szóbeli érettségi tételek: magyar irodalom 2011 · pdf filegyakran...

Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium

Szóbeli érettségi tételek: Magyar irodalom 2011

Kiss Dávid 12/27/2010


1

Tartalomjegyzék 1. Petőfi Sándor életműve (forradalmi, látomás-költészete) .................................................................. 2

2. Arany János balladaköltészete ............................................................................................................ 5

3. Ady Endre szerelmi költészete .......................................................................................................... 11

4. Babits Mihály: Jónás könyve .............................................................................................................. 13

5. Kosztolányi Dezső: Édes Anna ........................................................................................................... 16

6. József Attila utolsó vershármasa ....................................................................................................... 19

7. Balassi Bálint reneszánsz költészete .................................................................................................. 21

8. Csokonai Vitéz Mihály költészetének négy stílusirányzata ............................................................... 24

9. Vörösmarty Mihály lírája a világosi fegyverletétel után .................................................................... 27

10. Mikszáth Kálmán parasztábrázolása ............................................................................................... 30

11. Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem .................................................................................................... 33

12. Radnóti Miklós: Bori notesz versei .................................................................................................. 36

13. Örkény István egypercesei .............................................................................................................. 39

14. Kortárs irodalom, Szabó Magda: Az ajtó ......................................................................................... 41

15. Kis ember alakja az orosz realizmusban .......................................................................................... 43

16. Görög eposzok (Iliász, Odüsszeia) ................................................................................................... 45

17. William Shakespeare: Rómeó és Júlia ............................................................................................. 46

18. Madách Imre: Az ember tragédiája ................................................................................................. 51

19. Film és könyv összehasonlítása, Puskin: Anyegin ............................................................................ 55

20. Regionális kultúra, Déry Tibor ......................................................................................................... 57


2

1. Petőfi Sándor életműve (forradalmi, látomás-költészete)

Életút Kiskőrösön született 1823. január 1-jén. Apja Petrovics István, édesanyja Hrúz Mária. 1924

októberében Kiskunfélegyházára költöztek. Petőfi itt tanult meg magyarul, és ezt nevezi

szülőhelyének. Volt egy testvére is (öccse) István.

a.) Diákélet

Tisztes jómód lehetővé tette a gondos taníttatást. Petőfi összesen 9 iskolában tanult (pl.:

Szabadszálláson, Kecskeméten, Sárszentlőrincen). Tanulmányait azonban eléggé elhanyagolta.

1838-ban anyagilag tönkrement édesapja, és azt írta, hogy „leveszi róla a kezét”. Ekkor kezdődött

életének 5-6 éve, mely tele volt nyomorral, és szenvedéssel valamint vándorlással. Beállt a Nemzeti

Színházba kisegítő munkatársnak. Nem maradt sokáig: szülei kérésére hazament. Ezután beállt

katonának a császári hadseregbe. A vékony, gyenge testalkatú fiú azonban (16 éves) nem bírta a

katonai élet megpróbáltatásait, és megbetegedett. 1841-ben elbocsátották.

b.) Vándorévek

Nem lelte nyugalmát leszerelése után, és ide-oda cikázott az országban. Vándorlásai alatt barátságot

köt Jókai Mórral. Tanulmányait elkezdte, majd pénztelenség miatt abba kellett hagynia. Ismét

színész. Kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal, s naponta megfordult a Pilvax

kávéházban. Felkereste Vörösmarty Mihályt, s az ő ajánlatára a Nemzeti Kör vállalta verseinek

kiadását.

c.) Az elismert költő

Segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál. Pesten megismerkedett a 15 éves Csapó Etelkével, viszont

váratlanul meghalt. A meg nem valósult szerelemvágy, és gyász költeményeit egy versciklusba

gyűjtötte össze, és megjelent könyv alakban.

1845-ben kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből, és elindult felvidéki körútjára, ami valóságos

diadalmenet volt.

Újabb sikertelen szerelem következett életében: megismerte Mednyánszky Bertát. Megkérte kezét,

de apja nem engedte. A Berta-szerelem verseit a Szerelem gyöngyei versciklusban adta ki.

Nyugtalan volt, sokat utazott és borúlátás uralkodott rajta.

d.) Fordulópont

1846 tavasza fontos fordulópont Petőfi életében. Ekkor Dömsödön éltek szülei, ő pedig Pestre

utazott. Elkezdte szervezni a Tízek Társaságát, ami a lapkiadók „zsarnoksága” ellen szólt. Terveit nem

tudta megvalósítani.

Ugyanebben az évben ismerte meg a 18 éves Szendrey Júliát, majd egy év múlva feleségül vette.

1848. január elejétől a forradalomvárás lázában égett, hiszen korábbi látomásainak megvalósulását

látta az ekkor európai népfelkelésben. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, támadta a

kormány politikáját, szembekerült vezető politikusokkal, s fokozatosan kezdte elveszíteni

népszerűségét.


3

e.) Petőfi és a szabadság

A szabadságharc idején századosi rangot kapott, de egyelőre nem harcoló alakulatok teljesített

szolgálatot. Ezért rosszindulatú vádaskodások, célzások kereszttüzében állt. Megszületett fia, Zoltán.

1849 januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem segédtisztnek nevezte ki, és kitüntette, aztán

őrnaggyá léptette elő. Részt vett segesvári csatában. A csatából fejvesztve menekülés lett. Ekkor tűnt

el örökre Petőfi – 1949. július 31-én. Sírjának helye ismeretlen.

Forradalmi látomásköltészet Petőfi 1846 tavaszától a világforradalom lázában égett, a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság

ügye 1848-ig szorosan összekapcsolódott gondolkodásában.

Költészetében 1846-tól felerősödik a politikai líra, művészi forradalmisága megtelik politika

forradalmisággal. Ilyen tárgyú verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség egyenletesen, törés nélkül

halad végső célja felé, ami az általános boldogság, ennek a célnak elérésének eszköze pedig a

szabadság. Ezt a szabadságot egy utolsó, kegyetlen, véres háború fogja megszülni.

Egy gondolat bánt engemet…

látomásversei közül az egyik legjelentősebb

ezzel a zaklatott menetű rapszódiával búcsúztatja az 1846-os esztendőt (jellemző vonásai: a

zaklatottság, az érzelmek és gondolatok szenvedélyes hullámzása; a kötetlen szerkezet, a

romantika jellemző műfaja)

a bántó, az elviselhetetlen gondolat a lassú, észrevétlen elmúlás, melynek visszataszítóan

hosszadalmas folyamatát a két hasonlat (hervadó virág, elfogyó gyertyaszál) részletező

kibontása érzékelteti

a cselekvő akarat két izgatott felkiáltásban utasítja el ezt a halálnemet, s rögtön ezután két

metafora (fa, kőszirt) fejezi ki a költő óhaját

megsemmisülés is passzív halál, s ezért a költő számára ez is elfogadhatatlan

látási és hallási képzetek ismétlődése erősíti a nagy ütközet izgatott elképzelését

a felzaklatott költői képzelet költői képzelet a közvetlen összecsapás forgatagába, vad

rohanásába vezet

Az erőteljes hangjelenségek kavargása –az acéli zörej, a trombiták riadója, az ágyúdörej–

összekapcsolódik a gyors mozgással, a fújó paripák száguldásának látomásával. A költő

erkölcsi elszántsága, a föllelkesült akarat ebben az utol ütközetben tudja csak elképzelni a

megnyugtató halált, az önfeláldozás, az életáldozat misztériumát. Elesni ebben a nagy

csatában már nem passzív megsemmisülés, mert maga a hősi halál ténye is szolgálat, a

„kivívott diadal” előidézője.

a vers a végére lecsendesedik, a történése lelassul, s megrendült ünnepélyességgel engedi át

magát a nagy temetési nap végső látomásának

a biztos hit szólal meg záró szakaszban, hogy az utókor, a hálás nemzedék megadja a végső

tisztességet önfeláldozó hőseinek

a legfőbb gondolat, a „szent világszabadság” jelszavának végső zengésével fejeződik be

Az ítélet

a várt és remélt szabadság gondolatköréhez kapcsolódik Az ítélet című költemény is

hexameteres forma

egész versen egy metafora vonul végig: az emberiség története


4

saját történelmi szemléletét fejezi ki a vers

a cím keresztény-vallásos fogalomhoz társul: a bibliai utolsó ítélet végső igazságtevésére utal

ebben a versben kevesebb a személyes átéltség, inkább közlő, magyarázó jellegű

a múlt tanulmányozásából következtetéseket von le: az emberiség története örökös harcok

folyamata. Majd a jelenre vetett pillantás után a nem is távolinak vél jövőbe néz, s megjósolja

az elkövetkező „rettenetes napokat”, az utolsó véres háborút, mely megold minden

társadalmi problémát, s utána megvalósulhat a földi menny

a jövőbe tekintéssel próféta szertartásos szerepét ölti magára

forradalom előtti optimista hit, mely szerint egy csapásra megváltozhat a világ,

beteljesülhetnek az emberiség évezredes álmai

A XIX. század költői

1846 után jut el egy újfajta költő-ideál kialakításáig, egy új művészi hitvallás hirdetéséig. A

XIX. század költői c. verse – melyet 1847-ben írt- szerint a költő Isten küldötte „lángoszlop”,

mely valaha a zsidókat vezette az egyiptomi bujdosás során, a költészet pedig politikai tett.

a költők kötelessége a népet elvezetni a Kánaánba, az ígéret földjére -> ezt az eszményt, ezt a

szent és nagy küldetést állatja követelményként századának költői elég, ennek érdekében

érvel és bizonyít: tiltással figyelmeztet a feladat rendkívüliségére, meghatározza a népvezér-

költők szerepét, rendeltetését (2. vsz.), felháborodottan átkozza meg a gyáva és a hamis,

hazug próféták magatartását (3-4. vsz.)

Kánaán: a vagyoni, a jogi és a kulturális egyenlőség elképzelése

a cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az időpont bizonytalan -> a

költő itt már nem láttatja önmagát, az elkövetkező időben, ez azt jelzi h „munkájának”

eredményét nem fogja megérni (6. vsz.). A költemény mégis megnyugvással, a feladat

teljesítésének boldogító tudatával zárul. Nem az eredmény, hanem a szándék minősíti az

embert, a szolgálat, a használás akarata: a próféta szerepe nem beteljesülés átélése, csupán

ennek hirdetése.

zárt és kerek költemény, az indulatok nem teszik zaklatottá -> inkább az érvelő, bizonyító,

meggyőző retorikára esik benne a fő hangsúly


5

2. Arany János balladaköltészete Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán. Apja földműves volt. Iskoláit 1823 és 1833

között Nagyszalontán végezte, majd ezt követően Debrecenben. Ezután Kisújszálláson volt

segédtanító. 1836 februárjában színésznek állt. Ezalatt anyja meghalt, apja megvakult. Bűntudata

volt, ezért felhagyott a színészettel. 1840-ben másodjegyző lett, ebben az évben meg is nősült, Ercsey

Juliannát vette el.

1845-ben Az elveszett alkotmánnyal elnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatát, de az igazi sikert 1846-

ban a Toldi hozta meg neki.

1857-ben felkérték, hogy üdvözlő verssel köszöntse a császárt, helyette megírta A walesi bárdokat.

1858-ban az Akadémia tagjává választották,

1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatója lett, ’65-ben főtitkára.

1867-ben a Szent István-rend keresztjével tüntették ki.

1877-ben visszavonult a főtitkári székből, ekkor írta Őszikék című ciklusát, lírai darabok és balladák

gyűjteményét.

1882-ben halt meg.

Elsősorban elbeszélő költeményekben és balladákban alkotott igazán. A magyar nyelv művészei közé

tartozott: új szavakat alkotott, tudatosan alkalmazta költészetében a népnyelvet és a népi líra

sajátosságait.

Ballada Olyan műfaj, amely tartalmaz lírai, drámai és epikus elemeket egyaránt. Az eseményeket,

előzményeket, okokat nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg.

Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, másrészt mindent

elhagy ami a lényeg szempontjából nem nélkülözhetetlen. Egy tragikus történetet beszél el, melynek

bizonyos részei homályban maradnak, kihagyások és a szaggatott előadásmód miatt. A műfaj

lényeges vonása, hogy az embereket kiélezett lelkiállapotban, lélektani szituációkban ábrázolja,

gyakran a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be. A népballada kései műfaj, a középkor

végén jelent meg, a legrégibb feljegyzések a 15. századból valók. Csak énekes formában élt, gyakori

külső jegye a sor- és versszakismétlés. Európa közös népköltési műfaja. Az ún. régi stílusú balladák a

19. század előtt keletkeztek, s megőrizték a műfaj klasszikus jellemzőit, a három műnem elemeinek

jelenlétét, a tisztán tragikus vagy komikus jelleget. Az új típusú balladák fénykorukat a 19. században

élték, elsősorban a betyárballadák voltak gyakoriak. A ballada iránti érdeklődés a folklórkultusz

függvényében, a (pre)romantika korától jelentkezik. A romantikus műballada-szerzőknek főleg a dán

és skót népballadák szolgáltak mintául (ezekben sok a tündéries és a hősepikai elem), a spanyoloknál

a románcos jellegű változat volt a meghatározó. Az európai költészettörténetben már a XIV.

században jelen van. Fénykorát a XVIII. század második felétől éli a folklórkultusz hatására. A

romantikában divatos műfaj.

A magyar műballadát Arany emelte világirodalmi szintre. A balladák a legjobban szerkesztett

költeményei. Legtöbbnek a bűn és bűnhődés áll a középpontjában.


6

Arany balladáit 3 szempont szerint csoportosíthatjuk:

1.: Keletkezés szerint:

a; Nagyszalonta (1847-51)

Zömmel románcos balladák.

pl.: A varró lányok, Szőke Panni

b; Nagykőrös (1850-es évek)

Többnyire népi balladák. Arany összegzi a kialakult hagyományokat: az erdélyi székely népballadákból

a kihagyásos és a párbeszédes szerkezetet veszi át, az angol-német műballadákból a titokzatos,

félelmetes környezetrajzot.

pl.: Ágnes asszony, A walesi bárdok

c; Pest (1860-as évek)

pl.: Endre királyfi

d; Budapest (1877 körül)

pl.: Vörös Rébék, Hídavatás

2.: Téma szerint:

a; Népi balladák

Ez Arany első balladakorszaka. E korszakban keletkezett balladáinak jellemzője az erős lélektaniság,

ahol érezhető az alföldi székely illetve a skót balladák hatása. Szerinte a szabadságharc nem csak a

külső ellenség miatt bukott meg, hanem mert kiütköztek a magyarok rossz tulajdonságai, belső

viaskodásaik. Arany nem képes illúziókkal szemlélni a magyar múltat és jelent, pesszimista, de mégis

úgy gondolja, hogy a nemzetnek biztatásra van szüksége, és tudja, hogy ez az ő feladata. Ez a

kettősség jelenik meg balladáiban is: a kétlelkűség.

pl.: A hamis tanú, Tengeri hántás

b; Történelmiek

Arany olyan szituációt választ ki a történelemből, amely párhuzamba állítható a levert szabadságharc

utáni állapottal, s rajtuk keresztül Arany feleletet adhat a kor problémáira. Legfontosabb témái:

zsarnokság, elnyomáshoz való viszony, a zsarnokság természetrajza, a hazához az eszmékhez való

hűség, a költők és írástudók felelőssége.

pl.: Mátyás anyja, Szondi két apródja, V. László

c; Romantikus ihletésűek

A kísértetballada, rémromantika hatása érzékelődik rajtuk, valamint Goethe hatása. Időmértékes.

Romantikus nyelvezete van. Légkörük tragikus, de néha irónia kíséri.

pl.: Tetemre hívás, Éjféli párbaj

d; Nagyvárosiak

Pesten írta őket élete utolsó éveiben. Az Őszikék ciklusban találhatóak. Ezek nem annyira tökéletes

balladák mint amiket korábban írt. Az Őszikéket visszavonulása után írta, magának.


7

pl.:Hídavatás

3.: Szerkezeti megoldás szerint:

a; Egyszólamúak

Vonalszerűen előre haladó balladák. Jellemzői: lépcsőzetes elbeszélés, kihagyások, gyors átkötések.

pl.: A walesi bárdok, Zács Klára

b; Többszólamúak

Előrehaladó szerkesztés. Jellemzői: szaggatottság, térben vagy időben párhuzamos történések.

pl.: Szondi két apródja, V. László

c; Egyszólamúak

Körkörös felépítésű. Jellemzői: a befejezésben a kezdő sor visszatér.

pl.: Ágnes asszony

Ágnes asszony 1853-ban írta.

3 szerkezeti egységre bonthatjuk:

1-4. vsz.: patak partja

5-19. vsz.: börtön, tárgyalóterem

20-26. vsz.: patak partja

Már az első szerkezeti egységben lélektani ábrázolás figyelhető meg. Ágnes félre akarja vezetni az őt

kérdezgető falubelieket férjét illetően. Itt még csak sejthetjük az asszony bűnét. Ennek a résznek az

időtartama legfeljebb néhány óra lehet.

A második rész több napig tart, a börtön és a bíróság a színhely, az események azonban a lélekben

pörögnek. A börtön sötétsége elboruló tudatállapotának metaforája, mint ahogy a fénysugár a tudat

tisztaságához való ragaszkodás, illetve a lelkiismeret-furdalástól való szabadulni akarás szimbóluma.

Arany fokozatosan írja le a megőrülés folyamatát: a kényszerképzetektől a teljes tébolyig. A

részletező elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg. Itt ismerjük meg pontosan Ágnes bűnét.

Ágnes fel se fogja a vádat, csak annyit ért meg, hogy nem mehet haza tovább mosni a lepedőt. Az

asszonyt a bírák is szánalommal nézik és elengedik életfogytiglani büntetését. Balladai homály fedi a

bírák döntését, hogy miért engedték haza.

Arany is szánja a nőt, de bűne alól nem oldozza fel: „eredj haza szegény asszony/ Mosd fehérre

mocskos lepled”.

A harmadik szerkezeti egység visszatér a vers kezdéséhez, a patakparthoz. Ez az utolsó pár versszak

több évet mesél el. Az idő múlását jelző motívumok: ronggyá foszlott lepedő, a finom arcon

megjelenő ráncok.


8

A refrén: „ Oh, irgalom atyja ne hagyj el” többrétegű: mondhatja Ágnes belső zűrzavarában,

mondhatja a költő csodálkozva a bűnön, s a 2. szerkezeti egységben mondhatják a bírák, szintén

csodálkozásukban.

A lélektani folyamat mellett a műnek más értelmezései is vannak:

erkölcsi: a földi bírák Ágnest hazaengedik, mert az őrületnél úgysincs nagyobb büntetés

Ágnes a bűnbe esett ember jelképe: Isten megmenti azzal, hogy őrületet bocsát rá, mert

ezáltal még életében lehetősége nyílik a vezeklésre, elkerülve az örök kárhozatot.

Ágnes meghasadt tudatállapotának időtlenségét érzékelteti az első versszak variációs ismétlése a mű

végén.

Az asszony tudatállapot-változását 3 pillérversszak jelöli ki:

1. vsz.: a bűn ténye, Ágnes mossa a leplet (leplet-leplez), bűnét el akarja titkolni

20. vsz.: újra mossa a leplet, de értelmetlen, mert az tiszta. A mosás már rögeszmés

cselekvéssé válik, a lepedőn esett folt = a főhős lelkiismeretének foltja.

26. vsz.: a mosás állapottá rögzül. A lelki-erkölcsi folt mániákus eltüntetésésnek kényszerét a

bűnhődés motívumával kapcsolja össze.

A külső idő (Ágnes további élete) és a belső idő (jelenné rögzült állapot) megbomlását jelzi a lepedő

elrongyolódása, a hős állandósult tébolyát a hab megváltozott jelzője(szilaj) jelzi.

Tengeri hántás 1877-ben írta.

A történet két szálon fut, párhuzamos szerkezetű. Az alapmotívum a bűn és a bűnhődés. Asszonyok

kukoricamorzsolás közben elmesélik Tuba Ferkó és Dalos Eszti esetét, de a mesébe gyakran

beleszövődnek a kintről hallatszódó zajok.

A ballada egyik műfaji követelménye, a párbeszéd az elbeszélő és a hallgatósága közt jön létre.

A töredezett előadásmód ellenére az utalásokból megalkotható események egyértelművé teszik,

hogy az elbeszélő két, egymással is összefonódó sorstragédiát mond el. Dalos Eszti a közösség íratlan

szabályait megszegve lett Ferkó szeretője, anélkül, hogy a következményeket számba vette volna.

Ezért lelki sorvadása és halála sorsszerű büntetésnek is felfogható. Ferkó halálának nem a szerelmi

bánat, sokkal inkább az Eszti sorsa miatti lelkiismeret-furdalás az okozója.

Eszter bűne az, hogy hagyta magát elcsábítani, Ferkóé pedig hogy elcsábította és utána magára

hagyta Esztert. A lány a bánatba halt bele és kísértette a fiút, aki nem tudott tovább élni és meghalt.

Balladai homály, hogy nem tudjuk meg hogyan haltak meg, csak sejteni lehet. Bűnhődésük a

szenvedés, amit egymásnak okoztak. Ahogy mesélik a története, kívülről egyre félelmetesebb zajok

hallatszanak: vadkan, kuvik, majd az éjjeli harangszó. Ez jelképezi, hogy a történet egyre rosszabbra,

komorabbra fordul.

A mese elején még furulyaszó hallatszik, amikor Eszterék együtt sétáltak a mezőn. A versben eltűnik a

furulyaszó, de a végén ismét előbukkan: az égből dalolnak Esztiék, egymáséi lettek, még ha a halál

után is.


9

A szereplők vétsége nincs arányban a következmények tragikus súlyával. A bűn-bűnhődés oksági

kapcsolata meglazul, az erkölcsi világrend elbizonytalanodik, szétzilálódik.

A ballada míves megalkotottságát a strófaszerkezet és a ritmika mutatják. A A B B X B a rímképlete. A

történet mindkét hősét beszélő névvel nevezi meg a történetmondó, mindkét vezetéknév a zenével

van kapcoslatban.

Szondi két apródja 1856-ban írta.

Szondi György figurája már a reformkori balladaírás gyakori témája volt, alakjához többnyire az

önfeláldozás, a hősiesség, a hazaszeretet kapcsolódott.

A Szondi két apródja arra a kérdésre keresi a választ, hogy a hősi tetteket és a tragikus elbukást

követő mindennapokban milyen, erkölcsileg követhető magatartáslehetőségei vannak a túlélőknek,

köztük a közösséghez tartozó költőknek.

Az elbeszélő pontosan megjelöli a balladai cselekmény kezdetének idejét, utal az előzményekre, és 3

térbeli pontra irányítja a figyelmet. A várrom és Szondi sírja egymással szemközti magaslaton

helyezkedik el, míg a 3. tér, a völgy lent helyezkedik el, itt található a törökök tábora.

A 3 térbeli ponthoz 2 idősík kapcsolódik, Drégely romjához a múlt, a hegyoromhoz és a völgyhöz a

jelen.

A vers Drégely 1552-es török ostromát mutatja be.

1-2. vsz.: a három helyszín bemutatása: vár, sír, völgy. A 3. versszaktól kezdve a narrátor elhallgat, a

szereplőknek adja át a szót. Ezután a két versszak után végig drámai párbeszéd van a drámában.

A 3-4. vsz Ali és szolgája párbeszéde, az 5. vsztól a páratlan strófák az apródok énekei, a párosak

pedig a török küldött beszéde. Az 5. vsz elején lévő 3 pont azt jelzi, hogy az apródok régóta siratják

Szondit.

Két különböző erkölcsi világ, két egymásnak ellentmondó lelkület és értékrend áll egymással

szemben. Az apródok éneke bemutatja a dicsőséges múltat, Szondi dicsőségét. Ali szolgája viszont a

jelenről beszél.

A szolga közbevágásai jelenetekre tagolják a történetet:

Márton pap követsége

Szondi válasza

Ali ostromparancsa

Szondi készülődése az ostromra, gondoskodás apródjairól

ostrom alatti hősiessége és vitézsége, majd dicső halála

Az apródok kitartása példázza, hogy nem az számít, ami volt, hanem az, hogy emlékezzünk a régi hős

ökre, az apródok viszik tovább a hősiességet.

A Szondi halálát előadó apródok nyelve stílusában a XVI. századi magyar költészetet, illetve Herder

Cid-románcait követi, míg a török szolga modora a XVI. századi török-perzsa költészetet imitálja.


10

Sok török szó található a versben. Időmértékes a verselése. Maga a versforma, mint a költemény

egésze is, zaklatott menetű, nyugtalanítóan váltakozó ritmusú.


11

3. Ady Endre szerelmi költészete Ady Endre a mai modern magyar líra megteremtője. Életformája és értékrendje is eltér az átlagostól.

Versei gazdag, összefüggő jelképrendszert alkotnak, lehet szó látomásszerű tájversekről, magyarság-

versekről, háborúellenes-költészetről, létharc-versekről és szerelmes költeményekről. A

szimbolizmus célja, melyben Ady is alkotott, a mű témájától, tárgyi világától függetlenül, ill. ezeken

keresztül a szépség, a magasrendű értékvilág megközelítése és kifejezése. A XX. századi irodalmi

megújulásnak a határkövét a Nyugat című folyóirat jelentette, melynek első számát 1908. január 1-

jén publikálták. Főszerkesztője Ignotus volt. Ady is az új folyóirat egyik vezéregyéniségévé vált. A

Nyugat szellemében több író és költőtársával együtt új látásmódot képviseltek. Ady is a Nyugat első

nemzedékébe tartozott, ahogy Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka

Margit és Karinthy Frigyes is. Az új stílus és új szellemiség adták Ady újszerűségét verseiben.

1877. november 22-én született Érmindszenten. Élete során sok futó szerelmi kalandban volt része.

Egy táncosnővel való viszonya hatására írta Az én menyasszonyom című verset. Az embereket

megbotránkoztatta a viszonyuk, de a költőt ez nem érdekelte. Csak a női iránta érzette szerelme,

nem pedig társadalmi hovatartozása volt fontos a számára: „Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, /

De elkísérjen egész a síromba”. Ez a merészség eddig szokatlan volt a magyar költészetben, bár nem

minden előzmény nélküli: a perdita-kultusz, azaz a romlott, erkölcstelen, démoni nő iránti vágyak

versbe szedésével a magyar irodalomban elsőként Vajda Jánosnál találkozhattunk.

Fordulópont következett be Ady életében, amikor 1903-ban megismerkedett a nála öt évvel idősebb

férjes asszonnyal, Diósy Ödönné Brüll Adéllal. Felszínes kapcsolatai után végre rátalált az igazi

szerelem. Ez az esemény költői pályafutásában is fordulatot jelentett, hiszen a Párizsban élő asszony

fogékony volt az irodalom iránt, felfigyelt Ady cikkeire és verseire. A nő magával szerette volna vinni

Adyt a francia fővárosba, így az addig gyűjtögette a pénzt, míg össze nem gyűlt az útra. Párizs

felszabadította költői tehetségét, az Adéllal itt eltöltött idő hatására születtek meg a Léda-versek.

Léda férjes asszony volt, de bátran vállalta a botránkozást kiváltó kapcsolatot. Szerelmük egyszerre

volt öröm és gyötrelem, elválások és egymásra találások sorozata, izgalom és feszültség. Az ekkor

született versekből hiányzik az együttlét öröme, ám gyakran helyt kap a megbánás, a könyörgés, a

fenyegetettség. Szerelmükbe hiányérzet fészkelte be magát és állandó kísérője lett a hiábavalóság és

a halálhangulat.

A Lédával a bálban c. versben is baljós, szomorú hangulat uralkodik, az ifjúság, a szerelem

elmúlásának tragikuma. Két különböző szerelmi periódus jelenik meg: a vidám, fiatal báli forgatag,

akik még csak most kezdik élni a szerelmet, és boldogok, és a fekete pár, akiknek tánca a

boldogtalanságot, a szerelem végét mutatja meg (rózsakoszorúik is már régen elhervadtak).

Beléptükkor a zene „elhal”, bús csönd kíséri táncukat. A fiatalok sírva szétrebbennek, örömüket a téli

szél űzi el. A vers szerint nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött mindig ott húzódik a

boldogtalanság lehetősége is. Az első versszakban fekete és rózsaszín ellentéte jelenik még meg, a

rózsaszín utal a mátkapárokra, a fekete pedig természetesen a fekete, halálra készülő párra

vonatkozik. A Héja-nász az avaron c. költeményben a diszharmonikus szerelem motívumai jelennek

meg. Nem boldogságot, hanem nyugtalanságot, fájdalmat sugallnak a költői képek: dúló, csókos

ütközetek, egymás húsába tépés. A legelső szimbólum a héjapár, amely Lédát és Adyt jelképezi.

Hanghatások is kísérik a verset (sírás, csattogás, vijjogás), amelyek szinte bántják a fület. A 2. strófa

azt bizonyítja, hogy a költő itt voltaképpen minden szerelem közös sorsáról szól: minden szerelem a

Nyárból az Őszbe tart, ahogy a boldogság a boldogtalanságba, a fiatalság az öregségbe. A mozgást


12

jelentő igék (útra kelünk, űzve szállunk) jelképezik ennek az útnak az egyre gyorsabbá válását,

mintegy a lejtőn való megindulást. Majd a héjapár hirtelen megáll: úgy tűnik, hiábavaló volt a

korábbi mozgás, az őszi avaron várja őket az elkerülhetetlen pusztulás. Diszharmonikus érzést

keltelenek még a rímtelen, elárvult sorok.

A nagy szerelem bemutatását – amely a végén már csak a gyötrődésről szólt – az 1912-es Elbocsátó,

szép üzenet c. verssel zárhatjuk. Ady ebben kíméletlenül leírja, hogy szerelme már rég nem igaz, sőt

az egész szerelmet és az asszonyt is letagadja. Több régebbi versében is szót ejt arról, hogy minden

nőben magát szerette. Ebben a költeményben nyíltan ki is mondja: „magamimádó önmagam imája”.

Így zárult le végül a hol boldog, hol boldogtalan, hol kedves, hol egymás húsába tépő, de

mindenképpen nagy szenvedélyekkel teli Léda-korszak.

A kapcsolat vége után a költő örömmel vetette bele magát a szabad életbe. Nagy számmal kapott

rajongói leveleket, felajánlkozó szerelmi vallomásokat. A levélírók közül feltűnt neki egy 16 éves lány,

aki más hangon közeledett hozzá, mint a többi levélíró. Megírta a költőnek, hogy ők távoli rokonok,

ezért Ady néha-néha még válaszolt is neki. A lányt Boncza Bertának hívták. Éveken át leveleztek,

írásaik egyre bensőségesebbek lettek. 1914-ben végre személyesen is találkoztak Csucsán, a lány

családjának birtokán, és 1915-ben már az esküvőt is megtartották. Szerelmük nem volt boldog, de a

háborúban a költőnek menedéket jelentett ez a kései, szenvedélyesnek már kevésbé mondható

szerelem. Erről vallanak a Csinszka-versek, amelyeknek a szépség és az idill őrzése jelentette a

varázsát. Az Őrizem a szemed c. vers az idősödő férfi szerelmi vallomása, amelyben már nem a

szenvedély kap helyt, hanem az egymásra találás vigasza. Az ütemhangsúlyos sorok népdalszerű

egyszerűséget mutatnak. Az egymást fogó kéz és az egymásba néző szemek biztonságérzetet

jelentenek. Az idill mögött ott lapul a halál közelsége, amely mindenkinek sorsa. Az első versszak

szerint szerelem és öregség ellentétben áll egymással. A 2. versszak csupa nyugtalanság. A háború

élményét csak a hazaérkezés öröme csökkenti, hiszen Csinszkával némileg biztonságban érzi magát,

ám az otthoni hajlék is feszültséggel telik meg. A 3. versszak az 1. megismétlése, ám a hangulat már

megváltozott: benne van a 2. szakasz riadalma, az egymást fogó kéz már görcsös egymásba

kapaszkodást, a másikra való rászorulást jelenti. Így felértékelődik az egymásra találás öröme. A 4.

szakaszban szorongó kérdések kapnak helyet: „miért”, „meddig”. Ezekre sem Ady, sem más nem

tudhatja a választ, hiszen az ember sorsa kiszámíthatatlan. A félelmekkel szemben ott van a

boldogság akarása – ezt hangsúlyozza a harmadszor is visszatérő, egymásba kulcsolódó kezek

szimbóluma. Az utolsó versszak második szakaszában is félrímek csendülnek össze, ez jelzi a (csak)

vágyott harmóniát.

A költőt egész élete során ellenséges figyelem vette körül, hiszen nyelv, ízlés és észjárás terén

egészen más volt, mint amit az emberek megszoktak. Így volt ez a két korszakból álló szerelmi

lírájában is. 1919 januárjában tüdőgyulladás támadta meg, és 27-én reggel egy szanatóriumban hunyt

el.


13

4. Babits Mihály: Jónás könyve

Bevezetés katolikus

fordulat: költői próféta szerep (Csak a Jónás könyvében!)

életmű záródarabja

1937-ben gégedaganatot diagnosztizálnak, műtét után kezdi írni

félti a magyar és az európai kultúrát

önvizsgálat

mit tehet a költő/művész?

Összehasonlítás a bibliai művel Biblia Babits

cím: Jónás próféta könyve cím: Jónás könyve nem akar próféta lenni

próféta szemszögéből átlagemberi szemszögből

fél a hajón, ő kéri, hogy dobják a tengerbe miután mindent kidobtak elbújik, könyörgött, hogy maradhasson

Ninive megtér Ninive nem tér meg, kinevetik Jónást jogos harag (kigúnyolták és Isten nem tesz semit)

kicsinyes, bűnös

ember feletti törvények

„Szó tiéd, a fegyver az enyém. Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.”

Jónás története és Babits életrajza közötti párhuzam.

Cethal

o háború szimbóluma

o „Az Isten gondja és nem az enyém \ senki bajáért nem felelek én.”

o könyörgés

o menekülés miatt büntetik (Úr ellen szegülés)

o szenvedés árán eljut a tanulságig: Most már tudom, hogy nincs mód futni tőled.

A Jónás könyvében prófétikus verseit folytatja. A négyrészes elbeszélő költemény egyben bibliai

történet mögé rejtett szellemi önéletrajz, elbeszélő keretbe foglalt nagyszabású lírai önvallomás is. A

költő kívülről szemléli önmagát, s önarcképét Jónás személyében festette meg, jóllehet nem

állíthatjuk, hogy mindenben azonosította önmagát műve főszereplőjével. A küldetéstudat

emelkedett pátosza mellett itt is jelen van az irónia, sőt a groteszk humor is.

A kezdetben a gyáva Jónás semmi áron sem akar Ninivébe menni, mert utálja a prófétaságot,

menekül az Úr parancsa, lelkiismeretének szava elől. Egy békés szigetre vágyott, ahol magány és

békesség veszi körül, egy magányos erdő szélén akart elrejtőzködni.

Komikus és szánalmas figura lenn a hajófenéken, meggyötörten és elcsigázva a tengeri vihartól;

groteszk alak, amint a cet gyomrának bűzös sötétjében üvölt és vonyít az ő Istenéhez; nevetségesnek,

esetlennek mutatja be a költő Ninivében is. A korábban félénk, félszeg Jónás most önmagát is

túlkiabálva, kérlelhetetlenül, kevélyen igyekszik teljesíteni küldetését, de szégyenben marad; az

árusok kinevetik; a mímesek terén az asszonyok kicsúfolják, bolondos csapattal kísérik halbűzét


14

szagolva, mord lelkét merengve szimatolva; a királyi palotában meg egyenesen gúnyt űznek belőle:

egy cifra oszlop tetejébe teszik, hogy onnan jövendölje a végét a világnak.

A testi-lelki gyötrelmek kényszerítették Jónást, hogy prófétáljon Ninive, a megáradt gonoszság ellen.

Felismerte, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás alól, mert aki életében hazug, az elveszíti a

boldogságot. Kudarcai után feldúltan menekül a megátkozott, bűnös városból a sivatagba, mert lelki

szemei előtt látta a város pusztulását.

Babits verseinek története csaknem végig híven követi a bibliai elbeszélést, de olykor naturalisztikus

részletezéssel bővíti ki annak tömör, szófukar előadását (pl.: a tengeri vihar szemléletes leírása). A két

mű közötti legfontosabb eltérések: a bibliai Jónás könyvében a niniveiek hallgatnak a próféta feddő

szavára. Maga a király rendeli el, hogy mindenki böjtöljön, öltsön zsákruhát és tartson bűnbánatot.

Ott érthető és logikus, hogy az Úr megkegyelmezett a városnak és a megtért embereinek. A babitsi

Jónás könyvében gúnyos közöny fogadja a próféta fenyegető jóslatát, s ezért indokoltabbnak tűnik

Jónás keserű kifakadása az Úr ellen. A szörnyű látomás nem teljesedik be: az Úr mégsem pusztítja el

Ninivét, s ebben a befejezésben ott rejlik valami remény is: az emberiség nagy alkotásai, maradandó

értékei (talán) túl fogják élni a megáradt gonoszságot. Jogos ugyanis Jónás felháborodása az erkölcsi

romlottság fölött, de jogtalan a világ pusztulását kívánni, hiszen az igazság végletes követelése saját

ellentétébe csaphat át: a legszélsőségesebb igazságtalanságba és embertelenségbe. Jónásnak rá kell

eszmélnie, hogy nem az ítélkezés az ő kötelessége, hanem a bátor harc minden embertelenség és

barbárság ellen, még akkor is, ha a szó és az igazság gyenge fegyver, s a küzdelem esetleg komikus és

eredménytelen. Egyébként a prófétai küldetés teljesítése sem csak kudarccal végződött, hiszen a

bűnbánatra intő feddő szavak egyik-másik szívben kicsíráztak „Mint a jó mag, ha termőföldre

hullott”.

Babits kiemelkedő nagy művének végső tanulsága: a próféta nem menekülhet kötelessége elől, nem

vonulhat magányos erdőszélre, semmiképpen sem hallgathat, ha szólnia kell:

mert vétkesek közt cinkos aki néma.

Atyjafiáért számot ad a testvér…

Többen úgy értelmezték ezeket a szállóigévé vált sorokat s az egész Jónás könyvét, mintha a költő

lelkiismeret-furdalása, egész életművéért való bűnbánata szólalt volna meg benne. Aki ismeri Babits

pályáját, költészetét, az nagyon jól tudja, hogy egyáltalán nem vádolhatta magát „cinkos

némasággal”.

A költemény ironikus-komikus és patetikus hangnemének kettőssége végig jelen van a műhelyben.

Szinte megszámlálhatatlan azoknak a szavaknak, szókapcsolatoknak, mondatoknak a száma, melyek a

nyelv hétköznapi, nyersebb rétegéből való, s ezek egyértelműen az irónia eszközei. Ilyenek például a

rühellé a prófétaságot, szakadós ruháját.

A stílus emeltebb, patetikus jellegét elsősorban a nyelv bibliai ódonsága adja. Igen bőven találhatók a

mai beszédben már nem használatos, elavult múlt idejű igealakok, például: méne, elbocsátá, fölkele.

A -ván, -vén képzős határozói igenevek gyakori használata is az archaizálást szolgálja.


15

A versforma is a tárgyhoz s a kettős hangnemhez alkalmazkodik: egyenetlen hosszúságú, páros rímű,

laza jambikus sorokból áll a költemény; gyakoriak a sorátlépések, s a rímekre sem fordít különösebb

gondot a költő, pontosabban: rendszeresek a virtuózan pongyola rímek.

1939-ben függesztette költeményéhez a Jónás imáját, mely közvetlen líraiságában talán

megrendítőbb, mint maga az egész epikus remekmű. Költészetének megújulásáért, újjászületéséért

könyörög ez az ima, a Gazdához intézett rimánkodó fohász. Két nagy mondatból áll a vers. Az első,

hatsoros egységben a nagybeteg költő még a régi szavak hűtlenségéről panaszkodik, melyeket

sorsának szétesése, parttalanná válása hordalékként sodor magával. A következő, egy

lélegzetvételnyi hatalmas, ziháló versmondat (20 sor) mégis a bizakodást szólaltatja meg.

Áradásszerűen ömlenek a sorok-átlépve a gátakat, ritmikai egységek határait.

Bátran, és nem bujkálva kíván megszólalni újra. A közeli halál tudata is sürgeti, hogy most már nem

rest szolgaként, hanem fáradhatatlanul kövesse a Gazda, az Isten parancsait, sugalmazását

mindaddig, míg lehet, „míg az égi és ninivei hatalmak engedik”, hogy beszéljen s meg ne haljon.


16

5. Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Keletkezés 1926-ban jelent meg folytatásban a Nyugatban

Kosztolányi elsőként alkalmazza a freudizmust

1943-ban betiltották, 1992-ig csonkítva adták ki

cselédgyilkosság ötlete egy újságcikkből jött

Vizyék lakása Máraiék lakásáról mintázódott

Freudizmus

pszichoanalitika

többrétegű én

o reális én

o tudatalatti én

o felettes én

o A felettes és tudatalatti én folyamatos harcának aktuális állása a reális én.

gyakorlati pszichológia számára fejlesztette ki

hipnózis, álomfejtés

Regények megváltozása

nem ragadható meg a világ, mint egész

lelki folyamatokon van a hangsúly

tettek nem magyarázhatóak meg logika alapján

nem a külső történet a fontos

az emberek gondolkodása a fontos

Dosztojevszkij az előfutára ennek

Édes Anna regény Egy cselédlány hogyan jut el oda, hogy kettős gyilkosságot követ el

Anna belső történésein van a hangsúly

ő maga sem tudja miért tette

első és utolsó fejezet a cselekmény szempontjából nem szükséges, eltávolodtak a regénytől,

gúnyos ironikus

kispolgárság → ironikus, hírleső magtartás

az utolsó fejezetben kibeszélnek egy ismeretlent

ezzel eltávolítja magától a történetet

elutasítja a politikai szerepvállalást

regénynek nem feladata a társadalmi problémák

emberi sorskérdések felvetése fontosabb

cseléd

o kiszolgáltatottság

o közömbösség

o részvét és szánalom hiánya


17

„Csak emberség van, csak jóság van, csak egyéni szeretet van.

És a gyilkosságnál is nagyobb bűn ha valaki embertelen, ha

valaki durva, ha valaki fennhéjázó, amiért ez kés sem elég

megtorlás.” – Kosztolányi: Írók, festők, költők

Történet

Ficsor és Vízy:

méltóságos úr, elvtárs

óvatosak, kiegyenlítetlen viszony

Vízy szakadtan öltözött

Ficsor a csengőt jött megjavítani

„Lesz itt még tánc…”

Vízyné megérkezése

o lila pongyolába

o hajadonfőn

o nem akarja fogadni Ficsort, amíg az fel nem ajánlja a cselédlányt

Sokáig csak beszélgetnek a lányról

Vízyné:

nincs értelme az életének

boldogtalan

magányos

meghalt a lánya

cselédkérdésben mániákus

emlékei lányával és régi cselédeivel kapcsolatban vannak

gyűlöli cselédjeit (mindig az aktuálisat legjobban)

eltárgyiasult, elidegenedett társra vágyik

Anna:

a 6. fejezetben jelenik csak meg, de betölti az egész regényt

Vízyék fenyegetőznek, ár fölé ajánlanak, törvényes úton feljelentik

első találkozás

o nem beszél

o Ficsor-Vízyné beszélgetnek

o Arra, hogy akar-e maradni csak vállat von

igényei nem nagyok

személyes tárgy trombita

csendes, visszahúzódó

vékony, érzékeny, tanulatlan

ösztönlény

8 hónapig van Vízyéknél

mintacseléd (saját lelki világát meg kell nyomorítania)

Bátory úr nem akar hozzámenni


18

nem elemzi a lelki folyamatokat

lépésről lépésre veszíti el a személyiségét

Jancsi-Anna kapcsolat

Jancsi tenyérbemászó, nincs tekintettel másokra

Anna érzelmileg kötődik hozzá

Jancsi nem kötődik senkihez

Anna terhes lesz → Jancsi fél a szégyentől, ezért gyógyszereket (mérget) ad neki

Anna nem tud hova menekülni

külső körülmények, belső torzulás megjelenik a külsején is: megfásult, hullik a haja,

nyomorúságosan érzi magát

Estély:

Anna tökéletes cselédként nem mutatkozhat

Mindig többet várnak tőle

Tisztázatlan lelki szálak

Elbeszélés technika

1-20. fejezet ironikus, keret

történetmesélés

o nincs irónia

o tárgyilagos

elbeszélés tempója

o lassú az elején

o Anna megjelenésével felgyorsul

o Jancsi-Anna közti kapcsolat nagyon részletező

o gyilkosság estéről nagyon részletező

Zárás

Moviszter állást foglal

Kosztolányi véleménye, politikával

szívtelenül bántak Annával, úgy mint egy géppel.


19

6. József Attila utolsó vershármasa 3 vers: Karóval jöttél…, Talán eltűnök hirtelen…, Íme, hát megleltem hazámat…

nem adott címet a verseknek

már nincs remény a gyógyulására

Balatonszárszóra utazik családjához 1937 novemberében

saját sors, sorsának lezártsága jelenik meg a versekben

bezárt személyiség

önmegszólító, létösszegző versek

Karóval jöttél… karó: egyenes, megformázatlan, durva, agresszív

virág: béke, szeretet, elfogadás, harmónia

gyerekkori énjét szólítja meg

születéskor eldöntetett → agresszivitást hozott

nevetséges, szánalmas

Hét Torony → végérvényesség, büntetés

gyerekkor ↔ felnőttkor

semmi értelme, hogy itt van még

se jó, se rossz

mindennapi gondok nincsenek megoldva

puha párnára hajtani fejét: aludjon, nyugodjon meg, halál

Talán eltűnök hirtelen… létösszegző, időszembesítő

ténymegállapító, lemondó

ősz, száraz ágak → halálhoz való közelség

eltűnik, mint a vadnyom → tehát jelentéktelen

„Elpazaroltam mindenem” → saját maga bűnös, nem tud számot adni semmiről

2-4. versszak:

o jelen, múlt váltja egymást

o gyerekkor-felnőttkor ellentét

o semmi pozitívum

o életrajzi pontok

5. versszak: ifjúság ↔ teljes magány, szerencsétlen („zörgés”, „száraz ágak”)

nyugodtabb, lemondóbb

nem akar már élni

jelent hasonlítja a múlthoz és a jövőhöz

Íme, hát megleltem hazámat… haza = sírhely

életrajzi vonatkozás → „Ahol nevemet hibátlanul írják fölében”

persely → csak beletenni lehet, kivenni nem

külvilág nem fogadta el

vasgyűrű → háború alatt értékeket adtak be, kaptak egy értéktelen vasgyűrűt viszonzásul


20

magány gondolata

bűn → az ő bűne, hogy hiábavalóan élt

mindent megtett, amit tudott

utolsó versszak:

o évszakok

o család, tűzhely, ami számára elérhetetlen

halál teljes elfogadása

felesleges élmény, nincs önvád

nem csak önmagát hibáztatja


21

7. Balassi Bálint reneszánsz költészete A XVI. század a magyar reneszánsz második nagy korszaka volt. Bár ekkor sincs még fejlett

polgárságunk, s hiányoznak a nagy kulturális központok is, a reneszánsz irodalmi műveltsége mégis

szélesebb körben és már magyar nyelven terjedt el. A tragikus helyzet ellenére gazdag irodalom

bontakozik ki. Ennek a fejlődésnek a leglényegesebb mozgatója a reformáció volt.

A reneszánsz és a reformáció között sajátos és ellentmondásos kapcsolat alakult ki. Azt a célt tűzte ki,

hogy mindenki a saját nyelvén olvashassa és maga magyarázhassa a szent szövegeket. Nemzeti

nyelvekre kellett tehát lefordítani a Bibliát. A könyvnyomtatás (Guttenberg 1540) révén nagy

példányszámban és viszonylag olcsón lehetett már terjeszteni a könyveket. A magyar Biblia fordítását

paptársaival Károly Gáspár készítette el.

Balassi Bálintot tekinthetjük a magyar nyelvű irodalom első klasszikusának. Zólyom várában született

1554-ben. Kitűnő nevelést kapott. Egy ideig Bornemissza Péter, a század egyik jelentős írója,

prédikátora tanította. Édesapját-hamis vádak alapján-összeesküvés gyanújával letartóztatták. A

család Lengyelországba menekült, s követte őket a fogságból megszökött Balassi János is. A költőt

1587-ben hozta össze a végzet Losonczy Annával. Szerelmük közel hat évig tartott. Ennek a

végzetessé váló szerelemnek a tüzében formálódott az addig csak verselgető főúr igazi költővé, az

első nagy magyar lírikussá. Hogy bajos anyagi ügyeit rendezze, 1584 karácsonyán érdekházasságot

kötött első unokatestvérével, Dobó Krisztinával, s hozományként elfogadta Sárospatak várát. Ezzel a

vérfertőzés és a felségsértés vádját vonta magára. Egy ideig Érsekujváron, majd Dembnóban szolgált.

Esztergom ostromakor megsebesült: mindkét combját ólomgolyó járta át, s e sebtől 1594 május 30-

án meghalt. Minden bizonnyal a kora egyik legműveltebb embere volt, a magyar mellett még nyolc

nyelven beszélt.

A versei három témakörbe sorolhatók:

vitézi versei

szerelmi lírái

istenes versei

Belső rím: a sorokon belül elhelyezkedő rímek, melyek a sort két vagy több rövidebbre bontják fel.

Balassi-strófa: három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre

tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll. De nemcsak a külső,

hanem a mélyebb, belső kompozícióban is a hármas szerkesztési elv valósul meg. A verssor így 6-6-7

szótagos kétütemű soroknak felel meg. A versszak rímelhelyezése a következő: aab-ccb-ddb.

Ütemhangsúlyos verselés: A hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása alkotja a

ritmust. Verstani alapegysége az ütem: egy hangsúlyos és néhány hangsúlytalan szótag kapcsolata. A

magyar ütemben mindig az első ütem hangsúlyos, s ez után 1, 2, 2 hangsúlytalan ütem következik.

Tehát három féle ütemünk van: 2, 3 és 4 szótagos.

Borivónak való (vitézi vers) A magyaros verseléssel írt, nyolc versszakos, három egységre bontott vers. A versszakok három

sorosak, bokorrímesek. Pünkösdre írott vers.


22

I. 1-4. vsz. Természeti képet vázol fel (pictura), dicséri a tavaszt és a természetet.

jelzők: szép, gyönyörű, hosszú, sokszínű, füreemedt (felfrissült)

hangutánzók: néma, kiáltásra

„Neked virágoznak bokrok, szép violák,

Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak,

Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.”

II. 5-6. vsz. A végvári katonákról beszél, a fegyverkezésről, a készülődésről.

„Ki szép füven lévén bánik jól lovával,

Ki vígan lakozik vitéz barátjával

S ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral”

III. vsz. Istennek megköszöni a tavasz eljöttét, és az életörömöket.

„Ily jó időt élvén Isten kegyelmébűl

Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szíbűl

Igyunk, lakjunk egymással vígan szeretetbűl.”

Hogy Júliára talála… (szerelmes vers) Török népdalra írt magyar vers. Hangsúlyos, magyaros verselésű, két soros versszakokból álló vers.

Belső rímes, minden sor négy ütem és négyszer négy szótagból épül fel.

Két féle szókészletben íródott:

reneszánsz trubadúr stílus (bús szivem vidámsága)

magyar népköltészet (vidám, lelkem, szerelem)

A vers Júliával való véletlen találkozásnak a köszönését írja le. Az egész vers elragadtatott, ujjongó

bókok halmaza.

I. 1. vsz. Boldog felkiáltás, a véletlen találkozás által kiváltott üdvözlés. „Egészséggel!”

II. 2-4. vsz. Áradó metafórasor. Felsorolás:

lelki élet értékei: vidámság, boldogság

főúri élet részletei: palotám, jóillatú piros rózsám

női test szépségei: szemüldek fekete széne, szem fénye

egyéb értékek: a nap fénye, az élet reménye

túlzások: drágalátos palotám, gyönyerő szép kis violám

5. vsz. Az előző négynek az összefoglalása

fokozás: szivem, lelkem, szerelmem


23

III. 6. vsz. A lovagi szerelmi lírájából jól ismert helyzetet rögzít: a szerelmes lovag és az úrnő között

végtelen a távolság. Júlia is csak fölényesen, hidegen mosolyog az előtte hódoló szerelmesen.

Adj már csendességet… (istenes vers) A vers nyolc strófából, kétsoros versszakokból és páros rímekből áll. Belső rímes, Balassi-strófa. A

különböző mondatformák állandó változtatása miatt szenvedélyes, izgatott, zaklatott.

A földi boldogság lehetőségében véglegesen csalódott ember most már csak a belső békét, a lélek

csendjét igyekszik elnyerni.

I. 1-2. vsz. Könyörgés: „Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!”

II. 3-6. vsz. Érvelés, indoklás:

„Nem kell kételkednem, sőt jót remélnem igéd szerént,

Megadod kedvesen, mit igérsz kegyesen hitem szerént.”

III. 7-8. vsz. Könyörgés:

„Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát,”


24

8. Csokonai Vitéz Mihály költészetének négy stílusirányzata

Bevezetés A 18. század második felének legnagyobb és legjelentősebb költője. Balassi után ő az első a magyar

irodalomban, akit világirodalmi rangú költőnek nevezhetünk.

Ő volt az első költőnk, aki csak poéta kívánt lenni, s csak ebből akart megélni, de sajnos hazánkban,

ebben az időben még nem volt nagy kereslet az írói tehetségekre, ezért terve meghiúsult.

A kor szinte minden jellemző stílusa fellelhető műveiben – akár egy versen belül is.

Ismeri a barokkos hagyományokat, Debrecenben magába szívta a klasszicista verstant.

Szerelmes verseiben ott él a rokokó miniatűrjeinek kecsessége, zeneisége és motívumai.

Elmagányosodása miatt versei a rousseau-i szentimentalizmus panaszhangján szólalnak meg.

A népies hangvétel sem hiányzik műveiből.

A felvilágosodás eszménye (Klasszicizmus) Csokonai Debrecenben kiváló poétikai képzésben részesült. Két verstípust tanult:

pictura vers: tájak, évszakok, típusok leírása

szentencia vers: antik vers, gondolati bölcseleti jellegű

két típus vegyítéséből nő ki a 90-es évek első felének filozófiai lírája, amelyben a

felvilágosodás legfőbb gondolatait szólaltatja meg.

Kiemelkedő alkotásai, a Konstancinápoly és Az estve egyúttal a felvilágosodás két irányát is tükrözik.

Konstancinápoly: Voltaire-i egyházellenesség, csipkelődő gúny, racionalizmus

Az estve: Rousseau felfogását a társadalomról, a romlott társadalommal szemben a természet a

természet harmóniáját hirdeti. Két pictura egység fogja közre a középső szentencia részt.

Mindkét vers a szentencia és a pictura övözete, de meghaladják mindkettőt: gondolati-filozófiai

ódák lesznek

felvilágosodás vezető stílusa

racionalizmus (észelvűség)

formafegyelem

világosság, érthetőség

költői szabályok betartása

idealizált emberkép

eszményesített szépség

elmélkedés a világról

egyszerű metaforák

Rokokó versek szerkezete finomabb, dallamosabb

könnyedebb mondatszerkezet

a ritmusban újdonságokat fedezett fel, a magyaros formába beleolvasztotta az időmértéket


25

európai rokokóból sok mindent átvett, de ezeket beleolvasztott saját költészetébe

világszemlélete vidám, derűs életérzés, játékosság jellemzi

időmértékes és hangsúlyos verselést összesűrítve létrehozta a szimultán verselést

összetett költői képek, minden érzékre hat

legfontosabb jellemzője a miniatűr kultusz, mindent lekicsinyít, apró állatok, kicsinyítő

képzők

Tartózkodó kérelem

Számos könnyedséget, lágyságot kifejező szó van benne, mint például a „ragyogása”,

„harmatozása”, „ambrózia csók”. Ez a szókapcsolat egy tipikusan rokokó elem, ennél

egyszerűbbet és frappánsabban nem lehetne írni. Érzékletes metaforákat használ a

költeményben, mellyel jellemzi a lány szemét, száját.

táncos jókedv, játékosság, ennek jele, hogy még egy csöppnyi erotikát is fellelhetünk: „ajkaid

harmatozása”

ritmusa is rokokó, bimetrikus, vagyis az időmértékes és magyaros verselés ötvözete

miniatűr kultusz, a „kis tulipánt”, mely egyszerre hordozza magában a rokokó és a népiesség

jegyeit is

műfaja: dal

Népiesség népdalokat gyűjtött Csokonai

parasztdalok nyelve, ízlése

népies életképi közül egyik a Szegény Zsuzsi a táborozáskor

o népies elemekkel tűzdelt a műdal, a „gerlice”, a „pántlika” szavak is ezt mutatják

o története egy tipikus népi életkép, egy katonát búcsúztat kedvese

o műfaja: helyzetdal

írt bordalokat is (pl.: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz) és népi ihletésű gondolati

költeményt is (Jövendölés az első oskoláról a Somogyban)

Szentimentalizmus a romatikához közeli, az érzékenység kultuszát értjük rajta

az empirizmusra épült, az érzelmeket, a lelki folyamatokat vizsgálja és állítja az irodalmi

alkotások középpontjába

az érzelmek szabadságát hirdeti

tipikus szereplői szerelmesek, akik bár érzelmekben rendkívül gazdagok, valójában

cselekvésképtelenek, csak szenvedni, lemondani tudnak, sorsuk a pusztulás

összefonódik a természet kultuszával, a hősök a természet magányába menekülnek

hangneme lírai, melankolikus

műnemek közül a lírát helyezi előtérbe, műfajok közül pedig az elégiát, jellegzetes műfaja a

napló-, levélregény

Csokonai életének fontos eleme volt a Lilla szerelem, a szentimentalizmushoz a Lilla szerelem

csalódottsága, társadalmi és irodalmi közéletbeli magánya vezette

lírai, elégikus versek


26

A Magányossághoz

legkiemelkedőbb szentimentalista alkotása

szentimentalizmus legjellemzőbb eleme: Csokonai a zsibongó város elől a természet

magányába menekül, ott talál menedéket

a magány mentsvár, belső harmóniát ad

valódi érzelmeket ábrázol, sőt lelki folyamatait is: hogyan érez egy társtalan, meg nem értett

költő, és azt, hogy hogyan kerülhet olyan környezetbe, mely számára tökéletes

1798-ban írta Kisasszondon

Ihletforrásai: Sárközy István somogyi kúriáját körülölelő őspark szépsége; hír Lilla

házasságáról; lelki fájdalmát zsongító magánya

Keretes szerkezet:

o első versszakban a magányt szólítja meg; sorra veszi jótékony hatásait: gyógyít,

álomvilágba repít, ringató, óvó, akár az anya. Kéri (nemcsak mint ember, hanem

poétaként is), hogy ne hagyja el, ha rátalált.

o az utolsó versszakban az 1. versszak érzelmi íve tér vissza: háromszor szólítja meg az

„áldott Magányt”, háromszor sír fel a nyugtató, vágyott Magány után a

szenvedésektől gyötört költő. DE: itt már nem a természet idilljét hívja, hanem a

végső magányt, az elmúlást!

műfaja: elegiko-óda


27

9. Vörösmarty Mihály lírája a világosi fegyverletétel után Vörösmarty Mihály költőnk alakja a magyar irodalomban kimagasló helyet foglal el. Őt tekintjük a

magyar romantika atyjának és legkiválóbb képviselőjének. Lírája, nyelvezete a magyar költői nyelv

megújításának csúcsát érte el, egyben hosszú időre meghatározva a magyar líra útját is. Lírai versei és

egyes balladái is mindmáig az élő és szakadatlanul ható költészet közkedvelt remekei.

Kései költészetéről az ’50-es évektől kezdve beszélhetünk. Ezt az alkotói szakaszt a szabadságharc

leverése miatt érzett csalódottság hatja át. Ekkor keletkeztek az Előszó és a Vén cigány című művei.

Előszó Az Előszó 1850-51. címének konkrét jelentése arra utal, hogy Vörösmarty a verset az 1845-ben írt

Három rege című munkája újrakiadása elé szánta, s a művet Batthyány Emmának, a miniszterelnök

lányának ajánlotta. Átvitt értelemben bevezető, előszó a vers ember és világ tragikumának

ábrázolásához és megértéséhez.

A vers beszédhelyzete a Biblia prófétai beszédmódjának hagyományait követi. A versben megszólaló

személy a versbeszélő lényegi igazságok tudója, a jövő ismerője.

A rapszódia (ez a műfaja) az évszak metaforikára épül, s az utolsó egység kivételével nem is értelmezi

át a hozzájuk kapcsolódó másodlagos jelentést. Mégis felidézi a konkrét történelmi eseményeket,

filozofikussá, történetbölcseletivé teszi a verset. Történeti értelemben a tavasz – múlt – reformkor a

harmónia világa, melyben feloldódnak a romantika nagy ellentétei, az ész és a szív, a kéz és a szellem,

és ennek eredményeként a céltudatos emberi munka képesnek tűnik az emberüdv megvalósítására.

Ember és világ harmóniáját jelzi a zöld ág, mely egyszerre utal a tavaszra és ember, világ, Isten

megbékélésére. A nyár – múlt – a szabadságharc, illetve annak leverése. Képi szinten a nyár nincs

jelen, csak a mű belső logikájából következik a beteljesülés, a csúcspont. A beteljesülést, illetve az ezt

megelőző feszült állapotot hitelesíthetné a várt kinyilatkoztatás. Ennek tartalmára csak

következtethetünk, illetve a vész leírásából értesülhetünk. A szó, az ige nem oldotta fel ember és –

úgy a pusztulás is egyetemes, oly mérvű melynek képeit – Lukácsy Sándor szavaival – vizuálisan már

nem tudunk követni, hiába allegorikusan megjelenített a vész alakja. Bár az évszak metaforika

szervezi a verset, nem csupán a nyár, de az ősz képe is hiányzik. Világképi szinten ez azzal

magyarázható, hogy elmaradt az emberi törekvések összegzése, számvetése, eredménye és termése,

illetve magát a pusztulást, az elmúlást azonosíthatjuk az ősszel, hiszen az évszak ezt az értelmezési

lehetőséget is magába foglalja.

A tél – jelen – önkényuralom, megtorlás komplex képében együtt van jelen a romantikus világkép

három legfontosabb összetevője: Isten, természet, ember. A szervezőkép az ’ősz’, ’megőszül’

kifejezés, s a fehér színt vonatkoztatja, bontja ki. Ismételten a teremtés pillanatáig vezeti vissza

ember és világ tragikumát, magyarázatot adva, de nem fölmentve a jelen történéseit.

A tavasz – jövő – metaforában, természeti szinten, a szervezőelv logikájából következően is

körforgásról van szó. A megjelenített természet azonban a maga attribútumaival a természet tragikus

iróniáját jelzi az emberi világ, az emberi törekvésekkel szemben, mely folytathatatlan, lezárt és

hiábavaló.

Időszembesítés a versben


28

sorok történelmi kor képek hangnem

1-14 reformkor tavasz

hasonlat

metonímia

allegória

idilli

15-18 forradalom nyár emelkedett

18-29 megtorlás vihar tragikus

29-41 jelen tél tragikus

42-49 jövő tavasz ironikus

A rapszódia verselése a drámaiságnak megfelelően jambikus tízes.

A vén cigány A vén cigány 1854 címadó alakja az ötvenes évek költészetében gyakran fordul elő, mint a sírva

vigadás jelképe, illetve az erre való alkalom megteremtője. Közérzetet jelöl tehát alakja. Vörösmarty

a költészet lehetőségeivel, feladatával vet számot, s a vers ars poetica érvényűvé válik. Ugyanakkor

önmegszólításról van szó, a lírai én meghasonlásáról, kettészakadásáról, önmagával folytatott

vitájáról.

Beszédmód: önmegszólító verstípus.

Ha A vén cigányt az idősödő költő önirónikus metaforájaként értelmezzük, akkor a második személyű

felszólítás valójában önmegszólítás – személyiség osztottságát jelzi és ezt a legjobban a refrén és a

vers többi részének az ellentétet emeli ki. Míg a refrén a bajokról való gondolkodás felfüggesztésére

szólít fel, addig a vers többi része arról vall, hogy a lírai alany kizárólag a gondok nyelvén képes

megszólalni.

Ez a váteszköltő szerepválságát is mutatja (nép mozgósítása, jó dolgok buzdítása), vagyis az eredeti

szerep (hogy hasonlítson egy jobb világért vívott küzdelemre) helyett elbukott küzdelmeket,

szenvedéseket, pusztulást mutat be:

bibliai motívumok (Noé bárkája, 5. versszak)

mitológiai képek Prometheus

egykorú eseményekből (szabadságharc leverése)

Krími háború (Oroszország meg akarta szerezni a Fekete-tengeri szorosokat – leverték)

kirobbantó ok (ki legyen a Szentföld védelmezője, oroszok – franciák)

Alapkérdés:

Mit tehet a költő egy olyan korban, amely elvárja a vigasznyújtást egy vigasztalan helyzetben?

Műfaja


29

Rapszódia, az óda egyik műfaj változata. Szenvedélyes hangú, csapongó felfokozott lelki tartalmak

kifejezésére alkalmas költemény, melyet kötetlen szerkezet, töredezett gondolatiság jellemez.

Jellemző a versre a szürrealista képalkotás. Vörösmarty versei mintegy elővételezi ezt az irányzatot. A

vers képei lefordíthatatlanok, megmagyarázhatatlan a XIX. századi líra racionális

gondolkodásmódjától idegenek, a zokogó malom képe. A pokolbeli malom, amely itt bukkan föl

elsőként a magyar költészetben komoly „karriert” fog befutni. Fölbukkan pld. Babits Mihály Húsvét

előtt c. versében is.

A vén cigány Vörösmarty világképének összegzője. A 4., 5., 6. versszak a tragikus világlátás

legfontosabb mozzanatait és motívumait foglalja magába. Vörösmarty itt is a történelem előtti időkig

nyúl vissza, hogy magyarázatot leljen a jelen problémáira. Az antik és keresztény mitológiai utalások a

teremtés elhibázottságára hívják fel a figyelmet, az emberi bűn és bűnhődés folyamatosságára a

történelemben, ezzel igazolja Vörösmarty az első strófa szentenciáját: „Mindig így volt e világi élet…”

A vers gondolati íve ellentétes az Előszóéval, de közösségüket mutatják az azonos motívumok. Az

Előszóban az ünnep, a harmónia világától jutottunk el a tragikus iróniáig. A vén cigányban a

tragikumtól a jövőbe kitolt lehetséges ünnep eljöveteléig. Az ünnephez mindkét alkalommal a Noé-

képzet társul, előrevetítve egy ember nélküli, illetve emberen túli világ harmóniáját.

Már a cím is jelzi, hogy a vers egyúttal számvetés a költő feladatával, a költészet lehetőségeivel is. Az

első hat versszak azt a felfogást tükrözi, mely szerint a költészetnek a világ kaotikus, artikulálatlan

mivoltát kell tükröznie. Nem artikulálni, hanem együtt lélegezni, együtt dobbantani a világgal.

Hat versszakon keresztül a vers képalkotása ezt tükrözi a merész asszociációkban, a vizuálisan

követhetetlen látomásos képekben. A vers legfontosabb szervezőelve a romantika esztétikájának

megfelelően a zeneiség lesz, utalva egyúttal a címre is. Az utolsó versszak a költészet újabb

lehetőségét fogalmazza meg. A költő feladata nem az artikulátlannal való együtthangzás, hanem a

csönddel való tiltakozás. S majd a béke és harmónia világában – a világ gondjával immár nem törődve

– megszólalni újra.


30

10. Mikszáth Kálmán parasztábrázolása

Munkássága : “Elbeszélni nem a regényíróktól hanem a magyar paraszttól tanultam”. Kenvenc témái a parasztság

élete, a dzsentri ábrázolása és a történelemből vett témák. Az első novelláiban szülőföldje parasztjait

ábrázolja mély együtérzéssel. Hőseit erkölcsi tisztaság, becsületes egyszerűség, nemes emberi

tulajdonságok jellemzik. Lázadni nem tudnak, alázatosak. A novellák szerkezete belső feszültséget

éreztet, stílusában a népballadák hiányosságát figyelhetjük meg. Novellák: Bede Anna tartozása, Az a

Fekete folt, és Tímár Zsófi özvegysége. A dzsentri világot novelláiban, de regényeiben is feldolgozza.

Maga is ehhez az osztályhoz tartozik, de meglátja ennek az osztálynak a hibáit. Érzi, hogy ennek az

osztálynak nincs történelmi távlata, s minden művénem ott érezzük a bíráló hang mellet az

együttérzést. Így egy különös ellentmondás keletkezik: a békítő hang és a kritika csak a “Noszty fiú

esete Tóth Marival” című regényében jut el a kritikai realizmusig.

Tót atyafiak A Tót atyafiak négy közepes hosszúságú történetet foglal magában. Az arany kisasszony lassan indul,

hogy aztán mind gyorsabb ütemű elbeszéléssé váltson át, s végül egyszerűen megszakadjon. A szöveg

első része Selmecbányába kalauzolják az olvasót. Furcsa vidék ez: a barátnők a kertjükből

átkiabálhatnak egymásnak, de ha meg akarják látogatni egymást, az másfél óra gyaloglást jelent. Az

egész város egy völgykatlanba épült, s a házak lépcsőzetesen emelkednek egymás fölé. Ez a rendkívül

szokatlan tér a színhelye a történetnek. Csemez úr azt fogadja el vőnek, aki a lánya súlyának

megfelelő mennyiségű arannyal fizet érte. Mirkovszki Miklós vállalkozik a feladatra, és Amerikába

utazik, hogy aranyat ásson. Az idő elteltével a lány fonnyadozik, az apa meghal, a fiút senki nem tudja

értesíteni a történtekről, mivel nem tudják a címét. Legendává merevedik, mint az elérhetetlen

külvilág. A történet nagyon rövid, nem több, mint átmenet két időtlennek tetsző állóhelyzet között.

Az időszerkezet a következő szövegben is jellegzetes. A cím – Az a fekete folt – a történet végpontjára

utal. Mikszáth a jelenben indítja a történetet. Az átmenet a múltba fokozatosan történik meg, az

elbeszélő múlt közbeiktatásával történik meg. A történetíró eltávolítja magától alakjait: Anikáról, a

hercegről és Matyiról alig tudunk meg többet, mint a birkákról. Szereplésüknek egyetlen jelentősége

van: részt vesznek Olej Tamás belső összeomlásában. A Tót atyafiak hőseinek többsége a magányban,

a természetben, természeti lényként él. Sorsedzett főszereplői önmaguk köré teljes értékű világot

teremtenek, melyet aztán valami megzavar (Pl.: Lapaj, a híres dudás érzéketlenül nézi végig, hogy egy

fiatal nő a szeme láttára vízbe fojtja magát, de amikor megtudja, hogy egy csecsemőt hagyott hátra,

legnagyobb kincsét, a lantját is eladja, hogy etetni tudja a kicsit).

Jó palócok A jó palócok szereplői is polgárosulatlan parasztok. Bede Erzsi – Bede Anna tartozása – nem kevésbé

él a régi hiedelmekben, mint Jasztrab György. Úgy próbálja meg biztosítani nővére nyugalmát a

sírban, hogy letölti helyette a büntetését. A babonák világát az elbeszélő mélyen átéli, csakis így

sikerül meggyőznie az olvasókat, hogy a hiedelmek mekkora szerepet töltenek be a nép életében. Az

ilyesfajta hasonlóságokat leszámítva a Jó palócok erősen különböznek a Tót atyafiaktól. Sokkal

nyíltabban fejezik ki érzelmeiket (Pl.: A néhai bárány történetében mikor a kisgyerek megtalálja

kedvenc bárányát egy ködmön béléseként stb.). A rövid szövegekben Mikszáth sokszor belülről

közelíti meg szereplőit. Ilyen a Szűcs Pali szerencséje c. novella is. A megjavult korhely sikeres


31

leánykérés után leissza magát a kocsmában. Másnap az ágyán találja a jegykendőjét. Kikosarazták,

vagy csak álmodta az egészet? A szöveg a hős kijózanodása előtt véget ér.

Más esetekben az elbeszélő csak a történet csúcspontján vált át belső nézőpontra: A péri lányok szép

hajáról írt történetben csak hézagosan ismerjük meg az előzményeket, mivel csak a nővér

szemszögéből látjuk az eseményeket, aki csak annyit lát, hogy húga haját bosszúból tövig levágta a

szomszédasszony. A nézőpontváltozást figyelhetjük meg a Tímár Zsófi özvegységében is: a férj

szemével látjuk a világot a templomtoronyból, amíg le nem zuhan.

Mikszáth ezekben a kis történetekben tanulta meg a sűrítés mesterségét. 15 novellája kevesebbet

tesz ki mint a Tót atyafiak. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a természeti leírások hiányoznak

ezekből a művekből, bár a természet még mindig aktív szereplő (Bágyi csoda – a molnárné megcsalja

a férjét, a víz kezd visszafelé folyni.) Másrészt a ballada-stílusú elhallgatások is lerövidítik a szöveget.

A szokatlan, nyitott befejezések is hozzájárulnak ehhez: Vér Klára és Gélyi János lagziba mennek, de

útközben a férfi egy szakadék felé irányítja a szekeret. A történetet az olvasónak kell kiegészítenie.

Egy mű elemzése: Az a fekete folt Amikor kézbe vesszük Mikszáth Kálmán írását, eszünkbe jut, hogy ez a kiváló ábrázoló olyan

ajándékot hagyott a világra, Magyarországra, amelynek mindenkihez el kellene, hogy jusson. Ennek a

meghatóan szép, tanulságos novellának mondandója volt akkor is, megírása idején, s még most is.

Nem is csupán a történet kiemelkedő, sőt, az talán másodlagos a művészien használt nyelvezett

mögött. Meglepően hosszú bevezetés után elgondolkodtató a bonyodalom, s a befejezés nyitva

marad, mint a főszereplő sorsa is. Az olvasóra van bízva a történet továbbgondolása. Mikszáth

Kálmán nem ebben az egy novellában él ezzel az eszközzel.

A főszereplő a brezinai bacsa, Olej Tamás. A bacsa szó igazából számadó juhászt jelent. A hegyvidéki

parasztok világában, a herceg számadója igazi, korlátlan úr. Legalábbis a saját szemszögéből

korlátlan. Mint maga mondja, neki csak az Isten parancsol, s talán a herseg, aki mint valami távoli

hatalmasság tűnik fel előtte a gondolataiban. A többi szereplő, aki előfordul az életében, az a lánya,

Anika, és a bojtár, Matyi, meg a juhok. Esetleg még a juhászkutya, Merkuj, kinek még némi szerepe

akad egy eltévedt bárány nyájhoz való visszaterelésében, úgy is utal rá az író: “Okos kutya az,

megérdemli, hogy nem lett belőle – ember.” Ezzel a megállapítással nagy igazságot mond ki,

legalábbis ennek a véleménynek ma is akadna, s akad is követője.

Mikszáth mesteri nyelvhasználattal adja vissza a bacsa világát. Olej Tamás egyszerű, mégis súlyos

gondolatai szinte kézzelfoghatóvá válnak. Az emberektől távol élő, kemény, kérges lelkűnek tűnő

ember jellemrajza úgy tárul elénk, hogy szinte belelátunk a gondolataiba. Ezzel éri el Mikszáth, hogy

ez a durva, mord paraszt szívünknek kedves szereplővé válik.

A mű szerkezete egyszerűen felvázolható. A bevezetésben ismerjük meg a körülményeket, a

szereplőket. A bonyodalom ott kezdődik, hogy a fiatal herceg, Taláry Pál vadászat közben

megismerkedik a fiatal, ártatlan, s ehhez mérten tapasztalatlan Anikával. A kibontakozásban a herceg

estére, vacsorára visszatér, mikor is kiderül a szándéka, s Anikához való vonzódása.

Másnap, amikor visszatér újból, valamiféle alkut ajánl a bacsának, miszerint a lányáért cserébe neki

adja a brezinai akol minden birkáját. Ez okozza a bacsa lelki tusáját, ám mégis utalást tesz Anika

megszöktetésére. Ez még mélyebb válságba sodorja ezt a cseppet sem érzéketlen embert. Úgy tűnik,


32

hogy kis világának maga-szabta erkölcse, mely szerint felelősséggel tartozik lánya védelméért, most

meginog, hiszen voltaképpen engedi, hogy egy úr kihasználja, kedvét töltse vele, s azután talán

eldobja. Hosszas vívódás után a mű tetőpontjában Matyival üzen a hercegnek, hogy ajánlata

érvénytelen, ámde már késő, Anika eltűntéről csak friss keréknyomok árulkodnak. A megoldás

tragikus, Olej Tamás önmagán hajtva végre büntetését, felgyújtja az akolt, és eltűnik az erdőben.

Nagyon érdekes Olej Tamás lelki rajza. Ezt Mikszáth Kálmán úgy tárja elénk, hogy a jelenből indítja a

történetet, s fokozatosan múlt időre vált. Igazán nem ismerjük meg Anikát, csak annyit tudunk róla,

hogy bár eleinte úgy látszik, hogy Matyi, a bojtár felé vonzódik, mégis szívesen veszi a herceg mézes-

mázos, indíték-leplező szavait, udvarlását. Matyiról is csak apró dolgokat tudunk meg, néhány utalás

történik rá, hogy nem veszi jó néven, hogy a gazdag nemes az általa szeretett lányra vetette szemét.

Nagyon szembetűnő, hogy az írott szöveg utánozza a beszélt nyelvet. Emiatt találhatóak benne

gyakran a három ponttal befejezett mondatok, s maga a mondatok sorrendisége, hangulata szinte

hallatja velünk, amit mondanak.

Romantikus vonást fedezhetünk fel ebben a novellában is, említhetjük például a lírai keretbe

öltöztetett formát. A mű egy dallal kezdődik, egy dallal ér véget. Talán kicsit érzelgős hatást is kelt, de

tény, hogy megfelelő eszköz arra, hogy a főszereplőt embernek lássuk, ne csupán egy parasztnak.

Viszont erőteljesen realista a világ ábrázolása, ahol ez az egyszerű ember a maga kissé korlátolt

körülményei között élve legfontosabb tényezővé válik. Valóságos kép, hogy egy nemesember

gyönyöre kielégítése céljából megszerez egy tudatlan, naiv lányt, s valóságos az akkori társadalom

képe, mely elítéli a bacsát, hogy még felesége temetésén sem sírt. Mindenesetre Mikszáth Kálmán

úgy írja meg ezt a történetet, hogy az érzékenyebb lelkű olvasók el is pityeredhetnek rajta, ám

élvezetes olvasmány azoknak is, akik csak, mint irodalmi művet tartják érdekesnek.

A mű felveti bennünk az erkölcsiség kérdését. Bár nem feltétlen azonosulunk egy hegyvidéki paraszt

körülményeivel, az ember ábrázolása nagyon is élő, s nem kötődik megírásának korához. A lelki

folyamatok állandóak, csak a kor és a társadalom változik.

A lányát féltő apa, a felelősség-tudat súlyától terhelt, lelkiismeret-furdalástól szenvedő ember bizony

kortalan kép. Mi is kerülhetünk bizony olyan helyzetbe, aminek végén rossz döntésünkre talán örökre

megmaradó fekete folt nyom bélyeget.


33

11. Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Élete és munkássága 1620-ban született Csáktornyán vagy Ozalyon. Arisztokrata családból származott. 1626-ban édesapja

meghalt, fiai, Miklós és Péter nevelését a királyra és Pázmány Péterre bízta. Katolikus és Habsburghű

nevelésben részesült. A grazi jezsuiták iskolájában tanult, majd a Bécsi és Nagyszombati Egyetemen.

1636-ban 8 hónapos tanulmányutat tett Itáliában. Az állomások Róma, Firenze, Nápoly és Velence.

1637-ben Csáktornyán támadásokat indít a török ellen, portyázásait a bécsi udvar nem nézi jó

szemmel. Arra kényszerítik, hogy részt vegyen az I. Rákóczi György fejedelem elleni hadjáratban és a

30 éves háborúban.

1646-ban tábornokká választják, majd 1647-ben horvát bánná nevezik ki.

1646 és 1651 között megírja a Tábori kis tracta című művét, mely egy tervbe vett nagyobb katonai

kézikönyv része. A hadsereg szolgálati szabályzatáról, szervezéséről szól.

1651-1653 között megírja Vitéz hadnagy című munkáját, mely több 100 elmélkedés gyűjteménye.

Zrínyi az ideális hadvezér szerepéről ill. a hadvezetés kérdéseiről töpreng.

1656-1657 telén írta a Mátyás király életéről való elmélkedések című tanulmányát. Mátyás alakjával a

nemzeti uralkodó típusát mutatja be, aki példát mutat egy erős állam kiépítésére.

1660 és 1661 között keletkezett az Az török áfium ellen való orvosság. Az állandó nemzeti hadsereg

megteremtésének gondolata jelenik meg a műben.

1663-ban kinevezik a magyarországi hadak fővezérévé, miután a Montecuccoli vezette császári sereg

nem tudta feltartóztatni a Bécs felé irányuló offenzívát. Miután megállította a török előrenyomulást,

leváltották.

1664-ben vezeti a téli hadjáratot. A vasvári béke után szervezkedni kezd az udvar ellen.

Novemberben Csáktornya mellett vadászaton vett részt, ahol egy vadkan áldozatává válik.

Zrínyi Miklós a magyar barokk kiemelkedő alakja, nemzeti irodalmunk egyik büszkesége. Politikus és

hadvezér volt, a literatúrával csak mellékesen, a törökkel való csaták szünetében foglalkozott. „…az,

kit írtam, mulattságért írtam, semmi jutalmat nem várok érte.”

Inkább hadvezéri sikereire, török elleni harcaira volt büszke. Hírnevét mégis írói művészete örökítette

meg igazán.

Szigeti veszedelem Halhatatlanságát biztosító nagy műve a Szigeti veszedelem. A nyomtatott kiadásban latinul szerepel:

Obsidio Szigetiana. Ezzel egy, a magyar irodalomban addig ismeretlen műfajt, az eposzt honosította

meg. 1645-1646 telén vetette papírra.

A törökellenes magyar harcok századokra hiteles és művészi tükre ez az eposz. Előzményei: Tasso,

Marino, Vergilius eposzai és Tinódi verses krónikái.

Dédapjának, a szigetvári hősnek 1566-os várvédelmét dolgozta fel barokk eposzában.


34

A korszak igazán nem szűkölködik eposzokban, de egyetlen eposzköltő sem mondhatta el magáról,

hogy a mozgalmas harcokban, melyeket leírt, maga is részt vett. Zrínyi azonban kora egyik

legnagyobb hadvezére, szemtanúja és cselekvő részese volt a törökkel vívott ütközetnek. Ez fontos

esztétikai jellegzetesség: Zrínyi eposza sugárzik az élettől, korának valóságától. Zrínyi számára

művének témája maga volt a tragikus valóság. Barokk jelleg a műben: monumentális kompozíció,

valóságos és realisztikusan ábrázolt események vallásos, misztikus szférába emelése. A költő

legendássá vált várvédelme a törökök és a magyarok, sőt a törökök és a keresztény Európa

világméretű harcának sorsdöntőeseményeként ábrázolta, s ezzel a témát eposzi magaslatra emelte.

Zrínyi mintái általában a klasszikus eposzok voltak (Homérosz, Vergilius).

A csodás mitológiai elemek Zrínyi művében főleg a keresztény vallásból származnak, de bőven él

antik mitológiai utalásokkal is. Megtartja a klasszikus eposzok több kötelező formai hagyományát, az

un. eposzi kellékeket.

A 2. versszak a témamegjelölés, vagyis a propozíció. Nevének említése nélkül a szigeti hős erkölcsi és

katonai nagyságát, rendkívüli voltát emeli ki, a 3-6. szakaszt, ez a segélykérés: invokáció.

Zrínyi múzsaként Jézus anyját, Szűz Máriát szólítja. A középkori himnuszok fordulataival élve

könyörög a Szentséges Királynéhoz, hogy mint a 16. századi verses krónikások, igazságnak

megfelelően írhasson eposza vértanúhőséről. Célja az ideálteremtés. Azért vállhatott halhatatlanná,

mert a kereszténységért halt hősi halált, megvetve világi javait.

Az eposz 15 énekből áll. A 16. századi históriás énekek és a protestáns jeremiádok (siralmas ének)

vallásos történetszemléletét követi a Szigeti veszedelem. A magyarság múltbéli sikereit a honfoglalás,

a megtelepedés, a harci erények és katonai győzelmek, a szent királyok tettei mind Isten ajándékai. A

magyarok viszont hálátlanok voltak, elárulták Istent, bűnökbe merültek, s ezért a sorscsapásokat a

Mindenható büntetésként méri a nemzetre.

Mihály arkangyalt azért küldi a pokolba, hogy egy haragos fúriával gerjessze fel Szulimán szultánban a

gyűlöletet a magyarok ellen. Zrínyi az eposz kezdő énekében a magyarok bűneit sorolja fel, a feudális

anarchia nemzetvesztő vétkeit, s ezek isteni megbosszulása Szulimán hadának megindulása

Magyarország ellen.

Az eposz hőse kivétel, más, mint a magyar urak. A feszület előtt térdeplő Zrínyi Miklóst a barokk

eszméknek megfelelően Krisztus katonájaként mutatja be, Isten pedig mártíromsággal tiszteli meg,

csatavesztését a közelgő halál jutalommá változtatja. Előrevetítődik a vár eleste, de egyben annak a

bonyolult művészi feladatnak a megoldása is, hogy az utolsó szálig elpusztuló védősereg győztesként

tűnjék fel, a várat mégis elfoglaló ellenséggel szemben. A vár elpusztítására elegendő török had

ugyanis a vesztébe rohan. Szigetvár a romlott, a feudális anarchiában szétzüllött országnak

mindenben az idealizált ellenképe: szilárd egység, vitézi hősiesség, erkölcsi emelkedettség uralkodik

köztük, s kitűnő vezér áll a maroknyi csapat élén.

A védősereg felkészül az ostromra. Zrínyi szózatot intéz hozzájuk (5. ének). A vitézek várják az

ütközetet, holott tudják, hogy meg fognak halni. Ez is a hazaszeretetüket, tisztességüket bizonyítja.


35

Szulimánnak serege sokaságában van minden ereje, a várbeliek azonban erkölcsileg messze

felülmúlják a törököt. Zrínyi példák sorával igazolja, hogy hányszor diadalmaskodtak a magyarok a

törökök felett, mindig isten segítségével.

Érvelésének célja a meggyőzés: nem lehetetlen a küzdelem. Zrínyi Miklós szavaira a katonák

megesküsznek, hogy mindenképpen emberek és vitézek maradnak, teljesítik szent kötelességüket.

Enumeráció: seregszemle, amely meggyőz minket arról, hogy a védősereg kitűnő harcosokból áll,

kapcsolatuk a várkapitánnyal a kölcsönös szereteten és megbecsülésen alapul. Harcuk célja

erkölcsileg magasabb rendű. A törökök célja a leigázás, a hódítás, míg a magyaroké az ország és a

keresztény Európa védelme.

A magyarok egysége, erkölcsi fölénye fokozatosan megtöri a török sereget. Az ellenség szétzüllésével

egyidejűleg azonban lassan elvérzik a hős végvári csapat is.

A 13. énekben már egyértelmű a török csapatok bukása. Szulimán beleegyezik az elvonulásba. A

szigetiek győzelmet aratnak, egy sorsdöntő véletlen azonban visszatéríti az eseményeket a kötelező

történeti realitásokhoz. A törökök elfogják a postagalambot s kiderül, hogy alig 500-an maradtak,

azok is többnyire sebesültek és az égő várban már nem tudnak több rohamot kiállni.

Az utolsó nagy támadásban pokolbeli szörnyetegek és angyal légiók is beleavatkoznak (Deus ex

machina). Zrínyi kitör a várból, katonái a harcban vesztik életüket, de még elestükben is hősök,

győztesek.

Az emberfelettivé magasztosuló főhős utat törve a szultán több ezernyi testőrcsapatán Szulimánt is

megöli. A legveszedelmesebb ellenségtől szabadította meg ez által az országot és a kereszténységet.

A megdicsőült keresztény vértanú már itt a földön a szentek boldog látomásában részesül. Megnyílik

számára Isten országa.

A végső küzdelmet már a halál ünnepélyes csendje veszi körül. Zrínyi közelébe senki nem mer menni,

távolról janicsár golyók végeznek vele. A mártírhalált halt hősöket angyali légió viszi hangos

muzsikával, s Gábriel vezetésével Isten elé.

Az eposz célzata: figyelmeztető felhívás saját korának, a szigeti vitézek erényeivel, összetartásával,

erkölcsi fölényével ki lehet űzni a törököt, meg lehet menteni az országot.

Sok a konkrét utalás a jelen feladataira.

Művészi tudatosságra vall, hogy az eposz 15 éneke 1566 strófából áll, ez az ostrom évszáma is.

Egy bokorrímmel ellátott versszak 4 db 4ütemű 12-es sorból tevődik össze.

A mű 1651-ben több kisebb költeményével együtt az Adriai tengernek Syrenaia című kötetében

jelent meg nyomtatásban.

Zrínyi műveinek jelentősége: maradandó emléket állít a 150 éves török uralomnak. Pontosan

ábrázolja a vitézi szokásokat, a harcmodort, az életmódot. Változatos volt élete és sokszínű a

munkássága, de mégis egy zárt, homogén egységet alkot.


36

12. Radnóti Miklós: Bori notesz versei Radnóti Miklós 1909-ben született Budapesten, édesanyja Grosz Ilona, aki a fiú születésénél

ikertestvérével együtt meghalt, apja Glatter Jakab tisztviselő. Jakab hamarosan megnősült, felesége

Molnár Ilona, akiben Miklós igazi, szerető anyjára talált. 1921-ben, tizenkét éves korában meghalt

apja, így a család széthullott. Ekkor tudta meg Miklós, hogy Molnár Ilona csak a nevelőanyja volt.

Ezért nagybátyja, Grosz Dezső, egy jómódú textil-nagykereskedő vette gondjaiba. A család

üzletembert akart faragni Miklósból, ezért nem humán gimnáziumban, hanem a Markó utcai

főreáliskolában kezdte meg középiskolai tanulmányait. 1926-ben, még középiskolás korában

megismerkedik Gyarmati Fannival, későbbi feleségével. 1927-ben leérettségizett, és a család ezután a

csehszlovákiai Reichenbergbe, a mai Liberecbe küldi az Állami Textilipari Szakiskolába. Ehhez

Radnótinak nem volt sok kedve, ezért itt is inkább verseket írt. 1928-ban tért haza, és két évig

nagybátyja szövőgyárában dolgozott, de ekkor elhatározta, hogy író szeretne lenni. 1929-ben a

budapesti Verbőczy reálgimnáziumban megszerezte az egyetemi tanulmányok előfeltételét jelentő

gimnáziumi érettségit. 1930-ben először a pesti egyetemre jelentkezett, de az 1920-ban kiadott

numerus clausus miatt nem kerülhetett be, ezért a szegedi egyetemre iratkozott magyar-francia

szakra. 1930-ban megjelent első verseskötete, a „Pogány köszöntő", 1931-ben a második, az „Újmódi

pásztorok éneke". Az utóbbi kötetért perbe fogták szemérem elleni vétség vádjával, de végül

felmentették. 1931-től Párizsban járt, hogy bővítse francia tudását, itt találkozott az avantgárde-dal.

1933-ban megjelent harmadik verseskötete, a „Lábadozó szél”. 1935-ben szerez tanári diplomát, de

zsidó származása miatt nem kap állást. Házasságot kötött Gyarmati Fannival, és új kötete is megjelent

„Újhold" címmel. Hitler 1933-as hatalomra jutása után tudta, hogy „halálra van ítélve". Sorsa a

fasizálódó Magyarországon is megpecsételődött, de nem zuhant végső pesszimizmusba, mivel

Fannival volt lelki támasza. 1936-ban megjelenik újabb kötete, a „Járkálj csak, halálraítélt!", 1938-ban

életének utolsó kötete, a „Meredek út". 1940-ben jelenik meg lírai naplója, az „Ikrek hava", amiben

leírja a születés tragédiáit, fájdalmas önváddal.

1940-ben fordulat következett be életében, először hívták munkaszolgálatba, ezután többször is

mennie kellett. 1943-ben áttér a katolikus vallásra, de ez sem segített rajta. 1944-ben a szerbiai Bor

városába szállítják, innen került a Lager Heidenauba. A németek a szovjet közeledés miatt

felszámolták táboraikat, ezért „erőltetett menetben" Borba mentek vissza. Radnótit háromezer

társával együtt indították gyalogmenetben Borból a magyar határ felé. Ekkor már teljesen legyengült

volt, a győri kórházba szállították, de az nem tudta fogadni túlzsúfoltság miatt. Ezért a Győr közeli

Abdánál,1944. november 9-én tömegsírba lőtték. 1946-ban megjelent posztumusz kötete, a

„Tajtékos ég", ekkor még senki nem tudott haláláról. (A táborban írt verseit Szalai Sándor szociológus

hozta haza.) 1946 nyarán jött híre halálának.

Hetedik ecloga Az 1938-ben megjelenő „Meredek út" című verseskötetben jelenik meg a költő első eclogája. 1937-

ben felkérték Radnótit Vergilius eclogáinak fordítására, ő a kilencediket fordította le. Alkalmasnak

érezte ezt a formát arra, hogy benne az embertelen kort, veszélyeztetett létet és boldogságigényt

kifejezésére juttassa. Ezekben a költeményekben a költő idillikus érzése és sorsának tragikus tudata

egységbe forrva jelenik meg.

Az ecloga lírai műfaj, pásztorköltemény, amelynek jelentése válogatás, szemelvény. Jellemzője a

párbeszédes forma, amely el is maradhatott, többnyire két pásztor beszélgetésébe a költő belesűríti

véleményét az adott korról, saját helyzetéről. A verselés időmértékes, a sorfajta lehet hexameter.


37

A mű a heidenaui táborban keletkezett, a szerelmi lírának és korrajznak kiemelkedő alkotása. A költő

a feleségének, Gyarmati Fanninak ír, és a fogolytábor viszonyairól ad részletes képet. A mű

alaphangja elégikus, a vergiliusi forma bukolikus idilljét végleg felváltotta az elégia, a búcsú fájdalmas

érzése és a végső számvetés. A munkatábor valóságának és az álmoknak, tapasztalatnak és az

emlékeknek az ellentétére épül a vers. A meggyötört foglyok az álomban, az ébren maradó költő az

emlékekben és a versírásban keresi a szabadulást. Bizonyítja ezzel azt is, hogy az ember minden

körülmények között ember maradhat, ha még a fogolytáborban is képes az alkotásra. Az írás, a

művészi alkotáshoz való ragaszkodás segíti az életben maradást, a szerelem pedig a másik életben

tartó erő. Az ecloga műfaji kellékei közül az időmértékes verselés jellemzi a művet, de a párbeszédet

elhagyja a költő, hiszen a feleség, akinek a vers szól, nincs elérhető közelségben, ezért ennek a

műfaja párbeszédszerű monológ. A nosztalgikus emlékezés nem enyhíti a költő magányát és

szenvedését, csak az otthon és a távoli kedves

iránti vágyakozást erősíti. A költemény csaknem naturalista leírását adja a tábori életnek, az emberi

mivoltukból kivetkeztetett, „férgek közt fogoly állattá" roncsolt raboknak. Az írástudó kötelességét

teljesítő, ébrenléttel küzdő költő meg-megszólítja feleségét, és ahogy az este eltakarja a tábor

rémisztő díszleteit, képzelete, társaihoz hasonlóan haza vezérli. Az otthon biztonságába vetett

remény azonban bizonytalan, vajon megvan-e még egyáltalán maga az otthon és az a környezet,

amely „érti a hexametert". A hexametert, amely tökéletességét nem feszíti szét a mondanivaló, és

amely a pusztuló európai kultúra szimbóluma. Az egyetlen biztos menedék a költő szerelme, a vers

zárómondata himnikus tisztaságú.

Á la recherche A vers címe Marcel Proust „Az eltűnt idők nyomában" című regényét idézi. Radnóti emlékezésével a

múltat idézi, így kapcsolható a fentebb említett regényhez. A költő is az eltűnt idők nyomában jár, a

barátaival töltött, közös, szép estékre emlékszik, amelyek már visszavonhatatlanul a múlt részei,

visszahozhatatlanok. A nosztalgikus emlékezés békéje és a szörnyű tragédia, a háború valóságos

képei váltakoznak. A nosztalgia és a tragédia együtt fejezi ki a veszteséget, amely jóvátehetetlen és

végleges. A költőből feltör a fájdalom azokért, akiket elragadott a háború. A harcba kényszerített

katonákra, munkaszolgálatos társaira gondol, de felidézi az élőket is, akiket szintén megnyomorított a

háború. A költő a jelenből szemlélve az idillt végérvényesen az eltűnt idők világához sorolja. A vers

jövőt idéző zárásában ugyan visszatérnek az idill motívumai, de a túlélők minden pillanatát

beárnyékolják a temetetlen holtak kísértetei, már semmi sem lehet olyan, amilyen régen volt.

Erőltetett menet A bori lágerben született a vers 1944 szeptemberében. A költemény Walther von der Vogelweide

Radnóti által fordított „Ó jaj, hogy eltűnt minden" című, nibelungizált alexandrinban íródott művét

evokálja formájában, de akár, Radnóti avantgárd próbálkozásait is figyelembe véve a végkimerülés

botorkálását megjelenítő képversként is értelmezhető. A költeményben Radnóti az életösztön, az

élethez való ragaszkodás és a fáradt halálvágy, a megszabadító halál hívása között vergődő ember

belső küzdelmét ábrázolja. Két, egymásnak felelő részből áll. Mindkét rész érvelés, az egyik a

szenvedésektől megváltó halál mellett, a másik az élet mellett érvel. A kegyetlen tényeken alapuló

tragikus következtetésű érveket felváltják az idill vágyából fakadó érvek. Az elgyötört menetelő

nosztalgikusan idézi az egykori otthon, az elveszett béke emlékképeit, az idillbe kapaszkodik. A vers

az élet melletti döntéssel zárul.


38

Razglednicák A cím szerb eredetű szó, jelentése képeslapok, négy epigrammaszerűen tömör költeményt takar,

amelyek a passiószerű szenvedéstörténet négy utolsó állomását villantják fel. A munkatábor foglyait

Borból Magyarország felé erőltetett menetben indították el 1944 augusztusában. Radnóti még ekkor

is ír, rövid helyzetképeket ad a tájról, az emberekről, a költői sorsról. A négy rövid vers keletkezési

helyszínei mutatják az erőltetett menet irányát. Az első a háború ijesztő valóságával a személyiség

belső biztonságát, a szerelem állandóságát állítja szembe, még a „hegyek között” íródott, és a front

közeledtéről számol be. Az emiatti riadalom hatalmas, már-már kozmikus méretű, amit szürrealista

kép fejez ki. A második razglednicában a valóság és az idill képei kerülnek egymás mellé. A harmadik

a legszörnyűbb valóságot jeleníti meg, itt már a versforma harmóniája is megbomlik, mert az első két

sor nem rímel. Az emberek és állatok között már elveszett minden különbség, „bűzös, vad csomók”

alkotják a hajdanvolt századot. Az f-alliterációk kísérteties iszonyata és az utolsó sor hangtani-

poétikai szerkesztettsége tragikomikus ellentétben áll a tartalommal. Az utolsó „képeslap” a

tarkólövés jelenete, a halott egy hegedűművész, a költő barátja. A német szavak a versben a

gyilkosok alakját idézik fel, a költő a saját halálát foglalta versbe. Ebből már végképp hiányzik az eddig

meg-meglévő remény vagy az idill képei. Nincs menekvés a halál elől. Az ironikus-beletörődő „halált

virágzik most a türelem” sorát kegyetlen gyorsasággal követi a halál, majd az azutáni örök csend.


39

13. Örkény István egypercesei

Örkény életrajz Született: 1912, Budapest

Nyarakat a felvidéken töltötte, nagyszülőknél

Érettségi: Pesti Piarista Gimnázium

Két diploma: BME vegyészmérnök, gyógyszerész

Saját pénzből folyóirat: Keresztmetszet

Szép Szóban megjelent Tengertánc novellája

1930-as évek végén Párizs, London

1941: Tengertánc című novelláskötet

hadifogoly lesz, 1946 végén szabadul

3 feleség, utolsó Radnóti Zsuzsa

Déryvel barátok

reformkommunisták

1956 után nem jelenhet meg, de gyógyszerészetből megél

Tóték című dráma (Európai ismertséget hoz)

Pisti a vérzivatarban

Nászutasok a légypapíron című gyűjtemény (egypercesek)

1979-ben halt meg

Egyperces novellák A műfajt és elnevezést Örkény találta ki. 1 perc alatt elolvasható, az író csak a legszükségesebb

minimumra csökkenti a közlést, de a képzelet maximumát várja el az olvasótól, különös szerepe van a

címadásnak, több jelentésréteg épül egymásra.

Témái

történelem (Nézzünk boldogan a jövőbe, Életben maradni)

háború (In memoriam Dr. K.H.G., A front mögött, Otthon)

mindennapi élet filozófiája és tragikuma (Az élet értelme, A legmerészebb álmaink is

megvalósíthatók)

Változatai

elképzelhető lenne hagyományos elbeszélésként is, de csak vázlatos (Ballada a költészet

hatalmáról, Tanuljunk nyelveket)

parabola szerű, tanulságos (Nászutasok a légypapíron)

valóságos dokumentumot kiragad és címet ad neki

Groteszk látásmód

Egy esztétikai minőség, a torzat, a csúnyát összeötvözi a nevetséges elemekkel, s így kényszeredett

nevetés lesz belőle.

…

nagyon zárt világban képzelhető csak el, az életrehívója az elidegenedés, közeli rokona az abszurd.

XX. századi látásmód, a világ érthetetlensége miatt legyen az irodalom is ilyen.


40

Novellaelemzések

Arról, hogy mi a groteszk

fontos jelentősége van, ki van emelve a kötet elején

nem egy hagyományos definíció, hanem világlátás bemutatása

keretes szerkezetű

szokatlan szemszögből tekinti a hétköznapi dolgokat

tárgyszerű marad, csak más a szemszög

új információk, amiket észre sem vettünk

az új szemszög cselekvésre ösztönöz

abszurd leírja minden milyen rossz, a groteszk viszont cselekvésre ösztönöz

Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók

főszereplő Feri

gyáva, túl óvatos (fél a kutyáktól, szúnyogcsípéstől)

nem normális

o tökéletesen ideologizálja, megmagyarázza nézeteit

o ezt figurázza ki Örkény

a szocializmus abszurd megvalósítása

el lehet fogadni, rokonszenves különc


41

14. Kortárs irodalom, Szabó Magda: Az ajtó

Posztmodern stílus Romantika után nincs egységes korstílus

egy művész több stílusirányzatban is alkot

modern kor három stílusirányzata:

o klasszikus modern (realizmus)

o késő modern (20. század első fele)

o posztmodern (20. század második fele, napjaink)

1960-as években posztmodern fordulat

meghatározó regények ekkor jelennek meg

asszimetria (szerkesztés, elbeszélés)

alinearitás (megtöri a történetet, nézőpont-, síkváltások)

elfordul a politikától

író önmagába fordul (saját belső én)

önmegismerés fontos

fontos a nyelv

földrajzi tekintetben fontossá válnak területek (Julio Cortazár – argentin, Bohamil Hrabal –

cseh)

Posztmodern stílus Magyarországon 1980-as években jön a változás

Eszterházy Péter: Termelési regény (1979)

Szabó Magda: Régimódi történet (1977)

o vendégszövegek

o terek, idősíkok váltakozása

térbeli váltás: egy szövegen belül hirtelen, vagy némi átvezetéssel, két szövegrész között tér

és/vagy időviszonyokat érzékelünk

komolyabb koncentrációt igényel az olvasótól

Szabó Magda életrajza posztmodern stílus első képvieslője

Debrecenben született

iskolában felfedezik érzékét az irodalomhoz

Debreceni Egyetem után tanárként dolgozik

1945-től Budapesten él

Új Hold kör

1947: Bárány; 1949: Vissza az emberig

1949-ben visszavonják tőle a Baumgarten-díjat

1949-58: Nem jelenhetett meg → gyermekirodalom

legtöbbet fordított magyar író

József Attila díj, Kossuth-díj, Déry-díj, Neme Nagy Ágnes díj, Femina díj

Az ajtó 1987-ben keletkezett


42

önéletrajzi ihletésű regény

legismertebb műve Szabó Magdának

külföldön is ismert

ezért kapja a Femina díjat

A két főszereplő összehasonlítása

Szeredás Emerenc Írónő

öntörvényű, makacs

hihetetlen munkabírás

a környék mozgatórugója

titokzatos

annyit beszél amennyit kell

tisztában van saját érdemeivel

értelmiségellenes, egyházellenes

ha valakit megszeret, bármire képes érte

önzetlenül segít

érzékeny

ösztönös tudás, tapasztalatokból

vitáknál, fordulatoknál győztes

érzékeny

művelt, okos, olvasott

intellektuális

a világ megérthető

tiszteli a hagyományokat

fegyelmezi magát

öntudatos

vitákban alulmarad

nem ő irányít, felborul a cseléd-úrnő viszony

érzelmek belekeveredése

anya-lánya viszony

„Maga volt neki a szeme fénye lánya […], de maga csak azt látta, hogy elcsalta meg eltiltotta a kutyát, azt már nem vette észre, hogy magának meg ő lett Violává.”

ajtónyitás: segítsen neki az írónő a halálban, a méltósággal meghalásban.

„Minden embernek csak egy olyan valaki jut az életben, akinek a nevét elkiálthatja a halál

pillanatában.”

Amikor tényleg szüksége lenne rá, nincs ott, ebből adódik a tragédia és ezzel elárulja Emerencet!

„Tanulja meg ne szeressen senkit […], mert rajta veszít.”

A szeretet feltétel nélküli és tettekben nyilvánul meg.

Az ajtó szimbólum

ajtó: átmenet két dolog/jelenség között, elválaszt, mindkét oldalról nyitható, csukható és zárható.

Átjárást, kommunikációt tesz lehetővé vagy lehetetlenné.

A regényben: halál ajtaja, valós ajtó, lélek ajtaja, rémálmában megjelenő ajtó, szeretet ajtaja


43

15. Kis ember alakja az orosz realizmusban

Realizmus 19. század

a romantika az utolsó egységes korstílus

stílusirányzat

romantikával párhuzamosan jelentkezik

átfogó képet akar adni a társadalomról

hibák és ellentmondások

tipizál

uralkodó műfajok: regény, novella

szereplők lelki világának bemutatására is törekszik

a francia (Flaubert: Bovaryné, Balzac: Goriot apó, Stendhal) és orosz (Gogol, Tolsztoj, Csehov,

Dosztojevszkij) realizmus jelentős

Az orosz realizmus Oroszországban feudális viszonyok

gazdasági elmaradás

cári önkényuralom, birokratizmus

vidéki lét sivársága

elnyomott kisemberek nyomorúsága

szegény ember a főhős

sivár, cél nélküli élet teszi tönkre a hivatalnokokat

azt mutatja be, hogyan nem szabad élni!

felesleges ember (Anyegin is ilyen volt)

o képtelen a boldogságra, cél nélküli

Gogol: Köpönyeg (kis ember nyomorúsága)

Tolsztoj: Ivan Iljics halála (sivár, egyhangú, hivatalnoki lét)

Gogol: Köpönyeg kis ember irodalom Gogolra jellemző

Akakij Akakijevics: hivatalnok, sivár, egyhangú, gépszerű élet

nem tud, nem is akar változtatni: lelki torzság

varrat egy köpönyeget, ellopják, visszajár kísérteni

kicsinyes életcél (varratni egy köpönyeget)

indokolatlan rákészülés (többször is elmegy a szabóhoz)

groteszk, szélsőség

társadalmi viszonyok eltúlzása

o Akakij Akakijevics alakja

o tekintélyes úr alakja

o köpönyeg miatti buli

tekintélyes személy megkérdőjelezi a hivatalnokot, ezzel az életét, és ebbe belehal Akakij

Akakijevics

szörnyű birokratikus rendszer


44

szánalomra méltó személy, sajnálja őt az író

Tolsztoj: Ivan Iljics halála hogyan nem szabad élni!

felismerés, megpróbál változtatni a sorsán

főhős egy hivatalnok

o másoknak kell megfelelni egész életében

in medias res kezdés: hogyan vélekednek róla?

o nem érdekli senkit

o ranglétrán feljebb lehet lépni, plusz pénz a feleségnek

középszerű életének bemutatása

baleset az ablakkilinccsel, beteg lesz

családtagjai nem foglalkoznak vele

Geraszim törődik vele

testi fájdalom mellett megvilágosodás: értelmetlen, hazug, üres élet

3 napos vívódás, halála előtt jön rá, hogy kellett volna élnie

megváltás, nyugodtan távozik, megtalálja a kiutat

„Soha sem késő”


45

16. Görög eposzok (Iliász, Odüsszeia)

Eposz Kötött formájú, nagyepikai mű, amely egy egész nép sorsát érintő eseményt ír le. Főhőse mindig

kivételes képességű ember, akit természetfölötti erők is támogatnak harcában.

Eposzi kellékek:

fohász vagy segélykérés (invokáció)

témamegjelölés (propozíció)

in medias res – kezdet (a dolgok közepébe vágva)

seregszemle (enumeráció)

részletezett csatajelenetek

állandó jelzők (bagolyszemű Pallasz, leleményes Odüsszeusz)

epizódok

isteni beavatkozás (deus ex machina)

epikus hasonlatok

időmértékes verselés (hexameter, 6 versláb)

Homéroszi kérdés Nem valószínű, hogy a két eposz szerzője ugyanaz a személy, mert a két mű szerkezete,

embereszménye, világképe közti különbségekből arra lehet következtetni, hogy a művek keletkezési

ideje között legalább 100 év telt el, tehát a szerző nem lehet azonos.

Az Iliász és Odüsszeia bemutatása és összehasonlítása Iliász Odüsszeia

írója Homérosz ?

keletkezése i. e. 8. század i. e. 8. század (később, mint az Iliász)

főhős Akhilleusz, egyben az Iliász embereszménye, az akkori kor embereszménye is hős, katonáskodás, csatában akar meghalni

Odüsszeusz leleményesség, ügyesség jellemzi, mindent meg akar ismerni, kiáll a társaiért, mesterségeket tanul

téma Tóraji háború (utolsó 52 napja) Odüsszeusz hazajutása Trója után

istenek szerepe mindent ők irányítanak, csaták részesei

az ember önmaga alakítja sorsát, istenek emberi alakban segítő szándékkal jelennek meg

verselése hexameter

felépítés 24 ének

fordítója Devecsery Gábor


46

17. William Shakespeare: Rómeó és Júlia

1. A reneszánsz és jellemző vonásai: A reneszánsz (franciául „renaissance” újjászületés ) a XIV-XVI századot felölelő európai

kultúrtörténeti korszak neve, mely az antik kultúra újjászületésére utal. Vasari olasz

művészettörténész használja először ezt a kifejezést a korstílus megnevezésére.

Kiindulópontja Firenze, mely a Medici család uralkodása alatt legelsőként vált önálló

városköztársasággá, majd a kereskedelem és a kézműipar fejlődésével több olasz városállamban is

megerősödött a polgárság, mely új sajátos életforma és világszemlélet kialakulásához vezetett.

Eszmerendszerére jellemző:

a kultúra elvilágiasodása, a földi élet élvezete, a boldogság keresése – újra felfedezik az

emberi érzések, a szerelem, az emberi test és a természet szépségét

fontosak lesznek az emberi kapcsolatok : a barátság, a család és a haza is

megnő a szellem és a művészet tisztelete, a racionalitás és a szépségkultusz egymás mellett

virágzik-felértékelődik az egyéniség, az indivíduum, ki egyéni céljait követi, nagyra törő, nem

egyszer gátlástalan, végletes szenvedélye kuralják, az embert önértékeinek tudata vezérli,

önrendelkezési és cselekvési szabadsághoz jut. Mindezen életelvek megtalálhatók már az

antik kultúrában, melynek felelevenítésére újraértékelésére törekedtek - fontossá vált a

klasszikus műveltség.

A kutató, felfedező szenvedély, a tudós magatartása vezetett a tengeri felfedezéshez, az

anatómia, a boncolás gyakorlata az orvostudomány fejlődéséhez, a csillagászat terén

Kopernikusz, Kepler, Galilei neve méltók említésre.

Megnő a hírnév vonzereje, az irodalmi alkotók a görög-római klasszikusokra utalnak

műveikben

Erre a korszakra tehető a nemzeti nyelvek megjelenése a tudomány, ill. a művészetek terén.

Miután Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást, megnyílt az út a kultúra és az irodalom

nagyobb méretű terjedésére. Luther, Galilei, Descartes már anyanyelvén szólt híveihez

olvasóihoz.

A reneszánsz ideológia vezéreszméje az emberközpontúság, humanizmus (latinul:

humanitas) lett, mely nem azonos a szó mai jótékonyságra utaló jelentésével. Akkoriban ez a

műveltséget tekintette az emberi minőség fokmérőjének. A latin nyelvű írások az

ókeresztény írások és a Biblia tudós vizsgálata vezetett az újraértékelő és megtisztító

törekvésekhez a vallási élet során is. Az így keletkezett vallásújító mozgalom a reformáció.

2. William Shakespeare pályaképe a reneszánsz Anglia tükrében

Élete:

William Shakespeare 1564-ben született Stratford-upon-Avon-ban, a nemesi származású Mary Arden

és a kesztyűkészítő, majd vegyeskereskedésből élő John Shakespeare nyolc gyermekének egyikeként.

Apja nagy gonddal taníttatta, de arra nem volt pénze, hogy egyetemre küldje.

18 éves korában nőül vette a nála 8 évvel idősebb Ann Hathawayt, három gyermekük született.

Talán a megélhetési gondok, talán azért, mert vadorzáson érték, késztette arra, hogy 5 évi otthon

töltött év után csatlakozzon egy vándorló társulathoz, mely a drámaélet központjába, Londonba


47

tartott. Ott először színészként, majd színpadi szerzőként tevékenykedett. 3 évvel Londonba

érkezése után Titus Andronicus c. darabjával átütő sikert aratott. A Globe Színház építésében már

tőkepénzesként is részt vállalt. Telkeket és házat vesz Stratfordban, apjának nemességet vásárolt. A

Globe Színház 1613-ban történt leégése után visszavonult Stratfordba.1616-ban érte a halál.

Művei: 37 színművet, 154 szonettet és 2 elbeszélő költeményt írt.

Műveinek többféle felosztása létezik:

1594-ig a kísérletezés korszaka

1595-1600 között írja királydrámáit:II. Richard, III Richard, IV-VIII Henrikvígjátékai:

Makrancos hölgy, Sok hűhó semmiért,Szentivánéji álom, Vízkereszt vagy amit akartok

1601-1608 tragédiák kora: Hamlet, Othello, Lear király, Rómeó és Júlia.

1608-1611 regényes színművek: Vihar, Téli rege

Nevéhez fűződik a Shakespeare-i szonett, mely tagolatlan, 14 sorból álló költemény,

rímképlete ABABCDCDEFEFGG, az utolsó két sor a couplet, az összefoglalás.

Leghíresebb a LXXV., mely a szerelmi érzés teljes bemutatása.

3. A színjátszás Shakespeare korában I. Erzsébet uralkodásának kora az az időszak, mikor Anglia európai politikai és kereskedelmi

nagyhatalommá vált. Az ipar és kereskedelem fejlődése átalakította a társadalmat, a kialakult

polgárság nem került szembe az előjogait féltő nemességgel.

A szilárd politikai rend kedvezett a művészetek, a színjátszás fellendülésének is, bár a korabeli

színtársulatok csak a városfalakon kívül építhettek fel 6 vagy 8 szögű színházakat, ahol a színpad

kötényszerűen benyúlt az álló közönség közé. Középen a függönnyel zárt helyiségben játszottak a

szoba, illetve a börtönjeleneteket, míg az előtérben a szabadtéri jelenetek kerültek a színpadra. A

szoba fölött ácsolt torony magaslott az erkély vagy várjelenetek színhelyéül. A színpad fedett volt, az

égi jelenetek színhelye, a süllyesztő pedig a pokolbeli hely volt. A fedetlen földszinti nézőtéren álltak

a 2 pennyt fizetők, a gazdagabb nézők a körben elhelyezkedő emeleti nézőtéren ültek.

A darabok délután 2 órától kezdődtek és 4-5 órán át szünet nélkül folytak. Díszletek nem lévén a

darab adott útbaigazítást a helyszínről és egyéb változásokról. A női szerepeket serdülő fiúk

játszották, hiszen a kor erkölcsei szerint nem lett volna illő nőnek színpadra lépnie.

A névtelenség homályából előlépő színpadi szerzők darabjaikat megélhetési forrásként, egymással a

hírnévért is versengve írtak. A közönség különböző társadalmi rétegeinek is eleget kívántak tenni.

4. A reneszánsz jellemző vonásai Shakespeare Rómeó és Júlia c.

drámájában. 1.) A mű 1594-95 között keletkezett, s témája már nem a vallásos ismeretterjesztés volt, mint a

középkori misztérium-drámákban, hanem az emberi érzések közül a szerelem áll a mű

középpontjában, a reneszánsz által felfedezett és hirdetett testi-lelki viszony. Új elem, hogy itt hitvesi

szerelemről és boldogságkeresésről van szó, ami a középkorban addig ismeretlen volt, hisz a

házasságkötés a családok közötti megegyezésen alapult. A fiatalok szembekerülnek a régi

erkölcsökkel, önkéntelenül is a reneszánsz jellegű szabadságvágy hordozói, hősei lesznek.


48

2.) Így jutunk el az egyén, az individuum személyes választási szabadságának bemutatásáig; mely

ellentétben áll a középkori erkölcsi felfogás korlátaival. Ez adja a dráma feszültségét és

alapkonfliktusát.

3.) Az alkotás három nap alatt egy emberéletnyi tapasztalatot megélő fiatal szerelmespár történetét

mutatja be két ellenségeskedő család küzdelmén keresztül, melyben a pár tagjai a két egymással

szemben álló család sarjai. Ebből következik a mű tragikus kimenetele.A viszály nevetséges

ábrázolása realista (a két szolga, majd a két hálóruhás családfő csetepatéja a darab elején), mely

szintén a reneszánsz sajátja.

4.) A műben az emberellenes hagyomány és az egészséges lázadás csap össze úgy, ahogyan azt az

ókori tragédiákban is tapasztalhattuk. A hősök itt is elbuknak.A mű szerkezete:

Expozíció: Rómeó el akarja felejteni szerelmét, Rózát

Bonyodalom: Rómeó és Júlia találkoznak a bálon

Cselekmény kibontakozása: házasságot kötnek, újra fellángol a viszály a két család között

Tetőpont: Rómeó megöli Tybaltot párbajban, ezért Verona hercege száműzi .

A megoldást késlelteti Lőrinc barát levele, Júlia tetszhalála

Megoldás: A két fiatal halála, a két család megbékélése.

5.) A darabban fontos szerepet játszanak a véletlenek, melyek már sorsszerűen a tragikus végkifejlet

felé sodorják az eseményeket.

-Rómeó véletlenül értesül a bálról, mivel Capulet szolgája nem tud olvasni, és őt kéri meg, hogy

olvassa fel neki a meghívottak névsorát, melyen Rozália neve is szerepel, ki Capulet rokona. Így

Rozália miatt megy a bálba és Júliára talál. “Vak volt szívem ; ellenség rabja lett!”

-Mercutio halála is a véletlennek köszönhető: ha Rómeó nem áll a vívók közé, hogy békét teremtsen,

akkor -Tybalt kardját kivédhette volna Mercutio, de így halálos sebet kapott. Rómeó rákényszerül,

hogy barátja halálát megbosszulja, mely Tybalt halálához vezet, a herceg száműzi Mantovába.

-A véletlen hiusítja meg Lőrinc barát tervét is. A pestis járvány miatti vesztegzár feltartja Lőrinc barát

levelének hírvivőjét, így Rómeó nem értesül a tervről, csak Júlia halálhírére szökik vissza.

-Tragikus véletlen okozza a szerelmesek végső tragédiáját is. Júlia később ébred a tetszhalálból,

Rómeó akkorra már felhajtotta a mérget.

6.) Reneszánsz vonás a műben a szerelem érzéki ábrázolása. Shakespeare természeti képeket is

alkalmaz (például a 2. felvonás erkélyjelenete vagy a titkos esküvő utáni nászéjszaka leírása.)

7.) Az antik mitológia szereplői is helyet kapnak a darabban: Maab királynő,Zeusz, Vénusz, Héra,

Dido, Ámor stb., mely a szerző és szereplői klasszikus műveltségére utal, mely a reneszánsszal

összekapcsolódó humanista vonás . Jellemző még a drámára a párhuzamos szerkesztési mód, mely a

régi és az új erkölcsi rend ütköztetésére szolgál.

8.) Előkerül a műben a reneszánsz természetfilozófia, melyet Lőrinc barát képvisel. Jól ismeri a

természeti törvényeket, s ennek alapján vélekedik az erkölcsről is. Rámutat az emberi lélekben és a


49

természeti erőkben lakó kettősségre. Dualista gondolkodásmódjával a reneszánsz azon elvének

képviselője, mely szerint a természet mindent kiegyenlít, harmóniát, békét teremt.

„ E kis virágszál gyenge levele /Méreggel és balzsammal van tele”

„Két ellenséges király táboroz, /Emberben, fűben a Jó és a Rossz.”

Az alkotás reneszánszjellemzői közé tartozik még a tragikum megoldásának módja: a

természettudományok segítségével létrehozott méreg (Rómeóé) és a tetszhalált okozó szer (Júliáé).

9.) Újdonság a drámában, hogy szakít az arisztotelészi hármas egység elvével, sokkal lazább és

kötetlenebb a szerkezete. Mivel a korabeli műveknek széles közönséget kellett kielégíteniük, ezért a

legszélsőségesebb elemeket keverték egybe, a mesét a valósággal, a verset a prózával, a halálvágyat

az élet örömeivel. A drámaírás közönségkiszolgáló iparággá vált. A Rómeó és Júliában is megjelenik a

választékosság a költőiség, az erotikával telített, szójátékokkal sziporkázó beszéd, a véres, mozgalmas

események és a filozofikus gondolatok leírása. A dráma mai felvonásait megelőző prológusokat a

reneszánsz szonett formájában írta a szerző. Ez a forma érvényesül a lírai szerelmi monológokban is .

Fontos elem,hogy a drámát Shakespeare anyanyelvén, azaz angolul írta az akkor elterjedt rímtelen

ötöd-és hatodfeles jambusokból álló blank verse-ben.

10.)Szintén reneszánsz vonás a szereplők sokszínűsége és egyedisége.

Rómeót Rozália iránti viszonzatlan szerelme miatti borongós érzés (petrarkizmus) járja át, amikor

megismerjük, ám ez csak egy reneszánsz póz, melyet az igazi szerelem elsöpör. Végletes érzelmek

fűtik, csak egy darabig képes józan ésszel kerülni a viszályt, lelkiismeret-furdalása, szégyenérzete

elragadja, s párbajban megöli Tybaltot, majd tettére rádöbbenve összeroppan. Száműzetésekor

kétségbe esik. Végső cselekedeteit-visszatértét, öngyilkosságát-elszántság és a végletes nagy

szenvedély okozta indulat vezérli.

Júlia Rómeóhoz hasonlóan szintén az új erkölcsi felfogás képviselője, aki szabadságvágyát követve

maga választ párt magának, ezért hajlandó nagy árat fizetni. Fiatal, 14 éves, de sokkal érettebb, mint

Rómeó. Kapcsolatuk sorsát is inkább ő irányítja . Amikor megtudja, hogy Rómeó egy Montague sarj,

megdöbben, és kétségek gyötrik, melyeket legyőz. Júliát a szerelem érleli felnőtté. Racionális

gondolkodása, mely ellenpontja Rómeó hevességének, már az erkélyjelenetben is kitűnik. Csupa

praktikus kérdéssel bombázza Rómeót gyors, határozott, gyakorlatias: „Mikor lesz az esküvőnk?” „…

a dajkát hánykor küldjem?” Tybalt halálakor csap benne össze a kétfajta hűség, azonban végül

megtagadja családját, és férje, Rómeó mellé áll. Szerelméért mindent vállal, még a halált is.

Mercutio: A herceg nemes rokona, Rómeó barátja. Szellemes ember, aki józan ítéletű, de

önfeláldozásban nem ismer mértéket. Végletes érzelmi kitörése okozta halálát is. Az ő halála váltja ki

Tybalt megölését.

Dajka: az ő alakja oldja a mű feszültségét, nyers természetesség, naiv jókedv, szószátyárság jellemzi.

Júlia érdekét kívánja szolgálni, amikor a szülőkkel szembeszáll a lány védelmében, vagy amikor a

Parisszal való házasságra próbálja meg rávenni őt.

Lőrinc barát alakja, csakúgy, mint a dajkáé, inkább vígjátékba illő. Tragédiában való szerepeltetésük

új, realista vonás. Lőrinc barát szerzetes, a tudományos nézetek képviselője a műben, a természet


50

titkait kutatja. Filozófiai tartalmú monológjaiból az akkori, már említett dualista felfogás kap hangot.

Jó lélekismerő ,megértő. Igyekszik segíteni a fiataloknak a régi feudális renddel szemben, de ahhoz

már nem elég bátor, hogy Júlia apja elé álljon, és felfedje az igazságot. Azért segít a fiatalok házassági

tervének megvalósításában, mert reméli, hogy a két ellenségeskedő család így végre összebékül.

A herceg: Ő az, aki az összetűzések felett áll és igazságot tesz. Békét akar elérni, az emberi életet

védi, de eszközei (erőszak) a középkorhoz kötöttek. Képes egyéni sérelmeit (Mercutio halála) a

háttérbe szorítani a közösség érdekeiért, és önmagát is hibáztatja a történtekért. Alakja a reneszánsz

drámákra jellemző, mellyel a művész célja, hogy az uralkodó jóindulatát elnyerje. A mű reneszánsz

figurái után a középkori életeszményt vallók a következők:

Montague: A család feje, Rómeó apja. Kevésbé ellenséges, mint riválisa, fia és felesége halála után ő

nyújt békejobbot.

Capulet: A másik család feje, veronai patrícius, Júlia apja. Elvben hajlik arra, hogy leánya szabad

akaratából válasszon társat magának, Paris leánykérésekor így felel:”Elsősorban leányom dönt, nem

én.” Leányával szemben azonban már kegyetlen zsarnok, kitagadással fenyegeti, ha nem megy nőül a

grófhoz. A vagyonszempontú érzelemmentes házasság híve, ahol a leánynak nincs beleszólása sorsa

alakulásában. Leánya halálát is könnyedén fogadja.

Capuletné szintén csak kiárulni szeretné lányát, az ő felfogása is a középkori nézeteket tükrözi.

Tybalt: A Capulet családhoz tartozik, ő az egyedüli, aki az engesztelhetetlen dühöt képviseli, és szítja

a családok között. A bosszúvágy középkori elvét képviseli, halála értelmetlen. A párbaj az

önbíráskodás eszköze.

Paris: Nemes, a herceg rokona, aki feleségül kívánja venni Júliát, de ezt nem vele, hanem az apjával

beszéli meg. Előkelő, vonzó, művelt de túl akaratos és nem egyenek, kivár, helyezkedik, az apjának

akar tetszeni elsősorban, indítékaüzletszerű.

A művet Mészöly Dezső fordításából idéztem.(egyéb Shakespeare fordítók pl.: Arany János- Hamlet,

dánkirályfi ‚Vörösmarty Mihály- Julius Caesar, Vörösmarty Mihály- Lear király, Szabó Lőrinc- Machbe


51

18. Madách Imre: Az ember tragédiája

Élete Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 20. – Alsósztregova, 1864. október 5.) - magyar költő, író,

ügyvéd, politikus. - Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők vezetésével. Félénk,

magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. - Tanulmányait magánúton végezte,

vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. A pesti egyetemen az első két

szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott. - 1845. július 20-án feleségül vette

Fráter Erzsébetet. Gyermekei: Jolán, Aladár és Anna Borbála. - Kossuth titkárának bujtatása miatt

börtönbe került, de végül felmentették. Elvált feleségétől. - 1862-ben a Kisfaludy Társaság, majd egy

évre rá az Akadémia is tagjai sorába választotta.

Az ember tragédiája Az ember tragédiája a magyar irodalom és drámaírás kiemelkedő műve, Madách Imre legismertebb

alkotása. Az mű sokakat felzaklató kérdései azóta is életben tartják a költeményt, számos kortárs

feldolgozása létezik a darabnak A születésétől eltelt majdnem százötven évben a Tragédia egyfajta

szimbólumává vált a magyar drámaírásnak, talán a legtöbbször színpadra állított költemény

Magyarországon. - -1859 februárjában kezdte el írni az Ember tragédiáját és 1860 márciusában

fejezte be, 1862-ben jelent meg először nyomtatásban. - Forrásai: Madách lelki, világnézeti válsága,

családi személyes sorscsapások, a kor természettudományos nézetei elbizonytalanították - Célja az

volt, hogy egy műben írja le az emberiség történelmét - Az emberiség nagy problémáit öleli fel -

Műfaja: emberiség költemény, lírai dráma, világdráma (Goethe: Faust, Byron: Káin és Ábel) - Nem

tanít, hanem kérdez - Nem a tipikus magyar gondolatokat hordozza, hanem az európai civilizáció

nevében szólal meg - Arany János közel 200 korrekciót végez a művön - A Tragédiát 1883.

szeptember 21-én színpadra állították a Nemzeti Színházban - Madách véleménye szerint az emberi

történelmet nagy eszmék irányítják. Szerinte egy-egy eszme megjelenik, kibontakozik, de

megvalósulása során eltorzul, embertelenné válik, s ebből az ellentétből egy új eszme születik.

(Hegeli triáda) Tehát nem a történelmet, hanem a korban uralkodó eszmék sorsát mutatja be.

A szereplők

A szereplők, mind allegorikus alakok -4 főangyal közül Lucifer a lázadás, a tagadás szelleme. -

Kétségbevonja a teremtés értelmezését. Megkapja a tudás és a halhatatlanság fáját. -A legokosabb a

műben, a hideg értelem megtestesítője, végzete a szüntelen bukás. -Álmot bocsát Ádámra és egy

hatalmas utazásra invitálja(történelmi színek). -Ádám nemes eszméket képvisel, ő a küzdés -az

emberiség ősatyja, célja a tudás -„belülről láttatott alak” -Éva a szeretet -Övé a kiegyenlítő szerep a

sokoldalúságával -Ő menti meg Ádámot azzal, hogy gyermeket várà egy új élet indulását segíti elő A

tizenöt színből álló költemény első három színe (I. A mennyekben, II. A Paradicsomban, III. A

Paradicsomból kiűzetve) és az utolsó szín (XV. A Paradicsomból kiűzve) keretbe foglalják a köztük lévő

tizenegyet. Ezért az első három és az utolsó színre Keretszínekként szokás utálni. A 4-14. színek a

történeti színek. Ezek a költemény jelen idejéhez képest a jövőt mutatják be.A történelmi színek

alapkonfliktusa: az Ádám által képviselt eszmék és az eszméket megtagadó, elutasító kor közötti

összeütközés. Ádámban előbb megfogalmazódik egy nagy eszme, később csalódottan kényszerül

elfordulni az eszme megvalósulásától, de csalódása is egy-egy új eszme forrásává, kiindulópontjává

válik. Egy-egy színben vagy a csalódás megy át bizakodásba vagy a bizakodás csalódásba.


52

IV. szín – Egyiptom

(Alapkérdés: milliók egy miatt?) Ádám ifjú fáraó, minden hatalom az övé. Lucifer a minisztere. Ádám

Mégsem boldog, mert mindezt nem magának köszönheti. Csak az vigasztalja, hogy meglelte a valódi

nagysághoz vezető utat, mely nevét évezredekre hirdetni fogja: s ezek a piramisok. Ez mégsem

boldogítja igazán, csak a dicsőségre vágyik. A trón magasából nem hallja a nép fájdalmas sikolyát,

erre csak Éva teszi érzékennyé. Éva szerelmének hatására értelmetlennek találja az öncélú

dicsőséget. Megszünteti zsarnoki hatalmát, felszabadítja a népet. A szín végén Ádámban megszületik

a szabadság-eszme, egy olyan szabad állam vágya, ahol minden ember egyenlő.

V. szín – Athén

(Alapkérdés: egy milliók miatt?) Az athéni szín a szabadság-eszme, az egyenlőség kiábrándító

megvalósulásával taszítja Ádámot (Miltiádész) csalódásba. Éva a felesége, Lucifer görög harcos. A

nép, az egyes ember szabad jogilag, de valójában - lelkileg - mégsem az: ki van szolgáltatva

jellemtelen demagógok kénye-kedvének. A demagógok által megvásárolt és félrevezetett tömeg

halálra ítéli szabadsága védelmezőjét, Miltiádészt. Ádám csalódásából menekülve a gyönyörben, a

hedonizmusban (az érzéki gyönyörök mértéktelen hajszolása) keres vigaszt.

VI.szín- Róma

Ádám-Sergiolus, Lucifer-Milo, Éva-Júlia, a kedvese. Éltető eszme híján a közösség széthullott,

lezüllött: kéjencek és kéjnők durva orgiájának lehetünk tanúi. Ádám is részt vesz benne kelletlenül, de

a bor és a kéj mámorában nem leli örömét. Nem találja meg a boldogságot. A római szín silány

züllöttségében Péter apostol szavaiban új eszme tűnik fel a kereszténység hitvallásaként: a szeretet

és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül újra Ádám. Hiába óvja a leendő kétségbeeséstől Lucifer.

Ádám új világot akar teremteni.

VII. szín – Konstantinápoly

Ádám-Tankréd, Lucifer- a fegyverhordozója, Éva-Izóra, apáca.A három ókori szín után a középkor

következik, s Konstantinápoly újabb csalódás színhelye lesz Ádám számára. Mint Tankréd, keresztes

lovagként győztesen érkezik meg a korai kereszténység egyik fővárosába, Bizáncba. Tapasztalnia kell,

hogy a felebaráti szeretet jelképéből „vérengző kereszt” lett. Egyetlen i betű miatt eretnekek ezreit

küldik tűzhalálba (a homousion - egylényegű - tana szerint Krisztus azonos Istennel, a homoiusion -

hasonló lényegű - szerint nem Isten, hanem ember, csupán hasonló Istenhez). A testvériség-eszme

eltorzult, Ádám csalódott, nem akar többé semmiért sem lelkesedni, csakis pihenni akar.

VIII. szín – Prága I.

A nyolcadik színben Ádám a kor elismert, híres csillagásza, Kepler. Bár nagy felfedező, mégis a

tudomány elárulására kényszerül: hogy megélhessen, horoszkópokat készít magas rangú

megrendelőinek. Éva szerepe ebben a színben a legösszetettebb. Müller Borbálaként gyengéd és

kacér, kicsapongó életet élő hölgy, akit Kepler ennek ellenére szeret. Eszme nélküli, közömbös világ,

akárcsak a római. Ádám itt csak szemlélődő, felfedező tudós. Kepler zseniális csillagász, de

tudományát el kell titkolnia. Ádám és Éva viszonya ebben a színben a legdrámaibb. Éva „csodás

kevercse rossz s nemesnek”, mégis vonzza Ádámot, eltéphetetlen kötelék fűzi hozzá, „mert a jó

sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt”.

IX. szín – Párizs

Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban s legelső szavai:

„Egyenlőség, testvériség, szabadság!”. A korábban már külön-külön megszületett eszmék (szabadság,


53

egyenlőség Athénban, testvériség Rómában) most már együttesen öltenek testet. Hatásukra Ádám

újra cselekvő hős lesz, rendíthetetlen meggyőződéssel áll a nagy eszmék szolgálatába, a forradalmi

nép élére. Bár Lucifer (a bakó) ebben a színben is megjelenik, ezt az álmot nem ő irányítja. Éva két,

egymástól eltérő alakban szerepel itt: a büszke márkinő a szépség a költészet varázsát rejti magában,

s felkelti Dantonban is a tisztultabb érzelmeket; a durva forradalmárnő Évától borzongva fordul el.

Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesülten ébred fel álmából. Ez az egyetlen szín, melyet nem a

csalódás, a kiábrándulás, hanem a bizakodás hangjai követnek. Szerkezetileg is elkülönül ez a szín a

többitől: álom az álomban. Így teszi lehetővé Madách a történeti színek következetességét: e szerint

ugyanis Ádámnak minden színből csalódottan kell távoznia.

X. szín - Prága II.

Az újra fellelkesült Ádám, Kepler szerepében hittel, bizalommal tekint a jövőbe: miután felvilágosítja

legjobb tanítványát a korabeli tudomány értéktelenségéről, újult erővel indul el abba az új világba,

mely szent eszméit megvalósítja.

XI. szín – London

A londoni szín már Madách jelenét mutatja be, a kapitalizmus korát. Ádám(polgár) itt sem aktív hős,

csupán szemlélődő, szemtanú. A Tower magasából bizakodva figyeli a nyüzsgést, a londoni vásárt,

közelről nézve azonban undorral fordul el tőle. A táncosok, koldusok, katonák, kéjhölgyek viselkedése

kiábrándítja. Csak a négy tanuló hazáért való lelkesedését tartja kedves látványnak e „lapos

világban”. De felnőve ezekből a gyerekekből lesznek azok a gyárosok, akiknek embertelen cinizmusa

felháborítja.Minden áruvá vált s csődbe jutottak az egyes életsorsok is. Éva alakja itt is eléggé

összetett. A nő „bűne” itt is a koré, mely a szerelmet áruvá aljasította, Éva mégis megőrizte

tisztaságát s lepereg róla a kor szennye.

XII. szín – Falanszter( Charles Fourier)

Ádám és Lucifer-látógatók, Éva-falanszternő. Ez a szín - az író jelenéhez viszonyítva - már a jövőbe

mutat. Ettől kezdve új kérdés lép a nagy eszmék helyébe: a determinizmus, vagyis a természeti

végzet és a szabad akarat kérdése. A tudomány célszerűsége uralkodik a falanszterben. Ez a

célszerűség azonban gátat szab az egyéniségnek, elpusztít minden szépséget és jóságot. Eltűnt a

család, tiltják az érzelmeket, a szerelem pedig a „múlt kísértete”. Az embereknek nincs nevük,

számokkal jelölik őket. Foglalkozásukat koponyaalkatuk (frenológia) alapján döntik el. Igaz,

megvalósult az egyenlőség és a testvériség: egyenruhát hordanak az emberek, senki sem éhezik, és

nem szenved anyagi hiányt. Nincsenek társadalmi különbségek, nincs erőszakszervezet, katonaság, s

a fegyverek ismeretlenek. Mégis boldogtalan, sőt embertelen világ ez: mindenkinek rossz. Ám

mindezt a megmaradás kényszere hozta létre, a természeti végzettel való szembeszegülés parancsa.

Ádám újra csalódott a tudomány rideg racionalista rendjében. El akar szakadni a földtől, annyi

veresége színhelyétől.

XIII. szín - Az űr

Ádám Lucifer segítségével az űrbe repül. Egyre magasabbra emelkedik, a természeti végzet elől

menekül. Elvágyódik a föld köréből, de vissza is sírja azt, fáj tőle elszakadnia. Tovább száguld fölfelé,

majd egy hirtelen sikoltással megmerevedik. Lucifer úgy gondolja, megdöntötte az Úr világát,

megsemmisítette az embert. Ádám a Föld szellemének hívó szavára újraéled. Lucifer mind

hatásosabb érvei ellenére is visszavágyódik a földre, s a küzdelmet választja annyi kiábrándító

veresége dacára is. Az űr-jelenet a Tragédia több fontos kérdésére ad választ- a maga módján. Ádám

a küzdelmet az élet s az ember lényegének tartja, a tétlen semmittevést, a közönyös belenyugvást


54

pedig a legnagyobb bűnnek. Ádám hite, idealizmusa nem törik meg: bármilyen hitvány is eszméje,

mégis lelkesítette, „előre vitte az embernemet”. Ez a Tragédia egyik lényeges üzenete.

XIV. szín - Eszkimó-világ

Az ember nem tudta legyőzni a természeti végzetet, a tudomány nem menthette meg a földi életet.

Az Egyenlítő táján valaha virult az élet, most már csak tengődik a lét: az ember állattá silányult,

erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult. Ádámot Istennek hiszik, hozzá könyörögnek élelemért. Ádám

riadtan tekint szét, itt már nem születhetnek új eszmék. Vége az életnek, ez az emberi történelem

legutolsó, szégyenletes felvonása. Lucifer érvei meggyőzőek: az ember tehetetlen, sorsát nem

irányíthatja. Miután Ádám undorodva bontakozik ki Éva karjaiból, véget ér az álom.

XV. szín - A Paradicsomon kívül

Az álmából felébredt Ádám és Lucifer vitája folytatódik az utolsó színben is. Ádám a szabad akaratra

hivatkozik: csak tőle függ, hogy életét másképpen irányítsa. Lucifer ellenérvei lefegyverzők: az egyén

ugyan szabad, de az egész táj determinált, meghatározott törvények eszköze. Ádám végső

kétségbeesésében öngyilkos akar lenni. A kétségbeesés szirtfokáról most Éva anyasága szólítja vissza

az életbe. Ádám áldozata most már hiábavaló volna, halálával sem tudná megsemmisíteni az életet.

Megadja magát, s belátja, hogy a riasztó kétségek ellenére is vállalnia kell a küzdelmet. Újra kezd

reménykedni, kínzó kételyeire az Úrtól várja a választ: „Megy-é előbbre majdan fajzatom?”. Van-e cél

a világtörténelemben, létezik-e folytonos emberi előbbre jutás, haladás, vagy bizonyos pont után

hanyatlás következik. Ezek Ádám legfájóbb gondjai. Gyötrő kérdéseire nem kap egyértelmű választ.

Az Úr azzal nyugtatja, hogy küzdelmeiben végig mellette áll majd, s mellette áll majd Éva is, aki ma

szerelem, a költészet s az ifjúság vigasztaló volta fogja segíteni. A világ rendjében helye van

Lucifernek is. Ő az élesztő erő, kijózanító szerepe „szép és nemesnek új csírája lesz”. Ádám minden

kudarca után újra kezdi harcát. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek, a kudarcból

fölemelkedő hősiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító erejű, hanem minden kor számára

érvényes tanulság.


55

19. Film és könyv összehasonlítása, Puskin: Anyegin

Film és könyv Ahhoz, hogy elemezni tudjuk a film és az eredeti mű közötti kapcsolatokat, tudnunk kell, hogy

minden színrevitel egyfajta értelmezés is. A rendezőnek van egy bizonyos rendező szabadsága,

amivel változtathat az eredeti történeten. Fontos még, hogy mi kerül kiemelésre a filmben, akár

szöveggel, akár filmes eszközökkel, például világítás, ruházat, zene.

Anyegin keletkezése Puskin az orosz realizmus egyik fontos írója, azonban sokkal fontosabb megemlítenünk, hogy ő az

első nyugaton is ismert orosz író. Az ő nevéhez köthető még az orosz irodalmi nyelv megalkotása is.

A mű 1823 és 1830 között íródott, azonban befejezetlen maradt. Ez nem probléma, mert a történet

így is teljes. Műfaja versesregény, ami a verses epikának a romantika korában kialakult műfaja, nem

pusztán versbe szedett történet, hanem lényeges szerephez jutnak a lírai elemek, az író személyes

érzelmei. A formailag Anyegin strófában íródott mű hiteles korrajzot ad a bálokról, az öltözködésről,

a vidéki szokásokról. Nagyon sok romantikus vonást vélhetünk felfedezni, mint például az erős

érzelmek, a váratlan események, a városból való kimenekülés, vidéki élet, Byron-i életérzés.

Anyegin egy önző életunt férfi, mondhatni egy Byroni hős orosz köntösben. Anyegin keresi a

boldogságot, de képtelen tenni érte. (felesleges ember)

Lenszkij a romantikus hőst testesíti meg. Költő, művészlélek, egy álomvilágban él. Annyiban hasonlít

Anyeginhez, hogy lelkesedik, de ő sem képes cselekedni.

Olga nem túl művelt, de csinos hölgy. Vidám női alak, azonban üresfejű.

Tartjana az orosz nőideál. Fő hobbija az olvasás és imádja a természetet. Olgának teljes ellentéte,

házasságon nem nagyon gondolkodik. Különc és szokatlan is, mivel Anyeginnel való kapcsolatában ő

kezdeményezett. Erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen, mivel ő szerelmével szeretne házasodni és

férjéhez hűséges, ezért is nem tud változtatni sorsán.

Regény és a film összehasonlítása Az amerikai film 1999-ben készült Martha Fiennes rendezésében. Fontos ismét megjegyeznünk, hogy

minden filmesítés egy értelmezés, tehát a filmben már Martha egy értelmezését kapjuk a regényről.

A filmben a romantikus vonások felerősödnek: érzelmes lassú zene, Tartjana rejtélyesen jelenik meg,

Tartjana fehér ruhában jól megvilágítva látható. Ezzel ellentétben Anyegin általában fekete ruhában

van és nincs megvilágítva. Az ellentét, mint romantikus vonás tehát megjelenik ilyenformán is a

filmben.

Anyegin a filmben kevésbé mondható bűnösnek a filmben, mint a regényben. Az Olgával való

kapcsolatot például a filmben Olga kezdeményezi, míg a regényben Anyegin kezdeményez, azért,

hogy bosszantsa Lenszkijt. A párbajnál is felfedezni vélhetünk különbségeket. A film sokkal nagyobb

hangsúlyt ad a párbaj szabálytalanságaira. A párbaj előtt a filmben Anyegin békülni szeretne, de a

regényben ilyenre nem kerül sor. A film zárójelenete egy hozzáadott jelenet a történethez, mikor is

Anyegin az erkélyen üldögél és Tartjana levelét várja.


56

A levelezés filmes eszközökkel való megoldása nagyon ötletes, mivel a levélből csak szavakat tudunk

meg (miért?, szerelem, szemek), mégis tudjuk, hogy egy szerelmes levélről van szó. A levelezésnél

fontos még a késleltetés is, mivel csak később tudjuk meg mi állt a levélben. Még egy eszköz a lassítás

is jellemzi a levelezést, amivel lelassítja a filmet, így mutatva, hogy milyen lassan telik Tartjana

számára az idő, amikor a válaszlevelet várja.

Egy másik filmes eszköz a folyosó és ajtó szimbóluma, amikor is Tartjana végigsétálva egy kis

folyosón, a 6 évvel későbbi „életébe nyit be”. Ekkor egy újabb különbséget tapasztalunk a regény és a

film között, mivel a filmben egy jó kiállású, katonatiszt Tartjana férje, még az eredeti történetben egy

öreg csúnya férfivel házasodott Tartjana.

További érdekesség, hogy a filmben Anyegin rajzolgat. A regényben erre nem történik külön utalás.


57

20. Regionális kultúra, Déry Tibor

Váci börtön és Déry Az 1900-as évek politikai és ideológiai kavalkádjának számos áldozata volt. Magyarországon több ezer

ember került koncepciós per után börtönbe, és rengeteget kivégeztek. Mária Terézia nem is gondolta

volna, hogy mintegy 170 év múlva a jelenlegi váci börtönt ilyen szörnyűségek céljára fogják használni.

1777-től Mária Terézia rendelete alapján nemes ifjak oktatására szolgáló intézet volt. Büntetőintézeti

funkcióját az alapító okirat szerint 1854-ben kapta meg. A mai napig az épület büntetésvégrehajtási

intézetnek ad otthont. 1931-től rabkórház működött az intézetben, mely sokáig volt Magyarország

legmodernebb gyógyintézete. Az 1956-os forradalomban igen jelentős szerepet kapott. a legtöbb

politikai okból letartóztatott ember a váci fegyházban raboskodott. sok híre személyiség töltött

hosszú éveket a rácsok mögött, mint például Göncz Árpád, Mérei Ferenc, valamint Déry Tibor is.

Déry Tibor váci börtönélményeit, és ez idő alatti kapcsolattartását feleségével dolgozza fel egy

hangjáték, melynek szövegkönyve az 1991-ben megjelent Katedrális című, 2 számot megélő

folyóiratban jelent meg. Valóságos dokumentumokon, kortörténeti szövegeken alapul, ezért ez a

szöveg igazolja a kapcsolatot Déry Szerelem című novellája és életeseményi között.

Déry Tibor élete során igen jelentős szerepet játszott a politikai életben. Többször letartóztatták,

fogságba ejtették. 1957-ben 9 évnyi börtönbüntetésre ítélték, mert fellépett a Forradalmi Munkás-

Paraszt Kormány ellen.

1956-ban, 1 évvel bebörtönzése előtt megírta a Szerelem című novelláját. A novellát, és a valóságos

dokumentumokat összehasonlítva, ugyanaz történt bebörtönzése során, ugyanazokon az

eseményeken ment keresztül, mint ahogy azt megélte B. művében. Előre megírta sorsát.

Szerelem című novella A Szerelem című novella klasszikus felépítésű, az elbeszélő harmadik személyű előadásban,

kronologikus sorrendben, kitérők nélkül adja elő az eseményeket. Semmi sem tereli el a lényegről

figyelmünket. Párbeszédtechnikája az ismétlésekkel, az ismétlésekben keletkező parányi

elmoccanásokkal, a hangulatváltások rezdüléseinek érzékeltetésével, az elhallgatások hajszálpontos

kimunkálásával fontos szerepet játszik abban, hogy az elbeszélés megrendítő, magas szintű esztétikai

hatást váltson ki az olvasóból. A szereplők súlyos hallgatásai, tanácstalan tőmondatai sokat elárulnak

azokról az emberekről, akik még nem tudják megérteni a közelmúlt konfliktusait, még nem képesek

tudatosan átélni helyzetüket, egyszerűen csak élik a maguk sorsát. Nemcsak B. nem érti, miért

csukták be, meg azt se, hogy miért engedik el - először hinni sem tudja, hogy valóban szabadlábra

helyezik –, a börtönőr, az őrmester sem tud többet, ők is rabok, egy ésszerűtlenül és érthetetlenül

működő hatalmi gépezet rabjai. Senki nem tud semmit, senki nem ért semmit. A zárójelenet rituális

jellegű mosdatása nemcsak az odaadó szeretet, az emberi együttérzés szép megnyilvánulása,

jelképes értelme is van: meg kell tisztulnunk, meg kell szabadulnunk a múlt gyötrelmeitől,

értelmetlen szenvedéseitől, hogy tovább tudjunk élni.

A mű műfaja novella. A mű egy átmenete a tárgyilagosság és líra között, mivel még az elején mindent

abszolút tárgyilagosan taglal Déry, a végére a mű abszolút líraivá válik a fürdetés jelenettel. Nincsen

pontos dátum meghatározva a műben, de tudjuk, hogy az 50-es években játszódik (társbérlő,

politikai foglyok, elvtársnő). A mű összesen néhány óra alatt játszódik, gyakorlatilag a főszereplő B.


58

hazajutását írja le. B.-nek a főszereplőnek nem tudjuk a nevét, de személyiségéről, kinézetéről sem

tudunk semmit, ami azért lehet, mert ez a történet akkoriban bárkivel megtörténhetett.

Az elbeszélés egyes szám harmadik személyben íródott. Az elbeszélő nem fűz megjegyzéseket a

történethez, csak a történéseket írja le objektívan. Három szakaszra osztható az elbeszélés: a

börtönből való távozásra, a hazaútra és a feleségével való találkozásra.

Az első részben a börtönben kezdődik a történet, ahonnan egyszer csak kiengedik B.-t. Amellett, hogy

nem közlik vele, miért tartóztatták le, illetve miért engedik ki, folyamatosan megalázzák őt, helyzete

teljesen kiszolgáltatott. A börtön elhagyása és a szabadulás, a villamos elérésekor válik biztossá.

A második rész a hazaút, ahol először villamossal közlekedik. A villamos út az életbe való visszatérést

szimbolizálja. Érzékszervei hirtelen „életre keltek”: minden színessé válik, „megszólalt körülötte a

világ”, illatokat érez. Itt egy egyszemélyes helyre ül le, mivel még nem képes kapcsolatteremtésre. A

következő a taxisofőrrel folytatott párbeszéd, ahol a sofőr kevés szóból is megérti, mivel mindenki

ismerte az akkori valós helyzetet. Az is kiderül, hogy B.-t politikai fogolyként börtönözték be. Az

utolsó szakaszt gyalog teszi meg, ahol fontos pillanat, amikor megnézi magát a tükörben, mivel itt

szembesül a múló idővel és önmagával. Tavasz van, ami a megújulást és újjászületést szimbolizálja.

A harmadik rész a hazaérkezés. Itt egyre idegesebb lesz, hogy családja hogy van, egyáltalán él-e még

felesége, fia. Az események lelassulnak, ezzel is késleltetve a végkifejletet. A lakására felérve

szembesül felesége megváltozott életével, azzal, hogy cselédszobában lakik a társbérlők miatt. A mű

csúcspontja a találkozás a feleségével, aki visszavárta őt. A mosdatás a megtisztulásnak, a múlt

lezárásának, a börtöni élmények elfelejtésének a szimbóluma.

szóbeli érettségi tételek: magyar irodalom 2011 · pdf filegyakran...

Documents