Szabad GondolatAntropozófiaErtsey Attila:Kaspar Hauser - a jelen sorskérdései

VilágnézetHajdú Zsófia: „Olyanok lesztek, mint az istenek“

PedagógiaRudolf Steiner:Carnegie és Tolsztoj

TechnikaPaul Emberson: A klónozásról és az elvesztett hierarchiárólIII. részAz elveszett Hierarchia

KörnyezetHerczeg Ágnes: Az eltékozolt kincs

AZ ANTROPOZÓFIA,NEVELÉSMÛVÉSZET ÉS SZOCIÁLIS ÉLET

FOLYÓIRATA

2003. december 6/4

Szabad Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kampis Miklós,

Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk, Z. Tóth Csaba

Kiadja: Ita Wegman AlapítványFelelõs kiadó: Frisch Mihály

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: HÉT-fõ bt. MLA

Készült: Acorn Nyomda

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség, illetve az Ita Wegman Alapítvány címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46Honlap: www.szabadgondolat.huE-mail: info@szabadgondolat.hu

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ az alapítványnál.

ANTROPOZÓFIAKádas Ágnes: Ascona 2Nora von Baditz: Ascona 5Erica Muller: Három háborús karácsony Asconában 6Ita Wegman: Az apokaliptikus kép és az emberiség jövõje 8Karl Buchleitner: Téma: az alapszabályzat (részlet) 10Ertsey Attila: Kaspar Hauser - a jelen sorskérdései 14Peter Tradowsk: Kaspar Hauser és a szellem háborúja a jelenben 20Alexander Caspar: Ami életünket zsarnokságban tartja 23

VILÁGNÉZETGerd Weidenhausen: Fontos könyv Irakról* 26Kritikus könyv az Egyesült Államok politikájáról 28„Az amerikai kormánynak takargatnivalója van“ 30Hajdú Zsófia: „Olyanok lesztek, mint az istenek“ 33

PEDAGÓGIARüdiger Keuler: Antropozófiai pedagógia - kiüresedett külsõségek 40Rüdiger Keuler: Kühlewind csillaggyerekei (részlet) 42Rudolf Steiner: Carnegie és Tolsztoj 44

TECHNIKAPaul Emberson: A klónozásról és az elvesztett hierarchiáról III. rész Az elveszett Hierarchia 52A Paternelle 60

KÖRNYEZETHerczeg Ágnes: Az eltékozolt kincs 62Herczeg Ágnes: Fürdõépítõ kalákák székelyföldön 63

HÍREK, HIRDETÉSEK

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 69

1

Urweihenacht im alten Palästina

Rudolf Steiner 1923.

Idõk fordulóján

Belépett a földi létbe

A Világ Szellemi fénye;

Az éjszakai sötétség legyõzetett,

Nappali fény sugárzott

Az emberi lelkekbe;

Fény

Mely megmelegíti

A szegény pásztorszíveket;

Fény

Mely megvilágosítja

A bölcs királyi fõket.

Isteni fény

Krisztus napfénye

Melegítsd meg a szívünket,

Világosítsd meg a fejünket,

Hogy jó legyen

Amit szívünk mélyébõl,

Értelmünkkel

Céltudatosan tenni akarunk.

(Stráma Éva fordítása)

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 1

2

Ascona, Casa di Cura Andrea Christoforo.Az Ita Wegman Klinika leányintézete, ahol1940-43 között Ita Wegman is élt. Milyenhely lehet az, amit Ita Wegman alkalmasnaktalált arra, hogy az arlesheimi klinika betegeitutókezelésre, megerõsödni odaküldje, és aholélete utolsó éveit maga is töltötte? Ezen a nyá-ron Kálmán Istvánnal felkerestem az asconaiCasa Andrea Christoforo intézetet. Az épületsajnos – vagy nagyszerû, hisz éppen felújítjákés bõvítik, ezért – nem üzemelt, de az építés-vezetõvel sikerült megbeszélni, hogy mégisbemehetünk, mindent végigjárhatunk, csaképpen úgy kell viselkednünk, mint építési te-rületen szokásos.

Ascona varázslatos hely. Magas hegyekövezte völgyben, a Lago Maggiore, a „varázs-latos tó“ partján fekszik. Hihetetlenül gazdagnövényzete mérsékelt égövi és szubtrópusi fa-jok keveréke, amihez a bódító illatú, buja dél-szaki virágok, a különféle pálmák és a szigorú,sötét fenyõk egyaránt hozzátartoznak. A köze-li Brissago sziget botanikus kertjében azutánegyenként, névvel együtt is megcsodálhatjukezeket a növényeket. A tó partján, nem messze

Asconától találjuk Brissagot, ahol a másik ItaWegman alapította intézet, a La Motta (fogya-tékkal élõ gyermekek és fiatalok nevelésével,gyógyításával foglalkozó intézet) található. Azintézet kertjében van az a kis kápolna, amit ItaWegman kiválasztott – és Lian Collotd'Herbois festõnõ kifestett –, ahová az urnájátelhelyezték. Az Ita Wegmanén kívül sok köze-li munkatársának is itt találjuk a hamvait.

A természet lenyûgözõ szépségû ezen a he-lyen. A klimatikus viszonyok is rendkívül ked-vezõek, és – az erõteljes turizmus ellenére –mind a mai napig nyugalmas hely Ascona.Mindent átható fény, telt, eleven színek, acsontomig ható meleg, ami jólesõen melegítát, körben a magas hegyek koszorúja – virág-és illatözön, közben állandóan játékos, frissszellõk. Valami olyan fény és meleg, ami erõtad az embernek, ami hordoz, áthat, átragyog –és egyszer csak kezdem úgy érezni, mintha be-lõlem áradna a fény, a melegség.

1940 õszén költözött ide Ita Wegman. Ami-kor a háború miatt már sehova nem lehetettutazni. Ez a külsõ oldal. De egy rendkívülhosszú, küzdelmes belsõ történetnek az utolsófázisát is jelenti ez a két és fél asconai év.

Ennek a hosszú és szerteágazó történetnekmost csupán egy ágát emelem ki – nevezetesenIta Wegmannak azt a törekvését, hogy azantropozófiai orvoslás mûvelõibõl létrehoz-zon egy terápiai közösséget.

Olyan orvosokkal, akik megismervén azantropozófiát, Rudolf Steinertõl gyógyító mun-kájukhoz szakmai útmutatásokat, segítségetkértek, már az 1910-es években találkozunk.Közéjük tartozott Ita Wegman is. Steiner elõ-adásaiban már a 900-as évektõl idõrõl idõre

Kádas Ágnes

ASCONA

ANTROPOZÓFIAANTROPOZÓFIA

A brissagoi La Motta

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 2

3

felbukkannak olyan kijelentések, melyek arróltanúskodnak, hogy õ maga milyen jelentõségettulajdonított az orvoslás, gyógyítás szellemtu-dománnyal történõ áthatásának.

„Hagyják csak az orvoslást ilyen materialis-tán továbbfejlõdni; ha negyven évvel elõretudnának tekinteni, elszörnyednének, hogy eza gyógyászat milyen brutális módszerekig fogeljutni, hogy az embereket a halál miféle mó-dozataihoz fogja elkezelni ez a gyógyászat.“(1909 jún. 3., GA 109/III.)

Vagy egy évvel késõbb, 1910-ben Mün-chenben: „A legsürgetõbb kívánságom lenneannak értelmében, amit magam szellemtudo-mányos mozgalomnak tekintek, hogy azok,akik fiziológiai-orvosi elõképzettséggel ren-delkeznek, a szellemtudomány tényeivel olyanmélységig megismerkedjenek, hogy ezek tény-jellegének megfelelõen képesek legyenek a fi-ziológia eredményeit átdolgozni.“ (GA 125, 89.o.)

1916-ban, St. Gallenben így beszél: „Nem amaterialista gyógyászat figyelmen kívül hagyá-sára, hanem arra kell törekednünk, hogy ebbea materialista 'üzembe' belevigyük a szellemtu-dományt! És amíg ez nem történik meg, addigaz egyes esetekben sem lehet segíteni. (…) Azorvosi materializmus attól nem fog megváltoz-ni, hogy egyik-másik mûvelõje ezt vagy azt te-szi, hanem csakis azáltal, ha egy nagyobb szá-mú ember közös akarata kikényszerít egy olyanorvosi mûködést, ami lehetõvé teszi, hogy aszellemi princípiumok behatoljanak agyógyászatba.“ (GA 168, 164. old.)

Orvosoknak az elsõ elõadás-sorozatotSteiner 1920-ban tartotta Oskar Schmiedelkérésére, amit 1921-ben a második követett.

Ita Wegman Zürichben vezette saját praxisát,és csak 1919-ben határozta el, hogy Dornach – ésígy Steiner – közelében klinikát nyit, ahol RudolfSteiner antropozófiája értelmében folytatja amunkát. 1921 júniusában indult el a klinikán amunka. Ettõl kezdve egyre szorosabb együttmû-ködés alakult ki Rudolf Steiner és Ita Wegman kö-zött. Az igazi fordulatot azonban a Goetheanumleégése, majd az 1923 nyarán Wales-ben tartottnyári konferencia hozta meg. Ita Wegman itt az-zal a kéréssel fordult Steinerhez: nem lehetséges-e egy új misztériumi gyógyászat kifejlesztése.„Steiner mintha régóta várt volna erre a kérdésre;lehetségesnek tartotta egy új misztériumi gyógy-ászat kifejlesztését, sõt, nyomatékkal azt mondta,ennek újra kell élednie…“ (Peter Selg: „Ich binfür Fortschreiten…“ 41. old.)

Ezután kezdõdött Rudolf Steiner és ItaWegman között az az intenzív közös munka,mely elõkészítette, hogy az 1923. Karácso-nyán tartott Karácsonyi Gyûlésen Steiner ItaWegmant az újjáalakított Antropozófiai Társa-ság elnökségi tagjává és az újonnan megalakultorvosi szekció vezetõjévé választotta.

A Karácsonyi Gyûlés után, 1924 január 2-9-ig, majd 1924 Húsvétján (április 21-25-ig)Steiner olyan fiatal orvosoknak és medikusok-nak tartott elõadásokat, akiket nem elégítettki a gyógyításnak az a módja, ahogy az idõ-sebb orvosgeneráció a munkájába azantropozófiát megpróbálta „belevinni“. Õkegészen más hozzáállással, más módon kíván-ták a gyógyítást mûvelni. A nekik tartott elõ-adásoknak Steiner maga „Az orvosi tanulmá-nyok és praxis morálja (ezoterikus és exo-terikus) „ címet adta, ezt ma „MeditativeBetrachtungen und Anleitungen zurVertiefung der Heilkunst“ címen ismerjük.(GA 316)

Ezeknek a fiatal orvosoknak és medikusok-nak, akik részt vettek 1924 szeptemberében a„Pastoral-Medizinische Kurs“-on, az utolsónapon, miután a papok már elmentek, Steinerújból beszélt arról a közösségrõl, amit már olysokszor említett. A következõket mondta: „Eza közösség azoknak a szívében kell kiteljesed-jék, akik komolyan csatlakozni akarnak aGoetheanum gyógyító gyakorlatához; ennek aközösségnek alapjában véve sokkal bensõsége-sebbnek kell lennie, mint amilyen a papságonbelüli összetartás. Azokat, akik orvosként azantropozófia értelmében akarnak mûködni,egy egészen sajátos tudattal kell összekötnie agyógyító mûködés goetheanumbeli forrásával,ami nem más, mint a Frau Wegman és énkö-zöttem való együttmûködés szándéka és törek-vése. És annak, amit a résztvevõk aGoetheanum orvosi szekciójának orvosi

Ita Wegman Asconában

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 3

4

kurzusáról magukkal vihetnek, egyedül az ösz-szetartozás tudata lehet az értelme; a valósá-gos összetartozás érzése, összetartozás azzal,aminek az említett centrumból kell kiindulnia.És befejezésül azt mondhatom Önöknek, ked-ves barátaim: keressék az utat, mely a gyakor-ló orvosok fenti értelemben vett összekapcso-lódásához vezet. Keressék az utat ehhez azösszekapcsolódáshoz, és meg fogják találni. Ésgondunk lesz rá, hogy megtalálják.“

Mindezeket 1924 szeptemberében mondtaSteiner. Több kurzust már nem tartott, tíznappal késõbb kezdõdõ betegségébõl már nemgyógyult fel.

Steiner halála után Ita Wegman folytattaennek a közösségnek a létrehozására irányulómunkát. Rengeteget utazott, mindenütt segí-tette új intézmények elindítását, támogattamûködésüket, képzéseket, konferenciákat tar-tott és szervezett, folyóiratot indított.Terapeutikumok, klinikák, gyógypedagógiaiintézetek, egyéni orvosi praxisok, gyógyszer-gyárak, nagyon sok minden létrejött – de ez afajta orvosi közösség Ita Wegman minden erõ-feszítése ellenére sem született meg.

A társaság történetét és az európai történel-met is rendkívül mély érdeklõdéssel követteIta Wegman. Komoly aggodalmat váltottak kibenne az események. A harmincas évektõl né-hány levelében különös imaginációkkal talál-kozunk. 1931 decemberében Werner Pacheegy beszélgetésükre visszaemlékezve írja: „Ar-ról beszélt, hogy Németországban sok ember-nek meg kellene tanulnia várni és tûrni. Egé-szen kereszténnyé válni… A feladatunk többénem a harc, hanem a kereszténység… ItaWegman egy ilyen képet látott: ha Németor-szágra tekintünk, látjuk, hogy az emberekmegint lovon közlekednek, lovon, kocsival lá-togatják egymást, lovagolnak vagy gyalogmennek…“

1932 novemberében egy Werner Pache-nakírott levelében ez áll: „Mindig arra gondolok,hogy vajon egyáltalán lehetséges lesz-e mégkülsõleg, kifelé mûködni. Mindig az tûnik szá-momra a legjobbnak, hogy az intézményeinkgazdasági ügyeit rendbe tegyük, és bennük ele-ven szellemi életet bontakoztassunk ki. Nemtudok szabadulni attól a képtõl, hogy lovonmegyünk egyik helyrõl a másikra. Hogy ez mi-kor fog bekövetkezni, nem tudom, és azt sem,hogy van-e még lehetõség ezt megakadályozni.Tulajdonképpen minden intézetünket szellemiostromállapotba szeretném helyezni, ahová az

emberek visszahúzódhatnak, ha a világbanminden megkergül, ahol dolgozni lehet és ezta munkát vissza lehet adni – akár az emberek-nek, akár a szellemi világnak. Az egészségesí-tõ, gyógyító impulzusnak az ilyen helyekrõlkell kiindulniuk – bárcsak legyen elég erõnk,hogy ezt az egészségesítést önmagunkon kezd-jük.“

1939. január 18-án, még Arlesheimbõl írjaErnst Martinak: „Rendkívül nehéz a viszonyo-kat épp ebben a korban rendezni, ezért az éngondolataim is arra irányulnak, hogy itt amunka derekas és okos módját tudjuk kialakí-tani, hogy azután amikor majd lehetõvé válikszámomra, a csírák ápolását szellemileg vala-hol máshol tovább folytassam, vagy ha ez nemlehetséges, akkor csöndesen a saját fejlõdése-men dolgozzak.“

1940-ben Asconába költözik. Néhány em-berrel rendszeres antropozófiai munkát foly-tat. Hetenként tart számukra elõadásokat –összesen közel háromszázat. Sajnos, ezeketnem jegyezték le, így nem maradtak fönn.Hilma Walterrel, aki elsõ munkatársa volt azarlesheimi klinikán, és aki Rudolf Steiner láto-gatásainál, a beteg-megbeszéléseken mindig je-len volt, most elkezdik feldolgozni ezeket akórtörténeteket. És élete végén, Asconában alehetõ legszûkebb keretek között, de rendkí-vüli intenzitással elindult egy orvosi közösség-alkotás, melyre oly sokáig törekedett.

A Casa Andrea 2003 nyarán

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 4

5

Az Alpok hegylánca déli irányban ereszkediklefelé; egy kék tó tükrözi a világoskék eget: ez aLago Maggiore. Õskõzet alkot harmonikus hegy-formákat, melyeknek lankái enyhén a tó felé tar-tanak. Nemes gesztenyefák árnyékolják a hegyol-dalt. Egészséget lélegez a táj, beleolvadva a mesz-szeség távlataiba.

Dr. Ita Wegman itt keresett helyet szanatóriu-mának a pihenésre szoruló emberek számára. Kö-zel a St. Michele halmához talált egy világos há-zat, amit azután átépítettek és berendeztek.Arlesheimból, a klinikájából már 1936 óta küldteide a betegeket ebbe a jótékony klímába.

Õ maga 1940 májusában érkezett meg nemkevés számú beteget hozva magával. Nagy életkezdõdött ekkor, nemcsak az õ világot átfogó lá-tásmódja jóvoltából, hanem örökös mozgékony-sága miatt is, amely Ita Wegman lényébõl áradt.Ahol csak megjelent, életre fakadt és kirügyezettminden. Eleven tettekre ösztönözte az embere-ket. Így keletkezett az a sok szép festmény, ame-lyek színáradatukban újszerûen megformáltakvoltak. Gyógyulást hoztak a színek. A zene hang-jai felderítették a betegeket. Ita Wegman becsem-pészte a mûvészetek gyógyító erejét az emberekfelépülésébe. A gyógy-euritmia belsõleg harmoni-zálta és megerõsítette õket az élet, a munkájuk új-rakezdéséhez.

Mindenütt látható volt Wegman doktornõmagas alakja; gyors léptekkel lépett be, nevetve,mindenkit felvidítva szórta szét maga körül a sze-retetet. Vigyázva õrködött az itteni eleven életminden területén.

Minden héten átutazott Brissagoba, ahol egyotthont rendezett be lelki gondozásra szorulógyermekek számára. A kertben, ahol évek óta aföldet különös gondossággal mûvelték, a nagyob-bak serénykedtek. A mûhelyekben famunkák ké-szültek. Zene járta át derûsen a helyiségeket. Bol-dogan ugrottak fel a gyerekek Wegman doktornõfelé; mindannyian szerették õt. Mindenkin ottnyugodott az õ gondoskodó-szeretõ pillantása,mindig újabb és újabb szeretet-tetteket gondolt kia szíve.

Visszatérve Asconába, a Casa AndreaCristoforoban csak annál vidámabb volt, az asztal-nál a legszívbélibb kedvességgel mesélt a gyerekek-rõl. Senki sem tudott a közelében búslakodó marad-ni, annyira melegen hatottak a szavai, a pillantása.

Ez az áradó derû az élet legmélyebb komolysá-gával egyesült a lényében. Az emberiség iránti ag-godalma, az emberiség kínjai megtöltötték a lel-két. Küzdött a megoldásokért, az elõrevivõ im-pulzusokért; együttérzése gyakran könnyeketcsalt szemébe. A Földnek nem volt olyan pontja,ahol nem idõzött volna a tekintete. Megújító aka-rata mindent lüktetõ áramlással hatott át. Azörök eszméket mégis megfontoltsággal fogadtamagába, hogy fényük segítségével az idõbeliségmélyére beláthasson. Nem kapkodó akarat, ha-nem megalapozott, a szellemi világban gyökerezõjövõ-erõ járta át törekvéseit. Ez lehelt életet sza-vaiba, ahogyan a három éven át, amíg itt idõzöttezen a helyen, az emberekkel az antropozófiátmegismertette. A szellem valósága, gyõzelemreképes ereje töltötte ki lényét, ez lelkesített felmindenkit, akik a szavait hallgatták. Mindig alá-zatos közvetítõje volt azonban azoknak az igazsá-goknak, amelyeket Rudolf Steiner kutatott ki aszellemtudományban. Önzetlenül a háttérbenmaradt, a legszigorúbb objektivitással mutatta bea világ szellemi mûködését.

Évrõl évre egyre elmélyültebb lett az élet kö-rülötte; harmonikusabbá és bensõségesebbé váltlényének gyengéd és szelíd fellépése következté-ben. 1942 karácsonyának közeledtével e nagyszemélyiség fejlõdése olyan rendkívüli magassá-gokba jutott, amit az ember csak távolról sejthe-tett. Az ünnep napjain János Jelenéseirõl beszélt,összefoglalva az antropozófia esszenciáját.

Ezután már csak rövid ideig idõzöttAsconában. Eljött a koratavasz, és egy utazásrólbeszélt. „Vajon visszajön addigra, amikor a kamé-liák virágba borulnak?“, kérdezte tõle valaki.„Remélhetõleg“ – volt a felelet, amelybõl különöshangsúly csendült ki.

És amikor a kaméliák virágozni kezdtek rózsa-piros és hófehér színekben, e nagy és szeretettelteli lélek már valahol fent szállt a vidék felett,amely oly annyira kedves volt neki.

Az írás elõször a Klinisch-TherapeutischenInstitut, Arlesheim kiadásában 1945-ben azErinnerungen an Ita Wegman kötetben jelentmeg.

Fordította: Szabó Attila

Nora von Baditz

ASCONA

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 5

6

Már hosszú idõ óta erõsen vágyott Dr. ItaWegman arra, hogy egyszer egy kisebb ember-csoporttal együtt folyamatos és elmélyültantropozófiai munkát folytathasson. Azonbanújra és újra arra kényszerült, hogy azantropozófiai munkát barátaival az arlesheimiklinikán megszakítsa, mert feladatköréhez tar-tozott, hogy gyakorta külföldre utazzon – akárazért, hogy gyógypedagógiai intézeteket láto-gasson meg, akár azért, hogy barátaival együttkonferenciákat és gyûléseket rendezzen Angliá-ban, Hollandiában és Németországban, vagyvalami más efféle antropozófiai vagy éppen or-vosi tevékenység szólította el.

A háború megkezdõdésével azonban egyszercsak lezárták Svájc határait, és így azantropozófiai tevékenysége leszûkült egyetlenembercsoportra, amely a politikai eseményekalakulása folytán Svájcban ragadt.

Amikor 1940 májusában Bázel környékénmegnõtt a veszélye annak, hogy a háborús zûr-zavar esetleg svájci területre is átterjedhet,Wegman doktornõ haladéktalanul kiköltöztettea Sonnenhof lelki gondozásra szoruló összesgyermekét, hogy biztonságban tudja õket. Agyerekek egy része Belsõ-Svájcba került, a na-gyobb fiúk és lányok Brissagoba jöttek a LaMottára. Ez teremtett alkalmat arra, hogy ettõlkezdve Wegman doktornõ maga is felüsse lak-helyét Asconában, ahol 1936-ban megvette aCasa Andrea Cristoforot, amely elõször mintszanatórium mûködött a gondozásra szorulókés a munkatársak számára.

A háborús események idején, 1940 febru-árjában én is megérkeztem Asconába, és ígyabban a nagy szerencsében részesülhettem,hogy Wegman doktornõ életének utolsó há-rom évében, egészen 1943 koratavaszán be-következõ haláláig ahhoz a kis körhöz tartoz-hattam – mintegy harmincan-harmincöten le-hettünk, mindenféle nemzetbõl összegyûlve,amelyek odakint egymásra acsarkodtak –,amellyel Wegman doktornõ egy egészen in-tenzív antropozófiai tanulómunkát kezdettmeg.

E három év teljességébõl kiemelkedik a há-rom karácsonyi idõszak, amit Wegman doktor-nõvel közösen Asconában tölthettünk.

Már bizonyos idõ óta Dr. Wegman azarlesheimi klinikán barátok egy csoportjával aszentséges tizenhárom éjszakán valamely témátdolgozott fel közösen – olyan témát, amely min-dig kapcsolatban állt a Krisztus-impulzussal.

Így kezdõdött meg 1940 Szentestéjén is akarácsonyi munka Asconában, amelynek alap-jául Rudolf Steiner Lukács-evangéliumhoz fû-zött elõadásai szolgáltak. A gyermek, akirõl aLukács-evangélium szól, aki annyira mélysége-sen magában hordozta a szeretet-erõket – és akibeszélni tudott az édesanyával egy olyan nyel-ven, amelyet csak az anyja értett –, a gyermek,akihez odagyûltek a jámbor és egyszerû pászto-rok: mindezt közel hozta hozzánk Wegmandoktornõ. Kezeinek gyengéd, nagyon kifejezõmozdulataival segített magán olyankor, amikornem sikerült valamit kielégítõen szavakba önte-nie. Talán megengedhetõ nekem, ha azt mon-dom, hogy Wegman doktornõ nem volt igazángyakorlott szónok. De éppen a legtalálóbb kife-jezéseknek ez a keresése az oly beszédes kéz-mozdulatok útján volt az, ami közvetlenül azember szívéig hatolt, – kiváltva egy mély érzel-mi átélést ott, ahol az értelem még sokáig tehe-tetlennek látszott.

Ez az elsõ háborús karácsony úgy él az em-lékezetemben, mintha mi mindannyian egykéklõ barlang oltalmában egyesítve lettünk vol-na a középen fekvõ égi Gyermekkel, aki szere-tettel ragyogott felénk. – Kint a csillagok fény-lõ pompában feldíszítették a fekete éjszakai ég-boltot, miközben még egyszer tükrözõdtekalant a tóban. Semmilyen utcai fény nem zavarta meg a csillagfényözönt, mert az

Erica Muller

HÁROM HÁBORÚS KARÁCSONY ASCONÁBAN

A Casa Andrea kertje

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 6

7

elsötétítés miatt minden világítás szünetelt. Aszentséges éj mély békéje borult fölénk, – a há-ború teljesen átjárta a tudatunkat, mégis isméta meszszeségbe tûnt elõttünk.

Egészen másképp alakult a második karácso-nyunk. A háborús események egyre nyomasz-tóbban terhelték a szívünket, és ezért nem is na-gyon csodálkoztunk, amikor Wegman doktor-nõ karácsonyi témának Rudolf Steiner 1908-asapokalipszis-elõadásait választotta.

Minden este összegyûltünk a fényes fa kö-rül, mint egy évvel korábban is, friss vörös ró-zsákkal, ahogyan ez még ma is szokásban vannálunk. Ahogyan szorongva éltük át János jö-võ-vízióit, nyomasztóan nehezedtek lelkünkreközben a háborús események is. A leírtak gyak-ran meghaladták mindannyiunk felfogóképes-ségét, ami Wegman doktornõt többször is két-ségbe ejtette. Emlékszem, az egyik este végénazt mondta nekünk: nem boldogultunk a szö-veggel, a következõ nap ugyanezt még egyszerát kell olvasnunk. De ez azután ismét nehézküzdelemnek bizonyult, és kevéssé kielégítõeredménnyel zárult. – Ez is ugyan a „nagyidõkhöz“ tartozott, ám a korábbi évek gondo-san óvott nyugalmából már nem sok maradtszámunkra. Gyakran járt Wegman doktornõmagába merült tekintettel, nem egyszer a ráoly jellemzõ kézmozdulattal az arcát megérin-tette, mintha valami pókhálót akarna onnan letörölni.

Majd eljött a harmadik karácsony. – Rövid-del a Szenteste elõtt Wegman doktornõ lázzaljáró hörghurutban megbetegedett. Már Ádventidején közölte velünk, hogy még egyszer megakarja kísérelni, hogy karácsonyi témául a Jele-nések Könyvét válasszuk, mert egyáltalán nemsikerült János látomásainak mélyére behatol-nunk, mint mondta. Mindannyian teljes tanács-talanságba estünk, szorongó aggodalom szálltmeg bennünket – hogyan lesz képes egyáltalánbeszélni –, ha pedig nem tud, akkor hogyantudnánk a feladatot mi megoldani õnélküle.

Szenteste azután mégis megjelent közöttünk.Azon a néhány száz méteren a Casa Sole, ahollakott, és a Casa Andrea Cristoforo között au-tó hozta át, a gyalogutat a hideg esti levegõbennem lehetett megkockáztatni.

És azután megtörtént az igazi csoda, ami es-térõl estére egyre csak fokozódott. Egészen sza-badon beszélt – a szavak fáradság nélkül folytakbelõle –, ott emelkedtek szellemi szeme elõtt azApokalipszis hatalmas képei, és õ leírta egysze-rû szavakkal, ahogyan maga elõtt látta azokat.

A messzi távolba hatolt a tekintete, de teljesenbelülrõl beszélt, így látom õt, ha visszaemlék-szem erre. Minden olyan határtalanná tágult,hogy egy bizonyos pillanatban aggodalom fog-ta el a szívünket, és megjelent egy kérdés ben-nünk: mindez annyira felfoghatatlanul nagy,még hová lehet innen emelkedni? És gyorsanelfojtotta az ember azt a felvillanó gondolatot,hogy ez lesz az utolsó karácsonyunk vele.

Amikor egészségi állapota már megengedte,elkísértük elõadás után a rövid úton hazafelé aCasa Sole-ig. Ez akkoriban még egyfajta szur-dok volt, a fák ágai árnyékot vetettek rá, ame-lyeken keresztül csillogtak fent a csillagok –„mint Epheszoszban“, erre gondoltunk néha,ha el tudtuk felejteni, hogy a háború minden éj-szaka szórja a bombáit az emberekre. Megren-dülten gondolt Wegman doktornõ arra a sokfájdalomra, amiben a háborús országokban élõbarátoknak részük volt. Egyszer azt mondta:„El akarok menni hozzájuk, mindenkihez kü-lön-külön, hogy a fülükbe súgjam: tartsatokki!“ Valaki megjegyezte: „De doktornõ, önmost egyáltalán nem mehetne, a határok zárvavannak!“ – Semmit sem felelt erre, elnézett fe-lettünk a messzeségbe.

Amikor pedig beköszöntött a március, való-ban útnak indult – semmiféle határállomás nemtudta megállítani. A barátaink közül néhányana háború után mesélték, amikor újratalálkoz-tunk velük, hogy röviddel a halála után volt egyélményük vele, – mintha vígasztaló és bátorítószavakat suttogott volna nekik…

Megjelent: Ita Wegmans Erdenwirken nausheutiger Sicht, Natura Verlag Arlesheim, 1976.

Fordította: Szabó Attila

A brissagoi kápolna és belseje

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 7

8

Abban a korban élünk, amelyben Michaelgyõzelmének köszönhetõen a Sárkány többé márnem található meg a kozmoszban. Ez a Sárkányeredetileg valami kozmikusság, amelyet ma mára Föld szubsztanciája hordoz magában. A Sár-kány annak a világrealitásnak az imaginatív ké-pe, amelyet asztrális világnak nevezünk. Ezt a vi-lágot azért hívják asztrálisnak, mert mindazt aszellemit magában foglalja és átfogja, ami a csil-lagokból mint erõ belesugárzódik a világegye-tembe. Ahogyan a növényvilág a saját növekedé-sével belehelyezkedik az erõknek abba a játéká-ba, amely a Földrõl kiindulva a kozmosz felé irá-nyul, úgy az állatok a szenvedélyektõl átjárt lé-nyükben valami makrokozmikusat hordoznakmagukban itt a földi szférában. Mindaz, ami kí-vülrõl a szemen és a fülön, de éppúgy a lélegzé-sen keresztül átjárja az állatot: ez teszi õt lélektõláthatott, érzõ lénnyé. Ezt a betüremkedett külvi-lágszerût, ami organizálóan áthatja az állatot, azõ asztráltestének nevezzük. Ez az asztráltest azállat emocionális életének hordozója.

Az embernek is van ilyen asztrálteste, amitazonban az Én segítségével képes uralni és meg-fékezni, mert egy szellemi-istenit enged magá-ban érvényesülni.

A Nap-hatásnak és a bolygók hatásának rit-musában nyilatkozik meg az éterikus élet a nap-rendszerben. Ami viszont kívülrõl a naprendszerterületére üstökösszerûen behatol és így idegentörvényszerûséget hoz a naprendszer életébe, azadja a naprendszer számára az asztrális minõsé-get. Ha ez az asztralitás nem lenne jelen, akkora naprendszer valami örök ismétlõdésben ragad-na meg, vagyis kozmikusan megdermedne, meg-merevedne. A naprendszernek szüksége van errea kívülrõl jövõ asztrális zavarra, ha nem akarbelsõleg elhalni. Ez a kívülrõl érkezõ hatás azon-ban a naprendszer életét egy idõ után megsem-misítené, ha ezt egy szellemi hatalom nem tudnáellensúlyozni benne. Ez az ellensúlyozó hatalom:Michael.

Mindenütt, ahol az asztralitás, vagyis a csil-lagerõk érvényesülnek, ott egy erõrendszer ke-letkezik, amely rombolólag hat, ha nem lesz le-tompítva.

Az emberben az asztralitás mûködése hívjaelõ a tudatot. A tudat az éteriségtõl élõvé tettszubsztancia leépítése által jön létre bennünk.

De ha csakis az asztralitás hatna, akkor az em-bernek hamarosan el kellene sorvadnia. Mimenti meg ettõl az embert? A vas szubsztanciali-tása a saját vérében. Ez a vas gyógyít, mert azoxigént magához vonja, és így létrehozza az élte-tõ vörös vért, a folyamatos halálbetegség viszonta pusztító kék vérben fejezõdik ki.

A vas az egyetlen olyan fém, amelyet az embe-ri test szubsztanciálisan tartalmaz magában. Mintminden fémnek, ennek is kozmikus eredete van;mert a szellemtudományos megismerés szerint afémek a bolygók éterikus besugárzásai által kelet-keztek a Földön, amely hatás még az õsidõkbenment végbe, és csak a fejlõdés folyamán nyertékel azt az alakjukat a fémek, amilyennek ma látjukõket. Az ember vérében található vas azonbannem efféle kozmoszból besugárzódott valami,hanem onnan származik, amikor a Föld találko-zott az akkor még gázformájú Mars bolygóval,amely keresztülhaladt a Földön. Ebben a találko-zásban nem éterikusan jutott el a Mars vasa aFöldre, hanem közvetlenül lerakódott a földianyagiságba. Ez a vas tehát kozmikusan egészenmásmilyen eredetû, mint a többi fém. Nem vala-mi kívülrõl érkezõ sugárzás eredménye, hanemmagába a Földbe bekerült szubsztancia. A vérszámára megadja azt a lehetõséget, hogy oxigéntvegyen fel, és az így elõidézett égésfolyamatbanél az ember Énje, vagyis az a hatalom, amely azasztráltestet megfékezi, megszelídíti. Ezt a vérva-sat tekinthetjük Michael kardjának, amelynek se-gítségével uralmunk alá vonhatjuk azt, ami szen-vedélyszerû és állatias az emberben.

Rudolf Steinertõl tudjuk, hogy amikor aFöld-pálya és a Mars-pálya egyszer keresztezteegymást, a Mars még egy finom materiális álla-potban áthaladt a Földön. A Marsnak ez az átha-ladása egy hatalmas égi küzdelem következmé-nye volt, amelynek folytán az egykor sokkal na-gyobb bolygó széttöredezett, amelynek törmelé-kei még ma is megtalálhatók: ezek nem egyebek,mint a Mars-szférában keringõ kisbolygók. Csake harc által tudott a vas a Föld-létbe és ezzel avérbe beilleszkedni. És éppen Michael volt az,aki megvívta ezt a harcot. Ezzel Michael meg-mentette az emberiséget, amelybe ily módon be-lejutott ez az éltetõ szubsztancia.

Akkor is, amikor a Föld-pályát keresztezi va-lamely idegen égitest, például egy üstökös, és a

Ita Wegman

AZ APOKALIPTIKUS KÉP ÉS AZ EMBERISÉG JÖVÕJE

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 8

9

Föld szétrombolódásának veszélye fenyeget,Michael mint a Föld-fejlõdésre vigyázó erõ lépfel, mert védve a Földet, az üstököst szétrombol-ja, és a meteorvasat a túlburjánzó asztralitássalszembeni gyógyírként átadja a Földnek. Így azt,ami a magasságokban pusztulást hozva közele-dik, Michael levezeti a mélybe, a Sárkányt meg-fékezi és átalakítja, úgyhogy ez megtisztultasztrális alakban a kozmoszhoz majd ismét fel-emelkedhet. Ez be is következik, mert az ily mó-don a Földbe beillesztett kozmikus szubsztan-cialitást felhasználják a növények növekedésüksorán. Emellett átjárja ezt a szubsztancialitástKrisztus Nap-ereje is, amely a golgotai misztéri-um óta összekapcsolódott a Földdel.

Az ember földi táplálékként azt fogadja magá-ba, amit ilyen módon áthatott Krisztus, majd visz-szasugározza a kozmosznak, ami egykor kozmikusvolt. A gondolkodás, az érzékelés aktivitásában,például abban, amit a szem kisugároz, visszajuttataz ember valamit a kozmosznak, ami az övé volt.

Így a Föld az asztrális szemlélés számára Nap-pá válik, és az emberben megkezdõdik egy Nap-fejlõdés.

Ez a történés az, amit a Jelenések Könyve aNapba öltözött asszonyként ábrázol, akinek lábaalatt a Hold van, és a feje csillagokat hordoz.Amit az asszony megszül, az a magasabb Én, aKrisztus-erõ segítségével átváltoztatott asztrali-tás. Amikor azt a képet vizsgáljuk, amit a Jelené-sek Könyve elénk tár, ösztönözve érezzük magun-kat arra, hogy a jövõbe vessük pillantásunkat.

Michaeli korban élünk. Ezt ma tudatosítaniakell az emberiségnek, hiszen tudatosan kell ke-resnie saját fejlõdésének útját. Nem valami rej-tett értelem által nyílik meg az út Michael lényé-hez. Csak a merész, a lélek melegségével átita-tott, erõteljes gondolkodás, amely a Földet és aMindenséget teljességgel átfogja, képes olyantettekhez elvezetni, amelyekben Michael szelle-me valóban megnyilatkozhat.

Az 1879-ben kezdõdött Michael-korszak egyúj kor, amelyben az emberiségnek lehetõségenyílt a spirituális megismerésre, és amely korRudolf Steiner mûködése révén megismerhetõvévált számunkra.

A bölcsesség egy roppant kincse adatott át azemberiségnek; de egyúttal megismeréserõi kifej-lesztésének lehetõsége is rendelkezésére áll.

A természetszemléletbõl fakadóan az elmúltkorszak az ember számára a lelkiismeret iskolájavolt. Az új korszak azt akarja tõlünk, hogy a meg-fontoltság adományát megõrizve, ebbe a megfon-toltságba most lelkesedést öntsünk, mert csakis

ezáltal leszünk képesek az igazi szellemi megis-merésre. Egy csodálatos iskolázásban a régi korelvezette az embert ahhoz, hogy a földinek éljen,és a munkamegosztás és specializálódás általegyes dolgokban kiemelkedõt nyújtson. Az újkorban ezt a képességet ugyancsak meg kell õriz-nünk, de újra meg kell találnunk a kozmikushozvezetõ utat is. Ez egyúttal az igazi szabadság meg-valósításának útja is; mert az egyoldalúság bék-lyó, a mindenre nyitottság viszont felszabadít.

Ahol a szabadság valódi átélése megjelenik,ott az ember meg fogja találni annak is módját,hogy megszabaduljon mindentõl, ami õt közös-ségellenes lénnyé teszi. Az ember spirituális meg-ismerése elvezet bennünket a másik ember szívé-hez is. Éppen ezáltal lesz képes Michael egyolyan birodalmat létrehozni, amelyben teremtõmódon léphet fel; mert õ az individuálisat ser-kenti ugyan, de egy egységesen és szeretettelje-sen összekapcsolódó emberiségben. A szellemetkeresõ tekintetünk az emberiség szívbõl jövõegységesülésére támaszkodva így fog egy újKrisztus-megismerést is lelkileg egyre inkább el-érhetõvé tenni számunkra.

Aus Michaels Wirken. Elsõ kiadása az Orient-Occident Verlag Stuttgart – den Haag – Londonkiadásában 1929-ben jelent meg.

Fordította: Szabó Attila

Ita Wegman Asconában

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 9

10

Karl Buchleitner

TÉMA: AZ ALAPSZABÁLYZAT(Részlet)

„AA lleeggffoonnttoossaabbbb,, lleeggsszzeenntteebbbb vvoonnáássuunnkknnaakk aazztt kkeellll tteekkiinntteennüünnkk mmaagguunnkkbbaann,, hhooggyy mmiinnddiigg aazziiggaazzssáággoott kkeerreessssüükk,, hhooggyy ssoohhaassee tteeggyyüünnkk oollyyaann eennggeeddmméénnyyeekkeett,, aammeellyyeekkkkeell aazz iiggaazzssáággoott mmeeggccssúúffoolljjuukk,,mmeerrtt eeggyy eezzootteerriikkuussnnaakk ssoohhaasseemm sszzaabbaadd vvaallaammiitt eellmmuullaasszzttaanniiaa,, hhaa aazz iiggaazzssáággrróóll vvaann sszzóó.. BBoorrzzaasszzttóó éésslleehhaannggoollóó,, aammiikkoorr eeggyy eezzootteerriikkuuss aa tteessttvvéérriieesssséégg kkeeddvvéééérrtt aazz iiggaazzssáággoott eellppaalláássttoolljjaa,, ééss aammiikkoorr aazzéérrtt,,hhooggyy nnee sséérrttsseenn mmeegg mmáássookkaatt,, aazz iiggaazzssáággoott aakkáárr ccssaakk aa lleeggccsseekkééllyyeebbbb mméérrttéékkbbeenn iiss hhaaggyyjjaa eellhhoommáá--llyyoossooddnnii.. EEzzzzeell ééppppaannnnyyiirraa áárrtt aazz iilllleettõõ sszzeemmééllyyeekknneekk iiss..“ (GA 264 336. oldal)

A „Nachrichtenblatt“ 2001. május 13-i szá-mában megjelentek „az Általános AntropozófiaiTársaság szabályzati kérdéseinek tisztázására ésegy megújított alapszabályzat tervezetének kidol-gozására alakult munkacsoport elsõ eredmé-nyei“. E cikkben megállapították, hogy aBauverein 1925. február 8-án hozott szabályzat-módosítása szerint a Bauverein neve „ÁltalánosAntropozófiai Társaság“-ra változott, és jellegealapvetõen más lett. Az új egyesület „nem a Ru-dolf Steiner által megadott szabályzati intenciók-ban világosan megfogalmazott elvekhez igazo-dott a Goetheanum ÁAT egészét irányító vveezzeettõõ--sséégg sszzeerrvveezzeettéétt illetõen, hanem egy demokratiku-san nyitott egyesület típusát reprezentálta,amelyben minden egyesületi ügyrõl hozott dön-tés végül is a tagsági gyûlés felelõsségén és hatá-rozati jogkörén alapult. Ezzel az ÁltalánosAntropozófiai Társaság egyesületében a kkoolllleekkttíívveeggyyeezztteettééss eellvvee került a kkoolllleeggiiáálliissaann iirráánnyyííttoottttvveezzeettééss eellvvéénneekk helyébe.“

Ez az egyesület – tehát az átkereszteltBauverein –, miután a „Nachrichtenblatt“ 1925.március 22-én megjelent száma beszámolt a sza-bályzatmódosító gyûlésrõl, a tagság tudatábanazontúl mint a Karácsonyi Gyûlés AntropozófiaiTársasága szerepelt. Ezt lehetõvé tette illetve meg-erõsítette a vezetõség nyilatkozata is, amelyben el-hallgatták, hogy 1925. február 8-án a Bauvereinközgyûlésérõl volt szó. Ezzel szemben azt a be-nyomást keltették, mintha az 1925. február 8-igyûlés az Antropozófiai Társaság tagsági gyûléselett volna. Itt emlékeztetek Günter Röschert meg-jegyzésére: „Nem tudjuk, hogy vajon RudolfSteiner az 1925. február 8-án tartott gyûlés ered-ményeit valóban elfogadta-e, és mindenekelõtt aztnem tudjuk, hogy hozzájárult-e az 1925. március22-én közzétett vezetõségi nyilatkozathoz.“

Ezzel azonban kérdésessé vált a KarácsonyiGyûlés Társaság sorsa is, amelyre az 1925. feb-ruár 8-án történt események nem tértek ki.

Ismert egy utolsó utalás erre az utóbb mon-dott Társaságra. Ez egy meghívó „az 1925. de-cember 29-én kedden délelõtt fél 12-kor tartottrendes közgyûlésre“. Itt csakis az ÁltalánosAntropozófiai Társaság (az átkereszteltBauverein) közgyûlésérõl lehet szó. Találhatóazonban ezen a meghívón apró betûvel nyomtat-va egy félénk jelzés a Karácsonyi Gyûlés Társa-ságot illetõen is: „E közgyûlés elõtt 10 órakorelõgyûlés lesz az Antropozófiai Társaság tagjairészére.“

Nem tudjuk, hogy ez az elõgyûlés egyáltalánmegtörtént-e. Semmilyen feljegyzés róla nemismeretes. Eddig az idõpontig tehát két egyesü-let létezett: az Általános Antropozófiai Társa-ság (az átkeresztelt Bauverein) és a KarácsonyiGyûlés Antropozófiai Társasága. Az 1925. de-cember 29-én tartott elõgyûlés volt az utolsójele a Karácsonyi Gyûlés Társaság meglétének.Innentõl kezdve már csak a bejegyzett Általá-nos Antropozófiai Társaság egyesülete (az átke-resztelt Bauverein) funkcionált. Vagyis 1925.december 29-ig – legalábbis elvben – két egye-sület mûködött. E dátum után két egyesületrõlbeszélni már nem jogosult. Ezért nem is érthe-tõ, hogy miért beszél mégis az alapszabályzattalfoglalkozó munkacsoport két egyesületrõl, tud-niillik a bejegyzett Általános AntropozófiaiTársaság egyesületérõl és az 1923-ban a Kará-csonyi Gyûlés során megalakítottAntropozófiai Társaságról, beleértve ebbe aFõiskolát is. Az utóbbi megnevezése ezen a he-lyen szintén jogosulatlan. Ez ugyanis a Karácso-nyi Gyûlésnek nem valamiféle toldaléka, ha-nem egy önálló szervezet volt.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 10

11

(Az alapszabályzat 11. pontja szerint: „A Szel-lemtudományi Szabad Fõiskola vezetése elsõsor-ban Rudolf Steinert illeti, akinek feladata a mun-katársak és az õ esetleges utódjának kinevezése.“)

1925. december 29-e után tehát már csakegyetlen egyesületrõl van szó! Ezt követõen aKarácsonyi Gyûlés Társaság már sehol sem fel-lelhetõ. Ennek legutolsó nyoma a KarácsonyiGyûlés Antropozófiai Társaságának – már elveittekintve átfogalmazott – szabályzata, amelyet azÁltalános Antropozófiai Társaság cégjegyzékbenbejegyzett alapszabályzatához hozzácsatoltak.Ám semmilyen támpont nincs arra nézve, hogy aKarácsonyi Gyûlés Antropozófiai Társaságábanelhatározták volna, hogy meglevõ alapszabályza-tát elvben átfogalmazzák, és azokat egy másikegyesület szabályzatához csatolják!

Összefoglalva azt lehet mondanunk, hogy1925. február 8-tól december 29-ig két társaságlétezett: az Általános Antropozófiai Társaság ésaz Antropozófiai Társaság. 1925. december 29-e után már csak az elõbbit említik. Vajon miértbeszél Rudolf Steiner már 1924. január 18-án aKarácsonyi Gyûlés „elpárolgásának“ lehetõségé-rõl? A Karácsonyi Gyûlés sorsát illetõ kérdéstisztázása az Általános Antropozófiai Társaságelsõrendû feladataihoz tartozik, és az alapsza-bályzatot tárgyaló munkacsoportnak ezt napi-rendre kellene tûznie.

A vezetõség levele a tagokhoz az alapsza-bályzatot illetõ további fejleményekrõl.Közzétették a „Nachrichtenblatt“ 2003/9-esszámában

A „Nachrichtenblatt“ 2003/9-es számában avezetõség egy levelet tett közzé a tagok számára.2003. március 3-án ezzel kapcsolatban egy állás-foglalást küldtünk a „Nachrichtenblatt“ szer-kesztõségéhez, kérve a nyilvánosságra hozatalát.Ez a mai napig (2003. április 10.) nem történtmeg. Az ez irányú tudakozódásunk (2003. már-cius 31.), hogy mikor publikálják végre az állás-foglalást, úgyszintén mindeddig válasz nélkülmaradt.

A fent említett levélben azt állítja a vezetõség,hogy Rudolf Steiner szándékában állt a Karácso-nyi Gyûlést egy centralizált egyesületté kiépíte-ni, a közjegyzékbe bejegyeztetni és mindenegyéb tevékenységet abba a centralizált egyesü-letbe beolvasztani.

Ezt a nézetet a magunk részérõl alapjában té-vesnek tartjuk. Rudolf Steiner éppen az ellenke-zõre törekedett! Õ maga 1924. január 30-án a

„Nachrichtenblatt“-ban a következõket írta:„Fokozatosan el kell jutnunk oda, hogy mi ittDornachban bizonyos fokig megteremtsük annakmintaképét, aminek a továbbiakban azAntropozófiai Társaságnak lennie kell. Ez azon-ban csak akkor történhet meg, ha itt Dornachbanvalóban létrejön annak mélyreható és egyúttalszéleskörû megértése is, hogy hogyan képzelhetõel a jövõben a társadalom tagozódása és ennekáltalános szabályozása.“ (GA 260a 112. oldal)

1925. február 8-án a Bauvereint átkeresztel-ték Általános Antropozófiai Társaságra, és mintilyet bejegyezték a cégjegyzékbe. Az ÁltalánosAntropozófiai Társaság eredetileg négy alosz-tályt foglalt magában, úgymint „azAntropozófiai Társaság adminisztrációját“, a Ki-adót, a Goetheanum adminisztrációját és azarlesheimi Klinikai Gyógykezelõi Intézetet. AKarácsonyi Gyûlés alapszabályzatát azonbanmindez nem érintette! „Szabadon minden egye-sületi kérdéstõl“ a spirituális feladatainak szen-telhette magát.

Ezt a bejelentést Rudolf Steiner aláírta. De eza tagozódás nem valósult meg, mert egy félreve-zetõ jegyzõkönyv alapján – amelyen RudolfSteiner aláírása nem szerepel – az a benyomáskeletkezett, hogy a most bejegyzésre került egye-sület (vagyis az Általános Antropozófiai Társa-ság, a korábbi Bauverein) azonos a KarácsonyiGyûléssel… Ez a tévhit mintegy két évvel ezelõt-tig tartott. Az e tényre való figyelmeztetés kizá-rással fenyegetett, mint ahogy már történtek isilyen jellegû kizárások.

Mármost a vezetõség írt egy levelet 2003.március 2-án a tagsághoz: „Rudolf Steiner aztszándékozta, hogy a KKaarrááccssoonnyyii GGyyûûlléésseenn11992233//2244--bbeenn mmeeggaallaappííttootttt TTáárrssaassáággoott a cégjegy-zékbe bejegyezzék.“ – Ennek az ellenkezõje igaz.Rudolf Steiner 1924. június 29-i idézett elõadá-sának (GA 260a 501. és további oldalak) ponto-sabb tanulmányozásakor kiviláglik egy tagolttársaság létrehozásának szándéka, az akkoribanújraalapítani kívánt „Általános AntropozófiaiTársasággal“ mint csúcsszervezettel az élen,amelyet cégjegyzékileg bejegyeznek, de a négyalosztályt a cégjegyzékbe nem jegyzik be. „Elõ-ször maga az Antropozófiai Társaság (…), amelya szûkebb értelemben vett Antropozófiai Társa-ság lesz, mint az elsõ alosztály mûködik tovább.“(GA 260a 504. oldal)

1925. február 8-án ezt a formációt elvilegmegvalósították. Az újraalapítandó csúcsszerve-zet helyét azonban – névváltoztatással – aBauverein vette át…

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 11

12

Rudolf Steiner halála után azt a látszatot kel-tették, hogy ez az egyesület a Karácsonyi GyûlésTársasággal azonos. Csak keveseknek tûnt fel,hogy például a kizárási paragrafus nem tartozhata Karácsonyi Gyûlés Társaság alapszabályzatához,hiszen e Társaságban az egyetlen feltétele annak,hogy valaki a tagja lehessen, az volt, hogy „egyolyan intézmény fennállásának létjogosultságát,mint amilyen a Goetheanum mint Szellemtudo-mányi Szabad Fõiskola Dornachban“ elfogadja.

Most két felfogás áll egymással szemben:egy centralista verzió, amely szerint csak egyet-len Társaság legyen, amely mindenért felelõs,tulajdonosi kérdésekben, jogi kérdésekbendönt, és természetesen meghatározza a spiritu-ális feladatokat. Rudolf Steiner halála óta elvi-leg minden vezetõség ezt az irányzatot képvise-li. A másik oldal a Rudolf Steiner által szándé-kolt tagozódásra szavaz, amely a vezetõségnekkevesebb hatalmat ad ugyan, de a szellemi kez-deményezések tekintetében szabadságot bizto-sít neki. Mindenesetre egy elõfeltételnek telje-sülnie kell: a Karácsonyi Gyûlés spirituális tar-talmát ma senki sem sajátíthatja ki magának!Lehet szabályzatmódosításokba bocsátkozni, újalapszabályzatot hozni, a Karácsonyi Gyûlésmodellje szerint egy korszerûbb szabályzatotfelvázolni, – de annak spirituális tartalmáteközben nem megváltoztatva.

A Karácsonyi Gyûlés Rudolf Steiner életsorsá-val kötõdött össze, a Karácsonyi Gyûlés azértvolt valami ezoterikus esemény, „mert én vagyokannak elnöke“. Az antropozófiai mozgalom veze-tése „összefügg mindazzal, ami velem történik,mert én vagyok abban a helyzetben, hogy felve-zessem a szellemi világba, nemcsak felelõsségetvállalva valami olyasmiért, ami itt a földi síkonmegy végbe, hanem ez egy olyan felelõsség, amelyteljesen átnyúlik a szellemi világokba is“. (Mel-léklet a GA 260a kötethez, 17. oldal) – Ilyenfunkciót semmilyen ma élõ ember magának nemigényelhet… Rudolf Steiner senkit sem nevezettki utódjául a Fõiskolán, amiként a KarácsonyiGyûlés alapszabályzatában „esetleg“ tervbe vet-ték. Sõt, Rudolf Steiner említi a Karácsonyi Gyû-lés „elpárolgásának“ lehetõségét is. Elõbb teháttisztázni kellene azt a kérdést, mielõtt valaki va-kon hinne benne, hogy vajon a Karácsonyi Gyû-lés a maga spirituális tartalmával – amely 77 évóta nem mutatkozik körünkben – egy tagságigyûlésen kimondott többségi határozat útján is-mét hatályba léptethetõ-e a Földön?…

A Karácsonyi Gyûlést a maga ezoterikus mi-voltában rekonstruálni akarni: Rudolf Steiner sor-

sával szemben elkövetett merényletnek minõsül.Ez számunkra érthetetlen, és nézetünk szerint va-lami okkult jelenség van abban, hogy ezeket a kér-déseket a dornachi vezetõség soha nem tárgyaltameg nyíltan. Ilyen megfontolásból éreztük szüksé-gét annak, hogy keresetet nyújtsunk be a bírósá-gon a 2002. december 28/29-én tartott tagságigyûlésen meghozott határozatokkal szemben.

* * *

Elvárhattam, hogy állásfoglalásomat a„Nachrichtenblatt“ közölje, minthogy itt valamialapvetõ kérdésrõl van szó. Azt is elvárhattamvolna, hogy mint a „Nachrichtenblatt“-ban meg-nevezett felperesek egyikét e témában számontartsanak. De semmi nem történt, semmi reagálás,még csak egy átvételi elismervényt sem kaptamírásomról. Csak akkor, amikor az állásfoglaláso-mat az interneten is megjelentettük (ez az ahri-manikus találmány most hasznosnak bizonyult),szánta rá magát a szerkesztõség, hogy némiképpvisszajelezzen. Ebben írásomat mint valami szük-ségtelen véleményt kezelték egy másodlagos té-mában, de természetesen nem mellõzve a kiokta-tást sem, hogy tudniillik egy „konkrét és a jövõreirányuló munka“ szükségesebbnek bizonyulna.Legfõként arra nézve, „hogy az Antropozófiai Tár-saság feladatainak kijelölését ne veszítsük szemelõl“. Kihallatszott ebbõl egy olyan mellékhang,hogy egy tudatlan személy valami merõben feles-leges témát felfúj, amivel a felelõsségteljes funkci-onáriusokat a munkájuktól elvonja.

Ezt valóban fontolóra venném, ha már bebizo-nyították volna, hogy Rudolf Steiner szándéka azvolt, hogy a Karácsonyi Gyûlést a cégjegyzékbebevezettesse, és a különbözõ irányú területeketösszevonja. Miután ennek bizonyítása a mai napignem történt meg, minden tekintetben az igazságkiderítésére kell törekednünk.

Talán továbbsegít bennünket Rudolf Steinerkijelentése, amelyet 1912. szeptember 20-án tett.„A legfontosabb, legszentebb vonásunknak azt kelltekintenünk magunkban, hogy mindig az igazsá-got keressük, hogy sohase tegyünk olyan engedmé-nyeket, amelyekkel az igazságot megcsúfoljuk,mert egy ezoterikusnak sohasem szabad valamitelmulasztania, ha az igazságról van szó. Borzasztóés lehangoló, amikor egy ezoterikus a testvériességkedvéért az igazságot elpalástolja, és amikor azért,hogy ne sértsen meg másokat, az igazságot akárcsak a legcsekélyebb mértékben is hagyja elhomályosodni. Ezzel éppannyira árt az illetõszemélyeknek is.“ (GA 264 336. oldal)

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 12

13

* * *

2003. május 18-án a „Nachrichtenblatt“-bane témával kapcsolatban megjelent „a vezetõségnyilatkozata“ gyanánt egy írás Paul Mackay tol-lából.

Elõször az 1923-ban tartott Karácsonyi Gyû-lésrõl szólt, és hogy „a világtársaság – a magakülönbözõ csoportjaival együtt, amelyek auto-nóm módon a saját szabályzatukat követik – alelki élet gondozására hivatott, és itt aGoetheanumban is meg kell találnunk a megfele-lõ feladatokat“.

Már itt megakadtam. 1923-ban egy világtár-saságról nem volt szó, bár megvolt egy ilyenféleirányultság, mégis ama hangsúly nélkül, amivelma az ember – a korszellemnek megfelelõen – azantropozófia feladatait meghatározza.

Másfelõl, a csoportok a saját szabályzataikatnem alkothatják meg autonóm módon, hanemcsakis ezzel a megszorítással: „A csoportok alap-szabályzata nem mondhat ellent azAntropozófiai Társaság alapszabályzatának“.

A lelki életet nyilván gondozni kell, de „aszellemi világ igazi megismerésének alapján“. Arészleteket illetõen a Goetheanumnak is megfe-lelõ feladatokat kellene találnia. De hogy mifé-lék lennének ezek a feladatok, az közelebbrõlnem volt kifejtve. Szemben Rudolf Steinerrel,aki a Karácsonyi Gyûlés során a feladatokat te-kintve nagyon is konkrétan beszélt.

Paul Mackay mármost azt állítja, hogy RudolfSteiner „minden addig megnyilvánuló tevékeny-séget ebbe az Antropozófiai Társaságba akart in-tegrálni“. Így Rudolf Steiner már 1924-ben aJohannes Építési Egyesületet (Bauverein) állító-lag be akarta olvasztani az Antropozófiai Társa-ságba. – Ez szintén a tényeket elferdítõ állítás.Valamit Rudolf Steinernek tulajdonítanak, amitbizonyíthatóan õ maga sohasem akart. Már nemegyszerûen a tényeket írják át, hanem az igazságkeresésérõl is lemondanak.

A 2003. március 2-án a „Nachrichtenblatt“-ban közzétett vezetõségi levél megjelenésénekmásnapján elküldtem állásfoglalásomat a szer-kesztõségnek, amelyben rámutattam annak a ki-jelentésnek valótlanságára, hogy „Rudolf Steinerszándékában állt a Karácsonyi Gyûlés Társaságota cégjegyzékbe bejegyeztetni“. A levelet hosszúideig nem méltatták figyelemre. A szerkesztõségcsak május 8-i keltezéssel válaszolt, miután írá-som (feleletül a vezetõségi levélre) az internetreis felkerült. Levelükben teljes együttérzéssel ol-vastam a szerkesztõség állandó túlórázásairól.

Eltekintve ettõl a hírtõl, a hangnem hivatalos ésszáraz volt. Sem a témára magára, sem arra avádra, hogy a vezetõség valótlanságot állítottRudolf Steinerrel kapcsolatban, semmilyen for-mában nem reagáltak.

Május 18-án a vezetõség beszámolója a köz-gyûlésrõl változatlanul ismét téves állításokkaltarkítva jelent meg. Úgy látszik, az igazság irántnincs semmiféle fogékonyságuk. A hatalom fon-tosabb. A szerkesztõség a május 8-i levélben kö-zölte, hogy mik a szándékai: „Elõször is ki kellvárni a további fejleményeket… ahelyett, hogyszemélyes véleményeket és nézõpontokat megje-lentessünk.“ Ez már kissé erõs. Felfogásunkat azalapszabályzattal kapcsolatban már 1986-ban ki-fejtettük egy memorandumban. Mindeddig se-melyik vezetõség nem foglalkozott érdembenezekkel a kérdésekkel. Jüngel szerkesztõ „szemé-lyes véleményeket és nézõpontokat“ említ. Meg-kérdezem, csak úgy mellékesen: tulajdonképpenhogyan bánnak itt a sokévi tagságot maga mö-gött tudó emberekkel? Én magam 1951 óta va-gyok tagja a Társaságnak, amelyben bizonyosfunkciókat is betöltöttem.

A legnevetségesebb az az állítás, hogy a 2002karácsonyán tartott gyûlésen egymással szembenálló egyik vagy másik nézõpontot a„Nachrichtenblatt“-ban közölték. Eltekintve aszerkesztõ csodálatraméltó képességétõl, ahogyana problémákat elkeni – mint például: elhangzot-tak „az egyik vagy másik nézet érvei és ellenérvei“–, a szerkesztõ figyelmét elkerülte, hogy részünk-rõl bírósági kereset benyújtására csak a 2002-eskarácsonyi gyûlést követõen került sor! A vezetõ-ség mint alperes kétszer kapott lehetõséget az ál-lásfoglalásra, de állításaink megvizsgálásába álta-lában nem bocsátkozott bele. Mi felperesek, aki-ket név szerint megneveztek a„Nachrichtenblatt“-ban, még semmiféle lehetõsé-get nem kaptunk arra, hogy kifejtsük nézetünketa Rudolf Steinerre vonatkozó szerintünk téves ál-lításokról.

„Az akarat szûz marad, elõbbre csak az idõhalad.“ (Ideiglenes intézkedések útján.)

Mi ez az egész?

Megjelent: „Rundbrief für Mitglieder, Freundeind Interessenten der Freien Anthroposophi-schen Vereinigung 2003. júliusi, 5. számában.

Fordította: Szabó Attila

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 13

14

A jelenkor több szimptomatikus jelenséget pro-dukál, melyek közt bizonyos rokonságot lehet fölfe-dezni. A tudat feletti uralomra törõ média manipu-lációs praktikáival nap mint nap szembesülünk, ígyviszonylag jól ismerjük e technikákat. Az egyik álta-lánosan használt módszer az elhallgatás. Nem az akérdés tehát, hogy mirõl ír a sajtó, hanem az: mirõlnem ír? Annál érdekesebb a dolog, ha olyasvalami-rõl ír kényszeresen, amire látszólag semmi nemkészteti, hiszen az ügynek – felszínesen nézve –nincs napi aktualitása. Ilyen tünet az állandóorbánviktorozás. Ha az ember elfogulatlanul figye-li a médiát, feltûnik az az irracionális igyekezet,amellyel közismert személyek a volt miniszterelnö-köt emlegetik. Ha nincs is jelen, ha nem is szólalmeg, egyesekben akkor is félelmet kelt. Mi enneka félelemnek az alapja? Mivel e félelem irracioná-lis, az okok mélyebben fekszenek. Ha valakibenerõt, hatalmat érzünk, tudatosan, vagy öntudatla-nul érzelmi, illetõleg gondolati reakciókat válthatki belõlünk – feltétel nélküli szimpátiát, vagy anti-pátiát, illetve objektív megállapítások is születnek:„ez az ember kétségtelenül tud beszélni“, „tehetsé-ges“, stb. A kvalitást tehát érzik, vagy tudják az em-berek. A kérdés ezek után az, hogy az illetõ „jó“vagy „rossz“? A népfelség által választott tekintély,vagy bimbózó diktátor? Milyen alapon dönthetõ ele kérdés? A kérdést most nem célunk eldönteni,példának viszont alkalmas. Orbán Viktor esetébenugyanis – racionális vagy irracionális az iránta táp-lált érzelem – van tétje a dolognak.

De mi tétje van egy százhetven éve halott sze-mély elleni, újra és újra ismétlõdõ, irracionális el-lenszenvnek, mely láthatólag egy célra irányul: sze-mélyét jelentéktelenné tenni, a népmesék világábautalni. Mi magyarázza az igyekezetet, mert KasparHauser témáját kizárólag ellenfelei tartják felszí-nen – hiszen ki látott még bármely világlap címol-dalán nem Hauser ellenfelei által jegyzett szalagcí-met?

Ki volt Kaspar Hauser? Mi magyarázza a ma istartó érdeklõdést, mely alakját kíséri?

Rudolf Steiner egy Polzer-Hoditz gróffal történtbeszélgetése során a jövõre vonatkozóan különleges

fontosságúnak tartotta annak megválaszolását,hogy honnan jött Kaspar Hauser. A kérdés tehátnem redukálható a származásra. A bûntény és azazóta tartó eseménysorozat azonban szimptomati-kus, ezért segíti a kérdés mélyebb kutatását.

A történet

1828. május 28-án egy járni és beszélni alig tu-dó, 16 év körüli suhancot találtak Nürnberg egyikutcáján, a kezében egy feladó nélküli levéllel, melyazt tudatta olvasóival, hogy a fiú 1812. április 30-án született, ismeretlen szülei nevelõszülõkhöz ad-ták, akik azonban e feladatot nem kívánták továbbfolytatni. Az írástudatlan és csak néhány szót be-szélõ fiú, mikor a rendõrségen papírt és tollat ad-tak kezébe, ákombákom betûkkel ezt vetette papír-ra: Caspar Hauser.

A hatóság nyomozni kezdett, és sok furcsa ténykerült felszínre. A fiút a hatósági orvos, Preu dok-tor az akkoriban felbukkant talált gyermekekhezhasonlította, akiket „farkasfiúknak“ neveztek, sakik vadon, erdõben, állatok közt nevelkedtek. Azilyen esetektõl azonban több ponton feltûnõ fur-csaságok választották el Hausert: finom alkata,

Ertsey Attila

KASPAR HAUSER - A JELEN SORSKÉRDÉSEI

„Aki Kaspar Hauserhez köti magát, Németország jövõjéhez köti magát.“ Rudolf Steiner

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 14

15

lágy haja, és a karján talált, akkoriban még csak azelõkelõ származásúak körében alkalmazott himlõ-oltás hege kétségtelenül nemesi származására utalt.

Hauser ügyét a híres jogtudós, Anselm vonFeuerbach bajor udvari tanácsnok, törvényszéki el-nök, a modern büntetõjog atyja vette át, aki egyút-tal a filozófus Feuerbach édesapja volt.

A kitûnõ jogtudós alapos nyomozást folytatott,mely lassan személyes ügyévé vált. Tárgyi bizonyí-tékok híján azonban, tisztán gondolati úton, az ös-szefüggések összeillesztésével gyanú fogalmazódottmeg benne: Hauser a badeni nagyherceg, Károlyfia, egyben a trónörökös.

A badeni nagyhercegség

A nagyhercegség a mai Baden-Württemberg tar-tomány területén, a Bodeni tó környékén terült el.A közép-európai kultúra egyik csúcspontját jelké-pezi e tartomány, mely a középkorban virágzott felgyönyörû városkáival és a környezõ kultúrtájjal. Atájban a mi szemünknek minden olyan ismerõs, ba-rátságos: amerre a szem ellát, a mezõk, a legelõk,az erdõk az emberi gondoskodásról tanúskodnak,az agri-kultúráról, a föld legnemesebb értelembenvaló mûvelésérõl. Hiányoznak innen a természethatalmáról tanúskodó hegyláncok, a tengerpartszikláihoz csapódó hullámok nyers ereje. Csak har-mónia, béke és egyensúly uralkodik. A háborúk ismegkímélték, így ma is átélhetjük azt a hangulatot,melynek legfényesebb idõszaka a Habsburgokkalközös õsökkel rendelkezõ Zähringer uralkodócsa-lád sarja, Károly Frigyes nagyherceg idejére datál-ható. Károly Frigyes, a felvilágosodott abszolutistauralkodó 1738-ban lépett trónra, ekkor õrgrófsá-gának lakossága 73000 fõre tehetõ. 1806-ban érteel a nagyhercegi rangot. 73 éves uralkodása alatthihetetlen fejlõdés következett be, 1811-es halála-kor az immár nagyhercegség lakosságának létszá-ma elérte az egymillió fõt. Ezzel Közép-Európa vi-rágzó szívévé vált a hajdani kis õrgrófság. Ki köve-ti a trónon ezt a nagy formátumú államférfit?

A gyanú

Károly Frigyes kétszer házasodott, elsõkéntCaroline Luise von Hessen-Darmstadt hercegnõ-vel, aki három fiúgyermekkel ajándékozta meg.

Felesége 1783-as halála után négy évvel nõülvette Luise Geyer von Geyersberget, aki az elhunytfeleség udvarhölgye volt. A nála negyven évvel fia-talabb szépség, noha késõbb megkapta a Hochberggrófnõvé való kinevezését, semmi esetre sem voltrangban férjéhez illõ. Az ilyen, ú.n. morganatikus

házasságból származó utódok nem öröklik abadeni nagyhercegi rangot, hanem megmaradnakHochberg grófoknak. A trón öröklése iránti vágy-nak csak az adhatott volna tápot, ha Károly Frigyeselsõ házasságából nem származik utód, azonban anagyhercegnek bizony három fia is volt.

Feuerbach figyelmét az keltette fel, hogy a má-sodik házasságot követõen az egyenesági leszárma-zottak, akik a trónt örökölték volna, gyanús gyor-sasággal távoztak egymás után az élõk sorából. Fel-támadt a gyanú, hogy Luise grófnõ keze van a do-logban.

1801 és 1818 közt mind a hat egyeneságifiúutód elhunyt.

Az elsõ, a trónörökös Károly Lajos Stockholm-ban balesetnek esett áldozatul. A nagyravágyóHochberg grófnõ, aki koros urát további négy fiú-és négy leányutóddal ajándékozta meg, továbbküzdött utódai trónöröklési jogáért. Még Napóle-ont is megkörnyékezte, aki Európa átrendezésérevonatkozó terveiben kitüntetett figyelmet fordította badeni nagyhercegségre, azonban késõbb meg-elégedett azzal, hogy a trónörökös fiának feleségetküldött: a saját felesége, Josephine családjábólszármazó fogadott lányát, Stéphanie deBeauharnais-t. Karlsruhéban, 1812 szeptember 29-én, Szent Mihály napján – épp akkor, amikor Na-póleon háborút vesztett Oroszországban – szültemeg Stéphanie a badeni trónörököst, egy szokatla-nul erõs fiút, aki mégis jó két hét elteltével elhunyt.Azonnal megindult a szóbeszéd, hogy nincs min-den rendben az udvarnál. A francia követ bonco-lást kért, ami egy francia orvos jelenlétében meg istörtént. Mérget nem találtak, hanem a szülészetifogó használata következtében fellépõ agyvérzés ésfulladás volt a diagnózis. Azonban Karl ésStéphanie második fia, aki 1816-ban született, egyév elteltével szintén meghalt, egy „komoly fogkitö-rés“ következtében – szól az udvar közleménye.Ezúttal boncolásra nem került sor: Napóleonnak,mint számûzöttnek Szent Ilona szigetén már nemvolt befolyása a badeni érdekekre. A következõtrónra jogosult, a gyermektelen Frigyes rövidesenelhunyt, majd Stéphanie férje, Károly, 32 éves ko-rában szintén búcsút mondott az életnek. Hat évleforgása alatt tehát négy Zähringer-trónörökösszállt sírba. Senki sem gondolt már véletlenre, an-nál kevésbé, mivel maga Károly is halálos ágyánközölte, hogy õt és fiait meg fogják mérgezni, s ez1830-ra be is következett. Így lépett a badeni trón-ra a férfi-Zähringerek kihalása után Hochberggrófnõ legidõsebb fia, Lipót.

Mindenesetre az oldalági trónörökösök tovább-ra is figyelmet fordítottak az ügyre. Sophie, az elsõ

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 15

16

Hochberg-uralkodó, Lipót svéd felesége egy teljeshetet töltött Ansbachban a Kaspar Hauser átkautáni nyomozással, akit a helyi újságok márZähringer-hercegnek hívtak. Férje 1852-ben haltmeg, állítólag „delíriumban és egy Kaspar Hauser-képmással a kezében“. Utódjának, II. Lajosnak hal-lucinációi voltak, Kaspar Hauser követelte a trónttõle, s ebbe beleõrült.

Feuerbach feltételezése szerint tehát Hauser anagyherceg Károly Frigyes unokája, azaz legidõ-sebb fiának, Károly Lajosnak fia. A csecsemõkorá-ban elhunytnak hitt utódot valójában születésétkövetõen kicserélték egy cselédlány ugyanakkorszületett, de életképtelen gyermekével. A trónörö-köst pedig nevelõszülõkhöz adták.

Az ifjút titokzatos fogvatartói egy toronyszobá-ba zárták. Ott félhomályban töltötte gyermekéveit,naponta egyszer látta az általa rajongva tiszteltegyetlen élõlényt, aki enni adott neki. A cella olyanalacsony volt, hogy a gyermek nem tudott felegye-nesedni benne, ezért egészen utcára vetésének idõ-pontjáig, azaz 16 éves koráig nem tanult meg jár-ni. Lábai is el voltak torzulva, a járni tanulás köz-ben kiboltozódó talp nála még nem alakult ki. Be-szélni sem tudott. Fogvatartói valamilyen rejtélyesokból megfosztották a járni és beszélni tanulás ké-pességének megszerzésétõl.

A szándék mindazonáltal eredménytelennek bi-zonyult: a fiú hihetetlen képességeinek köszönhe-tõen behozta lemaradását testi és szellemi értelem-ben egyaránt.

Merényletek

Megtalálását követõen Caspart Feuerbach taná-csos rendelkezésére, a rendõri felügyeletet feloldvaDaumer professzornál helyezték el. GeorgFriedrich Daumer érzékeny, kitûnõ pedagógusvolt, aki felmérte feladata komolyságát és a lehetõlegnagyobb figyelemmel és gondossággal nevelteaz ifjút, aki hamarosan megtanult írni, olvasni, fes-teni. Amint azonban kezdte kiheverni gyermekko-ri kínzatásának nyomait, merényletet kíséreltekmeg ellene. Daumer házának pincéjében egy álar-cos férfi rátámadt, késével homlokon szúrta, majdelmenekült. Ekkor erõsödött meg a gyanú, hogydinasztikus bûntény áll a háttérben. A hatóság ren-delkezése alapján el kellett hagynia Daumer házátés átmenetileg Tucher báró gondjaira bízták. Há-nyattatásainak java csak ekkor kezdõdött. Rendõriõrizetet rendeltek mellé, sõt I. Lajos bajor király500 forint jutalmat ajánlott annak, aki a merénylõnyomára akad, illetve Hauser származásának titkátmegfejti.

A pártfogó

A merénylet napján, 1829 októberében jelentmeg Nürnbergben Philip Henry Earl of Stanhopegróf, a brit miniszterelnök unokaöccse. Érdeklõ-dött a titokzatos lelencfiú iránt, akinek híre addig-ra egész Európát bejárta, de személyes találkozóramég nem keresett alkalmat, majd rövidesen eltávo-zott. 1831-ben jelent meg ismét, ekkor azonbanmár nagy feltûnést keltve érdeklõdött Hauseriránt, megkísérelt bizalmába férkõzni. Alapítványttett 500 forint értékben az ifjú javára és rövidesenelérte, hogy a hatóság a lelencet az õ gyámsága aláhelyezze. Ekkor gyökeresen megváltoztatta a fiúéletkörülményeit. Elvitette Nürnbergbõl, sDaumer gondoskodása helyett Ansbach városábanJulius Meyer tanító kezébe adta az ifjú sorsát.Meyer rideg bánásmódja és Stanhope csábítási mû-vészete a fiú makulátlan jellemét megrontotta,megtanította hazudni, s megingatta az emberekbevetett bizalmát. Egyre rosszabbul tanult, s mivelkörülményeiben nem remélt változást, kedvetlenés magányos lett. Feuerbach tanácsosban ekkortájtvált bizonyossággá a gyanú, hogy a badeni házutódjáról van szó, amit az ifjú közlései is alátá-masztottak, melyekben álmait és lassan kibontako-zó, egyre régebbre, csecsemõkoráig visszanyúlóemlékképeit osztotta meg a jogtudóssal. Feuerbachnyomozásainak eredményét elõször 1832-ben fog-lalta össze (Titkos memoárok I. Lajos bajor királyrészére), majd 1833-ban memorandumot küldöttKarolina bajor anyakirálynõ részére, melyben fel-fedte következtetéseit. Levele elküldését követõenröviddel a tudós mérgezés áldozata lett. Feuerbachhalála után röviddel, 1833. december 14-énKaspar Hauser névtelen levelet kapott, melybentalálkára hívták az ansbachi várkertbe azzal, hogyédesanyja kíván vele találkozni. A parkban magas,sötét öltözékû férfi várta, aki többször mellbeszúr-ta az ifjút, majd elmenekült. A halálos sebtõl vérzõáldozat hihetetlen erõfeszítéssel hazajutott, majddecember 17-én belehalt sérüléseibe. A történetazonban nem ért véget.

Üldöztetés

Kaspar Hauser sorsát születésétõl a jelenig követ-ve üldöztetésének története õsképszerû. Egy Krisz-tus-sors képét szemlélhetjük, melyben PeterTradowsky az üldöztetés megismétlõdésének négy,élesen elkülöníthetõ szakaszára hívja fel a figyelmet:elsõként elfogatása és bebörtönzése, másodikként azemberek közt eltöltött élete, harmadikként meggyil-koltatása, negyedikként a halál utáni üldöztetése.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 16

17

Az üldöztetés már halála után néhány nappalmegkezdõdött, amikor lord Stanhope váratlanulrágalomhadjáratot indított ellene. Egyszerû csaló-nak titulálta, s a halálos merényletet is igyekezettöngyilkosságnak feltüntetni. Hauser volt nevelõjeés halála utáni védelmezõje, Daumer megdöbbentStanhope viselkedésén, s meggyõzõdésévé vált bi-zonyos ellenerõk jelenléte, akik többek köztStanhope tevékenységét is irányították. Stanhopehamarosan eltûnt a színrõl, életrajza szerint késõbbösszeomlott és öngyilkosságot követett el.

A következõ támadást Hauser ellen az a JuliusMeyer követte el, akinek apjához az ifjút az elsõmerényletet követõen helyezték. Könyvében (Hi-teles közlések Caspar Hauserrõl ; Ansbach, 1872)folytatja, amit Stanhope abbahagyott. Daumer éle-te végéig figyelemmel kísérte a Kaspar Hauserrelszembeni támadásokat és könyvével (KasparHauser, lénye, ártatlansága; Regensburg, 1873)nagyrészt vissza is veri azokat. Õ maga is megszen-vedi azonban védence sorsát, két merényletkísérle-tet él túl, majd teljes visszavonultságban és sze-génységben éri a halál.

A nyilvánosság számára a legnagyobb port fel-vert támadás a hamburgi Der Spiegel által lefolyta-tott 1996-os genetikai vizsgálat volt, melynek vilá-gosan kiolvasható egyik célja Kaspar Hauser csaló-ként való feltüntetése volt. Ezzel az ügyet egyrésztdinasztikus bûncselekménnyé kívánták redukálni,másrészt a bizonyítás által megoldottnak vélve abûnügyet, cinikusan a népmesék világába szerettékvolna utalni a történetet. A fejlemények Európa-szerte nagy érdeklõdést keltettek, fõleg az ügyszenzációként való tálalása miatt. Magyarországonszintén a gunyoros hangnem jellemezte a HVG-ben megjelent cikket (A fattyú halála,1997.jan.11.).

A sajtó figyelmét a DNS-vizsgálat utóélete kel-tette fel ismét (így a HVG-ét is, 2003. május 3-iszámában), amikor is kiderült, hogy a hét évvelkorábbi DNS-vizsgálat nem bizonyít semmit, azaz-hogy inkább az ellenkezõjét, mint amirõl a Spiegel'96-ban hírt adott. Több, a hazai újság által nemrészletezett, tudományos szempontból megfogal-mazott, a vizsgálat módszerét és értékelését értkritika mellett nyilvánvalóvá vált, hogy az össze-hasonlítás alapjául vett minta értékelhetetlen. Amintául vett ruhadarab hitelességét illetõen is két-ségek merültek fel ( a tõr ütötte nyílás nem a szív-tájékon található), valamint a vérnyomokat a mú-zeum a kiállított tárgy hitelessége érdekébenidõnként „újravérezte“. Az írások azonban to-vábbra is leragadnak a származás firtatásának kér-désénél, a többit a romantika világába utalják.

Nem történik említés Kaspar Hauser valódi mi-voltának rejtélyérõl.

Rudolf Biedermann Hauser-kutató hívja fel a fi-gyelmet egy apró részletre, mely közvetlen utalás aháttérben álló erõk mibenlétére. Az ansbachi mú-zeumban a kiállítási tárgyak közt 1945-ig szerepeltaz a tõr, mely nagy valószínûséggel a gyilkos fegy-ver volt a Kaspar Hauser elleni, 1833. december14-i merényletben. A tõrön a Skull & Bones rend1

halálfejes jelének vésete szerepelt. A tõrt 1945-benegy amerikai tiszt vitte (lopta) el a múzeumból.Helyére egy véset nélküli tõr került, mely egészen1966-ig volt látható. Ekkor jelent meg HermannPies professzor, Hauser-kutató „Dokumentáció“ c.könyve, melyben szerepel a véset ábrázolása. A tõrekkor eltûnik a vitrinbõl, mielõtt még valakinekfeltûnne az eltérés. Ezt követõen egy ideig márnem igazi tõr, hanem csak az eredeti, vésettel ellá-tott tõrt ábrázoló kép szerepel a kiállításon, majdkésõbb ez a kép is eltûnik a tárlóból (ma az ans-bachi városi archívum egy kartonjának mélyén la-pul). Csak egy magyarázat lehet minderre: a halá-los fegyveren annak az amerikai titkos társaságnaka jele szerepel, mely ma a világpolitikára döntõ be-folyással bír. Külön érdekessége az ügynek, hogyvalakik évtizedeken át gondot fordítottak a múze-um kiállítási tárgyainak manipulációjára.

Érdekes tünet napjainkban Kaspar Hauser pozi-tív értelemben való említése mellett annak burkoltkísérlete, hogy az Európai Uniót, mint Hauserneka saját idejében meg nem valósult, de ma beteljesü-lõ álmát tüntessék fel. A kísérlet az EU létrejötté-ben mûködõ valódi impulzusok elfedését célozza,melyek azonos tõrõl fakadnak a Hauser kiiktatásátszorgalmazó erõkkel, s melyek a valós Közép-Eu-rópai törekvések ellenében hatnak. Kaspar Hausernem lesz EU-gyermek sohasem. Ha azonban Euró-pa elmulasztja jó szelleme, Kaspar Hauser szándé-kai szerinti átformálódását, akkor Európát nemnevezhetjük többé Európának.

Itt szakíthatjuk meg Kaspar Hauser üldöztetésé-nek ma is zajló történetét.

A háttér-erõk

A Kaspar Hauser-ügy hátterében álló erõkrõl aforrások szûkszavúak. A dinasztikus bûncselek-mény régen okafogyottá vált, az ellenerõk azonbanmáig aktívak. Ez Kaspar Hauser más síkon meg-nyilvánuló jelentõségét húzza alá. A kérdés az: kikezek az erõk, akik Hausert születése elõtt már figye-lemmel kísérték, s halála óta is érdekük megsemmi-sítése? Polzer-Hoditz gróf egy írásában az SJ-t (jezsuiták) nevezi meg ezen erõk mozgatóiként.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 17

18

Sokan tették fel már a kérdést: ha ki akarták volnaiktatni a történelembõl, miért nem ölték meg cse-csemõkorában? Nos, az ellenlábasok tisztában vol-tak az újratestesülés törvényeivel, miszerint ha egygyermek egészen kicsi korában meghal, akkor rö-videsen újraszületik, rendszerint nem messze ere-deti születése helyétõl. Ha már felnõttkorában éria halál, az újratestesülés ciklusa akár évszázadokkalkésõbbre tolja újraszületése idejét. A csecsemõgyil-kossággal az ellenlábas nem érte volna el célját.Ezért kezdett kísérletbe, azaz annak megvizsgálásá-hoz, miként lehet az én inkarnálódását késleltetni,vagy teljesen megakadályozni a járni és a beszélnitanulás lehetõségének megvonásával. A kísérlet,mely egyúttal tanulsággal szolgált az egész emberi-ségfejlõdés késleltetésének módszertanához, nemérte el végcélját. Ezért volt szükség a gyilkosságra.A történtek alapján következtethetünk az ellen-erõk képességeire, évszázadokon átívelõ rálátásuk-ra. Következtethetünk arra is, hogy tudomásukvolt arról, mire hivatott a születendõ gyermek. Tá-gabb áttekintést ad Kaspar Hauser missziójáról Ru-dolf Steiner idézett közlése (lásd keretes szöveg).

Kaspar Hauser Európa közepén jelent meg, sönmaga azt a magaslatot jelenítette meg, ahovaEurópa s ezzel a keresztény kultúra a tizenkilence-dik század elején eljuthatott. Az Európa-gyermek-tõl Európa hanyatló kultúrájának kellett volna újimpulzust kapnia. Neve nem gúnynév, hanem lé-nyének valódi kifejezõdése.

„De az európai emberiség sem képes, sem mél-tó nem volt arra, hogy egy ilyen ajándékot el tud-jon fogadni. Mivel az emberiség többsége Krisztus-ellenes, így a gyermekkel sem tudott mást

kezdeni, mint börtönbe vetni. (…) Kaspar Hauserbörtönében azt szenvedi el, ami az emberiség sorsais: a szellemi fejlõdést elnyomják, megakadályoz-zák.(…) Amit Tucher, Feuerbach, Daumer ésFuhrmann Kaspar Hauserért tett, az megtartotta õtaz utókor számára, de nem volt elég ahhoz, hogyéletben tartsa.“4

A hatalmas ellenerõk dacára halálának végsõoka az emberek szellemellenessége, vagy – ahogyWassermann oly lényegretörõen fogalmazza meg –a szív restsége. Tucher és Daumer is csak Hauserhalála után léptek fel lelkes híveiként.

Ahogyan Krisztusnak a XIX. században el kel-lett szenvednie második keresztrefeszítését is azál-tal, amit az emberek a szellemi világba bevittek (a Hegel-tanítvány Marx tétele: „ a lét határozzameg a tudatot“, a szellem teljes tagadását jelenti),így Kaspar Hauser élete és halála az emberiségérthozott áldozat. Kaspar Hauser ellen a mai napigegyfajta õs-gyûlölet mûködik.

A XX. században elszenvedett üldöztetése mö-gött tehát a dualista (fekete-fehér) világkép képvi-selõi állnak, azok, akiknek nincs szüksége Közép-Európára, sem a saját misszióját teljesítõ Európára.

A Közép gyermeke és a német népszellem

Kaspar Hauser a közép reprezentánsa volt,amint Közép-Európa különleges szerepébõl adó-dóan a szellem valóságának megismerése kizárja ahatalom által bitorolt vezetést.

„…Kaspar Hauser az igazi … és jó német nép-szellemmel szoros kapcsolatban állt. A szellem láthatatlan birodalmának kiterjesztése

Dél-Németországban a keresztény impulzus egy új helyszínének kell létrejönnie: „ a szellemharcosainak és a jövõ eseményeinek új Grál-kastélya“– mondta Rudolf Steiner saját szellemikutatásai alapján osztrák barátjának, Ludwig Polzer-Hoditz grófnak 1916-ban, az elsõvilágháború kiszélesedésének idején.

„Alaposan elõ lett készítve a szellemi tér, azon személyiségek által, akiket mi mint Goethe,Schiller, Hölderlin, Herder, stb. ismerünk. Kaspar Hausernek mintegy maga köré kellett volnagyûjtenie mindazt, ami ebben az ily módon elõkészített szellemi térben élt. Ezt azonbanbizonyos körök (nyugati – értsd: európai-amerikai, a keleti-indiai ellenpárjaként – páholyok ésa jezsuiták) nem akarták. Nem engedhettek meg egy felébredõ közepet, amennyiben az nem azõ hatalmukat és hatalmi törekvéseiket akarja kinyilvánítani. Goethe szellemi arculatamegrémítette õket. Napóleon már keresztülhúzta számításaikat; alapjában véve Napóleon voltaz, aki mindkét áramlatot egy szövetségbe terelte. A világszemléletbeli és szellemi ügyekkizárólagosan a jezsuiták kezébe kerültek; a gazdaságiak az anglo-amerikai páholyokéba, a nyu-gati páholyokhoz. Ezek a tervek azonban újra és újra csak tragikus konfliktusokhoz éskatasztrófákhoz vezetnek, mivel mindezek a tervek egyáltalán nem számolnak az emberekkel ésaz emberi fejlõdéssel. Amit Kaspar Hauser elõkészített, azt az emberek meghiúsították. Ezekena „megtervezett“ romokon volt képes a Fekete-fehér princípium2 hatalomra jutni (…)“.3

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 18

19

azonban kizárja a hatalomvágyat, az erõszakot ésgõgöt. Ezek a tulajdonságok, melyek a német tör-ténelemben oly erõteljes és rettenetes szerepet ját-szanak, – ellenképei a népszellem igazi szándékai-nak. A német nép igazi népszelleméhez mostanáigcsak kezdetleges kapcsolatot tudott találni. AmiKaspar Hauser körül a XIX. században lejátszó-dott, egyúttal ennek a kapcsolatnak a tagadása ésaz ellene folytatott küzdelem. Daumer volt az elsõ,akinek sejtése volt arról, hogy a Kaspar Hauser-sorssal a német nép sorsa a legszorosabban össze-kapcsolódott. Ahogy a német nép KasparHauserhez viszonyul, úgy viszonyul jó népszelle-méhez.

Mert Kaspar Hauser meggyilkolása és halál utá-ni üldöztetése valamint a Kaspar Hauserben élõ,valódi népi impulzusok szinte teljes meg nem érté-se oda vezet, hogy az ellenkép és az ellenerõ a nép-ben a legszörnyûbb módon hasson. Mivel a németnép lényegében már régen elvesztette kapcsolatátsaját énjével, igazi népszellemével – ami tükrözõ-dött Kaspar Hauserhez fûzõdõ viszonyában –, kö-vetkezményként a nép démona lépett elõ, aki márrégen leélt impulzusokból veszi erejét és a fizikai-materiálisra, vagyis különösen a külsõ hatalomratámaszkodik.

Az antropozófiai mozgalomban (..) a valóbanvéghezvitt antropozófiai munka egyenlõ volt a né-met népszellem impulzusaival, de nem volt elégerõs ahhoz, hogy a Kaspar Hauser-tragédiábóladódó katasztrófát feltartóztassa.“5

Kaspar Hauser és az emberiség jövõje

„A Kaspar Hauser téma nem csupán bûnügyvagy dinasztikus rémregény, több annál: egy világ-méretû emberiségdráma, melyben a pénz, hatalomés ideológiai fanatizmus alkotta mocsár az emberi-ség hajtását meg akarja fojtani. Nem egy régrõlfennmaradt történetrõl van szó, a téma inkább ép-pen ma, az Európa- és világpolitika jövõbeni hatal-mi és befolyási viszonyainak további váltóátállítá-sai idejében, s hasonlóképpen az elõtérbe kerülõõszinte emberi, életrevaló egyéni célok tekinteté-ben rendkívüli aktualitással bír. Messze Európántúl is él sok ember, akik szívük ereje révén összevannak kötve azzal az emberiség-impulzussal,melynek reprezentánsa számukra a gyenge, leala-csonyított, üldözött, gyalázott, meggyilkolt fiatal-ember, Kaspar Hauser marad – akik a bennük élõemberiségimpulzus fellobbanására várnak ma, job-ban, mint valaha. Az igazságosságért vívott harc-ban megmutatkoztak elõttük az igazság és a rága-lom, a megismerés utáni vágy és a tudatködösítés,

az én-individualizálódás és a csoporthülyítés, a bá-torság és a cinizmus, az emberiesség és az embermegvetése közti összecsapások. Felszínre került: azemberiség és az emberi méltóság jövõjének legmé-lyebb problematikájáról van szó. Az egyének és né-pek egymás közti közlekedésének jövõre vonatko-zóan életképes, az embernek és a szellemnek meg-felelõ formái kifejlesztésének valódi (értsd: antiso-viniszta) német és európai sorsfeladatáról van szó:a szabadságról a szellemi, kulturális területen, atörvény és az igazságosság elõtti egyenlõségrõl, s avalamennyi szociálisan hatékony tettben megvaló-suló testvériségrõl. Rudolf Steiner kijelentése „AkiKaspar Hauserhez köti magát, Németország jövõ-jéhez köti magát“ ma másképpen kell szóljon:„…az emberiség jövõjéhez köti magát.“. Ebben rej-lenek Kaspar Hauser hatalmas, az idõn átnyúló kö-vetkezményei (miközben az emberiség az egoistahagyományos érdekekkel szemben halad) – ezek-bõl növekszik fel közben az õ impulzusa, aki egyolyan jövõ reprezentánsa, mely nem a fejre, apénzre, a hatalomra, nem a valótlanságra és az em-berekkel való bábjátékra, hanem a szív erejére ori-entált.“6

Mai feladatunk nem lett kevesebb: legalább em-lékezésünkkel fenntartani Kaspar Hauser képétmagunk és mások számára. Azonban elõdeink a ta-núk rá: a megtartás kevés. Ha csak megõrizni le-szünk képesek Kaspar Hauser képét, s nem tudjukEurópát visszavezetni feladatához, nem tudjukmegakadályozni az elkövetkezendõ katasztrófákat.Amint az elsõ világháború elõtt Közép-Európa sor-sa egész Európa sorsát jelentette, a háború óta Eu-rópa sorsa a világ sorsává lett.

Kaspar Hauser, mint reprezentáns sorsa a szel-lem sorsa a világban, s ez univerzális.

Jegyzetek:

1. A Skull & Bones rend alapszabálya a Hauser-korabeliGöttingából származik. A logo a hegeli tézistan képi meg-jelenítése: két keresztbetett csont (ez azonos a magasfokozatú „vörös“ páholyok andráskereszt-jelével), felettea halálfej. A halál és a halál fenyegetésének logója.

2. a Fekete-fehér princípium: a Közép nélküli kettõsség elve,a duális, polaritásokban való gondolkodás, mely a maiamerikai politika Rómától örökölt alapelve.

3. forrás: Kaspar Hauser Nachrichten, Nr.1.4. Tradowsky: „Eh' das Jahrhundert schliesst“ Verlag am

Goetheanum, ford.: Scherák M.5. ld. 4. sz. lábjegyzet6. ld. 3. sz. lábjegyzet

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 19

20

Peter Tradowsky

KASPAR HAUSER ÉS A SZELLEM HÁBORÚJA A JELENBEN

„Újra oly hosszú idõ óta / legyek gyalázva, elta-posva“, áll G. F. Daumer Kaspar Hauser, lénye, ár-tatlansága (Regensburg, 1873) c. mûvének ajánló-versében. A már a szellemben élõ Kaspar Hauserkéréssel fordul Daumerhez – aki KasparHausernek életében barátja és tanítója, s halálaután hûséges harcosa és védelmezõje volt –, akadá-lyozza meg Julius Meyer Hiteles közlések CasparHauserrõl (Ansbach, 1872) c. írása által KasparHauser lénye képének megsemmisítését, kitörlé-sét. Ez akkor Daumer mûve révén meg is történt.Ma már nyilvánvaló, hogy Kaspar Hauser szellem-alakjának sorstörténetéhez hozzátartozik újra ésújra ismétlõdõ megtámadtatása, rágalmazása ésmegtagadtatása, miként az a mostani „KasparHauser, a visszavarázsolt herceg; génkutatók old-ják meg az évszázados rejtélyt“ Spiegel-címlapszto-ri (Der Spiegel, Nr. 48, november 25. 1996) általismételten megtörténik. Mert ez a címlapsztoriszép csendben abból a jogosulatlan feltevésbõl in-dult ki, miszerint az egész Kaspar Hauser-ügy csakegy dinasztikus bûncselekmény, semmi más. Annakbebizonyításával, hogy a Kaspar Hauser által állí-tólag meggyilkolása napján viselt alsónadrág vér-foltja nem Stéphanie de Beauharnais fiától szár-mazhat, azt a benyomást akarják kelteni, hogy ez-zel az évszázados rejtély megoldódott volna. Abbé-li árulkodó igyekezetükben, hogy a KasparHauser-ügyet végre asztal alá söpörjék, amit márelõttük – sikertelenül – kísérelt meg LordStanhope (1835), Mittelstädt (1876), Julius Meyer(1872), Antonius von der Linde (1887), a Spiegel-cikk szerzõi nem veszik észre – illetve nem akarjákészrevenni, hogy a DNS-elemzés segítségével leg-jobb esetben is csak egy részletkérdés oldódik meg.A szándék azonban, hogy az állítólag tisztázottidentitásból illetve identitásnélküliségbõl olyanvégkövetkeztetéseket vonjanak le, melyeknek azelõbbihez (t.i. a DNS-vizsgálathoz – a szerk.) sem-mi közük sincsen, a megfogalmazásokban tet-tenérhetõ.

„A rejtély megoldódott; a történelmi krimi, melyoly sok fantáziát mozgatott meg: a semmibõl felbuk-kanó vadonc Kaspar Hauser elmondhatatlan szenve-dései és halála – valamint a származására utaló, se vé-ge-se hossza kérdések – a német romantika egyik me-séjének bizonyult.“ (Der Spiegel, 258.old.). KasparHauser börtönbéli szenvedéseinek tényét a két nyo-

mozó orvos, Preu és Osterhausen már közvetlenülKaspar Hauser feltûnése után megállapította – jóvalazelõtt, mint hogy a badeni származás állítása felme-rült volna – és ismételten hangsúlyt kapott, hogyKaspar Hauser bebörtönzését nem származásávalösszefüggésben, hanem lénye, individualitása okánrendezték meg (v.ö. Peter Tradowsky: KasparHauser avagy küzdelem a szellem körül, Dornach1980, 61. o.).

Még Kaspar Hausernek Közép-Európa és Né-metország történelméhez fûzõdõ viszonya is ne-vetségessé lett téve. „Nos hát, a mítosz – a felkava-ró, érzelemmel igen megterhelt, nagyon németmisztérium egy senkirõl1 , aki az uralkodó osztálytagja lehetett volna – meg lett szabadítva a varázs-lattól.“ (Spiegel, 258.o.). Mindaz, ami a spirituali-tásra vonatkozik, ami az ember szellemi lényével ésa szellemi világgal bármi kapcsolatban áll, le-gendának, mítosznak, tévedésnek címkézve diszk-reditálásra ítéltetik – olyan eljárásról van itt szó,amit mindig is alkalmaztak és alkalmazni fognak,amikor a cél a szellem megsemmisítése. Az itt fel-tárt esetben világosan felismerhetõ a gondolati ha-tárátlépés. A Der Spiegel ex cathedra egy régi-újigazságot akar közhírré tétetni: a Kaspar Hauser-ügy csak a babona, a korlátoltság, az ostobaságújabb példája; azonban bármi szellemi természetûdolog, ami különössé tenné Kaspar Hauser jelensé-gét, nos, ilyesmirõl egyáltalán szó sincs. Ami ma-rad ezután – így a Spiegel-cikk végén is –, nemtöbb, mint egy félnótás.

Ez a huszárvágás volna hivatott Kaspar Hauser,az Európa-gyermek képét eltüntetni a nyilvánosságelõl egy olyan pillanatban, mikor ez a kép – mintarra még utalni fogunk – különös spirituális jelen-tõséggel bír. Egy a szó valódi értelmében nagy-sze-rû jelenséget állítottak be valami másnak és tá-masztottak alá a génkutatás tudományos tekinté-lyével, ahol is ezzel a tekintéllyel nyilvánvalóan bi-zonyos olyan célok érdekében követnek el vissza-élést, melyekért eleve igénybe sem lehetett volnavenni azt. Mégis, a német média továbbra is a Spi-egel tenorját kíséri, a berlini Tagesspiegel (nov.26.,1996) egy egészen színvonaltalan, messze a célontúllövõ, a következõ cím alatt megjelenõ cikkével:„A beteg tiroli ifjú“. Itt leleplezõdik a szándék:mindent, ami az átlagon túlnõ, betegségként kelldiszkvalifikálni.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 20

21

Szórványosan hallatszanak ugyan kritikus han-gok is, így Hanno Kühnertnek a Die Zeit-benmegjelent cikkében (49. sz., 48.o.), melynek címe:„Vérfoltos alsónadrág. Hogyan akar a Spiegel egybadeni hercegbõl egy tiroli félnótást csinálni“. Eb-ben a cikkben a szerzõ a máskor oly kritikus Spie-gelnek a gén-analízis tekintetében kritikátlan eljá-rását veszi nagyító alá; mert semmi sem bizonyít-ja, hogy az alsónadrágon lévõ vérfolt ténylegKaspar Hausertõl származna. Ezért hát joggal mu-tat rá a cikk, hogy csak az ansbachi Johannis-Sírkertben elhantolt Kaspar Hauseren elvégzettgén-analízis vezethetne biztos eredményre. Mertnem kellene minden további nélkül kétségbe von-ni a gén-analízist, jóllehet azt egy eljövendõ ala-pos, szakértõk által végrehajtandó bizonyításnakkell alávetni, hogy az ennek az eljárásnak a hiba-és tévedési lehetõségeit tisztázza, amikor is jelenesetben a kutatók – saját szavaikkal élve – „a bizo-nyíthatóság éles határvonalára érkeztek“. Azokvisszafogottsága, akik egy sereg tény és érv alapjánõt a badeni trónörökösnek tartják, szembenugyanennek a nézetnek a cáfolásával nem az új tu-dományos eljárások általános visszautasításánalapszik, sem pedig az újabb ismeretek belátásáravaló képtelenségen, hanem azon, hogy a merõbenmegoldhatatlan kérdések egy másik identitás általkeletkeznek.

A szakértõk egyetértenek abban, hogy a badenititkosrendõrség, a badeni és hasonlóképpen a ba-jor udvar is meg volt gyõzõdve Kaspar Hauser

badeni trónörökös mivoltáról és intézkedéseiketehhez igazították. I. Lajos bajor királyra vonatko-zóan ezt Reinhard Heidenreuter (Eichstätt-i Egye-tem) szakdolgozata újonnan felfedezett forrásokalapján rögtön megerõsíti. Ha viszont azt feltéte-lezzük, hogy Kaspar Hauser nem volt badeni trón-örökös, akkor példának okáért a következõ kérdé-sek adódnak: hogyan volt képes a badeni titkos-rendõrség, Hennenhoferrel az élén egy ilyen elké-pesztõ tévedésbe esni? Ez volna a leggrandiózu-sabb baklövés, ami valaha titkosrendõrséggelmegesett! – Miért nem vették észre a tévedést ésmiért nem korrigálták? Max von Baden herceg, aMonarchia utolsó birodalmi kancellárja meg voltgyõzõdve Kaspar Hauser badeni herceg mivoltá-ról. Bizonyosan minden gyanútól megtisztítottamagát a badeni uralkodóház, ha ez minden kifo-gástól mentesen lehetséges volt. – Hogyan ismer-hette föl benne a saját fiát Stéphanie deBeauharnais egy az ansbachi Hofgartenben,Kaspar Hausernél tett látogatása során, az apjáhozvaló hasonlatossága láttán?(lásd: Edmond Bapst:Une mére et son fils, Párizs, 1933)

Végezetül: miért gyilkolták meg KasparHausert, ha annyira jelentéktelen személy lett vol-na? Miért éppen Hennenhofer volt az, akit az1833. december 14-i merényletet követõen egyfontos tanú Ansbachból való menekülése közbenfelismer? (lásd: Mayer/Tradowski: Kaspar Hauser,az Európa-gyermek, Stuttgart 1984, 267.o.) Ha aSpiegel-cikk lényegi mondanivalóját komolyan

Jakob Wassermann „Caspar Hauser“-könyvérõl

„A „Caspar Hauser“ eszméje annak ábrázolása volt, hogy a kedély és a szellem fejlõdésénekvalamennyi különbözõ fokán álló ember, a legdurvábbtól a legkifinomultabb típusig, a célt hajhá-szó stréber éppúgy, mint a filozófus koponya, a szervilisen tüsténtkedõ cseléd ugyanúgy, mint ahumanitás apostola, a kiszolgált kopó is, akárcsak a jobbító szándéktól buzgó pedagógus, s az ér-zékileg felgyúlt asszony egyként a földi igazságszolgáltatás nemes reprezentánsával, hogyan szem-besülnek mindannyian teljesen tompán és tanácstalanul az ártatlanság e fenoménjével, mikéntképtelenek felfogni, hogy egyáltalán valami ilyesmi e földön jár - kel; saját tisztátalan, vagy az aka-rat által megzavart szándékaikat hogyan fogták rá, hogyan tették rangjaik és elveik játékszerévéegyik vagy másik törvény rajta való bebizonyításával, egyik vagy másik esemény elõtte való kifej-tésével, de soha fel nem ismerve õt magát, az Istenség egyszeri, egyetlen, nagyszerû képét, hanemaz õ lényének bájos, törékeny, valószerûtlen mivoltát bemocskolták, tolakodóan és szégyentelje-sen megrontották és végül legyilkolták. Aki a végén a pengét döfte, csupán végrehajtó szerv volt,nem több; mindenki a maga módján gyilkolta meg õt: akik szerették õt épp úgy, mint az õt gyû-lölõk, a tanulmányozók épp úgy, mint a megvilágosodottak; az egész világ a gyilkosává vált; amintaz végül is Clara von Kannawurf meggyötört keblébõl felszakad.“

Jakob Wassermann: Mein Weg als Deutscher und Jude, Heidelberg, 1984

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 21

22

vesszük, akkor az nemhogy nem oldotta meg azévszázad rejtélyét, hanem inkább még tovább nö-velte.

A lefolytatott bizonyítási eljárással szembenazonban – személyes okból – adódik számomraegy jelentékeny kétely. Az ötvenes években, mia-latt Berlinben egyetemi éveimet töltöttem, megis-merkedtem Anna Samweberrel, Rudolf Steineregyik munkatársával. A következõket mesélte elnekünk, egyetemi hallgatóknak saját életébõl:1914-ben, még a háború kitörése elõtt, mint fia-talasszony tanítónõként és nevelõnõként mûkö-dött Ogyesszában és ott találkozott a cári család-dal. Amikor Anasztázia a Világháború után fel-bukkant Berlinben, ismét találkozott AnnaSamweberrel. Õ szilárdan meg volt gyõzõdve acár lányának kilétérõl, mivel Anasztázia olyanrészleteket említett, amelyeket közösen éltek átAnna Samweberrel Ogyesszában. Õ (t. i. Anna) er-rõl részletesen beszámolt, és saját meggyõzõdésealapján mindig kiállt Anasztázia kiléte mellett,akár a törvény elõtt is. Õ említette nekünk azt akísérletet, amikor hamis tanúzás céljából megakarták vesztegetni. Anna Samweber állításainakigazságáért kezeskedhetek, amint sokkal késõbbsaját maga is megírta azt (lásd: Anna Samweber:Életemrõl, Basel 1987, 11f és 53ff old.). Nos,ugyanazt az eljárást követve, mint amit KasparHauser esetében alkalmaztak, „az állítólagos cár-leányt, Anasztáziát, alias Anna Andersont, mintszélhámosnõt leleplezték“, amint arról a Der Spi-egel tudósít (259. o.). Aki ismerte AnnaSamwebert, nem gondolhat egyszerûen érzékcsa-lódásra vagy tévedésre. Hogyan lehet ezt a rejtélytmegoldani? Mindenesetre az ember kötelességé-nek érzi, hogy a hibák és tévedések valamennyiforrását tárgyalásba vonja.

Támadás a szellemi individualitás ellen

A Spiegel-cikket mindenekelõtt kortünetkéntkell értékelni. Az identitáskérdés állítólagos tisztá-zása csak eszközként, hordozóközegként szolgálahhoz, hogy Kaspar Hauser szellemi valóságát ki-oltsa, képét a jövõre vonatkozóan megsemmisítse.Egy a Kaspar Hauser lényére vonatkozó mélyebbmegismerés számára mindig is súlyos elidegenítésvolt és marad, ha esetét mindössze egy dinasztikusbûnügyre redukálják, mint azt Peter Sehr filmjé-ben is megtették (lásd cikkemet a Die Drei 4/1994számában: „Kaspar Hauserrel Kaspar Hauserellen“). Ezzel szemben hangsúlyozni kell, hogy aKaspar Hauser elleni bûntett nem egydimenziós,hanem többrétegû történés; t.i. minduntalan

olyan indítóokok játszanak közre, melyek az õ in-dividualitásán, s nem származásán alapszanak. Abûntett egy emberi lélek ellen, melyet Feuerbach1832-ben megjelent könyvében leír, nem a szár-mazással van összefüggésben: azt megelõzõen lettpapírra vetve, mielõtt Feuerbach számára az iden-titás kérdése felmerült.

Daumer a Kaspar Hauser lényérõl és ártatlan-ságáról szóló mûvében (1873) is mellékes ügykéntkezeli az identitás kérdését, mely a lényeges kije-lentéseket nem érinti.

Legalább utaljunk Kaspar Hauser szellemiségé-nek három olyan aspektusára, melyet a nyilvános-ság elõl el kell fedni. Az Európa-gyermekkel szem-ben elkövetett bûntett – a bebörtönzés – arra irá-nyult, hogy az emberré válást, az Éninkarnálódását a járásban, beszédben és gondolko-zásban hátráltassák vagy csorbítsák. A tizenötévesgyermek fejlõdése során olyan rejtett gyermekierõk nyilvánultak meg, mint például a tiszta érzé-kelés. Fellépésének több tanú által is leírt ártatlan-sága és tisztasága egyszerre volt gyermeki mivoltá-nak és individualitásának kifejezõdése. Különle-gessége és ereje a megnyomorítások feletti gyõzel-mében rejlett, mivel Kaspar Hauser hihetetlen ta-nulási képességével a sérüléseket a legmesszebb-menõkig képes volt kiegyenlíteni. A szellemiségé-ben lévõ Én birtokba vette a testiséget; így fordí-totta át Kaspar Hauser az ellene elkövetett gonoszt pozitívvá.

Daumer volt az elsõ, aki Kaspar Hausernek anémet népszellemhez való viszonyát megsejtette.Utolsó, Kaspar Hauserrõl szóló mûvének elõsza-vában beszél arról, hogyan gondolkodik a németnép Kaspar Hauser történetérõl. Ezek a gondola-tok a német népnek az igazság és az igazságosságiránt táplált érzésein nyugszanak és Daumer szá-mára mindez annak a ténynek kifejezõdése, hogye minõségek mindaddig összetartoznak a németnéppel, ameddig az képes megõrizni kapcsolatátKaspar Hauserrel. „Ha a nép hagyná magát a szív-telen és szellemtelen kritika felé téríteni, mely eb-bõl a történetbõl mesét fabrikál és hozzá megany-nyi méltánytalanságot, hazugságot, hamisságot ésálnokságot vet be, nos, akkor már nem lenne töb-bé igaz német; és ami minket illet, többé nem sokjavunkra szolgálna, hogy németek vagyunk.“(Daumer, új kiadás, 1984, 33. o.)

A maga módján Jakob Wassermann folytattaezt a vonalat, mivel regényével2 olyan mûvet kí-vánt megalkotni, amelyben Kaspar Hausert egyzsidó kötötte a német nép lelkéhez. Ezt õ világo-san ki is mondta az „Életutam, mint német észsidó“ címû, 1921-ben megjelent könyvében.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 22

23

Hogy mi az? Érezhetjük nap mint nap. A vi-lágon mindenütt találkozhatunk vele. Legkirí-vóbb példája korunkban bizonyára a föld-járadék1, amely elvesztette eredeti értelmét, éshasznát ma már aligha látjuk. Világunk pénzala-pú gazdaságában és a gazdaságpolitikát helyet-tesítõ pénzpolitikában az áruk körforgása vetteát a helyét, és a nyereséghúzás tárgyává vált.

Argentína, a világ természeti erõforrások-ban egyik leggazdagabb országa gazdaságilagteljes csõdben van. A válság okaként a belsõ éskülsõ likviditáshiányt jelölik meg, ugyanakkorfélõ, hogy a pénzmennyiség jegybank általi –például dollárfelvásárlással történõ – növeléseaz infláció veszélyét hordozza magában. Azújságokban arról olvashattunk, hogy párhuza-mos fizetõeszközök – egyfajta alternatív pénz– használata vette kezdetét. Az ilyen jellegûkísérletek vagy intézkedések azonban mind-addig csütörtököt fognak mondani, amíg nemértjük meg: értékképzés akkor lehetséges, haa pénzteremtés2 összefüggésben áll a népességlélekszámának a szükséges földterület nagysá-

gához viszonyított arányából adódó értékte-remtéssel.

Példaként említhetjük Japánt is – ezúttal an-nak bemutatására, hogy milyen következmé-nyekkel jár, ha nem értjük meg a tõke szerepét.

Alexander CasparAMI ÉLETÜNKET ZSARNOKSÁGBAN TARTJA

Wassermannak meg kellett élnie, hogy nemKaspar Hauser impulzusa, hanem „a szív rest-sége“3 érvényesült, amint végül – 100 évvelKaspar Hauser meggyilkolása után – az ragadtameg a hatalmat Németországban, aki minden te-kintetben torzképe, illetve ellenképe volt KasparHausernek. A szív restsége révén mûködik a felszí-nen a részvétlenség princípiuma, romboló, embertmegvetõ és elpusztító hatalmát kifejtve.Prófétikusan megsejtetett, hogy az 1833-ban elkö-vetett tettek konzekvenciái 1933-ban válnak lát-hatóvá. A jövõ szempontjából sok múlik azon,hogy megtaláltatik-e a kapcsolat Kaspar Hauserrévén a valóságos német népszellemhez és Közép-Európa népeinek szelleméhez. Õ (Hauser) ezzel aszellemi lénnyel elválaszthatatlanul összefonódott.

Nem utolsósorban pedig Kaspar Hauser az élõkereszténység tanúja. Lényének képe mindaddignem teljes, amíg nem ismerjük fel a Krisztus-im-pulzushoz való mély kapcsolatát. Mindez eleinte arészvétében mutatkozik meg azon emberek iránt,akik az õ börtönõreivé kényszerültek lenni, és akrisztusi szenvedéstörténet iránt, majd kiteljesedika gyilkosnak való megbocsátásban és Kaspar

Hausernek a gyilkosért elmondott imájában.Végsõsoron Kaspar Hauser, az Európa-gyermekélete és sorsa a Krisztus-sors XIX. századi képe-ként ismerhetõ fel (lásd: Peter Tradowsky: Eh dasJahrhundert schließt, Dornach, 1993, 23. o.).Kaspar Hauser szenvedése, élete és halála áldozat-hozatalát a kereszténység lényegébõl merítve vittevéghez.

Ezen az alapon válik érthetõvé, miért kérdõ-jelezõdik meg újra és újra Kaspar Hauser alakja,milyen alapon zúdítanak rá kajánságot, cinizmustés gúnyt nap, mint nap és mennyiben jelenti a je-lenkor szellemi küzdelmének valós spirituális fel-adatát Kaspar Hauser lényének igazságban valómegtartása.

Fordította: Ertsey Attila

Jegyzetek:

1. szó szerint: „um einen Nobody“ (a ford.)2. Caspar Hauser3. Wassermann Caspar Hauser c. könyvének alcíme

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 23

24

Japánban ugyanis az ipar által befogadni márnem tudott, felesleges tõke nem a fogyasztásba,hanem földtulajdonba áramlott. Ennek követ-kezményeképpen nemcsak a földárak szöktekaz égig, hanem a japán pénzügyi rendszer is gi-gantikus méretûre duzzadt, és meglódult az inf-láció. Az ennek nyomán kialakuló gazdasági-pénzügyi válságot az azóta eltelt több mint tízév alatt sem tudta még kiheverni az ország.

A hagyományos pénzalapú gazdaság kialaku-lása magával hozott három fogalmat, amelyekazóta zsarnokságban tartják a társadalmi életegészét, sõt, egyre inkább tönkreteszik azt: akonjunktúra, a munkaerõpiac és a tõkehozam.A gazdasági folyamatok pusztán pénztõkéreösszpontosító szemléletmódja megakadályozta,hogy felülemelkedjünk e három végzetes fogal-mon, mert ez a szemléletmód nem tud képet al-kotni a munkamegosztáson alapuló gazdaság lé-nyegét jelentõ három alapfolyamatról:

1. az értékképzésrõl (arról, hogy mi minõsülgazdasági értéknek),

2. a tõkeképzésrõl (arról, hogy a nem pénzköz-pontú szemlélet szerint mit jelent az, hogytõke) és

3. az árképzésrõl (arról, hogy mi a szerepe azáraknak a gazdasági rendszerben).

Ugyanígy nem alakult ki belsõ összefüggés afenti három folyamat és azok nominális kifeje-zése, mondhatni könyvelési formája, azaz apénzteremtés között.*

A konjunktúra3

A mai felfogás szerint a munkavégzés materiá-lis vagy immateriális végeredményének, azaz amunkát végzõ teljesítményének gazdasági érté-ke egyenlõ az adott teljesítmény pénzbeli érté-kével, piaci árával. Ez a pénztõkére összponto-sító szemléletmód azonban csak névleges, azemberi tényezõtõl független mércét ad a telje-sítmény értékeléséhez, hiszen az ár csak két tel-jesítmény cserearányának kifejezése. A rendel-kezésre álló pénzmennyiség (a nemzeti összter-mék) meghatározásában az ember ma nem ját-szik szerepet, éppen ezért a gazdasági érték le-írására korunkban nincs más fogalom, mint apénzben számított ár.

A teljesítménybõl származó hozam nagysá-gát tehát a piaci ár szabja meg, amely így a tel-jesítmény mennyiségi növelésére sarkall, hiszenettõl függ a jövedelem nagysága. Így válik akonjunktúra a gazdálkodás kényszerképzetévé,és mindaddig az is marad, amíg a teljesítmény-bõl származó hozamot és a jövedelmet nemtudjuk egymástól elkülönítve, önálló mennyisé-gekként kezelni, amíg azok kölcsönösen függ-nek egymástól, ami ahhoz vezet, hogy nem aszükségletek, hanem a teljesítménykényszer válik a termelés tulajdonképpeni hajtóerejévé,mi több: mumusává.

A teljesítményt nyújtók társulásán alapuló,elõrelátó gazdaságban a pénzmennyiség annakaz értékteremtésnek a leképezése, amely a né-pesség lélekszámának a szükséges földterület(természeti erõforrások) nagyságához viszonyí-tott arányából adódik, azaz a pénzmennyiség anépesség lélekszámához igazodik. A közösségtagjai által a rendelkezésre álló földterületen fizikai munkával megtermelt javak összességeadja a nemzeti összterméket, azaz azt a termé-szetbõl nyert értéket, amely a közösség tagjai-nak megélhetését biztosítja, és a népesség lélek-számával elosztva kiadja az egy fõre jutó társa-dalmi részesedést.

Ha a pénzmennyiség az egy fõre jutó társa-dalmi részesedéshez igazodik, és a jövedelemezáltal függetlenné válik a teljesítménybõl szár-mazó hozamtól, akkor a fentieken túl lehetõségnyílik arra is, hogy az árak kiegyenlítõ szerepettöltsenek be az eltérõ szükségletek, ill. a közös-ség tagjai által nyújtott egyéni teljesítményekszervezési értéknek4 köszönhetõen szintén kü-lönbözõ értéke között. A jövedelmek pedigfüggetlenné válnak attól, hogy a közösség sokatvagy keveset fogyaszt-e.

A munkaerõpiac5

A teljesítménybõl származó hozam a tulajdonkövetkeztében kettéválik tõkejövedelemre6 ésmunkajövedelemre (munkabérre). A tõke ésmunkabér tulajdonból fakadó ellentéte végsõsoron a költségtényezõnek minõsülõ munkajö-vedelem kiküszöböléséhez vezet. Ellentétele-zésként – és a vásárlóerõ megtartására – a név-telen tömegek munkanélküli támogatás formá-jában jutnak jövedelemhez. A tulajdon mai

* A három folyamatot és a pénzteremtés kérdését a szerzõ részletesen tárgyalja a Gazdasági életa jövõben [Wirtschaften in der Zukunft] és A pénz jövõje [Die Zukunft des Geldes] címû írásaiban.Jövõben megjelenõ cikkei újra ki fognak térni az érték-, tõke- és árképzés új fogalmára.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 24

25

szemléletmódja a nyereségek privatizálását,ugyanakkor a rendszert veszélyeztetõ vesztesé-gek közösségre hárítását eredményezi.

Amíg a munka áruként vesz részt a gazdasá-gi körforgásban, addig nem fogunk kikevered-ni a tõke és a munkabér közötti konkurencia-harcból, és viselni fogjuk ennek minden követ-kezményét: a kereseti lehetõséget jelentõ feles-leges munkavégzést, az inflációt és deflációt, amunkával szembeni érdektelenséget. A külön-bözõ javak árai a bérek nagyságát és a munka-idõ hosszát fogják tükrözni ahelyett, hogyezektõl függetlenül, kizárólag a szükségletek-hez igazodva és a munkavégzõk társulásán ala-puló termelés elõnyeit kihasználva az egyéni jö-vedelmekkel állnának összhangban. Ez utóbbicél elérésének ugyanakkor elõfeltétele, hogy atõke és a munkabér hagyományos rendszerétfelváltsa a materiális és immateriális teljesít-ményt nyújtók szabad társulása.

A tõkehozam7

Tõkét képezni, megtartani és gyarapítani csakanyagi javak termelésével lehet. Ezzel szembenaz immateriális teljesítmény ellentételezése tõ-két emészt fel. A pénzmennyiséget a teljesít-mény mennyiségi növelésével (például szükség-telen munkavégzéssel vagy gyorsan elhasználó-dó javak gyártásával) is növelhetjük, ami a tel-jesítménybõl származó hozam nominális növe-lésén túl a magántulajdont képezõ tõke kezdet-ben látszólag határtalan gyarapítását és szabadfelhasználását (kereskedelmét) is lehetõvé teszi.Éppen ez indokolja a növekedési kényszert.

Az anyagi telítettség állapotát elérve ugyan-akkor a teljesítmények piaci árából származóhozam (és a tõkébõl származó munkamegtaka-rítás) elosztása egyszeriben a civilizáció lététérintõ kérdéssé válik, hiszen a forrásokért foly-tatott harcban az oktatás és a kultúra lesz a tár-sadalmi életnek az a területe, amelynek legelõ-ször szembe kell néznie megszorításokkal.

Ha nem ismerjük fel, hogy a tõkeképzésnem más, mint a munkavégzés függetlenítése atermészeti erõforrásoktól, és a tõke nem más,mint a természeti erõforrásokhoz kötõdõ mun-ka csökkentésébõl származó megtakarítás ellen-értéke, akkor azt sem fogjuk átlátni, hogyan ke-veredik egymással földjáradék és tõkekamat apénzgazdálkodás mai gyakorlata nyomán.Földjáradék nélkül azonban a társadalom nemlesz képes fennmaradni, hiszen belõle tartjukfenn teljes szellemi életünket, az egészségügyet,

a nyugdíjrendszert – valamennyi állami intéz-ményünket. Jóllehet a társadalom civilizációsés kulturális szintjének emelkedése a tõkekép-zés társadalmi szempontból összességében jóté-kony hatásához kötõdik, de ezt túlzottan egyé-ni jövedelemképzés kíséri. Az önellátás szük-ségszerûségének avítt gondolatára visszavezet-hetõ tõkefelhalmozás semmibe veszi a munka-megosztás civilizációs fejlõdésre gyakorolt po-zitív hatását, hiszen egyoldalúan magához ra-gadja az anyagi javakat termelõ szervezet általelõállított érték lehetõ legnagyobb részét. Már-pedig e szervezet léte annak a mûveltségnekköszönhetõ, amelynek támogatása általánosszükségleten, társadalmi szükségszerûségen ala-pul.

Forrás: Der Europäer, 6. évf. 12. sz. (2002. október), 18-19. o.

Fordította: Benedicty Gergely

A tanulmányban elõforduló alapfogalmak:

1. Földjáradékon a földterület termelékenységtõl függõhozamát értjük.

2. Pénzteremtésnek nevezzük azt, ha a jegybank kész-pénzt bocsát ki, vagy zsírópénzt hoz forgalomba.

3. A „konjunktúra“ kifejezés a gazdaság összhelyzetének,különösen a gazdasági élet alakulását leíró és az üzletikilátásokat befolyásoló folyamatoknak - így az árak, afoglalkoztatás és a megbízások alakulásának - jellem-zésére szolgál. A gazdasági növekedést korunkban„konjunkturális“ ingadozások befolyásolják.

4. A munka emberi szellem általi szervezése egy másodikértékképzési tényezõ, amelybõl az ún. szervezési értékszármazik. Ennek nagysága attól függ, hogy a munka-szervezés mekkora megtakarítást eredményez a termé-szetbõl nyert érték körében (ld. fent).

5. Munkaerõpiacon a piacgazdaságban a munkaerõ-kí-nálat és munkaerõ-kereslet összességét értjük. A mun-ka ugyanúgy része a gazdasági körforgásnak, mint bár-mely más áru.

6. Tõkejövedelemnek nevezzük a dologi tõkébõl és pénz-tõkébõl származó valamennyi bevételt. A jelen tanul-mány szövegösszefüggésében értelemszerûen a vállal-kozói tevékenységbõl származó jövedelmek is tõkejö-vedelemnek minõsülnek.

7. Tõkehozamon a tõketulajdonból származó, annak szá-zalékában megadott bevételt értjük (ld. még: 6).

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 25

26

VILÁGNÉZETVILÁGNÉZET

A könyv – szerzõjének, AndreasZumachnak, a TAZ tudósítójának bevezetõjé-tõl eltekintve – tulajdonképpen egy többórásinterjú, amelyet a fent említett tudósító készí-tett a tapasztalatokban gazdag ENSZ-szolgá-latra visszatekintõ diplomatával, Hans Grafvon Sponeck-kel. Von Sponeck 1998-tól azENSZ-fõtitkár magas rangú különmegbízottja-ként vezette az „Olajat élelmiszerért“ progra-mot Irakban, így bepillantást nyerhetett az an-golszász hatalmaknak az iraki polgári lakosságkiéheztetésére és nyomorba döntésére irányu-ló, módszeres politikájába, amelynek kétszínû-sége és agyafúrtsága 2000 februárjában le-mondásra késztette õt. Von Sponeck szerint aziraki lakosság nyomoráért az angolszász pro-paganda állításával ellentétben nem egyedülSzaddam Husszein a felelõs, hanem sokkal in-kább az a körülmény, hogy az ENSZ Biztonsá-gi Tanácsa és különösen „a New Yorki szék-házban mûködõ, iraki programért felelõs iro-da engesztelhetetlen diktatúrája“ (57. o.) hát-ráltatta az amúgy is ínséges ENSZ-segélyprog-ram lebonyolítását. Saját munkatársai miatt aziraki programot koordináló iroda közvetlenülengedelmeskedett az angol-amerikai irányel-veknek, így például tisztán egészségügyi se-gélyszállítmányok elé is akadályt gördített, ésátszerkesztette, meghamisította von SponeckIrakból küldött jelentéseit, amelyek megfelelõ-en átdolgozva kerültek aztán a Biztonsági Ta-nács elé. Von Sponeck meggyõzõdése szerintezt az irodát teljesen „tudatosan önálló

egységként állították fel“, méghozzá azzal acéllal, hogy – tulajdonképpeni feladatával el-lentétesen – módszeresen akadályozza az Irak-nak szánt humanitárius segélyeket. Így vonSponeck szerint ezt az irodát is felelõsség ter-heli többek közt azért, hogy „1991 eleje ótaIrakban az UNICEF és az ENSZ más humani-tárius szervezeteinek adatai szerint 550 ezerkisgyermeken túl több mint 1 millió öt évnélidõsebb ember halt meg a hiányos táplálkozásés az elégtelen egészségügyi ellátás miatt. Ez12 év alatt összesen több mint másfél millióembernek – az iraki lakosság több mint 7 szá-zalékának a halálához vezetett“ (49. o.).

A fenti rettenetes mérleghez az 1996-banéletre hívott „Olajat élelmiszerért“ program ishozzájárult, amely inkább volt büntetés, sem-mint a kért humanitárius segély. Összességé-ben a könyvbõl kiderül, hogy az ENSZ a sajátbelsõ mechanizmusai folytán – saját tudtávalvagy tudtán kívül – Anglia és Amerika meg-hosszabbított karjaként mûködik e két országIrak elleni elitélendõ politikájában és rombo-lási törekvéseiben. Nagy Britannia és az Egye-sült Államok éveken át akadályozta, hogy aBiztonsági Tanácsban meghallgatásokra kerül-jön sor az Irak elleni szankciók fatális követ-kezményeirõl. Hans von Sponeck errõl ígyvall: „Elõdömnek és nekem újra meg újraszembesülnünk kellett azzal, ahogy a washing-toni és londoni kormány szabotálja Franciaor-szágnak és a Biztonsági Tanács más tagjainakarra irányuló kísérletét, hogy meghívjanak

Gerd Weidenhausen

FONTOS KÖNYV IRAKRÓL*

* Hans von Sponeck / Andreas Zumach: Irak – Chronik eines gewollten Krieges. Wie die Weltöffentlichkeitmanipuliert und das Völkerrecht gebrochen wird. [Irak – egy szándékos háború krónikája. A világközvéleményének manipulálásáról és a nemzetközi jog megsértésérõl]. Kiepenheuer & Witsch, Köln, 2003

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 26

27

bennünket a BT ülésére, ahol beszámolhat-tunk volna az iraki helyzetrõl“ (52. o.).

Von Sponeck ugyanakkor kritizálja a Biz-tonsági Tanács átfogó szankciós politikáját is,amely alapjában véve egy védtelen és teljesenelszegényedett nép ellen irányul, és így vét azEgyesült Nemzetek szellemisége ellen.

Az iraki lakosság ellátási helyzetérõl, azENSZ-fegyverzetellenõrök iraki munkájáról ésaz iraki nép érdekeinek elégtelen európai tá-mogatásáról megrajzolt részletes kép mellettvon Sponeck utal a „kettõs beszéd“ tipikusanangolszász, velejéig arcátlan módszerére is,amely hamis állításaival és gyanúsításaival afolyamatos védekezés helyzetébe kényszeríti amegvádolt delikvenst. Az angolszász kormá-nyok és média már-már notóriusan hazudozópropagandáját az ENSZ jóváhagyása és nem-zetközi jogi alap nélkül indított, szinte min-dennapos amerikai légitámadások kísérték,amelyek von Sponeck szerint nemcsak katonaicélpontok ellen irányultak.

A könyvet Andreas Zumach tanulságos dol-gozata vezeti be, amely többek közt kitér Irak-nak a nyolcvanas években Amerika által végre-hajtott módszeres felfegyverzésére, és utal az1997-ben alapított, „Projektcsoport egy új Ame-rikáért“ nevû grémiumra és az iraki háborút

megálmodó, neokonzervatív tagjaira is. Az ép-pen izraeli miniszterelnöknek megválasztottBenjamin Netanjahunak készített tanácsadóitanulmányában R. Perle már egy évvel koráb-ban, 1996-ban az addigi közel-keleti politiká-val való egyértelmû szakítást és az Egyesült Ál-lamok és Izrael regionális „hegemóniájánakmegtartását biztosító, új stratégia“ kidolgozá-sát szorgalmazta. Az osloi békefolyamat fel-adásától a bizonytalan Szaúd-Arábiának egy„új Irakkal“ való helyettesítésén át a szíriai éslibanoni rezsim megbuktatásának dominóef-fektusáig a tanulmány minden olyan lépéshezmegadja a használati utasítást, amely a Közép-Kelet birodalmi átalakításához szükséges.

A könyvet végezetül az iraki konfliktus elsõöbölháború óta történt lényegesebb eseménye-inek áttekintése és a konfliktus szempontjábólfontos három ENSZ-határozatot (a BiztonságiTanács 687., 1284. és 1441. számú határoza-tát) bemutató függelék zárja.

Forrás: Der Europäer, 7. évf. 9/10. sz. (2003. július/augusztus), 7-8. o.

Fordította: Benedicty Gergely

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 27

28

A minden bizonnyal legfontosabb kérdéseketfelvetõ és ezáltal – Emmanuel Todd mûve mellett– mondhatni legszélesebb ívû intellektuális diskur-zus az „Új Impériumról“ olasz nyelvterületen szü-letett az ismert újságíró, G. Chiesa tollából, és ola-szul „La guerra infinita“ címen jelent meg 2002-ben, megjelenése óta pedig E. Toddnak az ameri-kai világuralomról írt „Nekrológ“-jához hasonlóanbestseller lett.

Úgy tûnik, hogy a feszültségkeltés 70-es és 80-as években alkalmazott amerikai stratégiájával kap-csolatos különleges olasz tapasztalatok lehetõvétették a szerzõnek, hogy illúziók nélkül olyan ter-mészetességgel és közvetlenséggel szemlélje azamerikai politikai folyamatok tipikus formáit, aminémet nyelvterületen csak sûrû bocsánatkérésekközepette lenne lehetséges, gondosan ügyelve arra,hogy a megszólalóra az amerikaellenesség pusztaárnyéka se vetülhessen, és az illetõ ne kerüljön kö-zel mindenféle összeesküvési elmélethez. A szerzõelkerüli azt a képtelenséget, hogy a szabadság ésemberiesség új sírásóitól még bocsánatot is kérjen,mielõtt elméleti szinten is foglalkozna üzelmeikkel.Így a mû egészét egyfajta frissesség és autentikusmegközelítés jellemzi, amit még tovább táplál akönyv megannyi érve.

A könyv elsõ részében a szerzõ az „amerikaiglobalizáció“ terjeszkedésének, illetve e globalizá-ció hittételeinek, szabályainak és a világ többi ré-szére gyakorolt hatásának szenteli figyelmét. Aglobalizáció, a szabad piac és a gazdasági szabály-talanságok rosszhírû szabályozójaként mûködõ„láthatatlan kéz“ neoliberális elméletében G.Chiesa olyan szekularizált boldogságideológiátleplez le, amellyel évtizedeken át tömték a világtöbbi részén élõ emberek fejét, és amelyet a világ-közösség ellenállása esetén kivétel nélkül mindigrá is kénysze-rítettek arra. Az 1997. július 2.-ánTajvanon útnak induló New Economy hanyatlásaés szabadesése óta a korántsem annyira sikeresgazdasági imperializmushoz a katonai erõde-monstráció kellékei is társulnak, vagy ahogy aszerzõ fogalmaz: „Minden bombázás jótékonyságirendezvény“ (66. o.).

Azonban az egész – úgymond a birodalom lap-pangási ideje és korai fázisa alatt – már az elsõÖbölháború idején, az 1991. január 16.-án induló„Sivatagi Vihar“ hadmûvelettel kezdetét vette – egyolyan „kísérlettel“, amelynek demonstrációs kellé-keként az a világ nyilvánossága számára csak évek-kel késõbb hozzáférhetõvé tett tény szolgált, hogyhét B-52G típusú nagy hatótávolságú bombázó egyLouisiana állambeli katonai támaszpontról felszáll-va a repülés történetének leghosszabb légitámadásáthajtotta végre, amellyel az USA azt szándékozta je-lezni, hogy megvan a lehetõsége arra, hogy saját te-rületérõl kiindulva, azaz idegen segítség nélkül a vi-lág bármely részét megtámadja.

Irakban már 1991-ben elkezdõdött a véget nemérõ háború, és ezzel a jelenlegi folyamatok úgy-mond második kísérleti szakaszukba léptek, mielõttmég Szeptember 11. után doktrínává váltak volna.

1999. április 24-én – mialatt Jugoszláviában, azemberi jogokért folytatott háborúban bombázásokfolytak, és az ország teljes infrastruktúráját többekközt atomfegyverekkel zúzták porrá – washingtonicsúcstalálkozóján a NATO felruházta magát a világcsendõrének szerepével. Megváltoztatták az Észak-atlanti Szerzõdés 5. és 6. cikkelyét, és a NATO ki-nyilvánította a jogát ahhoz, hogy saját területén kí-vül és a kollektív védelemre okot adó tényállás nél-kül háborút folytasson. A „belgrádi modellnek“ –azaz a „külföldrõl érkezõ pénzügyi zavarkeltésnekés a mindenkori nemzeti vezetõ leváltását sürgetõfenyegetéseknek és ígéreteknek“ (165. o.) – a para-digmája 1999-ben a humanitárius bombázásokkalfolytatódott. Chiesa szerint tehát mindez már Clin-ton alatt elkezdõdött, azonban Bush alatt és a szep-temberi 11-i merényletek után vált igazán áttekint-hetetlenné, mintegy harciassá és erõszakossá: az im-périum a lappangás fázisából átlépett „a születõfél-ben lévõ globális szupertársadalom új elitje és világtöbbi része“ (214. o.) közötti teljesen újszerû – és azemberiség történetében az eddig legfrontálisabbnakígérkezõ – küzdelem kiprovokálásának szakaszába.

Mire gondol a szerzõ, amikor egy szupertársada-lom „új elitjérõl“ beszél, amely társadalmi téren ha-dat üzen a világ többi részének?

Gerd Weidenhausen

KRITIKUS KÖNYV AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK POLITIKÁJÁRÓL

Giulletto Chiesa:Das Zeitalter des Imperiums - Europas Rolle im Kampf um die Weltherrschaft[A Birodalom kora - Európa szerepe a világ uralmáért folytatott harcban] (EVA, Hamburg, 2003)

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 28

29

A szerzõ ezzel egy egyre inkább nemzetközivéváló és többnyire mégis titokban cselekvõ politikai,gazdasági, pénzügyi és titkosszolgálati elitre céloz,amelyet a hadsereg és a maffiózók szóhasználatátelegyítve a „Parancsnoki Híd“ vagy a „Kupola“ me-taforájával illet. Ezzel implicite jellemzi a birodalmiuralkodó osztály belsõ világának lényegét, és egy-ben át is tér a könyv második részére, amely az im-périum számára hasznos iszlám fundamentalizmusés Szeptember 11. szerepével foglalkozik. G.Chiesa számos egyedi példán vizsgálja a bin Laden-félék és szervezeteik számára az Egyesült Államokáltal Clinton ideje óta nyújtott leplezett, de célirá-nyos segítséget. A szeptember 11-i terrortámadás-sal kapcsolatos fejtegetései kiindulópontjakéntChiesa azt választja, ami a részletek ismeretétõlfüggetlenül józan paraszti ésszel is felismerhetõ: ne-vezetesen azt, hogy a támadások tapasztalt minõsé-gi színvonala az állami titkosszolgálatok logisztikaitámogatása, ill. tudta és közvetett segítségnyújtásanélkül elképzelhetetlen lett volna, és hogy „a tit-kosszolgálatok és hatalomgyakorlók nagystílû ter-rorizmusának tipikus ismertetõjegye“, hogy „nemhagy hátra nyomot, a cselekményért senki sem vál-lalja a felelõsséget, és a nyomozók tévutakon jár-nak...“, illetve hogy „nagyszabású és kifürkészhe-tetlen tervek utasításait követve cselekvésében hi-degvérûen számító“ (105. o.).

Ezt követõen Chiesa Szeptember 11-ével kapcso-latos ellentéteket, ellentmondásokat, ugyanakkorfelderített részleteket is vizsgál, és a merényletek ér-telmi szerzõjeként a „Kupola“ képében olyan herme-tikusan elzárt hálózatot azonosít, amelynek Chiesahipotézise szerint „különbözõ országok titkosszolgá-latainak vezetõ képviselõi“ a tagjai (121. o.).

Olyan parancsnoklási és parancsvégrehajtói hie-rarchia képe rajzolódik ki, amelyben „a tulajdon-képpeni tetteseknek nem kell ismerniük azt a tervet,amelyben részt vesznek“. A támadásra a „Kupolaolyan idõpontot választott, amely szorosan igazodikaz amerikai gazdasági válság és egy küszöbön állóvilággazdasági recesszió idõszakához“ (124. o.).

Könyvének harmadik részében a szerzõ az impé-rium geostratégiai céljait elemzi. Okfejtésének íve ajugoszláviai háborútól az iraki háborúkon át az af-ganisztáni háborúig és annak elõtörténetéig nyúlik.E háborúkat köztes állomásoknak, illetve demonst-rációs kellékeknek tekinti – E. Todd érvelésévelmegegyezõ módon – abban a küzdelemben, amelyaz impérium számára tulajdonképpen számít: az Eu-rópával, Oroszországgal és Kínával folytatott küz-delemben. E tulajdonképpeni harc fényében a „Go-nosz tengelye“ a szerzõ szerint valójában egy ko-losszális elterelõ hadmûvelet.

Chiesa szerint a birodalom jövõbeni célja, hogyEurópát minden eszközzel gyengének és katonaiszempontból jelentéktelennek õrizze meg, Oroszor-szágot pedig a padlón tartsa, vagy végül akár fel isdarabolja.

A szerzõ azzal a következtetéssel zárja gondola-tait, hogy az impérium kitervelt játékai számára el-engedhetetlen, „hogy Oroszország és Európa közöttne alakuljon ki elsõbbséget élvezõ tengely. HiszenEurópának megvan az, amiben Oroszország hiánytszenved: a tõke. És Oroszországnak megvan az,amiben Európa szenved hiányt: stratégiai atomraké-ták. Ráadásul mindkettõjük európai.“ (211. o.)

Ez a végkövetkeztetés implicite magában foglal-ja az iránt a Párizs, Berlin és Moszkva közötti stra-tégiai szövetség iránt támasztott igényt, amelynek E.Todd szerint szükségszerûen el kell jönnie. Miugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ennek a szövet-ségnek a létrehozása mélyebb, szellemtörténeti ösz-szefüggések okán is és nemcsak a tengerentúli em-berfaló szörnyre adott válaszként tanácsos. Hiszen apozitív belsõ célkitûzések nélküli célszövetségek ti-szavirág-életûek maradnak.

Forrás: Der Europäer, 7. évf. 9/10. sz. (2003. július/augusztus), 7-8. o.

Fordította: Benedicty Gergely

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 29

30

HPR: A Szeptember 11-ével kapcsolatos köny-vek áradata mára már ellepte a könyvpiacot. A ter-rortámadás második évfordulóján most újabb köny-vekkel gyarapodik a kínálat. Szükség van még ezekután az Önére is?

AB: Ezt a piacnak kell eldöntenie. A német szak-könyvek rangsorában az eladási példányszám alapjánjelenleg a nyolcadik helyen áll. Korábbi elõadásaimután számtalan ember ösztönzött, hogy rendezzemkönyvbe a témával kapcsolatban összegyûjtött doku-mentumaimat. Az „Állam nevében“ címû könyvemetmegjelentetõ Piper Verlag érdeklõdést mutatott ez-iránt a könyv iránt is. Így alkalmam nyílt összeren-dezni a gondolataimat, és kiírni magamból a témát.

HPR: Lehet még valami újat mondani most, kétévvel a terrorcselekmények után?

AB: Az indítékok és bizonyítékok pontos és elfo-gulatlan elemzéséhez elegendõ idõre van szükség.Ezért is van, hogy ma a témát alaposabban feldolgo-zó munkák állnak rendelkezésre, mint egy évvel ez-elõtt vagy akár néhány hónappal a terrortámadásután. Vegyük például azokat a független vizsgálato-kat, amelyeket Eric Hufschmid amerikai szerzõ ösz-szegez a Painful Questions címû könyvében: kitûnõ,aprólékos munka, amely ugyanakkor sok idõt igé-nyel. Hufschmid munkája az én könyvemnek is fon-tos forrása.

HPR: Milyen más forrásokra támaszkodott még?AB: A témát érintõ számos további könyvre,

cikkre és tanulmányra, valamint személyes kapcsola-taimra. És – döntõ mértékben – az Internetre. On-nan hatalmas mennyiségben tölthetõk le érdekes ku-tatási anyagok és figyelemre méltó tanulmányok.

HPR: Ezt a jelenséget már ismerjük...AB: ...tudom, mire gondol. Az Interneten termé-

szetesen rengeteg butaságot is terjesztenek...

HPR: ...ami eléggé megnehezít mindennemû ku-tatómunkát és az igazságok, féligazságok és valótlan-ságok közötti világos különbségtételt.

AB: Vigyázat: az Internet korunk lehetõ legfon-tosabb kutatási eszköze. Az újságírók ugyanúgyhasználják, mint én. Tehát ugyanúgy tudatában kelllenniük ennek. A média egyébként legalább ennyibutaságot terjeszt, gyakran tiszta dezinformálást vé-gez. A tények és sületlenségek közötti különbségtételezért újságolvasás közben ugyanolyan fontos, mintaz Internet esetében.

HPR: Az Interneten mindenki saját belátása sze-rint teheti közzé a dolgokról alkotott egészen sajátosnézeteit. A médiaszereplõket tudósításaik soránugyanakkor kötik az újságírószakma elvei. Ön nemlát ebben különbséget?

AB: Sajnos számtalan médiaszereplõ lábbal tipor-ja az elfogulatlanság és kiegyensúlyozottság újságíróialapelvét, és semmi esetre sem független. A politikaihíradások általában a kormány és a különbözõ érdek-szövetségek kinyilatkoztatásait veszik alapul. Az új-ságírónak számtalan elõismerettel kell rendelkeznie,hogy független és objektív tudjon maradni.

HPR: Mire gondol egészen pontosan?AB: A médiaszereplõk függnek a kormányzati

szervek vagy akár a titkosszolgálatok által kiadott in-formációktól. Ezeket az információkat – legyenekakár igazak, akár félig igazak vagy akár valótlanok –mindig valamilyen szándék vezérli. Nevezetesen az,hogy a közvéleményben valamilyen hatást keltsenek,méghozzá az információforrás szájíze szerinti hatást.Függõségi viszonyok alakulnak ki. Azok az újság-írók, akik nem vetik alá magukat az információfor-rás szabta játékszabályoknak, elvágják magukat abennfentes információktól. Ez azt jelenti, hogy akitényleg szabad és független, oknyomozó munkátakar végezni, az zárt ajtókat talál. Szeptember 11.példája rendkívül szemléletesen mutatja ezt.

HPR: A fentiek ennek megfelelõen Önre is igazak.AB: Természetesen. Ugyanakkor elég hosszú ide-

ig ültem államtitkárként és miniszterként a kor-mányban ahhoz, hogy legalább átlássam a kormány-zati források által tartott bértollnokok rendszerét.

„AZ AMERIKAI KORMÁNYNAK TAKARGATNIVALÓJA VAN“Andreas von Bülow, egykori német szövetségi kutatási miniszter a Szeptember 11-i terror körüli ellentmondásokról

„A Szeptember 11-ével kapcsolatos legkalandosabb elmélet az amerikai kormány hivatalos verziója“ –véli Andreas von Bülow, a Német Szövetségi Védelmi Minisztérium egykori államtitkára. A CIA és Szeptember 11. címmel megjelent új könyv szerzõje cáfolja, hogy összeesküvési elméleteketterjeszt. Hans Peter Roth

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 30

31

HPR: Ennek ellenére Ön is zárt ajtókra talált „A CIA és Szeptember 11. címû“, új könyvéhez vég-zett kutatómunka során?

AB: Igen. Én is, akárcsak bárki más, aki függet-len oknyomozást akar folytatni, olyan meglévõ for-rásokra vagyok ráutalva, amelyek mögött az ese-mények valós hátterének független és nyílt felfedé-sére törekedõ emberek állnak. Tényleg jó lett vol-na, ha rendelkezésre áll a washingtoni kormány hi-vatalos dokumentációja, azonban ilyen mind a mainapig nem létezik.

HPR: Hogyan halássza ki az Interneten és más-hol közzétett állítások és kijelentések szénakazlábólaz Ön által „igaznak“ tartott lényeget?

AB: Ebben szakmai tapasztalataim, az utánajá-rás, egybevetés és a legkülönbözõbb szakértõkkelfolytatott tapasztalatcsere segített. Ugyanakkornem tartom fenn magamnak azt az elõjogot, hogySzeptember 11-ével kapcsolatban én ismerjem azigazságot. Mindazonáltal megállapítom, hogy aszeptember 11-i eseményekkel kapcsolatos hivata-los magyarázatok döntõ fontosságú pontjai számosmeglehetõsen képtelen és ellentmondásos részletettartalmaznak, amelyek tisztázásától az amerikaikormány részérõl eltekintenek. Az amerikai kor-mánynak és titkosszolgálatainak nyilvánvalóan ta-kargatnivalójuk van. Mindez pedig alapvetõ kérdé-seket vet föl.

HPR: Nevezetesen?AB: Például hogy valóban úgy történt-e az egész,

ahogy hivatalos részrõl beállítják.

HPR: Azt akarja mondani, hogy a szeptember11-i események lefolyását, okait és következményeitilletõ hivatalos magyarázatok nem szabatosak és pla-uzibilisek?

AB: Valóban, ahogy említettem, egyáltalán nemazok.

HPR: Mondana konkrét példát az ellentmon-dásokra?

AB: Még 48 óra sem telt el a terrortámadásokóta, és az amerikai FBI máris közzétette a 19 ön-gyilkos merénylõ listáját. Lenyûgözõ bûnüldözõiteljesítmény. A rákövetkezõ tíz napban azonban ki-derült, hogy e tettesek közül heten még élnek. Ezcsak egyike a terrortámadások körüli számtalanképtelenségnek. Hatalmas, botrányosan nagymennyiségû bizonyítékot semmisítettek meg, a füg-getlen vizsgálódást pedig mind a mai napig akadá-lyozzák vagy ellehetetlenítik.

HPR: Ebbõl milyen következtetést von le?AB: Elképzelhetõnek tartom, hogy „a XXI. szá-

zad Pearl Harborja“ is, ahogy a Bush-kormány Szep-tember 11-ét hívja, a titkosszolgálatok konspiráció-jának köszönhetõ. Engedje meg, hogy megmagya-rázzam: Ma már tudjuk, hogy Amerika katonai éspolitikai vezetése a japánok Pearl Harbor elleni tá-madását a helyszínen állomásozó amerikai csapatokértesítése nélkül engedte megtörténni. Hagytakmeghalni 2400 amerikai katonát, csak hogy elõké-szítsék a megfelelõ közhangulatot a világháborúhoz.Ma már az is világos, hogy a CIA fél évszázadon ke-resztül folytatott olyan fedett mûveleteket, amelyek– például Olaszországban, a tömegek befolyásolásá-ra – akár a legkegyetlenebb terrorcselekményekre iskiterjedtek.

HPR: Hogyan? De hát milyen motívumok szol-gálhatnak alapul az ország saját polgárai ellen és asaját gazdasági és politikai rendszer idegközpontjaiellen elkövetett, ilyen nagyszabású bûncselekmény-hez?

AB: Az Egyesült Államok elvesztette a nagy el-lenségét, a Hidegháború korszakának Szovjetuni-óját. A gigantikus méretû, rendkívül drága és vi-lágszerte mindenütt mûködõ amerikai hatalmi ap-parátus további legitimációjának biztosításához újellenségekre van szükség. A most zajló, „terror el-leni világháború“ során egyben le kell rakni azamerikai uralom évszázadának alapjait is. Az Egyesült Államokat szívtájon érõ – látszólagkívülrõl érkezõ – támadás nemcsak az amerikainépet, hanem a kollektív védelem elve miatt azUSA NATO-beli szövetségeseit is felsorakoztattaGeorge W. Bush politikája mögött. Legalábbis átmenetileg.

HPR: Az Ön állításai szörnyû összeesküvési el-méleten alapulnak.

AB: Hogyisne, persze. Az „összeesküvésielmélet“ kifejezés azoknak a kedvelt propaganda-fegyvere, akik szívesen igazodnak a hivatalosan meg-hirdetett irányvonalhoz. Aki feltételezni meri, hogyaz oknyomozó újságírók fejét is propagandával ésfélretájékoztatással tömik, azt hamar megbélyegzik,mondván, nincs meg mind a négy kereke.

HPR: Önnek megvan?AB: Ítélje meg Ön maga! A legkalandosabb ösz-

szeesküvési elmélet nem más, mint az amerikai kor-mány Szeptember 11-ével kapcsolatos hivatalos vál-tozata. Az „összeesküvés“ szóhoz egyébként szükségtelenül párosulnak negatív képzetek.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 31

32

Minden bûnüldözõnek gyakran akad dolga vala-milyen összeesküvéssel – még a legegyszerûbbbûncselekmények felderítésére irányuló nyomo-zások során is. Hiszen összeesküvés minden olyanbûntény, amelynek hátterét és lefolyását a tettesekmegpróbálják eltitkolni vagy elpalástolni. A bûn-tény szálainak kibogozásához, magyarázatok ésmotívumok találásához a nyomozóknak kérdése-ket kell feltenniük, azaz munkahipotéziseket kellfelállítaniuk. Ezek azonban nem mások, mint ösz-szeesküvési elméletek. Ugyan mi ezekben a rossz?A Szeptember 11. körüli megannyi ellenmondásszinte már adja magától a kérdéseket és feltétele-zéseket.

HPR: Az Ön könyvében sokkalta több kérdést ésfeltételezést olvashatunk, mint igazi választ.

AB: Nem az én feladatom, hogy megadjam a vá-laszokat, hanem az illetékes hatóságoké, amelyekeddig adósak maradtak velük. Az én könyvemnekpusztán az a célja, hogy feltegyen jó néhány megke-rülhetetlen kérdést, köztük a legfontosabbat: lehet-séges, hogy Szeptember 11. a Bush-kormánynak va-lójában kapóra jött? A titkosszolgálatok tudta ésközremûködése nélkül ilyen nagyszabású mûveletetnem lehetett volna végrehajtani. Az események szá-lai pedig az õ hálózataikhoz és nem utolsó sorban aCIA-hoz vezetnek.

HPR: Ön tényleg bármit képes feltételezni a CIA-ról.AB: A CIA-nak nem kell tartania magát a

törvényekhez, ha az USA államérdekei úgy kí-vánják meg. Nem kötelezõ rá nézve a nemzet-közi jog sem. Csak az elnök parancsol. Terroriz-mus is azért van, mert léteznek olyan szolgála-tok, mint a CIA. Ha szóba kerül a pénzforrásokcsökkentése, mert béke van a láthatáron, márisfelrobban valahol egy bomba, és máris be vanbizonyítva, hogy szükség van – figyeljünk magá-ra a szóra – „titkos-szolgálatokra“. Az EgyesültÁllamok évente több mint 30 milliárd dollártkölt a titkosszolgálatokra, és több mint 13 mil-liárdot a kábítószer-ellenes küzdelemre. És hovavezet mindez? A stratégiai kábítószer-ellenesküzdelemmel foglalkozó egyik különleges egy-ség vezetõje majdnem 30 év szolgálati idõ utánkétségbeesetten azt nyilatkozta: a CIA mindennagyobb kábítószerügyben kivette a kezembõl anyomozást.

HPR: E hatalmi viszonyok ismeretében van egyáltalán valamilyen hatása az Ön könyvébõl eladott néhány ezer példánynak azon kívül, hogypénzt keres velük?

AB: A Die Zeit egyik közvélemény-kutatása aztmutatta, hogy a német polgárok 62%-a meg vangyõzõdve róla, hogy a televíziós és egyéb sajtóhír-adásokból Szeptember 11-ével kapcsolatban nem ér-tesült a teljes igazságról. Majd minden ötödik németpolgár ráadásul úgy véli, hogy akár maga az ameri-kai kormány is állhat megbízóként a szeptember 11-i terrortámadás mögött. A harminc év alattiaknakmajdnem a harmada gondolja ezt. Ez egyrészrõl aztmutatja, hogy az ezzel foglalkozó kérdéseknek anyilvánosság elõtt is szabadon el kell hangzaniuk,másrészrõl azt, hogy az okokat keresõ, kritikushangvételû politikai írások igenis széles visszhangratalálnak.

HPR: Ez azonban még korántsem fogja megvál-toztatni az Egyesült Államok politikáját.

AB: Talán mégis. Az amerikai külpolitikával kap-csolatban Németországban általánosan eluralkodókritikus álláspont Schröder kancellárt – bizonyáraazért is, mert az SPD és a zöldek szimpatizánsai vá-lasztási megfontolásokból így akarták – arra késztet-te, hogy ne hagyja, hogy az amerikaiak belerángas-sák az iraki katonai beavatkozásba. Feltehetõleg eztindította Franciaországot, majd ez követõen Orosz-országot és Kínát is arra, hogy szintén távol marad-jon az iraki konfliktustól. Ez a fejlemény pozitívmeglepetés és hatalmas öröm volt számomra. AzEgyesült Államok erre adott válasza ugyanakkor fel-háborító volt. Amerika nyilvánvalóan vak engedel-mességet vár el. Ez is mutatja, mennyire kevéssé te-kinti az amerikai kormány önmagára nézve is köte-lezõnek a demokráciát, ha a saját érdekeinek érvé-nyesítésérõl van szó.

HPR: De azért nem vesztette el optimizmusát?AB: Nem. A közelmúlt bizonyos történéseit –

mint említettem – bíztatónak tartom. Ezek közé tar-tozik, hogy a közvélemény számtalan Amerika-pártivezércikk ellenére sem hagyta magát megtéveszteni.Sok szerkesztõségben el kellene egyszer gondolkoz-niuk a közvélemény és a közreadott vélemény kö-zötti különbségrõl.

HPR: Mindennek ellenére Ön is beismeri, hogykritikájával igencsak egyedül van a színen. Korábbana politikai elithez tartozott. Ma kívülálló.

AB: Ez néha valóban gond. De készséggel elfoga-dom ezt, és már hozzászoktam. Amúgy pedig szám-talan embert ismerek, igen befolyásosakat is, akik ti-tokban igazat adnak nekem.

Andreas von Bülow: A CIA és Szeptember 11. Piper Verlag, 2003

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 32

33

Néhány hónappal ezelõtt találkoztam egycikkel, mely a szcientológusokról szólt. Érthetet-len módon felkavart az írás, dühöt és szörnyül-ködést váltott ki belõlem. Mindez arra motivált,hogy utánajárjak a bennem felmerült ellenérzé-sek tárgyának, nevezetesen az Egyház által ter-jesztett tanoknak, a szcientológusok mûködésé-nek, a szervezet világi felépítésének. Fõleg azInterneten kutattam és a világhálón lassan egy„képzeletbeli“ háború-viselés szemtanújává vál-tam a szcientológusok és antiszcientológusokközött. A legtöbb esetben meddõnek tûnt a küz-delem, mert egyik fél sem volt hajlandó megvi-tatni a másik álláspontját. Antiszcientológussáválni ezen esetben pusztán ellenkezést jelent azEgyház nézeteivel, tehát teljesen független azember vallási hovatartozásától, hitbeli meggyõ-zõdésétõl, vagy akár ateista világnézetétõl. Affé-le gyûjtõfogalom, a szcientológusok által életrekeltett ellenérzés kollektív képe. Egy eszmétképviselni, támadni, vagy megvédeni csak abbanaz esetben lehetséges, ha igaznak véljük saját ál-láspontunkat. Igazzá persze az által válna, ha a„sajátról“ lemondva is megállná helyét…

A szcientológia tanai, története és terjeszke-dése immár mindenki számára hozzáférhetõ aleghitelesebb forrásokból, vagyis az Egyház általüzemeltetett honlapok segítségével. Egy, a szá-momra eléggé nyomasztó kutatásba kezdtem né-hány hónapja. Nem értettem igazán, hogy mi-lyen indíttatásból tudnak emberek egy ilyenszervezethez csatlakozni, nem értettem, hogymiként terjedhet egy mozgalom látszólag korlát-lanul, kijátszva és saját hasznára fordítva azadott törvényeket, sõt hogyan lehet a kiterjedt„ellenpropaganda“ minden formája szinte meg-döbbentõen eredménytelen. Az Egyház terjesz-kedik, erre a tényre pedig nem kellett külsõ for-rásokhoz nyúlnom, elég volt szétnéznem közvet-len környezetemben, baráti körömben. Vannakbarátaim, ismerõseim, akik évek óta tagjai a„felekezetnek“ és semmilyen „hatásra“ nem haj-landóak lemondani ezen meggyõzõdésükrõl. Énpedig semmilyen hatást nem kívánok gyakorolnirájuk. Hamarosan más irányokból is érintkezés-be kerültem az Egyházzal, elvégeztem egy számí-tástechnikai tanfolyamot, melyet, mint késõbbkiderült, egy szcientológus cég, az InterPC Kft.

menedzselt, sõt a barátnõm munkahelyén is aszcientológia vállalatvezetési és szervezési tanaitkezdték el oktatni és kivitelezni, a WISE (WorldInstitute of Scientology Entersprices)Szcientológus Vállalkozások Nemzetközi Intéze-te által fenntartott listán kiemelt helyen szerep-lõ Admiral Consulting Kft. révén.

Az átéltek tükrében tehát nem könnyû feladata Szcientológiai Egyházról írni, különösen akkornem, ha az ember minden erejével arra törekszikközben, hogy ne váljon elvakulttá, szélsõségessé,ne tûnjön keserûnek, agresszívnek, szarkaszti-kusnak, mert azáltal minden bizonnyal hiteltele-nül közvetíti a tényeket. Nem célom a „szcien-tológia“ jelenségét kiemelten bomlasztónak, dia-bolikusnak, vagy rombolónak beállítani. A jelen-ség nincs egyedül. Számtalan kisegyház, szekta,valamint új vallási mozgalom jelent meg korunk-ban. Abban a korban, melyben az ember számá-ra kiüresedett tartalmakat, saját életében nehe-zen alkalmazható tanokat, értelmetlennek tûnõrituálékat közvetít egy-egy tradicionális vallás.Korunk szabadság eszméjéhez hozzátartozikazon emberi szabadság privilégiuma, hogy azember ura lehessen saját profán létvilágának, ez-zel gyakran háttérbe szorítva a szakrális világ-rend törvényeinek valóságát. Önmagát egyre in-kább eltávolodva érzi a jelenségek mögötti világ-tól, arra fókuszál, mely „legitim“ érzékszerveivelfelfogható, megismerhetõ: az evilági dolgokra,társadalmi környezetére, az önérvényesítésre.

A szcientológia, mint „vallás“ pontosan erreaz emberre, a mai modern civilizáció racionáli-san gondolkodó, materialisztikus beállítottságúemberére építheti egyházát. Megjelenése idõsze-rû, terjedése a mai napig aktuális. A mozgalomelindítása L. Ron Hubbard nevéhez fûzõdik, azazóta elhunyt amerikai sci-fi író, volt tengerész-tiszt a Szcientológiai Egyházat 1954-ben alapí-totta Amerikában. 1950-ben jelent meg a„Dianetika- a szellemi egészség moderntudománya“ c. könyve, amellyel elkezdõdött a„vallás“ szellemi megalapozása. A könyv a töké-letes képességekkel rendelkezõ emberhez vezetõutat ígéri. Áltudományos és megtévesztõ írás, apszichológia, filozófia elemeit vegyíti a science-fiction által. A mû számtalan angol elnevezéssel,

Hajdú Zsófia

„OLYANOK LESZTEK, MINT AZ ISTENEK“1

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 33

34

újonnan alkotott kifejezésekkel telített. A Dianetika egyik tézise szerint az ember lelke,melyet õk „thetan“-nak neveznek, úgynevezettengramokkal, azaz a pszichológiából is jól ismertemléknyomokkal vált mérgezetté. Hubbard sze-rint ezen engramok akadályoznak meg bennün-ket a normális, aktív és sikeres életvezetésben,tehát az egyetlen cél ezektõl megszabadulni. Anyomok kiiktatásához, továbbá a személyiség ki-terjesztéséhez és fejlesztéséhez tanfolyamokra,úgynevezett auditálásokra van szükség, melyekára szintenként emelkedik. Számtalan auditálásiakció után érhetõ el az általuk kínált „clear“ ál-lapot. Aki eljutva érzi magát erre a szintre, an-nak számára még mindig nem tekinthetõ befeje-zettnek a tökéletesedés. Újabb továbbképzésekkeretében tehet szert az un. OT szintek elsajátí-tására. Az OT, vagyis Operatív thetan, képesséválik a MEST (matter, energie, space, time) ko-ordinálására, afféle természetfeletti hatalom bir-tokosává válik. Mint látható, az Egyház nem ígérmást, mint egyfajta emberfölötti ember megte-remtését. Több év alatt, jelentõs anyagi áldoza-tok mellett az egyén szellemi, lelki, fizikai oda-adásából születik meg néhányak számára ez ateljes átformálódás.

Vajon képessé válik-e ilyen körülmények ésekkora elmélyülés mellett az adott személy arra,hogy bármiféle hiányosságot, félrevezetettséget,tévedést beismerjen önmagának, vagy mûködés-be lép éber önvédõ-mechanizmusa, és mindenerejével azon lesz, hogy megóvja az önmagábanéletre keltett eszmét?

Vallás-e a szcientológia? Kétségtelenül az,amennyiben elfogadjuk a Pénzt, a Hatalmat, aHazugságot mint istenségeket és a profit utánihajszát, hatalmat és ferdítéseket liturgiaként ér-telmezzük. Valójában Egyházuk egy multinacio-nális gazdasági vállalat, mely kiaknázza az embe-ri gyengeségeket és vágyakat. Vágyat a sikereséletre, egzisztenciális érvényesülésre, individuálisfejlõdésre, szellemi kibontakozásra, a csapatbatartozásra, az egészség teljes kézben tartására, akommunikációs zavarok és nehézségek kiiktatá-sára, a kiválasztottság tudatára, világjobbító atti-tûdre, a transzcendens valóságok megismeréséreés befolyásolására, a halál kérdésére adott válasz-ra. Szabadulást ígér lelkiismeret-furdalásainktól,félelmeinktõl, bûntudatunktól, frusztrációinktól,szorongásainktól, vívódásainktól. Boldog és sike-res életutat kínál. Az Egyház sajnos betartja ígére-tét. Tagjai valóban megbabonázott hívõkké vál-nak, mivel a külvilágot az elsajátított hubbardi ta-nítások szûrõjén keresztül látják. A csatlakozók

auditálásaik, képzéseik során fokozatosan egy sa-játos társadalmi valóságban találják magukat, eh-hez az információ szabályozott és cenzúrázottáramlása az egyik legfontosabb lépcsõfok. A ta-gok figyelmét a szcientológus irodalomra fordít-ják, minden más információ-forrást kétesnek,egyben károsnak beállítva. Amennyiben az egyénnem tartja be az instrukciókat, úgy a költséges to-vábbképzés sikere korántsem biztosított. Kom-munikációs hálójuk tulajdonképpen ravaszul fel-épített totalitárius elemeket tartalmaz. A tanon-cok nem beszélhetik meg egymás közt érzéseiket,gondolataikat, bármely felmerült kérdésükkel atovábbképzést végzõ személyhez, az auditorhozkötelesek fordulni. Miután komoly szellemi erõ-feszítések árán magukévá tették a szcientológiaálláspontjait, már szinte képtelenek megválni azelsajátított felismeréseiktõl. Az Egyház egy úgy-nevezett. vakcsoport technikát alkalmaz, mely-nek lényege, hogy tagjait kiválasztottaknak állítjabe, ezzel elkülönítve õket az Egyházon kívül ál-lóktól. Azok az emberek, akik a „külvilágot“ kép-viselik, természetesen eltévelyedettek, vagy ellen-ségek. A szcientológusok külön terminusokkal je-lölik ezeket a személyeket: SPD (SupressivePersone Declare), azaz elnyomó személy az, akiellene van a szcientológiának, aki írásban, szó-ban, vagy tettben bírálja és akadályozza terjeszke-dését. Õ az, aki – saját szóhasználatukkal élve –„eltapos“ (!) ; PTS (Potencial Trouble Source) le-hetséges bajforrás, aki rendszerint kapcsolatbanvan egy elnyomó személlyel, nagyobb veszélytrejt, mint az SPD, mert nehezen felfedhetõ, leg-többször soraikon belül található. Az ilyen nemkívánatos elemek kiszûréséhez alkalmazzák a tu-domás-jelentéseket, önvallomásokat. A szcien-tológia álláspontja szerint: „Sohase védekezz,mindig támadj!“ elv érvényesül. Az átlagos ellen-ségkép mellé társul az úgynevezett gyûlöletesekcsoportjának megteremtése, õk a pszichiáterek éspszichológusok. Fontos feltétel a vezetõ, ill. ala-pító körüli legendák megteremtése és terjesztése.Hubbard például afféle látnok, filozófus, gyógyí-tó, háborús hõs, tengerész kapitány, bestselleríró, vallásalapító, etc… szerepben tetszeleg. Térí-tõ tevékenységük fontossága nem csupán az új ta-gok toborzásában rejlik, hanem a külvilággal va-ló esetleges konfrontációkban. Ezek a szituációkalkalmasak arra, hogy maga a térítõ személy ismegerõsítse hitét a védekezési módok elsajátítá-sával és csiszolásával. Az egyház ezen módszer-tanára rendkívül alaposan világít rá a két szociál-pszichológus, Pratkanis és Aronson(Age of Propaganda) A rábeszélõgép c. könyve.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 34

35

Magyarországon a szcientológia 1989 ótavan jelen, egyházként 1991 óta van bejegyezve.A Dianetikát 1990-ben adták ki elõször. Az or-szágban közel 30 helyen van misszió, melyek afõvárosinak vannak alárendelve. Hazánkban isszámtalan botrány és perek tömege jelzi az egy-ház ténykedéseit. A bírósági perek, ill. a médiá-ban közkinccsé tett szcientológia által elkövetettvisszaélések leginkább a nyomtatott sajtóban ésaz Interneten hozzáférhetõk. Érdemes azonbanfelfigyelni a rendszerváltást követõ vallásszabad-ság és az ezzel összefüggõ liberalizált egyházitörvények megjelenésére. Jelenleg érvényben lé-võ egyháztörvényeink leírása szerint a magyar-országi egyházak, felekezetek, vallási közösségeka társadalom kiemelkedõ fontosságú, értékhor-dozó és közösségteremtõ tényezõi. Mindez elfo-gadható és üdvös lenne abban az esetben, hameg tudnánk fogalmazni, mit értünk értékhor-dozó és közösségteremtõ funkción, illetve mitértünk az ezzel szembenálló kifejezéseken, mintértékromboló és a közösség szempontjából dest-ruktív magatartáson. Ám ami még ennél is fon-tosabb, hol az a tolerancia szülte „vízválasztó“,melyet a kétfajta terminus közé helyezhetünk?Hol a tûréshatár?

Az egyházakat adó- és ÁFA-mentesség illeti, aszcientológiai auditálások, tanfolyamok és az eh-hez kapcsolódó médiahordozók (könyvek,nyomtatványok, videó-, és audió kazetták…),továbbá a különbözõ szolgáltatások (pl.: tisztító-kúra, az ún. purif), mind egyházi adománykéntkerülnek elszámolásra. Jogosultságot élveznek amagánszemélyek által befizetett személyi jövede-lemadó egy százalékára; a közcélú tevékenysé-gekhez kapcsolódó normatív állami hozzájáru-lásra és kiegészítõ támogatásra; különbözõ vám-kedvezményekre. Az egyház, jogi személy révéngazdasági-vállalkozási tevékenységet folytathat.Az egyház adományairól, annak mértékérõl álla-mi szervek adatokat nem kérhetnek. Ezen jogiprivilégiumok biztosításával megteremtettünkmagunknak egy sajátos visszaélés lehetõségét. A'45 utáni üldöztetés állapotát lassan felváltotta ateljes vallásszabadság. Az elsietetten legalizálttávált szekták mûködését elõsegítettük. Bár a Ma-gyar Parlament utólag társadalmilag destruktív-nak nyilvánította a Szcientológiai Egyház hatá-sát, mégis e jelzõ kimondásán kívül semmi egye-bet nem tett. Nem is mert tenni, miután az egy-házként való bejegyzés utólagos visszavonása, ill.az ezzel összefüggõ vizsgálatok feltétele, számta-lan újonnan alakult kisegyház és felekezet tilta-kozását vonná maga után.

Az egyház saját állítása szerint 8 millió taggalrendelkezik, 129 országban mûködik, több mint30 nyelven. Szerkezeti felépítését tekintve ha-sonlít egy multinacionális céghez. Minden posztbetöltéséhez megvan az elõírt képzettségi szint.A felsõbb régiók tevékenysége ismeretlen az aztkiszolgáló rétegek számára. Az egyházi struktúratetején a CSI (Church of ScientologyInternational) Nemzetközi Szcientológia Egyházáll, ami az egész szcientológia vallás anyaegyhá-za. A Los Angelesben található CSI átfogó irá-nyítást, tervezést és útmutatást nyújt az egyhá-zak, a missziók, a területi auditorok és az önkén-tes lelkészek hálózatának, amelyek aSzcientológiai Egyház hierarchiáját alkotják, ésbiztosítja, hogy ezek a különbözõ szervezetekegyüttmûködjenek. Az országonkénti egyházbe-vétel 10%-a az anyaegyház kasszájába vándorol.

Képzéseik tekintetében az „… „Ötös SzintûKözpontokban“ az OT5-ös szintig folyik az audi-torképzés. A továbbtanulás az összesen négy, ún.Saint Hill szervezetben történik, ahol az OT6-osszintig lehet tanulni. A Flag szervezet, ami aszcientológia „szerzetesrendje“, nagyban hasonlítegy félkatonai szervezetre; a tagoknak egyenruhá-juk és álkatonai rangjuk van. Itt az OT7-es szintigbiztosítják a képzést. A piramis csúcsán az egyházClearwaterben (Florida) állomásozó ; Freewindshajója áll, az OT8-as szintet csak itt lehet elsajátí-tani. Szervezetenként kb. 300 poszt van, amit akárkülön emberek is elláthatnak. A munkatársakathét divízóba osztják. A divízókat titkárok fogjákössze, akik egy ügyvezetõ igazgató alá tartoznak.Minden divízó feladatai pontosan meg vannak ha-tározva egy-egy vaskos könyvben.“2

Természetesen nem csupán közvetlen hívõ to-borzó és kiképzõ alszervezet mûködik az Egyházegységeként. Ezen csoportok mûködése a társa-dalmi rendszer egyéb kulcsfontosságú területeitérintik, Ezek a szervezetek, melyek országunk-ban is mûködnek: a WISE, CCHR, az RTC, ésaz ABBLE.

A gazdasági szférát összefogó WISE (WordInstitute of Scientology Enterprises) aSzcientológus Vállalkozások Nemzetközi Intéze-te. Közel 300 magyar cég tagja ezen szervezet-nek. Közös bennük az LRH (L. Ron Hubbard)által kifejlesztett technológia alkalmazása, és ter-jesztése, röviden: „admintechnológia“. Ez egy – a hivatali bürokráciát egyoldalúan megnövelõ –módszer, melynek lényeges eleme a fakkrend-szer bevezetése. A fakkok tulajdonképpen irat-tartó dossziék, megcímezve egyes posztokon lé-võk nevével. Kizárólag azt a célt szolgálják, hogy

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 35

36

a munkatársak közt csupán írásos kommuniká-ció létezzen. A dolgozó bármely fontosabb mun-kamûvelet elvégzésénél formanyomtatványt, ké-relmet, jelentést… köteles kiállítani. Nem ritka ateljes szervezeti átépítés sem, mely által az irodá-kat átköltöztetik, a munkaterületeket újjászerve-zik. Vizuális szuggessziót célzó elem a szervezetitábla kihelyezése az irodák falára. Erre azért vanszükség, hogy a dolgozók tisztában legyenek ak-tuális pozíciójukkal a vállalati hierarchiában. Aprogramhoz tartozik a statisztikák alapján valómenedzselés megvalósítása.

A WISE cégek közti kapcsolatrendszer elõ-nyeit önmaguk és az Egyház sikeresebbé tételé-nél hasznosítják. Ezen vállalkozások bevételükegy részét az Egyházhoz folyósítják. Adomány-ként. A vállalkozások jelentõs hányada kapcso-latban áll a szcientológiát elismerõ banki terüle-tekkel. Továbbá az LRH vállalatvezetési és szer-vezési technológiát kínáló, cégfejlesztéssel és át-szervezéssel foglalkozó vállalkozások, ill. szemé-lyiségfejlesztõ, vagy fejvadász cégek tartoznakdöntõ többségben a WISE-hez. Természetesen agazdaság egyéb szegmenseit is érinti a szcien-tológia, hiszen élelmiszeripari, autókereskedel-mi, számítástechnikai, nyomdaipari, építõiparicégek és számtalan itt felsorolásra nem kerültágazatban mûködõ gazdasági szervezet találhatóköztük. A WISE cégek egy részének felsorolását,Dr. Veér András, az Országos Pszichiátriai és Ne-urológiai Intézet vezetõje közli szcientológiaelle-nes könyvében (Magyarország a szcientológiamocsarában). A WISE tagok ún. sikerjelentések-ben számolnak be eredményeikrõl.

„Bár a WISE-tagságnak nem feltétele a vallásitanok elfogadása, a szövetség egyik magyar nyel-vû kiadványa szerint a tagsággal ‘Ön részévé vá-lik egy vallásos szövetségnek’. A csatlakozók aWISE-kódex elfogadásával pedig arra is fogadal-mat tesznek, hogy az egyházat megvédik a külsõtámadásoktól. Ezen túlmenõen kötelezettségetvállalnak arra, hogy vitás ügyeiket mindigHubbard etikai és igazságszolgáltatási technoló-giája alapján rendezik és nem fordulnak a hivata-los törvényhozási rendszerhez“.3

Az Egyház következõ fontos bázisa a CCHR(Citizens Comission on Human Rights) Állam-polgári Bizottság az Emberi Jogokért nevezetûnemzetközi szervezet. Magyarországi vezetõjeDr. Szász Tamás nyugalmazott pszichiáter. ACCHR fõ ideológiája szerint egy orvosi tudo-mányág, a pszichiátria eltörlése kívánatos. Nemmeglepõ ez a fajta dogmatikus hozzáállás a pszi-chiáterek és pszichológusok munkájához, hiszen

ezen tudományágak lennének leginkább hivatot-tak a szcientológia hazug demagógiájának és ál-tudományos módszertanának leleplezésére. Állí-tásuk szerint a mentális egészség megteremtésé-re egyedül az Egyház hivatott, saját szavaikkalélve: „… L. Ron Hubbard azt írta, hogy a pszi-chiátria a hatástalanság, hazugságok és az ember-telen kegyetlenség megtestesítõje. A pszichiátriaalapfeltételezése azon elképzelés körül forog,hogy elegendõ büntetéssel bárki újra épelméjûvétehetõ, és ha minden más csõdöt mond, az embermég mindig szétvághatja a beteg homloklebe-nyét. Ezek és egyéb dolgok tudatában L. RonHubbard kijelentette, hogy a Szcientológusoknakkötelessége ‘leleplezni és segíteni mindennemû fi-zikai sérülést okozó gyakorlat megszüntetését amentális egészség területén’. Ez vezetett aCCHR, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jo-gokért megalakulásához.“4 A pszichiátria képvi-selõjével szemben semmiféle propagandától nemriadnak vissza. Hazug, elferdített híreket közve-títõ szórólapokkal, könyvekkel, elõadásokkal,tanácsadói munkával indítanak háborút ezen or-vosok és szakemberek ellen. A pszichiátereketnáci múlttal és hajlamokkal ruházzák fel és a„halál orvosai“ elrettentõ címmel illetik. ACCHR állításai rendkívül szélsõségesek és kon-centráltan torzítottak. Az akadémikus tudományképviselõit ért fõbb vádpontok szerint a pszichi-áterek világuralomra törnek, melyhez fõ eszkö-zük az elme fölötti irányítás elérése. Teszikmindezt elektrosokk, agymûtétek, kényszerbe-szállítások, gyógyszeres kezelésnek nevezett le-gális drogok terápiás alkalmazásával. Magyaror-szágon leginkább támadott ellenfelük Dr. VeérAndrás, aki társszerzõjével Dr. Erõss László pszi-chológussal immár három leleplezõ könyvet írt aszcientológiáról. Ezen írások szinte minden fon-tos információt közölnek a szervezetrõl, ám aszcientológusok számára tiltott források. AzEgyház tagjai semmiféle szcientológiát támadóirodalmat nem olvashatnak, mégpedig azon féle-lemre apelláló állítás miatt, mely szerint rákosdaganatot idéz elõ az ilyen írások befogadása.Csak az OT 3-mas szinten válik kezelhetõvé aszcientológiát ért vádak feldolgozása. Monda-nom sem kell, mire valaki eljut közülük idáig, azmár kellõ mértékben és töménységben beoltottamagát a szcientológiát ért támadásokkal szem-ben. A képzéseknek köszönhetõen elaltatták ter-mészetes kritikai érzékét, morális ítélõképessé-gét. Afféle „szent“ harcossá avatták.

Képzéseik elsõ lépcsõfoka általában a Standard Oxfordi Képességvizsgálat nevû teszt

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 36

37

kitöltéséhez köthetõ. A személyiségteszt Ox-fordhoz rendelt elnevezése hamis presztízst su-gall. Ezen Hubbardnak tulajdonított, közel 200kérdésbõl álló tesztnek semmiféle köze az oxfor-di egyetemhez, állítólag a „mester“ mindösszeebben a híres városban tartózkodott megalkotá-sakor. Minden esetben elképesztõ eredmény szü-letik a kiértékeléskor. „Fény derül“ a páciensszemélyiségtorzulásaira, melyek között kivételnélkül akad ún. „sürgõs figyelmet és beavatko-zást igénylõ“ is. Ezt követõen megértetik a„beteggel“, hogy számára elengedhetetlen a„gyógyulás“. Megkezdõdhet tehát az auditálá-sok sorozata… Auditálást csak azon személykaphat, aki aláírja az Egyház vallási szolgáltatá-sának igénybevételére vonatkozó kérelmet. Ez anyomtatvány egy 4 oldalas 13 pontba foglaltjogfosztó nyilatkozat. Záróakkordját tekintve akövetkezõképpen hangzik: „Amennyiben jelennyilatkozatomat megszegném, tudomásul ve-szem, hogy e Kérelemre az Org mint joglemondónyilatkozatra hivatkozhat, azt a hatósági vagy bí-rósági eljárás anyagához csatolhatja, és arra hi-vatkozva az eljárás megszüntetését kérheti. Te-szem ezt mindazért, mert tisztában vagyok azzal,hogy az e Kérelem 8. pontjában rögzített eljárásaz igazságot szolgálja, ami megnyugvásomraszolgál.“5 Az ominózus 8. pont annak elismeré-sét jelenti, hogy a szolgáltatást igénybevevõ sze-mély panasz esetén kizárólag az egyház etikai,igazságszogáltatási és vallási döntõbírósági rend-szeréhez fordul. Ezzel a vitás kérdések elbírálásaaz anyaegyház Nemzetközi IgazságszolgáltatásiFõnöke (IJC) hatáskörébe kerül. A kitöltött tesztáltal az Egyház személyes adatokhoz jut hozzá,melyeket archivál.

Az Egyház tanainak terjesztését és védelmétaz RTC (Religious Technology Center) VallásiTechnológia Központ biztosítja. Hatáskörük azLRH technológiák, kiadványok ortodox alkal-mazásának felügyelete, a haladó technológiáktitkosítása és õrzése, feladatuk továbbá számta-lan védjegy alá helyezett szcientológus kulcsszóés szimbólum jogosulatlan felhasználásánakmegakadályozása, a fordítások hitelességénekvizsgálata. Kulcsfontosságú feladata a kémek éselnyomók felderítése. Az ilyen egyéneket„mókusoknak“ nevezik, tevékenységüket pedig„mókuskodásnak“. Saját berkeikben és az Egy-házon kívül felfedezett ellenségeikrõl, mindenhithû szcientológus köteles tudomásjelentéseketküldeni az RTC-nek. Arról is tudomásjelentéstkell küldeniük, ha valaki visszatartotta, vagy elmulasztotta a tudomásjelentés megtételét,

és erre fényderült. Az egyházat érintõ ügyektovábbá:“…Bármely Szcientológia-ellenes, org-ellenes vagy az egyház vezetése ellen irányuló te-vékenység vagy szándék. Bármely egyén, aki túl-ságosan kritikus a Szcientológiával vagy az Egy-házzal kapcsolatban. A Szcientológia nyilvánoselhagyása. Nyilvános nyilatkozatok aSzcientológia vagy Szcientológusok ellen, de nemmegfelelõen összehívott Tényfeltáró Bizottságelõtt….“6 Ezekrõl az esetekrõl immár az inter-neten keresztül is lehet jelentéseket küldeni a kö-vetkezõ címre: http://hungarian.rtc.org

Következõ szervezetük az ABBLE(Association for Better Living and EducationInternational) Nemzetközi Szövetség a Jobb Éle-tért és Oktatásért. Célja az LRH technológiát ésideológiát a társadalom-jobbítás és az oktatás te-rületére kiterjeszteni. Országunkban a FõvárosiBíróság visszamenõleges hatállyal, 1998-tól ki-emelkedõen közhasznú szervezetté minõsítetteaz alapítványt, mely így jogot nyert arra is, hogypolgári szolgálatosokat foglalkoztasson. AzABBLE keretein belül mûködik számos alapít-vány és szervezet pl: Narconon, Criminon, Al-kalmazott Oktatástan, Út a boldogsághoz Alapít-vány.

A drogrehabilitáció és drogprevenció terüle-tén mûködtetett Narconon elnevezésû program-juk igen elterjedt országunkban. Tevékenységiköre iskoláskorú gyermekek számára nyújtottdrog-megelõzõ oktatási program. Hazánkbanamint a gyanútlan és informálatlan tanárok, vagyszülõk felfedezik, hogy a drogprevenció mögött aszcientológusok állnak, a programot legtöbbesetben megszakítják. Szolgáltatásaik közé tarto-zik a drog- és alkoholfüggõ egyéneknek nyújtottméregtelenítõ kúra és ezen szenvedélybetegekszcientológiai tanok szerinti továbbképzése. A tisztító kúra, más néven purif, egy átlagosankb. 3-4 hetes program, mely némi testmozgásból,napi 4 óra szaunázásból, töménytelen C-vitaminés B3-vitamin ún. Niacin (sejtépítõ hatás) szedé-sébõl tevõdik össze. A folyamatot kiképzõ tisztekvezetik, katonai szigorral végigkísérve a megtisz-tulást. Ezen kúra hatása, vagy hatékonysága or-vosi szempontból nem vizsgált. A purif ára jelen-leg 190.000 Ft körül mozog. Természetesen tar-talmazza Hubbard ezen témakörben kidolgozotttanításait, melyet a Tiszta test, tiszta elme c.könyvében vázolt. Oroszországban 1996-ban azegészségügyi miniszter betiltotta a tisztítókúra al-kalmazását. Sugárfertõzött csernobili gyerekekenkísérleteztek. Ezek a gyerekek szédülési roha-mokról és súlyos kelésekrõl panaszkodtak.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 37

38

Criminon nevezetû programjuk a börtönök-ben lévõ elítéltekkel foglalkozik, a társadalom-ból kirekesztett bûnözõk reintegrációját célozzameg. Hubbard felfedezésének tulajdonított tanszerint az ember alapvetõen jó, mindez sajátosértelmezésükben a bûnözõkre különösen igaz.Azzal érvelnek, hogy azok az emberek, akik má-soknak ártottak (lopás, testi sértés, gyilkosság)tulajdonképpen jóságos lények, hiszen a magukután hagyott bûnnyomokkal a rendõrök munká-ját segítették, mintegy felkínálkozva a büntetés-végrehajtásnak. A rehabilitáció kulcseleme az„Út a boldogság felé“ nevezetû tanfolyam, mely-nek keretén belül az elítélteknek „megtanítják“mi a kedvesség, udvariasság, szeretet, higénia…

A közoktatás területén szintén jelen vannak aszcientológusok. Természetesen itt is az LRH ok-tatási technológiával találkozhatunk, amely sze-rintük forradalmasítja az oktatást. Terjesztésüketaz Alkalmazott Oktatástan Nemzetközi Szerve-zete végzi. Célterületeik a tanárképzés, iskolák,közösségi oktatóprogramok, angolnyelv oktatás,egyéni oktatás, emberi erõforrásokkal foglalko-zó szakemberek képzése, akik ezután kiképezhe-tik saját munkatársaikat. „az Alkalmazott Okta-tástan nevû szcientológus alapítvány megkaptaaz akkreditációt az Oktatási Minisztériumtól,ami által bekerültek a pedagógusképzésbe. Azótamûködhetnek a szcientológus alapítványok isko-lái, a pécsi Tudás-vár Alapítvány, a szekszárdi Tu-dás-forrás Alapítvány, a budapesti KÉK IskolaAlapítvány (…) Pokorni Zoltán nagyon bátor ésbecsülendõ lépést tett, amikor, értesülvén a hát-térrõl, a lehetõ leggyorsabb módszerrel, formaihibára hivatkozva visszavonta az AlkalmazottOktatástan Alapítvány képzési engedélyét. Ezena területen egyelõre tehát visszaszorultak, az is-kolák azonban tovább mûködnek.“7 A Rákospa-lotai Meixner Iskola mûködését is botrányokövezték. Számos napilap foglalkozott az üggyel.Az iskola eredetileg a XV. kerületi önkormányzatkezében volt, majd a Meixner Alapítvány vetteát. Ekkor a szülõk feltételezett szcientológus ér-dekeltségektõl tartva demonstrációt szerveztekaz alapítványi irányítás ellen. Végül ezen hátrá-nyos helyzetû gyermekeket oktató intézmény amûködtetéshez szükséges normatív állami tá-mogatásokat sem kapta meg. Mûködését felfüg-gesztették. Az Egyház több nyelviskolát mûköd-tet, ezek közül néhány: Happy Home Nyelvis-kola, Lighthouse Nyelviskola, Más Nyelviskola.

Az ABBLE szervezete alá tartozik az Út a Bol-dogsághoz Alapítvány, mely minden korosztályerkölcsi reformját kívánja megvalósítani. Ehhez

természetesen Hubbard erkölcsi kódexét kíván-ják közkinccsé tenni. A kiadvány tulajdonkép-pen egy morális szabályzatgyûjtemény. Állításukszerint a múltban számtalan ilyen erkölcsi kódexíródott, ám ezek mindegyike mára anakroniszti-kussá vált. Talán Mózes Tízparancsolata, vagyKrisztus tanításai, esetleg Konfuciusz VáltozásokKönyve tartandó „erkölcsi kódexnek“. A szcien-tológusok számára mindenesetre valószínûtlen-nek tûnik, hogy ezen írásokban elmélyüljenek.Hubbard régi tanokból összemontázsolt és ki-egészített kinyilatkoztatásai közelebb áll a lelkü-letükhöz. Az Alapítvány szerint korunk az eszte-len mohóság és öldöklés kora. Az akadémikustudomány fejlõdése erkölcsellenes materializ-mushoz vezetett. A vallástól távolította el az em-bert, ezzel pusztulást idézett elõ. A kor jelensé-geinek ellensúlyozására Hubbard erkölcsi kó-dexét mutatják fel. A kódex, állításuk szerintnem vallási természetû és az általuk józannaktartott észre hat. Az ember túlélésére irányuló 21tanácsot vonultat fel. Tulajdonképpen mind-egyik egy-egy az életre vonatkoztatott szabály,mely a tartós boldogság állapotába röpíti alkal-mazóját. Törõdj magaddal! Légy mértékletes!Ne élj szabados nemi életet! Mutass jó példát!Ne gyilkolj! Ne tégy semmi törvényelleneset!Támogass egy minden ember érdekében létreho-zott és vezetett kormányt! Ne árts a jó szándékúembereknek! Légy sikeres és eredményes!… –hangzik a szcientológusok néhány túlélési impe-ratívusza, melyben a mózesi parancsolatok mel-lett megtalálható korunk higiéniára irányuló, si-kerorientált felkiáltása. Ám a kormánnyal kap-csolatos bátorítás nehezen kivitelezhetõ. Talánazon egyszerû oknál fogva, miszerint egy min-den ember érdekét képviselõ államvezetési testü-let megléte a science fiction vízióit súrolja.

A Szcientológiai Egyház európai terjeszkedé-se kedvezõtlen fogadtatásban részesült számosérintett országban. „A német szövetségi munka-ügyi bíróság 1998-ban úgy határozott, hogy aszcientológia 'nem egyház, hanem gazdasági vál-lalkozás'. Az álláspont azt követõen alakult ki,hogy az eredetileg a szélsõbaloldali és szélsõjobb-oldali mozgalmak szemmel tartására felállítotthivatal egy évig figyelte a szervezet tevékenysé-gét. A következtetés: 'A Szcientológia Egyház ve-szélyezteti Németország belsõ biztonságát, mertantidemokratikus társadalmi rend megteremtésé-re törekszik' (Peter Frisch, a német Szövetségi Al-kotmányvédõ Hivatal elnöke) (…) Két tarto-mányban – Bajorországban és Baden-Württembergben – a szervezet tagjai nem

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 38

39

lehetnek közalkalmazottak.“8 Franciaországbanaz egyház térhódításának visszaszorítására és te-vékenységeinek szemmel tartására parlamentibizottságot állítottak 1996-ban és szigorú tör-vényt emeltek a szekták illegális tevékenységé-nek korlátozására. Görögországban egy athénibíróság betiltotta a szervezet mûködését, mivel atársadalomra veszélyesnek ítélte. Belgiumban fi-gyelemfelkeltõ kampányt indítottak a szektákmegfékezésére. A kampány a tömegtájékoztatáseszközeit felhasználva informálja a lakosságot.„Nagy-Britannia nem ismeri el karitatívnak aSzcientológia Egyházat 1999. Londonban a Jóté-kony Intézmények Felügyelõbizottsága a nagy-britanniai Szcientológia Egyháznak nem adtameg a karitatív szervezetek jogi státusát, mertdöntésük szerint a szervezet nem a közjó érdeké-ben tevékenykedik. Híján a köz üdvéért végzettjótékonysági munkának, a brit törvények szerinta Szcientológia Egyház nem kaphatja meg a kari-tatív szervezetek jogi státusát, függetlenül attól,hogy meghirdetett céljai közt szerepelhettek jóté-konysági elképzelések.“9

Végezetül az Egyház egyik tagtoborzó szóró-lapját idézem, mely véleményem szerint semmi-féle minõsítést nem kíván, hiszen minden jó ér-zésû, ép eszû emberben ugyanazok a gondolatokés érzések merülnek fel…

„Egy maroknyian közülünk lelkünket kidol-gozzuk, hogy célba érjünk a Földnek kiszabottidõn belül. Kizárólag rajtunk áll, hogy vajon agyermeked valaha is megéri-e a tizenhatodikévét, vagy hogy néped valaha is sikerrel jár-e. Egymaroknyian közülünk nem zsörtölõdnek, drama-tizálnak, vinnyognak vagy várnak. Egy tizenkétórás naphoz a hatvan órás héthez tûrtük fel azingujjainkat. Minden rendben van azzal, ha vala-ki ésszerûsködõ vagy óvatos, vagy éppen nyitotta hozzáállása mindaddig, amíg a nyitottsága nemcsak üres lyukakból áll. Mi néhányan látjuk,hogy a világnak van egy esélye, ha nem veszteget-jük az idõnket. Lehet, hogy szuperlények va-gyunk, de az is lehet, hogy nem. Még. Viszont na-gyon õszinte emberek vagyunk. Tovább lennénktürelmesek, ha nem lenne ilyen kevés idõnk. Azesélyünk a legjobb esetben is haloványka. Kihoz-zuk a legtöbbet, amit csak tudunk ebbõl az esély-bõl. A programunk egyszerû: Olyan keményendolgozunk, ahogy csak tudunk aSzcientológiában. A mi munkánkban elvégezhetõlegjobb munkát végezzük. Az embereket fellõjükaz esetszinteken. A legjobb auditorokat képezzükki, akiket csak ki tudunk képezni, olyan gyorsan,ahogy csak tudjuk. Mûködésben tartjuk ezt a

helyet. Garmadával tesszük release-zé az embere-ket. Cleareket és OT-kat gyártunk. Az a szándé-kunk, hogy teljes sikerrel járjunk. Tudjuk, hogyminden perc számít. És szándékunkban áll eltá-volítani az útból bármit, amit csak el kell onnantávolítanunk – nem számít, hogy milyen nagy is –ahhoz, hogy egy olyan civilizációt csináljunk,amelyik képes túlélni. És nem fog „BUMM“ fel-robbanni! Ha mi gyõzünk, akkor te gyõzöl. A srá-cok az iskolában fel fognak nõni. És lesz egy vi-lágunk bûnözés és háború nélkül. Komolyan gon-doljuk. És ennek a bolygónak az egyetlen hal-vány esélye néhány gyenge vállon nyugszik, olya-nokén, akik túlhajszoltak, alulfizetettek, és aki-ket támadnak – a Szcientológusokén. Késõbb, hasikerrel járunk, mit válaszolsz majd erre a kérdés-re? „Segítettél?“ L. Ron Hubbard

Jegyzetek:

1. Mózes I.könyve2. http://www.extra.hu/szttk/3. Dobszay János: Szcientológus cégkapcsolatok: A vád ti-

tokzatos tárgya. Cikk. HVG. 2000.05.20.4. http://mia.szcientologia.org/5. Beiratkozási Kérelem Vallási Szolgáltatásokhoz. dok.

Org szerzõdés. 2003. 08.6. http://hungarian.rtc.org/matters/ethics.htm7. Jókuthy Zoltán: A szcientológusok már a spájzban van-

nak. Cikk. Demokrata. 2000.05. 19.szám 8. http://www.extra.hu/szttk/9. http://www.extra.hu/szttk/

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 39

40

2003 májusában Georg Kühlewind egy elõ-adásán vettem részt, melynek címe a következõvolt: A mindennapos figyelem gyakorlása – út agyermekhez, a fiatalokhoz. A rendezvényt egyintegratív Waldorf iskolában tartották, amely aKühlewind által meghirdetett módszerekre ala-pítja pedagógiáját. Az elõadásban szó volt az ál-lítólag újszerû gyermekekrõl, akik mintegy húszévvel ezelõtt születtek meg és akikkel szembennem lehetünk igazságtalanok. A fejtegetés ab-ban a megállapításban csúcsosodott ki, hogyszükség lenne egy új embertanra, mivel RudolfSteiner ezekrõl az új jelenségekrõl nem beszélt.Az elõadás magában rejtette azt az állítást is,hogy az elõadó, Kühlewind úr ezt az új ember-tant nekünk megadhatja. E nyilatkozatantropozófiai-embertani megindoklása ugyan-akkor nem történt meg, sõt az a benyomás ke-letkezett az emberben, hogy az elõadó sem Ru-dolf Steiner pedagógiáját nem ismerte kielégítõ-en, sem pedig nem is törekedett arra, hogy meg-tudjon róla valamit. Ez az elõadás mélységesenmegrázó hatást tett nemcsak a jelen sorok szer-zõjére, hanem más hallgatókra is, akik aWaldorf-pedagógia alapos ismeretére már szerttettek. Ezért azt a kérdést, amely az elõadásután többekben megfogalmazódott, most han-gosan ki kell mondanunk a nyilvánosság elõtt is.Ez így hangzik: mi történik az antropozófiai pe-dagógiával? Mit találunk napjainkban e pedagó-gia kulisszái mögött?

Az antropozófiai embertan eleven, gondolati-elvi jelenléte nélkül és maga az antropozófia nél-kül végsõ soron nem lehetséges sem valódi em-bertan és spirituális pszichológia, sem antropozó-fiai pedagógia, hanem mindezek üres külsõsé-gekbe fognak süllyedni és visszaéléseknek lesz-nek kitéve. Rudolf Steiner minden pedagógiaielõadásciklusában ezt újra és újra hangsúlyozta.

Már maga az a tény, hogy az intézményeken be-lül egy ilyen antropozófia nélküli pedagógia el-képzelhetõ, azt bizonyítja, hogy Steiner elõadá-sai, mint kézikönyvek, a polcokon porosodnak,és többé már nem áradnak bele termékenyítõenés élõ módon a pedagógusok lelkébe.

Az antropozófia kiszikkadása a pedagógusokeleven gondolatvilágában Rudolf Steiner lefoko-zásához, sõt azt kell mondanunk, lealázásáhozvezetett, aki eközben egy olyan tudós, mi több,fõiskolai tanár szintjére kerül, akinek morálisminõségei nyilvánosan megkérdõjelezõdnek.(Rudolf Steinertõl elvitatják azt az álláspontot,hogy mindig mindenben a tiszta igazságot kell ki-mondanunk, és hogy el kell kerülnünk az olyanhozzáállást, amely az antropozófusokat az önál-lótlanság tanítványi magatartása felé terelné… –Részlet Bodo von Plato, vezetõségi tag egyik le-velébõl. Der Europäer, 2002/2003. december/ja-nuár 2/3-as szám melléklete.)

Az idõk során egyre inkább valamiféle vá-kuum keletkezett az antropozófiai pedagógiánbelül. Megélhettük, hogy ezzel a kiüresedett pe-dagógiával egyre kevésbé lehet kezelnünk a gye-rekek problémáit, és hogy a nevelési, az emberekközötti és az anyagi nehézségek, melyeknek okaa szellemi tartalom elveszítésével függ össze, azintézményekben mindinkább elhatalmasodtak.A gyerekek például fokozatosan szembefordul-tak a tanárok tekintélyével, mert öntudatlanul átkellett élniük, hogy az, amit a tanár tanított ésaz, ami õ maga volt, nem állt összhangban egy-mással; ezért elvetették a tanári tekintélyt, ame-lyet Steiner oly nagyra becsülendõnek tartott.Látva az „antropozófiai“ pedagógia saját magaáltal okozott hatástalanságát, az emberek lassan-ként az antropozófián kívül kezdtek eszméket ésiránymutatásokat keresni, amelyek a saját szelle-mi ürességükkel akarnak segítséget nyújtani.

Rüdiger KeulerANTROPOZÓFIAI PEDAGÓGIA - KIÜRESEDETT KÜLSÕSÉGEK

PEDAGÓGIAPEDAGÓGIA

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 40

41

Így látunk ma az antropozófiai pedagógián belülolyan világszemléleteket, terápiákat és iskolázásiutakat érvényre jutni, amelyek az antropozófiaalapjaival egyenesen szemben állnak, azt kizárjákés tagadják.

De nemcsak kívülrõl hatolnak be ezek a terá-piák és világképek, hanem terjednek azantropozófia ruhájába öltözve is. Így a Waldorfiskolákban egyre népszerûbbé váló azon nézetekis, amelyeket Köhler és Kühlewind képvisel, né-zetünk szerint olyan elméletek, amelyek azantropozófiával szöges ellentétben állnak.

Az antropozófiai pedagógia területén valógyomlálgatás másik kísérlete történik abban azéppúgy Kühlewind, mint Köhler által képviseltnézetben, amely szerint az úgynevezett frontálistanítás az iskolában meghaladott és meg kelleneszüntetni. Kühlewind a frontális tanítást elavulttipológiai nézetnek nevezte (vajon a csillaggyere-keknek mi a tipológiája?), amelyet le kellene épí-teni. Az antropozófiai pedagógiában központihelyen áll a tekintély nevelési princípiuma azember második hétéves életidejében. RudolfSteiner mindenesetre beszél az arra méltó, szere-tetre épülõ és magától értetõdõ tekintélyrõl, te-hát itt egyáltalán nem arról van szó, amit e foga-lomhoz rendszerint asszociálni szoktunk. Abbana pillanatban, amikor megkíséreljük a tanárt aközépponti eseményekbõl kiszorítani – amit aharmadik hétéves életkorszakban természetesenmár másképpen kell értenünk –, e pedagógia lé-nyeges vonása ellen intézünk támadást. A GA304-es kötetben (a 82. oldalon) Steiner a tanártúgy jellemzi, amint aki a tanítás egyoldalúságá-val szemben az igazi gyógyír, feltéve hogy a gye-rek átéli benne annak egészséges hatását, amit aszellemtudomány nyújtott a tanár számára.

A Köhler és Kühlewind által hangoztatottkoncepció a korábbi tekintélyellenes nevelés fel-élesztése új csomagolásban. Ezt legalábbis azantropozófiai pedagógiában már régen meg kel-lett volna haladnunk. Amikor hospitál valaki egyolyan iskolában, amelyben e módszer alapjándolgoznak, annak feltûnik, hogy hiányzik a gye-rekekbõl az alapvetõ orientáció, kisebb a tanulá-si hajlandóságuk és a tudásuk, és növekedvénegyre önteltebbek és nehezebben kezelhetõeklesznek, illetve a forma és a tekintély mindenválfajával szemben egyre inkább elutasítóak. Azígy keletkezõ nehézségek közepette persze mégmindig nagyra lehetünk önmagunkkal, amennyi-ben hiszünk az indigógyerekek/csillaggyerekekmítoszában. Ha nem fogadjuk el ezt a mítoszt,akkor egy ilyen iskolában egyszerûen egy

borzasztó fejetlenséget észlelünk, ahol a tanárokolyan nézeteket és eszméket alkalmaznak, ame-lyekkel saját magukat mint pedagógusokat ha-tástalanítják. Lehetne szenvtelenül is szemlél-nünk, ahogyan a pedagógiának ez a módja szét-dúlja önmagát, amikor saját problémáiba fulladbele, ha nem lenne kapcsolatos ezzel a gyerekekmegannyi szenvedése, és ha a nyilvánosság nemtévesztené össze az ilyen pedagógiai eltévelyedé-seket az antropozófiai pedagógiával, amely en-nek során hitelét is veszti.

Természetesen Kühlewind és Köhler uraknakszabadjon kiállniuk saját neveléselméletük mel-lett, de lássák el a megfelelõ címkével, és ne azantropozófiai pedagógia fogalma alatt jelentes-senek meg rejtetten egy teljesen másféle nevelésimódszert. Ne romboljanak le olyat, amit õk ma-guk sohasem tudtak volna megalkotni. Egy ilyenmódszerek alapján nevelõ iskola ne használja a„Waldorf iskola“ vagy „Rudolf Steiner iskola“nevet, különben félrevezetésrõl vagy névbeliviszszaélésrõl kellene beszélnünk. A „GeorgKühlewind iskola“ elnevezés alatt és az arra va-ló utalással, hogy „e módszer szerint történik atanítás“, kezdettõl fogva mindenki tudná, hogymivel áll szemben.

Az antropozófiai pedagógia megrostálása éskiüresítése már nagyon elõrehaladt; ez a folya-mat régóta észrevehetõ és nem most kezdõdött.Nyilván vannak még egyes személyek és iskolák,akik megbízhatóan folytatják az antropozófia ésaz antropozófiai embertan meggyökereztetését apedagógiában, akik az általános hanyatlássalszembefordulnak, és akik kivételt képeznek ab-ban a folyamatban, amit most bemutattam. Egé-szében véve azonban ezek csak oázisok, amelyekegyre inkább elszigetelõdnek, és a hanyatlást leg-feljebb csak helyileg gátolhatják. A minõségpusztulása az antropozófiai intézményeken belülhihetetlen mértékû. Az olyan iskolákban is, aholkülsõleg még ragaszkodnak a tradíciókhoz és aformákhoz, a mélyebbre hatoló pillantás észre-veheti, hogy a szellemileg mûködõ valóság mesz-szemenõen háttérbe szorult. Ha pedig utalunkezekre a dolgokra, sok elutasításban lesz részünkés rosszkedvû pillantásokat kapunk cserébe.

Az „antropozófusok“ alvása már igen mély, éstalán nem is akarnak felébredni.

Forrás: Symptomatologische Illustrationen2003. Nr. 34.

Fordította: Szabó Attila

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 41

42

Georg Kühlewind könyvében, a „Csillag-gyerekek“-ben, amely a pedagógusok körébenegyre nagyobb visszhangra lelt és amelyet egy-re több iskola elfogad, a 71. oldalon találhatóegy útmutatás arról, hogy hogyan kell nevelniezeket a csillaggyerekeket (idõközben már agyerekek 90 százaléka, akiket a mai óvodák-ban és iskolákban nevelnek, csillaggyereknekszámít): „Mindent meg kell velük beszélnünk,ha rá akarjuk venni õket, hogy megtegyenekvalamit. A megbeszélés akkor is fontos, ha ko-ruknál fogva a mondottakat még egyáltalánnem érthetik meg, mert ez esetben is azt érzik,hogy megbecsüljük és méltányoljuk õket.“Vagy máshol: „Õk már nagykorúkéntérkeznek…“ A 111. oldalon pedig (mindeset-re Kühlewindné írta): „… a gyerektõl semmit,semmilyen szokást, tennivalót nem várunk el,anélkül hogy azt ne magyaráznánk meg neki,vagy – ha alapvetõ dologról van szó – a bele-egyezését ne kérnénk.“ Eltekintve attól, hogya könyv hemzseg az ellentmondásoktól, a fo-galmi tisztázatlanságoktól és képtelenségektõl,itt egy olyan nevelõi magatartást hirdetnekmeg, amely a gyerekeket túl korán az önállóítéletre szólítja fel. Az ilyen, az antropozófiaiembertannak ellentmondó megfogalmazásokhovatovább alapul fognak szolgálni a „mo-dern“ nevelési elveknek a Waldorf iskolákban,anélkül, hogy átgondolnák õket. Mindemögött tudatlanság vagy valami mindenfelékapkodó megismerés áll?

Köhler, a harcostárs

Henning Köhler, akit interjúi és publikációialapján Georg Kühlewind lelkes harcostársa-ként kell tekintenünk, könyvében – „WarMichel aus Lönneberga aufmerksamkeits-gestört?“ – a 261. oldalon egy kijelentést talá-lunk: „Egy idõ óta Georg Kühlewind útmuta-tásait egyre komolyabban belevonom a figye-lem-tanítás (Aufmerksamkeitsschulung) gya-korlatába. Az õ számtalan könyvében azantropozófia, a spirituális kereszténység és azen buddhizmus egyes elemei és saját szellemikutatásai érezhetõ tapasztalatgazdagságbanösszeolvadnak…“ Georg Kühlewind kapcsola-

táról a zen-buddhizmussal az antropozófiailagorientált Rüspe Studienhaus 2003-as évi prog-ramjából is tudomásunk lehet (77. oldal, 139.kurzus), ahol is õ maga zen-buddhizmust tanít,anélkül, hogy bárkinek is feltûnne az ezzeladódó ellentmondás az antropozófiával.(Georg Kühlewind publikációiban ugyanolyangondolati struktúrákat találunk, ha nem is tan-tételeket, amelyek a buddhizmusból ismerete-sek. Georg Kühlewind maga a legkevésbé semcsinál titkot ebbõl.)

Hogyan lehet „az antropozófia egyes ele-meit a zen-buddhizmussal összeolvasztani“?Rudolf Steiner mûveibõl tudhatjuk, hogy abuddhizmus a szellemi megismerés egy ata-visztikus formája (ugyanez érvényes a jógárais), amely a közép-európaiak fejlõdésszintje ésszellemi megismerésútja számára a legkevésbésem megfelelõ, mi több, támadást jelent szelle-miségük és egészségük ellen.

Georg Kühlewind iskolázási módszereinekés nevelési koncepciójának ügyes becsempé-szésében az ellenerõk támadását vélem felfe-dezni az antropozófia ellen, amely hatássalvan az emberiség fejlõdésmenetére, sõt a szel-lemi kozmoszra általában. Az „antropozófu-sok“ pedig, elkábulva Georg Kühlewind tudat-tompító és összezavaró módszereitõl, hagyjákmindezt megtörténni, vagy egyenesen pártol-ják is. Miféle rémséges zuhanás fenyegeti itt azantropozófiai pedagógiát?!

Hogy Georg Kühlewind nézetei esetébennem valami idõben és helyileg lehatárolt jelen-ségrõl van szó, mutatja az a nagy tér, amit ne-ki szentelnek az antropozófiai médiákban, mi-közben kritikusait ott agyonhallgatják.

Hogyan lehetséges, hogy a pedagógusokoly kevéssé járatosak a maguk szakágában,hogy egy kémikus – mert eredetileg ez GeorgKühlewind szakiránya – az orruknál fogva ve-zetheti õket? Az ugyan igaz, hogy nekünk a„hitelességet“, a rátermettséget kell néznünk,de ebben az esetben mindkettõ hiányzik. Ru-dolf Steiner antropozófiája nyújtja számunkraazt a mértékegységet, amelyhez mérni tudjukmindezt.

Vajon hol lenne az antropozófia elleni tá-madás hatékonyabb, mint éppen a pedagógia

Rüdiger Keuler

KÜHLEWIND CSILLAGGYEREKEI

(Részlet)

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 42

43

területén? A „Theosophie“ 4. fejezetében írjaRudolf Steiner: „Mindnyájan tudjuk, hogy fõ-ként azt szeretjük igaznak elismerni, ami feléérzéseink hajlanak, holott a maradandó igaz-ság független szimpátiánk és antipátiánk min-den mellékízétõl. Az igazság akkor is igazságmarad, ha minden személyes érzésünk lázadellene. A léleknek azt a részét nevezzük tudatiléleknek, amelyben ez az igazság él.“ Azantropozófiát csakis a tudati lélekbõl fakadó-an lehet valóban megértenünk. Amennyiben agyerektõl túl korán igényeljük az önálló dön-téseket, úgy ezek a döntések a testiséghez, aszimpátiához és antipátiához maradnak kötve!Ezzel jövõjére nézve eltorlaszoljuk elõtte, mintfelnõtt elõtt az utat a szabadsághoz, azantropozófiához és a tudati lélek fejlõdéséhez.Ez nem csak az antropozófia, hanem az embe-riség elleni támadást is jelenti, amelynek az At-lantisz utáni 5. kultúrperiódusban a tudati lé-lek kifejlesztése lenne a feladata. Ennek foly-tán egyúttal az antropozófiát is elvágjuk azemberektõl, akiknek a jövõben el kellene hoz-zá találniuk. Egy olyan gyereknek, akit aWaldorf-pedagógia alapján neveltek, felnõtt-ként könnyebben le kellene tudnia gyõzni ma-gában a testiségnek azt az ellenállását, amelyaz antropozófia megértésének útjában áll.

Párhuzam Kaspar Hauserrel

1812. szeptember 2-én született KasparHauser. Gyermekként egy tömlöcben fog-vatartották, hogy így akadályozzák meg fejlõ-dését, és hogy az emberiségre nézve döntõfeladatát felismerje. Nem hagyták meghalni,mert az illetõ körök tudták róla, hogy azonnalújra-inkarnálódna, hogy feladatát mégiscsakvégbevigye. Ezért fogvatartói megkíséreltékmagát az inkarnációját bilincsbe verni, azt egy-fajta köztes állapotban tartották, hogy így azemberiséget a számára lényeges erõktõl meg-rabolják.

Ma azt kell látnunk, hogy Kaspar Hausersorsa milliónyi gyermeknél megismétlõdik!Megakadályozzák, hogy karmájuknak megfe-lelõen megtalálják a tulajdonképpeni sorsfel-adatukat, mivel tartósan megzavarják az

inkarnációs útjukat. Ennélfogva õket is egyköztes állapotba kényszerítik. Nem testilegölik meg õket, de elõidéznek náluk egy lelkihalált, a lelki erõk elhalását. Nem csupán amédiák által, a számtalan elektronikus szóra-koztató és kommunikációs eszközök általokoznak fejlõdési ártalmakat a gyerekeknek,hanem az olyan nevelési elvekkel is akadályoz-zák sorsuk kibontakozását, amelyek a gyereke-ket túl korán az önálló ítéletekre ösztönzik.Ezzel inkarnációs fejlõdésüket egyfajta köztesállapotba taszítják. Ilyen emberekként életükvégén szellemileg-lelkileg üres „hátizsákkal“fognak belépni majd a szellemi világba. Hiá-nyozni fognak belõlük azok az erõk, amelye-ket a szellemi világnak kellene átadniuk. Ez asaját karmájuk számára romboló következmé-nyekkel jár, de éppúgy az emberiség fejlõdéseés a szellemi világ számára is ilyen kihatású.

Ami ma „indigó-gyerekek“, vagyKühlewind kifejezésével „csillaggyerekek“ – „…javaslom, hogy nevezzük õket csillaggye-rekeknek; az USA-ban többnyire indigó-gyere-keknek mondják õket…“ (Georg Kühlewind) –címszó alatt sok Waldorf iskolában létezik ésamit az antropozófiai kiadók a publikálás ré-vén nagyban támogatnak, az bûntett a felnö-vekvõ generációval, az egész emberiséggelszemben.

Mi rázza fel végre az antropozófusokat bé-nító alvásukból?

Forrás: Rüdiger Keuler: Erziehung ohneAutorität? c. cikke a SymptomatologischeIllustrationen 2003. októberi 35. számában

Fordította: Szabó Attila

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 43

44

Rudolf Steiner

CARNEGIE ÉS TOLSZTOJAz 1908. november 6-i berlini elõadásgyorsírásos jegyzetei nyomán

Évek óta kötelességemnek érzem, hogy elõ-adásokat tartsak a szellemtudományról vagyantropozófiáról. Azok, akik megjelennek ezekenaz elõadásokon, elismerhetik, hogy a bemutatottszellemtudomány nem valamilyen álmodozó, he-nye törekvés azok számára, akik kivonják magu-kat az élet feladatai alól; a szellemtudomány a lé-tezés legmélyebb problémáit és titkait világítjameg.

A szellemtudomány a szellemi forrásokhoz ve-zeti lelkünket. Rendeltetése, hogy az emberiségeta szellemi világok megismeréséhez vezesse.Ugyanakkor küldetése az is, hogy az életet értel-messé tegye, vezércsillag legyen a munkában és

cselekvésben, s a mélyen fekvõ szellemi okok fel-tárása révén a legszélesebb és legmélyebb megér-tését adja mindannak, ami környezetünkben tör-ténik.

Az átlagos tudatban létezõ mai zûrzavar ésszellemi széthúzás azoknak a mély ellentmondá-soknak köszönhetõ, amelyeket a nagy tekintélyûszemélyiségeknek az emberi élet problémáira vo-natkozó vélekedéseiben találhatunk. Mind-azonáltal számosan már érezhették, hogy azantropozófia kiszélesíti a felfogásukat, és ezért el-vezethet a vélekedések bölcs kiegyenlítéséhez.

A mai napon két híres kortársunk alakját állítjukmagunk elé, akik messzemenõen hatottak korunkra.

Rudolf Steiner a 19. század, és egyben a Kelet és aNyugat két, rendkívül jellegzetes személyiségét vizsgál-ja ebben az elõadásában, a Tõle megszokott tárgyila-gossággal, Lev Nyikolájevics Tolsztoj grófot (1828-1910), a klasszikus orosz írófejedelmet, és AndrewCarnegie-t (1837-1911), az amerikai acélmágnást. „Végtelenül többet lehet tanulni a betekintés által, mintsema külsõségek kritikájával“- mondja Steiner, arra tanítva, hogy nem elegendõ, ha a saját szempontunkból pusz-tán kritizáljuk korunkat, és nem jutunk el a kor és a kortársak valóban objektív szemléletéig. Igaz, hogy a korés a kortársak, lemaradók és haladárok számos okot szolgáltatnak a kritikára, és az is igaz, hogy az objektivi-tás, az elfogulatlanság ugyanakkor nagymértékben kívánatos emberi magatartás lett a véleményünk kialakítá-sánál, Steinernél mégis többet jelent ez a magatartás, mint ami ma megvalósult belõle: a figyelemmel teli be-leélést jelenti, egy olyan gondolkodást, amely nem riad meg a tõle eltérõ szempontok mérlegelésétõl, nem ma-rad meg a felszínes absztrakcióknál, melyek - legyenek bár materialista vagy idealista színezetûek - óhatatlanulis csupán egy szellemileg érzéketlen relativizmushoz vagy a különbözõ „sündisznóállások“ kialakulásához szok-tak vezetni, egy „kinek a pap, kinek a papné“ típusú felfogáshoz, és sajnos azok váltak mértékadóvá, akik ilymódon, gyakran csak egy zsurnalizmus szintjén képviselik az „objektivitást“. A szellemtudományos megközelí-tés egy lényegi, teljességre törekvõ, a fej és a szív áramlatait összekapcsoló megismerés alapján képes a tényeketvizsgálni, amint azok vannak odakint, a világban, és azt is, ami e tényeket illetõen bennünk sajátos gazdagság-ban él, tehát a fizikai és a lelki-szellemi tények összefüggéseit, egészen szellemi forrásukig. A megértés még nemjelent elfogadást, de utat jelenthet az ellentétek igazi, a valóság talaján nyugvó áthidalásához, a valódi szükség-letek, a fejlõdés valódi vonalainak megtalálásához. Ez érvényes az antropozófiai szellemtudomány fogadtatá-sát illetõ kérdésekre is: vétek anélkül bármilyen kritikát is elfogadni róla, vétek bármilyen szirénhangnak hiteltadni, amíg nem gyõzõdtünk meg saját szemünkkel az antropozófia eredményeinek helyességérõl vagy helytelen-ségérõl, alapítójának feltétlen korrektségérõl.

Örültem, hogy épp most akadt a kezembe ez az elõadás, mert jól illusztrálja mindazt, ami manapság, átala-kulóban lévõ világunkban talán ismét foglalkoztatja az embereket: a kelet-közép- és nyugat-európai ember ésfeladatának alapvetõ karakterisztikumait, egymáshoz való viszonyunkat. Körvonalazódhat, hogy minden tör-ténelmi kataklizma ellenére, melyek az elõadás elhangzása, 1908 óta lezajlottak, van mit tanulnia egymástólKeletnek és Nyugatnak, praktikus és idealista embernek egyaránt. „Rossz volna valóban, ha a különbözõ színe-ket és tónusokat nem láthatnánk egy mûvészi egész részeiként“ - fejezi be elõadását Steiner.

Z. Tóth Csaba

Carnegie Tolsztoj

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 44

45

Olyan individualitásokat, akik alkalmasak arra,hogy megjelenítsék számunkra korunk elevenkontrasztjait. Nehéz lenne két olyan személyisé-get találni, akiknek gondolatai és érzései, felfogá-suk a jóról és rosszról nagyobb ellentétben lenné-nek egymással. Egyikük a híres orosz író, Tolsz-toj, egy oly erõs személyiség, hogy hatása szinteleírhatatlan kora és nemzedéke számára. Nehézmeghatározni, hogy moralista, próféta vagy re-former. De az tény, hogy róla beszélni annyi, mintérinteni valamit, ami az emberi természet legmé-lyebb mélységeiben gyökerezik. Él valami a sze-mélyiségében, ami az emberi lélek mélységeibõlszármazik – valami, amit nem lehet érezni azok-ban, akiknek a mûvei pusztán a felületen mozog-nak. A másik személyiség, nagyon határozott el-lentétben Tolsztojjal, az amerikai milliomos,Carnegie. Miért Carnegie-t említjük Tolsztojjalösszefüggésben? Épp úgy, ahogy Tolsztoj a lelkemélységeibõl az élet problémáinak kielégítõ meg-oldására törekedett, Carnegie, a maga módján,egy praktikus, intelligens módon igyekezett te-kinteni az életre, és megtalálni a vezérelveket.

Azt lehetne talán mondani, hogy miként azidealizmus és a realizmus homlokegyenest szem-benáll egymással, olyan a viszony Tolsztoj ésCarnegie között. Mint Fichte mondotta: „Az em-ber véleménye az életrõl attól függ, hogy milyenmaga az ember,“ és az ember szemlélete, fino-mabb vagy erõteljesebb szálakkal mindig össze-kapcsolódik saját meghatározott jellemével ésvérmérsékletével. E két személyiség között teháta lehetõ legnagyobb ellentétet találjuk. Egyikükvagyonos orosz arisztokrata, aki luxusban szüle-tett, s társadalmi helyzete révén nem csak hogyösszekapcsolódott ezen életmód külsõ aspektusa-ival, hanem ez kötelezte arra, hogy éljen az adott-ságaival és megízlelje azokat. Telítve volt a kor-szak gondolkodásmódjával, amely csupán felüle-tességeket kínált. Túlnézett a nagy erkölcsi ideá-lokon, melyeket az emberiség többsége, még hacsodálja és elismeri is szépségüket, elérhetetlen-nek hisz.

Másfelõl itt van Carnegie, aki egyszerû körül-mények között született, ismerte a szükséget és ál-dozatot, nem rendelkezett a Tolsztoj által élvezettelõnyökkel, de szünet nélkül dolgozni akart, ésazt mondhatjuk, hogy egy eszményi-sokszínû am-bíció hajtotta, hogy emberré váljon, a szó legszé-lesebb értelmében. Ezzel az élet iránti attitûddelCarnegie kifejlesztett egyfajta realisztikus idealiz-must, egy morális álláspontot, ami azzal számolt,amit fizikai szemekkel látni a gyakorlati életta-pasztalatok özönében.

Tolsztoj, a maga határozott módján, kesztyûtdobott a dolgok mai rendjének. Kritikája élessévált, ahogy harcolt a modern gondolkodással, ér-zéssel és önös hatásokkal. Carnegie úgy tekint azéletre, mint ami történetileg alakult ki. A szó,amit lelke az élettel való kapcsolata kifejezésérehasznál, a 'satisfaction,' a megelégedés a dolgokfennálló rendjével. Látja, hogyan keletkeztek akülönbségek a gazdagok és szegények között, éshogyan jött létre az alkalmazásbeli különbözõség.És mindenütt ez az átható ítélete: lényegtelen do-log, hogy mit tartunk jónak vagy rossznak. Mind-kettõ létezik, és létezniök kell. Itt vannak és szá-molni kell velük. Ezt kell megoldanunk. A fenn-álló dolgok egy realisztikus felfogása alapján kellkidolgoznunk egy idealizmust, amely a nagy cé-lokra tekintve rámutat a megfelelõ útra, a létezõfeltételeken belül, a dolgoknak egy olyan rendjefelé, amely az emberi haladást és fejlõdést elõre-viszi.

Ez az elõadás nem „foglal állást“ egyik vagymásik nézõpont mellett. Kialakulásuk feltételeitszeretnénk megérteni, azért, hogy megmagyaráz-zuk a kontrasztot: és ha a szellemtudománynakvalamilyen feladata van e két férfiúra vonatkozó-an, akkor ez annak megértése és megvilágításakell legyen, hogy különbségeik a létezés mélyenfekvõ forrásaiból eredtek. Nem lehet feladatom,hogy életrajzi információkat nyújtsak. Csupán aztszeretném, hogy úgy világítsam meg e két emberlelkét, hogy behatolhassunk személyiségük mé-lyebb megértésébe.

Tolsztoj elõször is, mint mondottuk, az az em-ber volt, akinek nem kellett harcolnia az életanyagi feltételeiért, hanem bõséges gazdagságbaszületett bele, és könnyen bele is veszhetett volnaebbe, ezrekhez hasonlóan, akik a luxus birodal-mában éltek. õ azonban egy igen erõs individua-litással rendelkezett. Már gyerekkortól megérin-tették a lélek és az élet mélyebb kérdései, noha if-júként nem tekintett kritikusan a körülötte lévõdolgokra, hanem elfogadta õket, mint természe-tes dolgokat. Mennyire más volt a magatartásakésõbb, amikor környezetének valósággal a cen-zora lett!

Hosszú beszámolót adhatnánk arról, hogyanismerkedett meg Tolsztoj a mai társadalmi élet sö-tét és fájdalmas oldalával, különösen katonaiszolgálata folyamán; majd a háború szenvedéseités a szentpétervári társadalmi és irodalmi életettapasztalva hogyan háborodott fel az uralkodóosztályok erkölcsein. Mindez jól ismert. De amiminket inkább érdekel, azok a nagy kérdések,amelyek fölfénylettek Tolsztoj elõtt. Egyre jobban

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 45

46

és jobban erõsödött benne a kérdés: „Mi van azélet középpontjában a bennünket körülvevõ vala-mennyi konfliktusos viszony közepette? Hol ta-láljuk a középpontot?“ A vallás lett számára anagy, vitális kérdés. Eleinte nem szakíthatta elmagát a hagyományos formáktól, és bár a vallásimegfontolások jelentõségteljesen növekedtekbenne, ahogy újra és újra kérdezte önmagát, „Mia vallás? Mi a jelentõsége az emberiségszámára?“, nem ismerte fel az összekötõ kapcsota lélek és egy ismeretlen szellemi forrás között.Úgy tûnt számára, hogy mindaz, amit saját osztá-lyának tagjaitól tanult az igaz vallásról, elszakadta forrásától, megkeményedett és elszáradt.

Ebben az idõben kezdett érdeklõdni az alsóbbosztályok iránt. Mikor a Kaukázusban szolgáltkatonaként, megismerte belsõ életüket és találtbennük valami õsit, ami nem volt elszakítva ere-deti okától. Szemeit felnyitotta a tény, hogy a földegyszerû népének naiv létezésében az igazság és avalóság inkább megmarad, mint osztálya mester-kéltségeiben, amelyhez tartozott.

Sorban szembesült a problémákkal, melyekegyikét sem oldhatta meg. „Igen; megpillantot-tam azokat, akik el vannak különítve az igazság-tól, és megkeményedtek az élet perifériáin; és fel-ismertem az utat a vallási mélységekhez az egy-szerû emberek lelkén keresztül; de a válasz a kér-désemre abban rejlik, hogy az úgynevezett mûvel-tek sohasem érthetik meg a léleknek ezt a kezde-ti állapotát, és nem kerülhetnek összhangbavele.“ Nem lehet választ találni az égetõ kérdésre.És így egyre világosabbá válnak a kontrasztok ésellentmondások az életben. Ahogy olvassuk a Há-ború és békét és az Anna Kareniná-t, látható,ahogy mindenütt, bár a mûvészi forma a legfõbb,áthatja ezeket a mûveket az élet kontrasztjainak,és mindenekelõtt az emberi jellem ellentmondá-sosságának megértési vágya.

Késõbbi életében, miután nagy író lett, aztmondta: „A törekvés, hogy egy jellemet ideálisanés életteljesen ábrázoljak, harmóniában a valóság-gal is, elmondhatatlan szenvedésembe került, éstudom, hogy számos kortársamnak ugyanez atapasztalata.“

Aggasztotta, hogy ilyen ellentmondások létez-nek aközt, amit valaki ideálisnak ismer föl, és amiaktuálisan létezik; ahelyett, hogy rend és békeuralkodnának a világon. Ez egész végig zavartaõt, míg mûvészileg aktív volt.

Tolsztoj mindeközben nem egyszerûen egy ob-jektív szemlélõ volt. Benne élt az élet közepében.Tapasztalta mindezt, és érezhette a lelkiismerettüskéit, a belsõ szégyent, amit mindenki tapasz-

talhat, aki hirtelen rájön, hogy egy bizonyos osz-tályba született, és kénytelen alkalmazkodni a lé-tezõ szokásokhoz. Következetlen dolognak tûntkritizálni ezeket a szokásokat. Az ilyen személyi-ségek gyakran sodródtak az öngyilkosság határá-ra a belsõ nyugtalanság miatt.

Végtelenül többet lehet tanulni a betekintés ál-tal, mintsem a külsõségek kritikájával. AhogyTolsztoj horizontja belülrõl kifelé szélesedett, mígközvetlen környezetének éles megfigyelésétõl el-ért egy szélesebb távlatig, ahol áttekintette az em-beriség egész fejlõdését, látta, hogy az emberiségnagy és tiszta, egyetemes vallási impulzusai meny-nyire degenerálódtak.

Ekkor egész mélységében és egész erejévelmegjelent Tolsztoj elõtt a nagy impulzus, amely avilágnak Jézus Krisztus révén adatott. De emellettmegjelent a cézárok nagy római világa is, amely akereszténységet alárendeltté tette a hatalomnak,csupán a külsõ formát képviselve, amely elmu-lasztotta megvédeni az emberiséget és ami titok-zatossá vált az emberek számára. Így a kritikája ésvéleménye nyerssé és elfogulttá vált – de lega-lábbis eléggé nyerssé.

A legnehezebb volt számára megérteni az el-lentmondásokat az emberiségben. Egyfelõl a ret-tenetes gazdagságot; másfelõl a szörnyû szegény-séget, ami a lélek életének szánni való satnyaságáteredményezte, úgyhogy az emberiség, a szellemilehetõségek beszûkülése miatt, nem találhatja út-ját a szellemi bölcsességhez – különösen ahhoz,ami az eredeti keresztény tanításokban található,amelynek ténylegesen át kell hatnia az emberisé-get.

Így ezzel az átfogó problémával szembesült, akontraszttal az uralkodó osztályok luxusa és a tö-megek szellemi és mentális elnyomása között. En-nek a problémának a tapasztalása egy meggyõzõ-dést érlelt benne, és talán egy még áthatóbb kriti-kussá vált, mint bárki õelõtte – olyan kritikussá,akit nem untatott a meglévõ dolgok leírása, s en-nek olyan kifejezése, ami szörnyû a számunkra.Az élet iránti magatartását természetes módonmegítélhetjük elmélkedései irányából. Egyszer aztmondta, szeretne írni egy tündérmesét a követke-zõ tartalommal:

„Egyszer egy asszony összeveszett egy másik-kal, aki erõsen megutálta és a legrosszabb dolgotakarta tenni vele. Elment egy boszorkányhoz, ésannak tanácsára ellopta az ellensége gyermekét. Aboszorkány meggyõzte õt, hogy ha elveszi a gyer-meket, aki nagy nyomorban született, és egy va-gyonos házhoz viszi, beteljesíti a bosszúját. Ezt si-keresen meg is tette. A gyermeket örökbefogadták.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 46

47

Biztonságban volt, de a gazdagság miatt elrontot-ták, elkényeztették. A nõ nem számított erre, ésnagyon dühös volt. Visszament a boszorkányhoz,azzal, hogy rossz tanácsot adott és elárulta õt.‘Várj’, mondta a varázslónõ, 'a legrosszabbat tet-ted az ellenségeddel, amit valaki is tehet; amikorez a gyerek tovább növekszik, és ráébred egy bel-sõ ellentétre a külsõ világgal kapcsolatban, megfogja ismerni, hogy mindaz, amire vágyódik, egymásik világban van; de nem lesz képes megtalálniazt. Azt fogja mondani: 'Az a mód, ahogyan fel-neveltek, megfosztott engem attól a törekvéstõlés elhatározástól, hogy keressem és kövessem aztaz utat, ami a létezés mélyen fekvõ okaihozvezet.“

Ez intenzív fájdalmat okoz a fejlõdõ emberszámára. Tolsztoj érti egy ilyen élmény lelki gyöt-relmeit, és tisztában van azzal, hogy az öngyilkos-sági kísértést ez a belsõ nyugtalanság és bizonyta-lanság hozza létre. Ez a példa megmutatja a dol-gok társadalmi rendjéhez való viszonyulását.

Most tekintsünk Carnegie-re, aki egy takács-mester fia volt. Míg a nagy gyárak nem léteztek,apjának volt munkája. Ebben a prosperitásbantöltötte Carnegie a gyerekkorát. Majd a nagyüze-mek kialakulása miatt az apja munka nélkül talál-ta magát, és kénytelen volt Skóciából Amerikábavándorolni. Csak a legnagyobb erõfeszítések áránvolt képes elõteremteni az élethez szükséges mi-nimumot. A fiúnak is egy gyárban kellett elhe-lyezkednie, és ahogy õ viszonyult a tapasztalatai-hoz, a leírásaiból felismerhetjük ugyanazt az alap-élményt, ugyanazokat a mélységeket, melyeketmegtalálunk Tolsztojnál. Carnegie leírja, milyenvolt az az esemény, amikor elõször kapta meg a fi-zetését, az elsõ dollárokat. Azóta napjaink leggaz-dagabb embereinek egyike lett, aki jelenleg kény-telen különbözõ lehetõségeket találni, hogy fel-használja a millióit, és a rá jellemzõ õszinteséggelmondja: „A valaha kapott jövedelmeim egyikesem okozott olyan teljes megelégedést, mint azokaz elsõ dollárok.“

Egy bizonyos ideig dolgozott a gyárban, hogytámogassa a családját; de élt benne valami, mintegy rejtett erõ, ami úgy alakította az életét, hogyself-made-man-né tette, önmagát alakító ember-ré. Ez elhozta neki a legmagasabb megelégedést.Már 12 éves korában úgy érezte, hogy gyorsanfelnõtté vált, mert az, aki keres, kész ember. Ezvolt lelke alapgondolata. Azután egy másik üzem-be ment, ahol hivatali alkalmazott lett, majd te-legráf-kezelõ fiú, és többet keresett. Elmondja ne-künk: „Egy telegráf-kezelõnek meg kell jegyeznieminden címet. Féltem, hogy elvesztem az

állásom, s így megtanultam minden utcanevet.“Így az állása is self-made-man-né tette. Ekkorórákkal korábban belopózott a hivatalba, más hi-vatalszolgákkal együtt, hogy gyakorolja a teleg-ráf-kezelést.

Legmagasabb célja ekkor az volt, hogy kezelõ-vé váljon, és ezt hamar el is érte. Boldogsága nö-vekedett, amikor egy barátra talált, aki mindenszombaton kölcsönzött neki egy könyvet. Micso-da mohósággal tekintett minden egyes könyvre!Aztán egyik hivatalvezetõ azt tanácsolta neki,hogy vegyen részvényeket egy bizonyos cégtõl,hogy elõbbre jusson. Önfeláldozó megtakarítá-sokkal sikerült félretennie 500 dollárt. Korábbanminden energiáját arra használta, hogy támogassaazokat, akik függtek tõle, és lehetõsége volt arra,hogy anyja megtakarításaiból pénzt fektessen be.

Tíz részvény megvásárlása nagy jelentõségûesemény volt számára, mert az elsõ osztalék átvé-telekor, mint egy probléma megoldására, rájött,hogy a pénz pénzt csinál. Világossá vált számára atõke értelme, és ez a megértés ugyanazt jelentetteneki, mint amit valamely mély gondolkodónakegy nehéz probléma megoldása. Korábban a pénzcsupán a nehéz munkáért kapott kompenzációvolt. A legérdekesebb megfigyelni itt egy ilyen él-mény hatását erre a karakterre. Ettõl fogva ké-szen állt, hogy minden lehetõséget megragadjon apénzcsinálásra. A vasúti hálókocsi feltalálásakorCarnegie közvetlenül érdekeltté vált ennek elter-jesztésében. Így lépésrõl-lépésre megtanulta, hogymegértse az idõk jeleit, és profitáljon belõle.

A fahidak építésének szokását kiszorította avas- és acél konstrukciók elõtérbe kerülése.Carnegie kihasználta e változás nyújtotta lehetõ-séget, egyre gazdagabb lett, mígnem csak úgy is-merték: Steel King, Acélkirály. Ekkor egy moráliskötelességgel szembesült, a kérdéssel: „Mi a köte-lességem? Hogyan kell elosztanom ezt a vagyontúgy, hogy az a lehetõ legjobban teljesítse külde-tését?“

Az, amit Tolsztoj tapasztalt, nem létezettCarnegie számára – itt nincs meg az élet kritikája,hanem ehelyett az életfeltételek, mint adott dol-gok elfogadását találjuk. Ami Tolsztojnak megje-lent, mint teljes következetlenség, azt Carnegietermészetesnek tekintette. Ha visszatekintünkmessze a régi korokba, akkor azt látjuk, hogy azuralkodók a legkezdetlegesebb körülmények kö-zött éltek, és egészen kis mértékben tért csak el azéletmódjuk az alattvalókéitól. Nincs luxus, nincsnyomor, a mi fogalmaink szerint. Ezért érezzük,hogy nem ismerték azokat a dolgokat, amelyek agazdagsággal járnak, és nem volt különbség

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 47

48

gazdag és szegény között. Minden ebbõl a kezdet-leges életbõl fejlõdött ki. A kontrasztok azutánegyre erõsebbé váltak. „Ez helyes“, mondjaCarnegie, „hogy a kunyhó mellett ott áll a palo-ta, mert sok közös van bennük.“

Meg kell értenünk Carnegie korlátait. Amimélyen megérintette õt, az egy személyes, testvé-ries érzés volt úr és szolga között, a régebbi kö-rülményeknek megfelelõen. A mi viszonyainkmost személytelenné váltak. A munkaadó szem-tõl-szemben áll a munkavállalójával, annak felis-merése nélkül, hogy bármilyen szükségletét tuda-tosítaná. Ily módon kialakult egy gyûlölet (amunkavállalók részérõl). De mivel ez így van, eztel kell fogadni. Carnegie nézete a mi külsõ, min-dennapi életünk teljes jóváhagyásán alapszik.

Még mélyebb betekintéssel azt látjuk, hogyCarnegie a fajtájának egy határozott, éles, prakti-kus gondolkodója, és hogy az ipari élet közép-pontjában áll, ismerve mindazokat a különbözõcsatornákat, amelyekbe a tõke áramlik; ezért egybölcs és szilárd ítélet alakult ki benne. Nem lehettagadni, hogy ez az ember a helyes élet problémá-jának megoldására törekedett, és van benne vala-mi, ami meggyõz bennünket arról, hogy õ tapasz-talta az élettel való megelégedést, ami lehetetlenvolt Tolsztoj számára.

Gyakorlati moralitása felveti a kérdést: „Ho-gyan kell ezt az életet úgy alakítani, hogy annak,ami a szükségszerûségbõl származik, értelme le-gyen? A régi viszonyokat a vagyon öröklésénekszokása hozta létre. Lehetséges ez még a mi kö-rülményeink között, amikor a tõke szükségszerû-ségbõl hoz létre tõkét?“ – kérdezi magátólCarnegie élesen. Határozott érdeklõdéssel tanul-mányozza az életet, és azt mondja: „Nem, nem le-het továbbmenni ezen az úton.“ Aztán minden ol-dalról gondosan körüljárva a kérdést, rájön a jel-lemzõ, sajátságos következtetésre, hogy amikor agazdag ember úgy tekint magára, mint a felhal-mozott vagyon szétosztójára az emberiség jóléteérdekében, akkor és csakis akkor nyer jelentõsé-get az élete… Azt mondja magának: „Nemcsakmegkeresnem kell a pénzt, nem csak támogatni acsaládom és a rokonaim, hanem amennyiben azértelmi erõimet és lehetõségeimet össze tudomfogni, a munkámba árasztva az összes képessége-met, ezt az emberiség jólétére kell fordítanom.“Ez lesz azután a vezérelve, hogy az ember, mígerõit e kor körülményeire alkalmazza, olyan sokpénzt kereshet, amennyit csak lehet, de semmitnem szabad hátrahagynia; mindezt az emberiséghaladására kell felhasználnia.

Ezért Carnegie életszemléletének jellemzõje:

„to die rich, dishonours“, gazdagon meghalnigyalázat. Azt mondja, hogy az a becsületes dolog,ha valaki halálakor nem hagy maga után semmit.Ez természetesen nem jelent valamilyen dok-trinérséget, mert a lánynak eleget kell örökölnieahhoz, hogy megéljen; hanem inkább azt jelenti,élesen fogalmazva: „gazdaggá válni sors, gazda-gon meghalni becstelenség.“ A becsületes emberCarnegie számára az, aki „be tudja fejezni“(makes an end), aki beteljesíti az életet, nemhagyva maga után arra vonatkozó bizonytalansá-got, amit a képességeivel létrehozott.

Fontoljuk meg a különbséget a két jellem,Tolsztoj és Carnegie között. Az utóbbi érzi ezt akülönbséget, és így kommentálja: „Tolsztoj grófismét vissza akar vezetni bennünket Krisztushoz;de ez ily módon nem illeszkedik a mi jelenlegiéletmódunkhoz. A Krisztushoz vezetésünk he-lyett demonstrálnia kellene, mit tanácsolna Krisz-tus az embernek a mai viszonyok között.“ A fentidézett szentenciában, miszerint „gazdagon meg-halni becstelenség“, Carnegie a keresztény gon-dolat valódi jegyét találja. És nyilvánvaló, hogyazt hiszi, hogy Krisztus azt mondaná, neki vanigaza, nem pedig Tolsztojnak.

Látjuk mindebben, hogy Carnegie egy nemesfelfogású férfiú volt, haladó, nem passzív termé-szetû, számosaktól eltérõen, akik gondolkodásnélkül elfogadják a dolgokat olyannak, amilye-nek. Számos módon felismerte, hogyan oldja mega vagyon elosztásának problémáját.

Csoda-e, ha az élet ilyen kontrasztokban jele-nik meg, mint amilyet ez a két erõs személyiségnyújt, akik – ugyanolyan objektív módon – eny-nyire különbözõ irányokba igyekeztek? Ezt meg-érteni valóban a legnehezebb bárki számára. Egy-általán nem csoda, hogy – Tolsztojt hallgatva,amint fennkölt eszméit hirdeti – ilyesfajta érzé-sünk lesz: „ó, a lelkem válaszol erre!“, és érezzüka felemelõ hatást. Emlékeztetni kell mindazonál-tal arra, hogy az életnek van egy gyakorlati olda-la, és annak, aki nem egy absztrakt álmodozó, ha-nem egy igazi, realisztikus és keresõ szellem mód-ján próbálja követni Carnegie gondolati útját, elkell ismernie, hogy neki is igaza van.

Ez megmutatja azt is, hogy milyen lehetetlenannak az embernek, aki átadja magát az élet gya-korlati oldalának, elismerni a legnagyobb ideálo-kat vagy hinni azok beteljesülésében.

Tolsztojnak sikerült elérnie, amiben hisz: az ere-deti keresztény vallás abszolút megvédését. Kritizálmindent, ami idõrõl-idõre megjelent a keresztény-ség álruhájában; remélte, hogy megtalálja az igazikereszténység nagy impulzusát, nagy forrását.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 48

49

A legegyszerûbb módon tárja elénk ezt az impul-zust, ahogy az õbenne megjelenik. És amikor azember megérti ezt az impulzust, világossá válik,hogy van Tolsztojban egy szikra a végtelenbõl, Is-ten örök és világot megvilágító szellemébõl. Amásik meggyõzõdés az, hogy ez a szikra az emberhalhatatlanságának magva, s hogy ezzel a megér-téssel Tolsztoj nem mulasztja el, hogy ne keressea magasabb és mélyebb természetet mindenütt, azegész emberiségben. E megértésrõl tudja, hogyönmagán belül van az igaz ember, aki nem mu-laszthatja el, hogy túljusson mindazon, ami ter-mészetén belül közönséges és gyarló. A szellemivagy magasabb én ápolásának szenteli magát,amely örökké él; Krisztusnak adja magát.

Hogyan kapcsolódhat egy ember, nem akaromazt mondani, hogy Carnegie, de valaki, aki a dol-gokat az õ nézõpontjából ítéli meg, – Tolsztoj ke-reszténységének filozófiájához? Azt mondaná:„Ó, ez nagy, fenséges dolog, Krisztusban élni! AKrisztus az emberi énen belül van; de a mi jelenkörülményeink között ez a dolog lehetetlen. Ho-gyan lehetne a közügyeket összhangba hozniezekkel a szigorú keresztény követelményekkel?“

Bár ez a kérdés nem merült fel a másik olda-lon egy megfelelõ módon, Tolsztoj olyan pontosválaszt ad, amilyet csak lehet, és azt mondja:„Ami az államhoz és történeti eseményekhez tar-tozó dolgok külsõ rendjével történni fog, az túlvan a megismerésemen; de abban bizonyos va-gyok, hogy az emberiségnek összhangban kell él-nie az igazi keresztény tanítással.“ Így Tolsztojszámára ezek a szavak: „Isten országa bennetekvan“, egy mély, jelentõs bizonyossággá terebélye-sedtek, mely szerint az ember a magasságokba ér-het el, megismerheti a Szentek Szentjét. Ez a bizo-nyosság, hogy a lélek megismerheti az igazságoterrõl vagy arról, számára tény. Korunk semelyikmás személyiségében nincs ilyen erõs hit a bensõemberben, és ilyen szilárd bizalom, hogy e hit ré-vén a külsõ eredményeknek jobbá kell válniok.Alig találni még egy embert a világnak ezzel a ha-tározott szemléletével, ezzel a személyes, egyéniszimpátiával és bizonyossággal, mint Tolsztoj.

Carnegie így gondolkodik: „Milyen viszonyo-kat kell az embereknek fenntartani egymással?“És: „Nem jó a koldusoknak válogatás nélkül ad-ni, mert ez lustaságot idéz elõ bennük. Fontostudni annak az embernek a pontos szükségleteit,akit valaki segít. Valójában csak azokat kellene se-gíteni, akik dolgozni akarnak.“ Ez Carnegie fi-lantrópiájának alapja. Azt mondja, hogy õ nagyonjól tudja, hogy az az ember, aki azért ad, hogymegszabaduljon a koldustól, nagyobb pusztítást

okoz, mint a fösvény, aki semmit sem ad. Ne ítél-jük meg Carnegie-t ebben a dologban, csak jelle-mezzük.

Másfelõl nézzük Tolsztojt. Találkozik egy barát-tal. Ez az ember nagy odaadást érzett embertársaiiránt, és Tolsztoj egy csodálatos újjászületést látmeg benne. Valaki meglopja ezt a barátot; zsák-számra lopják el a dolgokat, de egy zsák ott marad.Mit csinál a barát? Nem jelenti fel a tolvajokat, ha-nem odaviszi nekik a maradék zsákot, és azt mond-ja: „Bizonyosan nem vitték volna el ezeket, ha nemlett volna szükségük rájuk.“ Ezt Tolsztoj tökélete-sen érti, és barátja csodálója lesz. Ennyit arról,hogy milyen különbözõ módokon lehet vélekednia társadalom parazitáiról. Ezek az emberek a test-véreink. A véleménykülönbségek a lélek különbö-zõ magatartásának az eredményei. Be kell látni,hogy Tolsztoj nem pusztán kemény kritikus, ha-nem megértve az emberi bizonyosság forrását, lel-ki fejlõdése egy figyelemreméltó pontjához ért el.Itt kezdõdik az, ami elsõrendû az õ nagyságában,és ragyogó azok számára, akik ezt értékelni tudják.

Erõs meggyõzõdésének egyik következménye,ami további csodálatot kelt, a tudomány azon ér-téke iránti magatartása, amit az a jelen nemzedékszámára képvisel. Mivel be tudott tekinteni azemberek lelkébe, átláthatott a mi világias tudo-mányaink hiú igyekezetén és módszerein. Bizo-nyosan könnyû megérteni a fizikai és materiálistudományok tanításait, és követni, megvalósítanimindazt, amit ezek képviselnek. De amit az ún.tudomány nem tehet meg, az a válasz a kérdések-re: „Hogyan egyesülnek életté ezek a különbözõfizikai és kémiai folyamatok“, és „Mi az élet?“ Ígyszembesülünk a tudomány mély problémájával,az élet problémájával, és megkísérelhetjük megér-teni és megoldani azt.

Jelentõs dolog megfigyelni Tolsztoj megjegy-zéseit a mi nyugati tudományunk magatartásárólaz élet rejtélyével kapcsolatban. „Azok az embe-rek, akik a modern tudomány nevében igyekez-nek megoldani ezt a rejtélyt, hasonlatosak azok-hoz, akik a különbözõ fafajtákat és jellemzõiket akövetkezõ módon próbálnák megismerni. A fákközött állva pillantást sem vetnek rájuk, hanemfognak egy nagyítót és egy távoli dombon vizsgál-ják a fákat, amelyen szerintük az a fafajta nõ,amit meg akarnak ismerni. Így látom azokat, akikahelyett, hogy a saját lelkükben keresnék az életproblémájának a megoldását, eszközöket készíte-nek, módszereket kreálnak, és próbálják elemez-ni azt, ami körülöttük létezik a természetben; ennél jobban nem lehet megakadályozni az életvalódi megismerését.“

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 49

50

Tolsztoj e felfogás révén feltárja, mit gondol ésérez ezekrõl a kérdésekrõl. Szemléletének alapostanulmányozása megmutatja, hogy amit írt az életproblémájáról, az nagyobb értékû, mint Nyugat-Európa egész könyvtárai, melyek ezzel a kérdés-sel modern tudományos nézõpontból foglalkoz-nak.

Jó látni az ilyen lelki tapasztalatok értékét,mint Tolsztojé, akinek tapasztalata a szellem bizo-nyosságáról nagy jelentõségû. CsodálhatjukTolsztoj megoldáskeresõ útját azon a vonalon,amit a modern tudományos módszerek elmulasz-tanak megoldani a hosszú, komplikált gondola-tokkal teli számos könyvben. Tolsztoj a kifejezésereje iránti nagy figyelemmel, néhány varázslatosecsetvonással ábrázolja ezeket a nagy problémá-kat, és csupán néhány szó is elég számára, hogyérthetõvé tegye ezeket a nagy kérdéseket, ellen-tétben számos modern író szószátyár, ún. tudo-mányos, filozófiai értekezésével.

Tolsztoj egyedül áll lelki karakterének mélysé-gében, és csak amikor ezt felismertük, akkor ra-gadhatjuk meg a szellemi indítékokat, melyek egyilyen embert vezettek, mint õ, az egyik oldalon, amásikon pedig olyat, mint Carnegie – aki a magamódján jelentõs a nemzedéke számára. Hogy tel-jesebben megértsük a szellemi forrásokat, melyekegyfelõl Tolsztojt, másfelõl Carnegie-t vezetik, aszellemtudomány nézõpontjából kell rájuk tekin-teni.

A szellemi kutató az emberiség fejlõdésébenvalami teljesen mást lát, mint amit az átlagos tu-datú ember. A szellemi kutató az elõtte álló em-berben négy részbõl álló lényt lát – látja a fizikaitestben a magasabb szellemi erõk eszközét, ésmögötte az étertestet, az asztráltestet és az én-tvagy ego-t – így látja azt is, ami az emberi életbenmint szociális rend, mint nép, vagy rassz vagy csa-lád mögött megjelenik, látja a szellemi valóságot.Ma a „népszellem“ vagy „korszellem“ kifejezé-seknek nincs igazi jelentése. Mire gondol az, akiegy angol, német, francia vagy amerikai „nép-szellemrõl“ beszél? Rendszerint ez csak számosemberi lény összességét jelenti. Az átlagos tudatszámára ez a valóság, de az emberek, népek szel-leme csak absztrakció.

Kevéssé ismerik fel azt, hogy ami külsõdlege-sen mint számos emberi lény jelenik meg, az egyszellemi valóság kifejezõdése, pontosan úgy, aho-gyan az emberi test egy étertest, egy asztráltest ésegy én kifejezõdése. Az emberiség elvesztette azt,amit egykor birtokolt – a képességet, hogy meg-pillantsa ezeket a realitásokat. Egy öreg barátom,Arisztotelész hû apostola, próbálta világossá

osztályában, hogy a szellem hogyan nyilvánulhatmeg az érzékleti világban, hogyan észlelhetõ. Egyegyszerû példán Knauer – mert õ volt a barát – vi-lágossá tette, hogyan létezik a szellem az anyag-ban, és ezt mondta: „Nézzünk meg egy farkast. Afarkas, mondjuk, egész élete során nem eszikmást, mint bárányt, és akkor a bárány anyagábóláll. Mégsem válik báránnyá. Nem a táplálék ter-mészete az, ami fontos, hanem az a tény, ami afarkasban mint valami szellemi él, amely fölépítiés összetartja materiális alakját. Ez a Valóság – va-lami, amit meg kell ismernünk, a külsõ világ min-den egyéb tanulmányozása hiábavaló.“

Vizsgálhatja az ember a külsõ, anyagi világot,ha nem kutatja a szellemit, akkor nem találhatjameg minden élet forrását. Így van ez a „nép-szellem“ vagy a „korszellem“ fogalmával is. Aszellemi kutató számára a kereszténység fejlõdé-sében ott él a szellemi valóság, ez nem egyszerû-en egy absztrakt szituáció. A szellemi kutató szá-mára az összemberiség nemcsak az, amit belõle afizikai világban megfigyelhetünk; e mögött él va-lami szellemi. És számára egy szellemiség – nemegy csupasz, mellékes absztrakció – él a keresz-ténység fejlõdésében. Krisztusnál van a keresz-ténység szelleme, ami valóban létezik. Ez a szelle-mi valóság egy csodálatos, kifinomult módon mû-ködik, amit jól szemléltet a következõ példa. Egyparaszt vetés idején elosztotta a gabonáját. Egyrészét felhasználta, megõröltette, másik részétmegõrizte, hogy az új magokat hozzon. Ez a pél-da az emberi fejlõdés egy törvényéhez vezet ben-nünket, a fejlõdéshez, ami ily módon megy to-vább. Bizonyos idõnként születnek nagy impulzu-sok, melyeket elvetnek. Egy szellemi impulzus,mint amilyen a kereszténység, egy bizonyos idõ-ben adódik, majd utat talál a külsõ világba, ilyenvagy olyan alakot öltve; de talán éppúgy, ahogyegy fa külsõ része kiszárad és kialakítja a kérget,úgy a forma kiszárad és elhal. Ezek a külsõ for-mák kihalásra vannak ítélve. És legyen bár az im-pulzus bármilyen erõs és gyümölcsözõ, hassonbármilyen biztosan is a külsõ világba, el kell tûn-nie, mint a magnak, amelyet felhasználnak.

Mármost, ahogy a paraszt visszatartott vala-mit, úgy kell a szellemi impulzus bizonyos részé-nek megmaradnia, mintegy rejtett csatornákonáramolva tovább. Majd hirtelen, elemi erõvel je-lenik meg újra, friss lendületet hozva az emberi-ség fejlõdésének. Ekkor megjelenik egy személyi-ség, akiben az impulzus, amely századokon át ér-lelõdött, megnyilatkozik. Ilyen individualitásokmindig fölbukkannak, éles kontrasztban a kör-nyezetükkel. Erõs kontrasztban kell lenniök,

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 50

51

mivel a környezõ világ megkeményedett. Általá-ban hajlamosak a környezetüket teljesen elhanya-golni. Egy szellemi nézõpontból látható, hogyTolsztoj egy ilyen személyiség; egyike azoknak,akikben a keresztény impulzus megnyilatkozott.

Ezek a dolgok erõteljes módon történnekmeg, hogy keresztültörjenek a héjon, és nagy hor-derejû befolyást gyakoroljanak. Kezdetük teljesenradikálisan jelenik meg, és a hatásuk megvilágítjaa világot. Ilyen az a törvény, amely olyan, látszó-lag egyoldalú személyiségeket ad nekünk, mintTolsztoj. Másrészt ott vannak az ellentétes szemé-lyiségek, akik nincsenek kapcsolatban a közép-ponti áramlattal, hanem teljesen eggyé válnak avilág periférikus mûködésével. Ilyen személyCarnegie.

Carnegie kitekinthet és túltekinthet ezen a kö-rön, kigondolhatja a legjobb utat az emberiségszámára; azonban nem látja azt, ami mint egyszellemiség, átlüktet az emberi életen. Tolsztojlátja, mert nagy igyekezettel keresi a belsõ bizo-nyosságot, az „Isten országát“ az egyéni lélekben.Megteheti ezt, mert megszemélyesült benne az azigazi áramlat, ami a felszín alatt viszi tovább ma-gát és nincs kapcsolatban olyan materiális dol-gokkal, amelyek örökölhetõk.

Vannak fizikai megnyilatkozásaink, de a külsõszemlélõ nem ragadja meg a szellemet ezeken be-lül. Megvan bennünk az a szellemi, amely nagyerõvel fakad föl legbensõ lényünkbõl, de a külsõszemlélõ nem érti, hogy ez hogyan teszi magát ér-zékelhetõvé a külsõ világban. Az emberiség egyrejobban rátalál ezekre a kontrasztokra, és, ha egymásik szellemi áramlat nem jelenik meg, hogy is-mét tükrözze a mélyenfekvõ, szellemi forrásokat,megnyilatkoztatva azokat az anyagi világban, ak-kor nem tudjuk követni az antropozófiát. Azantropozófia vagy szellemtudomány elvezet min-ket a szellemi élet igazi mélységeibe. Nemcsakazokban az erõteljes impulzusokban találja meg aszellemi életet, amelyek nem egyesülnek a tettek-kel és a tényekkel, a külsõ valósággal – hanem ezta szellemi életet a konkrétumokban is keresi,ezért megérti, hogyan áramlik bele a szellemi azanyagiba. Így a szellemtudomány áthidalja a lát-szólagos szakadékot a szellemi és anyagi között,olyan nézõpontot találva, amely a kontrasztokatösszhangba hozza.

Ma szellemi nézõpontból meg akartunk értenikét ellentétes személyiséget. A szellemtudománynem csak egy külsõ toleranciát hirdet, hanem aztis, hogyan találjuk meg a belsõ fényt, ami tiszte-lettel hatja át a lelket, és demonstrálja azt a nagyimpulzust, ami a szellemi tudatból sugárzik elõ.

Ma ez valószínûtlennek tûnik, ha nem lehetetlen-nek, és teljesen újszerûnek, mert ez még kis terü-letre szorítkozik, de a jövõben széltében-hosszá-ban elterjed majd, és nagyon más módon jelenikmeg. Az antropozófia megvalósítható. Általa te-kinthetünk objektív szemmel a jelenre ésCarnegie személyiségére, és értékelhetjük õt. Azélet nem egyoldalú ügy. Az élet sokoldalú, és csakakkor méltányolhatjuk egész gazdagságában, ha anagy kontrasztokat teljesen megértettük. Rosszvolna valóban, ha a különbözõ színeket és tónu-sokat nem láthatnánk egy mûvészi egész részei-ként.

Az emberi fejlõdés megköveteli e szembenál-lások egyikének vagy másikának kikristályosodá-sát, és ennek így kell lennie; de van remény, amitaz emberiség nem veszthet el az élet közepette.Kell legyen egy középponti vallás, egy világszem-lélet, ami meg kell oldja azokat a komplex prob-lémákat, amelyek ma nagyon ellentmondástelienjelennek meg. Ha az antropozófia ezzel a szán-dékkal dolgozik, ki fog alakulni a teljes harmónia.A külsõ harmónia csak a belsõ vagy lelki harmó-nia tükrözõdése lehet. És amikor az antropozófiabetölti feladatát, igazi helyét a modern kultúrá-ban, meg fogja találni azt, amit meg akar alapoz-ni. Az antropozófia nem törekszik teoretikus kí-sérletekre, sem spekulációkra; célja, hogy magá-ban az életben igazolja és kinyilvánítsa az igazság-ról alkotott felfogását. Amikor meglátja a világos-ságot, amit az életre vetett, belsõ összhangban vis-szatükrözõdni felé, akkor fogja minden ellent-mondás dacára elérni alapvetõ elveinek megvaló-sítását.

A fordítás az elõadás angol nyelvû változata alap-ján készült, mely az Anthroposophical Quarterly,Vol.23, No.3, Autumn 1978 számában jelentmeg. Az eredeti megtalálható Rudolf Steiner mû-veinek összkiadásában, a GA 57., Wo und wiefindet man den Geist? c. kötetben.

Fordította: Z. Tóth Csaba

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 51

52

TECHNIKATECHNIKA

Kedves Barátaim!

Tegnap láthattuk, hogyan bocsátja ki magábóla nõi ovárium a petesejtet, az oocytát, viszsza-tükrözve ezzel a Föld és a Naprendszerünk fejlõ-désének kezdeti fázisait. Továbbá, megtanulhat-tuk Rudolf Steinertõl, hogy az oocyta külsõ ré-szének egész struktúrája – a citoplazma acitoszkeletonnal, mely a sejtmagot veszi körbe –a jelenlegi Naprendszer miniatûr másolatává vá-lik. A citoplazma, ez a parányi kozmosz irányít-ja az embrió kezdeti fejlõdését, amint azt a mo-dern genetika feltárta. Szintén láttuk, ahogy azoocyta szilárd, jól meghatározott kozmikusstruktúrája kialakul a spermiumok üstökösszerûbehatása nyomán, melyek millió, billió számraáradnak a férfiak külsõ, hideg régiójából, a he-rékbõl, akár csak az üstökösök áradata az OortKödbõl. Az embrió genezisének ezt a csodálatosképét, melyben kozmikus események tükrözõd-nek, és amely elõkészíti a kozmikus emberi lényföldi tartózkodását, állítottuk bensõ tekintetünkelé.

Egy ilyen képet nem lehetett a régi idõkbenezen az úton megjeleníteni. A modern idõkigsenki sem tudta, hogy az emberi test fizikai szer-vei részleteikben milyenek, vagy hogyan mûköd-nek. Talán meglepõ lehet a számunkra, ha arrólhallunk, hogy Harvey koráig az emberek egyálta-lán nem tudtak arról, hogy a vérünk kering. Úgygondolták, hogy a szív egyaránt tartalmaz leve-gõt és vért, és ezek a szívben összekeverednek,majd ezután a levegõs vér kiárad illetve apadás-szerûen az aortákba folyik, majd vissza a vénák-ba, akár csak a tengervíz az ár-apály jelenségénél.

Harvey, aki Kentben született és nõtt fel, úgy ta-lálta, hogy ez az analógia nem lehet helytálló.Harvey Európa legjobb egyetemein szerzett or-vosi gyakorlatot, miután belgyógyász lett a lon-doni Szent Bertalan Kórházban 1609-ben, majd1625-ben I. Jakab királyi orvosává nevezték ki.Orvosi munkája, valamint kiterjedt anatómiaitanulmányai a vérkeringés ideájához vezették –ahhoz az ideához, melyet csak komoly habozásután publikált, félve attól, hogy a kor orvostu-dományának vezetõ személyiségei gúny tárgyá-vá fogják azt tenni. 1628 körül jelentette megkorszakalkotó könyvét, „Egy anatómiai dolgo-zat az állatok szív- és vérmozgásaira vonatkozó-an“ címen.

Az anatómia még új tudománynak számítottakkor. Alig másfélszáz évvel korábban a nagyLeonardo da Vinci még arra kényszerült, hogyaz éj leple alatt, titokban osonjon a temetõkbeés ássa ki a nemrégen elhalt viselõs nõk testét,hogy felboncolva azokat megtudja, hogyan fej-lõdik a magzat a méhben. Egészen eddig az ide-ig az orvosok a diagnózisaikat és kezeléseiket atradicionális bölcsességre alapozták, amely ere-detileg az emberi lényben mûködõ éteri erõk ér-zékelésébõl eredt. Egyáltalán nem vizsgálták fi-zikailag pácienseiket. Az elsõ modern orvos aXVI. század elején tûnt fel – egy nyers és ügyessvájci orvos, aki rendíthetetlen józanésszel, elsõ-rangú értelemmel és hatalmas tudással rendel-kezett, valamint durva modorral és bátorsággal,hogy szembeszegüljön minden nagy, régi tradí-cióval. A pompázatos Philippus AureolusTheophrastus Bombastus von Hohenheim nevetviselte, de csak mint Paracelsus vált ismertté.

Paul Emberson

A KLÓNOZÁSRÓL ÉS AZ ELVESZTETT HIERARCHIÁRÓL

III. rész

Az elveszett Hierarchia

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 52

53

Paracelsus egy igazi csiszolatlan gyémánt volt –úgy hiszem, titokban élvezte a saját közönséges-ségével való dicsekvést, lévén hogy a gyógyítótudomány vezetõ személyiségeinek körébennõtt fel, akik közül számosnak volt nemesi szár-mazása és neveltetése.

Paracelsus szemérmetlenül a valaha élt legna-gyobb orvosnak kiáltotta ki magát, aki feletteáll bármely élõ autoritásnak és a régi nagy te-kintélyeknek, mint amilyenek példáulHippokrátész, Galénusz, Aszklépiosz és a hoz-zájuk hasonlók voltak. Gúnyolta a tradicionálismetódusokat, nyilvánosan elégette Galénusz ésAvicenna könyveit a Bázeli Egyetem elõtt – ek-kor futnia kellett az életéért – és megbotránkoz-tatta az embereket azzal, hogy fizikailag vizsgál-ta a pácienseit. A modern kor egyik hírnökevolt. Noha mély spirituális bölcsesség volt a bir-tokában, mégis meg akarta ismerni a fizikai testmûködését. Paracelsus volt az, aki az elemi lé-nyekrõl való tanítást bevezette az európai kultú-rába. Az olyan elnevezések, mint az „undinék“vagy „gnómok“, elõször az õ munkáiban tûntekfel.

Paracelsus szemlélete a XVI. századi híresitáliai anatómusok munkáiban tükrözõdött visz-sza, közülük is kettõ az, akiket megkülönbözte-tett figyelemben kell részesítenünk.Az elsõ Gabriello Fallopio, aki a fer-rarai Egyetemen, majd Pisában, vé-gül pedig a páduai Egyetemen tanultanatómiát, amely az orvosi tanulmá-nyok leghíresebb központja volt a vi-lágon. Nagy számban boncolt felholttesteket és alapos tanulmányt írtazok felépítésérõl. Fallopio fedeztefel azt a csövet, amely a petefészek-bõl a méhbe vezet – ez az ún.

fallopio vezeték (petevezeték). Szintén vizsgáltaa fület és annak belsõ kapcsolatait, õ adta a fülbelsõ szerveinek az „üllõ“ és „kalapács“ elneve-zéseket. Az egyik legnevesebb kortársa,Bartholomeo Eustachio ugyancsak tanulmá-nyozta a fület, és felfedezte azt a vezetéket,amely a középfülbõl a garatba vezet (eustachiovezeték).

Az olyan tudósok, mint Paracelsus, Fallopio,Eustachio, Harvey és a hozzájuk hasonlók, fek-tették le az emberi fizikai testrõl való mai, ala-pos tudásunk alapjait. Az õ munkájuk nélkülnem lenne lehetséges leírni az oocyta fejlõdésétaz ováriumon belül, annak kiválását az ovári-umból, valamint az elsõ poláris test kilökõdését,amely kettéosztódva képezi a parányi belsõ Vé-nusz és Merkúr bolygókat. Csak a humán ana-tómia alapos ismerete tesz képessé minket, hogyfeltárjuk a fizikai összefüggéseket a testünk fo-lyamatai és az univerzum között – összefüggése-ket, amelyeket a régi idõkben a maitól eltérõen,szellemi látással észleltek.

Jelenleg, ahogy azt önök közül sokan bizo-nyára tudják, közeledünk ahhoz a korhoz, ami-kor az emberi szaporodás jelenlegi formája a vé-géhez ér, és a nemzés egy egészen más módontörténik majd. Nem csak a 'lombikbébikre' uta-

lok, ahogy nevezik õket, hanem egymély változásra a férfi és a nõ testi éslelki természetében. Hogy illusztrál-jam, amire gondolok, vessünk egypillantást arra az útra, melyen a pará-nyi embrió, a megtermékenyült pete-sejt levándorol a méhig. Körülbelül amenstruációs ciklus közepén, a pete-sejt kilökõdik valamelyik petefészek-bõl és bekerül a petevezetékbe, aholmegtermékenyül. Majd tovább halad

Harvey Paracelsus

Galenus

Fallopio

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 53

54

lefelé a méhbe, amelybõl aztán késõbb a földi vi-lág fényére emelkedik. Most csak egy nagyondurva vázlaton tudjuk ábrázolni a petefészkeketa petevezetõkkel és a méhhel:

Ez a vázlat emlékeztethet minket valami na-

gyon hasonlóra – habár egyéb szempontokbólegészen másra – az ember felsõ testrészében: afülekre és a fülkürtökre, melyek a garatba vezet-nek. Ezeket szintén csak nagyon durván és váz-latosan ábrázoltuk úgy, hogy a dobhártyák a kül-sõ végtagok.

Mármost, Rudolf Steinertõl tudjuk, hogy a

fejünk egy metamorfózis eredménye: az a test,amelyet az elõzõ inkarnációnkban viseltünk, ala-kul át a jelenlegi fejünkké. Ám ez a metamorfó-zis egy egészen különleges módon megy végbe.Ha figyelmesen vizsgáljuk meg a fejet, felismer-hetjük a különbséget a kiugró, kiemelkedõ,maszkulin szervek, mint amilyen a szem és azorr, valamint a befogadó, betüremkedõ, femininszervek között, mint amilyen a fül és a száj. Lát-hatják, hogy a fejünkben teljes emberi lények va-gyunk; itt egyszerre vagyunk férfiak és nõk, is-mét egésszé váltunk.

Amikor még kisfiú voltam, egészen lenyû-göztek azok az emberek, akik tudták mozgatnia füleiket. Ugye, ez egy elég ritka képesség ma-napság? Persze néhány ember képes fülmozgá-sokat végezni az állkapocs izmaiknak a megfe-szítésével és elernyesztésével, de tényleg kevésolyan ember létezik, akik valóban képesek le-gyezni a füleikkel némiképpen. Természetesenmég õk sem tudnak versenyre kelni a nyulak-kal, vagy az egyéb állatokkal, csodálatos válasz-tékú fülmozgásaik tekintetében! Ám egy na-gyon régi idõben az emberek is képesek voltakugyanerre. A füleik nagyobbak voltak, és sok-kal mozgékonyabbak. És most tegyük fel a

kérdést, hogy mik is a külsõ fülek valójában?Nos, habár különösen hangzik, a fülek való-

jában szárnyak. Ha azokat sokkal nagyobbnak éséterinek képzelik el, akkor látni fogják, hogy afelsõ emberlény igazából egy angyal. Akik önökközül már látták azt a hatalmas faszobrot, me-lyet Rudolf Steiner és Edith Maryon faragott,azok emlékezhetnek Lucifer alakjára. A jobb ol-dalon a két Lucifer alakból a nagyobbikat láthat-ják, amint fejjel lefelé zuhan a Föld felé, ésahogy Krisztus, az Emberreprezentáns óvón feléemeli a kezét. Balra két kisebb alak látható – is-mét Lucifer és Ahrimán. Ezen a kisebb Luciferentisztán kivehetõek a szárnyak, amelyek egybenfülek is – a nagyobb alakon is ugyanez a helyzet,csak fejjel lefelé fordulva.

Ezek a gyönyörû szárnyak egyben fülek, és afülek egyben szárnyak is, melyek beburkolják afejet és a felsõtestet, befelé hatolva a garat felé.Lucifer az érzékeny, éteri szárnyaival hallja aszférák mennyei zenéjét, a kozmikus Szót, amintáthatja a világot. És amit Lucifer ezekkel a cso-dás fül-szárnyakkal hall, az visszhangzik a garat-ban, és új formában kerül kimondásra.

Így fogja egyszer az emberi lény kimondani ateremtõ Szót. A nemzés a garaton keresztül fogmegtörténni, a beszéd által. És ahogy a petefé-szek hordozza ma magában a kozmikus fejlõdésvisszhangját, úgy fogja az emberi lény a megfele-lõ idõben hallani éteri füleivel a kozmikus jövõzenéjét. Az ember ki fogja mondani az utódját.Ezt a rendkívüli fejlõdést Rudolf Steiner írta le.Így azt mondhatjuk: az oocyta viszi bele a múltvisszhangját a petevezetéken át a méhbe, ame-lyen keresztül születik meg a csecsemõ a világra.Az elkövetkezendõ idõkben az ember hallanifogja a kozmikus-emberi szót, amely kifejezõdé-se annak az emberi lénynek, aki közeledik azinkarnálódás felé, és a szó a fülkürtökön át a ga-ratba fog továbbítódni, amelyen keresztül az újlény fizikai teste kimondásra kerül. Szükségte-len mondanom, hogy az éteri garat és fülkürtmetamorfózisa fontos változást fog elõidézni ahallás és a beszéd fizikai szerveiben.

Ahogy bensõ képekben jelenítjük meg a sza-porodás jelenlegi formáját, amelynek során akozmikus emlékezet ébred új életre a spermiumüstökösszerû behatása által, a tisztelet érzése éb-redhet a lelkünkben a világ bölcsességgel átha-tott rendje iránt. Azt feltételezhetnénk, hogy azemberi lény, minden idõben eme nagyszerû koz-mikus emberi viszony mentén haladt. Ám, hacsak az anatómia tudományának hajnalát köz-vetlenül megelõzõ idõkre tekintünk, egészen

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 54

55

eltérõ nézetekre találunk. Olyan gondolkodókbabotlunk, akik szerint ezek a kozmikus emberi vi-szonyok teljesen hibásak, és ezek az emberiségtragédiájához vezetnek. Ezen talán csodálkozunk,de mégis így volt. És lényeges tény, hogy ezekneka gondolkodóknak igazuk volt. Bármennyiremeglepõ is, a mennyei világok és az emberi lényközötti viszonyok, melyeket eddig leírtam, valójá-ban egy kozmikus méretû tragédia kifejezõdései.

A középkor táján – talán egy századdalHarvey elõtt – az olyan gondolkodók, mintHeinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim ésAbbot Johannes Trithemius von Sponheim, mégmegõriztek egy közvetlen tudást arról, hogyanmûködik a szellemi világ a természetben.Agrippa Kölnben született, 1486 szeptemberé-ben. Eleven, érdeklõdõ természettel rendelke-zett, és komoly vágyat érzett, hogy megértse atermészetet. Miután befejezte orvosi és jogi ta-nulmányait, széleskörû utazásokba kezdett, elsõ-sorban Franciaországba, Itáliába és Angliába.Agrippa tudta, hogy a természeti világ hátteré-ben teremtõ szellem mûködik.

Az is nyilvánvaló volt a számára, hogy a ter-mészeti világban mûködve nem lehet szellemittesti érzékszervekkel érzékelni, csak az emberiszellem képes, mélyen önmaga lényébe merülve,a világ szellemi területét közvetlenül érzékelni.

Amikor Agrippa von Nettesheim a mennyei csil-lagvilágokat megjelenítette, tudatában volt annak,hogy a Naprendszerünkben minden égitesthez tar-tozik egy-egy szellemi lény, akiket õ az égitestek„intelligenciáinak“ nevezett. Számára a látható égi-testek keringési pályái képezték azt a szellemiszemmel látható határt, amelyre az ember még fel-tekinthet. Rudolf Steiner így beszélt Agrippáról:

„Agrippa von Nettesheim tudta, hogy azok alények, akik az egyes égi testekhez kapcsolódnak,akik a csillagok és a bolygók belsõ létét és moz-gását irányítják; nos ezek a lények az égitestekminden tevékenységét uralják. Õ ezeket a lénye-ket az égitestek intelligenciájának nevezte.

És Agrippa azt is tudta, hogy az égitestekbõlugyanakkor akadályozó hatások indulnak ki, lényekmûködnek, akik mondhatni aláássák az égitestek jócselekedeteit. Ezeket a lényeket õ az égitestek démo-nainak nevezte. Egy ilyen ismerethez az akkori idõ-ben hozzátartozott az a tudás is, hogy a Föld egyolyan égitest, amely egyféle intelligenciával és egy-fajta démonnal rendelkezik. És éppen az, ami lénye-ges volt az égitest intelligencia és égitest démon fel-fogásából, az mostanra teljes mértékbenelveszett…“

(Ez az idézet, és a továbbiak mindegyike Ru-dolf Steiner Mysterienstätten des Mittelalters.Rosenkreuztum und modernes Einweihung-sprinzip. Vierter Vortrag- ból valók)

Az égitestek intelligenciáiról és azok démona-iról szóló elveszett tudományt ismét fellelhetjüknapjainkban, egy sokkal modernebb formában,az antropozófiában. Ennek révén megismerhet-jük, hogy a égitestek intelligenciái hierarchikuslények. A Földre magára vonatkozóan Steiner akövetkezõket mondta:

„A Földre is természetesen régen úgy tekintet-tek, hogy annak belsõ tevékenységét, a mozgásáta kozmoszban olyan intelligencia irányítja, ame-lyet összefoglaló néven a Föld égitest intelligen-ciájának lehet nevezni. Mit is jelentett az akkorikor embere számára ez a Föld intelligencia. Er-rõl a dologról rendkívül nehéz ma akárcsak be-szélni is, mivel az emberek képzetei nagyonmessze kerültek attól, ami egykoron az emberekfelfogásában teljesen magától értetõdõ volt.

A Föld égitest intelligenciája maga az embervolt. Az emberre úgy tekintettek, mint aki fel-adatot kapott a világszellemektõl, de nemolyant, mint amire a ma embere gondol, hogyide-oda járkáljon a Földön , vagy vonaton utaz-zon, árut adjon-vegyen. Úgy gondolták, hogy azemberiség azt a feladatot kapta a világ szelleme-itõl, hogy mindazt megragadja, ami a Föld koz-moszbeli helyzetére, rendjére, szabályozására vo-natkozik.

Az ember mindezt a következõképpen fejezteki. Az emberi lény azokon az erõkön keresztül,

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 55

56

amelyeket magában hordoz, képes egy impulzustadni a Földnek, hogy az keringjen a Nap körül,hogy mozogjon a világmindenségben.“

Most pedig, kedves barátaim, elérkeztünk ah-hoz a szemponthoz, amely a tragikus veszteségérzetét keltheti bennünk. Rudolf Steiner a követ-kezõ szavakkal folytatja:

„Egykor létezett egy érzés, miszerint az embererre a feladatra teremtõdött, hogy az embert a vi-lágszellemek a Föld urának tekintették. Az emberazonban fejlõdése során nem nõtt fel ehhez a fel-adathoz, magaslatairól a mélybe zuhant. Manap-ság nagyritkán találkozhatunk ennek az ismeret-nek az utolsó visszhangjával. Minden amit a val-lásos írásokban a bûnbeesésrõl találunk, az erre atörténetre vezethetõ vissza. A történet valójábanarról szól, hogy az ember eredendõen egy egészenmás helyet foglalt el a Földön és a világminden-ségben mielõtt a magaslatból a mélységbe zuhant.

A vallásos tárgyú írások mellett léteztek olyanhelyek, ahol törekedtek az ismeretek megszerezé-sére. Itt is ma már csak visszhangként él – a maiember bezártsága és szûkös korlátai miatt – a ré-gi szellemi látók ismerete az ember egykori felada-táról és a mélybe zuhanásról…

És valóban így volt, az emberi lényt jelölték kiegykoron, hogy hordozza a Föld intelligenciáját.De a Földhöz egy démon is tartozik, ahogy errõlAgrippa von Nettesheim írt. Nos ez a földi démon– visszatekintve a XII-XIII. évszázadra – csak itt aFöldön létesülhetett, mert csak az emberi lénybentalálhatott eszközt mûködéséhez.“

Még egyszer, kérem bocsássák meg nekem,hogy ilyen hosszan idézem Rudolf Steinert. Szá-momra úgy tetszik, hogy ez az ügy különösenfontos, nem csak a mi témánk számára, hanemáltalános értelemben is, ahogy azt most látni fog-ják. Leírtam egy embriológiai és szellemi nézõ-pontból az emberi nemzés folyamatát, és a Nap-rendszer azzal kapcsolatos múltbeli és jelenlegieseményeit. De nézzük meg, hogy egy olyan gon-dolkodó, mint Agrippa von Nettesheim, mitmondhatott. Össze tudunk gyûjteni pár gondola-tot a lehetséges reakcióiból, Rudolf Steiner kö-vetkezõ magyarázata alapján:

„Annak érdekében, hogy mindezt megértsük,ismernünk kell, ahogy egykor az emberek gon-dolkodtak a Föld és a Nap vagy a földi ember ésa Nap kapcsolatáról. Ha ezeket a nézeteket, eze-ket a viszonyokat jellemezni akarom, akkor

ismét immaginatív módon kell errõl beszélnem,mert ezeket absztrakt módon nem lehet kifejez-ni. Az absztrakt fogalmak kora csak késõbb kez-dõdött. Az absztrakt fogalom pedig nagyonmessze áll attól, hogy hidat képezzen az igazságmegismeréséhez, ezért itt immaginációkban kellbeszélnünk.

Ahogy a „Szellemtudomány körvonalai“ címûmunkámban leírtam, a Nap elvált a Földtõl,avagy a Föld vált el a Naptól. Az ember szaturnu-szi lététõl egészen ezen idõpontig a teljes bolygó-rendszer, beleértve a Napot, egy egységet adott, ésaz ember innen származott. Az embernek nemvolt hazája a Föld, csak átmenetileg tartózkodottitt. Az igazságot mondják régi korok azon nézetei,miszerint az ember naplény volt. Az ember egészlényét a Nappal kötötte össze.

Mint naplénynek, az embernek másképpenkellett volna a Földhöz kapcsolódnia, mint azttette. Tevékenységének arra kellett volna irányul-nia, hogy az ásványiság és a növények birodal-mából kiindulva az emberi csírát éteri formábanelõhívja, majd ezeket a földi létbõl származó csí-rákat a Nap sugarai termékenyíthetették volnameg. Így jelent volna meg az éteri formája az em-beri testnek, amely azután a földi anyagokkal ki-alakuló viszonyok következtében maga is a földianyagszerûvé vált volna. Ezt ismerték Agrippa

Leonardo da Vinci: Tanulmányrajz

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 56

57

von Nettesheim kortársai – maga Agrippa sajnoscsak elég ködös elképzelésekkel bírt errõl – illet-ve ezek közül a legjobbak, tehát hogy az ember-nek nem csak úgy földi módon kellett volna aFöldre születni, hanem az ember éteri testénekkellett volna együttmûködnie a Nappal és aFölddel, így teremtve meg az ember földi alakját,azaz így lehetett volna az éteri formát földivéalakítani.

A növényi lét tisztaságában kellett volna fel-nõnie az emberi csíráknak, mint a Föld éteri gyü-mölcse tündökölt volna a Földön, sötéten ra-gyogva. Bizonyos évszakokban a Nap fénye vilá-gította volna meg ezeket az éteri formájú, de máremberi jellegû csírákat. Ebben a folyamatban atestet öltéshez a fizikai anyagot nem az anyaitestbõl kapta volna az éteri csíra, hanem a Földfizikai szubsztanciáit kellett volna magába fel-vennie. A világ szellemiség gondolata szerint, ezlett volna az értelme, hogy az Ember a Földrelépjen.

Ami ezután bekövetkezett, az annak tudhatóbe, hogy az emberiség túl nagy késztetést, túl nagyvágyat érzett aziránt, hogy mélyen behatoljon afizikai anyagiságba. Ezáltal elvesztettük kapcsola-tunkat a Nappal és a Kozmosszal, és ezáltal azemberi lét csak az öröklési áramlat útján marad-hatott fenn.“

Nyugtalanító és egyben különösen csodálatosa kép, amelyet Rudolf Steiner itt elénk állít: azembernek nem a nõ, hanem a Föld által kellettvolna születnie! Aszexuális szaporodás! Megálla-píthatjuk, hogy a nemekre való szétválás nemvolt eredetileg eltervezve.

A legtöbb, amit ebbõl a képbõl leszûrhetünk,hogy milyennek kellett volna lennie a nemzés-nek, a legtöbb, amit megállapíthatunk, hogy anemi reprodukció – például a nõben történõovuláció által – nem pusztán a Föld Naptól valóelszakadásának a kozmikus emlékezete. Csodála-tos gondolat ez, a reprodukció egy Hold-karak-tert hordoz magában. A nõk 28 napos menstruá-ciós ciklusa egy Hold-Föld ciklus. Az Ember, anaplény, a Föld elrendelt kormányzója, a Holduralma alá került.

Idézzük ismét a lelki szemeink elé a szaporo-dás helyes formáját. Képzeljük el a sötéten csillo-gó Föld-magvakat – ezeket a tiszta, éteri Föld-magvakat, melyeket természetünk földi részeszolgáltatott volna – ahogy kinõnek a Föld bizo-nyos helyein. Képzeljük magunk elé, ahogy egybizonyos évszakban, ezeket a sötéten csillogó,éteri Föld-magvakat átragyogja a Nap fénye;ahogy magukra veszik a naplények, az Elochák, ami teremtõinknek a formáját. Az emberi lényszellemi magja egyesülhetett volna ezzel az éteriEmberrel, aki az istenek képét viselte önmagán,és a lélek ebbe szállhatott volna be. Az emberilény saját, tudatos akaraterejével vont volna ön-magába fizikai szubsztanciákat a tûzbõl, a levegõ-bõl, a vízbõl, és legkisebb mértékben a földbõl.

Néhányan talán csodálkoznak: van valami ér-telme manapság az ilyen régi igazságokat latol-gatni, hiszen azok egy olyan fejlõdésre vonatkoz-nak, amely nem valósult meg, és visszamaradtegy õsi idõben, így talán túl távol ahhoz, hogymi valamennyire is meg tudjuk érteni azokat. Ónem, kedves barátaim: egyáltalán nem ez a hely-zet! Ezek az igazságok a jelenlegi idõre vonatkoz-nak, és valóban kritikus fontossággal bírnak aszámunkra. Sok mindent meg fognak határozni aközeljövõben, ami történni fog. Szükséges, hogymegismerjük ezeket a dolgokat, mivel intim mó-don kapcsolódnak azokhoz a feladatokhoz, ame-lyet a géntechnológia hív elõ.

Engedjék meg nekem, hogy említést tegyekbizonyos tényekrõl, melyek az okkult kutatás ré-vén ismertek, és amelyek azt mutatják, hogy az anemzési mód, amelyet az embernek szántak, so-sem merült feledésbe, a legkülönbözõbb utakonpróbálták azt elérni egy sokkal régebbi idõben.Ezekrõl a dolgokról holnap fogok sokkal

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 57

58

részletesebben beszélni, és kapcsolatba fogomhozni õket a Rosslin Intézettel és a kutatókkal,akik Dollyt klónozták. Ma a következõképpenszeretném illusztrálni ezeket a tényeket.

A Teozófiai Szemle 1904. decemberi számá-ban jelent meg egy cikk, amelyet egy olyan sze-mély írt, aki önmagát „E“-nek jelölte. RudolfSteiner erõsen ellenezte ennek a cikknek a publi-kálását, abból a megfontolásból, hogy a bennefoglalt ismeretek egy részét nem lett volna szabadkiadni abban az idõben.

A cikk egy olyan beszélgetés kivonatát tartal-mazta, amelyet „E“ folytatott egy médiumon át,egy éppen nem inkarnálódott lélekkel, akire „F“-ként hivatkozott. A beszélgetés folyamán „F“ akövetkezõ félelmének adott hangot:

... mivel hamarosan egy fontos felfedezés kö-vetkezhet be, amely sokkal nagyobb hatalmat ad-hat az orvosoknak, mint amilyennel bármely idõ-ben is rendelkeztek, és ez rettentõen kegyetlen ál-latkísérletekhez vezethet, mivel az orvos, aki ezt afelfedezést teszi, azt fogja hinni, hogy az élvebon-colás által jut el ehhez a felfedezéshez. „De emlé-kezz, ez nem így van, ez nem egy felfedezés, csakegy emlékezés; mivel az orvos, aki ezt a felfede-zést teszi, atlantiszi volt, és az atlantisziak az or-voslás terén messze tanultabbak voltak nálunk;valóban, a test minden titkát ismerték.“ EkkorAtlantiszról kezdtem kérdezni...

Irányították az elemeket, jó idõt hoztak létre,vagy vihart, ahogy tetszett nekik. Akkoriban nemvoltak gyerekek, mivel egy természetfeletti erõhasználatával elsajátították a hatalmas titkát an-nak, hogy a két anyagi erõ egyesítése nélkül, ho-gyan lehet életet teremteni. A lélek visszavonult ,majd reinkarnálódott az akarat bizonyos erõkifej-tésével, a természeti elemekbõl öltve alakot, min-den egyéb médium nélkül. Ez volt az, ami végül ahatalmuk végét okozta, mivel ezt nem lehetett to-vább engedni. Ezt ábrázolták halványan a késõb-bi héber legendában, az „élet fája“-ként. Mindenmegállt a fejlõdésben, ezért egy kataklizmánakkellett legyõznie ezt a civilizációt, és elpusztítaniamég az emlékét is.

Felborították a teremtés egyensúlyát, és ígyromba döntötték a civilizációjukat. A materiáliskövetkezménye az lett ennek, hogy megvonták tõ-lük a földi életerõt, és elveszítettek minden élet-áram utánpótlást. Ez a természetben görcsöketeredményezett, és borzalmas vihart, mely jóváte-hetetlenül összetörte és megsemmisítette õket. ATitánok küzdöttek az istenekkel, de veszítettek.Minden vallás beszél errõl a történetrõl, mint

intõ jelrõl. A ti Földetek egy élõlény, és ha meg-csapoljátok az életáramait, minden csodát megtudtok tenni. Az atlantiszi lelkek bizonyos érte-lemben ugyanazok a lelkek, mint akik ma teste-sültek meg, ám rangvesztett állapotban vannak...

Úgy kellett visszatérniük a közönséges életbe,mint egyszerû lényeknek, közönséges csecsemõ-ként születve meg. Most egy kicsit többet fogokelmondani neked Atlantisz csodálatos hatalmá-ról, hogy megértsd mi volt az ember, és mivé leszaz eljövendõ korokban; igazság szerint, Atlantiszmateriálisan volt tökéletes, mely tökéletességbeaz ember soha nem tud visszajutni, de elérheti azta jövõben. A legmagasabb osztályok életmódjarendkívül egyszerû volt, mivel a táplálékot majd-nem kizárólag a levegõbõl szerezték be.

Mint az orchideák, az uralkodók és még in-kább a papok, minden szubsztanciájukat abból aszubsztanciából nyerték, amelybõl az atmoszféraállt. Kérdezd meg bármelyik botanikust, és látnifogod, hogy igazam van. Ti nem tudjátok ezt ten-ni, mivel ti nem önmagatok által materializálód-tok; ti teremtett lények vagytok, és nem a maga-tok akaratából születtetek meg...

Ebben a szokatlan beszélgetésben 'F' leírja At-lantisz uralkodó kasztjainak, az önmaguk általmegtestesült emberi lényeknek az életét, akik ha-landó szülõk nélkül jöttek a világra. Elmondja,hogy az ilyen atlantiszi lelkek reinkarnálódtak ésvisszahúzódtak az akarat egyfajta használata ré-vén, „... a természeti elemekbõl öltve alakot, min-den egyéb médium nélkül.“ Ez lényegében ugyan-az, mint amire Rudolf Steiner hivatkozik azzal aszellemi tudással kapcsolatban, amely az olyanközépkori gondolkodók filozófiájában, mintAgrippa von Nettesheim és Johannes Trithemiusvon Sponheim, még jelen van. Ez ugyanaz a folya-mat – az emberi lélek egyesülése egy éteri Föld-maggal –, habár abban a formában, amely az atlantiszi korban lehetséges volt. 'F' egy modernnézõpontból ítélte meg ezeket a tényeket,

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 58

59

azt mondva, hogy ezeknek az önerõbõl születettatlantiszi uralkodóknak nem volt szabad továbbmûködniük, mivel „... minden megállt a fejlõdés-ben, ezért egy kataklizmának kellett legyõznie ezta civilizációt, és elpusztítania még az emlékét is.“Egyértelmûen egyenlõséget tesz fejlõdés és öröklõ-dés között, feltételezve, hogy nem létezhet evolú-ció a normális születés és halál nélkül, valamint azemberi örökletes képességek fejlõdése nélkül, melya halandó szülõktõl született emberi generációktovábbhaladása révén jön létre. Ez az, ahogy a maigenetikusok az evolúciót szemlélik. Ám Agrippavon Nettesheim és a hozzá hasonló gondolkodók,ezt másképpen tudták. Õk tudták, hogy az embernem arra lett szánva, hogy olyan mélyen merüljönaz anyagba, ahogy azt tette. Megértették, hogy„..az emberiség túl nagy késztetést, túl nagy vágyatérzett aziránt, hogy mélyen behatoljon a fizikaianyagiságba. Ezáltal elvesztettük kapcsolatunkata Nappal és a Kozmosszal ,és ezáltal az emberi létcsak az öröklési áramlat útján maradhatott fenn.“

Rudolf Steinertõl tudjuk, hogy az ember azanyagba zuhanása által érte el a szabadság lehe-tõségét. Úgy gondolom, mindannyian érezzükennek a jelentõségét. Sosem akarnánk lemonda-ni a szabadság lehetõségérõl (bármilyennek isképzeljük azt). Már csak azt a kérdést kell felten-nünk a magunk számára, hogy mit is veszítet-tünk ezáltal? Mi történt velünk akkor, amikorelveszítettük a kapcsolatunkat a Nappal, és csaka nemi szaporodás útján – az öröklõdés áramarévén – tudtuk megvalósítani létünket a Földön?Steiner a következõt mondja a számunkra:

„És ez lehetõséget adott a Föld démona szá-mára, hogy megkezdje munkáját. A Föld démo-na sosem lett volna képes bármit is tenni az em-berrel, aki a Nap által született. A Nap által szü-letett Ember a Földön, igazság szerint a Negye-dik Hierarchia lett volna. Ha valaki el akartavolna helyezni az Embert, azt kellett volnamondania:

Elsõ HierarchiaSzeráfok, Kerubok, Trónok

Második HierarchiaExuziák, Dynámiszok, Kyriotéteszek

Harmadik HierarchiaAngyalok, Arkangyalok, Archék

Negyedik HierarchiaEmberek három különbözõ állapotban vagy

fokon együtt alkotva Negyedik Hierarchiát.

De mivel az Ember befogadta ezt az erõs im-pulzust a fizikai iránt, nem a Hierarchiák legala-csonyabb ágává vált, mint ahogy az volt, hanemehelyett a földi birodalom csúcsává – legmaga-sabb ágává – vált. Ásványi birodalom, növényibirodalom, állati birodalom, emberi birodalom:ez lett annak a képévé, hogy hol áll az ember a vi-lágban.

Hovatovább, mivel az Ember nem találta mega saját feladatát a Földön, a Föld maga sincs amegfelelõ és méltó helyén a Kozmoszban. Miótaaz Ember elbukott, a Föld igazi ura már nem ta-lálható meg itt.“

Ilyen volt ezeknek a középkori gondolkodók-nak a filozófiája, akik még hordoztak egyfajtamegértést arról, hogy az embert hogyan terem-tették az istenek a saját képükre, és milyen fejlõ-dést szántak neki.

Igen kedves barátaim, ezek a dolgok mind na-gyon sok idõvel ezelõtt történtek. Ám láthattuk,hogy egészen az atlantiszi idõkig voltak emberilények, akik megkíséreltek az elõre meghatáro-zott módon belépni a földi létbe.

Holnap a jövõ irányába fogunk tekinteni. Lát-ni fogjuk, hogy mi vár ránk a következõ inkarná-ciónkban, és megkísérlünk egy ideát kialakítaniarról, hogy feltehetõen mi fog keletkezni a gén-technológiában az emberi lény klónozásával.

A befejezõ rész a következõ számunkban.

Fordította: Tóth Márk

Rudolf Steiner

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 59

60

Rendszeresen megjelenõ híradásainkban gyakran talál-kozhattak olvasóink a Paternelle névvel. Ez annak a háznaka neve, melynek égisze alatt világra jöhetett és felnõhetettaz Anthro-Tech Intézet. Az Intézet épülete a Paternelle terü-letén áll, ebben találnak szállást a kutatók is. Akik Önökközül részt vettek nálunk az elmúlt évek szemináriumainvagy fórumain, azok mindannyian találkozhattak azzal akedves fogadtatással, amelyben a Paternelle részesíti látoga-tóit és szemináriumi résztvevõit , s élvezhették azokat a ve-getáriánus ételeket is, amelyek elsõsorban biodinamikus ésbiológiai mûvelésû kertekbõl származnak. Mások közvetveismerkednek meg a Paternelle-lel, olyan alkalommal példá-ul, amikor Dr. Philippe-Gaston Besson-hoz jönnek, kinekkisebb orvosi rendelõje itt található a házban.

A Paternelle tevékenységi területe a legnagyobb és leg-mélyebben elrejtett keresztény misztérium felé – az ÉletMisztériuma felé – vezet. Rudolf Steiner gyakran beszélt er-rõl, ám úgy tûnik kevesen vannak, akik felismerték szavaijelentõségét. Itt ezt most csak néhány utalással jelezhetjük.

Általában úgy vélekedünk, hogy a gyermekek fontosab-bak, mint a már életük vége felé járó emberek. A gyerme-kek a holnap állampolgárai, a jövõ hordozói. Az a mód,ahogy a gyermekeket oktatjuk, meg fogja határozni a jövõtudományos és kulturális életét. Az idõs emberek teljesítet-ték saját feladatukat. Úgy gondoljuk, hogy nekik értékelhe-tõ mértékben már nem kell semmihez sem hozzájárulniuk.Természetesen nagy hálával tartozunk nekik mindazokért apozitívumokért, melyeket õk hoztak, de számunkra õk márnem bírnak olyan nyilvánvaló jelentõséggel, mint a gyerme-kek. A mi nyugati társadalmunkban ezek ma a legelterjed-tebb érzések. Ám ítéletalkotásunkban nehéz lenne ennél na-gyobbat tévedni.

Még kevesen vannak azok, akik teljességgel tisztábanvannak az emberi természet változásainak horderejével. Eváltozások egy évszázada kezdõdtek annak a fordulatnak a

során, amely a legfontosabb volt – csak az emberi fejlõdésttekintve –, s amelyet az okkult tradíciókban a „Kali Yugakorszak befejezõdéseként“ említenek.

Abban a jövõben, amely a földi evolúció szintjén igenközel van, az ember lény már nem fog áthaladni a gyermek-kor korszakán, sem a fogantatás, sem a születés szakaszain.Már felnõttként jön majd a világra egy másik úton. Az újspirituális impulzusok ebben a már formálódó jövõben töb-bé nem a születés elõtti világból jönnek majd hozzánk agyermekek által, hanem – tûnjön ez bármilyen különösnekis – a halál utániból. Mielõtt megvizsgálnánk, mit mond aszellemtudomány az emberi lény ezen alapvetõ változásá-nak (mutációjának) kapcsán, fordítsuk figyelmünket a jelenélet szimptomatikus jelenségei felé.

A XX. század elsõ évtizedeiben néhány személy – vál-lalva a nevetségessé válás kockázatát – vette a bátorságotahhoz, hogy különleges, új tapasztalatokról számoljon be.Ennek nagy visszhangja nem volt. Ám ahogy teltek az évek,és a kórházak intenzív osztályain fejlõdött a technika, ezeka tapasztalatok egyre gyakrabban ismétlõdtek. Általában aza személy, aki elmesélte 'hihetetlen' élményeit, nem tudta,hogy mások is ugyanilyen tapasztalatokat szereztek.

Ma már létezik egy jelentõs korpusz gondosan ellenõr-zött és osztályozott elbeszélésekbõl, melyek olyan emberektapasztalataiból származnak, akik súlyos sérültek vagy sú-lyos betegek voltak – gyakran a klinikai halál állapotában(leállt a légzés és a szív munkája) – s akiket azután reanimá-ciós technikákkal visszahoztak az életbe. Ezek az emberekmegtapasztalták a halál küszöbének tudatos átlépését és avisszatérést, amely tapasztalat ezidáig a misztériumok beava-tottjai számára volt fenntartva. Abban a mértékben, ahogyegyre lazul az étertest és a fizikai test egymáshoz kötöttsé-ge, úgy lesznek egyre gyakoribbak az ilyen típusú tapaszta-lások, s ezek kiváltása is egyszerûbb lesz. Magának a küszöb-nek a természetét illetõen is egy változás kezdeténél tartunk.

Bevezetõ a „Paternelle“ címû cikkhez

A Szabad Gondolat több írásában is foglalkoztunk a Paul Emberson vezetésével mûködõ Antro-Tech Intézettel, az ott folyó antropozófiai kutatási munka hallatlan jelentõségével. A mostani és azelõzõ két számban, valamint 2004. húsvéti számában folytatásban közöljük Paul Emberson elõadá-sát a géntechnológiáról.

A svájci Alpok lankásabb vidékén, a Genfi tó felett lévõ Les Sciernes-d' Albeuve falucskában mû-ködõ kutatóintézet jobb megismerése érdekében közlünk egy cikket az Antro-Tech News franciáulmegjelent 7. számából (2002/2003).

Az aláírás nélkül megjelent cikk a kutatóintézetnek fizikai és szellemi értelemben helyt adó öre-gek otthonáról szól, és arról a máshol ilyen formában nemigen tárgyalt kötelékrõl, amely a halálba,a más létbe készülõ embereket itt maradó embertársaikkal összeköti.

Frisch Mihály

A PATERNELLE

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 60

61

A földi élet ezzel ellenkezõ oldalon található területén –a fogantatás és a születés területén – senki sem tagadhatja,hogy napjainkban a genetika technikáját tekintve nagyonnagy és gyors fejlõdésnek vagyunk tanúi. Ítéljük bár ezt afejlõdést jónak vagy rossznak, a tudomány óriási léptekkelhalad a mesterséges megtermékenyítés szabaddá tétele felé,s ez egyre kevésbé fog a szülõk részvételétõl függeni. Naivdolog lenne azt hinni, hogy a genetika géniusza nem fogjavégigjárni a maga útját, bár jelenleg még csak az elsõ lépé-sekkel próbálkozik.

A szellemtudomány mindig is azt tanította, hogy el fogjönni az idõ, amikor a mesterséges megtermékenyítés másformát fog ölteni, s ekkor majd az emberi lény „beszélni“fogja utódját. Bizonyos módon a gége válik egy, az aszex-uális megtermékenyülést szolgáló szervvé. Ebben az érte-lemben „beszélni“ mást jelent majd, nem azt, amit szokáso-san értünk rajta, tehát nem egy valamilyen nyelven való be-szélést. Amikor az ember majd így „beszéli“ az utódját, ezaz utód nem egy bébi lesz, az új emberi lény felnõttként fogbelépni az életbe. Ami még ennél is fontosabb, és még kü-lönösebb a hétköznapi gondolkodás számára, hogy ez a be-lépés nem a születés kapuján át fog történni, hanem a halá-lén. Mert a halál küszöbe metamorfózison megy át (azazváltozik az emberi lélek kapcsolata a halállal). Ennek a fej-lõdésnek az elõképe jelenik meg Krisztus feltámadásában.Az emberi fejlõdésben egy ilyen alapvetõ változás fokozato-san jön létre. 2ooo év múlva már csak nagyon kevés olyannõ él majd, aki képes lesz gyermeket foganni. További 2oooév elteltével a nõi nem el fog tûnni a fizikai síkról. Ez a nagyváltozás már elkezdõdött, bár még csak a legelejénél tart.Jelen életünkben mindenütt találunk elõremutató jeleket.Hogy ezt sokan nem veszik észre, az azért van, mert nemlátják a fától az erdõt.

Egy igazi pedagógián túl ma rendkívüli módon szüksé-günk van egy újfajta mûvészetre: a gerontogógiára. Ahogya fiatal gyermeknek meg kell tanulnia a földön élni, úgy azélete vége felé járó embernek (életkora nem fontos – lehetöreg vagy fiatal, beteg vagy balesettõl sújtott) azt kell meg-tanulnia, hogyan közeledjen a küszöbhöz, és hogyan halad-jon át rajta helyesen. Mert ez a küszöb lassanként átlátszó-vá, kevésbé véglegessé válik. Rudolf Steiner számos alka-lommal hangsúlyozta, hogy az elhunytakkal való tudatosegyüttmûködésnek döntõ jelentõsége lesz a földi fejlõdéstovábbi szakasza számára. Ám nagyon sok múlik azon amódon, ahogy a lélek áthalad a küszöbön.

Rudolf Steiner szerint az a valóban materialista ember,aki meg van arról gyõzõdve, hogy a halál véget vet az õ lé-tezésének, nos ez az ember valóban egy olyan tudatállapot-ban fogja magát találni a halál után, amely a nem-létezés-hez áll közel. A mély meggyõzõdés ugyanis meghatározza aküszöbön túli tudatállapotot. Ha tudjuk, hogy a lélek életefolytatódik a szellemi világban, akkor ott éberek leszünk, ésteljes mértékben észleljük azt a létezést. Azonban halál utá-ni létünket nem csak meggyõzõdésünk határozza meg,

hanem ebben szándékaink is nagy erõvel hatnak. Az, akitudja, hogy az emberi lény reinkarnálódik, és – alapos ok-ból – úgy dönt halála elõtt, hogy egy meghatározott idõbenreinkarnálódni fog, nos vele valóban ez fog történni, úgyahogy õ elhatározta (lásd e témában Rudolf Steiner 1924.augusztus 27-én tartott elõadását). És egy ember, aki tud-ja, hogy a fizikai halál mindössze annyi, hogy letesszük azelhasználódott testet, a lélek pedig mindkét irányban átlép-heti a küszöböt, az ilyen ember képes segíteni a földi embe-riség számára oly döntõen fontos – élõk és holtak közötti –együttmûködés létrehozásában.

Végiggondolva a fentebb vázoltakat, tehát a változást azember inkarnálódásának módjában, a fizikai születés fogal-mának eltûnését (és ennek következtében az öröklõdés el-tûnését), a már megkezdõdött változást, ahogyan az emberátlépi a halál küszöbét, azt a küszöböt, amelyen a jövõbennem csak egy irányban lehet áthaladni, megállapíthatjuk,hogy az emberi életben egy teljes fordulat fog bekövetkez-ni. Ehhez 2ooo évvel ezelõtt, az idõk fordulóján Krisztusadta az impulzust. És mi tudatára ébredünk annak, hogy ajövõ „gyermekei“ azok a fizikai létük vége felé járó embe-rek, akiknek olyanokká kell válniuk, mint „a kis gyerme-kek“, hogy beléphessenek Isten országába.

Az idõs vagy életük vége felé járó emberekkel végzettmunkának mûvészetté és egy új tudománnyá kell válnia. Apedagógia mintájára meg kell teremtenünk egy geron-togógiát. A „palliatív“ ellátás és a haldoklók kísérése ennekcsupán elsõ tapogatódzásai. Ahhoz, hogy ezt az új mûvésze-tet kifejleszthessük, ahhoz nem csak széleskörû spirituálisismeretekre van szükség, hanem olyan szívre is, mely túl-csordul az ezek iránt a ránk bízott emberek iránt érzett sze-retettõl. És hasonlóan minden mûvészethez, ez a munka iselsõsorban a gyakorlás által fejlõdik.

Ebben a néhány bekezdésben vázoltuk a Paternelle leg-fõbb munkaterületét. Számunkra a gerontogógia egy ideál.Több mint húsz éve szenteljük magunkat ennek a feladat-nak, s ebben annak a személynek szívbéli intuíciói vezetnekminket, akit e munka irányításával bíztunk meg. Abban akiváltságban volt részünk, hogy elkísérhettünk számos em-beri lelket az igazság pillanatáig – az emberi élet legjelentõ-sebb pillanatáig, ez pedig a küszöb átlépésének pillanata.Tapasztalataink, melyeket e pillanatokban nyertünk, túlbensõségesek ahhoz, hogy e helyen beszámolhassunk róluk.Mélységes tapasztalatok ezek, mert amikor egy lélek átha-lad a küszöbön, akkor a szellemi világ kapuja ideiglenesennagyra nyílik.

A Paternelle munkája a jövõ felé orientálódik, az embe-ri élet már körvonalazódó változásai felé. Ha ebben a kiad-ványban eddig sosem beszéltünk errõl explicit módon, an-nak oka elsõsorban az, hogy ezt elméleti kifejezésekkel nemlehet igazán leírni.

Ez szívmunka.

Fordította: Láng Magda

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 61

62

KÖRNYEZETKÖRNYEZET

Gyermekkori bakonyi élményeim egyik leg-szebbike a Római-fürdõként nevezett zuhatagossziklafürdõ. Nem lehetett csak úgy eljutni oda. Kikellett érdemelni. A sûrû, magas erdõben csakolyan csöndben lehetett járni, mint a templom-ban. A sziklákra zúduló víz millió cseppre tört, svízpáraként a levegõbe kapaszkodva a fák lombjaközött beszûrõdõ fény szivárványburokba öltöz-tette. A nagymamánál eltöltött nyári élményekközé tudattalanul ivódott be a vizespad, vagyahogy arrafelé nevezik, a stelázsi képe is. A kétvödör víz, közte a merítõ bögre és az ivóbögre.Ott állt a kamra hûvös zugában. A napi szertartásrésze volt, ahogyan fejkendõs nagyanyám a kútrament, s behozta az egy napra való vizet. Ha meg-szomjaztunk, merítettünk a vödörbõl, lassan kor-tyolgattunk a nagy, homlokunkig érõ bögrébõl. Abögre belsejében a sejtelmesség lakozott, a sötét-ség, a beszûrõdõ fény vibrálódása a hûvös víz hul-lámcsíkjain, a kortyolás és szuszogás visszhangja.

Évtizedek óta nem jártam a Bakony rejtélyesvízeséseinél. Nagyanyám is rég meghalt, Istennyugosztalja, s vele együtt eltûnt a vizespad, el-tûnt valami. Valami, amire ma azt mondják, hogy

archaikus, vagy éppen elmaradott. A modernizá-cióval azonban nemcsak egy életmód süllyedt alá,hanem sok minden. Például a víznek a szentsége.De nemcsak a szentsége. Már tizenkét éve, hogy aBalaton-felvidék és a Bakony térségében dolgo-zunk. A tájat járva, s összevetve régi térképekkel,az öregek elbeszéléseivel, a táj változásában máraegyik legszembetûnõbb a vizek eltûnése. Forrásokkiapadtak, betemetõdtek. Tavak, tókák feltöltõd-tek, lápok összezsugorodtak. Patakok száradtak kirejtélyes, megfejthetetlen módon. Az egykor ele-ven vízfolyások, árkok magukra maradtak. Sokfé-le elmélet hangzott el ennek okáról. Klímaválto-zás, aszály, bauxitbányászat, erdõirtás.

Több év után most tavasszal jutottam el ismét a bakonyi zuhatagokhoz, szent kutakhoz,forrásokhoz. Lélekben felkészültem a viszontlá-tásra. Mondanom sem kell, hogy nem gyermek-korom emlékképeivel találkoztam. Az erdõbenmindenütt szemét. Sörös dobozok, törött üvegek,zacskók, rozsdás májkonzerv dobozok, de akadautóroncstól kezdve minden. A tûzrakó helyekkörnyéke inkább szeméttelepre emlékeztet, mintderûs közösségi térre. A zuhatagban épphogy csakcsörgedezik valami, így itt is látszik a szemét. Azösvényeken motokrosszosok dübörögnek. To-vább sétálva a forrásokhoz csak most jön a java! Aforrások közvetlen közelében „táborozók“. Au-tók, sátorok, dübög a tüc-tüc zene és a káromko-dás. Konzervek, csipszek. És a forrás? A forrás-ban, a küpüben pedig hûlnek a dobozos sörök, akólák. Nem a forrás alatt, a lecsurgó vízben, ha-nem benne. Ahol feltör Földanyánk mélyébõl.Megrázó élmény volt. A szemét is, mégis legin-kább ez a gesztus, ez a jelenség. Ma már a forrás-vizet nem isszák, legfeljebb hõfoka miatt mester-séges italok hûtésére használják.

Ezt a szomorú, saját „kultúráját“ aláásómentalitást nézve, arra a következtetésre jutot-tam, hogy a vizek eltûnése velünk, emberekkelvan összefüggésben. Vizeink állapota tudatálla-potunkat tükrözi.

HERCZEG ÁGNES

AZ ELTÉKOZOLT KINCS

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 62

63

Orbán Balázs lenyûgözõ, táj- és emberszeretõSzékelyföld leírása lépten-nyomon sorolja ésméltatja Székelyföld gyógyhatású vizeit.

Idén jelent meg „A Hargita-hegység és környé-ke ásványvizes fürdõi“ (szerk.Jánosi Cs.- Péter É.)címû kiadvány a Csíki Természetjáró és Termé-szetvédõ Egyesület kiadásában, amely 103 szé-kelyföldi fürdõt, forrást mutat be. Elcsodálkoz-hatunk, hogy mi kincs lakozik a Föld gyomrá-ban, éltetõ ivóvizet és gyógyító fürdõvizet kínál-va nekünk.

A fürdõk éppúgy átélték az emberi történe-lem viharait, mint e táj és lakói. A székelyföldigyógyvizek hasznosításának történetében kétirányzatot különböztethetünk meg. Egy részükkisebb kiépültséggel megmaradt természet kö-zeli állapotában, amelyet elsõsorban a helyi,környékbeli lakosság használt, másik részükrekomoly gyógyüdülõ kultúra telepedett. A szé-kelyföldi fürdõk jelentõségét már igen korántudományos igénnyel kutatták, például 1875-ben, az Elõpatakon megrendezett magyar orvo-sok és természetvizsgálók XVIII. nagygyûlésén(amelynek egy kihelyezett tagozataTusnádfürdõn dolgozott) méltatták gyógyhatá-sukat, népszerûsítve ezzel a fürdõkultúrát. A történelmi dokumentumok, archív fotók, le-írások, pezsgõ fürdõéletrõl számolnak be. A maitt élõ idõs emberek pedig a népi fürdõkhöz kö-tõdõ csodagyógyulásokról számolnak be.

Bárki megtapasztalhatja rendkívüli hatásukat. E hihetetlen értékek felmérése során a mára

magukra hagyott, sok helyen betemetõdött für-dõk, mofetták (gázfürdõk) szívszorító látványacselekvésre késztetett minket, hogy a helyiközösséggekkel együtt felújítsuk a rég elfeledettgyógyfürdõhelyeket. Az elsõ fürdõkalákát 2001-ben Lázárfalván (Nyírfürdõ), a másodikat 2002-ben Tusnádon (Nádas-fürdõ), a harmadikat pe-dig idén Csíkkozmáson (Sószékfürdõ) szervez-tük meg. Mindegyik kaláka csodálatos és életreszóló tett volt. Áldásos munkával jött létre,feredõzés nélkül is mindenki gyógyulására vált.Gyógyulhatott a hite, hogy a munkának vanszentsége. Gyógyulhatott a lelke az egymást se-gítõ, egymásra figyelõ alkotó munkában.

E három fürdõhely a Csomád-Bálványos ré-gió határában fekszik. A vidéket járva az emberrácsudálkozik a táj szépségére, elevenségére. Eza világ a tündérek és óriások földje, ahol a szé-kely mondavilág alakjai megjelennek a reggelipárában, a felszálló ködben, a felhõkben, a for-tyogókban, a Föld és az Ég fenyõfák-kötötte ná-szában. Szirti sasok, békászó sasok és ölyvekuralják itt a légteret, hollók kísérik a lelkükbenszabad tájban barangolókat. A geológus szerintfiatal, emberöltõvel nézve azonban õsi vulkánihegyformák jelentik a szívét ennek a vidéknek. A vulkáni táj egykori mûködésének öröksége aza rengeteg buzgó, fortyogó, többnyire hideg

HERCZEG ÁGNES

FÜRDÕÉPÍTÕ KALÁKÁK SZÉKELYFÖLDÖN

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 63

64

forrás, a hegy gyomrából bûzös gõzöket eresztõgázkiömlés, amelynek áldásos, gyógyító hatásátaz ember õsidõk óta ismeri. S nemcsak ismeri,hanem használja testi-lelki bajaira. A táj szépsé-ge, a természet elevensége, a természeti erõk ér-zékelhetõ ereje egyben szakrális élményt is je-lent. E vizekbe mártózva, vagy gázferedõzés köz-ben csendben beavatódunk a természet titkaiba.Tisztelet és alázat születik meg bennünk a termé-szeti, a teremtett világ iránt, s ez az állapot segíttesti bajainak legyõzésében, a gyógyító összetételmellett.

A fürdõk felújításában a hagyományos szé-kelyföldi közösségi munka formáját, a kalákátválasztottuk. A kaláka bölcsessége, hogy min-denki azt adja a közösbe, amire ereje, tehetségevan, a legfiatalabbtól a legidõsebbig.

A kaláka szervezõi a Csíki Természetjáró ésTermészetvédõ Egyesület, az Ars Topia Alapít-vány, a Pagony, Transpagony Táj-és Kertépí-tész Iroda, Axis Iroda és az önkormányzatokmunkatársai, akik magyarországi tájépítész,építész hallgatók, és erdélyi egyetemisták kö-zött hirdették meg alkotótábor keretén belül afürdõépítési munkát. A Kós Károly Egyesülésvándorépítészei is kivették a részüket a mun-kából. A csapat másik felét pedig a falubéliekadták.

A kaláka nem titkolt célja, hogy a közös terve-zési, építési munka során falubéli, régióbeli, és ma-gyarországi résztvevõk együtt és egymástól megta-nulják, hogy hogyan lehet saját erõbõl, összefogás-sal újjá teremteni azokat az örökségeket,

amelyeket õseink ránk hagyományoztak. Ho-gyan lehet a természeti értékeket megõrizve an-nak lehetõségét kultúráltan kihasználni. Cél atermészetközeli erózióvédelmi módszerek, a he-lyi, hagyományos, mára sokszor elfelejtettanyaghasználat felelevenítése, megtanulása. Ahagyományos székely díszítõfestés technikája je-lenik az információs táblákon és feliratokon. Adiákok elszállásolásával, vendéglátásával a falu-turizmus alapjait lehet megtanulni. Eközbenerõsödik a falu és régió összefogása. Mindezektudatosítására, az építési munka alatt esténkéntkoncertet, táncházat, meghívott vendégekkelesti beszélgetéseket szervezünk, amelynek témá-ja az értékvédelem és falufejlesztés, régiófejlesz-tés és autonómia, táj-, természet- és környezet-védelem, építészeti érték- és faluképvédelemkérdésköre.

Ez a közösségi munka nem csupán értékvéde-lem és tájfejlesztés, hanem közösségépítés. Hi-szen a táj elevenségét, életét csak az ott élõk tud-ják továbbörökíteni a jövõbe, s nem mindegy,hogy milyen formában. Összefogással és együtt-mûködéssel, a tájban rejlõ értékek megõrzésével,az örökség tiszteletben tartásával lehet úgy épít-kezni, hogy a ma ott élõ közösség ezt az értékethasználhassa saját gyógyulására és egzisztenciájá-nak javítására.

A víz az élet hordozója, s ha alázatos módonfordulunk hozzá, az egyén, a közösség és a tájgyógyulását hozza. Egy ilyen munka után az em-ber a vízre nem tud másként tekinteni, mint alegnagyobb kincsre.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 64

65

2003. október 24-én délelõtt Papp Lajos zene-szerzõ Waldorf tanárok, óvónõk és zenetanárok je-lenlétében elõadást tartott a Kispesti Waldorf Isko-la zenetermében. Téma: a zeneiség, a zene és a ze-netanítás kérdései egyrészt általánosságban, más-részt konkrétan, zenei példákkal illusztrálva. Fel-merült a tonális zene jelensége a három zenei funk-ció alapján, vagyis a tonika, a szubdomináns és adomináns funkciók helyes értelmezése, elrendezéseértelmében: középen jelenik meg a tonika, az alap-hangra épülõ hármashangzattal, mely az egyensúlythozza létre a fölötte megjelenõ domináns akkordés az alatta megjelenõ szubdomináns akkord kö-zött. Ez a három fõ funkció eszmei elrendezése.Ezen kívül szó volt a hangközök kapcsán a prímhangközrõl, melyet a hétköznapi tudatban megjele-nõ én-élmény nélkül nem lehetne hang-“köz“-neknevezni. Egyáltalán a tonális zene nem jöhetett vol-na létre e nélkül az én-élmény nélkül, mely ilyenzenei formában a kereszténységben jött létre.

Azt, hogy a zene mint zene, a hangköz-élménynélkül nem volna lehetséges, Papp Lajos Ernst-Michael Kranich zenepedagógiai írásának egy rész-letével ábrázolta. Ebben Kranich úr – aki egyrésztWaldorf-tanár, másrészt három évig a stuttgartiWaldorf tanárképzõ szeminárium vezetõje is volt –a zenei folyamatot nem egyszerûen idõbeli folya-matként írja le, hanem olyan szellemi folyamat-ként, melyet az idõ csak megtörténhetõvé tesz, deközben önmagát feláldozza, mert egy jelenben el-hangzó hangba a múlt éppúgy belejátszik, mint ajövõ. Ezt Papp Lajos részletesen, zenei példákkal isillusztrálva fejtette ki, kiegészítve Kranich úr egye-dülálló, zseniális leírását. Az elõadásnak ezt a részétGeorge Eliot (1819 - 1880) zenére vonatkozó gon-dolatai indították és zárták le.

Az elõadás szünet után Rudolf Steiner zeneielõadásával folytatódott, melyet Papp Lajos for-dított le és olvasott föl. A kötet címe: A zeneiséglényege és a hangélmény az emberben. Az elsõelõadásról van szó, mely 1906. december 3-ánhangzott el Kölnben.

Az elõadásban Rudolf Steiner többek közöttfölvet egy kérdést, mely tulajdonképpen az elõ-adás tematikájára utal: „Honnan jön a mûvészi-leg megformált hang, mire vonatkozik a világ-ban?“ Itt most nincs hely az elõadás részletezésé-re, csak utalunk arra, hogy Rudolf Steiner a dúrés moll hangzásokat is ábrázolja benne szellem-tudományos szempontból. Ennek kapcsán PappLajos beszélt a dúr és moll skálák alapvetõ gesz-tusáról egyrészt Zarlino, másrészt Goethe leírá-sa, majd Varró Margit egy gyermektörténete ésBartók Béla két zongoradarabja kapcsán.

Ezután általános beszélgetés alakult ki a részt-vevõk kérdéseivel, személyes élményeinek ábrá-zolásával.

Közös megegyezés alapján a következõ talál-kozás 2004. Húsvét táján lesz, ahol is Papp La-jos a fent említett Rudolf Steiner kötet másodikelõadását olvassa föl.

„Mi is a zene? Ez a kérdés órákon át foglalkoz-tatott, mielõtt a múlt éjjel nyugovóra tértem vol-na. Maga a zene létezése is csodálatos dolog,mondhatni maga a csoda. A gondolat és a tüne-mény közt elterülõ birodalom. Mint egy megfog-hatatlan közvetítõ közeg, szellem és anyag köztlebeg testetlenül, mindkettõhöz kötõdve, mégiskülönbözve tõlük. Szellem, de szellemként kötõ-dik az idõ mérhetõségéhez. Anyag, ám anyagkéntnélkülözi a teret.“ (Heinrich Heine, 1797-1856)

HÍREK, HIRDETÉSEKHÍREK, HIRDETÉSEK

Papp Lajos zeneszerzõ elõadása a Kispesti Waldorf Iskolában

Megjelent Jakob Streit: Karácsonyi legendák címû könyve. Ára: 1500 Ft

Megrendelhetõ és megvásárolható az Ita Wegman Alapítványnál. 1089 Budapest Bláthy Ottó u. 41. tel.: 3033 7746

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 65

66

Lapzárta és az újság megjelenése között (2003. nov. 14-15) zajlott a Szabad Gondolatok HázábanIrene Diet és Andreas Bracher szemináriuma, melyekrõl következõ számunkban közlünk beszámolót.

További programunk:

2004. március 5-6. Dr. Marcus Roggatz szemináriuma a „problémás“ gyerekek nevelési kérdéseirõlpedagógusoknak, szülõknek.

2004. április 16-17. Thomas Meyer tart szemináriumot "Polzer Hoditz és a két Schröer, különös tek-intettel az idõsebb Schröer Thököly címû drámájára" címmel.

Tájékoztatásul közöljük, hogy Dr. Roggatz a szemináriumot követõen március 7-én vasárnap home-opata orvosoknak tart elõadást „Bevezetés az antropozófiai gyógyászatba“ címmel.

Tervezett program, idõpont egyeztetése még folyamatban van:Gennadij Bondarev (Svájcban élõ orosz antropozófus): A német-orosz kapcsolatokról

A Szabad Gondolatok Háza rendezvényei

A Waldorf intézmények címjegyzéke hozzáférhetõ a Magyar Waldorf Szövetségnél

cím: 1094 Budapest Balázs Béla u. 18. telefon: 456-9148, 06/30-370-5886

honlap: www.waldorf.hue-mail cím: mwsz@waldorf.hu

Közlemény

Az Ita Wegman Alapítvány az 1996. Évi CXXVI. Törvény (a személyi jövedelemadó meghatáro-zott részének az adózó rendelkezése szerinti közhasznú felhasználásáról) 6. § 3. bek. Alapján nyilat-kozik, hogy az APEH által átutalt 133 741 Ft összeget a kuratórium döntése alapján teljes egészé-ben az alábbi célokra fordította:

- 100 000 Ft-ot az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Fõisko-lai Kar Waldorf-pedagógiai tanártovábbképzés egyhetes nyári táborának támogatására

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegye-tem Csíkszeredai Kara 2003. október 3-4-énszemináriumot szervezett „A szociális élet hár-mas tagozódása Rudolf Steiner nyomán“ cím-mel, melyen Kálmán István két elõadást tartott.Az elõadások címe: „A szociális élet hármas ta-gozódása“ illetve „Európai visszatekintés és

helyzetkép, lehetséges forgatókönyvek és azokhatásai Székelyföldön“. A szeminárium meghí-vott résztvevõi voltak Székelyföld gazdaságiéletének szereplõi, civil szervezetek képviselõi,valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudo-mányegyetem Csíkszeredai Kara közgazdászhallgatói és oktatói.

Szeminárium Csíkszeredán

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 66

67

Manapság egyre növekvõ érzékenységgelreagálunk a környezetet és egészséget érintõtémákra. Az egészséges táplálkozás mellett azegészséges lakótér és a környezetkímélõ maga-tartás szem elõtt tartása is hangsúlyt kap.

Életünk nagy részét munkahelyünkön ésotthonunkban töltjük, így egészségünk és kör-nyezetünk érdekében joggal merül fel az igényarra, hogy lehetõség szerint minél több termé-szetes anyag vegyen körül bennünket.

Az ORANGE 6 Természetes Otthon Kft. azáltala forgalmazott termékekkel – elsõsorbanfelületkezelõ anyagok és tisztítószerek tekinte-tében – ezt a filozófiát követi.

A napjainkban mind gyakrabban találkoz-hatunk természetes (fa, kõ, parafa, máztalankerámia) építõanyagokkal építkezések és la-kásbelsõk kialakításánál. A természetes építõ-anyagok csak addig õrzik meg azonban termé-szetességüket, míg a felületük is az. A termé-szetes felületkezelõ anyagok igazi megoldástjelentenek mind a felület, mind a lakókörnye-zet számára. Legfontosabb tulajdonságuk,hogy együtt élnek a felülettel, együtt öregsze-nek vele és hagyják lélegezni, ami természetesnedvességkiegyenlítést jelent. Megfelelõ vé-

delmet nyújtanak a károsítók (rovar, gomba),szennyezõdések, nedvesség és fizikai igénybe-vételekkel szemben. Mivel kizárólag természe-tes nyersanyagokból épülnek fel, így a környe-zetre semmilyen káros hatást nem gyakorol-nak, sõt a legtöbb alapanyag újratermelõdik,ami az energiaforrások megkímélése szem-pontjából is döntõ fontosságú.

Cégünk által forgalmazott mosó- és tisztí-tószerek szintén a természet újratermelõdõnyersanyagaiból készülnek. Ezek az ökológiaiháztartási termékek megfelelõ hatékonyságukmellett is kímélik környezetünket, és óvjákegészségünket, mivel összetételükbõl adódóannem irritatívak és kifejezetten hipoallergén(bõrbarát) hatásúak.

Következõ cikkünk tartalmából: Otthontermékcsalád avagy beltéri felületkezelés; ill.mosószerek a háztartásban.

További információ:ORANGE 6 Természetes Otthon Kft1163 Budapest Prohászka Ottokár u. 12.Tel.: 06 1 403 16 83Fax: 06 1 402 43 38e-mail: naturinfo@orange6.huwww.orange6.hu

„Összhangban a természettel“-festékekrõl

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 67

68

A WALA gyógyszergyár újabb készítményei kapták mega forgalmazási engedélyt,

így a gyógyszertárakban már kaphatóak:

Berberis-Quarz golyócskák a felsõ légutak és orrmelléküregek nyálkahártyájának krónikus és akutgyulladásaira, duzzadt mandulára és allergiás tünetekre.

Betula-Árnika golyócskák ízületi panaszokra, akut és degeneratív megbetegedések esetén

Lachesis golyócskák akut gyulladások, fertõzések, magas lázzal járó betegségek esetén.

Továbbra is kaphatóak, és a magyarországi tapasztalatok is kiválóak:

Euphrasia szemcsepp allergiás tünetek, kötõhártya gyulladás, fokozott igénybevétel,környezeti ártalom (képernyõ elõtt végzett munka, kontaktlencse,huzat, por, klóros víz stb.) esetén

Mercurialis szemcsepp száraz szem esetén pótolja a szem nedvességhiányát (mûkönny helyett!)

A WALA referencia-patikák listáját az alapítványnál (303-77-46-os fax/telefonszámon) lehet kérni.

2003-1_0102.qxd 2003. 11. 28. 13:13 Page 68

DDrr.. HHaauusscchhkkaaKKoozzmmeettiikkuummookk

Dr. Hauschka kozmetikumok forgalmazása, tanácsadás, kozmetikusok ajánlása, képzések szervezéseBIOKÖR Kft, tel.+fax: 303 77 46

E-mail: info@drhauschka.huwww.drhauschka.hu

Természetbõl az embernek

A hideg, szeles téli napokon különösen fontos a bõr átmelegítõ ápolása. A Dr. Hauschka rózsabalzsam bársonyossá teszi zuhanyozás, fürdés utánbõrünket. A Dr. Hauschka rózsa tusfürdõ önmagában is ápoló hatású, nemszárít. Illatukhoz illik a rózsa dezodor és a rózsa testápoló olaj illata. A rózsaolajat - a többi testápoló olajhoz hasonlóan - fürdés, zuhanyozás után amég nedves bõrbe kell finoman belemasszírozni.