Codex rovat

Szerkeszti: Nyulászi Zsolt Látvány és illusztrációk: Max Tördelés: Champdor e·mail: Codex@TheOffice.net Hivatalos honlap: h ttpJ/www.TheOffice.net!codex

'f

Ir I

I

C0DEX R0VL1TL1 RBNABL1N 3. SZi1T\tl

[i Signum oldalain ezúttal nem kalandötleteket, hanem egy teljes Kódex ka· landot teszünk le az asztalodra. Eredetileg a '97. évi nyári Tiltott Kanton Tábor versenymodulja volt; ha az idei - újfent meglehetősen szokatlan - ka· landra is kíváncsi vagy, örömmel látunk júl. 27. - aug. L.ig a Kantonban!

A Zöldvár kalandot bármikor, bármilyen i>örnyezetben elmesél heted, hiszen ko· lostorok Abryss minden vidékén akadnak. Eletútjátékba is beillesztheted: amikor csapatod valahonnan-valahová tart. Sőt, minél jobban ismered játékosaidat és a Zöldvárba keveredő karaktereiket, annál hitelesebb és emlékezetesebb élményben részesítheted őket. Ha a karakterek előtörténete vagy háttere szükségessé teszi, nyugodtan változtass a részleteken.

Jó játékot kíván a Nitor nevében: Nyúl

... , ~(OLDV!\R c O D E X kaland

a Tiltott Kanton táborban írta: Nyulászi Zsolt

Amit a kezedben tartasz, meglehetősen szokatlan kalandmodul. Versenymodulnak pedig talán még szokatlanabb, mert nem célja, hogy lemérje, melyik csapat tudja hatékonyabban legyőzni az ellenfeleket, melyik képes gyorsabban vagy eredményesebben megoldani a fel· adatokat. Persze Te (a KM) előre nem ámlhatod el nekik, de tudnod kell, ebben a modul· ban a szerepjátékra vagyunk kíváncsiak. Két célunk van: az egyik, hogy emlékezetes játék legyen, a másik, hogy lemérjük, mennyire élvezetes, színes a játékuk, mennyire élik bele ma· gukat a karakterükbe, mennyire jellem~ik őket mindazon ismérvek, melyek egy jó szerepjá· tékos csapatot szerilItülIk jellemeznek. Epp ezért neked sem árulunk el többet az értékelés szempontjairól, nehogy ·tudat alatt befolyásold a játék menetét. Ha mindenki végzett, majd közösen értékeljük a csapatok teljesítményét.

A mese kezdete előtt többször "kikotyoghatod": ez egy nagyon gonosz kaland, úgyhogy jobb lesz, ha a végsőkig összetartanak Mondd el, hogy nem vállalsz felelőséget semmiért, ami a kalandban történik, mert készen kaptad. Kérd meg őket, hogy történjék bármi, ne sér· tődjenek meg, mert ez csak játék és ráadásul próbatéteL Egyszóval: "csináld a fesztivált"!

A kaland jelentős része nem más, mint egyetlen varázslat részletes átélése. A gonosz ereklye egyfajta illüzióvarázslattal védekezik - erről szól a kaland.

A "zölovárl/ kolostora Az ősi kolostor sötét tikokat őriz. Valahol a he­

gyek közt búvik meg évezredek óta, falait víz. mosta, súl koptatta, vastagon benőtte a moha. így kapta a nevét:

liifdvár. Félszáz szerzetes éli itt nlindennapi életét. imád­

ságban, hitben és önmegtartóztatásban. A s7.ázadok során akadtak köztük igazi szentek, elmélyültek és álSzeUemültek.. ak..'\ratuk láthatatlan kupolaként, füstölők illatától belengett tcgumentumkénl óvja a

saját romjain rendületlenü] megújuló, roskatag épü­letet.

Titkok ... tikokia rejtenek a düledező J alak. Való igaz. Az idők során a hely maga is ereklyé­

vé vált. Már a messzi múJtban. a Ill. idószám1tás ko­rában császári engedélyt kapott. hogy falai köZL át­kozott holmikat őrizzen: szent tegumentumával démoni ereklyéket rojtson el. Történelem előtti SÖ­

tétségből ránk maradt holmikat, melyek megrontják az embert és a világot. melyeket alkalmasabb helyen aligha vigyázhatnánk.

És a Ziifdvár mogorván őrzi titkait...

NWITIiNW Alkol1~ az Ég Ormai alatt Alko'1)'odik. Vagy (IZ ég bontlt be? Az I?g Ormai nak keleti lejtőin járunk. A csapat

hajnal óta szüntelen lovagol: Nonas városából igyek· szik a Calarati határcr6dbe. A lovak fáradtak. az em· berek nemkülönben. A hegyivezetö csak az előírásos pihen6ket engedélyezte: fenályóra reggel. fertályóra délben, s most, alig pár órával sötétedés előtt. Az erőd még jó négy órányira, valahol a vízmosta völ· gyekben húzódik meg.

Bizony bebontlt! A hegyivezető csak tudja. Az anyja sytisi, de az

apja nador volt - mit láthatott az a civilizált assz01ry egy Itegyiembrrben, hogy fitit szült neki? Középkorú, szikár, napszítta, szél cserlctte fickó ... a légiónak dolgozik. csak tudja mit beszél!

Vihar jön. A félnador még nyugodt, de egyre többször pil.

lant az égre. Felszedelőzködünk, a lovak fáradtak, kelletlenek. Mi is. de erőt veszünk magunkon.

Frktte fellegek a hátunk mögött. A vezető nyugtalan. a lovak is idegesek: toporog­

nak, alig tudjuk visszafogni öket, holott az imént még léptetésre is szárvéggel kellett ösztökélni a fá· rodt jószágokat.

A fellegek, mint holmi fekete tengerár, gördülő, hullámzó örvényeket vetnek. Mögöttünk, körülöt­tünk, előttünk. .. mindenütt.

Veszedelmes vihar lesz. A félnador megáUítja lovát, gondterhelten be·

szél. Mint mondja, nem érjük el Calar-cttit a vihar előtt. A fellegek veszedelmet rejtenek, tán rossz-szel· lemek birkóznak bennük, oly különös és riasztó a színük. A fák alatt nem vagyunk biztonságban. tető kell a fejünk fölé. erős kőfalak, istálló a lovaknak.

- A kolostor! így kiált fe! a vezető. A kolostorban nem szíve·

sen látják a hívatlan vendéget, de az égre pillantva, bi7.0nyára beengednek még egy csapat magunkfajta fegyverest is.

Micsoda ítéletidó lesz!

Menekülés a vihar elől Alkonyi táborhelyfmktöl aUg fertályórányira el·

hanyagolt, ritkán járt földútra bukkanunk. A vezető

arca feldenll. ügetésben követjük, elhagyva a rend· ben tartott királyi utat. Rövidesen vlzmosásba ka· nyarodunk, a lovak patája alatt görgeteg kövek ko­pognak, a fáradt állatok meg·megbotlanak, mégsem kell nógatnunk őket.

Koroell riadalom. Az erdő vadjai csörtetnek, menekülnek a közel·

gő vihar elől. Holott nincs szél. levél sem rezdül a fá· kon. Különös ez a mozdulatlanság. Csak az égen go· molyognak, vágtatnak a felhők,

Mi is llágtába ",Htunk. A félnador jó lovas, alig győzzük követni. Mel·

lettünk vadak menekülnek, egy farkascsalád feltűné· se viharos riadalmat keltlovaink kÖZÖlt - ghodi le· gyen, aki nyeregben marad!

•

A vízmosás kitárulkozik, vőlggyé nyilik előt­tünk. Közepén várnyi domb, tövében hordalékfa -ár idején talán sziget lehet -_ s valóban , a tetején nüntha mesterséges formákat öhenének a gömbö­lyűre kopott, sötét kövek. Egy túrony - vagy sziklaujj talthl? - , egy épület - ha lIem csak kőrakás! - és falak, düledező, roskatag, néhol leomlott falak.

A vár alig több. millt rom. A fdhó'k. összezárulnak felettünk, de csend ho­

nol; se szél, se zápor, csak baljóslatú sötétség és meg­határozhatatlan. kitörni kész feszü.ltség a levegőben.

A kapuhoz, gyorsan! A vezető perc nyugtot sem enged a csodálatnak.

Félhomály ölel körbe minket, úgy indulunk felfe lé a kőtörmelék közt kanyargó úton, hogy nem is tudjuk. nu vár bennünket odafeM: szerzetesek, katonák vagy csak kihajt, beomlott romok.

K%stor, immár kétségtelen. Mire az első kövér cseppek lehullanak, megnyí­

lik előttünk az ezerszer foltozott kapu. Szűk udva­ron kopognak a lovak. patái, fakó-kék ruhába öltö­zött szerzetes tárja ki a kaput. Szót sem kérdez, csak az égre pislog, udvariasan. mosolyogva beszél. Ha­marost többen is jönnek, készségesen vezetik lovain­kat az istállóba, hat tiltakozó öszvér mellé .

Hannadik Szemünk vaMball érzi a füstö/ők illatát

A szívél~es szerzetesek Fura egy népség. Udvariasak, csendesek és sokat

mosolyognak. A szemükben némi e1borult őrület , az arcukon különös nyugalom ... annyira mások, mint mi. Szeretetre méltók. Buzog bennük a segítőkészség.

Aki kaput nyitott előttünk, Inoanként mutatko­zott be. Középkorú, kopaszra borotvált, gyenge test­alkatú férfi; készségesen válaszolt kérdéseinkre, fi· gyelmesen gondoskodott rólunk és lovaínkr61.

A második udvaron - nem nagyobb, mint az el­ső volt - adnak sz.'Í.llásl. Szerzetesi fülék lehetnek: apró ablak, a derékalj csak szalmazsák és lópokróc. Egy rövid éjszakára megteszi.

Odakinn már súlyos cseppek ostromolják a te­tőt. A rnellettűnk álló fülke ajtaját befalazták, erős mágia árad onnan. Inoan mosolyogva meséli, hogy évtizedeken át lakott odaát a szentéletű Nia-ota szerzetes; mióta meghalt, szobája a kolostor szám­talan ereklyéinek egyike.

Különös ez a hely, mint Inoan mondja, Zöldl/lÍr­nak lúvják. Megkérdem, körbejárhatok-e . ő csak mo­solyog, így feld: - Ha az eső lIem szegi kel/ved, jóuram, szívcsC/l elkísérl~k.

Felilerítőút a kolostorban Viaszosvászon útikőpönyegemet a vállamra ka­

nyarintom, kardomat az oldalamra kötöm ... indu· lunk. Inoan megy elől, mindig kérdi, rryerrc forduljon.

Először a tornyok érdekelnek. Erkezésk.or két tornyot láttam: egyet a kaputól balra, egyet szem­ben, az épületegyüttes túloldalán. Hamar odaérünk - habár zeg-zugosak a folyosók, keskenyek át járók és kényelmetlenül meredekek a lépcsők - idebenn run· csenek távolságok.

•

Az öreg szel1tél;;) A baloldali tornyot látogaljuk meg először - ezt

néztem odalentről egyszeru szikla ujj nak. Nos, kö' zelről sem különb: ősi és roskatag. csoda. hogy meg' tartj~ a súlyos haransot.

Im, a szentélY JtartlllgtOTlrytl.

Mint Inoa11 meséli, a szentély alapjait még az l. Napcsászár korában fektették le. s hahár számtalan­szor átépült. mai napig őrzi eredeti form:1j.'i.t . Elréve· dtk az évezredeken, látni vágyom odabentről is.

Odabenn, a gyertyafény től és füstölők iUatától homályos térben alig félszáz embernek jutna hely. Most mindöss7.e három szerzetes imádkozik az ala­csony bol tívek alatt. A kövezett padló göröngyös, a hosszú. keskenyablakokban átláthatatlan, zöld üveg. Különösen érdekel a run:1kkal faragott ajtó a túloidaion .

- Az crek{yés szoba. - FeLeU kísérőm, de többet nem tudok kicsikami belőle, bárhogy kisértem is. Ta­lán aranytárgyakat tartanak otl .. , azt félti ennyire.

Az apátúr tOfl1~a A tömz.si toronya Zöld vár hátsó falából emelke­

dik ki. Nem mondanám, hogy teljesen épségben van, dc kéL~égtelenül ezt újíthatták fel legutoljára -aUg párszáz esztendeje, Az ablakokból ítélve három szint magas, tövében árkokat koptatott a kövezetbe a csúcsos tetőről lefolyó esővíz.

Szerzetes siet el mellettünk, bólint, nem moso· Iyog: nem oly szívélyes, mÜlt a többiek. Kezében te­áskanna, egyetlen csésze, orromat megcsapja az ital otthonos illata.

- Az apátúr szolgrija - mondja Inoan -, és uz ilpállir reája.

frigylem al. apáturat, de nem a szolgája miatt. Egyenlőre nem nyerünk bebocsátásl él toronyba; az apátúr öreg és elfoglalt, mondják - csak tudnám. hogy mivel?

A kOI1;;)ba Bizony mondom, nemigen érdekel. csak éppen

erre vezet az utunk. Kisérőnk benyit, mosolyog, bó­lint egy zsíros arcú szcí.letesnek, majd mjndannyi­unk számá.ra kér valami gőzölgő, sűrű főzeléket. Durván faragott faedényekben kapjuk ... csak három adagot, Inert több edény nincs - holott Inoan és a szakács is odaadták a magukét.

Ltülünk a szoms/.édos helységben; a boltíves át­járókon át látjuk a konyhában tüsténkedő, zsíros ar­cú szakácsot. Itt étkeznek a szerzetesek, tájékoztat Tnoan, majd a konyhába siet, hogy teát kérje.n a fő-- , zelék meUé. Magunkra maradunk, beszélgetünk. Megleltük a kolostor egyeüen termét, ahol elférünk és beszélhetwlk mindalUlyian.

A kerengő Miután kísérőnk visszatért egy bádogkannával,

és mi három csészénkcn osztozva megittuk a teát. is­mét kilépünk az esőre. Szűk kapunyílás és rövidke

folyosó vezet át a harmadik. udvarra. Ez a legtága­sabb, körben á.rkádos kerengő övcLi, öt elmélkedő szerletes rója most is lassú köreit. A falak mentén aj­tók sorakoznak, körben legalább félszáz ... cgy kilépő mellett bepillantunk, de csak a miénkhez hasonló, szegényes cellát látunk odabenn.

Semmi érdekes, csak a millió lépéstől megkopott kövek. E1játszom a gondolattal, milyen alaposan is­merhetik már az ill élők az összes repedést, az öme,,~ gáncsot vető egyenetlenséget.

A szemből érkcl.Ő szerzetesek kitérnek utunk­ból: bólintanak, mosolyognak, sétálnak tovább.

Az istálló Utoljára lovaink ellátása érdekel, hiszen szüksé­

giink.lesz rájuk a holnapi úcon - habár alig három óras lovaglás választ el bennünket Calarati-töl Mi­lYen távolinak tűnik {IZ erod! 7lillill hatássalvIlII rám (f ko­to.tror idegelr világa?

Lovaink jászol előlt állnak, kaptak enni és inni, csak az öszvérek berzenkednek a hívatlan vendégek miatt. Az istállóban több á.llatnak aligha jut már hely, így is meglehetősen sl.űkösen vannak.

Tizenéves forma kölyök siet elénk, arcán élénk mosoly, s amint pillanatra is magunkra maradunk vele, vigyorogva kérde? a sytisi nőkről. Fontosnak Ulrtja elárulni, ö biza' nem szerzetes, az apja ne­mestir, csak tanulni adta be. egy esztendőre a kolos­torbeI. Szereti a lovakat, ért is hozzájuk, ezén biz­ták rá a vendégek értékes hát3sait. Ellenben az ö~'Zvéreket ki nem állhat jal

Amikor kitör a vihar Nem cskudnék meg rá , mert sötét fellegek 1\

fedik az eget. de úgy hiszem a vihar nyomban kitört, midőn a Nap a horizont mögé ereszke-delLA szállásunkra igyekszünk. vissza éppen, al. es6 erőre kap, a szél felt..í.mad. meglebben-

Az elátkozott kolostor Az cső csak zuhog, ostoba, aki kiáll alá. Nem ter·

mészetes eső az! Harmadik Szemünket inkább le· csu kjuk, olyan posványos bűz lengi be a kolostort.

Várunk. Egyikünk sem érez kedvet az alváshoz és nem

akarunk különválni sem. Celláink szűkek ennyi em· bernek, a tornácon éppenséggel elférünk és fedél is van a fejünk felen, de azért tanunk az esőtől. Egyre kevésbé tetszik ez az egész.

Vajon átmenjüllk a Icol!yluíba? Várunk. Már nem is tudom, melyikünknek tűnik fel elő-

ször, hogy két k.ísérőnk jó ideje csak hallgat, mered maga elé. Hiába sz6lítjuk, egyik sem felel. Arcukon közöny és komor mélabú.

- ÍlIoan! - szólít juk egyre ... mindhiába. Megrá. zom, az arcába nézek, de csak közönyös, tompán csillanó szemek merednek rám, sarkukban eltévedt könnycsepp.

-Hiábfl . . - mondja nagysokára. - Hiába mimleu. Megkísérlem talpra rángatni - persze óvatosan,

nehogy kitántorodjuok az esőre. - Mi II(U! hMba?! Beszélj.' Megint csak néz, hallgat. Értelemnek

sincs az arcán. - Hiába mim/en - nyögi végül. - ElkiídlOztrmk.

ge mindcmwk. .. hiáha. Otthagyom, hogy segítségért menjek. IlCi'eJ<,;zell1\'"

elkerülni az esőt, de néhol ~t kell vágnom rajta: szo­rosra fogom a köpenyem, mélyen arcomba húzom a csuklyál. A falakon a moha sárga és halott, a folyo· són döglöll rovarok, szánalroasan görcsbe dermedt pókok hevernek. T öbb ~zerzetessel is lalálkozom, de csak ülnek, merednek maguk elé, mÍllt Inoan.

- IdeáL - motyogja az egyik. - ... ideát a HaMI aZ lír és fl Kárllowt. Mind meghalllllk. .. miml clkárhozulIk.

ti köpönyegemet. Utána nyúlok, mikor külö- _--:::=JI+.:>=:::S nÖs. kellemetlen érintés éri kézfejem. ..

Többet nem vagyok képes kiszedni belo­le. Mim egymást hasztalan kergető árnyak, úgy vánszorognak a rcán a fájdalmas finta-­rok. Megkísérlem mágiával kitudni il gon· dolutait. de félelmetes ürességbe, lem.on­d~ísba és reménytelenségbe üt.közöm.

Az eső tetir. Letörlöm, aggodalmasan nézem a fol­

tot, amit oorömön hagyott. Ahol érte, megsötétüll, nem nedves, inkább túlon­túl s7..áraznak. látszik, repedezett ráncok hálózzák. Akár egy öreg ember bőre, olyan fakó és élettelen.

Mi tI? Éppen kiáltanék, mikor a folt el­

tűnik. mimha <:osem lett volna. Elrej­tem a kezem, mélyen csuk.1yám alá menekülök, mig cl nem érem az árká­dOkaL Csak ott szólok a társaimnak.

Harmadik Szemünk. mocsárbűzt érez. elmúlás slagát - ItOlIntIII jött ez a ká,lIclwlt l'illar? A víz. nyomot hagy a fa-lakon, ahelyett, hogy elmélyülne a moha zóldjr, kifakul, megsárgul, mintha pel"'Lselő napfény érné. Monoton zuhogás, miközben az 6nszürke égbolt lassan éjsötétbe vált.

Vm!!.v! - mindannyian érezzük a veszélyt.

Szermcsétltll ember! Megriaszt, amit az elméjében látok.

Megriaszt, amit magam körül látok...

Ha a csapatban még nem merült volna feJ a vágy, hogy audienciát kérjen az apátúrlól, most hívatni fogja őket.

Egyik szolgája hOZ7..3 az üZenetet. Nyo­ma sincs rajw ártó mágiának. de sem­milyen lényegbevágó kérdésre nem fe­lei , mindenre azt mondja: - majd aZ ap(ítúr vállIszt tili, jÓlIram.

Az apátúr Bebocsátást nyerünk az apátúr tornyába.

Szűk csiga lépcsőn mcgyünk felfelé, libasorban. A középső szinten ablak nyílik a fáira.

Oh, istenek! Annyit .IZ éj homályában is látunk, hogy oda­

kinn víz lepi cl II tájat. Akár az enyészet birodalma, korhadt, kopasz fák. merednek elő a lápból. Ugyan­az a táj: megismerem azt a dombon á1l6 magányos tölgyet, azt a szikla.mcredéiyt, ami mellett elvágtat­tunk... és mégsem.

Nem 'ehet ugyanaz! Ennyi eső nem esett! Mind megnézzük, sorra, egymást követve a szűk

ablakban, de II szolga egyre siettet. - Az apátúr vár! - ismétli konokul. A l egfelső szinten fogad bennünket. A lépcső ap­

r6 előtérbe torkollik, két ajtó vezet tovább. A szolga megáUjt im, kopogtat a szemközti ajtón, majd belép, becsukja maga mögött. Magunkra maradunk a szűk helységben.

Csend illenék, de aty sok vitatlliJlalóllk Ilan! Percbe scm telik, visszatér a szolga. Szélesre tár­

ja a vaskos, vasalt ajtót, orrunkat megcsapja a füstö­lők. illata. Belépünk. Meglepőe.n tágas a szoba; falai mentén szentélyek, az ablak előtt íróasztal, melJette könyvállvány vaskos kötetekkel. Szinte tapintható idebenn a mágia.

Az íróasztal d6tt üresen áll a kényelmes karszék, az apátúr a földön ül. Végtelenül üreg és törékeny, jócskán túlléphette már az emberi átlagéletkor ha­tárát. A szőnyeget fé lrehajtották, a kőpadl6ban kö­rök, mágikus vésetek futnak biztos, szabályos vona­lakkal. Kúpocskákba préselt, émelyítő illatú füstölők vonják fátyolos ködbe a szobát.. annak a másik kődnek idebenn nyoma sincs.

Meghajolunk. Az apátúr bólint, de a szolga beszél: - Az apátúr köszónt bnmeteket, idegenek. Bocsánato­

tok kéri, amiért nem állhat fel, nem üdvözijlheti !lCl/digeit illendőn, de köti a szertartás rendje.

Megértjük. Aki ismeri a mágiát, sejti, mit él át az apátúr.

-Arra kir benllettkJ;t, Ilizzetek ki az ablakoll- a szol­ga mOSt c;lőször elmosolyodik -, tk én tudom, mlÍr meg­tettétek. Uljetek a foldre, az apátJ;r mesélni szeretne!

Engedelmeskedünk - miért ne tennénk? Hanna­dik Szemünkkel- micsoda öröm a bűz helyett a füs­tölők illata - egyre kémle1jűk a jeleket, az apáturat, a szolgát. Va lami nagy dolog zajUk idebenn. MintJla erőteljes aranyláncok kötnék a jelek sarokpontjait az égbolthoz: vaskos, anyagtalan fonataik a deszkákkaJ borított mennyezetben tűnnek el.

-Az apátúr szerint rajtatoK kívül mi hrimu/1/ vagyunk csak .,életbm" a kolostorhfln .•.

A másik szolga a sarokban gubbaszt, két vésett vonaJ éppen a térdei alatt talál egymásra - olyan mozdulatlan, hogy mindeddig fel sem figyeltünk rá.

.. . ezirt kívánt beszllni veletek. Nektek is segítenetek kell, hogy hazaf(~lál;ullk.

Aligha értjük miről beszél; lopva egymásf'J pH· lantwlk. Az apátúr ismé.t lehunyta a szemét, halk szavakat mormol: ki tudja figye1-c ránk?

- Egy Halott VilágOl! vagyJ/lIk - beszél a szolga -egy világon. me!,ynek szelleme elpusztult a Sötétség Korá­ball. Nincs itt más, csak az elmúlás és a halál, lIincs itt más, cSdk az újjr!szüktts lItfküli kárhozat. A kolostor ;elen­leg Ut !liltígoll (íl/: ideá~ és otthon. Amit az ablakon kívül

láttok, egyik sem II keltő közül, htmml a kettő együtt. Szá­munKra a Ut Ili/dg összeolvadt, létrehozott egy hamratW:at, egy se/wI sem Iéuzijt.

Mivel elhallgat, gyorsan közbesz6lok: - Hogyan keriiltünk ide? Az apátúr arca nem rezdül, nem 6 beszél, vala­

hogy mégis úgy érzem, ó felel. - J(o!ostomllk a J J J. Napcsászár óta dimon! erek!,yéket

őriz. E fu/ak szentsége mindeddig e1egelltlő lIédelmet nyúj­tott, az erekfy!s szobtl mindeddig megfékute az ártó eroÍ\et. De két 1Ulp;a - árny suhan át az apátúr arcán -1Í; erek­!,yit Iwztak, ami kiszabadult.

- És mit te"etilllk mi? - kérdezem. - Az erekfye a Halott Világ fel! sodor, az apátúr

visszatart benl/ül1ket. A koloswr csónak, mit elragadna II

megárt/dt folJó, IUl az apátúr nem kapaszkotina a parthu, S /ItIII tarlanIÍ a cs6nakot. Amde egyre fárad ... Ir kell men­nünk az ereklYéI szobába! Az apámr úgy "Ili, én egyediil nem vr~gyok elegendá.

Nem vagyok biztos benne, hogy segílhetünk, de mi mást tehetnénk. Ha csak ülünk és nem cselek­szünk, semmivel sem leszünk többek a maguk elé meredő szerzeteseknél.

- Segítenetek KEU! - mondja a szolga, mintha csak a gondolataimban olvasna. - Nem tudom, miben, tk nilles mds I'á!a.~ztásullk.

A társaimra nézek: bólintanak.. - Rel/dben - felelem rá, és száraz a szám, akár a

tapló. - Mi ez az ereklYe ls miben áll ahatillma? A másik szolga megmoccan a sarokban. Kezei re­

megnek, fe lnéz. szemében megtört akarat ... aztán le­csukódnak szemhéjai és ájultan borul a füstöl6kre.

- Sktnü"k kelJ! - sürget a társa. - Az ereklYe egy agyagkorsóban !'ali, a sú{ya vagy klt tchernyi. Nem ,!yitot­tukfel a korsót, császári pecsét zárja, Ilem tudjuk mit re;t. Hatalma a térrel és II va16sággal függ össze. Nem fedett ftl belóle mást, cSllk (/1/Ii történt.

Nos, az épp elég, gondolom magamban, de in­kább hallgatok.

- Mit csilláljunk vele? - firtatom inkább. - Azt az I/pátJír sem tudja - Vllllja be a szolga. - Egy

biztos, ha nem teszünk lia/amit, az apátúr elveszíti a Imr­cot, s akkor mind megh(llunk.. . Ilagy "alami még rossZllbb tórténik.

- De mégis? - eről tetem a kérdésl. - \4lfalllit csak jal/asol, mit [egyűllk?

A szolga zavartnak látszik. tanácstalanuJ pislog a mestere fe lé.

-Az apátúr Stl;nos nem tudja - ismétli jó pár szív­dobbanásnyi csend után. - Azt tallácsolja, legyül/k óva­tosak, mert az ereklYe m:m fog közel mgednj mtlgdhoz nlil/­ket. Most men;ü/lk!

"Elhagyjuk az apátúr szobáját, majd a tornyát is . A szolga a csapat élére vág, a öreg szentély felé si­etünk. Az eső csak zuhog, kitartóan, az utunkba akadó szerzetesek pedig éppilyen egykedvűen me­rednek maguk elé.

Még élnrk. lle ki tudja hol és meddig? Hirtelen mi ndannyian érezzük: kellemeuen, ta­

szító érzés söpör át rajtunk, akár a gátját szakasztó tengerár.

Mágia!

Innen álváltunk hagyományos kaland modul stí­lusra. Szokatlan kalandróllévén szó, a mesélő vállán is szokatlanul nagy súly nyugszik... kerülnünk kell a félreértéseket.

Amesélés ... A mágia, ami átsöpört rajtuk, az ere.kJyélől szár­

mazik. Egyfajta ősi formája az Igaz Illúzió ncvű varázslatnak. Ereje megközelítőleg BO-as, ezért feles­leges mágiaelJenállást dobatni ellene - sokkal fonto­o;abb, hogy elaJtas:.:uk 3. játékosok gyanúját.

A varázslat hatására mindannyian kiszakadnak a valóságb61 és egy képzeletvilfigba kerülnek ál. Amíg odaM vannak, itt ugyanolyan egykedvií, élő szobrok lesz.nek. akár ti szcrzetesek... de hát ki látja ezt?!

Mindcbből ők semmit sem vesznek észre, mert az árnyék-valóság kezdetben ugyan az, mint az iga­zi volt, a jelent folytatja egy másféle jövőként. Ami innentlSl kezdve történik. az valójában nem is törté· nik meg, csak a képzeletükbcn. Miközben ők nem tesznek semmit, csak bámulnak maguk elé bambán.

Neked, KM, meglehetősen nehéz dolgod lesz, hogy a kaland hangulatának megfelelően irányítsd az eseményeket. Az. árnyék-valóság ugyanis a karak­terek rélelmeiből, fantáziájáb61 relépülő közös kép­zeletvilág. ahol mindig az történik, amit a legkevés­bé szeretnének, amitől a legjobban tartanak. Nem án, ha a játék eleje óta odafigyelsz erre, szorgalma­san megjegyzed vagy lejegyzcteled. amit a karakte­rek és a játékosok elárulnak magukról. mert ebből kell majd feJépítened a csapatta szabott árnyék-való­ságot. Mindent megtehetsz, amit általában nem te­hetné!, amitől visszatart a kalandmcsteri etika. lu az a cél, hogy sötét, komor, elJenséges és reménytelen világot fess Ic nekik. A legmélyebb, legbelső félelme­ik öltenek testet ebbcn a világban. Csonkolhatod 3

karaktereket. egymás ellen fordíthatod. őket, elve­heLSz tőlük mindent, amihez ragaszkodnak, ami kedves nekik. Mert mindez NEM történik meg. A konOiktus reh?ldódik a kaland végén, amikor kiderül a hazugság. Es hazudhatsz is, torzíthatocl, ellenül fordíthatod a szabályokat... mert ez a játékon belül is csak képzelet.

Természetesen a kaland megoldása al, hogy k.ilá· baljanak al. árnyék-valóságból. Mivel nem azt fogjuk értékelni, ki találta meg hamarabb a megoldást. húzd el nyugodtan a történetet. irányítsd úgy, hogy szépen lassan jöjjenek rá. Nem szabad elárulnod magad olyan ostobasággal, hogy közvetve és leplezetlcnül be.meséled valamelyik karakter nagy gyerekkori meg­próbáltatásának szereplőit, a mumust, akivel ijeszt­gettEk, wl.gy a farkast., aki miatt két napig gubbasztott egy fán. Erre is sor kerülhet m~\id. de csak a vége felé.

Amíg az ereklyének van miből - több ember számtalan félelméból - felépítcnie az árnyék-valósá­got, addig a legkevésbé gyanús megoldásokat "á­laszd. Ha már csak egy ember van, aki harcol az el­keseredcllSég ellen és a többiek (a halottak) tiszta szívükből szurkolnak érte, akkor már rávezetheted a

megoldásra. Ha viszont az összes "halott" az ő halá­lát kív,ínja, átkozottul kinozd meg, és ne vezesd rá az igazságra. Ha így is rájön, az szép teljesítmény lesz. Végső esetben még az i~ lehets~ges, hogy a csa­pal teljesen elbukja a kalandot.

Egyel azért ne feledj. az ercklyének mindezzel célja van!

Az ereklye sötét és feneketlenül gonosz; rosszat és pusztulást akar mindennek és mindenkinek, akit hatalmával eJér. Ámde céljait ravaszul, intelligensen próbillja elérni, küJönöse,( .1 jelen helyzetben. ami* kor több mint félszáz ember lelkét veszejtheti el.

A fél rúd átmérőjű korsóban egy félig-meddig ha­lott démon tetemét őrzik. Fél alak magas, összeteke­redett tcremLmény, bőre hófehér, szeme smaragd­zöld. Nagyon erős maró hatású folyadékban tárolják, hátha kikezdi az idő. dc az évezredck is csak annyit értek el, hogy felázott és hófehérré fa­kult a bőre. Ez a test fizikailag gyakorlatilag elpusz­títhatat.lan ... holott halott. A benne lakó hatalom és az értelem szikrája azonban él, függetlenül a halott testtől.

Az crekJye nem akarja elhagyni Nadyssl, nem akar visszatérni a Halott világra, mert ott má.r nincs semmi, amit elpusztíthatna. Viszont a kolostort és lakóit az enyészetnek szánja. Az apátúr egyenlőre megakadályozta akaratának beteljesítésében, de az erckJyc érzi, ő az erősebb, csak időt kell nyernie a végső győzelemhez. Az árnyé.k-valósággal sincs más célja. mint az időt húzni. Semmiképpen nem akar ja megölni al. ÖSSLes karaktert, mert azzal a képze1etvi­lág véget ér, és még az odaát meghaltak is viss7..anye­rik a csclekvőképességüket ideál. Ekkor pedig foly­tatják. küldetésüket, s talán valóban képesek ereklyét ,l vereségbe taszít ani.

Mindemellett nem képes megtagadni önma,gál._ nelll képes olyan árnyék-valóságot létrehozni, boldogság és győzelem énését keltené az áldozatok­ban. Ezek az érzések az ereklye számára nem létez­nek és teljességgel érthetetlenek, ő csak a negatív ér­zelmekre. a romlásra hagyatkozhat. Az áldozatok képzelctére és hitére: csak olyan dolgokat alkothat, amit elhisznek.. kL árnyék-valóságban az halhat meg. aki hiszi. hogy megh<llt.

Vagyis a helyzetet különös kettösség jellemzi: az ereklye csak ártalmat, bajt, bonyodalmat tud okoz· ni. viszont szüksége van rá, hogy legalább egy karak~ ter minél tovább élet?en maradjon.

"Halott" karakterek Amelyik karakter az árnyék-valóságban életét

veszti, időlegesen kiesik a játékból. Amíg a képzelet­világból ki ncm lábainak, Ő nem vehet részt a játék-

ban, viszont a képzelete jelen van. Neked, KM ügye­sen kell ezt megszervezncd! Közöld a játékossal, hogy jótét lélek vagy: bár a karaktere meghalt, ez vé~ gül is csapatjáték, és te engedélyezed, ho!:,')' Qtt ma~ radjon és belebeszéljen a játékba. Tanácsokkal lát~

hatja el a társait , gondolkodhat velük együtt .. I-la ezek után clle.ndrukkerként arról ábrándozik, hogy fl többiek is jól megjá rják. akkor bizony a laposan meg­nehezítheti a dolgukat. Ha tiszta szívéből szurkol ér­tük és mindig azt kívánja, bár jól sikeTÜlnének a dolo gok, akkor az árnyék-valóság is elviselhetőbb lesz.

A történet fősoilra Az árnyék-valóságban lejátszott . történetnek

nagy vonalakban az a lábbi módon kell lezajlania: A karakterek ezer nehézségen át eljutnak az

ereklyés szobába, Olt kitalálják, hogyan győzhetnék le az erekJyét. Ha ebben mindannyian hisznek, mindegy, hogy mit ta láltak ki, működni fog. Minden jóra fordul és ők visszatérnek az apátúrhoz. Itt deriiJ ki, hogy nem győztek, az apátúr és a teljes kolostor rájuk.támad - élőholtak vagy démonoktól megstállt embcrszömyek képében. Ha nem jönnek rá id6ben , hogy mindez csak hazugság, illúzió, akkor az apátúr itt a való világban elveszíti a csatát. Ez cselben min­den~i meghal.

Osszesen másrél őrá juk van.

Mtalános kalano-vázlat Az alábbiakban adunk egy általános történet­

vázlatot - ha KM esetleg nem tudn;.í., hogyan kezd­jen bele az árnyék-v:-tlóság elmesélésébe. Semmi­képp ne haszná lja ezt és csak ezt, és főként ne pontosan úgy, ahogyan itt le van írva. Csempésszen bele személyre szabott részeket és csaljon, hogy mindig azzal történ jenek az alábbiak, akit a legjob­ban megvisclnek..

Mindez. tehát csak egy vázlat; segítség. hogy :tk~ kor se keletkezzék kényelmetlen csend. ha a KM­nek éppen ni ncs ötlete. Ha tud, találjon ki személy­re szabottabb eseményeket. I) Amikor 3. varázslat déne őket, a karakterek éppen úton voltak az ercklyés szobába. Első lépés­ként tehát azt keU tovább mesél ned nekik, mintha mi scm történt volna. A mágikus árhu llám után várj még egy kics it, ne idézd eléjük azonnal a borzalma­kat, hadd a ludjon el a gyanakvásuk.. 2) Kezdődjön mondjuk a szentély k.'lpujában. Mikor ki nyit ják az ajt6t egy szerzeteshe üLkömek, aki ott állt lesben. Már nem szerzetes, hanem élőha­lott, vörösen derengő szemekkel és karmos kezekkel - a belép6t ~ögtön és valószínűleg meglepetésszerű­

en (+ l O KE) mcgtámadja. A harcértékei legy~nek ugya nakkorák, mi nt a belépni vágy6é. de 20 EP.je van. H a tudod, intézd úgy, hogy kannos kezeivel mi­nél több emberrőlletépj," a köpenyét, így azok ki lesznek téve az eső már jól ismert átkos hatásának. 3) M ire az élőholtat legyőzik, üj ellenség tűnik feJ, több száz patkány, falUban, akár élő, hullámz6 tenger, közeledik az udvaron át. Ezek is élőholtak, semmi mást nem akarnak, mint al é leterőt - vért.

húst - felfalni. Csak t(Í2zcl lehet tllvol taltani őket. A kezdeményezés mindenképpen az üvék, körön­ként kb. 6 támad minden karakterre, aki igazán csak akkor kerüJ bajba, ha a földre zuhan. A patkinyok a lábat támadják, p~óbá.lnak felmáll~ni rajtá: a nadrág­szárba férkőzni.. Es harapnak. TE: I O, VE: I O (mert sokan vannak) EP: 2. Minden sikeres tilmadásuk 1-gyel csökkenti a karakter VÉ-jét, ha al elfogyott. ak­kor ele.."~k. Ettől rogva három sebző értékű harapás­tói I EP-t veszít. A patkányokat gyakorlatilag lehetetlen legyőzni, olyan sokan vannak. lia a ka­rakterek bemenekülnek a szentélybe, oda az élőha· lou patlcinyuk nem képesek követni (iket. 4) Amennyiben a csapatban felvetődik. hogy akit élőhalott harap meg. az maga is élőhalottá válik. ak­kor ez k6 percen beJül meg is történik. Az áldozat el­lenállhatatlan vágyat érez, hogy felraljon minden élőt. Harcc.:nékci nem változnak, puszta kézzel rátá­mad a társaira. Szeme vörös, kezei karmosak. 5) Ha ez nem történt meg, akkor csalj! Vagyis: a szerzetest megharapták. Mivel az ereklye amúgy is az éj félelem-világából k.ölcsönözte az élőholtak.'ll és a patkányokat (sok lakik belőlü.k a kolostorban), k6 perc mCllva ö is él6h<llouá változik. EllŐI kezdve ha· lottnak számít az árnyék-valóságban. Értékei az elő­ző élőhalou~szcrzelessel azonosak. Rátámad a ka­rakterekre. Amit az ereklye nem véletlenül akar - a .szenetest61 lan ugyanis a legjobban. hogy esetleg rájön ét hazugságra. 6) Most jöjjön egy kis mágial Akit a szentély előtt lezajlott csctepatéban eső én, tapasztalni fogja, hogy bőre és húsa az érintett területeken finom porkénl málik le a a.ontjair61 - eltől valószínűleg j61 meg fognak ijedni! Hacsak az áldozat nem ázott cl telje­sen, a rolyamat nem halálos. mindössze átkozottul elcsúfít ja akarakten (különösen akkor jó, ha a jálé­kos jó megjclcnésű kara.ktert1képzc.lt CI magának), és k6.tal.csökkcnti az ERÖNLET, foképességct. 7) Ime egy gonosz trükk! Ujabb mágikus árhul­lám söpör végig a csapaton. Semmit nem képesek megtudni r61a, csak azt, hogy ártalmas mágia volt. Találgatni fognak. l iaIIgasd miről beszélnek: amitől a legjobban tartanak, azt meséld eJ nekik. 8) Tegyük fel, hogy elérik végre az ereklye tároló ajtaját. Eddigre a szerzetesnek meg kell halnia, hogy

minél több idő e1telh~l'n al ajtó felfeszítésével. A zárba illő kulcsOL ugyanis a szenetes őrizte. De tőle eltúm. (Ha valamelyik játékos előre gondolt erre és nála van a kub, akkor tőle Wnt el- ettől csak még kétségbeeseltcbb le!iz. Ne feledd, mesélői rosszindu­latad elől nincs menekvés!) Zárnyitás 50% vagy fel kell feszíteni az ajtói. Utóbbi esetben nem lehet visszacsukni. amit az ereklye ki is fog használni. 9) Amikor végre meglelték a módját, miként nyit­hatnák ki az creklyés szoba ajtaját. és csak pillanatok vannak hátra a sikerbfil. jön az újabb veszedelem. Le­helnek megint élőhalottak. esetleg a szentély padló­ját fehÖrő. előkászálódó múmiák vagy valami dé­mon ... - amitől :l. legjobban lartanak. A lényeg az, hogy valami megsürgessc őket. Hogy nyilvánvalóan lálsz6cljon, valakinek fcl kell tartóztatni a támadó­kat. amig társai kinyit ják aL. a jtól. Ha nem nyitOtták, hanem feszíteuék, akkor védeni is kell a bejáratot, hiszen nem zárhat ják be maguk mögött. A támadó teremtmény(ek) harcértéke attól függ, milyen szán­dékkal indul ellenük a fcltartóztaúsukra jelentkező karakter. Ha az életét is kész feláldozni, akkor bi­zony sokkal erö~ebbek nála, s valósl-ínüleg el fog es­ni a harcban; ha erre még nincs felkészülve, akkor vé­re:; és áldozatoktÓl terhes gyözelmet arathat. Esetleg. A támadók harcértékdket a KM határozza meg, az ellenük induló karakter(ek) harcértéke alap ján. Bi­zony könnyen lehet, hogy bekövetkezik az első (vagy rn..1r többedik'?) karakterhalál. I U) Nos, rendbcn. Bejutottak az ereklyetárolóba? Kezdődhet a tánc! Apró helyiség ez. sok holmival, de középen valóban olt az :J.!''Yagkorsó. Persze vannak itt mindenféle olyan holnük, amire a karakterek csak vágyhatnak: mágikus kardok, páncélok, védögyűrűk. Mindet az ercklve telte ide nekik, s mind átkozott. A hatásuk sokféle 'Ichet. A gyűriítől lesz..:i rad az ujjad, a páncél iszonyú fájdalom közepette rád ég és soha töb­bé nem veheted le. Asisaktól megvakulsz, a karddal azonnal rátá,madsz a barátaidra és képtelen vagy ab­bahagyni. Mágiaellenállást nem kell dobatnod az át· kOlOU holmik varázsereje ellen, mcrt ez csak árnyék­vaióság. A mohóság bizony megbosszulja magát! II) Ha kit.aláltak valamit, hogy szerintük mivel vé­di még magát az ereklye, azt meséld el nekik.. Ha nem, akkor lássuk, mirc képeli ti félelem? Amint. vala­melyikük közelít az. ereklyéhez vagy csinálni akar ve­le valamit, dobass vele Veszélyérzet-pr6bát, s mond, hogy szörnyű balscjlclme van. EZl minden alkalom­mal c..,>ináld meg velük. Mivel nem találják. majd az okot, sok idő eltclik, mire legyőzik félelmüket. 12) Mit lehet lenni al. ereklyével az árnyékvilág­ban? Bármit: meg lehet semmisíteni, be lehet börtö­nözni, akár jó szándékúvá is lehet tenni - úgyse igaz az eg~sz. A lényeg az, hogy bármi sikerülhet, de csak akkor, ha mind hisznek. benne (a "halottak" is!). Ha csak egy kétkedő bo akad, nem jó 3. Olegoldásuk. Azt meséld el nekik sikeres megoldásként, amit mind­annyian. kivétel nélkül jó ötletnek tartanak. 13) Ha megsemmisítik vagy megszelídítik az erek­lyét, érzékelhelik, hogy megszűnik a mágia; Harma· dik Szemmel ,.nézve.n visszatér a füstölők illata. Leg­alábbis ezt hiszik. Feltehetőleg visszatérnek az apátúrhoz, de mindenesetre elhagyják a szentélyt.

Antint kilépnek a szabad ég alá, látják, hogy elállt az cső. felderült az égbolt .... minden visszatért a régi ke­rékvágásba. Mosolygó szerzetesek veszik körbe és ün­neplik ökel. Az apátúr tornya felé terelik a csapatot. 14) Az apátúr fent vá~a öket a szobában. Még mindig ott ül. változatlanul, mellkasára hajtott fej­jel. Mikor a karakterek belépnek és köszöntik, az apátúr felnéz: szeme vörös, arca ton. Kolostort be­töltö hahota hallatszik valahonnan az égből, s az apátúr és a másik szolga rátáptad a csapatra. Az apátúrnak legyenek legalább + 20-szal nagyobh har­cértékei, mint a csapat jelenlegi legjobb harcosának - tekintve, hogy az apátú rról feltehetőleg még élőha­lottként is többet gondolnak. IS) A szerzetesek is . beözönlenek a toronyba -vagy félszáz é lőhalott - köztük ismerős arcok is fel­felvillan nak: a fiú az istállób61, a szakács, arcok a ke­rengő ről. És mind egyre csak nevetnek - kísérteties látvány! Odakinn újra zuhog az cső, idebenn kezdő­dik a szobáról-szobára folyó üldözés. A félszáz ellen­fél nagyon sok! t6) Valószínűleg az összes karakter meghal. vagy ideig-óráig bezárkózik va lahová. Biztos menedék­hely nincs - men ugye ez az árnyék-valóság. Vagy mégsem haltak Illeg mind? Legyen egy valaki, aki még él; ha elbújt nem veszik észre, akit sebesülten esetleg halottnak hisznek ... stb. Mostantól rajta mú­li k a kaland sorsa. Tenni már nem sokat tud, de hát­ha felébred bClUle a gyanú. Végtére is mOst van ide­je gondolkodni; kérdés, hogy kedve is van-e? Ha társai egy emberkén t szurkolnak, akkor segíts neki: próbálj nyilvánvaló jeleket adni arra, hogy itt min­den megjelenik, amitől ő fél. Például megjdenik a szobában al. a fark..'ls, aki elől gye.rekkorában a fára menekült... körbcszimatol, felé néz. aztán elüget. Látomásszerű jelenetek peregnek Ic e lőtte. 17) Ha ellene szurkolnak, akkor teljen az. idő ... ret­tegésben. Másfél órával azután, hogy az árnyék-va­lóság rájuk tört. az apátúr a valóságos világban is el­veszíti a harcot. A karakterek kiszakadnak az árnyék-valóságból: Ott állnak az udvaron, az eső eláll, s ők érzik, ahogy összeomlik a kolostor tegu­mentuma. MoSWntól körönként l teljes évet öreg­szenek... VÉGE (VÉGÜK) 18) Ha a túlélő karakter(ek) rájön, hogy valami stimmel a körülötte zajló eseményekkel , akkor az ár­nyék-valóság hirtelen véget ér, mindannyiuk számára.

A megolMs Az árnyék-valóságból. kétféleképpen lehet kilá­

balni. Vagy mindannyian meghalnak benne - de az erekJye ügyel rá, hogy ez ne történhessen meg - vagy rájönnek a csalás tényére. A játék elején még tény­szerű. pontoS megfogalmazás kell ahhoz, hogy az ár­nyék-valóság leleplezodjön. Valami ilyesmi: .,Ez csak egy illúz.ió, ez. (lz. eglsz. /Icm ij törtél/ik meg valójában!"

Késoöb már nem kell ilyen szigorúnak lenned. Befejez'hcted akkor is, ha valamely ik játékos így szól: .. Itt Ilfllami nem stimmtl, ez (IZ eglsz O[yllll vfllószíllútlm!"

A legvégén pedig, mikor már nagyon sokat szen­vedtek, elegendő, ha valamelyikük bánni okból fel­kiált: "Nem hiszem el, i{yen lIincs!"

FINALI~ Ezt nem hiszem cl! Hirtelen eltíínik minden. egy pillanatra megszé­

dülök, s újra ott állok az udvaron. Eső kopog a kő­penyemen, hosszú pillanatokig nem értem, mi tör· ténhetett. Aztán lassanként felfogom.

A társaim is ott állnak mellettem. élnek mind. még az apátúr szolgája is. Némelyikük kétségbeeset­ten vizsgálja magát, vajon sz.örnyű sebei hova tűn· tek, de az esőben crre aligha van mód.

Az egész csak mágia volt: képzelgés? Pedjg minden részletre pontosan emlékszem, pe­

dig izmaimban érzem a fáradságot. Elmém meg olyan, akár az átizzadt ing.

Mennyi idő telhetett el? Lehet, hogy sosem tudjuk meg. Talán annyi,

mint a képzeletünkben? Remélcm, kevesebb. - Az Apdtúr! - eszmélek hirtelen. - SietnülIk kell,

hisz nem tettünk semmit! Ezcsrlk egy dtkozott varázslat voJt. Időhúzásl

Futunk a szentély felé, de mielőtt feltépném az ajtót, egy pillanatra megtorpanok: vajon mi vár oda· benn? Aztán nem törődöm többet a gyanúval - ki ér erre rá! De mégis, belépés előtt újra elmormoJom az orrom alatt, lehetőleg úgy, hogy senkj ne hallja:

- Én ezt nem hiszem el! Lehet, hogy megőniltall? Ezúttal semmi nem változik. A szentély is üres,

csak három szerzetes ül a földön és merednek maguk elé. Oh. ha tudnák, min mentünk rrti itt keresztüL.. képzeletben.

Az ereklyés szoba ajtajában állunk, az apátúr szolgája remegő kézzel illeszti a zárba a kulcsot. Kör· bepiIJantok, de semmi sem történik, semmi sem le· sclkedik ránk a szentély félhomályában.

- Siessünk. uram! - kiáltja a szolga, de óvatosan félrelép az ajtóból.

Elroosolyosodom ... úgy tűnik az ő lelkét sem hagy!.ák nyomtalanul az átélt események .

Attit?! nem jj iltük át!, emlékeztetem magam. Vagyishogy ...• flem történt meg. de átéltük. Fel/ébe Ilefe!

Az ereklyés szoba apró, számtalan haszontalan­nak látszó dolognak ad otthont. Lámpások, gyertya· tartók, egy hordoZÍlató oltár, ruhák... és egy agyagkor­só. - Ott van! - kiáltom.

Körbevesszük, egyikünk magasra emeli csala· bárdját...

- Várj! - kiáltok rá. Későn. A fegyver lesújt, a korsó szilánkokra törik

a csap<ls ercjét(íl, s a kis szobát elönti valami szúrós szagú, átlátszó folyadék. Ruhánkra és a tettes kezé· re is fröccsent belőle. Szerencsétle.n fick6 ordit, s mi· dön S~ját füstölgő ruMlnkra piUantunk, tudjuk is mi· én. ürült sietséggel próbálunk kibújn i elmálló holmijainkb61, de már a csizma lal pun k is füstöl.

- Kifelé! - kiáltom. - Ki iliI/eli! A szentély kőpadlóján ülünk, mezítláb ... talpat­

lan csizmáink az ajtó előtt árváikodnak. öltözetünk cafatokban.

A mego[ilás Mir tegyünk most? Nehéz kérdés, és az idő is sürget. A szentélyben

t11.etsző bűz, de végre be tudunk jutni, mert a folya­dék betemarta magát a kőpadl6ba és elpárolgott. Odábcnn csaknem minden tönkrement, jó pár e rek· Iye is megrongálódott.

Az llpátú,' bos.wís lesz. Ha lesz egyáltalán holnap! Ahhoz előbb Ic kell

győznünk al. ereklyét: ez.t a borz.'llmas, visszataszító, csupasz déOlontdemet. Egyik társam megkísérli fegyverével felaprítan.i. de nem fogja az acél.

Mit legyünk most? Az apátúr azt mondta, odakint a Halott Világ uraJ­

kodik, ott elpusztul minden. Hirtelen ötletem támad: - Dobjuk ki (/ kolostorból!

G:gőzeiem Midőn a tetemet átlóditjuk az ódon falak felett, s

tekintetünkkel követjük fehéren villanó bukdácsolását a sziklákon, szinte érezzük a te81unentum sóhaját. Mintha testetlen árny vonulna vissza felőlünk , lassan· ként felbukkannak az égen a csiJJagok: távoli lámpása· ik birkóznak az éjjel, a szétosztó fellegek homályával.

Máris világosabb vmI. Alant a wj is változik. A tetem és a víz eltűnt,

nyoma sincs már, de köröttünk minden halott. Siral· mas látvány: a fák ágai, mint halál görcsébe dermedt ujjak, kopaszon és vádlón merednek az égre.

Csak állunk a mellvédnél. Csend van. Aztán vár· va·várt hang: egy éji bagoly huhogása a távolban ...

Győztünk!

LiPR0 EMLÉKEK Képzelgés volt vajon, vagy valóság? Sokszor felteszem magamnak a kérdést. Men

mindenre emlékszem. minta valóság lelt voJna .. vagy talán még annál is jobban.

Sokan firtatják, mi az a furcsa, gyógyíthatatlan karmolás a vállamon. Bizony elég sötét lehet Uyen­kor a piUantásom, mert a kíváncsiskodók gyorsan odébbállnak, s attól fogva kerülik a tekintetem.

Nos. pár nappal később jelent meg, jól emlék­szem, pont ott, ahol a képzeletvilágban rncgkarmolt az a bestia. Nem fáj, a Hold idején kissé vörösebb, és a gyógyítók nem bírnak el vele. Beletörődtem: az enyém. a részem ez is, akár a múlt, ami t nem feled­hetek.

A Ziildvárl

Értékelés A Tiltott K.:mton táborban elsősorban a kaland

során nyújtott szercpjátékosi teljesítményt értékeI­tük, és nem azt, ki képes hamarabb és eredménye­sebben megoldan i a feladatot. Már csak azért sern, mert a feladatok mindenütt mások és mások vol tak, atlól függöcn, félelmeivel mit "teremtett" magának a csapat.

Nem próbáltunk úgy tenni, mintha a szerepjáté­kOL lehetne objektiven ponLOzni, felvállaltuk saját szubjektív véleményünket. Minden csapatot a saját KM-e osztályozott. l-tőJ S-ig, mint az iskolában. Ilárom oszt...'ílyzatol adhatott:

- egyet fl feladatmegold6 készstgre, eredményességre, - egyet fl stílusra, hangulatm, surepjátlkosi belee1isrt. - és egyet a szerepjátékosi magatartásra, úgy mint fe-

gyt/cm, önzetlenség, csapatszellem. A negyedik osztályzatot a csapatról-csapatra já­

ró bírók oszlották ki : - Ez volt az A ura, A rról szólt, milYen hangulata, ér­

zett lIolt fl csapat játékának, me111ryir, élveztlk azt a bírók, mennyire méry betryomást gyakorolt rájuk vagy m,nny ire vágytak ;,rkább tovább memli, másik csapathoz,

Eztán a négy osztályzatot összead tuk, így jöhe­tell ki a maximális 20 pont. A versenyt 18 ponttal megérdemelten nyerte a magát "PARTY" becenéven em legető csapat.

W W W. n t o r h u vagy a tükör:

w w w .t h eol l ice.ne t /codex

........ !"' ... -'- .:" .. 0,..6. __ " ........... ~ ,-, __ n

.... """, .... _foIo._",

Nézz be houánk! http ://www.nltor.hu / vagy a tükOr: http ://www. theofflce.netlcodu

e· mal l : codex@nllor.hu ugy codex@ TheOfflce.net