szabó károly - kún lászló (1272-1290) (1880)

5/12/2018 Szabó Károly - Kún László (1272-1290) (1880). - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/szabo-karoly-kun-laszlo-1272-1290-1880 1/218



5-'

^^^/(i



MAGYAR

TÖRTÉNETI ÉLETRAJZOK

A MACiVAR TUDOMÁNYOS AKADFIMIA

MAGYAR TÖRTÉXELMI TÁRSl'LAT MEGBÍZÁSÁRÓL

SZERKESZTI

SZILAGYI SÁNDOR

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJA



KUN LÁSZLÓ

1272-1290

SZABÓ KÁROLY

BUDAPEST

MEHNER VILMOS KIADÁSA

i88t



2)8



I. A MARGITSZIGETI KOLOSTOR ROMJAIBÓL.



Digitized by the Internet Archive

in 2011 with funding from

University of Toronto

http://www.archive.org/details/kunlszl1272100szab



'^

(r'

2. V. ISTVÁN KIRÁLY I270-BEN KELT OKLEVELÉNEK ELS SORAI.

ELS KÖNYV.

inIV T AGYARORSZÁG trónja V. István 1270 augusztus

jLVX i-én történt kora halálával elsszülött fiára a

tíz éves Lászlóra szállott.*

Arögtön kitört forrada-

lom azonban a gyermekkirály trónfoglalását egy

ideig kétségessé tette. Az a párt ugyanis, mely ív. Béla

halála után v. István által háttérbe szorítva ennek ha-

lálos ellenségéhez 11. Ottokár cseh királyhoz szított,

élén a hatalmas Aba nemzetség tagjával Fintával, Dávid

fiával, IV. Béla egykori nádorával, s rokonaival Egyed

tárnokmesterrel és pozsonyi fispánnal s Gergely vasi

fispánnal, mindjárt v. István halála után kísérletet tett

özvegyének a kún Erzsébetnek s kiskorú fiának meg-

buktatására. A lázadók, miután sikerült Székes-Fehér-

* Tíz évesnek írja öt ekkor az Anna-

les Austriae egykorú bécsi folytatója,

PERTznél Monnmenta Germania' Histo-

rica. Seriptores. ix. köt. 704. 1. — ív. Béla

1263-ban adományozta Domokos zem-

pléni fispánnak, v. István pohárnokmes-

terének, unokája László születésének

örömhíréért a magtalanul elhalt Hippo-

lit összes birtokát. Fejér, Cod. Dipl. Regni

Hung. Tom. ív. Vol. iii. 138. 1. — v. Ist-

ván ifjabb király ugyancsak 1263-ban

neje tárnokmestere Aladár részére kelt

adománylevelében említi, hogy kevéssel

azeltt öt falut adományozott neki els

szülött fia László születésének öröm-

híréért. Wenzel, Arpádkori új Okmány-

tár VIII. köt. 68. 1. — Ezen adatok egybe-

vetése után László születését 1262-re

határozhatjuk



SZABÓ KAROLY

vártt a koronázás eltt a gyermek Lászlót hatalmukba

keríteni , fegyverrel törtek be az anyakirályné lakába

3. \". ISTVÁN KIRÁLY KETTS PECSÉTJÉNEK ELLAPJA EGY I272. MÁRCZIUS 3I-ÉN

KEI.T OKLEVELÉRL.

is, hol Domokos, Csák Péter íia, az özvegy királyné hiidvarbírája, ennek védelme közben leveretve csaknem ha-

lálos sebeket kapott.* A királyné hívei azonban, Miklós

erdélyi vajda, Móricz fia, vezérlete alatt, ki ív. Béla leá-

nyának Sabinának Mois nádortól született leányát Erzsé-

' Erzsébet anyakirályné adományle- adományozta, 1273. nap nélkül. P'ejér

vele, melylyel Domokosnak ezen érdé- v. n. 231 1.

méért a Valkó vármegyei Hagymást



KUN LASZI.O.

betét tartotta nül,' ezen palotaforradalmat leküzdötték s

a fogolv Lászlót megszabadították,^ mely alkalommal a

4. V. ISTVÁN KIRÁLY KETTS PECSÉTJÉXEK HÁTLAPJA EGY 12J2..MÁRCZIUS 3I-EN

KELT OKLEVELÉRL.

1 Lásd e rokonságra nézve ív. Lász-

lónak 1281. január 2-dikán kelt le%'eleit.

Fejér v. iii. 78., vii. iii. 88. és x. ív.

858. 1.

2 Maga mondja ív. László 1274. febr.

23-dikán kelt levelében, hogy öt, midnFinta nádor által el volt fogva, Miklós

vajda, Móricz mester fia, szabadította

meg. Fejér v. ii. 425, és x. ív. 860. 1.—

Az igaz, hogy Fejér, ki tévedve állítja,

hogy ezen levél eredetije a Radvánszky

család levéltárában van, azt mindkét

helyen 1278-ra közli, de bizonyos, hogy

az évszám közlésében kézzel fogható

tévedést követett el. Az oklevél záradé-

kában ugyanis az országnagyok közt

találjuk az 1276. végén elhalt Benedekválasztott esztergomi érseket, Henrik tót-

országi bánt, ki már 1274. szeptember

30-dikán nem volt életben, Pál vesz-

prémi püspököt és cancellariust, ki 1275

elején halt el, s így bizonyosnak vehet-

jük, hogy ez a levél 1274-diki február

23-dikán kelt, mely évvel az országna-



SZABÓ KAROLY

5. V. ISTVÁN KIRÁLY I265-DIKI OKLEVELÉNEK ELSÖ SORAI.

királvné párthívei Filep esztergomi érseknek is tetemes

kárt okoztak.'

A forrásokban semmi nyomát sem találjuk, kinek érde-

kében történt ez a forradalom ; abból a körülménybl

azonban, hogy a megbukott pártütk közzül Egyed tár-

nokmester testvérével Gergelylyel 11. Ottokár cseh király

udvarába menekült s ott szives fogadtatásra talált, bizvást

következtethetjük, hogy a lázadók a kún Erzsébet és fia

háttérbe szorításával az ifjú Béla macsói herczeget, Rasz-

tiszláv macsói berezeg és ív. Béla leánya Anna fiát, Otto-

kár neje Kunigunda testvérét, törekedtek volna a trónra

emelni, ki László megbuktatása után mint legközelebbi

rokon igényt tarthatott a koronához, st egy osztrák kró-

nika szerint szándékozott is ezen igényét érvényre juttatni.

-

Ilv baljóslatú elzmények után történt a gyermek László

megkoronáztatása Székes-Fehérvártt. atyja halála után több

mint négy héttel, szeptember legels napjaiban.'

gyök névsora (Dénes nádor stbj telje-

sen talál.

I Ezen károk megtérítése fejében Er-zsébet anyakirályné késbb Filep szent-

széki követ eltt az esztergomi érsek-

ség részére 400 ezüst márka fizetésére

kötelezte magát ; minthogy azonban sza-

vát nem váltotta be, fia László király,

anyja lelkét terhelni nem akarva, ezen

kártérítés fejében adományozta az eszter-

gomi érsekségnek a Komárom vármegyei

Szakálost, 1285. aug. 22-én. Knauz, Monu-

menta Ecclesice Strigoniensis. \i. 204. 1.

2 Sororius suus (Stephani v.) de

Mathsa, volens sibi regnum indebite

usurpare, ab Ungaris occisus miserabi-

liter occubuit, írja 1272-re a Chronicon

Lambacensc PERTznél e. h. ix. 561. 1.

3 Knauz, Kortan. 528. 1. László koro-

náztatásának napját valószínleg szept.



KUN LASZLO.

(Emcta-

^'recxo yy&^ms

ISTVÁN KIRÁLY I270-D1KI OKLE\EI,ÉN"EK ELSÖ SORAI.

A kormányt a gyermekkirály nevében az özvegy anya-királyné, a kún Erzsébet, s kegyencze Joakhim tótországi

bán, Habsburg! Rudolf buzgó párthíve, ugyanaz a Joakhim

vezette, ki az által, hogy v. István kissebbik fiát Endrét

elrabolva Németországba vitte, a fia megmentéseért a szerb

földrl á legforróbb nyárban sebes nyargalvást Budára

sietett V. István hirtelen halálának okozója volt.* Joakhim

úr jellemét és kormányzási elveit pedig nagvon is élénk

világításban mutatja föl az a parancsa, melyet a gyermek-

király nevében, mindjárt annak koronáztatása után, szep-

tember 3-dikán Trau városához intézett. A gyermekkirály

3-dikára, éppen arra a napra helyezi, me-

lyen év nélkül, de kétségtelenül 1272-ben

kelt levelében megkoronáztat ásáról Trau

városát értesítette. — Hogy László,

számba nem véve a gyermek iii. Lász-

lót, Imre fiát, ki tettleg nem uralkodott,

magát iii-dik Lászlónak nevezte, bizo-

nyítják 1276-diki és 1283-diki oklevelein

használt függ pecsétjei, melyeket rajz-

ban közöl Pray, Syntagma de sigilUs.

Tab. VI. —így

nevezték öt kortársai is,

például neje Izabella 1289-ben és az

esztergomi káptalan 1285. és 1292-ben

kelt leveleikben.

' Múlt és jelen századbeli történet-

íróink t mindnyájan Pektári Joakhim-nak nevezik; de én ezen családi nevet,

melynek semmi alapját nem találtam,

nem tartom elfogadhatónak : mert Pcktcir

nev helység nem létezik s a Pektári

név sem egykorú forrásokban sem okle-

velekben nem fordul el. — Én Joakhi-

mot, néhai István bán fiát, testvéreivel

Istvánnal és Lászlóval (Ladislaus- vagy

Radislaussal), a német eredet Guth-

keled nemzetség tagjának tartom, mely

hazánkban a xiii. században szélesen

el volt ágazva s terjedelmes jószágokat

birt. IV. László ugyanis 1279-ben kelt

levelében, melylyel Hódos, Bereczk,

György és Benedek testvéreknek, a Guth-

keled nemzetségbl származott Báthori,

Várdai, Szakolyi családok seinek, ado-

mányozta Ábránt, Bátort és Kis-Bátort,

mint egyik magtalanul elhalt rokonuk

birtokát, Joakhim mestert mint ezen

testvérek rokonát (cognatus) említi. Wen-

ZEL. IV. 177.



8 SZABÓ KAROLY

e levelében, tudatva hogy koronáztatása megtörtént, kemé-

nven megparancsolja a város tanácsának, hogy hozzá s

kedvelt bánjához Joakhimhoz h legyen, "mert tudjátok

meg, hogy bár most gvermekkorban vagvunk is, mindaz-

által Isten segedelmével van hatalmunk, hogy az ellenünk

fölkelket hatalmasan megzabolázzuk. Azért, ha valami

htlenség támadna szíveitekben, kezünktl sem vízen sem

szárazon nem fogtok megmenekülni".'

Ha Joakhim bán ellenséges érzelemmel viseltetett ii. Ot-

tokár cseh király ellen, abban bizonyosan osztozott velea büszke anyakirályné Erzsébet is, ki nem felejthette,

hogy t és ifjú férjét v, Istvánt 1260-ban Ottokár fosztotta

meg a stiriai herczegség birtokától.' Ennek következtében

V. István halála után feszült viszonvnak kellett keletkezni

a magyar és cseh királyi udvar közt. Ezen feszültség pedig

csak növekedett az által, hogy Ottokár a hozzá menekült

Egyed mestert és öcscsét Gergelyt, az v. Istvánnal 1271-

ben kötött békeszerzdés világos megsértésével, nem csak

szívesen fogadta, hanem Laa, Neuenburg, Stockerau és

Kreuzenstein 2000 ezüst márkát jövedelmez birtokával is

megadományozta, az áruló fúr által kezére játszott pozso-

nyi végvárat pedig néhány szomszédos ersséggel együtt

birtokába vette és fölszerelte.^

1 Dátum Albae in quindenis S. Ste- meggyilkolt Kötény (Kuthen) kún feje-

phani regis. Év n. (1272). Fejér, v. ii. delem leányának állítják; ezt az állítást

37. 1. — Ezen parancsot Trau tanácsa, azonban pusztán az említett czímmel

mely még augusztus 31-én azt határozta, teljességgel nem tartom igazolhatónak,

hogy az általa kiadandó oklevelekbe e Az egykorú Rogerius világosan írja,

szavak írandók : Regno Ungariae vacante, hogy ív. Béla a nép által a tatárokkal

szept. i8-án vette, s annak értelmében való egyetértéssel gyanúsított Kötényt

hódoló követeit föl is küldötte a királyi nejével, fiaival, leányaival s némely fö-

udvarba. Lucius, De regno Dahnatia et embereivel együtt rizet alá vettette s

Croatia. 288. 1. öt a felbszült nép családjával együtt

2 Erzsébetet, ki magát egy 1273-diki (cum suis) gyilkolta le. Rogerii Carmen

oklevelén függ pecsétjén a kunok feje- miserabile. ENDLicHERnél Monum. Arpa-

delme leányának (Imperatoris Cumano- diana. 265. és 270. 1.

rum filia) czímezi, több történetírónk, 3 1272-re Annaliiim Aiistr. Coniiiiua-

mint Desericzky, Pray, Budai Ferencz, tia Vindoboucnsis PERTznél ix. 704. 1.

Fessler. s legújabban Gyárfás, az 1241-ben



KUX LASZLO.

Az a kitüntet kegy, melylyel a cseh király a mene-

kült Egyed mestert elhalmozta, Németujvári Henriket,

IV. Béla egykori nádorát, v. István és párthívei s különösen

Egved halálos ellenségét, irigységgel és bosszúsággal töl-

tötte el. A hiúságában és büszkeségében magát mélyen

sértve érz Henrik, Ottokár udvarát s a Leuchtenberg

családból való nejét is oda hagyva, azonnal Magyarországra

sietett, hogy szolgálatát a cseh király ellen a magyar ki-

rályi udvarnak fölajánlja. A hatalmas furat az anyakirályné

és udvara kitüntet szívességgel fogadta s az ország zász-

lósurai közé emelte.'

A királyi udvar a koronázás utá>- egy ideig Székes-

Fehérvártt tartózkodott, azután Budára vonult, s az szi

hónapokban gyakran mulatott a Nyulak szigetén, hol a

IV. Béla által alapított s egyik leánya a szent hírben állott

Margit által nevezetessé lett zárdában az ország legelke-

lbb családjainak tagjai közt mint apáczákat találjuk a

király nénjét Erzsébetet, s ív. Béla egyik unokáját, Béla

macsói herczeg testvérét, Margitot.

Ily alkalommal történt, hogy a királyi udvar kegyében

álló Németujvári Henrik az ifjú macsói herczeget Bélát a

király ellen forralt árulás vádjával illette, s az erre követ-

kezett heves szóvita közben kardot rántva úgy összevag-dalta, hogy teste darabjait testvére Margit s unokahúga

Erzsébet apáczák alig birták összeszedni, kit is aztán nagy

siralom közt temettek el az ottani monostorban.^

1 Henrik legelsben 1272. dec. 2-án pig számos oklevele kelt Budán, de szept.

tnik föl mint uzorai és sói bán. Wen- 19-én és november 21-én kelt okleveleit

ZEL IX. 4. 1. — E méltóságot viseli foly- a Nyulak szigetén adta ki. Wenzel ix.

vast 1273 május 12-ig, mikor már mint 6. 1. és Fejér vii. ív. 145. 1.

tótországi bán van említve. Wenzel, 3 1272-re Annales Steronis Altahcnses

X'i- 79- 1- pREHERnél Script. rer. Austr. Ed. 3-a.

2 IV. László 1272. szept. 7-én még 558. 1. — Az Annales Austriae bécsi

Székes-Fehérvártt adott ki két okieve- folytatója szerint Béla herczeget Henriklet. Hazai Okmánytár. ív. 52. 1. és Wen- tanácsára és segélyével ölték meg a

ZEL IX. 5. 1. — Ezentúl egy pár hóna- magyarok PERTznél ix, köt. 704. 1. —Magyar Tört. Életr. 1885—6. 2



lO SZABÓ KÁROLY

Sógorának megöletése a legkedvezbb ürügvl szolgált

Ottokárnak, hogy a gyermekkirály kormánva alatt gyen-gének vélt Magyarországot, mely ellen a háborút márakkor elhatározta,

midn a szökevény Egved kezébl Po-zsony várát és vidékét kezébe vette, haddal támadja meg.Ottokár az w Istvánnal kötött békét e gyilkosság által

fölbontottnak hirdette, a magyar udvartól a béke érdeké-

ben hozzá küldött követséget üres kézzel utasította vissza,

parancsot adott a magvar határszélek dúlására, s nao-y

készületeket tett a Magyarország ellen saját vezérlete alatt

indítandó támadó háborúra/

A Magyarországot fenyeget veszélv elhárítására a

szent szék megtette a közbenjárási kísérletet, x. Gergely

pápa, hivatkozva az v. István és Ottokár közt kötött s a

szent szék által megersített békeszerzdés érvényességére,

mely ellen a kiskorú magvar királv mit sem vétett, szívére

kötötte a cseh királynak, hogy tekintse rokona László ki-

rály és neje Izabella kiskorúságát, s követve a szent szék

tanácsát tartózkodjék Magyarország megtámadásától, mert

«nem volna dicsséges dolog egv fönséges királvnak az

árva ellen támadni s ily gyengekorú gyermek ellen hada-

kozni.- Ottokár azonban, ki még ekkor abban a remény-

ben ringatta magát,hogy a német birodalom választó feje-

delmeinek többsége t fogja a császári trónra emelni,

hallani sem akart a tervezett bosszuló hadjárat abba ha-

mvasáról.

Bélát (tquidam Comites Ungariae» gyil- szeret bölcs tanácsosokat tartson ; az or-

kolták meg, az Annales Salisbnrgcnscs szag fpapjainak és furainak pedig meg-szerint PERTznél e. h. ix. 799. 1. hagyta, hogy egymással ne viszálkod-

1 1272-re Annales Steronis AUahenses janak, a királyt és nejét tiszteljék s

6- h. tanácscsal és tettel híven támogassák.

2 Theiner, Moniimenta Historiea Hun- U. ott 304. 305. 1. — Fölhívta Károly sici-

gariam sacram illustrantia. i. 306. 1. — liai királyt is, hogy a veje László király

Ugyanekkor a pápa int levelet küldött és Ottokár közt kitörend háborút igye-

László királynak, hogy az egyház sza- kezzék megakadályozni. Fejér, v. ii.

badságait, jogait s az egyházi személye- 134. 1

ket oltalmazza, hozzá és nejéhez h, béke-



KIN I.ASZLO. II

A magvar kormány az ország határszéleinek háborgatá-

sára azzal felelt, hogy Ottokár hadjáratát megelzve, tél-

víz idején 1273 febriiárius els napjaiban, Csák Máté tót-

országi bán vezérlete alatt magyar és kim csapatokatküldött egyfell Stiria és Karinthia, másfell Ausztria és

Morvaország dulására, melyek ezen tartományok egy részét

tzzel vassal pusztították s nagy zsákmánynyal és 20,000

fogolylyal tértek vissza az országba.'

Ezen pusztítás megtorlására mintegy 1000 fnyi osztrák

nemes tavasz nviltával az országba törvén Gvrt váratlanul

megrohanta és megvivta, a vár kapitányát a Száh nemzet-

ségbeli Jób pécsi püspököt több nemessel együtt vasba

verve Ausztriába hurczoltatta.- Gyr várából aztán a né-

metek a szomszéd Veszprém és Vas vármegyére törtek s

Körmend városát is bevették és fölégették.

Alig hogy a magyar és kún hadak Stiriába és Morvába

betörtek. Egyed mester, ki árulását megbánva hazája ellen

harczolni nem akart, midn még mint menekült fél évet

sem töltött Ottokár birodalmában, ottani urodalmait oda

1 Ezen támadás idejét 1273. Gyertya- stenfeld vára alatt Máté bánnal, Dénes

szentel Boldog Asszony napja (febr. 2.) fispánnal és Henrik bán fiával János

utánra határozza az Annales Steronis (= Iván) fispánnal együtt vitézkedtek

Altahoises. pREHERnél e. h. i. 558. 1.— Gergely fiai : Olivér, Herbord és Tamás,

A kunok és magyarok Karinthiába egy kik közzül az utolsó el is esett. ív. Lászlóhónap alatt kétszer törtek be s onnan 1273-ban uralkodása 2-dik évében, nap

20000 foglyot, más csapat pedig Morva- nélkül (szept. i. után) kelt adományle-

ból is sokat hurczolt el, az osztrák év- vele. Wenzel ix. 27. 1.

könyvek bécsi folytatója szerint Pertz- 2 Az osztrák évkönyvek bécsi és klos-

nél IX. 704. 1. — Herbord a Búzád nem- terneuburgi folytatói. PERTznél ix, 704.

zetségbl Máté bánnal Stiriában és Ka- 729. és 744. I.

rinthiában harczolt és gyzött. ív. László 3 ív. László 1274 nap nélkül (szept.

1273. június 2-án kelt adománylevele. i. után) kelt levelében említi, hogy János,

Gyri tört. füzetek. 11. 302. 1. — ív. László Konrád comes fia, midn a németek

1273. július 6-án a Ják nemzetségbeli Gyr várából kitörtek s Hanta falura

Csépán részére kelt adománylevelében, ütöttek, ellenök embereivel, kik közül

ki Fürstenfeld vára alatt egy stiriai lova- hárman elestek, vitézül harczolt, és 15

got elejtett, említi, hogy midn v. István magyar foglyot szabadított meg. Wenzelhalála után Ottokár az ország határait ix, 109. 1. — Körmend (Gurmens) föl-

dúlta, Máté bánt, Omodé vasi, János égetését s kirablását említi a klosterneu-

zalai s Miklós szanai fispánokat küldte burgi krónika PERTznél ix. 744. 1.

Stiria ellen. Wenzel xii. 73. 1. — Für-



12 - SZABÓ KAKOLV

hagyva 1273 tavaszán visszatért az országba, a pozsonyi

végvárat ismét kezére keritette s niagvar és kún fegyve-

resekkel rakta meg.' A megtért furat a magvar kormánv

szívesen fogadta s a macsói és boszniai bánsággal jutal-

mazta,-

Gvr visszafoglalására a magyar kormány elször Joak-

him tárnokmestert küldte, Gergely mester vasi, Német-

iíjvári Iván soproni s Dedaius zalai fispánokkal, azután

pedig az ország derék hadával, mely eltt a királyi zász-

lót Polván, Rikolf fia, a Berzevicziek se lobogtatta,^ a

gvermekkirály személyesen ment a vár vívására, melvnek

bevétele szeme láttára június vége felé már megtörtént/

Nem sokára azután, hogy Gvr az osztrákok kezére ke-

rült, némely osztrák és morva urak 1273 május havában

mintegv 2000 fnvi seresfs^el a Morva folvón áttörve Nvit-

ráig hatottak, a várost bevették és fölégették, a várat,

honnan a püspök és kanonokok elmenekültek, megvívták, a

székes-egvházba menekült férfiakat és nket legvilkolták,

s még a csecsszopóknak sem kegyelmeztek, kiket az emberi

érzésbl kivetkezett csehek lábaiknál fogva csapkodtak az

1 Chron. Claustroneoburgense. Pertz- hol azonban ezen oklevél, mely az ország-

nél IX. 744. 1. nagyok névsorának bizonysága szerint

2 Eg)'ed mester, kit Szalay és Hor- csak 1273-ban kelhetett, hibásan vanváth Mihály Budaméri családnévvel em- közölve 1279-re. — 1274. aug. 4-én a

lít, mint macsói és boszniai bán legels- sitkei nemesek részére adott levelében

ben IV. László 1273. máj. 12-én kelt leve- mondja a király, hogy Gyr vívására

lében tnik föl. Wenzel ix. 79. 1.. s mint elször Joakhim tárnokmestert küldte,

ilyen igen számos királyi oklev-él záradéka- azután pedig személyesen ment. Wenzelban szerepel 1273-ban. — 1274. utolsó s ix. 63. 1. — 1273. jun. 24-én kelt levelé-

1275. els hónapjaiban Egyed a tárnok- ben említi a Gyr ostromára küldött

mesteri méltóságot, testvére Gergely pedig Gergely, Iván és Dedaius fispánokat.

1273. és 1274-ben a vasi föispánságot Wenzel, xil 83. 1. — 1273. jul. 5-én a

viselte. Ják nemzetségbeli Baksa és rokonai, a

3 IV. László 127S. oct. 10. Pólyán sitkei nemesek, részére kelt adomány-

részére kelt adománylevele. Kubinvi, levelében Gyr visszavételérl már mint

Arpádkori Okmánytár. loi. 1. megtörténtrl emlékezik. Fejér. vii. iii.

4 IV. László X273. jun. 21-én nemessé 72. 1. — László király számos oklevelé-

tesz két gyri várjobbágyot, kik szeme- ben említi, hogy jelen volt Gyr vívása-

láttára hágtak föl a gyri vár falára és nál.

sebeket kaptak. Fejér, vii. ii, 73. 1.,



KÚN LÁSZLÓ. 13

egyház koszlopaihoz; a fölgyújtott városban és egyházban

rabolt gazdag zsákmánvnval és foglyaikkal osztán bántat-

lanul vonultak vissza hazájokba.'

A magvar kormány a béke érdekében követséget küldöttugyan Ottokárhoz, de a kölcsönös támadások s az ezek

által fölidézett bosszúvágy miatt ezen kísérlet eredményre

nem vezethetett.- Ottokár az általa személvesen megnyi-

tandó magyarországi hadjáratra Sz. Jakab napjára (július

25-re) Laa vára alá parancsolta táborba szállani birodalma

hadait; Erzsébet anvakirálvné azonban az ország tanácsával

korán megtette az intézkedést a cseh király támadásának

megelzésére. S Németujvári Henrik bán 30000 magyar

és kún lovassal a Morva folyón átkelvén, Ottokárt, mi-

eltt hadait teljes számmal összegyüjthette volna, meglepte,

seregét egy ütközetben, melyben Ottokár veje Dürrenholtz

Ulrik is elesett, megverte, s Laa környékét, melynek vá-

rában keresett a cseh királv menedéket, két napig kimé-letlenúl dúlta és rabolta ; harmadnap azonban, minthogy

e közben Ottokár serege 60000 emberre szaporodott, a

túlnyomó er ell a gyermekkirálylyal egvütt, ki az or-

szág hadaival ezen táborozásban is részt vett, sietve vissza-

húzódott.^

Ottokár a visszavonuló magyar sereg nyomában a Morva

1 Az osztrák krónika bécsi és kloster- rok régi megszokott csalárdságukkal lep-

neuburgi folytatói, PERTznél, ix. 704. ték meg Ottokár Laa alatt gyülekez

711. és 744. 1. — Ezen betörés alkalma- táborát.

val András, Ivánka fia, a Forgácsok se, 3 Az osztrák krónika bécsi folytatója,

fiaival együtt Gímesk várát a csehek PERTznél, ix. 705. 1. — Ugyanannak

ellen megvédelmezte, ív. László 1275-diki klosterneuburgi folytatója U. ott. 745. 1.,

levele. Fejér, v. ii. 232. 1. ki a magyar sereg számát 40,000 lovasra

2 Henricus de Lsernia az Ottokár teszi. — oCum nos cum totali mole exer-

magyarországi hadjáratáról írt tudósítá- citus nostri contra insultum Regis Bo-

sában azzal vádolja a magyarokat, hogy hemie . . . apud castrum Marhayk (Mar-

csalárdúl megszegték a fegyverszünetet, chegg) castra metati fuissemusn mondmelyet egy minorita barát a magyar maga László 1276. augusztus i8-án kelt

király nevében kötött volt. Fejér, v. ii. levelében. Wenzel, ix. 148. 1. — v. István

68. 1. — Az osztrák krónika klosterneu- halála után, — mondja a király György

burgi folytatója szerint c. h. a magya- mester, a Sóvári Sós család se, részére



14 SZABÓ KAROLY

vizén átkelvén, a háborút magyar területre tette át s hó-

dítva nyomult el a Vág vonaláig. Egész augusztus havá-

ban Pozsonv vármegyében táborozva Pozsony várát, melver

Egyed mester bírt, és Szentgyörgyöt a bécsi és bécsúj-

helyi polgárok ostromgépeivel megvívatta, Nagyszombatot,

Stomfát, néhány más ersséggel együtt bevette, a meg-

hódított várakat és városokat mint hbéreket osztrák ne-

meseknek adományozgatta.* Azután a Dunán Rottenstein-

nál Dévénynyel szemben veretett hídon hadait átszállítván,

Magyar-Ovárt ostrommal megvette s a Rábáig nvomult,hol természetes fiát Miklóst ötven vitézzel egvütt lovaggá

ütötte. Innen Sopron vármegyének fordulva a Fert mel-

lett több ersséget elfoglalt, Sopront pedig ostromgépek-

kel vívatva mind addig szorongatta, míg a polgárok, fiai-

kat kezesekül adva, a várost föl nem adták, melvet aztán

az osztrák városok kiváltságaival adományozott meg. Ezen

kilencz hétig tartott táborozás után Ottokár, a mint azt a

megdöbbent tudósítást vette, hogy a német birodalom vá-

lasztó fejedelmei versenytársát Habsburgi Rudolfot Frank-

furtban szeptember 30-dikán római királylyá választották,

és igy tisztán állott eltte, hogy a német birodalomtól el-

foglalt tartományaiért élethalálharczra kell készülnie, a

hadjáratot azonnal félbe szakította, s néhány határszéli vár:

Dévény, Pordány, Feketeváros és Szent-Margaréta lerom-

1288. (szept. I. eltt) kelt levelében, — Szegi Benedek fia Apa. ív. László levele

midn Ottokár országunkat megtámadta 1274. febr. 16. Wenzel, ix. 51. 1. —és végvárainkat elfoglalta, «nosque vna- uCum Rex Bohemorum ante faciem

cum Baronibus ac regni nostri nobilibus exercitus nostri . . fuga deuectns se ad

contraeundem regem

procedentes iuxta castrumLoa

recepisset.» ív. László 1275.

fluvium Morva» György mestert, Simon szept. 27-én kelt adománylevele Boriról,

fiát, küldtük elre a cseh király seregét a Bori család se, Miklós részére. Fejér

kikémlelni, György Laa vára alatt vité- v. 11. 267. 1.

zül harczolt s három fogoly vitézt hozott * Az Annales Austriae bécsi és klos-

hozzánk. Fejér, v. iii, 393. 1. — Laa terneuburgi folytatói. PERXznél, ix. 705-

vára alatt, «in quo Othocarus . . . se és 744. 1. — Has. Henricus de Isernia

receperat vix füge medio liberatus", vitéz- tudósítását Fejér, v. ii. 68. 1.

kedett a Guthkeled nemzetség egyik tagja.



KÚN LÁSZLÓ.j 15

boltatása után october havában hadait az országból ki-

vezette.'

A cseh király táborozásáról hazai okleveleinkben több

érdekes adatot találunk, melyekrl az Ottokárt dicsítegvkorú osztrák krónikák szóval sem emlékeznek. Okleve-

lekbl tudjuk, hogy Mihály, Budmér fia, újvári várnagy,

Újvárt (a mai Holicsot) a cseh király hadai ellen, melyek

az ország más határszéli várait elfoglalták, bámulatos vitéz-

séggel megvédte s a király számára megtartotta,' s hogy

hasonlóan megvédték Gimesvárát

Jánosmester nyitrai

esperest és rokonai, a Forgácsok sei,^ Csejte várát birto-

kosai Pongrácz és Péter, Kázmér fiai,^ Kabold várát Sop-

ronban Jakab és László szergényi nemesek, kiknek testvére

Csenke a vár alatt vívott ütközetben esett el.^ Okleveles

bizonyságunk van továbbá arról, hogy a gyermek László

személvesen jelen volt Nagy-Szombat megvívásánál,-' mely-

nek visszafoglalására Roland nádort, Joakhim tárnokmes-

tert és Egved mestert küldötte." így tudjuk azt is, hogy

Szombathelv várát a királyi hadak visszafoglalták.' De ér-

1 Ugyanazok t. /;. és Annales Mclli- \ ív. László levele 1276. (szept. i.

censes, PERTznél, ix. 510. 1. — Ezek eltt). Wenzel, ív. 74. 1.

ellenében az Annales Aiisfrice 14 hétre 5 ív. László levele 127^. (szept. i.

teszi Ottokár magyarországi táborozását eltt). Fejér, v. ii. 428. 1. és Wenzel,

PEznél, c. li. I. 713. 1. és PERTznél ix. ix. igg. 1.

652. 1. — IV. László 1277. január 17-én .6 Cum ad recuperandam dictam civi-

kelt levelében, az ország nagyjai s külö- tatem nostram (Tyrnensem) vnacum

nsen Németújvári Miklós nádor tana- quibusdam baronibus et regni nostri

csára, Sopron város polgárai közzé sorolja nobilibus accessimus, mond ív. László

a lövéri íjászok másik felét is, kiknek 1283. május. 25-én kelt levelében, mely-

egyik felét már ív. Béla és v. István a lyel Péter tótországi bánnak, Benedek

soproni vár oltalmára rendelte és pol- fiának, ki Nagyszombat ostroma alkal-

gári jogokkal adományozta meg, külö- mával egy nyíUvés által két fogát vesz-

nösen azon érdemökért, hogy nem gon- tette, Goricza várát adományozta. Wen-

dolva fiaikkal, kiket kénytelenek voltak zel, xii. 386. 1.

Ottokárnak kezesekl adni, a várat neki 7 ív. László 1274. febr. 22-én kelt

sértetlenül visszaadták. Fejér, v. ii. levele. Gyri tört. füzetek, iii. 107. 1.

375. 1. 8 Ezen vár visszafoglalása közben

2 IV. László 1273. (sept. i. eltt) kelt Szegi Ivánka, Joakhim fia, súlyos sebet

levele. Wenzel, xii. ioi. 1. kapott. ív. László 1275. dec. lo-én kelt

3 IV. László levele 1276 (szept. i. eltt). levele. Fejér, v. ii. 273. 1. — Ugyanak-

Fejér, V. H. 343. 1. kor megsebesült Péter bán. Benedek fia



l6 SZABÓ KÁROLY

tesítést nyerünk egyes ütközetekrl is, melyekben a magyar

hadak a cseh király seregével diadalmasan küzdöttek. Igv

például Ottokár Sopronban dúló serege fölött Belöd,

Belöd fia, az Osl nemzetségbl, a Bád vizénél fényes gy-zedelmet nvert ;' Németujvári Iván, Henrik bán fia, akkor

soproni fispán, kit a király a soproni határszél védelmére

küldött, a cseh király seregét megverte s megszalasztotta,

melv alkalommal Benedek, a Pécz nemzetség tagja, több

csehet elejtett s egy elkel vitézt elfogott ; ugvancsak

Iván szerencsésen harczolt Ottokár hadainak egy részével

Peresztegnél, azután Lósnál is, hol a csehek fseregét le-

gyzte.

Ottokár magyarországi hadjáratának utolsó jelenete gya-

nánt tnik föl okleveleinkben Detrek vár ostroma, melv

alatt az ország hadai Dénes bán, Joakhim tárnokmester,

Egved mester és más zászlós urak vezérlete alatt az ost-

romló cseh sereget legyzték, több cseh furat elejtettek

s Ottokár nyolcz országnagyját ejtették fogságba.^

Magyarország a cseh király visszavonulása után meg-

szabadult a küls ellenség háborgatásától és pusztításától,

is. IV. László 12S1. ápril. 24-én kelt levele. országba betört s azt dúlni akarta, említi

Wexzel, XII. 329, 1. — Szombathely a király 1283. (szept. i. eltt) kelt leve-

visszafoglalására a király Joakhim tár- lében, mely szerint Gergely bán a király

nokmestert küldte, 1274. augusztus 4-én némely híveivel Ottokárt megszalasz-

kelt levele szerint. Wenzel, ix: 63. 1. és totta, ^s diadala jeléül néhány német

Hazai Okmányt, iii. 20. 1. vitézt foglyul vitt hozzá. Fejér, v. iii.

1 IV. László levele 1276. n. n. Fejér, 157. 1.

VII. II. 50. 1. 3 Detrek ostromáról s a cseh hadak

2 IV. László 1274 (szept. 1. eltt) vereségérl, mely mindig az Ottokár

kelt levele a Pécz nemzetségbl való elleni táborozás legutolsó részletéül van

Benedek részére, ki Iván soproni föis- említve, ív. László számos oklevelében

pánnal a peresztegi ütközetben is vité- emlékezik, például 1274. febr. 16. Wen-

zl harczolt, a lósi dönt csatában pedig zel, ix. 51. 1., 1274. ápril 16. Hazai

az olmüczi püspök hadnagyát legyzte. Okint. viii. 174. 1., 1274. május 31. Wen-Hazai Okmányt, i. 60. 1. — Németújvári zel, ix. 58. 1., 1274. aug. 4. U. ott. 63. 1.

Iván gyzedelmet említi a király 1279. és Hazai Okmt. iii. 20. 1., 1274. szept. 25.

(szept. I. eltt) kelt levelében is. Fejér, Wenzel, xii. 90. 1,1274. (szept. i. eltt)

v, II. 493. 1. — A Pécz nemzetségben Fejér, vii. iv. 49. 1. Fejér, v. n. 114. 1

Gergely bán gyzedelmet Ottokár serege Hazai Okmt. i. 60. 1., 1274. (szept. i.

fölött, ki Gyr vára bevétele után az után). Wenzel. iv. 39. 1.



KUN I.ASZLO. n

Magyar Tört. Eletr. 1883—6



SZABÓ KAROLY

de annál keservesebben érezte a meghasonlás és féktelen-

kedés átkát, mely a gyermekkirály ertlen kormánya alatt

az önérdekeiket hajhászó, egymás megbuktatására törekv

furak folytonos versengése következtében az országra ne-

hezedett. A koronázás eltt kitört lázongást a királvi udvar

hívei az ország szívében szerencsésen elfojtották ugyan

:

de a zavargás hullámai a határszéleken annál magosabbra

emelkedtek. Roland, Márk fia, rokonaival Miklóssal és

Gergvel, a Borsa nemzetségbl való Pál fiaival, kezet fogva

féktelenkedett a Szepességen és a tiszántúli vármegvék-

ben. A királv Batizt, Márk fiát, a Mariási család sét,

küldötte a Roland által bitorolt szepesi királyi vár vissza-

foglalására, ki is azt addig szorongatta, míg Kunigundának,

IV. Béla leányának, Boleszláv krakkai herczeg nejének

közbenjárásával a lázadó furat a vár föladására bírhatta.*

A tengerparton a koronához hú Trau ellen Sebenigo, mely

Trau sérelmére magának Pál mester esztergomi kanonok

személyében külön püspököt választott, és Spalato, mely

Traunak némelv ív. Béla által adományozott birtokait

fegyverrel törekedett elfoglalni, Brebiri Pál tengermelléki

bán által is támogatva nyilt háborút folytatott, s a király

kormánva hasztalan intette a bánt és a két várost, hogy

a hú Traut ne háborgassák, a város polgárait pedig csak

* IV. László Ba^'-z részére 1275. ápr. néhai Pál fiai, Roland, Márk fia. és

3-án kelt adománylevele. Fejér, v. ii. czinkos társaik földúlták, ív. László 1275.

238. 1. — Midn a király parancsára jul. 13-án kelt levele szerint Fejér, v.

Jakab mester szepesi kanonok a láza- 11. 248. 1. ; a mi csak akkor történhetett,

dóktól a szepesi várat visszakövetelte, midn Joakhim 1273. május havában

Gerg és Loránd fogságba vetették s egy ideig az udvar kegyébl kiesett s a

mind addig sanyargatták, míg testvéreit tárnokmesteri méltóságot elvesztette. —kezesekl adva, magát 100 márkával ki Van nyoma, hogy a htlen Roland bizo-

nem váltotta. ív. László 1278. szept 28-án nyos jószágát a király 1273-ban egy mo-

kelt levele. Wenzel, ix. 376. 1. — Csák nostornak adományozta. Timon, Epi-

Péter fia Mihály Erd-Csokonyára s tome. 79. 1., s annál feltnbb, hogy már

más Somogy és Fehér vármegyei fal- 1274. június i6-án Roland mestert mint

vaira vonatkozó leveleit akkor vesztette szepesi fispánt a király szolgálatában

el, midn falvait és egyházait Joakhim, találjuk. \V.\gner, Annlecta Scepusii. i.

néhai István bán fia, Miklós és Gerg. 107. 1.



KUN LÁSZLÓ. 19-

szép szavakkal biztathatta, hogy a király, bár eddig a háború

miatt nem mehetett hozzájok, nem sokára küld olyan embert,

a ki ket Pál bán és a szomszéd városok ellen meg fogja

oltalmazni.' Lithon havaselföldi vajda, a király trónra lépté-

vel kitört zavarokat fölhasználva, testvéreivel a Szörényi bán-

ság egy részét elfoglalta s a királyi kincstárt illet jövedel-

mek beszolgáltatását megtagadta;miért aztán a király meg-

bízásából György, Simon fia, haddal vonult ellene, legyzte

és elejtette, testvérét Barbátot pedig foglyul vitte a király

elébe. -

A királyi udvarban ezen zavargásokkal egy idben az

ország nagyjainak a hatalomért és befolyásért való folvto-

nos versengését, az egymást rég gylöl családok elkese-

redett küzdelmét szemlélhetjük ; minek következtében a

nádor László koronáztatása után egy év alatt hatszor vál-

tozott.^ Joakhim tótországi bán már 1272. deczember 2-án

Ernye helyébe a tárnokmesteri hivatalra emelkedett, hon-

nan az ellenpártnak 1273. május havában sikerült t, de

csak rövid idre, leszorítni.-* Németujvári Henrik uzorai

1 IV. László év nélkül, de kéíségtele- szerepel, de már június 2-án visszanyerte

nül 1273-ban, aug. 10- és 12-dikén kelt elvesztett állását. Gyri töri. füzetek. 11.

levelei Spalatóhoz, Trauhoz és Pál bán- 302. 1. — iv. László Csák Péter, Mátéhoz. Wenzel, IX. 567—569. 1. mester fia, részére 1273. május 23-án kelt

2 IV. László 1285-ben György részére adománylevelében írja, hogy midn trónra

kelt adománylevele. Wenzel, xii. 434. jutott, Pétert irigyei gonosz árulkwdással

és 438. 1. megfosztották az r ztalnokmesteri mél-

3 Ez id alatt három ízben legtovább tóságtól, melyre atyja v. István emelte

viselte a nádorságot v. István kedvelt volt, s az udvartól elzték; de ö azért

híve és nádora a Rátóth nemzetségbeli h maradt, s midn mások, kiket érde-

Rolánd, kit kétszer. 1272. nov. 27-tl mök fölött fölmagasztaltunk, föllázadtak,

dec. i-ig és 1273. május 12-töl 29-ig, nemes lélekkel trte sérelmeit s nemHédervári Lörincz, Kemény fia váltott lett htelenné. «Midn tehát nem nagy

föl. Lrincz után 1273. június 2-án Csák id múltával megszabadultunk azok kezé-

Máiét, Péter testvérét, találjuk a nádori bi, kik bennünket rosszul kormányoz-

széken, melyre június 21-én ismét Roland tak, t udvarunkba visszahívtuk*. Wen-kerl vissza s bírja a nádorságot okt. zel, ív. 23. és ix. 12. — Bizonyosnak

26-ig. tartom, hogy e szavak a tárnokmester-

4 Joakhim 1273. május 12-töl e hónap ségtl megfosztott Joakhimra és párt-

végéig kelt oklevelekben mint tárnok- feleire vonatkoznak.

mester az ország zászlós urai közt nem

3*



20 SZABÓ KAROLY

€S sói bán Joakhim buktával nveri el a tótországi bánsá-

got ;' az ország többi fméltóságaiban is a változások fel-

tnen gvakoriak.

A kormány vezetésére ez idben az özvegy anvakirályné

a kún Erzsébet gyakorolt legnagvobb befolyást, mint

kitetszik László királv uralkodása els évében kelt ado-

mányleveleibl, melvek nagy részét édes anvja akaratjából

és tetszésébl s az ország nagvjai tanácsából állította ki.^

Még 1273. szept. 29-dikén is fönállott a jó viszonv a ki-

rályi gyermek és anyja, illetleg ezek párthívei között.^ Decsakhamar az után, hogv Ottokár hadai az országból kita-

karodtak, 1273. october ha\'ában az ország furainak egv-

más elleni torzsalkodása nvilt lázadássá fajult a gvermek-

Tvirálv uralkodása ellen,- miután a verseng furak botra-

nyos meghasonlást és nehéz belharczokat idéztek el a

királv és anvja s ezek párthívei közt.- Ezen belháborúban

a kunok, kik kevéssel azeltt az Ottokár elleni hadjárat-

ban a király zászlaja alatt híven szolgáltak, *"' Hédervári

1 Henrik úr a bánságban, melyet Monuiu. Eccl. Strigou. 11. 25. 1. — 1273.

azután haláláig majdnem másfél észten- okt. 17-én adományozza a felségsért

deig viselt, 1273. május 12-én tnik föl. Ugrin mester, Pós fia, esztergomi palo-

Fejér. V. II. 87. 1. és Wenzel, xii. 79. 1. táját Walter budai birónak. Fejér, v.

2 1272. nov. 27., dec. i.. 1273. január 11. 106. 1., vii. v. 369. 1. és Knauz e. h.

•9. 10, 12. Fejér, v. ii. 49. 50. 71. és 1:9. 25. 1.

1., Wenzel, ix, 10. 1. 5 «Cum humani generis perspicax

3 Ez nap adja vissza a kiráh- István inimicus . . . nedm inter Barones regni

mester beregi és pataki fispánnak, László Hungarie necis seminarium et bellum

sárosi fispánnak és Dénes mesternek, intestinum . . . verum et inter nos ab una

Tekös fiainak, si jószágaikat, melyeket parte et dominam Reginam matrem no-

kormányra léptekor ellenségeik sugal- stram serenissimam ex altéra disscidium

mázasára elkoboztatott; minthogy édes scandalo non vacuum et grauium guerra-

anyjától és országa nagyjaitól ártatlan- rum matériám suscitasset.» ív. László le-

ságukról meggyzdött. Fejér, v. iv. vele 1274. január. 23. Fejér, v. ii. 14S. 1.,

121. 1. VII. V. 391. 1. és Wenzel, xii. 98. 1.

4 IV. László Budán 1273. oct. 9-én 6 i. Károly siciliai király Rómából

kelt levelével adományozza János mes- 1273. június 8-dikán nagyságos Albret

ter gömöri esperestnek, a késbbi kalo- (Alpra) és más kún urakhoz intézett

csai érseknek, Izdegejt (zdögét) és levelében dicsérettel emeli ki, hogy vala-

Ujfalut Xyitra vármegyében, melyeket a mint néhai István királynak híven szol-

hütlen és felségsért Petenyétl koboz- gáltak, úgy fia és örököse, az veje,

látott el. Fejér, v. :i. 122, 1. és Knauz, László király ellenségei ellen is hatal-



ki;n laszlo. 21

Lrincz egykori nádorral és kunok birájával az anyaki-

rályné pártjához csatlakozva harczoltak a király és hívei

ellen." A pártharczok dühöngése közben történt az a hal-

latlan botrány, hogv András, Jákó fia, a Kaplyon nemzet-

ség tagja, a gróf Sztárayak se, a korona tekintélyének

porba tiprásával a kiskorú királyt buzogányával megverte;

miért aztán az ország nagyjai t mint htlent számkive-

tésre s jószágai elkoboztatására Ítélték ;^ más felöl pedig

a királv hívei az anyakirálynét fogságba vetvén Túrócz

várában András, Ivánka fia, a Forgácsok se rizete alatt

tartották.^ E fogság azonban nem lehetett tartós, mert a

masan küzdenek, teljesítve kötelességö-

ket, melyre anationis identitás vos astrin-

git». Monumeuta Hiiiig. Hist. Diplaiiui-

tiai emlékek az Anjou-korból, i. 34. 1. hol

ezen oklevél kézzelfogható hibával van

1272-re közölve 1273. helyett.

1 1273. (szept. I. után) ad a király

kiváltságlevelet két Komárom vármegyei

falura fölovászmesterének Mihálynak,

Imre fiának, ki unokatestvérével Mik-

lóssal együtt az ö parancsára a haji

Szent-Lrincz monostorát a kunok táma-

dása ellen emberei s rokonai halálával

megvédelmezte. Hazai Okvit. vi. igo. 1. —1274. márcz. 28-án adományozza Ders-

nek és Demeternek, Hont fiainak, a ht-len Móricz Drágos nev faluját, ki az

egykor htlen kunokhoz csatlakozva el-

lene föllázadt. Wenzel, ix. 54. 1.

2 IV. László 1274. febr. 23-án adomá-

nyozza hívének Miklós erdélyi vajdának,

Móricz fiának, az Andrástól, Jákó fiától,

elkobzott szamosmelléki birtokokat, Jákó

várát (a mai Aranyos-Medgyest) a hozzá

tartozó jószágokkal. Fejér, v. ii. 426. 1.

ésX.

IV. 860. 1.

— Ezen oklevelet, mely-ben a gyermekkirály keservesen panasz-

kodik a rajta elkövetett szégyenletes eset

miatt, Fejér mindkét helyen tévedve

közölte i27S-ra 1274 helyett, mint az

ország nagyjainak az oklevél záradéká-

ban közlött névsorából már föntebb be-

bizonyítottam. — Hogy ezen palotabot-

rány nem történhetett elébb a király és

anyja közt 1273. utolsó hónapjaiban ki-

tört meghasonlásnál, bizonyosnak tart-

hatjuk abból, hogy László 1273-ban

(szept. r. eltt) kelt levelében, melylyel

András ungi és Jákó zemplini fispá-

noknak Jákó fiainak adományozza a

Zemplin vármegyei Sztárát és Perecsét,

ezen testvéreket mint kedvelt híveit em-

líti. Hazai Okmánytár, vi. 192. 1.

3 Maga mondja Erzsébet anyakirályné

Székes-Fehérvártt, 1274. július 2-án kelt

levelében, hogy midn némely ország-

nagyok htlensége miatt Túrócz várában

mint fogoly András, Ivánka fia, rizete

alatt volt, az neki h szolgálatokat tett,

nevezetesen nagy szorultságában 100 már-

kát adott kölcsön, miért Vásárfalu király-

néi birtokkal adományozta meg. Fejér,

V. 11. 217. 1., mely adományt László is

megersített. U. ott 218. 1. — Fejér e

vár nevét hibásan adja, «castrum Turuh-

nak, valamint épen ily hibásan említi a

túróczi Sz. Ágoston rendi monostort* de

Turul)) és ((de Thurul)> név alatt, ív. i. 524.

és 448. 1. : mert Turul vár valamint turuli

prépostság nem létezett, s Detricus mint((Prepositus de Turul» 1278-ban kétség-

telenül hibásan van említve túróczi pré-

post helyett. WenzeluóI, ív. 100. és 175.

1. — Ennél fogva Gyárfás István, ki

Erzsébet királyné ezen fogságát összeza-

varja annak fiával együtt késbb 1274-ben

történt budai elfogatásával, alaptalanul

vitatja, hogy Turul vára a Buda köze-



22 SZABÓ KAROLY

királvné már 1273. deczember 3-dikán, a pártok közt már

ekkor létre jött kiegyezés következtében visszanyerte sza-

badságát.' A pártos furak ugyanis, különösen Hédervári

Lrincz egykori nádor közbenjárására, ki ellenségei által

legyzetve kénytelen volt a királyné pártjához csatlakozni,

kibékültek egymással, s bizonyos föltételek alatt, melyekre

mind két fél hívei esküt tettek, a királvt és anyját is ki-

békítették, kik kölcsönösen kötelezték magokat a belhá-

ború alatt elfoglalt jószágok visszaadására.^

Hogv e korban a pártoskodó furakkal a féktelenke-

désben némely egyháznagyok is versenyeztek, adatokkal

lehet igazolni. Az egyházi fegyelem annyira meglazult s a

vallásos élet annyira hanyatlott, hogy x. Gergely pápa

szükségesnek látta meghagvni Jób pécsi és Timotheus

zágrábi püspököknek, hogy az általa hirdetett zsinat eltt

tartsanaka

papság és nép erkölcseifölött szoros vizsgála-

tot s annak eredményét még a zsinat eltt hat hónappal

terjeszszék föl hozzá, figyelmeztetvén azonban biztosait,

ugy járjanak el tisztökben, hogy a nyomozás által senkit

meg ne becstelenítsenek vagy botrányt ne idézzenek el. ^

Lampert egri püspök a hatvani apátság egyik egyházát ha-

talmasul elfoglalta s annak birtokaiban dézmát szedetett,

és midn az apát ív. Kelemen pápa kiváltságlevelét, melyre

jogai védelme végett hivatkozott, eltte másolatban föl-

mutatta, azzal meg nem elégedve az eredetit követelte, s

midn a király az eredetit egyik káplánja által eltte be-

mutatta, azt erszakosan elvette és visszaadását megta-

lében fekv mai Török Bálint falunál levele, melylyel Lrincznek, Kemény íiá-

létezett volna. A jász-kúnok tört. n. köt. nak, ezen érdeméért Trencsin vármegyei

314. 1. vágújhelyi birtokát, melyet tle, midn1 Ezen nap adományozta Erzsébet anyjához pártolt, elvett és a pannon-

anyakirályné Bst és Árpást Gyr vár- halmi apátságnak adományozott, ezen

megyében Lothárdnak, Amadé fiának. adománylevelét megsemmisítve, vissza-

Fejér, V. II. 191. 1., mely adományát fia adta. Fejér, v. ii. 148. 1., vii. v. 391. 1

László is megersítette. U . ott 196. 1. és Wenzel, xii. 98. 1.

2 IV. László 1274 január 23-án kelt 3 1273. márcz. 11. Fejér, v. ii. 66. 1.



KÚN LÁSZLÓ. 23

gadta,' Hasonló botrányos eljárás történt az esztergomi

érseki szék betöltésénél. Midn ugyanis az érsekség Filep

halálával 1272. végén megürült, Erzsébet anyakirályné a ka-

nonokokat ijesztgetéssel, fenyegetéssel kényszerítette, hogy

kegyenczét Miklós gyulafehérvári prépostot, László erdélyi

vajda fiát, válaszszák meg. Sikerült is Miklósnak, ki a

székesegyházba választásra összegyúlt kanonokokat ott egy

egész nap étlen szomjan zárva tartotta, annyit kivinni,

hogy azok egy része szavazatát rá adta, de a másik rész

a kényszerítéssel is daczolva v. István alcancellárja Bene-dek aradi prépost választásához ragaszkodott. A verseng

feleket aztán a szent szék a maga törvényszéke elé idézte, de

sem egyik sem másik megválasztatását nem ersítette meg. -

Könnyen elgondolhatjuk, hogy a királyi udvarban a

hatalomra vágyó özvegy királyné és környezete örökös

cselszövényei, az egymás megbuktatására törekv furak

elkeseredett viszálkodása s ennek következtében az ország-

ban eláradt pártharczok és féktelenkedések nem gyako-

rolhattak üdvös hatást a csak névvel uralkodó kiskorú

László jellemének fejlesztésére, s nem csudálhatjuk, ha az

a nevelés, melyet a királyi gyermek az udvar romlott lég-

körében kaphatott, t nem az uralkodói erények, hanem

a könnyelmség ingoványaiba vezette, s utóbb mint fel-

ntt ifjút a szilaj szenvedélyek örvényébe taszította.

Az özvegy királyné és fia közt 1273. vége felé létre

jött kiegyezés után félesztendnél tovább szünetelni látjuk

1 IV. László 1273. márcz. lo-én keit kitetszik, hogy Miklósnak a szentszék

levele, melyben ezen sérelem orvoslására által kárhoztatott erszakos választásáta szentszék intézkedését kéri. Fejér, v. a király kormánya is érvénytelennek

II. 82. 1. ismerte el; 1274. febr. 24-töl az 1276-dik

2 Miklós mint választott esztergomi év vége felé történt haláláig az okieve-

érsek és cancellár szerepel az 1273. már- lekben Benedek elbb aradi késbb

czius 6-tól május 28-dikáig kelt királyi budai prépostot találjuk mint választott

oklevelek záradékaiban; 1273. júniustól esztergomi érseket, ki azonban meger-

1274. febr. 22-dikéig az érsekséget a ki- síttetését a szent széknél sikeretleniíl

rálvi oklevelek üresnek hirdetik, mibl szorgalmazta



24 SZABÓ KAROLY

a pártok harczait, melyekrl az elbb kelt oklevelek oly

gyakran emlékeznek. A pártok, mintegy kimerülve a hosz-

szas küzdelemben, pihent tartottak, hogy nem sokára annál

nagyobb ervel és elkeseredéssel vívjanak meg a kor-

mányra gyakorlandó befolyásért és hatalomért.

A szinlelt nyugalom ezen napjaiban történt, hogv a 12

éves László, ki 1274. tavaszán Esztergomban megfordulván,

Benedek választott érsek kérelmiére érseksége és káptalana,

valamint a budai káptalan és a nvúlszigeti apáczazárda

részére több rendbeli adománylevelet állított ki,' olyansúlyos betegségbe esett, hogy alig lehetett reménv életben

maradásához.

«Mikoron Szent Margit aszszcn halála után és Béla

királ halála után megholt volna Béla királ fia István ki-

rál, — mond Szent Margit magvar legendája, — és or-

száglana István királ fia, ií]ú László királ, ez névvel neve-

zett másod Szent László királ után,- mikoron ez ifjú László

királ volna tizenhárom esztends,^ esek nagy és nehéz

kórságokban sok napokban, és ez után esek oly nagy f-

fájdalomban, hogy ln önnen magának és okosságának

kívüle, ugy hogv nagv jeles orvos doctorok, kik ez királ-

lal bánnak vala, kétségben esének ez királnak életirl. Ott

állnak vala Magyarországnak f jobbág}á és nemesi, ott

vala Anna asszon, német berezegnek felesége, mely Anna

asszon vala iíjú László királ atyjának István királnak húga, ^

I ((Midn országunk némely ügyeiben 2 Tehát iii. László, mint kortársai is

Kakatfalván (a mai Párkányon) átmen- nevezték.

tünk,» mond ív. László 1274. (szept. i. 3 A király ezen betegsége okleveles

eltt) kelt levelében, az esztergomi káp- bizonyság szerint 1274, nyarán történt,

talán panaszt emelt, hogy négy vásárolt mikor 12 éves köri lehetett,

faluja birtokában a szomszédok hábor- 4 Anna, ív. Béla leánya, Rasztizlávma-

gatják ; miért is e falvak birtokára királyi csói herczeg özvegye, kinek egyik leánya

megegyezését adja. K.nauz, Monum. Eccl. Margit ekkor a Nyulak szigetében apá-

Strigon. II. 30. 1. — Több adományait cza volt, késbb pedig, midn a király

1274. (szept. I. eltt) lásd U. ott 28. 30. nénje Erzsébet férjhez menvén a zárdát

31. 1. és Fejér, vii. 11. 222. 1. oda hagyta, helyette az apáczák fejede-

lemasszonya lett.



KUN I.ASZLO.

Ott vala Erzsébet aszszon, Moises nádor ispán felesége,' és

Mátvus bán, ki vala erdélyi berezeg és vala László királ-

nak mestere és rizje,' ott vala az dajkája es Margit

asszon, Pedikai Medus urnák leánya. Ezek mind siratják

vala nagy keser siralommal ez ifjú László királt, és

némikoron ragadják veszik vala László királnak ujját és

megszorétják vala, hogy ba érzenéje, de semmit nem érez

vala benne. Tabát látván, bogy ez királ közelétene balálra,

kezdenek könyergeni ez feljl megmondott urak és asszo-

nyok Szent Margit asszonnak, hogy ne badnája meghalni

az atyjafiának fiát, magyeri királt, és elköldének Erzsébet

asszonboz István királ leányához az klastromban, hol fek-

szik Szent Margit asszonnak teste, bogy nekik külde-

néje Szent Margit asszonnak vélomát, féketjét, kit viselt

ez Szent szz éltében és kinek alatta kibocsáttá az

bódog lelkét. Ez ifjú László királ fekszik vala az idbena klastromnak mellette".^ A legenda szerint aztán Er-

zsébet "László királnak nénje »> elküldé két dominicanus

baráttól Szz Margit fátyolfejkötjét, melylyel- Anna asz-

szony a beteg király fejét betakará, ki is azonnal verej-

tékezni, eszmélni és érezni kezde, miután pedig teljesen

fölgyógyult, gyalog zarándok módjára járula szz Margit

koporsójához, «és elmene nagy örömmel mind ö teljes

udvarával »

.

A legenda, mint látjuk, a király fölgyógyúlását egyedül

Sz. Margit csudatev érdemének tulajdonítja, de maga

László, ki föllábadozása után július 19-én Esztergomban

1 Moises nádor neje oklevelek szerint 3 Pray, Vita S. EUsabethac vidiiae

Sabina ív. Béla egyik leánya volt, ki nccnon B. Margerethae Virginis. 345. 346.

mint özvegy csakugyan ezen apáczazár- 1. — László királynak 1274. június havá-

dába vonult. Ennek leánya Erzsébet ban kelt egyetlen egy oklevelét semMiklós erdélyi vajda felesége volt. találtam, míg ezen év többi hónapjairól

2 Csák Máté erdélyi vajda s késbb számos oklevele maradt fönn. Ebblhét ízben nádor, testvére volt Csák Péter- következtetve valószínnek tartom, hogy

nek, a késbb hírhedtté lett trencsini éppen ezen hónapban feküdt súlyos

Csák Máté atyjának. betegen.

Magyar Tört. Életr. 1885—6. 4



20 SZABÓ KÁROLY

idzött/ egész augusztus havát pedig Zólyomban vadá-

szaton töltötte,- gyógyulását Isten segélye mellett orvosa

Gellért mesterfáradozásának köszöni, kit

ez érdeméértadományozott meg a Zágráb mellett fekv Tornova nevvárfölddel.^

Szokásban voltak e korban az arany bulla értelmében

évenként Sz. István király napján Székes-Fehérvártt a

király vagy nádor elnöklete alatt tartott tömeges ország-

gylések, illetleg országos törvényszékek. Ilv gylésen

állította ki Dénes nádor 1274. augusztus 19-én a tihanyi

apátság részére kelt levelét, melylyel ezen apátságot a régi

magyar királyoktól nyert összes jószágai birtokába vissza-

helyezi, megemlítvén, hogy László királv a pannonhalmi,

pécsváradi, szekszárdi, tihanyi s a többi apáturak kérel-

mére a monostoroknak a tatárjárás óta akar a király akar

bárki más által elfoglalt összes jószágait, a maga és szüléi

lelki üdvéért, visszaadatni parancsolta, pedig e parancs

értelmében a tihanvi monostor jószágait András apáttal

vármegyénként följárta, s a birtokjog iránt tett törvényes

vizsgálat után a király nevében s birói hatalmánál fogva

az apátságnak visszaadta.^ Aligha csalódom, ha a király

ez intézkedésében, mely az egyházi javakat bitorló hatal-

mas urak önz érdekeivel a legélesebb ellentétben állt,

keresem a furak ezután rögtön kitört lázadásának kulcsát,

1 Ezen nap év nélkül, de bizonyosan zel, xii. 113. 1., Dénes tótországi bán-

1274-ben, kelt egy parancsa Esztergom- hoz intézett beigtatási parancsa kelt

ból Dénes nádorhoz, ki a nádorságot Szalonak vára alatt, év nélkül, deczem-

1273. decz. ig-töl 1274. szept. 25-ig viselte. ber i-én. U. ott 114. 1. — Hogy ezen

HazaiOkmt. v.

50.1. levelek kétségtelenül 1274-ben voltak ki-

2 Zólyomban, uubi venacionis sola- adva, kitetszik Dénes bánnak 1274-ben

cium exerceri consueuiti), mond László nap nélkül kelt beigtatási jelentésébl,

év nélkül (1274-ben) aug. 6-dikán kelt Tkalcsics, Monnmenta Eccl. Zagrabicn-

levelében. Hazai Oklevéltár. 71. 1., igen sis. i. 174. 1. — A megtörtént beigtatás

számos levele kelt 1274. aug. 6-dikától után a kiváltságlevelet a király Gellért

szeptember 2-dikáig. orvosnak Tornovára 1275. márcz. 14-én

3 László adománylevele orvosa Gel- állította ki. Wenzel, xii. 115. 1.

lért részére kelt Lipcsén, Zólyom vár- 4 Wenzel, ix. 85. 1. — Csak kivo-

megyében, év nélkül, aug. 15-dikén. Wen- natban közli ejér, vii. ii. 30. 1.



KUN LASZLO. 27

melvnek czélja volt Lászlót megbuktatni s helyébe öcscsét

Endrét emelni, kinek nevében a bitorlók kicsapongásaikat

tovább is szabadon zhetni reményiették.

A lázadás élén Joakhim tárnokmester s Németujvári

Henrik tótországi bán állott fiaival, kik a forradalom zász-

laját a hatalmukba kerített s a Drávántúlra hurczolt Endre

herczeg nevében lobogtatták/ A király és udvara a láza-

dás hirére Budára sietett, hol t anyjával együtt Henrik

bán és lázadó társai elfogták s rövid ideig fogságban tar-

tották.- Az udvar hívei azonban, kiknek élén a Németuj-

váriak régi halálos ellensége, v. István rendíthetetlen híve

s több dönt ütközetben diadalmas vezére Csák Péter

I László király 1274-ben nap nélkül

uralkodása 3-dik évében (szept. i. után)

kelt levelében Lrincznek, Péter fiának,

adományozza a fölségsértö Joakhim

Málcza nev birtokát és tartozandósá-gait, melyek «per infidelitatem et cri-

men lese maiestatis, quam et quod Ma-

gister Jovachinus in traditcendo Ducem

Andreám fratrem nostrum carissimum in

nostram et regni nostri i)iinrinm« köve-

tett el, szállottak a koronára. Fejér,

V. II. 206. 1.•— Ugyancsak 1274-ben

(szeptember i. után de bizonyosan még

szept. 30. eltt) kelt levelével adomá-

nyozza az okoli nemeseknek a Pozsonyvármegyei Simberget és Csürlét, melye-

ket IV. Béla idejében Henrik bán akkori

pozsonyi ispán tlök jogtalanul elfoglalt,

késbb V. István Henriktl, midn az

országból mint hütelen kiszökött, elkob-

zott, utóbb azonban Henrik bán, midnvisszatérve tle kegyelmet nyert, ismét

visszafoglalt, s melyeket «a prefato

Henrico bano, qni ablato fratrc nostro

Ducc Andrea et infidelitatem committendo

se transtulit ultra Draivamn újra elko-

boztatott. Wenzel, IV. 39. 1. — 1274.

decz. 2-án kelt levelében Henrik bánról

njár mint halottról s fiairól és párthívei-

rl úgy emlékezik, mint a kik nDncem

Andreám fratrem nostrem carissimum ra-

pere et exercitum ducere contra Coro-

nam Regiam, ac hastam dirigere contra

personam nostram non sünt veriti."

Wenzel, xii. iii. 1. — 11. Ottokár egy

késbb (1276-ban) kelt levele szerint

Joakhim, tudva hogy a választott római

király Rudolf az legnagyobb ellensége,

Endrét az ifjú magyar királyt áruló

módra azért rabolta el, hogy Rudolf

leányával jegyeztesse el, miért Rudolf-

tól egy tartományt kért magának, melyet

törvényesen és jogosan ö a cseh király

bír. Fejér, v. ii. 318, 319. 1.

2 ((Quando nos et domina Regina ma-

ter nostra charissima per Henricum Ba-

num et alios sibi adherentes, Corone

Regié utique infideles detenti fuimusapud Budám*, mond ív. László 1274.

decz. 31-én kelt levelében, melylyel meg-

ersítve Csák Péter részére 1273. május

23-án Szenicze faluról kelt adományle-

velét, ezen helységet, melyet utóbb, mi-

dn Pétert irigyei az udvarból elüldöz-

ték, Henrik bán fiának Ivánnak, akkor

soproni fispánnak, adományozott volt,

ezen adományát visszavonva és megsem-

misítve, rök érvényesen Csák Péternek

és maradékainak adományozza, utódait

is átok alatt kötelezve. Wenzel, ív. 36.

és IX. 73. 1. — Hogy itt nem lehet a

királynak koronázása eltt 1272-ben tör-

tént fogságára gondolni, már csak abból

is bizonyos, hogy akkor még Henrik úr

mint menekült Csehországban tartózko-

dott.



28 SZARÓ KAROl.V

állt, a fogolv királyt csakhamar megszabadították, ki is

már szeptember 30-án a lázadókkal vívott ütközetben sze-

mélyesen jelen volt. A dönt ütközet Székes-Fehérvártól

délre Fövenv falu körül, a mai fövenyi pusztán, hol a

Fehérvárra gyúlt rendek fegyveres tömege szabad ég alatt

szokott táborozni,' és az attól nyugotra alig egy óra tá-

volra es Bökén-Somló nev hegv aljában, a mai somlai

pusztán, a pártháborúk szokott dühével folyt, s Csák Péter

gyzedelmével, ki a viadal közben maga is arczán sebet

kapott, és a pártütk teljes leveretésével végzdött. Né-metujvári Henrik, Csák Péter által elejtve, gyalázatosan

végezte árulással teljes életét, szerepe folvtatását vele

egvütt harczolt fiaira, Ivánra, Miklósra és Henrikre hagyva,

kik hírhedt atyjok nyomdokait híven követve nevöket év-

tizedeken át rettegetté s átkos emlékezetvé tették.- Joak-

him az ütközetbl szerencsésen menekülvén, egvideig mint

kegyvesztett félre vonultán élt az udvartól, hol a tárnok-

1 Éppen így jött szokásba, hogy a

Budára hirdetett országgylések a Rákos

mezején, az erdélyi nemesség Tordán

tartott gylései pedig a Keresztes meze-

jén sátoroztak, minthogy az említett

városok falai közt a lóháton s fegyvere-sen összegylt frendek és nemesek nagy

tömege el nem férhetett.

2 Az ütközetet, melj-ben Henrik bán

elesett, Föveny falu környékére (circa

villám Fuen) helyezi maga a király

Csák Péter részére 1274. deczember

.31-dikén kelt s közelebb említett ado-

mánylevelében, «ubi idem Herricus Ba-

uus per sepe dictum magistrum Pe-

trum in prelio victus vitám finiuit igno-

miniose in infidelitate manifesta». Wen-ZELnél, e. li. — Egy másik, mindjárt

az ütközet után 1274. szept. 30-án az

Aba nemzetségbeli Lorincz, Péter fia,

részére kelt adománylevelében a király

azon ütközetet, melyben Henrik bán

plesett, a Bökén-Somló hegy alatt saját

'elenlétében vívottnak mondja, e szavak-

kal : «in conflictu, quem cum Henrico

Joachino et aliis eorum sequacibus,

Regni nostri infidelibus, qui collectis

suis complicibus, vexillis eleuatis contra

Coronam Regiam ausu temerario venire

attemptauerunt, pugnaturi apud montemBukensomla vocatum habuimus, in quo

quidem confíictu idem Henricus, primi-

pilarius exercitus eorundem infidelium,

morte miserabili per nostros fideles exti-

tit interemptus." Wexzel, xii. 88. 1. —E két oklevelet egybevetve bizonyosnak

tartom, hogy az ütközet, melyben Hen-

rik bán életét vesztette, a mai fövenyi

puszta és a Somló hegy közt terül me-

zn folyt le.

— Említi a fövenyi ütkö-zetet, melyben « Herricus banus cum

quibusdam suis fautoribus leuatis uexil-

lis cum multitudine armatorum in fuen

contra nostram maiestatem insurrexit»

IV. László i27g-ben János comes, Izsip

fia, részére kelt adománylevelében is.

Hazai Okmánytár, iii, 28. 1



KUN LÁS2LÓ.29



30 SZABÓ KÁROLY

mesteri hivatalban t Egyed mester váltotta föl, de esz-

tend sem telt bele, hogy elbbi hivatalába magát újra

föl bírta küzdeni.'

A fövenyi gyzedelem után a király a megvert lázadók,

nevezetesen az elesett Henrik bán fiai üldözésére indult

hadaival, melyek a veszprémi püspökség jószágain átvonulva

azokban rablással, dúlással és égetéssel tömérdek kárt

okoztak.' A hadjárat hónapokon át húzódott ; december

i-én a király a Németujváriak szalonaki vára alatt táboro-

zott ;3 itt kelt másnap az a levele, melvlvel a fölségsértésbe

esett Vas vármegyei királyi Íjászok földjét, kik néhai Henrik

bánnal és fiaival ellene fegyvert fogtak, hívének Herránd

barsi és semptei fispánnak, neje étekfogó mesterének

adományozta.^ E hadjárat alatt, de még a fövenyi ütközet

eltt adományozta a Kádár htlen fiaitól elkobzott Csehit

Vas vármegyében hívének Jakabnak, Osl bán fiának, azOstfiak sének, 5 a Tótországban Ottokár cseh király által

építtetett Szamobor várát pedig Iván ispánnak, Iriszló

fiának, ki ezen várat nagy fáradsággal, költséggel és em-

berei vére omlásával visszafoglalta.*^ Az uj év els napjait

1 Joakhim a lázadás után csak 1275. 3 Dátum sub castro Zolonouk év

április 3-dikán tnik föl ismét az ország- nélkül (1274.) decz. i-én kelt már emlí-

nagyok sorában, mint csak pilisi fispán, tett parancsa Dénes tótországi bánhoz,

Fejér, v. ii. 238. 1. ; de már 1275. június hogy or\^osát Gellért mestert iktassa be

17-én s késbb kelt királyi oklevelek Tornova birtokába, Wenzel, xii. 114. 1.

záradékaiban ismét mint tárnokmester kinek beigtatásáról Dénes bán a királj'-

szerepel. Wenzel, ix. 114. 1 — Érdekes nak még 1274. végén jelentést tett. Tkal-

látnunk, hogy a lázadás leverése eltt csics, e. h. i. 174. 1.

alig néhány nappal szeptember 25-dikén 4 1274. ív. Nonas Dec. (decz. 2.) Wen-két királyi kiváltságlevél záradékában az zel, xii. iii. 1. — Ezen levél záradéká-

országnagyok közt Henrik még mindig ban hibásan van számítva a király urai-

mint egész Tótország bánja, Joakhim pe- kodá.sának második éve harmadik helyett,

dig mint tárnokmester van említve. Wen- 5 Hazai Okmt. vi. 124. 1. — Hogy itt

ZEL, XII. 90. 1. és Hazai Okmt. vi. 199. 1. ezen oklevél hibásan van 1275-re közölve

2 Ezen károk némi megtérítésére ado- 1274. helyett, bizonyos abból, hogy zára-

mányozott a király a püspökségnek Vesz- dekában Henrik bán, ki már 1274. szept.

prém külvárosában és Alsó-Örsön szá- 30-án nem volt életben, mint egész Tót-

mos várjobbágyi és királyi udvamoki ország bánja van említve.

telket, 1275. (szept. i. eltt). Wexzel, 6 1274. uralkodása 3-dik évében (szept.

IV. 53. 1. I. után). Fejér, vii. v. 589. 1. — Ugyan-



KUN LÁSZLÓ. 31

László király a zsiliz-szentjakabi monostor mellett tábo-

rozvxi töltötte/ s csak 1275. február elején tért vissza Buda

várába.- Mily eredménye lett ezen hadjáratnak, arról az

egykorú források nem adnak értesítést, de hogy az ország

fegyelmezetlen hadai, — melyek fizetésére a király, kincs-

tára szorultsága miatt, Pál veszprémi püspök halála után,

1275. elején, kénytelen volt a veszprémi egyház kincstárá-

ból 15 márka arany port és egy 500 márkára becsült,

drágakövekkel kirakott királyi övet elvenni s katonái zsold-

jára fordítani, 3

— a hatalmas Németujváriakat nem birták

megalázni, biztosan következtethetjük abból, hogy a had-

járat után egy pár hónap múlva Miklóst és Ivánt néhai

atyjok méltóságában, a tótországi bánságban, 1275. június

szeptember havában pedig Miklóst már a nádori széken

találjuk ;^ míg hozzájok méltó testvérök Péter, mint az

1275. elején elhalt Pál püspök utódja, a veszprémi püspök-ségre emelkedett.5

Az ország ezen belháborgásai közben mennyire leha-

nyatlott a korona tekintélye a dalmát tengerparton, bizo-

nyítja az a szövetségi szerzdés, melyet i. Károly siciliai

király, László ipa, Spalatóval és Sebenicóval az almissai

kalózok és pártfogóik a brebiri grófok ellen közösen foly-

tatandó háború ügyében 1274. szept. 4-én kötött, oly ki-

ezen oklevelet hibásan közli 1284-re Fe- 4 1275. ápril 30-án már Iván és Mik-

JÉR, VII. n. 106. 1. lós tótországi bánok, Fejér, v. ii. 238. 1.;

1 1275. újév napján apud Sanctum június 4-én már csak Iván a bán, U. ott

Jacobum, ugyanaz nap és január 2-án 243. 1., Miklós pedig 1275. június 17

apud monasterium Beati Jacobi Apo- szept. 27. közt a nádorságban ül.

stoli apud Zelez, kelt ív. László három 3 Pál veszprémi püspök 1275. január

rendbeli kiváltságlevele. Fejér, v. ii. 2-án még életben volt. Fejér, v. ii. 295.

439. 1., Wenzel, IX. 124. és IV. 52. 1. 1. ; márczius végén és április elején a

2 1275. febr. 8-án Budán menti föl a püspökség üres, de már június 4. és 17-én

király Aladár mester néhány Abauj vár- Péter mint választott, július ii-én és

megyei faluját a fispán bíráskodása utóbb pedig mint választott és megerö-

alól. Wenzel, ix. 124. 1. sített veszprémi püspök van említve a

3 Ezért adományozta a veszprémi királyi oklevelek záradékaiban. Wenzel,egyháznak a Zala vármegyei Szerénte xii. 115. 1., Fejér, v. ii. 238. és 243. 1.,

földét, 1275. szept. 22-én. Fejér, v. 11. Wenzel, ix. 114. és 137, 1., Fejér, v.

265. 1. II, 252. 1.



32 SZARÓ KAK()L^•

kötéssel azonban, hogv a városokra nézve ezen szerzdés

ne legyen kötelez, ha az a magyar királynak nem tetsze-

nék, s ez esetben Károlv király se legyen a városok iránt

semmire sem kötelezve, a városok pedig, mihelyt t érte-

sítendik, hogv ezen szövetséget a magyar király nem helye-

selte, azonnal tartozzanak neki visszaadni a szerzdés sze-

rint részökre kölcsön adott hadi hajókat.* Bár a magyar

korona alattvalóival egy külföldi hatalom által a magyar

kormány tudta és megegyezése nélkül kötött ezen szövet-

kezés több pontja a korona felségi jogainak világos sérel-

mére szolgált, még sem találjuk nyomát, hogy az ország

belviszályai miatt tehetetlenségre kárhoztatott királyi udvar,

saját tekintélye és jogköre föntartásával, dalmát alattvalóit

ezen külföldi szövetkezéstl eltiltotta volna.

Ottokár cseh király állása e közben Habsburgi Rudolf

római királylyal szemben, kit a választó fejedelmek olyczélzattal emeltek a trónra, hogy a cseh király által bito-

rolt tartománvokat Ausztriát, Stiriát, Karinthiát a biroda-

lomhoz visszafoglalja, mind feszültebbé vált. Ottokárt az

1274-ben Nürnbergben tartott birodalmi gylés a Würz-

burgba 1275. január 23-ra hirdetett birodalmi törvényszék-

eié idézte, hogy adjon számot, milv jogon foglalta el a

német birodalom tartományait, s miért mulasztotta el magát

hbéri joggal bírt saját országában, a cseh korona tartomá-

nyaiban, az új német király által törvényesen megersít-

tetni. S minthogy Ottokár a birodalmi törvényszék eltt

nem jelent meg, az Augsburgban 1275. május havában

összeült birodalmi gylés t a birodalom ellenségének nyi-

latkoztatta, s minden méltóságától és birtokától, a cseh

koronától is megfosztottnak kiáltotta ki.

Ily körülmények közt Ottokár, miután az egy ideig

Rudolfot római királynak elismerni nem akaró de késbb

* Wenzel, IX. 108. 1. és XII. 120. 1. — Hibásan közölve 1275-re 1274. helyett

FEjÉRnél V. II. 281. 1.



KI'JN LÁSZLÓ. 33

az által megnyert pápa pártfogására sem számíthatott, a

magvar királyi udvarral való szövetkezésben igyekezett

magának támaszt keresni. Kérésére, hihetleg már 1274-ben,

járt is nála magyar követség, melylyel szándékait és föl-

tételeit közölte. Utóbb a szövetkezés ügyében Dénes gyri

püspök is megfordult udvarában, ki ugy nyilatkozott,

hogy a magyar király kész t atyjának fogadni és

kivánságait teljesíteni, s' ez által Ottokár az egyesség

föltételeit a magyar királylyal újra közölte.' Az alku-

dozás eredménye 1275-ben csakugyan ideiglenes béke-szerzdés lett,- melyet a magyar követek Ottokár udva-

rában, azután pedig László király és országa nagyjai

Budán ünnepélyes esküvel ersítettek meg.^ Ezen alku-

dozás folyama alatt a cseh király érdekében párthíve

Henrik bajor herczeg, ív. Béla leánya az ekkor már el-

halt Erzsébet férje s

ígyaz egyezked felek rokona, m-

ködött mint közbenjáró ; kit azonban Rudolf a legkomo-

lyabban letiltott, hogy többé ez ügybe ne avatkozzék, mert

különben a maga és birodalma nyilt ellenségének fogja

tekinteni.^ S minthogy a magyar államügyekre a dönt

befolyást az 1275. közepén a tárnokmesteri székre vissza

került Joakhim, Rudolf érdekeinek buzgó pártolója, gya-

korolta, ennek segélyével csakugyan sikerült Rudolfnak,

mint alább látni fogjuk, az Ottokárral kötött ideiglenes

egyességet fölbontatni, s László királyt és országát a cseh

király ellen tervezett háborúra szövetséges társul meg-

nyerni.

1275-ben a Szent István napján Székes-Fehérvártt tar-_

tott országgylés alkalmával megújulni látjuk azt a jele-

netet, melyet egy évvel azeltt a fövenyi mezn a párt-

1 Ottokár levele Lászlóhoz év nélkül 3 Ottokár levele év n. (1276) v. István

(1275.) Fejér, v. ii. 280. 1. leányához (Dragutin szerb fejedelem nejé-

2 Pax inter Ungaros et Bohemos pro hez Katalinhoz). Fejér, v. ii. 317. 1.

tempore reformatur, írja 1275-re az ^hh(1- 4 Év n. (1275). Fejér, vii. ii. 42. 1.

les Salisburgenses PERTznél ix. 801. 1.




34 SZABÓ KAKOLV

ütö Joakhim s Németujvári Henrik és fiai idéztek el.

Most a lázadás zászlaját a királv kormánva ellen Mois

mester, Mois egykori nádor íia, anvjáról a királv vérro-

kona, és a Csák nemzetség egyik tagja, Ugrin, Pós íia,

az Újlaki család se, tzte ki, kik hihetleg a királvi ha-

talmat bitorló Joakhim tárnokmester és a Németujvári test-

vérek, ^liklós nádor és Iván tótországi bán, megbuktatására

törekedtek.' Hogy ezen lázadás nagv mérvet öltött, s az

országban ekkor a pártoskodó urak és nemesek sok rab-

lást és öldöklést követtek el, igazolja az osztrák évkönyvekklosterneuburgi egykorú folytatója,^ de bizonyítja az ország

zászlós urainak ezen év utolsó hónapjaiban feltn gyakran

történt változása is.^

I «Cum pridie Magister Mois, Vgri-

nus et complices eorundem . . . contra^nos

et nostrosin Frowen (helyesen Feowen)

presumtuose eleuato vexillo irruere vo-

luissentii mond a király 1275. szeptem-

ber 27-dikén, uralkodása negyedik évé-

ben, kelt levelében, melylyel a Hont

vármegyei Borit Miklósnak, Márton fiá-

nak, adományozza, ki ez alkalommal,

mint az országnagyok késbb jelentet-

ték, a korona védelmében hü szolgála-

tokat tett. Fejér, v. ii. 26S. 1. — Ugyanez

évre vélem helyezhetnek ív. László évn. augusztus 24-én Zólyomban kelt leve-

lét, melylyel a Mois mestertl és Simon-

tól, Salamon fiától, ki oerecto vexillo

vnacum magistro Mois contra nos pro-

cedere presumsit)> elkobzott három falut

Belusnak, Belus fiának, adományozta,

Ezen levelet Fejér háromszor is közli,

helyesen év n. v. iii. 512. 1. és vii. v.

459. 1. s hibásan 1284-re téve v. iii. 240.

1.

— Mois mint a királyné tárnokmes-tere, Ugrin pedig mint Szörényi bán s

késbb flovászmester szerepel az ország-

nagyok közt az 1274-ben és 1275 els

felében kelt oklevelekben. S hogy a ko-

rona hatalma és tekintélye mennyire

nem bírta sújtani a lázongó furakat,

kiket csak magos állások adományozásá-

val lehetett a királvnak lekötelezni s

ideig óráig megnyerni, következtethetjük

abból, hogy a pártüt Ugrint már 1275.

utolsó hónapjaiban mint országbírót,

deczemberben mint erdélyi vajdát, tár-

sát Moist pedig mint somogyi fispánt

találjuk az ország zászlós urai közt.

2 11275. Iii Vngaria multa spolia el

occisiones nobilium vicissím sünt com-

missau. PERTZ-nél ix. 744. 1. — Ezen

dúlások közben juttatták csaknem vég-

romlásra a Búzád nemzetségbeli Csák

bán fiai a rajki monostort Zala várme-

gyében, melynek pártfogói jogát azutánátadták rokonuknak Mihálj-nak, Trisz-

tán comes fiának, 1275, nap nélkül. Fe-

jér, V. II. 299. 1.

3 1275. szept. 27-én még Németújvári

Miklós a nádor, kinek helyét azután

1276. augusztus 9-ig Csák Péter, Henrik

bán és fiai halálos ellensége foglalja el. —1275. utolsó hónapjaiban Iván sem tót-

országi bán, Joakhim sem tárnokmester

;

ama helyett a bánságot Tamás, a tár-

nokmesteri hivatalt pedig Joakhim helyett

Csák Máté, Péter nádor testvére, viseli. —1276. augusztus 9-én már ismét Miklós

a nádor, testvére Iván, ki már ez év ele-

jén visszanyerte a bánságot, ekkor tár-

nokmester, Joakhim pedig, az elbbi tár-

nokmester, tótországi bán. Fejér, v. ii.

334., és KxAUZ e. h. II. 57. 1.



KUN LASZLO. 35

Különösen a dunántúli vármegyékben áradt el a fék-

telenség, melynek zabolázására a 13 éves király az ország

hadaival hónapokon át táborozott, a htlen lázadókkal ütkö-

zeteket is vívott,' melyek eredményérl azonban részletes

adatok nem maradtak fönn. Csak azt tudjuk, hogy a király

1276. január 8. Istvándon Zalában, január 20 és febr. 3. Lá-

bodon Somogyban, febr. 9-én rsön, febr. 26. Vaskán a Dráva

mellett, márcz. 21. Szent-Keresztnél a Vértesben, márcz.

22. Taton Esztergom vármegyében táborozott, azon hó

26-dikán Buda várában volt,^ a húsvét innepét pedig, melyez évben április 5-dikére esett, a váradi székes-egyházban

Szent László sírjánál ájtatoskodva ülte meg.^

Az ország megzavart nyugalmát helyreállítani, a kölcsö-

nös dúlásokat, melvekben a hatalmas urak családi érdeke

és magán bosszúja vitte a fszerepet, megszüntetni, a kis-

korú király gyenge kormányának nem lehetett elég ereje;minek legnagyobb bizonysága, hogy alig néhány hónap

1 1276, február g-én rsön adomá-

nyozza a király Péternek, Illyés fiának,

a Bars vármegyei Szenese nev várföl-

det, azon vitézi érdeméért, melyet (ima-

xime in presenti guerra et conflictu,

quem habuimus contra nostros infideles",

szeme láttára s az ország összes zászlós

urai színe eltt bizonyított. Fejér, v.

11. 331- 1-

2 Istvándon (in Stephand) 1276. jan.

8. ad a király levelet Benedek és Récse

fiainak Csürle és Simberg nev si bir-

tokaikra, melyeket elbbi kiváltságlevele

szerint Henrik bán hütelen fiaitól elvett

és nekik visszaadott volt. Wenzel, iv.

73. 1. éz Knauz, c. h II. 55. 1. — Lábo-

don év n. (1276.) január 20-án ad paran-

csot Iván tótországi bánnak, hogy adja

vissza orvosának Gellértnek tormovai

birtokát, s abban, a mint megígérte,

védelmezze. Tkalcsics, e. h. i. 100. 1.

;

ugyanonnan ugyanaz nap és febr. 3-án

kelt két rendbeli adománylevele nénje

Erzsébet apácza s illetleg a nyúlszi-

geti kolostor részére. Wenzel, ix 548.

1. — Vaskán febr. 6-án ad újabb paran-

csot Iván bánnak, hogy nem tekintve a

zágrábi vár szükségét, hanem az szük-

ségét minden birtoknál, aranynál s ezüst-

nél többre becsülve, adja vissza Gellért

orvosnak tormovai birtokát. Tkalcsics,

€. li. 182. 1.

— Szent-Keresztnél márcz.

2i-én (1276) ad a veszprémvölgyi apáczák

népeinek bírói mentességet. Hazai Okle-

véltár 74. 1. — Taton 1276. márczius

22-én újította meg a Szenesére Péternek,

Illyés fiának, adott adománylevelét. Fe-

jér, v. II. 331. 1. — 1276. márcz. 26-án

Budán adta Csépán ungi várjobbágynak

királyi megegyezését, hogy Csepel nevbirtokát eladhassa. Wenzel, xii. 172. 1.

3 Váradon 1276. húsvét vasárnapján

adományozta a váradi püspökségnek

Szls falut az abban lakó királyi udvar-

nokokkal együtt, megengedvén Lodomér

püspöknek, hogy ezen udvarnokok köz-

zl néhányat fegyverrel szolgáló egyházi

nemesei közzé sorozhasson. Fejér, v. it.

333- 1-



3b SZABÓ KAKOI.V

múlva a király dunántiili hadjárata után, 1276. nyarán tör-

tént a veszprémi dúsgazdag egyháznak és a mellette Sz.

István korában alapított s utóbb virágzó egvetemmé fej-

ldött fiskolának oly vad kegyetlenséggel végrehajtott

kirablása és porrá égetése, melyhez fogható az oligarchia

II. Endrétl Róbert Károly koráig száz esztendnél tovább

tartott garázdálkodásának legviharosabb éveiben is csak

ritkán fordult el. E Kim László korában is hallatlan bot-

rányt pedig éppen az ország legfbb birája, Csák Péter ná-

dor követte el, ki a Németujváriak iránti családi bosszú-

ból Péter püspök fénves egyházát teljesen kiraboltatta,

a prépostokat, esperesteket, kanonokokat és papokat ru-

háikból kifosztva barbár módra meztelenül lovakhoz köt-

tetve meghurczoltatta, az egyházban az oltár mögött a

kanonokok, papok és szolgáik közzül 68 személyt legyil-

koltatott, az egyház levéltárában a kiváltságleveleket szét-tépette, a káptalan pecsétjét összetörette, és az igy kirabolt

egvházat és egyetemet porrá égettette; minek következté-

ben az egvházban egy egész esztendn át szünetelt az

isteni tisztelet, a mi még a tatárjárás idejében sem történt*

* Veszprém földúlását legelször ív. nyozza, s melyben az elrabolt egyházi

László 1276. augusztus 3-án Pál vesz- ékszerek is részletesen föl vannak so-

prémi prépost részére kelt levelében em- rolva. Fejér, vii. ii. 46. 1. — 1276. no-

líti. Hazai Okmt. ív. 55. 1. — Az egy- vember 17-én kelt levelében, melylyel a

háznak a gonosz üldözk egyházi éksze- foki vám egy részét adományozza a vesz-

rekben, öltönyökben és kincsekben 50,000 prémi egyháznak, említi a király a Sz,

márka kárt tettek ; a sekrestyében 3000 István kora óta Veszprémben virágzott

márka érték könyvek s a régi királyok s a párizsival vetekedett egyetem porrá

és hívek megbecsülhetetlen érték drága égetését. Fejér, v. ii. 347. 1. — A föl-

ajándékai vesztek el ; Pál prépost egy dúlt egyház javára, Péter püspök érde-

maga kincsekben 3000 márka, könyvek- méért, állítja vissza a király a veszprémi

ben 1000 márka kárt vallott, a káptalan püspöknek, mint a királyné koronázójá-

15 jogtudor tagja pedig könyveiben s a nak és cancellárjának járó, de egy id

királyoktól követségben való jártokért óta feledésbe ment 500 márkányi évi fize-

kapott ajándékokban 10,000 márka érték- tését, neje Izabella és az országnagyok

nél többet vesztett el, mond a király megegyezésével. 1276. (szept. i. eltt).

1276-ban, uralkodása negyedik évében Fejér. v. ii. 337. 1. — Legrészletesebben

(szept. I. eltt) kelt levelében, melylyel leírja László király a veszprémi egyház

az egyház kárának némi pótlására annak saját szemeivel látott siralmas állapotját,

a Zala vármegyei Merenyét adoma- az annak kirablására vonatkozó adatok-



KUN LASZLO. 37

Ezen rabló hadjárat alatt tömérdek kárt vallott a vesz-

prémvölgyi apáczazárda is, melv a király és országnagyok

táborozásai miatt végképen elszegényedett/ valamint a

hántai monostor is, mely a belháborukban, a németek be-

rohanásái miatt, de különösen a veszprémi egyház földú-

lásakor iszonyú kárt vallott.' A belháború által leginkább

siijtott Dunántúl nyomorát még az is növelte, hogv az

osztrákok ezen zavarokat fölhasználva, az országba betör-

tek és a határszéleket pusztították.^ Bizonyosnak tarthatjuk,

hogy a veszprémi rablásért fosztotta meg a király CsákPétert az általa ekkor majdnem egy évig viselt nádorság-

tól,-* midn egyszersmid intézkedéseket is tett az országban

elhatalmasodott rablók és gonosztévk megbüntetésére.

kai együtt 1277. (szept. i. után) kelt

levelében, melylyel a Maroson Szalánka-

menbe szállított só jövedelmét az ország-gylés megegyezésével a veszprémi káp-

talannak adományozza. Fejér, ix. vn.

692. 1. — Már 1276. szept. 3-án említi

püspöksége pusztult állapotját maga Pé-

ter püspök abban a levelében, melylyel

egyházmegyéje két faluját a hasonlóan

végromlásra jutott esztergomi érsekség-

gel a tihanyi egyházért elcseréli. Fejér,

V. II. 367. 1. és Knauz. e. h. 11. 59. 1. —

A veszprémi káptalan, elveszett pecsétjehelyett, a király parancsára, már 1276-ban

új pecsétet készíttetett és használt. Hazai

Okmt. I. 68. 1. — Veszprém földúlatásáról

IV. László 1283. november 2S-án kelt

adománylevelében úgy emlékezik, mint

a mely az gyermek korában a tyrannus

országnagyok által történt. Wenzel, iv.

255. 1. — Hogy a rablást Péter nádor

követte el, világosan mondja a király

1281. május 3-án kelt levelében, melybena székes-fehérvári káptalannak megpa-

rancsolja, hogy a veszprémi káptalan

részére szolgáltassa ki azt az egykor

általa kiállított kiváltságlevelet, melynek

egyik példánya Veszprémben «in vastu

et spolio Petri Palatini » elveszett, de a

melynek második eredeti példányát szo-

kás szerint saját levéltárában rizi.

Wenzel, ix. 299. 1. és Hazai Okmt. ív.

61. 1.

1

Ezért engedi el a király örökre ezenzárda négy falujának minden királyi

szedöv^edöjét, 1276. (szept. i. eltt). Fe-

jér, V. II. 328. 1. — Ugyancsak 1276.

(szept. I. eltt) írja át s adja ki kivált-

ságlevél alakban azt a Szent-Keresztnél

1276. márczius 21-én kelt levelét, mely-

lyel ezen zárda népeit a királyi udvar

bíráján kivül minden más biró hatósága

alól fölmentette. Hazai Oklevéltár 75. 1.

2 Ezen kárai pótlására adja a királye monostornak Ecsi és Bajcs falukat

1277. (szépt. I. eltt), Fejér, v. ii. 378.

és 381. 1.

3 IV. László 1276-ban nap nélkül kelt

levelében mondja, hogy Belöd, Belöd fia,

az Osl nemzetségbl unuper dum Theo-

tonici in regno nostro deuastaciones face-

rent», egy elkel német vitézt foglyul

ejtett. Fejér, vii. ii. 50. 1.

4 1276. aug. 9-én már a nádorságotNémetújvári Miklós, a Csákok régi ellen-

sége, viseli ; ugyanekkor testvére Iván

tárnokmester, Joakhim tótországi bán,

a letett nádor testvére Csák Máté pedig

erdélyi vajda. Fejér, v. ii. 334. 1. és

Knauz, e. h. II. 57. 1.

5 Gergely bán somogyi fispán a ki-

rály és országnagyok rendelete értelmé-



38 SZAHÓ KÁROLY

Habsburgi Rudolf és Ottokár közt, kiknek párthívei

Stiriában és Karinthiában már 1275-ben harczokat folytat-

tak egymással, a háború, mely a cseh király és birodalma

sorsa fölött döntend volt, csak id kérdése lehetett. Ép-

pen ezért Ottokár érezve helyzete nehéz voltát mindent

elkövetett, hogy a Lászlóval 1275-ben megkötött ideiglenes

egyességet állandó szövetséggé alakítsa át, és igv Magyar-

ország hadseregét is latba vethesse a német birodalommal

vívandó dönt háborúban. Egy ideig kecsegtethette is

magát e reménységgel. Ki volt ugyanis tzve a nap és

helv, melven a magyar és cseh királynak személvesen kel-

lett volna találkozni, hogy a végleges szövetségi szerzdést

megkössék, s Ottokár László ipát Károlv siciliai királyt

is fölkérte, hogy az egyezkedésben személvesen vagv köve-

tei által vegyen részt.

De másfell Rudolf római királv sem volt tétlen, hogya magyar királvi udvar szövetségét megnyerje, s e törek-

vésében buzgó támogatóra talált a királyi udvar legbe-

folyásosabb tanácsadójában Joakhim bánban, ki mint régeb-

ben, úgy most is a német és mag\'ar király kölcsönös szö-

vetségének legbiztosabb zálogául tekintette a László király

öcscse,Endre

tótországi herczeg eljegyeztetését Rudolf

leányával Clementiával, melv családi összeköttetés az Otto-

kárt szívbl gvülöl s emellett nagvravágvó anyakirályné-

nak, Erzsébetnek már régebben is titkos óhajtását képezte.

Ilyen befolyások bírták rá Lászlót, hogy Meinhard tiroli

grófot, leányági rokonát, fölkérje, hogv mivel országának

az kiskorúságában megsértett jogait most már serdúltebb

korában az ország belzavarainak lecsillapodtával vissza

akarja vívni, legyen közbenjáró, hog^" Rudolí leánya, ha

van, jegveztessék el öcscsének, Endrének. Irt magának

ben Somogy vármegyében közgylést Gergelynek, Iharos fiának, 125 márka

tartván, birótársaival együtt elkoboztatta kárt okoztak. 1276. aug. 17. Fejér, v.

Miklós és István Bár ne\' faluját, kik n. 366 1.



KUN LÁSZLÓ. 39

Rudolfnak is ez ügyben, tudatva, hogy rokoni összekötte-

tésbe kíván vele lépni, s öcscsének a még nyolczadik évé-

ben járó Endre tótországi berezegnek fként Rudolf leá-

nvával, vagy pedig fia, leánya vagy leánytestvérei leányá-

val leend eljegveztetését forrón óhajtja, s kérte, hogy

hallgassa meg szivesen ez ügyben megbizottját Meinhard

tiroli grófot és András pécsi olvasó kanonokot, kit az ország

nagyjai tanácsából az eljegyzési szerzdés megkötésére tel-

jesen meghatalmazott követéül küld hozzá. '

Rudolf szivesen fogadta a magyar udvar ezen föllépé-

sét, s az özvegy királynénak adott válaszában köszönetét

fejezte ki a hozzá intézett üdvözletért, biztosította t, hogy

néhai férje iránt táplált szinte barátsága annak halálával

nem enyészett el, s hogy szivén fekszik a szóba hozott

rokoni összeköttetés : mivel azonban e fontos dologban

országnagyjaitanácsát

megkell hallgatnia, Ígérte, hogy

azokkal minél elébb értekezni fog, hogy ezen ügy mindkét

fél óhajtása szerint közös tisztességökre és javokra intéz-

tessék el.' Nem sokára ezután Lászlóhoz intézett levelében,

melyben az eljegvzésrl mint már megtörténtrl szól, biz-

tosítja a magyar királyt, kit öcscsével mint húsából való

húst, csontjából való csontot atyai szeretettel ölel keblére,

hogy legforróbb vágya t üldözje dühös zsarnokságától

megmenteni és si öröksége határait gyarapítni. Mert neki

annyira szivén fekszik a fönséges és híres Magyarország

régi dicsségének helyreállítása és üldözjének megalázása,

hogy sem személyét, sem vagyonát nem kíméli, csakhogy

annak büszke dölyfét diadalmas sasaival megtörje. «Im

I IV. László levelei Meinhardhoz és szerint László király nem tudta, van-é

Rudolfhoz s követi megbizó levele, mind Rudolfnak leánya, míg anyja Erzsébet

év nélkül. Fejér, vii. ii. 43. 44. 1. és errl biztos tudomással bírt ;mert, mint

Wenzel, IV. 42. 43. 1. — Ezen leveleket Rudolf hozzá intézett válaszából kitet-

valamint Fejér, úgy Palaczkv is Uchcr szik, kissebbik fia Endre számára egye-

Formelbücher. 319. 1. helyesen határozza nesen Rudolf leánya kezét kérte.

1276-ra, ellenben Wenzel e. h. 1274-re 2 Ev n. (1276.) Wenzel, ív. 44. 1.

helyezi. — Föltn, hogy ezen levelek



40 SZABÓ KAKOI.Y

Isten kegyelmével, — így végzi levelét, — indulunk ellene

hadainkkal, hogy fönhéjázását letéve, tanulja meg, milyen

nehéz az ösztön ellen rugódozni. Nosza tehát fejedelem,

övezd föl magadat az seidtl örökölt vitézség erejével,

mert bízunk Isten segélyében, hogy minden szerencsésen

fog sikerülni, midn ez igaz ügyben az igazságért lángoló

fejedelem alatt fogsz harczolni. ' Ugyanakkor Magyaror-

szág rendéihez küldött levelében magasztaló szavakkal

emelve ki a h ragaszkodást, melylyel legkedvesebb fiai-

hoz László királyhoz és öcscséhez Endréhezviseltetnek.

Ígéri, hogy ezen húségöket nem annvira szavakkal, mint

tettekkel kívánja meghálálni, s mint különös ajándékot

kéri tlök, hogy ha a római birodalomban vagy udvarában

vannak oly kitüntetések, melyekben leikök gyönyörködik,

azok elnyeréséért bizodalommal folyamodjanak hozzá, ki

Magyarország régi dicsségének helvreállítását s üldözjé-

nek megalázását szivén hordozza.'

Rudolf ezen eszélyes, tapintatos eljárása nem tévesz-

tette el hatását a magyar királyi udvarra, mely az Otto-

kárral kötött ideiglenes egyesség fölbontását elhatározva,

készséggel hajlandó lett a Rudolf által ajánlott véd- és

daczszövetség elfogadására. A magyar udvar, hogy az

Ottokárral tervezett összejövetelt meghiúsítsa, az eddigi

megállapodás megváltoztatásával azt követelte, hogy az

összejövetel kitzött napján és helyén mindkét fél fegyve-

res ervel jelenjék meg a békeszerzdés tárgyalására, s

minthogy e föltételt Ottokár határozottan visszautasította,

czélját el is érte, a mennyiben az összejövetelrl és így a

kibékülésrl többé szó sem lehetett. Világos ez Ottokár-

nak László egyik leánytestvéréhez, valószínleg Katalinhoz,

Dragutin szerb fejedelem nejéhez intézett levelébl, mely-

I Év n. (1276.) Fejér, v. ii. 320. 1. — Rudolf Ottokár ellen Ausztriába betömi

Ez a levél, mint tartalma s hangja bizo- készült,

nyitja, csak 1276 nyarán kelhetett, midn 2 Év n. (1276). Fejér, v. ji. 322. 1.



KUN LASZLO. 4I

ben a békeszerzdés megakadályozását egyenesen a gyer-

mek László fölött uralkodó Joakhim fondorkodásának

tulajdonítja. O, mint írja, a László magyar királylyal kötött

egyességet lelkiismeretesen meg kivánja tartani, az össze-

jövetelre vonatkozó határozatot is a béke végleges meg-

kötése végett készséggel óhajtotta volna végrehajtani : de

mivel már az intézkedés egész terve megváltozott, az ösz-

szejövetelre többé nem akar megjelenni. Azon ugyanis a

megállapodás szerint fegyver nélkül kellett volna megje-

lenniök, a magyar király pedig Joakhim hitszeg sugal-mazására fegyveres összejövetelt követel. Kikelvén azután

Joakhim ellen, ki sem a királyhoz, sem az országhoz soha

hú nem volt, a kinek htlensége miatt veszett el egykor

atyátok István király,* midn lóhalálában nyargalt Joakhim

által elrabolt fia visszaszerzésére, ki v. István halála után

fiai László és Endre közt vérengz belháborút idézett el,

most pedig annyira uralkodik László király fölött, hogy

az az akaratja ellen semmit sem mer tenni, kinyilatkoz-

tatja, hogy a magyar követek által eltte s utóbb Budán

az országnagyok által tett eskü megszegésével sürgetett

fegyveres összejövetelben részt nem fog venni. Nem vádolja

állhatatlanságáért a királyt, ki mint kiskorú nem önálló^

hanem azon gazok akaratjához kénytelen alkalmaztatni

magát, kik t kezökben tartják s kiknek gonosz tanácsát

balgatagúi követi. Sereimül hozza föl, hogy a magyar

király az pártüt alattvalóit országába befogadta, míg

az ily htleneket, kik pártfogásáért könyörögtek, hogy az

egyesség ellen ne vétsen, visszautasította. Ajánlja ennél-

* E szavakból : ((felicis memorie olim valószínbbnek tartja, hogy az Erzsébet-

et'^ Stephanus patcr vesteyn bizonyos, hez, ív. Béla leányához, Henrik bajor

hogy ez a levél v. István egyik leánya- herczeg nejéhez szólott. Ezt annyival

hoz volt intézve, és így tévedt Horváth kevesbbé tartom elfogadhatónak, mert

Mihály, Magyarország tört. 11. köt. 94. magának Henriknek a bíbornokokhoz írt

1., midn Fejér ellenében, ki e levelet levelébl tudjuk, hogy neje már 1275-ben

Katalinhoz a szerb fejedelem nejéhez, ív. nem volt életben. Fejér, v. ii. 289. 1.

László testvéréhez, intézettnek mondja,

Mapyar Tört. Életr. 1885—6 6



42 SZABÓ KÁROLY

fogva rokonának, hogy se maga, se testvérei ne menjenek

el az összejövetelre, hova rj sem küldi el sem nejét, sem

kiskorú fiát, kit a fegyverek zaja közt könnyen veszély

érhetne: mert a magyar király Joakhim kormánya alatt

áll, ki neki halálos ellensége s a királvt alattomosan az

megrontására ösztönzi, Joakhim volt az, ki tudva, hogy

Rudolf gróf, ki magát választott római királvnak nevezi,

az ö legnagyobb ellensége, Endrét az ifjabb magvar királvt

áruló módon elrabolván, Rudolf leánvával akarta eofs^be-

házasítani, s

ezért magának egy oly tartományt kért, melvettörvényesen és jogosan bír. Ha a magyar király, — így

végzi levelét, — a ti kezetekben, vagy más rokona, vagv

valamely Magvarországhoz hü férfiú kezében volna, nem

vonakodnék vele összejönni, de míg a hitetlen joakhim

hatalmában van, nem akar vele értekezni; hanem igenis

megjelenik a kitzött hely szinén hatalmas sereggel, de

nem egyezkedni, hanem hogy tartománvait minden táma-

dás ellen férfiasan megvédelmezze. Ha azonban a magvar

királvnak tetszenék az összejövetelt elhalasztani, úgy, hogy

azon Károlv siciliai királv, vagv fia Károlv, vagv legalább

tanácsosai jelen lehessenek, vagy pedig azt kivánná, hogy

a határidre tanácsosaik jjenek össze értekezni és végezni,

úgy, hogv mind mind a magvar király országaikban

maradjanak, szívesen beleegyeznék, de fegyveres összejö-

vetelt semmi esetre sem fogad el.*

A tervezett összejövetel e szermt, melytl Ottokár a

béke végleges megkötését reményiette, örökre elmaradt;

bár a cseh király által megnyert i. Károly siciliai király,

kinek közbenjárására Ottokár, mint látjuk, nagy súlyt fek-tetett, úgy 1276. április 22-én Rómában, mint öt hónappal

késbb szept. 24-én \"iterboban kelt leveleiben Ígéretet

tett Ottokárnak, hogv az összejövetelre teljes hatalommal

* Év n. (1276). Fejér, v. ii. 315. 1.



ki;n LÁSZLÓ. 43

ellátandó követeit el fogja küldeni ' s azok részére a

magyar országnagyokhoz intézett megbízó levelét szept. 25-én

csakugvan ki is állította.^

A magyar szövetségre e szerint Rudolf biztosan szá-

míthatva 1276. nyarán megtámadta s hódolatra kényszerí-

tette Ottokár párthívét, Henrik bajor herczeget, azután

hadaival Passaun át Ausztriába nyomult, hol Ensburg,

Tuln és több kisebb város hódolva tárt kaput eltte, majd

Klosterneuburgot ostrommal megvette, október i8-án pedig

Bécs alá szállott s a várost öt hétig a legszorosabb ostrom-

zár alatt tartotta; • mialatt László király magyar és kún

hadaival segítségére készen állva, az osztrák határszélen

táborozott, ^ Ottokár, ki a Dunától éjszakra Laa és Klo-

sterneuburg közt foglalt hadaival állást, miután Ausztriából,

Stiriából, Karinthiából párthíveitl segélyt nem kaphatott,

s Csehországban is fenyegetve érezte magát a pártütfurak lázongásai által, kénytelen volt belátni, hogy a

német birodalom és Magyarország egyesit erejével meg-

küzdeni nem bírhat, s ha ütközetre kerül a dolog, ügye

menthetetlenül elveszett. Azért biztosait, Brúnó olmüczi

püspököt és Ottó brandenburgi rgrófot, alkudozás végett

Rudolf táborába küldte, kik is Rudolf biztosaival, Berch-

thold würzburgi püspökkel és Lajos bajor herczeggel, a

békét nov. 21-én rá nézve igen súlyos föltételek alatt meg-

1 Károly király levele Ottokárhoz tióban kelt levelet, valamint Károlynak

1276. ápr. 22-röl, melyben tudatja, hogy ugyanott egy nappal elébb kiállított s

személyesen meg nem jelenhetvén, két föntebb említett levelét is, Wenzel té-

egyházi s egy világi tanácsosát fogja a védve határozza és közli 1277-re, mint-

béke tárgyalására küldeni. Fejér, v, ii. hogy az indictio ötödik éve 1276. szept.

311. 1. és kivonatban WENZELnél Dí/>/o)«íz- 24-én kezddött.

tini emlékek 1. ^o.\. — Késbb szept. 24-én 3 Annaliitm Aiistrice contiiiuatiü Vili-

kéit nyilt levelében két püspököt és egy dobonensis. PERTZ-nél ix. 708. 1.

világi urat bízott meg, hogy helyette az 4 Ipse etiam Ladislaus Ungarorum

egyezkedésben teljes fölhatalmazással Rex usque ad metas Austrie in subsidium

részt vegyenek. Fejér, v. ii. és Wenzel Regis Romanorum cum ingenti exercitu

e. h. I. 50. 1. Comanorum et Ungarorum venisset, írja

2 Wenzel, e. h. 1. 52. 1. — Ezen az osztrák évkönyvek bécsi folytatója

Viterbóban szept, 25-én az ötödik indic- 1276-ra PERTznél c. h.

6*



44 SZABÓ KAKOr.V

kötötték. A Rudolf által bécsi táborában november 26-án

megersített szerzdés értelmében Ottokár lemondott a

birodalom általa 26 esztend óta bírt összes tartományai-

ról, Ausztriáról, Stiriáról, Karinthiáról, a vend rgrófság-

ról, Egerrl és Portenauról, Rudolf pedig megersítette

t Csehország, Morva és tartozandóságaik birtokában,

melyeket maga és eldei a birodalomtól hbéres joggal

bírtak, az ellene hozott Ítéleteket, átkokat s egvházi tilal-

makat pedig visszavonta. A béke nagvobb biztosítására

Ottokár leánya Kunigunda, Rudolf fiának Hartmannak,Rudolf leánya, |uta pedig Ottokár fiának Venczelnek,

kölcsönösen 40,000 márka jegvajándékkal, eljegveztetett.

A békébe a magvar király és alattvalói is befoglaltattak,

oly föltétellel, hogv Ottokár és emberei mindazokat a vára-

kat, városokat és helységeket, melyeket Magyarországtól

elfoglaltak, valamint a mag\'ar király és emberei is, a mit

a cseh koronától foglaltak, azonnal adják vissza, állítsák

helyre a két ország között a régi határokat, s ha vala-

melyik fél ezen egyesség ellen vetne, az ellen, mint béke-

bontó ellen Rudolf köteles legven a megsértett félnek

segítségére kelni. ' Bár a békeszerzdésben nincs megem-

lítve, Ottokár azt is megígérte, hogy visszaadja Lászlónak

mindazokat a roppant érték si családi kincseket, melye-

ket egykor ív. Béla halála után leánva Anna, a macsói

herczeg özvegye, Csehországba vitt és neki mint vejének

átadott.

A dalmát tengerparton e közben a korona tekintélyé-

1

Eredetije a bécsi cs. levéltárban. sissimam amphoram auream, nobilissimis-Fejér, VII. V. 418. és Pertz, Monumcnta que gemmis undique adornatam, mire

rerum Gerni. Leges. ii. 407. 1. pulchritudinis, et alia quamplura cleno-

2 Promittens Rex Boemie memorato dia aurea, que a tempóra regis Ungarie

regi Ungarie omnes thesauros reddere, Attile et ab aliis successoribus suis usque

quos aliquando amita ipsius regis Ladi- nunc in Ungaria fuerant conser\-ata.

slavi Anna regina de Mazowe asportave- Aunalhim Austrici Coiitiii. V'iudob. Pertz-

rat eique tradiderat, videlicet duas coro- nél ix. 1. 708. 1.

nas aureas et sceptra regalia, ac precio-



KÚ\ LÁSZLÓ. 45

nek semmibe vételével évek óta tartó zavargás szakadat-

lanul folyt. A magvar kormány, a helyett, hogy ervel

vagy eszélylyel a tengerparti városok viszályát lecsendesí-

teni törekedett volna, még olajat öntött a tzre, midn a

Spalatót és Sebenigót pártoló brebiri grófok ösztönzésére

a gyermekkirálylyal visszavonatta és érvénytelennek hir-

dettette IV. Béla kiváltságlevelét, melylyel a Spalató által

jogos birtokának vitatott Ostrach nev földet Traunak ado-

mányozta. ' A koronához hú Trau tanácsa ez intézkedés-

ben nem nyugodott meg, hanem 1276. január 13-án Roma-nus barsi esperest és Fulcus mester által, kiket Benedek

választott esztergomi érsek saját ügyében küldött a szent

székhez, s kik az ellenök intézett cselvetéseket Segnában

és Zárában nagy bajjal kikerülve Trauba tértek s ott vára-

koztak hajóra, folyamodást intézett Benedek érsekhez,

hogy Istent és igazságát s a maga tisztességét tekintve,

védje a város igaz ügyét az országnagvok és a király eltt,

ki, mint legújabban a spalatóiak hiresztelik, de a mit hinni

nem lehet, a nagyatyja, atyja és maga által Trau részére

kiadott kiváltságleveleket az ügy megvizsgálása nélkül hazug

sugalmazásra visszavonta. ^ De maga a város tanácsa is

fölküldte ez ügyben a királyi udvarba püspökét Columba-

nust, ki már a múlt évben is járt a királynál, s általa ügyét

Benedek választott esztergomi érsek pártfogásába aján-

lotta.^ Ezen küldetésnek azonban nem lett sikere, mint

kitetszik Miklós dalmát és horvát bánnak a királvhoz inté-j

zett jelentésébl. E szerint ugyanis a bán, ki Trau állandó

hségét kiemelve e várost a király védelmére méltónak

elismeri, a hely szinén megjelenve, megkísértette az egy-

I IV. László visszavonó levele 1275. kiváltságleveleit megtekintette, s érvénye-

(szept. I. után). Fejér, vii., ív. 164. 1. seknek elismerte, hogy ügyöket a király

és teljesebben v., 11. 259. 1. — Még ezen törvényszéke eltt folytassák. Fejér, vii.

levél kelte eltt 1275-ben utasította Mik- ív. 163. 1.

lós dalmát és horvát bán a két verseng 2 Fejér, vii., ív. 169. 1.

várost, miután a feleket kihallgatta, Trau 3 1276. Fejér, v., ii. 356. 1.



46 S/AHÓ KÁROLY

felöl Trau, másfelöl Spalato és Sebenigo közt évek óta

elkeseredéssel folvt viszályt békésen elintézni : de mivel a

két utóbbi város, az összes horvát furakkal kezet fogva,

Traut megtámadni és lerombolni készült, ha csak az bele

nem egyezik, hogy Sebenigónak, mely emberi emlékezet

óta mindig a traui püspök hatósága alatt állott, külön

püspöke legyen, s vissza nem adja a ív. Béla és v, István

által egykor Spalato megegvezésével Traunak adománvo-

zott birtokokat, s mivel továbbá a támadók az általa a

király nevében kiadott parancsokat és tilalmakat semmibevették, pedig csekély kíséretével a város végromlására

törknek ellenszegülni nem merészkedhetett, kénytelen

volt Traunak megparancsolni, hogy ellenségei minden kivá-

natát teljesítse. Minthogy azonban a traniak készebbeknek

nyilatkoztak városuk leromboltatására, mint kiváltságleve-

leik megsemmisítésére, végre sem tehetett egyebet, mint

hogy nem az igazságot, hanem az ellenség hatalmát tekintve

Traut akaratja ellen is engedelmességre kényszerítette.

S miután mindezt, a mint mentegetzve írja, nem jószántá-

ból, hanem kénytelenségbl tette, fölkéri a királyt, hogv

ezen ügvben tetszése szerint intézkedjék. ' Bizonyosan az

országban éppen akkor dühöngött belháború volt az oka,

hogy a kormány a hú Trau védelmére nem gondolhatott,

mely végre is magára hagyatva kénytelen volt 1277. június

vége felé Spalatóval, a közbenjáró Károly siciliai király

iránti tekintetbl, 2000 ezüst márka büntetés terhe alatt,

melynek fele László királyt, másik fele a szerzdést meg-

tartó félt illesse, a következ július havára fegyverszünetre

lépni ^ és a Spalato által követelt birtokokat, azokról szóló

kiváltságleveleit érvénytelennek nyilatkoztatva, átengedni. ^

1 Év n. (1276.) Fejér, vii., ív. 171. 1. május 20-dikán, Trauban pedig május

2 Fejér, yii., ív. 173. 1. 21-én kötöttek meg egy felöl a spalatói

j Ezen egyességet, melyet György bre- érsek, káptalan és városi közönség, más

biri gróf s Sebenigo podestája és két zárai fell Trau podestája Brebiri Mladin,

polgár mint békebirák Spalatóban 1277 káptalana és városi közönsége közt, Spa-



KÚX LÁSZLÓ. 47

Az egvkor hatalmas büszke Ottokár mélven érezteö. j

megaláztatása szégyenét, melyet a bécsi béke súlyos fölté-

telei elfogadásával magára vont, s mihelyt a fenyeget

veszélyt feje fölül elvonulva látta, teljességgel nem gon-

dolt a szerzdés föltételeinek lelkiismeretes megtartására,

melveket csak kénytelenségbl fogadott el, hogy nehéz

helvzetébl menekülhessen, hanem neje, a büszke magyar

királyleány, Kunigunda szemrehányásai által is bosszúra

ingereltetve, ' minden alkalmat megragadt, hogy Rudolf

ellen háborút idézzen föl s ígv bosszúszomját kielégíthesse;

a német birodalomban titkos alkudozásokat folytatott

Rudolf ellenségeivel, László királynak az elfoglalt várakat

s városokat, a családi kincseket nem adta vissza, az osz-

trákok nála lév kezeseit és foglyait nem bocsátotta sza-

badon; miért viszont Rudolf is megtagadta tle azokat az

osztrák urodalmakat, melyeket leánya menyasszonyi aján-déka fejében neki kötelezett volt. A feszültség és súrlódás

a két király és párthívei közt minden nap ersebb lett,

annyira, hogv mindjárt a következett egész télen át az

osztrákok Morvába s a csehek Ausztriába csapkodva foly-

vást dúlták és égették egymás jószágait, - A kitört viszály-

nak a két királv biztosai Brúnó olmüczi püspök és Fridrik

nürnbergi várnagy, mint békebirálc újabb békeszerzdéssel

igyekeztek véget vetni, melyet Rudolf is, Ottokár is Bécs-

ben 1277. május 6-dikán szentesített, s melybe László

király és öcscse is újra be volt foglalva.^

lato tanácsa a magyar király iránti te- ctas terras resignauerat, írja az osztrák

kintetböl, 2000 ezüst márka büntetés évkönyvek bécsi folytatója PERTznél ix.

terhe alatt, melynek fele a szerzdést 709. 1. — Hasonl. Continuator Cosmae

megtartó felet, másik fele a két városért Pragensis. U . ott. 191. 1.

kezesked Zára városát illesse, 1277. ju- 2 Annales Austria. PERTznél ix. 710. 1.

nius 30-án ersítette meg s állította ki 3 Fejér, vii., ii. 59. 1. — Az Ottokár

ünnepélyesen. Fejér vii., v. 175. 1. és által kiállított példány a bécsi cs. levél-

Wenzel IX. 223. 1. tárban. Fejér, vii., v. 426. 1. és Pertz-

I Regina quoque Boemie coniunx sua nél e. h. Leges 11. köt. 415. 1.

frequenter eum increpans, quod predi-



48 SZABÓ KÁROLY

Nagyon jól tudta azonban Rudolf, hogv Ottokárral

szemben a szerzdések erejébe mennyire nem bízhatik, s

hogy uralmát a tle visszaszerzett tartományokban csak

fegyvere túlsúlyával tarthatja fn. Azért legfbb törekvé-

sét arra fordította, hogy a magyar udvarral fönálló jó

viszonyát minél szorosabbra fzze, és így magának a két-

ségtelenül kitörend háborúban Magyarország dönt segé-

lyét elre biztosítsa ; s hogy czélját annál biztosabban

elérje, most már maga sürgette az újabb szorosabb szö-

vetkezést és leányának Endre herczeggel való eljegvezte-

tését. László királvnak ez ügyben Bécsbe küldött követei:

Lodomér váradi s Timotheus zágrábi püspökök, Roland

bán, Aladár, a királyné tárnokmestere s nógrádi fispán,

Demeter székesfehérvári prépost s alcancellár és János

budai prépost, azt a szövetségi szerzdést, melvet Rudolf

Bécsben 1277.július 5-én állított ki, készséggel elfogadták

s esküvel ersítették, hogy László király ezen szerzdés

lényegben teljesen egyez példányát, a mint Rudolf is

tette, maga és országnagyjai pecsétjeivel ki fogja állítani,

s annak megtartására magát országa nagyjaival együtt eskü-

vel fogja kötelezni. Ezen szerzdés szerint Rudolf László

királylyal egyességet, barátságot, rokonságot kötött, oly

föltétellel, hogv egymást tanácscsal és tettel kölcsönösen

segítsék ; kötelezte magát, s erre a magyar követek kíván-

sága szerint elsszülött fiával Alberttel, rokonaival és

országa nagyjaival, a maga és jelenlév neje lelki üdvére

ünnepélyes esküt is tétetett, hogy eljegyzett leányát Cle-

mentiát a kitzend határidre Endre herczeghez nöl

fogja adni, mire viszont László és országa nagyjai is köte-

lesek legyenek esküt tenni, kikötvén azonban, hogy az

követei Endre herczeget megtekinthessék, és az eljegyzés

csak úgy maradjon érvénves, ha benne föltn fogyatkozás

nem találtatik ; ígérte, hogy megtartja Ottokár ellen László-

val eddig kötött minden szerzdését, és a magvar köve-



KUN LÁSZLÓ. 49

tekkel együtt ünnepélyes követséget fog Ottokárhoz kül-

deni s t meginti, hogy magyarországi foglalásait adja

vissza s az okozott károkat térítse meg ; ígérte továbbá,

hogy a cseh király és emberei által elfoglalt várakat és

városokat, valamint azokat is, melyeket az uralkodása

idejében az osztrákok, stájerek és karantánok foglaltak el,

pedig még vissza nem adott, saját fáradságával és költ-

ségével vissza fogja szerezni, úgy azonban, hogy ha szük-

ség leend, öt ebben a magyar király is köteles legyen

segíteni, és a régi magyar határokat ezen tartományok felé

a két birodalom által kiküldend biztosok állítsák helyre;

ígérte azt is, hogy a magyar király htlen alattvalóit nem

fogja befogadni, mire viszont a magyar király is kötelezve

legyen, s hogy a határszéleken a gonosztevket meg fogja

zabolázni,, miben a két uralkodó egymást kölcsönösen tar-

tozzék segitní; végre ismételten ígérte, hogy a magyaralattvalók kereskedelmi szabadságát tartományaiban a ren-

des vám lefizetése mellett biztosítja.^

Ezen szerzdés értelmében Rudolf csakugyan végre-

hajtotta leánya Clementia elj egyeztetését Endre herczeg-

gel, még pedig a pápa megegyezésével,' s László panaszára,

hogy országa némely várait Rudolf hívei még folyvást

elfoglalva tartják. Istenre hivatkozva, hogy az egyesség

1 Eredetije a bécsi csász. levéltárban. tartsák meg. Fejér, v., 11.387. 1. — A Ru-

Fejér, V., II. 388. 1. — Hogy a kereske- dolf és László közt' már elbb is fönnállott

dk szabad közlekedésére Rudolf és jó viszony bizonyságául szolgál a Rudolf

I-ászló közt már elbb is volt szerzdés 1277. márczius 19-én Bécsben kelt pa-

kötve, kétségtelen Lászlónak Pest mellett rancsa, melyben hiveit súlyos haragja

a nagy szigeten (a Csepel szigetén) 1277. terhe alatt letiltja, hogy a különös párt-

május 23-án kelt parancsából, melyben fogásába vett borsmonostrai apátságot

hivatkozva a Rudolffal kötött egyességre, háborgatni és károsítani ne merjék. Fe-

a fispánoknak tisztök \-esztése, a neme- jér, v., ii. 422. és Wenzel, ív. 88. 1.

seknek pedig jószágaik elkoboztatása 2 Egy névtelen püspök Rudolfhoz in-

terhe alatt meghagyja, hogy a német biro- tézett levelében örömének ad kifejezést

dalombeli kereskedktl a régi törvényes ezen a birodalomra üdvös rokoni össze-

harminczadon és vámon kívül semmit ne köttetés fölött. Év n. (1277.) Wenzel, iv.

merjenek venni, s azokat a nagyatyja és 89. 1., hol ezen levél 1276-ra van hatá-

atyja idejében élvezett szabadságaikban rozva.




50 SZABÓ KÁROLY

és rokoni összeköttetés értelmében mindig szívesen kész

kívánatait teljesitni, tudatta, hogy Ottokárt is, másokat

is, kik ezen várakat kezökben tartják, már rég fölszólította,

s azok készeknek is nyilatkoztak a biztosokúi kiküldendmagvar országnagvokkal ez ügyben jog és igazság szerint

járni el; ajánlotta ennélfogva Lászlónak, hogy a határszé-

lekre küldjön alkalmas biztosokat, kik az biztosaival

egyetértve intézhessék el a várak letartóztatóival a vitás

kérdéseket. ' Rudolf egv Lászlóhoz ekkortájban intézett

másik levelében örömét nvilatkoztatva ki a fölött, hoo^v

az iszonyú vihar, mely közte és öcscse, az leánya jegyese

közt kitört, lecsendesedett s a megtörtént kibékülés után

országa békének örvend, - csudálkozását fejezi ki, hogy

követei, kiket leánya házasságának végrehajtása ügyében

udvarába küldött, ott oly hosszasan idznek s kéri, hogy

azokat minél elébb végválaszszal bocsássa vissza. Tudatja

egyszersmind, hogv Ottokár az híveit Ausztriában iszo-

nyúan üldözi, s fölkéri Lászlót, hogy míg birodalma

hatalmával egyik oldalról támad, más oldalról üssön ellen-

ségeire, hogy így azok üll és pröly közzé szoruljanak;

mert így nem csak országa si határait fogja visszaszerez-

hetni, hanem birodalmát is terjesztheti; kéri végre, hogy

szándékát erre nézve vele azonnal tudassa.^A római és cseh király megújult viszályát egy újabb

egyesség lett volna hivatva megszüntetni, melyet Ottokár

Prágában 1277. szept. 12-én írt alá, belefoglalva más roko-

naival együtt Lászlót, Magyarország fönséges királyát is: +

de Ottokár most sem gondolt komolvan a szerzdés föl-

tételei teljesítésére, nevezetesen folyvást vonakodott a napa

által Prágába vitt magvar királvi családi kincseket vissza-

adni, azt vitatva, hogy azokat a gyermek László teljes-

1 Év n. (1277.) Wenzel, IV. 85. 1. 3 Év n. (1277.) Fejér, vii., 11 65. 1.

2 Ezen testvéri viszályról ez idben 4 Fejér, v., ii. 65. és va., v. 431. 1.—

más forrásban emlékezetet nem találunk. Pertz. e. h. Leges. u. 419. 1



KÚN LÁSZLÓ. 51

korúságáig senki méltóbban és hívebben nem rizheti, mint

, kit a magyar királyi családhoz közel rokonság köt.'

Rudolfnak lehetetlen volt meg nem gyzdni, hogy a

közte és Ottokár közt fönforgó hatalmi kérdést csak fegy-

verrel lehet megoldani ; azért fölszólította Lászlót, hivat-

kozva a köztök fönnálló atyai s fiúi viszonyra és egyességre,

hogy, miután elérkezett az id, hogy az ellenök egyiránt

incselked cseh királyon bosszújokat tölthessék, azonnal

siessen országa határszélére, hogy a közös ellenségök ellen

intézend közös eljárás ügyében értekezzenek.'

A Haim-burg alatt november 11 -én megtartott összejövetelen Rudolf

Lászlót ünnepélyesen fiává fogadta, vele Ottokár ellen véd-

és daczszövetséget kötött, s midn visszatért, Bruckig

kisérte és ott fényesen megvendégelte. ^

Hogy Rudolf már ekkor megnyerte a cseh király ellen

László ipát. Károly siciliai királyt is, ki még a múlt

évben kész volt volna követeit az Ottokár és László közt

tervezett összejövetelre elküldeni, kitetszik Károly intéz-

kedéseibl, melyeket a veje segélyére Bursano Jakab vezér-

lete alatt Magyarországba küldend zsoldosai elszállítása

és ellátása ügyében 1277. augusztus és szeptember havá-

ban tett. '

A belzavarok, melyek a múlt évben Veszprém földú-

lásakor tetpontra hágtak s melyek László korában csak-

nem szakadatlanul tartottak, ez évben sem szntek meg,

söt Erdélyben a gyulafehérvári egyház kirablása és föl-

égetése alkalmával a féktelen bosszú vad dühe oly vér-

lázító jelenetekben tombolta ki magát, melyek Péter nádor

1 Aniialium Austriu Cuntin. Vindob. egymással azeltt kötött szerzdéseket

PERTznél IX. 709. 1. eskü helyett kézadással megersítették, s

2 Év n. (1277.) Fejér, v., ii. 320. 1. és egy értelemmel elhatározták, hogy egy-

Wenzel, IV. 87. 1. mást a cseh király ellen híven segítik és

3 Annalitim Austriu: Contin. Vindob. egymás tudta nélkül vele nem értekeznek

PERTznél IX. 709. 1. — Rudolf egy név- s meg nem békélnek, Fejér, v., ii.

telenhez intézett levelében tudatja, hogy 454. 1.

minap a magyar királylyal összejvén az 4 Wenzel, Diplom. emlékek, i. 41—41. 1.



52 SZABÓ KAROLY

Veszprémben elkövetett kegyetlenségén is túlcsapongtak.

A szászok ugyanis, kik valamint politikai tekintetben az

erdélyi vajdák hatóságától függetlenül, saját törvényeikkel

élve, külön területet alkottak, úgy egyházi tekintetben is

a szebeni prépostság alatt az erdélyi püspöktl teljes füg-

getlenséget törekedtek magok számára kivívni, az erélves

Péter püspökkel, ki egyházi hatóságát rajok is ki akarta

terjeszteni, összeütközésbe jöttek. A viszály folvvást mér-

gesedett, s midn Péter püspök kanonokjaival egyetértve

a vizaknai gerébet Alárdot kivégeztette,lázadássá

fajúit.

A szászok ekkor a megölt Alárd fia, Gyán (János) vezér-

lete alatt fegyvert ragadva Gyula-Fehérvárt 1277. Remi-

niscere vasárnapján, február 21-én, megrohanták és elfog-

lalták, a székesegyházat a többi egvházakkal együtt föl-

gyújtották s az azokba menekült népet, mintegy 2000 férfit

és nt, négv kanonokkal s számos pappal egvütt oda éget-

ték, a város magvar lakosait, a kiket csak kézre keríthet-

tek, leöldökölték, az egvházi kincseket, ereklyéket, keresz-

teket, kelvheket, papi öltözeteket és ékszereket elrabolták

s megszentségtelenítették, az egyház könvveit és levéltárát

földúlták, kiváltságleveleit szétszaggatták.*

László királv ezen iszonvú rombolás után, melv a város

környékét is pusztává tette, mintegv három hónap múlvaa Rákos mezején az ország fpapjaival, furaival, neme-

seivel és kunjaival országgylést tartván, a rendekkel egyet-

értve elhatározta, hogv a királvi, egyházi és nemesi jószá-

gokat senki elfoglalni ne merje, a kik az ország békéjét

megzavarni, királyi vagy egyházi jószágokat elfoglalni

merészkednének, és az okozott károkért kell elégtételt

nem adnának, átok alá vettessenek, s ellenök mint az

ország dögleletes ellenségei ellen úgv a királv, mint az

' A gyula-fehérvári káptalan tanúvalla- van leírva ezen dúlás a kiátkozás! itélet-

tása szerint, melynek rövid kivonatát levélben is, melyrl mindjárt bvebben

közli Fejér, vii., ív. 173. 1. — Éppen így lesz szó.



Vih

tuns faLnttm inu^ro íklutart- Lliet ^^vjT^^uorl^Jkturc

g. IV. LÁSZLÓ KIRÁLY OKLEVELE ELÖSORAI.

ország összes frendéi, nemesei és kunjai fölkelni

kötelesek legyenek; mely végzés megtartására mind

a király, mind a rendek ünnepélyes esküvel köte-

lezték magokat. Ezen végzés értelmében hirdette

ki aztán Budán május 30-dikán a magyar fpapság

Vizaknai Gván és bntársai az erdélvi szászok

ellen a kiátkozási ítéletet, melynek szoros végre-

hajtását az erdélyi papságnak mindaddig kötelessé-

gévé tette, míg a kiátkozottak teljes elégtételt nem

adnak s így a föloldozás kegyelmében nem része-

sülnek.*

* Dátum Bude in quindenis Pentecostes, in convocatione domini

Regis Hungarie generáli. Év nélkül. Fejér, vii., ív. 219. 1., ^os. Com.Kemény, Notitia Capititli Albcnsis i. 97. 1. és magából a gyulafehérvári

káptalan magán levéltárában lév eredetibl közölve Teutsch és Firn-

haber által, UrkiDidcnbuch zur Gesch. Sicbeubürgeus. i. 171. 1. — Gróf

Kemény József ezen oklevél keltét tévedve határozta 1291-re ;követi t

e tévedésben Fejér, ki az oklevél föntebb közölt keltének szavai után

Kemény hitelére önkényesen veti oda az évszámot «a.m.cc.xci.», minek

az eredetiben nyoma sincs ; tévedtek az Urkundenbuch kiadói is, midnez év nélkül közlött oklevél keltének évét szintén Kemény hitelére

1291-re, napját pedig június 24-re határozták. Kétségtelen ez abból, hogy

az ezen levelet kiállító fpapok sorában találjuk Filep váczi püspököt, a

királyné udvari cancellárját, Lodomér váradi, Timotheus zágrábi püspö-

köt, kik 1291-ben ezen egyházi méltóságokat nem viselték, s kik közül

Lodomér már 1279-ben az esztergomi érseki széken ült. Ez a levél a fön-

tebbiek szerint csak 1277-ben kelhetett, mely évben a pünkösd quindenája

május 30-dikára esett. — Hogy éppen ezen nap László király a Rákos

mezei országgylésen idzött, bizonyítja a nyúlszigeti apáczazárda részére

kiállított adománylevele, melynek kelte: « Dátum iuxta Racus in quindenis

Pentecostes A D 1277. » Wexzel, ix. 177 1



54 SZABÓ KAROLY

A rákosi végzés értelmében intézett aztán László királv

a kiátkozott lázadó szászok ellen hadjáratot, melynek vezér-

letét Miklós választott esztergomi érsekre, a csatatéren

inkább otthonos, mint egyházias szellem fpapra bízta,'

s melyben maga a serdül korban álló király is személve-

sen részt vett. ' A táborozás eredménvérl nem maradtak

ránk részletes adatok, s csak annvit tudunk bizonvosan,

hogy a kiátkozott szászok a püspökség és káptalan tömér

dek kárát soha meg nem térítették. A földúlt gyulafehér-

vári székesegyház tiz esztendnél tovább hevert romjaiban^

s csak azután tett intézkedéseket Péter püspök, hogv azt

saját költségén helyre állíttassa.^

Az országban eláradt zavargásokat nem kis mértékben

elsegítette az esztergomi érsekség elárvult állapotja. Bene-

dek választott érseknek 1276 vége felé történt elhalálo-

zása után ugyanis a káptalan Péter veszprémi püspököt, a

Németujváriak testvérét, választotta meg; ezzel szemben

azonban Miklós gyulafehérvári prépost is föntartotta igé-

nyét, ki jóllehet 1273-ban erszakosan kicsikart választa-

1 1284. január i-én adományozta László 3 1287. november i-én kelt Péter püs-

király Rafainnak a kún Alpra htlen fiai- pök szerzdése János kfaragó mesterrel,

tói elkobzott Komárom vármegyei Mocs az egyház falai és tornya helyreállítá-

helységet, egyéb hadi érdemei mellett sara. Urkinidenbuch zur Gesch. Sicbcn-

megemlítvén azt is, hogy egyik testvére bür^ois, i, 139. 1. — A fedél helyreállí-

László, a Pál fia Miklós és testvérei ál- tására pedig csak 1291. május 31-én kö-

tal elfoglalt és az parancsára Miklós tött szerzdést a püspök néhány ácsmes-

választott esztergomi érsek által megví- térrel. U. ott. 170. 1. — A szászok által

vott Adorján vára alatt, másik testvére o\ozott romlás némi kárpótlására ado-

Miklós pedig abban az ütközetben esett mányozta a király a gyula-fehérvári kap-

ai, melyet az ö parancsára Miklós válasz- talannak a tordai sóaknát, s mentette föl

tott érsek Erdélyben Alárd fia Gyán el- a káptalan elpusztított jószágaira telepe-

len vívott. Fejér, v., iii. 258. 1. dend népeket minden királyi szedöved

2 1282. június 19-én nemesített meg alól, 1278. (szept. i. eltt). Szeredai,

László király több borsodi várjobbágyot, Xotitia Capit. Albcnsis g. 1. és Urkim-

kik Ottokár ellen a Morva mezején vité- dcnbuch. i. 113. 1. — Ugyancsak kárai

zül harczoltak, s kiknek Elek nev ro- némi pótlására adományozta a székes-

kona abban a háborúban, melyet az ellene egyháznak a gyula-fehérvári királyi ven-

föllázadt szászok ellen folytatott, szeme- dégeknek a szászok által teljesen elpusz-

láttára vitézül harczolva esett el. Wen- tított birtokait is, 1278. nap nélkül. Fejér,

ZEL, IX. 330. 1. VII., II. 66. 1. és Urkundcnbuch. i. 115.



. KÚN LÁSZLÓ. 55

tását a szentszék soha helybe nem hagyta, már Benedek

életében is megkísértette az érsekség kormányát ersza-

kosan kezéhez ragadni, annak halála után pedig, bízva a

király és udvara kegyébe, melybe magát be tudta hizelegni,

ismét választott érseknek czimezte és czímeztette magát.

Az érsekség vita alatt álló kérdését, mely a szentszék tör-

vényszéke eltt már x. Gergely pápa és utódai, az 1276-ban

elhalt V. Incze és v. Adorján idejében is tárgyalás alatt

állt, az új pápa, xxi. János, ismét vizsgálat tárgyává tette,

1277. márczius 13-án kelt levelével meghagvván Lodomérváradi püspöknek, hogy Miklós gvulafehérvári prépostot

idézze meg, hogy az idézés napjától számítandó két hónap

alatt személyesen jelenjék meg a szentszék eltt, melv

ügvét vizsgálat alá vévén, ha meg nem jelennék is, dönt

ítéletet fog hozni.' A tárgyalás azonban xxi. János pápa nem

sokára ezután május 25-én történt halála miatt, kinek

utódjává III. Miklós csak 1277. november 25-én választa-

tott meg, ismét haladékot szenvedett. Miklós prépost, ezen

kedvez körülményt fölhasználva, rábírta a királyt, hogy

t az érsekségbe visszahelyezte s egyszersmind esztergomi

örökös fispánná és cancellárjává kinevezte.- Miklóst azon-

ban versenytársa, Péter veszprémi püspök sürgetésére

III. Miklós pápa, ügye végítélettel leend ellátása végett,

1278. április 25-dikére személyes megjelenésre újra maga

elébe idézte. S miután az alatt az ürügy alatt, hogy a

magyar és cseh király kibékítése ügyében kell fáradoznia,

és az ország belháborúi miatt a római utat élete veszélyez-

tetése nélkül meg nem tehetné, maga nem jelent meg,

1 Theiner, Monumcnta Hting. i. 322. lo-én kelt levelében már választott esz-

1. — Fejér, ki v. 11. 423. 1. ezen levelet tergomi érseknek van czímezve. Fejék,

csak rövid kivonatban közli, világos téve- v., 11. 408. 1. és Knauz, c. h. 11. 76. 1.

dést követ el, midn a már ekkor elhalt Mint egyszersmind cancellárt és észter-

Benedek választott érseket idézteti Ró- gomi örökös fispánt is említi t, 1277.

mába s öt fehérvári prépostnak és a ki- (szept. i. után), Hazai Okiutáv vi. 227.

rályi udvar alcancellárjának czímezi. 1., valamint 1278. január 3-án kelt leve-

2 Miklós IV. Lászlónak 1277. november lében is. U . ott. ív. 57. 1.



56 SZAHÓ KÁROLY

hanem csak két ügyvivjét küldte a szentszékhez, azok

elterjesztéseit pedig a szentszék nyomatékosoknak s elfo-

gadhatóknak nem találta, a pápa 1278. június i-én meg-

hozta a végítéletet, melylyel a versenytársa által nyilvános

rablással, gyújtogatással és emberöléssel vádolt, tudomány

dolgában pedig trhetetlenül gyenge Miklós prépost válasz-

tatását, ki midn a törvényesen választott Benedek érsek-

kel versengett, magát az egyház kormányára vakmeren

föltolta, a neki engedelmeskedni nem akaró s nem is tar-

tozó kanonokokat házaikból erszakkal kihányatta, vagyo-nukat elraboltatta, a káptalan pecsétjét erhatalommal

elvette és az egyház jószágait tetszése szerint elvesztegette,

megsemmisítette s neki ez ügyben örökös hallgatást paran-

csolt. Azonban a pápa Péter veszprémi püspök választa-

tását sem ítélte helybenhagyhatónak, hanem az érseki szék

betöltése iránt az intézkedést magának tartotta fönn, elre

semmisnek nyilatkoztatva mindent, a mit ez ítélete ellen

bárki bármily tekintélynél fogva tenni merészelne.' Miklós

prépost ezen végítélet által az érsekséget jog szerint

elvesztette, s ezt László király sem vonta többé kétségbe;

a mennyiben ezután kedvelt hívét, Miklós mestert csak

választott fehérvári prépostnak és alcancellárjának czí-

mezte,' az esztergomi érsekséget pedig üresedésben lév-nek írta.

A haimburgi összejövetel után a 15 éves László, a

Rudolffal kötött rokoni szövetkezésbe bízva, az országa

belviszonyainak átalakítása iránt tett megállapodások értel-

mében, magát törvényes korra jutottnak hirdette s a kor-

mánytsaját

kezébe vette.^ Visszatér útjában Sopronban

1 Theiner, í. h. I. 324. 1. és utána xii. 350. 1. és 1279. marcz. 13. Fejér, v.,

Wenzel, IV. 103— log. 1. 11. 492. 1.

2 1278. (szept. I. után). Wenzel, ív. 4 «Cum adepto Regni nostri pleno gu-

98. 1. bernaculo dominó concedente in etatem

3 Metropolitana Sede Strigoniensis Ec- legitimam pervenissemus, habita unione

clesie vacante. 1279. jan. 30. Wenzel, pacis cum serenissimo principe dominó



KUN LASZLO. 57

megállapodván, a várost szabadságaiban megersítette, s a

polgárokat, hogy romladozott várukat kijavíthassák, kü-

lönféle kedvezményekben és adományokban részesítette. '

November 27-én seregével Kedhelynél Sopron vármegyé-

ben táborozott s onnan hadait a Németujváriak kszegi

vára alá vezette, - kik mint Ottokár párthívei annak érde-

kében zavargásokat támasztottak és így htlenség bnébe

estek. ^ Kszeg alól Vas vármegyébe nyomult elre s

deczember 20-dikán Karakónál állott, hol Henrik bán

hden fiait ismételten kegyelmébe fogadta, és szolgájok-nak Doroszló mesternek, a Rumv család sének, egy tor-

Rodolfo rege Romanorum karissimo af-

fine nostroii mond a király 1277. (szept.

I. után) kelt levelében, melylyel Loson-

czot Miklóstól és Farkastól s rokonaiktól,

kiknek arra mint si örökségökre levelet

adott volt, minthogy az országgylésen

arról értesült, hogy azt az említettek sei

II. Endre nejének megöléséért mint fel-

ségsértk vesztették el, elveszi és néhai

Dénes nádor fiainak, Dénesnek és Mik-

lósnak, a Losonczi gróf és báró Bánfiak

seinek, visszaadja. Hazai okmt. vii. 164.

1. — «Ad regni nostri gubernacula feli-

citer pervenimusx mondja 1278. nap nél-

kül kelt levelében is, melylyel némely

magtalanul elhalt nemesek pomázi bir-

tokát, melyet az ö gyermek korában az

ország nagyjai szokásuk szerint elfoglalva

bitoroltak, nénjének Erzsébet apácza feje-

delemasszonynak, illetleg a nyúlszigeti

apáczazárdának adományozza. Fejér,

V., II. 445. 1.

I «Nobis pro reformatione regni nostri

ad dominum Rudolphum regem Roma-norum accedentibus, et inter alia negocia

regni nostri ad ipsum castrum nostrumSupron diuertentibus, consideratisque an-

tiquis operum consumtionibus et fractu-

ris in eodem castro nostro Supron » mond1277. (szept. I. után) kelt adományleve-

lében. Fejér, v., ii. 397. 1. — A Rudolf

iránti tekintetbl, az ajánlatára és ké-

résére, adta vissza László Biebersteini

Ottónak azt a Bártfa vidékén fekv 9 fa-

Magyar Tört. Életr. 1885—6

lut, melyeket v. Istvántól nyert volt ado-

mányban, 1277. (szept. I. után). Wenzel,i.x. 166. 1. — Rudolf azonban nem volt

ily tekintettel a vele szövetkezett Magyar-

ország érdekei iránt, midn 1277. deczem-

ber i-én Bécs-Ujhelyen kelt levelében

ezen város polgárait letiltotta, hogy ezen

túl Magyarországon szlt ne vegyenek

s ne ültessenek, és a városba magyar

bort, kivéve azt a mi az általok most

birt magyarországi szlkben terem, be

ne vigyenek. Fejér, vii., ii. 53. 1.

2 (iCum versus castrum filiorum Hen-

rid Kuzyg uocatum accessimus, habito

colloquio cum Rodolfo rege Romanorum,

et in uilla Kedhel descensumcum

exer-

citu nostro fecissemusn, mond ív. László

1277. nov. 27-en a Kedhely melletti bors-

monostrai apátság részére kelt levelében.

Wenzel, iv. 77, 1. és Hazai Okmt. v.

57- 1-

3 Bízvást következtethetjük ezt abból,

hogy 1277. szept. i. után a nádorságból

Németujvári Miklós kiesett s helyét rö-

vid ideig Dénes foglalta el. Fejér, v.

II. 405. 1. és Hazai Okmt. vi. 225. 1..

azután pedig nov. lo-tl fogva az év vé-

géig s tovább is Csák Péter, a Német-

újváriak halálos ellensége, ül a nádori

széken. Fejér, v., ii. 40S. 1. és Knauz,

II. 76. 1., Hazai Okmt. vii., 11. 166. 1. —

-

Ezen levelekben már Iván sincs az or-

szág zászlós urai sorában.



58 SZABÓ KAROLY

nyot adományozott.' Innen visszafordulván, átvonult Vesz-

prémen, hol a székesegyház iszonyú romlását megtekin-

tette,^ a karácsonvt a zirczi apátságban ünnepelte ^ s csak

az új év els napjaiban érkezett vissza Budára.^

Bár a húségökben megbízhatatlan Németujvári testvé-

rek 1277. végén a királynak színleg újra hódoltak, maradt

még az országban elég hatalmaskodó fúr, kik a korona

tekintélyével mit sem gondolva, megszokott garázdálkodá-

saikat folyvást úzték, kiknek megzabolázása a fiatal király-

nakelég gondot adhatott s híveinek nem kis fáradságába

került. Loránd, Márk fia, szepesi ispán, ugyanaz, a ki a

koronázás eltt kitört lázadásban is részes volt, nem csak a

Szepességet és Gölniczbányát, hanem a Tiszán túl a Nyír-

séget is egész Erdélyig hatalmába kerítvén, dúlta és rabolta.

Ellene a király parancsára György mester, Simon fia, a

sóvá i Sós család se, vezérlete alatt, Finta mester és az

ország több zászlós urai keltek föl dandáraikkal s egy

ütközetben el is ejtették. ^ Halála után szerepét rokona

Gerg folytatta, kitl az adorjáni királyi várat László

parancsára Miklós választott érsek ostrommal foglalta vissza

s kit késbb ugyancsak György mester gyzött le és vitt

1 Hazai Okmt. vii. 164. 1. nuár 8-án kelt adománylevelében, Fejér

2 IV. László adománylevele a földúlt v., iii. 274. 1. és Wenzel, xii. 434., 438.

veszprémi egyház részére 1277. (szept. i. 1., a hol Gerg kivégeztetésérl is szól.

után). Fejér, ix., vii. 692. 1. Minthogy pedig Roland ezen oklevél sze-

3 Zirczen kelt 1277. decz. 26-án két rint Gerg lefejeztetése eltt esett el, Gerglevele. Fejér, v., ii. 57. 1. és Hazai Ok- kivégeztetése pedig 1278. közepe táján

levéltár 78. 1. már megtörtént, Roland lázongását és

4 1278. január 3-án Budán állítja ki bi- halálát ezen év els hónapjaira kell ha-

zonyság-levelét arról, hogy Miklós válasz- tároznunk. — Bizonyosan a Roland za-

tott esztergomi érsek és cancellár s test- vargásaira való tekintetbl újította meg

vére Gyula mester, László vajda fiai. Tóti a király a szepesi káptalan részére még

nev Somogy vármegyei szerzett birto- ív. Béla által adott engedélyt, hogy Sza-

kukat Hippolit esztergomi kanonoknak pesben Marczel várát fölépíthesse, iiquam-

és testvéreinek adományozták. Hazai quam, — mint a kort jellemzöleg meg-

Okmt. IV. 57. 1. jegyzi, — particularium castellorura plura

5 Roland elestét, ki 1277. aug. 22-én dispendia quam commoda nostris tem-

kelt levele szerint a szepesi ispánságot poribus cognoscantur.» 1278. (szept. i.

viselte. Fejér, iv., ii. 414. 1., említi a eltt). Fejér, v., ii. 440. 1.

király György mester részére 1285. ja-



KIN LASZLO. 59

foglyul a király elébe.' A rabló furat aztán László, ki

bizonyosan azért tartózkodott 1278. május és június havá-

ban Temesvártt és Csanádon,- hogy ezen lázadás leveré-

sére kedvelt hívei a kunok segítségét is igénvbe vegve,

a Váradon Bihar, Békés, Zaránd, Szabolcs, Szathmár,

Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék rendéivel tartott

közgylésen némely czinkos társaival együtt halálra Ítélte

és lefejeztette,^ Ezen tiszántúli zavarok alatt a hatalmas

urak milyen kicsapongásokra vetemedtek, kitetszik Lodo-

mér váradi püspöknek a királyhoz intézett jelentésébl,mely szerint Péter, Dorog fia, a dúsgazdag Guthkeled

nemzetség tagja, saját nemzetsége si egyedi monostorát,

melynek pártfogósága fölött rokonaival viszályba kevere-

dett, földig romboltatta s köveibl magának a közel Dió-

szegen ersített tornyot építtetett.^

1 IV. László 1285. január kelt s legkö-

zelebb idézett levele e. h

2 IV. László 1278. május 8-án Temes-

vártt ersíti meg Korpona város szaba-

dalmait, Fejér, v., ii. 442. 1.;

június

19-én pedig Csanádon fogadja kegyel-

mébe Istvánt, István bán fiát, Joakhim

testvérét. U. ott. 447. 1.

3 IV. László többször idézett i2S5-diki

adománylevele e. h. — Hogy a király

jelen volt a váradi gylésen, melyben

Gergt és társait halálra Ítéltette, bizo-

nyos 1279. január 30-án kelt levelébl,

melylyel a htlenségéért lefejeztetett

Kónyi Tamás Bihar vármegyei birtokát

Orosit, azért a bnéért, hogy Pál fiaival,

Miklós vajdával és Gergvel, tartva ra-

bolt és azok Derspalotája nev várából a

Borsa nemzetségbeli Tamásnak és roko-

nainak birtokaikban 300 márka kárt tett.

Tamásnak és rokonainak adományozza, s

melyben a 16 éves király magáról azt

mondja, hogy felntt korra jutván, országa

kormányát teljes joggal átvette. Wenzel,XII. 251. 1. — Már elébb 1278. (szept. i.

után) kelt levelében is emlékezik a király

Gerg kivégeztetésérl. Wenzel, ix. 196.

1.; szól arról 1278. (szept i után) kelt leve-

lében is, melylyel Móricznak és András-

nak, Lodomér váradi püspök tisztjeinek,

visszaadja a lefejezett Gerg által bito-

rolt birtokukat Mez-Tarcsát. — Ezen

váradi gylést 1278. szére véli határo-

zandónak Bunvitai, Az egyedi monostor

tört. 12. 1. ; minthogy azonban László

király az Ottokár elleni hadjáratra ké-

szülve már 1278. július 17-én Gyrött,

augusztus 7-én pedig Pozsonynál táboro-

zott, és a hadjáratból csak szeptember-

ben tért vissza, szept i. eltt pedig márGerg ki volt végezve : bizonyosnak tart-

hatjuk, hogy a váradi gylésnek ez év

közepe táján már le kellett folyni.

4 Év n. (de valószinleg 1278-ban

kelve). Hazai Okmt. vii. 170. 1. — Ezen

Péternek, Dorog fiának, s testvéreinek,

kik a Morva mezején' Ottokár ellen vité-

zül harczoltak, adta vissza László királynéhány nap múlva az említett ütközet

után, 1278. szeptember i-én, bizonyos

si birtokukat, melyet a tatárjárás óta

elvesztettek, s melyet a htlen Pál és

fiai, Miklós vajda, István és a lefejezett

Gerg tartottak bitorúl elfoglalva. Wen-zel, IX. 196. 1.

S*



to SZABÓ KAROLY



Kü\ LASZLO. 6i

^^x^r

"m'í'J

m'^^&

i'''.>



SZABÓ KAROLY

A koronára nézve még veszedelmesebb lázadás ütött

ki ez év elejcn a drávántúli részekben, hol a horvátok

éppen Joakhim bán testvérei Radiszló és István vezérlete

alatt föllázadtak s a drávántúli vármesívék dúlására soknémet zsoldost is fogadtak. A királv ezen lázadás leveré-

sére Joakhim bánt küldte, ki rokonaival a Guthkeled

nemzetségben Hódos, Bereczk, György és Benedek test-

vérekkel, a Szakolyiak, Várdaiak és Báthoriak seivel,

valamint Péter bánnal, Benedek fiával egvütt a lázadók

fölött véres ütközetben gyzedelmeskedett iigvan, de

maga is a csatatéren vesztette életét.* Gvaníthatjuk, bár

erre nézve adataink nincsenek, hogv ezen horvát lázadás

a tótországi herczegség kérdésével, illetleg Velenczei

* Hogy ezen ütközet az 1278-dik év-

els felében történt, kétségtelen a király-

nak 1278. június 19-én Csanádon kelt

levelébl, melylyel ezen lázadás egyik

fejét Istvánt, néhai István bán fiát, eskü

alatt, királyi szavára s az ország egyházi

és világi nagyjai hitére kegyelmébe visz-

szafogadja, örökös és szerzett birtokai-

ban, azon 5 faluban is, melyet testvére

Joakhim királyi adományból bírt, meg-

ersíti, s neki az országbírói méltóságot

és a mosoni föispánságot évenként 1000

márka fizetéssel adományozza , nénje

Erzsébet és országnagyjai szine eltt ki-

rályi hitére fogadván, hogy ezen intéz-

kedéseit vissza nem vonja, míg t hasonló

vagy nagyobb méltóságra nem emeli,

ha csak István ezentúl fbenjáró kihá-

gásokra nem vetemedik, és méltóságaitól

még nem fosztja, ha hozzá és a koroná-

hoz hségét megtartja, Fejér, v. ii. 447.

1. — A htlen István és Radiszló (László)

ellen vívott ütközetben, melyben Joak-

him mester elesett, rokonai közzl Hó-

dos bal kezét vesztette, Bereczk pedig

a német zsoldosoktól három súlyos sebet

kapott, és mind ketten fogságba jutot-

tak, melybl azonban nem sokára meg-

szabadultak, mert már néhány hónappal

azután a mor\-amezei ütközetben két

másik testvérökkel együtt vitézül har-

czoltak ; miért is a király ket magtala-

nul elhalt rokonuk Ábrán, Bátor és

Kis-Bátord nev helységeivel adomá-

nyozta meg, 1279. (szept. i. eltt). Wen-ZEL, IV, 177. 1. — A föllázadt hor\-átok

és drávántúliak legyzésében szerzett

érdemeiért adta vissza a király Péter

bánnak s általa testvérének Keménynek,

Benedek fiainak, egy Dráván túl fekv

si birtokukat. 1281. (szept. i. eltt).

Wexzel, IX. 293. 1. — Hogy néhai Joak-

kim tótországi bánt az ellene föllázadt

horvátok leverésére küldte, mondja a

király 1283. május 25-én kelt levelében,

melylyel Péter akkori tótországi bánnak

egyebek közt a horvát lázadás leg3-zé-

sében is szerzett érdemeiért Goricza vá-

rát adományozza. V.'enzel, xii. 386. 1. —Hogy Joakhim nem volt htelen, hanem

éppen a koronához való hségéért ölték

meg ellenségei, bizonyítja a király 1280.

június 27-én Budán kelt levelével, mely-

ben mind azon leveleit, melyeket Joak-

him testvérei, Radiszló és István, tle

hamisan és tudta nélkül csaltak ki. meg-

semmisíti. Fejér, v. iii. 20. 1. és vii. 11.

82. 1. — Ezen levél keltét Wenzel, ix.

444. 1. indokolatlanul változtatja 1286-ra.



KÚN LÁSZLÓ. 63

Endrének, László férfiágon egyetlenegy élö rokonának,

bejövetelével volt összeköttetésben. Az ugyanis bizonyos,

hogy a király kiskorú Öcscsének, Endre berezegnek elha-

lálozása után Velenczei Endre, mint a király legközelebbi

férfirokona és trónörököse, a tótországi herczegséget a tör-

vényes erejvé vált si szokás szerint magának követelte

s azt 1278. els felében rövid ideig bírta is; ' de az is

éppen oly kétségtelen, hogy ez új állásában, aligha nem

László és udvara féltékenysége miatt, nagyon is rövid ideig

tarthatta fönn magát. Tótországi herczegségének egyedüliemléke az az egvetlen egy oklevél, melyet ezen czímmel

magyarországi területen állított ki; ebbl pedig bízvást

következtethetjük, hogy a drávántúli fölkelés leveretésével

az ügye is hajótörést szenvedett, s így kénytelen lett

visszavonulni velenczei magánéletébe. ' Van nyoma, hogy

ezen horvátországi lázadás elfojtásában a király ipa Károly

siciliai király is közremködött, ki a lázadás egyik vezé-

rének Istvánnak, István bán fiának, István nev kiskorú

fiát, egy másik fúr. Farkas, Miklós nev fiával, kiket

Magyarországról visszatért zsoldosai kapitánya Bursano

Jakab vitt hozzá túszokúi, Trani várában riztette, s a

I

Bizonyosez

Endre tót-horvát-dal- bis quondam N.illustris,

Jiliac nostniemátországi berezegnek 1278. május 27-én sponsus, ut dicitur, cursu pro dolor ni-

Kedhidán Zalában kelt levelébl, mely- mis praecipiti viam transierit brevis vi-

lyel a veszprémi káptalan Somogy, Vesz- tae« Fejér, v. ii. 456. 1. : de minthogy

prém és Zala vármegyei népeit ezen vár- bizonyosnak vehetjük, hogy Velenczei

megyék birói hatósága alól fölmentette, s Endre csak a király öcscse Endre her-

melyet késbb mint magyar király meg- czeg halála után követelhette s foglal-

erösítve újrakiadott. Fejér, V, II. 171. 1. — hattá el a tótországi herczegséget, biz-

Ezen levél értelmében rendelkezett egy pár tosan állíthatjuk, hogy a király öcscse

hét múlva Németújvári Iván, a herczeg Endre halálának 1278. május 27. eltt

akkori tárnokmestere s Zala vármegye jóval, valószínleg ezen év elején kellettfispánja, 1278. június 12-én. U. ott 472. történni.

1. — Mikor halt el a király öcscse a 2 Az osztrák évkönyvek egykorú bécsi

gyermek Endre, Tótország herczege, pon- folytatója szerint Velenczei Endre (An-

tosan nem lehet meghatározni ; haláláról dreas marchio de Aeste Lombardus qui-

legelsben Rudolf római királynak Lász- dam) 1290-ben jött másodszor be Magyar-

lóhoz 1278-ban nem sokára a morvamezei országba, «prius ab Ungaris repulsus et

diadal után írt levelében találunk emlé- fugatus). PERTznél ix. 716. 1.

kezetet, e szavakkal : «licet dilectue no-



64 SZABÓ KÁROLY

tengermelléki Bielográd vára megvívására 200 lovast 400

lóval és 120 kézijas gyalogot küldött.'

Alig csilapultak le ezen belzavarok, midn a Rudolffal

kötött véd- és daczszövetség értelmében az ország hadere-

jét a cseh király elleni háború vette igénybe. Ottokár

ugyanis megaláztatását nem szívelhetve, s szövetségesei a

lengyel és sziléziai fejedelmek, a pénzzel megvesztegetett

Henrik bajor herczeg s más vele tartó német fejedelmek,

valamint a titkon hozzá szító bécsi polgárság támogatásába

bizakodva, komolvan el volt határozva, hogv fölidézze és

megharczolja a dönt harczot, s már 1278. pünkösdkor

támadólag lépett föl, Ausztriába berontván több várat és

várost megvívott ;- mialatt az Ottokár titkos párthíve

Paltram bécsi polgár által fölizgatott Németujvári Iván az

ausztriai és stiriai határszéleket tzzel vassal pusztította. ^

A megtámadott Rudolf, kit a német birodalmi rendek

nagyon is gvengén támogattak, nehéz helyzetében Bécsbl

László királyhoz folvamodott, s t a köztök fönnálló rokoni

és baráti összeköttetésre hivatkozva fölszólította, hogy köte-

leztetése szerint siessen segedelmére, addig is, hozzá kül-

dött követei által, kiktl az ügy állásáról bvebb értesí-

tést nyerhet, tudassa vele minél hamarabb elhatározását. ^

A fiatal László készséggel ragadta meg az alkalmat, hogv a

sérelmekért, melyeket atyja, an\ja s maga mint gyermek

a cseh királytól szenvedett, méltó bosszút állhasson. Fölhí-

vására az ország derék hada tömegesen gylt a népszer

I Károly 1278. aug. 22-kén rendelke- gel. U. ott. 63. 1. — Bielográd- ostromára

zett, hogy István, István fia, két szol- vonatkozó év nélküli levelének rövidgájával mint kezes Manfredoniából Trani kivonatát 1278-ra közli Fejér, v. ii.

várába szállíttassék és ott gondos rizet 452. 1.

alatt tartassék. Wenzel, Diploni. Emié- 2 Rudolf tudósítása a morvamezei

kek I. 59. 1. — Több mint esztend múlva gyzedelemröl iii. Miklós pápához év n

parancsolt a tranii vámagynak, hogy (127S). Fejér, v. ii. 458. 1.

gondoskodjék a betegesked két magyar 3 Ainiales Salisburgenses. PERTznél ix.

gyermek, István és Miklós orvosoltatásá- S02. 1.

ról s lássa el ket a szükséges költség- 4 Év n. (1278). Fejér. v. ii 453. 1.



KÚX LÁSZLÓ. 65

hadjáratra a Székes-Fehérvártt kitzött zászlók alá. László

Székes-Fehérvárról megindulván, már július 17-én Gyr

alatt állott,'

augusztus 6-dikán Pozsonynál táborozott,

'

Rudolfhoz, ki seregét a Dunán Haimburgnál átszállítva

augusztus 14-én Marcheggnél ütötte föl táborát s ott a

magvarok jövetelét és László segélyét, mint az Istenét oly

epedve várja vala, még az nap csatlakozott 40,000 magyar

és 16,000 kim lovasból álló seregével. ^

László azonnal elre indított György mester, Simon fia,

vezérlete alatt 8,000 magyar és kim lovast Ottokár tábora

kikémlelésére, ki ekkor Laa ostromával vesztegette idejét.

György úr emberül megfelelt föladatának, 2000 elszágul-

dozó kim lovassal Ottokár táborát kikémleltetvén, azt

hadaival két napig folyvást zaklatta, melyek a csatározá-

sokban több cseh vátézt levágtak és számos foglyot ejtet-

tek. Harmadnap Ottokár a támadást visszavervén, augusztus

19-én megindult Rudolf tábora felé;másnap a Morva

mezejére szállt és Stillfried vára táján a Weidenbach

mellett ütötte föl táborát, hol hat napig pihenve seregét

összpontosította/ Augusztus 25-én a Marcheggtl elnyo-

muló német és magyar sereg Ottokár táborától alig fél

német mértföldre szállott táborba, honnan a cseh király

1 Itt és ez nap adományozott ifjabb király hadainak számát bizonyosan hely-

Haslauer Ottónak Rudolf közbenjárására telenl teszi alig 10,000 emberre, László

némely magyarországi jószágokat és jö- 40,000 magj'arral és 16,000 kunnal csat-

vedelmeket, melyeket elébb az ö ado- lakozott Rudolihoz. Wexzel, ív. 170.

mányából a magtalanul elhalt Roraui 1. — Marcheggen táborozott László még

Konrád birt, adta pedig német joggal aug. 23-án is, Fejér, v. ii. 38. 1., hol

(iure Theutonico), úgy a mint Ausztria- ezen oklevél kelte kézzelfoghatólag hibá-

ban birja más hbéres jószágait. Fejér, san van 1272-re közölve 1278. helyett.VII. II. 68. 1. 4 Chron. Clanstroneobnrgense és ^wwa-

2 Fejér, v. ii. 502. 1. les Salisburgenscs c. h. — A Laa alatti

3 KÉZAi, Chron. Hiiiig. ENDLicHERnél kémszemléröl emlékezik László király is

Monum. Hung. Arpadiaua 121. l. — Ama- 1285-diki többször idézett adományleve-

gyar és a kún hadak számát, 30,000-re lében, mely szerint György mester ez

teszi a Chronicon Clatistroneobnrgense alkalommal a cseh király egy csapatát

PERTznél, IX. 745. 1., 40,000-re a Chroin- megverte s három elkel cseh foglyot

con Colmariense PERTznél, xvii. 249. 1.— vitt neki ajándékba. Fejér, v. iii. 274. 1.

Egy névtelen tudósító szerint, ki a cseh és Wenzel. xii, 434. 1.

Mas^yar Tört. Életr. 1885—6. 9



66 SZABÓ KÁROLY

sátrait be lehetett látni. ' Az elcsatározás azonnal meg-

kezddött, melyben a száguldozó kunok mintegy 200 len-

gyelt és szászt fogtakel,

s estvére a táborba visszatérveRudolfnak 100 levágott lengyel fvel kedveskedtek.^

Másnap péntek napon folyt le a dönt ütközet, mely-

ben a csehek és szövetségeseik Prága ! Prága ! a néme-

tek és magyarok, st még a pogány kunok is Christus

Christiis ! jelszót hangoztatva, egyenl hévvel és bosszú-

vágygyal törtek egymásra. 3 A német-magyar sereg jobb

szárnyát, mely az aránylag csekély számú birodalmi hadak-

ból, az ausztriai, stiriai s karinthiai dandárokból állott,

maga Rudolf, a két ers magyar hadosztályból alakított

balszárnyat pedig, mely eltt a királyi zászlót Rajnáid, a

Bastech nemzetség tagja, a Rozgonyiak se lobogtatta,

Csák Máté nádor vezette; a kunok, míg az ütközet folyt,

mindkét oldalon elre nyargalva, az ellenség táborát beke-ríteni törekedtek. Az elkeseredett viadal közben maga

Rudolf is agyonszúrt lovával együtt földre terit, de hívei

segélyére sietve megmentették;

életveszélyben forgott a

magyarok vezére Máté nádor is, kit midn az ellenség

nyergébl kivetett, Dénes, Péter fia, az Osl nemzetségbl

véreomlásával védett meg

a haláltól,^

Omodé,a

késbbinádor pedig jobb keze mutató ujját vesztette el.^

Hosszasan tartott makacs küzdelem után, a mint a

túlnyomó számú magyar lovasság támadása az ellenséget

1 Rudolf tudósítása iii. Miklós pápá- három soproni polgárt megöletett, Máté

hoz, Fejér, v. ii. 458. 1. és Annales Sa- nádor 1279. febr. 5-én halálra ítélt és ki-

lisb. c. h. végeztetett. Fejér, v. ii. 561. 1. és Wen-

2 Horneck, Chi'on. Austr. Rhythmi- zel, ix. 233. 1. — Máté nádor testvére

cum 141. fej. PEznél Script. rcr. Austr. Péter után 127S. július elejétl 1279. vé-

III. 143. 1. géig, e korban szokatlanul hosszas ideig,

3 Az osztrák évkönyvek bécsi folyta- viselte a nádorságot.

tói. PERTznél, IX. 709. és 731. 1. 5 m. Endre 1290-ben kelt levele, mely-

4 Ezért adományozta neki László ki- lyel Omodé nádort a László által neki

rály 1279. (szept i. eltt) a htlen Péter adományozott Ung vármegye birtokában

egykori soproni vámagytól elkobzott megersíti. Wenzel, xii. 496. 1.

Dágot, kit, minthogy a koronához h



KUN LASZLO. 67

hátrálásra kényszerítette, a cseh tartaléksereg pedig a kétes

hség Milota vezérlete alatt a csatatért körülszárnvalt

könny kún lovasság nyílzáporát ki nem állhatva megfu-

tamodott s magával ragadta a Morvából a csatatérre vonuló

pihent zászlóaljakat is, a gyzedelem estve felé Rudolf

részére dlt, ki a visszavonuló ellenség ellen, a tartalék

hadat is harczba vive, ers oldaltámadást intézett. Ottokár

a csatarend fölbomlása s az utóhad megszaladása után

ügyét veszve látván, most már nem a gyzedelemért, nem

12. OTTOKÁR HALÁLA.

élete s koronája megmentéséért, hanem csak a dics

halálért küzdött, mindaddig, míg tizenhét sebbel borítva

földre nem rogyott, hol a haldoklónak két osztrák nemes,

Emmerbergi Schenck Berthold és Máhrenbergi Siegfried

adta meg a kegyelemdöfést. A magyar és kún lovasság

a szétvert ellenséget oly hévvel üldözte, hogy a Wei-denbachtól Dürnkrutig és Jedenspeigenig terjed csata-

tért 14,000 halottal borította, a menekülni akarók egy

részét pedig a Morva folyóba szorította ; miközben a

száguldozó kunok és magyarok Ottokár sátrát is kira-

bolták s a gazdag zsákmány mellett sok elkel nemessel

9^=



68 SZAHÓ KÁROLY

együtt a cseh király törvénytelen fiát Miklóst is foglyul

ejtették.'

Még azon éjjel ólálkodó kim csapatok riasztották föl

Rudolf pihen táborát, ki nem csekély aggodalomban lehe-

tett a miatt, hogy a zsákmány fölött kitört egyenetlenség

veszedelmes meghasonlást fog támasztani az eddig közösen

mködött német hadak és a többszörié számosabb magya-

rok közt. Ennek lehet tulaj donítni, hogy a német és magyar

hadak külön irányban nyomultak elre s már másnap

Rudolf Feldsberghez, László Laa alá szállott táborával.^

A magyarok és kunok ekkor Morvába is beütve a Thaja

mellékét dúlták és zsákmányolták s Csehországon keresztül

szándékoztak volna haza vonulni : Rudolf azonban, hogy

Morvát és Csehországot a pusztító hadjárattól megkímélje,

rábírta Lászlót, hogy a részére átengedett gazdag zsák-

mánynyal és foglyokkal haza vonuljon.^

A morvamezeí diadalt magyar és kún fegyverek dön-

tötték el, ez biztosította Rudolfot az Ottokár által folyvást

fenyegetett Ausztria, Stíria, Karinthía fölötti uralomban, ez

vetette meg a Habsburg ház fényes jövendjének alapját.

Rudolf nem is volt fukar a hatalmas segélyért a hálálko-

dásban, melvet, mint írja, szóval vagy tollal méltóan kife-

jezni nem bírhat ; biztosította Lászlót, kinek ügyét úgy

tekinti mint sajátját, fölbonthatatlan szövetségérl s föl-

1 A csata részleteire nézve f fórrá- magyar király segítségével Ottokáron

sok az Annalium Aiistrice Contin. Vin- nyert gyözedelméröl. Fejér, v. iii. 460.

dob. és az Annales Salisb. PERTznél, ix. 1. és Wexzel, ív. 165. 1. — Ugyanaz

709. 710. és 803. 804. 1., Chron. Colina- nap László Laa vára alatt adja meg-

riense U. ott. xvii. 250. 251. I., Horneck, egyezését Pálnak, Gyapol fiának, a Bo-

Chron. Rhythmicum. PEznél iii, 153. s gáth-Radván nemzetség tagjának, hogy

köv. 11., KÉZAi c. h. 121. 122. 1. - A cseh jószágairól szabadon tehessen végrende-

országnagyok s Ottokár fia fogságát em- letet. Fejér, v. ii. 463. 1.

líti László is 1279. (szepf i. eltt) Wen- 3 Az osztrák évkönyvek klosterneu-

zel és László, az Irinyiek sei, részére burgi folytatója. PERXznél ix. 745. 1.—

kelt adoraánylevelében. Fejér, V. II. 500. 1. Annales Salisburgenses. U. ott. 804. 1.

2 Augusztus 27-én feldsbergi táborából Horneck, Chron. Rythin. e. h. 159. 1.

tudósította Rudolf a velenczei dogét a



RUDOLF KIRÁLY ARCZKEPE.



KÚN LÁSZLÓ. 69

kérte, hogy hozzá küldött követével értekezve küldjön

hozzá viszont követséget, tudassa vele óhajtásait, melyek-

hez kész szívvel fogja magát alkalmaztatni.' Magyaror-

szágnak azonban a fiatal király oldala mellett nem voltakállamféríiai, kik az ország érdekét szívökön viselve annak

javára a kedvez alkalmat fölhasználni akarták volna is,

bírták volna is, és a legválságosabb helyzetban Rudolfnak

nyújtott dönt segélyért tle a régtl fogva vitás határok

szabályozásánál úgy Ausztria, mint különösen Stiria felé

olyan engedményeket követeltek volna, melyeket Rudoll,

a nélkül, hogy a legkomolyabb perczekben ünnepélyesen

tett fogadásait meg ne szegje s így a rá nézve tovább is

elnyös szövetség fölbomlására okot ne adjon, meg nem

tagadhatott volna.

Magyarország a diadal dicsségén s azon az örömön

kívül, hogy a ív. Béla idejében 1260-ban ugyancsak a

Morva vize mellett vallott vereséget s azóta szenvedett

sérelmeit véresen megtorolta, megelégedett a csatatéren

szerzett gazdag zsákmánynyal, a rabszíjra fzött sok ezer

hadi fogolylyal, az ellenségtl nyert zászlókkal és czímeres

paizsokkal, melyeket László, mint a magyar fegyverek

dicsségének örök idkre szánt emlékeit, a székesfehérvári

egyház falaira függesztetett.^ Az osztrák évkönyvek egy-korú bécsi folytatója emlékezetre méltónak tartotta följe-

gyezni, hogy a fiatal magyar király, a mint diadalmas ha-

1 Év n. (1278). Fejér, v. ii. 457. 1. Fejér, v. ii. 452. 1. — Annyi szivessé-

2 Még a hadjárat megindítása eltt get csakugyan meg is tett, hogy László

László egyik kamarása (aligha nem Joak- kérelmére, ív. Béla leánya Margit szentté

him) részére bizonyos birtok adományo- tétele ügyében a pápához folyamodást

zását kérte Rudolftól, ki válaszában intézett. Év nélkül (1278). Wenzel, ív.

úgy nyilatkozott, hogy mivel az Ottokár j66. 1., és a László által székes-fehér-

által elfoglalt tartományokhoz ö maga vári préposttá kinevezett János budai

is, némely hozzá hü fejedelmek is jogot prépost és alcancellár megersítését a

tartanak, kérelmét most nem teljesítheti, pápánál kérelmezte. Év n. (1278). U. ott

bár kész dicssége növelésére mindent 168. 1.

szívesen megtenni, a mit csak mások 3 Kézai e. h. 122. 1.

jogai sérelme nélkül megtehet. Év n.



70 SZABÓ RAKOI.V

daival haza vonult, parancsot adott, hogy Ottokár halálá-

nak napját évenként egész országban mindenütt öröm-

ünneppel, zenével és tánczczal üljék meg.* A nemzeti

ünnep örömujongásai közt azonban úgy a királynak mintudvarának eszébe sem jutott a jövre gondolni ; mint ha

senki sem sejtette volna, hogy a magvar vérrel kivívott

gyzedelem hasznát csak a Bécsbe diadallal bevonult

Rudolf és utódai fogják aratni.

* Auiialium Austria- Cont'ni Vindob PERTznél ix. 710. 1.

13. SÁNDOR országbíró PECSÉTJE I272-IKI OKIRATÁRÓL.



14. IV. LÁSZLÓ KIRÁLY I274 JUL, 18-IKI OKLEVELÉNEK KEZD SORA.

MÁSODIK KÖNYV.

CSAKHAMARa morvamezei diadal után Magyar-

ország ismét az elbbi belzavarok színhelyévé

vált, melyek miatt László az országnak a csehek által

elfoglalt várait s városait sem birta azonnal vissza-

foglalni;mint kitetszik Rudolf levelébl, melyben azt

tanácsolja Lászlónak, hogy országa elfoglalt részeit a

magyar országnagyok által fogságban tartott cseh ne-

mesekért törekedjék visszaszerezni, s különösen négy

ily fogoly cseh urat kíván általa kiszabadíttatni.* Ezen

belzavarokban Németujvári Iván és testvérei vitték

a fszerepet. Iván, mint láttuk, a Rudolf és Ottokár

közt kitört háború idejében Ottokár érdekében Ausz-

tria és Stiria határszéleit dúlta és rabolta ; öcscse

Henrik ugyanez id tájban kifosztott s lovain és

podgyászán kívül árúiban 336 márkáig károsított egy

Rodogér nevú velenczei kereskedt, ki elégtételért

László királyhoz folyamodott. Miután a rablást Henrik

nem tagadta s csak idhaladékot kért a kár meg-

* Év n. (1278). Fejér, v. ii. 455. 1.



SZABÓ KAROLV

térítésére, László neki három havi határidt tzött ki, hogy

akkor a székesfehérvári káptalan eltt a károsultat elé-

gítse ki. Ezen határidre, 1278-ban november ii-dikén,

Rodogér a király pecsétes levelével meg is jelent a káp-

talan eltt, de Henriket vagy megbizottját ott híjában

várta ; mirl magának hiteles bizonvítvánvt adatván, pa-

naszával Contareno Jakab velenczei dogéhoz fordult, s az

által sürgetett Máté nádornál elégtételt/ A harmadik test-

vér Miklós tótországi bán pedig erszakosan elfoglalta

Perchinus comes tótországi összes birtokait, kit mint a

királv és királvné Károlv siciliai királvhoz küldött követét

visszatér útjában rablók öltek meg, bár ezen jószágok jog

szerint az elhalt rokonait illették.

Az eláradt féktelenség: miatt a személv- és vao^von-

biztosság az országban annvira megrendült, hogv iii. Mik-

lós pápa az egvházi javadalmak jövedelme után a szent

szék részére beszedend tized ügvében, melvet az 1274-dik

évi lyoni zsinat a keresztes háború költségére rendelt for-

díttatni, 1278. július 29-én kelt rendeletével fölhatalmazta

ezen tized magvarországi beszedjét Modenái Gellért mes-

tert, hogv miután jelentése szerint a begvlt tized nála a

gyakori zavarok és belháborúk miatt biztosságban nemlehet, az összes fpapokat s a lovagrendek fnökeit egvházi

fenyítékekkel is szoríthassa arra, hogv a kezökhöz begyült

és begyülendö tizedet az rendelkezése szerint saját költ-

ségükön és saját veszélyökre Zágrábba vagy Segnába szál-

lítsák.^ Tudjuk, hogv László királv a rablók és dúlok

1 A dogé levele 1279. aug. 28-dikáról. mányozta, azokról netalán mások részére

Wenzel, XII. 262. 1. — Ennek tartalma- kelt adományleveleit megsemmisítve, 1279.

ból bizonyos, hogy ez a rablás 127S. (szept. i. eltt). Wenzel. xii. 253. 1.

nov. II. eltt több mint három hónap- 3 Fejér. v. ii. 461. 1. — Gellértet

pal, és így még a mor\-amezei ütközet még 1275. szept. 20-án nevezte ki x. Ger-

eltt 1278 közepe táján történt. gely pápa a magyarországi tized besze-

2 Ezen jószágokat László fele részben döjévé hat esztendre. Theiner, 1. 319. 1.

Perchinus nagybátyjának Merculinusnak, és Wenzel, xv. 57 1

fele részben testvérének Antalnak ado-



térítés

akkor

gítse

Rodo

talán

várta

naszí

által

vér

Per'

kirá

viss

szei

bizlós

szé

év

dí'

ez

te

g:

le

fe

é

s

1



l



A/. ICI.AVI COniiS iCIIRONICOS AVL.iH RliCIAI^ liLSO LAPJA.



KÚN LÁSZLÓ. 73

megfenvítésére, az elfoglalt jószágok visszaadására a maga

személyében Máté nádort bízta meg/ ki megbízatásában

szigorral járva el, Péter egykori soproni várnagyot, mint

htlent és az ország rablóját, 1279. febr. 5-dikén Babóton

lefejeztette ;' tudjuk, hogy maga a király Jakabtól, a Hen-

rik fiától, mint Henrik bán fiai czinkostársától, a Somogy

vármegyei Fonót elkoboztatta i^ de az is bizonyos, hogy

az igazság büntet keze a legfbb bnösöket, a hatalmas

Németujváriakat, nem érhette utói. Ottokár bukása után

Iván, a király képében büntet Csák Máté nádor boszu-jától tartva, jónak látta Rudolf római királyhoz folyamodni,

hogv bocsásson meg neki s fogadja kegyelmébe és szolgá-

latába; de Rudolf azzal utasította el, hogy a magyar király

htleneit szerzdése szerint szolgálatába nem fogadhatja, s

fölkérte Lászlót, hogy ha netalán Ivánnak és testvéreinek

kegyelmet adna, téríttesse meg vele a neki okozott tömér-

dek kárt, ha pedig közös sérelmeiket meg akarja torolni,

ebben t hatalmas segítséggel ajánlkozott támogatni.^ A két

oldalról is fenyegetett Iván azonban, valamint testvérei,

ers váraikba zárkózva, fönn birták magokat tartani addig

is, míg nem sokára a szent szék hazánkba küldött követe

részökre a királv kedveimét kieszközölte.

Nem kételkedhetünk, hogy a jövjükért méltán aggódóNémetujváriak a szent szék eltt, melynek pártfogásához

folvamodtak, László és kormánva ellen minél sulvosabb

vádakat emeltek, a fpapok pedig, kik jószágaiknak s jöve-

delmeiknek ugy a hatalmaskodó furak mint a királyi

udvar kegyében bizakodó pogány kunok által naponként

1 Máté nádor levele 1278. Fejér, v. 1278-ban nem sokára Ottokár bukása

II. 477. 1. után kelt, tartalmából bizonyos. Rudolf

2 Hazai Okmánytár, v. 63. 1. ugyanis László segélyét megköszönvén,

3 1278. (szept. I. után). Wenzel, ív. tudatja vele, hogy az olmüczi püspök s

96. 1. néhány morva fúr már letette kezébe a

4 Rudolf levele Lászlóhoz év n. Fe- hségesküt.

JÉR, V. II. 455. 1. — Hogy ez a levél




74 SZABÓ KAROLY

történt dúlása és bitorlása miatt méltán panaszkodhattak,

az ország állapotját a szent szék eltt a legsötétebb szí-

nekkel rajzolták, s az orvoslást csak az egyház tekintélyé-

nek helyreállításában, az egyházi fenyítékek alkalmazásá-

ban keresték.

III. Miklós pápa ennek következtében Viterbóban 1278.

szept. 22-én kelt bullájával Magyarországra és mellék tarto-

mányaira, hol, mint a gyakori panaszokból fájdalommal

értesült, lázongások és kegyetlen belháborúk dühöngnek,

melyek miatt a királyi trón meg van alázva, az egvházak

jószágai rablásnak vannak kitéve és az egyházi szabadság

kárhozatosan el van taposva, Filep fermoi püspököt teljes

hatalommal fölruházott követévé nevezte ki, hogy irtson és

romboljon, építsen és plántáljon az Ur nevében, a mint leg-

jobbnak látandja. Isten dicsségére, a szent szék tisztességére,

az egyházi szabadság helyreállítására, az ország állapotjának

megszilárdítására, a béke visszaszerzésére és a lakosok lelki

és testi üdvösségére. Irt László királynak, nejének Izabel-

lának, a szerb fejedelemnek, Endre tótországi berezegnek,

hogy követét fogadják kegyesen s üdvös intéseinek és taná-

csainak engedelmeskedjenek;meghagyta a magyarországi

papságnak, az engedetleneket a követ által rajok szabandó

egyházi fenyítékek és büntetések helybenhagyásával és

végrehajtatásával fenyegetve, hogy követének föladata vég-

rehajtásában legyenek segítségére ; fölhivta Magyarország

világi rendéit, hogy a követ intézkedéseiben hódolattal

nyugodjanak meg ; írt Rudolf római királynak is, hogy

követét megbízatása teljesítésében támogassa.

Filep követ rendkívül széles hatáskörrel volt fölru-

házva. Fölhatalmazást nyert ugyanis a pápától, hogy az

érsekek, püspökök s más egvházi személyek és testületek,

valamint a királyok, országnagyok, nemesek, hatóságok,

szóval bármily rend, állású és rangú egyházi vagy világi

személyek ellen egyházi fenyítékeket alkalmazhasson s bir-



KI N LASZLO.

tokáikat egyházi tilalommal sújthassa, még ha e tekintetben

a szent széktl kiváltságleveleket vagy engedélyeket nyer-

tek volna is; hogy a kiket a szent szék által kinevezett

birák egyházi átok alá vetettek, szabadon fölmenthesse,

tizenöt paptársát a megürült egyházakban kanonokokká

nevezhesse s az ellenmondókat azok elfogadására egvházi

fenvítékekkel szoríthassa, azoknak, kik egyházak építésére

adakoznak, három vagy öt évre búcsút osztogathasson, a

megürült esztergomi érsekség várait, jószágait s jövedel-

meit kezéhez vehesse s azokat a kinevezend érsek szá-

mára gondosan riztethesse, maga számára ellátási díjat

szedhessen s azt egyházi fenyítékekkel is fölhajtathassa, a

rendeleteinek nem engedelmesked szerzeteseket a szent

széktl nyert minden kiváltságaiktól és fölmentéseiktl

megfoszthassa, valahányszor egyházi szertartásokat végez,

a híveket a rajok szabott vezekléstl száz napra, ritkán

és fontosabb esetekben pedig egv esztendre s hat napra

fölmenthesse, száz alkalmas személynek maga vagy meg-

bízottja által megürült vagy megürülend egyházi javadal-

makat osztogathasson, azokat azoktól, kik nem törvénv-

szeren nyerték, elvehesse és más alkalmas személyeknek

adományozhassa stb.*

Egy pár hét múlva, október 7-én, meghagyta kinevezett

követének, hogy miután a magyarországi minorita rend

fnökének jelentése szerint a tatárok közt a rend több

tagja mködik mint hittérít, de nincs ott püspök, ki ezen

szerzeteseket a papi rendekre fölszentelhesse, minthogy a

milkói püspökség több mint 40 esztend óta le van rom-

bolva, ezen püspökség netán lehet jövedelmeirl s máskörülményeirl tegyen neki jelentést ; a minorita rend

magyarországi fnökének pedig megparancsolta, hogy rend-

jébl küldjön Kúnországba alkalmas személyeket, kik a

* iii. Miklós pápa ez ügyben mind egy napon kelt 36 darab levele. Theiner,

I. 327—336. 1. és utána Wenzel, ív. iio— 162. 1.

10*



76 SZABÓ KÁROLY

megtérésre kész kunokat a római egyház szertartása szerint

megkeresztelhessék.'

László, ki a morvamezei diadal után a Szepességen,

melvet ekkor látogatott meg elször, az egvkor Rolandáltal bitorolt és elidegenített szepesi várföldek visszavéte-

lével s határai kijártatásával foglalkozott,- a szent szék

ezen intézkedésérl, mely a magyar király egyház-kegy-

iiri jogának nem csekély megrövidítésére czélzott, méltán

megdöbbenéssel értesülhetett. Aggodalmát csak növel-

hette a legátus legels föllépése Dalmát- és Tótországban.

Filep ugvanis Pál esztergomi kanonokot, kit a sebenigoiak

a traui püspök jogainak sérelmével azeltt évekkel püs-

pökükké választottak, János spalatói érsek pedig, vagyo-

nát és életét féltve, kénytelenségbl megersített, a püs-

pökségtl megfosztotta, választatását és megersíttetését a

spalatói érsek, a knimi és nonai püspökök jelenlétében

érvénvtelennek nyilatkoztatván, s kiátkozás terhe alatt

megparancsolta neki, hogy ezentúl magát ne választott

püspöknek , hanem csak egyszeren Pálnak nevezze. ^

Ezzel ugyan a legátus csak a traui püspök jogsérelmét

orvosolta s a régi törvényes rendet állította helyre :

de nem sokára a magyar korona jogaira nézve nagyon is

sérelmes s a magyar egyház szervezetét fölforgatással fe-

nyeget intézkedésre hagyta magát ragadtatni, midn Zág-

rábba menvén rendeletet adott ki, hogy a zágrábi és sze-

remi püspökség a spalatói érsek hatósága alá legyen vet-

tetve. Tótországot pedig egyházilag a szent széktl függnek

nyilatkoztatta; minek következtében aztán János spalatói

1 Theiner, I. 337. 1. és Wenzel, ív. 28-tól fogva László szepesi és liptai

163. 164. 1. jószágokra vonatkozó számos levelet

2 In primo ingressu nostro in terri- adott ki.

tórium térre Scepus vniuersas terras ad 3 János spalatói érsek 1287. márcz.

Castrum de Scepus pertinentes reambu- 20-án kelt levele, melyben ez ügy lefo-

lari fecimus, mond a király 1278. nov. lyását elbeszélve, megparancsolja Sebe-

14-én Szepesben kelt levelében. Hazai nigónak, hogy a traui püspöknek enge-

Okmánytár. v. 60. 1. — Ez évben szept. gelmeskedjék. Fejér, vii. ív. 203. 1.



KUN LASZLO. 77

érsek elkezdette magát « Isten irgalmából spalatói érsek-

nek, Dalmát-, Horvát- és Tótország prímásának*) czímezni. '

S ha a magyar király, mint iii. Miklós pápa késbb 1279

deczember 9-én kelt dorgáló levelében írja, arról gondol-

kozott, hogy a legátust az országba jöveteltl eltiltsa,^ ezt

megtenni apostoli királyi jogai megóvása tekintetébl, me-

lyeket a pápa azon intézkedése által is, hogy az üresség-

ben lev esztergomi érsekség betöltését egyenesen magá-

nak tartotta fönn, fenvegetve látott, méltán kötelességének

tekinthette. A 16 éves Lászlóban azonban nem volt mega kell szilárdság, de nem is lehetett, mert nem számít-

hatott sem a fpapság sem a frendek támogatására, és így

nem merte magát arra határozni, hogy a szent székkel szem-

ben állást foglaljon s fölidézze maga ellen a rá nézve na-

gvon is kétes kimenetel s könnyen veszélyessé válható

küzdelmet..

Midn Filep legátus 1279. februárius utolsó napjaiban

Budára érkezett,^ László hódolattal, intéseit, utasításait

engedelmességgel fogadta, s hathatós közbenjárására leg-

makacsabb ellenségeit, a Németujvári tesvéreket, párthí-

veikkel együtt kegyelmébe visszafogadta s királyi kivált-

1 Kerchelich, De regnis DalmaticB, dictio évszáma ii volt, május 12-dike

Croatice et Slav. Nóta: praliminares. pedig hétfre esett.

227. 1. — János spalatói érsek egy Spa- 2 In primo ipsius legati ingressu dis-

latóban május 12-én kedden, a 6-diki in- plicuit nobis, et merito, quod, sicut au-

dictióban (tehát kétségtelenül I2g3-ban) diuimus, tu eius reformidans adventum,

kelt levelében így czímezi magát : Johan- et ingressum forsitan dubitans , illum

nes diuina misericordia Spalatensis Ar- dicebaris, quod inuite referimus, impe-

chiepiscopus, tocius Dalmácia, Croacie, dire. Fejér, v. ii. 574. 1. és Theiner, i

Sclauonieque Primas. Ezt a levelet, azzal 341. 1.

a megjegyzéssel, hogy eredetije a traui 3 Filepnek Budán kiadott legels is-

káptalan levéltárában van, Kukulyevich, mert levele, melylyel bizonyos szepesi

Jura regni Croatia. i. 98. 1., helyesen ha- dézma ügyében kelt egyességet meg-

tározza 1293-ra, az indictio 6-dik évére, ersít, 1279. febr. 28-án kelt. Kn.\uz,

mikor május ii-dike csakugyan keddre Moniiinenta Eccl. Strigon. 11. 92. 1. —esett ; egy pár lappal föntebb azonban Ezen oklevél keltét hibásan közli így

:

e. A. 95. 1. ugyanezen levelet, a saját gyüj- Kai. Martij, e helyett: ír. Kai. Martij,

teményében lév eredeti után közölve, Fejér, v. ii. 566. 1.

hibásan határozza 1283-ra, mikor az in-



78 SZABÓ KAROLY

ságlevelekke] birt jószágaik birtokában biztosította.' Néhánv

hónap múlva pedig, midn iii. Miklós pápa a Fíleptl

kapott véleményes jelentéstétel alapján az esztergomi érseki

székre

Lodomérváradi

püspököt helyezte át,sfölszólította

a királyt, hogy az érsekségnek az kezében vagy mások-

15. FILEP FERMOI PUSPOK.

nál lév jószágait azonnal adja és adassa vissza és az érse-

ket jogaiban oltalmazza, László ez intézkedésben is kész-

séggel megnviigodott.'

1 Dátum Bude év n. (de bizonyosan

1279-ben) márcz 4-én Hazai Okmányt.

1. 73. 1.

2 III. Miklós pápa Rómából 1279. jú-

nius 13-án értesítette Lodomér váradi

püspököt kineveztetéséröl, s ugyanaz nap

küldött parancsot az esztergomi kápta-

lannak, az érsek suffraganeus püspökei-

nek, az érseki egyházmegye papságának,

népének és hbéreseinek, hogy az újon-

nan kinevezett érseknek engedelmesked-

jenek. Theiner, I. 337. 338. 1. és Wen-

ZEL, IV. 1S3—1S7. 1.

— Azon napon pa-rancsolta meg Filep legátusnak, hogy a

kalocsai érsekségre egy értelemmel meg-

választott János mester budai prépostot,

ha választását törvényesen történtnek s

magát alkalmas személynek találja, er-

sítse meg és szentelje föl. Theiner, i.

338. 1. és Wenzel, IV. 188. 1. — Lodo-



KUN LÁSZLÓ. 79

A legátusnak az egyházi viszonyok rendezésén kívül

legfbb föladata volt az országban a catholicus hit meg-

szilárdítására erélyesen munkálni, és éppen ezért a pogány

kunok megkereszteltetését s az országban és mellék tarto-

mányaiban elterjedt schismaticusok és eretnek patarenusok

megtérítését, vagy kiirtását, úgy az egyház lelki mint az

állam világi fegyvereivel végrehajtani. S e törekvésében

egy ideig buzgó támogatóra talált az általa eszélyesen

megnyert királyban.

A tatárok ell menekült kunokat ív. Béla negyven

esztendvel azeltt oly föltétel alatt fogadta be, hogy a

keresztségét fölvegyék, s akkor fembereik közül többen

meg is keresztelkedtek : de a 40,000 fegyveressel beköl-

tözött kún nép nagy tömegét a keresztyén hitre téríteni s

a megszokott pusztai életmódtól elszoktatni az adott viszo-

nyok közt kivihetetlen kisérletnek mutatkozott. Kétségte-

len ez abból, hogy Iván és Kucsmeg kunokat s ezek Izsók

és Tecsencz nev rokonait László még 1283-ban is "ke-

resztyén*) jelzvel említi; mi arra mutat, hogy a kunok

közt keresztyént még ekkor is csak mint ritka kivételt

lehetett találni.* A harczias kunok a ív. Béla és fia v. Ist-

ván közt kitört belharczokban s az Ottokár elleni hosszas

háborúban v. István zászlaja alatt gyakran dönt szerepet vit-

tek; László gyermek korában pedig, midn a kormányra anyja

a kún Erzsébet gyakorolt legnagyobb befolyást, annyira be-

jutottak az udvar kegyébe s úgy elhatalmasodtak, hogy Brúnó

mér ügyében a királyhoz intézett levele * ív. László Budán 1283. márcz. 15-én

június 22-én kelt. Theiner, i. 339. 1. és kelt levelével engedi meg Iván és Kucs-

Wexzel, IV. 189. 1. — László 1279-ben meg keresztyén kunoknak, hogy Bars

(szept. I. eltt) kelt azon levele záradé- vármegyei rohosniczai birtokukat elad-

kában, melylyel több poz-^onyi várjobbá- hassák. Fejér, vii. v. 594. 1. és Kubinvi

gyöt megnemesít, Lodomér váradi püs- e. h. i. 114. 1. — Has. a nyitrai kápta-

pököt «ad régimen Strigoniensis ecclesie lan 1284. ápr. 7-én kelt határjáró levelét,

deputatusD-nak czímezve az ország f- Wenzel , ix. 405. 1. és Knauz,

11.

papjai közt legels helyen említi. Fejér, iSo. 1.

v. II. 506. 1.



80 SZABÓ KÁROLY

olmüczi püspök, X. Gergely pápához 1273 végén intézett

jelentése szerint, a keresztyénséget Magvarország részérl

komolv veszélylyel fenyegetettnek látta az ott pártolt kunok

miatt, kik nem csak az idegeneket, hanem az ország lakosait

is kegyetlenül üldözik s szokatlan harczmodorukkal szerzett

hatal foglyaikat gonosz szertartásaikra szoktatják s azokkal

annyira felszaporodtak, hogy Magyarországnak s a szom-

széd tartományoknak bizonyos veszedelmére válnak, kivált

miután maga a királvné is kún, s legközelebbi atvjafiai is

pogányok/

A kunok hazánkban, éppen úgy mint egvkor a Volga

és Don mellékén, nemzetségenként saját fnökeik alatt

élve, állandó lakás nélkül sátrak alatt tanyázva folyvást

pusztai életmódot folytattak ; földmíveléssel még László

királv idejében sem foglalkozva, baromcsordáik jövedel-

mébl s a háborúban szerzett zsákmányból éltek, mint

egykor a vezérek korában a fegyverviselésre kiválogatotts a külföldi hadjáratokra gazdáik által magokkal vitt rab-

szolgák.- Osi szokásaikhoz, pogánv szertartásaikhoz állha-

tatosan ragaszkodva olv elemet képeztek, melv nyers erköl-

cseivel s a kóbor élettel együtt járó gondolkozás módjával,

különösen a házassági élet tisztaságát és a tulajdon szent-

ségét illetleg, ers ellentétben állt a megtelepült keresz-

tyén magvarság erkölcsi érzületével, jogi fogalmaival és

anyagi érdekeivel.

A legátus tapintatos eljárása a könnyen hajlítható fia-

tal királvra nem maradt kívánt hatás nélkül. László Budán

június 23-dikán országa egyházi és világi nagyjai eltt,

kezét az evangéliumra téve, ünnepélves esküt tett a szent-

széki követ kezébe, hogy a keresztvén hitet, az egyház

1 Brúnó jelentése decz. i6-ról, év n. rában élt Kézai Simon a krónikájához

(1273). Theiner, I. 306. 1. és Wenzel, mellékelt «De ud\vornicis» czim függe-

IV. 10. 1., hol hibásan van 1272-re hatá- lékben, hogy «ex fructu animalium et

rozva. préda sola habebant vitám suam ut Co-

2 Ezekrl mondja a Kún László ko- mani». £. h. 128. 1.



KÚX LÁSZLÓ. 8l

szabadságát, a régi szent királyok törvényeit és jó szoká-

sait, s mind azt a mire a királyok koronáztatások alkalmával

esküdni szoktak, sértetlenül megtartja és megtartatja, és a

legatusi az eretnekek elnyomásában és kizésében világi

hatalmával támogatni fogja. Továbbá országa és maga lekö-

telezése mellett esküvel fogadta, hogy azokat a kunok

megtérítésére vonatkozó pontokat, melyek megtartására

a kunok nevében két femberök Ozor és Tolón eltte és

a legátus eltt ünnepélyes fogadást tett, megtartja és

királyi tisztje hatalmával megtartatja ; ugyanily kötelezés

alatt esküvel fogadta, hogy mind azt, a mit a legátus a

július 13-dikára hirdetett országgylésen a keresztvén hit,

az egvházi szabadság, a királyi trón és az ország békéje

érdekében rendelni jónak látand, elfogadja, megtartja, meg-

tartatja s arany bullájával kiadja ; esküvel ígérte végre,

hogy ha a kunokat a megállapított pontok megtartásáranem bírhatná, ellenök az említett országgylésen általános

fölkelést fog elrendelni, ha pedig engedelmeskednek, tlök

kell kezeseket vesz, s azokat ott és azok által fogja riz-

tetni, a hol és a kik által a legátus legjobbnak látandja, '

Azután pedig az oltárnál a kereszt eltt, királyi hitére,

magyar módon másodszor is ünnepélyes esküt tett, hogy

a kunok és más pogányok által rabságban tartott keresz-

tyéneket kiszabadítja, a keresztyéneknek nem engedi meg,

hogy kunoknak szolgáljanak, a kunokat állandó lakásra s

a keresztség fölvételére kényszeríti, hitetlent vagy kiátko-

zottat királyi tisztségekre nem alkalmaz, s a pogány szo-

kásokat öltözetben és hajviseletben mind maga elhagyja,

mind a kunokkal elhagvatja.^

László a legátusnak tett Ígérete szerint a kitzött határ-

idre összehívta az országgylést, melyet a tömegesen megje-

I László Budán 1279. július 23-án kelt 2 iti. Miklós pápa 1279. decz. g-én

levele, eredetiben a vaticáni levéltárban. kelt dorgáló levele Lászlóhoz. Fejér, v.

Innen közölte Theiner, i. 339. 1. 11. 572. 1- és Theiner, i. 341. 1.

Mapyar Tört. Életr. 1S85—1



82 SZABÓ KAKOLY

lent magyarok és kunok Buda közelében Tétényen kétség-

telenül szabad ég alatt tartottak. A gylés az ország állapot-

jának újjá alakítására czélzó intézkedésekkel foglalkozva

mintegy két hétig ült együtt s csak július 25-dike utánoszlott szét.' Végzéseibl, melyek nem szállottak ránk, a

kunok megtérítésére s viszonyaik szabályozására vonatkozó

rendeleteken kívül, melyek külön oklevélbe foglalva ma-

radtak fönn, csak azt az egyet ismerjük, mely szermt a

király kötelezve volt gvermek korában nagyon is bke-

zen osztogatott adományleveleit megvizsgálni és az érde-

metlenek részére tett adományait visszavonni.

I Máté nádor lev-ele, melyben Hippo-

lit fiai részére megersíti a Somogy vár-

megyei Bárd helység 1279-diki határjáró

levelét, kelt «circa Thetin» 1279. július

25-én. WeNZEL, IX. 250. 1. és KUBINYI,

Arpádkori Okit. 1. 113. 1. — Ugyanaz nap

ily kelettel: «Dátum in Tetun in gene-

ráli congregatione tocius regni Vngarie

in fesfo S. Jacobi Apostoli A. 1279."

írta át és állította ki kiváltságlevél alak-

ban Miklós tótországi bán a király jú-

lius 15-én kelt levelét, melylyel Pósa co-

mes és testvére Somogy és Körözs vár-

megyei drávántúli jobbágyait a Körözs

vármegyei fispán bíráskodása alól föl-

mentette. Fejér, vii. \'. 593. 594. 1. és

KuBiNYi, I. 113. 114. 1.

— Hogy a gy-lés ezután nem sokára eloszlott, bizo-

nyos abból, hogy Máté nádor már aug.

3-án Ó-Buda fölött tartott törvényszé-

ket s ott adott ki egy itéletlevelet. Wen-ZEL, IV. 203. 1. — Hogy a kitzött na-

pon, július 13-díkán, a gylés még nemnyilt meg, következtethetjük abból, hogy

Filep legátus még ezen napon Buda vá-

rában irta át és ersítette meg László-

nak 1277-ben kelt levelét, melylyel az

egész Gerzencze vármegyét örök birto-

kul Timotheus zágrábi püspöknek ado-

mányozta. Fejér, v. ii. 568. 1., Tkal-

csics, I. 190. 1. és Wenzel, XII. 190. 1. —Az országgylés folyama alatt július

2o-án a király Csúth szigetén idzött s

ott írta át és ersítette meg v. István-

nak az osztrák kereskedk részére adott

levelét. Fejér, v. ii. 549. 1.

2 Maga mondja László 1279. (szept.

I. eltt) Benedek székesfehérvári kano-

nok részére kelt levelében, melylyel öt

és testvéreit meghagyja a Fejér várme-

gyei Cssz falu birtokában, melyet ko-ronáztatásakor adományozott volt az takkor öltöztet Benedeknek, hogy gyer-

meki bkezségbl mindenkinek, a ki

kért, osztogatott adományokat ; de ké-

sbb 1279. július 15-én a magyarokkal

és kunokkal országgylést tartván, mi-

után az ország kormányát teljes korra

jutva átvette, legtöbb ily adományát

visszavonta. Gyri tört. füzetek, iii. 112.

1.

— Hogy a sz. Jakab napja (jul. 25.)

körül tartott országgylésen gyermek-

korában kelt kiváltságleveleit bemutat-

tatni parancsolta, mondja a király 1279.

(szept. I. eltt) kelt levelében, melylyel

Hippolit fiait az 1273-ban nekik adomá-

nyozott Judafölde birtokában meger-

síti. Wenzel, iv. 176. 1. — Demeter sá-

rosi fispánt a július 15-én tartott or-

szággylésen , az ország nagyjaival és

nemeseivel tartott tanácskozás után er-sítette meg a király a Nógrád vármegyei

Kürtös falu birtokában , melyet Gyrvára visszavivásában s más helyeken

szerzett hadi érdemeiért adományozott

neki. 1279. (szept. i. eltt). Wenzel, iv.

181. 1.



KÚX LÁSZLÓ. 83

Az országgylés eloszlása után, annak végzései értel-

mében, augusztus lo-én adta ki a király a kunok viszo-

nyait szabálvozó kiváltságlevelét, mely századokon keresz-

tül a legújabb korig a kunok szabadságának és jogainak

alapját képezte. Ezen oklevél szerint Alpra és Ozor, vala-

mint a többi kún urak és nemesek, a kunok közönségével

együtt kötelezték magokat, hogy a pogány szertartásokat

elhagyják s mind azok, kik még meg nem keresztelkedtek,

a keresztségét fölveszik és a római egyház kebelébe tér-

nek; a király pedig a legátus sürgetésére igérte, hogy a

hét kún nemzetségtl hét kezest vesz. A kunok fogadták,

hogy sátraikat elhagyva keresztyén módra állandó házak-

ban s falvakban fognak lakni, és mindenben a keresztyének

szokásaihoz alkalmaztatják magokat, kivéve szakáll- és haj-

viseletöket s öltözködésöket ; miután szakálluk borotválá-

sára, hajuk nyírására s öltözetök változtatására a legátus,

a király kérelmére hajolva, ket akaratjok ellen nem

kívánja kényszeríteni ;* fogadták, hogy az országban mind

magok mind szolgáik és alattvalóik tartózkodni fognak

minden kicsapongástól, öldökléstl, keresztyén vér ontá-

sától, és alávetik magokat a legátus által kinevezend

inquisitorok eljárásának, s ha a föntebbiek ellen vetnének,

az egvházi és világi fenyítékeknek. Rendelkezett a király,

hogy a kunok nagy tömege ezentúl is azon szállásokban,

melyekre ket ív. Béla sátraikkal telepítette, t. i. a Duna

és Tisza közt, a Körös mellékén, a Körös és Maros közén,

s a Maros és Temes közt lakjék, mint fejenként országos

nemesek; nekik adományozta a királyi s királynéi udvarno-

* Az osztrák évkönyvek bécsi folyta- bolázta. PERXznél, ix. 731. 1. — A kún

tója azt állítja , hogy Filep legátus a viselet e szerint ekkor a magyarok közt

magyarokat , kik a keresztyén vallást is el volt terjedve, s hogy a kún anyától

csak nem elfelejtették, s pogány szokás született király haját maga is kún módra

szerint hosszú hajat, csombókba font viselte s kún módra öltözködött, kitet-

üstököket és asszonyos öltözeteket visel- szik a pápa 1279. deczember g-ikén kelt

tek, a püspökök tanácsával, hitökben, s már föntebb is idézett dorgáló leve-

hajviseletökben és öltözetökben megza- lébl



84 SZABÓ KÁROLY

kok és más szegdöttek, valamint a magtalanul elhalt neme-

sek mindazon jószágait, melyek szállásaik közt feküsznek, az

egyházak és monostorok javait kivéve;nekik adománvozta

továbbá a nemesek és várjobbágyok mindazon általa pénz-zel vagy cserével kárpótlandó földeit, melyek a kún szál-

lások közt a tatárjárás óta pusztán állanak, kivéve a jöve-

delmes halas tavakat és erdket, valamint a nemesek és

várjobbágyok benépesített szállásait és falvait, melyeket

azok a kunok közt tovább is békében bírhassanak. A ku-

nok köteleztettek a királyival éppen úgy s azon büntetés

terhe alatt táborozni, mint a többi nemesek;az országban

szerzett rabjaikat tartoztak szabadon bocsátani, külföldi

hadi foglyaikat azonban megtarthatták. Minthogy pedig a

kunok szállásai a kalocsai érsek, a váradi, csanádi, váczi

és egri püspökök egvházmegyéiben feküdtek, a király úgy

rendelkezett, hogy ezen fpapok mindegyike egy-egy zász-

lós úrral és két-két nemessel járja be az egyházmegyéjé-

ben szállásoló kún nemzetségeket, hajtsa végre a pogányok

megkeresztelését, a belföldi foglyok szabadon bocsátását,

vizsgálja meg a kún szállások közt fekv puszta földeket,

s mind errl tegyen hozzá jelentést. Szabályozta a király

a kunok törvénykezését is, oly módon, hogy a kunok ügyei-

ben, mint IV. Béla rendelte, a nádor bíráskodjék, az illetkún nemzetség birájával együtt, kivéve azt az egy esetet,

ha két nemes kún közt vérontás vagy más sérelem miatt

foly per, melyben csak a vádlott kún nemzetségének birája

Ítélhessen, s ha annak Ítéletével valamelvik fél nem lenne

megelégedve, a két perleked kún fölött maga a király

ítéljen, mellette ülvén az illet kún nemzetség birája, és

ha az egyik kún nemes halálra ítéltetve a királyhoz mene-

külhet, a halálos ítélet alól föl legyen mentve, tartozzék

azonban külföldre bujdosni, s onnan keresse, ha megnyer-

heti, azok bocfsánatát, a kik ellen vétett ; ha pedig az

elitélt és a királyhoz menekült kún mellett a király kegyel-



KÚN LÁSZLÓ. 85

méert a kim urak és nemesek azonnal közben járnának,

az ilv vétkes a számkivetés alól föl legyen ugyan mentve,

de a megsértett félnek tartozzék javaiból elégtételt adni. '

ígérte továbbá a király, hogy a kún urak és nemesek

szolgáit sem maga sem országa nagyjai és nemesei nem

fogják magokhoz fogadni, st azokat minden vagyonuk-

kal egvütt visszaszolgáltatják uraiknak ; igérte , hogy a

nekik adományozott, de késbb elvett jószágokat vissza

fogja nekik adni ; biztosította ket mint országos neme-

seket, hogy sem maga, sem a királyné, sem a zászlós uraknem fognak jószágaikban erszakosan megszállni, s hogy

a kunok mindazon jószágokat, melyeket az vagy eldei

adományából nyertek, vagy pedig más jogczímen érvényes

levelek erejével békében birnak, továbbra is birhatják. ^

Nincs okunk föltenni, hogy László a legátussal szem-

ben hamis, lélekkel s kétszínúleg járt volna el, s nem

lehetek hajlandó elfogadni az osztrák krónika-írók véleke-

dését, kik szerint Filep szent széki követ a keresztyén

magyarokat, kik a keresztyénségrl csaknem elfelejtkeztek,

és a kunokat igyekezett volna ugyan megtéríteni, de a király

a pogányokkal és magyarjaival nem akart a legátus józan

intéseinek szót fogadni,^ s midn a legátus a pogány ku-

nok megtérítésére mindent elkövetett, a mit csak lehetett,

a magyar nép, mely már megszokta, hogy a pogány szer-

tartásokhoz szítson, nem mondott ugyan nyiltan ellent a

legátusnak, hanem alattomoson kijátszotta.^ Annyit azon-

ban elfogadhatónak tartok, hogy László a magára vállalt

1 A kunok ezen törvénykezési rend- közölte Katona, Kovachich és Horváthszerébl bízvást következtethetjük, hogy Péter, újabban Fejér, v. ii. 512. 1. és

a bírósági eljárás hasonlóan történt a Exdlicher, e. h. 559. 1. ; magyar fordi-

magyaroknál is a vezérek korában, mi- tásban adja legújabban Gyárfás, /í yász-

dön még a vérségi kormányrendszer tel- kunok tört. 11. 338. 1.

jes erejében fönnállott. 3 1279-re, Annalium Aiistr Contin.

2 Ezen úgynevezett keresztségi ökle- Vindob. PERTznél, ix. 711. 1.

velet a bécsi cs. titkos levéltárból legel- 4 1278-ra, Annales Salisburgcnscs. U.

sbben Pray tette közzé 1774-ben, utánna ott. 805. 1.



8Ó SZABÓ KÁROLY

nehéz kötelezettséget, hogy a szilaj kunokat a keresztség

és az állandó lakás elfogadására kényszerítse, a mi erejét

fölülhaladó s könnyen vesztére válható vállalat lett volna,

rögtön végrehajthatónak

nemtartotta, s azért

fogadásatel-

jesítését halogatta; miért aztán a legátus t átokkal, orszá-

gát pedig egyházi tilalommal sújtotta. Az átok komoly

következményeitl tartó László ekkor az egyház félelme-

tes hatalma eltt magát megalázva elismerte, hogv súlyo-

san vétkezett s azért méltán volt büntetve, és a legátus-

nak kezet adva, királyi hitére, koronája és országa lekö-

tése mellett újra magyar módra megesküdött, hogy minden

elbbi fogadását teljesíteni fogja,* de szavát ekkor sem

váltotta be, st nem sokára nyiltan ellene szegült a legá-

tus mind messzebb-messzebb terjed követeléseinek.

Filep legátus ugyanis az ország összes f- és alrendú

papságával és szerzeteseivel Buda várában a catholicus hit

és az egyházi szabadság helyreállítására, a papság és népéletének s erkölcseinek újjá alakítására zsinatot tartván,

az által az egyházi fegyelem helyreállítására s a papság

nagyon is szabados életmódjának javítására czélzó intéz-

kedések közt számos olv végzést is hozatott, melvek a ma-

gyár király, mint az egyház legfbb kegvura csaknem három

százados gyakorlat által szentesített jogkörének világos sérel-

mét foglalták magokban s az alkotmányos élet gyakorla-

tával is ellentétben állottak. így például a zsinati végzé-

sek 6-dik pontja tilalmazza, hogy a fpapok s más egy-

házi személyek háborúban részt vegyenek, kivéve egyházaik

és a haza védelmének kényszerít szükségét, de akkor sem

engedi meg, hogy saját személyökben harczoljanak; az 59.

és 60. pont tiltja, hogy egyházakat s egyházi személyeket

* III. Miklós pápa 1279. decz. g-én világosan mondja ív. Miklós pápa 1290.

kelt dorgáló levele e. h. — Hogy László- szept. 7-én kelt levelében. Theiner, i.

nak ekkor kiállított, de máig ismeretlen 367. 1.

levele a szentszék levéltárában megvan,



KÚN LÁSZLÓ. 87

bármily magos állású személy vagy hatóság bárminem adó-

val, vámmal s harminczaddal terheljen, s rendeli, hogy a

kik ez ellen vetnének, három nap alatt a mit elvettek

visszaadják, különben az egyházba lépéstl és a szentsé-

gekben való részesüléstl tiltassanak el; a 15-dik pont

kimondja, hogy senki apátságot, prépostságot s más egy-

házi javadalmat világi ember kezébl elfogadni ne merjen;

a 24, pont szerint semmiféle állású és méltóságú személy

nem helyezhet be senkit egyházi javadalmakba, az igy tör-

tént adományozások semmisek, s a kik azokat ily czímen

bírják, kötelesek javadalmaikat hat hónap alatt visszaadni^

a kik pedig ezután egyházi javadalmakat világi kézbl el

mernének fogadni, vagy azok adományozásához megegyezé-

sökkel járulnának, az egyházból kirekesztendók és a javadal-

mak visszaadására s azok elvett hasznának megtérítésére

az egyházi felsség által világi karhatalom segélyével is

kényszerítendk ; a 49. pont rendeli, hogy a püspökök s

más egyházi személyek halálával megürült javadalmakat

bármily magos állású világi személy kegyúri jog czímén

vagy más ürügy alatt el ne foglalja, s ha tenni merészelné,,

az egyháztól és a szentségektl mind addig tiltassék el, míg

az elvett jövedelmeket meg nem téríti ; az 50. pont tiltja^

hogy az egvházak s monostorok javai és jogai fölött párt-

fogói jog czímén akár egyházi akár világi személy rendel-

kezni merjen, s rendeli, hogy az ez ellen vétk, ha az

egyházi felsség által kitzend határidre teljes elégtételt

nem adnak, átok alá vettessenek. Végre a 69-ik pont, fön

hangon hirdetve azt az elvet, hogy a papság a keresztyének-

nek atyja, pásztora és lelki birája s Istentl van a királyok

és országok fölé emelve, határozottan kimondja, hogy az

egyházak, egyházi személyek s azok jószágai nem lehet-

nek világi törvényeknek és bíróságoknak alávetve, s ennek

következtében semmiseknek nyilatkoztatja a világi bírósá-

gok által egyházak és egyháziak ügyeiben hozott itéle-



SZABÓ KAROLY

tekét, és átokkal sújtja mindazon világiakat, kik az ilv íté-

leteket és bárminem az egvházi mentességre nézve sérel-

mes intézkedéseiket két hónap alatt vissza nem vonják. '

László, ki ezen zsinati végzések által királyi tekintélvét

s egyház-kegyúri jogait veszélyeztetve látta, s tapasztalta,

kogv a legátus, midn t kiátkozta, némely megürült egy-

házi javadalmakat, melyek pártfogói joga t illette, maga

adományozott el,- a pillanat benvomásának engedve hir-

telen haragra lobbant s elhatározta, hogv sérelmét azonnal

sérelemmel torolja meg. Ingerültségében kemény bünte-

tés terhe alatt megparancsolta a budai birónak és polgá-

roknak, hogy a zsinatra gyúlt papokat a várból zárják ki

s abba többé be ne ereszszék, és senkinek m.eg ne enged-

jék, hogy nekik s cselédeiknek élelmet vagy bármi egye-

bet adjon. ^ E parancs következtében a zsinat szeptember

14-én eloszlott, Filep legátus pedig Pozsonyba vonult,

honnan a szent széket a történtekrl értesítette s Lászlót

ismét átok alá vetette.

Ez az eljárás csak fokozta a heves vérú fiatal király

ingerültségét, ki miután a kiátkozási Ítéletet a szent szék

I A budai zsinat \égzéseinek eredeti szín, hogy ezen végzések tárgyalása ép-

példánya 1279. szept. 14-diki kelettel, a pen a legfontosabb 69-dik pontnál sza-

69-dik pont közepén megszakadva meg- kadt meg ; Filap legátus azonban az

van a vaticáni levéltárban. Ezen csonka általa már elbb megszerkesztett, de a

példányból adta ki ezen végzéseket Ba- zsinat által le nem tárgyalt utóbbi pon-

RONius, Annales Ecclcs. denuo editi oh tokát is késbb kiadta s a hatósága alá

Augustino Theixer, xxii. köt. az 1279. tartozó tartományokra és így Lengyel-

évre s utána Batthiáxyi, Leges Ecclesia- országra nézve is kötelezknek kihirdet-

sfici, II. 433—457. 1. és Endlicher, Momi- tette. Lásd : Kohn Sámuel <iAz 1279.

menta Arpadiana, 565—602. 1. — A leg- budai zsinat összes végzései* czím ér-

ujabb ideig közönséges volt a hiedelem, tekezését. Történehni tár. 1881. 543—550.

hogy ezen végzések éppen a zsinat szét- 1., ki ezen végzések régebben ismeretlen

kergetése következtében maradtak befe- pontjait Hbe után kivonatban, a zsi-

jezetlenl. Azonban ezen zsinat 12S dók ellen hozott 124. 125. pontot pedig

czikkre terjed végzései teljesen fönma- szórói-szóra közli.

radtak egy pétervári s egy varsói codex- 2 Kitetszik ez ív. Márton pápa 1282.

ben, honnan azokat egész terjedelmök- aug. 28-án kelt levelébl. Theiner, i.

ben közzé tette Hbe, Antiquissiince con- 350. 1. és Wenzel, iv. 242. 1

stitntiones synodales provincia: Gnesnen- 3 iv- László 12S0. aug. iS-án kelt le-

sis. Pétervár. 1856. 72— 130. 1. — Való- vele. Fejér, v. iii. 28. 1.



KÚN LÁSZLÓ. 89

elébe feljebbezte, nem csak maga szakított a legátussal

és a hozzá ragaszkodó fpapokkal, hanem másokat is fenye-

getésekkel, olykor büntetésekkel is kényszerített, hogy a

legátus és a fpapság rendeleteinek ne engedelmesked-

jenek.'

A papság által kiátkozott 17 éves iíjú király a legátus

rendeleteinek hódoló nejével is meghasonlásba jövén,^ oly

lépésre hagyta magát ragadtatni, mely forduló pontot ké-

pezett életében. Nyeregbe vetve magát oda hagyta nejét,

ki t az elátkozottat megtagadta, oda hagyta a fényeskirályi udvart, s a Tiszán túl tanyázó pogány kunokhoz csat-

lakozott, azokkal együtt sátorozva, azok nagyon is szabados

életmódját követve keresett örömöt és szórakozást, s szi-

laj szenvedélylyel vetette magát a szép kún leányok kar-

jai közé.^

Milyen . viszonyban élt azeltt éveken át egymással a

gyermek korban elmátkásított s utóbb serdül korra jutott

László és hasonló korú jegyese s utóbb neje Izabella,

arról egykorú források nem emlékeznek ; ezekbl csak

annyi bizonyos, hogy v. István és i. Károly siciliai ki-

rály kiskorú gyermekei : t. i. a magyar trónörökös László

és I. Károlv leánva Izabella és a siciliai trónörökös Károlv s

V. István leánya Mária, 1269-ben történt kölcsönös elj egyez-

tetésénél tisztán politikai érdekek döntöttek s a szülék aka-

rata rendelkezett a gyermekek jövend sorsa fölött. Bizo-

1 III. Miklós pápa dorgáló levele, f. /;. rum duxit uxoremi>. Annales Salisb.

2 Hogy Izabella buzgón ragaszkodott PERTznél, ix. 805. 1. — Bizonyos, hogy

a férjét kiátkozó papsághoz, s erélye- itt a király nagyanyjáról nem lehet szó,

sen ellenezte férje tévelygéseit, kitetszik s aligha csalódom, ha azt hiszem, hogyIII. Miklós pápának 1279, decz. g-dikén a szöveg meg van rontva s az eredeti-

hozzáintézett magasztaló levelébl. Thei- hen avam suani helyett Aydiiam állott,

NER, I. 345. 1. és Wenzel, IV. 201. 1. és itt így László kún kedvese, a hazai

3 A salzburgi évkönyv írja 1279-re, krónikáinkban is emlegetett Aydua vagy

hogy Filep legátus nem mehetett sem- Edua értend. — Horneck szerint is

mire a királylyal, ki a kunokhoz adta PEznél, iii. 223. 1. Lászlót egy kún nmagát s nejét Károly király leányát el- csábította el, hogy a legátus intéseire s

hagyva «avam suam reginam Comano- tanácsaira ne hallgasson.




QO SZABÓ KAROLY

nyos továbbá, hogy a kiskorú Izabellát at}'ja már 1270-ben

átküldte Magvarországra v. István udvarába :' de a gyer-

mekjegvesek egybekelésének idejére nézve adatot nem

találunk. Valószínnek tartom azonban, hogv László Iza-

bellával, ki a királynéi jószágokon kívül már 1275-ben a

Szepességet is birta,- 15 éves korában, 1277 végén a Ru-

dolffal Haimburgban tartott összejövetel után kelt egybe,

midn magát teljes korúnak nvilatkoztatta s az ország kor-

mánvát átvette.'

Hogy László, maga is kún anva szülötte, a kunokat,

kiknek hségére a lázongó furak ellen biztosan számít-

hatott, különösen kegyelte, s hogy a kún viseletet számos

magyarral együtt fölvette, megengedem : de hogy a legá-

tussal való meghasonlása eltt nejét elhagyta s kicsapongó

életet folytatott volna, igazolhatónak nem látom. Nincs

ugyanis a király feslett erkölcseirl egy szó említés sem a

pápának 1278-ban Filep legátus részére adott fölhatalma-zásában, mely csak az országban dúló belháborúkról és

azok szomorú következéseirl szól, de nincs még az 1279.

deczember 9-én kelt dorgáló levelében sem, melyben pedig

László hibái : ingatagsága, esküszegése, a szent székkel

való daczolása keményen meg van róva.

III. Miklós pápa, követe Filep jelentése következtében,

1279. decz. 9-én az átok alá vetett Lászlóhoz dorgáló

1 I. Károly levelei. Wenzel , Dipl. vetkeztetni nem lehet. — A gyermek ki-

Emlékek az Anjou-korból, i. 27. 29. 1. rályné 1276. november 27-ig kelt levelei-

2 Kitetszik ez Lászlónak 1275 már- ben magát mindig Izabellának írja, s csak

czius 3-án kelt levelébl, melylyel Batiz- 1276 végétl kezdve használja a magya-

nak, Márk fiának, két szepesi falut neje rok eltt kedvesebb Erzsébet (Eliza-

tárnokmestere Mois megegyezésével ado- betha) nevet, bár még 1277-ben is talá-

mányozott. Fejér, v. ii. 240. 1. lünk Izabella névvel kiadott levelét is:

3 Izabellát valamint a pápa már de ebbl sem gondolom megállapítható-

1272-ben László nejének (consors) nevezi, nak, hogy az Erzsébet nevet egybeke-

úgy maga László is gyermek korában lése alkalmával vette föl s annak meg-

kelt leveleiben mindig mint legkedvesebb történtét biztosan lehetne 1276 végére

nejét (consyrs nostra charissima) említi határoznunk.

de ebbl az egybekelés megtörténtére k-



KUN LASZLO. 9I

levelet intézett. Ebben a szokásos üdvözlés helvett neki

"józanabb tanács lelkét') kívánván, figyelmezteti a veszélyre,

melyet hitszegésével maga ellen fölidézett ; tudatja,

hogyRómába indított, de még meg nem érkezett követei fel-

jebbezésének helye és sikere nem lehet ; fenyegeti nem-

csak lelki, hanem világi fenyítékekkel is ; reményét fejezi

ki, hogy ha meg nem javul, országa egyházi és világi nagy-

jaival az egész nemzet föl fog kelni ellene ; végre komo-

lyan meghagyja neki, hogy megtérve fogadjon szót a legá-

tusnak, nehogy, a mit nem örömest tenne, kénytelen le-

gyen más orvosságokra is gondolni. Ugyanaz nap rendel-

kezett az ország egyházi és világi nagyjainak, hogy a legá-

tust állhatatosan támogassák ; meghagyta Filepnek, hogy

megbízatásában eszélyesen és erélylyel járjon el ; fölhívta

Károly siciliai királyt, hasson vejére, hogy térjen a józan-

ság útjára, nehogy engedetlenségével az összes keresztyénfejedelmeket maga ellen ingerelje; Izabella királynét pedig

magasztaló szavakkal dicsérte meg, hogy férfias lélekkel

védelmezi a keresztyénség ügyét s erélyesen ellenáll az

idegen nép közt eláradt tévelygéseknek.'

László e közben, — míg anyja Erzsébet a legátus ell

elvonulva a Szepességben tartotta udvarát, melyet László

1278-ban nejétl visszavett s utóbb anyjának adományo-

zott,^ — a Tiszán túl kedvelt kunjai közt tanyázva^ mit

sem gondolt az egyház átkával; st bosszúját a fpapokkal,

1 Közli e leveleket Theiner, i. 341 föld urodalma fia adományából és az

346. 1. ország nagyjai megegyezésébl szállott

2 Erzsébet anyakirályné 1279. decz. rá. Fejér, v. ii. 585. 1.

13-ár Szepes várában székelt s innen 3 László 1279. nov. 30-án Somlyón

adományozott Filep szádvári íjásznak (Krassó vármegyében) adott parancsot a

egy darab földet a szepesi Körtvélyes pécsváradi conventnek, hogy Mórján,

határában. Fejér, v. ii. 583. 1. — 1279. Mórján fia, végrendeletét foglalja kivált-

nap nélkül kelt levelében, melylyel fiá- ságlevélbe. Fejér, v. iii. 57. 1. — A le-

nak, László királynak, Illyés, Jordán fia, vél év nélkül kelt ugyan, de minthogy a

a szepesi szászok birája, a Görgeiek se, convent jelentése év nélkül böjt közepén

részére Görgrl 1278-ban kelt adoma- kelt, s azt László Szikszón 1280. ápril

nyát megersíti, mondja, hogy a szepesi ii-én írta át saját levelébe, bizonyos,



92 SZABÓ KAROLY

kik parancsának nem engedelmeskedve a legátussal tar-

tottak, a mennyire tehette, éreztetni kivánta. így történt,

hogy András egri püspök jószágait, különösen az Eger

völgyét, kíméletlenül földulatta s az egri egyház alföldi

birtokait a táborában lév kunoknak adományozta.'

A királyhoz e bujdosásában hségesen csatlakozott

két fpap : Miklós egykori választott esztergomi érsek

és Gergely esztergomi prépost. = Miklós, az anyakirályné

egykori kegv^encze, bár Filep legátustól az ellene kimon-

dott átok alól 1279. május 5-dikén csak oly föltételalatt nyerte meg a föloldoztatást, hogy a király és ország-

nagyok színe eltt letett esküje szerint köteles legyen

minden általa az egyházak és egyházi személyek ellen

elkövetett károkért és sérelmekért teljes elégtételt adni,

és a királyi udvartól visszavonulva, az alcancellárságot le-

téve, a legátus udvarában vagy si örökségében tartóz-

kodni, ellenkez esetben pedig visszaessék az átok súlya

alá, 3 pillanatig sem habozott átok alá vetett királyát a

kunok közzé is elkisérni, s maga után vonzotta a prépos-

tot is. Ezen két bujdosó fpap tragicus sorsáról hazai for-

rásaink egy szóval sem emlékeznek, de annál érdekesebb

följegvzést találunk az egykorú salzburgi évkönyvekben.

<(A választott esztergomi érsek, — mond ezen krónika, —hogy a király kedvét keresse, azon egyház nagyprépost-

jával egvütt a kunokhoz ment. S egyszer csak, a mint a

prépost ágyában nyugodott, oda mene valaki, s karddal

hogy Somlyón év. n nov. 30-án kiállí- 2 1279-ben halt el László esztergomi

tott parancsa 1279-böl való. prépost, kirl ív. László egy ezen évi

I László Egerben 1281. (szept. i. eltt) oklevelében mint udvarában betegen fek-

kelt levelével visszaadta ugyan András vöröl emlékezik ; utódja Gergely lett,

püspöknek elkobzott birtokait s az azok- kitl csak egy 1279-ben nap nélkül kelt

ról kiadott adományleveleit érvény tele- levelet ismerünk. Knauz, e. h. 11. 115.

neknek hirdette. Fejér, v. iii. 80. 1., de iiS. 1. — A prépostságot 1280. aug. 19-én

mindemellett is az ekkor a kunok által már Lukács viselte. Fejér, v. iii. 38. 1.

elfoglalt Turkeve örökre a kunok birto- 3 Knauz, Moniini. EccL Strigon u.

tokában maradt. 97. 1.



KUN LASZLO. 93

keresztúlszúrá, s a mint a prépost meghalt, gyilkosa eltü-

nék. A választott érsek pedig súlyos betegségbe esvén

gyóntatókat hivat, s elismervén tévelygését, meghagyja

embereinek és barátjainak, hogy holt testét vigyék a legá-

tus színe elé, és ne ellenkezzenek, ha az bármint fog is

rendelkezni. A holt testet oda vivén s a legátus ajtaja

eltt letévén, midn temetéséért esedeztek, a legátus azt

monda : nem kell azt eltemetni, a ki életében elszakította

magát az egyháztól, s végre megengedte, hogy a hiteha-

gyottat a bélpoklosok temetjébe temessék. A mint ez

megtörtént, az egész városban minden utczán fönhangon

kiabálák, hogy a ki a legátustól bséges bnbocsánatot

kivan nyerni, vessen a halottra egy-egy követ. S úgy is

történt. Az összecsdült nép ugyanis oly halmaz követ

hányt a holttestre, hogy az a legnagyobb háznál is mago-

sabb lett.

Aválasztott érsek barátjai aztán a legátust okol-

ták, hogy az buzdítására történt ez a dolog, ki bár nagy

nehezen végre is a legállhatatosabban tagadva kimentette

magát.*

* Annales S. Rudberti Salisbtirgenses. rásaink hallgatnak, nagyon is valószinü-

PERTznél IX. 806. 1. — Bizonyosnak tar- nek ismeri el, hogy a krónika irója csak

tom, hogy ezen forrásból merített Hor- abban tévedt, hogy a király és a két fö-

NECK, ki ezen esetet azzal a változtatás- pap kalandozását a kunok közt, a misal beszéli el, hogy a prépostot egy kún 1279 szén kezddött, együtt s egy foly-

n ágyában öleti meg. PEznél, in. 224. 1., tában i27g-re beszéli el a választott ér-

valamint a xv. század elején írt Hagen sek csak késbb 1280-ban történhetett

is, Chron. Austria Germanicum. PEznél, halálával és megköveztetésével, e. h. 11.

I. 1098. has. — Miklós, néhai László 141. 1. — A salzburgi évkönyv elbeszé-

vajda fia, az egykori választott érsek, és lését Katona, Hist. Crit. vii. 776—780. 1.

testvére Gyula bán 1280-ban a gyula- igen is gyenge érvekkel igyekszik hi-

fehérvári káptalan eltt személyesen val- télre méltatlannak vitatni, melyek tart-

lották, hogy a Kolozsvár közelében fekv hatatlanságát Knauz, e. h. 11. 139. 1. kéz-

Szent-Miklós nev földjöket örökösen el- zelfoghatólag kimutatta. — Még nagyobbadták, mirl a káptalan 1280. nap nél- tévedést követett el Bárdosi, Supplem.

kül kelt levelével bizonyságot tett, Fe- Analectorum tcrrcB Scepus, 336. 1., ki azt

JÉR, VII. }v. 181. 1. és Urkimdcnbuch ztír vitatja, hogy László az t követ két

Gesch. Sií'bcnb. i. 119. 1., és így bizonyos, fpappal együtt mint a görög egyház

hogy halála s holttestének megkövezte- híve csatlakozott a kunokhoz, kik sze-

tése 1280 eltt nem történheti. S helye- rinte schismaticusok \-oltak ;holott bizo-

sen jegyzi meg Knauz, ki a salzburgi nyos, hogy a kunokat még száz esztend

évkönyv elbeszélését, bár arról hazai for- múlva is mint pogányokat kellett Nagy



94 SZABÓ KÁROLY

A salzburgi egvkorú krónika 1280-ra egv más még

fontosabb esetet is följegyzett, melyrl hazai forrásaink

nem emlékeznek, hogv t. i. László király Filep legátust

elfogatta s a kunoknak átadta, minek következtében aztánaz ország nagyjai a király ellen fölkeltek s t fogságba

vetették.' Ezt Horneck egyenesen a Miklós választott

érsek holt testének megköveztetésével hozza összefüggésbe.

Az eladása szerint a mint az urak a legátus elfogatá-

sáról értesültek, tanácsot tartván írtak a pápának, hogy kebben ártatlanok, s minthogy a szent szék átkától tartot-

tak, elhatározták, hogy a királyt elfogják. Ezt aztán a

nádor végre is hajtotta,' ki a királvt egv kún nnél elfo-

gatta, vasra verette s az erdélyi vajda Lóránt rizetére

bizta. A kunok ekkor bosszújokban a legátust ag\-on akar-

ták nyilazni, de meggondolván, hogy ezért a fogoly király-

nak nagvobb baja lehetne, szándékukat nem merték végre

hajtani, sígy a legátust életben hagyták. A fogoly László aztán

segedelemért ipához Károly királyhoz folyamodott, az urak

pedig követeket küldvén a pápához, t a dolgok állásáról

értesítették, mely hüségökért a pápa a magyar uraknak

köszönetet mondott. A bíbornokok ekkor azt tanácsolták

a pápának, hogy a királyt tegye le;a pápa azonban Károly

könyörgésére azt határozta, hogy ha a király esküvel fo-

gadja, hogy megjavulva többé nem vétkezik, s errl az

urak tle szoros kötelez levelet vesznek, s ha a legátust

szabadon bocsáttatja, legyen fölmentve az átok alól. így

Lajosnak téríttetni, st megtérítésök nehéz záratta el nejét a nyúlszigeti kolostorba,

munkája csak Mátyás korában lehetett be- a mi valósággal azután csak hét esz-

fejezve. —Hasonlóan téved Engel, Gt-sc/i. tend múlva történt; téved abban is,

(its tingr. Rcichs. i. 402. 1., midn egy hogy a kunokhoz csatlakozott választott

orosz krónikái töredék után azt állítja, érseket Filepnek nevezi, e. h. 415. 416. 1.

hogy Lászlót keresztatyja Száva szerb 1 Annales Salisb. PERTZ-nél, ix. 806. 1.

érsek térítette a görög egyház kebelébe, 2 A nádor, kit Horneck név szerint

a mi nem egyéb feneketlen mesénél; té- nem említ, nem lehetett más, mint Finta,

védve állítja azt is, hogy László a kunok Dávid fia, az Aba-nembl, ki 1280-ban s

tanácsára, kiknek karjai közzé vetette az 1281. év els felében viselte a nádori

magát, még a legátus megérkezte eltt tisztet.



X XI

'O ü



KÚN LÁSZLÓ. 95

aztán a kunok a legátust szabadon bocsátották, a király

letette a fogadást, megbocsátott mindazoknak a kik ellene

vétettek, megtérítette a legátus kárait, s általa az átok alól

föloldpztatott/

Mikor történt a legátus és király fogsága, melyet csak

azért, mert hazai forrásaink arról hallgatnak, tagadnunk

elfogultság volna, pontosan meghatározni annyival bajosabb,

minthogy László elfogatását s kiszabadulását az egykorú

kolmári évkönyv 1 281 -re jegyzetté föl.^ Mind addig, mig

Filep legátusnak, Lodomér érseknek s általában a magyaregyházi és világi uraknak a szent székhez intézett jelen-

tései s levelei a vaticáni levéltárból közzé nem lesznek

téve, e kérdést határozottan eldönteni, valamint a homályt,

mely e kor több fontos eseményének indokait s a szerepl

egyének jellemét tisztán kivennünk nem engedi, földerí-

teni teljes lehetetlenség. Kénytelenek vagyunk azért a

rendelkezésünkre álló elégtelen adatok alapján a hozzá-

vetéssel, a tapogatózással megelégedni.

Azt tudjuk, hogy László, miután a legátussal szakítva

a kunokhoz vette magát, 1280. január 1 8-dikán Beszter-

czén idzött,^ márczius 2-dikán Dömsödön adott ki egy

parancsot,^ márczius 4-dikén Vacson kelt egy más paran-

csa,5 márczius 31-én Buda várában,^ ápril 9. és ii-dikén

Szikszón ,7 május 21-dikén Jenkén Borsodban kelt le-

1 HoRNECK, ChroH. Rhythm. PEznél, seed in dominica Inuocauit. Wenzel,

III. 224—226. 1. és Hagen, Chron. Anstr. xii. 297. 1. — Az igaz, hogy ezen pa-

l'Eznél, I. 1098. has. rancs, valamint a convent erre két hét

2 1281 . . . Rex Ungarie christianam múlva ápr. 14-én tett jelentése év nélkül

uxorem repudiauit , Cumanam duxit, kelt , de minthogy ezeket Lászlónak

christianis odiosus efficitur, a suis capi- 1280-ban kelt kiváltságlevelébe foglalvatur, sed postea liberatur. Annales Cohna- találjuk, nem kételkedhetünk, hogy ez a

rienses maiores. PERTznél, xvn. 207. 1. parancs 1280-ban volt kiadva.

3 Innen ekkor adományozta a Patak 5 Fejér, v. iii. 20. 1.

várához tartozó Radványt Tamásnak, Si- 6 Itt és ekkor ersítette meg a nagy-

mon fiának. Fejér, v. iii. 17. 1. szombati apáczák részére ív. Béla 1264-

4 A sümegi conventhez, hogy igtassa diki kiváltságlevelét. Wenzel, ix. 277. 1.

be nénjét Erzsébet apáczát némely telkii 7 Ápril 9-én Szikszón tett adományt

udvarnokok birtokába. Dátum in Gum- lelke üdveért a kompolti monostor föl-



q6 SZABÓ KAROLY

vele;' ismerjük hely ndkül 1280. május 22. és 30-ról, s

Budán június 27-én kelt leveleit.' E naptól fogva azonban

16. IV. LÁSZLÓ KIRÁLY KETTS PECSÉTJÉNEK EL LAPJA.

aug. l-ig egy levele sem ismeretes, mibl következtetve

valószínnek tarthatjuk, hogy valamint a legátus fogságra

építésére. Fejér, v. ni. 21. 1. — Szikszón

ápril ii-én év nélkül, de bizonyosan

i2So-ban, kelt parancsa a pécsváradi

conventhez, hogy nénjét Erzsébetet ik-

tassa be Jen és Nana Baranya várme-

gyei helységek birtokába. Fejér, v. iii.

86. 1.

1 12S0. május 2i-én Jenkén adott le-

velet arról, hogy Jent és Nánát addig

nénje Erzsébet birtokában hagyja, míg

az ezen helységekért eltte lefolyandó

perben ítéletet hozhat. Fejér, v. iii. 26.

lap. — Bizonyosan itt kelt május 22-diki

levele is, melylyel Csák Péter unokájá-

nak, Domokos fiának, Miklósnak, Erzsé-

bet anyakirályné keresztfiának adomá-

nyozta Dobócz földjét Pozsegában. Fe-

jér, V. iii. 22. 1.

2 12S0 május 30-án írta át és ersí-

tette meg édes anyja Erzsébet 1280-diki

levelét, melylyel az a Segösd vármegyei

Csehit a Búzád nembeli Jakabnak, Pa-



KÚX LÁSZLÓ. 97

vetése úgy azután a király elfogatása Finta nádor által

éppen ezen év nyarán történt.* Tudjuk továbbá azt is, hogy

17. IV. LÁSZLÓ KIRÁLY KETTS PECSÉTJÉNEK HATLAPJA.

László, kinek érdekében ipa Károly siciliai király a szent

széknél is közben járt, Rudolf római királylyal 1280 május

nyit fiának, adományozta, ki Nóvák és

Páka várak megvívásakor az anyakirályné

szemeláttára ontotta vérét és kapott se-

beket. Wenzel, XII. 298. és 301. 1. —Június 27-én Budán adott bizonysagleve-

let, hogy néhai Joakhim mester nem volt

htelen. Fejér, v. iii. 20. és vii. 11. 82. 1.

* 1280. aug. i-én adományozta László

a nyitrai vár Kend nev földjét a Lu-

dán nembeli Péternek, Szoboszló fiának.

Wenzel, ix. 274. 1. — Említi a király

Magyar Tört. Életr. 1885—6.

fogságát Erzsébet anyakirályné , egész

Tótország, Macsó és Bosznia herczeg-

asszonya, Benedek, Ivánka fia, részére1282. nap nélkül kelt adománylevelében,

melyben Benedek érdeméül hozza föl,

hogy neki 200 márkát adott kölcsön,

melyet ö némely htlenek által fogság-

ban tartott fia kiszabadítására a korona

hívei közt osztott ki. Fejér, v. iii. 128.

1. — László ez adománylevelet 1283.

szept. ii-én ersítette meg. U. ott. 163. 1.

13



9^ SZABÓ KÁROLY

lo-kén kötött szövetségében pedig egyik föltételül kötötte

ki, hogy valamint Rudolf úgy ö is a magyar királyt védel-

mezve segíthesse/ már augusztus 9-én Esztergomban Filep

legátus székhelvén volt.-

A kiengeszteldés a szentszéki követ és a királv közt,

különösen Pascasius pozsonyi prépost buzgó közbenjárá-

sára, csakhamar megtörtént. László király augusztus i8-án

töredelmesen elismerte vétkét, hogy a legátus által Budán

tartott zsinatot iíjui hevességbl, némely gonoszok tanácsa

által félre vezetve, abban a hiedelemben, hogy a zsinat

az sérelmére mködött, szétkergette;

s hogy ezen vét-

két kiengesztelje, kötelezte magát és utódait örök idkre,

hogy a gölniczi ezüst-bánya jövedelmébl évenként 100

ezüst márkát fizet a legátus által bárhol fölállítandó sze-

gények és betegek háza számára.^ Más nap fogadást tett,

hogy az eretnekeket országából, különösen a boszniai egv-

házmegyébl kiirtja s a szentszéknek azok ellen kiadott

minden rendeletét végrehajtja, és végre hajtatja / mire

ugyanakkor jelenlev anyja Erzsébet, macsói és boszniai

herczegn, is hasonlóan kötelezte magát, külön oklevélben

fogadván, hogy a macsói bánságban, Boszniában, Pozse-

gában, Valkóban s a hatósága alatt álló más vármegyék-

ben a legátus parancsa szerint fog eljárni az eretnekeküldözésében.

1 «Possit etiam predictus rex (Ru- legátussal kibékítette , a pozsonyi vár

dolphus) regem Ungarie iuuare in de- Szelincs nev földjét a prépostság által

fendendo* és alább: <<Possimus quoque már birt Szelincs szomszédságában,

et nos regem Vngarie in defendendo Wenzel, ív. 214. 1.

iuuare*. Fejér, vii. v. 449. 1. 4 László ezen levele kelt 1280-ban,

2 Esztergomban ezen nap adta vissza uralkodása 8-dik évében (szept. i. eltt),

Losonczot és tartozandóságait Dénesnek, nap nélkül. Fejér, v. iii. 35. 1., a vati-

Dénes nádor fiának, a Losonczi Bánfiak cáni levéltár eredetijébl közli Theiner,

sének. Wenzel, iv. 214. 1. i. 348. 1. — Bizonyosnak tartom, hogy

3 Raynald után Fejér, v. iii. 28. 1.; a király ezen levele édes anyjának ha-

a vaticáni levéltárban lév eredetibl sonló tartalmú levelével egy napon aug.

közli Theiner, i. 347. 1. — Ugyanaz 19-én volt kiállítva.

nap adományozta Pascasius pozsonyi 5 Fejér, v. iii. 37. 1. — A vaticáni le-

prépostnak, különösen azért, hogy t a véltár eredetijébl közli Theiner, i. 347. 1.



KU\ LÁSZLÓ. 99

Midn a kunok értesültek, hogy a fogságából az urak

által kibocsátott László a legátussal kiengeszteldött s annak

parancsára intézkedéseket tesz a pogányok és eretnekek

üldözésére, midn e szerint belátták, hogy a tlök elfor-

dult királv pártfogásában többé nem bízhatnak, elkesere-

désükben maga a király ellen fordították bosszújokat, s

megbuktatására törve 1280. augusztus havában kitzték a

lázadás zászlaját.

Az egykorú Kézai Simon, kinek bizonysága dönt

súlyú lehetne, ezenlázadást és László

gyzedelmetrövi-

den elbeszélvén, a dönt ütközetnek sem helyét sem ide-

jét nem említi ;' késbb szerkesztett krónikáink az ütkö-

zet idejét 1282-re helyezik ugyan :- de minthogy van három

rendbeli oklevelünk, melyek azt bizonyítják, hogy a hód-

mezei ütközet már 1280. augusztus 24. eltt megtörtént,

s László ez évben november havában az országból távozni

akaró kunok visszahozatala végett az Al-Dunánál Szalán-

kamen mellett táborozott, krónikáink ezen följegyzését tel-

jesen meggyz bizonyságnak elfogadni nem lehetek haj-

landó. S annyival bátrabban merem az említett oklevelek

alapján a kunok lázadását 1280-ra helyezni, mert azt, hogy

a kunok kedvelt királyuk László ellen fegyverre kelje-

nek, semmivel mással nem tartom indokolhatónak, mint

azzal, hogy a király ket akaratjok ellen megtéríteni szán-

dékozott;

a mit pedig László, ki lelkében maga is a

kunokhoz szított, csak a legátus és a fpapság által rá

gyakorolt nyomás következtében tehetett. S minthogy Filep

legátus már 1281. október havában végkép elhagyta hazán-

kat, azt pedig, hogy László a kunok megtérítését nem alegátus itt tartózkodása alatt, hanem annak távozta után

1 KÉZAI, Chron. Hiiug. c. h. 122. 1. désböl 1272-t írva 1282 helyett. — Chrou.

2 Marci Chron. 103. 1. — Thuróczi, Posoniense. 39. 1. szintén tévedésbl az

ScHWANDTNERnél Script . rcruiii Hung. i, évszámot MCCLXxxxii-nek adva.

151. 1. — Chron. Budense. 207. 1., téve-

13*



lOO SZABÓ KAROLY

majdnem esztendvel, 1282-ben, akarta volna erszakolni,

valószínnek nem tarthatom : a kún fölkelés idejét csak

abban az esetben tehetném 1280-nál késbbre, ha az álta-

lamalapúi elfogadott oklevelek hitelességét

megdöntbizonyságok merülnének föl, a milyeneket én gondos nyo-

mozás után sem tudtam találni.

A kún lázadásról s a dönt ütközetrl krónikáink ko-

ránt sem adnak a mozgalom fontosságának megfelel rész-

letes tudósítást, a külföldi források közzül pedig csak egyet-

len egy emlékezik igen röviden s kétségtelenül hibásan :

'

de annál érdekesebb adatokat találunk a László korában

kelt oklevelekben, melyek azt bizonyítják, hogy a lázadás

a kún szállások közelében es területen általánosan el volt

terjedve s úgy az egyházak és monostorok mint a furak

és nemesek birtokjoga s ezzel együtt az ország alkotmánya

fölforgatására volt irányozva. Oklevelekbl tudjuk neveze-

tesen, hogy a Csanád nembeli Tamást, Pongrácz fiát,

Egyházas-Kéren, a régi Csanád s a mai Torontál vármegyé-

ben, a föllázadt kunok megrohanták, udvarát az egész

faluval együtt fölégették, négy szomszéd faluját s ezek közt

a mai Csókát és Tisza-Szentmiklóst kirabolták, t, midna Tiszán át másik jószágába a Csongrád vármegyei Tömör-

kényre menekült s leveleit az ottani egyház sekrestyéjébe

elrejtette, utánna száguldva itt is megtámadták, két rokonát

sok jobbágyával együtt megölték, mikor aztán maga a

Tiszán átúsztatva nagy bajjal menekülhetett ugyan, de leve-

lei IV. Béla egyetlen egy 1247-diki kiváltságlevelén kívül

mind a fölgyújtott egyház üszkei közt égtek el ;^ oklevél-

bl értesülünk továbbá, hogy az egeresi monostort a Ma-

I A salzburgi évkönyv 1283-ra írja

:

krónika hitelére elfogadhatónak , hogy

Rex Ungarie cum Comanis congreditur, Albert osztrák herczeg segélyhadai a

missis sibi auxiliariis a duce Austrie, et hódmezei ütközetben részt vettek volna,

de eis triumphat. PERXznél, ix. S08. 1. — 2 ív. László 1284. nov. 26-án kelt le-

Hogy itt az évszámban hiba van, két- vele. Wenzel, ix. 384. 1.

ségtelen ; de azt sem tartom pusztán e



KÚN LÁSZLÓ. lOI

ros déli partján a hajdani Csanád vármegyében az ost-

romló kunok ellen a Rátold nemzetség négy tagja védte

meg hsileg/ hogy Sövényvár kastélyát Csongrádban a

király parancsára Rubin ispán a Vas vármegyei vépi

iidvarnokokkal védelmezte,- hogy midn Márk, Mártonos

fia, a Szalók nembl, az üldöz kunok ell menekülve a

Tiszán átúsztatott, magával vitt kiváltságlevele a vízbe

merült és megromlott,^ hogy Pélt a Fehér Körös mellett

a régi Zaránd a mai Arad vármegyében a kunok erszako-

san elfoglalták, + s hogy a kunok által megrohant haji

Szent-Lrincz monostorát a király parancsára Mihály és

Péter, a királyi lovászok ispánja, 37 emberök halálával és

vére ontásával védte meg.^

Krónikáink szerint e fölkelést a Kúnországból betört

Oldamur kún fejedelem vezette, kihez csatlakoztak magyar-

országi vérrokonai.*" László a trónt és a nemességet egy-

iránt fenyeget veszély ellen fegyverre szólította az ország

hadsergét s maga állott az általános fölkelés élére. Az

ország furai, a vármegyék zászlóaljai készséggel siettek az

i^ú király zászlója alá. Ott látjuk Omodét, a késbbi ná-

dort, rokonaival az Aba nemzetség tagjaival, ^ a Rátold

nemzetség hét tagját,*^ a Borsa nembeli Roland erdélyi

vajdát testvéreivel és a Kata nembeli Rafainnal,^ Istvánt,

1 IV. László 1283. évi adománylevele, az Apafi és Bethlen rokon családok sei-

kivonatban, Fejér, v. iii. 207. 1. nek. Wenzel, xii. 388. 1.

2 Ezen udvarnokokat, kik neki egy 5 ív. László 1284. január 12-én kelt

kún foglyot vittek ajándékba, ív. Lászlóadománylevele. Wenzel, ix. 380. 1.

1283. márcz. lo-én Szent-Erzsébetfalván ^ Oldamurt minden legkisebb bizo-

Zalában kelt levelével emelte nemes- "^íték nélkül és így alaptalanul állítja

ségre. Hazai Okmt. vi. 289. 1, ^^ 1241-ben meggyilkolt Kötény kún fe-

jedelem fiának Gyárfás, A jászkúnoh3 Az egri káptalan 1284-ben írta át

^.. , 1

ezen megrongált oklevelet. Fejér, vii. -c- j j-i •1 1 -n^° <^ . í:.j i^, II.

^ jjj Endre 1290-diki levele. Wenzel,v. 467. 1. es Hazai Okmt. vi. 309. 1.

^^^ ^^g j

4 Ezt Vancsok kún özvegye tartotta 8 ív. László Pesten 1283. kelt levele,

elfoglalva s 1283. június 23-án Budán Fejér. v. iii. 165. 1.

kelt levelével adta vissza a király Apa 9 ív. László 1284. jan. 1. kelt levele,

comes fiainak Gergelynek és Jakabnak, Fejér, v. iii. 258. 1.



I02 SZABÓ KAROLY

Ernve bán fiát, az Ákos nembl/ Baksát, Tamást és Györ-

gyöt, Simon fiait, a Baksa nembl^ és Miklós galgóczi

ispánt ;' a fölkelt hadak közt találjuk az ország legtávo-

libb vidékeinek fegyvereseit, mint a már említett

Vasvármegvei vépi udvarnokokat, a Sáros vármegyei asgúthi

erdcsszöket ^ és az v. István korában az Aranyos mel-

lékére telepített kezdi székelyeket.

A dönt ütközet Hód helvségnél, a Hód tava mellett

a mai Hódmez-Vásárhelv közelében folyt le/' Az els

támadást a királv parancsára az erdélyi és bihari zászlóaljak

intézték Roland vajda, testvére István és Rafain ispán ve-

zérlete alatt, kik közül az utóbbi, bár a király szeme lát-

tára több sebet kapott, mind végig merészen üldözte a

visszanvomott kunokat.' A harcz valódi elkeseredéssel folvt,

1 Az egri káptalan 1284-diki levele.

Hazai Okmt. vii. 311. 1.

2 Ezen testvérek két jól fegyverzett

kún foglyot ajándékoztak a királynak,

IV László 1284. aug. 23-án kelt levele

szerint. Fejér, v. iii. 249. 1. — Has.

a király 1285. január i-én két rendbeli

levelét György úr részére, ki a hódme-

zei ütközetben a király szemeláttára

oroszlán módra rohant a kunokra, s mi-

után lovát elvesztette, gyalog harczolva

több nyillövéstés láncsaszúrást kapott.

Fejér, V. iii. 274 1., Wenzel, xii. 434.

és 438. 1.

3 IV. László 1283. május 15-dikén kelt

levele, melyet hibásan határoz 1280-ra

Wexzel, IX. 276. 1. s pontosan közöl

KuBiNYi, Arpddkori oklevelek. 125. 1.

4 Ezeket a hódmezei ütközetben bizo-

nyított vitézségökért nemesítette meg a

király 1283. szept. 21-én. Hazai Oklevél-

tár. 99. 1.

5 IV. László adománylevele a mai

Aranyos-székre 1289. Fejér, v. iii. 452. 1.

és Székely Oklevéltár. i. 21. 1.

6 A csata színhelye László számos

oklevele szerint in Hod, Hood, Houd,

Hoot, in loco Howd volt ; csak késbbi

krónikáinkban olvashatjuk : circa lacum

Hood, és Bonfinnál : ad lacum, quemHodum vocant. — Ezt a Hód tavát

Katona, Fessler, Kvári, Szalay és Hor-

váth Mihály helytelenül nevezik Hódostónak, s még nagyobb tévedéssel tartják

egynek az Erdélyben fekv czegei tóval,

mely mellett az országot fölforgatni tö-

rekv kunok hadai öszpontosítását csak

föltenni is képtelenség. Az alföldön pusz-

tailag él lovas kunság a dönt ütkö-

zetre alkalmasabb helyet nem választha-

tott,

mint aszállásai

közelében fekvHód mezejét, mely körül dúlták, mint

láttuk, a Tisza, Maros és Körös melléki

helységeket. — A Hód tava partján Hód-

mez-Vásárhely mellett emelked kún

halmok aligha nem az ezen csatában el-

esett vitézek sírhalmai.

7 Ezen érdeméért s más hadjáratok-

ban is tanúsított vitézségéért adomá-

nyozta László 1284. január i-én Rafain-

nak az v. István által a kún Alpránakadományozott Komárom vármegyei Mocs

helységet, melyet az Alpra htlen fiaitól

elkoboztatott. Fejér, v. iii. 258. 1.—

Rolandot, Tamás fiát, az akkori erdélyi

%-ajdát, krónikáink is úgy említik, mint a

kunok ellen intézett támadás diadalmas

vezérét.



KUN LÁSZLÓ. 103

s hogy a kunok elszántan és vitézül harczoltak, bizonysága

az, hogy László a diadalt csak nagy áron s számos elkelúr halálával vívhatta ki. Kézai szerint elesett Olivér, Pata

fia, az Aba, András, Miklós fia, a Vigmán, László, Panyit

fia, a Miskolcz, Demeter, Mihály fia, a Rosd nembl ; ' a

halottak közt volt Lrincz, a Rátold nembl ^ és János

Izsip fia, a B nembl.^ A királyi hadak gyzedelmet króni-

káink szerint az a véletlen körülmény is elsegítette, hogy

az ütközet folytában hirtelen ers zápor eredt meg, mely a

kunokat szemben csapta, s legveszedelmesebb fegyveröket,az íjat, a húrok megereszkedtével használhatatlanná tette.

A megvert kunok közül sok ezerén hullottak el, s

még többen jutottak fogságba;

^ a kik menekülhettek, a

király bosszújától tartva, nejeikkel, gyermekeikkel s min-

den vagyonukkal fölkerekedtek, hogy az erdélyi havaso-

kon túl tanyázó rokonaikhoz költözzenek.

László, ki a csatatérrl azonnal nejéhez küldte annak

apródját Lukácsot, hogy diadala örömhírét megvigye, ^ hadai-

val az országból kivonuló kunok után sietett s a havasokon

túl egészen a tatárok határszéléig nyomult,^ 1280. november

1 KÉ2AI e. h. 123. 1. det Atádon Somogyban 1284. decz. 7-én

2

László már idézett 1283-diki levele. Hazai Okmt. vi. 306.1.

— 1284-ben ado-Fejér, V. III. 165. 1. mányozott Izabella Istvánnak , Zsidó

3 Miklós nádor 1284. aug. 20-án Szé- testvérének, a királynéi tárnokok ispán-

kes-Fehérvártt kelt levele, közölve Czech jának, ki a kunok elleni ütközetben mindáltal. Új Mafryar Múzeum. 1851/2. i. köt. végig férje oldala mellett harczolt, egy

205. 1. Thas nev földet Pest vármegyében, a

4 Filep mester, Tamás fia, három kún Galga völgyében fekv Zsidó falu szom-

fogolylyal kedveskedett a királynak, ki szédságában. Wenzel, iv. 264. 1. —ezért adományozta neki a Zólyom vár- Ugyancsak 1284-ben adományozta Ger-

megyei Pojnikot 1282. jul. 22-én. Fejér, gely mesternek, különösen azért az ér-

V. III. 236. 1. és Hazai Okmt. vi. 302. 1.

— deméért, hogy férje szeme láttára többOkolicsányi Szerafin, Miklós zólyomi kunt súlyosan megsebesített, a királynéi

fispán apródja, is egy nemes kún fog- szekerészek és favágók Wosyan (Var-

lyot ajándékozott a királynak s ezért sány) nev földjét. Fejér, v. iii. 215. 1. —kapott tle adományban egy darab föl- Ezen adományok a mellett tanúskodnak,

det Liptóban Nagy-Palugya határában hogy ekkor 1284-ben Izabella királyné

1283. (szept. I. után). Fejér, v. iii. 122. 1. jó viszonyban volt férjével.

5 Izabella királyné ezen örömhírért 6 «Cum pro reducendis Cumanis, qui

adományozott Lukácsnak egy darab föl- clandestine de regno nostro aufugerant.



I04 SZABÓ KAROLY

ii-dikén, hihetleg már visszatér útjában, az Al-Dunánál

Szalánkamen alatt táborozott.*

Erzsébet anyakirályné, mint láttuk, Esztergomban enge-

delmességet fogadott Filepszentszéki követ rendelkezései-

dé finibus et terminis Tartarorum, quos

nemo predecessorum nostrorum pera-

grauerat, vltra Alpes collecta multitu-

dine Baronum et Nobilium regni accessi-

semus», mond László 1288-ban kelt leve-

lében, melylyel Talpas Tamás mester

részére Veszveres és Várhegy Sáros vár-

megyei helységekrl 1286. június 27-én

kelt adománylevelét megersíti. Fejér,

V. III. 410. 1. — Ezen hadjárat alkalmá-

val történhetett, hogy László személye-

sen találkozott egy Dormán nev bolgár

femberrel, ki ellen késbb, minthogy

néhány magyar furat elfogott, Györ-

gyöt, Simon fiát, küldte az erdélyiekkel

és a kunokkal. Hogy György ez alka-

lommal is kedves szolgálatokat tett a

királyi felségnek, mondja László 1285.

jan. 8-án kelt két rendbeli adományleve-

lében. Fejér, v. iii. 274. 1. és Wenzel,

XII. 434. és 438. 1. — Minthogy azonban

ezen hadjáratról más forrásban említést

sem találunk, annak sem idejét, sem he-

lyét nem határozhatjuk meg pontosan.

" Dátum in Zolunkemen in fest

sancti Martini Anno domini m.cc.lxxx.

kelettel adományozta László Szeverid-

nek, Marczel fiának, testvére Miklós ib-

rányi és kozmatelki birtokát, ki, mint a

király mondja, midn az országunkból

kivonuló kunok ellen táboroztunk s az

Al-Dunánál megszállottunk", két királyi

tárnokot kirabolt. Fejér, v. iii. 31. és

Hazai Okmt. vx. 317. 1. — Ugyanily ke-

lettel, de év nélkül, adta ugyancsak Sze-

verinnek a htlen Sebestyén ibrányi bir-

tokát, ki sem az országgylésekre, sem

a hadjáratokra nem jelent meg, hanem

az ellene fölkelt hütelenekhez csatla-

kozva dúlt az országban. Fejér, v. iii.

32. 1. és Hazai Okmt. vi. 318. 1. — E sze-

rint a kunok már 1280-ban ki akartak

költözni az országból, mit csak le%-ere-

tésökkel lehet indokolni. S hogy a kunok

lázadása már 12S0. nyarán le volt %-erve,

bizonyítja Lászlónak 1280. augusztus

24-én Székes-Fehérvártt kelt levele, mely-

lyel Dénes ungi várjobbágyot , Cseme

fiát, a kunok ellen Hódnál tanúsított

vitézségéért és két rokona s szolgája ha-

láláért megnemesíti és ae általa bírt

Csepely és Mokcsa helységekkel meg-

adományozza. Ezen oklevelet, mely ere-

detiben meg van az Országos levéltár-

ban (a Mokcsai-család levelei közt), igen

rossz másolatok után, mind a szöveg-

ben, mind különösen a keletben számos

hibával és önkényes változtatással kö-

zölte Fejér, v. iii. 315. 1. 1287-re, vii.

II. 227. 1. pedig 1281-re. — Az eredeti

kelte így hangzik : «Dátum Albe in

Crastino sancti Regis Stephani per ma-

nus honorabilis viri magistri Bartho-

lomey Aule nostre vicecancellarij dilecti

et fidelis nostri. Anno Domini, Mille-

simo Ducentesimo Octagesimo Nono

Kai. Septembres Indiccione octaua Regni

autem nostri Anno octauo». — Itt az

évre nézve nem lehet kétség, mert az

akár az adóévszám, akár az uralkodás

éve szerint számítva, csakugyan 1280

:

de már a nap meghatározása nem ily

pontos ; a mennyiben, ha az in Crastino

sancti Regis Stephani szavakat szoros

értelemben vennk, a levél augusztus

2i-én kelt volna, holott alább a kelet

napja (ix. Kai. Sept.) határozottan aug.

24-dike. — Föltnik ugyan elttem, hogy

bár IV. László korából 29 oklevelet is-

merek, mely a kunok lázadását és a

hódmezei ütközetet említi, ezek közzül

1280-ban csak három, 1281-ben egy sem,

1282-ben csak egy, a többi 24 pedig

1283—1289 években kelt : azonban pusz-

tán ez által nem vélem megtagadható-

nak az 1280-ban kelt három oklevél hi-

telességét



KUN LASZLO. IO5

nek az egyházi ügyekben ;az általa bírt Szepességen a legá-

tus intésére vissza is bocsátotta a szepesi káptalannak a sze-

pesi várhoz foglalt dézmáját/ továbbá a legátus küldöttei

eltt megersítette a szepesi szászok és olaszok által eskü

alatt elvállalt kötelezettséget, hogy ezentúl a dézmát, me-

lyet a közelebbi zavaros idkben megtagadtak, papjaiknak

nem a régi szász szokás szerint, hanem olyan módon fog-

ják fizetni, mint a Szepes vármegyei magyarok és szlávok: ^

de már az általa bírt Vercze vármegyében a zágrábi püs-

pöktl elfoglalt dézmát a legátus Esztergomban 1280. szept.

7-én kelt parancsára sem bocsátotta vissza. Ezért aztán a

csázmai káptalan a dézmát megtagadó verczei és lipovai

bírákat 24 öreggel együtt a csázmai egyházban november

i-én a szokásos ünnepélyes szertartások szerint kiátkozta,

az anyakirályné egész verczei birtokát pedig egyházi tila-

lomalá

vetette.3

A legátus ez idtájban erélyesen rendel-kezett a megtagadott vagy elfoglalt dézmák ügyében, neve-

zetesen Esztergom városát, mely már két esztendn át

nem fizette a dézmát a káptalannak, a kár megtérítésében

átok terhe alatt elmarasztalta ; minek következtében a

város tanácsa kötelezte aztán magát a rendes fizetésre s

a káptalan által egy részben elengedett kártérítés meg-

adására;-* Lodomér érsek pedig, mint a legátus által kine-

vezett bíró, visszaítélte a veszprémvölgyi apáczák dézmá-

ját, melyet tlök Péter veszprémi püspök hatalmasul elfog-

lalt volt.5

1 Erzsébet Zsigrán 1280. nov. 30-án vissza Timotheus zágrábi püspöknek a

kelt levele. Hazai Okmt. vi, 261. 1. verczei dézmát. Wenzel, xii. 392. 1.

2 1280. nap nélkül. Fejér, v. iii. 41. 4 1280 nov. i. Fejér, v. iii. 69. 1.

1. — Maga a Lcsén 1280 nap nélkül 5 Esztergomban 1280. nap nélkül,

kelt oklevél. U. ott. 47. 1. Fejér, v. iii. 514. 1. — Lodomér e leve-

3 Jakab csázmai prépost jelentése lében magát <(Diuina et Apostolica grácia

1280. november 8-ról és a csázmai káp- in Archiepiscopatum Sancte Strigonien-

talané nov. 9-rl. Tkalcsics, i. 203. és sis ecclesie translatusi)-nak s egyszers-

204. 1. ; az elst közli Wenzel is xii. mind Esztergom vármegye örökös föis-

310. 1. — Erzsébet anyakirályné csak pánjának írja, mibl következtethetjük,

három év múlva 1283. nov. i8-án adta hogy e levél keltekor Lodomér még nem

Magyar Tört. Életr. 1885—6. I4



I06 SZABÓ KÁKOr.Y

A Hód mezején nyert diadallal László megszabadult

ugyan a veszélytl, mely országát és trónját fenyegette,

de az országban a törvényes rend uralmát, a királvi tekin-

télyt — mely a közelebbi zavarok alatt annyira hanvatlott,hogy a hatalmas Brebiri grófok : Pál tengermelléki bán s

testvérei György és Mladin, a korona fönségi jogának

sérelmével, mintha független hatalmasságok lettek volna,

saját nevökben kötöttek békeszerzdést Péter velenczei

dogéval,* — az ököljog g^'akorlatához szokott furakkal

szemben, kik a fiatal királyt számba sem véve kényök

kedvök szerint folytatták az erszakoskodást, fosztogatást,

rablást, teljességgel nem birta föntartani.

A garázdálkodásban, mint mindig, most is a Németújvári

testvérek jártak ell rósz példával. Miklós tótországi bán

és öcscse Henrik ugyanis a zágrábi püspök Vaska nevfaluját a Dráva mellett Vercze vármegyében télvíz ide-

jén megrohanva földúlta és kirabolta, a juhokat és kecs-

kéket, minthogy a roppant hó miatt el nem lehetett haj-

tani, brükért megnyúzatta, mely alkalommal a faluból

kizött lakosok közül öt asszonv fagvott meg; ; ugvank

bátyjokkal Ivánnal, a püspök más három faluját is hadaik-

kal megszállván kifosztották;Miklós bán továbbá Ivánnal,

ekkor szanai és verbászi fispánnal, Gerzencze várme-gyét, melyet László adománvozott a zágrábi püspöknek,

erszakkal elfoglalta s a király parancsára sem adta vissza,

st a püspök tisztjeit és fegvveres jobbágyait elfogatva egv

Wrics nev országos rablóval addig sanyargattatta, míg

vakságukért mindenöket oda nem adták. E kicsapongások-

ért aztán a püspök a három testvért 1281. márczius 25-én

Verczén a minoriták egyházában átok alá, összes birtokai-

kapta meg a iii. Miklós pápa által ré- ' A brebiri grófok két zárai polgár

szere Rómából 1280 máj. 7-én útnak in- mint meghatalmazottjaik által kötött

dított érseki palástot, s nem tette le az szerzdése kelt Velenczében 1280 május

esküt Filep legátus kezébe. Wenzel, ív 14-én. Wenzel. xii. 305. 1.

224. 225. 1.



KU\ LASZLO. 107

kat pedig egyházi tilalom alá vettette.' A hatalmoskodás-

ban, erszakos foglalásban a felföldön versenyzett a Német-

újváriakkal a korona legels tisztviselje, az ország legfbb

bírája,- Finta nádor.'

Hogy László a Németújváriakat a zágrábi püspök ellen

elkövetett kicsapongásaikért nem vonta feleletre s nem

fenyítette meg, bizonvos abból, hogy már 1281-ben Német-

újvári Ivánt emelte a nádori székbe a koronához hútelen

Finta helvébe,^ kinek megalázására az ország fegyverre

szólított hadai élén személyesen táborozott.Ezen hadjáratról, mely 1281. közepe táján folyt le,

csak egykorú oklevelekben találunk emlékezetet s csak

ezekbl nyerünk tudomást ezen felföldi táborozás fbbmozzanatairól. így tudjuk, hogy a király Gede várát, a

mai Vár-Gedét, Gömörben ostrom alá fogatta és megví-

vatta, ^ azután pedig az ország fölkelt hadaival Szaláncz

1 Timotheus, zágrábi püspök, 1281.

ápril i2-én kelt itéletlevele, melyet Lo-

domér érsek Esztergomban azon évi áp-

rilis 2g-én átírt és megersített. Wenzel,XII. 336. 1.

2 Finta, Dávid fia, az Aba nembl,

1279-ben még erdélyi vajda, az eszter-

gomi káptalan i2So-diki levelében mintnádor van említve, testvéreivel Péter or-

szágbíróval és Omodé szebeni ispánnal

Fejér, v. iii. 61. 1. — így említi tmint kedvelt hívét, László is egy 1280-

ban nap nélkül kelt levelében Wenzel,IX. 269. 1. — Mint nádort találjuk t az

ország nagyjai sorában, László 1281-ben

(szept. I. eltt) Egerben kelt levelében

is, melylyel András egri püspöknek el-

kobzott jószágait visszaadta. Fejér, \'.

III. 80. 1.

3 Már 1281-ben Iván mint nádor

egyezkedik a gyri káptalan eltt a Bú-

zád nembeli Csák bán fiaival. Fejér, v.

III. 98. 1. és Wenzel, ix. 312. 1. —Maga László is nádornak említi öt

1281-ben nap nélkül kelt levelében, mely-

ben a htlen Finta elleni táborozásról s

Gede vára ostromáról is emlékezik.

Wenzel, ix. 297. 1.

4 Iván nádor (Johannes Palatínus)

négy német nev katonájának, kik «sub

castro Gede tunc, cum contra Fintam

infidelem nostrum exercitum habuimusn,

híven szolgáltak, már 1281-ben adomá-

nyozott László egy Albert nev földet astíriai határszélen Hidegséd vármegyé-

ben, melynek emlékét a Vas vármegyei

Hidegkút nev határszéli helység tartja

fönn. Wenzel, ix. 297. 1. — A Rátót

nembeli 'Roland királyi lovászmester s

testvére Dezs, Lestyán fiai, valamint

Rajnáid és Miklós, Olivér fiai, ugyan-

azon nembl, Gede megvívásánál hsileg

harczoltak s ezen és más érdemeikért

kaptak Lászlótól adományban két király-

néi birtokot s egy harmadik királyi ud-

varnoki földet Borsodban 1283-ban. Fe-

jér, V. III. 207. 1. — István, Ernye bán

fia, az Ákos-nembl, 1284-ben adomá-

nyozta a Borsod vármegyei Kondót Her-

bord nev szolgájának, ki egyéb hadi

érdemei közt Gede vára alatt súlyos se-

bet kapott. Hazai Oknit. vi. 311. 1.

14=-



io8 SZABÓ KAROLY

lö. szALANcz Vara.



KÚN LÁSZLÓ. TO9

vára alá szállott s azt nehéz és véres ostrommal bevette;

'

st annak is van nyoma, hogy Göncz várát is, melyet szin-

tén az Aba nemzetség bírt, személyesen vívatta.' Hogy a

hadjárat sikerült és így László a hatalmas Fintát, ki tnem csak gyermek korában koronáztatása eltt, hanem

1280-ban is fogságba vetette, valahára megalázta, nem csak

említett várai megvívásából következtethetjük, hanem még

inkább igazolva láthatjuk azzal, hogy Finta mester, ki

helyett a nádori széket az Abák régi ellensége Németújvári

Iván foglalta el, többé László korában az ország zászlós

urai között nem szerepelt.

E hadjárat alatt Filep legátus még folyvást Esztergom-

ban tartózkodott,^ de 1281. szeptember 6-dika után, a mely

napon állította ki hazánkban kelt legutolsó ismert levelét, ^

nem sokára távozott az országból;

október 21-én már

Haimburgban ersítette meg a sátoralja-újhelyi remete

I A htlen Finta Szelencz nev vára,

a mai Szaláncz, megvívását említi László

király 1282. augusztus lo-én Pércsi Dé-

nes részére kelt levelében, ki a vár ví-

vása közben szemeláttára súlyos köütést

kapott. Wenzel, ív. 239. 1. — Mikor

Finta, Dá%'id fia, ellenünk támadt, s mi

t mint htlent az ország fölkelt hadai-val üldöztük, — mond László 1283. már-

czius lo-én kelt levelében, — a vépi ud-

varnokok vitézül harczoltak s Szaláncz

vára megvívása közben súlyos kütése-

ket kaptak. Hazai Oknit. vi. 209. 1. —Miklós galgóczi ispán Szaláncz vívása

közben halálos sebet kapott, László 1283.

május 15-én kelt levele szerint. Wenzel,

IX. 276. 1. — 1283. május 25-én kelt

levelében említi a király, hogy Héder-vári Péter, Benedek fia, akkori tótországi

bán, Szaláncz vára vívása közben annyi

köütést kapott, hogy a viadal helyérl

félholtan vitték el. Wenzel, xii. 386. 1.—

Van László királynak egy Szaláncz vára

alatt augusztus g-én év nélkül (Dátum

sub Castro Zelench in vigília S. Lau-

rencij) kelt s IMártón és Bereczk Sáros

vármegyei fispánokhoz intézett paran-

csa, hogy Germanus fiait helyezzék

vissza három Sáros vármegyei falujok

birtokába, melyeket tölök Finta, Dávid

fia, erhatalommal elfoglalt. Fejér, v.

III. 509. 1. — Nem kételkedem a fölött,

hogy ez a parancs Finta ellen éppen a

vár ostroma közben tehát 1281-ben voltkiadva, mely évben történt, mint láttuk,

Gede vára megvívása is.

2 IV. László 1288. (szept. i. eltt) kelt

levelében említi, hogy Leszteméri László

testvére, Péter, Göncz vára alatt szeme-

láttára esett el. Hazai Oktnt. vi, 330. 1.

3 1281. június 26-án Esztergomban

írta át s ersítette meg a thuróczi con-

vent részére ív. Béla 1251-diki alapító

levelét. Hazai Oklevéltár. 8g. 1.

4 Esztergomban szept. 6-án ív. Már-

ton pápaságának els évében (1281-ben)

írta át IV. Bélának a thuróczi prépost-

ság részére kelt három rendbeli levelét.

Hazai Okmánytár, vi. 247. 1., hol e levél

kelte hibásan van 1279-re határozva. —Még nagyobb tévedéssel teszi annak kel-

tét 1276-ra Fejér, vii. 11. 45. 1.



IID SZABÓ KAROLY

Sz, Pál szerzeteseit összes jószágaik birtokában.' Harmadfél

évnél tovább idzött hazánkban, s rendelkezett az eg}'házi

ügfvekben az egvház férfiai fölött csaknem korlátlan háta-

lommal anélkül,

hogvakár az úgynevezett egyházi sza-

badság, akár az ország nyugalma helyreállítását, a királyi

trón megszilárdítását és a törvénves rend uralmát illetleg

az egvházi fenvítékek fegyverével, — melytl a hatalmas

oligarchák mit sem tartottak, — végre birta volna hajtani. ^

Az erszakoskodások, hatalmaskodások, rablások a legátus

ittléte alatt is folyvást napi renden voltak,^ s azok ellen

az átok és egyházi tilalom éppen olv hatástalan maradt,

mint a királv világi hatalma, ki saját hadsereggel nem

rendelkezhetvén, kénytelen volt egyik másik garázda fúr

ellen az ahhoz többé kevésbbé hasonló urak fegyelmezet-

len s megbízhatatlan zászlóaljaival harczolni.

László a le status távozása után annak némelv intézke-

dései ellen, melvek kegvúri jogaira nézve sérelmesek vol-

tak, orvoslásért a szent székhez folyamodott. S ív. Már-

ton pápa Montefiascoban 1282 aug. 28-án kelt bullájában

e kérdést a legméltánvosabban intézte el, kinyilatkoztatván,

hogv a legátus eljárása, ki midn a király átok alá volt

vetve, némelv királyi pártfogás alatt álló egyházakba maga

helyezett be papokat, jövben jogai sérelmére nem fog

r Hazai Oklevéltár. 92. 1. által a Szamos mellett és az országúta-

2 Kétségtelen, hogy Filep legátus a kon épített több várat kénytelen volt

szentszékhez mködésérl és az ország fegyverrel megvenni és leromboltatni,

állapotáról folytonosan tett jelentéseket, ív. László 1281. márczius ii-én Záka

s nem lehet eléggé sajnálnunk, hogy ezek- mellett a Hernádnál (a mai Nádasdon)

böl, valamint a magyar egyházi és vi- kelt levele. Fejér, v. iii. 118. 1. és Ur-

lági nagyoknak a pápához küldött kérel- kundenbuch zur Gesch. Sieb. 1. 127. 1.—

meibl és panaszaiból mind eddig egyet- 1281. decz. 29-én Pesten kelt László pa-len egy sem látott világot : pedig bizo- rancsa Szathmár és Szabolcs várme-

nyos, hogy ezen levelezések közzététele gyekhez, hogy Pál mester, István bán

sok homályt és kétséget eloszlatna s fia, jószágait testvérei kicsapongásaiért

László uralkodásának több helyt nagyon ne kobozzák el, s azokat Pál tovább is

is zavaros korát tiszta világításban tün- békésen bírhassa. Fejér, v. ui. 89. és

tetné föl. 90. 1.

3 Péter, erdélyi püspök, a rabló urak



KUN LASZLO. III

szolgálni, s az ily megürülend egyházi javadalmakra

ezentúl a király a régi törvényes szokás szerint maga ne-

vezhet ki alkalmas személyeket.* Egy hónap múlva pedig,

szeptember 30-án, még világosabban igyekezett a király

minden aggodalmát eloszlatni, biztosítván t, hogy nem

kell tartania azoktól a levelektl, melyeket, a mint pana-

'^,

ig. CSÁK MÁTÉ I283-BAN KELT VÉGRENDELETE.

szolja, gonosz tisztviseli tle koronájáról és országáról

csalárdul csikartak ki; mert tudja meg, hogy az egyház-

nak nem szándéka magát a királyi jogokba becsempészni.

* Theiner, I. 350. 1. és Wenzel, ív. jövedelmeinek tizedét hat esztendre,

242. 1. — IV. Márton pápa néhány hó- szentföldi táborozása költségére, ha a

nappal azeltt 1282. márczius i8-án kelt magyar király beleegyezik. Fejér. v. iii.

bullájával Károly siciliai királynak adta 138. 1. — Hogy ezen intézkedés végre lett

Sardinia szigete és Magyaroszág egyházi volna hajtva, semmi nyoma sincs.



SZABÓ KAROLY

vagy vele szemben hamisan járni el, hanem kész öt érde-

meihez képest mint legkedvesebb fiát pártolni.'

A Finta helyébe nádorrá emelt Iván, az ország leg-

erszakosabb zsarnoka, esztendeig is alig birta magát e

méltóságban föntartani ; 1282-ben a szent István napja

körül Székes-Fehérvárott tartott országgylésen már a

Németujváriak régi ellenségét, Csák Mátét, látjuk mint

nádort elnökölni.- Ez a kormánvváltozás bizonyosan egvbe-

köttetésben állt az ifjú királvnak az ország viszonvai ren-

dezésére vonatkozó reformterveivel, melvekre nézve htanácsadóra s buzgó támogatóra talált a bizodalmával

megajándékozott Lodomér esztergomi érsekben, ^ de a mely

terveket a nem sokára elhalt erélyes Máté nádor csak

esztendeig sem támogathatott.^

1 Fejér, v. iii. 136. 1. és Theiner, i.

351. 1. — Ezen levél következ int sza-

vait : Gondold meg, mennyire készen

voltál a bukásra, mily közel álltál a rom-

láshoz, midn országod különféle hábo-

rúk zavarai által föl lévén forgatva s

uralkodásod alól csaknem egészen kivon-

ván magát, az életed után áhitozók kezei

közzé estéin. Fejér és utána történet-

íróink Lászlónak a kunokon nyert gy-zedelmére vonatkoztatják ; én ellenben

úgy ezen szavakat, mint a levél alábbi

helyét, mely szerint Lászlót«

Isten az tfölfalni törekv oroszlánok torkából ki-

ragadta, országa nyugalmát helyreállí-

totta s trónját megszilárdította" a htlen

Finta lázadására s leveretésére czélzók-

nak vélem, annyival is inkább, mert

László soha nem volt a kunok hatalmá-

ban, hanem az elbbi évben Finta ak-

kori nádor által volt elfogva.

2 1282. augusztus 25-én Székes-Fehér-

vártt ersítette meg Máté nádor a ki-

rályi udvarnokispánok fiainak régi sza-

badságait. Wenzel, IV. 243. 1.

3 László Székes-Fehérvártt 1283. jú-

lius 5-én kelt levelében, melyben magát

teljes korra jutottnak irja, az esztergomi

káptalant bizonyos részére hagyományo-

zott Hont vármegyei földbirtokában meg-

ersítvén, az esztergomi egyházról mint

édes anyjáról fiúi hódolattal emlékezik.

Fejér, v. iii. 208. 1. és Knauz, ii. 164.

1. — 1283. augusztus 28-án ad engedélyt,

hogy minden nemes szabadon hagyhassa

vagyonát az esztergomi érsekségnek s

hogy az ottani káptalan a jószágaiban

található érczbányákat örökre teljes jog-

gal bírhassa, magasztaló szavakkal emel-

vén ki a hü Lodomér érsek érdemei

közt, hogy az ország nagyon is szüksé-

ges reformján eszélylyel, bölcsen és lan-

kadatlanul fáradozik. Fejér,v. iii.

158.és Kn.\uz, II, 165. 1. — Ugyanaz nap

adományozta kedvelt hívének Lodomér

érseknek a htlen Konrádtól elkobzott

Pozsony vármegyei Óny falut. Fejér, v.

III. 167. 1. és Knauz, ii. 168. 1. — Az

érsekhez való jó viszonyára mutat az is,

hogy 1283. október ig-én Esztergomban

idzött, s onnan adományozott két cse-

pelszigeti falut rokonának, Mois mester

özvegyének, a nyulszigeti apáczazárdábavonult Szabinának. Hazai Okmánytár.

VI. 296. 1.

4 Máté nádor 1283. ápril 25-én tett

végrendeletet, Wenzel, ix. 360. 1. s nem

sokára ezután el is halt : mert a király-

nak Lúczon aug. 21-én év nélkül, de

bizonyosan 1283-ban, kiadott parancsa



KUN I.ASZLO. 113

Az ország czélba vett reformja kétségtelenül a királyi

tekintély és hatalom emelésére czélzott ; e czél elérésére pe-

dig az akkori körülmények közt legels s legmulhatatlanabb

teendnek kellett elismerni a királylyal daczoló s a törvényt

lábbal taposó oligarchák megzabolását.

A huszonegy éves ifjú királv készséggel vállalkozott ez

erejét fölülhaladó nehéz föladatra. Visszakövetelte a hatal-

mas Németujváriaktól a bitorolt királyi várakat és jószá-

gokat, s miután azok parancsával daczoltak, ellenök tél

idején 1283. karácsony után az ország fegyverre szólított

hadaival táborba szállt, Borostyánk várát megszállotta,

s 1284. január és február havában mintegy hat hétig er-

sen vívatta. Az ostrom azonban, mely számos vitéz éle-

tébe került, egy osztrák krónika szerint éppen a király

táborában lév urak gonoszlelksége miatt sikeretlen ma-

radt.* A kijátszott király nem csak hogy meg nem aláz-

már utódjához Rajnáid nádorhoz , a

Rozgonyiak séhez , s Omodé ország-

bíróhoz van intézve. Fejér, v. iii. 172. 1.

* 1284. Post Nativitatem Domini ha.-

dislaus rex Ungarie prope terminos

Austrie cum multis milibus Ungarorum

et Comanorum castrum (más kézzel ol-

dalt jegyezve:

Pernstain) cuiusdam co-mitis sui expugnare conabatur : sed pro-

pter improbitatem suorum nil profecit,

et sic reversus est ad propria, Annalium

Austria Contin. Vindob. PERTznél, ix.

712. 1. — Lászlónak Borostyánk vára

alatt 1284. január g-tl február 16-ig kelt

kilencz levele ismeretes. Január g-én pa-

rancsolja meg a vasvári káptalannak,

hogy Istvánt, Ják ispán fiát , igtassa

vissza Ládonba, melyet tle János mes-ter (Németujvári Iván) hatalmasul el-

foglalt. Wenzel, IX. 565. 1. — Január

17-én adja vissza Rajnáidnak és Csák-

nak, a Ják nembeli Ebed fiainak, Csák

nev birtokukat, melyet tlök Miklós,

Henrik bán fia, elfoglalt s melyre egy

Újfalu nev helységet telepített. Fejér,

VII. II. 228. 1. — Borostyánk alatt feb-


ruár 16-án kelt két rendbeli levelében

adományoz híveinek oly htlenektl el-

kobzott jószágokat, kik Henrik bán ht-

len fiaihoz csatlakoztak s megintés után

sem tértek vissza hségére. Hazai Ok-

levéltár. loi. 1. és Fejér, v. iii. 460. 1.,

ki az év nélkül kelt levelet tévedve ha-

tározza i28g-re. — Ezen hadjáratra vo-natkozik Gutlen nev nemes év nélkül

(1284-ben) kelt levele, ki palaznaki föld-

jét s minden vagyonát lelke üdvéért a

veszprémi egyháznak hagyományozta,

mire neki a király megegyezését adta a

dömösi udvarból, midn téli idben a

németeket pusztítni indult. Fejér, ix.

VII. 703. 1. — Borostyánk alatt esett el

Bogyoszló, kinek haláláért adományozta

László 1284. július 28-án rokonának Jóbmesternek Komlóst Abauj vármegyében.

Hazai Okmt. vi. 304. 1. — 1284-ben adta

István mester, Ernye bán fia, a Borsod

vármegyei Kondót Herbord nev szol-

gájának, ki egyéb hadi érdemei közt Bo-

rostyánk vára alatt neki híven szol-

gálva súlyos sebeket kapott. Hazai Ok-

mánytár. VI. 311. 1. — Említi az ország

15



114 SZABÓ KAROLY

hattá daczos alattvalóit, hanem a Borostvánk alatt vallott

kudarcz szégyene mellett még azt is kénytelen volt elszí-

velni, hogy Miklós a nádorságot, bátyja Iván pedig a tót-

országi bánságot még ezután is fél esztendnél továbbviselje.'

László 1284. közepétl kezdve az év végéig legtöbb-

nvire a Tisza vidékén a kn szállások közelében tartózko-

dott :^ de magából ebbl a körülménybl nem vélem meg-

állapíthatónak, hogy már ekkor nejével szakítva, a kunokhoz

csatlakozott s azok pogány szokásai szerint élt volna : mert

1284-ben kelt számos levele, melyekben az egyházak s

különösen a zágrábi és egri püspökségek birtokait bizto-

sítja, st adománvokkal gyarapítja, éppen nem mutat arra,

hogy már ekkor meghasonlott volna az egyház férfiaival s

még kevésbbé arra, hogy a keresztvénséget megtagadta

volna ;^ ellenkezleg anyjához intézett int levele oly ne-

összes hadaival Henrik bán htlen fiai

Iván és Miklós ellen intézett hadjáratát

s Borostyánk ostromát László az Osl

nembeli Gergely, Imre fia, részére 1287-

ben kelt adománylevelében is. Wenzel,

XII. 455. 1. és Hazai Okini. vi. 323. 1.

1 Miklóst mint nádort , Ivánt mint

tótországi bánt találjuk az országnagyok

élén László 12S4. január i-én kelt leve-

leben. Fejér, v. iii. 258. 1. — Nádornak

czímezi magát Miklós 1284. július 6-án

kelt levelében. Wenzel, iv. 267. 1.—

Mint nádor elnökölt az 1284. aug. 20-án

Székes-Fehérvártt tartott országgylésen

is. Uj Magyar Múzeum. 185I/2. 11. 205.

lap. — Iván mint tótországi bán a király

tanácsában ült még 1284. november 26-án

is, mikor már öcscse Miklós helyett Ist-

ván, Tekös fia , viselte a nádorságot.

Wenzel, ix. 384. 1.

2 1284. június 23. és 24. Csege mellett

és Csege szigetén, július 24. Dadán,

ugyanaz nap és július 28. 29. Korév,

a mai Kürü mellett, aug. 4. és 5. Pata-

kon, szept. 22. Gyomán, okt. 16. Szarvas-

halmon Békésben, decz. i. Szegeden

keltek levelei. Fejér, v. iii. 240. 244.

251. 1., Wenzel, iv. 263. 1., Hazai Ok-

mánytár, VI. 304. 1. és vn. 186. 1., Fe-

jér, v. III. 245. és 510. 1., Wenzel, ix.

391. 1., Fejér, v. iii. 253. 1. és Bunyi-

T.^i, A vdradi piisp. tört. 11. 290. 1.

3 12S4. ápr. 24-én adományozott a na-

gyon megromlott gyri egyház javára az

egyház harangozóinak 40 hold várföldetBalonban. Fejér, v. iii. 231. 1. — Június

7-én ersítette meg a zágrábi püspöksé-

get a verczei tized birtokában ; ugyanaz

nap írta át anyjának ezen tized vissza-

bocsátásáról kelt levelét, azon nap er-

sítette meg Timotheus zágrábi püspök

részére Gerzencze vármegyérl szóló

1277-diki adománylevelét : azon nap ado-

mányozta neki Goricza várát, melynek

föntartását koronáztatásakor a pü-^^pökre

bizta volt ; ugyanakkor adományozott a

zágrábi püspökségnek egy udvart a szé-

kesegyház szomszédságában. Fejér, v.

iii. 228. 240. 242. 272. 1., Wenzel, xii.

412. 414. 416. 1. és Tkalcsics, I. 211

215. 1. — 12S4. június 23-án adta vissza

az egri káptalannak a szénhalmi népek



KUN LÁSZLÓ. 115

mes gondolkozásról, oly ers jogérzetrl tanúskodik, mely

éppen úgy becsületére válik szívének mint eszének. Elre

bocsátván ebben a levélben, hogy hite szerint országát

sei érdemeire s különösen szent István király pártfogá-

sára támaszkodva kormányozhatja szerencsésen, nagy csu-

dálkozását fejezi ki a fölött, mi szivét méltán elkeseríti,

hogy édes anyja, kihez az illenék, hogy az fiatalkori

hibáit is megjavítsa, most is, midn már testi szépsége ha-

nyatlóban van. Isten és igazsága ellenére még folyvást

megtámadja, dúlja és elfoglalja az egyházi jószágokat ; és

bár követei s levelei által gyakran szeretettel kérte, hogy

a zágrábi egyház birtokát Vaskát bocsássa vissza, e kérel-

mét nem teljesítette, st a mint követei által értesült, azt

a helységet végs pusztulásra juttatta. Fölkéri azért még

egyszer anyját, hogy az egyháznak e bitorolt birtokát adja

vissza s kárát térítse

meg; különben, ha a püspök

tés

embereit egyházi fenyítékkel sújtandja, azt sem neki, ki

gyakran megintette, sem a püspöknek hibául nem tulaj-

doníthatja. «Mi ugyanis, — így végzi levelét, — királyi

tisztünk kötelessége szerint a püspök urat el nem hagy-

hatjuk, s tle annyiszor ismételt intése után joga keresé-

sének szabadságát meg nem tagadhatjuk)).*

Bár ez év folytán nagyobbszer belháborúról nincs is

tudomásunk, annyi bizonyos, hogy zavargások folyvást for-

dultak el. A dalmát tengerparton Spalato és Sebenigo

már 1283-ban nyilt háborút folytatott Trau ellen; ezen

városok 1284-ben a Spalato fölött emelked Kiissza királyi

által elfoglalt négy faluját. Fejér, v. iu. hogy Roland erdélyi vajda ügyében, ki

244. 1. — Szept. 15-én küldött parancsot a váradi káptalan vásárját földúlta, tart-

Gerzencze vármegye közönségének, hogy son szoros vizsgálatot. Bunyitai, e. h.

Timotheus zágrábi püspöknek , az t ii. 290. 1.

illet minden jövedelmet, úgy mint Béla * Ezen év nélkül kelt levelet helye-

herczegnek szokták volt fizetni, ponto- sen teszi 1284-re Fejér, v. iii. 245. 1. s

san megadják. Fejér, v. iii. 243. 1. és tévedve tartja 1275. körül keltnek Tkal-

Tkalcsics, I. 217. 1. — Decz. i-én pa- csrcs, i. 277. I

rancsolt a várad-elöhegyi conventnek,

15*



ii6 SZABÓ KAROI.Y

várat is hatalmukba kívánták volna kerítni, azt azonban

Brebiri Pál tengermelléki bán, Trau segítségét is igénybe

véve, megvédelmezte.' Pál bán és testvérei György és

Mladin késbb október havában is kértek és kaptak Trau-tól 40 gyalogból álló segítséget a király htlenei ellen,

s Pál bán tudósítása a htlenek fölött nyert gyzedelmé-

rl november 6-dikán érkezett Trauba.' Ezen a jöv évre

is áthúzódott harczok eredménye végre is az lett, hogy a

20. A TATÁROK BETÖRÉSE.

hatalmas bán, ki tisztje szerint a korona jogát tartozott volna

védni és föntartani, ezen ürügv alatt nem csak a klisszai

sziklavárat, hanem Scardona városát is a maga hatalma

alá hajtotta. S hogv bent az országban mennyire sülyedt

az eg}^esek személyes szabadságának és vagyonának biz-

tossága, mutatja a király intézkedése, ki több általa ne-

mességre emelt komáromi várjobbágvnak megengedi, hogy

földjeikkel együtt az esztergomi érsek fegweres jobbágyai

közé álljanak, minthogy különben magokat ezen békételen

idben meg nem védelmezhetnék ;^ igazolja a király levele,

melyben Miklósnak, Miklós fiának, a Mariásiak sének, en-

1 László Budán febr. 25-én év nélkül (1284) kelt levelében köszöni meg Traunak.

hogy a klisszai vár megmentésére segélyt küldött, Fejér, v. iii. 153. 1., ki e levél

keltét hibásan határozza 1274-re.

2 Fejér, vii. ív. 190. 1.

3 IV, László Várkonyban 1284. márcz. lo-én kelt levele. Knauz, ii. 177. 1.



KUN LASZLO. I 1 7

gedelmet ad vár építésére, de oly föltétellel, hogy a vár-

ból ne raboljon ;' igazolja a király fölhatalmazása, melyet

Pósnak, Mersa fiának, 1285 május 31-dikén adott, hogy

Bátor .helységét, melyet neki jó szolgálataiért, két király-

nak való lóért és 50 kanczáért még 1283-ban adományo-

zott, de a melyet a békételen idben s az ország külön-

féle zavarai közt némely ottani lakosok ellenszegülése

miatt birtokba nem vehetett, elfoglalhassa s onnan az

ellenszegülket kiverhesse.

A Hód tavánál legyzött kunok közül a kik mene-külhettek, az erdélyi havasokon túl a nogaji tatárok fen-

ssége alatt állott rokonaikhoz vonták magokat. Króni-

káink szerint ezek ösztönzésére történt, hogv a tatárok

1285. tavaszán a havasokon áttörve, egy fell Pestig, más

fell a Kárpátok aljáig dúlták és rabolták az országot. ^

Hogy ezen betörésnek kora tavaszszal kellett kezddni, bizo-

nyos abból, hogy Lodomér érsek már 1285. június 14-én

Ítéletet hozott egy olyan perben, mely csak ezen tatárjárás

után keletkezhetett, a király pedig már július 1 8-án nemes-

ségre emelt több királyi tárnokot, kik a tatárok ellen

vitézül harczoltak.^

A roppant számú tatárság, melynek tábora egy kül-

földi évkönyv szerint hosszában 10, széltében 6 mérföldnyi

tért foglalt el, 5 árvíz gyanánt borította el az alföld rónáit.

A nép, házait, falvait oda hagyva, tömegesen menekült

ellük a rengeteg erdkbe, vagy a tavak, lápok és ingo-

ványok nádasaiba. A ki csak szerét tehette, igyekezett a

Dunántúlra vonulni, melynek könnyen védhet vonala

1 Kelt Csege szigetén június 24-én év tin. Zwettlensis. U. o. 657. 1., Annales

nélkül (1284). Fejér, v. iii. 240. 1. Salisbtirg. U. ott. 809. 1. és Annales Col-

2 Wenzel, IX. 423. 1. — Has. U. ott. maricnses. U. ott. xvii. 212. 1.

352. 1. 4 Fejér, v. ni. 281. 1. és Wenzel,

3 Hazai krónikáinkon kivül említi ív. 276. 1.

ezen 1285-diki második tatárjárást több 5 Annales Salisburgcnses. PERTznél. ix.

külföldi évkönyv is, mint Annaliuni Anstr. 809. 1.

Centin. Vindob. PERTznél ix. 713. 1., Con-



Il8 SZABÓ KÁROLY

mögött magát nagvobb biztosságban érezhette. A pesti és

az ahhoz közel es jenéi rév éjjel nappal hemzsegett a

menekülk sokaságától, úgy hogv a révészek, kedvez

helyzetüketzsarolásra

fölhasználva, hirtelen meggazdagod-tak, s nagy jövedelmökben fölfuvalkodva a vámok egv

harmadának, mely s idktl fogva a budai káptalant illette,

beszolgáltatását megtagadták.' Izabella királyné a budai

várba zárkózva szemtanúja volt a viadalnak, melyet udvara

nagyjai és apródjai, a budai polgárokkal együtt a várból

kirohanva, a tatárok ellen vitézül folvtattak.- Tamás váczí

püspök, a királv cancellárja, székhelyén magát biztosságban

nem erezhetve, ekkor vette nyolcz évre haszonbérbe barát-

jának, Lodomér esztergomi érseknek, a Nyúlsziget fels

részén fekv kerített udvarát és tornyát, hogv ott magát

a tatárok és kunok támadásai ellen s a gyakran dúló bei-

háborúk zavarai közt oltalmazhassa.^

Komolyabb ellenállásra a tatárok a felföld hegyei közt

találtak. Itt Omodé, az Aba nembl, ki István, Tekös

fia után ezen év els felében viselte a nádorságot,^ egy

tatár csapatot megvert s diadala jeléül tíz tatár fember

fejét küldte a királvhoz;

= rokona Péter pedig a Sárosba

betört tatárokkal ers harczot állott, melyben testvére

Ivánka is elesett, s rajtok gyzedelmeskedvén összes fog-

Ivaikat megszabadította.^ De leginkább kitüntette magát

1 A budai káptalan ezért a révészeket 4 Omodét mint nádort és mosoni f-

az esztergomi érsek törvényszéke elé ispánt említi a király 1285 (szeptember i.

idéztette, mely a per rendes lefolytatása eltt) kelt levelében. Fejér, vi. ii. 43.

után az elmarasztaló ítéletet Esztergom- 1. — Nádorsága rövid ideig tartott, mert

ban 1285. június 14-én hozta meg. Fejér, már 1285. június i6-án Miklós mint ná-

V. iii. 299. 1. és Knauz, II. 196. 1. — Az dor állítja ki a borsmonostrai apátság

Ítéletet László 1285. jul. 7-én ersítette részére kelt adománylevelét a maga és

meg. Fejér, v. iii. 285. 1. bátyja Iván tótországi bán pecsétjével.

2 Erzsébet (Izabella) 12S5. nap nél- Fejér, v. iii. 30S. 1., vii. v. 469. 1. és

kül kelt levele. Fejér, vii. ii. 109. 1. Wenzel, xii. 427. 1.

3 Lodomér érsek 1285. nap nélkül 5 lu. Endre 1290-ben kelt adomány-

kelt levelét megersítette László Sároson levele. Wenzel, xii, 496. 1.

1285. aug. 14-én. Fejér, v. iii. 2S7. 1. és 6 ív. László 12S8. (szept. i. eltt)

Knauz, iii. 199—201. 1. kelt adománylevele a Sáros vármegyei



KUN LASZLO. II9

a felföld védelmében György, Simon fia, Sóvár ura, László

több hadjáratának diadalmas vezére, ki rokonai s barátjai

hadaival a tatárok ellen többször szerencsésen harczolt, tlük

sok foglyot szabadított meg s gyzelmi jeli gyakran kül-

dött a királyhoz tatárfejeket.' György úrnak egy késbb kelt

levelébl értesülünk, hogy a tatárjáráskor nem lévén még

birtokaiban vára, egyik hívét Tamást, Ipoly fiát, küldte

a Tark nev hegy rzésére, nehogy azon valaki várat

építsen s t örökségébl kiforgassa, ki is azon a hegyen

sok népet oltalmazott meg a tatár rabságtól ; ugyan e

levelében említi György, hogy midn rokonaival s bará-

taival együtt Regécz alatt a tatárokkal megütközött s a

viadal közben lováról leesett. Tamás volt az, ki saját lovát

neki átadta és így életet megmentette.^

A felföldi urak és vármegyék dandáraitól zbe vett

rabló tatár csapatok,melyek

az általok földúlt s fölégetett

falvakban élelmet sem találtak, a mily gyorsan száguldoz-

tak egész a Kárpátokig, éppen oly sietve igyekeztek

zsákmányukkal és foglyaikkal Erdélyen át visszavonulni

:

nagyobb részök azonban vagy az üldöz magyarok fegy-

vere alatt hullott el, vagy a rendkívüli záporok által föl-

dagadt folyókba veszett, vagy járatlan utakon a hegyek és

erdk közt bolyongva végre is kénytelen volt magát foglyul

megadni, úgy hogy aránylag csak kevesen menekülhettek

Zsidópatakra. Fejér, v. iii. 399. 1. — szakasztott Salgó, azeltt Borsós, nevUgyanezen érdemeiért adományozta Pé- helységet 1298. aug. 31-én. Wagner,temek, akkor már Sáros vármegye f- Diplomatarium Comit. Sáros. 310. 1. —ispánjának, a Sáros vármegyei Veres- Az ezen oklevélben elforduló Regécz

almát, 1288. (szept, i. eltt). Wenzel, (Regach) és Tark helynevek félrema-IX. 465. 1. gyarázásával tévedve állítja Fessler,

1 IV. László 1288 (szept. i. eltt) kelt Gcsch. der Ung. 11. 680. 1. és utána

levele, melyben Gyf^rgynek megengedi, Gyárfás, A jászkúnok tört. 11. 360. 1.,

hogy Sóváron magának várat építhessen. hogy a visszavonuló tatárokat Sóvári

Fejér, v. iii. 393. 1. György Erdélyben a Maros mellett

2 Ezen érdemeiért adományoztaGyörgy Szász-Régennél, Hippolit íiai pedig a

úr Tamásnak és testvérének Péternek, gyergyai havasok közt Tarknél verték

Ipoly fiainak, az általa birt Sóvártól el- meg.



120 SZABÓ KAROL^'

vissza hazájokba. Az éhség és dögvész által különben is

már megtizedelt tatárokat a végromlás Erdélyben érte el,

hol az Aranvos mellékére települt kezdi székelyek egy

csapatjokat Toroczkó vára alatt tönkre tették s ezernéltöbb foglvot szabadítottak ki bilincseikbl/

A fiatal Lászlót, ki már mint serdül gyermek több

hadjáratban vett részt, nem találjuk a tatárok ellen har-

czoló hadak élén. Ezt újabbkori történetíróink azzal akar-

ják indokolni, hogy a királv, elbbi kicsapongásaiba vissza-

esve, kún ágvasai körében mit sem gondolt az ország

ügyeivel, nem tördött a haza romlásával, st kedvelt

kunjaival és tatárjaival maga is fosztogatni kezdette az

eg}'házakat és kolostorokat.' En e súlyos vádakat egykorú

hiteles bizonvságokkal igazolhatóknak nem látom, s abban

a véleménvben vagyok, hogv^ az ország romlásáért, az örö-

kös belháborúkért, melyek valódi oka a minden törvényes

rendet felforgató oligarchák féktelenkedésében keresend,a fiatal, könnyelm, de kortársainál semmivel sem romlot-

tabb királyt bnbakul oda vetni igazságtalanság.

László, kitl ez év els felébl kevés oklevél maradt

fönn, ezek bizonysága szerint 1285. május 27-én Gyula-

Fehérvárt, még aznap az annak tszomszédságában fekv

Borbándon,^ egypár hét múlva, június 13-án, túl a Tiszán

a Hortobágy mellett,^ augusztus 14-én Sárosban, szeptem-

I A tatárok legnagyobb részét Er- 2 Horváth Mihály , Magyarország

délyben (circa Septem Castra) verték tört. 11. 108. 1.

meg és öldökölték le a lakosok. Annál. 3 Gyula-Fehérvártt, hova áhitatoskod-

Austr. Co7itin. Vindob. PERTznél, ix. ni ment, írta át a király Miklós erdélyi

713. 1. — A Toroczkó alatti harczot em- alvajda Orbóról 1282-ben kelt levelét az

líti László az aranyosi székelyek részére ottani káptalan részére , 1285. május

1289-ben adott kiváltságlevelében. Fejér, 27-én. Urkundenbuch ziir Gesck. Siebenb.v. iii. 452. 1. és Székely Okit. i. 21. 1. — i. 137. 1. — Ugyanaz nap Borbándon

Fessler és Gyárfás e. h. azt állítják, « Dátum prope monasterium Sancte Bár-

hogy a Tatárfalva, Tatáros, Tatárlaka s bare» kelt adománylevele az Ung vár-

általában a Tatár elönev helységek a megyei Dorma nev földre. Wenzel, ix.

László által ekkor megtelepített tatár 425. 1.

foglyoktól nyerték nevöket, mit ily álta- 4 Itt ez nap adta megegyezését a

lánosságban elfogadhatónak nem tartok. Borsa nembeli Tamás fiainak:Roland



KUN LASZLO. 121

ber 29-én Liptóban volt.' S hogy a tatárok betörését nem

vette hanyagul, kitetszik abból, hogy a mint arról értesült,

azonnal küldte Talpas Tamás mestert rendeleteivel Vise-

grádra, kit visszatér útjában a tatárok meg is sebesítettek ;

-

és hogy Erdélyben hadak gyjtésével foglalkozott, követ-

keztethetjük abból, hogv midn néhány hónap múlva

személyesen táborozott a föllázadt szepesiek ellen, egy

erdélyi elkel nemes, Gerendi Miklós, csapatát is seregé-

ban találjuk.

A szepesiek ugyanis, mint egykor Lóránd, Márk fia,

idejében történt, a király ellen föllázadva, a szepesi királyi

várat ostrom alá fogták. László magyar és kún csapataival

s a hadi foglyokból zászlaja alá sorozott tatár fegyveresei-

vel a szorongatott vár fölmentésére sietett, a szepesieket

a vár alatt megtámadta, mely alkalommal a támadók

élén Gerendi Miklós a király szeme láttára egész a vár

kapujáig hatolt, s véres ütközetben legyzte.^ Ezen ütközet

alkalmával történt, hogy a király seregében szolgáló kunok

és tatárok a vár közelében fekv szepesi káptalant meg-

rohanták, mindenébl kifosztották, s az egyház feltört

sekrestyéjébl kihányt leveleket lovaik patkóival összeta-

erdélyi vajdának, István szathmárifö-

béliek részére Sáros vármegyei jószá-ispánnak

, Jakab fölovászmesíernek és gokra, egy pedig Liptó vármegyei bir-

még három testvéröknek, hogy a gábor- tokra szól, valamint a hibei polgárok

jani monostort Biharban átadják roko- 1285. (szept. i. után) hely nélkül kelt

nuknak Rafain bánnak. Zichy család kiváltságlevele is bizonyosan Sáros, Sze-

ukmt. I. 63. 1. pes és Liptó vármegyében való idzése

I Sároson aug. 14-én írta át és erösí- alatt volt kiállítva,

tette meg Lodomér érsek levelét, mely- 2 Említve a király 1288-diki levelé-

lyel nyúlszigeti udvarát és tornyát Ta- ben, melylyel Tamás mesternek adomá-

más váczi püspöknek nyolcz évre áten- nyozta a Sáros vármegyei Veszverest és

gedte. Fejér, v. iii. 287. 1. s az eredé- Várhegyet. Fejér, v. iii. 409. 1.

tibl Knauz, II. 201. 1. — Szept. 29-én 3 1289. (szept. i. után) adományozta

Liptóban adományozott Ipocs és Les- László a Torda vármegyei Gerend-Ke-

tyán liptai nemeseknek két ekényi föl- resztúrt, Görgödöt és rkét Gerendi

det Nagy-Palugya határában. Wenzel, Miklósnak, ki a szepesiekkel vívott ütkö-

XII. 242. 1. — 1285. (szept. I. eltt) hely zetben szeme láttára vére omlásával vi-

nélkül kelt öt rendbeli levele, melyek tézkedett. Fejér, v. iii. 457. 1. és vii.

közzül kett a sárosi Agoston-rendi ko- ív. 211. 1., az eredetibl kiadva Hazai

lostor, egy az Aba, egy a Miskolcz nem- Okuü. vi 341 1

Magyar Tört. Életr. 1885— C. 16



T2: SZABÓ KAROLV



KUN LÁSZLÓ. 123

podtatták,' a káptalan pecsétjét is elrabolták, mely helyett

aztán a káptalan sietett újat csináltatni s kihirdette, hogy

régebben kiadott levelei érvénytelenekké válnak, ha új

pecsétjével nem lesznek megersítve.^ Ez egyetlen egy

esetbl azonban, mely egészen más színben tnik föl, ha

tudjuk, hogy a lázadókkal vívott ütközet közben történt,

Lászlót az egyházak és kolostorok fosztogatójává bélye-

gezni nézetem szerint elfogultság : mert hogy ez évben,

éppen felföldi hadjáratakor sem viseltetett ellenséges indu-

lattal az egyházak és egyházi férfiak iránt, világos bizony-

sága 1285. augusztus 22-én hely nélkül, de bizonyosan

Sárosban vagy Szepesben kelt levele. Ezen érdekes levélben

László, nehogy édes anyja lelki üdvét veszélyeztesse, ki

azon károk megtérítése fejében, melyeket Filep esztergomi

érsek az koronáztatása eltt kitört lázadás alkalmával

vallott, Filep legátus ítélete szerint 400 ezüst márka fizeté-

sére kötelezte magát, de szavát mind eddig nem váltotta

be, — jóllehet ezen tartozást Lodomér érsek az anya-

királyné iránti tekintetbl elengedte, — a Komárom vár-

megyei Szakálos helységet adományozta az esztergomi egy-

háznak, mely t keresztelte, fölkente, megáldotta és meg-

koronázta, s melyhez mint mondja «mint országunk összes

egyházai anyjához és mesteréhez kötelességünk szerint

minél nagyobb jóindulat kegyével viseltetünk w.^ Ez a tett,

1 in. Endre 1290-ben írta át és er- Engel, ki Kadlubek folytatójának hibás

sítette meg ív. Bélának a szepesi káp- évszáma (1284) által félrevezetve helyte-

talan részére 1248-ban kelt kiváltságle- lenül beszél két külön 1284. és 1285. évi

veiét, melynek pecsétje ekkor töredezett tatárjárásról , egy hitelre nem méltó

össze. Fejér, vi. i. 54. 1. orosz krónikái töredékre hivatkozva azt

2 A szepesi káptalan már i2S5-ben új akarja elhitetni, mit hiteles adatokkalpecsétjével ersítette meg egy régebben igazolni teljességgel nem. lehet, hogy a

kelt levelét. Fejér, v. iii. 306. 1. — így neugarokon az Andronicus keleti császár

járt el késbb 1288-ban is. U. ott. 432. által László segélyére küldött balkáni

1. — Ezen levelek szerint a káptalan oláhok értendk, kiket szerinte a görög-

pecsétje «in spoliatione ecclesiae nostrae keleti hitvallással rokonszenvez László

per regem Ladislaum et suos Neugarosn késbb Fogarasba és Máramarosba tele-

és «per regem Ladislaum et suos Neu- pített. Gesch. des nng. Reichs. i. 340. 1.

garios spolio manifestoi) veszett el. — 3 «Sancte ecclesie Strigoniensi, matri

16*



i::4 SZABÓ kakolv

ez a nyilatkozat éppen nem mutat romlott szívre s erkölcsi

sülyedtségre, st anyja iránti gyöngéd szeretetét, az egyház

iránti hódoló tiszteletét igazolja. És így kétségtelenül

tévednek azok, kik Lászlót neje késbb történt börtönbevetése s a kunok közt folvtatott kicsapongó életmódja

miatt már ekkor a bn fertjébe merültnek képzelik és

rajzolják.

A tatárok kiveretése után, midn László hadaival Fels-

Magyarországra vonult, ott találta bujdosó rokonát, Fekete

Leskó krakkai és sandomiri herczeget, kit az 1279-ben

elhalt szemérmes Boleszláv, ív. Béla leánya Kunigunda

férje, fiává s trónörökösévé fogadott.

Az országa nagyjaitól elárult s Konrád mazur ber-

ezeg által Krakkón kívül országa birtokából kiforga-

tott Leskó, miután Krakkóban sem érezhette magát biz-

tosságban, nejét Griffinát, néhai Rasztiszláv macsói ber-

ezegnek IV. Béla leánvától Annától született leányát, a

várral együtt a krakkai német polgárok húségére bízta,

s Krakkót 1285. július 14-dikén oda hagyva Magyar-

országra menekült segélyért. László a vitéz Sóvári György

vezérlete alatt magyar és kún csapatokat adott mel-

léje, melyekkel Leskó Konrád herczeg sokkal számo-

sabb seregét a Rába folyó mellett Bogusicze falu közelé-ben augusztus 2-án véres ütközetben, melyben György úr

maga is öt nehéz sebet kapott, egy rokona pedig elesett,

tönkre tette.

A gvztes magvar és kún hadak diadallal kisérték

székvárosába az elzött lengyel fejedelmet, ki is György

urat és hadait, melyeknek köszönhette kiválólag trónja

nostre, que nos per lauacrum baptismi debemus, tamquam cunctarum ecclesia-

in fide dominó sociauit, cuius auctori- rum Regni nostri matrem et magistram».

taté inungimur, consecramur et corona- Fejér, v. iii. 290. 1. több hibával ; az

mur, et regalis fastigij sacrum nostro eredetibl pontosan közli Knauz. ii.

capiti imponitur dyadema,quam am- 204. 1.

plioris fauoris gratia prosequimur, ut



KÚN LÁSZLÓ. 125

visszafoglalását, gazdagon megajándékozva bocsátotta vissza

hazájokba.*

*

Dlugoss, Hist. Polon. i. 837—839.has. — György úr ezen hadjáratáról s

annak egyes részleteirl említés van

László i2S8-diki többször idézett levelé-

ben is. Fejér, v. iii. 393. 1. _ Az ütkö-

zetben Talpas Tamás mester, Lörincz

mester Lörincz fia zászlaja alatt har-

czolva, egy Mikolalics nev elkel vi-

tézt fogott el s mutatott be királya eltt,

ki késbb Lörincz mestertl 2000 már-

kával váltotta ki magát ív. László

1288-diki föntebb is idézett levele. Fe-

jér, V. III. 409. 1.

22. LASZLO KIRÁLY EGYIK OKLEVELÉNEK KEZD BETJE



nJotiíarrj tgt^ lapicnna boncRum oycnim

Jf

Y Oí-onis)

jtnon nof?Ml^UuP> (TomC) "p1

aiann 1

c^ /7

uig>\)icmna

23. MIKLÓS NÁDOR I285 JÚNIUS 16-DIKI OKLEVELÉNEK KEZD SORAL

HARMADIK KÖNYV.

A ZT a törekvést, hogy az ország siralmas állapotjának jobb

±\. karba hozatala iránt az országg}'ülés törvényhozás útján

intézkedjék, hogy a {éktelenked oligarchák örökös zavar-

gásának valahára vége vettessék, 1286-ban ismét megújulnilátjuk.' Ez év júniusának utolsó felében ily komoly szán-

dékkal hivta össze az ország rendéit a huszonnégy éves

László király a Rákos mezejére.- Nem is lehet kételked-

1 László Budán 12S6 június iS-án kelt

levelében, melylyel néhai Omodé mester,

Omodé fia, özvegyét és fiait biztosítja

az iránt, hogy meghagyja ket az Omodé-

nak adományozott jószágok birtokában,

egyszersmind azt is megigéri,hogy mihelyt

Isten segélyével « status regni nostri in

melius reformabituD), az Omodé részére

kiadott levelét arany bullájával fogja meg-

erösítni. Wenzel, ix. 443. 1.

2 Van László királynak év nélkül június

17-én, június 26-án és július i-én a Ráko-

sonkelt

háromlevele, melyekrl bizo-

nyosnak tartom, hogy ezen rákosi ország-

gylés alatt voltak kiadva. Az elsben,

mely kelt «iuxta Rakus feria secunda

proxima post quindenam Pentecostes*

(1286. jun. 17.) visszaadja a padányi ne-

meseknek a Pozsony vármegyei Padányt.

Fejér, v. in. 407. 1.; a másodikban.

"Dátum in Rakus tercio die festi sancti

Johannis Baptiste» (1286. június 26,) sza-

badságot ad Hídvégi Andrásnak és job-

bágyainak, hogy a Vas vármegyei Rába

erdejét szabadon használhassák. Hazai

Okini. VI. 351. 1.; a harmadikban <iDatum

in Rakus tertio die Apostolorum Petri et

Paulix (1286 jul. I.) ugyanezen szabad-

ságot adja a Csák nembeli Csáknak, Re-

noldnak és Keménynek. Fejér, v. iii.

406. 1. — Fejér ezen általa kiadott két

oklevelet minden okadatolás nélkül bizo-

nyosan hibásan közölte 1288-ra, mely év

nyarán a Rákoson tartott országgylés-

nek semmi nyoma nem található. —IV. Lászlónak 1286 június 27-én hely nél-

kül kelt levele is, melylyel a Nógrád

vármegyei Vanyarczot visszaadja tör\'é-

nyes birtokosainak, Jánosnak és Bene-

deknek, bizonyosan ezen rákosi ország-



KUN LASZLO. 127

nünk, hogv a mintegy két hétig tartott országgylés meg-

alkotta a kitzött czél elérésére üdvösöknek hitt törvénye-

ket. Minthogy azonban ezen rákosi gylés végzései nem

maradtak fönn, azok közül csak arról az egyrl van okle-

veles tudomásunk, hogy a király eddig nagyon is köny-

nyelmen osztogatott adománylevelei csak úgy legyenek

érvényesek, ha a most készíttetend új királyi pecséttel

újra lesznek kiadva és megersítve.* De bármily üdvös

törvényeket alkotott is az országgylés, azoknak óhajtott

eredménye nem lehetett : mert a hatalmas oligarchák foly-

vást daczoltak a törvénynyel s a király parancsaira mit

sem adtak; az i^ú könnyelm király pedig, ki a féktelen-

ked furakra nem támaszkodhatva a kunok karjai közzé

vetette magát, s nejét a nyulszigeti kolostorba záratván,

kún és tatár ágyasai, Edua, Kupcsecs és Mandula társa-

ságábanszilaj

kicsapongásokban találta örömét, nem az a

gylés alatt kelt : Fejér, v. iii. 314. 1.

és Hazai Okiiit. vi. 315. 1, — Mint lát-

tuk, a király július i-én is adott ki a

Rákoson levelet, de még azon napon Er-

csiben is kelt egy levele, melylyel a ba-

konybéli apátságnak visszaadta a komá-

romi vám egy harmadát, Wexzel, ív.

284. 1.

— Ebbl következtetve valószín-nek tarthatjuk, hogy ez a rákosi gylés

július i-én oszlott el.

* IV. László 1286. nap nélkül (szept. i.

eltt) kelt két rendbeli levelében, mely-

lyel Szeverid, Marczel fia, részére 1280-ban

kiadott adományleveleit átírja és meg-

ersíti, azt mondja, hogy a rákosi ország-

gylésen, — in generáli congregatione

regni nostri in Rakus celebrata, — a f-

papok és országnagyok tanácsából érte-

sülvén ezen adományai helyes voltáról,

ersíti meg említett leveleit uj ketts

pecsétjével, melyet országnagyjai taná-

csából az ország állapotjának jobb karba

állítása végett újíttatott meg. Fejér, v.

III. 317. 318. 1. és Hazai Okmt. ív. 317.

és 318. 1. — i2S8-ban adományozta a

thúróczi prépostságnak, melyet nagyatyja

IV. Béla az születésének örömére ala-

pított, nagyatyja, atyja és saját lelke

üdvéért, a Zólyom vármegyei Szelnicze

helységét s ezen adománylevelét uj pe-

csétjével ersítette meg ; minthogy külön-

féle viszontagságok, meghasonlások és

zavarok miatt, melyekben az ország is

maga is mindeddig annyit szenvedett,

régibb hiteles pecsétjeit összetörette. Fe-

jér VII. v. 473. 1. — Uj ketts pecsétjé-

vel állította ki az Aba nembeli Péter ré-

szére a Sáros vármegyei Zsidópatakról

1288. (szept. I. eltt) kelt adományleve-

lét is, megemlítve, hogy régibb hiteles

pecsétjeit az ország zavarai miatt saját

kezével törte össze. Fejér, v. iii. 399. 1. —Hasonlóan van kiállítva György mester,

Simon fia, részére 1288. (szept. i. eltt)

kelt levele, melyben annak engedélyt ad,

hogy Sóváron magának várat építhessen,

valamint Talpas Tamás mester részére a

Sáros vármegyei Veszveres és Várhegy-

rl kelt s 1288 (szept. i. eltt) megújí-

tott adománylevele is. Fejér, v. iii. 395.

és 409. 1.



128 SZABÓ KÁROLY

férfiú volt, ki a törvényt vas kézzel végrehajtva hivatva

lett volna a korona porba tiport tekintélyét föntartani, a

bomlásnak indult államban a törvényes rendet helvre-

állitani.

A rákosi végzések értelmében László valamint maga

visszaadta az egyesektl jogtalanul elfoglalt jószágokat, úgy

kincstára számára visszakövetelte az uraktól , különösen

Németujvári Ivántól, az oly rég bitorolt királyi várakat,

korona-javakat és jövedelmeket. Ez a garázda fúr azon-

ban, erejében s eddigi szerencséjében elbizakodva, nem

csak hogy hallani sem akart a király parancsairól, hanem

rabló váraiból kiméletlenúl dúlta a királyi jószágolíat.

László, hogy Ivánt, kivel eddig nem bírt, megalázza, követ-

séget küldött Bécsbe s Albert osztrák herczeghez folya-

modott segítségért daczos alattvalója ellen. A berezeg a

segélyt meg is ajánlotta, de csak oly föltétellel, hogy a

király az Iván által neki okozott károkat téríttesse meg.

Mihelyt Iván e rá nézve veszedelmes szövetségrl érte-

sült, azonnal Ausztriára rontott, hadaival a lajtamelléki

helységeket naponként raboltatta, mi közben különösen

Bécs-Ujhely polgárainak tömérdek kárt okozott. Albert e

sérelem megtorlására fegyverre szólította alattvalóit s hadai

gyülekezési helyéül Borostyánk várát tzte ki. Az oszt-rák és stiriai urak és nemesek, a seccaui püspök Leopold,

st a svábföldi lovagok közül is többen gyülekeztek fegy-

vereseikkel a táborba, melynek vezérletét Albert herczeg

flovászmesterére Landenberg Hermannra bízta. Iván ezek

ellen testvéreit, Miklós nádort, Henriket s Péter vesz-

prémi püspököt szólította segítségül, kik is több mint ezer

lovas ijászszal siettek a fenyegetett Borostyánk alá.

Az osztrák sereg már három nap táborozott magyar

földön, midn kémei jelentették, hogy Iván hadaival közel-

get. Landenberg Hermann ekkor hadi tanácsot tartott, s

bár az öreg Pucheim Albert, Emmerberg Berchtold, a



KLX LASZLO. I29

határszéli nemesekkel együtt, kik a magyarok harczmodo-

rát tapasztalásból jól ismerték, a visszavonulást tanácsol-

ták, a többség s különösen a sváb lovagok sürgetésére,

kik az ütközet nélkül való visszavonulást gyalázatnak tar-

tották, elhatározta, hogy a támadást bevárja.

A mint Iván könny lovassága magyar szokás szerint

rettent csatariadással s villámsebességgel elre tört, a

svábok közt azonnal fölhangzott a harczi jelszó : « lovat

lóhoz, dárdát dárdához !» A német tábor dandárai srtömegekbe sorakoztak, hogy a rajnamellékiek harczmodoraszerint tömeges rohammal verjék vissza a támadó ellensé-

get. De e pillanatban oly sr nyílzápor omlott rajok,

hogv elnyomulások lehetetlenné vált ; a könny magyar

lovasság csakhamar körül szárnyalta az ellenséges tábort,

s a tömegbe szorított németekre szakadatlanul s oly ervel

szórta nyilait, hogy a legbátrabbakat is remegés fogta el,

a mint a tömérdek sebesült lovat és embert rakásra lát-

ták hullani. A kétségbe esett osztrákok ekkor, a menekü-

lés minden útját zárva látván, alkudozáshoz kívántak folya-

modni, egy lövészt küldtek elre, hogy a magyaroktól

fegyverszünetet kérjen s ket lovagmódra kardviadalra

szólítsa föl. Iván és emberei azonban ez ajánlatot vissza-

utasították, s e perczben a szerencsétlen békehirnököt egy

jól iránvzott nvíllövés földre terítette. A svábok sür-

getésére aztán maga a vezér Tellersbrunner Pernolt lova-

got szólította föl az egyezkedési ajánlat megújítására ; de

ez jól tudva, hogv Iván a bizonyos gyzedelmet kezébl

kiereszteni s pánczéltalan könny lovasságával a kézvia-

dalt a nehéz fegyverzet német lovasság ellen elfogadni

nem lehet hajlandó, a veszedelmes megbízatást határozottan

visszautasította. így a folyvást szorongatott osztrák tábor

végre is kénytelen lett a fegyvert letenni s magát kegye-

lemre megadni. A magyar könny lovasság harczmodora

teljes diadalt aratott, s az egész osztrák tábor a gyztesek

Magyar Tört. Életr. 1S85—6"1/



130 SZABÓ KAKOLY

zsákmányává vált. Iván es testvérei kiválogatták magoknak

a legelkelbb foglyokat, a többieket pedig vitézeik közt

fölosztották. "Ilven dicsség, — igy kiált föl az egykorú

stiriai nemes német versekben írt osztrák krónikájában, —a németekkel szemben ember emlékezetére nem érte a

magyarokat. »

Albert berezeg, a mint a hadjárat szomorú kimenete-

lérl értesült, a haimburgi kapitánvt Taufers Hugót küldte

Ivánhoz s t egyezkedés végett magához Bécs-Ujhelyre

kérette. Az egyesség, illetleg szövetkezés, csakugyan létre

is jött, oly föltétellel, hogy a foglyok saját költségökön

tartozzanak magokat kiváltani, Albert berezeg pedig negyed

magával esküdjék meg, hogy Ivánt nem csak a magyar

királv, hanem a német birodalmat kivéve minden más

ellensége ellen is, mint saját emberét teljes erejével fogja

védelmezni; miért viszont Iván a berezegnek mint urának

húséget esküdött és segítségére ezer embert kiállítani köte-lezte magát. Az igy szentesített szerzdésrl a felek egy-

másnak ünnepélyes oklevelet állítottak ki.'

A Németujváriak ezen htlenségéért fosztotta meg

László király Miklóst a nádorságtól s emelte helyébe Mok-

jánt, ki parancsára a vármegyékben közgyléseket hirdet-

vén, az országban eláradt gonosztévk kinyomozására vizs-

gálatokat tartott s a vétkesek ellen Ítéleteket hozott.^ De

I Ottocari Huriuckii Chrunlcun Aus- gcni Gcr»inHÍai»i Aiisfria: Chronico)t, Pez-

triacum Rhytmicum, 'P-znél Script. rcnnn iicl e. h. I. logS. logg. has., valamint a

Aitstr. III. 226—2J4. /., ki Iván ezen had- xv. század közepén élt Ebendorfer, Chron

járatát határozottan i2S6-ra teszi e sza- Austr. U. ott. II. 74g. has. — Az 1343-ig

vakkal :terjed Chronicon Leobiense pedig Albert

Do dicz geschach, herczegnek Iván és fiai ellen intézett ezen

Das waz, do man spurt hadjáratát, valamint a Taufers Hugó köz-Nach Christes Gepurt benj árasával eszközölt egyességet rövidenTawsent und zway Hundert Jar

^^ lényegben Horneckkel egyezöleg az\ nd sechs und Achczkch. •' " , , , . , ,,. S,

i2S8-diki események közt beszeli el Pez-

Horneck után beszéli el e hadjárat rész- nél i. 862 1.

léteit a xv. század elején szerkesztett s 2 Mokján nádor, mint a király által

Hagen neve alatt közzé tett német kró- kiküldött biró, 1286 oct. 13-án Patakon

nika. Matthaci cnjusdam, vei Georgii Ha- Zemplén vármegye közgylésében adta



KÚN LÁSZLÓ. 131

ezzel meg nem elégedvén, László az egykorú salzburgi

évkönyv szerint személyesen is táborba szállott Iván ellen,

ki a királyi hadak ell visszavonulva egyik ersségébe —valószínleg Szent-Vid várába — zárkózott, honnan, mi-

után az ostrom közben sok német zsoldosa elhullott,

sikerült neki még a vár bevétele eltt megszökni és me-

nekülni.*

Ezen zavaros idben László meghasonlásba jött anyjá-

val, Erzsébettel, ki mint idsb királyné, s Bosznia, Macsó

s több drávántúli vármegye herczegasszonya, külön feje-

delmi udvart tartott, oklevelek bizonysága szerint saját

cancellárral , tárnok-, asztalnok-, pohárnok-mesterrel és

udvarbiróval. Igazolja e meghasonlást az anyakirályné 1286-

ban nap nélkül kelt levele, melyben szabadságot ád Lrincz

comes özvegyének, hogy a Pozsega vármegyei Berzeni-

czét, melyet férje az adományából bírt, a templariusrendnek eladhassa, megsemmisítvén az ezen helységrl a

Búzád nembeli Jakab, Panyit fia, részére kelt leveleit, ki

ellene htlenséget követett el, a mennyiben mint követe

ki itéletlevelét Butykai András ellen, ki újvári Miklós 1287 elején mint htlen a

a Tamásnak, Simon fiának, okozott kár- pozsonyi királyi várat fegyverrel foglalta

tételekért, a békéltet birák által megel, 1287 márczius havában pedig Lászlóállapított egyesség értelmében, Ung vár- király egy oklevelében már ismét mint

megyei Ásvány nev faluját adta át a nádor van említve. — Van László király-

károsítottnak, Fejér v, iii. 333, 1. — Ez nak egy Szent-Vid vára alatt év n. quarta

az egyetlen egy oklevél tanúskodik Mok- feria ante festum Andree Apostoli (1286

ján bizonyosan rövid ideig tartott nádor- nov. 25.) kelt levele, melylyel a borsmo-

ságáról. — Czech János vélekedését, mely nostrai apátság kegyuraságát visszaadja

szerint a Mokján név Miklóssal egy jelen- törvényes birtokosainak, Demeternek és

tés és így Mokján nádor Németujvári testvérének Mihály nyitrai fispánnak,

Miklóslehetne, UJ MagyarMúzeum 18^1:2. kik azt v. Istvántól nyerték, és megsem-

I. 208. 1., nem tartom elfogadhatónak. misíti kiváltságlevelét, melyet e jogról

* 1286-ra Annales S. Rudberti Salis- tle Lrincz comes hamisan csalt ki.

burgenses. PERTznél ix. 810. 1. — Ezen Fejér, v. iii. 460. és 507. 1. — Valószín,

följegyzés szerint a megvívott várban hogy e levelet a király 1286-diki táboro-

Iván testvérei is kézre kerültek s hosz- zása alkalmával adta ki, és így Német-

szasabban szenvedtek fogságot, mirl más újvári Iván Szent-Vid várában volt ostrom

források szóval sem emlékeznek. Ezt az alá fogva, mely vár, ha e föltevés áll, még

adatot éppen nem tartom elfogadható- ez évi november 25-én nem volt bevéve.

nak, minthogy bizonyos, hogy Német-

17*



132 SZABÓ KÁROLY

bizodalmával visszaélve nem csekély viszályt támasztott

közte és fia a király közt, s midn aztán ezért tle a

neki adományozott Kálmán Királv-Csehi nev falut vissza

akarta venni, e végett hozzá küldött tárnokját Pált lefe-

jeztette. Csehit pedig földig romboltatta.'

László hadjárata s Iván várának, — valószínleg a Vas

vármegyei Szent-Vidnek, — elfoglalása a Németujvári test-

véreket nem törte meg, st újabb lázadásra ingerelte.

Miklós ugyanis e hadjárat után nem sokára, testvéreivel s

a Pécz nemzetségbeli Apor vajdával kezet fogva megro-

hanta és elfoglalta a pozsonyi királyi várat, melybl aztán

Apor a király híveinek Pozsony vármegyei jószágait kegyet-

lenül dúlta és rabolta, nevezetesen János pozsonyi fis-

pánnak Túrna és Nyék nev várait Pozsony vármegyé-

ben fölégette és lerombolta, mi által neki 2000 márkára

becsült kárt okozott.^ János fispán e sérelemért csak-

hamar véres bosszút állott, midn rokonaival, s a pozsonyi

várjobbágyokkal, valamint Károly comessel, Sándor fiával,

s ennek atyjafiaival a Pozsony vidékét rettegtet Aport

megtámadván nvílt ütközetben legvzte, emberei közül

1 Fejér, v. iii. 322. 1. — A Segösd miután meggyzdött, hogy öt ellenségei

várához tartozó Csehi királynéi birtokot méltatlanul vádolták, s miután Jakab az

(a mai Somogy vármegyei Kálmáncsát, általa méltán kivégeztetett Pál tárnokeredetileg Kálmánkirály-Csehit), Erzsé- özvegyének és rokonainak, az országa

bet anyakirályné i2So-ban adományozta nagyjai által hozott itélet értelmében,

Jakabnak, Panyit fiának, akkori asztal- elégtételt adott. Wenzel, ív. 312. 1.

nokmesterének, különösen azon érdé- 2 Ezen kárai némi megtérítésére adó-

méért, hogy Nóvák és Páka várak meg- mányozta László Jánosnak Modort, melyet

vívásakor szeme láttára vitézül harczolt a htlen Németuj váriaktól elkobozta-

és súlyos sebeket kapott. Wenzel, xii. tott, 1287 jan. 25-én. Wenzel, xn. 451. 1-

301. 1. — E szerint Jakab htlensége s — Hogy ezen hely nélkül kelt adomány-

viszálytámasztása a király és anyja közt levelet a király a Nyulak szigetén adta

12S0 után s bizonyosan az anyakirályné ki, bizonyos egy másik azon nap ott

adományát visszavonó levele keltének évé- kelt levelébl, melylyel megegyezését adja

ben 1286-ban történt. — Az említett Cse- rokona, Mois mester özvegye, adományá-

hit, a Segösd vármegyei három Dobszá- hoz, ki Ercsi mellett fekv földjét Erzsé-

val, a Posega vármegyei Berzeniczével bet apácza-fejedelemasszonynak, a király

s két más faluval együtt, Erzsébet nénjének magának s nem az apácza-

anyakirályné fia királyi megegyezésével kolostornak, örökbe vallotta. Wenzel1288-ban ismét visszaadta Jakabnak, xn. 458. 1.



**»* '>-C«=Í>T_

Ttí\í>í?^

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ I2S0-BAN KELT OKLEVELÉNEK HASONMÁSA.

(Eredetije az orsz. levéltárban.)



KÚN LÁSZLÓ. 133

sokat elejtett s még többet elfogott, miközben maga

Apor is súlyos sebet kapva csak nagynehezen bírt meg-

menekülni.' Ezen szerencsés ütközet után a király hívei

az i^4J Csák Mátéval, Péter fiával, Pozsony várát ostrom

alá fogván megvívták és a királynak már 1287 január

25-dike eltt visszaszolgáltatták.^

Hazai okleveleink bizonysága szerint a pozsonyi várat

Miklós nádor, néhai Henrik bán fia, tartotta egy ideig

elfoglalva,^ ellenben az osztrák krónika egykorú bécsi foly-

tatója szerint Pozsonyt 1287-ben Albert osztrák herczegosztrák és stiriai hadakkal szállotta meg, s miután a város

magát föladta, a várat is megvívta és a maga embereivel

rakta meg.^ Ebbl biztosan vélem következtethetni, hogy

a htlen Németujváriak, kik 1286-ban csak nem rég esküd-

tek hséget Albert osztrák berezegnek, a vele kötött szer-

zdés értelmében, az nevében és segélyével folytatták a

Pozsony vármegyei rabló hadjáratot, melynek idejét az

1286-dik év utolsó s a következ év els hónapjára hatá-

rozhatjuk.

A Németujváriak lázadásával egyidben fenyegette Fels-

Magyarországot egy újabb tatárjárás veszedelme. A tatárok

ugyanis szúk termés és éhség következtében országukból

Nogaj és Telebug vezérlete alatt roppant tömegben föl-

kerekedvén, a részökre adót fizet ruthénok földjén át

Lengyelországba törtek s 1286 deczember közepe táján

annak több vidékét rabló csapataikkal elárasztották. Decz.

1 Ezen érdeméért adományozta László iii. Endre 1294-ben kelt levelében. Wen-Károly comesnek a Pozsony vármegyei zel, v. 96. 1.

Szent-Máriát, a mai Somorját, 1287 már- 3 ív. László 1287 márcz. 2-án keltczius 2-án. Fejér, v. iii. 343. 1. és vii. levele, melyben nemességre emel több

IV. 197. 1. Szászon, Légen és Hódoson lakó pozso-

2 László király 1287 január 25-én kelt nyi várjobbágyot, kik a pozsonyi vár

s föntebb idézett levelében Pozsony vissza- visszavételekor verket ontották. Fejér,

vételérl már mint megtörténtrl emlé- v. iii. 346. 1., vii. 11. 113. 1. és Hazaikezik. — Hogy Pozsony várát Miklós Okmánytár 11. 18. 1.

nádortól Csák Máté vette vissza, említi 4 Annalium Aiistrio' Contiitnatio Vin-

dobonensis PERTznél e. h. ix. 714, 1.



134 SZABÓ KÁROLY

24-én, a legkeményebb téli idben ostrom alá fogták Krak-

kót, melynek falai alól tetemes veszteséggel kénytelenek

voltak ugyan elvonulni, de azután annak vidékét annál

kiméletlenebbül dúlták.Leskó krakkai és sandomiri ber-

ezeg csekély számú hadaival nem mervén a tatárokkal

ütközetbe bocsátkozni, nejével Griffinával, Rasztiszláv

macsói berezeg leányával, ív. Béla unokájával s udvara

nag}'jaival a Kárpátokon át Magyarországra menekült,

mirl a tatárok értesülvén, Krakkótól Szandeczig s onnan

a Tátra aljáig kényökre kedvökre zsákmányoltak. Ekkor

menekült a fenyegetett szandeczi kolostorból Kunigunda,

IV. Béla leánya, a szemérmes Boleszláv krakkai berezeg

özvegye, 70 apáczával s ezek közt testvéreivel, Jolántával

a kegyes Boleszláv kalisi berezeg özvegyével és Constan-

tiával, Dániel orosz fejedelem özvegyével, valamint a vidék-

beli papokkal és nemesekkel, a Dunaiecz partján Kros-

cienko városától nem messze a magvar Nedeczczel szem-ben emelked czorstini sziklavárba , melvet az odáig

nyomult tatárok nem mertek ostrom alá fogni. László rokona

Leskó segélyére Györgyöt, Simon fiát, Sóvár urát, küldte

a tatárok ellen, ki Szandecz vára alatt több mint ezer

tatárt megtámadván, közülök sokat ele] tett, vezéröket is

foglyul ejtette s számtalan rabot szabadított meg;azután

pedig a szepesi gyepüknél az áttörni szándékozó tatár

hadakat éjjel-nappal csatázva nag^- veszteséggel visszaverte

és így az országot a fenveget romlástól megmentette.'

Midn László 1287 január 25-én nénjét, Erzsébetet, a

* Dlugoss, História Poloniir \. S46. 1., glanovai urodalmat, melyet a htlen Ottó-

ki a czorstini vár és a szandeczi kolos- tói, az egykori szandomiri palatínustól,tor megmaradását Kunigunda könyör- koboztatott el. Katona, vi. 951. 1. és

gései érdemének tulajdonítja. — Leskó Fejér, v., iii. 384. 1. — György mester

krakkai berezeg Krakkóban 1287. febr. szandeczi gyzedelmet és a szepesi határ

19-én kelt levelével ezen érdeméért ado- megoltalmazását említi László is 1288.

mányozta Györgynek, ki a tatárokkal (szept. i. eltt) kelt s föntebb többször

vívott ütközetben maga is több sebet ka- idézett levelében. Fejér, v. iii. 393. 1.

pott, a szandeczi várhoz tartozott wel-



KUN LASZLO. 135

nyúlszigeti zárdában meglátogatta, már akkor neje Izabella

ott sanyarú fogságban töltötte keserves napjait. A források

nem adnak semmi fölvilágosítást arról, mi adott okot és

alkalmat arra, hogy az i^ú király nejét eltaszítva kolos-

torba zárassa, csak általánosságban említik, hogy László a

pogány kunok, tatárok és szaraczénok társaságába adván

magát, kún és tatár ágyasaival kicsapongó életet folytatott.

Magának a királynénak azonban, ki ártatlanul szenvedett

hosszas fogságáról több levelében emlékezik, egyik nyilat-

kozata arra mutat, hogy fogságra vetésében és sanyarga-tásában a király nénje Erzsébet apácza-fejedelemasszony

keze is közre mködött.' Mily szoros rizet alatt volt a

fogoly királyné, kitetszik abból, hogy udvari papja, Pál

mester budai énekl kanonok, ki vonakodott úrnje szol-

gálatát elhagyni, a kolostorból élete veszedelmeztetésével

alig bírt megmenekülni, jószágait pedig, minthogy késbb

a király szoros tilalma ellenére az országot bejárva könyör-

adományokat gyjtött a szükségben szenved királyné szá-

mára, László elkoboztatta és másoknak adományozta.- Ha-

sonló ragaszkodással viseltetett fogoly úrasszonyához Köl-

kedi Lodomér, Csaba fia, ki míg sokan a fogoly királyné

szolgálatából a fenyeget veszedelmek miatt félre vonul-

tak, annak oldala mellett maradt és éjjel nappal híven

szolgálta. 3 Oklevelekbl tudjuk továbbá, hogy a vesz-

prémi káptalan tagjai, valamint az uzdi nemesek, a királyné

I "Midn a Szz Mária szigetén az megyei jutási királynéi földeket. Fejér,

apáczák kolostora mellett, a gonoszok vii. ii. 127. 1.

tanácsa következtében, el voltunk zárva, 2 Izabella királyné legközelebb idé-

s férjünk László király úr és nénje Er- zett levele.

zsebet úrasszony által ártatlan létünkre, 3 Ezért adományozott a királyné neki

minden igaz ok nélkül, nem csekély ideig és rokonainak, kik udvarában mint sza-

mintegy börtönben elég súlyosan le vol- kacsok szolgáltak, egy darab királynéi

tünk tartóztatván , mond a királyné földet Kölkeden, Somogy vármegyében,

1290-ben nap nélkül kelt levelében, mely- 1289 november 30-án. — E levél erede-

lyel a fogsága alatt érdekében híven fá- tijét ezeltt néhány évvel láttam egy

radozott Pál mester budai énekl kano- magán családi levéltárban,

noknak adományozza a Veszprém vár-



13Ö SZABÓ KAROLY



KUN LASZLO. 137

néhai tárnokmestere Mois szolgái, sok adománynyal igye-

keztek a királyné nyomorúságát lehetleg enyhíteni.*

A király feslett életmódja és az ország szomorú álla-

potja miatt aggódó fpapok a fogoly királyné érdekében

folyamodást intéztek a szent székhez, az egyház lelki fegy-

vereinek hatásától reménylvén a király erkölcsi javulását

és a fölbomláshoz közelg állam súlyos bajainak orvoslá-

25. LASZLO KIRÁLY.

sát. S IV. Honorius pápa a gyakori irás- és szóbeli jelen-

tésekbl, valamint a közhírbl is, értesülvén a király bot-

rányos életérl és az ország fölfordult állapotjáról, kész is

volt a pogánysággal vádolt király ellen az egyházi hatalom

fegyverével föllépni. Rómában 1287 márczms 12-én int

* A királyné ezen hü szolgálatokért

újította meg ketts pecsétje alatt a

veszprémi káptalan részére a Somogy vár-

megyei Berény határában fekv királynéi

földekrl kelt régibb adományát 1289.

nap nélkül. Wenzel ív. 341. 1. — Az


uzdi nemeseknek pedig ezen hségökért

adományozta a királynéi hirnökök Töt-

tös-Büsü nev földjét Tolna vármegyé-

ben, 1289, nap nélkül. Fejér, v. iii.

461. 1. és Hazai Okmt. vi. 343. 1.



138 SZABÓ KÁROLY

s dorgáló levelet fogalmaztatott Lászlóhoz, melvben emlé-

keztetvén t eldje III. Miklós pápa intéseire s ezek követ-

keztében tett, de meg nem tartott fogadásaira, szemére

tiányja, hogy seitl elfajulva s az Istennevét és a keresz-

tyén vallást megvetve, tatárokkal, szaraczénokkal, neuga-

rokkal és más pogányokkal azok szokásai szerint él, s jó

hirével nevével nem gondolva önkényt rohan vesztére,

úgy hogy már a nemzetek eltt megvetés tárgvává lett

szemére hányja továbbá, hogy nejét eltaszítván, st bör-

tönben sanyargatván, isteni és emberi törvények ellen oly

kicsapongó életet folytat, hogv, ha értesülései igazak, a

világ szemében botránvnyá. Isten eltt pedig gylöletessé

vált. Ennél fogva kéri, inti s parancsolja, hogy a pogányok

tévelygéseit elhagA^va kövesse az anyaszentegyház tanítá-

sait, nejét pedig vegye vissza s viseltessék iránta köteles

férji szeretettel. Értesíti egyszersmind, hogy Lodomér esz-

tergomi érseknek meghagyta, hogy t tévelygésébl téritse

vissza az idvesség útjára, a tatárok, szaraczénok, neugarok

és más pogányok, valamint azok bármily sorsú és állású

pártfogói ellen, ha a keresztvénség veszedelmére törnének,

hirdessen keresztes háborút, ellene pedig, ha a királynét

vissza nem fogadná, a szent szék nevében egyházi fenví-

tékeket alkalmazzon. Levele záradékában figvelmezteti a

királvt, hogv azért, mert ezen levelében a szokásos áldás

szavaival üdvözölte, minthogv mind az, a mit róla beszélnek,

eltte még tisztán igazolva nincs, ne bizakodjék el, hogy

ha vétkezett, a világi és egyházi fenvitéket ki fogja ke-

rülhetni.* Ugvanazon nap kelt az esztergomi érsekhez

intézett három levele, melvek eorv'ikében fölhatalmazza,

hogy a tatárok és más pogányok ellen, ha a keresztyénség

ellen törnének, Magyarországon és a szomszéd tartomá-

nyokban hirdessen és hirdettessen keresztes hadjáratot, s

' Theiner e. h. i. 353 1



KUN LÁSZLÓ. 139

mind azoknak, a kik bneiket meggyónva a keresztet föl-

veszik, éppen oly bnbocsánatot osztogathasson , mint a

milyenben szokta a szentszék a szent földre táborozó

kereszteseket részesítni;

a másodikban megparancsolja,

hogy a királyt, ha nejét a börtönbl magához venni nem

akarná, erre egyházi fenyítékkel kényszerítse; a harmadik-

ban pedig meghagyja az érseknek, hogy szorgalmasan m-ködjék arra, hogy a királyné nem csak szabadságát, hanem

az ország szokása szerint t illet jószágokat és jövedel-

meket is teljesen visszanyerje, azokat pedig, kik ebbenellenszegülnének, még ha a szentszéktl menedékleveleik

volnának is, egyházi fenyítékekkel sújtsa. Hogy paran-

csainak nagyobb súlyt adjon, külön levelekben fölszólította

Rudolf római királyt, Venczel cseh királyt, Albert osztrák

herczeget. Lengyel- és Tótország rendéit, valamint Magyar-

ország és melléktartományai egyházi és világi nagyjait,

nemeseit és összes lakosait, hogy az esztergomi érseket,

ha általa fölszólíttatnak, a pogányok ellen teend intéz-

kedéseiben készséggel támogassák.'

Ezen levelek nem csak a pápa pecsétjével kiállítva,

hanem a szentszéki levéltár regestáiba is be voltak igtatva:

minthogy azonban a pápa a királyhoz szóló levelét csak

némi változtatásokkal szándékozott elküldeni, ezen szándéka

végrehajtásában azonban nem sokára 1287 április 3-kán

bekövetkezett halála meggátolta, e levelek közül a pápa

életében egy sem jutott el rendeltetése helyére.^

1 Ezen levelek mind Rómában azon — Hogy a Lodomér érsekhez intézett

egy napon, 1287. márcz. 12-én keltek. levelek sem voltak ív. Honorius életében

Theiner e. h. I. 354—356. 1. elküldve, világosan kitetszik ív. Miklós

2 Kétségtelen ez a pápai regesták köny- pápának ezen ügyben majdnem másfél

vében a királyhoz intézett levél másola- év múlva 1288 aug. 8-án Lodomér ér-

tához tett egykorú oldaljegyzetbl, mely sekhez intézett levelébl, melyben a pápa

szerint nlsta littera, postquam fit bul- mondja, hogy eldje ív. Honorius «suas

lata et registrata, fit remissa dominó tibi dirigendas confeci fecerat et buliari,

(papé), et postea mutata, sed nondum sed eo morte prevento earum non fuerat

remissa ad Regestum». Theiner i. 354. 1. missio subsecuta.» Theiner i. 359. 1.



140 SZABÓ KAROLY

IV. Honorius pápa halála után a szentszék tíz hónapnál

tovább üresen állott ; utódját ív. Miklóst a bíbornokok 1278

febr. 22-én választották meg. A bíbornokok testülete, mely

id közben a szent szék ügyeit intézte, nem mulasztottael megtenni rendelkezését a fogoly magyar királvné érde-

kében, kit férje a bíbornokok levelében olvasható indoko-

lás szerint, csak azért, hogy pogány ágyasaival annál szaba-

dabban folytathassa kicsapongásait, súlyos börtönbe vettet-

vén éhséggel és szükséggel sanvargattatott. Fölszólítást inté-

zett ugyanis 1287 augusztus 2-án Lodomér érsekhez, hogy

törekedjék a királyné kiszabadítását kieszközölni, adassa

vissza néki hitbéri jószágait és királynéi jövedelmeit, meg-

hagyván az érseknek, hogy az ellenszegülket egyházi

fenyítékekkel sújtsa. Értesítették egyszersmind e levelök-

ben a bíbornokok az érseket, hogv Péter veszprémi püs-

pökhöz, a cseh királyhoz, az osztrák herczeghez, s néhai

Henrik bán fiaihoz, Ivánhoz, Miklóshoz és Henrikhez, különleveleket intéztek, hogy t e törekvésében támogassák, és

hogy megbízatásában annál hathatósabban járhasson el,

utasították, hogy ha illnek és alkalmasnak látandja, ezek

segélyét igénybe venni ne mulassza el.' Ezen utasításból

biztosan következtethetjük, hogv László király legelkese-

redettebb ellenségeis

a szentszék eltt leghatalmasabbvádlói a Németujváriak voltak, kik közül a leggarázdább,

Iván, ez évben a nádori méltóságot viselte, melytl öcscsét

Miklóst, a pozsonyi vár erszakos elfoglalásáért, a király

csak ez év elején fosztotta meg.- S valóban nem lehet

I A bíbornokok ezen levele, melyet melyrl mindjárt alább bvebben lesz

azok IV. Honoriusnak az érsekhez szóló szó.de általa el nem küldött levelével együtt 2 Van Iván nádornak és soproni f-

juttattak el Esztergomba, ez utóbbival ispánnak év nélkül, pünkösd után két

együtt szórói-szóra átirva olvasható Lo- héttel, a tétényi országgylésen kelt s az

domér érseknek Péter erdélyi püspökhöz ország összes káptalanaihoz és convent-

1287 decz, 6-án intézett parancsában, jeihez szóló parancsa, melyben az ország-

mely eredetiben meg van a gyula-fe- gylés határozata értelmében Waltert, ki

hérv-ári káptalan magán lev^éltárában, s általa perdönt bajvívásra Ítéltetve a pár-



KLN LÁSZLÓ. 141

megütközés nélkül látnunk, hogy a bíbornokok a Német-

ujváriak vádjait alapos vizsgálat nélkül igazaknak elfogadva

fölhatalmazást adtak ezeknek az erszakos rabló furaknak,

az ország valódi ostorainak, hogy az alattvalói köteles

hséget megszegve koronás királyuk ellen fegyverrel lép-

jenek föl.

Lodomér érsek a bíbornokoktól vett megbízatásában

szokott buzgóságával és erélyével járt el, s nemcsak rá

birta a heves, de ingatag s igy könnyen hajlítható királyt,

hogy nejének visszaadja szabadságát, hanem az 1287-dik

évi deczember elején Budára hirdetett országgylésen,

melyet László kétségtelenül az sürgetésére hivott össze,

azt is kivitte, hogy a rendek, kik eltt ív. Honorius és a

bíbornokok leveleit fölolvastatta, egy értelemmel elhatá-

rozták, hogy a királynénak minden hiány nélkül vissza

-

adassanakösszes

jövedelmei,melyek az ország szokása

szerint t harminczadokban, vámokban, évi adókban és

földbérekben illetik. Ezen határozat értelmében rendelke-

zett aztán Lodomér érsek, mint a szentszék és a bíbornokok

gyülekezete által ez ügyben kinevezett biró, Esztergom-

ból 1287 decz. 6-án Péter erdélyi püspöknek, hogy intse

meg a beszterczeieket, hogy a kerületökbl és tartozandó-

ságaiból a királyné részére járó összes jövedelmeket szol-

bajra ki nem állott, s azután többszöri Endre) asztalnokmestere, 1287 jun. 8-án,

megidéztetésre sem jelent meg és ezért tehát éppen azon a napon, melyen atyja

elmarasztaltatott, ellenfele István comes kérdéses parancsa kelt, Tétényben állí-

által hiteles bizonyság jelenlétében el- totta ki atyja pecsétje alatt azt a levelét,

fogatni rendeli. Ezen parancsot Fejér, melyben megegyezését adja ahoz, hogy

VII., V. 452. 1. 1281-re, Nagy Imre pedig nagybátyja, Miklós bán, a Vas vármegyei

Hazai Oklevéltár 93. 1. 1282 tájára, ellen- Asszonyfát, melyet László király ado-

ben Czech János Uj Magyar Múzeum mányából birt, bátyja Iván megegyezé-1851/2. I. 2og. 1. 1287-re teszi és így kel- sével, hü emberének, Doroszló mester-

tének napját június 8-ra határozza. — nek, a Rumi család sének adományozta.

Hogy az ezen levélben említett tétényi Hazai Okmt. vii. 201. 1. — Ezt a hely-

országgylés, melynek végzései nem ma- séget egyébiránt Németujvári Miklós

radtak fönn, csakugyan 1287-ben tárta- 1284-ben mint akkori nádor adományozta

tott és így a Czech meghatározása helyes, el, s adományára Lászlótól már 1285-ben

bizonyos abból, hogy Iván fia, Gergely megnyerte a királyi megegyezést. U. ott

mester, a tótországi herczeg (Velenczei vii. 1S9. és 196. 1.



14- SZABÓ KAROLY

gáltassák át hiány nélkül az ezen levelét viv királynéi

tisztviselk kezéhez, s mind azokat, a kik e rendeletnek

ellene szegülnének, családjaikkal együtt vesse átok alá, bir-

tokaikat pedig, st, ha úgy látná czélszernek, az összes

beszterczei polgárságot is sújtsa egyházi tilalommal.'

Midn a királyné 1287 szén a nyúlszigeti apáczazár-

dában majdnem esztendeig szenvedett fogságából kiszaba-

dult,- már ekkor a király nénje Erzsébet, ki gyermeksé-

gétl fogva ezen zárdában növekedett s mint annak feje-

delemasszonya a fogolv királyné szenvedéseit a maga

részérl is súlyosbította, a kolostort oda hagyta s az apácza-

fátyolt levetve, mint egy cseh lovag neje, külföldön élte

világát.

Rosenberg Zavis, a leghatalmasabb srégi cseh nemzet-

ség a Vitkoveczek feje, 11. Ottokárnak egykor legveszedel-

mesebb ellensége, a morvamezei ütközet után számzeté-

sébl visszatérve, fszerepet játszott a hatalom és dicsség

tetpontjáról lehanyatlott Csehország évekig tartó zava-

1 Dátum Strigonii, in fest beati Ni- jenek, kit «consors nostra karissima»-nak

colai confessoris (decz. 6.) A. D. 1287. nevez, azon leveléhez, melylyel az az

A gyulafehérvári káptalan magán levél- Esztergom vármegyei Boros-Béla nevtárában lév eredeti után pontosan kö- királynéi földet hívének Péternek, Mik-

zölte Teutsch és Firnhaber, Urkunden- lós fiának, Vécs unokájának és testvérei-

buch zur Gesch. Sieboib. i. 140. 1. — nek adományozta. Wenzel, ix. 452. 1. —Kiadta régebben csonkán Szeredai, Se- Izabella atyja, I. Károly siciliai király,

ries Episc. Trans. 24. 1. ; a levél keltét 12S5 január 7-én halt el, s vannak, kik

és az országgylés helyét illetleg lénye- úgy vélekednek, hogy László csak ipa

ges olvasási hibákkal közölte Katona halála után vetemedett kicsapongó életre,

VI. 938—941. 1. és utána Fejér, v. iii. de akkor aztán annál kiméletlenebbl

364—366. 1. bánt eltaszított nejével, mert szenvedé-

2 Hogy Izabella már 1286 végén fog- lyességében többé az ipára való tekintet

ságban volt, biztosan lehet következtetni által sem érezte magát korlátozva. Ezt a

abból, hogy ív. Honorius pápa, ki több fölfogást nem tartom igazolhatónak, s

rendbeli tudósításból értesült a királyné nem gondolom, hogy a király és neje

fogságáról és az ország siralmas állapot- közötti viszonyban Károly halála lénye-

járói, 1287 márczius 12-én intézkedett a ges változást idézhetett volna el, s azt

fogoly királyné érdekében. Az pedig bizo- sem tartom hihetnek, hogy a fiatal, he-

nyos, hogy Izabella már az 1287-dik év ves vér, könnyelm király magavise-

utolsó hónapjaiban visszanyerte szabad- létére ipa tekintélye és befolyása döntságát. László ugyanis 1287-ben (szept. i. hatást birt volna gyakorolni.

után) kelt levelével megegyezését adta ne-



KUN LASZLO. I43

rokkal és csapásokkal teljes történetében. Midn Ottokár

hódító szépség özvegye, a magyar Kunigunda, kit Bran-

denburgi Ottó, Ottokár rokona, fiának a hét éves Venczel-

nek gyámja s Csehország kormányzója, Prágát hatalmába

kerítve 1279 január 25-én fiával a trónörökössel együtt a

besigi sziklavárba hurczoltatott, rabságából néhánv nap

múlva csellel menekült, s elször Prágában egv kolostorban

rejtezkedett, azután Znaimba vonult, onnan pedig nem

sokára Troppauba tette át udvarát, azon cseh és morva

furak közt, kik Brandenburgi Ottó kegyetlen kormányaellen fölkelve az özvegy királyné zászlaja alatt harczoltak,

a királyné környezetében találjuk Rosenberg Zavist is.

A deli termet, vitéz és szellemdús lovag, kit kortársai

nem csak mint költt magasztaltak, hanem a bvölés bájo-

lás félelmetes mesterének is tartottak, a szép özvegy szívét

csakhamar rneghódította. A királyné nagyon is bizodalmas

viszonya kegyenczéhez, ki mint udvarmestere folyvást köré-

ben idzött, nem maradhatott titokban s régi hívei részé-

rl általános kárhoztatással találkozott. A botránkozás tet-

pontra hágott, midn a Zavissal titkon egybekelt Kunigunda

1280 elején fiú gyermeket szült, s arra kívánta örökíteni

a troppaui herczegséget, melyet Ottokár természetes fiá-

nak, az ekkor magyar fogságban lév Miklósnak rendelt

örökségül, s mely csak özvegyi tartás czímén jutott bir-

tokába. Csehország nagyjai ekkor az egy Zavison kívül,

ki az özvegy és gyermeke érdekében kitartással harczolt,

mind a Miklós herczeg gyámja, Brúnó olmüczi püspök,

zászlaja alá pártoltak, s a püspök által kiváltott Miklóst,

Rudolf római király tudtával és helyeslésével, 1280 májushavában fegyverrel helyezték atyai öröksége birtokába.

A Brandenburgi Ottó által súlyos föltételek mellett

szabadon bocsátott Venczel 1283-ban tizenkét éves korá-

ban vette át Csehország kormánvát, melvet hívei az

nevében Habsburgi Rudolf befolvása alatt vezettek. A gver-



144 SZABÓ KÁROLY

mek király, követve szíve vonzalmát, udvarába hivatta

anyját Kunigundát, s annak kedvéért csakhamar kegyel-

mébe fogadta Zavist is, kit mint htlen árulóját atyja egy-

kor számzött. A trón közelébe jutott Zavis már 1284elején a király fudvarmesterévé emelkedett s az országos

ftisztségeket rokonai s párthívei kezére juttatta. Nem so-

kára ezután június elején a prágai királyi várban rendkí-

vüli fénynyel ülte meg menyegzjét az özvegy anyakirály-

néval, s ezentúl mint a király mostoha atyja erélyes kézzel

s ügyesen vezette az ország kormányát, az ellene lázongó

furakat fegyverrel alázta meg s az általok bitorolt királyi

várakat ostrommal foglalta vissza.

Jóllehet Habsburgi Rudolf bizodalmatlansággal viselte-

tett a hatalom polczára jutott Zavis iránt, kit egykor mint

Ottokár árulóját pártfogása alá vett, s jóllehet közte és

Zavis közt oly feszültté vált a viszony, hogy ez 1285 jan.

24-én, midn Rudolf Egerben leánya Juta menyegzjét a

14 éves Venczellel nagy fénynyel ünnepelte, nejét Kuni-

gundát s mostoha fiát odáig elkisérte ugyan, de óvatosság-

ból a város falain kívül tartózkodott : Zavis nem csak

míg neje élt, hanem még annak 1285 szeptember 24-én

történt halála után is majdnem két esztendeig fönn bírta

magát tartani nehéz állásában. Irigyei és hatalmas ellen-ségei minden lehett elkövettek megbuktatására

;t, roko-

nait és párthíveit azzal vádolták, hogy az országos hivata-

lokat saját meggazdagodásukra zsákmányolják ki ; a korona

sérelméül emlegették, hogy Kunigunda összes vagyonát s

Ottokár kincseit, melyeket a királyné végrendeletében

Zavistól született fiának Jánosnak hagyott, ez mint fia

gyámja tartja kezében; st a vas kézzel kormányzó Zavist

a félénk természet fiatal király eltt azzal is gyanúsítot-

ták, hogy a trónra áhítozva titkon élete ellen tör.

Valószín, hogy Rudolf király az égeri menyegz meg-

tartása után éppen azért vitte magával vissza leányát, mert



KÚN LÁSZLÓ. T45

azt Prágában, mind addig míg ott a kormányt Zavis tartja

kezében, nem hitte biztosságban; még valószínbb, hogy

midn Rudolf egy pár év múlva leányát Prágába kisér-

tette, -föltételül kötötte ki, hogy veje Zavist az udvarból

eltávolítsa : annyi ugyanis bizonyos, hogy a mint a prágai

udvarban az i^ú királyné megérkeztével új emberek fog-

lalták el a hivatalokat, Zavis teljesen visszavonult az udvar-

tól,

s ezentúl a magyar királyi udvar kegyét törekedett

megnyerni, hogy így magát vesztére tör cseh és német

ellenségei ellen lehetleg biztosítsa. E czélból kérte megLászló király nénjének, a nyúlszigeti apáczakolostor feje-

delemasszonyának, az ekkor huszonnégy évesnél idsebb

Erzsébetnek kezét. László, ki anyja vérével örökölte a

cseh királyi család iránti gylöletet, e házasságba készség-

gel beleegyezett, s arra a pápától a fölmentést is kieszkö-

zölte. Zavisaztán

fényeskísérettel indult menyasszonya

után, de Csaszlaun innen ellensége, Lichtenburg Hinkó,

megrohanta, kíséretét szétverte, kincseit elrabolta, s magát

is elejtette volna , ha az opatoviczi kolostor falai közt

menedéket nem talál. E vereség után Zavis még számo-

sabb kísérettel vonult Székes-Fehérvárra, hol menyegz-

jét fejedelmi fénynyel megtartotta, azután pedig nejét egyik

várába, a cseh és morva határszélen fekv Fürstenbergbe

vitte s ott a világ zajától elvonultan élte vele csendes

napjait.*

* Rosenberg Zavis életrajzát és jel- július 20-án Budán nénje Erzsébet káre-

lemzését egykorú források után böveb- sere vonja vissza azt a levelét, melylyel

ben adja Palacky, Gcsch. von Böhmcn. Buda városának évenkinti vásárt enge-

//. Bd. I. Abth. -^yj—354. 1. — László délyezett, minthogy ezen vásár a nyúl-

Budán 1287 július 6-án kelt levelében szigeti zárda vámjövedelmének nem cse-

nénje Erzsébet panaszára parancsolja kély csökkenését vonná maga után. Wen-meg Buda város birájának és tanácsa- zel, ix. 454. 1., ki ugyanezen oklevelet

nak, hogy mivel a szalánkameni és zi- hibásan 1290. évszámmal is két izben

monyi kereskedket a nyúlszigeti apácza- közli ív. 352. 1. és ix. 523. 1. — Ekkor

zárda részére járó vám lefizetése nélkül tehát, 1287 közepén, Erzsébet még az em-

bocsátották el, nénje Erzsébet tisztjei- lített zárda fejedelemasszonya volt : de

nek azonnal adjanak teljes kártérítést. valószínleg már ezen év második felében

Wenzel, IX. 453. 1. — Ugyan 1287 lett Zavis nejévé, minthogy hiteles cseh

Magyar Tört.Eletr.

1885—6.'Q



146 SZABÓ KAROLY

A budai országgylés, mint láttuk, vissza adta ugvan

a fogolv királyné szabadságát, s törvényesen birt jószágait

és jövedelmeit, melyekrl a jogaiba visszaigtatott királvné

ezentúl folyvást szabadon rendelkezett :' de a férj és

nközötti jó viszonvt nem bírta helvreállítni. László még ez-

után is hónapokig folytatta megszokott kalandos életét, s

nejétl, ki börtönébl elször Esztergomba Lodomér érsek

védelme alá, onnan pedig Budára vonult, távol tartotta

magát. 1288 febr. 5-én Késmárk mellett sátorozva, adta

vissza Baksának és Tamásnak, Simon fiainak, si és szer-zett birtokaikat,- s még egy hónap múlva is a Szepes-

ségben tartózkodott :^ de nem sokára ezután Esztergom-

ban megjelenvén , ott Lodomér érsek közbenjárására

nejével kiengeszteldött, s ünnepélyes fogadást tett, hogv

elbbi kicsapongásaiból kijózanodva, jobb életre tér^ és az

források szerint János nev fia laSS-ben

született. Csakugyan László király 12SS

június 5-én Esztergomban kelt levelében

Za\-is oppelni herczegrl mint kedves

testvére Erzsébet férjérl emlékezik. Wen-ZEL, IX. 471. 1. — Alaptalanul állítja

Engel, Gesch. des tmgr. Rcichs i. 431 és

434. 1., hogy Erzsébet apácza elször a

szerb fejedelem Milutin István neje volt

s attól két leánygyermeket is szült és

csak els férjétl eltaszítva lett a cseh

Zavis nejévé. Hogy ez nem egyéb mesé-

nél, kitetszik az általam idézett okleve-

lekbl is, melyek azt bizonyítják, hogy

Erzsébet folyvást a nyulszigeti zárdában

élt, mindaddig, mig férjével Zavissal

Csehországba nem költözött.

1 Izabella Budán 12SS febr. 4-én pa-

rancsolt a székesfehérvári káptalannak,

hogy tartson vizsgálatot a Tolna vár-

megyei ó-mersei királynéi birtok mennyi-

sége és milyensége iránt, melyet tle

János, Zsidó fia, adományban kért s el-

járása eredményérl hozzá tegyen jelen-

tést. Wenzel, XII. 471. 1. — Hogy ezen

év nélkül kelt oklevél 1288-ban volt ki-

adva, bizonyos a királynénak a káptalan

jelentése következtében 1288-ban nap nél-

kül kelt kiváltságlevelébl, melylyel ezen

jószágot említett Jánosnak adományozza,

ki egykor a férjét üldöz kunok ellen

vitézül harczolt, az általa megvívatott

Baczurk vára alatt pedig (Zólyomban)

az és országnagyjai szeme láttára on-

totta vérét. Wenzel, xii. 470. 1.

2 Év nélkül (de bizonyosan 1288-ban

kelve) Gr. Zichy család okmánytára i.

köt. 64. 1.

3 12S8 márczius 5-én Szepesben in-

tézkedett a király Lodomér érsekhez

Jakab szepesi prépost dézmája megada-

tása iránt, melyet Miklós, Batiz testvére,

szepesi peczérei részérl megtagadott.

Fejér v. iii. 402. 1. — Másnap, márcz.

6-án, ugyancsak Szepesben hagyta meg

a Bárczaiak birtokában egy magtalanul

elhalt rokonuk bárczai örökségét, melyet

némely kassai polgárok tle adomány-

ban fölkértek. Wexzel, ix. 470. 1.

4 «Cum nuper nobis apud Strigonium

resipiscere preteritis de transgressionibus

auctore domine, studio meliore protra-

ctis» mond a király 1288 márcz. 21-én

kelt levelében, melylyel az esztergomi

káptalan részére a bel- és külföldi keres-

kedk által Esztergomban fizetend vám



KUN LÁSZLÓ. 147

érseknek, mint különösen tisztelend lelki atyjának, a lel-

kiekben magát szintén alá fogja vetni.' Megtérésének, az

egyház iránti jó indulatának csakugyan igyekezett nemcsak szóval, hanem tettel is bizonyságait adni. Ez évi ápri-

lis i8-án kelt levelével ugyanis az esztergomi egyház

népeit, «mely egyház mint az ország anyja vagy mestere

avatta t föl a királyi koronával s léptette az ország kor-

mányára és trónjára'), a káptalan bíróságán kívül az ország

minden más birája hatósága, valamint az országnagyoknak

adandó szállás terhe alól örökre fölmentette. ^ Ugyanaznap ersítette meg az esztergomi érsekség szebeklébi

népeinek minden régi szabadságát, s ketts pecsétje alatt

átíratva újra kiadta a régi királyoknak az esztergomi káp-

talan vámjogáról szóló kiváltságleveleit.^ Május 13-án ado-

mányozta a nyitrai királyi vendégek összes birtokait Pas-

chasius nyitrai püspöknek,kit,

midn titkos követségbenAlbert osztrák berezegnél járt, visszajövet a kunok elfog-

tak, kiraboltak s meztelenül bilincsbe vertek, öt rokonát

pedig s tizennyolcz emberét leölték.^ Június 15-én, sógora

Zavis oppelni herczeg s neje Erzsébet kérésére, Eszter-

gomban adta vissza a nyúlszigeti apácza zárdának összes

birtokait, minden ellenkezleg rendelkez leveleit vissza-

vonva. ^ Budán július 25-én adta vissza ugyanazon zárdá-

nak , ellenkez levelei visszavonásával, a telki apátság

kegyuraságát.'^ Ugyancsak 1288-ban irattá át s ersítette

pontos megadása iránt rendelkezik. Ka- siam, matrem tocius regni nostri, seu

TONA, VI. 964. 1., Fejér. v. iii. 412. 1. és magistram, a qua sola Regali diademate

XI. 413. 1. — Az eredetibl pontosan közli insigniti régimen regni nostri et tronum

Knauz e. h. II. 228. 1. conscendimus imperandi, hoc duximus

1 Lodomér érsek kérelmére, «cui tam- privilegio valituro in perpetuum munien-quam patri nostro spirituali et speciali- dum.n Knauz, ii. 232. 1.

ter reverendo in rebus spiritualibus sin- 3 Knauz e. h. 11. 234 és 236. 1.

cere submittimus caput nostrumn, ado- 4 Fejér, v. iii. 417. 1. — Ez 1286-ban

mányozta hívének, Jakab pozsonyi bíró- történhetett, mikor a király a Német-

nak, a pozsonyi vár erdcsöszeinek a két újváriak ellen adandó segély iránt Albert

Vidricze folyó közt fekv földeit. 1288 osztrák herczeggel titkon egyezkedett,

ápr. 10. Wenzel, IV. 310. 1. 5 Wenzel, ix. 471. 1.

2 «Sacrosanctam Strigoniensem eccle- 6 Hazai Oklevéltdr, 112. 1.

19*



148 SZABÓ KÁKOLY

meg új ketts pecsétjével, nagyatyja, atyja és a maga lelki

üdvéért, a thuróczi prépostság részére, — melyet nagyatvja

az születése örömére alapított, — Szelnicze Zólyom vár-

megvei helységrl régebben tett adományát.'

Az egyház részére tett ezen adományok és kedvezmé-

nyek bizonyítják, hogv az ekkor jobb útra tért királyt

a keresztyénség megtagadásával és a pogányság tévelygé-

seinek követésével vádolni nem lehet. Hogy pedig ez id-

ben nejét nem taszította el magától s nem sanvargatta

börtönben, igazolva találjuk maga a királvné által, ki egy1288-ban kelt levelében Lászlót Magyarország fönséges

királyának s különösen szeretett férjének czímezi.- Annál

méltóbban megütközhetünk tehát a szentszék föllépésén,

mely a tévelygésébl a józanság útjára tért királvt éppen

akkor Ítélte el, akkor sújtotta egyházi fenyítékkel, mikor

azt éppen az egvház részérl legkevésbbé várhatta s éppen

nem érdemelte meg.

IV. Miklós pápa ugyanis Reatéban 1288 augusztus 8-án

szórói-szóra átirva kiadta ív. Honoriusnak László királyhoz

szóló, de általa el nem küldött dorgáló levelét, valamint

saját neve alatt kiadta eldjének, ív. Honoriusnak, Lodo-

mér esztergomi érsekhez a fogolv királvné kiszabadítása

ügyében intézett rendeletét és a pogányok s eretnekekellen hirdetend keresztes hadjáratra vonatkozó parancsát,

IV. Honorius mind azon leveleivel egvütt, melveket az

egykor Rudolf római, Venczel cseh királyhoz, Albert osz-

trák herczeghez, a lengyel és tótországi rendekhez, s

Magyarország egvházi és világi nagyjaihoz s összes lako-

saihoz intézett.^

Ugyanaz nap némiváltoztatásokkal

meg-küldte Lodomér érseknek ív. Honorius azon levelét is,

1 1288 nap nélkül. Fejér, vii. v. 472. 1. 3 Theiner ii. 357—359. 1. — ív. Mik-

2 dlllustris Rex Vngarie, consors no- lós mindezen levelei csak a pápa nevére

ster predilectus" Izabellának Ó-Mersáról s a kelet helyére és napjára nézve külön-

szóló s föntebb említett adománylevele, böznek azoktól, melyeket rv. Honorius

1288. nap nélkül. Wexzel, xii. 470. 1. állított ki.



KUN LASZLO. 149

melyben meghagyta neki, hogy a fogságban szenved

királvnét szabadítsa ki s helyezze vissza birtokaiba és io-^ j J

gaiba, az ellenszegülket pedig egyházi fenyítékekkel sújtsa,

még abban az esetben is, ha netalán a királynak a szent-

széktl levele volna, hogy t magát átok, országait pedig

egyházi tilalom alá vetni ne lehessen.*

IV. Miklós pápa e szerint ugvanazon eljárást léptette

életbe László ellen, melvlyel ív. Honorius majdnem más-

fél évvel azeltt az akkor a pogány kunokhoz csatlakozott

s nejét fogságban sanyargató királyt sújtani szándékozott,

de a melyet, minthogy a vádak alaposságáról még tisztán

meggyzdve nem lehetett, azonnal foganatosítandónak

nem tartott, s nem sokára bekövetkezett halála miatt nem

is foganatosított. Pedig e másfél év alatt a viszonyok lénye-

gesen változtak, a királyné már ekkor több mint egv fél

év óta visszanyerte szabadságát, jószágaival s jogaival együtt,

s férjével ki volt engeszteldve, az ifjú király pedig komoly

megjobbulási törekvésének s az egyház érdekei ápolásának

tagadhatatlan bizonyságait adta. Nem lehet ennélfogva

egyebet föltennünk, mint azt, hogy a szentszék a király

megbuktatására törekv oligarchák hamis vádjai által félre

volt vezetve, s azokat alapos vizsgálat nélkül valóknak

elfogadva adta ki szigorú rendeleteit, melyek ha netalán

IV. Honorius idejében indokoltak voltak is, ekkor már a

megváltozott viszonyoknak teljességgel nem feleltek meg.

Nincsenek ugyan okleveles bizonyságaink arra, kik vol-

* Theiner a. 359. 1. — Ezen levélé- jó indulattal sajnálkozunk s fölötte óhajt-

ben elre bocsátja a pápa, hogy egykor, juk, hogy oly nagy szorongattatása fel-

midn IV. Honorius halála után a szent legét az óhajtott megvigasztaltatás derjeszék üresen állott, a bíbornokok testülete, váltsa föl, testvérségednek apostoli irá-

melynek ö is tagja volt, levelet intézett sunkkal meghagyjuk, hogy a mondott

Lodomér érsekhez a fogságban nyomorgó ügyben, a mi tekintélyünknél fogva, elö-

királyné érdekében, s miután ezen levél dünk levelének föntebb eladott értelme

általunk már ismert tartalmát eladta, szerint járj el, és az ellenmondókat és

ily szavakkal fejezi be levelét : «Mint- ellenszegülket minden fellebbezés kizá-

hogy tehát azon királynénak ily vésze- rásával egyházi fenyítékekkel zabolázd

delmes és nyomorúságos állapotján atyai meg .»



I 50 SZABÓ KAROLY

tak ezen hamis vádak koholói és terjeszti : de ha tekin-

tetbe veszszük, hogy a Németiíjvári testvéreknek, mint a

kik a királyi hatalommal folytonosan daczoltak s nem csak

bent az országban, hanem a szomszéd Ausztriában és Sti-

riában is gyakran raboltak, kik ellen László többször volt

kénytelen hadjáratot folytatni, állott leginkább érdekökben

a király megbuktatására törekedni, aligha tévedünk, ha a

szentszék különben nem indokolható eljárását ezen elve-

temült furak s hozzájok hasonló páthíveik rágalmazásai-

nak tulajdonítjuk.'

A szentszék magatartása Lászlóval szemben nem marad-

hatott hatás nélkül az ország különben is zilált belviszo-

nyaira, melyeket a helyett, hogy orvosolt volna, a fölidé-

zett belháború által fenekestl fölforgatott. Magyarország,

miután a fpapság a szentszék parancsára a keresztes hábo-

rút a király seregében szolgáló pogány kunok és tatárok

és így közvetve maga a király ellen kihirdette, általános

zavar és véres küzdelmek színhelyévé vált. A fölizgatott

nép lázadása oly ervel tört ki, hogy László, nem erez-

hetvén magát székhelyén biztosságban, kénytelen volt a

Tiszántúlra a kunok közzé menekülni. 1288 szeptember

7-én a Maroson túl Egeresen tartózkodott,^ onnan pedig,

valószínleg oly szándékkal, hogy hadakat gyjtsön, Er-délybe sietett.3

A fönmaradt töredékes adatokból nem adhatjuk ugyan

1 Nem kételkedem, hogy ha a vati- résen adta vissza nénjének, Erzsébetnek,

cáni levéltárban Kún László korából egy Taksonynyal szomszédos jószágát,

bizonyosan fönmaradt eredeti levelek vi- melyet tle János nev peczére, az igaz-

lágot látandnak, ezen állításom, melyet ságot eltitkolva, hamisan nyert adomány-

most csak sejtelem gyanánt mondhatok ban. Wenzel, ív. 524. 1.

ki, hitelesen bizonyítható lesz. 3 Brassóban 1288 oct. 27-én adta vissza

2 Egeresen ez nap adott bizonyítványt Péter erdélyi püspöknek az Ugocsa vár-

a domokosrendi szerzeteseknek arról

,

megyei dézmát, melyet tle a Borsa nem-

hogy Páty helysége, melyet tle Werner béli Kopasz mester, hamis eladással,

budai biró és Nyéki Balázs fölkért, a mintha a régi királyok a püspökségnek

nyúlszigeti apáczazárda birtoka. Wen- ezen dézmáért cserét adtak volna, ado-

ZEL, XII. 469. 1. — Okt. 8-án év nélkül mányban nyert volt. Fejérj, v. iii.

(de bizonyosan 1288-ban) ugyancsak Ege- 40S. 1.



KÚN LÁSZLÓ. 151

teljes képét a belháború folyamának, de még is szerezhe-

tünk némi fogalmat arról a csapásról, melylyel a szentnek

hirdetett keresztes háború a szerencsétlen országot súj-

totta. ^ Tudjuk nevezetesen, hogy Péter erdélyi püspök,

Lodomér esztergomi és János kalocsai érsek parancsára,

kik a szentszék rendeletére hivatkoztak, a király rokonát,

a kún Arboczot, két unokájával s az erdélyi vajdát, Majost,

fogságra vettette ; minek megtorlásául László a püspök-

ség jószágait, Kolozsvárt és Gyula-Fehérvárt tartozandó-

ságaikkal együtt elkoboztatta.' A lázadók és a király hívei

a pártdüh elkeseredésével fosztogatták és öldökölték egy-

mást ; nevezetesen Mihály, Öböl fia, a Kállayak se, a

király legelhatározottabbb híve, s fiai István, Péter és Pál,

a Csák nemzetségben Pétert és Moist, Gyula föllázadt

fiait megölték. Andrást több emberével elfogták s javai-

kat zsákmányra hányták;- Csetnek lázadó fiai pedig késbbaz említett Pétert, Mihály fiát, Öböl unokáját megölték s

Lóránt erdélyi vajdához menekültek.^ Az általános zavar-

ban az erszak a tulajdon szentségét annyira megtámadta,

hogy az ember emlékezet óta kétségbe nem vont birtok-

jogok is veszedelemben forogtak. így például a regens-

burgi, bécsi és más külföldi kereskedk a királynét és az

esztergomi káptalant illet vám fizetése nélkül vonultak

el Esztergom alatt a Dunán szállított árúikkal Budára,

melynek birája, Werner, az érsek többszöri fölszólítására

1 Kitetszik ez a királynak késbb 1289. feleletre vonni és elitélni ne merjék. Wen-szept. i-én Alsó-Apoldon kelt levelébl, zel, ix. 556. 1. — Bizonyos e parancs-

melylyel a kegyelmébe visszafogadott ból, hogy annak keltekor, az egyik test-

Péter püspöknek ezen elkobzott jószágait vér Péter, kit Csetnek htlen fiai öltek

visszaadta. Urkiindcnbnch ziir Gesch. Sic- meg, nem volt életben.

benb. i. 146. 1. és Wenzel, ív. 336. 1. 3 Ugyancsak Tur-Keviben szept. 13-án

2 László király ily kelettel: Dátum in (1289) kelt a király parancsa Lóránt er-

Kewe (a mai Tur-Keviben) feria tercia délyi vajdához, hogy a lázadó Csetnek

post festum Natiuitatis Virginis Gloriose fiait és rokonait, kik Péter mestert, Mihály(szept. 13.) év nélkül, de bizonyosan fiát, megölték s azután hozzá Erdélybe

1289-ben, kiadott levelében parancsolta menekültek, tartóztassa le, Mihályt és

meg az ország összes bíráinak, hogy ezért fiait pedig bántani ne merészelje. Wen-Mihály comest és fiait, Istvánt és Pált zel, ix. 557. 1.



SZABÓ KAROLY

sem kényszerítette ket elégtételre;miért aztán Lodomér

érsek a város összes egyházait és lelkészeit egyházi tila-

lommal sújtotta, Werner birót pedig tizenkét tanácsosával

együtt átok alá vetette." Az utazás a belháború miatt

annyira veszélyessé vált, hogy Anna asszonv, Sárai Lukács

özvegye, bizonvos peres ügyében nem jelenhetett meg a

lakásától alig félnapi járásra es Esztergomban.- A rablás,

fosztogatás mindennapivá vált s a drávántúli részekben is

elterjedt, hol János zágrábi püspök Ugrin nev várnagya

apüspökség

egyikvárát

Goriczátelidegenítette, melybl

a rablók iszonyú kárt tettek a püspöknek s annak egész

csázmai ispánságát földúlták ; miért aztán János püspök

htlen várnagyja minden birtokát a püspökség egész terü-

letén elfoglaltatta.^ A tengermelléken a magyar korona

fensségének árnyéka is alig maradt ; még az egykor hú

Trau városa is e velenczei tanács biztosa közbenjárásával

egyezkedett ki Brebiri Pál bánnal, testvéreivel György-

gyei és Mladinnal, hogy tlük és a pártfogásuk alatt álló

almissai kalózoktól magának békét és nyugalmat vásárol-

hasson.*

Németujvári Iván az általános zavart sietett a maga

érdekében kizsákmányolni. Ez a rabló föur, bár 1286-ban,

mint láttuk, Albert osztrák herczeg húbérnökévé kötelezte

magát, ezután sem sznt meg rabló hadjáratait a stiriai

határszéleken folytatni. Regede alatt többször szerencsésen

harczolt Henrik admonti apáttal, Albert stiriai fkapitá-

nyával, s csatározásaiból gazdag zsákmánynyal vonult haza.

i2S8-ban, midn Albert Henrik bajor herczeggel hadako-

1 Lodomér érsek Esztergomban 1289 szept. 15-én kelt levele, melylyel a ho?zá

bünbánóiag folyamodó Werner birót és tanácsosait az átok, a várost pedig a tila-

lom alól fölmentette. Fejér, v. iii. 467. 1. és Knauz, ii. 252. 1.

2 Az esztergomi káptalan 1289 ápr. 7-én kelt levele. Fejér v. iii., 470. 1.

3 Ezen elfoglalt jószágok egyikét, mely az ivanicsi ispánságban feküdt, János

püspök 1289 május 20-án adta el 30 márkáért Gárdon comesnek. Tkalcsics, Monu-

nicnta Eccl. Zagrab. i. 225. 1

4 1288 okt. 18. Fejér, vii. ív. 206. 1.



KUN LASZLO. I53

zott, ismét betört Ausztriába, az osztrák hadak fölött gy-zedelmet is nyert, de hiheten azért, hogy erejét a László

ellen kitört fölkelés támogatására fordítsa, ismét kibékült

Albert herczeggel/ Ezen htlenségéért fosztotta t megLászló a nádorságtól, s emelte helyébe családja halálos

ellenségét, Csák Pétert, ki mint nádor egyszersmind a

mosonyi és soproni fispánságot is viselte.

Az egykorú Horneck Ottokár verses krónikája szerint

Németujvári Iván rokonaival s a pártüt urakkal László

királyt, ki a pápának tett fogadását megszegve ismét egy

kún nvel élte világát, s az esztergomi és kalocsai érsek

s a veszprémi és gyri püspök intésére nem hallgatva,

véres bosszúval fenyegette hitszeg alattvalóit, egyenesen

megfosztani törekedett a koronától. E czélból az ország

nevében követséget küldött Velenczébe Endréhez, az

Árpád-háznak Lászlón kívül egyetlen egy férfi tagjához, s

t a megürültnek hirdetett trón elfoglalására fölszólította.

Endre, a meghívásnak engedve, nagybátyjával Morosini

Albertinovai útra is kelt. Zárában fogadta az üdvözletére

sietett esztergomi érseket, Ivánt és testvérét a veszprémi

püspököt , s ezek biztatására csekély számú kíséretével

egész a Dráváig nyomult. Innen azonban nagybátyja, a

magyarok ingadozó magatartása miatt a vállalat sikerébenem bízhatva, tanácsosnak tartotta Velenczébe visszavo-

nulni, Endre ekkor kétes helyzetében maga is habozni

I A szecsödi nemeseknek a vasvári zedelmét, mely hiheten 1287-ben tör-

káptalan által kiadott osztálylevele kelt tént, a nélkül, hogy az évet meghatá-

«vicesimo secundo die pacis inter Teu- rozná, Szent Márton napjára (nov. ii-re)

tunicos et Hungarosordinate. A. D. 1288. teszi.

Fejér, vii. v, 474. 1. és Hazai Okmt.vi. 2 Iván 1287- és 1288-ban mintegy más-

339. 1. — Ugyanezen évre teszi Iván ki- fél évig viselte a nádorságot, de már ez

békülését Albert osztrák herczeggel az utóbbi évben Csák Péter lt a nádori

1343-ig terjed Chronicon Leobiensc, Pez- széken, egy 1288-ban nap nélkül kelt

nél c. h. I. 862. 1. — Iván Regede alatti levele szerint, melyet kivonatban közöl

kalandozásairól bven és érdekesen be- Czech János Uj Magyar Miiz. 185112. i.

szél HoRíiECK, Ckron.Anstr. Rhytfmi. Pez- 211. 1.

nél III. 236—240. 1., ki Iván regedéi gy-




154 SZABÓ KÁROLY

kezdett, mit tegyen, de végre is a hozzá hú ragaszkodást

színl Stridói Arnold által elámítva, elhatározta magát,

hogy útját folytatja, s azzal együtt gvanutlanúl szállott

mega stridói kastélyban, abban a hitben,

hogyott

magátbiztosságban fogja találni. x-\rnold úr pazar lakomával fo-

gadta fejedelmi vendégét, de a lakoma után öt foglyának

nyilatkoztatta.* A gaz ember ezt a cselfogást azzal a szá-

mítással tette, hogy foglyáért Velenczétl gazdag váltsá-

got csikarhat ki. Számításában azonban csalatkozott, mert

a velenczei tanács azzal utasította vissza ajánlatát, hogy

törvényei tiltják velenczei polgárért váltságot fizetni. Ekkor

aztán foglyát jó jutalom reményében Bécsbe vitte s Albert

berezegnek szolgáltatta át. A berezeg, nem hallgatva némely

tanácsosaira, kik azt ajánlották, hogy Endrét szolgáltassa

ki szövetségesének Lászlónak, oltalmába fogadta a szeren-

csétlen trónkövetelt s udvarában maga is neje is gazdag

ellátásban s születéséhez ill bánásmódban részesítette.

Endre így mintegy félévet töltött a bécsi udvarban s csak

ekkor vett sorsa rósz fordulatot, önnön hibája miatt. Tör-

tént ugyanis, hogy Albert berezeg Bécsbl néhány napra

vadászatra rándult , s a mint visszatérben volt, egész

udvara elébe lovagolt, hogy hódolattal fogadja. Csak Endre

vonta vissza magát, ki is, midn fölszólították, hogy ve-

gyen részt a tisztelgésben, büszkén úgy nyilatkozott, hogy

sokkal nemesebb vérbl származott, mint hogy egy ber-

ezeg kiséretében lovagolhasson. Ezért a mélyen megsértett

berezeg háládatlan vendégétl megvonta pártfogását; a mi

jót eddig tettem veled, monda, legyen ajándék Isten nevé-

* Stridói Arnold (Comes Arnoldus, nak. Fejér, vii. ii. 120. 1. — Bizonyos

filius Arnoldi de Strigau) 1288. június e szerint, hogy Horneck Stridói Arnoldja,

25-én Stridóban kelt levelével adoma- ki éppen e korban élt, nem költött sze-

nyozta a maga és sei lelki üdveért mély, mit az ö krónikájában szerepl

egy a német határszélen feküdt birto- személyekre nézve általában be lehet bi-

kát a német lovagrend szent-domokosi zonyítni.

(a Vas vármegyei doraokosfai) háza-



KÚ\ LÁSZLÓ. 155

ben, ezután pedig élj Velenczébl a magad vagyonából

Az udvarból így kiutasított Endre aztán egy ideig a Bécs-

ben idz velenczei kereskedktl kölcsönzött pénzzel

tartotta fönn magát ; de miután adósságait nem fizethetvén

kölcsönt sem kaphatott, oly Ínségbe jutott, hogy mint

Horneck egy szerzetestl hallotta, ki a szkölködnek két

inget ajándékozott, mikor megéhezett, gyakran volt kény-

telen a kolostor vendégszeret asztalához folyamodni.'

Hogv a trónkövetel Endre vállalata ily hamar ku-

darczot vallott, mutatja, hogy ügye a nemzet nagy tömegeeltt nem lehetett népszer. S bizonyosnak tarthatjuk,

hogy a fpapság s a vele kezet fogott oligarchák által

támasztott belháborúban László támogatásra talált nem

csak a kiirtással fenyegetett kunokban, hanem a hatalmas-

kodó urak által elnyomott köznemességben is. Ezek ragasz-

kodása mentette t meg a bukástól, ezek vitézségén tört

meg a veszedelmes mozgalom ereje annyira, hogy László

1289 tavaszán már ismét az ország szivében lobogtathatta

harczi zászlait. 1289 május 19-én a Csepel szigetérl hir-

detett bnbocsánatot mind azoknak, a kik ellene fegyvert

fogtak s az országban rablást és dúlást követtek el, ha a

htlen országnagvoktól és nemesektl visszavonulnak s

azok ellen Mihályhoz, Öböl fiához, és fiaihoz csatlakoznak. ^

I Ottocari Horneckii Chron. Aiistr. koronázva, mi, ha Endre Velenczében

Rhythmicum. PEznél iii. köt. 349—355. 1. tartózkodik s még a Drávánál fogságot

— Ugyané forrás szerint László halála is szenved, ily rövid id alatt bizonyo-

után két magyar szerzetes barát ruha- san meg nem történhetett volna. Fog-

ban szöktette ki Bécsbl Endrét, kit ságba csakugyan a Dráván túl jutott, de

osztán az ország rendéi Székes-Fehér- nem bejövetelekor, hanem azután két

vártt csakhamar megkoronáztak. Hogy esztendvel 1292-ben, mint ezt (dii. EndreHorneck jól volt értesülve, ellenben téve- 1292-diki fogsága» czímü értekezésemben

désben vannak történetíróink, kik László oklevelekkel bizonyítva kimutattam. Szd-

halála után Endrét Velenczébl vélik be- zadok. 18S4. 97— 113. 1.

jöttnek s azt állítják, hogy ezen útja köz- 2 Év nélkül. Fejér, v. iii. 504. 1.—

ben még koronáztatása eltt a Drávánál Minthogy László 1290-ben május máso-

jutott fogságba, már csak az is bizo- dik felében a Maroson túl Temesben tá

nyitja, hogy Endre László megöletése borozott, ezen levél keltét biztosan te-

után tizennyolczad napra már meg volt hetjük 1289-re.

20*



Ií6 SZABÓ KAROLY

Egv hét múlva, május 26-án, a Rákos mezején állott tábo-

rával.' Hogv már ekkor a lázadás le volt verve, kétség-

telenné teszi a László által az ország ügyeinek jó karba

hozatala végett Székes-Fehérvár közelébe. Fövényre, hir-

detett s ott június utolsó napjaiban megtartott országgy-

lés, melyen az ország egyházi és világi nagyjai és nemesei

tömegesen vettek részt.

A fövenyi országgylésen a rendek a királvlval kien-

geszteldvén, öt a királyi hatalom teljes birtokosának el-

ismerték.^ Viszont László is, hogv szinte kibékülésének

bizonyságát adja, a rendek közbenjárására az országgylés

színe eltt visszaadta Lodomér esztergomi érseknek a sze-

pesi királyi vám tized részét, melv az ország régi törvé-

nyes szokása szerint az érseket illette, de a melvet attól

kineveztetése óta tíz esztendn át folyást megtagadott. +

1 Itt és ezen napon ersítette meg a

nyúlszigeti apáczazárdát összes jószágai,

a budai és pesti vám, valamint a telki

apátság kegyuraságának birtokában. Fe-

jér V. III. 456. 1. és Wenzel IX. 495. 1.

2 Ezen országgylés helyére nézve té-

vedésben volt B.^RÁNV Ágoston, Torontál

vármegye hajdana i8. 1., ki azt a Torontál

vármegyei Fényre határozta, mely téve-

désben követi öt többekkel együtt Knauzis Magyar Sión i. 858. 1. és Esztergomi

fó'egyház okmánytára i. 94. 1. — Hason-

lóan tévedt RÁTH KÁROLY, Magyar kirá-

lyok hadjáratai . 2. kiad. 29. 1. midn úgyvélekedett, hogy ezen országgylés szín-

helye a Veszprém vármegyei Feny hely-

ség lehetett. — Hogy Föveny falu Szé-

kes-Fehérvár szomszédságában feküdt s

mezején már elébb is tartattak tömeges

országgylések, föntebb ki van mutatva.

3 László i2Sg-ben (szept. i. után) kelt

levelében, melylyel pohárnokmesterének

Kemény baranyai fispánnak, néhai Hé-

dervári Lrincz nádor hának, adomá-

nyozza a baranyai Sár-Somlyó várát a

hozzá tartozó urodalommal, ezen föve-

nyi országgylésre vonatkozólag mondja,

hogy Kemény mester, attól fogva, hogy

ö a trónt örökölte, mindaddig, míg azország érsekeivel, püspökeivel, fpapjai-

val, zászlós uraival és nemeseivel komoly

tanácskozást tartva, ustatum regni nostri

per omnia in melius reformando, guber-

naculum seu solium regiminis nostri plene

et perfecte adepti fuimusu, neki a föllá-

zadt országnagyok ellen, valamint anyjá-

nak és nejének is, h szolgálatokat tett.

Fejér, v. iii. 44S. 1.

4 Dátum prope fuen in uigilia beati

Johannis baptiste (jun. 23.) A. D. 1289.

Az esztergomi érseki levéltár eredetije

után legújabban pontosan közölte Knauz,

Moniuii. Eecl. Strigon. 11. 250. 1. — Ezen

oklevél szerint László lelkiismerete által

szorongattatva nin conuencione et parla-

mento publico Regni nostri* világosít-

tatta föl magát az érsek követelésének

jogos volta iránt és uin presencia tocius

congregacionis Regni nostri* adta vissza

az érseknek az elvont tizedet. — Régeb-

ben kiadta helyesen 12S9. évszámmal

Prav, Specimen Hierarchice. i. 135. 1., ki

ez oklevél tartalmát tévedésbl teszi

1279-re. U. ott, 11. 67. 1. — Pray után

helyesen 1289-re közli Wagner, Analecta

Scepusii. I. 25. 1., Bárdosy, Supplem. ad



KU\ LASZLO. 157

Kiengeszteldött ekkor Lászlóval neje Izabella is, ki maga

mondja egy 1289-ben kelt levelében, melylyel a veszprémi

káptalan részére 1283-ban kelt adománylevelét megersí-

tette, hogy miután állapotja legkedvesebb férjével, iii-dik

Lászlóval, Magyarország fönséges király urával, Isten irgal-

mából jobbra változott, a Föveny körül tartott országgy-

lés után személyesen ment le Somogy vármegyébe s ott

az elfoglalt királynéi földeket visszafoglaltatta.' Hogy az

országgylés intézkedett az elfoglalt királynéi jószágok és

jövedelmek visszavétele iránt, kitetszik maga a királyné

nyilatkozatából, mely szerint a Fövenyen 1289-ben Keresz-

tel Szent János napja (június 24.) körül tartott ország-

gylés után, legkedvesebb férje László király úr és az

ország fpapjai s nemesei tanácsából járta be Somogyot

és Tolnát s foglaltatta vissza a bárki által bitorolt királynéi

jószágokat.^-

Analccta Sctpiisü. 293. 1, Batthiány,

Leges eccl. 11. 491. 1. és Katona vi.

993. 1. — Katona azonban Pray téve-

dése által félrevezetve, 1279-re is közli e

levél tartalmát vi. 778. 1., miben vakon

követi t Fejér is v. iii. 564. 1. ez okle-

vél kivonatát 1279-re, st még nagyobb

tévedéssel U . ott. 488. 1. 1278-ra is közöl-

vén. — Magát az oklevelet egész terje-

delmében kétszer is közli Fejér, még

pedig elbb v. iii. 445. 1. 1288-ra s a

Fuen (Föveny) helynevet Wienre azaz

Bécsre magyarázva, utóbb vii. v. 481. 1.

helyesen 1289. évszámmal. — Ezen or-

szággylés alatt június 26-án adott vissza

László törvényes birtokosainak bizonyos

birtokot, mely egykor a Vas vármegyei

Karakó várához tartozott, «in congrega-

cione nostra generáli . . . super ordina-

cione et reformacione tocius status regni

nostri solenniter celebrata». Fejér, vii.

II. 121. 1., hol a kelet helye hibás máso-

lat után van így adva: « Dátum in Ha-

wen (?)» a kell Föveny (Feowen) helyett.

I «Cum statu nostro erga Illustrem

Principem, charissimum consortem no-

strum, dominum Ladislaum tercium,

Inclytum Regem Hungarie, per Dei mi-

sericordiam in melius reformato, et post

congregacionem Regni Hungarie preha-

bitam circa Fuen, ad Comitatum Si-

mighiensem personaliter accedentes, ter-

ras Reginales indebite et superflue occu-

patas reambulari et in ius Reginaié re-

uocari et reduci fecissemus.i) 12S9. nap

nélkül. Wenzel, iv. 341. 1.

2 (iCum post generalem congregacio-

nem tocius Regni nostri in Fuen anno

Domini millesimo ducentesimo octoge-

simo nono circa festum beati Johannis

Baptiste celebratam, de consilio domini

Ladizlai illustris Regis Hungarie consor-

tis nostri karissimi, Prelatorum et Nobi-

lium Regni nostri, ad partes Symigien-

ses et Tolnenses accessimus, in eisdem

partibus diucius peragrantes, reuocasse-

musque et reuocari fecissemus vniversas

terras Reginales per quoscumque occu-

patasi), mond Izabella 1290-ben nap nél-

kül kelt levelében, melylyel a nyúlszigeti

apáczáknak visszaadta azt a Somogy és

Tolna vármegyei négy falut, melyeket

azoknak néhai Mois mester, lelke üdve-

ért, végrendeletében az megegyeztével



158 SZABÓ KÁROLY

Nem lehet kételkednünk, hogy a fövenyi országgylés,

mely a törvényes rend uralmának visszaállítását tzte föl-

adatává, nem csak a királynéi, hanem a királyi javak és

jövedelmek s általában minden törvénytelenül elfoglalt

jószágok visszaadására is törvényt alkotott. S ha fölteszszük,

hoo[v ezen törvénvt valamint a királvné, úgv a királv is

végre kívánta hajtatni ; ha tudjuk, hogy a király a lázadók

közül többeket ellene elkövetett kicsapongásaikért fele-

letre vont s örökségeik elkoboztatásával büntetett :* nagyon

természetesnek fogjuk találni, hogy az ország leghatalma-

sabb s legerszakosabb furai, kik a bitorolt királvi vára-

kat s koronajövedelmeket nem voltak hajlandók kezeikbl

kibocsátani s kik a törvénv büntet vesszejétl nagyon is

méltán tarthattak, ismét összeesküdtek a király ellen, ki

a királyi jószágok visszakövetelésével valódi darázsfészekbe

nyúlt, és a tettetett hség álarczát levetve, fegyveröket,

melyet a lázadás leverése után kénytelenek voltak letenni,

ismét királvuk ellen fordították.

Néhány hónap múlva a fövenyi országgylés után a

fölkelés újult ervel tört ki, s a küzdelem annál elkese-

redettebben folyt, mert a körülmények úgy alakultak,

hogy a László vesztére tör oligarchák most már ürügyet

találhattak a királyt azzal vádolni, hogy az ország jogainakvédelmére letett esküjét megszegte, hogy a nemzet szabad-

ságának elnyomására külföldi hatalommal szövetkezett, s

adományozott volt, de Somogyban járta ix. 560. 1. — A Balog-Semjén nemblalkalmával gonosz sugalmazásra elfoglal- származott Mihály és fiai, a máig is vi-

tatott. Wenzel, IX. 527. 1. rágzó Kállay család sei, voltak László-

* László Budán jul. 27-én év nélkül, nak a Tiszán tul folyt harczokban leg-

de bizonyosan i2S9-ben, parancsolta meg állhatatosabb hívei, s az levéltárukban,

a váradi káptalannak, hogy Mihályt, Öböl mely most a nemzeti Múzeumban van

fiát, s fiait Istvánt és Pált igtassa be letéve, maradt fönn Lászlónak, fájdalom,

Dombrád, Dobos és Besztercz Szabolcs nagy részben év nélkül kelt legtöbb pa-

vármegyei falvak birtokába, melyeket rancsa, melyek az élte két utolsó évében

Páltól és testvéreitl, a Guthkeled nem- folyt belháborura s a csaknem folyvást

béli Kozma fiaitól, ellene elkövetett ki- táborban élt király tartózkodási helyeire

csapongásaikért elkoboztatott. Wenzel, legtöbb világot vetnek.



KÚN LÁSZLÓ. 159

csak azért, hogy magán bosszújának eleget tehessen, egy-

kedven nézi, hogy egy idegen uralkodó az ország terü-

leti épségének megsértésével egész vidékeket szakasztott

el a szent koronától.

Pedig e hangzatos vádakban csak annyi volt a valóság,

hogy midn Albert osztrák herczeg, kinek birtokait 1289

elején, a Rudolf salzburgi érsekkel folyt háborúja alatt,

Németujvári Iván és testvérei adott szavuk és esküjök

ellenére rabló módra megtámadták és dúlták, Lászlóhoz

követséget küldött és t garázda alattvalói megzabolázásárafölszólította, László, kinek ekkor az ellene fölkelt lázadók

leverése minden erejét igénybe vette, az osztrák követsé-

get azzal a válaszszal bocsátotta el, hogy a Németuj vá-

riak minden ellenségének szabad kezet ad az azoktól szen-

vedett sérelmeik megtorlására.' Az osztrák herczeg erre

következett hódító hadjáratáért azonban s az ország terü-

letének tetemes megcsonkításáért a felelsséget a királyra

hárítani éppen a Németuj váriak és czinkostársaik lehettek

legkevésbbé följogosítva, kik a szomszéd tartományok

határszéleit folytonosan dúlták s ezzel Albert herczeg méltó

bosszúját saját veszedelmökre önmagok idézték föl.

Albert herczeg, László válaszát örvendetes tudomásul

véve, miután a salzburgi érseket néhány vára bevételével

megalázta, azonnal megtette az intézkedéseket az Iván

elleni hadjáratra;összes tartományait fegyverre szólította

s parancsot adott, hogy hadai Szent György napjára (ápr.

24.) Bécsbe gyülekezzenek.^

A népszer hadjáratra készséggel megjelentek az osz-

trák és stiriai urak és nemesek válogatott fegyvereseikkel,

1 HoRNECK, Chron. Aiistr. Rliythm. peditionis, que ab illustri principe Alberto

PEz-nél III. 240. 1. duce Austrie aduersus Iwanum comitem

2 Kétségtelenné teszi ezt Schönberger Vngarie primitus est edictai) kelt végren-

Hadmár osztrák lovagnak Bécsben 1289. delete, melyben halála esetére egy falu-

ápr. 24-én ((in die sancti Georgii, octauo ját lelke üdvéért a zwetteli monostornak

videlicet Kalendas May, in conuentu ex- hagyományozza. Fejér, vii. ii. 123. 1.



l6o SZABÓ KÁROLY

valamint Arnold bambergi, Leopold seccaui, Emich frei-

singi és Bernhard passaui püspökök dandáraikkal, úgv hogy

a kitzött határidre 15,000 fnvi sereg táborozott Bécs

alatt. Albert herczeg e tetemes hadervel mindjárt más-

nap, Márk napján (ápr. 25.), megindult a Lajta mellé s

néhány napig ott pihentette hadait, míg a Bécs-üjhelv

városa által kiállított száz tábori szekér, a legkülönfélébb

ostromgépekkel megrakva, táborába érkezett.'

Iván és testvérei, kik egykorú osztrák forrás szerint ez

évben mint ragadozó farkasok gvakran betörtek és rabol-

tak Ausztriában és Stiriában,- koránt sem rendelkeztek olv

ervel, hogv Albert herczeg kellen fölszerelt seregét

vissza bírták volna verni, és így az egyenetlen küzdelem

eredménye az lett, hogy a herczeg mintegy három hónap

lefolyása alatt Mosón, Sopron és Vas vármegvében nem

csak a Németujváriaktól, hanem a velk tartott uraktól

is, számos várat, kastélyt és erdített tornyot foglalt el, s

azok közül néhánvat leromboltatott, a többit saját rsé-

gével rakta meg, szüret után pedig hadjáratát ismételve

Németujvári Iván egyik legersebb várát, Kszeget, is.

megvívatta.

Az osztrák sereg, az egykorú Horneck szerint, ki a leg-

részletesebben beszél e hadjárat folyamáról, legelsben

Nagy-Marton ví'rát, az Ivánnal rokonságban állott Nagy-

martoni grófok, Mihály és Simon birtokát szállotta meg.

A vár rsége, bízva abba, hogv Iván nem fog késni a

1 Ich han alsó vernomen, filius comitis Heinrici, homo malignusDaz er an Sand Manchs Tag

^^ ^^^^g tyraiinus, cum multis annis re-

Er fur aber schir bellasset contra regem Vngarie dominumAuf des Velds Rivier, suum, nec eum idem rex sibi subiugare

Da die Leitach floz. stb. nec vincere posset, obstinatus in sua

Horneck, PEznél in. 267. 1. malicia, eciam íines Vngarie transgres-

2 Eodem tempore et anno, — irja sus, Austriam predis et rapinis devasta-

1289-re az osztrák krónika bécsi folyta- bat, Stiriam quoque et undique circa me-

tója, — comes quidam Vngarus, Iwanus tas Ungarie, %-elut lupus rapax depreda-

nomine, sive Johannes, quod idem est, tus est. PERznél, ix. köt. 715. 1.



KUN LASZI.O. i6i

segítséggel, az ostromot tizenegy napig vitézül kitartotta.

Ekkor meg is érkezett Iván, testvéreivel Péter veszprémi

püspökkel, Miklóssal és Henrikkel : de miután támadását

az osztrákok visszaverték s embereinek majd nem felét

26. NAGV-MARTON.

elejtették, meg kellett gyzdnie, hogy aránylag csekély

számú hadaival a várat fölmentenie lehetetlen. Fe^wer-szünetet kért tehát s egyezkedés végett követet küldött

a herczeghez.* Minthogy azonban Albert a követet nem

' Horneck az Iván követét « Péter der

Wahdsachg)>-nak nevezi e. h. 270. 1. Ezt

a név hasonlósága mellett sem v-agyok

hajlandó Csák Péternek tartani, ki a


Németujváriak halálos ellensége volt, s

kit a nádori széken 1289 elején éppen

Németujvári Miklós váltott föl. — Mik-

lós még 12S9 szept 8-án Kapornakon



102 SZABÓ KÁROLV

fogadta e], s annak békeajánlatait, mint elkésetteket, az

osztrák urak is visszautasították, Iván a csatatérrl még

azon estve visszavonult, a szorongatott várat sorsára hagyva.

Más nap aztán, a mint Albert a vár falait töretni kezdette,

Mihálv úr, kinek neje osztrák leánv volt, s testvére Simon

belátva, hogv minden további ellenállás sikeretlen lenne,

Taufers Hugó közbenjárására a várat olv föltétellel föl-

adta, hogv az rség minden vagyonával szabadon mehes-

sen s csak az élelmet tartozzék hátra hagvni. Albert az

igy átvett ersségbe 40 fnyi rséget helvezett.

Más nap május i6-án Albert herczeg Szent-Margaréta

alá indult, * melvnek magvar rsége Iván kalandozásai al-

kalmával sok garázdaságot követett el Ausztriában. Néhány

nap alatt az ostromgépek annvira megrongálták a vár bás-

tyáit, s oly sren szórták a nvíl- és kzáport a falakra,

hogy a kétségbeesett rség parancsnoka kénytelennek látta

magát alkudozásba bocsátkozni, s a várat másnap csakug\^an

föl is adta olv föltétellel, hogv az rség az élelmen és boron

kívül minden vagvonával szabadon elvonulhasson, Albert

herczeg azon éjt a várban töltötte, s miután azt Kreuz-

beck Fridrik húségére bízta , más nap Aggendorf alá

szállott.

E helv rsége, a fallal kerített egvház magas tömörtornyába zárkózva, megtette a védelemre a kell elkészü-

leteket, a toroiLv. és Jíastély fedelét, hogv tüzet ne kap-

janak, vizes ökörbrökkel terítette be. Ezen elvigvázat

azonban mit sem használt, mert az osztrák gépmester az

kelt levelében is nádornak és somogyi keztében fosztotta meg a király a nádor-

fispánnak irta magát. Fejér v. iii. 481. 1. ságtól.

és VII. V. 484. 1. László király azonban, ^

,

' Dez andern Morgens vil frumar mas nap. 12S9 szept. g-en Porosz- d^^ yiom^g in den Tagén

lón kelt parancsában Rajnáldot, a Roz- So man die Chrewcz siecht tragen

gonyiak sét, említi nádorának. Wexzel, ^''^^ daz Hail der Christenhait,

1 ^T , , , .. ^ i, Do waz der Herczog perait,XII. 470. 1. Valószín eszerint, hogy ,- , r ^ r- j x?

, . , , ,\TiA fur nir Sand Margreten.

Németujvári Miklóst éppen az osztrák

herczeg hadjárata alatt s annak követ- Horxeck, PEznél iii. 271. 1.



KÚN LÁSZLÓ. 163

ég szurokkal és kénkvel behintett rzsecsomagokat mind

addig szóratta a fedelekre, míg lángba nem borultak. Az

elharapózott tz miatt a védelem és menekülés lehetet-

lenné vált, s így a kétségbeesett rség, csak hogy életét

megmentse, kénytelen lett magát kegyelemre megadni.

Albert herczeg, ki minden egyezkedést visszautasított, mert

az aggendorfiak tömérdek rabszíjra fzött foglyot hurczol-

tak el Ausztriából, csak a nknek és gyermekeknek adott

kegyelmet, 54 nt 30 gyermekkel és egy káplánnal szaba-

don bocsátott, aférfiakat

ellenbenbilincsre veretve Ausz-

triába az általok dúlt városokba osztotta szét, hogy mint

rablók az ország szokása szerint bitófán lakoljanak, a tor-

nyot és kastélyt pedig földig romboltatta.

Ezután a sor Kobold várára került, melyet megrémült

kapitánya, ki méltán tarthatott az általa gyakran károsí-

tott bécsujhelvi polgárság bosszújától, szabad elvonulás

kikötése mellett ellenállás nélkül föladott. Albert e várat

Emmerberg Berthold rizetére bízta.

Rohoncz rsége, Iván segélyébe bízva, nyolcz napig

daczolt a legersebb ostrommal ; miután azonban meggy-

zdött, hogy a segélyt híában várja, szabad elvonulás föl-

tétele alatt a várat föladta, melynek kapitányává Albert

herczeg Stubenberg Ulrikot nevezte ki.

Szalonak rövid ostrom után Taufers Hugó közbenjárá-

sára hasonló föltétel mellett kaput tárt. Albert herczeg az

átvett vár rizetét Stubenberg Henrikre bízta.

Pinkafeld tornyának lerombolása s több Vas és Sop-

ron vármegyei kisebb ersség elfoglalása után Albert a

Mosony vármegyeiMagyar-Ovár alá vezette hadait, s azt

2000 lövészének öldökl nyílzáporával s a faltör gépek-

kel mindaddig szorongatta, míg a hosszas ellenállásban

kimerült védi magokat kegyelemre meg nem adták.*

* HoRNECK, PEznél III. 267— 275. 1.



104 SZABÓ KAROLY

Albert herczeg e vár birtokosát és elszánt védelmezjét,

Óvári Bicsó mestert, Szilveszter fiát, kinek egyik rokona

Domokos a vár vívása közben esett el, számos rokonával

és szolgájával együtt mindaddig fogságban tartotta, míg

^M^-^^^SSSí^y^^^^^

27. MAGYAR-OVAR.

minden jószágát eladva vagy zálogba vetve magát ki nem

váltotta.*

' III. Endrének 1291-ben nap nélkül

Óvári Bicsó részére a Vas vármegyei

Szarvaskendröl kelt levele, melyben em-

lítve van az is, hogy Bicsó V. Istvántól

ezen helységre nyert adománylevelét Óvár

megvívásakor vesztette el. Wexzel, xii.

501. — Hazai okleveleink közül ez az egy

az, melyben valamely Albert herczeg

által elfoglalt vár meg van nevezve. Ér-dekes ez oklevélben olvasnunk, hogy iii.

Endre a Magyar-Óvár bukására vonat-

kozó adatokról éppen a két Németujvári

testvér, Iván tárnok, vester és Miklós ná-

dor, s más nemesek hiteles bizonyítása

után értesült. — Albert herczeg hadjára-

táról említést tesz Erzsébet anyakirályné

is, kedves rokona az Aba nembeli Lörincz

mester, Lörincz fia, részére 1290-ben nap

nélkül kelt adománylevelében, ennek ér-

demei közt különösen kiemeh-e, hogy

mint a korona híve nem akart az orszá-

got megtámadó osztrák herczeggel együtt

mködni, miért aztán a herczeg tle há-

rom várat foglalt el s kimondhatatlan

érték vagyonát hányatta zsákmányra.Wenzel, XII. 487. 1. — A III. Endre

diadalmas osztrák hadjárata után Haim-

burgban 1291 aug. 28-án kötött egyesség

szerint Albert herczeg kötelezte magát,

hogy visszaadja az általa elfoglalt királyi

várakat, nevezetesen Pozsony várát és

városát, Nagy-Szombat városát tartozan-



I

KÚN LÁSZLÓ. 165

Albert herczeg ezen táborozása alatt vesztette életét

Péter veszprémi püspök, Iván méltó testvére, ki fpap

létére gyakran vett részt Iván és öcscsei rabló hadjáratai-

ban. .A püspök a Veszprém vidéki urakat és nemeseketgylésbe híva rá akarta bírni, hogy szorongatott testvérei

segítségére fegyvert ragadjanak ;az e fölött kifejlett vita

hevében történt, hogy egy nemes, kit a püspök szóval és

tettel megsértett, oly indulatba jött ellene, hogy kardot

rántva a gylés színhelyén agyon vagdalta. «Igy veszett

el Isten büntetésébl gyalázatos halállal az, a ki gazulélt,

s így szállott másra püspöksége" veti ez eset elbeszélése

után az egykorú osztrák évkönyvíró.*

Magyar-Ovár bukásakor már beállott az aratás ideje,

s azért a táborozásban kifáradt osztrák urak és nemesek

azzal a kérelemmel járultak a herczeg elébe, hogy mivel

különben jószágaikban nagy kárt vallanának, szakítsa félbe

a hadjáratot s engedje meg, hogy aratásra és szüretre

embereikkel együtt haza mehessenek. A herczeg ket,

miután esküvel kötelezték magokat, hogy szüret után tábo-

rában újra megjelennek, haza bocsátotta s maga is diadal-

menettel vonult be bécsi palotájába.

Szüret után ismét megnyilt a magyarországi hadjárat.

Minthogy ekkor már Rudolf salzburgi érsekkel a békemeg volt kötve, most a stíriai nemesek is nagyobb szám-

dóságaikkal együtt, s ezeket, valamint a talán régi kéziratára hivatkozva 1288-ra

Sopron vármegyei Koboldot és a Vas teszi, aligha kell pontossággal. Annyi

vármegyei Német-Ujvárt, egyenesen a ugyanis bizonyos, hogy a püspök 1288

király kezéhez szolgáltatja; a többi vissza- május 20-án még életben volt, mikor bi-

adandó várak iránt pedig, melyek csak zonyságlevelet adott arról, hogy eltte

általánosságban vannak említve, úgy ren- Búzád, Csák fia, bizonyos zálogban birt

delkezett az egyesség, hogy azok, nehogy jószágát Oguz somogyi fispánnak eladta,

viszályra adjanak alkalmat, bárki tulaj- Wenzel, xii. 472. 1. De már 1290. elsdonai is, mind földig romboltassanak. felében Izabella királyné kiváltságlevelét,

Fejér, vi. i. 181. 1. melylyel a nyúlszigeti apáczák négy el-

* Annalium Austr. Contin. Vindobo- foglalt helységét visszaadta, Péter utódja,

ncnsis, PERTz-nél ix. 715. 1. — Péter Benedek veszprémi püspök, mint a ki-

püspök halálát RÓKA, Vitcs Vcszpnmien- rályné cancellárja, állította ki. Wenzel,sium Prcesitlnm, 155. I. a veszprémi káp- ix. 527. 1.



l66 SZABÓ KÁROLY

mai gyltek a táborba fkapitányuk Henrik admonti apát

vezérlete alatt, s általában mind azok, kik elbb a salz-

burgi érsek ellen harczoltak, készséggel vállalkoztak a

magyarországi táborozásra ; Meinhard karinthiaiberezeg

pedig saját fiát Henriket küldte sógora az osztrák berezeg

segítségére válogatott karinthiai és tyroli lovagokkal.

Albert jól fölszerelt hadaival Szent-Mihálv napján (szep-

tember 29.) szállott Iván egyik legersebb vára Kszegalá, s a várost és várat azonnal bekeríttette. Iván megje-

lent ugyan a vár segítségére, de nyilt csatába nem mert

ereszkedni, hanem csak a takarmányért szerte széledt osz-

trák lovasokon töltötte bosszúját, kik közül öt százat

fogott el s mindnyájának kezét lábát levagdaltatta. Iván

csatározásai azonban nem voltak dönt hatással az ostrom

folyamára. Kszeg polgárai, kiknek fiait Iván kezesekül

magánál tartotta, az rséggel együtt vitézül védték mago-

kat s több támadást véresen vertek vissza. A megszállástizenegyedik napján azonban, midn az ostromlók a város

megrongált falaira hágcsókon fölhatoltak, a legelkeseredet-

tebb makacs küzdelem után, mely közben a férfiak nehéz

köveket s gerendákat, a nk forró vízzel, ég szurokkal

telt edényeket, lángoló rzsenvalábokat s egész méhkasokat

zúdítottak az ostromlók fejére, kénytelenek voltak a túl-

nyomó ernek engedni s a fellegvárba menekülni. A vá-

rosba betört osztrákok ekkor mohón neki estek a rablás-

nak, minden házat, minden szekrényt fölkutattak, s mivel

semmi értékesebb zsákmányt nem találtak, mert a lakosok

minden becsesebb vagyonukat még jókor a várba szállí-

tották, bosszújokban az egész várost a berezeg tilalma

ellenére fölgyújtották s porrá égették.*

A város bevétele után még nagvobb hévvel folyt a

* Hornecktöl, kinek bvebb és részié- folytatója, a mennyiben a város fölgyuj-

tesebb eladását követjük, e pontra nézve tását magoknak a várba menekül pol-

annyiban eltér az osztrák krónika bécsi gároknak tulajdonítja. PERXznél.ix., 716. 1.



KÚN LÁSZLÓ. 167

vár ostroma, melynek falait éjjel-nappal egyre döngették

a pattantvúk s a faltör kosok. Ezek csapásait a védkköteleken lebocsátott rzsekévékkel s földdel töltött zsá-

kokkal igyekeztek fölfogni és ártalmatlanná tenni: az osz-

trák gépmesterek azonban hosszú póznákra ersített éles

sarlókkal a lecsüng köteleket elvagdalva, a védk ezen

fogását is meghiúsították. Egy pár hétig tartó és sok áldo-

zatba került ostrom után, midn a bástyák már alá voltak

ásva s a falak egv része düledezni kezdett, s a várba szo-

rult nép eleségben is szükséget látott, a szorongatott rségértesítette Ivánt, hogy a várat sokáig tartani már nem

lehet, s fölkérte, hogy a még megmaradt nép megmenté-

sére igyekezzék a herczeggel kiegyezkedni. Iván el is köve-

tett minden lehett ; nem kimélte még pénzét sem, hogy

az osztrák urakat s a herczeg tanácsosait a maga részére

megnverje s

ígya herczeget visszavonulásra bírja ; azzal

a hamis hír elterjesztésével is igyekezett hatni, hogy László

király és az erdélyi vajda az ország fölkelt hadaival sietve

közelget s már alis: tíz mérföldnvire táborozik. Akadtak is

az osztrák urak közt Iván ügyének szószólói, kik a ber-

ezegnek a visszavonulást tanácsolták, elpanaszolva, hogy

embereik fele már elhullott, lovaik takarmány hiányában

szllevélre vannak szorulva, s a közelget tél zord nap-

jaiban a táborozás sanyarúságait sem kifáradt embereik,

sem elcsigázott lovaik ki nem állhatják. A herczeg azon-

ban az admonti apát tanácsára állhatatosan megmaradt az

ostrom folytatása mellett, még azután is, hogy az Iván által

megvesztegetett Tauífers Hugó magát betegnek tettetve a

tábort oda hagyta. így aztán az ostrom második hónapjá-

nak elején, november i-én, midn a vár falain már több

helyt rés volt törve, Kszeg vitéz védi egyesség szerint

kaput tártak a herczeg eltt. Elször a nk vonultak ki,

többen 800-nál, az összes gyermekekkel, azután a várr-

ség teljes fegyverzetben s utánok a város férfi lakossága.



l68 SZABÓ KÁROr.Y

Albert az üres várat átvévén annak rongált falait helvre-

állíttatta, s miután a várat rséggel megrakva Emmersberg

Berchtold gondviselésére bízta, hadait elbocsátotta s maga

is visszatért székvárosába.' Innen közölte atyjával, Rudolfrómai királyival, ki e táborozás alatt a fölkelt svábok leve-

rése után hadaival ha segélyére Magyarországra készült,

hogv a magvarok fölött ismételten diadalmaskodott.^

László az osztrák herczeget kényére kedvére hag^'ta

Németujvári Iván ellen mködni, kinek dölyfét az elbbi

években többször hiában ig}'ekezett megtörni, s azt is el-

nézte, hogy Albert karácsony táján harmadszor is betört

az országba, s Szent-Vid várát Vas vármegvében, Iván

birtokát elfoglalván, gazdag zsákmánvnyal vonult haza. ^

Július 27-én, mint láttuk, még Budán székelt, de néhánv

hét múlva már a Tisza mellett táborozott,^ onnan pedig

Erdélybe vette útját. Szeptember i-én Alsó-Apoldon, Szer-

dahely közelében, fogadta vissza kegyelmébe Péter erdélyi

püspököt, ki a közelebbi keresztes háború alkalmával a

kún Arboczot két unokájával s az erdélyi vajdát Majost,

mint Lodomér esztergomi és János kalocsai érsekektl érte-

I HoRNECK, pEznél III. 275—281. 1. 2 Rudolf levele fiához, Alberthez, s en-

kinél e hadjárat ideje hibásan van 1286-ra nek válasza, év n. (1289). Fejér, V. iii.

téve. Ez a tévedés bizonyosan csak a 4S2. 1.

másolók hibájából történhetett, minthogy 3 Annalitun Austria Conünuatio Viu-

Horneck Ivánnak i2S6-ban történt gyö- dobonensis PERXznél, ix. 716. 1.

zedelme s békekötése után még hosszasan 4 Füred mellett Szent István napján

beszél Ivánnak a következ nyáron és télen (aug. 20.) év nélkül (1289.) adta vissza

történt regedéi kalandozásairól s csak Péternek és Istvánnak, Keled fiainak, Sza-

azután kezd Albert herczeg ezekre követ- bölcs vármegyei si birtokaikat, melye-

kezett bosszuló hadjárata elbeszéléséhez. ket tle Ders, Lrincz fia, hamis feladás

— Ezen hadjáratot csakugyan 1289-re utján kapott adományban. Fejér, vii. ii.

jegyzetté föl az osztrák évkönyvek egy- 129. 1. — Egy hét múlva aug. 27-én

korú bécsi folytatója, ki tüzetesebben csak Szathmárban Gebe mellett mentette föl

az egy Kszeg ostromáról szól ugyan, oly Mihály fiait, Istvánt és Pált, embereik-

adatokat is közölve, melyek Horneck elkel együtt a szathmári fispán és másadását részint igazolják, részint kiegészí- birák hatósága alól. Fejér, v. iii. 455. 1.

tik, de a meghódított várakat és kasté- és Wenzel ix. 563. 1. — E levelek kelte

lyokat, összesen 36 helységet számlálva «prope Fyred» és «prope Geble» (Wen-el, név szerint fölsorolja. PERXznél ix. ZELnél Ceble) táborozásra mutat, s biz-

715 1- tosan határozható 1289-re.



KÚN LÁSZLÓ. l6q

sült, nem saját akaratjából, hanem ezeknek a szentszék

nevében hozzá intézett parancsára fogta volt el, s adta

vissza neki az ezért elkobzott Kolozsvárt, Gyula-Fejér-

vártt, az azokhoz tartozó püspöki jószágokká].' Erdélybl

azonban csakhamar vissza kellett sietnie a Tisza mellékére;

szept. 9-én már Poroszlóról intézett parancsot a szepesi

káptalanhoz Rajnáid nádor bizonyos ügvében;- négy nap

múlva, szept. 13-kán, pedig Túr-Keviben adta már föntebb

ismertetett parancsait, melyekben Mihályt, Öböl fiát, és

fiait némelv lázadók megöléséért és kirablásáért fimen-tette, Csetnek lázadó fiait pedig Erdélyben elfogatni ren-

delte. ^

Midn László ezen leveleit kiadta, már akkor az orszá-

got a fölkelés újra lángba borította. A fpapság és az oli-

garchia, egymással kezet fogva, élethalálharczra hívta ki a

királyt, kit. a papok mint a pogány kunok pártfogóját esküje

megszegésével s a keresztyénség megtagadásával, az urak

pedig az Albert herczeggel való szövetkezéssel és az ország

érdekeinek elárulásával vádoltak. A Németujváriak és tár-

saik most már annyival határozottabban törtek megbuk-

tatására, mert tudták, hogy ha veszteni találnak, nem ok

nélkül retteghetnek bosszújától. László ugyanis eg}^ alka-

lommal, midn az esztergomi és kalocsai érsek, a vesz-

prémi és gyri püspök ünnepélyes követsége fölszólította,

hogy a pogány kunokkal szakítva térjen a jobbulás útjára,

mert különben az ország rendéi az engedelmességet föl-

mondják, s magának tulajdonítsa bekövetkezend vesze-

delmét, haragra lobbanva, ily szavakban tört ki : « Ura

I Urkundenhuch zur Gesch. Sicbenb. i. 2 Dátum in Poruslo secundo die festi

146. I. és utána Wenzel, ív. 336. 1. — Natiuitatis Beaté Marié Virginis A. D.

Ezen erdélyi útja allialmával 1289 (szept. 1289. Wenzel, xil 479. 1.

I. után) ersítette meg atyjának a gyula- 3 Dátum in Kewe feria tercia post

fehérvári káptalan részére kiadott szaba- festum Natiuitatis Virginis Gloriose. Évdalomlevelét, melyet a kanonokok eltte n. (1289. szept. 13.) Wenzel, ix. 556. és

fölmutattak. Fejér, v. iii. 454. 1. 557. 1.

Magyar Tort. Életr. 1885—6. 22



I 70 SZABÓ KAROLY

akarok lenni a magyaroknak, kik nekem nem uraim; ne

tanítsanak engem becsületre, melyrl soha meg nem felejt-

keztem, a htlenek és becstelenek; ne híjának engem Lász-

lónak, ha ezért bosszút

nem állok s szemeiket ki nemszúratom".'

László, hogy fenyegetésének súlyt adjon, legveszedel-

mesebb ellenségei a Németujváriak ellen túl a Dunára

nyomult hadaival; 1289 november 5-én Veszprém vár-

megyében Berenden állott tábora. Innen kisértette meg a

lázadó urak zászlai alatt harczoló nemességet lefegyve-

rezni, biztosítván mindazon nemeseket, kik ellene fegyvert

fogtak, hogy ha a lázadók vezéreitl visszavonulnak, s a

hségesküt hívei, István és Pál, Mihály fiai kezébe lete-

szik, nem csak minden eddig elkövetett vétkeiket meg-

bocsátja, hanem ket királyi kegyelmébl jószágokkal és

tisztségekkel fogja jutalmazni.- A kegyele;n - hirdetésnek

azonban úgy látszik nem lett kívánt foganatja, s Lászlónak,ki négy nap múlva, nov. 9-én, Somogyban Tóti falu mel-

lett állott táborával,^ folytatni kellett a küzdelmet a ht-

lenek ellen. S hogy ezen küzdelemben a gyzedelem nemaz részére hajlott, st ügye ezen dunántúli hadjárat alatt

kedveztlen fordulatot vett, kétségtelen abból, hogy a

Bakony vidékérl, Ugadról, a hol deczember 2-án tábo-

rozott,^ a legnagyobb sietséggel kellett túl a Tiszára visz-

szavonulnia. Deczember 7-én már Csanádról intézett paran-

1 HoRNECK, PEznél III. 350. 1. szolgálatában esett el. Dátum iuxta vil-

2 Dátum in Berechte feria IV. post lam Toty in crastino octauarum Omniumfestum Omnium Sanctorum. Év n. (1289.) Sanctorum, A. D. 12S9. Wenzel, ix.

Wenzel, IX. 55S. 1. — Berechtét azért 494. 1.

merem azonosítni a Veszprém vármegyei 4 Itt kelt beigtató parancsa az eszter-

Berenddel, mert okleveles bizonyságunk gomi káptalanhoz, Pál esztergomi pré-van rá, hogy László 1289. novemberben post, pécsi püspöki helyettes és udvari

túl a Dunán harczolt a lázadókkal, és így, papja részére, Dátum in Vgad feria sexta

mint némelyek vélték, ezen levelét Bereg- proxima ante festum Sancti Nicolai con-

ben nem adhatta ki. festoris. Év nélkül (1289). Wenzel, ix.

3 Itt adományozott két Komárom vár- 496. 1. — E parancs teljesítésérl a káp-

megyei falut hívének Zsidai Mihálynak, talán decz. 20-án tett a királyhoz jelen-

kinek testvére Miklós, az ö és az ország test. U. ott. 501. 1.



KÚN LÁSZLÓ. 171

csot Szabolcs és Szathinár vármegyéhez, hogy István és

Pál mesterek, Mihály fiai, zászlaja alatt táborába jjenek, '

karácsony napján pedig Körösszeg melletti táborából pa-

rancsolt Szabolcs, Szathmár és Bereg vármegyének, hogy

fegyvereseikkel azonnal induljanak s hozzá csatlakozzanak,

értesítvén ket, hogy ha híven szolgálandnak , királyi

kegyére, ellenkez esetben, mint parancsa áthágói, bosszú-

jára számíthatnak.

László attól fogva, hogy Budát oda hagyta, haláláig

majdnem egy egész esztendn át folyvást táborban, deczem-ber 7-dikétl kezdve legtöbbnyire hú kunjai társaságában,

azok szállásai közelében töltötte zaklatott napjait, s ez id

alatt nem is találkozott nejével, ki elbb Visegrád várába

s onnan Esztergomba Lodomér érsek pártfogása alá vonta

magát.3 1290 mártius 5-én Czegléd melletti táborából ado-

mányozta híveinek, Istvánnak és Pálnak, Mihály fiainak, a

Csetnek hútlen fiai és rokonaik összes jószágait, kik az

említett adományosok testvérét Pétert megölték; + másnap

mart. 6-án ugyanitt adományozta ugyanazoknak némely

magtalanul elhalt nemesek birtokait.^ Martius 15-én Mez-

Somlyón kelt adománylevele Tamás, Simon fia, Sóvári

György testvére részére, a királyi peczérek általa becse-

rélt lúczi és tokaji birtokaira.^' Április 29-én Karán Sebes-

rl parancsolta meg a leleszi conventnek, s a convent fegy-

veres jobbágyainak és népeinek, hogy miután ezen monos-

torkegyuraságát Simon fiaitól, Baksától, Tamástól, Dénestl,

1 Dátum Chanadini in crastino beati nemes jobbágyai közzé, minden földeik-

Nicolai. Év nélkül (1289). Fejér, v. iii. kel együtt azon káptalannak. Wenzel,505. 1. IV. 343. 1. — 1290 január 28. és febr.

2 Dátum iuxta Keresseg in fest na- 8-án Esztergomban keltek adománylevelei,

tiuitatis Domini (decz. 25.) Év nélkül melyekrl már föntebb is szólottunk.

(1289). Fejér, v. iii. 506. 1. Wenzel, ix. 527. 1. Hazai Okmt. ív. 73. 1

3 Izabella királyné 1289 cet. 17-én 4 Wenzel, ix. 523. 1.

Visegrádon adományozta a maga nagy- 5 Fejér, v. iii. 489. 1,

berényi fegyveres jobbágyait, kik önkényt 6 Fejér, vii. iii. 93 1.

állottak a v^eszprémi káptalan fegyveres



173 SZABÓ KÁROLY

Detrétl, Györgytl és Simontól, azok világos htlenségé-

ért és kicsapongásaiért elvette, s híveinek István és Pál

mesternek, Mihály fiainak, Öböl unokáinak adományozta,

azokat vafjv emberöket mint az személvét olv tisztelettel

fogadják, s nekik mind azt, a mivel szokás szerint tartoz-

nak, megadják, különben súlvos neheztelését fogják érez-

ni.' Ezen levélbl bizonyos, hogy a lázadás már ekkor a

felföldön is, hol annak élén Omodé egykori nádor állt,

olv ert vett, hog^v Simon fiai, a királv eddig kegvelt

hívei, s köztük a király zászlaja alatt annyi diadalt aratott

Sóvári György is, a fölkelt pártütkhöz csatlakozott. Né-

hánv hét múlva ezután május utolsó napjaiban, László még

folyvást a Maroson túl Székáson, Temes vármegyében

állott táborával. Május 20-án innen parancsolta meg a

Szathmár-Németiben s attól fogva Szamosszegig lév kirá-

lyi vámosoknak, hogy hívei Mihály és fiai István és Pál

hajóitól, melyeken azok épülben lév várukhoz követ és

porondot szállíttatnak, vámot venni ne merjenek.^ Innen

intézett parancsot május 27-én a leleszi monostor népei-

hez, hogy a rájuk telkenkint kirótt egy negyed arany adót,

melyet híveinek, István és Pál mestereknek, adományozott,

ezeknek fizessék.^ Ugyanaz nap itt vette azt a kedvez

tudósítást,

hogy István mester, Mihályfia,

a htlen Omodé,Dávid fia, kér-semjéni várát megvívta, s abban lév fegy-

1 A Kállay család le\éltárában lév Öböl liát, ki saját jószágán a maga s az

eredeti után év nélkül közli Wenzel, ix. említett vármegyék védelmére várat akar

559. 1. ; 1290 évszámmal adja Fejér, v. építni, e szándéka kivitelében segítsék.

III. 487. 1. Wenzel, ix. 562. 1. — Ezen parancsot

2 Dátum in Zekas sabbato ante Pen- Kaprinai másolata után ily hibás kelet-

tecosten. Év nélkül (1290). Wenzel, ix. tel : Dátum in Eluut (e helyett : in Zo-

561. 1.

— Ezen levelet i2S5-re határozza lum) 1286. évszámmal, melynek nyomaK.'\TON.\, VI. 907. 1. és utána Fejér, v. sincs az eredetiben, közli Fejér, v. iii.

in. 280. 1., abból a föltevésbl, hogy ezen 319. 1. — Kitetszik e levélbl, hogy ezen

vár építése az ezen évi tatárjárás követ- Szamosszeg körül feküdt vár építése már

keztében történt. — Van Lászlónak egy régebben ter\-be volt véve, de még 1290-ben

Zólyomban május i-én év nélkül kelt sem volt bevégezve.

parancsa Szatmár és Szabolcs vármegye- 3 Év nélkül (1290). Fejér, vii. 11.

hez, melyben meghagyja, hogy Mihályt, 133. 1. és Wenzel, ix. 549. 1.



KUN LASZLO. 173

veres szolgáit foglyul ejtette, miért neki határtalan köszö-

nete kifejezése mellett meghagyta, hogy foglyaival azonnal

siessen hozzá.' Székáson kelt május 28-án a váradi kápta-

lanhoz intézett parancsa is, hogy Istvánt és Pált, Mihály

fiait, igtassa be némely magtalanul elhalt nemesek Szabolcs-

vármegyei jószágaiba,^

Úgylátszik, hogy a Kállayak sei, a Tisza vidékén sze-

rencsésen harczolva, jobb fordulatot adtak urok eddig

nagyon is kétes ügyének, minek következtében László nem

is késett hadaival elnyomulni. Június i8-án Csanádrólparancsolta meg Ugocsa vármegyének, hogy híveit, Mihályt

és fiait, Istvánt és Pált, mint fispánjaikat, némely más

levelei ellent nem állván, tisztelettel fogadják s nekik a

köteles szolgálatokat teljesítsék.^ Egy hét múlva pedig,

június 25-én Békésben a Körös mellett Szarvashalomnál a

kún szállások közt ütötte föl táborát.^

Hogy László bizodalommal nézett a htlen oligarchák

1 Év nélkül (1290). Fejér, v. iii. 506. 1.

— Ugyanezen nap, anno Domini 1290.

sexto kalendas Juny (május 27.) Regni

autem nostri anno decimo nono, alcan-

cellárja Gergely csanádi püspök kezével

hely nélkül, de bizonyosan Székáson, állít-

tatta ki a tatárjáráskor földúlt és fölége-

tett Besztercze város részére kiváltság-

levelét, melyben Váradon év nélkül jul.

22-én kelt levelét átírván, annak értelmé-

ben a város adójának két harmad részét

elengedi. Urkundcnbuch zitr Gcsch. Sie-

benb. i. 156. 1. és utána Wenzel, ix.

519. 1. — Hogy itt a király uralkodási

éve kézzelfoghatólag hibásan van szá-

mítva,bizonyos, minthogy László

ural-

kodásának i8-dik évét sem töltötte be.

2 Dátum in Zekas in octauis Pente-

costes. Év nélkül (1290) Wenzel, ix.

559- 1-

3 Dátum in Chanad in dominica pro-

xima post festum beati Barnabe Apos-

toli (május 28). Év nélkül (1290). Wen-zel, IX. 564. 1. — Kaprinai másolata után

tévedve közli 1282 évszámmal Fejér, v.

III. 115. 1.

4 Dátum in Zorvosholm in fest Sancti

Johannis Baptiste A. D. 1290. Wenzel,

IX. 521. 1. — Ez Lászlónak legutolsó is-

mert levele, melylyel a nyúlszigeti apá-

czazárda népeit, nagyatyja és atyja kivált-

ságlevelei értelmében, a zárda bíróságán

és a maga törvényszékén kívül minden

más bíróság hatósága alól fölmentette. —Ugyanezen id tájban kelhetett László-

nak 1290-ben, uralkodása hibásan számí-

tott ig-dik évében, hely és nap nélkül,

Gergely csanádi püspök alcancellár kezé-

vel kiállított kiváltságlevele, melyben Mar-

git herczegnöneka nyulszigeti apácza-

zárda fejedelemasszonyának kérelmére,

azon zárdát a pesti vám fele részének

birtokában az esztergomi Szent Tamásegyháza kanonokjainak háborgatása ellen

biztosítja. Fejér, v. iii. 484. 1., Wenzel,

IX. 519. 1. s az eredeti után Knauz, Mó-

niim. Eccl. Strigon. 11. 262. 1.



174 SZABÓ KAROLY

ellen több mint egy év óta folytatott harcza kimenetele

elébe, bizonyos abból, hogy Henrik boroszlai herczeggel,

ki ekkor a prágai börtönben sinld Rosenberg Zavis

rokonai által támasztott lázadást fegyverrel támogatva Ven-czel cseh király megbuktatására tört, nemcsak szövetke-

zett, hanem Ígéretet is tett neki, hogy segítségére magyar

hadakkal fog Csehországba nyomulni.*

Midn ugyanis Zavisnak még 1288-ban nejétl Erzsé-

bettl, László nénjétl, fia született, a hatalmas fúr, ki

els neje Kunigunda után Ottokár kincseit örökölte, a

keresztelt a magyar határszél közelében fekv egyik várá-

ban királyi fénynyel kivánta megtartani, s ezen ünnepélyre

meghivta Venczel cseh királyt, László magyar királyt s

Henrik boroszlai herczeget is. A félénk természet Ven-

czel azonban, attól tartva, hogy az életére töréssel gyanú-

sított Zavis t ez alkalommal trbe akarja ejteni, a meg-

hivást csak tettetésbl fogadta el, s föltételül kötötte ki,

hogy Zavis t személyesen kisérje el a keresztelre. Zavis

a király érte küldött követei meghívására gyanútlanul meg

is jelent a prágai királyi várban, s ott a királynénak egy

gyönyören himzett drága fátyolt nyújtott át hódolata

jeléül, melyet azonban a királyné abban a babonás hitben,

hogy általa meg lenne bvölve, érinteni sem mert, hanemtitkon azonnal tzbe vettetett. Midn aztán Zavis a király-

nál tisztelkedett, az t mint életére leselked árulót fog-

Ivának nyilatkoztatta s ebben a perczben elre lesbe hely-

zett feo^vvereseivel megrohantatta. Zavis ekkor olv óriási

ervel védte magát, hogy kilencz cseh lovagnak dolgot

adott, míg nagynehezen le birták verni. A bilincsbe vert

Zavist azonban Venczel sem Ígérettel, sem fenyegetéssel

nem tudta rábírni, hogy a birtokában lev királyi várakat

és kincseket kiadja ; azok átadását Zavis állhatatosan meg-

" Chronicon Aula Regicr, Dobner-«í7 Monumenta Historica Boemia. v. köt. 63. 1



KÚN LÁSZLÓ. 175

tagadta, azt vitatva, hogy azokat néhai neje Kunigunda

els férjétl Ottokártól zálog czímen kapta s tle született

törvényes örökösének Jánosnak hagyományozta. Venczel

tehát^ a makacs lovagot a prágai vár egyik tornyába zárat-

ván, ott másfél esztendnél tovább nehéz rabságban tar-

totta, de megtörni így sem birta. Jószágait elkoboztatta

ugyan, de ers várait, melyek a királyi hadak ostromával

daczoltak, kézre nem keríthette. Zavis rokonai, a hatal-

mas Vitkoveczek, e közben nyiltan fölkeltek a király ellen,

s hogy rokonukat kiszabadítsák s Venczelt megbuktassák,Henrik boroszlai herczeggel fogtak kezet, s ennek köz-

benjárására László királytól, a fogoly Zavis sógorától, kér-

tek és vártak segélyt. E reményökben azonban Lászlónak

csakhamar közbejött meggyilkoltatása s a boroszlai ber-

ezegnek azután nemsokára méreg következtében történt

halála miatt keservesen csalódtak.*

Mikor László Zavis érdekében Henrik boroszlai ber-

ezegnek magyar segítséget igért, napjai már meg voltak

számlálva. Az oligarchák már akkor elhatározták, hogy t,

kit nyilt mezn több mint esztendeig harczolva le nem

birtak küzdeni, orgyilkosság útján is elteszik láb alól.

E tervök kivitelére bátorítást meríthettek a szentszék ma-

gatartásából is, melyrl tudhatták, hogy az általuk elvádolt

király ellen ismét az egyház lelki fegyverét fogja villog-

tatni. IV. Miklós pápa csakugyan Rómából május 20-án

kelt dorgáló levelében meghagyta Lászlónak, hogy a tatá-

rok, szaraczénok és más pogányok tévelygéseit hagyja el,

nejét, kit eltaszított, vegye vissza, s követének, ki e leve-

let kezéhez adja, mindenben engedelmeskedjék. Ugyanaz-nap ki is nevezte teljes hatalmú követévé Magyar- és Dal-

mátországra, Ausztriára, Stiriára, Karinthiára, Kúnországra

és Boszniára Benvenuto eugubiai püspököt, hogy László

, Egykorú cseh források után Palacky, Gesch. von Böhmcn. II. Bd. I. Abhl.

355—360 \.



176 SZABÓ KÁROLY

királyt, ki, mint a szentszék gyakori tudósításokból érte-

sült, a keresztyénséget megtagadva tatárok, szaraczénok s

más pogánvok istentelen szertartásait követi, nejét magá-

tól eltaszította, s országát iszonyú dúlás és pusztulás szín-

helyévé tette, térítse vissza a hit útjára s kényszerítse

neje visszavételére ;e mellett megadta neki a fölhatalma-

zást, hogv ha a pogánvok ellenszegülésökkel a keresztyén-

séget fenyegetnék, ellenök, valamint az országban nagy

számmal lév eretnekek s azok minden pártfogói ellen a

szentszék nevében keresztes háborút hirdessen. Egyszers-

mind ugvanaznap fölhívta Rudolf római királyt, Albert

osztrák herczeget, s Magyarország, Ausztria, Stiria, Ka-

rinthia, Kúnország és Bosznia rendéit és összes lakosait,

hog^^ a legátust föladata végrehajtásában tanácscsal és tet-

tel segítsék.*

Kik voltak a szentszék eltt László király leghatalma-

sabb vádlói, s kikre vélt a szentszék legbiztosabban szá-

míthatni ellene, kitnik azon többnyire drávántúli furak

névsorából, kikhez, valamint Venczel cseh királyhoz és

Lengyelország nagyjaihoz, a pápa 1290 jul. 23-án külön

leveleket intézett, hogy legátusát a pogányok ellen hirde-

tend keresztes háborúban segítsék. Els helyen állanak

ezek közt a Németújvári testvérek: Iván, Miklós és Hen-rik tótországi bánok, Radoszláv és István tótországi bánok,

a néhai Joakhim testvérei, Frangepáni János és Lénárt,

Veglia, Vinodol és Modrus urai, Miklós bán és Pál mes-

ter, néhai István tótországi bán fiai, Miklós és István,

néhai Babonics fiai, Bagér, Zách, Miklós és István, néhai

Bágy fiai, István és Brizda boszniai bánok, Brebiri Pál

* Mindezen le%-eleket : Dátum Romé sában nem járhatott el. kiteiszik a pápa

apud Sanctum Petrum xiii. Kai. lunii ív. László halála után kelt több levelé-

(máj. 20.) Anno Tercio (1290), közli bi, valamint a vaticani levéltár regestru-

Theiner, e. h. i, 361—364. 1. és utána mában a Benvenuto részére szóló kine-

Wenzel, IV. 357—363. 1. — Hogy egyéb- vezés másolatára tett ezen oldaljegyzet-

iránt Benvenuto püspök ezen megbizatá- böl : Ista legatio non habuit effectum.



KÚN LÁSZLÓ. 177

bán, Gvörgy és Mladin testvérek, Miklós, néhai Móricz fia,

Ugrin, néhai Pósa fia, az Újlaki család se, Gárdon comes,

Gergely, néhai Gergely tótországi bán fia, és Roland

erdélyi vajda és testvérei.'

A szentszék által tervbe vett újabb keresztes háborúra

azonban már ekkor nem volt szükség : mert e levelek kelte

eltt tizenhárom nappal László már nem volt életben;

mirl azonban a pápa még ezután hat nappal, július 29-én,

tehát akkor sem volt értesülve, midn a meggyilkolt

László utódja : iii. Endre Székes-Fehérvártt Szent István

koronájával már meg volt koronázva. Ezen napon intézett

ugyanis ív. Miklós pápa egy újabb int levelet László-

hoz, melyben t sei dics példájának követésére buz-

dítva értesíti, hogy a minap oly tetteirl jutottak hírek

füleibe, melyek, ha igazak, üdvösségét, jó hírnevét, királyi

tisztességét veszélyeztetik, a keresztyén hit romlására, or-szága nem csekély bomlására s a világ botrányára szol-

gálnak «s minket, kik üdvödet és jó állapotodat óhajtjuk,

nem kissé megzavartak és szomorítnak'). Komolyan inti

tehát, hogy térjen a jobbulás útjára, s e levél vivjét,

legátusát Benvenuto püspököt, fogadja kell hódolattal,

«hogy annak kegyelmébl, kitl minden jó származik, bol-

dog állapotban élhessen. Isten dicsségére, üdvösségének

gyarapodására, alattvalóinak állandó békességére és áldá-

sos nyugodalmára »>.^

I Mind ezen leveleket : Dátum apud ségtek javára szolgál és a keresztyén hit

Urbem veterem x. Kai. Augusti (jul. 23.) folytonos gyarapodását elömozdítjai>. Ilyen

Anno Tercio (1290.) közli Theiner, i. bizodalomra éppen a Németujvári test-

'

364. 365. 1. — Mennyire félre volt ve- vérek mutatták magokat egész életökben

zetve a szent szék a hamis tudósítások a lehet legérdemetlenebbeknek.

által, láthatjuk a pápának a Németujvá- 2 Dátum apud Urbem veterem iiii. Kai.

riakhoz intézett levelébl, mely e sza- Augusti (jul. 29.) Anno Tercio (1290).

vakkal kezddik ; «Biztosan reményijük, Theixer i. 365. 1. és utána Wenzel, iv.

hogy ti, mint h és hódoló fiak, lelke- 370. 1. — Ezen levél tartalma s különö-

teket az égiek áhitozására irányozva, ké- sen jóakaró hangja bizonyítja, mily igaz-

szeknek és buzgóknak törekedtek mutatni talanul hárítja László haláláért a fele-

magatokat mind abban, a mi a mennyei lsséget a római curiára Engel, Gesch.

felség tekintete eltt kedves, a mi üdvös- des nngr. Rcichs i. 440. 1. e szavakkal

:




178 SZABÓ KAROLJ-

^^ * *

^"~""^W^

28. KÖRÖSSZEG.



KÚN LÁSZLÓ. 179

Lászlót Körösszeg vára alatt 1290 július lo-éii érte

utói végzete. Itt, hol a Sebes-Körös partján fölütött sáto-

rában, h kunjaitól környezve, magát teljes biztonságban

vélte, rohanták t meg éjjel gyilkosai : Árbocz, Törtei és

Kemencs kún femberek ; és így éppen azok keze által

veszett el, a kikhez mint anyjáról vérrokonaihoz leginkább

bízott, a kiknek mint pogányoknak társaságáért a fpapság

és a szentszék neheztelését és az ország leghatalmasabb

nagyjainak boszúját maga ellen fölidézte.'

Az egykorú osztrák források is tudják, hogy Lászlóta kunok gyilkolták meg.' Nem lehet e szerint kételked-

nünk, hogy a rejtélyes gyilkosságot kunok követték el: de

már a budai krónika indokolását, hogy tudni illik Árbocz

és társai a kunok közönségének hosszas tanácskozása után

a kún nép megbízásából hajtották volna végre véres mun-

káikat, épen nem tartom elfogadhatónak ; minthogy el sem

lehet gondolni, mi okuk és érdekük lehetett volna éppen a

kunoknak azt a királyt kivégezni, kit nemcsak a vér köte-

léke, hanem a közös üldöztetés is szorosan csatolt hozzá-

juk, kit hajlamaiért, szokásaiért kortársai Kún Lászlónak

neveztek. 3 Hajlandó vagyok ennélfogva azt hinni, hogy a

«und wenn der physische Königsmord testvérét is súlyosan megsebesítették,

von heidnischen Cumanern verübt wor- Chron. Hitng. Posonicnse. Buda. 1852

den ist, so falit der moralische dem da- 40. 1. — Hogy Körösszeg környékén ez

mahligen Clerus und der Curia zur Lasti). idben kún szállások voltak, mutatja az

— De látjuk e levélbl azt is, mily nehogy a régi körösszegi vártól egy negyed

hézségekkel járhatott e korban a közle- órára az apáti határ egy részét a nép

kedés hazánk és Róma közt, hogy László máig is Kún-ülésnek hívja,

haláláról még annak 19-dik napján sem 2 Eodem anno Ladislaus rex Ungarie

értesülhetett a pápa, ki pedig a magyar a quodam Chomano occisus est, irja

egyház és trón ügye iránt magát nagyon 1290-re az osztrák krónika bécsi folyta-

is érdekeltnek bizonyította. tója PERTznél, ix. 716. 1. — HorneckI László halálát Körösszeg vára kö- szerint is PEznél iii. 355. 1. egy kún ölte

zelébe s Margit napja eltti hétfre hatá- meg Lászlót, még pedig nejénél,

rozza a Chronicon Budcnsc. BiidcE . 1838. 3 Engel e. h. i. 439. 1. azt képzeli és

210. 1., mely a három gyilkost is meg- hirdeti, hogy a kunokat a királynak irán-

nevezi. — A pozsonyi krónika azt is tok mutatott szigorú bánásmódja, az

emlékezetben hagyta, hogy a király gyil- általa kegyelt neugarokra (szerinte olá-

kosai Miklóst a király kún ágyasa Édua hókra) és a király izmaelita ágyasaira



!8o SZABÓ KAROLY

trt ugyan a három kún döfte a királv szivébe, de a gvil-

kosok kezének a László halálára összeesküdt oligarchák

bosszúszomja adta az iránvt/

László holttestét, minthogy a közel \'árad püspökeszentségtörésnek tartotta volna a pogánvnak kikiáltott király

tetemének székesegyházában Szent László sírja közelében

adni nyugvóhelyet, h alcancellárja Gergelv csanádi püs-

pök Csanádra vitette s ott a székesegyház sírboltjában

temettette el.- Halotti torát pedig nem sokára véresen ünne-

pelte meg hú embere, a szaraczénból azaz "mohamedánból

kikeresztelkedett Mizse nádor, ki öcscsével Lizsével és a

király kegvencz ágyasa Ediia testvérével Miklóssal Arbo-

czot és Törteit saját szállásaikon egy hajnalban megrohan-

ván fölkonczoltatta, s nemzetségökbl, a kiket csak kézre

keríthetett, még a csecsszopóknak sem irgalmazva, mind

kardra hánvatta.^

v^aló irigykedés ingerelte a véres bosszú-

állásra : mind ezen föltevések azonban a

történelmi valósággal homlokegyenest el-

lenkeznek.

1 Erre mutat Mihálynak, Öböl fiának,

1292-ben az esztergomi káptalan eltt

Omodé akkori nádor és a Borsa nembeli

Jakab, Tamás fia, más néven Kopasz,

ellen tett tiltakozása, melyekben a maga

és fiai üldöztetését, birtokaiknak hatal-

mas ellenségeik által történt elfoglalását

annak tulajdonítja, hogy és nagyobb

fiai híven ragaszkodtak László királyhoz,

ki akkor is ezen hatalmasokat üldözte,

mikor htlenei megölték, «cum proh do-

lor a suis infidelibus extitit interfectus".

Az Omodé elleni tiltakozást közli a Hazai

Okiiit. vn. 225. 1. ; a Kopasz ellenit,

ugyanazon szavakkal, már elbb kiadta

Fejér, vi. i. 219. 1. és pontosabban vii.

II. 170. 1.

2 Chronicon Bndensc c.h. — Az 1460-ban

elhalt Ebendorfer Tam.^s osztrák kró-

nikájában PEznél II. 263. 1. azt állítja

ugyan, hogy László, kit egy kún ölt meg

neje ágyában, elször Csanádon, azután

pedig Váradon temettetett el : de hogy

ö a László név által félre vezetve tar-

totta a Szent László sírjáról híres váradi

székesegyházat Kún László temet he-

lyének, bizonyosnak tarthatjuk, és így

semmivel sem igazolható állításának leg-

kisebb fontosságot sem tulajdoníthatunk.

3 Chron. Budense e. h. — A kún Ar-

bocz nevét a mai nagy-krösi határban

fekv árboczi szállásokban. Törtelét a

Nagy-Krössel és Czegléddel határos Tör-tei egykori kiskunsági pusztában, ma né-

pes helységben, Mizse nádorét pedig a

kiskunsági Mizse pusztában találjuk meg-

örökítve, ugyancsak Nagy-Krös szom-

szédságában. — Kún László utolsó ná-

doráról, Mizséröl okleveles emlékezetet

csak Thomasina anyakirályné 1295-diki

levelében találunk, hol mint sMize con-

dam palatinus" fordul el, WEXZELnél,

X. 185. 1. : de említi t, mint a Bécset

1291-ben ostromló III. Endre egyik taná-

csosát, Helbing Siegfried is a xiii. szá-

zad végén irt verses krónikájában «graf

Myssa» és «der vilde grav Mizze* név

alatt. Kiadva Karaján által, Zeitschrift

fíir deutsches Alterthum. 1844. 234. és

237 1



KUN I.ASZLO. I8l

I

A körösszegi vér-

/IH^Í^^W^ ' ^

•'^Ijliili niezn a véres dráma

\%lfflftffi Q ' '^^ffl függönye legördült,

annak hse iijusaga

legszebb virágában,

28 éves korában,

minden botlásáért b-néért meglakolt : de

elfogult kortársait s

az ezek által befo-lyásolt utókort az er-

kölcsi világrendnek

szolgáltatott véres

29. KÚN LÁSZLÓ MEGÖLETÉSE. elégtétel sem engesz-

telte ki a heves, könnyelm, kicsapongó, de

kortársainál semmivel sem romlottabb lelk

király emlékével. Krónikáink t mint a bnfertjébe merült pogányt az egyház üldözje

gyanánt hamis világításban tüntetik föl s leg-

V tekintélyesebb történetíróink is igazságtalanul vetik oda

? bnbakul az ország iszonyú romlásáért, melyért a felelsség

nem a gyermek és i:Qú királyt, ki az eláradt féktelenséget

több Ízben hiában igyekezett fegyverrel megtörni, hanemazt az önz, minden törvényt lábbal tapodó, erkölcstelen

oligarchiát illeti, mely 11. Endre korától fogva a királyi

családban kitört s általa folyvást szított villongások és

belháborúk alatt elhatalmasodva, oly féktelenné vált s a

királyi hatalmat, a korona tekintélyét annyira porba taposta,

hogy azt a jóakaratúiii.

Endre teljességgel nem,s

csakRóbert Károly vaskeze birta, de még is 24 évig tar-

tott nehéz küzdelem után birta, nemzetünk szerencséjére

helyreállítni. A nép, melv a folytonos zavarok és párt-

háborúk közben a hatalmas urak zsarolása és rablása miatt

oly Ínségre jutott, hogy barmaiból kipusztulva magát volt



l82 SZABÓ KÁROLY

kénytelen a kétkerek taligába fogni, mint krónikáink föl-

i egyezték, átokkal emlékezett a boldogtalan királyra, s

mind azt, a mit szenvedett, neki tulajdonítva, nvomora

jelképét, a kétkerek taligát, gúnyosan nevezte Kún Lászlószekerének. Az egyház, mely t mint esküszegt és hite-

hagyottat serdül ifjú korában kiátkozta, élete utolsó évei-

ben pedig mint pogányt keresztes hadjárattal üldöztette,

még sírjában sem hag}'Ott neki nyugodalmat.

IV. Miklós pápa ugyanis, miután László haláláról érte-

sült, 1 290 szept. 7-én, új fölhatalmazást adott Benvenuto

püspöknek, mint Magvarországra küldend legátusának,

melyben, megemlítve hogy László a maga és országa lekö-

tése mellett esküt tett Filep legátusnak, de esküjét, mint

a szentszék levéltárában lév levelében maga is elismerte,

míg élt, nem tartotta meg, meghagyja neki, hog}- miután

Magyarország zavara és veszedelme a király halála után

sem sznt meg, st nagyobb bajoktól lehet tartani, szerez-

zen az ország állapotjáról s annak orvoslása módjairól ala-

pos értesülést, s tegyen neki kimerít jelentést, hogy ezen

a római egyházhoz tartozó ország állapotjárói minél hasz-

nosabban és sikeresebben intézkedhessek.* Néhány nap

múlva ezután, szept. 13-án, meghagyta legátusának, hogy a

nem rég meggyilkolt király üg\'ében, ki tatárokkal, sza-raczénokkal s más pogányokkal szövetkezve azok módjára

élt, és az egyház atyai intéseit, mint közelebb is az ellene

emelt hangos vádakból értesült, makacsul megvetette, mi-

helyt az országba érkezendik, tartson szoros vizsgálatot az

iránt, — mivel a szentszék ezen kérdést bizonyos tekinte-

* Theiner I. 366. 1. és utána Wen- Rudolf római királyt, hogy Magyar-

ZEL V. 6. 1. — Más nap szept. 8-án országba küldend követét, ha netalán az

külön levelekben hagyta meg Magyar- ott elhatalmasodott pogányok és eret-

ország egyházi és világi rendéinek, hogy nekek nagy tömege a keresztyénséget ve-

legatusát tanácscsal és tettel támogas- szélyeztetné, azok ellen tanácscsal és tet-

sák s intéseinek és parancsainak en- tel segítse. Theiner i. 367. 1.

gedelmeskedjenek. Szept. 9-én fölhívta



KÚ\ LÁSZLÓ. 183

tekbl különösen szivén hordozza, — hogy a király, míg

élt, magába tért-é, halála idején, megtagadva a hitetlene-

ket, kikhez és tévelygéseikhez, mint mondják, életében

átpártolt, a catholicus hitet vallotta-é, s úgy halt-é meg

mint keresztyén, nem mint eretnek, nem mint szakadár,

nem mint hitehagyott ?, és mind arról, a mit e fell az

ország fpapjai, valamint a papság és nép hisznek és val-

lanak, s a mit tlük mind a közhír, mind a valóság sze-

rint igaznak találand, neki saját küldöttje által minél ha-

marabb tegyen kimerít, határozott és világos jelentést.'

Minthogy pedig Benvenuto küldetése abba maradt, s a

pápa helyette Magyarországra, melyet Habsburgi Rudolf

idközben fiának Albertnek adományozott, már 1290 de-

czember havában János jesii püspököt nevezte követévé,

1291 január 2-án ezen parancsát az részére ismét szó-

rói-szóra kiadta.' Mily eredménye lett ezen vizsgálatnak,minthogy a legátus jelentése világot nem látott, nem tud-

juk : annyit azonban látunk, hogy a szentszék nagyon is

érdekében állónak tartotta László meggyilkoltatását úgy

tüntetni föl, mint a mely a keresztyén hittl elszakadt

királyt megérdemlett büntetés gyanánt érte, hogy így a

szentszék által a pogány király ellen hirdetett keresztes

hadjárat a jelen és jöv kor eltt igazolva lehessen.

László halálával azok szerencsecsillaga is lehanyatlott,

kik mint családja tagjai szivéhez és trónjához legközelebb

állottak, s viharos élte folyamára, mint anya, n és test-

vér, legtöbb befolyást gyakoroltak.

Anyja, a kún Erzsébet, ki László halála eltt egy pár

hónappal mint áhitatos keresztyén hálát adva Istennek,

hogy t a pogányság tévelygésébl az igaz világosság meg-

ismerésére vezette, kegyeivel elhalmozta, s legkedvesebb

fiát Magyarország, leányait pedig különféle országok trón-

I Theiner I. 369. 1 2 Theiner, I. 370. 1.



184 SZABÓ KÁROLY

jára emelte, a maga és fia, valamint Béla királv és neje

Mária s ezek gyermekei Béla berezeg és néhai férje Ist-

ván királv lelki üdveért adománvozta a dominicanusoknak

egy drávántuli egyház építésére a verczei polgároktól neki

földbér fejében telkenként fizetend 20 dénárnyi évi adót, '

megtört szivvel értesülhetett egyetlen fia gyászos kimultá-

ról, kinek balsorsa fölidézésében magát is méltán részesnek

érezhette, mint a ki a gvermekkirály fogékony lelkének

nemes irányt adni s t ifjúsága botlásaiban jó útra vezetni

elmulasztotta. A csapást, mely t lesújtotta s fejedelmi

állásától, a boszniai herczegségtl megfosztotta, aligha élte

sokáig túl ; legalább ezen utolsó ismeretes levele után

többé nevével sem találkozunk.

Izabellát, kit férje halálának híre Esztergomban Lodo-

mér érsek pártfogása alatt talált, ív. Miklós pápa 1290

szept. 9-dikén kelt levelében sietett gyászában vigasztalni,

atyai jó indulatának biztosítása mellett arra utasítván, hogy

nehéz helvzetében Magvarországba küldend legátusához

s Lodomér érsekhez folyamodjék s azokkal értekezzék

:

hogy az országban maradjon-é vagy visszatérjen hazájába. -

S még az nap meghagyta mind legátusának mind Lodo-

mér érseknek, hogy az özvegy magyar királynét hitbéri és

egyéb jószágaiban és jogaiban védelmezzék, a szentszéket

pedig minél elébb tudósítsák, hogy a királyné az ország-

ban akar-é maradni, vagy nem.^ S hogy Izabella a magyar

földön férje halála után sem érezte magát idegennek s

1 Dátum in villa Oronas (Aranyoson levelét csaknem szórói-szóra ismételte,

Baranya vármegyében) per manus . . . meghagyván neki, hogy követét és az

Laurencii Prepositi Ecclesie Sancti Petri esztergomi érseket állapotjárói és szán-

de Posoga aule nostre Cancellarii ... in dekáról körülményesen értesitse. Thei-

festo Inuencionis Sancte Crucis (május ner i. 372. 1. — Ugyanaz nap ismét ki-

3.) Anno Domini 1290. Wenzel ix. 524. 1. adta az özvegy királyné ügyében Benve-

2 Theiner I. 369. 1. — Késbb, midn nutohoz és az esztergomi érsekhez inté-

a pápa Benvenuto helyett János esinoi zett elbbi parancsait is. Theiner. i.

püspököt küldte követéül hazánkba, 1290 371. 1.

decz. 20-án, ezen Izabellához intézett 3 Theiner i. 368. I.



KUN LÁSZLÓ. 185

nem igen vágyakozott vissza szülföldére, melyet gyer-

mek korában elhagyott, kitetszik abból, hogy László halála

után majd nem tíz esztendeig hazánkban tartózkodott, s

III. Endre uralkodásának vége felé, 1300-ban, csak akkor

tért vissza Nápolyba, midn testvérének 11. Károlynak

unokája, Róbert Károly, mint trónkövetel fegyverrel ké-

szült az országba betörni. Kétségtelen ez 11, Károly nápo-

lyi király regestáiból, melyek az özvegy magyar királyné-

ról és udvari embereirl, azok segélyezésérl, a királyné

Nápolyba küldött követeirl gyakran emlékeznek, s me-

lyekbl bizonyos, hogy Izabella csak 1300 július havában

érkezett Manfredoniába.'

László kedves nénje Erzsébet is nem sokára bátyja ha-

lála után gvászfátyolt öltött. Férjét ugyanis, a másfél évnél

tovább börtönben sanyargatott Zavist, Venczel cseh király

parancsára Miklós troppai herczeg, ii. Ottokár törvényte-

len íia, a Vitkoveczek által vitézül védett hlubokai vár

ostroma közben, minthogy a vár alatt vérpadra hurczol-

tatva sem volt rá birható, hogy rokonainak az élete meg-

mentéseért a vár feladását tanácsolja, st azokat a vérpad-

ról is hsies ellenállásra buzdította, 1290 augusztus 24-én ro-

konai s a várrség szeme láttára lefejeztette.- Az így támasznélkül maradt özvegy hol hajthatta volna le bánatos fejét

biztosabb nyugalomra, mint a nyúlszigeti apáczazárdában,

melynek falai közt négy éves kora óta növekedett, s mely-

nek fejedelemasszonya ekkor unokatestvére Margit, ív. Béla

unokája, a macsói herczeg Rasztiszláv leánya volt.^ E zár-

dában végezte viszontagságteljes életét, ott, hol atyja

V. István hamvai vörös márványkoporsó alatt nyugodtak,

1 Az Izabella, vag) , mint magát ökle- emlékek az Anjuu-korhál. i. 73, 113, 121

veiéiben nevezi, Erzsébet özvegy magyar 132, 138, 153 és 154. 1.

királyné magyarországi tartózkodására 2 Egykorú cseh források nyomán Pa-

s hazamenetelére vonatkozó adatokat, lackv c. h. II. Bd. I. Abth., 362. 1.

melyek 1290 szept. 27-tl 1300 július 9-ig 3 ív. László i2go-ben kelt levele,

terjednek, lásd: Wenzel, Diplomatiai Wenzel, ix. 519. 1. és Knauz ii. 262. 1.

Magyar Tört. Élelr. ibój—6. 24



i86 SZABÓ KÁROLY

jelezte az ö sírját is a föliratos emlékk. « Erzsébet asz-

szon temettetek az Capitiilomházban az feszület eltt, mi-

képpen ott es megírták'), mond Szent Margit magyar

legendája.*

* Pray, Vita S. EHsahethw vidua: at B MnnrarcthiF viyc;iiiis. ^59. 1.

30. IVÁN BÁN FÜGG PECSÉTJE MIKLÓS NÁUOR I285-DIKI OKLEVELÉN.

i



AZ OKLEVÉL-HASONMÁSOK SZÖVEGE.

I.

LÁSZLÓ KIRÁLY OKLEVELÉNEK HASONMÁSA.

Ladislaus dei grácia Rex Hungarie, fidelibus suis . . preposito Con-

uentui, iobagionibus et populis monastery de leles salutem et grá-

ciám. Quia nos consideratis fidelitatibus et meritorys seruicys magi-

strorum St. (Stephani) et Pauli filiorum comitis Michaelis fily Vbul

patronatum monastery de leles, quem Boxa Thomas, dyonisius Dettri-

cus, Georgius et Symon, fily Symonis ex nostra collacione possedisse

dicuntur, propter manifestos et notorios excessus filiorum eiusdem

Symonis, et a lachk et donch filys ipsius Thome auferendo, predictis

Stephano et Paulo magistris dedimus et contulimus ex nostra grácia

speciali, fidelitati vestre firmiter precipiendo mandamus,

quatenus,

eosdem St. et Paulum, magistros, aut hominem ipsorum reuerenter

tamquam nostram personam recipiatis, omnia iura seruicia et debita

consueta eisdem plenarie administrantes et aliud nuUatenus facere audea-

tis uel presumatis. Alioquin nostram indignacionem grauiter sencietis

incurrisse. Dátum in Karansebes sabbato proximo ante festum aposto-

lorum philippi et Jacobi.

Eredetije a M. Nemz. Múzeumban fa Kállay-család levéltárában )

.

II.

MÁTÉ NÁDOR OKLEVELÉNEK HASONMÁSA,

Nos Matheus Palatínus Comes Posoniens,s Symigiensis et Judex

Cumanorum memorie commendantes significamus vniuersis quibus

expedit presencium per tenorem . quod quia cuncta secundum diuinam

disposicionem sünt transitoria, et unus quilibet tesauros sibi debet in-

celis tesaurizare. nos indiuersis casibus fortune incedentes, uolentes

nostre anime inuigilare, hoc condimus testamentum, ut possessiones

nostras Periese, Nympty, et Jech uocatas cum earum pertinencys vni-

uersis et cum tributo nostro de Thopulchan, si nos de hoc seculo

transmigrare contingat, reliquimus et legauimus domine consorti nostre

possidendas, ita, quod siue inter sorores in habitu, siue in eisdem,

donec uiuat, commoretur, et liberam habeat ipsas possessiones possi-

dendi facultatem, ac de ipsarum prouentibus, pro remedio nostre anime

elemosinas in missarum celebracionibus et in alys largiatur, ita tamen,

24*



l88 SZABÓ KAROLY

quod fráter noster medio tempore nichil iuris habeat in eisdem, sed

dum ipsa eciam nostra consors debitum vniuerse carnis in sui trans-

migracione de hoc seculo persoluerit, ipse nostre possessiones in ius

fratris nostri deuoliiantur iterato. Ordinauimus eciam, quod possessio-

nes nostre Gyrky et Nandur uocate, eo, quia sünt pernos aquisile, et

non hereditarie, in perpetuum Jus, monastery beaté virginis de insula

deuoluantur et statuantur, et ut hec premissa esse possint ráta, et

firma, domine Elysabeth, de insula beaté uirginis sorori domini nostri

Regis, Excellentissime domine nostre, commisimus omnia illa obser-

uare facienda. Dátum apud Sambuk in cena domini, annn eiusdem.

M.cclxxx. tercio.

Eredetije az Országos Levéltárban

III.

ERZSÉBET OKLEVELÉNEK HASONMÁSA.

Nos. E. (Elisabeth j dei grácia Regina Hungarie : memorie com-

mendantes significamus quibus expedit vniuersis, presencium per the-

norem . quod ad instanciam et peticionem karissime matris nostre do-

mineElisabeth de Insula beaté virginis gloriose, Columbanum, filium

Donáti, Iván filium poula, Katám, filium Chule. Petrum filium Lud-

uing, et Petrum filium farcasy de ueteri Buda, quiquydem tempore

Regis Bele, felicissimi recordacionis,

proaui nostri in terra Nemus

uocata residebant, in comitatu Pestiensi, ad ducatum pertinentes, apli-

cauimus ad Ecclesiam beaté uirginis de Insula, illa eadem libertate

qua ad ducatum pertinebant, in filios filiorum seruituros . volentes ut

cum presentes ad nos reportate fuerint, nostrum priuilegium super

hoc dari faciemus. Dátum Bude in vigilia Mathie apostoli. Anno .

domini . M.CC. Octuagesimo.

Eredetije az Országos Levéltárban.

I G A Z I TA S.

E dolgozat elején (7. lap) tévedve állítottam, hogy a Pektári név sem egykorú

forrásokban sem oklevelekben nem fordul el. Van ugyanis János spalatói érseknek

1272. jun. 14-én kelt oklevele, melynek bevezetésében «Joachinus Pectari Banus

SclauonÍ3e» fordul el ; a nónai egyház levéltárából közölte F.^rlati, Illyricum

Sacrum, iii. 385. 1. és utána Kukulyevich, Jura Regni Croatiie, Dalin, et Slav.

I. 81. 1. — Nem vitatva, mennyiben lehet ezen általunk eredetiben nem ismert

oklevélben elforduló Pectari név helyes olvasásában megnyugodni, bizvást merem

állítni, hogy azt, mint íróink eddig közönségesen tették, birtokról alkotott családi

névnek tartani nem lehet : minthogy Pektár helység nem létezik, s ha ezen család-

név a helység nevébl alakult volna, a latin oklevélben bizonyosan <ide Pectar»

s nem « Pectari" alakban jne el.



TARTALOM.

ELS KÖNYV.

y. István halála (1272. aug. i.). — Lá-

zadás az özvegy királyné és pártja ellen.

A levert lázadók Ottokár cseh királyhoz

menekülnek, a menekült Egyed pozsonyi

ispán Pozsony várát Ottokárnak adja

át. — A 10 éves László koronáztatása

(1272 szept.elején).

— Azv. István trón-

raléptekor Ottokárhoz szökött Németuj-

vári Henrik visszatér, ív. Béla unokáját,

Béla macsói herczeget, a Nyulak szige-

tén összevagdalja. — Ottokár az ország

széleit dulatja. — x. Gergely pápa köz-

benjárása a béke érdekében sikeretlen. —A magyarok betörnek Morvába és Sti-

riába (1273 febr.). — Ottokár Gyrt el-

foglalja, Nyitrát földúlja. — Gyr vissza-

foglalása a gyermek király szeme láttára.Németujvári Henrik gyzedelme Laa vára

alatt. — Ottokár újabb betörése, Po-

zsony, Nagy-Szombat, Mozsony, Óvár,

Szombathely, Sopron elfoglalása, Detrek

vívása. — A magyar hadak gyzedelmei

Sopron vármegyében. — Habsburgi Ru-

dolf római királylyá választatása (1273

szept. 30.). — Ottokár hadait Magyaror-

szágról visszavonja. — Belzavarok és

kormányváltozások. — A gyermek királyés anyja párthívei meghasonlása, a ku-

nok fölkelése a király ellen, Erzsébet

anyakirályné fogsága Turócz várában. —A pártok kibékülése (1273 végén). —IV. László súlyos betegen fekszik a Nyu-

lak szigetén, Gellért orvos meggyógyítja

(1274 jun.). — A király Zólyomban va-

dászik (1274 aug.). — Joakhim tárnok-

mester s Németujvári Henrik lázadása a

király öcscse Endre érdekében. — A fö-

venyi és bökén-somlyai ütközet, melyben

Henrik bán elesik (1274 szept. végén). —A király hadjárata a htlenek ellen, Sza-

lonak ostroma (1274 decz.). — Hadjárat

Veszprémben, Zalában (1275). — 11. Ká-

roly siciliai király beavatkozása a dalmát

zavarokba. — Ottokár törekvése ív. Lász-

lóval szövetkezni ; ideiglenes békekötés

(1275). — Mois mester, Ugrin s tár-

saik lázadása Fövénynél (1275 aug.). —IV. László hadjárata a Dunántúl a ht-

lenek ellen (1276 jan.^mart.). — A vesz-

prémi székesegyházat Péter nádor föl-

dúlja. — Az egyezkedés Ottokár és ív.

László közt meghiúsul. — Habsburgi

Rudolf egyessége ív. Lászlóval, leányá-nak eljegyeztetése a király öcscsével

Endrével (1276). — A szászok a gyulafe-

hérvári egyházat fölégetik (1277 febr.). —Trau viszálya Spalatóval és Sebenigó-

val. — Habsburgi Rudolf és ív. László

egyessége (1277 jul.). — Személyes össze-

jövetelök Haimburgban (1277 nov.). —IV. László Németujvári Henrik htlen

fiai ellen táborozik ; ezeket kegyelmébe

fogadja {1277 decz.). — Miklós választottesztergomi érsek választását a pápa meg-

semmisíti (1278). — Endre tótországi ber-

ezeg halála után a tótországi herczegsé-

get rövid ideig Velenczei Endre bírja

{1278 máj.). — Az ország bel zavarai. —A horvátok lázadása, Joakhim bán ha-

lála {1278). — Rudolf IV. László segé-

lyével Ottokárt a Morva mezején legyzi

és elejti (1278 aug. 26.). 3. lap.



iqo TARTALOM.

MÁSODIK KÖNYV.

\z ország belzavarai (1278). —iii. Mik-

lós pápa I'^ilep fermoi püspököt teljes ha-

talmú követévé nevezi ki Magyarországra

(1278 szept. 22). — A legátus intézke-

dései a kunok megtérítése s az eretnekek

kiirtása ügyében. — A király esküje. —A tétényi országgylés (1279 július). —A kunok viszonyait szabályozó kivált-

ságlevél (1279 aug. 10.). — A budai zsi-

nat végzései (1279 szept. 14.). — László

a zsinatot szétkergeti, nejét oda hagyvaa kunokhoz csatlakozik, a legátus átok

alá veti. — ni. Miklós pápa dorgáló le-

vele Lászlóhoz (1279 decz. 9.). — Miklós

választott esztergomi érsek és Gergely

esztergomi prépost a királyt a kunok

közzé követik ;Miklós holttestét a legá-

tus megkövezteti (1280). — A legátust

a király elfogatja, az urak viszont a ki-

rályt vetik fogságba ; a pápa Lászlót, ha

jobbulást fogad, az átok alól fölmenti. —A király a legátusnak engedelmességet

fogad (1280 aug.). — A kunok lázadáss leveretése a Hód mezején (1280 aug.). —.\ Németujvári testvérek kicsapongásai

;

Finta nádor lázadása ; László felföldi

hadjárata Finta ellen (1281). — Filep

legátus távozása (1281 okt). — iv. Már-

ton pápa viszonya Lászlóhoz (1282). —Az ország czélba vett reformja (1283). —A király hadjárata a Németujváriak ellen,

Borostyánk sikeretlen ostroma (1284

jan. febr.). -- László adományai az egy-

házak részére, anyjához intézett int le-

vele (1284). — A dalmát városok belhá-

borúja, az ország belzavarai (1284). —A tatárok betörése, rablása s kiveretése

(1285). — László a föllázadt szepesieket

Szepes vára alatt legyzi ; a kunok és

tatárok a szepesi káptalant kirabolják

(1285). — A Magyarországra menekült

Leskó krakkai és sandomiri herczeg ma-

gyar és kún hadak segélyével trónját

visszafoglalja (1285 aug). 71. lap.

HARMADIK KÖNYV.

,\ rákosmezei 1286-diki országgylés. —Németujvári Iván gyzedelme Albert

osztrák herczeg hadai fölött Borostyánk

alatt 1286-ban. — Egyezség Iván és Al-

bert herczeg közt. — László király Szent-

Videt, Iván várát, megvívatja. — A Né-

metujváriak lázadása, Pozsony elfogla-

lása s visszavétele 1287 januárban. —A tatárok dúlása Krakkó és Szandecz

vidékén ; Sóvári György gyzedelme 1287

elején. — Izabella királyné fogsága a

Nyulak szigetén. — ív. Honorius pápa

s a bíbornokok intézkedése a fogoly ki-

rályné érdekében. — A budai ország-

gylés 1287 decz. s a királyné kiszaba-

dulása. — A király nénje Erzsébet apá-

cza fejedelemasszony férjhez menetele

Rosenberg Zavis cseh lovaghoz 1287. —László megjobbulása s adományai az

egyház részére. — ív. Miklós pápa föl-

léjjése László király ellen 1288. aug. —Keresztes hadjárat. — Velenczei Endre

mint trónkövetel föllépése, bukása s

bécsi fogsága. — A fövenyi országgylés

1289 július végén. — Albert osztrák her-

czeg hadjárata Németujvári Iván ellen,

az ország területi épségének megcsonkí-

tása 1289. — Ujabb lázadás a király

ellen. — László dunántúli sikeretlen had-

járata 1289 végén. — Tiszántúli táboro-

zása 1290. — Rosenberg Zavis prágai

fogsága s László terve Venczel cseh ki-

rály megbuktatására. — ív. Miklós pápa

Benvenuto püspököt nevezi ki követéül

Magyarországra, hogy László ellen ujabb

keresztes háborút hirdessen 1290 május20. — László király meggyilkoltatása

Krösszeg vára alatt 1290 július 10. —Mizse nádor véres bosszúja a király gyil-

kosain. — A szent szék vizsgálatot ren-

del parancsa a király halála ügyében. —László király anyjának Erzsébetnek, öz-

vegyének Izabellának, s nénjének, Erzsé-

betnek, Zavis özvegyének sorsa, 126. lap.



TARTALOM. iqi

KEPÉK.

ÖNALLO KEPÉK

Ottokár, II. és iii. Venczel királyok,

Kunigunda, Guta és Erzsébet ki-

rálynék képei .. --- --- --- —

.

Habsburgi Rudolf arczképe ... ...

IV. László király oklevele, melylyel

a leleszi monostor kegyuraságát

István és Pál mestereknek adja

Erzsébet királyné Budán 1280. kelt

Lap

C'5

68

95

L p

oklevele, melylyel a margitszigeti

egyház számára jobbágyokat ado-

mányoz .... ... --- -.- 131

Erzsébet királyné, Kún László anyja

pecsétje. ... ... ... ... .-. 131

Körösszeg látképe. Természet után

rajzolta Kimnach László... — 178

A SZÖVEGBE NYOMOTT KEPÉK

:

margitszigeti kolostor romjaiból

(czímkép) Dörre rajza... ... ...

v. István király oki. elösorai (1270.)

v, István pecsétjének ellapja .. ...

v. István pecsétjének hátlapja _ ,

V. István király oklevele elösorai(1265-bl). ... ... ... .... --

v. István király oklevele elösorai

{1270-böl) ... ... ... ... ...

Detrekö vára, (Dörre rajza természet

után). ... ... ... . ... ...

Szalonak vára, (Dörre rajza termé-

szet után) ... ... ...

IV. László király oklevelének elöso-

rai 1278-ból ... ... ... ... ...

Adorján vára, rajz Kimnach L—60.

Ottokár halála. ... :. ... ...

Sándor jude.x curiae pecsétje 1272. ..

IV. László 1274 jul. i8-iki oklevelé-

nek kezd sorai ... ... ...

Filep fermói püspök

IV. László ketts pecsétjének ellapja

IV László ketts pecsétjének hátlapja 97

I Szaláncz vára (gr. Forgách István

3 fénykép fölvétele után rajzolta

4 Dörre Tivadar) ... ... . . ..- 108

5 Csák Máté 1283-iki végrendelete... iii

A tatárok betörése... ... ... ... 116

6 Szepes vára (természet után rajzolta

Dörre) . — ... .. ... ... 122

7 IV. László egyik oklevelének kezdbetje (Orsz. Ltr.).. ... ... --. 125

17 Miklós nádor 1285 jun. 16. okleve-

lének kezd sorai- ... ... ... 126

29 Margitsziget romjai (Haske eredeti

fölvétele után). _ . ... — ... 136

33 László király... ... ... .._ ... 137

61 Nagymarton (fénykép fölvétel után) 16167 Magyar-Óvár ... ... ... ... ... 164

70 Körösszeg vártornya (Kimnach

László eredeti fölvétele) ... ... 178

71 Kún László megöletése ... ... ... 181

78 Iván bán függ pecsétje Miklós ná-

96 dor 1285-iki oklevelén. _ 186

MEGJEGYZÉSEK A KEPÉKRL.

Ottokár, II. és iii. Venczel királyok,

Kunigunda, Guta és Erzsébet királynék

színezett képét az eredeti codexbl Ig-

lón (Csehországban) vett másolat után

Deutsch mintézete készítette.

Rudolf arczképe a speieri székesegy-

házban lev sírkövérl (valószínen

tumba fedele) vétetett, mely Speiernek

1689-iki feldulatása után a templomból

eltnt. i8i2-ben egy gyártulajdonos há-

zában ráakadtak. 1815-ben Ferencz csá-

szár a gyártulajdonostól elhozatta , s

Rudolf sírjára visszatétette. A sírk, fel-

találása utáni állapotjában, nem nyújt



19- TARTALOM.

világos képet Rudolfról, különösen ar-

czáról. De szerencsére a xvi-ik század-

ban elpusztulása eltt lemásolták hason-

nagyságban s ez most az Ambraser-gyüj-

teményben riztetik.

Ezen kép vétetett az 1882-ben Bécsben

kiadott Festschriff zur 600-jáhrigen Feier

des Hauses Habsburg czímü munkából.

Erzsébet királyné, Kún László anyja

pecsétje ellapjának körirata : t elisabet

DEI GRATI.\ REGINA VNGARIE ET FILIA

iMPERATORis cvMANORVM. Hátlapja kör-

irata: t S. VXORIS STEFANI REGIS QUINTI

QUARTI BELE ILLi'STRIS REGIS FILli.

Eredetije az Orsz. Lev. D. O. 844. sz.

V. István oklevele, melyrl a 3. 1. be-

mutatott fac-simile van véve, 1270-ben

kelt s a gyri egyház pulsatorjait min-

dennem adózás alól fölmenti. Nemzeti

Múzeum.

V. István 1265-iki oklevele (6. 1.) a

margitszigeti apáczák javára tett ado-

mányról szól s az Orsz. Lt. Dl. 589, 1265.

v. István 1270-iki oklevelét (7. 1.) mely-

lyel Imre fiának Jakabnak a Sajón víz-

jogot adományoz, az Orsz Levélt. DL704/1270.

w István király ketts pecsétje (4— 5.

lap) a N. Múzeumban rzött 1272-iki

márcz. 31. oklevélrl van véve. Körirata

az ellapon, küls kör : t s. stephani

DEI GRÁCIA . VNGARIE . DALMACIE

CROVACIE . RAME . SERBIE . GALIC. Bels

kör: lE .

LODOMERIE. CUMANIE . BUL-

GARiEQ . REGIS . A hátlap körirata :

t SIGILLU.M . STEPHANI . QVINTI . yUARTI .

BELE . REGIS . FILII .

IV. László 1278-iki (33. 1 ) Zombath

fiai számára kiadott adománylevelét az

Orsz. Lt. Dl. 1012,1278. sz. a.

Ottokár halála (67. 1.) a képes króni-

kából van véve, a hol {726. 1.) ez áll

alatta: «Pugnat rex cum Ottocario».

Sándor judex curias pecsétjének I70. 1.)

körirata ez: s. alexandri ivdicis curi.e.

A pecsét a Nemz. Múzeumban riztetik.

Ki van adva Kubinyi : Arpádkori okle-

velek 3. sz. pecsét.

IV. László 1274. jul. 18. oklevelének

(71. 1.) eredetije a Nemz. Múzeum kéz-

irattárában riztetik. Ki van adva az

Arpádkori új okmánytár ív. k. 9. 1.

Filep fermói püspök képe (78. 1 ) a

képes krónikából van véve, a hol {129. 1.)

ez aláírással látható : « Firmanus legátus

intrat".

IV. László király ketts pecsétjének

ellapja (96. 1.) körirata: s . ladislai .

DEI . grácia . UNGARIE . DALMACIE .

CROVACIE . RAME . SERVIE . GALLICIE .

LODOMERIE . CVMANIEQ . REGIS . A hát-

lap (97. 1.) körirata: sigillvm . ladislai .

TERCII . QVINTI . STEPHANI . REGIS .

A tatárok betörése (116. 1.) a képes

krónikában (128. 1.) ez aláírással látható:

"Secunda vice intrant Tartari".

Miklós nádor 1285 jun. 16. kelt okle-

velével (126. 1.) Laztay nev faluját a

szt. Mária hegyérl nevezett monostor-

nak adományozza. \z oklevél eredetije

az Orsz. Levéltárban riztetik D. O. 1186.

László király (137. 1.) a képes króniká-

ból való, a hol (12S. 1.) ez aláírással áll:

(cLadislaus filius Stephani coronatur ín

regem »

.

Magyar-Ovár képe (164. 1.) xvii. sz.

metszet után készült Birckenstein : Ertz-

Herzogliche Handgriffe ez. munkájából.

Kún László megöletése (181. 1.) a ké-

pes krónikából van véve (129. 1.) ; az alá-

írás olvasható alatta: «Rex Ladíslaus

interticitur».

Németujvári Iván bán függ pecsét-

jének (Miklós nádor 1285-íki oklevelén)

körirata : t s . iohannis báni tocivs

scLAvoNiE FiLii HERici. Az oklevél ere-

detije az Orsz. Levéltárban riztetik

D. O. 1186. sz.

r

r



jfiCIVlLL t'!tVa*WJty»

DB Szabó, Károly

929 K-un LászlóS93 m

PLEASE DO NOT REMOVE

CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY

szabó károly - kún lászló (1272-1290) (1880)

Documents