2

3

Váray KárolyYaraw Yorak

Örökké hasít az idegVersek

1. kötet

4

TARTALOM

Ahalál örömeGondolati sorok

Megfagyott?!

BolondSzavak

TükörképMondd uram

Tíz sorbanKérőn kérdez a rét

HalálStimme im allHang az űrben

A toll is...Rémvers

Ha csillagokAz élők

KimerülésAz ember nem ismer határt

FogalmazásDörrenj meg ég!

Hozzád kiálltok anyámVíz balladaGyötrelmekMint a harcMeddig élsz

A bizonytalanságMár megintPrózában

Szörnyű álomSimogató ujjaim

AjánlásVilág

Nekem vízióGondolatÉs elég...

ÉletÓlmos levegő

Az érthetetlenség balladájaBevezetés

MéhesFényesség (balladája)

Az utolsó ember (balladája)Az igaz mese

Sir a vad

Vajszívű emberekAz emberi elme...

SzKallódó élet

Üveghegy avagy jéghegyNeosapiens

Jég sziklát hasítÉletsor fokozás

Semmiből...Most örülsz

Anyacsere ma...Helix

Lidérc táncGondtánc

Színes csendéletOlvadás

Tanyai estEgy reggelen

PrizmaÖrökkévalóság

ÉgiháborúCséplőgépnél

TélHatárbanPirkadás

Gyöngy és koszorúEmber és természet

Vihar a boldog napbanEst

SzendergésVihar

ÉletképEgy kép

Ablak mellé ültemBeatkoncert

Táptalaj a tétlenségÉrthetetlenség

Mindig hittem...Jössz-e vélemMegjelentél...Elbeszélem

BébinekMámorok

Esti kavicsokA dongó

Ember szerelem törvények

Virágzó elmúlásGondolj rám!Élt világ, éden

XeroagóniaSzeress...

Újpesti randevúLevél

TavaszHevült nap...

Fáradság körül342. Vers

Szex és esztétikumÉbredés már

Furcsa Marcsa eseteJáték a fénnyel

SzerelemBimbórobbanás volt

Serkenő nádszálInternacionalizmusértA humánagy panasza

AnalizisBitterfeld emlékére

Még éltem...Végtelen utazásra...

Ezüst halálMár éltem egyszerNatúr humánum

Tudod mit jelen távolság...Hajad ingerlő

Gerendák mögülÉretlen nyíló tűzvirág

Hiányos versLerázomHa rád...

Arcodat érzemVörösvirág (balladája)

Zöld fűszálonFolyó patakot gyűjt

Nuphar, nupharMagány pillanata

Soha márFosztott gubbasztó...

Határ – törtKívánlak enyhe...

Bibe

5

A HALÁL ÖRÖME

Ráncait kínlódva vonszoljaHaláltáncot jár– az őrület keringőjétforog, forog, forogLelkét ezer foltSötétre festetteÖvé volt a világS ma dühöng a bitangForr a katlanA bűn minden esetévelMelyet nem más kevertMint maga az emberMinden kegyévelHumanitássalVérrel és szex-szelAz ember aki;Megalkotta a legszebb erénytKigondolta a jóságotÉs megalkotta a bűntMintha semmi nem történt volnaOly nyugodtan él továbbVizenyős szemeivelHalál arcávalS mily kínos bevallaniUndorító de csábító mosollyalÉs kegyetlen erővel elragadSelymesnek tűnőDe vaskos karmaivalIlyenkor undorítóan röhögKarmait mélyen a húsba vágvaIszonyúan szívja a vért

(Fattya természete a bűnneknem halsz meg soha ?!)

Mesebeli madarak rajoznak szüntelenÓriások dühöngnekKacsalábon forog a várKirálylányok várnak kérőt(de busán csalódnak a vágyban!)A halál meg üvöltRöhög, vicsorog(ő, él!)s megvan az újabb áldozat!

1970 Budapest

6

GONDOLATI SOROK

Csak dühöngtemÉs újra csalódtam(a gondolat)Amint megszületettRögtön meghaltNem élt, mertElveszett a komplexumban(igaz)Minden gondolatMásnak talány

Különös eutektikumDe mégis megértés

(szenvedés és akarás)(legyőzött és győző)

1970 Barcs

MEGFAGYOTT

Megfagyott az életŐrjöngő madarakVad vihar dalaDalolja a lelkekEgyszerű szerénységétKontra rekontra(élet és – reélet)meg nem is értema mozgatóerő, a dinamikaa szimmetria, az egyensúlya lüktetés, a dobogása légzés, a mozgása beszéd, az írásaz érintkezés, a csóka szerelem –a, a, a, a, a,és még hányszorkitöltetlenülcsak marad, marad

1970 Barcs

7

?!

Van a kínnak és gyötrelemnek határaMelyet ember képes magába foglalniHalál és őrület nélkül

1970 Budapest

BOLOND

– le és fel járkál– szeme csillog a fényben– igen a cipőpasztás dobozok– néha füllel is lehet látni– valamit motyog– a bombázás megszűnt– egy aranyló– az ideg befonja saját magát– működnek a varrógépek– folyt ömlött a vér– térképezték– a föld vérfolyóit– örök tanulság– nem veszi észre senki– golyóval játszik a gyerek– amott sárkányt ereget– szállnak a repülő halak– a másik fűrészhal– fűrészeli a bambusznádat– hordják a cukorrépát– nyugtat a békakoncert– megtorpan a tekintet– a két szem– mereven gondterhelten

(Drávatamási Szoc.Otthonemlékeimből feldolgozva)1970 Budapest

8

SZAVAK

Már megálmodtam szerelmedetTavasz varázsaÖrömfájdalom, élet vagy halálSírás és nevetésSzenvedés, örömHázasság és csalódásRemény, búskomorság

Örömfájdalom; élet vagy halálGyönyör és alkotásSzegény, gazdagRitmus és zörejSzomj, hideg

Örömfájdalom, élet vagy halálszerelem és válásKín, gyötrelemBéke és háborúÉh, mulatság

Örömfájdalom, élet vagy halálRánc és sétabotMegvetés, vágyVakság és őrületFöld, ember

1970 Budapest

TÜKÖRKÉP

Már rég leült a sötétség a földreAmikor bóbiskolva karosszékemben ülveMint napvilágnál láttam a szörnyűségetMegleltem egy ember foszlott tetemét

Keresték már régen, eltűnt tán egy éveAztán abbahagyták, hisz nem volt senkijeKiben élt volna tovább, bús termeteVágyat ébreszteni, látásra szerelemre

Láttam; ó jaj; cafatos arcát, tekintetétMely mogorván tűrte az est hűvösétKérőn; ó rendületlenül, még éltCsak szerencsétlen egy kicsit elalélt

1970 Budapest

9

MONDD URAM

Esszük egymástSkorpió tudattalMégis álmodunkSzebb jövőt

Uram mondMit ér a népHa Földünk nem erény

Mondd uramHa van bűnHát nem maga a lét

(Ember ezért okos légy)

1970 Sturovo

TÍZ SORBAN

Kripta szülte nedves csontomAz űrből kiálltHallod-e, hallod-e, ontomA hideg szavátRepked a szédült, zúzmara martaTestem ködeHűn szeretett lelkem megfagyniKüldte odaElhal a test és elhal a létDe tán megéri kínlódni még

1971 Budapest

KÉRŐN KÉRDEZ A RÉT

Száll a szádra féreg váraSzétcibálni darabokraHalva jött – e, az ember a földreKérdezi, kérdezi kérőn a rét

Elfed a föld és elfed az emlékMégis élni él a lét

1970 Kaposvár

10

HALÁL

Éllel hasítA buborékKetté vágni ékétSúgvaTestek suhannakMint elhalóKorhadó árnyékVízmolekulák homályábanZörrenniCikk-cakk futkosóPókok iszonyábanZuzzanA síri végKukkant a csontFehér vicsoraIdeg hálóbanFeszít az idegMenekülőnSzéttépni darabokraA halálIszonyú szorításátRöpkénIsmét meghalniHumusz küszöbénSírni sóhajt leheletUtoljára mégHagyjaÁlmát is táboránElveszni a sivár molekulán

1970 Budapest

11

STIMME IM ALL

Höre mal, meinen KörperWie färtÜber die SeelenAn der LightscwindigkeitNach der langeUnendlicheAber, die kalte AllFrest meinen körperMeiner KörperDie MölekülenSo kämpfe ichMit der UnendlicheFressen die AllErkennen die gancze Welt

Höre mal, meinen KörperWie klopft daranDie Atom der Töten

1971 Budapest

HANG AZ ŰRBEN

Hallgasd testemetAhogyan utazikA lelkek közöttFénysebességgelA hosszú végtelenbeDe a hideg űrZablálja testemetTestemA molekulákatÍgy harcolokA végtelennelZabálni a mindenségetMegismerni az egész világot

Halld már testemetAmint rajta kopogA halálok atoma

1971 Budapest

12

A TOLL IS...

A toll is könnyel írHa fogója búsItt egy „marha” fúr-faragS a földben túrKipp-kopp kalapács dallamAgyhasító zörejAz idegbe tépFáradtan fetreng három srácMindegyik mogorván morogS méregre hágHát van még pofátlanságHarácsoló kapzsi vágy(s így telnek a napokegy albérleti zugban)

1971 Budapest

RÉMVERS

Most rezzen a kőFinom füvekenSurran a bogárAz avaron merengőIjedten felkiáltValami alaktalanÓriás szörnySzárnyain végigszállAz életté váltAnyag szüntelen mozgásán

Most fut minden puhányNövények fákOmlanak mint romvárA szörny mögöttForr gőzölögA megolvadt élet-anyag

1971 Budapest

13

HA CSILLAGOK

Ha csillagok hullásaTűzijátékot varázsolnaLobbanna fel az égÉs futna menekülneMinden tudatlan

(De így a szamár isOkosabb, mint a hülyeMert tudja; vele együttVan még sok gügyeKik tehetetlenül bambulnakHitül véve, ők mégA szamárnál szamarabbakÉs mégis okosak)

AZ ÉLŐK

Az élők halottak visznekNem tudni; mi lesz a sirA mozgó atomok börtöneVagy a föld tehetetlen felszíne

1971 Budapest

KIMERÜLÉS

(Csak szépet szabad írni)

Falnám fel magamatTalpamtól-hajamigMinden sejtetHogy salakanyaggá váljonAz úgy is rohadó test

Kerekedjetek domborodjatokEgyetek megAgyamat zúzzátokÖljétekVédtelen anyagomNem lesz úr a gondolaton

(Azt mondtad szép az életMegértelekItt élek én isEzért nem lehetek halott)

1971 Budapest

14

AZ EMBER NEM ISMER HATÁRT

Az ember nem ismer határtGondolata törhetetlenül vágyLetörni száz akadálytÖnmagát láncokra veriAz ismeret láncairaMelyeket mohón habzsolÉs nehéz terhekkelHol lézengHol szállDe soha meg nem állÉl hal, sosem félPárbajra hívja a lehetetlent isAz atommag és elektron közöttHáborúzik a végtelennel

1971 Budapest

FOGALMAZÁS

Bevezetés:Néha az ember nem tudja mit teszEgy elemi rész; bármit tehetSoha el nem vészBár az ember bűvészAz atomok felett is lehet úr(de nem más nemzetekKenyerén)Csak ember legyenKi megérti a szó jelentését:KEGYETLENSÉGTárgyalás:Az elme nem ismer határtCsak mi küszködünk, finom lelkekTalán a test a bűnMert megölni csak azt lehet(az alkotás nem vész el)Anya és antianyag!Egészében megremegett egy ciklotronMert egy kóbor neutronA mágnesmező körénTudatlanul megbolondultEgyre csak szívta az energiát(és egyszer csak a magbaóriási erővel, magát belevágta)Befejezés:Mi tudattal alkotunk és cselekedünk?!1971 Budapest

15

DÖRRENJ MEG ÉG!

Dörrenj meg égA föld minden szennyétVillám vágja szétZúdulj özönvízElmosva a FöldMinden gyilkos eszközét

És az ifjúság szárnyakra kelNoé bárkáján– az egész FöldönÚj nemzedék építiA anyag igét

1971 Budapest

HOZZÁD KIÁLLTOK ANYÁM

Miért nem hallod?Két kezem kitárnámFeléd anyámDe oly messze vagyMindig legyőz a távA testemben a könyörgőKibírhatatlan mozgásCsak marad, maradGyere mellém anyámTe kinek keblén csüngveKét évet élveGondtalan töltöttem

Két kezem kitárnámEléd AnyámDe előttem magasanMagnézium por-hegyKavarog felémFogd már kezem fejétItt tűz égÉrzem a halál tüzétItt vanJaj robbanElvakít a fénySegíts már

HOZZÁD KIÁLLTOK ANYÁMMIÉRT NEM HALLOD!

1971 Budapest

16

VÍZ BALLADA

Levegő, levegő, levegő NincsSe-se-se-se-segítség

Levegő, levegő, levegő KavartSe-se-se-se-segítség

Víz, víz, víz, víz, ZavartSe-se-se-se-segítség

1966 Barcs

GYÖTRELMEK

Gyötrelmek tornyosulnakHasít az idegbenMutasd a világnakHatalmas máglya

Eszeveszetten futkos a tűzRoggyan az üszkös rakásÖsszeesve hull aláAz összerakott értelem

Hamu és szikraKevereg a szélbenA máglya tornyaElveszik a légben

1969 Bitterfeld

MINT A HARC

Mint a harcÚgy vágnám tollam a falhozHa nem lenne füzetem tárvaBánatom jeléül

Mint a harcKüzdök veled a reményJóság határánBízva de hitetlen

Megér-e jóságHa bízatlan emberKüzdve vár

1969 Bitterfeld

17

MEDDIG ÉLSZ

Meddig élszCsak a vigasz gyönyörig

Menni készDe örök hűségre eskü

Kész a vég

1968 Bitterfeld

A BIZONYTALANSÁG

A bizonytalanságBefejezett téma

De nincs emberi észKi halni merMegváltani önmagátBűneit és szennyeitFeltárni kész

Befejezett témaA végakarat utolsóFejezete a szűztelenMegcsalt boldogság

Őrjöngeni jóért gonoszértMindenütt a megbecstelenítettCsalóka mámor

1968 Bitterfeld

MÁR MEGINT

Már megintMár megint megjelentél előttemTe sötét tárgyLélekrabló kísértésÓn jég tapintatTe korcs jellem(1945 Hirosima)Szénné égő emberÉgett foszlányok mögül kukucskáló csont

(Ilyen leszel Te is, vagy meggondoltad)

1967 Budapest

18

PRÓZÁBAN

És megérte, mert kinyújtottad kezed és felnyúltál az égigTetszett a symphonia, mely értelmet sugárzott és ábrándraKésztetett; hogy álmodj örökké. Soha letörve, hanem mindig újraNyújtod kezed fel az égig.Mindig csak magasabbra és magasabbra.Pedig dörgött már ágyúVéres volt a kardRopogott puska– és még soha nem nyomta el ezt a nyomasztó zajtA gépek ritmikus dallamaVolt már tűz és őrületMegnyílt a Föld, lávát okádottLeomlott hegy, kiszáradt folyóÖsszeomlott értelem– de még mindig él az elme az alkotásMegszólalt a néger tam-tamÜvöltöttekTáncoltakGyilkoltak– mégsem állt meg a nagy tendencia, az értelem és ember harmóniája1969 Bitterfeld

SZÖRNYŰ ÁLOM

Szédít a távolságVégignézni ponttá váló alagútbanEgyik végén – jajSötétség kísértet-tapogatom a falatKopár nedves mohák – kígyóVillogó billió kukachad rohan felémBefalazott mély folyosó – vágódik iszonyFélelem halálra rúg – forgó fejCsukott szem – látom, érzemNe, ne, ne, neKözeledik – előre lépek – feneketlen veremÚjabb és újabb alagútKukacok éhes hadaTestemben fúródik – fejem leesikGurul, gurulKukacok, apró férgek tömegeFejem a falhoz vágódikIdegtépő fájdalomCsak koponyaRideg hűvös, nedves alagútJaj élek!(fejem kering pörögsajgón hatol fájdalom)Jaj ébren vagyok!1967 Barcs

19

SIMOGATÓ UJJAIM

Simogató ujjaim; szerelmi gyűrűjeLágyan csavarodik nyakad felületére– Ölelő vágyaimUjjaim vaskos inai acélként feszülnek– Törni kész, hogy vasra verjehamis vágyaidat

Volt: testem testedéVan, testem minden részeGyűlöletre testedé

1969 Bitterfeld

AJÁNLÁS

I.Forr a must az agyBódító borráFelbomlik kusza szövevényBosszúra áll az ész

II.Vad ámokfutóVillan a késBosszút visszaszúrTöbbé nem úr

III.Eszközöd ne legyen bosszúMert az visszaüt

1968 Budapest

VILÁG

Amikor az agy túltelített oldatbólKikristályosodott a DNSBüszkén vicsorgott egy halálA nagy (E =m* c2)

Színtelen klorofillA szupervilág lángelméjén– Kezem remegőn érinti kezedvalami mámor bizsereg testemen– Aztán nő, nő a tömegMár majdnem hasadásMég egy atom

20

És letarol..............vagy– aztán fémmadarak susognak– békeporontyok járnak üvöltő táncot– és majmok huhognakvér fém és darált hús(Ez aztán a komplexum!)Kritikus..............tömeg.....reakció.....hasadás.........ÉS AZ EMBER

1970 Barcs

NEKEM VÍZIÓ

Röpke hajszál maradtHatalmas gigászi fuvallatNyikorgó kerékhadBarbár csökevény gyomHajló fonák koszorúGerinc – füzér hullaívRothadt lábfej, fagyosSavanyú ruhacafatokMozgó csontvázak zörgőNéma felvonulásaSzívélet – olvadó vércsapKongó üresség renyheCsikorgó vicsor – éhségKöpet, piros fogakVipera marta életImádkozó szellemsírTapadó rozsdás sor – vaslécRozsda – élet, szabad galambNyugvó égi idézetCsillogó, omló vágyeszmeGörcsös tapadó ujjpercekSzabad ég tapogatásaHalomra temetett élő csontok(Hitler úri vacsorájaSzenny ész táplálékaCsak szavakban ismerd!)

1968 Budapest

21

GONDOLAT

Bár napról – napraÚj inger épülA DNS láncHélix pályájáraDe szeretnék ebbőlEgyet – kettőt szétroncsolniHogy soha többéNe tudjon megmozdulni

A futkosó N – gyökökBolondulva rójákAz értelem végtelenségétS várják, várjákA test újabb ingerétHogy megölveAz ember gondolatátNe tudjon felejti

1970 Bitterfeld

ÉS ELÉG...

Osztódott egy sejtKirepült egy kvantumKépződött egy oxidIsmerős játéka a képzeletnekEzüstösre festi a hemoglobintÉs elég egy hajszínEgy felidézett pillanatEgy csók vagy ábrándS nem a hangyaszorgalomGondolata borong

Csak láthatatlanul is látlak

Érzem az ősóceán szülte kegyetlenségetA természet szülte parazita világotÉs elég egy szépen ívelt szemA szimpátia – mámor elérhetetlensége

De mindennek mozogni kell(Ezt úgy hívják, hogy szupervers)

1970 Barcs

22

ÉLET

Kivetett cafrangKondul a harangNekem világvégeHalál öröke

1968 Budapest

ÓLMOS LEVEGŐ

I.

Ólmos levegőNehezedik rámFojtás vakmerőSzívem csak vár

II.

Én és környezetemKét mágnesMely egyező sarokkalKüzd a haraggal

1967 Budapest

AZ ÉRTHETETLENSÉG BALLADÁJA

I.

Most négy szörnyetegOstoros emlék haddalSzorító bilincsén küzd négy fallalTerhes múlt szörnyű gondolattal

I/a

Most mindenOly kietlenSírni végtelenTáguló egyetem

II.

Aztán nehéz fémmel megkarcoltaZilált mellel, győzve feltűzte aLegmagasabb bércre

II/a

Az égi himnuszok mindigZengnek dicső dalokat

23

II/b

Az eke vágtaZörgő értelmet

III.

Gondol a gondolat; üszköt csiholvaOmladozó értelem; lidércet lobbanvaNincs az érnek; utolsó lökéseDúdoló ritmusnak; utolsó nyögéseOrdít a semmi; a sötét; a nincsLármáz a vágy; a fény; a kincs

III/a

Gondol a múltOrvul letaroltGondol a múltOrvul letaroltNéró büszkeségDémoni parazitákOsztriga zabálókLelki szegények– s még élnek

IV.

Rád oly nehéz, – emlékek éjétÁlmok hajnalán feledniDúltan idézni emlékek tüzét

IV/a

Rád, – egy villanásÁradat drámája, sDühöngve széttép az atombomba

V.

Aki megszűnt; úrrá lett porai felettKi mást letiport, vaddá tett embertÍgy legyőzve saját értelmét lett; élő és halott

V/a

Aki ölt raboltKi nem kímélte lelkétItt van még és él

24

VI.

Meggyalázott már maga a létEmbrió drámán – satnya nemzedékGigantikus elmével – fényévet ível átGyúrja atomok hosszú sorátYttrium, arany, vas, urán és rézA gyilkos ötvözet szülte, jelen a régLám mégsem sért az ész, hasít a tudatÁlnok szürkeség kin – lét; kurva a világZokogó vicsorkönny – s gyönyörű gyűlöletOlykor bolondul futkároznak eszeveszett elektronokTitánok halomra vesznek el tébolyultan, sTudva halálba űz a nyomasztó idegkoszorú

VI/a

Meggyalázott fekete fényEgyügyű szellem génGépies bio-vaskecskékGyászra teremtett TOMPAAlfa jövő, s amikorLángol a Föld a nemzet

Átkozott legyen a szellemZsaroló puszta varázsaOltára emelje bűnét, sTétován valljaTudtam, hogy TOMPA az ész

VII.

Most, most, most mindennek végeAz, az, csak volt mindennek méheGondol, gondol az értelem érceRád, rád gondolAki, akiMeggyalázott (hogy önmagát gyalázza meg)

1970 Bitterfeld

25

BEVEZETÉS

Az állandó ellentétek tollfogásraKésztetik az embertDe mennyi toll kopottMennyi ember küzdÉs megoldás még mindig nincs

1969 Bitterfeld

MÉHES

Nem barátságAz édenben lógó rajNem testvériségA zümmögő moraj

Ez a nagy család haláltáncaAmely éppen halni készül

1969 Bitterfeld

FÉNYESSÉG (BALLADÁJA)

Felhőkarcolók feszülnek sudáran az égnekKoppan a dollár reflektorok fénytüzébenLeomlik a meztelenség; a megvásárolt boldogságÉs örömtáncot járnak szesz mámorábanA nincstelen lerongyolódó koszosok

Gyárkémények kúsznak sötéten magasraTerített asztal párolgó illatábanFriss lapot olvas a gondtalan hasasÉs gumibotok csattannak a munkáraVárakozó lesoványodott tömegen

Rakéták száguldanak messze az űrbenÉs felperzselnek millió embertÉs letipornak anyát s gyermeketÉs éhhalálba, csonttá zsugorodvaEmbert hagynak elpusztulni

Rakéták, gyárkémények, felhőkarcolókVérrel és halállal mázolvaMeddig kacérkodtok

(Mit ér a holdkőzetha van még éhező ember?)

1969 Bitterfeld

26

AZ UTOLSÓ EMBER (BALLADÁJA)

És akkor felálltA megmaradtLegmagasabb szirtreHosszú szakállaFöldet verveCsillogott a fénybenPorral és hamuvalVégtelenülBeborítva mindenüttVégignézve felvillantAgyábanA zöld anyaföld

És akkor felálltA megmaradtLegmagasabb szirtre

1969 Bitterfeld

AZ IGAZ MESE

Kicsi voltamAnyám ölén zsugorodvaHallgattam és bambán néztemElhittem, hogy a pici üvegbenElfér az óriási szellem

–Fénykép az újságbanvalahol atombomba robbant

HallgattaÉs bambán néztem

Óriási szellemet varázsol az égreGombaként terjeng szerte szét a légben

1969 Bitterfeld

27

SIR A VAD

Sir a vadSzázával cikázik a villámEgyik fa a másikat veri derékbaSzállnak a gyökerekSzépen szállnakElszállnak a fák közöttAmott a nagy tölgyForgácsot szórva szétSzalmaszálként törikA töredék törtrészeireSzállnak a riadt madarakÁzott szárnyakkalA repkedő gyökerek közt

Egy jól villámvágta gyökérÉppen most veri kupánAz egyik hencegve vitorlázó madaratAmely élettelenül hull aláA villám által felkorbácsoltGyökérhalmaz közé

1969 Bitterfeld

VAJSZÍVŰ EMBEREK

Szíve lágy, mint a vajMondják ítélőenVajszívű emberek; deLágy a nátrium isMely vizet érve robbanMondom én, – nátriumszívűNektek; vajszívű emberek

1971 Budapest

AZ EMBERI ELME...

Az emberi elme oly erős szellemAmely szétzúzza a legszilárdabbat is

1969 Bitterfeld

28

SZ

Szűk szellem veszélyt szabHa bajban vagy; deSzükség szeme védelmetSzabadítHa van erőd, mely bátorítSzül szennyes végszótSzánalmas számadásA végre jeladásSzülő szeglet végóraMelyet szánomUtódra magamat hagyomSzűr szellemes veszélytMely szálkásHa visszaüt a nyavalyásSzűz szellő vérpirosSzállongHa éhezve képzett dongSzűzi szélrohamVétket száműzHa megszűnik a szerelmi tűz

1967 Barcs

KALLÓDÓ ÉLET

Nézz fel az égreMily üdére varázsolA kéknek-e lengeKérető kedélyS ordíts a légbe;Be szép-e lét

Nézz le a földreOly sújtó kábulatA humusznak a kavargóPokoli erejeS ordíts a légbe;Szédít-e a lét

(Nap tüze; mi égsötét lesz az égvad szél ríoji, oji, oji

1969 Bittrefeld

29

ÜVEGHEGY AVAGY JÉGHEGY

Odvas a kapanyélS még fogodBüdös a menyétDe nem dobodSzú rágta tenyeredAszott a régS mégsem meredLétet fölétNyálas a zablásCsöpögő csigavérÁraszt a mártásFojtó a légSzartúró bogarakHalom szerencsétlenségSújt a kamatDobd el hamarNyakad kötelét

Ha bányászod törikHa mászod a nyakad törik

1969 Bitterfeld

NEOSAPIENS

Jó érzésHa ember kapElnézésSzellő arcul csap

BetekinteniMás lelkébeSegíteniSzép szerébe

SegítsEz nem azonosKerítsÍgy honosÁthatatlanLáthatatlan múzsámBámulatSorsom nem barbár

Nyíló csapMindenkinek mézBaráti kézÖsszekötő csat

30

Cseppen csordulKupát emelKutyám mordulMúzsám felel

Ember rútSegít múzsám ,sajnos csúfLeszedi gúzsát

Idő hidegSegít múzsámElem ridegMeleg szálát

Acélos mellSzépen domborítNap kelNeki homorít

Folyó duzzadSegít múzsámGátat húzzadErő sorsát

Nincs éhségVölgy teremNincs kétségTelik verem

Zene szállÁllapot extázisLábad állValó tézis

Föld pólyaEllipszisVilág pályaÍgy rendes is

Szegény elődMost gazdag kincsNeked nincsVak szemfedőd

Forrás eredFöld szomjasTermés kerekNem aljas

Gyümölcs éretlenEhetetlenVárj évetElőzd héved

31

Volt fanatikusModern jellemVad patikusAvult szellem

Minden finomMai világEzt így íromMai szem tág

Vasat hevítFormázza életétTüzet izzítElőre kenyerétMai jellemÚj szellemÚj jellemKevert szellem

Ami rossz azt zúzÚj életet húzSok az irtásBoldog sírás

1968 Budapest

JÉG SZIKLÁT HASÍT

I.

Jég sziklát hasítFöldi erózióÉletet adTermő talajt

Vad földi klímaVarázsló erőNégy évszakJátszó tünemény

II.

Az ember az ész uraLegyőz téged isVáltozó mozgásIgába fog éltető hatalom!

1967 Barcs

32

ÉLETSOR FOKOZÁS

Elem – vegyület – élet – mozgásLásd az élet visszavezetLebont; megszűnsz leni élőSejt – szerv – szervezet – szervrendszerKifejlődött érzőszövetMost táncoltat sors ütemreSzúrás, kín, fájdalom, hő, szagIrányít ingerAtom megtalálta bio-rendetFajod élni fog; még világ, világNövény – állat – majom – emberMeghatározott irány

Rügy – virág – termés – magNem jut messzire, megállHa felemészti kínzó fagyNem érez – mégis fájEmber vagy Emberben

Használd mivel a természet megáldottSzáguldj előre óriás hévvel

1968 Budapest

SEMMIBŐL...

Semmiből teremtett anyagIsten csodájaKeze között hét nap alattA világ megformálódott

Mi atyánk az észKi vagy a mennyekben– raktározott tapasztalatHa van célodSzent a nevedHa építszEljön a te országod

Hozd el ezrek begyöpösödött tudatát

1968 Budapest

33

MOST ÖRÜLSZ

Most örülszTe cafkaKidobtad csipke szegélybőlFél melledTágra nyílt pupillákCsaló kábításraFogamzott magzatIzgatod jámbor facérokKínzó álmát

Szikláról pergő értelem

1968 Budapest

ANYACSERE MA...

Anyacsere maZöldell a világDe érzemVibrálva a leprát;HamubanA sugár reklámLetarolvaZseni fejekSemmiség az ürességbenPor, por, porMegszűntél lenni élet

1967 Barcs

HELIX

Képzelet szülötte álomVagy valóságNem hihetemDe régóta nem látom

Pedig mindig mellettem érzemTapintom isCsókolom isDe tény hogy nem látom

Most is itt suhan elLibben előttemMeg is szólítNem, nem, ezt nem hiszem

34

Valóban hol is lehetItt van de – de mégsemÉrzem melegétElrebbent édes leheletét

Már megint teljesen mellettemVíziók álmokCsalhatatlanságUtópia – beteg képzelet

Megfogom kezétÉrzem keblétFejemet ráhajtomDe mint a füst szétoszlik

Ez nem lehet igazSzáz erényJóság megölCsonka érzet kidől

Valaki hív, igenŐ az bíz IstenIsmerem hangjátAmint édesen száját elhagyják

Keresem, de nem látomŐrület, meddigSzív erózióVad romba döntő álom

Teljes csend, nyugalomŐrjítő agymunkaSzív ritmusaLáncra vert nyugalom

Csak még egyszerUtána ezerszerVálni nem tudokMegtörtént vad szánalom

Test forma mit sem érMolett, hosszúAlacsony, karcsúNem izgat pedig kacér

Kívántam, kívánom, kívánniEgybeolvadásGörcsös akaratGondolattal szörnyű vívni

Vagy, létezel, látlakZsibbadó akaratHalott némaságNincs régi áradat

35

Hiába foglak őrületMerev testNyomasztó estÉlettelen hamu szédület

Göröngy rög életVermes utakTudat alattKönyörgök adj létet

Nevek, múlt, gyötrelmekTűnjetek elEmlékre emelHélixre pördít, kever

Szerelem édes álomKívánság kéjMámor éjSemmit soha, nem bánom

Köröz engem, repkedTávolodikVívódikDe nem közelít szeretet

Fiatal test sajnálomÁrtatlanSzűzi testDe nem ezért kívánom

Menyből jövő üzenetFáradt agytekeÉn sejtelmeÚgy ha igaz köszönet

Leplezett halott testMint élőVívó erőMily igaz hitűen festNeved, hogy búcsúzomNem mondhatomLüktető agyamNyugalmát így felbonthatom

Bolygó, VilágegyetemSzáguldjMozduljRepülj vele életem

Mágikus eszme erő hitNyugalom, szépJó, vágy, képErényből, szerepből kirepít

36

Széttépett érzelmek menjetekNem élKábítSzívembe belesajdít

Fények színek zavarnakSzűnj megSötét régNem élem át száguldanak

Legyen özönvíz, tűzvészDe ne egyszerreEz semmisülésSzűnjön meg a kábult ész

Találkozom veleBeteljesülésAlvilág, szeretetMás világ

Csapongó elmeCsak azértNem másértEgymásba vegyülve

Van mámor nem egyAlkohol, szerelemÓpium, nem kellCsak ő ez nem mindegy

Homályos képVizes elmosódottNem tudomSzabad gondolatra lép

Elmegyek, biztosan megyekNem úgy, mintCsiga, teknőcÉletunt ember, mint legyint

Miért csak egy szív dobogKetten vagyunkNincs világÁlom foszlott álom

Utálom hangomatMagam fényétHőt, érzetetCsak őt, őt gondolom

Emberek tömege, meseMonda, ballada, regeHová foglaljamEmlékkép zavart agyam

37

Volt de nincs – vanLétezik élDe mégseAkarat vagy nyomor

Mind betörők, csalókMond rablókSzív nyúzókGyilkos vágyálmodók

Erjedő gondolatAmorf akaratMind hiábaFejbe vert nyomasztó áradat

Átfúrt szétfacsart szívekMár megtudtákMi az igaz szerelemKik mindenre mondják ég veled

Rögök, madárijesztőkÉlettelen erőNem mozduló mérőTömeg térfogat nem szerető

Van ezer, millióDe hiábaA szám egyÁlló nem mozduló nívó

Zavart gondolatSelymes hajSúrol érintIngerli áradó lényemet

Szabadulni gondolattólNem tudokNem lehetSzörnyű kínzó álomtól

Kristályok széttörnekFolyó formázÁlmodó lázMinden jót megölnek

Elfajult esztétikaCsalófestészetFuturizmusValóság tükre ábra

Éter rezgések százaiHullámcsapdaSzűrj-szűrjCsak egy gondolatot ne

38

Nincs sebességFény, repülőElektron, rakétaHiány nem teljesség

Élettelen megelevenedikKép szoborRepkedElme tudat zavarodik

Erőtlen kiabálásNincs hangCsak mozgásDrágám, drágám

Bárányfelhők úsznakAz égen a légbenSorban rendbenKiáltás, megváltás jónak

Újra együtt szívünk nem élBeteljesültSzerény reményKöszönöm neked, ó ég

Összeforrt emlék, kettőnkéÖrök törvényMindig mozogMely élet, él, és, élni fog

1968 Budapest

LIDÉRC TÁNC

Hangolja a neurontFeszülésigMajd megpendítiSzakadásigTücsökprímás cimborámS bolondul az égbe kiállt:Ó nekem!Ingovány felett repkedőSzellem égi torHitvány remegő epedezőKedély égi korLüktetve váró kábulatSivár kéj érRemegve ínba tódultSzikár hév vérMeglopva erő szerelmétHamvad csekély reményAkarat csorba élétFenni meri rég

39

Mert merülsz lápbaÉh-szomj szerelemMert nyert balgaKéj-méh, érzelem,Mert merni mertélÉj, jég véreremMert életet szeltélEx éj esetemMert maradt omló ónNekemBú hálóját fonó pókIngerelve sikló bókKacér bimbó csók

Múlt gondjaVárjaHogy váltsaLelketSzabad árraElöntveTestem ereitKödbeFonva kegyeitFetrengveHullj holtanÉrezveBőrt s pihétTapadvaSzám szádhozMarvaSzidd véremRitmusSzex harmóniaHúsombaÖmlő mámorHa harap múltTépő fogsoraÚjra tigris pofábanÚj, rég fogsága

Téboly kegyetlen bércBOLONDÍTÓ LIDÉRC

Lobbanó hóÖrök bódítóMelegre olvadóMúlt s jelen

40

Mi bűn enyémArasz tekeKóbor iszony hörgő hullámFájó reményCudar ég alattMi bűn enyém– szinkronba isteni tested fürdőjénégi szellő furulya nótára én– kéjelgő szövetdarab erény

Mi bűn enyémHa nem hűn tiéd

Ó nekem!Ingovány felett repdesőSzellem égi torHitvány remegő epedezőKedély égi kor

Mit rettegsz mitől– konok derűvel eposzokhanyag, szelíd a DAL

sivár a lelkemde mélye tüzesen ég!Mi bűn enyémÁmított halmaz kegyelem

Pokol sivatagVégtelenCsaló osztagVégzetFövenyén folyóSzáz remegő gyászHoltakTetemén vérmázSzennyKezed fogGyilkosKést merítveDobogóSzívküzdésbe

Csak dalolj hisz boldog vagy– Megkövült pofákröhögve szívjákaz igaz hitet

De várj– Haramia köpetlázhámló bőröm regenerálte előbb elsorvadsz lassú halál

41

Mi bűn enyémÜveg féltekénHol minden pillanat bűn– Egyik épp combot zabálMíg a másik csont és bőrTemeti gyötrődő hamvátFöldet eszik szerencsétlenÍgy csillapítja kínjátOtt a fülben csavargóCibálja kurva mellétMert éppen ebben leli kedvét

Minden lépésSzakadásLét húrjaFeszülBűn várjaEnyhülEgyszer elszakad

Hangolja a neurontMajd megpendítiTücsökprímás cimborásS bolondul az égbe kiállt:Mi bűn enyémHa nem bűn tiéd

Mit boldogítszTe boldogító boldogtalanNem mentszBú gyönyörFojtó öleléstőlTéboly kegyetlen bércBOLONDÍTÓ LIDÉRC

Csaplár utolsó nyögésHúzd fülembeCiripelő csendülés– Bódító csend – ábrándJátszó lidérctánc

1968 Budapest

42

GONDTÁNC

Örült a Hold a csillagok, örültem énEnyhe pír futott a Holdon s rajtamCsillogott a fagy, lelkemmel tüzelveÁbrándoztam tar ágakkal szikrázvaMit befont csillagok pilácsoló ábrázataLelkendezve láttam csírát serdülniBeborított sűrű lomb, hókristályok lombjaEgyedül kopottan léptem, léptemEgyedül merengve léptem, léptem

Sötét a Hold a csillagok, sötét énHirtelen megfordulok valaki kísértSemmi nem volt, csak a csendes ürességMegfognak hidegen árnykéz sebesenJátszanak csak, vagy Ő a szellemSzemgolyómban mulatnak tűzijátékkalVörös lángnyelvek verő sugarábanS én habzó hullámverés fehér habokban

Egyedül kergetve siettem, siettemEgyedül félve siettem, siettem

Tán alkohol mámor bolondít rémreNem csepp sem került ajkam szegletéreMeneküljek – de kitől vagy mitőlMeneküljek – de miért vagy kiértDe érzem lelkem dúl – fúl háborúzikZúgva tépve marva s falva agyamLetörte finom hajtást – jövőreNem virul büszkén, most fagyottanEgyedül küszködve rohantam, rohantamEgyedül bűnre rohantam, rohantam

Álom vagy Istenek mulatságaTáncoltatnak kínra veríték fürdőreFagyos esti jég lapon, röhögve borbanRemegek s félek, a kilincshez tapadvaFagy öt ujjam, lassan csikorogBelépek vártak, de ki avagy miNincs itt semmiCsak az érzet mely medvetalpával rám lépEgyedül, s Ő a szellem, szellemEgyedül, s Ő a szellem, szellem

43

Elnyúlok, hideg van, de perzsel a lét, vívKüzd a szellem magammal az anyaggalRémkép, varázskép, a hamuban varázsVicsorítva néz s én félek – két vad szemSzellem miért, kiért jöttélÓ az ember, ember – én is emberÓ kapzsi vágy, de ennél is többEgyedül én és én kettesben, kettesbenEgyedül Őt ölöm kettesben, kettesben

Egy szék, egy ágy egy – két limlom itt – ottValamit tenni, tettre fel, többet ez kevésElragad kígyó tekergődző szorításaMérget lehel ily szörnyűségre – Te akarod emberPihe erőm is leszáll a végtelen magasságbólAkkor is zengi lomhán szótag nyelvemPergő düh és tenni érzet – mégis folytCsak én és Ő az – az csak nyögömMég, még többet, többetMég, még többet, többet

Utóvers:

Tíz ujj hiába vájja szikla keménységétÉlete végéig kaparhat, hogyLegyen por, mibe belerakhatjákEgy porszem tetemét

Mégis akar!

Ha majd millió tíz ujj egybe forrOly csodákra leszünk képesekAmely ma csak képzet és álomkor

1968 Budapest

SZÍNES CSENDÉLET

Ezüstös fénycsóvát fürdetSzunnyadó keblén a barnuló lápKödlő párát lebegtetAz oxigénben dúsló homályIdőnként felvillanó teremtés

Égő kálium lilájátSzövi magába a zöldellő erdőSárgulón viruló zizzenő levélEnyhe foszlány dallamátRemegőn ringatja a kéklő szellő

1971 Budapest

44

OLVADÁS

Hideg csillogásúSzíned tompulOrvul ha nyílikSötét felhőTűző hévvelÉget a NapApad hasadOlvadón rohanóHó, takaródTöbbé nem dagad

1971 Budapest

TANYAI EST

Omló vakolat résébenBúvik a trágyaszag

Szüntelen kanyarogÁlmosan telítőn

Feketén lomhánNádtető domboránSüllyed a sötét

Néma nem létezőKerítés függönyénDalol az est

Szikkadó fűbenMekegő kecskétSzorít a karó

Csavargó búza illatKóborol a lehűlőPetróleumlámpa cilinderén

Lassan megfulladA mozdulatlanságZajtalan némaság

(Pátka környékén)

45

EGY REGGELEN

Fotonok táncoltakSejtek pórusánÉs hő furkáltSzunnyadó haláltHanghullám verteDobhártyák falátÉs takaró érteTalpak hámátÓra ketyegettBomba lármátÉs testek elhagytákMeleg ágyát

1971 Budapest

PRIZMA

Vörös bogaratFókuszál a harmatReppenő narancsSzárnyát simogatSárgán a levélZöld fűbenHenyélPrizmaA kék homályIbolya oldalán

1971 Barcs – Budapest

ÖRÖKKÉVALÓSÁG

Egymásba keveredveFulladnak az atomokMegbonthatatlanDinamikával dolgoznakFöldben és testbenDe tenyészekSzépet és örökkévalóságotÉs, ha megáll az emberMélázva ismerős táj felettAz erekben is máskéntKeveredik a vérHa bölcső HazaHü hantjaiKeringetik dédelgetve1971 Budapest

46

ÉGIHÁBORÚ

Apró pergetegFelhők sötétenHömpölyögnek, mint seregek a harcmezőn

A Nap eléFelvonulvaBeszennyezik a Föld tiszta egű fedelét

A szem előttVillám cikkanÉs a dobhártyán dörrennek a molekulák

Kövér cseppekbőlFüggönyt húzA levegő közé és folyton ömlik a levegő

1971 Budapest

CSÉPLŐGÉPNÉL

Pelyva közt a porTörve perrenA gép, néha erőlködve berrenÉs nyeli a kávék végtelenétSzétverni a kövér szemeket

1971 Budapest

TÉL

A folyékony anyag

Gördülése lassú

Enyhül a fürge mozgásÉrezd – e test a tompa szorítástAmint zsugorodik sejtek pórusaÉs koccannak a fogak

1971 Budapest

47

HATÁRBAN

Ring a szellőArany virágZeng az erdőEzer madárInt a felhőKéklő árjaLent egy kalapKarimáraKasza suhintZengő zenétDalos határBoldog mesétDől a búzaTőbe vágvaA menyecskeCsak úgy rakjaJön a kulacsHideg nedveVeríték megA kezekrePoros, porosPoros határA munkánakVége van márHűs a szellőArany virágKihalt erdőEzer madár

1970 Barcs

48

PIRKADÁS

Gyöngykoszorút fonEzrnyi fotonSzét – szétfröccsenA szikrázó harmatonÉbred az életEzernyi alakonMeg – megmozdulAz alvó nyugalomSimogat a fényEzernyi ablakonFel – felvillanA sötét hatalomVirrad a napEzernyi álmokonEl – elindulÓlom lábakonSzét – szétfröccsenEzernyi fotonGyöngykoszorút fonA szikrázó harmaton

1970 Bitterfeld

GYÖNGY és KOSZORÚ

ÉLET és HALÁLFEHÉR és FEKETE

Ezernyi fotonA szikrázó harmatonEzernyi alakonAz alvó nyugalomEzernyi ablakonA sötét hatalomGyöngykoszorút fon

1970 Bitterfeld

49

EMBER ÉS TERMÉSZET

Viruló pázsit, illó búzatáblaTrágya leszAszalódik pörgő vidám levélElhal test, élő sejtA ránc mely megjelenikJele poshadt halálnak– penésztenyészet ellepÓ öregség elsöpörszLáp frissességet, üde szellőtA fáról is lehull a falevél– szép színesRonda varangy felületűBűzös szagú tét lentKozmosz kincseSeprű előtt forgó hordalék

1968 Budapest

VIHAR A BOLDOG NAPBAN

I.

Harmat cseppben fürdik a fényLomhán elindul a gyíkNaponta zölden virítA korhadó tönk tetején

II.

Sötéten csavarodik az égFájdalmasan gyürkőzikÖnmagával hadra lépS elhullatja bánata könnyét

III.

Rubintba öltözik a légLomhán elindul a gyíkFáradtan ásítA mai nap nem volt szép

1969 Bitterfeld

50

EST

Már rég lebukottHorizontjáról a napSzunnyadozik a hasadásFekete selyem szálak ezreValahol pilácsolóPrizmaszínek parazsa, hullA halott mozdulatlanság– pihenő testek – kosarábanHold játszik fogócskátIdézve sok kis izzó vasporCsiklandozó sugarátS a földi pillák leesett sokaságaBelemerül a fekete fátyolba

–erőtlen csend hallgatásátEnyhe zizzenés, mocorgásHasítja ketté alvását

1968 Budapest

SZENDERGÉS

Nyugalom; éji lepel– sötét fonákTejsav – halmaz – rostokKényelmes ágya

Lomha mutató...– árny mozdulás

Gondolt – hullámSzendergő alvása– idéz egy nap...

Est; lusta emlék

1968 Budapest

51

VIHAR

Csattog, zúg, dúl a villámVad húzódikKő zúzódikSötétben villan a csillám

Esőáradat zúdulÉlet ázikLény fázikElő menedékért tódul

Hatalmas erő gyilkosHabzó vérÉlete kérÁdáz állapot, de kínos

1967 Barcs

ÉLETKÉP

Poros utcaEzer bacilus, köpetJárókelők, lábakCsikkek, hányadékPapírhalmaz– és egy ember

pofájából ömlika bűzlő gázfelkelne – összeesiksenki nem segíti

1967 Budapest

EGY KÉP

SzemeteskukábanVagon szemét– lerágott csontok– talán éhező kutyának(de annak sem kell)oly régiAz idő ellepte kukacpetévelOtt áll szerencsétlen– omladozó fal mellett

1967 Budapest

52

ABLAK MELLÉ ÜLTEM

Ablak mellé ültemMegszokásNapi örökös helyemSzép kilátás

Kristálytiszta ablakAz üveg zárSzáguld az idő történeteMúlt építészete

1965 Budapest

BEATKONCERT

I.

Halljátok feleimNéha megállunk; sötét lesz a világVak sötét álomDe sötétben is mozgás a világGondolatunk kóborolMert megszülettünk élni

II.

Könnyet fakasztA szenvedés csákányaMely nagyot ütHa érző a koponyaMert szenvedést nem érezniÁtérezni is tudni kell

Hallod a mozgás zajátÉrezd a mozgás mámorátLátod a mozgás színét

III.

Szűz vér folyikSzakadatlan értünkÉp emberkéket szülniNem bánatra; ABCFegyverek árnyékábanKéjesen szeretkezni

A mozgásnakHallod zajátÉrzed mámorátLátod színét

53

IV.

Bolyongok köztetekTébolyultan, szelíd őzekÉs bámuló borjakKik a humán álarcátA vadnál is vadabbáKorbácsoljátok össze

Halljátok feleimSzínét a színnekZaját a zajnakMámorát a mámornak

V.

Halljátok feleimÚgy mint mondomHallottam él az élőHa tétlenA nem undorodó lét

MondÉrzed a színmámor zaját

1971 Budapest – Somogyszob

TÁPTALAJ A TÉTLENSÉG

I.

Halottan él az életTovább, mint mondomÉlőnek kincs a tetemMert dögöm örülA még anyagcserétFolytató őrült

KÁBULAT és ÉRTELEM

II.

Zuhogó árként ömlikA beteg beesett arcábólA mócsingos hányadékLávaként felperzselniA gyötrődő torkát, éltetniNyüzsgő bacilusok hadát

SZUBLIMÁLÓ TESTÜNK KIÁLT

54

III.

Vörösen habzik a köpetPattanó vérbuborékokForrnak kínnal, mintFémolvadékban az erekGennyes cafatokra festeniA rohadó tűzhalált

DALOL és ÜVÖLT

IV.

És marad még ép részHúscafatok, csontok és nyálkaÉhező kukacoknak tenyészetSzétzabálni minden elemetAtomjaira bontvaMegemészteni az értelmet

DE SZERETI AZ ÉLETET

V.

Miután trágyakéntBűzlik a salak, erjedőTáptalaj, megmenteniFöldünk bio – molekuláitFürdetni a vidámanLubickáló aminosavat

SZŰNJ MEG GYILKOLÁS

VI.

Ha még ez sem elégZabálnak a bomló atomokFehérvérteseket, bio-állatFegyverek aminosavakatMég békét hoznakÉs összerakják a legnagyobbFöldkriptát

GYŐZZÖN AZ ÉLNIAKARÁS

VII.

Tudom, undorítóakVéresek a szavakDe mint mondomHalotton élsz életHa tétlenA nem undorodó lét

1971 Budapest

55

ÉRTHETETLENSÉG

Amikor nincs távolságA pillantásA lesütött szempillaEgy mosolyEgy elrebbent szóEgy érintésÉrződik lankadatlanA minden pillanatbanKirobbanó feszültségA láthatatlanul is fogható érzelemA két nem egymásiránti vágya

Egyszer megszilárdulA levegő atomjai köztKét tekintetKét vágyKétTalán már évezredek ótaEgymásra váró érthetetlenség

1970 Budapest

MINDIG HITTEM...

Mindig hittemKét szemed varázsánakElbűvölő ajkad mámoránakTested viruló szirma örök!

Mindig hittemSelymes hajad ingerénekBimbód édes ízénekBőröd kábító érintése örök!

Most nehéz hinniA búcsú könnyeknekArcod utolsó vonásának!

Menni, menni kellÖrökké menni!

1970 Szentlőrinc

JÖSSZ-E VÉLEM

Jössz-e vélemSötét erdők mélyéreHol senki sem látMadarak csicsergéséreLevetni ruhád

56

Jössz-e vélemHűvös avar neszéreHol minden fűszálTested nedvére táncot jár

Jössz-e vélemCsobogó patak partjáraHol édes melódiátDúdol a lombSzerelmünk hajnalán

Jössz-e vélemFutni tágas mezőkönHol végtelen a tájRögökön álmodniAz élet dalát

1970 Dombóvár

MEGJELENTÉL...

Megjelentél, mint szilárd oxigénMágnes szerelmem vonzErőlködve kínosanMíg oxigén tömbbenLéggé válsz a légbenÍgy, míg vonzalmamAz ürességbenLassan – lassan meghal a térben

1970 Budapest

ELBESZÉLEM

Hűvöset szült a hajnalDe még mindigCsodában bízva vártamMeglátni jöttedetDe nem láttamCsak röhögő falakatNéha hallottamEgy visító kavicsotNéma volt ott mindenMint döglött tetemCsak néztem talajtVártam jöttedetPedig márHűvöset szült a hajnal

1969 Pécs

57

BÉBINEK

Megszólítom a kis dögötÁdsz-e cicám egy kis csöcsötNem ádom én csak úgy odaKét piros ám annak ára

Pénzért teszed édes babámÁruld a test mámorátSzerelemből gyere gyorsanÖlelj át így szorosan

Jaj de nincsen ruhám cipőmAz arcomra üde kenőcsMini szoknya szép csípőmreMelltartó a nagy keblekre

Nem nagy baj az édes rózsámÍgy is szebb vagy az álomnálCsak a lelked legyen tisztaGyere máris egy nagy csókra

1967 Budapest

MÁMOROK

Ajkad rengő mámoránÉrik a tavaszTavasz zengő mámoránÉbred a szádSzád mámorán ébred a csókCsók mámorán ébred a szerelemSzerelem mámorán ébred a testTest mámorán ébred az élet

(Élet mámorán ébred a világVilág mámorán éledA mámoros világ)

Élet mámorán ébred a világVilág mámorán éledA mámoros új világ

1971 Budapest

58

ESTI KAVICSOK

Ültem a bús kavicsos partonArcodat hullámokból fodrozta a szélFentről madár csapott leElmosni az álmom tengerét

Sötét néma kavicsszőnyeg köztPing – pongozott sok kósza szemétTárstalan kallódó emberekGondolataimmal tova szanaszét

Árva kavicsok szívem tőletek reméltTalán titokban megnyílik ajkatokOrdítani, hogy szerelmem szívemben tánOsonva visszaszáll

1971 Barcs

A DONGÓ

Borúsan dongva kóbor dongó árvaVadvirág poros bíborára szállAlatta a karcsún ívelő szárSzenvedőn megtörik, s némán ledőlA felreppenő dongó elől

1970 Középrigóc

EMBER SZERELEM TÖRVÉNYEK

Mi épp oly csodásak vagyunk; akár a természetMint a Naprendszer, bolygók és holdak rejtekeAkár a földünk és az anyagból lett embereVagy az elemi részek mozgásának kábító ereje

Mi épp oly csodásak vagyunk akár a törvényekMint a tömeg és tömeg között ható erőAkár a Nap fúziója, vagy a test hullni kényszerítőLáthatatlan; különös.....Ugye szerelmem érzed tested tömegétMellyel magadhoz láncoltad az enyémétCsak éppen te szállsz könnyedénTávolodsz......S én vonszolom magam éles kövek felületén

59

Mi épp oly csodásak vagyunk; akár a világHiszen minden ember külön – különEgy kis világ, s benne százával tombolnakErők; rombolni és építeni egyarántEgyszer bekövetkezik a lenini törvényMint a tömeg – tömeg között ható erőMinden ember egy mási testben is él!Ugye szerelmem érzed tested tömegétMellyel elszálltál könnyedénÉs nem érzed az enyémét

(Látod minden közeledikTe miért távolodsz?)

Budapest 1971 június 20-án

VIRÁGZÓ ELMÚLÁS

Illanó pillangóMagdikámViruló lobbanóPáfrányIllatozó virágzóElmúlásItt ír a gondolkodóGondBúsuló kiáltóRabmadár

Budapest 1971

GONDOLJ RÁM!

Rád gondolokDúdolva mondok szavakatLátod-eHallod-e a lágy sorokatEpedő testemről száll a dalGondolj Te is rámEkkor testeden tombolvaDobol szívem ritmusa

Budapest 1971

60

ÉLT VILÁG, ÉDEN

Élt világ; édenÖrök kincs, virágÉdes szó és szerelem

Élt világ; művészetTörékeny ábrándMegformált sok kis világÉlt és meghalt

Élt világ szívemenMennyország a földönLelkem mégis szolga volt

Élt világ megszűntMégis élszTe drága forma

(Itt él a világTündéri álomTe szende ruhátlan szűz )

1971, Barcs

XEROAGÓNIA

Lehunyom szememHajszál ereim vörösre festikA napanyag égető sugaraitTestem álomban ringnaDe ébren tartA megszínezett fényÉs üvöltenékMégis mint elektronRohanok millió atomonAz anyag mégsem értTalán a gondolatMely távolból is elér

1971, Barcs

61

SZERESS...

Szeress, mert reszketekHa nem érzemEgészében belsődetÉs félekHogy ajkadatTöbbé nem érzem

(Gyere, mert pár nélküllézengeni kín)

ÚJPESTI RANDEVÚ

(Mielőtt a vonat Erdőkertes felé indulna)Hidrogén, oxigén és sötétKergette s tavasz – est melegétBenneTestem lomhán dobbantCipőm a kövönNéha – néha koppantS íme álom hajadA sötétben szőkén fellobbantSzép szemedbenFényt vetett a szerelemMegláttalakTestemben az érzelemMint körülöttem a légMohón villantLényem fehér ruhácskádraVelük együtt robbant1971, Budapest május 25-én

LEVÉL

Te élsz és uralkodszHitvány testem felettMíg nyögni képesDe ha elvészHát élj továbbÉs nem lesz gondolatMi titokba űz

(A titkos percek szülnekjót és rosszathát minket se kíméljena múló pillanat)

1971, Budapest

62

TAVASZ

Minden tavasszalSzáll az életEgy évvel vénülA felpezsdülő sejtA növényekben isÉlénkül a mozgásA szívSzaporábban pulzálÉs dobban

Fúzió és szakadás!

Apró sejt – gyárakbanA klorofillLevegőt asszimilálÉs szervünk a szerelmetMint agyunkban a vágyMinden ingertMohón szintetizál

1971, Budapest

HEVÜLT NAP...

Hevült nap utániHűvös szavakAz arcodonLegyökerezett pillanatPedig tudodMilyen büszkeA tudatlan tudatDe élj vele

1971, Budapest

FÁRADSÁG KÖRÜL

Valamitől hajtva, űzveÉbren lankad a fejemBenne lassan összefűzveElernyed testem és kezem

(De itt van a Nap fogadditt van az élet élvezdés gondolataidat hagyd rabságbaúgyis megölik egymást)

63

342. VERS

Mint futkosó nátriumA víz tetejénElőször sebesen futkostamEl akartam nyelni magamS majd ahogy énRobbanással egyesült a fémVízmolekulák örök mozgásátMegbolygatva felsikított.Veled boldogabb a létÉs zokogva, dúdolvaElszáll egy hangFájdalmas hírvivőBús gazdájátólHírül vinniMi agyábanFojtva zsong;Kék szemeddel mért dédelgetszSzőke hajjal mért lebegtetszMosolyoddal mért hívogatszÉleteddel mért éltetszVirágcsokrok csokraÉrző csókraKarcsú bókraMárványtestű derekadraMiért lankadA kóbor költő szava

(Ha van estéd, hát élj velede reggel velem ébredjs add hű kezedés legyen miénk a nappal)

1971, Budapest május 12-én

64

SZEX ÉS ESZTÉTIKUM

Minden este az enyhe homálybanSzívekre hullnak a szerelmes pillákS a távol mélyéből kábultanFelébred bizsergőn ajkakon a vágyLassan némán illanÚgy tűnik az utolsó kóbor fotónDe valahol egy résen átHomály siklik a hajló pamutszálraS felvillantja kerek domborátÉs lágy testet formál a kőmozgásCsavarodó karcsú ritmikájaŐrülten éreznek szédült testekenMikor a kezek elmerülnek testek bársonyánS a szemek ívének pereménMegrebbennek ébredőn a könnyező pillákTáncot úszva libben, amintPihéit szerelmes színbe fonjaA billegőn tapogató fénykézS lágyan rebesgeti szerelmétSötéten a fal fehérétAmikor pihééit tapogatvaSzerelmet fest az árnyék

(Két különböző nem varázsaa legnagyobb úr az anyagon)

1971, Barcs – Budapest

ÉBREDÉS MÁR

ÉrzemEzen a reggelenIsmét nyögött a tél

Ébredés márHa a lélek; lelket teremS a merengő gondolatábanLég selymén ébred a csicsergés

Ébredés márHa minden vízcsepp; torkolatA Duna árján, a sötétbeBelefagyó égő csóklavina

1971, Budapest

65

FURCSA MARCSA ESETE

Furcsa MarcsaSzoknyácskájaFelcsúszottA derekára

Zöld avarrólPista lesiMily csábítóanInt a bugyi

Marcsa kacérTest melegénPista simulKérőn enyhén

Jaj szívemMegértem mégDehogy énTested férgét

Hogy énMéhem hüvelyénEzt a förtelmesÖles kukacot

Fuj és még nőCombom ölénSiklik egyreSzőröm közé

Még énKezem selyménSimogatniFérged fejét

Jaj elérCsiklóm idegénJaj mégNyomd hegyét

Igen mégVan belőle elégNem érzemA tövét

1970, Hallejav. 1971, Budapest

66

JÁTÉK A FÉNNYEL

Kezd ereimben a múlt feloldódniTestembe olvadt lényed elhalLassan könnyeddé lesz járásomA földbe maródott emlékek nehezén

1971 Budapest

SZERELEM

Álmot loptok szívembeÁbrándot fonó pókokCsókok ízét szebbenFormázzátok művésznélÁrnyak lobbanó múlásátSzövitek gyorsan vakmerőnGyilkos hálótokEjt szenvedőn

Árnyak repkednek feketénA halott éjszakábanLepletek sötétében virrasztokFolyton folyó érzelmekKülönös fonalak halálábanÉbredek remegőnSzétszakítani benneteketGyenge lengék

Neked adnámHa mezőt tudnék csokorba kötniNap sugarát szövőszéken szőniHa szobrot tudnék felhőből faragniÓceán vizét tükrösre csiszolniAkkor tudnék boldog lenni

Rózsa tövise szúrja a kezedNap sugara bántja a szemedFelhő faragása esőt forgácsolÓceán tükre vadul tombol

Nem tehetek és nem adhatokRajtam kívül semmitEzért írtam azt a kis verset

1970, Bitterfeld

67

BIMBÓROBBANÁS VOLT

Pattanó bimbók napsugár árban, ajkadPiros ívére szórták, kábító színeitLevetették a zöld ruhát, pattanó ritmikákTáncára, sárga színt kevertek csókodHamisságára, pirosat lopva arcodÜde mezejére, kéket szórtak szemeidSzertelen hívására, rózsására festve testedTörékeny hajlatátAztán vakon álltam és nem tehettemSemmit, mikor a szirmok isElhagyták színeik1971, Budapest

SERKENŐ NÁDSZÁL

Serkenő nádszál, karcsúDereka, édesen ringAmint meztelen testeNesztelen vízcseppek hűsCsókjain mereng, puhaBőre, sárgulón érikA hőre este hűnSusog, zizegő szerelmetReggel újra kacéranHajlong, s kérőn tekintAz ébredő víztükörreKi égőn visszakacsint1970, Sandersdorf

INTERNACIONALIZMUSÉRT

Tébolyon totyogó megpörköltRezgő atomok börtönébenTétlen bolyongó agyunkSüvítKüzdő nemzetek ölénOrdít kezünk rövidségeNyúlni hozzád védőnLetépni dörgő „dó” leplétInduló mocorgás kitörÖrvénylő szava remény„re” magasabb értelménHarc nélkül végreHullámok keverék színétMint „mi” a mindenségetÖsszekovácsolniFehér fénnyé

68

Színeken dallamló megcsépeltÉpítő molekulák szorgalmábanDurván tapogató tapintásDöngÁrnyak zilált életénMegértőn fajok szereteteVésőn peng érikSzínek „fá” formájaAnyák szende ruhátlanságaSikoly nesztelenségértA „szó” szabad szavánGyűlölet nélkül végreEmberek faj színét

Mint „lá” lágy trillázásátÖsszegezniEgységes egésszé

Ecseten tomboló formázatlanÉneklő színek csokrábanSzépen repülő erényBorítSzínnel kitömni kínok gödrétMíg a „ti” virág ölénTátikát fest a felperzselt gyepekenA „dó” dúdoló ítélete hangzikGazember szíveteken

1971 Budapest

A HUMÁNAGY PANASZA

Doktorom recept kellMely minden nyavalyát enyhítFüvek kivonata, erős léHogy testünkben megérjen a hitSzarvasbőgés alvó sötétbenKegyetlenül ébreszteni s csendetTabletták és porok, álmatlanMocorgást álmossá tenni

Doktorom, sír a reménytelenségTalán van még módÚj vért csörgedeztetni ereinkRobbanó feszülésébenSzüntetni agyunk tüzesenSebző fájdalmas lüktetésétMűszerek és tűk töményébenMegoperálni a bűnt

69

Doktorom, jóslás kellHatalmas-a föld tenyerénFelületén követni domborátÉs végtelen mélyétKiolvasni a gyilkos szándékotMegelőzni a rossz szándék gondolatát

1971 Budapest

ANALIZIS

Nincs rideg csak kemény harcNincs szenny csak tiszta könnyNincs világ csak igaz értelem

Kegyetlen rideg harcZabálta emberek millióitSzázadok történelme hurcoltaNyúzott szolgasors béklyóitMíg beköszöntött a foton fényű időLerázta parazita elemek ragadó halmátÖrök érvényű hűs nikkel értelmet csapott kiAz igaz érzelmek „dimetilglioximja”

Nincs reagens csak emberi elmeNincs idő csak foton fényNincs szem csak sugár könny

Földünk kékes humuszánTenyésző sugárzó könnyek ölnekMegértő fagyott szemeket, kövületnekNektek, ékes földi mirtuszok, elviselhetetlenFeszültség az ember élet – halál szinuszgörbéjeFöldünk forrongó katlanában küszködő tudatokMint vesznek el; önző állatok állati vérébenMégis Naprendszer leszünk miFöldünk Naprendszere

Nincs vörös csak tűzvérNincs kommunista csak kvazári tisztaságNincs béke csak ember

Kommunisták, kvazári erőkMarxista anyánk szűzi tisztaságaSzülte, intő szava halálban is nyögteLegyetek fémnél fémesebbek; nemesebbek aranynálVédjétek emlékét, kozmosz kristályszívek vérénekVörös csapadékát, minden szennyező szín ellenNöjjenek, fonjanak elvünk szilárd rácsaiTisztán, nemesen mint timsóElemi kristálya, csillagokig

70

Ha kemény harcok tiszta könnyeIgaz értelmet áldoz, foton fényűEmberi elmék, sugárkönnyekkel vegyülnekEreink kvazári tisztaságábanTűzvér folyik, akkor nincs emberCSAK BÉKE VAN

( Csak egy faj létezik mely nem hordjasaját ellentétit az pedig nem aTársadalom és nem is az emberHanem az emberi nem!!!)

1971, Barcs – Budapest

BITTERFELD EMLÉKÉRE

Bitterfeld a kémia városaHol békés polgárok forgatagábanBúvik a múlt

Város

Kórt keverő levegőDélutáni csendjénZsong az életBékés utak hátán– hazatérő embereken –Dobban a lég

Szén szemcsék felületénCsillan a NapÉrdes feketénMerész fény szökellSzanaszét a térben

Sötétet ontóKémények szelétSzétzúzni keményenLobban a fény

Vasúti híd ívérőlVillanva cikkanVonatok tükrözőEgybefolyt üvegéreS rezzenve sikoltA távolba futóFémér

71

II. Fogadónál

Túl az útonFogadó állSzomjam oltaniBetérek1848-as kapuján

Tolongó sörökAsztalánálSzabad széketKeresekEgyet lelek

Kíváncsi szemekKérdékHol van hazád– meséllek TégedSzülőhazámSzépMagyarország

Ich bin ungarnBékésÉs internacionalistaBékés országHű fia

Későn ébredek!(itt nincs békesem internacionalizmuscsak a múlt kegyetlen tette)

III. Gute Qelle

Ugrik a szédültAsztal barátDülledt szemeVadul ülA tigrispofán

Dörren a füst egeFröccsen a nyálRémül a gőzRémül a test

Megrekedt az ordításHalld váladékánVillogó porszemekRobbanó hangját

WARST DU HITLERJUNGNEIN, ICH NIE!

72

IV. utóvers

Vagy ért az észVagy elvészA csökevényDe mindenáronBefogomHangod torkodon

1970, Bitterfel – 1971, Budapest

MÉG ÉLTEM...

Még éltem a földönTestem tapintása érzelem voltMost a fényév köbénMagam megelőzve rohanok énNéha szellem képbenMint gondolat visszatérekDe testem elemei meghaltakCsak a képzelet világaVagyok én

1971, Kaposvár

VÉGTELEN UTAZÁSRA...

Végtelen utazásra indultamAz élet egyenesénSzáguldani melletted sebesenMint párhuzamosok egymás mellettÉvszázadok teltek elS már, csak halott testemMetszete utad végtelenét

1971, Dunaújváros

73

EZÜST HALÁL

I.

Oxigén körei rajzolódnakA radio-realizátor ernyőjénA Neutron I. lassan leereszkedikA Xéna mozaikszerű gyepére

Prizmaszínekben fürdikAz ébredő hajnalFelnyílnak a plazmaajtókLágy zenélő dallal

x/23 kutatón kilépA lebegőn ködlő kékbeFagyosan csillogó bércekIjesztően állnak előtte

Hirtelen felvillan emlékkéntBolygója bio-varázsaZsongó élet és halálSzakadatlan ciklusa

Képlet műszereit összekötiA neuronokba ültetett tűkkelAz információkat addícionáljaA DNS-en lévő agyképekkel

II.

Centrikusan, idegesen remegA kocsonyaszerű minden részeA neutron I. lassan leereszkedikA Xéna mozaikszerű gyepére

Körülötte ezüstösen tükröznekA kövületek torzonborz árnyaiTeste mikronnyi nyúlványt növesztMely orvul elkezd ezüstösen kúszni

Radioaktív tárolóiban felépülAz ismeretlen képKinek elemei, az elemek rendszerénekSzimmetria tükörképe

Növeli a nyúlvány sebességétNyújtani, mint barát kezét– ezüst átmenetet képzekS gondolat – fúzióra lépek

Észrevétlenül halad a hasadékbanA Xéna egyetlen értelmeIzgatottan megérinteni aztKi valahol a természet fejedelme

74

III.

x/23 derülten nézFel a vöröslő égreNagy lélegzetet veszA fáradó tüdőre

Pici ezüst patak kanyarogBékésen feléjeLába előtt megtorpanMegindul s elérte

IV.

Két évszázad múlvaVad sugárvihar tombolBombázva: galaktikát, élőt, élettelentLétrehozni a; Homo sapienst

1971, Budapest

MÁR ÉLTEM EGYSZER

Hónapok óta szakadatlanSzőrös karú mancsávalDörzsöl két fadarabotBamba szemei kutatóan ülnekOkos állati fejénMindent nélkülöző hévvelKüzd mogorvánCsiholja felfedező vágyátMegérte talánEgyszer csak fellobbant a tűz(Csak ennyit láttamés meghaltam)

1970, Barcs

NATÚR HUMÁNUM

Oly messziről törtek ránkA fagyos neszekA másvilág nyomasztóApró lényeinekHidegen csillogó mozgása

Egyszerre igázták le a FöldetMinden teremtményévelNémává és mozdulatlanná téveCivilizációnkat

75

Mint mozdulatlan szoborhalmazÚgy fest a felszínKomor embereivel jéggé válvaA 3696. esztendőbenFagyott meg a mozgásMegörökítve a pillanatot;

Amikor egy örült éppenKezét felemelteHogy iszonyú fájdalmat mérveMegszüntesse az életet

Ha egy pillanattal később...Akkor kínos halálba fonA láncreakció üvöltő szorítása

De abban a gondolatbanOly hirtelen messzirőlTörtek ránkA fagyos neszekMelyek bénává tették a mozgástKik Földünket átváltoztattákAz ÖLDÖKLÉSEK és CSALÁSOK múzeumává

1971, Budapest

TUDOD MIT JELEN TÁVOLSÁG...

Tudod mit jelent távolságKéz pont határtalanságElszakított érzésekHiába keresed;Két félbe vágott kőTöbbé nem egyesíthető

Megcsaló férjBocsánatot ne kérjGondolkodó lényKívánja test melegét

Kurva feleségSemmi kétségA hártya már foszlányÍgy bizony nem lányJó, rossz barátPénzbe vert karátEgyütt szétvert kocsmákTitokba tett summák

Tényleg igaz barátEltépheti a virág szárátElhervad a nagy barátságDe még összetart a jóság

76

Ha van szeretőEz nem emésztőKalandunk vakmerőSzámunkra kielégítő

Ha távol a gyermekNincs szeretetMi marad csak az ösztönMit bele nevelt ded korában rögtön

Ha van menyasszonyLesz más asszonyMert nem vagy ottÉs még ő sem kopott

Váró vőlegényMegcsalva szegényKésőn veszi észre végzetétS így éli le életét

Szerény fiúÍgy lesz mohóSenkinek nem adhatCsal a koldulóknak

Aki tetszett lányMarad csalogányHa látod mindig megcsodáldDe belőle nem lesz család

Karikás jegyesNem lesz kegyesMarad minden a régiValót egyik sem kéri

Ó, agg, ükszülőRég látott őszülőRájuk vár a temetőNézd még nem késő

Vérbeli rokonNem látodNe vedd zokonTalálkozol vakon

Tudod mit jelent távolságKét pont; határtalanságElszakított érzésekHiába keresedKét félbe vágott kőTöbbé nem egyesíthető

1967, Barcs

77

HAJAD INGERLŐ

Hajad ingerlő hullámaibaBelefulladni, a bizsergőSzédítő hosszú halálbaElernyedni szép karjaidbanKét szemed bilincsénLáncra verve, az örökFogság börtönébenÉrezni tested melegétAjkaiddal összeolvadvaA kusza sötétségbenMeglelni tégedIgazán szeretniEzt akarom én

1968, Bitterfeld

GERENDÁK MÖGÜL

Gerendák mögülFélelmetesen huhogó bagolyÁbrándozó árnyék hullámA kezdet üstökös csillagaMa nehezen hat; emlékMert volt, gondoltam rabnakBelesül szívembe családigMa nem lehet ránézniA kétes mosoly VezúvigEmlékkönyvbe fájó múltParázsló jelen könnyTudom, hogy él bennem isAz igaz csók térdre borultAz igaz szerelem kriptábaÓ csillagba rejtett mindenségNekem tüzes lávából kihűltélSzétestél darabokra, befejezett porUtolsó gyulladó fájdalmas hangA víz, nyugodt csendes molekulákCsillag eltűnt; új névNem illet; Nuphar, Nuphar

1968, Budapest

78

ÉRETLEN NYÍLÓ TŰZVIRÁG

Akarás gyönyörű arcodOrchidea álom lágy kezedbenElragadott sorsVaskos kegyetlen feketeségNem értél fehéretMinden könny teremjen sírodonSzerető életetMár mindegy, szeszéj világ uraAz idő lepergettDe ő mégis élBetakart fekete lepelÉretlen nyíló tűzvirágNem értél fehéret

1967, Barcs

HIÁNYOS VERS

I.

A sors háborújábólSebzetten félholtan támolygottSzerető szívvel vergődött egy lélekLétrehozni két nem ötvözetét

II.

Napsugárban játszóSzínes spektrumSzitakötő szárnyakA csábító csóvátólA maró félelmig

1968, Budapest

LERÁZOM

Lerázom az őszi faleveletTél után majd újra éledTavaszra szebbre öltözikFelébred megölt lelked

1967, Budapest

79

HA RÁD...

Ha rád gondolokNappal éjjel egybeolvadElhagy fáradságElkerül álomÁbrándozó szememA mennyezetre merengMegjelenik képedBorzas hajjalMint reggelVágy fog el ha látomSzád sarkábanCsábító mosolyodArcoddal félhomálybanFalrepedés cikk – cakk vonalakFéltékenyen incselkednek

Reggel veszem észreCsak álmodtamA legszebb álmot

1968, Budapest

ARCODAT ÉRZEM

Ó szemek mindenségeRettentően hevítForr a FöldHegyek izzón hömpölyögnekArcodat érzem remegőn

1967, Budapest

80

VÖRÖSVIRÁG (BALLADÁJA)

A néma csendbenKiállt a rémSikít a rémA vak sötétbenVillan a fényCsillan a fényMég sötétebbenEgy figuraKöpenyes alakjaKitárt karjaiSegély sikolyHalál sikolyÖrökre megkövültenAz égre meredNINCS KEGYELEMNapfényben fürdőSzivárvány színeidVörös kehelybe foglaltCsábító nedveid– millió bogárkaKéje kedve fénye– millió zümmögésÉltető nedűjeA némacsendKiállt a rémKitárt karjaiSegély sikolyÖrökre megkövültenAz égre meredTe voltál valahaA vörös fényben izzó emberTeSatnyaHaloványHalottRózsa

1969, Bitterfeld

ZÖLD FŰSZÁLON

Zöld fűszálonHarmat cseppKövér friss cseppSzellem kergetBolondot űzCsalón szét űz

81

Oly kínzóNem vagy velemLégy már velemMily édesek fiókákAnyjukkalSzerető anyjukkalBandukoló sugárRá esettBelebotlott elesettÁrnyék játszikLávába hamuváÉgnékÉrted égnékCsiripelő hangMessze szállLevegőbe szállFehér fényBontva szétMegfogom eltűnikAkkor csillapodikTűzből csillapodik

Milyen szép életükCsalád fészkébenFüves fészkébenRávetette szememreÉbredő szememre

1968, Budapest

FOLYÓ PATAKOT GYŰJT

Folyó patakot gyűjtSokat gyűjtÉn mindent neked

Mossa medrétFolyó medrétKészíti örök ágyátHomokot sodorFeléd sodorNálad megáll

Óceánt képezEgyet képezÉletünk vizét

Fákkal ívelt kristályÉkes kristálySzívem bezár

82

Óriás hegytömbSzerelmi tömbKettőnk szimbóluma

Ívelő hegygerincÉlő gerincJátszó tündéreTermő bányakincs– nekem kincs

Forró galaktikaMillió szikraEgy a szépIker csillag kép

1968, Budapest

NUPHAR, NUPHAR

Elnyúlt tézisTöbbé nem égValó szintézisVonuló kék ég

A vízben élVirul de szépOtt is kélNélküle nem él

Nem vihetem elSzellem felelNekem avarElhervad Nuphar1968, Barcs

MAGÁNY PILLANATA

Gömbbe zárt életZord, kietlenBenne egyedülSajgó fájdalmad vegyül

Gömb felületeSima fényesAz élet tükreBírálata éles

Fénye varázslóRonda tükörLelkedre törA sors addíció

83

Belenézel meglátodSaját nyomorodMely visszaröhögKonokul hörögÉleted lepergett filmGyűlöletre szítKapálódzó célSzámodra mindig végSzűk számodra helyBefont konkolyElrágott a molyNem vagy már, rongyÉrezheted a szagotRácsap lapotMűkincs légnehezítőTűnj papi füstölgőE gond mesterműRabságodhoz hűKimásznál visszaeselMúltra emlékezelUgye piszkos, kegyetlenÉleted koszosÚgy nyilall szívedbeMint meteor a fölbeBaráti egyensúlySzennyet fujtMérleg elbillentÁtkot szisszentKifacsart mosó rongyBüdös étel szagKevert maszlag nevedKödös porontyLatba tett energiaÜvöltő paródiaBeágyazott fantáziaNyíló eszenciaMúlté a fenyő illatBefalazott szagÉrzéketlen tagMaró ős pillanatSzó tündér gonoszÉgető sugarat okozFelperzsel, pusztát, vértPusztító gennyet mérTeremtett gyógynövényKimentett jövevényMegesz a lepraElhullsz a porba

84

Földi erő nem bűnHegyeket gyűrTéged meg hagyAgyad kör fagy

Halálra ítélt szenvedőMenekülés meddőSzilárduló cementTéged is bekent

Hol van határkőPréda csont zörgőEmészt szabadulásMárvány hasadás

Ha maradsz hithűDarabokra tör a gyűrűMenekülj – de hovaNe válj fává

Rended homogénTered antilényKönyörülj méhEmbrió benned él

Ész vadat idomítTudás így is sandítEzért te maradsz rabSanyargó tű darab

Gömbbe zárt életZord kietlenBenne egyedülSajgó fájdalmad vegyül

1968, Budapest

85

SOHA MÁR

Két kivetett combKözötte, két szikla köztMeredek; de elviselhetőHatalmas hasadék tátongMár gyűrött lebenyTíz híján fél évszázadaNem nyílik szerelem virágaDe szexre nem kényesMegért már nem egyetÚjra viruló színskálátMegért, s nem kért kegyetHaja juharfa terméseMint csüng aláEgyesül simuló vonalláKét hatalmas kebléreKépes szerelemi hadraMegvan éj alkalmaDe nem sokáig bírokJönnek öreg kínokAszottra megviseli az időÚszik a múlt a dicsőRáncra perdül sima bőrÖsszeesik függ sima tőgy

1967, Barcs

FOSZTOTT GUBBASZTÓ...

Fosztott gubbasztott kibicFészke mellettMelyet szétroncsolt zivatarFájdalmas, síró hangot hallatFárasztó munka nagy eredményeA természet szeszéjes martalékaOdvas fa félelmetes fényeÖsszefogva hűvös merényletEgy élet ellen, melyben szív dobogottMinden dobbanás életKinek öröm kinek bánat

Fosztott gubbasztó kibicFészke mellettMelyet szétroncsolt zivatarFájdalmas síró hangot hallat

1968, Budapest

86

HATÁR – TÖRT

A magasság határaNálad van CsillagA mindig nyúló kézA meddő akaratIgaz érzéstA tiszta forrástSötétre szennyezedA szabálytalan dinamikaA könny mely lángra lobbantA kezdet óriás határ maMindig újra, de már törtTalán kaland, bizonytalan nedv

Összeforrt üvegFerdén töri a fénytJátszó fehér hegNe törj; már tanultamUtánzó figuraPapagáj verőfényEz volt; mi köt

Minden múló:határ, – tört

1968, Barcs

KÍVÁNLAK ENYHE...

Kívánlak enyhe selyemben meztelenülSubaszőnyegen fetrengveTapogatni kerek melledÜszkös fa ropogásánál; csiklandozó lángnyelvekMelegében egyesülniTestedet ingerelveA végtelen homályba belemerülve

1968, Budapest

BIBE

Nap sugarai nyaldosták arcodHalott némaságból kér, szűnjék dacodMajd meglátod lankadt bibémKivirulsz, s újra élszPírba fut, arcod tűzre lép

1967, Budapest