Összhang És tonalitÁs - tankonyvtar.hu · utaló lábjegyzetek az oktatóknak szolgálnak...
TRANSCRIPT
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ÖSSZHANG ÉS TONALITÁS
A harmóniatörténet stílusjegyei
Gárdonyi, Zsolt Nordhoff, Hubert
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ÖSSZHANG ÉS TONALITÁS : A harmóniatörténet stílusjegyei írta Gárdonyi, Zsolt és Nordhoff, Hubert
Fordította: Terray Boglárka
A fordítást szakmailag ellenőrizte: Mikusi Eszter
Szerkesztette: Fazekas Gergely Műszaki vezető: Rácz Julianna Nyomdai előkészítés: Cirmosné
ISBN 978-615-5062-09-4
Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben, 2012-ben Felelős vezető: Fazekas Péter igazgató
iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
Előszó az első kiadáshoz .................................................................................................................. v Előszó a második kiadáshoz ............................................................................................................ vi A fordító megjegyzései ................................................................................................................... vii Rövidítések .................................................................................................................................... viii 1. 1. Hármashangzatok ...................................................................................................................... 1
1. 1.1. Alaphelyzetű hármashangzatok ..................................................................................... 1 1.1. 1.1.1 A hármashangzatok típusai ............................................................................. 1 1.2. 1.1.2. A hármashangzat a négyszólamúságban ........................................................ 2 1.3. 1.1.3 Alaphelyzetű hármashangzatok fűzése ........................................................... 3
1.3.1. 1. A legkisebb mozgás elve ......................................................................... 3 1.3.2. 2. A különbözőség (diversità) elve vagy a többféleség (varietà) elve ......... 3
2. 1.2. Hármashangzat-fordítások ............................................................................................ 4 2.1. 1.2.1 (Terc-)szextakkord .......................................................................................... 4 2.2. 1.2.2 Szűkített hármashangzat ................................................................................. 5 2.3. 1.2.3 Kvartszext-akkordok ....................................................................................... 5
iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az ábrák listája
1.1. 1. kotta. – a) Haßler: Resonet in laudibus (Kirchengesäng, no.8 , 1608); b) Schütz: 122. zsoltár
(Becker-psalter, op.5, 1628) ............................................................................................................... 2 1.2. 2. kotta. – Claude le Jeune: 18. zsoltár (Hugenottenpsalter, 1601) ............................................. 2 1.3. 3. kotta. – Claude le Jeune: 84. zsoltár (Hugenottenpsalter, 1601) ............................................. 2 1.4. 4. kotta. – Mozart: G-dúr zongoraszonáta (K. 283, 1774); a 3. tétel eleje ................................... 6 1.5. 5. kotta. – Mozart: G-dúr zongoraszonáta (K. 283, 1774); 3. tétel, 92. ütemtől .......................... 6 1.6. 6. kotta. – Schubert: f-moll moment musical (D. 780/5, 1828); a darab kezdete ......................... 6 1.7. 7. kotta. – a) Mozart: B-dúr zongoraszonáta (K. 281, 1774); 2. tétel, 3. ütemtől; b) Beethoven: E-dúr
zongoraszonáta (op. 14/1, 1798); 1. tétel, 5. ütemtől .......................................................................... 7
v Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Előszó az első kiadáshoz
Ez a könyv az elmúlt négy évszázad különböző stílusokon átívelő harmóniavilágának tanulmányozásához nyújt
megközelítési módokat. Az egyes fejezetek olyan témákat tárgyalnak, melyek a zeneelmélet-tanítás számára
még részben feltáratlanok, vagy nem ebben a formában szerepelnek benne.
A könyv használatához szükségesek zeneelméleti alapismeretek, alapvető szólamvezetési tapasztalatok, és némi
jártasság egyszerű két és négyszólamú zenékben. Folyamatos tanulmányok esetén a 6. Kancionál-letét című
fejezettel érdemes kezdeni. Az első három fejezet az alaphang-kapcsolatok vizsgálatának alkalmazási területeit
és a tonális figurációkat tárgyalja. Ezeket a különböző témák során szükség szerint elő-elő lehet venni. A
Függelék kiegészítőleg megmagyaráz néhány olyan fogalmat, ami hozzájárulhat a fejezetek jobb megértéséhez.
A 19. és a 20. század harmóniavilága különösen nagy teret kap a könyvben: ezek során a harmóniai jelenségeket
történetük legkorábbi fázisban írjuk le. Az egyes elemző szempontok példaanyagát az önálló munka során bárki
tetszés szerint bővítheti később keletkezett művekkel.
A legtöbb fejezethez hozzáfűztük, milyen gyakorlási módokat javaslunk. Ezekben az esetekben a bőséges
mennyiségű kottapélda mellett egyéb zeneirodalmi részletekre is utalunk. A hangszeres játék (zongorázás) és a
halláson alapuló értelmezés fontos feltétele az anyag értelmes feldolgozásának és az ezt követő esetleges írásbeli
feladatok megoldásának.
A könyv zeneirodalmi válogatása elsősorban a zenei képzés repertoárját tartja szem előtt. Helytakarékossági
okokból a példák nagy hányada a zongorairodalomból származik, vagy zongorakivonat formájában szerepel. A
más és nagyobb hangszerösszeállítású művek az önálló tanulmányok, vizsgálódások anyagát képezzék!
Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki a könyv létrejöttét érdeklődésével és építő kritikájával elősegítette.
Würzburg, 1989. október
Gárdonyi Zsolt, Hubert Nordhoff
vi Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Előszó a második kiadáshoz
Ez az átdolgozott és bővített kiadás minden fejezetben számos új nézőponttal gazdagodott, ezen kívül
hasznosítja azokat a pedagógiai tapasztalatokat, melyek német, magyar, osztrák, norvég, svéd, spanyol és
portugál zeneművészeti főiskolákon könyvünk első kiadásának alkalmazása során keletkeztek. Köszönetünket
fejezzük ki minden kollégánknak, aki javaslataival hozzájárult az új kiadás létrejöttéhez.
Würzburg, 2002. január
Gárdonyi Zsolt, Hubert Nordhoff
vii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fordító megjegyzései
A szerzők segítőkész hozzáállásának és egy DAAD ösztöndíjnak köszönhetően a fordítás során folyamatos
kapcsolatban álltam a würzburgi Zeneművészeti Főiskola tanáraival, Gárdonyi Zsolt professzorral és Hubert
Nordhoff docenssel. Az a különlegesen szerencsés körülmény, hogy az egyik szerző magyar, lehetővé tette,
hogy a fordítás minden tekintetben, a legapróbb szóhasználatig az ő elgondolásaikat kövesse (így például
mindvégig a záradék szó szerepel, sosem zárlat stb.). Kisebb változtatásokra és kiegészítésekre is az ő
beleegyezésükkel került sor. A könyv jelrendszere (pl. a római számok) és egyes szakszavak használata nem
egyezik teljes mértékben a magyar zeneelmélet-tanítási gyakorlatban használt jelekkel és terminusokkal. A
félreértések elkerülhetők, ha a könyv használata előtt figyelmesen elolvassuk a Függelékben leírtakat. Erre a
kiegészítő fejezetre a folyó szövegben a >> jel utal, de előzetes áttanulmányozása sok energiát megtakaríthat az
olvasónak. A szakirodalmi utalásokat néhány helyen magyar forrásokhoz igazítottam (pl. a Riemann Musik-
Lexikon címszavait többnyire híven megtaláljuk magyarul a Brockhaus-Riemann lexikonban, illetve a magyar
források esetében is értelemszerűen a magyar nyelvű irodalomra utalok, nem azok fordítására). A szerzők
sajátos rövidítésrendszerét nem csupán praktikus okokból vettem át, hanem mert ezáltal az egyes fogalmak
visszatérő használata is világossá válik. A könyv olvasása előtt és közben érdemes ezek jegyzékét is áttekinteni.
Gárdonyi Zsolt és Hubert Nordhoff munkájának újszerű megközelítései – megfelelő oktatói irányítás mellett –
jótékony felfrissülést hozhatnak a felsőfokú zeneművészeti intézmények valamennyi hallgatója számára,
különösen a 19. és 20. század zenéjének megközelítésében. Módszertani tanácsaik és a szakirodalmi forrásokra
utaló lábjegyzetek az oktatóknak szolgálnak útmutatásul. Noha a zeneelmélet elsősorban a zeneszerző-,
karvezető-, karmester-, és zeneelmélet-szakosok, valamint zongoristák, orgonisták és egyházzenészek képzése
során kap különösen nagy súlyt, a könyv az énekesek és az összes hangszeres repertoárját is érinti gazdag
példaanyagának köszönhetően. Az új szemléletű definíciók pedig a zenetudományi analízist is nagymértékben
segíthetik. Tanári útmutatást feltételezve mindezek mellett a könyvet haszonnal forgathatják már a
zeneművészeti szakközépiskolások is. Az Összhang és tonalitás új impulzusokat adhat a középiskolai
elméletoktatás számára mind a zeneelmélet-szakosok tanításához, mind az énekesek és hangszeresek
stílusismeretének bővítését célzó órák során.
Budapest, 2012. szeptember
Terray Boglárka
viii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Rövidítések
autentikus főlépés AF
autentikus terclépés AT
autentikus szekund-/szeptimlépés ASz
domináló kapcsolat DK
modulációs fordulat MF
plagális főlépés PF
plagális terclépés PT
plagális szekund-/szeptimlépés PSz
Das wohltemperierte Klavier WK
1 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
1. fejezet - 1. Hármashangzatok
1. 1.1. Alaphelyzetű hármashangzatok
Az akkordok különböző fajtáit a 18. század óta az egymásra rétegződő tercek jellege alapján különböztetjük
meg. Tercrétegződés alatt azt a sematikus alakot értjük, melynek segítségével az alaphangot a legegyszerűbben
állapíthatjuk meg, és így az alaphelyzetet is a lehető legkönnyebben felismerjük. Egy akkord belső
szerkezetének és hangközfelépítésének pontos tudatosításakor azonban hasznosabb az egyes akkordhangok
távolságát az alaphangtól számítani, mint terceket számolni egymásra.
Ennek megfelelően a hármashangzatot az alaphang, a terc és a kvint határozza meg. A hármashangzatok
leírásának ez a módja tudatosan elkerüli azt a gyakran használatos definíciót, miszerint a hármashangzat két
tercből áll.
A hármashangzatok esetében még könnyen áttekinthetőek az egymásra épülő tercek, de képzeljük el, milyen
nehézségekbe ütközne egy öt vagy még több hangból álló hangzat terceinek egymásra rétegződését áttekinteni:
„nagy–kis–kis–nagy–nagy” stb. Ajánlatos minden akkord alkotóhangjait egyesével „kihallani” és „kiénekelni”,
különösen akkor, ha a hangzat hangjai egyszerre szólalnak meg. A tanítás során rendre ki szokott derülni, hogy
egy akkord basszusának és különösen belső hangjainak visszaéneklése nehézséget jelenthet.
Az akkordok hangszeres megszólaltatásakor is segít, ha a különböző hangközöket az alaphangtól való
távolságuk alapján tudatosítjuk, és nem elégszünk meg az egymásra rétegzett tercek képzetével. A különböző
hangközök adják meg egy-egy hangzat összetéveszthetetlen jellegét. A tercrétegződés szemlélete nem képes ezt
visszaadni.
Az akkordfordítások és a tágszerkesztés (ld. később) tudatosításakor is feltétlenül ügyelni kell rá, hogy
meghatározzuk az egyes hangok alaphangtól, illetve basszustól számított távolságát. Az utóbbi módon levezetett
hangköz-szerkezetből adódnak a számozott basszus gyakorlatából származó hagyományos akkordelnevezések
is.
1.1. 1.1.1 A hármashangzatok típusai
Amennyiben az alaphangtól számított terc és kvint alapján különböztetjük meg a hármashangzatokat, ennek a
különbségtételnek az előnyét az is bizonyítja, hogy a szűkített és bővített hármashangzatok esetében a struktúra
ismérveit az elnevezés is magába foglalja. Ha a tercek felől (nagy+nagy stb.) közelítenénk meg őket, akkor a
jellegzetes ismertetőjegyeket (szűkített, bővített) kiegészítő információként kellene közölnünk.
GYAKORLATOK:
• minden hármashangzat-típus zongorázása mind a 12 hangról, a hangok ABC-s neveinek tudatosítása, az
egyes hangok kihallása és kiéneklése.
• minden, az adott skálához tartozó, alaphelyzetű hármashangzat zongorázása egy adott diatonikus skálában
(mollban az összhangzatos és dallamos moll figyelembevételével is).
1. Hármashangzatok
2 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A klasszikus zenei alaprepertoárban a bővített hármashangzat használata ritka kivételnek számít. A szűkített
hármashangzatot különleges feltételek között használják, ezekről később lesz szó.
1.2. 1.1.2. A hármashangzat a négyszólamúságban
Négyszólamúság esetén – mely a többszólamú tételek leggyakoribb típusa – a hármashangzatok egyik hangját
kettőzni kell, s ez az esetek többségében az alaphang. A terc és a kvinthang is kettőződhet, különösen abban az
esetben, ha az adott szólamvezetési helyzet megköveteli. A terchang csak abban az esetben nem kettőzhető, ha
vezetőhang. Ez megfelel annak a hagyománynak, amely szerint nem kettőzzük azokat a hangokat, melyek egy
másik hang vonzásában állnak – tehát a vezetőhangot, a szeptimhangot és az alterált hangokat –, mert ezek
következetes továbbvezetése prím és/vagy oktávpárhuzammal járna. A terckettőzés általános tilalma helytelen,
és ellentmond a zenetörténeti gyakorlatnak. Ha statisztikát készítenénk, valószínűleg az derülne ki, hogy a
terckettőzés gyakoribb a kvintkettőzésnél.
1.1. ábra - 1. kotta. – a) Haßler: Resonet in laudibus (Kirchengesäng, no.8 , 1608); b)
Schütz: 122. zsoltár (Becker-psalter, op.5, 1628)
A dallamhangok és a szólamok pozíciójának különbségei
Az alaphelyzetű akkordokat dallamhangjuk (azaz legmagasabb hangjuk) basszushoz képesti pozíciója alapján a
következőképpen határozhatjuk meg: oktávhelyzet (8), terchelyzet (3) és kvinthelyzet (5). A szólamok
egymáshoz viszonyított pozíciója alapján beszélhetünk szűk vagy tágszerkesztésről. Az a)alatti akkordok
szűkszerkesztésűek (vagy szűkfekvésűek), mert a három felső szólam hangjai szomszédos pozícióban állnak,
tehát nem helyezhető el közéjük további akkordhang. A b)példa akkordjai tágszerkesztésűek (vagy
tágfekvésűek), mivel a három felső szólam hangjai közé elhelyezhetők még további akkordhangok is,
tekintettel arra, hogy ezek a pozíciók üresek. Egynél több hang helyét – kivételes esetektől eltekintve – nem
ajánlatos kihagyni. Ha a három felső szólam közül bármelyik kettő között fellépő távolság több egy oktávnál, a
hangok vertikális elosztása kiegyensúlyozatlanná válik.
1.2. ábra - 2. kotta. – Claude le Jeune: 18. zsoltár (Hugenottenpsalter, 1601)
A szűk és tágfekvés egy akkordon belüli egyidejű jelenlétét vegyes fekvésnek vagy vegyes szerkesztésnek
hívjuk.
1.3. ábra - 3. kotta. – Claude le Jeune: 84. zsoltár (Hugenottenpsalter, 1601)
1. Hármashangzatok
3 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
1.3. 1.1.3 Alaphelyzetű hármashangzatok fűzése
Az összhangzattan kialakulásának alapvető momentumai, hogy az egyes hangok sorozattá állnak össze, hogy az
ekként létrejött dallam szólammá válik és más szólammal lép kapcsolatba, végül hogy kettőnél több szólam
együttműködéséből hangzatsor alakul ki. Szándékosan ezt a történetileg kialakult, ellenpont-gondolkodásra
visszanyúló szemléletmódot vesszük alapul, hogy kiemeljük az akkordfűzések lényegét. Az akkordfűzések
során a hangzatok kiválasztásának vertikális szempontja és a horizontális szólamvezetés kiegyensúlyozzák
egymást. Mindkét szempontot ugyanolyan súllyal kell figyelembe venni akkor is, ha a dúr-moll tonalitás
időszakának túlnyomóan harmonikus gondolkodásában úgy tűnik, mintha az akkordikus gondolkodás vertikális
szempontja állna előtérben.
Már az akkordfűzés mikéntjével kapcsolatos első elmélkedések is az ellenponthoz irányítanak bennünket. Mire
törekedjünk tehát a – legalábbis szólamvezetési szempontból – megfelelő akkordfűzés érdekében?
1.3.1. 1. A legkisebb mozgás elve
A hangzatokat úgy kell összekapcsolni, hogy az egyes szólamok a következő akkord legközelebbi pozíciójára
érkezzenek. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a szólamoknak a legközelebb eső hangra kell lépniük, esetleg
ugraniuk, másrészt, ha adódik egy vagy több közös hang, akkor az(oka)t ugyanabban a szólamban kell
megtartani, ahol az előző akkordban szólt(ak).
1.3.2. 2. A különbözőség (diversità) elve vagy a többféleség (varietà) elve1
Ez annak az elvnek a pozitív megfogalmazása, melynek negatív kifejeződése, a párhuzamok tilalma sokkal
ismertebb.
A párhuzamok hírhedt kérdéséhez elsősorban a két pozitív elv irányából érdemes közelíteni. A fejlődő
többszólamúság ideálja a gazdag hangzás elérése volt, dallami és harmóniai szempontból egyaránt. E szempont
figyelembevételével próbálták írásban rögzíteni ezt az ideált szabályok és tilalmak segítségével. Ezek elsősorban
a tökéletes konszonanciákra vonatkoznak, mert ezek hátráltatják a legfeltűnőbben a harmonikus (azaz
kontrapunktikus) gazdagságot. A varietas-elv szerzőről szerzőre, korszakról korszakra, műfajról műfajra
különbözhet, ezért nem lehetséges történelem feletti szabályokat felállítani. Az azonban a dúr-moll tonalitás
időszakának végéig minden stílusról elmondható, hogy kerülték a szólampárok prím-, kvint és
oktávpárhuzamait. Miért éppen ezeket a hangközöket? Mert ezek megszüntetik vagy csorbítják a
többszólamúságot. A prím esetében két szólam összeolvad. A prímben haladás már nem többszólamúság. Az
oktávok és a kvintek is könnyen összeolvadnak, nehezen megkülönböztethetőek az őket alkotó hangok, gyakori
használatuk pedig ellentétben áll az eleven és tartalmas többszólamúsággal. (Ha a zongorán adott alaphang
fölött egyszerre több oktáv és kvinthangot ütünk le röviden, azok csak nehezen különböztethetőek meg egészen
pontosan.)
A következő sor különböző párhuzamokat mutat be.
1Lásd: Carl Dahlhaus: Untersuchungen über die Entstehung der harmonischen Tonalität. Kassel: Bärenreiter, 1988 (a továbbiakban: Dahlhaus, Tonalität): „Varietas” és „Parallelenverbot” címszavak.
1. Hármashangzatok
4 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Itt ütemenként javítottuk az előtte hibásan közölt példákat. Jelöltük azokat a mozgástípusokat, melyek a kívánt
sokrétűséget biztosítják. Az ellenpárhuzamban a szólamok tökéletes konszonanciáról indulnak és ellentétes
irányba lépve érkeznek tökéletes konszonanciára; ez egyes stílusokban nem használatos.
a) Ellenmozgás – a szólamok ellentétes irányba mozognak. Az ellenmozgás (mindenekelőtt a három felső
szólam ellenmozgása a basszussal szemben) a legfontosabb mozgástípus a párhuzamok elkerülése érdekében.
Szekundtávolságú alaphangok esetén elengedhetetlen.
b) Részleges mozgás – mozgó szólamok mellett közös hangok is jelen vannak.
c) Egyirányú mozgás – a szólamok azonos irányba mozognak. Az így keletkező terc-, kvart és
szextpárhuzamok nem problematikusak, mint ahogy a fedett kvint és oktávpárhuzamok is csak bizonyos
környezetben azok (ld. a Kancionál-letét és a J. S. Bach négyszólamú korálharmonizálásai című fejezeteket).
Míg az úgynevezett nyílt párhuzamban két szólam tökéletes konszonanciáról tökéletes konszonanciára halad
ugyanabban az irányban, addig a fedett párhuzam a két szólam azonos irányú, tökéletlen konszonanciáról
tökéletes konszonanciára való mozgását jelenti. A c) példában szaggatott vonalakkal jelöltük a fedett
párhuzamokat.
Az első gyakorlatoknál egyelőre a nyílt prím-, kvint és oktávpárhuzamok elkerülése legyen a cél. A fedett
párhuzamok kérdését az egy-egy stíluskörnyezetet taglaló fejezetekben tárgyaljuk.
2. 1.2. Hármashangzat-fordítások
Ha az akkord basszusában nem az alaphang áll, akkordfordításról beszélünk. Azt az alakot, amikor az akkord
terce van a basszusban, első fordításnak vagy (terc-)szextakkordnak nevezzük. Ha a basszusban a kvint áll, az a
második fordítás vagy kvartszext-akkord. A többi, basszus fölötti hang tetszőleges helyet foglalhat el.
A szextakkord és kvartszext-akkord megjelölés az akkordhangok basszustól számított távolságára utal, és a
számozott basszus időszakából származik. A számozott basszus játékos akkoriban a basszus fölött vagy alatt
található számoknak megfelelően látta el akkordokkal a basszus szólamot. Ha a basszushangnál egyáltalán nem
állt szám, akkor az előjegyzésnek megfelelő tercet és kvintet, azaz egy alaphelyzetű hármashangzatot kellett
játszani. Amikor az első fordítást szextakkordnak nevezzük, az éppen a számozott basszus eljárására utal, ahol
más utasítás híján magától értetődő volt, hogy a basszus fölé tercet kell játszani. Ezért szükségtelen a
szextakkordok esetében a terc említése.
2.1. 1.2.1 (Terc-)szextakkord
A szextakkordban minden hang kettőzhető, de leggyakrabban az alaphang kettőződik. A terchangot csak akkor
nem kettőzhetjük, ha az a vezetőhang.2
2Diether de la Motte összhangzattannal foglalkozó könyvében különbséget tesz a klasszika és a klasszika előtti idők kettőzéssel kapcsolatos szokásai közt: Diether de la Motte: Harmonielehre. Kassel: Bärenreiter, 1976, 43. oldaltól.
1. Hármashangzatok
5 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Akkordfűzéskor a szextakkord helyettesítheti az alaphelyzetű akkordot.
Példa szextakkordok fűzésének szólamvezetésére:
2.2. 1.2.2 Szűkített hármashangzat
A szűkített hármashangzat különlegessége az alaphang fölötti szűkített kvint. Minden olyan korszakban,
amelyben a basszushang fölötti szűkített kvintet kerülendőnek tartották, a szűkített hármashangzat használata
szinte kizárólag az első fordításra korlátozódott. Ezekben az esetekben szinte kivétel nélkül a tercet kettőzték
meg. Ennek az az oka, hogy az akkord disszonáns szélső hangjaival ellentétben a terchang konszonáns. A kvint
vagy az alaphang kettőzése erősítené a szűkített hangközt, ráadásul az alaphang gyakran játssza a vezetőhang
szerepét is, amit semmiképpen nem lehet kettőzni. Dúr VII. fokaként vagy ehhez hasonló összefüggésekben,
jellemzően vezetőhangos akkordként alkalmazzák (ld. A klauzulától a kadenciáig című szakaszt).
Más fekvések és feloldásaik
A szűkített hármashangzat nem hiányos szeptimakkord. Láttuk, hogy a szűkített szextakkord kvintje vezethető
felfelé; ez a 17. századig bevett megoldásnak számított. A kvintet tehát nem úgy kezeljük, mint egy
szeptimhangot (ld. A szeptimhang kezelése című szakaszt). Időnként a kvint kettőzése is előfordul. Történeti
szempontból az sem helyes, ha a szűkített szextakkordot hiányos domináns szeptimakkordnak tekintjük, hiszen
a fent leírt oldásokat már olyan darabokban is megtaláljuk, melyek jóval a domináns szeptimakkord
megszilárdulása előtt keletkeztek. Abban a korban, amikor még nem létezett domináns szeptimakkord,
értelemszerűen nem létezhetett hiányos domináns szeptimakkord sem.
2.3. 1.2.3 Kvartszext-akkordok
A hármashangzat második fordításakor a kvinthang áll a basszusban. A basszustól számított hangközfelépítés
alapján az ilyen fordítású akkordokat kvartszext-akkordnak nevezzük.
1. Hármashangzatok
6 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kvartszext-akkord legtöbbször kvintkettőzött, ami az alaphang labilitásához vezet. A kvinthang ilyenfajta
hangsúlyozása és a basszus fölötti kvart-disszonancia nem teszi lehetővé a kvartszext-akkord alaphelyzetű és
szextfordítású akkordokkal egyenértékű használatát. Alkalmazása így bizonyos feltételekhez kötött.
Zenei elemzések alapján a kvartszext(illetve terckvart-) képződmények előfordulásának három különböző esetét
ismerhetjük fel:
– orgonapontos kvartszext-akkord (illetve terckvart-akkord, ld. Alterált akkordok)
– átmenő kvartszext-akkord (illetve terckvart-akkord, ld. Alterált akkordok)
– (kvartszext-késleltetés) (nem akkord!, ld. Figuráció)
A két akkord-típus általában jól megkülönböztethető, de vannak esetek, amikor a kvartszext-akkordot mindkét
típusba be lehet sorolni.
(1) Az orgonapontos kvartszext-akkord fogalma megfelel a „váltó kvartszext-akkord” megjelölésnek. Az
orgonapont definíciója alapján3 kvartszext-akkord nemcsak a fekvő basszus fölött jöhet létre, hanem bármely
kitartott hang vagy ritmikusan figurált szólam mellett is.
1.4. ábra - 4. kotta. – Mozart: G-dúr zongoraszonáta (K. 283, 1774); a 3. tétel eleje
1.5. ábra - 5. kotta. – Mozart: G-dúr zongoraszonáta (K. 283, 1774); 3. tétel, 92. ütemtől
1.6. ábra - 6. kotta. – Schubert: f-moll moment musical (D. 780/5, 1828); a darab
kezdete
3Lásd az Orgonapont címszót a Figuráció című fejezetben.
1. Hármashangzatok
7 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
(2) Az átmenőhang definíciójának megfelelően az átmenő kvartszext-akkord fogalma a basszus átmenő
kvinthangjára vonatkozik, amelynek mozgásjellege azonos irányú lépések közepén az átmenőhangéra hasonlít.
1.7. ábra - 7. kotta. – a) Mozart: B-dúr zongoraszonáta (K. 281, 1774); 2. tétel, 3.
ütemtől; b) Beethoven: E-dúr zongoraszonáta (op. 14/1, 1798); 1. tétel, 5. ütemtől