EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR

FÖLDRAJZ ÉS FÖLDTUDOMÁNYI INTÉZET

TERMÉSZETFÖLDRAJZI TANSZÉK

A NÓGRÁD–GÖMÖRI BAZALTVIDÉK VULKÁNOSSÁGÁNAK

ÁTTEKINTÉSE

SZAKDOLGOZAT

KÉSZÍTETTE

DÖMÖTÖR NIKOLETT

TÉMAVEZETŐ

DR. KARÁTSON DÁVID

BUDAPEST

2012

2

Tartalom

1. Bevezetés ................................................................................................................... 3

2. Kutatástörténet ........................................................................................................ 4

3. A terület földrajzi helyzetének bemutatása........................................................... 5

4. Földtani felépítés ...................................................................................................... 7

4.1. Paleozoikum ...................................................................................................... 7

4.2. Kainozoikum ...................................................................................................... 7

5. Karancs-hegység és a közelebbi –ok .................................................................... 12

5.1. A Karancstól délebbre lévő bazaltelőfordulások ............................................ 12

5.2. A Karancstól északra lévő bazaltelőfordulások .............................................. 13

6. A Medves-fennsík és a közelében található bazaltkibukkanások ..................... 14

6.1. Medves-fennsík ................................................................................................ 14

6.2. A Medves-fennsíktól délebbre eső bazaltelőfordulások ................................. 16

6.3. A Medves-fennsíktól nyugatra eső bazaltelőfordulások ................................ 19

7. Cseres-hegység ....................................................................................................... 24

7.1. Ragyolctól az Ipolyig húzódó bazaltgerinc ..................................................... 24

7.2. Füleki-medence ............................................................................................... 25

7.3. Remete-tető – Kerek-hegy − Kis-, Nagy-Bucsony .......................................... 27

7.4. Monosza – Béna-hegy ................................................................................... 28

7.5. Pogányvár – Kis-Karád – Erős-ág – Bagolyhegy ........................................... 29

7.6. Tilic-hegy ......................................................................................................... 30

7.7. Ajnácskői-várhegy és a körülötte található bazalthegyek .............................. 31

8. Antropogén hatások .............................................................................................. 36

8.1. Bányászat ........................................................................................................... 36

9. Összegzés .................................................................................................................. 38

10. Köszönetnyilvánítás .............................................................................................. 40

11. Irodalomjegyzék ................................................................................................... 41

12. Ábrajegyzék ........................................................................................................... 47

13. Mellékletek ............................................................................................................ 48

3

1. Bevezetés

A Nógrád–Gömöri bazaltvidéket kettészeli az országhatár, de egykor az egész

területe Magyarországhoz tartozott. Nevét is innen kapta, a történelmi vármegyék

nyomán. Trianon óta nagyobb része Szlovákiához tartozik. Három nagyobb egységre

osztható, ebből kettő hazánkban található (Karancs és a Medves), egy pedig az

országhatáron túl (Cseres-hegység, Cerová Vrchovina).

Az első fontosabb dokumentum, amely a vizsgált vidéket leírja, Radványi

Ferencztől, Nógrád vármegye jegyzőjétől származik, az 1700-as évek elejéről. A XIX.

század közepétől egyre nagyobb hangsúlyt kapott a tudományos vizsgálódás,

megjelentek a földtani térképek és monográfiák. Az első nyomtatott példányt Hauer F.

szerkesztésében 1867-74-ben Bécsben adták ki. 1943-ban Szentes F. 1:25 000

méretarányú földtani térképe jelent meg magyarázóval. A teljes tájvédelmi körzetről

először 1966-ban, Balogh Kálmán készített földtani térképet, szintén magyarázóval.

Majd 20 évvel később, 1979-ben jelent meg a legújabb és legrészletesebb földtani

térkép a Medvesről, amelyet Bartkó L. készített. Ehhez 1992-ben adta ki Vass D. és

Elecko, M. a szlovák rész földtani térképét. A legújabb kiadású térkép a Bükki Nemzeti

Park: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet című kötetéhez tartozó

térkép.

A Nógrád–Gömöri bazaltvidék hazai részén nem csak az átfogó földtani

térképezés, hanem a vulkanológiai kutatások is kis jelentőséggel bírtak. Jugovics Lajos

nevéhez fűződik a Magyarországra eső terület mindmáig legalaposabb ilyen irányú

vizsgálata (1935, 1944, 1936-37, 1939-40), ami sajnálatos módon ma is a

legrészletesebbnek számít.

Munkám célja, hogy a fellelhető szakirodalmi források és egyéb, a területről szóló

népszerű kiadványok, újságcikkek felhasználásával átfogó összegzést készítsek a

Nógrád-Gömöri bazaltvidékről.

4

2. Kutatástörténet

A Nógrád–Gömöri bazaltvidék megismerését, feltérképezését már a XVIII. század

legelején elkezdték. Mint a bevezetésben említettem, a legelső (1710-1716) érdemi

leírás Radványi Ferencztől származott. Művében sok használható leírás található, és

elsőként nála találkozhatunk a bazalt oszlopos elválásának leírásával, sőt a területen

található széntelepekről is említést tett.

1817-ben már földtani adatokat is tartalmaz és a kőzetek ásványtani

tulajdonságairól is beszámol a Christian Andreas Zipser által írt mű.

François-Sulpice Beudant, francia geológus földtani leírása 1822-ben jelent meg.

Művében már külön tárgyalta a homokot, a ,,habkő konglomerátumot”, a lignites

homokot, a porfiros amfibolandezitet és a bazaltot. A kőzetek keletkezési sorrendjét is

pontosan állapította meg, és felismerte a különféle zárványokat is.

A Csontos-árokban található, Ebeczky Emil által feltárt harmadidőszaki gerinces

ősmaradványokat először Szabó József említette 1861-ben, de csak 1863-ban Kubinyi

Ferencz ismertette.

Szabó József 1861-65 között jegyezte le az ajnácskői medence bazaltjait, majd

1879-ben a karancsi andezitben található gránátokat és azok zárványait tanulmányozta.

Az első nyomtatott földtani térképet a bécsi Földtani Intézet adta ki 1867-74-ben,

Franz Hauer szerkesztésében.

A területen az első feljegyzett fúrás 1888-ban történt, Karancsberény közelében.

A szlovák területek egyik legfontosabb fúrása Balogfala mellett 2001 méter mélyre

ment le, és 1086 méteren érte el a Gömöri–egység kőzeteit (FRANKO, O. – VASS D.

1981).

A következő fontosabb földtani térképet magyarázóval Szentes Ferenc készítette

és 1943-ban jelent meg, 1:25 000-es méretarányban.

Jugovics Lajos a XX. század első felében készítette el a máig legpontosabb

földtani leírásokat a területről. Legtöbb műve, amelyeket szakdolgozatomban

használok, évi jelentés a Magyar Földtani Intézet számára. Leírásai részletesen

tárgyalják a vidék egyes bazaltelőfordulásait.

1966-ban megjelent a Magyarországra eső természetvédelmi terület egészét lefedő

1:200 000-es méretarányú térkép Balogh Kálmán szerkesztésében.

5

Konečný, V., Miháliková, A. és Šímová, M. korszerű vizsgálatok, és

radiometrikus kormeghatározások segítségével megállapították a vulkáni működés

korát; Konečný, V. időrendileg hat aktivitási fázisba sorolta őket (KONEČNÝ, V. et al

1995, MIHÁLIKOVÁ, A. 1966, MIHÁLIKOVÁ, A. - ŠÍMOVÁ, M. 1989).

A közelmúltban főleg összefoglaló földrajzi tanulmányok jelentek meg a területtel

kapcsolatban. 2007-ben jelent meg a Bükki Nemzeti Park sorozatának A Karancs–

Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet című kötete, amely részletesen és

minden szempontból vizsgálta a területet. 2009-ben a Földrajzi Közleményekben a

medvesi riolittufákról írt Pintér Zoltán, Prakfalvi Péter, Karancsi Zoltán és Horváth

Gergely.

3. A terület földrajzi helyzetének bemutatása

Dövényi Zoltán (Magyarország kistájainak katasztere című könyvében) a

Medves-vidéket az Észak-magyarországi-középhegység északi medencéi közé sorolja.

A Karancsot pedig az Észak-magyarországi-középhegységen belül, a Cserhát-vidék

egyik kistájának jegyezte. A Medves-vidék 131 km2, és ennek 67,7%-a erdővel borított

terület. Magassága 200 és 638 méter között változik. Viszonylagos szintkülönbsége

átlagosan 118 m/km2, vízfolyássűrűsége 4,5 km/km

2, ami kétszerese az átlagosnak.

Karancs területe 73 km2, amiből 69,2% erdővel fedett. A vidék magassága 184-727

méter között változik, legmagasabb pontja a névadó Karancs csúcsa. Viszonylagos

relief energiája valamivel több, mint a Medvesé (140 m/km2), vízhálózat sűrűsége

viszont kicsit kevesebb, csak 4,2 km/km2. A Cseres-hegység a szlovák beosztás szerint

a Nyugati-Kárpátok provincián belül, a Belső-nyugati-Kárpátok szubprovinciába, azon

belül pedig a Mátra−Sajó-egységbe sorolható. Maga a Cseres-hegység tája öt kisebb

részre tagolható: Mucsényi-hegység, Füleki-medence, Ajnácskői-hegység, Péterfali-

hegység és Bucsonyi-hegység (MAZÚR, E. – LUKNIŠ, M. 1978).

A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet 234,8 km2-nyi

területe Magyarországon és Szlovákiában helyezkedik el (3. melléklet).

Magyarországon a Karancs - Medves Tájvédelmi Körzet terül el, ez az összterület alig

1/3-a (67,09 km2). A másik egység, a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet (167,71 km

2)

Szlovákiában található meg. A Karancs–Medves területe a Tarján-patak pár száz méter

6

széles, É-D irányú szerkezeti völgye mentén két részre oszlik. A karancsi egység csupán

24 km2. Határai a következők: államhatár, Karancsberény, Karancslapujtő, Karancsalja,

Salgótarján és Somoskőújfalu. A medvesi terület 43 km2. Határait az államhatár,

Somoskőújfalu, Salgópuszta, Zagyvaróna, Szőröspuszta és Bárna alkotják. A Cseres-

hegység számottevőbb területét ugyancsak városokkal lehet lehatárolni: Csákányháza,

Sátorosbánya, Ragyolc, Béna, Csomatelke, Sőreg, Tajti, Vecseklő, Egyházasbást,

Óbást, Ajnácskő, Balogfala, Várgede, Bizófala, Kerekgede, Détér, Almágy, Dobfenek,

Gömörpéterfala, Jeszte, Gesztete, Darnya, Harmac, Jéne és a távolabb található önálló

Füleki várhegy kis területe is ehhez az egységhez tartozik. (1. ábra)

1. ábra: Tájlehatárolások Magyarország

kistájainak katasztere (Dövényi Zoltán,

2010) alapján, és a természetvédelmi

körzetek ábrázolása a Google Earth

kivágatán (saját szerkesztés)

országhatár

kistájkataszter szerinti

tájlehatárolás

természetvédelmi

területek

városok

7

4. Földtani felépítés

4.1. Paleozoikum

A bazaltvidék aljzatát a KÉK-NyDNy-i csapású Diósjenői-vonal választja ketté

(BALLA Z. 1989), melytől ÉÉNy-ra a Vepori és a Gömöri szerkezeti egység, DDK-re

pedig a Bükki egység húzódik (LELKESNÉ FELVÁRI GY. 1998). A Gömöri egység kb.

385 millió éves, anyaga kissé metamorfizált fillit, karbonát és savanyú vulkanitok

(átalakult riolit) (OFKFV 1971). Feküjében feltehetően a Vepori-egység található meg,

melynek fő anyaga gneisz és csillámpala (HOVORKA, D. – LUKÁČIK, E. 1972). A Bükki

egység 250-350 millió éves, anyaga sekélytengeri és lagunáris üledékek (KÉRI J. 1973,

FÜLÖP J. 1990, 1994). Az aljzat egységei nem itt keletkeztek, hanem az ALCAPA

(Alpok-Kárpátok-Pannon területek) lemeztömb bonyolult mozgásai következtében

kerültek a mai helyükre a harmadidőszak folyamán (HAAS J. et al. 1996).

4.2. Kainozoikum

A mezozoikumban még szárazulat volt a gyűrt-töréses szerkezetű alaphegység

(JUGOVICS L. 1979) és csak az eocén-oligocénban került víz alá. A harmadidőszak

eocén korában foltokban sekélytengeri durva mészkő és mészmárga rakódott le. Az

oligocénben a terület a Budai Paleogén-medence része volt, amelyet a Parathetys

beltenger töltött ki. A medence süllyedése és a transzgresszió során finomszemű üledék

rakódott le. A kor egyik fontos rétegsora a Kiscelli Agyag Formáció nevet kapta,

Szlovákiában ezt Csízi Formációnak nevezik. Felépítő anyagai az agyag és az

agyagmárga, melyek kb. 28-32 millió éve keletkeztek 300-500 méter mély sósvízi

körülmények között, vastagsága pedig 700-1200 méter körüli. Rétegzettség nem nagyon

lelhető fel benne, feltehetően az aktív makrofaunának és mikrofaunának köszönhetően.

Az egri korszak formációja a Szécsényi Slír Formáció, szlovák geológusok elnevezése

szerint pedig a Losonci Formáció Szécsényi Slír Tagozata. Az oligocénban továbbra is

tenger uralta a területet, ebben rakódtak le a slírképződmények. Ez egy vastag (600-700

méter), jól rétegzett finomhomokos-agyagos-kőzetlisztes rétegsor. A Karancs területén

a felszínen is megtalálható az alsó foraminiferás agyagmárga (BARTKÓ L. 1979), de

legnagyobb kiterjedésében a Losonci-medencében és a Rima-medencében lelhető fel.

Fő felépítő anyaga agyagos aleurit. Mésztartalma kb. 17,8%, magnézium-karbonát-

8

tartalma pedig kb. 6% (VASS, D. et al. 1992). Felépítése, szedimentológiai jellemzői

maximum 400 méter mélységű, sós, nyílttengeri környezetre engednek következtetni

(BÁLDI T. 1983, 1997). Kora mintegy 22-28 millió év.

Az oligocén végétől a paleogén-beltenger feltöltődésnek indult. A DK-i parti

sávjában már sekélytengeri üledékek képződtek, kb. 600-800 méteres vastagságban. Ezt

hívjuk Pétervásárai Homokkő Formációnak (Füleki Formáció). Ennek anyaga a

tengerbe ömlő folyók hordalékából származik (SZTANÓ O. 1994, HÁMOR G. 2001,

BÁLDI T. 2003). Összetétele finom- és középszemű homok, homokkő és kisebb

mennyiségben kavicsos homokkő (HÁMOR G. 1985).

Az eggenburgi korszak vége felé lassult vagy megszűnt a medence süllyedése, de

az üledék–felhalmozódás tovább folytatódott. Ezek már szárazföldi jellegű, folyami

hordalékok voltak. Pl.: folyóvízi homok, kavics, és folyóvízi-ártéri-mocsári tarkaagyag.

Ez az úgynevezett Zagyvapálfalvai Formáció (Bukovinkai Formáció), melynek

legalján a kavicsrétegek találhatóak, felette homokrétegek foglalnak helyet, melyet akár

12 méteres vastagságban agyag borít. Maga a formáció a 200 méteres vastagságot is

eléri (VASS, D. et al. 1992), kora 19-20 millió év (CSÁSZÁR G. et al. 1997).

Az ottnangi korszakból valók a vulkánosság első komoly jelei a térségben. A

feltárások alapján több szakaszú és több kitörési központú működésre került sor. Ezek a

kitörések gyakran freatomagmás típusúak voltak, mert a térség egy részén még mindig

vízborítás volt. A kitörések során nagy mennyiségű hullott és ár-piroklasztit fedte be a

felszínt 10-30 méter vastagon. Az uránhasadási módszer szerint 20,1± 0,3 millió év, a

K/Ar módszerrel mintegy 19,7± 0,2 millió év a kőzetek abszolút kora (REPČOK, I. 1987,

KANTOR, J. et al. 1988). Tehát 19-20 millió éve játszódott le a vulkánosság. Ez a

Gyulakeszi Riolittufa Formáció (Bukovinkai Formáció riodácittufa-tufit) nevet kapta.

Ezt követően az ottnangi korszak végén folytatódott az üledékképződés. Ezt a

szárazföldi, folyóvízi-delta jellegű, ártéri-mocsári üledéksort a Salgótarjáni

Barnakőszén Formáció Nógrádmegyeri Tagozatának hívjuk. Vastagsága változó, de

legfeljebb 10 méter, összetétele pedig kavicsos durvaszemű homok és tarkaagyag

gerincesfauna-maradványokkal (HÁMOR G. 1997).

Ezen a rétegsoron a Salgótarjáni Barnakőszén Formáció Kisterenyei Tagozata

(Salgótarjáni Formáció Pótori Tagozata) telepedett meg. A még mindig meleg-nedves

szubtrópusi éghajlat [évi középhőmérséklet 18oC, 1200 mm csapadék (SIMONCSICS P.

9

1959)] kedvező feltételeket biztosított a barnakőszéntelepek kialakulásához. A képződés

három szakaszos volt, így I., II. és III. telepet lehet elkülöníteni. Az első kettő csökkent

sósvizű tengerparti körülmények között, a harmadik pedig már édesvízi mocsári

feltételek között jött létre (HÁMOR G. 1997).

A kárpáti korszak két formációja az Egyházasgergei Homokkő Formáció

(Kékkői Formáció Kürtösi Tagozat) és a Garábi Slír Formáció (Kékkői Formáció

Szécsénkei Tagozat). A parti térségben keletkezett, gyakran keresztrétegzett homokkő

jellemzően diszkordánsan települ az alatta található kőszenes rétegekre. Függőleges

kiterjedése akár 20-30 méter is lehet, összetétele szerint karbonátos kötőanyaggal

cementált homok, agyag, kőzetlisztes és kavicsos részek alkotják és kagyló–

maradványok is előfordulnak benne. Karbonáttartalma 5-20% (JÁMBOR Á. et al. 1966).

A Garábi Slír a mélyebb tengeri területeken ülepedett le, 100-200 méteres vastagságban.

Felépítő rétegei finomhomokos és agyagos aleurit és agyagmárga.

A szerkezeti mozgások révén megindult miocén kori andezitvulkánosság a bádeni

korszakában is folytatódott: Karancsi Andezit Formáció (Sátorosi Andezit Formáció).

Ehhez a vulkáni folyamathoz köthető pl. a Karancs és a Sátoros lakkolitja (1. melléklet),

és a zagyvarónai Vár-hegy biotitamfibolandezit-telére. A lakkolit a felszín alatt

megszilárdult magmatest, amely a fedőüledékeket felboltozza, majd ha az a

későbbiekben lepusztul, felszínre kerül a szubvulkáni test. Ahol a forró magma

érintkezett az üledékréteggel, ott kontaktpala keletkezett. K/Ar kormeghatározás

alapján, a Sátoroson 13,5 millió éve (BADASARJAN, G. et al. 1968), egy karancsi

kőbányából való minta alapján pedig 14,9 millió éve (BALOGH K. 1977) történhetett a

benyomulás. Ekkor hidrotermális ércesedés folyamán alakultak ki a telérek, melyek

ólom-cink-tartalmú ércásványokat tartalmaznak, kevés arany- és ezüst tartalommal.

Pliocén-pleisztocén: Salgóvári Bazalt Formáció (Cseresi Bazalt Formáció). A

plio-pleisztocén alkálibazalt-vulkánosság (amely kis részben a miocénban

megkezdődött) legjellemzőbb vonása a freatomagmás és magmás robbanásos vulkáni

tevékenység. Leggyakoribb felszínformái a maarok, a salakkúpok, a kürtőkitöltések

(neckek) és diatrémák. Utóbbira – a freatomagmás aktivitás gyökérzónáira – jellemző a

breccsás kőzet és a kőzetanyagban előforduló nagy méretű ásvány- és kőzetzárványok,

melyek nagyobb mélységből származnak. A xenolitok épsége arra enged következtetni,

10

hogy a magmafeláramlás nagyon gyors volt (DIENES I. 1971, JÁNOSI M. 1984, EMBEY-

ISZTIN A.– DOBOSI G. 1997, HARANGI SZ. 2000).

A térség bazaltvulkanizmusa a radiokarbonos kormeghatározás alapján hat fázisra

különíthető el (KONEČNÝ, V. et al. 1995, 2004):

I. 8-6,4 millió éve (késő pannóniai-pontuszi korszak): Patakalja (Podrečany),

Pinc (Pinciná), Jelsőc (Jelšovec)

II. 5,5-3,7 millió éve (dáciai korszak): Salgó, Kis-Salgó, Pogányvár, Somos-

kő, Monosza, Szár-kő

III. 2,9-2,6 millió éve (romániai korszak): ajnácskői Vár-hegy, Hegyes-kő,

Szilváskő és a Medves egy része

IV. 2,3-1,6 millió éve (kora pleisztocén): Buda vulkán és az ebből kifolyt

várgedei lávaár, Szilvágy, a Hármashatár-hegy bazaltkibukkanásai, a

terbelédi lávaár és a Medves bazalt platója (KONEČNÝ. V. et al. 2004)

V. 1,5-1,1 millió éve (középső pleisztocén): Dobogó (Dunivá hora), Ragács

(Ragáč), bucsonyi vulkán lávatakarói

VI. Az utolsó fázist – kőzettanilag vizsgálható, megfelelő bazalt hiányában, a

környező günz és mindel teraszok elhelyezkedése alapján – kb. 400 000

évesnek becsülik (VASS, D. et al. 1992).

A pleisztocénben és a holocénben a szerkezeti mozgásoknak köszönhetően

erőteljes emelkedések is történtek, és ezzel párhuzamosan intenzív erózió is zajlott.

Ezek a folyamatok jelentősen átformálták az eredeti tájképet. Eredeti helyzetükhöz

képest egyes területek magasabbra, míg mások alacsonyabbra kerültek. A kiemelkedő

egységeket sokkal erőteljesebben sújtotta a külső erők felszínformáló ereje, így

általában nehéz rekonstruálni az eredeti térszínt, illetve a vulkáni formákat. Az

interglaciálisokban nagy szerepet kapott a folyók felszínformálása, aminek révén

völgybevágódások jöttek létre. Nagy területeket fedtek be a folyami üledékek; kavics,

homok, agyag (2. melléklet). Az éghajlat változásait a folyó menti teraszok is jól

tanúsítják, amelyek a kormeghatározásban is szerepet játszhatnak. Jellemző folyamat

volt a lejtős tömegmozgás, és az aprózódás is. Ekkor alakultak ki a hegyeket övező

bazalt-törmeléklejtők.

11

2. ábra: A Nógrád-Gömöri bazaltvidék tárgyalt bazaltelőfordulásai

(Saját szerkesztésű térkép Jugovics Lajos ábrái és a A Karancs-Medves és a Cseres-hegység TVK című

könyv 27. oldalán található térképe alapján. A számok a dolgozatban leírt bazaltelőfordulások)

12

5. Karancs-hegység és a közelebbi bazaltkibukkanások1

A Karancs-hegycsoport, mint láttuk, idegen tájegység a Medvesvidék egészén

belül, ugyanis fő felépítő kőzete az andezit. Csupán a keleti, az északi és a déli szélső

területein van bazalt. A miocén végén felnyomult andezites magma az oligocén kori

üledékrétegek alatt rekedt, azokat felpúpozta, s csak később, az erózió révén bukkant

felszínre. A felnyomulás közben nagy repedéseket alakított ki a felette települt homok-,

homokkő rétegekben, és ezeket a repedéseket telérek töltötték ki. Ezután a kőzettömeget

szerkezeti mozgások szabdalták fel, amelyek a miocéntól a pleisztocénig jelentősen

átformálták a táj arculatát. Bizonyos egységek kibillentek, mások kiemelkedtek,

lesüllyedtek. Viszonylagos közelségében a pleisztocénben történt bazaltvulkanizmust

törmelékszórás nyitotta meg kb. 2-2,2 millió éve, a felújult törésvonalak mentén,

hasadékvulkánként és csatornákon át (BARTKÓ L. 1979). Ezen működés során

haránttelérek (dyke-ok), telérek, kisebb kúpok és lávafolyások jöttek létre.

5.1. A Karancstól délebbre lévő bazaltelőfordulások

Kővár (5.1.1): ma már csak egy erősen erodált vulkáni maradvány tárul elénk.

Tengerszint feletti magassága 301 méter, de környezetéből csak kb. 30 méterrel

emelkedik ki, átmérője 70-90 méter. Egy robbanásos kitörés révén került felszínre a

barna bazalttufa. Sok lapilli, bomba, lávafoszlány és zárvány található a kemény

kőzetbe ágyazódva. Később ezt a tufaréteget bazaltláva törte át, és egy hengeres

hasadékot töltött ki. A bazalttufát helyenként megégette a kiömlő láva és kisebb-

nagyobb teléreket alkotott benne. A tufaréteg közvetlen közelében pados-lemezes

szerkezetű, de attól távolodva egyre szebb, oszlopos formát ölt.

Pipis-hegy (5.1.2): a Karancs üledékes alapjának egyik elvégződése a Pipis-

hegy, melynek nyugati területén két bazalt- és bazalttufa–telér (2-3 m) található.

1 A Karancs-hegység és a közelebbi bazaltkibukkanások című fejezet JUGOVICS L. 1936-37-es, 1944-es

és 1969-es művei alapján készült.

13

Felépítő kőzetük ugyanaz, ebből következtethetően ugyanazon vulkáni működés során

keletkeztek, azonban az eredeti vulkán teljesen eltűnt, így rekonstruálni nem lehet az

alapállapotot. Bazalttufájuk barna, homokos, bazaltjuk pedig sötétszürke, és Jugovics

Lajos leírása alapján arra következtethetünk, hogy oszlopos elválású.

Kercsek - és Havas-tető (5.1.3): két igen kicsi bazalttelér emelkedik ki a Havas-

tető ÉK-i oldalából ÉNy-DK-i csapással. Neve azért kettős, mert ikercsúcsokról van

szó. Az eredeti vulkáni felépítményt az erózió itt is teljesen eltüntette. Homokkőből

emelkednek ki a telérek, kapcsolat nincs köztük, de kőzetük egységes: világosszürke,

finom szemcsés, pados-lemezes bazalt.

5.2. A Karancstól északra lévő bazaltelőfordulások

Háromhatár-hegy (5.2.1): a Karancs északi oldalán elterülő, 20-30 méter vastag

bazalt láva. Szerkezete: pados-lemezes, a felső régióban vékonyabban rétegelt, az

alsóbb részén pedig már oszlopos elválású. Színe szürke, felszín-közelben könnyen

mállik, laza szerkezetű lesz.

Szilvágy-Laposa (5.2.2): kb. 1 km hosszú, ÉK-DNy irányú 150-400 méter széles

bazaltgerinc. Kelet felé elkeskenyedik, és egy 414 méteres kis csúcsban végződik,

melynek oldalai meredekek. A Béna-patak völgyéig legfeljebb 10-15-cm

szemcsenagyságú kőzettörmelék fedi, és 3 terasz különíthető el 286-360 méteres

magasság között. ÉNy-on még két kisebb kibukkanás tartozik a Szilvágy-Laposához

amiket az erózió már leszakított róla. A kisebbik (385 m) kúp bazaltból és bazalttufából

áll. A fő gerinc bazaltja szürke, tömött szövetű, jól hasadó, lemezesen elváló kőzet.

14

6. A Medves-fennsík és a közelében található bazaltkibukkanások

6.1 Medves-fennsík2

Alapzata apró szemcsés, porló glaukonitos homokkő, amelyben sok biotit,

muszkovit és a felső szintjeiben kvarckavics-darabok találhatóak. Erre vékony, tömött

szövetű, növénymaradványos riolittufa–réteg került, amire újra (durvaszemcsés,

kvarcban gazdag, biotitot, földpátot és horzsakődarabokat tartalmazó) homokkő

települt. Erre a felső üledékes rétegre került a kora pleisztocén (2,3-2,61 millió év) korú

bazalt (JUGOVICS L. 1934). Magassága 520-571 méter. K-Ny irányban 2-2,5 km széles,

É-D-i kiterjedése 6-6,5 km. Ezt a 12,8 km2-nyi területet 11-107 méter vastagságban fedi

a bazalt. Ezt az összefüggő takarót több kitörési központból kiömlött láva és tufa

alkotja. A bazalt azonban nem mindenhol egyforma. Színben is eltérőek, néhol

oszlopos, de túlnyomó többségben pados-lemezes elválású. Bazalttufájából két féle van:

az első kitörésből származó nagyobb tömegű, normál kifejlődésű, és az erre települt

vékonyabb (0,2-2,5 méter) kristálytufa-réteg, amely vulkáni hamuszórás révén jött létre.

Az alsó tufaréteg nem mindenhol található meg a területen, ellenben a kristálytufával,

ami az egész vidéket lefedte. Egymásra általában konkordánsan települnek. [Ez a

kristálytufa eltér az általános tufáktól. Sárgásbarna-vörösbarna, porózus, egyenletes

kifejlődésű, egynemű kőzet. Xenolitok, üledékből kiszakított részek nincsenek benne.

Kaolinszerű alapanyaga van, a lapilli, az augit és olivin kristályok, valamint az amfibol

tartalma miatt kapta a kristálytufa elnevezést (JUGOVICS L. 1934).] A törmelékszórást

két lávafolyás követte, melynek során először függőleges elhelyezkedésű, vastag

oszlopos, szürkésfekete bazalt került a felszínre, majd erre 6-8 m vastag, pados-lemezes

szerkezetű, világosszürke és sötétszürke bazalt települt. A lávaöntésekkel párhuzamosan

is volt törmelékszórás. Ezek nem voltak olyan jelentősek, mint a két fő törmelékszórási

folyamat. Általában a szürke pados elválású bazaltba ékelődik be, 3-10 méteres

vastagságban, anyaga pedig az alsó tufáéval rokon. Kristálytufa csak a szürke bazalt

alatt található. A működés bélyegei alapján elmondható, hogy először jellegzetes

2 A Medves-fennsík című alfejezethez JUGOVICS L. 1935-ös és 1939-40-es művei szolgáltak alapul.

15

freatomagmás kitörésekről, majd a gáztalanodott magmából történt lávaöntő

aktivitásról beszélhetünk.

Medves-Magossa (6.1.1): a Medves-fennsíkot létrehozó kitörések egyik

központja. 90-120 méterrel magasodik környezete fölé (5.-6. melléklet). Egykori

kitörési centrum létét bizonyítja, hogy valóban kráterhez hasonló morfológiai képet

mutat, és a bányászat során egy 30 m átmérőjű bazaltáttörést találtak, ami valószínű,

hogy a krátert tápláló egyik oldalkürtő lehetett. Csúcsának felső egyharmadán vörös

színű, szivacsszerű láva települt, ami arra utal, hogy gyorsan hűlt ki. Alatta már tömött

szövetű, zárványban, kvarckavicsban és égetett agyagban gazdag. 20°-kal a csúcs

tengelye felé dőlő bazaltkőzet található.

Kopaszka-hegy (6.1.2): más néven Dobogó-hegy: ugyancsak kitörési központ

lehetett, és a Medves-Magosától 1 km-re É-ra található. Korát K/Ar módszerrel

1,32±0,1 és 1,22±0,1 millió évesnek állapították meg (KONEČNÝ, V. et al. 2004).

Többszöri törmelékszórás és lávafolyás építette fel. Az alsó tufa normál kifejlődésű, kb.

5 m vastag és sok felszakított üledékes kőzet tarkítja (KONEČNÝ, V. et al. 2004). Ezen

diszkordáns településű kristálytufa, azon pedig 22 m vastag szürke, pados-lemezes

elválású bazalt található. A tufa közelében 1-2 m-es sávban lávás kifejlődésű. Erre

újabb tufaréteg rakódott le, 6 m-es vastagságban. Ezen újból pados, 29 méter vastag

bazalt települt, mely a csúcsrégióban 13 méter vastagon szürke bazaltláva lesz. Előző

kettő mellett még a Gizella-telepi (macskalyuki-bánya melletti) kisebb bazaltkúp volt

kitörési centrum.

Bükkrét-tető (6.1.3): 470 m magas, eredetileg a medvesi bazaltplató ÉNy-i

folytatása volt, de az erózió leszakította, így ma egy 427 m magas homoknyereg

választja el őket. Bazaltja szürke, vízszintes településű, pados-lemezes szerkezetű kőzet.

A hegy oldalát a csúcstól lefelé 390 m magasságig bazaltomlás fedi.

Kelenc-hegy (6.1.4): 482 m magas, lapos tetejű hegy, alapzata homok, kavicsos-

homok és glaukonitos homokkő. Egyszeri lávaömlés fedte be, világosszürke, egyenletes

16

vastagságú, vízszintes településű, pados-lemezes szerkezetű, jól hasadó, apró szemcsés,

bazalttal.

6.2 A Medves-fennsíktól délebbre eső bazaltelőfordulások3

Somlyó (6.2.1): nagy kiterjedésű lávafolyások, lávatakarók és vulkáni kúpok

alakították ki a területet, de az erózió jelentősen felszabdalta és elpusztította. A hegy

lábánál jellemző a bazalttörmelék. Heves, változatos működés jellemezte, lávafolyások

és törmelékszórások váltották egymást. A bazalttal fedett területek nincsenek teljesen

tufával takarva, inkább csak az ÉK-i gerincen (Kótai-hegy: 495 m), kb. 35 méteres

vastagságban. Szerkezete pados-lemezes, nagy szemű, kemény, sok lapilli,

bazaltbomba- és kőzetzárvány-tartalommal, színe pedig világosbarna. Az egykori kráter

valószínűleg nem a mai csúccsal esik egybe, hanem onnan ÉK-re feltételezik (a

bányászat során feltárt egykori lávaáttörés alapján). A csúcson települ a legnagyobb

szálban álló bazalttömeg, mely kb. 200 m széles és 600 m hosszú. DK-i részén egy 15

méter magas kiemelkedés van. Hasonló, taréjszerű gerincet a Fánya-kő keskeny

gerincén alkot a szálban álló bazalt. A Kerekerdő nevű lapos csúcson (447,8 m), amely

a Somlyó déli oldalán található egy nagyobb bazalttömeg terül el az alsó miocén

széntelepet áttörve.

Kis-Somlyó (6.2.2): ugyancsak miocén kori homokkő alapzaton települ. A hegy

formája dómszerű és É-i irányban megnyúlt bazaltkúp. Felépítő kőzete

(sötétkékesszürke, tömött szövetű, pados elválású bazalt) sok homokkő- és

agyagzárványt tartalmaz. Közelében még három különböző kitörés által létrehozott

bazaltkúp található. Az egyik közvetlenül a Kis-Somlyó tövében van, a másik kettő

kisebb kiemelkedés a Ny-i és az ÉNy-i területektől 200-300 méterre terül el. Bazaltjuk

különböző, de közös bennük, hogy mind a kettő alsó miocén korú szénréteget tört át.

3 A Medves-fennsíktól délebbre eső bazaltelőfordulások című alfejezet alapirodalmai JUGOVICS L. 1935-

ös és 1936-37-es jelentései.

17

Pécs-kő (6.2.3): a Kis-Somlyótól északra található, kétféle vulkáni működés

építette fel a meredek oldalú vulkánt. Törmelékszórás nyitotta a folyamatot, aminek

következtében tufaréteg takarta be az oligocén-miocén üledékeket. Ez adja fő felépítő

anyagát. Ezt követte a lávafolyás, amely a tufarétegeket törte át és töltötte ki az ezáltal

keletkezett két nagyobb hasadékot. Az egyik telér a hegy déli oldalán húzódik K-Ny

irányban, vastagsága 5-10 méter között változik. A másik, az északi oldalon 20-40

méter átmérőjű, ott kb. henger alakú, függőleges hasadékot tölt ki a bazalt. A bazalt

azonban ma már inkább csak a kúp tövében mállottan, törmelékben található. Oszlopos

bazalt is látható Pécs-kőn, de az omlások miatt már csak kevés törmelék formájában.

Kisőr-hegy (6.2.4): Pécs-kőtől K-re, a Kis-Szilváskőtől DNy-ra található. Az

oligocén homokréteget lávakitörés során felszínre került 15-20 méter vastag bazalt fedi.

Kőzete likacsos, sok amfibolzárvány van benne, színe pedig sötétszürke. A mai kúp

feltehetően egy kürtőkitöltés, neck (PRAKFALVI P. et al. 2007).

Petik-Lázatető (6.2.5): a Kisőr-hegytől ÉNy-ra helyezkedik el, más néven

Pocikvár. Csupán 35 méter átmérőjű bazaltkúp, ami valószínűleg az egykori

kráterkitöltés maradványa. Szürkésfekete, tömött szövetű bazalt alkotja.

Szép-hegy (6.2.6): szabályos vulkáni kúp alakú kráterkitöltés (PRAKFALVI P. et

al. 2007), 534 méter tengerszint feletti magasságú, azonban a térszínből csak 23

méterrel emelkedik ki. Egyszeri lávafolyás alakította ki, sötétszürke, tömött szerkezetű,

finom szemcsés, néhol pados elválású bazaltkőzet építi fel, kb. 30 méter vastagon.

Kis-Szilváskő (6.2.7): csak lávafolyás alakította ki, amely ugyancsak szenet

tartalmazó üledékes rétegekre ömlött. Bazaltja pados-lemezes elválású, világosszürke.

Nagy-Szilváskő (6.2.8): a vulkáni kőzetek itt is alsó miocén szenet magába záró

homokrétegekre települtek. Lávafolyások nyitották a sort, amelyek az alatta lévő üledék

felső 20-25 cm-ét megpörkölték. Az alsó lávaréteg bazaltja tömör, jól kifejlődött,

szabályos, sokszögű oszlopos elválású szürke kőzet. Erre likacsos, barnásvöröses

18

lávafolyás települt, majd mindezeket nagy szemű, réteges bazalttufa fedte be. A hegy

felső részén a szénbányászat miatti megsüllyedésekkel kialakult szurdokszerű árkokban

néhol hullámos rétegződést láttató hamu-, lapillirétegek és vulkáni bomba-

becsapódások freatomagmás kitörésekre utalnak (PRAKFALVI P. et al. 2007).

Bagó-kő (6.2.9): törmelékszórás nyitotta a kitörés folyamatát, majd a lávafolyás

révén szürkésfekete, tömör bazalt fedte be. Öt-hatszöges oszlopos elválású tufája szürke

és tömeges. (JUGOVICS L. 1935) Az utóbbi három bazaltkúp (Kis-Szilváskő, Nagy-

Szilváskő, Bagó-kő) egy DDK-ÉÉNy-i csapású gerincet alkot, koruk mintegy 2,2-3,8

millió év körüli. Valószínűleg a Kis-Szilváskő és a Bagó-kő a Nagy-Szilváskő

parazitakúpjai. Többfázisú kitörésre adnak következtetést az üde lávakőzetek, salakos-

breccsás lávák és a lapillitufák egymáson lévő rétegei (PRAKFALVI P. et al. 2007).

3. ábra: Földtani szelvény a Szilváskőn keresztül Prakfalvi Péter szerkesztésében

(A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, 2007)

19

6.3 A Medves-fennsíktól nyugatra eső bazaltelőfordulások4

Kis-Salgó (6.3.1): más néven Boszorkány-kő (3. ábra). A hegy jól láttatja a

lávaömlés és robbanásos működés váltakozását. Mára azonban ennek csak egy

lepusztult éles gerince maradt meg, 571 m-es magassággal. A vulkáni működés

freatomagmás törmelékszórással indult egy ÉÉNy-DDK-i irányú hasadék mentén

(JUGOVICS L. 1935), de az is elképzelhető, hogy a mai éles gerinc az egykori vulkáni

rétegek tektonikus kipreparálódása (Karátson D. szóbeli közlése). A vegyes vulkáni

tufaanyag sok salakszemcsét és litoklasztot (sokszor zárványokkal, pl.: riolittufa,

tarkaagyag) tartalmaz (5. ábra). Ezt követően láva nyomult fel (PRAKFALVI P. et al.

2007). Megszilárdulása után ez vékony lemezes elválású (4. ábra), néhol pedig vékony,

négy-, öt-, hatszögletes oszlopos felépítésű, szürkésfekete bazalt lett (JUGOVICS L.

1935). Előfordul még az úgynevezett kukoricacsöves bazalt is. Ez a megjelenési forma

a bazalt üveges anyagának átkristályosodása és a nagy besugárzás révén fellépő

feszültség hatására alakul ki (a kis kristályos gócok gömb alakban pattognak le, így a

kőzet felületén kis bemélyedéseket hagynak hátra) (PRAKFALVI P. et al. 2007).

4. ábra: A Boszorkány-kő látképe dél felől, a turistaútról, mögötte balra Salgó vára

(saját fénykép)

4 A Medves-fennsíktól nyugatra eső bazaltelőfordulások című alfejezet fő forrása JUGOVICS L. 1935-ös és

1971-es műve.

20

5. ábra: A Boszorkány-kő csúcsa, pados-lemezes elválású, murvásodó bazalttal

(saját fénykép)

21

6. ábra: A Boszorkány-kő aljában kibukkanó freatomagmás eredetű törmelékes összlet

(saját fénykép)

Nagy-Salgó (6.3.2): a vulkáni működés (kb. 5,2 millió éve) először egy vulkáni

tufából álló sáncot épített a kráter köré (PRAKFALVI P. et al. 2007), majd ezt lávafolyás

töltötte ki (PRAKFALVI P. et al. 2007), sötétszürke, tömör, vastag, szabálytalan oszlopos

elválású bazalttal (JUGOVICS L. 1935) (6. ábra). A piroklasztitból álló gyűrű a

későbbiekben lepusztult, mára csak a kürtőt kitöltő, kihantolódott kürtő/kráter kitöltés,

neck látható (PRAKFALVI P. et al. 2007). Oldalain nagy kőtengerek találhatók, amelyek

az eróziónak és az antropogén felszínformálásnak egyaránt köszönhetők (HORVÁTH G.

1991).

22

7. ábra: A Salgó-vár aljának vastag, töredezett bazaltoszlopai (saját fénykép)

Somoskő (6.3.3): a környező oligocén kori laza üledékes kőzetből 50 méterrel

emelkedik ki a mára melyen lepusztult vulkáni kúp belső részének maradványa

(kürtőkitöltés). Kora 4 millió év körüli (KONEČNÝ, V. et al. 1995, PRAKFALVI P. et al.

2007). A vulkáni működés törmelékszórással kezdődött. Tufája barna, tömeges, sok

apró lapilli-, lávadarab- és kevesebb xenolit-tartalommal. A várhegy oldalán kb. 15

méter vastag gyűrűt alkot, amelyet láva töltött ki a későbbiekben. A láva a tufával

határos régiókban lávabreccsát alkot, bazalt- és bazalttufa-darabokkal. Lukacsos

szövetből tömött oszlopos elválásba megy át. Bazaltja fekete, friss kőzet, finom

szemcsés, tömött szövetű, elegyrész nélküli és nagy nyomószilárdságú. Az oszlopok

csoportosan nőttek össze, és ezek a csoportok egymáshoz képest kuszán helyezkednek

el (JUGOVICS L. 1935). Kivétel a hegy K-ÉK-i oldala, ahol 492 méter magasan 16 méter

hosszú, függőleges bazaltoszlopok láthatók (JUGOVICS L. 1939-40).

23

8. ábra: A somoskői „bazaltomlás”, egyike a Kárpát-medence legszebb

bazaltoszlopainak (http://www.pihenek.hu/szallas-karancs-medves/)

Strázsa-hegy (6.3.4): a Medves lávafolyásának leszakadt bazaltfoltja. A

felszínmozgások szakították le.

Nyerges-hegy (6.3.5): más néven Bagó-kő, 462 m magas. A vulkáni működés

törmelékszórással indult, melynek során tömeges, néhol lávadarabokat is tartalmazó

bazalttufa került a felszínre. Az ezt követő lávafolyás áttörte a tufaréteget és nagy

darabjait magával ragadta. Kőzete szürkés-fekete, oszlopos megjelenésű bazalt.

24

7. Cseres-hegység

7.1 Ragyolctól az Ipolyig húzódó bazaltgerinc5

Maza-hegy (7.1.1): a hegy alapját oligocén kori homok- és kavicsrétegek

képezik, amelyek végighúzódnak szinte az egész Karancs-hegység alatt, és ezt fedi a

vulkáni kőzet. Összefüggő vulkáni takaró már nem található rajta, inkább csak

foszlányok (törmelékes, sötétszürke, réteges bazalt).

Rátkai-erdő (7.1.2): déli része hasadékkitöltés révén jöhetett létre, 10-15 méter

széles és egyre szélesebbé válik a 357 méteres magasságig, onnan pedig takaróvá

laposodik. Bazaltja a megszokott, szürke kőzet, amely darabokra esik szét.

Haraszt-hegy (7.1.3): körülbelül 30 méter vastag, sötétszürke, gömbhéjas mállást

mutató bazalt fedi a kettős csúcsot (350 m), amelyeknek lejtői igen meredekek, csúcsaik

pedig az erózió által lekerekítettek.

Összességében ezen a három hegyen kívül még kettő található a területen, a

Maza-hegy a Rátkai-erdő és a Harszt-hegy közé ékelődve, de ezek névtelenek. A Maza-

hegy és a Rátkai-erdő között egy 362 méteres bazaltcsúcs található, amelynek déli

lejtőin világosbarna bazalttufa bukkan ki, mely kristálytufa kifejlődésű, sok augit- és

olivin-kristállyal. A Rátkai-erdő és a Haraszt-hegy vonulatai közé pedig bazalttakaróval

fedett gerinc ékelődik. Kőzete szürke, pados-lemezes, likacsos szövetű. Ezt a hosszan

elnyúló, öt hegyből álló bazalt-területet az erózió erősen lepusztította, és egy nagyobb

egységgé formálta. Az öt részből álló hegyvonulat Ragyolctól Fülekig húzódik.(3.

melléklet)

5 A Ragyolctól az Ipolyig húzódó bazaltgerinc, a Füleki-medence és a Remete-tető – Kerek-hegy − Kis-,

Nagy-Bucsony című alfejezetek irodalmi alapjául JUGOVICS L. 1944-es műve, illetve KONEČNÝ, V. et al.

(2004): Guidebook to the Southern Slovakia Alkali Basalt Volcanic Field című könyv szolgált.

25

Hegyes-domb (7.1.4), Csirkejátszó-hegy, Csurgó-hegy (7.1.5), Bábi-hegy

(7.1.6), Sáfi-hegy (7.1.7): Fülektől egészen az Ipolyig tartó, 6-7 km hosszú, 150-1200 m

széles vonulat, amely az előbbi öttagú bazaltgerinc térbeli folytatása. Csak

lávafolyásból állt a vulkáni működés, amely a homok-homokkő alapzatra ömlött ki. A

bazalt vastagsága 20-30 m között változik, a Sáfi-hegyen a legvastagabb. Ahol az

agyagos réteggel érintkezett a láva, ott vörös-vörösesbarnássá égette, de van, ahol már

vörösbarna agyaggal találkozott és barnás-fekete kontaktréteggé metamorfizálta. Az

üledékes alap közvetlen közelében a kihűlő láva kb. 1 méter vastagon lávabreccsát

alkot, és ez megy át tömött szerkezetű kőzetbe. A két réteg határán szabályos, rövid (50

cm), vastag, függőleges oszlopos elválás fedezhető fel. Kőzete tömött szövetű,

világosszürke színű, kiemelkedően sok augit- és olivin-kristály-tartalommal. A Csurgó-,

Bábi-, Sáfi-hegyeknél összefüggő, szürkés, apró-szemű bazalt található. A felszíni

rétegek ezen a bazaltvidéken is gömbhéjas elválásra és mállásra hajlamosak.

Nagy-Kárgics-hegy (7.1.8): kúp formájú hegy, átmérője kb. 250 m.

Környezetéből 70 méterrel magasodik ki, abszolút magassága 389 m. Kőzete K/Ar

kormeghatározás alapján 5,43±0,4 millió év (KONEČNÝ, V. et al 2004). Csak

lávakitörés építette fel az egykori vulkánt, amiből ma már csupán a kráterkitöltés maradt

meg. Bazaltja szürkés-fekete, tömött szövetű, oszlopos elválású. Oszlopai csoportokba

rendeződve jelennek meg, vastagságuk és dőlésirányuk változó. Lejtőin kvarckavics

található, kivéve a meredekebb keleti oldalt.

7.2 Füleki-medence5

Füleki-várhegy (7.2.1): nagy, heves kitörés során a törmelékszórás hatalmas

vulkáni kúpot épített fel. A vulkán központja maga a várhegy volt, és tőle délre, 400

méterre található egy másik tufa–domb, amelyet az erózió szakított le a 243 m magas

sziklakúptól. A ma látható bazalttufa–felépítmény már a kráterkitöltés kihantolt

maradványa. Kora 2,3±0,47 millió év (BALOGH K. et al. 1981). A tufa réteges, gyakran

kereszt-rétegzettséget mutat és Ny-DNy-i dőlésű. Kőzete barna, közepes

szemcseméretű, kemény, fő felépítői a tufa és az apró lapilli, azonban az alsó részen

26

jelentős mennyiségű ásványos elegyrész fordul elő, amely a fekü agyagából és

homokkövéből származik. Ezen kívül xenolitokat is tartalmaz, amelyeket a kitörés az

alsóbb kőzetrétegekből ragadott magával, de a vulkáni bombák és lávafoszlányok nem

jellemzőek. ÉK-i oldalán függőleges rétegződésű, megégetett, apokás homokkő

található. Hasonlóképpen a következő, Veres-hegy ÉK-i lábánál is 18-20 méternyi

apokás homokkő van.

Veres-hegy (7.2.2): dómszerű, kúp formájú, K-en és É-on meredek, ellenben Ny

és D felé lankásan lejt. Egykori maar kráter -falmaradványa lehet (PRAKFALVI P. et al.

2007), melynek átmérője kb. 700 m (KONEČNÝ, V. et al. 2004). Kb. 50-60 méterrel

emelkedik ki a térszínből, bazalttufája szürke és barnás színű, rétegzett, általában DK-i

dőlésű, néhol (Ny-DNy-on) hullámos. Anyagát az üledékes rétegekből felszakított

glaukonitos homokkő ásványai (csillám, kvarc) uralják. A zárványok mennyisége is

több, pl.: homoklencsék és vörösösre oxidált homokkő. Lávafoszlányok és bombák

ritkán fordulnak elő, néhol apró sötétbarna foltok, rétegek láthatóak a nagyobb lapilli

tartalom miatt.

Sárkány-hegy (7.2.3): a hegy alapja, mint a többi esetben is kavics, kavicsos-

homok, homok és agyagos-homok. 335 m magas elnyúlt hegy, 750 m hosszú, 50-70 m

széles, lapos és kb. 20 méter vastagon fedi a bazaltláva, amely sötétszürke, lemezes

elválású. A felszínen lévő rétege mállik, kifakul, és ugyanitt az egykori terasztörmelék

maradékaként sok kvarckavics található.

Kercseg-tető (7.2.4): ugyancsak oligocén korú üledékes alapon kis kúp alakú

bazaltcsúcs emelkedik 302 m magasságig. Kőzete világosszürke, aprószemcsés bazalt.

27

7.3 Remete-tető – Kerek-hegy − Kis-, Nagy-Bucsony5

Remete-tető (7.3.1): két lapos csúcsból áll: a nyugati 404 m, a keleti 456 m. A

magasabbat törmelékszórás és lávafolyás fedi, 20-25 méter vastagon. A kitörés

törmelékszórással kezdődött. Ez a tufa barna színű tufa, finom- és durvaszemcsés

rétegek váltakozásából áll. Összetétele: lapilli, vulkáni homok, bazaltbomba és

lávafoszlányok. A második szakasz lávaöntés volt, aminek következtében vastag pados,

sötétszürke bazalt került a felszínre, illetve a D-DK-i oldalon bazaltláva is található,

vörösbarna színben, kimagaslóan sok olivin kristállyal. Az alacsonyabb csúcs felépítését

lávafolyás indította, amely ma a hegy D-DNy-i oldalán terül el. Szürke, vízszintes

településű, pados szerkezetű, tömött szövetű bazalt. (A felszínen lévő rétegek mind a

kettő csúcson murvásodnak.) Ezt barna, aprószemcsés hamuszórása követte, majd ismét

lávafolyás kezdődött. Kőzete sötétszürke, likacsos-porózus bazalt volt, amely 2-3 m

magas sziklafalakat is alkot a csúcs É-i oldalán.

Kerek-hegy (7.3.2): Fülektől ÉK-re egy nagy bazaltvidék terül el, ennek egyik

tagja. Az oligocén glaukonitos homokkövön két részre osztható bazalttakaró terül el. Az

alsó része, 350 m-ig, tömött-szövetű, pados-lemezes elválású, onnan feljebb a 417 m-es

tetőig pedig vörösbarna, lávás, lávabreccsás bazalt található.

Kis-, Nagy-Bucsony (7.3.3): a terület két jól megőrzött salakkúpja. Felépítésük:

durván rétegzett vulkáni törmelék, bombák és tufák. A Nagy-Bucsony a fiatalabb,

tetején egy tál alakú mélyedés található a régi kráter helyén, és hozzá egy lávafolyás

kapcsolódik. Ez a hosszabbik lávafolyás. ÉK-felé folyt, egy völgyet követve Guszonáig

(szlovák neve Husina), ahol ÉNy-ra fordult, amíg el nem érte a fő völgyet (ÉK-DNY

irányban) és egészen Nagydarócig húzódik. Az idősebb lávafolyás észak felé folyt

kisebb nyugatias kanyart leírva, és 275-300 m magasságban végződik el. K/Ar

kormeghatározás alapján 1,16±0,3 millió − 1,42±0,31 millió (KONEČNÝ, V. et al. 1995,

2002) éve lehetett aktív a vulkán.

28

7.4 Monosza (7.4.1) – Béna-hegy (7.4.2) 6

A Medves-fennsíktól északra található 4 km hosszú, 200-450 m széles ÉNy-DK

csapású (PRAKFALVI P. et al. 2007) bazalttakaró (4. melléklet). Noha a Medvestől csak

egy, kis homokkőnyereg választja el, mégsem a szerves folytatása. Alapzata oligocén

kori üledékes homok, kavicsos-homok, kavics és apokás homokkő. A miocén korú

szénréteg és a riolittufa-szint itt hiányzik.

A vulkáni működés kezdetekor a felszín észak felé alacsonyodott, a legmagasabb

és a legalacsonyabb pontja csak 380 m és 500 m körül lehetett. Ez a lejtés a bazalttakaró

kialakulása után is megmaradt. Ma a legmagasabb pontja a Monosza 585 m-rel, a

legalacsonyabb a 466 m-es Béna-hegy. A vulkánosság kora 4,76±0,44 millió év

(KONEČNÝ, V. et al. 2004). Törmelékszórás nyitotta a kitörési folyamatot, de ez nem

volt egységes az egész területen. Az északi részeken csak egy tufaszint ismerhető fel,

délen viszont kettő. Délebbre tehát feltehetően hevesebb volt a működés. Az alsó

tufaszint normál kifejlődésű, barnás, jól rétegzett, lávafoszlányokkal, bombákkal és

zárványokkal tarkított képződmény. Az erre települő réteg szövete és ásványos

összetétele állandóbb, xenolitot nem tartalmaz, azonban sokkal több benne a lapilli, a

lávafoszlány, az augit- és olivin-kristály. A kitörés valószínűleg egy központból történt

folyamatosan, ugyanis a két tufaréteg nem különül el egymástól éles határral.

A törmelékszórás után kétféle bazalt ömlött. A Monosza vulkán salakkúpjából

indult a lávaár, ami egy ÉNy-DK irányú ősvölgybe folyt (PRAKFALVI P. et al. 2007). A

nagyobb kiterjedésű bazalt világosszürke, pados-lemezes, nagyobb szemcsés, olivindús,

néhol oszlopos elválású és az egész gerincet befedi. A másik bazalttípus csak a DK-K-i

oldalon található meg. Tömött szövetű, színe kékesszürke, olivin–tartalma kicsi,

azonban apró földpátléceket tartalmaz. A tufa és a bazalt érintkezésénél a tufa lávával

itatódott át, felette lávabreccsa, azon lávás és likacsos tömött-szövetű bazalt települt,

egymásba fokozatos átmenetet képeznek. A felszínen lévő bazaltrétegek érdekes mállást

mutatnak, „ragyásak” lesznek és kis erőhatásra gömböcskékre esnek szét.

6 JUGOVICS L. 1939-40-es kutatásai és KISS G. (2007): A Karancs-Medves és a Cseres-hegység

Tájvédelmi Körzet című könyve szolgált alapul a Monosza – Béna-hegy, a Pogányvár – Kis-Karád –

Erős-ág – Bagolyhegy és a Tilic-hegy című alfejezetek megírásához.

29

7.5 Pogányvár (7.5.1)– Kis-Karád (7.5.2)– Erős-ág (7.5.3) – Bagolyhegy (7.5.4)6

Három irányban ágazik el, és ezt a három nyúlványt, illetve egy központibb

szakaszát illetik e nevekkel. A nyugati, É-D irányú 2,5 km hosszú és 150-250 m széles

gerinc déli felét Kis-Karádnak nevezik, ez 575 m magas. Ennek a gerincnek a középső

részén lévő 545 m magas részt Erős-ágnak, az északi területet, amely 514 m, pedig

Bagolyhegynek nevezték el. Ettől keletre van a Pogányvár (581 m) nevű rész, mely a

legnagyobb tömegét adja a fennsíknak.

Alapzata ugyancsak üledékes kőzetekből áll: homok, glaukonitos homokkő,

riolittufa, nagy szemű homokkő. Maga a vulkanizmus törmelékszórással indult,

melynek során barna-vörösbarna, tömeges kőzet borította be a felszínt. Összetétele:

lapilli, apró vulkáni bombák, lávafoszlányok, vulkáni homok, és magával ragadott

xenolit, kavics, homok és riolittufa. A lávafolyás során két különböző megjelenésű

bazalt keletkezett. Dominál a szürke, pados-lemezes kőzet, amely a takaró szélén 6-30

m magas sziklafalat alkot. A kisebb tömegű szürke, finomszemcsés, tömött szövetű, sok

földpátlécet, de kevés olivint és augitot tartalmazó bazalt 1-2 méteres átmérőjű,

kőzsákos, függőleges oszloposságot mutat, pl. a Kis-Karád oldalán. Ebből arra

következtettek, hogy a Karád önálló kitörés volt (SZEPESHÁZY K. 1942, JUGOVICS L.

1940, 1944, 1948). A fennsík oldalait kőtengerek veszik körül. Pogányvár déli és északi

oldalán két kisebb bazaltkúp települt, amelyek eltérő kőzetűek, mint a tárgyalt fennsík.

Anyaguk szinte fekete, tömött szövetű, egynemű, elegyrész nélküli bazalt, és vékony

oszlopos megjelenésű.

Itt kell megemlíteni még a Sőregi-Bagolyvárat (7.5.5), ami ugyanebből az

alapzatból emelkedik ki, 85 m-es viszonylagos magasságával (PRAKFALVI P. et al.

2007), Sőreg település közvetlen közelében (8. ábra). Kora 4±0,3 millió év (KONEČNÝ,

V. et al. 1995). Az ellipszis formájú kráterkihantolódás fő felépítő kőzete a bazalttufa,

amelyben 1-2 m vastag bazalttelérek települnek, főleg a csúcsrégióban. Az üledék és a

bazalt találkozásánál kontakt hatás nem jött létre (JUGOVICS L. 1939-40). Az alsóbb

rétegekben vulkáni tufabreccsa települ homokkődarabokkal és bazalttörmelékkel

tarkítva. Ennek jellege, a szintén előforduló vulkáni–üvegdarabokkal a freatomagmás

kitörésre utal. A szikla magasabb régiójában durvább szemcsés tufa, hamu és tavi

üledék rétegsorai váltakoznak. A csúcsot lávafoszlányok és összesült bombák építik fel.

30

9. ábra: Sőregi-Bagolyvár (http://medvegyu.organic.hu/2000_08_Cseres/01/slides/File0667.html)

7.6. Tilic-hegy6

A pogányvári fennsík homokos, homokköves aljzatának az ÉK-i részén található a

482 m magas és 250 m átmérőjű, meredek falú bazaltkúp, amelynek oldalain rövid

oszlopos elválású bazalt van. Ma már csak a kihantolt kráterkitöltés van meg, ami

lávaöntés nélküli, kürtőben megszilárdult bazalt (PRAKFALVI P. et al. 2007). Kőzete

szürkésfekete, tömött szövetű, elegyrész nélküli, különbözően hajló, vékony oszlopos,

legfeljebb 40-50 cm átmérőjű bazalt. A hegyet bazaltmurva övezi.

31

7.7. Ajnácskői-várhegy és a körülötte található bazalthegyek7

Ajnácskő (7.7.1): fő tömege oligocén kori homok és homokkő, amely ma

szabályos, meredek falú, kúp-formát alkot, 3-4 m vastag löszréteggel a tetején. Erre

települt a bazalttufa-réteg. Kora K/Ar módszer alapján 2,58±0,22 millió év (BALOGH K.

1981), uránhasadási kormeghatározással pedig 2,49 millió év (REPČOK, I. 1981).

Bazalttufája barna, durvaszemcsés, sok lapillit, földpátot, biotit-lemezeket és idiomorf

augit kristályokat tartalmaz. Bazaltdarabok, lávafoszlányok és üledékes kőzetdarabok is

fellelhetőek benne. A tufaréteget bazalttelérek törték át: négy kb. 1 méter vastag

vertikális és több kisebb lávabreccsás telér bontja meg a tufarétegeket. Ez a bazalt sok

kicsi xenolitot tartalmaz. Színe szürke és tömött szövetű.

10. ábra: Az Ajnácskői-várhegy diatrémája

(http://medvegyu.organic.hu/2000_08_Cseres/?page=1)

7 Az Ajnácskői-várhegy és a körülötte található bazalthegyek című alfejezet JUGOVICS L. 1944-es műve,

KONEČNÝ, V. et al. (2004): Guidebook to the Southern Slovakia Alkali Basalt Volcanic Field és KISS G.

(2007): A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet című könyvek alapján íródott.

32

Matrács-hegy (7.7.2): közvetlenül az oligocén kori homokos üledékre folyt ki az

egyszeri lávaömlés, kb. 10 m vastagon. Kőzete egynemű, szürke, tömött szövetű.

Általában nyugodt, vízszintes településű.

Borkúti-tető (7.7.3): három összefüggő részből áll, amelyeket csak

csapásirányuk választ el egymástól. A legdélebbi fekvésű, DNy-ÉK irányú egysége a

legnagyobb (427 m magas) és legszélesebb (800-900 m hosszú és 50-150 m széles). A

legészakabbi területe is DNy-ÉK csapású, 700 m hosszú és alig 6-7 illetve 10-20 m

széles. A kettő között pedig egy É-D-i csapású 700-800 m hosszú, keskeny gerinc terül

el. Kialakulásuk egyszeri lávafolyás révén történt, kőzete világosszürke, aprószemcsés

bazalt, amely az oligocén alapot fedte be és ma vízszintes, pados-lemezes megjelenésű.

Vékony és vastagpados rétegek váltakoznak. A felső 3-4 méteren a bazalt vastagabb,

durván oszlopos, sokszor porózus és likacsos, alatta 3-5 méteres vastagságban pedig

vékony–lemezes.

Ragács (7.7.4): a Borkúti gerinccel kapcsolatban áll, annak az északi

folyatatásában található, de képződésük nem azonos. Korát 1,39±0,19 millió évesnek

mérték (BALOGH K. et al. 1981). Ragácsot változatos lávaöntés és törmelékszórás

formálta. Lávafolyás nyitotta meg a vulkanizmust, amit törmelékszórás és ismételten

lávaömlés követett. A csúcsrégiót az első lávafolyás és ÉK-en, kisebb tömegben (100 m

hosszan) bazalttufa is alkotja. (Csak itt van tufaréteg, ami arra utal, hogy a

törmelékszórás csak erre kis területre terjedt ki.) A láva és a tufa átmenete folyamatos,

tehát a kitörés során is közvetlen egymás után törtek felszínre. A bazalt szivacsos-sejtes

szerkezetű, pár cm-től akár 15 cm-es nagyságig terjedő lávadarabok halmaza,

lávabreccsája. Ezen kívül kenyéralakú és csavarodott formájú vulkáni bombák is

tarkítják. A csúcs lávás bazaltját részben bazalttelérek alkotják. Három jelentősebb

telérből kettő csúcsként emelkedik ki, egy pedig a hegy ÉNy-i oldalában egy 17 m

széles és 1-2 m vastag, kipreparálódott asztallapra hasonlító forma. A vulkáni működés

gázdús lehetett, ugyanis több nagy hasadék és henger alakú üreg tanúskodik a gázok,

gőzök kitörési helyéről. Pl. a főcsúcson egy 150-180 cm átmérőjű, 15 méter mély,

függőleges gázkitörési tölcsér látható (bár elképzelhető a fatörzsüreg-, fatörzslenyomat-

33

eredet is). Oldalában pedig 20 cm széles kénsáv húzódik. A főcsúcs legmagasabb (537

m) a három közül, lávabreccsás bazalt építi fel, míg a másik kettőt tömött szövetű,

pados-lemezes szerkezetű bazalt. A hegyet bazaltkőtenger veszi körül.

Zaboda-kő (7.7.5): a vulkáni hegycsúcs DNy-ÉK-i irányban megnyúlt, és lejtőit

törmelékes bazalt fedi. Az oligocén korú üledékes alapot először a törmelékszórás fedte

be világosbarna színű, középszemcsés, jól rétegzett bazalttufával. Erre ömlött később a

láva. Egynemű, szürke színű, tömött szövetű, nagy olivin-tartalommal és kicsit

kevesebb augittal. Az érintkezési felületen a bazalt vörösbarna lávás kőzetet alkot. A

csúcsot szegélyező meredek falak vastagpados kifejlődésű bazaltból állnak,

alacsonyabban pedig lávás-szivacsos szerkezetű bazalt tárul fel.

Hegyes-kő (7.7.6): a hegy északi oldalát és a csúcsrégióját két egymástól

független és különböző bazalt építi fel. A csúcsrészt nagyobb tömegben törmelékszórás

építette fel, és erre folyt rá a kevesebb láva. A bazalttufa vastagpados, kemény

kifejlődésű, barnás színű, durvaszemcsés, és sok xenolitot tartalmaz. A csúcson lévő

tufa 1-2 m vastag és 155°-13°-os dőlésű, a csúcsot körülvevő tufagallér pedig 40-45 m

vastag és 165°-21°-os dőlésű. Ezt a lávafolyás 7 méter vastagon borítja. Bazaltja

egynemű, szürke, tömött szövetű, nagyon kevés olivin-tartalommal. Kora 2,6±0,2 millió

év (BALOGH K. IN: KONECNY, V. et al. 1999).

A Hegyes-kő északi oldala és a Zabodakő között bevágódó völgy hegyeskői

oldalán áll az Ördögkő nevezetű szikla, amely egy kihantolódott hasadékkitöltés.

Kőzete durvaszemcsés, tömött szövetű, rétegzettség nélküli, breccsás bazalt. Ezek a

rétegek 368 m-ig települnek. Felette már homok- és homokkő-sávok vannak, majd 410

m-től bazalttufa.

Sasbükk (7.7.7): a hegy hosszirányban kissé megnyúlt (500 m hosszú, 200 m

széles). A vulkáni működés során kisebb tömegű bazalttufa-réteg került az üledékes

alapzatra. Ez csak néhol bukkan a felszínre, mert bazaltomlás fedi. Erre a törmelékes

tufaszintre ömlött ki a már sokkal nagyobb tömegű láva. Sötétszürke, tömött szövetű. A

hegy Ny-i és D-i oldalain található bazalt pados-lemezes, a csúcson lévő és a D-i

sziklafal kőzete alsóbb szintje pedig bazaltláva, amiben sok amfibol hasadási prizma

34

található. Ez arra utal, hogy a már régebbi bazaltrétegekbe friss láva nyomult be, illetve

törte át és gyorsan hűlt ki.

Malom-hegy (7.7.8): a vulkáni kőzet mindössze 20-22 méteres vastagságban

települt a hegyre, és lapos dóm alakot kölcsönöz a csúcsnak. Törmelékszórással indult a

vulkánkitörés, amely csak a csúcs DK-i részét fedte be bazalttufával. Tufája apró-,

finomszemcsés, rétegzett, szürke színű kőzet. Ezen a tufafolton kívül még a hegy DK-i

oldalában van kisebb tufa–előfordulás, de annak anyaga más. Az előbbi tufával ellenben

ez durvaszemcsés, rétegei északi dőlésűek. Feltételezhetően az ajnácskői vulkán

törmelékszórásából származik. A Malom-hegy kevés bazaltja világosszürke, tömött

szövetű, finomszemcsés kőzet.

Szár-kő (7.7.9) és Suhaj-kő (7.7.10): észak-dél irányban megnyúlt ikercsúcsot

alkotnak, és egyben a terület legmagasabb és legnagyobb tömegű bazalthegyei a Ragács

után. A Szár-kő a délebbi, a Suhaj-kő az északabbi. Koruk 4,63±0,2 millió év (BALOGH

K. IN: KONEČNÝ, V. et al. 1995).

A Szár-kő a nagyobb és magasabb (485 m), mintegy 500 m hosszan kiemelkedő

gerinc, amelynek északi része először K-Ny-irányba, majd D-re hajlik el. Déli részét

egy 75 m magas sziklafal határolja, amelyet 55 m magas, függőleges, 30-50 cm

átmérőjű bazaltoszlopok díszítenek. Az oszlopok alatt pedig 15-20 méteres sávban

bazaltomlás található. Három kisebb csúcs alkotja. Keleti oldalán a csúcstól lefelé 30 és

50 méter között, 22 m vastag sziklafalat alkot a bazalttufa, de É-i és DNy-i régiói felé

elvékonyodik, eltűnik. Déli területeit csak lávafolyás építi fel, ami kivételnek számít,

mert mindenhol máshol található tufa is a láva alatt. Bazalttufája világosbarna, tömeges,

sok lapillit és lávabombát tartalmaz. A törmelékszórás folyamatosan váltott át

lávafolyásba, ugyanis a tufa felső rétegét a láva átkeverte. A hegyet felépítő bazalt

változó vastagságú, pados-lemezes kifejlődésű, mélyebb szintekben pedig tömbös lesz.

A felszínen gömbölyded elválású mállást mutat és murvásodik.

A Suhaj-kő alacsonyabb (441 m) és kevés, vékony tufaréteg fedi, ami csak a

nyugati oldalon bukkan felszínre a bazalttakaró alól. Tufája barna, tömött szövetű,

gyengén rétegzett, bazaltja sötét-kékesszürke, tömött szövetű, finomszemcsés, könnyen

málló, ragyásodó, murvásodó kőzet.

35

Bagó-kő (7.7.11): a Szár-kőtől K-re található salakkúp. Felépítése: összesült

bombák, lávafoszlányok és láva. Radiometrikus kormeghatározás alapján korát

1,43±0,2 millió évnek állapították meg (KONEČNÝ, V. et al. 2004).

Cserép-kő (7.7.12): a láva közvetlenül a glaukonitos homokkő alapzatra folyt ki.

Megszilárdulása után a bazalt világosszürke, tömött szövetű, elegyrész nélküli és nem

hasadó kőzet lett. Nagy, 50-100 cm-es átmérőjű függőleges oszlopos elválású, néhol

pados szerkezetű, könnyen málló, murvásodó.

Lebedő-tető (7.7.13): morfológiája egyszerű, azonban a bazalt kifejlődése annál

érdekesebb. Tufa csak a DNy-i részén található, máshol a láva közvetlenül az apokás

homokkő alapra települt. Csúcsát 4-5 m vastagságban tömött szövetű bazalt fedi, de

mindenhol máshol típusos lávabreccsa, amely likacsos, porózus-szerkezetű. A kitörés

gázdús voltára nem csak a likacsos kifejlődés utal, hanem a néhol 50-80 cm átmérőjű

üregek is.

Berekvár (7.7.14): kitörése törmelékszórással kezdődött, vastag, barna színű, jól

rétegzett tufa rakódott le. Rétegdőlése Ny-i és É-i irányban változik, ugyanis a későbbi

lávafolyás néhol áttörte és/vagy felpúpozta a tufatakarót. A heves lávakitörés

bizonyítéka a sok nagy, akár méteres, levált tufadarab. A bazalt a tufa bázisán rövid,

oszlopos elválású, majd távolabb pados-lemezes lesz.

Buda (7.7.15) − Várgede (7.7.16): a Hegyes-kőtől északra helyezkednek el,

koruk K/Ar kormeghatározás alapján igen fiatal 1,69±0,22 millió év. A Buda-hegy egy

salakkúp, amihez lávafolyás is csatlakozik, azonban már csak a kihantolódott

kürtőkitöltés látható. A rövidebb lávafolyás délebbi irányba folyt és ma 360 m

magasságig emelkedik. A hosszabbik lávaár a Gortva ősvölgyében folyt észak felé,

enyhe északkeleti elkanyarodással egészen Várgedéig. Összesen 4,5 km hosszú. A

hólyagos bazalt–breccsa 10-30 m vastagon fedi a felszínt. A legtöbb helyen oszlopos és

pados-lemezes elválást mutat.

36

8. Antropogén hatások

Az első jelentősebb tájformáló tevékenység az ember megjelenése miatt a

mezőgazdálkodás és az erdőirtás volt. Főleg az utóbbi növeli az erózió hatását. Ezt

követően említhetjük az építkezéseket. A középkorban kisebb falvak, illetve várak

építése volt jellemző. Ehhez sok bazaltot használtak fel, amit a közelben külfejtéssel

termeltek ki. A kőzet kitermelése során sok bazalttörmelék keletkezett, amely néhol

máig is fedi a hegyek lejtőit. Tehát a törmeléklejtők nem mind az erózió eredményei,

hanem sokszor antropogén eredetűek. A XIX. századtól meginduló nagyobb szabású

építkezések során is sok követ használtak fel, városok és utak építésére. A technika

fejlődésének kezdetekben pedig a szénre volt nagy szüksége. Amikor elkezdődött a

bányászat ipari méretű elterjedése, nagy méretekben megváltoztatta meg az egykori

nyugodt környezetet. Bányásztelepülések jöttek létre, utakat építettek a bányákhoz a

könnyebb szállítás és elérés érdekében.

8.1. Bányászat

A területen fellelhető ásványkincsek és hasznosítható nyersanyagok fontos

szerepet játszottak a vidék történelmében. Nagyon sokáig csak a fát hasznosították,

építéshez és tüzeléshez egyaránt. Már a XIII. században megkezdődött a bazalt mint

építőkő fejtése, de nem volt tudatos, megtervezett a bányászata. Csak ott termelték ki a

felszíni rétegeket, ahol éppen építőkőzetre volt szükség. A szenet eredetileg nem

tartották ásványkincsnek, csupán helyi érdekességnek, mivel a felszínen lévő rétegei

füstölve égtek, de nem tudták, mi lehetne ennek a haszna. Az első szén- és kőbányákat

tudatosan a XIX. században nyitották meg. Az első szénbányát a Medves-fennsíkon,

Szilárdi Ödön nyitotta meg 1867-ban. A Karancs környékén elsőként feltehetően

Karancsberény mellett, az Antal-Barbara-táróból bányásztak 1851-ben (HANTKEN M.

1878, SZVIRCSEK F. 2000). A Cseres-hegységben az első szénbánya, illetve az első

kutatások 1860-ban, Csákányháza mellett az Ibolya-táróban történtek (SZVIRCSEK F.

1992). Az első bazaltbányát a Nyerges-hegyen Janssen Alfonz nyitotta meg 1878-ban,

ez a Bremszi-bánya volt (JUGOVICS L. 1939-40). A Cseres-hegység első

37

bazaltbányáiban az 1920-as években kezdték meg a kőfejtést, pl. Szívágyi-bánya

(JUGOVICS L. 1944). Az első bányanyitások után szaporodni kezdtek és sok helyi lakos

megélhetését adták már ekkor, ám a legnagyobb jelentőséggel a világháborúk idején

bírtak. Az aránylag hamar megépült Budapest−Salgótarján vasútvonal lehetővé tette a

gyors szállítást. Több helyen azonban éppen azért nem volt kedvező a bányanyitás, mert

nem volt jó a közlekedés, esetleg csak a legközelebbi nagyvárosokat tudták ellátni.

Mára már csak az elhagyatott bányabejáratok, a külszíni bányagödrök és a

hegyoldalakba vájt mélyedések tanúskodnak az egykor virágzó és fontos gazdasági

szerepkörről. A szénbányák az 1960-as évekre kimerültek és bezártak. A kőbányák

viszont tovább tudták ellátni a szükségleteket. Az elsőként feltárt bányák között lévő

Macskalyuki-bánya zárt be utolsóként, 2003-ban, 123 évnyi működés után.

11. ábra: Százéves tárna bejárata

(http://www.hangyamate.hu/Almenuk/Foldrajz/macskakolyuk-banya.htm)

38

9. Összegzés

Dolgozatom célja a Nógrád–Gömöri vidék bazaltelőfordulásainak bemutatása és

csoportosítása volt földtani és vulkanológiai szempontból. Többféle csoportosítást

alkalmaztam. Az egyik a regionális áttekintés, egyben a bazaltelőfordulások

csoportosítása, ez a dolgozat folyamán a címekben és az alcímekben jelenik meg. Egy-

egy csoportot az ugyanabból a kitörésből származó területek alkotnak, illetve ahol ilyen

azonosság nincs, ott a területi elhelyezkedésük szerint szerepelnek együtt. A másik

osztályozás a táblázatban jelenik meg, amelyben összegyűjtöttem a legtöbb

bazaltkibukkanásról a fontosabb adatokat és azokat tulajdonságaik, a rendelkezésre álló

alapadatok szerint rendszereztem. Jól látható, hogy a legtöbb helyen a bazalt oszlopos

és pados-lemezes megjelenésű. Ami a vulkáni formákat és a vulkáni morfológiát illeti,

legtöbbször ma már csak a lepusztult kráterek, kúpok maradványai és a kihantolt

kürtőkitöltések maradtak meg. Az eredeti vulkánok felépítését nehéz rekonstruálni, de

azért vannak olyan területek, ahol biztosan tudjuk nem csak azt, hogy hol lehettek a

kitörési központok, hanem azok eredeti formáját.

Az 1. ábra térképén minden említett bazaltterületet feltüntettem. Ezeket

számokkal jelöltem, amelyek a dolgozatban minden név mellett zárójelben jelennek

meg, és a 7. melléklet táblázatának az első oszlopa is ezeket a jelöléseket tartalmazza.

Így próbáltam szemléletesebbé tenni, hogyan helyezkednek el egymáshoz képest.

Ugyanez volt a célom az 1. ábrával, amin a kétféle tájlehatárolást rajzoltam be.

Szerettem volna érzékeltetni, hogy mennyiben tér el egymástól − igen jelentősen − a

természetvédelmi tájlehatárolás és a kistáj kataszter szerinti felosztás.

Munkám során igyekeztem a lehető legtöbb elérhető szakirodalmi forrást

feldolgozni. A legtöbb földtani és vulkanológiai adatot Jugovics Lajos kutatásaiból

használtam fel, mert az eddigi legalaposabb és legtágabb elemzést ő készítette a

területről. Sajnos azonban e források elég régiek, az író természetszerűleg gyakran nem

a mai szakkifejezéseket használta illetve a frissebb – de sajnos főleg csak a szlovákiai

oldalon folyt − kutatások felülírták Jugovics adatait. A szlovák (magyar és angol

nyelvű) irodalom feldolgozását is feladatomnak tekintettem, igyekeztem az általuk

39

használt elnevezéseket és szakkifejezéseket összhangba hozni a magyar oldalon

használtakkal. Remélhetőleg a kutatómunkát és a magyar-szlovák együttműködést

előbbre viszi a nemrég létrehozott Nógrád-Novohrad Geopark.

40

10. Köszönetnyilvánítás

Szeretném megköszönni témavezetőmnek, Dr. Karátson Dávidnak a

szakdolgozatom megírásához nyújtott folyamatos segítségét. Köszönettel tartozom még

Prakfalvi Péternek és Balázs Csabának, akik főleg a szlovák területtel kapcsolatos

kérdéseimet válaszolták meg. Továbbá szeretném megköszönni Dr. Sik Andrásnak a

DDM térképek elkészítését és Dr. Mari Lászlónak, Dr. Horváth Gergelynek és Buga

Lászlónak a térképek beszerzésében nyújtott segítségét.

41

11. Irodalomjegyzék

BADASARJAN, GEVORG P. – VASS, DIONÝZ – KONECNY, VLASTIMIL (1968): Result

of absolute age determination of rocks in central and eastern Slovakia. Geologicky

Zbornik Geologica Carpathica. Bratislava.19. 2. pp. 419-425.

BÁLDI TAMÁS (1983): Magyarországi oligocén és alsó miocén formációk −

Akadémiai Kiadó. Budapest. 292 p.

BÁLDI TAMÁS (1997): Az észak-magyarországi alsó miocén kőzetrétegtani tagolódása

− In: Haas János (szerk.): Fülöp József-emlékkönyv. Akadémiai Kiadó. Budapest.

pp. 215–230.

BÁLDI TAMÁS (2003): Egy geológus barangolásai Magyarországon. Az utolsó

húszmillió év nyomában − Vince Kiadó.Budapest. 200 p.

BALLA ZOLTÁN (1989): A diósjenői diszlokációs öv újraértékelése. – A Magyar

Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet 1986. Évi jelentése. pp. 45-57.

BALOGH KADOSA – MIHÁLIKOVÁ, ANNA – VASS, DIONÝZ (1981): Radiometric

dating of basalts in southern and central Slovakia. Západné Karpaty ser. geol. 7.

pp. 113–126.

BALOGH KADOSA (1977): Jelentés a Magyar Állami Földtani Intézet és az MTA

Atommag Kutató Intézet között 1977. február 25-én létrejött 778 812 ATOMKI

témaszámú szerződés keretében 40 db hazai kőzet-, ill. ásványmintán végzett

K/Ar kormeghatározás elvégzéséről. Kézirat.

BARTKÓ LAJOS (1979): Jelentés a Salgótarján-Észak terület földtani kutatásáról. −

Kézirat. Magyar Geológiai Szolgálat Adattár

BEUDANT, FRANCOIS-SULPICE (1822): Voyage mineralogique et geologique en

Hongrie pendant l’anneé 1818. I–III., IV. Atlas. Paris, chez Verdiére, libraire quai

des Augistins 25.

42

CSÁSZÁR GÉZA (szerk.) (1997): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei.

Táblázatok és rövid leírások − Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest. 114 p.

DIENES ISTVÁN (1971): Klinopiroxén megakristályok a medvési bazaltból. A Magyar

Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1968. évről. pp. 125–130.

DÖVÉNYI ZOLTÁN (2010): Magyarország kistájainak katasztere. MTA

Földrajztudományi Kutatóintézet. Budapest. p. 876.

EMBEY-ISZTIN ANTAL – DOBOSI GÁBOR (1997): A Kárpát–Pannon Térség neogén

alkáli bazaltjainak

FÜLÖP JÓZSEF (1990, 1994): Magyarország geológiája. Paleozoikum I–II. Akadémiai

Kiadó, Budapest.

FRANKO, ONDREJ – VASS, DIONÝZ (1981): Výskyt a pôvod CO2 vo vrte FV-1,

Blhovce. Geol. práce 74. pp. 121–132.

HAAS JÁNOS (szerk.) (1996): Magyarázó Magyarország földtani térképe a

kainozoikum elhagyásával és Magyarország szerkezetföldtani térképe című

térképlapokhoz. Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest.

HÁMOR GÉZA (1985): A Nógrád-Cserháti kutatási terület földtani viszonyai −

Geologica Hungarica Series Geologica 22. 307 p.

HÁMOR GÉZA (1997): A magyarországi miocén fejlődéstörténete és ősföldrajza. In:

Haas János (szerk.): Fülöp József-emlékkönyv. Akadémiai Kiadó. Budapest. pp.

231–250.

HÁMOR GÉZA (2001): Miocen paleogeography of the Carpathian Basin. Explanatory

notes to the Miocene paleogeographic maps of the Carpathian Basin 1: 3 000 000.

Magyar Földtani Intézet. Budapest. 71 p.

HANTKEN MIKSA (1878): Magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata.

Légrády Testvérek. Budapest

43

HARANGI SZABOLCS (2000): A medence belseji alkálibazalt-vulkánosság. In:

Karátson Dávid (szerk.): Magyarország földje. Pannon enciklopédia. Kertek 2000

Kiadó. pp. 69–71.

HORVÁTH GERGELY (1991): A nógrádi bazaltvulkánosság. Földrajzi Értesítő XL. évf.

1991. 3-4. füzet, pp. 339-346.

HOVORKA, DUŠAN – LUKÁČIK, EDUARD (1972): Xenoliths in andesites of the massifs

Karanč and Šiator (Southern Slovakia) and their geological interpretation.

Geologica Carpathica 23. 2. pp. 297–309.

JÁNOSI MELINDA (1984): A Nógrád–Gömöri bázisos vulkanitok kőzet- és

megakristály zárványainak kőzettani-geokémiai vizsgálata. ELTE Szakdolgozat.

Kézirat. Magyar Geológiai Szolgálat Adattár.

JUGOVICS LAJOS (1940): Adatok a Somoskő és Rónabánya-környéki

bazaltelőfordulások ismeretéhez. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi jelentése

az 1933–35. évekről 4. pp. 1511–1516

JUGOVICS LAJOS (1942): Salgótarján és Bárna környékén előforduló bazaltok és

bazalttufák. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi jelentése 1936–38. évekről 2.

pp. 957–969.

JUGOVICS LAJOS (1944): Adatok a nógrád-gömöri bazaltterület ismeretéhez. Magy.

Kir. Földt. Int. Évi jel. Függelék. 4, 6. Budapest. pp. 277–328.

JUGOVICS LAJOS (1948): Somoskő–Fülek–Ajnácskő között települő

bazaltelőfordulások. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi jelentése 1939–1940-

ről. pp. 1–50.

JUGOVICS LAJOS (1969): A Karancs hegy andezitjének kőzettani-kőzetmechanikai

vizsgálata, kiadja: Magyar Állami Földtani Intézet: Építőanyag XXI. Évf. 1969. 9.

szám 332-334.p.

44

JUGOVICS LAJOS (1971): Észak-magyarországi – Salgótarján környéki –

bazaltterületek. A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1968. évről, pp.

145–165.

JUGOVICS LAJOS (1979): I. Jelentés a Salgótarján Északi terület földtani kutatásáról. –

Magyar Állami Földtani Intézet.

KÉRI JÁNOS (1973): Nagybátony 324/I. sz. szerkezet és vízkutató fúrás. Kézirat.

Magyar Geológiai Szolgálat Adattára.

KISS GÁBOR, BARÁZ CSABA, GAÁLOVÁ, KATARÍNA, JUDIK BÉLA (2007): A

Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. − Bükki Nemzeti Park

Igazgatóság, Eger, 382 p.

KONEČNÝ, VLASTIMIL – LEXA, JAROSLAV – BALOGH KADOSA– KONEČNÝ, PATRIK

(1995): Alkali basalt volcanism in southern Slovakia: volcanic forms and time

evolution. Acta Vulcanologica 7. 2. pp. 167–171.

KONEČNÝ, VLASTIMIL – LEXA, JAROSLAV – BALOGH, KADOSA (1999): Neogene–

Quaternary alkali basalt volcanism in Central and Southern Slovakia (Western

Carpathians). Geolines. 9. pp. 67–75.

KONEČNÝ, VLASTIMIL – LEXA, JAROSLAV – KONEČNÝ, PATRIK – BALOGH KADOSA

–ELEČKO, MICHAL – HURAI, VRATISLAV – HURAIOVÁ, MONIKA – PRISTAŠ,

JÁN – SABOL, MARTIN – VASS, DIONÝZ (2004): Guidebook to the Southern

Slovakia Alkali Basalt Volcanic Field. ŠGÚDŠ. Bratislava.

KONEČNÝ, VLASTIMIL − LEXA, JAROSLAV − BALOGH KADOSA (1999): Neogene-

Quaternary alkali basalt volcanism in Central and Southern Slovakia (Western

Carpathians). Geolines 9. Pp. 67-75.

MAROSI SÁNDOR – SOMOGYI SÁNDOR (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak

katasztere I–II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet. Budapest

MAZÚR, EMIL – LUKNIS, MICHAL (1978): Regionálne geomorfologické clenenie SSR.

Geografický casopis 30. Bratislava. pp. 101-125.

45

MIHÁLIKOVÁ, ANNA (1966): Petrografická a petrochemická charakteristika bazaltov

juhovýchodného Slovenska. Západné Karpaty 5. Bratislava. pp. 151–199.

MIHÁLIKOVÁ, ANNA – ŠÍMOVÁ, MARTA (1989): Geochémia a petrológia miocénno-

pleistocénnych alkalických bazaltov stredného a južného Slovenska. Západné

Karpaty 12. Bratislava. pp. 7–142.

OFKFV (1971): Somoskőújfalu 3. sz. fúrás befejező jelentése. Újravizsgálat. Kézirat.

Magyar Geológiai Szolgálat Adattár.

PÉCSI MÁRTON (1989): Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat.

Budapest

PRAKFALVI PÉTER – BALOGH KADOSA (1998): Neogén vulkanitok a Kárpát–Pannon

régióban. Észak-magyarországi bazaltok. Kézirat. Magyar Geológiai Szolgálat

Adattár.

REPČOK, IVAN (1981): Datovanie niektorých stredoslovenských neovulkanitov

metódou stôp po delení uránu (fission track). Západné Karpaty min., petr., geoch.,

metalogen. 8. Bratislava.

SIMONCSICS PÁL (1959): A Salgótarján vidéki miocén barnakőszén palinológiai

vizsgálata. Földtani Közlöny 89. 1. pp. 71–84.

SZEPESHÁZY KÁLMÁN (1942): A gömöri Ajnácskő környékének bazaltos kőzetei.

Mathematikai és Természettudományi Értesítő. Budapest.

SZTANÓ ORSOLYA (1942): The tide-influenced Pétervására Sandstone, early Miocene,

Northern Hungary: sedimentology, paleogeography and basin development.

Geologica Ultraiectina Mededelingen van de Facultiet Aardwetenschappen

Universiteit Utrecht 120. Pp. 1-154

SZVIRCSEK FERENC (1992): Bányászati nyersanyagkutatás (barnaszén és lignit) és a

bányatermelés története Nógrád megyében a 19-20. Században. Nógrádi Történeti

Múzeum. Salgótarján

46

SZVIRCSEK FERENC (2000): Bányászkönyv. A bányászati nyersanyagkutatás

(barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a 19–20.

században. Nógrád Megyei Múzeum

VASS, D. – ELEČKO, M. (1992): Vysvetlivky ku geologickej mape Lučenskej kotliny a

Cerovej vrchoviny 1:50 000. Geol. ústav D. Štúra. Bratislava. pp. 7-196.

ZIPSER, CHRISTIAN ANDREAS (1817): Versuch eines topographisch mineralogischen

Handbuches von Ungarn. Oedenburg.

47

12. Ábrajegyzék

1. ábra: Tájlehatárolások Magyarország kistájainak katasztere (Dövényi Zoltán,

2010) alapján, és a természetvédelmi körzetek ábrázolása a Google Earth kivágatán

(saját szerkesztés) ............................................................................................................. 6

2. ábra: A Nógrád-Gömöri bazaltvidék tárgyalt bazaltelőfordulásai

(Saját szerkesztésű térkép Jugovics Lajos ábrái és a „A Kranacs-Medves és a

Cseres-hegység TVK” című könyv 27. oldalán található térképe alapján. A

számok a dolgozatban leírt bazaltelőfordulások.) .......................................................... 11

3.ábra: Földtani szelvény a Szilváskőn keresztül Prakfalvi Péter szerkesztésében

(A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, 2007) ............................. 18

4.ábra: A Boszorkány-kő látképe dél felől, a turistaútról, mögötte balra Salgó vára

(saját fénykép) ................................................................................................................. 19

5.ábra: A Boszorkány-kő csúcsa, pados-lemezes elválású, murvásodó bazalttal

(saját fénykép) ................................................................................................................. 20

6.ábra: Boszorkány-kő aljában kibukkanó freatomagmás eredetű törmelékes

összlet

(saját fénykép) ................................................................................................................. 21

7.ábra: A Salgó-vár aljának vastag, töredezett bazaltoszlopai

(saját fénykép) ................................................................................................................. 22

8.ábra: A somoskői „bazaltomlás”, egyike a Kárpát-medence legszebbbazalt

oszlopainak

(http://www.pihenek.hu/szallas-karancs-medves/) ......................................................... 23

9.ábra: Sőregi-Bagolyvár

(http://medvegyu.organic.hu/2000_08_Cseres/01/slides/File0667.html) ....................... 30

10.ábra: Az Ajnácskői-várhegy diatrémája

(http://medvegyu.organic.hu/2000_08_Cseres/?page=1) .............................................. 31

11.ábra: Százéves tárna bejárata

(http://www.hangyamate.hu/Almenuk/Foldrajz/macskakolyuk-banya.htm) ................... 37

48

13. Mellékletek

1. melléklet

A Nógrád-Gömöri bazaltvidék magyarországi részének földtani térképe

(A Karancs–Medves és Cseres-hegység TVK című könyv térkép mellékletének kivágata, saját szerkesztésű

jelmagyarázattal)

folyóvízi üledék holocén

piroklasztikum(agglomerátum,

lapillitufa, tufa)

salakkúpKarancsi Andezit Formáció,

Sátorosi Andezit Formáció miocén (bádeni)

Salgótarjáni Formáció miocén (ottnangi)

pliovén–alsó-

pleisztocén

Gyulakeszi Riolittufa Formáció,

Bukovinkai Formáció

Zagyvapálfalvai Formáció,

Bukovinkai Formáció

Ilonavölgyi Tagozat

Tajti Tagozat, Hangonyi Tagozat

miocén

(eggenburgi)

miocén (egri-

eggenburgi)

pliocén–alsó-

pleisztocén

49

2 . melléklet

A Nógrád–Gömöri bazaltvidék szlovákiai részének földtani térképe

(Cerová Vrchovina: Geologicko –

Náučné Mapy Slovenska kivágata,

saját szerkesztésű jelmagyarázattal)

folyóvízi üledék holocén

piroklasztikum(agglomerátum,

lapillitufa, tufa)

salakkúpKarancsi Andezit Formáció,

Sátorosi Andezit Formáció miocén (bádeni)

Salgótarjáni Formáció miocén (ottnangi)

pliovén–alsó-

pleisztocén

Gyulakeszi Riolittufa Formáció,

Bukovinkai Formáció

Zagyvapálfalvai Formáció,

Bukovinkai Formáció

Ilonavölgyi Tagozat

Tajti Tagozat, Hangonyi Tagozat

miocén

(eggenburgi)

miocén (egri-

eggenburgi)

fluviális, proluviális

üledékek(homok, kavics, agyag) holocén

eolikus-deluviális, proluviális

üledékek pleisztocén-holocén

homok, homokos-kavics,agyagos-

kavics pleisztocén

bazalt láva

agglomerátum

tufa és lapilli tufa

agglomerates, lapilli tufa

::::::::::::::

::::::::::::::

diatréma kitöltés(pala, homokkő,

tufa és nem vulkáni anyagok

neck-ek, dyke-ok

andezit gránáttal miocén (bádeni)

meszes, morzsalékos aleurolit

tengeri maradványokkal

::::::::::::::

::::::::::::::

homokkő ,kereszt rétegzett

homokkő

szürke homokkő

pliocén-

pleisztocén

miocén

(eggenburgi)

agglomerátum, lapillitufa

50

3. melléklet8

A Nógrád–Gömöri bazaltvidék DDM alapú perspektivikus és magasság színezett

nézete

729 m

131 m

51

4. melléklet8

Perspektivikus és magasság színezett nézeten DNy-ról a Medves-fennsík, a Karancs

és a Somlyó-hegycsoport

729 m

131 m

Monosza

Karancs

Medves-fennsík

Somlyó

52

5. melléklet8

A Nógrád–Gömöri bazaltvidék egy szelvénnyel a Medves-fennsíkon és a Medves-

Magossán keresztül

729 m

131 m

1. szelvény

Medves-Magossa

Medves-fennsík

53

6. melléklet8

1. számú szelvény a Medves-fennsíkon keresztül, érintve a Medves-Magossát

8 A DDM 10 térképek a HM Térképészeti Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság

adatbázisából, az 1:50 000 méretarányú állami topográfiai térkép szintvonalrajzából készültek, és Dr. Sik

András nyitotta meg és állította össze a szelvénnyel együtt, az ESRI ArcGIS 10 Desktop program

használatával.

magasság

(m)

szelvény hossza (m)

vörös színű, szivacsszerű lávakőzet tömött szövetű bazalt Medves-Magossa

54

számozás

a 2. ábrán

bazaltelőfordulás

neveszlovák neve

magasság

(m)bazalt jellemző megjelenése vulkáni működés kora (millió) vulkán-morfológia

7.7.1 Ajnácskő Hajnáčka 335 freatomagmás törmelékszórás, telérek 2,49–2,58±0,22 diatréma

7.1.6 Bábi-hegy Babský vrch 330 vastag oszlopos lávafolyáskihantolódott lávafolyás-

maradvány

6.2.9Bagó-kő

Szilváskő-től É-raBagova skala 515 karcsú oszlopos freatomagmás törmelékszórás, lávafolyás 2,2 -3,8

erodált tufagyűrű,

kürtőkitöltés

7.7.11Bagó-kő,

Szár-kőtől K-reBagova skala 394 törmelékszórás, lávafolyás 1,43±0,1 kürtőkitöltés

7.5.4 Bagoly-hegy Soví vrch 514 pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás

7.4.2 Béna-hegy Belinská hora 466 lávafolyás 4,76±0,44 lávafolyás

7.7.14 Berekvár 346 rövid oszlopos,pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás

7.7.3 Borkúti-tető 427 pados-lemezes,durván oszlopos lávafolyás 1,39±0,19 salakkúpmaradvány

7.7.15 Buda Guda 413 oszlopos, pados-lemezes lávafolyás 1,69±0,22 salakkúp

6.1.3 Bükkrét-tető 470 pados-lemezes lávaömlés 2,3–2,61±0,19 vulkáni hegy

7.7.12 Cserép-kő Črep 417vastag oszlopos, néhol pados-

lemezeslávafolyás 4,1±0,3

7.1.5 Csurgó-hegy 349 vastag oszlopos lávafolyás

7.5.3 Erős-Ág 545 pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás

7.2.1 Füleki-várhegy Fil’akov-ský hrad 243 rétegzett, kereszt rétegzett freatomagmás törmelékszórás 2,3±0,47 maar-krater maradvány

7.1.3 Haraszt-hegy Chrast 350 rétegzett lávafolyás

5.2.1 Háromha-tár-hegy Tri Chotáre 446 pados-lemezes,oszlopos lávafolyás bazalt lávafolyás

7.1.4 Hegyes-domb 339 vastag oszlopos lávafolyás

7.7.6 Hegyes-kő Ostrá skala 451 vastagpados törmelékszórás,lávafolyás 2,6±0,2 kürtőkitöltés

6.1.4Kelenc-hegy/

Duhár-hegyDuhár 477 pados-lemezes lávaömlés 2,3–2,61±0,19

7.2.4 Kercseg-tető Kerčik 302 lávafolyás

5.1.3Kercsek-,

Havas-tető502/499 pados-lemezes szubvulkános-ság telérek

7.3.2 Kerek-hegy Okruh-lica 417 pados-lemezes lávakitörés, freatomagmás aktivitásmaar maradvány,

salakkúpmaradvány

7.3.3 Kis-Bucsony Malý Bučeň 475 lávafolyás,törmelékszórás 1,16±0,3 salakkúpmaradvány

7.5.2 Kis-Karád Malý Karad 575 pados-lemezes,oszlopos törmelékszórás, lávafolyás 4,3±0,2 kürtőkitöltés

6.2.4 Kisőr-hegy 487 lávakitörés kürtőkitöltés

6.3.1Kis-Salgó/

Boszorkány-kő571 vékony oszlopos, lemezes törmelékszórás, lávafolyás kb.: 5,2

6.2.2 Kis-Somlyó 505 pados lávakitörés

6.2.7 Kis-Szilváskő 620 pados-lemezes lávafolyás, törmelékszórás 2,2-3,8parazita-kúp,

tufagyűrű maradványa (?)

6.1.2Kopaszka-hegy/

Dobogó-hegyDunivá hora 607 pados-lemezes törmelékszórás, lávakitörés 1,32± 0,1 és 1,22±0,1 salakkúpmaradvány

5.1.1 Kővár 301 pados-lemezes,oszlopos törmelékszórás, lávafolyás vulkáni maradvány

7.7.13 Lebedő-tető 397 tömött szövetű törmelékszórás, lávakitörés

7.7.8 Malom-hegy Mlynský kopec 363 rétegzett tufa törmelékszórás, lávaöntés kürtőkitöltés

7.7.2 Matrács-hegy Matrač 410 vízszintesen rétegzett lávafolyás

7.1.1 Maza-hegy Maza 355 rétegzett lávafolyásaprózódott törmelékes bazalt

fedés

6,1 Medves-fennsík 520-571 pados-lemezes,oszlopos freatomagmás törmelékszórás, lávafolyás 2,3-2,61±0,19bazalt lávaplató, salakkúp

maradvány

6.1.1 Medves-Magossa Medve-dia Výšina 659 oszlopos, pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás 2,3-2,61±0,19 salakkúpmaradvány

7.4.1 Monosza Monica 585pados-lemezes,néhol vékony

oszlopostörmelékszórás, lávafolyás 4,76±0,44 salakkúpmaradvány

7.3.3 Nagy-Bucsony Vel’ký Bučeň 514 törmelékszórás, lávafolyás 1,42±0,31 salakkúpmaradvány

7.1.8 Nagy-Kárgics-hegy Vel’ké Hradište 387 oszlopos lávafolyás 5,43±0,4 kürtőkitöltés

6.3.2 Nagy-Salgó 625 szabálytalan oszlopos hamuszórás, lávafolyás kb.: 5,2 kürtőkitöltés

6.2.8 Nagy-Szilváskő 628 oszlopos lávafolyás, törmelékszórás 2,6-2,9 bazaltkúp

6.3.5Nyerges-hegy/

Bagó-kőBagova skala 462 oszlopos törmelékszórás, lávafolyás vulkáni kúp maradvány

6.2.3 Pécs-kő 544 törmelékes-oszlopos törmelékszórás, lávafolyás

6.2.5Petik-Lázatető/

Pocikvártömött szövetű lávafolyás kürtőkitöltés

5.1.2 Pipis-hegy 380 oszlopos telérek telér

7.5.1 Pogányvár Pohanský hrad 578 pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás 4,7±0,3 salakkúpmaradvány

7.7.4 Ragács Roháč/Ragáč 536 pados-lemezes lávakitörés,törmelékszórás, lávafolyás 1,39±0,19 salakkúpmaradvány, neck,

dyke

7.1.2 Rátkai-erdő 357 rétegzett lávafolyás hasadék-kitöltés

7.3.1Remete-tető:

kisebb csúcsBukovina 404 pados,tömbös lávafolyás, hamuszórás,lávafolyás salakkúpmaradvány

7.3.1 nagyobb csúcs Bukovina 456 vastagpados törmelékszórás, lávafolyás salakkúpmaradvány

7.1.7 Sáfi-hegy Šafy 302 vastag oszlopos lávafolyás

7.2.3 Sárkány-hegy Sarkan 341 lemezes lávafolyás

7.7.7 Sasbükk Šašina 441 pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás

6.2.1 Somlyó 584 pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás egykori kráter

6.3.3 Somoskő Šomoška 526 oszlopos salakkszórás, lávafolyás 4,06±0,06–4,08±0,03 kütrőkitöltés

7.5.5 Sőregi-Bagolyvár Šurice – Soví hrad 313 törmelékszórás, telérek 4±0,3 diatréma

6.3.4 Strázsa-hegy pados-lemezes,oszlopos lávafolyás 2,3-2,61±0,19

7.7.10 Suhaj-kő Šuhajova skala 441 rétegzett tufa törmelékszórás, lávakitörés 4,63±0,2 vulkáni hegy

7.7.9 Szár-kő Steblová skala 468 oszlopos, pados-lemezes törmelékszórás, lávakitörés 4,63±0,2 kürtőkitöltés

6.2.2 Szép-hegy 534 néhol pados lávafolyás kürtőkitöltés

5.2.2 Szilvágy-Laposa 432 lemezes lávafolyás, törmelékszórás bazalt lávafolyás

7,6 Tilic Tilič 478 rövid oszlopos lávakitörés kürtőkitöltés

7.7.16 Várgede Hodejov 260 (város) oszlopos, pados-lemezeslávafolyás, salakkúp, freatomagmás

törmelékszórás1,69±0,22 salakkúp, lávafolyás, maar

7.2.2 Veres-hegy Cervený vrch 253 rétegzett törmelékszórás 2,3±0,47 maar-kráter maradvány

7.7.5 Zaboda-kő Zaboda 486 vastagpados törmelékszórás, lávafolyás 2,6±0,2 vulkáni hegy

7. melléklet

Összegző táblázat a dolgozatban tárgyalt bazaltelőfordulások fontosabb

tulajdonságairól

(Saját szerkesztés, a dolgozatban felhasznált szakirodalmi források alapján)