Szabolcs-Szatmári

G A Z D A SÁ G I,T Á R SA D A LM I ÉS K U LT U R Á LIS FO LYÓ IRAT

» ■H*w*wr

I L I Ii P l tJ - rÜL-

1Hli

1i

Szabolcs-Szatmári Szemle

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG:

dr. Csermely Tibor, Csernusi Endre, dr. Cservenyák László, dr. Fazekas Árpád, Gyúró Imre (a szerkesztő bizottság elnöke), dr. Klenczner Imre, Kopka János, dr. Kőrössy Kálmán, dr. Kuknyó János, dr. Margócsy József, Ratkó József, Simkovics Gyula,

Szilágyi Imre, Scholtz Béla, Tóth Sándor, dr. Varga Lajos.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

dr. H á r s f a l v i P é t e r

SZABOLCS-SZATMARI sze m leGazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat.

A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács lapja.Megjelenik negyedévenként.

K iadja a Szabolcs m egyei Lapkiadó Vállalat. Felelős k iadó: Mádi L ajos Igazgató. Szerkesztőség: Nyíregyháza, Sóstól üt 31/b. T e le lőn : 11-7B8.

Kiadóhivatal: Szabolcs m egyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zríny i Ilona u, 3—5.T e le fon : 10-150

Kéziratot nem őrziink m eg és nem adunk vissza.Terjeszti: a M agyar Posta. Előfizethető a Posta K özponti Hírlap Irodánál (B p „ V., József nádor

tér 1., te le fon : 180-850, postacím : 1900 Budapest) és bárm ely kézbesítő postahivatalnál.Evl előfizetési d íj: 72,— Ft. Csekkszám laszám : 215—96162.

B efizetéskor m inden esetben kérjük feltüntetni a folyóirat nevét: SZABOLCS-SZATM ARI SZEMLE Készült a N yírségi N yom dában.

Felelős vezető: Jáger Zoltán — 84. — 1391

Index: 25 923— ISSN 0133— 2465

II.

Ta rtalom :M Ű S Z A K I É L E T

VARGÁNÉ KÁNÁSI ERIKA: A műszaki értelmiségmegyénkben -----------------------------------------------------

SIMON GÉZÁNÉ—FAZEKAS ÁRPÁD: Számítástechnika és gazdaság -----------------------------------------------------

MIKÓ ÁDÁM: Számítástechnika a záhonyi átrakókörzetben —

KEREKES IMRE: Műszaki fejlesztés a KEMÉV-nél — SCHOLTZ BÉLA: Az MTESZ a műszaki fejlesztésért

T Á R S A D A L O M

HAJNAL BÉLA: Terület- és településfejlesztés-----------MÁRTON MIHÁLY—VIRÁG ANIKÓ: Üzemegészség

ügyünk h e ly z e te ------------------------------------------------BARABÁS IVÁNNÉ: Megyénk idegenforgalm a-------KOVÁCH IMRE—KUCZI TIBOR: A kisiparról-----------

H A G Y O M Á N Y

TAKÁCS PÉTER: Széchenyi István Szabolcs megyében

I R O D A L O MANTAL ISTVÁN: Szelíd fenegyerek . . . Beszélgetés

Csák Gyulával-------------------------------------------BORY ZSOLT: Infarktus--------------------------------------------KATONA BÉLA: Egy költő halálára. (Búcsú Bory

Z so lttó l)-----------------------------------— ----------------------JENE JÓZSEF: Kompozíció feketére. In memóriám

Bory Z s o lt ----------------------------------------------------------BÉNYEI JÓZSEF: Fekete lakodalom, Levelek a szama

ramhoz --------------------------------------- ----------------------PAULINA ÉVA: F a la k --------------------------------------------PETRÖCZI ÉVA: Mindörökké — ------------— -------------CSELÉNYI GÁBOR: Ébredés, Benned — — — — — —TESKI TIBOR: Jelenidő, A folyó felől, Sarokban-------BODNÁR ISTVÁN: Ködöt lehelnek estefelé----------------BUDAHÁZI ISTVÁN: Rokonabb velem ---------------------ANTAL ATTILA: Szerelem, Este, hazagondolva-------MADÁR JÁNOS: B á b e l--------------------------------------------JÁNOSI ZOLTÁN: A nembeli kalap. (Részlet)-----------

SZABOLCS-SZATMÁRI

Gazdasági, társadalmi cs kulturális folyóirat

1984. AUGUSZTUSXIX. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM

I

9

131924

29

425261

71

7984

85

87

88

90 94 94949595969697

III.

S Z Í N H Á Z

Nem félünk a farkastól. Albee drámája a Móricz Zsig-mond Színházban. (Kósáné Oláh Júlia)---------------------- 99

„Meg kellene találni az igazságot.” Sarkadi Imre Oszlopos Simeonja a Móricz Zsigmond Stúdió Színházban. (Bánszki István)-------------------------------------------------10.5

K R Ó N I K AKulturális események. (Lukács Ilona)------------------------------ 100

K Ö N Y V E K R Ő L

Margócsy József: A pedagógus és az élet. (SzövényiZsolt)-------------------------------------------------------------------

Csák Gyula: Közös magány. (Nagy István A ttila )-------Alföldi tanulmányok 1984. (Hanusz Á rpád)----------------Régi okiratok és levelek tára 1905—1906. (Futaky László)

K £ P E K

Balogh G é z a : ---------------------------------------------------------98, 127Kerülő F eren c:---------------- — ------------------ — ---------119Krutilla József:---------------------------------------------------------28, 69Lakatos J ózse f:------------------------------------------------------- 127, 128

114120122124

A színes címlapon:A vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet almafeldolgozó üzeme.

(Zsák Zoltán felvétele)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI:

Antal Attila Nyíregyháza; Antal István újságíró, Nyíregyháza; dr. Bánszki István főisk. docens, Nyíregyháza; Barabás Ivánná közgazdász, Nyíregyháza; Bényei József költö, újságíró, Debrecen; Bodnár István, Nyíregyháza; Budaházi István, Mátészalka; Cselényi Gábor Nyíregyháza; Fazekas Árpád mérnök, Nyíregyháza; Futaky László megyei könyvtárigazgató-helyettes, Nyíregyháza; dr. Hajnal Béla közgazdász, a KSH Megyei Igazgatóságának vezetője, Nyíregyháza; dr. Hanusz Árpád főisk. adjunktus, Nyíregyháza; Jánosi Zoltán Nyíregyháza; Jene József Nyíregyháza; dr. Katona Béla főisk. tanár, Nyíregyháza; Kerekes Imre igazgató, Nyíregyháza; Kósáné dr. Oláh Júlia főisk. adjunktus, Nyíregyháza; Kovách Imre tud. kutató, Budapest; Kuczi Tibor tud. kutató, Budapest; Lukács Ilona főisk. tanársegéd, Nyíregyháza; Madár János Nyíregyháza; dr. Márton Mihály, a megyei KÖJÁL igazgató főorvosa, Nyíregyháza; Mikó András mérnök, Záhony; Nagy István Attila tanár, Nyíregyháza; Paulina Éva újságíró, Debrecen; Petrőczi Éva Budapest; Scholtz Béla főmérnök, Nyíregyháza; Simon Gézáné számítástechnikus, Nyíregyháza; Szövényi Zsolt, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője, Budapest; dr. Takács Péter kandidátus, főisk. tanár, Nyíregyháza; Teski Tibor, Nyíregyháza; Vargáné dr. Kánási Erika a megyei tanács osztályvezetője, Nyíregyháza; dr. Virág Anikó főorvos, Nyíregyháza. A képzőművészeti alkotások fotóit Zsák Zoltán készítette.

IV.

Hűszaki élet

V A R G Á N É K Á N Á S I E R IK A :

A műszaki értelmiség megyénkben

Szabolcs-Szatmár megyében, annak iparában mérnöknek lenni nem könnyű feladat. Szép, de nehéz, többnyire vezetői munkát kaphat igen fiatalon a mérnök, vagy olyan üzembe kerül, ahol az előkészítéstől a döntésig nem kérdezik meg a véleményét. „csak” a végrehajtás jut osztályrészéül. Vallom ezt, mert felmérésünk szerint az ipari üzemekben mindössze 742 mérnök és 1128 technikus dolgozik. Mégis az elért műszaki színvonal, Szabolcs-Szatmár megye iparának fejlődése a műszakiak, a mérnökök, technikusok munkájának is az eredménye.

Célom e cikkel, hogy — a megyei pártbizottság 1981. évi értelmiségpolitikai határozatából kiragadva — az iparban dolgozó műszaki értelmiség mai helyzetére és egyben a jövő lehetőségeire a műszaki színvonal ismeretében mulassak rá. A ma és a holnap műszakiainak, az őket vezető-irányító szakembereknek figyelmét felhívjam a feszültségek enyhítésére és megszüntetésére.

A műszaki értelmiségről írni ma igen ellentmondásos. Hálás, mert feladatunk az intenziíikálás igénye, a világgazdaság szorítása miatt — lényegesen nagyobb, mint tíz éve. Hálátlan azért, mert az utóbbi öt évben igen sok írás, tanulmány próbálta a témát kifejteni, s megoldást keresni a mérnöki munka értékének visszaadására.

Az elmúlt évben az MT VB ipari osztálya az ipari üzemeknél megpróbált választ kapni az üzemek műszaki színvonalára, azon belül a fejlesztés, termelés-előkészítés, irányítás, meo, tmk munkájára. (A 80 egységből 67 vállalta a közös munkát, melyeknek ezúton is köszönetét mondunk.)

A téma feldolgozásánál nehézséget okoz az, hogy felmérésünk csak a megye nehéz-, kohó- és gép-, valamint könnyűiparára szorítkozik. A KSH által viszont ipari ágazat alatt közölt és általam felhasznált adatok más ágazatokat is figyelembe vesznek. (Építőanyagipar, élelmiszeripar.) Az elemzés során igyekszem jelezni, mikor melyik adatot használom. Néhány próbaszámítás alapján azonban azt is megállapítottam, hogy arányát tekintve lényeges eltérés a két számbavétel között nincs.

A MEGYE IPARÁNAK MŰSZAKI JELLEMZŐI

Országunkban már jóval korábban is így volt és ma is érvényes, hogy késleltetett reakcióval fogadtuk és fogadjuk a korunkat jellemző tudományos-technikai forradalom történelmet formáló kihívását. Ha igaz ez az országra, jellemző ez megyénkre is, amely legkésőbb kapcsolódott be az ország ipari vérkeringésébe.

Ahhoz, hogy a megyénk iparában dolgozó műszaki értelmiség helyét, szerepét megítéljük, tekintsünk át néhány meghatározó termelési-műszaki-gazdasági jellemzőt: Megyénk a magyar ipar létszámának 3—4%-ával, gépértékének 1%-ával állítja elő termelésének közel 2—3%-át. így állított elő mintegy 22 MdFt-ot, melynek Vt-ét exportálta. Mindezek megvalósításában 43—44 ezer foglalkoztatott 15 MdFt állóeszközértéket hasznosított.

1

Ebben a megyében az ipar a felszabadulás után még az országos színvonal alsó régiójában foglalt helyet. Ma már közel került a középmezőnyhöz, egyes termékek tekintetében pedig az élenjárók között van.

így történelmileg rövid múltra visszatekintő iparunkban is vannak olyan termékeink — köztük jelentős számú külpiacon kerül értékesítésre —, melyet az országban csak megyénkben állítanak elő. Ilyenek pl: campingmatrac, mezőgazdasági gumiabroncs, nyersmorfin, mikrohullámlemez, vazelin, rugós visszacsapó szelep stb. Jelentős arányban veszünk részt az országos termelésből a következő termékekkel: ipari felhasználású papírzsák, szemüveglencse (csaknem 100%-ban), cipő (14%), izzólámpa (10—12%), gyapjú és gyapjú típusú szövetek (14%).

Nem lehet szó nélkül hagyni, ha megyénk iparát kívánjuk bemutatni azt, hogy Demecserben van az ország legnagyobb kártolt fonodája, vagy azt, hogy a MEZŐGÉP az ország legnagyobb szerszámgép-felújító egysége.

Ennek ellenére az üzemek döntő része kis- és középüzem. A 80 gazdálkodó egységből csak 5 termelési értéke haladja meg az 1 MdFt-ot, 9 üzem létszáma pedig az 1000 főt. Legnagyobb üzemeink az Alkaloida, a Taurus, a Papírgyár, egyben a műszaki értelmiség bázisai is. Kutató tevékenység azonban egyedül az Alkaloida Vegyészeti Gyárban van.

Termelési értékben az iparágak közül a nehézipar (39%), létszámban a könnyűipar (47%) a meghatározó. Üzemeink közel fele gyáregység, jelentős arányt képviselnek az ipari szövetkezetek (36%), míg az önálló minisztériumi és tanácsi vállalatok száma mindössze 12. Mindez lényeges hatást gyakorol a termelésre, a fejlesztésre, a gazdálkodásra, így az értelmiség helyzetére is.

A műszaki színvonalról

A termeléshez szükséges műszaki színvonal egyértelmű megfogalmazására nem vállalkozom, mivel ez csak több mutató birtokában lehetséges, s ezek nagysága, változása igen ellentmondásos. Ennek megközelítése a következő néhány jellemzőből viszont véleményem szerint lehetséges. Annál is inkább, mivel az egzakt számokon túl, meg is kérdeztük a gazdálkodó egységeket, hogyan ítélik meg saját helyzetüket, menynyire tartják fontosnak a műszaki feladatok egyes fázisait, milyen mértékben igénylik a kvalifikált munkaerőt.

A VI. ötéves tervidőszakban az állóeszközök bruttó értéke kisebb mértékben nőtt, mint a termelési érték, mely növelte a hatékonyságot. A műszaki színvonal kedvező alakulását segítette az, hogy a gépek aránya az állóeszközökön belül az 1980. évihez viszonyítva 1% ponttal javult. Kedvezően befolyásolta ezt továbbá, hogy a gépek színvonala (nettó, bruttó érték), mely mintegy 63%, az országos átlagtól 5—6%-kal magasabb.

Az elmúlt évben a termelési értéket teljes egészében a termelékenység növekedésével realizáltuk, mégis az egy fizikai dolgozóra jutó termelési érték az országos átlagtól alacsonyabb. Ezt a viszonylag kedvezőtlen számot megítélésem szerint a megye iparszerkezete, a könnyűipar jelentős aránya, a nehézipar összetétele és az átlagostól munkaigényesebb gépipar okozza. (Ennek mélyebb vizsgálata nem e tanulmány célja.)

A kedvezően változó műszaki színvonal egyik eredménye, hogy megyénkben a 100 Ft bruttó gépértékre jutó termelés is lényegesen magasabb az országos átlagtól.

E viszonylag pozitív eredmények ismeretében nem lehet viszont figyelmen kívül ' hagyni, hogy a gazdálkodó egységek, saját megítélésük szerint, kapacitásukat 79%- ban használják ki. Ez további nagy tartalékot jelent még akkor is, ha megyénkben a fizikai dolgozók átlagos műszakszáma 1,5, az országos 1,4-gyel szemben. Választ ké-

2

rünk arra, hogyan ítélik meg a műszaki színvonalat meghatározó, a műszaki értelmiséghez szorosan kapcsolódó tevékenységeket (technikai, technológiai színvonal, fejlesztés, beruházás, szervezés, termelés-előkészítés, irányítás, ellenőrzés, karbantartás). Ezzel egyben képet kaptunk arról is, hogy a ma itt élő és dolgozó mérnöki-műszaki gárdának mely területeken lehet és kell a további kibontakozás útját keresnie.

— 72, illetve 61%-a úgy ítélte meg, hogy technikai-technológiai színvonala közepes és 10, illetve 32%-a minősítette jónak. Erre utal a termékváltás gyorsulása. Az, hogy az utóbbi 5 évben gyártásba vett termékek száma mintegy 5%-kal haladja meg a megszüntetett termékek számát. Az új és a megszüntetett termékek döntő hányadát a divatérzékeny könnyűipari ágazat adja. Az ipar termékszerkezete, a termékek életkora szerint igen kedvező. A termékek kétharmadának életkora 5 év alatti, a 15 év felettiek aránya 10—13% körüli. Elgondolkodtató viszont, hogy a 15 év feletti termékek 70%-a gépipari ágazatba tartozik.

— Műszaki fejlesztési tervet a gazdálkodó egységek 76%-a készít, de csak 69% végez műszaki fejlesztési tevékenységet. Az ágazatok közül jobb (90%) a terv- készítés aránya a kohó- és gépiparban. A tanácsi ipar valamennyi vállalata rendelkezik ilyen tervvel. A minisztériumi irányítású vállalatok több mint 80%-a készít ugyan műszaki fejlesztési tervet, önálló tervvel azonban (gyáregységi) csak kétharmad részük rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a 35 vállalatból mindössze 19, a szövetkezeteknél 26-ból 10 egyáltalán nem készít tervei. A szervezési munka gyerekcipőben jár. Ezt bizonyítja, hogy szervezési tervvel az egységek alib több, mint fele rendelkezik csak. A tervek megvalósítása érdekében a fejlesztési, beruházási, szervezési tevékenységet a műszakiak többnyire kapcsolt munkakörben végzik. Az iparnak alig több mint egyharmadá- ban vannak csak önálló munkakörben foglalkoztatva. A fejlesztési tevékenységet kiragadva az előbbiekből, önálló fejlesztési előadói munkakör igen kevés. A nehézipari háromnegyedében, a kohó- és gépipar közel kétharmadában van, a könnyűiparban ez a szám csak 8%. Hasonló az arány a beruházási, szervezési munkaköröknél is.

— Kedvező, hogy az üzemek úgy ítélik meg, hogy a termelés-előkészítés-irányítás alapinformációival valamennyien rendelkeznek (anyag-, időnorma, termelőhelyek adatai stb.). A munka „tervszerűségére” utal, hogy termelési programot azonban már csak 84% készít, a termelés költségeit az üzemi szinten a gazdálkodó egységek 52%-a ismeri.

— Karbantartás, mint a műszaki munka egyik lényeges, preventív eleme, kedvező helyet foglal el az üzemek termelést elősegítő tevékenységében. Ezért 84%-uk készít éves karbantartási tervet. Kedvezőtlenebb viszont a helyzet a szövetkezeti szektorban. Az elkészített terv viszont eléggé nagyvonalú, hisz még kétharmad sincs azoknak az aránya, melyeknél a terv gépekre és gépsorokra ter- ped ki. Kedvezőtlen, hogy a gépenkénti karbantartási költséget alig több mint egyharmaduk ismeri. Helyes viszont, hogy az üzemenkénti karbantartási kiadásokat csaknem valamennyien (91%).

Akkor, amikor a megyei iparban dolgozó emberek természetes igénye a minél magasabb műszaki színvonal, nem szabad elfelejtkezni olyan, az iparági színvonalat is meghaladó üzemekről, mint:

— a Kender-juta nagyhalászi gyára;— a minisztérium által kiváló technikai felszereltségűnek nyilvánított HÖDIKÖT-

üzemek (a HÖDIKÖT üzemei közül először Tiszalökön vezették be a termelés- előkészítés-irányítás számítógépes programozását);

3

— az Öntödei Vállalat Kisvárdai Gyárának disamatic öntödéje, mely magyarországi viszonylatban is a korszerűbbek közé tartozik;

— a Taurus gumiabroncsüzeme, amelynek termékei a legigényesebb tőkés piacon is versenyképesek.

A MŰSZAKI ÉRTELMISÉG HELYZETE

Kik is tartoznak a műszaki értelmiség fogalmába? Többnyire ma a mérnököket, üzemmérnököket soroljuk e kategóriába. A mérnök fogalom a történelmi fejlődés során, vagy adott történelmi korszakon belül is, a különböző fejlettségű országokban változó tartalmú.

A mérnöki munka első megjelenési formája a termelés felügyelete, irányítása, a tömegmunka megszervezése volt. Több mint másfél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy megjelenjen a mérnöki munka új vonása, mely a tapasztalati ismeretre támaszkodó mérnöki tevékenység mellett a tudományos módszerek aktív alkalmazását jelentette.

Tudnunk kell, hogy ma, amikor a termelés megyénkben is mérsékeltebben növekszik (83/82 2,4%), a hatékonyság csak akkor és olyan mértékben emelhető, amilyen mértékben nő a szellemi munka tartalma. Ennek viszont elengedhetetlenül szükséges megtestesítője a mérnöki értelmiség mellett az egyre több szellemi munkát végző technikus és a szakmunkásréteg is. Olyannyira, hogy sok esetben már alig lehet elhatárolni az utóbbiak tevékenységét az értelmiségi munkától, és ez fordítva is így van.

A műszaki értelmiség számarányának mind az összes foglalkoztatotthoz, mind a szellemi foglalkozásúakhoz viszonyított növekedése világjelenség. A műszaki értelmiség értékteremtő szerepét megyénk vezetői is időben felismerték, s a középfokú képzés tudatos alakításával, a mérnökképzésben résztvevőknek szabolcsi munkahely teremtésével mentek elébe a társadalmi igények előrelátható alakulásának.

Aktív keresők foglalkoztatási főcsoport szerint

Foglalkoztatási főcsoport 1970 ezer fő ossz. ipar1980 ezer fő

ossz. ipar1980

ossz.70 %

ipar

Fizikai fogl. összesen 195,2 35,1 196.C 53,8 100,7 153,4

Nem fizikai fogl. 42,0 6,3 59,2 10,7 140,9 168,2— ffokú végzettség 9,3 0,5 16,2 1,3 174,1 245,8— műszaki 7,5 2,4 12,4 4,4 166,2 183.4

összesen (1+2) 237,2 41,4 255,8 64,5 107,8 155,6

(KSH adatok alapján, teljes ipar)

A megyében az aktív keresők száma 10 év alatt igen mérsékelten nőtt. Ezzel szemben az iparban foglalkoztatott fizikai és szellemi foglalkozásúak száma több mint másfélszeresére emelkedett. Ezt is lényegesen meghaladja az iparban foglalkoztatott műszakiak közel kétszeres, a felsőfokú végzettségűek két és félszeres növekedése., Mindez annak következménye, hogy 1965 után a vidéki ipartelepítés hatására számos új ipari egység kezdett megyénkben üzemelni. Működésükhöz elengedhetetlenül szükséges volt és van szakemberekre, közülük is elsődlegesen a műszaki értelmiségre, azok letelepítésére.

4

A KSH elemzése szerint ennek következtében 1960 és 1980 között a felsőfokú végzettségűek száma az iparban közel tízszeresére nőtt. A felsőfokú műszaki végzettségűek közül — bár kétharmaduk ipari jellegű diplomával rendelkezik — arányuk a megyében alacsonyabb, mint az országos.

A három ipari ágazatban a jövőt megteremtő fejlesztő, beruházási területen a foglalkoztatottak 56%-a, a termelés-előkészítés irányításában csak 20%-a, a karbantartásban közel 30%-a, a meo-nál viszont csak 4%-a mérnök.

A termelés-előkészítés irányítása területén a létszám 40%-ának, a többi területeken a létszám 20—20%-ának sem mérnöki, sem technikusi végzettsége nincs.

A mérnökök számának növekedése kezdetben — az iparhoz hasonlóan — extenzív úton ment végbe. Ennek következménye, de a személyzeti és kádermunka hiányosságára is vall, hogy az iparban a megye számára kulcsfontosságú vezető (műszaki igazgató vezető, főmérnök, műszaki főosztályvezető) műszaki munkakörben dolgozók csupán 67, illetve 62%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, 5%-n 8 ált., vagy attól alacsonyabb képzettségű.

Ezek a számok azt mutatják, hogy megyénkben egyrészt növelni kellene a felsőfokú végzettségű műszakiak számát, másrészt jobban kellene gazdálkodni a már itt dolgozó műszaki értelmiséggel. Általános tapasztalat az, hogy ott, ahol a műszaki igazgató vagy főmérnök nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel, nem fordítanak gondot a beosztott állomány szakmai színvonalának növelésére sem.

Hiányzik-e a gazdálkodó egységben mérnök, vagy technikus? — tettük fel a kérdést. Az üzemek önkritikus válasza bennünket is meglepett.

Hiányzó mérnökök aránya a betöltött munkahelyekhez képest

Nehézipar 21% Minisztériumi ipar 25%Kohó- és gépipar 39% Tanácsi ipar 26%Könnyűipar 49% Szövetkezeti ipar 61%

A hiányzó mérnökök száma igen magas, a jelenlegi létszám 35%-a, a technikusoké 23%-a. Nagy részük minisztériumi iparban jelentkező igény. Igen magas a könnyü- és a szövetkezeti ipar relatív mérnök-, illetve technikusigénye is, melynek nagy a valóságtartalma, hiszen itt a legkevesebb ezen végzettségűek száma.

A műszaki végzettségűek üzemerikénti megoszlása igen változó, összességében azonban kedvezőtlen. A vizsgálatban részt vett gazdálkodó egységekből tízben (14,5%) dolgozik a mérnökök fele. Ez a tíz üzem az 500 MoFt—3 MdFt termelési értéket előállító, 300 MoFt—2 MdFt-on felüli állóeszközértékkel rendelkező és 1000 főtől 3000 fő között foglalkoztató üzemek között szóródik.

Egyetlen mérnök és technikus sincs öt üzemben, ebből 4 szövetkezet és 1 gyáregység. Ezen túl technikus van, de mérnök nincs további 8 ipari szövetkezetünkben. Kedvező viszont, hogy több mint 10 mérnököt és több mint 10 technikust foglalkoztat az üzemek egyharmada, illetve megközelítően fele.

Addig, míg a három ágazatban az 1000 főre jutó mérnökök száma 17 fö, a technikusoké 26 fő, a szövetkezetekben a mérnökök száma csak 6 fő, a technikusoké 17 fő. Hasonlóan rossz a helyzet a könnyűiparban is. A fenti számok viszont igen kedvezőek a nehézipari ágazatban, ahol a mérnökök aránya csaknem kétszerese az átlagnak.

1000 foglalkoztatottra jutó mérnök és technikus szóm

Nehézipar

Mérnökfő33

Technikusfő41

Kohó- és gépipar 22 35Könnyűipar 8 14Minisztériumi ipar 21 30Tanácsi ipar 14 23Szövetkezeti ipar 6 17

Ezt a szóródást — egyes területeken a minimális kvalifikált szakemberek számát — csak igen kis részben indokolja a termékszerkezetből adódó különbség. A mai, mindig megújulni kényszerülő gazdálkodásban ez a szemlélet nem tartható, nem segíti a jövő eredményes kibontakozását.

Gyakran olvassuk, hogy „túltermelés” van egyes mérnöki szakterületeken. Véleményem szerint ezt mindenkor erősen befolyásolja az országban való területi elhelyezkedés. Az ellátottsági mutatót lényegesen meghatározza a szakiskola, egyetem közelsége, vagy távolsága. Ebből adódóan Szabolcs-Szatmár megyében gépészmérnökből (Miskolc) van a legtöbb, létszámot és arányt tekintve is.

Még mindig alacsony — bár számuk igen erőteljesen növekszik — a könnyűipari főiskolát végzettek aránya. A Dunántúlon a faiparban a nem kulcsfontosságú, beosztott munkakörökben is mérnökök dolgoznak. Nálunk a minimális igényt is alig tudjuk biztosítani. Ezért is kötött a megyei tanács vezetése együttműködési megállapodást a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemmel.

Túltermelésről sem beszélhetünk, de igaz az, hogy megyénkben kétdiplomás műszaki elsősorban a gépészmérnökök között van. Az ipari ágazatban közülük többen — a megye és az egyén számára előnyösen — elvégezték a könnyűipari főiskolát. Még mindig kevés viszont a mérnök-közgazdász.

Iparunk fiatalságát híven tükrözi, hogy az iparban foglalkoztatott összlétszám közel 70%-a 40 éven aluli, a felsőfokú végzettségűeknél több mint 80%. (A megye összes aktív keresőnek csak 54%-a dolgozik a 20—40 éves korosztályban.) Ez biztató abból a szempontból, hogy a közvetlen termeléssel, annak irányításával foglalkozó, szakmailag képzett szakemberek törzsgárdája hosszabb távon is adott a megyében.

Fontos ezeknek a szakembereknek a megtartása, olyan életkörülmények és munkahelyi légkör teremtése, amelyben joggal várhatjuk el, hogy képességüknek és képzettségüknek maximumát nyújtsák a megye iparának további fejlődéséért. Fontos számukra a lakáshelyzet, a bér, az egzisztencia megteremtése, mivel jelentős számuk fiatalon vezetővé válik.

— Biztató, hogy a műszakiak életkörülményeinek egyik meghatározója, a lakás- helyzet az átlagostól jobb. Komfortos lakásban lakik 78%-uk, míg a megyei átlag csak 32%.

— Országosan megállapított tény, hogy a műszaki értelmiség számának növekedése mellett csökken társadalmi megbecsülése, amit a kereseti arányok számukra kedvezőtlen irányú eltolódása is bizonyít. A műszaki alkalmazottak ke- . reseti többlete a munkásokéhoz viszonyítva folyamatosan csökken. Azt is kimutatták, hogy a műszakiak, különösen a mérnökök és a munkások közötti keresetkülönbség csökkenése — ami világjelenség — országunkban nagyobb arányú volt, mint akár a tőkés, akár a szocialista országokban, mert nem a

6

munkát, hanem a beosztást fizetjük meg. A szakmunkásfizetések többnyire magasabbak, mint a kezdő mérnöké, ami indokolt is, de az már nem, hogy a mérnökök kezdő fizetése csak lassan, a teljesítménytől szinte függetlenül emelkedik.

Megyénk iparában a bérarányok változását bemutatni adatok hiányában nem tudom. A statikus adatok viszont ma az országos megállapítást nem támasztják alá. Megállapítható, hogy a műszaki munkakörben dolgozók átlagkeresete a 6., anyagi ágazatból az iparban az 5. helyen áll ugyan (6458,— Ft—5723,— Ft, a műszakiak a mérnököket is magukba foglalják), de a fizikai foglalkozásúakhoz viszonyított arány a kereskedelem után (165%) az iparban a legkedvezőbb (152%). A műszakiak az állami szektorban általában többet keresnek, mint a szövetkezetiben. Egyre több műszaki foglalkozású vállal munkát az új típusú gazdasági szervezetekben, a vállalati GMK-k- ban.

Reprezentatív kiválasztással megkérdeztem 10 jelentősebb üzemet. A bérek egymáshoz viszonyított aránya a következő:

Átlagbérek alakulása 1983. évben

Fizikai foglalkozásúak 4000,— Ft/fő/hóSzakmunkások 4700,— Ft/fő/hóMűszaki munkakörben dolgozók 5600,— Ft/fő/hó Mérnökök 7300,— Ft/fő/hó

Felsőfokú szakemberek megyénkben való megtartásának lényeges eleme a lakás- és bérhelyzet mellett — és azzal összefüggésben — a szakmai elismerés, ami ma csaknem egyet jelent a vezetővé válással.

Megyénk iparában a szellemi foglalkozású műszaki diplomásoknak a fele vezetői, irányítói munkakörben dolgozik. (Országosan 40%.) Ez az arány a férfiaknál nagyobb, 54%, a nőknél kisebb, 33%.

A diplomát szerzett műszaki végzettségűek között alacsony — bár évek óta növekvő, különösen a könnyűiparban — a nők aránya. A három ágazatban 15—16% körül van, 1970-ben ez a szám még csak 11% volt.

A műszaki foglalkozás még jelenleg is hagyományos „férfipálya”. Különösen igaz ez a mérnökök körében. A nők által kedveltebb szakokon (textilruházati, cipőipari) ahol üzemmérnöki, szaktechnikusi oklevelet adnak, már magasabb az arányuk. (64%, 80%.)

Figyelemreméltó az is, hogy a végzettségnek megfelelő foglalkozásúak aránya megyénkben csak 70% (az országostól kisebb), a végzettségtől teljesen eltérő 18%. Ezen belül igen kedvezőtlen, hogy a műszaki diplomás nők negyede nem végzettségének megfelelő munkakörben dolgozik.

SOK, VAGY KEVÉS A MŰSZAKI SZABOLCS-SZATMARBAN?

Joggal teheti fel a kérdést az olvasó e cikk végső összegzéséhez.Egyértelműen kevés, akár gazdálkodó egységre, akár fizikai dolgozóra vetítem a

számokat. Sok pedig néhol azért, mert gyakran nem a képzettségüknek megfelelő munkakörben és nem képességeiknek megfelelő feladatokkal foglalkoztatják őket.

Megyénkben is a mérnökök jelentős részének munkaidejét mérnöki képzettséget nem igénylő, vagy jobb esetben a mérnöki munka klasszikus, első megjelenési formá-

l

ja (termelésfelügyelet, irányítás, tömegmunka megszervezése) tölti ki. Az ilyen helyen dolgozók, szakmai ambíciókkal rendelkező műszakiak munkakörükkel azonosulni nem tudván, vagy beletörődnek ebbe és elfásulnak, vagy elhagyják az üzemet.

Megyénkben gyakran találkozunk az utóbbival olyan formában, hogy a gyáregységi keretekben működő gazdálkodó egységeknél a mérnök nem tudja elviselni a rövid távú feladatok előtérbe helyezését, az állandó végrehajtói szerepet. Azt, hogy a kreatív elképzelései („mivel nem a központ találta ki” ) örökösen falba ütköznek, ezért önálló vállalatnál, vagy szövetkezetnél keres új lehetőséget.

Sok minden történik a gazdálkodó egységeknél az előkészítés, a döntés szférájában, amelyből gyakorta kimaradnak a műszaki szakemberek, és így kihasználatlan maradhat megyénk számára a mobilizálható szellemi kapacitás tekintélyes hányada.

A Szabolcs-Szatmár megyei iparosítás rövid történetéből ismerjük, hogy az iparosodottá válás nem könnyű és gyors folyamat. Ennek legfontosabb összetevői között van a műszaki vezetés-irányítás és az ipari munkásság megjelenése, majd megerősödése.

Iparunkban ma igen sok jól képzett és képességeit kiválóan hasznosító műszaki szakember dolgozik. Lényeges, sokszor úttörőszerepet töltöttek, töltenek be az ipar meghonosításában és felemelésében, egyáltalán a tudományos, technikai eredmények megyei megjelenítésében. Komoly, áldozatkész munkájukat dicséri, hogy nagyon sok földművelő szabolcs-szatmári emberből ipari munkás lett. Ha ipari egységeink nagy részének felső szintű irányítása nem is a megyében történik, elért eredményeink döntően az egymás mellett, egyidejűleg kialakult műszaki irányítás és a munkásság érdeme.

Tudjuk, a nemzet ereje és gazdagsága a kiművelt emberfők sokaságában rejlik Nem elég azonban kiképezni azt a sokaságot, ügyelni kell arra is, hogy képességeiket a legmegfelelőbb módon hasznosíthassák.

Megyénk igen nagy szellemi tőkéje a műszaki gárdánk, de mindjárt önkritikusan hozzá is teszem, eddig kellően ki nem használt tartaléka. A jövőben ezért sokkal többet kell nekik és nekünk is tennünk azért, hogy ez a réteg fejlődésünk egyik meghatározó tényezője, szervezője, lendítője legyen.

I R O D A L O M

Aczél G y örgy : Az MTESZ XIII. tisztújító küldöttgyűlésen elhangzott felszólalása. (Műszaki Élet, 1981.1

Ekler G y örgy : A m egyei pártbizottság értelm iségpolitikai határozatából. (Szabolcs-Szatm ári Szem le, 1982.)

Juhász Á d ám : A m űszaki értelm iség társadalm i szerepe és helyzete. (Társadalm i Szemle, 1982.)

Németh József: A m űszaki értelm iség társadalm unkban. (KK 1977.)

Scholtz B éla : M űszaki értelm iség Szabolcs-Szatm árban. (Szabolcs-Szatm ári Szemle, 1931.)

Tisza László: A X IX . Szabolcs-Szatm ár m egyei M űszaki és Közgazdasági Hónap m egnyitó beszéde. (1983.)

Tóth Arpádné: A m űszaki értelm iség m últja és elégedettsége Ózdon. (B orsodi Szem le, 1977.)Tóth János: Az M TESZ XIII. tisztújító küldöttgyűlésén elhangzott referátum . (Műszaki Élet, 1981.)

A m űszaki-gazdasági szakem berek hatékonyabb közrem űködéséért. (Szakszervezeti Szem -' le. 1979.)

KSH : M űszaki foglalkozásúak néhány je llem zője . (1984.)

K SH : Évkönyvek.

K SH : Népszámlálás adatai. (1970. 1980.)

8

S IM O N B É L Á N É — F A Z E K A S Á R P Á D :

Számítástechnika és gazdaság

b e v e z e t é s

Az első univerzális, programozható számítógépet 1946-ban fejlesztették ki. Alig 40 év alatt bámulatos ütemben fejlődött a műszaki része, s az alkalmazása a legkülönbözőbb társadalmi tevékenységekre hatott.

Magyarországon az 50-es évek végén jelentek meg az első számítógépek. Országos számítástechnikai fejlesztési (gyártási, alkalmazási) program 1971 óta van. A számítás- technikai szakemberek 1962-ben alakítottak tudományos társaságot, amely 1969 óta viseli Neumann János nevét. A Neumann János Számítógéptudományi Társaság (NJSZT) megyei szervezete 1977 óta fáradozik azon, hogy meghonosítsa és ápolja a számítástechnikai kultúrát megyénkben. Cikkünk megírásával szeretnénk összefoglalni eddigi eredményeinket és néhány fontos feladatra felhívni az olvasó figyelmét.

KIEMELT FELADAT AZ OKTATÁS

A mikroelektronika által mozgatott eddigi legnagyobb technikai forradalom, amelynek elébe nézünk, a társadalomban olyan változásokat okoz majd, mint amilyet a villamosítás, vagy a könyvnyomtatás után tapasztalhattunk. A könyvnyomtatásnak, egy technikai újításnak köszönhető, hogy a könyv „a tudás forrása” ma már minden ember kezébe eljut, és el is tudja olvasni.

A számítógépekben rejlő lehetőségeknek ma még csak kis részét hasznosítottuk Ahhoz, hogy a társadalmi és gazdasági problémák megoldásában teljes értékű partner legyen a számítógép, egy olyan generációnak kell felnőnie, amelynek természetes eszköze a számítógép, ennek következtében új pszichológiai és szellemi vonásokkal rendelkezik. Az ifjú nemzedék oktatását tehát különösen fontos feladatnak kell tekinteni. Angliában, Franciaországban, az USA-ban nemzeti programokat dolgoztak ki az általános számítástechnikai oktatásra. Szűkös anyagi körülményeink ellenére az oktatás területén álljuk a versenyt. Kitűnő számítástechnikai szakembereket képeznek egyetemeink, kutatóintézeteink. A japán ötödik generációs számítógéphez például magyar szakemberek programjait is felhasználják. Több nyugati országba (NSZK, Svédország, Franciaország, Anglia) exportálunk szoftver termékeket. A személyi számítógépek megjelenésével közelebb jutottunk ahhoz a célhoz, hogy általános műveltségünk része legyen a számítógép ismerete. 1983-ban nemzeti program született a középiskolai oktatás segítésére. Megyénk középiskoláiban ma 70 személyi számítógép van (60 központi keretből). A pedagógusok továbbképzése, átképzése, az iskolai számítástechnikai szakkörök működtetése komoly terhet ró megyénk felelős vezetőire. Országos viszonylatban dicséret illeti megyénket az eddigi eredményekért, amelyek elérésében nagy része van a Pedagógus Továbbképző Kabinet munkájának, valamint annak a számítás- technikai kultúrának, amit a két főiskola és az NJSZT megyei szervezete létrehoztak.

9

A tanárképző főiskolán 1972-ben kezdődött az ilyen irányú oktatás. 1973-ban vásároltak számítógépet. A hallgatók oktatásán kívül segítik az oktatók munkáját, a főiskola adminisztrációját. Jelentős szerepük volt a vállalati alkalmazások elindításában.

A mezőgazdasági főiskolán 1978-ban indult el a számítástechnikai oktatás. Gépet 1980-ban vásároltak. A számítógép korszerű kiépítettsége lehetővé tette, hogy egymástól függetlenül négyen is használhatták a BASIC programozási nyelvet. Kitűnő körülményeket biztosítottak így egy megyei számítástechnikai szakkör működéséhez, amely először kezdő, majd kezdő és haladó szinten működött 3 évig. Napjainkban mindkét főiskolán többfajta személyi számítógép működik, amelyeket már eddig is hatékonyan alkalmaztak a számítástechnikai kultúra terjesztésére.

AZ MTESZ SZÁMÍTÁSTECHNIKAI TAGEGYESÜLETÉNEK TEVÉKENYSÉGE MEGYÉNKBEN

Megyénkben az első számítógép egy második generációs mini számítógép volt a KSH megyei irodájában 1970-ben. Három év múlva két építőipari vállalat; az ÉPSZEIl és a SZÁÉV vásároltak kis számítógépet. Jelenleg kis számítógéppel rendelkezik még a Volán 5. számú Vállalat, a megyei tanács, a konzervgyár, a vízügyi igazgatóság, a SZAVICSAV, az Alkaloida, a gumigyár és úgynevezett nagy géppel csak a MÁV záhonyi átrakókörzete bír. Tulajdonképpen e felsorolt technikai bázisok és a két főiskola köré csoportosult szakemberek alkotják a NJSZT megyei szervezetének tömegbázisát.

Szervezetünk 7 évvel ezelőtt alakult; az országban 14.-ként. A tagok sorában sokkal több volt kezdetben a számítástechnika iránt érdeklődő szakember, mint az azt művelő. Sajnos még ma sem vagyunk elégedettek a megye szakember-ellátottságával. Ahol már van számítógép, ott is sokkal kevesebb számítástechnikai szakembert alkalmaznak, mint amennyire szükség volna. Az NJSZT a számítógép alkalmazását megvalósító apparátusnak elsősorban a szubjektív oldalát erősítheti. A tudományos társasági élet minden lehetséges tevékenységi formáját igyekeztünk kihasználni ennek érdekében. Taglétszámunk változó, 70 és 111 között ingadozott, Napjainkban ugrásszerűen megnőtt az új belépők száma. A szervezet munkáját kilenc tagú vezetőség irányítja: elnök dr. Varga Lajos (mezőgazdasági főiskola), társelnök: dr. Mecz András (tanárképző főiskola), titkár: Simon Béláné (mezőgazdasági főiskola), tagok: Mesterházi Márta (Volán 5. sz. Vállalat), Tóth Lászlóné (tanárképző főiskola), Fazekas Árpád (városi tanács), Halász Ferenc (vízügyi igazgatóság), Mikó Ádám (MÁV, Záhony), S zív ó s József (SZAVICSAV).

Az elmúlt évek néhány kiemelkedő rendezvénye: Országos számítástechnikai kiállítás és szimpozion 1978., Practicoomp számítógépgyártók és felhasználók országos találkozója 1980., Mikroszámítógépek és alkalmazásuk kiállítás és előadássorozat 1983. Az utóbbi rendezvényünkön például 23 előadás hangzott el meghívott és helyi előadókkal.

Számos előadást, kerekasztal-beszélgetést rendeztünk a számítástudomány alapvető fejezetei, operációkutatás néhány fejezete, népgazdasági-vállalati információs- rendszerek szervezési problémái, számítástechnika oktatásának jelene és jövője középiskolai oktatásban témakörökben. Jelentős események voltak a társaság vezetőinek: Vámos Tibor, Kovács Győző, Obádovics J. Gyula látogatásai. Az 1980-ban és 1982-ben történt pályázati hirdetéseink, a megyében működő számítóközpontok bemutatkozó ankétjai, szakmai kerekasztal-beszélgetések — a számítógép-tudomány művelését és a helyi eredmények közkinccsé tételét szolgálták. 1982-ben alakult meg a Mikropro

10

cesszor alkalmazástechnikai klub, és néhány hónapja működik Házi számítógép-építő klubunk.

Az iskolaszámítógép-program megvalósulását szándékoztunk támogatni egy városi középiskolás számítástechnikai verseny megszervezésével ez év márciusában. A KISZ megyei és városi bizottságával közösen már meghirdettük a sóstói számítástechnikai tábort.

Megyén belüli és kívüli kapcsolatainkat építjük és ápoljuk: alakulásunk óta rendszeres az együttműködésünk a Szervezés- és Vezetéstudományi Társasággal. Szomszédos területi szervezetekkel — különösen Hajdú megyével — örvendetesen alakult az együttműködésünk; közös vezetőségi üléseket tartottunk, látogatjuk egymás rendezvényeit.

Publikációs tevékenységünkkel is a számítástechnikai kultúra terjesztését igyekeztünk szolgálni: a megyei MTESZ Híradó, a helyi sajtó és rádió rendszeresen hírt ad rendezvényeinkről. Több szakcikk jelent már meg tagjaink „tollából” . Az eddigi tevékenységünk létszámunkhoz, technikai és tudományos adottságainkhoz viszonyítva nem kevés. A számítógép-tudomány alkalmazása napjainkban világszerte előtérbe kerül. Hazánkban is átfogó intézkedések vannak előkészületben a számítástechnika társadalmi méretű elterjesztésére. Műszaki-gazdasági fejlődésünk függ tőle. A tudományos egyesületi munka sokszínűsége, rugalmassága egyik aranytartalék e társadalmi méretű célkitűzés megvalósításában.

MEGYEI ÖSSZEFOGÁSRA VAN SZÜKSÉG

A számítógép alkalmazásának számtalan területe és különböző szintjei vannak. Az első generációs számítógépeket állami, elsősorban kutatási-fejlesztési számítások végzésére használták, óriási költséggel. A második és harmadik generációs gépeket már alkalmazták a gazdálkodó egységek is. A még mindig több milliós beruházásokat hazánkban csak a nagyobb vállalatok engedhették meg maguknak. A negyedik generációs, mikroprocesszor alapú számítógépek megjelenésével elérhetővé vált a számítógép alkalmazása kispénzű intézmények, társulások, szövetkezetek számára is. Az elektronikai integráltság további fokozása már nem cél, a hangsúly az alkalmazásra tevődik át. Kormányhatározat született annak megvizsgálására, hogyan javíthatók az alkalmazási feltételek hazánkban.

Az MTESZ megyei elnöksége nemrég készített egy elemzést a megyei alkalmazások helyzetéről. Ebből az anyagból is kiderül, hogy a számítógép alkalmazásának a legeltérőbb útjait jártuk és járjuk. Az egyik úton a célkitűzés, szakemberellátás, átképzés, az elképzelések rendszerbe foglalása, részalkalmazások megvalósítása bérmunkában, részletes rendszerterv kidolgozása, gépvásárlás — állomások sorakoztak egymás után. A másik út ennek majdnem fordítottja; előbb gépvásárlás, aztán szakemberellátás, és alkalmazások bevezetése. Sokan járták a harmadik utat; különböző számítás- technikai intézetekben (SZÜV, ÉGSZI, ÉLGAV stb.) bérmunkát vettek igénybe. A negyedik út, kényszerpálya; az „anyavállalatok” számítóközpontjai végzik a feldolgozásokat a beküldött adatok alapján. Az eredmények ma már mutatják, hogy az első út a legcélravezetőbb. Ily módon lehet eljutni egy magas szintű alkalmazáshoz, amit automatikus irányításnak neveznek. A megyében, de országosan is kiemelkedő jelentőségű alkalmazás valósult meg Záhonyban az átrakókörzetek munkájának automatikus irányításával.

A Nyíregyházi Konzervgyárban a zöldborsó termesztése és a konzervgyári feldolgozások ütemezése évek óta számítógéppel történik. Folyamatban van más növényekre való kiterjesztése is. Az almasűrítmény gyártási folyamatát számítógép vezérli. A Vo-

11

Ián 5. sz. Vállalat az országban elsőként valósította meg a teherforgalom számító- gépes irányítását.

Termelésirányítást segítő alkalmazásokat végeznek három építőipari vállalatunknál, a Taurus hengerüzemében, a SZAVICSAV-nál. Információ-visszakeresést végeznek a FETIVIG-ben. Az említett magasabb szintű alkalmazásokon kívül a készlet-, anyag-, állóeszköz-nyilvántartások, számlázások, munkaügyi és bérelszámolási rendszerek számítógépre vitele jellemző még megyénkben. Végezetül meg kell említenünk még a városi tanács, megyei tanács és a KÖJÁL sajátos számítógép-alkalmazásait.

Az eredményeken túl arról is őszintén kell beszélnünk, hogy a számítástechnika alkalmazásában hol állunk a többi megyéhez képest. Az ellátottság egyik közvetett mulatója a gépek száma, valamint a tárkapacitásuk szummája. Eszerint Szabolcs- Szatmár megye az utolsó előtti helyet foglalja el, de úgy lemaradva, hogy a jelenlegi géppark kétszeresével sem jutnánk a 15. helynél előbbre. Ezt a helyzetet az idézhette elő, hogy az országos számítástechnikai szervezetek a legutóbbi időkig nem telepítettek számítóközpontot a megyébe (gondolunk itt elsősorban a SZÜV-re, ÉGSZI-re stb.), valamint az, hogy a jelenlegi géppark, egy számítóközpont kivételével a kis-, illetve miniszámítógép kategóriába tartozik. Ebben az évben a legjelentősebb fejlesztés a KSH megyei igazgatósága számítóközpontjának átadása, valamint a SZÜV nyíregyházi telepítése nagy előbbrelépést mutat az alkalmazások kiszélesedésében. Eddig ugyanis hasonló jellegű szolgáltatásokat a vállalatok, intézmények csak más megyében vehettek igénybe. A további géptelepítéseket minden bizonnyal meg fogja gyorsítani az árak további csökkenése. A számítástechnikai termékeknél ugyanis a világpiaci árak még mindig csökkennek (kb. 2—3 évente feleződnek) és ennek kedvező hatása a hazai piacon is jelentkezik.

A számítástechnikai kultúra terjesztését nagymértékben segítik az olcsó mikroszámítógépek, valamint a személyi számítógépek megjelenése. Ezeknek a pontos számát nem tudjuk, de tény, hogy ma már ritka az olyan vállalat, szövetkezet és intézmény, amely ne rendelkezne ilyen géppel. A megyei alkalmazásoknál is megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre inkább terjednek a mikroszámítógépes alkalmazások, és ott, ahol nagyobb gépkapacitás is van, ezeket lokális hálózattá kívánják fejleszteni. Ott pedig, ahol még nincs meg a nagyobb gépkapacitás, a mikrogépes fejlesztéseket úgy végzik, hogy a későbbiekben lehetőségük legyen saját hálózatot kialakítani, vagy hálózatra kapcsolódni. Ezzel a fejlesztések gazdaságossága is nő, valamint a későbbi fejlesztések realitása is megvan.

A jelenlegi kapacitások kihasználásánál, de a fejlesztések gazdaságosságának vizsgálatánál is szembeötlő, hogy a jelenlegi alkalmazók egymástól mennyire elszigetelten fejlesztenek. Hasznos lenne egy egységes megyei fejlesztési koncepció kialakítása, ami elősegítené közös fejlesztések (pl. több hasonló profilú vállalat közös számítástechnikai szervezetének kialakítása) beindítását.

12

M IK Ö Á D Á M :

Számítástechnika a záhonyi átrakókörzetben

1. Miért volt szükségszerű a Záhonyi Automatizált Információs Rendszer (ZAIR)létrehozása?

E vasúti átrakókörzet már csak közel 7 ezer dolgozója miatt is a megye egyik— ha nem — legjelentősebb üzemének számít. Jelentőségét adja a nagy létszámú és szervezett munkáskollektíva mellett a rendszeresen kiváló eredményeket felmutató ifjúsági szervezete, vagy az a tény, hogy a nemzetközi kapcsolatok itt folyamatosan testet öltenek több tucat ember mindennapi szakmai munkájában.

Kiemelkedő értéke van az átrakókörzetnek a népgazdaság számára is, hiszen a külkereskedelmi áruszállítások a Szovjetunió felé, illetve onnan (sőt a tranzitszállítások is) túlnyomórészt az itt átmenő vasúti vágányokon történnek.

Saját vállalatunk, a MÁV is (mivel szállítási teljesítményeinek kb. 10%-át mi adjuk) súlyának megfelelően kezelte, fejlesztette az átrakókörzetet. A mindig is nagyarányú beruházásokból nemcsak pálya, átrakógép, konténerdaru, vágányfék épült, hanem munkásfürdő, üzemi étkezde, kultúrház, hőközpont vagy munkásszálló is. Igen sok vállalati bérlakás épült s ma is támogatják Záhonyban a lakásépítést, az óvoda vagy egyéb közintézmény létesítését. A legtöbbe mégis csak-csak az atrakókapacitás— igények szerinti — folyamatos bővítése, a vasúti berendezések korszerűsítése, a gépi, kézi munka arányának kedvező változtatása került. Ennek a nagyarányú hosszú távú fejlesztésnek az eredményeként a MÁV itteni dolgozóinak kezében kb. 5 milliárd forintnyi érték halmozódott fel. Az ezzel való gazdálkodás — nem is említve az itt megforduló több százezer kocsit — a sok-sok minőségi és mennyiségi mutatónak a teljesítése igen komoly munkát ad, felelősséget ró az itt dolgozó irányítókra, vezetőkre. Optimális döntések kialakításához, utasítások kiadásához a nélkülözhetetlen és legfontosabb eszköz a szükséges adatok, információk ismerete.

A teljesség igénye nélkül mik is ennek az információtömegnek a jellemzői?A lehető legrészletesebb, pontos, időazonos, kívánt szempontok szerint rendezhető,gyorsan elérhető, egyszerűen hozzáférhető, bővíthető, gyűjthető, megőrizhető,nyomtatható, gyorsan továbbítható, szabványosítható, cserélhető stb.Ennek a gyűjtése — ismerve a MÁV folyamatos üzemét és gyorsan változó moz

gását — csak a helyszínen telepített, egyidejű adatellenőrzést és rögzítést is megvalósító számítógépes rendszerrel valósítható meg. Az adatok időazonos nyilvántartása— az előző kívánalmak szerint — egy hálózathoz kapcsolódó központi számítógépben történhet. A rendszer a szolgáltatásait több helyen, időben is eltérően, különböző módon és formában kell adja.

A MÁV 1973-ban felismerte, hogy a technikai eszközök adta lehetőségek leghatékonyabb kihasználásához feltétlenül szükség van egy korszerű információs rendszerre,

13

s beruházási program szintjére emelte a Záhonyi Automatizált Információs Rendszer (ZAIR) létrehozását.

3. Mit jelent a ZAIR?

Az információs hálózat technikai eszközei

A tervezett eszközök értéke több mint 300 millió forint. A záhonyi központi épületben létesült egy iker számítógépterem. Ebben van telepítve egy-egy R—32 típusú lengyel számítógép a hozzájuk tartozó hálózatvezérlő gépekkel együtt.

A két darab EC 1032 összeállítása:2X1 Mbyte központi memória,2X (1 képernyő + 2 mátrixnyomtató) + 1 mátrixnyomtató konzol,2X 6X60 Mbyte mágneslemezegység,2X6 mágnesszalag,3 somyomtató,3 kártyaolvasó,2 helyi vezérlő,13 helyi vezérlőre kapcsolt képernyő,3 mátrixnyomtató (papírmásoló).A vasút folyamatos munkája igényli a számítógépek szünetmentes üzemkészségét,

vagyis kettőzését. Ezekkel valósítjuk meg egy adatbázisban az átrakókörzetben — számunkra fontos — valamennyi információ nyilvántartását és folyamatos felújítását. A központi számítógépekhez egy hálózat segítségével kapcsolódik az állomások mindegyikként (10 helyen) — az ottani igényeknek megfelelő kiépítésű — információs központ. Itt általában VT—20 típusú, Videoton gyártmányú mikroszámítógépeket (terminálokat) telepítettünk.

Egy VT—20 összeállítása:64 Mbyte központi memória,2X5 Mbyte (egy cserélhető, egy fix) mágneslemezegység,1 80 oszlopos sornyomtató,1 lyukszalagolvasó,1 lyukszalaglyukasztó,4 adatfelvevő képernyő, billentyűzettel.Ezekkel valósítjuk meg az ellenőrzött adatfelvételt és látjuk el az állomásokat

a tervezett szolgáltatásokkal. A rendszerhez tartozik még sok egyéb segédberendezés is (távgépírók, rádiók, telefonok stb.).

Mind a számítógéptermek, mind az információs központok áramellátása szünet- mentes.

Mind a számítógéptermek, mind az információs központok klimatizáltak és a klímagépeket is kettőztük.

A ZAIR részfeladatai

Az elfogadott program a megvalósítás két lépcsőjében a következő megoldást tűzte ki célul.

1. A kocsik és áruk egyedi, alkörzetenkénti hely- és állapotnyilvántartása.2. A körzet irányítói számára szükséges operatív információk biztosítása.3. Az SZD a MÁV közötti kocsileszámolások megvalósítása.4. Üzemviteli bizonylatok számitógépes előállítása.

14

5. A körzet munkájáról meghatározott időtartamra vonatkozó beszámolók előállítása.

6. Diszponálás feladatainak számítógépes megoldása.7. Rakodásos irányvonatképzés számítógépes tervezése.8. A vonatfogadással kapcsolatos bizonylatkezelés részleges gépesítése.9. Az átrakóhelyek munkájának, előkészítő tevékenységének számitógépes ter

vezése.10. Fuvarokmányok kiállításának gépi segítése.11. A körzeten belüli üres kocsik elosztásának tervezése.12. A körzet forgalmi, rakodási tevékenységének operatív gépi tervezése.13. A rendező pályaudvarok vonatfogadási, rendezési terveinek elkészítése.14. A mozdonyok gépi nyilvántartása.15. Az átrakógépek számítógépes nyilvántartása.16. A tengelyátszerelt kocsik gépi nyilvántartása.

A felsorolás nem feltétlenül a megvalósítás sorrendjét jelenti. Lehetőség lesz további szakterületekkel (kötegelt feldolgozással) is foglalkozni (bérszámfejtés, munkaügyi nyilvántartás stb.).

3. A rendszer szolgáltatásai induláskor

A számítógépek üzembehelyezésével az első öt feladat beindítását tervezzük, hiszen a kocsik és áruk nyilvántartása az alapja a többi rendszer szinte valamennyiének. A fontosabb szolgáltatások a következők.

— Időszakonként szolgáltatott táblázatok.Az átrakókörzet irányítói részére munkájuk hatékonyságának növelése céljából meghatározott időpontokban — naponta 24 órakor és a szolgálatváltósok idején (7—19 órakor) — az átrakókörzet elmúlt időszakban bekövetkezett kocsi-, áru- és rakodási helyzetére vonatkozóan, illetve az aktuális időpontban összefoglaló táblázatokat készítünk. Lehetőség van nagyobb időszakokat is átfogni, heti, havi, évi adatokat összesíteni.

— Operatív üzemviteli bizonylatok.

A vasútüzem folyamatos üzemviteléhez, abba szorosan beleépülően különféle bizonylatok előállítása szükséges (vonatterhelési kimutatás, vonatjegyzék stb.). Ezeket a szükséges formában és példányszámban az állomásokon telepített információs központokban kinyomtatjuk. Szükség esetén lyukszalagot is készítünk.

— Kérésre közölt információk.

Az átrakókörzet irányítói részére az eddigieken túl szükséges a részterületükre vonatkozó — általuk kiemelt szempontok szerinti — adatok vagy egy adott kocsi adatainak megismerése. Az irányító által megfogalmazott több szempontot tartalmazó kérdést maga az irányító teheti fel a nála elhelyezett képernyős berendezésen. A kérdésre válaszul a megfelelő információk táblázat- vagy kocsiszámlista formájában a képernyőn, s kérésre az irányítók munkahelye mellett kialakított információs központ sornyomtatóján is megjelennek.

15

4. Az állomásokon megvalósított adatfelvételi technológia

A rendszer szolgáltatásainak minősége szinte teljes mértékben az adatfelvétel minőségétől függ. Olyan adatfelvételi technológiára volt szükség, amelyben az állapot- és helyváltozási adatok a lehető leghamarabb és ellenőrzötten kerülnek a számítógépes rendszerbe. Az alkalmazott adatfelvételi technológia lényege, hogy a körzetbe érkező kocsik adatait csak egyszer, az érkezéskor kell teljes körűen felvenni. A körzeten belüli hely- és állapotváltozáskor csak a kocsiszámokat és a változás tényét kell rögzíteni.

Rádiós adatfelvétel

Helyszíni megfigyelés alapján, gyors feldolgozást igénylő információk felvételére és rögzítésére alkalmazzuk (vonatok érkezése, indulása stb.). Az információs központban a helyszíni megfigyeléssel egyidejűleg ellenőrzött adatrögzítés történik. A formai és logikai hibák jelentős része ekkor kiszűrhető, javítható. Ehhez a VT—20 helyi adatbázisa ellenőrző programjai és táblái adnak lehetőséget.

Adatrögzítés bizonylatról

Az előzőleg írásban rögzített adatok bejuttatása lehetséges így a számítógépes rendszerbe (vágánykönyv adatai, teljesítményjegyzék stb.). Az adatfelvétellel egy időben ellenőrzés, majd bevitel is történik.

Adatjelentés távbeszélőn

Általában egy esemény bekövetkezésének időpontjára vonatkozó, esetleg kocsiszámokat is tartalmazó rövid üzenetek továbbítására szolgál az információs központokig (vonatérkezés, indulás adatai stb.). Az adatfelvétel ekkor is ellenőrzötten történik.

5. A ZAIR megvalósításának várható előnyei

Az átrakókörzet irányítói a munkájuk végzéséhez elengedhetetlen információkat kellő összeállításban, értékelve, a lehető legnagyobb pontossággal a megfelelő időpontban (minimális késéssel) kapják meg.

Csak alapadatok felvétele válik szükségessé, az adatok gyűjtése, értékelése nem lesz szubjektív, mentesül a jó- vagy rosszindulatú tévedéstől, nem emészti fel sok dolgozó munkaidejének tekintélyes részét.

Az adatbázis (vagyis az átrakókörzet) pillanatnyi állapotáról bármikor képet lehet kapni.

A felvett adatok pontossága nem csökken az idő múlásával, vagy a feldolgozás során (ellentétben az eddigi helyzettel).

Nem siklik el a tömegben egyetlen „kényes tulajdonságú” kocsi sem (hosszú itt- tartózkodás, nehezen átrakható áru, ismeretlen rendeltetésű küldemény stb.).

Az irányító minden idejét az irányításra fordíthatja, nem kell adatgyűjtéssel foglalkoznia.

A vasútforgalomban és átrakáskor használt nyomtatványok részben vagy teljes egészében gépi úton készülhetnek (szabványos külalak, olvashatóság, pontosság, gyor- - saság).

Diszponáláskor a több ezer lehetőség közül nyilvánvalóan az optimumot választja a rendszer (ellentétben a kézi rendszerrel).

16

A sokféle operatív terv készítésekor számtalan variáció közül a legjobbat választja ki.

Operatív beavatkozásra lehetőséget adó üzemgazdasági mutatók (melyek néha több hónappal követik az eseményeket) egészen közel hozhatók a valósághoz.

Az átrakókörzet tevékenységének szinte minden mennyiségi és minőségi mutatója számítható géppel (menetrendszerűség, vonatok, kocsik átlagos terhelése, kocsitartózkodás, átrakóhelyek teljesítménye stb.).

Az átrakókörzet szinte számtalan, kötegelt feldolgozást igénylő feladatát meg lehet valósítani a számítógép szabad kapacitásának kihasználásával (bérszámfejtés, teljesítmény-kiértékelés, ruhanyilvántartás, személyzeti, munkaügyi nyilvántartás stb.).

A számítógépes rendszerek megvalósítása esetén sok területen a munkakörök jelentős része megszüntethető, a dolgozók más munkaterületre átcsoportosíthatók (állomási adatgyűjtők, bérszámfejtők, kartonozók, teljesítmény-kiértékelők, kocsileszá- molók, állomási üzemgazdászok, súlykiírók, körzeti adatgyűjtők stb.).

6. A ZAIR megvalósításának lépései1973. A feladatterv (az igény) dokumentálása.

A rendszert kidolgozó csoport felállítása (20 fő).1974. A működő információs rendszer megismerése, dokumentálása.

A beruházási program elfogadása.1975. A rendszer elemzése, következtetések dokumentálása.

A műszaki kiviteli tervek elkészítése.197G. Külső üzemi rendszerterv készítése.

Helyi üzemű kisszámítógép üzemeltetése.1977. Központi adatbázis tervezése.

Létszám- és kiképzési tervek kidolgozása.1978. A központi számítógép programrendszerének tervezése.

Számítóközpont épületének átadása.1979. A központi programok készítése.

Kisszámítógépre helyi üzemű rendszerek kidolgozása, bevezetése.1980. Az elkészült rendszerdokumentáció alapján a számítógéptípusok kiválasztása,

megrendelése.Programozói, műszaki, gépkezelői létszámbővítés, képzés (80 fő).

1981. A résztvevő vasutasok számára munkaköri leírások készítése.Állomási információs központok kialakítása (áramellátás, klíma, rádió, távgépíró, telefonkapcsolatok), kisszámítógépek telepítése.

1982. Nagy számítógépek telepítése, a hálózat és a programok próbái.Létszámbővítés, képzés (160 fő), állomási személyzet oktatása (420 fő).

1983. A ZAIR fokozatos bevezetése. A hálózat együttműködtetése, folyamatos üzem. Rendszerfelügyelet, továbbképzés, programok fejlesztése.

7. A megvalósult feladatok utáni tapasztalataink

A már előzőekben említett részfeladatokból 1983. március 14-e óta az első öt valósult meg az azóta folyamatos üzemben működő számítógépes rendszer keretein belül. A bevezetés során figyelmünket párhuzamosan több területre kellett koncentrálni.

A műszaki megoldás nehézségei abból adódtak, hogy a megyében még ma sem működik számítóközpont, ehhez hasonló számítógépes hálózatot az országban is csak kísérleti jelleggel hoztak létre, vasúti alkalmazásra pedig csak egyetlen helyen, az NSZK-ban volt példa, az is nyugati gyártmányú számítógépekkel.

17

A programrendszer kidolgozásának nehézségei egyrészt a példanélküliségből, másrészt a kis létszámú, sok kezdőből álló szakembergárdából adódtak. Ez a példanélküliség hozta azt, hogy naponta meg kellett küzdenünk mind a szűkebb, mind a tágabb környezetünkben tapasztalt viszonylag nagymértékű bizalmatlansággal. Ennek a következménye volt az is, hogy a kezdetnél ott lévő munkatársaink legnagyobb része az anyagi és főként erkölcsi elismerések híján feladta kezdeti lelkesedését és más területre ment el.

A MÁV Számítástechnikai Üzem záhonyi üzemegységének átlagos életkora mind a mai napig 25 év alatt van. Ez azt a hátrányt jelenti, hogy mindig kezdőkkel dolgozunk, de azt is, hogy ezt a munkát csak a fiatalokban rejlő hittel és lelkesedéssel lehetett végezni. Egyik legnagyobb gondunk mindig is szakemberhiány volt.

A számítógépek kezelőit (80 fő) kivétel nélkül szakképzettség nélküli érettségivel vettük fel. Főállású, illetve szakképzettség nélküli oktatók híján régebbi dolgozóink végezték kiképzésüket. Itt kellett nekünk az iskolapadból kikerültekből dolgozót, majd fegyelmezett vasutast, s végül számítástechnikai szakembert nevelnünk. Még nehezebb a diplomás szakemberek megszerzése. A környékből továbbtanulók közül alig valaki választotta ezt a szakmát, ezek is szinte valamennyien más, jobban fizető, esetleg távolabbi munkahelyet választottak. Az itt dolgozók nagy része betelepülő és sokaknak nem sikerült meggyökerezniük.

A legszívósabb munkát kívánó, a legtöbb csüggedésl hozó feladat számunkra a „computer” , a számítógép körül lebegő ködös, rejtelmes, ismeretlen, félelmetes, idegen légkör eloszlatása volt. Sajnos ebben az időben a szakmának jórészt még magyar nyelvű irodalma sem volt, de még a sajtó és a televízió is többnyire misztifikálta a „gondolkodásgépet” . Azt kezdettől tudtuk; mások előtt egyetlen idegen szakkifejezést nem szabad használni, mert akkor elvesztünk. Ezért kellett érvekkel a nagy gépek megjelenése előtt a kis gépekkel előkészíteni a talajt. Hadd szokják az emberek az ékezet nélküli nagybetűs szöveget vagy a gépek szociális érzelemtől mentes „kegyetlen” pontosságot követelő igényességet. Megtaláltuk a közelítési formát a KISZ Számítástechnikai Védnökség keretében. Talán sehol annyi látogató nem járt számítóközpontban, mint itt. Általános iskolástól — főiskolásig, szocialista brigádtól — jogászdelegációig kértek bebocsátást és kaplak kalauzolást.

Ma már a kortól, a szakképzettségtől, az érdeklődéstől az erre szánt időtől függően szinte számtalan „idegenvezetői” programot tudunk nyújtani és mindig örömmel tesszük. Kezdettől sokat jelentett, hogy az átrakókörzet dolgozói közül sokan személyes ismerősünk, hiszen annak idején közelebb dolgoztunk egymáshoz. Az emberekben még ma is megvan a félénkség. Maguktól soha, kérésre viszont szívesen jönnek velünk megismerkedni a géppel. Mivel gazdasági vezetésünk budapesti központú, ezért nagy fontosságot tulajdonítunk mindenféle társadalmi szervezetbeni és más kapcsolatoknak. Hogy ez sikerült, mutatják a párt- és KISZ-szerveink elismerései. Aktívak vagyunk a szervezett társadalmi munkákban, de a véradómozgalomban vagy a sportban is.

A számítástechnika következetesen és ellenállhatatlanul beépül a vasutasok mindegyikének eddigi mindennapjaiba. Sokszor még vezetők szájából is harsányan megnyilvánult ellenkezésük ellenére is. Ezért fontos a példamutató munkaerkölcs, a töretlen optimizmus, a diplomáciai érzék a munka során.

A mai vezetők jó része már felismerte a számítástechnikában a segítőtársat, a munkaeszközt. Ha belegondolunk, ma ez a legfontosabb. Egy új technológiát, új számítógépes rendszert, a ZAIR-t csak a felhasználók tevékeny, értő, segítő, igényes közreműködésével lehet bevezetni. Akár értetlenségből, akár érdektelenségből származó szembenállásuk ellenére soha.

18

K E R E K E S IM R E :

Műszaki fejlesztés a KEMÉV-nél

Válság van. A gazdasági válság az építőipart, az építő vállalatokat talán a legsúlyosabban érinti. Hiszen csökken a termékei — az épületek — iránti kereslet, változik a piaci igény összetétele és ugyanakkor sújtja a válság az építés teljes háttériparát. (Az építőanyag-gyártó, az acél-, a szerkezetgyártó és vegyi ipart is.) A változó igényekhez való alkalmazkodást ez csak súlyosbítja.

De, mert a fennmaradás kényszere a változó igényekhez való alkalmazkodást követeli, ha valamikor, hát ebben az időszakban fontos, hogy a vállalat a műszaki fejlesztéssel foglalkozzon! Csak szisztematikus műszaki fejlesztés biztosíthatja nemcsak a rövid távú piaci helyzethez való alkalmazkodást, hanem az ismételt fellendülés időszakára a megújulási képességet, a versenyképesség megőrzéséi. A jelenlegi helyzetben a pénzszűke, a beruházási visszafogások megnehezítik az idegenek által kikísérletezett új technológiák, új gépek egyszeri megvásárlását, adaptálását, ez is a vállalat saját műszaki fejlesztési tevékenységének jelentőségét húzza alá.

Célszerű tehát, ha az építő vállalat tervszerűen foglalkozik ezzel a tevékenységgel. A vállalati műszaki fejlesztési terv például a KEMÉV-nél külön tartalmazza:

— a kutatási tevékenység,— a fejlesztést előkészítő (kísérleti gyártás, építéstechnológiai kísérlet),— a teljes körű bevezetés (új technológia és új termék esetén),— a piacfeltárás,— a minőségellenőrzés és minőségvédelem megszervezésének feladatait.A felsorolásból önként adódik egy kérdés. Kell-e, szabad-e egy termelő vállalat

nak — különösen, ha építő vállalat — kutatással foglalkoznia?A válasz egyértelmű, igen!Természetesen nem arról van szó, hogy a KEMÉV-hez hasonló nagyságú vállalat

nak saját kutatóbázist kell kifejlesztenie, de meg kell teremtenie a kapcsolatot az országban működő kutatóintézetekkel, a fejleszteni kívánt témában együttműködésre kel] velük lépni, megfelelő anyagi és szerződéses keretek között.

Hasznos, és a fejlesztési munka átfutási idejét alapvetően lerövidíti, ha a vállalat termelési tervének, programjának összeállításánál mindig talál megfelelő épületet a fejlesztési kísérletek, a kísérleti gyártás vagy technológiai kísérlet lefolytatására. Tekintettel arra, hogy ezek a kísérletek is pénzigényesek, jó ha a vállalat a fejlesztési elképzeléseit építtetőivel ismerteti és az új iránt megfelelő érzékenységgel rendelkező építtetőt megnyeri az építési kísérlethez. Ez általában megkönnyíti az új termék bevezetésével kapcsolatos piackutatást is, melyet a vállalkozási szervezetek végeznek.

És végül, a műszaki fejlesztéssel foglalkozó vállalatnak megfelelő és állandó minőségellenőrző szervezettel, műszerezettséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy egy-egy új termék vagy új technológia kísérletei során már kialakítható legyen a később véglegesített minőségellenőrzés. Mind a gyártásközi, mind a végtermék minőségellenőrzése, valamint a minőség tanúsítása és a kialakított minőségvédelme.

19

A felsorolt tevékenység nem könnyű és nem is gyors, de eredménnyel végezhető. Erre egy példa. Mint ismeretes, az elmúlt három évben a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat Magyarországon az épületek víz elleni szigetelésével foglalkozó vállalatok között a második legnagyobb teljesítményt érte el, fejlesztette ki. A mintegy 80 fővel működő termelőegység ma már több mint 100 millió forint építési teljesítményt nyújt, sok irányú szellemi munkát végez (tervezést, műszaki mérnöki szolgáltatásokat), és kb. 180—190 ezer m2 felületet szigetel évente. Ezt a munkát és teljesítményt egy, a vállalat által kifejlesztett szigetelési technológiával és szigetelési rendszer elemeivel éri el, mely szigetelési rendszerelemek jóságát minősíti meglévő exportképessége is, nemcsak a hazai beépítés nagyságrendje.

Mit tesz és tett a KEMÉV azért, hogy ilyen teljesítményt elérhessen?Körülbelül 6 évvel ezelőtt az építés iparosításának az idején magára vállalta azt

a feladatot, hogy a sok élő, helyszíni munkával történő épület- (mély- és magasépítési) szigetelések előre gyártásának lehetőségét, iparosíthatóságát megkeresi.

Első lépésként kerestük a fenti célra alkalmas anyagot. Megtaláltuk a Taurus gumilepel formájában és itt az első együttműködésnek is ki kellett alakulnia, most már arra a célra, hogy ezt az anyagot az iparosított szigetelés, „a KEMÉV-rendszerű konfekcionálás” számára alkalmassá tegyük. Ugyancsak e fejlesztés részé, hogy a Taurus gépgyártóival a konfekcionálás gépeit kialakítottuk. Látszik tehát, hogy ha két vállalat összefog, egyetlen anyag továbbfejlesztése hogyan terebélyesedik, és vált át más (pl. gépgyártás) területek fejlesztésére.

A konfekcionált termék konkrét beépítési megjelenésével egy időben kellett felvenni a kapcsolatot az Építésügyi Minőségellenőrző Intézettel, a vállalati belső minőségellenőrzés, a helyszíni minőségellenőrzés és a kísérleti építmények éveken át történő utóellenőrzésének szakszerű végzése érdekében. Kialakult tehát a műszaki fejlesztés első harmadában a minőségellenőrzést fejlesztő intézettel is a kapcsolat, melynek végeredményeként ma a KEMÉV tagja az ÉMI vezetésével létrehozott minőségvédő vállalati egyesülésnek.

Az építési kísérletek, egyetlen termék építési rendszerbe való beillesztése az első konstrukciós lépéseknél már megköveteli a rendszerszemléletű fejlesztést. Ez az adott esetben kétirányú. Egyfelől a víz elleni szigetelések teljes sprektumának rendszerelvű kialakítását jelenti, másfelől a szigetelésnek, mint építőelemnek az építési szerkezeti rendszerbe való beillesztését is jelenti.

Az adott termék esetén ez úgy alakult, hogy a KEMÉV ma már valamennyi mélyépítési műtárgy- és épületszigetelési munkákra kifejlesztette az első terméken alapuló, speciális termékekből álló szigetelési elemcsaládját. A fejlesztésnek, mintegy mellék- termékeként sikerült megoldani az előre gyártott szigetelés tartófalakat: a szigetelést védő utólagos falazások kiküszöbölését: a tetőfelújítások tetőmegbontás nélküli kivitelezési technológiáját is!

Az épületszerkezeti rendszerbe való beillesztés természetszerű következményeként hozta magával a vízszigeteléssel közvetlen kapcsolatban lévő épületszerkezetek (elsősorban a hőszigetelő anyagok és szerkezetek) fejlesztésébe való bekapcsolódást, a hőszigetelő anyaggyártó vállalatokkal való fejlesztési együttműködést, mely ma elsősorban a KÖSZIG és a Nitrokémia vállalattál vált szorossá. A fejlesztési kísérleteikben való részvételt jelenti, egyben biztosítja is a legújabb termékek leghamarabbi megismerésének, megszerzésének a lehetőségét.

Ugyancsak ennek eredményeként az adott termék (konfekcionált szigetelés) egyéb építési rendszerekbe való beillesztése is folyamatban van, mintegy a műszaki fejlesztés

20

utolsó fázisaként. Például ezt a szigetelést elfogadta és rendszerével kínálja az Álba Regia Vállalat a Claps rendszerű épületeinél.

A műszaki fejlesztési tevékenység felvázolása során feltétlenül szólni kell arról a szellemi munkáról, mely e folyamatot táplálja. Az egyszerű termékfejlesztés gondolatától a kapcsolatteremtés, a kísérletezés során természetszerűen jutott el a vállalat oda, hogy megfelelő szakembergárdát, a mérnöki-műszaki szolgáltatásra alkalmas kollektívát alakított ki. Ez ma már nemcsak arra képes, hogy a know-how-ot továbbfejlessze, az eljárás megvásárlóit betanítsa. Munkája eredményeként a kialakított rendszert több vállalati szabadalom támasztja alá, és biztosítja továbbfejleszthetőségét.

A felhalmozódott tapasztalat, a megteremtett szellemi kapacitás és a megszerzett gyakorlat megadja a lehetőségét annak, hogy a vállalat újabb, hasonló fejlesztésekbe is belekezdjen.

Szólnom kell azonban a fejlesztés néhány nehézségéről is.

Gumilepcl-konfekcionálás

21

Ezek közül talán a legsúlyosabb, hogy ma még sem az anyaggyártó vállalatoknak, sem a kutató-fejlesztő intézeteknek nincs olyan anyagi érdekeltsége, mely részben gyorsabb munkára, részben az építő vállalattal való szoros együttműködésre inspirálná. Biztos vagyok benne, hogy a soron következő gazdaságfejlesztési lépések, a valóságos piaci viszonyok megteremtése ebben a kérdésben közelebb visz a megoldáshoz. Sok gondot okoz a gyártó és fejlesztő vállalatoktól meglévő földrajzi távolság, mely mind a kapcsolattartást, mind az együttműködést megnehezíti és egyszersmind költségessé is teszi azokat.

Minden műszaki fejlesztés és termék megköveteli, hogy a gyártók közvetlen környezetében meg legyen a befogadókészség, hiszen igazán eladni csak azt lehet, amiről a távolabbi vevő azt látja, hogy az adott környezetben kelendő. Meg kell mondani, hogy az építőipari műszaki fejlesztések befogadására környezetünk nem mindig készséges. Vállalatunk sokkal többet szigetel más megyékben és Budapesten és a megyében sokkal kevesebbet, mint amennyit szigetelhetne.

Hisszük azonban, hogy az utóbbit megfelelő propagandamunkával, piaci tevékenységgel fel lehet, mert fel kell oldani. Ugyanis nemcsak a vállalat érdeke, hogy megfelelően fejlett technológiákkal rendelkezzen, hanem — az építmények különleges árujellegénél fogva — a vásárlónak is elemi érdeke, hogy a területén lévő építő vállalatok megfelelő színvonalon tudják termelni.

A 9éJjt&i0i >sutt cégnevt (neve), székhelye:

fce ltt^ agya rorsság i Stöanü. áaMélyépítő Vállalat,

ÜSIHjáGyHÁZA,, Vörösmarty tér 7#

t jp r ite ió rtfrg. k k h e iy r :

....... :ív í' " í ;-$v ,s 'C 'V ' " ' _ ? v'■ .. -v~ - rV '

Terfketyséfi \onr. lakás 6b VorifflUJikális ▼egyse m agasépítés

AfitHtn

A KEMÉV-rendszcrű szigetelés vedjegyfotója

22

Helyszíni szerelés

Műszaki átadás előtti árasztásos vízzárósági próba

23

S C H O L T Z B É L A :

Az MTESZ a műszaki fejlesztésért

Már évek óta állítjuk, hogy az emberiség történetének egy minőségileg is új fejezete kezdődik a jelenben, fejezet, melyet a tudomány eredményeinek robbanásszerű betörése jellemez a termelés s az élet csaknem minden szférájában. Nem frázis ma már, hanem egyre elevenebb valóság, hogy csak a legkorszerűbb technológiák, tudományos eredmények alkalmazása az útja annak, hogy egy gazdaság, s ezek között, hazánk gazdasága is versenyképes maradjon, hogy hosszú távon előrelépést és életszínvonal-emelkedést is biztosítson.

Nehéz időkben érkeztünk ehhez a korszakhoz. Az emberiségnek akkor kell megbirkóznia az ugrásszerű fejlesztés feladataival, amikor épp nagyon tartós, makacs gazdasági válságtünetekkel bajlódik egyidejűleg, s ez így van hazánkban is. A mi fejlődésünk, iparunk és mezőgazdaságunk sem nélkülözheti az elektronika elterjedtebb alkalmazását, a távközlésben előállt lemaradás behozását, a munkaszervezés korszerűsítését, és sajnálatosan akkor kell ilyen nem olcsón teljesíthető feladatokkal megbirkóznunk, amikor a kivívott életszínvonal őrzése érdekében a növekedés fékezésére kényszerít anyagi helyzetünk.

Mit lehet tenni ilyen időben? Nem mást, mint mozgósítani minden rendelkezésre álló erőt, mely a szűkös keretek mellett is keres és talál a növekedés bővítésére lehetőségeket. A feladatok világosak, világosan jelöli meg azokat pártunk számos határozata, intézkedése — ezek közt nem utolsósorban a tudománypolitikai határozat —, mely évek óta egyengeti az utat annak érdekében, hogy a tudomány eredményei minél intenzívebben és rövidebb úton váljanak termelő erőkké.

Világos a feladat: minden rendelkezésre álló erővel fejleszteni, korszerűsíteni kell, hogy anyag- és energiatakarékos úton állítsunk elő korszerű, a világpiacon értékesíthető termékeket. De nem mindig cselekszünk egyértelműen. A gazdasági korlátok mellett gátló tényezőkként hatnak tudatiak is: az emberi fejekben fellelhető konzervativizmus. Olykor szabályozási rendszerünk hatásai sem kedvezőek.

A fejlődés gócai elsősorban az ipari termelő vállalatok s a kutató intézetek lehetnek. A kutatóknak kell megtalálniuk a leggazdaságosabb, legkorszerűbb eljárásokat, s ezeket kell átültetniük a termelő gyakorlatba az üzemeknek. Ám hazánkban sajnos hosszú még az út az újítás megszületésétől annak bevezetéséig, olykor puszta megismeréséig is.

Mozgósítani kell hát a fejlesztésre, és ehhez rendelkezésünkre áll többek közt a műszaki, természettudományos szakemberek társadalmi aktivitása, s az a szervezel, mely ezt az aktivitást serkenti: a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége (MTESZ), a maga 32 tudományos egyesületével (melyből megyénkben is immár 22 működik!).

A haladás szüksége kétfelől is hatott arra, hogy napjainkban megnövekedett az MTESZ-ben folyó munka jelentősége, minősége, s az az iránti érdeklődés is. Jól mérte

24

fel a helyzetet az utóbbi években magának a szervezetnek a vezetősége is, amikor új munkamódszereket keres, újszerű akciót rendez, de felismerte a párt- és állami vezetés is. Az egyesületi munka megemelkedett jelentősége alapján történt, hogy a párt ajánlására kormányunk megnövelte az MTESZ súlyát, szerepét azzal, hogy fokozta autonómiáját, és társadalmi szervezetté léptette elő. Munkájának jelentőségét méltatta, hangsúlyozta Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is, 1984. február 23-án a szervezet központjában tett látogatása során. A fejlődés megkívánt üteme diktálja immár az egyesületi munkát, annak új módszereit megyénkben is, és ennek eredményei egyre inkább jelentkeznek.

Miben áll a munkamódszerek változása, újszerűsége?Mindenekelőtt két új vonása van az egyesületi tevékenységnek:— az, hogy ennek a jelenben s a jövőben egyre inkább s egyre szorosabban kell

kapcsolódni a termelőüzemekben jelentkező fejlesztési feladatok közvetlen realizálásához;

— továbbá az, hogy a szervezet — tevékenységének elaprózódása helyett — kijelölt néhány, az ország (s azon belül megyénk) fejlődése szempontjából súlyponti témát, s az erőket erre összpontosítja. Eddig öt ilyen téma volt: a mikroelektronika, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar fejlesztése, az anyag- és energiatakarékosság, s az innováció meggyorsítása. Ezekhez járul újabban hatodikként a biotechnika fejlesztése.

A korábbiakhoz hasonlóan és változatlanul az MTESZ elsősorban az információáramlás meggyorsításával, a fejlesztést szolgáló javaslatok és tanulmányok kidolgozásával, a termelési és kutatási szférák közti kapcsolatteremtéssel és műszaki propagandával szolgálja a haladást. Nem jelent egy új intézetet, egy új vállalatot, csupán azokat az erőket gyűjti, serkenti, szervezi, melyek a nem éppen kedvező anyagi és erkölcsi helyzetben levő műszaki értelmiségben mindig jelen voltak és ma is bőségesen fellelhetők: a fejlesztést szolgáló kedvet, tenniakarást, képességeket.

Mit tett és mit ért el az MTESZ megyei szervezete a változó körülmények közepette, — erről jócskán szólhatunk, célszerűen talán a már felsorolt kiemelt témák tükrében. Ismerve megyénk természeti adottságait, az élelmiszeriparral illene kezdenem, most mégis szakítok e hagyománnyal, s elsőként a mikroelektronikát említem. Nem azért, mert ez most nagyon divatos. A mikroelektronika szélesebb kcrű alkai ■ mazása a termelési folyamatokban ma már kikerülhetetlen útja annak, hogy gyártmányaink megbízhatóan mozduljanak el az anyag- és energiatakarékosság s ezzel együtt a gazdaságosság irányába.

Mit tettünk eddig e vonatkozásban?Különösen erősen aktivizálták magukat egyesületeink a számítástechnika alkalma

zásának elterjesztése terén, elsősorban a Neumann János Számítástechnikai Társaság (NJSZT), valamint a Szervezési és Vezetéstudományi Társaság íSZVT). Az NJSZTmár évek óta visszatérően szervez számítógép-bemutatókat, kezelési ismertetőket. Szervez középiskolás versenyeket, és az SZVT-vel karöltve — de más szakterületeket is bevonva — ankétokat, ahol bemutatták azt, hogy miként lehet és kell a számítástechnikát célszerűen alkalmazni a termelésben, közigazgatásban, vagy az orvosi gyakorlatban is.

Nem állítható az, hogy a számítástechnikának, a mikroelektronikának a termelésben való alkalmazása terén nincsenek megyei eredmények. A MEZŐGÉP, a Csepel Nyírbátori Fúrógépgyára, a konzervgyár, a MÁV záhonyi átrakó, a SZAVICSAV, a vízügyi igazgatóság — hogy csak néhányat emeljünk ki — megtisztelő eredményeket mondhat már magáénak, ám mindezzel nem elégedhetünk meg. A mikroelektroniká

25

nak szélesebb körben kell terjednie, s ennek érdekében az MTESZ nem kímélhet fáradtságot. Az ez év április 17-i elnökségi ülés felmérés és elemzés alapján dolgozott ki további tennivalókat. Elhangzott itt, hogy a környező országokban, így pl. az NDK- ban és Csehszlovákiában a beruházások visszafogása mellett s ellenére sem csökkentették az elektrotechnika fejlesztésének ütemét. Ezt kell tenni nekünk is. Meg kell ismerkednünk az említett két ország gyakorlatával. Jó alkalmat ad erre az, hogy szervezetünknek évek óta intenzív és jó munkakapcsolata van az NDK-beli Magdeburg megyei Kammer dér Technik (mérnöki kamara), valamint a Kelet-szlovákiai Tudományos Egyesületek szervezetével (CSVTS). Már az ez évi műszaki hónapon kerekasztal- beszélgetésen fogunk tájékozódni eredményeikről, módszereikről, de természetesen keressük a hazai információs csatornákat is. így régiónkban mindenekelőtt azokat, amiket a Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) tud nyújtani számunkra. A tájékozódás mellett a képzésre is gondot fordítunk. Tervezünk tanfolyamokat, és tervezzük a Tudomány és Technika Házában személyi számítógép beállítását, ezzel is alkalmat kínálva a magukat képezni kívánó szakemberek számára.

Az elektronika után egy másik általános területre térnék át, éspedig az anyag- és energiatakarékosságra. Szervezetünk ennek szolgálatában is sokat tett már évek óta Említhetem példaként tanfolyamainkat, melyeket a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) megyei csoportja szervez. Ilyenek a különböző fokozatú energiafelelősi tanfolyamok, vagy amilyeneket a Gépipari Tudományos Egyesület szervez (kazánkezelő).

A tanfolyamról kikerülő szakemberek, akiknek képzése jelenleg megyei viszonylatban egyesületeinken belül folyik, a vizsga után korszerűbben kezelik a berendezéseket, egyúttal fontos üzemanyag-takarékossági feladatot látva el. Az energiatakarékossági tevékenységünk legjelentősebb akcióit természetszerűen az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) folytatja, valamint az az elnöki bizottság, melyet ugyanezen egyesület patronál, működtet elsősorban, s melynek feladata többek közt, hogy a gazdasági élet különböző területein, mint amilyen az ipar, építőipar és mezőgazdaság, összegyűjtse a jelentkező feladatokat s keresse azok megoldását. Számos eredményes akciója volt ennek az egyesületnek és a bizottságnak is. Kidolgozott néhány városunk számára (Nyírbátor,