Szabad Gondolat

AntropozófiaEmil Bock:Szent Szellem – gyógyító Szellem

Világhelyzet

SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

Ertsey Attila:Népképviselet, jog, állam Magyaror-szágon

Kálmán István:Az egészségügyrõl

Tóth Márk: Földmûvelés és mezõgazdaság

Bú Ella:Hamis szabadság, avagy a környezet-védelem hattyúdala

PedagógiaBú Ella: Angyalkert – gyermekkert

ANTROPOZÓFIA

NEVELÉSMÛVÉSZET

SZOCIÁLIS ÉLET

2006. június 9/2

Szabad Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk

Kiadja: Natura-Budapest Kft.Felelõs kiadó: Tóth Márk

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: HÉT-fõ Bt. – eMeLA

Nyomdai munka: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46Honlap: www.szabadgondolat.huE-mail: info@szabadgondolat.hu

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 2400 Ft (postaköltséggel együtt)

ANTROPOZÓFIAEmil Bock: Szent Szellem – gyógyító Szellem 1Eugen Kolisko: Anglia pszichológiája 5

VILÁGHELYZET

SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

Ertsey Attila: Népképviselet, jog, állam Magyarországon 8Kálmán István: Az egészségügyrõl 16Tóth Márk: Földmûvelés és mezõgazdaság 17Bú Ella: Hamis szabadság, avagy a környezetvédelem hattyúdala 24

„SEMMI SEM MARADT OROSZORSZÁGBÓL!” – Interjú Alexander Szolzsenyicinnel 29Gerald Brei: Az amerikai holdraszállás csak egy fable convenue? 31Madárinfluenza-mágia 33

PEDAGÓGIABú Ella: Angyalkert – gyermekkert 35Karl Breuer: Természeti és termelési tapasztalatok elsõ kézbõl 39

RENDEZVÉNY, HIRDETÉS 48

SzG 2006/2 1

ANTROPOZÓFIAANTROPOZÓFIAEmil Bock

SZENT SZELLEM – GYÓGYÍTÓ SZELLEM

Pünkösd ünnepe a maga teljes világosságá-ban egy komoly évenkénti figyelmeztetés. Egymisztériumot világít meg, amelyet a mai napigelmulasztott megvalósítani a kereszténység.Nagypénteken és húsvétkor egy nagy objektívLét-Megújulásra emlékezünk, amelyet a golgo-tai esemény jelent. Pünkösd értelme azonban aTudat Megújítása, amelyet nekünk, embereknekkell végrehajtani. E feladat teljesítésén dolgo-zunk, amikor a nekünk ajándékozott húsvétierõt az emberiség szellemi életének és gondol-kodásának megszentelésére és átkereszté-nyesítésére használjuk föl, a gondolkodástól atudomány felé való törekvésig.

*

A földi emberiségfejlõdés kezdetén létezett a„Szent Szellem”; a jövõben újra új értelmet le-het és kell adni a Krisztus-impulzusnak. „Szentaz, ami ép, egész. A paradicsomi õskezdetben avilág és az ember még egész volt. Még nem voltmeg a szétválasztó és sebet ejtõ szakadás a Te-remtõ és teremtés, az ég és a föld, a szellem ésaz anyag között. A máriaszerû nyitott emberlé-lek még az isteni gondolkodás és akarat színhe-lye és eszköze volt, következésképp a SzentSzellem befogadója (tartó edénye).

De aztán a teremtés által eljött az elkülönü-lés szakadása – a német „bûn” szó (Sünde) „el-különülést” (Sonderung) jelent – , mert az em-ber, aki saját gondolkodásra és tudásra vágyó-dott, evett a tudás fájáról. Az ember és a Földnemcsak az istenségek ölébe való beágyazódás-ból esett ki – az ember különvált saját magasabblényétõl, amelyet a Szent Szellem hordozott,amely lebegve fölötte maradt és egyre kevésbétudott belehatni lefûzõdõ és elzárkózó lényébe.Amikor evett a tudás fájáról, elvesztette az „életfáját”: „A halál a bûn fizetsége”. Különösen alassan felébredõ saját gondolkodás és tudás vet-te fel magában egyre növekvõ mértékben a hol-

tat és a halált. A márianyitottság megszûnt éskorlátozóan lett emberibb és férfiasabb. A SzentSzellemtõl” a profán szellemig és végül napjainkszellem-nélküliségéhez vezetett az út. Hogyantud az emberben a szellem ismét „Szent Szel-lemmé” válni?

*

Amikor a 9. században a nagy egyházszakadássorán a keleti és nyugati kereszténység szétvált,az okok abban rejlettek, hogy a kelet és a nyugatmár nem tudott megegyezésre jutni a „SzentSzellem” lényérõl. Azóta már megmutatkozott,milyen messzire távolodott el az emberi szellema „Szent Szellemtõl”. A teológiai véleménykü-lönbségeknél és vitáknál értelmetlen volt a kér-dés, melyik oldalnak van igaza, melyiknek nincs.

SzG 2006/22

ANTROPOZÓFIA

Maga a vita ténye mindkét oldalon a bizonyta-lanságot és a tudás elvesztését mutatja. A 4. szá-zadban napvilágra került a keresztény megisme-rés elsõ klasszikus bizonytalansága és megmu-tatta, hogy megszûnõben volt az õskereszténybölcsesség áldott bizonyossága. Arius ésAthanasius teológusok Krisztusról vitatkoztak:vajon Isten inkább vagy ember.

A 9. században a Krisztus fölötti kétkedéshezhozzájött a Szent Szellem fölötti bizonytalanság.Kelet kereszténysége indulatosan tiltakozott a„filique” szó ellen, amelyet a nyugati teológia il-lesztett be a Credo részébe, amely a Szent Szel-lemmel foglalkozott. A kelet ragaszkodni akartaz õseredeti szó szerinti szöveghez, amely aztmondta, hogy a Szent Szellem csak az Atyátólszármazik. A nyugat azon szellemiség felé tapo-gatózott a „filique” szóval: „és a Fiútól”, amelyszellemiség a Krisztus-esemény által újonnanmegjelent a világban. Kelet magatartása azzalmagyarázható, hogy ott az emberiség még bõsé-gében volt a régi szellemiségnek, amely isteniútravalóként megadatott a paradicsomi õsidõk-ben, és ami ahhoz kellett, hogy a földön tudjonjárni. Sûrû felhõként lebegett a még mindigszellem-nyitott lelkek fölött, egy közös, elõindi-viduális szellem-szubsztancia fölött. Errõl nemakart lemondani az ember, általa értette meg akereszténység misztériumát. A nyugat sokkal to-vább haladt a sivatagi vándorlás és szellemi el-szegényedés útján, és homályosan érezte, hogyKrisztus emberi megtestesülése, halála és feltá-madása által egy új szellemi forrásnak kell meg-jelennie, amely ajándék hasznára válhat az én-ben felébredõ embernek. De tragikus módonugyanazon 9. században egy harmadik kétely is

csatlakozott a már felmerült kettõhöz: az emberfölötti kétség. 869-ben a Konstantinápolybanmegtartott, de a nyugati teológusok vezette 8.ökumenikus zsinat döntött a kérdésben, vajonaz ember testbõl, lélekbõl és szellembõl, vagycsak testbõl és lélekbõl áll. Az ember hármas fel-fogásával szemben elvitatott tõle egy individuá-lis szellemlényt. Ennek a vészterhes megállapí-tásnak egy relatív igazság szolgál alapjául: a va-lódi szellemi lény a bûn következtében nem azemberben van; csupán fölötte lebeg. De éppenezért nem kevésbé tartozik hozzá, és azáltal,hogy összekapcsolódik Krisztussal, bele kellköltözzön.

A 869-es dogma által nyugat ismét vesztett,miután sejteni kezdte a „filique” szót. Ha azemberhez nem tartozik individuális szellem-rész, akkor hogyan tud Krisztus, a Fiú által a vi-lágba betört új Szent Szellem beleköltözni? Va-lójában az egész nyugati szellemi- és tudomány-fejlõdés – nem utolsó sorban az arabizmus be-folyása által – a filique szó ellenére (amely általa nyugat kiadta a kelettel való összefüggést) arégi, õskezdetben az Atyától kiinduló Szellemleapadó és megszentségtelenítõ áramából te-remtõdött meg. A krisztusi impulzus nem ha-totta át a fejlõdõ nyugati gondolkodást, hanemattól távoli úton járt. Az egymás mellettiség,amely szükségszerûen egymással szembenivévált, megerõsödött a hit és a tudás közötti szük-séges szétválasztásból, minden elképzelhetõ te-ória által.

*

A ma számára a „szellem fölötti kételybõl”adódóan a keleti és a nyugati egyház szétesésé-ben rejlik a csírája az emberiséget lidércnyomás-ként fenyegetõ politikai kelet-nyugat problémá-nak. Vallási- egyházi talajon kezdõdött, mára el-érkezett a politikai hatalmi nyomás területére.Keleten az ember még mindig a régi, individua-litás elõtti bölcsességbõl teremt – habár ez egé-szen a földire elõkészített –, és utolsó bölcsessé-gével az individuális princípiummal szemben aközösségit juttatja érvényre. Nyugaton az indi-viduum szabadságáról beszél az ember, de egyingoványos talajon mozog, mert az atomfizikáigbezárólag egy emberidegen, lélektelen – krisztu-si behatás nélküli – gondolkodás mellett köte-lezte el magát.

Hol van a közép a kelet és nyugat közötti ve-szélyes hatalmi labdajáték között? Hol van aszellemi Európa, hol van a kereszténység? Csak

SzG 2006/2 3

ANTROPOZÓFIA

szellemi impulzussal lehet meggyógyítani azt,amit szellemi okokból szétszakítottak és beteglett. Nagyon is érvényes ez az emberiség testénlévõ sebre, hasadásra, a kelet és nyugat közöttiszakadásra. A szakadék fölött csak a keresztény-ség tud hidat építeni, és megtalálni az utat a sebgyógyításához. A kereszténység, amely elküzdimagát a döntõ pünkösdi fellendüléshez, azáltalhogy jól ismeri a régi Szent Szellem titkát, de el-sõsorban az új, krisztusi Szent Szellemmel él ésbátran egy alapvetõ gondolkodási-, világnézeti-és tudomány-megújítás felé törekszik.

*

A 9. században, amikor az egyházak közöttfeltárult az emberiség szakadása, távol a nagyvi-lágtól és az egyház által befeketítetten léteztek acsendes körök a Szent Grál körül. Itt a Szentlé-lek fölött a Szent Szellem iránt a legmélyebb bi-zonyosság uralkodott, nem pedig kételkedés.Amikor a szent kelyhet felemelték, a körhöz tar-tozók egyazon bizonyossággal megtapasztaltáka földön is érzékelhetõ folyamat átélésével,hogy a szellem galambja alászáll. És amennyibena Grál misztériumai az emberi vér és szív misz-tériuma, az átéléssel a legbensõségesebb módonhordozta az individualitás karakterét. Az embe-ri személyiség legmélyebb centruma a csodaszínhelye volt. Hiszen a felragyogásában gyó-gyítóan, táplálóan és inspirálóan ható kehelyegy emberi szívet mintázott meg. A csoda azál-tal történt meg, hogy Krisztus vérének ereje élõ-vé lett az emberi vérben. Itt az új szellem-forrásáramlott, itt jutott el a kereszténység pünkösdiértelemben önmagához. Amennyiben ma a 9.századi egyház-sors a népek- és az emberiség ka-tasztrofális sorsává vált: nem folytatódna egygrálszerûen megújított keresztény áramlat,amely régen csak a háttérben és titokban léte-zett, mai értelemben a kultúrélet közepén kelle-ne állnia, és amely minden láthatatlanság ellené-re az ég gyógyító gyógyszerét hozza le, és ígytölti be a közép misszióját?

*Az újtestamentumi levelekbõl kiderül, gyak-

ran éppen ott, ahol egyszerû emberi köszöntéstadnak át, hogy a keresztények az elsõ hitközös-ségekben „Szent”-eknek nevezték magukat:„Üdvözlünk nálatok minden Szentet!” Hogyankerülhetett erre sor? – hiszen az Ótestamentum-ból fújta át az alaphangulatot: Szent egyedül azÚr! Természetesen a „Szent” szó alatt valami

mást gondoltak, mint csak morális tökéletessé-get. A szellem- vagy tûzkeresztség felvételévelaz elsõ keresztények Krisztusból kiáramló újSzent Szellemmel beteljesülve és lélekkel betölt-ve érezték magukat. Kezdetben a Szellemet azAtya küldte. De az emberiség felemésztette éstönkretette azt az útravalót. Amint a kritikusnullponthoz közeledtek, az Atya, aki egykor aSzellemet küldte, elküldte Fiát. És most Krisztusküldi az új Szellemet. Amikor Pünkösd reggelénleereszkedtek a tanítványokra a tüzes nyelvek, akegyelem ajándéka, amelyben az emberiség ré-szesült, nem csupán kívülrõl, segítségük nélkülérkezett meg. Nagypéntek és a Mennybemene-tel vesztesége után eleinte igazán csak a tanítvá-nyokban fellobbanó Krisztus-szeretet, a csodál-kozó felébredéssel utólagosan hozzákapcsoló-dott megértés és felismerés úgy hatott, mint atûz, amely belülrõl kifelé megolvasztja az em-berlény kemény héját és kinyitja a kaput egymagasabb önmagának, amely a Szent Szellemszférájában vágyakozással telien várakozóan fe-lette lebegett. A tanítványok a kívülrõl elvesz-tettet megtalálták ismét saját bensõjükben, ésazáltal nem is sejtett mértékben visszataláltakönmagukhoz: a Feltámadottal beléjük költözöttsaját valódi énjük.

A pünkösdi reggel csodája növekedett és Da-maszkusz déli óráiban bevégeztetett. Ami ittmegtörtént, az sem kívülrõl érkezett. Ez semmiesetre sem egyszerûen egy lenyûgözõ szellem-alak volt, amely megzavarta Pál útját. Pálgalatákhoz írt levelében átélését saját magábanlejátszódó folyamatként határozta meg: „Ami-kor az Istennek tetszett, kijelentette az Õ Fiáténbennem…” Damaszkuszt mint egy elõrehala-

SzG 2006/24

ANTROPOZÓFIA

dott Pünkösdöt mutatja meg, hogy mennyireszorosan alakította át és kapcsolta össze a kétkeresztény alapmisztériumot: „Krisztus ben-nünk” és „A Szentlélek eljövetele”.

*

Pünkösd csak Húsvét alapjain mehetett vég-be: a Fiú-Eseménybõl jött elõ a Szellem-Esemény. Krisztus feltámadásában az elsõ alka-lommal mutatkozott meg „a szellem anyag fe-letti hatalma”, ahogyan az emberlény legfelsõbbcéljaként kitûztek. Az Istentõl és a Szent Szellemszférájától elválasztott, megkeményedett em-berformába költözött bele a Krisztus-Én, és akövetkezõ burkai voltak: lélek és test és vér,egészen és mindent áthatóan és átalakítóan. Jé-zus-Krisztus nemcsak az emberré vált Isten-lény,hanem az elsõ egész ember is. A názáreti Jézusegyszeri nagyságában és egészében átélte a páliprincípiumot: „Nem én, hanem Krisztus énben-nem.” A Szellem nemcsak lebeg fölötte: egészé-ben áthatja. A bûnbetegséget hordozó és a halálkényszere alatt álló emberiség meggyógyult aszellem tüze által. Ennek a gyógyításnak a leg-magasabb foka a Feltámadás volt. Az emberiburkokat a halál fölötti gyõzelemmel kikény-szerített Szellemtestben megmutatkozott övéi-nek a Feltámadott.

Pünkösd és Damaszkusz jelentõsége abbanáll, hogy csíraszerûen más emberekben is hat aszellem átalakító betöltése és felhatalmazása,amelyet a názáreti Jézus egyszeri nagyságábankivívott az egész emberiség számára.

A szellem-keresztség az elsõ keresztényekbenfolytatja a szellem-közlés és szellem-felhatalma-zás csodáját. Õket nem befolyásolták kívülrõl. A„hitesemény” mint egy tûzfolyamat ment végbeaz emberek szívében. Ezáltal a megismerõ vá-gyakozással teli Krisztus iránti szeretet beköltö-zött a keresztényi emberi lelkekbe; és így össze-kapcsolódott a szent-gyógyító szellemmel,amely belülrõl kifelé válhatott úrrá az anyag fö-lött. Így az õskereszténység eleve megcáfolta a869-ben kihirdetett dogmát. Egésszé vált az em-ber, aki csak test és lélek, azaz csonka, amíg is-teni része fölötte lebeg. Csak az a keresztényegész ember, aki az õskereszténység értelmébenaz. Az õskeresztényi hitközösségekhez hozzátar-tozó csodálatos gyógyítások biztosan nem kívül-rõl mentek végbe. Hozzákapcsolta a kézrátételt,igen, a kézrátételt, amely egyszer ezen emberszellemkeresztségét lezárta és megáldotta. Ígyezáltal újjáéledt a beteg lelkében a belsõ újra-

kezdés Krisztus-tüze.Amikor a gyógyulásmegtörtént, belülrõlkifelé történt meg,mint az élõ Krisztus-beköltözés szellem-k ö v e t k e z m é n y e .Amint az evangéliu-mok hirdetik, máramikor a názáreti Jé-zus beszélt a meg-szenteltekhez: „A tehited segített neked”,ez azt jelenti ponto-san: nem én gyógyí-tottalak meg téged,mint az elõtted állóemberalak, hanem amagasabb erõ, amelya szívedet be tudtatölteni hited cseleke-dete által. Így volt az õskeresztényi idõk közös-ségeiben.

*

A hitcselekedet egy belsõ grálfolyamat. Ezt amûvészek, mint pl. Richard Wagner sokkal köz-vetlenebbül értették meg és ábrázolták, mint ateológusok. Amikor a Grál várában felemelték aszent kelyhet és az felizzott, majd felcsendülteka szavak: „A hit él, a galamb lebeg”, az izzásbajött emberi szívbe aláereszkedett a szellem ga-lambja és a szív Grálja elküldi gyógyító, tápláló,megvilágító hatását az emberlénybe, és az embe-ri és teremtett környezetbe.

Akkor ünnepeljük valóban Pünkösdöt, hamodern emberként a mai kornak megfelelõen aszellem-misztérium betöltése felé törekszünk,amely elõérzetként és elõízként már egyszer fel-ragyogott az õskereszténységben és a grálössze-függésben. A gondolkodásnak elsõsorban a szel-lem általi gyógyulásra van szüksége. Amíg csakaz agy gondolkodik, egyre inkább a halál és ahalott uralma terjed. Ha az ember szellemrészea Grál tüzével beköltözik az emberbe és gondol-kodásába, egy új, élõ kultúra húsvéti- és pün-kösdi kertje kezd el csírázni és virágozni.

Fordította: Buella Mónika és Sass Manuela

A fordítás alapja: Emil Bock: Der Kreis der Jahresfeste,1999. Urachhaus GmbH, Stuttgart

SzG 2006/2 5

ANTROPOZÓFIA

Eugen Kolisko

ANGLIA PSZICHOLÓGIÁJA

1711. március elseje fontos nap volt az angoltörténelemben. És nem valami nagy politikaivagy történelmi esemény miatt, hanem mertezen a napon adta ki Joseph Addison (1672-1719) Spectator (Nézõ) címû újságjának elsõszámát. Az újság ugyan csak 1712. decemberéigélt, mégis elképesztõ befolyással bírt az egészangol irodalomra: megjelölte a modern újság-írás kezdetét Angliában, és ezen kívül megte-remtette az angliai élet egy egészen új nézõpont-ját.

A Spectator – beszédes név – tényleg látvá-nyosan sikeres volt; Steele és Addison adta ki,akiknek nevét nem csak Angliában, de az egészeurópai kontinensen ismertté tette. AmikorAddisont a Malmesbury választókerületben új-raválasztották, Swift azt mondta róla: ,,Ha azjutna eszébe, hogy király akar lenni, aligha uta-sítaná vissza bárki is.”

Hogyan magyarázhatnánk meg a Spectatorés kiadójának ilyen páratlan népszerûségét?Elõször is a megfelelõ címet választotta, a meg-felelõ témákat, a megfelelõ idõpontot. Az akko-ri helyzetet olyan pontosan mutatta be, és amindennapi eseményeket olyan eredeti stílus-ban írta le, hogy valóban elmondható aSpectator-ról, hogy Anglia nemzeti lélektanátábrázolta, és hitelesen adta vissza a sziget reak-cióit a kontinens eseményeit illetõen. ASpectator-t csak egy szigeten lehetett megalkot-ni és publikálni, mert ahhoz, hogy nézõvé vál-hassunk, vissza kell húzódni a színtértõl: az eu-rópai színpadot kívülrõl kellett nézni – Angliá-ból.

Amikor Addison 1700-ban Olaszországbautazott, útitervébe felvette Marseille-t, Genfet,Milánót, Velencét, San Marinót és Rómát. Ahúsvéti hetet Nápolyban töltötte, és ellátogatottCaprira, a Vezúvhoz és Firenzébe. Utazása egyévig tartott; magával vitte Horatiust, hogy ve-zesse útján Rómától Nápolyig, s Vergiliust avisszaútra. Megfigyeléseit gondosan lejegyeztenaplójába, melynek megjelenése nagy figyelmetkeltett. Elképzelhetjük a kontinenslakók kíván-csiságát a valóságos nézõt, az utazó angol,,Lordot” látva, ahogyan tartózkodó és tipiku-san angol bezárkózottságában érzékelték õt.Ugyanez érvényes Bécsbe, Hamburgba és Han-

noverbe tett diplomata-utazásaira is. A 18. szá-zadi angol pszichológiai alkat igazi képviselõjevolt, aki egyesítette magában az objektív megfi-gyelõ eszményeit és szokásait, aki mozdulatla-nul és érzések nélkül tekint mindenre, ami a vi-lágban történik.

1711-ben Anglia készen állt Európáról levál-ni olyan módon, ami azelõtt nem lett volna le-hetséges. Lezajlott egy elszakadás Franciaor-szágtól a Magna Charta idejében, majd három-száz évvel késõbb1 (1429-1440), amikor Jeanned’Arc mûködött, és az európai történelem egészmenetét megváltoztatta. Csak kevés, az emberinem számára jelentõséggel bíró intézményt ké-szítettek elõ és valósítottak meg történelmi ese-ményeken keresztül oly gondosan, mint az an-gol nyelv, irodalom és más dolgok fejlõdését,amelyek a brit nemzeti jelleget konstituálták.

Ez különösképpen érvényes az angol megfi-gyelési képességre, arra, hogy minden döntéstés következtetést tényekre alapoznak, melyeketgondosan mérlegelni kell, a „wait and see”(„majd meglátjuk”) elismert procedúrájára,hogy aztán végül cselekedhessenek. Tény, hogyezek a jellemzõk modernek; korábban nem lé-teztek egyetlen „nemzeti” pszichológiában sem,és csak alig néhány embernél. Ezért nem is lehetcsodálkozni, hogy a megfigyelésen és kísérlete-zésen nyugvó modern tudomány legkorábbigyökerei Angliában vannak.

Ez a modern tudomány Francis Baconnelkezdõdött, a „természettudományok atyjával”.Novum Organum-ja a következõ szavakkal in-dul:

„Az ember, aki a természet szolgája és tolmá-csa, csak annyit tud tenni és megérteni, ameny-nyit a tényekben vagy a természet folyásáról va-ló gondolataiban megfigyelt: azon kívül semnem tud semmit, sem nem tud semmit tenni.”

Bacon csak a tényekben hitt, s bizalmatlanvolt az elméletekkel szemben; ki akart ûzni min-denfajta személyes érzést a tudományból. Ez atények és kísérletek tudománya vezetett a mo-dern technikához és iparhoz, amelyek a moderngazdaságot, és végül az üzleti életet teremtettékúgy, ahogyan azt ma ismerjük.

Egy hasonló, tényekre alapozott pszichológi-át találunk számos nagy angol szellemnél.

SzG 2006/26

ANTROPOZÓFIA

Vegyük például Locke és Hume filozófusokat.Elõbbi (1632-1704) egyfajta palatáblát látott azemberi szellemben, amelyre a külvilág a benyo-másait írja. David Hume (1711-1776) azt állí-totta, hogy a szellem a szokás ereje és hatalmaáltal dolgozik, ami mindent befolyásol, amitgondolunk és teszünk. Hobbes, Spencer, Mill – sõt Berkeley – mind empirikusak. Tapasztalata jelszavuk, és gondolkodási módszerük kifeje-zetten ökonomikus. A tényekhez való ragaszko-dás húzódik végig Newton, Harvey, Darwin,Huxley és az összes többiek szellemi folyamata-in.

Shakespeare mindenesetre az ember és a vi-lág páratlan megfigyelõje. Mûve – és ez jelentõs,ha annak fényében nézzük, amit a történelemrõlelmondtam2 – Anglia története, ami önmagábanvéve egy dráma. De õ költõ és színész is volt.Ezen képességek legalább egyikében példa érté-kû minden angol számára, mert ebben az or-szágban csaknem mindenki színpadi õstehetség.A „Színház az egész világ” nem csak egy frázis;az angol pszichológiában ez alapvetõ tény.

Angol államférfiak és admirálisok és ezrek,akik a tenger hívását követik, ezzel ellentétbenaz „akció” pólusának objektív képviselõi, aho-gyan az minden angolban él. Velük született ösz-tönnel néznek a megfelelõ alkalom után, és ahelyes pillanatban csapnak le, a megfelelõ he-lyen és a helyes súllyal. A brit politikát mindigegy csodálatra méltóan kiegyensúlyozott, biztosés soha nem hibázó ösztön irányította. Milygyakran mondták: „Sok csatát elvesztettünk, desoha egy háborút.” Hasonló szellemi tartás lé-nyeges egy sikeres tudományos kísérlethez.

Az angol pszichológia/lelki alkat másik feltû-nõ jellegzetessége az egyensúly. Angliában csakritkán foglalkoznak kettõnél több véglet vagylehetõség megfigyelésével. Példa erre a parla-menti rendszer, ami mindig is az európai de-mokratizmus horgonya volt, és a valóságban kétpárton alapult. Ezek elõször a klérus (papság) ésa bárók (nemesség) voltak, azután a parlamentés a király, majd a Whigs (Szabadelvûek) és aTories (Konzervatívok) – bal és jobb, haladás éshagyomány. De a két egymással küzdõ elem mö-gött mindig az „alkotmány” kiegyenlítõ mérle-ge állt. Egy harmadik párt bevezetése szétrom-bolta az egész rendszert. A Labour Party (Mun-káspárt) volt a vég kezdete. Mr. RamsayMacDonald ugyanazt tette az angol parlament-tel, mint Mr. George Bernard Shaw az angolirodalommal. A bizonytalanság elemét vezettebe, mint ahogy Shaw a szkepticizmus elemét.

Egyfajta bizonytalanság került a kétpárti rend-szerbe, mely egészen a két hasonlóképpen jog-szerû kormányzási elv egybeeséséhez vezetett.

Egy radikális szocializmus soha nem érhetettvolna el sikereket Angliában – azon okból, mertaz angol lélektan számára semmi „radikális”nem tûnik megszerzésre érdemesnek. Egy ex-centrikus vagy egy külföldi minden kívánt mér-tékben élvezheti a szabadságot, de nem követ-het el kilengéseket; az angol szellem irtózik aszélsõségtõl. És szintén ezen okból, néhányamerikai és európai szokás teljességgel össze-egyeztethetetlen az angol temperamentummal.Ezért a marxizmust csakúgy, mint a nacionaliz-must Anglián kívül kellett a politikai gyakorlat-ba átvezetni. Az egész nyilvános és magán-neve-lés egyesül a szükségszerûségben és az igényben,hogy temperamentumukat egyensúlyban tart-sák. „Keep smiling” („Légy mindig derûs”) ,„Don’t lose your temper” („Ne jöjj ki a sodrod-ból”), tulajdonképpen emlékeztetõ mondatokés intelmek. Önnevelés folytatja és vezeti lezá-ráshoz ezt a folyamatot. Egyensúly, mértékletes-ség, önuralom: Anglia nemzeti erényei. Figyel-jük meg a közlekedés szabályozását! Sehol a vi-lágon nincs hasonló szervezés. A londoni rend-õr maga egy sziget a közlekedés tengerének kö-zepén. Ott áll megfigyelõként, anélkül, hogyhagyná magát összezavarni. Semmilyen más or-szágban nem találni az önuralom olyan mérté-két, mint amilyennel a londoni buszsofõr bír.

Angliában a régi és az új világ egyensúlybanvan. Középkori házak állnak modern építészetialkotások oldalán. Régi templomok állnak mo-dern gyárépületekkel szemben. Ez egyike azonokoknak, amiért Anglia a régiségek szerelmese-inek ily lenyûgözõ; olyan, mintha részeibenmegállt volna Anglia, és történelmét könnyenolvasható fejezetekben, kõben hagyta volna hát-ra. Az idegen számára az egész ország egy múze-um. Nemrég gyerekeket láttam játszani a St.Pancras templomudvar régi homokozójában,mely vaskerítéseken belüli sírokkal volt körül-véve. Gyermekkor és halál álltak itt egymás ol-dalán olyan módon, mely az angol távolivárossziluettre is jellemzõ.

Az angol otthona egy birodalom kicsiben;mindkettõ egyensúlyban van. A „hatalmakegyensúlya Európában” – ez az eszme lényegé-ben egy angol eszme, és csak ha az egyensúly ve-szélyben lenni látszott, avatkozott be Anglia. Azangol lelki alkat veleszületett egyensúlyérzéké-nek további bizonyítékait találjuk, ha ránézünkegy térképre. A birodalom ugyanolyan messzire

SzG 2006/2 7

ANTROPOZÓFIA

nyúlik nyugaton, mint keleten, a Földközi-ten-ger egyfajta kapcsot képez – Gibraltár, Málta,Szuez. Valójában az egész nemzeti pszichológiaaz egyensúlyban tartott birodalom tudatán ala-pozódik, és ez használható elem egy moderngazdasági élet megteremtéséhez. A Hudson BayCompanynek megvolt keleten az ellenképe, azEast India Company, miközben magánemberek,mint Clive, Rhodes és mások lefektették annaka gazdasági alapjait, amit késõbb szintén felvet-tek a birodalomba. A gazdaság egyfajta egyen-súlyt kíván. Angliában a szokványos üzleti élet-ben a mérlegvezetés – sokkal inkább, mint másországokban – egy rituálé. Ez a kereskedelmihozzájárulás az egyensúly eszméjéhez, ami azangoloknak oly természetes. Itt megvan mindenmegkívánt mennyiségû „megbízhatóság” ésõszinteség. Anglia a monetáris és kereskedelmiintegráció régi, tiszteletre méltó hagyományaitlényegében még mindig nagyra tartja, melyeknémely országban mára teljesen eltûntek.

Mindezen okokból maradt Anglia a moderngazdaság megalapozásának világközpontja;ezért ez a megfelelõ hely, ahonnan az új gazda-sági rendnek, amelyre a világnak olyan sürgõsenszüksége van, útjára kellett indulnia.

Az európai nemzetek között az angol képvi-seli a megfigyelés és az aktív akarat erejét. Ang-lia az örök megfigyelõ, a nézõ, és a modern szel-lem igaz képviselõje. És ezek a befolyások elter-jednek az egész földön. Az angol nemzetet egyhatalmas, sohasem tévedõ ösztön vezérli.,,Brittania rules the waves” (Brit uralom a ten-ger hullámain), nem annyira a birodalmi igé-nyek kifejezése, mint inkább egy a világnak tettszolgálat hirdetése. Ebbõl a szempontból az an-gol szellem a legönzetlenebb az összes népé kö-zül. De ez a pszichológiai tartás veszélyes, merta régi és az új világ szemében az angol úgy jele-nik meg, mint aki abnormálisan csak önmagávalfoglalkozik, érdeklõdése nem terjed túl önma-gán. Áthatolhatatlannak és megközelíthetetlen-nek tekintik. De ha kandallótûznél beszélgetünkvele, akkor egy csésze tea gyakran lebontja a fa-lakat, amelyeket maga köré épít, és szívének kö-zelébe juthatunk. Lényegében egy védõfalra vanszüksége; az tartja õt az õ szigetén. Ez amaerény, amelyet a kontinensen félreértenek és hi-bának tekintenek.

A puritánok a vallás erõteljes újjáéledését in-dították el, mely fõképpen az Ótestamentumonalapult; „derekasságot” követelt, és annak kö-vetkezményeként intoleranciát és bigottizmustfejlesztett ki. Ezt a mozgalmat feloldották, vagy

a nagy tudományos felfedezések által egyen-súlyban tartották, melyek azonban materializ-must, agnoszticizmust, sõt ateizmust hoztakelõ, mígnem utóbbiak belefolytak a darwiniz-musba, és elõhozták a vallás és a tudomány kö-zötti „ellentétet”, ami oly erõsen tombolt azelõzõ évszázad (19. század, Ford. megj.) utolsóéveiben. Mindezen viták között az ember kike-rül a látómezõbõl. Megpróbálta a túlélést a de-mokratikus eszményekben, melyek olyan mon-dásokban nyilvánultak meg, mint „TheEnglishman’s home is his castle” („Az angol há-za az õ vára”) stb. De az angol lény némely ré-szét feláldozták a szakadékban, mely vallás ésüzlet között megnyílt, csakúgy, mint a moderneszmények megszerzésére való törekvésben.Pontosan ez az a szempont, amelybõl a konti-nentális Európa önigazolását veszi ahhoz, hogyAngliát álszenteskedéssel vádolja, amint az olygyakran történik. A képességet, mely mást teszvasárnap „Isten magasabb dicsõségére”, ésmegint mást hétköznapokon az ember elnyo-mására, könnyedén lehet álszenteskedéskéntinterpretálni. De az tény, hogy két különbözõvilág e két szempontja egymás oldalán élnekegyütt, mint a könyvelésbe vitt kettõs bejegy-zés. Mindez furcsának tûnik egy külföldi szá-mára, és a „cant” (álszent, képmutató beszéd)szemrehányásához vezet, amely ugyan nem jo-gos, de természetesen elég. Ugyanígy van ez avádakkal a „hûtlen Anglia” ellen. Ez a dologtermészetében, valamint pszichológiája, ösztö-ne meggyökerezett természetében rejlik, hogyAnglia a kontinens ügyeiben ide-oda váltogatbeavatkozás és visszahúzódás között, és ez ve-zet a „hûtlenség” vádjához.

Fordította: Kertesy Tünde

Az írás megjelent: Eugen Kolisko: Die Mission des englis-chsprachigen Westens, Perseus Verlag, Basel 2002, 145-151. old.

Jegyzetek:

1. A Magna Chartát 1215-ben fogadták el. 1215 és 1440között 225 év van. Kolisko ugyan háromszáz évet em-lít, de valószínû, hogy kétszázra gondolt.

2. Koliskonak egy történelemrõl írt feljegyzése „History”címmel a „Reincarnation and other Essays” címû kötet-ben jelent meg, Bournemouth 1940, 2. kiadás 1978,29-37. old.

Ertsey Attila

NÉPKÉPVISELET, JOG, ÁLLAM MAGYARORSZÁGON

Képviseleti demokrácia

Ma Magyarországon ú.n. képviseleti demok-rácia van, ahol a nép választott képviselõi útjángyakorolja akaratát – papírforma szerint, demindannyian tudjuk: a valóság nem ez. Mit je-lent a képviseleti demokrácia és miért nem töltibe feladatát?

Ma az állam hagyományosan magánál igyek-szik tartani a társadalmi szervezet funkcióinaklegtöbb területét. A kultúra, a szellemi élet szfé-rájában irányítja az oktatási rendszert – a névlegfüggetlen intézményeket: alapítványi iskolákat,magánegyetemeket, stb. de az állami iskolákat,egyetemeket még inkább – a törvényes keretekmeghatározásán túl közvetve és közvetlenül is,oktatási programjukat, gazdasági mûködésüketegyaránt. Támogatási rendszerein keresztül akulturális élet más területeit is részben ellenõrzé-se alá vonja. A gazdaságot a monetáris politikaeszközeivel közvetve, az adórendszeren és államiköltségvetési gazdálkodáson keresztül közvetle-

nül is irányítani igyekszik. Az állam a legszoro-sabban hozzá tartozó feladatait azonban – az ál-lampolgárok külsõ és belsõ védelme (rendõrség,honvédség), törvényhozás, igazságszolgáltatás,végrehajtás – egyre kevésbé tölti be, kicsúszik akezébõl, át az üzleti szféra irányítása alá.

Mindeközben érzékeljük, hogy az állam e jo-gosult feladatait nem képes betölteni, olyanerõkkel találkozunk, melyek befolyásuk alá von-ják a társadalmi élet valamennyi területét, bele-értve a parlamenti mûködést is.

Próbáljuk most fókuszunkat leszûkíteni a po-litikai rendszerre, a közvetett demokrácia mûkö-désére, az országgyûlésre illetve a választásirendszerre.

Az országgyûlés a törvényhozás feladatán túl– az államon keresztül – gazdálkodik és kultúrátirányít.

Vajon ténylegesen a nép az, aki e képviseletidemokrácián keresztül a rendszert irányítja? Holmûködik a népakarat, képes-e artikulálódni? Hanem, mi mûködik helyette?

Túl vagyunk az országgyûlési választásokon. Talán most a legidõszerûbb áttekinteni azt, hogy isáll ma Magyarországon a népképviselet, a nép és az állam viszonya, az úgynevezett demokrácia,hogy levonva a tanulságokat, esélyt teremthessünk a változtatásra, annak irányát kijelölhessük. Mertami ma körülvesz minket, azt a legjobb szándékkal sem tekinthetjük kielégítõnek.

SzG 2006/28

VILÁGHELYZETVILÁGHELYZETSZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

Bevezetés

Elõzõ számunk külön füzetben megjelenõ mellékletében kísérletet tett a szerkesztõség arra, hogynegyedévente megjelenõ lapunk korlátait átlépve az itthoni aktuális helyzetre reagáljon. Közvetlenüla választások elõtt megjelenve az egészségügyrõl, a földmûvelésrõl, az oktatásügyrõl és az adórend-szerrõl szóló gondolatokat tartottuk fontosnak. Természetszerûleg közvetlenül a választások után semvesztették el aktualitásukat a témák. Most újabb elemként a választási jogrendrõl közvetlenül szer-zett tapasztalatokat ismertetjük, valamint a környezetvédelem kerül górcsõ alá. Az eddig megjelen-tekhez képest pedig más nézõpontból közelítjük meg az egészségügyet és a földmûvelés - mezõgazda-ság kérdését.

a szerkesztõség

SzG 2006/2 9

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

Jelöltállítás

A képviseleti demokrácia szabályai szerint anépnek képviselõket kell választania.

Ezt területi alapon teheti meg, s ehhez elõszöris jelöltekre van szükség. Kik és hogyan állíthat-nak ma jelöltet? A jelöltállításhoz ma a törvényszerint arra van szükség, hogy a jelölt ajánlószel-vényeket (kopogtatócédulát) gyûjtsön, szám sze-rint legalább 750 db-ot. Az ajánlószelvényt az õtjelöltként elfogadó állampolgároknak kell aláír-nia, majd a jelölt az elegendõ számú szelvényt le-adja a helyi választási bizottságnak, ahol megszá-molják, hitelesítik azokat és elegendõ érvényesszelvény megléte esetén felkerül a választható je-löltek listájára. A törvényalkotói szándék azt cé-lozza, hogy jelölt csak az lehessen, aki minimálisszámú támogatottságot (750 fõ) képes felmutat-ni. A hibásan kitöltött szelvények elõfordulásamiatt célszerû jelöltenként cca. 1000 szelvénytbegyûjteni. A szelvények begyûjtéséhez szükségvan arra, hogy a jelöltet ismerjék, megbízzanakbenne. A jelölt bemutatkozásához nyilvános al-kalmak – bemutatkozó beszélgetések, találkozók –szükségesek, melyen a jelölt szándékait, prog-ramját ismerteti leendõ választóival.

A jelölési folyamat lezárultával a jelöltek köztverseny – kampány - kezdõdik.

Ma Magyarországon független egyéni jelöl-tek is indulhatnak, de pártok és társadalmi szer-vezetek is állíthatnak jelölteket. Az a jelölt, aki akellõ számú ajánlószelvényt összegyûjti, egyszeriköltségtérítésben részesül, amit fix központi ke-retbõl fedeznek, és minél több jelölt van, a fel-osztható összeg annál kevesebb. Az idén ez jelöl-tenként cca. 35.000,- Ft-ot jelentett, melyre apártok jelöltjei és a függetlenek egyaránt jogo-sultak. Ez az összeg lenne hivatott a jelölési fo-lyamat költségeit kompenzálni (plakátok, szóró-lapok, terembérlet, stb.).

A pártok, amennyiben országos listát képesekállítani, melyhez legalább 14 választókerületbenkell jelöltet állítani – sikeresen –, állami támoga-táshoz jutnak, melynek összege cca.20.000.000,- Ft évente, a következõ választásig.

A kampányra egy jelölt a törvény szerint1.000.000,- Ft-ot költhet, a törvény tehát tiltja akampány külsõ, ellenõrizetlen eszközökkel tör-ténõ további, korlát nélküli finanszírozását, vé-dendõ a pénzzel nem rendelkezõ jelöltek esély-egyenlõségét az erõs támogatókkal rendelkezõjelöltekkel szemben.

Eddig rendben volna (?) az elmélet. Mi a gya-korlat?

Az idei választások alkalmával az ajánlószel-vény-gyûjtés már a demokrácia és a törvényalko-tói szándék abszurd bohózatává, felháborító ka-rikatúrájává alakult.

A kopogtatócédula-gyûjtést megelõzõen azújságokban párt(ok) által feladott hirdetések je-lentek meg, melyek alkalmi munkára kerestek fi-atalokat, napi kifizetéssel – a munka mibenlététmeg nem nevezve, a törvény ugyanis tiltja a szel-vény átadásáért vagy gyûjtéséért anyagi ellen-szolgáltatás adását vagy elfogadását. De találkoz-hattunk körúti hirdetõoszlopokon élelmes vál-lalkozók hirdetésével is, akik „kopogtatócédulákgyûjtését, választási anyagok terítését” nyíltanvállalták. A szelvénygyûjtést papírforma szerintönkéntesek végezhetik. Az SZDSZ e hirdetésekrévén erdélyi munkavállalókat szerzõdtetett acédulagyûjtésre. A napi tarifa a hírek szerint5000 Ft körül mozgott, máshol darabbérben, 20cédulánként 5000 Ft-ért dolgoztak. Természete-sen a cédulákat meg is lehetett vásárolni, a hírekszerint 1000-2000 Ft-ig terjedt az árfolyam,volt, ahol a cédulagyûjtõt már eleve azzal a kér-déssel fogadták: mennyit ad érte?

A hirdetések alapján és „önkéntesen” felálltcédulagyûjtõ kommandókat négyfõs csoportok-ba szervezték, egy-egy autóba ültetve õket, s acédulák kézbesítési napjának hajnalán, gyakortaa postást követve kezdtek a gyûjtésbe. Mivel abegyûjtés üzletté vált, gyakori lett a levélszekré-nyek feltörése a szelvények megszerzéséért.

A parlamenti pártok begyûjtõkommandóihajnaltól késõ estig dolgoztak. A legnagyobbgyûjtés az elsõ héten zajlott, ekkor a cédulák cca.80%-át összeszedték, azonban a munka az utol-só napig tartott. A nagy pártok esetében egy je-löltet akár 3-400 fõs gyûjtõbrigád is segített.Amint rövid idõ alatt kiderült, a nagy pártoknem a szükséges és biztonságos minimumra töre-kedtek (750-1000 db. szelvény), az utasítás mi-nimum 10.000 szelvény begyûjtésére szólt.

Mi lehetett az oka és a célja, hogy e szelvé-nyek ilyen értékessé váltak?

Három ilyen ok nevezhetõ meg. Az egyik anégy évvel ezelõtti választásokon az MSZP általaz angol munkáspárt segítségével kiépített számí-tógépes nyilvántartó-rendszer mûködtetése, illet-ve ennek a többi párt általi átvétele. A rendszer lé-nyege egy – amúgy törvénytelen – adatbázis felál-lítása, melyen a cédulát átadó, vagy egyéb módonválasztói szimpátiát kinyilvánító választók adatait– postacímét, telefonját, stb. – tartalmazza. E vá-lasztók aztán megcélozhatóak választási anyagok-kal, illetve szükség esetén mozgósíthatóak.

SzG 2006/210

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

A másik ok: a választási szakértõk szerint fon-tos a személyes kapcsolattartás, a választók fel-keresése a cédulabegyûjtés ürügyén, mert kiszá-mítható az arány a cédulát odaadók és a tényle-gesen odaszavazók közt. Elemi érdeke hát min-den jelöltnek, hogy a lehetõ legtöbb választóvaltalálkozzon, mert ezáltal bizonyos garanciátnyerhet a szavazatok számát illetõen. Ez volt azegyik ok, mely kemény háborúvá alakította a cé-dulagyûjtést.

A harmadik ok: a nagy párt(ok) igyekezteküres kopogtatócédulákat is gyûjteni – itt még ahamisítás sincs kizárva, noha kockázattal jár -,amiket saját szövetséges kis pártjaiknak bizonyosfeltételekkel átadtak, hogy azok saját jelöltjeiknevére kitölthessék – természetesen törvénytele-nül. Mirõl szól ez a történet? Egyrészt arról,hogy a kis pártok, akik nem rendelkeznek ebegyûjtõapparátus eszközeivel, biztosan jelöltetállíthassanak. A jelöltállításnak két haszna van anagy párt(ok) részérõl: egyfelõl az általuk mes-terségesen létrehozott, vagy befolyásuk alá vontkis pártok által a politikai mezõny ellenõrzött le-fedése, másrészt alkuk kötése. Mit jelent a me-zõny lefedése? A nép körében – a kiépült rend-szer ellenére – idõnként mégiscsak megjelenikegy politikai akarat, mely be akar jutni a Parla-mentbe. Ez konkurenciát jelent a nagy párt(ok)részére, ezért igyekeznek õket a médiából kitilta-ni, kompromittálni, vagy befolyásuk alá vonni.Ez történhet szelídebb eszközökkel (pl. megálla-podás), vagy durvábbakkal (ügynökök beépítése,lejárató médiakampány, korrupció, stb.). Sokpéldát láthattunk erre az utóbbi években. A „jószövetséges” az, aki nem csinál semmit. Egyik re-mek példa erre a szociáldemokrata párt szétve-rése, ahol a kreált utódpárt elnöke – milliárdosvállalkozó, volt ipari miniszter a rendszerváltáselõtt – nemcsak a teljes passzivitást garantálja eterületen, de még szemérmetlen módon benn isül az MSZP frakciójában. De másik példa az eválasztásokon megjelent zöld pártok többsége.

A hiányzó cédulák átadása a szövetségesnekkonkrétan üzlet is, hiszen így a nagy párt(ok)megvásárolják négy évre szövetségesük államitámogatását, viszonylag kis befektetéssel. Aki te-hát hajlandó alkut kötni, a következõ ciklusigminimum 80.000.000,- üti a markát.

Érdekességként megemlítünk még egy mód-szert a cédulagyûjtésre: sok szavazópolgár nincstisztában az ajánlószelvények funkciójával. E na-iv, jóhiszemû – de nyugodtan mondhatjuk: osto-ba – emberek többsége vidéken él. Itt gyakran azönkormányzat alkalmazottja megy ki és „gyûjti

be” a cédulákat, persze üresen. A késve érkezõgyûjtõbrigádok kérdésére csak azt tudják vála-szolni: „Azt az izét? Azt már leadtuk. A Marika ahivataltól beszedte.” Nem nehéz következtetni,hol landolnak e cédulák. E réteg manipulálásárais jól kidolgozott módszereket vetnek be – példá-ul az idén bevetett „minta” szavazószelvényeket,melyek a választási értesítõvel egy borítékban ér-keztek az ország mintegy egyharmadába, kitöltve

Az idei választásokon hat zöld párt jelentmeg a színen. Ezek közül csak egy volt ismertkorábban is, a baloldali kötõdésû Zöld De-mokraták Szövetsége (ZDSZ), akiknek voltelnöke a Duna Kör megosztásában és kisajátí-tásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. AZöldek Pártja a ZDSZ-bõl fél éve kivált for-máció. A következõ a tagság nélküli, vado-natúj Zöld Centrum, akik konkurenseiktõl el-lopott, jól csengõ kampányszövegekkel teliszínes szórólapjukkal beterítették Budapestet,elnökük korábban az Új Baloldal színeiben je-lent meg. Egyik jelöltjük életrajzában sajáto-san megújítja Schumacher jelmondatát, mint-egy a korlátoltság világuralmát elõrevetítve,ily módon: „Gondolkodj lokálisan, cselekedjglobálisan!”. A Zöldpárt – más néven MagyarSzociális Zöld Párt – a választásokra alakult,jelöltek nélküli párt. Nem titkolt céljuk botrá-nyokkal felhívni magukra a figyelmet – õkrontottak be csuklyásan Pokorni Zoltán kam-pányrendezvényére, illetve dobálták megDemszky Gábort tortával – tevékenységük atömegközlekedési jármûvek öntapadós matri-cákkal való beterítésében merül ki. A Magyar-országi Zöld Pártról hangzatos kiáltványainkívül nem sokat tudni.

Az Élõlánc Magyarországért ökopárt kilóga sorból. A Védegylet nevû, elismert civilszervezet alapítója, Lányi András hozta létre,a média által is hitelesnek tartott pártként. Át-fogó programmal, valódi tagsággal rendelkez-nek, pártkötõdés és ismeretlen háttértámoga-tók nélkül.1

A zöld pártok hirtelen támadt sokasága isegyértelmûen azt jelzi: e területen társadalmimozgás várható, ezért mihamarabb ellenõriz-hetõvé, szövetségesekkel lefedetté kell tenni eterületet is, amiért nem sajnálnak bizonyosháttérszereplõk százmilliókat áldozni. A tö-rekvés egy részeredményt már biztosan ho-zott: a választók fejében a zöld, vagy ökopár-tokkal kapcsolatban teljes zavar uralkodik.

SzG 2006/2 11

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

a kormánykoalíció jelöltjének nevével; a szava-zók gyakran ezt akarják az urnába dobni – s ezma az OVB szerint nem számít törvénytelennek.

Az ajánlószelvények begyûjtési cirkusza lezá-rult, a nagy párt(ok) szempontjából eredménye-sen. Azok a naiv kísérletezõk, akik e hátteretnem ismerték, a cédulagyûjtés elsõ hete után rákellett jöjjenek, hogy esélytelenek. A minimálisesélyt a kellõ számú cédula begyûjtésére kb. 15-20 fõs begyûjtõbrigád kétheti munkája jelentettevolna, amilyen háttérrel igen kevesen rendelkez-tek, s ez is csak az elsõ héten lett volna hatékony,utána csak a morzsák maradtak.

A cédulagyûjtés idõszakában a nagy párt(ok)nem is igen kampányoltak, a cél a konkurensekeltakarítása volt. Miután ez sikerült, a palettánmaradt a szokásos négy-öt szereplõ, indulhatotttovább a kampány.

Az ajánlószelvények rendszerét és mûködésétáttekintve néhány tanulság levonható:

– a jelöltek mögötti minimális támogatottságdemonstrálására e rendszer alkalmatlan, azerõfölénnyel visszaélõk szinte esélytelenné te-szik a lehetséges konkurenseket. Aki nem tu-dott jelöltet állítani, az be sem száll a játékba,s az olyan párt, aki nem tudott országos listátállítani, nem kerülhet a pártlistára, a rá sza-vazni kívánók akaratukat nem tudják kinyil-vánítani, a rendszer ezt megakadályozza.

– kiszámítható, mekkora apparátus és mennyipénz kell egy jelölt állításához, egy kampánylefuttatásához, természetesen ez nagyságren-dekkel meghaladja a törvényes mértéket. Er-rõl mindenki tud, azonban senki nem vizsgál-ja a törvényességet – az erre hivatott szerveklegkevésbé. A törvények, az igazságszolgálta-tás tehát nyomaiban sem mûködik, egy cini-kus és korrupt szisztéma uralkodik, egyre sze-mérmetlenebb módon. Hatalmas, és törvény-telen pénzeszközök vándorolnak a pártkasz-szákba és onnan tovább. Kik a háttértámoga-tók?

A szavazás mai rendszere úgy mûködik, hogya kellõ támogatottságot el nem ért jelöltre le-adott töredékszavazatok elvesznek, az õrá szava-zók a többségi demokrácia szabályaihoz hason-lóan árnyékra vetõdtek, lenullázódtak. A rend-szer afelé kényszeríti a szereplõket, hogy a kiseb-bek a nagyobbak javára lemondjanak töredék-szavazataikról, így végsõsoron a rendszer – a sze-replõk szándékától függetlenül is – a nagy pár-tok kialakulását eredményezi. Duális szisztéma

alakul ki, mely váltógazdaságot jelent, a rendszerrésze a mérleg nyelveként mûködtethetõ egy-kétkisebb párt, akik titkos vagy nyílt paktumaik ré-vén a választások kimenetelét eldönthetik. Vé-letlen-e a kialakult rendszer, vagy sem? Az euró-pai politikai színtér párhuzamos és kínosan ha-sonló jelenségei, valamint a politikai intézmény-rendszer jól megragadható manipulációs techni-kái nem felelnek meg a valószínûség-számítástörvényei szerinti véletlennek.

Mi mûködik emögött?A jelölési és a választási rendszer idei botrá-

nyos tapasztalatai nyomán joggal vethetõ fel aváltoztatás igénye. Technikai szempontból szá-mos ötlet kínálkozik. A jelölési rendszer eseténe legegyszerûbb megoldás az eltörlés, illetvelegalább a korábbi ciklusban a parlamentbe be-jutott pártoknak ne kelljen cédulát gyûjteni,mert õk már bizonyítottak társadalmi támoga-tottságuk kérdésében. De alkalmas megoldás azangol rendszer: bárki indulhat a választáson,aki tíz (!) ajánlással rendelkezik és befizet egyfix összeget (cca. kéthavi átlagkereset), melycsak akkor vész el, ha nem szerzi meg a szava-zatok 5 %-át. Az amerikai rendszer alapelve ér-dekes: ne szavazzon, aki nem akar, de aki akar,annak kötelezõ. Ez elvben a tudatos szavazóré-teg kialakulását segíti elõ. Ezért a szavazópol-gároknak jóval a választások elõtt regisztráltat-niuk kell magukat. Aki nincs regisztrálva, aznem szavazhat.

A rendszer manipulálhatóságát azonban itt isrögtön kitalálták: a regisztrált szavazók névjegy-zéke felkerül az internetre, így a pártok nyíltcéltábláivá válnak, nagy találati pontossággal.

Külön kérdés persze, mi lenne, ha nem lenné-nek pártok? Bele merünk gondolni, milyen kon-zekvenciákkal járna ez?

Politikai marketing

A rendszerváltás óta egyre erõteljesebben,mára szinte kizárólagosan a politikai marketingvette át az eszmék és gondolatok szabad konku-renciájának helyét. A ’89-es fordulat idején a ke-let-közép-európai kerekasztalokon, fórumokonmindenki vitatkozott, jelen volt, a közvéleményizgatott figyelme által kísérve. Mára hivatásospolitikusok beszélnek, eszmék, gondolatok he-lyett erõviszonyok latolgatása zajlik, a közvéle-mény aktivitása, gondolkodás helyett meg-mondóemberek – politológusok, közgazdász-elemzõk, stb. – szerepelnek, az emberekben tu-datosan gerjesztik a politikával szembeni

SzG 2006/212

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

antipátiát és közönyt, a saját sorsukról való lemondást, a népakarat átruházását vagy inkábbelhallgattatását.

Ha nem morális megítélés tárgyává tesszük amegfigyelteket, felmerül a kérdés: milyen akaratmûködik a rendszerben, kinek jó ez a mûködés?Célszerû a közhelyes „összeesküvés-elmélet”gyanúját és vádját egyaránt elkerülve pontos vá-laszt keresni.

A rendszer önállósult politikai osztály kiala-kulása felé tendál. A megmondóemberek a „po-litikai elit” kifejezést nálunk is bevezették aközbeszédbe, elfogadottá tették, csakúgy, mint„kulturális elit” és „gazdasági elit” kifejezése-ket. Az elit effajta megfogalmazása az angol-szász politikából ered, egy idejétmúlt, arisztok-ratikus impulzus túlélési formáját reprezentál-ja. E rendszert igyekeznek meghonosítani ná-lunk is, elõször a fogalmak, a verbalitás szint-jén, a szómágia eszközeivel is élve. Mert a fo-galmak fontosak – ezt az önjelölt elit pontosan tudja, ezért tö-rekszik a fogalmak kisajátítására és kézbentar-tására. Mindazonáltal az elit tagoltsága önkén-

telenül is leképezi a szociális organizmus való-ságát, ha épp annak letagadására törekszik is.

A gazdasági elit a gazdaságon belül erõvel éshatalommal rendelkezõ kaszt, mely jogot formálannak irányítására, korábban szerzett jogokalapján. Hatalma nem közmegegyezésen, hanemerõn alapul.

A kulturális elit feltételez elit- és tömegkultú-rát, mindkettõ irányítását magának indikálva. Azelit fogalma nem tévesztendõ össze a kultúra te-rületén létezõ hierarchiával, mely természetesenés szabadon keletkezik, pillanatról pillanatra vál-tozik és mindenfajta kiváltságtól idegenkedik.Az elit hatalmat jelent, kiváltságot, elõjogokat.

A politikai elit fogalma egyszerre tagadja atermészetes, szellemi hierarchiát és a jog elõttiegyenlõséget, a demokráciát. A jogegyenlõségszólam, itt vezetõkrõl és vezetettekrõl van szó. Anép nem felnõtt, gondoskodásra van szüksége,de hogy ezt igényelje is, ehhez a média kontroll-ja szükséges.

Az a politikus, aki kilép a politikai elit önje-lölt világából, ezzel megsérti a kimondatlan tör-vényt, és magára vonja a „populizmus” vádját.

Jelenleg a magyar parlamentben jóval több kép-viselõ ül, akinek nincs választókerülete, mert kü-lönbözõ listákról került be a törvényhozásba. A lis-tákat a pártok állítják össze, erre a választóknaksemmiféle befolyásuk nincs, ez pedig a pártok túl-hatalmát elviselhetetlenül megnövelte a társada-lommal szemben. Ezért javasoljuk az ír-máltai rend-szer, az egyszeri átruházható szavazat intézményé-nek bevezetését. A rendszer lényege:

A választás egyfordulós, a választókerületektöbbmandátumosak (3-4 képviselõi hely nyerhetõel egy kerületben). Minden párt annyi jelöltet állít-hat, ahány mandátumos a választókerület, plusz ottvannak még a független indulók. A jelöltek egy lis-tára kerülnek (4 mandátumos kerületben négy pártés négy független induló esetén tehát húsz név sze-repel a listán). A szavazó a jelölteket preferenciálissorrendbe állítja, vagyis 1-est ír a legszimpatikusabbjelölt neve mellé, kettest a következõ mellé és ígytovább.

Az a jelölt, aki elsõre elnyeri a szükséges Droop-kvótát plusz egy szavazatot (Droop-kvóta: az érvé-nyes szavazatok számát elosztják eggyel többel,mint ahány mandátumos a kerület, tehát ha ötezerérvényes szavazat volt választókerületünkben, ak-

kor a Droop-kvóta 1000 lesz), bejut a parlamentbe,a második helyezett szavazataihoz hozzáadják má-sodik preferenciáit, s ha így eléri a Droop-kvótát, õis bejut és így tovább.

Ez a rendszer elõször is kiküszöböli a pártokközti alkudozásokat, visszalépéseket a második for-duló elõtt.

Másodszor, mindenkinek, aki parlamenti képvi-selõ kíván lenni, el kell indulnia egy körzetben, va-gyis ki kell állnia a választók elé, ami erõsíti a kép-viseleti jelleget.

Harmadszor, visszaszorítja a központból irányí-tott pártelit-képzõdést, mert a pártoknak közvetle-nül nincs befolyásuk arra, hogy végül is melyik je-löltjük jut be a parlamentbe.

Negyedszer: elõnyösen kombinálja az egyéni éslistás rendszert, s biztosítja az arányosságot, vagyisviszonylag kevés szavazat megy veszendõbe.

Ötödször: alkalmazkodik a választók bizonyta-lanságaihoz, vagyis lehetõvé teszi, hogy egy válasz-tó többféle pártirányultságot, illetve többféle sze-mélyiséget is támogathasson.”

(Orosz István, Kisúgó 2. szám, 2006. március 15.)

„Az ír-máltai rendszer bevezetése (Single Transferable Vote)

SzG 2006/2 13

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

A politikai elit szándékával legmélyebb ellentétben azonban nem a népakaratra kisséjobban odafigyelõ „populizmus” áll, hanem aközvetlen demokrácia intézménye, ezért igyek-szik azt akadályozni, korrumpálni, manipulálni.

Közvetlen demokrácia

A közvetlen demokrácia intézményei nálunkismeretlenek, illetve legyengített, meghamisítottformái használatosak. Ilyen lenne a népszavazás,azonban a népszavazást legtöbbször pártok kez-deményezik, majd óriási médiakampánnyal igye-keznek akaratukat a népre erõltetni, vagy jobbesetben a nem artikulált népakaratot a média el-lenében képviselni. A népszavazás intézményé-nek eredeti szándéka nyomaiban sincs jelen, mi-kor egy-egy párt saját kampánytémájává teszi anépszavazás tárgyát, noha mindez tilos lenne –mint tette az MSZP-koalíció a kettõs állampol-gárságról szóló szavazáskor. A helyi népszavazásviszonylag mûködik, azonban csak nagy horde-rejû ügyekben, többnyire tiltakozások, nagybe-ruházások megvalósítása (bánya, cementgyár,szemétlerakó, stb.) ellen írják ki, tág teret hagy-va a néppel ellenérdekelt feleknek a befolyáso-lásra.

A demokrácia tényleges gyakorlása azonban – közvetett vagy közvetlen módon – egyarántnem valósul meg, a választópolgárok akaratnyil-vánítása – kevés kivételtõl eltekintve – négy-évenként egyszer történik, s a politikusok ekkornégy évre szabad mandátumot kapnak.

A népképviselet valóságossága sem a válasz-tókkal való folyamatos kapcsolattartásban, kom-munikációban nem valósul meg, sem a képvise-lõk elszámoltathatóságában, visszahívhatóságá-ban, sõt – ma már a mentelmi jog visszavonásasem megy egykönnyen. A rotációs elv – melynekeredendõ célja az, hogy a képviselõbõl ne váljona képviseltektõl elidegenedett, professzionális – megélhetési – politikus, a német Zöldek ellent-mondásos gyakorlatán túl máshol – így nálunk –sem jelent meg.

A többségi demokrácia negatívumait felszá-moló konszenzusos döntés módszerét a „politi-kai elit” lesajnálja, idõrablónak tekinti. Noha azeurópai kultúra demokráciagyakorlásának ez azeleddig legfejlettebb formája, fura módon maEurópában e törekvés el van nyomva. Ezzelszemben – miközben az euroamerikai politikaiközbeszédben az iszlám országokat úgy emlege-tik, mint akiknek meg kell tanítani a demokráci-át – a libanoni Hezbollah vezetése a konszenzus

elvét követi. Lassan Euro-amerikán kívül min-denki tudja, mi a demokrácia, itt belül – ahol alegtöbbet beszélnek róla - egyre kevesebben.

Politikai marketing, gazdasági erõ

A politikai marketing, azaz a reklámipar be-hatolása a politika területére elõször Ameriká-ban vált rutinná. Wilson elnök 12 pontját, melya trianoni szerzõdés alapjául szolgált, egy rek-lámszakember írta. Hatásosnak bizonyult, hi-szen sok európai széplélek a nagy emberbarátotlátta a frázisok mögött, melyek valójában a né-pek önrendelkezési jogáról szónokolva az euró-pai népeket egymás ellen hangolták. A húszasévekben már néhányan szomorúan jegyeztékmeg, hogy Hollywood bevonult a politikába, saz, hogy valakinek milyen a megjelenése, jobbanszámít, mint az, hogy mit képvisel.

Mára a rendszer nálunk is kiteljesedett, elõ-ször a 2002-es választásokon aratott sikert. A2006-os választásokon a siker totálissá vált, arendszer bebizonyította, hogy egy kormányzaticiklus teljesítménye semmi összefüggésben nincsa választási eredményekkel. A politikai marke-ting világa, eggyéolvadva a média tittytainment2-jével mára megvalósította az elit uralmát és a le-butított tömeg elfogadta ezt.

Jellemzõ illusztrációja a tittytainment válasz-tópolgárokra gyakorolt hatásának a valóság-show-k kiszavazós játéka. A szereplõket verse-nyeztetik, ki maradjon a Házban, ehhez a közön-ség szimpátiáját kell elnyerniük, mert a kiszava-zás „demokratikusan” zajlik. A Ház lakóit gon-dosan válogatják, ügyelve arra, hogy a közerköl-csöt mindig a tûréshatáron túl provokálva rom-bolják. A szereplõk közé így kerülnek gyanús eg-zisztenciák, pornósztárok, akiket e mûsorok ré-vén a társadalom perifériájáról a centrumba állí-tanak, viselkedési mintaként, egyúttal elfogadtat-va õket, mint normális, hétköznapi embereket,akikkel szolidárisan kell éreznie a nézõnek, mertmegvetett foglalkozásuk miatt hátrányos megkü-lönböztetésben részesülnek. A bûnözõk és prosti-tuáltak így emelkednek piedesztálra.

A 2002-es választási vereség az ország jelen-tõs részét felrázta. Sokan rájöttek, hogy a válasz-tás többé nem a népakaratról szól, a manipuláci-ós technikák arzenáljával rendelkezõ gazdaságiés médiahatalommal szemben, illetve azok bir-toklása nélkül lehetetlen választást nyerni(„Nem Medgyessy nyert Orbán Viktorral szem-ben, hanem Ron Werber gyõzte le Navracsics Ti-bort.” Makovecz Imre, 2002.)

SzG 2006/214

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

Orbán Viktor a helyzetet felismerve életrehívta a Polgári Köröket, hogy a parlamenten kí-vül, a nép közvetlenül gyakorolhassa akaratát – elsõsorban a helyi közéletben fejtve ki aktivi-tást és szerezve ezáltal bizalmat –, s így hassonvissza az országos politikára ill. a következõ vá-lasztásokra. A Polgári Körök mozgalma azonbankellõ tudatosság hiányában kiürült és elhalt. AFidesz visszatért az ellenfél eszköztárához, a po-

litikai marketinghez és ezzel törvényszerûen el isvesztette a választásokat. Meddõ mindaz azelemzés, mely a Fidesz és a kampánystratégák hi-báira vezeti vissza a vereséget, noha a veszteség-ben e tényezõk is szerepet játszottak. A tény: azúj elit nem engedte Orbán Viktort és a mögöttefelsorakozókat hatalomhoz. A „fõellenséget” ecélból démonizálták, ellenszenvessé tették, sõt avesztett választás után egyes közszereplõk nemátallják õt az egész politikai életbõl kiutasítani. Ejelenség pedig független Orbán Viktor személyé-tõl. Idegen a demokrácia szellemétõl, s az euró-pai kultúra eredendõ értékeitõl.

A gazdasági hatalom átvette az uralmat a po-litika felett. Magyarországi, provinciális változa-ta szerint a pártállam kulcsemberei politikai ha-talmukat gazdaságivá váltva átmentették, majdgyors metamorfózissal elitté alakították magu-kat. A helyi alváltozat ne tévesszen meg senkit,az alaprecept Euro-amerika egészére érvényes.

Az angolszász világpolitika, mely Róma örö-köseként világméretekben és apróban – globáli-san és lokálisan – alkalmazza a „Divide etimpera”, valamint a „Panem et circenses” elvét,a háttérdiplomácia eszközeivel, az általa kialakí-tott eliteken keresztül irányítja az Új Világren-det. Ez a világrend erõs, de repedései – a világ-méretû ökológiai és szociális válság jelei – egyreláthatóbbak.

Mikor lesz forradalom ismét?

Ez most már így lesz ezentúl? – kérdezhetjük,joggal. Két reményünk lehet, az elsõ önmagunk-ban, s ennek feltétele a rálátás képessége, a tár-sadalmi organizmus egészséges mûködésérõl al-kotott világos kép, mely a gyógyulás esélyét hor-dozza a legmélyebb krízis esetén is. A másik re-ményt keltõ tény a világ más helyein élõ ember-társaink törekvéseiben lelhetõ.

Jól jellemzik az önállósult politikai elit és anépakarat közti szakadékot, s a rendszer közelgõcsõdjét az elmúlt s az idei év franciaországi ese-ményei, különösen a legutóbbi, a munkaválla-lóknak való felmondást szabályozó törvényter-vezet által kiváltott tüntetéssorozat. A téli autó-felgyújtások és a mostani zavargások közös okaa „versenyképesség” ürügyén Európából kivittipari – és újabban mezõgazdasági – munkahelyekmiatt visszafordíthatatlanul növekvõ munkanél-küliség. A létük értelmétõl megfosztott fiatalokállnak az egyik oldalon, az önmagába zárt világ-ként mûködõ politikai elit a másik oldalon. Anövekvõ krízishelyzet a közgazdaságtan ma

Nem nehéz behelyettesíteni a választásokalkalmával a Ház helyére a Tisztelt Házat, az-az a Parlamentet, a lakók helyére a politikuso-kat, akik közül a választás során kizárólag aszimpátia-antipátia alapján dönt a nézõ – ezért is van szükség a mindent eldöntõ TV-vitára, mely az esélyegyenlõség látszatát kelt-ve másodpercre kiszámoltan egyenlõ idõtar-tamot biztosít a „versenyzõknek” a szópárbaj-ra. A kiszavazandó szereplõk – politikusok –megítélésében a jól kondicionált médiafo-gyasztó szemében nem számít a kormányzatiteljesítmény, nem számít, ha az illetõ erkölcsi-leg elfogadhatatlan, mert törvénytelen ügyle-tekbe keveredett, eljárás folyik ellene, karha-talmista volt ’56-ban, stb., nem. Minél arcát-lanabbul vállalja fel ebbéli mivoltát („na és?”;„mi az, hogy!”, stb.), annál „vagányabb”, „hi-telesebb”, mert „õszinte”. Jól ábrázolja e pre-cízen kidolgozott hatásmechanizmust PestyLászló dokumentumfilmje (www.box.hu),melyben két médiaszereplõ (Tommyboy, achippendale-fiú és Maya, a prostituált) kifejti,hogy mitõl hiteles a szóban forgó politikus –Gy. F. –, mert tréningruhában fut a „nép” kö-zött, és ha kiderülne, hogy bûnügybe kevere-dett, a szimpátia iránta nem csökken, hanemnõ. E valóságshow-k, kiszavazós vetélkedõkamerikai médiacégek licenszekkel védett ter-mékei, s forgalmazásuk során a törvénytelen-séget fel sem lehet vetni – az erkölcstelenségetmég kevésbé.

Az erkölcsi törvények nem kötelezõek. AzAlkotmány és az ENSZ alapokmánya azon-ban rögzíti, mi minõsül az emberi méltóságonesett sérelemnek. Bizonyos törvényhelyekugyan tiltják a tudat manipulálását – vásárlókmegtévesztése, a közerkölcsöt, az ifjúság vé-delmét kirívóan sértõ mûsorok, stb.,– azon-ban a jogvédelem az eredményességet tekint-ve teljesen hatástalan. A tudat ellen elkövetettbûnözés definíciója – úgy tûnik – hiányzik amai jogrendbõl.

SzG 2006/2 15

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

uralkodó dogmáinak felülvizsgálatát követeli, amunka eredeti céljának és értelmének helyreállí-tását, az emberi képességek pazarlása helyettazoknak a társadalom javára való mozgósítását.A francia fiatalok világos és egyszerû követelé-sekkel állnak elõ. A politikai pártok – oldaltólfüggetlenül, csupán stíluseltérésekkel – erre csakugyanazt szajkózzák: a globalizáció elkerülhetet-len, áldásai mellett le kell nyelni a békát is, anéppel meg kell értetni, hogy ez neki jó. A néppedig csökönyös, nem akarja megérteni – leg-alábbis Franciaországban nem. A politika márnem is tagadja, hogy nem a népet képviseli, ha-nem a globalizáció ideológiáját hajtja végre, akára nép – melyet az elit elõszeretettel nevez csõcse-léknek – ellenében is. Az események gyorsan kö-vetik egymást, az elit nem mutatja jelét annak,hogy hatalmáról lemondjon, vagy legalább szóbaálljon a protestálókkal, inkább a jól bevált tech-nikákat alkalmazza az elhallgattatásra. A média-zár teljes – a tüntetõk követelései nem jutnak átrajta –, a békésen tüntetõ diákok közé provoká-torokat küldenek, akik a rendõrkordonon iga-zolvánnyal jutnak át, stb.stb.

A válságjelenségek a szociális organizmus sú-lyos betegségtüneteit mutatják, és egyre látha-tóbban teszik megragadhatóbbá a legsürgõsebbteendõket:

– Helyre kell állítani a szellemi élet szabadsá-gát, meg kell szabadítani az állami és gazdasá-gi befolyás alól. A szellemi élet szabadságáhoztartozik a média szabadsága, a profitelv kivo-nása a kultúrából.

– Biztosítani kell a jog elõtti egyenlõséget, anépszuverenitás helyreállítását, az elitek ki-váltságainak megszüntetését, az állampol-gárok felnõttként való kezelését. Az állami-politikai életet fokozatosan el kell választania gazdaságtól, és a lobbik befolyását kizárni.Az államnak be kell töltenie jogosult feladata-it – az állampolgárok külsõ és belsõ védelmét,illetve a jogrend mûködtetését –, azt nem bíz-hatja üzleti vállalkozásokra.A népképviselet területén minimális feltétel-ként szigorú tilalmat kell érvényesíteni a po-litikai marketing és annak minden formája el-len. Helyre kell állítani elsõként a képviseletidemokráciát, majd továbbfejleszteni a köz-vetlen demokrácia, mint az emberek lelkébenélõ valós szükségletnek megfelelõ, korszerûforma felé.

– A gazdaságnak a profitelvvel szemben a szük-ségletek kielégítését kell céljainak tekinteni, s

szociális feladatait nem háríthatja át az állam-ra. A gazdaság céljai közt a versenyképességhelyett az emberi munka elsõdlegességét kellhelyreállítani.

Van-e forradalmi helyzet? – kérdezik sokanMagyarországon és Európa-szerte. Ha van, azma inkább a polgári hagyományaiból még vala-mennyit megõrzött Franciaországban inkább,mint itthon. A média uralma alatt rezignált ká-bulatban hever az ország. A környezeti és szoci-ális katasztrófák sorozata mindeddig nem voltelegendõ a felébredéshez. További próbatételek-re van szükség.

Európának le kell ráznia az angolszász világ-politika Rómától örökölt technikákkal fenntar-tott uralmát, és vissza kell térnie eredendõ kor-feladatához, a szellem szabadságának kivívásá-hoz, az emberi méltóság megvédéséhez és a szo-lidáris gazdasághoz, mely az ember és a terem-tett világ harmóniáját célozza önmaga helyett.

Jegyzetek:

1. A szerzõ az Élõlánc tagja, elfogultságát ezúton közli a T.Olvasóval.

2. mozaikszó, a tit (cici) és entertainment (szórakoztatás)szavakból, Z. Brzezinski említi, mint alkalmas eszközt afrusztrált tömegek fékentartására

SzG 2006/216

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

A kötelezõ egészségbiztosítás keretében nyúj-tandó magyar egészségügyi szolgáltatás súlyosellátási és finanszírozási problémákkal küzd. So-kan elismerik, hogy az egészségügyben radikálisátalakításra van szükség, a kormányzat és a pár-tok megoldásokat keresõ reformtörekvései még-is a költségek csökkentését tûzik ki célul, és gaz-dasági szempontokat preferálnak. Pedig azegészségügyhöz egészségünk megõrzése éppúgyhozzátartozik, mint a szociális kérdés. Az egész-ségügyet szellemi-tudományos, jogi-kormányzatiés szociális-gadasági szempotból kell megvizsgál-ni. A reformtörekvésekbõl hiányzik az átfogószemlélet.

A kommunista rendszerben elsõdleges volt aszociális szempont: az ellátás teljesen ingyenes, akiadásokat az állam finanszírozza. Az ingyenesszolgáltatásként járó orvosi és ápolói teljesítmé-nyeket – olyan financiális nívón, amilyet a társa-dalom akceptálni tudott – a betegek hálapénzzelhonorálták.

Nyugaton, elsõsorban az USA-ban az egész-ségügy a piacgazdaság irányába tolódott el, en-nek súlyos szociális következményei azonban ál-lami lépéseket kényszerítenek ki.

Nálunk még kísért a szocializmus; a kor-mányzat azonban a piacosítás irányába törekszikátszervezni az intézményrendszert, de úgy, hogyne kerüljön nagyon erõsen összeütközésbe a szo-ciálpolitikai célkitûzésekkel.

Óvatos, kis lépések történnek a piacosítás irá-nyába, mint pl. a körzeti orvosi rendelõk bérbe-adása. Az orvosi teljesítményeket illetõen márvan „piac”, de az árak nem szabadok, és a nega-tív szociálpolitikai hatásokat jogi szabályozássalpróbálják elkerülni. A kórházakban a költségekmegtakarításával, ecélból kinevezett manage-ment foglalkozik.

A piacosítás elvben úgy mûködne, hogy a be-tegbiztosító a vevõ, és az ellátók (körzeti orvo-sok, kórházak stb.) az eladók. Olyan szabályo-zást kell megvalósítani, hogy a betegbiztosító ki-adásai elhatároltak, a nemkívánt szociálpolitikaihatások pedig elkerülhetõk legyenek.

A diagnosztikát és terápiát végzõ személyek-nek a gazdasági felelõsséget is át kell vállalniuk.A betegbiztosító a finanszírozó, az egészségügyiintézmények (kórházak) felelõsek a mûködési és

a beruházási költségekért és a leírásokért is. Azintézmények így önigazgató vállalkozásokká ala-kulnak anélkül, hogy sor kerülne a kórházak el-adására (legalábbis átmenetileg).

Hogy a vállalkozói szabadság és az ellátásikötelezettség ne ütközzön, és a gazdasági nyo-más elkerülhetõ legyen, az ellátást minõség-biz-tosításnak kell garantálnia.

Az önigazgatásnak és a piacgazdaságnak ilyenkeveréke kétségtelenül megtakarításokat foghozni a költségvetésnek. A kérdés csak az, hogymilyen áron.

Piacosítható-e az egészségügy? Milyen érte-lemben lehet áru az egészségügyi szolgáltatás, aza terület, ahol az emberek szorongatott élethely-zetben személyes orvosi, terápiai segítségre szo-rulnak?

Semmilyen egészségügy nem segíthet tartósana polgárokon, ha nem érzi magát felelõsnek azemberek egészségéért, és nem ennek megfelelõ-en cselekszik. Ha az egészségügyi intézményeketgazdasági szempontokat preferáló magatartásrakényszerítjük, akkor ez elkerülhetetlenül a paci-ensek elégtelen ellátásához fog vezetni.

A gazdaságban jelenleg az egyetlen mérték-adó szempont a profitra törekvés. Az egészség-ügyben a leginkább belátható képtelenség a pro-fitérdekeltség. A profitérdekeltség kendõzetlenkimondása negligálná az orvosi etikát és az al-kotmányosság alapjait is.

Akik az egészségügyben erõteljesebben akar-ják érvényesíteni a piaci szempontokat, azok úgygondolják, hogy a paciensek megfelelõ ellátásanem az etika területére tartozik, hanem az ösz-tönzés itt is a nyereségvágy kell, hogy legyen.

Ha a paciens individualitása hozzátartozik agyógyítási folyamathoz, akkor szellemi életrõl,és nem árutermelésrõl van szó. A honorálást il-letõen nem kapcsolható ki a paciens szabad meg-értése az orvosok és ápolók teljesítménye iránt,ahogyan ez a betegbiztosítás esetében történik.Ezért a biztosítási rendszeren keresztül történõhonorálás nem más, mint pervertált kényszer-ajándék. Ugyanakkor egy kórház finanszírozásátnem lehet a paciens személyes ítéletétõl függõvétenni. (Az USA-ban a kórházban két számlát állí-tanak ki: orvosi kezelésrõl és betegkezelésrõl or-vosi teljesítés nélkül).

Kálmán István

AZ EGÉSZSÉGÜGYRÕL

SzG 2006/2 17

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

Tóth Márk

FÖLDMÛVELÉS ÉS MEZÕGAZDASÁG

Aki ma gondolkodó embernek tartja magát,minden bizonnyal értetlenül szemléli napjaink tár-sadalmi folyamatait. Látszólag az irracionalitás és akáosz erõi árasztották el az emberi élet minden te-rületét. A világ rejtélyek halmazaként áll elõttünk,melyek arra kárhoztatnak minket, hogy egyre elide-genedettebben éljük életünket a valóságtól. Ám azélet eseményei ma mindannyiunkat visszautasítha-tatlanul szólítanak fel, hogy megértsük, áttekintsükõket, hogy végre felébredjünk.

Szociális életünk külsõ irracionalitása és káoszamögött mélyebb törvényszerûségek hálója és rendtalálható. A mai ember látensen hordozza azt a ké-pességet, amellyel ezek a mögöttes tényezõk átte-kinthetõvé válhatnak számára.

Jelen írásunk célja, hogy egy ilyen áttekintéshez

nyújtsunk ösztönzést, szociális organizmusunkegyik alapvetõ tényezõje, a földmûvelés vonatkozá-sában.

Minõség és mennyiség (ismeretelméleti kitekintés)

Témánk elmélyítése érdekében elkerülhetetlen,hogy egy látszólag félreesõ témát legalább vázlato-san és nagyvonalakban tárgyaljunk ehelyütt. A ké-sõbbi részletekbõl ki fog derülni, hogy az itt felme-rülõ ismeretelméleti kérdések eszenciáját adják an-nak a világfolyamatnak, mely ma többek között amezõgazdaság válságaként is kulminál Európában.

Korunk tudományában a minõségre és mennyi-ségre, mint egymás kiegészítõjére tekintenek, ám a

A társadalmi változásnak sehol nincsenekjobb elõfeltételei, mint az egészségügyben. Ittérthetõ meg a leginkább, hogy a saját tevékeny-ségemhez az indító okot a másik emberben kellkeresnem, és nem a saját nyereségvágyamban.Ezért fogja a társadalom is elismerni az egészség-ügy nagyobb mértékû finanszírozását. Az embe-rek ma az egymásrautaltság, az együttmûködés,a szolidaritás életérzésébõl kiindulva keresnek újszociális formákat.

A mai gazdaság a természet, a tõke és a mun-ka piacosításával csillagászati mértékû profitmegszerzésére teremt lehetõséget. A hajtómotoraz egoizmus. Ezt nem lehet kívülrõl legyõzni, eztmindenki csak maga gyõzheti le. Ezért kell el-tûnnie a három piacnak (munka, tõke, termé-szet).

Az egészségügyben ebbe az irányba ható aka-ratra van szükség, hogy segítse az egészségesirányba történõ szervezeti átalakulást.

Ha a kórházak eladása nem történik meg, afent leírt folyamatban megvan a lehetõsége a pri-vát tulajdon helyett a használati tulajdonjog be-vezetésének.

Az biztos, hogy az elsõ lépés a központosításfelszámolása, az egészségügy regionális kialakítá-sa kell, hogy legyen.

Ehhez az államnak – jogi szerepének megtar-tása mellett – fel kell adnia korlátozó intézkedé-seit, hogy ezzel lehetõvé váljon az egészségügyi

intézmények önigazgatása. Ugyanakkor szüksé-gessé válna, hogy az egyes intézmények (körzetirendelõk, járóbetegellátás, kórházak, gondozó-intézetek, mentõszolgálat stb.) egymással koope-ráljanak. Jogi oldalról biztosítani kell a szabadorvos- és kórházválasztást, és hogy a teljesít-mény-versenyt ne lehessen kikapcsolni.

A következõ lépés lenne az egészségügyi ésgazdasági intézmények társulása (orvosi eszkö-zöket gyártók, gyógyszergyárak, patikák), amelytársulásokban a paciensek képviselõi is bennelennének.

A társulások létrejöttével a betegbiztosító je-lenlegi szerepe is megváltozna. A kötelezõ bizto-sítást társadalmi megegyezés váltaná fel, ami azadózás megváltoztatásával az egészségbiztosításteljes átalakításához vezetne.

A társulások határait átlépõ problémák a kép-zõintézetek, a régiók közötti együttmûködés. Alegnagyobb problémát a gyógyszergyárak jelentik.

A regionális társulások létrejöttének ma nema központi kormányzat az akadálya, hanem arésztvevõk csoportérdekei. Ezért valószínû,hogy ilyen irányú komoly próbálkozás nem fogmegjelenni. Úgy tûnik, hogy még meg kell ta-pasztalnunk, el kell szenvednünk a piacosítás kö-vetkezményeit, hogy az utánunk jövõ generációaz egészségügyet egészséges irányba tudja vinni.

SzG 2006/218

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

két princípium kiegészítõ jellegét többnyire félreér-tik, azokat elsõsorban mint dualitásokat kezelik. Amai szellemi életbõl teljesen eltûnni látszik az antikvilág azon szemlélete, amely szerint a mennyiség ésminõség egymást kiegészítõ polaritásként egy koz-mikus egység kettõsségeként jelenik meg; ezek min-den kozmikus entitás kiindulópontjai és nélkülüksemmilyen megnyilvánulás sem képzelhetõ el.

„Önmagukban léteznek-e a fajok és a fajták,vagy létezésük csak gondolati; ha valóságban létez-nek, akkor testet öltenek-e vagy test nélküliek; levá-lasztottak-e az érzéki dolgokról vagy azokban talál-hatók?” Boethius ezzel a kérdéssel alapozta meg aközépkor egyik központi ismeretelméleti problémá-ját, mely az univerzáliák státusára vonatkozott. Azuniverzáliák az általános fogalmak, a fajok (pl. nö-vény, ember), megkülönböztetve az egyes dolgok-tól. A skolasztikában kibomló vitának az volt a fõkérdése, hogy vajon csak az univerzáliákat illeti-emeg a tulajdonképpeni lét, míg az egyes dolgokezek önállótlan leképezései, vagy csak a konkrétdolgok rendelkeznek reális léttel, míg az uni-verzáliák csupáncsak nevek, amelyeket az ember al-kot meg magának.

A skolasztika fenti vitája Arisztotelész metafizi-kájában megfogalmazottakra vezethetõ vissza.Arisztotelész szerint a tárgyi világban az anyag(hülé) és forma (eidosz morphé) csak együttesen lépfel, tiszta anyag a megvalósulás szintjein éppoly ke-véssé található meg, mint tiszta forma. Az anyagcsak mint lehetõséget hordozza a formát, az anyag-ban a lényeg csak a forma által nyer valóságot.Arisztotelész felfogásában az anyag, mint tulajdon-ságok nélküli bázis jelenik meg, melyben a forma le-képzõdhet, vagyis „dologgá” válhat, egyben okozvaazt, hogy az azonos lényeget hordozó létesült dol-gok egymástól elkülönülve jelenjenek meg a világ-ban; ezért az anyag kvantitaív karakterrel rendelke-zik. Másrészt a formára úgy tekint, mint olyan lé-nyegre, amely az egyedek meghatározatlan számúsokaságában közös, tehát független azok mennyisé-gétõl, vagyis tisztán kvalitatív.

Arisztotelész gondolatai a középkorban AquinóiTamás ontológiájában tükrözõdtek a legtisztábban.Tamás szerint minden létezõhöz hozzájárul vagy a lé-tezés, vagy a nemlétezés képessége, azaz a változé-konyság. „Egy kõdarab lehetõség szerint szobor, való-ság szerint azonban nem az. Amennyiben a szobrászmegformálta, úgy valóság szerint szobor lesz, de mégmindig rendelkezik azzal a potenciával, hogy porráomoljon szét.” Ha a létezõk változékonyak, felvetõ-dik az egység elvére irányuló kérdés, amely alapjánezek a változás folyamatában bizonyos létezõk, bizo-nyos szubsztanciák maradnak. Ez az elv a forma.

Ha a forma meghatározottság, akkor rászorul ameghatározhatóságra mint kiegészítõ elvre. Azanyag (matéria) önmagában meghatározhatatlan, demeghatározható (formálható). Az anyag a sokféle-ség oka, mert ugyanaz a forma különbözõ indivi-duumokban léphet fel általa. A forma és az anyagnem önálló létezõk, amelyek egymástól elválasztha-tók, hanem õk azok, ami által a létezõ van és az,ami. A szubsztancia formából és anyagból állóegész.

Tamás filozófiájában hangsúlyos az anyag (maté-ria) mint meghatározhatatlan hordozó és a szubsz-tancia mint lényegült anyag megkülönböztetése. Eza megkülönböztetés jórészt elveszett az idõk soránaz európai gondolkodás folyamából, világméretûproblémát okozva.

Ennek a világméretû problémának a csírája mára skolasztikában a realisták és nominalisták közöttlezajlott vitában megjelent, ismeretelméleti szinten.A realisták szerint csak az univerzáliák léteznek ön-magukban. Az egyes dolgok pedig csak közös lénye-gük alárendelt formáikként állnak fenn. A nomina-listák szerint pedig a valóságban csak az egyes dol-gok léteznek, míg az univerzáliák csupán az emberiszellem produktumai. Ezek vagy a dolgoktól elvo-natkoztatott fogalmakként, vagy önkényes nevek-ként értelmezhetõk.

A nominalisták és realisták közötti vitában kez-dõdött el az a folyamat, amikor az európai szellemszámára kettévált az antik világ két alapvetõ entitá-sa, anyag és forma, vagy másként mennyiség és mi-nõség. Mivel Európa szellemisége egyre kevesebbfogékonyságot mutatott a megelõzõ korokban mégmegtalálható szellem iránti átéléssel szemben, askolasztikában kibontakozó vitából a nominalistákálláspontja vált uralkodóvá, megvetve ezzel a ki-bontakozó materializmus alapjait. A szellem irántifelfogóképesség fokozatosan a háttérbe szorult,mindent az eredeti egységébõl kiszakított és ezáltaljelentését elvesztett anyag kezdett uralni; a tudomá-nyok területén megjelent az általános elvárás, hogymindent a számra kell visszavezetni. Ez a materialis-ta világnézet mintegy ötszáz évig dominálta Európakulturális atmoszféráját, és kitermelte magából azt atechnikai civilizációt, melyben ma élni kényszerü-lünk.

Földmûvelés és mezõgazdaság

A „földmûvelés” és „mezõgazdaság” duálisszembeállítása egészen új keletû dolog; olyan kép-zettársítási mód, amely kizárólag csak a mi korunk-ban jöhetett létre, a XIX.-XX. század elõtt egy ilyen

SzG 2006/2 19

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

nézõpontnak nem sok alapja lett volna. Egyrészrõltörténelmi tény, hogy az ezt megelõzõ korokban aföldmûvelés mindvégig hordozott magában egyfajtaszakrális karaktert, másrészt a földmûvelés csak azelmúlt két évszázad során veszítette el eme szakrálisalapjait, jelent meg mint tisztán gazdasági tényezõ,és vált ezáltal elnevezésében mezõgazdasággá.

A földmûvelésrõl, mint szakrális tevékenységrõl(agrikultúra) ma egyre több szó esik köreinkben,ám egyre kevésbé világos ma sokunk számára, hogymilyen világsors tendenciák tették szükségessé an-nak mezõgazdasággá való transzformálódását. Ezértehelyütt elsõsorban ennek okait vizsgáljuk.

Valóban igaz, hogy a legelsõ igazán földi kultúraa föld megmûvelésére alapozódott, vagyis agrikul-túra volt. Az ezt megelõzõ önellátó vagy nomádpásztorkodáson alapuló életmódhoz képest, mely-ben az ember elfogadta a természettõl, amit azmunka nélkül nyújtott neki, forradalmi lépésnekszámított, amikor elõször nyúlt egy technikához,hogy a föld termõképességét megnövelje. Munka éstudás, ez volt az a két tényezõ, melyek révén az em-ber kiemelte magát az isteni világ gondoskodó ölé-bõl, és elkezdte önálló földi egzisztenciájának meg-teremtését. Munkát fordított a természeti világra – például felszántotta a földet –, ám ezt közvetlenülmegelõzte annak tudása, hogy a munkája milyeneredményre vezet. (Ma egy materialista gondolko-dó természetesen úgy véli, hogy az elsõ földmûve-sek is ugyanúgy jutottak a tudáshoz, mint a mai tu-dósok, vagyis megfigyelés és kísérletezés révén. Pe-dig a dolog ennél egyszerûbb, csak tényként kénekezelnünk a ránk maradt archaikus feljegyzéseket:az emberiség a tudást kezdetben az Istenektõl kap-ta. És ez egy lényeges szempont, lévén ebbõl kitû-nik, hogy az Isteneknek tetszõ dolog volt, hogy azember önálló egzisztenciát alapítson a Földön, ésezáltal emancipálódjon tõlük.)

A természeten végzett ésszerû munka termésfö-lösleget eredményezett, melynek révén elkezdõdhe-tett a társadalmi munkamegosztás és a társadalmirétegzõdés kialakulása, valamint számszerûen növe-kedhetett egy bizonyos népesség létszáma. A mun-ka szervezése és a technikai fejlesztések révén egyrehatékonyabb gazdálkodás jött létre. A halmozódótermésfölösleg révén lehetõség nyílt arra, hogy egy-re több ember szabaduljon ki a természeti alapokonvégzett munka kényszere alól, és olyan önálló tevé-kenységeket hozzon létre, mint például a kézmûves-ség. A városok a megtakarított természeti munkaeredményeként nõttek ki a földbõl.

Érdekes meggondolnunk, hogy egy nomád pász-torkodó életmódot folytató nép egy bizonyos nép-sûrûség elérése után állandó vándorlásra kénysze-

rült környezete természeti erõinek folyamatos ki-merülése miatt. Az ilyen nomád népek állandóanösszeütközésbe kerültek a már letelepedett népek-kel, és a pillanatnyi tündöklésükhöz szükséges java-kat kizárólag azok kirablásával tudták biztosítani.Például a mongol birodalom pár évtizednyi nagysá-ga hihetetlen pusztítás révén állt elõ, mielõtt véglegeltûnt a történelem tovahaladó áramából.

Tehát a földmûvelés és annak fejlõdése egymennyiségi aspektussal rendelkezik, mely részben ajavak sokszorozódásában, részben a népesség növe-kedésében érhetõ tetten. Amint azt a továbbiakbóllátni fogjuk, ennek a mennyiségi aspektusnak a túl-hajtása eredményezte késõbb a „mezõgazdaság”,mint termelési mód kialakulását, ám súlyos hiba aztgondolnunk, hogy az agrikultúra kezdeteiben ez amennyiségi tényezõ egyáltalán nem volt jelen, ha-nem az tisztán szakrálisként, és ezáltal mint minõsé-gi entitás létezett.

Habár az archaikus földmûves kultúrákat eleveaz isteni világtól való emancipálódás ereje hajtotta,mégis sokáig megtartották a szellem iránti nyitottsá-gukat. Számoltak azzal a ténnyel, hogy az olyan té-nyezõk, mint mondjuk a föld termékenysége, istenieredettel bírnak. Amit az ember a munkájával el tudérni, csak egy része mindannak, ami a természetbõlelvehetõ a maga számára; a javak egy részét az Iste-nek azelõtt ajándékba adták az embernek, és ez arész még mindig benne van abban, amiben az emberma részesedik. Ez a tudás hatotta át ezeket a kultú-rákat, és állt az Isteneknek nyújtott áldozatok hátte-rében. Ennek az áldozatnak az utolsó nyoma azEgyháznak a középkorban fizetett tized. A termésegy meghatározott részét elõször közvetlenül a szel-lemi hatalmaknak, majd késõbb a szellem szolgála-tában álló embereknek áldozták fel. Az áldozatnakez a formája egy mély szellemi realitást hordoz ma-gában, melynek messze ható befolyása volt az em-beriség sorsára. Az ily módon létrehozott áldozat-nak – a kultikus élet fenntartása, majd késõbb azegyházi élet kultúrát meghatározó befolyásának biz-tosítása révén – nagy szerepe volt abban, hogy aföldmûvelésben rejlõ mennyiségi aspektus nem tu-dott idejekorán teljes virágában megnyilvánulni, azemberiség haladó civilizációi nem tudtak egy túlsá-gosan gyors fejlõdésen keresztülmenni. Ez a folya-mat csak a mi kultúrkorszakunkban – kb. a XV. szá-zadtól kezdõdõen – tudott kiteljesedni.

Ha a ma uralkodó mezõgazdasági termelésre te-kintünk, láthatjuk, hogy abban mindent a mennyi-ség ural. A XIX. század során mind az európai tár-sadalmak, mind pedig a nyugati világ mezõgazdasá-ga egy forradalmi változáson mentek át. Egy érde-kes tény, hogy a VI. századtól egészen 1800-ig

SzG 2006/220

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

Európa népessége nem haladta meg a 180 milliófõt. Csak 1800-tól 1914-ig Európa népessége 180millióról 460 millióra növekedett. Ez a számbelinövekedés jól jelzi, hogy milyen irányban kellett azeurópai mezõgazdálkodásnak haladnia. A mezõgaz-dasági termésátlagok száz év alatt a sokszorosáranövekedtek. Tökéletesen átalakultak a kultúrnövé-nyeink és a haszonállataink. Ma a termelési folya-matokat a legmagasabb szintû gépesítés jellemzi,minden termelési szempontot gazdasági szem-pontok írnak felül. A folyamatot úgy nevezik, hogya „mezõgazdaság iparosítása”. És valóban, ez egyemblematikus kijelentés, könnyû meglátni benne amai kor inverzszerûségét: míg történetében az ipara földmûvelésbõl nõtt ki, ma az ipar falja fel a me-zõgazdaságot. Fordított világban élünk!

Ha ma valaki egy mezõgazdasági termény tekin-tetében minõségrõl beszél, akkor tulajdonképpenmennyiségi tényezõkre gondol. Tojásméret, tejzsír-tartalom, sikértartalom, kémhatás, stb.; mindezentényezõk ma minõségi kritériumként jelennek mega szakmai felfogásban, holott csak számszerûen ki-fejezhetõ tartalmakat jeleznek. (Csak adalékkéntmég egy érdekesség: a sertéshús ízletességét is egynumerikus skálán jelenítik meg a húsminõsítés so-rán.)

Az iparszerû termelés minõségi következmé-nyekkel jár: az intenzív kultúrákban termesztett,céltudatosan nemesített növények ellenálló képes-sége csökken, egyre erõsebb vegyszerekkel kell per-metezni õket, hogy életben maradjanak. A gépekhasználata révén egy, a kozmosz ritmusaitól egészeneltérõ taktus járja át a mezõket, réteket, gyümölcsö-söket. A kasza ritmikus suhogását felváltotta a kom-bájn, a lovak patáinak nyomában óriási gumikere-kek tipornak. És a gép titkos csatornákon átmegy aterménybe, amelytõl az megváltozik. Ám ezzel pár-huzamosan lassan a hétköznapi urbánus ember is el-veszíti a minõség iránti érzékét; már nem tudja,hogy milyen íze van az igazi tejnek, tojásnak, ke-nyérnek, baracknak, szilvának, almának, marhahús-nak, sonkának, stb. A minõségvesztés lassan fizioló-giás állapottá válik korunkban.

A mennyiség uralmának mégis a legszignifikán-sabb jele, hogy az egész nyugati világ mezõgazdasá-gát túltermelési válság fenyegeti. Ma a termelõk leg-nagyobb gondja, hogy képtelenek olyan áron elad-ni a terményeiket (egyre többször van úgy, hogyegyáltalán eladni), hogy abból legalább a termelésiköltségeiket fedezni tudják. Európa kolosszális mé-retû hûtõházaiban vaj, hús és sajthegyek tornyosul-nak a legcsekélyebb remény nélkül arra, hogy vala-ha is valakinek az asztalán fejezzék be földi rendel-tetésüket. Európa magtárai megteltek, és a brüssze-

li hivatalnokok aggódva tekintgetnek az alföldekmezõségei felé, félve az új búza reményétõl, miköz-ben óriási pénzeket fordítanak ugyanennek a mezõ-gazdaságnak a támogatására.

Kelet és Nyugat között

Ha tágabb hazánk, Európa mezõgazdaságát to-vább akarjuk jellemezni, fontos szempontként adó-dik, hogy globálisan is elhelyezzük azt. Habár rész-letekbe menõ helyzetfelmérésre nincs módunk,mégis néhány vázlatos szempont felsorakoztatásá-val jól szemlélhetõvé válik, hogy Európa egy sajátosmissziót hordoz. Európa kelet és nyugat metszés-pontjában, mint ütközõzóna létezik, melyre a mind-két irányból érkezõ poláris erõk befolyással bírnak,és ezek között Európának, mint kiegyensúlyozónakvan szerepe.

Észak-Amerika és ezen belül is az Egyesült Álla-mok mezõgazdasága mutatja legjobban a nyugati vi-lágra jellemzõ, szélsõségesen kifejlõdött mezõgaz-dasági szerkezetet. Az Egyesült Államok legnagyobbrésze mezõgazdaságilag jól mûvelhetõ területekbõláll. Több éghajlati zónát ölel fel, így rendkívül vál-tozatos termelési módok jöhettek létre a határainbelül. Történeti múltjából következik, hogy egy-részt az õslakos indiánok kipusztítása és hatalmasföldterületeik elfoglalása, másrészt késõbb a déli ál-lamok rabszolgatartó társadalmi berendezkedésébõlelõálló olcsó munkaerõ révén az ország mezõgazda-sági termelése hihetetlen gyors fejlõdésnek indult. Akezdetben megjelenõ farmgazdaságok és ültetvé-nyek európai mércével mérve viszonylag rövid idõ-távon belül alakultak át a ma jellemzõ megabir-tokokká. Átlépve az Egyesült Államok határait, azeurópai embernek nem csak mértékegységeket kellváltania, hanem egyben léptéket is az élet különbö-zõ vonatkozásainak viszonylatában, és ez jól megra-gadható a mezõgazdasága tekintetében is. Mind abirtokméret, mind pedig a termelési volumenekszempontjából az európai átlag sokszorosát kell szá-mításba venni az USA esetében. A tízezer hektárosbirtokméret egyáltalán nem tekinthetõ kivételesnekaz USA-ban, míg az európai átlag 20 ha körül van.A termelési folyamatai világviszonylatban a legna-gyobb mértékben gépesítettek. Ma például rengetegamerikai sertés válik úgy sonkává, hogy élete soránkét-három alkalommal lát embert. Tejgyárak, son-kagyárak, tojásgyárak, gabonagyárak jellemzik azÚjvilág mezõgazdaságát. És ami a legmegkapóbb,hogy az egész folyamatból teljesen mellõzve van an-nak a minõségfelfogásnak az emléke is, amely Euró-pában még helyenként fellelhetõ. Tökéletesen

SzG 2006/2 21

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

mindegy, hogy egy tehénbõl hormonok segítségévelsajtolnak ki kétszer annyi tejet, mint a (még) jobb-sorsú európai társából, vagy hogy a hamburgerzsömléje génkezelt búzából van; mindez az átlagamerikai polgárt nem nagyon érdekli. Az átlag ame-rikai ember többnyire csak magasan feldolgozottélelmiszert (mirelit, elõfõzõtt ételek, gyorséttermitermékek, stb.) fogyaszt, így az élelmiszer alap-anyagokkal alig kerül kapcsolatba. Ily módon igazá-ból módja sincs, hogy minõségi szempontból igazánszelektáljon, hiszen az összes ilyen élelmiszer a leg-jobb „amerikai” minõségben készül.

Az Egyesült Államok mezõgazdaságában mindena gazdasági szempontoknak van alárendelve; a faj-lagos hozamok, a birtokkoncentráció és a gépesítésnövelésével sikerült elérniük, hogy relatív alacsonyköltségek mellett nagymennyiségû terméket tudnakelõállítani. Jellemzõ, hogy ma a világ legnagyobbmezõgazdasági exportõre az Egyesült Államok, me-zõgazdasági termelésének több mint 40 százalékátértékesíti a világpiacon. Kiváló természeti adottsá-gai, magas fokú technicizáltsága és az eredeti érte-lemben vett minõségi szemlélettel szembeni érzé-ketlensége révén az amerikai mezõgazdaságnak manincs versenytársa a világpiacon; az Egyesült Álla-mok dömpingáraival és politikai befolyásával jóideje hatalmas befolyást gyakorol Európa és egybena világ mezõgazdaságára, az iparszerû, mennyiség-szemléletû mezõgazdaság elterjedése egyértelmûenaz USA befolyására kezdett a világban terjedni.

A mezõgazdasági termelés nagyfokú hatékony-ságának köszönhetõen – ezt természetesen csak azeddig jellemzettek értelmében, mennyiségi-gazdasá-gi vonatkozásban kell érteni – az amerikai gazdasá-gon belül gyors és jelentõs tõkeképzõdés jöhetettlétre, amely fokozott és szinte korlátlan iparosodástvont maga után. (A világ egyik legfejlettebb iparávalma szintén az USA rendelkezik a világon.) A fejlettipar a városok növekedését eredményezte, kialakultaz addig sosemvolt nagyvárosi életmód a magaszubkultúrájával. A városi életmód elterjedésénekhozadéka volt, hogy jelentõsen emelkedett a nyuga-ti társadalmakban élõ emberek életszínvonala.

Mindezek következményeként azonban nem-csak az életszínvonal emelkedése következett be,hanem a környezetszennyezés aggasztó jelei is egy-re inkább megmutatkoztak. Például világméretek-ben az 1970-es években az ólomtartalmú adalék-anyagok 2/3-át az USA használta fel, amelynek 70 %-a a gépjármûvek kipufogógázaival közvetle-nül a légkörbe került. Ez és az ilyen globális méretûkörnyezetterhelések az egyik közvetett árnyoldalaia mezõgazdaság iparosítása révén létrejövõ ipari fej-lõdésnek.

Az ipari fejlõdés másik negatív következményeabban ragadható meg, hogy a nagyvárosi életmódmagával hozta a tradicionális együttélési módok(család) szétesését. Sehol a világon nem tud olyanvégtelenül mellékessé válni a vérségi kötõdés, mintegy mai amerikai nagyvárosban.

Számos szempontot fel lehetne még sorolni,amely egyre jobban jellemezné az egyoldalúanmennyiségi (anyagi-gazdasági) szemlélet mezõgaz-dálkodáson belüli eluralkodásának folyamatát éskövetkezményeit. Mégis, a fentiekbõl is jól érzékel-hetõ annak karaktere, melyet a természeten végzettmunka megtakarításából keletkezõ gyors tõkekép-zõdés, majd az ipari fejlõdés, és végezetül az iparkörnyezet- és társadalomromboló hatása jellemez.

Ha keleti irányba tekintünk, egy szélsõségesenkeleti karakterjegyeket hordozó mezõgazdaságottalálhatunk például Indiában. India a Föld másodiklegnépesebb állama (kb. 1 milliárd lakos).

Mezõgazdasági struktúrájára jellemzõ, hogy1948 elõtt nagybirtokrendszer volt Indiában. Me-zõgazdasági területeinek 2/3-a nagybirtok volt(zamindár), ám ezt bérlõk mûvelték meg, de továbbis adhatták kisebb bérlõknek, így egy bonyolult bér-leti láncolat alakult ki.

Késõbb a földeket államosították, de a parasztokhelyzete az államosítással mégsem sokat változott.Ugyanúgy bérlik kicsi parcelláikat, csak most már azállamnak fizetik a föld után járó bérleti díjat.

India földterületeinek csak csekély hányada ne-vezhetõ jó minõségûnek, mûvelésre alkalmasnak.Területének 55 %-a szántó, de sok a gyengén ter-mõ, aszályos, silány terület. Történelmi, gyarmatimúltja is szerepet játszott mai helyzetének kialaku-lásában, hiszen angol gyarmatként az anyaország azipari növények, élvezeti cikkek termelését kénysze-rítette rá az országra, míg a gabonafélék termeszté-sét visszaszorította.

Az indiai parasztok munkájának színvonalaelképesztõen alacsony. A gépesítés, vegyszerezés,a biotechnológiai újdonságok alkalmazása ele-nyészõ. Faekével szántanak, mert az igás állataiknem bírnák a vasból készült ekét, sarlóval arat-nak, az öntözés pedig csak töredéke a kívánatos-nak. Árutermelésrõl már csak azért sem beszél-hetünk India esetében, mert a falvak nagy részé-nek nincs kapcsolata az országos úthálózattal. Azállattartás nem jelentõs, mert a hindu vallás kor-látozza a húsevést. Mégis Indiának van a világona legnagyobb szarvasmarha-állománya, mert ahindu vallás szerint a tehén szent állat, és a leölé-se szigorúan tilos. A tehenek így szabadon kóbo-rolhatnak az egész országban, nagy károkatokozva a vetésekben.

SzG 2006/222

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

A hindu vallás elõírásai minden tekintetben je-lentõsen meghatározzák az indiai társadalom életét.Miközben a vallási szabályok elõírják a húsmentestáplálkozást, addig India lakosságának 1/10-e súlyostáplálékhiányban szenved; az 1 fõre jutó tápanyag-fogyasztás a szükséges minimum 4/5-ét alig éri el.

A kulturális hagyományok és az alacsony élet-színvonal következményeként India társadalmi vo-natkozásaira ma is jellemzõ a szoros családi kötelé-kek és a tradíciók által irányított családi hierarchiafennmaradása. A családközösségek tagjai szorosegyüttélésben élik le életüket, az alacsonyabb népré-tegek képviselõinek reményük sincs arra, hogy avérségi kapcsolataik viszonylataitól valamilyen mó-don is eltávolodjanak.

A fent felsoroltakból világosan kitûnik, hogy In-dia mezõgazdasága – köszönhetõen jórészt a mainapig fennmaradt, egy rég idejétmúlt hagyományratámaszkodó társadalmi berendezkedésének – alig-alig nõtt ki az önellátó gazdálkodás színvonalából.Az önellátásból kitörni képtelen gazdálkodás mel-lett az emberek nem tudnak emancipálódni a ter-mészettõl és a vérségi viszonyoktól; az ilyen társa-dalmak kísérõje a kiszolgáltatottság és nyomor.

Kelet és nyugat különbözõsége, poláris viszonyajól érzékelhetõen jelenik meg a fenti vázlatos ismer-tetésbõl. Ha szabad ezt mondanunk, a mai modernnyugat szellemi élete a lehetõ legprimitívebb az ed-digi létezettek közül, miközben anyagi kultúrájamagasan túlszárnyalja bármely eddigi korét; az em-beriség történetében létrejött legmagasabb szellemikultúra hazájában pedig fejletlen földmûvelést, éhe-zõ embereket és siralmas gazdasági állapotokat talá-lunk.

Európa e közé a két világellentét közé van be-ékelõdve.

Európa mezõgazdasága

Engedjék meg, hogy ehelyütt csak az EurópaiUnió jellemzõirõl beszéljünk, lévén a bemutatni kí-vánt közép helyzetét ez képviseli ma a világban,másrészt hazánk is tagjává lett az EU-nak, így szá-munkra sem mellékes, hogy milyen képet tudunkfesteni arról.

Az EU mezõgazdaságának történetét ma általá-ban három nagy szakaszra osztják:

Az elsõ idõszak (1960-1975) fõ jellemzõje volt,hogy a kis családi farmok által létrehozott társada-lompolitikai problémák megoldására kerestek meg-oldási lehetõségeket. Ebben az idõszakban a mezõ-gazdaságban dolgozók nagy létszáma jellemezte azEU-t. A termelés volumene messze elmaradt a mai-

tól, ezért elsõsorban az itt dolgozók megélhetésibiztonságát és a gazdálkodás hatékonyságának nö-velését igyekeztek biztosítani. Ebben a politikábanjelentek meg elõször olyan elemek, mint az ártámo-gatások, a belsõ piacok védelme és a különbözõ be-ruházási támogatások bevezetése. Az európai mezõ-gazdaság ekkor kezdett iparszerûvé válni, ekkor je-lentek meg benne az amerikanizálódás nyomai.

A második idõszak (1975-1990) fõ irányvonalaa termelésnövekedés megállítása és a vidék elnépte-lenedésének a megakadályozása volt. A hatékonyankivitelezett politika sikerrel alakította iparszerûvé amezõgazdaságot, és az Egyesült Államok esetébenfentebb vázolt folyamatok indultak el: megkezdõ-dött a birtokkoncentráció növekedése és megjelenta túltermelés jelensége. Mivel Európa más környe-zeti és társadalmi viszonyokkal rendelkezik, mint azUSA, az iparszerû mezõgazdaság kialakulása itt sok-kal súlyosabb környezeti és szociális problémákhoz(1,3 millió családi gazdaság ment tönkre) vezetett.

Ekkor indították el a termelés szabályozásáraszolgáló kvótarendszert, megszüntették a termelésnövelését szolgáló beruházási támogatásokat, termé-szet- és tájvédelmi támogatásokat vezettek be, vala-mint vidékfejlesztési ösztönzéseket alakítottak ki.

1990 óta az európai mezõgazdaságot két alapve-tõ tényezõ határozza meg: egyfelõl az elmúlt évtize-dek során – jórész amerikai minta szerint – iparsze-rûvé vált termelés által keletkezõ terményfeleslegekállandó, súlyos gazdasági nehézségeket okoznak;másfelõl pedig a mezõgazdaságra, részben mintmunkaerõ foglalkoztatási területre támaszkodnakaz európai nemzetállamok kormányai.

Az EU piaca folyamatosan gabona-, tej-, hústúl-termelési válsággal küzd. Közben az EU költségve-tésének közel felét (40 milliárd eurót) arra költik el,hogy a túltermelést ösztönözzék. Utána pedig ex-porttámogatásokkal kísérlik meg kituszkolni a feles-leges árut az EU piacáról a világpiacra. Az iparszerûtermelés a környezetet hihetetlen ütemben és mér-tékben degradálja, a gépesítés és vegyszerhasználatmiatt egyre kevesebb embert foglalkoztat. Az ered-mény: túltermelés, környezeti degradáció, elvándor-lás a vidékrõl, szociális problémák vidéken és a vá-rosokban (ahová a vidékrõl menekülõk érkeznek).

Fontos megfigyelnünk, ahogy Európában össze-ütközésbe kerülnek egymással a Kelet és a Nyugathatóerõi. Európa gazdasági fejlõdésre tör, ezértnincs más választása, mint átveszi az amerikai gaz-dálkodás jellemzõit: iparosítja a mezõgazdaságát.Ugyanakkor nem rendelkezik azzal a dominanciá-val, mint az Egyesült Államok, amely a határain belül keletkezõ problémákat áttolja más vidékek felé, így az iparszerûvé alakított mezõgazdaság által

SzG 2006/2 23

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

elõálló problémák jórészt Európa határain belülmaradnak.

A tradicionális családi gazdaságok tömeges meg-szûnése, melyek Európa mezõgazdaságát addiguralták, szociális problémákat generálnak; növekvõmunkanélküliség, kultúrtájak eltûnése, a vidék el-néptelenedése, a falusi életmóddal járó hagyomá-nyok megszûnése, a családi közösségek felbomlásaés a városok túlnépesedése, mind-mind a mezõgaz-daság iparosításának a melléktermékei.

Család és hagyomány, két olyan entitás, melyekvalós léte nem a fizikaiban ragadható meg, és ame-lyeket jellemzõen a Kelet erõi hordoznak. A nyuga-ti világ folyamatai a hagyományoktól való elszaka-dás és a vérségi kötelékek lazulásának irányába mu-tatnak. Európa egyrészt ragaszkodni akar a hagyo-mányaihoz, másrészt nem tud lemondani a jólétrõlés az ezt megteremtõ gazdasági fejlõdésrõl. EzértEurópa társadalma szükségszerûen megosztottávált. Jól érzékelhetõ ez az Európai Unió mezõgazda-ságának rövid történetén is, mely hol az egyik, hola másik pólus felé tér el. (Érdemes lenne meggon-dolnunk, hogy a jellemzett helyzet miként tükrözõ-dik az európai politikai életben, amely egyre inkábbpolarizálódik és túlnyomórészt két egymással szem-benálló politikai tömörülésre bomlik.)

Európa egyensúlyozni próbál két hatalmas világ-polaritás között, de kérdéses, hogy közben megta-lálja-e a saját misszióját.

Az európai földmûvelés jövõje

Európa mezõgazdaságának jövõjét illetõen ma ke-vesen derûlátóak. Megoldhatatlannak látszó problé-mák tornyosulnak elénk, bármerre tekintünk is. Dejogosultan tehetjük fel azt a kérdést, hogy vajon azilyen problémák nem azt jelzik-e számunkra, hogyEurópa egy meghatározott misszióval rendelkezik,amelyet fel kell ismernie és meg kell valósítania.

Jelen írásunk elején egy olyan ismeretelméletivonatkozásra utaltunk, amelybõl a mai európai kul-turális élet káosza eredeztethetõ. Az a tévedés,amely a minõséget és mennyiséget, a szellemet ésanyagot egymással szembenálló dualitásokra bon-totta szét, egy másik szinten jelenik meg ma Euró-pában. Ezért hibás kérdésfeltevés, ha valaki maugyanitt a „mezõgazdaság” vagy „földmûvelés” al-ternatíváját veti fel, ha szembeállítja egymással azintenzív termelési módokat a hagyományokon ala-puló mûveléssel.

Európa, ha nem akar gazdaságilag összeomlani,nem állhat ellen a Nyugat befolyásának; viszont hacsak az érvényesül benne, el fog veszni. Ugyanakkor

fel kell ismernünk, hogy a hagyomány és mindaz,ami abból ered, nem tud ellenállni ennek a hatalmasjövõbe mutató áramlatnak; a hagyomány a múlt vi-lágának részét képezi, és kell fogadnunk, hogy nemszármazik belõle jövõ.

Európa egy ideje a Kelet és Nyugat világa közöt-ti szakadék szélén áll. Ezt a szakadékot csak úgy si-kerülhet áthidalnia, ha megtalálja a szellemmel valókapcsolat korunkban aktuális lehetõségét, és ezáltalmegtalálja az anyag szellemmel való áthatásának újmódjait. Egy új földmûvelésnek az elterjedésére vanszükség, amely számol a szellem valóságával, ugyan-akkor nem szakad ki a gazdaság valós folyamataiból.

Egy ilyen új földmûvelésnek az alapjait rakta leRudolf Steiner 1924-ben, amikor gazdák számáratartott elõadássorozatában megadta a biodinamikusgazdálkodás alapvetõ szempontjait. A biodinamikusgazdálkodásban a föld, növény, állat és ember orga-nikus egybemûködése fogalmazódik meg a kozmoszerõivel, mint tapasztalható realitással. A biodi-namikus gazdálkodásban az ég és föld találkozásavalósul meg. Ez korunk egyetlen olyan gazdálkodá-si módja, amely nem valamely hagyomány alapjánáll, hanem arra szólítja fel a szempontjai szerint te-vékenykedni kívánókat, hogy az eleven szellemiség-gel való kapcsolatuk révén alakítsák ki mûködésükmódjait. Eredményeként nemcsak az embernekmegfelelõ minõségû termék (élelmiszer, gyógyszer,stb.) jön létre, hanem megjelenik a földnek és kör-nyezetnek, mint élõ entitásoknak a figyelembevéte-le is. Ily módon minden többletráfordítás és törvé-nyi szabályozás nélkül valósul meg egy nemcsakkörnyezetkímélõ, hanem környezetet építõ, gyógyí-tó földmûvelési mód, ha szabad ezt a szót használ-ni, kultusz. A biodinamikus módszerrel gazdálkodószemély elõtt pedig az emberi individualitás kibon-takoztatásának olyan lehetõségei állnak, amely ré-vén egy egészen új szociális képesség megszerzésé-hez juthat el, és amely messze túlmutat azon, amit amai mezõgazdasági munkás és paraszt hordoz.

Ma a világ fejlett részén egyre nagyobb keresletmutatkozik a biotermékek iránt; és számos biodi-namikus irányban tevékenykedõ gazdaság léteziksokhelyütt, habár számuk még elhanyagolható azegyéb módon mûködõ gazdaságokhoz képest. Ezeka gazdaságok mindenképpen a jövõ földmûve-lésének a csíraszerû hordozóinak tekinthetõk. Elter-jedésük elsõsorban attól függ, hogy az emberekbenfelébrednek-e azok a valós igények, amelyeket csakaz ilyen gazdaságok produktumai tudnak kielégíteni.

Ez kizárólag kulturális kérdés, amely a szelle-mi élet, és azon belül is fõként az oktatás terüle-tét érinti.

SzG 2006/224

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

Bú Ella

HAMIS SZABADSÁG, AVAGY A KÖRNYEZETVÉDELEM HATTYÚDALA

A környezetvédelmi mozgalmakat szerte avilágon körüllengi egyfajta „alternatív” légkör,amely az aktuálisan hatalmon lévõk (legyen azgazdasági vagy politikai) ellen irányuló tettek-ben nyilvánul meg. Mindenütt a médiák elsõhelyen közlik a Greenpeace aktivisták legújabbösszetûzéseit, hazai példát hozva pedig a Véd-egylet vagy a Levegõ Munkacsoport szerveztetüntetéseket, élõ fához láncolt aktivisták felhí-vásait. A hazai akciók mindig egy-egy konkrétesethez köthetõek: egy beruházás káros hatása-ira való figyelemfelhívás, a beruházás fizikaimegakadályozása tüntetéssel vagy akár a hiva-talos jogi utat járva az építési engedélyek felleb-bezésével. (Például a Védegylet sikeresen lépettfel a Zengõre tervezett lokátorállomás felépíté-se ellen.) Az akciók mindig az érintett civil la-kosok és az aktivista eszközöket jól ismerõ ésalkalmazni tudó környezetvédelmi mozgalmakegyüttmûködésével alakulnak ki. Az ismertnemzetközi szervezetek a helyi, konkrét ügye-ken keresztül tágabb hatást is képesek elérni. AGreenpeace viharos és látványos, a drámaiságotsem nélkülözõ fellépéseinek tudható be, hogyma már nemzetközi bálnavadászati tilalom vanérvényben, tilos mérgezõ anyagokat a tengerbesüllyeszteni, az ipari országok nem szállíthatjákmérgezõ hulladékaikat az ún. harmadik világországaiba. (Legalábbis legálisan nem.) Termé-szetesen a hazaiak is zászlaikra tûzik és napi-renden tartják a nagyobb léptékû kérdéseket,pl. a génmanipulált növények termesztésére vo-natkozó tilalmat, így eredménynek az tekinthe-tõ, hogy az adott kérdést beviszik a közbeszéd-be, az ezzel kapcsolatos döntéseket már nehézsuba alatt meghozni.

Miért vannak civil környezetvédelmi moz-galmak? Hogyan van jelen a társadalomban akörnyezetvédelem ügye? Egyáltalán, miért„ügy” a környezetvédelem?

A fenntartható fejlõdés

Ma a civil és a hivatalos szférában egyarántazonos varázsige van érvényben. A „fenntartha-tó fejlõdés”. Nézzünk utána, honnan ered ez afogalom és mit is jelent? A civil mozgalom ere-

je mutatkozik meg elterjedésében? Nos, a törté-netet már minden általános iskolásnak is tudniakell. Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban tar-totta Környezet és Fejlõdés Konferenciáját,ahol a 178 tagállam közül 172 részt is vett. Ittszületett meg többek között az „Agenda 21” – „Feladatok a XXI. századra” elnevezésû do-kumentum, amely javaslatokat, ajánlásokat tar-talmaz a fenntartható fejlõdés megvalósítása ér-dekében. Magára a fogalomra, amelyet ma mára mindenre megoldást adóan alkalmazunk,nincs egységes meghatározás. Leginkább úgyhatározható meg, hogy olyan fejlõdés, amelyúgy elégíti ki a ma élõk igényeit, hogy közbennem hat károsan az utánunk következõ generá-ció igényeinek kielégítésére. (Itt csak azt nemtudjuk, mit jelent a fejlõdés fogalma, és csakmagunkból tudunk kiindulni, amikor a jövõ ge-nerációjának igényét találgatjuk.) Törõdni az-zal a világgal, amit már nem láthatunk, törõdniazzal, mi fog utánunk történni. A több száz ol-dalas Agenda 21 foglalkozik – a társadalmi és gazdasági dimenziókkal (pl.

küzdelem a szegénység ellen, a fogyasztásimodellek megváltoztatása, a környezet ésfejlõdés integrálása a döntéshozatalba),

– az erõforrások megõrzésével és kezelésével afejlõdés érdekében (pl. a légkör védelme, ér-zékeny ökoszisztémák kezelése, fenntartha-tó mezõgazdaság, veszélyes hulladékok kör-nyezetkímélõ kezelése és illegális nemzetkö-zi kereskedelmének megakadályozása),

– nagyobb csoportok szerepének megerõsíté-sével (pl. világméretû mozgalom a nõkért, afenntartható és egyenlõ fejlõdésért, a dolgo-zók és szakszervezeteik szerepének erõsíté-se, az üzleti élet és az ipar szerepének erõsí-tése),

– s végül a negyedik nagy fejezetként a megva-lósítás eszközeivel (pl. pénzügyi források ésmechanizmusok, nemzetközi intézményesmegoldások, információ a döntéshozatal-hoz).

A csak vázlatosan megemlített fõcímek ismutatják, mára egyértelmûvé vált, hogy a fenn-tartható fejlõdés nem azonosítható be a kör-nyezetvédelemmel, a környezeti problémák

SzG 2006/2 25

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

nem kezelhetõek elkülönülten a szociális ésgazdasági problémáktól. A résztvevõ országok(172) közül 110-et államfõ vagy kormányfõ ve-zetett. Az itt megfogalmazottakat a magára va-lamit is adó országok – ki-ki vérmérséklete sze-rint – beépítették hivatalos környezetpolitiká-jukba. Ezek ma is meghatározóak.

Természetesen a riói konferenciát nem hirte-len felindulásból szervezték meg. Sõt, a fenn-tartható fejlõdés gondolatával találkozunk azENSZ öt évvel ezelõtti (1987), a Környezet ésFejlõdés Világbizottságának jelentésében,amely a „Közös jövõnk” címmel vált közismer-té. Ebben a jelentésben a harmonikus fejlõdésfogalma szerepel, lényegében ez változott megfenntarthatóvá. (Elmélázhatunk szép csendben,mi is a különbség a harmonikus és a fenntartha-tó között.) A világbizottságot az ENSZ 1983-ban hozta létre, vezetésére az akkori norvégminiszterelnök asszonyt kérte fel (ebbõl eredõ-en Brundtland-bizottságként közismert), akiegykoron környezetvédelmi miniszterként te-vékenykedett. Az öt év alatt elkészült jelentésfõcímei: – közös aggodalmak (szegénység, gazdasági

válság, a harmonikus fejlõdés felé), – közös kihívás (népesedés, az élelem biztosí-

tása, energia, ipar, a város kihívása), – és közös törekvések (óceán, világûr, béke).

Megfogalmazása szerint „a harmonikus fej-lõdés a fejlõdés olyan formája, amely a jelenigényeinek kielégítése mellett nem fosztja mega jövõ generációját saját szükségleteik kielégíté-sének lehetõségétõl.”1 (Figyelem: itt a jövõszükségleteirõl beszél, nem igényeirõl. Van kü-lönbség?) „Amikor 1982-ben megtárgyaltuk bi-zottságunk mûködésének feltételeit, voltak,akik csak környezetvédelmi tevékenységreakarták a munkát korlátozni. Ez nagy hiba lettvolna. Nincs az emberi cselekvésektõl, törekvé-sektõl és szükségletektõl elvonatkoztatott kör-nyezetvédelem, és ha emberi vonatkozásaitólelkülönítve kísérelnénk meg a környezet meg-védését, maga a környezet szó is naív politikaimellékzöngét kapna. … A környezet azonbannem más, mint az a hely, ahol mindannyianélünk, a „fejlõdés” nem más, mint valamennyi-ünk arra irányuló törekvéseinek összessége,amellyel szüntelenül javítani akarjuk életünket.A két fogalom elválaszthatatlan egymástól.”

Ha továbbra is az ENSZ háza tájékán néze-lõdünk, az 1983-as felkéréstõl visszatekintvebizony nagyot, több mint 10 évet kell visszaug-

ranunk. 1972-ben Svédországban rendeztékmeg „Az Emberi Környezet ENSZ Konferenci-áját”, 113 állam delegálásával. Több dokumen-tum is elfogadásra került: nyilatkozat az embe-ri környezetrõl, nyilatkozat az irányelvekrõl,akcióprogram-javaslatok (témái pl. a települé-sek környezetvédelme, a tengerek szennyezése,a pedagógia környezetvédelmi kérdései). A vi-lágkonferencia az ENSZ 1969-es felhívása nyo-mán született meg, amikoris a Gazdasági ésSzociális Tanács az alábbi felhívással fordult avilág közvéleménye felé: „Az emberiség törté-nelme során most elsõ ízben vagyunk tanúi egyolyan világviszonylatú válság kibontakozásá-nak, amely mind a fejlett, mind a fejlõdõ or-szágokat érinti, az emberi környezet válságárólvan szó. Ha a jelenlegi irányzatok továbbra isérvényesülnek, biztosra vehetõ, hogy veszélybekerül az élet a földbolygónkon. Ezért sürgõsenfel kell hívni a világ figyelmét azokra a problé-mákra, amelyek megakadályozhatják az embe-riséget abban, hogy legmagasabb rendû törek-véseinek megvalósulását lehetõvé tevõ környe-zetben éljen.”

Láthatjuk tehát, az ENSZ a hatvanas évektõlkezdõdõen aktívan aggódik a földért, világkon-ferenciái általában a résztvevõ államok egyetér-tésével olyan záródokumentumokkal fejezõd-nek be, amelyeket azután a hivatalos és a civilkörnyezetvédelmi szféra is magáénak tud be.

Az EU-ban is létezik közösségi környezetvé-delmi politika, 1972 óta. 1973 óta négy-ötévente ún. akcióprogramokat hirdetnek meg,jelenleg a hatodiknál tartunk, amely a fenntart-ható fejlõdés stratégiájára épül. (Merthogy eztaz EU 2001-ben kidolgozta. Jövõstratégiája akörnyezetvédelem, a gazdasági növekedés és aszociális elõrehaladás kombinált hármas egysé-gére épít.)

(Akkor most hol itt a baj? Világfelismerésmegvan, célok megvannak, eszközök is megfo-galmazva.)

A pártok és a zöldek

1989-ben alakult meg az Európai Parla-mentben a Zöld Csoport, akik azután létrehoz-ták az Európai Zöld Pártok Szövetségét. Ez te-hát azt jelenti, hogy léteznek ún. zöld pártok.(Tagja 29 ország 32 zöldpártja). Honlapjuk sze-rint „az EURÓPAI ZÖLDEK és tagpártjai elkö-telezték magukat Európa ökológiailag biztonsá-gos és társadalmilag igazságos fejlesztése

SzG 2006/226

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

mellett. Ez környezetileg fenntartható gazdasá-gi fejlõdést, öko-adók bevezetését, új zöldmunkahelyek megteremtését, valamint konflik-tus-megelõzés és erõszakmentesség koncepció-jának kidolgozását jelenti Európában.” Termé-szetesen minden párt létezéséhez hivatalosanhozzátartozik, hogy elismeri országa alkotmá-nyos rendjét, megváltó gondolatait ezen rendkeretein belül fejti ki.

A Zöldek legnagyobb politikai sikerüket Né-metországban érték el, hiszen a 90-es évek vé-gére a Zöld Párt egyik alapítója lett a külügy-miniszter, Joschka Fischer. De az EP zöldjei kö-zé tartozik a francia-német Daniel Cohn-Benditis, akirõl késõbb még esik szó.

A németországi zöldek 1983-ban jutottak beelõször a német parlamentbe, annak köszönhe-tõen, hogy 1980-ban országos párttá szervezõ-dött a sokféle „zöld” beütésû csoportosulás.Állítólag farmerben és cserepes virággal a ke-zükben robbantak be a parlamentbe. „A rövidtávra tekintõ gazdaságos, céltudatos gondolko-dásunk teljes átalakítása szükséges. Mi tévedés-nek tartjuk azt, hogy míg a mai pazarló gazda-ság a boldogságot és az élet kiteljesedését pár-tolja, épp ellenkezõleg, az emberek mind haj-szoltabbak és bizonytalanabbak. Csak olyanmértékben, ahogy mentesíteni tudjuk magun-kat az anyagi életszínvonal túlértékelésétõl,csakis úgy tesszük újból lehetõvé az önmegva-lósítást és azt, hogy újból természetünk határa-ira gondoljunk, és az alkotó erõt az ökológiaialapokon való élet újjáalakítására szabadítsukföl.”2 Négy alapelvet fogalmaztak meg. Ökoló-giai, szociális, bázisdemokratikus és erõszak-mentes. „Saját magunkat és a környezõ világotis a természet részeként kell felfogni. Mi olyangazdasági rendszerre törekszünk, amely az em-bernek és a jövõ generációknak létszükségletei-re, a természet megõrzésére, és a természetikincsekkel való takarékos bánásmódra irányul.…egy olyan politikai mozgalomra van szükség,amelyben alapvetõ az emberi szolidaritás és azegymás közötti demokrácia, az élet elleni ver-seny és a teljesítményelvû, valamint a hierarchi-kus gondolkodás elutasítása.” Szociális alap-elvük szerint „a lakókörnyezet megsemmisíté-se, a mind hosszabb munkába vezetõ út, a ter-mészeti élvezetek és a szabadidõ elüzletiesedésearra vezetnek, hogy az emelkedõ jövedelmekellenére reális elszegényedés következik be,amelynek áldozatai a gyerekek, a fiatalok, azöregek és az akadályozottak. Mind a verseny-gazdaságból, mind az állami-, és magántõkés

monopóliumokban meglévõ gazdasági hatalomkoncentrálódásából az a kizsákmányoló növe-kedési kényszer következik, amelynek követ-keztében az emberi létalap teljes megfertõzéseés elpusztítása fenyeget.” Bázisdemokrácia alatta közvetlen, decentralizált demokráciát érti, aképviselõk mindenkori leválthatóságát. (Kép-zeljük el, a képviselõket csak egyénileg lehetnemegválasztani, nincs pártlista. Ha képviselõnknem nekünk megfelelõen képvisel bennünket aparlamentben, visszahívhatjuk. És nemcsaknégyévente.) Erõszakmentes kíván lenni, amel-lyel azonban nem zárja ki a szükséges aktív tár-sadalmi ellenállás lehetõségét.

Nos, a zöldek szövetségi programjának meg-fogalmazása óta eltelt több mint 20 év. Tudjuk,a koszovói és az afgán háborút is aktívan támo-gatta a német külpolitika, élén bizonyosJoschka Fischerrel, de az európai zöldek egysé-gesen támogatták a NATO mindenféle felhatal-mazás nélküli támadását mind Koszovo, mindpedig Afganisztán ellen. És mit mondott Cohn-Bendit, amikor a Közép-Európai Egyetem ZöldAkadémiájának meghívásakor 2002-ben ha-zánkban járt? „Rájöttem, hogy amint sikerül azembereknek megszerezni némi jogot önmagukkormányzására, már senki sem akarja odaszán-ni magát a közös célokra, a politikára vagy má-sok szükségeire. Olyan társadalomra van tehátszükség, amely képes megvédeni az embereketattól, hogy megvaduljanak. Demokratikus in-tézményekre van tehát szükség, amelyek véde-nek minket…A legnehezebb dolog jó döntésthozni abban, hogy kell-e támogatni egy hábo-rút vagy sem. A Boszniában történtek teljesenmegváltoztattak. Ellenzem a háborút, ellenevoltam Vietnám esetében, támogattam viszonta katonai beavatkozást Boszniában ésAfganisztánban.”3

1968 drámája

Az ENSZ környezetvédelemmel foglalkozótevékenységében 1969-ig jutottunk, az EU kör-nyezetvédelmi politikájánál 1972 a legrégebbidátum, és nem véletlenül emlegettük JoschkaFischert és Cohn-Benditet. Visszaértünk az1968-as évhez, a diáklázadások évéhez, amely-nek egyik franciaországi fõszereplõje voltCohn-Bendit, Fischer pedig egyik németországimozgalmára. „Soha ekkora pluralizmust. Sohaekkora csodálatos káoszt. Soha ennyi szép utó-piát, és keserves, teljes reménytelenséghez

SzG 2006/2 27

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

mégsem vezetõ csalódást nem látott még a vi-lág. Harc a megcsontosodott generációk ellen,a konzumizmus ellen, baloldaliság, a maga ren-geteg árnyalatával, igazi demokrácia, harc a vi-etnámi háború és minden gyarmati elnyomásellen, harc a fegyverkezés, az atomfenyegetésellen, a hátrányos faji megkülönböztetés ellen,a szabad szerelemért, a szabad kultúráért, azigazi tudásért, a nõk jogaiért, az emberibb kör-nyezetért – és mindenekelõtt a szabad önkifeje-zés jogáért, amely ugyan benne van az ENSZalapokmányában, de sokáig semmibe vették. (Avilág legnagyobb „önagyonülésezõ sóhivatala”mellesleg 1968-at az Emberi Jogok Événeknyilvánította…)”4

A diáklázadásoknak a fennálló hatalmi rendkeményen ellenáll. Érdekes megnézni az akko-ri fotókat – bizony, igazi utcai harcok ezek, víz-ágyú, könnygáz, sõt, fegyverhasználat. A kora-beli hivatalos híradások a polgárpukkasztó ifjú-ságot mutatják be, összeugrasztva a generáció-kat, míg a valódi okok nem kerülnek a felszín-re. A fiatalok lázadása a régi generáció szellemiés morális üressége elleni lázadás volt, akik aII. világháború katasztrófája után sem akartakváltoztatni. A diáklázadások nemzedéke a há-ború után születettek nemzedéke. Igen, nemvoltak tekintélytisztelõk, legalábbis a hagyomá-nyos értelemben nem, de keresték és elismertékaz igazi, a személyiségen alapuló tekintélyt. Ak-koriban a haladó elvet valló fiatalok baloldali-ak voltak, marxisták, egy meghatározott ideo-lógiai irányt vallottak. A 68-as diáklázadásokazonban nem egy ideológia által meghatározottmegmozdulások voltak. Valami más. A politikaistruktúrák megkérdõjelezõdtek, amelyet ké-sõbb csak megerõsített a felmerülõ ökológiaikrízis. A hatvanas évek robbanását nem a sze-génység, hanem az anyagi jólétben élõ diákokidézték elõ. Felelõsséget éreztek valami iránt éscselekedni akartak. Csoportosulásaikat nem le-hetett a jobb és bal megszokott fogalmaival ér-telmezni, valami szokatlan struktúra körvona-lai rajzolódtak ki.

„ – Meddig mehet el a mozgalom, amelyetÖnök engedtek szabadjára?

– Jelenlegi célunk a rendszer megdöntése. Per-sze nem tõlünk függ. Nem lenne probléma,ha ez lenne valójában a kommunista párt, aCGT, és más szakszervezetek valódi célja: arendszer 14 nap alatt megbukna, mert nemtudna mit szembeállítani a munkás-szerveze-tek erõpróbájával…

– Sokan nem értik, hogy Önök nem próbálnakprogramot kidolgozni, és mozgalmuknakstruktúrát adni. Mindent szétzúznak anél-kül, hogy közölnék: mit akarnak rombolása-ik helyére állítani.

– Persze! Mindenki megnyugodna, ha pártotalapítanánk, és bejelentenénk: ezek azok azemberek, akik mögöttünk állnak, ezek a cél-jaink és ezek a módszereink. Akkor tudnák,hogy kivel van dolguk, és ki lehetne építenia frontot velünk szemben. Mozgalmunknakazonban épp az »ellenõrizetlen spon-taneitás« az erõssége, erre támaszkodik. Egyszervezet létesítése, egy program meghatá-rozása csak bénító hatású lehet. A mozgalomegyetlen lehetõsége éppen ez a rendezetlen-ség, ami lehetõvé teszi, hogy az emberekszabadon beszéljenek, mert ez végsõsoron az»önszervezõdés« bizonyos formáját hozhat-ja létre…”5

A 68-asok „bezöldültek”, majd a zöld moz-galmak egy része párttá szervezõdött, betago-zódott a hivatalos rendbe, és a rendszeren belülpróbálja javítani a helyzetet. Kialakultak a civilzöld szervezetek, szintén legális keretek között,sõt ma már az állam hivatalos támogatásábólélnek. Éppen annyit kapnak, amibõl még fenn-tartják magukat és megszerveznek néhány akci-ót, valamint a környezettudatosságot erõsítik.Ami egyébként tényleg nagyon fontos. És vala-hol mélyen mindenki pontosan tudja, hogy anépképviseleti demokrácia mai, mindenki általjól ismert formája, a nyomásgyakorló csopor-tok hatalma, a megszokott formák alkalmatla-nok a bajok legyûrésére. És mégis: a környezet-védõ civil szervezetek közül a társadalomtudo-mány képviselõi fõleg a harmadik világbanvesznek részt a mozgalomban. A távoli, egzoti-kus országok szegényeit könnyebb sajnálni, éskönnyebb is észrevenni a „rendszer okozta”brutális hatásokat. A jóléti társadalmakban amabizonyos jólét ápol s eltakar.

(Csak néhány szóban a hazai helyzetrõl.Magyarországon az 1968-as év a csehszlováki-ai katonai megszállás dicstelen emléke. ANyugat-európát végigsöprõ lázadásoknak éstüntetéseknek halvány nyoma sem volt, de nemis lehetett. Az 56-os szabadságharc kemény ka-tonai leverése után a lakosság igen szoros gyep-lõre lett fogva. Bármennyire is divatos ma azakkori életet rózsaszínû szemüvegen át nézni, avalóság az, hogy bármely másként gondolkodótröviden és gyorsan eltüntetett a hatalom.

SzG 2006/228

VILÁGHELYZET - SZERKESZTÕSÉGI ELEMZÉS

Az elsõ csíra a vízlépcsõ elleni tiltakozás, a Du-na Kör, majd késõbb a Duna Charta létrejötte.Az elsõ szabadon megválasztott parlamentbentöbb mint 100 dunakörös ült. A ma mûködõVédegylet nem egy tagja egykori „dunakörös”.A parlamentben megfogyatkozott a számuk…)

Akkor most mi van?

A jövõ struktúrája… Az ENSZ konferenciánmegfogalmazottak az idõ teltével egyre jobbanelvesztették a személyes hangot, a személyesaggódást, és az egész egyre „profibb” szöveggévált. Vajon van a fenntartható fejlõdés eredmé-nyeképpen kialakuló valós jövõképünk? Vagymi is úgy vagyunk ezzel, mint amit MichaelEnde, a költõ mesélt egy nemzetközi csúcsman-ager tanácskozásról: „Miután egész nap heve-sen vitatkoztak a jövendõ gazdaságnövekedéslehetõségeirõl, a résztvevõket meghívták egykötetlen beszélgetésre, ahol mindenkinek arrólkellett beszélnie, mit kívánna holnaptól a világ-nak. Egyetlen szabály volt, tilos volt ez a mon-dat: Ez nem megy! „Öt perc csend – kínoscsend… Végül egyikük felállt és azt mondta:Minek ez a hülyeség? Ennek egyáltalán nincssemmi értelme, a tények talaján kell marad-nunk és a tény pedig az, hogy ha nem produká-lunk évente legalább három százalékos növeke-dést, már nem vagyunk versenyképesek és gaz-daságilag tönkremegyünk. Azt mondtam, egésznap errõl vitatkoztunk. Holnap és holnaputántovább vitatkozunk errõl, most felejtsük el eztegy pillanatra és játsszuk el ezt a jövõjátékot.De akkor már semmit sem lehetett tenni, ellen-kezõleg! A helyzet olyan kényes és nehéz lett,hogy a kísérletet a rendezõ egy fél óra múlvafélbeszakította, mert az emberek elkezdtek szi-dalmazni engem és agresszívak lettek.”6

Szabadok vagyunk. Mozoghatunk, cseleked-hetünk és fogyaszthatunk, de nem gondolkod-hatunk szabadon, cselekvéseink során megalku-vásra kényszerülünk, szabadságunkat a gondol-kodás lánca fékezi meg.

És a civilek jövõképe? Õk is szabadon mo-zoghatnak, cselekedhetnek és fogyaszthatnak…Kialakult egy szerteágazó zöld nonprofit rétegis, szervezeteik államilag támogatott feszültség-levezetõ csatornák is egyben. (Mindemellett ter-mészetesen fontos szerepet töltenek be az embe-rek aktivizálásában, közvetlen környezetükiránt érzett felelõsségük felébresztésében, cse-lekvésre buzdításban.) A legfontosabb feladat

nem elsõsorban a környezet védelme, hanem avalódi demokrácia és szabadság tudni az igazata környezet pusztulásának mélyen rejlõ okairól.

Érdekes, hogy egy idõ óta nemcsak a kisem-mizettek, az elnyomottak lázadtak fel és kezd-tek el küzdeni a jogaikért, hanem olyan polgá-rok, akiknek indítékai között a lelkiismeretet,az igazságérzetet találhatjuk. Jogilag egyenlõmércével kell mérni ma már minden embert.Nem olyan régen van választójoga a nõknek,nem olyan régen egyenlõek a feketék a fehérek-kel, nem olyan régen van joga a még meg nemszületett emberkének, vagy a szellemileg fogya-tékosoknak. Mintha valami hasonló kezdõdöttvolna el a környezetvédelem címszava alatt atermészettel szemben. A növények, állatok és atáj ma még (ha nem is egészen) jognélküli ob-jektumok. Az ökológiai válság legmélyebb réte-ge fejezõdik ki abban a kettõsségben, amely jognélküli anyagi dolgokra és gondolkodó, tehátjoggal rendelkezõkre bontja a világot. De ez ajog nem tartalmazhatja a pusztítás jogát. Van-nak bizonyos jogaik már az állatoknak, hiszenaz állatkínzás büntetendõ. Van bizonyos joga atájnak is, ma már beszélünk a táj méltóságáról.Jogot adni, hogy megvédhessük – ez azonbannem jelentheti az embertõl való elszigetelt vé-delmet. Nem tehetjük az embert bûnözõvé, akörnyezetjogot pedig büntetõjoggá. Az embertne zárjuk ki a világból, hanem foglaljuk bele…

„A fa lehetett volna ember, az állat lehetettvolna ember, a Föld lehetne új Nap.”7

Alázat az élet elõtt – eljött az ideje!

Jegyzetek:

1. Közös jövõnk – Mezõgazdasági Kiadó, Bp. 1988.2. Zöldek szövetségi programja, Bonn, 1980. Ford.

Ertsey Attila3. A párizsi vagány ma másképp beszél, Hetek, 2002. VI.

évf. 48. sz.4. Göbölyös N. László: Hatvannyolc! Lezli § Karel,

1998.5. Jean-Paul Sartre interjúja Dany Cohn-Bendittel, (Gö-

bölyös N. László: Hatvannyolc! Lezli § Karel, 1998.)6. Andreas Suchantke: Partnerschaft mit der Natur,

Urachhaus, Stuttgart 1993.7. Makovecz Imre: Írások 1990-2000, epl 2001/2, Bp.

SzG 2006/2 29

VILÁGHELYZET

„SEMMI SEM MARADT OROSZORSZÁGBÓL!”

INTERJÚ ALEXANDER SZOLZSENYICINNEL 2005. JÚNIUS 5-ÉN

AZ OROSZ TELEVÍZIÓBAN

Kérdezõ: Mi a demokrácia? Mindenki egyénilegérti. Talán csak éppolyan mítosz, mint akommunizmus? Kit kellene errõl kérdeznünk,ha nem Önt?

Szolzsenyicin: Valóban, az ember ma mindenfelõla demokrácia szót hallja. (…) Tudja, a szólás-szabadság, a sajtószabadság csak egyes ismer-tetõjelei a demokráciának. Csakhogy ezek ajellemzõk egyedül még nem jelentenek de-mokráciát. Milyen demokráciát láttunk Gor-bacsov ideje óta? Az azelõtti idõkrõl egyálta-lán ne is beszéljünk. Például a helyhatóságiválasztások egyszerûen kriminálisak voltak;a korrupció, a csalás és a maffia uralkodott.(…)A legjelentõsebb azonban az, hogy Oroszor-szágot egészen gonoszul kirabolják, mégpe-dig villámsebesen, bõséges erõforrásaink ésiparunk gyorsan végrehajtott privatizálásá-val. Semmi sem maradt Oroszországból!Ez demokrácia? Hozzájárult ehhez egy nép-szavazás? Valóban megkérdezték a nép véle-ményét, hogy miként akarja meghatározni ajövõjét? És most a semmibõl, a hulladékbólmindenféle milliárdosok jelentek meg, akikáltalában semmit sem tettek Oroszországért!Erõtlen kétségbeesésünkben egy milliárdos-kultuszt teremtettünk: „Fontos, hogy nekikjól megy. Mi majd valahogyan túléljük.”Tényleg, ilyen idiótákat a világ még nem lá-tott! A Szovjetunió szétesésekor 25 millió polgá-runk egy napon külföldi lett. Vezetõink, Jel-cinnel az élen, elgondolkodtak-e valaha isezeknek sorsán, mielõtt ez megtörtént? Mintvak kölyökmacskákat, 25 millió embert víz-be öltek. Ez demokrácia?15 évvel ezelõtt írtam egy cikket „Hogyanakarjuk Oroszországot újjáformálni?” cím-mel. Abban több kérdést tárgyaltam. Többekközött óva intettem Gorbacsovot a Szovjet-unió széthullásától, és azt mondtam, hogyegy ilyen eseményre az embernek minél job-ban fel kell készülnie. Gorbacsov azonbancsak nevetett ezen, mert lehetetlennek tar-totta. A cikkben azt is leírtam: a demokráci-

át nem szabad felülrõl, mint valami kalapotfelhelyezni. Így nincs sikere. A demokrácia,mint minden élõ, mint minden növény csakalulról felfelé növekedhet, lépésrõl lépésre.És ez csak a helyi önigazgatásokon keresztülérhetõ el.

K: Az Ön véleménye szerint most milyen fokonállunk?

Sz: Mi még semmilyen fokon nem állunk, a mí-nusz 1 szintjén vagyunk! A demokrácia egytársadalmi-állami képzõdmény, ahol a nép asaját bensejébõl fakadóan maga határozhatjameg sorsát. Ez a demokrácia! EhelyettOroszországban néhány száz emberbõl egypolitikai osztály képzõdött. Õk azt mondják:„Mi a munkánkat professzionálisan fogjukvégezni. Ti, a nép, lapátoljátok tovább a föl-det!” Amikor a Nyugat demokráciáját cso-dáljuk, azt azért tesszük, mert ott a közössé-gi önigazgatás az alapja a demokráciának. Miazonban félünk a saját népünktõl. Az államiDuma félti a hatalmát, fél a népszavazástól,és a kormányzók elnyomják helyileg az ön-igazgatást. Ma állandóan azt halljuk: „A de-mokráciánkat veszély fenyegeti!”Mondja meg nekem mindazok alapján, ami-ket felsoroltam, vajon a demokráciánk ve-szélynek van kitéve? Veszélyben van-e a népönrendelkezése, ha ez még soha egy percigsem létezett? Mert csak ha már meglett vol-na, akkor lehetne elveszíteni is! De az orosz

SzG 2006/230

VILÁGHELYZET

népnek már semmije sincs! Ezt én sokszor el-mondtam.

K: A FÁK-országokban még nehezebb a helyzet.Talán Oroszország ezért van „narancssárgaforradalmakkal” körülvéve? Mi ennek azoka? Ezeket a folyamatokat kívülrõl irányít-ják, vagy pedig az ügyetlen orosz politikánaka következményei?

SZ: Valóban, a FÁK-országokban jóval nehezebba helyzet. De nem a mi feladatunk a FÁK-országokat felnevelni. Most már külön va-gyunk, elválasztva tõlük. Ha sikerülne egyközös gazdasági teret kialakítanunk, az per-sze jó lenne. Az államközi kapcsolatokat ille-tõen egyetlen cél lenne: Oroszországban egyolyan életet elérni, hogy a szomszédaink aztmondhassák: „ez nagyszerû, mi is így aka-runk élni, Oroszországtól akarunk tanulni”.De ma? … Ki becsülhet bennünket, amikormindenki látja, hogy az orosz embereket aFÁK-országokban elnyomják, és Oroszor-szág nincs abban a helyzetben, hogy megvéd-je õket. Nekünk saját magunknak kell eljut-nunk a gyógyuláshoz. Éppígy a FÁK-orszá-goknak is maguknak kell ezt megtenniük.(...)[A „narancssárga” forradalom témájához:]Még ha nevetségesen is hangzik, az alkalma-zott módszer hasonló az 1917-es februáriforradalmunkhoz. Gondolja el, jóllehet ak-kor egy másik korszak volt, de a módszerekugyanazok! Az elõfeltételek ezek voltak:

– Nagy feszültség a társadalomban; a nyilvá-nosság mindenképpen az állami hatalomellen fordult.

– Gazdasági elégedetlenség a lakosság alsórétegeiben.

– Az értelmiségiek bizonyos magatartása…

Hogy a felkelés olyan nagy hatását elérjék,természetesen elengedhetetlen volt a külföl-di pénzbeli támogatás… Ma már kimutatha-tó, de már akkoriban is tudták, hogy a németpénz Skandinávián keresztül érkezett, és el-jutott a bolsevikokhoz és másokhoz. Azok,akik demonstráltak, azonnal pénzt kaptak.Csak akkoriban a pénz becsempészése körül-ményesebb volt: kis bõröndökben hozták éskis utalványokban történt.Ma milliárdos összegek a világ bármelypontjára átirányíthatók. Az ember pénzbelisegítséget kérhet, és azt azonnal meg is kap-

ja. Az információ mindenféle módon, azinterneten át, vagy egyéb technikai eszközrévén a leggyorsabban közvetíthetõ. Nem ti-tok, nem felfedezés, hogy minden ilyen „na-rancssárga forradalom” csak akkor mehetvégbe, ha az ellenállás megfelelõ pénzbeli se-gítséget kap kívülrõl.

K: Milyen kérdéseknek kell tisztázódniuk Orosz-országban a népszavazás által?

Sz: A népszavazás egy hatalmas fegyver. De nemszabad visszaélni vele… Sajnos a Dumaolyan törvényeket szavazott meg, amelyekegy népszavazás kivitelezését tulajdonkép-pen lehetetlenné teszik.A népszavazás Oroszország számára nagyonfontos és értelmes dolog lenne. Csak ilyenmódon lehetne a lényeges társadalmi és álla-mi kérdéseket tisztázni.Nézzük meg mégegyszer például Oroszor-szág kirablását: megkérdezték-e valaha is anépet a véleménye felõl, mielõtt az országerõforrásait és javait eljátszották és elherdál-ták volna? Nem, e fontos állami kérdésrõlnem volt semmiféle népszavazás. Miért aka-dályozzák meg Oroszországban a népszava-zást? Nem pusztán a lefolytatása körüli bo-nyodalmak miatt, nem! Hanem azért, mertfélnek a nép valódi hangjától!

K: Szüksége van-e Oroszországnak egy nemzetieszmére, és ha igen, hogyan fogalmazná megazt?

Sz: Nagyon óvatos vagyok egy orosz nemzetieszmét illetõen. E fogalommal erõsen vissza-éltek. (…) Siralmas és kaotikus helyzetünk-ben az ország megmentése érdekében fel-idézném Erzsébet cárnõ tisztségviselõjénekjavaslatát. Ivan Petrovics Suvalov jó 250 év-vel ezelõtt a cárnõnek „a nép megtartását”javasolta mint nemzeti eszmét, és mint a cár-nõ törekvéseinek irányultságát.Mekkora gondolat ez: „a nép megtartása”mint fõfeladat! Minden törvényt, mindenegyes lépést e cél értelmében kell felülvizs-gálni! Vajon ezek elõnyösek-e az orosz népszámára, lehetõvé teszik-e a fennmaradását?A következõ 50 évre ez elegendõ lenne…

Fordította: Szabó Attila

Forrás: Der Europäer 10/4, 2006. február

SzG 2006/2 31

VILÁGHELYZET

Gerald Brei

AZ AMERIKAI HOLDRASZÁLLÁS CSAK EGY FABLE CONVENUE?

Mottóként és végszóként az ismert Kant-idé-zetet választja: „A felvilágosodás az ember kijutá-sa az önhibájából eredõ kiskorúságából. Legyenbátorságod a saját értelmedet használni!” Ebbena vonatkozásban a könyv olvasása mindenesetreajánlatos, még ha az olykor némileg faragatlan éshatásvadász nyelvezet valószínûleg nem minden-ki ízlésével egyezik, és a téma komolyságával semegyeztethetõ össze. Mégis tartalmilag a tényekolyan bõségét nyújtja, ami a téma közelebbi vizs-gálatára ösztönöz, és amelyekrõl manapság máralig tudunk valamit. A holdraszállást az emberi-ség nagy úttörõ tettei egyikeként tartják számon,és lenyûgözõ siker volt az amerikai ûrhajózás szá-mára. A kételkedés ebben a „történelmi” tény-ben, amit ráadásul emberek milliói a TV-képer-nyõk elõtt élõben követtek nyomon, több, minteretnekség, és rendszerint oda vezet, hogy nemveszik komolyan. Mindazonáltal, nézetem sze-rint, a könyv elolvasása után azt kell megállapíta-nunk, hogy több és jobb érvet hoz fel a sikeresemberi holdraszállással szemben, mint mellette.

A terjedelmes könyvbõl itt csak egynéhányaspektust tudunk példaképpen kiragadni. Ígyazt, hogy szinte az összes holdraszállás RichardNixon („Tricky Dick”) elsõ hivatali idején, 1969és 1972 között történt (az Apollo 11–17 külde-tése), és átütõ sikert jelentettek az USA számára,amelynek Vietnam miatt egyébként csak rosszsajtója volt a világban. Egészen az Apollo 13-ig,amikor egy szerencsétlenséget követõen az ûrha-jósokat egy drámai akcióban megmentették,nem volt semmi baklövés és semmiféle kudarc.Ehelyett a riasztó tudósítások Vietnamból, mintpéldául egy Phoenix elnevezésû szörnyûségeskínzóprogramról, messzemenõen a háttérbe szo-rultak, amiként Wisnewski a Vietnamban folyóháború és a holdraszállás újságokbeli vezércíme-it egy összehasonlításban bemutatja.

A Holdra való repülés tulajdonképpeni kiöt-lõje Walt Disney és Wernher von Braun volt, jó-val azelõtt, hogy John F. Kennedy elnök 1961-ben híres beszédét tartotta, amelyben megígértea holdraszállást még az évtized vége elõtt. A rop-pant bizakodás az óriási és megoldatlan techni-kai kihívás tekintetében talán arra vezethetõ vissza, hogy már eleve megterveztek egy mûter-mi szimulációt, hogy a kudarcot elkerüljék. Ígyléteznek felvételek, amelyeken a holdraszálláskipróbálása és gyakorlása látható. Ez néhányfurcsaságot megmagyarázhatna a hivatalos képe-ken, mint amilyen az, hogy az árnyékvetés volta-képpen két Napot feltételez, vagy hogy olyandolgok kerültek a képekre, amelyek nem lehet-nének a Holdon. Az igazán nagy nehézség abbanáll, hogy megkülönböztessük a szimulációt (a fõ-próbát) az (állítólag) megtörtént holdraszállástól(a premiertõl). Más szavakkal: ténylegesen mifé-le bizonyítékokkal rendelkezünk arra nézve,hogy az egész mûvelet nem pusztán szimuláció

2005. októberében jelent meg Gerhard Wisnewski új könyve, amely az Europäer-olvasók elõttmár ismert a 2001. szeptember 11-i események kritikai feldolgozása szempontjából.1 Saját kijelenté-se szerint ezek az események kulcsfontosságú élményt jelentettek számára, amely arra indította, hogyegyéb történeteknek is utánajárjon, amelyeket az USA a világgal elhitet. Wisnewski most a hold-raszállással foglalkozott intenzíven, és megfontolandó okok alapján kételkedett abban, hogy az ame-rikaiak valóban küldtek-e valaha is embereket a Föld kísérõjére, vagy pedig itt esetleg nem katonaicélokról és a világuralomról van-e szó.2

SzG 2006/232

VILÁGHELYZET

volt-e? Az utóbbiról nem utolsósorban az a fi-gyelemre méltó körülmény árulkodik, hogy anyilvánosságra hozott képfelvételek gyakorlati-lag mind tökéletesen sikerültek, az akkori tech-nika nehézkes eljárásai ellenére, és annak dacá-ra, hogy a felvevõkamera az ûrhajósok mell-kasára volt rögzítve, és így kevés játékteret ha-gyott a képkivágás megvalósítására.

A 2001. szeptember 11-i eseményekhez ha-sonlóan gyakran történik hivatkozás arra, hogyegy rejtve folytatott missziót a résztvevõ embe-rek ezreinek lehetetlen lett volna titokban tarta-nia, ezért a hivatalos verziónak igaznak kell len-nie. De itt is, mint ott, ez egy félrevezetõ és ke-vés bizonyítóerõvel rendelkezõ ellenvetés.Amint Wisnewski joggal hangsúlyozza, az ûrha-józás vállalkozása sejtszerkezet gyanánt mûkö-dött: ami az egyik sejtben történt, a másik szá-mára teljesen elrejtve maradhatott. Ezen a mó-don lehetséges volt, hogy a résztvevõk sokaságaabban a hitben ringassa magát, hogy egy nyilvá-nosan kihirdetett feladaton dolgozik, míg a szá-lakat a valóban tudóknak egy relatíve kis köretartotta kezében. Wisnewski beszámol arról,hogy Az Apollo-akta filmforgatása alatt felkeres-te Dr. Ernst Stuhlingert Huntsville-ben, Wernhervon Braun jobbkezét a Saturnus-rakéta fejleszté-si csoportjából. Egészen elképedve kellett megál-lapítania, hogy maga Stuhlinger egy elkülönítettkis helyiségben ült, és nem rendelkezett elsõ kéz-bõl való információkkal a holdraszállásról. Azeseményeket, mint minden nézõ, õ is csak a te-levízióból látta. Mert a legénységi kabin és le-szállóegység mûveleteiben nem Stuhlinger ésBraun voltak az illetékesek, hanem RobertGilruth a NASA Manned Spacecraft Center-jébõl, aki a személyzetnélküli repülõgépek egyikkorábbi szakértõje volt.

Végül említsünk meg egy további képtelensé-get, amire Wisnewski hívja fel a figyelmet. AzApollo-missziók nemcsak a holdraszállások miattjelentettek szenzációt, hanem azért is, mert mintelsõ, legénységgel ellátott ûrutazások, állítólagátrepülték a Föld védõ sugárzási övezetét, majdelhagyták azt. Sem elõtte, sem utána ember általvezetett ûrhajók nem hagyták el a földkörüli ke-ringési pályát, hogy ezzel az úgynevezett Van-Allen-övön keresztülrepüljenek. A Van-Allen-övben a radioaktív sugárzás nagyon erõs. Hogypontosan mennyire, az mégsem ismert, mert amegadott sugárzási értékek erõsen eltérnek egy-mástól. Mindenesetre a szignifikánsan magastól ahalálosig terjednek. Wisnewski szerint biztosralehet vennünk, hogy legalábbis a Holdig repülõ

legénységek sugárterhelésének nyilvánvalóanmagasabbnak kellene lennie, mint a földkörülipályán mozgó legénységeknek. Wisnewski szá-mára rejtély, hogy ez a tényállás a NASA általmegadott számértékekben nem derül ki.

Mindmostanáig az USA határtalan csodálatotélvez a világban, amit a holdraszállások révén ví-vott ki magának. Wisnewski nézete szerintmindez beleillik „az Egyesült Államok pszicho-stratégiájába a felfuvalkodottság, legyõzés, túl-szárnyalás, lefegyverzés irányában. Hollywoodhivalkodó nyelvén beszélnek, amelynek hõsei es-ténként a világ másik felét (…) velõs mondások-kal és nehéz fegyverekkel ellaposítják. Az ilyenRamboknak természetesen számításba sem jön,hogy kudarcot valljanak. ’Failure was not anoption’, a holdraszállás e közkedvelt mottójátezért teljesen komolyan vették. De ahol az em-berek keresik az extrém rizikókat, ott természe-tesen mindig lehetséges az is, hogy zátonyra fut-nak. Miért nem volt itt ’semmi opció’? Milyenholtbiztos repülõjeggyel utaztak a Holdra azApollo-ûrhajósok?” Wisnewski szerint ezért a jóokok minden mennyisége meglehetett, hogyholdraszállásokat hamisítsanak. Végkövetkezte-tésként megállapítja, hogy az úgynevezett polgá-ri ûrrepülés és a holdraszállások csak eszközökvoltak óriási pénzek szabaddá tételére a katonai-ipari komplexumok számára és az amerikai vi-láguralom konszolidálására – pszichológiailagéppúgy, mint katonailag. Valójában az emberi ûr-hajózás Wisnewski szerint egy eladási-értékesíté-si stratégia azzal a céllal, hogy a hadiipar eltartá-sát és a világûr militarizálását a lakosság elõtt el-fogadhatóvá tegyék. Az emberi ûrutazás bûvöle-tét hûvös számítással a belsõ és külsõ uralom biz-tosítására használták és használják fel. A könyv-nek azt kívánhatják a figyelmes és szakavatott ol-vasók, akik a felvetett és tisztázatlan kérdések-nek utána akarnak járni, hogy a szó legjobb ér-telmében felvilágosodást terjesszen.

Fordította: Szabó AttilaForrás: Der Europäer 10/4, 2006. február

Jegyzetek:

1. Operation 9/11. Angriff auf den Globus, München,2003.; Mythos 9/11. Der Wahrheit auf der Spur, Mün-chen, 2004.

2. Lügen im Weltraum. Von der Mondlandung zurWeltherrschaft, München, 2005.

SzG 2006/2 33

VILÁGHELYZET

MADÁRINFLUENZA-MÁGIA

…Hagytuk, hogy leszoktassanak bennünketjózan eszünk használatáról. Ez az igazi veszély éskatasztrófa. A politika és a média mára odáig ve-temedett, hogy bármivel ámíthat bennünket, pél-dául azzal, hogy a vándormadarak Ázsiában egykülönösen veszélyes, halálos vírussal fertõzõdtekmeg. Ezek a halálosan beteg madarak ezt követõ-en heteken keresztül repülnek. Több ezer kilo-métert tesznek meg, hogy aztán Romániában,Törökországban, Görögországban és másutt csir-kéket, libákat és más szárnyasokat, amelyekkelnem kerültek érintkezésbe, megfertõzzenek, ésrövid idõn belül azok megbetegedését és elpusz-tulását okozzák. Mindeközben a vándormadarakmaguk nem betegszenek meg, és nem pusztulnakel, hanem továbbrepülnek, heteken keresztül,több ezer kilométert megtéve. Aki mindezt elhi-szi, abban sem fog kételkedni, hogy a gólya hoz-za a csecsemõt…

…A nyugati nagyüzemek így sikeresen szanáljákmagukat, hiszen a „járványban” elpusztult állatokatközpénzen, a lehetõ legmagasabb piaci áron térítikmeg nekik, míg Ázsiában és a baromfitartásban si-keres más országokban az ENSZ élelmezésügyiszervezetének (FAO) irányítása mellett szántszán-dékkal tönkreteszik a baromfiáruk piacát. Ezértminden nagy nyugati baromfitermelõ érdekelt ab-

ban, hogy tartsa a száját, és az állatorvosa révéngondoskodjon arról, hogy a baromfi piaci áránakcsökkenése esetén járványt diagnosztizáljanak nála,és így az állataitól – méghozzá mindtõl egyszerre –a hagyományos gazdálkodás kínálta lehetõségeknélnagyobb nyereséggel, az államilag garantált maxi-mális áron szabaduljon meg. Mondjuk ki: amit lá-tunk, az nem más, mint az állami támogatásokkalvaló csalás modern formája olyan bénító félelem-keltéssel egybekötve, amely mellesleg azt is garan-tálja, hogy senki se kérdezõsködjön a bizonyítékokután.

(Miben halt meg az a 61 ember, akinél aH5N1 vírustörzset diagnosztizálták?)… Ezek az

Olvasóink számára idõközben biztosan világos-sá vált, hogy a madárinfluenza-hisztéria eseté-ben ismét olyan gigantikus átverésrõl van szó,amely szokás szerint többféle célt is szolgál. Azemberi civilizáció egészségi állapotának továbbisorvasztása mellett a számtalan ártatlan madá-ron – az emberekhez hasonló érzõ lényeken! –elkövetett felfoghatatlan mészárlás minden jelszerint azoknak az „okkult akkumulátoroknak”a feltöltését is szolgálja, amelyek például az em-beriség tudatának elködösítését hajtják elõre. AFrankfurter Allgemeine Zeitung 2006. 01.13-iszámának cinikus kommentárja jelzésértékûenillusztrálja ezt:

A „Nürnberger Zeitung” a következõket írja ma-dárinfluenza elleni törökországi intézkedésekrõl:pulykák, csirkék, kacsák, libák – egyre megy: azálarcos önkéntesek válogatás nélkül markoljákmeg a szárnyasokat, és érzéketlenül tömik õketnylon zacskókba, hogy aztán a verdesõ csomago-kat a várakozó teherautó platójára dobják. Aztána még élõ állatokat a tévékamerák elõtt borítjáknyílt árkokba, hogy földdel és mésszel borítsák beõket. Nem kérdéses: a madárinfluenza elterjedésesajnos szükségessé teszi, hogy számtalan állatotmegöljünk, mert nem tudjuk beoltani õket. Deolyan költséges dolog lenne, hogy mindezt humá-nosabb módon tegyük?

Egy biológus kommentárja a madárinfluenzáhozRészletek a Dr. rer. nat. Stefan Lanke gyógyszer-analitikussal készült interjúból

SzG 2006/234

VILÁGHELYZET

esetek egyértelmûek: azok a megfázásos tünetek-kel jelentkezõ emberek, akik pechjükre a H5N1-vadászok karmai közé kerültek, a fantomvírusszaporodását gátolni hivatott gyógyszerek elké-pesztõen magas dózisával kezelve, túlgyógysz-erezéssel lettek megölve. A külvilágtól elszigeteltmûanyagsátorban, szkafandert viselõ õrültekkelkörülvéve, páni félelemben haltak meg, miutántöbb szervük is felmondta a szolgálatot.

(Akkor miért állítják még mindig, hogy beteg-séget terjesztõ vírusokkal van dolgunk?)

A hagyományos iskola orvosainak szükségükvan a betegséget okozó fantomvírusoktól valóbénító, butító és romboló félelemre, mivel ez lé-tük alapja:

– Elõször is mert oltásaikkal tömegesen okoz-hatnak egészségkárosodást, így építve fel kró-nikus betegségben szenvedõ vagy gyengélkedõalanyokból álló pacientúrájukat, amely hagy-ja, hogy bármit megtegyenek vele.

– Másodszor mert így nem kell bevallaniuk sa-ját maguknak, hogy a krónikus betegségek ke-zelésében teljes csõdöt mondtak, és több em-bert megöltek már és ölnek meg, mint mindeneddigi háború.

– Harmadszor mert a hagyományos orvoslásmûvelõinek szükségük van az ördögi vírusok-tól való bénító és butító félelemre… A hagyo-mányos orvoslás szolgált és szolgál ma is min-den diktatúra és minden olyan kormány leg-fontosabb támaszául, amely nem akarja alá-vetni magát az írott jognak, az alkotmánynakés az emberi jogoknak, azaz a demokratikuslegitimációval rendelkezõ társadalmi szerzõ-désnek. Ez magyarázza azt is, miért engedhetmeg magának tényleg mindent, és miért nemáll ennek során semmilyen ellenõrzés alatt ahagyományos orvoslás. Ha ezt nem vagyunkképesek legyõzni, a hagyományos orvoslásmindannyiunk vesztét okozza…

– A szövetségi kutatási minisztérium most azt azabszurd álláspontot képviseli, hogy a tudo-mány alkotmányban biztosított szabadságanem teszi lehetõvé az állam számára, hogyvizsgálja a tudomány állításait.

A jelenlegi madárinfluenza-pánikban alkal-munk nyílik arra, hogy megéljük, ahogy az államNémetországban jobb meggyõzõdése ellenéremagukat tudósnak álcázó, ki tudja honnani sze-mélyeknek szolgáltatja ki a lakosságot. Az embe-reket kényszer-kemoterápiának vetik alá, és a hí-rek szerint tavasszal a teljes német lakosságot két-

szer kötelezõ oltásban részesítik az állítólagosmadárinfluenza-fantommal szemben…

…Valójában az állítólagos antitestek esetébenolyan oldódó vérfehérjékrõl van szó, amelyek anövekedõ és osztódó sejtek falának lezárásában ésa sebek gyógyulásában játszanak központi szere-pet. Ezek a vérfehérjék, amelyeket globulinoknakis neveznek, kémcsõben, megfelelõ koncentráció-jú savak és lúgok, valamint ásványi sók és oldósze-rek hozzáadása mellett akaratunk szerint kapcso-lódnak hozzá más fehérjékhez. Így bármilyen, ál-latból vagy emberbõl származó mintánál produ-kálhatunk tetszés szerint pozitív vagy negatív teszt-eredményt. Mindez pedig nem más, mint puszta –és világosan ki kell mondani: bûnözõi – önkény…

…A televízióban unos-untalan azt hallottuk,hogy a vizsgálatokra egy angol laborban kerültsor. Ennek az angol labornak a nevét azonban anyilvánosság sosem tudta meg. Ez az intézményaz EU Weybridge-i referencialaboratóriuma amadárinfluenza számára. Az ottani tudósoktóltöbbször is bizonyítékot kértem a H5N1 vírus lé-tezésére. Csak egyetlen egyszer válaszoltak, sohatöbbé, és akkor is csak azt írták, hogy nem értet-ték a kérdésemet…

(Ha nem a H5N1, akkor mi öli meg az állato-kat az állatkísérletekben?) Itt is csak azokat apublikációkat kell szemügyre venni, amelyek le-írják az állatkísérleteket. A csirkéket a légcsövük-be csövön keresztül folyadékot juttatva 3 naponbelül lassan megfullasztják. Kis jávai majmok al-testébe 30 nappal az állítólagos fertõzés elõtttesthõmérséklet-mérõ szondákat ültetnek be, 5nappal az állítólagos fertõzés elõtt vákuumkam-rában kötözik ki õket, majd az úgynevezett fertõ-zést úgy viszik véghez, hogy a fiatal párák légcsö-vébe katéteren keresztül olyan mennyiségû folya-dékot nyomnak le, amely emberre átszámítva 8röviditalos pohárnak felelne meg. Pusztuló, tehátrothadó sejtekbõl származó extraktumot fecsken-deznek dózisokban az állatok szemébe és mandu-lájába. A hörgõk többszöri átöblítésével fulladásirohamokat okoznak az állatoknak stb. Az állatokszervezetében ennek következtében kialakuló ká-rokat és rombolást aztán a H5N1 hatásának állít-ják be. Minderrõl személyi titkáruk útján tájé-koztattam Künast egykori fogyasztóvédelmi mi-nisztert és Trittin jelenlegi minisztert is, akik ál-latvédõknek adják ki magukat. Válasz mindez-idáig nem érkezett…

Forrás: Lochman Verlag, www.lochman-verlag.com

SzG 2006/2 35

PEDAGÓGIAPEDAGÓGIA

A Waldorf-pedagógia egyik alapelve közétartozik a természet körforgásának, az év-szakok változásának nyomon követése, azéves ritmusokba történõ beágyazottság meg-teremtése. Az óvodában és az iskolában is el-sõsorban az ünnepek és az évszak-asztalok je-lenítik meg mindezt. Milyen évkörhöz tarto-zó ünnepeket teremthetünk meg? Aratás-betakarítás-hálaadás, Szent Mihály idõszaka,Szent Márton idõszaka, Advent-Szent Mik-lós, Vízkereszt-Három királyok idõszaka, far-sang, a tavasz kezdõ napja, Húsvét, Menny-bemenetel, Pünkösd, Szent János idõszaka-nyárünnep. Ezek megünneplése helyenkéntegy-egy alkalmi pillanatot jelent, míg pl. azadventi idõszak egy hosszabb folyamatot ölelfel. Ezen túl természetesen az év tükrözõdhetaz évszakasztal virág- és termésdíszeiben, aterítõ színében, a használt anyagokban, a vá-lasztott mesék és dalok formájában. Idényjel-legû zöldségek és gyümölcsök fogyasztása,esetleg szüretelése, ill. az egyes mûvészeti te-vékenységek is követhetik az adott évszakot.Az óvónõk a gyermek-programokat alapvetõ-en a régi, hagyományos (gépek nélküli) ház-tartásban emberi kéz által végzett munkafo-lyamatokkal bõvítik. Mindennapi munkák le-hetnek a sütés, fõzés, asztalterítés, ételosztás,mosogatás, takarítás, virágöntözés. Havi –évszakonkénti munkák: veteményezés, beta-karítás, gabonaõrlés, kenyérsütés, befõzés,gyapjúfeldolgozás.

Egy óvodai nap egy délelõttöt tesz ki,amelyben változatlan ritmusban következneka tevékenységek. (Szabad játék, ritmikusmozgás-játék-ének, tízórai, szabad játék vagymunka a kertben vagy séta, majd mese vagybábozás, a nap közös befejezése, esetlegebéd.) A különbözõ kézmûves tevékenységek,kerti munkák az óvónõk leleményének ésmunkabírásának köszönhetõen beköltöznek

egy-egy alkalomra az óvodába, ahol a gyere-keknek lehetõségük van az adott munkafo-lyamat megismerésére. A fent leírtak kisebb-nagyobb eltérésekkel minden bizonnyal azösszes Waldorf-óvodára igaznak mondható-ak, és több évtizede ennek megfelelõen mû-ködnek.

Német természet-pedagógusok figyelem-felkeltõ program megvalósulásáról adnak hírt4 kötetes „Természet – Gyermek – Kert – Mû-hely” (Natur – Kinder – Garten – Werkstatt)címû munkájukban. A négy kötet a négy év-szak szerinti havi bontásban mutatja be a gye-rekekkel történõ gyakorlati munkákat. A szö-veget alátámasztó dokumentációs képanyag aszerzõk szerint majdnem kizárólag közvetle-nül a Natur – Kinder – Garten – Werkstattreichshofi munkákból származnak.

Az év körforgásának ritmusát a „Részt ve-szek benne, tehát vagyok” elvére építettékfel. Nem véletlen az év körforgása szerinti ta-golás, hiszen a felépített pedagógiai program-juk (csak jobb híján használjuk ezt a szót, hi-szen itt jóval többrõl van szó) a természetkörforgásának és megjelenési formáira épül.Az elméleti fejtegetések helyett nézzük megelõször, mit is történik ebben az intézmény-ben az év folyamán?

A tavasz a kifelé irányuló növekedés, a vi-lágot jelentõ fény megragadásának évszaka.Márciusban a gyerekek magot vetnek, csíráz-tatnak, öntözik, gondozzák, figyelik a növé-nyeket. A hagymás növények is látványos nö-vekedésükkel hálálják meg az odafigyelést,szinte lehet hallani a fû növekedését is. Denemcsak a növény, hanem az állatvilág ismegmutatja magát: a madarak tavaszi énekemindenkinek a tavasz kezdetét jelenti. A ma-daraknak lehet házakat építeni, a közelbe

BÚ ELLA

ANGYALKERT – GYERMEKKERT

SzG 2006/236

PEDAGÓGIA

csalogatni õket. Az április az „élettér terem-tés” idõszaka: kisebb-nagyobb projektek ke-retében kert- vagy kertrész megépítésének le-hetõségét adja. Ez nemcsak az óvoda- vagy is-kolakertet jelenti, hanem a környékben bár-hol megszervezett kertépítési tevékenységet.Májusban a növényi alapú festékeket lehetelõállítani és kipróbálni, hogyan színeznek bemindent – vásznat, fát. Állatvilág területén atehénnel és a méhecskével ismerkednek: egymûködõ gazdaságban részt vesznek a teheneketetésében, gondozásában, a tej feldolgozásá-ban. A méhészetben a méhviasz és a mézké-szítés és felhasználás rejtelmeiben vesznekrészt.

A nyár a termésképzõdés, befelé fordulás,érés idõszaka. Júniusban a különbözõ gyógy-és fûszernövények szedésével, szárításával ésfelhasználásával foglalkoznak, és a pillangókátalakulási folyamatának megértésére alkal-mas. Júliusban, a legmelegebb hónapban anégy elem – föld, víz, levegõ, tûz – gyakorla-ti tapasztalása adja a munka fõ gerincét. Sarattapasztanak, kispatakot építenek, hinta ésringlispil repül a levegõben, kiskemence ké-szül és a tûzrakás különbözõ formáiban süt-nek-fõznek. Az augusztusé az aratás, az õrlés,a kenyérsütés hónapja.

Elmúlás és nyugalom – ez az õsz. Gyü-mölcsszedés, zöldségek betakarítása, befõzés,szárítás szeptemberben. Kosárfonás, a fûzfo-natokkal való ismerkedés, és más kézmûvesmûhelyek termékeinek elõállításának megis-merése – no és a kisházépítés áll a középpont-ban októberben. A hideg novemberben elkez-dõdik a madarak etetése, a méhviasszal törté-nõ formálás, gyertyamártás, mártott papír-gyártás és festés, formajáték a termésekkel.

A tél a keletkezés: új impulzus a csírázás-ra. Decemberben adventi készülõdés, január-ban a gyapjúfeldolgozás, februárban pedig al-kotás a fûzvesszõkkel, fafaragó- és kerámiamûhelymunka.

Láthatjuk, hogy az egész évet átfogóan te-vékenységekben rendkívül gazdag programotmûködtetnek a Natur-Kinder-Garten-Wek-statt megalkotói. Csakhogy itt nemcsak a„mi” kap nagy jelentõséget, hanem a „ho-gyan” is. Az alapelvek közé tartozik, hogy agyermek világhoz való „hozzáférése” valósá-gos tevékeny átélés során alakulhat ki, vagyisha tevékenyen részt vesz a munkafolya-matokban. Azonban nem az óvoda és iskolaizolált, elszigetelt világába költöznek be né-hány órára a különbözõ tevékenységek – hi-szen a fentieket olvasva nyilván sok pedagó-gus elégedetten gondolja, hát igen, ezek nagyrészét õ is bemutatja a gyereknek –, hanemmaga az intézmény körül mûködik egy való-ságos üzem- és kertgazdasági hálózat, amineka munkáiba idõszakosan bekapcsolódnak agyerekek. A HÁLÓZAT, a KAPCSOLATegyébként is egy másik kulcseleme a Natur-Kinder-Garten-Werkstatt mûködésének. Úgygondolják az alapítók, hogy nemcsak új öko-lógiai kultúra csíráit kell, a gyerekekben el-vetni – amelyre a fenti programok adnak tágteret –, hanem egy új szociális kultúrát is megkell teremteni. Ehhez pedig szükséges, hogy agyerekek valóságos munkafolyamatok szerve-zetébe tagozódhassanak bele, ahol kimondat-lanul is mûködnie kell egy szervezetnek, kü-lön pedagógia nélkül is az emberek együtt-mûködésébõl alakul ki a végtermék. Fontos-nak tartják a tudás és a képesség együttes

SzG 2006/2 37

PEDAGÓGIA

gyakorlatának megjelenítését, az itt és mostszociokulturális adottságok átélését. Szerve-zetük sûrû kapcsolatrendszerek hálózata.Munkájukba bekapcsolták a nyugdíjas-ottho-nok lakóit, akik ismét feladatot kapva szíve-sen gondoznak egy-egy mûhelyrészt, akik afoglalkozások közötti idõszakokban is öntö-zik és ápolják a kertet. Bekapcsolták az adotttelepülés hivatalai közül a természetvédelem-mel és környezetvédelemmel foglalkozókat,hogy az adott község természetvédelmi fel-adataiban tevékenyen részt vehessenek. Kö-zösségi összefogással kisebb szabadidõ-parko-kat építettek már meg egy-egy elhagyott köz-területen. Az egészségügyi hálózattal azegészséges táplálkozás jelszavával teremtettekkapcsolatot, biogazdaságokba járnak. Együtt-mûködést építettek ki a civil környezetvédel-mi szervezetekkel is.

A Szabad Gondolatban már a korábbiak-ban több ízben közöltünk írásokat WernerKuhfusstól, aki a valódi Waldorf-pedagógiaalapelveit keresi a forrásból kiindulóan, és bi-zony komoly bírálatokat fogalmaz meg a maigyakorlatról. Kuhfuss egy reményteli kezde-ményezésnek értékelte a Natur-Kinder-Gar-ten-Werkstatt munkáját. Különösen a ritmus-ról és a gyermeki játékról szóló gondolataiérdekesek mindezzel összefüggésben. A fenti-ekben ismertetett könyvekbõl nem derül kiegy óvodanap pontos menete, azonban a be-mutatott tevékenységek alapján biztosak le-hetünk abban, hogy nem alkalmazkodik azegy délelõttre szabott, óránkénti váltakozás-sal eltöltött napirendhez, hanem egy nagyobbritmust követ. A foglalkozások jellegénél pe-dig fontos, hogy a gyerekek egy, a felnõttekáltal végzett munkafolyamatba kapcsolódnak

bele a maguk adottságai szerint. A játék fo-galma tehát itt sajátos értelmezést kap.

Az emberi kéz és elme képes egyedül a te-remtett világ tovább-teremtésére. Ma a mes-terséges, a halott világ teremtése folyik gõz-erõvel – az ember leszakította az almát a tu-dás fájáról. Milyen világban szeretnénk élni20-30 év múlva, s hogyan neveljük gyereke-inket, akik ezen 20 évvel késõbbi világbanfelnõtt, alkotó emberként fognak benne áll-ni? A gyermek kerüljön olyan környezetbe,ahol megragadhatja és tapasztalhatja az élõt,az életösszefüggéseket. Szerezzen valós élmé-nyeket a valódi minõségekrõl, ismerje megtáplálékaink valódi ízét, ne csak elõre gyár-tott mirelit vagy félkész-termékek formájá-ban találkozzon vele (a minõségbiztosítás he-lyett). Élje át a világot individuálisan és kö-zösségi létben.

A Natur-Kinder-Garten-Werkstatt mottója,hogy a munka az ember teremtés érdekébenvégzett cselekvõ szeretete. Ennek érdekébenépítették és építik ki a tudás és a képességegyüttmûködõ hálózatát, amelyben esélytakarnak adni az élet szabad, individuális ki-bontakozásának.

Szakítsuk most már le az élet fájának gyü-mölcsét!

SzG 2006/238

PEDAGÓGIA

Karl Breuer

TERMÉSZETI ÉS TERMELÉSI TAPASZTALATOK ELSÕ KÉZBÕL

A valóság fokozatos eltûnése

Néhány év óta abban a szerencsés helyzet-ben vagyunk, hogy bolygónkon újból és újbólegy-egy új állatfaj születését jelenthetjük be.Ilyenkor mindig egy elbûvölõ kis lényrõl vanszó, amely nagyszerûen beválik mint háziállat – legfõként a gyermekeink számára, de nem-csak nekik. Mindez egy biológiailag nehezenosztályozható elõhírnökkel kezdõdött, a tama-gocsival, amelyet elõször Japánban láthattak.Azután egyértelmûen új állatfajnak bizonyultFurby, ez a bájos keveréke az ölebnek és agyöngybagolynak, amely Amerikában pillantot-ta meg a napvilágot. És Furby nem maradtegyedi eset: idõközben Barney, a lila dinoszau-rusz, Aibo, a kiskutya és mások növelték állat-birodalmunkat. Mennyire megnyugtató, hogy abiológiai evolúció az elektronikus konszernekútján gondoskodik arról, hogy az állatfajok fo-lyamatos kihalását újabb teremtményekkel is-mét kiegyenlítse…

A robotjátékok egy további mérföldkövetképeznek egy hosszú távú folyamatban, mely-nek során a modern társadalmak életvilága át-alakul, és amit a valóság fokozatos eltûnésekéntjellemezhetünk.1 E máig lényegében töretlenfolyamat három alapvetõ tendenciáját különösfontosságúnak tekintem a gyermek fejlõdéseszempontjából:

1. A közvetlen természeti tapasztalat csökkenése

Az elõrehaladó urbanizáció és gépesítés, va-lamint speciálisan a mezõgazdaság gépesítésevisszaszorítja a honos növény- és állatfajok vál-tozatosságát és terjeszkedését, és ezen túlmenõ-en, a médiák terjedésével összefüggésben, meg-van az a következménye, hogy a közvetlen ter-

mészeti tapasztalat egyre inkább eltûnik. Az ál-latokat és növényeket a maguk sajátosságaibanés különféle életmódjukban, ha egyáltalán,mindinkább már csak mediálisan tapasztaljuk.A gyermekek számára növekvõ mértékben lé-teznek médiák – kezdve a képeskönyvtõl a tele-vízión, szakkönyvön, videón át a CD-ROM-ig–, amelyeken keresztül szereznek ismereteket atermészeti környezetrõl. A másodkézbõl valótermészeti tapasztalat tendenciája ma odáig ter-jed, hogy maguk a közvetlen tapasztalat meglé-võ lehetõségei kihasználatlanok maradnak. Tel-jesen tipikus eset az, hogy az iskolában a „Víz”-rõl szóló munkafüzetet alaposan feldolgozzák,amely a hazai folyóvizeket, és az azokban élõnövényeket és állatokat tárgyalja, miközbenesetleg az iskola környékén tovafutó patakróltudomást sem vesznek. Az emberek megszok-ják, hogy könyvekbõl tanulnak, úgyhogy a ter-mészetet járva is a könyvbe néznek bele, és nema növényekre pillantanak.

2. A közvetlen szociális tapasztalat csökkenése

Az urbanizáció és a gépesítés következmé-nyei a szociális tapasztalatot tekintve kompli-káltabbak. Az emberek városokban való kon-centrálódása és mobilitása elõször is megnövelia lehetséges szociális kontaktusok számát, ésmindenekelõtt nagyobb szabadságot teremt ab-ban, hogy kiválasszuk azokat az embereket,akikkel valamilyen kapcsolatot szeretnénk ki-alakítani. Ebbõl azonban elsõsorban a felnõttekhúznak hasznot, míg a gyerekek szociális ta-pasztalati tere összeszûkül a kiscsaládos lakó-forma és a szomszédsági kontaktusok elveszté-se miatt. Ez még nagyobb mértékben érvénye-sül abban, hogy a munka világa elkülönül a csa-lád és a szomszédság helyi világától. A munka-

A Natur-Kinder-Garten-Werkstatt jelentõsége a személyiségfejlõdés szempontjából és az aktuálistársadalmi problémák legyõzése*

* E tanulmány a Natur-Kinder-Garten-Werkstatt koncepciójának elméleti alapjait és következményeit tárgyalja; ennélfogva a könyvsorozatnak mind a négy kötetére vonatkozik.

SzG 2006/2 39

PEDAGÓGIA

helyen a javak és szolgáltatások magasan gépe-sített termelésében való részvétel a felnõttekszámára megnyitja a szociális kontaktust, mi-közben a gyermeki tapasztalat elõtt ez az élet-terület teljesen el van zárva. A szolgáltatásokigénybevétele és a szabadidõs tevékenységekgyakorlása is túlnyomóan speciális intézmé-nyekben történik, és így szintén meglehetõsentávol esnek a gyerekektõl. A szülés, a nagy be-tegség és a halál a kórházban zajlik, táncterem-be és diszkóba járnak az emberek táncolni,sportolni pedig a sportegyesületbe és a fitness-centerbe. Ez a veszteség ugyan kompenzálódika gyermekek számára speciális organizációk, azóvoda, iskola, napközi otthon és ifjúsági egye-sület révén; de kétlem, hogy ezen a módon aveszteség teljesen kiegyenlíthetõ lenne. A fel-nõttek világának és a gyerekek világának szét-választása ezáltal még inkább felerõsödik. Sum-ma summarum: a gyerekek közvetlen szociálistapasztalata jelentõsen összeszûkül az iparosításelõtti idõk falusi életéhez képest, és az ily mó-don keletkezõ hézagokat megint csak a techni-kai eszközök, legfõként a televízió töltik ki.Mint egyfajta „kulcslyukon át leselkedõ” nyerbepillantást a gyermek a szociális világokba,amelyek érdekesek, izgalmasak vagy ijesztõek,de amelyekbe õ maga nincs bevonva, és nincse-nek is megmagyarázva számára – hacsak nem aTV által megmagyarázva.

3. A termelési tapasztalatok csökkenése vagyelvesztése

A munka világának elkülönülése, a mezõ-gazdaság és a háztartás gépesítése azzal a követ-kezménnyel jár, hogy a gyerekeknek olyanhasználati és fogyasztási javakkal van dolguk,amelyeknek gyártása és belsõ mûködésmódjakívül esik a tapasztalatukon. A gyerekek megta-nulják azokat kezelni vagy fogyasztani, de sem-mi több. Csak nagyon keveset vagy semmit semtanulnak az anyagok, eszközök és eljárások so-kaságáról, amelyek a használati és fogyasztásijavak gyártásához és a szolgáltatások biztosítá-sához szükségesek. Ez éppúgy érvényes a kiter-jedt technikai organizáció több formájára; ígypéldául csak hiányosan vagy egyáltalán nemközismert, hogy egy város földalatti része,mondjuk a vízellátási és szennyvízlevezetõrendszere technikailag hogyan mûködik. Aközvetlen tapasztalat hiánya a termelés szakte-rületén kétségkívül aligha pótolható mediális

tapasztalat útján. A szabványos játékformák, ajátékkonyháktól az elektromos vasúton át akonstrukciós építõrendszerekig, ez az egész ar-zenál alig nyújt többet, mint a meg nem értettjavak és eszközök kis formátumba hozását, ésezáltal a fantáziajátékok anyagává tételét. Nyil-vánvalóan itt egyáltalán nem kerül sor egy na-gyobb tudásbeli és értésbeli érdeklõdés kikép-zésére, eltekintve a technikailag különösen ér-deklõdõ gyermekek kisebbségétõl.

Miféle következményei vannak a valóság fo-kozatos eltûnésének a gyermek fejlõdése szá-mára? Hogy ezt a kérdést lehetõleg konkrétanválaszoljuk meg, érdemes egy pillantást vet-nünk azokra a társadalmakra, amelyek a leírttendenciáktól még messzemenõen meg vannakkímélve, amelyekben tehát még olyan életfelté-telek uralkodnak, amelyek a gyerekek számáraátfogó és intenzív természeti, szociális és ter-melési tapasztalatokat engednek meg. Az ilyen-féle életfeltételek az emberiség történetének ré-gebbi korszakában tipikusak voltak, és nálunkis fennálltak az ipari társadalom keletkezése éselterjedése elõtt. Ezeket a legjellegzetesebb mó-don megtaláljuk ma még az ún. természeti né-peknél, amelyek azonban egyre inkább ugyan-csak a modern befolyások sodrába kerülnek.Természeti népeken – az õsi társadalmak e rész-csoportján – olyan társadalmakat értenek az et-nológiában, amelyek a természeten való uralomcsekély fokának köszönhetõen a természeteskörnyezetüktõl, úgy ahogyan ez fennáll, mesz-szemenõen függnek, illetve függtek e társadal-mak felkutatásának idõpontjáig.2 Anyagi felté-teleiket és szociális struktúrájukat tekintve kö-zel állnak a kõkorszaki viszonyokhoz. A velükvaló összehasonlítás révén a közvetlen tapaszta-lat eltûnésének sajátosságai és problémái, vala-mint a mediális tapasztalat esélyei és veszélyeipontosabban és szemléletesebben tárgyalhatók.A szociális tapasztalatok területét csak annyi-ban érintem, amennyiben az része a természetiés a termelési tapasztalatoknak.

A gyermekek természeti és termelési ta-pasztalata a természeti népeknél

A legtöbb még létezõ természeti nép meg-oszlik vadászó, gyûjtögetõ és növénytermesztõtársadalomra. A növénytermesztõ nem földmû-velést folytat, hanem kertmûvelést, azaz növé-nyeket termeszt intenzív talajmûvelés nélkül. Avadászó és gyûjtögetõ népek õskõkorszaki, a

SzG 2006/240

PEDAGÓGIA

növénytermesztõk újkõkorszaki viszonyokhozállnak közel. Bár a természeti népek szerszámaiés egyéb javai már nem kizárólag kõbõl éscsontból készülnek – fémáruk és modern textí-liák itt is már régen megjelentek –, de a kõkor-szak tipikus anyagai (kõ, fa, növényi rostok)még mindig gyakran alkalmazott nyers-anyagok. Tekintettel a gyermek fejlõdésére, kü-lönösen fontos az, hogy a szerszámok, eszkö-zök, épületek és a napi szükségletek fogyasztá-si javai mindent egybevéve olyannyira egysze-rûek, hogy alkalmazásuk, belsõ mûködésmód-juk és elõállításuk a gyermekkor folyamán meg-érthetõ és megtanulható, anélkül, hogy rászo-rulnának egy iskolai, vagy egyéb speciális taní-tásra. A gyermek egyedül a megfigyelés, után-zás, együttdolgozás és gyakorlás által tanul.

Hogy közelebbrõl leírjam a gyermek termé-szeti és termelési tapasztalatainak módját és ke-letkezését a természeti népeknél, fõképpen azúj-guineai jatmul, egy falusiasan élõ növényter-mesztõ társadalom példájára hivatkozom.3 Ki-egészítésül kitérek más természeti népekre is.

Jatmul falusi élete és természetes környezeteannak egész gazdagságában a gyermek számáraszületésétõl fogva hozzáférhetõ. Miként a leg-több õsi társadalomban, a kisgyereket az elsõéletéveiben többnyire hordozzák, és így mintrésztvevõ megfigyelõ mindenféle tevékenysége-ket észlel, amelyeket a felnõttek és a gyerekekfolytatnak. Elsõsorban az anya az, aki a gyere-ket hordozza, vagy a közvetlen közelében tart-ja, és aki hosszú ideig szoptatja is. A jatmulanyák két éven át szoptatnak; a természeti né-peknél a szoptatási idõ átlagban 2–4 év. Gyak-ran az idõsebb testvérek is, mindenekelõtt a lá-nyok, gondját viselik a gyereknek. A járóképes-ség megjelenésével csökken a hordozás, és fo-kozódnak a gyermek saját aktivitásai és vállal-kozásai. Hogy azonban tipikus módon mennyire

erõs a testi kontaktus igénye még ezután is, el-árulja a trobriandereknél, egy további új-guine-ai természeti népnél végzett kutatás. Egy 18 hó-napos kisgyerek napi életének vizsgálata meg-mutatta, hogy kis kirándulásokat és felderítése-ket hajtott végre a saját szakállára a faluban ésa szomszédos kertekben, azonban világos nap-pal is összesen kb. 60 százalékban testi kontak-tusban volt a személyek valamelyikével, akikgondozták.

Mintegy 4 éves kortól a jatmul gyerekeknekaz anya és a nagyobb testvérek általi intenzívgondozása véget ér. Beolvadnak most a gyerek-csoportokba, amelyek különféle korosztályokatfoglalnak magukban, és lényegében a felnõttekfelügyelete nélkül foglalatoskodnak. Ez is jel-lemzõ a természeti népekre. Az idõsebb gyere-kek ilyenkor nevelõi jelentõségre tesznek szert:közös tevékenységeket kezdeményeznek ésszerveznek; elsimítják a konfliktusokat, vigasz-talnak, segítenek, és képviselik a gyerekcsopor-tot a felnõttek felé.

Az õsi társadalmakban szokásos elképzelésszerint a korai gyermekkor hozzávetõlegesen az5. életév végével zárul le. A fogváltást itt döntõmércének tekintik: az elsõ maradó fogak áttöré-se a korai gyermekkor végérvényes befejezõdé-sének számít. A természeti népeknél a gyermekmár ebben az elsõ életszakaszban szert tesz azalaptapasztalatok nagy bõségére: a körülötte le-võ természet közvetlen tapasztalatára, a felnõt-tek és az idõsebb gyerekek különbözõ fajtájú te-vékenységeinek tapasztalatára, valamint sajáttermelési cselekvésének elsõ tapasztalataira.

Ezt a következõ feltételek teszik lehetõvészámára:

1. Születéstõl fogva megfigyeli a gyerek, hogy anagyobbak milyen természeti anyagokathasználnak fel, ennek során milyen szerszá-

SzG 2006/2 41

PEDAGÓGIA

mokat és eszközöket alkalmaznak, és ezen amódon milyen produktumok keletkeznek.Abban a mértékben, ahogyan õ maga to-vábbhaladhat, bõvülnek célirányos megfi-gyelésének lehetõségei. A jatmul kisgyerek alegnagyobb érdeklõdéssel szemléli a tûzifabeszerzése, a szerszámok és eszközök elõál-lítása, figurák faragása, a táplálék elkészítésestb. során végzett tevékenységeket. Átéli to-vábbá az idõsebb gyerekek játékát, megfi-gyeli ezek játékszereit, amelyeket használ-nak és nagyobbrészt maguk állítanak elõ.

2. A gyereknek nagy mozgáslehetõsége és sza-badsága van abban, hogy az anyagokkal éseszközökkel gyakorlatilag is megismerked-jen. Felderíti a falut és a környezõ természe-tet. Ott játszik a ház magas, védetlen bejára-tánál – sok természeti népnél a házak cölöp-építmények –, a sziklás szakadékokon, sebessodrású folyókban és a magas fákon. Hasz-nál kést, baltát és parázsló fadarabokat. Afóroknál – Új-Guinea egy másik természetinépénél – a járásképesség ideje körül a gye-rekek már biztosan bánnak a machétével, afejszével és a tûzzel. Hasonlókat figyeltekmeg az afrikai társadalmakban is.

3. Ezek szerint a gyereknek megvan a lehetõsé-ge, hogy egyes termelési tevékenységeket el-sõ próbálkozásként utánozzon és gyakorol-jon. Weiss a jatmuloknál többek között meg-figyelte, hogy a kétévesek, a favágás mintá-ját követve, egy baltával vagy egy dzsungel-vágó késsel fadarabokra ütögetnek, és hogyszerszámukkal kísérleteznek a fadarabokon;a háromévesek felmelegítik az ételmaradé-kokat a tûzön, és azon nyomban elfogyaszt-ják.A korai gyermekkor gyakorlati tapasztalatai

a bázisai annak, hogy a természeti népek gyer-meke fokozatosan minden termelési, a felnõt-tek életéhez tartozó tevékenységet megtanul, ésha már uralja azokat, akkor felelõsségteljesenegyre növekvõ mértékben végre is hajtja. A jat-muloknál a gyerek a hatodik évétõl már na-gyobb mértékben kezd gondoskodni önmagá-ról, és tevékenységeket végez a felnõttek, fõlegaz anya számára. A jatmul gyerekek a gazdasá-gi rendszer fontos részei, anélkül, hogy a gyer-mekmunka aggasztóan túlhangsúlyozódna.4

Számukra a tevékenységek megtanulása általá-ban nagyon érdekes. A megtanult termelési te-vékenységeket részben spontánul végzik, mertkedvük van hozzá, részben a szülõk megkíván-ják tõlük. „Készek együttdolgozni, még ha

elõnyben is részesítenek egyéb tevékenysége-ket, amilyen a játék vagy a semmittevés, azaz elkell sajátítaniuk azt a nézetet, hogy akkor is el-végezzenek egy munkát, ha nincs hozzá ked-vük.”5

Lássunk erre néhány példát!

– Ötéves koruktól a jatmul gyerekek a szülõkpéldájára kis kerteket alakítanak ki, ahon-nan a közbeesõ étkezésükrõl õk maguk gon-doskodnak. Kb. ugyanezen korban a magukellátása céljából kezdenek kis állatokat isgyûjteni, pl. békákat, amelyeket megsütnek.

– A halfogás varsával a jatmuloknál az asszo-nyok dolga. Az elsõ kis varsákat, amelyekkela lányok önállóan halászhatnak, a középsõgyerekkorban kapják meg. A varsakészítésigényesebb mesterségében ezután kezdeneksegíteni. 13–14 éves korra már képesek lesz-nek egyedül elõállítani nagy halvarsákat. Aférfiak lándzsával halásznak. A fiatalok hat-évesen kapják meg az elsõ kis lándzsáikat,melyekkel halászni mennek. Tízéves korukkörül már õk maguk képesek kiformálni ahalszigonyt.

– A táplálék elkészítése ismét csak elsõsorbanaz asszonyok feladata. Ebben a legigénye-sebb tevékenység a lepénysütés a szágópál-ma belébõl. A lepényeknek meghatározottmódon kell elkészülniük, ami nem tanulha-tó meg egykönnyen. A lányok 5 év felett se-gédkeznek a sütésnél és gyakorolják azt,amikor maguknak és a testvéreiknek lepénytkészítenek. Általában tízévesen már tökéle-tesen végzik ezt a tudományt; elsõ ízben ek-kor sütnek és fõznek az egész család részére.

– A kenuépítés a férfiak dolga. Mivel ez a pre-cíz munka mérõeszközök nélkül történik,azért különösen sok tudást és ügyességetigényel. A fiúk nagy érdeklõdéssel figyelik,és szívesen besegítenek, ha már idõsebbek.Az ifjúkor derekán, mintegy tizenhét évesenelsajátítják a kenuépítés technikáját.

A jatmul gyerekek természeti és termelési ta-pasztalatainak ez az áttekintése világosan mu-tatja, hogy a természeti népeknél születésétõlfogva a gyermek jelentõs mértékben olyanalaptapasztalatokra tehet szert, amelyek a ter-mészettudományok köréhez tartoznak. Alapta-pasztalatokon olyan tapasztalatokat értek,amelyek minden érzékelést magukban foglal-nak, amelyeket a mindenkori tárgy egyáltalánmegszólíthat.

SzG 2006/242

PEDAGÓGIA

A jatmul gyerekek természetre vonatkozótapasztalatai feloszthatók:– fizikai tapasztalatokra; ezekre mindenek-

elõtt az érzékelésben és a természeti anya-gokkal és eszközökkel kapcsolatban tehet-nek szert,

– biológiai tapasztalatokra; ennek alapja az ál-latok és növények megfigyelése, az elõbbiekvadászata és az utóbbiak gyûjtögetése,

– kémiai tapasztalatokra; ilyenek a tûz haszná-lata során, a növények rothadásának, az ál-latok feloszlásának stb. észlelésekor szerez-hetõk.

A természettudományos alaptapasztalatokszorosan összefüggnek a termelési tevékenysé-gek gyakorlásával. Az alaptapasztalatok elõfel-tételek a termelési tevékenységek számára, ésezek a maguk részérõl feltételei az alaptapasz-talatoknak: kibõvítik és mindenekelõtt elmélyí-tik azokat. A jatmul gyerek a termelési tevé-kenységeket négy területen tanulja meg:– a táplálék beszerzése; ehhez tartozik az állat-

vadászat, a kertmûvelés és a vadon termõ nö-vények és ezek terményeinek gyûjtögetése,

– háztáji gazdaság; ehhez tartozik a tûzifa be-szerzése, a közbeesõ étkezések ételeinek el-készítése, a fõzés és sütés, az étkezési edé-nyek tisztítása,

– kézmûvesség; ehhez a célszerû használati ésfogyasztási javak elõállítását és a saját játék-szerek elkészítését sorolhatjuk,

– iparmûvészet és mûvészi tevékenység; ideszámítható a feldíszítés a játék és tánc szá-mára, és a fafaragások.

A termelési tevékenység megtanulásához to-vábbá szociális alaptapasztalatok kapcsolód-nak: olyan megalapozó tapasztalatok, amelyek-kel a gyermeki tanulás differenciálódik. Azanyagokkal való gyakorlati viszony megtanulá-sa mellé, amelynél az ember teljesen egyedülönmagára hagyatkozik, az utánzás általi tanulásés az irányított együttdolgozás tanulása lép. Azelsõ esetben a gyerek megfigyel és imitál egymodellt – egy kompetens személyt, legyen azegy felnõtt, vagy egy idõsebb gyerek –, amikoris ez a modell az utánzást irányítja. A másodikesetben a kompetens személy bevonja a gyere-ket egy közös tevékenység céljainak megtanulá-sába. Ezek a szociálisan közvetített tanulásfor-mák a természeti népek és az õsi társadalmakszámára egyaránt tipikusak, amíg az iskolaiképzés még nem dominál. Itt az elõtérben a

nonverbális tapasztalatok állnak. A gyereketnem kérdésekre ösztönzik, és nem szavakkaloktatják, hanem inkább mozgási és kézmûveskészségeket várnak el tõle, továbbá természetrevonatkozó és szociális jellegû tudást, amit in-tenzív megfigyelés, utánzás, együttdolgozás ésismételt gyakorlás útján szerez meg. Sok õsitársadalomban a gyereket az elsõ életévétõlkezdve arra ösztönzik és buzdítják, hogy jómegfigyelõ legyen. Ha kérdéseket tesz fel,gyakran azzal a felszólítással válaszolnak neki,hogy vegye szemügyre a dolgot. Tesztkérdések,amelyek annak ellenõrzésére szolgálnak, hogyvajon megértett-e valamit a gyerek – ami tipikuseleme az iskolai tanítás tanulásformájának –,itt nem szokásosak.

Az irányított utánzás és együttdolgozás ösz-szekötése a tanítványszerû tanulás, „az aktívcselekvés általi tanulás” szociálisan intézmé-nyesített legrégebbi formája. Az utóbbi évekbene tanulási forma iránt fokozódott a pedagógiaipszichológia érdeklõdése. Greenfield ezt példa-mutatóan vizsgálta abban a tekintetben, aho-gyan a közép-amerikai maja gyerekek a szövéstmegtanulják.6 A maja lányok eleinte számtalanórát azzal töltenek el, hogy megfigyeljék a szö-vésnél anyjukat és más asszonyokat. Mintegyhétéves korban kezdenek ahhoz, hogy tapasz-talt irányítás mellett õk maguk állítsák elõ azelsõ szövetdarabjukat, és kb. tizenöt évesenmár egyedül tudnak szõni. A tipikus a tanulásifolyamatban az, hogy a szövés begyakorlása so-rán minden fejlõdési fokon teljes értékû pro-duktumot készítenek a tanítóasszony, rendsze-rint az anya segítségével. Kezdetben a tanító-asszony az elõállítási folyamat minden nehe-zebb részét átveszi, amit ily módon egyúttalmeg is mutat, és abban a mértékben engedi át agyereknek, ahogyan megtanulja elvégezni. Né-mely lépésnél a tanítóasszony odaül közvetle-nül a gyerek mögé, úgyhogy kezének mozgásátugyanabból a pozícióból követheti a gyerek,ahonnan a saját kézmozdulatait is végzi.

A természettudományos és szociális alapta-pasztalatok mellett ugyanolyan fontossága vanegy további tapasztalatnak, amit a jatmul gyere-kek példáján láthatunk. A termelési tevékeny-ségek, amelyek elõször próbálkozásokban vagyrésztevékenységekben történnek, és csak azu-tán lesznek tökéletesen végrehajtva, szoroskapcsolatban állnak a felnõttek életvilágával. Agyerek saját tevékenységei nagy többségében acsalád vagy a falusi közösség számára közvetle-nül hasznos, és ezért a felnõttek is végzik.

SzG 2006/2 43

PEDAGÓGIA

A gyermekek számára hiányzó természetiés termelési tapasztalat a modern társadal-makban

Mi a helyzet, ha összehasonlítjuk a termé-szettudományos alaptapasztalatok megszerzé-sének és a termelési tevékenységek megtanulá-sának lehetõségeit a gyermek számára társadal-munkban és a többi modern társadalomban, il-letve a természeti népeknél és egyéb õsi társa-dalmakban? És milyen jelentõség adódik a játékés a mediális tapasztalat számára? E kérdésekmegválaszolása érdekében a gyermek fejlõdéséta maga különbözõ szakaszaiban egészen ponto-san szeretném tárgyalni, de ebben mindenek-elõtt a korai gyermekkorra, az iskolába kerüléselõtti életkorra korlátozom magam.

Tekintsük elõször az egy-másfél éves élet-kort! Az 5–6 hónapos csecsemõ még nem tudjaa helyét változtatni, így nálunk kétségkívül ke-vesebb tapasztalati lehetõsége van, mint az em-lített társadalmak gyermekének. Ennek oka egy-szerû: a mi gyerekünk többet fekszik, és keve-sebbet hordozzák, illetve viszik. Mihelyt azon-ban kúszni, mászni és szaladni tud, egyre növek-võ mértékben megnyílik számára a szülõi ott-hon világa és kirándulásokkor az egyéb külsõkörnyezet. E világ gazdagsága, tekintve a gyerekfelfogóképességét, a természeti népekéivel alig-hanem egyenértékû lenne. Mihelyt a gyerekfogni és mozogni tud, empirikus kutató gyanántlép fel, aki mindent meg akar ragadni, meg akarkóstolni, és anyagi sajátosságaiban megismerni.Ha ilyenkor a szülõk jóindulatú kutató-asszisz-tensként a pártjára állnak, ahogyan B.Sichtermann Vigyázat, gyerek! (Vorsicht Kind)címû könyvében olyan buzdítóan és szórakozta-tóan leírja, akkor az egyéves gyerek nálunk ismindent megkaphat, ami kognitív és motorikus

képességeinek ösztönzéséhez szükséges – perszecsak akkor, ha a szülõk ezt a szabad teret és ezta támogatást valóban megadják neki.

Miután a gyermeki kutató eleget fogott, rá-zott, szétszedett, mással kombinált, dobott ésösszetört, tapasztaltabb és igényesebb lett. Agyermek kb. a második év kezdetével többé márnemcsak környezetének dolgai iránt érdeklõdik,hanem növekvõ mértékben az olyan cselekvésekiránt is, amelyeket a felnõttek ezekkel a dolgok-kal végeznek. Egyre inkább felfigyel a felnõttekhasználati és fogyasztási javakra vonatkozó te-vékenységeire, nagyon érdekesnek találja azo-kat, és szeretné õ maga is végezni; szeretné utá-nozni vagy a felnõttekkel együtt csinálni. Ezkezdõdik el az egyéves kislánnyal, aki az egyikkezével belekapaszkodik a mosógép ajtajába, ésa másik kezével az apával együtt a mosnivalótbedobálja; és folytatódik a másféléves kisfiúval,aki, mihelyt látja, hogy az anyja fõzni kezd, egyszéket vonszol oda, hogy a széken állva az adó-dó tevékenységekben részt vegyen. Az együtt-dolgozást egy amerikai tanulmányban ponto-sabban megvizsgálták. Itt megmutatkozott,hogy másfélévestõl kétéves korig a gyerekek, haengedik nekik, otthon és a szülõk vagy egy ide-gen személy laborjában egyszerû háztartási tevé-kenységek sokaságában, amilyen a söprés, elpa-kolás, asztalterítés, saját indíttatásból lelkesensegítenek. Ugyanebben a korban a gyermek ké-pes lesz a szándékos együttdolgozás fordítottformájára is: egy brit vizsgálat kimutatta, hogyszükség esetén a saját tevékenységében mármásféléves kortól aktívan kéri a gyermek a fel-nõttet, hogy a segítségére legyen.7

Látható ebbõl, hogy a második életévbenmind kognitíven, mind motivációsan egy fejlõ-dési lépés történik, amelynek a legnagyobb jelentõsége van a termelési tevékenységek terü-letén történõ tanulás számára.

SzG 2006/244

PEDAGÓGIA

1. A gyermek képes lesz a tanítványszerû tanu-lásra. Szert tesz egy fokozódó megértésre afelnõtt-tevékenységek tágassága és komple-xitása iránt, melyeket megtanulhat részbenutánzás révén, összetettebb formáiban azon-ban csak az irányított együttdolgozás útján.Ezzel a gyermeknek egy nagy potenciál nyí-lik meg a tapasztalatokban, amelyek egyúttala motorikus – különösen a finommotorikus –és a kognitív fejlõdést szolgálják.8

2. Kialakul a gyermekkor legerõsebb tanulásimotívumainak egyike. A születéstõl fogva lé-tezõ kíváncsiság, amely az elsõ életév érzé-kelését és tapintási explorációját vezette, ki-bõvül azzá a teljesítménymotívummá, hogya gyermek maga is képes akar lenni arra,amire a szülõk és más felnõttek képesek;szeretne olyan nagy lenni, mint õk. Ez a tel-jesítménymotívum egy aligha túlbecsülhetõmértékben elõsegíti a modellszerû tanulást,és jelentõs alkotóeleme a gyermek azonosu-lásának a szülõkkel és egyéb fontos felnõt-tekkel.

Ez a kognitív és motivációs fejlõdési lépés,amely a természeti népeknél gazdag tevékeny-ségi körre talál, a modern társadalmakban je-lentõs akadályokba és korlátozásokba ütközik,mégpedig a következõ okokból:

1. A tárgyak nagy része, amiket a felnõttek amagasan gépesített társadalmakban alkal-maznak, elzárkózik a kisgyerekek kutatási éstevékenységi érdeklõdése elõl. Alkalmazá-suk túlságosan magas szellemi vagy techni-kai-gyakorlati követelményeket támaszt,semhogy sokat tudnának velük kezdeni,vagy hogy a szokásos használatukban résztvehetnének. Errõl van szó pl. sokféle íróesz-köz, így az írógép és a számítógép – leg-alábbis mint munkaeszköz –, az autó, a házifalfúró és sok egyéb háztartástechnikai ké-szülék esetében. A kisgyerek érdeklõdéseelõl olykor az ellenkezõ okból is elzárkóz-nak a technikai eszközök: használatuk túlegyszerû, követelményük túl csekély. Ez ér-vényes minden olyan eszközre, amelynekhasználata egyedül a ki- és bekapcsolásbóláll, így a villanyfényre, a fûtõtestre. Kilenc-hónapos korban egy gyerek egy darabig mégelszórakozik ezzel, egy másféléveset azon-ban már untat.

2. A tárgyak és tevékenységek egy további ka-tegóriája, amelyekhez az elõbb említett kate-

gória több tárgya is tartozik: veszélyes. Azezekkel a dolgokkal való kapcsolatot kifeje-zetten megakadályozzák tiltással, vagy úgy,hogy hozzáférhetetlenné teszik õket. Itt köz-mondásosan olyan dolgokról van szó, mint akés, villa, olló és a fény, amikor is fényenmind az elektromosságot, mind a tüzet ért-jük. Megakadályoznak továbbá meghatáro-zott tevékenységeket, amilyen pl. a veszélyesfelmászás valamire.

3. Azoknál a dolgoknál és tevékenységeknél,amelyek még megmaradnak, a kisgyereket aszülõ gyakran zavaró tényezõnek tekinti.Ideszámítható mindenekelõtt a háztartásimunka. A fent említett amerikai tanulmány-ban a szülõk arról számolnak be a kutatónõ-nek, hogy a kisgyerekekkel való együttdol-gozást lehetõleg elkerülik; inkább akkorvégzik el a házimunkát, amikor a gyerekszundít egyet. Tartok tõle, hogy ez Ameriká-ban éppúgy, mint nálunk nagyon elterjedt, hanem éppen kizárólagos. Sok olyan tevékeny-séget, amelyek a kisgyerek számára lélegzet-elállítóan újak és érdekesek – gondoljunkcsak egy bevásárlóközpontban történõ vásár-lásra a maga lebilincselõ sokféleségével –,a felnõttek lehetõleg gördülékenyen és töké-letesen akarnak elintézni. A kisgyerek fel-tartja õket, mindent még tökéletlenül csinál,és gyakran a komoly tevékenység egy káosz-ban végzõdõ játékká fajul.

A kisgyerek kutatási és cselekvõi érdeklõdé-se tehát nagyrészt kielégítetlen marad, ameny-nyiben az a felnõttek – a gyerek számára látha-tó – tevékenységterületére vonatkozik. Ameny-nyiben pedig a környezõ természetre vagy a vá-rosi környezetre irányul, akkor a természeti né-pekhez viszonyítva egy rendkívül beszûkült,részben csaknem steril életterülettel van dolga,amely mindezen felül még mindenféle tiltássalis tovább korlátozódik számára.

Ami a kisgyereknek megmarad a moderntársadalmakban, az háromféle:

1. Lényegében egyetlen olyan termelési tevé-kenység marad meg, amely az iparmûvészetterületéhez számítható: a barkácsolás. Mivelazonban a barkácsolásnál jellemzõen csak ke-vés és többnyire nagyon egyszerû anyagokathasználnak, az egyéb termelési tevékenysé-gek elmaradását – ahogyan ezek a természetinépek gyermeke számára nyitva állnak – a legkevésbé sem tudja ezzel kiegyenlíteni.

SzG 2006/2 45

PEDAGÓGIA

A szokásos barkácsolás ezenfelül azzal a to-vábbi hátránnyal rendelkezik, hogy azok adolgok, amiket ilyenkor a gyermek létrehoz,a karácsonyon és a húsvéton kívül semmi-lyen szerepet nem játszanak a felnõttvilág-ban – és akkor is gyakran csak a gyerek ked-véért.

2. A játék, történjen az egyedül, más gyerekkelvagy a felnõttekkel, valamilyen játéktárgy-gyal, vagy anélkül.

3. A mediális tapasztalat, amely a kisgyermek-korban a képeskönyv nézegetésén kívül leg-fõként a tévénézésbõl áll.

Ezek a tényállások egy kifejezett hiányszitu-ációról tanúskodnak. Eddig csak a családi kör-nyezettel kapcsolatban szóltam; de semmi lé-nyeges nem változik, amikor a gyerek óvodábaés iskolába kerül, amennyiben ezek az intézmé-nyek hagyományos módon mûködnek. Megkö-zelítõleg másfél éves kortól a gyermek termé-szeti és termelési tapasztalatai minden lényegestekintetben, amelyeket a jatmuli példán bemu-tattam, jelentékeny hiányosságokat árulnak el amodern társadalmakban:

1. A gyermek egyértelmûen kevesebb termé-szettudományos alaptapasztalatra tesz szert.

2. Csak minimális termelési tapasztalattal ren-delkezik, úgyhogy feltételezhetõ, hogy ter-mészettudományos alaptapasztalatai nem-csak mennyiségileg csekélyebbek, hanem ke-vésbé elmélyültek is.

3. Messzemenõen nélkülözi a tanítványszerûtanulás és az abban megjelenõ tanulási po-tenciál támogatói tapasztalatát. Erre a tanu-lásra szinte csak a barkácsolással és a moto-rikus tanulással kapcsolatban nyílik alka-lom: a tevõleges segítségben és oktatásban akerékpározásnál és hasonlóknál, valamint azegyes sportfajták tanulásánál.

4. A gyermek leggyakoribb tevékenységei vagycsak csekély mértékben, vagy csupán közve-tetten vonatkoznak a felnõttek életvilágára.Ténykedéseinek csak kis része hasznos köz-vetlenül a felnõttek számára; és tevékenysé-geinek csak kis hányadát gyakorolják maguka felnõttek is. Amit a gyerek tanul és tesz,csak elõkészít, illetve csak ideiglenes, mind-addig, amíg egyszer maga is felnõtté válik.Ezért a gyerek az önérték érzésének és tuda-tának egy fontos forrásától messzemenõenmeg van fosztva. A jatmul gyerekek számá-ra, akik megtehetik, hogy saját kertet hozza-

nak létre, szágólepényt süssenek és kenutépítsenek, mindezek lényeges alkotóelemeiaz öntudatuknak, amiként az etnológusnõ-vel való beszélgetéseikbõl kiderül. Ezzelszemben a mi társadalmunk gyermeke szá-mára nagy mértékben hiányoznak az efféletapasztalatok és kielégülések. Hartmut vonHentig szerint ez egyike a hagyományos is-kolák legterhesebb mulasztásainak.9 Szeret-ném hozzátenni: ez a szülõi ház és az óvodamulasztása is.10

Mindezen hiányok nem egyenlíthetõk ki ajáték és a mediális tapasztalat által, e hiánykövetkeztében sokkal inkább maga a játék ésa médiahasználat szenved csorbát. Ugyanezérvényes az iskolai tanításra, amely – eltekint-ve az innovatív iskoláktól – az utóbbi évtize-dekben inkább, mint valaha könyvtanítássá,elméleti oktatássá változott. Hogy ezt a tételtközelebbrõl kifejthessem, elõször is szeretnékegy megjegyzést tenni a médiáról, különös-képpen a televízióról. A mintegy negyvenévesTV-használat pszichológiai kutatásának össze-foglaló elemzésébõl kiviláglik, hogy gyermek-korban a televízió általános elutasításánaksemmilyen alapja nincs. Huston és Wright ar-ra az eredményre jutottak, hogy a televízióbefolyása a gyermek kognitív fejlõdésére elsõ-sorban az adások tartalmától, továbbá a hasz-nálat menynyiségétõl függ, de nem magától azeszköztõl. A gyermek számára a televízióeredményes tanulási eszköz is lehet. Különö-sen alaptalan az a gyakran hallható aggoda-lom, hogy a televízió a valóság és a fikció kö-zötti különbséget eltünteti. Ez az alapvetõkognitív képesség, amely elsõ formájában va-lószínûleg már a 2. életév folyamán megjele-nik, a kognitív fejlõdésnek megfelelõen kibõ-vül és stabilizálódik; erre a TV-nézés mértékeés tartalmai bizonyíthatóan semmilyen befo-lyást nem gyakorolnak. Hogy a kisgyerek aképernyõn a képeket elõször reális figuráknaktekinti a készülék dobozában, annak nincs je-lentõsége. A bábjátéknál is elõször el kell ma-gyaráznunk, hogy nem maga Paprikajancsi az,aki a közönség figyelmeztetõ kiáltásaira és ta-nácsaira reagál, vagy éppen nem reagál. Meg-fordítva, éppen a realitás és a fikció megkü-lönböztetésének képessége lényeges szerepetjátszik abban, hogy a közvetlen természeti éstermelési tapasztalatok, amelyek éppenhogyvalóságtapasztalatok, nem kompenzálhatókjáték és a médiák által, és hogy a hiányosság

SzG 2006/246

PEDAGÓGIA

következtében ezen a területen ezek a tapasz-talat- és tevékenységformák is kárt szenved-nek.

E tézisek számára a következõ okokat sze-retném megemlíteni:

1. A fejlõdéspszichológiai tudás jelenlegi állás-pontja azt vallja, hogy a fantáziatevékenységkésõbb jelenik meg, mint a valóságtapaszta-lat, nem pedig vele egyidejûleg lép funkció-ba, vagy még kevésbé elõzi meg, amiként aklasszikus pszichoanalízis állítja. A fantázia-tevékenység nyilvánvalóan feltételezi a való-ságtapasztalatot. Mindazonáltal úgy vélhet-nénk, hogy az elsõ másfél életév alaptapasz-talatai elegendõ fundamentumot nyújtanak,úgyhogy kisgyermekkortól a fantázia, a já-ték, de még a mediális tapasztalat is egyenér-tékû kiegészítést adhatna a természeti és ter-melési tapasztalatokban, amelyeket leírtam.De errõl nincs szó, mégpedig kétféle tekin-tetben nincs. Elõször is, a gyermek egész fej-lõdése idején az élettel való gyakorlati meg-birkózás képessége nem fejlõdhet ki egyedüla képzelet és fantázia közegében. A kreativi-tás elsõdleges és centrális forrása az életszempontjából praktikus problémamegoldásértelmében a valósághoz fûzõdõ gyakorlativiszony. Csak a kognitív fejlõdés késõi fázisá-ban válik a fantázia az ilyen jellegû kreativi-tás önálló, kiegészítõ forrásává. Másodszor,a fantáziának és a játéknak, legalábbis gyer-mekkorban, az ösztönzéshez és a gazdago-dáshoz újra és újra szüksége van a valóságta-pasztalatra, amely megfelel a mindenkori fej-lõdési állapotnak. Minél szegényesebb ez atapasztalat, annál szegényesebb a fantázia ésa játék is. Az ember a gyerekeket saját idõtöl-tésük kiüresítésével kielégületlenül hagyja.Úgy tûnik számomra, hogy ez a szituációke-zelés hiányosságainak egyike a korai pedagó-giában, ahogyan mindeddig mûvelték.

2. A valóságtapasztalat elsõbbsége azon alapul,hogy a valósághoz való gyakorlati viszonyulása tapasztalat legintenzívebb formája. Csakbenne található interaktivitás. Csak itt létez-nek ráhatások a dolgokra, növényekre, álla-tokra és emberekre, amelyek rendkívülkomplex és a gyerek számára elõre nem lát-ható visszahatásokat vonnak maguk után, ésezzel a legátfogóbb tudást és megértést tesziklehetõvé. A játékban hiányoznak a viszszaha-tások, a médiáknál hiányzik a ráhatás lehetõ-sége, eltekintve az interaktív telekommuniká-

ciótól. A mediális egyirányú információköz-vetítésnek három jelentõs hátránya van. A be-fogadó potyanézõként kívül áll a történésen;sem hatalma nincs, hogy abba beleszóljon,sem felelõsség nem terheli aziránt, ami törté-nik. Másfelõl, a mediálisan elõkészített infor-máció sokszor eltér a közvetlen tapasztalat-tól, hasonló módon, mint a hír a valóságtól,azaz az összetett tényállás helyére leegyszerû-sített sztereotípiák kerülnek. Végül, amediális információt gyakran szétdarabolják,összefüggéseitõl elszigetelik, ezért az alapulszolgáló valóságtapasztalat vagy a megfelelõmagyarázatok híján jelentésében és fontossá-gában mások számára nem megítélhetõ.

3. A játékszerekkel való játék gazdagodik, hatermelõ tevékenységgel kapcsolódik össze,vagyis ha a játékszer elõállításában a gyermekis részt vesz, vagy azt egyedül készíti el. Csakkövetkezetességrõl tanúskodik, hogy egy tár-sadalom a gyermek számára, akit a termelõitevékenységekben való részvételbõl, sõt nö-vekvõ mértékben azok megfigyelésébõl is ki-zár, kész játékszerekrõl gondoskodik. De a já-tékszerek megértése – anyagi tulajdonságuk-ban és belsõ funkciómódjukban – sokkal na-gyobb és az érzelmi kötõdés hozzájuk sokkalmélyebb, ha az ember maga készíti el õket.Ebbe az összefüggésbe tartozik az a lehetõségis, hogy a saját testünket, mint valami játék-szert használjuk fel. A kész játékszerek követ-keztében ez a tapasztalatforrás is, amelyegyúttal a testi képességek fejlõdésének gaz-dagító formája, messzemenõen kiszárad. Itt isérdemes ismét egy pillantást vetnünk a termé-szeti népekre. Új-Guinea egyik természeti né-pe az eipo, ennek gyermekei számára a sajáttestük a legfontosabb játékszer. Az ottani gye-rekek ismernek tizenöt különbözõ játékot,amelyekhez csak a kezüket, karjukat, lábukatés a szájukat használhatják.

4. Minél inkább reális tapasztalatok és különö-sen termelési tapasztalatok képezik a játék-szerrel való játék alapját, annál inkább szol-gálhatja e játék a tapasztalatok szellemi fel-dolgozását, és így azok stabilizálását. A mé-diahasználatra ugyanez érvényes. Ha pl. azállatokról szóló tévéadások a gyermek álla-tokkal való reális tapasztalataihoz kapcso-lódhatnak, akkor azok e tapasztalatok elmé-lyítésére és megszilárdítására használhatók;a mediális információ, beágyazódva egy tar-talmas közvetlen tapasztalatba, valóságszerûés kritikusan kiaknázható lesz.

SzG 2006/2 47

PEDAGÓGIA

A közvetlen természeti és termelési tapaszta-latok hiánya, a fantázia és játék túlhajtása, azinformációk túláradása, amelyeknek semmi-lyen közvetlen vonatkozásuk nincs az ember sa-ját életszituációjára, a tanítványszerû tanulásnélkülözése és egy tapasztalatilag szegényes, el-sõdlegesen nyelvi-irodalmi-matematikai iskolaioktatás egy olyan mentalitásnak kedvez, amelyegy, a valóságtól elszakadt gondolkodást és en-nek megfelelõ kultúrát többre értékel, mint agyakorlati cselekvést, és az individuális és társa-dalmi életproblémák legyõzésének képességetekintetében alulfejlett. E mentalitás keletkezé-sénél mindenesetre további szociális tényezõkis szerepet játszanak, amelyeket itt nem tárgya-lok. (…)

Fordította: Szabó Attila

Forrás: Irmgard Kutsch – Brigitte Walden: Natur-Kinder-Garten-Werkstatt, 4. kötet: Winter (Verlag FreiesGeistesleben, 2001)

Jegyzetek:

1. Hartmut von Hentig könyvének címe, mely a modernmédiák pszichológiai és szociális következményeivelfoglalkozik.

2. A természeti nép fogalmat az utóbbi évek etnológiájá-ban fokozatosan feladták, mert ezekben a közösségek-ben is terjed a technizálás és az urbanizálás. Ehelyetttradicionális társadalmakról beszélnek, szemben a mo-dernekkel, kiemelvén így, hogy ezeknek a társadal-maknak a kuturális területén sok modern kor elõtti

hagyomány maradt fenn. Témám céljára én azonbanfenntartom a természeti nép kifejezést, hogy megkü-lönböztessem azokat a társadalmakat, melyek – leg-alábbis kutatásuk idõpontjáig – még közel álltak a kõ-korszaki körülményekhez, azoktól a tradicionális tár-sadalmaktól, melyek a modernekhez lényegesen köze-lebb állnak.

3. F. Weiss a jatmul gyerekek életmódjáról készített egyrendkívül részletes tanulmányt.

4. Az a munkamennyiség, amit a jatmul gyerekek végez-nek, Weiss számításai szerint mindent egybevetve igencsekély. Fiatalkorban a munkaidõ napi 4-5 óra, 5-10év közötti gyerekeknél napi 1-2 óra. A vizsgálat végzé-sekor iskolalátogatás nem létezett náluk. A jatmul gye-rekek jóval több szabad idõvel rendelkeztek, mint ná-lunk az iskolás gyerekek; olyan idõvel, amikor játsza-nak, esznek, fecsegnek, sétálgatnak, lustálkodnak, ésamikor játszva produktív tevékenységeket is próbál-gatnak. A jatmulok általában nyugodtan élnek; a fel-nõttek is lényegesen kevesebbet dolgozznak, mintamennyit képesek lennének.

5. Weiss 1981, 324. old.6. Ld. Greenfield és Suzuki 1998.7. Rogoff 1998, 707. old.8. A beszéd elsõ formáival kapcsolatban, melyek az elsõ

életév utolsó negyedében jönnek létre, a gyermek ké-pessé válik a beszéddel közvetített tanulás elsõ kezde-ményeire is. Itt ezt nem részletezem.

9. von Hentig, 1993, 195. old. és Mietzel 1998, 14. old. 10. A gyermekmunka betiltása történelmi elõrelépés volt a

gyermekek – mindenekelõtt a 19. században elterjedt– kihasználása ellen, akiknek felnõttként kellett dol-gozniuk.

SzG 2006/248

RENDEZVÉNY, HÍRDETÉSRENDEZVÉNY, HIRDETÉS

KözleményA Biodinamikus Mezõgazdálkodásért Alapítvány az 1996. évi CXXVI. Törvény (a személyi jövedele-

madó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közhasznú felhasználásáról) 6. § (3)bekezdése alapján arról nyilatkozik, hogy 2005-ben az APEH által átutalt 31 325 Ft-ot a Kuratórium dön-tése alapján mezõgazdasági munkagép beszerzésére fordította.

A Biodinamikus Mezõgazdálkodásért Alapítvány Kuratóriuma

Keresztény KözösségKonfirmáció és kapcsolódó rendezvények a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában

1028 Budapest, Kossuth L. u. 15-17.

Minden érdeklõdõt szeretettel várunk. Örülünk, ha azok a szülõk is jönnek, akik a 13 év körüli gyermekeikjövõ évi konfirmációjára készülnek.

2006. május 19-én, pénteken 19.30 órakor Herr von Behr, a Keresztény Közösség legfelsõ vezetõje elõadásttart a konfirmációról és válaszol a kérdésekre.

Május 20-án, szombaton 10.00 órakor kezdõdik a konfirmáció, kérjük elõtte idõben foglaljanak helyet. Ezena szertartáson mindig csak a konfirmánsok részesülnek kommunióban. Mellõzzék a hang- és képrögzítõ esz-közök használatát a mintegy másfél órás szertartás folyamán. 12 órakor szívesen látunk mindenkit egy álló-fogadásra, amelyhez a szervezés érdekében jelentkezést kérünk és költség-hozzájárulást a helyszínen kihelye-zett kosárba. Bozókiné Tengely Anna fogadja a jelentkezéseket: Tel: 37-314-813 vagy E-mailen: botean@cit-romail.hu

Május 21-én, vasárnap ugyanott 9.30 Iskolás gyermekek vasárnapi szertartása10.00 Emberszentelõ szertartás (Istentisztelet felnõtteknek)11.15 Keresztelõk – három részben 2-2 keresztelõ lesz, köztük rövid szünetekkel 13.30 Házasságkötés

Emberszentelõ szertartás az Õrségben június 10-én, szombaton 9 órakor, utána Evangéliumkör

Kirándulás a Budai-hegyekbe június 25-én, vasárnap délelõtt

Családos tábor 2006. június 20-23-ig Gödöllõn az Arany Árnika Terápiás, Pedagógiai Segítõ Központtalegyüttmûködve. A VÁLTOZÁS témájával foglalkozunk életrajzi és mûvészeti munkán, Bothmer gimnasztikán,az Evangéliumról folytatott beszélgetéseken keresztül. A gyermekeknek külön programok is lesznek: rajz, fes-tés, mozgás, játék, gyalogtúra a babati lovardához, látogatás a Gödöllõi Kastélyba. Elõadás és beszélgetés leszGwendolyn Fischer asszonnyal, a lübecki közösség papjával, egy másik alkalommal Somogyi Tiborral beszél-gethetünk a „Waldorf-vállalkozásokról”. További részletek és jelentkezés a beérkezés sorrendjében BozókinéTengely Annánál botean@citromail.hu vagy levélben 3200 Gyöngyös, Lehel u. 18., tel. 37-314 813

Építõtábor angol fiatalokkal – magyar fiatalok jelentkezését várjukAz Árnika 18-21 éves angol fiatalok csoportját fogadja Gödöllõn a július 22-augusztus 5-ig szervezett építõtábor-ba. A Keresztény Közösség angliai csoportjához magyar fiatalok is kapcsolódhatnak. A fõ tevékenysége kertépítéslesz. Az érdeklõdéstõl függõen szervezünk találkozót az angol csoporttal, közös munkát és kirándulásokat.

Szertartások Budapesten július 9-én: gyermekeknek, felnõtteknek, azt követõen egy házasságkötés

Waldorf-pedagógia irányába nyitott, fejlesztõ terapeuta végzettségû gyógypedagógust keresünk a FészekWaldorf Iskolába. Jelentkezni önéletrajzzal és motivációs levéllel a következõ címen lehet: Fészek WaldorfIskola, Balogh Mária, foglalkoztató csoport, 2083 Solymár, József A. u. 26, tel: 26/360-306, e-mail: isko-latitkar@feszekiskola.hu

WWaallaaVViittaa

A WALA Gyógyszergyártó cég új készítménycsaládja

AA WWaallaaVViittaa ffooggkkrréémmeekk::

- hozzáadott fluoridok és tenzidek nélkül készülnek- nem tartalmaznak kémiai-szintetikus színezõ, illat- és konzerváló adalékokat- fogorvosilag tesztelt készítmények- megfelelnek a BDIH (ellenõrzött természetes kozmetika) minõsítésnek, viselhetik az emblémát

CCiittrriissooll- homeopátiás gyógyszerek szedése esetén is alkalmazható- sós-citromos íz 100%-ban természetes sóvízzel és ökológiai minõsítésû tengeri sóval- borsmenta és mentol nélkül- mechanikai tisztító részecskékkel, a nyálképzés ösztönzése természetes sóvízzel- csak szóbeli közlés: érzékeny fogakhoz is alkalmas

MMeelliiaammiinntt- friss-mentolos íz- mechanikai tisztítótestek

Kaphatóak a Dr. Hauschka készítményeket forgalmazó üzletekben

A folyóirat ára: 500 Ft

Ma már nem csak a nyaralás alatt van szükség napvédelemre. A városban,az utcákat járva éppúgy védeni kell bõrünket, mint napozásnál, vízpartiüdülésnél. Arcunkat minden nap érik a napsugarak, és ha nem alkalmazunkUV szûrést biztosító napvédelmet, akkor a finoman melegítõ, éltetõ nap-sugarak bizony kellemetlenséget is okozhatnak, idõ elõtt öregíthetik bõrün-ket. A Dr.Hauschka napvédõ arckrém 8-as fényvédelmet biztosít természetesásványi anyag (titán-dioxid) segítségével. A krém összetétele a napvédel-men (UVA és UVB) túl biztosítja a bõr nedvességet megõrzõ ápolását is. Akönnyû konzisztenciájú, finom gyümölcsillatú krém pillanatok alattbeszívódik a bõrbe.Alkalmazása: reggel, a mélytisztító-tonik és nappali ápoló készítmény utánvékonyan hordjuk fel arcunkra, napközben szükség szerint újítsuk meg aréteget.

FFeellhhoorrddááss uuttáánn aazzoonnnnaall vvéédd!!

DDrr.. HHaauusscchhkkaaKKoozzmmeettiikkuummookk