SEMMELWEIS EGYETEM

TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR (TF)

A REKREÁCIÓ ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA

3-4. óra

Dr. Bartha Csaba

egyetemi adjunktus

Rekreáció Tanszék

3-4. óra

Rekreáció elméleti alapjai

A rekreáció fogalma, értelmezése

• A rekreáció fogalma nehezen gyökerezett meg hazánkban és sajnos több, kellően át nem gondolt akcióval, kinyilatkoztatással és önérvényesítő szervezéssel jellemzően félreértelmezve, szűkítetten terjedt el.

• Sokaknak nem jelent mást, mint kalandsportot, unikum-sportot. Másoknak a sportbéli "másságot", a hagyományos sportokon túli tevékenységeket jelenti.

• Márpedig a rekreáció, még ha a sportrekreációra szűkítjük is, több mint a golfozás, fallabdázás, lovaglás, raftingolás.

• Nem kizárólag a sportolásnak az eredménye az egészségfelfogás jól-léte, sem a cooper-i tökéletes közérzet, sem a rekreációs filozófia alaptétele, a minőségi élet, hanem csupán csak egy eszköz annak eléréséhez. (nem szabad csak a fizikai aktivitásra, sportolásra szorítani a rekreációt)

Az értelmezés problémái

• A kiindulási elv Kis Jenő (1998) alapvetése: „A rekreáció eszmei és gyakorlati válasz-tevékenység-rendszer meghatározott társadalmi kihívásokra.”

• A hazai egészségügy fölkészületlenül mind tehetetlenebbül nézte lakosságunk egészségi mutatóinak romlását, a civilizációs ártalmak teljes arzenáljának megjelenését.

• Az ártalmak közül szinte éllovasként jelent meg a fizikai aktivitás csökkenése, azaz a rendszeres testmozgás hiánya, ami pedig a legkönnyebben „orvosolható” terület lehetne.

• Fokozza a bajt, hogy a mozgáshiány már gyermekkorban fenyeget és következményei az összes többi rizikófaktorban is döntő súllyal fellelhetőek.

• Miközben az alkoholizmus, dohányzás és kábítószer mindennapossá vált, a rekreáció divatja csak nyomokban szivárgott át a határokon „nyugatról”.

• Tovább romlott a helyzet a testkultúrális skizofréniával a sportvilág két részre szakadásával.

• Az ún. élsport, a hajdani hajtóerő már nem tölti be szerepét. A korábbi példaképekből, élsportolókból szórakoztató iparosok lettek, az ún. szabadidősport pedig fokozatosan eltávolodott a hagyományos sportágaktól.

• Ezért aztán ma már (szinte) semmiféle, vagy csak mérsékelt kapcsolat mutatható ki a sikersportágak-sikersportolók, valamint a fizikai aktivitásra szoruló tömegek tevékenysége, motiváltsága között.

• A szakemberek számára így vált/válik mind nyilvánvalóbbá, hogy az átlagpolgár megszokott életmódján csak átgondolt, szakmailag megalapozott szemlélet és tudatformáló rendszer változtathat.

• Ennek azonban hihetetlen erős gátat szab, hogy a sportban elmaradt a rendszerváltás.

• Így - politikai-társadalmi támogatottsága mellett is - a polgári önszerveződésen alapuló rekreáció tétován, gazdátlanul bolyong az útvesztőkben.

• Nem született meg az intézményrendszer, ami épp az egyéni kezdeményezést, a kisebb közösségek, érdekvédelmi szervezetek születését, tevékenységét és támogatási rendszerét segítené. (sízők, túrázók)

• A mai társadalomban sajnos élesen elválik egymástól az él-, illetve a szabadidősport, pedig mindkettőnek nagy szüksége lenne a másikra.

A rekreáció

• A rekreáció az elfogadott nemzetközi értelmezésben a szabadidő eltöltés kultúrája.

• Azon belül is a jó közérzet, a jól-érzés, a jól-lét, a minőségi élet megteremtését szolgálja, miközben a rekreálódó felüdülését, felfrissülését és szórakozását is eredményezi.

• Eredeti szociológiai értelmezésében a munkavégző képesség helyreállítását, újratermelését tekintették elsődleges feladatának.

• Nevezik az életminőség tanának is.

• Totális értelmezésben a civilizációs fejlődés kihívásaira adott választevékenység, amit elsősorban szabadidőnkben végzünk.

A rekreáció

• társadalmi funkciója a munkavégző képesség megteremtése, helyreállítása és növelése

• egyéni motivációja a felüdülés, felfrissülés és szórakozás

• eredménye pedig társadalmi méretekben és az egyén szintjén is a jól-megélt minőségi élet

• Azokat az egyéni és társadalmi érdekeket kielégítő (pozitív) magatartásformákat nevezzük rekreatívnak, amelyek az ember szomatikus, pszichés és szociális közérzetének megteremtésére, a kreatív cselekvő-, és az optimális teljesítőképesség meg-, ill. újratermelésére valamint megújítására irányulnak.

• A rekreatív többlet a nem szabadidős tevékenységeinkben keletkező rekreációs hatásokat jelenti.

• A többlet megjelenhet jelesül éppúgy a kedvvel végzett munkában (munkahely, főzés, takarítás, fűnyírás), akárcsak a fiziológiai szükségletek kielégítésében (étkezés, fürdés).

A rekreáció fogalom-története

• A rekreáció fogalma a modern kor terméke, jóllehet a gyökereit az őskorig visszavezethetjük.

• Latin eredetű szó, ami kezdetben iskolai szünidőt jelentett [Comenius, J. A. Nagy oktatástan (1592-1670)], azaz kikapcsolódást, pihenést, „mással” foglalkozást.

• Az ember, mint társadalmi lény arra ítéltetett, hogy munkájával el-, illetve fenntartsa saját magát, illetve társadalmi szereposztása szerint (vállalt) családját.

• Ez a munkavégzés, mint az emberi lét lényegi eleme, végigkíséri az emberiség történelmét. Mértéke és nehézsége azonban koronként változott.

• Az ősközösség vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embere mondhatni „főállásban” végezte önfenntartó tevékenységét (életben maradni), munkáját.

Az ősember időbeosztása

• Munkavégzésre alkalmas állapotba kellett „kerülnie”. Ennek feltétele ekkor a megfelelő táplálékhoz jutás (energiapótlás) és a „megújulást” szolgáló alvás (regeneráció).

• Már ekkor megjelent az igény egy kis kikapcsolódásra. A törzs jeles eseményei, a nagyvadak elejtését, majd később egy ellenséges törzs legyőzését követő ünnepségek, valamint az évezredeken át rendszeresen megtartott avatási próbák a sajátos időrend szerinti vallási-kultikus események az őskor emberének szórakozását, kikapcsolódását jelentették a mindennapokból.

A középkor emberének napirendje

• Az ókor, de méginkább a középkor emberének életébe szinte világszerte beépült egy további pihenési lehetőség.

• Mindeközben a munkára fordított idő (a létfenntartás társadalmi szintje) megmaradt a mintegy (fél)napi (12-14 óra) mennyiségénél.

• A rekreáció elsősorban funkcionális fogalma (a munkavégző képesség helyreállítása) kiegészült tehát egy elsősorban motivációs hatásúval:

• felfrissülés, felüdülés, szórakozás (motiváció]) mindennaposan, intervallumosan (7. nap, vásár- és ünnepnapok).

• Civilizációs fejlődésünk számos előnye közül az egyik legjelentősebb az volt, hogy társadalmi méretekben megnőtt a szabadidő.

• Az emberek tömegei számára egyszerre csak napi problémává vált, miként töltsék el a munkavégzés kötelme alól fölszabadult idejüket.

• Az USA munkavállalóinak alig 100 év alatt éppen felére (70-ról 35 órára) csökkent a heti munkaideje. (Corbin & Lindsey, 1997)

Négykézlábtól a (számítógépes)

széklábig

• A fejlett világban tehát a 20. század második felére megnőtt az emberek szabadideje és vásárlóereje egyaránt.

• Az lett a fő kérdés, hogy miként tudnak ezzel élni és nem visszaélni.

• A civilizációs fejlődés ugyanis mindeközben számos negatív hatással károsította, rombolta az ember minőségi életét.

• Ekként teljesedett ki végül is a rekreáció a minőségi élet, az igényesen megélt élet fogalmával.

• Ilyen értelemben nevezzük a rekreációt az életminőség tanának is.

Rekreáció és az egyén

• Az egyén rekreációra irányuló személyes motivációja tehát a felüdülés, felfrissülés, célja a jó közérzet, a jól-érzés, a jól-lét megteremtése.

•A rekreációs tevékenység célja a pozitív hatások, a rekreációs élmény átélésével valósul meg!

• A rekreáció célja:

• az ember egészségének megszilárdítása, illetve szükség szerinti megújítása

• a harmonikus életvitel kialakítása

• az optimális szellemi és fizikai teljesítőképesség állandósítása

Rekreáció és társadalom, rekreáció és szakma

• Társadalmi, illetve szakmai feladata a társadalmi fejlődés negatív hatásainak és a belőlük fakadó szükségletek kellő idejű felismerése, a célok megfogalmazása és a megvalósításhoz vezető út kijelölése.

• A célok megvalósítását szolgáló egyéni, csoportos, illetve társadalmi feladatok, egyéni és társadalmi programokban fogalmazódnak meg.

A szabadidő és a leisure

• A nagy gondolkodók (Arisztotelész, Platón), filozófusok évezredek, évszázadok (Locke, Kant), a szociológusok évtizedek óta igyekeznek a szabadidő fogalmát meghatározni.

• Nagy egyetértés mindvégig nem alakult ki, mivel az elemzők eltérő kiindulópontja, nem egységes fogalomhasználata gyakran szül más-más eredményt.

A szabadidő és a leisure

1. Társadalmi kötöttségek:

• Ide elsősorban az egyénnek a másokhoz a többiekhez kapcsolódó szükségletei, kötelezettségei tartoznak.

• Ebbe a csoportba az anyagi javak előállítását, a jövödelemszerzést szolgáló munka, illetve a jövőbeni munkára fölkészítő tanulás tartozik.

• Ehhez soroljuk még a családi (háztartási munkák, gyereknevelés, bevásárlás, családi események) és társadalmi kötelezettségeket (igazolványok cseréje, bevallások, adózás, bejelentések, igazolások, postai és banki ügyletek) is.

• Végül valamennyi közlekedés/utazás, ami nem kimondottan a rekreálódást szolgálja.

A szabadidő és a leisure

2. Fiziológiai szükségletek kielégítése:

• az egyén önmaga ellátását, illetve fönntartását szolgáló tevékenységek csoportja.

• A biológiai idő fogalmába a pihenés (alvás, üdülés), a táplálkozás és a higiéné, testápolás (tisztálkodás, fodrász, kozmetikus, stb.), valamint az egészségüggyel kapcsolatos tevékenységeink (szűrővizsgálatok, orvosi vizit, kórházi ápolás, gyógyszertár, stb.) tartozik.

3. Szabadidő:

• Az előző kettőn kívül fönnmaradt időmennyiséget tekintjük szabadidőnek (free time, Freizeit).

• A szakemberek különbséget tesznek a free time (az összes szabadon fölhasználható időkeret) és az (élmény felőli megközelítés) között.

• A szabadidő a teljes időkeret, ami tulajdonképpen üres, csupán egy lehetőség, amit rekreációs célokra (is) szabadon fölhasználhatunk.

• Ami ebből kedvünkre/ örömünkre szolgál, amit kellemesnek találunk és pozitív élményként élünk meg azt tekintjük leisure-nek.

Szabadidő-fogyasztási típusok

• (Vitányi Iván, Richard A. Peterson) – Kovács Tamás:

• 1. Passzív típus. Azok, akik szabadidejükben nem csinálnak semmit, legfeljebb kocsmába járnak, televízióznak, esetleg házimunkát végeznek. (Időfolyatók)

• 2. Rekreatívak (családi). Stabil, megállapodott életvitelt folytatnak, és szabadidejüket a felüdülésre akarják fölhasználni. A típus tagjai főleg a könnyű műfajok iránt érdeklődnek. (pop, rock, aerobik, sí, tenisz, vízitúra.) (Tömeg-kultúra)

• 3. Akkumulatívak (mindenevő, értelmiségi típus). Minden iránt érdeklődnek, de semmi iránt sem nagyon elkötelezetten. Nincsen valamiféle fanatikus szenvedélyük. Az életben is fölfelé törekednek, „akkumulálnak”. Elsősorban értelmiségiek, vezető állásúak tartoznak a csoportba. Divatkövetők, sznobok is tartoznak ide. (Habzsolók)

• 4. Inspiratívak. Szabadidejükben magasabb kultúra iránt érdeklődnek, fontosnak tartják önmaguk fejlesztését, az értékek ápolását. Értelmiségiek, ill. más rétegekből azok, akik értelmiségi mintát követnek, viselkedésük értelmiségi jellegű. Beethowen, Mozart, búvárkodás, golf, vitorlázás. (Elit-evők)

Szabadidő-tudat, szabadidő-gazdálkodás

• Míg a munkafolyamat (legtöbbnyire) kívülről vezérelten időkeretbe szorított (időkényszeres), megszervezett, világos értékrendek szerint működik, addig a szabadidő-eltöltésben teljesen "magunkra-hagyottak" vagyunk.

• A szabadidő tehát eredendően szervezetlen, emiatt nehéz élvezetessé, jól kihasználttá tenni.

• Szokásaink, értékrendünk, ismeretek, szabályok és célok, tudatosságunk a feltétele a jól-szervezett szabadidő-eltöltésnek.

• Ezt azonban tanítni, alakítani kell!

Szabadidőtudat

• A jó, „hatékony” szabadidő eltöltéshez szükség van mindenek előtt szabadidőtudatra, azaz megtervezett, tudatosított, figyelemmel átélt szabadidőre.

• Ennek lépései a következők. Legyen mindenek előtt életstratégiánk. (Milyen munka, család, karriert képzelünk el magunknak? Mit szeretnénk tulajdonképpen az életben?)

• Bontsuk le ezt részcélokra. Legyenek távlati, középtávú és közeli céljaink.

• Ezekhez rendeljünk cselekvési terveket.

• Ezek megvalósítása föltételezi, hogy vegyük számba a várható napi, heti, ünnepekhez kötött, valamint a nagyobb léptékű (szabadságos) szabadidőinket.

"Céltalan hajósnak nem kedvez a szél!"

(Montaigne)

Szabadidő-gazdálkodás

• Miként jussunk el a szabadidő elfolyatásától, a szabadidő-herdálástól a tudatosan megélt, megtervezett, beosztott, kigazdálkodott időig. Legyen a szabadidőnek minél nagyobb része leisure.

• A rekreációs tevékenység feltétele a kellő motiváció (mozgósító energia), elegendő idő és anyagiak.

• Az elsődleges a beállítottság, a motiváció aminek gyökérzete a kulturális dimenzióig, szocializáltságunkig (szokások, beidegződések, értékek) nyúlik vissza.

• Széchenyi István - a „legnagyobb magyar” így ír [Naplójában] e témáról: „az idővel való gazdálkodáshoz érteni többet ér, mintha akármennyire jártas is valaki az egészséggel vagy pénzzel való gazdálkodásban. Mert csak az idő visszahozhatatlan, míg a beteg vagy az anyagilag leromlott ember ismét egészséges vagy jómódú lehet. Az egészséggel való gazdálkodás azonban magasan fölötte áll a pénzzel gazdálkodásnak, mert a beteg, a nyomorék sokkal szerencsétlenebb, mint a szegény ember…”

Szabadidő-gazdálkodás

• A fogalom egyfajta esszenciális összefoglalása:

• A szabadidős tevékenység a munkahelyi, illetve társadalmi és az otthoni munkák és kötelezettségek elvégzésén túlmenően fennmaradó időben, szabadon választott, a saját örömérzet fokozása (leisure) érdekében végzett tevékenység.

• Jellemzője a választás szabadsága, a fizikai, lelki és szellemi értelemben vett önkiteljesedésre, az önbecsülés növelésére és örömkeresésre való törekvés.

Az egészség

• Sigmund Freud - a szeretetre és munkára vonatkozó tudásunk képességét emeli ki

• Mahatma Gandhi – az egészség azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát, szabadon mozog, jó étvágyú, feladatait normálisan ellátja, és nem kell orvoshoz fordulnia

• Parsons - az egészség az egyén optimális teljesítőképességének állapota, amely azoknak a szerepeknek és feladatoknak a betöltésére teszi képessé, amelyekre szocializálódott.

• A fogalom értelmezését hajdan a betegség felől közelítették.

• Eszerint az egészség a betegség hiánya. (Az életműködés zavartalansága, a szervezet, illetve a szervek betegség nélküli állapota.)

Az egészség fogalmának értelmezése

• Az egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség a teljes testi, lelki, szociális és szellemi jól-lét, jó-közérzet, a szervi és mentális jól működés, a szellemi teljesítőképesség állapota, nem csupán a betegség, illetve a testi nyomorúság hiánya.

• Alapvetően az élőlények működési egyensúlyra törekvésének (homeosztázis) az eredménye.

• A jó közérzetnek feltétele az emberi kapcsolataink harmóniája (társadalmi, szociális feltétel) és a természeti környezettel illeszkedésünk (ökológiai feltétel).

• Ezért az egészség őrzése (egészségvédelem) közös felelősség, amelyre a társadalomnak neveléssel és példával kell felkészítenie a fiatal nemzedéket (egészségnevelés), hogy az életvitelében, életmódjában képes legyen azt tovább erősíteni, megszilárdítani (egészségfejlesztés).

• Szükséges hangsúlyozni, a megfogalmazás korántsem értelmezhető úgy, hogy a jól-lét, jól funkcionálás, a három szint harmonikus együttműködése valamiféle problémamentes, idealizált tökéletes állapotot jelentene.

• Az emberi lény egy multifaktorális (soktényezős) dinamikus önszabályozó rendszer.

• Ezért lehetséges, hogy egyes területeinek „alulműködését”, mérsékelt teljesítményét képes ellensúlyozni, kompenzálni.

• A testi, lelki, szellemi és szociális jól-lét, jól-működés eszerint egy eszmének, egy ideálnak tekintendő, aminek elérésére törekednünk emberi mivoltunkból fakadó szükségszerűség.

• Az egészség tehát szilárd egyensúlyi állapot, amit a külső behatások ellenére is képesek vagyunk megőrizni.

• Jelenti ugyanakkor a "rugalmasságot" is. A körülmények jelentős és/vagy tartós megváltozásához is képesek vagyunk alkalmazkodni.

• Összefoglalva: addig vagyunk egészségesek, amíg (homeosztatikus) működésünk segítségével alkalmazkodni tudunk a szó teljes: testi, lelki, közösségi és szellemi értelmében.

Egészséges életmód

• Az egészséges életmód alapelvei:

• táplálkozás, a rendszeres fizikai aktivitás és pihenés

• Ide tartozik még a problémamegoldó magatartás, a megfelelő stresszoldó technikák alkalmazásának képessége; az optimista életszemléletre törekvés.

• Hozzá sorolható továbbá a szociális terület működésének szintje, a társas kapcsolatok (beleértve a párkapcsolatokat, a szexualitást is), valamint a környezethez alkalmazkodás, és az azzal együttműködés képessége is.

• Végezetül itt kell említenünk a károsító szenvedélyek függőségek problémáját.

• Jellegzetes életmód hibának tekintett az alkohol, dohányzás és drogfogyasztás a mindennapi tudatban. Hangsúlyozni kell ezért, hogy ennek megítélése a mennyiség, a mérték nélkül nem lehetséges. Valóban az, ha szenvedélybetegséggé válik, függőség alakul ki.

Egészséges életmód

• Hippokratész – a gyógyításban nagyon fontosnak tartotta az ésszerű táplálkozást, a tornát, a friss levegőt, a nyugodt életmódot.

• Az egészséges életrend (De salubri victu) c. művében gyakorlati tanácsokat adott az étkezésre, az öltözködésre és a testmozgásra vonatkozóan az életkornak és az éghajlati viszonyoknak megfelelően.

• Ehhez az értelmezési körhöz tartozik különös tekintettel az egészségtudat, valamint a kívánatos szabadidőtudat és igényes szabadidő-eltöltés képessége is.

• Történelmileg két jellegzetes módja alakult ki az életvitelnek, életmódnak:

• aszkétikus egészség-fölfogás: Jelszavai az önkontroll, önmegtartóztatás, önuralom. Tiltásokban, kényszerben és szigorban testesül meg.

• hedonista egészség-értelmezés: Jó közérzet, jól megélt mindennapok; a panaszok helyett az elégedettség; pozitív gondolkodás és életfelfogás.

Egészségtudat

• A preventív szemléletnek, a minőségi életnek előfeltétele az egészségtudatos magatartás.

• Az egészségtudat valójában azoknak a döntéseknek a sorozata, amelyek bizonyos kockázatok (rizikók) vállalásáról, avagy elkerüléséről szólnak.

• Meghatározásához, kialakulásához szükséges:

• az egészség fogalmának értő ismerete, fontosságának megfelelő kezelése

• az egészségkultúra hétköznapinak minősülő ismeretanyaga

• felelősség magamért, a személyiségem fejlődéséért, felelősség a mentálhigiénés szintemért

• a preventív szemlélet tudatos alkalmazása testi (pl. fizikailag aktív életvitel), lelki (problémamegoldó magatartás, stressz-oldás) és szociális területen (kapcsolataink gondozása, ápolása) egyaránt.

Egészségtudat

• Ebből következik, hogy ismerni kell:

• védőoltások és szűrővizsgálatok elvégeztetésének idejét és rendjét

• egészséges életmód összetevőinek ismerete és azok betartása

• kockázati tényezők valamint a közérzetromlás szokványos tüneteinek (láz, fájdalmak, duzzanatok, látás zavar, szédülés, stb.) ismerete, azok fölismerése

• a szükséges válaszlépések (lázcsillapítás, diéta, ágynyugalom; pihenés, környezetváltás, stresszoldás; orvos-, vagy mentő hívás) megtétele

• tudni kell fölismerni, mikor kell orvoshoz, pszichológushoz fordulni.

Prevenció

• Gyakran hallható, hogy a mi egészségügyünk tulajdonképpen betegségügy.

• Életminőségünk, tartalmasan jól megélt életünk szempontjából pedig az lenne az egészséges, ha együttesen meg tudnánk előzni a bajt, a betegséget!

• Prevención a megelőzést értjük. Az elsődleges megelőzés körébe tartozik minden olyan tevékenység, ill. gyakorlat, amely révén csökken a megbetegedések, a deformitások, az egészségkárosodás veszélye.

• Napjainkban azért kap olyan nagy hangsúlyt a prevenció, mert a megbetegedési (morbiditási) , ill. a halálozási (mortalitási) statisztikákban meghatározó szerepet játszó betegségcsoportok leküzdése nem képzelhető el kizárólag a gyógyító eljárások fejlesztése révén.

• A szakemberek egybehangzó véleménye szerint csak az egészséges életmód általánossá válása fordíthatná meg a jelenlegi tendenciát, javíthatna az igen kedvezőtlen egészségügyi adatokon.

Rehabilitáció

• A rehabilitáció elsősorban az egészségügy hatókörébe értelmezett fogalomként a sérülés, (súlyos) betegség és műtét miatt csökkent munkaképesség helyreállítása megfelelő eljárásokkal.

• A munkára és a mindennapi teendők ellátására való alkalmasság helyreállításában a sportok és sajátos fizikai aktivitások (gyógytestnevelés, speciális gyakorlatok) a korszerű rehabilitációs eljárások fontos testkultúrális eszközei.

• Az egészségügy a fizio- és fizikoterápiás módszerek széles skáláját használja.

• a pszichés betegeket, a beilleszkedési zavarokkal küzdőket is rehabilitálják. Munkaterápia, csoportterápia, a visszailleszkedést segítő rehabilitáció.

KÖSZÖNÖM MEGTISZTELŐ FIGYELMÜKET!