sejtelmes vis

8/18/2019 Sejtelmes Vis

1/52

Penny Jordán

Sejtelmes viszonyok

Xénia a beduinok földjére utazik, hogy megismerje elhunyt édesanyja családját. M

iután megtudja, hogy nagyapja már odaígérte kezét fiatal üzlettársának, Rashid sejknek, az érdekházasság elkerülésére egyetlen módot lát: el kell veszítenie jóhírét, hogy a võlegény elálljon szándékától. Szerencsére gyorsan megismerkedik egy jóképû szörfedzõvel, ám a szerepjátszásból komoly vonzalom lesz, amely szenvedélyes éjszakába torkollik. Xénia csak késõbb döbben rá, kibe is szeretett bele...

1. FEJEZET- Végül sikerült megszerezned azt a szívdöglesztõ szörfedzöt?- Igen! És tényleg nem túloztál: az nem kifejezés, milyen szívdöglesztõ! Mostantól bejár majd a szobámba, de azt mondta, óvatosnak kell lennie. Már figyelmeztet

te õt Rasbid sejk, a szálloda egyik tulajdonosa, amiért túl bizalmas kapcsolatot ápol a szálloda hölgyvendégeivei.- Gondolom, a ti kapcsolatotok is eléggé bizalmas már.- De még mennyire!Xénia Connor akaratlanul is fültanúja volt ennek a rövid párbeszédnek, A Marinaétterein báljában ült a tetõteraszon egy napernyõ alatt, és épp befejezte az ebédet, amikor a két fiatal lány kifelé menet az õ székénél állt meg beszélgetni. Amikor továbbindultak, még az ajtón, túlról is hallani lehetett, amint a zurani üdülõközpont,,szívdöglesztõ" alkalmazottjáról áradoztak.Xénia arcán, mosoly suhant át. - Köszönöm! - suttogta elégedetten. Anélkül, hogy a két lány tudatábanlett volna, kezébe adták a megoldás kulcsát, melyet két napja keresett. Felállt, felvette a fürdõlepedõt a székérõl, majd a pincérhez fordult;

- Elnézést, meg tudná mondani, hol találom a szörfedzõt?Félórával késõbb már egy nyugágyon feküdt melyrõl gyönyörû kilátás nyílt a festõi szépségû öbölre. Az üdülõközpont vízi sportot kedvelõ vendégei itt képezhették magukat, többek között a már említett szörfedzõ segítségével.Most már értette, miért áradozott róla annyira a két fiatal nõ. Xénia sok vonzó, sportos alkatú férfit látott már. Amerikai egyetemen tanult, keresztapja pedigszámos európai és ausztráliai útjára magával vitte. John Feinnes magas rangú brit diplomata volt, és egyben Xénia szüleinek legjobb barátja. Ezért is lett a lány gyámja, amikor az a szülei halála után tizenhét évesen árván maradt. Keresztapját kísérgetve a lány megismerte a világ legszebb * strandjait is. Nem voltak tehát idegenek számára a strandok ^raaesói". akikmeg voltak gyõzõdve róla, hogy isten ajándékul szánta õket a nõk számára. Ez a f

érfi is pontosan az a fajta volt! Testalkata alapján akár férfimodell is lehetett volna. De nem csak a vonzó test látványa ejtette rabul Xéniát. Az edzõ fehér sortot viselt, a szállodai alkalmazottak szokásos öltözékét, de õ vonzóbb volt benne, mint bárki más. Férfias kisugárzása olyan erõs volt. hogy Xénia még a köztük lévõ távolság ellenére is a zsigereiben érezte. A férfi épp azzal foglalatoskodott, hogy ösz- szegyûjtse a szerteszét heverõ szörfdeszkákat. Hajlékony testének mozdulatai Xéniát egy erõtõl duzzadó párducra emlékeztették. Napbarnított izmos felsõteste ragyogóan fénylett, a friss tengeri szellõ felborzolta sûrû fekete haját. Xénia mérget vett volna rá, hogy napszemüvege rejtekébõl a közelben tartózkodó valamennyi nõi vendég õt figyeli. Olyan kézzel fogható,ellenállhatatlan vonzereje volt, hogy a szó szoros értelmében elállt tõle a nõklélegzete.

Miközben tisztes távolból X'enia is elbûvölve figyelte, egy dologban máris biztos volt: Ez az a pasi, akire neki most szüksége van! Egy órával késõbb már útban volt szállodai lakosztálya felé, és azon gondolkodo


2/52

tt, mi legyen a következõ lépés terve megvalósításához. Amikor áthaladt az arabpiacon, mely tulajdonképpen az üdülõközpont része volt, megállt egy pillanatra,hogy megcsodálja az egyik kézmûvest munka közben. Nem volt véletlen, hogy ezt a szállodaközpontot világszerte ismerték. A festõiképzelettel kialakított, ritka virágoktól pompázó kertek, a hatalmas bevásárlócsarnokok, bennük a különleges áruikat kínáló boltok és a hagyományos keleti piacaz Ezeregy éj szakát idézte, és elképzelhetetlen gazdagság benyomását keltette a

látogatóban. A hatalmas területen húsznál több étterem volt. különbözõ országok jellegzetes ételeit kínálva. Xénia azonban most sietett, s egyenesen a lakosztálya felé vette az irányt. Hálószobájának ablakából éppen kilátott a strandra. A szörfedzõ még délután motorcsónakkal átment a vendégek számára fenntartott kikötõbe, s csak most, napnyugtakor tért vissza. Miután kiszállt a csónakból, gépiesen elkezdte összeszedegetni az elhagyatott strandon szanaszét heverõ szörfdeszkákat. Xénia számára ez volt a megfelelõ alkalom, hogy tervét megvalósítsa. Felvette a kabátját, és gyorsan elindult az ajtó felé, nehogy idõközben elveszítse a bátorságát. Lent a strandon sötét volt már... és érezhetõen hûvös, ahogy ez a sivatagos vidékeken a nappali tikkasztó hõség után lenni szokott. Xéniának meg kellett erõlte

tnie a szemét, hogy az esti szürkületben lásson valamit. Már-már azt gondolta, elkésett. Annyira elmerült gondolataiban, hogy csak az utolsó pillanatban vette észre. amint egy sötét árnyék a földre vetült elõtte. Riadtan megfordult... és megállapította, hogy álmai lovagja mindössze egy lépésnyire áll tõle! Elõször meglepetten hátrahõkölt, de büszkesége, melyet állítólag nagyapjától örökölt, kellõ bátorságot adott neki. Hamarosan azonban újból elakadt a lélegzete. Az elõtte álló férfi magasabb volt. mint gondolta. így pillantása épp a szájára esett. Márpedig ez a száj olyan bûnbe ejtõen érzéki volt, hogy a lány testét elöntötte a forróság. Nyelt egy nagyol. Melyik nemzet fia lehet ez a vonzó szörfedzõ? Olasz? Görög? Sûrû, fekete haj, sötétbarna bõr. Lezser öltözéke - fehér póló, farmer és tornacipõ ellenére meglepõen tiszteletet parancsoló benyomást keltett.

Lassan teljesen besötétedett. Körben lámpák gyúltak, melyek romantikus fénybe öltöztették a kikötõt. Xénia látta, liogy a férfi tetõtõl talpig végigméri... elõször szinte közömbösen, majd feltedezõen, mintha valami felkeltette volna az érdeklõdését. A vadászösztön! Fogadni mert volna, hogy a férfi jót mulatna rajta, ha most menekülõre fogná a dolgot. Erezte, hogy szíve a torkában dobog. Noha rajta is farmer és póló volt, hirtelen úgy érezte, a férfi puszta tekintetével meztelenre vetkõzteti, és legrejtettebb titkait is látja. Soha nem tapasztalt még hasonlót, és egyszerre végtelenül sebezhetõnek érezte magát. - Ha magánórára jött, attól tartok, elkésett. A gúnyos hang és a megvetõ pillantás úgy meglepte Xéniát, hogy belepirult. - Nincs szükségem magánórákra - felelte büszkén. A férfi nem tudhatta,hogy Amerikában tinédzserként valóban megtanult szörfözni, sõt még bizonyítványt is szerzett.Igazán? Akkor mit szeretne? - kérdezte jelentõségteljesen. Nem csoda, hogy az a két fiatal nõ annyira odavolt érte. Neki ís minden erejére szüksége volt, hogy gondolkodni tudjon. A férfi kétségkívül tisztában volt vele, milyen veszélyt jelent a nõi nemre. Éppen ezért tökéletes választás a terveihez, nyugtatta magát a lány. Saját gyengesége azonban nagyon bosszantotta, és szilárdan eltökélte, hogy le fogja küzdeni. Elvégre nem ez az elsõ vonzó férfi, aki kikezdett vele, idáig mégis mindegyiknek ellenállt. Miért lenne ezúttal másképp? Bár e! kellett ismernie,õ az elsõ olyan férfi, akinek a közelében elállt a lélegzete, akinek izgató férfiasságától izzott a levegõ. Gyorsan összeszedte magát.

- Van egy ajánlatom a maga számára. A férfi egy pillanatig hallgatott, így Xéniának volt. egy kis ideje, hogy alaposabban szemrevételezze. Sportos testét már délután megcsodálhatta, most azonban


3/52

azt is megállapította, hogy férfias arcvonásai szinte egy görög istenre emlékeztetnek. Csupán a szeme színét nem tudta pontosan megállapítani a szürkületben. De gyanította, hogy barna, és titokban megkönnyebbülten felsóhajtott. A barna szemû férfiak ugyanis soha nem vonzották... Már kislány- korának álomhereege is szürke szemû volt. - Ajánlata? kérdezett vissza az edzõ már-már sértõ érdektelenséggel a hangjában. - Tudja, nem szeretem az olyan nõket, akik felkínálják magukat. Férfiasabbnak

találom, ha magam ejteni el a zsákmányt. De ha nagyon rá van szorulva, én is tehetek magúnak ajánlatot, hátha úgy nagyobb esélye lenne. Xéniának viszketett a tenyere, hogy jókora pofonnal jutalmazza a sértést. Kétségkívül némi elégtételt jelentett volna számára, de semmiképpen sem járult volnahozzá terve megvalósításához. A férfi pökhendi viselkedése csak megerõsítette abban, hogy jól választott. Született nõesábász, akit egyetlen férfi sem látna szívesen jövendõbeli felesége társaságában.- Nem olyan ajánlatra gondoltani. Hanem? kérdezte kihívóan a férfi. - Olyannal, mellyel tekintélyes pénzt: kereshetne becsületes úton - felelte Xénia gyorsan, bízva benne, hogy végre felkelti az úr érdeklõdését. A férfi kicsit oldalt fordult, így a kikötõi fények jobban megvilágították Xénia arcát. Nyílván õ is szerette volna alaposabban szemrevételezni a nõt, akivel t

ársalog. Xénia nem volt különösebben eltelve magától, de tudta, hogy általában csinosnak tartják. Azt azonban, hogy az elõtte álló férfi is így gondolja-e, nemtudhatta. Ha így volt is, tekintete semmit nem árult el errõl. Mozdulatlanul ésáthatóan nézte Xéniát, aki kis híján hátrébb lépett, kezét pedig védekezésképpen a derekára tette. - Jól hangzik - szólalt meg a férfi gúnyosan. - És mit kellene tennem'? Xénia fellélegzett. ? Csapnia kellene nekem a szelet, és elcsábítania... mégpedig nyilvánosan. Nem csekély megelégedésére látta, hogy a férfi szeme felvillan egy pillanatra.Végre sikerült kizökkentenie a nyugalmából. Am hamar összeszedte magát. Elcsábítanom? - kérdezte fagyosan. Igazából nem magyarázta gyorsan Xenta. Pontosabban fogalmazva, azt szeretném, ha úgy tenne, mintha elcsábítana.

Tegyek úgy? De hát miért? tudakolta a férfi, majd megvetõen elmosolyodott. Talán féltékennyé akarja tenni a szeretõjét?- Szó sincs róla - utasította vissza a vádat Xénia. Egyszerûen fizetnék önnek, ha segítene abban... hogy elveszítsem a jó híremet.A férfi egy pillanatra mintha meghökkent volna, majd különös, elgondolkodó kifejezés jelent meg az arcán, amirõl Xénia nem tudta eldönteni, mit jelent. Megkérdezhetem, miért szeretné elveszíteni a jó hírét? érdeklõdött. - Megkérdezheti felelte Xénia kertelés nélkül . csak nem árulom el,- - Nem? Nos, akkor nem segítek.A férfi sarkon fordult.Xénia rémülten kiáltott utána: - Akár ötezer fontot is hajlandó lennék fizetni, ha megteszi!A férfi megállt, majd lassan megfordult. - Tízezer, és esetleg... de csak esetleg... megállapodhatunk felelte egykedvûen.Tízezer font! Xénia nagyot nyelt. A szülei ugyan tekintélyes vagyont hagytak rá, ám amíg nem tölti be a huszonötödik évét, az örökség egy jelentõs részéhez csak a vagyonkezelõk beleegyezésével férhet hozzá, akiknek egyike épp a keresztapja. Márpedig elsõsorban õmiatta kell ilyen eszközökhöz, folyamodnia. Csüggedten lehajtotta a fejét.A szörfedzõ ismét sarkon fordult, és elindult. Már a strand végénél járt, még néhány másodperc, és végleg eltûnik. Xénia letaglózva nyelt egy nagyot, majd õ ismegfordult.2. FEJEZETNagy nehezen ellenállt a kísértésnek, hogy a távolodó férfi után forduljon, ehel

yett elgondolkozva bámulta a tengert.Hosszú, csillogó barna haja, szabályos, szinte arisztokratikus arcvonásai és barna bõre miatt elsõ pillantásra sokan spanyolnak vagy olasznak tartót- . iák. Csu


4/52

pán csillogó zöld szeme és vérmérséklete árulta el, hogy valójában kelta õsök vére csörgedezik az ereiben. Az viszont aligha jutott volna eszébe bárkinek, hogyédesanyja beduin volt..A hûvös tengeri szellõ meg-meglibbentette haját, teste megborzongott. A következõ pillanatban mintha áramütés érte volna, amikor egy férfikéz érintette meg a nyakát.- Ötezer... és az ok - suttogta valaki a fülébe. Azonnal felismerte a hangot.

Tehát visszajött! Xénia nem tudta eldönteni, örüljön-e, vagy megijedjen. - Ez az utolsó ajánlatom - figyelmeztette a férfi halkan. - Ötezer, és az ok.Vagy nincs üzlet.Xénia nyelt egyet. Van más választása? Egyébként is miért ne mondhatná el neki?- Rendben - felelte.- Maga reszket - állapította meg a férfi. - Fél? Netán izgul? - tette hozzásokatmondóan, és hüvelykujjával végigsimított Xénia nyakán.- Egyik sem! Egyszerûen fázom - felelte a lány, gyorsan behúzva a nyakát.A férfi gúnyosan elmosolyodott.- Na persze! Nos, tehát azt kívánja, udvaroljam körül, és csábítsam ei? Miért? Árulja el!Xénia nagyot sóhajtott.

- Elég hosszú és bonyolult történet... - Van idõm. A lány egy pillanatra ismét lehunyta a szemét, hogy erõt gyûjtsön. Majd felnézett, és belekezdett: - Apám amerikai diplomata volt. Amikor annak idején idehelyezték Zuranba. megismerte anyámat. Egymásba szerettek. Anyám apja azonban ellenezte a kapcsolatot, mivel más tervei voltak. Abu Ássad úgy gondolta, lányának kötelessége, hogy feláldozza magát a család érdekében. Xénia nem tudta palástolni keserûségét. - Amikor anyám nyíltan ellenszegült apja akaratának, nagyapára minden kapcsolatot megszakított vele. Még a bátyjainak és a sógornõinek is megtiltotta, hogy bármiféle módon érintkezzenek vele. Anyám elmondta nekem... milyen embertelenül viselkedettvele az apja. Fájdalmas kifejezés jelent meg Xénia arcán.

? A szüleim nagyon boldogan éltek együtt, de amikor tizenhét eves voltam, meghaltak egy balesetben. Keresztapám elvitt magával Angliába. John Feinnes is diplomata, aki apám legjobb barátja volt. Annak idején itt ismerkedtek meg a zurani nagykövetségen. Amikor Angliában befejeztem a tanulmányaimat, keresztapámmal körbeutaztam a világot. Egy ideig egy helyi segélyszervezetnél dolgoztain. Tulajdonképpen úgy terveztem, tanári diplomát is szerzek, ám váratlanul megjelent Londonban Hassan bácsikám, anyám egyik testvére, és beszélt a keresztapámmal. Azt mondta, nagyapám látni kíván, és szeretné, ha Zuranba jönnék. Természetesen nekem semmi kedvem nem volt hozzá, mivel tudtam, mennyire megbántotta anyámat. Anyám mindig bízott benne, hogy egyszer megbocsát neki, és válaszol a leveleire. De nagyapám soha, egyetlen jelét sem adta békülékenységének. Még a halálos baleset után sem. Anyám családjából senki sem jött cl a temetésre, mert nagyapám megtiltotta. Xénia megpróbálta visszatartani a dühtõl feltoluló könnyeit. - Keresztapám azt kérte, gondoljam át még egyszer higgadtan a dolgot. Szerinteapám is azt szeretné, ha helyreállna a családi béke. Megtudtam, hogy nagyapám az egyik fõ társtulajdonosa ennek az üdülõközpontnak, ahova meghívott minket. Szívem szerint visszautasítottam volna... de úgy éreztem, anyám kedvéért ide kell jönnöm. Bárcsak tudtam volna a valódi okot, amiért idecsaltak...! - A valódi okot? - kapta fel a fejét a férfi. - Igen - folytatta megvetõen Xénia. Már megérkezésünk napján felkeresett minket a szállodában Hassan bácsikám a feleségével, Soravával és a fiukkal, Sauddal. Nagyapám nevében elnézést kértek, amiért õ személyesen nem jöhetett el az üdvözlésemre, mivel szívbeteg, és az orvos szigorú ágy- nyugalmat írt elõ számára. En pedig ostoba módon el is hittem. Ám amikor egyedül maradiam az unokatestvéremmel, azonnal kibújt a szög a zsákból. Saud még csak tizenöt éves. és teljesen jóhisz

emû. Fogalma sincs róla, hogy nem vagyok beavatva a dologba. Xénia megcsóválta a fejéi, majd remegõ hangon folytatta: Ugyanis nagyapám igazi célja nem az, hogymegismerjen, és jóvátegye az igazságtalanságot, amit szüleimmel szemben elkövete


5/52

tt. Nem, Abu Ássad akaratom ellenére hozzá akar adni az egyik gazdag üzlettársához! Keresztapám pedig megdöbbentõ módon még segédkezik is hozzá. Xénia hangja elcsuklott a felháborodástól. Vett egy nagy levegõt, hogy kicsit megnyugodjon. Elõször ugyan megpróbált meggyõzni róla, hogy félreértettem Saud szavait. Valójában azonban úgy el volt ragadtatva az ötlettõl, hogy a váratlan távol-keleti útjára teljesen véletlenül az útlevelemet is magával vitte! Búcsúzóul még ellátott

egy jó tanáccsal: Legalább nézd meg magadnak azt a fickót, kedvesem. - Xéniamegvetõen utánozta keresztapja mesterkélt brithanghordozását. Az még semmire sem kötelez, nem igaz? Meg aztán ki tudja? Még tetszhet is neked! Vegyük az angol nemességet... A házasságok majd kivétel nélkülelõre megirt forgatókönyv szerint köttetnek, és az eredmény magáért beszél. Ugyan már, minek az a sok hûhó a szerelem körül! Hasonló a hasonlóval... ez az én politikám is. márpedig Hassan bátyád szerint nagyon sok közös van bennetek ezzel a Rashid sejkkel. Azonos kulturális háttér. A legfelsõbb diplomáciai körökben isüdvözlik az ilyesmit. Azt mindenesetre tudom, hogy a brit és az amerikai kormány egyaránt örül az ötletnek. - Azt akarja mondani, hogy a nagyapja azért akarja hozzáadni egy helybeli üzlettársához, mert ez egyben ügyes diplomáciai lépés is lenne? szólt közbe a szörfe

dzõ hitetlenkedve. Legalábbis keresztapám azt szeretné, ha elhinném, hogy ez az egyetlen ok... Énazonban nem gondolom, hogy nagyapám ennyire önzetlen volna folytatta Xénia megvetõen. - Ahogy Saudtól megtudtam, elsõsorban azért akar feleségül adni ehhez a sejkhez, mert amellett, hogy õ is résztulajdonos ebben az üdülõközpontban, közismerten jó kapcsolat fûzi... a királyi családhoz. Annak idején eredetileg anyámat is egy távoli unokatestvéréhez akarták hozzáadni a királyi családból. De aztán megismerte apámat. Nagyapám számára'kétségkívül jól jöhet egy ilyen házasság... és biztosan jogosnak tartja, ha anyám helyett most én leszek az áldozati bárány. - Gondot okoz magának a származása? A kérdés váratlanul érte Xéniát. - Gondot',' kérdezett vissza büszkéit. Dehogy! Miért okozna9 Büszke vagyok a szüleimre... és hogy az vagyok, aki vagyok.

- Félreért. Én a két teljesen eltérõ világra gondolok: a hideg északi és a forró sivatagi természetre. Az angolszász és a beduin vér keveredésére. A mélyen gyökerezõ nomád vándorösztönre. Soha nem érezte még, hogy két teljesen eltérõ kultúra között õrlõdik? Hogy mindkettõnek része ugyan, de egyúttal mindegyik idegen is a számára? A férfi szavai olyan tökéletesen megfogalmazták az érzéseit, hogy Xénia egy pillanatig döbbenten hallgatott. Honnan tudja ez a szörfedzõ, mi játszódik le benne? Végigszaladt a hátán a hideg. - Az vagyok, aki vagyok - felelte tömören. - Pontosabban? A lány szeme felvillant. Független, mai nõ, aki nem hagyja, hogy mondvacsinált családi érdekekre hivatkozva befolyásolják és kihasználják. A férfi megvonta a vállát. - Ha nem akar hozzámenni a választott férfihoz, miért nem mondja meg egyszerûen a nagyapjának'?' - Sajnos nem ilyen egyszerû a dolog magyarázta Xénia. ??-? Természetesen közöltem a keresztapámmal, hogy megismerni sem óhajtom azt a férfit, nemhogy hozzámenni. De ez még azelõtt volt, hogy eltûnt az útlevelemmel együtt. Ezt John azzal magyarázta, idõt akar adni nekem, hogy megismerjem nagyapámat, és felfedezzem õseim kultúráját. Persze én tudom, miben reménykedik. Hogy miközben testestõl-lelkestõl kiszolgáltat a nagyapámnak, végül majdcsak jobb belátásra térek. Nagybátyámjövõre nyugdíjba megy, és nyilván arra számít, hogy a királynõ érdemei elismeréseként nemesi rangra emeli majd. Jól jönne most neki a diplomáciai fegyvertény, ha sikerülne nyélbe ütni unokahúga és Rashid sejk házasságát. És ahogy Saud unoka

öcsém szavaiból kivettem, anyám családja egyértelmûen úgy gondolja, még lelkesednem is kellene, amiért a sejk el akar venni. ~ Ezekben a körökben természetes, hogy egymás között házasodnak, hasonló a haso


6/52

nlóval - felelte a férfi. - Ertem, amit nagyapja szándékairól mondott. De mi a helyzet a jövendõbeli férjjel? Miért kellene... - Rashid sejk - pontosított Xénia. Mellesleg ugyanaz a Rashid sejk. aki, mint hallottam... nehezményezi, hogy maga túl bizalmas viszonyt tart fenn a szálloda hölgy vendégeivel. - A férfi kérdõ tekintettel nézett rá, mire folytatta. - Fültanúja voltam két fiatal no beszélgetésének, amint a szívtipró szörfedzõrõl áradoztak. Ami Rashid sejk szándékait illeti... - Xénia felsóhajtott.

Állítólag nagyon sok közös van bennünk. Mindketten vegyes házasságból származunk, azzal a különbséggel, hogy, amennyire tudom, neki az édesapja volt zurani. így aztán a királyi család is örömmel üdvözölné a házasságot. Keresztapám szerint nagy sértés volna anyám családjával szemben, ha ilyen feltételek mellett Rashid sejk elutasítaná a házasságot. De ismerem a helyi törvényeket annyira, hogy tudjam, Rashid sejk azonnal elállna szándékától, ha nem tartana méltónak rá, hogy a felesége legyek. - Ugy érzem, ebben az ügyben elég sok a feltevés és a találgatás - állapította meg a férfi tömören.Xénia kihívóan nézett rá. Úgy érti, az egész csak kitaláció? Akkor kár pazarolnunk egymás idejét!- Csigavér csitította a férfi. Most már tudom az okot. De miért épp engem válasz

tott?Xénia megvonta a vállát Mint említettem, hallottam azt a két nõt, amint magárólbeszéltek, és abból arra következtettem, hogy...- Hogy? sürgette a férfi. Az a hír járja magáról, hogy nagyon népszerû a nõvendégek körében fejezte be a mondatot dacosan Xénia. Olyannyira, hogy már figyelmeztette is Rashid sejk, ha így folytatja, a munkahelyét is elveszítheti. Xénia elhúzta a száját. Nem értem, miféle nõk alacsonyodhatnak le ennyire, én egy kényszerházasságot természetesen visszautasítok, de erkölcsi meggyõzõdésem semmiképp nem engedné, hogy iíyen olcsó kalandokba bocsátkozzam.A férfi figyelmesen nézte.- Ertem. Tehát sem kényszerházasságra, sem olcsó kalandra nem vágvik.És mit szeretne? - Semmit! - Xénia, látva a térli gyanakvó tekintetét, gyorsan hozzáfûzte. -

Semmit mindaddig, amíg nem találkozom azzal a férfival-., - ...aki megfelel az ön elvárásainak? egészítette ki gúnyosan a férfi.Xénia bosszúsan megrázta a fejét.- Ne adja a számba a szót! Csak annyit akartam mondani, amíg nem találkozom a férfival, akit el tudok fogadni, és akit szeretek... Akivel mind érzelmileg, mindgondolkodásban egy hullámhosszon vagyunk, akinek feltétel nélkül odaadhatom magam. Így éltek a szüleim is, és ezt szeretném a magam és a gyerekeim számára - fejezte be szenvedélyesen a mondandóját Xénia.- Mily magasröptû cél ez manapság. - Lehet, de szerintem érdemes kivárni. - Nem fél tõle, hogy ha egyezer megtalálja ezt az erényes férfiút, visszariasztja õt a maga kétes hire? - Nem. Ha ugyanis szeret és elfogad, akkor megérti az indítékaimat.Azonkívül... Elnémult, inert majdnem elárulta, hogy szüzessége úgyis magáért beszél majd, ha egy férfi elnyeri a szerelmét. De tulajdonképpen miért kérdez tõlem ilyeneket? - vetette oda élesen. - Csak úgy - hangzott a velõs válasz. - Nos, rendben. Tehát ötezer fontotajánl azért, hogy nyilvánosan udvaroljak magának, elcsábítsam, és tönkretegyem a jö hírét. - Hogy azt a látszatot keltse! javította ki gyorsan Xénia. Nocsak! - mondta gúnyosan a férfi. Talán valami más jutott az eszébe? - Semmi nem jutott eszembe! hárította el a feltételezést felháborodva a lány. Ám a következõ pillanatban elakadt a lélegzete, inert a férfi egészen közel lépett hozzá, és megfogta a karját. Mit... mit csinál? Megbûvölve nézett fel rá, miközben az lassan lehajolt, és szikrázó szemével val

ósággal hipnotizálta. Kötöttünk egy megállapodást suttogta a férfi, miközben ajka szinte hozzáért azövéhez. - Régen itt a sivatagban az ilyesmit vérrel pecsételték meg. Karcoljuk m


7/52

eg mi is a kezünket, hogy egyesüljön a vérünk... vagy ez is megteszi...? Xénia még észbe sem kapott, a férfi máris szorosan átölelte, és megcsókolta. Igen, igaza volt,-amikor tartott a tõle... Ez az ember még a párducnál is veszélyesebb, amire elõször emlékeztette. Erõt vett magán, és leküzdötte feltámadó vágyát, hogy borostás arcához simuljon, és sûrû fekete hajába markoljon. Egyszerre szégyen és rémület töltötte el. és dühében beleharapott a férfi ajkába... látta, ahogy az megrezzen, majd rápillant.

- Tehát szenvedélyesebben szeretnéd megpecsételni a szerzõdésünket? -kérdezte jelentõségteljesen. Több beduin vér van benned, mint gondoltam! Azzal újból megcsókolta, mégpedig olyan tüzesen, amihez fogható élményben Xéniának soha nem volt még része. Egész testét átjárta a forróság, és olyan hevesen vert a szíve, hogy azt hitte, menten kiugrik a helyébõl. Aztán a férfi elengedte, és ránézett. A kikötõ halvány fényében Xénia megláttaa szemét. Nem barna volt, mint hitte, hanem szürke. Ragyogó ezüstszürke.- Az egész délelõtt a miénk, Xénia. Egy kis vásárlással egybekötött csavargás biztosan kedvedre lenne. Van egy remek bevásárlóközpont a közelben, mindenféle butikkal, a legújabb divat szerinti ruhákkal, és esetleg...Xénia megpróbált Sorava nénikéjére figyelni. Hassan bácsikájának felesége már elõzõ este telefonált, hogy elhívja õt a városba, Es bár nagyapjával szemben jócsk

án voltak még fenntartásai, Soraya valóban kedves nõ volt. Nem tudott rá haragudni, még ha nyilván a család megbízásából -máris apró utalásokat tett a sej kre. - Nagyapád tudja, hogy csalódást okozott neked, amiért az egészségi állapota miatt nem találkozhattatok, Xénia - kezdte feszélyezetten a mondandóját Soraya. De már gondoskodott róla, hogy... a család egyik barátja, akt társtulajdonosa ennek a szállodaközpontnak is, végigvezessen az üdülõn, és megmutassa nekc d az országunkat. Kedvelni fogod Rashidot. Jóképû, és nagyon okos férfi.Xénia elfojtott egy csípõs megjegyzést, hisz nagyon is tudta, kirõl van szó, ésmi a terve vele a nagyapjának...Alig tudott aludni az elõzõ nap eseményei miatt. Újból és újból átélte a történteket, és értetlenkedve töprengett, hogyan történhetett meg vele egyáltalán ilyesmi. Hogyan engedhette ilyen ostoba módon, hogy megcsókolja egy férfi, akinek még a nevét sem tudja.

Kimerültnek és nyugtalannak érezte magát, és mint egy púp a háta közepére, annyira hiányzott most neki ez a bevásárlókörút. Mi lesz, ha a szörfedzõ újból megpróbálja felvenni vele a kapcsolatot? Vagy azt várja, hogy õ jelenjen meg a strandon, és a karjába omoljon, ahogy a szálloda hölgyvendégeitõl ezt már megszokta? Rossz érzés töltötte el a gondolatra. Nem! A megállapodásuk csak annyi, hogy a férfi körbeudvarolja, és elcsábítja!Elcsábítja... A gondolatra kellemes borzongás futott végig rajta.- Fázol? kérdezte aggódva nagynénje.- A sivatagi nap alatt? - mosolygott rá Xénia.- Nagyapád reméli, hogy hamarosan jobban lesz. és meglátogathatod -folytatta Soraya. - Nagyon boldog, hogy megismerhet téged, Xénia. Folytonarról faggat minket, hogy hasonlítasz-e anyádra.Xénia alig tudott úrrá lenni indulatain.- Ha valóban annyira érdekli, miért nem gyõzõdött meg róla a saját szemével, amikor anyám még élt -jegyezte meg hûvösen.Kísértést érzett, hogy elárulja nagynénjének, nagyon jól tudja, miért hívta megnagyapja Zuranba, de nem akarta unokatestvérét kínos helyzetbe hozni.Soraya tapintatosan témát váltott.- Hogy tetszik az üdülõközpont? - Valóban lenyûgözõ - ismerte el a lány. - Bár nem sokat láttam még belõle, hisz ez egy egész város. Mindenesetre az eddigiek alapján tényleg... lélegzetelállító. Különösen tetszett neki a létesítmény elrendezése. A szálloda- és egyéb melléképületek szoros egységben ölelték körbe a zárt kert udvarokat. Az egzotikus gyümölcsfák és virágok, a pezsgõ vizû inárványkutak a festõi szépségû dél-spanyolorsz

ági építményekre emlékeztették, és azokra az arab palotákra, melyeket édesanyjafényképeken mutatott neki gyerekkorában.- Ezt mondd meg majd Rashidnak is, ha körbevezet, hadd örüljön. De erre csak néh


8/52

ány nap múlva kerülhet sor. Ma reggel mondták nagyapádnak, hogy a királyi család képviseletében el kell utaznia egy üzleti tárgyalásra. Annak a nagyszabású sivatagi építkezésnek a bõvítésérõl van szó, amelyen éppen dolgozik. Dolgozik? kérdezte meglepõdve Xénia. Azok után, amit Saudtól hallott, meg voltgyõzõdve róla, hogy kiszemelt jövendõbelije elég jómódú ahhoz, hogy ne munkábólkelljen megélnie. Hát persze! - felelte nénikéje. Nemcsak részvényese ennek a kis szállodavárosna

k, hanem õ is tervezte. Rashid ismert és keresett építészmérnök. Édesanyjának az volt a kívánsága, hogy Angliában tanuljon, miután pedig õ meghalt, édesapja tiszteletben tartotta a kérését.Építészmérnök! Xénia gyorsan leintette magát. Semmi értelme érdeklõdést mutatnia egy olyan férfi iránt, akit már régen elutasított magában.- Ezek szerint nagyon elfoglalt ember jegyezte meg közömbösen. Akkor viszont nem hagyhatom, hogy rám vesztegesse a drága idejét. Egyedül is körbe tudom járni az üdülõt.- Arról szó sem lehet! - tiltakozott azonnal Soraya. - De hát miért? Vagy Saud is elkísérhetne. - Xénia nem tudta megállni.hogy ne gonoszkodjon kicsit a nagynénjével. - Nem... nem! Tényleg az lesz a legjobb, ha Rashid megy veled. Mégiscsak

õ tervezte az egészet, így elsõ kézbõl választ kaphatsz minden kérdésedre.- És mi van a feleségével? - tudakolta Xénia ártatlanul. - Nem lesz következménye, ha velem tölti a drága idejét?- Nincs felesége ?- nyugtatta meg Soraya. - Tetszeni fog neked, Xénia. Nagyon sok közös van bennetek, és... - Nem tudta befejezni a mondatot, mert megszólalt amobiltelefonja.Xénia nem értette ugyan nénikéje arab szavait, de észrevette, hogy arcán aggodalom jelenik meg.- Mi történt? -tudakolta, amint befejezte a beszélgetést. -Nagyapáról van szó? Nem érzi jól magát... bukott ki Xéniából a kérdés, de bosszúsan az ajkába harapott, amién elárulta, mit érez. - A nagybátyád volt - mondta Soraya csendesen. - Nagyapád ismét rosszabbul van. Az orvos szigorú ágynyugalmat rendelt el számára, de egyszerûen nem törõdik vel

e! Attól tartok, lõttek a délelõtti programunknak, Xénia. Azonnal haza kell mennem. Egy pillanatra megfordult a lány fejében, hogy megkéri nagynénjét, vigye õt ismagával. Mégiscsak a nagyapja a legközelebbi élõ rokona. De tüstént elnyomta magában a nemkívánatos érzést. Nagyapja semmit sem jelent számára. Nem felejtheti el, mit követett el az édesanyja ellen, most pedig mire készül vele szemben. Nem, õ aztán biztosan nem könyörög, hogy láthassa! A taxi megállt a szálloda elõtt. Xénia kiszállt, és kényelmesen elindult az elõcsarnokba. A jelek szerint a nap hátralevõ részét egyedül fogja tölteni. Nem baj, egyáltalán nem aggódott, hogy unatkozni fog. Az üdülõközpont változatosabbnál változatosabb látnivalót nyújtott a szemlélõdõ számára. Izgalmas élményt jelentett például bámészkodni a hangulatos arab piacon, nézelõdni és megcsodálni a helyi iparosokat munka közben. A nyugalomra vágyóvendég a számtalan gyönyörû kert valamelyikében sétálgathatott, vagy beülhetettegy gondolába, ha a szállodaláncot átszelõ mesterséges kis csatornákon akart hajókázni. Nem utolsó sorban pedig szép kis tavak és idilli strandok hívogattak egy kis lustálkodásra. A tavakat és strandokat gyalog vagy a szálloda homokfutó járgányain lehetett megközelíteni. Az érkezõket szolgálatkész segítõk várták, akik fürdõlepedõt vittek a kiválasztott, napernyõvel felszerelt nyugágyra, és ha a vendég úgy kívánta, azonnal pincért hívtak. Az üdülõk jó közérzete érdekében semmit nem bíztak a véletlenre. Xénia sok helyen járt már, elõször a szüleivel, majd keresztapjával, végül egyedül, de be kellett látnia, hogy ehhez fogható kényelmet sehol nem kínáltak az üdülõknek. Csakhogy õ sajnos most nem üdülni jött ide - még ha két angol barátnõje az elut

azása elõtti héten el is rángatta magával London legismertebb üzleteibe. hogy megfelelõ ruhatárról gondoskodjanak számára. Természetes visszafogottságából adódóan és az arab ország szokásaira való tekintettel végül is sikerült visszautasíta


9/52

nia a lengébb holmikat, melyeket a barátnõi rá akartak tukmálni. Egyébként a szálloda nõvendégein végigtekintve meg kellett állapítania, hogy ha a legmerészebbbikini mellett döntött volna is, túlöltözöttnek számítana közöttük. Végül egyszerû, de elegáns vászonruhákat, szolid bikinit és néhány alkalmi öltözéket hozott magával. Xénia önkéntelenül lapos hasára tette a kezét, ahol ruhája alatt kis gvé- mántkövecske bújt meg. A követ nem sokkal utazása elõtt vette és lövette be a köldöké

be. Mosoly suhant át az arcán. Még két barátnõje sem tudott errõl az ékszerrõl.Tulajdonképpen egyfajta bosszú volt ez a keresztapja ellen, aki csellel vette rá, hogy utazzon ide Zuranba. Ugyanakkor be kellett ismernie, rendkívül izgató látvány volt, ahogy a kis gyémántkõ meg-megcsillant meztelen bõrén... Eszébe jutott a nagyapja. Vajon mi lehet vele? Tényleg olyan beteg, ahogy nagynénje állította? Vagy szívbetegsége csupán újabb cselfogás? Eszköz, hogy tovább befolyásolja õt és nyomást gyakorolhasson rá? Xénia szilárdan eltökélte, hogy nem enged ennek a zsarnoknak, aki annyi fájdalmat okozott édesanyjának. Szinte biztos volt benne, hogy nagyapja pontosan abba a macska-egér játékba akaija belekényszeríteni, melynek édesanyja szerint - valóságos mestere. De mi van, ha téved, és nagyapja valóban súlyos beteg? Talán nincs meg minden oka rá, hogy bizalmatlan és elutasító legyen vele szembe

n? Akkor mégis miért érzi magát ennyire egyedül és elhagyatottan... kirekesztvea gondoskodó családból? Nagybátyja és nagynénje, akik tényleg szívélyesen fogadták, úgyis felhívják majd, ha szükségesnek tartják, ebben biztos volt. Csakhogy ez még nem azt jelenti, hogy befogadták maguk közé mint embert és mint családtagot. Ismét eltöltötte a nyomasztó magány érzése, amelyen nagyon nehezen tudott csakúrrá lenni. Mindig is ez volt a baja: túlontúl sebezhetõ volt... A kelta vér. Akaratlanul is arra gondolt, milyen kétségbeesetten próbált más lenni gyerekkorában. Erezte édesanyja fájdalmát, de tehetetlennek érezte magát, mert nem tudott segíteni rajta. Irigyelte a többi gyereket, amikor szeretõ nagyszüleikrõl meséltek. És most, tessék, újra maguk alá gyûrik az érzései! Nagyapja egyetlen okból hívatta ide. annak pedig semmi köze sincs a szeretethez. Mindössze értékes eszköz Ab

u Ássad kezében a hatalomért és befolyásért folytatott küzdelemben, melyet annyira élvezett. És ha valóban beteg? Ha tényleg történne vele valami, mielõtt leheti,- -vge lenne rá, hogy megismerje...? Xénia nyelt egyet, végignézett az elõcsarnokon, és alifthez ballagott. Most felmegy a szobájába, és higgadtan végiggondolja, mivel töltse a nap hátralevõ részét. Az elegáns és fényûzõ lakosztály, melyet a rendelkezésére bocsátottak, olyan nagy volt, hogy akár egy egész család kényelmesen ellakhatott volna benne. Hatalmas fürdõszoba tartozott hozzá, kényelmes káddal, sugármasz- százzsai és tágas öltözõvel. A hálószobában akkora ágy állt, amilyenben Xénia még életében nem aludt, A saját féljáratú tetõteraszról gyönyörû kilátás nyílt a szálloda egzotikus kertjére. Gondolataiba merülve nyitotta ki lakosztálya ajtaját, majd táskáját lerakta azöltözõszekrényre. Felpillantott, és földbe gyökerezett a lába! A tükörben meglátta az ágyát... rajta kényelmesen e?terpeszkedve ál-csábítóját, egyben cinkostársát, a szörfedzõt. A férfi, kezét a feje mögött összekulcsolva õt figyelte. A csípõje köré tekerttörölközõt kivéve teljesen meztelen volt. Apró vízcseppek gyöngyöztek bársonybarna bõrén, jelezve, hogy épp az imént jött ki a zuhanyozóból... Az õ zuhanyozójából! Elképedve megfordult. Lakosztálya, ahogy ezen a szinten és a következõn mindegyik, a vendégek biztonsága érdekében csak magánlifttcl volt megközelíthetõ. De a jelek szerint ez a fickó nem ismer lehetetlent! Elkerekedett szemmel figyelte, amint a váratlan besurranó ráérõsen felkel az ágyáról. Ha a törölközõ véletlenül lecsúszna a derekáról... Xénia nyelt egyet, és idegesen harapdálta az ajkát. Tekintete a férfi érzéki

szájára siklott, erotikus emlékeket idézve... ahogy csókolta, vadul es szenvedélyesen... Ejnye! Kikapcsolták a légkondicionálót? Pillanatok alatt elöntötte a forróság.


10/52

A férfi lassan elindult felé. Még néhány másodperc... Önkéntelenül hátrébb lépett.3. FEJEZETXénia gyorsan összeszedte magát, nehogy eluralkodjon rajta a vakrémület. - Mit... mit keresel te itt?Úgy tûnt fel, a férfit mulattatja az idegessége. Szürke szeme derûsen csillogott.

- Természetesen rád vártam - felelte nyugodtan.- Na de itt... és így? - Xénia hangja elcsuklott a felháborodástól. És hanem egyedül jövök? Ha teszem azt... a nénikém is elkísér?- Akkor azt éred el, amit amúgy is szeretnék nem? Különben ís van még megbeszélnivalónk, és rám fért már egy zuhanyozás... gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal.A férfi annyira otthonosan mozgott Xénia lakosztályában, hogy lassan õ érezte magát betolakodónak.- Miért nem a saját szobádban zuhanyoztál le? kérdezte bosszúsan. -Ami pedig a megbeszélést illeti... késõbb amúgy is ki akartam még menni a strandra.- Az már késõ lett volna - felelte a férfi zavartalanul. - A mai délutánom

szabad. A szobámmal kapcsolatban pedig csak annyit; tényleg azt hitted, hogy a szálloda alkalmazottai ugyanolyan lakosztályokban laknak, mint a vendégek?Xénia nagyot nyelt. Hirtelen zavarát biztosan nem az okozta, hogy lelki szemei elõtt megjelent egy izgató kép, amint ez a kisportolt férfi ott áll a zuhany alatt, és izmos, barna testét szappanozza... mely testet pillanatnyilag mindössze egy keskeny törölközõ takar! És mit sem törõdik vele, hogy törülközõje bármelyik pillanatban lecsúszhat róla, olyan lelki nyugalommal jártkelt Xénia szobájában, hogy az már felháborító volt!- Egyáltalán... hogyan találtál meg? Hiszen még a nevemet sem tudod, ahogy én sem a tiedet.- Nem volt túl nehéz, nagyapád elég közismert ember errefelé.Xénia csodálkozva bámult rá. - Te ismered'?

- Ismerhet egyáltalán egy magamfajta csóró szezonmunkás egy milliomost? Xénia eleresztette a füle mellett a gúnyos megjegyzést. Tulajdonképpen hogy hívnak? tudakolta. A férfi mintha késlekedett volna a válasszal. Blaize felelte. - Blaize? ismételte Xénia csodálkozva. - Mi baj van a nevemmel? kérdezte a férfi nyersen. Xénia megrázta a fejét. - Semmi. Csak mérget vettem volna rá, hogy dél-európai vagy... olasz, görög vagy spanyol. De a neved inkább... olyan angolosan cseng. Anyám Cornwallból származik magyarázta Blaize, majd gunyorosanhozzáfûzte: Amennyit tudok róla, hogy az õsei valamelyik kalózbandához íartoztak. Kalózok. Nagyon is könnyen összeegyeztethetõ volt a férfi megjelenésével, zavarba ejtõ kisugárzásával. A cornwalli banditák arról híresültek el, hogy a dicsõséges spanyol armada gályáiról nem csak aranyat, hanem jó néhány, a férjük kíséretében utazó spanyol nemesasszony szívét is magukkal vitték. Blaize... Hát igen, illik hozzá ez a név. - Most. hogy túljutottunk a bemutatkozáson, nem térhetnénk rá a gyakorlati dolgokra? Mi a terved? Most semmi kedvem megvitatni - tiltakozott Xénia. - Megkérhetlek,hogy öltözz fel és menj el? A hiányos öltözékü férfi jelenléte növekvõ idegességgel töltötte el. Történt valami? - kérdezte Blaize. Megváltozott a véleményed? Csak nem sikerült a családodnak rávenni, hogy hozzámenj a választottjukhoz? Mindenesetre nincs ro

sszabb, mint egy dúsgazdag férfival összekötni az életed. Nem! - tiltakozott szenvedélyesen Xénia. Szerintem annál nincs rosz-szabb, ha valaki házasságban él... szerelem nélkül.


11/52

Voltál már szerelmes? Blaize kihívóan nézett rá, ám a következõ pillanatban õ maga felelt a kérdésre. Természetesen még nem. Egyébként... Hogy voltam-e szerelmes vagy nem, annak semmi köze a mi... üzleti megállapodásunkhoz - vágott a szavába Xénia lekezelõen. Tulajdonképpen mikor akarnak bemutatni Rashidnak? Xénia vállat vont. Fogalmam sincs róla. Elvileg még semmit nem tudhatnék nagyapám tervérõl. Bár na

gynéném már elejtett néhány tapintatos célzást Rashidról, minta család barátjáról, aki felajánlotta, hogy megmutatja nekem az üdülõközpontot,de én... Blaize kérdõ tekintetét látva hozzátette: Kiderüli, hogy nemcsak anyagilag érdekelt a létesítményben, hanem az egészet õ tervezte. Nénikém azt mondta,építészmérnök. Xénia ügyelt rá, nehogy érezhetõ legyen hangjában a csodálkozás. És mikor vezet végig az üdülõn? - Nem tudom. Nénikém szerint most épp üzleti úton van. - Te pedig nyilván abban bízol, hogy mire visszatér, eleget árthatunk a jó hírednek ahhoz, hogy a derék sejk kétségbe vonhassa erkölcsi alkalmasságodat a házasságra. így van? Nos, rendben. De akkor nincs vesztegetnivalóidõnk - mondta Blaize határozottan. Zuranban manapság minden fontostársadalmi esemény központja a The Venne nevû étterem, amely az üdülõ területén

van. Külön táncterem is tartozik hozzá, konyhafõnöke pedig Michelin- csillagos szakács. Szerintem elõször ott kellene együtt mutatkoznunk. Az estélyi ruha kötelezõ, és a belépés is szigorúan szabályozott, de mivel te a szálloda vendége vagy, ráadásul még nõ is, nem hiszem, hogy bánni akadálya lenne, hogy odalátogassunk. Az elmondottakból ítélve jó drága hely lehet vélte Xénia gyanakodva. Az is - erõsítette meg a férfi. De azt mondtad, a családod vendégekénttartózkodsz itt, így a számlát hozzáírathatod a szoba árához. Tehát... - Azt már nem! Szó sem lehet róla! utasította vissza Xénia felháborodva a javaslatot, ami szemmel láthatóan mulattatta a férfit. - De miért nem? Hiszen valamit csak enned kell, nem? - Igen, de nem várhatom el, hogy a családom fizesse meg, hogy én... Egy pillanatra elhallgatott, hogy megfelelõ szavakat találjon.

Blaize türelmetlenül legyintett. Vagy komolyan veszed a tervedet, vagy csak gyerekes dac volt, amelyet már meg is bántál. Utóbbi esetben kár pazarolnunk egymás idejét...- Komolyan gondoltam - szakította félbe Xénia.- Helyes. Nos, Zuranban elég késõn vacsoráznak az emberek. Fél tízkor találkozzunk lenn a nappaliban. Hacsak nem szeretnéd, hogy elõtte feljöjjek a lakosztályodba. Akkor még lenne egy kis... Nem! - szakította félbe elpirulva Xénia. Nagyon bosszantotta a férfi derûje.- Nézd csak! Egy megtestesült szûzlány! Tényleg az vagy?Xénia még jobban elvörösödött.- Nincs jogod ilye: kérdezni tõlem!Blaize nevetve megcsóválta a fejét. - Ki gondolta volna? Most valóban megleptél! Egy ideges szûzike. aki nyilvánosan meg akarja játszani a könnyûvérû nõt. Ugye tényleg mindenáron meg akarod úszni ezt a házasságot? - Nem mondtam elég világosan, hogy nem vagyok hajlandó a... a magánéletemrõl beszélgetni veled?- Miközben pedig elvárod tõlem, hogy elhitessem a világgal, magánéletednek egy fontos... igencsak fontos része vagyok?A férfi félreérthetetlen pillantása megdöbbentette Xéniát. Hogy mer ez a szörfedzõ gúnyt ûzni belõle? Miként sikerült elérnie, hogy õ irányítsa a dolgokat'? Végigfutott a hátán a hideg a gondolatra, hogy esetleg veszélyes helyzetbe kerül, amely fölött végül teljesen elveszíti az ellenõrzést. De mielõtt továbbjutott volna gondolataiban, csengettek az ajtón. Ijedten összerezzent. - Csak a szobaszerviz - nyugtatta meg Blaize. - Rendeltem egy kis ennivalót.

- Rendeltél enni... - hebegte Xénia rémülten. Ismét kopogtak. - Nem rendelhetszcsak úgy... - Rákvörösen elhallgatott, mert látta, hogy Blaize egyszerûen kineveti.


12/52

- Nahát, ez tényleg jó - mondta vidáman. - Van fogalmad róla, milyenmulattató látvány, amint egyik döbbenetbõl a másikba esel, Miss Szemérem?Nevetve elõrehajolt, megfogta Xénia arcát, és gyengéden megcsókolta. Majd eltûnt a fürdõben, épp abban a pillanatban, amikor behozták az ételt.- Nos, túljutottál a megrázkódtatáson?Xénia önkéntelenül Blaize-re pillantott, amint az kilépett a fürdõbõl. Még mindig csak a csípõje köré tekert törölközõ volt rajta, de most egyik kezében villany

borotvát tartott, a másikkal frissen borotvált állát simogatta. Xénia villámgyorsan levette róla a tekintetét. Szíve vadul kalapált. Mi a csuda van vele?- Hm, ezt meg tudnám szokni - jegyezte meg Blaize elismerõen, amint megpillantotta a kocsin a finomabbnál finomabb ínyencségeket. Aztán megfordult, és ismét a fürdõszoba felé indult, de válla fölött még visszaszólt: - Töltenél nekem egy kávét'? Feketén, cukor nélkül iszom.O töltse ki a kávéját? Mit gondol magáról ez a fickó?- Ja, igen... Blaize megállt a fürdõ küszöbén, és megfordult. - Már foglaltattam asztalt a The Verme ben. Szerencsénk van. Gyakorlatilag minden hely foglalt volt már. Biztos vagy benne, hogy nem akarod egyszerûbbé tenni a dolgot? Ideköltözhetnék hozzád..,- Nem!

Xénia heves tiltakozása rendkívüli módon szórakoztatta Blaize-t. Hanyagul nekitámaszkodott az ajtófélfának, majd gúnyosan megszólalt: - Tudod, én szívesen lemondanék az egész csábítási színjátékról, éshelyette,.. ha te is szeretnéd... - Nem! Xénia zöld szeme haragos villámokat lövellt a férfira. - Soha! Na persze... Majd elfelejtettem, hogy te álmaid lovagja számára tartogatod magad. Csak vigyázz, nehogy rémálmaid férfiját találd meg helyette! Ez az enyém? Két lépéssel ott termett Xénia mellett, és épp sikerûit megakadályoznia, hogy kifolyjon a kávé a csészébõl. A lány mérgében, amiért eleget tett a férfi kérésének, villámgyorsan kikap- laa kezébõl a csészét. Ez az enyém. Tölts magadnak másikat! Blaize szó nélkül a kancsó után nyúlt, hogy kiszolgálja magát, Xénia pedig keny

teien volt meginni az eltulajdonított kávét, feketén, cukor nélkül. Bosszúsan figyelte Blaize-t, amint jóízûen nekilát a maga rendelte ínyencségeknek. Nem egészen így képzelte, amikor beavatta a terveibe. Csupán egy kis nyilvános flörtre gondolt a strandon, egy-egy kiruccanásra, esetleg egy kéí közös ebédre vagy vacsorára egy étteremben. Gyere, ülj le te is, és egyél valamit! Annyit rendeltem, hogy kettõnknek is elég - kínálta Blaize szemérmetlenül. Azt látom felelte Xénia ingerülten. Semmiképp nem engedheti,.hogy édesanyja családja fedezze még a járulékos költségeket is, amelyeket ez a pemahajder okoz. Szerencsére ott a hitelkártyája, és utazási csekkje is van még. Mindezen túl.keresztapja is jelentõs összeggel bocsátotta útjára, bár nagyvonalúsága gyaníthatóana rossz lelkiismeretébõl fakadt. - Nem kéne neked már dolgoznod? fordult Blaize-hez. - Ne aggódj nyugtatta meg a férfi , úgyis van még szabadságom, kivettem pár napot. így teljesen a rendelkezésedre állhatok. Ha a mi Rashidunk hajlandó, hogy úgy mondjam, látatlanban elvenni, akkor nem lesz könnyû eltántorítanunk a szándékától. Igencsak meggyõzõnek kell lennünk. Egészen biztos vagy benne, hogy nem lenne jobb, ha ideköltöznék? - kérdezte, gyászos tekintetet vetve a hatalmas ágyra. Egészen biztos - felelte Xénia nehezen türtõztetve magát. - És amint befejezted az evést, szeretném, ha felöltöznél, és elmennél. Máris menjek el? Azt hittem, kihasználjuk az idõt, hogy alaposabban megismerjük egymást. Xénia riadt arcát látva elnevette magát. Ejnye, ennél sokkal jobban bele kell élni magad a szerepedbe, ha meg akarod gyõzni róla a világot, hogy viszonyunk van. - Éppen azért választottalak téged, mert kellõen rossz híred van ahhoz, hogy mi

ndkettõnk nevében meggyõzõ legyél - vetette oda pökhendien a lány. Nagyon megbánta, hogy sejtetni engedte a férfinak, valóban szûz még. Blaize nyilván végtelenül mulatságosnak tartja a dolgot, és folyamatosan ugratni fogja vele, hacsak vala


13/52

milyen módon nem tesz valamit ellene. Az esti randevúra készülve Xénia éppen csinos, krémszínû nadrágkosztümjét húzta fel. amikor megszólalt a telefon. Tétován nyúlt a kagylóért, de megkönnyebbülten fellélegzett, amikor a vonal másik végén nénikéje, Soraya jelentkezett be. Már korábban hívni akartalak - kezdte szabadkozva. - Minden rendben?Bántott a lelkiismeret, amiért reggel egyedül hagytalak. Nagyapád jobban van, de még pihennie kell. Annyira szeretne már látni téged. Xénia, cs...

Ez ugyan nem hangzott túl meggyõzõen, de neki sem állt szándékában azt hazudni, hogy alig várja a találkozást. Egyelõre fogalma sem volt róla, mit akar elérnihalogató taktikájával... hacsak nem azt, hogy teljesen elszigetelje, amíg végülmár õ veti magát Rashid sejk nyakába, hálából, amiért megszabadítja õt kínzó magányától. - Úgy sajnálom, hogy a családom, a testvéreim és a gyerekek épp elutaztak, és nincs senki, aki igazán törõdhetne veled - folytatta nénikéje. - De hamarosan hazaérkezik Rashid.., - Miattam ne aggódj! - vágott a szavába azonnal Xénia. - Nagyon jól elfoglalommagam. Egyébként pedig... Egy pillanatra elhallgatott, mert nem tudta eldönteni, mennyit sejtessen nénikéjével. Soraya azonban túlságosan el volt foglalva a saját gondolataival ahhoz, hogy és

zrevegye bizonytalanságát. Az üdülõbõl szerveznek kirándulásokat. Jelentkezhetnél valamelyikre, amíg Rashid hazaér. Például megnézhetnéd az aranymûvesek piacát. Ne haragudj, a nagyapád keres. Sajnos le kell tennem. Amikor Xénia visszaállt a tükör elé, hogy berúzsozza a száját, észrevette, hogy remeg a keze. Biztosan a benne dúló haragtól, nem pedig az elõtte álló este gondolatától, nyugtatta meg magát gyorsán. Egyszerûen dühös volt, mert érezte, hogy nagynénje nem teljesen õszinte vele. Vajon hogyan nézhet ki a nagyapja? Édesanyja elbeszélései és saját képzelete alapján egy büszke, markáns arcú, szakállt viselõ, burnuszos férfi jelent meg a szeme elõtt, mint amilyeneket a szálloda elõcsarnokában is látott. Ehhez még hozzáképzelte Abu Ássad hajthatatlan, elutasító arckifejezését, amely kifejezetten neki szól, mint egy olyan házasság gyümölcsének, melyet annak idején hasztalan pró

bált megakadályozni. Egyszerûen nem fért a fejébe, mi késztethet egy szeretõ apát arra. hogy elforduljon a lányától. Mégpedig annyira, hogy a jelenlétében még a nevét sem ejthetikki többé. Mindössze azért, mert hozzáment ahhoz a férfihoz, akit szeretett. Elgondolkozva nézegette magát a tükörben. Otthon, Angliában egzotikusnak, idegennektûnt, itt viszont, édesanyja hazájában érdekes módon nagyon is keltának érezte magát. Mit szólna most az anyja a tervéhez? Vajon hogyan vélekedne Blaize-rõl? Fogta a táskáját, és megpróbálta kiûzni a fejébõl a nyugtalanító gondolatokat. A szálloda halljában a szokásos nyüzsgés fogadta. A zongorabár bejárata elõtt egy csoport gyönyörû öltözékû hölgy ácsorgott férfi kísérõjük, társaságában. Xénia ámulva nézte a csillogó ékszerkölleményeket. Miközben szemével Blaize-t kereste, elcsípett néhány fürkészõ nõi és egy-egy leplezetlen,elismerõ férfi tekintetet, - O, hát itt vagy! Épp fel akartam menni érted. Megfordult, és meglepetésében majd leesett az álla. Blaize észrevétlenül került a háta mögé. Méretre szabott öltöny volt rajta, mely kétségkívül egy vagyonba kerülhetett. Nem csoda, ha az ékszerektõl csillogó hölgyek sóvár szemmel csüggtek rajta. Szörfedzõi fizetésébõl aligha engedhetett volna meg efféle ruhát, ami viszont azt jelenti... Xéniát kellemetlen érzés töltötte el a gondolatra, hogy feltehetõen nem õ az elsõ nõ, aki fizet Blaize-nek a szolgálataiért. ., Természetesen õ egészen másért, mint amazok. - Mi a baj? Rosszkedvûnek tûnsz. A férfi átható tekintete figyelmeztette, jobb lesz, ha gyorsan összeszedimagát. - Nem, nem. Csak azon gondolkodtam, mit eszünk majd - felelte magára erõltetett

közönnyel. Ma este résen lesz, és megmutatja, hogy igenis az õ kezében van az irányítás! - Majd meglátod, Zuran éttermei minden vonatkozásban felveszik a versenyt a vil


14/52

ág bármely más éttermével felelte Blaize, majd belekarolt, hogy átkísérje a halion. Xénia elsõ gondolata az volt, hogy elkapja a kezét, de végül is az egész színjátéknak az a célja, hogy nyilvánosan együtt lássák õket. Ám Blaize nem a kijárathoz vezette, ahogy várta, hanem a nagy üvegajtóhoz, melyen át közvetlenül a kertbe jutottak. - Azt hittem, vacsorázni megyünk mondta Xénia zavartan, amikor két alkalmazottkinyitotta nekik az ajtót.

- Úgy is lesz - nyugtatta meg Blaize, finoman maga elõtt tolva a lányt. -Mi baj? - ugratta Xéniát. - Azt hitted, kicsallak az udvarra, hogy néhány magánórát adjak, mielõtt megjelenünk a nyilvánosság elõtt? Halkan felnevetett, és finoman közelebb húzta magához a nõt, amikor kiléptek a meleg éjszakába. - Egy kertben, ahol mindenki láthat...? Nem. ha ilyen célom lett volna,sokkal nyugodtabb helyet keresek. Mint például a szobád? - kérdezte gúnyosan Xénia. Csak nem hiszi ez. a fickó, hogy esõbe húzhatja? Egy kismacskára emlékeztetsz, amelyik védekezõn meresztgeti a karmait. Vigyázz, nehogy megmutassam, milyen az, amikor a macska dorombol az élvezettõl, és a karmait a szenvedély hevében a bõrömbe mélyeszti. Xénia örült, hogy a sötétségben nem látszik az arca.

- Még nem vagyunk nyilvános helyen. Akkorra tartogasd a hódítási trükkjeid, amikor eljön az ideje. Már majdnem átjutottak a kerten, és odaértek a vízhez. Blaize intett az egyik várakozó gondolásnak. - Lehet, hogy nem a leggyorsabb út az étteremhez, de kétségkívül a legizgalmasabb - jegyezte meg sokatmondóan, miközben besegítette Xéniát a hajóba. Mit volt mit tenni, a lány beszállt. Közben azon töprengett, elképzelhetõ-e regényesebb dolog, mint egy gondola. Az éjszakai fények az Ezeregyéjszaka titokzatos, bûvös meseországává varázsolták az üdülõközpontot. Fejük felett illatos párafelhõk úsztak, távolabb színpompás tûzijáték fénye villant. A gondola kikötött apiacnál, ahol épp egy tûznyelõ szórakoztatta a közönséget. Xénia vágyakozó tekintettel nézte, amint az egyik kereskedõ egy tevekaravánra rakja az áruját. Talán az egyetlen dolog, amire itt tartózkodása alatt tiszta szívbõl vágyott, a

z egy sivatagi kirándulás volt. Lelkendezhetett neki nagynénje a hatalmas bevásárlóközpontokról, az arany- és gyémántárusokról, õt igazából egyedül a sivatag csábította. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy összerezzent, amikor Blaize megérintette a karját. A gondolás egy díszes stégnél kötött ki, melyrõl vörös szõnyeg vezetett a párizsi hangulatot idézõ épülethez. Az étterein bejárata elõtt jó néhány elegáns vendég várakozott már. Szigorúan Blaize-re nézett, amikor az átölelte a derekát, hogy kisegítse a gondolából, majd a férfi kissé elõrehajolt, és egy bizalmas mozdulattal elsimítottaXénia haját.- Hagyjál békén! - támadt rá. - Lehet, hogy az a nõ, akt az öltönyödet vette, hagyta, hogy nyilvánosan fogdosd, de engem, légy szíves, ne keverj össze vele.A férfi fagyos tekintetébõl azonnal látta, hogy ezúttal túl messzire ment.- Csak hogy tudd: soha egyetlen nõ sem vett még nekem ruhát mondta Blaize vészjóslóan. - Ami pedig a fogdosást illeti, szerencséd, hogy az ártatlanságod egyelõre megóv attól, hogy viselned kelljen az efféle megjegyzések következményeit!Xénia szótlanul megfordult, és feltartott fejjel elindult a vörös szõnyegen.A világ minden kincséért sem ismerte volna be, milyen jól jött volna Blaize segítõ karja, ahogy lassan az étterem felé sétált, és.látta, milyen irigylésre méltó önbizalommal lépnek be az elegáns vendégek a helyiségbe.- Még egy kis bort?Blaize kérdõn nézett rá, miközben a pincér szolgálatkészen várakozott az üveggel a kezében, nem messze az asztal Liktól Xénia megrázta a fejét. Éppen egy kivételesen finom ételt kóstolgatott, és minden harapás élete elsõ igazi lakomájára emlékeztette, egy születésnapi vacsorára a szüleivei. A The Venne valóban akár Pár

izsban is lehetett volna: a berendezés, a környezet, az asztalokra helyezett illatosított gyertyák. Xénia azon sem lepõdött volna meg, ha mindenki franciául beszél.


15/52

- Kávét? - - Blaize intett a pincérnek.A férfi egész este a figyelmes, tapintatos gavallér szerepét: játszotta, és Xéniának titkon több ízben figyelmeztetnie kellett magát, nehogy saját forgatókönyve áldozata legyen. Ez a Blaize túl sok tapasztalatot szerzett már a csábítás terén! Miközben várta, hogy kihozzák a kávét, egyszer csak feltûnt neki, hogy az egyik szomszédos asztal felõl, ahol három pár ült. figyelmesen nézik õket. Miután a pincér kihozta a kávét, és Xénia ismét felnézett, esküdni mert volna rá, hogy a

z egyik férfi az asztalukhoz akart jönni, ám Blaize alig észrevehetõ pillantással megakadályozta ebben.Ahogy a pincér elment, meg is kérdezte:- Ki ez?- Kicsoda? - adta Blaize az ártatlant.- Akire az imént ránéztél. Mintha az asztalunkhoz akart volna jönni, te pedig...- Senkire nem néztem - vágott a szavába a férfi. De igen - erõsködött Xénia! - Tisztán láttam, amikor... - Képzelõdsz! Melyikükre gondolsz? Mutasd meg! Xénia úgy is tett, ám amikor Blaize odanézett, a másik férfi tekintete közömbösen továbbsiklott, majd ismét a saját asztaltársaságához fordult. Blaize gúnyosan Xéniára mosolygott, aki elvörösödött. Nyilván tévedett, de nem adta meg azt az

elégtételt a férfinak, hogy beismerje. - Van kedved egyet táncolni a kávé után? - javasolta Blaize. - Elvégre szerelmespár volnánk, még ha szûz vagy is. Xénia bosszúsan összeszorította a száját. Most már elég legyen! - mondta ingerülten. - Mostantól kezdve ahányszor emlegetni mered a... a... szüzességemet, annyiszor öt fontot vonok le a honoráriumodból. Azért fizetlek, hogy segíts nekem elkerülni egy kényszerházasságot, nem pedigazért, hogy olyan dolgokon lovagolj, amelyeknek semmi köze a megállapodásunkhoz! - Valóban? Nos, én ezt nem így látom - vetette ellen finoman Blaize. ? Úgy kell tennem, mintha elcsábítanálak. De ki hiszi ezt el, ha továbbra is úgy viselkedsz, mint egy... Öt font! - vágott a szavába Xénia. - ...kislány, akinek fogalma sincs róla, milyen érzés átélni a szenvedélyt

egy férfi karjában - fejezte be zavartalanul a mondatot Blaize. Xénia szó nélkül kiitta a kávéját, a férfi pedig intett a pincérnek. A lány azonnal a kézitáskájába nyúlt a hitelkártyájáért. - Mit jelentsen ez? - kérdezte Blaize ridegen. - Nem engedhetem, hogy anyám családja fizesse ezt a vacsorát. Erkölcstelennek tartanám.- Erkölcstelennek? És azt nem, hogy úgy teszek mintha viszonyod volna velem? Egy férfival, akit a strandon szedtél fel?- A testem az enyém. Azt teszek vele, amit akarok - válaszolta Xénia fojtott hangon, mert közben visszatért a pincér a számlával. De mielõtt hitelkártyáját a tálcára tehette volna. Blaize megelõzte, és elvette a számlát.- Majd én rendezem - mondta hûvösen. - Ha akarod, késõbb megadhatod. - Azzal minden további vitát megelõzve halkan váltott pár szót a pincérrel, majd visszaadta neki a számlát. Az elvette, és azonnal visszavonult.Amikor felálltak, hogy a szomszédos táncterembe menjenek, Xénia úgy érezte, minden tekintet rájuk szegezõdik. De az is lehet, hogy csak túl érzékeny. Azon viszont cseppet sem csodálkozott, hogy minden nõ Blaize-en felejtette a szemét.A sejtelmes megvilágítású táncteremben a halk, érzelmes zenére önreled- ten egymáshoz simulva táncoltak a párok. Xénia önkéntelenül megtorpant. Ez már nem is tánc. hanem nyílt szerelmi játék... Semmiképp nem hagyhatja, hogy Blaize is így tartsa öt a karjában! De miért ne? Tulajdonképpen mitõl fél? Hiszen a férfi egyáltalán nem az esete,tehát ha flörtöl is vele, akkor sem érez iránta semmit. Különben is azért vannak itt, hogy meggyõzzék a külvilágot a kapcsolatukról. Márpedig minél tökéletesebben alakítják szerepüket, annál hamarabb utazhat haza. Végül minden bátorságát ös

szeszedve elindult a táncparkettre. Egy pillanattal késõbb Blaize már a karjában tartotta, és Xénia arca a férfi széles vállához simult. Blaize keze lefelé vándorolt a lány hátán, amig elérte for


16/52

más csípõjét. Talán túl elhamarkodottan ítélte meg saját erejét? Hiszen ez a férfi a csábítás mestere! - Ne légy olyan görcsös, engedd már el magad. Gondolj arra, hogy szerelmespár vagyunk. - Nem vagyok görcsös - sziszegte Xénia. - Dehogynem. Meg vagy rémülve, hogy valami kárt teszek benned...Gyengéden végigsimított a haján, és ajkával a fülét kényeztette. Xenía kellemese

n megborzongott. - Van fogalmad róla, mennyire kívánlak? A gyengéd szavak hallatán Xénia meglepõdve felnézett. Eddig azt hitte, Blaize csak a fizetett szerepétjátssza. - Kísérjelek vissza a szállodába, és bizonyítsam be? Megszabadítsam a testedet minden ruhától, hogy végigcsókoljam és simogassam, mielõtt... Xéniának elakadt a lélegzete, amikor a férfi megfogta a kezét, és így szólt: - Magad is meggyõzõdhetsz róla, milyen hatással vagy rám... Mielõtt bármit tehetett volna, Xénia kezét a melléhez szorította, hogy érezze szíveheves lüktetését. - Gyere közelebb! - Ismét magához szorította, és a fölébesúgta: - Még közelebb! Olyan közel, hogy úgy érezzem, meztelenül tartalak a karomban. Xénia tudta, hogy a testét hirtelen elborító forróság oka nem a trópusi éjszaka. Ám bele sem mert gondolni, mi lehet ez az ellenállhatatlanul követelõzõ vágy,

mely feltámadt benne azzal fenyegetve, hogy elveszti az önuralmát. Erõt vett magán, és nagy nehezen sikerült kibontakoznia Blaize karjából - - Menjünk! - mondta rekedten. - Máris? De hiszen éjfél is alig múlt még. Xénia érezte, amint elönti a rémület. Ha egy kicsivel tovább marad a karjában... Bármennyire bizonygatta is magának, hogy csak szerepet játszik, teste ezt nemvolt hajlandó tudomásul venni. Ugy viselkedett, mintha valóban vágyna a férfira.- Fárasztó napom volt, és a nénikém valószínûleg kora reggel felhív majd. hogy beszámoljon a nagyapám állapotáról.? Azt hittem, ez nem érdekel téged.- Nem is! - vágta rá Xénia. - Egyszerûen csak...Blaize elengedte és ránézett. Xénia pedig legszívesebben elbújt volna fürkészõ pillantása elõl. Egyre biztosabb volt benne, hogy ez a férfi sokkal veszélyesebb

lehet számára, mint gondolta.Miért van rá ekkora hatással? Hiszen nem õ volt az elsõ. aki megcsókolta, vagy akivel szorosan összebújva táncolt, vagy aki érzéki vágyat ébresztett, benne! Hanem is volt még szeretõje, azért azt tudja, mit jelent vonzódni valakihez. Mintminden fiatal lány, õ is ábrándozott, és többször hitte már, hogy halálosan szerelmes. De most elõször érzett ennyire szenvedélyes vágyat, hogy már-már attól félt, nem tudja ellenõrzése alatt tartani.- Akkor mit szeretnél'? -??- zökkentette ki Blaize a gondolataiból. - Nem akarok beszélni róla - - felelte dacosan.??- Rendben. Ha tényleg azt szeretnéd, akkor menjünk. De csak akkor, ha ez nem csupán kifogás, hogy kiszabadulj a karomból, mert félsz, hogy jól éreznéd magad benne.,.Xénia dühösen nézett rá. Nyilván szórakozik vele. Lehetetlen, hogy tudja, mi játszódik le benne... vagy mégis?- Az nem fog megtörténni - felelte öntudatosan. - Soha nem lennék egy asok közül.- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte Blaize higgadtan.- Azt, hogy több nõt tartottál már a karodban annál, mint ami számomra elfogadható - vágta rá kertelés nélkül.Blaize megvonta a vállát.- Elvégre harmincnégy éves vagyok. Természetesen voltak már kapcsolataim.Xéniának a nyelvén volt, hogy nem komoly kapcsolatokra gondolt, hanem a tolongásra Blaize hálószobája elõtt. Ám végül szó nélkül sarkon fordult, és elindult a kijárat felé. A férfi két lépéssel beérte. Ahogy a portás szolgálatkészen tartotta nekik az ajtót, és Xénia a stéghez vezetõ vörös szõnyegre lépett, szinte úgy é

rezte, mintha a királyi családhoz tartozna.- Szívesebben mennék vissza autóval - mondta gyorsan. Mostani sebezhetõ hangulatában túl veszélyes lenne egy gondolázás a holdfényben. Meglepõ módon Blaize sem


17/52

tiltakozott, hanem egyszerûen leintett egy taxit.Amikor odaértek a szállodához, bekísérte Xéniát, és hívta a liftet.- Minél gyakrabban látnak minket együtt, annál jobb - mondta határozottan. - Ezért holnap megbeszéljük a továbbiakat. A szálloda különféle kirándulásokat szervez. Jelentkezhetnénk valamelyikre. - Nem elég, ha a vendégek látnak minket - felelte Xénia elgondolkodva. -Fõleg olyan emberek elõtt kellene együtt mutatkoznunk, akik ismerik Rashidot.

Zuran kicsi ország. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan a fülébe jut a... barátságunk híre felelte Blaize. O is belépett a liftbe, majd megnyomta a gombot. - Nem kell felkísérned tiltakozott Xénia, de már becsukódott mögöttükaz ajtó, és a lift elindult.- Tulajdonképpen mitõl félsz? - kérdezte gúnyosan Blaize, amikor megálltak. - Attól, hogy megcsókollak, vagy attól, hogy nem?- Egyiktõl sem! tiltakozott Xénia. Kis hazug bosszantotta tovább a férfi. - Te is csak nõ vagy. aki azt szeretné... - ...ha nem felejtenéd el, azért fizetlek, hogy eljátszd a szeretõm szerepét, nem másért! - vágott a szavába hevesen Xénia. Megállt az ajtó elõtt, kikapta a kártyáját, és elhúzta a biztonsági érzékelõ alatt.

Szívdobogva figyelte, amint Blaize kinyitja az ajtót. Mit tegyen, ha be akar jönni a szobájába? Akaratlanul a szívére tette a kezét, nehogy kiugorjon a helyébõl. Belépett a lakosztályba, megállt, és lehunyta a szemét. Hallotta, hogy a férfi felkapcsolja mögötte a lámpát, majd halkan csukódik az ajtó. Kinyitotta a szemét, és remegve megfordult, hogy megkérje, menjen el.... De egyedül volt. Blaize már becsukta maga mögött az ajtót. Ahogyan Xénia akarta... vagy talán mégsem?4. FEJEZET A pincér letakarította az asztalt, és kitolta az ételhordó kocsit a lakosztályból. Xénia kiment a teraszra, hogy átadja magát a reggeli simogató napsugaraknak. ívott egy kávét, és belelapozott az újságba. Valójában elégedettnek és nyugodtnak kellene most lennie. Csakhogy nem így volt! Összerezzent, amikor megszólalt a mobiltelefonja. ?- Xénia?

Töprengésébõl keresztapja hangja zökkentette ki. Nagyon rossz volt a vonal, s John azzal kezdte, hogy valószínûleg hamarosan meg is szakad. - Hogy boldogulsz a nagyapáddal? - érdeklõdött. - Sehogy - felelte a lány, - Még nem is találkoztunk. Állítólag nincs jól. - Alig hallak. Xénia, - Keresztapja hangja is egyre távolabbról szólt, - Azthiszem, meg fog szakadni. Jó darabig nem tudlak majd hívni. A kormány... Recsegés hallatszott, azután Xénia már inkább csak kikövetkeztette, hogy búcsúzóul még biztosítja a szeretetérõl. Válaszolni azonban már nem maradt ideje, mert a telefon végleg elnémult. Csüggedten bámult maga elé. Bosszantotta, hogy még arra sem tudta megkérni keresztapját, küldje el neki az útlevelét! így már tényleg csak Blaize-re számíthat, ha ei akarja kerülni a kényszerházasságot. .Ahogy a férfira gondolt, kellemesen megborzongott. Nem szabad hagynia, hogy ilyen hatással legyen rá. Tudatosítania kell magában, hogy ez a nõcsá- bász csupán eszköz célja elérésében! Ekkor eszébe jutott valami. Mi lenne, ha érdeklõdne nagyapja hogyléte felõl, pusztán udvariasságból? Kissé idegesen tárcsázta a családi rezidencia számát. Idegen férfihang jelentkezett. Xénia zavartan bemutatkozott, és né- nikéjét kérte. Amikor meghallotta Soraya ismerõs hangát, megkönnyebbülten fellélegzett. Feszélyezetten megkérdezte, hogy érzi magát a nagyapja, - Nyugodt éjszakája volt - mondta Soraya. - De még nagyon gyenge. És persze makacs. Az orvos tiltása ellenére elvitette magát a reggeli imára, még mielõtt megakadályozhattam volna. Megmondom neki, hogy érdeklõdtél felõle, örülni fog neki.Remélhetõleg hamarosan személyesen is találkoztok. Egyébként is hívni akartalak, hogy volna-e kedved holnap reggel eljönni a fuszerpiacra. Utána együtt ebédelhetnénk.

Remek ötlet - fejelte kissé kényszeredetten Xénia. Nénikéje kedvessége mindig lelkiismeret-furdalással töltötte el. Hirtelen heves vágyat érzett, hogy megkeresse Blaize-t. A férfi ugyan mondta ne


18/52

ki, hogy majd jelentkezik, de neki már most meg kell mutatnia, hogy õ tartja kezében a szálakat! Félórával késõbb már lenn volt a strandon, de hiába érdeklõdött a szolgálatos szörfedzõnél, a fiatalember mintha még csak nem is hallott volna Blaize-rõl. Csalódottan feladta, és -visszatért a szállodába. Miért nem kérte el a telefonszámát? Egyelõre mintha mégsem tartana minden szálat a kezében! Mindenesetre kénytelen megvárni, amíg a férfi megkeresi.

Noha ebédidõ volt már, nem kívánt semmil... legalábbis ami az evést illeti! Tegnap este Blaize felbosszantotta, amikor a szüzességével piszkálta. Az érzések pedig, melyeket gerjesztett benne, nyugtalanították. Természetesen nem akarta, deha búcsúzóul mégis megcsókolta volna... Pironkodva lépett be a liftbe, és megnyomta az emeleti gombot. Mi van vele? Attól, hogy szûz, nem kell olyan gátlásosnak és szemérmesnek lennie, hogy egy szívtipró egyetlen pillantásától elveszítse a fejét! De ha akkor Blaize megcsókolja... Nos, akkor mi van? Természetesen azonnal észbe kap, és elküldi még melegebb éghajlatra! Kapcsolatuk pusztán üzleti, és az is marad! Nyílt a liftajtó, végigsietett a folyosón, és kinyitotta lakosztálya ajtaját. Belépett, és lélegzet-visszafojtva körülnézett. Ezúttal nem feküdt törölközõs férfi az ágyán... legnagyobb megkönnyebbülésére... Megkönnyebbülésére?

Félórával késõbb már a programfûzetet tanulmányozta. Városnézõ körút mellett döntött, keresztül az óvároson, mely egy régi uralkodói palota megtekintését is magában foglalta. Az épületben jelenleg múzeum mûködött, mely az ország társadalmi, kulturális és vallási fejlõdését mutatta be. Nem árt, ha kikapcsolódik egy kicsit, és nem állandóan a nagyapja gálád tervei körûi járnak a gondolatai. Felhúzott egy fehér vászonnadrágot és egy szellõs, hosszú ujjú pamutpólót, fogta a táskáját, és kiment a szállodából. Mialatt arra várt, hogy a portás taxit hívjon neki. felvette a napszemüvegét, és körülnézett. Nem messze tõle fekete limuzin állt meg a szálloda elõtt. Azonnal maroknyi szolgálatkész alkalmazott sietett az autóhoz, melybõl több.láthatólag magas rangú férfi szállt ki jellegzetes helyi viseletben. Xénia kíváncsian nézte õket a szeme sarkából. Egyszer csak a szívverése is elállt! Gyorsanmegrázta a fejét. A másodperc törtrésze alatt mintha Blaize~t vélte volna felism

erni! Ez nevetséges! Lehet, hogy nem csak a nagyapja köríti forognak a gondolatai? Csak amikor kilépett, akkor vette észre, milyen sokáig volt benn a múzeumban. Közben besötétedett! Mélyet szippantott a friss levegõbõl. Még mindig az iménti élmény hatása alatt állt. A délután folyamán nem csupán Zuran történetét ismerte meg, de saját jelenét is más megvilágításban látta. Nem meglepõ, hogy az élmények annyira rabul ejtették! Életében elõször szembesült beduin gyökereivel! Elõször érezte, hogy az övé is ez a föld, és feltámadt benne a vágy; hogy jobban megismerje ezt az országot... nem édesanyja kedvéért, hanem a saját akaratából. Hûs szellõ érkezett a sivatag felõl, és Xénia hagyta, hogy simogassa az arcát.Valahol messze, ott rejlenek a gyökerei, a múltja, a sorsa. Egy büszke néphez tartozik, mely már Kleopátra idejében bejárta ezt a földet. Önkéntelenül lehajolt, egy marék homokot vett a kezébe, majd lassan kipergette az ujjai között. Az õ országa... Szeme megtelt könnyel. Ekkor egy turistacsoport lépett ki a múzeumból, és elsietett mellette. Valaki véletlenül meglökte, és megtört a varázs. Rádöbbent, mennyire éhes. Gyorsan fogott egy taxit, és visszament a szállodába. Estére foglaltatott magának egy asztalt az olasz étteremben. Amikor azonban átment a halion és látta, hogy õ az egyetlen nõ, aki egyedül vacsorázik, elbizonytalanodott. De Zuran biztonságos hely hírében állt, nem is beszélve a zárt, védett és fényûzõ szállodaközpontról. Nem jelenthet gondot egy magányos nõ számára, ha egyedülkívánja tölteni az estét. Ezúttal szerény, elöl gombos fekete vászonruhát húzott, mely szabadon hagyta a

vállát és karcsú nyakát. Törékeny csuklóján egyedülállóan szép arany karkötõ ragyogott, mely valamikor édesanyjáé volt. Xénia összeszedte a bátorságát. Nem szokott egyedül étterembejárni, de még mindig jobb, mint magányosan vacsorázni a szo


19/52

bájában. Tudta, hogy az olasz étteremnek kerthelyisége is van, mely gyalog, illetve gondolával egyaránt megközelíthetõ. Utóbbit azonban eleve elvetette, mivel az a Blaize-zel töltött estére emlékeztette volna... Titokban egész nap a férfi jelentkezésére várt, de hiába. Hol lehet? Talán anyagi és szerelmi vonatkozásban egyaránt kifizetõdõbb társaságot" talált? Arról maga Xénia is meggyõzõdhetett, hogy nõi hódolóknak nincs híján. Mi a csuda'? Csak nem féltékeny? Gyorsan összeszedte magá

t. Ugyan! Õ és a féltékenység! Ráadásul egy nõesábászra? Nevetséges! Az étterem nagyon közel volt a szállodához. Kilépett az ajtón, elfordult a sarkon, és máris a kerthelyiségben találta magát. Középen tágas medencét látott csobogó szökõkutakkal. Gyerekek álltak a szélén, és lelkendezve csodálták a magasbaszökõ vizet. Xénia mosolyogva nézte õket, majd belépett az étterembe. A kis olasz vendéglõ ugyanolyan hiteles volt, mint a francia az elõzõ-este. A zenészektõl kezdve a tõrõl metszett olasz pincérig tökéletesen idézte Itália hangulatát. A pincér elõzékenyen az asztalához vezette, és azonnal étlapot nyújtottneki. Félóra múlva már egészen felszabadultnak érezte magát. Épp a borát iszogatta, és az elõételként hozott tengeri gyümölcsbõl csipegetett, amikor kivágódott az étterem ajtaja, és egy csoport hangos fiatalember viharzott be rajta, A vendégek m

egvetõen mértek végig az újonnan jött társaságon. A fiatalok egyértelmûen anemkívánatos turisták" közé tartoztak, és szemmel láthatóan igencsak felöntöttek már

a garatra. Nyersen és modortalanul utasítgatták a fõpincért, és egy asztalt követeltek, ahol az egész banda elfér. Nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy minden asztalt elõre lefoglaltak már. - Ugyan, komám, ne gyere nekünk ezzel - kötekedett az egyikük. - Hiszen látjuk, hogy van még üres asztal. Xénia megpróbált nem tudomást venni a kínos közjátékról. A pincér az asztalához jött, és elvitte az üres tányért, hogy hozza a fõfogást, amikor az egyik részeg fickó felkiáltott: - Hé, nézzétek csak a kicsikét...! Egyedül van. - A íopincérhez fordult, ésaz egyik, Xénia közelében álló üres asztalra mutatott. Ott épp jó lesz nekünk! A lány döbbenten bámulta õket. A fõpincér minden tõle telhetõt megtett, ám a ka

patos bandát nem tudta távozásra bírni. Xénia igyekezett nem foglalkozni velük,amikor végül letelepedtek a mellette lévõ három asztalhoz, és gyakorlatilag körbefogták õt. Noha kellõen részegek voltak már, további italt rendeltek, ocsmány megjegyzéseket tettek, és szemérmetlenül bámulták. Xéniának nem volt idegen az effajta viselkedés, hiszen Londonban élt, nem egy csendes faluban. Az is -igaz viszont, hogy ott sem ment volna el egyedül vacsorázni. Sajnos ekkor a közeli asztaloknál ülõ vendégek felálltak, és elhagyták a helyiséget, a közönséges társaság pedig egyre bátrabb lett.- Aki elõször levetkõzteti, kap egy üveg whiskyt! - kiabáltak gátlástalanul.Xéniának elege lett. Bár még nem fejezte be a vacsorát, úgy döntött, elmegy. Igyekezett higgadtan felállni, dc legnagyobb rémületére a részeg társaság ugyancsak felugrott. Körbevették, és undorító megjegyzésekkel bombázták. Xénia elvörösödött a dühtõl és a felháborodástól. Közben látta, amint az étterem vezetõje izgatottan telefonál. A fõpincér minden igyekezetével azon volt, hogy kiszabadítsa öta molesztáló férfiak gyûrûjébõl, ám hiába fenyegetõzött, hogy kitiltják õket azétterembõl, rá se hederítettek.- Melyikünket szeretnéd, aranyoskám'? - kérdezte vigyorogva a bandavezér. - Vagy mi döntsük el? Nos, ki lesz az elsõ. fiúk? nézett körbe.- Kérem, uraim... - tiltakozott a fõpincér kétségbeesetten. - Felszólítom önöket, hogy távozzanak... - Nem megyünk sehová, öregem! ordított közbe a másik.- Ebben nagyon téved, uram!Blaize hûvös, erõteljes hangja túlharsogta a banda hangos kurjongatását, és egyszerre néma csend lett. Xénia még sohasem lepõdött meg annyira a férfi váratlan megjelenésén, mint most. Önkéntelenül felé fordult. Nem volt tudatában, mennyire

gyengének és kiszolgáltatottnak tûnik ebben a pillanatban.- Sõt egészen biztosak lehetnek benne, hogy nem csak az étterembõl, de az országból is pillanatokon belül eltûnnek.


20/52

A csoport egyik tagja fújtatva felröhögött.- Ugyan már, haver... ne szövegelj te nekünk! Ugyanolyan... ugyanolyan senki vagy itt, mint mi. Egyébként is csak a lóversenyre jöttünk!- Az étterem vezetõje már szólt a rendõrségnek - folytatta Blaize zavartalanul,és abban a pillanatban Xénia hallotta, amint szirénázó rendõrautó áll meg az étterem elõtt.Most már a társaság tagjai is elbizonytalanodtak, és döbbenten néztek egymásra.

Blaize Xénia felé nyújtotta a karját, õ pedig reszketõ térddel ment el mellettük. Nyílt az ajtó, és egyenruhás rendõrök léptek be az étterembe.- Gyere... - fogta karon Blaize. - Tûnjünk el innen!Xénia megadóan tûrte, hogy kivezesse az étterembõk és több mint hálásvolt érte, hogy visszakísérte a szállodába. Blaize nem szólt egy szót sem, és olyan elutasítóan nézett rá, hogy õ is jobbnak látta, ha hallgat.Amikor beléptek a szállodába, Xéniának úgy tûnt, Blaize biccentett az alkalmazottaknak, amit nem tudott mire vélni. A férfi a lifthez vezette, és Xénia végre megkönnyebbülten felsóhajtott.- El sem tudod képzelni, mennyire örültem, amikor megláttalak...Blaize nyersen a szavába vágott: Tulajdonképpen mi a fenére vártál? Miért nem jöttél el azonnal? Gondolhattad vo

lna, hogy az ilyenek mindenre képesek! A férfi heves, váratlan kirohanása Xéniába fojtotta a szót. Amikor megállt a lift, és nyílt az ajtó, némán kiszállt, és gépiesen elindult a lakosztálya felé. Közben elõ akarta venni a belépõkártyáját, de annyira remegett a keze. hogy elejtette a táskáját. Lehajolt érte, ám Blaize megelõzte. A kis táska szinte elveszett a férfi tenyerében. Xénia elbûvölve nézte erõs, ápolt kezét. Az iménti események kétségkív ül felzaklatták és összezavarták. Csakis ezzel volt magyarázható, hogy nem vitatkozott a férfival. El tudod képzelni, mi történhetett volna, ha a vezetõ nem... - En megpróbáltam elmenni vágott a szavába rekedten Xénia. Amikor beléptek a lakosztályba, és becsukódott mögöttük az ajtó, Xénianem bírta tovább. Hirtelen könnyekben tört ki, és egész testében reszketett. Xénia!

Blaize átölelte, és a haját simogatta, Ö felpillantott a férfira, és... és beleveszett elbûvölõ szemének pillantásában. -Xénia... A férfi lassan lehajolt, és Xénia az ajkán érezte a lélegzetét. Pontosan tudta, hogy erre vágyik.,. Igen. Ot akarta attól a pillanattól fogva, hogy meglátta az ágyán. Vágyakozva viszonozta a csókot. Szenvedély! Egy szó csupán, mégis kifejezte érzelmei ezernyi árnyalatát, a testét-lelkét betöltõ kívánságot, mindazt, amit érzett, mialatt Blaize a csókjaivalmind mélyebbre és mélyebbre csábította a tiltott vágyak birodalmába. Minden elõjel nélkül dõltek le a maga emelte korlátok, és tudta, hogy e pillanatban teljesen ki van szolgáltatva követelõdzõ érzékeinek. - Fel vagy zaklatva, Xénia - suttogta a fülébe Blaize. - Szerintem nem kellene... O azonban nem akarta meghallani a figyelmeztetést. Kezébe vette a férfi arcát,és újból az ajkát kereste, megmutatva, mire vágyik. Erezte, amint Blaize megmerevedik, és egy pillanatra elakad a lélegzete. Azt is érezte, hogy a férfi habozik. De amikor követelõzõn hozzásimult, majd felnézett rá, felvillanó szenvedélyt olvasott ki a szemébõl. Diadalittasan tovább csókolta, lassan és csábítóan. Mutatóujjával végigsimított a férfi érzéki száján, majd nyelvét kihívóan félig nyitott ajkai közé csúszatta. Érezte, amint Blaize megborzong a vágytól. - Nem jó ötlet - mondta sóhajtva, megfogta a kezét, és forrón megcsókolta. A nõ arcáról lassan a mellére vándorolt a tekintete. - Miért nem? - kérdezte Xénia kihívóan. - Mert... ha most megcsókollak és kenyez... Megfogta a mellét, és ujjával izgató köröket írt le megkeményedett mellbimbói k

örül, melyek még a ruhán keresztül is elárulták gazdájuk izgatottságát. A nõ egész testében megremegett. ...akkor nem tudom abbahagyni, és... Xénia elbûvölten hallgatta, és érezte hogy elgyengül. A férfi szavai tovább fok


21/52

ozták vágyát, hogy végre meztelenül a karjába simulhasson, és érezhesse finom bõrét. Követelõzõn felsóhajtott, válaszul Blaize egy szenvedélyes csókkal zárta le a száját. Egyre gyorsabban szedték a levegõt, mialatt érzékien simogatták és csókolták egymást... Ekkor a faxgép kijózanító kattogása törte meg a csendet A buborék szétpattant. Xénia megmerevedett, Blaize elengedte, és hátrált egy lépést. - Ennek nem lett volna szabad megtörténnie - szólalt meg, és elindult az ajtó f

elé. Ez nem tartozik a megállapodásunkhoz. Nem tartozik a megállapodásukhoz! Csalódás, szégyen, düh és megalázottság... mindez egyszerre töltötte el Xéniát, és kíméletlenül visszarángatta a földre. Feltartott fejjel a faxkészülékhez ballagott... Inkább azért, hogy elrejtse az arcát, mintsem az üzenet miatt. Mint kiderült, a helyi utazási iroda akciós ajánlatavolt. Mereven bámult a lapra, de a betûk összefolytak a szeme elõtt. Hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó, és csendesén újra becsukódik. Blaize elment. Egy napon hálás lesz majd érte, amiért nem történt semmi közöttük, nyugtatta magát elkeseredetten. Egy napon biztos. De nem most!5. FEJEZET Xénia kedvetlenül tolta félre reggelijét, melyhez szinte hozzá sem nyúlt. Kinézett a szálloda éttermének hatalmas ablakán, de hiába próbálta átadni magát a fes

tõi szépségû, napfényben fürdõ tájnak. Nem akart ma magányosan reggelizni a szobájában. Azt remélte, mások társaságában könnyebben elterelõdnek gondolatai a tegnapi eseményekrõl... és Blaize-röl. Blaize! Valahányszor rágondolt és milyen gyakran megtörtént! - - úgyérezte, valóságos vitustáncot járnak benne a különbözõ érzések: vágy, harag, elutasítás és a teljes döbbenet: egyáltalán hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe? Hogyan vágyhat ilyen õrülten erre a férfira? Elgondolkodva bámult kifelé, az elõcsarnokba, ahol szokatlanul nagy volt a nyüzsgés. Amikor a pincér az asztalához jött, hogy letakarítsa. Xénia felállt, és kimenta hallba. Volt még egy kis ideje, mielõtt találkozna nagynénjével, így odament a szálloda utazásszervezõ irodájához, hogy áttanulmányozza ajánlatukat. Az egyikazonnal felkeltette az érdeklõdését. Kétnapos sivatagi kirándulást kínáltak, éjs

zakai szállással egy oázis elõkelõ lakosztályában. Mielõtt meggondolhatta volnamagát, villámgyorsan belépett az irodába, és tíz perc múlva a helyfoglalását igazoló szelvénnyel a kezében távozott. Egy teljes éjszaka Blaize-tõl távol talán elegendõ idõ lesz. hogy visszanyerje lelki egyensúlyát. Amint keresztülballagott a halion, azon gondolkodott, esetleg más módon is elkerülhetné az érzékeit fenyegetõ tûzvészt: a tûz ellen a tûzzel is lehet harcolni. De valóban komolyan gondolja, hogy a vágy tüze majd kioltja önmagát? Még maradt annyi ideje, hogy felmenjen a lakosztályába, és felfrissüljön kicsit, mielõtt megérkezik a nénikéje. Barátságosan rámosolygott a

sejtelmes vis

Documents