Rövid válogatás a Rövid válogatás a képzeleti képzeleti

szemlélődésre alkalmas szemlélődésre alkalmas evangéliumi evangéliumi szövegekbőlszövegekből

A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevû városába egy szûzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a

jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden

asszonynál.” E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet

találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.Nagy lesz õ és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja

atyjának, Dávidnak trónját,és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor

férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendõ Szentet

is az Isten Fiának fogják hívni.Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van,

noha meddõnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.”Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd

szerint.” Erre az angyal eltávozott.

Üzenet Máriának, hogy gyermeket fog szülni. Krisztus még Üzenet Máriának, hogy gyermeket fog szülni. Krisztus még mindig születőben van benned és bennem.mindig születőben van benned és bennem.

Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat,és szívem ujjong megváltó Istenemben,

mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,

mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az õ neve.Irgalma nemzedékrõl nemzedékre az istenfélõkkel marad.

Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gõgösöket,

letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte.Az éhezõket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el.

Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról,amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”

Mária örvendezik szegénységében: Mária örvendezik szegénységében:

„„Lelkem ujjong üdvözítő Istenemben”.Lelkem ujjong üdvözítő Istenemben”.

Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az elsõ összeírás Quirinius, Szíria helytartója

alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevû városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid

házából és nemzetségébõl származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária

megszülte elsõszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején

õrizték nyájukat.Egyszerre csak ott állt elõttük az Úr angyala, és beragyogta õket az Úr dicsõsége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a

Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsõítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsõség a magasságban

Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el

Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvõ gyermeket.Miután látták, az ezen gyermekrõl nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta,

csodálkozott a pásztorok beszédén.Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. A pásztorok hazatértek, dicsõítették és magasztalták az Istent

mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik. Krisztus születéseKrisztus születése

Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elõ volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsõszülött fiú az Úr szentjének hívatik, s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye elõírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát. Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevû

igaz és istenfélõ ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektõl, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a

szülõk a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény elõírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet

minden nép színe elõtt készítettél,világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsõségül népednek,

Izraelnek.” Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiúkról mondott.Simeon megáldotta õket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, õ sokak

romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak -a te lelkedet is tõr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos

gondolatai.”

Jézus bemutatása a templomban. Simeon karjaiba veszi a Jézus bemutatása a templomban. Simeon karjaiba veszi a gyermeket és prófétál. A prófécia most is beteljesedőben van gyermeket és prófétál. A prófécia most is beteljesedőben van

bennünk.bennünk.

Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna.Abban a hitben, hogy az úti társaságban van,

mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerõsök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva

akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette õket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor

meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ezt felelte: „De miért

kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám õk nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement

Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megõrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben

Isten és az emberek elõtt.

Jézust megtalálják a templomban. „Atyám Jézust megtalálják a templomban. „Atyám dolgaiban kell fáradoznom” – életének és a mi dolgaiban kell fáradoznom” – életének és a mi

életünknek témája, mely bonyodalmat okoz még a életünknek témája, mely bonyodalmat okoz még a családok legtökéletesebbikében is.családok legtökéletesebbikében is.

Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék.

János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre - mondta -, s te jössz hozzám?”Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illõ, hogy

mindent megtegyünk, ami elõ van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízbõl. Akkor megnyílt az

ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égbõl szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

Jézus elhagyja otthonát és a Jordánhoz megy. Jézus elhagyja otthonát és a Jordánhoz megy. Menj el vele. Jézus megkeresztelkedik. Mi is Menj el vele. Jézus megkeresztelkedik. Mi is

ugyanabba az életbe vagyunk belemerítve. Halld, ugyanabba az életbe vagyunk belemerítve. Halld, amint az Atya ezt mondja neked: „Te vagy az én amint az Atya ezt mondja neked: „Te vagy az én

szeretett gyermekem”.szeretett gyermekem”.

Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.Odalépett hozzá a kísértõ, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden

tanítással is, amely az Isten szájából származik.” Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította. „Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le

magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kõbe üsd a lábad.”Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne

kísértsd Uradat, Istenedet.” Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme elõtt a világ minden országát és dicsõségüket. „Ezt mind

neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem.” Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!”

Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.

Jézus megkísértése a pusztában. Az ő kisértése a Jézus megkísértése a pusztában. Az ő kisértése a miénk is.miénk is.

Harmadnap menyegzõt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzöre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán

volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.”Jézus azt felelte: „Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám.”Erre

anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kõkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérõs. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték

azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belõle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették,

tudták -, hívatta a násznagy a võlegényt, s szemére vetette: „Elõször mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg

mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsõségét, s tanítványai hittek benne.Aztán lement anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig

maradtak ott.

Az első csodatétel Kánában.Az első csodatétel Kánában.

Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda.

Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: „Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a

foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat,és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegezõdött. S elkezdte

beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia?” - kérdezgették. Így szólt hát hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában.S igazán mondom nektek, sok

özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés

küldetést, csak a szidoni Száreptában élõ özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán.” Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában.Felpattantak, kiûzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.

De õ áthaladt köztük és eltávozott.

Jézust először elfogadják, azután elutasítják Jézust először elfogadják, azután elutasítják NázáretbenNázáretben

Másnap megint ott állt János két tanítványával,s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!”E szavak hallatára a két tanítvány

Jézus nyomába szegõdött. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit akartok?” Így feleltek: „Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?”„Gyertek,

nézzétek meg!” - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. A kettõ közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki:

„Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, s elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz

a neved.” Másnap Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: „Gyere és kövess!” Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott

Natánaellel és elmondta neki: „Megtaláltuk, akirõl Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát.” „Jöhet valami jó Názáretbõl?” - kérdezte Natánael.

„Gyere és gyõzõdjél meg róla!” - felelte Fülöp.Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi

álnokság.”Natánael megkérdezte tõle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielõtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” Natánael erre felkiáltott: „Rabbi (azaz:

Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még

látni.” Majd hozzátette: „Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött.”

Az első tanítványok meghívásaAz első tanítványok meghívása

Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát.Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A

halászok kiszálltak, és a hálót mosták.Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit

beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat

halfogásra!” „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót” - válaszolta Simon -,és így is tett, s annyi halat

fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.Intettek a másik bárkában levõ társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is,

és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tõlem, mert bûnös ember vagyok!”Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el.Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon

társait. De Jézus így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.

Péter meghívásaPéter meghívása

Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait.” Erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod.Add

meg a szükséges kenyerünket minden nap.Bocsásd meg a bûneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétõnek. És ne vigy minket

kísértésbe.”Aztán így folytatta: „Mondjuk, hogy valamelyiteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj

kölcsön nekem három kenyeret,útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki.De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is,

gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem

tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót

nyitnak nektek.Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor

talán skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket

azoknak, akik kérik tõle.”

Jézus imádkozikJézus imádkozik

Aztán lejött velük a hegyrõl és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett oda hozzá, s hatalmas tömeg gyûlt köré egész Júdeából, Jeruzsálembõl, valamint a tíruszi és

szidoni tengermellékrõl, hogy hallgassák, és meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek kínoztak. Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erõ áradt belõle, és

mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, hogy most

éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, ha gyûlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükbõl és

megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt.Örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy

jutalomban részesültök a mennyben! Atyáik is így bántak a prófétákkal.De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert

éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.Nektek, akik

hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyûlölõitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul

üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.Mindenkinek, aki kér tõled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd

vissza.Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bûnösök is szeretik azokat, akik õket szeretik.Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is

jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bûnösök is tesznek jót.Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bûnösök is

kölcsönöznek a bûnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok.

Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz õ is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.

Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”Hasonlatot is mondott nekik: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedbõl! - holott a te szemedben nem látod a

gerendát? Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szemébõl. Mert nincsen jó fa, amely rossz

gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz.A fát a gyümölcsérõl lehet megismerni. Nem szednek tövisbokorról fügét, s

gyalogszederrõl sem szüretelnek szõlõt. A jó ember szívének jó kincsébõl jót hoz elõ, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bõségébõl beszél.Miért

mondjátok nekem: Uram, Uram! - ha nem teszitek meg, amit mondok? Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki eljön, meghallgatja tanításomat és tettekre is váltja.A házat

építõ emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert biztos alapra épült.Aki

meghallgatja ugyan (tanításomat), de nem váltja tettekre, ahhoz a házat építõ emberhez hasonlít, aki a házat minden alap nélkül földre építette. Amikor az ár nekizúdult, nyomban

összeomlott és romhalmazzá vált.”

Jézus tanítJézus tanít

Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevû asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a

szavait.Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendõket. Egyszer csak megállt: „Uram - méltatlankodott -, nem törõdöl vele, hogy húgom elnézi,

hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt

választotta, nem is veszik el tõle soha.”

Jézus barátainál, Máriánál és MártánálJézus barátainál, Máriánál és Mártánál

Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy õ több tanítványt szerez és keresztel, mint János -noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai -,elhagyta

Júdeát és visszatért Galileába, így keresztül kellett mennie Szamarián.Odaért Szamaria egyik városához, Szikarhoz, ez annak a földnek a közelében volt,

amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott.Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idõ.Egy szamariai asszony odament vizet

meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!”Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.A szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre

tõlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.] Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt

mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tõle, s õ élõ vizet adott volna neked.” „Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan

vehetnél hát élõ vizet?Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebbõl ivott a fiaival és állataival együtt?”Jézus azt mondta neki

feleletül: „Aki ebbõl a vízbõl iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízbõl iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre

szökellõ vízforrás lesz benne.”Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne

kelljen ide járnom meríteni.”Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!” „Nincs férjem” - felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat

mondtál.”„Uram - válaszolta az asszony -, látom, próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták az

Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” „Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem

fogják imádni az Atyát.Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered.De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói

lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.

Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön,

mindent tudtunkra ad.”Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Közben visszatértek tanítványai, s meglepõdtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tõle?” Vagy: „Miért beszélgetsz vele?”Az asszony

otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: „Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Õ volna a Messiás?” Az

emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá. Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél!” De õ azt felelte: „Van eledelem, csak nem tudtok róla.”

A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: „Csak nem hozott neki valaki enni?” Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki

küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek:

Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra. Az arató már most megkapja bérét, s termést gyûjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat. Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat. Nos,

azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az õ munkájukba álltatok bele.” Abból a városból sokan hittek benne a szamariaiak

közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.” Amikor a szamariaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. S az õ szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a

te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban õ a világ Üdvözítõje.”

Jézus és egy kívülálló: a szamariai asszonyJézus és egy kívülálló: a szamariai asszony

A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utána ment a

városokból. Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket.

Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „Elhagyatott itt ez a hely, s már az idõ is késõre jár. Bocsásd el a népet, hadd

széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!”Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!”

„Csak öt kenyerünk van, és két halunk” - felelték.„Hozzátok ide!” - mondta,s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fûre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta õket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a

népnek.Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek. Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer

férfi evett.

Jézus ötezer embernek ad enniJézus ötezer embernek ad enni

Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig õ hazaküldi a népet.Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s õ ott volt egymagában. A

bárka már jópár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik õrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük.

Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” - mondták, s félelmükben kiabáltak: Jézus azonban megszólította õket:

„Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek

hozzád a vízen!”„Gyere!” - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.

Az erõs szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram ments meg!”

Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitû - vonta kérdõre -, miért kételkedtél?”

Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült.Akik a bárkában voltak, leborultak elõtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia

vagy!”

Jézus a vizen jár.Jézus a vizen jár.

A víz a káosz és a romboló erőnek a szimbóluma.A víz a káosz és a romboló erőnek a szimbóluma.

Jézus hívása: Jézus hívása:

„„Bátorság, én vagyok, ne féljetek”.Bátorság, én vagyok, ne féljetek”.

Jézus még mindíg hív minket:Jézus még mindíg hív minket:

„„Jöjj”.Jöjj”.

Felhasznált irodalom:

Gerard W. Hughes:A meglepetések Istene

Korda Kiadó, 2001

Összeállította: Vajdasági Keresztény IfjúságÖsszeállította: Vajdasági Keresztény Ifjúság

Felelős kiadó: Negyela LászlóFelelős kiadó: Negyela László

Szabadka, 2003.Szabadka, 2003.