science and technology lehetőségek az élelmiszer-hulladék ... · ide tartoznak a nem ehető...
TRANSCRIPT
Science and Technology Options Assessment
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentésére
Összefoglalás
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya
Parlamenti Kutatási Szolgálatok Főigazgatósága
Európai Parlament
Október 2013
PE 513.515
HU
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából
Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének
csökkentésére
Összefoglalás
IP/A/STOA/FWC/2008-096/Lot7/C1/SC2 - SC4
2013. Október
PE 513.515
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
A STOA „Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-
hulladék mennyiségének csökkentésére” című projektjét a Technológiaértékelési és Rendszerelemző
Intézet (ITAS) és a karlsruhei Technológiai Intézet végezték el, amelyek az ETAG tagjai.
SZERZŐK
Carmen Priefer, Project Leader (ITAS)
Juliane Jörissen (ITAS)
Klaus-Rainer Bräutigam (ITAS)
A STOA KUTATÁSI TISZTVISELŐJE
Lieve Van Woensel
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatósága
Kutatási Szolgálatok Főigazgatósága, Európai Parlament
Rue Wiertz 60 - RMD 00J012
Brüsszel 1047
E-mail: [email protected]
NYELVI VÁLTOZAT
Eredeti nyelv: EN
A KIADÓRÓL
A STOA-val a következő e-mail címen léphet kapcsolatba: [email protected]
A dokumentum a következő internetcímen érhető el: http://www.europarl.europa.eu/stoa/
Kézirat lezárva: 2013. augusztus
Brüsszel, © Európai Unió, 2013.
FELELŐSSÉG KIZÁRÁSA
A dokumentumban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik, amely nem
feltétlenül azonos az Európai Parlament hivatalos álláspontjával.
A dokumentum nem üzleti célú sokszorosítása és fordítása a forrás megadása és a kiadó előzetes
értesítése mellett megengedett, és annak egy példányát a kiadónak meg kell küldeni.
PE 513.515
CAT BA-03-13-508-HU-N
ISBN 978-92-823-5115-4
DOI 10.2861/43103
Technology options for feeding 10 billion people - Options for Cutting Food Waste
Ez a dokumentum a STOA „Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából –
Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentésére” című tanulmányának
lakossági összefoglalóját tartalmazza. A tanulmány és a témához kapcsolódó lehetőségekről
szóló rövid összefoglaló elérhető a STOA honlapján.
A tanulmány kivonata
Az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentése fontos eszköze a globális
élelmezésbiztonság elérésének, a véges erőforrások más célok érdekében történő
felszabadításának, a környezeti kockázatok csökkentésének és a pénzügyi veszteségek
elkerülésének. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervében az Európai
Bizottság 2020-ig elérendő célul tűzte ki az élelmiszer-hulladék mennyiségének felére
csökkentését.
E tanulmány az élelmiszerek hulladékká válásának megelőzését célzó különféle
megközelítéseket vizsgálja az EU 27 tagállamára jellemző élelmiszer-hulladék mennyiségének,
okainak és mintáinak mélyreható elemzése alapján. A középpontban azok az intézkedések és
eszközök állnak, amelyeket a szakirodalomban, illetve az aktuális vita során különösen
hasznosnak, könnyen alkalmazhatónak és/vagy a gyakorlatban már beváltnak ítélnek. Ide
tartozik többek között az adatbázisok javítása és harmonizálása, a nemzeti és regionális
csökkentési célok kitűzése, az élelmiszerek lejárati idejének címkézésével kapcsolatos jelenlegi
szabályozás felülvizsgálata, figyelemfelkeltő kampányok szervezése, gazdasági ösztönzők
bevezetése, a gyártók és a nagy- és kiskereskedők munkafolyamatainak javítása és ellátási
láncuk integrált igazgatása, valamint azok a technológiai innovációk, amelyek várhatóan
csökkenteni képesek az élelmiszer-hulladék mennyiségét.
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
Technology options for feeding 10 billion people - Options for Cutting Food Waste
TARTALOMJEGYZÉK
1. A TANULMÁNY HÁTTERE ÉS CÉLJA ................................................................................................ 1
2. AZ „ÉLELMISZER-VESZTESÉG” ÉS AZ „ÉLELMISZER-HULLADÉK” KIFEJEZÉSEK
FOGALOMMEGHATÁROZÁSA ............................................................................................................ 2
3. A KUTATÁSOK JELENLEGI ÁLLÁSA ............................................................................................... 2
4. AZ ÉLELMISZERLÁNCON BELÜLI ÉLELMISZER-VESZTESÉGEK EREDETE ÉS OKAI .............................. 3
4.1 ÉLELMISZER-VESZTESÉG AZ ELSŐDLEGES TERMELÉSBEN ............................................................................ 4
4.2 ÉLELMISZER-VESZTESÉG A FELDOLGOZÁS ÉS A CSOMAGOLÁS SORÁN ........................................................... 4
4.3 ÉLELMISZER-VESZTESÉG AZ ELOSZTÁS SORÁN, A NAGYKERESKEDELEMBEN ÉS A KISKERESKEDELEMBEN .............. 5
4.4 ÉLELMISZER-VESZTESÉG A VENDÉGLÁTÓIPARI ÁGAZATBAN ........................................................................ 6
4.5 ÉLELMISZER-VESZTESÉG A MAGÁNHÁZTARTÁSOKBAN ............................................................................... 6
5. RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK ÉS AZOK MEGBÍZHATÓSÁGA ...................................................... 9
5.1 A FAOSTAT ADATAI ÉS A SIK ÁLTAL KÖVETETT MÓDSZERTAN ALAPJÁN VÉGZETT SZÁMÍTÁSOK ....................... 9
5.2 A SZÁMÍTÁSOK EREDMÉNYEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A BIOIS EREDMÉNYEIVEL .......................................... 10
6. A HÁZTARTÁSOK HULLADÉKKEZELÉSE ...................................................................................... 13
7. AZ ÉLELMISZERHULLADÉK-TERMELÉS KÖVETKEZMÉNYEI.............................................................. 16
7.1 AZ ERŐFORRÁSOK FELÉLÉSE ............................................................................................................... 16
7.2 NÖVEKVŐ MENNYISÉGŰ BIOHULLADÉK ................................................................................................ 17
7.3 GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEK .......................................................................................................... 19
8. AZ ÉLELMISZER-HULLADÉK CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ FELLÉPÉSEK LEHETŐSÉGEI ....................... 19
HIVATKOZÁSOK .............................................................................................................................. 24
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
1
LAKOSSÁGI ÖSSZEFOGLALÓ
1. A TANULMÁNY HÁTTERE ÉS CÉLJA
Annak ellenére, hogy az ellátási lánc mentén keletkező globális élelmiszer-veszteség csak jelentős
bizonytalansággal becsülhető meg, kétségtelen, hogy a veszteség jelentős. Az ENSZ Élelmezési és
Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslései szerint a világon emberi fogyasztásra termelt élelmiszer
egyharmada elvész vagy válik hulladékká, ami körülbelül évi 1,3 milliárd tonnát jelent. Az
élelmiszerlánc minden szakaszában, a mezőgazdasági termeléstől a háztartásokbeli fogyasztásig vész el
el vagy válik hulladékká élelmiszer. A FAO szerint az egy személyre jutó élelmiszer-hulladék Európában
és Észak-Amerikában évi 95–115kg (Gustavsson és mtsai, 2011). Az Európai Parlament becslései szerint
2020-ra 40%-kal fog nőni az élelmiszer-hulladék mennyisége, hacsak nem születnek további megelőző
lépések és intézkedések (Európai Parlament, 2012).
Tekintettel arra, hogy több mint egy milliárd ember szenved alultápláltságban, az élelmiszerek
hulladékká válása egyben etikai probléma is. Ugyan kérdéses, hogy az iparosodott országok fogyasztói
magatartása miként befolyásolja a fejlődő országokban jellemző éhínséget és falusi szegénységet,
feltételezhető, hogy a gazdag országok gondatlan élelmiszer-kezelése fokozza a világszintű élelmiszer-
keresletet. A globálisan növekedő kereslet magasabb világpiaci árakat eredményez, ami tovább rontja a
fejlődő országok szegényeinek vásárlóerejét. A világ lakosságszámával kapcsolatos középtávú ENSZ-
előrejelzések szerint a Föld lakossága 2050-re eléri a 9,3 milliárdot. A lakosságszám növekedése egyre
nagyobb nyomás alá helyezi a globális élelmiszer-termelést.
Az élelmiszer-termelés káros környezeti hatásokkal jár, függetlenül attól, hogy a megtermelt élelmiszert
elfogyasztják-e vagy hulladékká válik. Az élelmiszerek hulladékká válása nem csupán a létfontosságú
tápanyagok elvesztését jelenti, hanem az élelmiszer termelése, feldolgozása és forgalmazása folyamán
felhasznált olyan értékes forrásokét is, mint a termőterület, a víz és az energia. Ezeket a veszteségeket
súlyosbítani fogja a gabonaalapú étrendekről az alapvetően állati eredetű étrendekre való áttérés. A jólét
fejlődő országokbeli terjedésével a húsfogyasztásból eredő fejenkénti kalóriabevitel az évszázad
közepére várhatóan 40%-kal nőni fog . Az állati eredetű termékek előállításához sokkal több erőforrásra
van szükség, mint a gabonaalapú élelmiszerek termeléséhez.
Az élelmiszer-hulladék a környezet szempontjából kedvezőtlen hatásokon kívül jelentős mértékű
monetáris veszteséget is okoz mind az egyes fogyasztó, mind pedig a nemzetgazdaság számára. Az
ökológiai következményekhez hasonlóan a gazdasági veszteségek is összeadódnak az élelmiszerlánc
mentén, olyannyira, hogy a háztartások szintjén (azaz a lánc végén) egy tonnányi élelmiszer-hulladék
környezeti és gazdasági költségei sokkal magasabbak, mint a feldolgozás során keletkező egy tonna
élelmiszer-hulladéké.
Ennek fényében az élelmiszer-hulladék jelenlegi mennyiségének csökkentése fontos lehetőséget teremt a
globális élelmezésbiztonság elérésére, a véges erőforrások más célok érdekében történő felszabadítására,
a környezeti kockázatok csökkentésére és a pénzügyi veszteségek elkerülésére. Az élelmiszer-hulladék
elleni küzdelem érdekében hozott intézkedések végrehajtása azonban az élelmiszer-hulladék
mennyiségének, mintáinak és hatásainak mélyreható elemzését teszi szükségessé: ez a jelen tanulmány
célja. A fő cél annak vizsgálata, hogy mely intézkedések és eszközök segíthetnek az élelmiszerek
hulladékká válásának megelőzésében, figyelembe véve a különböző országokban már megszerzett
tapasztalatokat. A középpontban azok a megközelítések állnak, amelyeket a szakirodalomban, illetve az
aktuális vita során különösen hasznosnak, könnyen alkalmazhatónak és hosszú távú előnyösnek ítélnek.
E vita alapján olyan cselekvési lehetőségeket dolgoztunk ki, amelyek végrehajtása az európai uniós
szervek és a nemzeti kormányok felelősségi körébe tartozna.
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
2
2. AZ „ÉLELMISZER-VESZTESÉG” ÉS AZ „ÉLELMISZER-HULLADÉK”
KIFEJEZÉSEK FOGALOMMEGHATÁROZÁSA
Mostanáig nem létezett általánosan elfogadott meghatározás az „élelmiszer-veszteség” és az „élelmiszer-
hulladék” fogalmakra, sem az európai jogi keretekben, sem a nemzeti jogi keretekben, sem a
szakirodalomban. Más fontos szerzőkkel együtt azt javasoljuk, hogy tegyünk különbséget az élelmiszer-
veszteség és az élelmiszer-hulladék között. Az élelmiszer-veszteség az az élelmiszer-mennyiség, amelyet
emberi fogyasztásra termeltek meg, ám különböző okok miatt kikerült az ellátási láncból. Az élelmiszer-
hulladék az élelmiszer-veszteségen belüli kategória, amely azt az élelmiszer-mennyiséget jelenti, amely
még ugyan fogyasztásra alkalmas lenne, de emberi beavatkozás vagy annak elmaradása miatt
hulladékká válik. A különbségtételre azért van szükség, mert az élelmiszerlánc korai szakaszaiban
képződő maradékanyagok és kiselejtezett termékek a termelési folyamatban még újra felhasználhatók.
Vagyis nem minden élelmiszer-veszteség jelent élelmiszer-hulladékot. Másrészt, az eredetileg emberi
fogyasztásra szánt, ám az ellátási láncból kivont élelmiszerek még akkor is élelmiszer-hulladéknak
minősülnek, ha végül nem élelmiszerként felhasználásra kerülnek. A már el nem adható, de emberi
fogyasztásra felhasznált, és így az élelmiszer-ellátási láncban maradó termékek nem tekinthetők sem
élelmiszer-veszteségnek, sem élelmiszer-hulladéknak (ilyen például az el nem adott pékáruk
zsemlemorzsává történő feldolgozása).
Ezen kívül, az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-hulladék közötti különbségtétel érdekében a
tudományos közösség megkülönbözteti az elkerülhető és az el nem kerülhető élelmiszer-hulladékot is.
Az elkerülhető élelmiszer-hulladék olyan termékekre utal, amelyek a hulladékká válás időpontjában
még emberi fogyasztásra alkalmasak voltak, vagy megfelelő időben fogyasztva még ehetők lettek volna.
Az el nem kerülhető élelmiszer-hulladékok olyan termékek vagy alapanyagok, amelyek nem
alkalmasak emberi fogyasztásra. Ide tartoznak a nem ehető részek (például a banánhéj, a csontok, a
tojáshéj), valamint az időjárás, a betegségek vagy kártevők miatt károsult termékek, amelyek fogyasztása
nem lehetséges. A jelenlegi vitában használt harmadik kategória, az esetlegesen/részlegesen
elkerülhető élelmiszer-hulladék olyan termékeket és összetevőket takar, amelyek a fogyasztói
preferenciák miatt nem kerülnek elfogyasztásra (például kenyérhéj, almahéj), vagy amelyek csak az
élelmiszer egy bizonyos elkészítése esetén fogyaszthatók (a baromfi bőrét például csak abban az esetben
szokták elfogyasztani, ha sütik a terméket, a főtt baromfi bőrét rendszerint nem eszik meg). Ezt a
kategóriát nem vettük figyelembe, mivel a kérdéses mennyiség rendkívül csekély az összes hulladékká
váló élelmiszer mennyiségéhez képest.
3. A KUTATÁSOK JELENLEGI ÁLLÁSA
Az Európai Parlament 2012 januárjában állásfoglalást fogadott el „Hogyan kerüljük el az élelmiszer-
pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban” címmel, amelyben felkérte a
Bizottságot, hogy hozzon gyakorlati intézkedéseket annak érdekében, hogy 2025-ig felére lehessen
csökkenteni az élelmiszer-hulladék mennyiségét. A Bizottság arra is felkérést kapott, hogy elemezze az
egész élelmiszerláncot a termelőtől a fogyasztóig, és azonosítsa azokat a pontokat, ahol a legnagyobb
mértékű az élelmiszer-pazarlás. Az elemzés alapján minden tagállamra vonatkozóan csökkentési célokat
kell kitűzni, méghozzá az egyes tagállamok által 2014-ig elérendő hulladékmegelőzési célok részeként (a
hulladékokról szóló keretirányelv, 2008). E kezdeményezésekre utalva, az erőforrás-hatékony Európa
megvalósításának ütemtervében a Bizottság 2020-ig elérendő célul tűzte ki az élelmiszer-pazarlás felére
csökkentését (Európai Bizottság, 2011).
Európai szinten számos tanulmány született az élelmiszerhulladék-képződés mértékéről, okairól és
hatásairól. Nemzeti szintű felmérések állnak rendelkezésre az Egyesült Királyságról, Hollandiáról,
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
3
Dániáról, Svédországról, Finnországról, Norvégiáról, Franciaországról, Olaszországról, Portugáliáról,
Németországról, Ausztriáról és Svájcról. A kutatások és a politikai kezdeményezések elsősorban
Nyugat-, Közép- és Észak-Európából származnak, csak csekély mértékben a dél-európai országokból.
Egyes dél-európai országok és a legtöbb kelet-európai ország alig képviselteti magát a vitában. Az
élelmiszer-pazarlással kapcsolatos tanulmányokat egy sor különféle intézmény végezte. Ide tartoznak
egyetemek, kutatóintézetek, nem kormányzati szervezetek, ipari vállalkozások, nemzeti minisztériumok,
nemzetközi és európai szervezetek. Meg kell jegyezni, hogy az egyes tanulmányok megállapításai, még
ha ugyanazzal a témakörrel kapcsolatosak is, nehezen összevethetők, mivel más-más kiindulópontot
választottak az „élelmiszer-veszteség” és az „élelmiszer-hulladék” fogalmának meghatározását, a
rendszerhatárok rögzítését, a vizsgálat menetét és tárgykörét, valamint az adatgyűjtés és az elemzés
módszertanát illetően.
Mindezidáig csak egyetlen jelentős tanulmány foglalkozott egész Európával: „Előkészítő tanulmány a 27
EU-tagállamban keletkező élelmiszer-hulladékról” (Monier és mtsai, 2010). A szerzők az Európában
keletkező élelmiszer-veszteség mennyiségét értékelik az Eurostat és a nemzeti tanulmányok adatai
alapján. Számos globális átfogó tanulmány áll rendelkezésre a WWF és a FAO részéről (Grethe és mtsai,
2011), illetve amerikai tanulmányok (Buzby & Hyman, 2012; Gunders, 2012; Hall és mtsai, 2009) is
születtek e témában.
Jelenleg két európai uniós projekt foglalkozik az élelmiszer-hulladék kérdésével. A „Green Cook”
projektben több ország (Franciaország, az Egyesült Királyság, Hollandia, Belgium és Németország)
működik együtt a fenntartható élelmiszer-használat észak-európai modelljének kidolgozása érdekében.
A cél többek között az élelmiszer-hulladék fogalmának egységes meghatározása, valamint az élelmiszer-
pazarlás értékelési keretének kialakítása. A hetedik kutatási keretprogramba tartozó FUSIONS-
projektben (szociális innovációs célú élelmiszer-használat a hulladékmegelőzési stratégiák
optimalizálása révén) 13 tagállam 21 intézete vesz részt. A projekt hozzájárul az élelmiszer-pazarlás
nyomon követésének összehangolásához, az élelmiszerláncban való optimális élelmiszer-felhasználást
célzó innovatív intézkedések szociális megvalósíthatóságához, valamint az EU 27 tagállamára
vonatkozó, élelmiszer-pazarlással kapcsolatos közös szakpolitika irányvonalainak kidolgozásához.
Európában az Egyesült Királyság játszik vezető szerepet a 2000-ben indított WRAP-program (hulladék
és erőforrások cselekvési program) révén. Az államilag támogatott kezdeményezés célja valamennyi
hulladéktípus mennyiségének csökkentése a magán- és az ipari szektorban egyaránt. Az élelmiszer-
hulladék kérdése fontos szerepet kap a WRAP-on belül, és még évekig napirenden marad. Az elsődleges
cél az Egyesült Királyságban keletkező élelmiszer-veszteség mennyiségének felmérése, az érintett felek
egy asztalhoz ültetése, valamint a fogyasztók figyelmének felkeltése a „Love Food Hate Waste”
kampányhoz hasonló akciók révén.
4. AZ ÉLELMISZERLÁNCON BELÜLI ÉLELMISZER-VESZTESÉGEK EREDETE ÉS
OKAI
A piaci globalizáció, a választékkal kapcsolatos magasabb fogyasztói elvárások, valamint a hús, a
gyümölcsök, a zöldségek és az egyéb gyorsan romló termékek iránti fokozott kereslet miatt az elmúlt
évtizedekben fokozatosan egyre hosszabbá és összetettebbé vált az élelmiszerlánc. A vidéki lakosság
városi területekre költözése megnöveli a távolságot a termelés és a fogyasztás helye között. Emiatt
tovább tart a szállítás, hosszabbak a hűtőláncok és több a közvetítő. A városlakókra teljesen más
élelmiszer-használati szokások jellemzők, mint a vidéken élőkre. Egy osztrák tanulmány széles körű
elemzések alapján megállapította, hogy városi területen a hulladék több élelmiszert tartalmaz, mint
falusi környezetben (Obersteiner & Schneider, 2006).
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
4
4.1 Élelmiszer-veszteség az elsődleges termelésben
Az iparosodott országokban az elsődleges termelés területein (a mezőgazdaságban, illetve a betakarítás
utáni kezelés és a raktározás során) keletkező élelmiszer-hulladék szintje a feltörekvő országokhoz
képest viszonylag alacsony. Az iparosodott országokban az élelmiszer-hulladék keletkezésének egyik
lehetséges okát sokan abban látják, hogy a termelés mindenekelőtt a piaci igények kielégítésére
törekszik, és emiatt a kínálat meghaladhatja a keresletet. A szigorú szerződéses feltételek, valamint a
termékek nagybani értékesítését végző vállalkozások által előírt szigorú minőségi követelmények
ugyancsak túltermeléshez vezethetnek.
Jóllehet a növénynemesítésnek köszönhetően lehetséges a kívánt jellemzőkkel rendelkező növények
termesztése, a mezőgazdasági termelők nem képesek pontosan megjósolni termésük tényleges
alakulását, nem utolsósorban a változó időjárási körülmények miatt. Másfelől, a mezőgazdasági termelő
csak akkor kaphatja meg a megállapodás szerinti árat, ha tökéletes minőségben leszállítja a
megállapodás szerinti mennyiséget. Ennek viszont az a következménye, hogy jelentős mennyiségű
termény a földeken marad. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a mezőgazdasági termelők és a
feldolgozó vállalatok általában alternatív csatornákat keresnek túltermelt termékeik értékesítésére.
Az élelmiszer-veszteség okainak elemzésekor figyelembe veendő további fontos vonatkozást jelentenek
a jogi keretfeltételek. A fogyasztó életére és egészségére veszélyt jelentő kockázatok megelőzését célzó,
össztársadalmi jelentőségű célkitűzés – amelyet különböző uniós rendeletek és irányelvek rögzítenek –
összeütközésbe kerülhet az élelmiszer-pazarlás elkerülésére irányuló törekvéssel. Különbséget kell tenni
a termelés során keletkező élelmiszer-szennyezettség, a terményekben felhalmozódó peszticid
szermaradékok és az állat-egészségügyi okokból alkalmazott gyógyszerek maradványainak az állati
eredetű élelmiszerekben való jelenléte között. E három szennyezettségi típus legmagasabb megengedett
tartalmára vonatkozó korlátozásokat európai szintű szabályok írják elő. A Wageningen UR (Waarts et al.
2011) tanulmánya feltárta, hogy ezek az európai jogszabályokban rögzített jogi korlátozások az
élelmiszer-hulladékok keletkezésének jelentős kiváltó okát jelentik az elsődleges termelésben.
4.2 Élelmiszer-veszteség a feldolgozás és a csomagolás során
A túltermelés problémája részben a feldolgozóiparban is jelen van. Jóllehet számos termelővállalat arra
törekszik, hogy termékeinek lehetőleg „az utolsó pillanatban” végrehajtott leszállításának köszönhetően
elkerülhetővé váljon a túlraktározás, a többlettermelést teljesen kizárni azonban mégsem lehet.
Az élelmiszeripar a termékek mérete és egyéb vonatkozások tekintetében egyedi követelményeket
támaszt a termékfeldolgozó ágazattal szemben. Ezért a feldolgozás különböző szakaszaiban a
termékeket többször is át kell válogatni, aminek magas arányú élelmiszer-hulladék a következménye. A
gyakran egységcsomagokban árusított zöldségeket és gyümölcsöket az egységesített méretű és súlyú
csomagolási egységek létrehozása érdekében a feldolgozás során ugyancsak válogatásnak vetik alá. A
csomagokban történő árusítás emellett a kiskereskedelemben is hulladékok keletkezéséhez vezet, mivel
termékkárosodás esetén túlságosan költséges volna a csomagot kibontani és az egészségesen maradt
áruk eladása érdekében az újracsomagolásukról gondoskodni. Az élelmiszer-feldolgozás során olyan
élelmiszer-maradékok keletkeznek, amelyek emberi fogyasztásra továbbra is alkalmasak volnának. E
melléktermékeket olykor felhasználják más területeken, de szokásosan inkább ártalmatlanítják azokat,
mert ez kevesebb erőfeszítést igényel és kisebb költségekkel jár.
Egy-egy termék különböző márkák és bizonyos védjegyek számára történő előállítása ugyancsak
pazarláshoz vezethet. A tejtermékeket például rendkívül sokféle márkajel alatt jelenítik meg a piacon, és
a romlandó élelmiszer-termékek közé tartoznak. A különböző csomagolási egységek miatt a különböző
márkák számára történő előállítás során a termelési tételeket mindig meg kell változtatni. Így az
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
5
előállítás egy szakaszában a töltőgépekben keveredés jön létre, amelyet az élelmiszer-allergének
kezelésével kapcsolatos okokból rendszerint leselejteznek. A gyakori tétel-átállítások miatt a
tisztítóanyag-maradékok felhalmozódása is nagyobb mértékű. Ezen túlmenően, a szupermarketek saját
márkái számára termelők nem tudják túltermelt mennyiségeiket másutt értékesíteni.
Az állati eredetű termékek, például a tej, a tejtermékek, a hús és a kolbászfélék kezelését számos uniós
rendelkezés szabályozza, amelyek szigorú higiéniai előírásokat tesznek kötelezővé. Az uniós
rendelkezések előírják az élelmiszerlánc egyértelmű dokumentálását is, aminek a csomagoláson
feltüntetett azonosító jelzés nyomon követhetősége révén kell megvalósulnia. A hús és a kolbászfélék
mikrobiológiai érzékenysége magas, ezért rendkívül romlandó áruk. A nyersanyagok kezelése során
szigorúan tiszteletben kell tartani a hűtőláncot. A nyershús-termékeket mindig nagy mennyiségben és
széles választékban árusító szupermarketekben és a diszkont-áruházakban a rövid fordulóidők miatt a
romlást okozó hőmérsékletnek való kitettség kockázata különösen magas. A hűtőlánc megszakadása, a
túl magas hőmérséklet vagy fertőzések eseteiben a leggyakoribb következmény a termékek leselejtezése.
4.3 Élelmiszer-veszteség az elosztás során, a nagykereskedelemben és a
kiskereskedelemben
A mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségi követelmények meghatározásakor a kereskedelmi
ágazatnak erős befolyása van az elsődleges termelésre, mivel az át nem vett termékek a termelőknél
maradnak. A termékek mérete, alakja, színe és megjelenítése tekintetében rögzített követelmények miatt
átválogatásra van szükség, ennek következtében pedig élelmiszer-hulladék keletkezik.
Jóllehet a friss gyümölcsre és zöldségre vonatkozó egyedi európai forgalmazási előírások számát 2009-
ben 36-ról 10-re csökkentették, a kereskedelmi ágazat továbbra is szabványosított termékeket igényel,
mert a raktározás, a csomagolás és az elosztás során alkalmazott logisztikai eljárások nem képesek a
szabálytalan méretű és alakú termékek kezelésére. Ezen túlmenően, a kereskedelmi ágazat érdekében áll
a szabványok fenntartása, amelyek objektív mércét szolgáltatnak, és ezáltal megkönnyítik az üzleti
kapcsolatokat a termelők, a feldolgozók és a kiskereskedők között. Így az eredetileg kötelező szabvány-
követelményeket a különböző élelmiszer-ipari vállalatok saját előírásként tovább alkalmazzák.
Mielőtt az élelmiszer piaci forgalomba kerül, szállítmányozás és elosztás tárgyát kell képeznie.
Élelmiszer-hulladékok keletkezhetnek, ha a fuvarozó társaságok túllépik a termékek szállítása és
kirakodása tekintetében tervezett időkeretet. Ezen kívül élelmiszer-hulladékok jöhetnek létre, illetve az
áruk vagy csomagolásuk kárt szenvedhet a nem megfelelő szállítás miatt is. Károsodás az áruk be- vagy
kirakodása, illetve raktározása alatt is keletkezhet. További probléma logisztikai területen a raktározás,
mivel a túlraktározás azzal a következménnyel járhat, hogy a szavatolt eltarthatósági idő már nem felel
meg az eladási követelményeknek, sőt, a termékek akár meg is romolhatnak.
Élelmiszer-hulladék keletkezik a nagykereskedelmi/kiskereskedelmi ágazatban a szavatossági idő
lejárta miatt is. Nem tilos ugyan a termékek átcímkézése és a megjelölt szavatossági idő lejártát követően
történő értékesítése, amennyiben bizonyos, hogy ez nem jár egészségügyi kockázattal, de ez a gyakorlat
– felelősségi okok miatt – egyszerűen nem terjedt el. A Waarts et al. (2011) kimutatta, hogy a termelők a
szavatossági idő lejárati napját rendkívül konzervatív módon állapítják meg annak érdekében, hogy
korlátozzák kockázataikat a termékkel kapcsolatos felelősségvállalás tekintetében, és elkerüljék jó
hírnevük esetleges megcsorbulását. Ugyanezen megfontolások alapján a kiskereskedők sem címkézik át
a lejárt szavatossági idejű termékeket. Az olyan értékesítési stratégiák, mint például az „Egyet fizet,
kettőt kap”, feltételezhetően ugyancsak élelmiszer-hulladékot idéznek elő a raktározás szintjén, mivel a
fogyasztókat eredetileg vásárolni nem szándékozott termékek beszerzésére ösztönzi.
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
6
Jóllehet, mint láthattuk, az elosztás során, illetve a nagy- és kiskereskedelemben keletkező élelmiszer-
hulladék keletkezése számos okra vezethető vissza, mégis úgy látszik, hogy ehhez képest csak kisebb
mennyiségű áru megy veszendőbe. A BIOIS becslései és más tanulmányok szerint a kereskedelmi
ágazat az Európai Unióban keletkező élelmiszer-hulladék teljes mennyiségének mindössze 5%-áért
tehető felelőssé. Erre az ágazatra azonban különösen jellemző, hogy empirikus adatok csak korlátozottan
állnak rendelkezésre. Ezért az élelmiszer-hulladék keletkezésének megfékezéséhez e téren feltétlenül
alaposabb kutatásra van szükség.
4.4 Élelmiszer-veszteség a vendéglátóipari ágazatban
Az éttermek és más vendéglátóipari egységek esetében az élelmiszer-hulladék mértékét főként az e
létesítmények által kínált adagméretekhez viszonyítva lehet meghatározni. Az adagok méreteinek
növelésével – márpedig ez a tendencia figyelhető meg az utóbbi években mind Amerikában, mind pedig
Európában – gyarapszik azoknak a fogyasztóknak a száma is, akik nem fogyasztják el teljesen ételüket.
A büfészerű étkezdék esetében az élelmiszer-pazarlást zömmel az okozza, hogy túl nagy mennyiségű
élelmiszerből készítenek ételt, és ami megmarad, azt sem tárolni nem lehet, sem pedig később más
fogásként feltálalni. Ennek egyik oka a fogyasztók azon gyakori elvárása, hogy a választék mindig teljes
legyen, különösen a minőségi árukat kínáló piacon, miáltal rákényszerítik a gazdasági szereplőket arra,
hogy jelentősen több adagnak megfelelő mennyiséget készítsenek el, mint amennyi ténylegesen elfogy.
Emellett logisztikai problémák is vannak, amelyek fokozzák az élelmiszer-pazarlást a vendéglátóipari
ágazatban. Mivel a vendégek száma mindig más, ezért a beszerzéskor nehéz a megfelelő élelmiszer-
mennyiség felmérése. Az asztalrendelések megkönnyítik a szükséges mennyiségekre vonatkozó
becsléseket, de bizonyos étteremfajták vagy például a kávézók esetében az előzetes foglalás nem
szokványos. Svédasztalos étkeztetés esetében a kereslet az előzetes foglalás révén csak bizonyos
mértékben látható előre.
Ahhoz, hogy a megmaradt élelmiszert újra felhasználhassák vagy ismét felszolgálhassák, megfelelő
hűtőtérrel kell rendelkezni. A szorító időhiány eseteiben azonban gyakran egyszerűbb az élelmiszert
kidobni, mint csomagolni és lehűteni. Ezen kívül, a maradék újrafelhasználása is nehéz feladat, mivel
sok gazdasági szereplő előre közli napi kínálatát, ezért nem volna rugalmas részükről a menü
megváltoztatása. A legtöbb vendéglátóipari létesítménynél az élelmiszer-maradékokat nem szortírozzák
és nem mérik le. Emiatt az élelmiszer-hulladék mennyisége láthatatlan, azaz semmilyen intézkedésre
vagy mérlegelésre nincs mód a megszokott belső eljárások lehetséges olyan javítása tekintetében,
amelynek köszönhetően az élelmiszerek felhasználása hatékonyabbá válhatna.
A jogszabályozás szintén fontos szerepet játszik a vendéglátóiparban. A higiéniai előírások
következményeképpen az élelmiszer-maradékok továbbadása csak akkor szabályszerű, ha az élelmiszer
nem hagyta el a konyhát. A nem hűtött termékekre vonatkozó (az uniós „élelmiszer-higiéniai csomag”
részét képező) ún. „kétórás garancia” élelmiszer-pazarláshoz vezet, mivel a vendéglátóipari
szolgáltatóknak ki kell dobniuk a rendes körülmények között hűtőszekrényben tárolandó termékeket, ha
azokat már több mint két őrája eladásra kínálták fel. A Waarts et al. (2011) továbbá megállapította, hogy
a vendéglátóipari szolgáltatók, a kiskereskedők és melléktermék-feldolgozó vállalkozások gyakran a
jogszabályokban előírtaknál is szigorúbb követelményeket alkalmaznak annak érdekében, hogy
elkerüljék a felelősségük érvényesítésével kapcsolatos kockázatokat, illetve jó hírnevük megcsorbulását.
4.5 Élelmiszer-veszteség a magánháztartásokban
Számos tanulmány feltárta, hogy a jólét gyarapodásával egyenesen arányos az élelmiszer-pazarlás
növekedése. Még az alacsony vagy közepes átlagjövedelemmel jellemezhető országokban is
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
7
megfigyelhető, hogy a tehetősebb rétegekbe tartozók pazarlóan bánnak az étellel. Ezen kívül, az
élelmiszerek világpiaci árai az utóbbi évszázadban folyamatosan csökkentek, csak a XXI. század első
évtizede óta tapasztalható ezzel ellentétes, az árak enyhe emelkedését mutató folyamat. Ennek
következményeként az élelmiszerre fordított kiadások a családi bevételek egyre elenyészőbb hányadát
képezik. Míg a XX. század elején egy átlagos háztartásnak még a rendelkezésére álló jövedelem több,
mint a felét kellett élelmiszerre költenie, ez az arány jelenleg a 27 tagállamot számláló Európai Unióban
10% és 20% közé esik. E fejlemény miatt csökkent az élelmiszerek általános megbecsülése (Gerstberger &
Yaneva 2013).
A demográfiai változások ugyancsak serkentően hatottak az élelmiszer-pazarlásra. Az iparosodott
országokban egyre több az egyszemélyes háztartás, ami növeli az élelmiszer-hulladék keletkezését. Az
egyszemélyes háztartások az egy főre eső élelmiszer-hulladék tekintetében nagyobb arányokat
mutatnak, mivel az élelmiszerek megosztására e háztartásokban nincs mód. Az élelmiszerek
felhasználására kiható harmadik tendencia a nők egyre nagyobb arányú foglalkoztatottsága. A
munkahelyen és a családban megsokasodó tennivalók miatt a bevásárlásra kevesebb idő jut, így sokkal
nehezebbé válik nap mint nap az aznapra való élelmiszer bevásárlása. Emiatt nagyobb, csaknem egy
hétre elegendő élelmiszer-mennyiség kerül a kosárba, ez pedig növeli a valószínűségét, hogy bizonyos
élelmiszerek végül felhasználatlanul a szemétben kötnek ki. Tapasztalatokkal igazolt tény, hogy a teljes
munkaidőben dolgozó személyek több élelmiszert dobnak ki.
A háztartások bevett szokásai ugyancsak fontos szerepet játszanak az élelmiszer-hulladék
keletkezésében. A fogyasztók alig tervezik meg napi bevásárlásaikat, és szükségleteiken felül
vásárolnak. Az ételek és italok, valamint a kész- és félkész élelmiszer-ipari termékek (az úgynevezett
„convenience termékek”) széles kínálata a fogyasztókat új és ismeretlen termékek kipróbálására készteti.
Bizonyos mennyiségű élelmiszer a kukába kerül, mert azoknak a fogyasztóknak, akik először vásárolták
meg azokat, nem nyerték meg a tetszését. Számos csomagolási egység esetében a lehető legkisebbre
csökkentik a felhasznált csomagolóanyag mennyiségét, és ezáltal a csomagolás veszteségeit. Ugyanakkor
azonban ezek az áruk nem maradnak frissek mindaddig, amíg a vásárló képes lenne azokat teljesen
elfogyasztani. A kisméretű csomagolás a nagyobb csomagokhoz viszonyítva sokkal drágább. Ezen kívül,
a fogyasztókat gyakran nem tájékoztatják megfelelően az élelmiszer tárolásával és állagmegőrzésével
kapcsolatos megfelelő teendők tekintetében.
Az élelmiszer-címkézésre vonatkozó uniós jogszabályok értelmében az előrecsomagolt termékek
szavatolt eltarthatósági idejét a zsugorfólián fel kell tüntetni. A lejárati időket két fontos címke mutatja: a
„minőségét megőrzi ...-ig” („best before”), valamint a „fogyasztható ...-ig” („use by”), a lejárati idő
dátum szerinti feltüntetésével. A fogyaszthatósági időtartam lejárati napja (use by date) az az ajánlott
legkésőbbi nap, amelyen a termék élelmiszer-egészségügyi szempontból még felhasználható (például
darált hús, nyers hal stb. esetében), a minőségmegőrzési időtartam lejárati napja (best-before date)
azonban nem az élelmiszer-biztonságra utal. Ez inkább a gyártó felelősségvállalási garanciájának
tekinthető, és az élelmiszer-termékek vagy italáruk biztonságosan fogyaszthatók e napot követően is.
Ugyanakkor azonban nagy zavar tapasztalható a két címke értelmezése tekintetében, ami további
élelmiszer-pazarláshoz vezet. Az EU-ban található háztartások magatartási szokásaira vonatkozó
különböző empirikus tanulmányok megállapították, hogy a „minőségét megőrzi ...-ig” címkén megadott
dátumok jelentős mértékben okozzák az élelmiszerek kidobását e háztartásokban, mivel a fogyasztók a
fent említett mindkét fogalmat a termékek megromlásával és fogyasztásra való alkalmatlanságával
azonosítják.
Az 1. táblázat az élelmiszer-pazarláshoz az élelmiszerlánc különböző szakaszaiban hozzájáruló főbb
tényezőket foglalja össze.
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
8
1. táblázat: Az élelmiszer-pazarláshoz az élelmiszerlánc különböző szakaszaiban hozzájáruló főbb
tényezők az iparosodott országokban
Szakaszok Hozzájáruló tényezők
Mezőgazdasági termelés
a termékek termelők általi kiválogatása a jelentős
forgalmazók által a súlyra, méretre, alakra és kinézetre
vonatkozóan meghatározott szigorú minőségi előírások
következtében
a betakarítási költségeket nem tükröző piaci árak
kiskereskedelmi hálózatokkal kialakított beszállítási
szerződések miatti túltermelés
a termés szüret közbeni sérülése
Feldolgozóipar
a szabálytalan méretű termékek megfelelővé szabása vagy
kidobása
a gyártási folyamatok következetlensége következtében
létrejött alaktalan vagy sérült termékek
minőségvesztést okozó szennyeződés a feldolgozás során
az élelmiszer csomagolási problémák miatti megromlása
túltermelés az élelmiszer-áruházak saját termékeiből,
amelyeket máshol nem adhatnak el
készlettöbblet a „visszavételi” rendszerek és a törölt
rendelések miatt
Forgalmazás és kis- és
nagykereskedelem
a hűtőházi tárolás hiánya/a hűtési lánc megszakadása
terméksérülést eredményező csomagolási hibák
többletkészlet kialakulása a nem megfelelő rendelés és a
kereslet hibás felmérése következtében
a kiskereskedők rákényszerítése arra, hogy kedvező árakért
cserébe ugyanattól a gyártótól számos terméket és
márkaterméket vásároljanak
az élelmiszer-biztonsági minimumkövetelmények
betartásának hiánya (pl. mikrobás szennyezettség,
növényvédőszer-maradékok)
„a másodikat ingyen kapod” típusú marketingstratégiák
Szállodaipar és
vendéglátás
túlméretezett ételadagok
rögzített árú büfékínálat, ami arra ösztönzi az embereket,
hogy többet szedjenek annál, mint amennyit meg bírnak enni
a termékek egy részének kivétele a vendéglátóipar számára
tervezett méretű csomagokból a hotelekben és a
vendéglátásban (pl. lekvárok, reggelire fogyasztott
gabonafélék, gyümölcslevek és tej esetében), vagy a
fogyasztói igényeknek nem megfelelő egyéni adagok
használata
a kereslet (a fogyasztók száma) felmérésének nehézsége
uniós higiéniai szabályok, pl. kétórás garancia a nem hűtött
termékek esetében
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
9
Háztartások
a tervezés és az ismeretek hiánya az élelmiszervásárlás és -
tárolás tekintetében
ösztönös vásárlás (a vásárlás időpontjában nem szükséges
termékek megvásárlása)
új termékek vásárlása, amelyeket a fogyasztó végül „nem
szeret”
nem megfelelő csomagolási méretek (pl. túlméretezett
készételek)
hibás tárolás (pl. nem megfelelő csomagolás)
a dátumcímkék rossz értelmezése („minőségét megőrzi …-
ig”, „fogyasztható …-ig”)
technikai hiányosság és a készségek hiánya az ételek
elkészítése terén
tapasztalathiány az étkezések tervezése terén
az ételadagok túlméretezése
ismeretek hiánya annak tekintetében, hogy a maradékokból
hogyan készíthető új étel
Források: Parfitt et al. (2010); Monier et al. (2010); Gustavsson et al. (2011); BFCN (2012); IMECHE (2013)
5. RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK ÉS AZOK MEGBÍZHATÓSÁGA
Élelmiszer-hulladék keletkezésével kapcsolatos összeurópai adatokkal elsősorban az alábbi két
tanulmány foglalkozik: az Európai Bizottság nevében a Bio Intelligence Service (BIOIS) által készített
tanulmány (Monier et al. 2010), valamint a FAO nevében a svéd Élelmiszeripari és Biotechnológiai
Intézet (SIK) által készített tanulmány (Gustavsson et al. 2011, 2013). Mindkét tanulmánynak vannak
erősségei és gyengeségei. A BIOIS tanulmánya az EU-27-re vetítve az élelmiszerlánc összes szakaszában
vizsgálja az élelmiszerhulladékok keletkezését. A tanulmány nem foglalkozik a mezőgazdasági
termeléssel, és nem különböztet meg termékcsoportokat. A SIK tanulmánya az élelmiszerlánc összes
szakaszában – beleértve a mezőgazdasági termelést is – termékcsoportokra bontva vizsgálja az
élelmiszer-hulladékok keletkezését. A BIOIS tanulmányával ellentétben a SIK tanulmánya az egész
világra kiterjed, és különböző régiókra osztja azt. A közepes/magas jövedelmű országok között
található az EU-27, Oroszország és egyéb, nem EU-tag európai ország. A SIK tanulmány a FAOSTAT
2007-es adataira épül, a BIOIS tanulmánya pedig az EUROSTAT 2006-os adataira, és különféle nemzeti
forrásokra.
5.1 A FAOSTAT adatai és a SIK által követett módszertan alapján végzett
számítások
A BIOIS különböző adatokat használt fel a tanulmányában: az EUROSTAT-tól és nemzeti forrásokból
származó adatokat, illetve saját extrapolációit. A BIOIS által bemutatott összes számadatra mint a
rendelkezésre álló legjobb adatokat bemutató közelítő becslésekre kell tekinteni. Ugyanakkor kétséges,
hogy ezek az adatok pontosan megmutatják-e az élelmiszerlánc különböző szakaszaiban termelt
élelmiszer-hulladék valós mennyiségét. A főképpen a feldolgozóiparra vonatkozó EUROSTAT-adatokat
az egyes tagállamok szolgáltatják, ám nem létezik szabványosított módszer az adatok összegyűjtésére és
feldolgozására. A BIOIS – főképpen a kis- és nagykereskedelemre, valamint az étkeztetésre és
vendéglátásra vonatkozó – extrapolációi nagyon kevés országos vizsgálaton alapuló átlagértékeket
alkalmaznak. E módszer következtében a tagállamok közötti különbségek elmosódnak. Az országos
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
10
vizsgálatokat tudvalevőleg körültekintőbben végzik el, így azok megbízhatóbb adatokat tartalmaznak;
ugyanakkor a tagállamok között jelentős különbségek vannak a meghatározások és a számítási
módszerek terén, ami korlátozza az eredmények összehasonlíthatóságát.
A BIOIS-tanulmány eredményei hitelességének ellenőrzése céljából modellszámításokat végeztek a
FAOSTAT adatai és a SIK által alkalmazott módszertan (Gustavsson et al. 2013) alapján. E számításokat
külön-külön végezték el a különböző élelmiszercsoportokra és az ellátási lánc különböző szakaszaira
vonatkozóan mind a 27 tagállam esetében. A BIOIS tanulmányával való összehasonlíthatóság biztosítása
céljából a számításokat 2006-os FAOSTAT-adatokkal végezték el.
Az alkalmazott módszertan lehetővé teszi olyan kritikus pontok beazonosítását (pl. ország,
élelmiszertípus, ellátási lánc szakasza), amelyek leginkább felelnek az élelmiszer-hulladék
keletkezéséért. Mivel az élelmiszerlánc összes szakaszát következetes módon modellezni lehet, az
élelmiszerlánc egy adott szakaszában keletkezett élelmiszer-veszteség közvetlenül befolyásolja az összes
következő szakasz bemenő adatait. Így elkerülhető a különböző forrásokból származó adatok
felhasználásából eredő konfliktus.
Ugyanakkor megjegyzendő, hogy számos korlátozás csökkenti az adatok megbízhatóságát. A SIK által
az élelmiszerlánc egyes szakaszaiban az élelmiszerveszteség százalékos arányára vonatkozóan
szolgáltatott adatok az esetek többségében az összes európai országra vonatkozó átlagértékek,
országspecifikus körülményekre tehát nincsenek tekintettel. Az eredmények főként az egyes országok
élelmiszermérlege közötti különbségeket tükrözik. Mindazonáltal ezzel a megközelítéssel ellenőrizhető
más tanulmányok hitelessége, és lehetővé válik a rendelkezésre álló adatok jobb értelmezése.
5.2 A számítások eredményeinek összehasonlítása a BIOIS eredményeivel
Az 1. ábra az élelmiszerlánc egyes szakaszainak az EU-27 összes élelmiszerhulladék-termeléséhez való
hozzájárulását mutatja be. Az ábra azt mutatja, hogy a legtöbb élelmiszer-hulladék az ellátási lánc első és
utolsó szakaszában keletkezik. Ez az eredmény – amelynek értelmében a mezőgazdasági termelés, a
betakarítást követő kezelés és tárolás az EU-27-ben jelentős mértékben hozzájárul az Európában
keletkezett összes élelmiszer-hulladék mennyiségéhez – bizonyos mértékben ellentmond más
tanulmányok eredményeinek. Az általános vélemény szerint a fejlődő országokkal ellentétben az
iparosodott országokban az elsődleges termelés során keletkezett veszteség elhanyagolható.
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
11
1. ábra: Az élelmiszerlánc különböző szakaszainak hozzájárulása az EU-27 összes élelmiszerhulladék-
termeléséhez (az ITAS számításai)
A számítások szerint magas a hulladéktermelés aránya Dél-Európa egyes országaiban (Ciprus,
Spanyolország, Görögország, Olaszország), valamint Hollandiában, Belgiumban és Lengyelországban.
Ezek az országok kiterjedt mezőgazdasági termelési ágazattal rendelkeznek, azaz az általuk termelt
élelmiszerek jelentős részét exportálják, és nem az országon belül fogyasztják el. Az eredmény azt jelzi,
hogy a mezőgazdasági ágazatot be kell vonni az élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló európai
stratégiába. Egyéb tanulmányok eredményeivel összhangban az ITAS számításai azt mutatják, hogy az
élelmiszerlánc összes többi szakaszához képest a háztartások felelősek az élelmiszerhulladék legnagyobb
részének keletkezéséért. A megelőzési intézkedések kidolgozása során ezért a végső fogyasztó
magatartását kell előtérbe helyezni, az élelmiszerlánc többi szakaszának elhanyagolása nélkül.
A 2. ábra az elvégzett számítások alapján csökkenő sorrendben mutatja be, hogy 2006-ban fejenként hány
kilogramm élelmiszer-hulladék keletkezett. Mivel a BIOIS tanulmánya nem foglalkozik az ellátási lánc
első két szakaszával (mezőgazdasági termelés, a betakarítást követő kezelés és tárolás), csak az azt
követő szakaszokkal, a jelen tanulmány keretében elvégzett számítások ugyanezen a referenciakereten
alapulnak. Az ábra azt mutatja, hogy az eredmények megfelelősége viszonylag jó. Kivételt képez ez alól
Hollandia, Belgium és Lengyelország, amelyek esetében a BIOIS EUROSTAT-adatokon alapuló
számadatai nem hitelesek, mivel nem magyarázhatók elégtelen technológiával vagy az adott országok
élelmiszeriparának méretével.
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
12
2. ábra: Fejenkénti összes élelmiszer-hulladék (a mezőgazdaság és a betakarítást követő kezelés
kivételével): az ITAS számításainak a BIOIS eredményeivel való összevetése 2006 tekintetében az EU-
27 vonatkozásában
Jelentős különbségek vannak például Görögország, Románia, Szlovénia, Málta és Csehország
tekintetében (a BIOIS tanulmánya sokkal alacsonyabb értékeket mutat), valamint Észtország és Ciprus
tekintetében (a BIOIS tanulmánya sokkal magasabb értékeket mutat). A különbségek egyik oka az lehet,
hogy a BIOIS által használt adatokat empirikus bizonyítékok híján más országok eredményei alapján
extrapolálták. Egy másik ok az lehet, hogy a SIK által az ellátási lánc egyes szakaszaira vonatkozóan
megadott arányok nem tesznek különbséget az országok között. Ez kiemeli annak szükségességét, hogy
jobb és megbízhatóbb adatok álljanak rendelkezésre az egyes tagállamokban keletkezett élelmiszer-
hulladékokról, az élelmiszerlánc egyes szakaszaira és élelmiszer-csoportokra lebontva.
Az ITAS számításainak és a BIOIS tanulmányának összevetése lezárásaképpen a 3. ábra a háztartások
általi élelmiszerhulladék-termelést mutatja be. Ez az ábra a BIOIS-tanulmány háztartásokra vonatkozó
adatainak forrásai alapján csoportosítja az EU-27 tagállamait. Az ábra bal oldalán szereplő országok
(Görögország–Bulgária) esetében a BIOIS „minimum-forgatókönyv” alapján számította ki a
hulladékmennyiséget. Ezen országok esetében az élelmiszer-hulladék mennyiségét (kg/fő) a BIOIS az
ITAS által kiszámított értékeknél sokkal alacsonyabbra becsüli. Ennek oka az lehet, hogy a BIOIS túl
alacsony értékeket választott a minimum-forgatókönyvhöz.
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
13
3. ábra: Fejenkénti élelmiszerhulladék-termelés a háztartások szintjén – az ITAS számításainak a
BIOIS eredményeivel való összevetése 2006 tekintetében az EU-27 vonatkozásában
A 3. ábra jobb oldalán szereplő országok esetében a BIOIS-tanulmány országos tanulmányok vagy az
EUROSTAT adataira támaszkodott. A megfelelés általában véve sokkal jobb, mint a bal oldali országok
esetében. Nagy különbségek láthatók Olaszország, Lengyelország, Írország és Észtország esetében; ez az
EUROSTAT-adatok megbízhatatlanságából eredhet. Olaszország esetében például a BIOIS-
tanulmányban szereplő számadat sokkal alacsonyabb, mint más, hasonló életszínvonallal rendelkező és
háztartási jövedelmeket biztosító országok esetében, ezért nem tűnik hitelesnek.
6. A HÁZTARTÁSOK HULLADÉKKEZELÉSE
A háztartások hulladékkezelése terén jelentős különbségek mutatkoznak az egyes élelmiszercsoportok
tekintetében; ezeket különféle módszertani megközelítéssel lehet vizsgálni. A rendelkezésre álló
országos tanulmányok háztartási felméréseket alkalmaztak, amelyeket esetenként háztartási naplóval
vagy hulladékösszetétel-vizsgálattal kombináltak. Mindkét megközelítésnek vannak előnyei és
hátrányai.
A háztartási felmérések végrehajtása módszertanilag egyszerű, ám rendszerint csak minőségi
információt nyújt, mivel az emlékezet alapján tett, a megvásárolt és kidobott élelmiszerek súlyára
vonatkozó mennyiségi becslések nagy valószínűséggel hibásak. A tapasztalatok emellett azt mutatják,
hogy a fogyasztók jelentős mértékben alábecsülik az élelmiszer-veszteségüket, amikor saját magukról
jelentenek. A háztartási naplók megbízható adatokat tartalmaznak, ugyanakkor időigényesek a
tesztszemélyek számára, ezért a tudatos részvétel eredményeképpen az élelmiszer-kezelés módjának
megváltozását eredményezhetik; ez annál is inkább így van, mivel az „élelmiszer-pazarláshoz” érzelmi
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
14
és erkölcsi ítéletek kötődnek. A hulladékösszetétel-vizsgálatokat – amelyeket a háztartások tudta és aktív
részvétele mellett, vagy a nélkül is végre lehet hajtani – objektívebb és pontosabb módszernek tartják a
fogyasztó szintjén termelt élelmiszer-hulladék mennyiségének meghatározására. E megközelítés
gyengesége, hogy nincs nemzetközileg szabványosított gyűjtési módszer, és az alkalmazott
meghatározások között nincs összhang.
A rendelkezésre álló tanulmányok túlnyomó többsége a második megközelítést alkalmazza, és a
hulladék mennyiségét a háztartási hulladék százalékos arányaként határozza meg. A 2. táblázat áttekinti
a háztartási hulladék összetételét néhány európai országban.
2. táblázat: A háztartási hulladék %-ban kifejezett összetétele 7 európai országban
Célrégió Hús és
hal
Tejtermé
k
Friss
zöldség
Friss
gyümölcs Pékáru Főtt étel Egyéb
Egyesült
Királyság1
9 8 27 16 11 10 19
Hollandia2 6 13 23 10 17 18 13
Svédország3 10 3 38 15 27 8
Norvégia4 10 6 31 27 15 11
Finnország5 7 17 19 13 13 18 6
Ausztria6 12 15 13 8 13 15 24
Német-
ország7
7 9 27 19 16 13 9
1(Johnson & Quested 2009), 2(van Westerhoven & Steenhuisen 2010), 3(Andersson 2012), 4(Syversen & Marthinsen
2010), 5(Silvennoinen et al. 2012), 6(Schneider 2008), 7(Hafner et al. 2012)
A táblázat azt mutatja, hogy a háztartási hulladék összetételében a legnagyobb csoportot az összes
vizsgált országban a friss gyümölcsök és zöldségek alkotják, utánuk következnek a pékáruk és a főtt
ételek. A fentieket az ebben a tanulmányban végzett számítások is alátámasztják. A 4. ábra a különböző
fajta élelmiszerek százalékos arányát mutatja az összes élelmiszer-hulladékon belül a különböző
országok háztartási szektorában. Az uniós tagállamok döntő többségében a gyümölcsök és a zöldségek
alkotják a legnagyobb csoportot, őket követik a gabonafélék. A hús és a hal aránya az összes élelmiszer-
hulladékon belül viszonylag alacsony, az olajnövények és a hüvelyesek aránya pedig elenyésző.
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
15
4. ábra: A különböző fajta élelmiszerek százalékos aránya az élelmiszerhulladék-termelés egészén
belül az EU 27 tagállamának háztartásaiban 2006-ban (ITAS-számítások)
Ha országok és élelmiszerfajták szerinti bontásban részletesebben megvizsgáljuk az élelmiszerhulladék-
termelést, az e tanulmány keretében végzett számítások alapján az alábbi kép rajzolódik ki:
Egyértelműen látható, hogy a gyümölcs- és zöldséghulladék aránya a dél-európai országokban, azaz
Cipruson, Olaszországban, Görögországban, Spanyolországban, Máltán és Portugáliában, rajtuk kívül
pedig Luxemburgban, Franciaországban, Magyarországon és Romániában a legnagyobb. A
gabonahulladék aránya az olyan kelet-európai országokban a legmagasabb, mint Bulgária, Szlovákia és
a Cseh Köztársaság. Kelet-Európában Lengyelországban, Észtországban, Lettországban és Litvániában,
rajtuk kívül pedig Dániában és az Egyesült Királyságban keletkezik arányosan a legtöbb hulladék
gyökerekből és gumókból. A tejtermék- és a tojáshulladék aránya Észak-Európában Svédországban,
Finnországban és Hollandiában, Közép-Európában Luxemburgban és Németországban, valamint
Litvániában a legnagyobb. A húsból származó hulladék a 27 uniós államban hasonló arányt képvisel. A
halból származó hulladék aránya Dél-Európában Portugáliában és Spanyolországban, míg Észak-,
Közép- és Kelet-Európában Svédországban, Finnországban, Franciaországban és Litvániában a
legjelentősebb. Az olajnövényekből és a hüvelyesekből származó hulladék aránya valamennyi
tagállamban elenyésző.
Az eredmények egybecsengenek az EU 27 tagállamának különböző étkezési szokásait vizsgáló
tanulmányok megállapításaival. A déli országok (Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország
és Ciprus) uniós integrációjuk során fokozatosan felhagytak hagyományos étrendjükkel, és az EU magját
képező tagállamok étkezési szokásait kezdték követni. Az elmúlt 40 évben a mediterrán országokban
jelentős mértékben nőtt a húsfogyasztás, és mára vöröshús-fogyasztásuk nagyobb, mint Közép-/Észak-
Európa fogyasztása. A mediterrán és a közép-/észak-európai országok között a gyümölcs- és
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
16
zöldségfogyasztás terén az 1960-as években megfigyelt jelentős eltérés mára hasonlóképpen
kiegyenlítődött (Naska et al. 2006). Az étkezési szokások közeledése ellenére még mindig vannak
jelentős eltérések is. A mediterrán országokban élők például több vörös hűst, halat és tenger gyümölcsét,
valamint több friss gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, mint Európa többi országának lakói. Az
említett élelmiszerek rendkívül romlékonyak különösen a délen fennálló éghajlati viszonyok között, ami
összefügg az átlagosnál nagyobb mértékű háztartási hulladék keletkezésével.
7. AZ ÉLELMISZERHULLADÉK-TERMELÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Az élelmiszer-termelés egyike a legtöbb erőforrást felhasználó iparágaknak, és jelentős mennyiségű
szennyezőanyagot is kibocsát. A mezőgazdaság közvetlen formában elsősorban metánt és dinitrogén-
oxidot bocsát ki, amelyek éghajlatváltozásra gyakorolt hatása a CO2-nél jóval erősebb. A
mezőgazdaságból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás legfőbb forrásai az ásványi eredetű
műtrágyák használata, az állattenyésztés és a rizstermesztés. Ezenkívül a legelők szántófölddé történő
alakítása jelentős mértékben hozzájárulhat az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Az öntözéses
földművelés a világ édesvízkészletének kb. 70%-át használja fel. A műtrágyák és növényvédő szerek
alkalmazása, valamint a nehézgépek használatából adódó talajtömörödés megterheli a talajt és a
talajvizet. Az intenzív mezőgazdasági termelés elterjedése, a monokultúrák növekedése és a
mezőgazdasági termelés környezetvédelmi szempontból érzékeny területeken való megjelenése a
biológiai sokféleség hanyatlásához és az ökorendszerek szolgáltatásainak romlásához vezet. Az
élelmiszer-pazarlás nemcsak terheli a környezetet, hanem gazdasági veszteségeket is okoz az
élelmiszerlánc egészén.
7.1 Az erőforrások felélése
Az előállított élelmiszerek felelősségteljesebb és hatékonyabb felhasználása a föld, a víz, az energia, az
eszközök és a munkaerő tekintetében az erőforrások terén megtakarításokhoz vezetne. Az így
felszabaduló mezőgazdasági termelési kapacitást fel lehetne használni más célokra.
A földhasználattal és az élelmiszer-termeléssel kapcsolatos fontos kérdés a földhasználat közvetett
megváltoztatása. Azzal, hogy Európába a felemelkedő és a fejlődő országokból élelmiszert hoznak be, a
termelés helyszínei külföldre kerülnek. Mivel a mezőgazdasági termékek iránti kereslet folyamatosan
nő, és a termőföld termékenysége nem javítható korlátlanul, más régiókban az esőerdők kiirtása árán sor
kerül a földhasználat megváltoztatására, a természetes legelők helyén növényt termesztenek, és a
mezőgazdasági terület a védett területek rovására nő. Az étrendbeli preferenciák olyan jellegű
megváltozása, mint a hústermékek fokozott fogyasztása erősítheti a földhasználat megváltoztatásának
tendenciáját a világ más részein.
Az élelmiszer-pazarlás megakadályozása csökkentené a „vízlábnyomot” is. Az évek óta
szisztematikusan nyomon követett vízlábnyom a közvetett és a közvetlen vízhasználatból áll. A
közvetlen vízfogyasztás a háztartásban ivásra, főzésre, mosásra és takarításra felhasznált víz
mennyiségét jelenti. Közvetett vízfogyasztás alatt pedig azt a vízmennyiséget értjük, amelyet egy adott
országban és más országokban használnak fel az adott országban elfogyasztott termékek előállítására. E
mindenféle termékben (élelmiszerben, ruházatban, papíráruban, műszaki termékekben) jelen lévő rejtett
vizet hívják „virtuális víznek”.
Németországban például a közvetett vízfogyasztás a közvetlen vízfogyasztás kb. háromszorosa. A
német közvetett vízfogyasztás több mint kétharmada szántóföldi növények termesztéséből, majdnem
egyharmada pedig állati eredetű termékek előállításából adódik. Németországban az elfogyasztott
szántóföldi növények nagyobb részét (59%-át) és így a termesztésükhöz és feldolgozásukhoz használt
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
17
vizet is importálják; ez annyit jelent, hogy a hazai vízkészleteket a termelő országok vízkészletei
rovására megkímélik (Sonnenberg et al. 2009). Ez különösen súlyos problémákat okoz, mivel a behozott
termékek egy része csapadékban szegény, kedvezőtlen vízrajzi feltételekkel rendelkező területekről
érkezik. Az aszályos területeken egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a mesterséges öntözést a
haszonnövények termesztése során. E gyakorlat leterheli a természetes vízkészleteket, és más
vízfogyasztókkal konfliktusokat idéz elő. A rendkívül nagy vízlábnyommal rendelkező termékek között
találjuk a kakaóbabot, a kávébabot, a marhahúst, a rizst, a búzát, a tejet és az almát. E termékek
tudatosabb fogyasztása csökkentené a vízkészletekre nehezedő nyomást.
Az élelmiszerek hatékony kezelése az erőforrások takarékos felhasználása mellett csökkentené a
mezőgazdaság károsanyag-kibocsátását. Különböző vizsgálatok bizonyítják, hogy az állati eredetű
termékek előállításából keletkeznek a legmagasabb károsanyag-kibocsátási értékek, noha e termékek a
gyümölcsökkel, zöldségekkel és a pékárukkal összehasonlítva viszonylag kis mennyiségben válnak
hulladékká. Az 5. ábra a különböző élelmiszercsoportok anyag- és szénlábnyomát mutatja a
Németországban évente keletkező élelmiszer-hulladékon belül.
5. ábra: Az évente egy főre eső anyag- és szénlábnyom Németországban termékcsoportok szerinti
bontásban, beleértve az élelmiszerlánc egymást követő szakaszait
Forrás: Göbel et al. 2012
A tortadiagramból kiderül, hogy Németországban a legtöbb élelmiszer-hulladék gyümölcsből és
zöldségből keletkezik, majd valamivel kisebb mennyiségben a malomipari termékek következnek. Noha
a hústermékekből keletkezik a legkevesebb hulladék, az előállításukhoz és szállításukhoz szükséges
anyaglábnyomuk mértéke megegyezik a gyümölcsök és zöldségek anyaglábnyomával. A tejtermékek
erőforrás-felhasználása is jelentős. A malomipari termékek mutatják a legkisebb mértékű
anyaglábnyomot annak ellenére, hogy a tejtermékeknél nagyobb arányban válnak hulladékká. A
legnagyobb szénlábnyom is a hústermékek előállításából és szállításából jön létre, majd a tejtermékek és
a gyümölcsök, zöldségek szénlábnyoma következik a sorban.
7.2 Növekvő mennyiségű biohulladék
Az élelmiszer-pazarlás környezeti következményei között tartják számon a metánkibocsátást, amelyet
összefüggésbe hoznak a szerves hulladék lerakásával és a globális hulladéklerakó-kapacitás növelése
iránti szükséglettel. A háztartási szektorból származó nagy mennyiségű élelmiszer-hulladék begyűjtése
és szállítása, továbbá hulladékkezelő létesítményekben történő különválasztása és tisztítása igen magas
költségekkel jár. A biológiailag lebomló hulladék nedvességtartalma többnyire magas, és fűtőértéke
ennek megfelelően alacsony, így csökkenti a hulladékégető létesítmények energiateljesítményét. Emiatt a
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
18
biogén települési hulladékot az egész világon elsősorban hulladéklerakókban helyezik el. Az Európán
kívüli hulladéklerakóknak csak kis hányada rendelkezik a kibocsátott metánt összegyűjtő és felhasználó
létesítményekkel.
Európában jogszabály korlátozza a kezeletlen szerves hulladék hulladéklerakókban történő elhelyezését.
A hulladéklerakókról szóló 1999-es irányelv előírja, hogy a tagállamoknak korlátozniuk kell a
hulladéklerakókba kerülő, biológiailag lebomló hulladék arányát. Az irányelvben meghatározott, jogilag
kötelező érvényű kvótáknak megfelelően a hulladéklerakókba kerülő szerves hulladék maximális
mennyiségét az 1995-ös mennyiséghez képest idővel csökkenteni kell, 2006-ra 75%-ra (súlyban
kifejezve), 2009-re 50%-ra (súlyban kifejezve) és 2016-ra 35%-ra (súlyban kifejezve). Azon tagállamok,
amelyek elsősorban hulladéklerakókban helyezik el a hulladékot, további négy évet kapnak arra, hogy
teljesítsék az irányelvben foglalt célokat.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által nemrégiben végzett, minden tagállamra kiterjedő
vizsgálat szerint 2001 és 2010 között csupán tizenegy ország csökkentette az egy főre jutó
településihulladék-termelést, miközben 21 országban az egy főre eső települési hulladék mennyisége
2010-ben még meg is haladta a 2001-es mennyiséget. Ugyanakkor egyértelmű jelei mutatkoznak annak,
hogy megtörtént az elmozdulás a hulladéklerakók használatától a megfelelőbb hulladékkezelési
módszerek felé, amelyek a megelőzésre, az újbóli használatra, az újrahasznosításra és az (energia-
)visszanyerésre összpontosítanak. Élesen csökken azon országok száma, amelyek hulladéklerakókban
helyezik el települési hulladékuk több mint 75%-át, miközben a települési hulladékuk több mint
negyedét újrahasznosító országok száma nőtt. Az országok többsége ugyanakkor 2010-ben még mindig
hulladéklerakókban helyezte el települési hulladékának több mint 50%-át (EEA 2013). A 6. ábra a 2010-
ben az EU 27 tagállamában hulladéklerakókba helyezett, elégetett, újrahasznosított és komposztált
települési szilárd hulladék százalékos arányáról nyújt áttekintést.
6. ábra: A települési szilárd hulladék kezelése 2010-ben a különböző európai országokban Forrás: saját számítás az EUROSTAT adatai alapján1
1 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_SDDS/en/env_wasmun_esms.htm, 31/07/13
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
19
A települési szilárd hulladék növekvő újrahasznosítása terén elért előrelépés elsősorban az olyan
anyagok újrahasznosításának köszönhető, mint az üveg, a fémek, műanyagok és textíliák, miközben a
biohulladék újrahasznosítása ettől elmarad. Az Európai Bizottság (2010) szerint az EU 27 tagállamában
keletkező biohulladék átlag 40%-át (egyes tagállamokban akár 100%-át) még mindig hulladéklerakókban
helyezik el. 2009-ben tizenegy ország teljesítette az 50%-os célt, és 2010-re hét ország már a 2016-ra
kitűzött 35%-os célt is elérte (EEA 2013).
7.3 Gazdasági következmények
Az élelmiszer-pazarlás a környezet szempontjából kedvezőtlen hatásokon kívül jelentős mértékű
monetáris veszteséget is okoz mind az egyes fogyasztó, mind pedig a nemzetgazdaság számára. Az
ökológiai következményekhez hasonlóan a gazdasági veszteségek is összeadódnak az élelmiszerlánc
mentén; például a háztartások szintjén (azaz a lánc végén) egy tonna élelmiszer-hulladék gazdasági
költségei sokkal magasabbak, mint a mezőgazdasági ágazatban keletkező egy tonna élelmiszer-
hulladéké. A gazdasági veszteségeket mutató rendelkezésre álló adatok elsősorban a háztartásokra
vonatkoznak. A „Waste arisings in the supply of food and drink to households” (Háztartások étel- és
italellátásából keletkező hulladék) című WRAP-tanulmány (Lee & Willis 2010) becslése szerint az
egyesült királyságbeli háztartások évente kb. 5,3 millió tonna élelmiszert dobnak ki, amelynek
gazdasági értéke eléri a 12 millió fontot.
8. AZ ÉLELMISZER-HULLADÉK CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ FELLÉPÉSEK
LEHETŐSÉGEI
A jelenlegi nemzeti és nemzetközi viták során sokféle megközelítést javasoltak – és részben már meg is
valósítottak – az ellátási láncban működő különböző szereplők takarékos és felelős élelmiszer-
felhasználásának ösztönzése céljából. A teljes tanulmány áttekintést ad a jelenleg tárgyalt
intézkedésekről és eszközökről, figyelembe véve a különböző országokban már megszerzett
tapasztalatokat. A középpontban azok az intézkedések és eszközök állnak, amelyek a szakirodalom,
illetve az erről folyó vita jelenlegi állása szerint különösen hasznosak, könnyen alkalmazhatóak és
hosszú távú előnyökkel járnak. A vita során az alábbi lehetőségek körvonalazódtak, amelyek
halaszthatatlanok az Európai Bizottság által kitűzött célok eléréséhez, és amelyeknek címzettjei a javasolt
lehetőségek végrehajtásáért felelős európai uniós szervek és nemzeti kormányok.
A célok kitűzése
A hulladékokról szóló uniós keretirányelv értelmében a tagállamok 2013-ra hulladék-megelőzési
terveket kötelesek kidolgozni. E tervek részeként a tagállamoknak kötelező élelmiszerhulladék-
csökkentési célokat kell meghatározniuk. A regionális és helyi hatóságoknak a saját hatáskörükre
vonatkozóan le kell bontaniuk a nemzeti célkitűzéseket. A haladás mérése és a különböző intézkedések
eredményességének értékelése céljából az EU-27 valamennyi országában az élelmiszerlánc egészén
rendszeresen nyomon kell követni az élelmiszer-hulladékokat. Az egyes ágazatoknak – például a
feldolgozás, a kiskereskedelem és a vendéglátás – önkéntes kötelezettségvállalásokat kell elfogadniuk az
élelmiszer-hulladék csökkentésére.
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
20
Az adatbázis javítása
Az összes rendelkezésre álló tanulmány kimutatta, hogy az élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló
intézkedések kidolgozása és végrehajtása előtti legfőbb akadályt a megbízható adatok hiánya jelenti.
Ezen akadály leküzdése érdekében az EUROSTAT keretein belül ki kell dolgozni az „élelmiszer-
hulladék” elfogadott és kötelező erejű fogalommeghatározását, megkülönböztetve az elkerülhető és az
elkerülhetetlen (a nyersanyagok ehetetlen részét jelentő) élelmiszer-hulladékokat, illetve a
melléktermékeket. Ezenkívül szabványosítani kell az élelmiszer-hulladék keletkezésére vonatkozó
adatok gyűjtéséhez és kiszámításához alkalmazott tagállami módszereket. A nyomon követés
elősegítése érdekében önkéntes vagy kötelező alapon be kell vezetni az élelmiszer-ellátási lánc
valamennyi fázisában keletkezett élelmiszer-hulladék szelektív gyűjtését.
Az élelmiszer-biztonságra vonatkozó uniós jogszabályok felülvizsgálata
A több uniós rendeletben is rögzített társadalmi cél a fogyasztók életét és egészségét fenyegető veszélyek
elhárítása, amely ütközhet az élelmiszer-hulladék elkerülésére irányuló törekvésekkel. A szennyeződésre
vonatkozó szigorú normák, az élelmiszerekben található peszticidek és állatorvosi készítmények
maximális szermaradvány-értékei, valamint az élelmiszerek csomagolására és tárolására vonatkozó
higiéniai szabályok mind-mind az ehető élelmiszerek kidobására ösztönző fontos tényezőknek
tekinthetők. Ezért felül kell vizsgálni az élelmiszer-biztonsági szabályok jelenlegi rendszerét olyan
rendelkezések azonosítása érdekében, amelyek az emberi élet védelméhez szükségtelenek, viszont
felesleges élelmiszer-pazarláshoz vezetnek. További kutatásokat kell végezni annak eldöntéséhez, hogy
sor kerülhet-e a szermaradvány-értékek felülvizsgálatára, anélkül, hogy az csökkentené az élelmiszer-
biztonságot.
Az európai forgalmazási előírások módosítása
Tekintettel arra, hogy a termékspecifikus forgalmazási előírások 2009-es visszavonása nem érte el a
kívánt eredményt – azaz az élelmiszer-hulladék csökkentését és a fogyasztók választási lehetőségeinek
növelését –, az európai jogalkotóknak fontolóra kellene venniük a jelenlegi rendszer teljes elhagyását. A
kritikusok egy olyan előírástípus kialakítását szorgalmazzák, amely nem egy termék külső
megjelenéséhez, hanem – az íz, a természetes tisztaság, tápérték és a termesztési feltételek szempontjából
– az emberi fogyasztásra megfelelő minőséghez kapcsolódik. Számos nehéz kérdés merül fel arra
vonatkozóan, hogy milyen legyen ez az új rendszer, amelyeket a termelőkkel, a kereskedőkkel, a civil
szervezetekkel és a tudományos szakértőkkel szoros együttműködésben kell megoldani.
Alternatív értékesítési csatornák megnyitása a mezőgazdasági termékek számára
Az európai forgalmazási előírásoknak meg nem felelő gyümölcsök és zöldségek értékesítésének
megkönnyítésére alternatív értékesítési stratégiákat kell szorgalmazni. Az élelmiszer-pazarlás
megelőzéséhez jelentős mértékben hozzájárulhat a közvetítők kihagyása az élelmiszer-ellátásból
közvetlen értékesítési rendszerek révén, például termelői piacok, termelői szövetkezetek, szolidáris
vásárlói csoportok és közösségi támogatású mezőgazdaság formájában. Mindezek szorosabb kapcsolatot
hoznak létre a termelők és a fogyasztók között, lerövidítik a szállítási távolságot és tudatosítják a
fogyasztókban az élelmiszer-termelés törékeny feltételeit, illetve annak természeti és szezonális korlátait.
További kutatásokra van szükség e megközelítések előnyinek és hátrányainak részletesebb felméréséhez,
az esetleges bumeránghatásokat is beleértve.
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
21
Az időpontok jelölésének egyszerűsítése az élelmiszerek címkéin
A fogyasztók körében végzett tagállami felmérések megállapították, hogy a fogyasztók számára komoly
zavarok forrását jelentik az élelmiszerek címkéin jelölt időpontok, illetve a minőségmegőrzési határidő
(„minőségét megőrzi …-ig”) és a fogyaszthatósági időtartam („fogyasztható …-ig”) közötti különbségek.
Ezért a lejárati határidők jobb vizuális feltüntetése érdekében az európai jogalkotóknak mérlegelniük kell
az időpontokat illetően az élelmiszerek címkézésére vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatát.
Emellett a termékek valós eltarthatóságát tükröző, új minőségmegőrzési határidőket is ki lehetne
alakítani, valamint a szilárd ételekre vonatkozóan el lehetne törölni a lejárati határidőket. A nemzeti
kormányoknak és a kereskedőknek tájékoztatási kampányokat kell indítaniuk a címkézésről. A
kiskereskedelmi ágazatnak az élelmiszeriparral együttműködve mérlegelnie kell olyan további címkék
eltörlését, mint például a „megjeleníthető …-ig” címke, valamint a hamarosan lejáró termékek
engedményes értékesítését.
A munkafolyamatok és az ellátásilánc-gazdálkodás javítása
Az élelmiszer-ipari munkafolyamatok javítása fontos a nyersanyagokkal való takarékosság
szempontjából. A gyártóknak a termelési eszközöket a legújabb technológiai vívmányoknak megfelelően
kell használniuk, illetve rendszeresen ellenőrizniük kell. A maradványokat figyelemmel kell kísérni, és a
kiesett árut ismét be kell vonni a termelési folyamatba. A termelést úgy kell kialakítani, hogy
minimálisan kelljen tisztítani a konténereket, és az összetevők összekeverésére a lehető legkésőbb
kerüljön sor. Az élelmiszergyártóknak törekedniük kell a kiskereskedőkkel való együttműködés
fokozására, hogy megállapodjanak egymás között a termékskáláról és a szükséges mennyiségekről. A
kormányoknak az integrált ellátásilánc-gazdálkodásra irányuló speciális tanácsadó programok
megteremtésével támogatniuk kell ezeket az erőfeszítéseket.
Tudatosító kampányok
A rendelkezésre álló összes tanulmány egyetért abban, hogy a tájékoztatás és az oktatás kulcsfontosságú
a fogyasztók viselkedésének befolyásolásához. A tudatosító kampányok célja, hogy felhívják a
fogyasztók figyelmét az élelmiszer-pazarlás kérdésére és növeljék az élelmiszer megbecsülését. A
vásárlással, eltarthatósággal, tárolással, előkészítéssel és hasznosítással kapcsolatos információkkal és
tippekkel az élelmiszerek hatékonyabb kezelésére tanítják a fogyasztókat. A kereskedelmi és
vendéglátóipari ágazattal szorosan együttműködve és különböző médiumokat felhasználva a nemzeti
kormányoknak a különböző célcsoportokhoz igazított kampányokat kell indítaniuk. A fogyasztók
oktatását már gyermekkorban meg kell kezdeni, így a tagállamoknak fel kell venniük az iskolai
tantervekbe a takarékosság és az élelmiszerek gondos kezelésének témáját.
Küzdelem az élelmiszer-pazarlás ellen a vendéglátásban
Az élelmiszerek vendéglátóiparban tapasztalható pazarlása csökkentésének egyszerű, de hatékony
eszköze volna, ha az adagok méretét a fogyasztók valós igényeihez igazítanák. Számos módja van ezen
igény érvényesítésének, például úgy, hogy különböző méretű adagokat ezekkel arányos árakon
kínálnak, illetve a korlátlan fogyasztást („all you can eat”) kínáló vendéglátást súlyalapú („pay by
weight”) rendszerekkel váltják fel. Lehetőséget kell biztosítani az éttermeknek és egyéb étkeztetési
szolgáltatóknak arra, hogy korlátozott ideig kipróbálhassák az alternatívákat. Amennyiben ezekkel a
lehetőségekkel az ágazat önkéntes alapon nem él, a nemzeti jogalkotók fontolóra vehetik azok kötelező
bevezetését. Amellett, hogy az adagok méretét a fogyasztók valós igényeihez igazítják, a
vendéglátóiparban keletkezett élelmiszer-hulladék csökkentéséhez rendkívül fontos az is, hogy javítsák
a beszerzésre, tárolásra és fagyasztásra, a személyzet képzésére, a gondos étlaptervezésre és az
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
22
élelmiszer-hulladék összegyűjtésére, valamint az ezzel kapcsolatos adatok dokumentálására vonatkozó
belső gyakorlatokat.
Gazdasági ösztönzők
Széles körű az egyetértés abban, hogy az élelmiszert sokan azért nem becsülik meg kellőképpen, mert
piaci értéke alacsony. Emiatt lehetséges, hogy sok szakértő szerint különösen ígéretesek a pénzügyi
eszközök ahhoz, hogy helyreálljon a fogyasztókban az élelmiszer megbecsülése. Az élelmiszer-hulladék
keletkezését ösztönző valamennyi tényező felszámolása érdekében az uniós tagállamoknak felül kell
vizsgálniuk az adózási szabályaikat, elsősorban a hozzáadottérték-adóra (héa) vonatkozó szabályozást.
Fontolóra kell venni a csökkentett héamértékű élelmiszerek megszüntetését vagy az élelmiszerek
környezetre gyakorolt hatását tükröző különböző héamértékek bevezetését. Az adóharomizációval
okozott esetleges szociális nehézséget célzott kormányzati jövedelemtámogatással kell ellensúlyozni,
amelyet az extra adóbevételekből lehetne finanszírozni. Az élelmiszer-fogyasztás megadóztatásának
alternatívájaként az élelmiszer-hulladék adóztatása is elképzelhető.
A hulladékkezelésre vonatkozó adók és díjak
A hulladékkezelésre vonatkozó adók és díjak – például a hulladéklerakókra és -égetőkre kivetett adók –
gazdasági ösztönzőknek is tekinthetők, amelyek a hulladékkezelés megnövekedett összköltségén
keresztül a pazarlás megelőzésére serkentenek. A hulladékkezelésre kivetett adók élelmiszer-pazarlás
megelőzését szolgáló eszközként való alkalmazásakor bizonyos követelményeknek teljesülniük kell.
Először is, a háztartásokban és az üzleti vállalkozásokban (főként a kereskedelemben és a
vendéglátásban) egyaránt kötelezővé kell tenni az élelmiszer-hulladék szelektált gyűjtését. Másodszor is,
az adó mértékének elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy kellőképpen erős ösztönzőt nyújtson a
hulladék minimalizálására. Harmadszor pedig, az élelmiszer-pazarlás megelőzésére irányuló célokkal
ellentétes ösztönzők beazonosítása érdekében felül kell vizsgálni a megújuló energiaforrások európai
használatának előmozdítására és támogatására vonatkozó hatályos szabályozást. Ez egymásnak
ellentmondó ösztönzéshez vezethet, amennyiben a nemzeti jogalkotók egyrészt magas adókat vetnének
ki az élelmiszer-hulladék kezelésére, másrészt viszont támogatnák a hulladékból nyert energiatermelést.
Az élelmiszer-újraosztási programok előmozdítása
Még ha minden lehetőséget megragadunk az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemhez, egy bizonyos
mennyiségű élelmiszer-felesleg akkor is maradna. Az élelmiszer-újraosztási programok bevált eszközei e
felesleg gazdaságilag nélkülöző személyek javára történő, hatékony felhasználásának. Ellenőrizni kell,
hogy szükség van-e az európai élelmiszerjognak az USA „irgalmas szamaritánus törvényével”
összhangban lévő módosítására ahhoz, hogy korlátozzák az élelmiszer-felesleg újraelosztását végző
adományozók és jótékonysági szervezetek felelősségét. Ha az európai élelmiszerjogot nem módosítják,
akkor ez az érintett szereplőket a felelősségvállalás elkerülése érdekében a nem piacképes élelmiszerek
kidobására késztetheti. Meg kell továbbá vizsgálni, hogy szükség van-e pénzügyi ösztönzőkre az
európai élelmiszerbank-rendszer továbbfejlesztéséhez.
Az élelmiszer-felesleget megosztó hálózatok
Az élelmiszer-felesleg ingyenes odaadása az azt hasznosító embereknek a magánszféra szintjén is
ésszerű megoldást jelent a kidobásra szánt élelmiszerek megmentésére, illetve emberi táplálkozásra való
felhasználására. A fogyasztói támogató hálózatok nemcsak infrastruktúrát biztosítanak az élelmiszer
megosztására, de egyben tájékoztatják is a fogyasztókat az élelmiszerek megfelelő kezeléséről. A nemzeti
kormányoknak fontolóra kell venniük az élelmiszer-megosztó magánkezdeményezések
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
23
továbbfejlesztésének előmozdítását, azzal, hogy pénzügyi támogatást nyújtanak számukra és
felszámolják a bürokratikus akadályokat. Kutatási projekteket kell kezdeményezni az élelmiszer-
megosztó hálózatok tevékenységének figyelemmel kíséréséhez annak érdekében, hogy mérni és fokozni
lehessen azok hatékonyságát.
A technológiai fejlesztések felmérése
Az élelmiszerlánc különböző szakaszaiban olyan technológiai újítások állnak rendelkezésre, amelyek az
élelmiszer-hulladék csökkentését célozzák. Míg a kiskereskedelemben az intelligens rendelési
rendszereket, illetve az elosztás során a RFID-technológiával végzett adatgyűjtést ma már széles körben
használják, más újítások – például az intelligens címkézés a csomagoláson, az intelligens
hűtőszekrények, az intelligens bevásárlókocsik vagy az intelligens szeméttárolók – nagyon is új
technológiának számítanak. Még ha ezek a technológiák egyszerre ígérnek előrelépést és kényelmet,
nem biztos, hogy valóban hozzá fognak járulni az élelmiszer-hulladék csökkentéséhez. Mivel ezek a
technológiai újítások még gyerekcipőben járnak, nagy szükség van kísérő kutatásokra, illetve az előnyök
és hátrányok gondos mérlegelésére. Ezért az európai uniós szerveknek és a nemzeti kormányoknak
kutatási programokat kellene kezdeményezniük a különböző technológiák értékelésére, amelyek
figyelembe veszik az országspecifikus körülményeket, illetve az eszközök kísérleti tesztelését lebonyolító
kísérleti vizsgálatokat is tartalmazzák.
Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)
24
HIVATKOZÁSOK
Andersson, T. (2012): Från Hage till Mage - En studie av oundvikligt och onödigt matavfall.
Examensarbete, Lund University
BCFN (2012): Food waste: causes, impacts and proposals. Barilla Center for Food and Nutrition
Buzby, J.C.; Hyman, J. (2012): Total and per capita value of food loss in the United States. In: Food Policy
37. pp.561-570
EEA (European Environmental Agency) (2013): Managing municipal solid waste - a review of
achievements in 32 European countries. EE Report No 2/2013
European Commission (2011): Roadmap to a Resource Efficient Europe, COM(2011)571, 20.9.2011.
Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the
European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions. Brüssel
European Parliament (2012): Resolution on how to avoid food wastage: strategies for a more efficient
food chain in the EU, 19.01.2012
Gerstberger, C.; Yaneva, D. (2013): Analysis of EU-27 household final consumption expenditure – Baltic
countries and Greece suffering most from the economic and financial crisis. In: EUROSTAT –
Statistics in focus, 2/2013, pp.1-7
Göbel, C.; Teitscheid, P.; Ritter, G.; Blumenthal, A.; Friedrich, S.; Frick, T.; Grotstollen, L.; Möllenbeck, C.;
Rottstegge, L.; Pfeiffer, C.; Baumkötter, D.; Wetter, C.; Uekötter, B.; Burdick, B.; Langen, N.;
Lettenmeier, M.; Rohn, H. (2012): Verringerung von Lebensmittelabfällen – Identifikation
von Ursachen und Handlungsoptionen in Nordrhein-Westfalen. Studie für den Runden
Tisch „Neue Wertschätzung von Lebensmitteln“ des Ministeriums für Klimaschutz, Umwelt,
Landwirtschaft, Natur und Verbraucherschutz des Landes Nordrhein-Westfalen
Grethe, H.; Dembélé, A.; Duman, N. (2011): How to feed the world’s growing billions. Understanding
FAO world food projections and their implications. Heinrich Böll Stiftung und WWF
Deutschland
Gunders, D. (2012): Wasted: How America is losing up to 40 percent of its food from farm to fork to
landfill. NRDC Issue Paper
Gustavsson, J.; Cederberg, C.; Sonesson, U. (2011): Global food losses and food waste. Extent, causes and
prevention. Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO), Rome
Gustavsson, J.; Cederberg, C.; Sonesson, U.; Emanuelsson, A. (2013): The methodology of the FAO study:
“Global Food Losses and Food Waste - extent, causes and prevention”- FAO, 2011. SIK - The
Swedish Institute for Food and Biotechnology
Hafner, G.; Barabosz, J.; Schneider, F.; Lebersorger, S.; Scherhaufer, S.; Schuller, H.; Leverenz, D. (2012):
Ermittlung der weggeworfenen Lebensmittelmengen und Vorschläge zur Verminderung der
Wegwerfrate bei Lebensmitteln in Deutschland. Kurzfassung. Institut für
Siedlungswasserbau, Wassergüte- und Abfallwirtschaft (ISWA), Universität Stuttgart
Hall, K.; Guo, J.; Dore, M.; Chow, C. (2009): The Progressive Increase of Food waste in America and Its
Environmental Impact. In. PLoS ONE, Vol. 4, Issue 11
Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék
mennyiségének csökkentésére
25
IMECHE (2013): Global Food: Waste Not, Want Not. Institution of Mechanical Engineers, London
Lee, P.; Willis, P. (2010): Final report - Waste arisings in the supply of food and drink to households in
the UK. Waste & Resources Action Programme (WRAP), Banbury.
Monier, V.; Mudgal, S.; Escalon, V.; O’Connor, C.; Gibon, T.; Anderson, G.; Montoux, H.; Reisinger, H.;
Dolley, P.; Ogilvie, S.; Morton, G. (2010): Final report - Preparatory study on food waste
across EU 27; European Commission [DG ENV – Directorate C]. BIO Intelligence Service,
Paris
Naska, A.; Fouskakis, D.; Oikonomou, E.; Almeida, M.; Berg, M.; Gedrich, K.; Moreiras, O.; Nelson, M.;
Trygg, K.; Turrini, A.; Remault, A.; Volatier, J.; Trichopoulou and DAFNE participants (2006):
Dietary patterns and their socio-demographic determinants in 10 European countries: data
from DAFNE databank. In: European Journal of Clinical Nutrition, Vol. 60, pp.181-190
Obersteiner, G.; Schneider, F. (2006): NÖ Restmüllanalysen 2005/06. Studie im Auftrag des NÖ
Abfallwirtschaftsvereins. Universität für Bodenkultur, Wien
Parfitt, J.; Barthel, M.; Macnaughton, S. (2010): Food waste within food supply chains: quantification and
potential for change to 2050. In: Phil. Trans. R. Soc. B (2010) 365, pp.3065-3081
Quested, T.; Johnson, H. (2009): Final Report - Household Food and Drink Waste in the UK. Waste &
Resources Action Programme (WRAP), Banbury
Schneider, F. (2008): Lebensmittel im Abfall – mehr als eine technische Herausforderung. In: Ländlicher
Raum, Online-Fachzeitschrift des Bundesministeriums für Land- und Forstwirtschaft,
Umwelt und Wasserwirtschaft, Jahrgang 2008, Wien
Silvennoinen, K.; Katajajuuri, J.M.; Hartikainen, H.; Jalkanen, L.; Koivupuro, H.K.; Reinikainen, A.
(2012): Food waste volume and composition in the Finnish supply chain: Special focus on
food service sector. Proceedings, Forth International Symposium on Energy from Biomass
and Waste, Cini Foundation, Venice Italy, 12-15 November 2012
Sonnenberg, A.; Chapagain, A.; Geiger, M.; August, D. (2009): Der Wasser-Fußabdruck Deutschlands:
Woher stammt das Wasser, das in unseren Lebensmitteln steckt? WWF Deutschland,
Frankfurt
Syversen, F.; Marthinsen, J. (2010): Matavfall fra husholdninger i Norge – hva oppstår og hvordan
håndteres det. EMMA-prosjektet
Van Westerhoven, M.; Steenhuisen, F. (2010): Bepaling voedselverliezen bij huishoudens en
bedrijfscatering in Nederland. CREM BV, Amsterdam
Waarts, Y.; Eppink, M.; Oosterkamp, E.; Hiller, S.; Van der Sluis, A.; Timmermans, T. (2011): Reducing
food waste - Obstacles experienced in legislation and regulations. Wageningen UR, LEI
report 2011-059
PE 513.515
CAT BA-03-13-508-HU-N
ISBN 978-92-823-5115-4
DOI 10.2861/43103
Az Európai Parlament Kutatási Szolgálatok Főigazgatósága Hatásvizsgálatok és Európai Hozzáadott Érték Igazgatóságának kiadványa