sikolya eszter szakdolgozat

40
SAPIENTIA SZERZETESI HITTUDOMÁNYI F ˝ OISKOLA Esti tagozat Katek ´ eta - lelkip´ asztori munkat´ ars alapszak Hogyan fejl ˝ odik a tudomány ? Karl Popper, Thomas Kuhn és Lakatos Imre tudományfilozófiai látásmódjának elemzése Szakdolgozat Készítette : Sikolya Eszter Témavezet˝ o : Patsch Ferenc SJ Budapest, 2010

Upload: eszter-sikolya

Post on 03-Jul-2015

257 views

Category:

Documents


6 download

TRANSCRIPT

Page 1: Sikolya Eszter Szakdolgozat

SAPIENTIA SZERZETESI HITTUDOMÁNYI FOISKOLA

Esti tagozat

Kateketa - lelkipasztori munkatars alapszak

Hogyan fejlodik a tudomány?Karl Popper, Thomas Kuhn és Lakatos Imre tudományfilozófiai látásmódjának

elemzése

Szakdolgozat

Készítette : Sikolya Eszter

Témavezeto : Patsch Ferenc SJ

Budapest, 2010

Page 2: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Tartalom

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

1. Tézis: Popper . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41.1. Alapmotívum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51.2. Módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51.3. A fejlodés okai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81.4. A fejlodés menete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101.5. A fejlodés helye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101.6. Kritika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

2. Antitézis: Kuhn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122.1. Alapmotívum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132.2. Módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132.3. A fejlodés okai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142.4. A fejlodés menete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162.5. A fejlodés helye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172.6. Kuhn versus Popper . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

3. Szintézis: Lakatos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203.1. Alapmotívum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213.2. Módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213.3. A fejlodés okai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223.4. A fejlodés menete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233.5. A fejlodés helye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243.6. Lakatos: a popperi és kuhni látásmód szintézise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

4. Teológiai kitekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284.1. Popper, avagy a falszifikácionizmus hatása a teológiára . . . . . . . . . . . . . . . 284.2. Kuhn, avagy a tudománytörténészek és a teológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304.3. „Lakatosi teológia”? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

4.3.1. A modernista program . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324.3.2. Egy lehetséges teológiai kutatási program . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

4.4. Állásfoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

2

Page 3: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Bevezetés

Jelen dolgozat célja, hogy utánajárjunk a kérdésnek, hogyan megy végbe a tudomány fejlodése.

Ehhez az angol tudományfilozófus Karl Popper, az amerikai tudománytörténész Thomas S. Kuhn,

valamint a magyar származású matematikus és tudományfilozófus, Lakatos Imre nézeteit vesszük

közelebbrol szemügyre. Célunk a szerzok elméleteinek egybevetése, valamint annak a megvizsgá-

lása, hogy ezek alkalmazhatóak-e – és ha igen, miként – a teológia tudományára.

Az embert kezdetektol fogva foglalkoztatják azon kérdések, hogy halad-e a világ, illetve mi

a célja ennek a haladásnak. A tudomány „öntudatra ébredése”, vagyis a felvilágosodás kora óta

születtek elméletek annak megválaszolására, hogy vajon beszélhetünk-e, és ha igen, milyen érte-

lemben a tudomány haladásáról. A válaszokat hosszú idon keresztül az a pozitivista megközelítés

uralta, miszerint a tudományban egyfajta kumulatív fejlodés zajlik – vagyis, egyszeruen szólva,

„egyre többet tudunk” a világról.

A 20. századi modern, majd posztmodern gondolkodás alapvetoen ingatta meg ezt az addig

nyilvánvalónak tekintett tényt. A természettudományos kutatás pozitivista alapjait nagy erovel –

többek közt – Karl Popper Logik der Forschung (1934) címu muve kérdojelezte meg. Mintegy har-

minc évvel késobb Thomas S. Kuhn A tudományos forradalmak szerkezetében (1962) egy radiká-

lisan új, történelemszemléleten alapuló tudományfelfogást dolgozott ki. Könyve óriási visszhangot

keltett filozófusok és természettudósok körében egyaránt. Ezzel párhuzamosan zajlott a nyugatra

emigrált, rövid életu Lakatos Imre munkássága, aki kritikájával nem kímélte kora egyetlen tudo-

mányfilozófusát sem.

A dolgozatban elso tézisként Popper filozófiáját mutatjuk be, ennek antitéziseként pedig Kuhn

elméletét. A harmadik fejezet Lakatos munkásságával foglalkozik, majd pedig megvizsgáljuk azt

is, hogy a szerzo miként alkotta meg a popperi és kuhni látásmód szintézisét. A negyedik feje-

zetben kitekintést adunk arról, hogy a tárgyalt szerzok nézetei hogyan jelentek és jelennek meg

a teológiában. A dolgozat során ahol idegen nyelvu irodalomból saját fordítás alapján idézek, az

eredeti szöveget feltüntetem a lábjegyzetben.

3

Page 4: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Elso fejezet

Tézis: Popper

1.1. ábra. Karl Popper

Karl Popper (teljes nevén Sir Karl Raimund Popper)

Bécsben született, az akkori Osztrák-Magyar Monarchi-

ában, 1902-ben, középosztálybeli, zsidó származású csa-

ládban. A Bécsi Egyetemen tanult, 1928-ban filozófi-

ából doktorált, majd egy gimnáziumban tanított 1930-

tól 1936-ig. 1937-ben a náci uralom elol Új-Zélandba

emigrált, ahol a Canterbury Egyetemen filozófiát taní-

tott. 1946-ban Angliába költözött, és 1949-ben a London

School of Economics-on a logika és tudományfilozófia

professzora lett. Tudományos érdemeiért II. Erzsébet brit

királyno 1969-ben lovaggá ütötte. 1969-ben nyugalomba

vonult az akadémiai életbol, bár 1994-ben bekövetkezett haláláig aktív maradt.1

Karl Popper tudományfilozófiai gondolkodásának kezdetei az 1920-as évek elejére, a filozófus

bécsi egyetemi éveire tehetok. Ekkor találkozott Einsteinnel : a híres fizikus eloadásai rendkívül

nagy hatással voltak a fiatal Popperre. Önéletrajzában így vall errol : „Einstein dönto kísérleteket

keresett, melyek még akkor sem tudnák az elmélet igazát bizonyítani, ha kimenetelük megegyezne

az elmélet predikcióival, míg az ellenkezo kimenetel – amint azt o hangsúlyozta elsonek – az

elméletet tarthatatlanná tenné.”2 Popper késobb filozófiájának egyik alapmotívumává fejlesztette

ezt a tudományos attitudöt, mely falszifikácionizmus néven terjedt el – az ún. verifikácionizmus

ellentéteként, mely a pozitivista tudomány jellemzoje.

Nézzük most, hogyan történik a tudomány fejlodése Popper elképzelései alapján!

1 http://hu.wikipedia.org/wiki/Karl_Popper2 Karl Popper : Szüntelen keresés. Intellektuális önéletrajz, Áron, Budapest, 1998, 37.

4

Page 5: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Elso fejezet – Tezis : Popper

1.1. Alapmotívum

Popper a Conjectures and Refutations (1963) címu muvének3 tizedik fejezetében, mely a szerzo

Ismeret, racionalitás és a tudományos ismeret növekedése címu eloadását tartalmazza, leszögezi,

hogy a tudománynak gyarapodnia, avagy másképp szólva fejlodnie kell. A tudomány empirikussá-

ga és racionalitása szerinte abban áll, ahogyan a tudósok a tudomány gyarapodása során a rendel-

kezésükre álló elméletek között különbséget tesznek illetve kiválogatják, elvetik azokat. A tudo-

mányos fejlodésnek van egy háttérkritériuma is, melyet Popper metatudományos tudásnak nevez.

Másik kritériuma a potenciális kielégítoség, mely a gazdagabb tartalmú, nagyobb logikai erovel

bíró, nagyobb magyarázó ereju és szigorúbban ellenorizheto elméleteket részesíti elonyben.4

Popper szerint tehát a tudomány fejlodése racionális és egymással versengo elméletek mentén

írható le.

1.2. Módszerek

Popper Logik der Forschung címu, 1934-ben megjelent legnagyobb sikeru könyvében a tudo-

mányos kutatásra vonatkozóan a kritikai módszer tudatos alkalmazását és az indukció elvetését

hangoztatja. Ez teremti meg az alapot a tudományos elmélet kijelentéseit kísérletekkel állandóan

verifikálni akaró kutatási módszerek ellenében a falszifikációra, vagyis a tévedéskiküszöbölésre

irányuló módszerek elonyben részesítésére. Popper könyve fontos szerepet játszott a logikai pozi-

tivizmus halálában is, és óriási volt a hatása kora tudományfilozófiájára. Azt az addig megrendít-

hetetlennek tuno tényt, hogy a tudományos ismeret egy olyan tudás, mely implikálja az igazságot,

lassan felváltotta az a belátás, hogy amit tudományos ismeretnek hívunk, az hipotetikus és gyak-

ran nem is igaz. Popper szerint „[...] a tudományos elméletek eredeti feltevések, igen informatív

sejtések arról a világról, amely nem verifikálható, nem mutatható be igaznak, de szigorú kritikai

ellenorzésnek vetheto alá. E feltevések komoly kísérletek az igazság felfedezésére.”5

Popper egyik fo célja volt az indukcionizmus cáfolata. A tudást kijelentések rendszereként,

vitára bocsátott elméletekként vizsgálta.6 Az elméletek közül pedig azokat nevezte „jobb elméle-

3 Lakatos Imre – akire Popper nagy hatással volt – ennek analógjára írta Bizonyítások és cáfolatok (Gondolat, Bu-dapest, 1981) címu nagy sikeru könyvét.

4 Ld. a Popper2-nek nevezett nézet Lakatosnál, Lakatos Imre : A kritika és a tudományos kutatási programok meto-dológiája, in Miklós Tamás (szerk.) : Lakatos Imre tudományfilozófiai írásai, Atlantisz, Budapest, 1997, 19–63.

5 Darai LajosMihaly : Karl Popper, Kossuth, Budapest, 1981, 88.6 Vö. uo. 20.

5

Page 6: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Elso fejezet – Tezis : Popper

teknek”, amelyeknek több tartalmuk és nagyobb megvilágító erejük van – a több tartalmat pedig a

szigorúbban ellenorizhetoséggel azonosította. Tehát Popper szerint csak egy jobb elmélet elfoga-

dásával párhuzamosan küszöbölheto ki egy másik elmélet. Ez azonban nem zárja ki azt sem, hogy

mindkét elmélet hamis, illetve megcáfolt legyen.7 A tudományos haladást abban határozza meg,

hogy a kutatótársadalom egyre nagyobb tartalmú elméletekkel rendelkezik – miközben a kevésbé

jó elméleteket elveti. Ebben az értelemben mintegy az eszmék versengésérol van szó. A fejlodés

pluralisztikus : attól függ, hogy „elég sok és eléggé különbözo elmélet van-e jelen.”8

Popper a Logik der Forschung-ban a kritikai módszer tudatos alkalmazását jelöli meg a tudás-

gyarapítás leglényegesebb eszközéül. Egyenesen azt állítja, hogy az indukció mint módszer nem

létezik, mert nem tényekbol kiindulva érvelünk, hanem falszifikáció útján. A falszifikálhatóságot

nevezi az elméleti rendszerek elhatárolókritériumának (Abgrenzungskriterium) – szerinte ez kü-

lönbözteti meg a valódi tudományt az ál-tudománytól. Míg korábban Hume az indukció logikailag

hibás, így irracionális voltát igazolta, Popper ezen túlmenoen azt állítja, hogy az indukció tulaj-

donképpen egy mítosz, amit a valódi tudósok nem alkalmaznak. Popper látásmódjában a tények

semmit sem igazolnak tudományos értelemben...

Ezzel együtt hangsúlyozza azt is, hogy álláspontja kizárja a pszichologizmust – ehelyett a ta-

pasztalat mint módszer mellett érvel. Objektivitásnak azt nevezi, hogy valami interszubjektíven

(egyéntol függetlenül) ellenorizheto. Bevezeti az empirikus bázis fogalmát: ez alatt azon kijelen-

téseket érti, melyekre a falszifikáló következtetések alapulnak (Obersätze, alaptételek).

A módszertan szerinte azonosítható a megismeréselmélettel vagyis a kutatás logikájával. Le-

szögezi a kutatás logikája, azaz a módszertan szabályait :9

1. A tudománynak nincs vége, soha nem befejezett – nem mondhatjuk, hogy „véglegesen veri-

fikált”.

2. A már megerosített hipotéziseket nem szabad ok nélkül feladni, csak akkor, ha jobban ellen-

orizheto hipotézisekkel helyettesítjük, vagy ha következményeiket falszifikáljuk.

Popper foglalkozik az elméletek ellenorizhetoségi fokaival is : definiálja a szigorúbban és kevésbé

szigorúan ellenorizheto elméletek, illetve a könnyebben és kevésbé könnyen falszifikálható elmé-

7 Popper egyenesen „darwiniánusnak” nevezi ezt a szelekciót, vö. Karl Popper : Szüntelen keresés. Intellektuálisönéletrajz, i.m. 73.

8 Vö. Lakatos Imre : A kritika és a tudományos kutatási programok metodológiája, in Miklós Tamás (szerk.) : Laka-tos Imre tudományfilozófiai írásai, i.m. 40–41.

9 Vö. Karl Popper : Logik der Forschung, J.C.B. Mohr, Tübingen, 1969, 26.

6

Page 7: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Elso fejezet – Tezis : Popper

letek fogalmát. Részletesen kidolgozza az ellenorizhetoségi és falszifikálhatósági fokokat, melyek

a falszifikálhatósági lehetoségek osztályainak összehasonlítására alapulnak.

Vitatkozik a konvencionalizmussal is, melynek célja a minél „egyszerubb” elmélet kidolgozása.

Szerinte módszertani kérdés az, hogy egy elmélet konvencionalista vagy empirikus. A konvencio-

nalizmus abban az esetben, ha a rendszer fenyegetve van, minden körülmények között azt célozza

meg, hogy az elmélet minél jobban megfeleljen a valóságnak. Empirikusnak nevezi a kijelentések

rendszerét, amennyiben ellentmondásmentesek (ami minden axiómarendszer alapkövetelménye)

és falszifikálhatóak egyben.

Popper különbséget tesz a falszifikálhatóság és a falszifikáció között.10

Egy elméletet akkor nevez falszifikáltnak, ha elismertünk olyan báziskijelentéseket, melyek

ellentmondanak neki (ld. a fenti 2. szabályt). A báziskijelentéseket pedig két jellemzojükkel defi-

niálja :11 (a) egy általános kijelentésbol (speciális peremfeltételek nélkül) nem következhet bázis-

kijelentés; (b) egy általános kijelentés soha nem állhat ellentmondásban báziskijelentéssel. A bázis-

kijelentések olyan meghatározások (Festsetzung), melyeket a tudósok döntés, konvenció által is-

mernek el. Meghatározásuk azonban nem logikailag izoláltan történik, hanem az elmélet ellenor-

zése során felvetett szisztematikus kérdések megválaszolása (az elmélet „próbája”) során.

Az elmélet falszifikálható, ha legalább egy, általa megtiltott homotóp (egy eseményhez tarto-

zó) báziskijelentés-osztályt tartalmaz. A falszifikálhatóság két összetevobol áll. Az egyik a mód-

szertani követelmény, mely meghatározhatatlan; a másik a logikai kritérium – mely egyértelmu,

amennyiben megadjuk, miket tekintünk báziskijelentéseknek. Az elméletek így tilthatnak bizonyos

eseményeket, de semmiképpen nem tilthatnak báziskijelentéseket.

Popper így foglalja össze a Logik der Forschung tudományfilozófiáját :

„Egy elmélet kiválasztása nem tételeinek megokolásával történik, nem a tapasztalatra valólogikai visszavezetéssel, hanem: azt az elméletet részesítjük elonyben, mely az elméletek ver-senyében, kiválasztódásában legszilárdabban állít, legszigorúbban ellenorizheto és az eddigiszigorú ellenorzéseknek ellenállt. Az elmélet eszköz, melyet alkalmazásaival próbálunk ki, éscélszeruségérol alkalmazásaival összefüggésben döntünk.”12

10 Vö. Karl Popper : Logik der Forschung, i.m. 54.11 Vö. uo. 66.12 „Diese Auszeichnung erfolgt nicht durch eine Begründung der Sätze dieser Theorie, nicht durch logische Zurück-

führung auf die Erfahrung: Jene Theorie ist bevorzugt, die sich im Wettbewerb, in der Auslese der Theorien ambesten behauptet, die am strengsten überprüft werden kann und den bisherigen strengen Prüfungen auch standge-halten hat. Die Theorie ist ein Werkzeug, das wir durch Anwendungen erproben und über dessen Zweckmäßigkeitwir in Zusammenhang mit seiner Anwendung entscheiden.” Uo. 73.

7

Page 8: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Elso fejezet – Tezis : Popper

Popper hangsúlyozza, hogy az általa bevezetett empirikus bázis nem „abszolút”, mivel a tu-

domány alapja nem sziklaszilárd építmény. A hasonlatot folytatva, ezt az alapot inkább mocsárvi-

dékként képzelhetjük el. Ugyanerre épül az elméletek konstrukciója – a szerkezet pillérei azonban

mocsárba süllyednek, és nem egy természet-adta talajig érnek. A tudós ugyanis nem addig ás, míg

szilárd alapot ér. Ehelyett úgy jár el, hogy ha remélni lehet, a pillérek tartani fogják az épületet,

úgy dönt, hogy idolegesen megelégszik szilárdságukkal.13

Felmerül a kérdés, hogy milyen értelemben beszélhetünk ekkor a pillérek szilárdságról. Az

alábbiakban látni fogjuk, hogy Popper az igazsághoz való hasonlóság mértékét tekinti a döntés

alapjának, és a tudományos fejlodés okaként „az igazsághoz való egyre közelebb jutást” jelöli

meg. Nézzük meg, miként!

1.3. A fejlodés okai

Popper vizsgálta azt is, hogy az elméletek fent látott „kiválasztódása” során mondhatjuk-e, hogy

közelebb jutunk az „igazsághoz” – vagyis van-e a tudományfejlodés folyamatának valami mö-

göttes mozgatórugója. Igazolta, hogy az elméletek tartalmának növekedésével – mely a fentiek

alapján a tudományos elméletek közötti választás alapja – csökken a matematikai értelemben vett

valószínuség (probability, ami itt statisztikai gyakoriságot jelent), tehát nagyobb esélye lesz a fal-

szifikálhatóságnak. Ezért mondhatjuk, hogy a tudomány célja a nagyfokú falszifikálhatóság, ami

ugyanaz, mint a magas információtartalom.

A tudomány fejlodése során problémától problémáig halad, hiszen minden jelentos új elmélet

új problémákat vet fel. Bár Popper meggyozodése, hogy az igazság „abszolút” vagy „objektív”,

inkább azt igyekszik definiálni, hogy mit jelent az, hogy egy teória inkább hasonló az igazsághoz

vagy jobban megfelel a tényeknek, mint egy másik. Megnevezi a tudás gyarapodásának három

feltételét : 1. az új elmélet egyszerusége, 2. (eddigi elméletektol függetlenül) ellenorizhetosége,

3. továbbá, legfontosabb tulajdonságként, ki kell állnia néhány új, szigorú ellenorzés próbáját.

Hogy jobban lássuk, mit is ért Popper az igazsághoz való nagyobb hasonlóság alatt, álljon itt

egy tole származó „definíció”:

„Feltéve, hogy t1 és t2 elmélet, illetve teória igazságtartalma és hamisságtartalma összehason-lítható, azt mondhatjuk, hogy t2 inkább hasonló az igazsághoz vagy jobban megfelel a tények-nek, mint t1, akkor és csak akkor, ha (a) t2 igazságtartalma felülmúlja t1-ét, hamisságtartalma

13 Vö. Karl Popper : Logik der Forschung, i.m. 75–76.

8

Page 9: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Elso fejezet – Tezis : Popper

azonban nem; (b) t1 hamisságtartalma felülmúlja t2-ét, igazságtartalma azonban nem.”14

Popper szerint tehát a tudomány célja ebben az értelemben minél nagyobb valószínuségu (veri-

similitude) elméletek kifejlesztése. Mivel nagyobb valószínuség alatt az igazsághoz való nagyobb

hasonlóságot érti, így a tudomány az ido múlásával egyre közelebb kerül az igazsághoz.

14 Vö. Karl Popper : Conjectures and Refutations. The Growth of Scientific Knowledge, Routledge and Kegan Paul,London, 1972, 233., idézi Darai LajosMihaly : Karl Popper, i.m. 98.Popper definíciója természetesen a matematikai logika muveloit is foglalkoztatta. Elsoként D. Miller : Popper’squalitative theory of verisimilitude, British Journal for the Philosophy of Science 25 (1974), 166–167. és P. Tichy :On Popper’s definitions of verisimilitude, British Journal for the Philosophy of Science 25 (1974), 155–160. cikke-ikben (egymástól függetlenül) igazolták, hogy a definíció logikailag hibás. Az alábbiakban B. Fitelson : A conciseanalysis of Popper’s qualitative theory of verisimilitude (2004) írása alapján (forrás: http://fitelson.org/popper.pdf)vázoljuk a definíció problematikusságát.Fogalmazzuk meg a Popper által bevezetett p ≺ q = „p (szigorúan) közelebb van az igazsághoz (strictly moreverisimilar), mint q” reláció definícióját a matematikai logika igazságfogalma és a logikai következmény vagy le-vezethetoség (�) fogalma segítségével!Definíció. p ≺ q akkor és csak akkor, ha a következo 3 feltétel teljesül :1. Minden olyan r esetén, melyre q � r teljesül és r igaz, p � r is teljesül. Azaz, p-bol minden olyan igaz állításlevezetheto, ami q-ból levezetheto.2. Minden olyan r esetén, melyre p � r teljesül és r hamis, q � r is teljesül. Azaz, q-ból minden olyan hamis állításlevezetheto, ami p-bol levezetheto.3. Az alábbiak közül valamelyik teljesül :(a) Létezik olyan r, hogy p � r, r igaz, és q 2 r. Azaz, p-bol legalább egy olyan igaz állítás levezetheto, mely q-bólnem vezetheto le.(b) Létezik olyan r, hogy q � r, r hamis, és p 2 r. Azaz, q-ból legalább egy olyan hamis állítás levezetheto, melyp-bol nem vezetheto le.Fitelson a következo tételt igazolja :Tétel. p ≺ q akkor és csak akkor teljesül, ha az alábbi két állítás valamelyike teljesül :(i) p � q, q 2 p, továbbá p és q is igaz.(ii) p igaz, q hamis, és a fenti Definíció 1. pontja teljesül (vagyis p-bol minden olyan igaz állítás levezetheto, amiq-ból levezetheto).A Tétel bizonyítása 16 különbözo lehetséges eset megvizsgálásán alapszik (Miller és Tichy ezek közül csak 4-etvizsgáltak). Egyik következménye a Miller és Tichy által bizonyított állítás élesítése, melybol kiderül, hogy ha azegyik elmélet hamis, akkor az nem lehet közelebb az igazsághoz egyetlen másik elméletnél sem.1. Következmény. Ha p hamis, akkor p ⊀ q teljesül minden q-ra.A másik következmény arról szól, hogy a Popper által bevezetett ≺ reláció egy szigorú parciális rendezés az elmé-letek között. Ezt a fentiekbol könnyen igazolhatjuk.2. Következmény. A ≺ szigorú parciális rendezés. Vagyis (1) szigorúan antiszimmetrikus és (2) tranzitív.Bizonyítás. (1) Tegyük fel, hogy p ≺ q valamely p és q elméletekre. Ekkor a Tételben szereplo (i) vagy (ii) teljesül.Az (i) esetben q ⊀ p teljesül, hiszen p-nek van egy igaz következménye (p maga), mely q-ból nem levezetheto. A(ii) esetben q ⊀ p teljesül, hiszen q hamis (ld. 1. Következményt.) Tehát ha p ≺ q teljesül, akkor q ⊀ p teljesül,ami épp a szigorú antiszimmetrikusság.(2) Tegyük fel, hogy p ≺ q és q ≺ r teljesül valamely p, q, r elméletekre. Mivel q ≺ r, ezért q igaz kell legyen(ld. 1. Következmény). Mivel q igaz és p ≺ q, ezért a Tétel (i) állítása teljesül, tehát p is igaz, p � q, és q 2 p. Kétesetet kell megvizsgálni : r igaz vagy hamis.Ha r igaz, akkor, mivel q is igaz és q ≺ r, a Tétel (i) esete áll fenn, vagyis q � r és r 2 q. Mivel p � q is teljesül, a �tranzitivitása miatt p � r, továbbá r 2 p (mivel q � r és q 2 p). Így p ≺ r, a Tétel (i) pontja szerint.Abban az esetben, ha r hamis, q ≺ r miatt a Tétel (ii) esete áll fenn, ezért q-ból minden olyan igaz állítás levezet-heto, ami r-bol levezetheto. Mivel p � q is teljesül, ezek szerint p-bol is minden olyan igaz állítás levezetheto, amir-bol. Másrészt p igaz, r hamis, ezért a Tétel (ii) állítása alapján p ≺ r. Tehát p ≺ q és q ≺ r relációk fennállásaesetén p ≺ r teljesül, ami épp a tranzitivitás.♣Ezzel megmutattuk, hogy az „igazsághoz való közelebb levés” kritériumának logikailag precíz megfogalmazásaannyiban problematikus, hogy egy hamis elmélet soha nem lesz közelebb az igazsághoz, mint egy másik (hamis)elmélet. A reláció csupán parciális – nem teljes – rendezés. Így két tetszoleges elmélet közül nem mindig tudunkPopper kritériuma alapján választani.

9

Page 10: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Elso fejezet – Tezis : Popper

1.4. A fejlodés menete

A tudomány fejlodését Popper filozófiájának alapján az alábbi lépésekben foglalhatjuk össze:

1. empirikus probléma megjelenése;

2. javasolt (megsejtett) elmélet a probléma megoldására;

3. „hibakiküszöbölés”: az elmélet cáfolatokkal való tesztelése

a) sikeres cáfolat esetén új elmélet kidolgozása;

b) sikertelen cáfolat esetén a korroborált (megerosített) elmélet ideiglenes elfogadása;

4. új probléma megjelenése;

5. stb.

Itt tehát egy deduktív eljárás folyik: a tesztelés célja, hogy megkísérelje cáfolni az adott elmé-

letet.

1.5. A fejlodés helye

Popper késoi filozófiájában fontos szerepet játszott az általa harmadik világnak nevezett problema-

tika.15 A dolgok vagy fizikai tárgyak világát nevezi elso világnak, a szubjektív tapasztalatok vagy

gondolati folyamatok világát második világnak, és az önmagában való kijelentések világát harma-

dik világnak. Harmadik világbeli lakók a problémák és a kritikai érvek is. Ide tartozik a mítosz, a

fantázia és a muvészet is. Forrásuk az emberi képzeloero, vagyis a harmadik világ a második világ

terméke.

Popper tehát valóságnak tekintette a harmadik világbeli létezoket. Ezek sajátos, autonóm tör-

vények szerint muködnek, melyek elore nem láthatók és nem látható következményekkel járnak.

A harmadik világban az objektív igazság és az igazság gyarapodásának értékei uralkodnak. A har-

madik világbeli létezok ugyan az emberi szellem alkotásai, de maguk is hatnak a fizikai dolgokra –

és Popper szerint mindent ez a kölcsönhatás határoz meg. Csak a harmadik szférával való kölcsön-

hatás kapcsán tudunk növekedni, önmagunkat fejleszteni, emellett mindannyian képesek vagyunk

hozzájárulni ehhez a szférához. Mivel az emberi képzeloero vezet el a jelentések és leírások kriti-

kai vizsgálatáig, tehát a tudomány kezdetéig, ezért – Popper alapján – joggal mondhatjuk, hogy a

tudomány helye éppen ez a harmadik világ.

15 Vö. Karl Popper : Szüntelen keresés. Intellektuális önéletrajz, i.m. 163–168.

10

Page 11: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Elso fejezet – Tezis : Popper

1.6. Kritika

A Popper által leírt tudományos módszereknek, az indukcionizmus tagadásának számos gyenge

pontja van. Itt csak a legjellemzobbeket említjük.

1. Psillos16 rámutat, hogy egy elmélet korroboráltsága nem minden esetben tesztelheto. Lás-

sunk erre egy példát! Tekintsük Newton híres gravitációs elméletét, ezt jelölje NT. Könnyen gyárt-

hatunk egy másik, NNT-vel jelölt elméletet, mely a következot mondja: „A világegyetemben hol-

nap délutánig minden Newton elmélete alapján muködik, de akkortól kezdve a gravitáció az inverz

négyzetes szabály szerint hat.” Világos, hogy holnap délutánig NT és NNT egyenlo mértékben

korroboráltak, hiszen nincs olyan teszt (holnap délutánig), mely alapján NNT-t falszifikáltnak te-

kinthetnénk. No de melyik szabály alapján számítsuk ki a holnap délután az urbe lövendo rakéta

paramétereit?

2. A dedukcionizmus problematikus azon a ponton is, hogy honnan származnak megsejtett

elméletei. Popper számára a kérdés nem érdekes – szerinte a pszichológia, nem pedig a filozó-

fia területére tartozik. Azonban a hipotéziseket a tudomány világában általában a tapasztalat, a

megfigyelések és a kísérletek szolgáltatják, tehát valamiképpen induktív módon jönnek létre. Az

induktivizmus elvetése azt is eredményezi, hogy végül sohasem lesz okunk hinni egy állítás (elmé-

let) igazságában, és abban sem, hogy egy állítás valószínubb, mint a másik. Amint láttuk, Popper

ezzel együtt hisz abban, hogy a tudomány célja végso soron az (abszolút) igazság.

3. Az elméletek változásának racionalitása és objektivitása is kérdéses. Ha közelebbrol meg-

nézzük, feltuno, hogy a tudomány történetében a különbözoen kidolgozott elméletek szinte for-

radalmi, hirtelen módon változnak. Ez pedig elvezet bennünket az újabb szerzo, Thomas Kuhn

elképzeléséhez, melyrol a következo fejezetben szólunk részletesebben.

16 Stathis Psillos : Theory, Science and Realism, LSE Course Ph201 Lecture Notes,http://www.phs.uoa.gr/˜psillos/Teaching_files/LectureNotes.doc, 1995.

11

Page 12: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Második fejezet

Antitézis: Kuhn

2.1. ábra. Thomas S. Kuhn

Thomas S. Kuhn 1922-ben született egy mér-

nök gyermekeként Cincinnatiben (Ohio, USA).

A Harvard Egyetemen diplomázott fizikából

1946-ban, majd ugyanitt 1949-ben PhD foko-

zatot szerzett. Amint a A tudományos forradal-

mak szerkezetének második kiadása eloszavá-

ban írja, a „Harvard Junior Fellow”-ként töltött

három ösztöndíjas éve alatt döntött úgy, hogy

a továbbiakban tudománytörténettel illetve tu-

dományfilozófiával akar foglalkozni. 1948 és

1956 között a Harvardon tanított tudománytör-

ténetet, majd az University of California-n és University of Berkeley-n, ahol a tudománytörténet

professzora lett 1961-ben. 1964-ben a Princeton University-n kapott tudományfilozófiai és tudo-

mánytörténeti professzori címet. 1979 és 1991 között a Massachusetts Institute of Technology

(MIT) filozófiaprofesszoraként dolgozott. 1996-ban hunyt el.17

Kuhn filozófiájának kiindulási pontjaként tekinthetjük az 1962-ben megjelent, nagy vitákat ki-

váltó muvét, A tudományos forradalmak szerkezetét. Bár Kuhn késobb – kritikusainak köszönheto-

en – több, itt kifejtett elméletét illetoen további magyarázatra kényszerült, a tudomány fejlodésének

kuhni látásmódját alapvetoen mégis leginkább ezen mu tartalmazza.

17 http://en.wikipedia.org/wiki/Thomas_Samuel_Kuhn

12

Page 13: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Masodik fejezet – Antitezis : Kuhn

2.1. Alapmotívum

Kuhn a A tudományos forradalmak szerkezetében18 a tudomány „töretlen” fejlodésével szemben

a tudományt mint tudományos forradalmak sorozatát jellemzi. Tudományos forradalmon – Kuhn

nyomán – a tudomány fejlodésének olyan nem kumulatív eseményét értjük, amely során valamely

paradigma szerepét részben vagy egészben átveszi egy vele összeegyeztethetetlen, új paradigma.

A paradigmák itt a tudomány fogalmi, megfigyelési és instrumentális alkalmazásának szabványos

formáit jelentik. Ezeket egy szaktudomány adott fejlodési szakaszában a megfelelo tudományos

közösség egységesen elfogadja. A paradigmákat implicit formában kézikönyvek tartalmazzák, és

a tudósok ezeken keresztül sajátítják el szakmájukat.

Kuhn a klasszikus pozitivizmus által kumulatív folyamatként bemutatott tudományfejlodés-

sel ellentétben a kutatók közös tevékenységérol, egyfajta társasjátékról beszél.19 Meggyozodése,

hogy a tudományos eredmények státuszát illetoen is egyedül a tudományos közösség véleménye

mérvadó.

Nézzük, hogyan képzeli el Kuhn a forradalmak által újra és újra átrendezodo tudományos ku-

tatás mikéntjét !

2.2. Módszerek

Kuhn szerint a tudományos kutatás a tudomány „alapállapotában” történik, melyet normál tudo-

mányos állapotnak nevez. Ez tehát nem forradalmi helyzet, hanem a fennálló paradigmarendszer

módszeres alkalmazása, a meglévo elméletek kiaknázása. Ezt Kuhn normál tudományos rejtvény-

fejtésnek20 is nevezi. Jellemzoje, hogy alapvetoen mellozi a kritikai gondolkodást : azt mondhatjuk,

tisztán dogmatikus rendszer. A paradigmát ugyan állandóan finomítják, de mindezt anélkül, hogy

érvényességét megkérdojeleznék vagy kihívások elé állítanák. Ez a fajta kutatás tehát lényegében

nélkülözi a popperi falszifikációt és kritikai gondolkodást.

A „paradigma” fogalma Kuhnnál híresen többértelmu. Amint Fehér Márta A tudományos for-

radalmak szerkezete 1984-es magyar kiadásához írt utószavában megjegyzi, a szerzo könyvében

18 Thomas S. Kuhn : A tudományos forradalmak szerkezete, Osiris, Budapest, 2000.19 Vö. Feher M. Istvan : Filozófia és hermeneutika – tudomány és beszélgetés, in Susszer Zoltán László (szerk.) :

Útkereso értelmezések, L’Harmattan, Budapest, 2004, 11–12.20 Vö. Thomas S. Kuhn : A tudományos forradalmak szerkezete, i.m. 4. fejezet.

13

Page 14: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Masodik fejezet – Antitezis : Kuhn

mintegy 21-féle különbözo értelemben használja a kifejezést.21 A paradigma bizonyos szociológiai

és kognitív funkciók hordozója és alanya – létére éppen ezen funkciók meglétébol, koherenciájá-

ból illetve idonkénti megváltozásából következtethetünk. Így Kuhn szerint a paradigmaváltásnak

sincsenek módszeres szabályai. Az új paradigma nem azért jelenik meg, mert a régibol származó

elméleteket falszifikálták – mint Popper állítja –, hanem „váratlanul” születik. Eloretörését leg-

feljebb csak közvetve befolyásolhatja, hogy bizonyos, az elméletek összehasonlításául szolgáló

értékek szempontjából elonyösebb a réginél.

2.3. A fejlodés okai

Hogyan indokolja Kuhn a tudományos forradalmak kialakulását? A szerzo szerint az új para-

digmára való áttérés, a tudományos forradalom oka, hogy a tudósok, anomáliákkal, sot válsággal

szembesülve másképp kezdenek viszonyulni a fennálló paradigmarendszerhez. Újfajta kutatómun-

ka kezdodik, melynek során a korábbi „normál tudomány” állapotához képest sokkal nagyobb az

elégedetlenség, és a kutatók nagyobb hajlandóságot mutatnak bárminek a kipróbálására. Így egy-

mással versengo elméletek jelennek meg, miközben a tudományos közösség egy részében érlelodik

az a meggyozodés, hogy a fennálló paradigmarendszer többé nem szolgálja a természet hatékony

feltárását. Kuhn ezáltal párhuzamot von a politika forradalom és az általa „tudományos forradalom-

nak” nevezett állapot között. Mindkét esetben olyan módszerekkel kell megváltoztatni a válságba

került fennálló intézményeket, melyek érvényesítését épp ugyanezen intézmények gátolják. Az új

elmélet vagy paradigmarendszer elfogadása ezért egyedül a tudományos közösség jóváhagyásától

függ.22

Ez az újfajta természetértelmezés kezdetben csak egy vagy néhány tudós elméjében jelenik

meg. Példaként Kuhn (többek között) a csillagászatból Ptolemaiosz, Galilei és Kopernikusz, a

kémiából Lavoisier, a fizika területérol Newton, Volta, Maxwell, Röntgen, Planck és Einstein fel-

fedezéseit említi. Az egész tudományos közösség „áttéréséhez” hosszabb ido szükséges. Az új

paradigma képviseloinek lelkesedése, és a korábbi paradigmarendszerhez ragaszkodók merevsége

forradalmi helyzethez hasonlítható ellentétet eredményez. A fordulat a kutatók ember-mivoltából

21 Vö. FeherMarta : Thomas Kuhn tudományfilozófiai „paradigmája”, in Thomas S. Kuhn: A tudományos forradal-mak szerkezete, i.m. 240.

22 Az a szempont, hogy az egyes tudományos tételek helyett az egész tudományos közösség által folytatott kutatástvizsgáljuk, megtalálható az új angolszász filozófiában is, ld. Theodore J. Kisiel : A természettudományos felfedezéshermeneutikája, in Schwendtner Tibor – Ropolyi László – Kiss Olga (szerk.) : Hermeneutika és a természettudo-mányok, Áron, Budapest, 2001, 94.

14

Page 15: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Masodik fejezet – Antitezis : Kuhn

következik: a másik tábor tagjai vagy hagyják magukat apránként meggyozni az új elmélet hívei

által, vagy fokozatosan „kihalnak”. A meggyozés leghatásosabb érve, ha az új paradigma védel-

mezoi képesek megoldani a régi paradigma válságához vezeto problémákat. Azonban dönto lehet

az esztétikai meggondolások súlya is, foképp, mikor már csak néhány tudós „áttérése” maradt

kérdéses. A paradigmaváltás mellett vagy ellen szóló döntés a jövobeli kilátásokról szól : mely

paradigma irányítsa a kutatást az elkövetkezo idoben. Kuhn megállapítja azt is, hogy bár a for-

radalom eredménye a gyoztesek számára egyértelmuen a haladás, a forradalmak természetesen

veszteséggel is járnak. Ha azonban elfogadjuk azt, hogy egy szaktudós közösség tagjai képzésük

és tapasztalataik alapján egyedüli letéteményesei az érintett szakterület fejlodésének, akkor abban

is biztosak lehetünk, hogy egy-egy paradigmaváltás révén képesek a leheto legtöbb problémát a

leheto legpontosabban megoldani. A tudomány számára ugyanis – Kuhn szerint – a legtöbb alko-

tótevékenységgel ellentétben az újdonság önmagában nem érték. Mint írja :

„Eloszöris, az új paradigmajelöltnek megoldást kell ígérnie bizonyos fontos és általánosanelismert problémákra, amelyeket másképp nem lehet megoldani. Továbbá, az új paradigmacsak akkor elfogadható, ha azzal a reménnyel biztat, hogy a tudomány megorzi az elodökrévén szerzett konkrét problémamegoldó képességének viszonylag nagy részét.”23

Az új elmélet születéséhez szükség van a kutatók nyitottságára és készségére az anomáliák

elismeréséhez, s azok alapos vizsgálatához.24 Kuhn az ún. „Gestalt-pszichológia” híres példáját, a

„kacsa-nyulat” használta ennek szemléltetésére:25

2.2. ábra. „Kacsa-nyúl”

Márpedig a „tekintélyt” jelento kézikönyveken felnott tudósok részérol ez valóban meroben új

hozzáállást kíván.

23 Thomas S. Kuhn : A tudományos forradalmak szerkezete, i.m. 174.24 Ez a nyitottság bizonyos „történelmi pillanatokban” jön létre a tudományos közösség életében, amit mi sem bizo-

nyít jobban, mint az, hogy gyakorta egymással párhuzamosan, de egymástól függetlenül születnek hasonló vagyazonos eredmények a kutatók szakmai felfedezéseiben, lásd Theodore J. Kisiel : A természettudományos felfede-zés hermeneutikája, in Schwendtner Tibor – Ropolyi László – Kiss Olga (szerk.) : Hermeneutika és a természettu-dományok, i.m. 95.

25 Thomas S. Kuhn : A tudományos forradalmak szerkezete, i.m. 119–120.

15

Page 16: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Masodik fejezet – Antitezis : Kuhn

2.4. A fejlodés menete

A tudomány változásának lépéseit Kuhn alapján az alábbi sémába rendezhetjük:

1. paradigma kidolgozása;

2. normál tudományos állapot ;

3. normál tudományos „rejtvényfejtés”;

4. anomália megjelenése;

5. válság;

6. tudományos forradalom;

7. új paradigma megjelenése;

8. stb.

Fontos megjegyezni, hogy Kuhnnál a normál tudományos állapot idején is történik (vagy leg-

alábbis történhet) tudományfejlodés. Ugyanis ennek során a tudósok problémákat („rejtvényeket”)

oldanak meg a fennálló paradigmarendszer keretein belül. Azt mondhatjuk, hogy a tudás ekkor is

gyarapodik – igaz, pusztán a paradigma által létrehozott „világról” szóló tudás. Ha azonban a for-

radalom után a régi helyét átvevo új paradigma a jelenségek „új világát” hozza létre, akkor nincs

értelme azt mondani, hogy a régi paradigma a tudomány gyarapodását eredményezte volna. Kuhn

szerint arról, hogy a tudomány fejlodik-e, valójában csak egy adott paradigmarendszer keretein

belül beszélhetünk. Márpedig ha a paradigmák összemérhetetlenek – ahogy Kuhn A tudományos

forradalmak szerkezetében állítja26 –, akkor nincs olyan referenciapont, melyhez viszonyítva fej-

lodés történhet.27

Kuhn késobb részben revidiálta a paradigmák összemérhetetlenségérol szóló álláspontját. Ha

ugyanis ehhez szigorú értelemben ragaszkodnánk, akkor nem lenne értelme arról sem beszélni,

hogy egy adott probléma különbözo paradigmarendszerekben is fennáll, vagy hogy egy új para-

digma megorizze a régi problémamegoldó képességének nagy részét.

26 Vö. Thomas S. Kuhn : A tudományos forradalmak szerkezete, i.m. 112.27 Vö. Statis Psillos : Theory, Science and Realism, i.m. 15.

16

Page 17: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Masodik fejezet – Antitezis : Kuhn

2.5. A fejlodés helye

Kuhn számára a tudományos fejlodés az egymást követo paradigmák által kijelölt tudományos

világokban történik. Schwendtner Tibor egyik cikkében28 azt állítja, hogy ez tulajdonképpen a

természettudományok hermeneutikai értelmezésének tekintheto. Nézzük meg részletesebben, ho-

gyan!

A heideggeri hermeneutika egyik alapfogalma a világban-való-lét, és Heidegger a tudományos

tevékenységet a világban-való-lét egyik módjának tartja.29 Ugyan Kuhn explicit módon sehol sem

utal Heideggerre, a tudományos tevékenység kuhni interpretációja mégis jelentos pontokon meg-

feleltetheto a heideggeri fogalomnak.

Heidegger világban-való-lét (in-der-Welt-sein) fogalma azt a struktúra-összefüggést jelenti,

amely meghatározza az embernek a dolgokhoz és a többi emberhez fuzodo kapcsolatait.30 A világ

itt nem csupán a dolgok összessége, hanem az ember azon nyitottsága, mely lehetové teszi, hogy

folyamatosan túllépjen önmagán, kapcsolatokba kerüljön. A világban-való-létet jellemzi az ottho-

nosság: tulajdonképpen világban való lakozást jelent. Ez a „lakozás” nem statikus állapotot jelöl,

hanem dinamikát is magában foglal. E dinamika két fo mozzanatát Heidegger belevetettségnek

(Geworfenheit)31 és elorevetésnek (Entwurf)32 nevezi. A belevetettség utal arra, hogy a világot,

amelyben lakozunk, nem mi választottuk. Az elorevetés az az aktív mozzanat, melynek révén az

ember új világot képes létrehozni. Heidegger szerint a tudós világát is a tudományos elorevetés

hozza létre. Egy tárgyterület körülhatárolása, a fogalmiság, a módszerek kijelölése, a közlés, bi-

zonyítás, elméletek vagy kijelentések megalapozásának módja jelentik a tudós világát, amelyben

lakozik.33

A tudományos világban való otthonos lakozás bizonyos vonatkozásban egyértelmuen megfe-

leltetheto a kuhni normál tudományos állapotnak.34 Ebben az állapotban, melyet Kuhn a tudomány

„hétköznapi alaptevékenységének” nevez, a tudós a tradíciókon belül marad. Azonban itt se egy

statikus állapotot képzeljünk el : a tradíción belül maradás annyit jelent, hogy a tradíció jelöli ki a

28 Vö. Schwendtner Tibor : Thomas Kuhn és a hermeneutika, in Margitay Tihamér – Schwendtner Tibor (szerk.) :Tudomány megérto módban: hermeneutika és tudományfilozófia, L’Harmattan, Budapest, 2003, 192–207.

29 Vö. Martin Heidegger : Lét és ido, Osiris, Budapest, 2001, 108–110.30 „A világban-benne-lét [...] egzisztenciálé, amely a jelenvalólét létszerkezetét jelenti.” Uo. 73.31 Uo. 163–165.32 Uo. 174–177.33 „[...] (Az) ilyeténképpen utunkba kerülo létezo elozetesen tematizálva olyan �megismerés� pillantása elé kerül,

amely fenomenológiai lévén elsodlegesen a létre tekint, és a léte tematizálásából kiindulva vele tematizálódik amindenkori létezo.” Uo. 87.

34 Thomas S. Kuhn : A tudományos forradalmak szerkezete, i.m. 24.

17

Page 18: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Masodik fejezet – Antitezis : Kuhn

vizsgálandó problémákat, a tudós lehetséges tevékenységi körét. Kuhn erre a tevékenységre – mint

fentebb láttuk – a „rejtvényfejtés” metaforáját használja.35

Most vizsgáljuk meg, mit jelent Kuhnnál a világ fogalma! Ha a változatlan (tudományos) vi-

lágra gondolunk, az bizonyára pusztán a dolgok összessége. Kuhn azonban elsosorban abban az

értelemben használja a „világ” kifejezést, hogy a különbözo tradícióknak elkötelezett tudósok kü-

lönbözo világokban dolgoznak.36 Vagyis arra a fenomenológiai és hermeneutikai elvre támaszko-

dik, mely szerint a hozzáférésmód leválaszthatatlan a vizsgált dologról. A hozzáférésmód proble-

matikáját a látás metaforájával közelíti meg.37 A tudomány világában elsosorban a fogalmi rend-

szer az, amelyen keresztül „látjuk” a dolgokat. Egy, a csillagászatból hozott példában38 Kuhn a

„könnyedség” és „gyorsaság” kifejezéseket használja az új dolgok felfedezésére, mely az új tradí-

ció által kialakított világban való otthonos lakozásra utal.

A világ létrehozásában Kuhn szerint dönto szerepük van a paradigmáknak.39 Ezek a világ meg-

szervezésének motorjai, ugyanúgy, amint Heideggernél az elorevetés. A paradigmaváltás során a

tudósok új világot hoznak létre, minden paradigmaváltás után új világban lakoznak. Schwendt-

ner szerint ezért „A paradigmát úgy foghatjuk fel, mint azt a �surített csomagot�, amely mintegy

magában tartalmazza a világban-való-lét egy meghatározott módjának teljes programját.”40

2.6. Kuhn versus Popper

Kuhn tehát kora tudományos gyakorlatának megfigyelésébol arra a következtetésre jutott, misze-

rint a popperi progresszív és kumulatív tudományos növekedés elmélete tarthatatlan.

Popper szerint – mint láttuk – a tudomány fejlodését olyan specifikus szabályok irányítják,

melyek az elméletek és a valóság viszonyára vonatkoznak, valamint arra, hogy hogyan jön létre

az elméletek egyre nagyobb empirikus tartalma vagy valószínusége.41 Kuhn szerint ezzel szem-

ben a tudomány fejlodése a jelen fejezetben vázolt séma alapján mintegy ciklikusan történik: az

új paradigma megjelenésével szinte újraépül a tudományos világ. A kuhni paradigma-eltolódás

éppen nem a Poppernél látott nagyobb ellenorizhetoséggel vagy következetes cáfolatokkal függ

35 Vö. Thomas S. Kuhn : A tudományos forradalmak szerkezete, i.m. 4. fejezet.36 Vö. uo. 119., 156.37 Vö. uo. 94.38 Vö. uo. 123–124.39 Uo. 24.40 Schwendtner Tibor : Thomas Kuhn és a hermeneutika, in Margitay Tihamér – Schwendtner Tibor (szerk.) : Tudo-

mány megérto módban: hermeneutika és tudományfilozófia, i.m. 198.41 Stathis Psillos : Theory, Science and Realism, i.m. 10.

18

Page 19: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Masodik fejezet – Antitezis : Kuhn

össze. Az új paradigma „hirtelen” váltja fel a régit. Ennek oka pedig nem az, hogy a régi elméletet

falszifikálták, és az új mellett erosebb érvek szólnak, hanem mert az újat javaslóknak nagyobb a

meggyozo ereje vagy az új paradigma esztétikai vonzereje gyoz.42 A szerzo szavaival :

„Lehet, hogy az új paradigmajelöltnek eleinte kevés a követoje, és gyakran talán gyanúsak akövetok indítékai is. Ennek ellenére, ha értik a dolgukat, tökéletesítik az új paradigmát, fel-tárják a benne rejlo lehetoségeket, és megmutatják, mit is jelentene az általa irányított közös-séghez való tartozás. És ha a paradigmának az a sorsa, hogy gyozzön, a mellette szóló érvekszámban és eroben is gyarapodni fognak.”43

Kijelenthetjük tehát, hogy Kuhn szerint – Popperrel ellentétben – a tudomány fejlodése lénye-

gében irracionálisan44 és nem kumulatív módon zajlik.45

Ezzel együtt Kuhnnál is megtalálhatjuk a „jó” tudományos elmélet karakterjegyeit mint pon-

tosság, konzisztencia, átfogóság, egyszeruség, eredményesség. Egy-egy új elmélet proponálásának

lehet oka, hogy ezen tulajdonságait illetoen „jobb”, mint a jelenlegi paradigma. A felsorolt ka-

rakterjegyek szempontjából való elonyösség azonban Kuhnnál semmiképpen nem szükségszeru

és racionális oka magának a paradigmaváltásnak. A paradigmaváltás egy új világba vezet, és a

különbözo paradigmák összemérhetetlenségének következtében a különbözo világok hívei aligha

érthetik meg egymást. Ezen állításai alapján Kuhnt gyakran nevezik relativistának.

42 Vö. Thomas S. Kuhn : A tudományos forradalmak szerkezete, i.m. 158–164.43 Uo. 164.44 Vö. Lakatos Imre : A kritika és a tudományos kutatási programok metodológiája, in Miklós Tamás (szerk.) : Laka-

tos Imre tudományfilozófiai írásai, Atlantisz, Budapest, 1997, 60.45 Kuhn késobb következetesen visszautasította a tudományos forradalmak irracionalitásának vádját, de egyúttal ki-

tartott a szociálpszichológiai megközelítés jogos és szükséges volta mellett : „A tudomány tényleges fejlodésénekmegítéléséhez [ugyan valóban] nem kell kibogozni azokat az életrajzi részleteket és személyiségjegyeket, ame-lyek az egyes tudósokat valamilyen döntésre késztetik... Azt azonban meg kell érteni, hogy miként hat egymásraegy sajátos közös értékrendszer és a közösség kollektív tapasztalata, hiszen ez szavatolja, hogy végül a közös-ség tagjainak többsége az érvek egyik csoportját meggyozobbnek találja, mint egy másikat.” Thomas S. Kuhn : Atudományos forradalmak szerkezete, i. m. 203–204.

19

Page 20: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Harmadik fejezet

Szintézis: Lakatos

3.1. ábra. Lakatos Imre

Lakatos Imre, eredeti nevén Lipsitz Imre 1922-ben született

Debrecenben, zsidó származású családban. A nevét a II. vi-

lágháború zsidóüldözései miatt változtatta meg, hogy elkerül-

je a deportálást. Szüleit azonban deportálták, anyja és nagy-

anyja Auschwitzban haltak meg. 1932 és 1940 között a deb-

receni gimnáziumban tanult, ahol már megmutatkoztak kitu-

no matematikai képességei. 1940-tol a Debreceni Tudomány-

egyetemen jogot hallgatott, de 1941-tol matematika-fizika és

filozófia szakon folytatta tanulmányait. 1945-ben a budapes-

ti Eötvös-kollégium tagja lett, végül a budapesti Tudomány-

egyetemen szerzett diplomát. 1947-tol a Népmuvelési Minisz-

térium kultúrpolitikai osztályának a munkatársa volt. 1950-ben letartóztatták, és egészen 1953-ig

volt munkatáborban Recsken. 1954-tol az MTA Matematikai Kutatóintézetében dolgozott mate-

matikusként.

1956. november 25-én Ausztrián keresztül Angliába emigrált. A University of Cambridge

egyetemen a Bizonyítások és cáfolatok. A matematikai felfedezés logikája címu, matematikafilozó-

fiai értekezésével doktorált 1961-ben. 1960-tól Karl Popper asszisztenseként dolgozott a London

School of Economics-en, 1969-ben pedig átvette tole a tanszéket. Ennek ellenére Lakatos soha nem

kapta meg az angol állampolgárságot. 1971-tol a Bostoni Egyetem professzora és British Journal

of Philosophical Sciences munkatársa volt. 1974-ben, 51 évesen halt meg Londonban, agyvérzés

következtében. Munkája nagyrészt kéziratokban marad fenn, és csak halála után publikálták.46

46 http://hu.wikipedia.org/wiki/Lakatos_Imre

20

Page 21: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Harmadik fejezet – Szintezis : Lakatos

Az alábbiakban fobb vonalakban ismertetjük a tudomány fejlodésérol szóló filozófiájának leg-

fontosabb téziseit, amelyekrol kiderül, hogy joggal nevezhetünk az eddigiekben megismert popperi

és kuhni látásmód szintézisének.

3.1. Alapmotívum

Lakatos szerint a tudomány fejlodése racionális – mint Popper állítja –, és egyben radikális –

ahogy Kuhn érvel. Ezt alátámasztandó kidolgozta a tudományos vagy kutatási program termino-

lógiáját.

Lakatos látásmódjában a tudományos életben folyamatosan egymással párhuzamosan futó tu-

dományos programok vannak jelen. Ezek olyan mondhatni egységei a tudománynak, melyek se-

gítségével eredményesen vizsgálható és értékelheto a tudomány fejlodésének természete és iránya.

A fejlodés egymással versengo elmélet-sorozatok mentén zajlik, melyek az egyes kutatási progra-

mokat alkotják.

3.2. Módszerek

A kutatási módszereket Lakatosnál maguk a kutatási programok tartalmazzák. Kutatási program

alatt a szerzo olyan elore megtervezett módszertani szabályokat ért, melyek biztosítják a tudomá-

nyos kutatás folytonosságát.47 Egy részük azt mondja meg, mit ne tegyünk kutatásunk során –

ezeket (a görög heureszisz=felfedezni, rátalálni, észrevenni jelentésu szóból képezve) negatív he-

urisztikának nevezzük. Más részük azt mondja meg, milyen irányba haladjunk – ezt hívjuk pozitív

heurisztikának.48 A kutatási program rendelkezik továbbá egy úgynevezett kemény maggal, mely

a program elméleteinek lényegi részeit tartalmazza. A kemény maghoz tartozó feltevéseknek a

program egyetlen elmélete sem mondhat ellen.

Természetesen a tudomány egésze is felfogható mint egy kutatási program, Lakatos azonban

kutatási program alatt mindig egyedi kutatási programot ért, mégpedig a természettudományok

valamely területérol.

Lássuk, hogyan járulnak hozzá ezen programok a tudomány fejlodéséhez!

47 Vö. Lakatos Imre : A falszifikáció és tudományos kutatási programok metodológiája, in Forrai Gábor – SzegediPéter (szerk.) : Tudományfilozófia szöveggyujtemény, Áron, Budapest, 1997, 187.

48 A pozitív és negatív heurisztika kiválasztja, hogy a megoldási ötletek sokaságából melyik mentén folytassuk a ku-tatást, ld. Theodore J. Kisiel : A természettudományos felfedezés hermeneutikája, in Schwendtner Tibor – RopolyiLászló – Kiss Olga (szerk.) : Hermeneutika és a természettudományok, Áron, Budapest, 2001, 91–123.

21

Page 22: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Harmadik fejezet – Szintezis : Lakatos

3.3. A fejlodés okai

Egy-egy kutatási programot Lakatos szerint mindig egymást követo elméletek sora jellemez. Az el-

méleteket a kutatási program egészére gyakorolt hatásuk szempontjából két csoportba sorolhatjuk.

Így megkülönböztetünk progresszív (tudományos) vagy degeneráló (tudománytalan) probléma-

eltolódást eloidézo elméleteket.49 Az elobbi azt jelenti, hogy az elmélet sikeres új elorejelzés(eke)t

tesz; az utóbbi pedig, hogy nem tesz sikeres új elorejelzést.

Lakatos álláspontja hasonlít Popperéhez, amennyiben hisz a tudomány racionális haladásában.

A haladás azonban Lakatos szerint nem pusztán a kutatók falszifikációt célzó próbáiból, illetve az

elvetett vagy korroborált elméletek váltakozásából kifolyólag történik. Egy-egy kutatási program

maga is fejlodik a fent említett pozitív és negatív heurisztika hatására. Nézzük, Lakatos hogyan

képzeli el ezt a fejlodést!

1. Ahhoz, hogy egy-egy kutatási program tudományos ismeretnövekedést eredményezzen, a

program pozitív és negatív heurisztikájának egyaránt hozzá kell járulnia.50 Hosszabb távon az dön-

ti el egy kutatási program sikerességét, hogy lépései újra és újra elo tudnak-e idézni progresszív

probléma-eltolódást. Ebben az értelemben a negatív heurisztikának állandó szem elott tartása azt

szolgálja, hogy módszereinket soha ne irányítsuk a program kemény magja ellen.51 Tehát ha ano-

mália avagy ellenpélda jelenik meg vizsgálódásaink során, akkor ezek feloldása ne úgy történjen,

hogy a kemény mag egy részét (vagy esetleg egészét) elvetjük, hanem részletesebb segédhipotézi-

seket dolgozzunk ki. Így egy „védoöv” alakul ki a mag körül, amit a próbák folyamatosan ellen-

oriznek. A próbák eredményei alapján a védoövet újra és újra ki kell igazítani vagy akár teljesen ki

is kell cserélni. A „cáfolatok” tehát valójában nem a popperi értelemben vett falszifikáció szerepét

játsszák – hanem inkább tartalomnövelo segédhipotézisek felállítását szolgálják, így hozzájárulva

a program sikeréhez.

Az elobbiek alapján nyilvánvaló az is, hogy ha egy program már nem jelez elore új tényeket,

akkor kemény magját vagyunk kénytelenek teljesen elvetni.52

49 Vö. Lakatos Imre : A falszifikáció és tudományos kutatási programok metodológiája, in Forrai Gábor – SzegediPéter (szerk.) : Tudományfilozófia szöveggyujtemény, i.m. 188–189.

50 Lakatos szerint a két heurisztika kiegészíti egymást. Például a matematikai tételalkotásban ez jól nyomonkövethetoa tétel újabb és újabb átfogalmazása során, ahol bizonyítás és ellenpéldák egyaránt konstitutív szerepet játszanak,lásd Lakatos Imre : Bizonyítások és cáfolatok, Gondolat, Budapest, 1981.

51 A „kemény mag”, vagyis a kutatási program során összefüggésrendszerré szervezodött tények központi eleme azún. konvencionalista metodológia egyik alapveto terminológiája, vö. Miklos Tamas (szerk.) : Lakatos Imre tudo-mányfilozófiai írásai, Atlantisz, Budapest, 1997, 70–74.

52 Vö. Lakatos Imre : A falszifikáció és tudományos kutatási programok metodológiája, in Forrai Gábor – SzegediPéter (szerk.) : Tudományfilozófia szöveggyujtemény, i.m. 190.

22

Page 23: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Harmadik fejezet – Szintezis : Lakatos

2. A kutatási program pozitív heurisztikája a konkrét kutatási tervet, a kutatások menetét ha-

tározza meg. Ez a következetes terv már elozetesen, az elméletalkotó agyában dol el, és nem a

kutatás próbái során megjeleno anomáliák függvénye. Részben vagy teljesen kidolgozott utasítá-

sokat, ötleteket tartalmaz a program állandó javítására, a cáfolatok megjelenésének esetére – de

maga a terv megcáfolhatatlan. Így a pozitív heurisztika alkalmazásával a program a valóság egyre

bonyolultabb modelljét hozza létre. Ezek az egymást követo modellek tulajdonképpen csak kezdeti

feltételeket tartalmaznak, melyek a program fejlodése során folyamatosan változnak – de a pozitív

heurisztikából nagyjából pontosan levezetheto ezen változások iránya. Így a program nehézségei

egy ido után már inkább csak matematikaiak lesznek, nem pedig empirikusak.53

Lakatos a kutatási programok fejlodésében tehát tulajdonképpen a heurisztikus ero dönto sze-

repét hangsúlyozza.54 Egy kutatási program heurisztikus erején azt értjük, hogy hány új tényt ered-

ményez, és mennyire tudja magyarázni cáfolatait. Ha egy kutatási program nagy heurisztikus ero-

vel rendelkezik, akkor pozitív heurisztikája rendszeresen „továbbragadja” a kutatóit, akkor is, ha

adott esetben nem születnek konkrét cáfolatok egy-egy elméletre.55

Ez egybecseng azzal a tapasztalattal, hogy egy-egy kutatási program idovel nagyon gyakran a

kiindulási problematikánál jóval tágabb területen muködik, vagy azért, mert metodológiája, vagy

pedig mert alkalmazásai ezt igénylik. Említettük azt is, hogy a kutatási nehézségek egy ido után

elsosorban matematikaiak lesznek. Így nemcsak a szukebb tudományterületen bekövetkezo vál-

tozások, esetleges válságok döntik el a program jövojét, hanem elméleteinek olyan erosségei és

gyengeségei, melyek csak a szélesebb körben való alkalmazással válnak nyilvánvalóvá.

3.4. A fejlodés menete

A tudomány fejlodése Lakatos szerint tehát az alábbi séma alapján történik:

1. a program kemény magjának kidolgozása;

2. anomália megjelenése;

3. negatív heurisztika : új segédfeltevések, kezdeti feltételek;

53 Vö. Lakatos Imre : A falszifikáció és tudományos kutatási programok metodológiája, in Forrai Gábor – SzegediPéter (szerk.) : Tudományfilozófia szöveggyujtemény, i.m. 192.

54 Vö. uo. 192.55 „A kutató feljegyzi az anomáliákat, de amíg kutatási programja lendületben van, figyelmen kívül hagyja oket.

Elsosorban kutatási programjának pozitív heurisztikája határozza meg, hogy milyen problémákat választ, nempedig az anomáliák.” Miklos Tamas (szerk.) : Lakatos Imre tudományfilozófiai írásai, i.m. 145.

23

Page 24: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Harmadik fejezet – Szintezis : Lakatos

4. pozitív heurisztika : „védoöv” kialakítása a kemény mag köré, az elmélet bovítése;

a) ha az elmélet még progresszív probléma-eltolódást okoz, akkor az elmélet további ki-

aknázása;

b) ha nem, akkor a kemény magot kell elvetni ;

5. nagyobb heurisztikus erovel bíró rivális kutatási program megjelenése;

6. stb.

Lakatos azt is leszögezi, hogy egy új, „rivális” kutatási program elindításával nem kell fel-

tétlenül addig várni, míg az elozo program heurisztikus erejét ki nem merítettük. Továbbá egy

kiforratlan kutatási programot sem szabad elvetni pusztán azért, mert még nem sikerült legyoz-

nie valamelyik eros versenytársát – sot, védeni kell, amennyiben progresszív probléma-eltolódást

jósol. A rivális programok közötti „csatákról” gyakran ugyanis csak hosszú évek múltán, utólag

derül ki, hogy döntok voltak-e valamelyik program megszunésében.56

3.5. A fejlodés helye

A tudomány fejlodésének helye Lakatos szerint – amint Kuhnnál is – a történelem közege, a tudo-

mány története.

A tudomány történetét ugyanis számtalan kutatási program rivalizálása jellemzi. Az igazi tu-

dományos kutatás akkor indul be, ha születik egy gazdag és heurisztikus ereje révén a kutatást

irányítani képes program. A programok egyre terjeszkednek, idovel benyomulnak egymás terüle-

tére – ezáltal versengeni kezdenek. Minden program igyekszik újabb és újabb elméletváltozatokkal

eloállni, melyek jobbak a riválisok újabb és újabb változatainál. A harc sokáig elhúzódhat, mert

a kutatási programok tartósan képesek védeni kemény magjukat. Egyetlen kutatási program sem

gyozheto le azonnal, még a súlyos empirikus nehézségek felmerülése esetén sem. Lakatos szerint a

legtöbb program cáfoltan születik, ha azonban a program sikeres, ez az egymást követo változatai

révén egyre többet mond el a világról.57

56 Vö. Lakatos Imre : A falszifikáció és tudományos kutatási programok metodológiája, in Forrai Gábor – SzegediPéter (szerk.) : Tudományfilozófia szöveggyujtemény, i.m. 212.

57 Vö. Forrai Gabor : Lakatos Imre tudományfilozófiája: vázlat, Replika 23/24 (1996) 7–17.

24

Page 25: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Harmadik fejezet – Szintezis : Lakatos

3.6. Lakatos: a popperi és kuhni látásmód szintézise

Foglaljuk össze, hogy a fentiekben vázolt tudományfelfogás hogyan alkotta meg Popper és Kuhn

elképzeléseinek szintézisét!

1. Vizsgáljuk meg eloször, hogy hogyan keletkeznek a tudományos kutatás új elméletei az

egyes szerzok szerint!

Az, hogy egy születo új elméletnek új elorejelzéseket kell adnia a korábbival szemben, Pop-

per felfogásában mint racionális szükségszeruség jelentkezik. Kuhn szerint a régi helyét átvevo új

paradigma is általában – de nem szükségképpen – rendelkezik ezen tulajdonsággal. Lakatos, aki

elméletsorozatokat magukban foglaló kutatási programokban gondolkodik, az új elorejelzés krité-

riumát a progresszív probléma-eltolódást eloidézo elmélet fogalmává bovíti ki. Azon szempontok,

melyek alapján Lakatos progresszív (tudományos) illetve degeneráló (tudománytalan) probléma-

eltolódást eloidézo elméleteket különböztet meg, hasonlóak az elméletek közötti választás Popper

szerinti érveihez, magukban foglalva a racionalitás kívánalmát.58 Lakatos szerint azonban az új

elmélet térnyeréséhez szükséges az is, hogy a régi elméletet falszifikáló hipotéziseket az új kielégí-

toen megmagyarázza. A haladás tehát, Popper felfogásával ellentétben, egymással párhuzamosan

futó elméletek mentén, számos metodológiai döntés következtében történik.

Ezzel együtt Lakatos figyelembe veszi a tudomány történetiségét is, mikor az egyes progra-

mok fejlodésérol beszél – igazságot szolgáltatva Kuhn látásmódjának. Az elméletek „surusödési

pontjait” jelento tudományos programok a paradigmákhoz nagyon hasonló szerepet játszanak –

emellett kiküszöbölik az összemérhetetlenség okozta esetleges zavarokat is. Ugyan a tudományos

programok mentesek a kuhni normál tudományos „dogmatizmustól”, amíg a program zajlik, azt –

mindenki által elfogadott módon – a kemény mag irányítja. S ez ismét egy olyan jellemzo, amely

nem idegen Kuhn paradigmáitól sem...59

2. Az új elmélet születésének körülményeit illetoen azonban a szerzok magyarázatai között egy

alapveto eltérést fedezhetünk fel. Míg Popper és Lakatos szerint a tudományos életben szükség-

szeruen mindig jelen vannak egymással versengo elméletek, addig Kuhn szerint egy új elmélet

58 Lakatos szerint egy elméletet vagy egy egész kutatási programot csak akkor szabad elvetni, ha van jobb, amellyelhelyettesítheto – ezzel elválasztja a „falszifikációt” és az „elvetést”, melyek egybeolvasztása a popperi naiv falszifi-kácionizmus egyik fo gyenge pontja, vö. Miklos Tamas (szerk.) : Lakatos Imre tudományfilozófiai írásai, i.m. 147–153.

59 Vö. Stathis Psillos : Theory, Science and Realism, LSE Course Ph201 Lecture Notes,http://www.phs.uoa.gr/˜psillos/Teaching_files/LectureNotes.doc, 1995, 18.

25

Page 26: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Harmadik fejezet – Szintezis : Lakatos

megjelenése csak egy irracionálisan eloálló válság következménye lehet.

Bár Kuhn felfogásának szélsoségességét joggal kritizálhatjuk, az mindenképpen a javára írható,

hogy o volt az elso, aki a kutatási programokat nem pusztán az individuális tudós elméjébol kiin-

dulva tanulmányozta. Ot az egymást követo tudósgenerációk érdekelték, akik az eltéro paradigmák

világában dolgozva nem feltétlenül ugyanazon „épület” továbbépítésén dolgoznak. Reflektorfény-

be állította a tudományos közösséget mint a kutatás lényeges „mozzanatát”.60 Ez a hermeneutikai

szempont pedig a tudomány mai állapotában is – a tudomány „bonyolultságának” növekedésével,

az internet terjedésébol adódó kommunikációs „forradalomnak” köszönhetoen – meglátásom sze-

rint az egyetlen helyes lehetséges hozzáállás.61

3. A fejlodés dinamikáját illetoen Lakatosnál egy konkrét programban a pozitív és negatív heu-

risztika – leegyszerusítve: bizonyítás és cáfolat62 – „verseng” egymással, és ez a mozgás okozza az

elmélet bovülését. A tudomány történetében a szerzo ennek megfeleloen egymással versengo ku-

tatási programokról beszél, amelyek új elméletek születését eredményezik. Egy kutatási program

megszunése eszerint objektíve azzal magyarázható, hogy megjelenik egy rivális kutatási program,

mely egyrészt megmagyarázza a korábbi program sikereit – másrészt azonban heurisztikus ereje

nagyobb annál.

Ez ellentétben áll Kuhn azon felfogásával, miszerint a tudomány története normál tudományos

szakaszok egymásutánja, melyek között választóvonalakat a tudományos forradalmak jelentenek.

A normál tudomány fogalma Kuhnnál tulajdonképpen a monopolhelyzetbe került, versenytárs nél-

küli kutatási programot jelenti. A tudományos forradalom oka tehát nem egy új kutatási program

megjelenése, hanem a korábbi program végrehajtása során kialakult (irracionális) válság.

4. Vessük egybe azt is, hogy az egyes szerzok alapján hol játszódik le a tudomány fejlodése!

Lakatos egyik írásában63 kritikának veti alá mind Popper mind Kuhn nézeteit. Szerinte ugyan-

is Popper racionálisan rekonstruált tudományfejlodése tulajdonképpen az eszmék fejlodését, vagy

60 „�Tudományt uzni� – ez szinte eo ipso annyi, mint valamifajta közösségi tevékenységet végezni, a munkát kö-zösségi kritériumoknak, közösségi megmérettetésnek, értékelésnek alávetni. Míg kertet muvelni talán lehetségesmagányosan is, tudományt ezzel szemben aligha.” Feher M. Istvan : Filozófia és hermeneutika – tudomány ésbeszélgetés, in Susszer Zoltán László (szerk.) : Útkereso értelmezések, L’Harmattan, Budapest, 2004, 11–12.

61 Több szerzo, például Kisiel is úgy látja, hogy a felfedezés folyamatában mindig marad valamilyen irracionáliselem. Az intuíciót vagy a látszólagos indok nélküli elkötelezettséget nem lehet egy általános szabályrendszer ke-retei közé szorítani.

62 Lakatos Imre : Bizonyítások és cáfolatok, Gondolat, Budapest, 1981.63 Lakatos Imre : A kritika és a tudományos kutatási programok metodológiája, in Miklós Tamás (szerk.) : Lakatos

Imre tudományfilozófiai írásai, Atlantisz, Budapest, 1997, 19–63.

26

Page 27: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Harmadik fejezet – Szintezis : Lakatos

mondhatjuk úgy is : a platóni ideák világában zajló fejlodést próbálja leírni.64 Kuhn ellenben a

„normál” tudományos elme változását igyekszik megragadni a tudomány hermeneutikájának se-

gítségével – vagyis, a hasonlatnál maradva: az ideák világának a tudós, illetve a tudományos kö-

zösség „elméjében” való tükrözodését elemzi. Ez magyarázata lehet annak, miért tunhet idonként

Kuhn filozófiája a tudománytörténeti események „pszichologizálásának”, sot adott esetben kari-

katúrájának.65 Ugyanis nem veszi figyelembe az elméletek „önmagukban való” fejlodését, hanem

kizárólag csak a tudatállapotokra koncentrál.

5. Végül összegezzük néhány fogalom segítségével, hogyan alkotta meg Lakatos a tudomány-

fejlodés popperi és kuhni látásmódjának szintézisét!

Tézis: Popper Antitézis: Kuhn Szintézis: Lakatosracionális irracionális racionális és radikális

kritikai gondolkodás normál tudomány tudományos programanti-korporatizmus korporatizmus tudományos közösség

demokratizmus elitizmus universitas„ideális” „hermeneutikai” történelmi

64 Ez az, amit Popper harmadik világnak nevez írásaiban.65 Kuhn hangsúlyozza, hogy a tudományos közösségek sajátosságai csak szociológiai illetve pszichológiai kutatások

útján deríthetok fel. Ilyen, csak a (természet)tudományt muvelok közösségére jellemzo vonások például : viszonyla-gos elszigeteltsége a társadalomtól, nagy védettsége a laikus és a mindennapi élet által támasztott követelmények-kel szemben, stb. A fent említett „normál tudományos elmének” normalitási kritériumait is a tudós elit önmagaállapítja meg.

27

Page 28: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Negyedik fejezet

Teológiai kitekintés

Mióta tudományfilozófia létezik, vannak teológusok és vallásfilozófusok, akik megpróbálják en-

nek eredményeit a teológiára alkalmazni – írja Nancey Murphy Theology in the Age of Scientific

Reasoning címu munkájában.66 Murphy idézett könyvében részletesen összegyujtötte az ezen kije-

lentését alátámasztó filozófiai és teológiai rendszereket, részletesen kitérve az egyes tudományfilo-

zófusok munkásságára, valamint a teológia azon képviseloinek elméleteire, ahol alkalmazhatónak

látta az elobbiek eredményeit.

A következokben Murphy munkája nyomán röviden áttekintjük, hogy a jelen dolgozatban tár-

gyalt három szerzo elméletei milyen módon jelentek illetve jelennek meg a teológiát muvelok

nézeteiben.

4.1. Popper, avagy a falszifikácionizmus hatása a teológiára

A logikai pozitivizmus mint a modernista tudományosság alapveto motívuma kérdojelezte meg

eloször átfogó módon a teológia legfontosabb kijelentéseit. Könnyen meggondolható ugyanis,

hogy az az állítás, miszerint „Isten létezik” csak a priori állítás, azaz tautológia lehet a pozitivista

gondolkodás szerint. Viszont tautológiából nem következtethetünk egzisztenciális kijelentésre. A

pozitivisták verifikációt célzó megközelítésmódja lehetetlenné teszi egy ilyen kijelentés igazolását,

hiszen (a keresztény) Isten létét nem empirikus megjelenésformáival definiáljuk.

A Popper által a verifikácionizmus ellenében kidolgozott falszifikácionizmus heves vitákat

váltott ki a vallásfilozófusok körében. Antony Flew az 1950-es években egyenesen megkérdo-

66 Nancey Murphy : Theology in the Age of Scientific Reasoning, Cornell University Press, New York, 1993, 79. Akönyv megkapta az American Academy of Religion díját, valamint a Templeton Alapítvány „Outstanding Booksin Theology” kitüntetését is.

28

Page 29: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Negyedik fejezet – Teologiai kitekintes

jelezte minden Istenrol szóló állítás értelmes voltát – hiszen szerinte a falszifikálhatóság egyben

a „jelentéssel bírás” elhatárolókritériuma is. Márpedig az Istenrol szóló állítások nyilván nem fal-

szifikálhatóak. Ezért arra a következtetésre jut, hogy egy láthatatlan, felfoghatatlan és meg nem

határozható isten nem különbözik egy, csak a képzeletünkben élo vagy nem is létezo istentol.67

R. M. Hare úgy válaszolt a Flew által felvetett problémára, hogy kifejtette : az Istenrol szóló állí-

tások nem mondanak valójában semmit magáról Istenrol – sokkal inkább az egyénnek a világ felé

képviselt hozzáállásáról (ezt bliknek nevezte) szólnak. Márpedig az, hogy mit tekintünk magyará-

zatnak és mit nem, a blik-en múlik. Ezért a vallásos és ateista emberek közötti legfobb különbséget

Hare ebben a hozzáállásban látja.68

Innentol kezdve a vita inkább a vallásos nyelv értelmessége körül folyt, és eredményeképpen

született Alastair McKinnon híres muve a vallás nyelvezetérol.69 O könyvében azt vizsgálja, hogy a

teológia bizonyos alapveto állításai, mint például „A világban rend uralkodik”, „Hiszek Istenben”,

„Isten szeretet”, milyen értelemben lehetnek falszifikálhatók vagy nem falszifikálhatók.

McKinnon „A világban rend uralkodik” állítást három megközelítés alapján elemzi. Az elso

szempont szerint az állítás azt mondja, hogy a világban valamilyen speciális rend uralkodik. Eb-

ben az értelemben a kijelentés falszifikálható, és a tudósok feladata, hogy a rend bizonyos vonásait

kísérletekkel ellenorizzék. A másik szempont inkább irányadó jellegu : az állítás azt a feladatot tu-

zi a tudósok elé, hogy folyamatosan keressék a rendet a világban. Ilyen értelemben az állítás nem

falszifikálható, ám alapveto jelentéssel bír. A harmadik megközelítésmódot McKinnon ontológiai-

nyelvészeti megközelítésnek nevezi. Ebben az értelemben a fenti mondat azt állítja, hogy a világban

van valamilyen rend. Ez a kijelentés szükségképpen igaz, hiszen ahhoz, hogy a világ „világ” le-

gyen, kell legyen benne egy fajta rend – akármi is legyen az. Ez a harmadik módon értelmezett

állítás sem falszifikálható, ellenben rendkívül nagy jelentoséggel bír.

William Warren Bartley 1962-ben azt állította,70 hogy Popper kritikai racionalizmusa a teizmus

igazolásának egyik alapveto eszközét rombolta szét. Bartley inkonzisztens érvelésnek minosítette

azt, miszerint a teizmus azáltal igazolható, ha a tudomány és minden egyéb gondolati rendszer

olyan alapra épít, mely nincs bizonyítva. A teizmus esetében ez az alap a hit. Szerinte Popper

67 Vö. Antony Flew – Alasdair MacIntyre (eds.) : New Essays in Philosophical Theology, SCM Press, London,1963, 96.

68 Uo. 100–102.69 AlastairMcKinnon : Falsification and Belief, The Hague, Mouton, 1970. Idézi NanceyMurphy : Theology in the

Age of Scientific Reasoning, i.m. 80–82.70 Vö. William Warren Bartley : The Retreat to Commitment, Knopf, New York, 1962. Idézi Nancey Murphy :

Theology in the Age of Scientific Reasoning, i.m. 81.

29

Page 30: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Negyedik fejezet – Teologiai kitekintes

metodológiája a racionalitást oly módon definiálta, hogy a tudósok a rendszer bármely részének

igaz voltát kétségbe vonhatják. Így a teisták számára a fenti érv nem létezik többé. Ha a teisták

rendszerüket a popperi értelemben vett kritikai vizsgálódásnak vetnék alá, egyhamar el kellene

vetniük az egészet.

McKinnon éppen azt mutatta ki, hogy a hitbeli rendszerek alapja (Isten létezése, a világ rendje)

szükségszeruen igaz a rendszeren belül, és egy megfelelo életformával van kapcsolatban (Istenben

való bizalom, rend keresése).

4.2. Kuhn, avagy a tudománytörténészek és a teológia

Thomas S. Kuhn jelen dolgozatban is tárgyalt fomuve, a Tudományos forradalmak szerkezete nagy

hatást váltott ki a teológusok és vallásfilozófusok körében. Basil Mitchell a teista tapasztalat-

fogalmat állította párhuzamba a tudományos paradigma fogalmával.71 Hans Küng a kuhni pa-

radigmaelméletet a teológiatörténet szerkezetének bemutatására használta, javasolva, hogy Szent

Ágoston, Aquinói Szent Tamás, Luther és Kálvin mind egy-egy új paradigma kezdeményezoi vol-

tak a keresztény teológiában.72

Ian G. Barbour írásaiban73 a vallási és teológiai hagyományokat mint paradigmákat vizsgálja

Kuhn elméletére támaszkodva.

Elsosorban az adott korban tevékenykedo tudományos közösség fontosságára hívja fel a fi-

gyelmet, amely a teológiában éppoly lényeges, mint a Kuhn által vizsgált tudományokban. Még

a kontemplatív misztikára is hatással van a történelmi hagyomány – állapítja meg Barbour.74 A

tudomány életében bekövetkezo történelmi pillanatok alapveto jelentoséggel bírnak a tradíció to-

vábbadásában. Ahogy a fizikában ilyen történelmi esemény például Newton munkássága, úgy a

vallásban bizonyos lényeges személyek (pl. Jézus) életének eseményei játszanak hasonló szerepet.

71 Vö. BasilMitchell : The Justification of Religious Belief, Macmillan, London, 1973. Idézi NanceyMurphy : Theo-logy in the Age of Scientific Reasoning, i.m. 84.

72 Vö. Hans Kung : Paradigm Change in Theology, in Hans Küng and David Tracy (eds.) : Moving Toward a NewTheology, T. and T. Clark, Edinburgh, 1988. Idézi Nancey Murphy : Theology in the Age of Scientific Reasoning,i.m. 84.

73 Ian G. Barbour : Paradigms in Science and Religion, in Gary Gutting (ed.) : Paradigms and Revolutions. Applica-tions and Appraisals of Thomas Kuhn’s Philosophy of Science, Notre Dame, London, 1980, 223–245.Ian G. Barbour : Myths, Models and Paradigms. The Nature of Scientific and Religious Language, SCM Press,London, 1974, 7-8. fejezet.Ian G. Barbour : A természettudomány és a vallás találkozása. Ellenségek, idegenek vagy társak?, Kalligram,Pozsony, 2009.

74 Vö. Ian G. Barbour : Paradigms in Science and Religion, in Gary Gutting (ed.) : Paradigms and Revolutions.Applications and Appraisals of Thomas Kuhn’s Philosophy of Science, i.m. 237.

30

Page 31: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Negyedik fejezet – Teologiai kitekintes

A egyes személyek adott helyzetben való viselkedése a vallás számára ráadásul normatív erovel is

bírhat – gondoljunk csak a kinyilatkoztatás alapveto eseményeire. Ezek tehát jóval nagyobb hatás-

sal vannak a közösség késobbi életére, mint a természettudományok hasonló eseményei. Ahogyan

egy vallási közösség elfogad bizonyos hitigazságokat, úgy a tudományos közösség számára is lé-

teznek egységesen elfogadott tudományos kijelentések.

Ezzel együtt egy vallási közösséghez való tartozás a tudományos közösséghez való tartozástól

lényegesen különbözo tartalmat is magában foglal. Így például azt, hogy itt jóval intenzívebb a

személyes elkötelezodés, és jóval fontosabb az egyéni meggyozodés is. Ezzel együtt a vallási pa-

radigma is megkérdojelezheto – sot, a továbbéléséhez szükséges is, hogy megkérdojelezzék, mint

ezt a próféták szerepe is igazolja.

Könnyen belátható, hogy egy vallási hagyományhoz való tartozás szociális és pszichológiai

igényeket is kielégít. A vallási hit ezért a benne foglalt és az általa motivált etikai normák által ítél-

heto meg.75 Másrészt, ez az etikai kritérium erosen paradigmafüggo, gondoljunk csak a nyugati és

keleti filozófiai örökség jelentos különbségeire. Ezzel együtt a vallási rendszerek hasonlítanak a tu-

dományos rendszerekre, amennyiben egyszeruségre, koherenciára, a tényeknek való megfelelésre

és átfogóságra törekszenek.

A vallási paradigmák közötti választás sokkal indirektebb, bizonytalanabb és vitathatóbb, mint

a tudományban, hiszen jóval nagyobb az egyéni megítélés szerepe. „Az adatok (például a vallásos

élmények vagy történelmi események) értelmezése a vallásban méginkább paradigmafüggo, mint

a tudományban.”76 Barbour szerint a rivális vallási tradíciókban kevesebb a közös elem, mint egy

tudományos forradalom idején egymással versengo tudományos paradigmákban.77 Például azért,

mert a vallásokban hiányoznak az olyan egységes alacsonyabb szintu szabályok, amelyek a tudo-

mányban jelen vannak, olyannyira, hogy adott esetben a tudományos forradalmat is túlélhetik.

Ugyan a tudományos paradigmák közötti választásnak Kuhn szerint nincsenek egységes sza-

bályai, a tudományos közösségben születik egyfajta konszenzus – még akkor is, ha egy-egy ido-

szakban több rivális paradigma is fennáll, és egyik sem tekintheto tartósnak. A vallások közötti

megegyezés azonban elérhetetlennek látszik. Míg az egymással versengo tudományos paradig-

máknak lehetnek közös céljaik, modelljeik és eljárásaik, addig az egyes vallások teológiáit ritkán

kötik össze közös módszertani alapelvek.

75 Vö. Ian G. Barbour : Paradigms in Science and Religion, in Gary Gutting (ed.) : Paradigms and Revolutions.Applications and Appraisals of Thomas Kuhn’s Philosophy of Science, i.m. 241.

76 Ian G. Barbour : A természettudomány és a vallás találkozása. Ellenségek, idegenek vagy társak?, i.m. 50.77 Vö. Ian G. Barbour : Paradigms in Science and Religion, in Gary Gutting (ed.) : Paradigms and Revolutions.

Applications and Appraisals of Thomas Kuhn’s Philosophy of Science, i.m. 242.

31

Page 32: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Negyedik fejezet – Teologiai kitekintes

Tehát a tudomány Kuhn által kimutatott interpretatív (hermeneutikai) aspektusa a vallásban

eroteljesebb, mint az egyéb tudományokban: ez megmutatkozik többek között a tények magyará-

zatának nagyobb jelentoségében és a paradigmák közötti választás szabályainak teljes hiányában.

A tudomány objektív vonásai azonban a vallásra kevésbé jellemzoek: jórészt hiányoznak a min-

denki által egységesen elfogadott tények és a nem paradigmafüggo kritériumok.

4.3. „Lakatosi teológia”?

Amennyiben Lakatos metodológiáját kíséreljük meg a teológiára alkalmazni, két feladatunk van.

Egyrészt meg kell mutatnunk, hogy a teológia rendelkezik a tudomány Lakatos által leírt struktúrá-

jával – vagyis, a teológiában megtalálhatók az elméleteknek olyan koherens rendszerei, melyek a

kutatási program vonásait viselik magukon. Másrészt, igazolnunk kell, hogy adott esetben egy-egy

teológiai kutatási program empirikus értelemben véve progresszív lehet.

Murphy megállapítja, hogy a fentiek igazolására számos modern teológiai mozgalom alkal-

mas – ám a kortárs teológia empirikus értelemben vett haladása problematikus.78 Eloször is azért,

mert gyakran évtizedek telnek el, amíg egy kutatási programról ki lehet jelenteni, hogy új ténye-

ket jelzett elore. Másodszor, mert a teológia tudományosságát hangsúlyozó nézetek leginkább a

vallástörténeti iskola tagjai és a dialektikus teológusok (akik számára a teológia a kinyilatkoztatás

„tudománya”) közül kerültek ki. Márpedig mindkét megközelítésmód adatai lényegében történel-

miek, így megismételhetetlenek.

A következokben áttekintünk két olyan teológiai kutatási programot, melyekrol Murphy kimu-

tatja, hogy a Lakatos filozófiájának értelmében vett tudományos jellemzokkel rendelkeznek. E két

program az ún. modernista program, valamit egy Murphy által javasolt teológiai rendszer.

4.3.1. A modernista program

Murphy Lakatos módszerének „tesztelését” elsoként az 1890–1910 között lezajlott ún. modernista

teológiai mozgalom programján végzi el.79 Ez a teológiai iskola a szerzo szerint feltuno hasonló-

ságot mutat Lakatos kutatási programjaival.

A modernista kutatási program kemény magja Murphy szerint az az állítás, miszerint „Az igaz

78 Vö. NanceyMurphy : Theology in the Age of Scientific Reasoning, i.m. 87–89.79 Uo. 4. fejezet

32

Page 33: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Negyedik fejezet – Teologiai kitekintes

hit a katolicizmus, ami kibékítheto a modern gondolkodással”.80 Ez jelenti azt a meghatározó

irányelvet, amely mentén a modernista teológusok úgy mint Tyrrell, Loisy és Buonaiuti dolgoztak.

A program segédhipotézisei a részletek kidolgozása nyomán születtek. A szerzo az alábbi lé-

nyeges programpontokat sorolja fel :81

1. az „igaz katolikus hit” meghatározása egyik oldalról a protestantizmussal, másik oldalról a

skolasztikus teológiával szemben;

2. az „igaz” jelentése az „igaz hit” összefüggésében;

3. a „modern gondolkodás” teológiailag releváns tartalmának meghatározása, amely magában

foglalja az alábbiakat :

a) kortárs empiricista episztemológia (tudományfejlodés kritikai vizsgálata) ;

b) bibliai forrás- és szövegkritika;

c) az egyház kritikai történetkutatása;

4. a dogma természetének új értelmezése;

5. a kinyilatkoztatás új dogmája;

6. egy olyan új elmélet, mely a katolikus hitigazságok tapasztalati úton való alátámasztását

célozza meg.

Murphy könyvének 4. fejezetében részletesen kifejti, hogy az egyes teológusok miképp valósí-

tották meg a program fenti célkituzéseit. Végül megállapítja, hogy a modernista program valóban

magán hordozza a lakatosi értelemben vett kutatási program vonásait – ellentétben a modern sko-

lasztikával, mely ezáltal nem bizonyult „méltó” riválisának.82

A szerzo megvizsgál két további kérdést is a modernista programmal kapcsolatosan, melyek

Lakatos szemléletmódjában lényegesek.

1. Az egyik kérdés, hogy tartalmazott-e a modernista program pozitív heurisztikát, vagyis egy

olyan koherens tervet, mely a program végigvitelét szolgálta. Lakatos szerint ugyanis a pozitív he-

urisztika megléte a tudományos program megfelelo érettségét jelenti. Murphy válasza a modernista

program pozitív heurisztikájának létével kapcsolatban nemleges. Az amerikai teológus értelmezé-

se szerint a modernista vitában Tyrrell voltaképpen kidolgozta a tervet, azonban erre csak évekkel

80 „Genuine Catolicism is the true faith and reconcilable with modern thought.” Nancey Murphy : Theology in theAge of Scientific Reasoning, i.m. 92.

81 Vö. uo. 94.82 Vö. uo. 120.

33

Page 34: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Negyedik fejezet – Teologiai kitekintes

a program elindulása után került sor.83 A Tyrrell által kimunkált terv a következo két, a vatikáni

tanítóhivatal autoritására vonatkozó kérdés feltevésén alapult : (a) Vajon a pápa olyan pásztor-e, aki

az általa vezetett hívok közösségén („Base Community”) kívül áll – mint valami különálló nagyság

képviseloje –, és akinek a közösség tagjai passzívan engedelmeskednek? (b) Vagy a pápa egysze-

ruen a hívek közösségének tagja és szószólója? A terv a katolicizmus megvédését foglalta magába

a modern skolasztikával szemben, mégpedig a hit valódi természetének, továbbá a katolikus vallás

forrásának és autoriter vezetésének felülvizsgálata révén.

2. A másik kérdés arra vonatkozik, hogy empirikus értelemben progresszív volt-e a modernis-

ta program. A program számos elméleti eredménnyel zárult – állítja Murphy.84 A katolicizmus

kiindulási modelljének minden egyes módosítása egy-egy új elorejelzést jelentett az intézmény

és a tanítás egyes aspektusainak valamint a közöttük lévo összefüggéseknek jobb megértésére.

Például, Tyrrell elmélete a katolicizmusról elovételezi, hogy a dogmákat a hívok hitének spon-

tán megnyilvánulásai igazolhatják. Ha tehát az empirikus vizsgálatok kimutatnák, hogy a szociális

igazságosság központi jelentoséggel bír a katolikus vallásosságban, akkor ez igazolná az egyház

azon tanítását, miszerint Isten különleges módon is fordul az elnyomottak felé. Mindez egy újabb

példát jelentene Tyrrell programjának korroborálására.

A fentieken túl Murphy megjegyzi, hogy a modernista program egyik fo gyenge pontja, hogy

nincsenek explicit utalásai azokra az adatokra (tényekre), melyeken állításai alapulnak.85 Ezen

„szépséghibája” azonban nem teszi a programot tudománytalanná, hiszen rengeteg megfelelo adat

áll rendelkezésünkre a kereszténységben fennmaradt szövegekben és vallásgyakorlatokban. A „la-

katosi teológia” értelmében tehát a teológiának is feladata, hogy ezeket az adatokat „progresszív”

módon alkalmazza, és így metodológiájában tudományos maradjon.

4.3.2. Egy lehetséges teológiai kutatási program

Nancey Murphy írásában kidolgoz egy olyan teológiai metodológiát, mely Lakatos elképzelése-

inek szisztematikus alkalmazását foglalja magába.86 Meglátása szerint módszer és tartalom nem

választható szét élesen, így módszertani útmutatásai között konkrét teológiai javaslatok is szere-

pelnek.

83 Vö. NanceyMurphy : Theology in the Age of Scientific Reasoning, i.m. 121.84 Vö. uo. 123.85 Vö. uo. 126.86 Vö. uo. 183–192.

34

Page 35: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Negyedik fejezet – Teologiai kitekintes

A kemény mag Murphy javaslatában a releváns közösség hitének a teológusok megítélése sze-

rinti „minimumát” foglalja össze. Így tartalmazza az Istenrol szóló legalapvetobb dogmákat úgy

mint szentháromságos természet, szentség, Isten Jézus általi kinyilatkoztatása stb.

A negatív heurisztika az a terv illetve szabály, mely segédhipotézisek felállítása révén megvédi

a kemény magot a falszifikálással szemben. A fenti kemény maggal szembeni falszifikáló kijelen-

tések lehetnek például a következok: „A nemiség bun”, „Jézus diszkriminálta a noket” (például

nyilvánvaló tény az Újszövetségben, hogy Jézus a Tizenketto közé nem választott noket). Ezen

kijelentésekkel szemben a kemény mag megvédheto egy olyan segédhipotézis elfogadásával, mely

tekintetbe veszi a Szentírás korabeli kultúrának annak emberi szerzojére gyakorolt hatását, és azt

ennek megfeleloen olvassa. Így a nokkel szembeni negatív hozzáállás háttérbe szorul, és a szöveg-

ben eloforduló pozitív jelenségek nagyobb hangsúlyt kapnak.

A pozitív heurisztika tartalmára Murphy több javaslatot is tesz. Például egy ún. doktrinális teo-

lógiában a Katolikus Egyház tanítóhivatala által kijelentett dogmák játszhatják a pozitív heurisz-

tika szerepét. Ha azonban pozitív heurisztikánk a hagyományos hittételeknek az egzisztencialista

filozófia fényében történo újraértelmezése – egy egészen más teológiához jutunk. A protestáns

teológia számára a Sola Scriptura elve egy lehetséges szabály.

A segédhipotéziseknek kettos funkciója van. Egyrészt meg kell magyarázniuk a kemény mag

jelentését (például, világossá kell tenniük, hogy mit jelent : „Isten szeretete agapé”). Másrészt, a

magban megjeleno Isten-kép következményeinek kell lenniük, ugyanis a tények (pl. hittételek) a

hipotézisekbol következnek. Ezért Murphy két fontos segédhipotézist javasol.87

1. Az egyik segédhipotézis azon jelek érvényessége, melyek a Szentlélek muködésére utalnak.

Ez az elmélet ugyanis legitimálja a megkülönböztetést – azt a gyakorlatot, mely rendkívül fontos

a teológia új eredményei szempontjából.88 Egyben a teológiai „kísérletezéseknek” is teret enged –

annak igazolására, hogy bizonyos egyházi gyakorlatok és jelenségek megfelelnek-e Isten akaratá-

nak.

2. A másik segédhipotézis Murphy szerint egy olyan, a kinyilatkoztatásról szóló hittétel vol-

na, mely egyrészt Szent Pálnak a Szentlélek ajándékairól szóló leírásán alapul (1Kor 12,1–11),

másrészt azon a feltételezésen, hogy a korai egyház, megfelelo megkülönböztetés után, bizonyos

írásokat a Szentlélek ajándékának, azaz Isten szavának tekintett.

A szerzo javaslata alapján a teológia forrásai a Szentírás, továbbá a teológiai megkülönböz-

87 Vö. NanceyMurphy : Theology in the Age of Scientific Reasoning, i.m. 187.88 Vö. uo. 163–167. Itt a szerzo amellett foglal állást, hogy a teológia legfontosabb forrása a Szent Ignác által a

Lelkigyakorlatokban kidolgozott megkülönböztetés kell legyen.

35

Page 36: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Negyedik fejezet – Teologiai kitekintes

tetés eredményei kell legyenek. Azonban bármilyen releváns tények felhasználhatók, úgy mint az

emberi viselkedésrol, az ókori Közel-Kelet kultúrájáról, szövegeirol, nyelvekrol stb. szóló ismere-

tek.

Murphy összefoglalásul megállapítja, hogy a teológia egyik legnagyobb hiányossága, hogy

ritkán tartja nyilván az adatokat, melyekbol következtetései származnak.89 Továbbá, hogy nem

különbözteti meg az új tényeket a többitol. A szerzo javaslata éppen azt szolgálja, hogy a teoló-

gia metodológiája ezekre nagyobb hangsúlyt fektessen, továbbá, hogy „felszabadítsa” a teológiát

arra, hogy újabb programok támadhassanak belole. Ideális esetben – mondja Murphy – a teo-

lógusnak saját közösségében kellene ellenoriznie új elméleteinek a Szentlélek vezetésével való

„konzisztenciáját”.

4.4. Állásfoglalás

Fentebb ismertettem Nancey Murphy amerikai protestáns teológusno javaslatát, amelyet – Lakatos

Imre belátásai alapján – a teológia módszertanának igazolására dolgozott ki. Ha eltekintünk szer-

zonk megközelítésének részben elkerülhetetlen korlátaitól90 – mely korlátokat elvileg lehetetlen

maradéktalanul kiküszöbölni91 –, Murphy (és Lakatos) megközelítését számos ponton megfonto-

lásra érdemesnek ítélhetjük.

Láttuk, hogy a Lakatos által kidolgozott tudományos program jellemzoi (kemény mag, pozi-

tív és negatív heurisztika, heurisztikus ero) megtalálhatóak egyes teológiai „programokban” is. A

program sikeressége Lakatos szerint azon múlik, hogy elméletei hosszú távon progresszív probléma-

eltolódást okoznak-e. A kutatási programokat azonban még akkor is értékelhetjük, ha végül el

kellett vetni oket, mégpedig heurisztikus erejük alapján – vagyis aszerint, hogy hány új tényt ered-

89 Vö. NanceyMurphy : Theology in the Age of Scientific Reasoning, i.m. 192.90 A teológia módszerének kérdésével a közelmúlt teológiatörténetében számos jelentos és nagy hatású teológus fog-

lalkozott ; így például, csak a legjelentosebbeket említve: Wolfhart Pannenberg : Basic Questions in Theology,SCM Press, London, 1970; Karl Rahner : Überlegungen zur Methode der Theologie, in uo : Schriften zur Theo-logie, Band 9, Benziger Verlag, Einsiedeln – Zürich – Köln, 1970, 79–126. ; Bernard J. F. Lonergan : Method inTheology, Herder and Herder, New York, 1972. E szerzok elemzése nem tartozott dolgozatunk célkituzései közé.Hozzájuk képest Nancey Murphy – saját természettudományos elofeltevéseihez és baptista egyházképéhez huen– egyoldalúan hangsúlyozza az általa felismert igazságot (a természettudományos kutatási program részleges re-levanciáját a teológia számára), és nem úgy tekint a kinyilatkoztatás adatainak a teológiai kutatás során történoértelmezésére, mint ami az abszolút igazságnak a Szentlélek hatékony segítségével, az egyházi tanítóhivatal út-mutatásai alapján történo felderítésének folyamata volna. Ezért gondolatai nem maradéktalanul kompatibilisek akatolikus egyháztannal.

91 Vö. Karl Rahner fejtegetése a teológia módszerérol mint reductio ad misterium, Karl Rahner : Überlegungen zurMethode der Theologie, in uo : Schriften zur Theologie, Band 9, i.m. 113–126.

36

Page 37: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Negyedik fejezet – Teologiai kitekintes

ményeztek, és hogy fejlodo szakaszukban mennyire tudták magyarázni cáfolataikat.92

Meglátásom szerint a Murphy által javasolt „lakatosi teológia” egy járható út a teológia prog-

rammá szervezodött elméleteinek leírásához, valamint az egyes programok fejlodésének jobb meg-

értéséhez. A teológiai programok sikerességének értékeléséhez azonban a (természet)tudományok-

kal ellentétben szukösek a „progresszivitás” és „heurisztikus ero” kritériumai. Ehhez ugyanis a

teológia esetében szükség van a hit transzcendens dimenziójának figyelembevételére is.

A teológia tudományosságáról végso soron nem a szaktudományok hivatottak dönteni. A teoló-

gia mint alaptudomány a legkevésbé sincs rászorulva a modern természettudományos gondolkodás

igazolására; egyrészt, mert a „more geometrico” csupán kialakulása óta, azaz a 17. századtól hatott

gondolkodásunkra, másrészt – mint azt a kortárs hermeneutikai eszmélodés meggyozoen igazolta

–, elhibázott volna a természettudományos metodológia illetékességét akár csak a szellemtudomá-

nyok (Geisteswissenschaften) területére is kiterjesztenünk.93 A természettudományos módszertan

tehát a teológia mint egyetemes vagy alaptudomány94 muvelése során semmi esetre sem tekintheto

mértékadónak. A fenti gondolatmenet mindazonáltal segíthet abban, hogy az egyházra és annak

teológiai reflexiójára bízott kinyilatkoztatás igazságai mindinkább plauzibilisnek, elfogadhatónak

mutatkozzanak a mai modern tudományos éthosz képviseloi számára is.

92 Vö. Lakatos Imre : A falszifikáció és tudományos kutatási programok metodológiája, in Forrai Gábor – SzegediPéter (szerk.) : Tudományfilozófia szöveggyujtemény, i.m. 192.

93 „Hogy a szellemtudományokat mi teszi tudománnyá, az nem a modern tudomány módszereszményébol [...] érthetomeg.” Hans-Georg Gadamer : Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata, Gondolat, Budapest, 1984,36. Ennek a gondolatnak az igazolása a gadameri opus magnum voltaképpeni fo programja.

94 Vö. Arno Anzenbacher : Bevezetés a filozófiába, Herder, Budapest, 1993, 37.

37

Page 38: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Összefoglalás

Dolgozatomban megkíséreltem áttekintést adni három jelentos tudományfilozófusnak, Karl Pop-

pernek, Thomas Kuhnnak és Lakatos Imrének a tudomány fejlodésérol vallott nézeteirol, valamint

arról, hogy felfogásuk milyen hatást gyakorolt a teológiára.

A három szerzo elméleteinek tárgyalását arra a vezérfonalra fuztem fel, hogy mik az általuk

bevezetett, a tudományos kutatás mibenlétét leíró alapfogalmak, továbbá hogy miként véleked-

nek a tudományos módszerekrol, a tudományos fejlodés mozgatórugóiról, dinamikájáról, valamint

hogy hol képzelik el magát a fejlodést. Ezen szempontokon túl összehasonlítottam és ellentétbe

állítottam Popper és Kuhn látásmódját, Lakatos tudományfilozófiája pedig e ketto szintéziseként

mutatkozott meg. Ez utóbbiról az is kiderült, hogy egy lehetséges – bár semmiképpen nem mér-

tékadó – megközelítés a teológiai módszertan számára.

A tudományfilozófia teológiai vonatkozásainak elemzéséhez az amerikai teológus- és filozó-

fusno Nancey Murphy Theology in the Age of Scientific Reasoning (1993) címu muvét vettem

alapul. A szerzo, Feyerabend tanítványaként, alapvetoen kritikai hozzáállással tekint mindenfajta

teológia tudományos voltára, ezzel együtt letéve voksát Lakatos tudományos programokon alapuló

metodológiája mellett, melyet a teológiára nézve is alkalmazhatónak lát.

Hívo matematikusként meggyozodésem, hogy természettudomány és teológia, kutatói maga-

tartás és hit nem kibékíthetetlenek egymással. A lehetséges megközelítéseket illetoen a konflik-

tus és függetlenség helyett a párbeszéd és integráció útjának helyességét vallom.95 A dolgozat

távolabbi célja ezen meggyozodésem alátámasztása volt. Egyúttal szeretnék köszönetet monda-

ni témavezetomnek, Patsch Ferencnek mindazért a sokirányú segítségért, amivel ezen közös cél

megvalósításához hozzájárult.

95 Vö. Ian G. Barbour : A természettudomány és a vallás találkozása. Ellenségek, idegenek vagy társak?, i.m.

38

Page 39: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Irodalomjegyzék

[1] Anzenbacher, Arno : Bevezetés a filozófiába, Herder, Budapest, 1993.

[2] Barbour, Ian G.: Myths, Models and Paradigms. The Nature of Scientific and Religious Lan-guage, SCM Press, London, 1974.

[3] Barbour, Ian G.: Paradigms in Science and Religion, in Gary Gutting (ed.) : Paradigms andRevolutions. Applications and Appraisals of Thomas Kuhn’s Philosophy of Science, NotreDame, London, 1980, 223–245.

[4] Barbour, Ian G.: A természettudomány és a vallás találkozása. Ellenségek, idegenek vagytársak?, Kalligram, Pozsony 2009.

[5] Darai LajosMihaly : Karl Popper, Kossuth, Budapest, 1981.

[6] Feher M. Istvan : Filozófia és hermeneutika – tudomány és beszélgetés, in Susszer ZoltánLászló (szerk.) : Útkereso értelmezések, L’Harmattan, Budapest, 2004, 9–29.

[7] Fitelson, Branden : A concise analysis of Popper’s qualitative theory of verisimilitude,http://fitelson.org/popper.pdf, 2004.

[8] Flew, Antony – MacIntyre, Alasdair (eds.) : New Essays in Philosophical Theology, SCMPress, London, 1963.

[9] Forrai Gabor : Lakatos Imre tudományfilozófiája: vázlat, Replika 23/24 (1996) 7–17.

[10] Gadamer, Hans-Georg : Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata, Gondolat,Budapest, 1984.

[11] Heidegger, Martin : Lét és ido, Osiris, Budapest, 2001.

[12] Kuhn, Thomas Samuel : A tudományos forradalmak szerkezete, Osiris, Budapest, 2000.

[13] Lakatos Imre : A falszifikáció és tudományos kutatási programok metodológiája, in ForraiGábor – Szegedi Péter (szerk.) : Tudományfilozófia szöveggyujtemény, Áron, Budapest, 1997,187–217.

[14] Lakatos Imre : Bizonyítások és cáfolatok, Gondolat, Budapest, 1981.

[15] Lonergan, Bernard J. F. : Method in Theology, Herder and Herder, New York, 1972.

[16] Miklos Tamas (szerk.) : Lakatos Imre tudományfilozófiai írásai, Atlantisz, Budapest, 1997.

[17] Murphy, Nancey : Theology in the Age of Scientific Reasoning, Cornell University Press, NewYork, 1993.

39

Page 40: Sikolya Eszter Szakdolgozat

Irodalomjegyzek

[18] Pannenberg, Wolfhart : Basic Questions in Theology, SCM Press, London, 1970.

[19] Popper, Karl : Conjectures and Refutations. The Growth of Scientific Knowledge, Routledgeand Kegan Paul, London, 1972.

[20] Popper, Karl : Logik der Forschung, J.C.B. Mohr, Tübingen, 1969.

[21] Popper, Karl : Szüntelen keresés. Intellektuális önéletrajz, Áron, Budapest, 1998.

[22] Psillos, Stathis : Theory, Science and Realism, LSE Course Ph201 Lecture Notes,http://www.phs.uoa.gr/˜psillos/Teaching_files/LectureNotes.doc, 1995.

[23] Rahner, Karl : Überlegungen zur Methode der Theologie, in uo : Schriften zur Theologie,Band 9, Benziger Verlag, Einsiedeln – Zürich – Köln, 1970, 79–126.

[24] Schwendtner Tibor : Thomas Kuhn és a hermeneutika, in Margitay Tihamér – Schwendt-ner Tibor (szerk.) : Tudomány megérto módban: hermeneutika és tudományfilozófia,L’Harmattan, Budapest, 2003, 192–207.

[25] Schwendtner Tibor – Ropolyi Laszlo – Kiss Olga (szerk.) : Hermeneutika és a természettu-dományok, Áron, Budapest, 2001.

[26] wikipedia.org (internetes forrás)

40