robert t. kiyosaki -gazdag papa befektetesi tanácsai 191.o a doc alapján, de akár előről is...

8/8/2019 Robert T. Kiyosaki -Gazdag Papa Befektetesi Tanácsai 191.o a doc alapján, de akár előről is lehet kezdeni

http://slidepdf.com/reader/full/robert-t-kiyosaki-gazdag-papa-befektetesi-tanacsai-191o-a-doc-alapjan 1/254

Róbert T. Kiyosaki és Sharon L. Lechter

Gazdag papa befektetésitanácsai

Mibe fektetnek a gazdagok, amibe aszegények és a középosztálybeliek

nem fektetnek be?

A fordítás alapjául szolgáló eredeti kiadás:Róbert T. Kiyosaki és Sharon L. Lechter, C. P. A.:Rich Dad's Guide To Investing — What The Rich Invest In, That ThePoor and Middle Class Do Not!Warner Books, 2000

Fordította: Meskó KrisztinaSzakmailag lektorálta: Sallay Katalin

ISBN 963 9197 77 7

Copyright © 2000 by Róbert T. Kiyosaki

Published by arrangement with GoldPress, Inc.

All rights reserved

Hungarian translation © 2001 Meskó Krisztina



Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, arádió- és tévéadás jogát, az egyes fejezetekre is.

Kiadja: Bagolyvár KönyvkiadóFelelős kiadó: a Bagolyvár Kft. igazgatójaBudapest, 2001

Tartalom

Köszönetnyilvánítások 7Egy apa befektetési tanácsai 9Bevezető 11

Első szakasz Felkészült ön szellemileg arra, hogy befektető legyen?

A befektetők 1. számú kontrollja: Kontroll önmagunk felett1. fejezetMibe fektessek be? 25

2. fejezetA gazdagság alapjainak lerakása 39

3. fejezet — 1. befektetői leckeA választás 46

4. fejezet — 2. befektetői leckeMilyennek látjuk a világot? 49

5. fejezet — 3. befektetői leckeMiért zavaros dolog a befektetés? 54

6. fejezet — 4. befektetői leckeA befektetés egy terv — nem egy termék vagy egy eljárás 61

7. fejezet — 5. befektetői leckeMit tervezünk? Gazdagok akarunk lenni vagy szegények? 67

8. fejezet — 6. befektetői leckeA meggazdagodás automatikusan megy...ha van egy jó tervünk, és ragaszkodunk hozzá 74

9. fejezet — 7. befektetői leckeHogyan találjuk meg a nekünk való tervet?

10. fejezet — 8. befektetői leckeMost döntsük el, mik akarunk lenni, ha felnövünk!

11. fejezet — 9. befektetői leckeMinden tervnek ára van

12. fejezet— 10. befektetői lecke



Miért nem kockázatos a befektetés?

13. fejezet — 11. befektetői leckeAz asztal melyik oldalán akar ülni?

14. fejezet— 12. befektetői leckeA befektetés alapszabályai

15. fejezet — 13. befektetői leckeKockázatcsökkentés pénzügyi műveltség által

16. fejezet— 14. befektetői leckeA pénzügyi műveltségről egyszerűen

17. fejezet — 15. befektetői leckeA tévedések csodája

18. fejezet — 16. befektetői leckeMilyen áron lehetünk gazdagok?

19. fejezetA 90/10-es rejtvény

Második szakasz Milyen típusú befektetők akarunk lenni?

20. fejezetA 90/10-es rejtvény megoldása

21. fejezetGazdag apám befektetői kategóriái

22. fejezetAz akkreditált befektető

. 82 87 93 100 104 112 127 143 163 172 181

195 199 206

23. fejezetA képzett befektető 210

24. fejezet

A kifinomult befektető 22425. fejezetA bennfentes befektető 237

26. fejezetA csúcsbefektető 242

27. fejezetHogyan gazdagodjunk meg gyorsan? 245

28. fejezetGazdagodjunk meg, miközben megtartjuk az állásunkat! 255

29. fejezet

A vállalkozói szellem 259



Harmadik szakasz Hogyan építsünk ki erősvállalkozást?

30. fejezetMiért alapítsunk céget? 265

31. fejezetA C-B háromszög 268

32. fejezetA készpénzáramlás irányítása 284

33. fejezetA kommunikáció irányítása 288

34. fejezetRendszerek irányítása 296

35. fejezetJogi ügyek irányítása 302

36. fejezetTermékmenedzsment 307

Negyedik szakasz Ki a kifinomult befektető?

37. fejezetHogyan gondolkodik a kifinomult befektető'?

38. fejezetBefektetések elemzése

39. fejezetA csúcsbefektető

40. fejezetÖn lesz a következő milliárdos?

41. fejezetMiért mennek tönkre a gazdagok?

Ötödik szakasz Visszaadás

42. fejezetKészen állunk-e arra, hogy visszaadjunk?

ÖsszefoglalásMiért nem kell pénz a pénzteremtéshez. . . most már?

317 331 341 362 384

397 406

422



A szerzőkről

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK

1997. április 8-án hivatalosan megjelent a Gazdag papa, szegény papa. Ezer példánytnyomtunk belőle, és azt gondoltuk, ez a mennyiség legalább egy évig kitart. Ma, több mint egymillió példány után és egyetlen dollárnyi hivatalos reklámköltség nélkül, még mindigmeglepetéssel fogadjuk a Gazdag papa, szegény papa és a CASHFLOW-négyszög sikerét. Azeladást elsősorban a szájreklám serkentette, amely a legjobb marketingmódszer.

A gazdag papa befektetési tanácsaival köszönetet szeretnénk mondani, amiért önök olysikeressé tették a Gazdag papa, szegény papát és a CASH-FLOW-négyszöget.

Ez a siker sok új barátot szerzett nekünk, néhányan közülük hozzájárultak e könyvelkészítéséhez. Az alábbiakban felsoroljuk azokat a régi és új barátainkat, akiket személyszerint köszönet illet a könyv megalkotásában való részvételükért. Ha ön nem szerepel afelsorolásban, pedig segített —bármilyen módon —, kérjük, bocsássa megfigyelmetlenségünket. Tudnia kell, hogy önnek is köszönjük a segítségét.

Technikai és erkölcsi támogatásért köszönetet mondunk a következőknek: Diane Kennedy,okleveles könyvvizsgáló; Rolf Párta, okleveles könyvvizsgáló; dr. Ann Nevin,

oktatáspszichológus; Kim Butler, okleveles pénzügyi szakértő; Frank Crerie, befektetésibankár; Rudy Miller, vállalkozó befektető; Michael Lechter, szellemi tőkével foglalkozóügyvéd; Chris Johnson, értékpapírokkal foglalkozó ügyvéd; dr. Van Tharp, befektetésipszichológus; Craig Coppola, ingatlanbefektetések; dr. Dolf DeRoos, ingatlanbefektetések; Billés Cindy Shopoff, ingatlanbefektetések; Keith Cun-ningham, vállalati átszervezés; Wayne ésLynn Morgan, ingatlanügyi oktatás; Hayden Holland, trösztök; Larry Clark, ingatlanügyivállalkozó; Marty Weber, szociális vállalkozó; Tom Weisenborn, bróker; Miké Wolf,vállalkozó; John Burley, ingatlanbefektetések; dr. Paul Johnson, a Thunderbird Egyetemvállalkozást tanító professzora; The American School of International Management; CarolitaOliveros, a University of Arizona és a Thunderbird Egyetem professzora; Larry Gutsch,befektetési tanácsadó; Liz Ber-kenkamp, befektetési tanácsadó; John Milton Fogg kiadó;Dexter Yager és az Internet szolgáltatók; John Addison, Trish Adams, jelzálogkölcsönnel

foglalkozó bankárok; Bruce Whiting, okleveles könyvvizsgáló, Ausztrália; Michael Talarico,ingatlanbefektető, Ausztrália; Harry Rosenberg, okleve-

les könyvvizsgáló, Ausztrália; dr. Ed Koken, befektetési tanácsadó, Ausztrália; John Hallascégtulajdonos, Ausztrália; Dan Osborn, valutaügyi tanácsadó, Ausztrália; Nigel Brunel,értékpapírkereskedő, Ausztrália; Dávid Reid, értékpapírokkal foglalkozó ügyvéd, Kanada;Thomas Allen, értékpapírokkal foglalkozó ügyvéd, Kanada; Kelvin Dushnisky, f őtanácsadó,Kanada; Alan Jacques, cégtulajdonos, Kanada; Raymond Aaron, cégtulajdonos, Kanada; DanSullivan, üzletember, Kanada; Brian Cameron, értékpapírokkal foglalkozó szakember, Kanada;Jannie Tay, céges befektetések, Szingapúr; Patrick Lim, ingatlanbefektetések, Szingapúr;Dennis Wee, ingatlanbefektetések, Szingapúr; Richard és Veronica Tan, vállalkozások,

Szingapúr; Bellum és Doreen Tan, vállalkozások, Szingapúr; C. K. Teo, vállalkozások,Szingapúr; Nazim Kahn, ügyvéd, Szingapúr; K. C. See, vállalkozások, Malajzia; Siew Ka



Wei, cégek, Malajzia; Kevin Stock, Sara Wo-olard, Joe Sposi, Ron Barry, Loral Langmeier,Mary Painter és Kim Arries.

Nagyra értékeljük munkásságát és szeretettel emlékezünk meg Cynthia Otiról. Cynthia aKSFO-San Francisco, kaliforniai rádió pénzügyi kommentátora, bróker, tanártársam és legels ősorban a barátom volt. Nagyon hiányzik.

A lista nem lenne teljes, ha kihagynánk a CASHFLOW Technologies minden képzeletetfelülmúló csapatát.

Köszönjük mindnyájuknak.

Róbert és Kim Kiyosaki Sharon Lechter

Egy apa befektetési tanácsai

Évekkel ezelő

tt megkérdeztem gazdag apámat, „Milyen tanácsotadnál az átlagos befektetőnek?"

Válasza a következő volt: „Ne légyátlagos!"

A pénz 90/10 szabálya

A legtöbben hallottunk már a 80/20-as szabályról, amely szerint sikerünk 80%-át erőfeszítéseink

20%-a hozza. Vilfredo Pareto, olasz közgazdász, 1897-ben ezt nevezte a legkisebb er őfeszítés elvének.Gazdag apám minden téren egyetértett a 80/20-as szabállyal, leszámítva a pénzt. Pénz dolgában a

90/10-es szabályban hitt. Gazdag apám észrevette, hogy az emberek 10%-áé a pénz 90%-a.Rámutatott, hogy a filmvilágban a színészek 10%-a keresi a pénz 90%-át. Az is feltűnt neki, hogy asportolók 10%-a szintén a pénz 90%-ában részesül, és így van ez a zenészeknél is. A befektetésvilágában ugyancsak a 90/10-es szabály érvényesül, ezért tanácsolta a befektetőknek, hogy nelegyenek átlagosak. A Wall Street Journal nemrégiben megjelent cikke igazolta véleményét. EszerintAmerikában az összes vállalati részvény 90%-át mindössze az emberek 10%-a birtokolja.

Ez a könyv azt mondja el, hogyan szerezhette meg a befektetők 10%-a a vagyon 90%-át, és hogyanteheti meg ön is ugyanezt.

A gazdag papa befektetési kalauza



Bevezető

Mit tudhatunk meg ebből a könyvből?

Az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) az Egyesült Államokban azt a személyt ismeri elhivatalosan befektetőként, aki

1. 200 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel rendelkezik2. 300 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel rendelkezik házaspárként, illetve3. 1 millió dollár vagy több nettó értéket tud felmutatni.

A SEC azért állította ezeket a követelményeket, hogy megóvja az átlagos befektetőt a világlegrosszabb és legkockázatosabb befektetéseinek némelyikétől. A baj csak az, hogy ugyanezeka követelmények megfosztják az átlagos befektetőt a világ legjobb befektetéseinek némelyikétőlis; ez az egyik oka, hogy gazdag apám azt tanácsolta az átlagos befektetőknek, ne legyenekátlagosak.

Kezdjük a nulláról!

Ez a könyv azzal az időszakkal kezdődik, amikor 1973-ban visszatértem Vietnamból. Nemegészen egy évem volt hátra, hogy elbocsássanak a Haditengerészettől. Ez azt jelentette, hogyegy éven belül nem lesz se állásom, se pénzem, se vagyonom. Ez a könyv tehát egy olyanpontról indul, amelyre sokan azt mondanák, hogy nulláról indultam.

A könyv megírása kihívás volt. Négyszer írtam át. Az első változatot a SEC akkreditáltbefektetői szintjén kezdtem, azon a szinten, amely 200 000 dollár minimális éves jövedelemnélkezdődik. A könyv első változatának elkészültekor Sharon Lechter, a társszerzőm,figyelmeztetett gazdag apám 90/10-es szabályára a pénzzel kapcsolatban. Azt mondta:„Miközben a

könyv a gazdagok befektetéseiről szól, a valóságban Amerika lakosságának kevesebb mint10%-a keres évente többet 200 000 dollárnál. Sőt, azt hiszem, kevesebb mint 3% keres elegetahhoz, hogy elérje az akkreditált befektetői szintet." Így aztán a könyv kihívása az volt, hogy agazdagok befektetéseiről írjak, a 200 000 dollár minimális jövedelem követelményénekmegfelelő befektetésekről, ugyanakkor ne maradjon ki semelyik olvasó, függetlenül attól, hogyvan-e befektetni való pénze, vagy nincs. Ez igen nagy kihívás volt, ezért kellett négyszer

újraírnom a könyvet.Jelenlegi változata a legalacsonyabb befektetői szinttel kezdődik, és foglalkozik a

legkifinomultabb befektetői szinttel is. Nem az akkreditált befektetői szintnél indul, hanem1973-mal, mert ez volt az az év, amikor nem volt sem állásom, sem pénzem, sem semmifélevagyonom. Sokan átéltünk már ilyen időszakokat életünk folyamán. 1973-ban nem voltmásom, csak az álmom, hogy egyszer majd nagyon gazdag leszek, és olyan befektet ő válikbelőlem, aki megérett a gazdagok befektetéseire. Olyan befektetésekre, amelyekről alig egypáran hallottak, vagy amelyekről az üzleti újságok írnak, illetve amelyeket befektetési brókerekárulnak. Ez a könyv azzal az időszakkal kezdődik, amikor nem volt semmim, csak egy álmomés gazdag apám útmutatásai, hogy olyan befektetővé váljak, aki a gazdagok befektetéseibenvesz részt.

Tehát akár kevés befektetni való pénze van, akár sok, akár nagyon keveset tud abefektetésekről, akár sokat, ez a könyv mindenképpen számot tart az olvasó érdeklődésére. Alehető legegyszerűbben van megfogalmazva, noha nagyon is összetett témával foglalkozik.



Mindenkihez szól, aki szeretne jobban tájékozott befektetővé válni — nem számít, mennyipénze van.

Ha ez az első könyv, amelyet a befektetésekről olvas, és attól tart, hogy esetleg túl bonyolult,kérem, ne tartson ettől! Sharon és jómagam mindössze annyit kérünk öntől, hogy nyitottantanulmányozza, olvassa el ezt a könyvet elejétől a végéig. Ha egyes részeit nem érti, haladjonbátran tovább, ne akadjon fenn, amíg a végére nem ér. Nem baj, ha nem ért meg mindent,olvassa végig ezt a könyvet, egészen a végkövetkeztetésig, és többet fog tudni a befektetésekr ől,mint a jelenlegi piac sok befektető je. Sőt, ha elolvassa ezt a könyvet, sokkal többet fog tudni abefektetésekről azoknál, akik befektetési tanácsokat adnak, és ezért pénzt kapnak. A könyv azegyszerű befektetésekkel kezdődik, és úgy jut el a kifinomultakig, hogy nem bonyolódikfelesleges részletekbe, és kerüli a túlbonyolítást. Sok tekintetben egyszerűen kezdődik, ésegyszerű is marad, noha szerepel benne néhány egészen kifinomult befektetési stratégia. Arrólszól, hogy egy gazdag ember tanít egy ifjút képekkel és diagramokkal, hogy segítsen nekieligazodni a befektetés gyakran szövevényes útvesztő jében.

A pénz 90/10-es szabálya

Gazdag apám nagyra értékelte Vilfredo Pareto, olasz közgazdász felfedezését a 80/20-as szabályról,amelyet a legkisebb erőfeszítés elvének is neveznek. Ha azonban pénzről volt szó, a 90/10-es szabálytrészesítette előnyben, ami azt jelentette, mindig az emberek 10%-a kereste meg a pénz 90%-át.

A Wall Street Journal 1999. szeptember 13-i számában megjelent egy cikk, amely alátámasztottagazdag apám 90/10-es szabályát a pénzről. Íme a cikk egy részlete:

„Bármennyi szó esik is a tömegeknek szóló befektetési alapokról, a befektetési tanácsokat adóborbélyokról és kifutófiúkról, a tőzsdézés továbbra is egy viszonylag elit csoport elő joga. 1997-ben —ez a legutóbbi év, amelyről adatok állnak rendelkezésre — az összes háztartásnak csupán 43,3%-atartott részvényt Edward Wolf, a New York-i Egyetem közgazdásza szerint. Ezek portfoliói is eléggékicsik voltak. Az összes részvény csaknem 90%-a a háztartások leggazdagabb 10%-ának kezében van.Összegezve: 1997-ben a leggazdagabb 10% birtokolta az ország nettó értékének 73%-át, míg 1983-ban csak 68%-ot birtokolt."

Más szavakkal: bár ma többen fektetnek be, a leggazdagabbak mégis egyre gazdagabbak lesznek. Arészvényekre is igaz a pénz 90/10-es szabálya.

Én személy szerint aggódom, mivel egyre több család fektet be úgy, hogy tovább támogassa aleggazdagabbakat. A baj az, hogy noha többen fektetnek be, nagyon kevés a képzett befektető. Hapedig a piac összeomlik, mi lesz ezekkel a kezdő befektetőkkel? Az Egyesült Államok szövetségikormánya biztosítja megtakarításainkat a katasztrofális veszteség ellen, de nem biztosítja abefektetéseinket. Ezért kérdeztem meg gazdag apámat, milyen tanácsot adna az átlagos befektetőnek.A válasza pedig így hangzott: „Ne legyen átlagos!"

Hogyan ne legyünk átlagosak?

Engem már 12 éves koromban kezdett érdekelni a befektetés témaköre. Addig máson járt az eszem.A baseball és a futball töltötték ki a gondolataimat, nem a befektetések. Hallottam a szót, de nemnagyon figyeltem oda rá mindaddig, amíg meg nem láttam, mekkora hatalomra lehet szert tenni álta-

la. Emlékszem, egyszer egy keskeny tengerparti ösvényen sétáltunk azzal az emberrel, akit gazdagapámnak hívok, és a fiával, Mike-kal, aki a legjobb barátom. Gazdag apám megmutatott nekünk egyingatlant, amelyet éppen akkor vásárolt meg. Bár még csak 12 éves voltam, felfogtam, hogy gazdagapám a városunk egyik legértékesebb ingatlanát vette meg. Fiatal korom ellenére tudtam, hogy egyóceánra néző, homokos tengerpartra nyíló ház többet ér, mint az, amelyiknek nincs tengerpartja. Azelső gondolatom az volt: „Hogy tud megvenni Miké apja egy ilyen drága ingatlant?" Ott álltam, ahullámok nyaldosták mezítelen lábfejemet, és csak néztem azt az embert, aki egyidős azédesapámmal, és aki éppen akkor élete legnagyobb befektetését vásárolta meg. Megilletődvegondolkodtam el rajta, hogyan engedhetett meg magának egy ilyen telket. Tudtam, hogy az apámsokkal többet keres, hiszen jól fizetett állami alkalmazott, magasabb bérrel. De azt is tudtam, hogy ő



soha nem engedhetné meg magának, hogy az óceán partján vegyen telket. Akkor vajon miből telikMiké apjának ilyen telekre, ha az én apámnak nem telik? Nemigen sejtettem, hogy abban apillanatban kezdődött el hivatásos befektetői pályafutásom, amikor felfedeztem a „befektetés" szóbanrejlő hatalmat.

Most, mintegy negyven évvel az után a tengerparti séta után, melyet gazdag apámmal és fiával,Mike-kal tettem, sokan teszik fel nekem ugyanazokat a kérdéseket, amelyek akkoriban kezdtek

bennem felvetődni. Befektetési tanfolyamaimon, amelyeket tartok, hasonló kérdésekkel találkozom,mint amilyeneket én tettem fel gazdag apámnak — például a következőkkel:

4. „Hogyan fektethetek be, ha nincs pénzem?"5. „10 000 dollárom van, amit befektethetek. Maga szerint mibe fektessem?"6. „Mit ajánl, fektessek ingatlanba, befektetési alapokba vagy részvényekbe?"7. „Vehetek ingatlanrészvényt pénz nélkül?"8. „Nem kell pénz ahhoz, hogy pénzt teremtsek?"9. „Nem kockázatos a befektetés?"10. „Hogyan jut ilyen magas nyereséghez alacsony kockázattal?"11. „Befektethetek önnel?"

Manapság mind többen kezdik felfedezni a befektetés szóban rejlő hatalmat. Sokan rá akarnak jönni, hogyan tegyenek szert erre a hatalomra. A könyv elolvasása után remélem, a fenti kérdésekközül sokra választ kapnak, ha pedig nem, úgy a könyv arra indíthatja az olvasókat, hogy mélyebbreássanak, és megkeressék a válaszokat maguknak, ki-ki a neki valót. Több mint

40 évvel ezelőtt a legfontosabb dolog, amit gazdag apám tett értem, az volt, hogy felgyújtottabennem a kíváncsiság szikráját a befektetésekkel kapcsolatban. A kíváncsiságom attól ébredtfel, hogy láttam, a legjobb barátom apjának, aki kevesebbet keres, mint az édesapám —legalábbis a fizetésüket összehasonlítva — olyan befektetésekre futja, melyeket csak gazdagemberek engedhetnek meg maguknak. Feltűnt, hogy gazdag apám olyan hatalom birtokosa,amilyennel édesapám nem rendelkezik, és én is birtokolni akartam ezt a hatalmat.

Ettől a hatalomtól sokan félnek, távol tartják magukat tőle, sőt, sokan áldozatául esnek.

Ahelyett, hogy elmenekültem volna előle vagy lenéztem volna, olyasmiket hangoztatva, mint„A gazdagok kihasználják a szegényeket", „A befektetés kockázatos dolog" vagy „Engem nemérdekel, hogy meggazdagodjak", én inkább kíváncsi lettem. A kíváncsiságom és az a vágyindított el a kutatás és a tanulás életfogytig tartó ösvényén, hogy birtokolhassam ezt a tudásnakés képességeknek is nevezhető hatalmat.

Befektetés gazdag ember módjára

A könyv valószínűleg nem adja meg mindazokat a szakmai válaszokat, amelyekrekíváncsiak, de a szándékunk most elsősorban az, hogy megértessük az olvasóval, hogyan

jutottak pénzhez sokan a leggazdagabbak közül, akik maguk teremtették meg az

egzisztenciájukat, és hogyan halmoztak fel nagy vagyont. Amint ott álltam a tengerparton 12évesen, és néztem gazdag apám újonnan szerzett telkét, elmém a lehetőségek olyan tárházánakvilágára nyílt meg, amely az én otthonomban nem létezett. Rájöttem, hogy gazdag apámat nema pénz tette gazdag befektetővé. Rájöttem, hogy gazdag apám olyan séma szerint gondolkodik,amely szinte szöges ellentéte, és gyakran éles ellentmondásban áll édesapámgondolkodásmódjával. Rájöttem, hogy ha ugyanolyan pénzügyi hatalmat akarok, mint gazdagapám, akkor meg kell értenem az ő gondolkodási sémáját. Tudtam, hogy ha úgy gondolkodom,mint ő, örökre gazdag leszek. Tudtam, hogy ha nem úgy gondolkodom, mint ő, sosem leszekigazán gazdag — mindegy, mennyi pénzem lesz. Gazdag apám befektetett a városunk egyiklegdrágább telkébe úgy, hogy nem volt pénze. Rájöttem, hogy a gazdagság egygondolkodásmód, nem pedig egy dollárösszeg a bankban. Ezt a gondolkodási sémát szeretnénkátadni olvasóinknak Sharon és én ebben a könyvben, ezért írtuk át négyszer a könyvet.



Gazdag papa válasza

Amint ott álltam a tengerparton 40 évvel ezelőtt, végül összeszedtem a bátorságomat, ésmegkérdeztem gazdag apámat: „Hogy engedheted meg magadnak, hogy megvedd ezt amajdnem öt hektárnyi, nagyon drága, óceánparti telket, ha az én apámnak nem telik ilyenre?"Gazdag apám a vállamra tette a kezét, és olyan választ adott, amelyet sosem fogok elfelejteni.Karját a vállamon nyugtatva sétálni indultunk a parton, a víz mentén, és ő szeretetteljes hangonmagyarázni kezdte nekem alapvető gondolatait a pénzről és a befektetésekről. Válasza ígykezdődött: „Nekem sem telik. De a cégemnek igen." Egy órán át gyalogoltunk a parton aznap,középen gazdag apám, egyik oldalán a fia, a másikon én. Ekkor kezdtem el tanulni abefektetést.

Néhány évvel ezelőtt háromnapos befektetési tanfolyamot tartottam Sydneyben,Ausztráliában. Az első másfél napon azt magyaráztam, hogyan kell egy vállalkozást, egy cégetkiépíteni. Végül az egyik résztvevő bosszúsan feltette a kezét, és így szólt: „Én azért jöttem ide,

hogy a befektetésről tanuljak. Miért tölt ennyi időt a vállalkozásokkal?"A válaszom a következő volt: „Ennek két oka van. Az egyik, hogy végeredményben egy

cégbe, vagyis egy vállalkozásba fektetünk be. Aki részvényekbe fektet, egy cégbe fektet. Akiingatlant vesz, például egy többlakásos társasházat, az is vállalkozás. Aki kötvényt vásárol,szintén vállalkozásba fektet. Aki jó befektető akar lenni, annak előbb jól kell értenie avállalkozásokhoz. A másik ok, hogy a befektetés legjobb módja, ha a cégünkkel vásároltatjukmeg a befektetéseinket. A legrosszabb módszer, ha magánszemélyként fektetünk be. Az átlagosbefektető nagyon keveset tud a vállalkozásokról, így gyakran magánszemélyként fektet be.Ezért töltök ennyi időt a vállalkozás témakörével a befektetési tanfolyamokon." Ezért taglaljaez a könyv is, hogyan kell kiépíteni, illetve elemezni egy céget. A vállalkozásokon keresztültörténő befektetésekkel is foglalkozom, mert így tanított gazdag apám befektetni. Ahogyan 40éve mondta: „Nekem sem telik erre a telekre. De a cégemnek igen." Másként szólva, gazdagapám szabálya így hangzott: „A cégem veszi meg a befektetéseimet. A legtöbb ember azértnem gazdag, mert magánszemélyként fektet be, nem cégtulajdonosként." Ebből a könyvbőlkiderül majd, miért van, hogy az a 10%, aki a részvények 90%-át birtokolja, cégtulajdonos, ésa vállalkozásain keresztül fektet be — amit az olvasóm is meg tud tenni.

A tanfolyam későbbi részében a kérdező megértette, miért töltöttem any-nyi időt avállalkozásokkal. Ahogy haladtunk, az illető és az összes hallgató kezdett rájönni, hogy a világleggazdagabb befektetői nem vásárolnak be-

fektetéseket, a 90/10-es befektetők többsége megalkotta magának a saját befektetését. Nem azértakadnak huszonéves milliárdosok, mert befektetéseket vásároltak. Ők befektetéseket hoztak létre,cégeket, melyeket milliók akarnak megvásárolni.

Szinte naponta hallok efféléket: „Van egy ötletem, egy új termék, amely milliókat fog hozni."Sajnos azonban a legtöbb kreatív ötletből soha nem lesz nagy pénz. A könyv második fele arról fogszólni, miként váltja ötleteit az emberek 10%-a több milliós, sőt több milliárdos üzletekre, melyekbeazután mások befektetnek. Ezért fordított gazdag apám oly sok időt arra, hogy megtanítsonvállalkozásokat kiépíteni, és elemezni a befektetésre váró cégeket. Ha tehát az olvasónak olyan ötletevan, amelyből véleménye szerint meggazdagodhat, amely esetleg hozzásegítheti, hogy beléphessen a90/10-esek klubjába, a könyv második fele neki szól.

Venni, megtartani, imádkozni

Gazdag apám az évek során megtanította, hogy a befektetés mást jelent a különböz ő emberekszámára. Manapság gyakran hallok ilyesmit:

12. „Megvettem az XYZ cég 500 részvényét, darabját 500 dollárért, és miután az áruk felment



1500-ra, eladtam őket. 5 000 dollárt kerestem rajtuk, kevesebb mint egy hét alatt."13. „A férjem és én régi házakat vásárolunk, felújítjuk, azután nyereségesen eladjuk őket."14. „Határidős ügyleteket kötök az árutőzsdén."15. „Több mint egy millió dollár van a nyugdíj számlámon."16. „Biztos, mint a pénz a bankban."17. „Diverzifikált portfolióm van."18. „Hosszú távra fektetek be."

Ahogy gazdag apám mondta, „a befektetés mást jelent a különböző emberek számára". A fentiállítások különféle típusú befektetési termékekre és módokra utalnak, de gazdag apám máskéntfektetett be. Szerinte „a legtöbb ember nem befektető, hanem spekuláns vagy szerencsejátékos. Alegtöbb ember a »vásárolni, megtartani és imádkozni, hogy az árfolyam felfelé men-jen« mentalitássalél. A befektetők többsége abban reménykedik, hogy a piac jó marad, és attól retteg, hogy összeomlik.Az igazi befektetők pénzkeresete nem attól függ, hogy a piac emelkedik vagy visszaesik; nem attólfügg, hogy nyernek avagy veszítenek, ezen kívül hosszú és rövid távra egyaránt

befektetnek. Az átlagos befektető nem tudja, hogyan kell ezt csinálni, ezért van az, hogy alegtöbb befektető átlagos befektető, vagyis ahhoz a 90%-hoz tartozik, aki a pénz 10%-ához jut

hozzá."

Több mint venni, megtartani, imádkozni

Gazdag apám számára a befektetés többet jelentett, mint venni, megtartani, imádkozni. Ez akönyv olyan témákkal foglalkozik, mint:

19. A 10 befektetői kontroll: Sokan azt mondják, befektetni kockázatos. Gazdag apámszerint: „Befektetni nem kockázatos. Az irányítás elvesztése — ez kockázatos." A könyvleírja majd gazdag apám 10 befektetői kontrollját, amelyek csökkentik a kockázatot, ésnövelik a hasznot.

20. Gazdag apám tervének 5 szakasza, amely elvezetett engem a pénzhiánytól a sokpénzzel való befektetésig. Gazdag apám tervének első szakaszában fel kellett készítenielmémet arra, hogy gazdag befektetővé váljak. Ez egyszerű, de nagyon fontos lépésmindenkinek, aki biztonsággal akar befektetni.

21. A különböző befektetőkre érvényes különféle adótörvények. A második könyvben, aCASHFLOW-négyszögben leírtam az üzleti világ négyféle szereplő jét:

Az A betű az alkalmazottakat jelöli, az E az egyéni vállalkozókat vagy kisvállalkozókat. A C acégtulajdonos rövidítése, a B pedig a befektetőé.

Gazdag apám azért bíztatott arra, hogy a C negyedből fektessek be,

mert így kedvezőbbek az adótörvények. Mindig azt mondta: „Az adótörvények nem tisztességesek; agazdagoknak kedveznek, és a gazdagok írták őket. Ha gazdag akarsz lenni, azokat az adótörvényeketkell használnod, amelyeket a gazdagok használnak." Többek között ezért van, hogy az embereknekcsupán 10%-a birtokolja a vagyon döntő hányadát, mert az embereknek csupán a 10%-a tudja, melyikadótörvényt kell használnia.

1943-ban a szövetségi kormány eltorlaszolta a legtöbb adózási kiskaput az összes alkalmazott el ől.1986-ban a szövetségi kormány megszüntette a C negyedhez tartozók és az E negyed, így az orvosok,ügyvédek, könyvelők, mérnökök, építészmérnökök használta kiskapukat.

Más szavakkal: a másik ok, amiért a befektetők 10%-a mondhatja magáénak a pénz 90%-át, az,hogy a befektetőknek csak 10%-a tudja, hogyan kell befektetni a négy különböző negyedből ahhoz,

hogy különböző adókedvezményekhez jusson. Az átlagos befektető gyakran csak az egyik negyedbőlfektet be.



22. Miért és hogyan keres pénzt az igazi befektető — függetlenül attól, hogy a piac felmegy vagyvisszaesik?

23. A fundamentális befektető és a szakmai befektető közötti különbség.

24. A CASHFLOW-négyszögben leírtam a befektetők hat szintjét. Ez a könyv a két legfelső

szintnél kezdődik, és tovább bontja e két kategóriát a következő befektetőtípusokra:

A akkreditált befektető A képzett befektető A kifinomultbefektető A bennfentes befektető A csúcsbefektető

A könyv végére az olvasó megismerheti a különféle befektetői kategóriákhoz szükséges jártasságokatés képzettségi követelményeket.

7. Sokan azt mondják: „Ha sokat keresek, megoldódnak az anyagi problémáim." Nem veszik észre, hogy a túl sok pénzzel legalább annyigond van, mint a túl kevéssel. A könyvből megtudhatják, mi a különbség a kétféle anyagi gond között. Az egyik probléma, ha az emberneknincs elég pénze. A másik, ha túl sok a pénze. Kevesen tudják, milyennagy problémát okoz a túl sok pénz.

Sok ember többek között azért megy tönkre, miután sok pénzt kere-

sett, mert nem tudja, hogyan kezelje a túl sok pénzből adódó problémát.A könyvből megtudhatják, hogyan kezdjenek hozzá a kevés pénz okozta gondok

megoldásához, hogyan keressenek sok pénzt, azután hogyan oldják meg a túl sok pénzb őlfakadó nehézségeket. Vagyis ez a könyv nem arra tanít meg, hogyan kereshet az ember sokpénzt, hanem inkább arra, hogyan tartsa meg. Ahogyan gazdag apám fogalmazott: „Minek sokpénzt keresni, ha végül mindet elveszítjük?"

Egy bróker barátom egyszer azt mondta: „Az átlagos befektető nem keres pénzt a piacon.Nem feltétlenül veszít, de nem is nyer. Sok befektetőt láttam, aki a következő évben elvesztette,amit az egyik évben keresett."

25. Hogyan keressünk többet 200 000 dollárnál, ami a minimális jövedelemszint agazdagok számára fenntartott befektetésekhez? Gazdag apám szerint: „A pénz csupánnézőpont kérdése. Hogyan lehetünk gazdagok, ha úgy gondoljuk, hogy 200 000 dollár sokpénz? Ha gazdag befektető akarsz lenni, meg kell értened, hogy a 200 000 dollár, aminimum, hogy akkreditált befektető légy, csak csepp a tengerben." Ezért olyan fontos akönyv első szakasza.

26. A könyv első szakasza, amely arról szól, hogyan készüljünk fel szellemileg a gazdagbefektetők táborába való belépésre, minden fejezet végén egy-egy rövid kérdéssort tartalmaz.A kérdések egyszerűek, de elgondolkodtatóak, és talán arra késztetik az olvasót, hogy

megvitassa a válaszokat szeretteivel. Gazdag apám provokatív kérdései alapján készültek,melyek segítettek rálelni az általam keresett válaszokra. Vagyis sok keresett válasz abefektetésekkel kapcsolatban mindig is ott lappangott a lelkem mélyén.

Mi teszi különlegessé a 90/10-es befektetőt?

A könyv egyik legfontosabb mondanivalója az átlagos és a 90/10-es befektető közöttiszellemi különbségek bemutatása. Gazdag apám gyakran mondta: „Ha gazdag akarsz lenni,tudd meg, mit csinálnak mások, és tedd az ellenkező jét!" A könyv olvasása során az olvasó ráfog jönni, hogy a legtöbb különbség a pénz 90%-át birtokló 10%-nyi befektető és a pénz 10%-át birtokló 90%-nyi befektető között nem abból adódik, hogy mibe fektetnek, hanem abból,hogy eltér a gondolkodásmódjuk. Nézzünk egy példát:



27. A legtöbb befektető azt mondja: „Ne vállaljunk kockázatot!" A gazdag befektetők igenisvállalnak kockázatot.

28. A legtöbb befektető azt mondja: „Diverzifikálj!". A gazdag befektető egy dolograösszpontosít.

29. Az átlagos befektető megpróbálja a minimumra csökkenteni az adósságát. A gazdagbefektető növeli az adósságát a saját érdekében.

30. Az átlagos befektető csökkenteni próbálja a költségeit. A gazdag befektető tudja, hogyannövelje a költségeit úgy, hogy attól gazdagodjék.31. Az átlagos befektetőnek van állása. A gazdag befektető maga teremt állásokat.32. Az átlagos befektető szorgalmasan dolgozik. A gazdag befektető kevesebbet dolgozik, és

egyre többet keres.

Az érem másik oldala

Tehát e könyv olvasásakor fontos, hogy az olvasó figyeljen rá, hol tér el homlokegyenest agondolkodása a gazdag apámétól. Gazdag apám szerint: „Az egyik ok, amiért olyan kevesengazdagszanak meg, hogy leragadnak egy bizonyos gondolkodásmódnál. Azt hiszik, valamirőlgondolkodni vagy valamit csinálni csak egyféleképpen lehet. Az átlagos befektető úgy gondolkodik, »

törekedj a biztonságra, ne vállalj kockázatot«, ezzel szemben a gazdag befektetőnek arra is gondolniakell, miként fejlessze készségeit, hogy több kockázatot vállalhasson." Gazdag apám ezt agondolkodásmódot úgy nevezte, „az érem mindkét oldalán gondolkodni". Azt is mondta: „A gazdagbefektetőnek sokkal rugalmasabban kell gondolkodnia, mint az átlagosnak. Mindkettő jüknekgondolnia kell például a biztonságra, de a gazdag befektetőnek arra is figyelnie kell, hogyan vállaljontöbb kockázatot. Míg az átlagos befektető az adósságait igyekszik csökkenteni, a gazdag befektetőazon töpreng, hogyan növelje az adósságait. Míg az átlagos befektető állandóan retteg a piaciösszeomlástól, a gazdag befektető várja a piac összeomlását. Ez az átlagos befektető számáraellentmondásnak tűnhet, de éppen ez az ellentmondás teszi gazdaggá a gazdag befektetőt."

A könyv olvasásakor figyeljünk az átlagos és a gazdag befektető gondolkodása közti különbségre.Ahogy gazdag apám mondta: „A gazdag befektető tudja, hogy minden éremnek két oldala van. Azátlagos befektető csak az egyiket látja. A sötétben maradó oldal teszi őt átlagossá, a gazdag befektetőtpedig gazdaggá." A könyv második fele az érem másik oldaláról szól.

Akar ön több lenni, mint átlagos befektető?

Ez a könyv sokkal több, mint egyszerűen egy könyv a befektetésről, időszerű tippekkel éscsodatévő képletekkel. Az egyik f ő célom a megírásával az volt, hogy különféle nézőpontokbólmutassam be a befektetés témakörét. 1973-ban indul, amikor visszatértem Vietnamból, éselkezdtem felkészülni a gazdag befektetőhöz méltó befektetésekre. 1973-ban kezdett el gazdagapám tanítani, hogyan tegyek szert az övéhez hasonló pénzügyi hatalomra, arra a hatalomra,amely először 12 éves koromban tudatosult bennem. Amint 40 éve ott álltam a homokos

tengerparton gazdag apám legfrissebb befektetése előtt, rájöttem, hogy ami a befektetéstémakörét illeti, gazdag apám és szegény apám között sokkal nagyobb különbség van, mint az,hogy mennyi a befektetni való pénzük. A különbség legelőször is abban rejlik, megvan-e azemberben az olthatatlan vágy, hogy többé váljék átlagos befektetőnél. Ha az olvasóvan él ez avágy, olvasson tovább!



Első szakasz

Felkészült ön szellemileg arra, hogybefektető legyen?

A befektetők 1. számú kontrollja: Kontroll önmagunk felett

1. fejezet

Mibe fektessek be?



1973-ban hazatértem Vietnamból. Szerencsésnek éreztem magam, amiért egy hawaii támaszpontraosztottak be, az otthonomhoz közel, nem valahová a Keleti Partra. Miután beszállásoltam magamat aHadiflotta légitámaszpontjára, felhívtam a barátomat, Mike-ot, és elmentünk együtt ebédelni. Mikéapja is velünk jött; őt hívom gazdag apámnak. Miké nagyon szerette volna megmutatni nekem kisfiátés új otthonát, ezért megbeszéltük, hogy a következő szombaton náluk ebédelek. Amikor Miké értem jött a limuzinjával a khaki színű BOQ épületbe, vagyis az Avatandó Tisztek Szállására, kezdettfeltűnni, mennyi minden megváltozott, amióta együtt érettségiztünk 1965-ben.

Isten hozott idehaza — köszöntött Miké, amikor beléptem csodás otthonának márvánnyalkikövezett halijába. Fülig ért a szája, úgy tartotta felém héthónapos kisfiát. — Örülök, hogy egydarabban megúsztad.Én is — feleltem, miközben Miké válla fölött kinéztem a kéken csillámló Csendes-óceánra,melynek hullámai a háza előtt nyaldosták a fehér homokot.

Elbűvölő volt az otthona: trópusi stílusú, egyszintes udvarház, a régi hawaii épületek minden

eleganciájával és bájával. Gyönyörű

perzsaszőnyegei voltak, magas, sötétzöld cserepes növényei ésegy nagy medence, melyet három oldalról a ház ölelt körül, a negyediken pedig az óceán határolta.

Nyitott, szellős ház volt, kecses, a szigetre jellemző építési stílusban készült, igazán a legapróbbrészletekig tökéletes. Éppen ilyennek képzeltem a luxuséletet Hawaiiban.

— Bemutatom a fiamat, Jameset — mondta Miké. — Ó—nyögtem ki meglepetten. Valószínűleg tátva maradt a szám, any-

nyira elbűvölt otthonának megkapó szépsége. — Milyen aranyos srác — válaszoltam, ahogyan bárki más válaszolt volna, ha egy kisbabát mutatnak neki.

Amint ott álltam, integetve és grimaszolva a babának, aki meredt szemekkel bámult rám, azagyamban egyre az járt, mennyi minden változott nyolc év alatt. Én egy haditámaszponton laktam,egy régi barakkban, három rendetlen, sörivó, fiatal pilótával, miközben Miké egy több millió dollártérő ingatlanban élt gyönyörű feleségével és újszülött fiával.

— Gyere be — folytatta Miké. — Apa és Connie várnak ránk a belső teraszon.

Az ebéd fantasztikus volt, és a f őállású házvezetőnő szolgálta fel. Csak ültem, élveztem az ételt, atájat és a társaságot, és a három szobatársamra gondoltam, akik valószínűleg éppen a romos tisztiétkezdében ebédeltek. Mivel szombat volt, a támaszponton bizonyára szendvicset adtak egy tállevessel.Az udvariasságok és a régi idők felidézése után gazdag apám így szólt:

Amint látod, Miké nagyszerűen befektette az üzleti nyereséget. Több pénzt kerestünk az utóbbikét évben, mint én az előző húszban. Sok igazság van a mondásban, hogy az első milliómegszerzése a legnehezebb.Szóval jól megy az üzlet? — kérdeztem, arra ösztönözve őket, hogy többet eláruljanak róla,

miként nőtt hirtelen ekkorát a vagyonuk.Az üzlet remekül megy — felelte gazdag apám. — A 747-esek olyan sok turistát szállítanak avilág minden tájáról, hogy kénytelen egyre jobban menni. De az igazi sikert inkább abefektetések hozzák, nem a cég. Azokkal pedig Miké foglalkozik.

— Gratulálok — mondtam Mike-nak. — Ügyes vagy.Köszönöm — nyugtázta Miké, — de nem az enyém a dicsőség. Apa befektetési képleténekköszönhető a siker. Én csak felhasználom, amit ő tanított nekünk a cégekről és a befektetésekrőlaz évek hosszú során.Úgy látszik, bevált — mondtam. — El sem tudom hinni, hogy itt laktok, a város leggazdagabbkörnyékén. Emlékszel még rá, amikor csóró kissrácok voltunk, és hónunk alatt aszörfdeszkáinkkal szaladtunk a tengerpartra?

Miké nevetett. — Persze. És arra is emlékszem, hogy megkergettek azok az idősebb,

gazdag rosszfiúk. Most én vagyok az idősebb, gazdag rosszfiú, aki elkergetiazokat a kölyköket. Ki hitte volna, hogy te és én egyszer majd . . . ?



Miké hirtelen elhallgatott, mert rádöbbent, mit mondott. Eszébe jutott,

hogy míg ó' itt él, én a sziget másik felén egy düledező katonai barakkbanlakom.

Ne haragudj — mondta. — Nem úgy gondoltam.

Ugyan, ne kérj bocsánatot — mondtam mosolyogva. — Örülök a sikerednek. Örülök neki, hogy gazdag vagy, és sikeres. Megérdemled, mertvetted a fáradságot, hogy kitanuld az üzlet csínját-bínját. Pár év múlva én isotthagyom a barakkokat, amint lejár a szerződésem a Haditengerészetnél.Gazdag apám megérezte a feszültséget Miké és köztem, ezért közbeszólt:

Miké jobb munkát végzett, mint én. Nagyon büszke vagyok rá. Büszkevagyok a fiamra, és a feleségére is. Nagyszerű csapat, és mindent maguknak köszönhetnek.Most, hogy visszajöttél a háborúból, rajtad a sor, Róbert.

Hadd fektessek be veletek!

Nagyon szeretnék veletek befektetni — mondtam buzgón. — Majdnem 3 000 dollártösszespóroltam, amíg Vietnamban voltam, és be szeretném fektetni, mielőtt elkölteném.Befektethetek veled?Ajánlunk neked egy jó brókert — felelte gazdag apám. — Biztos vagyok benne, hogy admajd néhány jó tanácsot, talán egy-két nagyszerű tippet is.Nem, nem, nem — tiltakoztam. — Én abba akarok befektetni, amibe ti. Nem akarokbrókerhez menni. Veletek akarok közös üzletet.

Csend lett, és én vártam, hogy valamelyikük megszólaljon. A csend feszültséggé fokozódott. — Valami rosszat mondtam? — kérdeztem végül.

— Nem — mondta Miké. — Apa és én néhány új projektbe fektetjük apénzünket, amelyek nagyon izgalmasak, de azt hiszem, neked jobb lenne,ha felhívnád valamelyik brókerünket, és vele kezdenél el befektetni.

Ismét csend lett, csak az edénycsörgés hallatszott, amint a szobalány leszedte az asztalt.Miké felesége, Connie, elnézést kért, majd átvitte a gyereket egy másik szobába.

—Nem értelek titeket — mondtam inkább gazdag apámhoz, mint Mike-hoz fordulva. —Hosszú éveken át melletted dolgoztam, miközben felépítetted a cégeteket. Szinte ingyendolgoztam. Egyetemre mentem, ahogy te tanácsoltad, harcoltam a hazámért, mert te aztmondtad, egy fiatalembernek kötelessége. Most meg, hogy elég idős vagyok, és végre van egykis befektetni való pénzem, vonakodtok, amikor azt mondom, abba szeretném fektetni, amibeti. Nem értem. Miért ez az elutasítás? Lenéztek? El akartok taszítani magatoktól? Nemakarjátok, hogy én is olyan gazdag legyek, mint ti?

— Ez nem elutasítást — felelte Miké, — és eszünk ágában sincs lenézni

téged, vagy nem akarni, hogy meggazdagodj. Csak arról van szó, hogy mostmásképpen állnak a dolgok.Gazdag apám némán, lassú fejbólintással jelezte, hogy egyetért. —Nagyon szeretnénk, ha abbafektetnéd a pénzedet, amibe mi — mondta végül gazdag apám. — De azt a törvény tiltja.

A törvény? — ismételtem meg hangos felkiáltással, hitetlenkedve. — Valami illegális dologgalfoglalkoztok?Nem, dehogyis — nyugtatott meg gazdag apám nevetve. — Sosem tennénk semmi illegálisát.Sokkal könnyebb törvényesen meggazdagodni, mintsem hogy esetleg börtönbe csukassukmagunkat valami törvénytelenségért.Éppen azért mondjuk, hogy törvénytelen lenne, ha velünk fektetnél be, mert nem akarjukáthágni a törvényt — tette hozzá Miké.Miké és én nem teszünk semmi törvénybe ütközőt azzal, hogy abba fektetjük a pénzünket,amibe. De részedről ez törvényszegés lenne — foglalta össze gazdag apám az elmondottakat.

— Miért? — kérdeztem. — Mert te nem vagy gazdag — válaszolta Miké halkan és lágy hangon.



— A mi befektetéseink csak gazdagoknak valók.Miké szavai a szívembe markoltak. Mivel a legjobb barátom volt, tudtam, nehéz kimondania, amit

mondott. Amennyire lehetett, finomkodott, de mégis úgy fájt, mintha kést mártott volna belém.Kezdtem érezni a kettőnk közötti anyagi szakadékot. Mindkettőnk apja a nulláról indult, ő és az apjamégis nagy gazdagságra tettek szert. Az én apám és én pedig még mindig, úgymond, a kerítésen kívülvesztegeltünk. Világossá vált, hogy ez a nagy ház a bájos, fehér, homokos tengerpartjával nagyon

messze van tőlem, a távolság mérföldekkel nem is mérhető. Hátradőltem a széken, és elgondolkozvaösszefontam a karomat. Némán bólogattam, miközben átgondoltam, hol is tartunk az életünkben.Mindketten 25 évesek voltunk, de Miké sok tekintetben 25 évvel megelőzött pénzügyi téren. Az énapámat félig-meddig elbocsátották állami állásából, és 52 évesen mindent elölről kellett kezdenie. Énmeg még el sem kezdtem. — Jól vagy? — kérdezte gazdag apám gyengéden.

— Igen, jól — feleltem, miközben igyekeztem eltitkolni, mekkora fájdalmat okoz önmagam és a családom sajnálata. — Csak elgondolkoztam és lelkiztem egy kicsit — mondtam bátor mosolyt színlelve.

Mindnyájan elcsendesedtünk. A hullámok moraját és a gyönyörű ház fölött motozó hűvös szellősusogását hallgattuk. Miké, gazdag apám és én

csöndben ültünk, miközben megemésztettem magamban a hallottakat, és azok értelmét.Tehát nem fektethetek be veletek, mert nem vagyok gazdag — szólal

tam meg végül, amikor gondolatban visszatértem a jelenbe. — És ha abbafektetném a pénzem, amibe ti, törvényszegést követnék el?Gazdag apám és Miké bólintottak.

Bizonyos pontokon, igen — mondta Miké.És ki írta ezt a törvényt? — kérdeztem.A szövetségi kormány — válaszolta Miké.A SEC — egészítette ki gazdag apám.A SEC? — kérdeztem vissza. — Mi az a SEC?

— Az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet — felelte gazdag apám. — Az1930-as években alapították Joseph Kennedy irányítása alatt, aki a néhai el

nök, John Kennedy apja volt. — Miért alapították? — kérdeztem.Gazdag apám elnevette magát.

— Azért, hogy megóvja az embereket az elvadult, lelkiismeretlen üzletemberektől, brókerektől és befektetőktől. — Miért nevetsz? — kérdeztem. — Jó dolognak tűnik.

— Az is, nagyon jó — felelte gazdag apám, még mindig mosolyogva. —Az 1929-es tőzsdei összeomlásig sok gyanús, veszélyes és hamis befektetéstadtak el az embereknek. Sok volt a hazugság és a félretájékoztatás. Ezérthozták létre az SEC-et, hogy őrködjék. Ez az intézmény segít megalkotni ésérvényesíteni a szabályokat. Nagyon fontos szerepe van. Az SEC nélkül káosz uralkodna. — Akkor meg mért nevetsz? — kérdeztem újra.

Mert megvédi ugyan az embereket a rossz befektetésektől, de ugyanakkor távol is tartja őket alegjobbaktól — felelte gazdag apám komolyabb hangon.Ha az SEC megvédi az embereket a legrosszabb befektetésektől és a legjobbaktól, akkor mibefektetnek? — kérdeztem.A szentesített befektetésekbe — felelte gazdag apám. — Azokba, melyek megfelelnek a SECirányelveinek.

— És ez miért baj? — kérdeztem.Nem baj — hagyta rám gazdag apám. — Azt hiszem, ez jó így. Szabályokra szükség van, ésérvényesíteni kell őket. Ezt teszi az SEC.De miért nevetsz? — erősködtem. — Túl sok éve ismerlek, tudom, hogy valamit eltitkolsz, aminnevetsz.

— Már elmondtam — mondta gazdag apám. — Azon nevetek, hogy a

rossz befektetésektől való védelem árán az SEC a legjobb befektetésektől is megfosztja a lakosságot.



Ez az egyik oka, hogy a gazdagok még gazdagabbak lesznek? — kérdeztem erőtlenül.Kapiskálod már — dicsért meg gazdag apám. — Azért nevetek, mert humorosnak látom azösszképet. Az emberek azért fektetnek be, mert meg akarnak gazdagodni. Mivel azonban nemgazdagok, nem rakhatják a pénzüket azokba a befektetésekbe, amelyek gazdaggá tehetnék őket.Csak akkor élhetsz a gazdagok befektetéseivel, ha gazdag vagy. Szerintem ez vicc.De mért van ez így? — kérdeztem. — Hogy megvédjék a szegényeket és a középosztályt a

gazdagoktól?Nem, nem feltétlenül — felelt Miké. — Azt hiszem, inkább azért, hogy megvédjék aszegényeket és a középosztályt önmaguktól.

— Miért mondod ezt? — kérdeztem. — Mert sokkal több a rossz üzlet, mint a jó. Ha valaki nem eléggé járatos

a témában, minden üzlet egyformának látszik, a jó is, a rossz is. Sok tanulásés tapasztalat kell ahhoz, hogy az ember el tudja különíteni a kifinomultabbbefektetések közül a jót és a rosszat. Kifinomult befektetőnek lenni annyittesz, hogy az ember tudja, mitől jó az egyik befektetés, és mitől veszélyes amásik. A legtöbb embernek pedig hiányoznak az ismeretei és a tapasztalatai— mondta gazdag apám. — Miké, hozd ide a legutóbbi befektetésünk iratait, amivel most foglalkozunk.

Miké felállt az asztaltól, bement az irodájába, majd egy gyűrűs irattartóval tért vissza, telistele

papírokkal, képekkel, számokkal és térképekkel. — Ez például olyasmi, amibe esetleg befektetünk — mondta Miké, mi

közben leült. — Az ilyet tőzsdén nem jegyzett értékpapírnak hívják. Ezt afajta befektetést néha zártkörű kibocsátásnak is nevezik.

Zsongott a fejem, mire Miké végiglapozta az oldalakat, megmutatta az ábrákat, a táblázatokat, atérképeket és a szöveges részeket, amelyek leírták a befektetés kockázatait és előnyeit. Egészenkifáradtam, miközben Miké elmagyarázta, mi mindent nézett meg, és miért gondolja, hogy ez kiválóbefektetési lehetőség.

Gazdag apám látta, hogy kezdek elbágyadni a túlságosan sok ismeretlen információ hallatán, ezértmegakasztotta Mike-ot, és így szólt: — Ezt akartam megmutatni Róbertnek.

Ezután ujjával rábökött egy rövid sorra a dosszié elején, amely így szólt: Mentesség az 1933-as

értékpapírtörvény hatálya alól. — Ezt akarom megértetni veled — mondta.Előrehajoltam, hogy jobban lássam a kisbetűs írást, amelyre az ujjával mutatott. A szöveg a

következő volt:

Ez a befektetés csak akkreditált befektetőknek szól. Akkreditált befektetőnek az minősül, akinek

nettó 1 millió dollárja vagy annál többje van; illetveéves jövedelme legalább 200 000 dollár volt az utóbbi évek mindegyikében (vagy legalább

300 000 dollár a házastársával közösen), és reális esélye van arra, hogy a folyó évben is elériugyanezt a jövedelemszintet."

Hátradőltem a székben, és azt mondtam:

— Szóval ezért mondod, hogy nem fektethetek be abba, amibe ti. Ez abefektetés csak gazdagoknak szól. — Vagy magas jövedelműeknek — mondta Miké.

Nem elég, hogy ezek az irányelvek szigorúak, de ráadásul 35 000 dollár a legkisebb összeg,amivel be lehet szállni egy ilyen befektetésbe. Ennyibe kerül egy-egy befektetési „egység", ahogymondani szokták.35 000 dollár! — kiáltottam fel sóhajtva. — Az rengeteg pénz és rengeteg kockázat. Azt akarodmondani, ez a legkevesebb, amit be lehet fektetni ebbe az üzletbe?

Gazdag apám bólintott. — Mennyi fizetést kapsz az államtól a Haditengerészet pilótájaként?

Vietnamban évente 12 000 dollárt kerestem a repülési pénzzel és a bevetési pénzzel együtt.Hogy most mennyit fogok keresni, itt, Hawaiiban, azt igazán nem tudom. Talán kapok némiéletjáradékot, de biztosan nem sokat, és természetesen nem annyit, ami fedezné a hawaiimegélhetést.Akkor tehát igencsak nagy teljesítmény volt tőled, hogy 3 000 dollárt megtakarítottál — mondta



gazdag apám, aki igyekezett felvidítani. — Majdnem 25%-át takarítottad meg a bruttó jövedelmednek.

Bólintottam, de magamban már rádöbbentem, milyen nagyon-nagyon messze vagyok attól, hogyúgynevezett akkreditált befektető váljék belőlem. Még az Egyesült Államok elnöke sem férne beleebbe a kategóriába pusztán a fizetése alapján, ha nem gazdag már eleve.

Nos, akkor mit tegyek — kérdeztem végül. — Nem adhatnám oda nektek a 3 000 dolláromat, ti

meg hozzátennétek a ti pénzeteket, azután megosztanánk a nyereséget, amikor esedékes?Megtehetnénk, de nem ajánlom — mondta gazdag apám. — Legalábbis nem neked.

— Miért? Miért nem nekem? — kérdeztem. — Neked már elég jó alapjaid vannak a pénzügyi képzettség terén. Ezért

te jóval többre viheted, mint hogy egyszerűen akkreditált befektető légy. Ha

akarod, te kifinomult befektető lehetsz. Akkor aztán a vagyonod legmerészebb álmaidat istúlszárnyalja majd.

Akkreditált befektető? Kifinomult befektető? Mi a különbség — kérdeztem lelkemben a reményhalvány szikrájával.Jó kérdés — mondta Miké mosolyogva, mert érezte, hogy a barátja kilábal a kétségbeesésből.A akkreditált befektető — olyasvalaki, aki azért tartozik ebbe a kategóriába, mert van pénze.

Ezért az akkreditált befektetőket gyakran képzett befektetőknek is nevezik—magyarázta gazdagapám.—De a pénz egyedül nem képesít valakit arra, hogy kifinomult befektet ő legyen.

— Mi a különbség? — kérdeztem. — Nos, láttad a szalagcímet a tegnapi újságban arról a hollywoodi film

sztárról, aki több milliót bukott egy befektetésen?Bólintottam, és azt feleltem:

Igen. Nemcsak hogy milliókat bukott, de még az adóhatóságnak is fizetnie kellett, mert nemfizetett adót az üzleti jövedelme után.0 példa az akkreditált vagy képzett befektetőre — folytatta gazdag apám. — Attól, hogy pénzedvan, még nem jelenti, hogy kifinomult befektető vagy. Ezért hallani olyan sok magas jövedelműemberről, orvosokról, ügyvédekről, rocksztárokról és hivatásos sportolókról, akik nembiztonságos befektetéseken pénzt veszítenek. Van pénzük, de hiányzik a kifinomult tudás. Vanpénzük, de nem tudják, hogyan fektessék be biztonságosan, magas nyereséggel. Mindenbefektetés egyformának tűnik a szemükben. Nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Azilyen embereknek a szentesített befektetéseknél kellene maradniuk, vagy hivatásosvagyonkezelőt szerződtetniük, akire rábízzák a befektetéseiket.

Tehát akkor hogyan definiálod a kifinomult befektetőt? — kérdeztem.A kifinomult befektető ismeri a 3 T-t — felelte gazdag apám.A 3 T-t? — ismételtem meg. — Mi az a 3 T?Gazdag apám megfordította a zárt körű kibocsátást, amit az előbb nézegettünk, és az egyik

hátoldalára a következőket írta:

33.Tudás;34.Tapasztalat;35.Temérdek készpénz.

— Ez a 3 T— mondta felnézve a papírból. — Szerezd meg ezt a háromdolgot, és kifinomult befektető leszel.A három leírt sorra pillantottam, és így szóltam:

— Tehát a filmsztárnak volt temérdek készpénze, de hiányzott az első kéttétel.

Gazdag apám bólintott.És Sok olyan ember is van, akinek megvan a megfelelő tudása, de hi

ányzik a tapasztalata, és igazi élettapasztalat hiányában gyakran a temérdekkészpénzt is nélkülözi.

Az efféle emberek gyakran azt mondják, „tudom", amikor elmagyarázunk nekik valamit, mégsem aszerint cselekszenek — tette hozzá Miké.

A bankárunk is mindig azt mondja, „tudom", arra, amit apa és én csinálunk, de valamilyen oknál fogva mégsem azt teszi, amit állítása szerint tud.



És ezért nincs a bankárotoknak temérdek pénze —jegyeztem meg.Gazdag apám és Miké bólintottak.

Megint csönd lett, a beszélgetés véget ért. Mindhárman gondolatainkba mélyedtünk. Gazdag apámintett a szobalánynak, hogy hozzon még kávét, Miké pedig felállt, hogy eltegye az irattartót. Énkezemet keresztbe fonva ültem, és bámultam kifelé a kék Csendes-óceánra, mely ott hullámzott Mikégyönyörű otthona előtt. Közben azon gondolkodtam, mihez kezdjek az életemmel a jövőben.

Elvégeztem az egyetemet, ahogyan a szüleim kívánták, a hadkötelezettségem hamarosan lejár, azutánszabadon választhatok magamnak életutat, olyat, amelyik számomra a legjobb. — Mire gondolsz?—kérdezte gazdag apám újabb kávéját szürcsölgetve.

— Azon gondolkodom, hogy mi akarok lenni most, hogy felnőttem —feleltem. — No és mi akarsz lenni? — érdeklődött Miké.

Azt hiszem, talán kifinomult befektető — mondtam halkan. — Akármi is az.Bölcs döntés—hagytajóvá gazdag apám. —Igen jói indulsz, megvan a pénzügyi képzettségedalapja. Most már ideje, hogy tapasztalatot szerezz.

— Honnan fogom tudni, hogy mindkettőből elég van? — kérdeztem. — Onnan, hogy lesz temérdek pénzed — felelte gazdag apám mosolyog

va.Erre aztán mindhárman elnevettük magunkat, felemeltük poharainkat, és koccintottunk „a temérdekpénzre". Azután gazdag apám hozzátette: — És arra, hogy kifinomult befektető légy.

— Hogy kifinomult befektető legyek, és temérdek pénzem legyen — ismételtem magamban némán. Jól csengtek ezek a szavak.

Miké magához hívta a limuzinja sof őrjét, aki visszavitt szegényes tiszti szállásomra, hogygondolkodjak rajta, mit is fogok kezdeni az életem hátralevő részével. Felnőttem, és teljesítettemszüleim elvárásait. . . Azokat az elvárásokat, hogy végezzek egyetemet, és szolgáljam a hazámat aháborús időkben. Ideje volt, hogy magam döntsem el, mit akarok kezdeni az életem-

mel. Tetszett a gondolat, hogy kifinomult befektető legyek. Folytathattam a tanulást gazdagapámmal, miközben megszerzem a szükséges tapasztalatot. Gazdag apám most már felnőttként

irányíthat.

20 év múlva

1993-ra gazdag apám vagyona gyermekeire, unokáira és azok jövendő gyermekeire szállt. Akövetkező száz évben örököseinek nem kell aggódniuk a pénz miatt. Miké kapta meg a céglegf őbb eszközeit, és kiváló munkát végzett gazdag apám pénzügyi birodalmának növeléseterén, egy olyan pénzügyi birodalomban, melyet gazdag apám a semmiből épített fel. Én láttamaz induláskor, és láttam, mint növekszik életem során.

20 év alatt sikerült elérnem azt, amiről azt hittem, hogy 10 év alatt el fogom érni. Van némiigazság a mondásban, miszerint „Az első milliót a legnehezebb összehozni".

Utólag azt kell mondanom, nem is volt olyan nehéz 1 millió dollárt összegyű jteni. Inkábbmegtartani, és eredményesen dolgoztatni volt nehéz. Végül mégis nyugalomba vonulhattam1994-ben, 47 évesen, anyagilag szabadon, pénzben dúskálva, melynek segítségével élvezhetemaz életet.

Nem a nyugalomba vonulás izgatott azonban. Sokkal fontosabb volt számomra, hogykifinomult befektetőként fektethessek be. Elérendő célként tűztem magam elé, hogy Mike-kal ésgazdag apámmal működhessek együtt. Az a nap, 1973-ban, amikor ők ketten azt mondták, nemvagyok elég gazdag hozzá, hogy velük fektessek be, fordulópontot jelentett az életemben, ésakkor döntöttem úgy, hogy kifinomult befektető akarok lenni.

Az alábbi lista néhány olyan befektetést tartalmaz, amelyekkel az ún. „akkreditált befektetőkés kifinomult befektetők" élnek:

36. Zártkörű kibocsátások;37. Ingatlan-szindikátusok és korlátolt felelősségű társaságok;38. Új alapítású társaságok nyilvános kibocsátásai;



39. Nyilvános kibocsátások (amíg minden befektető számára elérhetők, a nyilvánoskibocsátású részvényekhez általában nem könnyű hozzájutni);

40. Előfinanszírozás;41. Egyesülés, beolvadás;42. Kezdő hitelek;43. Fedezeti alapok.

Az átlagos befektetőnek ezek a befektetések túl kockázatosak, nem azért,

mert maguk a befektetések feltétlenül azok, hanem azért, mert az átlagos befektetők közül igensoknak nincs meg a megfelelő képzettsége, tapasztalata és temérdek tőkéje, hogy tudja, mibe vágja afejszéjét. Most már osztom az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet álláspontját abban, hogy jobbmegvédeni a képzetlen befektetőket azáltal, hogy korlátozzák az effajta befektetésekben való részvételi jogukat, mert jómagam elkövettem néhány tévedést, és hoztam néhány hibás döntést az idők során.

Ma, kifinomult befektetőként, már élek ilyen befektetési lehetőségekkel. Ha az ember tudja, mitcsinál, nagyon alacsony a kockázat, ugyanakkor óriási nyereséget hozhatnak. A gazdagok általábanilyen befektetésekben tartják a pénzüket.

Néhányszor rajtuk veszítettem, de a jól jövedelmező befektetések akkora nyereséget hoztak, hogy

messze túlszárnyalták a kevés veszteséget. A tőke 35%-ának visszanyerése normális, de alkalmanként1 000%-ot vagy még többet is el lehet érni. Inkább ez utóbbi befektetésekkel foglalkozom, mert ezekizgalmasabbak, és nagyobb kihívást jelentenek. Ezek nem egyszerűen „vegyen nekem 100 ilyenrészvényt, és adjon el 100 olyat" típusú üzletek. Nem is „magas vagy alacsony a p/e?" típusúak. Akifinomult befektető nem ilyen üzleteket köt. Az ilyen befektetésekkel az ember nagyon közel kerül akapitalizmus motorjához. Valójában a felsoroltak némelyike kockázatitőkebefektetés, ami az átlagosbefektetőnek túlontúl kockázatos. Az igazság az, hogy a befektetések nem kockázatosak, csak a tudás,a tapasztalat és a temérdek készpénz teszi őket azzá az átlagos befektető számára.

Ez a könyv nem a befektetésekről szól. Ez a könyv a befektetőrőlszól.

Az útE könyv tárgya magától értetődően nem a befektetés. Kifejezetten a befektetővel foglalkozik és

azzal az úttal, melyet végig kell járnia, ha kifinomult befektetővé akar válni. Azt mutatja meg, hogyantalálhatjuk meg az utunkat a 3 T — a tudás, a tapasztalat és a temérdek készpénz — megszerzéséhez.

A Gazdag papa, szegény papa gyermekkorom tanulásának útját kíséri végig. A CASHFLOW-

négyszög— a Gazdag papa, szegény papa második része — fiatal felnő ttkorom tanuló útvonalát

mutatja be 1973 és 1994 között. Ez a könyv, a Gazdag papa befektetési tanácsai, a korábbi években

megtanult leckékre, az életben szerzett tapasztalataimra épít, és e leckéket

alakítja át a 3 T-vé, ami ahhoz kell, hogy az ember kifinomult befektetővé váljék.1973-ban mindössze 3 000 befektetni való dollárom volt, és nem rendelkeztem sem sok

tudással, sem sok gyakorlati tapasztalattal. 1994-re kifinomult befektetővé váltam.Több mint 20 évvel ezelőtt gazdag apám azt mondta: „Ahogyan másféle házak épülnek a

gazdagoknak, a szegényeknek és a középosztálybelieknek, mindegyikük számára megvannak anekik szóló befektetések is."

A kifinomult befektetői szint elérésének öt szakasza

Gazdag apám öt szakaszra osztotta fejlődésem programját; ezeket én szintén szakaszokra,leckékre, illetve fejezetekre bontottam. A szakaszok a következők:

44. Szellemileg felkészültek vagyunk-e arra, hogy befektetővé váljunk?

45. Milyen típusú befektetők akarunk lenni?46. Hogyan építünk fel egy erős vállalkozást?



47. Ki a kifinomult befektető?48. Visszaadás.

Ez a könyv útmutató. Nem ad konkrét válaszokat. Azzal a céllal írtam, hogy segítsekmegérteni, milyen kérdéseket érdemes feltenni. Ha ezt a szerepet betölti, elvégezte feladatát.Gazdag apám szerint: „Nem lehet valakinek megtanítani, hogyan váljék kifinomult befektetővé,

de meg lehet tanulni. Olyan ez, mint amikor biciklizni tanulunk. Én nem tudom nekedmegtanítani, hogyan kell biciklizni, de te megtanulhatod. A biciklizés jártasságakockázatvállalás, sok próbálkozás és hiba árán sajátítható el. Ugyanez igaz a befektetésre is.Aki azt mondja, nem akar kockázatot vállalni, egyben azt mondja, nem akarja megtanulni. Hapedig valaki nem akar tanulni, azt nem lehet tanítani."

Aki aktuális befektetési tanácsokat vár ettől a könyvtől, vagy a gyors meggazdagodásmódszerét, esetleg a gazdagok befektetési trükkjeinek leírását, az csalódni fog. Ez a könyvvalójában nem egyszerűen befektetni tanít. Olyanoknak szól, akik önszántukból beiratkoznak abefektetés iskolájába, akik meg akarják találni a saját útjukat a gazdagsághoz, ahelyett hogy akönnyű utat keresnék.

A könyv leírja a gazdag apám által meghatározott öt fejlődési szakaszt; azt az öt szakaszt, amelyenő is keresztülment, és amelyeket én most járok végig- Aki beiratkozik a nagy gazdagság iskolájába, ekönyv olvasása közben felismerheti, hogy a világ leggazdagabb vállalkozói és befektetői mindvégigjárták gazdag apám öt fejlődési szakaszát, amíg nagyon-nagyon gazdagok nem lettek. Bili Gates,a Microsoft atyja, Warren Buffet, Amerika leggazdagabb befektető je és Thomas Edison, a GeneralElectric megalapítója is végigmentek az öt szakaszon. Ezen öt szakasz valamelyikénél tartanak azinternetes vagy „dot com" nemzedék fiatal milliomosai és milliárdosai is, akik még csak a húszasvagy harmincas éveiket tapossák. A különbség csupán annyi, hogy mivel az információ korát éljük,ezek a fiatalok gyorsabban járták végig az egyes szakaszokat. . . és talán az olvasó is megtehetiugyanezt.

Részt vesz-e ön a forradalomban?

A nagy gazdagság, a hatalmas vagyonok, az elképesztően gazdag családok az ipari forradalomidején jöttek létre. Ugyanez megy végbe ma, az információs forradalom korában.

Érdekesnek találom, hogy manapság húsz-, harminc- és negyvenéves, saját erejükbőlmultimilliomosokká vált emberekről tudunk. Ugyanakkor vannak negyvenesek és még idősebbek is,akik évi 50 000 dolláros állásokban tengetik életüket. Ennek az éles különbségnek egyik okozója azipari korból az információ korába való áttérés. Az ipari korba való átmenet idején váltakmilliárdosokká az olyan emberek, mint Henry Ford és Thomas Edison. Ma, az információ koránakkezdetén Bill Gates, Michael Dell és az internetes cégek alapítói lesznek milliomosok és milliárdosok.A huszonévesek hamarosan lekörözik majd gazdagságban Bill Gatest, aki már 39 éves. Ez a korokátmenetéből fakadó erő — az ipari korból az információ korába való átmenet ereje. Már említettem,hogy semmiben sem rejlik akkora erő, mint az időszerű gondolatokban ... és semmi sem ártalmasabb,mint az elavult gondolkodás.

Tekinthetnek erre a könyvre úgy, mint a gazdagságról alkotott régi elképzelések felülvizsgálatáraés újak keresésére; de hozhat paradigmaváltást is az életükben. Ez a váltás pedig talán olyan éles lesz,mint az ipari korból az információ korába való átmenet. Talán arra vezeti rá az olvasót, hogy újpénzügyi utat határozzon meg az életében. Lehet, hogy hozzásegíti ahhoz, hogy nagyvállalkozó ésbefektető módjára gondolkozzék, nem pedig alkalmazott és egyidejűleg vállalkozó módjára.

Nekem évekig tartott, amíg végigjártam az öt szakaszt, és tulajdonképpen még most semértem a végére. Aki elolvassa ezt a könyvet, végül talán maga is nekivág az öt szakasznak, deaz is lehet, hogy úgy dönt, ez az út nem neki való. Ha az előbbit választja, tőle függ, milyengyorsan járja végig a fejlődés öt szakaszát. De ne feledje, ez a könyv nem arról szól, hogyangazdagodjunk meg gyorsan. Ha a személyiségfejlődésnek és a tanulásnak erre az ösvényére lép,

az első szakasszal kell kezdenie ... a szellemi felkészülés szakaszával.



Szellemileg felkészültek vagyunk-e arra, hogy befektetővéváljunk?

Gazdag apám gyakran mondogatta: „A pénz mindig az, aminek látni akarjuk."Ezen azt értette, hogy a pénz a szellemünk, a gondolataink terméke. Ha valaki azt mondja,

„Nehéz pénzhez jutni", valószínűleg nehéz is lesz neki. Ha azt mondja, „Ó, én sosem leszekgazdag" vagy „Igazán nehéz meggazdagodni", az ő esetében ez bizonyára igaz is lesz. Ha pedigazt mondja, „Csak kemény munka árán lehet meggazdagodni", akkor az illető feltehetőenkeményen fog dolgozni. Aki azt mondja, „Ha sok pénzem lenne, betenném a bankba, mert nemtudnám, mit is kezdjek vele", akkor minden bizonynyal ez fog történni. Meglepődnénk, hatudnánk, hány ember van, aki így gondolkozik és cselekszik. Ha valaki azt állítja, „Befektetnikockázatos", akkor számára az. Ahogy gazdag apám mondta, „A pénz mindig az, aminek látniakarjuk".

Gazdag apám figyelmeztetett rá, hogy a kifinomult befektetői szint elérésére való szellemifelkészülés hasonló ahhoz, mint amikor valaki a Himalája megmászására vagy a papi hivatásra

készül. Persze viccelt, de arra utalt vele, hogy ezt a vállalkozást nem lehet könnyedén venni.Azt mondta: „Úgy kezded, mint én. Pénz nélkül kezded. Nincs másod, csak a remény és a nagygazdagság megszerzésének álma. De bár sokan álmodoznak róla, csak kevesen valósítják meg.Gondolkozz sokat, és készülj fel szellemileg, mert a befektetésnek olyan módját igyekszelmegtanulni, amely csak kevesek kiváltsága. Belülről fogod látni a befektetések világát, nemkülső szemlélőként. Sokkal könnyebb életutat is választhatnál, és a befektetésnek is vannakegyszerűbb módjai. Tehát gondold át jól, és készülj fel, ha úgy döntesz, hogy erre az útralépsz."

2. fejezet

A gazdagság alapjainak lerakása

Aznap este nagyon nehéz volt visszamennem a támaszpontra, a rozzant, szürke tiszti szállásra.Semmi bajom nem volt vele, amikor délben elindultam onnan, de miután a délutánt Miké újotthonában töltöttem, a tiszti szállás közönségesnek, réginek és kopottasnak tűnt.

Három szobatársam — várakozásomnak megfelelően — sört ivott, és baseballmeccset nézett atévében. Pizzás és sörös dobozok hevertek szanaszét. Nemigen szóltak hozzám, miközben átmentem aközös helyiségen. Csak a tévékészüléket bámulták. Miután visszavonultam a szobámba és magamracsuktam az ajtót, hálát adtam érte, hogy mindannyiunknak van külön szobája. Volt, mirőlgondolkodnom.

25 évesen sok mindenre rájöttem, amit kilencéves fejjel, amikor elkezdtem gazdag apám mellettdolgozni, nem értettem. Rájöttem, hogy gazdag apám hosszú éveken át nagyon keményen megküzdöttérte, hogy lerakja gazdagsága szilárd alapjait. A város szegénynegyedében kezdte, szerényen élt,építgette a vállalkozásait, ingatlanokat vásárolt, és terveket dolgozott ki, hogyan tovább. Megértettem,hogy gazdag apám azt tervezte, nagyon gazdag lesz. Míg Miké és én középiskolába jártunk, gazdagapám cégei és ingatlanjai egyre tovább terjeszkedtek a hawaii szigeteken. Egyetemi éveink alatt kerültaztán sor a nagy áttörésre, amikor is Honolulu és Waikiki egyes részein a legjelentősebb befektetőkegyikeként tartották már számon. Mialatt én a hadsereg kötelékében Vietnamban végeztem

berepüléseket,ő

befejezte gazdagsága alapjainak lerakását. Erős, stabil alapok voltak.

Őés a családjaélvezhették munkája gyümölcsét. Már nem a külső szigetek egyikének szegénynegyedében laktak,

hanem Honolulu egyik leggazdagabb környékén, és nemcsak kívülről látszottak gazdagnak, mint oly



sokan arrafelé. Tudtam, hogy gazdag apám és Miké valóban gazdagok, mert megen-

gedték, hogy belenézzek a pénzügyi kimutatásaikba. Nem sokaknak adatott meg ez a kiváltság.Vér szerinti apám ezzel szemben elvesztette az állását. Az állami szektorban igyekezett

egyre feljebb jutni a ranglétrán, ám egyszer csak kegyvesztetté lett a Hawaiit kormányzó

politikai vezetés szemében. Apám mindent elveszített, amiért dolgozott és amit elért, amikor akormányzóválasztáson a f őnöke ellen indult, és veszített. A kormány feketelistára tette, és őmegpróbált mindent elölről kezdeni. Nem rakta le a gazdagsága alapjait. 52 éves volt, én 25, depénzügyileg ugyanott tartottunk: nem volt pénzünk. Mindketten egyetemi diplomávalrendelkeztünk, mindketten kaphattunk új állást, de vagyonunk nem volt. Azon az éjszakán,miközben némán feküdtem a priccsemen, egyszeriben tudtam, hogy ritka lehetőség adatott:életutat választhatok magamnak. Azért mondom, hogy ritka, mert nagyon kevés embernekadatik meg, hogy két apa útját hasonlítsa össze, és ezután választhatja ki, melyiket szeretnékövetni. Nem volt könnyű a döntés.

A gazdagok befektetései

Aznap éjjel sok minden kavargott az agyamban, de leginkább az a gon-dolat nem hagyottnyugodni, hogy léteznek csak a gazdagoknak szóló befektetések, és olyanok, amelyek a köznépszámára érhetők el. Emlékeztem rá, hogy gyerekkoromban, amikor gazdag apámnakdolgoztam, mindig a cége kiépítéséről beszélt nekem. Most, hogy már gazdag volt,egyfolytában a befektetéseiről beszélt. . . a gazdagoknak szóló befektetésekről. Aznap, azebédnél, elmondta: „Csakis azért építettem ki a cégeimet, hogy a gazdagok befektetései nyitvaálljanak előttem. Csak azért érdemes cégeket alapítani, hogy az vehesse meg az eszközöket. Acégeim nélkül nem engedhetném meg magamnak a gazdagok befektetéseit."

Gazdag apám hangsúlyozta a befektetést vásárló alkalmazott és a befektetést vásárló cégközötti különbséget. Azt mondta: „A legtöbb befektetés túl drága ahhoz, hogy az emberalkalmazottként vegye meg. De sokkal köny-nyebben elérhető, ha a cégem fizeti." Nem tudtam,

hogy érti ezt, de biztos voltam benne, hogy a megkülönböztetés lényeges. Kíváncsi voltam, ésigyekeztem kideríteni, mi a különbség. Gazdag apám tanult vállalati és adózási jogot, ígymegtalálta a módját, hogyan keressen sok pénzt a törvények előnyös kihasználása révén. Aznapéjjel azzal a gondolattal aludtam el, hogy másnap reggel felhívom gazdag apámat, és mielőttálomba merültem, halkan ismételgettem magamban: „a gazdagok befektetései".

A leckék lényegeGyerekkoromban sok-sok órát ültem végig gazdag apám egyik éttermében az asztalnál, miközben ő

az üzleti ügyeit tárgyalta meg. Mialatt a limonádémat szürcsölgettem, ő bankárokkal, könyvelőkkel,

ügyvédekkel, brókerekkel, ingatlanbrókerekkel, pénzügyi tanácsadókkal és biztosítási ügynökökkeltárgyalt. Ez volt üzleti képzésem kezdete. 9 és 18 éves korom között órákon át hallgattam, mintoldanak meg bonyolult üzleti problémákat. Az asztalnál vett órák azonban elmaradtak, miután négyévre New Yorkba mentem továbbtanulni, majd öt évet a hadseregben szolgáltam. Most, hogy azelvetetni tanulmányaim befejeződtek, és már a katonai szolgálatomból sem sok volt hátra, készenálltam, hogy tovább folytassam a tanulást gazdag apám oldalán.

Amikor másnap reggel felhívtam őt telefonon, ráállt, hogy újra foglalkozzék velem. Az üzletétMike-nak adta át, ő maga félig-meddig nyugalomba vonult. Örült neki, hogy valami mást is csinálhat,mint hogy egész nap golfozik.

Amikor fiatal voltam, nem tudtam, melyik apámra hallgassak a pénzzel kapcsolatban. Mindkettenderék, szorgalmas emberek voltak. Mindketten erős, karizmatikus személyiséggel rendelkeztek.Mindketten azt mondták, menjek egyetemre és szolgáljam a hazámat a hadseregben. Pénzügyikérdésben azonban eltért a véleményük, és más-más tanácsot adtak arra vonatkozóan, mi legyek, ha

nagy leszek. Immár összehasonlíthattam gazdag apám és szegény apám életpályájának eredményét. A CASHFLOW-négyszögben, amely a Gazdag papa, szegény papa másodikrésze, szegény apám azt



tanácsolta: „Járj iskolába, szerezz jó jegyeket, azután keress magadnak biztonságos állást magasszociális juttatásokkal". Az alábbi utat ajánlotta:

Gazdag apám ezzel szemben azt mondta: „Tanulj meg cégeket kiépíteni, és fektess be acégeiden keresztül". Ő a következő utat ajánlotta:

A CASHFLOW-négyszög az egyes negyedekhez tartozó emberek közötti alapvető érzelmi ésszakmai különbségekről szól. Ezek az alapvető érzelmi és szakmai különbségek azértlényegesek, mert végérvényesen meghatároz^ zák, hogy egy-egy személy melyik negyedettalálja vonzónak, illetve választja működési területéül. Akinek például szüksége van amunkahelyi biztonságra, minden valószínűség szerint az A negyedet választja. Az A negyedheztartoznak mindazok, akik egy vállalatnál dolgoznak, a portástól az elnökig. Aki önállóan szeretdolgozni, gyakran az E negyedet választja, az egyénileg vállalkozók negyedét. Az E azt is

jelenti, „egyedül" és az „eszükkel" dolgoznak, hiszen e negyedből kerülnek ki az orvosok,ügyvédek, könyvelők, valamint különféle tanácsadók.

A CASHFLOW-négyszög sok mindent elmond az E negyed (a legtöbb kisvállalkozás) és a Cnegyed (a nagy cégek) közti különbségekről. Ebben a könyvben sokkal részletesebben leírom aszakmai eltéréseket, mert ezekben rejlik a gazdagok és a többi ember közötti különbség.

Mások az adótörvények

A negyedek közti különbségek rendkívül fontos szerepet játszanak ebben a könyvben. Akülönböző negyedekre más-más adótörvények vonatkoznak. Ami az egyik negyedben legális, aza másikban nem az. Ezek az apró különbségek nagyjelentőségre tesznek szert, habefektetésekről van szó. A be-

fektetés témakörének tárgyalásakor gazdag apám nem mulasztotta el megkérdezni, melyik negyedbenakarok pénzt keresni.

Kezdődik a tanulás

Mialatt Miké a birodalmat kormányozta, gazdag apám és én egy szállodában ebédeltünk WaikikiBeachen. A nap melegen sütött, a tenger gyönyörű volt, lágy szellő lengedezett, a környezet egészébenvéve paradicsominak volt mondható. Gazdag apám megdöbbent az egyenruhámon. Azelőtt még

sosem látott egyenruhában. Csak gyerekként találkozott velem, amikor még sportosan öltöztem,rövidnadrágot, farmert, pólót hordtam. Azt hiszem, egyszeriben észrevette, hogy felnőttem, miótabefejeztem a középiskolát, mostanra világot láttam, és harcoltam egy háborúban. Azért viseltemegyenruhát, mert két berepülés között voltam, és estére vissza kellett mennem a támaszpontrabevetésre. — Tehát ezzel foglalkozol, mióta leérettségiztél — mondta gazdag apám.Bólintottam, és azt mondtam:

— Négy évet tanultam a New York-i Katonai Akadémián, és négy évettöltöttem a Hadiflottánál. Még egy évem van hátra. — Nagyon büszke vagyok rád — mondta gazdag apám.

Köszönöm — feleltem. — De azért jó lesz levenni az egyenruhát. Igazán nem valami kellemes,amikor az embert leköpdösik, megbámulják vagy „gyerekgyilkosnak" nevezi az a sok hippi mega háború ellenzői. Remélem, nemsokára mindannyian befejezzük.

Örülök, hogy Mike-nak nem kellett bevonulnia — mondta gazdag apám. — 0 akart ugyan, deegészségileg nem felelt meg.



Szerencséje volt — mondtam. — Épp elég barátomat veszítettem el a háborúban. Nagyonrosszul viseltem volna, ha Mike-tól is meg kell válnom.

Gazdag apám bólintott, és azt kérdezte: — No és mik a terveid, ha jövőre lejár a szerződésed a hadseregnél?

— Három barátomnak állást ajánlott a légitársaság pilótaként. Nem túl jó, hogy mindjárt munkába kell állni, de azt mondták, a kapcsolataik révén

engem is fel tudnak vetetni. — Szóval pilóta akarsz lenni? — kérdezte gazdag apám.Lassan bólintottam.

— Eddig is ezt csináltam . . . gondolkodom rajta. Jó a fizetés, jók a juttatások. Azon kívül meg igen színvonalas kiképzést kaptam. Elég jó pilótalettem, miután bevetésekre repültem. Ha egy évig repülök kis géppel, azután

egy kicsit gyakorolok többmotoroson, megfelelek majd a nagy utasszállítókon is, — Szóval ezt akarod csinálni? — kérdezte gazdag apám.

—Nem — feleltem. — Azok után, ami az apámmal történt és azok után, hogy Miké új otthonábanebédeltem, nem. Aznap éjjel órákig feküdtem ébren az ágyban, és azon gondolkodtam, amit abefektetésekről mondtál. Rájöttem, hogy ha elmegyek a légitársasághoz pilótának, előbb-utóbb

akkreditált befektetővé válhatok. De arra is rájöttem, hogy soha nem léphetek túl azon a szinten.Gazdag apám némán ült, és alig láthatóan bólogatott. — Tehát megszívlelted, amit mondtam — szólalt meg halkan.

— Hogyne — feleltem. — Gyerekkoromban is minden tanításod elgondolkodtatott. Most, hogy felnőttem, a leckék új értelmet nyertek. — És mire emlékeztél vissza? — kérdezte.

— Emlékszem, hogy megvontad tőlem a 10 centes órabéremet, és ingyendolgoztattál. Ebből tanultam meg, hogy ne ragaszkodjak mindenáron a munkabérhez.Gazdag apám elnevette magát és azt mondta: — Ez elég kemény lecke volt.

— Igen, de kiváló. Apám nagyon mérges volt rád. Most viszont ő próbál

munkabér nélkül élni. A különbség az, hogy ő 52 éves, én meg 9 voltam,;amikor megtanultam. Miután Mike-nál ebédeltem, megfogadtam, hogy nemfogok egész életemben a munkahelyi biztonsághoz ragaszkodni csak azért,mert fizetésre van szükségem. Ezért nem hiszem, hogy elmegyek a légitár-;sasághoz dolgozni. És ezért ebédelek most veled. Át akarom ismételni az|arról szóló leckéket, hogyan dolgoztassam a pénzt a magam hasznára, hogy]ne kelljen egész életemben pénzért dolgoznom. De ezúttal felnőttként aka-' rom meghallgatni a tanításodat. Adj nehezebb leckéket, és menj bele a részletekbe! i — Mi volt az első leckém? — kérdezte gazdag apám. ;

— A gazdagok nem a pénzért dolgoznak — vágtam rá. — Ők tudják, ho-jgyan dolgoztassák a pénzt a maguk hasznára. !

Gazdag apám szélesen elmosolyodott. Tudta, hogy gyerekkorombanmindvégig figyeltem a tanítására. INagyon jó — mondta. — Ez az alapja, hogy befektető lehess. Befektetőnek lenni annyi, mintmegtanulni, hogyan dolgoztassuk meg keményei a pénzt a magunk hasznára.Éppen ezt akarom én is megtanulni — mondtam halkan. — Meg aka rom tanulni, és aztántalán apámnak is megtanítom mindazt, amit te tudsa

Nagyon rájár a rúd mostanában, hogy 52 évesen próbál mindent elölről kezdeni.- Tudom — mondta gazdag apám, — tudom.

Így tehát egy napfényes délelőttön, miközben a szörfösök a mélykék óceán csodálatos hullámaithasították, elkezdődtek a befektetésről szóló óráim. A tanórák öt szakaszra oszlottak, amelyekmindegyike a megértés magasabb fokára juttatott el... gazdag apám gondolkodásának és befektetési

tervének jobb megértéséhez. Először szellemileg kellett felkészülnöm, és kézbe kellett vennem azirányítást. . . mert valójában csakis erről szól a befektetés. A befektetés végeredményben azzal



kezdődik és azzal végződik, hogy kézbe vesszük az irányítást.Gazdag apám befektetési tervének első szakaszában a befektetésről szóló órák mind a szellemi

felkészülésről szóltak, ami megelőzi a tulajdonképpeni befektetést. Aznap éjjel, amikor 1973-ban apriccsemen feküdtem egy lepusztult katonai támaszponton, elkezdődött a szellemi felkészülésem.Mike-nak volt olyan szerencséje, hogy az apja nagy vagyont halmozott fel. Én nem voltam ilyenszerencsés. Sok tekintetben 50 év előnnyel indult velem szemben. Nekem magamnak kellett

elkezdenem. Aznap éjjel nekiláttam a szellemi felkészülésnek azzal, hogy választottam szegény apámdöntése, a munkahelyi biztonság, és gazdag apám útja, az igazi gazdagság megalapozása között. Ittkezdődik el igazán a befektetés folyamata, és ezzel kezdődött gazdag apám tanítása is a befektetésről.Az első lépés egy nagyon személyes jellegű döntés: gondolatban választanunk kell, hogy gazdagokakarunk lenni, szegények, vagy a középosztályhoz akarunk tartozni. Ez a döntés lényeges, mert ett ől aválasztástól, vágyott anyagi helyzetünk megválasztásától — gazdag, szegény vagy középosztálybeli —függ, miként alakul az életünk.

3. fejezet 1. befektetői lecke

A választás

Elkezdődött gazdag apám tanítása a befektetésről. „A pénz és a befektetés tekintetében azemberek három alapvető okból döntenek a befektetés mellett:49. a biztonságért,50. a kényelemért vagy51. a gazdagságért."

Gazdag apám így folytatta: „Mindhárom dolog lényeges. Az ember életében akkor áll beváltozás, ha a három közül valamelyik előtérbe kerül." Ezek után elmondta, hogy a legtöbbember a fenti sorrendben dönt a pénzről és a befektetésekről. Vagyis az első választás pénzügyitéren a biztonság mellett szól, a sorban a második a kényelem, a harmadik pedig a gazdagság.Ezért olyan fontos sokaknak a munkahelyük biztonsága. Ha megvan a biztos állásuk vagyszakmájuk, a kényelemre koncentrálhatnak. A legtöbben csak ezek után foglalkoznak a

meggazdagodással.Aznap, 1973-ban, gazdag apám azt mondta: „Sokan ábrándoznak róla, hogy gazdagok

legyenek, mégsem ezt választják elsőnek." Majd így folytatta: „A döntések fontossági sorrendjeokozza, hogy Amerikában száz ember közül csak három gazdag. A legtöbben lemondanak ameggazdagodásról, ha az kényelmetlenséggel vagy bizonytalansággal jár. Ezért szeretnénekolyan sokan valami biztos befektetési tippet. Azok az emberek, akik a biztonságot és akényelmet tartják elsőrendűen fontosnak, gyorsan, könnyen, kockázat nélkül és kényelmesenakarnak meggazdagodni. Néhányuknak sikerül is vagyonra szert tenniük egy szerencsésbefektetés árán, de azután sokszor elveszítik az egészet."



Gazdagon vagy boldogan?Gyakran hallom a következőt: „Inkább boldog akarok lenni, mint gazdag " Ezt a mondást mindig

nagyon furcsának találtam, mert jómagam voltam már szegény is, és gazdag is. És mindkétállapotomban voltam boldog is boldogtalan is. Nem értem, miért gondolják az emberek, hogyválasztaniuk kell boldogság és gazdagság között.

Ha jobban belegondolok abba, amit tanultam, úgy tűnik, a mondás hátterében valójában ez áll:„Inkább biztonságban és kényelemben akarok élni, mintsem gazdagon." Biztonság és kényelem híjánugyanis nem lennének boldogok. Ami engem illet, én vállaltam a bizonytalanságot és akényelmetlenséget, hogy gazdag lehessek. Voltam gazdag és szegény, csakúgy, mint boldog ésboldogtalan. De meg kell mondanom, szegényen és boldogtalanul sokkal boldogtalanabb voltam, mintgazdagon és boldogtalanul.

Azt sem értettem soha, miért mondják, hogy „A pénz nem boldogít." Van ugyan benne némiigazság, mégis azt vettem észre, hogy ha van pénzem, elég jól érzem magam. A minap egy 10dollárost találtam a farmerom zsebében. Csak 10 dollár volt, mégis nagyon örültem neki. Mindig jobbérzés pénzt kapni, mint számlát, hogy fizessem meg a tartozásaimat. Legalábbis én ezt tapasztaltam apénzzel kapcsolatban. Boldog vagyok, amikor jön, és szomorú, amikor megy.1973-ban a következő fontossági sorrendet állítottam fel magamnak:

52.gazdagság,53.kényelem,54.biztonság.

Mint ahogy korábban említettem, mindhárom dolog fontos, ha pénzről és befektetésekről van szó.Hogy ki miként állítja fel a sorrendet, az egy nagyon személyes döntésen múlik, amelyet meg kellhoznunk, mielőtt nekikezdenénk a befektetésnek. Szegény apám a biztonságot tette az első helyre,gazdag apám a gazdagságot. Mielőtt elkezdünk befektetni, fontos, hogy felállítsuk magunknak asorrendet.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról

A gazdagság, a kényelem és a biztonság valóban személyes alapértékek. Egyik sem jobb a másiknál.Tudom azonban, hogy a döntés, hogy melyik alapértéket tartjuk a legfontosabbnak, gyakran hosszútávon kihat arra, hogy milyen életet választunk magunknak. Ezért fontos tudni, melyik ér-

ték a legfontosabb nekünk, különösen, ha pénzről és pénzügyi tervezésről van szó.

A szellemi alapállásról szóló kérdés tehát a következő:

Írjuk le az általunk vallott fontossági sorrendben a három alapvető értéket:

1.

2. 3.

Lehet, hogy el kell gondolkodnunk azon, hogyan is érzünk valójában. Beszélgessünk elkomolyan életünk társával vagy a mentorunkkal. Készítsünk listát az egyes értékek mellett,illetve ellen szóló érvekről. Ha tudjuk, hogyan fest számunkra a fontossági sorrend, később sokgyötrelmes döntéstől és álmatlan éjszakától kíméljük meg magunkat.

Az egyik ok, amiért a 90/10-es szabály érvényes a pénzre, talán az, hogy az emberek 90%-ának fontosabb a kényelem és a biztonság, mint a gazdagság.




Milyennek látjuk a világot?

Az egyik legmeglepőbb különbség gazdag és szegény apám között a világfelfogásukban mutatkozottmeg. Szegény apám mindig szűkösnek látta a pénzt a világban. Ezt a nézetét tükrözték az olyanmondásai is, mint „Te azt hiszed, a pénz a fán terem?", „Azt hiszed, nekem a bőröm alatt is pénzvan?" vagy „Nem engedhetem meg magamnak."

Amikor gazdag apámmal voltam, kezdtem felfedezni, hogy ő egészen másnak látja a világot. 0

bőségesen látott pénzt a világban. Ezt a felfogását tükrözték olyan mondásai, mint hogy „Ne izgasdmagad a pénz miatt! Ha jól csináljuk a dolgunkat, mindig lesz pénzünk bőségesen." vagy „Ne hagyd,hogy a pénzhiány megakadályozzon benne, hogy megkapd, amit akarsz."

1973-ban gazdag apám egyik tanóráján azt mondta: „A pénzzel kapcsolatban kétféle problémalétezik. Az egyik, ha nem elég a pénz, a másik, ha túl sok van belőle. Melyiket akarod inkább?"

Befektetői tanfolyamaim során rengeteget foglalkoztam ezzel a témával. A legtöbb ember olyancsaládból származik, amelyben a kevés pénz jelentett problémát. Minthogy a pénz csupán egygondolat, ha azt gondoljuk, hogy nem elég a pénz, akkor ezt tükrözi a valóság. Szerencsésnekmondhattam magam, amiért két családom volt, így ugyanis mindkét problémával szembesültem ... ésbátran állíthatom, hogy valóban mindkettő probléma. Szegény apámnak mindig attól f őtt a feje, hogynincs elég pénze, gazdag apámnak meg attól, hogy túl sok van.

Gazdag apám a következőképpen kommentálta ezt a furcsa jelenséget: „Azok, akik egyszeribenmeggazdagszanak—például örökség, kaszinóbeli nyereség vagy lottónyeremény folytán —,

ugyanolyan hirtelen el is szegényednek, mert lélektanilag olyannak ismerik a világot, hogy kevésbenne a Pénz. Ezért aztán nagy hirtelen elveszítik a gyorsan jött vagyont, majd visszatérnek azegyetlen ismerős világukba, ahol szűkölködnek a pénzben."

Az egyik személyes harcomat azzal az elképzeléssel vívtam, amely szerint nem elég a pénz.1973-tól kezdve gazdag apám többször felhívta a figyelmemet a pénzzel, a munkával és ameggazdagodással kapcsolatos gondolataimra. Ő őszintén hitt benne, hogy a szegényekpusztán azért maradnak szegények, mert csak a szegénység világát ismerik. Azt mondta:„Amilyen a pénzről alkotott belső valóságképed, éppen olyan lesz a pénzügyi helyzeted a külsővalóságban. Nem változtathatod meg a külső valóságot anélkül, hogy először meg neváltoztatnád a belsőt."

Gazdag apám egyszer elmagyarázta, hogyan látja a szű

kölködés okát mint az emberekközötti felfogásbeli különbségeket.



55. Minél nagyobb a biztonságigényünk, annál jobban szűkölködünk pénzben.56. Minél jobban versengünk az előrejutásért, annál jobban szűkölködünk pénzben. Ezért

küzdenek az emberek az állásokért és az előléptetésekért, továbbá ezért vetélkednek aziskolában a jobb jegyekért.

57. Ha több pénzt akarunk, több jártasságra kell szert tennünk, kreatívabbnak ésegyüttműködésre hajlandóbbnak kell lennünk. A kreatív emberek, akik jó pénzügyi ésüzleti jártasságokkal rendelkeznek, ráadásul hajlandók együttműködni, gyakran egyretöbb pénzre tesznek szert életük során.

Megfigyelhettem ezt a felfogásbeli különbséget két apámon. Vér szerinti apám egyre csakarra bíztatott, hogy biztonságra törekedjek. Gazdag apám arra sarkallt, hogy fejlesszem a

jártasságaimat, és legyek kreatív. A könyv második fele arról szól, kreatív gondolatainkbólhogyan alkossunk egy pénzben bővelkedő világot, és nem pénzben szűkölködőt.

A pénzhiányról folyatott beszélgetéseink során gazdag apám gyakran elővett egy pénzérmét,és így szólt: „Ha egy ember azt mondja, »Nem engedhetem meg magamnak«, csak ez éremegyik oldalát látja. Abban a pillanatban, hogy azt mondjuk, »Hogyan engedhetem megmagamnak?«, kezdjük meglátni a másik oldalt. A baj az, hogy csak a saját szemüvegünkönkeresztül látunk. Ezért hiába látják a szegények, hogy mit csinálnak a gazdagok a felszínen,

rejtve marad előlük, ami egy nagyon gazdag ember fejében végbemegy." A könyv második felearról is felvilágosítást ad majd, ami a gazdagok fejében lejátszódik.Évekkel később, amikor a lottónyertesek elkezdtek elszegényedni, megkérdeztem gazdag

apámtól, mi ennek az oka. Így válaszolt: „Ha valaki hirtelen sok pénzhez jut, azutánelszegényedik, az azért van, mert csak az érem egyik oldalát látja. Másképpen szólva ugyanúgykezelik a pénzüket, ahogyan megszokták, márpedig éppen ettől voltak szegények, és küszködteka megélhetésért. Csak a kevés pénz világát ismerik. Az ilyen emberek számá-

ra az a legbiztonságosabb, ha beteszik a pénzüket a bankba, és csak a kamatokat élik fel. Az olyanemberek ellenben, akik látják az érem másik oldalát is, gyorsan és biztonságosan megsokszorozzák apénzt. Azért tehetik ezt meg, mert feltárul előttük az érem másik oldala, amely a túl sok pénz világátmutatja. Így ők arra használják a pénzüket, hogy minél gyorsabban átjussanak arra az oldalra,miközben mindenki más azon igyekszik, hogy gyorsabban szegényedjen el."

Az 1980-as évek vége felé, miután gazdag apám visszavonult, és Mike-ra hagyta a birodalmát,magához hívott. Legelőször is elém tett egy bankszámlakivonatot 39 millió dollár készpénzről. Nagylevegőt vett, és azt mondta: És ez csak az egyik bankban van. Azért vonulok vissza, mert teljesenleköti az időmet, hogy ezt a rengeteg készpénzt kivegyem a bankból, és jövedelmezőbb befektetésekbehelyezzem el. Ismétlem, ez teljesen leköti az időmet, és minden évben egyre nagyobb kihívássá válikez a feladat."

A beszélgetés végén gazdag apám azt mondta: „Hosszú éveken át tanít-gattam Mike-nak, hogyanszerelje össze a motort, amely ennyi pénzt hoz. Most, hogy visszavonulok, ő üzemelteti a motort,amelyet én megalkottam. Azért vonulhatok nyugodtan vissza, mert Miké nemcsak üzemeltetni tudja amotort, de meg is tudja javítani, ha valami meghibásodik benne. A legtöbb gyerek elveszíti a szüleitőlörökölt pénzt, mert, bár nagy gazdagságban nőtt fel, sosem tanulta meg, hogyan szerelje össze amotort, és hogyan javítsa meg, ha elromlik. Éppen a gazdag gyerekek szokták elrontani a motorokat.Az érem gazdag oldalán nőttek fel, de nem tanulták meg, mit kell tenni ahhoz, hogy odajussanak.Neked megvan az esélyed, hogy az én irányításommal átkerülhess arra az oldalra, és ott is maradj."

Az irányítás kézbevétele jórészt abból állt, hogy rendeznem kellett magamban a pénzről alkotottgondolataimat. Állandóan emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy van egy világ, amelyben túl soka pénz — mert a szívemben és a lelkemben gyakran szegénynek éreztem magam.

Amikor úrrá lett rajtam a pánik, hogy nem elég a pénz, amikor szétáradt a szívemben és agyomromban, gazdag apám mindig elismételtette velem a következő mondatokat: „Kétféle problémalétezik a pénzzel kapcsolatban. Az egyik, hogy nem elég a pénz, a másik, hogy túl sok van bel őle.Melyiket akarod inkább?" Mindig feltettem magamnak ezt a kérdést, habár a lelkem mélyén ottlappangott a pénztelenségtől való rettegés.

Nem vagyok a pozitív gondolkodás prófétája vagy olyan ember, aki pusztán a szavak erejében hisz.Azért tettem fel magamnak a kérdést, hogy legyőzzem örökölt nézetemet a pénzről. Amint

megnyugtattam a lelkemet, az agyamat nógattam, hogy találjon megoldást az aktuálisan foglalkoztató



pénzügyi kihívásra. A megoldások olyasmiket jelenthetnek, mint új válaszok, új tanácsadókmeglelése, avagy részvétel egy tanfolyamon, amely azzal a témával foglalkozik, amelyrőlkeveset tudok. Rettegésem leküzdésének f ő célja önmagam megnyugtatása volt, hogytovábbléphessek előre.

Észrevettem, hogy a legtöbben hagyják elhatalmasodni magukon a pénzzel kapcsolatospánikot, beletörődnek, hogy legyőzi őket, és megszabja életük feltételeit. Ennélfogva megmaradbennük a rettegés a kockázattól és a pénztől. Amint A CASHFLOW-négyszögben leírtam, azemberek érzelmei gyakran kormányozzák az életüket. A félelem és a kétség érzése alacsonyönbecsüléshez vezet, és csökkenti az önbizalmat.

Az 1990-es évek elején Donald Trump személyes adóssága 1 milliárd dollárra, a vállalatáépedig 9 milliárd dollárra rúgott. Egy riporter megkérdezte tőle, aggódik-e. Trump így válaszolt:„Az aggódás — időpocsékolás. Az aggódás meggátol abban, hogy megkeressem a megoldást aproblémákra." Észrevettem, hogy az egyik f ő ok, amiért az emberek nem gazdagok, az, hogytúl sokat aggódnak olyasmiért, ami esetleg sose következik be.

Gazdag apám 2. befektetői leckéje arra irányult, hogy gondolatban elkép-zeltesse velemmindkét világot... a túl kevés pénz világát és a túl sok pénz világát. Később a pénzügyi tervfontosságáról is beszélt. Szilárd meggyőződése volt, hogy pénzügyi tervre szükség van akkoris, ha az embernek túl kevés a pénze, és akkor is, ha túl sok. „Ha nincs tervünk arra az esetre,hogy túl sok a pénzünk, el fogjuk veszíteni, és visszakényszerülünk ahhoz a tervhez, amelyetismerünk, és amelyet a lakosság 90%-a jól ismer: azaz a túl kevés pénz világához" — mondta.

Biztonság és szűkölködés

Gazdag apám szerint „Minél inkább törekszik valaki a biztonságra, annál szűkösebben kellélnie az életét. A biztonság és a szűkölködés kéz a kézben járnak. Ezért van, hogy azok, akikbiztos munkahelyet és garanciákat akarnak, gyakran kis pénzű emberek. Részben azért igaz a

90/10-es szabály a pénzre, mert a legtöbb ember egész életében a több biztonság elérésénfáradozik, nem a magasabb szintű pénzügyi jártasságok elsajátításán. Pedig mi-nél magasabbszintű pénzügyi jártasságokkal rendelkezünk, annál nagyobb anyagi bőségben élhetünk.

A pénzügyi jártasságoknak köszönhette gazdag apám, hogy megvehette magának Hawaiilegértékesebb ingatlanját, noha nagyon kevés pénze volt. Ugyanezek a pénzügyi jártasságokadnak módot az embereknek ahhoz,

hogy megragadjanak egy lehetőséget, és dollármilliókat hozzanak létre belőle A legtöbb ember látja alehetőségeket, csak éppen nem tudja pénzre váltani őket, ezért igyekszik még nagyobb biztonságotelérni. Gazdag apám azt is mondta, hogy „Minél jobban törekszik az ember a biztonságra, annálkevésbé látja meg a rengeteg kínálkozó lehetőséget. Csak az érem egyik oldalát látja, és soha nem

tárul elé a másik. Így aztán minél inkább törekszik biztonságra, annál kevesebb lehetőséget vesz észreaz érem túloldalán. Ahogyan Yogi Berra, a nagy baseballjátékos mondta: »Ha 10-ből 7-szer elütöd alabdát, bekerülsz a Hősök Csarnokába«". Másként megfogalmazva: ha ezerszer jut ütéshez egészbaseball-játékosi pályafutása alatt, és csak 700-szor tudja elütni a labdát, máris ott a helye a Hősökcsarnokában. Miután felolvasta a Yogi Berrától származó idézetet, gazdag apám így szólt: „A legtöbbembernek annyira fontos a biztonság, hogy egész életében egyetlen ütést sem kockáztat meg."


Az én családomban az a világszemlélet dívott, hogy túl kevés a pénz. Személyes kihívás volt tehát,hogy újra és újra emlékeztessem magamat, létezik másféle világ is, és nyitottnak kellett maradnom,hogy úgy lássam, mindkét lehetőség nyitva állt előttem.

A szellemi alapállásról szóló kérdések tehát a következők:



1. Látja-e ön, hogy a pénz világa kétféle lehet: egy olyan világ, ahol túlkevés a pénz és egy olyan, ahol túl sok?

Igen Nem

2. Ha az ön jelenlegi világában túl kevés a pénz, hajlandó-e meglátni annak lehetőségét, hogy olyan világban éljen, ahol túl sok pénz van?

NemIgen.


Miért zavaros dolog a befektetés?

Egyszer, amikor gazdag apám irodájában ültem, ő éppen telefonált. A következőket mondta:„Tehát ma longban vagy?"; és „Ha a kamatlábak esnek annak milyen hatása lesz a spreadre?";és „OK, OK, már értem, miért veszel opciós terpeszt, hogy fedezd azt a pozíciót."; és „Shortrafutsz azokból részvényekből? Használd inkább a put opciót a short helyett!" Miután letette akagylót, megszólaltam:

Fogalmam sincs, miről beszéltél. A befektetés zavaros dolognak tűnik Gazdag apámelmosolyodott, és azt mondta:Én most tulajdonképpen nem befektetésről beszéltem.

— Nem befektetésről beszéltél? Hát akkor miről? A befektetők mondanak ilyesmiket a tévében meg a moziban.Gazdag apám most már elnevette magát. így felelt:

Először is a befektetés különböző dolgokat jelent a különböző emberek számára. Ezérttűnik olyan zavarosnak. Amit az emberek befektetésnek neveznek, az valójában nem az.Mindenki másról beszél, miközben azt hiszik, ugyanarról beszélnek.Micsoda? — kérdeztem összeráncolva a szemöldökömet. — Az emberek másrólbeszélnek, és azt hiszik, hogy ugyanarról?

Gazdag apám megint nevetett. A tanítás elkezdődött.

A befektetés különböző emberek számára különböző dolgokatjelentGazdag apám aznap többször is hangsúlyozta ezt a lényeges pontot.

befektetés különböző emberek számára különböző dolgokat jelent. A következőkbenösszefoglalom ennek a fontos tanításnak a magvát:

A különböző emberek különböző dolgokba fektetnek be

1 Gazdag apám rámutatott néhány értékrendbeli különbségre.58. Vannak, akik nagy családba fektetnek be. A nagy, kiterjedt család megteremtésével az

ember elérheti, hogy a gyerekek gondoskodjanak a szüleikről, amikor azok megöregszenek.59. Vannak, akik magas színvonalú képzésbe, biztos állásba és szociális juttatásokba



fektetnek. Az egyén és piacképes jártasságai válnak eszközökké.60. Vannak, akik külső eszközökbe fektetnek. Az amerikai lakosság mintegy 45%-ának

vannak céges részvényei. Ez a szám növekszik, ahogy az emberek rájönnek, hogy a biztosállás és az életre szóló munkahelyi biztonság egyre kevésbé garantálható.

Sok különböző befektetési termék létezik2. Íme, a különféle típusú befektetések vázlatos áttekintése:61. Részvények, kötvények, befektetési alapok, ingatlan, biztosítás, tőzsdecikkek,

takarékbetétek, jelzáloggal fedezett értékpapírok, nemesfémek, fedezeti befektetési alapokstb.

62. Mindezek a csoportok tovább bonthatók alcsoportokra. Vegyük például arészvényeket.

A részvényeket az alábbi alcsoportokba lehet sorolni:

63. törzsrészvények,

64. elsőbbségi részvények,65. bemutatásra szóló részvényutalványok,

66. kis tőkével rendelkező cégek részvényei,67. blue chipek, vagyis első osztályú részvények,68. átváltható részvények,69. a csúcstechnológiai iparágak részvényei,70. ipari részvények,71. stb.

Az ingatlanok az alábbi alcsoportokba sorolhatók:

72. családi ház,73. iroda,74. kereskedelmi üzlet,75. társasház,76. raktár,77. ipari létesítmény,78. beépítetlen belterület,79. beépítetlen külterület,80. stb.

A befektetési alapok az alábbi alcsoportokba sorolhatók:

81. index alapok,82. agresszív viselkedésű alapok,

83. szektoralapok,84. jövedelmi alapok,85. zárt végű alapok,86. kiegyensúlyozott befektetési alapok,87. önkormányzati kötvényalapok,88. országalapok,89. stb.

A biztosítások a következő alcsoportokba sorolhatók:

90. egész életre szóló, egy bizonyos életszakaszra szóló, illetve vál-toztathatóéletbiztosítás,

91. általános, változtatható általános életbiztosítás,

92. összevont (egész életre, ill. bizonyos időszakra szóló, egy szer-ződésbe foglalt)biztosítás,



93. az elsőként, a másodikként vagy utolsóként elhalálozóra kötött életbiztosítás,94. adásvételi szerződések biztosítása,95. ügyvezetői juttatásokra és részletekben fizetendő kártérítésekre kötött biztosítás,96. ingatlanadók fedezésére kötött biztosítás,97. meghatározatlan hozzájárulásit nyugdíjtámogatásra szóló biztosítás,98. stb.

c) Sok különböző befektetési termék létezik, mindegyik másra való. Ez is hozzájárul ahhoz,hogy a befektetés oly zavaros téma.

Különféle befektetési eljárások léteznek3. Gazdag apám az „eljárás" szót a gyakorlat, a módszer vagy a szabály

megjelölésére használta, amellyel ezeket a befektetési termékeketmegveszik, eladják, kereskednek velük vagy megtartják. íme néhánykülönböző típusú befektetési eljárás:

99. Vétel, megtartás, imádkozás (vételi pozíció);100. Vétel, majd eladás (kereskedés);101. Eladás, majd vétel (eladási pozíció);102. Opció vétele, majd eladása (kereskedés);103. Meghatározott dollárösszegek befektetése értékpapírokba, rendszeres időközönként,

csökkenő árfolyamok esetén (vételi pozíció);104. Adásvétel (kereskedelmi pozíció nélkül);105. Takarékoskodás (gyű jtés).

4. Sok befektetőt az általuk használt eljárás és a termékeik alapján sorolnak be. Például:

106. Tőzsdéző;107. Ingatlanspekuláns;108. Ritka érméket gyű jt;109. Határidős árutőzsdei cikkekkel kereskedik;110. Napon belüli kereskedő;111. Bankban tartja a pénzét.

A felsorolt példák mind különböző befektetői típusokat jelölnek, akik különböző termékekreés befektetési eljárásokra szakosodtak. Mindez hozzájárul a befektetés témáját övező

zűrzavarhoz, mert a befektetés zászlaja alatt vonulnak olyanok is, akik valójában:

112. szerencsejátékosok,113. spekulánsok,

114. kereskedők,115. gyű jtögetők,

116. álmodozók,117. vesztesek.

A felsoroltak közül sokan befektetőknek vallják magukat, és alakilag valóban azok — ettőlválik a befektetés még zavarosabb fogalommá.

Senki sem érthet mindenhez

„A befektetés különböző emberek számára különböző dolgot jelent." Gazdag apám azt ismondta: „Nincs olyan ember, aki az egész témához tökéletesen ért. Sok különféle befektetésitermék, és sok különféle befektetési eljárás létezik."



Mindenki elfogult

Aki ért a részvényekhez, azt mondja: „Részvényekkel foglalkozni a legjobb befektetés." Akiszereti az ingatlant, azt mondja: „Az ingatlan a gazdagság alapja." Aki utálja az aranyat, aztmondja: „Az arany mint árucikk már rég kiment a divatból."

Azután még ott van a különböző eljárások iránti elfogultság, és akkor már ténylegátláthatatlan a kép. „Diverzifikálj! Ne tégy fel mindent egy lapra!" Mások, mint Warren Buffet,Amerika legnagyobb befektető je, azt mondják: „Ne diverzifikálj! Tégy fel mindent egy lapra,azután figyeld alaposan a lapodat!"

Mindezek a személyes vonzódások az úgynevezett szakértők részéről to-vább bonyolítják abefektetés témakörét.

Ugyanaz a piac, más irányultság

A zűrzavart tovább fokozza, hogy mindenkinek más a véleménye a piac. elkövetkezendőváltozásainak irányáról és a világ jövő jéről. Ha figyeljük a pénzügyi híreket, mindig találunkegy úgynevezett szakértőt, aki azt mondja: „A piac túl van a csúcson. A következő hat hétbenössze fog omlani." Tíz perccel később nyilatkozik egy másik szakértő, aki azt mondja: „A piactovábbi fellendülés előtt áll. Nem lesz összeomlás."

Lekésni a buliról

Az egyik barátom nemrégiben így panaszkodott: „Ahányszor egy jó részvényről hallok, miremegveszem, már megy is lefelé az ára. Így a legmagasabb áron veszem, mert éppen nagyonnépszerű, aztán másnap elkezd lefelé menni az ára. Miért késem le mindig a bulit?"

Egy másik panasz, amit gyakran hallok: „A részvény ára lemegy, ezért eladom, aztán másnapfelmegy. Miért van ez így?"

Ezt hívom én „lekésni a buliról" jelenségnek vagy „túl korán eladni" jelenségnek. Ha olyasmibefektetünk be, ami nagyon népszerű, vagy az utóbbi két évben sláger volt, azon már az igazi befektetőkmegszedték magukat. Korán beszálltak, és a csúcson szálltak ki. El sem tudok képzelni nyomasztóbbdolgot, mint amikor valakitől azt hallom: „2 dollárért vettem ennek a részvénynek darabját, és most35 dollárt ér." Az efféle történeteknek, illetve tippeknek nem örülök, csak ideges leszek t őlük. Ezértha ilyen meséket hallok a hirtelen jött gazdagságról és a piacon szerzett gyors pénzr ől, csakodébbállok, és nem figyelek rájuk. Az ilyesminek ugyanis valójában semmi köze a befektetéshez.

Ezért zavaros dolog a befektetésGazdag apámtól gyakran hallottam, hogy „A befektetés azért zavaros dolog, mert nagyon nagy

téma. Ha körülnézel, láthatod, hogy az emberek nagyon sokféle dologba fektetnek be. Vess egypillantást az elektromos készülékeidre! Ezeket mind olyan cégek gyártották, amelyekbe az emberekbefektettek. Az áramot is egy olyan cég szolgáltatja, amelybe az emberek befektetnek. Ha eztmegértetted, nézd meg az autódat; ott a benzin, a gumik, a biztonsági öv, az ablaktörlő, agyújtáskapcsoló, az utak, a sávfelfestések az úton, az üdítő, amit megiszol, a bútorok a házadban, abevásárlóközpont, melyben a kedvenc boltod található, az irodaházak, a bank, a szállodák, arepülőgép a fejünk felett, a repülőtéri szőnyeg és sorolhatnám. Mindezek azért vannak, mert valakibefektetett a cégbe vagy az épületbe, amely ezeket a civilizált élethez tartozó cikkeket szolgáltatja. Abefektetés igazából erről szól."

Gazdag apám gyakran fejezte be tanítását a következő megállapítással: „A befektetés azért olyan

zavaros dolog sok ember számára, mert amit a legtöbben befektetésnek neveznek, az valójában nembefektetés."A következő fejezetben gazdag apám segít eloszlatni a zűrzavart, és megvilágítja, mi az igazi



befektetés.


A befektetés hatalmas téma, és a sok különböző ember sok különböző véleményt alakított kiróla:

1. Rájött, hogy a befektetés különböző emberek számára különböző dolgot jelent?

Igen Nem

2. Rájött, hogy egyetlen ember nem tudhat mindent, ami a befektetés témájához tartozik?

Igen

Nem

I3. Rájött, hogy valaki jónak tarthat egy befektetést, miközben másvalaki ugyanazt rossznaktartja, és rájött, hogy mindkettő jüknek igaza lehet?

Igen

Nem

4. Hajlandó nyitottan hozzáállni a befektetés témájához, és meghallgatni a témával kapcsolatoskülönböző véleményeket?

Nem

Igen.

5. Tudatában van annak, hogy egyfajta termékre és eljárásra összpontosítani nem feltétlenülbefektetés?

Nem

Igen.

6. Rájött, hogy egy bizonyos befektetési tennék, ami másnak jó, nem feltétlenül jó önnek?Nem

Igen.


A befektetés egy terv — nem egy termékvagy egy eljárás



Gyakran kérdeznek tőlem ilyeneket: „Van 10 000 dollár befektetésre szánt pénzem. Mit ajánl, mibefektessem?"Minden ilyen kérdésre ez a válaszom: „Van terve?"

Néhány hónapja a San Franciscó-i rádióban szerepeltem egy befektetésről szóló műsorban, és egynagyon népszerű helyi bróker volt a műsorvezető. Egy hallgató betelefonált, hogy befektetési tanácsotkérjen:

— 42 éves vagyok, jó állásom van, de nincs pénzem. Anyámnak van egyháza, és még sok hitelt lehetne rá felvenni. A ház kb. 800 000 dollárt ér, ésmindössze 100 000 dollár tartozás van rajta. Anyám azt mondta, kivehetema tőke egy részét, hogy befektetésbe kezdhessek. Maga szerint mibe kellenebefektetnem? Részvénybe vagy ingatlanba?A válaszom ismét csak ez volt: — Van terve?

Nekem nem kell terv — felelte. — Csak azt mondja meg, mibe fektessem a pénzt. Aztszeretném tudni, vajon az ingatlanpiac jobb vagy a tőzsde?Értem, hogy mire kíváncsi... de van terve? — ismételtem meg a kérdést a lehetőlegudvariasabban.

— Mondtam már, hogy nincs szükségem tervre — válaszolt a telefonáló.Mondtam, hogy anyám ad nekem pénzt. Tehát van pénzem. Ezért nemkell terv. Rögtön befektethetek. Csak azt szeretném, ha megmondaná, ön szerint melyik piac jobb, arészvény- vagy az ingatlanpiac? Azt is szeretném tudni, mennyi pénzt költsek a saját lakásomra? Azöbölben az árak száguldanak fölfelé, és nem akarok túl sokáig várni.Úgy döntöttem, új taktikával próbálkozom, ezért megkérdeztem:

— Ha ön 42 éves és jó állása van, miért nincs saját pénze? És ha elveszítiaz anyjától kapott pénzt, továbbra is fenn tudja majd tartani az anyja házáta megnövekedett adósságterhekkel? És ha ön elveszíti az állását vagy öszszeomlik a piac, továbbra is képes lesz fenntartani egy új házat úgy is, hogyesetleg nem tudja eladni annyiért, amennyiért vette?Válaszát kb. négyszázezren hallották az éter hullámain:

— Ehhez magának semmi köze. Azt hittem, ön befektető. Ne ártsa belemagát a magánéletembe, hogy befektetési tippeket adjon. És kérem, hagyjaki ebből az anyámat. Én csak befektetési tanácsot vártam magától, nem személyeskedést.

A befektetési tanács személyes jellegű

Az egyik legfontosabb dolog, amit gazdag apámtól tanultam, a következő: „A befektetés egyterv, nem egy termék vagy egy eljárás — nagyon is személyes terv."Az egyik tanórán megkérdezte: — Tudod, miért van olyan sok különféle típusú autó és teherautó?Egy kicsit gondolkodtam, azután így feleltem:

Gondolom, azért, mert olyan sokféle ember van, és mindenkinek mások az igényei. Egyegyedülálló embernek nincs szüksége nagy, kilencszemélyes szállítóautóra, egyötgyerekes családnak meg éppen az kell. Egy gazda többre megy egy pick-uppal, mintegy kétüléses sportautóval.

így igaz — mondta gazdag apám. — Ezért nevezik a befektetési termékeket időnként„befektetési eszközöknek", a közlekedési eszközök mintájára.



Komolyan eszközöknek nevezik őket? — kérdeztem vissza. — Miért kapták ezt a nevet?Mert azok — mondta gazdag apám. — Sok különböző befektetési termék vagy eszközlétezik, mert sok különböző ember van sokféle, különböző igénnyel, hiszen azötgyermekes családnak mások az igényei, mint az egyedülálló embernek vagy a gazdának.

— De miért nevezik őket „eszközöknek"? — kérdeztem újra. — Mert minden közlekedési eszköz arra való, hogy eljuttasson A pontból

B pontba — mondta gazdag apám. — Egy befektetési termék vagy eszközegyszerűen eljuttat arról a pénzügyi pontról, ahol jelenleg vagy, oda, ahováa jövőben el szeretnél jutni anyagilag.

- Teh át ezért terv a befektetés — mondtam bólogatva. Kezdtem felfogni

a dolgot.- A befektetés olyan, mint egy utazás megtervezése, mondjuk Hawaiibói New Yorkba. Persze

tudod, hogy az út első részének megtételéhez nem jó sem a bicikli, sem az autó. Hajóra vagy repülőrekell szállnod, hogy átjuss az óceánon — mondta gazdag apám.- Ha átértem a túloldalra, akkor aztán folytathatom az utamat biciklivel,

kocsival, vonattal, busszal, vagy repülhetek is New Yorkba. Ezek mind különböző közlekedésieszközök — f űztem tovább a gondolatmenetet.Gazdag apám bólintott.- És egyik sem feltétlenül jobb, mint a másik. Ha ráérsz, és sokat akarszlátni a vidékből, akkor gyalogolni vagy biciklizni érdemes. Ráadásul így az út végére sokkalegészségesebb is leszel. Ha viszont másnapra New Yorkban kell lenned, akkor nyilván a repül ő alegjobb, és az egyetlen választási lehetőség, hogy időben odaérj.- Sok ember egy termékre koncentrál, mondjuk, a részvényekre, és egyeljárásra, mondjuk, a kereskedésre, miközben nincs tervük. Ezt akarod mondani? — kérdeztem.Gazdag apám bólintott.

— A legtöbben úgy akarnak pénzt keresni, hogy azt hiszik, befektetnek.De a kereskedés nem befektetés. — Mi, ha nem befektetés? — kérdeztem.

Kereskedés — mondta gazdag apám. — A kereskedés egy eljárás vagy egy módszer. Ha valakirészvényekkel kereskedik, nem sokban különbözik attól, aki megvesz egy házat, felújítja, aztáneladja magasabb áron. Az egyik részvényekkel kereskedik, a másik ingatlannal. De mindkettőkereskedik. A kereskedés tulajdonképpen több száz éve létezik. Tevéken egzotikus árucikkeketszállítottak a sivatagon át az európai fogyasztóknak. Ilyen értelemben a kiskereskedő iskereskedő. A kereskedés egy szakma. De nem az, amit én befektetésnek nevezek.Számodra a befektetés egy terv; terv, amellyel eljuthatsz onnan, ahol most vagy, oda, ahol lenniakarsz? — ismételtem meg a korábban hallottakat, miközben igyekeztem megérteni gazdagapám megkülönböztetését.

Bólintott, és így szólt: — Tudom, hogy ez szőrszálhasogatásnak tűnik, jelentéktelen részletnek.

De mindenképpen el szeretném oszlatni a zavart, amely a befektetés téma

körét övezi. Naponta találkozom olyanokkal, akik azt hiszik, befektetnek,de pénzügyileg nem jutnak egyről a kettőre. Mintha körbe-körbe tologatnának egy taligát.

A befektetés több, mint egyetlen eszköz

Az előző fejezetben felsoroltam néhány különböző típusú befektetési terméket és lehetségeseljárást. Mindennap több lesz belőlük, hiszen oly sok ember él oly különböző igényekkel. Akinincs tisztában saját személye: pénzügyi tervével, az elvész, összezavarodik a különféletermékek és eljárások áradatában.

Gazdag apám a taligát választotta példaként mint közlekedési eszközt amikor a befektet ők

sokaságáról beszélt. „Nagyon sok befektető kötődik egy befektetési termékhez és egybefektetési eljáráshoz. Van, aki például csak részvényekbe fektet, és van, aki csak ingatlanba.



Az illető leragad ennél az eszköznél, és elkerüli a figyelmét, hogy vannak más befektetésitermékek és eljárások is. Szakértő jévé válik annak az egy taligának, és örökkön-örökké körbe-körbe tolja."

Egy alkalommal, amikor a befektetőkön és a taligáikon nevetett, meg kellett kérnem, hogyfejtse ki világosabban a mondanivalóját: „Egyesek szakértőivé válnak egy bizonyos típusúterméknek és egy bizonyos eljárásnak. Így értem, hogy kötődnek a taligájukhoz. A taligaműködik; sok készpénz fér bele, de mégiscsak egy taliga. Az igazi befektet ő nem kötődikeszközök höz vagy eljárásokhoz. Az igazi befektető tervet készít, és válogat a külön félebefektetési eszközök és eljárások között. Az igazi befektető mindössze biztonságosan, és egyadott időtartamon belül el akar jutni A pontból a B pontba. Nem akarja birtokolni a taligát,sem tologatni" — magyarázta.

Még mindig nem értettem egészen, ezért további magyarázatot kértem. „Nézd — mondtakicsit idegesebben —, ha el akarok jutni Hawaiiból New Yorkba, sokféle közlekedési eszközközül választhatok. Nem kell, hogy én legyek a tulajdonosuk. Csak használni akarom őket.Amikor felszállok a 747-esre, nem én akarok lenni a pilóta. Nem akarok beleszeretni sem.Egyszerűen el akarok jutni vele a tartózkodási helyemről az úticélomhoz. Amikor pedigleszállok a Kennedy repülőtéren, taxival kívánok továbbmenni a szállodámhoz. A szálloda elől

a hordár egy kézikocsival viszi fel a csomagjaimat a szobámba. A kézikocsi sem kell, hogy azenyém legyen, sőt, tolni sem én akarom. — Tehát akkor mi a különbség? — kérdeztem.

— Sokan, akik befektetőnek tartják magukat, kötődnek a befektetési eszközükhöz. Azt hiszik, szeretniük kell a részvényeket vagy az ingatlanokatahhoz, hogy befektetési eszközként használják azokat. Ezért olyan befektetéseket keresnek, amelyek tetszenek nekik, és elmulasztanak tervet készíteni. Ezek a befektetők jutnak arra a sorsra, hogy körben forognak, és sohanem érnek el a pénzügyi A pontból a pénzügyi B pontig.

- Tehát nem kell feltétlenül beleszeretnünk a 747-esbe, amellyel repü-lünk, és nem kell beleszeretnünk a részvényeinkbe, a kötvényeinkbe, a befektetési alapjainkba vagy azirodaházainkba sem. Ezek mind csupán eszkö-zök - állapítottam meg, — eszközök, amelyekeljuttatnak a kívánt célhoz.Gazdag apám bólintott.

- Értékelem ezeket az eszközöket, bízom benne, hogy az emberek gondoskodnak róluk, de nemkötődöm hozzájuk... és nem kell, hogy az enyémek legyenek, vagy hogy én vezessem őket.

- Mi történik, ha az ember kötődik a befektetési eszközeihez? — kérdeztem.- Azt hiszi, hogy az ő befektetési eszköze az egyetlen vagy a legjobb.Ismerek olyanokat, akik csak részvényekbe fektetnek, és olyanokat is, akik csak befektetési alapokbavagy ingatlanba. Ezt értem azon, hogy kötődnek a taligájukhoz. Ez a gondolkodásmód nem feltétlenülhibás. Csak az a baj vele, hogy az ilyen emberek gyakran az eszközre összpontosítanak, ahelyett, hogya tervükkel foglalkoznának. így tehát hiába keresnek esetleg sok pénzt azzal, hogy megveszik,megtartják, majd eladják a befektetési termékeket, lehet, hogy a kapott pénz nem juttatja el őket a

kívánt céljukhoz. — Tehát tervre van szükségem — mondtam. — A tervem fogja meghatározni, hogy milyen befektetési eszközökhöz nyúljak.Gazdag apám bólintott, és így szólt:

— Ne fektess be, amíg nincs kész a terved! Ne felejtsd el, hogy a befektetés terv . . . nem egy termék vagy egy eljárás. Ezt nagyon fontos megjegyezned.


Mielőtt valaki házat épít, rendszerint fogad egy építészt, aki megrajzolja a terveket. El tudjukképzelni, mi történne, ha az ember egyszerűen csak kihívná az iparosokat, és nekiállna építkezni terv

nélkül? Nos, ez történik sok ember pénzügyi házával.Gazdag apám segített megírni a pénzügyi terveimet. Nem volt könnyű folyamat, és először nem is



nagyon értettem. Egy idő után azonban nagyon világossá vált előttem, hol tartok anyagilag, és hovászeretnék eljutni. Amint ezt tudtam, egyszerűbbé vált a tervezés. Másként szólva, számomra az volt alegnehezebb, hogy kitaláljam, mit is akarok. A szellemi alapállásról szóló tesztkérdések tehát akövetkezők:

1. Hajlandó ön időt fordítani arra, hogy rájöjjön, hol tart anyagilag jelenleg, és hová akareljutni, továbbá hajlandó-e kidolgozni egy tervet, amellyel eljuthat oda? Ne feledje azt sem,hogy a terv csak akkor terv, ha leírja, és meg tudja mutatni másoknak.

Igen

Nem

2. Hajlandó-e találkozni legalább egy hivatásos pénzügyi tanácsadóval, és megbeszélni, hogyansegíthet önnek kialakítani a hosszú távú befektetési tervét?

Nem

Igen_

Lehet, hogy több pénzügyi tanácsadóval is el kell beszélgetnie ahhoz, hogy meglássa amegközelítésbeli különbségeket a pénzügyi tervezésben.


Mit tervezünk? Gazdagok akarunk lennivagy szegények?

A legtöbb ember szegénységet tervez magának — mondta gazdagapám.

Micsoda? — kiáltottam fel meglepetten. — Miért mondod ezt? Hogy mondhatsz ilyet?Csak meghallgatom, amit az emberek beszélnek — válaszolta. — Ha bele akarsz látni egyember múltjába, jelenébe és jövő jébe, csak hallgasd meg, mit mond!



A szavak hatalma

Gazdag apám tanítása a szavak erejéről nagyon hatásos volt. Azt kérdezte:

Hallottál már valakitől olyat, hogy „a pénzteremtéshez pénz kell"? A h

űtőel

őtt álltaméppen, hogy kivegyek két üdítőt, miközben feleltem:

Hogyne, állandóan ezt hallom. Miért kérded? —Mert az, hogy a pénzteremtéshez pénz kell, a legnagyobb ostobaságok

egyike. Főleg, ha valaki több pénzt akar — mondta gazdag apám.Odaadtam neki az üdítő jét, és közöltem vele:

Nem értem. Azt akarod mondani, hogy nem kell pénz a pénzteremtéshez?Nem — felelete gazdag apám a fejét ingatva. — Nem kell hozzá pénz. Valami olyasmi

kell hozzá, ami mindannyiunknak megvan, és sokkal olcsóbb hozzájutni, mint a pénzhez.Sokszor teljesen ingyen rendelkezésre áll.

Ez a kijelentés nagyon kíváncsivá tett, de nem mondta meg, mire gondol. Ehelyett abefektetésről szóló tanítása végén egy feladattal bízott meg.

— Mielőtt legközelebb találkoznánk, hívd meg apádat vacsorára...hosszú és lassú vacsora legyen. Mindvégig figyelj nagyon a szóhasználatára. Figyeld meg azt is, milyen üzenetet hordoznak a szavai.

Eddigre már megszoktam, hogy gazdag apám furcsa feladatokat ad, olyanokat, amelyekneklátszólag az égvilágon semmi közük az éppen megbeszélt témához vagy tananyaghoz. Őszilárdan hitt benne, hogy a tapasztalatnak meg kell előznie az elméleti oktatást. így tehátelhívtam apámat vacsorázni a kedvenc vendéglő jébe.Gazdag apámmal körülbelül egy hét múlva találkoztam ismét. — Milyen volt a vacsora? — kérdezte.

— Érdekes — feleltem. — Nagyon figyeltem apám szóhasználatára és a

szavak értelmére is, vagyis a szavai mögött rejlő gondolatokra. — No és mit hallottál?Azt, hogy „Sosem leszek gazdag" — mondtam. — Szinte egész életemben ugyanezthallottam. Ezt feketén fehéren gyakran hangoztatta a család előtt is. „Amikor a tanáripálya mellett döntöttem, már tudtam, hogy sosem leszek gazdag" — mondogatta.Tehát már korábban is hallottad ugyanezt? — érdeklődött gazdag apám.

Hogyne, nagyon sokszor — bizonygattam bólogatva.Mit hallottál még sokszor? — kérdezte.

„Azt hiszed, a pénz a fán terem?", „Azt hiszed, nekem a bőröm alatt is pénz van?", „Agazdagok nem törődnek az emberekkel úgy, mint én.". ... A pénz nem jön könnyen.",„Szívesebben lennék boldog, mint gazdag." — idéztem.Most már tudod, mit akartam azzal mondani, hogy ha meghallgatjuk egy ember szavait,belelátunk a múltjába, a jelenébe és a jövő jébe? — kérdezte.

Még valami feltűnt — mondtam bólintva.Micsoda? — érdeklődött.

— Te úgy beszélsz, mint az üzletemberek és a befektetők szoktak, apámviszont úgy, mint egy tanár. Te olyan szavakat használsz, mint „tőkésítésiráta", „pénzügyi áttétel", „EBIT", „termelői árindex", „profit" és „cashflow". Ő olyan szavakat használ, mint „teszteredmények", „ösztöndíj",„nyelvtan", „irodalom", „állami tulajdon" és „haszonélvezet".Gazdag apám elmosolyodott, és így szólt:

— A pénzteremtéshez nem kell pénz. Szavak kellenek hozzá. A gazdagembert a szókincse különbözteti meg a szegénytől. Ha valaki gazdag akar



lenni, mindössze annyi a dolga, hogy kibővíti a pénzügyi szókincsét. Ami pedig az örömhír: alegtöbb szó ingyen adatik.Az 1980-as években sokat oktattam vállalkozást és befektetést. Ez idő latt különösképpen tudatosultbennem az emberek szókincse, valamint a szavaik és az anyagi jólétük közötti kapcsolat. Továbbikutatásaim során megtudtam, hogy az angol nyelv kb. 2 millió szóból áll. Az átlagember nagyjából5000 szót ismer. Aki nagyobb anyagi sikert szeretne elérni, kezdje a témába vágó szókincs

bővítésével. Amikor én például kisebb ingatlanokba fektettem be, mint például bérbe adott családiházakba, nagyobb szókincsre tettem szert ebben a témában. Amikor áttértem korlátolt felelősségűmagántársaságokra, ebben a témában kellett kibővítenem a szókincsemet hogy biztonságosanmozogjak ezen a befektetési terepen.

A jogászok az egyetemen a jogi szókincset sajátítják el, az orvosok az orvosit, a tanárok pedig atanárit. Ha valaki nem tanulta meg az iskolában a befektetés, a pénzügyek, a könyvelés, a vállalati jogés az adóügyek szókincsét, nehéz otthonosan mozognia a befektetés világában.

A CASHFLOW oktató társasjátékot többek között azért készítettem, hogy megismertessem abefektetés szókincsével azokat, akik nem befektetők. A játékosok mindegyik játékunkban hamarmegtanulják a könyvelés, az üzlet és a befektetés szókincse mögötti összefüggéseket. Ha többször játsszák a játékokat, fokozatosan elsajátítják az olyan félreértelmezett szavak valódi jelentését, mint„eszköz" és „forrás".

Gazdag apám gyakran mondta: „A hosszú távú anyagi természetű problémákat nem annyira a

szavak definíciójának nem ismerete, mint inkább a helytelen definíció használata okozza. Semmi semolyan káros egy ember pénzügyi stabilitása szempontjából, mint az, ha egy »forrást« »eszköznek«nevez." Ezért makacsul ragaszkodott a pénzügyi szavak meghatározásához. Elmondta például, hogy a jelzálogkölcsön, angolul „mortgage" szó a francia „mortir" igéből származik, ami annyit jelent,„meghalni". Ebből következik, hogy „a jelzálogszerződés halálig szóló kötelezettség". Az ingatlan,angolul „real estate", szóban a „real"-nek nem a realitáshoz van köze, hanem a spanyol „királyi(royal) birtok" megjelöléshez. Ezzel magyarázható, hogy máig sem birtokoljuk valójában azingatlanjainkat. Csak „intézők" vagyunk bennük, a tulajdonjog az államé, és megadóztat minket azingatlan használatért.

Ezért mondta azt is gazdag apám, hogy „A pénzteremtéshez nem kell pénz. A pénzteremtéshez és— ami még fontosabb — a pénz megtartásához a gazdagok szókincse kell."

Kérem tehát az olvasót, figyeljen jól a könyvben előforduló különböző szavak használatára. Nefeledje, a gazdagok és a szegények közötti alapvető különbség a szóhasználatban rejlik ... a szavakértpedig nem kell fizetni.

Szegénységet tervezni

Gazdag apám magyarázata után elkezdtem odafigyelni mások szavaira is, és felfedeztem,miért tervezi tudat alatt sok ember, hogy szegényen fog élni. Manapság gyakran hallokilyesmiket: „Ha nyugdíjba megyek, kévesebb lesz a jövedelmem." — Úgy lesz.

Olyan kijelentéseket is hallani, hogy „Miután nyugdíjba megyek, kevesebből is kijövök, ezértkisebb jövedelem is elég lesz." Nem veszik figyelembe, hogy míg bizonyos költségek valóbancsökkennek, mások megnövekednek. Éppen ez utóbbiak — például az öregkori ellátás azidősek otthonában, ha elég szerencsések ahhoz, hogy megérjék az öregkort — igen magasak.

Egy átlagos idősotthon akár 5000 dollárba is belekerül havonta. Ez több, mint a legtöbb ember jelenlegi havi jövedelme.

Mások így érvelnek: „Nem kell tervezgetnem. A munkámért majd nyugdíjat és orvosiellátást kapok." Ezzel a gondolkodásmóddal az a baj, hogy a befektetési terv nem egyszer űenbefektetésről és pénzről szól. A pénzügyi terv már a befektetés megkezdése előtt fontos, hiszenszámos különböző anyagi szükséglet szerepel benne. Ilyenek például a felsőoktatásban valórészvétel, a nyugdíj, az orvosi költségek és a hosszú távú egészségügyi ellátás költségei. Egyakran jelentős és sürgős szükségletek költségeit másból is lehet fedezni, mint részvényekbe,kötvényekbe és ingatlanba való befektetésekből — így biztosítási termékekből és különféleegyéb befektetési eszközökből.

A jövő



Azért írok a pénzről, hogy segítsek az embereknek elsajátítani, hogyan gondoskodjanakhosszú távú anyagi jólétükről. Az információ korának kezdete óta, amióta olyan nyugdíjterveket vezettek be Amerikában, Ausztráliában és Kanadában is, amelyek önmagukban nembiztosítják az időskori megélhetést, aggódom mindazokért, akik nem készültek fel azinformáció korára. Az ipari korban a vállalatok és az állam nyújtott némi anyagi segítséget az

állampolgároknak, miután azok nyugdíjba vonultak. Ma ellenben mindenkinek magának kellmegoldania anyagi problémáit, ha nyugdíjas, és a 401K, vagyis a „meghatározott vállalatihozzájáruláson alapuló nyugdíjterv" (ami nem a hagyományos értelemben vett nyugdíj) alapján

járó keret kimerült.Rendkívül fontos, hogy az iskolák elkezdjék tanítani a fiatalokat, miként fektessenek be

hosszú távú egészségügyi ellátásukba és anyagai jólétükbe.

Ha ezt elhanyagoljuk, veszélyes társadalmi-gazdasági időzített bombát kell majdhatástalanítanunk.Gyakran hangoztatom a hallgatóimnak: „Legyen tervetek! Először tegyétek fel magatoknak a

kérdést, hogy gazdagok vagy szegények akartok-e lenni. Ha szegénységet terveztek, ahogy múlik az

idő, egyre nehezebbnek fogjátok megtalálni a helyeteket a pénzügyi világban." Gazdag apám évekkelezelőtt arra tanított: „A fiatalsággal az a baj, hogy akkor még nem tudja az ember, milyen érzésöregnek lenni. Ha tudná, másképpen tervezné meg az életét pénzügyi szempontból."

Öregkorra tervezni

Lényeges, hogy minél előbb kezdjünk el tervezni. Amikor erre figyelmeztetem ahallgatóimat, a legtöbben egyetértően bólogatnak. Mindenki belátja, hogy a tervezés fontos. Abaj csak az, hogy kevesen teszik meg a gyakorlatban.

Miután rájöttem, hogy bár a legtöbben velem együtt úgy vélik, írott pénzügyi tervre vanszükség — mégis kevesen szánnak időt ennek elkészítésére —, elhatároztam, hogy valahogyan

ráveszem a hallgatóimat, írjanak egyet. Kb. egy órával az ebédszünet előtt az egyiktanfolyamomon vettem egy darab rongyot, és különböző hosszúságú csíkokra vagdostam fel.Megkértem a hallgatókat, hogy vegyenek egyet-egyet, és kössék össze vele a két bokájukat,mintegy harminc centi távolságra egymástól, valahogy úgy, ahogyan a lovakat szoktákkipányvázni. Ezután mindenkinek adtam még egy hosszú csíkot a rongyból, és megkértem,hogy hurkolja össze a nyakán, majd a lelógó végét kösse hozzá a bokáján lévő zsineghez. Azeredmény az lett, hogy ott álltak az emberek összekötött lábakkal, mintegy 45 fokos szögbenelőrehajolva.

Az egyik hallgatóm megkérdezte, vajon ez egy kínai kínzómódszer-e. „Nem — válaszoltam.— Csak megmutatom nektek, milyen lesz a jövőtök, ha megéritek. A zsinegek segítségévelérzékeltetem, milyen érzés öregnek lenni."

A jelenlévők halkan felnyögtek. Néhányan megértették, mire célzok. Ezek után a szállodaiszemélyzet hosszú asztalokon behozta az ebédet, amely szendvicsekből, salátából és italokbólállt. A gond az volt, hogy a felvágottat egyszerűen középre halmozták, a kenyeret nemszeletelték fel, a salátát nem keverték össze készre, az italokat pedig instant por formájábanadtak, és ott kellett vízzel felhígítani. A hallgatóknak ebben az öregséget mí-

melő, kényelmetlen testhelyzetben kellett elkészíteniük maguknak az ebédjüket. A következő kétórában azzal küszködtek, hogy felszeleteljék a kenyeret, elkészítsék a szendvicseiket, asalátájukat és az italaikat, leüljenek, megebédeljenek, majd eltakarítsák a maradékot.Természetesen sokuknak ki is kellett menniük a toalettre ebben a két órában.

A két óra letelte után megkérdeztem, hajlandók-e néhány percet szentelni életre szóló

pénzügyi tervük megírására. A válasz egyhangú, lelkes „Igen" volt. Érdekes volt látni, milyenserényen kezdenek foglalkozni a tervezéssel, miután lekerültek róluk a zsinegek. Egyszeribensokkal jobban érdekelte őket a tervezés, miután az életszemléletük megváltozott.



Ahogy gazdag apám mondta: „A fiatalsággal az a baj, hogy olyankor még nem tudja azember, milyen érzés öregnek lenni. Ha tudná, másképpen tervezné meg az életét pénzügyiszempontból." Azt is mondta: „A legtöbb emberrel az a gond, hogy csak a nyugdíjig tervez. Ezpedig kevés. Jóval a nyugdíj utánra is terveznünk kell. Ha valaki gazdag, annak legalább háromgenerációval előre kell terveznie. Ha nem teszi, hamar elfogyhat a pénz, miután meghal. Ezenkívül, ha földi életünk végéig nem tervezzük el, mi történjék a pénzünkkel, az állam majdgondoskodik róla."


Sokszor nem figyelünk eléggé a fejünkben megfoganó, látszólag lényegtelen gondolatainkra.Ahogy gazdag apám mondta: „Nem azok a gondolatok határozzák meg az életünket, amelyekethangosan megfogalmazunk, hanem azok, amelyeket csak magunkban suttogunk el. Ezeknekvan a legnagyobb hatalmuk."

A szellemi hozzáállásról szóló tesztkérdések tehát a következők:

1. Ön mit tervez — gazdag akar lenni vagy szegény?Gazdag Szegény

2. Hajlandó ön jobban odafigyelni mély, gyakran csak magában megfogalmazott gondolataira?

Igen Nem

3. Hajlandó időt fordítani pénzügyi szókincse bővítésére? Első célként tűzze maga elé, hogyhetente megtanul egy pénzügyi szót. Egyszerűen

válasszon egy szót, keresse ki a szótárból, olvassa el a szó több meghatározását, majd

határozza el, hogy azon a héten használni fogja mondatba f űzve.Nem

Igen.

Gazdag apámnak a szavak voltak a vesszőparipái. „A szavak formálják meg a gondolatokat, agondolatok formálják a valóságot, a valóság pedig az életünkké válik. Egy gazdag és egyszegény ember között a szóhasználat a legnagyobb különbség. Ha meg akarjuk változtatnivalaki számára az őt körülvevő külső valóságot, előbb a belső valóságát kell megváltoztatni.Ezt pedig a szókincse megváltoztatásával, helyesbítésével vagy korszerűsítésével lehet elérni.Ha meg akarjuk változtatni valakinek az életét, először a szavait változtassuk meg! Szerencsérea szavak nem kerülnek pénzbe."




A meggazdagodásautomatikusan megy ...

ha van egy jó tervünk, és

ragaszkodunk hozzá

Barátom, Tom, elsőrangú bróker. Gyakran mondja: „Milyen szomorú, hogy tíz befektetőbőlkilenc nem keres pénzt." Azt is hozzáteszi, hogy ezek az emberek nem veszítenek, de nem isnyernek.

Gazdag apám hasonlóan látta a dolgot: „A legtöbb olyan ember, aki befektet őnek tartjamagát, egyik nap pénzhez jut, aztán egy héttel később elveszíti, így tehát összességében nemveszít, de nem is nyer semmit. Mégis befektetőnek vallja magát."

Évekkel ezelőtt gazdag apám elmagyarázta, hogy amit a köztudatban befektetésnekneveznek, az jórészt a befektetés hollywoodi változata. Az átlagember ilyenkor tőzsdeikereskedőkre gondol, akik veszek/eladok megrendeléseket kiabálnak tőzsdenyitáskor, vagyfenegyerekekre, akik több millió dollárt nyernek egyetlen üzleten, esetleg a váltakozó tőzsdeiárfolyamok és magas irodaházakból kisuhanó üzletemberek villódznak lelki szemeik előtt.Gazdag apám szemében egyiknek sincs köze a befektetéshez.

Emlékszem egy tévéműsorra, amelyben Warren Buffettel készítettek interjút. Azt mondtatöbbek között: „Csak azért járok ki a piacra, hogy lássam, nem csinál-e valaki valamiostobaságot." Elmondta továbbá, hogy nem kíséri figyelemmel a szakértői véleményeket atévében, sem a részvényárakat, hogy azok alapján döntsön a befektetéseiről. A befektetésvalójában egyáltalán nem a részvények reklámozóinak hangos lármájában, és az úgynevezett

befektetési hírekből élők zűrzavarában zajlik.



A befektetés nem az, aminek a legtöbben hiszik

Évekkel ezelőtt gazdag apám megérttette velem, hogy a befektetés nem az aminek alegtöbben hiszik: „Sokan úgy gondolják, hogy a befektetés — izgalmas folyamat, sok-sokdrámával. Úgy gondolják, a befektetés sok kockázattal jár; szerencse, megfelelő időzítés és pár

jó tipp kell hozzá. Vannak, akik rájönnek, hogy vajmi keveset tudnak erről a titokzatos témáról,ezért bizalmukat és pénzüket olyasvalaki élvezi, aki meggyőződésük szerint többet ért hozzá,mint jómaguk. Más úgynevezett befektetők be akarják bizonyítani, hogy többet tudnak, mint atöbbiek, ezért maguk fektetnek be abban a reményben, hogy majd csak sikerül kijátszaniuk apiacot. Sokan ezt tartják befektetésnek, én azonban nem. Számomra a befektetés egy terv, ameggazdagodás gyakran egyhangú, unalmas, már-már mechanikus folyamata."

Gyakran felmondtam gazdag apámnak a tőle hallott megállapítást, miszerint „A befektetésegy terv, a meggazdagodás gyakran egyhangú, unalmas, már-már mechanikus folyamata."Megkérdeztem, mit ért „a meggazdagodás egyhangú, unalmas, már-már mechanikusfolyamatán".

—Pontosan azt, amit mondtam — felelte. — A befektetés nem más, mintegy terv, amely képletekből és stratégiákból áll; a meggazdagodás szinte

biztos rendszere. — Egy terv, amely garantálja, hogy meggazdagszunk? — kérdeztem.— Azt mondtam, szinte biztos — ismételte meg gazdag apám. — Mindigvan valamennyi kockázat.

Úgy érted, a befektetés nem feltétlenül kockázatos, veszélyes és izgalmas? — kérdeztemtétován.Nem bizony — felelte. — Hacsak nem akarod azzá tenni, vagy nem gondolod, hogykötelezően annak kell lennie. Nekem a meggazdagodás olyan pofonegyszerű, mint receptalapján kenyeret sütni. Én személy szerint gyűlölöm a kockázatot. Én csak gazdag akaroklenni. Ezért egyszerűen követem a tervet, a receptet vagy a képletet. Számomra mindösszeennyit jelent a befektetés.Ha a befektetés olyan egyszerű, mint egy recept követése, akkor miért vannak olyan

sokan, akik mégsem követik ezt a szabályt? — kérdeztem.Nem tudom — hangzott gazdag apám válasza. — Ezt a kérdést már én is sokszorfeltettem magamnak. Azon is elgondolkodtam, vajon miért van, hogy minden százamerikai közül csak hárman gazdagok. Hogy lehet, hogy ilyen kevesen gazdagok egyországban, amely már megalakulásakor azt hirdette, hogy mindannyiunknak megvan alehetősége a meggazdago-

dásra? Én gazdag akartam lenni. Nem volt pénzem. Ezért logikusnak találtam, hogy kell egy tervvagy recept a meggazdagodáshoz, amelyet követek. Miért fáradnék vele, hogy saját tervet eszeljek ki,ha mások már megmutatták az utat?

— Nem tudom — feleltem. — Azt hiszem, nem vettem észre, hogy ez

egy recept.Gazdag apám folytatta: — Most már tudom, a legtöbb embernek miért olyan nehéz követnie egy

egyszerű tervet. — Miért? — kíváncsiskodtam.

— Mert egy egyszerű terv követésével meggazdagodni unalmas. Az emberek hamar megunják, és valami izgalmasabbra, szórakoztatóbbra vágynak. Ezért van, hogy száz amerikai közül csak hárman gazdagodnak meg.Elkezdik követni a tervet, de hamar megunják. Akkor abbahagyják, és valami varázslat után kutatnak, amely gazdagsághoz juttatja őket. Azután azújonnan talált módszert is megunják, és megint más kell nekik. Ez így megyegész életükben. Ezért nem gazdagszanak meg. Nem bírják ki, hogy egyegyszerű, bonyolultságot nélkülöző tervet kövessenek a meggazdagodásig.

Sokan azt hiszik, befektetésekből meggazdagodni varázslat; vagy ha nembonyolult egy terv, akkor nem lehet jó. Hidd el nekem, ha befektetésről van



szó, az egyszerű jobb, mint a bonyolult. — És hol akadtál rá a képletre? — kérdeztem.

— Monopolyzás közben — felelte gazdag apám. — A legtöbben játszottunk Monopolyt gyerekkorunkban. Én nem hagytam abba azután sem, hogyfelnőttem. Emlékszel, mennyit játszottam veled és Mike-kal annak idején?Bólintottam.

— És emlékszel a meggazdagodás képletére, amit ez az egyszerű játéktanít?Megint bólintottam. — Mi az az egyszerű képlet vagy stratégia? — kérdezte.

Vegyél négy zöld házat, azután váltsd be egy piros szállodára — idéztem fel halkangyermekkori emlékeimet. — Hányszor elmondtad, amikor még szegény voltál, hogy avalóságban is Monopolyt játszol!Azt is tettem — mondta gazdag apám. — Emlékszel rá, hogy elvittelek, és megmutattam nekeda valódi zöld házaimat és a valódi piros szállo ? dáimat?Igen — feleltem. — Arra is emlékszem, milyen nagy hatást tett rám, hogy tényleg a valóságban játszod a játékot. Még csak 12 éves voltam, de tudtam, hogy a Monopoly neked több, mint játék.Az azonban nem tűnt fel,

hogy ez az egyszerű társasjáték tanított meg a meggazdagodás stratégiájára, képletére vagy receptjére.Akkoriban ezt még nem láttam át.

Miután megtanultam a képletet, hogy veszek négy zöld házat, aztánbeváltom őket egy piros szállodára, automatikusan használtam. Álmomban is alkalmazni tudtamvolna, sokszor szinte úgy is tűnt, mintha ezt tenném. Automatikusan, gondolkodás nélkülcselekedtem. Tíz éven át követtem a tervet, aztán egy napon arra ébredtem, hogy gazdag vagyok.- Csak ebből állt a terv? — kérdeztem.

- Nem, de ez volt az egyik egyszerű képlet, amelyet követtem. Szerintem bonyolult képletet nemérdemes követni. Ha nem tudjuk automatikusan alkalmazni, miután megtanultuk, semmi értelmekövetni. Ilyen automatikusan működik a befektetés és a meggazdagodás, ha van egy egyszerűstratégiánk, és követjük.

Egy jó könyv azoknak, akik úgy vélik, befektetni nehéz

Befektetési tanfolyamaimon mindig akad egy cinikus vagy egy kétkedő, aki nem hiszi el,hogy a befektetés — egy terv követésének egyszerű és unalmas folyamata. Az ilyen embermindig több tényt, több adatot, több bizonyítékot vár az okosoktól. Minthogy szakmaikérdésekben nem vagyok jártas, a tudományos bizonyítékok, amelyekre kíváncsiak voltak, nemálltak rendelkezésemre, amíg el nem olvastam egy remek könyvet a befektetésről.

James P. O'Shaughnessy írta, és kifejezetten azoknak való, akik úgy vélik, hogy a befektetéskockázatos, bonyolult és veszélyes dolog. Azoknak is érdemes forgatniuk, akik úgy gondolják,kijátszhatják a piacot. Tudományos és számszerű bizonyítékokkal igazolja, hogy a passzív

vagy mechanikus befektetési rendszer előbbre visz, mint az emberi ész diktálta — még haszakemberek, például befektetési alapkezelők adják is a tippeket. A könyvből az is kiderül,miért van, hogy tíz befektető közül kilenc nem keres pénzt.

O'Shaughnessy népszerű könyvének címe: What Works On Wall Street: A Guide to the Best

Performing Investment Strategies of All Time (Ami a Wall Streeten működik: Minden időklegeredményesebb befektetési módszerei). O'Shaghnessy két alapvető döntéstípust különböztetmeg:

1. A klinikai vagy intuitív módszert. Ez a módszer a tudáson, a tapasz-talaton és az ésszerűségen alapul.2. A mennyiségi vagy statisztikai módszert. Ez a módszer kizárólag nagyszámú minta alapján igazolt összefüggéseken alapul.

O'Shaughnessy szerint a legtöbb befektető az intuitív módszert részesíti előnyben a befektetésselkapcsolatos döntéshozáskor. Az intuitív módszert alkalmazó befektető a legtöbb esetben rosszul



döntött, vagy vesztett a majdnem mechanikus módszerrel szemben. O' Shaughnessy Dávid Faustot, aThe Limits of Scientific Reasoning (A tudományos gondolkodás korlátai) c. mű szerző jét idézi, aki eztírta: „Az ember ítélőképessége sokkal korlátozottabb, mint gondolnánk."

O'Shaughnessy továbbá a következőket állapítja meg a pénzkezelőkről: „Mindannyian úgygondolják, másoknál magasabb szintű ismeretekkel, intelligenciával, és a nyereséget hozó részvényekkiválasztására való kiváló képességgel rendelkeznek, mégis 80 százalékos arányban legyőzi őket az

S&P 500 index." Más szavakkal: A részvények kiválasztásának tisztán mechanikus módja 80százalékban eredményesebb, mint a szakértők választásai. Ez azt jelenti, túltehetünk a legtöbbúgynevezett jól képzett szakemberen akkor is, ha egyáltalán semmit sem tudunk a részvényekr ől, éspusztán egy mechanikus, nem intuitív (ahogyan gazdag apám fogalmazott: „automatikus") befektetésimódszert követünk. Vagyis minél kevesebbet gondolkodunk, annál több pénzt keresünk — kevesebbkockázattal, és sokkal kevesebb aggódással.O'Shaughnessy könyvében más érdekes gondolatok is vannak:

118. A legtöbb befektető szívesebben hagyatkozik személyes tapasztalataira, mint néhányegyszerű tényre vagy adatra. Vagyis az intuíciót részesíti előnyben a valóság kárára.

119. A legtöbb befektető jobban szereti az összetett képleteket az egyszerűeknél. Itt az a gondolatlátszik érvényesülni, miszerint ha egy képlet nem összetett és nehéz, akkor nem lehet jó.

120. A befektetés legcélravezetőbb szabálya, hogy maradjunk az egyszerű megoldásoknál.O'Shaughnessy szerint az egyszerűség helyett „Bonyolulttá tesszük a dolgokat, követjük a tömeget,beleszeretünk a részvény történetébe, hagyjuk, hogy érzelmeink irányítsák a döntéseinket, tippekreés előérzetekre hagyatkozva veszünk és adunk el, minden befektetést egyedi esetként kezelünk,következetlenül és stratégia nélkül."

121. Azt is megállapítja, hogy a hivatásos, intézményes befektetők általában ugyanazokat ahibákat követik el, mint az átlagos befektetők. Erről a következőt írja: „Az intézményes befektetőkazt állítják, tárgyilagosan és érzelemmentesen hoznak döntéseket, de ez nem igaz." Íme egy idézeta Fortune and Folly (Vagyon és dőreség) című könyvből: „Az

intézményes befektetők íróasztalai roskadoznak a mélységekbe menő elemzésektől, a legtöbbnyugdíjakkal foglalkozó vezető mégis külső pénzkezelőkre támaszkodik, akik az ösztöneikre

hallgatnak, és megtartja a rendszeresen gyenge teljesítményt nyújtó pénzkezelőket egyszerűen azért,mert jó személyes kapcsolatban áll velük."

122. „A befektetési sikerhez az kell, hogy tanulmányozzuk a hosszú távú eredményeket, éstaláljunk egy stratégiát vagy egy stratégiacsoportot, amelynek van értelme. Azután ne térjünk eltőle." O'Shaughnessy továbbá azt is tanácsolja, hogy „Arra figyeljünk, milyen jól működnek astratégiák, ne pedig arra, milyen jól teljesítenek a részvények."

123. A történelem megismétli önmagát. Az emberek mégis azt akarják hinni, hogy ezúttal mindenmásképpen lesz. O'Shaughnessy így ír: „Az emberek azt akarják hinni, hogy a jelen más, mint amúlt. A piacok számítógépesítettek, a nagyban kereskedők uralják, az egyéni befektetők kimentek adivatból, a helyükbe pénzkezelők léptek, akik hatalmas befektetési alapok fölött őrködnek,amelyekhez ők, a többi ember adták a pénzt. Egyesek azt hiszik, a pénznek ezek az urai máskénthoznak döntéseket, és úgy gondolják, hogy az 1950-es és 1960-as években kialakított stratégiavajmi kevéssé árulja el, milyen lesz a jövő stratégiája.Sir Tsaac Newton óta azonban nem sok minden változott. Newton, ez a briliáns elme, egy vagyont

veszített 1720-ban, a South Sea Trading Company bukásán. így nyilatkozott erről: „Az égitestekmozgását ki tudom számítani, de az emberek beszámíthatatlanságát nem".

7. O' Shaughnessy nem feltétlenül azt ajánlja, hogy fektessük pénzünketaz élen álló 500 cégbe. Csak felhasználta ezt a példát, hogy összehasonlítást tegyen az intuitív, emberi érzelmekre hagyatkozó befektetőés a mechanikus képleteket felhasználók között. Továbbá azt is mond ja, hogy nem feltétlenül az élen álló 500 cégbe való befektetés a leg jobban működő képlet, bár elég jó. Azt írja, az utóbbi 5-10 évben anagy részvénytőkék teljesítettek a legjobban. 46 év adatait vizsgálvaazonban az derül ki, hogy a kis részvénytőke, a 25 millió dollárnál kisebb tőkéjű cégek részvényei hozták a befektetőknek a legtöbb nyereséget.



A tanulság: minél hosszabb időszakra vannak adataink, annál jobban tudjuk megítélni a helyzetet.Ő azt a képletet kereste, amely a leghosszabb időn át a legjobb eredményt hozza.Gazdag apám is hasonló véleményen volt. Ezért használta azt a

módszert, hogy cégeket épít ki, és a cégeivel veteti meg az ingatlanjait, valamint azértékpapíreszközeit. Ez a képlet remekül működött, és nagy vagyont eredményezett — legalább200 évre elegendőt. Gazdag apám azt mondta: „A képlet, amelyet használok, és amelyet nekedtanítok, hosszú időn át a legnagyobb gazdagságot hozta alkalmazóinak". Sokan úgy gondolják,hogy azok az indiánok, akik Manhattan szigetét, vagyis a mai New York Cityt Péter Minuitnaka holland West India Company tulajdonosának eladták 24 dollárnyi gyöngyért éscsecsebecséért, rossz üzletet csináltak. Ha azonban az indiánok évi 8 százalék hozammalbefektették volna a pénzt, az a 24 dollár mára több mint 27 billió dollárra növekedett volna.Visszavásárolhatnák belőle Manhattant, és még rengeteg pénzük maradna. A baj nem azösszeggel volt, hanem azzal, hogy nem volt tervük a pénzzel.

„Hatalmas különbség van aközött, amiről úgy gondoljuk, hogy működni fog, és aközött, amivalóban működik."

Találjunk egy működő képletet, és alkalmazzuk!

Gazdag apám ezt az egyszerű dolgot tanította meg évekkel ezelőtt: „Találj egy képletet, melygazdaggá tesz, és alkalmazd!" Mindig kellemetlenül érzem magam, amikor emberek azzalfárasztanak, hogy vettek valamilyen részvényt 5 dollárért, és amikor felment az ára 30 dollárra,eladták. Azért zavaró az ilyesmi, mert ezek a történetek elterelik az emberek figyelmét atervükről, a sikerükről.

Az ilyen biztos tippekről és gyors pénzről szóló mesék gazdag apám egyik történetét juttatják eszembe: „Sok befektető olyan, mint egy vidéki kirándulásra induló család. Hirtelenegy ménes jelenik meg előttük az úton, csodaszép lovak. A sof őr, általában a családf ő, így kiáltfel: »Odanézzetek, micsoda gyönyörű paripák!« A lovak ösztönösen letérnek az útról, az út

melletti szántó felé. Erre a sof őr utánuk ered, és üldözni kezdi a ménest a földeken át, be, a fákközé. Az út göröngyös és rázós. A család kiabál a sof őrnek, hogy álljon meg. Végül az autóegy patak partjára ér, majd belecsobban a vízbe. A történet tanulsága: ez történik, ha feladjukegyszerű tervünket, és üldözni kezdjük a hatalmas ló-vét."


Amikor azt hallom valakitől, „A pénzteremtéshez pénz kell", összerezzenek. Azért rezzenek

össze, mert gazdag apám szerint: „Nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogymeggazdagodjunk. Nem kell hozzá egyetemi diploma jói fizető állás, sem kezdő tőke.Mindössze annyi kell, hogy tudjuk, mit akarunk, legyen egy tervünk, és azt kövessük." Másszavakkal: Csak egy kis fegyelemre van szükség. A baj az, hogy ha pénzr ől van szó, ritka afegyelmezett ember.

O'Shaughnessy könyvében szerepel egyik kedvenc idézetem. Pogótól, a híresrajzfilmfigurától származik: „Találkoztunk az ellenséggel — mi vagyunk az." Ez amegállapítás rám nagyon találó. Sokkal jobb anyagi helyzetben lennék, ha hallgattam volnagazdag apámra, és egyszerűen csak használtam volna a képletemet.

A szellemi alapállásról szóló tesztkérdés a következő:

1. Kész ön arra, hogy terve részeként keressen egy egyszerű képletet, és kitartson mellette

mindaddig, amíg el nem érte pénzügyi célját?Igen



Nem


Hogyan találjuk meg a nekünk valótervet?

„Hogyan lelhetek rá a nekem megfelelő tervre?" — Ezt a kérdést sokszor hallottam.A válaszom a következő pontokba szedhető:

124. Ne kapkodjunk! Nyugodtan gondoljuk végig az életünket az adott időpontig. Szánjunkerre több napot, ha szükséges, akár heteket is.

125. A nyugalom pillanataiban kérdezzük meg magunktól: „Mit akarok ettől az ajándéktól,amelyet az életemnek nevezek?"

126. Egy ideig ne beszéljünk erről senkivel, legalább is addig, amíg nem vagyunk biztosakbenne, hogy tudjuk, mit akarunk. Az emberek gyakran —jámboran vagy sértően—megpróbálják ráerőltetni másokra saját elképzeléseiket, ahelyett hogy tudomásul vennék,mást akar a másik. Álmaink legotrombább gyilkosai a barátaink és családtagjaink, amikorazt mondják: „Ugyan már, ne butáskodj!" vagy „Azt nem teheted meg!" vagy „És velem milesz?"

Jusson eszünkbe, hogy Bill Gates huszonéves volt, amikor 50 000 dollárral a zsebébenelkezdte, és ma 90 milliárdjával a világ leggazdagabb embere. Jót tett neki, hogy nem kérte kitúl sokak véleményét azzal kapcsolatban, hogy mire van lehetősége az életében.

4. Keressünk fel egy pénzügyi tanácsadót! Minden befektetési terv egypénzügyi tervvel kezdődik. Ha nem tetszik, amit a tanácsadó mond,forduljunk másikhoz. Ha egészségügyi problémánk van, kikérjük kétorvos véleményét — miért ne tennénk ugyanezt egy anyagi természetű problémával? A pénzügyi tanácsadók sokfélék, e fejezet későbbi

részében felsorolom a f őbb típusokat. Válasszunk olyat, aki képes segíteni egy írott pénzügyi tervelkészítésében.

A pénzügyi tanácsadók közül sokan különféle termékeket árulnak. Ilyenek például a biztosítások. Abiztosítások nagyon fontos termékek, és érdemes őket bevenni a pénzügyi tervünkbe, f őként, ha



kezdők vagyunk. Ha például nincs pénzünk, viszont van három gyerekünk, a biztosítás fontos, mertesetleg meghalhatunk, károsodik az egészségünk, vagy bármilyen egyéb okból nem tudjuk teljesítenibefektetési tervünket. A biztosítás biztonsági háló, védelmet nyújt pénzügyi kötelezettségekkelkapcsolatban és a gyenge pontokon. Amikor már gazdagabbak vagyunk, pénzügyi tervünkben abiztosítások szerepe és fajtája változhat a pénzügyi helyzetünkkel összhangban — változnia is kell.Tehát időről időre aktualizáljuk tervünknek ezt a részét.

Két évvel ezelőtt az egyik általam bérbe adott lakásban a bérlő égve hagyta a karácsonyfája lámpáit,és elment otthonról egész napra. Tűz ütött ki. A tűzoltók azonnal a helyszínen termettek, és eloltottáka tüzet. Még soha nem éreztem akkora hálát, mint akkor irántuk. A t űzoltók után mindjárt megjelenta biztosítási ügynököm és a segédje. Ők voltak a következő legfontosabb szereplők, akiknek aznapszintén nagyon örültem.

Gazdag apám mindig azt mondta: „A biztosítás nagyon fontos termék mindenkinek az élettervében.Az a baj vele, hogy soha nem köthetjük meg akkor, amikor szükségünk van rá. Ezért előre ki kelltalálnunk, mire lesz szükségünk, és meg kell kötnünk abban a reményben, hogy soha nem lesz rászükségünk. A biztosítás egyszerűen a lelki békéhez kell."

FONTOS MEGJEGYZÉS: Vannak pénzügyi tanácsadók, akik különféle pénzügyi szinteken lévőemberek segítésére szakosodtak. Így tehát egyes tanácsadók csak gazdag emberekkel dolgoznak.Függetlenül attól, hogy mennyi a pénzünk, keressünk magunknak olyan tanácsadót, akitrokonszenvesnek találunk, és aki hajlandó velünk dolgozni. Ha jól végzi a dolgát, esetleg egy idő

múlva „kinő jük". A feleségem, Kim, és én gyakran cseréltük a hivatásos tanácsadóinkat, köztükorvosokat, ügyvédeket, könyvelőket stb. Ha az illető valóban szakember, meg fogja érteni, miért vanerre szükség. De, cseréljük bár a tanácsadóinkat, a tervünk mellett mindvégig tartsunk ki!

Hogyan leljünk rá a nekünk való tervre?

Én már harminc éves korom előtt azt a célt tűztem magam elé, hogy multimilliomos leszek.Ez volt a tervem végeredménye. A baj csak az volt, hogy miután teljesült a tervem, azonnalelveszítettem minden pénzemet. Rájöttem hát, hogy voltak hibák a tervemben, de a terv magaazért nem változott. Miután célomat elértem, majd elveszítettem a pénzemet, egyszerűen atapasztalataimnak megfelelően finomítani kellett a terven. Ezek után újra kitűztem céljaimat:anyagilag független, és 45 éves koromra milliomos akartam lenni. 47 éves lettem, mire ecélokat sikerült megvalósítanom.

A lényeg, hogy a terv ugyanaz maradjon. Csak egyre javítgatom, ahogy többet tanulok.Tehát hogyan leljünk rá a nekünk való tervre? A válasz: először pénzügyi tanácsadó

segítségére van szükség. Beszéljünk több tanácsadóval, és kérjük meg őket, hogy igazoljákképesítésüket. Ha még sosem készíttettünk magunknak pénzügyi tervet, ez általábanmegvilágosodást szokott jelenteni.

Állítsunk magunk elé reális célokat. Én azt tűztem ki magamnak, hogy öt éven belül

multimilliomos leszek, mert számomra ez reális volt. Azért volt reális, mert gazdag apámirányítása a rendelkezésemre állt. Azonban még így is követtem el hibákat. . . ráadásul sokat —ezért veszítettem el oly hamar a pénzemet. Amint már mondtam, könnyebb lett volna az életem,ha egyszerűen csak gazdag apám tervét követem. Mivel azonban fiatal voltam, szükségem voltrá, hogy a saját fejem után menjek.

Kezdjük tehát reális célokkal, és javítgassuk, bővítsük azokat, ahogy nő a tudásunk és atapasztalatunk. Ne feledjük, jobb, ha előbb járni tanulunk meg, mielőtt maratoni futásraindulnánk.

Hogy saját tervünket megtaláljuk, lássunk munkához. Először is hívjunk fel egy pénzügyitanácsadót, tűzzünk ki reális célokat, tudva, hogy céljaink velünk együtt változni fognak ... deragaszkodjunk a tervünkhöz. A legtöbb ember végső terve valamiféle anyagi függetlenségelérésére irányul, hogy megszabaduljon a napi robottól és attól, hogy pénzért dolgozzon.

A második lépés, hogy felfedezzük — a befektetés csapatsport. A könyv későbbi részébenrészletesen írok pénzügyi csapatom fontosságáról. Észrevettem, hogy rengeteg ember azt hiszi,



mindent egyedül kell csinálnia. Nos, valóban vannak dolgok, amelyekre ez igaz, de időnkéntkell egy csapat. A pénzügyi intelligencia segítségével meg tudjuk állapítani, mikor kell egyedülcselekednünk, és mikor kell segítséget kérnünk.

A pénzzel kapcsolatos nehézségektől sok ember egyedül és csendben szenved. Feltehetően aszüleik is ezt tették. Tervünk kibontakoztatásával együtt fokozatosan megismerjük csapatunkújabb és újabb tagjait, és ez hoz-

rásegít bennünket, hogy megvalósíthassuk pénzügyi vágyainkat. Pénzügyi csapatunk tagjai lehetnek:

127. pénzügyi tanácsadó;128. bankár;129. számvitelben jártas könyvelő;130. ügyvéd;131. bróker;132. könyvelő;133. biztosítási ügynök;134. sikeres mentor.

Ezekkel az emberekkel tarthatunk rendszeres közös munkaebédeket. Ezt tette gazdag apám is, és

én ezeken a megbeszéléseken tanultam a legtöbbet az üzletről, a befektetésről és a meggazdagodásfolyamatáról.

Ne feledjük, egy csapattagot találni ugyanolyan, mint egy üzlettársat — mert véleményem szerint acsapattagok tulajdonképpen üzlettársak. Társak a legfontosabb üzlet — életünk üzletének —alakításában. Jussanak eszünkbe gazdag apám szavai: „Akár másnak dolgozunk, akár magunknak, hagazdagok akarunk lenni, törődjünk a magunk dolgával, azaz a magunk üzletével!" Miközben pedig amagunk üzletével törődünk, lassanként kibontakozik előttünk a nekünk való terv. Ne kapkodjunktehát, de mindennap tegyünk meg egy-egy lépést, így jó eséllyel mindent megkapunk az élettől, amitcsak akarunk.


Az én tervem egészében nem nagyon változott, de sok tekintetben drámaian módosult. Nemváltozott az a pont, ahonnan kezdtem, és az, amit végül el akarok érni az életben. A sok-sokhibával, a tanulásban szerzett tapasztalatokkal, a nyereségekkel és veszteségekkel, ahullámhegyek és hullámvölgyek között lassanként felnőttem, tudásra és bölcsességre tettemszert utam során. Ezért állandóan átértékelem a tervemet, minthogy magamat is állandóanátértékelem.

Valaki egyszer azt mondta: „Az élet kegyetlen tanár. Először büntet, azután tanít." Akártetszik, akár nem, az igazi tanulás folyamata ilyen. A legtöbben úgy gondoljuk, „Jaj, ha akkortudtam volna, amit ma tudok, más lenne az életem." Nos, az én tervem alakulására ez szószerint igaz. Tervem tehát alapvetően ugyanaz, mégis nagyon más — mivel én is más lettem.Ma már nem tenném azt, amit húsz évvel ezelőtt. Ha azonban nem

tettem volna meg, amit megtettem 20 évvel ezelőtt, akkor ma nem tartanék ott, ahol tartok, nemlennék az, aki vagyok, és nem tudnám, amit tudok. Ma például már nem úgy vezetném acégemet, ahogyan 20 évvel ezelőtt. De annak köszönhetően, hogy az első jelentősebb cégemtönkrement, és önmagamat romok alól kellett kiásni, j obb üzletemberré váltam. Vagyis elértemugyan a célomat, hogy milliomos legyek 30 éves koromra, de a pénzem elvesztése tettmilliomossá mára . . . Minden a tervem szerint történt. Csak egy kicsit tovább tartott, mintterveztem.

Ami a befektetéseket illeti, többet tanultam a rossz befektetéseimből — azokból, amelyekenveszítettem —, mint a simán megtérülőkből. Gazdag apám azt mondta, tíz befektetésből háromhoz egyértelmű anyagi nyereséget. Öt valószínűleg sem előbbre nem juttat, sem vissza nemhúz, a maradék kettő pedig katasztrófát okoz. De többet tanulok a két pénzügyi katasztrófából,mint a három nyereségből. Valójában annak a két katasztrófának köszönhető a legközelebbinyereség. És mindez része a tervnek.




1. Hajlandó ön egy egyszerű tervvel kezdeni, megmaradni a terv egyszerűségénél, ugyanakkorfolyamatosan tanulni és fejlődni, ahogy a terv kibontakozik ön előtt, továbbá elsajátítanimindazt, amit el kell sajátítania? Vagyis a terv nem igazán változik, de engedi-e magáthozzáidomulni?

Nem

Igen.


Most döntsük el, mik akarunk lenni, hafelnövünk!

Az 1. befektetői leckében szó volt a választás fontosságáról. Három alapvető pénzügyi érték közüllehetett választani:

135. biztonság;136. kényelem;137. gazdagság.

Ez a választás nagyon fontos, nem szabad könnyedén kezelni.1973-ban, amikor hazatértem a vietnami háborúból, én is szembekerültem ezzel a döntéssel.

Gazdag apámmal megbeszéltük a tervemet, miszerint pilótaként állást vállalnék a légitársaságnál,mire ő a következőt mondta:

— Egy állás a légitársaságnál nem feltétlenül olyan nagyon biztonságos.Azt gyanítom, nehéz időszak vár rájuk a következő néhány évben. De ha

tisztességesen dolgozol, ezzel együtt megtalálhatod a biztonságot ebben aszakmában ... ha valóban ezt akarod.

Azután megkérdezte, vissza akarok-e menni a Standard Oil of Californiá-hoz, ahol korábbanmindössze öt hónapig dolgoztam, mielőtt beiratkoztam a hadiflotta repülős iskolájába.

Nem kaptad meg a levelet, amelyben a Standard Oil közli, hogy visz-szavesz, miután lejárt aszolgálati időd a hadseregben? — kérdezte.Azt írták, örömmel alkalmaznának újra, de nem garantálnak semmit — feleltem.Nem lenne mégis jobb az a cég? Elég magas volt a fizetésed, nem? — kérdezte gazdag apám.Dehogynem! Nagyon magas volt — mondtam. — Remek cég volt, de nem akarok visszamenni.Tovább akarok lépni.

— És mit szeretnél leginkább? — kérdezte gazdag apám, miután megvi

lágította előttem a három választási lehetőséget. — Biztonságot, kényelmetvagy gazdagságot szeretnél a legjobban?



Lelkem legmélyéből hangosan szakadt fel a válasz: — Gazdagságot akarok.

Ez az évek során mit sem változott, noha éppen ezt a vágyat és alapértéket eléggé mostohánkezelték a családomban, egy olyan családban, ahol a munkahely és az anyagi biztonság volt alegfontosabb, és a gazdagokat gonosznak, tanulatlannak és kapzsinak bélyegezték. Olyan családbannőttem fel, ahol az asztalnál nem illett pénzről beszélni, mert ez tisztátalan téma volt, intellektuális

megvitatásra méltatlan. Most, hogy 25 éves lettem, már kinyilváníthattam személyes igazságomat.Tudtam, hogy az én értékrendemben nem a biztonság és a kényelem vezet. Számomra a legfontosabbalapérték a gazdagság volt.

Gazdag apám ezek után megkért, hogy tegyem sorrendbe alapvető anyagi értékeimet. A sorrendígy nézett ki:

138. gazdagság;139. kényelem;140. biztonság.

Gazdag apám ránézett a listámra, és így szólt:Rendben van. Az első lépés, hogy megírsz egy pénzügyi tervet, amely a pénzügyi biztonsághozvezet.Micsoda? — kérdeztem. — Épp most mondom, hogy gazdag akarok lenni. Minek írnék olyan

tervet, amely a biztonságról szól?Gazdag apám elnevette magát.

— Mindjárt gondoltam. A világ ilyen alakokkal van tele, mint te, akikcsak gazdagok akarnak lenni. Az a baj, hogy a legtöbbjüknek nem sikerül,mert nem értik, mit jelent a pénzügyi biztonság és a pénzügyi kényelem. Néhány közülük eléri a célját, de az a szomorú valóság, hogy a gazdagsághozvezető úton szanaszét hevernek a romba dőlt életek ... a meggondolatlanemberek romba dőlt élete . . . éppen olyanokéi, mint amilyen te vagy.

Majdnem elsírtam magam. Egész életemet szegény apám mellett töltöttem, aki mindennél többreértékelte a biztonságot. Most végre elég idős lettem hozzá, hogy megszabaduljak szegény apámértékrendjétől, erre gazdag apám ugyanazt vágja a fejemhez. Majdnem sírva fakadtam. Gazdagságravágytam, nem biztonságra.

Három hét telt el, mire képes voltam újra beszélni gazdag apámmal. Nagyon felidegesített.

Mindent az arcomba vágott, amitől igyekeztem elhatárolni magamat. Végül mégiscsak lehiggadtam,és felhívtam, hogy újabb leckét vegyek tőle.

Hajlandó vagy rám hallgatni? — kérdezte, amikor újra találkoztunk.Bólintottam.

Hajlandó vagyok, de nem igazán szívesen teszem.. Első lépés — kezdte, — hogy felhívod a pénzügyi tanácsadómat.Mondd neki, hogy akarsz egy írott, egész életre szóló, anyagi biztonságot ígér ő pénzügyi tervet.- Rendben — mondtam.- Második lépés — folytatta, — hogy miután megkaptad az alapvető

anvagi biztonságról szóló tervet, felhívsz engem, és végigböngésszük. A mai órának vége. Viszlát.Egy hónap telt el, mire ismét hívtam. A kezemben volt a terv, és megmutattam neki. Mindössze

ennyit mondott:Jó. Követni fogod?Nem hiszem — feleltem. — Túl unalmas és automatikus.

— Ilyennek kell lennie. Mechanikusnak, automatikusnak és unalmasnak- magyarázta. — De nem kényszeríthetlek rá, hogy kövesd, bár javaslom.Megnyugodtam, és megkérdeztem: — És most hogyan tovább?

Most keress magadnak saját pénzügyi tanácsadót, és írjatok egy tervet a pénzügyi kényelemről— adta fel a következő leckét.Úgy érted, egy hosszú távra szóló pénzügyi tervet, amely kicsit agresszívabb? — kérdeztem.

Igen — mondta.Ez már izgalmasabban hangzik. Ennek rögtön nekilátok — szóltam.Jó. Hívj fel, ha készen van — utasított.

Négy hónap múlva tudtunk újra találkozni. Nem is volt olyan könnyű megírni azt a tervet. . .legalábbis nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam. Közben gyakran egyeztettem gazdag apámmal



telefonon, mégis a vártnál tovább tartott, amíg elkészült. Ugyanakkor rendkívül hasznos volt, mertközben rengeteget tanultam a különféle pénzügyi tanácsadóktól. Jobban megértettem azokat afogalmakat, amelyeket gazdag apám tanított nekem. Megtanultam, hogy hiába beszélek világosan, atanácsadónak mégis nehéz világosan válaszolnia és segítenie.Végül találkoztam gazdag apámmal, és megmutattam neki a tervet.

Jó — mondta, aztán egy ideig hallgatott. Nézegette a tervet, majd kisvártatva

megkérdezte:Mit tanultál meg önmagadról?

— Megtanultam, hogy nem könnyű pontosan meghatározni, mit is akarok kezdeni az életemmel, mert manapság túl sok a választási lehetőség. . .és olyan sok tűnik izgalmasnak.

Nagyon jó — dicsért meg. — Ezért olyan sok a vándormadár, aki állandóan állástváltoztat, és egyik vállalkozást a másik után indítja ... de sosem éri el a céljátpénzügyileg. Sokan legértékesebb eszközüket, az idejüket fecsérlik, és igazi terv nélkülbotladoznak végig az életen. Lehet, hogy örömmel csinálják, amit csinálnak, de nemtudják, miből maradnak ki.Így van — értettem vele egyet. — Ezúttal ahelyett, hogy csak biztonságra törekedtemvolna, komolyan el kellett gondolkoznom rajta, mit is akarok kezdeni az életemmel... ésdöbbenetes módon olyan ötletek merültek fel, amelyek korábban még sosem jutottakeszembe.

— Például? — kérdezte gazdag apám. — Ha igazán kényelmesen akarok élni, akkor át kell gondolnom, mire

van szükségem az életben: nagy utazások, elegáns autó, drága nyaralások,szép ruhák, nagy ház stb. El kellett tűnődnöm a jövőn, és ki kellett találnom,mit akarok az élettől. — No és mire jöttél rá? — kérdezte.

Arra, hogy a biztonság azért olyan egyszerű, mert a biztonság egyértelmű fogalom. Nemtudtam azonban, hogy a kényelem valójában mit jelent. Tehát a biztonságot könnyebb

meghatározni, mint a kényelmet, és most már alig várom, hogy meghatározhassam, mit jelent a gazdagság, és hogy megtudjam, hogyan kell megtervezni a nagy vagyon elérését.Ez igen! — dicsért gazdag apám. — Nagyon jó. Nagyon sok ember azt tanulta otthon,hogy „addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér", vagy hogy „spóroljon az ínségesebbnapokra", ezért sosem tudják meg, mennyi lehetőségük van az életükben. Ezek azemberek nagyzolnak, adósságokba verik magukat drága nyaralásokkal vagy egy szépautó miatt, aztán bűntudatuk van. Soha nem veszik a fáradságot, hogy elgondolkodjanakrajta, milyen nagyszerű anyagi lehetőségeik lennének, hajó pénzügyi tervük lenne ... és eznagy mulasztás.Pontosan ez történt — mondtam. — Sokat tanultam abból, hogy tanácsadókkaltárgyaltam, és megbeszéltem velük a lehetőségeket. Rájöttem, hogy túlságosan kisigényűvagyok. Tulajdonképpen olyan ez, mintha egy nagyon alacsony lakásban tengetném az

életemet; garasoskodom, spórolok, kuporgok a biztonságban, és megvonom magamtól a jobb dolgokat. Most, hogy vannak fogalmaim a lehetőségekről és a kényelemről is,kíváncsian várom, hogy meghatározassam, mit jelent a „gazdagság" szó.Jól van — mondta gazdag apám mosolyogva. — Az örök ifjúság titka, hogy tudd, miakarsz lenni, ha nagy leszel, azután folyamatosan nő j fel! Nincs annál megrázóbb, mintolyan embereket látni, akik elmulasztották megélni a nagy lehetőségeiket. Megpróbáljákösszehúzni magukat, a foguk-

hoz verik a garast, takarékoskodnak, és azt hiszik, ez pénzügyileg intelligens dolog. Pedig avalóságban pénzügyi korlátoltság, és ez a korral egyre jobban kiütközik az arcukon és aviselkedésükön. A legtöbb ember a pénzügyi tudatlanság börtönében tengeti az életét. Előbb-utóbb úgynéznek ki, mint az állatkertben a kicsi ketrecbe zárt vad oroszlánok. Csak járkálnak fel-alá és azon

tűnődnek, mi történt az egykori életükkel. Az egyik legfontosabb felfedezés, amelyet a tervkészítésközben tehetünk, hogy kiderítjük, milyen anyagi lehetőségeink vannak az életben ... ez mindennél



többet ér.Az állandó tervezés folyamata többek között fiatalon tartja az embert. Gvakran kérdik, miérttöltöm az időmet azzal, hogy egyre újabb cégeket ho-zok létre, befektetek, és még több pénztszerzek. Azért csinálom, mert jól érzem magam tőle. Amellett, hogy sok pénzt keresek, azért isfoglalatoskodom ilyesmivel, mert a pénzkeresés fiatalít és élénkít. Az embernek nem jutnaeszébe arra kérni egy nagy festőt, hogy hagyja abba a festést, mihelyst sikeres lett; akkor én

miért hagynám abba a cégek kiépítését, a befektetést és a pénzszerzést? A festő fest, én meg ígyérem el, hogy friss és fiatalos maradjak lélekben, még ha a testem öregszik is.Tehát azért mondtad, hogy ne sajnáljam az időt a különböző szintű tervek elkészítésére, hogyrájöjjek, milyen pénzügyi lehetőségeim vannak az életben? — kérdeztem.Így van — helyeselt gazdag apám. — Ezért akarsz te is tervezni. Minél többet tudsz meg enneka hatalmas, életnek nevezett ajándéknak a lehetőségeiből, annál fiatalosabb marad a szíved.Akik a biztonságért terveznek, vagy akik azt mondják: „Ha nyugdíjba megyek, kisebb lesz a jövedelmem", azok alacsonyabb életminőséget terveznek, nem magasabbat. Ha a teremtőkorlátlan bőséget teremtett az életben, akkor miért terveznénk mi úgy, hogy kevesebbrekorlátozzuk magunkat?

Talán ők ezt tanulták — mondtam.Igen, de ez siralmas. Végtelenül siralmas — mondta gazdag apám.

Miközben ott ültünk, eszembe jutott szegény apám. Sajnáltam őt. Tudtam. milyen gyötrelmesenküzd, hogy újrakezdje az életét. Sokszor leültem vele, és megpróbáltam elmagyarázni neki néhánydolgot, amit a pénzről tudtam, de a végén mindig összevesztünk. Azt hiszem, gyakran így szakad mega kommunikáció, amikor két ember két különböző alapértékből kiindulva ervei — az egyikük abiztonságot, a másikuk a gazdagságot részesíti előnyben. Nagyon szerettem az apámat, de a pénzről, agazdagságról, a bőségről nem tudtunk egymással beszélgetni. Végül úgy döntöttem, hagyom, haddélje a saját életét, én meg az enyémre koncentrálok. Ha valaha meg akar tudni valamit a pénzr ől,megvárom, amíg tanácsot kér, nem erőltetem rá a se-

gítségemet. Sosem kért. Ahelyett, hogy anyagilag próbálnék segíteni rajta, úgy döntöttem,inkább az erősségeiért szeretem őt, és nem foglalkozom azokkal a tulajdonságaival, amelyeketén a gyengéinek tartok. Végül is a szeretet és a tisztelet sokkal fontosabbak a pénznél.


Utólag már látom, hogy vér szerinti apám csak a munkahelyi biztonság révén elérhet ő pénzügyibiztonságról szóló tervvel rendelkezett. A baj az volt, hogy terve meghiúsult, amikor egyközhivatali posztért indult a választáson a f őnöke ellen. Nem korszerűsítette a tervét, továbbrais csak a biztonságot tervezte. Szerencsére a tanári nyugdíja, a társadalombiztosítás és abetegbiztosítás kielégítette a pénzügyi biztonságról szóló igényeit. E biztonsági hálókhiányában nagyon rosszul állt volna a szénája. Az igazság az, hogy ő az ínséget, alegalacsonyabb színvonalú életben maradást tervezte magának, és azt is kapta. Gazdag apámezzel szemben az anyagi bőséget tervezte, és el is érte.

Mindkét életstílushoz terv kell. Sajnos a legtöbb ember a kevésre tervez, hiába kínálkozik egypárhuzamos világ, amely anyagi bőséggel kecsegtet, és amely szintén lehetséges. Csak tervkérdése, milyen életet élünk.


Mire irányul az ön írott pénzügyi terve?

1. Biztonságra? Igen Nem2. Kényelemre? Igen Nem3. Gazdagságra? Igen Nem

Ne feledjük gazdag apám tanácsát: mindhárom terv fontos. A biztonság és a kényelem azonbanmegelőzi a gazdagságot, még akkor is, ha a gazdagság az elsőrendű célunk. A lényeg, hogy ha

gazdagok akarunk lenni, mindhárom tervre szükségünk van. Ha a kényelmet választjuk, csakkét tervet kell készítenünk. Ha biztonságra vágyunk, csupán egyet. Gondoljunk arra is, hogyszáz amerikai polgár közül csak hárman gazdagok. A legtöbbjük elmulasztotta megírni a másik



két tervet. Sőt, olyanok is vannak, akik egyáltalán nem rendelkeznek írott pénzügyi tervvel.


Minden tervnek ára van

— Mi a különbség a gazdagságra irányuló terv és a másik két alapértékreirányuló terv között? — kérdeztem.

Gazdag apám kis sárga jegyzettömbje felé fordult, és leírta a következő három szót:


— Szóval arra vagy kíváncsi, mi a különbség a gazdagság, a biztonság ésa kényelem terve között?— Igen, ezt kérdeztem — mondtam.

— Az árban van a különbség. Óriási árkülönbség van a gazdagságra irányuló pénzügyi terv és a másik kettőre irányuló tervek között — világosítottfel gazdag apám.— Úgy érted, több pénzbe kerül a gazdagságra szóló pénzügyi terv?

— Nos, a legtöbb ember pénzben méri az árat. Ha azonban közelebbrőlszemügyre veszed a dolgot, rájössz, hogy az ár nem pénzben mérhető, hanem időben. Az idő és a pénz mint eszközök közül az idő az értékesebb.Elkomorult arccal igyekeztem felfogni gazdag apám szavait: — Hogy érted azt, hogy az ár időben mérhető? Mondj egy példát!

Jól van. Ha el akarok menni Los Angelesből New Yorkba, mennyibe kerül a buszjegy?Nem tudom — vágtam rá. — Azt hiszem, 100 dollár alatt van. Még sosem vettem buszjegyetLos Angelesből New Yorkba.En sem — felelte gazdag apám — Nos, akkor mondd meg, mennyibe kerül egy repül ő jegy Los

Angelesből New Yorkba egy 747-es lökhajtásos repülőgépre?

Azt sem tudom pontosan, de azt hiszem, 500 dollár körül van — mondtam.Körülbelül annyi — hagyta rám gazdag apám. — Akkor most arra próbálj megfelelni,miért ez az árkülönbség? Mindkét esetben Los Angelesből New Yorkba utazol. Akkor

miért fizetnéd ki a drágább repülő jegy árát?Értem már! — kiáltottam fel, amikor leesett a tantusz. — Azért fizetnék többet arepülő jegyért, mert a repülőúttal időt takarítok meg.Tekintsd inkább úgy, hogy időt vásárolsz, mintsem hogy időt takarítasz meg. Attól apillanattól kezdve, hogy az időt értékesnek tekinted, olyasvalaminek, aminek ára van, jóúton jársz a meggazdagodás felé.

Elgondolkodtam. Nem teljesen értettem, amit gazdag apám mondott, de tudtam, hogyszámára fontos dologról van szó. Mondani akartam valamit, de nem tudtam, mit mondjak.Megértettem, hogy az idő értékes, de sosem jutott eszembe, hogy ára van. Gazdag apámszámára fontos volt, hogy az időt inkább vásárolja az ember, mint megtakarítja, de nekem ezakkor még nem jelentett semmit.

Gazdag apám észrevette rajtam a kiúttalan szellemi erőfeszítést, és meg-| törte a csendet:

— Fogadok, hogy a te családodban sokat használják a „takarékoskodni"vagy a „megtakarítás" szavakat. Fogadok, édesanyád gyakran mondja, ami



kor vásárolni megy, hogy megpróbál pénzt megtakarítani. Édesapád is úgygondolja, hogy nagyon fontos, mennyi pénzt takarít meg. — így van — feleltem. — És neked ez mit jelent?

Lehet, hogy sokat dolgoznak és megpróbálnak takarékosodni, de sok időt pazarolnak.Láttam olyan vásárlókat az élelmiszerüzletekben, akik órákig válogattak, hogymegtakarítsanak néhány dollárt — mondta gazdag apám. — Lehet, hogy sikerül kevesebbpénzből kijönniük, de rengeteg időt vesztegetnek el.Szerinted nem fontos a megtakarítás? Nem gazdagszol meg azáltal, ha takarékoskodsz?— kérdeztem.Nem azt mondtam, hogy a megtakarítás nem fontos — javított ki. — Igenismeggazdagodhatsz, ha takarékoskodsz. Én csak annyit mondtam, hogy az árak valójábanidőben mérhetők.

Megint összehúztam a szemöldökömet a szellemi erőlködéstől, hogy megértsem, mire céloz. — Nézd! Meggazdagodhatsz, ha spórolsz, és meggazdagodhatsz, ha ku

porgatsz, de rengeteg időbe telik, csakúgy, mint ha busszal mész Los Angelesből New Yorkba, hogy pénzt takaríts meg. Az igazi ár azonban időbenmérhető. Más szavakkal: Az utazás 500 dollárba kerül repülővel és öt órát

tart, míg busszal öt napig tart, de csak 100 dollárba kerül. A szegények pénzben mérik az értékeket, agazdagok időben. Ez lehet az oka, hogy olyan sok a szegény ember, aki busszal jár.

Mert több idejük van, mint pénzük? Ezért utaznak busszal? — kérdeztem.- Részben — felelte gazdag apám, és megcsóválta a fejét, jelezvén,hogy nem elégedett a beszélgetésünk menetével.

- Mert többre értékelik a pénzt, mint az időt? — faggattam tovább a sötétben tapogatózva.- Langyos — bátorított gazdag apám. — Észrevettem, hogy minél kevesebb pénze van valakinek,

annál jobban ragaszkodik hozzá. Sok szegény embert ismerek, akinek sok pénze van. — Szegényeket, akiknek sok a pénze? — érdeklődtem.

Igen — helyeselt gazdag apám. — Azért van sok pénzük, mert úgy ragaszkodnak hozzá, mintha

a pénznek valami varázslatos értéke lenne. Sok tehát a pénzük, de olyan szegények, mint atemplom egere.Tehát a szegények jobban ragaszkodnak a pénzükhöz, mint a gazdagok? — kérdeztem.Én úgy tekintek a pénzre mint csereeszközre. A pénznek önmagában nagyon csekély az értéke.Ezért, amint pénzhez jutok, mindjárt becserélem valami értékesebbre. A sors iróniája, hogy apénzhez foggal-körömmel ragaszkodó emberek többsége egészen csekély értékű dolgokra költi apénzét . . . ezért szegények. Olyasmiket mondogatnak, mint „biztos, mint a pénz a bankban", ésamikor elköltik a nehezen megkeresett dollárjaikat, szemetet vesznek rajta.

— Vagyis ők többre értékelik a pénzt, mint te — mondtam.Igen. Sokszor azért kínlódnak a szegények és a középosztálybeliek, mert túl nagy jelent őségettulajdonítanak a pénznek önmagában. Ezért aztán ragaszkodnak hozzá, keményenmegdolgoznak érte, igyekeznek szerényen élni, kiárusításkor vásárolnak, és mindent elkövetnek,hogy minél többet megtakarítsanak. Az ilyen emberek általában úgy akarnak meggazdagodni,

hogy kuporgatnak. Végül hiába gyű jtenek sok pénzt, akkor is csak tovább garasoskodnak.Nem értem — mondtam. — Te most azokról az értékekről beszélsz, amiket apám és anyámbelémneveltek. Az én mostani gondolkodásmódomról beszélsz. A haditengerészetnél szolgálok,és ott nem fizetnek sokat, ezért természetes, hogy így gondolkodom.Ertem — mondta gazdag apám. — A takarékosság és a szerénység érdem. De mi most agazdagságról szóló terv és a másik kettő különbségéről beszélünk.

— A különbség pedig az ár — ismételtem meg korábbi megállapítását.Úgy van — helyeselt gazdag apám, — és a legtöbb ember azt hiszi, hogy az árat pénzbenmérik.Te ezzel szemben azt mondod, az árat időben mérik — tettem hozzá, miközben kezdtemkapiskálni, mire céloz. — Mert az idő fontosabb a pénznél.

Gazdag apám bólintott, és így folytatta: — Sokan meg akarnak gazdagodni, vagy olyasmibe fektetik a pénzüket,



amibe a gazdagok, de a legtöbben nem hajlandók időt befektetni. Ezért van,hogy száz amerikai polgár közül csak három gazdag — és a háromból egyörökölte a pénzét.

Gazdag apám ismét felírta sárga jegyzettömbjébe a három alapértéket, amelyekrőlbeszélgettünk:


Befektethetsz azért, hogy biztonságban és kényelemben élj, és ehhez egy automatikustervrendszer kell. A legtöbb embernek ezt ajánlom. Csak dolgozzanak, adják át apénzüket szakembernek vagy pénzintézeteknek, és fektessenek be hosszú távra. Akik ígytesznek, valószínűleg jobban járnak, mint azok, akik a Wall Street Tarzanjainak képzelikmagukat. A legtöbb ember számára az vezet eredményre, ha kitartóan, terv szerint helyeziel a pénzét.Ha azonban én gazdag akarok lenni, akkor a pénznél valami értékesebbe kellbefektetnem, és ez a valami az idő. Ide akartál kilyukadni?Biztos akartam lenni benne, hogy megértetted — mondta gazdag apám. — Tudod, alegtöbb ember gazdag akar lenni, de nem hajlandó időt áldozni rá. „Holtbiztos" tippekrevagy elvadult „gazdagodjunk meg gyorsan" típusú tervekre hagyatkoznak. Esetleg cégetalapítanak hűbelebalázs módjára anélkül, hogy a leghalványabb fogalmuk lenne acégvezetéshez szükséges alapvető jártasságokról. És mi még csodálkozunk, miért megytönkre a kisvállalkozások 95%-a az első öt vagy tíz évben.Olyan sietősen akarnak pénzhez jutni, hogy végül se idejük, se pénzük nem marad —tettem hozzá. — Egyedül akarnak csinálni mindent, ahelyett hogy befektetnének atanulásukba.Vagy egy egyszerű, hosszú távra szóló tervet kövemének — ismételte meg gazdag apám.— A nyugati világban szinte bárki könnyedén milliomos lehet, ha egy hosszú távra szóló

tervet követ. De még egyszer mondom,

legtöbben nem hajlandók rááldozni az idejüket; azonnal akarnak meggazdagodni- — Olyasmiket szajkóznak, hogy „A befektetés kockázatos dolog", „A

pénzteremtéshez pénz kell" vagy hogy „Nincs időm rá, hogy megtanuljakbefektetni. Túl sokat dolgozom, és ki kell fizetnem a számláimat." — folytattam, mert már kezdtem megérteni gazdag apám gondolatmenetét.Bólintott.

Ezek a nagyon közhelyszerű gondolatok vagy kifogások az okai, hogyolyan kevés ember jut el a nagy gazdagsághoz egy olyan világban, amely telis-teli van pénzzel. Ezek agondolatok és szavak állnak annak hátterében, hogy a népesség 90%-a a pénzhiány gondjával küzd,nem a pénzfeleslegével. A pénzről és a befektetésről alkotott elképzeléseik okozzák anyagi

problémáikat. Mindössze annyit kellene tenniük, hogy megváltoztatják néhány gondolatukat, néhányszavukat, és pénzügyi világuk egyszeriben, mintegy varázsütésre, átalakulna. A legtöbbjüket azonbantúlságosan leköti a munkájuk, és nem érnek rá. Sokan mondják; „Én nem akarok megtanulnibefektetni. Ez a téma engem nem érdekel." Nem veszik észre, hogy ezzel a mondással a pénzrabszolgáivá teszik magukat, dolgoznak érte, a pénz szabja meg életük korlátait; szerényen élnek ésaz adott kereteiken belül, ahelyett hogy ráfordítanának némi időt, követnének egy tervet, és a pénztdolgoztatnák a maguk hasznára. — Tehát az idő fontosabb, mint a pénz — foglaltam össze.

Én így látom — mondta gazdag apám. — Ezért, ha a gazdagok befektetési szintjére akarszeljutni, sokkal több időt kell befektetned, mint a másik két szinten. A legtöbben azért nemlépnek túl a biztonságos és a kényelmes szintnél, mert nem hajlandók rááldozni az idejüket. Ezegy személyes döntés, amelyet mindnyájunknak meg kell hoznia. Legalábbis kell lennie egytervünknek a biztonságra és/vagy a kényelemre. Semmi sem kockázatosabb, mint e két terv

nélkül törekedni a gazdagságra. Vannak, akiknek sikerül elérniük, de a legtöbb embernek nem.Aztán az életük későbbi részében tönkremennek, elköltik, amijük volt, és emlegetik a majdnem



sikeres üzletet vagy a hajdan volt pénzüket. Életük végén se idejük, se pénzük nem marad.Úgy gondolom, ideje több időt áldoznom rá, f őleg, mert én a gazdagok szintjén akarokbefektetni — mondtam, összerezzenve a gondolatra, hogy szegényen, összetörten, öregen egysör mellett fogok handabandázni a majdnem sikeres üzletről. Találkoztam már effélebefektetőkkel. Nem szép látvány az olyan ember, akinek se ideje, se pénze.


A befektetés a biztonsági szinten és a kényelmi szinten mechanikus, amint azt korábban leírtam.Ehhez úgymond „nem kell ész". Csak oda kell adnunk a pénzünket egy szakembernek — akiremélhetőleg valóban ért hozzá —, és követni a tervünket. Ha elég korán kezdjük, és szerencséscsillagzat alatt, végül arannyal teli erszényt vihetünk haza. A befektetés ilyen egyszerű lehet — ésannak is kell lennie — ezen a két alapszinten.

Egyvalamire azonban fel kell hívnom a figyelmet: Semmi sem kockázatmentes az életben. Van, amikisebb kockázattal jár — és ez a befektetésekre is igaz. Ezért, ha nem vagyunk biztosak a pénzügyi

világ sorsában és nem bízunk az emberekben vagy az iparban, akkor sokkal több kutatást kellvégeznünk. Fontos, hogy hűek maradjunk az érzelmeinkhez és az ösztöneinkhez, de ne hagyjuk, hogyteljesen átvegyék az irányítást életünk felett. Ha nem tudjuk feladni az idegeskedést, nagyobbóvatossággal fektessünk be ... de soha ne feledkezzünk meg az árról: minél biztonságosabb egybefektetés, annál több időbe telik, amíg pénzt hoz ... ha egyáltalán hoz pénzt. Tehát mindenért fizetnikell; ahogyan mondani szokás, „nincs ingyen vacsora". Mindennek ára van, és a befektetés világábanaz árat időben és pénzben mérik.

Ha a pénzügyi biztonságra és/vagy kényelemre irányuló tervünk elkészült és működik, akkor jobbantudunk spekulálni a barátunktól hallott aktuális tőzsdei tippeken. A pénzügyi spekuláció szórakoztatódolog, de felelősségtudatot igényel. Sok olyan úgynevezett befektető mozog a piacon, aki nem más,mint szenvedélyes szerencsejátékos.

Amikor olyan kérdéseket kapok, hogy „Ön mibe fekteti a pénzét?", azt kell válaszolnom, „Nem énválasztom ki a részvényeimet. Hivatásos pénzkezelők teszik meg helyettem."

Gyakran mondják az emberek: „Azt hittem, maga hivatásos befektető".Ilyenkor azt felelem:„Az vagyok, de nem úgy fektetek be, mint a legtöbb ember. Úgy fektetek be,

ahogyan gazdag apámtól tanultam."Én személy szerint aktívan a gazdagok szintjén fektetek be. Nagyon kevesen fektetnek be vagy

játsszák a befektetési játszmát ezen a szinten. A könyv hátralevő része erről a befektetési szintről szól,amelyet gazdag apámtól tanultam. A módszer nem való mindenkinek . . . f őképpen annak nem, akimég nem jutott el a biztonság és a kényelem szintjére.

A szellemi alapállásról szóló tesztkérdések a következők:

1. Hajlandó ön elkészíteni egy befektetési tervet, amely a biztonságra és/vagy a kényelemreirányul?

Igen

Nem

2. Hajlandó ön időt áldozni rá, hogy megtanuljon befektetni a gazdagok szintjén, gazdag apámszintjén?

Igen

Nem

Ha nem biztos a válaszban, és meg akarja tudni, milyen szintű elkötelezettség szükséges ahhoz,hogy megtanulja gazdag apám befektetéseit, a könyv hátralevő része segítséget nyújt önnek

ebben.





Az emberek három okból tartják kockázatosnak a befektetést:

1. Nem kaptak befektetői képzést. Aki elolvastad CASHFLOW-négyszöget, a Gazdag papa,

szegény papa folytatását, bizonyára emlékszik rá, hogy a legtöbb ember az iskolábanelsősorban a négyszög bal térfelének megfelelő képzést kapott, nem a jobb térfelénekmegfelelőt.

2. A második ok, hogy a legtöbb befektető csak részben vagy egyáltalán nem tartja kézben azirányítást. Gazdag apám a következő példát használta: „Autót vezetni kockázatos dolog. Deha úgy vezetünk autót, hogy elengedjük a kormányt, az aztán az igazán kockázatos. Alegtöbb ember keze nincs a kormánykeréken, amikor befektet." A könyv első szakasza arrólszól, hogy önkontrollra kell szert tennünk, mielőtt befek-

tetnénk. Ha nincs tervünk, ha nem vagyunk némileg fegyelmezettek és elszántak, a többi befektet őikontrollnak nincs sok értelme. A könyv hátralevő része gazdag apám tíz befektetői kontrolljávalfoglalkozik.

3. Harmadszor — az emberek azt mondják, a befektetés azért jár kockázattal, mert a legtöbbenkívülállóként fektetnek be, nem bennfentesként. Többnyire ösztönösen is tudjuk, hogy ha igazán jóüzletet akarunk, bennfentesnek kell lennünk. Sokan mondják: „Van egy barátom, aki ért azüzlethez". Nem számít, milyen üzletről van szó; lehet, hogy autóvásárlásról, esetleg egy színdarab



jegyeinek megvételéről vagy egy új ruha beszerzéséről. Mindannyian tudjuk, bennfentesnek lenniannyit tesz, mint ott lenni, ahol az üzletek köttetnek. A befektetés világában is így van ez. GordonGekko, a Michael Douglas alakította int-rikus így fogalmazta ezt meg a Tőzsdecápák címűfilmben: „Ha nem vagy bennfentes, kívül rekedsz."

A bennfentesség és a kívülállóság kapcsolatáról később lesz szó. Egyelőre csak annyit: a négyszög baltérfelén lévő emberek általában kívülállók. Ezzel szemben a C-k és a B-k képesek mindbennfentesként, mind pedig kívülállóként befektetni.

Egy fontos megjegyzés

E könyvben a későbbiek során számos pénzügyi szent tehenet „lemészárolunk". Az egyik ilyen abennfentes befektetés. A valóságban létezik törvényes bennfentes befektetés, és törvénytelenbennfentes befektetés. Fontos, hogy a kettőt megkülönböztessük. A törvénytelen bennfentes befektetésszenzációszámba megy. A valóságban azonban több a törvényes bennfentes befektetés, és én ezekr őlejtek szót.

A taxisof őrtől kapott aktuális befektetési tipp sok tekintetben bennfentes tipp. A bennfentesbefektetéssel kapcsolatban felmerülő kérdés azonban így szól: „Mennyire bennfentes a bennfentes?"

Gazdag apám terve

Amikor gazdag apám felsorolta a három pénzügyi alapértéket:147. biztonság,148. kényelem,149. gazdagság,

azt mondta: „Nagyon is értelmes dolog kívülállóként befektetni, ha az ember a biztonság és akényelem befektetési szintjén mozog. Ezért bízzuk ilyenkor a pénzt szakemberre, azt remélve, hogy őbennfentesebb, mint mi. Ha ellenben gazdagok akarunk lenni, közelebb kell lennünk a tűzhöz, mint a

szak- ' embernek, akire a legtöbben rábízzák a pénzüket."Ez volt gazdag apám meggazdagodás! tervének a lényege. Ő így is tett, ' ezért lett gazdag. Ahhoz,

hogy tervét követni tudjam, a négyszög jobb térfelének ismeretei és tapasztalatai kellettek, nem abaléi. Ezek megszerzésére pedig sokkal több időt kellett áldoznom, mint az átlagos befektetőnek... éserről fog szólni a könyv hátralevő része. Ez a könyv azt világítja meg, hogyan válhatunk kívülállóbólbennfentessé.

Mielőtt döntünk

Tisztában vagyok vele, hogy sokan nem akarnak olyan sok időt áldozni a befektetés témakörére,hogy kívülállóból bennfentessé lépjenek elő. Mielőtt a kedves olvasóm meghozza a döntést, és mielőttrészletesebben kifejtem gazdag apám tervét, úgy gondolom, hasznos, ha egyszerűsített áttekintéstnyújtok a befektetésről mint olyanról. A következő néhány fejezet elolvasása után már remélhetőlegtanul néhány módszert a befektetési kockázat csökkentésére, hogy sikeresebb befektetővé váljék mégakkor is, ha nem akar bennfentes befektető lenni. Amint korábban említettem, a befektetés nagyonszemélyes dolog, és ezt messzemenően tiszteletben tartom. Tudom, hogy sokan nem akarnak annyiidőt áldozni a befektetés megtanulására, mint gazdag apám és én tettük.

Mielőtt belevágnék gazdag apám tantervébe, amellyel a gazdagok szintjéhez méltó befektetőtnevelt belőlem, a következő néhány fejezetben rövid áttekintést szeretnék nyújtani olvasóimnakgazdag apám befektetési tervéről.


A befektetés sok tekintetben hasonlítható a professzionális sporthoz. Vegyük példának aprofesszionális futballt. A Szuperkupát az egész világ nézi. A pályán szaladgálnak a játékosok,



fenn a lelátókon ülnek a szurkolók, ezen kívül ott vannak még az őket lelkesítő fizetettkórusvezetők, az árusok, a sportkommentátorok és a tévénézők, akik otthonukban szurkolnakkedvenc csapatuknak.

Manapság a befektetés világa sok befektető számára profi futballmeccshez hasonlatos.

Ugyanazok a szereplők vannak a színen. Ott vannak a tévékommentátorok, akik magyarázzáka pályán lévő nagy értékű biztos részvények csatáját. Ott vannak a lelkes szurkolók, akik

jegyek helyett részvényeket vásárolnak, de ugyanúgy biztatják kedvenc csapatukat. Nemmaradnak el a kórusvezetők sem, akik megmondják, miért megy fel a részvények ára; ha pediglefelé megy, tartják bennünk a lelket, új reményt adva, hogy nemsokára majd ismét emelkedikaz árfolyam. Jut szerep a bukmékereknek is — ők a brókerek, akik telefonon adnaktájékoztatást a részvényekről, és jegyzik a fogadásainkat. Nem a sportrovatot olvassuk azújságban, hanem a pénzügyi rovatot. Még a jegyüzérek megfelelő jét is megtaláljuk — csak apénzügyi világban nem méregdrága jegyeket árulnak a későn jövőknek, hanem méregdrágapénzügyi tippeket olyanoknak, akik közelebb akarnak kerülni a tűzhöz. Jelen vannak a hot dogárusok, akik savlekötő tablettákat is kínálnak, továbbá a takarítók, akik eltakarítják a szemetet

a napi kereskedés végén. És persze otthon is ülnek nézők.Amit a legtöbb ember nem lát sem a sport, sem a befektetés világában, az az, ami a színfalak

mögött zajlik. Ez pedig mindkét játékban az üzlet. Persze időnként láthatjuk a futballcsapattulajdonosát — ahogyan láthatjuk a vállalat igazgatóját vagy elnökét is —, de a névlegesvezető nem maga a cég. Gazdag apám szerint: „Az igazi játékot az üzlet mögött álló cég

játssza. Az üzlet mögötti cég keresi a pénzt, függetlenül attól, hogy ki nyeri a meccset, vagyhogy merrefelé mozog a piac — emelkedik vagy esik. A cég eladja a jegyeket a játékhoz; nemveszi." Erről szól a befektetési játszma, amit gazdag apám tanított, és erről szól e könyvhátralevő része is. A befektetési játszmából kerülnek ki a világ leggazdagabb emberei.

A szellemi alapállásról szóló tesztkérdések a következó'k:

1. Hajlandó ön saját kezébe venni életének irányítását?

Igen

Nem

2. Az eddigi ismeretei alapján hajlandó ön időt áldozni az ahhoz szükséges tudás és tapasztalatmegszerzésére, hogy sikeres befektetővé és bennfentessé váljék?

Igen

Nem


Az asztal melyik oldalán akarülni?


Szegény apám mindig azt mondta: „Dolgozz szorgalmasan, és takarékoskodj!"



Gazdag apám szerint: „A szorgalmas munka és a takarékoskodás fontos, ha biztonságra éskényelemre vágyunk. Ha azonban gazdagok akarunk lenni, a kemény munka és a takarékosságvalószínűleg nem juttatnak célba. Ráadásul többnyire a szorgosan dolgozó és takarékoskodóemberek állítják, hogy »befektetni kockázatos dolog«."

Gazdag apámnak jó oka volt rá, hogy Mike-nak és nekem eszembe vésse, ő nem keménymunka és takarékoskodás árán gazdagodott meg. Tudta, hogy a szorgalmas munka és atakarékoskodás jó a tömegek számára, de nem jó olyasvalakinek, aki meg akar gazdagodni.

Három okot sorolt fel, amiért más tervet javasolt a meggazdagodáshoz Ezek a következők:

1. „A keményen dolgozó és takarékos emberek nehezen gazdagszanak meg, mert több adótfizetnek, mint amennyi tisztességesen elvárható lenne tőlük. Őket megadóztatja az állam, hapénzt keresnek, ha megtakarítanak, és ha meghalnak. Aki gazdag akar lenni, annakcsavarosabb észjárással kell rendelkeznie pénzügyi téren, mint hogy csak szorgalmasandolgozzék és takarékoskodjék."

Gazdag apám elmagyarázta továbbá, hogy „ha 1000 dollárt betétszámlára rakunk, abból azállam már levonta az őt megillető adót. így esetleg 1300 dollárba vagy annál is többe kerül,hogy 1000 dollárt megtakarítsunk. Az-

után az az 1000 azonnal inflálódik, vagyis minden évben kevesebbet ér. A csekély kamat, amelyet abank fizet, szintén inflálódik, ráadásul még meg is adóztatják. Tehát mondjuk, hogy a bank 5%kamatot fizet, az infláció 4%, az adó pedig a kamat 30%-a. Így végül is veszteséggel zárjuk azegészet. Ezért mondta gazdag apám, hogy kemény munkával és takarékoskodással nehézmeggazdagodni.

150. A másik ok, hogy „azok az emberek, akik keményen dolgoznak és takarékoskodnak,általában úgy gondolják, hogy a befektetés kockázatos. Akik pedig kockázatosnak tartják adolgokat, gyakran megfutamodnak az elől, hogy újat tanuljanak."

151. A harmadik ok, hogy „azok az emberek, akik a kemény munkában, a takarékoskodásban és abefektetés kockázatos voltában hisznek, ritkán látják meg az érem másik oldalát."

Ez a fejezet taglal néhány okot, amiért és ahogyan a befektetés nem feltétlenül kockázatos.Gazdag apám szinte mindenki számára érthetővé tudta tenni még a legbonyolultabb témákat is,

vagy legalább a lényegüket. A Gazdag papa, szegény papában közreadtam az eredménykimutatás és amérlegkimutatás ábráit, amelyeken gazdag apám tanította nekem a könyvvitel és a pénzügyiműveltség alapjait. A CASHFLOW-négyszögben bemutattam azt az ábráját, amelynek segítségévelelmagyarázta a négy negyedhez tartozó emberek közötti érzelmi és képzettségbeli különbségeket.Ahhoz, hogy megértsem a befektetést, először teljesen meg kellett értenem az említett két könyvbenszereplő tanításokat.

12 és 15 éves korom között gazdag apám időnként odaültetett maga mellé, amikor állásinterjúkatkészített. Mindig délután fél ötkor foglalkozott a jelentkezőkkel, és én egy nagy, barna faszéken ültemmellette. Az asztal túloldalán egy ugyanolyan szék állt az interjúalany számára. A titkárnő egyenkéntengedte be az állásra jelentkezőket a nagy szobába, és mindegyiküknek megmondta, hogy az asztalnál

lévő

üres székre kell ülniük.Láttam felnőtteket, akik 1 dolláros órabért fizető munkákra jelentkeztek minimális szociális juttatással. Én még kiskamasz voltam, de annyit már tudtam, hogy napi 8 dollárból igencsak nehézeltartani egy családot, meggazdagodni meg aztán végképp nem lehet. Olyanokkal is találkoztam, akikegyetemi diplomával rendelkeztek, sokan még Ph.D. fokozattal is, és havi 500 dollárt fizető igazgatóivagy műszaki munkakörbe jelentkeztek.

Egy idő után elkopott az újdonság varázsa, hogy ott ülhettem gazdag apám mellett az asztalnál. Ősosem mondott semmit, sem az interjúk előtt,

sem közben, sem utánuk. Amikor 15 éves lettem és meguntam, hogy ott üljek az asztal mögött,egyszer megkérdeztem:

— Miért akarod, hogy itt üljek, és nézzem, amint az emberek állásra je

lentkeznek? Ezzel nem tanulok semmit, és már unom. Azonkívül olyan szomorú látni ezeket a felnőtteket, akik annyira rá vannak szorulva az állásra és



a pénzre. Egyik-másik egészen kétségbeesett. Nem hagyhatják ott a jelenlegi munkahelyüket, amíg nincs másik. Némelyikükről el sem tudom képzelni, hogy három hónapig megélne fizetés nélkül. Vannak köztük, akik idősebbek nálad, és lerí róluk, hogy nincs pénzük. Mi történt velük? Miért kellnekem ezt végignéznem? Minden alkalommal bánt, hogy itt kell ülnöm veled. Nem az a baj, hogy munkát kérnek tőled, de a pénz miatti kétségbeesésa szemükben nagyon zavar.Gazdag apám néhány pillanatig némán ült, összeszedte a gondolatait.

— Vártam, hogy feltedd ezt a kérdést — szólalt meg aztán. — Engem isbánt a dolog, éppen ezért akartam, hogy lásd, mielőtt sokkal idősebb leszel.Elővette sárga jegyzettömbjét, és felrajzolta a CASHFLOW négyszöget.

— Te most kezded a gimnáziumot. Nemsokára fontos döntést kell hoznod, hogy mit fogsz csinálni, ha felnősz, vagy már meg is hoztad. Tudom,apád arra bíztat, menj egyetemre, hogy jól fizető álláshoz juthass. Ha megfogadod a tanácsát, ebbe az irányba haladsz — mondta, majd a négyszög Aés E negyede felé mutató nyilat rajzolt.

— Ha rám hallgatsz, úgy tanulsz tovább, hogy a négyszögnek erre a térfelére kerülj.Ezzel a négyszög C és B negyede felé mutató nyilat rajzolt.

Ezt már számtalanszor bemutattad — mondtam halkan. — Miért ismétled meg?Mert ha apádra hallgatsz, nemsokára ott kuksolsz majd azon a magányosan álló faszéken, azasztal túloldalán. Ha rám hallgatsz, itt fogsz ülni, az én oldalamon. Erről döntesz tudatosanvagy tudattalanul, amikor középiskolába mész. Azért ültettelek ide magam mellé, hogy meglásda nézőpontbeli különbséget. Nem azt akarom mondani, hogy az asztal egyik oldala jobb, mint a

másik. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Csak azt szeretném, hogy most válaszd ki,melyik oldalra akarsz ülni, mert amit mostantól kezdve tanulsz, az fogja meghatározni, melyikoldalon kötsz ki végül, az A, az E, a C vagy a B negyedben.

Gyengéd figyelmeztetés 10 évvel később

1973-ban gazdag apám emlékezetembe idézte azt a beszélgetést, amelyet 15 éves korombanfolytattunk: —Emlékszel? Megkérdeztem, melyik oldalára akarsz ülni az asztalnak?Bólintottam, és azt feleltem:

—Ki gondolta volna akkor, hogy apám, aki a munkahely biztonságát és

az életre szóló alkalmazotti létet ajánlotta, 50 évesen a másik oldalon köt ki?40 éves korában minden remekül ment, aztán 10 év múlva egyszeriben végelett.

Apád nagyon bátor ember. Sajnos nem számított rá, hogy ez fog vele történni, és ezértmost egyszerre támadtak szakmai és anyagi gondjai. Még rosszabbul is járhat, ha nemváltoztat mielőbb. Ha továbbra is ragaszkodik! a régi meggyőződéséhez a munkahelyrőlés a munkahelyi biztonságról, attól tartok, el fogja pazarolni élete utolsó tíz évét. Ebben apillanatban rajta nem tudok segíteni, de a te utadat egyengethetem — mondta gazdagapám.Tehát azt mondod, válasszam ki, melyik oldalára akarok ülni az asztálnak? — tértemvissza az eredeti kérdéshez. — Úgy érted, válasszak, hogy pilóta leszek a légitársaságnálvagy a saját utamat járom?Nem feltétlenül — mondta gazdag apám. — Csak rá akarok valamire világítani.



— Mire?Gazdag apám ismét felrajzolta a CASHFLOW-négyszöget:

Azután így szólt:Sok fiatal csak a négyszög egyik felére összpontosít. A legtöbb embertől megkérdezikgyerekkorában: „Mi leszel, ha nagy leszel?" Ha megfigyeled, majd' mindegyik olyasmiketfelel, hogy „tűzoltó", „balerina", „orvos" vagy „tanár".Vagyis a legtöbb gyerek a négyszög A és E negyedét választja — tettem hozzá.Igen — helyeselt gazdag apám. — A B negyed, a befektetői negyed csak mellékesen juteszükbe, ha egyáltalán eszükbe jut. Sok családban a B negyed mindössze annyi szerepetkap, hogy a szülők figyelmeztetik gyermeküket: „Ügyelj rá, hogy olyan állást válassz,ahol kiválóak a juttatások, és szilárd a nyugdíjterv." Vagyis a cégre hárítják a hosszútávú befektetések felelősségét. Mostanában ez gyorsan változik.

— Miért mondod ezt? — kérdeztem. — Miért mondod, hogy változik?

A globális gazdaság korszakába lépünk — mondta. — A vállalatoknak lejjebb kell nyomniuk a költségeiket, ha versenyben akarnak maradni avilágban. Az egyik legjelentősebb költségük pedig az alkalmazottak fizetéseés a nyugdíjaik fedezése. Jegyezd meg, az elkövetkező néhány évben az üzleti világ egyre afelé tolódik, hogy a nyugdíjba való befektetés terhét az alkalmazottnak kell viselnie.

Azt akarod mondani, az embereknek maguknak kell gondoskodniuka saját nyugdíjukról, és nem támaszkodhatnak többé a munkaadóikra meg az államra?

— Azt bizony. A legrosszabb helyzetbe a szegények fognak kerülni, aggódom is miattuk — mondta gazdag apám. Ezért emlékeztettelek rá, hogyolyan emberekkel ültél szemben az asztalnál, akiknek egyetlen anyagi támasza a munkahelyük volt. Mire annyi idős leszel, mint én, komoly gondot fog

jelenteni, hogy mi legyen azokkal az emberekkel, akik öreg korukra ott állnak majd pénzügyi támasz és orvosi ellátás nélkül. A te generációdra, a népességrobbanás nemzedékére hárul majd ennek a problémának a megoldása. 2010 körül nagyon súlyossá fog válni a helyzet. — Akkor tehát mit tegyek? — kérdeztem.

— Élj úgy, hogy a B negyed legyen a legfontosabb, nem a többi. Válaszdazt, hogy befektető leszel, ha felnősz. Válaszd, hogy a pénzed dolgozzék neked, így nem kell dolgoznod, ha nem akarsz, vagy nem tudsz. Ugye nemszeretnél úgy járni, mint apád 50 éves korában — hogy mindent elölről kell jen kezdened, és azon töprengj, melyik negyedben kereshetnéd a legtöbbpénzt? Ugye nem akarod, hogy akkor kelljen rájönnöd, hogy beszorultál azA negyedbe? — kérdezte gazdag apám. — Meg kell tanulnod, hogyan tudszaz összes negyedben tevékenykedni. Ha ülsz az asztal mindkét oldalán, láthatod az érem mindkét oldalát — tette hozzá összefoglalásképpen, utalva azérem két oldaláról szóló történetre.

A legfontosabb negyed

Gazdag apám elmagyarázta, hogy az egyik legfontosabb különbség a gazdagok és aszegények között abból következik, amit a szülők tanítanak a gyerekeiknek. Azt mondta:

— Mike-nak már több mint 200 000 dollárnyi saját befektetési portfoliója volt 15 éveskorában. Neked nem volt semmid. Csak arra koncentráltál, hogy iskolába járj, hogy azutánmegfelelő juttatásokat ígérő állást találj. Apád ezt tartotta fontosnak, és ezt tanította neked.

Gazdag apám emlékeztetett rá, hogy az ő fia, Mike, már gimnazista korában megtanulta,



miként legyen befektető. — Sosem próbáltam őt befolyásolni a pályaválasztásban — mondta. — Azt akartam, a

saját érdeklődése alapján döntsön, még akkor is, ha nem viszi tovább a vállalkozásomat. Deakármit is választ, legyen bár rendőr, politikus vagy költő, mindenképpen elsősorban befektetőlegyen. Sokkal gazdagabb lesz az ember, ha megtanul befektetni; mindegy, miből keresi apénzét azután.

Az évek során, amint egyre több jómódú családból származó embert ismertem meg, sokuktólhallottam ugyanezt. Sok gazdag barátom számolt be arról, hogy a családjuk befektetésiportfoliót nyitott nekik egészen fiatal korukban, azután segített nekik megtanulni, hogyanváljanak befektetővé még mielőtt eldöntötték volna, milyen szakmát választanak maguknak.


Az ipari korban a munkaerő-alkalmazás szabálya azt diktálta, hogy a cég egy életre alkalmazzadolgozóit, és gondoskodjék befektetési igényeikről arra az időre, miután leteszik a lantot. 1980-ban férfiak a nyugdíjba vonulás után átlagosan mindössze egy évig éltek, a nők kettőig. Tehát adolgozónak csupán az A negyedre kellett összpontosítania figyelmét, a B negyed gondjait amunkaadó levette a válláról. Ez nagyon megnyugtató volt, különösen a szüleim nemzedékeszámára, mivel ők átélték a második világháború borzalmait és a nagy gazdasági válságot.Ezek az események óriási hatást gyakoroltak szellemi alapállásukra és pénzügyiszemléletmódjukra. Sokuknak még ma is ugyanez a pénzügyi elképzelése, és ezt tanítják agyermekeiknek is. Sok ember továbbra is azt hiszi, hogy a háza eszköz, és a legfontosabbbefektetés. Ez az elképzelés az ipari kor gondolkodásmódját tükrözi. Az ipari korban azembereknek elég volt eny-nyit érteniük a pénzhez, hiszen a vállalat vagy a szakszervezet és azállam gondoskodtak a többiről

Ma már más szabályok érvényesek. Mostani korunkban, az információ korában alegtöbbünknek agyafúrtabban kell gondolkoznia a pénzről. Ismernünk kell a különbséget

eszköz és forrás között. Sokkal magasabb kort érünk meg, ezért nyugdíjas éveinkben nagyobbanyagi stabilitásra van szükségünk. Ha a házunk a legnagyobb befektetésünk, mindenbizonnyal anyagi gondjaink lesznek. Pénzügyi portfoliónknak jóval jelentősebb befektetésre vanszüksége, mint az otthonunk.

Szerencsére a B negyed nagyon jó arra, hogy először ott tanuljunk meg gondoskodni magunkról,mert onnan származik a szabadság.

A szellemi alapállás tesztkérdései tehát a következők:

1. Melyik negyedet helyezi ön előtérbe (melyik negyed a legfontosabb az ön számára)?

A E C B

2. Az asztal melyik oldalán akar helyet foglalni végül?Feltettem a második kérdést, és válasz nélkül hagytam a következő jelenség miatt: Megfigyelhetjük,hogy amikor egy jelentősebb vállalat több ezer dolgozója leépítését jelenti be, a cég részvényeinek áragyakran felmegy. Ez példázza az asztal két oldalát. Ha valaki átül a túloldalra, a nézőpontja ismegváltozik a világról. Ha pedig valaki más negyedbe vált át, még ha csak szellemileg és érzelmilegis, de megváltozik a hovatartozásérzése.

Én úgy hiszem, hogy ezt a változást a korszakváltás hozza magával, az ipari kor gondolkodásmódjaátalakult az információ korának megfelelő gondolkodásmóddá, ez pedig a vállalatoknak ésvezetőiknek a jövő legnagyobb kihívásait jelenti majd. Mondhatjuk, hogy a szabályok még csak mostkezdtek megváltozni.




A befektetés alapszabályai

Egyik nap elégedetlen voltam a pénzügyi előmenetelemmel. Már csak négy hónapom volt hátraa katonai szolgálatból, mielőtt belépek a polgári világba. Felhagytam minden próbálkozással,ami a légitársaságnál való alkalmazást illeti. Úgy határoztam, az üzleti világban próbálokszerencsét 1974 júniusától, és meglátom, mire jutok a C negyedben. Nem volt nehéz a döntés,hiszen gazdag apám hajlandó volt irányítgatni, de azért egyre nagyobb nyomásként nehezedettrám, hogy anyagilag sikeressé váljak. Úgy éreztem, nagyon lemaradtam, különösen Mike-hozviszonyítva.

Egyik találkozásunkkor elpanaszoltam gazdag apámnak gondolataimat éselégedetlenségemet:

— Két tervem készen van. Az egyik biztosítja alapvető anyagi biztonságomat, a másik, az agresszívabb befektetési terv, hozzásegít, hogy anyagilag kényelmesen éljek. De hiába hoznak ezek sikert, ha egyáltalán sikerthoznak, ettől még nem leszek gazdag, mint te és Miké.

Gazdag apám egy mosollyal nyugtázta a hallottakat. Magában nevetgélve így szólt: — A befektetés nem lóverseny. Senkivel sem állsz versenyben. Akik ver

senyeznek, azok általában nagy pénzügyi hullámhegyekre és hullámvölgyekre számíthatnak életük során. Nem az a lényeg, hogy te legyél az első.Mindössze arra kell koncentrálnod, hogy jobb befektető légy. Ha befektetői

gyakorlatod és ismereteid fejlesztésére összpontosítasz, hatalmas vagyonratehetsz szert. Ha csak azzal foglalkozol, hogy gyorsan meggazdagodj, vagyhogy több pénzed legyen, mint Mike-nak, akkor valószínűleg nagy vesztesleszel. Egy kicsit lehet viszonyítani és vetélkedni, de ennek a folyamatnakaz igazi célja számodra az, hogy egyre jobb és képzettebb befektetővé válj.Minden más bolondság, és kockázatos.Bólogattam, és máris valamivel jobban éreztem magam. Elhatároztam,

hogy nem a több pénzre és a nagyobb kockázatok vállalására összpontosítok, hanem inkább aszorgalmasabb tanulásra. Ez értelmesebb dolognak tűnt, kevésbé kockázatosnak, és persze kevesebbpénzbe került. . . márpedig pénz dolgában igencsak rosszul álltam.

Gazdag apám ezek után elmagyarázta, miért indította útnak Mike-ot a B negyedben, és nem a C

vagy az A negyedben: — Mivel a gazdagok célja, hogy a pénzt dolgoztassák maguknak, és ne nekik kelljen dolgozniuk,miért ne kezdenénk ott, ahová el akarunk jutni.



Elmondta, miért akarta, hogy Miké és én golfozzunk, amikor 10 évesek voltunk: —A golf olyan játék, amelyet egész életetekben játszhattok. Futballozni csak pár évig lehet, Akkor

miért ne kezdenétek azzal a átékkal, amit életetek végéig játszhattok?Természetesen nem hallgattam rá. Miké kitartott a golf mellett, én meg áttértem a baseballra, a

futballra és a rögbire. Egyikben sem voltam kimagaslóan jó, de mindegyiket szerettem, és örülök neki,hogy játszottam őket.

Miké tizenöt évvel azután, hogy elkezdett golfozni és befektetni, nagyszerű golfjátékos lett jelentősbefektetési portfolióval rendelkezett, és több év befektetési tapasztalatra tett szert, mint én. Én csak 25évesen kezdtem elsajátítani mindkét játék alapszabályait — a golféit és a befektetéséit.

Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert akármilyen fiatalok vagy öregek vagyunk, mindigfontos, hogy megtanuljuk az alapszabályokat, különösen egy játék esetében. A legtöbben órákatvesznek, mielőtt elkezdenének golfozni, de sosem tanulják meg a befektetés alapszabályait, mielőttnekilátnának, hogy befektessék nehezen szerzett pénzüket.

A befektetés alapszabályai

— Most, hogy két — a biztonságról és a kényelemről szóló — terved elkészült, elmagyarázom a befektetés alapszabályait — mondta gazdag apám.

Elmondta, hogy a legtöbben az előző két terv nélkül kezdenek neki a befektetésnek, és szerinte ezkockázatos dolog. Azt mondta:

— Miután az első két terved biztos lábakon áll, elkezdhetsz kísérletezni,és a különféle befektetési eszközök felhasználásával többet megtudni az egzotikusabb technikákról. Ezért vártam ki, amíg az első két automatikus vagymechanikus befektetési tervvel elkészülsz, és addig nem folytattam az okí tásodat.

1. sz. alapszabály

— A befektetés egyes számú alapszabálya, hogy mindig tudnunk kell, milyen jövedelemértdolgozunk — kezdte gazdag apám.

Évek hosszú során át mindig mondogatta Mike-nak és nekem, hogy három különböző jövedelemfajta létezik:

152. Keresett jövedelem: Általában állásban vagy valamilyen munkával szerzett jövedelem. A legáltalánosabb formája a fizetés. Ez egyben a legerősebben megadóztatott jövedelem is, ezért ebből a legnehezebb vagyont szerezni. Ha azt mondjuk a gyermekünknek,„Szerezz jó állást", azt tanácsoljuk neki, hogy keresett jövedelemért dolgozzon.

153. Portfolió-jövedelem: Ez a jövedelem általában értékpapír eszközökből származik —részvényekből, kötvényekből, befektetési alapokból stb. A portfolió jövedelem alegnépszerűbb formája a befektetési jövedelemnek egyszerűen azért, mert az értékpapírokból

származó jövedelmet sokkal könnyebb kezelni és megtartani, mint másféléket.154. Passzív jövedelem: Ez a jövedelem általában ingatlanból származik, de származhat

szabadalmi díjakból vagy licencszerződésekből is. A passzív jövedelmet 80%-ban azingatlanok biztosítják. Az ingatlanokra sokféle adókedvezményt lehet igénybe venni.

Két apámnak többek között abban tért el mindvégig a véleménye, hogy mit mondjon egyszülő a gyerekének. Szegény apám mindig ezt mondta: „Dolgozz keményen az iskolában, hogy

jó osztályzataid legyenek. Ha jó jegyeid vannak, jó állást kapsz majd. Akkor aztán rendes,szorgalmas ember válik belőled." Gimnazista korunkban gazdag apám csak kuncogott ezen azelgondoláson. Ő azt mondta Mike-nak és nekem: „A te apád rendes, szorgalmas ember, desosem gazdagszik meg, ha így gondolkodik. Ha rám hallgattok, fiúk, portfolió jövedelemért éspasszív jövedelemért dolgoztok, csak így gazdagodhattok meg."

Akkoriban még nem egészen értettem sem egyik, sem másik véleményt sem a két filozófiaközötti különbséget. 25 évesen már kezdtem kapiskálni Apám 52 éves korában elölről kezdett



mindent, csak a keresett jövedelemre támaszkodott, mert egész életében így tartotta helyesnek.Gazdag apám gazdag volt, és élvezte az életet egyszerűen azért, mert mindhárom

jövedelemfajtából volt neki bőven. Már tudtam, melyik típusú jövedelemért akarok dolgozni, ésnem a keresett jövedelemre esett a választásom.

2. sz. alapszabály

— A befektetés 2. sz. alapszabálya, hogy a keresett jövedelmet a lehető leghatékonyabban kellátalakítani portfolió-jövedelemmé vagy passzív jövedelemmé — tanította gazdag apám. Sárga jegyzettömbjébe egy ábrát rajzolt:

KERESETT

jövedelemPASSZÍV

PORTFOLIÓ

Dióhéjban ez az, amit minden befektetőnek tennie kell — foglalta ösz-sze egy mosolykíséretében. — Ez a legalapvetőbb dolog.De hogyan kell csinálni? — kérdeztem. — Hogyan jutok pénzhez, ha még nincs? Mi történik,ha elveszítem a pénzt? — faggattam tovább.Hogyan, hogyan, hogyan? — méltatlankodott gazdag apám. — Olyan vagy, mint egy indiántörzsf őnök valamelyik régi filmben.

— De ezek igazi kérdések — nyögdécseltem. — Tudom, hogy igazi kérdések, de egyelőre csak az alapokat akarommegértetni veled. Később majd belemegyek a részletekbe. Rendben? És negondolkozz negatívan! Nézd, a befektetés mindig kockázattal jár, mint ahogyan az élet is. Aki túlságosan negatívan áll a dolgokhoz és kerüli a kockázatot, megtorpan a legnagyobb lehetőségek előtt a negatív gondolatai és akockázattól való félelme miatt. Világos?Bólintottam. — Világos. Kezdjük az alapokkal.

3. sz. alapszabály

— A 3. sz. befektetési alapszabály, hogy keresett jövedelmünket biztosítjuk, méghozzá úgy, hogyveszünk valamilyen biztosítékot, értékpapírt

vagy ingatlant, amely reményeink szerint passzív jövedelemmé vagy portfolió-jövedelemméalakítja keresett jövedelmünket — mondta gazdag apám, miközben rábólintott utolsómegjegyzésemre.

Biztosítékkal biztosítunk? — kérdeztem — Ez nem világos. Mi történt, az eszközökkel ésa forrásokkal?Jó kérdés — mondta gazdag apám. — Most bővítem a szókincsedet. Ideje, hogytúljussunk az eszközök és források egyszerű megértésén, ameddig egyébként a legtöbbensoha nem jutnak el. De itt most arra akarok kilyukadni, hogy nem minden biztosíték

eszköz, ahogyan azt sokan hiszik.Úgy érted, egy részvény vagy ingatlan biztosíték, de nem eszköz? — kérdeztem.



Úgy bizony. Sajnos azonban sok átlagos befektető nem tud különbséget tenni biztosíték éseszköz között. Még a szakemberek között is van sok olyan, aki nem érti a különbséget.Sokan minden biztosítékot eszköznek neveznek.

— No és mi a különbség? — kérdeztem.A biztosíték olyasmi, amitől azt reméljük, hogy biztonságban tartja a pénzünket. Ezeket abiztosítékokat az állam általában szigorúan szabályozza. Ezért nevezik a világbefektetéseit ellenőrző szervezetet Securities and Exchange Commission-nak (SEC),vagyis Érékpapír- és Tőzsdefelügyeletnek* Feltűnhet, hogy nem Eszköz- ésTőzsdefelügyelet a neve.Tehát az állam tudja, hogy az értékpapírok nem feltétlenül eszközök — állapítottam meg.

Gazdag apám bólintott, és folytatta: — Nem is Értékpapír- és Garanciafelügyelet a szervezet neve. A kor

mány tudja: a legtöbb, amit tehet, hogy szigorúan szabályozza a befektetéseket, és igyekszik rendet tartani a szabályok érvényesítésével. Nem garantálja, hogy mindenki pénzhez jut, aki értékpapírt vásárol. Ezért nem nevezhetjük az értékpapírokat eszközöknek. Ha emlékszel az eredeti meghatározásra, eszköz az, ami pénzt juttat a zsebünkbe, vagyis a bevételrovatba kerül;

forrás az, ami pénzt vesz ki a zsebünkből, így a kiadásrovatba kerül. Csakalapvető pénzügyi műveltség kérdése az egész.Bólintottam.

— Tehát a befektetőnek tudnia kel, mely értékpapírok eszközök, és melyek források — állapítottam meg, mert kezdtem megérteni, miről is beszélgazdag apám.

A security szó angolul biztosítékot jelent, többes száma viszont értékpapírt. Itt gyű jtőfogalomként értékpapírtvagy ingatlant, illetve a tulajdonunkban lévő céget fed — a ford.

— Úgy van — mondta ő, miközben ismét sárga jegyzettömbjéért nyúlt. Az alábbi ábrát

rajzolta fel:

BIZTONSÁG

Eszközök Források

A legtöbb befektető fejében ott kezdődik a zavar, amikor valakitől azt hallják, hogy azértékpapírok eszközök. Az átlagos befektetők aggódnak a befektetéseik miatt, merttudják, hogy ha vesznek egy értékpapírt vagy ingatlant, az még nem jelenti, hogy pénzt is

keresnek vele. Az értékpapírok vagy ingatlanok vásárlásával az a baj, hogy rajtuk is lehetveszíteni — mondta gazdag apám.Ha tehát az értékpapír vagy ingatlan pénzt hoz, amint azt az ábra mutatja, akkor a mérlegbevételrovatában jelenik meg, és eszköz. Ha azonban a befektető veszít rajta, úgy amérleg kiadásrovatában szerepel, és akkor az az értékpapír vagy ingatlan forrásnakminősül. Az az igazság, hogy ugyanaz az ingatlan vagy értékpapír eszközből forrássáválhat. Decemberben például megvettem az ABC cég 100 részvényét, darabját 20dollárért. Januárban eladtam közülük tízet, darabonként 30 dollárért. Ez a tíz darabrészvény eszköz volt, mert bevételt biztosított a számomra. Márciusban azután eladtamtovábbi tíz részvényt, de már csak 10 dollárért darabját, így ugyanez a részvény forrássávált számomra, mert veszteséget hozott (kiadást).

Gazdag apám megköszörülte a torkát, mielőtt megszólalt:

Tehát én úgy tekintem, hogy vannak értékpapíroknak, illetve ingatlanoknak nevezettdolgok, amelyekbe befektetek. Tőlem mint befektetőtől függ, hogy melyik eszköz, és



melyik forrás.És itt jön be a kockázat — mondtam. — Az eszközök és források közti különbséget nemismerő befektető teszi a befektetést kockázatossá.

4. sz. alapszabály

Ezért tartom én a 4. sz. befektetői alapszabálynak, hogy valójában a befektető maga azeszköz vagy a forrás —jelentette ki gazdag apám.Micsoda? — kérdeztem. — A befektető az eszköz vagy a forrás, nem a befektetés vagyaz értékpapír, illetve az ingatlan?

Gazdag apám bólintott.Gyakran hallani, hogy „a befektetés kockázatos dolog". A befektető a kockázatos.Végeredményben maga a befektető az eszköz vagy a forrás. Sok úgynevezett befektetőtláttam már, aki pénzt vesztett, amikor mindenki más nyert. Sok úgynevezettüzletembernek adtam már el cégeket, akik perceken belül csődbe vitték azokat. Olyanokatis láttam, akik nagyon jó ingatlanokat vásároltak, sok pénzt hozókat, mégis néhány évmúlva azok az ingatlanok csak vitték a pénzt, és teljesen lepusztultak. Es még aztmondják, a befektetés kockázatos. A befektetők kockázatosak, nem a befektetés.Egyébként a jó befektető szeret a kockázatos befektetők nyomában járni, mert ott talál ráaz igazán jó befektetési üzletekre.Ezért szeretsz olyan befektetőkkel beszélni, akik egyfolytában a befektetési veszteségeiketpanaszolják — mondtam. — Arra vagy kíváncsi, mit csináltak rosszul, és üzletet keresel.Így van — mondta gazdag apám. — Mindig a Titanic kapitányát keresem.

—És ezért nem szeretsz olyan történeteket hallani, hogy valaki sok pénzt keresett a t őzsdénvagy az ingatlanpiacon. Gyűlölöd, amikor valaki azzal szórakoztat, hogy megvett egyrészvényt 5 dollárért, aminek később felment az ára 25-re.

Alaposan megfigyeltél — mondta gazdag apám. — Gyors pénzről és hirtelengazdagságról szóló történetekre adni badarság. Az efféle történetek csak a veszteseknek

valók. Ha egy részvény közismert és sok pénzt hozott, gyakran már vége a bulinak, vagynemsokára véget ér. Szívesebben hallok megpróbáltatásokról és nyomorról, mert ezekrejtik az igazán jó üzleteket. Mivel én a négyszög C és B negyedében tevékenykedem,olyan értékpapírokat, ingatlanokat és cégeket keresek, amelyek források, és eszközökkéteszem őket, vagy megvárom, amíg valaki más teszi őket eszközökké.Így tehát te ellenbefektető vagy —jegyeztem meg, — ellenbefektető, mert az árralszemben úszol a piacon.Ezt csak a laikusok látják így. A legtöbben úgy gondolják, az ellenbefektet ő antiszociális,és nem szeret a tömegekkel együtt haladni. Ez azonban nem igaz. Minthogy a négyszög Cés B negyedében tevékenykedem, én in-

kább szerelőnek mondanám magam. Keresem a hibás dolgokat, és megnézem, meg lehet-e javítani őket. Ha meg lehet javítani, akkor is csak úgy tehetők jó befektetéssé, ha másbefektetők is úgy akarják. Ha nem lehet megjavítani, vagy megjavított állapotukban semkellenek senkinek, akkor én sem törődöm velük. Tehát a jó befektetőnek azt is kell szeretnie,amit a tömegek, ezért nem nevezném magamat egyértelműen ellenbefektetőnek. Nem veszekmeg valamit csak azért, mert másoknak nem kell. — Van 5. sz. befektetői szabály is? —érdeklődtem.

5. sz. alapszabály

— Van — mondta gazdag apám.—Az 5. sz. befektető alapszabály, hogy

az igazi befektető mindig minden eshetőségre felkészül. A rossz befektetőmegpróbálja megjósolni, mi fog történni, és mikor.



— Ez mit jelent? — kérdeztem. —Hallottál már olyat, hogy valaki azt mondta: „20 évvel ezelőtt ezt a

telket megvehettem volna hektáronként 100 dollárért. Nézd meg most! Valaki felépített mellé egy bevásárlóközpontot, és azóta hektárja 100 000 dollárt ér." — Persze, sok ilyen történetet hallottam.

—Mind hallottunk ilyeneket — mondta gazdag apám. — Ezek olyanemberekről szólnak, akik nem készültek fel minden eshetőségre. A legtöbbolyan befektetés, amelyen meg lehet gazdagodni, csak rövid ideig megvehető — néhány pillanatig a kereskedés világában vagy néhány évig, ha ingatlanról van szó. De függetlenül attól, hogy meddig él a lehetőség, ha nemkészültünk fel rá ismeretekkel és tapasztalattal vagy többletkészpénzzel, elillan, amennyiben tényleg jó. — Hogyan kell rá felkészülni?

—Arra kell figyelni és észben tartani, hogy mi az, amit mások keresnek.Ha részvényt akarsz venni, iratkozz be tanfolyamra, amelyen azt oktatják,hogyan kell észrevenni a részvényekben a jó üzletet. Ugyanez igaz az ingat

lanra is. Első lépésként az agyadat kell edzeni, hogy tudd, mit kell keresned,és felkészült légy abban a pillanatban, amikor eléd kerül a befektetés. Olyanez egy kicsit, mint a futball. Játszoljátszol, aztán egyszer csak ott a gólhelyzet, amellyel megnyerheted a meccset. Vagy felkészültél rá, vagy nem.Vagy berúgod, vagy nem. De még ha el is véted a kaput a fociban vagy abefektetésben, mindig van újabb lehetőséged, hogy gólt lő j, illetve hogymegkösd „életed nagy üzletét". Szerencsére mindennap egyre több a lehe-

tőség, de először ki kell választanod, milyen játékot játszol, és meg kell tanulnod a szabályait.Szóval ezért mosolyogsz, amikor valaki panaszkodik, hogy lemaradt egy nagy üzletről, vagy aztmondja, ebbe és ebbe az üzletbe mindenképpen be kell szállnod?Pontosan. Ez megint jelzi, túl sok ember abból indul ki, hogy a világban ínség uralkodik, nem

pedig bőség. Sírnak, hogy elmulasztottak egy üzletet, és túl sokáig ragaszkodnak egy-együzlethez, mert azt hiszik, az az egyetlen; esetleg úgy vásárolnak, mintha az lenne az egyedüliesélyük. Ha jók vagyunk a négyszög C és B negyedében, akkor több időnk van, és több üzletetmegvizsgálhatunk, ráadásul több az önbizalmunk is, mert tudjuk, vehetünk olyasmit is, amit alegtöbb ember visszautasítana, hiszen „aranyat" tudunk csinálni belőle. Ezt értem azon, hogyidőt kell fektetnünk a felkészülésbe. Ha felkészültek vagyunk, életünk minden napján tálcánkínálkozik egy-egy nagy lehetőség.Így találtál rá arra a nagy, üres telekre, séta közben, az utcán — f űztem hozzá, mert eszembe jutott, hogyan bukkant rá gazdag apám egyik legjobb ingatlanjára. — Megláttad az „eladó"táblát a földön. Leesett és összetaposták, így senki sem tudta, hogy az az ingatlan eladó.Felhívtad a tulajdonost, és alacsony, de méltányos árat ajánlottál a telekért, ő meg elfogadta.Azért fogadta el, mert több mint két éve senki más nem tett neki ajánlatot. Erre gondolsz, ugye?Igen, erre, és az az üres telek volt az egyik legjobb befektetésem. Ezt értem azon, hogyfelkészültnek kell lennünk. Tudtam, mennyit ér a telek, és azt is tudtam, mi lesz ott akörnyéken néhány hónapon belül, így aztán a kockázat nagyon kicsi volt, és az ár nagyonalacsony. Szívesen találnék ma ugyanazon a környéken tíz másik telket.

— És mit értesz azon, hogy „Ne jósoljunk?" — kérdeztem. — Nos, kérdezték már tőled, hogy „Mi lesz, ha összeomlik a piac? Akkor mi lesz a

befektetésemmel? Ezért nem veszem meg. Várok, hogy mi fog történni." — Sokszor hallottam ilyesmit — feleltem.

Gyakran találkoztam olyanokkal, akik megtorpantak egy jó befektetési lehetőség előtt, mertlelkük mélyén lakozó félelmeik katasztrófát jósoltak. Az ilyen emberek negatív sugarakatbocsátanak ki, és sosem fektetnek be . . . illetve eladnak, amikor nem kellene, és vesznek,amikor nem kellene, mindezt pedig az optimista vagy pesszimista érzelmi állapotuk diktálja.És ezt kezelni tudnák, ha egy kicsit képzettebbek, tapasztaltabbak és felkészültebbek lennének

— mondtam. — Pontosan — helyeselt gazdag apám. — Egyébként a jó befektető



egyik ismérve, hogy képes hasznot húzni, akár felfele mozog a piac, akár lefele.Tulajdonképpen a legjobb befektetők több pénzt keresnek, amikor gyengül a piac, egyszerűenazért, mert a piac gyorsabban esik, mint amilyen gyorsan emelkedik. Ahogyan mondani szokás,a bika feljön a lépcsőn, a medve távozik az ablakon. Ha nem vagy védett mindkét irányból,

akkor túl kockázatos vagy mint befektető — nem a befektetés a kockázatos. — Ez azt jelenti, sok ember egyszerűen ex katedra kijelenti magáról,hogy ő gazdag befektető.Gazdag apám bólintott.

Sokaktól hallottam már, hogy „Nem veszek ingatlant, mert nem akarom, hogy éjnekévadján odahívjanak vécét szerelni." Én sem akarok vécét szerelni. Ezért tartokingatlankezelőket. Szeretem viszont az adókedvezményeket, amelyek azingatlanüzletekkel járnak, a részvényekkel ellenben nem.Vagyis az emberek a jóslásaikkal gyakran eleve elszalasztják a lehetőségeiket ahelyett,hogy felkészülnének rájuk — ismételtem, mert kezdtem megérteni, miért olyan fontosfelkészültnek lenni. — Hogyan tanulhatom meg, hogy felkészült legyek?Megtanítok neked néhány alapvető kereskedői technikát, melyeket minden hivatásos

befektetőnek ismernie kellene, olyan technikákat, mint az eladási pozíció, a vételi pozíció,az eladási opció, a terpesz stb. De ezekről majd később beszélek. Egyelőre elég ennyittudnod a felkészültség előnyeiről a jósláshoz képest.

Volna még egy kérdésem a felkészülésről.Mi az? — kérdezte gazdag apám.

— Mi van akkor, ha találok egy jónak ígérkező üzletet, de nincs pénzem?— kérdeztem.

6. sz. alapszabály

A 6. sz. befektetési alapszabály, hogy ha felkészült vagy, ami azt jelenti, megszerezted atudást és a tapasztalatot, jó üzletre is leltél, akkor a pénz megtalál téged, vagy te találod meg apénzt. A jó üzletek, úgy tűnik, mohóvá teszik az embert. Nem negatív értelemben használom aszót. Mohóság alatt általános emberi érzést értek, amely mindannyiunkban megvan. Ha tehátvalaki jó üzletre akad, az üzlet vonzza magához a pénzt. Ha az üzlet rossz, akkor nagyon nehézösszeszedni hozzá a szükséges készpénzt.

— Láttál már olyan jó üzletet, amely nem vonzotta a készpénzt? — kérdeztem.

Sokszor, de nem az üzletben volt a hiba. Az üzlettel foglalkozó személy nem vonzottamagához a készpénzt. Más szóval az üzlet jó lett volna, ha a vele foglalkozó személyfélreállt volna. Olyan ez, mint ha van egy világszínvonalú versenyautónk, de átlagosképességű sof őr ül benne. Bármilyen jó is a kocsi, senki sem fogadna rá, ha átlagos sof őr

vezeti. Az ingatlanüzletben azt szokták mondani, a siker titka a hely, a hely és mégegyszer a hely. Én másként gondolom. A valóságban a befektetés világában (mindegy,hogy ingatlanról, cégről vagy értékpapírról van-e szó) a siker titka az ember, az ember ésmég egyszer az ember. Láttam már kiváló ingatlant remek helyen, amely veszteségethozott, mert rossz kézben volt.Tehát ha felkészültem, ha megcsináltam a házi feladatomat, van tapasztalatom, ismerema dörgést, és jó befektetést találok, akkor nem nehéz megtalálni rá a pénzt.Én ezt tapasztaltam. Sajnos gyakran előfordul, hogy az átlagos befektetők találkoznak alegrosszabb üzletekkel, amelyekbe a magamfajta befektető nem fektetne be, ők pedigrajtuk vesztenek.Ezért van az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet — mondtam. — Az ő dolguk, hogymegóvják az átlagos befektetőt ezektől a rossz üzletektől.Igen — helyeselt gazdag apám. — A befektetők elsődleges feladata, hogy ellenőrizzék,biztonságban van-e a pénzük. A következő lépés, hogy gondoskodjanak róla, hogy a



pénzből készpénzáramlás vagy tőkenyereség származzék. Ilyenkor derül ki, hogy mimagunk vagy az a személy, akire a pénzünket bíztuk, eszközzé vagy forrássá változtatjaaz értékpapírt vagy ingatlant. Megint csak nem a befektetés biztonságos vagy kockázatos,a befektető az.

— Ez az utolsó befektetői alapszabály? — kérdeztem. — Nem. Még messze nem az — mondta gazdag apám. — A befektetés

olyan téma, amiről az ember élete végéig tanulhat, és még mindig csak azalapoknál tart. Szerencsére minél jobban ismerjük az alapokat, annál többpénzt kereshetünk, és annál kisebb a kockázat. Van azonban még egy befektetői alapszabály, amelyet meg szeretnék osztani veled. Ez a 7. sz. befektetőialapszabály.

7. sz. alapszabály

— Hogyan hangzik a 7. sz. szabály? — Ez a kockázat és a nyereség mérlegeléséről szól — mondta gazdag

apám. — Mondj egy példát — kértem.

Tegyük fel, hogy a két alapvető befektetői terved már készen van. Jól mennek a dolgaid,és mondjuk, van 25 000 dollár felesleges pénzed, amit valami gondolkodást igénylődologba fektethetsz.Bárcsak lenne most 25 000 dollárom —jegyeztem meg lemondóan. — De folytasd, amit akockázat és nyerség mérlegeléséről mondani akartál.Tehát van 25 000 dollárod, amit többé-kevésbé elveszthetsz. Ez azt jelenti, ha elveszted,ejtesz pár könnyet, de akkor sem halsz éhen, a kocsidba is tudsz benzint venni, és újraössze tudsz gyű jteni 25 000 dollárt. Ekkor elkezded mérlegelni a spekulációt igénylő

befektetések kockázatát és nyereségét. — Ezt hogyan teszem? — Mondjuk, van egy unokaöcséd, aki előáll egy hamburgeresbódé ötle

tével. Neki 25 000 dollárra van szüksége a kezdéshez. Jó befektetés lenneez?

Érzelmileg talán, de pénzügyileg aligha — feleltem.Miért nem? — kérdezte gazdag apám.

Mert túl sok a kockázat, és túl kicsi a nyereség — mondtam. — Ráadásul hogyan tudnámvisszaszerezni a pénzemet? Itt a legfontosabb nem a befektetés nyeresége, hanem a tőkemegtérülése. Ahogy mondtad, a tőke biztonsága nagyon lényeges.Jól mondod — dicsért meg gazdag apám. — De mit szólsz hozzá, ha azt mondom, ez abizonyos unokaöcs az utóbbi 15 évben egy jelentős hamburger-étteremláncnál dolgozott

alelnökként, minden lényeges szempontból jól ismeri az üzletet, és kész egyedül elvállalni,hogy kiépítsen egy világszerte ismert hamburger-étteremláncot? És mit szólnál ahhoz,hogyha 25 ezer dollárért megvehetned az egész cég 5%-át? Akkor már érdekelne a dolog?Igen — mondtam. — Határozottan érdekelne, mert ugyanannyi a kockázat, de több anyereség. Bár a kockázat még így is nagyon magas.Így igaz — mondta gazdag apám. — Ez egy példa a kockázat és nyereség mérlegelésérőlszóló befektetői alapszabályra.Tehát hogyan mérlegeljük az ilyen spekulációs befektetéseket? — kérdeztem.Jó kérdés — mondta gazdag apám. — Ez a gazdag befektetői szint, amely a biztonságrólés a kényelemről szóló tervek után következik. Most már arról van szó, hogyan sajátítsukel a gazdagok befektetéseihez szükségesjártasságokat.Tehát még egyszer: nem a befektetés kockázatos, hanem az a befektető, aki nemrendelkezik a megfelelő jártasságokkal, és így még kockázatosabbá teszi a befektetést.



A három T

—Helyes — mondta gazdag apám. — Ezen a szinten, a gazdagok befektetői szintjén van szükség a három T-re, Ezek a következők:

155. Tudás,156. Tapasztalat,157. Temérdek készpénz.

— Temérdek készpénz? — kérdeztem. — Nem elég a többletpénz?—Nem. Nem véletlenül használom a „temérdek készpénz" kifejezést: a

gazdagok befektetéseihez temérdek készpénz kell, ami azt jelenti, nyugodtan megengedheted magadnak, hogy veszíts, és még akkor is hasznot húzola veszteségből.— Hasznot a veszteségből? Azt meg hogy lehet? — értetlenkedtem.

—Erről majd még beszélünk—mondta gazdag apám. — Rá fogsz jönni,hogy a gazdagok befektetéseinél más a helyzet. Észre fogod venni, hogy

vannak jó veszteségek, és vannak rossz veszteségek. Vannak jó adósságokés rossz adósságok; jó kiadások és rossz kiadások. A gazdagok befektetőiszintjéhez jóval több tudásra és tapasztalatra lesz szükséged. Ha nem szerzed meg, nem leszel ott sokáig. Érted?—Kezdem érteni — válaszoltam.

Ezek után gazdag apám elmondta, hogy ha nem a BEGY (bután, egyszerűen) képlet szerint járunk el, bizonyára magas lesz a kockázat. Azt mondta:

—Ha valaki nem tudja elmagyarázni neked a befektetést két percen belülúgy, hogy átlásd, akkor vagy te nem érted, vagy ő nem érti, vagy egyikőtöksem érti. Ilyen esetekben jobb nem belevágni.Azt is mondta:

—Az emberek gyakran bonyolultnak akarják feltüntetni a befektetést,ezért intelligensen hangzó zsargont használnak. Ha ez a helyzet, kérd megaz illetőt, hogy beszéljen közérthető nyelven. Ha nem tudja úgy elmondani,hogy egy tízéves gyerek is megértse, legalább nagy vonalakban, akkor is valószínű, hogy az illető előtt nem világos, amiről beszél. Végül is a p/e megmutatja, mennyibe kerül a részvény. A tőkearány, ami az ingatlanüzletekbenhasználatos szakkifejezés, megmutatja, mennyi pénzt hoz a konyhára egybizonyos ingatlan, illetve mennyit nem hoz.—Tehát ha nem egyszerű, ne fogjak bele? — kérdeztem.

—Nem, ezt nem mondtam —javított ki gazdag apám. — Sokan, akiketnem igazán érdekel a befektetés, vagy vesztes alapállásból fognak neki, aztmondják: „Ha nem könnyű, el se kezdem." Én azt szoktam mondani az ilyen

embereknek: „Amikor megszülettél, a szüleid keményen megküzdöttek,

amíg rászoktattak a bilire. A vécére járást sem volt könnyű elsajátítani. Ma remélhetőlegszobatiszta vagy, és nem okoz gondot, hogy egyedül menj ki vécére."


Tapasztalataim szerint nagyon sok ember akar a gazdagok befektetéseivel élni, anélkül hogyerős pénzügyi alappal rendelkezne. Sokszor azért akarnak a gazdagok szintjén befektetni, mertpénzügyi nehézségekkel küzdenek, és sürgősen szükségük van pénzre. Nyilvánvalóan nem

javaslom ezt a szintet olyanoknak, akik nem gazdagok. Gazdag apám sem tette. Vannakszerencsések, akiknek a „kényelemről" szóló tervük elég többletpénzt hoz ahhoz, hogy azthihessek, gazdagok. Ha azonban nem tanulnak meg gazdag ember módjára gondolkodni, így is



szegények maradnak. Pénzes szegény emberek lesznek belőlük.


1. Ha ön befektet, és a gazdagoknak szóló befektetést választ, hajlandó-e megszerezni, amitgazdag apám 3 T-nek nevezett — vagyis

158. tudást,159. tapasztalatot,160. temérdek készpénzt?

Igen Nem

Ha nemmel válaszolt, a könyv további része nem sok fontos tudnivalót tartogat az ön számára,és nem tudom jó szívvel ajánlani a hátralévő oldalakon szereplő befektetések egyikét sem, mivelazok gazdagoknak szóló befektetések.

Ha bizonytalan vagy kíváncsi néhány tudásbeli és tapasztalatbeli követelményre, amelyek amegfelelő mennyiségű, azaz temérdek készpénzhez juttatják, olvasson tovább. A könyv végéreérve eldöntheti, akar-e a 3 T birtokába jutni, ha még nincs a birtokában.

Fokozatosan rá fog jönni, hogy a pénzügyi biztonságra, majd a pénzügyi kényelemre törekvő

tervei segítségével „megemelheti a mércét". Mint ahogy egy magasugró vagy rúdugró mindensikeres ugrás után feljebb teszi a lécet, ön is, miután sikert ért el a biztonság és a kényelemszintjén, „megemelheti a lécet" — a céljait —, és jobban összpontosíthat a meggazdagodásra.

Ahogyan gazdag apám mondta, „a befektetés témakörét az ember élete végéig tanulhatja, ésmég mindig csak az alapoknál tart". Ezen azt értette, hogy eleinte bonyolultnak tűnik, de azutánegyszerűsödik. Minél egyszerűbbé tudjuk tenni, illetve minél több alapvető dolgot tanulunkmeg róla, annál gazdagabbak lehetünk, miközben csökkentjük a kockázatot. A legtöbb emberszámára az igazi kihívást mégis az időráfordítás jelenti.




Kockázatcsökkentés pénzügyi műveltségáltal

Még csak 1974 kora tavasza volt. Hátravolt még néhány hónap a katonai szolgálatomból.Továbbra sem tudtam, mihez kezdek majd, amikor végleg elhagyom a támaszpontot. Nixonelnök bajban volt a Watergate-ügy miatt, hamarosan megkezdődött a pere, így hát ő nagyobbgondokkal küzdött pillanatnyilag, mint jómagam. Mindannyian tudtuk, hogy a vietnamiháborúnak vége, és mi vesztettünk. Én még mindig katonásan rövid frizurát viseltem, és ezzelkitűntem kortársaim közül, mert a polgári világban akkoriban a hosszú, hippi-hajviselet dívott.

A magam részéről 1965 óta vágattam ilyen rövidre a hajamat, amióta elkezdtem a katonaifőiskolát. Rosszkor viseltem rövid hajat.Az utóbbi négy napban lefelé ment a tőzsde, és az emberek idegeskedtek. Még a készenléti

pilótaszobában, a támaszponton is ideges és ingerlékeny volt az a néhány pilóta, aki játszott atőzsdén. Egyikük az összes részvényét eladta, hogy készpénze legyen. Én akkoriban nemfektettem be a tőzsdén, így érzelmek nélkül figyelhettem a piac mozgásainak hatását.

Gazdag apámmal ebédeltem kedvenc tengerparti szállodájában. Nagyon vidám volt. A piacesett, és ő még több pénzt keresett. Nekem furcsának tűnt, hogy ő ilyen nyugodt és derűs,amikor mindenki más, még a rádióban a kommentátor is ideges.

Hogyan lehetsz te ilyen vidám, amikor mindenki ideges, aki tőzsdézik?Erről már beszéltünk — mondta gazdag apám. — Megbeszéltük az egyik befektetésialapszabály tárgyalásakor, hogy a befektetőnek minden eshetőségre fel kell készülnie,

ahelyett hogy megpróbálná megjósolni, mi fog történni. Nem hiszem, hogy bárki megtudja jósolni a piac változásait,

bár sokan azt mondják, hogy igen. Lehet, hogy egyszer bejön a jóslat, talán kétszer is, de még sosemtapasztaltam olyat, hogy valaki háromszor egymás után helyesen jósolt volna a piaccal kapcsolatban.Ha van ilyen, akkor az illetőnek nagyon sokat tudó varázsgömbje lehet.

De nem kockázatos a befektetés? — kérdeztem.Nem — mondta gazdag apám.

— A legtöbb ember, akivel beszélek, azt hiszi, hogy befektetni kockázatos dolog, ezért bankban, pénzpiaci alapokban vagy letéti jegyekben tartjáka pénzüket.

— Úgy is kell — mondta gazdag apám, majd pillanatnyi szünet után folytatta: — A legtöbb ember

számára valóban kockázatos a befektetés, de ne feledd, nem feltétlenül a befektetés kockázatos, hanema befektető. Sokan csak azt hiszik magukról, hogy befektetők, pedig nem azok. Valójábanspekulánsok, kereskedők vagy — ami még rosszabb — szerencsejátékosok. Határozott különbségekvannak az ilyen emberek és az igazi befektetők között. Ne érts félre, vannak spekulánsok, kereskedőkés szerencsejátékosok, akiknek nagyon jól megy anyagilag. De én mégsem nevezném őketbefektetőknek.

Tehát hogyan válik egy befektető kevésbé kockázatossá? — kérdeztem.Jó kérdés — mondta gazdag apám. — Vagy még jobb lenne, ha azt kérdeznéd, hogyan válhatvalaki olyan befektetővé, aki sok pénzt keres nagyon kevés kockázattal; azután meg is tartja apénzét, amit keresett.

— Igen. így tényleg pontosabb a kérdés — feleltem. — A válaszom ugyanaz. Ragaszkodni kell az egyszerűséghez, és érteni

kell az alapfogalmakat. Először is el kell készíteni a működőképes tervet abiztonságra és a kényelemre. Ezeket a terveket gyakran olyasvalaki készítiel, aki reményeink szerint ért hozzá, és a tervek automatikus, gondolkodást



nem igénylő képlet alapján működnek. Ezek után meg kell fizetnünk az árát,hogy olyan befektetővé válhassunk, aki több pénzt keres kevesebb kockázattal. — És mi ez az ár? — kérdeztem.

— Az idő — felelte gazdag apám. — Az idő a legfontosabb eszközünk.Ha nem vagy hajlandó befektetni az idődet, másokra kell bíznod a befekte

tésre szánt tőkét, akik követik a választott tervedet. Sok ember álmodozik agazdagságról, de a legtöbben nem akarják megfizetni az árát, azaz nem akar ják befektetni az idejüket.

Láttam, hogy gazdag apám még mindig igencsak a tanítás szellemi felkészít ő szakaszánál tart.Akkorra én már felkészültem. Meg akartam tanulni

befektetni az ő befektetési képlete alapján. Ő azonban még mindig az elszántságomról akartmegbizonyosodni, arról, hogy kész vagyok időt és energiát fektetni a szükséges tudnivalókmegtanulásába. Ezért felemeltem a hangomat—úgy, hogy a körülöttünk lévő asztaloknál ülőkis hallották, amit mondtam:

Én akarok tanulni. Kész vagyok befektetni az időmet. Tanulni fogok. Nem hagylak

cserben. Nem pazarolod rám feleslegesen az idődet. Csak mondd már el, milyen alapvet

ődolgokat kell tudnom ahhoz, hogy sikeres befektető legyek nagyon alacsony kockázattal.Jól van — egyezett bele. — Egy kis megerősítésre vártam. Aggódtam ma délelőtt, amikormegjöttél, és idegeskedtél a tőzsde esése miatt. Ha a piac fel-le hullámzása irányítja azéletedet, ne légy befektető! A legfontosabb kontroll, amelyet befektetőként gyakorolnunkkell, az önkontroll. Ha nem tanúsítunk önfegyelmet, a piac hullámzásai uralnak minket,és egyszer csak veszítünk. Az emberek f őleg azért nem jó befektetők, mert hiányzikbelőlük az önkontroll és az érzelmeik feletti kontroll. A biztonság és a kényelem irántivágyuk uralja a szívüket, a lelküket, az elméjüket, a világképüket és a cselekedeteiket.Mint már mondtam, az igazi befektetőnek mindegy, melyik irányba mozdul a piac, így is,úgy is keres rajta. Tehát az „önkontroll" az első és legfontosabb kontroll. Érted?

— Értem — mondtam kissé hátrahúzva a székemet.

Kicsit morcosan és aggodalmasan érkeztem ma. Mivel azonban már évek óta tanultamgazdag apámmal, ismertem annyira, hogy tudjam, a befektetésről szóló tanításainak még csakaz elején járunk. Gazdag apám pedig lelkesen folytatta:

— Ha tehát nagyon alacsony kockázattal és magas nyereséggel akarszbefektetni, meg kell fizetned az árát. Az ár pedig tanulást, sok-sok tanulást

jelent. El kell sajátítanod a cégtulajdonosi ismereteket. Ha tehát gazdag befektető akarsz lenni, jó cégtulajdonosnak is kell lenned, vagy legalábbis tudnod kell mindazt, amit egy cégtulajdonos tud. A befektetők a tőzsdén sikeresC-kbe akarnak befektetni. Ha megvan a C negyedhez szükséges jártasságod,saját céget alapíthatsz mint C, vagy elemezheted mások cégeit mint potenciális befektetéseket B-ként. A probléma az, hogy a legtöbb embert A-vávagy E-vé képzik ki az iskolában. Nem sajátítják el azokat a jártasságokat,

amelyek egy C-nek kellenek. Ezért lesz olyan kevés emberből nagyon gazdag befektető.

És ezért mondja olyan sok ember, hogy a befektetés kockázatos.Pontosan — mondta gazdag apám, miközben jegyzettömbjéért nyúlt.

— Így néz ki az alapvető befektetés. íme az alapképlet sémája, amelyet magam is követek,csakúgy, mint sok más, nagyon gazdag befektető:

CÉG jövedelem

PASSZÍV

ingatlaneszközPORTFOLIÓértékpapíreszköz



KIADÁSOK

— A befektetés világában három alapvető eszközosztály létezik. Márfoglalkoztunk a keresett, a passzív és a portfolió-jövedelem fogalmával.Nos, az igazán gazdagok és az átlagosan gazdagok között a nagy különbség

ez a rombusz, amit felrajzoltam. — Úgy érted, egy cég létrehozása befektetés? — kérdeztem. — Valószínűleg a lehető legjobb befektetés, ha gazdag befektetővé

akarsz válni. A gazdagoknak durván a 80%-a cégek kiépítésével lett gazdag.A legtöbb ember olyanoknak dolgozik, akiknek cégeik vannak, vagy cégekbe fektetnek be. Közben pedig csodálkozik, hogy miért gazdagok azok, akikcégeket építenek. Az ok az, hogy egy cég kialakítója mindig az eszközökértkereskedik a pénzzel.

— Úgy érted, egy cég létrehozója vagy tulajdonosa többre értékeli az eszközt, mint a pénzt?— kérdeztem.

— Ez is része a lényegnek, minthogy egy befektető valójában nem teszmást, mint időt, szakértelmet vagy pénzt ad olyan értékpapírért vagy ingat

lanért, amelyről azt reméli, hogy eszközzé alakítható. Tehát azért adunkpénzt, hogy vegyünk egy befektetésnek szánt ingatlant, például egy bérbeadható házat vagy egy részvényt, mint ahogy egy cégtulajdonos is pénzt adazért, hogy eszközhöz jusson a cég. A szegények és a középosztálybeliekrészben azért küszködnek, mert többre értékelik a pénzt, mint az igazi eszközöket.

Tehát a szegények és a középosztálybeliek többre értékelik a pénzt, a gazdagok ellenbennem becsülik sokra. Ezt akarod mondani?Részben. Ne feledkezz meg a Gresham-törvényről — figyelmeztetett gazdag apám.A Gresham-törvényről? — kérdeztem vissza. — Sose hallottam a Gresham-törvényről.Mi az?Gresham törvénye egy közgazdasági törvény, amely kimondja, hogy a rossz pénz mindigkiszorítja a jó pénzt.

— Jó pénz és rossz pénz? — kérdeztem a fejemet csóválva.Hadd magyarázzam meg! — mondta gazdag apám. — Gresham törvénye azóta érvényes, amióta az emberek elkezdték becsülni a pénzt. A régi római id ő kben voltak, akik megnyirbálták az ezüst- és aranyérméket. Ez azt jelentette, egy kicsit lecsippentettek bel ő le, miel ő tt odaadták valakinek. Így a pénz veszített az értékéb ő l. A római polgárok nem voltak ostobák, és hamarosan észrevették,hogy az érmék könnyebbek. Amint rájöttek, mi történt, gy ű jteni kezdték a magas ezüst- és aranytartalmú érméket, s csak a köny-ny ű érméket adták ki.

Ez egy példa arra, hogy a rossz pénz kiszorítja a jó pénzt a forgalomból.Ahhoz, hogy nehezebb legyen megnyirbálni a pénzt, az állam elkezdte barázdálni az érméket, ezért láthatók ma is körben apró vajatok a pénzérmék szegélyén. Ha egy érmér ő l hiányoztak a vájatok, tudni lehetett róla, hogy valaki hozzányúlt. Ironikus módon ma jórészt az állam nyirbálja meg a pénz értékét.Ez még a római időkben történt. Hogyan érvényesül ma a törvény? — kérdeztem.1965-ben, tehát alig tíz éve a Gresham-törvény ismét érvényesült az EgyesültÁllamokban, amikor az állam megszüntette az ezüsttartalmú pénz verését. Vagyis azállam rossz pénzt, illetve értéktelen érméket hozott forgalomba. Az emberek azonnalelkezdték gyű jteni az igazi ezüstöt tartalmazó érméket, és az értéktelen műpénzt költötték.Tehát az emberek valahogyan ösztönszerűen tudják, hogy az állam pénze nem sokat ér —állapítottam meg.

Úgy tűnik, igen — mondta gazdag apám. — Talán ezért van, hogy kevesebbettakarítanak meg, és többet költenek. Sajnos a szegények és a középosztálybeliek olyasmit



vásárolnak, ami még a pénzüknél is kevesebbet ér. Szemetet vesznek a pénzükön. Ezalatta gazdagok olyasmikre adják ki a pénzt, mint cégek, részvények, ingatlanok. Okmegbízható biztosítékokat keresnek korunkban, amikor a pénz értéke egyre csökken.Ezért mondtam mindig Mike-nak és neked, hogy „a gazdagok nem pénzért dolgoznak".Ha gazdag akarsz lenni, ismerned kell a különbséget a jó és a rossz pénz között . . .eszközök és források között.

— Jó biztosítékok és rossz biztosítékok között — tettem hozzá.Gazdag apám bólintott.

— Ezért mondom mindig: „A gazdagok nem pénzért dolgoznak". Őkugyanis elég okosak ahhoz, hogy tudják, a pénz egyre kevesebbet ér. Ha keményen megdolgozol a rossz pénzért, és nem ismered a különbséget eszközés forrás, jó biztosíték és rossz biztosíték között, egész életedben anyagigondokkal fogsz küszködni. Igazán szomorú, hogy akik a legtöbbet dolgoznak és a legrosszabbul fizetettek, azok szenvednek a legtöbbet a pénz állan

dó értékvesztésétől. A legszorgalmasabbakra jár rá a rúd a leginkább, Gresham törvényének értelmében nekik a legnehezebb előbbre jutni. Minthogya pénz értéke egyre csökken, a pénzügyekben bölcsen gondolkodó embermindig olyasmit keres, aminek van értéke, és egyre több értéktelen pénzt tudhozni. Ha nem ezt teszed, az idők során anyagilag egyre jobban visszaesel,ahelyett hogy előbbre jutnál.Gazdag apám ezután a jegyzettömbjébe rajzolt vázlatra mutatott:

PASSZÍVingatlaneszköz

PORTFOLIÓ

értékpapíreszköz

— Én ma nagyobb biztonságban vagyok, mint apád, mert azért dolgoztam, hogy megszerezzemmindhárom alapvető eszközt vagy biztosítékot. Apád azt választotta, hogy a munkahelyi biztonságértdolgozik. Amiért ő dolgozott, az így fest:

Apád ÁLLÁS

Gazdag apám ekkor áthúzta a munkahelyi biztonságot:

Apád

Vagyis amikor elveszítette az állását, rájött, hogy a semmiért dolgozott annyit. Ráadásulmég sikeres is volt. Felküzdötte magát az állami oktatási rendszerben a csúcsra, deazután szembeszegült a rendszerrel. Az állami kormányzat elvette tőle a munkahelyibiztonságot. Én legalább annyira sajnálom apádat, mint te. De lehetetlen meggyőznivalakit, akinek nagyon stabil alapértékei vannak, és nem hajlandó változtatni. Most másikállást keres, ahelyett hogy feltenné magának a kérdést, célba juttatja-e egy újabb állás.Tehát munkahelyi biztonsághoz és hamis eszközökhöz ragaszkodott. Nem alakította átkeresett jövedelmét igazi eszközökké, hogy magáénak mondhassa a gazdagok jövedelmét,azaz a passzív jövedelmet és a portfolió-jövedelmet — mondtam. — Pedig ezt kellett

volna tennie: a fizetését igazi biztosítékokra váltani, mielőtt szembeszáll a rendszerrel.Apád bátor ember, művelt is, de pénzügyileg képzetlen. Ez okozta a vesztét. Ha gazdag

lenne, befolyásolni tudta volna a rendszert azzal, hogy kampányokat finanszíroz, de mivel



nem volt pénze, nem tehetett semmit azon kívül, hogy tiltakozott, és dacolt a kormánnyal.A tiltakozás hatásos módszer, de csak akkor, ha sok ember tiltakozik. Másképpen nemtudnak változásokat kivívni a kormányban. Gondolj csak bele, hány ember tiltakozásakell ahhoz, hogy leállítsák a vietnami háborút!A helyzet iróniája, hogy apám a gazdagok hatalma ellen tiltakozott, amiért kampányokfinanszírozásával befolyásolják a kormányt — mondtam. — Látta, mekkora hatalmukvan a pénzes embereknek a politikusok felett, és milyen módon mentesülnek a gazdagok atörvények alól, mert a törvények őket támogatják. Felismerte a pénz szerepét apolitikában. Azért indult a választáson az alkormányzói tisztért, hogy véget vessen apénzzel való visszaélésnek. Mindez az állami állásába került. Tudja, hogy a törvények agazdagokat segítik.Ez egy másik téma a pénzzel kapcsolatban. De ma nem ezzel foglalkozunk — mondtagazdag apám.


—Döntöttem — mondtam. —Nem jelentkeztem semmilyen pilóta-állásra. Egy olyan céghezmegyek dolgozni, ahol értékesítést oktatnak, így legyőzhetem magamban a visszautasítástólvaló félelmet, és megtanulhatok eladni vagy kommunikálni, ahogyan te ajánlottad.

— Jól van — mondta gazdag apám. — Az IBM-nek, és a Xeroxnak is kiváló értékesítésitanfolyamai vannak. Ha a C negyedben akarsz dolgozni,

meg kell tanulnod az eladás és a marketing minden csínját-bínját. Meg kell tanulnod továbbá,hogy leperegjen rólad a visszautasítás. De azt is tudnod kell, hogyan hangolhatod át azembereket, ha lehet. Az eladás nagyon fontos, alapvető jártasság mindenkinek, aki meg akargazdagodni, különösen a C negyedben, de gyakran a B-ben is.

Van egy égető kérdésem — mondtam.

Mi lenne az?Miért mondod, hogy a befektetés nem kockázatos, mikor a legtöbb ember szerint az?Ez egyszerű — felelt gazdag apám. — Én kiismerem magam a pénzügyi kimutatásokon,nem úgy, mint a legtöbb ember. Emlékszel, évekkel ezelőtt azt mondtam neked, apádáltalános értelemben művelt, de pénzügyileg nem az.

— Emlékszem, nagyon gyakran mondtad — bólintottam rá.A pénzügyi műveltség a befektetés egyik alappillére, f őleg, ha biztonságos, bennfentes ésgazdag befektető akarsz lenni. Akinek nincs pénzügyi műveltsége, nem látja át abefektetéseket. Ahogyan az orvos röntgenkészüléket használ, hogy átvilágítsa acsontvázunkat, a pénzügyi kimutatás egy-egy befektetés belsejébe nyújt bepillantást, éslátni engedi az igazságot, a tényeket, a kitalációt, a lehetőségeket és a kockázatot. Amikoregy cég vagy egy személy pénzügyi kimutatását olvassuk, olyan, mintha az életrajzátvagy az önéletrajzát olvasnánk.Tehát sokan egyszerűen azért tartják a befektetést kockázatosnak, mert sosem tanultakmeg pénzügyi kimutatásokat olvasni? — kérdeztem meglepetten. — Ezért tanítottad megMike-nak és nekem még kilencéves korunkban ezt a tudományt?Ha emlékszel, kilencéves fejjel azt mondtátok nekem, gazdagok akartok lenni. Ezek utánelkezdtelek tanítani benneteket az alapokra: sose dolgozzatok pénzért, tanuljátok megmeglátni a lehetőségeket, ne az állásokat, továbbá tanuljatok meg pénzügyi kimutatásokatolvasni. A legtöbben állást keresnek, miután elvégzik az iskolát, nem lehetőségeket; azttanulták meg, hogy keresett jövedelemért dolgozzanak, ne passzív vagy portfolió-

jövedelemért; többnyire azt sem tanulták meg, hogyan kell vezetni egy csekkkönyvet, nemhogy pénzügyi kimutatásokat tudnának olvasni és írni. Nem csoda, ha azt mondják, a

befektetés kockázatos.Gazdag apám megint jegyzettömbje után nyúlt, és a következő ábrát rajzolta fel:



Te

Kiadás


A céged

Kittfás


Ingatlan novaiul

Kiadás


Értékpapírok Bevétel

Kiadás


Minden cégnek van pénzügyi kimutatása, a részvénybizonylat is pénzügyi kimutatás, mindeningatlannak is van pénzügyi kimutatása, és nekünk, embereknek is külön-külön — magyaráztagazdag apám.Minden biztosítéknak és személynek? — kérdeztem — Még apámnak és anyámnak is?Persze — helyeselt. — Mindennek — akár cég, akár ingatlan, akár személy. Aki és amipénzügyi tranzakciókban vesz részt, annak van eredmény- és mérlegkimutatása, akár tud róla,akár nem. A legkevesebb pénzük azoknak van, és azok küszködnek a legsúlyosabb anyagigondokkal, akik nem ismerik a pénzügyi kimutatások hatalmát.

— Apámra gondolsz? — kérdeztem.

Sajnos rá ez igaz — mondta gazdag apám. — Nem érti az egyszerű

különbséget eszközök ésforrások között, keresett jövedelem és passzív, illetve portfolió-jövedelem között, azt sem tudja,hol fordulnak ezek elő, és hogyan áramlanak a pénzügyi kimutatásban — számára mindezköltséges mulasztás.Ha tehát egy céget vizsgálsz meg, a pénzügyi kimutatását nézed, nem pedig a részvényei aznapiárát? — kérdeztem, mert igyekeztem elterelni a beszélgetés fonalát apámról.Igen — helyeselt gazdag apám. — Ezt nevezik fundamentális befektetésnek. A pénzügyiműveltség pedig fontos fundamentuma a fundamentális befektetésnek. Amikor átnézem egy cégpénzügyeit, a cég lényegi részét vizsgálom. A pénzügyeiből el tudom dönteni, hogy a cégalapvetően erős vagy gyenge, növekszik vagy hanyatlik. Meg tudom mondani, jó munkát végez-e a vezetőség, vagy pazarolja a befektetők pénzét. Ugyanez igaz egy lakóházra vagy egyirodaépületre is.Ha tehát megnézed a pénzügyi kimutatást, el tudod dönteni, kockázatos-e a befektetés vagy

biztonságos — tettem hozzá.Úgy van — mondta gazdag apám. — Egy személy, egy cég vagy egy ingatlan pénzügyikimutatásából azonban ennél jóval többet megtudhatok, de ha csak felületesen nézem át, akkor



is három fontos dolog világossá válik belőle. — Mik azok?

— Először is, mivel van pénzügyi műveltségem, felállíthatok egy ellenőrzőlistát a fontos dolgokról. A sorok egyenként elárulják, mi nem működik jól, illetve mit tehetek azért, hogy jobbá tegyem a céget, és helyrehozzam ahiányosságokat. A legtöbb befektető az árat és a részvények p/e-jét, vagyis

az ár/nyereség rátát nézi. A részvények p/e-je a kívülálló számára értékeléstad egy cégről. A bennfentesnek más jelölőkre van szüksége, és én ezeket

fogom neked megtanítani. Ezek a jelölők szerepelnek a biztonsági ellenőrzőlistán, hogymeggyőződjünk róla, jól működik-e a cég valamennyi része. Akinek nincs pénzügyi műveltsége, nemérti a különbséget. Az ilyen embernek természetesen kockázatos befektetni. — No és mi a második lépés? — kérdeztem.

— A második lépés, amikor egy befektetést vizsgálok, hogy összehasonlítom a saját pénzügyi kimutatásommal, és megnézem, hol illeszthető bele.Mint már mondtam, a befektetés egy terv. Megnézem, hogyan befolyásoljaa cég, a részvény, a befektetési alap, a kötvény vagy az ingatlan pénzügyikimutatása az én személyes pénzügyi kimutatásomat. Tudnom kell, hogy az

a bizonyos befektetés eljuttat-e a célomhoz. Elemezhetem azt is, hogyan engedhetem meg magamnak a befektetést. Ha ismerem a számokat, tudom, mitörténik, ha kölcsönt veszek fel egy befektetés megvásárlásához, és tudom,milyen hosszú távú hatásra számíthatok a bevétel és a kölcsön visszafizetéséből adódó kiadás tekintetében. — És a harmadik lépés?

— Tudni akarom, vajon biztonságos-e a befektetés, és hoz-e pénzt. Nagyon rövid időn belül meg tudom állapítani, hogy nyerek vele vagy veszítek.Ha nem hoz pénzt vagy nem tudom kiküszöbölni az okot, amiért nem hozpénzt, minek venném meg? Az kockázatos lenne. — Ha tehát nem keresel rajta, nem fektetsz be? — kérdeztem.

A legtöbb esetben nem — mondta gazdag apám. — Ez igen egyszerűnek hangzik, ezért mindigmeglep, amikor olyan emberekkel találkozom, akik pénzt veszítenek, vagy legalábbis nem

keresnek semmit, mégis befektetőknek vallják magukat. Sokan, akik ingatlanba fektetik apénzüket, minden hónapban pénzt vesztenek, mégis azt hangoztatják: „De az államadókedvezményt ad a veszteségeimért". Ez olyan, mintha azt mondanák, „Ha elvesztek egydollárt, az állam visszaad 30 centet". Néhány nagyon csavaros eszű cégtulajdonos és befektetőtudja a módját, hogyan fordítsa az állam trükkjét a maga hasznára, de ilyenek nagyon kevesenvannak. Miért ne keresnénk egy dollárt, és kapnánk még 30 centet az államtól? Az igazibefektető így jár el.Tényleg ezt teszik az emberek? Pénzt vesztenek, és azt hiszik, ez befektetés?

—Ráadásul azt hiszik, jó ötlet pénzt veszteni adókedvezményért cserébe. Tudod, milyen könnyűolyan befektetést találni, amin veszíteni lehet? — kérdezte gazdag apám.

— Gondolom, nagyon könnyű — feleltem. — A világ tele van olyanrészvényekkel, befektetési alapokkal, ingatlanokkal és cégekkel, amelyeknem hoznak semmi nyereséget.

Tehát az igazi befektető pénzt akar keresni, azután még külön prémiumot is akar azállamtól. Vagyis az igazi befektető keres egy dollárt, és megszerzi a 30 cent prémiumot is.Az átlagos befektető elveszít egy dollárt, és boldog örömmel teszi zsebre az állam általadott 30 centet adókedvezmény formájában.Mindez azért van, mert nem ért a pénzügyi kimutatásokhoz? — kérdeztem.Ez az egyik alapvető oka. A pénzügyi műveltség mindenképpen fontos befektetőialapismeret a gazdagok befektetési szintjén. A másik alapkövetelmény, hogy pénzt kellkeresni. Soha ne fektess be veszteséggel, csupán az adókedvezményre számítva! Azember csak egy ok miatt fektet be: hogy pénzt keressen. A befektetés épp eléggékockázatos anélkül is, hogy veszteségért csinálnák.



A bizonyítvány

Amikor befejeztük az aznapi tanulást, gazdag apám így szólt:

—Most már érted, miért csináltattam veled olyan gyakran személyespénzügyi kimutatásokat?Bólintottam, és így feleltem:

Meg elemeznem is kellett cégek és ingatlanbefektetések pénzügyi kimutatásait. Mindigmondogattad, azt akarod, hogy pénzügyi kimutatásokban gondolkodjak. Most már értem,miért.Az iskolában negyedévenként bizonyítványt kaptál. A pénzügyi kimutatás isbizonyítvány, csak nem az iskola adja. A baj az, hogy mivel a legtöbben nem tanultakmeg pénzügyi kimutatásokat olvasni vagy személyes pénzügyi kimutatásokat vezetni,fogalmuk sincs róla, milyen teljesítményt nyújtanak az iskola befejezése után. Sok emberszemélyes pénzügyi kimutatása szerint bizony bukásra áll, mégis azt hiszi, jól teljesített,mert jól fizető állása és szép otthona van. Ha én osztályoznék, sajnos mindenkinek rossz

jegyeket adnék, aki 45 éves korára nem jut el az anyagi függetlenségig. Nem akarokkegyetlen lenni, csak azt akarom, hogy ébredjenek fel végre az emberek, és változtassanaka szokásaikon. . . mielőtt elfogy az a bizonyos nagyon fontos eszközük: az idejük.Tehát szerinted attól csökken a kockázat, ha az ember ismeri a pénzügyi kimutatásoknyelvét — foglaltam össze gazdag apám szavait. — Az embernek el kell igazodnia sajátpénzügyi kimutatásán, mielőtt befektet.

— Pontosan — mondta gazdag apám. — Ez az egész folyamat, amelyről

beszéltem, arról szól, hogy önmagunk urai legyünk, és ebbe a pénzügyi kimutatásunk isbeletartozik. Sokan azért akarnak befektetni, mert nyakig ülnek az adósságban. Butaságbefektetni abban a reményben, hogy több pénzt kereshetnek, kifizethetik a számláikat vagy

nagyobb házat, esetleg új autót vehetnek. Az ember csak egyetlen célért fektet be: hogy többeszközt vehessen magának, amelyek keresett jövedelmét passzív jövedelemmé vagy portfolió- jövedelemmé alakítják át. Az igazi befektető elsőrendű célja az egyik fajta jövedelemátalakítása a másikká. Ez pedig magasabb szintű pénzügyi műveltséget követel, mintegyszerűen eligazodni egy csekk-könyvön.

Tehát téged nem a részvények vagy ingatlanok ára érdekel. Inkább a működési alapokérdekelnek, azok az alapok, amelyek a pénzügyi kimutatásból derülnek ki?Igen — mondta gazdag apám. — Ezért zavart, hogy idegeskedtél a tőzsdei árfolyamokmiatt. Amíg az ár a fontos, addig nagyon messze vagy a fundamentális befektetést ől. Aszakmai befektetésben több szerepe van az árnak, de arról majd máskor beszélünk. Értedmár, hogy miért készíttettem veletek annyi pénzügyi kimutatást, és elemeztettem céges ésingatlanbefektetéseket?

Bólintottam. — Akkor utáltam, de most már örülök, hogy olyan sokat gyakoroltattad

ezt velünk. Beletanultam, hogy a dolgokat a pénzügyi kimutatásom tükrében gondoljam végig és elemezzem, továbbá, hogy amit a pénzemmel teszek, az miként befolyásolja a pénzügyi kimutatásomat. Nem tudtam, hogya legtöbb ember nem látja lelki szemei előtt a pénzügyi kimutatását.

A varázsszőnyeg

—Nagyon sokat haladtál előre a meggazdagodás útján—állapította meg gazdag apám. — A

nyereségkimutatást és a mérleget, a pénzügyi kimutatások két elsődlegesen fontos iratátvarázsszőnyegnek szoktam hívni.



— Miért hívod varázsszőnyegnek? — kérdeztem. — Mert úgy tűnik, varázslatos módon eljuttatnak bármely cég, ingatlan

és a világ bármely országának kulisszái mögé. Olyan, mintha felvennénkegy búvárszemüveget, amellyel egyszeriben benézhetünk a vízfelszín alá. Aszemüveg, a pénzügyi kimutatás szimbóluma, tisztán megmutatja, mi rejtőzik a felszín alatt. Azt is mondhatjuk, a pénzügyi kimutatás olyan, mint Superman röntgenszeme. Ahelyett, hogy megpróbálna átugrani egy magasépületet, a pénzügyileg művelt ember átlát az épület betonfalain. Másrészt

azért hívom a pénzügyi kimutatást varázsszőnyegnek, mert lehetővé teszi, hogy sok mindentlássunk és sok mindent tegyünk szerte a világban, miközben el sem mozdulunk az íróasztalunkmellől. A világ bármely részén, de akár a saját hátsó udvarunkban is befektethetünk, és sokkaltöbbet tudunk, többet látunk. Pénzügyi műveltségünk fejlesztése végül csökkenti a kockázatot,és nyereségesebbé teszi a befektetéseket. A pénzügyi kimutatás olyasmibe enged bepillantást,amibe az átlagos befektető nem láthat bele. Segítségével ellenőrizhetjük saját pénzügyikimutatásainkat, és ezáltal eljuthatunk céljainkhoz, bármik legyenek is azok. Ha ellenőrzés alatt

tartjuk a pénzügyi kimutatásunkat, több céget is mű

ködtethetünk egyszerre anélkül, hogyszemélyesen jelen lennénk bennük. A pénzügyi kimutatások jó megértése az egyikkulcsfontosságú jártasság, amelyet az E negyedhez tartozó személy sem nélkülözhet, ha át akarkerülni a C negyedbe. Ezért nevezem az eredménykimutatást és a mérleget varázsszőnyegnek.


Ha használt autót akarnánk vásárolni, minden bizonnyal megkérnénk egy szerelőt, hogy nézzemeg és vizsgálja át elektromosan, mielőtt eldöntjük, megéri-e az árát. Ha házat akarnánk venni,megkérnénk egy ingat-lanbecslőt, hogy egy ellenőrzőlista alapján vizsgálja meg, milyen

állapotban van a ház alapozása, a vízvezetékek, az elektromos vezetékek, a tető

stb., mielőttmegvennénk a házat. Ha nősülni készülnénk, bizonyára tudni akarnánk, mit rejt választottunk

csinos arcocskája, mielőtt elhatároznánk, hogy leéljük vele az életünket.Ezzel szemben ha befektetésre kerül a sor, a legtöbb befektető nem olvassa el annak a cégnek

a pénzügyi kimutatásait, amelybe befektet. Többnyire inkább egy aktuális tipp vagy azalacsony, esetleg magas ár miatt döntenek a befektetés mellett, a piac pillanatnyi helyzetétőlfüggően. A legtöbb ember évente beállíttatja a kocsiját és ellenőrizteti a műszaki állapotát,illetve rendszeres orvosi kivizsgálásra jár a saját testi egészsége megőrzése érdekében, pénzügyikimutatásait azonban sosem vizsgáltatja át, hogy nem csúszott-e bele hiba, vagy nem jelez-eproblémákat a jövőre nézve. Ennek oka az, hogy a legtöbb ember nem tanulja meg aziskolában, milyen fontos a pénzügyi kimutatás, érteni meg aztán végképp nem ért hozzá. Nemcsoda, ha olyan sokan állítják, hogy a befektetés kockázatos. A befektetés nem kockázatos.

Pénzügyileg műveletlennek lenni viszont igen.

Hogyan lássuk meg a befektetési lehetőségeket?

Ha az a tervünk, hogy befektetőként gazdagodunk meg, ehhez szerintem minimáliskövetelmény, hogy jól értsünk a pénzügyi kimutatásokhoz. Ezzel nemcsak a biztonságotfokozzuk, de több pénzt is kereshetünk, rövidebb idő alatt. Ez azért van így, mert aki kiismerimagát a pénzügyi kimutatásokon, az olyan befektetési lehetőségeket is meglát, amelyeken azátlagos befektető átsiklik. Az átlagos befektető elsősorban az árra figyel, amikor vásárol vagyelad. A kifinomult befektető eléggé képzett ahhoz, hogy más tényezőket is észrevegyen az áronkívül. A kifinomult befektető tudja, hogy a legjobb befektetési lehetőségek többsége a képzetlen

szemnek láthatatlan.Gazdag apám megtanította, hogy befektetőként a legtöbb pénzt úgy lehet nyerni, ha az emberpénzügyileg művelt, és ismeri a befektetések belső erősségeit, illetve gyengéit. Azt mondta: „A



legjobb befektetési lehetőségeket akkor találod meg, ha értesz a könyveléshez, ismered azadószabályokat és a társasági jogot. Az igazi befektetők ezekben a láthatatlan birodalmakbankötik a legjobb befektetési üzleteket. Ezért hívom az eredmény- és mérlegkimutatástvarázsszőnyegeknek."


1. Ha ön befektetőként meg akar gazdagodni és a gazdagok befektetéseire vágyik, kész-erendszeresen aktualizált személyes pénzügyi kimutatást vezetni, és rendszeresen gyakorolnimás pénzügyi kimutatások olvasását?

Igen

Nem


A pénzügyi műveltségről egyszerűen

„Apád azért küszködik anyagi gondokkal, mert művelt, de pénzügyileg képzetlen —

mondogatta gazdag apám. — Ha szakítana rá időt, hogy megtanulja értelmezni a számokat, éselsajátítaná a pénzügyi szókincset, erőteljesen megváltozna az élete."Gazdag apám hat leckéje közül az egyik a pénzügyi műveltségről szólt a Gazdag papa,

szegény papában. Gazdag apám döntő fontosságúnak tartja a pénzügyi műveltséget mindazokszámára, akik komolyan akarják, hogy saját cégük legyen, vagy hivatásos befektetővé akarnakválni. E könyv későbbi részében Sharon és jómagam részletesebben kitérünk majd a pénzügyiműveltség fontosságára, mivel ez hozzátartozik a cégirányításhoz és a befektetéshez, továbbáelengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az ember meglássa azokat a befektetési lehetőségeket,amelyeket az átlagos befektető nem vesz észre. Egyelőre azonban azt hiszem, legjobb, haröviden áttekintjük, mi is az a pénzügyi műveltség, és hogyan lehet egyszerűen, könnyedénmegérteni.

Az alapokA kifinomult befektetőnek sokféle pénzügyi dokumentumon ki kell ismernie magát. A

legfontosabb dokumentumok az eredménykimutatás és a mérlegkimutatás.

Eredménykimutatás

Mérlegkimutatás




Nem vagyok könyvelő, de számos könyvelői tanfolyamot elvégeztem. A legtöbbjükönfeltűnt, hogy az oktató egyik vagy másik dokumentumra összpontosított, de figyelmen kívülhagyta a kettő egymáshoz való kapcsolatát. Más szavakkal: az oktató soha nem magyarázta el,

miért fontos az egyik irat a másik szempontjából.Gazdag apám szerint az eredménykimutatás és a mérleg közötti kapcsolaton áll vagy bukik

minden: „Hogyan érthetnéd meg az egyiket a másik nélkül?" — tette fel a költ ői kérdést; vagy„Hogyan különböztethetnéd meg az eszközöket a forrásoktól a bevételrovat és a kiadásrovatnélkül?" Figyelmeztetett továbbá, hogy „azért mert valami az eszközök listáján szerepel, mégnem biztos, hogy eszköz." Azt hiszem, ez az állítás volt a legfontosabb. „A legtöbb ember azértküszködik anyagi gondokkal, mert forrásokat vásárol, és az eszközök közé sorolja azokat. ígynagyon sokan eszköznek tekintik a házukat, noha az valójában forrás." Aki érti a Gresham-törvényt, tudhatja, hogy egy ilyen aprócskának tűnő tévedés életre szóló anyagi gondok forrásalehet, és elérhetetlen távolságba száműzi az anyagi függetlenséget. Gazdag apám azt is mondta:„Ha több nemzedéken át meg akarod őrizni a gazdagságodat, mind neked, mind szeretteidnekismerniük kell a különbséget eszközök és források között. Tudnod kell, miben különbözik azértékes az értéktelentől."

A Gazdag papa, szegény papa megjelenése után sokan megkérdezték t ő lem; „Ez azt

jelenti, ne vásároljon házat az ember?" A válasz: „Nem, gazdag apám nem azt mondta, hogy

nem szabad házat venni." Ő csak a pénzügyi mű veltség fontosságára hívta fel a figyelmet.

Mindössze ennyit mondott:

"Ne nevezzünk egy forrást eszköznek, még akkor sem, ha a házunkról van szó." A másikleggyakoribb kérdés az volt: „Ha kifizetem a házamat terhelő jelzálogtartozást, azután máreszköznek fog számítani a házam?" A válasz megint csak nem. Attól, hogy a házunkon nincstöbbé tartozás, még nem lesz eszköz. A válasz indoklása a készpénzáramlásban rejlik. Alegtöbb házat akkor is költségek terhelik, ha nincs rajta tartozás, és ott az ingatlanadó is. Az

ingatlanunk valójában sosem lesz igazán a miénk. Mindig az államé marad. Ezért van, hogy azangol ingatlan szó első tagja „reál" (amely a spanyol „királyi" szó megfelelő jéből származik)nem fizikait vagy megfoghatót jelent. A birtokok mindig a király tulajdonában voltak. Ma azállam tartja rajtuk a kezét. Aki kételkedik ebben, próbálja csak meg nem fizetni azingatlanadót, mindjárt megtudja, kié is az ingatlan jelzáloggal vagy jelzálog nélkül! Azingatlanadók nem fizetéséből származik az adókedvezményre szóló jogosultság. A Gazdag

papa, szegény papában írtam a befektetők által nyert adókedvezményeket sújtó magaskamatokról. Az adókedvezményekkel az állam tulajdonképpen azt mondja: „Magunkirányíthatjuk az ingatlanunk ügyeit, de az azért még az állam tulajdona!"

Gazdag apám nagyon is fontosnak tartotta a saját otthont. Úgy gondolta, biztonságban van apénzünk, ha saját ingatlanunkban tartjuk, de ez az ingatlan ettől még nem feltétlenül eszköz.

Miután elegendő

igazi eszközt halmozott fel, gazdag apám maga is szép, nagy házban lakott.Igazi eszközei biztosították számára a készpénzáramlást, amelyből szép, nagy otthonát meg-vehette. Ő pusztán arra hívta fel a figyelmet, ne nevezze senki a forrást eszköznek, vagy nevegyen forrásokat úgy, hogy eszközöknek véli azokat. Szerinte ez az egyik legnagyobb hiba.Azt mondta: „Ha valami forrás, akkor nevezd is forrásnak, és figyelj rá alaposan!"

A varázsszó a cashflow

Gazdag apám számára a cégvezetésben és a befektetésben a legfontosabb szó a cashflowvolt. „Ahogy a halásznak figyelnie kell az árapály változásait, ugyanúgy kell együzletembernek ügyelnie a készpénzáramlás apró változásait. Az emberek és a cégek azért

küzdenek anyagi nehézségekkel, mert nem tartják ellenőrzésük alatt a készpénzáramlásukat" —szokta mondani.



Hogyan biztosítsuk egy gyerek pénzügyi műveltségét?

Gazdag apám nem volt tanult ember a szó hagyományos értelmében, de olyan egyszerűentudott megfogalmazni bonyolult dolgokat, hogy egy kilencéves gyerek is megértette, hiszen énennyi idős voltam, amikor elkezdett tanítani, és még akkor is jól használható volt ez amagyarázat, amikor már megnőtt a vagyonom. Meg kell vallanom, nem sok újat tettem hozzágazdag apám egyszerű rajzaihoz. Az ő egyszerű magyarázatai alapján értettem meg jobban apénz lényegét és áramlását, s neki köszönhetem, hogy eljutottam az anyagi biztonsághoz.

Ma már a könyvelőim végzik helyettem a munka dandárját, én pedig továbbra is gazdagapám egyszerű sémáit használom a döntéseimhez. Ha tehát megértjük a következő ábrákat jobbesélyekkel szerezhetünk nagy vagyont. Hagyjuk a könyvelés technikáját a könyvelőkre, akik ezt

a fontos munkát tanulták. Nekünk az a dolgunk, hogy ellenőrizzük a pénzügyi adatokat, és úgyokoskodjunk velük, hogy növeljük a vagyonunkat.

Gazdag apám alapvető tanításai a pénzügyi műveltségmegszerzéséhez

1. műveltségi lecke: A készpénzáramlás irányahatározza meg, hogy valami eszköz vagy forrás egy adottpillanatban. Vagyis ha az ingatlanügynökünk eszköznekminősíti a házunkat, attól még nem az.Eszközök Források

Jobbra egy eszköz készpénzáramlási modellje látható.Gazdag apám a következőképpen definiálta az eszközöket:„Az eszközök pénzt raknak a zsebünkbe".

Itt pedig egy forrás készpénzáramlási modellje látható. Gazdag apám a következőképpendefiniálta a forrásokat: „A források pénz vesznek ki a zsebünkből".

A tévedés lehetősége

Gazdag apám elmagyarázta: „A tévedésre az általánosan elfogadott könyvelési gyakorlat ad

lehetőséget, mert abban az eszközök és források egyaránt az eszközrovatban szerepelhetnek."Ezt egy ábrán szemléltette, és megmutatta, miből adódik a zűrzavar.

Azt mondta: „Eszerint az ábra szerint valakinek van egy 100 000 dollárt érő háza, amelyért20 000 dollárt fizetett ki egy összegben, készpénzben, és 80 000 dollár jelzálogtartozása van.Honnan tudhatjuk meg, hogy ez a ház eszköz vagy forrás? Eszköz-e csak azért, mert azeszközrovatban szerepel?

Források 80 000 dollár

A második kérdésre természetesen nemmel kell válaszolnunk. Az első kérdésre a helyes



válasz: Meg kell néznünk az eredménykimutatást, hogy megtudjuk, eszköz-e a ház vagy forrás.Gazdag apám ezek után az itt látható ábrát rajzolta fel, és magyarázatképpen hozzáf űzte:

„Ez a ház forrás. Ezt onnan tudjuk megállapítani, hogy minden számadata a költségrovatbanszerepel; semmi sem szerepel a bevételrovatban.

Hogyan csináljunk forrásból eszközt?

Gazdag apám két sorral kiegészítette az ábráját: „Bérbeadásból származó bevétel" és„Bérbeadásból származó nettó bevétel", ahol a kulcsszó a „nettó". „Ez a változtatás azeredménykimutatásban forrásból eszközzé változtatta a házat" — mondta.

Miután megértettem a fogalmat, gazdag apám számpéldákkal is elmagyarázta, hogy mégvilágosabbá tegye: „Mondjuk, hogy a házzal kapcsolatos összes kiadás 1 000 dollár. Ebbenbenne van a jelzálogtartozás törlesztése, az ingatlanadók, a biztosítás, a közműdíjak és akarbantartás költségei. Van egy bérlód, aki 1 200 dollárt fizet havonta. így a bérbeadásbólszármazó nettó bevételed havi 200 dollár, ami eszközzé teszi a házat, mert pénzt hoz neked,vagyis 200 dollárbevételt havonta. Ha a kiadásaid nem változnak, és havonta 800 dollárodfolyna be a bérbeadásból, 200 dollárt veszítenél egy hónapban, és hiába jönne be bruttó 800dollár minden hónapban, az ingatlan továbbra is forrás maradna. Tehát egy ingatlan nemfeltétlenül válik forrásból eszközzé akkor sem, ha bérbe adod. Az emberek azt is szoktákmondani, »de ha többért adom el, mint amennyiért vettem, akkor eszköz«. Ez igaz, de csakakkor, ha az eladásra valamikor a jövőben sor kerül. A közhiedelemmel ellentétben azingatlanok ára időnként csökken. A közmondás, miszerint »Nyugtával dicsérd a napot«, nagyonis igaz az üzleti világban."

Az állam megváltoztatta a szabályokat

Az 1986-os ingatlantörvény érvénybe lépését követően a szó szoros értelmében több milliárd

dollárt buktak az emberek az ingatlanokon. Sok spekuláns azért veszített pénzt, mert magasáron vásároltak ingatlant, és annak a feltételezésnek estek áldozatul, hogy az ingatlanárakmindig felfelé mennek, továbbá, hogy az állam adókedvezményt ad nekik passzívingatlanveszteségeikért. Vagyis hogy az állam támogatást nyújtana a bérbeadásból származóbevétel és a bérbeadásból származó, magasabb összegű kiadások közötti különbözetre. Ahogymondani szokás, „valaki megváltoztatta a játékszabályokat". Az adótörvények megváltoztatásaután a tőzsde összeomlott, a bankbetétek és kölcsönök semmit sem értek, hatalmas vagyonokcseréltek gazdát 1987 és 1995 között. A befektetési tulajdon elsősorban az E negyedből — amagas jövedelmű értelmiségiektől: orvosoktól, ügyvédektől, könyvelőktől, mérnököktől,építészektől — átvándorolt a B negyed befektetőihez. Ez az egyetlen adótörvény emberekmillióit kényszerítette rá, hogy felhagyjanak az ingatlanbefektetéssel, és átálljanak értékpapírra,azaz a tőzsdei befektetésekre. Elképzelhető, hogy hamarosan újabb vagyoncsere következik be

a négyszög egyik és másik fele között? Lehet, hogy ezúttal a tőzsde helyett megint azingatlanok kerülnek sorra? Ezt csak az idő dönti el, és a történelem hajlamos megismételniönmagát. Ha új abb váltás következik be, egyesek nagyot buknak majd, mások pedig nyernek.

Ausztráliában ma is érvényben vannak olyan törvények, amelyek megengedik abefektetőknek, hogy „veszteségre játsszanak" ingatlanbefektetéseik során. Más szavakkal: arrabiztatják a befektetőket, hogy veszítsenek pénzt az ingatlanokon, mert ezt állami támogatással

jutalmazzák. 1986-ig az Egyesült Államokban is ugyanez az adótörvény volt érvényben.Amikor Ausztráliában befektetésről beszélek, heves tiltakozással találom szemben magamat,ahányszor arra hívom fel a figyelmet, hogy az állam megváltoztathatja a törvényeket, ahogyanaz Egyesült Allamokban is történt. Az emberek azt mondják, „az állam nem fogja

megváltoztatni a szabályokat", én meg csak csóválom a fejemet. Egyszerűen nem veszikfigyelembe, mekkora érvágást jelentett az új törvény sok millió befektető számára az Egyesült



Allamokban. Számos barátom csődbe ment, és mindenét, amiért évekig vagy évtizedekigdolgozott, elvesztette.

Mindezzel a következőkre szeretnék rámutatni: Miért tennénk ki magunkat kockázatnak?Miért ne találnák olyan ingatlant, amely pénzt hoz? Olyan ingatlant vagy befektetést bárki tudtalálni, amely viszi a pénzt. Ehhez nem kell se ész, se pénzügyi műveltség.

Nekem és gazdag apámnak azért nem tetszik az elképzelés, miszerint pénzt veszíteni jódolog az adókedvezmények miatt, mert gyakran hanyagsághoz vezet. Sokszor hallokAmerikában ilyesmit: „Nem baj, ha pénzt vesztek. Az állam adókedvezményt ad érte." Ez azt

jelenti, minden elvesztett dollárért kb. 30 centet ad vissza az állam (az adósávunktól függően).Számomra ez nem logikus. Miért ne keresnénk olyan befektetést, amelyben minden megvan:biztonságos, nyereséges, megbecsülést hoz, és adókedvezményt is nyújt?

A befektetés lényege, hogy pénzt hozzon, nem pedig hogy pénzt vigyen. Melleslegadókedvezményre is szert tehetünk, ugyanakkor pénzt is kereshetünk vele, ha kifinomultbefektetők vagyunk. Egyik barátom, Michael Tel-larico, aki ingatlanbróker Sydneyben,Ausztráliában, azt szokta mondani: „Mindennap bejönnek hozzám emberek az irodába akövetkező megbízással: »A könyvelőm küldött, hogy olyan ingatlan vegyek, amellyelveszteségre j átszhatok«". Michael válasza: „Azért, hogy olyan ingatlan találjon, amely-lyel

pénzt veszíthet, nem érdemes idejönni. Ilyenből több ezret találhat bárhol. Én abban segíthetek,hogy olyat találjon, amely pénzt hoz, és emellett megkapja az adókedvezményt." Az ügyfelekerre gyakran tiltakoznak: „Nem, nem. Nekem olyan ingatlan kell, amelyen veszítek." Ugyanezzajlott Amerikában is 1986 előtt.Mindebből a következő tudnivalókat érdemes megjegyezni:

161. Az elképzelés, miszerint pénzt veszíteni jó dolog az adókedvezmények miatt, gyakranhanyaggá teszi az embereket a befektetések kiválasztásában.

162. Ezek az emberek nem igyekeznek eléggé, hogy igazi befektetéseket találjanak. Nemvizsgálják meg olyan alaposan a pénzügyi hátteret, amikor egy-egy befektetést elemeznek.

163. Ha pénzt veszítünk, ezzel ingataggá tesszük pénzügyi helyzetünket. Másként szólva:éppen elég kockázattal járnak a befektetések ezen kívül is. Miért tennénk őket mégkockázatosabbá? Ne sajnáljuk az időt, és keressünk szilárd befektetést! Találhatunk ilyet, haértünk a számok nyelvén.

164. Az állam igenis megváltoztatja a játékszabályokat.165. Ami ma eszköz, az holnap esetleg forrás.166. Amíg számos befektető pénzt veszített 1986-ban, mások felkészültek a változásra. Ők

szerezték meg azokat a milliókat, amelyeket a felkészületlen befektetők elveszítettek.

A legnagyobb kockázat

Gazdag apám szerint: „A legkockázatosabb befektető mind közül az, aki nem tartja kézben apénzügyi kimutatásait. A legkockázatosabb befektető az, aki forrásokat halmoz fel, amelyeketeszközöknek hisz, ugyanannyi a kiadása, mint a bevétele, és aki csak a munkájából szerez

jövedelmet. Az ilyen befektető azért kockázatos, mert gyakran kétségbeesik."Befektetői tanfolyamaimon ma is sűrűn találkozom olyanokkal, akik vitatkozni kezdenek

velem azt állítva, hogy a házuk eszköz. Nemrégiben valaki azt mondta:Én 500 000 dollárért vettem a házamat, és ma 750 000 dollárt ér.Honnan tudja? — kérdeztem, mire így felelt:Az ingatlanbrókerem mondta. Erre én továbbfaggattam:Ezt az árat 20 évre előre garantálja az ingatlanbrókere?

— Természetesen nem — válaszolt. — Csak annyit mondott, hogy nagy jából ennyi az ára a környéken mostanában eladott ingatlanok áraihoz viszo



nyítva.Ezért mondta gazdag apám, hogy az átlagos befektető nem sok pénzt keres a piacon. „Az

átlagos befektetőknek szellemi értelemben előre kell inniuk a medve bőrére. Minden hónapbanpénzt adnak ki dolgokért, amiket kül-

ső vélemények alapján eszközöknek neveznek. Arra számítanak, hogy a házuk értéke a jövőbenemelkedni fog, vagy úgy tesznek, mintha azonmód el tudnák adni annyiért, amekkora összegetaz ingatlanbrókerük megnevezett. Senkivel sem fordult még elő, hogy olcsóbban adott volna elegy házat, mint amennyire a brókere vagy a bankára tartotta? Velem már előfordult. Annakeredményeképpen, hogy az ember ilyen véleményekre vagy várakozásokra alapozza a pénzügyidöntéseit, kiengedi kezéből a gyeplőt, ami a személyes pénzügyeit illeti. Ez szerintem nagyonkockázatos. Aki gazdag akar lenni, annak kézben kell tartania az irányítást mind a képzése,mind a személyes készpénzáramlása terén. Nyugodtan reménykedhetünk benne, hogyvalaminek a jövőben felmegy az ára, ha ez nem indít arra, hogy a jelenben kiengedjük akezünkből pénzügyeink irányítását." Gazdag apám továbbá azt is mondta: „Ha annyira biztosvagy benne, hogy felmegy annak az ingatlannak az ára, miért nem mindjárt tízet veszel belőle?"

Ez a hozzáállás jellemzi azokat az embereket is, akik így vélekednek: „A nyugdíj számlámma 1 millió dollárt ér. Mire nyugdíjba megyek, 3 milliót fog érni." Erre megint csak aztkérdezem: „Honnan tudja?" Gazdag apámtól megtanultam, hogy az átlagos befektető gyakran„előre iszik a medve bőrére". Vagy mindent egy lapra tesz fel, azaz „várja, hogy befusson ahajója" valamikor, a jövőben. Sokszor azonban elmenekül a medve, és elúszik a hajó. Ahivatásos befektető nem akar ilyen kockázatot vállalni. A kifinomult befektető tudja, apénzügyi képzettség már ma nagyobb tisztánlátást biztosít, és aki folyamatosan tanul, az a

jövőben is jobban kézben tudja majd tartani a pénzügyeit. A kifinomult befektető tudja, hogy amedve időnként elszalad vagy más lövi le, a várva várt hajóról pedig könnyen kiderülhet, hogya Titanic.

Sok kezdő befektetővel találkozom, aki 20 évnél rövidebb idő óta foglalkozik befektetéssel.A legtöbbjük soha nem élt át piaci összeomlást, illetve nem volt olyan ingatlanja, amely sokkal

kevesebbet ér, mint amennyiért vette, miközben továbbra is havonta fizetnie kell az esedékesköltségeket. Ezek az új befektetők ipari átlagokra hivatkoznak, mint például „A piaci átlag1974 óta emelkedik" vagy „Az ingatlan ára az utóbbi 20 évben átlagosan évi 4%-otemelkedett."

Gazdag apám szerint: „Az átlagok az átlagos befektetőknek valók. A hivatásos befektetőkézben akarja tartani az irányítást. Ez pedig egyaránt vonatkozik önmagára, a pénzügyiképzésére, az információforrásaira és saját készpénzáramlására." Ezért tanácsolta gazdagapám az átlagos befektetőknek, hogy „Ne legyenek átlagosak!" Számára az átlagos befektetőkockázatos befektetőt jelentett.

Miért nem tartják az emberek kezükben az irányítást saját

pénzügyeik felett?Sok ember úgy áll fel az iskolapadból, hogy azt sem tudja, hogyan kell vezetni egy csekk-

könyvet, a pénzügyi kimutatások elkészítéséről nem is szólva. Sosem tanulták meg ellenőrzésükalatt tartani saját pénzügyeiket. Az egyetlen módja annak, hogy megállapítsuk valakiről, ura-eönmagának, hogy megnézzük a pénzügyi kimutatásait. Ha valakinek jól fizető állása, nagyháza és szép autója van, még nem biztos, hogy ura pénzügyi helyzetének. Ha az emberektudnák, hogyan működik egy pénzügyi kimutatás, műveltebbek lennének pénzügyileg, és

jobban tudnák irányítani saját pénzügyeiket. A pénzügyi kimutatások megértése által azemberek jobban átlátnák, milyen irányban áramlik a készpénzük.

Itt van például egy csekk megírásának készpénzáramlásimodellje:



Ez pedig egy hitelkártya használatánakkészpénzáramlási modellje.

\r

Amikor csekket írunk, egy eszközt csapolunk meg. Amikor pedig hitelkártyánkat használjuk,forrásainkat növeljük. Más szavakkal: a hitelkártyákkal sokkal könnyebb egyre mélyebbremerülni az adósságokban. Sokan ezt nem veszik észre, mert sosem tanulták, hogyan kellkiállítani és elemezni egy személyes pénzügyi kimutatást.

Manapság sokak pénzügyi kimutatásai így néznek ki:

Hacsak valamiképpen nem változik meg az illető, valószínűleg egész életében pénzügyirabszolgaságra lesz kárhoztatva. Miért beszélek pénzügyi rabszolgaságról? Mert mindössze annyittesz, hogy gazdagabbá tesz egy amúgy is gazdag embert.

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Sokan megkérdezik tőlem: „Mi az első lépés az anyagi függetlenségfelé? "A válaszom a következő: „Vegye kézbe személyes pénzügyi kimutatásainak irányítását. "Megkértem adószakértőmet és könyvelőmet, Diane Kennedyt, hogy állítson össze oktató hanganyagotés munkafüzetet a következő témakörökhöz:

167. Hogyan működik a személyes pénzügyi kimutatás ?168. Hogyan vegyük kézbe saját pénzügyi kimutatásunk irányítását?

169. Hogyan induljunk el az anyagi függetlenség útján?170. Hogyan tanuljuk meg a gazdagok módjára kezelni a pénzünket azáltal, hogykevesebb adót fizetünk?

Diane és én közösen készítettük el ezeket a hangkazettákat, és együtt kísérjük végig az érdeklődőketaz adósságokból való kievickélés útján. Ami ennél fontosabb, megtanulhatják, hogyan kezeljék apénzt gazdag ember módjára. Ez azért lényeges, mert sokan azt hiszik, ha több pénzt keresnek,

az megoldja anyagi gondjaikat — pedig sok esetben ez nem igaz. Ha azonban megtanuljuk agazdagok módjára kezelni a pénzünket, többnyire megoldhatjuk rövid távú anyaginehézségeinket, továbbá lehetőségünk lesz rá, hogy elérjük az anyagi függetlenséget. Ahangkazettákat és a munkafüzetet a „ Your First Step to Financial Freedom " (Első lépés azanyagi függetlenség felé) című program tartalmazza. Ez az oktatócsomag egyszerű, közérthető,

és alapvető információt tartalmaz egy szilárd pénzügyi alap megteremtéséhez. E könyv végénilletve a www.richdad.com weboldalon részletes tájékoztató található a kazettákról.

Kit gazdagítunk?

2. műveltségi lecke: Legalább két pénzügyi kimutatás kell ahhoz, hogy teljes képet kapjunk.Gazdag apám szerint „A kifinomult befektetőnek legalább két pénzügyi kimutatást kell

egymás mellett látnia, ha valós képet akar kapni."Egyik tanóra keretében gazdag apám a következő ábrát rajzolta fel:

EszközökForrások Eszközök Források

http://www.richdad.com/




„Soha ne feledd, hogy a kiadásod valaki másnak bevétel! Azok, akik nem tartják kézbenkészpénzáramlásuk irányítását, azokat teszik gazdaggá, akik kézben tartják azt."

Eszközök Források Eszközök Források

Azon Azon

ielzilog-

tartozása tartozésa

Mit tesz egy befektető?Ezek után a következő ábrát rajzolta fel (ld. a túloldalon), és így szólt:

— Hadd mutassam meg neked, mit tesz egy befektető. Egy háztulajdonost és egy bankárt hozok fel példának.Ránéztem az ábrára, majd azt mondtam:

— Az illető jelzálogtartozása két pénzügyi kimutatásban szerepel. A különbség az, hogy ugyanaz a tartozás két rovatba került: az eszköz-, illetve aforrásrovatba. — Ez egy valós pénzügyi kimutatás — bólintott gazdag apám.

— Ezért mondod, hogy legalább két pénzügyi kimutatás kell a teljes képhez? Mert minden egyes kiadásunk valaki másnak bevétel, és minden egyesforrásunk valaki másnak eszköz — f űztem tovább a gondolatsort.Gazdag apám bólintott, és folytatta:

— Ezért válnak a pénzügyi kimutatások terén képzetlen emberek gyakran a képzettek prédájává. Ezért van, hogy akárhányszor valaki a hitelkár-

A bank

tyáját használja, gyakorlatilag a saját forrásrovatát gyarapítja, ugyanakkor a bankeszközrovatát.

— Amikor pedig a bankárunk azt mondja: „Az ön háza eszköz", nem ha

zudik. Csak éppen azt hallgatja el, kinek az eszköze. A jelzálogtartozásunka bank eszköze, és a mi forrásunk — mondtam.Kezdtem jobban megérteni a pénzügyi kimutatások fontosságát és azt, miért kell kettőnél többkimutatás, hogy pontosabb képet nyerjünk. Gazdag apám bólintott, és így szólt:

Most tegyük még hozzá a készpénzáramlást, és nézzük meg, hogyan jelentkezik a jelzálogtartozás ebben a példában.Ebben a példában a jelzálogtartozás pénzt vesz ki a zsebünkből, amely a bank zsebébevándorol.

Ezért forrás a jelzálogtartozás a mi szempontunkból, és eszköz a bank szempontjából.Fontos látni, hogy egyazon jogi dokumentumról van szó.

— Tehát a bank létrehozott egy eszközt, amely számomra forrás — tettem hozzá. — A befektető dolga, hogy eszközre tegyen szert, amelyet más

valaki fizet ki. Ezért vannak a befektetőknek bérbe adandó ingatlanjaik. Abérleti díjból minden hónapban beáramlik a készpénz a befektető eredménykimutatásába, ahogyan a jelzálogtartozás törlesztései a bank eredményki



mutatásába áramlanak be.Gazdag apám bólintott, és mosolygott. — Kezded már érteni. Mindenképpen az egyenlet egyik oldalára kell ke-

rülnünk, nem a másikra, de az utca kétirányú — mondta, és felrajzolta a következ ő ábrát:

A bank

Eszközök Az ön

megtakarítása

Források Eszközök Források Az ön megtakarítása

Hát persze! A bankbetéteim az én eszközeim, és a bank forrásai. Megint legalább kétpénzügyi kimutatásra van szükségem, hogy teljes képet kapjak.Úgy van — mondta gazdag apám. — És mit veszel még észre ezen a két ábrán?

Egy darabig nézegettem mindkettőt, a jelzálogtartozásét, azután a bankbetétekét vizsgálva. — Nem tudom — mondtam lassan. — Csak azt látom, amit iderajzoltál.

Gazdag apám mosolyogva mondta: — Ezért kell gyakorolnod a pénzügyi kimutatások olvasását. Ahogyanegyre többet tudsz meg valakiről, minél többször beszélsz vele, a pénzügyikimutatásokon is egyre jobban eligazodsz, ha gyakorlód az olvasásukat.Egyre több dolgot veszel észre, ami fölött eleinte elsiklik a szemed. — Most mi fölött siklottam el? Mit nem vettem észre? — kérdeztem.

— Ami az ábrákból nem látszik, hogy az állam adókedvezményt ad, haforrásokat vásárolsz. Ezért jár adókedvezmény házvásárlásért.

Erről megfeledkeztem — ismertem be.Továbbá megadóztatja a bankbetéteidet — tette hozzá gazdag apám.

— Az állam adókedvezménnyel jutalmaz, ha forrást tartok, ellenbenmegadóztat, ha eszközt? — kérdeztem.

Gazdag apám igent intett a fejével, és azt mondta:

Gondold csak végig, hogyan befolyásolja ez az emberek gondolkodását és pénzügyi jövő jét! Az átlagember attól jon lázba, ha adósságba verheti magát, nem pedig attól, haeszközöket vásárolhat.Az emberek adókedvezményt kapnak, amiért pénzt veszítenek? — kérdeztemelcsodálkozva. — De miért?

Gazdag apám elnevette magát. — Mint mondtam, a hivatásos befektetőnek nem elég arra gondolnia,

hogy egy befektetés ára felmegy-e vagy lemegy. A kifinomult befektetőmegvizsgálja a számokat, hogy átlássa a helyzetet, és olyasmikre jön rá,

amiket az átlagos befektető

nem vesz észre. A kifinomult befektetőnek átkell látnia az állami szabályozás, az adótörvények, a társasági jog valamint

a könyvelésre vonatkozó előírások hatásait. Részben éppen azért nehéz pontos tájékoztatáshoz jutni a befektetésekkel kapcsolatban, mert a teljes képhez pénzügyi műveltségre, könyvelőre és ügyvédre van szükség. Vagyis kétkülönféle szakember kell a teljes igazság kiderítéséhez. Szerencsére, ha nemsajnáljuk az időt, és megtanuljuk mindazt, ami a kulisszák mögött zajlik,megtaláljuk a jó befektetési lehetőségeket, és akkora gazdagságra tehetünkszert, ami csak kevesek osztályrésze. Megtudhatjuk, mitől egyre gazdagabbak a gazdagok, illetve miért dolgoznak többet, adóznak többet és halmoznak fel több adósságot a középosztálybeliek és a szegények. Ha tudjuk azigazságot, eldönthetjük, a négyszög melyik térfelén akarunk tevékenykedni.

Nem nehéz; csak idő kell hozzá . . . idő, amit a csupán aktuális befektetésitippekre vágyók nem hajlandók rááldozni.Nekem nem kellett gondolkodnom rajta, a négyszög melyik térfelén akarok tevékenykedni.



Tudtam, hogy törvényes befektetésekkel akarok foglalkozni bennfentesként, és nemkívülállóként. Ismerni akartam az igazságot, akár meggazdagszom, akár nem. Meg akartamtudni, hogyan és mitől lesznek egyre gazdagabbak a gazdagok.

Miért kell a pénzügyi képzés?Az 1980-as évek elején elkezdtem vállalkozási és befektetési tanfolyamokat tartani

felnőtteknek. Ez lett a hobbim. Az egyik probléma, amellyel mindjárt az elején szembe találtammagam, az volt, hogy a legtöbb embernek, akik céget akartak alapítani vagy magabiztosabbanakartak befektetni, hiányzott a pénzügyi alapműveltsége. Azt hiszem, a pénzügyi képzettségnekez a hiánya okozza, hogy tíz cégből kilenc tönkremegy az első öt évben, és hogy a legtöbbbefektető kockázatos dolognak tartja a befektetést, továbbá nem keres vele, vagy nem tudmegtartani vele sok pénzt.

Amikor azt ajánlom a hallgatóknak, tanuljanak könyvelést, pénzügyi és befektetésiismereteket, mielőtt céget alapítanának vagy befektetéssel kezdenének foglalkozni, többnyire

méltatlankodnak, és nem akarnak visszaülni az iskolapadba. Ezért kezdtem olyan módszer utánkutatni, amelynek segítségével könnyen és szórakoztató formában sajátíthatók el a pénzügyialapismeretek. 1996-ban megalkottam a CASHFLOW — befektetés 101 társasjátékot, amelymegtanítja a pénzügyi ismeretek, a könyvelés és a befektetés alapjait.

Tanítás kontra tanulás

A CASHFLOW — társasjáték, mert a befektetést és a pénzügyi elemzést nem lehet könyvb őlelsajátítani. Szegény apám, a tanár, gyakran mondogatta: „Egy tanárnak tudnia kell, mi az,amit meg lehet tanítani, és mi az, amit meg kell tanulni. Megtaníthatjuk például egy gyereknek

a »bicikli« szót, de nem taníthatjuk meg biciklizni. Azt csakő

maga tanulhatja meg agyakorlatban."Az utóbbi három évben többezer embert figyeltem meg, miként tanulnak meg befektetőkké

válni azáltal, hogy játsszák a CASHFLOW, befektetés 101 -et és 202-t A gyakorlatbansajátítják el az ismereteket, amelyeket sosem taníthatnék meg írásban vagy elméleti előadásokformájában, ugyanúgy, ahogy nem taníthatnék meg senkit biciklizni sem. A játékok néhány óraleforgása alatt megtanítják mindazt, amit gazdag apám 30 éven át sulykolt belém úgy, hogyirányított, kalauzolt. Ezért lett e könyv címe Gazdag papa befektetési tanácsai, mert ő így,kalauzolva tanított engem. Ez volt a legjobb, amit tehetett. A befektetés és a könyvelés nemolyasmi, amit elméletben meg lehet tanítani. Kellett hozzá, hogy meg akarjam tanulni. Ezmindenkire érvényes.

Hogyan javíthatunk az eredményeinken?

Minél többet olvasunk pénzügyi kimutatásokat, éves jelentéseket és kibocsátásitájékoztatókat, annál jobban fejlődik a pénzügyi intelligenciánk, annál jobban tágul a pénzügyilátókörünk. Idővel fel fognak tűnni olyan dolgok, amelyeket az átlagos befektető sohasem veszészre.

Mindnyájan tudjuk, hogy az ismétlés a tudás anyja. Nemrégiben egy Peter Lynch-cselkészített interjút hallgattam kazettáról. Előzőleg már vagy

egy tucatszor hallottam ugyanezt a kazettát. Mégis minden alkalommal felfedezek benne

valami újat. Gazdag apám több mint 30 éven át olvastatott velem pénzügyi kimutatásokat. Mamár automatikusan pénzügyi kimutatásokban gondolkodom.



Amikor biciklizni tanulunk, a tudatalattinkat tanítjuk meg biciklizni. Ezek után nem kelltöbbé gondolkodnunk rajta — vagy felidéznünk magunkban —, miként kell biciklizni,miközben csináljuk. Amikor autót vezetni tanulunk, szintén a tudatalattinkat képezzük. Ezértvan, hogy ha egyszer megtanítottuk tudatalattinknak a vezetés technikáját, akárbeszélgethetünk vezetés közben, hamburgert ehetünk, eltöprenghetünk munkahelyiproblémákon vagy rádiót hallgathatunk, és dúdolhatunk is mellé. A vezetés (remélhetőleg)automatizmussá vált. Ugyanezt érhetjük el a pénzügyi kimutatások olvasásával is.

Egy jó befektetés megtalálásánál a legtöbb időt a számok kiértékelése veszi igénybe. Apénzügyi kimutatások olvasásának elsajátítása unalmas folyamat, különösen eleinte.Szerencsére egyre könnyebbé és gyorsabbá válik, ahogy gyakorlatra teszünk szert. Nemcsakkönnyebben megy, de sokkal több befektetési lehetőséget látunk át szinte automatikusan,gondolkodás nélkül. . . mint a biciklizésnél vagy az autóvezetésnél.


Mi, emberek, sok mindent tudat alatt tanulunk meg. Ha az olvasó úgy gondolja, hogysikeresebb befektetővé akar válni, olyan befektetővé, aki egyre kevesebb kockázattal keresegyre több pénzt, azt ajánlom, képezze az agyát, hogy pénzügyi kimutatásokat tudjon elemezni.A pénzügyi kimutatások elemzése az alap, amellyel a világ legjobb befektetői dolgoznak, mintpl. Warren Buffet.

Ez az úgynevezett „üzletáramlás" módszerével történik. Minden hivatásos befektetőrendszeresen bizonyos számú vállalkozással vagy ingatlanbefektetéssel rendelkezik,amelyekhez befektetési tőkére van szüksége. Gazdag apám ezekről a befektetésekrőlolvastatott, ezeket tanultatta, elemeztette velünk, akár érdekeltek minket, akár nem. Eleintelassan ment, és szenvedtünk tőle, de az évek során a folyamat felgyorsult, köny-nyebbé,szórakoztatóbbá és izgalmasabbá vált. így az ismétlések által tanultunk, és megérte ismételni,mert nekik köszönhettem, hogy korán nyugdíjba vonulhattam, pénzügyileg nagyobb

biztonságban érezhettem magam, és még több pénzt szerezhettem.


Hajlandó ön gyakorolni saját pénzügyi kimutatásainak elkészítését és rendszeresen vezetniazokat, továbbá hajlandó-e mások cégeinek és ingatlanbefektetéseinek pénzügyi kimutatásait istanulmányozni?Igen

Nem

Feltűnhet, hogy a kérdés nagyon hasonlít a 15. fejezet végi kérdéshez. Azért ismételtem meg,hogy hangsúlyozzam a pénzügyi műveltség fontosságát. Ez a kérdés rendkívül lényeges, mert

gazdag befektetővé válni, a gazdagok befektetéseivel élni csak olyan áron lehet, ha id

őtáldozunk rá, hogy rendszeresen fejlesszük saját pénzügyi műveltségünket. Ha erre a kérdésre

nemmel válaszolt, akkor az ön számára túlságosan kockázatos a legtöbb gazdagoknak szólóbefektetés. Ha ön pénzügyileg művelt, akkor jobban felkészül rá, hogy meglelje a világ legjobbbefektetését.




A tévedések csodája

Vér szerinti apám az értelmiség világába tartozott, egy olyan világba, ahol a tévedést rossznakés kerülendőnek értékelik. A tanultak világában minél többet téved valaki, annál kevésbé tartjákintelligensnek.

Gazdag apám az utca gyermeke volt. Ő más szemmel nézett a tévedésekre. Számára atévedések lehetőséget jelentettek valami újnak a megtanulására, amit korábban nem tudott. Őúgy látta, minél többször téved valaki, annál többet tanul. Gyakran mondogatta: „Mindentévedésben egy csoda rejlik. Minél többször tévedek, és minél többször áldozok időt rá, hogytanuljak belőle, annál több a csoda az életemben."

Gazdag apám rendszeresen a biciklizni tanulás példáját használta a hibákban rejlő csodagondolatának igazolására. Azt mondta: „Emlékezz csak vissza, mennyi kudarcot éltél át,amikor kínlódva igyekeztél megtanulni biciklizni. A barátaid már mind tudtak, de te épphogy

felültél a nyeregbe, máris elestél. Hibát hibára halmoztál. Azután egyszer csak nem estél eltöbbé, elkezdtél pedálozni, a bicikli mozgásba lendült, és mintegy varázsütésre egy egészen újvilág tárult fel előtted. Ez a hibákban rejlő csoda."

Warren Buffet tévedése

Warren Buffetet, az Egyesül Államok leggazdagabb befektető jét a Berkshire-i Hathawaycégéről ismerik, és érte tisztelik. Ma a Berkshire-i Hathaway részvényei ára a legmagasabb avilágpiacon. Sok befektető nagyra értékeli a Berkshire-i Hathaway részvényeit, ám keveseknek

jut eszébe, hogy a Berkshire-i Hathaway volt Warren Buffet legnagyobb befektetési tévedése.Amikor megvette, a cég inggyártással foglalkozott, és fokozatosan kiszo-

rult a piacról. Warren Buffet úgy vélte, az ő csapata megmentheti. Mindnyájan tudjuk, hogy a



textilgyártás Amerikában nagyrészt megszűnt, és más országokba költözött át. Ez ellen WarrenBuffet sem tudott mit tenni, így a vállalat mint gyártó cég végül tönkrement még úgy is, hogyWarren Buffet állt a háta mögött. Ő azonban a cég kudarcában találta meg azt azigazgyöngyöt, amely végül különleges gazdagsághoz juttatta. Akiket érdekel a története,azoknak Robert Hagstrom The Warren Buffet Way (A Warren Buffet módszer) című könyvétajánlom, amely rendkívül szórakoztatóan nyújt bepillantást a világ legnagyobb befektető jének agondolatvilágába.

Egyéb tévedések

Egy másik vállalat, a Diamond Fields azért alakult meg, hogy gyémántot keressen, amelyetsosem lelt meg. A cég vezető geológusa tévedett. A gyémánt helyett azonban felfedezték a világlegnagyobb nikkellelőhelyét. A cég részvényeinek ára a felfedezés hatására egyszeriben azegekbe szökött. Ma a vállalat nikkelből él, bár megtartotta a Diamond Fields nevet.

Levi Strauss a kaliforniai aranylelőhelyekre indult el, hogy bányászatból gazdagodjék meg.Rossz aranyásó volt, ezért elkezdett vászonból nadrágokat varrni a sikeres bányászoknak. Azt

hiszem, ma a világ legnagyobb részén ismerik a Levi's farmert.Azt mondják, Thomas Edison sosem találta volna fel a villanykörtét, ha annak a cégnek az

alkalmazottja lett volna, amelyet végül megalapított — a General Electricé. Állítólag több mint10 000-szer vallott kudarcot, mire végre feltalálta a villanykörtét. Ha egy vezető cégalkalmazásában állt volna, ennyi tévedésért minden bizonnyal elbocsátottak volna.

Kolumbusz Kristóf legnagyobb tévedése az volt, hogy kereskedelmi útvonalat keresettKínába, és véletlenül rábukkant Amerikára, a világ leggazdagabb és legerősebb országára.

Az utca emberének fürge észjárása és az iskolai tudás

Gazdag apám sok mindennek köszönheti rendkívüli sikerességét, de leginkább mégis atévedésekhez való hozzáállásának. Ő is gyűlölt tévedni, mint a legtöbben, de nem félt atévedésektől. Kockázatot vállalt csak azért, hogy

tévedjen. Azt mondta: „Ha elérkeztél a tudásod határaihoz, ideje elkövetned néhány hibát."Sokszor előfordult, hogy valamelyik cége nem tudott zöldágra vergődni, és ő elveszítette a beleölt

pénzét. Olyan is előfordult, hogy egy új termékét elutasította a piac. Mégsem esett kétségbe, sőt,inkább boldogabb, bölcsebb, elszántabb lett, akár gazdagabb is a tapasztalatnak köszönhetően. Arratanította fiát és engem, hogy „A tévedésekből tanulunk. Ahányszor tévedek, mindig megtudokmagamról valami újat, tanulok valamit, és gyakran új emberekkel ismerkedem meg, akikkelegyébként sosem találkoztam volna."

Egyik kudarcot vallott vállalkozásának, egy szerelvényforgalmazó cégnek köszönheti, hogy egyikkésőbbi üzlettársát megismerte. Ennek a sikertelen vállalkozásnak a kapcsán kötöttek barátságot éslettek üzlettársak, ami aztán több tízmillió dollárt hozott a konyhára. Azt mondta: „Ha nem vállaltamvolna a kockázatot, hogy megalapítsam azt a céget, sosem ismertem volna meg Jerryt. A vele valómegismerkedésemet pedig életem egyik legjelentősebb eseményeként tartom számon."

Szegény apám kitűnő tanuló volt az iskolában. Ritkán tévedett, ezért is végezhetett olyan magasszintű iskolákat. A baj csupán az volt, hogy 50 évesen feltehetően élete egyik legnagyobb hibájátkövette el, amelyet sosem tudott többé jóvátenni.

Miközben láttam, miként küszködik szegény apám mind pénzügyileg, mind szakmailag, gazdagapám azt tanította: „Ha sikeres akarsz lenni az igazi üzleti világban, iskolai ésszel és az utcaemberének eszével egyaránt kell tudnod gondolkodni. Apád ötéves korában kezdte az iskolát. Jó jegyeinek köszönhetően továbbtanult, míg végül eljutott az iskolai képzés csúcsára. Most, 50 évesen,az utcán találta magát... az utca pedig igencsak durva tanár. Az iskolában először leadják atananyagot. Az utcán ezzel szemben először hagyják, hogy az ember tévedjen, aztán rajta múlik, hogytanul-e belőle egyáltalán. Mivel a legtöbb ember nem tanulta meg, hogyan kell tévedni, és hogyantanuljon a tévedéseiből, kerüli a hibákat — ami a nagyobb hiba —, vagy elköveti őket, de nem tanul



belőlük. Ezért látjuk, hogy annyian ugyanazokat a hibákat vétik újra meg újra. Azért esnek többszörugyanabba a tévedésbe, mert senki nem tanította meg nekik, hogyan tanuljanak a hibáikból. Aziskolában az számít okos gyereknek, aki nem téved. Az utcán viszont csak akkor lehetünk okosak, hatévedünk, és tanulunk belőle.

A legnagyobb kudarc

Gazdag apám azt mondta Mike-nak és nekem: „Azért vagyok ilyen gazdag, mert többpénzügyi hibát vétettem, mint a legtöbb ember. Minden hibámból megtanultam valami újat. Azüzleti világban ezt az újdonságot általában »tapasztalatnak« nevezik. A tapasztalat azonbankevés. Sokan állítják, hogy rengeteg tapasztalatuk van, mégis újból és újból elkövetik ugyanazta hibát. Ha valaki igazán tanul a hibájából, akkor mindörökre megváltozik az élete, az ilyen

ember pedig nem tapasztalatot szerez, hanem »bölcsességet«. Az emberek gyakran igyekeznekelkerülni a pénzügyi hibákat, és ez hiba. Azt mondogatják maguknak: »Biztonságra törekedj!Ne vállalj kockázatot!« Egyesek azért küszködnek anyagi gondokkal, mert elkövették a hibákat,de nem tanultak belőlük. Ezért aztán minden reggel felkelnek, elmennek a munkahelyükre,megismétlik a hibát, elkerülik az újabbakat, de sosem találnak rá a tanulságra. Ezek azemberek azzal áltatják magukat, hogy mindent jól csinálnak, de valahogyan mégsem jutnakegyről a kettőre—mondta gazdag apám. — Lehet, hogy tényleg mindent jól csinálnak, de éppenaz a baj, hogy elkerülik a rosszat, például a kockázatvállalást. Hátat fordítanak agyengeségeiknek, ahelyett hogy szembenéznének velük. Nem tesznek meg valamit, amitőlfélnek, és tudatosan arra törekszenek, hogy ne hibázzanak. A legnagyobb kudarcot azok azemberek könyvelhetik el, akik sosem hibáztak" — fejezte be gondolatmenetét.

A tévedés művészete

Gazdag apám ahelyett, hogy a tévedések elkerülésére oktatott volna bennünket Mike-kal,inkább a tévedés mikéntjére tanított és arra, hogyan okuljunk a tévedéseinkből.Az egyik tanóra keretében azt mondta:

— Amikor tévedünk, legelőször is idegesek leszünk tőle. Ilyenkor minden ismerősöm ideges lesz. Ez az első jele, hogy hibát követtünk el. Ezen aponton jövünk rá, kik is vagyunk valójában. — Ezt meg hogy érted? Mi az, hogy „kik vagyunk?" — kérdezte Miké.

— Amikor idegesek leszünk, a következő szerepek egyikét vesszük magunkra — mondta gazdag apám, majd felsorolta a szerepeket, amelyeket az

idegesség erőltet rá az emberekre:1. A hazug. A hazug olyasmiket mond, mint „Ezt nem én tettem."; vagy:

„Nem, nem, nem. Ez nem én voltam."; vagy: „Fogalmam sincs, hogytörténhetett."; vagy: „Bizonyítsd be!"

171. A hibáztató. A hibáztató ilyeneket mond: „Te tehetsz róla, nem én."; vagy: „Ha afeleségem nem költekezne ennyit, jobban állnék anyagilag."; vagy: „Ha ti nem lennétek,gyerkőcök, gazdag lennék."; vagy: „A vevők nem érdeklődnek a termékeim iránt."; vagy: „Amostani alkalmazottak már nem hűségesek."; vagy: „Nem adott világos utasításokat!"; vagy:„A f őnököm a hibás."

172. Az önigazoló. Az önigazoló ilyesmiket mond: „Nincsenek jó iskoláim, ezért nem jutokelőbbre."; vagy: „Megcsináltam volna, ha több időm lett volna."; vagy: „Ó, éntulajdonképpen nem is akartam gazdag lenni."; vagy: „Mindenki ugyanezt tette."



173. A lemondó. A lemondó ilyesmiket mond: „Mondtam, hogy sosem fog sikerülni."; vagy„Túl nehéz, és nem éri meg. Inkább valami könnyebbel próbálkozom."; vagy: „Minekcsinálom ezt? Nincs szükségem erre a zűrzavarra."

174. A tagadó. Gazdag apám az ilyen emberre általában azt mondta, ő „a lapító", vagyis azaz ember, aki szereti elleplezni a hibáit. Aki letagadja, hogy hibázott, ilyesmiket mond:„Nem, nincs semmi baj. Minden nagyszerű."; vagy: „Hiba? Miféle hiba?"; vagy: „Nem kellaggódni. Minden rendben lesz."

Gazdag apám azt mondta: — Amikor az emberek felidegesítik magukat egy tévedés vagy véletlen baleset miatt, e

szerepek valamelyike uralja testüket és szellemüket. Ha tanulni akarunk, és bölcsességhezakarunk jutni rendkívül értékes tévedéseinkből, Felelős Énünknek kell átvennie az irányítástgondolkodásunk felett. Felelős Énünk végül megkérdi: „Milyen megfizethetetlen tanulságotvonhatok le ebből a tévedésből?" Ha valaki azt mondja: „Megtanultam, hogy soha többé netegyek ilyet", valószínűleg nem túl sokat tanult. Sokan egyre szűkülő világban élnek, mertmindig azt mondják: „Soha többé nem teszek ilyet", ahelyett, hogy azt mondanák: „Örülök,hogy így történt, mert ezt és ezt megtanultam a tapasztalatból." Mellesleg, akik elkerülik a

tévedéseket vagy elfecsérlik azokat, soha nem látják az érem másik oldalát.

Úgy aludtam, mint egy csecsemő

Amikor például tönkrement a műanyag pénztárcákat készítő cégem, körülbelül egy évigidegeskedtem. Úgy aludtam, mint egy csecsemő, vagyis kétóránként felsírtam. Hallottam abelső hangot, amely azt mondta: „Soha

nem kellett volna belevágni ebbe a vállalkozásba! Tudtam, hogy csődbe megy! Soha többé nemalapítok másik céget!" Sokakat hibáztattam, és önigazolással is próbálkoztam, hogy

megindokoljam tetteimet. Ilyeneket mondtam: „Dan tehet róla" és „Nem is szerettem igazán azta terméket".Mindezek ellenére tévedésem elől nem menekültem állásba, mert gazdag apám szembesített a

tévedésemmel, és rávett, hogy egykori cégem romhalmaza alól kiássam magam. Ma már aztmondom az embereknek: „Többet tanultam a kudarcból, mint akármelyik sikeremből. Annakköszönhetően, hogy kimásztam a romok alól, és újjáépítettem a céget, ma sokkal jobbüzletember vagyok." Ma már nem mondom, hogy „Soha többé nem teszek ilyet". Meremállítani: „Örülök, hogy nem sikerült, és tanultam belőle, mert hálás vagyok a bölcsességért,amelyre szert tettem." A félelem és a megbánás helyét az izgatottság és az öröm vette át.Ahelyett, hogy félnék a kudarctól, ma már tudom, mindannyian úgy vagyunk megalkotva, hogya hibáinkból tanulunk. Ha nem követünk el hibát, vagy elkövetünk, de nem tanulunk belőle,kimarad az életünkből a csoda. Az élet egyre sekélyesebbé, kisszerűbbé silányul, ahelyett hogy

sokszínűbbé válna, és csodákkal telne meg.Az iskolában kétszer buktam meg, mert nem tudtam írni. Csodás dolog tehát, hogy a

könyveim a New York Times, a Sydney Morning Herald és a The Wall Street Journal

sikerkönyv-listáján szerepelnek. Mulatságos, hogy olyasmik tettek híressé, amikben korábbankudarcot vallottam: az írás, a cégalapítás, az eladás, a szónoki készség, a könyvelés és abefektetés. Nem hozott hírnevet mindaz, ami könnyen ment, és amit élveztem: a szörfözés, aközgazdaságtan, a rögbi és a festészet.

Mi a tanulság?

Amikor azt hallom az emberek szájából, hogy „A befektetés kockázatos"; „Nem szeretekkockázatot vállalni a pénzemmel"; „Mi lesz, ha nem sikerül?" vagy „Mi lesz, ha elveszítem a



pénzemet?", gyakran eszembe jut, amit szegény apám mondott: „Nem akarok hibázni." Mintmár említettem, az ő világában, az értelmiségi világban butának tekintették azokat, akikhibáztak.

Gazdag apám világában más volt a helyzet; ő az emberi fejlődés természetes velejárójánaktekintette a kockázatot, a tévedéseket és a kudarcot. Ahelyett, hogy kerülte volna a kockázatotés a tévedéseket, megtanulta, miként kezelje. Ő érzelmekkel társult, levonható tanulságot látotta tévedésekben. Azt mondta: „Amikor tévedünk, mindig idegesek leszünk. Az ideges-

séggel teremtőnk azt jelzi számunkra, hogy valamit meg kell tanulnunk, Mintha valakimegkopogtatná a vállunkat, és azt mondaná: »Figyelj oda! Valami fontosat kell megtanulnod.«Ha hazudsz, másokat hibáztatsz, önigazolásokat keresel vagy letagadod az idegességedet,elfecsérled ezt az érzést, és kicsúszik a kezedből a bölcsesség egy értékes drágaköve."

Gazdag apám arra tanított, hogy számoljak tízig, ha mérges vagyok, és százig, ha nagyonmérges vagyok. Miután lecsillapodtam, mondják egyszerűen annyit: „Sajnálom." Soha nehibáztassam a másik embert, akármilyen dühösnek érzem magam! Ha mást okolok, azzalráruházom a hatalmat. Ha vállalom a felelősséget a történtekért, értékes tanulságot vonhatok le,

amelyre nyilvánvalóan szükségem van. Ha hazudok, mást hibáztatok, önigazolást keresek vagytagadok, nem tanulok semmit.Gazdag apám azt is mondta: „A sikertelen emberek másokat hibáztatnak. Gyakran meg

akarják változtatni a másik embert, ezért idegeskednek olyan sokáig. Idegesek, mert nemvonják le maguknak a személyes tanulságot. Ahelyett, hogy idegeskednek, inkább hálásaknakkellene lenniük, amiért a másik ember megtanítja őket valamire, amit meg kell tanulniuk."

„Az emberek azért találkoznak, hogy megtanítsák egymást valamire. Csak az a baj, hogygyakran nem tudjuk, mi a tanulság. Amikor bosszankodunk vagy neheztelünk valakire, azsokszor olyan, mintha a biciklinkre haragudnánk, amiért egyszer-kétszer leesünk róla, amikormegpróbáltunk megtanulni valami újat" — mondta gazdag apám.

Időszerű tévedések

Miközben írom ezt a könyvet, a tőzsde és az ingatlanpiac emelkedik. Olyanok isbemerészkednek a piacra, akik korábban soha nem fektettek be, és szinte mind ugyanaztmondják; olyasmiket, hogy „Rengeteg pénzt nyertem a piacon" vagy: „Korán kezdtem, és az ár20%-ot ment fel." Ezek gyakran az újdonsült befektetők lelkes kijelentései, olyanoktólszármaznak, akik még sosem veszítettek a visszaeső piacon. Attól tartok, a mostani nyertesekközül hamarosan sokan megtudják majd, milyen érzés hibázni a piacon. Akkor majd kiderül,kik az igazi befektetők. Ahogy gazdag apám mondta: „Nem az számít, mennyit emelkedett abefektetésünk értéke, az számít, mennyit csökkent. Az igazi befektetőknek fel kell készülniük anyereségre is, de arra is, hogy tanuljanak, amikor a piacon a dolgok nem az elképzeléseik

szerint alakulnak. A piac nagyszerű tanulsággal szolgálhat arról, hogy miként tanuljunk atévedéseinkből."

Ami engem illet, egy életen át igyekeztem megtanulni, hogy féken tartsam az indulataimat.Életre szóló feladatnak tekintem továbbá, hogy legyen bennem kockázatvállalási készség,tévedésre való hajlandóság, és hála még az olyan emberek iránt is, akikkel esetleg többé nembeszélek vagy nem üzletelek. Ha visszagondolok eddigi életemre, azt mondhatom, ennek aszellemi alapállásnak köszönhetem a legtöbb pénzt, a legnagyobb sikereket és a legtöbb csodát,amiben mindeddig részem volt.




Két apámtól megtanultam, hogy az iskolai tudás és az utca emberének eszessége egyarántfontos. Intelligensnek lenni annyit tesz, mint felismerni a különbséget a kettő között, vagy,ahogyan gazdag apám fogalmazott: „Az iskolai tudás fontos, de az utca emberének eszességetesz gazdaggá."

A szellemi alapállásról szóló kérdések tehát a következők:175. Miként áll ön hozzá a kockázatvállaláshoz, a tévedéshez és a tanuláshoz?176. Miként állnak hozzá a környezetében lévő emberek a kockázatvállaláshoz, a

tévedéshez és a tanuláshoz?177. Van-e megoldatlan pénzügyi, szakmai vagy üzleti bosszúsága?178. Haragszik-e valakire pénz miatt?179. Ha másra vagy önmagára mérges, mi a tanulság, és miért lehet hálás, miért érte meg

bátornak lenni, kockázatot vállalni, és esetleg tanulni valamit?

Mindig eszembe jutnak gazdag apám szavai: „Azért van ilyen sok pénzem, mert kész voltamtöbbször tévedni, mint a legtöbb ember, és tanultam belőlük. A legtöbben nem tévedtek elegetvagy ugyanúgy tévednek újra meg újra. Tévedés és a tanulságok levonása nélkül kimaradnak acsodák az életünkből."

KIEGÉSZÍTŐ MEGJEGYZÉS:

A tévedésekben rejlő csodákról szóló tanítás gazdag apám egyik legfontosabb tanítása,különösen korunk szép, új világában. A tévedéstől félő emberek anyagilag és szakmailagegyaránt lemaradnak, ahogy az információ kora egyre jobban felgyorsul.

— Nemrégiben készítettem el a Nightingale Conanttel közösen egy hangkazettát„ Gazag apámtitkai a pénzről, a vállalkozásról és a befektetésről " címmel, amely tartalmazza gazdagapámnak ezt a rendkívül fontos tanítását. Úgy gondolom, ez az oktatóanyag mindenkiknek szól,

aki le akarja küzdeni félelmét a kudarctól, a tévedéstől vagy a kockázatvállalástól.Ha ön érdeklődik a kazetta iránt, megrendelheti tőlünk vagy közvetlenül a Nightingale

Conanttől Ahogyan Winston Chruchill mondta: „A siker annyi, mint eljutni egyik kudarctól amásikig anélkül, hogy közben veszítenénk a lelkesedésünkből."




Milyen áron lehetünk gazdagok?

Gazdag apám azt mondta, sokféleképpen lehet meggazdagodni, és mindegyiknek ára van.

180. Meggazdagodhatunk úgy, hogy feleségül veszünk valakit vagy férjhez megyünkvalakihez a pénzéért. Mindnyájan tudjuk, milyen árat kell fizetnünk ezért. Gazdag apámelfmtorodott, és azt mondta: „Férfiak és nők egyaránt házasodnak pénzért, de el lehetképzelni, milyen leélni az életet valaki mellett, akit nem szeretünk. Ez nagyon magas ár."

181. Meggazdagodhatunk úgy, hogy csalunk, vagy törvénytelenséget követünk el. Aztmondta: „Könnyű törvényes úton meggazdagodni. Miért szegnénk meg a törvényt éskockáztatnánk, hogy börtönbe kerüljünk, hacsak nem élvezzük az ezzel járó izgalmakat?Nekem túl nagy ár, hogy börtönbe zárjanak. Én a szabadságért akarok gazdag lenni, ugyanmiért kockáztatnám, hogy lecsukjanak? Elveszíteném az önbecsülésemet. Nem tudnék többéa családom és a barátaim szemébe nézni, ha törvénytelen dolgot művelnék. Azonkívül megrosszul is hazudok. Rossz a memóriám, és képtelen lennék észben tartani az összeshazugságomat, ezért a legjobb, ha egyszerűen igazat mondok. Szerintem az igazmondás alegjobb politika.

182. Meggazdagodhatunk örökség útján. Gazdag apám erről azt mondta: „Miké sokszorúgy érzi, nem érdemelte ki a jólétét. Nem biztos benne, vajon meg tudott volna-e gazdagodnia maga erejéből. Ezért nagyon keveset adtam neki. Őt is ugyanúgy kalauzoltam, mint téged,de rajta áll, hogy megteremtse a saját vagyonát. Fontos neki, hogy érezze, ő



maga szerezte meg. Nem mindenki érzi ezt, aki olyan szerencsés volt, hogy pénzt örökölt."Amikor Miké és én együtt nevelkedtünk, mindkettőnk családja viszonylag szegény volt. Mire

felnőttünk, Miké apja nagyon gazdag lett, míg az én apám továbbra is szegény maradt. Miké hatalmasörökségre számíthatott az apjától, akit én gazdag apámnak hívok. Én a nulláról indultam.

4. Meggazdagodhatunk úgy, hogy nyerünk a lottón. Gazdag apám erre csak annyit mondott: „Jó, jó, vesz az ember időnként egy-egy szelvényt, de lottónyereményre alapozni a pénzügyi tervünket nem valamiokos elképzelés."Sajnos sok amerikai azt állítja, hogy lottóiiyeremény útján akar meggazdagodni. Ha egy a

százmillióhoz esélyre játszunk, az nagyon magas ár a gazdagságért.Ha pedig nincs tervünk arra, hogy mit kezdünk a túl sok pénzzel, úgyis újból szegények leszünk.

Nemrég az újságban olvastam egy emberről, aki nyert a lottón. Remekül érezte magát, de csakhamarolyan súlyos adósságokba verte magát, hogy már-már azt fontolgatta, bejelenti a teljes csődöt. Mielőttnyert jói állt anyagilag. Ezért, hogy megoldja a problémát, újra lottózni kezdett — és megint nyert.Ezúttal már pénzügyi tanácsadók segítségét veszi igénybe. A történet tanulsága a következő: Haegyszer nyerünk a lottón, legyen kész tervünk, hogy mit kezdünk a pénzzel. Kevesen nyernek kétszer.

5. Meggazdagodhatunk úgy, hogy filmsztár, rocksztár, híres sportoló vagy más kiválóság válik belőlünk. Gazdag apám erre azt mondta:

„Nem vagyok sem okos, sem tehetséges, sem jóképű, sem szórakoztató. Így számomra nincs reális esélye annak, hogy a kiválóságomnakköszönhetően gazdagodjak meg."Hollywoodban se szeri, se száma az ágról szakadt színészeknek. A klubok tele vannak

aranylemezről ábrándozó rockegyüttesekkel. A golfpályákon csak úgy hemzsegnek a játékosok, akikarra vágynak, hogy Tiger Woodséhoz hasonló karriert fussanak be. Ha azonban közelebbrőlmegvizsgáljuk Tiger Woods sikerét, rájövünk, milyen magas árat fizetett érte. Tiger háromévesenkezdett golfozni, és 20 éves korára lett profi. Tizenhét évi gyakorlásába került, mire elérte, hogy otttartson, ahol jelenleg tart.

6. Meggazdagodhatunk kapzsisággal. A világ telis-tele van ilyen emberekkel. Kedvenc mondásuk: „Ami az enyém, az az enyém, és megtartom magamnak." Aki kapzsi a pénzzel és a vagyonnal kapcsolat-

ban, az más dolgokban is szűkmarkú. Ha segítséget kérnek tőle, vagy azt, hogy tanítsonmásokat, sokszor nem ér rá.

A kapzsiság ára, hogy még keményebben meg kell dolgozni a megszerzett javakmegtartásáért. Newton törvénye így szól: „Minden akciót reakció követ.". Ha valaki kapzsi,ugyanezt tapasztalja másoktól.

Amikor pénzsóvár emberekkel találkozom, azt tanácsolom nekik, adakozzanak rendszeresen— az egyházuknak vagy valamilyen jótékonysági szervezetnek. A közgazdaságtan és a fizikatörvényeinek értelmében oda kell adnunk, amit kapni akarunk. Ha mosolyra vágyunk, előbbmosolyogjunk. Ha ütés kell, üssünk. Ha pénzt szeretnénk, előbb adjunk pénzt. A kapzsiembernek nagyon nehezére esik kinyitni a markát vagy a pénztárcáját.

7. Meggazdagodhatunk úgy, hogy élére rakjuk a garast. Ezt gazdag apám vérlázítónaktalálta. Azt mondta: „Ha valaki kuporgatásból gazdagszik meg, azzal az a baj, hogy későbbis garasoskodni fog. A világ gyűlöli a gazdag fösvényeket. Ezért utálták az emberekScrooge-ot Charles Dickens híres művében, a »Karácsonyi ének«-ben. A Scrooge módjárameggazdagodó emberek miatt van a gazdagoknak rossz hírük. Ha valaki szegényen él, ésszegényen hal meg, az tragédia. Ha szegényen él, és gazdagon hal meg, az őrültség."Miután lecsillapodott, hozzátette: „Azt hiszem, a pénz arra való, hogy élvezzük, ezért én

keményen dolgozom, a pénzem is keményen dolgozik, és élvezem a munkánk gyümölcseit."

Engedjük meg magunknak a jó életet!

Egy nemrégiben megjelent cikk megerősíti gazdag apám véleményét. A cikk, amelynek címe:„Hogyan engedhetjük meg magunknak a jó életet a változások korában?" a Strategic Investment



Newsletterben jelent meg, és James Dale Davidson, valamint Lord William Rees-Mogg adta ki. Őkketten számos sikerkönyvet írtak már: Blood in the Streets (Vér az utcákon), The Great Reckoning (Anagy számvetés) és The Sovereign Individual (A független személyiség). Ezek a könyvek erőteljesenbefolyásolták befektetési módszeremet és a jövőképemet. Davidson a Nemzeti AdófizetőkEgyesületének megalapítója, Rees-Mogg pedig a világ leggazdagabb befektetőinek dolgozik, mintpénzügyi tanácsadó, továbbá a Times of London szerkesztő je volt, és a British Broadcasting

Corporation (BBC) alelnöke.Gazdag apám szerint „A meggazdagodásnak két módja van. Az egyik,

hogy többet keresünk. A másik, hogy lejjebb adjuk az igényeinket. A baj hogy a legtöbb ember egyiketsem tudja igazán." A cikk és a fent említett könyv arról szólnak, miként kereshetünk többet, hogy azigényszintünket is emelhessük. A következőkben a „Hogyan engedhetjük meg magunknak a jó életet aváltozások korában?" című cikkből idézek, mely a Strategic In-vestment Newletterben jelent meg.

az,

„A takarékosság a vagyongyű jtés sarokköve. "

Thomas J. Stanley és William Danko The Millionaire Next Door (A szomszéd

milliomos), 1996

Ez a mondat két népszerű könyv érvelése elleni kifakadásomra emlékeztet; az egyik Stanley és Dankoműve, a The Millionaire Next Door (A szomszéd milliomos), a másikat a barátom, Dwight Lee általírta Getting Rich in America: 8 Simple Rulesfor Building a Fortune and a Satisfying Life (Mikéntgazdagodjunk meg Amerikában? — 8 egyszerű szabály a vagyonszerzésre és a kielégítő életvitelelérésére) címmel. Mindkét könyv egyértelműen úgy határozza meg a sikert, hogy aki önmérséklettel

él és gyű jtögeti a pénzét, az „gazdag" lesz . . .Ez igaz. Ha évi 50 000 dollárnál nem keresünk többet, takarékoskodással akkor is milliomosoklehetünk. De csak korlátozott vagyonra tehetünk szert azáltal, hogy úgy élünk, mintha szegényeklennénk. Még ha kenyéren és vízen élünk, akkor sem gyű jthetünk össze annyi pénzt, hogymultimilliomosok legyünk. Ennek alapján érthető, miért csak minden tizedik milliomosnak van nettó5 millió dollár jövedelme ... A takarékosság önmagában csak az első lépés, ha valaki nem örökölttőkét, vagy nincs jelentős készpénzáramlása évente, hogy belevágjon abba a befektetésbe, amelyvagyonhoz juttatná. Az amerikaiaknak „milliomosnak" kell lenniük ahhoz, hogy „akkreditáltbefektetőkként" vegyenek részt a magánkézben lévő, nagy ütemben fejlődő cégek zárt körűrészvénykibocsátásain. Ez pedig a meggazdagodás legjárhatóbb útja. Én már alig húszévesenmilliomos voltam. De már akkor beláttam, hogy néhány millió nem túl sokat ér. Ilyen kevésből nemengedhettem meg magamnak azt az életstílust, amit szerettem volna.

. . . Végkövetkeztetésem, hogy az igazi pénzszerzéshez magáncégekben kell magánbefektetéseket

eszközölni.

A „Hogyan engedhetjük meg magunknak a jó életet a változások korában?" című cikk azttaglalja, miért nem jó módszer a meggazdagodásra, ha kuporgatunk. Davidson szerintlehetséges meggazdagodni kuporgató magatartással, de nagyon magas árat kell érte fizetni.Valójában többféle árat kell fizetni. Az egyik, hogy a fogunkhoz kell verni a garast. A spórolásnem jelenti feltétlenül azt, hogy értünk a meggazdagodáshoz. Mindössze a spóroláshoz értünk,és ez magas ár.

Sem Davidson, sem és én nem értek egyet az olyan elterjedt nézetekkel,amelyek szerint addig kell nyújtózkodnunk, ameddig a takarónk ér. Ez né

hány embernek talán beválik, de én nem ezt tartom a meggazdagodás ideálismódjának és a jó élet élvezetének.



A takarékosság fontossága

Davidson cikkével ellentétben nekem tetszett a „Szomszéd milliomos". Sok alapigazságtalálható benne a takarékos életvitelről. Van különbség aközött, hogy valaki kuporgat vagytakarékos. Gazdag apámra inkább a takarékosság jellemző, mint a kuporgatás. „Ha igazángazdag akarsz lenni, tudnod kell, mikor légy takarékos, és mikor bőkezű. Sajnos sokan csakahhoz értenek, hogy a fogukhoz verjék a garast. Ez olyan, mintha féllábúak lennének" —mondta.

Egy millió dollár a kiindulópont

Davidson szerint a legjobb, ha pénzügyi hozzáértéssel szerzünk vagyont. Ma nem jelent túlsokat milliomosnak lenni. Manapság 1 millió dollár csupán alap ahhoz, hogy az emberelkezdhessen a gazdagok módjára befektetni. Davidson tehát valójában a 8. módot ajánlja a

meggazdagodásra. Gazdag apám számára a pénzügyi értelemben vett okossághozhozzátartozik, hogy az ember tudja, mikor legyen takarékos, és mikor ne.

8. Meggazdagodhatunk úgy, hogy értünk a pénzügyekhez. Én akkor kezdtem érteni apénzügyekhez, amikor ugyanazt a befektető hatalmat kezdtem hasznosítani, amelyre 12évesen figyeltem fel a tengerparton, amint gazdag apám új, óceánra néző telkét csodáltam.Sokan meggazdagszanak a C és B negyedben szerzett nagy tudásuk által. Közülük

jónéhányan a háttérben maradnak, és onnan irányítják, ellenőrzik, manipulálják a világcégeit és pénzügyi rendszereit.

Többmillió ember odaadóan berakja nyugdíjra félretett pénzét és egyéb megtakarításait a piacba. Anagy pénzeket mégis a megfelelő befektetések marketing- és elosztási rendszerének döntéshozói

keresik, nem feltétlenül a befektetők vagy a nyugdíjukat kamatoztató egyének. Gazdag apám évekkelezelőtt megtanította: „Vannak emberek, akik jegyet vesznek a meccsre, és vannak, akik jegyet adnakel. Azok közé érdemes tartozni, akik eladnak."

Miért lesznek a gazdagok egyre gazdagabbak?Fiatalabb koromban gazdag apám azt mondta: „A gazdagok részben azért lesznek egyre

gazdagabbak, mert másként fektetnek be, mint a többiek; olyan befektetésekben tartják apénzüket, amelyekhez a szegények és a középosztálybeliek nem jutnak hozzá. De ami ennéllényegesebb: más ismeretekkel rendelkeznek. Ha megvan a megfelelő képzettségünk, mindiglesz pénzünk bőségesen."

Davidson rámutat, hogy a dollár az utóbbi évszázadban 90%-ot vesztett az értékéből. Ezértnem elég csupán milliomosnak lenni. Ahhoz, hogy be-szállhassunk a gazdagok befektetéseibe,

legalább 1 millió dollár nettó értékre van szükségünk; és még akkor is kétséges, hogybiztonságosan beszáll-hatunk-e a gazdagok befektetéseibe.

Gazdag apám szerint „Ha a gazdagok befektetéseiben akarunk részt venni, szükségünk van:

183. tudásra,184. tapasztalatra és185. temérdek készpénzre."

Ezen a szinten, amelyet gazdag apám 3 T szintként jelölt meg, különféle típusú befektet őkettalálunk, különböző tudásszinttel, tapasztalattal és készpénzmennyiséggel.

Az anyagi függetlenség ára az idő és a tudás, a tapasztalat valamint a temérdek készpénz

megszerzésére irányuló elkötelezettség, hogy a fenti szinten fektethessünk be. Abbólállapíthatjuk meg, hogy pénzügyileg hozzáértőbbek lettünk vagy csavarosabbá vált az



észjárásunk, hogy észrevesszük a különbséget a következők között:

186. jó adósság és rossz adósság;187. jó veszteség és rossz veszteség;

188. jó kiadás és rossz kiadás;189. adófizetés és adókedvezmény;

190. cégek, amelyeknek dolgozunk, illetve cégek, amelyek a tulajdonunkbanvannak;

191. egy cég kiépítése, stabilizálása és részvényeinek nyilvános kibocsátása;192. a részvények, kötvények, befektetési alapok, cégek, ingatlanok és biztosítási

termékek előnyei és hátrányai között, továbbá a különféle jogi struktúrák között, éshogy mikor melyik terméket érdemes használni.

A legtöbb átlagos befektető nem ismer mást, csak

193. rossz adósságot, ezért igyekszik kifizetni;194. rossz veszteséget, ezért gondolja, hogy pénzt veszíteni rossz dolog;

195. rossz kiadásokat, ezért utál számlákat fizetni;196. általa fizetett adókat, ezért gondolja, hogy az adóztatás nem tisztességes dolog;197. munkahelyi biztonságot és a vállalati ranglétrán való előbbre jutást ahelyett,

hogy az övé lenne a vállalati ranglétra;198. kívülállóként való befektetést és részvényvásárlást, ahelyett hogy a saját cége

részvényeit árulná;199. befektetési alapokba való befektetést, illetve a legnagyobb vállalatok nagy

értékű biztos részvényeinek a felvásárlását.

9. Meggazdagodhatunk nagyvonalúság által. Így gazdagodott meg gazdag apám. Gyakranhallottam tőle a következőt: „Minél több embert szolgálok, annál gazdagabb leszek. Az A ésaz E negyeddel az a baj, hogy ott az ember csak keveseket szolgálhat." Ha nagy operációsrendszereket alakítunk ki a C és a B negyedben, annyi embert szolgálhatunk, amennyit csak

akarunk. Ezáltal pedig mesés gazdagságra tehetünk szert.

Egyre több ember szolgálata

Gazdag apám egy példán világította meg, hogyan lehet meggazdagodni azáltal, hogy egyretöbb embert szolgálunk: „Ha orvos vagyok, és egyszerre csak egy pácienssel tudok foglalkozni,akkor csupán kétféle módon kereshetek többet: vagy több munkaórát dolgozom, vagyfelemelem a honoráriumomat. Ha ellenben megtartom az állásomat, és a szabadidőmbenfeltalá-

lok egy rák elleni gyógyszert, akkor sokkal több ember szolgálata által leszek gazdag."

A gazdagság definíciója

A Forbes magazin a gazdagságot 1 millió dollár jövedelemben és 10 millió dollár nettó értékbenhatározza meg. Gazdag apám definíciója szigorúbb volt: tartósan 1 millió dollár passzív jövedelem,vagyis olyan jövedelem, amely akkor is befolyik, ha nem dolgozunk, és 5 000 000 dollár értékűeszköz, nem nettó érték. A nettó érték homályos fogalom, és erősen manipulált szám lehet. Továbbáúgy vélte, hogy ha valaki nem tudja fenntartani, hogy a befektetett tőkéje 20%-os nyereséget hozzon,nem igazi befektető.

Gazdag apám céljának elérése árát, nulláról indulva, a 3 T-vel lehet mérni: tudás, tapasztalat,temérdek készpénz.

Amikor visszatértem Vietnamból 1973-ban, mindháromból vajmi kevéssel rendelkeztem.Döntenem kellett, áldozok-e időt, hogy megszerezzem a 3 T-t. Gazdag apám rááldozta az idejét, fia,



Miké is, és sok barátom jelenleg is a 3 T megszerzésén fáradozik. Ezért lettek egyre gazdagabbak.

Egy terv a kezdet

Ha gazdag befektetők akarunk lenni, tervre van szükségünk, összpontosítanunk kell, és nyerésre

kell játszanunk. Az átlagos befektetőnek nincs terve, aktuális tippek alapján fektet be, a napilegdivatosabb befektetési termékeket vadássza, a technológiai részvényektől az árutőzsdeibefektetéseken keresztül az ingatlanig vagy saját cége megalapításáig. Nem baj, ha időnként aktuálistippek alapján fektetünk be, de ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy egy-egy jó tippmindörökre gazdaggá tesz majd!

A 3 T mellett gazdag apámnak volt egy listája is, amely öt szóból állt, és az ÁLELMOTEPmozaikszó megjelöléssel illette:

200. álom,201. elkötelezettség,202. motiváció,203. tények,204. pénz.

A legtöbben az utolsó kettőre összpontosítanak, a tényekre és a pénzre. Sokan azt hiszik, haiskolába járnak és tanulnak, vagyis megismerik a ténye-

ket, akkor megszerezhetik a pénzt. Illetve ha nincs meg a hagyományos, iskolai képzettségük,úgy vélik: „Nem lehetek gazdag, mert nincs egyetemi végzettségem", „A pénzszerzéshez pénzkell" vagy „Ha többet dolgozom, hogy több pénzt keressek, gazdagabb leszek". Vagyis sokember az iskolai végzettség vagy a pénz hiányára hivatkozik, amiért nem gazdag mintbefektető.

Gazdag apám az ÁLELMOTÉP-pel kapcsolatban a következőket mondta: „Valójában alista első három tagjára kell koncentrálni, ezek juttatnak el a tények és a pénz birtokába, hogynagyon-nagyon gazdag lehess." Másként szólva: a tények és a pénz abból származnak, hogy

van egy álmunk, elkötelezettek vagyunk, és megvan a motivációnk a nyerésre. A tanítványaimközött sok olyan akad, akik több tényt, adatot akarnak, mielőtt bármibe belefognának, vagyakik azt hiszik, előbb több pénzt kell keresniük, hogy meggazdagodjanak. Általában senkineksem hozza meg a gazdagságot, ha tényeket vagy pénzt halmoz fel. A tények és a pénz fontosak,de csak akkor érünk velük célba, ha belevágunk, és tesszük, amit kell — különösen, ha nullárólindulunk.

Az első szakasz vége

Ezzel a végére értünk az első szakasznak, amely véleményem szerint mind közül alegfontosabb. A pénz csupán egy fogalom. Ha úgy gondolunk rá, hogy nehéz megszerezni és

sosem leszünk gazdagok, akkor számunkra ez lesz a valóság. Ha úgy gondoljuk, van pénz bőven, akkor az valósul meg.

A következő négy szakaszban részletesen bemutatjuk gazdag apám tervét, továbbáösszevetjük a világ néhány leggazdagabb emberének terveivel. Miközben olvassa, arra kérjükaz olvasót, gondolja végig, miben mond ellent, miben több vagy kevesebb, esetleg mibenegyezik a személyes pénzügyi tervével.

Ne feledje, a könyvben található információk csupán útmutatásul szolgálnak, nem szabadszigorú tényékként kezelnie. Jórészt jogi értelemben értendők, és az egyéni körülményeknekmegfelelően kell őket alkalmazni. Ne betű szerint használja fel az olvasottakat, hanem vesse alágondos mérlegelésnek. Azt ajánljuk, vitassa meg jogi vagy pénzügyi tanácsadóival, hogybiztosan a szükségleteinek és céljainak leginkább megfelelő tervet dolgozhassa ki.



19. fejezet

A 90/10-es rejtvény

2000 februárjában a Thunderbird Egyetem The American School of International Managementintézményében dolgoztam. A háromórás foglalkozáson megkérdeztem egyik fiatal hallgatómtól, mi abefektetési terve. Habozás nélkül így felelt:

— Ha megszerzem a diplomát, elmegyek valahová dolgozni, ahol leg

alább 150 000 dollár fizetésem lesz évente, és félrerakok legalább évi 20 000dollárt befektetésekre.Megköszöntem neki, hogy megosztotta velem a tervét, majd ezt mondtam:

Emlékszik, hogy megbeszéltük gazdag apám pénzről szóló 90/10-es elvét?Hogyne — válaszolta a fiatalember mosolyogva, tudván, hogy a gondolatmenetét provokálom.

Részt vett ennek a nagyon jó nevű iskolának a vállalkozói programjában, ahol én vendégelőadókéntoktattam. Már ismerte tanítási stílusomat, hogy nem adom meg a válaszokat a diákjaimnak. Az volt amódszerem, hogy alaphiedelmeiket provokálom, és megkérem őket, hogy maguk értékeljék újra régigondolkodási sémáikat.

Mi köze a pénzről szóló 90/10-es elvnek az én befektetési tervemhez? — kérdezte óvatosan.Nagyon is sok — feleltem. — Úgy gondolja, az a terv, hogy állásba megy, és évente legalább 20000 dollárt befektet, a befektetőknek abba a 10%-ába juttatja majd, akik a pénz 90%-át keresik?Nem tudom — felelte. — Soha nem gondoltam a tervemmel kapcsolatban erre a határértékre.

A legtöbben nem gondolnak rá—mondtam. — A legtöbb ember megalkot egy befektetési tervet,és azt hiszi, az az egyetlen lehetséges terv, vagy legalábbis a legjobb, de kevesen hasonlítjákössze más tervekkel. A baj az, hogy a legtöbben túl későn tudják meg, jó-e a tervük.

Arra céloz, hogy az átlagos befektető a nyugdíját szeretné megkeresni befektetések által, dehogy jól működött-e a terve, az csak akkor derül ki amikor nyugdíjba megy? — kérdezte egymásik hallgató a teremben. — Akkor tudja csak meg, amikor már túl kés ő?A korombeliek közül sokan így járnak majd — feleltem. — Ez a szomorú igazság.És az, hogy jól fizető állásba menjek, és minden évben félretegyek 20 ezer dollárt, az nem jóötlet? — kérdezte az előző diák. — Végül is még csak 26 éves vagyok.Nagyon jó terv — mondtam. — Ha több pénzt tesz félre, mint az átlagember, és fiatalon kezdiennyi pénzzel, akkor valószínűleg nagyon gazdag lesz. De a kérdésem az, bejuttatja-e ez a terv a

befektetők 90/10-es csapatába? — Nem tudom — felelte a fiatalember. — Maga mit tanácsol?

Emlékszik, hogy meséltem önöknek egy történetet arról, amikor gazdag apámmal sétáltunk atengerparton, és én még csak 12 éves voltam?Arra a történetre gondol, amelyben azon törte a fejét, hogyan engedheti meg magának a gazdagpapa azt a nagyon drága ingatlant? — csatlakozott a beszélgetéshez egy újabb hallgató. — Ezvolt a gazdag papa első nagy befektetése és első lépése a nagyobb befektetések világába?

Helyeslőleg bólintottam. — Igen, ez az a történet.

És ennek a történetnek köze van a pénzről szóló 90/10-es szabályhoz? — kérdezte az első diák.Igen. Azért, mert mindig azon tűnődtem, hogyan tehetettszert gazdag apám ekkora értékű eszközre, noha nagyonkevés pénze volt. Miután ezt megkérdeztem tőle,megismertetett az úgynevezett 90/10-es rejtvénnyel.A 90/10-es rejtvény? Mi az a 90/10-es rejtvény, és mi köze az



én befektetési tervemhez? — értetlenkedett a fiatalember.A táblához léptem, és felrajzoltam a következő ábrát.

— Ez a 90/10-es rejtvény — mondtam. — Ez a 90/10-es rejtvény? — kérdezett

vissza a hallgató. — Ez úgy néz ki, mintegy pénzügyi kimutatás eszközök nélkül.

- Az is. Ez a kérdés teszi teljessé a rejtvényt — mondtam mosolyogva,miközben figyeltem a diák arcát, hogy tud-e követni.

Hosszú szünet után az egyik diák végül megkért, hogy áruljam el a kérdést. — A kérdés a következő — mondtam lassan: — Hogyan írhatunk valamit az eszközrovatba

anélkül, hogy eszközt vásárolnánk?- Anélkül, hogy eszközt vásárolnánk, vagyis úgy érti, pénz nélkül? —kérdezte az első hallgató.- Többé-kevésbé — feleltem. — A maga terve, hogy évi 20 000 dollártfélretesz befektetésekre, jó ötlet, de én azt kérdem: Pénzért eszközöket venni vajon 90/10-eselképzelés-e, vagy átlagos befektetői gondolkodást tükröz?

— Tehát azt akarja mondani, jobb eszközöket létrehozni az eszközrovat

ba, és nem pénzért venni őket, ahogyan a legtöbben teszik.Bólintottam.

— Ezt az ábrát hívom a 90/10-es rejtvénynek. Ezt a találós kérdést adtafel nekem gazdag apám rendszeresen. Arra volt kíváncsi, hogyan tudnámeszközökkel benépesíteni az eszközrovatot anélkül, hogy pénzt adnék értük.

A diákok csendben nézték a táblára rajzolt feladványt. Végül egyikük így szólt: — Ez az, amit mondani szokott, hogy a pénzteremtéshez nem kell pénz?Bólintottam, és így feleltem:

Erről van szó. A 90%-hoz tartozó emberek többsége, akik a pénz 10%-át birtokolják, úgygondolják, a pénzteremtéshez pénz kell. Sokuk le is mond a befektetésről, ha nincs elég pénze.Tehát a gazdag papa 90/10-es rejtvényében az eszközrovat üres, és az a feladatunk, hogymegtöltsük eszközökkel, melyeket nem pénzért veszünk.

Állandóan ezt a feladatot kaptam. Miután hazatértem Vietnamból, rendszeresen együttebédeltünk vagy vacsoráztunk, és mindig újabb ötleteket várt tőlem arra vonatkozóan, hogyantudnám megtölteni az eszközrovatot anélkül, hogy eszközöket vásárolnék. Tudta ugyanis, hogyaz igazán gazdagok közül sokan éppen így gazdagodtak meg. így lett milliárdos Bili Ga-tes,Michael Dell és Richárd Branson is. A hatalmas vagyonukat nem annak köszönhetik, hogyállásba mentek, és félretettek pár dollárt.

— Tehát ön azt állítja, az ember úgy lesz gazdag, ha vállalkozik? — Nem, nem ezt mondtam. Csak azért hoztam fel ezeket a példákat, mert

maguk mind a Thunderbird Egyetem vállalkozói programjának résztvevői.A Beatles-együttes másféle eszközt teremtett, amellyel különleges gazdag-sághoz jutott, ráadásul olyan eszközöket hoztak létre a fiúk, amelyek azótais pénzt hoznak nekik. Csak azt akartam mondani, hogy gazdag apám rend-

szeresen ezt a pénzügyi kimutatást tette elém, amelyben az eszközrovat üresen maradt, és aztkérdezte, hogyan tudnék eszközöket teremteni az eszközrovatba anélkül, hogy pénzt adnék ki értük.Először akkor adta fel a 90/10-es rejtvényt, amikor megkérdeztem, hogyan tudta megvenni az egyiklegdrágább tengerparti telket pénz nélkül.

Állítása szerint a cége vette meg a telket — szólt közbe egy másik diák.Mint mondtam, ez az egyik lehetséges módszer, de sok más módon is lehet eszközöketlétrehozni az eszközrovatba anélkül, hogy megvásárolnánk azokat. A feltalálók nagy érték űtalálmányaik révén teszik. A művészek felbecsülhetetlen értékű festményeket festenek. Az írókkönyveket írnak, amelyek után éveken át szerzői jogdíj illeti meg őket. A vállalkozók módszere,hogy cégeket hoznak létre, de nem kell ahhoz feltétlenül vállalkozónak lenni, hogy eszköztteremtsünk az eszközrovatba. Én ingatlannal csináltam, és semmi pénzt nem használtam felhozzá. Csak kreatívnak kell lenni, és egy életen át élvezhetjük a gazdagságot.

Úgy érti, ha feltalálok valamit egy új technológiával, meggazdagszom? — kérdezte az egyikhallgató.



Ez is egy lehetőség, de nem kell mindenképpen találmánynak vagy új technológiának lennie —mondtam némi szünetet tartva. — A gondolkodásmód hozza létre az eszközöket, és haelsajátítják a megfelelő gondolkodásmódot, gazdagságuk legmerészebb álmaikat is túlszárnyaljamajd.Hogy érti azt, hogy nem kell feltétlenül találmány vagy új technológia? Mi egyéb lehetne?

Igyekeztem minél világosabban megértetni magamat:

Emlékeznek a Gazdag papa, szegény papában a képregények történetére?Igen — mondta az egyik hallgató. — Amikor a gazdag papa megvonta a 10 centes órabérüket,és azt akarta, hogy dolgozzanak ingyen, miután fizetésemelést kértek. Azért vonta meg a 10centet is, mert nem akarta, hogy egész életükben pénzért robotoljanak.Igen, ez az a történet — feleltem. — Ez is egy példa arra, hogy miként lehet megtölteni azeszközrovatot eszközzel eszközvásárlás nélkül.

A hallgatók egy ideig csendben gondolkodtak a hallottakon. Végül egyikük megszólalt:Tehát a régi képregény-füzetekből csinált eszközöket. Bólintottam.De eszközök voltak-e a képregények? — kérdeztem.

— Nem, amíg nem tette őket azzá — felelte egy másik diák. — Felmarkolt valamit, amit mások szemétre dobtak, és eszközt csinált belőle.

— Igen, de maguk a képregények voltak-e az eszközök, vagy azok csak a látható részei voltak egyeszköznek?- Ó, értem már! — kiáltott fel egy másik hallgató. — A láthatatlan gondolkodási folyamat

változtatta a képregényeket eszközzé, tehát az volt az igazi eszköz. — Gazdag apám így látta. Később el is árulta, hogy az ereje a gondolko

dási folyamatban rejlett, melyről tréfásan azt szokta mondani: „hulladékbólpénzt csinálni". Hozzátette, hogy a legtöbb ember épp az ellenkező jét teszi:pénzből csinál hulladékot. Ezért érvényes a 90/10-es szabály.

— Olyan volt, mint a régi alkimisták —jegyezte meg az egyik hallgató.- Az alkimisták, akik annak képletét kutatták, miként lehet az ólomból aranyat csinálni.

Pontosan — helyeseltem. — A 90/10-es pénzügyi csoport emberei modern alkimisták. Csakannyi a különbség, hogy ők a semmiből csinálnak eszközöket. Abban rejlik az erejük, hogy

képesek elképzeléseket eszközökké alakítani.De azt mondta, sok embernek vannak nagyszerű ötletei. Csak nem képesek eszközökre váltaniazokat — mondta az egyik hallgató.

Bólintottam.Ez volt gazdag apám titkos ereje, amit aznap, a tengerparton, megfigyelhettem. A szellemi er ővagy pénzügyi intelligencia tette lehetővé számára, hogy azt a méregdrága ingatlan megvegye,melyet az átlagos befektető parlagon hagyna heverni, mondván: „nem engedhetem megmagamnak" vagy „a pénzteremtéshez pénz kell".Milyen gyakran adta fel a gazdag papa a 90/10-es rejtvényt? — kérdezte a csoport egyik tagja.

—Nagyon gyakran — feleltem. — így edzette az agyamat. Gazdag apám gyakran mondta, hogy azagyunk a leghatásosabb eszközünk, és ha nem megfelelően használjuk, a legnagyobb hatásúforrásunkká válhat.

A diákok hallgattak, vélhetően elgondolkodtak, és kérdések merültek fel bennük. Végül a legels

őkérdező, a hallgató, akinek az volt a terve, hogy minden évben félretesz 20 000 dollárt, így szólt:

— Tehát ezért szerepel az ön első könyvében, a Gazdag papa, szegény

papában a gazdag papa egyik tanítása, miszerint a gazdagok feltalálják a sa ját pénzüket.Bólintottam, és hozzáf űztem:

— És a hat lecke közül az első arról szólt, hogy „a gazdagok nem pénzértdolgoznak".Ismét csend lett, majd az egyik hallgató megszólalt:

Tehát amíg mi azt tervezgetjük, hogy munkát vállalunk, és pénzt gyű jtünk eszközökre,magának azt tanították, az a munkája, hogy eszközöket hozzon létre.

Így igaz — mondtam. — Tudják, a „munka" fogalmát az ipari korban alkották meg, és 1989óta már az információ korát éljük.



Hogy érti, hogy a munka fogalma az ipari korhoz tartozik? Az embereknek mindig is voltmunkájuk, nem? — tette fel a kérdést egy hallgató.Nem, legalábbis nem a mai értelemben. A halászó, vadászó korban az emberek törzsekbenéltek, és mindenkinek az volt a munkája, hogy hozzájáruljon a törzs fennmaradásához. Másszavakkal: a mindenki egyért, egy mindenkiért elv volt érvényben. Azután jött az agrárkorszak,amikor királyok és királynők uralkodtak. Akkoriban az emberek jobbágyként vagy parasztként

dolgoztak, és fizettek a királynak azért, hogy dolgozhassanak az ő birtokán. Azután következettaz ipari kor, a jobbágyságot és a rabszolgaságot eltörölték, és az emberek elkezdték árubabocsátani munkaerejüket a szabadpiacon. A legtöbben alkalmazottakká vagy önálló iparűzőkkéváltak, és mindent megtettek, hogy a legtöbbet ígérőnek tudják eladni munkaerejüket. Ez a„munka" modern értelme.Tehát amikor azt mondom, munkát vállalok, és 20 000 dollárt félreteszek évente, abban ön azipari korra jellemző gondolkodást lát.

Bólintottam. — Ahogyan ma is vannak az agrárkorhoz tartozó emberek, akiket ma ter

melő gazdák vagy mezőgazdasági munkások néven emlegetünk. Vannakvadászok és halászok is, kereskedelmi halászok például. A legtöbb emberaz ipari kor elméleteit vallja magáénak, ezért van olyan sok embernek állása.

Mit tenne az információ korára jellemző dolgozó? — kérdezte az egyik hallgató.Nem azért dolgozna, mert a gondolkodása a munkájához köti. Manapság vannak diákok, akikaz iskolapadból egyenesen a gazdagságba masíroznak, anélkül, hogy állásba mennének, mintahogyan gazdag apám tette. Ott vannak például az internet-milliárdosok. Néhányan kibuktak azegyetemről, és aztán milliárdosok lettek, pedig sosem volt hivatalos állásuk.Másként szólva üres eszközrovattal indultak, és feltöltötték nagyon nagy értékű eszközökkel, azinformáció korának megfelelő eszközökkel — tette hozzá az egyik hallgató.

— Sokan közülük sok milliárd dolláros eszközöket hoztak össze —mondtam. — Egyetemista diákokból lettek milliárdosok, és nemsokára márgimnazistákból is lesznek, akik sose mennek el állásba. Én már ma is ismerek egyet, aki úgy lett milliomos, hogy még sosem volt munkahelye. Miután

elolvasta a könyvemet és játszott a társasjátékaimmal, vett egy hatalmas ingatlant, eladta az üres telek

egy részét, megtartotta a házat, és az eladott telekrészből kifizette a felvett kölcsönt. Most övé a ház,amely valamivel többet ér egymillió dollárnál, és havi 4 000 dollár készpénz folyik be a számlájáraanélkül, hogy dolgoznia kellene. Körülbelül egy év múlva érettségizik. A hallgatók csendbenelgondolkodtak a hallottakon. Egyik-másik nehezen hitte el a gimnazistáról szóló történetet, detudták, hogy a milliárdosokká vált, egyetemről kibukott diákokról szóló törtéjetek igazak. Végül azegyik hallgató megszólalt:

Tehát az információ korában az emberek az információból gazdagodnak meg.Nem csak az információ korában — mondtam. — Mindig is így volt. Az eszközökkel nemrendelkezők dolgoznak, vagy hagyják magukat irányítani azoktól, akik megteremtik,megszerzik, vagy irányításuk alatt tartják az eszközöket.Szóval ön azt mondja, egy gimnazista diák fölém kerekedhet anyagilag, noha nincs magas fokú, jó iskolában szerzett képzettsége vagy jól fizető állása — mondta az elsőként szóló hallgató.Pontosan. Nem az iskolai végzettség számít, sokkal inkább a gondolkodásmód. Thomas Stanley, A szomszéd milliomos szerző je legutóbbi könyvében, a The Millionaire Mindban (A milliomosokészjárása) azt állítja, nem talált összefüggést a jó iskolai tanulmányi eredmények és a pénzügyihelyzet között.

A hallgató, aki a 20 000 dolláros évi befektetési tervet előadta, ezek után így szólt:Ha tehát be akarok lépni a 90/10-esek klubjába, inkább az eszközök gyarapítását kellgyakorolnom, mintsem az eszközvásárlást. Az eszközök megszerzése tekintetében kreatívnakkell lennem, nem másokat utánoznom.Erre mondta Henry Ford, a milliárdos: „A gondolkodás a legnehezebb munka. Ezért űzik olyankevesen — feleltem. — Ez az oka annak is, hogy aki a befektetők 90%-át követi, annak,csakúgy, mint nekik, 10% jut a vagyonból.Ez egybevág Einstein állításával, hogy „A képzelet fontosabb, mint a tudás" — tette hozzá egymásik hallgató.

Igen, és gazdag apám tanácsával is a megfelelő

könyvelő

kiválasztásához. Azt mondta: „Amikorelbeszélgetsz a könyvelő jelölteddel, kérdezd meg tőle, mennyi 1+1! Ha azt feleli, 3, ne vedd fel.Nincs esze. Ha azt feleli, 2. akkor se vedd fel, mert nincs elég esze. Ha azonban visszakérdez,



hogy »Mennyi legyen?«, akkor bátran felveheted."

A hallgatók nevettek, és elkezdtük összecsomagolni a holminkat. — Tehát maga eszközöket teremt, amelyeken újabb eszközöket és forrá

sokat vesz, igaz? — kérdezte az egyik diák.Bólintottam. — Soha nem vesz pénzért eszközt? — kérdezte aztán.

— De igen, csak erre az általam létrehozott eszközökből áramló pénztszeretem felhasználni — feleltem, miközben az aktatáskámért nyúltam. —Mondtam, hogy nem szeretek pénzért dolgozni. Szívesebben hozok létreeszközöket, amelyekkel azután újabb eszközöket és forrásokat vásárolhatok.

Egy kínai diák segített összeszedni a csomagjaimat, és közben megkérdezte: — Azért ajánlja olyan melegen a hálózati marketinget, mert az ember a

szabadidejében teremthet vele eszközöket nagyon kevés pénzért és kis kockázattal?Bólintottam.

— Méghozzá világszerte alkalmazható eszközöket, amelyeket továbbad

hat a gyermekeinek, ha azok igényt tartanak rá. Nem sok olyan cégről tudok,amelyek megengednék, hogy az állásunkat átörökítsük a gyerekeinkre. Ezaz egyik módszer az eszközeink tesztelésére: továbbadhatjuk-e azokat a szeretteinknek. Apám, akit szegény apámnak hívok, nagyon keményen dolgozott, hogy előbbre jusson az állami ranglétrán. Még ha nem bocsátják el, akkor sem tudta volna a gyerekeire hagyni munkás éveit, nem mintha bármelyikünk vágyott volna rá, vagy a végzettsége alapján megfelelt volna az őállásában.A diákok segítettek kivinni a holmimat az autómhoz.

Tehát gondolkodjak azon, hogyan tudnék eszközöket teremteni, hogy ne kelljen sok munka áráneszközöket vásárolnom — mondta a 20 000 dolláros hallgató.Ha be akar kerülni a 90/10-esek klubjába—feleltem. — Gazdag apám is ezért igyekezettfolyton-folyvást serkenteni az ötletességemet, hogy különféle típusú eszközöket teremtsek az

eszközrovatba anélkül, hogy megvásárolnám azokat. Azt mondta, jobb éveken át egy eszközlétrehozásán dolgozni, mint hogy egész életünket pénzért gürcölnénk végig valaki máseszközeinek a megteremtéséért.

A 20 000 dolláros hallgató búcsúzóul még annyit mondott: — Tehát ki kell eszelnem valamit, hogy megteremtsek egy eszközt, egy

értékes eszközt, amely gazdaggá tesz. Ha ez sikerül, megoldom a 90/10-esrejtvényt, és bejuthatok a vagyon 90%-ával rendelkező befektetők 10%-ába.

Nevetve húztam be a kocsim ajtaját, és azt feleltem neki: — Ha megoldja a 90/10-es rejtvényt agyakorlatban, jó esélyei lesznek, hogy bejusson a pénz 90%-a fölött rendelkező 10%-ba. Hanem oldja meg 90/10-es rejtvényt a gyakorlatban, valószínűleg ahhoz a 90%-hoz fog tartozni,

akik csak a pénz 10%-a fölött rendelkeznek.Megköszöntem a diákjaimnak a segítséget, majd elhajtottam.


Ahogyan Henry Ford mondta: „A gondolkodás a legnehezebb munka. Ezért űzik olyankevesen." Vagy ahogyan gazdag apám fogalmazott: „Agyunk a legerősebb eszközünkké válhat,de ha nem megfelelően használjuk, akkor a legerősebb forrásunkká lesz."

Gazdag apám minduntalan arra buzdított, hogy új eszközöket hozzak létre üreseszközrovatba. Leültette a fiát és engem az asztalhoz, majd megkérdezte, hogyan tudnánkegyre újabb különféle eszközöket létrehozni. Nem bánta, ha őrült vagy komikus ötletekkel

álltunk elő, csak arra volt kíváncsi, miként tudnánk elképzeléseinket eszközzé alakítani. Aztakarta, védjük meg az elgondolásainkat, és cáfoljuk meg az ellenvetéseit. Hosszú távon sokkal



jobban jártunk, mint ha azt mondta volna, dolgozzunk keményen, takarékoskodjunk és éljünkszerényen, mint ahogy szegény apám tanácsolta.


Hajlandó ön elgondolkodni azon, hogyan teremthetne saját maga eszközöket, ahelyett hogy

megvásárolná?Igen Nem

Számos könyvet és oktatóprogramot adtak ki arról, hogyan kell okosan eszközöket vásárolni. Sokakszámára az a legjobb terv, ha veszik az eszközöket. Én is ezt tanácsolom a befektetési terv biztonságiés kényelmi szintjéhez. Vegyünk nagy értékű biztos részvényeket és ügyesen kezelt befektetésialapokat, hogy megteremtsük a biztonság és a kényelem szintjét. Aki azonban arra vágyik, hogynagyon gazdag befektető legyen, fel kell tennie magának a kérdést: hajlandó-e eszközöket teremteni,ahelyett hogy másokét venné meg? Ha nem hajlandó, akkor forduljon az eszközvásárlásról szólókülönböző könyvekhez és oktatóprogramokhoz. Ha az olvasó kész nekilátni, hogy eszközöketteremtsen, akkor e könyv

további része értékes, sőt, talán felbecsülhetetlenül értékes tudnivalókkal szolgálhat a számára.Arról fog ugyanis szólni, hogyan kell egy elgondolást eszközre váltani, amely azután újabbeszközök megvételére fordítható. Nemcsak azt tudhatja meg, hogyan teremthet sok pénzt azeszközrovatba, hanem azt is, miként tarthatja meg az eszköze által hozott pénzt, és szerezhet asegítségével még több eszközt, továbbá luxuscikkeket. Kiderül majd, hogyan jutott hozzá abefektetők 10%-ának többsége a pénz 90%-ához, Ha ez érdekli az olvasót, kérem, olvassatovább a könyvet, Íme még egyszer a 90/10-es rejtvény:


Ez a rejtvény arról szól, hogyan teremthetünk eszközt az eszközrovatba anélkül, hogy pénztadnánk ki érte.

Robert jegyzete:

Első nagy cégemet 1977-ben hoztam létre műanyag pénztárcák gyártására. Nagyon jelentőseszköz állt rendelkezésemre az eszközrovatban. A baj az volt, hogy hiába volt nagy értékűeszközöm, nem értettem eléggé az üzlethez. Így gyakorlatilag milliomos lettem a húszaséveimben, de mindjárt el is veszítettem a millióimat. Ugyanez ismétlődött három évvel később a

rock and roll üzletágban. Amikor az MTV sikeres lett, a mi kis cégünk a

lehető legjobb helyzetben volt, hogy kamatoztassa a zenei őrületet. Az üzlet rakétasebességgelívelt fölfelé, majd ugyanúgy vissza is zuhant a földre, miután kifogyott az üzemanyag. A könyvtovábbi részében a nagy értékű eszközök létrehozásáról lesz szó, az eszközök értékénekmegítéléséhez szükséges képességről, és arról, hogyan lehet megtartani a befolyt pénzt újabb,gyakran szilárdabb eszközök létrehozásával. Ahogyan gazdag apám fogalmazott: „Minek sokpénzt keresni annak, aki elveri?" Az okos ember befektetésekkel őrzi meg a pénzét.



Második szakasz

Milyen típusú befektetők akarunk lenni?

20. fejezet



A 90/10-es rejtvény megoldása

Gazdag apám szerint „vannak befektetők, akik eszközöket vásárolnak, és mások, akik maguk alkotjákmeg az eszközöket. Aki meg akarja oldani a 90/10-es rejtvényt, annak mindkét befektetői típushoztartoznia kell."

A bevezetésben elmeséltem egy történetet: gazdag apám, Miké és én együtt sétáltunk atengerparton, és nézegettük azt a méregdrága tengerparti ingatlant, amelyet gazdag apám éppen akkorvett. Talán emlékeznek rá, megkérdeztem gazdag apámat, hogyan engedheti meg magának, hogyilyen drága telket vegyen, amikor szegény apámnak nem telik ilyesmire. Gazdag apám azt válaszolta:„Nekem sem telik, de a cégemnek igen." Mindössze egy üres telek tárult elém, ócska, elhagyott autókés egy düledező viskó álltak rajta; volt még ott egy nagy halom szemét, továbbá egy tábla egy középreszúrt póznához erősítve. 12 éves koromban nem láttam meg az üzletet abban a földdarabban, nem úgy

gazdag apám! Az üzlet már alakult a fejében, és ez a képessége, hogy a fejében képes voltvállalkozásokat kialakítani, tette őt Hawaii egyik leggazdagabb emberévé. Más szavakkal: gazdagapám úgy oldotta meg a 90/10-es rejtvényt, hogy eszközöket teremtett, amelyek újabb eszközökvásárlására adtak lehetőséget. Nem csak gazdag apám befektetési terve működött így, ezt a tervetalkalmazzák a legtöbben abból a 10%-ból, akik a pénz 90%-át birtokolják. így volt ez a múltban, ígyvan a jelenben, és így lesz a jövőben is.

Akik olvasták a Gazdag papa, szegény papát, azok talán emlékeznek Ray Kroc történetére, aki aztmondta a barátom csoportjának az MBA-n, hogy a McDonald's, az általa alapított cég, nemhamburgerrel, hanem ingatlannal üzletel. A képlet megint csak ugyanaz: létre kell hozni egy eszközt,amellyel azután újabb eszközöket lehet venni, és ennek köszönheti a McDonald's, hogy övék a világlegdrágább ingatlanai. Mindez a terv része. Ezért hajtogatta nekem gazdag apám annyiszor akövetkezőt, miután biztos volt benne, hogy valóban meg akarok gazdagodni: „Ha meg akarod oldani a90/10-es

rejtvényt, mindkét befektetői típushoz tartoznod keli. Tudnod kell, miként hozz létreeszközöket, de azt is, miként vásárolj eszközöket. Az átlagos befektető általában nem vesziészre, hogy két különböző folyamatról van szó, és egyik típusú befektetéshez sem ért. Azátlagos befektetőnek többnyire nincs is írott terve."

Ötleteink milliókat, sőt, milliárdokat is kamatozhatnak

E könyv második fele jórészt az eszközök létrehozásáról szól. Gazdag apám sok-sok órátszánt annak a folyamatnak a megtanítására, hogyan kell egy ötletet eszközteremt ő

vállalkozássá változtatni, melyből azután újabb eszközöket lehet vásárolni. Az egyik tanóránpéldául a következőt mondta: „Sok embernek vannak mesés gazdagságot ígérő ötletei. Sajnosazonban a legtöbben nem tanulták meg, miként öntsék formába az elképzeléseiket, ezért sokötletük sosem valósul meg, vagy elszigetelt ötlet marad. Ha abba az 1%-ba akarsz tartozni,akik a pénz 90%-át birtokolják, tudnod kell, hogyan öntsd formába kreatív gondolataidat." Akönyv második felének jelentős része szól a gazdag apám által „C-B háromszögnek" nevezettmodellről, mely a pénzügyi elképzeléseinket kelti életre. A C-B háromszög ereje által válthatóegy ötlet eszközre.

Gazdag apám azt mondta, „A leggazdagabb befektetők nem csupán azért lesznek méggazdagabbak, mert tudják, miként alkossanak újabb eszközök vásárlására alkalmas eszközöket,hanem azért is, mert ismerik a módját, hogy ötleteikkel több millió, sőt, akár több milliárddollárt keressenek. Az átlagos befektetőknek is vannak kiváló ötleteik, de gyakran hiányzik

belőlük a jártasság, hogy elgondolásaikat eszközvásárlásra használható eszközökre váltsák." Akönyv hátralévő részéből kiderül majd, átlagember hogyan alkothat az ötleteiből eszközöket,



amelyeken azután újabb eszközöket vásárolhat.

„Úgysem tudod megcsinálni"

Miközben az ötletek eszközökké való átalakítását tanultam gazdag apámmal, többszörelmondta: „Amikor először próbálsz vagyont kovácsolni az elképzeléseidből, sokan próbálnakmajd lebeszélni, mondván, »Úgysem tudod megcsinálni Sose feledd, semmi sem árt annyitnagyszerű ötleteidnek,

mint a kisszerűen gondolkodó, korlátolt fantáziájú emberek." Két okra hivatkozott, amiért a legtöbbenaz „úgysem tudod megcsinálni" hívei:

205. Azért mondják, hogy „úgysem tudod megcsinálni", még akkor is, ha megcsinálod, amit őknem képesek, mert ők maguk nem tudják megcsinálni.

206. Azért mondják, hogy „úgysem tudod megcsinálni", mert nem értik, mit csinálsz.

Gazdag apám azt is mondta, hogy a pénzcsinálás folyamata sokkal inkább szellemi, mintsem

fizikai folyamat.Egyik kedvenc idézete Einsteintől származik: „A szárnyaló szellemek gyakran szembekerülnek a

középszerű elmék heves támadásával." Gazdag apám a következő megjegyzést f űzte hozzá:„Mindannyiunkban lakozik szárnyaló szellem és középszerű elme egyaránt. Ötleteinknek több milliósvagy több, akár több milliárdos eszközökké alakítása sokszor szárnyaló szellemünk és középszerűelménk küzdelmét példázza."

Amikor — majd a könyv második felében — elmagyarázom a C-B háromszöget, az üzletiszerkezetet, melynek segítségével üzleti elképzeléseink életre kelnek, sokan úgy érzik, hatalmas tudáskell a háromszög alkalmazásához. Ha így van, idézzék fel magukban szárnyaló szellemük ésközépszerű elméjük csatáját. Amikor valakinek a középszerű elméje ellenállásba lendül sajátszárnyaló szelleme ellen, mindig eszébe szoktam juttatni az illetőnek gazdag apám szavait: „Sokembernek vannak nagyszerű ötletei, de nagyon kevésnek van sok pénze." A 90/10-es szabály azértérvényes, mert a meggazdagodáshoz nem a nagyszerű ötlet kell, hanem nagyszerű ötlettel rendelkező

nagyszerű ember. Szellemi erőre és elszántságra van szükség ahhoz, hogy ötleteinket vagyonraváltsuk. Még ha értjük is a folyamatot, melynek során gondolataink több millió, sőt, akár több milliárddollárra válthatók, akkor is fontos észben tartanunk, hogy a nagyszerű ötletekből csakis akkor lesznagy vagyon, ha az ötletek mögött álló ember is hajlandó nagyszerű lenni. Sokszor nehéz kitartani,amikor körülöttünk mindeni azt kárálja, „úgysem tudod megcsinálni". Nagyon erős szellem kellahhoz, hogy ellen tudjunk állni a kétségnek, melyet a környezetünk ültet belénk. Még erősebb szellemkell azonban ahhoz, hogy saját belső hangunkkal is szembeszegüljünk, amikor az mondja, „úgysemtudod megcsinálni". Ez nem azt jelenti, hogy ne törődjünk barátaink vagy saját belső hangunk jó,illetve rossz gondolataival. Oda kell figyelnünk rájuk, és meg is kell fogadnunk a tanácsaikat, ha jobbak, mint a mieink. De egyelőre legyen elég erről ennyi.

Most többről akarok beszélni, mint puszta elképzelésekről. A szellemről akarok szót ejteni és azakaratról, amely ahhoz kell, hogy akkor se adjuk fel,

amikor úrrá lesz rajtunk a kétség, és kifogytunk az ötletekből. Senki sem mondhatja megnekünk, mit tudunk, és mit nem tudunk megtenni az életünkben. Ezt csak mi magunkhatározhatjuk el. Saját nagyszerűségünkre gyakran az út legvégén találunk rá, és amikor azötleteink pénzre váltásáról van szó, sokszor eljutunk az út legvégére. Az út végére akkorérkezünk el, amikor kifogytunk az ötletekből és a pénzből, a kétségeink pedig gyűlnek. Haekkor rátalálunk magunkban a folytatáshoz szükséges szellemre, megtudjuk, mi kell hozzá,hogy ötleteinket kiváló eszközökre váltsuk. Egy-egy ötletből inkább az emberi szellem teremtvagyont, mintsem az agy. A vállalkozó minden út végén rálel saját vállalkozói szellemére. Avállalkozói szellem megtalálása és megerősítése fontosabb, mint az ötlet vagy a vállalkozás. Haegyszer megleljük magunkban a vállalkozói szellemet, mindig képesek leszünk egészenmindennapi elképzelésekből nem mindennapi vagyonra szert tenni. Ne feledjük, a világ tele vanötletes emberekkel, de nagyon kevesen vannak, akik vagyonosak.

A könyv hátralevő részében a vállalkozói szellem megleléséről és a mindennapi ötletek nem



mindennapi vagyonra váltásáról lesz szó. A második szakaszból megismerheti az olvasógazdag apám különböző befektetői típusait, és mindenki kiválaszthatja a neki leginkábbmegfelelő utat. A harmadik szakasz elemzi a C-B háromszöget, és bemutatja, miként lehetbelőle kialakítani azt a szerkezetet, amellyel a jó ötleteinket eszközzé alakíthatjuk.

A negyedik szakasz a kifinomult befektető gondolkodásmódjába nyújt bepillantást, valamintabba, hogyan elemzi a befektetéseket; ezenkívül bemutatja a csúcsbefektetők módszerét, akikegy-egy ötletükből hatalmas vagyonokat hoznak létre a C-B háromszög segítségével. Alegfontosabb pedig az utolsó, az ötödik szakasz, melynek címe: Visszaadás.

21. fejezet

Gazdag apám befektetői kategóriái

Ez a könyv egy „fejlődési regény", amelyben gazdag apám kalauzolásával pénz és állás nélkül,a haditengerészettől leszerelve, eljutottam a csúcsbefektetői szintre — olyan ember lettem, akiinkább a saját cége részvényeit árulja, mintsem más cégekét veszi, aki bennfentes a befektetés

világában, nem kívülálló. (A bennfentes befektető egy jogi kategória is, ami büntetendő. Itt nemerre, hanem a szó hétköznapi jelentésére gondol a szerző, amikor ezt a szót használja. — Aford.) A gazdagok más befektetési eszközökbe fektetik a pénzüket, mint a szegények ésközéposztálybeliek; ilyenek a nyilvános részvénykibocsátás, a zártkörű kibocsátás, valamint avállalati kötvények. Akár bennfentes befektető valaki, akár kívülálló, mindenképpen fontosismernie az alapvető értékpapírtörvényeket.

A Gazdag papa, szegény papából mindenki megszerezhette a pénzügyi alapmű veltséget,

amely elengedhetetlen a sikeres befektet ő számára. A CASHFLOW-négyszögbő lmegismerhették az olvasók a négy különböző negyedet és a pénzkeresés módjait, továbbá azt,

hogyan vonatkoznak a különféle adótörvények az egyes negyedekre. Aki elolvasta a fent

említett két könyvet, esetleg játszott CASHFLOW oktató társasjátékot, máris többet tud a

befektetés alapjairól, mint a legtöbb aktív befektet ő .

A befektetés alapszabályainak ismeretével könnyebben érthetők gazdag apám befektetőikategóriái és a tíz befektetői kontroll, amelyek szerinte minden befektető számára rendkívüllényegesek:

A tíz befektetői kontroll

207. önkontroll;208. a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány kontrollja;209. a befektetés kezelésének kontrollja;210. az adók kontrollja;211. a vétel és eladás időzítésének kontrollja;

212. a brókerek által végzett tranzakciók kontrollja;213. az FIJ (forma, időzítés jövedelem) kontrollja;



214. a szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja;215. az információszerzés kontrollja;

10. a visszaadás, az emberszeretet és a vagyon újrafelosztásának kontrollja.

Gazdag apám gyakran mondta: „Nem a befektetés kockázatos — az kockázatos, ha hiányzika kontroll." Sokan azért tartják kockázatosnak a befektetést, mert a tíz befektetői kontroliból

egy vagy több hiányzik. Ez a könyv nem részletezi az összes kontrollt, de nyújt némibepillantást abba, hogy miként szerezzünk nagyobb befektetői kontrollt — különös tekintettel a7.-re, a forma, időzítés és jövedelem kontrolljára. Ez a kontroll nagyon sok befektetőnél teljesenvagy részben hiányzik, vagy egyszerűen a befektetésről szóló alapismeretei nincsenek meg azilletőnek.

A könyv első szakasza gazdag apám legfontosabb befektetői kontrolijáról, azÖNKONTROLLRÓL szólt. Aki szellemileg nem készült fel rá, és nem kötelezte el magát,hogy sikeres befektetővé váljék, az jobb, ha hivatásos pénzügyi tanácsadóra vagy olyantanácsadó testületre bízza a pénzét, melynek tagjait arra képeztek ki, hogy segítsenek amegfelelő befektetések kiválasztásában.

Tökéletesen felkészült voltamAmikor pénzügyi képzésem ehhez a ponthoz érkezett, gazdag apám tudta, hogy választottam:

Szellemileg felkészültem rá, hogy befektet ő legyek. Nagyon sikeres befektet ő akartam lenni.

Tudtam, hogy szellemileg felkészültem, és hogy gazdag akarok lenni. Gazdag apám ennek ellenéremegkérdezte tőlem: — Milyen befektető akarsz lenni?

— Gazdag befektető — válaszoltam.Ekkor gazdag apám ismét elővett a sárga jegyzettömbjét, és felírta a következő befektetői

kategóriákat:216. Akkreditált befektető;217. Képzett befektető;218. Kifinomult befektető;219. Bennfentes befektető;220. Csúcsbefektető.

— Mi a különbség? — kérdeztem.Gazdag apám minden befektetői típus mellé odaírta annak jellemzőit.

221. Az akkreditált befektető sok pénzt keres és/vagy nagy nettó értékkel rendelkezik.222. A képzett befektető jártas a fundamentális és a technikai befektetésben.

223. A kifinomult befektető

ért a befektetéshez és a joghoz.224. A bennfentes befektető befektetéseket alkot.225. A csúcsbefektető lesz a részvényeit áruló részvénytulajdonos.

Amikor elolvastam az akkreditált befektető definícióját, meglehetően reménytelennek láttama helyzetemet. Sem pénzem, sem állásom nem volt.

Gazdag apám észrevette a reakciómat, visszavette tőlem a sárga jegyzettömböt, ésbekarikázta a bennfentes befektetőt.

Kezdés bennfentes befektetőként

Itt fogod kezdeni, Robert — mondta gazdag apám, és rábökött a bennfentes befektet őre.

Még ha nagyon kevés a pénzed és nagyon kevés a tapasztalatod, akkor is el lehet kezdenibennfentes szinten befektetni — folytatta. — Kicsiben kell kezdened, és folyamatosan tanulnod



kell. A pénzteremtéshez nem kell pénz.Ezek után feljegyezte a lapra a három T-t:

226. Tudás;227. Tapasztalat;228. Temérdek készpénz.

— Mire mindhárom T birtokába jutsz, sikeres befektető leszel — mondta. — Jó pénzügyi képzésben részesültél, most ideje, hogy megszerezd a ta-

pasztalatot. Ha elegendő tapasztalatod lesz a pénzügyi műveltség mellé, a temérdek készpénzmár magától jön.

— De a listádon csak negyedik helyen szerepel a bennfentes befektető. Hogyan kezdhetemmindjárt ezen a szinten? — kérdeztem még mindig zavarodottan.

Gazdag apám azért akarta, hogy bennfentes befektető legyek, mert olyan embert akartfaragni belőlem, aki maga teremt eszközöket, és azokból vesz más eszközöket.

Kezdés vállalkozással —Megtanítom neked, hogyan kell kiépíteni egy sikeres vállalkozást —

folytatta gazdag apám. — Ha megtanulod, hogyan hozz létre sikeres C ne-gyedes vállalkozást, a vállalkozásod temérdek készpénzt hoz. Akkor felhasználhatod a jártasságokat, hogy segítségükkel mint B elemezd a befektetéseket. —Ez olyan, mintha a hátsó ajtón jönnék be? — kérdeztem.

—Nos, én inkább azt mondanám, ez egy életre szóló lehetőség — feleltegazdag apám. — Ha megtanultad, hogyan keresd meg az első milliódat, akövetkező tizet már gyerekjáték megszerezni. —Rendben. Akkor hogyan kezdjem? — faggattam türelmetlenül.

—Először is hadd szóljak neked a befektetők különféle kategóriáiról,hogy megértsd, miről beszélek.

Áttekintés — választani kell

A Gazdag papa befektetési tanácsainak ebben a szakaszában megosztom önökkel gazdag

apám befektet ő i kategóriáinak jellemzését. A következő rövid fejezetek leírják az egyes

kategóriák közti különbségeket (az elő nyöket és hátrányokat), hiszen nem biztos, hogy az

általam választott út önöknek is a legmegfelelő bb.

Az akkreditált befektetőAz akkreditált befektetőnek magas a jövedelme, és nagy nettó értékkel rendelkezik. Tudtam,

hogy én nem felelek meg ezeknek a követelményeknek.

Aki hosszú távra fektet be, és választott célja a biztonság és a kényelem, nagyon jól beleillik azakkreditált befektető kategóriájába. Számos A és E nagyon elégedett a pénzügyi helyzetével. Hamarfelismerték, hogy gondoskodniuk kell anyagi jövő jükről a B negyeden keresztül, ezért az A-ként,illetve E-ként keresett jövedelmükkel befektetési tervbe fogtak. Pénzügyi tervük, akár a biztonságot,akár a kényelmet célozza meg, bevált.

A CASHFLOW-négyszögben volt szó a pénzügyi biztonság „két lábon álló" megközelítéséről. Amagam részéről tisztelem ezeket az embereket az előrelátásukért és a fegyelmezettségükért, amellyel

pénzügyi tervüket elkészítik, és gondoskodnak anyagi jövő jükről. Számukra az én utam vagylehetetlen vállalkozásnak, vagy túlzottan munkaigényesnek tűnhet.



Van sok jól fizetett A és E, akik pusztán a jövedelmük alapján beleférnek az akkreditált befektet őkategóriájába.

Az akkreditált befektető számára olyan befektetési lehetőségek nyílnak meg, melyekhez a legtöbbember nem fér hozzá. A sikeres befektetés kiválasztásához azonban pénzügyi képzettség is kell. Akinem fordít időt a pénzügyi ismeretek elsajátítására, az jobban jár, ha hozzáértő pénzügyi tanácsadótbíz meg, hogy segítsen neki a befektetési döntésekben.

A statisztika szerint Amerikában jelenleg 6 millió ember felel meg az akkreditált befektetői szintkövetelményeinek. Egy 250 milliós népességű országban, ha ez a szám igaz, mindössze a lakosság2,4%-a éri el ezt a minimális követelményszintet. Ha a statisztikában bízni lehet, még ennél iskevesebben teljesítik a befektetők magasabb szintjének követelményeit. Ez azt jelenti, nagyon sok aképzetlen befektető, akik olyan magas kockázatú, spekulatív befektetésekbe szállnak be, melyekbennem kellene részt venniük.

Idézzük fel még egyszer, hogyan határozta meg a SEC, vagyis az amerikai Értékpapír- ésTőzsdefelügyelet az akkreditált befektetőt:

229. 200 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel rendelkezik230. 300 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel rendelkezik házaspárként, illetve231. 1 millió dollár vagy több nettó értéket tud felmutatni.

Tekintettel arra, hogy mindössze 6 millió ember felel meg az akkreditált befektetői szintkövetelményeinek, ez számomra azt jelenti, hogy szorgalmas munkával nagyon nehéz eljutni agazdagok befektetéseiig. Ha belegondolok, hogy legalább 200 000 dollár jövedelem kell hozzá, rá kell jönnöm, hogy apám, akit szegény apámként emlegetek, soha a közelébe sem ért volna az akkreditáltbefektetői szintnek, akármennyit dolgozott volna, és akárhányszor emelték volna fel a fizetésétkormányzati állásában.Aki játszott már CASHFLOW 101 társasjátékot, az tudja, hogy a játék

gyorsító sávjába lépve teljesíti a játékos az akkreditált befektetőséghez szükséges minimáliskövetelményt. Más szavakkal: technikailag az Egyesült Államok népességének kevesebb, mint2,4%-a felel meg annak a követelménynek, amely a játék gyorsító sávjában kínáltbefektetésekben való részvételhez szükséges. Ez azt jelenti, hogy a népesség 97%-a a

mókuskerékben fektet be.

A képzett befektető

A képzett befektető tudja, hogyan kell elemezni a nyilvánosságnak kínált részvényeket.„Kívülálló" befektetőnek számít, nem „bennfentesnek". Ide tartoznak általában arészvénykereskedők és az elemzők.

A kifinomult befektető

A kifinomult befektetőre jellemző, hogy rendelkezik a gazdag apám által „három T"-kéntrövidített fogalmakkal. Ezen kívül érti a befektetés világát. Kihasználja az adó-, a társasági- ésaz értékpapírtörvényeket, hogy a lehető legtöbb pénzt keresse, és megvédje a tőkéjét.

Aki sikeres befektető akar lenni, de nem szándékozik saját céget létrehozni hozzá, annakkifinomult befektetővé érdemes válnia.

A kifinomult befektető és minden efölötti szintű már tudja, hogy az éremnek két oldala van.Tisztában van vele, hogy az egyik oldalon a világ fekete-fehér, a másik oldal pedig a szürkekülönféle árnyalataiban játszik. Ez utóbbi oldalon az ember rosszul teszi, ha egyedül próbálbefektetni. A fekete-fehér oldalon némely befektető egymaga fektet be, a szürke oldalonazonban minden befektetőnek be kell lépnie egy csapatba.

A bennfentes befektető



A bennfentes befektető célja, hogy sikeres vállalkozást építsen ki. Ez a vállalkozás lehetegyetlen bérbe adható ingatlan, de lehet akár egy több millió dolláros áruházlánc is.

A sikeres C tudja, hogyan kell eszközöket teremteni és kialakítani. Gazdag apám úgyfogalmazna: „A gazdagok feltalálják a pénzt. Miután megszerezted az első milliódat, akövetkező tíz megszerzése már gyerekjáték."

A sikeres C-nek meg kell tanulnia kívülállóként is elemezni a cégeket a befektetésekszempontjából. Ezért a sikeres bennfentes befektető megtanulhatja, hogyan váljék sikeres kifinomultbefektetővé.

A csúcsbefektetőA csúcsbefektető célja, hogy részvényeit áruló részvénytulajdonossá váljék. A csúcsbefektető sikeres

vállalkozással rendelkezik, melynek tulajdoni érdekeltségét eladja a nyilvánosságnak, ezért ő arészvényeit áruló részvénytulajdonos. Ez az én célom is. Még nem értem el, de továbbképzem magam,

tanulok a tapasztalataimból, és szent elhatározásom, hogy addig nem hagyom abba, amíg nem leszbelőlem részvényeit áruló részvénytulajdonos.

Ön milyen befektető?A következő néhány fejezet részletesebben leírja a befektetők egyes típusait. Miután gondosan

áttanulmányozta valamennyit, könnyebb lesz kiválasztania az önnek leginkább megfelelő befektetésicélt.

22. fejezet

Az akkreditált befektető

Ki az akkreditált befektető?A legfejlettebb országok írott törvényekkel óvják az átlagembert a rossz vagy kockázatos

befektetésektől. Ezzel az a gond, hogy éppen ezek a törvények teszik lehetetlenné a tömegeknek

a legjobb befektetésekben való részvételt.Amerikában ilyenek az 1933-as értékpapírtörvény, az 1934-es értékpapír- és tőzsdetörvény,



az ezek értelmében érvényesülő SEC előírások valamint a SEC (Értékpapír- ésTőzsdefelügyelet). Ezeket a törvényeket és előírásokat azért alkották, hogy megvédjék atömegeket a félreértelmezésektől, a manipulációktól és egyéb csalárd praktikáktól, amelyek azértékpapírok adásvételében érvényesülhetnek. Bizonyos befektetések kizárólag az akkreditált ésa kifinomult befektetők számára hozzáférhetők, ők pedig részletes jelentést kötelesek írni azilyen befektetésekről. A SEC azért jött létre, hogy őrködjön a törvények betartása felett.

A SEC szerepe szerint, mint az értékpapírok felügyelő je, úgy határozta meg az akkreditáltbefektetőt, hogy az olyan személy, aki legalább 200 000 dollár vagy annál több (házaspárként300 000 dollár) jövedelemre tett szert az utóbbi két év mindegyikében, és a folyó évben isugyanennyi jövedelemre számíthat. Az illető személy vagy házaspár a fentiek helyettfelmutathat 1 millió dollár értékű nettó értéket is.

Gazdag apám a következő meghatározást adta: „Akkreditált befektető az a személy, aki jóval többet keres, mint az átlagember. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül gazdag, vagy, hogyvalamennyit is ért a befektetéshez."

A szabállyal az a gond, hogy az amerikaiaknak kevesebb mint 3%-a éri el a 200 000dolláros, illetve 300 000 dolláros jövedelemszintet. Vagyis a lakosságnak csupán a 3%-afektethet be a SEC szabályainak értelmében meghatározott részvényekbe. A maradék 97% nem

vehet részt ezekben a befektetésekben, mert nem minősül akkreditált befektetőnek. A SECnagyjá-

ból a pénzügyi intelligencia szintje alapján határozza meg, ki számít kifinomult befektetőnek.Emlékszem, gazdag apámnak felajánlottak egy lehetőséget, hogy befektessen egy Texas

Instruments nevű cégbe, mielőtt annak részvényeit nyilvánosan kibocsátották volna. Mivel nem ért rátüzetesen megvizsgálni a céget és elvégezni az elemzést, visszautasította az ajánlatot, és ezt későbbévekig bánta. Más nyilvános kibocsátás előtti részvényeket azonban vett. Az ilyen, a köznép számáranem elérhető befektetések tették őt igazán gazdaggá. Gazdag apám akkreditált befektetőnek számít.

Amikor arra kértem, hadd fektessek be én is egy cég részvényeibe a nyilvános kibocsátás előtt,közölte, hogy nem vagyok sem elég gazdag, sem elég bölcs hozzá, hogy az ő befektetéseihez társuljak.Ma is élénken él emlékezetemben, amit mondott: „Várd ki, amíg meggazdagszol, és meg fognak

találni a legjobb befektetések. A gazdagok mindig elsőként jutnak hozzá a legjobb befektetésekhez,ráadásul nagyon alacsony áron, és nagy tételben. Ez az egyik oka, hogy egyre gazdagabbak lesznek."

Gazdag apám egyetértett a SEC-vel. Úgy vélte, rendjén való megvédeni az átlagos befektetőt azefféle befektetések kockázatától, noha ő személy szerint, mint akkreditált befektető, sok pénztköszönhetett az ilyen befektetéseknek.

Felhívta azonban a figyelmemet a következőre: „Még akkor sem biztos, hogy hozzájutsz a legjobbbefektetésekhez, ha akkreditált befektető vagy. Ahhoz ugyanis egészen más típusú befektetőnek kelllenni, aki megfelelő tudással és információval rendelkezik az új befektetési lehetőségekről."

Az akkreditált befektető befektetői kontrolijai

Nincsenek.

Gazdag apám szerint az akkreditált befektetőnek a tíz befektetői kontroll közül egyik sincs abirtokában, ha hiányzik a pénzügyi képzettsége. Az akkreditált befektetőnek esetleg sok a pénze, deáltalában nem tudja, mihez kezdjen vele.

Rendelkezik-e az akkreditált befektető a 3 T-vel?

Temérdek készpénzzel — talán.

Gazdag apám elmagyarázta, hogy hiába akkreditált befektető valaki, attól még szüksége vantudásra és tapasztalatra, hogy képzett, kifinomult, bennfentes vagy csúcsbefektető válhasson

belőle. Olyan akkreditált befektet

őket is ismert szép számmal, akiknek temérdek készpénzüksem volt. Elérték ugyan a jövedelemhatárt, de nem tudták jól kezelni a készpénzüket.



Sharon jegyzete

Gyakorlatilag bárki nyithat értékpapírszámlát, és kezdheti adni-venni a nyilvánosan kibocsátottrészvényeket. Egy nyilvános társaság részvényeit bárki szabadon veheti és eladhatja,rendszerint a tőzsdén. A tőzsde valódi szabad piacként működik. Állami vagy külsőbeavatkozás nélkül mindenki maga dönti el, hogy egy részvény ára méltányos-e vagy sem. Azegyén dönthet úgy, hogy részvényt vásárol, amivel tulajdonosi érdekeltséget vesz magának acégben.

Az utóbbi évtizedben rendkívül népszerűek lettek a befektetési alapok. Ezek hivatásosszakemberek által kezelt portfoliók, melyeknek minden befektetési jegye számos egyedirészvény résztulajdonát reprezentálja. Sok ember azért fekteti a pénzét befektetési alapokba,mert egyrészt azokat hivatásos alapkezelők kezelik, másrészt vonzóbb számukra, hogy sokkülönböző értékpapírból van néhány a birtokukban, mint hogy egyetlen cég részvényeit vegyékmeg. Akinek nincs ideje tanulmányozni a befektetést (hogy tájékozottan hozhasson döntéseketaz egyes befektetésekről), az bölcsen teszi, ha befektetési alapokban tartja a pénzét, vagy

befektetési tanácsadót szerződtet, hogy az foglalkozzon a befektetéseivel.Az egyik módja, hogy értékpapírokból igazán jelentős gazdagságra tegyünk szert, hogy a

tőzsdén korábban nem jegyzett, első nyilvános kibocsátású részvényeket (IPO) vásárolunk.Általában jellemző, hogy a cég alapítói és az első befektetők már rendelkeznek a cégrészvényeivel. A cég a kezdeti finanszírozás könnyítése érdekében vezetheti be a részvényeketnyilvánosan a tőzsdére. Ilyenkor avatkozik be az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet, a SEC —részletes adatnyilvántartási és nyilvánosságrahozatali kötelezettséget róva a cégre —, hogymegpróbálja megakadályozni a csalást, és megvédje a befektetőt a félreértelmezésektől. Azt j

azonban a SEC sem tudja megakadályozni, hogy a nyilvános kibocsátásba való befektetésrossz üzletnek bizonyuljon. Lehet egy IPO törvényes, és mégis rossz üzlet, vagy kiderülhetróla, hogy nem más, mint forrás (veszít az értékéből).

Az 1933-as értékpapírtörvényt és az 1934-es értékpapírtőzsde-törvényt azért hozták, hogyszabályozza az ilyen jellegű befektetéseket, és megóvja a befektetőket a csalárd vagy magaskockázatú befektetésektől, továbbá a brókerek csalásaitól. A SEC azért jött létre, hogyfelügyelje az értékpapírok kibocsátást és az értékpapír-ipart.

A részvényekre vonatkozó szabályozás nemcsak a nyilvános kibocsátásokra érvényes, hanembizonyos magánkibocsátású részvényekre is. Egyes kivételek azért vannak, ezekkel itt nemfoglalkozunk. Egyelőre az a fontos, hogy az olvasó megértse, mit jelent akkreditáltbefektetőnek lenni. Az akkreditált befektető befektethet bizonyos típusú értékpapírokba,amelyekbe a nem akkreditált, nem kifinomult befektető nem, mert az „akkreditált" státus azt

jelenti, hogy a befektető magasabb pénzügyi kockázatot képes vállalni, mint a nem akkreditáltbefektető.

Róbert leírta, mekkora jövedelemmel vagy nettó értékkel kell rendelkeznie az akkreditáltbefektetőnek mint egyedülálló személynek, illetve házaspárnak. Ugyanakkor a részvényeketkibocsátó cég bármely igazgatója, vezető tisztviselő je vagy általános partnere is akkreditáltbefektetőnek minősül, noha nem éri el az említett jövedelem-, illetve nettó értékhatárt. Ez döntőfontosságú lesz, amikor majd a „bennfentes befektetőt" tárgyaljuk. Valójában ezt az utatválasztja sok bennfentes és csúcsbefektető.



23. fejezet

A képzett befektető

Gazdag apám definíciója szerint a képzett befektető olyan személy, akinek van pénze, és némitudással is rendelkezik a befektetésről. A képzett befektető általában akkreditált befektető, aki apénzügyi képzésére is áldozott valamennyit. Ami a tőzsdét illeti például, a képzett befektetők közétartoznak a legjobb tőzsdei brókerek. Képzettségük révén elsajátították és megértették a fundamentálisés a technikai befektetés közötti különbséget.

1. Fundamentális befektetés: Gazdag apám szerint „a fundamentálisbefektető úgy csökkenti a kockázatot, hogy az érték és a növekedésszempontjából megvizsgálja a cég pénzügyi helyzetét". Egy jó részvény kiválasztásában a legnagyobb szerepet az játssza, milyen eredményekre számíthat a cég a jövőben. A fundamentális befektető ala

posan átnézi annak a cégnek a pénzügyi kimutatásait, amelybe befektetni kíván. Ugyanakkor tekintetbe veszi a gazdaság egészének kilátásait is, és azt az iparágat, amelyben a cég érdekelt. A kamatok változásai nagyon fontos tényezőt jelentenek a fundamentális elemzésben.

Warren Buffet az egyik legjobb fundamentális befektet ő nek számít

2. Technikai befektetés: Gazdag apám szerint „a jól képzett technikaibefektető a piacra reagálva fektet be, és biztosítja magát a katasztrofális veszteségek ellen. Igazán jó részvényeket úgy lehet kiválasztani, haaz ember a cég részvényeinek kínálatára és az irántuk fennálló keresletre alapoz. A technikai befektető tanulmányozza egy-egy cég részvényárainak alakulását. Megvizsgálja, hogy egy bizonyos részvényesetében elég lesz-e a kínálat a várható kereslet kielégítésére."

A technikai befektető részvényvásárláskor általában figyelembe veszi az árat és a piac állását.

. . mint az a vásárló, aki a kiárusításokra és az akciós termékekre figyel. Valójában számostechnikai befektető olyan, mint Doris nénikém. Doris néni az olcsó árut kutatja, és kiárusításkorvásárol a barátnőivel; azért vesz meg dolgokat, mert olcsók,|

le vannak árazva, vagy mert a barátnői is azokat veszik. Amikor aztán hazaér, eltűnődik rajta, miért isvette meg ezt vagy azt az árucikket, felpróbálja, majd visszaviszi a boltba, és visszakéri a pénzt, hogyújra legyen pénze vásárolni.

A technikai befektető tanulmányozza, hogyan alakultak a cég részvényárai a múltban. Az igazitechnikai befektetőt a fundamentálissal szemben nem érdekli a cég belső működése. Ő elsősorban apiac állására és a részvényárakra épít.

Sokan azért gondolják, hogy a befektetés kockázatos, mert „technikai befektetőként" foglalkoznak

befektetésekkel, miközben nem tudják, mi a különbség a technikai és a fundamentális befektetőközött. A technikai befektető szemszögéből a befektetésnek az a kockázata, hogy a részvényárak apiac érzelmi változásaira reagálva ingadoznak. Íme néhány példa arra, hogy mi vezethet a



részvényárak fluktuációjához:

egy részvényt egyik nap még népszer ű sít a média, a következő héten azonban már nem; vagy a cég a

részvények felosztásával manipulálja a kereslet-kínálat arányt, vagyis másodlagos kibocsátással

elárasztja a piacot, vagy visszavásárlással csökkenti a részvényei számát; vagy

valamilyen intézményes vásárló (például befektetési alap vagy nyugdíjalap) olyan nagy

mennyiségben vásárolj a fel, illetve adja el egy cég részvényeit, hogy azzal megzavarja a piacot.

Az átlagos befektető számára azért tűnik kockázatosnak a befektetés, mert nincs meg a megfelelőpénzügyi képzettsége hozzá, hogy fundamentális befektetőként működjön, ugyanakkor a technikaibefektetőnek szükséges gyakorlati ismeretekkel sem rendelkezik. Ha nem tagja egy cégigazgatótanácsának, hogy megváltoztathassa a részvények kínálati oldalát, a nyílt piacon nem szólhatbele a részvényárak kereslet-kínálat ingadozásaiba. Így aztán ki van téve a piac szeszélyeinek.

Sokszor előfordul, hogy egy fundamentális befektető kiváló, magas profitot hozó cégre bukkan, devalamilyen oknál fogva a technikai befektetőket nem érdekli a cég, így a cég részvényeinek ára nemmegy fel — hiába nyereséges, jól irányított a vállalat. A jelenlegi piacon sokan fektetik a pénzüketolyan internet-cégek első kibocsátásaiba, amelyek nem foglalkoznak értékesítéssel, és nincsnyereségük. Ez tipikus esete annak, amikor a technikai befektetők határozzák meg egy cégrészvényeinek értékét.

1995 óta a kizárólag fundamentális befektetők gyengébb teljesítményt futatnak fel, mint azok, akika piac technikai oldalára is figyelnek. Napjaink fékevesztett piacán, ahol a legnagyobb kockázatot

vállalók a nyertesek, az

óvatos, értékekre koncentráló emberek lemaradnak. Valójában a nagy kockázatvállalók közül sokanelijesztették a technikai befektetőket is az értéktelen, ám magas árú részvényekkel. Az összeomlásidején azonban azok járnak jól, akiknek erős fundamentális befektetéseik vannak, ugyanakkor jótechnikai kereskedői jártassággal is rendelkeznek. A piacra berobbanó amatőr spekulánsok csakúgy,mint a pénzes, első kibocsátású részvények megsínylik a piac zuhanását. Gazdag apám szerint „Ha azember gyorsan igyekszik meggazdagodni, és nincs ejtőernyő je, akkor sajnos lezuhan, és nagyot esik.A gyorsan jött, sok pénz elhiteti az emberekkel, hogy pénzügyi zsenik, pedig a végén kiderül, hogypénzügyi idióták." Gazdag apám úgy gondolta, hogy a befektetés világában mind a technikai, mind a

fundamentális jártasságokra szükség van a fennmaradáshoz.Charles Dow, akinek nevét a Dow-Jones indexbő l ismerjük, technikai befektet ő volt Ezért lett a WallStreet Journal, amelynek létrehozásában részt vett, első sorban technikai, nem pedig fundamentális

befektet ő knek szóló lap.

Soros Györgyöt is többnyire a legjobb technikai befektet ő k között tartják számon.

A kétféle befektetési stílus között hatalmas a különbség. A fundamentális befektető a cégetpénzügyi kimutatásai alapján elemzi, így méri fel annak erősségét és várható sikerességét. Emellett afundamentális befektető ügyel a gazdaság adott helyzetére és arra az ipar- vagy üzletágra, amellyel acég foglalkozik.

A technikai befektető ezzel szemben ábrákból dolgozik, melyek segítségével figyelemmel kísérheti,hogyan alakultak a cég részvényárai és a részvények száma. A technikai befektető esetlegmegvizsgálja a részvények put/call arányát, valamint a short pozíciókat. Mindkét típusú befektető a

tényekre támaszkodik, de különböző forrásokból szerzik az információt. A kétféle típusú befektetőnekmás-más jártasságokra, illetve szókincsre van szüksége. Napjaink ijesztő jelensége, hogy a legtöbbbefektető sem technikai, sem fundamentális befektetői ismeretekkel nem rendelkezik. Sőt, meremállítani, hogy a mai befektetők java része azt sem tudja, mi a különbség a fundamentális és a technikaibefektető között.

Gazdag apám gyakran mondta, hogy „a képzett befektetőnek jártasnak kell lennie mind afundamentális, mind a technikai elemzésben. Az alábbi ábrákat rajzolta le nekem. Ezek az ábrákmagyarázatot adnak rá, miért úgy fejlesztettük ki a termékeinket, ahogyan. Azt akarjuk, hogy azemberek elsajátítsák a pénzügyi műveltséget, és továbbadják a gyermekeiknek is, már igen korán,ahogyan gazdag apám továbbadta nekem.

Technikai befektetésFundamentális befektetés

ABC vállalat



Eszközök rorrasoK

Az ABC vállalat pénzügyi kimutatásai

Fontos jártasságok:

pénzügyi műveltség;pénzügyi alapismeretek;gazdasági előrejelzések.

Oktatási eszközök: CASHFLOW Befektetés 101 CASHFLOW gyerekeknek

Az ABC vállalat részvényárai

Fontos jártasságok:

részvényárak és az eladások korábbi alakulása;;put/call opciós technikákshort eladás.

Oktatási eszközök: CASHFLOW Befektetés 202

Gyakran megkérdezik tőlem, miért kell a képzett befektetőnek a fundamentális és a technikaibefektetéshez is értenie. A válaszom egyetlen szó: „önbizalom". Az átlagos befektetők azért érzikkockázatosnak a befektetést, mert:

1. Kívülállók, akik megpróbálnak belelátni a befektetésre kiszemelt cég vagy ingatlan belső ügyeibe.Ha nem értenek a pénzügyi kimutatásokhoz, teljesen mások véleményére kénytelenek hagyatkozni.Az emberek, ha másképpen nem, tudat alatt tisztában vannak vele, hogy a bennfentesek jobbinformációkkal rendelkeznek, ezért alacsonyabb kockázatot vállalnak.

232. Aki nem ismeri a pénzügyi kimutatások nyelvét, annak a személyes pénzügyi kimutatásai

sem áttekinthetők. Gazdag apám erről azt mondta: „Ha egy ember pénzügyi alapja ingatag, annakaz önbizalma is ingatag." Egyik barátom, Keith Cunningham, így fogalmazott: „Az emberek azértnem akarják megismerni saját pénzügyi kimutatásaikat mert attól félnek, kiderül, hogy pénzügyirákban szenvednek." Biztatásul közölhetem, hogy amint kikúrálják pénzügyi betegségüket, azéletük más tekintetben is meggyógyul — néha még fizikailag is egészségesebbekké válnak.

233. A legtöbb ember csak akkor képes pénzt keresni, amikor a piac fellendülőben van, és rettegtőle, hogy mikor jön a visszaesés. Aki ért a technikai befektetéshez, az ugyanúgy tud nyerni —akár lefelé, akár felfelé mozdul a piac. A technikai ismeretek híján lévő, átlagos befektető csak afellendülő piacon tud pénzhez jutni, amikor pedig fordul a kocka, gyakran minden addiginyereségét elveszíti. Gazdag apám szerint „A technikai befektető biztosítja magát a nagyveszteségek ellen. Az átlagos befektető ellenben olyan, mint az a pilóta, aki nem visz magávalejtőernyőt."

A technikai befektetőkről gazdag apámnak a következő volt a véleménye: „A bika feljön a lépcsőn,a medve távozik az ablakon." A bika-szerű piac lassan emelkedik, de amikor visszaesik, gyorsanzuhan, mint az ablakon távozó medve. A technikai befektetőket azért izgatják a piaci esések, mertarra rendezkedtek be, hogy gyorsan jussanak nyereséghez, amikor az átlagos befektet ők elveszítik agyakran lassan szerzett pénzüket.

Ennek tükrében tehát a különféle típusú befektetők és veszteségeik, illetve nyereségeik alakulásaígy fest:

Piac

EMELKEDÉS ESÉSVesztes befektető veszít veszítÁtlagos befektető nyer veszítKépzett befektető nyer nyer

Sok befektető gyakran azért veszít, mert túl sokáig vár, mielőtt beszállna a piacra. Annyira fél aveszteségtől, hogy bizonyítékot akar, hogy tényleg emelkedik a piac. Ezért aztán a csúcson lép be, épp



mielőtt a piac drámaian visszaesik, ő pedig vesztességgel végzi.

163516361634

1637Gouda tulipánhagyma-mánia, 1634-37 *Történelmi becslések alapján1719 1720 1721 1722

Dél-tengeri buborék 1719-22

19211827i82a'iB2Ji82fi'iE2«fifl27'i 92^1928*183öh 931*1 832*

DJIA 1921-32

1960 1S70 1980 1990 ' 2000

Nikkei 1950-???? Forrás: Róbert Prechter Jr.1980 1886 1982 1998

DJIA 1974-????

A képzett befektetők kevésbé aggódnak a piac fel-le ingadozásai miatt. Ők magabiztosan szállnakbe a piac felfelé ívelésének időszakában. Amikor megfordul a piac iránya, taktikát változtatnak,kilépnek a korábbi üzleteikből, a short eladást választják, és eladási opciókat kötnek, hogy hasznothozzanak, mialatt a piac lefelé megy. Mivel többféle kereskedési rendszert, többféle stratégiáthasználnak, magabiztosabb befektetők.

Miért érdemes képzett befektetőnek lenni?

Az átlagos befektető állandó félelemben él, hogy mikor kezd el zuhanni a piac, illetve mikor esnekaz árak. Gyakran hallani tőle ilyesmit: „Mi lesz, ha megveszem a részvényt, és leesik az ára?" Ezért

sok átlagos befektető nem használja ki a piac emelkedése és esése adta előnyöket. A képzett befektetőelőre számít a piac fel-le változásaira. Amikor felmennek az árak, tudja, hogyan csökkentseminimálisra a kockázatot, és mindenképpen nyereséges, akár emelkednek, akár esnek az árak. Aképzett befektető gyakran fedezeti ügylettel védelmezi pozícióit, ami azt jelenti, nincs veszélyben semhirtelen eséskor, sem hirtelen emelkedéskor; azaz jó esélyei vannak a gyarapodásra, bármely iránybanmozdulnak az árak, és közben védi magát a nagy veszteségektől.

Mi a baj az új befektetőkkel?

Manapság, a nagyon élénk piacon az új befektetők gyakran magabiztosan kijelentik: „Nincsfélnivalóm a piac visszaesésétől, mert most minden másképpen van." A tapasztalt befektető

tudja, hogy minden piac időnként emelkedik, időnként pedig esik. Most, amikor ezeket asorokat írom, a világtörténelem egyik legnagyobb „bika-piacának" időszakát éljük. Vajon ez apiac is összeomlik? Ha a történelem igazolja önmagát, akkor minden idők egyik legparádésabbpiaci összeomlásának nézünk elébe. Ma ugyanis az emberek profitot nem hozó cégekbefektetnek be . . . vagyis újabb mánia látott napvilágot. Az előző oldalon látható diagramokkorábbi buborékokat, mániákat, vagy fellendüléseket, nagy konjunktúrákat ábrázolnak.

Sir Isaac Newton, aki vagyona nagy részét a Dél-tengeri buborék miatt veszítette el, akövetkezőket mondta: „Ki tudom számítani az égitestek mozgását, de nem tudom kiszámítani abeszámíthatatlan embereket." Napjainkban sokak szerint beszámíthatatlanság uralkodik.Mindenki gyorsan akar

meggazdagodni a piacon. Attól tartok, hamarosan milliók fogják mindenüket elveszíteni, egyszerűenazért, mert befektettek a piacba, némelyek kölcsönöket vettek fel a befektetéseikhez, ahelyett hogy

először a saját képzésükbe és a tapasztalat megszerzésébe fektettek volna. Ugyanakkor izgatottan



várom, mi fog történni, mert nemsokára számos ember pánikszerűen kezd majd eladni, és ekkor jön ela képzett befektető meggazdagodásánakideje.

Nem maga az összeomlás a rossz, hanem az érzelmi pánikreakció, amely a pénzügyikatasztrófákat/lehetőségeket kíséri. Az új befektetőkkel az a baj, hogy legtöbbjük még sohasem élt átigazi „medveszerű piacot" . . . hiszen a jelenlegi „bika-piac" 1974 óta tart. Sok befektetési alapkezelő

még meg sem született, vagy épp hogy megszületett 1974-ben. Honnan is tudhatnák, milyen egy piaciösszeomlás, illetve egy „medve-piac", f őként, ha éveken át tart, mint a japán piac esetében?Gazdag apám szerint „A piac változásait nem lehet megjósolni, de fontos, hogy felkészüljünk

minden eshetőségre, akármilyen irányú is lesz a változás." Azt is mondta továbbá, „A »bika-piacok«úgy néznek ki, mintha örökké tartanának, ezért az emberek hanyaggá, ostobává, önelégültté válnak. A»medve-piacok« szintén úgy néznek ki, mintha örökké tartanának, ezért az emberek megfeledkeznekróla, hogy gyakran éppen azok a legjobb időszakok a nagyon nagy gazdagság elérésére. Ezért érdemesképzett befektetőnek lenni."

Miért omlanak össze gyorsabban a piacok az információkorában?

A lexus és az olajfa című könyvében — melyet mindenkinek melegen ajánlok új, globálisüzletek jellemezte korunk megértéséhez — a szerző, Thomas L. Friedman gyakran utal azelektronikus siserehadra. Az elektronikus siserehad egy több száz f őből, f őként fiatalokból állócsoportot jelöl; tagjai hatalmas összegű elektronikus pénz fölött rendelkeznek. Ezek az embereknagy bankoknál, befektetési alapoknál, fedezeti befektetési alapoknál, biztosítótársaságoknálvagy más hasonló cégeknél dolgoznak. Hatalmukban áll, hogy a számítógép egyetlenbillentyű jének megnyomásával a szó szoros értelmében ezerbillió dollárokat utaljanak át egyikországból a másikba a másodperc töredéke alatt. Ennek köszönhetően az elektronikussiserehad-nak nagyobb hatalma van, mint a politikusoknak.1997-ben Délkelet-Ázsiában voltam, amikor az elektronikus siserehad

többek között Thaiföldről, Indonéziából, Malajziából, Koreából vont ki pénzeket, és ezzel egyiknapról a másikra tönkretette ezeknek az országoknak a gazdaságát. Mondhatom, nem volt széplátvány, és ugyancsak nem volt kel-lemes akkoriban ezekben az országokban tartózkodni.

Akik globális befektetésekben vesznek részt, talán emlékeznek rá, mint zengettdicshimnuszokat a világ — beleértve a Wall Streetet is — annak idején az új, ázsiaitigrisgazdaságokról. Mindenki ezekbe az országokba akart befektetni. Azután hirtelen, a szószoros értelmében egyik napról a másikra, megváltozott a világ. Gyilkosságok, öngyilkosságok,felkelések, rablások történtek, és mindenfelé általános rossz közérzet lett úrrá. Az elektronikussiserehadnak nem tetszett, amit a fenti országokban tapasztalt, ezért néhány másodperc alattfogta, és elvitte a pénzét.Thomas Friedman így ír erről:

„Az elektronikus siserehadat úgy kell elképzelnünk, mint egy vadállatok! ból álló csordát,amely Afrika tágas mezőin legel. Ha a csorda szélén legelc állat meglátja, hogy valami mozog ahozzá közel eső magas, sűrű bozótban, nyilván nem közli a mellette legelő másikkal, hogy »Jesszusom, lehet, hogy egy oroszlán motoszkál ott a bozótban.« Erről szó sincs. Az állat elkezdvadul dobogni a patáival, és azok a vadállatok nemcsak néhány méternyire vonulnak arrébb.Elviharzanak a szomszéd országba, és mindent letipornak, ami az útjukba kerül."

Ez történt 1997-ben az ázsiai tigrisekkel. Az elektronikus siserehadnak nem tetszett, amitarrafelé látott, ezért a szó szoros értelmében egyik napról a másikra kivonult onnét. A lelkesoptimizmus alig néhány nap alatt lázadásba és gyilkosságba csapott át.

Ezért jósolom, hogy az információ korában a piaci összeomlások gyorsabbak éssúlyosabbak lesznek az eddigieknél.



Hogyan védekezzünk az összeomlások ellen?

Ezen országok némelyike úgy védekezik az elektronikus siserehad hatalma ellen, hogy

letisztázza, és szigorúbban ellenőrzi nemzeti pénzügyi kimutatásait, továbbá megnöveli apénzügyi ismeretekre vonatkozó követelményei színvonalát. Thomas Friedman így ír:Színvonal: „Ha megírnánk az amerikai tőkepiac történetét — állapított meg Larry Summers,

pénzügyminiszter-helyettes —, én az általánosan elfogadott könyvelési elveket tartanám az etőkepiacot leginkább jellemző új donságnak. Ezekre világszerte szükség van. Apró, mégsem

jelentéktelen

győzelme az IMF-nek, hogy Koreában egy könyvelést oktató, esti tagozatos skolai osztályban, aholáltalában 22 hallgató vett részt egy téli tanfolyamon, az idén (1998-ban) 385 hallgató tanul. Erre vanszükségünk vállalati szinten Koreában. Erre van szükségünk nemzeti szinten."

Gazdag apám is valami hasonlót mondott évekkel ezelőtt, csak ő nem egy egész nemzetre utalt,mint Larry Summers az idézetben, hanem minden olyan emberre, aki anyagi jómódban akar élni. így

fogalmazott: „Egy gazdag és egy szegény ember között sokkal nagyobb különbség van annál, minthogy mennyi pénzt keres az illető. A különbség a pénzügyi műveltségükben és abban rejlik, hogymelyikük mekkora fontosságot tulajdonít ennek a műveltségnek. Egyszerűen szólva: a szegényembereknek nagyon alacsony színvonalú a pénzügyi műveltségük, függetlenül attól, hogy mennyitkeresnek." Hozzátette továbbá, hogy „akiknek alacsony színvonalú a pénzügyi műveltsége, azoktöbbnyire nem képesek az ötleteiket eszközökre váltani. Sokuk az ötleteiből forrásokat hoz létre, nemeszközöket, éppen pénzügyi műveltsége alacsony színvonala miatt."

A kiszállás fontosabb, mint a beszállás

Gazdag apám többször is mondta: „Sok átlagos befektető

azért veszít pénzt, mert gyakrankönnyű befektetni egy eszközbe, de nehéz kiszállni a befektetésből. Az intelligens befektetőneknemcsak beszállni kell tudnia egy befektetésbe, de ki is kell tudnia szállni belőle." Manapság azegyik leglényegesebb stratégia, melyet végig kell gondolnom, amikor befektetek, az úgynevezett„kiszállási stratégia". Gazdag apám a jobb megértés kedvéért így fogalmazta meg ennekfontosságát: „Egy befektetést venni olyan, mint megházasodni. Az elején izgalmas ésszórakoztató, de amikor a dolgok rosszul mennek, a válás okozta fájdalom messze túltehet akezdeti izgatottságon és örömön. Ezért hasonlíthatunk egy-egy befektetést házassághoz;beszállni sokszor abba is sokkal könnyebb, mint kiszállni belőle."

Mindkét apám nagyon boldog házasságban élt. Tehát, amikor gazdag apám a válásrólbeszélt, nem a válás mellett kardoskodott, csak azt tanácsolta, hogy gondolkodjam hosszútávon. A következőket mondta: „Az összes házasság 50%-os eséllyel válással végződik, mégis

a házasságok csaknem 100%-ában a felek úgy gondolják, hogy ők nem fognak elválni."Bizonyára ezért van az is, hogy oly sok új befektető megveszi az első kibocsátású részvényeket,mégpedig a tapasztaltabb befektetőktől. Ahogyan gazdag apám Mondta: „Ne feledd, amikornagy lelkesedéssel megveszel egy eszközt,

mindig van valaki, aki többet tud róla, és ugyanolyan nagy lelkesedéssel adja el neked!"Akik a CASHFLOW társasjátékokkal tanulnak befektetni, az egyik leg. fontosabb technikai

készségként azt tanulják meg, mikor kell venni, és mikor eladni. Gazdag apám szerint „Amikormegveszel egy befektetést, át kell gondolnod, mikor fogod eladni, f őként, ha akkreditált vagyafölötti szintű befektetőknek kínált befektetésekről van szó. A kifinomultabb típusúbefektetéseknél a kiszállási stratégia sokszor fontosabb a beszállási stratégiánál. Az ilyen

befektetések megvásárlásakor tudnunk kell, mi lesz, hajol működik a befektetés, és mi lesz, hanem."



A képzett befektető pénzügyi ismeretei

A pénzügyi alapismeretek elsajátításához fejlesztettük ki a CASHFLOW 101 társasjátékot.

Érdemes legalább hat-tizenkét alkalommal játszani. A CASHFLOW 101 játszása soránérthetővé válnak a fundamentális befektetői elemzés alapjai. Aki már ismeri a 101-es játékot, ésérti a benne foglalt pénzügyi ismereteket, áttérhet a CASHFLOW 202 játszására. Ehhez atovábbfejlesztett játékhoz ugyanarra a játéktáblára van szükség, mint a 101-hez, de ez már egymásik szintet tanít, más kártyák kellenek hozzá, és más a pontozó lap is. A 202-VEL bárkimegtanulhatja a technikai kereskedés összetett ismereteit és szókincsét. Olyan kereskedésitechnikákat sajátíthat el, mint például a short selling. Ez azt jelenti, hogy az ember olyanrészvényeket ad el, amelyek nem az ő tulajdonában vannak, arra számítva, hogy az áruk esnifog. Megtanulhatja továbbá a vételi és eladási opciók, és a terpesz használatát. Ezek igenkifinomult kereskedési technikák, melyekre minden képzett befektetőnek szüksége van. A

játékok legf őbb előnye, hogy játszva tanítanak, és a játékosok játékpénzt használnak.Ugyanezen ismeretek megtanulása a való világban igencsak költséges mulatság lehet.

Miért jobb játszva tanulni?

1950-ben arra kértek egy apácát, aki történelem- és földrajztanárként dolgozottKalkuttában, hogy segítse a szegényeket, és éljen közöttük. Ő nemcsak beszélt a szegényekkelvaló törődésről; keveset szónokolt, viszont annál többet tett értük. A tetteivel érte el, hogyamikor megszólalt, az emberek figyeltek a szavára. A következőt mondta a szavak és a tettekközötti kü-

lönbségről: „Kevesebb beszédre volna szükség. Szóbeli tanítással nem találjuk meg az emberekhez

vezető utat. Inkább tettek kellenek."Azért választottam a játékokat a gazdag apámtól tanult befektetési ismeretek továbbadására, mert a játszva tanítás és tanulás folyamatában több a cselekvés, mint a szóbeli magyarázat. Ahogyan Terézanya fogalmazott: Szóbeli tanítással nem találjuk meg az emberekhez vezető utat". A mi játékainkközel hoznak embertársainkhoz. Társas együttlét keretében tanítanak, és a játékosok egymást issegítik a tanulásban. A befektetést nagyon sokan igyekeznek szóbeli magyarázatok formájábanmegtanítani. Mindannyian tudjuk, hogy vannak dolgok, melyeket nem könyvből vagy hallás utánlehet a legjobban megtanulni. Némely ismeret elsajátításához tettek kellenek, és a játékok biztosítják atanulás gyakorlati alaplépéseit.Egy kínai mondás szerint:

„Elmondod, elfelejtem. Megmutatod, tán megjegyzem. Ha együtt csináljuk, akkor megértem."Célom több, mint hogy könyveket írjak a pénzről és a befektetésről; a játékok mint oktatóanyagok

megalkotásával a megértés feltételét teremtem meg. Minél többet ért valaki, annál többet lát az érem

másik oldalából. A játékosok nem elsősorban félelmet és kétségeket éreznek, hanem meglátják alehetőségeket, melyek korábban elkerülték a figyelmüket, ugyanis minden parti során egyre többetértenek meg.

Web-oldalainkon számos történet szerepel olyanokról, akiknek az élete egyik pillanatról a másikramegváltozott, miután játszották a játékot. Megtanulták másképpen értelmezni a pénzt és abefektetéseket; ez a belátás átalakította a gondolkodásmódjukat, és új lehetőségeket teremtett azéletükben.

Gazdag apám a Monopoly játék segítségével világította meg nekem, hogyan legyek cégtulajdonosés befektető. Így, a játék után sokkal többet tanított meg a fiának és nekem, amikor bemutatta a cégeités az ingatlanjait. Én olyan oktató jellegű játékokat akartam alkotni, amelyek ugyanazokat afundamentális és technikai alapismereteket adják át, melyeket gazdag apámtól tanultam, de sokkaltöbbet, mint amennyi a Monopolyval elsajátítható. Ahogyan ő mondta: „A készpénzáramlás irányításaés a pénzügyi kimutatások értelmezése alapvetően fontos a sikerhez a CASHFLOW-négyszög C és B

negyedében."



A képzett befektető befektetői kontrolijai

234. önkontroll;235. a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány kontrollja; 5. a vétel és eladás

időzítésének kontrollja.

Rendelkezik-e a képzett befektető a 3 T-vel?talán.

1. tudás;

3. temérdek készpénz -

Sharon jegyzete

A képzett befektető — akár fundamentális, akár technikai — kívülről elemzi a cégeket. Arról dönt,„vásárló részvényessé" legyen-e egy cégben. Sok sikeres befektető megelégszik a képzett befektetőiszinttel. Megfelelő tudással és pénzügyi tanácsokkal számos képzett befektetőből milliomos lesz. Ők amások által létrehozott és működtetett vállalkozásokban vesznek részt. Mivel megtanulták éselsajátították a pénzügyi ismereteket, képesek elemezni egy céget annak pénzügyi kimutatásai alapján.

Mit jelent a p/e?

A képzett befektető tudja, mi egy részvény árfolyam/nyereség aránya (a p/e)*, melyet piaci szorzónakis neveznek. A p/e arányt valamely részvény pillanatnyi piaci ára és a részvényenkénti előző évinyereség aránya adja. Az alacsony p/e arány általában arra utal, hogy az illető részvény ára viszonylagalacsony a hozamához képest; a magas p/e arány azt jelzi, hogy a részvény ára magas, és feltehetőennem jó üzlet megvenni.P/e arány =

Piaci ár (részvényenként)Nettó nyereség (részvényenként)

Valamely sikeres cég p/e aránya nagyban különbözhet egy másik sikeres cégétől, ha a két cég mássalfoglalkozik. Például a high-tech elektronikai cégek, melyek jelentősen gyarapodnak és magas anyereségük, sokkal

* A magyarban is az angol rövidítés használatos: price/earnings — aford.

magasabb p/e arányt képviselnek, mint a low-tech, vagyis a hagyományos elektronikábanérdekelt cégek, ahol a növekedés stabilizálódott. Vegyük szemügyre például napjaink Internet-cégeit: sokuk igen magas áron ad el részvényeket, noha a cégeknek nincs is nyereségük. Ilyenesetekben a magas árak a piac várakozásait tükrözik, vagyis, hogy a jövőben nagy nyereségvárható.

A kulcs a jövőbeli p/e

A képzett befektető tudja, hogy a pillanatnyi p/e kevésbé fontos, mint a jövőbeli p/e. A

befektető olyan cégbe akar befektetni, amely rózsás pénzügyi jövő előtt áll. Ahhoz, hogy a p/ealapján dönteni tudjon, sokkal több információra van szüksége a cégről. A befektető általában



összehasonlítja a cég adott évi p/e arányát a korábbi évek p/e arányaival, hogy tájékozódjon acég növekedéséről. Ezen kívül összehasonlítja az arányokat más, azonos üzletágbantevékenykedő cégekével is.

Nem minden day-trader képzett

Manapság sokan vesznek részt „napon belüli kereskedésben", azaz day-trade-ben, amirendkívül népszerűvé vált az online kereskedés kínálta kényelem és hozzáférhetőség miatt. Aday-trader, azaz napon belüli kereskedő azt reméli, egyetlen nap alatt hasznot könyvelhet el azértékpapírok adás-vételéből. Nagyon pontosan ismeri a p/e arányokat. A sikeres day-tradereketsokszor az különbözteti meg a sikertelenektől, hogy képesek a p/e arányok mögé látni. Asikeres day-traderek nem sajnálták az időt, hogy megtanulják a technikai és a fundamentáliskereskedés alapjait. Megfelelő pénzügyi ismeretek és pénzügyi elemzési jártasság híjánazonban inkább szerencsejátékosok, mint kereskedők. Csak a legképzettebb és legsikeresebbday-traderek számítanak képzett befektetőknek.

Már volt róla szó, hogy az új day-traderek jó része két éven belül elveszíti t őkéje egy részétvagy akár az egészet, és felhagy a kereskedéssel. A napon belüli kereskedés rendkívülversenyképes E negyedes tevékenység, amelyben a legjártasabbak és a legjobban felkészültek

használják a többi ember pénzét.Ne feledjék, az ingyenes hangkazetta „Gazdag apám azt mondta, »Pro-fitálj, ne pánikolj!« járönöknek; megkaphatják internetes honlapunk, a www.richdadbook3.com felkeresésével.Nagyon fontos a képzett befektető számára, hogy hideg fejjel tudjon dönteni, és bölcsenfektessen be az összeomlások idején is. Egyébként is sokan éppen az összeomlásokkorgazdagszanak meg.

24. fejezet


A kifinomult befektető ugyanannyit tud, mint a képzett befektető, de tisztában van a jogrendszer adta előnyökkel is. Gazdag apám definíciója szerint a kifinomult befektető olyanbefektető, aki tudja mindazt, amit a képzett befektető, és ismeri:

236. az adótörvényeket,237. a társasági törvényeket, valamint

238. az értékpapírtörvényeket.A kifinomult befektető ugyan nem jogász, de a törvények legalább annyira befolyásolják a

befektetéseit, mint a befektetési termékek és a várható nyereség. A kifinomult befektetőgyakran nagyon alacsony kockázattal magasabb nyerséghez jut a különféle törvények adtalehetőségek kihasználása által.

A FIJ ismerete

Az alapvető törvények ismeretének köszönhetően a kifinomult befektető ki tudja használni aFIJ adta előnyöket. A rövidítés három betű je a formát, az időzítést és a jövedelmet jelöli.

Gazdag apám a következőképpen világította meg a FIJ jelentését: „Az F a forma felettikontrollt jelenti, vagyis a vállalkozási forma megválasztását." Ebbe az alkalmazottaknak

http://www.richdadbook3.com/

http://www.richdadbook3.com/



általában nincs beleszólásuk. Az E negyedhez tartozó személyek általánosságban a következővállalkozási formák közül választhatnak Amerikában: egyszemélyes vállalkozás (nagyjából amagyar betéti társaságnak felel meg: egy emberé a tőke, ő vállal minden kockázatot, dealkalmazottakat tarthat.); társulás (ez a lehető leg-előnytelenebb vállalati forma, mivel a társultszemélyek megegyezés szerinti részarányban részesülnek a nyereségből, viszont a teljeskockázatért

felelnek.); az E vállalkozás (vagyis egyéni vállalkozás vagy kisvállalkozás); a korlátoltfelelősségű társaságok (Amerikában kétféle is létezik), illetve a C típusú vállalkozások (azaznagy részvénytársaságok).

Az ügyvédek, orvosok, építészek, fogászok, stb. részvénytársaság alapítása (C típusúvállalkozás) esetén legalább 35% adót kötelesek fizetni ma az USA-ban, míg az olyanvállalkozók, mint például én, akik nem szakmai engedélyhez kötött szolgáltatásokat nyújtanak,mindössze 15% adót fizetnek.

A 20% adókülönbözet nagyon sok pénz — f őként, ha több év távlatában gondolkodunk.Eszerint egy nem szakmai engedélyhez kötött vállalkozás tulajdonosa minden évben 20%-os

pénzügyi előnnyel indul egy részvénytársaságon belül.Gazdag apám ezzel kapcsolatban a következőt mondta: „Gondolj csak azokra az A negyedesalkalmazottakra, akiknek nincs is választási lehetőségük, ami a vállalkozás formáját illeti.Akármennyit dolgoznak és akármeny-nyit keresnek is, mindig először az államnak kellfizetniük, mert a fizetésükből levonják a jövedelemadót, mielőtt kézhez kapnák. Ráadásul minéltöbbet dolgoznak, hogy többet keressenek, annál többet vesz el tőlük az állam. Ezért van, hogyaz A negyedhez tartozó embereknek gyakorlatilag nincs kontrolijuk a vállalkozási forma, akiadások és az adók felett. Ők az 1943-as adófizetési törvény érvénybe lépése óta azt semtehetik meg, hogy először magukat fizetik ki, mert ennek értelmében a kifizető visszatartja azalkalmazottak jövedelemadóját, vagyis először az állam szedi le a sápját."

Sharon jegyzeteAmerikában az E típusú vállalkozások és a kft.-k gyakran „köztes" vagy „átmeneti"vállalkozási formáknak minősülnek, mert a bevétel keresztülfolyik a vállalkozáson, ésmegjelenik a tulajdonos nyereségében. Érdemes adótanácsadóval megbeszélni, melyikvállalkozási forma felel meg az ön helyzetének.

A részvénytársaságok

Te lehetőleg mindig C jellegű vállalkozásokat, részvénytársaságokat hozol létre, igaz? —kérdeztem gazdag apámat.A legtöbb esetben igen — felelte. — Ugye emlékszel, hogy mindig előbbre való a terv,mint a termék, illetve ebben az esetben a vállalkozási

forma? Ezzel azt akarom mondani, hogy a C negyedhez tartozóknak általában több választásilehetőségük van, ezért több a beleszólásuk, hogy tervük megvalósításához melyik a leginkábbillő vállalkozási forma, Ezeket az apróságokat ugyancsak meg kell vitatnunk az adóügyekkelfoglalkozó jogászunkkal, illetve a könyvelőnkkel.

De miért ragaszkodsz a részvénytársaságokhoz? — kérdeztem. — Mi az a különbség,ami olyan fontos?A nagy különbség az — kezdett bele, miután hosszú hatásszünetet tartott —, hogy azegyszemélyes vállalkozás, a társulás és az E típusú vállalkozások mind az egyén részei.Egyszerűen fogalmazva a személyünk kiterjesztései.

— És mi egy részvénytársaság? — kérdeztem.



—A részvénytársaság olyan, mintha megkettőznénk önmagunkat. Nemegyszerűen a személyünk kiterjesztése. A részvénytársaság kiónozott másunk. Ha komolyan vesszük az üzletet, akkor nem magánemberként akarunkvállalkozni. Az ugyanis túlságosan kockázatos, különösen korunkban, amikor olyan sok a pereskedés. Jobb, ha a kiónozott másunk foglalkozik a vállalkozással. A vállalkozásban mi magunk mint állampolgárok nem veszünkrészt — magyarázta gazdag apám. — Ha magánszemélyként akarsz gazdaglenni, papíron olyan szegénynek kell lenned, mint a templom egere. A szegények és a középosztálybeliek mindent a saját nevükön akarnak birtokolni.Ez a „tulajdonosi büszkeség", ahogyan mondani szokás. Szerintem mindaz,ami a nevünkön van, ragadozók és ügyvédek prédája.

Gazdag apám arra próbált rávilágítani, hogy „a gazdagok nem akarnak semmit birtokolni,ők a kontrollt akarják a kezükben tartani minden felett. Erre pedig részvénytársaságok vagyKft.-k formájában nyílik lehetőségük." Ezért olyan fontos számukra az FIJ hármas egységébőlaz F.

Az előző két évben döbbenetesen drámai példáját láttam annak, miként akadályozhatta volnameg a vállalkozási forma helyes megválasztása egy család anyagi csődjét.

Egy nagyon sikeres helyi vasárukereskedés családi kisvállalkozás formájában üzemelt. Acsalád időtlen idők óta a városban lakott, mindenkit ismertek, jómódra tettek szert, részt vetteka város polgári és jótékonysági szervezeteiben is. Náluk kedvesebb, törődőbb, nagyvonalúbbembereket el sem lehet képzelni. Egyik este kamaszkorú lányuk ittasan vezetett, balesetetokozott, és a másik autóban ülő egyik személy meghalt. Ettől a család élete egy csapásramegváltozott. A 17 éves lányt a felnőttek börtönébe zárták hét évre, a család mindenételveszítette, beleértve a vállalkozását is. Ezt a példát nem mint tanulságot vagy mint hegyibeszédet teszem közzé; pusztán arra sze-

retnék rámutatni, hogy a megfelelő pénzügyi tervezés a család és az üzlet szempontjából —biztosítások, vagyonkezelő társaságok igénybevétele, korlátolt felelősségű társaság vagy

részvénytársasági forma — megakadályozhatta volna, hogy a család elveszítse a megélhetését.

Mi a helyzet a kétszeres adózással?

„Miért ajánlja részvénytársaság létrehozását az E típusú vagy a korlátolt felelősségűtársaságként működő kisvállalkozások helyett? Miért jó a kétszeres adózás?" — kérdezik tőlemgyakran.

A kétszeres adózás azt jelenti, egy cég adózik a nyeresége után, és amikor kifizeti azosztalékot a részvényeseinek, azok is adóznak az osztalék után. Ugyanez a helyzet egy nemmegfelelően megszervezett vállalat értékesítéséből származó, befolyt összegekkel. A befolytkészpénz után a cég adózni köteles, de ugyanúgy a részvényes is. Így ezután a bevétel utánmind vállalati nyereségadót, mind személyi jövedelemadót kell fizetni.

A cégtulajdonosok gyakran megnövelik a saját fizetésüket, hogy csökkentsék vagyeltüntessék a vállalati nyereséget, és ezáltal elkerüljék a nyereség kétszeri megadóztatását.Ugyanígy, amint a cég növekszik, a megtartott profitot a vállalkozás b ővítésére használják fel.(Az Egyesült Államokban a részvénytársaságoknak igazolniuk kell az ilyen jellegű bevételekfelhasználását, ellenkező esetben a fel nem használt bevételek adója vonatkozik rájuk.) Hanincs osztalékfizetés, nincs kétszeri adófizetési kötelezettség sem.

Én azért kedvelem a részvénytársaságokat, mert szerintem ezek biztosítják a legnagyobbrugalmasságot. Mindig az összképet nézem. Amikor belefogok egy vállalkozásba, nagy jövőtszánok neki. A legtöbb nagy vállalkozás manapság részvénytársaság (vagy annak megfelelő je akülönféle országokban). Bővítem a vállalkozásaimat, mert el akarom adni őket, vagy nyilvános

kibocsátásban akarom tőzsdére vinni a részvényeit, nem osztalékokat akarok kapni.Van, hogy más vállalkozási formát választok. Nemrégiben például alakítottam egy kft.-t



néhány társsal, hogy megvehessek egy épületet.Tanácskozzunk pénzügyi és adótanácsadónkkal, mielőtt eldöntjük, melyik vállalkozási forma

felel meg leginkább a helyzetünknek!

Időzítés

Gazdag apám másik fontos kategóriája az időzítés. „Az időzítés azért fontos, mert végülmindnyájunknak adót kell fizetnie. A polgári társadalmakban az adófizetés a létfenntartásköltségei közé soroltatik. A gazdagok maguk akarják eldönteni, mennyi adót fizetnek, és hogymikor fizetik ki azt."

A törvény ismerete segít, hogy ellenőrzésünk alatt tarthassuk az adófizetés időzítését.Például az USA adótörvényeinek 103l-es bekezdése lehetővé teszi, hogy ingatlanbefektetésbőlszármazó nyereségünket „beforgassuk" egy másik ingatlanba, ha a vásárolt ingatlan drágább,mint az értékesített. így elhalaszthatjuk az adófizetést, amíg a másik ingatlant is el nem adjuk(vagy újra visszaforgatjuk egy harmadik, még drágább ingatlanba — esetleg életünk végig ezt

játsszuk!).Egy másik lényeges időzítési kérdés a részvénytársasági formából adódik. A

részvénytársaságok megválaszthatják, hogy mikor számítják az üzleti év végét (példáulválaszthatják június 30-át év végének), nem kell feltétlenül december 31 -vel lezárniuk az évet.A legtöbb esetben magánszemély, társulás, egyéni vállalkozó vagy kft. ezt nem teheti meg. Ez alehetőség módot ad az adófizetés stratégiai átütemezésére, ami az egyéb részvénytársaságok ésa magánszemélyek kifizetésének időzítését illeti.

Sharon jegyzete

Robert egyszerűen adótervezési eszközökként tárgyalja a vállalkozási formát és az időzítést, detudnunk kell, hogy minden ezekkel kapcsolatos döntésnek indokoltnak kell lennie a vállalkozásegyéb szempontjainak figyelembevételével is, és részletesen meg kell vitatnunk törvényes,illetve adóügyi képviselőinkkel. Robert személy szerint alkalmazza az adótervezést, de ő isigénybe veszi jogi és adóügyi tanácsadói gondos segítségét.

A következő oldalon látható táblázat tartalmazza a különféle vállalkozási formákat és avelük kapcsolatos tudnivalókat, amelyeket meg kell fontolunk az egyéni igényeinknek megfelelővállalkozási forma megválasztásakor. Rendkívül fontos, hogy alaposan áttekintsük egyénipénzügyi és adózási helyzetünket jogi és adószakértőnkkel, mielőtt kiválasztjuk a vállalkozásiformát.

A jövedelem típusaA FIJ harmadik összetevő je jelenti gazdag apám megfogalmazásában „a befektetői kontrollt.

Aki nem ügyel rá, az szerencsejátékot játszik. A gazdagok attól gazdagok, hogy jobbanmenedzselik a pénzüket, mint a szegények és a középosztálybeliek. Amint ezt megértjük, apénzről szóló játék nem más, mint a kontrollról szóló játék — arra koncentrálhatunk, amifontos az életben, tehát nem a több pénz megkeresésére, hanem a pénzügyi kontrollkézbentartására."

Gazdag apám a következő három jövedelemtípust írta fel sárga jegyzettömbjébe :

239. keresett jövedelem,240. passzív jövedelem,



A kifinomult befektető befektetői kontrolijai

242. önkontroll;243. a bevétel/kiadás, illetve a forrás/eszköz arány kontrollja;244. az adók kontrollja;245. a vétel és eladás időzítésének kontrollja;246. a brókerek által végzett tranzakciók kontrollja;247. az FIJ (forma, időzítés jövedelem) kontrollja.

Rendelkezik-e a kifinomult befektető a 3 T-vel?

248. tudás;249. tapasztalat;250. temérdek készpénz.

Sharon jegyzete„Kifinomult befektetőnek" az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) szerint az a nemakkreditált befektető minősül, aki egyedül vagy a vásárlással megbízott képviselő jével együttelég tudással és tapasztalattal rendelkezik a pénzügyek és a vállalkozások terén, hogy fel tudjamérni egy lehetséges befektetés előnyeit és kockázatait. A SEC abból indul ki,hogy az akkreditált befektetők tudják képviselni saját érdekeiket (a korábban már leírt definíciószerint olyan jómódúak, hogy tanácsadókat szerződtetnek).

Mi ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy nem minden akkreditált és képzett befektető kifinomultbefektető. Sok gazdag ember nem tanulta meg a befektetés és a jog alapjait. Sokan közülük befektetésitanácsadókra támaszkodnak azt remélve, hogy így kifinomult befektetőkre bízzák a befektetéseiket.

A kifinomult befektető a mi értelmezésünk szerint ismeri a törvények hatásait és előnyeit, továbbáúgy alakította ki befektetési portfolióját, hogy a lehető legtöbb előnyhöz jusson a vállalkozási forma,az időzítés és a jövedelem típusának megválasztása által. Ezenközben a kifinomult befektetőmegtanácskozza döntéseit jogi, illetve adóügyi szakértőivel.

Számos kifinomult befektető gyakran megelégszik azzal, hogy kívülállóként fektet be másokvállalkozásaiba. Előfordul, hogy nem ők irányítják azok befektetéseit, ez különbözteti meg őket abennfentes befektetőktől. Esetleg menedzselő csoportokba fektetnek be anélkül, hogy a kezükbenlenne a cég irányítása. Ugyanígy befektetnek időnként társakként ingatlan-szindikátusokba vagyrészvényesekként nagy részvénytársaságokba. Körültekintően tanulmányozzák és valósítják megbefektetéseiket, de nincs kezükben a háttérben álló eszköz kontrollja, így a cég működésévelkapcsolatban csupán a nyilvánosságra kerülő információ áll rendelkezésükre. A vezetés kontrolljánakez a hiánya alapvetően megkülönbözteti egymástól a kifinomult befektetőt és a bennfentes befektetőt.

A kifinomult befektető ugyanakkor kihasználja a FIJ elemzései adta előnyöket saját pénzügyiportfoliója menedzselésére. A Negyedik szakaszban szó lesz róla, hogyan alkalmazza a kifinomultbefektető ezeket az elveket, hogy a lehető legtöbb törvény adta előnyhöz jusson.

Jó kontra rossz

A Róbert által leírt három jövedelemtípuson kívül három másik általános elv is megkülönbözteti akifinomult befektetőt az átlagos befektetőtől. A kifinomult befektető ismeri a különbséget

jó és rossz adósság, jó és rossz kiadás, jó és rosszveszteség

között. Általános szabály, hogy a jó adósság, a jó kiadás és a jó veszteség mind plusz készpénzteredményez. Ha például adósságot vállalunk, mert megveszünk egy bérbeadásra szánt ingatlant,amely minden hónapban

készpénzhez juttat, ez jó adósságnak minősül. Ugyanígy a jogi, illetve adóügyi tanácsokra



fordított költségek is jó kiadások, ha több ezer dollárt spórolunk meg az adókon. A jóveszteségre példa az ingatlan értékcsökkenéséből adódó veszteség. Ezt a jó veszteségetfantomveszteségnek is nevezik, mert csak papíron jelent veszteséget, a gyakorlatban nem viszkészpénzt. Végeredményben megtakarítást eredményez, mert a bevételért fizetendő adóbóllevonható.

A jó és rossz adósságok, kiadások és veszteségek közötti különbségek ismeretemegkülönbözteti a kifinomult befektetőt az átlagos befektetőtől. Ha az átlagos befektetőmeghallja az „adósság, költség és veszteség" szavakat, általában valami rosszra gondol.Tapasztalatai szerint ezekhez a fogalmakhoz többnyire plusz készpénzkiáramlás kapcsolódik,nem pedig beáramlás.

A kifinomult befektető figyelembe veszi könyvelői, adószakértői és pénzügyi tanácsadói javaslatait, hogy a lehető legelőnyösebben alakítsa ki befektetéseit. Olyan befektetéseket keres,amelyek saját pénzügyi terve megvalósítását segítik az FIJ értelmében — azt a tervet, amelyeta meggazdagodása érdekében követ.

Miről ismerszik meg a kifinomult befektető?

Gazdag apám mesélt nekem egy történetet a kockázatról. Részben már idéztem ebben akönyvben, de érdemes újra felidézni. Az átlagos befektető egészen más szempontból látja akockázatot, mint a kifinomult befektető.

Miért kockázatos biztonságban lenni?

Egyszer elmentem gazdag apámhoz, és a következőt mondtam neki:Apám szerint amit te csinálsz, az túlontúl kockázatos. Ő úgy véli, biztonságos, ha azembernek csak egy pénzügyi kimutatása van, te meg azt mondod, kockázatos. Úgy tűnik,ellentmondó véleményen vagytok.Bizony — felelte gazdag apám nevetve. — Homlokegyenest ellenkezik a véleményünk. —Egy pillanatra elhallgatott, hogy összeszedje a gondolatait, majd folytatta: — Ha ténylegmeg akarsz gazdagodni, akkor meg kell változtatnod a véleményedet arról, hogy mikockázatos, és mi nem az. Amit a szegények és középosztálybeliek biztonságosnaktartanak, az szerintem kockázatos.

Egy kicsit elgondolkodtam rajta, milyen elképzelése is volt a biztonságról édesapámnak ésgazdag apámnak.

Nem teljesen értem — mondtam azután. — Mondanál egy példát?Persze — felelte. — Csak figyelj oda a szavainkra: Apád mindig azt

mondja: „Szerezz biztos állást", igaz?Bólintottam.

Igen, szerinte ez a biztonságos életvezetés alapja.De valóban biztonságos ez? — kérdezte gazdag apám.Neki igen — feleltem. — Te másként látod? Gazdag apám bólintott,majd azt kérdezte:Mi szokott történni, amikor egy vállalat nagymértékű leépítést jelent

be?— Nem tudom — vallottam be. — Úgy érted, mi történik, amikor egy

cég elbocsát egy csomó alkalmazottat?— Igen. Hogyan hat ez a cég részvényeinek árára?—Nem tudom — ismételtem meg. — Leesik a részvények ára?

Gazdag apám a fejét rázta, és csöndben így felelt:—Nem. Ha a tőzsdén nyilvánosan bejegyzett cég nagymértékű leépítést



jelent be, az illető cég részvényei drágulni szoktak.Egy pillanatig elgondolkodtam, majd megszólaltam:

—Ezért mondod, hogy nagy különbség van a CASHFLOW-négyszögbal és jobb térfelének emberei között?Gazdag apám igent intett a fejével.

Nagyon nagy különbség. Ami az egyik térfélen a biztonság záloga, az a másikonkockázatos.És ezért van, hogy olyan kevesen gazdagszanak meg? — f űztem tovább a gondolatot.

Gazdag apám ismét bólintott, majd megismételte: —Ami az egyik térfélen biztonságosnak tűnik, az a másik térfélen koc

kázatos. Ha gazdag akarsz lenni, és generációkon át meg akarod őrizni a va-gyonodat, két oldalról kell látnod a biztonságot és a kockázatot. Az átlagosbefektető általában csak az egyik oldalról szemléli ezeket a fogalmakat.

Ami biztonságosnak tűnik, az valójában kockázatos

Most, felnőtt fejjel, már értem, mire gondolt gazdag apám. Ma már én is azt tartombiztonságosnak, amit sokan kockázatosnak vélnek. Íme néhány különbség:

ÁTLAGOS BEFEKTETŐ KIFINOMULT BEFEKTETŐ

Csak egy pénzügyi kimutatás. Több pénzügyi kimutatás.Mindent a saját nevén akarbirtokolni.

Semmit sem akar a saját nevénbirtokolni. Részvénytársaságokathasznál fel. A személyeslakóingatlana és az autója gyakrannem az ő nevén van.

Nem gondol a biztosításra mintbefektetésre. Szereti a

„diverzifikálni" kifejezést.

Befektetési termékként kezeli abiztosítást, amely fedezetet biztosít

a kockázat ellen. Olyan szavakathasznál, mint „biztosított",„kockázati tényező" és „fedezet".

Csak papír eszközöket tartkészpénz és bankbetétekformájában.

Vannak papír eszközei, de egyébtárgyi eszközei is, mint ingatlan ésnemesfémek. A nemesfémekfedezetet biztosítanak arra azesetre, ha a kormány rosszulgazdálkodik a pénzzel, és a pénzbeválthatatlanná, értéktelennéválik.

A munkahelyi biztonságraösszpontosít.

Az anyagi függetlenségreösszpontosít.

A szakmai képzettséget tartjaelsőrendűen fontosnak. Kerüli ahibákat.

A pénzügyi képzettséget tartjaelsőrendűen fontosnak. Megérti,hogy a hibák hozzátartoznak atanulási folyamathoz.

Nincs igénye pénzügyitájékozottságra, vagy ha igen,akkor ingyen akar információhoz jutni.

Hajlandó fizetni a pénzügyiinformációért.

Jó és rossz, fekete-fehér, helyes-helytelen kategóriákbangondolkodik.

Pénzügyileg „szürkében"gondolkodik.

A múltbeli jelölőket figyeli, úgymint p/e és tőkearányok.

A jövőbeli jelölőkre figyel —trendekre, árajánlatokra, a

cégvezetésben és a termékekbenbekövetkező változásokra.Először a brókerekkel beszél,befektetési tanácsot kér, vagy magafektet be, és nem kér senkitőltanácsot.

Utoljára hívja a brókereket . . .először megvizsgálja a tervét éskonzultál a pénzügyi, jogitanácsadók csapatával, aztán szól akiválasztott brókernek. A brókereiáltalában a csapata tagjai.

Külső biztonságra törekszik, úgy A személyes magabiztosságot és



A gyakorlatban létezik legális és illegális bennfentes befektetői tevékenység. Gazdag apámazt akarta, hogy a fia és én inkább bennfentes befektetőkké váljunk, mint kívülállókká. Eznagyon fontos ahhoz, hogy csökkentsük a kockázatot és növeljük a nyereséget.

Olyan ember is lehet bennfentes befektető, akinek nincsenek meg az akkreditált befektetőtőlelvárt pénzügyi forrásai, de rendelkezik a megfelelő pénzügyi képzettséggel. Manapság sokanígy lépnek be a befektetés világába. Saját céget hoznak létre, bennfentes befektetőkkénteszközöket halmoznak fel, melyeket működtethetnek, eladhatnak vagy jegyeztethetnek atőzsdén.

James P. O'Shaughnessy What Works on Wall Street (Mi a nyerő a Wall Streeten?) címűkönyvében különféle befektetések piaci kapitalizáció általi hozamát elemzi. Kimutatja, hogy akis részvények jóval nagyobb teljesítményt nyújtanak, mint mások. A következő oldalon lévő,O'Shaughnessy könyvéből vett grafikonon ez jól látszik.

Szinte a legtöbb magas hozamú részvény a kis, alacsony tőkéjű részvények közül kerül ki,melyek piaci kapitalizációja 25 millió dollár alatt van. Ezen részvények hátránya, hogy túlkicsik a befektetési alapok befektetéséhez, és az átlagos befektető nehezen talál rájuk. AhogyanO'Shaughnessy

fogalmaz: „szívfájdítóan elérhetetlenek csaknem mindenki számára". Ezek a részvények nagyonkis mennyiségben kerülnek be a kereskedelembe, ezért a kínálati és keresleti áruk általábanigencsak eltér egymástól. Ez példa arra miként kerül a részvények 90%-a a befektetők 10%-ához.

Ha nem találunk ilyen részvényekre, válasszuk az utánuk következő legjobb befektetésilehetőséget. Hozzunk létre saját kis tőkéjű részvénytársaságot, és élvezzük a magas hozamokatbennfentes befektetőként.

Hogyan csináltam én?

Én bennfentes befektetőként jutottam el az anyagi függetlenséghez. Ugye emlékeznek rá,hogy kicsiben kezdtem, és kifinomult befektetőként vásároltam ingatlant? Megtanultam,hogyan használhatom fel a legjobban a korlátolt felelősségű társulást és a részvénytársaságotadómegtakarításra és eszközeim védelmére. Ezután számos céget alapítottam, hogymegszerezzem a hiányzó tapasztalatot. A gazdag apámtól kapott pénzügyi tudással bennfentesbefektetőként hoztam létre vállalkozásokat. Nem lettem akkreditált befektető mindaddig, amígsikeressé nem váltam mint kifinomult befektető. Sosem tekintettem magamat képzettbefektetőnek. Nem tudom, hogyan kell részvényeket kiválasztani, és nem veszek részvényeketkívülállóként. (Miért is tenném? Bennfentesnek lenni sokkal kisebb kockázattal jár, és sokkalkifizetődőbb is.)

Mindezt azért közlöm, hogy reményt öntsek önökbe. Ha én megtanultam, hogyan legyekbennfentes befektető cégalapítás által, önök is meg tudják tenni. Ne feledjék, minél több

kontrollal rendelkeznek a befektetésükben, annál kevesebb a kockázat!

A bennfentes befektető befektetői kontrolijai

251. önkontroll;252. a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány kontrollja;253. a befektetés kezelésének kontrollja;254. az adók kontrollja;255. a vétel és eladás időzítésének kontrollja;256. a brókerek által végzett tranzakciók kontrollja;257. az FIJ (forma, időzítés jövedelem) kontrollja;

258. a szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja;259. az információszerzés kontrollja.



Forrás: James P. O'Shaughnessy. What Works on \Na\\ Street

3,8 dollár

Kis részvények

2,7 dollár

Összes részvény1,6 dollár

Nagy részvényekS(P 500

1,7 dollár3,4 dollár

Piacvezetők1,6 dollár

Kapitalizáció > 1 milliárd dollár

1,9 dollár3,4 dollár3,4 dollár

500 m dollár < kapitalizáció < < 1 milliárd dollár

250 m dollár < kapitalizáció << 500 m dollár

100 m dollár < kapitalizáció << 250 m dollár

25 m dollár < kapitalizáció < I 3,7dollár < 100 m dollár

I 806 dollár

kapitalizáció < 25 m dollár100

200300400500600700

800 dollár

1951. december 31-én befektetett 10 dollár értéke 1996. december 31-énévente a piaci kapitalizációnak megfelelően kiigazítva (millióban).

Rendelkezik-e a bennfentes befektető a 3 T-vel?

260. tudás;

261. tapasztalat;262. temérdek készpénz.

Sharon jegyzete

A SEC a „bennfentest" olyan befektetőként határozza meg, aki a nyilvánosság számára nemhozzáférhető információval rendelkezik egy cégről. Az 1934-es értéktőzsdei törvény értelmébentörvénybe ütközik, ha valaki hasznot húz abból, hogy nyilvánosságra nem hozott információbirtokában van egy cégről Ez vonatkozik a bennfentesre, valamint mindazokra, akik a tőlekapott „tippeknek" köszönhetően jutnak nyereséghez.

Róbert értelmezésében a „bennfentes" olyan befektetőt jelent, aki egy vállalkozás

működésének irányítását kontrollálja, vagyis beleszólása van a cég vezetésébe. A kívülállóbefektető nem ilyen. Róbert különbséget tesz a legális és az illegális bennfentes kereskedés



között, és a leghatározottabban ellenzi az illegális bennfentes kereskedelmet. Nagyon is könnyűtörvényes úton pénzhez jutni.

A kontroll megszerzése

Egy magánvállalkozás tulajdonosaként a saját pénzünket fektetjük be, illetve kockáztatjuk. Ha

külső

befektetőink vannak, bizalmukat élvezzük, tehát kötelességünk, hogy jól menedzseljük abefektetéseiket, ugyanakkor magunk kontrollálhatjuk a befektetés kezelését, és hozzájutunk a

bennfentes információkhoz.

A kontroll megvásárlása

Nemcsak saját vállalkozásunk létrehozásával válhatunk bennfentes befektetővé; úgy is azzálehetünk, hogy irányító érdekeltséget vásárolunk egy már létező cégben. Ha megvesszük egycég részvényeinek többségét, akkor irányító érdekeltséghez jutunk. Ne feledjük, ahogy egyretöbb befektetői kontrollt szerzünk, úgy csökken a befektetésünk kockázata — persze csakakkor, ha megfelelőképpen tudjuk kezelni a befektetést.

Ha már van saját vállalkozásunk, és bővíteni akarjuk, összeolvadással vagy felvásárlássalmegszerezhetünk más vállalkozásokat is. Az összeol-

vadás és a felvásárlás túlságosan sokrétű téma ahhoz, hogy ehelyütt kitérjünk rá. Mindenesetrefontos, hogy szakszerű tanácsot kérjünk jogi, adózási és könyvviteli kérdésekben, mielőttmegvásárolnánk egy céget, vagy összeolvasztanánk a sajátunkkal.

Ha bennfentes befektetőből csúcsbefektetővé akarunk válni, el kell határoznunk, hogyeladjuk vállalkozásaink egy részét. E döntési folyamatban segítségünkre lehet a következőkérdéssor:

263. Izgatott-e a vállalkozása miatt?264. Akar-e újabb vállalkozásba kezdeni?265. Nyugdíjba akar-e vonulni?266. Nyereséges-e a vállalkozás?267. Túl gyorsan növekszik-e a vállalkozás, és nehéz-e emiatt kezelni?268. Szüksége van-e a cégének nagy mennyiségű tőkére, melyet a leginkább

részvényértékesítésből vagy a cég egy másik cégnek való eladásából lehetne előteremteni?269. Van-e az ön cégének pénze és ideje a nyilvános kibocsátásra?270. Ön személyesen tud-e a cég napi működésének irányítása mellett foglalkozni az

eladással vagy a nyilvános kibocsátással anélkül, hogy ezt a cég működése megsínylené?271. Az az üzletág, amellyel cége foglalkozik, bővül vagy szűkül?272. Milyen hatással lesz versenytársaira az értékesítés vagy a nyilvános kibocsátás?273. Ha az ön vállalkozása erős, tovább tudja-e örökíteni a gyermekeire vagy más

családtagjaira?274. Vannak-e a családtagjai (gyerekei) között jól képzett és irányításra alkalmas

személyek, akiknek átadhatná a stafétabotot?275. Szüksége van-e a cégnek vezetői jártasságokra, amelyek önből hiányoznak?

Sok bennfentes befektető szíves-örömest vezeti cégét, és menedzseli befektetési portfolióját.Nem vágynak rá, hogy eladják cégeik egy részét akár nyilvános, akár magánkibocsátáson, sema céget magát nem kívánják értékesíteni. Ilyen befektetővé vált Róbert legjobb barátja, Miké. Őnagyon elégedett azzal, hogy vezetheti az általa és apja által kiépített üzleti birodalmat.

26. fejezet



A csúcsbefektető

A csúcsbefektető olyan, mint Bili Gates vagy Warren Buffet. Hatalmas vállalatokat épít ki,amelyekbe mások be akarnak fektetni. A csúcsbefektető olyan eszközt teremt, melynek értéke aszó szoros értelmében több milliárd dollárt ér emberek milliói számára.

Gates és Buffet nem a magas fizetésükből vagy a kiváló termékeikből gazdagodtak meg,hanem abból, hogy nagyszerű cégeket hoztak létre, és bevezették azokat a tőzsdére.

Nem valószínű, hogy bármelyikünk létrehoz egy Microsoftot vagy egy Berkshire Hathawayt,de arra mindünknek megvan a lehetősége, hogy kisebb cégeket alapítsunk, és gazdagságrategyünk szert részvényeinek nyilvános vagy nem nyilvános eladásából.

Gazdag apám szerint „Vannak, akik házakat építenek, hogy eladják azokat; mások autókat

gyártanak erre a célra, de a csúcs az, ha valaki olyan vállalkozást épít ki, melynek részvényeitmilliók akarják birtokolni."

A csúcsbefektető befektetői kontrolijai276. önkontroll;277. a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány kontrollja;278. a befektetés kezelésének kontrollja;279. az adók kontrollja;280. a vétel és eladás időzítésének kontrollja;281. a brókerek által végzett tranzakciók kontrollja;

282. az FIJ (forma, időzítés jövedelem) kontrollja;283. a szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja;284. az információszerzés kontrollja;10. a visszaadás, az emberszeretet és a vagyon újrafelosztásának kontrollja.

Rendelkezik-e a csúcsbefektető a 3 T-vel?

285. tudás;286. tapasztalat;287. temérdek készpénz.

Sharon jegyzete

A nyilvános kibocsátásnak vannak előnyei és hátrányai, melyekről részletesen későbbszólunk. Az első nyilvános kibocsátás néhány előnyét és hátrányát azonban most mindjártismertetem:

Előnyök:

288. A cégtulajdonosok lehetőséget kapnak, hogy „bekasszírozzanak" némi alaptőkét avállalkozásukhoz. Például Bili Gates eredeti társa, Paul Allen eladta a Microsoftrészvényeinek egy részét, hogy kábeltévé-társaságokat tudjon venni.

289. Be lehet szerezni a bővítéshez szükséges tőkét.

290. Ki lehet fizetni a cég tartozásait.291. Emelni lehet a cég nettó értékét.



292. A cégnek lehetősége nyílik rá, hogy részvényopciókkal jutalmazza alkalmazottait.

Hátrányok:

293. A cég működése nyilvánossá válik. Kénytelenek vagyunk nyilvánosságra hoznikorábban nem publikált információkat.

294. A nyilvános kibocsátás nagyon drága.295. A nyilvános bejegyzés és az ezzel kapcsolatos követelmények teljesítése elvonjafigyelmünket a cég üzemeltetésétől.

296. A nyilvános kibocsátás követelményei, a negyedéves, valamint éves beszámolásikötelezettségek rendkívül sokrétűek.

297. Kockáztatjuk, hogy elveszítjük a kontrollt cégünk felett.298. Ha a cég nem teljesít jól a nyilvános piacon, a részvényeseink esetleg beperelnek.

Sok befektető úgy látja, hogy a cége részvényeinek nyilvános kibocsátásával járó anyagielőnyök messze túlszárnyalják a nyilvános kibocsátás esetleges hátrányait.

Az én utam kezdeteA könyv hátralevő részében azt fogom leírni, hogyan kalauzolt gazdag apám utamon mint

bennfentes és mint kifinomult befektető, hogy végül eljussak a csúcsbefektetői szintre. Mike-kalnem kellett már foglalkoznia. Ő elégedett volt mint bennfentes befektető. Megismertetemönöket néhány dologgal, amelyek gazdag apám szerint fontosak, és amelyeket nekem megkellett tanulnom; ezenkívül szólok néhány hibámról is, amelyeket elkövettem. Remélem, hogysikereimből és hibáimból tanulhatnak, miközben saját útjukat járják, hogy csúcsbefektetővéváljanak.

27. fejezet



Hogyan gazdagodjunk meg gyorsan?

Gazdag apám rendszeresen átismételte velem a különböző befektetői szinteket. Azt akarta,hogy megértsem, miként szerzik vagyonukat a különféle befektetők. Ő maga bennfentesbefektetőként kezdte, kicsiben, azután megtanulta, milyen adókedvezményeket vehet igénybe.Hamar megnőtt az önbizalma, és fiatalon lett igazi kifinomult befektető. Hihetetlen pénzügyibirodalmat épített ki. Vér szerinti apám ezzel szemben egész életében keményen dolgozott mintállami alkalmazott, és nem sokra vitte.

Ahogy idősödtem, egyre nyilvánvalóbbá vált, mekkora a különbség gazdag és szegény apámközött. Végül megkérdeztem gazdag apámtól, hogy lehet az, hogy ő egyre gazdagabb,miközben édesapám mind többet dolgozik.

E könyv bevezető jében leírtam, milyen érzés volt, amikor gazdag apámmal sétáltam atengerparton, és frissen vásárolt, hatalmas, óceánra néző telkét nézegettem. Azon a sétán, a

tengerparton feltűnt, hogy gazdag apám egy olyan ingatlant vett meg, amilyet csak a gazdagokengedhetnek meg maguknak. Gazdag apám azonban akkoriban még nem volt gazdag. Ezértkérdeztem meg tőle, miből telt neki arra a drága befektetésre, miközben tudtam, hogyédesapámnak, aki többet keresett, mint ő, nem futotta ilyesmire.

Ezen a sétán ismertette meg velem gazdag apám befektetési terve alapjait. Azt mondta:„Nekem sem telik, de a cégemnek igen." Amint arról a bevezetőben beszámoltam, ekkor ébredtfel bennem a kíváncsiság a befektetés ereje iránt, és ekkor kezdtem el tanulni ezt a mesterséget.Akkor, azon a tengerparti sétán, 12 évesen kezdtem el kitanulni a titkát annak, hogyanfektetnek be a világ nagyon gazdag emberei, és miért közülük kerül ki az a 10%, amely a pénz90%-át birtokolja.

Ismét Ray Krocra, a McDonald's alapítójára szeretnék utalni és arra, amit ő mondott MBA-scsoportjának: „Én nem hamburgerrel foglalkozom, ha-

nem ingatlannal." Ezért vannak a McDonald's tulajdonában a világ legértékesebb ingatlanjai.Ray Kroc és gazdag apám megértették, hogy a vállalkoj zások célja: eszközök vásárlása.

Gazdag apám befektetési terve

Gazdag apám már általános iskolás koromban beleplántálta agyamba a különbségeket, hogymit jelent gazdagnak, szegénynek és középosztálybelinek lenni. Egyik vasárnapi

foglalkozásunkon a következőt mondta: „Ha munkahelyi biztonságra vágysz, kövesd apádtanácsát! Neki nagyon kicsi esélye van arra, hogy mind a biztonságot, mind a gazdagságot

megszerezze. A törvények nem neki kedveznek."Gazdag apám hat leckéje közül az egyik, amely a Gazdag papa, szegény papában szerepel,

a részvénytársaságok erejéről szól. A CASHFLOW-négyszögben leírtam, miként vonatkoznak akülönböző adótörvények a különböző negyedekre. Gazdag apám arra használta fel ezeket atanításokat, hogy érzékeltesse a különbséget a saját és édesapám befektetési terve között. Ezeka különbségek nagyban befolyásolták életutamat iskoláim elvégzése és a katonai szolgálatletöltése után.

„A vállalkozásom adózás előtti pénzen vesz eszközöket" — mondta gazdag apám, amikorfelrajzolta a következő ábrát:



„A te apád az adózás után megmaradt pénzen próbál eszközöket venni. pénzügyi kimutatásavalahogy így néz ki" — mondta:

Fiatal fiúként nem teljesen értettem, amit gazdag apám megértetni igyekezett velem, de azértérzékeltem a különbséget. Mivel összezavart, sokat faggattam további magyarázatokért. Hogy segítsen jobban megérteni a dolgokat, az alábbi ábrát rajzolta fel:

Miért? — kérdeztem. — Miért van, hogy te a végén fizetsz adót, apám meg els őként fizetiki az adóit?Mert apád alkalmazott, én ellenben cégtulajdonos vagyok — felelte. — Mindig szem előttkell tartanod, hogy, bár szabad országban élünk, ez nem jelenti azt, hogy mindnyájunkraugyanazok a törvények vonatkoznak. Ha gazdag akarsz lenni vagy gyorsan akarszmeggazdagodni, a gazdagok törvényei szerint érdemes élned.

—Mennyi adót fizet az apám? — kérdeztem. —Nos, apád jól fizetett állami alkalmazott, ezért jövedelmének úgy 50-

60%-ára becsülöm a különféle adóterheit — mondta gazdag apám. —És te mennyi adót fizetsz? — érdeklődtem.

—Ez nem jó kérdésfeltevés — mondta. — A jó kérdés az, hogy „mennyiaz adóköteles jövedelmem?"Ezzel összezavart, ezért megkérdeztem: —Mi a különbség?

—Nos, a nettó jövedelmem után adózom, apád adóját viszont visszatart ják a nettó jövedelméből. Ez az egyik legnagyobb különbség apád és köztem. Én gyorsabban tudok egyről a kettőre jutni, mert én a bruttó bevételem ből veszem meg az eszközeimet, és a nettó jövedelmem után adózom. Apáda bruttó jövedelme után adózik, és azután a nettóból igyekszik eszközöketvásárolni. Ezért olyan nagyon nehéz neki bármiféle vagyonra szert tenni.Sok pénzt fizet be az államnak, még mielőtt felhasználhatná, hogy eszközöket vegyen belőle. Én a nettó jövedelmemből adózom, vagyis a maradékból.miután megvettem az eszközeimet. Előbb veszek eszközöket, aztán fizetekadót. Apád ezzel szemben először adózik, és azután már nagyon kevés pénzemarad eszközvásárlásra.

Akkor, 10 vagy 11 évesen, nem igazán értettem, miről beszél gazdag apám. Csak azttudtam, hogy ez nem tisztességes, és meg is mondtam.

—Ez nem igazság — tiltakoztam. —Egyetértek — helyeselt gazdag apám bólogatva. — Ez nem igazság,

de ilyen a törvény.

A törvények ugyanazok

Amikor a szemináriumaimon erről a témáról esik szó, gyakran hallom:„Lehet, hogy az Egyesült Államok törvénye ilyen, de az én hazámban másoka törvények."

Mivel több angol nyelvű országban tanítok, gyakran visszakérdezek: „Honnan tudja? Mibőlgondolja, hogy mások a törvények?" Sok ember nem tudja, mely törvények hasonlóak és



melyek különböznek, ezért rövid előadást szoktam tartani a gazdagságtörténetről és atörvényekről.

Elmondom, hogy a törvények a legtöbb angol nyelvű országban az angolszokásjogon alapulnak, melyet a brit Kelet-indiai Társaság terjesztett el avilágban. Megnevezem a pontos évet is, amikor a gazdagok elkezdték megalkotni ezeket a szabályokat: „1215-ben aláírták a Magna Cartát, az angolalkotmánytörténet legfontosabb dokumentumát. A Magna Carta aláírásávalJános király hatalmát jelentős részben átengedte Anglia gazdag báróinak.Ma már köztudott, hogy a Magna Cartában valósult meg az ellenzék akarataa királyi hatalom túlzásaival szemben."Ezek után el szoktam magyarázni a Magna Carta jelentőségét úgy, aho-

gyan én tanultam gazdag apámtól. „A Magna Carta aláírása óta a gazdagok alkotják aszabályokat. Az erkölcsi aranyszabály így hangzik: »Tégy úgy másokkal, ahogyan szeretnéd,hogy mások tegyenek veled.« Mások szerint a pénzügyi aranyszabály így szól: »Az alkotja aszabályokat, akié az arany.« Én egy kicsit másként fogalmazom meg a pénzügyi aranyszabályt:»Azé lesz az arany, aki a szabályokat alkotja.«" — Ezt tanította gazdag apám.

1999. szeptember 13-án a The Wall Street Journalvezércikkében leírtak alátámasztanilátszanak gazdag apám nézetét az igazi pénzügyi aranyszabályról. A cikkben a következőketolvashattuk: „Hiába esik oly sok szó a tömegeknek szóló befektetési alapokról, befektetésitanácsokat osztogató borbélyokról és cipőtisztítókról, a tőzsdézés továbbra is egy viszonylagelit csoport elő joga maradt."

„1997-ben a háztartásoknak mindössze 43,3%-a rendelkezett részvényekkel a legutóbbi évekadatai szerint, melyeket Edward Wolff, a New York-i Egyetem közgazdásza bocsátott közre.Ezen részvényesek portfoliói is igen csekélyek. Az összes részvény közel 90%-a a háztartásokleggazdagabb 10%-ának tulajdonában van. Végül: Ez a legfelső 10% birtokolta az ország nettóértékének 73%-át 1997-ben, míg az arány 1983-ban 68% volt."

A cégünk veszi meg eszközeinket25 éves koromban, amikor már csaknem befejeztem a katonai szolgálatomat a

Haditengerészetnél, gazdag apám emlékezetembe idézte a kétféle életút közötti különbséget. — Ez az, ahogyan a te apád próbál eszközhöz jutni:

Majd hozzátette: „Én így fektetek be:"

„Ne feledkezz meg róla, hogy a szabályok mind a négy negyed számára mások. Ezértgondosan válassz magadnak pályát. Rövid távon talán élvez néd a munkát a légitársaságnál, dehosszú távon esetleg nem teszel szert áltála akkora vagyonra, mint szeretnél."

Hogyan változtak meg az adótörvények?

Gazdag apám ugyan nem járta végig az iskolát, önerőből mégis lelkesen tanulmányozta agazdaságot, a világtörténelmet és a törvényeket. Amikor a New York állambeli Kings Pointbanaz Amerikai Kereskedelmi Tengerészeti Akadémiára jártam (1965 és 1969 között), aholvilágkereskedelmet tanultam, nagy örömmel fogadta, hogy a tananyagban szerepelt a tengeri



jog, a vállalati jog, a közgazdaságtan és a társasági jog is. E tantárgyak tanulmányozásánakköszönhetően sokkal könnyebben hoztam olyan döntést, hogy nem lépek be a légitársaságkötelékébe mint pilóta.

Az ok a történelemben keresendő

Az egyik különbség Amerika és az angolok által gyarmatosított egyéb országok között abbóladódik, hogy az amerikai telepesek a túlzott adóterhek elleni tiltakozásul megrendezték aBostoni Teadélutánt. Azért tudott Amerika az 1800-as évektől kezdve az 1900-as évekig olyangyorsan fejlődni, mert alacsonyak voltak az adók. Az adóparadicsomian alacsony adók az

Egyesült Államokba vonzották a gyorsan meggazdagodni vágyó vállalkozókat a világ mindentájáról. 1913-ban azonban kiadták a 16. törvénymódosítást, melynek értelmében lehetővé vált agazdagok megadóztatása, és ettől kezdve Amerikában sem voltak többé alacsonyak az adók. Agazdagok viszont mindig is megtalálták a kiskapukat, ezért van, hogy a különböző negyedekrekülönböző törvények érvényesek; különösen előnyös a C negyedbeliek helyzete, ahová Amerikaleggazdagabb polgárai tartoznak.

A gazdagok túlélték az 1913-as adótörvény-módosítást, fokozatosan újra megváltoztatták atörvényeket, és visszahelyezték a terhet a többi negyedbeliek vállára. Az adóztatás lassúmódosítása tehát így következett be:19431986

A jelenlegi adótörvény 1943-ban lépett életbe. Ezzel nemcsak a gazdagokra hárultadófizetési kötelezettség — a szövetségi kormány adóztatható-nak minősített mindenkit, aki azA negyedhez tartozik. Aki alkalmazott, vagyis az A negyedben tevékenykedik, az többé márnem fizethet először magának, mert az állam előbb leveszi a sápot. Az embereket mindigmegrázza, amikor szembesülnek vele, mennyit vonnak le a fizetésükből közvetlen és rejtettadók formájában.

1986-ban kiadták a Megreformált Adótörvényt. Ez mindenféle szakma képviselőire erőskihatással volt — orvosokra, jogászokra, könyvelőkre, építészekre, mérnökökre, stb. E törvénymegakadályozta, hogy az E negyedbeliek ugyanazon szabályok értelmében adózzanak, mint aC negyedbeliek. Ha például egy E negyedhez tartozó személynek ugyanannyi a jövedelme, mintegy C negyedbelinek, az előbbi legalább 35%-ot fizet ki adóban (a társadalombiztosításiadókkal együtt 50%-ot). A C negyedhez tartozó személy ugyanakkor esetleg 0% adót fizetugyanennyi bevétel után.

Más szavakkal: itt is érvényes a szabály, miszerint „Azé az arany, aki a szabályokatalkotja". A szabályokat pedig a C negyedben alkotják, és ez

1215 óta így van, amióta a bárók rákényszerítették a királyt, hogy aláríja a Magna Cartát. A Cnegyed tehát a Cartát megfogalmazó bárók tábora.

E törvények és változtatások némelyikéről bővebben szóltam a Gazdag papa, szegény

papában és A CASHFLOW-négyszögben.

A döntés megszületettMiután úgy határoztam, hogy gazdag apám befektetési tervét teszem magamévá, nem

szegény apámét, előbbi egyszerű elemzésben világította meg esélyeimet a sikerre, és ezmegerősítette bennem, hogy helyesen döntöttem. Lerajzolta a CASHFLOW-négyszöget, majdígy szólt:

— Az első döntésednek arról kell szólnia, melyik negyedben érhetsz elhosszú távon sikert.



Ujjával az A negyedre bökött, majd folytatta: — Nincs olyan szakértelmed, amelyért a munkaadók nagy pénzeket haj

landók fizetni, így feltehetően soha nem fogsz alkalmazottként elég pénztkeresni ahhoz, hogy befektethess. Ezen kívül hanyag vagy, hamar megunszmindent, nem tudsz hosszú ideig egy dologra összpontosítani, szeretsz vitatkozni, és nem szívesen követed a szabályokat. Így tehát az A negyedbenvajmi kevés esélyed van az anyagi sikerre.Ezután az E negyedre bökött:

Az E azt jelenti, eszes. Ezért tartozik olyan sok orvos, ügyvéd, könyvelő és mérnök az Enegyedbe. Te nem vagy buta, de nem is vagy nagyon eszes. Sosem voltál kitűnő tanulótípus. Az E az elit rövidítése is. Valószínűleg sosem leszel sem rocksztárként, semfilmcsillagként, sem híres sportolóként az elit tagja, ezért arra sincsenek valami jókilátásaid, hogy az negyedben keress sok pénzt.Marad tehát a C negyed — vonta le a következtetéstgazdag apám. — Ez a negyed tökéletesen neked való.Minthogy semmihez sincs különleges tehetséged vagyszakértelmed, ebben a negyedben szerezhetsz nagy

vagyont.Ezzel az okfejtéssel meggyőzött. Elhatároztam, hogy sajátvállalkozásom kiépítésével jutok nagy vagyonhoz. Akkorkedvező adótörvények vonatkoznak rám, és miután beláttam,hogy a többi negyedben nem vagyok kiváló, a döntés mégkönnyebbé vált.A szerző által levont tanulságok

Szemináriumaimon megpróbálom továbbadni a gazdag apámtól tanultakat. Amikor aztkérdezik, hogyan fektetek be, általában elmondom a csoportomnak, miként kell egyvállalkozáson keresztül befektetni, vagy, ahogyan gazdag apám fogalmazott: „a cégemmelmegvetetni az eszközeimet."

A hallgatók mindenütt a következő ellenvetéseket szokták felhozni:

299. „De én alkalmazott vagyok, és nincsen saját vállalkozásom."300. „Nem lehet mindenkinek saját vállalkozása."301. „Céget alapítani kockázatos dolog."302. „Nincs befektetni való pénzem."

A következő gondolatokkal szolgálhatok válaszul gazdag apám befektetési tervévelkapcsolatban:

Arra, hogy nem lehet mindenkinek saját vállalkozása, emlékeztetőül felidézem, hogy nemtöbb, mint 100 éve a legtöbb embernek még saját vállalkozása volt. Mindössze 100 évvelezelőtt az amerikai lakosság mintegy 85%-a független gazda vagy kis bolt tulajdonosa volt.

Tudom, hogy a nagyszüleim mindkét ágon kisvállalkozással rendelkeztek. A népességnek csakkis hányada elégedett meg az alkalmazotti státussal. El szoktam mondani, hogy úgy tűnik, azipari kor — a jól fizető állásokra, a munkahely életre szóló biztonságára és a nyugdíjakra tettígéretével — kiölte belőlünk a függetlenségre való hajlamot. Hozzáteszem, az oktatásirendszerünket is úgy alakították ki, hogy alkalmazottakat és szakembereket neveljen, nevállalkozókat, ennél fogva mi sem természetesebb, mint hogy úgy érezzük, céget alapítanikockázatos dolog.

Mondanivalóm lényege:

303. Feltehetően mindenkinek megvan rá a lehetősége, hogy kiváló cégtulajdonos legyen, haél benne a vágy a szükséges jártasságok elsajátítására. Elődeink kifejlesztették magukban avállalkozói jártasságokat, és függtek ezektől. Ha önnek jelenleg nincs saját cége, a kérdés az,akarja-e megtanulni, hogyan kell egy céget kiépíteni? Mindenki csak maga válaszolhatja megezt a kérdést.



304. Amikor azt mondják, „Nincs befektetni való pénzem" vagy „Olyan ingatlant akarokvenni, amihez semmi pénzt nem kell letennem egy

összegben", azt felelem, „Talán át kellene váltania egy másik negyedbe, ahonnan adózatlan

pénzből fektethet be. Akkor lenne befektetni való pénze."

Befektetési tervünk megalkotásakor az egyik első lépésként meg kell fontolnunk, melyiknegyedben találjuk meg a legjobb lehetőséget, hogy a lehető leggyorsabban a legtöbb pénztkeressük. Ily módon a legmagasabb nyereséggel és a legkisebb kockázattal fektethetünk be, ésígy a legjobbak az esélyeink arra, hogy nagyon-nagyon gazdagok legyünk.

28. fejezet

Gazdagodjunk meg, miközben megtartjuk

az állásunkat!

Amikor elhatároztam, hogy céget alapítok, azzal a problémával találtam szemben magam, hogynincs pénzem. Először is nem tudtam, hogyan kell céget alapítani. Másodszor nem volt mibőlmegalapítanom, harmadszor pedig még élnem sem volt miből. Remegő gyomorral ésönbizalomhiánnyal küszködve telefonáltam gazdag apámnak, hogy megkérdezzem, mitévőlegyek.

Rögtön a következőt mondta:Keress magadnak állást! Válasza megdöbbentett.



Nem te tanácsoltad, hogy alapítsak saját céget? —De igen. Azonban attól még enned kell, és fedél is kell a fejed fölé —

mondta.Amit ezután mondott, azt számtalan embernek ajánlom figyelmébe:

—Az első számú szabály, ha vállalkozó akarsz lenni, hogy soha ne a pénzért vállalj munkát. Csak a hosszú távon hasznosítható jártasságok megtanulása vezéreljen a munkavállalásban.

Az első és egyetlen állást, amelyet a haditengerészetből kilépve elvállaltam, a Xeroxrészvénytársaságnál töltöttem be. Azért választottam, mert ott nyújtották a legjobb képzéstüzletkötőknek. Gazdag apám tudta, hogy nagyon félénk vagyok, és rettegek a visszautasítástól.Azt ajánlotta, tanuljam meg, hogyan kell valamit eladni, nem a pénzért, hanem azért, hogylegyőzzem magamban a személyes félelmeimet. Mindennap irodáról irodára kellett járnom éskilincselnem, hogy megpróbáljam eladni a Xerox gépeit. Nagyon fájdalmas tanulási folyamatvolt, de több millió dollárt kerestem rajta az évek hosszú során át.

Gazdag apám azt mondta: „Ha nem tudsz eladni, nem lehetsz vállalkozó."

Két éven át én voltam a legrosszabb üzletkötő

a honolului részlegben. Különórákra jártamértékesítést tanulni, és kazettákat hallgattam a témával kapcsolatban. Végül, miután többszörmajdnem elbocsátottak, összehoztam néhány üzletet. Bár még mindig rettenetesen gátlásosvoltam, az üzletkötői képzés segített, hogy kifejlesszem magamban a vagyonszerzéshezszükséges j ártasságokat.

A baj csak az volt, hogy hiába dolgoztam sokat, és hiába adtam el akárhány gépet, mindigkészpénzhiánnyal küszködtem. Nem volt pénzem, hogy befektessek, vagy céget alapítsak.Egyszer elmondtam gazdag apámnak, hogy mellékállást akarok vállalni, hogy kiegészíthessema jövedelmemet, és legyen befektetni való pénzem. Erre a pillanatra várt. így reagált: „Alegnagyobb hiba, amit ember elkövethet, hogy túl keményen dolgozik meg a pénzéért. Alegtöbben azért nem jutnak egyről a kettőre anyagilag, mert amikor pénzre van szükségük,mellékállást vállalnak kiegészítésül. Ha valóban előbbre akarnak jutni, sokkal jobban teszik, ha

megtartják a f őállásukat, és mellékállásban vállalkozást alapítanak.Gazdag apám az alábbi ábrát rajzolta fel, amikor tudta, hogy értékes jártasságokat tanulok,

és komolyan elszántam magam, hogy cégtulajdonos és befektető legyek:

MellékállásFőmunkaidő

„Ideje, hogy vállalkozásba kezdj, mellékállásban — mondta. —Ne vesztegesd az idődet mégegy részmunkaidős állásra. Azzal továbbra is az A negyedben maradsz, a mellékállású céggelviszont átkerülsz a C negyedbe. A legtöbb nagy cég mellékállású vállalkozásként indult."

1977-ben mellékállásként megalapítottam a műanyagtárca-gyártó cégemet. Ma is sokan

ismerik ezt a terméket. 1977-ben és 1978-ban nagyon so-

kat dolgoztam a Xeroxnál, és végül a részleg egyik legjobb kereskedelmi képviselő je lettem.Szabadidőmben a vállalkozásomat építettem, amely csakhamar világszerte jelenlévő, többmillió dolláros vállalkozássá bővült.

Ha megkérdezik, szerettem-e a termékeimet — színes műanyagból készült tárcákat,órapántokat, edzőcipőre rögzíthető kulcstartókat, erszényeket és igazolványtokokat —, aválaszom: Nem! Nem szerettem ezeket a termékeket, de élveztem a cégépítés kihívását.

Azért tartom fontosnak ezt hangsúlyozni, mert sokan mondanak olyasmiket, mint:

305. „Nagyszerű ötletem van, hogy milyen új termékkel kellene előállni."

306. „Szenvedélyesen kell kötődni a termékünkhöz."307. „Előbb meg kell találnom a megfelelő terméket, mielőtt cégalapításba fogok."



Ezekre a következő a válaszom: „A világ telis-tele van nagyszerűnél nagyszerűbbtermékötletekkel. A világ tele van nagyszerű termékekkel is. Hiányoznak viszont a nagyszerűüzletemberek. Az elsőrendű ok, amiért részmunkaidőben érdemes céget létrehozni, nem az,hogy kiváló termékekkel örvendeztessük meg a piacot. Az elsőrendű ok az, hogy kiválóüzletembert neveljünk magunkból. Kiváló termékekkel Dunát lehet rekeszteni. A kiváló

cégtulajdonos viszont ritka, mint a fehér holló — és gazdag."Bili Gates, a Microsoft megalapítója, nem maga találta fel a szoftverét. Programozóktólvette meg, majd nekilátott, hogy létrehozza a világtörténelem egyik leghatalmasabb éslegbefolyásosabb cégét. Gates nem alkotott kiváló terméket, de kiépített egy kiváló céget, amelyhozzásegítette, hogy a világ leggazdagabb emberévé váljék. A tanulság tehát a következ ő: nekiváló termékeken törjük a fejünket. Szenteljük figyelmünket inkább a cégünk létrehozásának,hogy megtanuljuk, miként válhatunk kiváló cégtulajdonossá.

Michael Dell, a Dell Computers tulajdonosa a Texasi Egyetem kollégiumában kezdte elrészmunkaidős vállalkozását. Abba kellett hagynia a tanulmányait, mert a részmunkaidősvállalkozása sokkal több pénzt hozott neki, mint bármely állás, amit az iskola befejezése utánbetölthetett volna.

Az Amazon.com is egy garázsban jött létre, részmunkaidőben. Alapítója ma milliárdos.

A levont tanulság

Sokan ábrándoznak arról, hogy saját céget alapítanak, de sosem valósítják meg agyakorlatban, mert félnek a kudarctól. Mások a meggazdagodást

tűzik zászlajukra, de nem lesznek gazdagok, mert hiányoznak a megfelelő jártasságaik és atapasztalatuk. A pénzt pedig a jártasság és a tapasztalat hozza.

Gazdag apám szerint „Fontos, amit az iskolában tanulsz, de még fontosabb, amit az utcán."Ha otthonunkban, részmunkaidőben hozunk létre vállalkozást, felbecsülhetetlenül értékes

jártasságokkal gazdagodhatunk a következő témakörökben:308. kommunikáció;309. vezetés;310. csapatépítés;311. adótörvények;312. társasági jog;313. értékpapírtörvények.

Ezeket a jártasságokat vagy tantárgyakat nem sajátíthatjuk el hétvégi tanfolyamokon vagykönyvből. Még ma is tanulom őket, és minél többet tanulom, annál jobban tökéletesítem avállalkozásaimat.

Az ember részben azért tanulhat nagyon sokat a mellékállású, részmunkaidős

vállalkozásából, mert bennfentesként kezdheti, mivel a cég a sajátja Aki megtanulja, hogyankell kiépíteni egy céget, annak számára egy új világ tárul fel, gyakorlatilag korlátlan pénzügyilehetőségekkel. Az A és az E negyeddel az az egyik probléma, hogy ott az anyagilehetőségeknek gyakran határt szab, hogy mennyit képes az ember dolgozni, illetve, hogy hányórából áll egy nap.



29. fejezet

A vállalkozói szellem

Az emberek két alapvető célból fektetnek be:

314. hogy pénzt gyű jtsenek a nyugdíjkorukra;315. hogy sok pénzre tegyenek szert.

A legtöbbünket mindkét megfontolás vezérli — és mindkettő valóban fontos —, mégis úgytűnik, a többség f őként az előbbit tartja szem előtt. Félreteszik a pénzüket, mint megtakarítást,és abban reménykednek, hogy az idő múltával megnő az értéke. Befektetnek ugyan, de jobbanaggódnak a veszteség miatt, mint amennyire a nyereség érdekli őket. Sok embert ismerek, akikannyira félnek a veszteségtől, hogy az megbénítja őket a cselekvésben. Fontos, hogy a

befektetéskor figyelembe vegyük az érzelmeinket. Akinek túl nagy fájdalmat okoz a veszteségés túlságosan fél tőle, az jobban teszi, ha konzervatív módon fektet be.Tudnunk kell azonban, hogy nem a konzervatív befektetők halmoztak fel nagy vagyonokat a

világban. A világ nagy változásait azok a befektetők idézték elő, akiket gazdag apám avállalkozói szellem támogatóinak hívott.

Egyik kedvenc történetem Kolumbusz Kristóf esete, a bátor felfedezőé, aki hitte, hogy a Földgömbölyű, és merész tervet dolgozott ki, hogy megtalálja az Ázsia kincseihez vezető rövidebbutat. A köztudatban az a hiedelem élt, hogy a Föld lapos. Mindenki úgy gondolta, Kolumbuszhajójával a Föld szélén fog kikötni, ha megkísérli megvalósítani a tervét. Az olasz származásúKolumbusz kénytelen volt elmenni a spanyol királyságba, hogy meggyőzze az uralkodó párt,fektessenek be a vállalkozásába. Ferdinánd király és Izabella királyné állták az úgynevezett„kezdőtőkét", és befektettek Kolumbusz üzleti vállalkozásába.

A történelemtanárom az iskolában azt próbálta elhitetni velem, hogy a pénzt a felfedezésáltali tudás megszerzésének érdekében ajánlották fel. Gazdag apám ezzel szemben azt mondta,egyszerűen üzleti vállalkozásról

volt szó, amelyhez tőkére volt szükség. A király és a királyné tudták, hogy ha a Kolumbusznevű vállalkozónak sikerül Nyugat felé hajózva elérnie Kelétre, busásan megtérül abefektetésük. Kolumbusz, továbbá az őt támogató király és királyné igazi vállalkozószelleműek voltak. A király és felesége nem azért fektették be a pénzüket, hogy elbukjak. Azértfektettek be, hogy nyerjenek rajta. A vállalkozás vagy kockáztatás szelleme vezérelte őket anagy nyereség lehetőségének tudatában. Ebben a szellemben fektettek be.



Miért alapítsunk céget?

Amikor hozzáfogtam részmunkaidős vállalkozásom terveinek kidolgozásához, gazdag apám

kíméletlenül számon kérte ezt a szellemet, mellyel belevágtam új kalandomba, egy világméretű

vállalkozás kiépítésének kalandjába. „A kihívásért hozd létre a céget. Azért foglalkozz vele,mert izgalmas, mert erőpróbára késztet, és mert a legjobb képességeidre lesz szükség hogysikerre vidd."

Gazdag apám azért akarta, hogy céget alapítsak, hogy megleljem magamban a vállalkozóiszellemet. Gyakran hangoztatta, „A világban hemzsegnek az olyan emberek, akiknek nagyszerűötleteik vannak, de csak kevesen tesznek szert nagy vagyonra az ötleteik révén." Arra biztatotttehát, hogy alapítsak céget — bármivel foglalkozó céget. Nem érdekelte, milyen terméketforgalmazunk, vagy hogy mennyire kedvelem azt. Nem bánta, ha belebukom. Csak azt akarta,hogy vágjak bele. Manapság rengeteg emberrel találkozom, akik nagyszerű ötleteik ellenérefélnek belevágni, vagy belevágnak, belebuknak, azután feladják. Ezért idézte gazdag apám olysokszor Einstein mondását, miszerint „A nagy szellemek gyakran heves ellenállásba ütköztek a

középszerű elmék részéről." Azt akarta, egyszerűen alapítsak bármilyen céget, mintegykihívásul saját középszerű elmémnek, és közben előhívjam magamban a vállalkozói szellemet.Azt is mondta gazdag apám hogy „Sokan azért veszik az eszközeiket, ahelyett hogymegteremtenék azokat maguknak, mert nem hagyatkoznak vállalkozói szellemükre, amelyelképzeléseikből nagy vagyont kovácsolhatna."

Rongyos 200 000 dollárért nem éri meg

Gondoljunk vissza az akkreditált befektető definíciójára: „Ahhoz, hogy valaki akkreditáltbefektető legyen, mindössze 200 000 dolláros fizetési

van szüksége. Ez némelyeknek nagyon sok pénz, de nem elég ahhoz, hogy céget alapítsunk. Haminden vágyunk, hogy 200 000 dollárt keressünk, akkor maradjunk az A vagy az E negyedben.A C és a B negyedekben túl nagy a kockázat — ennyi pénzért nem éri meg. Aki úgy dönt, hogycéget alapít, ne rongyos 200 000 dollárért tegye. Túl magas a kockázat a megtérüléshez képest.Tegye sokkal többért! Milliókért, esetleg milliárdokért, vagy egyáltalán ne. Aki nekilát acégalapításnak, forduljon a benne élő vállalkozói szellemhez."

Gazdag apám arra is felhívta a figyelmemet, hogy „Sikeres szegény cégtulajdonos nemlétezik. Az ember lehet sikeres, de szegény orvos; vagy sikeres, de szegény könyvelő. Azonbannem lehet sikeres, de szegény cégtulajdonos. A sikeres cégtulajdonos csak gazdag lehet."

A levont tanulság

Gyakran kérdezik tőlem, mennyi a túl sok, vagy mennyi az elég. Többnyire olyan emberkérdez efféléket, aki soha nem épített még ki sikeres, sok pénzt hozó céget. Azt ismegfigyeltem, hogy az ilyen kérdéseket feltevő személyek a négyszög A és E negyedéheztartoznak. Egy másik alapvető különbség a négyszög bal, illetve jobb térfelén tevékenykedőkközött a következő:

Sok pénzügyi kimutatásEgy pénzügyi kimutatás

A bal térfélhez tartozóknak gyakran csak egyetlen pénzügyi kimutatásuk van, mert csak egy jövedelemforrással rendelkeznek. A jobb térfélhez tartozók számos pénzügyi kimutatást, és



számos jövedelemforrást tudhatnak a magukénak. A feleségem és én több részvénytársaságnálállunk alkalmazás-

ban, amelyekben tulajdonosi érdekeltségünk is van. Így aztán van egyéni pénzügyikimutatásunk, és van pénzügyi kimutatásunk mint cégnek. Amint a cégeink sikeressé válnak, éskészpénzáramlást biztosítanak nekünk, kevesebb jövedelemre van szükségünkalkalmazottakként. A bal térfélhez tartozók közül sokan nem tudják, milyen érzés egyre többpénzbevételhez jutni egyre kevesebb munka árán.

A pénz fontos ugyan, de mégsem az elsőrendű hajtóerő egy cég létrehozásához. Azt hiszem,legjobban egy kérdéssel tudnám megvilágítani a lényeget: „Miért golfozik az ember?" A válasz:„A játék szelleméért".

Az évek során időnként fájdalom és keserűség ért, de mindig a szellerr és a kihívás vezérelt avállalkozásaim kiépítésében. Vannak barátaim, akik több millió dollárért adták el a cégeiket.Sokuk néhány hónap pihenés után újra ott volt a porondon. A vállalkozót az izgalom, a kihívás,a szellem és a nagy nyereség reménye motiválja. Mielőtt kiépítettem a műanyag tárcákat gyártócégemet, gazdag apám biztos akart lenni benne, hogy ebben a szellemben teszem.

A vállalkozói szellem értékes eszköz egy sikeres C típusú vállalkozás ki-építésében. Sok jelenleg sikeres kapitalista a szíve mélyén mindig vállalkozó marad.

Harmadik szakasz

Hogyan építsünk ki erős vállalkozást?



30. fejezet

Miért alapítsunk céget?

Gazdag apám szerint „Az eszközteremtésen kívül három okból érdemes céget alapítani.":

1. „Hogy temérdek készpénzzel lásson el." J. Paul Getty How to Be Rich

(Hogyan legyünk gazdagok?) című könyvében kijelenti, hogy az elsőszámú szabály: saját vállalkozást kell indítanunk. Kifejti, hogy sosemgazdagodhatunk meg, amíg másnak dolgozunk.Gazdag apám részben azért indított olyan sok vállalkozást, mert a többi cége

készpénzáramlása biztosította a temérdek készpénzt. Rá is ért, mert a cégeivel nem volt sokgondja személyesen. így maradt elég szabadideje és plusz pénze ahhoz, hogy egyre többeszközbe fektessen be adómentesen. Ezért lett hamar gazdag, és ezért mondta, hogy„Törődjünk a magunk dolgával, azaz a saját vállalkozásunkkal".

2. „Hogy eladjuk." Amint gazdag apám rávilágított, az állásokkal az aprobléma, hogy az ember nem adhatja el az állását, akármilyen szorgalmasan dolgozik is benne. Az E negyedes vállalkozásokkal meg aza baj, hogy általában korlátozott piacuk van, vagyis kevesen tartanakrájuk igényt. Ha például egy fogorvos kiépíti a praxisát, többnyire csakegy másik fogorvos érdeklődik iránta, hogy megvegye. Gazdag apámszerint ez túl kicsi piacot jelent. „Csak akkor értékes valami, ha sokanakarják, nem csak mi egyedül. Az E negyedes vállalkozásokkal az agond, hogy sokszor rajtunk kívül senkit nem érdekelnek." — mondta.„Eszköz az, ami pénzt rak a zsebünkbe, vagy el tudjuk adni valakinek több pénzért, mint

amennyiért vettük, vagy amennyit belefektettünk." — fejtegette. „Ha sikerül kiépítenünk egy

sikeres céget, mindig sok pénzünk lesz. Ha megtanuljuk, hogyan kell sikerre vinni egy céget,olyan szakma lesz a kezünkben, amilyen csak keveseknek adatik."



1975-ben, miközben azt tanultam, miként kell eladni a Xerox-gépeket, megismerkedtem egyfiatalemberrel, akinek négy gyorsmásoló

üzlete volt Honoluluban. Érdekes indíttatásból szállt be a másolóüzletbe. Iskolás korában ővezette az egyetem másolóüzemét, és kitanulta a dolog üzleti oldalát. Miután végzett, nemkapott állást, ezért nyitott másolóüzemet a belvárosban. Hamarosan négy ilyenmásolóközpontja volt négy nagyobb belvárosi irodaházban, amelyek mindegyikét hosszú távrabérelte. Egy jelentős másolóüzem-lánc nyitott üzleteket a városban, és olyan ajánlatot tett neki,amelyet nem tudott visszautasítani. Az ismerősöm elfogadta a 750 000 dollárt, ami abban azidőben hatalmas összegnek számított, vett egy hajót, 500 000 dollárt rábízott egy hivatásospénzkezelőre, majd körbehajózta a világot. Amikor másfél év múltán hazatért, a pénzkezelőcsaknem 900 000 dollárra duzzasztotta a befektetését, így ő ismét vitorlát bontott, és útnakindult a Csendes-óceán déli része felé.

En adtam el neki a másológépeket, és mindössze csekély jutalékot kaptam ezért. 0 kiépítette acégét, eladta, majd elvitorlázott. 1978 után soha többé nem láttam, de mint hallottam, időnkéntvisszajön a városba, ellenőrzi a portfolióját, azután újra elhajózik.

Ahogyan gazdag apám mondta: „Ha cégtulajdonos vagy, nem kell, hogy az esetek 51%-ábanigazad legyen. Elég, ha egyetlen egyszer igazad van." Azt is mondta továbbá, hogy „Acégalapítás sok ember számára a legkockázatosabb út. De aki életben marad, és csiszolja a

jártasságait, határtalan lehetőséget kap a meggazdagodásra. Aki kerüli a kockázatot, ésbiztonságra törekszik a négyszög A és E negyedében, talán nagyobb biztonságban élhet, deegyben határt szab a jövedelmének is."

3. „Hogy céget alapítsunk, és részvényeket bocsássunk ki." Gazdag apám ebben látta alehetőséget, hogy az ember — az ő szavával élve — csúcsbefektetővé váljék. A cégekiépítése és részvényeinek nyilvános kibocsátása tette nagyon-nagyon gazdaggá Bili Gatest,Henry Fordot, Warren Buffetet, Ted Turnert és Anita Roddickot. Ők mindnyájan eladórészvényesek voltak, míg mi többiek vásárló részvényesek voltunk. Ők bennfentesek voltak,mi pedig kívülállók, akik megpróbálnak bekukucskálni a színfalak mögé.

Az ember sosem túl öreg, és sosem túl fiatal

Ha valaki azt állítja, hogy nem tudunk létrehozni olyan céget, amelyet mások meg akarnánakvenni, merítsünk ösztönzést ebből a kishitű elképzelés-

ből. Igaz ugyan, hogy Bill Gates nagyon fiatalon alapította a Microsoftot, Sanders ezredesviszont 66 éves volt, amikor létrehozta a Kentucky Fried Chickent.

A következő néhány fejezetben ismertetem azt a modellt, melyet gazdag apám C-B

háromszögnek nevezett. Ez a háromszög megmutatja, miként kell céget kiépíteni. Útmutatástad a legszükségesebb technikai jártasságokról. Gazdag apám úgy vélte, bizonyos személyestulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki sikeres vállalkozóvá váljék:

316. Vízió: hogy észrevegyük, amit mások nem.317. Bátorság: hogy képesek legyünk cselekedni kétségeink ellenére is.318. Kreativitás: hogy ne ismert skatulyákban gondolkodjunk.319. A kritika elviselésének képessége: Nincs olyan sikeres ember, aki sosem kapott

kritikát.320. A késleltetett jutalom elviselésének képessége: Esetleg nagyon nehéz megtanulni,

hogy lemondjunk a rövid távú, azonnali jutalomról egy nagyobb, hosszabb távon érvényes jutalom kedvéért.

TürelemBiztonság



Érzelmi kontrollBizalom

31. fejezet

A C-B háromszög

A nagy gazdagság kulcsaA következőkben megismertetem önöket egy ábrával, amelyet gazdag

apám C-B háromszögnek, és egyben a nagy gazdagság kulcsánaknevezett.

Gazdag apám nagyon fontosnak tartotta a C-B háromszöget, mert ezadta elképzelései szerkezeti vázát. „Sok embernek vannak nagyszerűötletei, de csak keveseknek van nagy vagyona" — szokta mondogatni. „AC-B háromszögben feszül az az erő, mellyel a hétköznapi gondolatok nagyvagyonná alakíthatók. A C-B háromszög megmutatja, miként kell egyelképzelést eszközre váltani." Képviseli azt a tudást, amely ahhoz kell,

hogy sikert érhessünk el a CASHFLOW-négyszög C és B negyedében. Énaz évek során az eredeti ábrát egy kicsit módosítottam.

fffp

Körülbelül 16 éves voltam, amikor először láttam ezt az ábrát. Gazdagapám rajzolta fel nekem válaszul a következő kérdéseimre:

321. „Hogyan lehetséges, hogy neked olyan sok céged van, mások meg egygyel is aligtudnak elboldogulni?"322. „Miért fejlődnek a te cégeid, amikor másokéi megrekednek a növekedésben?"323. „Hogy csinálod, hogy neked van szabadidőd, miközben más cégtulajdonosok megállás

nélkül dolgoznak?"324. „Miért van, hogy olyan sok cég az indulás után röviddel csődbe megy?"

Nem egyszerre tettem fel neki az összes kérdést, de mind az ő cégeinek tanulmányozásasorán merült fel bennem. Gazdag apám kb. 40 éves volt, és csodálattal töltött el, hogy annyikülönféle üzletággal foglalkozó céget képes irányítani. Volt például egy étterme, egy építésivállalkozása és egy vagyonkezelő cége. Tudtam, hogy tervének értelmében mindezeket azértüzemeltette, hogy az igazi befektetéseit megvetesse velük, vagyis az ingatlanokat, de akkor iscsodálatra méltó volt, miként képes mindegyiket irányítani. Amikor megkérdeztem, hogyankezdte, tartotta meg és vezette ezt a sok céget, válaszként lerajzolta a C-B háromszöget.

Ma számos különböző cégben van érdekeltségem, egytől egyig más-más üzletágban — mert



én is a C-B háromszöget használom útmutatóként. Nincs annyi cégem, mint gazdag apámnakvolt, de a C-B háromszög szerkezeti modelljét alkalmazva, ha akarnám, több is lehetne.

Mi az a C-B háromszög?

Ha mindent le akarnék írni, amit a C-B háromszög képvisel, az információmennyiségszétfeszítené ennek a könyvnek a kereteit, így csak az alapvető dolgokra koncentrálok.

A küldetés

Gazdag apám azt mondta, „Egy cégnek mind szellemi, mind üzleti küldetéssel rendelkezniekell ahhoz, hogy sikeres legyen — különösen az elején." Amikor a fiának és nekemelmagyarázta ezt a ábrát, mindig a küldetéssel kezdte, mert úgy gondolta, ez a háromszöglegfontosabb eleme, ezért is került az alapra. „Ha a küldetés világos és tartalmas, a cég kiálljaazokat a próbákat, amelyeken minden vállalkozásnak keresztül kell mennie az első tíz évben.Ha a cég nagyra nő, és megfeledkezik a küldetéséről, vagy a kezdetben meghatározott küldetéseérvényét veszti, a cég lassanként haldokolni kezd."

Gazdag apám a „szellemi" és az „üzleti" szavakat használta. „Sok ember csak apénzkeresetért alapít céget. A pénzkereset nem elég tartalmas küldetés. A pénz önmagában nemtölti meg elég tűzzel, hajtóerővel, vággyal. Egy cég küldetésének találkoznia kell az ügyfelekigényeivel; ha ez sikerül, és jól sikerül, akkor a cég elkezd pénzt hozni."

A szellemi küldetéssel kapcsolatban a következő volt gazdag apám véleménye: „HenryFordot elsősorban a szellemi küldetés motiválta, és csak másodsorban az üzleti. Azt akarta,hogy az autó ne csak a gazdagok, hanem a tömegek számára is elérhetővé váljék. Ezértválasztotta jelmondatául, hogy »Demokratizáljuk az autót«. Ha a szellemi és az üzleti küldetésegyaránt tartalmas, és összhangban vannak egymással, együttes erejükkel hatalmas cégeket

lehet létrehozni."Gazdag apám szellemi és üzleti küldetése nagyon erősen összecsengett. Szellemi küldetéseaz volt, hogy munkát és lehetőségeket biztosítson annak a sok-sok szegény embernek, akiknekéttermeiben ennivalóval szolgált. Ő nagyon fontosnak tartotta a cégek küldetését, habár aznehezen átlátható vagy mérhető fogalom. Azt mondta: „Tartalmas küldetés nélkül egy cégaligha éli túl az első öt-tíz évét. Az alapításkor a küldetés és a vállalkozói szellem tartja életbena céget. A szellemet és a küldetést jóval azután is meg kell őrizni, hogy a vállalkozó halott,vagy az üzletág megszűnik. Egy cég küldetése a vállalkozói szellemet tükrözi. A GeneralElectric Thomas Edison zsenialitásából született meg, és úgy nőtte ki magát, hogy megőrizte anagy feltaláló szellemét, mivel továbbra is új és innovatív termékekkel áll elő. A Ford MotorCompany is úgy maradt életben, hogy folytatja Ford hagyományait."

Úgy gondolom, a Microsoftot is Bili Gates szelleme segíti uralomra a világ szoftverjeinek

világában. Ezzel szemben, amikor Steven Jobsot kifúrták az Apple cégből, és helyébe ahagyományos vállalatok szellemében eljáró vezetőgárda került, a cég viharos gyorsasággalcsúszott lefelé a lejtőn.

Amint Jobs visszatért az Apple élére, vele együtt a cég szelleme is újraéledt, új termékeketforgalmaztak, nyereségesebbek lettek, és a részvények ára is emelkedett.

Bár a cégek küldetése nehezen mérhető, láthatatlan és elvont fogalom, mégis mindnyájunkszámára tapasztalható. Meg tudjuk mondani, mi a küldetése annak, aki megpróbál nekünkvalamit jutalék fejében eladni, és azét is, aki az igényeinket igyekszik kielégíteni. Amint a világmindjobban túlcsordul az egyre újabb termékektől, pénzügyileg azok a cégek fognakfennmaradni és jobban teljesíteni, amelyek a szolgáltatásokra, küldetésükre és az ügyfelek

igényeire koncentrálnak, nem bevételeik növelésére.A CASHFLOW Technologies, Inc. — a cég, amelyet Kimmel és Sharon-nel alapítottunk,



hogy megismertethessük önökkel ezt a könyvet és más egyéb oktatási termékeket — küldetése akövetkező: „Az emberiség anyagi jólétének fokozása." Azáltal, hogy cégünk küldetéseegyértelmű, és azt hűen követjük, olyan hatalmas sikert könyvelhetünk el magunknak, amelynem nevezhető egyszerűen a véletlen művének. A cég küldetésének egyértelmű megjelölésévelmegszólítjuk a hasonló küldetésben érdekelt személyeket és csoportokat. Egyesek eztszerencsének neveznék... én azt mondom rá, hűek vagyunk a küldetésünkhöz. Most évekmúltán úgy hiszem, gazdag apám joggal tartotta oly fontosnak, hogy egy cégnek mind szellemi,mind üzleti küldetése legyen, melyek tartalmasak, és összhangban állnak egymással.

Az igazat megvallva nem minden cégemnek van ilyen tartalmas kettős küldetése, mint aCASHFLOW Technologies, Inc. részvénytársaságnak. Más cégeimnek, melyekbenérdekeltségem van, erősebb az üzleti küldetésük, mint a szellemi.

Most már látom, hogy a műanyagpénztárcákat gyártó cégemnek egészen más volt aküldetése, mint amit akkor gondoltam. Annak a vállalkozásnak a kiépítése azt a célt szolgálta,hogy gyorsan megszerezzem a világméretű vállalkozáshoz szükséges ismereteket. Igaz, ezt aküldetést meglehetősen fájdalmasan töltötte be. Más szavakkal: megkaptam, amit akartam. Azüzlet nagyon gyorsan fejlődött, a siker gyors volt és átütő erejű, csakúgy, mint a bukás.Bármily fájdalmas volt is azonban ez a tapasztalat, rájöttem, hogy a célomat elértem. Miután

kiástam magamat a romok alól, és újrakezdtem a vállalkozást, megtanultam, amit meg akartamtanulni. Ahogyan gazdag apám mondta: „Sok vállalkozó nem lesz igazi üzletember, amíg rajtanem vesztett az első vállalkozásán." Másként fogalmazva, többet tanultam abból, hogytönkrement a cégem, és elölről kellett kezdenem a kiépítését, mint abból, hogy sikeres lettem.Gazdag apám szerint „Az iskolázottság fontos ugyan, de az utca jobb tanítómester." Els ő nagy,üzleti vállalkozásom, amelyet a Haditengerészetből kilépve alapítottam, drágának ésfájdalmasnak bi-

zonyult tehát, de felbecsülhetetlenül értékes dolgokat tanultam meg általa, és a cégem betöltötteküldetését.

Sharon jegyzete

Egy cég küldetése segít a cégnek összpontosítani. A fejlődés kezdeti szakaszaiban sok tényezőokozhat zavart. A sínen maradás legjobb módja, ha visszatérünk az eredeti küldetéshez. Hapedig a zavar befolyásolja a küldetés teljesítését, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ésminél előbb ismét az egységes küldetésre kell összpontosítanunk erőinket.

Manapság sok ember lesz egyik percről a másikra milliomos, sőt milliárdos pusztán azáltal,hogy nyilvánosan kibocsátja vállalata részvényeit. Amikor ilyesmivel találkozom, el szoktamgondolkodni azon, vajon a cég küldetése valóban csupán az volt-e, hogy pénzt hozzon atulajdonosoknak vagy befektetőknek, esetleg eredendően valamilyen egyéb küldetés vagyszolgáltatás teljesítésére alapították a céget. Attól tartok, az új, első nyilvános kibocsátásból

megélő cégek közül sok csődbe megy majd, mert egyedüli küldetésük a gyors nyereségszerzésvolt. Egyébként a vállalkozói szellem is a cég küldetésében rejlik.

A csapat

Gazdag apám szerint „A vállalkozás csapatjáték. A befektetés is csapatjáték." Szerinte „AzA, illetve E negyeddel az a baj, hogy ott a játékosok egyénileg játszanak egy csapat ellen."

Gazdag apám a CASHFLOW-négyszög felrajzolásával illusztrálta mondanivalóját:

Csapatjátékosok



Egyéni játékosok

Gazdag apám abban látta az oktatási rendszer egyik legnagyobb hibáját, hogy „Az iskolábana diákokat egyénileg megoldandó vizsgafeladatokkal mérik. Ha egy gyerek megkísérli másokkalegyüttműködve megírni a dolgozatát, azt »csalásnak« bélyegzik. A valódi üzleti világban a

cégtulajdonosok közösen vizsgáznak, és az üzleti világban állandóan vizsgaidőszak van."

Egy nagyon fontos tudnivaló

Aki erős és sikeres vállalkozást akar, annak számára, azt hiszem, döntően fontos a csapatmunkárólszóló tanítás. Az én üzleti sikerem egyik legalapvetőbb kulcsa ebben rejlik. A vállalkozás és abefektetés csapatjáték, és véssük eszünkbe, hogy az üzleti világban mindig vizsgaidőszak van. Ha aziskolában akartunk sikeresek lenni, egyedül kellett letennünk a vizsgáinkat. Az üzleti életben azonbancsapatban kell vizsgáznunk, nem egyénileg.

Az A és E negyed emberei gyakran azért keresnek kevesebb pénzt, mint szeretnének, mert mindentegyedül akarnak csinálni. Ha pedig csapatban dolgoznak — különösen vonatkozik ez az E negyedre

—, szakszervezetet alapítanak, nem csapatot. Ez történik most az amerikai orvosok körében. Szakmaiszakszervezetet alapítanak, hogy felvegyék a harcot egy csapat ellen, nevezetesen az egészségügyiszervezeteket üzemeltető cégek csapata ellen.Napjainkban számos befektető próbál egyénileg befektetni. Több ezer

embert látok, illetve olvasok róluk, akik az Interneten bonyolítanak le napon belüli kereskedést.Ez tökéletes példája annak, amikor egy egyén próbál kereskedni egy jól szervezett csapatellenében. Ezért van, hogy csak olyan kevesen érnek el sikert, és ezért veszítik el olyan sokan apénzüket. Én úgy tanultam, hogy a befektetést csapatban kell csinálni. Ahogyan gazdag apámmondta, „Aki kifinomult befektető akar lenni, vagy a befektetők még magasabb szintjéhez akartartozni, annak csapatban kell befektetnie." Gazdag apám csapata a könyvelőiből, ügyvédeiből,

brókereiből, pénzügyi tanácsadóiból, biztosítási ügynökeiből és bankáraiból állt. Azérthasználok többes számot, mert mindig több tanácsadóval dolgozott együtt. Ha döntést hozott,mindig megbeszélte a csapatával. Ma én is ugyanezt teszem.

Nem nagy hajó ... nagy csapat

Van egy tévéreklám, melyben egy gazdag pár trópusi vizeken hajózgat a jachtján. Úgytűnik, erre minden egyedül meggazdagodni vágyó ember ráharap. Akárhányszor látom ezt ahirdetést, mindig az jut eszembe, amit gazdag apám mondott annak idején: „A legtöbbkisvállalkozó arról ábrándozik, hogy egyszer majd lesz egy hajója vagy egy repülőgépe. Ezértnem lesz soha egyik sem. Amikor én elkezdtem, én nem hajóról álmodoztam, hanem könyvelők

és ügyvédek csapatáról."Gazdag apám azt akarta, hogy én is alakítsak ki magamnak csapatot könyvelőkből és

ügyvédekből, akikkel együtt dolgozom a cégemben — és csak azután sző jek álmokat egy sajáthajóról. Hogy megértesse velem, miért fontos ez, rávett, hogy csekélyke adózás utáninyereségemmel keressek fel egy könyvelőt. Amint leültem Ron, az okleveles könyvvizsgálóíróasztala elé, feltűnt, hogy halomban állnak rajta a dossziék. Azonnal megértettem gazdagapám tanításának értelmét. Ez a könyvelő egy nap 30 másik cég ügyeit intézte. Hogyanvárhatnám el tőle, hogy minden figyelmét az enyémnek szentelje?

Aznap, amikor visszamentem gazdag apám irodájába, olyasmire lettem figyelmes, amitazelőtt sosem vettem észre. Ahogy ott ültem a recepción, várva, hogy gazdag apám titkárnő jebeengedjen az irodába, láttam, hogy egy egész csapat csak gazdag apám cégének ügyeivelfoglalkozik. Az iroda elkülönített részében egy sor — legalább tizennégy — könyvelő

dolgozott. Volt négy f őállású, magasabban képzett könyvelő is, és egy vezető, pénzügyekkelfoglalkozó tisztviselő. Rajtuk kívül két f őállású ügyvéd dolgozott a f őirodán. Amikor leültem



gazdag apám elé, csak annyit mondtam: — Ok mind kizárólag a te céged ügyeivel foglalkoznak.

Gazdag apám bólintott. — Mondtam már, hogy sok ember keményen dolgozik, és arról álmodozik, hogy végre a

saját jachtján elhajózhasson. Én először arról álmodoztam, hogy legyen saját könyvelőkből ésügyvédekből álló csapatom. Ezért mára már van nagy hajóm és szabadidőm. Csak tudni kell asorrendet.

Miből telik csapatra?A C és E negyedhez tartozóknál mindez a következőképpen alakul:

A szemináriumaimon gyakran megkérdezik tőlem: „Miből telik csapatra?" Ezt a kérdéstáltalában az A és E negyedhez tartozók szokták feltenni. A különbség megint csak a különböz őnegyedekre vonatkozó törvények és szabályok különbözőségéből adódik. Ha például egy Anegyedhez tartozó személy fizet a szakmai szolgáltatásokért, a tranzakció így fest:

Különbség van a C negyedes és az E negyedes vállalkozás-tulajdonos között is. A Cnegyedes vállalkozó nem habozik fizetni ezekért a szolgáltatásokért, hiszen az üzleti rendszer, ateljes C-B háromszög fizeti ki azokat. Az

E negyedes vállalkozók viszont sokszor a saját véres verejtékkel megkeresett pénzükből fizetikmeg a szolgáltatások árát, így a legtöbbjük nem engedheti meg magának a f őmunkaidősszemélyzetet, mert saját anyagi szükségletei fedezéséhez sem keres eleget.

A legjobb oktatás

Ugyanez a válaszom a következő kérdésekre is:

325. „Hogyan tanult meg olyan sok mindent a befektetésről és a vállalkozásokról?"326. „Hogyan tesz szert oly magas nyereségre oly kis kockázat mellett?"327. „Mi ad Önnek önbizalmat ahhoz, hogy olyasmibe fektessen, amit mások kockázatosnak

tartanak?"

328. „Hogyan talál rá a legjobb üzletekre?"A válaszom: „Csapatmunka." A csapatom a könyvelőimből, az ügyvédeimből, a

bankáraimból, a brókereimből stb. áll.Amikor azt hallom, „Céget alapítani kockázatos", sokan úgy értik, egye| dül — mert az

iskolából ezt a szemléletmódot hozták magukkal. Szerintem az kockázatos, ha nem alapítunkcéget. így ugyanis kimaradunk egy sor felbecsülhetetlen értékű személyesen megélhetőélményből, továbbá kimaradunk a világ legjobb oktatásából is, abból, amit tanácsadóinkcsoportjától kaphatunk. Ahogyan gazdag apám mondta: „Akik biztonságra törekszenek,kimaradnak a legjobb oktatásból, és elvesztegetnek egy csomó értékes időt. Az idő pedig alegértékesebb eszközünk — különösen, amikor öregszünk.

Tolsztoj egy kicsit másként fogalmazott: „Semmi sem ér olyan váratlanul, mint az öregség."



A gúla és a csapat

Sokszor kérdik tőlem: „Mi a különbség a C negyedes vállalkozás és az E negyedesvállalkozás között?" Válaszom: „A csapat."

A legtöbb E negyedes vállalkozás vagy egyszemélyes tulajdonosi, vagy társulásos formáraépül. Ezek lehetnek ugyan csapatok, én mégsem ilyen jellegű csapatra gondolok. Ahogyan az Anegyedhez tartozó személyek gyakran szakszervezetbe tömörülnek, az E negyed embereitársulásokat hoznak létre. Én azt értem csapaton, amikor különböző típusú, különféledolgokhoz értő emberek egyesülnek, hogy együtt dolgozzanak. Egy szak-

szervezetben vagy társulásban (pl.: tanárok szakszervezete vagy ügyvédi munkaközösség) többnyireegyféle, egyazon szakmában jártas emberek egyesülnek.

Egyik legnagyszerűbb tanáromat dr. R. Buckminster Fullernek hívták, Dr. Fuller évekkel ezelőttnekilátott megkeresni — ahogyan ő nevezte — „a világegyetem építőköveit". Rájött, hogy négyzetek

és kockák nem léteznek a természetben. Szerinte „A gúlák a természet alapvet ő építőkövei."Ha megnézem az egyiptomi nagy piramisokat, egy kicsit jobban megértem, mire gondolt dr. Fuller.A magas felhőkarcolók idővel tönkremennek, de azok a piramisok már több mint ezer év próbájátkiállták. Egy felhőkarcoló lebontásához elég néhány rúd dinamit, a piramisoknak viszont ennyi megsem kottyanna.

Dr. Fuller egy stabil szerkezetet keresett a világegyetemben, és a gúlában megtalálta.

Különféle modellek

A következőkben grafikusan ábrázolom a különféle vállalkozási formákat:

1. Ez az egyszemélyes vállalkozás: ©

2. Ez a társulás:

3. Ez a C negyedes vállalkozás:CégtulajdonosokSzakértőkAlkalmazottakBefektetők

A gúla négyszög alapú, azaz négy alappontja van. Miután dr. Ful-lerhez jártam, elkezdtemfelfogni, miért van szükség legalább négy pontra. Vegyük példának a CASHFLOW-négyszöget — azis négy térfélre oszlik. Ennélfogva egy stabil vállalkozási forma ábrája a következő:

Egy jól vezetett vállalkozásnak kiváló alkalmazottjai vannak. Így az A jelölést ki lehetneegészíteni KA jelöléssé, amely „kiválót" és „különösen fontosat" jelent, hiszen az alkalmazottaklátják el a cég napi teendőit. A K a „kiterjesztés" szót is rövidítheti itt, mert az alkalmazottak acégtulajdonos „kiterjesztései", ők képviselik a céget az ügyfelek felé.

A szakértők jellemzően az E negyedből kerülnek ki, jelölhetnénk tehát őket, az E rövidítéstkiegészítve, SzE-vel, mivel a „szakértők" szakterületüknek megfelelő útmutatásokkal látják el acéget. Lehet, hogy nem minden| nap vesznek részt a cég munkájában, de útmutatásukelengedhetetlen a cég helyes irányának megtartásában.

A vállalkozási forma stabilabb és tartósabb, ha a négy pont egymással összhangbanműködik együtt. A befektetők biztosítják az anyagi alapot, a cégtulajdonosok együtt dolgoznaka szakértőkkel és az alkalmazottakkal a cég fejlesztésén és bővítésén, hogy a befektetők eredetibefektetései nyereséget hozzanak.

Egy másik érdekes négyes kapcsolatot alkot világunk négy összetevői alapeleme. Ezekőseink szerint a föld, a levegő, a tűz és a víz. Egy egyszemélyes vállalkozásban, csakúgy, mint



egy társulásban, a sikerhez az kell, hogy egyetlen ember mind a négyet képviselje, ez pedignagyon nehéz.

Levegő

FöldTűz

Mindnyájunkban megvan mind a négy elem, de mindenkiben valamelyik dominál. Bennempéldául a tűz elem van túlsúlyban, mert a Nyilas jegyében születtem, és a Mars a születésiuralkodóm. Ez azt jelenti, jó a kezdeményező készségem, de nem fejezem be a dolgokat. Egygúla tagjaként könnyebben érhetek el sikert, mint egyedül. A feleségem, Kim inkább a föld

elemhez

tartozik. A házasságunk jó, mert „földel", lecsillapít engem, továbbá mindazokat, akiketfelidegesítek magam körül. Gyakran mondja, hogy „Olyan veled beszélgetni, mintha egylökhajtásos repülőgéppel beszélne az ember." Nélküle csupa dühös és zaklatott ember vennekörül a cégben. Sharonnek jut nálunk a levegő szerep. Ő táplálja a tüzet, mozgatja a megfelelőirányba, és gondoskodik róla, hogy a rendszer zökkenőmentesen működjön. Sharon mint a cégvezérigazgatója biztosítja, hogy mind a négyen jól együttműködjünk, és teljesítsük aküldetésünket. Amikor Mary, a termelési igazgatónk csatlakozott hozzánk, a cég egyszeribenmeglódult. Mary azzal egészíti ki működésünket, hogy gondoskodik szállítási ígéreteinkbetartásáról. Fontos megjegyezni, hogy két évbe telt, mire ez a csapat összejött. Emberek

jöttek-mentek, mire végre helyére került a négyes csapat. Miután ez a képlet stabilizálódott, acég kivirult, gyors és tartós növekedésnek indult.

Nem állítom, hogy ez az egyetlen lehetséges követendő szabály egy sikeres céglétrehozásához, de ha vetünk egy pillantást az egyiptomi piramisokra, megérezzük a belőlükáradó erőt, stabilitást és maradandóságot.

Csak két elem

Gyakran mondom tréfálkozva, hogy ha csak két elemet egyesítünk, mint a társulásokban,akkor fura jelenség lesz az eredmény. Például:

329. levegő és víz = spray,330. levegő és föld = por,331. víz és föld = sár,332. föld és tűz = láva vagy hamu,333. tűz és víz = gőz,334. tűz és levegő = láng.

A csapatok különböző szinteken működnek

Az egyik legelső dolog, amit befektetőként felmérek a cégeknél, a mögöttük álló csapat. Ha acsapat gyenge vagy tapasztalatlan, vagy tagjairól nem állnak rendelkezésre adatok, ritkán

fektetek be a cégbe. Sok olyan emberrel találkozom, aki fuhöz-fához rohangál, hogy pénzttarháljon össze egy-egy új termékre vagy cégre. A legtöbbjüknek az a legnagyobb problémája,



hogy nincs személyes tapasztalatuk, és nem áll bizalmat keltő csapat sem a hátuk mögött.

Sokan akarják, hogy fektessek be a vállalkozási tervükbe. A legtöbben így érvelnek: „Aminta cég beindul és működik, nyilvános kibocsátásra visszük." Ez a kijelentés mindig arraösztökél, hogy megkérdezzem, amit hasonló esetben önöknek is meg kell kérdezniük: „Kinekvan az önök csapatában tapasztalata a nyilvános kibocsátások terén, és hány cég részvényeitbocsátotta már ki az illető?" Ha a válasz nem megfelelő, tudom, hogy sokkal inkább utcai árusportékájával van dolgom, mintsem üzleti tervvel.

A másik, amit mindig megnézek az üzleti tervekben, a „fizetések" rovat. Ha a fizetésekmagasak, tudom, hogy olyan emberekkel van dolgom, akiknek arra kell a pénz, hogy jó zsírosfizetéseket fizessenek ki önmaguknak. Ilyenkor megkérdezem, hajlandók-e ingyen vagy feleannyi bérért dolgozni. Ha a válasz egy halovány, esetleg határozott „Nem", akkor cégükküldetése egyértelmű: minden bizonnyal arról szól, hogy állást és jó fizetést biztosítsanakönmaguknak.

A befektetők beruháznak a vezetőségbe. A tapasztalat, a szenvedély és az elkötelezettségalapján válogatják össze a csapatot. Számomra nehezen hihető, hogy túl nagy elkötelezettségről

tegyenek tanúságot azok, akik a saját fizetésükre gyű jtik a pénzt.

Néhány szó a CASHFLOW játékainkról

Sokan megkérdezték már, oktató társasjátékainkat miért nem elektronikus játékokkéntforgalmazzuk. Ennek egyik oka, hogy együttműködő tanulásra szeretnénk ösztönözni azembereket. A gyakorlati életben fontos, hogy valaki minél többekkel tudjon együttműködni ésmásokat eredményesen segíteni.

Lehet, hogy a jövőben létrehozunk majd elektronikus CASHFLOW játékokat, de jelenlegörömünkre szolgál, hogy együttműködő tanulásra sarkallhatjuk az embereket — arra, hogyegymást tanítsák —, mert minél többet tanítunk, annál többet tanulunk. Gyermekeink élete

amúgy is jórészt elszigeteltségben telik. Órákat töltenek el egyedül a számítógép és a televízióképernyő je előtt, vagy éppen tesztek fölé görnyedve. Mi meg csodálkozunk, miért antiszociálisa magatartásuk. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, meg kell tanulnunk, hogyan értsünk szót sok,különböző típusú emberrel. Ezért alkottuk a CASHFLOW-t olyan játéknak, melyet másemberekkel együtt kell játszani. Egyénként és egy csapat tagjaként egyaránt meg kell tanulnunkműködni — és ezeken a jártasságokon mindig van mit javítani.

Sharon jegyzete

Róbert gyakran emlegeti, hogy a cégek tőkéje szempontjából „a jó vezet

őség vonzza a pénzt".Egy cég sikeréhez elengedhetetlen a kulcsterületeken a megfelelő képzettség.

Ha nincs elég pénzünk, hogy megfizessük a szükséges tehetséges embereket mint állandómunkaerőt, próbáljuk meg tanácsadó testületünk tagjaiként megnyerni őket magunknak azzalaz ígérettel, hogy amint lesz elegendő tőkénk, azonnal bevesszük őket a csapatba. Sokkalnagyobb esélyünk van a sikerre, ha a vezető csapat igazolható sikerekkel rendelkezik abban azüzletágban, amellyel cégünk foglalkozik.

A külső tanácsadók is a csapatunkhoz számítanak. A könyvelők, az adótanácsadók, apénzügyi és jogi tanácsadók elengedhetetlenek egy erős és sikeres cég kiépítéséhez. Haingatlannal foglalkozunk, ingatlanbrókerekre is nagy szükség van. Jóllehet, ezek a tanácsadók„drágák", de tanácsaik hihetetlen nyereséget hozhatnak befektetéseinknek, mert segítenek erőscéget létrehozni, és elkerülni a csapdákat.

Ezzel eljutottunk a C-B háromszög következő szárához: a vezetéshez, hiszen mindencsapatnak szüksége van vezetőre.



VezetésRészben azért jártam katonai akadémiára és nem egyetemre, mert gazdag apám tudta, hogy

fejlesztenem kell vezetői jártasságomat, hajó vállalkozó akarok lenni. A diploma megszerzéseután az Amerikai Haditengerészet pilótája lettem, és Vietnamban próbálhattam ki, mit tudok.Ahogyan gazdag apám fogalmazott: „Az iskola fontos, de az utca jobb tanár."

Ma is emlékszem rá, amikor a repülőszázad-parancsnok azt mondta: „Uraim, a legfontosabbfeladatuk, hogy csapatukat arra bíztassák, tegyék kockára életüket önökért, a csapatukért és ahazájukért. Ha ezt nem sikerül elérniük, minden bizonnyal hátba fogják támadni önöket. Acsapatok nem követik az olyan vezetőt, aki nem vezet." Ugyanez érvényesül ma az üzletivilágban nap mint nap. A cégek jó részét belülről bomlasztják, nem kívülről.

Vietnamban megtanultam, hogy a vezető egyik leglényegesebb képessége a bizalom. Egynégyszemélyes helikopter legénységének tagjaként meg kellett bíznom a csapatomban, nekikpedig rám kellett bízniuk az életüket. Tudtam, hogy bizonyára nem térünk vissza élve, ha ez abizalom megrendül. Gazdag apám erre vonatkozóan azt mondta: „A vezető feladata, hogy alegtöbbet hozza ki az emberekből, nem az, hogy ő legyen a legjobb. Ha te vagy alegértelmesebb a cégnél, a céged bajban van."

Amikor azt kérdezik tőlem, hogyan lehet elsajátítani a vezetői jártasságot, mindig ugyanaztfelelem: „Vállalják el minél többször!" A legtöbb szervezetben nehéz olyanokat találni, akikvalóban akarnak vezetni. Az emberek java része inkább megbújik egy sarokban, ésreménykedik, hogy senki sem piszkálja. Én azt tanácsolom: „Vállaljanak vezető szerepet akáraz egyházközségükben, akár munkahelyi projektekben!" A jelentkezés önmagában még nemteszi az embert jobb vezetővé, de ha elfogadják a visszajelzéseket és kijavítják a hibáikat,nagyszerű vezetőkké nőhetik ki magukat.

A vezetés elvállalása jó lehetőség, hogy visszajelzéseket kapjunk róla, milyen vezetőnekbizonyulunk a gyakorlatban. Ha vezetőnek jelentkeztünk, de senki sem követ, van mittanulnunk és javítanunk. Ha vezetőnek jelentkezünk, de nem követnek, tudakoljuk meg, miért,és kérjünk építő támogatást. Ez csak az igazán nagy vezetőkre jellemző. Sok cégnéltapasztaltam, hogy azért küszködnek a fennmaradásért vagy mennek tönkre, mert a vezető nemfogadja el társai, illetve beosztottjai visszajelzéseit. Az én századparancsnokom aHaditengerészetnél azt mondta: „Az igazi vezető nem születik. Az igazi vezető vezető akarlenni, kész megtanulni a vezetői ismereteket, és ehhez hozzátartozik az az emberi nagyság,hogy elfogadja az építő jellegű kritikát."

Az igazi vezető tudja, mikor kell másokra hallgatnia. Említettem már, hogy nem vagyok sem jó üzletember, sem jó befektető. Átlagos vagyok. Megbízom a tanácsadóim, a csapatomtagjainak tanácsaiban, hogy segítsenek jobb vezetőnek lennem.

Sharon jegyzete

A vezetői szerep a látnok, a lelkesítő és a keménykezű f őnök együtteséből áll össze.Látnokként a vezetőnek mindig szem előtt kell tartania a cég küldetését. Lelkesítőként rá kell

tudnia venni, ösztönöznie kell a csapatot, hogy a küldetés megvalósításáért dolgozzék együtt,továbbá jeleznie, ünnepelnie kell az elért sikereket. Keménykezű f őnökként fel kell lépnie azolyan esetekben, amikor a csapat letér a kijelölt útról. A döntések meghozatalának s egyben a

küldetés állandó szem előtt tartásának egyedi képessége teszi a vezetőt igazi vezetővé.Megfelelő küldetéssel, csapattal és vezetővel jó eséllyel ki lehet alakítani egy erős C negyedes



vállalkozást. Amint korábban már említettem, a jó vezetőség vonzza a pénzt. Ezzelszámíthatunk a külső befektetők pénzére. Öt lényeges építőelem kell egy erős cégkialakításához. Mindegyiket részletesen fogjuk tárgyalni, egyenként.

32. fejezet

A készpénzáramlás irányítása

Gazdag apám szerint „A készpénzáramlás irányítása alapvető és lényeges jártasság ahhoz,hogy sikert érhessünk el a C és a B negyedben". Ezért ragaszkodott hozzá, hogy Miké és éntanulmányozzuk más cégek pénzügyi kimutatásait, és így jobban értsünk a készpénzáramlásirányításához. Lényegében ideje legnagyobb részében a pénzügyi műveltséget adta át nekünk.Azt mondta: „A pénzügyi műveltség révén megértitek a számokat, és a számokbólmegismerhetitek a cégek tényeken alapuló történetét."

A bankárok, könyvelők vagy hitelelbírálók is többnyire azon a véleményen vannak, hogy alegtöbb ember azért nem ért a pénzügyekhez, mert pénzügyileg műveletlen. Egy barátomelismert könyvelőként dolgozik Ausztráliában. Egyszer azt mondta: „Megrázó látni, amint egytökéletes cég csődbe megy csak azért, mert a tulajdonosok pénzügyileg műveletlenek." „Sokkisvállalkozó azért vall kudarcot, mert nem tudja, mi a különbség a profit és a cashflow között.Ezért mennek csődbe nyereséges cégek. Nem veszik észre, hogy a profit és a cashflow nem egyés ugyanaz."

Gazdag apám a fejembe verte a készpénzáramlás irányításának fontosságát. Azt mondta:„Egy cégtulajdonosnak látnia kell a készpénzáramlás két fajtáját, ha sikeres akar lenni. Létezikvalódi és fantom cashflow. E kettő megkülönböztetése tesz gazdaggá, avagy szegénnyé."

A CASHFLOW, Investing 101 társasjáték többek között arra tanít, hogyan különböztessükmeg a kétféle készpénzáramlást. Ha többször játsszák a játékot, érzékelhetővé válik akülönbség. Ezért lett a játék irányadó jelmondata: „Minél többször játsszák a játékot, annál



gazdagabbá válnak." Attól lesznek gazdagabbak, hogy agyuk rááll, hogy észrevegye a fantomcashflow-t.

Gazdag apám azt is mondta: „A cégtulajdonost a kisvállalkozótól többek között azkülönbözteti meg, hogy tud-e egy céget pénzügyi kimutatások alapján működtetni."

Sharon jegyzeteA készpénzáramlás a cégnek az, ami a vér az emberi testnek. Nincs drámaibb hatás egy cégéletében, mint amikor eljön az a pénteki nap, hogy nem tudja kifizetni a dolgozókat. Amegfelelő készpénzáramlás-irányítást mindjárt a megalakulás napján el kell kezdeni. AmikorRóbert, Kim és én beindítottuk a CASHFLOW Technologies, Inc.-t, megegyeztünk, hogysemmit nem vásárolunk, csak ha azt az értékesítés növekedése indokolja. Azóta is jókatnevetünk, amikor eszünkbe jut, miként igyekeztünk növelni a könyveladást 1998 elején, hogymegvehessünk egy 300 dolláros fénymásoló gépet. A stratégiánk bevált, és 1998 decemberéreelértük, hogy a 300 dolláros, alaposan elhasznált gépet lecserélhessük egy új, 3000 dollárértékűre. A vállalkozások kezdeti időszakában a részletekre való figyelés a siker egyik

sarokköve.Aki jól irányítja a készpénzáramlást, az nap mint nap ellenőrzi a pénzt, a pénzforrásokat és akövetkező heti, havi, negyedévi készpénzszükségletet, így előre betervezhet bármilyen nagyobbkészpénzigényt, mielőtt készpénzválság lépne fel. Ez a tervezés nagyon fontos egy gyorsannövekvő vállalkozásban.

A fentiekben felsoroltam néhány, a cég kialakításához szükséges, cashflow-val kapcsolatostanácsot. Mindegyik érvényes bármely vállalkozásra, akár nemzetközi cégről, akár bérbe adottingatlanról, akár hot dogos bódéról van szó.

A vállalkozás beindítási szakasza:

• Ne vegyünk fel fizetést mindaddig, amíg nem folyik be készpénz az

értékesítésből. Egyes esetekben ez a hosszúra nyúló fejlesztési időszak miatt lehetetlen. Befektetőinkazonban sokkal szívesebben nyújtanak támogatást, ha látják, hogy „időnk befektetése" révén magunkis részt veszünk a fejlesztési folyamatban. Sőt, mindenkinek azt javasoljuk, tartsa meg f őállását,mialatt cégét mellékállásként indítja be. A fizetésfelvétel elhalasztása arra jó, hogy az értékesítésbőlbefolyt pénzt újra befektessük, segítve ezzel vállalkozásunk növekedését.

Értékesítés és számlakövetelések:

Az áru leszállítása, illetve a szolgáltatás elvégzése után gyorsan nyújtsuk be a számlátügyfeleinknek!

Az első hitelekre kérjünk magas kamatot! Töltessünk ki a hitelre vásárló ügyféllelhiteligénylési nyomtatványt, mielőtt hitelt adnánk, és mindig ellenőrizzük a referenciákat.Szabvány hitelnyomtatványok kaphatók a nyomtatványboltokban.

Mielőtt hitelre értékesítenénk, szabjunk meg egy megrendelési minimumot!Szabjunk ki bírságot a határidő utáni fizetésre — fizettessük is meg!

Ahogy cégünk növekszik, gyorsíthatjuk a készpénzbeáramlást, ha ügyfeleinket arra kérjük,fizessék számláikat közvetlenül a bankszámlánkra.

Költségek és számlatartozások:

Sok cég megfeledkezik róla, hogy a készpénzáramlás irányításának egyik lényeges eleme asaját számlák kifizetése. Gondoskodjunk számláink azonnali rendezéséről. Kérjünk kitolt fizetésihatáridőt magas kamatra. Miután két-három hónapon át időben törlesztettük tartozásainkat,kérjünk további módosított határidőt. A szállító áltaIában 30-90 nappal meghosszabbítja ahitelezést a jó ügyfeleknek.

A rezsit tartsuk minimális szinten! Mielőtt valami újat vásárolnánk, tűzzük ki célként, hogymegnöveljük az értékesítést a kiadás igazolására. Befektetőink befizetéseit őrizzük meg közvetlenüla cég működtetésével kapcsolatos költségek fedezésére — ha lehet, ne költsük rezsire. Ahogy azértékesítés nő, kifizethetjük a rezsivel kapcsolatos tartozásokat a készpénzáramlásból — de csak,



miután újabb, magasabb értékesítési célokat tűztünk ki és valósítottunk meg.

Általános készpénzkezelés:

• Készítsünk befektetési tervet a szabad készpénzállományra, hogymaximáljuk az elérhető kamatot!

Vonassuk meg bankunkkal hitelképességünk határát, mielőtt hitelre lenne szükségünk!Hogy szükség esetén gyorsan tudjunk reagálni, gyorsan vehessünk fel hitelt, tartsuk

szemünket a likviditási rátán (forgóeszközök/forgóforrások mutatójának értéke legalább 2legyen) és a likviditási gyorsrátán (pénz + likvid értékpapírok + vevők / folyókötelezettségek — a mutatónak egynél magasabbnak kell lennie).Építsünk ki erős kontrollt a készpénz kezelésére.

Az a személy, aki a beérkezett pénzt bejegyzi a bankbetétre, ne ugyanaz legyen, mintaki a követelések számlát és az általános f őkönyvet vezeti.A csekkeket azonnal „Csak betétként" hátirattal kell ellátni,

Nem tanácsos, ha ugyanaz a személy rendelkezik a csekkek aláírási jogával, mint aki abizonylatokat elkészíti vagy a kifizetést intézi, és jegyzi a tartozások számlára és azáltalános f őkönyvbe.

A banki kimutatásokat egyeztető személyeknek ne legyen a készpénzfelvétellel vagy -kifizetéssel kapcsolatos rendszeres funkciója. (Ezt bízzuk külső könyvelőnkre!)

Mindez bonyolultnak tűnhet, de a készpénzkezelés minden lépése fontos. Kérjük ki könyvelőnk,bankárunk és személyes pénzügyi tanácsadónk véleményét készpénzkezelési rendszerünkkialakításához. Ha már megvan a készpénz kezelésére vonatkozó rendszerünk, továbbra isfontos a folyamatos ellenőrzés. Naponta tekintsük át a készpénzhelyzetet és a szükségleteket,idejekorán készüljünk fel a plusz készpénzigényre, amelyre növekvő vállalkozásunknakszüksége lehet. Sokan felhagynak a készpénzkezeléssel, amikor cégük már sikeres. Ez nagybanhozzájárul a vállalkozások csődjéhez. A megfelelő készpénzkezelés (és ezzel együtt a költségekkezelése) döntően fontos feltétele bármely vállalkozás maradandó sikerének.

Akik franchise-t szeretnének vásárolni vagy belépnének egy hálózati marketing szervezetbe,azokat nagyjából kész készpénzkezelési rendszer várja. Franchise-ok esetében ki kell egészítenia rendszert, és át kell tekinteni. A hálózati marketing rendszerek gyakran elvégzik akészpénzkezelést megbízásunkra. Ilyenkor a vállalat központja végzi a könyvelést aszervezetünk részére, és rendszeres időszakonként a fizetéssel együtt jelentést küld a

jövedelmünkről. Ezzel együtt fontos, hogy legyenek saját tanácsadóink, akik személyeskészpénzünk kezelésében segítenek.

33. fejezet

A kommunikáció irányítása

Gazdag apám azt mondta: „Minél jobban kommunikálunk, és minél több emberrel, annál jobb lesz akészpénzáramlás." Ezért a C-B háromszög következő szintjén a kommunikáció irányítása áll.Gazdag apám szerint „Ahhoz, hogy jól kommunikáljunk, humán-pszichológiai ismeretek kellenek.



Nem tudhatjuk, mi motiválja az embereket. Csak azért, mert mi valamitől lázba jövünk, még nembiztos, hogy mások is. A jó kommunikációhoz tudnunk kell, melyik gombot nyomjuk meg. Akülönböző emberek különböző gombnyomásra működnek." Hozzátette: „Sok ember beszél, de csakkevesen hallgatnak meg."; továbbá „A világ tele van csodálatos termékekkel, de a pénzt akommunikáció mesterei zsebelik be."

Mindig megdöbbent, milyen kevés időt fordítanak az üzletemberek általános kommunikációs

jártasságuk javítására. Amikor 1974-ben megfogant bennem a gondolat, hogy Xerox-gépekkelházaljak, gazdag apám csak any-nyit mondott: „A szegény embereknek szegényes akommunikációjuk." Ezt a negatív kijelentést azért idézem, hogy ennek a hatalmas témának a továbbitanulmányozására és gyakorlására ösztönözzek mindenkit.Gazdag apám azt is mondta: „A cégünkbe beáramló készpénz egyenes

arányban áll a kiáramló kommunikációval." Amikor egy cég küszködik a fennmaradásért, annakgyakran az az oka, hogy gyenge a kommunikációja, vagy nem elégséges, vagy mindkettő.Általánosságban a kommunikációnak hat hét alatt van hatása a készpénzáramlásra. Ha maabbahagyjuk a kommunikációt, hat hét múlva meglesz a hatása a készpénzáramlásra.

De nem csak a külső kommunikáció számít. A belső kommunikáció éppolyan fontos. Hamegnézzük egy cég pénzügyi kimutatásait, könnyedén átláthatjuk, mely területei kommunikálnak a

cégnek, és melyek nem.A nyilvános cégeknek több kommunikációs problémájuk van. Olyanok, mintha két céget

olvasztottak volna eggyé: az egyik a nyilvánosságnak szól, a másik a részvényeseknek. Akommunikáció mindkét fél felé nagyon lényeges. Amikor azt hallom, „Bárcsak ne vezettem volna be atőzsdére a cégemet", ez általában azt jelenti, a cégnek a részvényesekkel vannak kommunikációsproblémái.

Gazdag apám általában évente egy kommunikációs tanfolyamon vett részt. Én követem a példáját.Észrevettem, hogy a tanfolyam elvégzése után nem sokkal növekszik a bevételem. Az évek során akövetkező témákban hallgattam szemináriumokat:

335. értékesítés;336. marketingrendszerek;337. reklám, szalagcímek és hírszerkesztés;

338. tárgyalás;339. nyilvánosbeszéd;340. szórólapkészítés;341. szemináriumvezetés;342. tőkegyű jtés.

Mindezen témák közül a tőkegyű jtés a legfontosabb a kezdő vállalkozók számára. Ha azt kérdeziktőlem, hogyan lehet megtanulni a tőkegyű jtést, felsorolom a fenti listát az 1. ponttól a 7.-ig, éshozzáteszem, hogy a tőkegyű jtéshez valamiképpen mindegyikre szükség van. Sok vállalkozás azértnem jut egyről a kettőre, mert a vállalkozó nem tudja, hogyan teremtsen tőkét, pedig — gazdag apámszavaival élve — „A tőkegyű jtés a vállalkozó legfontosabb feladata." Ezen nem azt értette, hogy avállalkozónak állandóan pénzt kell kérnie a befektetőktől. Sokkal inkább arra utalt, hogy avállalkozónak gondoskodnia kell a folyamatos tőkebeáramlásról, értékesítés, direkt marketing,

magáneladások, intézményes eladások, befektetők stb. révén. így fogalmazott: „Amíg az üzletirendszer ki nem épül, a vállalkozó a rendszer, amely fenntartja a pénz beáramlását. Bármely cég

beindításakor a készpénz beáramlásának szorgalmazása a vállalkozó legfontosabb feladata."

A minap egy fiatalember a következő kérdést tette fel nekem:Céget akarok alapítani. Mit ajánl? Mit tegyek, mielőtt belefogok? A szokásos választ adtamneki:Menjen el egy olyan állásba, ahol értékesítést oktatnak. Mire ő:

— Utálom az értékesítést. Gyűlölök eladni, és nem szeretem az ügynököket.

Ezek után kezet fogtam vele, és sok szerencsét kívántam neki. Gazdag apámtól megtanultamazt a nagyon értékes leckét, miszerint „Ne vitatkozzunk olyanokkal, akik tanácsért fordulnakhozzánk, de nem fogadják meg a tanácsunkat. Azonnal fejezzük be a beszélgetést, és tör ődjünk



a magunk dolgával!"Hatékonyan kommunikálni olyan sok emberrel, amilyen sokkal csak lehet, nagyon fontos

jártasság az életben. Érdemes évente felfrissíteni - ez a szemináriumokon teszem meg. Gazdagapám is ezt ajánlotta: „Ha C negyedes emberré akarsz válni, a legfontosabb jártasság, hogytudj kommunikálni, és beszéld a másik három negyed nyelvét. A másik három negyedhetartozóknak ugyanis elég, ha a saját negyedük nyelvét beszélik, de a C negyed embereinek nem.Egyszerűbben szólva: az elsődleges — ha nem az egyetlen — feladat a C negyedben az, hogykommunikáljunk a többi negyedbe tartozó emberekkel."

Javasoltam, hogy lépjenek be hálózati marketinget alkalmazó cégekhez hogy tapasztalatokatszerezzenek az értékesítés terén. Néhány hálózati marketinggel foglalkozó szervezetnek kiválókommunikációt és értékesítést oktató tanfolyamai vannak. Találkoztam már gátlásos,introvertált személyekkel, akik erőteljes és hatékony kommunikációs jártasságra tettek szert, ésnem félnek többé az elutasítástól vagy attól, hogy nevetségessé válnak. Ez a „lepergető"hozzáállás alapvetően fontos a C negyedben, különösen azoknak, akik nem rendelkeznek eléggécsiszolt kommunikációs jártassággal.

Első értékesítési kísérleteimMa is emlékszem, miként zajlottak első értékesítési kísérleteim Waikiki Beachen. Miután

nagyjából egy órát töltöttem el azzal, hogy összeszedjem a bátorságomat, és becsengessek,végül sikerült bejutnom egy kis szuvenírbolt tulajdonosához. Egy idősebb úrhoz voltszerencsém, aki évek óta hallgatta az olyan kezdő ügynököket, mint én. Miután izzadva ésdadogva előadtam betanult szövegemet a Xerox másolók előnyeiről, elnevette magát, majd akövetkezőt mondta: „Fiam, te vagy a legrosszabb, akit valaha hallot-

tam. De ne add fel, mert ha egyszer sikerül legyőznöd a félelmeidet, meglásd, megszépül a világ. Hafeladod, lehet, hogy úgy jársz, mint én: napi tizennégy órát görnyedsz egy pult fölött a hét hét napján,az év háromszázhatvanöt napján, és csak várod a betévedő turistákat. Én azért kuksolok itt, mert félek

kimenni és azt csinálni, amit te teszel. Küzdd le a félelmeidet, és kitárul a világ. Dobd sutba aszorongást, és minden nap kisebb lesz a világ." Máig hálás vagyok annak a bölcs öreg embernek.

Miután elkezdtem legyőzni az eladással kapcsolatos félelmeimet, gazdag apám beléptetett a„Tósztmondók Szervezetébe", hogy megtanuljam, miként legyek úrrá szorongásomon, ha nagy tömegelőtt kell beszélnem. Amikor panaszkodtam neki, azt felelte: „Minden nagy vezető nagy szónok isegyben. A nagy cégek vezetőinek nagy szónokoknak kell lenniük. Ha vezető akarsz lenni, szónokkákell válnod." Ma már izgalom nélkül beszélek több tízezres közönség előtt kongresszusi termekben, ésezt az értékesítési képzésemnek, valamint a „Tósztmondók Szervezetének" köszönhetem.

Ha ön saját C negyedes vállalkozást akar indítani, ugyanennek a két jártasságnak az elsajátítását javaslom. Először is alakítsa ki magában azt a képességet, hogy túl tudja tenni magát a félelmein, avisszautasításon, és hogy rá tudjon világítani terméke vagy szolgáltatása értékére. Másodszor fejlesszeki magában a sokak előtti beszéd és a mondanivalója iránti érdeklődés fenntartásának képességét.Ahogyan gazdag apám mondta: „Vannak szónokok, akikre senki sem figyel oda, ügynökök, akik nem

tudnak eladni, reklámozók, akikre rá sem hederítenek, vállalkozók, akik nem tudnak tőkét gyű jteni éscégvezetők, akiket senki sem követ. Aki sikeres akar lenni a C negyedben, annak egyik kategóriáhozsem szabad tartoznia."

A Gazdag papa sorozat első kötete, a Gazdag papa, szegény papa több mint két évig szerepelt azelismert ausztrál lap, a Sydney Morning Herald sikerkönyv-listáján. Az Egyesült Államokban a Wall

Street Journaltartotta számon mint sikerkönyvet csaknem kilenc hónapig, majd 1999-ben felkerült aThe New York Times listájára is. Amikor más szerzők azt kérdezik tőlem, hogyan csináltam, válaszulidézek a Gazdag papa, szegény papából: „Nem vagyok jó író; jó eladó vagyok." Hozzá szoktam tenni,hogy kétszer buktattak meg az iskolában, mert nem tudtam fogalmazni, és, hogy gimnáziumi éveimalatt egyszer sem mertem megcsókolni egy lányt, annyira félénk voltam. Végül megismétlem, amitgazdag apámtól tanultam: „A sikertelen emberek megtalálják magukban az erősségeket, és egészéletüket azzal töltik, hogy ezeket a tulajdonságaikat erősítik, miközben a gyengéiket elhanyagolják.Azután eljön az idő, amikor már nem tudják véka alá rejteni a gyengéiket. A sikeres emberekmegtalálják magukban a gyengéiket, és erősségeikké változtatják azokat."



Az emberek külső megjelenése gyakran sokkal többet árul el róluk, mint a szavaik. Sokszor jönnek hozzám olyanok, üzleti terveket lobogtatva vagy pénzért, akik úgy néznek ki, mint amacska rágta egér. Bármily jó is az üzleti tervük, a külsejük rossz benyomást kelt. Aztmondják, a nyilvánosbeszédben a testbeszéd kb. 55%-át teszi ki a kommunikációnak, a hang

tónusa 35%-ot, a szavak pedig mindössze 10%-ot. Ha emlékeznek rá, Kennedy elnök mind a100%-ot a maga szolgálatába állította, és nagyon hatásosan kommunikált. Nem lehet mindenkiolyan vonzó megjelenésű, mint ő, de öltözködésünkkel és ápoltságunkkal mindnyájankihozhatjuk magunkból a lehető legjobbat, hogy erősítsük mondanivalónk hatását.

Egy tévéműsor nemrégiben kísérletképpen néhány rendkívül vonzó megjelenésű jelentkezővel, és néhány rossz külsejűvel pályáztatta meg ugyanazt az állást. A jelentkezőkönéletrajzában egyforma képesítés szerepelt. Érdekes módon az interjúk után a vonzó külsejűpályázók több állásajánlatot kaptak, mint a rossz megjelenésűek.

Egyik barátom, aki egy bank igazgatótanácsának tagja, elmondta, hogy újonnan kinevezettelnökük a külseje miatt került a bank élére; úgy néz ki, mint egy elnök. Amikor az illetőképesítése felől érdeklődtem, mindössze azt a választ kaptam, „A megjelenése a képesítése.Úgy néz ki, ahogy egy bank elnökének ki kell néznie, és úgy beszél, ahogyan egy bankelnökének beszélnie kell. Az üzleti részt majd ellátja az igazgatótanács. Neki csak any-nyi adolga, hogy vonzza az ügyfeleket." Ezt a példát szoktam felhozni mindig, amikor valaki aztmondja: „Ó, a külsőm nem számít." Az üzleti világban a megjelenés nagyon fontos eleme akommunikációnak. Egy régi mondás szerint „Csak egyszer tehetünk első benyomást."

Az értékesítés és a marketing közötti különbség

Szintén a kommunikáció témájához kapcsolódik, hogy gazdag apám mindenáron meg akartaértetni Mike-kal és velem az értékesítés és a marketing közötti különbséget. Azt mondta,„Súlyos kommunikációs hiba, hogy sokan »értékesítésről és marketingről« beszélnek. Ezért

alacsony az értékesítés és rossz a kommunikáció a személyzettel, illetve az ügyfelekkel."Elmagyarázta, hogy helyesen a sorrend:

ÉRTÉKESÍTÉS MARKETING

Hozzátette: „A kommunikációs trükk abban rejlik, hogy tudjuk, »az értékesítés fölötte áll amarketingnek«, nem beszélhetünk »értékesítésről és marketingről«. Ha egy cégben erős ésmeggyőző a marketing, az értékesítés magától megy. Ha ellenben gyenge a marketing, a cégneknagyon sok pénzébe és munkájába kerül, hogy sikerüljön összehoznia az üzleteket."

Azt is mondta gazdag apám Mike-nak és nekem, hogy „Miután megtanultatok eladni, megkell tanulnotok a marketinget. Az E negyedes vállalkozók sokszor jó eladók, de ahhoz, hogy

valaki sikeres C negyedes cégtulajdonos legyen, a marketinghez és az értékesítéshez egyarántértenie kell."Ezután felrajzolta a következő ábrát:

MarketingÉrtékesítés

„Az értékesítés személyek között zajlik. A marketing egy rendszeren keresztül történőértékesítés" — mondta. Sok E negyedes vállalkozó nagyon jó a személyek között létrejövőüzletek megkötésében. Nekik azt kell megtanulniuk, ha át akarnak nyergelni C negyedesvállalkozókká, miként kell eladni portékájukat egy rendszeren keresztül, melynek marketing aneve.

Összefoglalva tehát a kommunikáció olyan téma, melyet egy életen át érdemes tanulni, mertsokkal többet jelent, mint egyszerűen beszélni, írni, öltözködni vagy bemutatni valamit.



Ahogyan gazdag apám mondta: „Csak azért, mert beszélsz, még nem biztos, hogy lesz, akimeghallgat." Ha azt kérdezik, honnan érdemes elkezdeni a hatásos kommunikáció felépítését, aválaszom: kezdjék a két személy közötti üzletkötéssel és a csoportoknak tartott beszédekkel.Azt ajánlom továbbá, figyeljenek oda alaposan az eredményeikre és a visszajelzésekre. Harossz kommunikátorból kiváló kommunikátorrá képezzük magunkat e két jártasság elsajátításafolytán, észre fogjuk venni, hogy alapvető, hétköznapi kommunikációnk is javul. Ha pedigmindhárom jártasságban javulás áll be, tapasztalni fogjuk, megnövekszik a készpénzáramlás is.

ISharon jegyzete

A jó első benyomás rendkívül lényeges. A marketing és az értékesítés sikere gyakran cégünknek apotenciális ügyfélre tett első benyomásán áll vagy bukik. Amikor megszólalunk, a cégünk irántilelkesedésünk és a külső megjelenésünk egyaránt hatást gyakorol közönségünkre. A kiadott vagynyomtatott anyagok is fontosak. Ezek nyilvánosan képviselik a céget.

Ahogyan Róbert mondta, a marketing egy rendszeren keresztül történ ő értékesítés. Mindig ismerjükmeg a közönségünket, és bizonyosodjunk meg róla, hogy marketingeszközeink megfelelők-e számára.A marketing- és eladási törekvések sikerének mindig a következő három dolog a kulcsa: határozzukmeg a szükségletet, kínáljunk megoldást, és válaszoljuk meg az ügyfél „Mi ebben a jó nekem?"kérdését egy neki szóló rendkívüli ajánlattal. Az is segít, ha sikerül elérni, hogy az ügyfél úgy érezze,sürgősen lépnie kell.

A kommunikáció általában a külvilággal zajlik, de a cég belső kommunikációja is nagyon fontos.íme néhány példa:

Külső kommunikációértékesítés; marketing; ügyfélszolgálat;befektetőkkel; public relations (PR).

Belső kommunikáció

a győzelmek és a sikerek megosztása a teljes csapattal; rendszeres megbeszélések azalkalmazottakkal; rendszeres kommunikáció a tanácsadókkal; emberi erőforrás politika.

A kommunikációnak az üzletet befolyásoló egyik leghatásosabb formáját kevéssé tudjuk irányítani: eza meglévő ügyfelek és a leendő ügyfelek közötti kommunikáció. A CASHFLOW Technologies, Inc.sikerét jelentős részben annak tulajdonítjuk, amit ügyfeleink mondanak rólunk másoknak. Az ilyen„szájreklámnak" hatalmas ereje van. Ez a fajta reklám nagyon gyorsan sikerre vihet vagy

megbuktathat egy-egy vállalkozást. Ezért az ügyfélszolgálatnak rendkívül fontos szerep jut akommunikációban minden cégnél.

Ha megveszünk egy franchise-t vagy belépünk egy hálózati marketinggel működő cégbe, akommunikációs rendszer gyakran adott. Ráadásul a kommunikációs anyagokat is kipróbáltákmár más franchise-tagok vagy szervezetünk tagjai. Ezáltal óriási előnnyel indulhatunk azokkalaz emberekkel szemben, akiknek saját anyagaikat maguknak kell elkészíteniük. Ők ugyanisnem tudják, hogy sikeresek lesznek-e az anyagaik, csak miután kipróbálták őket.

Róbert szólt róla, milyen fontos a beszédkészség egy sikeres cég kialakításához. Akiválasztott franchise-ok és hálózati marketing szervezetek által kínált személyiségfejlesztő ésmentorprogramok remek lehetőséget nyújtanak a személyes fejlődéshez.



34. fejezet

Rendszerek irányítása

Az emberi test a rendszerek rendszere. A cégek is ilyenek. Az emberi test vérkeringésirendszerből, légzőrendszerből, táplálkozási rendszerből, salakanyag-elvezetési rendszerből stb.áll. Ha bármelyik leáll, nagy a valószínűsége, hogy a test megbetegszik vagy meghal. Ugyanezigaz a vállalkozásokra is. A vállalkozási rendszer kölcsönhatásban együttműködőrendszerekből álló komplexum. Valójában a C-B háromszögben feltüntetett tételek mindegyikeösszefüggésben áll az egész rendszerrel, amelyet a háromszög képvisel. Nehéz különválasztaniaz egyes rendszereket, mert kölcsönhatásban állnak egymással. Azt is nehéz eldönteni, melyik

fontosabb a másiknál.A vállalkozás bővítése érdekében az egyéneknek minden rendszerrel törődniük kell, és egy

általános, az egészet felügyelő igazgatónak gondoskodnia kell róla, hogy az összes rendszer ateljesítőképessége maximumán működjék. Amikor pénzügyi kimutatást olvasok, olyan vagyok,mint a pilóta a pilótafülkében: figyelem az összes működő rendszer kijelző jét. Ha bármelyikrendszer rosszul működik, vészintézkedéseket kell életbe léptetni. Sok kezdő cég, illetve Enegyedes vállalkozás megy csődbe, mert a rendszer működtető jének túl sok rendszerre kellodafigyelnie, és működésükről gondos-

kodnia. Ha valamelyik rendszer tönkremegy, ha például elakad a készpénzáramlás, szinte azösszes többi rendszer is azonnal meghibásodik. Olyan ez, mint amikor valaki megfázik, és nem

törődik magával. Hamarosan tüdőgyulladást kap, és ha nem kezeli ki, romlani kezd azimmunrendszere.



Azt hiszem, az ingatlan kiváló befektetés kezdésnek, mert az átlagos befektető kénytelenhelyrehozni az összes rendszer hibáit. A telken álló épület a vállalkozás — a rendszer, melyérta bérlő bérleti díjat fizet. Az ingatlan meglehetősen stabil és változatlan, így a vállalkozónakvan elég ideje, hogy helyrehozza a hibákat. Ha egy-két éven át tanuljuk, hogyan kell kezelni egyingatlant, kiváló vállalkozás-kezelési jártasságokra tehetünk szert. Amikor azt kérdezik tőlem,hol találják meg a legjobb ingatlanbefektetést, azt szoktam válaszolni, „Keressen valakit, akirosszul kezeli az ingatlanját, és nagyszerű üzletet köthet." De sose vegyünk ingatlant csakazért, mert jó üzlet, ugyanis néhány jó üzletről kiderülhet, hogy jól álcázott rémálom.

A bankok szívesen adnak kölcsönöket ingatlanokra, mert azok általában stabil és értékállórendszerek. Más vállalkozásokat nehezebb finanszírozni, mert a bankok nem tekintik őketstabil rendszereknek. Gyakran hallom a következőt: „A bank csak akkor ad kölcsönt, ha nincsrá szükségünk." Én ezt másképp látom. Az a tapasztalatom, hogy a bank akkor ad kölcsönt, hastabil, értékes rendszerünk van, és ha igazolni tudjuk, hogy vissza fogjuk fizetni.

A jó vállalkozó több különböző rendszert is hatékonyan tud irányítani anélkül, hogy arendszer részévé válna. Az igazi üzleti rendszer olyan, mint egy autó. Az autó működéséheznem szükséges, hogy mindig ugyanaz a személy vezesse. Bárki elvezetheti, aki tud vezetni.Ugyanez igaz a C negyedes vállalkozásokra, de nem feltétlenül igaz az E negyedesekre. Sok

esetben az E negyedben tevékenykedő személy maga a rendszer.Egyszer arra gondoltam, nyitok egy kis érmeboltot, ahol ritka, gyű jtőknek szánt érméketárulok. Gazdag apám így reagált: „Ne felejtsd el, hogy a C negyed több pénzt kap abefektetőktől, mert a befektetők jó rendszerekbe és olyan emberekbe fektetik a pénzüket, akik

jó rendszereket építenek ki. Nem szeretnek olyan üzletekbe befektetni, ahol a rendszer estehazamegy."

Sharon jegyzete

Minden vállalkozásban, akár nagy, akár kicsi, helyükön kell lenniük a rendszereknek, hogy anapi teendők elvégezhetők legyenek. Még az egyénileg vállalkozónak is mindennap mással kell

törődnie, hogy működtetni tudja a vállalkozását. Lényegében az egyénileg vállalkozó maga arendszer.

Minél jobb a rendszer, annál kevésbé függünk másoktól. Róbert a McDonald's-ot akövetkezőképpen írta le: „Mindenütt a világon egyforma — és tinédzserek működtetik." Ezazért lehetséges, mert a rendszerek nagyszerűen ki vannak találva benne. A McDonald's arendszerektől függ, nem emberektől.

A VEZÉRIGAZGATÓ SZEREPE

A vezérigazgató dolga, hogy felügyelje az összes rendszert, és rámutasson a gyengékre, mielőttazok hibákként jelentkeznek a rendszerben. Ez többféleképpen történhet, de rendkívül zavaró,

ha gyorsan növekvő cégünk van. Nő az eladás, a termékre vagy szolgáltatásra felfigyel amédia, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy leáll a szállítás. Miért? Általában azért, mert arendszereket túlterheli a megnőtt kereslet. Nincs elég telefonvonal, vagy nincs elégtelefonközpontos, aki fogadná a hívásokat; kevés a termelési kapacitás, esetleg nincs elég óra ahétben, hogy megfeleljünk a megnövekedett keresletnek; az is lehet, hogy kevés a pénz a termékkifejlesztésére vagy plusz munkaerő alkalmazására. Bármi legyen is az ok? elszalasztottuk a

lehetőséget, hogy cégünket a siker magasabb szintjérejuttassuk, méghozzá saját rendszereinkvalamelyikének hibája miatt. A vezérigazgatónak a növekedés minden szintjén neki kell látniamegtervezni a következő növekedési szinthez szükséges rendszereket, a telefonvonalaktólkezdve a termékigényhez kellő hitelekig. Rendszerek irányítják a cashflow kezelését és akommunikációt egyaránt. Ahogy javul a rendszer, nekünk, illetve az alkalmazottaknak egyrekevesebb erőfeszítést kell tennünk. Jól megtervezett és sikeresen működő rendszerek híján acégünk csak rendkívül megerőltető munka árán maradhat életben. Ha jól megtervezett éssikeresen működő rendszereket alakítottunk ki, eladható vállalkozási eszköz lesz a kezünkben.



TIPIKUS RENDSZEREK

A következőkben felsoroljuk azokat a tipikus rendszereket, melyekre a sikeres cégeknekszükségük van. Néhány esetben a szükséges rendszer esetleg másképpen definiálható, mintahogyan a listában szerepel, de mindenképpen kell a cég működéséhez. (Például a

„termékfejlesztési rendszerek" egy szolgáltató cég esetében lehetnek „szolgáltatást biztosítóeljárások". A meghatározás különbözhet, de az alapvető elemek ugyanazok. Mindkettőhöz egyolyan üzletágra van szükség, amely kifejleszti a terméket /vagy szolgáltatást/, amit aztán a cégaz ügyfeleknek kínál.) A franchise-ok és a hálózati marketingen alapuló szervezetek esetében

ezek a rendszerek jórészt adottak. A franchise vételárában vagy a hálózati marketing szervezettagdíjában benne foglaltatik a működési kézikönyv, amely leírja a vállalkozásunk rendszerét.Sokak számára ezért olyan vonzóak ezek a „kész" vállalkozások.

Ha saját céget akarunk létrehozni, át kell tekintenünk a rendszerek listáját. Lehet, hogy afelsorolt funkciókból sokat már gyakorlunk, de esetleg nem határoztuk meg azokat különálló

rendszerekként. Minél jobban meg tudjuk fogalmazni a működésüket, annál sikeresebb lesz avállalkozásunk.

RENDSZEREK, AMELYEK MINDEN CÉG OPTIMÁLIS MŰKÖDÉSÉHEZSZÜKSÉGESEK:

Napi irodai operációs rendszerek

Telefonhívások fogadása és ingyenesen hívható zöld szám bevezetése.A posta átvétele és bontása.Irodaszerek és irodai berendezések vásárlása és karbantartása.Fax és e-mail-levelezés.Bejövő /kimenő szállítások kezelése.

Adatkezelés és archiválás.Termékfejlesztési rendszerek:

Termékfejlesztés és jogvédelem.Csomagolóanyagok és a termékekkel kapcsolatos anyagok (pl. katalógusok stb.)

fejlesztése.Gyártási módszerek és folyamatok fejlesztése.Gyártási költségek és ajánlattételi folyamatok fejlesztése.

Gyártási és raktározási rendszerek:

Kereskedők kiválasztása.A kínált termékre ill. szolgáltatásra vállalt garancia határidejének meghatározása.A termék ill. szolgáltatás árának meghatározása (kis- és nagykereskedelmi).A raktárkészlet feltöltésére irányuló újrarendelési folyamat biztosítása.

A termék raktárkészletként való elhelyezése és tárolása;A valós raktárkészlet és a számlákon feltüntetett raktárkészlet egyeztetése.

Megrendelési rendszer:

Megrendelések felvétele és rögzítése — postán, faxon, telefonon vagy online.Megrendelések teljesítése és csomagolás.Megrendelések elküldése.

Számlázás és követelés rendszere:

A megrendelések számlázása az ügyfelek felé.A megrendelések kifizetésének felvétele és hitelezés az ügyfeleknek (készpénz, csekk vagy



hitelkártya).Késedelmes követelések behajtásának megkezdése.

Ügyfélszolgálati rendszerek:

Selejtes áruk visszavételének megszervezése és az ügyfélnek a kifizetett ár visszatérítése;.Válaszadás az ügyfelek panaszaira.Hibás áru cseréje vagy hiányos, garanciális szolgáltatás újrateljesí-

tése.

Tartozási rendszerek:

Vásárlási eljárások és szükséges jóváhagyások.Áru- és raktárkészlet kifizetésének folyamata.Házipénztárban lévő készpénz.

Marketingrendszerek:

Átfogó marketingterv elkészítése.A reklám-propagandaanyagok megtervezése és elkészítése.Általános vezérelvek és kilátások fejlesztése.Reklámterv elkészítése.PR-terv elkészítése.Közvetlen postázási terv elkészítése.Adatbázis létrehozása és karbantartása.Website létrehozása és karbantartása.Statisztikák elemzése és fellelhetősége.

Emberi erőforrás rendszerek:

Munkatársak felvételének módja, munkáltatói szerződések.Alkalmazottak képzése.

• Fizetés folyamata és juttatásokra vonatkozó tervek.

Általános könyvelési rendszerek:

A könyvelési folyamatok kezelése napi, heti, havi, negyedéves és éves jelentésekkel.A készpénz kezelése a jövőbeni, biztosítható és már biztosított kölcsönigények

tekintetbe vételével.Költségvetés és előrejelzés.

A fizetésekre kivetett adókról és a fizetésekből történő levonásokról szóló jelentések.

Általános vállalati rendszerek:

Szerződések tárgyalása, szövegezése és végrehajtása.Szellemi vagyon fejlesztése és védelme.

Biztosítási szükségletek és területek kezelése.Szövetségi, állami vagy más törvény által előírt adók bevallása és befizetése.Szövetségi, állami vagy más törvény által előírt adók betervezése.Adatok kezelése és tárolása.Befektetőkkel/részvényesekkel a kapcsolat fenntartása.Jogi biztonságról való gondoskodás.A növekedés megtervezése és irányítása.

Fizikai védelmi rendszerek:

Telefon- és elektromos rendszerek karbantartása.Engedélyek és díjak betervezése.Engedélyeztetés.Fizikai biztonságról való gondoskodás.



A cég működését leírhatjuk egy működési szabályzatban. Egy ilyen kézikönyv nagyon jószolgálatot tehet a személyzet számára. Elkészítése közben körvonalazódik előttünk cégünkműködése és javulhat a nyereségesség, továbbá egy lépéssel közelebb kerülhetünk a C negyedesvállalkozás birtokba vételéhez.

35. fejezet

Jogi ügyek irányítása

A C-B háromszögnek ezzel a szintjével, a jogi ügyek kezelésével kapcsolatos egyik

legfájdalmasabb élményem. Gazdag apám súlyos hibát vett észre a cégemben: elmulasztottama műanyagtárcák terveinek jogvédelmét, mielőtt belefogtam a gyártásukba. Pontosabban: nemszabadalmaztattam néhány termékemet (azért nem, mert úgy gondoltam, a 10 000 dollárosügyvédi költség túl drága, és az egész nem annyira fontos, hogy ennyi pénzt költsék rá).Csakhamar feltűnt a színen egy másik cég, és gyorsan lemásolta az ötletemet, én pedig semmitsem tehettem ellene.

Ma már bőszen hirdetem korábbi meggyőződésem ellenkező jét. Napjainkban, az információkorában különösen fontos tanácsadóinkká váltak szellemi vagyonunkat képviselő ügyvédünk ésszerződéseinkkel foglalkozó ügyvédünk, mivel ők segítenek megteremteni leglényegesebbeszközeinket. Ezek az ügyvédek, hajók, megvédik elképzeléseinket és megállapodásainkat aszellemi tolvajoktól, azoktól az emberektől, akik ellopják ötleteinket, és ezáltal a nyereségünket.

Az üzleti világban rengeteget hallani okos vállalkozókról, akik előzetes védekezés nélkülkezdik árusítani nagyszerű termékeiket vagy ötleteiket. Ha

pedig a szellemi vagyont egyszer kiadtuk a kezünkből, ha egy ötletet nyilvánosságra hoztunk,azt már szinte lehetetlen megvédeni. Nemrégiben egy cég forgalomba hozott egy táblázatkezelőszoftvert kis cégek részére. Én is megvettem ezt a kiváló terméket a cégemnek. Néhány évmúlva a forgalmazó cég csődbe ment. Miért? Mert nem szabadalmaztatta az ötletét, és egymásik cég, melyet nem nevezek meg, ellopta, és kiszorította az eredeti forgalmazót a piacról.Ma az ötletet ellopó cég jó nevű, vezető vállalat a szoftverpiacon.

Azt mondják, Bili Gateset egy ötlet tette a világ leggazdagabb emberévé. Más szóval: nemingatlanbefektetésekből vagy gyárakból gazdagodott meg. Egyszerűen információt szerzett,

megvédte, és már a harmincas éveibenő

lett a világon a legvagyonosabb. A helyzet iróniája,hogy még csak nem is ő alkotta meg a Microsoft operációs rendszerét. Más programozóktólvásárolta meg, eladta az IBM-nek, és a többi már történelem.

Arisztotelész Onasszisz egy jogi dokumentumnak köszönheti, hogy a hajózás óriása lett: egyszerződésnek, amelyet egy nagy gyártó cég kötött vele, és amelyben az garanciát vállal, hogycsak vele szállíttatja az áruját a világ minden tájára. Mindössze ez a dokumentum volt az övé.Egyetlen hajója sem volt. Ezzel a dokumentummal azonban meggyőzte a bankokat, hogyadjanak neki hitelt hajó vásárlásra. Hogy hol szerezte be a hajókat? Az Egyesült Államokkormányától kapta a második világháború után. Az amerikai kormány ugyanis rendelkezettfelesleges Liberty és Victory osztályú hajókkal, melyek korábban Amerikából Európábaszállítottak hadianyagot. Volt azonban egy bökkenő. A hajókat csak amerikai állampolgárvásárolhatta meg, Onasszisz pedig görög állampolgárságú volt. Akadályt jelentett ez? — Hát

persze, hogy nem. A C negyed törvényeinek ismeretében Onasszisz egy, az ő irányítása alattálló amerikai részvénytársaságot használt fel a hajók megvásárlására. Ez is egy példa arra,



hogy a különböző negyedekre másmás törvények vonatkoznak.

Védjük meg az ötleteinket!Az én szellemi tulajdonom védelmét Michael Lechter ügyvéd látja el. Az ő dolga, hogy

világszerte szabadalmaztassa és védjegyeztesse a CASH-FLOW Technologies, Inc.-t. Őegyben üzlettársnőm és társszerzőm, Sharon Lechter férje. Attól függetlenül, hogy Sharonházastársa, ugyanazt az órabért fizetjük neki, mint bármelyik kliense. Akármennyi is ez,mindenképpen felbecsülhetetlenül értékes munkát végez cégünk számára. Rengeteg pénzt keresnekünk, és védi jogainkat, védelme által biztosítja, hogy továbbra is

sok bevételünk lehessen, továbbá útmutatásokkal szolgál néhány kényes tárgyaláshoz. Michaelírt egy könyvet, The Intellectual Property Handbook (Kézikönyv a szellemi tulajdonról)címmel, melyben nagyszerűen megmagyarázza a különféle lehetséges védelmimechanizmusokat. Mindet egyenként tárgyalja (szabadalmak, márkavédjegyek, szerzői jog és

más nevén megjelentetett szellemi termékek), és arra is rávilágít, miként lehet ezeket egymássalötvözve használni a maximális védelem érdekében. A web-olda-lunkon keresztül hozzá lehet jutni a könyvhöz.

Összefoglaló

Számos cég egyetlen darab papírnak köszönheti létrejöttét és fennmaradását. Egyetlen jogidokumentum világméretű céget eredményezhet.

Sharon jegyzete

Legértékesebb eszközeink közé tartoznak a nem tárgyi eszközök, vagyis a szabadalmak,védjegyek és a szerzői jog. E jogi dokumentumok speciális védelmet nyújtanak, és biztosítjákszellemi tulajdonunk tulajdonjogát. Róbertnek a műanyagtárcákat gyártó cége kárán kellettmegtanulnia, hogy effajta védelem nélkül kockáztatjuk, hogy mindenünk odavész. Hagondoskodtunk a védelemről, azzal nemcsak megakadályozunk másokat tulajdonunkhasználatában, hanem el is adhatjuk a felhasználási jogot, vagyis a licencet másoknak. Ez iskitűnően példázza, miként hajtanak nekünk hasznot eszközeink.

A jogi kérdések azonban a cégeknek szinte minden területét átszövik. A hozzáért ő jogitanácsadás nagyon fontos, nemcsak a cégalapítás fázisában, hanem folyamatos működéséhezis; jogi tanácsadóinknak állandó tanácsadó testületünk tagjává kell válniuk. Díjszabásaik elsőlátásra talán nagyon drágának tűnhetnek. Ha azonban összehasonlítjuk azzal az ösz-szeggel,amennyibe jogaink elvesztése, illetve az utólagos pereskedés kerülne, beláthatjuk, hogy sokkal

jobban járunk, ha az elején jól kötjük meg a megállapodásokat. A pénzbeli veszteségen túlérdemes figyelembe vennünk az időtényezőt is: ahelyett, hogy a cégünkkel foglalkozhatnánk,

jogi ügyekkel kell bíbelődnünk.Ez szintén olyan terület, ahol a franchise-ok és a hálózati marketing rendszerek ugródeszkát

jelenthetnek. Ha ugyanis megveszünk egy fran-

chise-t vagy belépünk egy hálózati marketing szervezetbe, a vállalkozásunk beindításához éskiépítéséhez szükséges legtöbb jogi dokumentumot készen a rendelkezésünkre bocsátják. Ez rengetegpénzt és időt takarít meg számunkra, és lehetővé teszi, hogy vállalkozásunk fejlesztésérekoncentráljunk. Azonban még ilyenkor is ajánlatos saját tanácsadókkal átvizsgáltatni a

dokumentumokat.íme néhány konkrét terület, ahol a megfelelő jogi tanácsadás segíthet elkerülni a cégünkkel



kapcsolatos, esetleges jogi problémákat:

Általános társasági jog:

a társasági forma megválasztása;adás-vételi szerződések;üzleti licencek;előírásoknak való megfelelés;irodabérleti vagy vásárlási szerződés.

Fogyasztói törvények:

eladási szabályok és feltételek;levélreklámmal történő hirdetés;termékekre vonatkozó felelősség;reklámjogokkal kapcsolatos törvények;környezetvédelmi törvények.

Szerződések:

beszállítókkal;nagykereskedelmi vásárlókkal;alkalmazottakkal;egységes kereskedelmi törvény; jótállás;illetékesség.

Szellemi tulajdon:

bérmunkaszerződések;bizalmas információkról szóló megállapodások;szerzői jog;más nevén megjelentetett szellemi termékek;szabadalmak;

védjegyek;szellemi tulajdonra vonatkozó licencek.

Munkatörvények:

humán erőforrás ügyek;munkáltatói szerződések;alkalmazottakkal felmerülő viták;dolgozók bérezése.

Értékpapír- és hiteleszközök:

berendezések lízingelése vagy megvásárlása;

kölcsönszerződések;magánkibocsátások;első nyilvános kibocsátások.

Részvényesek ügyei:

vállalati belső szabályok;igazgatótanács jogköre;részvénykibocsátás;összeolvadás és felvásárlás;leányvállalatok részvényeinek szétosztása.



36. fejezet

Termékmenedzsment

A C-B háromszög utolsó fontos része a cég terméke, melyet a fogyasztó végül megvásárol. Ezlehet megfogható dolog, mint amilyen a hamburger, de lehet elvont is, például tanácsadói

szolgáltatás. Érdekes, hogy a vállalkozás értékelésekor sok átlagos befektető sokkal többfigyelmet fordít a termékre, mint a vállalkozás többi részére. Pedig gazdag apám szerint atermék a legkevésbé lényeges szempont a vállalkozások értékelésében.

Sokan keresnek meg új, innovatív termékötletekkel. Erre az a válaszom, hogy a világ televan nagyszerű termékekkel. Azzal szoktak érvelni, hogy az ő termékük jobb, mint bármelyikmásik a jelenlegi piacon. Azt gondolni, hogy a jobb termék vagy szolgáltatás a legfontosabb, Aés E negyedes gondolkodásmódot tükröz, ahol a siker feltétele a legjobbnak lenni, a legjobbminőséget előállítani. A C és B negyedben viszont a vállalkozások leglényegesebb eleme atermék vagy elképzelés mögötti rendszer, vagyis a C-B háromszög többi része. Ilyenkorszoktam felhívni a figyelmet arra, hogy a legtöbben jobb hamburgert tudunk készíteni, mint aMcDonald's, de kevesen tudunk kiépíteni nála jobb üzleti rendszert.

Gazdag apám útmutatásai

1974-ben elhatároztam, hogy megtanulok vállalkozást kiépíteni a C-B háromszög mintájára.Gazdag apám figyelmeztetett: „Nagyon kockázatos ennek a modellnek az alapjánvállalkozásépítést tanulni. Sokan próbálkoznak vele, de csak keveseknek sikerül. Viszontbármily magas is a kockázat az elején, ha megtanulod, hogyan kell csinálni, korlátlan keresetilehetőséghezjutsz. Akik nem hajlandók magas kockázatot vállalni, akik nem akarnak ilyenveszélyesen tanulni, azok kisebb kockázattal is elboldogulhatnak, de a nyereségük is kisebblesz egész életük folyamán."

Emlékszem rá, hányszor voltam a csúcsok csúcsán, illetve a legmélyebb gödörben, miremegtanultam szilárd vállalkozást létrehozni. Emlékszem, voltak olyan reklámanyagaim,

melyeket fölöslegesen írtam, mert soha egyetlen reklámozott terméket sem adtam el általuk.Emlékszem olyan prospektusaimra, melyekből senki egy szót sem értett, és arra is, mennyit



kínlódtam, amíg megtanultam tőkét gyű jteni, és okosan költeni a befektetők pénzét abban areményben, hogy erős vállalkozásom lesz. Olyan is előfordult, hogy be kellett vallanom abefektetőimnek, elvesztettem a pénzüket. Örökre hálás leszek azoknak, akik megértésttanúsítottak, és azt mondták, jöjjek bátran vissza, ha újabb befektetésbe fognék. Mindezekellenére az összes hiba megfizethetetlenül értékes tanulópénznek és jellemnevelő élménynekbizonyult. Igaza volt gazdag apámnak: a kezdeti kockázat nagyon magas, de aki kitart, ésfolytatja a tanulást, annak korlátlanul megtérül.

1974-ben nagyon gyenge lábakon álltam a C-B háromszög minden szint-jén. Talán akészpénzáramlás és a kommunikáció irányítása ment a legrosz-szabbul. Ma, bár még mindignem állíthatom, hogy kiváló lennék a háromszög bármely területén, úgy gondolom, akészpénzáramlás és a kommunikáció irányítása vált az erősségemmé. Mivel pedig összhangottudok teremteni az összes szint között, a cégeim sikeresek. Ezzel azt akarom mondani, hogykezdetben ugyan nem voltam kiváló, és még ma sem állok a fejlődés csúcsán, de továbbra semadtam fel a tanulást. Jelentsen ez biztatást mindenkinek, aki hasonló módszerrel akar nagyvagyonhoz jutni; vágjon bele bátran, gyakoroljon, kövessen el hibákat javítsa ki őket, tanuljonés fejlődjön.

Ha szemügyre vesszük az amerikaiaknak azt a 10%-át, akiknek az amerikai részvények

90%-a és a vagyon 73%-a a birtokában van, pontosan megérthetjük, honnan származik avagyonuk. Sokan úgy jutottak hozzá, mint Henry Ford és Thomas Edison (aki a maga idejébenés életkorában sokkal nagyobb értéket hozott létre, mint Bili Gates). Közéjük tartozik BiliGates, Michael Dell, Warren Buffet, Rupert Murdock, Anita Roddick, Richard Branson ésmég sokan mások, akik mind a vagyonszerzésnek ugyanezt a módját választották. Megtaláltákmagukban a vállalkozói szellemet és a kül-

detésüket; kiépítettek egy vállalkozást, azután hagyták, hogy mások is részt vegyenek azálmaikban, osztozzanak a kockázatban és a jutalomban. Bárki megteheti ugyanezt, ha akarja.Csak követniük kell azt a sémát, melyet gazdag apám rajzolt fel nekem útmutatásul: a C-Bháromszöget.

Helen Keller azt mondta: „Az igazi boldogságot nem önmagunknak köszönhetjük, hanemannak, ha hűek vagyunk egy nemes célhoz".

Amint a Flashdance című film slágere ajánlja: „Ragaszkodjunk a szenvedélyünkhöz, ésvalósítsuk meg!"

Sharon jegyzete

A termék áll a C-B háromszög csúcsán, mivel benne fejeződik ki a vállalkozás küldetése. Eztkínáljuk az ügyfeleinknek. A C-B háromszög többi része képezi az alapot vállalkozásunkhosszú távú sikeréhez. Hajó kommunikációt építünk ki a piaccal, rendszereink a termelést, amegrendeléseket és ezek teljesítését segítik elő. Ha készpénzünket megfelelőképpen kezeljük,

sikeresen eladhatjuk termékeinket, és az üzlet meredeken ível felfelé.

A C-B háromszög és ötleteink

Gazdag apám azt mondta: „A C-B háromszög adja meg ötleteink formáját. A C-Bháromszög ismerete teszi lehetővé, hogy az ember olyan eszközt teremtsen, amelyen máseszközöket vásárolhat." Gazdag apám segítségével számos C-B háromszöget hoztam létre ésépítettem fel. Vállalkozásaim közül sok kudarcba fulladt, mert nem tudtam harmonikusanösszerakni a darabokat. Hogy mi volt a sikertelenség oka? — Sok esetben a C-B háromszögegy vagy több részletének hibássága. Azonban gazdag apám arra biztatott, hogy gyakoroljaktovább, építsek egyre újabb háromszögeket, ne vessen vissza a kudarc, mint sokakat. Nem

hibáztatott az első nagy vállalkozásom bukásáért, inkább arra ösztönzött, tanuljam tovább,hogyan kell új háromszögeket felépíteni. „Minél többet gyakorlod a C-B háromszögek



felépítését, annál könnyebben tudsz majd olyan eszközöket teremteni, amelyekből máseszközöket vehetsz. Ha szorgalmasan gyakorolsz, egyre könnyebben keresel egyre több pénzt.Hajói megtanulod, hogyan alkalmazz egy-egy ötletet és építs köré C-B háromszöget, azemberek megkeresnek majd, hogy befektessék a pénzüket az elgondolásaidba, és akkor rád isigaz lesz, hogy a pénzteremtéshez nem kell pénz. Az emberek oda fogják adni neked a pén-

züket, hogy több pénzt keress vele magadnak és nekik. Ahelyett, hogy egész életedbendolgoznál a pénzért, egyre többre viheted azzal, hogy mind több pénzt hozó eszközt teremtesz."

A C-B háromszög és a 90/10-es szabály összefügg

Gazdag apám egy alkalommal igen érdekes megjegyzést tett, amikor a C-B háromszögrőltanított. Azt mondta: „Mindannyiunkban belül van egy-egy C-B háromszög." Nem értettem,mit akar ezzel mondani, ezért megkértem, magyarázza meg. Bár jó magyarázatot adott, mégiseltartott egy darabig, amíg rájöttem, milyen nagy igazság rejlik állításában. Ma már, ha anyagigondokkal küszködő embert, családot, vállalkozást, várost vagy országot látok, egyértelmű

számomra, hogy a C-B háromszöge egyik vagy másik szegmense hiányzik, vagy nincsösszhangban a többivel. Ha pedig a C-B háromszög egy, esetleg több része nem működik,valószínű, hogy az illető személy, család vagy ország ahhoz a 90%-hoz tartozik, amely arendelkezésre álló pénzmennyiség 10%-án osztozik. Ha tehát ön, az ön családja vagyvállalkozása anyagi nehézségekkel küzd, vessen egy pillantást a C-B háromszög modelljére, éselemezze ki, min lehet változtatni vagy javítani.

A C-B háromszög rejtélyének megoldása

Gazdag apám még egy okot adott a C-B háromszög elsajátítására, amely úgy gondolom,megéri a fáradságot. Azt mondta: „Apád hite szerint kemény munkával lehet pénzt keresni. Haegyszer megismered a C-B háromszög felépítésének művészetét, rájössz, hogy minélkevesebbet dolgozol, annál több pénzt keresel, és annál nagyobb értéket hozol létre." Előszörnem értettem, mit akar ezzel mondani, de több évi gyakorlás után világossá vált. Ismerekembereket, akik keményen dolgoznak a karrierjükön, nagy igyekezettel araszolgatnak felfelé avállalati ranglétrán, vagy hírnévre tesznek szert, hogy saját vállalkozást kezdjenek. Ezek azemberek többnyire az A és az E negyedhez tartoznak. Nekem ezzel szemben nélkülem isműködőképes rendszereket kellett kiépítenem és összeillesztenem. Miután felépítettem az elsőC-B háromszöget, majd eladtam, világossá vált előttem, mit értett gazdag apám azon, hogyminél kevesebbet dolgozom, annál több pénzt fogok keresni. Ő maga ebben látta a „C-Bháromszög rejtélyének megoldását". Ha ön olyan ember, aki hozzászokott a kemény munkához,vagy — gazdag

apám szavaival élve — „az elfoglaltság kedvéért foglalja el magát, miközben nem épít felsemmit", akkor azt tanácsolom, dugja össze a fejét másokkal, akik szintén az elfoglaltságkedvéért dolgoznak, és beszéljék meg, miként kereshetnének többet kevesebb munkával.Megfigyeltem, hogy az A és E negyedben tevékenykedő emberek abban különböznek a C és Bnegyedbeliektől, hogy az A és E negyedbeliek általában folyton „tüsténkednek". Gazdag apámazt mondta, „A siker kulcsa a lustaság. Minél inkább tüsténkedik valaki, annál kevesebb pénzttud keresni." Részben azért maradnak ki olyan sokan a 90/10-esek klubjából, mert állandóan„tüsténkednek", ahelyett hogy azon törnék a fejüket, miként tudnának több pénzt előteremteniegyre kevesebb munka árán. Ha ön olyan emberré akar válni, aki eszközöket teremt máseszközök megvásárlására, meg kell találnia a módját, hogy mind több pénzért mind kevesebbet

dolgozzék. Ahogyan gazdag apám fogalmazott: „A siker kulcsa a lustaság." Ezért tudott őolyan sok eszközt létrehozni, melyekből azután újabb eszközöket vett. Nem lett volna rá képes,



ha olyan szorgalmas ember lett volna, mint édesapám.

A C-B háromszög összefoglalása

A C-B háromszög egészében a rendszerek erős rendszerét alkotja, melyet egy csapat támogatvezetővel az élén, és mindannyian egy közös küldetés érdekében dolgoznak. Ha a csapatbármely tagja gyenge vagy bizonytalan, az egész vállalkozás sikere veszélybe kerülhet. A C-Bháromszög lényegét három pontban foglalom össze:

343. A pénz mindig követi az irányítást. Ha az öt szint bármelyikének irányítása rossz, acég is gyenge. Ha önnek személy szerint anyagi gondjai vannak, vagy nem rendelkezik avágyott temérdek készpénzzel, a szintek egyenkénti elemzése útján megtalálhatja a gyengepontot. Miután pedig rálelt, átgondolhatja, miként változtathatná azt erősséggé, vagyfelvehet valakit, akinek éppen az az erőssége.

344. A legjobb befektetések és vállalkozások időnként azok, amelyeket figyelmen kívülhagyunk. Ha az öt szint bármelyike gyenge, és a vezetőség nincs felkészülve rá, hogy

megerősítse, a legjobb nem foglalkozni a befektetéssel. Sokszor el

őfordult, hogymegbeszéltem a C-B háromszög öt szintjét egy vezetőségi csoporttal, amellyel befektetésbe

akartam kezdeni, és megbeszélés helyett vita alakult ki. Amikor a cégtulaj donosok vagy acég csapata az öt szint valamelyikén nem állják meg a helyüket, védekezésbe kezdenek, ésnem szívesen válaszolnak

a kérdésekre. Ha így viselkednek, ahelyett hogy izgatottan megkeresnék és kijavítanák agyengeségeket, általában leteszek befektetési szándékomról. A házam egyik falán egy Fidzsinkészített fénykép lóg, amely egy disznót ábrázol. A felirat: „Ne taníts disznót énekelni! Csakfecsérled az idődet, és hergeled a disznót." Rengeteg a pompás befektetés, felesleges időtpazarolni rá, hogy disznókat próbáljunk dalra fakasztani.

3. A személyi számítógépek és az Internet segítségével könnyebben hozzáférhetővé, anyagilagelérhetőbbé és áttekinthetőbbé vált a C-B háromszög. Előadásaimon hangsúlyozom, hogymég sosem volt ilyen egyszerű nagy gazdagsághoz jutni, mint ma. Az ipari korbandollármilliók kellettek ahhoz, hogy valaki létrehozzon egy autógyárat. Ma 1 000 dollárral,egy használt számítógéppel, némi aggyal, egy telefonvonallal és egy kis műveltséggel a C-Bháromszög minden szintjén miénk lehet a világ.

Ha mégis úgy gondoljuk, hogy saját céget akarunk létrehozni, sose volt még ekkora esély asikerre. Nemrégiben találkoztam egy fiatalemberrel, aki kis Internet-cégét 28 millió dollárértadta el egy jelentős, szoftvereket forgalmazó cégnek. Azt mondta: „28 évesen 28 millió dollártkerestem. Mennyit fogok keresni, mire 48 leszek?"Sharon jegyzete

Ha ön sikeres vállalkozás kiépítésére vagy vállalkozásokba való sikeres befektetésre törekszik,ügyelnie kell arra, hogy az egész C-B háromszög erős legyen, és egyes részei kölcsönhatásbanálljanak egymással. Ha ez megvan, a vállalkozás bővülni és virágozni fog. Sokaknak örömhír,hogy a csapattagoknak nem kell a

C-B háromszögC-B háromszög minden szintjén szakértőnek lenniük. Csak annyi a dolguk, hogy résztvegyenek a csapatban, tisztán lássanak, erős legyen a küldetéstudatuk és a gyomruk.



A C-B háromszögtől a vállalati gúláig

Amint a C-B háromszög részei összeállnak, a cégnek meghatározott küldetése, elszánt vezet ő je jói képzett és egységes csapata lesz. Ekkor a C-B háromszög háromdimenzióssá, vagyis gúláváalakul át.

A tökéletesség elérésekor létrejön az integritás, amely definíció szerint egységes egészet,tökéletes állapotot és szilárd tartósságot jelent, ugyanakkor kiegészül a tisztesség és azőszinteség fogalmával is.* A definíciók különfélék lehetnek, de valójában ugyanarról szólnak.

A C-B háromszög elveire épülő, tisztességgel és őszintén működtetett vállalkozás egységes,egész és tartós lesz.

Az ön vállalkozása

Az angol integrity szó két különböző jelentéséről van szó — aford.

Negyedik szakasz

Ki a kifinomult befektető?



37. fejezet

Hogyan gondolkodik a kifinomultbefektető?

Most, hogy már érted a C-B háromszöget, ki tudsz építeni egy céget? — kérdezte gazdagapám.Hogyne, bár egy kicsit félek tőle — feleltem. — Olyan sok mindent kell megjegyezni.Éppen ez a lényeg, Róbert. Ha egyszer létrehozol egy sikeres céget, érteni fogod a módját,hogy akárhányat létrehozz. Azt is tudni fogod, hogyan kell kívülről elemezni más cégeket,mielőtt befektetnél beléjük.

— Ezzel együtt megoldhatatlan feladatnak tűnik — mondtam.

Talán azért, mert túl nagy cégekben gondolkodsz — elmélkedett gazdag apám.Persze, hogy nagy cégekben gondolkodom, hiszen meg akarok gazdagodni — vágtam rálelkesen.

— Ahhoz, hogy elsajátítsd a C-B háromszög felépítéséhez szükséges jártasságokat, kicsibenkell kezdened. Még egy hot dogot áruló mozgó bódéhoz vagy egy pici bérbe adott házacskáhozis tartozik egy C-B háromszög. A háromszög összes eleme kell még a legkisebb vállalkozáshozis. Hibázni fogsz. De ha tanulsz a hibáidból, egyre nagyobb vállalkozásokat alapíthatsz, efolyamat során válsz kifinomult befektetővé.

Tehát, ha megtanulok vállalkozást építeni, akkor kifinomult befektető lesz belőlem? Csakennyi kell hozzá? — érdeklődtem.Ha közben megtanulod a tudnivalókat, és sikeres vállalkozást hozol létre, kifinomultbefektetővé válhatsz — igazított ki gazdag apám, miközben elővette jól ismert sárga

jegyzettömbjét. — Csak az első milliót nehéz összehozni. Ha az megvan, a következő 10már könnyedén összejön. Nézzük meg, mi tesz egy sikeres vállalkozástulajdonost és



befektetőt kifinomult befektetővé.

Ki a kifinomult befektető?

— A kifinomult befektető érti a tíz befektetői kontroll mindegyikét. Érti

és kihasználja a négyszög jobb térfelén adódó előnyöket. Menjünk végigegyenként a befektetői kontrollokon, hogy jobban megértsd, miként gondolkodik a kifinomult befektető — magyarázta gazdag apám.

A tíz befektetői kontroll

345. önkontroll;346. a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány kontrollja;347. a befektetés kezelésének kontrollja;348. az adók kontrollja;349. a vétel és eladás időzítésének kontrollja;350. a brókerek által végzett tranzakciók kontrollja;351. az F-I-J (forma, időzítés jövedelem) kontrollja;352. a szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja;353. az információszerzés kontrollja;10. a visszaadás, az emberszeretet és a vagyon újrafelosztásának kontrollja.

— Fontos megérteni, hogy a kifinomult befektető nem feltétlenül leszbennfentes vagy csúcsbefektető; inkább csak átlátja az összes kontroll előnyeit — folytatta gazdag apám. — Minél több kontrollal rendelkezik, annálkevesebb kockázattal fektethet be.

1. befektetői kontroll:

Önkontroll

„A legfontosabb kontroll egy befektető számára az önkontroll." Ez meghatározó lehet abefektetői siker szempontjából, ezért szól e könyv első szakasza teljes egészében az önkontrollelsajátításáról. Gazdag apám azt is mondta: „Nem a befektetés kockázatos, hanem abefektető!"

Az iskolában a legtöbbünket alkalmazottnak nevelték. Csak egy helyes felelet létezett, ahibákat meg egyenesen szörnyűnek tartották. Nem kaptunk pénzügyi műveltséget sem. Nagyonsok munkába és időbe kerül, amíg megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat, és elsajátítjuk apénzügyi műveltséget.A kifinomult befektető tudja, hogv többféle helves válasz létezik, hogy a

legjobban a hibákból lehet tanulni, és hogy a pénzügyi műveltség elengedhetetlen a sikerhez.Ismeri saját pénzügyi kimutatásait, és azt is tudj a, miként befolyásolja azt minden egyespénzügyi döntése.

Aki gazdag akar lenni, annak meg kell tanulnia úgy gondolkodni, mint a gazdagok.


A bevétel/kiadás illetve eszköz/forrás arány kontrollja

Ezt a kontrollt a pénzügyi műveltséggel lehet fejleszteni. Gazdag apám megtanította nekem a

háromféle készpénzáramlási modellt: a szegényekét, a középosztályét és a gazdagokét. Én márigen fiatal koromban elhatároztam, hogy a gazdagok készpénzáramlási modelljét akarom



követni.A szegények készpénzáramlási modellje:

Állás


A szegények minden megkeresett pénzüket elköltik — nincsenek sem eszközeik, semtartozásaik.

A középosztálybeliek készpénzáramlási modellje:A középosztálybeliek egyre több adósságot halmoznak fel, amint sikeresebbek lesznek. Egy-

egy fizetésemelés után a bank több hitelt ad nekik, így több személyes tulajdont vásárolhatnak,például nagyobb autót, hétvégi házat, jachtot, lakókocsit. A munkabérüket a rendszeresenfelmerülő költségekre és az adósságaik törlesztésére költik.

Ahogy növekszik a személyes jövedelmük, úgy nőnek személyes tartozásaik is. Ezt nevezzük„mókuskeréknek".

A gazdagok készpénzáramlási modellje:

A gazdagok az eszközeiket dolgoztatják a maguk javára. Kézben tartják a kiadásaikirányítását, és eszközök beszerzésére illetve kialakítására összpontosítanak. Kiadásaik nagyrészét a vállalkozásaik fedezik, és kevés személyes forrásuk van, ha van egyáltalán.

Kialakíthatunk olyan készpénzáramlási modellt is, amely a fenti három kombinációja. Mirőlárulkodik az ön pénzügyi kimutatása? Kézben tartja-e kiadásai irányítását?


Eszközöket vásároljunk, ne forrásokat!

A kifinomult befektetők eszközöket vásárolnak, amelyek pénzt raknak a zsebükbe. Ilyen egyszerűaz egész.

Személyes kiadásainkból csináljunk üzleti kiadást!

A kifinomult befektető tisztában van vele, hogy a vállalkozások leírhatják az adójukból avállalkozással kapcsolatban felmerülő mindennapos vagy szükséges költségeket. Elemzik tehát akiadásaikat, és a le nem írható, személyes kiadásaikat, amikor csak lehet, leírható, üzleti kiadássáalakítják át. Nem minden kiadásból lehet elfogadható üzleti kiadást csinálni.

Tekintsük át vállalkozásunk kiadásait és személyes költségeinket pénzügyi és adótanácsadóinkkal,hogy a lehető legtöbb leírható kiadást biztosítsuk magunknak a vállalkozásunk által. íme néhánypélda olyan költségekre, amelyek elszámolhatók egy vállalkozásban:

Vállalkozással kap- Igazolás csolatos kiadások



Személyes kiadásokSzámítógép Mobiltelefon

Házon kívüli étkezésekOrvosi kiadások Oktatás

Lakással kapcsolatos költségekVállalkozáshoz szükséges kellékVállalkozáshoz szükséges kellékÜzleti étkezések

Egészségügyi költségek visszatérítése

Szakmai képzés

Otthoni iroda

Üzleti használat

Az ügyfelekkel való kapcsolattartás eszköze

Jegyezzük fel az üzleti célt és a részt vevő személyeket!Alkossunk egészségügyi visszatérítési tervet!

Hitelesíttessük és dokumentáljuk a vállalkozásban való felhasználhatóságot!Kövessük az útmutatásokat — vegyük sorra a lakással kapcsolatos költségeket, és a négyzetméterszámarányában vonjuk le azokat!

A felsorolásban csupán néhány példa szerepelt azokra az üzleti kiadásokra, melyeket avállalkozás-tulajdonosok költségként számolhatnak el. Ugyanezeket a kiadásokat azalkalmazottak általában nem tudják elszámolni. Kiadásainkat megfelelőképpen

dokumentálnunk kell, és igazolnunk kell az üzleti célra való felhasználást. Gondoljuk csak el,milyen személyes költségünket tudnánk elszámolni cégünk költségeiként, ha cégtulajdonosoklennénk?


A befektetés kezelésének kontrollja

Ilyennel az a befektető rendelkezik, akinek elég nagy tulajdonosi érdekeltsége van egy cégbenahhoz, hogy beleszólhasson a vezetőség döntéseibe. Lehet, hogy az illető egyedüli tulajdonos,vagy elég sok részvénnyel rendelkezik ahhoz, hogy részt vehessen a döntéshozásban.

A C-B háromszög felhasználásával kiépítendő, sikeres

vállalkozáshoz szükséges jártasságok nagyon lényegesekaz ilyen befektető számára.

Ha a befektető rendelkezik ezekkel, jobban tudjaelemezni más lehetséges befektetések irányításánakhatékonyságát. Ha a vezetés hozzáértőnek és sikeresnektűnik, nagyobb biztonsággal fektethet be a befektető.


Az adók kontrolljaSok adózási előny

Kevés adózási előnyA kifinomult befektető tanult adózási jogot, vagy beiratkozott egy meg-l felelő tanfolyamra,



vagy jó tanácsadókkal veszi körül magát. A CASH-J FLOW-négyszög jobb térfele bizonyosadózási előnyöket biztosít, melyeket a kifinomult befektető okosan kihasznál, hogy aminimálisra csökkentse fizetendő adóit, ugyanakkor a lehető legtöbb adófizetési halasztássalélhessen.

Az Egyesült Államokban a négyszög

jobb térfeléhez tartozók számos olyan adózási előnyben részesülnek, melyekben a bal térfélentevékenykedőknek nincs részük. Ezek az előnyök három csoportba sorolhatók:

354. A „társadalombiztosítási" adók (Az Egyesült Államokban ide tartoznak az orvosiellátási, a munkanélküliségi, a rokkantsági adók, hogy csak néhányat említsünk) NEMvonatkoznak a passzív és a portfoliós jövedelemre (a CASHFLOW-négyszög jobb térfele),de kötelezően fizetendők a keresett jövedelem után (a CASHFLOW-négyszög bal térfele).

355. Előfordulhat, hogy meghatározatlan időre kitolhatjuk adófizetési kötelezettségeinket,ha ingatlan és cég van a tulajdonunkban, és az ezekre vonatkozó jogszabályokatalkalmazzuk (például profit-megosztási tervet szponzorál a cégünk).

356. A részvénytársaságok számos költséget adózás előtti pénzből fizethetnek ki, melyeket

az E típusú jövedelemmel rendelkező vállalkozók adózás utáni pénzből kénytelenek fizetni.Néhány példa erre szerepel a 2. befektetői kontroll leírásánál.

A kifinomult befektető tudja, hogy minden országban, államban és tartományban más-másadótörvények érvényesek, és kész elköltöztetni vállalkozását oda, ahol számára alegelőnyösebbek a feltételek.

A kifinomult befektető tisztában van azzal is, hogy az A és E negyedben az adók jelentik alegnagyobb kiadásokat, ezért igyekszik csökkenteni a jövedelmét, hogy a jövedelemadója iskevesebb legyen, miközben ezzel együtt növeli a befektetései összegét. Lásd a 7. befektet őikontrolinál szereplő példát.

5. befektetői kontroll:A vétel és eladás időzítésének kontrollja

A kifinomult befektető tudja, hogyan keressen pénzt a piac felívelő és hanyatló időszakábanegyaránt.

A vállalkozása kiépítéséhez nagy türelemmel viszonyul. Ezt szoktam „késleltetett jutalomnak" nevezni. A kifinomult befektető tudja, hogy igazi anyagi jutalomra akkorszámíthat, amikor a befektetése vagy a vállalkozása nyereségessé válik, és eladható vagynyilvános kibocsátásra vihető.


A brókerek által végzett tranzakciók kontrollja

A kifinomult befektető bennfentes befektetőként irányíthatja befektetései eladását vagy bővítését.

Más cégekben, mint kívülálló befektető, alaposan megvizsgálja befektetése teljesítményeit,és azután utasítja brókereit vételre, illetve eladásra.

Manapság sok befektető a brókereire bízza a vétel és eladás időzítését. Ezek a befektetőknem kifinomultak.




Az F-l-J (forma, időzítés, jövedelem) kontrollja

„Az önkontroll után a második legfontosabb kontroll az F-I-J kontrollja" — hangoztattagazdag apám. Ahhoz, hogy kontrollálni tudjuk a vállalkozási formát, az időzítést és

jövedelmünk típusát, értenünk kell a társasági, az értékpapír- és az adózási joghoz.

Gazdag apám igazán jól értett a megfelelő

forma és az évvége legkedvezőbbmegválasztásához, valamint jól ismerte a módját, miként alakítható a lehető legtöbb keresett

jövedelem passzív és portfoliós jövedelemmé. Ehhez társult még a pénzügyi kimutatásokolvasásának és a „pénzügyi kimutatásokban való gondolkodásnak" a jártassága, ami együttesenmind hozzájárult pénzügyi birodalma gyors kiépítéséhez.

A megfelelő F-I-J- tervezésben rejlő lehetőségek illusztrálására tekintsük át James és Cathyesettanulmányát.

1. ESET

James és Cathy egy vendéglő távollévő tulajdonosai. A vendéglő egyszemélyesüzletként* működik. Két gyermekük van.Nettó bevételük a vendéglőből 60 000 dollár. James-nek és Cathynek egy

pénzügyi kimutatásuk van.

(magyarul kb. betéti társaság — a ford.)

James és Cathy pénzügyi kimutatásaBevétel Nettó üzleti jövedelem 60 000 dollár(a vendéglő jelzálogtartozásainaktörlesztése és az értékcsökkenés

után, ami 120 000 dollárt tesz ki)Kiadás Társadalombiztosítási adók 9 200Jövedelemadók 5 000Összes adó 14 200 dollárA házuk jelzálogtörlesztése 10 200Létfenntartási költségek:

Közműdíjak 3 000Autó 3 000Élelem 12 000Egészségbiztosítás 8 000Ügyvédi, könyvelői díjak Képzés 2 000 1000Jótékonyság 1 000Létfenntartási költs, összesen: 40 200 dollár5 600 dollár

Nettó készpénzáramlás

Eszközök A vendéglő épülete A vendéglő berendezési és felszerelési tárgyai

Források Házuk jelzálogtartozása A vendéglő jelzálogtartozása

2. ESET

James és Cathy találkozott pénzügyi és adótanácsadóikkal, hogy megbeszélj ék, mikéntalakíthatj ák üzletüket úgy, hogy az a maximális casliflowt biztosítsa, ugyanakkor minimálisadófizetési kötelezettséget rójon rájuk.

James és Cathy két külön részvénytársaság tulajdonosai: egyiküké a vendéglő, másikuké az



épület, amelyben a vendéglő üzemel.

Mindkét vállalkozásnak James a vezérigazgatója. Jamesnek és Catyhnek kétgyermeke van.

Jamesnek és Cathynek három külön pénzügyi kimutatása van, melyek anyagi helyzetüketbefolyásolják.

Milyen előnyökre tett szert James és Cathy pénzügyi és adótanácsadóikjavaslataiból?

Azzal, hogy létrehozták a két külön vállalkozást:

357. James és Cathy bizonyos személyes kiadásokat törvényesen üzleti kiadásokkéntkönyvelhet el (egészségbiztosítás, ügyvédi, könyvelőköltségek, képzési költségek, továbbáegy otthoni iroda és autó költségei).

358. Csökkentették az összes fizetendő adóik összegét 7 885 dollárral.

359. 12 000 dollárt nyugdíjalapba fizethettek be.360. A 2. és a 3. számú befektetői kontroll egyaránt lehetségessé vált számukra, noha

nullára csökkent a személyes jövedelmük.361. Személyes eszközeiket megvédtek azzal, hogy üzleti tevékenységüket részvénytársaság

formában hozták létre úgy, hogy az egyik 100%-ban James tulajdona, a másik 100%-banCathyé.

Nézzük, hogyan állt össze a kép:

James és Cathy pénzügyi kimutatása

Bevétel Vezérigazgatói fizetés Vendéglő

20 000

Ingatlancég 10 000Az iroda levonható költségei 1 000Az autóhasználat után járó

költségtérítés 1000Összes bevétel 32 000 dollár

Kiadás Társadalombiztosítási adók 2 300Jövedelemadók 1 500Összes adó: 3 800 dollárA házuk jelzálogtörlesztése 10 200Létfenntartási költségek:

Közműdíjak 3 000

Autó 3 000Élelem 12 000Létfenntartási költs, összesen: 28 200 dollár

Nettó készpénzáramlás 0 dollár

Eszközök Vendéglőcég Ingatlancég

Források A házuk jelzálogtartozása

A vendéglő pénzügyi kimutatásaAz Ingatlan Részvénytársaság pénzügyi kimutatása

Bevétel Élelmiszerszolgáltatás

Kiadás VezérigazgatóTársadalombiztosítási adókBérleti díj



VisszatérítésÜgyvédi és könyvelői díjak

Jövedelemadók Nettó bevétel

180 000 dollár

20 000 dollár1 500 dollár

155 000 dollár1 000 dollár1 000 dollár

225 dollár 1 275 dollár

Bevétel Bérbeadásból

származó bevétel 155 000 dollár

Kiadás Vezérigazgató 10 000 dollárTársadalombiztosítási adók 750 dol lárJelzálogtarozás

+ értékcsökkenés 120 000 dollárLevonás 1 000 dollárÜgyvédi és könyvelői díjak 1 000 dollárNyugdíjterv 12 000 dollárEgészségügyi visszatérítés 8 000 dollárKépzésre levonható 1 000 dollárJótékonyság 1 000 dollárJövedelemadók 40 dollárNettó bevétel 210 dollár

Eszközök Források Eszközök ÉpületBerendezési, felszerelési tárgyak

Források Az épület jelzálogtartozása

Most hasonlítsuk össze az 1. esetet a 2. esettel!

LESETEgyszemélyes

üzlet

2. ESET Egyén + 2részvénytársaság

Különbség

Fizetett adók (14 200 dollár) (6 315 dollár) 7885 dollárBevétel:Nyugdíjalap 0 12 200 dollár

ProfitSzemélyes 5 600 dollár 0 dollárl.rt. 1 275 dollár2. rt. 210 dollárÖsszes készpénz- 5 600 dollár 13 485 dollár 7 885 dolláráramlás

James és Cathy bemutatott pénzügyi tervének végeredménye, hogy 7 885 dollárt adtakhozzá személyes vagyonukhoz azzal, hogy 7 885 dollár adót takarítottak meg. Ami azonbanennél fontosabb, megvédtek személyes eszközeiket az üzlet részvénytársaságokká alakításával.Azzal hogy két részvénytársaságot hoztak létre, biztosították személyes eszközeiket arra az

esetre is, ha az egyiket baj érné. Ha például egy vendég megbetegszik a vendégl őbenfogyasztott ételtől, beperelheti a céget, mely a vendéglő tulajdonosa. Ha bármilyen elmarasztalóítélet születik a vendéglőcég rovására, a büntetést annak a cégnek az eszközeiből kell fizetni.Így az épületet birtokló cég továbbá James és Cathy személyes eszközei védve vannak.

James és Cathy példáját nagyon leegyszerűsítettük, és csupán illusztrációként szolgál.



Rendkívül fontos, hogy szakszerű jogi és adóügyi tanácsadást vegyünk igénybe, mielőttkialakítanánk saját pénzügyi tervünket. Egy sor összetett kérdést figyelembe kell venni, hogyminden törvényt betartsunk.

Ez a sok szám nekem nagyon bonyolultnak látszik, ezért mellékelem gazdag apám sémájátis, melyet a saját vendéglő je és ingatlan-részvénytársasága működésének magyarázatáhozrajzolt le nekem. A magam részéről könyny ebben tanulok képek, mint számok alapján, talánönöknek is segítek vele.

Több kontroll, nem kevesebb

Gazdag apám szerint „Ha megtanulsz automatikusan pénzügyi kimutatásokbangondolkodni, egy sor vállalkozást üzemeltethetsz, és mások vállalkozásait is gyorsan átlátod.Ami pedig a legfontosabb, ha pénzügyi kimutatásokban gondolkodsz, jobban kontrollálhatodpénzügyeidet, és még több pénzt kereshetsz, olyan sokat, amennyiről az átlagember álmodnisem mer."

Ezek után a következő ábrát rajzolta fel:

Eszközök A felesége m vendégl ő j e Az én Ingatlancég em

Források

A feleségem vendéglőcégeAz én ingatlancégem

Eszközök Források Eszközök ÉpületForrások

Szemügyre vettem az ábrát, majd így szóltam: —A kiadásaidat arra költöd, ami a te irányításod alatt áll. Ebben az eset

ben a vendéglőd az ingatlancégednek fizet bérleti díjat.Gazdag apám bólintott, és egy kérdéssel továbbvezetett: — Technikai értelemben tehát mit csinálok?

Keresett jövedelemhez jutsz a vendéglő-vállalkozásod révén, és passzív jövedelemméalakítod az ingatlan-vállalkozásodban. Más szóval: saját magadnak fizetsz.És ez még csak a kezdet — biztatott. — De vigyázz, innentől kezdve a lehető legjobbkönyvelési és jogi tanácsokra lesz szükség. Itt kezdenek bajban lenni a nem kifinomultbefektetők, méghozzá azért, mert az imént felrajzolt sémát meg lehet valósítanitörvényesen, és törvénytelenül is. A cégek közötti tranzakcióknak mindig kell, hogylegyen üzleti célja, és bizonyos ellenőrző csoport tulajdonjogaira is oda kell figyelni, hatöbb részvénytársaságban vannak az embernek részvényei.


A szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja

A kifinomult befektető irányítja a szerződések kikötéseit és feltételeit, ha részt vesz avállalkozásban. Amikor például több kis családi ház eladásának bevételeit beforgattam egy



kisebb, többlakásos társasházba, az USA-ban érvényes 1031 -es tőzsdetörvényt alkalmaztam,amely megengedi, hogy a nyereséget újabb vásárlásba fektessem. Nem kellett adóznom azeladás után, mert én kontrolláltam, hagytam jóvá a szerződések kikötéseit és feltételeit.


Az információszerzés kontrollja

Bennfentes befektetőként a kifinomult befektető kontrollálja az információszerzést. Ehhez abefektetőnek az Egyesült Államokban a SEC által bennfentesek számára meghatározott jogielőírásokat kell ismernie (más orszagokban hasonló felügyeleti szervek működnek).


A visszaadás, az emberszeretet és a vagyon újrafelosztásánakkontrollja

A kifinomult befektető felismeri a vagyonnal járó társadalmi felelősségét, és visszaad belőlea társadalomnak. Ezt megteheti jótékony adakozás vagy filantrópia formájában, vagy akapitalizmus által, munkahelyek teremtése és a gazdaság bővítése révén.

38. fejezet

Befektetések elemzése

?,A számok történeteket mesélnek — szokta mondani gazdag apám. — Ha megtanulsz pénzügyikimutatásokat olvasni, beleláthatsz egy-egy cég vagy befektetés belső működésébe."

Gazdag apám megtanította nekem, hogyan használta ő cége irányításához a pénzügyi mutatókat.Akár valamilyen cég részvényeibe, akár ingatlanba fektetek be, mindig elemzem a pénzügyikimutatásokat. A pénzügyi kimutatásokból és a pénzügyi mutatókból meg tudom állapítani, mennyire

nyereséges egy cég, vagy hogy milyen magas a tőkeáttétele.Az ingatlanbefektetések esetében az egy összegben kifizetendő készpénz alapján ki tudom

számítani, milyen magas lesz a készpénzmegtérülés.Végeredményben mindig a pénzügyi műveltségre támaszkodtam. Ebben a fejezetben néhány olyan

lényeges gondolatmenetet írok le, melyeket minden kifinomult befektető végigjátszik magában,amikor befektetéseket választ pénzügyi tervéhez:

egy cég pénzügyi mutatói;

az ingatlanok pénzügyi mutatói;

természetes források;

jó vagy rossz adósság?

a megtakarítás nem befektetés.



Egy cég pénzügyi mutatói

Árbevétel - az eladott áru költségeBruttó haszonkulcs = ;

ÁrbevételA bruttó haszonkulcs a bruttó árrés és az árbevétel aránya, amelyből azt

lehet megtudni, hány százalék marad meg az árbevételből az áruk költségének levonása után.Az árbevétel mínusz az eladott áru költsége adja a bruttó árrést. Emlékszem, gazdag apámmindig azt mondta, „ha nincs bruttó, akkor nincs nettó sem (mármint jövedelem)".

A bruttó haszonkulcs attól függ, mennyire jól szervezett egy cég és milyen egyéb költségeivannak. A haszonkulcs kiszámítása után gazdag apámnak a boltjai esetében még ki kellettfizetnie az épületek bérleti díját, az alkalmazottakat, a közműdíjakat, az adókat és az államiengedélyek díját, továbbá fizetnie kellett a selejtért, illetve a sérült áruért, és még sorolhatnám aköltségeket, melyek mind rá hárultak, és még így is elég nyereséget kellett hozniuk a boltoknak,

hogy megérje az eredeti befektetés.A mai internetes e-kereskedelemben ezek a járulékos költségek általában sokkal kisebbek,

így ezek a cégek alacsonyabb bruttó haszonkulccsal adhatnak el és hozhatnak profitot.Minél magasabb a bruttó árrés, annál jobb.EBITÁrbevétel

Nettó üzemeltetési haszonkulcs =

A nettó üzemeltetési haszonkulcs egy cég üzemeltetésének nettó nyereségességéről tájékoztatanélkül, hogy figyelembe vennénk az adókat és a pénz költségét. Az EBIT rövidítés magyarmegfelelő je kamatfizetés és adózás előtti nyereség, vagy az árbevétel mínusz a cég összes

költsége, kivéve a tőkeköltségeket (kamat, adók, osztalékok).Az EBIT és az árbevétel arányát nevezzük nettó üzemeltetési haszonkulcsnak. A magas

nettó üzemeltetési haszonkulccsal rendelkező cégek jellemzően erősebbek, mint az alacsonynettó üzemeltetési haszonkulcsúak.Minél magasabb a nettó üzemeltetési árrés, annál jobb.HozzájárulásÁllandó költségek

Működési tőkeáttétel

Hozzájárulásnak nevezzük a bruttó árbevétel (eladás mínusz eladott áru költsége) és aváltozó költségek (minden nem állandó költség változó és az árbevétellel együtt ingadozik)

különbségét. Az állandó költségek közé tartozik minden olyan eladással kapcsolatos általánosés adminisztratív költség, amely rögzített, és nem függ az eladás mennyiségétől. Például afőállású alkalmazottak fizetése és a legtöbb vállalati szolgáltatással kapcsolatos költség állandóköltségnek minősül. Ezeket szokták rezsiköltségeknek is nevezni.Ha egy cég működési tőkeáttétele 1, az azt jelenti, hogy a cég éppen a

rezsire elegendő bevételt hoz. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tulajdonosoknak nincs nyereségük.Minél magasabb a működési tőkeáttétel, annál jobb.

Összes felhasznált tőke (adósság és törzstőke)Finanszírozási tőkeáttétel = —

Részvényesek törzstőkéje

Az összes felhasznált tőke az összes adóssággal terhelt kamat könyv szerinti, vagyis könyvelésiértéke (leszámítva a viszonteladásra kerülő áru utáni kamatokat és az olyan forrásokat, mint



munkabérek, valamint a még ki nem fizetett, de adósságszámba menő költségeket és adókat) plusz azösszes tulajdonos törzstőkéje. így tehát, ha 50 000 dollár az adósságunk és 50 000 dollár arészvényesek törzstőkéje, akkor a finanszírozási tőkeáttétel 2 (vagyis 100 000 dollár és 50 000 dollárhányadosa).

Összes tőkeáttétel = Működési tőkeáttétel x Finanszírozási tőkeáttétel

A teljes kockázat, melyet egy cég jelenleg mint vállalkozás vállal, a működési tőkeáttétele ésfinanszírozási tőkeáttétele szorzata. Az összes tőkeáttétel arról ad felvilágosítást, milyen összhatássalvan egy adott üzleti változtatás a törzstőke-tulajdonosokra (általános részvények vagy aktív társ). Hami vagyunk a cégtulaj donosok, ezért bennfentesek vagyunk, akkor a cég ösz-szes tőkeáttétele —legalábbis részben — a mi irányításunk alatt áll.

Ha megvizsgáljuk a tőzsdét, az összes tőkeáttétel segít eldönteni, hogy befektessünk-e. A jólvezetett, hagyományosan irányított (nyilvános kereskedelemben részt vevő) amerikai cégek összestőkeáttétele általában 5 alatti értéket mutat.Összes forrás Saját tőke

Adósság/saját tőke hányad

Az adósság/saját tőke hányad azt mutatja meg, hogyan viszonyul az egész vállalkozás kívülállókáltal (összes forrás) finanszírozott része a bennfentesek által (összes saját tőke) finanszírozott részhez.A legtöbb vállalkozás igyekszik megtartani az 1:1 vagy az alatti arányt. Általánosságban szólva:minél alacsonyabb az adósság/saját tőke hányad, annál hagyományosabb szerkezetű a cég.

Likvid eszközök Likviditási gyorsráta=

Aktuális kötelezettségekLikviditási ráta =

Aktuális eszközök Aktuális kötelezettségek

A likviditási gyorsráta és a likviditási ráta jelentősége abban áll, hogy megmutatja, van-eegy cégnek elég likvid eszköze a következő évben esedékes forrásai kifizetésére. Ha a cégnek

nincs elég forgóeszköze a folyó források kifizetésére, az általában komoly bajt jelez. Ha alikviditási ráta és a likviditási gyorsráta 2:1, az már nagyon jó.Törzstőke-megtérülés =

Nettó bevételRészvényesek átlagos törzstőkéje

A törzstőke-megtérülést gyakran az egyik legfontosabb mutatónak tekintik. Ennek alapjánhasonlítható össze, mennyire nyereséges a cég a részvényesek befektetéseihez mérten az összeslehetséges egyéb befektetésekkel szemben.

Mirő

l tájékoztatnak a mutatók?Gazdag apám azt tanította, hogy ezeket a mutatókat legalább három év távlatábantanulmányozzam. A haszonkulcs, a hozzájárulási kulcs, tőkeáttételek és a törzstőke-megtérülésmutatói sokat elárulnak a cégről, annak vezetéséről, sőt, még a versenytársakról is.

Számos cég kiadott jelentései nem tartalmazzák ezeket a mutatókat. A kifinomult befektetőmegtanulja kiszámítani őket (vagy fizet valakinek, aki ért hozzá), ha nincsenek megadva.

A kifinomult befektető ismeri a mutatók terminológiáját, és tudja használni a mutatókat egy-egy befektetés értékelésében. Nem lehet azonban a mutatókat önmagukban, összefüggéseknélkül használni, azok ugyanis a cég teljesítményét jelzik. A cég és az iparág teljes elemzésénekrészeként kell tehát értelmezni őket. Ha összevetjük egy cég mutatóit három év távlatában, ésösszehasonlítjuk az azonos iparágban tevékenykedő többi cég mutatóival, gyorsan el tudjukdönteni, mennyire erős a cég.

Ha egy cég kiváló mutatókkal és magas profittal rendelkezik az utóbbi három évben, akkorszilárd befektetésnek bizonyulhat. Kiderülhet azonban — miután megvizsgáltuk az iparágat —,



hogy a cég f ő termékét legjelentősebb versenytársa a bevezetett új termékével éppen háttérbeszorította. Ebben az esetben nem biztos, hogy bölcs dolog befektetni a múltban jó teljesítménytnyújtó cégbe, mert veszíthet piaci részesedéséből.

A mutatók első látásra bonyolultnak tűnhetnek, de meg fogunk lepődni rajta, milyen hamartudunk a segítségükkel elemezni egy-egy céget. Ne feledjük, e mutatók ismerete a kifinomultbefektető szókincsének része. Ha elsajátítjuk a pénzügyi műveltséget, megtanulhatunk„mutatókban beszélni".

Jóllehet a mutatók első látásra nem egyszerűek, de a segítségükkel nagyon gyorsan lehet cégeketelemezni.

Ingatlanbefektetések:Az ingatlanok pénzügyi mutatói

Az ingatlanokkal kapcsolatban gazdag apám két kérdést tett fel:

362. Pozitív készpénzáramlást biztosít-e az ingatlan?

363. Ha igen, elvégeztem-e az átvilágítást?Az ingatlanok legfontosabb pénzügyi mutatója gazdag apám szerint:a KÉSZPÉNZ KESZPENZ-

nyeresége

pozitív nettó készpénzáramlás

a vásárláskor egy összegben kifizetett készpénz

Tegyük fel, hogy vásárolunk egy társasházat 500 000 dollárért. 100 000 dollárt fizetünk ki avásárláskor készpénzben, a maradék 400 000 dollárra jelzálogszerződést kötünk. így a havikészpénzáramlás 2 000 dollár, miután az összes költséget és a jelzálogtartozást kifizetjük. A készpénzkészpénznyeresége 24%, vagy a 24 000 dollár (2 000 dollár x 12 hónap) és a 100 000 dollárhányadosa.

Mielőtt megvásárolnánk az ingatlant, el kell döntenünk, hogyan tesszük ezt. Részvénytársaságon,avagy korlátolt felelősségű társaságon keresztül vesszük-e meg? Beszéljük meg jogi ésadótanácsadónkkal, hogy melyik az a tárasági forma, mely a legnagyobb jogi védelmet és adózásielőnyöket biztosítja.

ÁtvilágításVéleményem szerint az átvilágítás a pénzügyi műveltség egyik leglényegesebb eleme. Az

átvilágítás folyamata teszi lehetővé a kifinomult befektetőnek, hogy meglássa az érem másikoldalát. Amikor azt kérdik tőlem, hogyan találom meg a jó befektetéseket, azt szoktam felelni,„az átvilágítás folyamatán keresztül". Gazdag apám szerint: „Minél gyorsabban végezzük el

befektetésünk átvilágítását — legyen szó akár cégről, akár ingatlanról, részvényr

ől, befektetésialapról vagy kötvényről —, annál inkább rátalálunk a legbiztosabb befektetésekre, melyek a

lehető legnagyobb készpénzáramlást vagy tőkenyereséget biztosítják."

Financial Literacy: How Sophisticated Investors Find the Investments That Average Inverstors

Miss (Pénzügyi műveltség: Miként találja meg a kifinomult befektető azokat a befektetéseket,melyeket az átlagos befektető nem talál meg?) című, hangkazettán megjelent oktatóprogramunkhoztartozik egy munkafüzet. Ez igen kifinomult átvilágítási formákat tartalmaz, melyeket sok befektetésgyors értékeléséhez fel lehet használni. Ha ön többet szeretne megtudni az oktatóprogramról és amunkafüzetről, látogasson el a www.richdad.com weboldalra. Itt nagyon kifinomult befektetőkbefektetési titkaiból hallgathat meg néhányat, és megtanulhatja, hogyan kell használni az átvilágításkülönböző formáit. Ezek a nyilvánosság előtt többnyire fel nem tárt átvilágítási formák egyrészt

hozzásegítik önt, hogy kifinomultabb befektetővé válhasson, másrészt sok időt takarítanak meg önneka befektetések elemzése során, továbbá segíthetnek megtalálni a régóta várt magas hozamú





befektetéseket is.Ha például úgy véli, egy bizonyos ingatlan pozitív készpénzáramlást eredményez önnek, akkor is

végezze el az ingatlan átvilágítását.Gazdag apámnak volt erre a célra egy ellenőrzőlistája. Én Cindy Shopoff ellenőrzőlistáját

használom; nagyon alapos, és olyan tételek szerepelnek benne, melyek 30 évvel ezelőtt még nemléteztek (pl. 1. fázisú környezetvédelmi átvilágítás). Az alábbiakban tájékoztatásul közlöm Cindy

ellenőrzőlistáját.Ha kérdések merülnek fel bennem egy ingatlannal kapcsolatban, a szakértőimhez fordulok, és azügyvédeimmel, valamint könyvelőimmel átnézetem az ügyletet.

Átvilágítási ellenőrzőlista1. esedékes bérleti díjak jegyzéke a határidőre kifizetett díjakkal

együtt;2. biztonsági letétek listája;3. jelzálogfizetési információ;4. személyes tulajdon listája;5. alaprajzok;6. biztosítási kötvény, képviselő;7. karbantartási, szolgáltatási megállapodás;8. bérlőkkel kapcsolatos információk: haszonbérlő, f őkönyvi la

pok, alkalmazások, füstjelzők formái;9. eladók és közüzemi cégek listája számlaszámokkal együtt;10. kimutatás a helyszínen történt szerkezeti változtatásokról;11. felmérések, mérnöki dokumentumok;12. meghatalmazási megállapodások;

364. bérleti vagy tőzsdei j egyzési megállapodások;365. szolgalmi szerződések;

366. fejlesztési tervek, építészeti, szerkezeti, mechanikai, villamossági és közigazgatásitervrajzokkal és leírásokkal;

16. állami engedélyek vagy a területre vonatkozó korlátozások,amelyek érintik az ingatlan fejlesztését;

367. kezelési szerződések;368. adószámlák és ingatlanadóval kapcsolatos kimutatások;369. közüzemi számlák;

20. készpénzfizetési számlák és az ingatlannal kapcsolatos előlegfizetésekről szóló feljegyzések;

__ 21. az ingatlanra vonatkozó tőkeköltségek kifizetésének jegyzéke az utóbbi öt évre vonatkozóan;22. az ingatlanra vonatkozó bevételi és költségnyilvántartás vissza

menőleg az átadás előtti két évre;23. az ingatlan pénzügyi kimutatásai és az állami és szövetségi adó

bevallások;24. rovartalanítási ellenőrzés a vevőnek megfelelő formában és mi

nőségben;25. minden egyéb, az eladó birtokában vagy fennhatósága alatt lévő

bizonylat és dokumentum, amely szükséges vagy segítséget nyújt az ingatlanbirtoklásához, működtetéséhez, illetve karbantartásához;

26. piaci felmérések és területi tanulmányok;27. építési költségvetés, ül. tényleges kifizetések;28. bérlőprofil vagy felmérések;29. felújítási megrendelések iratai;30. az ingatlan számláinak alakulását 2 éven át igazoló bankszámla

kivonatok;31. lakhatási igazolások;32. címjegyzék;33. minden érvényes garancia vagy szavatosságot igazoló okirat;

3 4. 1. fázisú környezetvédelmi átvilágítás (ha van ilyen) minden be-fektetéshez.



Természetes források

Sok kifinomult befektető a földterület természetes forrásait is beveszi a befektetésiportfoliójába. Befektet olajba, gázba, szénbe, nemesfémekbe, csak hosv néhányat említsek.

Gazdag apám erősen hitt az arany értékében. Az arany mint természetes forrás korlátozottmennyiségben áll rendelkezésre. Gazdag apám úgy vélte, az emberek évszázadok óta nagybecsben tartották az aranyat, és szerinte az arannyal az ember a vagyon más formáit ismagához vonzza.

Gazdag apámnak az aranybefektetésekről szóló tanításáról a www.richdadgold.comweboldalon tudhat meg többet.

Jó vagy rossz adósság?

A kifinomult befektető felismeri a jó adósságot, a jó költségeket és a jó forrásokat. Gazdagapám megkérdezte tőlem: —Hány bérbe adandó házat engedhetsz meg magadnak, ha mindegyiken

havi 100 dollárt veszítesz?Én persze azt feleltem: — Nem túl sokat.Ezek után azt kérdezte:

—Hány bérbe adandó házat engedhetsz meg magadnak, ha mindegyikenhavi 100 dollárt keresel?Erre azt feleltem:—Amennyit csak találok.

Elemezzünk minden kiadást, forrást és adósságot! Ellensúlyoz-e minden kiadást, forrást

vagy adósságot megfelelő bevétel vagy eszköz? Ha igen, a bevétel és/vagy eszköz többkészpénzt eredményez-e, mint amennyit elvisz a kiadás/forrás/adósság?

Például Jim barátomnak jelzáloghitele van egy házra 600 000 dollár értékben, melyértminden hónapban 5 500 dollár törlesztést fizet kamattal együtt. A bérlőktől havonta 8 000dollár bérleti díjat kap. Így az összes kiadást figyelembe véve havonta 1 500 dollár a pozitívcashflowja azon az egy házon. Ennek tükrében Jim jelzálogtartozását JÓ ADÓSSÁGNAKminősíteném.

A megtakarítás nem befektetés


tudja, mi a különbség a megtakarítás és a befektetés között. Nézzükmeg két barát, John és Terry esetét, akik mindketten kifinomult befektetőnek tartják magukat.John magas fizetésű értelmiségi, és a munkahelyén a lehetséges maximu-

niot fekteti meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíj tervébe. John 42 éves, és jelenleg már 250000 dollárt fizetett be nyugdíj tervébe, mivel 11 éve takarékoskodik a nyugdíjára. Ezen nincs semnyeresége, sem készpénzbeáramlás mindaddig, amíg nyugdíjba nem megy, akkor pedig a rendszeres jövedelmének megfelelő mértékben adót kell majd fizetnie utána.

John adatai: Kereset: 100 000 dollár fizetésAdók — feltételezett átlagos kötelezettség 25% (alacsony)Befektetés — Nyugdíj terv (meghatározott hozzájáruláson alapuló)

Legfeljebb 15% hozzájárulás vagy 15 000 dollárNyugdíj terv — évi 8% jövedelem

http://www.richdadgold.com/

http://www.richdadgold.com/



Jelenlegi készpénzáramlás a befektetésből — nincs

Terry egyidős Johnnal, és a fizetése is hasonló. Ő az utóbbi 11 évben ingatlanokba fektette apénzét, és nemrégiben 250 000 dollárt fizetett ki egy összegben egy 1 000 000 dollárt ér ő ingatlanért.Terry 10% készpénznyereséget mondhat magáénak, és várhatóan évi 4%-kal emelkedik az ingatlanjaértéke. Ha nyugdíjba megy, Terry bizonyára egy másik ingatlant vesz majd, hogy kihasználja azt a

törvényt, melynek értelmében a magas tőke és készpénzáramlás után nem kell adóznia. Terry egycentet sem fizetett önálló hozzájáruláson alapuló nyugdíj tervbe, ingatlanja adóját jelenleg fizetnie

kell.

Terry adatai: Kereset: 100 000 dollár fizetés

Adók — feltételezett átlagos kötelezettség 25% (alacsony)

Befektetés — Ingatlanvásárlás 1 000 000 dollár, 25% vagy 250 000 dollár avásárláskor egy összegben kifizetve

Ingatlan — 10% készpénz készpénznyereség Értéknövekedés 4% évente

Jelenlegi készpénzáramlás — 25 000 dollár évente ingatlanbefektetésből

A következő táblázat az eszközfelhalmozást, az éves adózás utáni, elkölthető készpénzáramlást ésaz éves nyugdíjra rendelkezésre álló (szintén adózás utáni) készpénzáramlást mutatja John és Terry

esetében. Köszönettel tartozom adótanácsadómnak, Diane Kennedy okleveles könyvvizsgálónak,amiért elkészítette ezt az elemzést, amelyet most megosztok önökkel.

20. évFszközök KészPénz" Befekte- Készpénz- Befektetések Készpénz-

áramlás tesek áramlás áramlás63 750 dollár 73 560 dollár15 000 dollár63 750 118 100

dollár dollár73 560 342 700dollár dollárJohnTény

Kezdet

250 000 dollár250 000 dollár

évek 1.-19.

63 750 dollár 73 560 dollár

370. 968 000 dollár

371. 223 000 dollárÉvente nyugdíjazástólNettó

_ enz-áramlás

Mint látható, Terry családja csaknem 10 000 dollárral többet költhet az elkövetkezendő 20év mindegyikében, mint John családja. Ezek után mindketten nyugdíjba vonulnak, 62 éveskorukban, 31 év munkaviszonyt követően.

A nyugdíjazástól kezdve John évente 8%-ot kap összegyű jtött nyugdíjalapjából, azaz évi 118100 dollárt (adózás előtt 157 400 dollár). A f őösz-szegből nem szándékozik visszavennisemennyit. így, 31 teljes éven át fektet be 150 000 dollárt évente, és végül munkabérének150%-át kapja vissza.

Terry mindössze 250 000 dollárt fizetett ki egy összegben a megvásárolt ingatlanért, és 4%értéknövekedéssel számolhatott a teljes 1 000 000 dollár vételár után. 20 éven át történ ő bérbeadás után törleszthette a 750 000 dollárt, így, amikor nyugdíjba megy, visszaforgathatja a



teljes tőke összegét, azaz 1 000 000 dollárt egy sokkal nagyobb ingatlanba (e számításokszerint 8 892 000 dollár értékűbe). Ez az újabb ingatlan 342 700 dollár készpénzáramlástbiztosít évente Terry számára.John kényelmesen élheti nyugdíjas éveit, Terry ellenben gazdagon.

Ha valamilyen oknál fogva Johnnak több nyugdíjbevételre lesz szüksége, a nyugdíjalapjábólkell kivonnia pénzt. Ténynek csak egy újabb adómentes ingatlancserét kell lebonyolítania, hogyvisszanyerje a bérlői által kifizetett jelzálogtartozás összegét, amellyel megemeli a bevételt.

John példájából a gyerekei azt tanulják meg, hogy járjanak iskolába, szerezzenek jó jegyeket,majd jó állást, dolgozzanak szorgalmasan, „fektessenek be" a nyugdíjukba rendszeresen; végülmindennek eredményeként kényelmet biztosító nyugdíjban részesülhetnek.

Terry példájából a gyerekei azt tanulják meg, hogyan fektessenek be úgy, hogy kicsibenkezdik, foglalkozzanak a saját üzletükkel, és a pénzüket dolgoztassák szorgalmasan a maguk

javára, hogy gazdagok legyenek.Könnyen beláthatjuk, hogy az ingatlanba való befektetés sokkal több készpénzáramlást

hozott Ténynek, mint a nyugdíj takarékosság Johnnak. Én Tényt a befektet ő kategóriábasorolnám, míg Johnt a takarékoskodóba.

A kifinomult befektető tudja, mi a különbség a befektetés és a megtakarítás között, és

általában mindkettő szerepel a pénzügyi tervében.

39. fejezet

A csúcsbefektető

Még mindig nem válaszoltuk meg a kérdést, hogy miként válhatott egy olyan ember, mint Bill Gates avilág leggazdagabb emberévé harmincegynéhány éves korában. És hogyan lett Warren BuffetbólAmerika leggazdagabb befektető je? Mindketten középosztálybeli családból származnak, vagyisegyikük sem ülhetett bele a nagy jómódba. Mégis, anélkül hogy jelentős családi vagyon állt volna ahátuk mögött, alig néhány év leforgása alatt hihetetlen gazdagságra tettek szert. Hogyan? Azzal amódszerrel, amely-lyel oly sokan a múltbéli dúsgazdagok és a jövőbeliek közül is. Csúcsbefektetőkkéváltak, és ezzel több milliárd dollárt halmoztak fel.

A Fortune 1999. szeptember 27-i számában megjelent vezércikk, melynek címe „Fiatalok ésgazdagok — A 40 leggazdagabb 40 év alatti amerikai", felsorolja az ifjú milliárdosokat. íme néhányközülük:

Helyezés Név Életkor Vagyon Cégnév372. Michael Dell 34 21,5 milliárd dollár Dell Computer

373. JeffBezos 35 5,7 milliárd dollár Amazon.com374. Ted Waitt 36 5,4 milliárd dollár Gateway Computer375. Pierre Omidyar 32 3,7 milliárd dollár eBay376. Dávid Filo 33 3,1 milliárd dollár Yahoo!377. Dávid Yang 30 3,0 milliárd dollár Yahoo!378. Henry Nicholas 39 2,4 milliárd dollár Broadcom379. Rob Glaser 37 2,3 milliárd dollár RealNetworks380. Scott Blum 35 1,7 milliárd dollár Buy.com381. JeffSkoll 33 1,4 milliárd dollár eBay

Feltűnhet, hogy a 40 leggazdagabb fiatal közül az első 10 mind számítógépes vagy internetescégekkel foglalkozik. A felsoroltak között azonban szerepeltek más üzletágban tevékenykedők is:

26. John Schattner 37 403 millió dollár Papa John's Pizza



382. Master P 29 361 millió dollár rap-énekes383. Michael Jordan 36 357 millió dollár sportoló

Érdekesnek találom, hogy a nem internetes üzletben érdekelt, nagyon gazdag személyekolyan üzletágakkal foglalkoznak, mint pizzavendéglő, rap zene és sport. A többiek mind aszámítógép vagy az internet világához tartoznak.

Bili Gates és Warren Buffet azért nem szerepeltek a listán, mert ők már 40 fölött voltak.1999-ben Bili Gates 43 éves volt, és 85 milliárd dollár tulajdonosa, Warren Buffet pedig 69éves, és 31 milliárd dollárt tudhatott a háta mögött a Forbes magazin szerint.

A régi, bevált technikát alkalmazták

Nézzük tehát, hogyan zárkóztak fel ezek az emberek már igen zsenge korukban a világleggazdagabbjaihoz. A régi, bevált technikát alkalmazták; ugyanazt tették, amit Rockefeller,Carnegie és Ford, a tegnap milliomosai, és ugyanezt fogják tenni a holnap legvagyonosabbemberei is. Cégeket hoztak létre, és eladták a cég részvényeit a nagyközönségnek. Sokatdolgoztak rajta, hogy részvényeiket áruló, ne pedig mások részvényeit vásárló részvényesekké

váljanak. Úgy is fogalmazhatnánk, eladó részvényesekként saját pénzt nyomtak — legálisan.Értékes vállalkozásokat építettek ki, azután részvények formájában eladták a tulajdonjogotmásoknak — felvásárló részvényeseknek.

A Gazdag papa, szegény papában leírtam, miként csináltam saját pénzt 9 éves koromban

úgy, hogy ólom fogkrémes tubusokból olvasztottam érméket gipszmintában. Szegény apám

elmagyarázta, mit jelent a „pénzhamisítás" szó. Első vállalkozásom alighogy üzemelni

kezdett, máris bezárt.

Gazdag apám ezzel szemben azt mondta, nagyon közel jártam a gazdagság igazi lényegéhez:saját pénzt nyomni és teremteni — törvényesen. Éppen ezt teszik a csúcsbefektetők. Másszavakkal: miért dolgoznánk éjt nappá téve, ha magunk is nyomhatunk pénzt? A Gazdag papa,szegény papa 5. Leckéjének címe: „A gazdagok teremtik a pénzt". Gazdag apám arra tanítottmeg, hogyan teremtsek pénzt ingatlannal és kis cégekkel. A szükséges technikai készséggel abennfentes és a csúcsbefektetők rendelkeznek.

Hogyan lehetséges, hogy az emberek 10%-a birtokolja arészvények 90%-át?

A The Wall Street Journal szerint egyik ok, amiért a leggazdagabb 10%-é az összes

részvény 90%-a, az, hogy a leggazdagabb 10%-hoz tartoznak a csúcsbefektetők, akik arészvényeket alkották. A másik ok, hogy a SEC szabályainak értelmében mindössze a fels ő

10% felel meg azoknak a követelményeknek, melyek lehetővé teszik számára, hogy a nyilvánoskibocsátás előtt fektethessen be cégekbe. Ebbe az elit csoportba tartoznak a cégek alapítói és abefektetők egy kiválasztott csoportja. Ők azok, akik egyre gazdagabbak lesznek, miközben alakosság többi része küszködik a megélhetéséért, és néhány félretett dollárján részvényeketvesz, ha van egyáltalán megtakarított pénze.

Az eladás és a felvásárlás közötti különbség

Másként fogalmazva: a csúcsbefektető céget alapít, majd eladja a cége részvényeit. Ha

elolvasunk egy nyilvános kibocsátási prospektust, az eladó részvényesek listáján találjuk megőket; nem ők a felvásárlók. Ezen személyek nettó vagyonának mértéke pedig arról árulkodik,



hogy hatalmas különbség van gazdagságban az eladó és a felvásárló részvényesek között.

Az utolsó szár1994-ben úgy éreztem, sikeresen megvalósítottam a terv nagy részét, melyet gazdag apám és

én alkottunk 1974-ben. Viszonylagos biztonságra tettem szert a C-B háromszög legtöbbösszetevő jének irányításában. Eléggé megismertem a társasági törvényt ahhoz, hogy le tudjakülni egy ügyvéddel és/vagy egy könyvelővel beszélgetni. Tudtam, mi akülönbség a vállalkozásiformák között (Egyéni vállalkozás, különféle korlátolt felelősségű társaságok,részvénytársaság), és alkalmaztam is ezt a tudást. Úgy éreztem, elég jól és sikeresen kezelem azingatlanbefektetéseket. 1994-re elértük, hogy költségeinket a minimálisra csökkentettük azáltal,hogy legnagyobb részüket adózás előtti üzleti költségként számoltuk el Kevés általános

jövedelemadót fizettünk, egyszerűen azért, mert a hagyományos értelemben nem volt állásunk.Jövedelmünk javarészt passzív jövedelem volt némi portfoliós jövedelemmel tetézve, melyelsősorban befektetési alapokból származott. Mások cégeibe is befektettünk valamennyi pénzt.

Egy napon azonban, amikor értékeltem a gúlámat, egyszeriben szemembe tűnt, hogy az egyikszára borzasztóan halvány: az értékpapíreszközök. A gúlám így nézett ki:

1994-ben örültem a sikereimnek. Kimmel együtt elértük az anyagi függetlenséget,megengedhettük magunknak, hogy életünk hátralévő részében ne dolgozzunk, hacsak nemtörténik valami hatalmas mérvű pénzügyi katasztrófa. Ezzel együtt feltűnt, hogy a gúlám egyikszára gyengébb, mint a többi. Pénzügyi birodalmam nem volt igazán egyensúlyban.

Az 1994-95-ös évben egy évre elvonultam a hegyekbe, és azon elmélkedtem, mikénterősíthetném meg gúlám ezen utolsó szárát, az értékpapíreszközökét. El kellett döntenem, hogyakarok-e annyi munkát befektetni, amennyi a megerősítéséhez szükséges. Anyagilag jól álltam,

és úgy gondoltam, nincs szükségem sokkal több értékpapíreszközre a pénzügyi biztonságeléréséhez. Meg voltam elégedve a helyzetemmel, és értékpapíreszközök nélkül is egyregazdagabbá válhattam.

Egy év fejtörés és tétovázás után úgy határoztam, meg kell erősítenem portfoliómértékpapíreszközeit. Úgy gondoltam, ha nem teszem meg, elhagyom magam, és ez zavarógondolat volt.

Azt is el kellett döntenem, hogy kívülállóként akarok-e befektetni, ahogyan a legtöbb ember,amikor cégek részvényeiből vásárol. Másként szólva, arról kellett határoznom, felvásárlóakarok-e lenni, aki kívülről fektet be, vagy megtanulok bennfentesként befektetni. Mindkettővelvalami újat tanultam volna, mintha mindent elölről kezdenék.

Egy ingatlanüzletbe belevágni vagy egy kisvállalkozást elindítani nem nehéz dolog. Ezért szoktam javasolni mindazoknak, akik komolyan tapasztalatokat akarnak szerezni a tíz befektetői kontrollal,hogy ilyen jellegű, kisebb befektetésekkel kezdjék. De beszállni egy cégbe a nyilvános kibocsátástmegelőzően, úgy, hogy az ember kibocsátás előtti részvényeket vesz, az egészen más történet. Anyilvános kibocsátást megelőző részvényeket csak egy szűk elitnek kínálják fel, és én nem tartoztamehhez az elithez. Nem voltam elég gazdag, és túl nagy újdonság volt számomra, hogy van pénzem,még nem mozogtam vele otthonosan a pénzügyi elit világában. Ráadásul a családi hátterem és aziskoláim sem voltak megfelelőek. A vérem piros, nem kék; a bőröm nem fehér, és nem dicsekedhetekvele, hogy az előkelő Harvardon végeztem. Meg kellett tanulnom, hogyan kerülhetek be abba az elitcsoportba, amelynek a nyilvános kibocsátás előtti részvényeket felajánlják.

Néhány pillanatig sajnáltam magam, egy kicsit megmártóztam a magam választotta kirekesztettségérzésében, az önbizalomhiányban és a mélységes önsajnálatban. Gazdag apám már nem élt, így nemvolt kihez fordulnom tanácsért. Néhány nyomorúságos pillanat után rádöbbentem, hogy szabad

országban élek. Ha Bill Gates kibukhat az egyetemről, majd céget alapíthat és nyilvános kibocsátásraviheti a részvényeit, miért ne tehetném meg én is? Nem éppen ezért akar az ember szabad országban



élni? Miért ne lehetnénk annyira gazdagok vagy szegények, amennyire akarunk? Nem ezértkényszerítették rá a bárók János királyt 1215-ben a Magna Carta aláírására? 1994 vége felé arra azelhatározásra jutottam, hogy mivel senki sem kér fel rá, hogy lépjek be a bennfentesek klubjába,feltehetően nekem magamnak kell keresnem egy ilyen klubot, és bebocsátásért folyamodnom — netánmeg kell alapítanom a saját klubomat. A baj csak az volt, hogy nem tudtam, hol kezdjem, már csakazért sem, mert az arizonai Phoenixben éltem, kétezer mérföldre a Wall Streettől.

1995-ben, Újév napján a legjobb barátommal, Larry Clarkkal hegyet mászni indultunk akörnyékünkön. Hagyományos, rituális újévi beszélgetést folytattunk az elmúlt évről és a következő éviterveinkről, továbbá írásban is megfogalmaztuk a jövő évre kitűzött céljainkat. Mintegy három óráttöltöttünk odafönn, a sziklás csúcson, életünkről csevegve. Beszélgettünk az elmúlt évről, areményeinkről, álmainkról és a jövőre vonatkozó céljainkról. Larry már 25 éve a legjobb barátom volt.(Együtt kezdtünk dolgozni a Xeroxnál Honoluluban, 1974-ben). Mike-kal már nem volt bennünkannyi közös vonás, így lett Larry a legjobb barátommá. Miké addigra már nagyon-nagyon gazdagvolt, mi pedig Larryvel épphogy elindultunk az úton, és a gazdagság iránti er ős vágyunkon kívülgyakorlatilag semmink sem volt.Larry és én számos vállalkozást indítottunk együtt, társakként. Sok közü-

lük még azelőtt csődbe ment, hogy működni kezdett volna. Amikor visszaidézzük egyik-másik

ilyen vállalkozásunkat, jót nevetünk rajta, milyen naivak is voltunk akkoriban. Néhány cégünkazonban fellendült. Együtt alapítottuk a nejlontárcákat gyártó céget is 1977-ben, melyetnemzetközi szintre fejlesztettünk. A közös üzlet hozott össze minket, és a barátságunk azóta istöretlen. Műanyag tárcákat gyártó cégünk hanyatlásakor, 1979-ben, Larry visszaköltözöttArizonába, és ingatlanok fejlesztésével kezdett foglalkozni, hogy gyarapítsa hírnevét ésvagyonát. 1995-ben az Inc. magazin Amerika leggyorsabb ütemben fejlődő lakásépítő jéneknevezte, és felvette őt a gyorsan fejlődő vállalkozók előkelő listájára. 1991-ben Kim és énPhoenixbe költöztünk, részben az idő járás és a golf miatt, de elsősorban azok az ingatlanokvonzottak, amelyeket a szövetségi kormány fillérekért kínált, miáltal több millió dollárt adott kia kezéből. Ma Kim és én Larry és felesége, Lisa szomszédságában élünk.

Azon a derűs újévi délelőttön, 1995-ben, megmutattam Larrynek a gúlám rajzát, éselmondtam, hogy meg akarom erősíteni annak értékpapíreszközszárát. Megosztottam vele avágyamat, miszerint vagy a nyilvános kibocsátás előtt szeretnék befektetni egy cégbe, vagymagam szeretnék céget alapítani, és azt nyilvános kibocsátásra vinni a tőzsdére. Amikorvégeztem, Larry sok szerencsét kívánt. A nap végén 7,5x12,5 cm méretű cédulákra felírogattukcéljainkat, majd kezet fogtunk, és elbúcsúztunk egymástól. Azért írtuk le a céljainkat, mertgazdag apám többször is a lelkünkre kötötte: „A céloknak világosaknak és egyszerűeknek kelllenniük, és le kell őket írni. Ha nem írjuk le őket és nem nézzük át naponta, akkor nem is igazicélok, csak kívánságok." A csípős hidegben, a hegytetőn ülve megfogalmaztuk Larry céljait is,aki azt tervezte, eladja a cégét, és visszavonul. Miután elmondta, amit akart, megint kezetráztunk, és én is sok szerencsét kívántam neki, majd lesétáltunk a hegyr ől.

Időről időre átnéztem a 7,5x12,5-es céduláimat. A célom egyszerű volt: „Befektetni egycégbe a nyilvános kibocsátás előtt, és legalább 100 000 részvényt venni, darabját kevesebb

mint 1 dollárért." 1995 végéig semmi sem történt. Nem értem el a célomat.1996-ban Újév napján ugyanott, a hegytetőn ültünk Larryvel, és megbeszéltük az előző éveredményeit. Larry már majdnem eladta a cégét, de az üzlet még nem üttetett nyélbe. így tehátegyikünk sem valósította meg 1995-re tervezett célját. Larry közel állt hozzá, hogy elérje azövét, az enyém viszont beláthatatlanul távolinak tűnt. Larry megkérdezte, lemondok-e róla,vagy választok-e helyette másikat. Miközben a célomról beszélgettünk, rádöbbentem, hogyhiába írtam le, nem bíztam benne igazán, hogy elérhető. A lelkem mélyén nem hittem, hogyelég értelmes és elég jól képzett vagyok,

vagy hogy bekerülhetek az elitbe. Minél többet beszéltünk a célomról, annál mérgesebb lettemönmagamra, amiért ennyire kételkedtem magamban, és ennyire kevésre tartottam magam. „Végül iste megfizetted a tanulópénzt — biztatott Larry. — Tudod, hogyan kell nyereséges céget csinálni.Miért ne lennél értékes tagja egy csoportnak, amely részvényeket bocsát ki nyilvánosan?" Miutánáttekintettük a céljainkat és kezet fogtunk, nagyon idegesen és kétségekkel telten gyalogoltam lefelé a



hegyoldalon, mert most még jobban izgatott, hogy elérjem a célomat, mint valaha. Ugyanakkor többelszántság is volt bennem, hogy megvalósítsam.

Mintegy hat hónapig nem történt semmi. Reggelente elolvastam a célomat, azután mentem adolgomra, ami abban az időben a CASHFLOW társasjátékom elkészítését jelentette. Egy naponbekopogott a szomszédom, Mary. — Van egy barátom, akivel találkoznia kellene.

Megkérdeztem, miért. Csak annyit felelt: — Nem tudom. Azt hiszem, maguk ketten jól megértenék egymást. Ő isbefektető, mint maga.

Megbíztam Maryben, ezért beleegyeztem, hogy együtt ebédelek a barátjával.Egy-két héttel később az Arizona állambeli Scottsdale egyik golfklubjában találkoztam Péterrel egy

közös ebéden. Péter magas, jó modorú, jó fellépésű férfi volt, kb. egyidős apámmal, aki azonban akkormár nem élt. Ebéd közben megtudtam, hogy Peter felnőtt évei legnagyobb részét a Wall Streetentöltötte, volt egy saját brókercége, időnként más cégeket is alapított, és nyilvánosan kibocsátotta azokrészvényeit. Cégei szerepeltek az amerikai tőzsdén, a kanadai tőzsdén, a NASDAQ-on és a NewYork-i tőzsde nagy hirde-tőtábláján is ott voltak. Olyan ember volt, aki nemcsak eszközöket teremtett,de ráadásul a nyilvános tőzsdei piacot szimbolizáló érem másik oldaláról fektetett be. Tudtam, hogyolyan világba vezethet be, amelybe nagyon kevés befektetőnek nyílik bepillantása. Ő feltárhatnáelőttem, mi történik a színfalak mögött, és többet megtudhatnék tőle a világ legnagyobb tőkepiacairól.

Miután visszavonult, Arizonába költözött a feleségével, és viszonylag elzártan élt félreeső birtokán,távol Scottsdale növekvő városának nyüzsgésétől. Amikor elmondta, hogy élete során csaknem 100cég nyilvános kibocsátásában vett részt, már tudtam, miért ebédelek vele.

Nem akartam sem túlságosan izgatottnak, se túl rámenősnek tűnni, ezért igyekeztem visszafognimagam. Péter nagyon magának való ember, és kevesekre szánja rá az idejét. (Ezért is nevezem őtPéternek, ahelyett hogy az igazi nevét írnám le. Szereti megőrizni az inkognitóját.) Az ebédkellemesen telt, ám az én ügyem mindvégig nem került szóba. Mint már említettem, nem akartam túlmohónak és naivnak látszani.

A következő két hónapban többször próbáltam újabb találkozót összehozni Péterrel, de őmindannyiszor udvariasan visszautasított, vagy elkerülte az időpontegyeztetést. Végül egyszermégiscsak igent mondott, és elmagyarázta, hogyan jutok el a sivatagban álló otthonához.

Megállapodtunk egy időpontban, és én elkezdtem magamban próbálni, amit el akartam nekimondani.

Egy héttel később meglátogattam. Legelőször a „Vigyázat, a kutya harap" felirat tűnt aszemembe. A szívem hevesen kalapált, miközben a hosszú bekötőúton autóztam a háza felé,majd egyszer csak megpillantottam egy hatalmas, fekete gombolyagot az út közepén. A kutyavolt, amelyre a kapun lévő felirat figyelmeztetett, és valóban igen nagy állat volt. Az orra előttparkoltam le a terepjárót, minthogy nem volt hajlandó odébbmenni. Mintegy hat méternyireálltam meg a bejárattól, és ezt a távolságot gyalog kellett megtennem, a kutya megkerülésével.Lassan kinyitottam a kocsiajtót, és láttam, hogy a kutya mélyen alszik. Óvatosan leléptem aterepjáró lépcső jéről, de amint földet ért a lábam a sóderon, az állat hirtelen felébredt. Ahatalmas, fekete eb ott magasodott előttem, és farkasszemet néztünk. Dobogó szívvel készültem

rá, hogy bármelyik pillanatban visszahátráljak a terepjárómba. Ekkor a kutya hirtelen hevesfarkcsóválásba kezdett, egész hátsó felét riszálta hozzá, és felém lépett, hogy üdvözöljön. Ötpercig simogattam és hagytam, hogy vizesre nyaljon ez az óriási, fekete ház őrző.

A feleségem, Kim, és én felállítottunk egy személyes üzleti szabályt: „Sose üzletelj olyanháziállatokkal, amelyekben nem bízol!" Az évek során azt tapasztaltuk, hogy az emberek ésházi kedvenceik nagyon hasonlítanak egymásra. Egyszer ingatlanüzletet kötöttünk egyházaspárral, akiknek sok állatuk volt. A férfi a kistestű Mopsz kutyákat kedvelte, az asszonymeg az egzotikus madarakért volt oda. Amikor Kimmel beléptünk a házba, a kis, bájos kutyákés a madarak is barátságosnak tűntek, de amint közelebb mentünk hozzájuk, nagyon isrosszindulatúakká váltak. Ahogy közelítettünk feléjük, mérgesen ránk förmedtek, és megakartak támadni. Egy-két héttel az üzlet lezárása után Kimmel rájöttünk, hogy a tulajdonosaikis éppen így viselkedtek: a barátságos külső agresszív belsőt takart. A szerződés mellékletében

úgymond rendesen „megharaptak" bennünket. Még az ügyvédünk sem vette észre azt az ügyesharapást. A befektetéssel végül is nem lett baj, de Kimmel azok után tartottuk magunkat ahhoz



a stratégiához, hogy ha valaki olyannal kötnénk üzletet, akivel kapcsolatban kétségek merülnekfel bennünk, és az illetőnek háziállatai vannak, akkor először megfigyeljük a háziállatokat. Azemberek fel tudnak venni kellemes modort, és tudnak mosolyogva hazudni, de az állatok nem.A taktika az évek során elég jól bevált. Úgy találtuk, hogy az emberek bels ő tulajdonságaitmeglehetősen jól fel le-

het fedezni állataik viselkedésén. A találkozóm Péterrel tehát jó ómennel indult. Mellesleg a nagy,fekete kutyát „Candy"-nek hívták, ami édességet jelent.

A megbeszélés mégsem kezdődött olyan jól, mint vártam. Megkérdeztem Pétert, hogy„inaskodhatnék-e" mellette, és lehetnék-e az oldalán bennfentes befektető. Felajánlottam, hogy ingyendolgozom, ha hajlandó megtanítani mindarra, amit a cégek nyilvános kibocsátásáról tud. Elmondtam,hogy anyagilag független vagyok, és nincs szükségem pénzre ahhoz, hogy vele dolgozhassak. Pétervagy egy órán át kételkedett bennem. Arról beszélt, hogy milyen értékes az ideje, és megkérdő jelezte,hogy elég gyorsan tanulok-e, és hajlandó leszek-e kitartani. Attól félt, feladom, ha meglátom, milyennehéz dologról van szó, mert nem elég erős a pénzügyi hátterem a Wall Street tőkepiacához. Azt ismondta, „Még sosem ajánlotta fel senki, hogy ingyen dolgozik nekem, csak azért, hogy tanulhassontőlem. Az emberek mindig pénzt szoktak kölcsönkérni tőlem, vagy állást akarnak." Biztosítottam róla,hogy én mindössze egy lehetőséget szeretnék kapni, hogy mellette dolgozhassak, és tanulhassak tőle.

Elmeséltem neki, hogyan kalauzolt gazdag apám éveken át, és, hogy hosszú időn át neki is ingyendolgoztam. Végül azt kérdezte:

Mennyire akarja megtanulni ezt az üzletet? Egyenesen a szemébe néztem,és azt feleltem:Nagyon-nagyon meg akarom tanulni.— Jó — mondta. — Jelenleg éppen egy csődbe ment aranybányával fog

lalkozom. Peruban van, az Andokban. Ha valóban tanulni akar tőlem, repül jön el Limába csütörtökön, nézze meg a bányát a csapatommal, menjen el abankba, tudja meg, mennyit akarnak érte kapni, azután jöjjön vissza, és ad jon róla egy jelentést. Ja, egyébként az út összes költségét maga állja.A döbbenet kiült az arcomra. — Repüljek Peruba csütörtökön? — kérdeztem vissza.

Péter elmosolyodott. — Még mindig csatlakozni akar a csapatomhoz, és meg akarja tanulni,hogyan kell elintézni egy cég nyilvános kibocsátását?

A gyomrom görcsbe rándult, és a homlokom gyöngyözni kezdett. Tudtam, hogy az őszinteségemetteszi próbára. Aznap kedd volt, és nekem már programom volt csütörtökre. Péter türelmesen várt,amíg végiggondolom a dolgot. Végül halkan és nagyon barátságos hangon, egy mosoly kíséretébenújra feltette a kérdést: — Nos, még mindig meg akarja tanulni az üzletemet?

Tudtam, hogy döntő pillanathoz érkeztem. Tudtam, hogy vagy igent mondok, vagy vége.Önmagamat tettem próbára. A választásomnak nem

volt köze Péterhez. Csakis az én személyes fejlődésemhez volt köze. Ilyenkor egy versrészietet

szoktam felidézni magamban, amely segít a döntésben W. N. Murray írta, a címe: Elkötelezettség.Akkor költötte, amikor a HirnaIájába indult egy expedícióra. A vers a hűtőszekrényem falára vankiragasztva, és mindig elolvasom, amikor ösztönzésre van szükségem, mert énem többi része megálljtparancsol. Csak néhány sor jutott eszembe a versből:

„ Amíg az ember el nem kötelezi magát, tétovázik,

talán visszakozik, mindig alul marad.

Minden úttör ő , alkotó tevékenységben

mély igazság rejlik,

Melynek nem ismerése

számtalan álmot, csodás tervet foszlat széjjel

Amint határozottan elkötelezzük magunkat,

A Gondviselés is mellénk áll. "

Az a sor, hogy „A Gondviselés is mellénk áll", az tartott vissza, amikor énem többi része hátrálni



szeretett volna. Az értelmező szótár szerint a „gondviselés" isteni útmutatást vagy törődést jelent.Isten, mint az emberi sors megtartó és útmutatást adó ereje fogalmazódik meg benne. Nem akarokprédikálni, sem azt állítani, hogy isten az én oldalamon áll. Csak annyit szeretnék ezzel mondani,hogy mindannyiszor, amikor elérkezem a határaimhoz, vagy amikor az ismeretlenbe kellenetovábblépnem, nem támaszkodhatok másra, csak egy nálam sokkal nagyobb erőbe vetett bizalomra.Az ilyen pillanatokban — amikor tudom, hogy át kell lépni egy határt — mély lélegzetet veszek, és

meglépem a következő lépést. Nevezhetném a hit lépésének is. Én azt mondom rá, ez a bizalmampróbaköve, egy nálam jóval nagyobb erőbe vetett bizalmamé. Véleményem szerint ezek az elsőlépések hozták meg életem nagy változásait. A kezdeti eredmények nem mindig voltak a szám ízeszerint valók, de hosszú távon mindig jobbra fordult tőlük az életem. Ez a vers mindig roppant sokatsegített az ilyen pillanatokban.

A költemény a következő sorokkal zárul:

„ Megtanultam mélyen tisztelni Goethe egyik kétsorosát:

Amit megtehetsz, vagy megálmodsz, kezdd el,

Lángészhez, er ő höz, csodákhoz merészség kell. "

Miután felidéztem magamban a költő sorait, felnéztem, és azt mondtam: — A hétvégét Peruban

töltöm.

Péter szélesen elmosolyodott, majd azt felelte: — Itt egy lista, ezen rajta van, kikkel kell találkoznia, és hol. Hívjon, hamegjött.

Ez nem ajánlás

Hangsúlyoznom kell, hogy nem ez az a módszer, melyet bárkinek is javasolnék, aki meg akarjatanulni, hogyan kell egy cég részvényeit nyilvánosan kibocsátani. Vannak ennek sokkal okosabb és

egyszerűbb módjai is. Számomra ez a lehet

őség kínálkozott. Ezért a valósághoz híven leírom azt afolyamatot, ahogyan én elértem a célomat. Úgy gondolom, mindenkinek igazodnia kell a saját

szellemi és érzelmi erősségeihez és gyengéihez. Egyszerűen csak ismertetem azt a folyamatot,amelyen keresztülmentem attól kezdve, hogy tudtam, merre vegyem az irányt életem továbbirészében. Szellemileg nem rótt rám különösebben nagy terhet, de érzelmileg kihívást jelentett, mintáltalában a nagy változások az életben.

Gazdag apám sokszor mondta: „Az egyén valósága a hit és az önbizalom között húzódóhatárvonal." Ezt egy ábrán is szemléltette:

v a 1 önbizalom ó hits ág

Magyarázatképpen hozzátette: „Az ember valósága gyakran nem változik mindaddig, amíg azillető el nem hagyja, amiben korábban otthonosan mozgott, és nem engedi át magát vakon a hitének.Sokan azért nem gazdagszanak meg, mert sokkal inkább korlátozza őket az önbizalmuk, mint hitükkorlátlansága."

Azon a csütörtöki napon, 1996 nyarán tehát elindultam az Andok hegységbe, hogy megszemléljekegy aranybányát, melyet valaha az inkák, majd a spanyol telepesek használtak. Bemerészkedtem egyszámomra eladdig teljesen ismeretlen világba. Ennek a lépésnek köszönhetem, hogy a befektetésegészen új világa tárult fel előttem. Ez a lépés mindörökre megváltoztatta az életemet. Megváltoztattaanyagi lehetőségeim valóságát. Kitágult a valóságképem arra vonatkozóan, hogy mekkoragazdagságra tehet szert egy ember.

Minél többet dolgozom együtt Péterrel és a csapatával, annál jobban kitágulnak a gazdagság

határai.Ma is tovább tágítom a határaimat, és a fülembe csengenek gazdag apám szavai: „Az



embert csak az anyagi lehetőségeiről alkotott valóságképe korlátozza. Semmi sem változik,amíg a valóságunk ugyanaz marad. Pénzügyi valóságunk pedig mindaddig nem változik, amígle nem győzzük saját magunk teremtette félelmeinket és kétségeinket."

Péter állta a szavátAmint hazaértem, jelentést tettem Péternek. A bánya nagyszerű állapotban volt, jö minőségű

és nagy aranytartalékokkal rendelkezett, de anyagi és működési gondjai voltak. Azt ajánlottamPéternek, ne vegye meg, mert súlyos társadalmi és környezeti problémák is felmerültek,amelyek megoldása milliókba került volna. A bánya hatékony üzemeltetéséhez bármely újtulajdonosnak legalább 40%-os munkaerő-leépítéshez kellett volna folyamodnia. Ezzeltönkretette volna az illető a város gazdaságát. A következőt mondtam Péternek:

— Ezek az emberek évszázadok óta élnek ott, 4 800 méterrel a tengerszint felett. Acsaládtagjaik generációkon át oda temetkeztek. Nem hiszem, hogy okos dolog arrakényszeríteni őket, hogy hagyják el őshazájukat, és keressenek munkát a városokban, a hegylábánál. Azt hiszem, ez túl sok problémát okozna.

Péter egyetértett velem, és — ami ennél fontosabb — beleegyezett, hogy tanítani fog.Nemsokára együtt vettük szemügyre a világ más tájain lévő bányakat és olajmezőket, stanulásom új fejezete vette kezdetét.

1996 nyarától 1997 őszéig Péter segédjeként dolgoztam. Őt nagyon lefoglalta cége, az EZEnergia Rt. (nem a cég valódi neve) fejlesztése, amely éppen részvényei nyilvános kibocsátásaelőtt állt az albertai tőzsdén, amikor csatlakoztam Péterhez. Mivel későn lettem tagja acsapatnak, nem kaphattam már kibocsátás előtti részvényeket a bennfenteseknek szóló áron.Nem illett volna az alapítókkal együtt befektetnem, hiszen én még újonc voltam, és próbaidős.Meglehetősen sok részvényt sikerült azonban vásárolnom nyilvános kibocsátási áron, ami 50kanadai dollár volt részvényenként.

A kolumbiai olajmezők és a portugáliai gázlelőhely feltárása után az EZ Energia Rt.részvényeinek ára 2,00 kanadai dollárról 2,35 kanadai dollár ment fel. Ha pedig kiderül, hogy a

portugáliai lelőhelyek valóban olyan nagyök, mint amekkorára becsülik őket, akkor 2000-benakár 5,00 kanadai dollárra is felmehet egy-egy részvény ára. Ha — de csak akkor, ha — a por-

tugál gáztartalékok valóban olyan jelentősek, a következő két-három évben 15,00 sőt még a 25,00kanadai dollárt is megütheti az EZ részvényeinek ára. Ezek a fejl ődési kilátások. Van azonban egyellenkező lehetőség is. Leeshet a részvények ára 0,00 dollárra is az elkövetkezendő két-három évben.Sok minden lehetséges egy cégnél a fejlődésnek ebben a szakaszában.

Az EZ Energia nagyon kis cég, de a „kezdőtőke-befektetők" — ahogyan Peter nevezi őket — jóvoltából azonban igen jelentős értéknövekedésre számíthat. Ha a dolgok a reményeink szerintalakulnak, ezek a befektetők nagy nyereséget könyvelhetnek el maguknak. A kezdőtőke-befektetők (anyilvános kibocsátást megelőző akkreditált befektetők) 25 000 (USA) dollárt fektetnek be 100 000részvénybe, azaz 25 centet részvényenként. Ezt az összeget Peter nevének, továbbá az igazgatótanácserejének és az olajmezőt feltáró csapat szakértelmének köszönhetően fektették be. Amagánkibocsátáskor, de még a nyilvános kibocsátáskor sem voltak garanciák vagy biztos érték, amibebefektetni érdemes. Más szavakkal: a kezdet kezdetén ez a befektetés tisztán „P" (price = ár)befektetés volt, és nem „E" (earnings = nyereség) befektetés. Eleinte csak Peter barátai és az őkörnyezetében lévő befektetők szűk köre juthatott hozzá a részvényekhez.

A befektetési ciklusnak ebben a szakaszában a befektetők a csapatba fektetnek be. Az embereksokkal többet számítanak bármely más tényezőnél -a terméknél, legyen az olaj, arany, internetestermék vagy bármi egyéb. Az aranyszabály, hogy „a vezetőség vonzza a pénzt" különösen előtérbekerül a cégek ezen fejlődési szakaszában.

Az EZ Energia Rt. vezetése rendkívüli módon kitett magáért. Ahelyett, hogy a levegőbe dicsérnémés a reményekről és álmokról beszélnék, inkább bemutatom a tényeket, amelyek erről az immárnyilvánosan a tőzsdén jegyezhető részvénytársaságról a rendelkezésemre állnak.

Az alapítók idejüket és szaktudásukat váltották részvényekre a cégben. Másként szólva: a legtöbbalapító ingyen dolgozik, idejüket és szaktudásukat részvényekért ajánlják fel cserébe. A kibocsátáskora részvények értéke nagyon alacsony, ezért az alapítók keresett jövedelme nagyon csekély, ha



egyáltalán van. Fizetést nem kapnak, az a szándékuk, hogy a részvényeik értékét növeljék, amelymajd portfoliós jövedelmet eredményez, nem keresettjövedelmet. Csupán néhányan vesznek felminimális fizetést szolgálataikért a cég alapítótagjai közül. A legtöbben a nagyobb nyereségreményében munkálkodnak, amelyre akkor számíthatnak, hajó munkát végeznek a cég bővítése ésértékének emelése terén.

Minthogy az igazgatók többsége nem vesz fel fizetést, a saját érdekük, hogy növeljék a cég értékét.

Személyes érdekük egybeesik a befektetőkével, vagyis azzal, hogy a részvénvek ára növekedjék.Ugyanez érvénves a cég

legtöbb alkalmazottjára is. Ha kapnak is némi fizetést, valójában sokkal több érdekük f űződik arészvények árának emeléséhez.

Az alapítók nagyon fontosak az induló cégek sikerének szempontjából mert az ő jó hírük ésszakértelmük szolgáltat hitelt a cégnek, ennek köszönheti a cég a befektetők bizalmát, a forgalmat, ésez ad létjogosultságot a projektnek, amely sokszor csak papíron létezik. Ha a cég már nyilvános éssikeres, az alapítók közül néhányan esetleg visszavonulnak, és kivonják a részvényeiket is. Új vezetőitestület lép a helyükbe, az alapítók pedig újabb céget alapítanak, és kezd ődik az egész folyamatelölről.

Az EZ Energia Rt. története

Az alábbiakban ismertetem a cég alapítása után történteket:

384. A kezdőtőke-befektetők 25 000 USA dollárt invesztáltak 100 000 db. részvénybe, vagyisrészvényenként 25 centet. Ekkor a cégnek csupán kísérleti terve volt, de nem volt feltárásilízingszerződése. Nem voltak eszközök. A kezdőtőke-befektetők a cégvezetésbe fektettek be.

385. A részvények ára 2,00 és 2,35 kanadai dollár között mozgott.

386. így a kezdőtőke-befektetők 100 000 részvényének pillanatnyi értéke 200 000 és 235 000kanadai dollár, illetve 160 000 ... 170 000 USA dollár között mozgott. A vezetők feladata tehát azvolt, hogy növeljék a cég valamint részvényárai értékét azáltal, hogy piacra viszik a kitermelt

olajat, több kutat furatnak, és további olaj lelőhelyeket igyekeznek feltáratni. Papíron a kezd

őtőke-befektetők kb. 140 000 dollárt kerestek 25 000 dolláros befektetésükön. Mivel 5 éve voltak benne

az üzletben, éves nyereségük 45%-os volt, ha el tudták adni a részvényeiket.

387. A befektetőknek azzal a problémával kellett szembenézniük, hogy a cég nagyon kicsi volt,így a részvények forgalma sem volt jelentős. Egy 100 000 részvénnyel rendelkező befektetőnemigen adhatta el 100 ezer részvényét egyszerre anélkül, hogy ettől ne esett volna drasztikusan arészvények ára. így tehát az összes részvény értéke sok tekintetben csupán papíron létezett.

Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a cég bővülni fog, és egyre több ember válik majdrészvényessé. Akkor majd könnyebb lesz nagyobb mennyiségben adni-venni a részvényeket.Annyi biztonsággal megállapítható, hogy a feltárások eredményesek voltak, s ennekköszönhetően a befektetők többsége megtartja a részvényeit, nem adja el.

Miért a kanadai tőzsdére?

Amikor elkezdtem Péterrel dolgozni, megkérdeztem tőle, miért a kanadai tőzsdéken bocsátjaki a cége részvényeit, miért nem a sokkal jobban ismert NASDAQ-on vagy a Wall Streeten?Amerikában a kanadai tőzsdéket általában az észak-amerikai értékpapírpiacmostohagyerekeiként kezelik, Péter mégis inkább a kanadai tőzsdéket választja, mert:

388. A kanadai tőzsdék világelsők a kis, természeti forrásokkal foglalkozó cégekfinanszírozásában, Péternek pedig elsősorban ilyen cégei vannak. Ő olyan, mint WarrenBuffet: annál az iparágnál marad, amelyhez ért. „Az olajhoz, a földgázhoz, az ezüsthöz ésaz aranyhoz értek — mondja. — Az ásványi energiahordozókat és a nemesfémeketismerem." Ha technológiai céget alapítana, azt bizonyára az Egyesült Államok tőzsdéjére

vezetné be.389. A NASDAQ és a Wall Street túl nagyok ahhoz, hogy ott felfigyelnének egy kis cégre.



Péter így érvelt: „Amikor beszálltam az üzletbe az 1950-es években, még a kis cégeknek isszenteltek figyelmet a jelentősebb tőzsdék brókerei. Ma már az internetes cégek, amelyeknem is hoznak bevételt, több pénz fölött rendelkeznek, mint az iparosodás korának soknagyobb, ismert cége. Ezért aztán a legtöbb nagy brókerház nemigen érdeklődik a kis cégekiránt, melyeknek csak pár millió dollárra van szükségük. Az Egyesült Államokban abrókerházakat f őként a 100 millió dolláros vagy a fölötti ajánlatok érdeklik."

390. A kanadai tőzsdék nem szorítják ki a kisvállalkozókat a piacról. Azt hiszem, Péterfőként azért használja a kanadai tőzsdéket, mert visszavonult. Ahogy mondani szokta,„Nincs szükségem pénzre, ezért nem kell nagy céget építenem, hogy nagyot kaszáljak. Csakélvezem a játékot; segít, szellemileg éberen tart, azon kívül meg hol másutt szállhatnának bea barátaim egy nyilvános kibocsátásba mindössze 25 000 dollárral úgy, hogy 100 000részvényt kapnak érte? Azért csinálom, mert szórakoztat, szeretem a kihívásokat, éshelyenként elég jó pénzt hoznak. Szeretek cégeket alapítani, nyilvános kibocsátásra vinniőket, és nézni, amint nőnek. Azt is szeretem látni, amint a barátaim és a családjaikmeggazdagszanak."

391. Péter ugyanakkor óvatosságra is int: „Csak ezért, mert a kanadai tőzsdék kicsik, mégnem játszhat rajtuk mindenki. Némelyikük kétes hírnévre tett szert az utóbbi idők tranzakcióimiatt. Aki ezeken a tőzsdéken akar kereskedni, annak nagyon jól kell ismernie a nyilvánoskibocsátás minden csínját-bínját."

Jó hír, hogy a kanadai tőzsderendszer a jelek szerint szigorítja a szabályozást, és ezegyre inkább érvényesül. Azt hiszem, néhány év múlva a kanadai tőzsdék növekednifognak, ahogy világszerte egyre több kis cég fordul a kisebb tőzsdék felé a szükséges tőkeelőteremtése végett.

Óvakodjunk azoktól, akik hivatásszerűen űzik cégek részvényeinek tőzsdei kibocsátását!Néhány éve aktívan foglalkozom ezzel az üzlettel, és három olyan személlyel találkoztam,akinek megvoltak ugyan a megfelelő ajánlólevelei és a névjegykártyáján a megfelelő képesítést

jelző

betű

k, remek történetet adtak elő, összeszedtek több tízmillió dollárt, de halvány g

őzüksem volt arról, miként kell egy céget beindítani és felépíteni a semmiből. Ezek az emberek évek

óta első osztályon vagy magánrepülőgépekkel repülnek, a legjobb szállodákban laknak,fényűző vacsorákat adnak, a legjobb borokat isszák, és nagylábon élnek a befektetők pénzén. Acég közben hamarosan csődbe megy, mert valójában nem fejlődik. A készpénz mind kifolyikbelőle. Ilyenkor a fent említett személyek elindítanak egy újabb céget, és kezdődik az egészelölről. Hogyan lehet megkülönböztetni a becsületes vállalkozót a nagyban költekezőálmodozótól? Nem tudom. A három közül kettőnek lépre mentem a cégek kialakulásánakidőszakában. A legjobb, amit ajánlhatok, hogy kérjünk az illetőktől múltbeli tevékenységeiketigazoló dokumentumokat, ellenőrizzük a referenciáikat, és hagyatkozzunk a hatodikérzékünkre.

5. Ha egy kis cég növekszik és virágzik, később sikerének köszönhetően átmehet a nagyobb

tőzsdékre, amilyen a NASDAQ vagy a NYSE. Azok a cégek, melyek a kanadai t őzsdékrőlátkerülnek az Egyesült Államok tőzsdéire, jelentősen felértékelődnek (néha több mint 200%-kal).

A legtöbb mai nagy nevű cég kicsi és ismeretlen cégként indult. 1989-ben a Microsoft is kiscég volt; egy részvényét 6 dollárért adták. Ezeknek a részvényeknek azóta nyolcszor osztottákfel az alapértékét (névértékét). 1991-ben a Cisco részvényei darabonként 3 dollárt értek. Eznyolc felosztással korábbi ár. Ezek a cégek bölcsen gazdálkodtak a befektetők pénzével, és mamár jelentős erőt képviselnek a világgazdaságban.



Sharon jegyzete

A jelentős részvénypiacok az Egyesült Államokban olyan követelményeket támasztanak, amelyek alegtöbb cég számára igen nehéz folyamattá tették a nyilvános kibocsátást. Amint azt az Ernst &

Young Guide To Tak-ing Your Company Public (Ernst & Young: Útmutató cégek első nyilvánosrészvénykibocsátásához) leírja, a The New York Stock Exchange-en való kibocsátáshoz egy cégneknettó 18 millió dollár megfogható értéket és 2 500 000 dollár nettó adózás előtti bevételt kellfelmutatnia. Az American Stock Exchange megköveteli, hogy az ott nyilvános kibocsátásra kerülőcégek törzstőkéje legalább 4 millió dollár legyen, az első nyilvános kibocsátás piaci értéke pedig elérjea minimum 3 millió dollárt. A NASDAQ National Markét nettó megfogható eszközként legalább 4millió dollárt követel, az első nyilvános kibocsátás piaci értékét pedig minimum 3 millió dollárban

szabja meg.Ehhez még hozzájön, hogy az első nyilvános kibocsátás ezeken a jelentős tőzsdéken 400 000 ... 500000 dollárba kerülhet. Ez a költség tartalmazza a bejegyzés, a jogi tanácsadás, a könyvelés költségeit,valamint a közönség által le nem jegyzett részvényeket lejegyző cégek jutalékát.

Sok kis vagy középméretű cég, amely nem felel meg ezeknek a követelményeknek, „újra-összeolvadási" lehetőséget keres, vagyis megpróbál egy létező, nyilvános részvényekkel rendelkezőcéggel egyesülni. így a kisebb cég is nyilvánosan kereskedhet részvényeivel az új, közös cég nyilvánosrészvényei által.

A cégek a kanadai tőzsdéken kívül más külföldi tőzsdéken is próbálkozhatnak, ahol szintén kevésbészigorúak az első nyilvános kibocsátás feltételei.

Ki vásárol a kanadai tőzsdén?Amikor két éve Ausztráliában adtam elő, egyszer a hallgatóság egyik tag-ja megkérdő jelezte

normális elmeállapotomat, amiért nemesfémekbe és olajba fektetem a pénzemet. Azt kérdezte:„Ha mindenki más új, csúcstechnológiai és internetes cégek részvényeit veszi, akkor ön miértfoglalkozik a gazdaság aljával?"

Elmagyaráztam neki, hogy mindig olcsóbb ellenzéki befektetőnek lenni, azaz olyannak, aki anépszerűtlenebb, kevésbé divatos részvényeket veszi. "Néhány évvel ezelőtt, amikor mindenkiaranyba, ezüstbe és olajba fekte-

tett, a cégek beindításához szükséges feltárási bérleti szerződések rendkívül drágák voltak. Nagyon

nehéz volt jó áron üzletet találni. Most, hogy az olaj. az arany és az ezüst ára lement, könny ű jócégekhez jutni, és az emberek szívesebben tárgyalnak, mert ezek az áruk nem annyira népszerűek."Az olajárak emelkedni kezdtek, és ezáltal olajipari cégünk részvényei is nagymértékben

felértékelődtek. Buffet is bejelentette, hogy jelentős mennyiségben kíván ezüstöt venni. 1998februárjában a milliárdos befektető nyilvánosságra hozta, hogy 130 millió uncia ezüstöt helyezett elegy londoni raktárban. 1999. szeptember 30-án a Canadian Business hasábjain megjelent, hogy Gates,a világ leggazdagabb embere 12 millió USA dollárért vásárolt ezüstöt, és ezzel 10,3%-os érdekeltségetszerzett egy, a vancouveri tőzsdén jegyzett, kanadai ezüstipari cégben. Gates titokban már 1999februárjában megkezdte a cég részvényeinek felvásárlását. Amikor ez a bejelentés befektetőinkhezeljutott, megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, hogy nem hiába bizakodtak éveken át.

Nem mindig üthetjük meg a főnyereményt



Nem minden kezdő cég sorsa alakul olyan jól, mint az EZ energiaipari vállalaté. Némely cégsoha nem növi ki magát, a nyilvános kibocsátás ellenére sem, a befektetők pedig elveszítikkezdőtőkéjük jelentős részét, ha nem az egészet. Ezért van szükség akkreditált befektetőkre, ésfigyelmeztetésre az általunk piacra vitt befektetések „mindent vagy semmit" jellegéről.

Péter partnereként szoktam tárgyalni potenciális befektetőkkel arról, hogy kezdőtőkétfektetnek be új cégekbe. Mielőtt megbeszélném velük az üzlet részleteit, a résztvevőket és avárható nyereséget, tájékoztatom őket a kockázatokról. Prezentációmat többnyire akövetkezőképpen vezetem be: „A befektetés, amelyről beszélni szeretnék, nagyon magaskockázatú, spekulatív befektetés, elsősorban olyanoknak ajánlom, akik megfelelnek azakkreditált befektetői szint követelményeinek." Ha a tárgyalópartnerem nem ismeri ezeket akövetelményeket, akkor ismertetem vele az erre vonatkozó SEC-meghatározást. Többszörhangsúlyozom azt is, hogy a befektetett összes pénzét elveszítheti. Akit ezek után még mindigérdekel a befektetés, annak elmondom, hogy semmiképpen se fektessen több pénzt a cégünkbe,mint teljes befektetésre szánt tőkéje 10%-át. Csak ezek után, és csak ha továbbra is érdekli azilletőt a befektetés, kezdek el beszélni magáról a befektetésről, a kockázatokról, a csapatról és alehetséges nyereségről.

Miután mindezt előadtam, megkérdezem, van-e kérdés. A kérdések meg-

iaszolása után ismét hangsúlyozom a kockázatokat. Végül felhívom a be-f ktető figyelmét: „Haelveszíti minden pénzét, mindössze annyit ajánlhatok f 1 cserébe, hogy az első adandó alkalommalbefektethet ismét a következőegünkbe." Eddigre a tárgyalópartnerek többsége teljesen tisztában van a kockázatokkal, és nagyjából

90%-uk úgy dönt, hogy nem fektet be. A ma-adék 10%-nak, akik még mindig érdeklődnek, további tájékoztatással szolgálunk, és adunk még némigondolkodási időt, hogy visszaléphessenek, ha kedvük tartja.

Az a gyanúm, hogy a mai legjobban teljesítő, internetes, első kibocsátású részvények értékehatalmasat fog zuhanni a következő néhány évben, és a befektetők milliókat, sőt, talán milliárdokatveszítenek majd. Igaz, hogy az internet óriási új lehetőségeket tartogat, de a gazdasági erők csupánnéhány úttörő céget engednek majd nyerni. Így tehát akár aranybányáról, akár szerelvényértékesítőcégről, akár internetes cégről legyen szó, jórészt továbbra is a piaci erők irányítják a részvényárakalakulását.

Nagyszerű tanulási lehetőség

A döntésem, hogy elutazom Peruba, remek döntésnek bizonyult. Ugyanolyan sokat tanultamPétertől mint diákja és mint társa, amennyit korábban gazdag apámtól. Miután nagyjából egy évetdolgoztam Péternek és csapatának mint segéd, Péter felajánlotta, hogy legyek a társa magán kockázatitőkén alapuló cégében.

1996 óta életre szóló tapasztalatokat szereztem azáltal, hogy végigkövethettem az EZ EnergiaipariRt. részvényeinek első nyilvános kibocsátását és a cég fejlődését, amely mára olyannyira elfogadottá

tette, hogy várhatóan egy napon majd jelentős olajipari cég válhat bel

őle. Nemcsak bölcsebbüzletember lettem a tagságomnak köszönhetően, de sokat tanultam a tőzsde működéséről is.

Tervemben azt tűztem magam elé, hogy öt évet töltök tanulással, ebből eddig négy telt el. Jelenlegmég mindig nem kerestem rajta igazán pénzt — legalábbis nem olyan pénzt, amit zsebre tehetnék.Csak papíron könyvelhettem el nyereséget, de a cégekről és a befektetésről szerzett ismeretek mindenpénzt megérnek. Lehet, hogy a jövőben én is létrehozok egy céget, melyet bevezetek valamelyikEgyesült Allamok-beli tőzsdén, nyilvános kibocsátáson.

Első nyilvános kibocsátások a jövőben



Jelenleg Péter és magán kockázati tőkével dolgozó csapata, melynek én is társult tagjavagyok, három további céget készül nyilvános kibocsátásra vinni: egy nemesfémmel foglalkozócéget, amely Kínában rendelkezik haszonbérleti szerződéssel, egy olajipari vállalatot, amelyArgentínában termel ki olajat és gázt, továbbá egy ezüstipari céget, amely szintén Argentínávaláll bérleti szerződésben.

A leghosszabb időt a kínai nemesfém-ipari cég kiépítése vette igénybe. Nagyon jó ütembenhaladtak a tárgyalások a kínai kormánnyal mindaddig, amíg 1999-ben egy amerikaivadászrepülő le nem bombázta a kínai nagykövetséget Koszovóban. Állítólag elavult volt atérkép. Bármi legyen is azonban a bombázás oka, az incidens két évvel visszavetette az üzletikapcsolatokat. Ennek ellenére továbbra is biztosan, ámbár lassan haladnak előre a tárgyalások.

Amikor azt kérdezik tőlünk, miért vállaljuk akkor a kockázatot, hogy Kínában dolgozzunk,azt feleljük: „Kína hamarosan a világ vezető gazdasági hatalma lesz. Igaz, hogy nagy akockázat, de a várható megtérülés is döbbenetes lehet."

Ma Kínában befektetni olyan, mint amilyen az 1800-as években az angoloknak voltAmerikában. A kapcsolatokba és az eszmei értékbe fektetünk be. Pontosan tisztában vagyunk apolitikai különbségekkel és az emberi jogi vitákkal. Mint cég minden tőlünk telhetőt

megteszünk azért, hogy erős kapcsolatokat építsünk ki Kínával, és lehet

ővé tegyük akommunikációt kínai kapcsolataink révén abban a reményben, hogy részesei lehetünk az

amerikai—kínai kapcsolatok átalakulásának. Felbecsülhetetlenül értékes tapasztalatokra tettemszert. Olyan ez, mintha részt vennék a történelem formálásában. Néha úgy érzem magam,mintha egy hajóban eveznék Kolumbusszal az Új Világ felé.

Általában három-öt évbe telik egy céget bevezetni a nyilvános piacra. Ha minden jól megy, a jövő év folyamán három cégünk közül kettő részvényeit sikerül nyilvánosan kibocsátani. Haígy lesz, elérem célomat, és csúcsbefektetővé válok. Nekem ez lesz az első nyilvánosanbejegyzett cégem, míg Péternek már a kilencven-valahanyadik. Tehát nem értem még el acsúcsbefektetői szintet, de már közel vagyok hozzá, és akkor megvalósul az a célom, melyet1995-ben tűztem ki magam elé.

A kockázatokat figyelembe véve azonban az is lehetséges, hogy minden projekt, amelyen

jelenleg dolgozom, csődbe megy, és soha nem jut el a nyilvános kibocsátásig. Ha ez történik,összeszedjük a maradékot, és új projek-

tekbe fogunk. A befektetőink ismerik a kockázatokat, és tudják, hogy befektetési tervükértelmében több ilyen kisebb vállalkozásba érdemes kevés pénzt fektetniük. Azt is tudják, hogyfel fogjuk kérni őket, fektessenek be újabb induló cégeinkbe. Minden azon múlik, hogy egyszervalamelyik projekt igazán nagy sikert hozzon. Az efféle befektetéseknél nem bölcs dologmindent egy lapra feltenni. Éppen a nagy kockázat miatt szabta meg a SEC az ilyen spekulatívbefektetésben való részvétel minimális követelményeit. A következő fejezetben rövidenkörvonalazzuk az alaplépéseket, onnan kezdve, hogy az embernek támad egy ötlete, cégetalapít, majd esetleg nyilvánosan kibocsátja cége részvényeit. A folyamat nem volt könnyű

számomra, de annál izgalmasabb volt.

Az átjárási szolgalom

Egy cég részvényeinek első nyilvános kibocsátása a vállalkozónak olyan, mint az átjárásiszolgalom. Ahhoz hasonlítható, amikor egy jó sportolót beválogatnak egy hivatásos csapatba.A Fortune 1999. szeptember 27-i száma szerint „Ha egy cég felvesz, azzal leigazol minket. Hanyilvános kibocsátásban veszünk részt, azzal a piac — a világ — igazol le."

Ezért nevezte gazdag apám csúcsbefektetőnek azokat, akik a semmiből tudtak céget építeni.Ezt a címet sosem tudhatta a magáénak. Bár számos cégbe fektetett be, melyek későbbnyilvános kibocsátásra kerültek, az általa alapított cégek közül egyik sem volt ilyen. Gazdag

apám fia, Miké folytatta apja vállalkozásait, továbbfejlesztette a cégeit, de ő sem alapított sohaolyan céget, amelynek részvényeit nyilvánosan kibocsátották a tőzsdén. Ha tehát én



csúcsbefektető leszek, azzal megkoronázom gazdag apám képzési folyamatát.

40. fejezet

Ön lesz a következő milliárdos?

A 400 leggazdagabb emberrel foglalkozó Forbes magazin 1999-es kiadása címlapján „Aszomszéd milliárdos" feliratot jelentette meg. A magazinban szerepel egy cikk „A gazdagságévszázada" címmel. Az alcím egy kérdés: „Honnan származik a nagy gazdagság?" Évekkelezelőtt az olaj és az acél szolgáltatta az amerikai vagyon alapját. Ma sokkal inkább azon múlikminden, hány ember figyelmét tudja megragadni valaki.

A cikk szerint: „Ha dúsgazdagokról akarunk beszélni, ma már magasabb a mérce:milliárdosokra kell gondolnunk, akik gyorsabban jutnak fel a csúcsra, mint valaha, és sokkalrövidebb életű termékeket használnak fel ehhez, mint a régiek. Rockefellernek 25 évre voltszüksége, mire megtalálta, kitermelte és forgalmazta az első milliárdját hozó olaját. TavalyGarry Win-nicknek mindössze 18 hónapjába telt, amíg beléphetett a milliárdosok klubjába,amit annak köszönhet, hogy pénzt fektetett egy Global Crossing nevű cégbe, amely a jövőbenkifejleszt egy globális száloptikás telekommunikációs hálózatot."

Tehát mennyi időbe telik, mire az ember ma dúsgazdag lesz? A válasz: nem sokba. Ez a ténykülönösen szemet szúr a népességrobbanás nemzedékének — amelyhez jómagam is tartozom—, ha szemügyre veszem az új milliárdosok életkorát. Jerry Yang, a milliárdos például 1968-ban született — egy évvel azelőtt, hogy befejeztem a f őiskolát. Dávid Filo, a társa, 1966-ban—egy évvel az után, hogy elkezdtem a f őiskolát. Együtt megalapították a Yahoo !-t, amiből eddigkülön-külön már 3 milliárd dollárra tettek szert, és a bevételük nőttön-nő. Miközben ezek afiatalemberek dúsgazdagok, találkozom másokkal, akik azon gondolkodnak, vajon lesz-e elégpénzük a megélhetésükre 10 év múlva, amikor majd nyugdíjba mennek. Óriási tehát akülönbség a jelenlegi vagyonosok és a jövőbeni nincstelenek között.

Nyilvános kibocsátásra viszem a cégemet

1999-ben másról sem hallok, mint nyilvános kibocsátásokról. Ez amolyan mániává nőtte ki magát.Mivel gyakran kérnek fel rá, hogy befektessek mások cégeibe, rengetegszer bombáznak olyanígéretekkel, mint „Fektessen be a cégembe, és két év múlva nyilvánosan kibocsátjuk a részvényeket."A minap egy feltörekvő jövőbeni milliárdos vezérigazgató keresett meg, hogy megmutassa az üzletitervét, és felajánlja, hogy fektessek be megalapítás előtt álló, internetes cégébe. Miután előadta, mitakar, ravaszkásan félrehajtott fejjel így szólt: „És persze tudja, mi fog történni a részvényei árával anyilvános kibocsátás után." Úgy éreztem magam, mintha egy kezdő autóügynökkel beszélnék, akiéppen arról tájékoztat, hogy a kocsi, amit meg akarok venni, a legmodernebb típus, és igazán nagykegyet gyakorol, hogy a katalógusbeli áron adja el nekem.

A nyilvános részvénykibocsátási mánia, más néven „új részvény" mánia tombol. Nemrégiben mégMartha Stewart is nyilvános kibocsátásra vitte cége részvényeit, és milliárdos lett. Abból tett szert



hatalmas vagyonra, hogy civilizált és józan paraszti ésszel tudható társadalmi illemszabályokat tanít atömegeknek. Úgy gondolom, értékes a szolgáltatása, de nem vagyok biztos benne, hogy több milliárddollárt ér. Ha viszont a Forbes 400 definícióját nézem (miszerint a gazdagság attól függ, ki hányember figyelmét tudja megragadni), Martha Stewart joggal lett milliárdos. Határozottan sokanfigyelnek oda rá.

Engem azért aggasztanak a modern elektronikai cégek és internetes cégek els ő kibocsátású

részvényei, mert a 90/10-es szabály azóta is érvényben van. Ezeket az új részvényeket sokszorüzletileg terjesen tapasztalatlan emberek adják ki. Szerintem később, ha majd történelmi távlatbóltekintünk vissza erre az időszakra, látni fogjuk, hogy az új kibocsátású cégek 90%-a csődbe ment, éscsak 10%-uk maradt életben. A kis cégekről szóló statisztikák azt mutatják, hogy 5 éven belük 10 kiscégből 9 csődbe megy. Ha ez a statisztika igaz az új nyilvános kibocsátású részvényekre, akkor ez amánia előidézheti a következő nagy recessziót és gazdasági visszaesést. Miért? Mert több millióátlagos befektető tönkremegy. Nem csak a befektetett pénzüket fogják elveszíteni több millióan, de aláncreakció tovább terjedhet, és akkor majd nem tudnak az emberek maguknak lakást, autót, jachtot,repülőt venni. Ez pedig romlásba döntheti az egész gazdaságot. Az 1987-es tőzsdei összeomlás utánegy vicc terjedt szájról szájra a Wall Streeten: „Mi a különbség egy sirály és egy bróker között?—Asirálynak még van mit letennie egy BMW-re, ha előleg kell."

A hónap íze

Először 1978-ban, még Hawaiiban kezdtem el dolgozni első részvénykibocsátáson. Gazdagapám azt akarta, tanuljam meg, miként kell a nyilvánosságnak eladható céget kiépíteni, amikora műanyag tárcákat gyártó cégemet indítottam be. Azt mondta: „Én sosem vittem cégetnyilvános kibocsátásra, de sok olyan cégbe fektettem be, amelyek eljutottak a nyilvánoskibocsátásig. Azt szeretném, ha megtanulnád a folyamatot attól az úrtól, akivel közösenfektetek be." Ezek után bemutatott Marknak, egy kockázatitőke-befektető kapitalistának,röviden VC-nek (venture capitalist). Mivel én vietnami veterán vagyok, számomra egészenmást jelöl ez a rövidítés.

A kis cégek megkeresték Markot, ha kockázati tőkére volt szükségük vagy pénz kellett avállalkozás bővítéséhez. Minthogy nekem rengeteg pénz kellett, gazdag apám felbátorított,hogy találkozzak vele, és kérjem ki a véleményét. A találkozás nem volt kellemes. Mark sokkalszigorúbb volt, mint gazdag apám. Megnézte az üzleti tervemet és a pénzügyi kimutatásaimat,majd mintegy 23 másodpercig hallgatta a dicső jövőről alkotott terveimről szóló beszámolómat.Ezek után ízekre szedett. Elmagyarázta, miért vagyok idióta, bolond, és hogy teljesen elment azeszem. Felvilágosított, hogy nem lett volna szabad otthagynom az állásomat, és hogy azegyetlen szerencsém, hogy gazdag apám a befektetőtársa, különben soha nem pazarolta volnaaz idejét olyasvalakire, aki ennyi hozzá nem értésről tesz tanúbizonyságot. Azután elmondta,hogy szerinte mennyit ér a cégem, ő mennyit tud belefektetni, milyen kikötésekkel ésfeltételekkel, továbbá hogy irányító érdekeltséget I vásárol magának a cégemben mint új társ.Mint említettem, a VC rövidítés [ nekem egészen mást jelentett, mint neki.

Az első

nyilvános részvénykibocsátások, a befektetési bankárok és a kockázatitőkebefektetők világában létezik egy úgynevezett „feltétellista". Ilyet az ingatlanügynökök ishasználnak. Ez a jegyzék a cég eladásának feltételeit tartalmazza, ahogyan az ingatlanüzletbenegy ház eladási feltételeit.

Az ingatlanüzletekben, és a cégeladásnál is más-más feltételek vonatkoznak a különbözőemberekre. Ha például egy kis házat ad el valaki egy rossz környéken, és magas árat akarkapni, szigorú és merev feltételekkel kötik meg a szerződést. Ha ellenben valaki nagybanfoglalkozik ingatlanok fejlesztésével, több ezer házat szándékozik eladni, és ezek a házakszépek, köny-nyen eladhatók és olcsók, nagyobb esély van rá, hogy az ingatlanügynök kevésbészigorú feltételeket szab. Ugyanez igaz a kockázati tőkésekre is. Minél sikeresebb valaki, annál

jobb feltételeket ajánlanak neki — és ez kölcsönösen érvényes.

Miután megnéztem Mark feltétellistáját, úgy éreztem, hogy az túlságosan szigorú. Természetesennem akartam átadni neki cégem 52%-át, hogy azután én dolgozhassak neki a saját magam alapította



cégben. Ezek voltak ugyanis az ő feltételei. Nem hibáztatom Markot, sőt, utólag úgy gondolom, lehet,hogy el kellett volna fogadnom a feltételeit. Mai eszemmel — tudva, milyen keveset konyítottam atémához akkoriban — azt mondom, én is hasonló feltételeket szabtam volna az ő helyében. Azthiszem, csakis gazdag apámra való tekintettel ajánlott egyáltalán bármilyen feltételeket. Én kezdővoltam a szakmában, teljesen amatőr — azt kell mondjam, sikeres amatőr, mert növekedett a cégem—, de nem tudtam menedzselni a bővülését.

Bár Mark szigorú volt, én kedveltem, és úgy tűnt, ő is kedvel engem. Megállapodtunk, hogyrendszeresen találkozni fogunk, és ő beleegyezett, hogy ingyen ellát tanácsokkal, ahogyan a cégemnövekszik. Tanácsai ingyenesek voltak ugyan, de mindig nagyon kemények. Fokozatosan azutánegyre jobban megbízott bennem, amint a tudásom és az üzleti ismereteim bővültek. Még egy olajiparicégben is együttműködtem vele röviden, amelyet ő vezetett be nyilvánosan a tőzsdére. Hasonló cégvolt, mint amilyenen most dolgozom. Annak idején, 1978-ban, amikor vele dolgoztam azon azolajipari cégen, először kerített hatalmába az az izgalom, amely egy első nyilvános kibocsátáselőkészítésénél elfogja az embert.

Egyik közös ebédünk alkalmával Mark mondott valamit az első nyilvános kibocsátásokról, amitsosem fogok elfelejteni: „Az új részvények és az első nyilvános kibocsátású részvények piacaugyanúgy működik, mint bármely más árué: mindig a hónap ízét keresik."

Mark ezzel azt akarta mondani, hogy a tőzsde bizonyos időszakokban bizonyos üzletágakatelőnyben részesít másokkal szemben. Azt is mondta: „Ha nagyon gazdag akarsz lenni,

cégtulajdonosként stratégiáddá kell tenned, hogy olyan céget alapíts, amire lesz kereslet, még mielőttvan rá kereslet."

Mark elmagyarázta, hogy a történelemben az úttörők neve marad fenn, akik eltalálták a hónap ízét.Hivatkozott például a televízióra, mint találmányra, amely annak idején milliomosokat avatott, mintahogyan az olajnak és az autónak milliárdosok köszönhették vagyonukat századunk elején. Markelképzelése a vagyonnövekedésről összecseng azzal, ami a Forbes magazin rövidített listájábólkiderül:

1. 1900 — Andrew Carnegie acélból gazdagodott meg — 475 milliódollár 2. 1910 — John D. Rockefeller olajból lett milliárdos — 1,4 milliárd

dollár

392. 1920 — Henry Ford az autóiparban lett gazdag — 1 milliárd dollár393. 1930 — John Dorrance-nek a leveskonzervek hoztak milliókat (Campbell levesek) —

115 millió dollár394. 1940 — Howard Hughes katonai repülőgépeknek, harcászati eszközöknek és

filmeknek köszönheti gazdagságát — 1,5 milliárd dollár395. 1950 — Arthur Davist az alumínium tette gazdaggá — 400 millió dollár396. 1960 — H. Ross Perot az EDS megalapítója volt (1962-ben) — 3,8 milliárd dollár397. 1970 — Sam Walton a Wal-Mart nevű, óriás kiskereskedelmi céget vezette be a

tőzsdére (1970-ben) — 22 milliárd dollár398. 1980 — Ron Perleman a Wall Streeten szerzett magának vagyont

részvénykereskedőként — 3,8 milliárd dollár10. 1990 — Jerry Yang a Yahoo! egyik alapítója — 3,7 milliárd dollár

Régimódinak lenni 35 évesen

1978 után nem dolgoztam tovább együtt Markkal. Jóslata bevált, a cégem hanyatlásnakindult, és komoly belső problémák merültek fel. Ezek minden figyelmemet lekötötték, nem voltidőm mások cégeinek nyilvános kibocsátásával foglalkozni. Amit a hónap ízéről mondott acégekkel kapcsolatban, az viszont máig megmaradt az emlékezetemben. Az alapvető cégvezetőigyakorlat megszerzése közben sokszor eltűnődtem rajta, vajon legközelebb melyik üzletágbankeressem a hónap ízét.

1985-ben a kaliforniai Camp Pendelton légierő-bázison jártam, ahol 1971 -ben

állomásoztam, mielőtt Vietnamba indultam. Barátom és pilótatársam, James Treadwell lett alégi bázis századparancsnoka. Körbejártuk Kimmel a bázist, ahol 14 évvel korábban Jim és én



kezdő pilóták voltunk. Jim mutatott Kimnek egy olyan repülőgépet, amilyennel mi repültünkVietnamba annak idején. Kinyitotta a pilótafülke ajtaját, és így szólt: „Mi régimódiak vagyunk.Nem tudnánk már elvezetni a mostani gépeket."

Azért mondta ezt, mert a műszerek és kijelzők mind teljes egészében elektronikus és video-vezérléssel működtek. „A mai pilóták már mind a videojátékokon nőttek fel. Mi még egyszerű

játékautomatákkal és terepasztalokkal játszottunk. A mi agyunk másként működik, mint azövék. Ezért van, hogy ők repülnek, én meg az íróasztalnál ülök. Pilótának én már ódivatúvagyok" — f űzte tovább Jim a gondolatmenetet.

Azért emlékszem olyan tisztán arra a napra, mert akkor én is régimódinak éreztem magam.37 évesen úgy éreztem, öreg vagyok és elavult. Apám 50

éves korában vált ódivatúvá, én meg már 37 éves koromra az lettem. Azon a napon váltvilágossá előttem, milyen gyorsan változnak az idők. Rájöttem, hogy ha én nem változnék ilyengyorsan, akkor mindinkább lemaradnék.

Ma Péterrel dolgozom, miközben tovább tanulom a nyilvános kibocsátásokkal és a kockázatitőkebefektetéssel kapcsolatos tudnivalókat. Értékpapíron keresek pénzt, mertértékpapíreszközeim vannak. A legfontosabb azonban, hogy tőkepiaci tapasztalatra teszekszert. Noha olajjal, gázzal és nemesfémekkel foglalkoznak a cégeim—olyan iparágakkal,melyek 20-30 évvel ezelőtt voltak a hónap ízei —, gondolataim már a körül forognak, vajonmilyen iparág lesz a következő mérföldkő az üzleti életben. Vajon melyik lesz a következőhónap íze, és vajon részese leszek-e a következő nagy vagyonrobbanásnak? Ki tudja? 52 évesvagyok; Sanders ezredes 66 volt, amikor elkezdte. Még mindig az a célom, hogy milliárdoslegyek. Talán elérem, talán nem, de minden nap ezért a célért dogozom. Ma is van rá lehet őség,hogy az ember milliárdos legyen — megfelelő tervvel. Én tehát nem adom fel, és nem szerepela terveim között, hogy elszegényedjek vagy, hogy még ódivatúbbá váljak. Gazdag apámmegmondta, „Az első milliót a legnehezebb megszerezni." Ha ez igaz, akkor az első milliárdmegszerzése a második legnehezebb feladat, amelyet magamra vállalok.

Ön lesz a következő milliárdos?

Azok számára, akiknek hasonló ambícióik és terveik vannak, a következő irányelveketajánlom cégük részvényeinek nyilvános kibocsátásához. Az információt társam, Péterbocsátotta nagyvonalúan a rendelkezésemre, olyan ember tehát, aki csaknem száz cégrészvényeit bocsátotta ki nyilvánosan.Bár temérdek a tudnivaló, ezek az irányelvek segítenek a kezdésben.

Miért vigyünk egy céget nyilvános kibocsátásra?

Péter hat alapvető okot sorol fel:1. Több pénzre van szükségünk. Ez az egyik legf őbb ok. Lehet, hogy működő, nyereséges

vállalkozásunk van, és a bővítéshez kellene plusz tőke. Esetleg már beszéltünk abankárunkkal, gyű jtöttünk is némi pénzt magánkibocsátások útján és kockázatitőkebefektetőktől, de igazán sok pénz kellene egy befektetési bankártól.

399. Cégünk — például egy internetes cég — új, és jelentős mennyiségű pénz kell ahhoz,hogy piaci részesedést szerezzünk. A piac ad nekünk pénzt, annak ellenére, hogy a cégünk

jelenleg nem nyereséges, mert a piac a jövő nyereségébe fektet be.400. Egy cég sokszor a saj át részvényeit használja fel, hogy újabb cégekhez jusson. Erre

mondta gazdag apám, hogy „saját pénzt nyomunk". Az üzleti életben ezt hívják„összeolvadásnak és felvásárlásnak".

401. El akarjuk adni a cégünket, de nem akarjuk elveszíteni az irányítását. A zárt körű



részvényekkel rendelkező cégek tulajdonosai gyakran kiadják a kezükből az irányítást, vagyúj partnerrel gyarapodnak, aki azután megszabja, hogyan kell vezetni a céget tőkegyű jtéscéljából. Ha a pénzt a nyilvános piacról szerezzük be, a tulajdonos úgy jut készpénzhez,hogy megtartja cége ellenőrzését. A legtöbb részvényes alig befolyásolhatja annak a cégnekaz üzemeltetését, amelybe befektetett.

402. Örökösödési okok. A Ford Motor Company azért bocsátotta ki részvényeitnyilvánosan, mert a családnak sok örököse volt, ugyanakkor nem volt fizetőképes. Azzal,hogy a cég egy részét kiárusította a nagyközönségnek, összegyű jtötte az örökösökkifizetéséhez szükséges készpénzt. Érdekes, milyen gyakran alkalmazza zárt körűrészvényeken alapuló cég ezt a stratégiát.

403. Hogy meggazdagodjunk, és legyen készpénzünk, amelyet máshová fektethetünk be.Egy cég kiépítése olyan, mint egy eladásra szánt társasház felépítése. Ha eladás céljábólépítünk céget nyilvános részvénykibocsátás által, akkor azonban az eszköznek csupán egyrésze szakad le; az több millió darabra hasad, és milliók vesznek belőle. így a tulajdonosokmegtarthatják az eszköz jelentős részét és a kontrollt, ugyanakkor nagy mennyiségűkészpénzhez juthatnak belőle azzal, hogy több millió vásárlónak adják el (nem csupánegynek). Érvényesül tehát a mondás, miszerint sok kicsi sokra megy.

Sharon jegyzete

Egy cég f őbb részvényeseire és ügyvivőire bizonyos korlátozások érvényesek az első nyilvánoskibocsátáskor. Tulajdoni hányaduk értéke nagyban megnövekedhet a nyilvános kibocsátáskövetkeztében, de a részvények eladását szigorú előírások szabályozzák. A részvényeketáltalában „korlátozottaknak" minősítik, ami azt jelenti, nem adhatják el előre meghatározottidőn belül. Az a részvényes, aki „készpénzre akarja váltani" a részvényeit jobban

teszi, ha eladja a céget, vagy összeolvasztja egy másikkal, amely szabad kereskedésű

részvényekkel rendelkezik, és nem első nyilvános kibocsátáson vesz részvényt.

További megfontolandó szempontok

Péter az alábbi megfontolásra érdemes szempontokat tárja elénk, amelyekre azelső nyilvános kibocsátás előtt gondolni kell:

1. Ki vezeti a céget a csapatban? Nagy a különbség aközött, hogy valakiirányít egy céget, vagy megálmodik egy új terméket, egy új üzletet.Foglalkozott-e az illető a fizetésekkel, az alkalmazottakkal, az adóügyekkel, a jogi kérdésekkel, a szerződésekkel, a tárgyalásokkal, a ter

mékfejlesztéssel, a készpénzáramlás menedzselésével, a tőkegy

ű jtéssel stb.?

Feltűnhet, hogy a Péter által fontosnak tartott dolgok közül sok szerepel gazdag apám C-Bháromszögében is. Ezért a kérdést lényegében így is fel lehet tenni: Ön (vagy valaki más acsapatban) sikeresen menedzseli-e a teljes C-B háromszöget?2. Mekkora részt akarunk eladni a cégből? Itt van szerepe a feltétellistá

nak.Egy másik dolog, amit együttműködésünk három éve alatt megfigyelhettem Péternél, hogy ő

mindig tudja, mi a célja egy céggel, még azelőtt, hogy létrehozná a céget. Tudja, hogy a céleladni a céget a nyilvános piacon. Nem lehet biztos benne, hogy ez sikerül is, de mindenesetreezt a célt tűzi ki maga elé. Ezt azért tartom szükségesnek kiemelni, mert sok cégtulajdonoskonkrét cél nélkül alapítja meg a cégét. Sokan azért alapítanak céget, mert jó ötletnek tűnik, de

fogalmuk sincs róla, miként fognak kiszállni az üzletből. Minden jó befektető számárarendkívül fontos a kiszállási stratégia. Ez igaz minden vállalkozásra. Mielőtt belekezdünk,



legyünk tisztában vele, hogyan fogjuk befejezni.Egy cég létrehozása előtt érdemes megfontolnunk a következőket:

404. El akarjuk adni, meg akarjuk tartani, vagy tovább akarjuk örökíteni?405. Ha el akarjuk adni, zárt körben akarjuk árulni vagy a nagy nyilvánosságnak?

i. Egy céget zárt körben eladni esetenként legalább olyan nehéz, mint nyilvánosan.

ii. Esetleg nehéz megfelelő vásárlóra találni, iii. Lehet, hogy nehéz megoldani a cég finanszírozását,iv. Lehet, hogy visszakapjuk, ha az új tulajdonos nem tud fizetni vagy rosszul vezeti.

3. Van-e a létrehozandó, nyilvánosan kibocsátott részvényekkel rendelkező cégnek jól megírt és jól átgondolt üzleti terve? Ennek a tervnektartalmaznia kell a következőket:

406. A csapat összetétele és gyakorlata407. Pénzügyi kimutatások

i. Minimum három év könyvvizsgáló által ellenőrzött kimutatásai.c) Várható készpénzáramlás

i. Én azt ajánlom, három évre előre készítsünk nagyon konzervatív készpénzáramlási tervet.

Péter szerint a bankárok nem szeretik az olyan cégvezetőket és vállalkozókat, akik nagyonnagyszabású nyereséget terveznek. Azt is mondta, hogy a Microsoft atyja, Bili Gates, gyakranalulértékeli cége várható nyereségét. Ez kiváló stratégia a részvények árainak magasan tartásához. Haa vezérigazgató túloz, és a nyereség kisebb lesz a vártnál, a cég részvényeinek ára gyakran esik, ésmegrendül a befektetők cégbe vetett hite.

4. Ki a piac, mekkora, és mennyivel bővülhet a termékek forgalma a piacon?

A termékeink is piacon cserélnek gazdát, a cégünk részvényei pedig egy másikon. Bizonyosidőszakokban bizonyos típusú cégek részvényei kelendőbbek a részvényvásárlók körében, mint máscégekéi. Jelenleg a technológiai és az internetes cégek a hónap ízei.

Ha valakinek nyilvános részvényekkel rendelkező cége van, az olyan, mintha két cége lenne egyhelyett, ahogyan mondani szokás. Az egyik cég a rendszeres ügyfelek számára van fenntartva, a

másik a befektetők számára.5. Kik vannak benne az igazgatótanácsban és a tanácsadó testületben? A

piacon nagyon sokat számít a bizalom. Ha egy cégnek erős és köztiszteletben álló igazgatótanácsa és tanácsadói vannak, az nagyobb bizalmat kelt a befektetőkben a cég jövő jét tekintve.Péter a következőt tanácsolja: „Ha valaki azzal keres meg minket, hogy nyilvános kibocsátásra viszi

a cégét, kérdezzük meg tőle, ki az a csapatában, aki már foglalkozott nyilvános kibocsátással, és eddighány első nyilvános kibocsátást bonyolított le az illető. Ha a minket

megkereső személy nem tudja megválaszolni ezt a kérdést, kérjük meg, hogy tudakolja meg a választ jöjjön vissza, és közölje velünk. A legtöbben nem térnek vissza."

408. Van-e a cégnek valamilyen egyedi vonása? Minden cégben kell lennie valami egyedinek, amimás cégekből hiányzik. Ez lehet egy új termék szabadalma, haszonbérleti szerződés egy olajmezőre vagy egy védett márka, amilyen a Starbucks vagy a McDonald's. Eszközöknek minősülnekazok a tulajdonosok is, akik az adott szakterület elismert szakembereinek számítanak. Ilyenekpéldául Martha Stewart, Steven Jobs az új cégében (Apple számítógép) és Steven Spielbergfilmgyártó cégében. A felsorolt személyekbe múltbeli sikereik és jövőbeli lehetőségeik miattfektetnek be az emberek.

409. Van-e a cégnek valamilyen nagyszerű története? Biztos vagyok benne, hogy KolumbuszKristóf valami igazán remek történetet adott elő befektetőinek, a spanyol királynak és feleségének,mielőtt azok ösz-szeadták neki a megfelelő mennyiségű tőkét, hogy elhajózhasson a világ másikvégére. A nagyszerű történetnek érdekesnek, izgalmasnak kell lennie, és arra kell indítania azembereket, hogy egy kicsit álmodozni kezdjenek a jövőről. Ugyanakkor igazságalapjának is kelllennie a történetnek, hiszen a börtönök tele vannak nagyszerű törté-netmesélőkkel, akiknek egyszavuk sem igaz.



410. Van-e a cég alapítóiban szenvedély? Péter szerint ez a legfontosabb dolog. Azt mondja,minden cég alfája és ómegája a tulajdonosban, a vezetőkben és a csapatban lobogó szenvedély.„Szenvedély híján a legjobb üzlet, a legjobb terv és a legjobb emberek sem hozzák meg a sikert."

íme egy kivonat a Fortune magazinból; a cikk a 40 év alatti 40 leggazdagabb emberről szól:

Az MBA-t végzettek nem illenek bele a Szilikon-völgy képébe. Az MBA-t végzettek

hagyományosan kerülik a kockázatot. A legtöbben azért iratkoznak be üzleti iskolába, hogybiztosítsák maguknak a hat számjegyű fizetést a diplomájuk megszerzése után. A Szilikon-völgyi veteránok nem látják csillogni az üzleti iskolások szemében azt a fényt, ami az övékbenszikrázott, amikor romantikus renegátokká váltak. Az MBA-sek pedig valami nagyon is mástlátnak a Szilikon-völgyben, mint amit ők tanultak az üzleti iskolában. Michael Levine aBerkley's Haas School elvégzése után csatlakozott az eBay-hez. A volt befektetési bankárbannem lobog az a

rszenvedély, amely az igazi vállalkozókból sugárzik. Kevesebbet is dolgozik, mint azok — 60órát hetente, nem a szokásos 80-at. , ,Na> gyön örülnék neki, ha 10-15 év múlva 10-15 milliódollár jól befektetett vagyonnal rendelkeznék — mondta. — De azt is szeretném, ha lenne sajátéletem. Nem is tudom. Talán még nem értem célba."

Gazdag apám szerint egészen biztos, hogy még nem ért célba. Többször figyelmeztetett asikeres vállalati alkalmazott és a sikeres vállalkozó közötti különbségre: „Különbség van aközött az ember között aki a vállalati ranglétrán araszol felfelé, és a között, aki a saját vállalatiranglétráját ácsolja. A különbség abban rejlik, ahogyan a létrára tekintenek. Ismered a

mondást: »Ha nem te vagy legfelül, a kilátás mindig egyforma.«"

Hogyan szerezzünk pénzt?

Péter négy pénzforrásról beszél:

1. Barátok és család. Ezek az emberek szeretnek minket, és gondolkodás nélkül adnak pénzt.Péter viszont nem javasolja, hogy tőlük kérjünk. Ő is és gazdag apám azonos véleményenvoltak: „Ne adjunk a gyerekeinknek pénzt! Ezzel gyengékké és kiszolgáltatottá tesszük őket.Inkább tanítsuk meg nekik, hogyan szerezzenek pénzt!"Gazdag apám még egy lépéssel továbbment. Ha az Olvasó visszaemlékszik rá, sem a fiának,

se nekem nem adott fizetést, amikor dolgoztunk neki. Azt mondta: „Ha a munkájukért fizetünkaz embereknek, arra neveljük őket, hogy alkalmazottak módjára gondolkodjanak." Inkább arranevelt minket, hogy üzleti lehetőségeket keressünk, és ha találunk, építsünk rájuk vállalkozást.Talán emlékeznek még a képregény-történetre a Gazdag papa, szegény papából. Ma isugyanazt csinálom. Lehetőségeket keresek, hogy üzletet építsek rájuk, míg mások jól fizetőállások után kutatnak.

Gazdag apám nem tekintette rossznak, ha valaki alkalmazott. Nagyon is szerette azalkalmazottait. Csak arra tanította a fiát és engem, hogy másként gondolkodjunk, és tudatábanlegyünk a cégtulajdonos és az egyéb pozíciók közötti különbségeknek. Azt akarta, hogy többválasztási lehetőségünk legyen, ha felnövünk.

A CASHFLOW gyerekeknek oktató társasjátékot olyan szülők számára fejlesztettük ki, akikpénzügyileg több választási lehetőséget



akarnak adni a gyerekeiknek, és meg akarják óvni őket attól, hogy az adósságok csapdájába essenek,miután elköltöznek a szülői házból. Azoknak a szülőknek is szántuk, akik azt gyanítják, hogygyermekeikből akár a következő Bill Gates (Microsoft) vagy Anita Roddick (Body Shop) válhat. A játék gyerekeknek szóló formában tanítja meg a készpénzáramlás irányítását, amire mindenvállalkozónak szüksége van. A legtöbb kisvállalkozás a rossz készpénzáramlás-irányítás miatt bukikmeg. A CASHFLOW gyerekeknek megtanítja gyermekeinek a készpénzáramlás irányításában való

jártasságot, mielőtt még elköltöznének otthonról.2. Angyalok. Az angyalok olyan gazdag emberek, akiknek az a szen

vedélyük, hogy segítsék az újdonsült vállalkozókat. A legtöbb jelentősvárosban vannak angyalcsoportok, amelyek támogatják a kezdő vállalkozókat — nemcsak anyagilag, de arra vonatkozó tanácsokkal is,hogy miként lehet valaki gazdag, fiatal vállalkozó.Az angyalok felismerték, hogy az a város, ahol fellendülőben lévő, fiatal vállalkozások működnek,

fejlődő város. A gyarapodó vállalkozó szellem a városban magát a várost is gyarapodóvá teszi. Azangyalok minden városnak, kicsinek és nagynak egyaránt, hatalmas szolgálatot tesznek. Korunkban, aszámítógépeknek és az internetnek köszönhetően, még a legtávolabbi városokban is lehetségesfelébreszteni a vállalkozó szellemet.

Sok fiatal elhagyja a kisebb városokat, hogy jobb álláslehetőségekre vadásszon a nagyvárosokban.

Úgy gondolom, ez a jelenség — az értelmes, fiatal tehetségek elvándorlása — annak köszönhető,hogy az iskolák álláskeresésre nevelik az ifjúságot. Ha a fiataljainknak megtanítanák, hogyan kell

vállalkozásokat építeni, sok kisváros továbbra is fejlődne, mert elektronikusan rácsatlakozhatnának avilág többi részére. Az angyalcsoportokként működő polgári csoportok a világ bármely részéncsodákat tehetnének a kisvárosok fellendítésében.

Ha megnézzük, mit tett Bili Gates Seattle-ért, Michael Dell a texasi Austinért, Alán Bond a nyugat-ausztráliai Freemantle-ért, láthatjuk, mire képes a vállalkozó szellem ereje. A vállalkozók és azangyalok egyaránt fontos szerepet töltenek be a városok vérkeringésének élénkítésében.

3. Magánbefektetők. Azokat a személyeket, akik zárt körű cégekbefektetnek be, magánbefektetőknek nevezzük. Ezek az akkreditált befektetők remélhetőleg kifinomultabbak az átlagos befektetőknél. Őknyerik, de veszíthetik is a legtöbb pénzt. Ezért tanácsos megszerezniük

a megfelelő pénzügyi képzést és üzleti tapasztalatot, mielőtt nagyobb pénzösszegeketfektetnének be zárt körű cégekbe.

4, Nyilvános befektetők. Azokat a személyeket, akik nyilvános cégek nyilvánoskereskedelemben részt vevő részvényeibe fektetnek be nyilvános befektetőknek nevezzük. Ezaz értékpapírok tömegpiaca' Mivel ezek a befektetések a tömegeknek szólnak, bizonyosintézmények, így az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC), szigorúan szabályozzák azadás-vételüket. Ezek a részvények általában kevésbé kockázatosak, mint a zárt körbenforgalmazott részvények, de a befektetés soha nem kockázatmentes. Ez talánellentmondásnak hangzik ahhoz képest, amit korábban állítottam, hogy több kontrollalbennfentesként mérsékelhető a kockázat. De ne feledjük, hogy egy zárt körű részvényeket

vásárló befektető nem mindig rendelkezik kontrollal. A SEC szigorú beszámolási ésnyilvánosságra hozatali kötelezettséget ró a zárt körű részvényesekre, hogy csökkentse anyilvános befektetők kockázatát, azok ugyanis nem tudják ellenőrzésük alatt tartani abefektetéseiket.

Péter javaslatai

Amikor arról faggattam Pétert, mik egy cég nyilvános részvénykibocsátásának leglényegesebbtudnivalói, megkérdeztem, mit javasolna annak, aki meg szeretné tanulni, hogyan gyű jthet jelentősmennyiségű tőkét. így felelt: „Azt ajánlom, az illető ismerkedjen meg alaposan a következőfinanszírozási forrásokkal, ha nyilvános kibocsátásra készül:"

1. Zárt körű kibocsátások tájékoztatói. Ezekkel kell kezdeni a hivatalos tőkegyű jtési folyamatot. Ezamolyan „csináld magad" pénzgyű jtési akció. Ezek a tájékoztatók lehetőséget adnak rá, hogy mi



diktáljuk a feltételeket, és lehetőleg felkeltsük a befektető érdeklődését.Péter mindenképpen ajánlja, hogy legelőször is fogadjunk fel egy társasági joggal foglalkozó

ügyvédet, aki otthon van az értékpapírügyekben. Itt kezdődik a hivatalos okulásunk, ha komolyanvesszük, hogy kicsiben kezdjük, és naggyá fejlődjünk. Az első lépés, hogy fizessünk az ügyvéditanácsért, és lehetőleg kövessük is a kapott tanácsot. Ha nem tetszik a tanács, keressünk másikügyvédet.

A legtöbb ügyvéd ingyen tart konzultációt, vagy meghívhatjuk ebédelni. Az ügyvéd mintszakavatott tanácsadó rendkívül fontos tagja csapatunknak a kezdetekkor is, és később, anövekedési szakaszban is.

Én a saját bőrömön tanultam meg, mivel jár, ha egyedül akarom megoldani a dolgokat csakazért, hogy egy pár dollárt megspóroljak. Az a pár dollár hosszú távon vagyonokba kerültnekem.

2. Kockázati tőkebefektetők. (VC=Venture Capitalists). Ők — mintbarátom, Mark — azzal foglalkoznak, hogy tőkét bocsátanak rendelkezésre. Az emberek általában olyankor keresik meg a kockázati tőkebefektetőket, amikor a személyes pénzforrásaik elapadtak, és sem a

barátaiktól, sem a családjuktól, sem a bankáruktól nem számíthatnaktöbb pénzre. Péter szerint „a kockázati tőkebefektetők gyakran nagyonmeredek üzletekbe mennek bele, de hajók, megkeresik a magukét."A kockázati tőkebefektetők gyakran partnerünkké válnak, és segítenek helyrerázni a céget,

hogy eljusson a finanszírozás következő lépcsőfokára. Más szavakkal: olyan ez, mint amikorvalaki személyes edzőt fogad egy edzőteremben, hogy formába hozza a testét, és vonzóbbáváljék; a kockázati tőkebefektető a személyes edző, aki pénzügyileg formába hozza a céget,hogy az vonzóbb legyen más befektetők számára.

3. Befektetési bankárok. Általában hozzájuk fordulunk, amikor készen állunk, hogy cégünket áruba bocsássuk a nyilvános piacon. A befektetési bankárok gyakran adnak pénzt első nyilvános kibocsátások

hoz és másodlagos kibocsátásokhoz. A másodlagos kibocsátás szinténnyilvános kibocsátása egy cég részvényeinek, amely korábban már tőkére tett szert az első nyilvános kibocsátásból. Ha belelapozunk együzleti lapba, amilyen a Wall Street Journal, számos nagyalakú hirdetést találunk, amelyben befektetési bankárok tájékoztatják a piacot azáltaluk szponzorált kibocsátásokról.

Sharon jegyzete

Van a finanszírozásnak egy másik módja is, az úgynevezett köztes vagy áthidaló finanszírozás.A cégek általában akkor szoktak ehhez folyamodni, amikor túl vannak már a kezdeti

időszakon, de még nem fejlődtek fel eléggé a nyilvános kibocsátáshoz.

Egy fontos első lépés

Aki belevág, hogy tőkét gyű jtsön a cége számára, annak érdemes zárt körű kibocsátásútájékoztatóval kezdenie. Péter ezt három okból ajánlja:

411. Társasági joggal foglalkozó jogászokkal kell tárgyalni, akiknek ez a szakterülete.Hallgassunk meg több ilyet. Minden beszélgetésből tanulunk, és újabb ismeretekhez jutunk.



Kérdezzük ki a jogászokat kudarcaikról és sikereikről.

412. Ismereteket szerzünk a részvénykibocsátás különböző fajtáiról és azok jogi kereteiről. Másszavakkal: nem minden kibocsátás egyforma. A különféle kibocsátások más-más igényt elégítenekki.

413. Elkezdjük kialakítani magunkban cégünk értékét, és körvonalazzuk az eladási feltételeket.

414. Elkezdünk hivatalosan tárgyalni potenciális befektetőkkel, egyben gyakoroljuk a tőkegyű jtésművészetét és tudományát. Először talán le kell küzdenünk a kérés okozta szorongást, azután pediga kritikától való félelmet. Végül pedig meg kell tanulnunk túltenni magunkat a visszautasításon ésazon, hogyha nem hívnak vissza telefonon.

Péter a következőt tanácsolja: „Találkoztam olyanokkal, akik kiváló prezentációkat tartottakbefektetéseikről, és mégis üres kézzel távoztak a végén. Az egyik dolog, amit egy vállalkozónak megkell tanulnia, hogy miként tegye el a csekket. Ha erre nem vagyunk alkalmasak, vigyünk magunkkalvalakit, aki alkalmas rá."

Péternek ugyanaz a véleménye, ami gazdag apámé volt: „Aki ebben az üzletben akar szerencsétpróbálni, annak tudnia kell eladni. Az eladás a legfontosabb jártasság, mely megtanulható ésfejleszthető. A tőkegyű jtés végeredményben egy másféle termék eladása egy másféle közönségnek."

Sokan azért sikertelenek anyagilag, mert nem tudnak eladni. Mégpedig azért nem tudnak eladni,mert nincs önbizalmuk, félnek a visszautasítástól, és nem tudják, hogyan gyű jtsék be amegrendeléseket. Aki komolyan vállalkozásra adja a fejét, annak azt ajánlom, lépjen be egy hálózatimarketing cégbe, ahol jó színvonalú képzést biztosítanak, húzzon le legalább öt évet, és tanulja meg,miként legyen önbizalommal teli ügynök. A sikeres ügynök nem fél az emberek megkeresésétől, akritikától, a visszautasítástól és attól sem, hogy kérje a csekket.

Én még ma is dolgozom a visszautasítástól való félelmem legyőzésen, a csalódottság érzésénekfeldolgozásán és azon, hogy módot találjak alacsony

önbecsülésem leküzdésére. Rájöttem, hogy az, ahogyan az életben megoldom ezeket a problémákat,közvetlen kihatással van anyagi helyzetemre, Másként fogalmazva: ha nem tudok megbirkózniezekkel a problémákkal, csökken a bevételem. Ha ellenben sikerül leküzdenem őket, ami egy állandó

folyamat, a bevételem is növekszik.

Hogyan találjunk olyan tanácsadókat, mint peter vagy Mark?

Miután szert tettünk az alapvető üzleti tapasztalatra és némi sikert értünk el — továbbá úgygondoljuk, készen állunk rá, hogy cégünket piacra vigyük —, szaktanácsra lesz szükségünk. Azok atanácsok, melyeket Pétertől, a befektetési bankártól és Marktól, a kockázati tőkebefektetőtől kaptam,felbe-csülhetetlenül értékesek voltak. Tanácsaik olyan világokat tártak fel előttem, melyeknekkorábban a létezéséről sem tudtam.

Olvassuk el a Standard & Poor 's Security Dealers című könyvet, amely McGraw Hill kiadásában jelent meg. Megtalálhatjuk a legtöbb könyvesboltban vagy a könyvtárban. Ez a könyv államonkéntsorolja fel az értékpapírkereskedőket. Válasszunk ki belőle egy embert, aki hajlandó meghallgatni

elképzeléseinket és vállalkozásunk részleteit. Nem mindenki ad ingyen tanácsot, de néhányan igen. Alegtöbbjük nagyon elfoglalt, így csak akkor foglalkozik velünk, hajol felkészültek vagyunk. Ezért azt javaslom, előbb tegyünk szert némi gyakorlati tapasztalatra, várjuk ki, amíg sikereket iselkönyvelhetünk, és csak az után keressünk magunknak csapattársat.

Tehát, ön lesz a következő milliárdos?Csak egyvalaki válaszolhatja meg ezt a kérdést: ön. A megfelelő csapattal, a megfelelő

vezetővel és egy merész, újító jellegű termékkel bármi lehetséges. A technológia már megvan,vagy rövidesen kialakul.

Amint kiderült, hogy célom, az első millió dollár megszerzése elérhető, mindjárt újabb célt

tűztem ki magam elé. Tudtam, megkereshetek 10 milliót is hasonló módszerrel. Ha egymilliárdot akarok keresni, ahhoz azonban már újfajta jártasságok kellenek, és egy teljesen



másféle gondolkodásmód. Ezért aztán kitűztem a célt annak ellenére, hogy némileg kételkedtemmagamban. Miután volt merszem kitűzni, elkezdtem megtanulni, hogyan csinálták mások. Hanem tűztem volna ki a célt, nem feltételeztem volna, hogy távlatilag

lehetséges, és nem akadtam volna rá azokra a könyvekre és cikkekre melyékből megtudhattam,miként érték el oly sokan.

Évekkel ezelőtt, amikor rengeteg adósságom volt, nem hittem, hogy valaha milliomoslehetek. Ennek tükrében most már azt mondom, nem az a lényeg, hogy valóban megvalósítsuka célt, hanem hogy leírjuk és nekifogjunk a megvalósításának. Miután elköteleztem magam acél mellett, az agyam elkezdett dolgozni rajta, és kiokoskodta a megvalósítás módjait. Azthiszem, ha azt mondtam volna, lehetetlen milliomossá válnom, az önbeteljesítő jóslatnakbizonyult volna.

Miután kitűztem magam elé, hogy milliárdos leszek, elfogott a kétség Elmém ennek ellenéretalált módokat, hogy megmutassa, lehetséges. Ha a célra összpontosítok, megtalálom rá alehetőségeket. Gyakran el szoktam mondani magamnak: „Ha úgy gondolod, tudod, akkortudod; ha úgy gondolod, nem tudod, akkor nem tudod. Mindkét esetben igazad lesz."

Fogalmam sincs, kitől származik az idézet, de köszönöm annak, aki írta.

Miért lehetséges milliárdossá válni?

Miután kitűztem magam elé a célt, hogy milliárdos leszek, elkezdtem okokat találni rá,amiért ez manapság könnyebb, mint valaha. Az okok a következők:

415. Egyetlen telefonvonalon és az interneten rengeteg ügyféllel kapcsolatba léphetünk.

416. Az internet újabb üzleteket alakít ki az interneten keresztül. Ahogyan Henry Ford azautók tömeggyártásával, mintegy láncreakcióként, egyre bővülő üzletre lelt, az internet ismegsokszorozza a hatását. Hat milliárd ember számára teszi lehetővé, hogy egy újabb Henry

Forddá vagy Bili Gatesszé váljon.417. A múltban a média a gazdagok és hatalmasok irányítása alatt állt. A küszöbön álló

technológiai változásokkal az internet szinte mindnyájunknak olyan lehetőségeket biztosít,mintha saját rádióállomásunk vagy tévécsatornánk lenne.

418. Az új találmányok még újabb találmányoknak biztosítanak táptalajt. Az új technológiarobbanásszerű fejlődése életünk más területeire is begyűrűzik. Minden új, technológiaiváltozás egyre több ember szamára teszi lehetővé, hogy több új, innovatív terméketfejlesszen ki.

419. Ahogy egyre több emberből lesz milliárdos,

ők egyre több pénzt akarnak majd befektetnikezdő vállalkozásokba, nemcsak azért, hogy segítsék az új vállalkozásokat, hanem azért is, hogy

részesüljenek a nyereségből. Manapság sokan el sem tudják képzelni, hogy évente a szó szorosértelmében több tízmilliárd dollár várja az új, innovatív cégeket befektetés céljából.

420. Egy új terméknek nem feltétlenül kell csúcstechnológiai terméknek lennie. A Starbucks egycsésze kávéval tett gazdaggá sok embert, a McDonald's pedig a hamburgerével és asültkrumplijával vált a világ legnagyobb ingatlantulajdonosává.

421. A kulcsszó a „kérészéltűség". Véleményem szerint ez az egyik legfontosabb szómindazoknak, akik meg akarnak gazdagodni, netán dúsgazdagságra vágynak. Az értelmező szótárszerint ez a szó annyit jelent, csak egyetlen napig, vagy legalábbis rövid ideig tart.

Egyik tanárom, dr. Buckminster Fuller használta azt a szót, hogy „kérészéltűség", méghozzá abbanaz értelemben, hogy „sokkal kevesebbel többre lehet menni". Általánosabb megfogalmazása a

gondolatnak a „leverage", vagyis hogy kis energiabefektetéssel nagy hatást lehet elérni. Dr. Fullerszerint az emberiség egyre több vagyont tud létrehozni egyre több ember számára egyre kisebb



erőfeszítés árán.Más szavakkal: a modern technika találmányainak segítségével — olyan találmányokéval, melyek

valójában alig használnak nyersanyagot — mindannyian sokkal több pénzt kereshetünk nagyon kevésidő- és energiaráfordítással.

A kérészéltűség vagy múlandóság árnyoldala, hogy lesznek emberek, akik egyre kevesebb pénzhez jutnak a jövőben, és ezek éppen azok, akik a legtöbb nyersanyagot használják fel, és fizikai

értelemben a legtöbb munkát végzik a megélhetésükért. Vagyis a pénzügyi jövő azoké, akik alegtöbbet hozzák ki a legkevesebb erőfeszítéssel.

Milyen tervem van tehát arra, hogy milliárdos legyek?

A választ a „kérészéltűség" szó adja meg. Ahhoz, hogy milliárdos legyek, sokak számára kellsokat termelnem nagyon olcsón. Olyan üzleti ágazatot kell találnom, amely jelenleg túlságosannagyra duzzadt, és nem eléggé hatékony; olyan ágazatot, ahol az emberek elégedetlenek a

jelenlegi rend-

szerrel, és amelynek termékei javításra szorulnak. Az a terület, ahol a legtöbb lehet őség kínálkozik, alegtágabb üzletág: az oktatás. Ha belegondolünk, milyen hatalmas összegeket költenek oktatásra ésképzésre, megdöbbenünk. Nemcsak a magániskolákról, az egyetemekről és f őiskolákról van szó. Alegnagyobb összegek az üzleti, a katonai, az otthoni és különféle szakmai tanfolyamokra mennek el.Mégis az oktatás az az üzletág, amelyet a múltban a legtöbbet gyaláztak. Az oktatás — amintmindnyájan tudjuk — elavult, drága és változtatásra szorul.

Az idén küldte el nekem egyik barátom, Dan Osborne, nemzetközi valutakereskedő a TheEconomist weboldalán található cikk egy másolatát. Néhány sort idézek belőle:

Michael Miiken, az alacsony értékű kötvények királya, aki egyszer egyetlen év alatt 500 millió dollártkeresett, jelenleg a világ egyik legnagyobb oktató cégének kiépítésén dolgozik, a KnowledgeUniverse-ön. A Kohl-berg, Kravis and Roberts, egy kivásárló cég, amely világszerte rettegésben tartjaa cégvezetőket, szintén rendelkezik oktatási céggel: Kindercare a neve. A Wall Streeten az elemz őkegyre-másra sietve hangoztatják, hogy az oktatásban paradigmaváltás megy végbe a privatizáció és aracionalizáció égisze alatt.

Miért vált egyszeriben mindenki ilyen izgatottá? Mert párhuzamot vélnek felfedezni az oktatás ésaz egészségügy között. Huszonöt évvel ezelőtt az egészségügy jórészt az állami, illetve az önkéntesszektorba volt szorítva. Ma több milliárd dolláros, f őként magánkézben lévő üzletág. Sok gazdagember, nem csak Mr. Miiken és Henry Kravis, de Warren Buffet, Paul Allén, John Doerr és Sam Zellis meg vannak győződve róla, hogy az oktatás ugyanebbe az irányba mozdul el. A hagyományosiparágakhoz tartozó cégek olyan vállalatokba fektetnek be, mint a Sun, a Microsoft, az Oracle, azApple, a Sony, a Harcourt General és a Washington Post Group.

Az Egyesült Államok kormánya azt állítja, évente 635 milliárd dollárt költ oktatásra, többet, mint anyugdíjakra vagy a hadügyekre, és a jóslatok szerint az egy f őre eső oktatási kiadás a következőévtizedben további 40%-kal nőni fog. A magáncégeknek jelenleg mindössze 13% a piacirészesedésük, ez f őként a képzési programokban érvényesül, és legtöbbjük családi vállalkozás, melymegérett a konszolidációra. Az International Data Corporation, a nemzetközi adatszolgáltató hivataltrendelőrejelzese szerint ez a részesedés a következő két évtizedben 25%-kal fog nőni.

A cikk a következőképpen folytatódik:

A szülők egyre elégedetlenebbek Amerika állami iskoláival, melyek mindinkább a nemzetköziszínvonal alá süllyednek. Amerika többet költ a GDP-jéből oktatásra, mint a legtöbb ország,mégis csupán közepes eredményeket ér el. Az ázsiai és európai gyerekek sokszor jobbteljesítményt nyújtanak a szabvány iskolai tesztekben. A tízéves amerikai gyerekek több mint40%-a nem felel meg egy alapvető olvasási vizsgán; 42 millió felnőtt funkcionális analfabéta.Ennek az elkeserítő helyzetnek az az oka, hogy az egy-egy gyerekre költött 6 500 dollárnakcsaknem felét a nem oktatási szolgáltatások, f őként az adminisztráció emészti fel.



zavart, hogy nem tanulhattam a pénzről, a vállalkozásokról és a meggazdagodásról, bizonyáramásokat is.

Egy szó, mint száz, Kim, Sharon és jómagam összemérjük erőinket az iskolarendszerrel. A jelenlegi iskolarendszer alkalmazottakat és szakem-

berekét képez. Kérészéltű termékünket azoknak adjuk el, akiknek arra van szükségük, amit mikínálunk, vagyis vállalkozóknak, cégtulajdonosoknak vagy cégekbe befektetni kívánó személyeknekszóló oktatásra — nem olyan ismeretekre, amelyek ahhoz kellenek, hogy valaki más cégébendolgozzék. Ez a célközönségünk, és az interneten kiválóan elérhető, nincs szükségünk az elavultiskolarendszerre. Ez a tervünk; hogy sikerül-e megvalósítanunk a célunkat, azt csak az idő dönti majdel.

Ha ön anyagilag független, multimilliomos, esetleg a következő milliárdos kíván lenni, mi szívesenszegődünk társául a pénzügyi okulásában.

41. fejezet

Miért mennek tönkre a gazdagok?

Sokszor hallok olyasmit, hogy „Ha sok pénzem lesz, egyszer s mindenkorra vége az anyagigondjaimnak". Valójában pedig ekkor kezdődnek csak igazán az anyagi gondok. Az egyik ok,amiért olyan sok újgazdag hirtelen tönkremegy, hogy a régi pénzügyi szokásaikat használják újanyagi gondjaik kezelésére.

1977-ben beindítottam első nagy vállalkozásomat, a műanyag tárcákat gyártó céget. Amint

azt az előző fejezetben már említettem, az eszköz túlnőtte az embereket, akik létrehozták.Néhány évvel később megalkottam egy újabb eszközt, ez is gyorsan nőtt, és csakhamar



ugyanarra a sorsra jutott, mint az előző. Ezt is elveszítettem. Csupán a harmadik cégemnéltanultam meg, amire gazdag apám mindig is meg akart tanítani.

Szegény apám teljesen odavolt pénzügyi helyzetem hatalmas ingadozásai láttán. Szeretettengem, és fájt neki, hogy egyszer a csúcson lát, egyszer meg a béka hátsófele alatt. Gazdagapám ezzel szemben örült nekem. Két nagy cégalapításom és bukásom után a következőketmondta: „A legtöbb milliomos három céget veszít, még mielőtt nagy nyereséget könyvelhetneel. Te csak két céget veszítettél. Az átlagember soha nem veszít egyetlen céget sem, ezért van,hogy az emberek 10%-a birtokolja a vagyon 90%-át."

Miután elmesélem, hogyan kerestem majd veszítettem milliókat, sokszor teszik fel nekem azta fontos kérdést, hogy „Miért mennek tönkre a gazdagok?" A következő válaszokat adhatomerre — mindet személyes tapasztalataim alapján:

1. ok: Azok, akik pénz nélkül nőttek fel, nem tudják, hogyan kell kezelni a sok pénzt. Amintarról korábban már volt szó, a túl sok pénz gyakorta legalább akkora problémákat vet fel, minta túl kevés. Ha valaki nem tanulta meg, mit kezdjen a nagy pénzzel, vagy nincsenek megfelelőpénzügyi ta-

nácsadói, akkor minden valószínűség szerint vagy bedugja pénzét egy bankba, vagy egyszerűenelveszíti. Ahogyan gazdag apám mondta: „A pénz nem tesz gazdaggá. A pénzben er ő rejlik, amelygazdaggá, de szegénnyé is tehet. Naponta több milliárd ember szolgáltat erre bizonyítékot. Alegtöbbjüknek van némi pénze, de arra költik, hogy szegényebbek legyenek, és egyre mélyebbresüllyedjenek az adósságban. Ezért jelentenek oly sokan csődöt manapság, amikor a világtörténelemlegjobb gazdasági helyzetét éljük. Probléma megint csak azokkal az emberekkel van, akik a pénzükönforrásokat vásárolnak, de eszközöknek hiszik azokat. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezőnéhány évben sok mai fiatalra vagy hirtelen meggazdagodott milliomosra pénzügyi küszködés vár,mert nem értenek a pénzhez.

2. ok: Amikor az emberek pénzhez jutnak, rájuk tör a mámor, minthakábítószert vettek volna be, és elhomályosítja a szellemüket. Gazdag apámszerint „Amikor az embereken erőt vesz a »pénzmámor«, azt hiszik, intelli

gensebbek, pedig éppen hogy ostobábbak. Azt képzelik, övék a világ, ésazonnal eszeveszett költekezésbe kezdenek.Adószakértőm és könyvvizsgálóm, Diane Kennedy, egyszer azt mondta: „Sok gazdag ember mellett

dolgoztam mint tanácsadó. Mielőtt hatalmas vagyonukat elveszítve tönkremennének, általában háromdolgot tesznek. Egy: vesznek egy repülőgépet vagy egy nagy hajót; kettő: elutaznak szafarira; három:elválnak a feleségüktől, és elvesznek egy sokkal fiatalabb nőt. Amikor ez a három dolog megtörténik,készülök a csődre." Ugyanaz a helyzet tehát, mint az első oknál: ezek az emberek forrásokatvásárolnak, illetve elválnak egy eszköztől, amivel forrást hoznak létre, azután feleségül vesznek egyújabb forrást. Így már kettő, vagy még több forrásuk van.

3. ok: Ha az embernek pénze van, egyes barátai és rokonai közeledniigyekeznek hozzá. Sokaknak nagyon nehezükre esik nemet mondani a szeretteinek, amikor azok pénzt kérnek kölcsön. Velem ez nem történt meg, deszámos családi és baráti kapcsolatot láttam megszakadni, amikor valaki hirtelen meggazdagodott. Ahogyan gazdag apám mondta: „A meggazdagodásegyik fontos feltétele, hogy megtanuljunk nemet mondani magunknak és aszeretteinknek." Akik hirtelen jött vagyonukat hajókra és nagy házakra költik, azok önmaguknak sem tudnak nemet mondani, nem hogy a családtagjaiknak. Végül egyre nagyobb adósságokba verik magukat csak azért, merthirtelen pénzhez jutottak.

Ha egyszeriben pénzre teszünk szert, egyesek kölcsön akarnak kérni tőlünk, a bankok viszonttöbbet akarnak kölcsönadni. Ezért szokták azt mondani, hogy „a bankok akkor adnak kölcsönt, hanincs rá szükségünk". Ha azután rosszul mennek a dolgaink, nem elég, hogy gondot okoz a rokona-

inknak és barátainknak adott kölcsönök behajtása, de a bank is visszaköveteli a nekünk nyújtott

hiteleket.4. ok: A pénzes ember egyszeriben „befektetővé" válik, de hiányzik a



tudása és a tapasztalata. Ez megint csak egybevág azzal, amit gazdag apámállított, hogy ugyanis a hirtelen pénzhez jutott emberek azt hiszik, magasabblett az intelligenciahányadosuk is, pedig valójában alacsonyabb lett. Akinekpénze van, azt elkezdik hívogatni a tőzsdei, az ingatlan- és a befektetési brókerek. Gazdag apám azt mondta, régen azért hívták őket alkuszoknak, mertalkudni próbáltak a pénzünkre. Bocsánatot kérek minden brókertől, akit

esetleg megsértettem. Azt hiszem, eredendően egy bróker mondta ezt gazdag apámnak.Családom egyik barátja örökölt 350 000 dollárt. Kevesebb mint hat hónap alatt minden pénze

elveszett a tőzsdén. Nem a tőzsde vitte el, hanem a bróker, aki „megkopasztotta" a hirtelenmeggazdagodott ügyfelet, miközben az azt hitte, hogy a pénz intelligensebbé tette. Megkopasztásonazt kell érteni, hogy a bróker rendszeresen manipulált adás-vételi tanácsokat ad az ügyfélnek a jutalékfejében. Ez a gyakorlat tisztességtelen, és a brókerházak szigorú bírságokkal, büntetésekkel sújtjákazokat a brókereket, akik űzik. . . ennek ellenére előfordul az ilyesmi.

Amint a könyv elején már hangsúlyoztam: attól, mert valaki belefér az akkreditált befektetőkategóriájába, tehát egyszerűen van pénze, még nem biztos, hogy ért is a befektetéshez.

A mai, túlf űtött tőzsdei piacon sok cég ugyanolyan ész nélkül fektet be, mint az egyéni befektetők.Rengeteg pénzükkel a cégek egyre-másra vesznek meg más cégeket, azt remélve, hogy eszközöketvesznek. Az iparban ezt nevezik egyesülésnek és felvásárlásnak. Ezekkel az a baj, hogy a beolvasztott

vagy felvásárolt cég sokszor forrásnak bizonyul. A felvásárló nagyvállalat pedig gyakran anyaginehézségekkel találja magát szemben.

422. ok: Nő a veszteségtől való félelem. Az az ember, aki a szegények látásmódjával nézett apénzre, sokszor egész életében a szegénységtől rettegett, így, amikor egyszeriben gazdaggáválik, nem csökken a szegénységtől való félelme, hanem inkább növekszik. Egy barátom, akihivatásos napon belüli kereskedőkkel foglalkozó pszichológus, azt szokta mondani: „Azt kapod,amitől félsz." Ezért tartozik olyan sok hivatásos befektető csapatához pszichológus is, legalábbisnekem ezért van. Bennem is munkálnak félelmek, mint bárki másban. Amint korábban máremlítettem, sokféleképpen lehet pénzt veszteni, nemcsak a befektetési piacon.

423. ok: Az illető nem tudja megkülönböztetni a jó és a rossz kiadásokat. Könyvelőm vagyadótanácsadóm gyakran hív fel azzal, hogy „Még egy in-

gatlant kell vennie." Más szóval az a baj, hogy túl sok pénzt keresek, be kell tehát fektetnemvalamennyit olyasmibe, mint az ingatlan, mert a nyugdíjter-vem nem tud felvenni több pénzt. Agazdagok részben azért lesznek egyre gazdagabbak, mert úgy vesznek több befektetést, hogykihasználják az adótörvényeket. Lényegében tehát azt a pénzt, amit adó formájában kellenekifizetniük, további eszközökre fordítják, így levonhatják a jövedelmükből, és ezzel törvényesencsökkentik az adójukat.

A korábban már bemutatott gúla számomra az egyik legfontosabb séma a vagyonteremtéshez,továbbá a megszerzett vagyon megtartásához és növeléséhez. Amikor bemutatom az ábrát, megszokták kérdezni, miért részei a kiadások a szerkezetnek. Azért, mert a kiadások hatására válunkgazdagabbá vagy szegényebbé, függetlenül attól, mennyi pénzt keresünk. Gazdag apám gyakranmondta: „Ha meg akarod tudni valakiről, hogy meggazdagszik vagy elszegényedik-e a jövőben, nézdmeg a kiadás rovatot a pénzügyi kimutatásában." Gazdag apám nagyon fontosnak tartotta a

kiadásokat. Szerinte „Vannak kiadások, amelyek gazdaggá tesznek, és vannak mások, amelyekszegénnyé. Az okos cégtulajdonos és befektető tudja, melyikre van szüksége, és ellenőrzi a kiadásait."

„Főként azért alkotok befektetéseket, mert ezáltal növelhetem a jó kiadásaimat" — mondta egyszergazdag apám. „Az átlagembernek nagyrészt rossz kiadásai vannak." A jó és rossz kiadások közöttikülönbség volt az egyik f ő ok, amiért gazdag apám eszközöket hozott létre. A maga alkottaeszközökön újabb eszközöket vehetett. Erre hívta fel a figyelmemet, amikor gyerekkoromban atengerparton sétálva frissen vásárolt, méregdrága ingatlanját szemléltem: „Nekem sem telik ilyentelekre, de a cégemnek igen."

Ha értjük a C negyedben érvényesülő adótörvényeket, felfedezzük, hogy a gazdagok részben azértlesznek egyre gazdagabbak, mert az adótörvények a B negyedbeliek számára lehetővé teszik —inkább, mint a többi negyedbeliek számára —, hogy adózás előtti pénzből építsenek, alkossanak vagyvegyenek más eszközöket. Valójában az adótörvények szinte arra késztetnek, hogy egyre újabbbefektetéseket vásároljunk adózás előtt, ezért kapok olyan telefonhívásokat, hogy vegyek még egyingatlant vagy céget. Az A negyedhez tartozók ellenben kénytelenek az adózás utáni pénzükbőleszközöket építeni, alkotni vagy venni.



Mit tegyünk a túl sok pénzzel?

„Ha gazdag akarsz lenni, legyen egy terved, hogy miként gazdagodsz meg, és legyen terved

arra is, hogy mit fogsz csinálni a pénzzel, még mielőtt

megkerested. Ha nem készítesz előre tervet a majdani pénzed felhasználd sáról, könnyen előfordulhat,hogy búcsút mondhatsz a pénzednek, még mielőtt hozzájutsz." Gazdag apám többek között azértragaszkodott hozzá, hogy tanulmányozzam az ingatlanbefektetéseket, mert azt akarta, hogy értsekhozzájuk, még mielőtt sok pénzem lesz. Ma, ha a könyvelőm rám telefonál, és azt mondja: „Túl sok apénze. Több befektetést kell vennie", tudom, hová tegyem a pénzemet, milyen társasági formáthasználjak, és mit vegyek. Felhívom a brókeremet, és további ingatlanokat veszek. Ha értékpapírtvásárolok, a pénzügyi tervezőmet szoktam felhívni, és veszek egy biztosítási terméket, amelyen azutánrészvényeket, kötvényeket vagy befektetési alapokat vásárolok. Vagyis a biztosítók a gazdagcégtulajdonosok számára speciális biztosítási termékeket kínálnak. Ha egy cég biztosítást köt, az acégnek költség, így a tulajdonos számára gyakran eszközt jelent, és számos adózási előnnyel jár. Más

szóval: amikor a könyvelőm felhív, a pénz nagy részét már elköltöttem az előre kidolgozott tervszerint. Olyan költségekként adom ki, amelyek gazdagabbá tesznek, és nagyobb biztonságot adnak.Ezért nagyon fontos személy a gazdag ember csapatában a pénzügyi tanácsadó és a biztosítási ügynök.

Az évek során sok olyan embert láttam, akiknek nagyon nyereséges vállalkozásaik voltak, végülmégis tönkrementek. Ez azért történt, mert nem kontrollálták a költségeiket. Ahelyett, hogy újabbeszközökre költöttek volna — például ingatlanra vagy értékpapíreszközökre —, léha üzletireprezentációs költségekbe verték magukat, vagy nagy házakat, nagy jachtokat, gyors autókat, esetlegúj barátokat vettek. Ahelyett, hogy anyagilag megerősödtek volna, egyre gyengültek, hiszen amitmegkerestek, az mindjárt ki is folyt a kezük közül.

Az érem másik oldala

„A gazdag ember a kiadásrovatból látja az érem másik oldalát. A legtöbben a kiadásokategyértelműen rossznak tekintik, amelyek szegényebbé tesznek. Ha észrevesszük, hogy akiadások által gazdagodhatunk is, elkezd kirajzolódni az érem másik oldala" — tanítottagazdag apám. — „Ha megvizsgáljuk a kiadásrovatot, az olyan, mintha belenéznénk a látcsőbe,ahogyan Aliz az Aliz Csodaországban című mesében. Amikor Aliz belepillantott a látcsőbe,egy bizarr világot látott, amely sok tekintetben a távcső túl- j oldalát mutatta meg neki." —magyarázta gazdag apám, majd így folytatta: „Ha gazdag akarsz lenni, ismerned kell az éremmindkét oldalán rád váró | reményeket, félelmeket és illúziókat."

Egyik találkozásunk alkalmával gazdag apám valami olyasmit mondott, ami egyszeribenmegváltoztatta a gondolkodásomat; a szegények gondolko-dásmódjáról hirtelenjében átváltottam a

gazdagokéra: „Ha van tervem a meggazdagodásra, és ismerem az adótörvényeket, valamint atársasági törvényeket, a kiadásaimat arra használhatom, hogy meggazdagodjak. Az átlagembertszegényebbé teszik a kiadásai. Ez az egyik leglényegesebb oka, hogy egyesek meggazdagszanak,mások pedig elszegényednek. Ha meg akarsz gazdagodni, és gazdag is akarsz maradni, kontrollálnodkell a kiadásaidat." Ha ezt a kijelentést átlátjuk, akkor megértjük, miért törekedett gazdag apámalacsony bevételre és magas kiadásokra. így lett egyre gazdagabb. Azt mondta, „a legtöbben azértveszítik el a pénzüket és mennek tönkre, mert megtartják a szegények gondolkodásmódját, aszegények pedig magas bevételre és alacsony kiadásra törekszenek. Ha nem váltunk át a gazdagokgondolkodására, örökösen attól fogunk rettegni, hogy elveszítjük a pénzünket, kuporgatunk, afogunkhoz verjük a garast, ahelyett hogy pénzügyileg intelligensebben állnánk a kérdéshez, és egyregazdagabbakká válnánk. Amint megértjük, miért törekszenek a gazdagok a magas kiadásra és azalacsony bevételre, meglátjuk az érem másik oldalát."



Egy lényeges kitétel

A fenti bekezdés az egész könyv egyik legfontosabb mondanivalóját tartalmazza. Mondhatni

erről szól ez a könyv. Aki ezt nem érti világosan, annak azt tanácsolom, üljön le egy barátjával,aki szintén olvasta a könyvet, és beszélje át ezt a részt, hogy mélyebben megértse a lényegét.

Nem feltétlenül szükséges, hogy egyetértsenek az olvasottakkal, csak értsék meg alaposan.Ezáltal tisztába jöhetnek vele, hogy létezik egy olyan világ, amelyben túl sok a pénz, ésbeláthatják, hogyan válhatnak maguk is részeseivé ennek a világnak. Gazdag apám szerint„Aki nem vált át másfajta gondolkodásmódra a pénzzel kapcsolatban, az csak az érem egyikoldalát láthatja; mégpedig azt, amelyik a világot olyannak mutatja, hogy kevés benne a pénz.Ezek az emberek soha nem pillantják meg azt a világot, ahol túl sok a pénz, még akkor sem, hasokat keresnek."

Ha megértjük, hogy létezik egy világ, amelyben túl sok a pénz, értünk egy kicsit az adózási joghoz és a társasági joghoz, felfogjuk, miért fontos kontrollálni a költségeinket, akkor egyteljesen más világ tárul elénk, egy olyan világ, amelybe kevesen nyernek bepillantást. Ennek a

világnak az ész-lelése a fejünkben kezdődik. Ha a szellemi látásmódunk átalakul, megértjük,

miért mondta gazdag apám, hogy „Én arra használom a kiadásaimat, hogy egyre gazdagabb legyek,míg az átlagember arra használja, hogy egyre szegényebb legyen." Aki megérti ezt a kijelentést,beláthatja, miért gondolom, hogy az iskolarendszernek nagy gondot kellene fordítania a pénzügyiműveltség oktatására. Ezért segíthetnek sokat CASHFLOW társasjátékaim meglátni a pénz világát,amely csak kevesek számára tárul fel. A pénz világa olyan, mint az Aliz Csodaországban látcsöve. ACASHFLOWjátékban a pénzügyi kimutatások ismerete által juthat ki a játékos a mókuskerékből abefektetés világának gyorsító sávjára, abba a világba, amely az akkreditált befektetőnél kezdődik.

Miért jó az alacsony bevétel és a magas kiadás?Ahogyan gazdag apám mondta, „a pénz csak egy gondolat". Az utóbbi néhány bekezdés is néhány

nagyon fontos gondolatot ír le. Aki tökéletesen érti, miért jó az alacsony bevétel és a magas kiadás, aztovábbléphet. Aki nem érti, azt arra kérem, időzzön el ennél a gondolatnál egy kicsit, és beszélje megvalakivel, aki szintén olvasta a könyvet. Ez a gondolat a könyv központi mondanivalója. Ezzelmagyarázható az is, miért megy tönkre sok gazdag ember. Tehát kérem önöket, értsék meg alaposanezt a gondolatot, mert nincs sok értelme annak, ha az ember kreatívan létrehoz egy eszközt, keres veleegy halom pénzt — csak azért, hogy azután elveszítse. A 90/10-es szabály tanulmányozása során arra jöttem rá, hogy a pénz 10%-át megkereső 90% azon embereknek a köréből kerül ki, akik magasbevételt és alacsony kiadást akarnak elérni. Ezért nem jutnak egyről a kettőre.

ÚtmutatásA kérdés tehát az, hogyan teheti az embert gazdaggá az alacsony bevétel és a magas kiadás. A

választ az a mód adja meg, ahogyan a kifinomult befektető használja az adótörvényeket és a társaságitörvényeket, hogy visz-szahozza a kiadást a bevételrovatba.íme egy példa:

A következő oldalon lévő ábra megmutatja, mire törekszik a kifinomult befektető.

Nyereségkfmutatás

Ez az ábra az embereknek azt a 10%-át szemlélteti, akik a vagyon 90%-át

mondhatják magukénak.A kérdés megint csak az, miként tesz gazdaggá az alacsony bevétel és a magas kiadás?



Aki megérti, hogyan és miért van ez így, az egyre nagyobb pénzb őséget lát maga körül.

Hasonlítsuk össze az előző ábrát a következővel:Nyereségkímutatás

Ez az ábra az embereknek azt a 90%-átszemlélteti, akik a vagyon 10%-át mondhatjákmagukénakMérlegkimutatás Eszközök Források

Ez utóbbi séma jellemzi a világ népességének nagy részét. Másként szólva: a pénz befolyik,aztán kifolyik a kiadásrovaton keresztül, és többet nem térül meg. Ezért igyekszik annyi embertakarékoskodni, gyű jtögetni, lefaragni a kiadásait. Ez a séma jellemzi az olyan embert is, akihatározottan ki meri jelenteni, „a házam eszköz", noha a pénz kifolyik a kiadásrovatonkeresztül, és nem jön vissza, legalábbis nem rögtön. Ilyen séma szerint gondolkoznak azok is,akik azt állítják, „Minden hónapban pénzt vesztek, de az állam adókedvezményt ad aveszteségeimre." Ezt hangoztatják ahelyett, hogy „A befektetéseim pénzt hoznak, és az államadókedvezményt ad, hogy pénzt keressek."

Gazdag apám szerint „Az egyik legfontosabb kontroll egy kérdés formájában fogalmazhatómeg, ez a kérdés pedig a következő: »A kiadásrovatban szereplő pénznek hány százaléka jönvissza a bevételrovatba egy hónapon belül?«" Gazdag apám több órát, sőt napokat szenteltennek megvitatására velem. Miután megértettem álláspontját, egy olyan új világ tárult felelőttem, amelyet a legtöbben sosem látnak meg. Az egyre növekvő gazdagság világába nyertembepillantást, mely cseppet sem hasonlatos azon emberek világához, akik keményen dolgoznak,sokat keresnek és alacsony költségekkel élnek. Tegye fel tehát a kérdést önmagának: „Akiadásrovatban szereplő pénznek hány százaléka kerül vissza a bevételrovatba egy hónapon

belül?" Ha megérti, hogy ez miként lehetséges, akkor ön is megláthatja és megteremtheti azegyre növekvő gazdagság világát. Ha nehézséget okoz ennek a gondolatnak a megértése,beszélje meg valakivel. Ha elkezdi tisztán látni ezt a kérdést, kezdi felfogni, mit tesz egykifinomult befektető. Szerintem ez megér egy beszélgetést, és amúgy is érdemes többszörátolvasni és megbeszélni ezt a könyvet. Azért írtuk ugyanis, hogy megváltoztassuk az olvasógondolkodásmódját, hogy a jövőben ne túl kevés pénzt lásson maga körül, hanem teremtse mega túl sok pénz világát.

Miért értékesek a hálózati marketing cégek?

Amikor hálózati marketing cégek résztvevőivel beszélgetek, azt szoktam mondani: „Nem is

tudják, mekkora érték a hálózati marketing vállalkozás." Azért mondom ezt, mert sok hálózatimarketing cégben dolgozó csak a megkeresett pénzre összpontosít. Fel szoktam hívni afigyelmüket, hogy nem a bevétel a lényeg, hanem az, hogy mennyit lehet belőle befektetniadózás előtt. Ez az, amit az A negyedesek nem tehetnek meg. Szerintem ez a hálózati marketingcégek legnagyobb előnye. Ha megfelelőképpen élünk vele, a hálózati marketingvállalkozásokból sokkal inkább meg lehet gazdagodni, mint a fennmaradó jövedelemből, amit avállalkozás hoz. Számos olyan barátom van, akik több millió dollárt keresetek hálózatimarketinggel, és mégis földönfutókká váltak. Amikor a vállalkozások vezetőivel beszélek,figyelmükbe ajánlom, hogy nem elég, ha csak a pénzkereset módjára tanítják meg azembereiket, ugyanolyan lényeges azt is megtanítani nekik, hogyan tarthatják meg a megkeresettpénzt, és hogy végeredményben a költségeik révén lesznek gazdagok vagy szegények.



Miért jobb több vállalkozás, mint egy?Nemcsak a hálózati marketinggel foglalkozó személyek nem veszik észre vállalkozásuk igazi

értékét. Találkoztam más olyan vállalkozókkal is, akik kiválóan építik ki vállalkozásaikat, de nemtudják, mi annak az értéke. Ez azért van, mert manapság elterjedt a nézet, miszerint egy vállalkozásarra való, hogy eladjuk. Azok a cégtulajdonosok képviselik, akik nem tudják mindazt, amit akifinomult befektető tud az adótörvényekről és a társasági törvényekről. így tehát nem azért építik ki acégüket, hogy eszközöket vegyenek, hanem hogy eladják a céget — kifizetik az adókat, a készpénztbeteszik a bankba, és kezdik az egészet elölről.

Sok barátom csak azért alapított céget, hogy eladja. Két olyan is van, akik eladták a cégüketkészpénzért, azután a következő üzleti vállalkozásukon elvesztették az összes pénzt. Azért buktakbele, mert a 90/10-es szabály továbbra is érvényes az üzleti vállalkozások életben maradására. Azemlített két barátom az E negyedhez tartozott, és C negyedes vállalkozást hozott létre. A

vállalkozásukat mindketten C negyedes vállalkozóknak adták el. A vevőik meglátták a C negyedesvállalkozások gyakran fel nem fedezett értékét, Így tehát a cégüktől megvált barátaim végül

tönkrementek, noha több millió dollárjuk volt. Az eladott cégek pedig tovább gazdagították az újtulajdonosokat.

A kifinomult cégtulajdonos és befektető lehetőleg minél hosszabb ideig megtartja a vállalkozását,megvetet vele annyi stabil eszközt, amennyit csak tud, aztán eladja a céget úgy, hogy minél kevesebbadót kelljen fizetnie utána, és minél több eszköze maradjon meg. Ahogyan gazdag apám mondta:„Elsősorban azokért az eszközökért hozok létre egy céget, amelyeket megvetetek vele." Sokvállalkozónak a létrehozott cégük az egyetlen eszközük, mert egyetlen cégben gondolkodnak, és nemhasználják ki a több cégen alapuló befektetési stratégiát. (Ahhoz, hogy ez utóbbi stratégiát alkalmaznitudjuk, megint csak szakavatott tanácsadói csapat kell.) Ebből kiderül, hogy a C negyed nagy előnyeaz adótörvényekben rejlik, melyek által lehetségessé válik, hogy adózás előtti pénzből gazdagodjunkmeg, és valójában e törvények segítenek hozzá, hogy a lehető legtöbb pénzt fektethessük be. Végül is a

gazdagok alkotják a szabályokat.

A költségek ereje

CÉG jövedelem

PORTFOLIÓértékpapíreszköz

PASSZÍVingatlaneszköz

KIADÁSOK

Ez bizonyítja tehát, hogy az eszközök lehetnek eszközök, de források is — függetlenül attól,hogy mennyit keresünk. Az egyik ok, amiért az emberek 90%-ának csupán a pénz 10%-a jut,az, hogy nem tudják, miként költsék el a megkeresett pénzüket. Gazdag apám szerint „Agazdagok a szemétből is pénzt tudnak csinálni. A többiek a pénzből is szemetet tudnakcsinálni."

Mi tehát a válasz a kérdésre: „Miért mennek tönkre a gazdagok?" „Ugyanazért, amiért a

szegények szegények maradnak, és a középosztálybéliek anyagi gondokkal küszködnek." Agazdagok, a szegények és a középosztálybeliek azért mennek tönkre, mert elvesztik a kontrollt



a költségeik felett. Ahelyett, hogy gazdagságuk növelésére használnák a költségeiket, arrahasználják, hogy elszegényedjenek.

Ötödik szakasz

Visszaadás

42. fejezet

Készen állunk-e arra, hogyvisszaadjunk?

Tizedik befektetői kontroll: A visszaadáskontrollja

Nemrégiben egy volt gimnáziumi osztálytársam, Dan, a városban járt, és megkérdezte,

elmegyek-e vele golfozni. Dan mindig is nagyszerűen golfozott, én meg már hónapok óta nem játszottam, ezért haboztam egy ideig. Amikor azonban belegondoltam, hogy a játék célja nem a



versengés, hanem az együttlét és egy régi barátság felfrissítése, beleegyeztem, hogy játszomvele.

Miközben bejártuk a pályát és Dan megsemmisítő vereséget mért rám, a beszélgetés arraterelődött, mivel foglalkozunk mostanában. Amikor elmeséltem, hogy visszavonultam, éscégeket alapítok, egyiket azért, hogy nyilvános kibocsátásra vigyem, a másikat a magamszámára, Dan nagyon mérges lett. Kapzsisággal vádolt, azzal, hogy csak magamra gondolok,és kizsákmányolom a szegényeket. Miután egy órán át igyekeztem megőrizni a nyugalmamat,végül elegem lett. Megkérdeztem: — Miért gondolod, hogy a gazdagok kapzsik?

— Mert egész nap szegény emberekkel találkozom. Sosem látom, hogya gazdagok tennének értük bármit is — mondta.

Dan hivatalból kirendelt védőügyvédként dolgozik olyan emberek mellett, akik nemengedhetik meg maguknak, hogy pénzért ügyvédet fogadjanak.

— A gazdagok és a szegények közötti szakadék nőttön-nő, a helyzet egyfikarcnyit sem javul. Olyan családokkal dolgozunk, akiknek semmi reményük nincs rá, hogy valaha is kikeverednének a szegény sorból. Az ilyenek,mint te, közben egyre többet keresnek. Csak erre tudsz gondolni? Cégeket

alapítasz és meggazdagszol? Pont olyan rémes lettél, mint Miké apja ... egy kapzsi gazdagember, aki egyre csak gazdagszik.

Dan lassanként lehiggadt, ahogy tovább játszottuk. Végül, a játszma végén megbeszéltük,hogy másnap a szállodája éttermében újra találkozunk és mutatok neki valamit, amin éppendolgozom.A következő nap elvittem Dannek a játékot. — Mire való ez a játéktábla? — kérdezte, miután leültünk az asztalhoz.Megmutattam neki a játékot, és elmagyaráztam az elméletemet, miszerinta szegénységet az oktatás hiányossága okozza.

— Tanulható dologról van szó. Otthon tanulja az ember. Mivel az isko

lában nem tanítanak a pénzről, otthon kell tanulnunk róla. — És mit tanít meg a játék? — kérdezte.

— A pénzügyi műveltség szókincsét — feleltem. — Szerintem a szavaka leghatásosabb eszközök, üzleti értelemben eszközök, mert a szavak befolyásolják az agyunkat, és az agyunk alakítja ki a valóságról alkotott képünket. Sok embernek az a baja, hogy felnő a szülői házban, elköltözik, és befejezi az iskolát anélkül, hogy megismerné a pénzzel kapcsolatos szókincset. Az eredmény: életre szóló anyagi gondok.

Dan tanulmányozta a színes j átéktáblát, miközben a pincér még egy kávét hozott.Azt akarod mondani, hogy egy társasjátékkal akarsz véget vetni a szegénységnek? —kérdezte szarkasztikusan.Nem — feleltem mosolyogva. — Ennyire nem vagyok sem naiv, sem| optimista.Elsősorban olyanoknak készítettem ezt a játékot, akik cégtulajdonosokká és befektetőkkéakarnak válni. A készpénzáramlás irányítása alapvető jártasság mindenki számára, akimeg akar gazdagodni.Tehát olyanoknak készítetted a játékot, akik meg akarnak gazdagodni, nem aszegényeknek? — kérdezett vissza Dan, és megint feltámadt benne a harag.

Felindultságán ismét mosolyognom kellett. — Ugyan, dehogy. Nem akarom kizárni belőle a szegényeket. Ismétlem:

Azoknak készítettem a játékot, akik meg akarnak gazdagodni, akár gazdagok jelenleg, akár szegények.Dan arckifejezése egy kissé megenyhült.

— Jól értetted — mondtam halkan. — A termékeimet azoknak szántam,

akik meg akarnak gazdagodni — ismételtem meg még egyszer. —Nem segíthetnek senkin, akárki is az illető, vagy akármilyen anyagi helyzetben van



is, csak akkor, ha az illető meg akar gazdagodni. A gazdagokon és a középosztálybelieken sem segít, csak ha nagyobb gazdagságra vágynak.

Dan a fejét csóválta. Megint dühösebb lett. Végül megszólalt: — Úgy érted, egész életemet azzal töltöm, hogy megpróbálok segíteni

embereken, és szerinted nem segíthetek rajtuk? — Nem ezt mondtam — javítottam ki. — Nem nyilatkozhatok arról, amit csinálsz, és arról sem,hogy mennyire hatékonyan csinálod. Ezt egyébként sem nekem kell megítélnem. — Akkor meg mit akarsz mondani? — kérdezte Dan.

— Hogy nem segíthetsz embereken, csak ha ők is igazán segíteni akarnakmagukon. Akit nem érdekel a gazdagság, annak számára fabatkát sem érneka termékeim.Dan csöndben elgondolkodott a különbségtételemen.

Az én világomban, a jog és a jogorvoslás világában gyakran előfordul, hogy tanácsokat adokembereknek, de azok nem fogadják meg — szólalt meg végül. — Azután egy-két év múlva újratalálkozom velük, és ugyanott tartanak, ahol előzőleg. Megint börtönben sínylődnek, vagy újracsaládon belüli erőszak miatt kerülnek bíróság elé. Erre akarsz kilyukadni? A tanács önmagábanmit sem ér, csak ha az emberek valóban változtatni akarnak az élethelyzetükön?

Igen, erre — mondtam. — Ezért nem működik a legjobb diéta vagy edzésterv sem, ha valakinem akar igazán lefogyni. Ugyanígy sokszor fölöslegesen zavarja az osztály többi tagját az adiák, akit nem érdekel a tananyag. Nehéz olyan embert tanítani, aki nem akar tanulni. Ez rám isigaz. Például semmi kedvem megtanulni cápákkal küzdeni, ezért erre semmi áron nem islehetne rávenni. A golffal azonban más a helyzet. Igyekszem, órákig gyakorolok, és nagypénzeket fizetek ki a tanórákért, mert meg akarom tanulni.

Dan bólogatott. — Értem — mondta.

— De nem is a meggazdagodás miatt hoztam el neked ezt a játékot. Aztakarom megmutatni, amit gazdag apám tanított Mike-nak és nekem a nagyvonalúságról — a pénz visszaadásáról.

Tíz percben elmagyaráztam Dannek gazdag apám tervének 5. szakaszát, és rámutattam, hogy aterv fontos része volt a nagyvonalúság, a jótékonyság. A játéktáblára bökve így szóltam:

Miké apja öt szakaszban tanította meg nekünk, amit a gazdagságról és a pénzről tudni kell. Azötödik szakasz a megszerzett pénz visszaadásának felelősségéről szól. Miké apjameggyőződéssel vallotta, hogy a megkeresett pénz felhalmozása a pénz erejével való visszaélés.Tehát a Miké apjának tervében szereplő 5. szakaszt felfestetted a játéktáblára? — kérdeztegyanakodva Dan. — A te játékod nemcsak arra ta-

nítja az embereket, hogyan gazdagodjanak meg, hanem arra is, hogyan legyenek nagyvonalúak?Bólintottam. — Ez is a tervhez tartozik. Nagyon is fontos része.

Dan Mike-kal és velem együtt nőtt fel, így tehát ismerte gazdag apámat. Hallott közös befektetésitervünkről is, melyet Vietnamból való hazatérésem után készítettünk. Tisztában volt vele, milyen utat

jártam be, mire cégtulajdonos és befektető vált belőlem. Amikor a 3. és 4. szakaszról beszéltem neki,vagyis hogy mások cégeibe fektetek be a meggazdagodásom érdekében, dühös lett rám. Ezek utánmegismertettem az 5. szakasszal.

— Mint mondtam, az 5. szakasz gazdag apám tervének valószínűleg alegfontosabb része, és szándékosan építettem be a játékba — folytattam amagyarázatot. — Mi tehát az 5. szakasz? — kérdezte Dan. — Mutasd meg a játéktáblán!

A „gyorsító sáv" rózsaszínes árnyalatú kockáira mutattam a táblán. A játékban két különbözősávban lehet haladni. A belső körön, melyet „mókuskeréknek" hívunk, illetve a külső, nem egészenovális körön, ez az úgynevezett „gyorsító sáv"; ez az, ahol a gazdagok befektetnek.

Ezek a rózsaszín négyzetek képviselik az 5. szakaszt — mondtam, miközben ujjamat az egyiknégyzetre helyeztem.

„Gyermekkönyvtár" — olvasta Dan hangosan az ujjammal mutatott négyzetben lévő

feliratot.Ezután egy másik négyzetre böktem.„Rákkutató intézet" — olvasta fel Dan ismét a feliratot. És ez a négyzet is ilyen —



mondtam ujjamat odébbcsúsztatva.„A hit ajándéka" — olvasta Dan az ujjamnál lévő szöveget.

— Szóval jótékonysági négyzeteket helyeztél el a gyorsító sávon: a:gyón gazdagok befektetési sávján? — kérdezte Dan.Bólintottam, és a következő magyarázatot adtam:

— Igen. A gyorsító sávban kétféle álom létezik. Az egyik a személyes

élvezetekről szól, a másik arról, hogy jobb világot teremtsünk mások számára kivételesen nagy vagyonúnkkal.Dan fejét ingatva megjegyezte:

— Szóval Miké apja nemcsak a meggazdagodásra, hanem a jótékonyságra is megtanított titeket Mike-kal?

Bólintottam, miközben gyorsan végigmutogattam a játéktáblán található különféle jótékonyságiálmokat.

— Gazdag apám szerint a befektető egyik legfontosabb kontrollja, hogya pénz nagy részét visszaadja a társadalomnak.

Gazdag, kapzsi ember hírében állt — mondta Dan. — Rémes történetek keringtek a

kapzsiságával kapcsolatban.A legtöbben ilyennek hitték — feleltem. — Miké és én másnak ismertük. Minél több pénztkeresett, annál többet adott. De csöndben adta.Ezt nem tudtam — mondta Dan. — Tehát idős korában az összegyű jtött pénzét mind visszaadtaa társadalomnak.Nem mindet — helyesbítettem. — Valamennyit a gyerekeire is akart hagyni. Azt akarom csakmegértetni veled, hogy sokan úgy vélik, a gazdagok mind kapzsik. Ez elhomályosítja atisztánlátásukat, és nem veszik észre, hogy nem minden gazdag ember kapzsi. Hajói körülnézel,meglátod, menynyi mindent adtak a gazdagok a társadalomnak. Gondold csak végig, mit adottvissza Andrew Carnegie a könyvtáraival, Henry Ford a Ford Alapítvánnyal és Rockefellerek aRockefeller Alapítvánnyal. Az én hősöm, Soros György, a Qantum Alapítvány atyja, hatalmaspénzösszegeket áldoz a globális társadalom létrehozásának és a nemzetek közötti jobb anyagiegyetértés reményében. A politikai vezetők szájából mégis a legtöbbször csúnya dolgokat

hallunk róla és fedezeti befektetési alapjáról. John D. Rockefeller nemcsak jótékonyságialapítványt tett, nagy összegeket adott a Chicagói Egyetemnek is, ahogyan sok más gazdag,végzett diák is adakozott volt iskolájajavára. Számos különlegesen gazdag ember hozott létrefelsőfokú oktatási intézményeket, így Stanford alapította a S tanford Egyetemet, Duke pedig aDuke Egyetemet. A gazdagok mindig is lelkes pártfogói voltak a felsőoktatásnak.A Vanderbilt Egyetemet is egy nagyon gazdag vállalkozó alapította — tette hozzá Dan. —Tudom, hogy a gazdagok állásokat teremtenek, javakat és szolgáltatásokat biztosítanak az élet jobbítása érdekében. Te pedig most arra hívod fel a figyelmemet, hogy gyakran még pénzt isadnak vissza a társadalomnak — folytatta.Igen, pontosan ezt mondom. Mégis sokan csak a kapzsiságot látják a gazdagokban. Tudom,hogy vannak kapzsi gazdagok, de ugyanúgy vannak kapzsi szegények is.

— Tehát a te gazdag apád visszaadta a pénzt? — ismételte meg Dan. — Igen. Az 5. szakasz tette őt igazán elégedetté. Különben is a jótékony

kodás növelte költségeit, csökkentette a jövedelmét, és átjuttatta a tükörüvegtúloldalára. — Micsoda? — kérdezte Dan megütközve. — Miféle tükörüvegen?

— Ne is törődj vele — mondtam. — Elég annyi, hogy a nagyvonalúságkülönféle tekintetben megelégedésére szolgált. — Mire adakozott? — érdeklődött Dan.

Minthogy az apja rákban halt meg, alapítványa óriási összegeket költött rákkutatásra.Egy kis vidéki kórházban többek között építtetett egy külön kórtermet rákbetegek részére,ahol az ápoltak állandóan együtt lehettek a szeretteikkel. Nagyon vallásos ember volt,ezért az egyházközségében építtetett egy külön osztálytermet a vasárnapi iskola részére.

Pártolta a művészeteket is, számos tehetséges művész műveit megvásárolta, és amúzeumok részére is adakozott. A legjobb pedig, hogy az alapítványa olyan jól



szervezett, hogy gazdag apám halála után sem szűnik meg pénzt keresni és adakozni.Gazdag apám így halála után is sok jót tehet a társadalomért. Az általa létrehozottvagyonkezelő társaságok és alapítványok éveken át biztosítanak majd pénzt számosnemes célra.Azt tervezte, hogy életében is legyen fölösleges pénze, és hogy halálában is legyenfölösleges pénze — mondta Dan.

— Mindenesetre volt terve — mondtam.Tehát a te CASHFLOW játékodban minden benne van, amit gazdag apád tanított.Megtanította, hogyan kell megkeresni a pénzt, és hogy miként kell visszaadni.Igyekeztem belefoglalni a pénzről szóló legfontosabb tanításait. És a visszaadásfontossága az egyik ilyen dolog. Megtanította, hogy irányítsam a pénzszerzés folyamatátés a visszaadásét is.

— Bárcsak többen tennék — mondta Dan. — Egyre többen lesznek, akik több pénzt fognak visszaadni. Itt van a né

pességrobbanás nemzedéke. Sokan közülük a hatvanas évek hippijei közülkerülnek ki, és ma szélsebesen milliomosokká válnak. Néhány év múlva aző forradalmuk biztosítja majd a pénzerőt. Az egykori hippik és nemzedék

társaik társadalmilag nagyon elkötelezettek. Ami tudást ők magukkal hoztaka hatvanas évekből, az a következő években fog kicsírázni. Ideáljaik vagyonukkal ötvözve jelentős pénzügyi, politikai és társadalmi erőt fognak képviselni a világban. Úgy gondolom, ők véghez fogják vinni azokat a jótéteményeket, melyeket a kormányunk ma nem engedhet meg magának. A népességrobbanás nemzedékének számos tagja társadalmi felelőssége tudatábanmegvalósítja majd azokat a dolgokat, melyekre nem volt módja, amikor szegény volt... de most már gazdag. — Miből gondolod, hogy nagyvonalúak lesznek? — kérdezte Dan.

— Mert ezt látom — feleltem. — Ted Turner egy milliárd dollárt adományozott az ENSZ-nek, és megrótta az olyan embereket, mint Bill Gates éstársai, amiért nem eléggé nagyvonalúak. Nem egészen három év múlva Bill

Gates egyedül 4 milliárd dollárt ajánlott fel különböző célokra... és Gatesmég fiatal. El tudod képzelni, mennyit fog adakozni később?

De nem azért tette, mert perbe fogta a szövetségi kormány? Csak azért ad pénzt, hogy jó színbentűntesse fel magát, nem?Sok újságíró ezt szereti hangsúlyozni Gates nagyvonalúságáról írt cikkeiben. De hadd kérdezzekvalamit: Hány újságíró ajánl fel 4 milliárd dollárt? — kérdeztem halkan. — Tény, hogy 1999-ben Bili Gates teljes munkaidőben foglalkoztatott embereket, akiknek csak az volt a dolguk,hogy a 325 millió dollárnyi adományt szétosszák. Hány újságíró adományozott 325 milliódollárt 1999-ben? Tehát, még ha kellett is hozzá Ted Turner noszogatása, tény, hogy Gatesadakozik. És az is tény, hogy a népességrobbanás nemzedékének tagjaiból kikerülő gazdagvállalkozók nyomást fognak gyakorolni egymásra, hogy a nagyvonalúságot szorgalmazzák.

Társadalmilag nem lesz illő gazdagnak és zsugorinak lenni. — Tehát Miké apja nagyvonalú volt, és ezt plántálta beléd, és Mike-ba is.Bólintottam.

És bár a városban sokan bírálták a gazdagsága miatt, ő továbbra is csendben adakozott. Anagyvonalúságot egyrészt pénzügyileg értelmes viselkedésnek tartotta, másrészt örömet okozottneki.Ezt tényleg nem tudtam — mondta Dan szinte már tiszteletteljes hangon, mert kezdte máskéntlátni gazdag apámat. — És az adakozás boldoggá tette?

Bólintottam.Idős korára olyan béke töltötte el, amilyet korábban sosem láttam rajta. Életében sok jót tett, éshalálában sem szűnik meg jót tenni. Teljes életet élt.Nagyon büszke volt Mike-ra és rám — folytattam. — Azt mondta, tudja, hogy apám

nyomdokaiba lépek. Tudta, hogy tanár vagyok, és remélte, hogy úgy fogok tanítani másokat,ahogyan ő tanított engem. Azt akarta, mindkét apám tanítását vigyem tovább . . . legyek gazdag,és legyek tanár.



— Ennyit akart elérni? — kérdezte Dan. — Nem. Nem elégedett meg ennyivel. Mindig félt, hogy feladom, és nem járom végig az utat. Félt,

hogy nem lesz bennem elég kitartás, hogy megvalósítsam befektetési tervemet, ami azt jelentettevolna, nem valósul meg pénzügyi álmom. Attól tartott, csatlakozom a feladók táborához, akik a köny-nyebb utat választják ahelyett, hogy azt tennék, amit kell.

— Menj tovább, törődj mindvégig a saját dolgoddal, légy hű az álmaid

hoz, és megvalósul mind — mondtam halkan. — Ez volt az utolsó tanácsa,amit nekem adott.Dan kérdése visszahozott a jelenbe: — No és minden álmod megvalósult?

— Majdnem — feleltem. — Még el akarom érni, hogy csúcsbefektetőlegyek, és most tettünk egy alapítványt. — Miféle alapítványt? — kérdezte.

— Amikor Kim, Sharon és én elindítottuk a CASHLOW Technologiesrészvénytársaságot, küldetésünket úgy fogalmaztuk meg, hogy „Magasabbszintre emeljük az emberiség anyagi jólétét".

— Ez eléggé agresszív küldetés — mondta Dan felhúzott szemöldökkel.Megértem, hogy ezt mondod, de mi nap mint nap megvalósítjuk a küldetésünket. Napontakapunk telefonhívásokat, leveleket, e-maileket, amelyben az emberek arról tájékoztatnak,hogy tettek valamit anyagi helyzetük jobbításáért. Minket is megdöbbentett, milyen lelkesfogadtatásra leltek a termékeink. Ahányszor hírt kapunk róla, hogy valakinek javult azanyagi helyzete, megvalósítottuk a küldetésünket.No és mivel foglalkozik az alapítványotok? — tért vissza Dan korábbi kérdéséhez.A pénzügyi műveltség terjesztésére hoztuk létre, hogy legyen egy non-profit szervezetünk,amelyen keresztül visszaadhatjuk a pénzt. Hallgatóink és ügyfeleink annyi jóbanrészesítettek, hogy vissza akarjuk adni. Az alapítvány más szervezeteket támogat apénzügyi műveltség terjesztésében.Van például egy gimnáziumi tanárunk, aki Indianában a CASHFLOW 101 -et és 202-t

tanítja a diákjainak. Segített megírni nekünk egy tantervet, amelyet más tanárok ishasználhatnak. Tavasszal a gimnazista diákjait ki fogja küldeni általános iskolaiosztályokba, hogy az általános iskolás tanulóknak is tanítsák a CASHFLOW gyerekeknek

játékot. Más gyerekek is tanítanak már kisebbeket az arizonai Tucsonben, a Fiúk ésLányok Klubjában. Nagyon izgalmas gyakorlat, hogy gyerekek tanítanak fiatalabbgyerekeket, és reméljük, hogy világszerte el fog terjedni. Az Alapítvány ebben issegítséget nyújthat.Ez csodálatosan hangzik, Róbert. Öröm látni, hogy ennyire fellelkesít az adakozás —mondta Dan.Az alapítvány és programjainak kidolgozása most van folyamatban. A lényeg, hogysegítsük az oktatást, ahol tudjuk. Kim, Sharon és én szerencsére nagy sikertkönyvelhetünk el, és továbbra is keressük a visszaadás módjait a pénzügyi műveltségterjesztésén keresztül.

A Foundation for Financial Literacy (Pénzügyi Műveltség Alapítvány) non-profit szervezetként jött létre, és fog működni. Jótékonysági és oktatási célokat szolgál, a módosított 1986 évi belsőbevételekről szóló törvény 501(c)(3) cikkének értelmében, a rászoruló oktatásijótékonysági,vallási és tudományos, pénzügyi oktatással foglalkozó programok és szervezetek támogatására.Az Alapítvánnyal kapcsolatos érdeklődéseket a következő címen várjuk:

The Foundation for Financial LiteracyP.O. Box 5870

Scottsdale, AZ 85261-5870

www.richdad.comA CASHFLOW Technologies, Inc. az anyagi támogatáson kívül is részt vállal az Alapítvány





támogatásában azáltal, hogy rendelkezésre bocsátja munkatársai idejét, továbbá irodát ésszolgáltatásokat biztosít az Alapítvány számára.

Összefoglalás

Miért nem kell pénz a pénzteremtéshez... most már?

Nemrégiben az egyik befektetési tanfolyamomon azt kérdezte egy hallga| tóm: — Ön szerint melyik internetes cégbe fektessek be?

— Miért fektetne valaki más internetes cégébe? — kérdeztem vissza. —Alapítson saját internetes céget, és kérjen meg másokat, hogy fektessék belea pénzüket!

Amint korábban már említettem, sok befektetési könyv jelent meg arról, miként kelleszközöket vásárolni. Ez a könyv arról szól, miként teremtsünk eszközöket, amelyeken újabbeszközöket lehet venni. Gondolkodjunk el tehát azon, hogyan teremthetnénk eszközöket,ahelyett hogy készen vennénk! Azért mondom ezt, mert soha nem volt még ilyen könnyű sajáteszközöket teremteni.

10 éves a világ

1998. október 11-én Merrill Lynch több amerikai újságban egy egész oldalas hirdetést jelentetett meg, amelyben közölte, hogy a világ még csak 10 éves. Miért csak 10 éves? Mertnagyjából 10 éve omlott le a Berlini Fal. Egyes gazdaságtörténészek a Berlini Fal leomlásáhozkötik az iparosodás korának végét, és az információ korának kezdetét.

Az információ kora előtt a legtöbb embernek kívülről kellett befektetnie. Most, hogy a világelmúlt 10 éves, egyre többen fektethetnek be bennfentesekként. Amikor azt kérdeztem ahallgatómtól, miért fektetne be más internetes cégébe, és javasoltam, hogy alapítson sajátinternetes céget, arra gondoltam, most, hogy az információ korát éljük, sokkal érdemesebb

bennfentesnek lenni, mint kívülállónak.



Három korszak

A feudalizmus korában a gazdagoknak nagy kastélyaik voltak, óriási termékeny

mezőgazdasági földterületekkel. Ezeket az embereket nevezték uralkodóknak, illetvenemeseknek. Aki nem ebbe a társadalmi osztályba született, az kívülálló maradt, és vajmi kevés

esélye volt rá, hogy bennfentessé válhasson. A 90/10-es szabály irányította az életet. Ezért ahatalmon lévő 10% házasság, születés vagy hódítás útján került hatalomra; a maradék 90%-hoz tartoztak a jobbágyok vagy parasztok, akik megművelték a földet, de nem volt semmijük.

A feudalizmus korában tisztelték a derék, szorgalmas embereket; a szorgalmasságeszményét apáról fiúra továbbadták egymásnak a nemzedékek. Ugyanakkor elkezdték gyűlölnia gazdagokat—végtére is az emberek 90%-a azért dolgozott, hogy eltartsa azt a 10%-ot, akikszemlátomást nem dolgoztak. Ez az eszmény is továbböröklődött nemzedékről nemzedékre.

Azután következett az iparosodás kora, amikor a vagyon a termőföldről az ingatlanratevődött át. A földekre épületeket, gyárakat, raktárakat, bányákat és lakóházakat építettek fel amunkásoknak. . . beruházások történtek. A termékeny mezőgazdasági földek értéke egyszeriben

csökkent, mert a földekre felhúzott épületek tulajdonosai váltak a vagyonos réteggé. Érdekesdolog történt. A termőföldeknek hirtelenjében kisebb lett az értéke, mint a sziklás, nehezenművelhető területeké. A sziklás vidékek felértékelődtek, mert olcsóbban lehetett hozzájuk jutni,mint a termőföldekhez. Ráadásul a sziklákra magasabb építményeket lehetett építeni,felhőkarcolókat vagy gyárakat, és nyersanyagban is gazdagabbak voltak, olajat, vasércet, rezetlehetett ott bányászni, az iparosodás korának alapanyagait. A korszakváltással egy időben sokfarmer nettó vagyona kevesebb lett. Ahhoz, hogy fenntartsák az életszínvonalukat,keményebben kellett dolgozniuk, és több földet kellett megművelniük, mint korábban.

Az iparosodás korában vált népszerűvé a „Járj iskolába, hogy jó állásod legyen" elgondolás.A feudalizmus korában még nem volt szükség hivatalos oktatásra, mert a szakmák apáról fiúraöröklődtek; a pékek kitanították a gyerekeiket a pékmesterségre stb. A korszak vége felé terjedtel az „egy" szakma, avagy az életre szóló állás gondolata. Az emberek elvégeztek egy iskolát,

lett egy állásuk, azután lépkedtek előre a vállalati vagy a szakszervezeti ranglétrán, majd,amikor nyugdíjba mentek, a cég és az állam gondoskodott róluk.

Az iparosodás korában nem a nemesi származásúak gazdagodtak meg, és kerültekhatalomra. Koldusokból lett királyfikról szóló történetek keringtek.

Nulláról induló vállalkozók váltak milliárdosokká. Amikor Henry Ford elhatározta, hogytömeggyártásban állítja elő az autót, egy Detroit nevű városka mellett talált egy olcsó, sziklásföldterületet, amely a gazdáknak nem kellett, és megszületett egy iparág. Gyakorlatilag a Fordcsaládból lett az új nemesség, és a környezetük, akik beszálltak az üzletükbe, szintén azújgazdag nemességhez csatlakoztak. Új nevek emelkedtek társadalmi rangra, mint egykoron a

királyok és királynők nevei — olyan nevek, mint Rockefeller, Stanford és Carnegie. Azemberek tisztelték, de meg is vetették ezeket a családokat nagy vagyonukért és hatalmukért.Az iparosodás korában — csakúgy, mint a feudalizmus korában — megint csak egy sz űk

rétegé volt a vagyon oroszlánrésze. A 90/10-es szabály továbbra is érvényesült, bár most márnem a születési elő jogon alapult, hogy ki tartozik a 10%-ba, hanem elhatározáson. Egyszerűenazért maradt érvényben a 90/10-es szabály, mert rengeteg energiára, szervezésre, továbbápénzre, emberre, földre és erőre volt szükség a vagyon megszerzéséhez és kezeléséhez. Egyautógyár, egy olajipari cég vagy bánya üzemeltetése igen tőkeigényes vállalkozás ma is; sokpénz, sok föld és sok szakmailag képzett ember kell hozzá, hogy kiépítsenek egy ilyen céget.Ezen felül gyakran hosz-szú éveken át tartó bürokratikus folyamatok szükségesek abeindításához — környezetvédelmi tanulmányok, társasági szerződések, munkaszerződések stb.Az iparosodás korában sokak életszínvonala emelkedett, de az igazi gazdagság továbbra is

csupán keveseké maradt. A szabályok megváltoztak.



A 90/10-es szabály változott

Amikor a Berlini Fal leomlott és a világháló kiépült, sok szabály változott. Az egyik

legfontosabb közülük a 90/10-es szabály. Jóllehet, valószínűleg mindig is csak a népesség10%-a fogja kézben tartani a vagyon 90%-át, de más lehetőségek kínálkoznak a 10%-hoz valócsatlakozásra. A világháló megváltoztatta a csatlakozás költségeit. Ma nem kell nemesicsaládba születni, mint a feudalizmus korában. Nincs szükség jelentős pénzösszegekre, semföldekre ahhoz, hogy az ember csatlakozhasson a 10%-hoz. A bekerülés ára mindössze egyötlet, az ötletek pedig ingyenesek.

Az információ korában csak információra, illetve gondolatokra van szükség ahhoz, hogynagyon-nagyon gazdagok lehessünk. Ezért lehetséges, hogy olyan emberek, akik egyik évbenmég rossz anyagi körülmények között sínylődnek, a következő évben a világ leggazdagabbjaiközé kerüljenek. Ezek az emberek gazdagságban gyakran túlszárnyalják a korábbi korszakok

gazdagjait. Egyetemista diákok válnak milliárdosokká, akik még soha semmilyen állásban nemdolgoztak. A gimnazisták pedig még rajtuk is túl fognak tenni.

Az 1990-es évek elején olvastam egy újságcikket, amelyben ez állt: „Sok orosz állampolgárpanaszkodott, hogy a kommunista uralom alatt elfojtották az alkotókészségüket. Most, hogy akommunisták uralmának vége, sok orosz állampolgár rádöbben, hogy hiányzik belőle azalkotókészség." Én személy szerint úgy gondolom, mindnyájunknak van egy briliáns, kreatívötlete, amely csak a miénk, egy olyan ötlet, amelyből hatalmas vagyont lehet kovácsolni. Azoroszoknak az a problémájuk, hogy — mint sok más állampolgárnak szerte a világban —nekik sem állt rendelkezésükre gazdag apám irányítása, hogy megtanulják és megértsék a C-Bháromszög erejét. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy többeknek tanítsuk meg, hogyan kellvállalkozni, és hogyan kell egyedi ötleteikből vállalkozásokat és nagy vagyont létrehozni. Ha

ezt megtesszük, egyre nagyobb fellendülésnek nézhetünk elébe a világ minden táján, amint azinformáció kora mind jobban kiterjed.A történelemben először következik be, hogy a vagyon 90/10-es szabálya érvényét veszti. A

pénzteremtéshez immár nem kell pénz. Nem kellenek már óriási földterületek, ésnyersanyagforrások sem a meggazdagodáshoz. Nincs szükség magas pozícióban lévő barátokrasem. Nem számít, hogy a rokonaink a Mayflower fedélzetén érkeztek-e, vagy hogy milyenegyetemet végeztünk, milyen neműek, fajtájúak vagy felekezetűek vagyunk. Ma csupán egyötlet kell a meggazdagodáshoz; ahogy gazdag apám mondta: „A pénz egy elképzelés". Sokakszámára azonban a legnehezebb dolog a világon régi elképzeléseik megváltoztatása. A szerintélnek, hogy nekik már nem lehet újat mutatni. Szerintem pedig csak annak nem lehet újatmutatni, aki ragaszkodik a régi elképzeléseihez, vagyis „A jó pap holtig tanul".

Tehát, amikor azt kérdik tőlem, „Milyen internetes cégbe fektessek be?", még mindig az a

válaszom: „Fektessen be a saját internetes cégébe!" Ezzel nem feltétlenül azt akarom javasolnia kérdezőknek, hogy alapítsanak internetes céget, mindössze arra akarom felhívni afigyelmüket, hogy vegyék fontolóra egy saját cég létrehozását. Számos franchise éshálózatimarketinglehetőség kínálkozik az interneten keresztül. Ha az ember egyszerűen csakelgondolkodik saját, C negyedes vállalkozása létrehozásán, agya átáll, és már nem keménymunkában és fizikai korlátokban gondolkodik, hanem a korlátlan gazdagság lehetőségében.Mindössze egy ötletre van szükség — és az ötletek korát éljük. Nem javaslom, hogy azemberek otthagyják a munkahelyüket, és cégalapításba fogjanak. Azt azonban igen, hogyállásuk megtartása mellett fogjanak vállalkozásba.

A régi elképzelések átértékelése

A tőzsdén manapság gyakran hallani olyan bejelentéseket, mint „Régi gazdaság kontra új



gazdaság". Akik lemaradnak, azok sok tekintetben továbbra is a régi gazdasági elképzeléseketrészesítik előnyben az új gazdasági elképzelésekkel szemben.

Gazdag apám állandóan emlékeztette a fiát és engem, hogy a pénz csupán egy gondolat.Arra is figyelmeztetett, hogy legyünk mindig szemfülesek, ügyeljünk a gondolatainkra, ésértékeljük át őket, ha szükséges. Akkor még fiatal és tapasztalatlan voltam, ezért nem értettemmeg teljesen, mit akar ezzel mondani. Ma, amikor idősebb és bölcsebb lettem, mélységesentisztelem őt azért, hogy figyelmeztetett régi gondolataim átértékelésére. Azt mondta: „Ami ma

jó neked, az holnap esetleg már rossz."Végigkövettem, amint az Amazon.com, egy nyereség és ingatlantulajdon nélküli cég,

gyorsabban nőtte ki magát, és értékesebb lett a tőzsdén, mint az olyan megalapozott vagyonúkiskereskedő cégek, mint a Wal-Mart, a Sears, J. C. Penny és a K-Mart. Az új, nyereséget nemhozó online kiskereskedelmi cégeket többre értékelik, mint az iparosodás korának szilárdannyereséges, nagy tapasztalattal jelentős ingatlanvagyonnal és a régi uralkodóknál jóval többeszközzel rendelkező kiskereskedelmi vállalatait. Az új online cégeket azért értékelik többre,mert működtetésükhöz nincs szükség jelentős ingatlantulajdonra, pénzösszegekre és emberekre.Éppen az teszi kevésbé értékessé az iparosodás korának kiskereskedelmi vállalatait azinformáció korában, ami annak idején, az iparosodás korában értékesebbé tette őket. Gyakran

mondják, „megváltoztak a szabályok". Sokszor elgondolkozom rajta, mit tartogat a jövőezeknek a régebbi kiskereskedelmi vállalatoknak és befektetőknek, amint egyre több internetescég kisebb árréssel dolgozik, és ugyanazt a terméket alacsonyabb áron kínálja. Máskéntfogalmazva: igaz, hogy az Amazon.com ma nem nyereséges, de kisebb haszonkulccsalműködik, mint a ma nyereséges cégek. Mit fog ez jelenteni a munkahelyi biztonság, afizetésemelések, az alkalmazotti juttatások és a befektetők hűsége szempontjából? Mi fogtörténni az ingatlanok értékével? Ezt majd csak az idő dönti el.

Azt hiszem, az új internetes cégek jelentős hányada felszámolásra fog kerülni, és abefektetők a szó szoros értelmében milliárdokat fognak veszíteni. Ezek a cégek azért fognaktönkremenni, mert egy vállalkozást végeredményben csak a profit és a pozitív készpénzáramlástart életben. De sok, az iparosodás korából itt maradt cég is cs ődbe fog menni az ingatlannélküli online cégek árversenyében. Nemrégiben egy régi iskolához tartozó kiskereskedő azt

mondta: „Szórakoztató élménnyé tesszük a bevásárlást." Ezzel az ötlettel az a baj, hogy avásárlás szórakoztató élménnyé tétele sokba kerül,

ezért sok vásárló bemegy ugyan a boltba, hogy élvezze az élményt, de attól még online fogvásárolni, olcsóbban.

Van egy kedves barátom, aki évek óta utazási irodát vezet. Ennek ellenére kénytelen nekemkiszolgálási díjat felszámolni a repülő jegyeim kiállítására, mert a légitársaság újabban nemfizet neki jutalékot a jegyeladásért. Hűséges alkalmazottjai jó részét el kellett bocsátania, ésaggódik, hogy én is inkább online szerzem majd be a jegyeimet, mert úgy olcsóbb. Közbenvalaki más, akinek nincs utazási irodája, és ezért nem vonatkoznak rá az utazási irodákkalkapcsolatos szabályozások, beindított egy online céget Priceline.com néven. Azzal az ötlettel,hogy egy olyan igazán nem tartós fogyasztási cikket, mint egy repülő jegy, alacsonyabb áronkínál, a Priceline.com megalapítója, Jay Walker felkerült a Forbes 400 listájára a világleggazdagabb emberei közé. Mindezt alig néhány év leforgása alatt hozta össze. Míg őmeggazdagszik, szegény, drága barátom kénytelen elbocsátani az alkalmazottjait, és csakhűséges ügyfeleire számíthat, hogy kitartanak mellette, amiért egyre keményebben fogdolgozni, és egyre jobb szolgáltatást nyújt. Biztos vagyok benne, hogy meg fog élni, de a cég,amelyet évekkel ezelőtt létrehozott, hogy biztosítsa a nyugdíját, mostanra teljes munkaidejétleköti, és semmi biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy megtartja értékét, mire a barátomnyugdíjba megy.

A dolgok megváltoztakMinthogy a pénzteremtéshez nem kell pénz, miért ne kereshetnénk sok pénzt? Miért ne



találhatnánk befektetőket, akik befektetnének az elgondolásunkba, hogy mindnyájanmeggazdagodjunk belőle? Azért, mert a régi gondolkodásmód gyakran útban van.

Ahogyan Merrill Lynch megmondta, „a világ csak 10 éves". Jó hír, hogy még most sem későmegváltoztatni gondolkodásmódunkat és felzárkózni, ha eddig nem tettük meg. Rossz hír viszont,hogy néha a legnehezebb dolog a régi elképzelések feladása. Íme néhány átértékelésre szoruló, régielképzelés, amely nemzedékről nemzedékre öröklődött:

1. „Derék, szorgalmas ember." A valóság az, hogy azokat fizetik a legrosszabbul, és azok adóznak alegtöbbet, akik fizikai értelemben a legkeményebben dolgoznak. Nem azt akarom mondani, hogy nedolgozzunk keményen! Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy szükség van régielképzeléseink folyamatos újraértékelésére, és talán újak átgondolására is. Vegyük fontolóra, hogymellékállásban a saját vállalkozásunkban dolgozzunk keményen.

Manapság nem elég, ha a CASHFLOW-négyszög egyetlen negyedében ismerjük ki magunkat —mind a négy negyedben otthonosan kell mozognunk. Végül is az információ korában élünk, és egyállásban dolgozni életünk végéig régi elképzelés.

2. „A semmittevő gazdagok lusták." A valóság az, hogy minél kevesebbet dolgozunk fizikai értelemben, annál jobb esélyeink vannak a meggazdagodásra. Meg nt csak nem azt akarom tanácsolni, hogy ne dolgozzunk keményen Arra gondolok, hogy jelenleg mindnyájunknakmeg kell tanulnia szellemi munkával, és nem fizikaival pénzt teremteni. A legtöbb pénzt azok keresik, akik a legkevesebb fizikai értelemben vett munkát végzik. Azért dolgoznak ők keveset, mert passzív ésportfoliós jövedelemért dolgoznak, nem keresett jövedelemért. Amintpedig azt mostanra már tudják, az igazi befektető a keresett jövedelmétpasszív és portfoliós jövedelemmé alakítja.Véleményem szerint tehát a mai semmittevő gazdagok nem lusták. Csupán arról van szo, hogy a

pénzük keményebben dolgozik, mint ők maguk. Aki csatlakozni akar a 90/10-esek klubjához, annakmeg kell tanulnia fizikai helyett szellemi erőfeszítéssel pénzt keresni.

3. „Járj iskolába, és szerezz állást." Az iparosodás korában az emberek

65 éves korukban vonultak nyugdíjba, mert addigra általában túlságosan elfáradtak ahhoz, hogy autógumikat emelgessenek, és motorokatszereljenek be autókba a futószalag mellett állva. Ma tizennyolc havonta elavultnak számít a tudásunk, mert ilyen gyorsan kettőződikmeg az információ, és fejlődik a technológia. Sokak szerint már akkorelavult egy diák tudása, amikor kijön az egyetemről. Soha sem voltmég igazabb gazdag apám mondása, hogy „Lényeges az iskolai tudás,de az utcán szerezhető tudás legalább ilyen fontos." Mai társadalmunkönállóan tanul, nem a szüleitől (mint a feudalizmus korában) vagy aziskolában (mint az iparosodás korában). A gyerekek tanítják meg aszüleiket a számítógép használatára, és a cégek sokkal inkább keresika csúcstechnológiában jártas gyerekeket, mint a diplomás, középkorvezetőket.

Ahhoz, hogy kiálljuk a változó idők próbáját, nagyon fontos, hogy állandóan tanuljunk az iskolábanis, de az utcán is. Amikor fiatalokkal beszélek, mindig azt tanácsolom nekik, hogy gondolkozzanakegyszerre profi sportolók és egyetemi professzorok módjára. A profi sportolók tudják, hogy akarrierjüknek vége, amint a fiatalabb sportolók legyőzik őket. Az egyetemi professzorok pedig tudják,hogy ha továbbra is tanulnak, akkor a korukkal egyre növekszik az értékük.

Gazdag apám tanácsa ma érvényesebb, mint valaha

Akik olvasták az előző két könyvemet, azok tudják, milyen nehézségekkel szembesültemazáltal, hogy két különböző apám véleményét hallgattam meg a pénzről, a vállalkozásról és abefektetésről. 1955-ben szegény apám egyre csak azt hajtogatta: „Járj iskolába, szerezz jó

jegyeket, és keress magadnak biztos munkahelyet!" Gazdag apám ezzel szemben azt mondta:„Foglalkozz a magad üzletével!" Szegény apám szerint a befektetés nem fontos, mert ő abban



hitt, hogy „A cég és az állam gondoskodik a nyugdíjunkról és az orvosi ellátásunkról. Anyugdíj terv szociális juttatásaink része, és jár nekünk." Gazdag apám ezzel szemben aztmondta: „Foglalkozz a magad üzletével!" Szegény apám hite szerint „derék, szorgalmasembernek" kell lenni. Azt mondta: „Találj magadnak jó állást, és haladj egyre feljebb aranglétrán. Ne feledd, a vállalatok nem szeretik a vándormadarakat! A kitartást és a h űséget

jutalmazzák." Gazdag apám ezzel szemben azt mondta: „Foglalkozz a magad üzletével!"Gazdag apám úgy vélte, rendszeresen át kell értékelnünk elképzeléseinket. Szegény apám

meg volt győződve róla, hogy értékes képesítést szerzett, és ez a legfontosabb. Abban hitt, hogyvannak helyes, és vannak helytelen válaszok. Gazdag apám szerint nincsenek helyes éshelytelen válaszok. Ő a régi és az új válaszokban hitt. Azt mondta: „Az ember fizikailagmindenképpen megöregszik, de ez nem jelenti, hogy szellemileg is meg kell öregedni. Akiszellemileg tovább akar fiatal maradni, tegyen magáévá ifjú gondolatokat. Az emberek azértválnak öreggé és ódivatúvá, mert ragaszkodnak a helyes válaszokhoz, amelyek egyszersmindrégiek."

Íme néhány példa helyes, és egyben régi gondolatokra:

424. Tud repülni az ember? 1900 előtt a helyes válasz „Nem" volt. Ma már egyértelmű,hogy tud — bárhová eljut, még az űrbe is.

425. Lapos a Föld? 1492-ben még „Igen" volt a helyes válasz. Miután Kolumbuszelhajózott az Újvilágba, a régi válasz túlhaladottá vált.

426. A föld a gazdagság alapja? Az iparosodás kora előtt a helyes válasz „Igen" volt. Mamár nemmel kell felelnünk. Hogy igazoljuk, a C és B negyed tudását kell felhasználnunk. Habebizonyítjuk, hogy tudjuk, mit kell tennünk, a világban hemzsegni fognak a gazdagbefektetők, akik mind arra várnak, hogy odaadhassák nekünk a pénzüket.

427. Nem kell pénz a pénzteremtéshez? Ezt a kérdést teszik fel nekem a leggyakrabban. Ahelyes válasz „Nem". Véleményem szerint mindig

is „nem" volt a helyes válasz. Az én válaszom mindig az volt, hogy „Nincs szükségpénzre a pénzteremtéshez". A pénz előteremtéséhez és megtartásához információra vanszükség. Az újdonság pusztán any-nyi, hogy sokkal nyilvánvalóbbá vált, sem pénz, semkemény munka nem kell a sok pénz megkereséséhez.

Nem tudom, mit hoz a holnap; ahogyan senki sem tudja. Ezért tanította gazdag apám — ésez egyik legfontosabb tanítása volt —, hogy elképzeléseinket állandóan át kell értékelnünk, amegváltozott körülményekhez kell igazítanunk.

Sok barátom azért marad le szakmailag és anyagilag egyaránt, mert nem értékeli újra sajátelképzeléseit. Elképzeléseik gyakran egymást követő gazdasági korszakokon, generációkon áttovábbörökített helyes, ámde nagyon-nagyon régi válaszok. Vannak gimnazisták, akikegyáltalán nem akarnak állásba menni. Az a tervük, hogy megkerülik az iparosodás egészkorára jellemző elképzelést a munkahelyi biztonságról, és inkább anyagilag független

milliárdosokká válnak. Ezért kérem az emberektől, gondolkodjanak el azon, hogy sajátinternetes céget alapítanak — vagy egyedül, vagy egy franchise-on, esetleg hálózati marketingalapú cégen keresztül — ahelyett, hogy csak befektetőket keresnének. A mai gondolkodásmódegészen más, mint a régi, és sok nagyon régi, helyes válasz átértékelődött benne. Gyakran ezeka régi elképzelések teszik a változás folyamatát olyan nehézzé.

Nem új ötletek kellenek, csak jobbak!

Ne feledkezzünk meg róla, hogy ha a C-B háromszög útmutatásait követjük, gyakorlatilag asemmiből tudunk eszközt teremteni. Amikor azt kérdezik, mi volt az első sikeres befektetésem,egyszerűen azt felelem, „a képregény-üzlet". Kidobásra szánt képregényekből csináltam

eszközt a C-B háromszög elveinek felhasználásával. A Starbucks ugyanezt csinálta, egy csészekávéval. Az ötletnek tehát nem kell újnak és egyedinek lennie, csak jobbnak. Ez zajlik



évszázadok óta. Más szavakkal: nem kell ahhoz csúcstechnológiai találmány, hogy valami jobblegyen. Valójában sok, manapság hétköznapinak számító dolog tegnap még csúcstechnológiaitermék volt.

Sokan egész életükben mások ötleteit másolják, ahelyett hogy saját maguk állnának előújakkal. Két ismerősöm is rendszeresen ezt teszi. Meglehet, hogy sok pénzt keresnek vele, demások ötleteinek engedély nélküli vagy az ötletgazda elismerése nélküli átvételéért magas áratkell fizetni. Elveszítik ugyanis azoknak a megbecsülését, akik tudják, hogy az ötlet mástólszármazik, és ők engedély nélkül használják fel. Két olyan ember van, akikkel azért

szakítottam meg a kapcsolatot, mert rendszeresen mások ötleteiből kovácsolnak tőkét engedélynélkül, és a saját ötleteikként adják el azokat.

Gazdag apám szerint „A másolás és a lopás között nem éles a határ. Aki kreatív, annakóvakodnia kell az ötleteket lopó tolvajoktól. Ezek a tolvajok ugyanolyan veszélyesek, mint abetörők, akik lakásokat rabolnak ki." Minthogy többen lopnak, mint ahányan alkotnak,rendkívül fontos, hogy legyen a csapatunkban a szellemi tulajdon védelmére szakosodottügyvéd.

A nyugati világ történelmében az egyik legfontosabb technológiai változás a keresztesháborúk idejére tehető, amikor is a keresztény katonák rátaláltak a hindu-arab számrendszerre.A hindu-arab számrendszer, amely a nevét onnan kapta, hogy az arabok fedezték fel Indiamegszállásakor, átvette a római számok helyét. Kevesen tudják igazán értékelni a változást,melyet az új számrendszer bevezetése hozott az életünkbe. A hindu-arab számrendszernekköszönhető, hogy az emberek messzebbre hajózhattak az óceánon pontosabb mérések alapján;az építészet előtt új lehetőségek nyíltak meg; az időmérés is precízebbé vált; az emberi elmepedig élesedett, az emberek precízebben, elvontabban és kritikusabban kezdtek gondolkodni. Ezhatalmas technológiai változás volt, amely óriási hatást gyakorolt egész életünkre.

A hindu-arab számrendszer nem volt új, csak jobb elgondolás—ráadásul a másé volt. Azanyagilag legsikeresebb emberek nem feltétlenül azok, akiknek kreatív ötleteik vannak; sokukátveszi mások ötleteit, majd milliókat, sőt milliárdokat kovácsolnak belőlük. A divattervezők

megfigyelik, mit hordanak a fiatalok, azután egyszerűen abból csinálnak tömegterméket. BiliGates sem maga találta ki azt az operációs rendszert, amely a világ leggazdagabb emberévétette. Csak megvette a programozóktól, akik kitalálták, és az IBM neve alatt szabadalmaztatta.A többi már történelem. Az Amazon.com egyszerűen Sam Walton ötletét vette át a Wal-Marthoz, és feltette az internetre; Jeff Bezos sokkal gyorsabban gazdagodott meg, mint SamWalton. Vagyis szó sincs arról, hogy a meggazdagodáshoz kreatív ötletek kellenek. Csak

jobban kell értenünk a C—B háromszög alkalmazásához és ahhoz, hogy ötleteket gazdagságraváltsunk.

Szüleink nyomdokain járva

Tom Péter, az In Search of Excellence (A kiválóság nyomában) című könyvében többszörkitér arra, hogy „A munkahelyi biztonság halott". Mégis sok szülő továbbra is azt tanítja agyerekeinek: „Járj iskolába, hogy biztos munkahelyet találj magadnak!" Sokan azértküszködnek anyagi gondokkal, mert a szüleik elképzeléseit követik a pénzzel kapcsolatban. Aszüleink

többsége nem eszközöket teremtett, melyeken újabb eszközöket vehetett volna, hanem inkábbmegdolgozott a pénzért, azután forrásokat vett belőle, és naivan eszközöknek gondolta azokat.Ezért ma is sokan iskolába járnak, majd jó állásokat keresnek, mert a szüleiktől ezt a tanácsotkapták. Sokuk anyagi gondokkal küzd és fizetéstől fizetésig él, hiszen ezt látták a szüleiktől. A

befektetési tanfolyamaimon az egyik legfontosabb gyakorlat, hogy a hallgatóimmalösszehasonlíttatom azt, amit ők tesznek azzal, amit a szüleik tettek, illetve tanácsoltak nekik.



Sokszor kiderül, hogy a diákok a szüleik nyomdokain járnak, vagy a tanácsaikat követik. Ett őlkezdve lehetővé válik, hogy megkérdő jelezzék az életüket irányító, régi elképzeléseket.

Ha valaki igazán meg akar változni, az általában jól jár, ha jobb ötletre lel. Gazdag apámszerint „Ha gyorsan akarsz meggazdagodni, nincs más dolgod, mint jobb ötletek után kutatni."Ezért olvasgatom vagy hallgatom kazettáról gazdag vállalkozók életrajzait és gondolatait minda mai napig. Ahogyan gazdag apám mondta, „Nem új ötletek kellenek, csak jobbak — agazdagok mindig jobb ötletek után néznek. A szegények általában a régi elképzeléseiket védik,vagy kritizálják az újakat."

Csak a paranoidok maradnak fenn

Andy Grove, az Intel elnöke könyvet írt Only the Paranoia Survive címmel* A címet dr.Joseph A. Schumpetertől, volt ausztrál pénzügyminisztertől és a Harvard Üzleti Iskolaprofesszorától kölcsönözte. Schumpeter a Ca-pitalism, Socialism and Democracy

(Kapitalizmus, szocializmus és demokrácia) című könyvében írta le a gondolatot, amely szerintcsak a paranoidok maradnak életben. (Schumpeter volt a gazdasági növekedés és változások

modern elméleteinek, a dinamikának az „atyja", ahogyan Lord Keynes a statikus gazdaság — astatika — „atyja" volt.) Schumpeter elmélete szerint a kapitalizmus alkotó megsemmisítés;olyan ciklus, amelynek értelmében a régi, kevésbé hatékony termék vagy szolgáltatásfolytonosan megsemmisül, és helyébe új, hatékonyabb kerül. Schumpeter hitt benne, hogy azokaz államok maradnak életben és fejlődnek, amelyek hozzájárulnak a gyengébb és kevésbéhatékony vállalkozásokat tönkretevő kapitalizmus létéhez. Azok az államok, amelyek megvédika kevésbé hatékony vállalkozásokat, lemaradnak a fejlődésben.Gazdag apám egyetértett Schumpeterrel, ezért lett kapitalista. Mindig ar-

* magyarul megjelent: Andrew S. Grove: Csak a paranoidok maradnak fenn, Bagolyvár Könyvkiadó, 1998

ra biztatott minket, Mike-ot és engem, hogy állandóan értékeljük újra elképzeléseinket —mertha mi nem tesszük, megteszi más. Ma a régi elképzeléseket valló emberek szorulnak háttérbe aleggyorsabban, noha a világ még alig több, mint tíz éves. Mai világunk egy dalt juttat eszembe,a címe „Változnak az idők". A szöveg egyik sora így szól: „Jobban jársz, ha megtanulsz úszni,mert ha nem, elsüllyedsz, mint a kő." Bár ezt a dalt nagyjából 40 éve írták, egyre aktuálisabblesz az elkövetkező 40 évben. Más szavakkal: aki ma gazdag, illetve szegény, nem biztos, hogya közeli jövőben is az marad.

Múltbeli sikereink semmit sem jelentenek

Akik nem kockáztatják meg a hibákat, azok végül elbuknak a közeli jövőben. Szegény apám

a hiba szót f őnévként használta, gazdag apám viszont igeként — ez a különbségtétel egészéletükre kihatott. Joel Barker Future Edge (A jövő aktualitásai) című könyvében a következőtírta: „Paradigmaváltáskor mindenki a nullára jut vissza. A múltbeli sikerek semmit sem

jelentenek." Gyorsan változó világunkban a paradigmák egyre gyorsabban változnak, ésmegeshet, hogy múltbeli sikereinkre senki sem lesz kíváncsi. Vagyis hiába jó az a cég, aholdolgozunk, attól még nem biztos, hogy holnap is jó lesz. Ezért választotta Grove könyve címéüla mondatot, hogy „Csak a paranoidok maradnak fenn".

Még az alkalmazotti juttatások is változnak. Az információ korában nemcsak a nyugdíjtervek szabályai változtak meg — nem elég, hogy a meghatározott javadalmazáson alapulónyugdíjterv helyett a meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíjtervet vezették be —, aváltozások egyéb alkalmazotti juttatásokra is kiterjedtek. Egy barátom, aki egy légitársaságnál

dolgozik, nemrégiben azt mondta: „Korábban könnyen kaptam ingyen repülő jegyet, ami alégitársaság alkalmazottjainak jár. Ma, amikor a jegyeket online olcsóbb áron meg lehet

szerezni, tele van az összes gép, ezért sokkal nehezebben jutok hozzá, hogy kihasználjam ezt az



alkalmazotti kedvezményt."

Mese két texasi emberről

Ross Perot és Michael Dell nevét sokan ismerik. Mindketten texasiak, és mindketten az

információ korának gazdaságában lettek gazdagok. Egy pénzügyi magazin egyik cikke azonbannemrégiben arról tudósított, hogy Perot vagyona jelentősen csökken, míg Delié viharosgyorsasággal növekszik. Mi a különbség? Biztosan nem az iparág, hiszen mindketteninformatikával foglalkoznak.

A szabályok megváltoztak

A könyv lassanként a végéhez közeledik, de mielőtt befejezném, megosztok az Olvasóvalnéhány gondolatot a mai világunkra jellemző változásokról, azokról a változásokról, amelyek aBerlini Fal leomlása és a világháló felvonása után léptek életbe. Thomas L. Friedman, a New

York Times külföldi tudósítója a The Lexus and the Olive Tree (A lexus és az olajfa) című

írásában az iparosodás kora és az információ kora közötti különbségekről ír. íme néhány:1.

Hidegháború Einstein: E=mcGlobalizáció Moore törvénye

2.

A hidegháború idején Einstein relativitáselmélete (E=mc ) volt az uralkodó. 1945-ben, amikoraz USA ledobta az atombombát Japánra, Amerika lett a világ vezető gazdasági hatalma, éselvitatta a katonai fölényt Angliától. Az 1980-as években mindenki azt hitte, Japán legyőzi azEgyesült Államokat gazdaságilag, és a Nikkei tőzsdepiaca meredeken ívelt fölfelé. Japángazdasági dominanciája azonban nem tartott sokáig, mert az Egyesült Államok újradefiniáltaönmagát. Az E=mc -ről Moore törvényére váltott. Moore törvénye kimondja, hogy a microchip

ereje 18 havonta megkétszereződik. Ma Amerika a világ vezető hatalma, mert műszakilag is, ésa fegyvergyártásban is első.Ha Amerika csak a fegyverkezésben járt volna elöl, mára csődöt jelenthetett volna, mint a

volt Szovjetunió. 1989-ben, a Berlini Fal leomlásakor Amerika tőkepiaca gyorsan átállt azinformáció korára. A gyors változást a szabad kapitalista társadalom biztosította pénzügyi erőtette lehetővé. Sem Japán, sem Anglia nem tud ilyen gyorsan változni, mert mindkét országottúl sok szál köti a feudális rendszerhez — más szóval a királysághoz, amely a feudalizmusintézménye. Ezek az országok tudat alatt az uralkodótól várják, hogy vezesse őket. Ez azt

jelenti, a tradíciók gyakran akadályozzák az újítást. Ez nem csak az egyénekre, de a nemzetekreis érvényes. Ahogyan gazdag apám fogalmazott: „A régi elképzelések útját állják az újaknak."Nem azt akarom mondani, hogy dobjuk sutba a hagyományokat, de, minthogy az információkorát éljük, ki kell bővítenünk a régi elgondolásokat újakkal.

Hidegháború GlobalizációA modemek sebességeA rakétalövedékek súlya

A Berlini Fal leomlásakor az E=mc helyett Moore törvénye lépett ér-

vénybe. A világhatalom a nukleáris rakéták súlyáról áttevődött a modemek sebességére. Jó hír, hogyegy gyors modem sokkal olcsóbb, mint egy nagy rakéta; a sebesség többet számít a súlynál.

3 Hidegháború Globalizáció

Két világhatalom Nincs világhatalom

A hidegháború idején két világhatalom létezett: az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Mára avilágháló valósággá változtatta a határok nélküli világot és a globális gazdaságot.



Ma az alapkezelők ezreinek elektronikus siserehada, a nagy pénzek kezelői, hatalmuknál fogvaerősebben befolyásolják a világpolitikát, mint a politikusok. Ha nem tetszik nekik, ahogyan egy országa pénzügyeit kezeli, a fény gyorsaságával helyezik át a pénzüket máshová. Ez történt Malajziában,Thaiföldön, Indonéziában és Koreában alig néhány éve. De bármelyik országban megtörténhet. Mamár nem a politikusoké a hatalom, mint annak idején, az iparosodás korában. Az információ korábangyakran a globális elektronikus pénz irányítja egy-egy ország pénzügyeit.

Bili Gatestől az Egyesült Államok és Kanada határán egy vámtiszt megkérdezte, van-e valamiértékes elvámolnivalója. Erre ő előhúzott egy köteg gumiszalaggal körbecsavart floppy lemezt. „Ez ittlegalább 50 milliárd dollárt ér" — mondta. A vámtiszt vállat vont. Azt hitte, egy bolondot fogott ki, ésátengedte a határon a világ leggazdagabb emberét anélkül, hogy vámot fizettetett volna vele. Az aköteg gumiszalaggal körbecsavart floppy lemez pedig tényleg legalább 50 milliárd dollárt ért. AMicrosoft Windows 95 prototípusát tartalmazta ugyanis.

Manapság az olyan különösen gazdag emberek, mint Bili Gates, több pénzzel rendelkeznek ésnagyobb befolyást gyakorolnak a világra, mint sok nagy nemzet. Ez a hatalom késztette arra azEgyesült Államokat kormányát, a világ leggazdagabb államának kormányát, hogy beperelje Gates-etmonopolista tevékenységért. Amikor a per elkezdődött, az egyik barátom azt mondta: „Az afélelmetes, hogy Gates jobb ügyvédeket tud felfogadni, mint az amerikai állam." Ez azért van, mert azEgyesült Államok kormánya az iparosodás korának intézménye, Gates ezzel szemben az információ

korának embere.Ezzel egybevág Soros György írása, a The Crisis of Global Capitalism (A globális kapitalizmusválsága), amely szerint számos nagyvállalatnak több pénze és hatalma van, mint sok nyugatiállamnak. Ez azt jelenti, egyes nagyvállalatok ma egy egész nemzet gazdaságát tönkretehetnék, csakhogy néhány részvényes jól járjon. Sok vállalat ekkora hatalommal bír.

Az elkövetkező néhány évben sok jó és rossz változásra számíthatunk. Én úgy gondolom,hogy a kapitalizmus kifutja végső formáját. A régi és elavult iparágak, cégek megszűnnek. Averseny és az együttműködés szükségessége fokozódni fog (pl. hatalmas mérvű összeolvadásoklesznek, mint amilyen az AOL és a Time Warner eggyé válása). Megfigyelhetjük, hogy afiatalabb cég veszi meg az öregebbet. Ezekre a változásokra azért kerül sor, mert a technológianéven ismert szellem kiszabadult a palackból, és az információ, valamint a technológia ma már

bárki számára megfizethetővé vált.'flül!

A jó hír

Jó hír, hogy a történelemben először nem kell alkalmazni a gazdagok 90/10-es szabályát.Egyre több ember számára válik lehetővé, hogy belépjen a végtelen gazdagság világába, abba avilágba, amely az információban található meg — az információ pedig korlátlanul árad,országhatároktól és nyersanyagforrásoktól függetlenül, nem úgy, mint egykoron. Rossz hírviszont, hogy a régi elképzelésekhez ragaszkodó embereket a már megtörtént és a még ezutánkövetkező változások elsöprik az útból.

Ha gazdag apám még élne, azt mondaná: „Az internet-őrület hasonlít az 1850-es évekkaliforniai aranylázához. A különbség csak annyi, hogy nem kell elmenni otthonról ahhoz, hogyrészt vegyünk benne, akkor meg miért ne vennénk részt benne? Minden gazdaságifellendüléskor három csoportra oszthatók az emberek: amelyik létrehozza, amelyik nézi, ésamelyik megkérdi: »Mi történt?«"

Bár korábban azt állítottam Einsetin relativitáselméletéről, hogy túlhaladta az idő ahidegháború óta, de azért úgy vélem, Einstein igazi látnók volt. Felfedezett valamit, ami ma isigaz: „A képzelet fontosabb a tudásnál."

Az igazán jó hír, hogy az internet a történelem során először biztosít lehetőséget egyretöbbeknek arra, hogy meglássák az érem túloldalát, ha nyitott szemmel járnak.

Az ötleteimből való eszközteremtés egyik legnagyszerűbb vállalkozásomnak bizonyult. Bárnem volt minden esetben sikeres, minden újabb próbálkozással nagyobb gyakorlatra tettemszert, és a lehetőségeknek olyan tárháza tárult fel előttem, amelyet kevesen látnak meg. A jó hírtehát az, hogy az internet segítségével többen juthatnak be a bőség világába, amely



évszázadokon keresztül csak keveseknek jutott osztályrészül. Az internet több ember számáraad lehetőséget, hogy ötleteikből újabb eszközöket kovácsoljanak, melyeken azután továbbieszközöket vehetnek, hogy megvalósíthassák anyagi természetű álmaikat.

Még csak most kezdtük elKaren és Richard Carpenter énekelt egy csodálatos dalt „Még csak most kezdtük el" címmel.

Azok számára mondom, akik úgy gondolják, túl öregek az újrakezdéshez: Sanders ezredes 66évesen kezdte újra. Az ezredessel szemben nekünk megvan az az előnyünk, hogy az információkorában élünk, ahol a szellemi frissesség számít, nem a fizikai kor. Merrill Lynch ismegmondta: „A világ csak 10 éves".

A legfontosabb befektetés

Az, hogy valaki elolvassa ezt a könyvet, rendkívül fontos befektetés — függetlenül attól,hogy egyetért-e vele vagy sem, hogy megértette-e vagy sem, hogy használni fogja-e valaha abelőle nyert információt vagy sem. Mai, állandóan változó világunkban a folytonos tanulás ésaz új gondolatok utáni kutatás a legfontosabb befektetés. Folytassuk tehát a keresést és régielképzeléseink átértékelését!

A könyv egyik leglényegesebb üzenete, hogy hatalmunkban áll olyan világot teremteni, aholnem elég a pénz — de olyat is, ahol bőségesen sok van belőle. Ahhoz, hogy a bőség világátteremtsük meg, némi kreativitás, magas szintű pénzügyi és üzleti műveltség, a biztonság helyetta lehetőségek keresése, vetélkedés helyett pedig együttműködésre való törekvés kell. Gazdagapám útmutatása így szólt: „Választhatsz, hogy a túl kevés vagy a túl sok pénz világábanakarsz-e élni! A választás csak tőled függ."

ZárszóA könyvet gazdag apám átlagos befektetőknek szóló tanácsával kezdtem: „Ne légy átlagos!"

Akár a biztonságért, akár a kényelemért, akár a gazdagságért fektetnek be, legyen tervükminden szinthez! Az információ korában, a gyors változások, kevés garancia és több lehetőségkorában a pénzügyi képzettség és a befektetői tudás rendkívül lényeges dolgok. Ezért váltnapjainkban különösen fontossá gazdag apám tanácsa: „Ne légy átlagos!"

A szerzőkről

Róbert T. Kiyosaki

A negyedik generációs japán-amerikai Róbert Kiyosaki Hawaiiban született és nevelkedett.Miután New Yorkban elvégezte az egyetemet, bevonult a Haditengerészethez: Vietnámbanharcolt mint tiszt és helikopterpilóta.

A háborúból visszatérve elhelyezkedett a Xerox Co.-nél, majd 1977-ben létrehozott egy



céget, amely elsőként jelent meg a piacon műanyag Velcro levéltárcákkal. 1985-ben nemzetközioktatási céget hozott létre, amely diákok tízezreit oktatta az üzleti élet és a befektetésfortélyaira.

1994-ben eladta a cégét, és 47 évesen nyugdíjba ment. Már nyugdíjasként megírta a Gazdag

papa, szegény papát, amely jelenleg is a The Wall Street Journal, a Business Week, a The

New York Times és az E-Trade.com bestseller-listáján szerepel, továbbá a CASHFLOW-

négyszöget. Ezenkívül oktatócéllal kidolgozta a CASHFLOW táblás társasjátékot, amelyugyanazoknak a befektetési stratégiáknak az elsajátításához nyújt segítséget, amelyekre a

d j é k k tül t ít tt é l k l h tő é t tték h 47 é díjb

robert t. kiyosaki -gazdag papa befektetesi tanácsai 191.o a doc alapján, de akár előről is...

Documents