2

3

Reviczky Krisztina

Angyalkavicsok– versek –

Baláca Könyvek 8.

4

TARTALOM

ennyi volt a nyárCsere

Luna-parkHanglyukasztás

HasonlóságBúcsú nagymamától

Varázsos cilinderFélhangok

GyümölcstortaDubrovniki háztetők

Irka-firkaŐsz-előke

Hullócsillag utáni kívánságÖnmegvalósítás

BanánturmixBogárvirág

ElfüggönyözveNéhány évszakSajkodi u. 12.

ItatóspapírHarle-kínok

TüzelőA csend imájaMegtorpanás

EgyszerűIskolakezdés

Téli álomGyerekes gondolatok

Csapó – pillanatfelvételekA csönd

Mandulafa hiányzikAz erő dala

VízöntőKépalá

a fák nesztelen szeleSorra

ÜresjáratÁtváltozva

ÁrnyNyári este

Fűz-ésHullócsillag

Olvasói indexNaptörés

Ahogy felnövünkHomlokzatTavaszi szél

FelemelőEbéd után

Orvosi kontrollSzéltépkedőGombkereső

álom-nehezékVéletlenLángolás

FüttySűrített ej!

Anyag-csereTitkos-sírás

UtóénekArtikuláció

Álom-nehezékA pakkRianásSéma

FélholdSzemellenző

Ködverő-legényekSzublimálásA túlvilág

Ararát

hiszek egy, kettőRapszódiaKeringő

Eressz-indulóNemesfény

NyomatLevél odafentről

SzívnehezékHány szó a megbánás?

Örök mécsesekA zöld párnaGombdobozÓramester

Hiszek egy, kettőMegfeszített fény

SárgombócForgács

Gondolat-virágzásLélek-tavasz

Talán egyszerFohászkodás

AjándékKalandorok

Asszonyka-bogár leveleArra a napra

és várlak téged tudhatodA hiányodról

Álom a hajnal felettMegoldás

Félek a téltőlA kapunál

A kezed

Karácsony PárizsbanCsillag-kép

Nincs ünnep nélküledÚtfényezőFogdaráló

KőtörőAddigPernye

KatedrálisFa alatt

HídHajnali fohászA várakozás

haragos orgonákAz én hitemGyurma sors

A munkácsi klastromA honvágy

MegkövezésLyukas garas

BegubózvaSzökésben

VisszatalálvaSzabadulásA régi ház

A lóA játszótérre visszatérve

A partomon

...mint a szótlan némabögrék

Festő ismeretlenNyárkergető

KuktaAdvent

Újév előtti összegzésEste hat utánSzálló-alany

A fehér HalálHoltak napja

SírhagyókHamvazószerda

AlkonyatAngyalkavics

5

ennyi volt a nyár

Csere

Csak a macskákülnek a napos padracsacsogni a halált.A vénasszonyoka tévé előtt főznekszappanoperát.

Luna-park

Kerti mulatság lesza holdudvarban.De minthapörk maradnaa nyársrahúzott rumos dió,és összekoccan azóriás-zöld fülbevaló,mint két kergeszentjánosbogár.

Hanglyukasztás

Feltalálod a kreativitás elméletet,Hagyod, hogy bánatodatTánccal öblítse rólada hézagos kerti slag.Aztán borítékba zárvapostázol pár almamagota mennyországba.

Hasonlóság

Mások vagyunk.Jössz? Kérdemmerészen.Hangyaként tízszeres súlytviszek a kiszáradt,fűszeres melegben.Te nem válaszolsz.Lelapul a kedvem,

6

mint barackszőraz esőben.Ahogy combod karmolom,úgy bársonyát körmeimmelkord-sorokká vakarom.

Búcsú nagymamától

A busz indulása előttmegöleltél.A vers mellettipresszóban eldőltkávészsákként éreznivéltem, hogy puhapára vág bátorítóanhátba, és orromrakoppint egy ürespáncélos bogár.Jó utat kedves,idén ennyi volt a nyár.

Varázsos cilinder

Rozsdás füvekkel borostázottutak vezetnekhozzád, a szádhoz.Vörös álom ül szemedben,S én belépek merészene virágzó jácint-hangulatba.Bennem élsz már, de nemlátom többé arcodat.És elfogyott, hiábaráznék újraálmokat a kalapomból.

Félhangok

Néha mintha tudnáma választ, dereng, azutánhirtelen szertefoszlikminden.Összegubancolódnaka hangokzavartan szemüvegembelső oldalán,és megtörik,ahogy felkunkorodik

7

a szél, és mintgyerekrajzok a lapon,félszemek ijesztgetneka pamlagon.

Gyümölcstorta

Az univerzum olyan,mint a képzelet.Tágul, tágul, míg lehet.Aztán összeugrik hirtelen,mint szőlőszema tejszínen.

Dubrovniki háztetők

A bevezető úton eltévedvefelmentünk a hegyre,és láttuk Dubrovnikvöröses tetőit.Macskák a forrócseréptetőn.Kutyák a forrómacskakövön.Jól megférőellentétek ezekígy, háború után.

Irka-firka

A bogár a sárgavödör alján körbejár.Örvénylik a törvényszerűségben,hogy mégis mozoga Föld. Fetrengeka cseresznyefa lemeszelttövében és szállóigékhúznak ela szélben, legyekközt cikázva merészen.Ceruzával húzoka fára: aludj el, mertitt nyugszik a világ.

8

Ősz-előke

A villa szúrós kertjébenpiros zokni szárad botrahúzva bolondosan,a tarka szekér mellé tűzve.A szepezdi Cserfa soronhús illata kanyarog,érik a boldogság sülve,mint sárga tök a faszénen.Lélekvidító dolog ez,mint a zöld-piros kockáspokróc a hideg télben.

Hullócsillag utáni kívánság

Egy hete, mikor megszámoltama csillagokat, rájöttem,hogy egy hiányzik.Viszont a tyúkokeggyel többettojtak ezután, ésa gömbölydedtárgyakat a kamrábangyűjtögettem.Takarítás közbenhomlokomra ült az ősz, éskitártam az ajtót,hadd szellőzzön a világ.Utána ölelkeztünk boldogan,egymásra találva aspájz-szagú békességben.Vicces, de tényleg eztkívántam.

Önmegvalósítás

Szeretnék különleges lenni.Fehéret, vért verítékezni,Forró sót, rideg szót nyelni,Megkésett nászútra érkezni,Imák közt emléket préselni.Tenger karjaként emelkedni,Isten előtt letérdelni,Dühödt vízként kivetniMagamból a sok kekszet,Szétázott kagylót, követ,Polcra tett lófejeket,

9

Strandpapucsot, zöld iszonyt,Ahogy egy furcsaÉrzelem hullám szokottKisodorni minden útravalót.

Banánturmix

Csupasz banán fetrengaz asztalbőrön, mint egyfélig száradtcsiga aszály idején.A fűz szomorú ágaisöprik a csöndet,a száraz medret, s énapró tyúkként szemezgeteka régi fotók mezején.

Bogárvirág

A meleg és a napsugárjókedvet áraszt belém,hiába hever a földönaz érvénytelenné válótegnap – elévült ankettként,mit befut a repkény,hiába beszél hozzám acsend. Kinyílok, mintegy virág, és repülök,mint a fény.

Elfüggönyözve

Az égre gurula nap, de hátatfordít a Ma.Hullámok hasalnaka párkányon. Odafagyotta világ. Kitépemmagam tömegébőlés vérig felhólyagzottlélekkel várom, ajkamraüljön a fehér szó,s szám kinyíljon,akár egy ajtó.

10

Néhány évszak

Kiszárad a fű,és a lelkem iskiszikkada nagy melegben.Közben a hűtőhangja matata csendben, ésteszi hűvösrea világot.

Sajkodi u. 12.Péter emlékére

A szádban annyi zamatS hajszálak között annyi szélSzemedben annyi vitorla fehérlikS középen a barna, aranylónádtorzsa tömb úszika Balaton tükrén.Tenyeredben annyi kötél,amit másokról letéptélS a felhőkben annyiesti csönd gyűlik,hogy döröghessék kivégre fájdalmadat.

Itatóspapír

Nyakamba ugrik afüggönyszagú, félbevágottreggel. Barackszínű,extravagáns kikelet.Szememből csordogála nap, miközben inognaka gyümölcsfák: ez alvadt,szótlan lüktetés.Rád várva a tájbaivódom, ahogy itatóskéntáztat az emlékezés.

Harle-kínok

Gyerekként azt hittem,a bohóc egy fura alak,és nincs is semmi

11

a sok festék alatt.Orra is csak krumpli,ha leszedem, nem fáj,nem lesz véres cafat.Ha darabokra törném,lenne egy keménykalap,egy pár csámpi cipő,kifliszerű körömdarab,és néhány ócska kacat.És lenne egy szem, amelyiksír és egy, amelyik kacag.

Tüzelő

Ősz van. Magashomlokú, kénszínű fákillatoznak. A szomszédablakban fogaskis halakhasonló kérdésekközt úsznak.A kötélen galamb-szürke ruha,mit a szél cukaharamozdulattal ránkterít. Avarbanlapulnak azarche-típuskénteltüzelt forradalmárok(lesznek még, ha várok),s mint téli zsákbanbrikettek gyöngylenek,úgy csillognaka bekötött tekintetek.

A csend imája

Boldog, ki a csend imáját hallja,kinek a fényképek sárga árnyaül szeme körül, bőre megreped,mint albumban selyemfényű keret,vékony fólia hártya. Kinekmegadatott, hogy rőt zongorábanlakjon egy egér, kék pongyolábansuhogjon az anyja, ha van párjakivel tapadhat egymásra, mint fa-levél, kiket már békén hagy a szélés őszi mindenségbe porladnak.

12

Boldog, ki nem nyitogat ajtókat,mert hazaért. Kiket simogatálmában egy ismert mozdulat,és muskátlik piros labdacsa int,hűvös van, dobj hátadra pelerint.

Megtorpanás

Az órák jégbefagyott testeis felenged.Hóléként folyik elkönnyedén, ha aBalatonba lesverám nevetez a sokráncú tükörami egy hullámtól széttörikés olyan lesz a tó, mintegy hirtelen meghalt,idős rokon, aki magávalviszi a gyerekkort, azta képet rólunk,amire csak őemlékezhet. Utána csakázik a parti kőés üres a levegőmint a távolodó vonatutáni pusztaság,míg árnyékot veta félsziget.

Egyszerű

A sznob embereksoha nem érthetik,mitől olyan szépekaz egyszerűdolgok, mintegy tábla vetés,miért lehet nemesa zárdai termetű ének,mitől lesz vitorla-fehéregy kosztalan lélek,miként válik illatosorgona-szóváa boldog némaság.

13

Iskolakezdés

Mint ázott, szélben száradthullámpapírt próbálomegyengetni gyűröttena gondolatokat.Akár első napaz iskolában.

Az uniformist próbáltammég egyenesebbé,szabályosabbá tenni.

A piszkos-szürke padunalmából kikoptam,és olyan furán hatminden elsős gyerek.

Téli álom

A levél-pikkelyes földpihen. Kék füsttelsóhajt fel akéményekbe esőhófehér megnyugvás.Testem illata anyitott ablakbanbirkózik a téllel,s fagyott talizmán-ként koppanaz ereszre. A hangraa jóság oldalára dől,s zavartan létemagányába porlik,a pókhálós reménybekapaszkodó valópedig szétszakad.

Gyerekes gondolatok

Sok dolgot másképpenképzeltem régen.Olyan bolondosan,mint egy gombatíz katica-pöttyel megsózva.

14

Ha tücsök zenélt,úgy hittem, örömébendörzsöli tenyerét.S ha hallgat, csakazért, mert lekoptakaz öröm-sörték.

Mikor ruhám kiszakadt,azt gondoltam,a varázs-kövektől,amelyeket beletettem –engedett a varrás,azért van huzata zsebemben.

A narancs nyalókaszínbicikli kattog,mint emlékeimrehulló eső, és suhanásanyomán kavaroga hamuszőke lég.

És a könyves-polcon a gőgösgúnárok tocsognakhűvös-nedvesrigolyát, gágogva:álom keseríti mega szád!

De nincs is katica-szárnyú gomba,se kopott tücsök-csülök,sem kő súlyú huzat,se ragacsos cukorka-jármű, se kacsaúsztatófogmosópohár.Csak sok gyerekes gondolat.

Csapó – pillanatfelvételek

Feltűzöm szétbomlókontyom. A harmonikalassan húz a padlásra.Szárazon tátog,mint a kitömött falak.

15

Széles csípőjű ringlókhontalanul, szakadthálójú pókkénthintáznak.

Papírszelencébegyűjtöm apróságainkat:ez egy mammut-cipőke,egy légcsavaros bogár,egy cukorsüveg,képkeret.

Kék üvegek sejlenekaz ablakbanáttörő fényrevárakozva, és vasaltnadrágod gőzölög,mint a hajnali tó.

Végtagok dadognakérted, tenyeredbeszippantom.Fogcsikorogvamegáll az idő.

Így maradunk ölelveegymást, mintörökkévalópillanatnyi felvételek.

A csönd

Áttör a szél álló alakomon,mint krumpli a passzírozón.Elmeszesedett gondolataimcsontjaimról lepattognak.Már a mész sea régi. Helyette én rakódomle a fotelba. Mint pára,mely saját vizébefúl.

Az ég sötétrevált, mint korhadódió, nagy hasú szénégető.Nem félek sötétben,csak az a csönd ne lenneolyan dörömbölő.

16

Mandulafa hiányzik

Kezedben arannyáválik az ecset.A levegőt fested,a képpé dermedtcsendet, száraz fát,a padláson a két cicát.A széket, ezt a náddáfonódó kezet, tenyeret,mely ölébe ültet, lüktet,ringat. Hallgat.A táj fölé emel.Mandulaszem-üvegenkeresztül virágzika kék, a messzeség.Magányod makaccsátesz, erőssé. Csaka képeid lágyulnakel itt-ott. Egy kispára, halvány kontúrés a víz, mint őselem.Egy érintés.Az arcomon, ésazon túl,valahol belül.Így festeszmindenkinekEgyedül.

Az erő dala

Ha lenne bennem erő!Forró vasból írnám versem,a maltert vérrel kevernémKőműves Kelemenként kezelnémaz áldozatot: tárgyilagosan,hogy érezd, ha e sorokonvégigtekintesz: erősek,mint a vasbeton!

Ha lenne bennem erő!Hitemtől megpuhulna avilág húsa, mint klopfolóalatt a rántásra váróbirka, marha, pulyka, vagyegyéb mulya kis jószág(a halott állatok olyan furcsák...)Ha lenne bennem erő!Nem sírnék a harmonika

17

hangjától, nem dobogna úgya motor, mikor azt mondod:régi szamovár...(a teát amúgysem szeretem már) Nem bántanaamiért összetörik egy babamíves porcelán arca,nem lenne érdekes Zitáéknála salátához járó pléhkanál.

De nem vagyok erős!Minden mondatfagyott tó,s kavics benneminden szó,fehér jéggel borítva,mint zsíroskocsonyák hártyája.

Vízöntő

Egy kis ladikban eveztemát a folyón. Alattamhalak hűvös szája, felettemgerle-kuncogás. Rajtammintha ballonkabát lenne.

Talán bézs, és rajta azoka köd-színű, kócos gombok.Harisnyámon vizes permet,semmivé vált, üres tervek.

Legbelül valami megpattant,a kívánt szavak elfojtódtak,és most ez a fura hang-robbanás! Szívem felé nézek,

a mellkasom megrepedt,sósan ömlenek belőlelélekvesztőmbe tengerek.

Ott, a folyó közepén!

Segítségért nem kiáltok,hangom elhal, elhordjákzümmögő vadvirágok.

A tájat süllyedve nézem,mely mint szerelmes testutoljára megfeszül.Elbúcsúznak a gerlék ott fennés a halak csókja itt belül.

18

Képalá

Az ég darabos,alvadt színű,nyerspiros.

Kilépek a kapun,s olyan leszek,mint a falonegy Caspar DavidFriedrich festmény.Csak hátulról látoma dolgokat.

A hajam nemis szőke. Talánhomok színű.Az óra közepénpergek, s én,a számolatlanidő: múlok.

Síkos üvegbekapaszkodva hullokalá, hogy elkapvaátölelj ésangyal-tűzzelfeszíts a szélnek,

hogy darabos,alvadt színű,nyerspiros cserepeklobogva zengjeneka templomtetőkön.

19

a fák nesztelen szele

Sorra

Sorokban nőnek a répáka kertben.Sorok közt ülnek a szavaka könyvekben.Így ültünk mi is fehérenés hangtalanulegymás mellett a ligetben.

Üresjárat

Röghöz kötött anarchistavolnék, fukarkodvaa szavakkal.A betűket lassan szitálomfogaimból, számbanmeglötyögtetem, akár azutolsó korty tejeskávét,ami forog ritmusra, tánfelborult bicikliskerék.Az emlékek, mint ahirtelen nyári barnaság:kikopnak.Végül hull rám a barack,és éltem egy napot aharminc év alatt.

Átváltozva

Valahol halvány harangszóbandukol a faluban.Kutyák hallgatnakmindenütt a hegyoldalban.Ruhám szélnek feszültestemen nesztelenül,birkózva a léttel,míg megleli a szépségetegy nem várt mozdulatbanezelőtt sok évvel.

20

Árny

Mosott ruhákat teregetvejátszik a fény.Látszik, amintfehér sziluettjea kötelekre csíptetia feszes anyagot,a derengő tegnapot,a fák nesztelen szelét.De ahogy felhajtoda ruhák szélét,hogy tetten érd,eltűnik, maga utánhagyva valami halk,reneszánsz zenét.

Nyári esteLimuzin-szőke patakbanvérzik el a dinnyefáradt irammal karodon.S e szerelmes fájdalombeteges beszélgetéssészenderül ott, legbelül.

Fűz-ésVérszínű érverés az élet.A fák rőt ruhábanavarégetésre készülnek,s meghívnak téged,az őszi füstöt, s párvendéget.

HullócsillagOlyan a zene,mint az élet.A végén megtapsolnak.A felmosóvízbenéppen a hattyúhalálát játsszaegy őszi légy.Hát ide, idehullnak a csillagok?Szederjes bogyók,és ragadós legyekközé?

21

Olvasói index

Az előbb fekete kutyánaknéztem az árnyékomat,amint éppen meghunyászkodik.És az eddigi jóllakott,egyszerű boldogságotgondolkodás váltja fel,hogy vajon miértvan az, hogy többnyirekórházban olvassák verseimet?Szem-, sérv-, vagy lélekműtét után…

Naptörés

A fehér krétacsíkokmögül ősszel afalevelekbe költözika sárga nap.Belevénülök ahuzatba, éslevetődnek afűbe a tépettnap-darabkák,s zizegve betöra tél.

Ahogy felnövünk

Emlékeket hord a képzelet,fennakadt zacskók közt zászló-szárnyú lepkeként billeget.Az idő szépít és ápol,így lesz festett tükör az igazságból.Miközben öregszünk, mint őzeta felvillanó neonreflektorként elvakít a tegnaponérzett halhatatlan vonzalom.Bármilyen komor,bármilyen indiszponált,örülünk a múltnak, mintegy amnézises elefánt.

22

HomlokzatA vizslaszínű őszkerítéslécei közülkiles egy kutya. Értetlenülnézi a sűrű mohánmegnyugvó vörösaranyfényt, mely ügyetlenülelcsúszotta megkövült sorsok,a templomtornyokhomlokán.

Tavaszi szélFelismer az eső,ez én vagyok.Alattam nárcisz,orgona, frézia.

Valcert játszika szél, valamifinom vonalú, csontoshangszeren. Adallamot megszakítjaa templombóldörömbölő ima.

Rózsaszín hóvalvirágzik a fa,melyen fennakadtpár emlék-karika.

FelemelőSzív alakú sütőformát vettem.Egy forró légörvénybekapaszkodva a kuglóf felemelkedett,mintha dobbant volna,aztán megrepedt.

Ebéd után

Ifjúkorban meg sem torpana jókedv. Bárhol is van, aHalálnak háttal állsz. A rest,szőke föveny talpadra, test-edre simul, úgy kényeztet.

23

A tó vizén csónakorrokkutatnak kikötői szutykot,mint a vad, mindenre elszántkacsák a moszatfelhők hadát,kergeted az órák múltát.

Ifjúkorban rólunk szólnaka dalok. Páran dúdolnakkönnyű, nyári ebéd utána metró egyik járatán.

Észre sem veszed, amint azélet üvegként felborulés belőle a bor vonul,hüppög feltarthatatlanul.

Orvosi kontroll

Dominóként egymásradőlünk, várunk a kórházifolyosón. Erre ítél az évivizit a pisztáciárameszelt sarokban.Lassan előveszema foncsorozott ezüstrudakat,palacsintát csomagoltamneked. Engem meglelkesen arcon fröccsenta narancsillat.A vontatott procedúraután mi megyünk vizitelni.Azt a régi házat,mely lövésektől himlő-helyes, de a lázátsose mérték, pedigha a szél fújja,most is kín rázzaleszakadt redőnyeit,égben ködlő szemeit.Még most is felismer,ahogy ablakán benézel,visszatükröz retinája,s úgy felejtett, nyitottmanzárd ablakával int:viszlát, jövőre ugyanitt!

24

Széltépkedő

Alacsony, földszagúablakok mellett haladok.Ezek idegen házak,és idegen ablakok.Egyikből fehérfüggöny csap megsütemény illatúmeghittséggel. Kiflikhűlnek az asztalon.Cukros, selymeseleganciával. Bentről egyrégi óra megállít,zörögve zenél.Az idő rózsállik.Odahúzok egy sámlit,és hallgatom:Tik-tak!Hűl a kifli.Tik-takk!Elfújja a szél…

Gombkereső

Amikor bajom volt,zenével, tánccal próbáltamkúrálni magam,mint egy vonaglóSámán a lemenőnapban.Aztán rájöttem, hiányzikegy gomb az életemből.Tudod, ami a léthezkapcsol. Aztántakarítás közbenmegtaláltam a mosógépalatt. Kék volt,s engem akvamarinrafestett a boldogság.Pedig az inkább azábrándozás színe. Deki tudja, melyik kékáll hozzám közelebb,és jobban az alkalomhoz?

25

álom-nehezék

Véletlen

Minden esetleges,mint amikor azivatar első cseppjekezedre hull.A Te kezedre.És ez jókedvre derít.

Lángolás

Dalol minden ünnepelveazt, mi feltámadva fáj.Lágyan bömbölnek a csigáka göndör, hullámzó zajon át.Unom a szikkadt csendet,Napalm-rezsóval teszek rendeta csigaház szalonnás konyháján.

Fütty

Cicafiúként végignyúlsza bágyadt kanapéforró huzatán,és szőke boldogságszól utánam az utcán,hogy ráérek holnap,meg holnapután.

Sűrített ej!

Ígéretek árnyavetül a fáramiközben csöndbenuborkát ropogtat egyégi nyúl – minthatompán dörögne,vagy csak megakadta kopott hanglemez?Sovány vigasz dagadszámban és okosanelvermelem a krumplival

26

együtt énemet,kiteszem a kirakatbahuszonöt évemet,tessék, itt a kémcső,bárki vizsgálja meg!Próbáljon okulni,aki apró gombóccáakarja gyúrniaz amúgy is granuláltéletet.

Anyag-csere

A vonatkerekekszájukban meglötyögtetika síneket(ahogy mi reggelihangulatban azutolsó korty tejet),s roppant, ósdivasfoguk köztmég az idő ismegremeg.

Titkos-sírás

Múltkor, mikor a7. pecsétet törtükfel videón,odaszögelve néztük,ahogy kölcsönkértfigurákkaljátszik kirakósata Halál.Itt, ez vagyok én,ez a futó meg: aszomszéd kutyaa sakktáblaközepén.

Utóének

A ház üres,réseiben él amúlt idő szaga.A vasárnapi ebédekhátadra ütnek:

27

nincs márforgácsdíszesmandulatorta,a sűrű habokbagombostű van szúrva,mit utálkozvavissza öklend a halál.

Artikuláció

Körben döngneka legyek. Kékfrottír köntösömben ülőduzzogó virág volnék,ki megsértődött,mert a nyár rőtőszre vált?

Ernyedő fémlemezekdalolása az idő-változást jelzi: apostaláda, a kuka,és drótozott csontjaim felől.

Álom-nehezék

Háromszögű felhők csúsznakkoordináta horizonton.A tengelyek szerepeváltozó. Annyi mindenvan a levegőben:fagyott citrustól aromlott forradalomigskáláznak az illatok.Sztaniolpapírba csomagolthold tátog a színpadonnótázva, és mellbevág a kipréselthangvihar. S én kint várok,míg kifakulnakálmodon az árnyak.

28

A pakk

Apám 70 éves,s találgatom, mégis,mivel lepjem meg?Aztán döntök.Postára adomérzéseimet,rajta törékenyfelirat, expressés ajánlva megy.

Rianás

Sarokban állokés morzsákbólverset fabrikálok.Közben a hátammögött állókcsúfolódnak,„Süti, süti pogácsát!”Jó papkéntbűnbocsánatért kiáltok,és én sem tudom,ők mit cselekszenek.Aztán hirtelenjött csend didereg,a tücskök hallgatóznak,csak dohány pisszegujjaim között,és hangos recsegésselhúzódnak összébba mellbimbók.

Séma

A mai siratófal márnem szakrális jellegű.Egy kocsmai pultnálpár részeg dülöngél.Felismeréstől fuldokola haldokló szél,hogy vésett klisékkelmosnak tisztáraaz imák, de izzólávaként öntjük magunkra.

29

Félhold

A kockázatot vállalom,hogy a párnámba varrt álmokkiszabadulhatnak azzal, hogygörcsösen próbálok kilopnipár madártollat a huzatból –talán azzal felrepülhetekés lehet, hogy míg felkela pattanásos reggel,a levegőben tarta mozdulatlan képzelet.

Szemellenző

A szemétbe tenyereltem,hogy lássam a menetrendet.Aztán ültem a buszon,és elsuhant mellettemegy utánfutóbaszorított barnaszínű ló.Hirtelen letörtem,mint egy hűtlenköröm, bevetve akörömágyat friss,piros vérrel.Tenyerembe hamuzokés a lóra gondolok,ami barna, mint ate szemed.

Ködverő-legények

A számból az unalom kilógés dohányillatot áraszt.Aszfaltszűrkén tengneknapjaim.A hó alatt nem zavara piszok.Nem vágynak rám sohaa csillagok.Ajándék lóként illemtudóvagyok.(most voltam fogorvosnál.)A ködbe, mindenbe beleolvadok,amibe akarod.

30

Szublimálás

Csomós kóccá alvad szívem.Célok, okok, érveknélkül. A darabos hidegdobbanva ér fülembe,ahogy víz az ereszre,csöppen a sűrű vér.Öklendezve vigasztalódomegy üveg mézédes befőttben.Kotorászva nyitnyikékrevágyom, de csaka tyúkok vonulnakdacosan az ólba.Lehangolt zongora-arccal falsolokfájva az égre.Valami csillagfújtakormos út fojtogat.Talán meg kénekomponálni a dalt,amit éneklek majd,ha olvasom azutolsó oldalt.

A túlvilág

Furcsa álom volt.J. A. felemelte a fejétés a vonat után intettvíg kedéllyel. Nyakárólletörölte a vért.Fütyülve, elegánsan lépettki foltozott nyomorából.Harangvirág-kondulásbanaz ágyásra feküdtés álmommal takarózott.(nem szakadt már tovább)Csak a lekaszáltfűszálak elesett testénszáradt porrá a fény.

31

Ararát

Ha Jézus most születne,vajon felsírna-e?Vagy csak hallgatna,s az orvos a hátára vágna,hátha torkán akadta kétségbeesés, esetlegazt mondaná: Istenhozott kisöreg?

Manapság a templomis bezár éjszakára,középkori sötét árnyavégigsimít az aszfalt-szürke galambokon,de nincs itt már semhegy, sem olajág.

32

hiszek egy, kettő

Rapszódia

Beteg tárgyak sajognak ma,és kukákra borul sírvaa szerelem.A gordonka hajlékony bájáragondolok,mit áhítattal átölela nedves szél.

Keringő

Vad, buja ritmusraébredek és kérlek,táncolj ma velem.Apró borostaként gyötörlek,hogy kövesda kemény zenét.Hempergek rajtad,mint utcán a szemét,mély lélegzetet veszek,mint a zöld vödöra kútba dobva,mielőtt víz alá bukna.De bezáródik előttemhideg tavad, jéggelrekeszt ki, tudva:én sohasemleszek páncéltörő.

Eressz-induló

Csókok csicseregnekhátamon. Valahol légüresencsattog egy madár.Vörös karmokkal öntömle öltönyödet,és kapkodnak a gombokönfeledt-megfeszülten.Verebek fészkelődnekaz ereszcsatornában,apró csőrük is koppan,ahogy testüketigazgatják.

33

Nemesfény

Meredek fájdalmasannyirokcsomóként.A gyertyák mezítlábhullanak szét.Gőz szökdösika tenger vizébevissza.„Milyen szép most” –mondom, s teérted, miregondolok.És fénylenikezd a súlyos,rézarany megbocsátás.

Nyomat

Holnap előtt, vagyis maelkelne egy kis ima,őszköszöntő üldögélésa gyenge napon,beszélgetés csak úgy,szerelmi alapon.Jó lenne mindeztbezsúfolni ebbe alevélnehezékkellepréselt napba.

Levél odafentről

Egy padon ülünk.Muslincák és molyokvitorláznak a kovászosuborkalé színű vízen.Nap bimbózik asárga bokrok ágain,Isten ábrándozikaz emberek álmain.S felettünk megbomlika gesztenyefa-palásts lassan, egy levélenaz esti csöndbe siklikegy bársonyos Ámen.

34

Szívnehezék

Kávéscsészéket aggatok mellkasomra,hitegetve, magam becsapva,hogy ettől olyan ólom,ezért nehéz annyira,amikor felállsz, és elindulszújra.

Hány szó a megbánás?

Mintha szivárvány lenne,de csak a pillán törikmeg a szomorkás tény.Karodba simulniészrevétlen, az idővellassan múlni.Lassan, mint aharmat-érintés.Ha kell, átszököm másikvilágba, utánad kiáltva:Várj, jövök én is!Beköltöznék egy virágba,legyek sárga reménygomblukadban hurcolászva.Neked.Csenddel, szelíden büntetsz.Az üres kottafurkósbottal veri ataktust szívemen dobolva.Te csak mosolyogsztovább, csendesebben,mint bárhol bárki más.

Örök mécsesek

Lelkem helyett,amit rád lehelek,száll felédvalami sejtelmes,női köd, éslégnemű vágyakatközvetít.Beterít minketegy pléd-zöldhangulatpalást,és olajos fénnyelég szemünk,

35

mikor tenyérnyitemplomkéntfogjuk meg egymást.

A zöld párna

Kis borostádonbársonyzöld zamat.Csüggedten lóg a tévécsatlakozó zsinór,a harang márvecsernyére szól.Indulsz.Aztán ábrándozva bevetemmagam levetettruháid közé.Megszaglászom párnád,mint zsömleszínűkorcs-kopó.S hozzád köt minden,ami nyilvánvaló:hogy szeretlek.

Gombdoboz

Az egyszerűdolgok nyűgöztekle mindig.A fadoboz festettfedéllel, repedezettfenyőkkel tetején.Anyám ebbena leszakadt, csere,és hontalan gombokattartotta. Amisztikus világbólnéha kivált egy furcsa,koppanó darab,s én elragadtatottankiabáltam: Milyen gyönyörű!Ezt az egyszerű,tiszta örömöt érzem,mikor kezedbecsippented államat,és azt mondodfénylő gombszemekkel: Te!

36

Óramester

Forró a homlokom,mint egy kistestű madár.Görnyedten ülök, akáregy harisnyaszem-szedő,aki szemüvegen átis káprázik már,és titokban néhaösszekacsint aharisnyán lévőmegszokott lukakkal.A nap tükörvertfénye siránkozikarcomon. Hiányodfelkap, lelapít,meggyötör.Aztán megjössz, virágportsóhajtanak lágy titkaink,s te átöleled 25 évemet.„Elmés kis szerkezet.” –mondod, és szívemre hajolszbabrálva, javítvaa kis motort.

Hiszek egy, kettő

Szökünk ketten,mint két szerelmeskutya a ligetben.Kiosonunk ahajnali fénybecsavarogni avilág erkélyére.Elkocogunk asarki keresztig.Felnézünk a csíkosdinnyehéj-égre,és a megjelenővörös lékre.Versenyzünk, kinekpirosabb a füle.Egyiknek tulipán,másiknak kabátgomb-színű.Aztán haza-kísérjük egymást.

37

Megfeszített fény

Veronika kendőjeegy rozsdás szögreakasztva lóg akonyharuha mellett.Vágyott, drága tenyeredlélek-karámként terelgetkarjaid felé.S mi egymásrapróbáljuk arcunkat,mint két,illeszkedő lenyomat.Boldogan öleljükegymást, mígvásznunk tükrénfelemel, megfeszítminketa fény.

Sárgombóc

Három napja sírok utánad.Könnyes buborék a bánat.Lábujjaimba gubancolódikcsutak angyalhajam,mert levágtamszálanként a földre,és búsan szőkéllika kék mindenségbe.Megtisztulnék,csak valami nagy-nagy eső kéne.

Forgács

Őszi ködbe szenderülsétánk a templom körül.Most is belesünka sűrű kulcslukon,s önfeledten keresünka szőlő szagú padokonnéhány vésett, féltettkincset, gyerekcsínyeknyomait a szúette évgyűrűkeljegyzései között.

38

Gondolat-virágzás

Tavaszi, sétálóidő van ma,nem csoda, hamegindult agondolat-virágzás.Kezemre szállegy göndör bogár,S én sikítvatartom feléd:Segíts, repítsd tova!Te nevetvehessented, éskapod el e remegőleszállópályát.S hajam a széljelző,mint egy piros-csíkos zokni.Kér, mutat, integet:Csókolj meg,csókolj meg!

Lélek-tavasz

Apró csodákká szeretnékporladni ujjaid alatt.Halvány semmiségekközt heverni, rajtadmegpihenni, mintegy nemes gondolat,egy fennakadt pihea fán, egy fáradt-szőkehajszál a pulóvered ujján.

Talán egyszer

Ha ígéretet tettél volna,számon úgyse kérném soha.Nekem elég, ha látom,pár méter a mennyországmíg itt vagy. És várom,hogy egyszer elvigyél oda.

39

Fohászkodás

Ha fognék egy aranyhalatén nem kívánnék csodákat.Csak egy kis sovány maradat,melyet a szél álomba hajt.

Kérnék szép, sárga piskótát,gesztenyék görgő illatátés kéken szálló lágy virágfelszökkenő sóhaját.

Szeretném, ha megöregszem,hogy Te fogd szorosan kezemés várjak, mint húszévesen:csillagot a szürkületben.

Ajándék

Karácsony reggelénfelébredve szeretnék karjaidbasimulni, mint eső után acsendes aszfaltra egynedves falevél.A hajnali fény és apára megtörneaz üvegen várva,és a fehér falonaz ablakomkét angyal-szárnya:mintha egy tisztakönyv lennefelettünk kitárva.

Kalandorok

Tudom én, hogy aJóistennek bizonyítaszszüntelen. De hidd el,ő így is tudja!

Tudom én, hogy aszabadság vágyaneked maga alevegő, amelyethangsebességgelberepeszthetszTudom én!

40

Azt is, hogy ahátizsákos túramit jelent neked,és nekem is!

Elszántan felkerekedünka franciakastély-világba,és szalmakazlakbaneszünk bagettetmajd akár kétpofára.

Nevetve futunk fela tengernyi sziklára,hogy sós szélbenintegessünk: „Istenem!Itt vagyunk!”

Tudom, tudom én,hogy vonatrais várunk, és apályaudvar nagy terénlesz egy fa,ahol a fekete rigókkapkodják majd szemüket.

A vonatról megcsodáljuk,hogy milyen aföld, s az élményszíne – az aranyló kalász.

És a borvidéken,hol az óriás-hordó olyan,mint egy nagy,kidőlt krumpli,fárad

Asszonyka-bogár levele

Csendet lehelnekrám a falak,S én fuldoklom,mint halak, haszárnyat kapvafelhők közttolakszanak.Minden egyesmozdulattalsajgok érted,

41

almás rétestnyújtok, húzokszáz vagonnalelkerítlekmagamnak.Est-melegben,s a te kezedbenpihen boldogságom,játszik a kiságyon,4 levelű lóherétgyűjt pajkosanegy álom, miközbenén jókedvűena fenekem riszálom.Sutyerák módondorombolok, minta macskád, ha tejjelszínültig telt a tál,aztán szemedbenpihenek bársonymélyen,mint egy töröttkisbogár.

Arra a napra

Ma virágot kaptamTőled, Kedves!Te pedigkaptál egy enyhénkapafogú szívet,és egy káposzta-lepkés fiolát.A közös konyhánkbanlesz a helye.A fürdőbena tükörre énmajd teszekegy öntapadóskaticabogárkát.Csak picit, ekkorát!Táncolunk, jó?Egy-két-há'Egy-két-há'Szeretlek, szeretlek,itt leszel nemsoká'!Áprilisban.S én úgy várom,mint aszfaltba égett,maszatos sziluett

42

a feltámadást.Szerelmünk kéz,mely ölel,magához von,és gyengéden szorít.E kéz Te vagy.E kéz a világ.Mindörökre.

és várlak téged tudhatod

A hiányodról beszélek.Fekete varangyos béka,földszagú múlt aköd, mi rám ül, haíves köldököd távolcsodálkozik a világra.

Téged foglallak mindenimámba, mint gyémántot,opált, gyöngyöttiszta karátba.

Gyöngéd barna szemedvajon pároltfranciás könnyedséggelsimít egyeta szerelem burkán,ráncos ruhámon.

Pajkosan szakítomés nyújtom át:Tessék, harangvirág!Hiányod kiszakíta tó vizéből, minttükörképeta tovalépő alak.Kérlek, még egy percetMaradj!

Megragadlak,s úszunk a fénybenmint legyeka kint felejtett mézben.Oly édes, hanézzük a csillagokatés választunk:az a miénk,az a villogó kis pont!

43

Boldogan kacsintunkrá vissza, és forgunk,mint a ránk borultég-szekér alatta huzatos kerék.

A szemedben nézemodafönt akondenz

A hiányodról

Olyan vagyoknélküled, mint egyráncos madár,aki lógmegfeszítve a cél-kereszten.Csak nézem afényes térdemet,mintha nekedírnék rá – ahogynéha a hátadrakaristolva – aprókis szavakat.Egy albínószemölcs árnyékátkeresem hűsnek,aztán redőnykénthirtelen lerántomszemhéjamat,hogy az álomse találjon rám.Az ablakon áthirtelen vizes lettpókszagot dobfelém a kert,mint az éj azesti fényeket.Lesem az eget.Üzenj, karistoldössze a szememet!

44

Álom a hajnal felett

Hogy is mondhatnám?

Hogy minden álmombankinyújtom utánadsóvár karom,s azt kívánom:legalább hadd legyekegy bölcs lépcsőház,hogy ujjbegyednaponta érintsen meg.

Magad utáncsendet hagyva,mely lépteidet dobjafalaim köztlépcsőről lépcsőrekoccanva, én olyanházad lennék, ahovácsak megérkeznél.

Én vinnélek,ahová csak akarnád.

Néznénk, ahogya fáradt-nyugodtmező sárgára érvemegtelik tartalommal,

megmutatnám a Moszkvafolyót, melyet összekócoltszertelenül a szél.Ahogy én kócollakcsendesen, szerelmesen.

Megoldás

Szőnyegbe csavarvakonokul csuklika kérdés sarokbatámasztva, a sámlimellett, hogy miez a szemcsea papírlapon,hogy miért megykavics a cipőmbe,hogy mikor jössz végre?

45

Te kiporoloda szőnyeget,a sámlit ahelyére teszed,megitatod acsukló kutyát,a füzethez tollatadsz. Azt mondod,nem cipő ez,csak szandál,a kavics kiesik,és én örülök,hogy itt vagy, ittvagy már!

Félek a téltől

Bevallom, féleka téltől.Mert szeretlekés hiányod behavaz.Mert szeretnékegyütt lenni veled.Magányos vagyoknélküled, mint egyszerelmi fohásztzengő minaret.Félek a hinták alattföldkopásba fagyottlábmély pocsolyáktól.Mert ha fagy,nem használhatoda kocsidat.A félelem behajlítotttérdként dagad.Szeretném, hogyminden szavadvisszhangozzon bennem,minden szépoldódjon szemedben,hogy minden percnyi létközösen teljen.

46

A kapunál

Az elfolyó fény tükrébe lépve futok utánad, lábam megbicsaklik, mint az elcsukló bánat, egy árva barázdában, melyet borostád szúrt az érzékeny ezüst foncsorú üvegre, amikor a vissza- pillantóba néztél.

Körben boltíves kőfalak tátognak, mint én. Mint én: éltető víz után a halak. Utánad. Fúj a karcos szél, s a homok verése pofoz arcomon. Az előre hajló tárgyak Corpusként figyelnek.

Végül engesztel egy selymes fényű kereszt. Röptöm megszakad. Csak az összeakadt szárnyaim adnak magasröptű feszt.

A kezed

A kezed érzem arcomon.Óvsz, mint gyöngyéta kagyló. Íveltenrám borulsz.S hozzád kapcsolódom,mint szárnyhoz a bogár,országhoz a határ.A kezed érzem arcomon.Párna helyettis ott vagy, s ha ébredek,tovább mintázzukegymáson az életet.

47

Karácsony Párizsban

Ha most SzentMihály útján járnék,a párizsi szél fújnautat, az ajándék(mit karácsonyrakeresnék nagygonddal neked)engem találnameg, ahogya múltkor is.De e városösszes fényekevés lenne,hogy világotgyújtson bennemnélküled. Belepne„az idő moha”,s befogadnaa Szajna-partinemlét kapuja.

Csillag-kép

Játsszuk azt,hogy talált tárgyadvagyok! Felemelszés elviszel.Kóbor szárnyakat ültetszhátamra, s ha aztmondod „hopp”,egy álmot megvalósítok.Ha akarod, megverekszema fénnyel, veled lélegzem,mint a zene. Vagyleszek szívós szingularitás,s bennem eltűnnek majda csöndnek szánt percek,s a múlásra kárhozott idő.

48

Nincs ünnep nélküled

Elefántkönnyek zörögnek,mint üveggolyók, felfelehullva az égre,egyetlen hang aremény süvítése akulcslukon át lesve:talán eljössz,akadályokon át, sietve!

Csak nézem kinta fa ágait.Még emlékeznekláblógató súlyomra,s csak nyögnekők is fájdalmasan.

Kerek cseppbengörbül a megváltóvilág, s keskeny csíkbanfolyik elcsigázottteste arcomon.

Vonyító süteményhabokdobnak fejemreünnepi koszorút,s kosokkal törömmeg a dióbanrekedt csendet,de helyette feldaraboltkagylók hullnaktenyerembe, s a búgásbennük – mint a telefonban –szakaszosan megalvad.

Nélküled a cukor iscsak édes szagú bomlás,árván ülök,mint kutya fülénekvégtelenbe lógó csücske,üres vagyok,mint a fogzománc,gondolatom tenger,s a fekete habok,mint ököl, verika partokat.

49

Útfényező

Lemosom rólad,ha szóömlenyekdagonyáznak lelkeden.Csöndre intemaz időt, miközbenzavarában ujjperceketropogtat. Citrommaldörzsölöm, fényesítema májfoltos utat.Megtérítem akegyes sorsot, hakegyetlenkedik.Napsárga csokorbakötöm, mikoravarrá érika nyár. Telepítek,ha nincs elégvers a tóban.Stoppolok, ha szakada membrán,valóra váltom,ha emlékeid álmodtad.Tüzet rakok, hogyaz Iszony elégjen,minden kíntvállalok helyetted,hogy boldoggá tehesselek.

Fogdaráló

Most megy le a Nap.Még a könyvespolcbais belekap,úgy tartja magát,de végül kitörirossz tejfogát,és az eget elöntia vörös fájdalom.Úgy mennék,futnék utánad,mint egy kislány,kit felnőtt bántott,sietve, elesve, karodatkeresve. Átvágnékezernyi akadályon:pók általkörmön-font hálón,

50

könyörtelen kamionoktülkölésein át, el-kerülve a lélek-szitát,a tisztító szélhátán utazva,ima-esőtől behavazva,egy kiszuperáltszékre rogyvaérkeznék meg hozzádvágyakozva, arcomemelve tenyeredbe,hogy megpihenjenezer ránca,hogy szemedbenézve táguljonszámomra Világ!

Kőtörő

Keringő holdkéntkörülveszlek, anyár eleji kertben abrosztterítek, mert főztemneked.

A forró kövekenpihenünk lihegve, mintmajd a tengeren:két nagy boldog,jóllakott tarka gyík,talán leguán.

Tavasz-szag van,egymásra találunkminden pillanatban,mint egy mély,megváltó fohász, melykivirágzik, aranylikszívemen,

ahogy a kukorica-házáttör a ködön,vagy a hóvirága fagyott kövön.

51

Addig

Mocsárként csámcsog,benyel a fény, miközbenrigók közt leslekörök fűszagban,türkiz-levelekközé bújva szorosanátölel a várakozás.

Amint meglátlak,édes gyümölcskéntviselkedem, a fákközül intek, csücsörítekmint a cseresznyék,melyeknek csókrahúz tapogató, vakszája.

Aztán zivatar lesz.Felemelt karralbámulok utánad,és szkanderban mindiglenyom a bánat.Télre elzárt növénykénta négy falközt vegetálok, mígújra ajtót nyitsz,s melletted állok.

Pernye

Mint láthatatlan liszt-vagy portakaró rakódikhiányod elém egy hegybe.Fáj a fejem, de nemsegít a fájdalomcsillapító,hiába a végtelenbe hajló,jótékony szitálás, akár amanna. Száradó énemnyüszít lábam alatt, üvölti:Annyira akarlak!Az életem fehér anyag,mit kezed formál, szab.Ez lesz majd az esküvőiruhám, s egyszer halottinyoszolyám, abban hamvasszanakel, hogy lehessek átlátszóliszt- vagy portakaró.

52

KatedrálisElőtted térdelek,hozzád bújva.S mint oltár előttszoktak, súgvamondom neved.Félig rogyvahallgatom aszent melódiát,ahogy a szívedköszön átkopogva.Fohászra kulcsolomkarom, nyakadköré, elevengyöngyként, rózsáttűzve hajambatöviskoszorúként.

Fa alattOtt ültem a fa alattés az önfeledt cseresznyeszemekkottahangként emelkedtekfelém, mint valami messzi,lázas szólama a nyárnak:könnyű, édes, ropogós.

Most is a fához térdelek,de nincs nyoma gyümölcsnek.Madarak dadognakzavartan, opálszárnyonbilleg a csend. Csak a magokzörögnek, míg mozsárbantöröm a tegnapot.

HídSzeplős orrom akár egyszénával megdobált hegy,melyen őszi fák vörösleneks körülöttük oroszlánszínűa kiégett, elizzott fű.

Szemüvegem rajta a hídkét szemem – két völgy között,melyekben komondorként őrzökegy őz-színű tekintetetahogy mellém ülsz végrepuhán a pamlagon, minta holnapok reménysége.

53

Hajnali fohász

Itt fekszem melletted,reggeli fények feszülnekhomlokunknak: koskéntbirkózva az éjjel álmaia józan valóságnak.

Édes nyál ül szánkcsücskében, valami hangfürdik ott a mélyben,valami reménykedő kissugár, halk nyöszörgés.

Szájtátva ébredezünk. Ittfekszem melletted,örök mennyasszonyod ésahányszor elmész,örök özvegyed.

Halott hókéntfekszem takaródon, smitől elolvadok:vágyom a meleged.Hajnalodik.

Madarak sírnaka tisztaszínű fákközött. Olyanok,mint a nyikorgó szárnyúmalomkerekek. Éjjel, ha

sül a kenyér, újraszállok én is majd,akár az imánakszánt gondolatok.

54

A várakozás

Úgy jöttél az életembe,mint a kedves felismerés:Hát Isten mégis létezik!Hát mégis szeret?

Úgy imádom a kezed!Ha szorosan fülemre teszed,mint kagylón, átzúg a múlt,akár a tengerek.

Minden napom azzal telt,hogy téged lestelek,az enyém mikor leszel.Üres bölcsőt ringattam,benne felhalmozott álmaim.

Csendes havazás az élet,a napok elfutnak előled,s a gúzsba kötöttek döntése tied.Egyre nő bennem a feszület.

A feketék és fehérekvalami szürkeséggé vegyülnek,és átlépik a nemlétvékony krétakörét.

Keresem az állomásokat,de vonatom vakon fut tovább.És nem értem a változást,miért a cél előtt állunkmeg hirtelen?

Az idő valahogyelcsúszott bennem.De áthallatszik rajtaVivaldi és Debussy vihara, afrancia és ír kocsmák dala,

miközben karjaidba veszvevártam rád kétségbe esve!

Úgy szerettem volna, havonásaid felismerhetedegy életen, melyet én adnék neked,ha lenne legalábbegy közös karácsonyi vacsoránk,ha ismerném az anyád...

55

Szerettem volna, hogy alegszebb pillanatbanne suhanjon rajtam át,milyen rossz lesz, mikorel kell mennedés felveszed a ruhád.

Szerettem volna, haegyütt győzzük le az akadálytés kényelemből nemvárjuk a csodát.

Szerettem volna, hogyminden naplementétegyütt éljünk át,s ahogy anyámék,átkaroljuk egymást.

Mindent tőled kaptam,mindent őrzök magamban,míg élek. Részem vagyés maradsz mindig,mert szeretlek.

Velencei nászutunk elmarad,gyászúttá változik, s a sóhajokhídja szívünk alatt leszakad.

56

haragos orgonák

Az én hitem

Én hiszek Istenben.Hiszek.Közben térdencsúszik a szeretet.Hiszek.Lukas házakközt zengikszétlőtt szelekazt, ami sokéve fáj, hogyaludni vágyika tűz.Hiszek.Sötétben ülvevárom, hogyteremts bennemvilágot, mertha nem, valahogykimarad belőlünka megbocsátás.

Gyurma sors

Emlékszem a régi délutánokra.Hangosan ketyegett az óra.A narancs-csíkos nap lustán,mélázva ült a rolóra. Hintázott.A tévében néha adás is volta gyurmán kívül, amit beletömtem.A lexikonba meg „A” betűket véstem.

A lisztes képű konyhában anyámfőzött egész Szabad Európára.Ha volt, mohón ittam a kvászt,a család meg frászt kapottaz új kő-gyűjteménytől a ritkahézagokban, amikor pont nemvoltam legyőzött beteg.

57

A munkácsi klastrom

A kolostorhoz vezetőút, mint a temető,emlékekből van kirakva.Az út menti szilvák magjaéles tőrként metszi bőrömet.A szélben erőtlenül evezeka vízzel ellentétesen haladva,s az visszatart, ajelenbe fojtva, míg olyanöreg leszek, mint az erdő.

A honvágyA honvágyletisztult formájánaknincs közeemberhez, országhoz,politikához.Üres tonnáknyomnak víz alá.Egyszerű és nemesgyümölcs a bölcskönnycsepp, melyethalálra születésekésztet,s alágörögvea padlón hazatalál,mint az elcsatangolt,jámbor lovak,vagy emlékeidbena kenyérszag.

MegkövezésSokszínű a megtorlásokpalettája. Ez a régi tájis csendes bosszút áll,mert új hazába jöttem.Rám hagyott holmi száradócitromillatot, érthetetlenrövidítéseket, leradírozotthegyoldalt, szánkázórózsaszín paplanokat.Morzsát a szám körül,a hidat meg azócskavasakat, amelyeknekvalamiért az ember örülés közéjük kövül.

58

Lyukas garasFelizzik fájón a felismerés,álmaim közepén állokés mégsem az, mégsem az.Tehetetlenül rúgom oldalbaa felhőket. Felmart lelkemvisszahuppan, láthatatlanholdként kísért,akár egy megoldatlantalálós kérdés. Kútbaejtett érme vagyok,kárhoztat az örök visszatérésés benő az idő moha.

BegubózvaA hallgatás sipít,ahogy kiengedika fékeket odabent,mikor az önkéntbevagonírozott sorsokrévbe érnek.Már nem haragszolamiért szánalombólgeometrián adtak egyrozzant rotring-ceruzát, amíga tied még nem kerültelő a vagonból,s ott feküdta mélyén gazdátlanul,behúzva grafithegyét, mintóvatos csiga aszarvát, s a fejét.

SzökésbenRám nehezedneka munkácsi utcakövek,a kiszáradt kutaka szememből szöknek,hátamra ül afolyóból a hideg,üdvözlöm a régidohszagot, s a koldusoktekintete kísért, akikneknem jutott.

59

Visszatalálva

Arcom a bús, rézaranynapsugár fogja.Saját nyomaim keresvefutok egy életen átfeledve imát,szélbe kapaszkodva,reményről lemondva,várva a vihart, hogysercegve hűtse lelkemet.Látom önmagam:a gyermeket múltamcsonkjain játszadozni.Intek, s ő visszainteget.Egyek vagyunk: én,s az emlékezet.

Szabadulás

Ismerős mozdulatokbomlanak ki a 15 évesrácsok mögül.Szétfeslik a kötésott belül.Csak a szél miattáll el a hídona lélegzetem, mikorráismerek egy régi-régi kőre, az erdőre,egy darab földre – a szemfedőmre.

A régi ház

Azt mondod: a fenemegette! S közben nézedazt az édes, elátkozotttákolmányt, mely nem eresztés egyre üresebb. Kitudja, miért kellek neki?A parton kedvenc padomkörül kecskék legelnek,s a víz – mint most velemaz idő – mintha vissza-felé folyna. Elesvehúgyszagú utcákonbömbölve rohanokkövetelve anyámat, apámat.

60

Aztán ülök csendbenmadarakat lesve, a faárnyékába nőve, szép napokhomlokát rejtegetve,mint bolondgombaaz éjszakák titkát.

A ló

Ma egy vak ló szemébenláttam magam, egytejfehér, múltba nézőgömbben. Körülöttemzöld mezőn éjszakát szelidítvelegelészett a napsugár.Meredt a ló a Kárpátokfölé magasodva, hogyanpárolog a föld,s nyíltak megtitkaikkal a fák.De ekkor pislogott,levetett magáról,s hontalanoklettünk: én, a füvek, az utcák.

A játszótérre visszatérve

Fáim közt állvacsodálkozunk: mennyirebecsap egy emlék.

A nyári esték fényea bútoron, a poronátszűrődő fénysugár,a szél a hídon messze jár.

A sarokba hajított kislapát,a vigasztalan égen lógólila húsú felhők, mintharagos, májusi orgonák.

Mára mindez csaktestemben bolyongósejtés. Hiába ígért

elméd változatlan tájat.Kik elhiszik, mindmegraboltan állnak.

61

A partomon

Még soha nem szerettemannyira élni, mint ebbena gumicsizmás hideglatyakban, kókadt égövekalatt. Ezena zörgő cigányszekérena rugó is csak nevet.Tocsog a fáradt kerékés a hegynek meneta kövér füvek lökik felénka szelet.A Nap, e sápatagnárcisz-mag alatthajlok meg mint elítélta hóhérnakmegadóan. Csak a megcsonkítottgyertyáknak súgom: veletekkönnyezem. Idáig sodorta Latorca, a szürkére csiszoltkövet,s kutyaként a féltettcsontot, óvatosan kitett.

62

...mint a szótlan néma bögrék

Festő ismeretlen

Polcomon emlék-csokrok.Azt mondod, száraz virágokalatt aludni lehangoló.Ágyam tövében van márrégen két festmény.Egy várbörtön, és egymoszkvai ravatalozó.Hát nem romantikus,ha egy kép így összeáll?

Nyárkergető

Szomjas fénnyel betakarszaz Illés kút mellett.Cigánykodunk – mondod, ésegy versetmorzsálva elhadarsz.Sietsz? – kérdezem, dete csak rámutatsz:a pad alatt maradtegy körtecsutka.

Kukta

A szélben hajam suhog,mint a gúzsba kötöttfa-koronák.El vannak már zárvaa kerti csapokis, mint az elkötött,meddő macskák.Sírnak a csendesnyulak, mint vágásidején az idegesrángás.Úgy kell, akár az élet,egy kis megbocsátás.

Mint lábasra a fedő,hogy ami benne van,holnap is legyen ehető.

63

Advent

Hétfőn túl sok a fény,túl sok a reggel.Véres csíkot üt egy ága teli városon átszilvalekvár-kék szemekkelmunkád felé verekszel.

Azután meggyújtod a tüzet, melegszel, és várakozunk.

Kedden felébredvevergődöm egy hullámcsathabjain evezve.Átöltöznek a meghibbantszínek, félmeztelenek a szelek.

Szeretsz? – kérdezzük folyton, és várakozunk.

Szerdán csak nézeksandán a félbevágotthegyre. Vonatot ugatok,mint mérges kutya,de nem ér hangjaa neki szánt helyre.

Háború után magot ültetünk, és várakozunk.

Csütörtökön azt érzem,a mező közepénporba hullt önérzetemelefántként tapossák hangyák.

Megsirattam Jézust hat évesen, és várakozunk.

Pénteken a zsebembenmogyoróhéj porlik,a hópehely tenyerembenelgurul, eltörik.

Fáradt borzadállyal ülünk le, és várakozunk.

Szombaton a golyóstoll pontjamered rám törvényt bontva.Mintha az örömtől, csóválástólis meg lennék fosztva,mint farok nélküli eb.

A várakozás türelmetlen,az évgyűrűk semállnak jól a kezemen.

64

Hagytuk, hogy így legyen,hagytuk, hogy így legyen…

Vasárnap: a nagy érzésekmint a hétköznapok,mind múlva figyelik némaságom.Rakosgatom a széthullt álmom.

Adventkor mindig egy kicsitmegérkezünk, lefékezünk,feledve a heti kínt,húsz év múltán is várvaegy újjászülető csodára.

Újév előtti összegzés

Tövis testűfeldíszített karácsonyfa.Ráaggatott lámpájaszemaforként kacsintcsúfolódva.Ablakon remega sárga, esti fény.Fáraszt ez a tarkanyomorúság. Kékaz ég, s én meg-merítkezem.Egyedül maradtam,mint a szótlan,néma bögrék.Hontalanok, mintte meg én.

Este hat után

Hat után másként jár az óra,bujócskázni tudnak a fák,s ha hazatérnek nyugovóra,fehéren szállnak az imák.

Hat után szabad a lélek,egyetlen, mire szükség leszcsak egy gyertya, a tiszta láng,hol lepkék lelnek tűzhalált.

Ha pici jóság is jutnabelőled a szavaimbaUram! Olajfák sűrű csönd-je ülne bársony könnyemre.

65

Ha csak pici jutna tőleda soraimba, minden ígymaradna változatlanul,s a hétköznapjaimbanédes szürkeség honolna,

anyám nyugodt mozdulataa végtelenbe szállna ésaz, amire szükség volna,csak egy vékony, igaz láng.

Szálló-alany

Bütyi, a korcs, szerette,ha a hasát vakargatták.Zsömleszínű kis kerekhasa volt.Szerette, ha nem felejtettékel etetni.Nem csaholtsokat, csak amennyit kell.Bütyit szerettékmég a vendégekis. Bütyi esszenciájalett valaminek.De Bütyi apró körmenem kopog többé.Valami modern dzsinnekműve lehet,mert csak a testetűnt el, a lényeitt rekedt.

A fehér HalálSzapudi Andrásnak

A temetésenfekete cipő-orrok szimatoltakkörbe. Utolsókatkortyoltak a későnyári napból.Észrevétlentávoztál, hirtelen,mint menekülőelőadás után:a művészbejárón.Felettünk varjak

66

szállnak, mintvirrasztó gondolatés pisszegaz ezerszagú fény.S mi csaklógunk e napgyászos függönyén.

Holtak napja

Fehér tollak borítják a fát.Illó díszben nézem a koronát.A madarak emberek,a tollak meg levelek.A szívlapát csücskénél kereszt,összeszedni az elhullott neszt.A póznáról varjak lógnaka temetőre.Mellettük ülök várva a jövőre.

Sírhagyók

Halottak napjánkimegyünk a temetőbe.Egyetlen sírhoz járunk,a többit felveri a gazvalahol a Kárpátok alatt.Egyetlen síron gyújtunkezernyi gyertyát.Azokért, akik ott vannak:odaát.

HamvazószerdaTestvérem és sógorom emlékére

Úgy mentünk, minthacsak odatévedtünk volnaa temetőbe. Szerdavolt. Hamvazó. Feketeorgona illata kísért,súlyosan nyakunkbaült a gyászzene. Aravataltól féltem. Benttérdre borul a lélek,s már hiába kérlek...másodszor fogadtokörök hűséget.

67

Tavasz van,nektek láthatatlanahogy felettetek egyősz tarkó megremeg.Komor kérdőjelkéntgörbül fölétek,hogy miért ésvajon merre lehettek?

Alkonyat

Nagyanyám haján(mely sokráncú rengeteg)szendereg az idő,fehéredik a napsugár.Úgy alszik, akár össze-gömbölyödve a csecsemő.Szemhéjára belülről vetítegy tangót, majd néhányfát, melyet még vörösbemárt egy-egy sugár-ecset.S amint résnyire nyílte vetítőszoba ajtaja, rám-villant szeméből a fáradtalkonyat.

AngyalkavicsEz egy kép a nagyapámról.Nem ismertem, de néhaúgy tűnik, itt él ő is valahol,akár egy vénséges aranyszabály.Talán a faluból a városbagyalogol egy-két lim-lomért,hozzánk is beugrik olyankor,csóválja fejét a kertben:bezzeg az én időmben...Arcom kezébe fogja, tenyereerezett, mint a diólevél.A vonalak bőrömre idomulnak,száraz ráncokká alvadnak,olyanok lesznek akára kőbe vésett csipkés pókfonataz izmos szarkalábaka szem alatt, még ugrálnakis, mert ott egy izgő-mozgó szembogár.Nagyapám tekintete rám nőés kéregként betemet. Bő

68

a termés, sok a dió – nevet.Poros zsákba szedia guruló őszi szemeket,a zamatot. Az időzörögve a diókra kövül,ahogy távolodik odafenthátán az angyalkavicsokkalés ott biceg a Nap körül.

68