ruediger dahlke: peace food - békés táplálkozás

A hús és a tejkészítmények megbetegítenek

64

nösen a tejtermékek – valószínűleg a túlsavasodás révén – megakadályoz-zák, vagy legalábbis csökkenteni tudják ezt az aktív vitaminná alakulást.

Összegzés: A táplálék állati eredetű alkotóelemei elősegítik az autoimmun be-tegségek kialakulását. E tekintetben főként a tehéntejtől ajánlatos óvakodni, különösen akkor, ha már csecsemőkorban adják. A tehéntej annál jobban haj-lamosít 1-es típusú cukorbetegségre, minél iatalabb korban kezdik fogyasz-tani. Növényi táplálékkal a megbetegedés valószínűsége csökkenthető, a már meglévő betegség pedig enyhíthető.

Az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség terjedése

Ha hihetünk az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO), akkor a jövőben fenyegető méreteket ölthet az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség. Az éllovasnak számító Amerikai Egyesült Államokban máris több a túlsúlyos, mint a normális testsúlyú ember. Az elhízottak aránya húsz év alatt, 1978-tól 1998-ig 15-ről 30 százalék fölé, vagyis több mint kétszeresére nőtt. Je-lenleg a túlsúlyosak és elhízottak külön-külön a népesség több mint egy-harmadát teszik ki, vagyis a normális vagy annál alacsonyabb súlyúak a fennmaradó alig egyharmadon osztoznak.

A túlsúly minden mértéket meghaladKülönösen nyugtalanító az Egyesült Államokban a már elhízott húszéve-sek magas, egyharmadon felüli aránya. Ugyanitt a szuperkövérek száma is feljövőben van. Kísérteties képet fest a tény: vannak, akiket szükség esetén máris csak daruval lehet kiemelni a szobájukból, ha kórházba kell szállíta-ni őket. Korántsem megy ritkaságszámba, hogy korai haláluk után nem is tudják őket egészben elszállítani. Ilyenkor nem marad más megoldás, mint amit állatok milliárdjai esetében már rutinosan teszünk. Lassanként utolér minket az árnyék.

Amit az ember önmagával és az állatokkal tesz, az élet vége felé egyre inkább a karikatúráját tükrözi annak, amit Isten az Ószövetség tanúsága szerint eltervezett: saját hasonmását megteremteni. Istenhez hasonlóan a

65

mi feladatunk is az lett volna, hogy tudatunkat mindenre és minden ha-táron túl kiterjesszük, de mi megint összetévesztettük a terepet, és ezt a feladatot áthárítottuk a testre, amely immár túlnő minden határon – oly módon, amely minden elképzelhetőt meghalad.

Németországban a 2005-ös államegészségügyi jelentés szerint hasonló a tendencia, még ha egyelőre nem ilyen borzalmas is. De itt is nyilvánvaló a fiatalabb korosztály fokozott érintettsége. A tizennyolc év alattiaknál a lá-nyok 1 százaléka sem, de a fiúk majdnem 4 százaléka elhájasodott, a tizen-nyolc és huszonöt év közöttiek körében a lányok 45 és a fiúk majdnem 55 százaléka kövér, a huszonöt és harminc év közöttiek esetében a nők aránya 43 százalékra nő, a férfiaké pedig 28 százalékra esik vissza. Aki értelmezni tudja ezeket a számokat, az látja, hogy az elhízási hullám minket is elér.

Ausztriában a 2008-as táplálkozási közlemény szerint már a felnőttek majd 40 százaléka túlsúlyos vagy elhízott,51 iskolásoknál hat és tizenöt éves kor között az arány lányok esetében 17-18, fiúknál 20-21 százalék.

A túlsúly problémája világszerte járványszerű méreteket ölt. 1,6 milliárd ember máris túlsúlyos – vagyis testtömeg-indexük (BMI) 25 feletti –, 400 millió pedig elhízott (30 feletti BMI-vel), többségében nő.52 Ám a nagyfokú túlsúly gyermek- és fiatalkorban nemcsak a felnőttkori adipozitás (elhízás) döntő rizikófaktora, hanem a korai szív- és érrendszeri megbetegedések, degeneratív váztorzulások és a 2-es típusú cukorbetegség alapköve is.

2-es típusú cukorbetegség – világszintű problémaA 2-es diabétesz járványszerű terjedését ma már a WHO is problémaként kezeli. Az Amerikai Egyesült Államokban aránya Campbell adatai szerint tíz év alatt 70 százalékkal nőtt. Megint csak különösen ijesztő ez a növekedés a fiatalok körében. Időközben a 2-es diabétesz, amelyet vizsgáim idején, jó harminc évvel ezelőtt még időskori cukorbetegségnek neveztek, mára fiatalok, sőt gyermekek betegsége lett.

A kilencvenes években ez a betegség az Egyesült Államokban a harminc–negyven évesek körében 70 százalékkal, a negyven–ötven évesek körében 40 százalékkal, az ötven–hatvan évesek körében pedig 31 százalékkal nőtt. A pima indiánok népéből már a csecsemőket és kisgyermekeket is magá-ban foglaló össznépesség több mint 50 százaléka szenved 2-es típusú cu-korbetegségben.

51 Österreichischer Ernährungsbericht 2008, I. Elmadfa és mtsai 200952 WHO, World Statistics 2007



66

Németországban az „időskori cukorbetegség” elnevezés még érthe-tő, de összességében itt is növekvő tendenciát találunk, amely az élet előrehaladtával folyamatosan egyre rosszabbodik. Az ötvenévesnél fiata-labbak között a cukorbetegek aránya még kevesebb, mint a népesség 3 szá-zaléka, de aztán az ötven és hatvan év közötti férfiaknál 8 százalékra nő, míg a nőknél 3 százalék alatt marad. A hatvan–hetven évesek körében az érték 13, illetve 12 százalékra emelkedik, és a hetven–nyolcvan éves nők esetében majdnem eléri a 20 százalékot is.

A Nemzetközi Diabétesz Szövetség becslései szerint a cukorbetegek aránya 2050-re az Amerikai Egyesült Államokban az össznépesség 14 szá-zalékát, Németországban 13,5 százalékát, Ausztriában 13,1 százalékát, Svájcban pedig 12,4 százalékát fogja kitenni. Németországban ez jó har-minc éven belül 170 százalékos növekedést jelentene, és jöhet még ennél rosszabb is. De akár sokkal jobb is jöhetne, ha hajlandók lennénk néhány egyszerű megszorításra. Az Egyesült Államokban mára csupán a 2-es dia-bétesz költségei állítólag évi 100 milliárd dollárra rúgnak.

A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásaMa már részletekbe menőkig ismerjük az olyan táplálkozásfüggő betegségek kialakulásának menetét, mint a 2-es diabétesz. A sejthártyák zsírsavmintá-ját jelentősen meghatározza a táplálékkal történő zsírbevitel. Ez megint csak jelentős hatással van az úgynevezett inzulinreceptorok érzékenységére. Az állati termékek viszonylag sok telített zsírsavat tartalmaznak. Mármost ta-nulmányok igazolják, hogy a telített zsírsavak fokozott bevitele erősíti az in-zulinrezisztenciát, ami a 2-es diabétesz első lépcsőfoka.53

Valójában már régóta tudjuk, hogy a sok húst és tejterméket tartalmazó szokásos nyugati táplálékkal bevitt sok telített zsírsav mennyire fokozza az inzulinrezisztencia és ezáltal a 2-es diabétesz kockázatát. Az inzulinrezisz-tencia először hiperinzulinizmushoz, azaz krónikusan magas inzulinszint-hez vezet. Ez viszont a szív- és érrendszeri megbetegedések és különféle daganatfajták rizikófaktora.

53 B. Vessby: Dietary fat and insulin action in humans. British Journal of Nutrition 2000. március; 83 Suppl 1: 91–96.B. Vessby és mtsai: Substituting dietary saturated for monounsaturated fat impairs insulin sensitivity in healthy men and women: The KANWU Study. Diabetologia 2001. március; 44(3): 312–319.R. M. Van Dam és mtsai: Dietary fat and meat intake in relation to risk of type 2 diabetes in men. Diabetes Care 2002. március; 25(3): 417–424.J. L. Mann: Diet and risk of coronary heart disease and type 2 diabetes. Lancet 2002. szeptember 7.; 360 (9335): 783–789.

67

A sok húst és zsírt tartalmazó Atkins-diéta (70–71. oldal) hívei e táp-lálkozási forma állítólagos előnyeit a csökkent inzulinválasszal indokolják, amely állítólag könnyebbé teszi a súlycsökkenést. Ám a fehérjében gazdag élelmiszerek valójában jelentősen megnövekedett inzulinválaszt eredmé-nyeznek ahhoz képest, ami vércukorindexüknek megfelelne.54

A túlsúly, az elhízás és a 2-es típusú diabétesz lelki okaiA radikális változások radikális lépéseket tesznek szükségessé. Bár a táplá-lékkal való összefüggés egyetlen más kórkép esetében sem ennyire egyér-telmű, de mint mindig, most is nagy szerep jut a lelki okoknak: súlyproblé-mák esetén itt a bőség és beteljesedés témája áll a középpontban, a cukor-betegségnél55 pedig az élet édessége és a szeretet. Ahol tehát a táplálkozás átállítása és az elegendő testmozgás mellett még tudatosan át is helyezik a bőség és beteljesülés ügyét testi szintről lelkire, ott nagy valószínűség-gel nem lesz szükség túlsúlyra és elhízásra. Aki még érzékiség és szerelem dolgában is rátalál a megváltásra, és átvitt értelemben ízleli meg az élet édességét, az mindezeken felül a 2-es diabétesztől is biztonságban van. Jó harmincévnyi orvosi pályafutásom alatt még egyetlen teljességgel vegán és lelki egyensúlyban élő emberrel nem találkoztam, aki túlsúlyos vagy cukor-beteg lett volna.

Összegzés: A túlsúly, az elhízás és az ezek következtében kialakuló beteg-ségek, mint a 2-es diabétesz világméretű növekedése éppoly drámai, mint amilyen nyugtalanító. A húsfogyasztás és a 2-es diabétesz közötti összefüg-gés nyilvánvaló. A vegán teljes értékű táplálkozás e téren sok mindent meg-előzhetne, a meglévő bajt pedig enyhíthetné – különösen akkor, ha a testi teltségtől a beteljesedett életig vezető lépést sikerül megtenni, illetve teret kap az élet édessége. E felismerés és a táplálkozás ennek megfelelő átállítása, például böjtölés révén a 2-es típusú diabétesz gyakorlatilag mindig megszün-tethető.

54 S. H. Holt és mtsai: An insulin index of foods: the insulin demand generated by 1000-kJ portions of common foods. The American Journal of Clinical Nutrition 1997. november; 66 (5): 1264–1276.55 Lásd Ruediger Dahlke: A betegség mint szimbólum, továbbá A gyermeki lélek nyelve a betegség



68

Hogyan lehet ártalmas diéták nélkül súlyt veszíteni

A túlsúlyért és az elhízásért, amely táplálkozásilag a 2-es diabétesz első lépcsőfokának tekinthető, lényegében a finomított szénhidrátok (39. oldal), valamint az állati fehérje és zsír nagy mennyiségben történő fogyasztása felelős. A megoldás, amelyet immár számos tanulmány is alátámaszt, rop-pant egyszerű: mérsékelt testmozgás mellett – erről hamarosan bővebben is szó esik – teljes értékű növényi táplálék.56 Ez automatikusan maga után vonja az állati táplálékról való lemondást.

Időközben rengeteg tanulmány született, amely igazolja a vegetáriá-nus, sőt vegán életmód előnyeit a testsúly tekintetében. Key és Davey ku-tatók57 arra a következtetésre jutnak, hogy a túlsúly valószínűsége azok között, akik nem fogyasztanak húst, rendkívül csekély. Campbellék ösz-szefoglalnak néhány tanulmányt, és megállapítják, hogy a vegetáriánus és vegán életet folytató résztvevők átlagosan sokkal könnyebbek. Ezen-kívül egész sor olyan tanulmányt idéznek, amelyek során túlsúlyosokat rávettek, hogy kedvük szerint bármennyi zsírszegény növényi élelmiszert fogyasszanak. Az eredmény mindig jelentős súlycsökkenés volt, rövid idő alatt. A legtöbbet azok fogytak, akik a legnagyobb túlsúllyal kezdték a diétát.

Karcsú emberek ezzel a táplálkozással természetesen egyáltalán nem fogynak, ezt saját tapasztalatomból állíthatom. Vegetáriánus vagy vegán táplálkozással tehát könnyű először is rátalálnia saját súlyunkra, azután tartani is, különösen, ha még eleget is mozgunk, ami az ilyen táplálékon élőknek sokkal könnyebben megy, mivel életerősebbnek és elevenebbnek érzik magukat.

Buktatók az út soránTermészetesen vannak olyan vegetáriánusok, akik ritka levegőt lélegeznek, olyan magasan hordják az orrukat, és összehasonlíthatatlanul jobb ember-nek érzik magukat. Ez a hübrisz, a gőg, az elbizakodottság vétsége, amitől már bingeni Szent Hildegárd is óva intett mindenkit, aki böjtöl. Nagy sze-rencse, mondta egyszer David Steindl-Rast barát, ha valaki korán e mellett az életforma mellett tud dönteni. Ebből ideális esetben alázat fakad. Ahol

56 Lásd Ruediger Dahlke: Az egészség három alappillére57 Kína-tanulmány, 6. fejezet, 13. jegyzet

69

viszont fennhéjázást szül, ott megnő a bukás veszélye is, és az ügy öncélú feladattá, kihívássá válik.

De vannak más buktatók is. Aki csak a húst vagy éppen az állati elesé-geket hagyja el, de nem áll át teljes értékű növényi táplálkozásra, „puding”- és gyorséttermi vegetáriánusként még mindig elhízhat és megbetegedhet. Feltétlenül szükség van tehát mind a két lépésre: a teljes értékű felé és a növényi felé megteendőre, vagy másképpen fogalmazva, a finomítottól és az állatitól, sőt lehetőleg mindjárt az arroganciától is elvezetőre.

További segítség túlsúlyosoknakSok előnnyel jár természetesen az oxigénegyensúlyban (48. oldal) végzett, lehetőleg mindennapos testmozgás is. Ez egy esztendő leforgása alatt je-lentős különbséget eredményez nemcsak a súly, hanem az egészségi álla-pot tekintetében is. Aki mindennap csak úgy mellesleg mozog – például lépcsőn megy lift helyett – vagy tudatosan edz, az átlagosan 6-7 kilogram-mal kevesebbet nyom.

Ehhez jön a növényi koszt még egy nagy előnye, amely még az állatkí-sérletekben is igazolható. Colin Campbell patkányokkal végzett kísérletei-ben bemutatta, hogy ha a patkányokat a szokásos 20 százalékos helyett csupán 5 százalékos kazeinkoszttal, vagyis csupán negyedannyi tehéntejjel táplálják, nemcsak hogy sokkal kevésbé betegszenek meg rákban és keve-sebb koleszterin van a vérükben – így várható élettartamuk jelentősen nő –, de kissé több kalóriát is vesznek fel, amit viszont jelentősebb mértékben alakítanak testhővé. Így aztán nem lesznek kövérebbek, mint a kontrollcso-port tagjai, viszont kétszer olyan aktívak – amit a mókuskerékben eltöltött időből mértek le –, és ez a kísérlet teljes időtartama alatt így maradt.

A teljes értékű növényi táplálék, amely szénhidrátban gazdag fehérje-szegény kosztnak felel meg, emberek esetében is hasonlóan fokozottabb alapanyagcseréhez vezet. A szervezet úgyszólván jobban igénybe van véve, jobban teljesít, és így lényegesen több kalóriát éget el. Ez logikus is, hiszen a növényi táplálék – legalábbis ami a fehérjét illeti – sokkal távolabb áll a test saját fehérjéitől. A szervezetnek tehát nagyobb energiafelhasználásába kerül, hogy ezeket magába építse.

Az ember számára a fehérjefogyasztás legegyszerűbb formája egyértel-műen az emberhúsfogyasztás volna. Ez pontosan azt az aminosav-összeté-telt juttatná szervezetünkbe, amire szükségünk van. A génállományukban tőlünk csupán 2 százalékban különböző majmok, például a csimpánzok ál-lati fehérjéje volna a második legkézenfekvőbb fehérjeforrás. Ezután követ-



70

kezne más ragadozók fehérjéje, mivel az ő húsuk a miénkhez még mindig eléggé hasonló. Ezt tudja minden orvostanhallgató, aki húsevéskor ugyan-azokat a struktúrákat látja viszont tányérján, amelyekkel a test preparálá-sakor találkozott, és tudja természetesen minden sebész.

Nyilvánvaló azonban, hogy nem akarunk emberhúst enni, és csimpán-zok sem kerülnek az étlapunkra, ragadozók pedig végképp nem – legalább-is mifelénk, a nyugati világban. Bizonyos pozitív fejlődést tehát máris elér-tünk. Ami a test számára a legegyszerűbb lenne, az itt nyilvánvalóan nem a legkézenfekvőbb, és főleg nem a legjobb.

Egy kanadai sertéstenyésztő seregnyi nőt meggyilkolt, majd a disznó-ihoz hasonlóan feldolgozta őket. Amikor kiderült, hogy a „szokásos” mó-don elkészített húst gond nélkül értékesítette, az eset óriási felháborodást és megdöbbenést keltett. De természetesen az emberhús sem okozott nagyobb károkat, mint a hús általában. A sertéshúsfogyasztás végül való-színűleg csökkent, mert az embereket egészséges undor fogta el. Tisztán táplálkozási szempontból a környékbeliek csupán megkönnyítették szer-vezetük dolgát, hiszen könnyen emészthető fehérjét vettek fel. Ezen a pon-ton azonban – szerencsére – azok is elgondolkoznak, akik kizárólag mate-rialista alapon érvelnek.

Amint az ember növényi táplálékkal látja el magát, szervezete dolgát megnehezíti, hiszen aminosav-anyagcseréjét kénytelen lesz fáradságosab-ban megszervezni, a táplálék alkotóelemeit pedig másképpen és összessé-gében alaposabban összekeverni. A szénhidrátdús táplálék tehát jobban igénybe veszi szervezetünket, mint a fehérjékben és zsírokban gazdag. Serkenti az anyagcserét és ezzel az égést. Ám ami igénybe vesz, az meg is erősít.

Másfelől az ilyen szénhidrátdús teljes értékű táplálék – mint a patká-nyokkal végzett kísérletben – nagyobb mozgásigényt szül, megteremtve ezzel a további fogyás lehetőségét. A modern ember súlyának alakulása szempontjából tehát kétszeresen is áldásos. Ezenfelül, amint már többször is kiviláglott, átfogó módon segíti elő az egészséget. Így az a táplálék, ame-lyik súlycsökkenést eredményez, egyúttal az egészséget is segít megőrizni.

Fehérjedömping, alacsony szénhidráttartalmú és alacsony zsírtartalmú diétákEzzel ellentétben az úgynevezett low carb, azaz alacsony szénhidráttartal-mú diéták, mint például az Atkins-féle vagy az utóbbi években igen népsze-rűvé vált „metabolic balance” esetében sajnos nem ez a helyzet, mivel ezek

71

növelik a fehérje és a zsír hányadát, és sem a tejtermékeket nem kerülik, sem az elegendő teljes értékű szénhidrátbevitelre nem fordítanak kellő figyelmet.

Bilsborough és Crowe ausztrál kutatók 2003-ban egy tanulmányban58 arra a következtetésre jutottak, hogy az alacsony szénhidráttartalmú ét-rend hosszú távon csökkenti a test mozgékonyságát, és ami még rosszabb: valószínűleg elősegíti a lipid-anomáliákat, azaz a zsíranyagcsere problé-máit, és olyan szövődményekhez vezet, mint a szívritmuszavarok, szív-izomgyengeség, megnövekedett rákkockázat, vesekárosodás és csontritku-lás. Még a hirtelen halálesetekért is felelős lehet.

Az Atkins-diéta szerinti fehérjedömping további gyakori mellékhatásai a diétázók több mint kétharmadának székrekedésétől csaknem kétharma-duk erősebb szájszagán és felerészük fejfájásán keresztül a hajhullásig ter-jednek.59

Többek között az úgynevezett menedzser-diétaként is ajánlott fehérje-dömping esetén vitathatatlan a súlycsökkenés, annak okán, hogy ez az ét-rend túlterheli a szervezetet, amely a fehérjék ilyen tömeges feldolgozását nem tanulta meg. Ennélfogva – jobb esetben – kiválasztja vagy elraktározza őket. Az érelmeszesedés fehérjelerakódással kezdődik, és mint említettem, a reumafaktor is fehérjéből áll.

Túlsúly esetén természetesen fontos a fogyás, de fontolóra kell vennünk az árat is, amit fizetünk érte. Tény, hogy a dohányzás is fogyaszt, mert olyan stresszt okoz a szervezetnek, hogy az mintegy 10 százalékkal több energiát használ el. E tekintetben még hatékonyabbak lennének a kemoterápiák. De nyilvánvalóan nem lehet ez a haditervünk a túlsúllyal szemben…

Egy egyszerű szabály: együk azt, ami testünknek-lelkünknek jót tesz

A lélek szempontjából fontos, hogy csak olyan ételt vegyünk magunkhoz, amelynek előállításában minden ellenérzés nélkül az elejétől a végéig magunk is részt tudnánk venni. A legtöbb ember számára itt eleve ki-esnek azok a teremtmények, amelyeknek arcuk van és anya szülte őket. Testünknek-lelkünknek egyszerűbb növényekre szorítkozni, amelyek nő-nek, gyökeret eresztenek és virágot hoznak, vagyis csupa olyasmit tesz-nek, amit a Mars, a Bounty és a legtöbb édesség nem. Ezek nem is segíte-nek bennünket gyökeret verni és valódi lényünket felvirágoztatni.

58 Kína-tanulmány, 4. fejezet, 51. jegyzet59 Kína-tanulmány, 4. fejezet, 47. jegyzet



72

Böjt után szemináriumaim résztvevőinek útravalóul azt az arany-szabályt adom, hogy soha ne egyenek olyasmit, amit a televízióban rek-lámoznak. Azok a dolgok többnyire rászorulnak erre, mi viszont nem szorulunk rá, hogy ilyeneket együnk.

Nem túl meggyőzőek az alacsony zsírtartalmú termékek hatásai sem. Egyfelől még nem is sikerült igazán hatékonyan csökkenteni a táplálék zsírtartalmát. Másfelől az ilyen termékek a legtöbb embernek a legkevésbé sem ízlenek, úgyhogy ez a megoldás sem éppen kielégítő. Egyébként már az eredeti elgon-dolás sem túl bölcs: a disznókat sem zsírral hizlalják, hanem szénhidrátokkal és mozgásszegény életmóddal.

A 2009-ben készített Európa-szintű úgynevezett EPIC-tanulmány közel 30 000 német embert bevonva vizsgálatába kimutatta, hogyan határozza meg a modern életet négy fő rizikófaktor: a túlsúly, az egészségtelen táp-lálkozás, a testmozgás hiánya és a dohányzás. Akiknél egyik faktor sem ját-szott szerepet, az a németeknek csupán 9 százaléka volt, a zömük életében azonban több is jelen volt közülük. Orvostudományi szempontból a követ-kezmények rendkívüliek, és az eddig elmondottakat támasztják alá: akinél a négy tényező egyike sincs meg, azoknál a 2-es diabéteszben való megbe-tegedés kockázata 90 százalékkal, a szívinfarktusé 81 százalékkal, és más krónikus megbetegedés esélye 78 százalékkal kisebb.60

És nem szabad elfeledkezni arról az érvről sem, hogy ha bármit csökken-tünk egy étrendben, azzal általában együtt jár a lemondás és szenvedés érzé-se is, ami rendszerint a régi szokásokhoz való visszatérést vonja maga után.

Összegzés: A formális diéták hosszú távon nem működnek, de testmozgás és növényi táplálék segítségével leküzdhető a túlsúly. Ha a táplálkozás szent teheneit átvitt értelemben levágnánk, akkor 1. a hús- és 2. tejtermékeket, va-lamint 3. a inomított szénhidrátokat kellene kiiktatnunk. De inkább egyálta-lán nem kellene tehenet vágnunk, így megszüntethetnénk civilizációs beteg-ségeink egyik lényeges okát.

60 Krebszellen mögen keine Sonne, 12. oldal

73

Csontritkulás – a tejfogyasztók problémája

Ha a tejipar szolgálatában álló tudósok kijelentései igazak volnának, és a tej csakugyan szilárdabbá és erősebbé tenné csontjainkat, hihetetlenül jó csontozatunknak kellene lennie, hiszen többségünkben ezeket a tanácsokat követtük évtizedeken át. Csakhogy a valóság ennek éppen az ellenkezője. A német ajkú népesség élen jár a tejfogyasztásban, mégis komoly gondokat okoz körükben a csontritkulás – amint látni fogjuk, éppen emiatt!

Nagy csontsűrűség és csontritkulásA combnyaktörések a csökkent csontszilárdság megbízható jelének szá-mítanak, de a csontsűrűségre nem utalnak, annak lukratív mérése megfe-lelő szakvizsgálatok feladata. E törések száma61 mifelénk a csontritkulás fokozott kockázatára utal, akárcsak az Amerikai Egyesült Államokban, Új-Zélandon és Ausztráliában, három olyan országban, amelyek tejtermékfo-gyasztásban és csontritkulás kialakulásában a világ élvonalában járnak.

A csontsűrűség semmi esetre sem jó indikátora a csontritkulásnak, és mérése értelmetlen, legalábbis a betegek szempontjából. A csontritkulás veszélyének legbiztosabb jele az állati és növényi fehérjék aránya a táplá-lékban. Minél magasabb az első, annál nagyobb a veszély.

Egy alábecsült tényező: a túlsavasodásHa mármost évtizedeken keresztül a legnagyobb tejfogyasztású országok-ban a legtöbb a combnyaktörések, következésképpen pedig a csontritku-lások aránya, akkor a világ legtermészetesebb dolga lenne ezen elgondol-kodni. Pedig már 1992-ben arra jutott a neves Yale Egyetem egyik – har-mincnégy másik munkát összefoglaló – tanulmánya, hogy a csonttörések legnagyobb része a magas állatifehérje-fogyasztás számlájára írható.62 Ke-vés más dolog növeli ennyire a szövetek savasságát, a szervezetnek pedig ezeket a savakat ismét semlegesítenie kell, amihez kalciumot von el a cson-tokból, növelvén a vizelet útján történő kalciumkiválasztást.

Sherman ezt a hatást már 1920-ban, azaz több mint kilencven évvel ezelőtt leírta, de máig sem vontak le belőle semmilyen következtetést.




74

Az ok minden bizonnyal az érdekpolitikában keresendő. A Yale-nél neve-sebb egyetemet ugyanis aligha lehet elképzelni, kilencven évnek pedig ele-gendőnek kellett volna lennie a jelenség átgondolásához. Ennyiben tehát az a tanács, hogy a csontritkulás megakadályozása érdekében tejtermékeket kell fogyasztani, igen veszélyes, sőt az orvostudomány képviselői részéről egyenesen rosszindulatú, hiszen egy neves orvosi szaklapban már évekkel ezelőtt megjelent: a sajt savasítja a csontokat. Azok viszont pont ezt nem viselik el.

A tejjel bevitt kalcium a túlsavasodás miatt nyilvánvalóan nem egyenlít-heti ki a csontokból történő kalciumelvonást. Ezek szerint a tej jó kalcium-forrás ugyan, de még jobb kalciumelvonó. A mérleg egyértelműen negatív: a tej sokkal több kárt okoz, mint amennyi haszna van.

Néhány dolog amellett szól, hogy a túlsavasodás a csontritkulás kiala-kulásában is döntő tényező. Az elsavasodás alapja pedig megint csak az általában véve fehérjedús táplálék, amely többnyire állati fehérjékből áll, il-letve olyan mesterséges dolgokból, mint az édességek, amelyek gyakorlati-lag mindig finomított szénhidrátokat, mindenekelőtt cukrot tartalmaznak. További, tapasztalataim szerint lényeges tényezőként járul mindehhez az életkedv. A rosszkedvű emberek hajlamosak gyorsabban elsavasodni, mint azok, akik jókedvűen, nyitottan viszonyulnak az élethez.

A Nobel-díjas Otto Warburg végső soron már 1931-ben megfogalmazott a rákkal kapcsolatosan két fontos igazságot: ahol megjelenik a rák, ott 1. nincs messze a túlsavasodás és 2. kevés az oxigén. A túlsavasodás az orvos-tudomány által mélyen alábecsült téma, és jó, ha most legalább a csontrit-kulás szempontjából tudományosan igazolva problémaként ismerik el.

Campbellék bemutatják a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem grafikon-ját, amely harminchárom ország nyolcvanhét tanulmányának eredményeit foglalja össze, és amelyen jól látszik, hogy a csípőtörés veszélye fokozot-tabb növényifehérje-bevitellel csökken.

75

A csípőtörések és a növényi- és állatifehérje-fogyasztás arányának összefüggése több országban63

Eszerint a combnyaktörés valószínűsége azokban az országokban, ame-lyekben a növényi- és állatifehérje-fogyasztás aránya kisebb, mint 1, azaz ahol több állati, mint növényi fehérjét fogyasztanak, 50 és 200 közé tehető 100 000 lakosként. Ahol az arány 2-nél nagyobb, vagyis kétszer annyi nö-vényi, mint állati fehérjét fogyasztanak, a valószínűség gyakorlatilag visz-szaesik a nullára. Ez viszont azt jelenti, hogy a fokozott növényifehérje-fo-gyasztás az állati elhagyásával gyakorlatilag megszünteti a csontritkulást.

Ugyanennek az egyetemnek egy másik, 2001-es tanulmánya64 hét éven keresztül hasonlítja össze a csontsűrűséget, a combnyaktörések számát és a különféle fehérjék fogyasztását 1000, hatvanöt év feletti asszony esetében. Ezúttal nem különböző országokban élőket hasonlítottak össze, hanem ugyanazoknak az amerikai alanyoknak különböző értékeit, ami csökkenti az eredmények más tényezők általi meghamisításának esélyét. Az eredmé-nyek most is hasonlóképpen egyértelműek lettek: a legtöbb állati fehérjét

63 Átvéve innen: Kína-tanulmány, 237. oldal64 Kína-tanulmány, 10. fejezet, 13. jegyzet

100

125

150

175

200

75

20

25

0

0,0 1,0 2,0 3,0 4,0 5,0 6,0

A növényi- és állatifehérje-fogyasztás aránya



76

fogyasztó nők esetében csaknem négyszer akkora volt a combnyaktörés va-lószínűsége, mint a legkevesebbet fogyasztóknál, csontsűrűségük a hétéves vizsgálati időszak alatt négyszer olyan gyorsan csökkent, mint a legkeve-sebb állati fehérjét fogyasztó asszonyoké. Meggondolandó, hogy ezek a leg-alacsonyabb fehérjeértéket mutató amerikai nők fehérjefogyasztásuk felét még mindig állati forrásokból fedezték. Az imént idézett, több országot felölelő tanulmány értelmében eredményeik még sokkal jobbak lennének, ha ezt az arányt negyedére csökkentenék vagy az állati fehérjéket teljesen elhagynák.

A német táplálékfogyasztók számára inspiráló lehet a nigériaiakkal való összehasonlítás is. Az ő táplálékukban lévő állati fehérje mennyisé-ge a miénknek csupán 10 százaléka, a combnyaktörés valószínűsége pedig 99 százalékkal kisebb. Ez ugyanazt a többországos tanulmányt65 támasztja alá, amellyel ez a fejezet kezdődött. A nigériai nők, a legtöbb afrikaihoz ha-sonlóan, alig fogyasztanak kalciumban gazdag tejet, és sok gyermekük van, akiket éveken keresztül szoptatnak. Az orvostudomány álláspontja szerint súlyos csontritkulásban kellene szenvedniük. A valóság azonban ennek az ellenkezője: a mi asszonyaink szenvednek csontritkulásban, a nigériai nő-ket viszont egyáltalán nem sújtja ez a baj.

A tejfogyasztás károsítja a csontokat, a napfény jót teszAz imamalomszerű kántálással ajánlgatott kalcium-, illetve tejfogyasztás fontosságának értelme nincsen tudományosan alátámasztva, ehelyett ezzel ellentétes tanulmányok születtek, például Wachsman és Bernstein tollából. Ők már 1968-ban kimutatták, hogyan növeli a magasabb kalciumfogyasz-tás a csonttörés valószínűségét.66 Hegsted egykori harvardi professzor és kalcium-szakértő azt a nézetet képviseli, hogy a hosszan tartó, mértéktelen kalciumbevitel árt a szervezet kalciumot és annak felhasználását szabályo-zó képességének.

Azóta napvilágot látott elég sok tudományos munka, amelyek igazolják, hogyan segíti elő a csontritkulást egyfelől a fokozott kalciumbevitel, más-felől pedig a magas állatitáplálék-fogyasztás. A tej az egyetlen olyan táplá-lékunk, amely mindkét hátrányt egyesíti magában. Ez az, amit elsősorban kerülnünk kellene.

E téren szintén kiemelkedő szerepet játszik a már említett aktív D-vi-tamin vagy kalcitriol (23. oldal). Azaz megint nagyon fontossá válik a nap,


77

amelynek a csontanyagcserében és a rachitis (csontlágyulás) megelőzésé-ben betöltött szerepe évtizedek óta ismert.

Szinte elképzelhetetlen, milyen hatása lenne az állati fehérjéket egyálta-lán nem vagy csupán minimális mértékben tartalmazó tápláléknak és a na-pos életnek, és mennyi szenvedést előzhetnénk meg ezzel! De ez természe-tesen drámaian visszavetné a tejipart, a sebészek az időskori csonttörések jelentős csökkenését tapasztalnák, a nőgyógyászok és ortopédusok elfelejt-hetnék csontsűrűség-méréseiket, a gyógyszer- és táplálékkiegészítő-gyár-tóknak pedig újra kellene gondolniuk egyet-mást. Ezen iparágak egyikének sem kellene emiatt felhagynia a működéssel, csupán a tejiparnak, és a tej-termelésnél valami összehasonlíthatatlanul értelmesebb tevékenységet is űzhetnének a gazdák is.

Nguyen Tuan és kutatócsoportja a sydneyi Garvan Orvosi Kutatóinté-zetben67 105, különféle vietnami buddhista kolostorokban élő, szigorúan vegán táplálkozású szerzetesnő közül egyet sem talált, akinek csontritkulá-sa lett volna. A kereszttanulmány szerint esetükben a menopauza után sem gyorsult fel a csontsűrűség-csökkenés. Pedig a kutatók az ötven–nyolcvan-öt éves szerzetesnők körében jelentős csontritkulásra számítottak, hiszen a vizsgált személyek vegán táplálkozásukkal teljesen lemondtak a kalcium-ban gazdag tejtermékek fogyasztásáról. Napi kalciumfogyasztásuk az aján-lott mennyiségnek csupán egyharmadát tette ki. Csontsűrűségük mégsem volt alacsonyabb a hasonló korú, mindent megevő nők alkotta kontrollcso-porténál.

A lelki feladatA lelki ballaszttól való megszabadulás és a vegán táplálkozás megakadá-lyozza a csontritkulást. A változókor alatti és utáni nőknek, akik leginkább érintettek, elintézetlen ügyeiket tudatosan meg kell oldaniuk ahelyett, hogy a testükbe szorítanák.

Az élet delén ezek szerint átvitt értelemben meg kell szabadulni a ter-hektől, azaz testileg például sok kilótól, lelkileg pedig a feleslegtől, például azoktól a feladatoktól, amelyek nem tartoznak az élet második feléhez. Ha ugyanis a testnek kell átvennie ezt a feladatot, nem marad más hátra, mint a csontmésztelenítés.

67 In: Osteoporosis International, 2009; 10.1007/s00198-009.0916-z, Forrás: © rme/aerzteblatt.de



78

Összegzés: Az állati termékek – különösen a tej – elősegítik a csontritkulást. Ugyanez igaz a túlsavasodásra is, amely szintén főleg állati termékek, va-lamint az édességek hatására következik be. Ezért fontos, hogy elsősorban teljes értékű növényi szénhidrátokkal, sok zöld levelű növénnyel és babbal táplálkozzunk, mert ezek kalciumban különösen gazdagok. Ugyanilyen fon-tos – testi és lelki értelemben egyaránt – mozgásban maradni, hogy ellene te-gyünk az elsavasodásnak, leginkább természetesen olyan mozgásformákkal, amelyek az élet második feléhez illenek.68

Az időskori betegségek feltartóztathatók

Életkorunk az élet első felében útlevelünkből, a másodikban ereink állapo-tából mondható meg. A szív- és érrendszeri problémákkal foglalkozó feje-zetből (a 18. oldaltól) már kiderült, mennyire megviseli ereinket az állati-fehérje-dömping. Ha viszont teljes értékű növényi koszttal egészségesen tartjuk őket, sokáig hasznunkra lesznek, és feltartóztathatják a jellegzetes öregedési folyamatokat, amelyek gyakran vérellátási problémákkal kap-csolatosak.

Alzheimer-kór és szellemi szétesésEgy másik, napjainkban egyre döntőbbé váló probléma az Alzheimer-kór mint a gyorsan elharapózó szellemi szétesés, a demencia kiéleződött for-mája, amely jelenleg az Amerikai Egyesült Államok hatvanöt évesnél idő-sebb népességének 1 százalékát érinti. Ez a szám ötévenként megkétszere-ződik. Svájc még határozottabb növekedési rátát mutat, mint Németország, míg Olaszországban az arány jóval csekélyebb. Ausztriában a lakosság va-lamivel több mint 1 százaléka érintett, ehhez évente 20 000 megbetege-dés jön.69 A 2009-es World Alzheimer’s Report szerint 2010-ben világszerte több mint 35 millió ember szenved demenciában. Ez a The Lancet szerint 10 százalékos növekedésnek felel meg, a legutóbbi, 2005-ös felméréssel szemben. Számítani kell rá, hogy a jövőben a szellemi szétesésre jutók szá-ma húszévenként nagyjából megduplázódik.

68 Lásd Ruediger Dahlke: Sorsfordulók és: Női egész-ség69 G. Psota, Gerontopszichiátriai Központ Bécs, 2006

79

A lélek nyelve a betegség című könyvemben bemutatott értelmezés szerint a lelki téma itt a Bibliában szorgalmazott „váljatok olyanná, mint a gyermek”. Ha ezt a feladatot a testre hárítjuk, gyerekessé válunk, és Alzheimer-kórunk lesz. A teljes bibliai mondat egyébként úgy hangzik, hogy „ha nem tértek visz-sza és váltok olyanná, mint a gyermek”, ami arra utal, mennyire fontos az élet delén először is a visszatérés, majd a bennünk élő gyermek újbóli felfede-zése. Nekem az a benyomásom, hogy egy országban annál fokozottabb az Alzheimer-kór valószínűsége, minél nagyobb az általános gyermekellenes-ség. Habár ez tudományosan nem mérhető, én egy fogyatékos leánygyermek apjaként az elmúlt csaknem húsz év során tapasztaltam, hogy az olyan ma-gasan fejlett országokban, mint elsősorban Svájc és Németország, magasabb, mint a köztudottan gyermekszerető Olaszországban.

Ezen túlmenően a sokasodó demenciás esetek alighanem összefügge-nek a ma többnyire hatvanöt évesnél idősebbek éveken át tartó elnyomásá-ra adott agyi reakcióval is. Ha az ember sok feldolgozatlan ügy felett siklik el, és megszokta, hogy ne foglalkozzon a kellemetlen dolgokkal, rendkívül alkalmazkodó szervezetünk megtanul felejteni, és ezt általános program-má teszi. Valószínűleg súlyosbító tényező az egyre korábbi nyugdíjaztatás is, amely azt a többséget, aki korábban a munkájával azonosította magát, értelmetlen életre kárhoztatja. A sokféle környezeti ártalom, az életforma és a húsfogyasztás aztán rátesz még egy lapáttal.

Ezek némelyike, például a gyermekellenesség, szerintem megint csak összefügg a táplálkozással. Minden, ami gyermeki, illetve eredendően női dolog, a hold archetípusához tartozik. A gazdag, archetipikusan férfias pó-lus jellemző tápláléka állati fehérjében gazdag, a gazdaságilag szegényebb, archetipikusan női pólusra ezzel szemben a szénhidrátbőség jellemző.

Az Alzheimer-kór problematikáját illetően a táplálkozási irányzatok is árulkodók. A homocisztein, a főként állati fehérjékben előforduló methio-nin nevű aminosav bomlástermékének magasabb értékei négy és félsze-resére, alacsonyabb értékei, azaz a folsavhiány – egy túlnyomórészt zöld színű zöldségekben előforduló vitamin hiánya – több mint háromszorosára növelik az Alzheimer-kórban történő megbetegedés kockázatát.70 A külön-féle élelmiszerek folsavtartalmának áttekintése a 191. oldalon található.

Ahogyan várható volt, itt is ugyanaz a logika érvényesül: nem állati, ha-nem növényi táplálékot kell fogyasztani. Összességében és megelőzéskép-pen érdemes természetes eredetünkre emlékezve a táplálkozás szelídebb, eredetibb útját választani.

70 Kína-tanulmány, 10. fejezet, 76. jegyzet

Az időskori betegségek feltartóztathatók


80

Rá kell bíznunk magunkat a kultúránk adta életpályára, amely a nagyra becsült gyermek- és ifjúkor, valamint a manapság többnyire megterhelően aktív szakmai és házastársi élet révén vezet az élet delelőjéhez, amelyet bibliai értelemben a visszafordulásnak és végiggondolásnak kell szentel-nünk, hogy végül a bölcs öregasszony vagy bölcs öregember archetípusá-hoz vezessen. Ehhez azonban teljes agyműködésre van szükség, amelynek megőrzése éppoly fontos, mint amilyen élvezetes. Az élet második felének kevesebb ténykedéssel, következésképpen több nyugalommal és megfon-toltsággal kellene járnia, mint az elsőnek, amihez meg kellene őrizni az értelmet és ápolni az érzékiséget. Mindkettőt elősegíti az érzékeny, a női archetípushoz és növényvilágához közeli táplálék.

Ha romlik a látásAz állati táplálék nem csak az érzékszervek idő előtti romlásához ve-zet. Campbellék utalnak arra, hogy akár vakságot is okozhat. Kijelenté-süket arra az 1,6 millió amerikaira alapozzák, akik a recehártyát érintő makuladegenerációban szenvednek, sőt akik közül emiatt sokan meg is vakulnak.71

Az ebben való megbetegedés kockázata egy tanulmány szerint, amely a növényi antioxidatív vitaminok hatását kutatta, teljes értékű növényi táplá-lékkal 88 százalékban csökkenthető.72

Ugyanez mondható el a nyolcvan év feletti amerikaiak felét, negyven év felett pedig összesen 20 millió amerikait érintő szürke hályogról vagy kataraktáról. Több sötét leveles zöldségféle fogyasztásával, amelyek tar-talmazzák az életkor előrehaladtával mind fenyegetőbbé váló szabad gyö-kök sakkban tartásához szükséges antioxidánsokat, a jó látás egy életen át megőrizhető, s így a lényeges dolgok sokkal inkább áttekinthetők.

Összegzés: A bennünk élő gyermek újbóli felfedezése és a vegán táplálkozás távol tart olyan betegségeket, mint az Alzheimer-kór. A szem és más érzék-szervek időskorban szokásos romlására is kimondottan jó hatással van a nö-vényi táplálék.


81

A vegán táplálkozás nagy előnyei

A vegetáriánus vagy vegán életet folytatóknak állandóan el kell viselniük a húsevők aggodalmaskodását, hogy vajon elegendő tápanyaghoz jutnak-e, és nem szenvednek-e hiányt valamiben. Fonákabb már nem is lehetne a világ!

Inkább nekünk kellene aggódnunk a húsevők miatt, akik – mit sem sejt-ve – oly sok fájdalmat, szenvedést és kínt vesznek magukhoz fehérje- és zsírfogyasztásuk miatt, ami mind hozzájárul az eddig említett betegségek kialakulásához, nem utolsósorban pedig ama veszély miatt, hogy a folsavat tekintve B-vitamin-hiányban szenvednek, nem jutnak elegendő C-vitamin-hoz, és túl kevés ballasztanyag kerül az emésztőrendszerükbe.

A vegetáriánusokkal kapcsolatban folyton emlegetett vashiány teljes érté-kű, kiegyensúlyozott növényi táplálkozás mellett egyáltalán nem probléma, viszont a húsevők dugig tömött vasraktárai gyakran okoznak gondot, amint most tanulmányok mutatják, mivel a szívinfarktusok arányát több mint két-szeresére emelik.73 A vas felvételének képessége – szimbolikus értelemben – főként attól függ, hogy az ember tud-e merészen, bátran élni, és teret adni az agresszió elvének.

Ez a visszás aggodalom azzal kapcsolatos, hogy az embert sokan szüle-tett húsevőnek tartják, ennél azonban mi sem lehetne nagyobb tévedés, az ember ugyanis túlnyomórészt növény-, pontosabban gyümölcsevő – emel-lett szól minden, fogazatától bélrendszerének hosszáig. A húsevők sok te-kintetben különböznek tőle. A 83. oldalon látható a gyümölcs- és húsevők anatómiai összehasonlítása.74

73 T. Tanaka és mtsai: Vegetarian diet ameliorates symptoms of atopic dermatitis through reduction of the number of peripheral eosinophils and PGE2 synthesis by monocytes. Journal of Physiological Anthropology and Applied Human Science 2001. október; 20(6): 353–361.K. Klipstein-Grobusch és mtsai: Dietary iron and risk of myocardial infarction in the Rotterdam Study. American Journal of Epidemiology 1999. márc. 1.; 149(5): 421–428.74 http://www.vegetarismus.ch/info/12.htm. További információ e témában: John Coleman: Comparative Anatomy and Taxonomy. Még részletesebb angol nyelvű táblázat E. Densmore: Die Densmore-Schlickeysen’sche Kostvergleichstabelle Allesfresser oder Vegetarier? Was berühmte Naturforscher darüber denken Milton R. Mills: The Comparative Anatomy of Eating



82

A ballasztanyagok dicséreteBár ha tudományos részről nagy erőkkel keresik is, a ballasztanyagok hát-rányait mindeddig nem sikerült bebizonyítani. Nem csökkentik például a szervezetben a vas felszívódását, ahogyan állították – épp ellenkezőleg. A ballasztanyagok jó közérzetünk döntő tényezői.

Térfogattal a székrekedés ellenA ballasztanyagok nem egyebek, mint növényi rostok, amelyek anélkül részt vesznek az anyagcserében, hogy vegyileg belekeverednének. Ám – akárcsak a kémiai katalizátoroké – ezek puszta részvétele is elengedhe-tetlen. Megkötik a bélben a vizet, sőt odaszívják, ami lágyabbá, a beleken könnyebben áthaladóvá teszi a székletet, és növeli a térfogatát. Mindkét tényező segít megelőzni a székrekedést, amely manapság már népbeteg-ségnek számít, és a végbélrák egyik fő oka. Amikor egyszer a Ruhr-vidéken kellett helyettesítenem, egy tapasztalt körzeti orvos azt mondta, hogy az ötvenévesnél idősebb hölgyektől ne is kérdezzem, van-e székrekedésük, csak annyit, hogy mit tesznek ellene. Persze túlzott, de nem sokat. Nem vé-letlenül panaszkodott egy tanulmány résztvevőinek több mint kétharmada a fehérjedömpinggel járó Atkins-diéta után székrekedésről (70–71. oldal).

83

A gyümölcs- és húsevők anatómiai összehasonlításaGyümölcsevők(ember, emberszabású majmok)

Húsevők(oroszlán, tigris, farkas, raga-dozó állatok)

Fogaklapos zápfogak a táplálék megőrléséhez

tépőfogak, erősen fejlett szemfogak, hegyes zápfogak

Nyállúgos nyál a keményítő lebontásához; sok nyálmi-rigy az előemésztéshez

savas nyál az állati fehér-je megemésztéséhez; nincs benne keményítőbontó en-zim (ptialin); kevés nyálmi-rigy

Állkapocsoldalirányba mozgatható a táplálék megőrléséhez

csak fel-le mozgatható, té-péshez és harapáshoz

Gyomorhosszúkás alak, bonyolult szerkezet, kevés sósav és pepszin

egyszerű kerek „zsák” tízszer annyi sósavval, mint a vege-táriánusoknál, az inas állati izmok, csontok stb. meg-emésztéséhez

Bélhosszú és bonyolult, nagy felületű

rövid, sima, hogy a gyorsan romló hús hamar kikerüljön a testből

Májcsak a test saját húgysavai-nak lebontására képes (mi-nimális urikázképződés)

sokkal aktívabb, tíz-tizen-ötször annyi húgysavval elboldogul (fokozottabb urikázképződés)

C-vitaminnapi bevitele szükséges a táplálék által (gyümöl-csök)

a szervezet képes saját maga előállítani

Vizelet lúgos savas

Bőrmilliónyi pórus, verejték-mirigyek

nincsenek pórusok, bőrön át nincs verejtékezés

Köröm lapos, nem karmos karom

Járásfelegyenesedett, hogy gyümölcsöt szedhessen a fákról

vízszintes, a vadászáshoz szükséges gyors előrehala-dáshoz



84

A gazdag nyugati országok lakosságának nagy része ma már eff éle étrendek különféle változatain élnek, túlnyomórészt állati fehérjét fogyasztva hús és tejtermékek formájában. Már észre sem veszik közben, mennyire diétára vannak fogva. Még az sem ér el a tudatukig, hogy ebbe belebetegszenek, hiszen a környezetükben mindenki ugyanezt (t)eszi. Az állati fehérjékben gazdag táplálék révén ezenfelül mozgásigényük is csökken, így mozgás-hiányban is szenvednek, ami szintén jelentős mértékben hozzájárul a szék-rekedéshez. A jóllakott oroszlán köztudottan lusta. Ettől aztán, akárcsak az állati fehérjében gazdag tápláléktól, amely szinte kötelezően túl sok állati zsírt, és ezzel telített zsírsavakat tartalmaz, hízik, amitől a mozgáshiányos-ság és a székrekedés tovább fokozódik.

Ám aki testileg rosszul emészt, az átvitt értelemben sem fogja tudni jól megemészteni az életet. Így testileg-lelkileg olyan ördögi körbe kerül, amelyből csak mind nagyobb fáradsággal lehet kitörni.

Mivel megakadályozzák a székrekedést, a ballasztanyagok, amint külön-böző tanulmányok igazolják, gátat szabnak a második leggyakoribb rákfaj-ta, a vég-, illetve vastagbélrák kialakulásának. Ilyen járulékos gyógyhatással vannak a belekre, amelyeket egyrészt megtöltenek, másrészt munkára kész-tetnek. Mind a perisztaltika – a beleken ütemesen végigfutó mozgások –, mind a telítettség elősegíti a belek kiürülését. Mára már a testitől a társa-dalmiig számos téren bebizonyosodott, hogy maga a munka jó, legalábbis jobb, mintha nem volna, hozadékától függetlenül. A kiürített bél nemcsak hogy a többség számára szubjektíven kellemesebb, de egészségesebb is, mint az eltömődött. Dennis Burkitt, a dublini egyetem világszerte elismert bélszakértője a vastagbélrák mellett olyan betegségek kialakulásáért is fe-lelőssé tette a ballasztanyagok hiányát, mint a divertikulózis, kis vastagbél-öblök kialakulása, valamint az aranyér és a visszértágulat.

ruediger dahlke: peace food - békés táplálkozás

Documents