SZEMLE

[ . . . ] Roland Bar thes í r j a : „Az i roda lom m i n t intézmény és min t mű je lenik meg előt tünk. Min t i n t ézmény azokat a szokásokat és gyakor la toka t fog la l j a m a -gában, ame lyek az í r á smüvek f o r g a l m á t szabályozzák egy a d o t t t á r s a d a l o m b a n : i lyen az í ró t á r s ada lmi és ideológiai s tá tusa , a t e r jesz tés módja i , a fogyasztás kö-rü lményei , a k r i t i ka szankciói . Mint m ű lényegében egy bizonyos t ípusú írot t , verbá l i s üzenetből áll ." Az i roda lom in tézményi jel lege esz té t ikán kívül i tényező, az i roda lom tényleges a l aku lásá t azonban s a j á t in tézményisége messzemenően be-fo lyásol ja : az i rodalom h iva ta los in tézménye és az i roda lom tu l a jdonképpen i , em-ber i funkció iból e redő in tézménye, az esztét ika között m i n d i g létezik egy olló. E n n e k tágassága ha ta lmi lag , ideológiai lag a lakí tot t , az eszményi ese tben az olló te rmészetesen e l tűnne, s a z i roda lom egyet len in tézménye az esztét ika lenne. Ennek viszonylagos megvalósí tás i lehetőségeire e lsősorban a korai reneszánsz művelődé-sének szerkezete szolgál ta t pé ldáka t . Természe tesen e l l enpé ldák is a d h a t ó k : a dik-t a t ú r a vagy a nemzetb iz tonsági á l l a m mind ig is a lapve tő ku l tu rá l i s f e l a d a t á n a k tek in te t t e a művésze t h iva ta los és mindeno lda lú i rányí tásá t , vál tozó s i k e r r e l Is-meretes , hogy a hi t ler i Németország k u l t ú r á j á n a k j ava része emigrá l t , az esztét ika é rdekképv i se le tének ezt a szociológiai f o r m á j á t választot ta , az emigráció persze közvet lenül összefonódott az é r t ékek és é rdekek pol i t ikai véde lméve l is. A véde-lem f izikai t énye később az esztét ikai é r t ék k r i t é r i u m á v á is lett , ugyanis h a t á r -he lyze tben a ha ta lmi erőszak visszautas í tása mind ig közvet lenül esztét ikai é r ték-tényezővé is v á l i k mivel az esztét ikai t á rgy i lyen ese tben i m m a n e n s e n az igazság.

Az in t ézményes i roda lom s t ruk tu rá l i s sa já tossága (mivel e lsősorban i rodalom, és csak másodsorban in tézmény) , hogy sa já tos k o m p l e m e n t á r i s „há t t é r re l " r ende l -kezik, egy o lyan in fo rmál i s s t ruk tú ráva l , amelye t s a j á t i n fo rmál i s in tézményének lehet tekinteni . Az in fo rmá l i s in tézmények igen sokrétűek, ez a lka lommal csak olyan je lenségekre u t a lunk , min t ami lyen egyes a lkotók vagy alkotói csoportosu-lások ha l lga tása (nem e lha l lga t t a t á sa vagy magán te rmésze tű válsága), az i rodalom egészét megmozgató különböző t e rmésze tű v i ták , a nemzedék i f o r m á b a n je lent -kező impu lz iv kr i t ika , vagy az i rodalom bevet t é r téke ihez és k i fe jezésmódja ihoz képest r ad iká l i s an ú j n a k minősülő f o r m á k jelentkezése. Mindezek az i roda lom egé-szének in tézményi funkc ió já t , esztét ikai és é r t é k s t r u k t ú r á j á t ké rdő je lez ik meg, i l letve á t r endez ik a k i fe jezés t e l j es mezejé t . Hogy az á t rendezés t énye menny i r e tuda tosu l az i roda lom je lenében , az te rmésze tesen tör téne t i kérdés , viszont tör -vény az is, hogy a későbbi k o r o k b a n mind ig e lő té rbe ju t az i roda lom totál is é r t é -kelésének pe r spek t ívá ja , fe l sz ínre ke rü lnek az e l fe ledet t é r tékek . A funkc ioná l i s kr i t ika azonban m i n d e n k o r a j e lenben is é rvényes í the t i az i roda lom s a j á t i n fo r -mál is in tézménye inek az egészre vonatkozó ér ték impulzusa i t , s az i roda lom s a j á t é r t é k t u d a t á n a k a laku lása s zempon t j ábó l ez látszik a kedvezőbb ú t n a k mive l a k r i t ika ily módon az ízlésí téleteket az i roda lom egészének szempon t j ábó l a l ak í tha t j a .

Az e lőbbiekben je l lemzet t esztét ikai p rob l émák in tenc iókká v á l t a k a he tve-nes évek román ia i magya r i r o d a l m á b a n is, és az in tenc ionál t ság több ú ton-módon je len tkeze t t : e lsősorban egy f i a t a l k r i t ikusokból álló nemzedék k ibontakozása révén („esszéíró nemzedéknek" nevez ték őket), ame lynek törekvései természetesen e lvá-lasz tha ta t lanok az in tenc ióka t esszéiben m á r k o r á b b a n megfoga lmazó Bre t te r György m u n k á j á t ó l . Bre t te r ugyan szub jek t íve el t u d t a helyezni magá t az a lkotó m a r x i z m u s legutolsó h u l l á m á b a n (egyik ny i l a tkoza ta szer int „ a n n a k fé l res ikerül t te rméke") , ob jek t íve azonban m i n t ideológiakr i t ikus és t eore t ikus rad iká l i san ú j ku l tú ra - , h u m á n u m - , egyén- és cselekvéselmélete t követe l t (és ennek kidolgozásá-b a n m e g is t e t te az a l apve tő lépéseket). Az öt f i a t a l k r i t ikus - teore t ikus közös könyvéhez í rot t e lőszavában Bre t t e r tá rsada lomonto lógia i he lyze tként a következő-képpen je l lemezte a f ia ta l gondolkodók i r ányu l t s ágának ind í téka i t és intenciói t :

A kitekintés elemei Gondolatok a könyvtárban

„a l é t par t ikular i tásánjak t énye egyetemessé vá l t s zázadunkban , holot t az egyete-messég t u d a t a sohasem volt a n n y i r a erőtel jes , m i n t most . A pa r t i ku l a r i t á s mé ly á té lésé t lehetővé tevő t á r s ada lmi helyzet ha l l a t l an m é r t é k b e n t u d a t o s í t j a az egye-temesség köve te lményeiben gondolkodókat . Az egyetemesség fo r rása i (a gazdasági vi lágér intkezés , a v i lágkommunikáció) , a k u l t ú r a ( tudomány és művészet ) egyete-messége és a vi lág egészét pusztu lássa l fenyegető tényezők (atomerő, környeze t -szennyeződés, a nyersanyagkész le tek k imerülése , demográ f i a i robbanás ) az á té l t lé t p a r t i k u l a r i t á s á n a k e l l en tmondása i t m i n t a gondolkodás lehetséges tá rgyá t , m i n t a f i lozófia ú j lehetőségét t u d a t o s í t j á k Elvileg: az i lyen p r o b l é m á k k a l va ló teoret i -k u s szembenézésre nincs a lka lmasabb érzelmi ind í t ék és reá l i sabb helyzet , min t éppen a mi k ö r ü l m é n y e i n k között. Senki sem t u d h a t j a , lesz-e elég tehetség, gon-dolkodói következetesség és, m i é r t ne m o n d a n ó k ki : k i t a r tás , szorgalom, egyenes-ség ahhoz, hogy ezt a lehetőséget k ihaszná l ják , megvalósí tsák, d e ez m é g nyi to t t s zámukra , eddigi t e l j e s í tménye ik szer int legalábbis ."

Bre t te r Györgynek a f en t i ekben megfoga lmazot t f e n n t a r t á s á r a pozi t ive lehet válaszolni : éppen a pa r t i ku lá r i s létezés és az egye temesség tuda t k io l tha ta t l an pszichológiai-személyiségi konf l ik tusa i szolgál ta t ták az ehhez (ti. a t eore t ikus te l -jes í tményhez) szükséges belső ha j tóe rő t . Az egyetemességigény az egyes e lméle t -í rók esetében természetesen kü lönbözőképpen ob jek t ivá lódo t t : T a m á s Gáspá r Mik-lós elsősorban az evidenciák megragadásá r a a lka lmas , számos tör ténet i és e lmélet i e l emmel építkező ku l tu rá l i s he rmeneu t ika i szemlélet és módszer k i a l ak í t á sában t e t t e meg az a lapve tő lépéseket , és esszéinek ha tásos („li turgikus") nye lveze te az ev idenciák közvet í tésében is igen vonzónak bizonyult . Molná r Gusz táv esszéinek kezdet i érzület i morá l j á ró l , az an t i nomikus pátoszról l e m o n d v a az esszéírók közül a legmesszebb ju to t t e l egy lehetséges ke le t -európa i humánonto lóg ia fogalmi r e n d -szerének kidolgozásában, i l le tve az ehhez szükséges tör ténet f i lozóf ia i és politológiai re f lex ióban . Ágoston Vi lmos (a könyve u t á n meg je l en t esszék következte tése i t is f igye lembe véve) egy olyan nem- t rad ic ioná l i s esztét ikai e lméle t k ia lak í t á sá ra tö-rekszik, ame lynek egyik a l a p t e o r é m á j a szer int az esztét ikai é r t ék szerves kapcso-l a tban van az in fo rmál i s helyzet lényegi adot tságaival , az u tóbbi a z előbbi ontolo-gikus tételezéséhez j á ru l hozzá. Szilágyi N. Sándor könyvének t anúsága szer in t egy o lyan sa já tos nyelvi koncepció k i a l ak í t á sá ra tesz kísér le te t , ame lyben a nyelvi r endszer a nye lve lméle tekben u tóbb oly nagy szerephez ju to t t p r a g m a t i k a és tör-téne t i s zemant ika megha tá rozo t t sága iban működik , s preegzisztens e lméle tében nagy szerepet já tsz ik a t á r s ada lmi objek t ivác iók á l t a lános t ö r v é n y s t r u k t ú r á j a , v a -l amin t az anyanye lv i to le ranc ia i m m a n e n s h u m a n i z m u s a és demokra t i zmusa .

E nemzedéknek a p á l y á j á n t e h á t a kezdeti természetes , impulz ív k r i t ika moz-zana ta kiegészül t a t eore t ikus e r e d m é n y e k hozadékával . Vége redményben a t á r -sadalomelméle t i r e f l ex ió és k u t a t á s á l t a l ában és a mi t á r sada lmi , ideológiai és nyelvi he lyze tünk r e f l ex ió j a és ku t a t á sa k o n k r é t a n soka t n y e r t edd ig is köny-veikkel és egyéb í rása ikkal , de a kezdet i b re t te r i je l lemzéshez v issza térve elsősor-b a n azt kell megá l l ap í t anunk , hogy t evékenységük legfőbb e r edménye egy olyan racionál is és sz imbol ikus rendszer potenciál is k ia lakí tása , ame lyben ado t t sága ink pa r t i ku lá r i s mozzana ta i éppen az egyetemes k i fe jezés és k i fe jezhe tőség s t r u k t ú r á -jához, közvetve t e h á t a tá rsadalomontológia i egyetemesség i mp e ra t í v u s zán ak sz im-bol ikus f o r m á j á h o z j u t h a t n a k ; s egy k u l t ú r a é le iében mi sem természe tesebb, élet-sze rűbb és fo lyamatsze rűbb , m i n t az ú j sz imbol ikus f o r m á k koegzisz tenciá ja és egymást követése. A sz imbol ikus f o r m á k képesek közvet í teni a létezés evidenciái t , lét té , é r te lemszerűvé tenni a létezést . Az ú j ku l tu rá l i s - sz imbol ikus f o r m á k — s ezt n e m i smer te fe l a n e o k a n t i á n u s hagyományokra a lapozó fo rmae lméle t , d e fe l -i smer te az angolszász nyelvi anal ízis , a sz imbol ikus in te rakc ion izmus amer ika i e lméle te és a t á r s ada lmi sz imbol izmusokat ku ta tó f r a n c i a iskolák — a t á r s ada lmi cselekvés mozzanatai, egy szimbolikus-cselekvési k o m p l e x u s elemei, ame lyek pe r -sze sa já tos művelődésszociológiai és cselekvésszociológiai hagyományok, fe l té te lek és tö rvények szer int é rvényesü lnek .

De ha a f e n t je l lemzet t teore t ikusok képesek meg te remten i egy ú j racionál is-szimbol ikus s t r u k t ú r á t (és a sz imbol izmust sokan — a lapvetően e lhibázot t mó-don. — i r rac ionál i s a l akza tkén t é r te lmezték , a b b a az a lapve tő t évedésbe esve, hogy nem ve t ték észre a szimbolizál t tények, igazságok, í té le tek és é r t é k e k természeté t , a szimbolizmust t e h á t leszűkí te t ték a jelölők, a k i fe jezés s ík jára) , akkor ehhez azt is hozzá kell tenni , hogy a t eore t ikus fe l i smerések csak a k k o r képesek a morá l i s érzület , az é rze lmek a lakza ta ivá , a személyiség energiá ivá szerveződni , h a p á r h u -zamosan a művésze t t a r t a lmi é s k i f e j ezés fo rmá ikén t is meg je l ennek és ha tnak .

A románia i magya r i rodalom, a gondolkodás a b b a n a helyzetben volt, hogy a. he tvenes évek közepén va lóban m e g is j e len t a l í r ikusoknak egy olyan cso-po r t j a , amely ezút ta l a művészi sz imbol izmus eszközeivel k íván t a ku l tu rá l i s és

é le t a t t i t űd jé t az esszéíró nemzedékhez kapcsolódva művészi f o r m á k b a n kife jezni . Ez a törekvés , ez az intenció néhány olyan könyvben tárgyiasul t , ame lyek puszta t a r t a lmi és kifejezésbel i é r t éke iken túl m a g á t a l í ra s tá tusá t és foga lmá t is ú j ra -é r t e lmez ték ; ez pedig m á r esztét ikai re f lex ió k i indu lópon t j ává és e lemévé vá lha t .

Ennek az ú j r aé r t e lmezésnek — a rad ika l i zmus egy fa j t a k i fe jezésének — ismét több sz in t j e és d imenzió ja van, és az a l á b b i a k b a n csak n é h á n y n a k a je l lemzé-sére v á l l a l k o z h a t u n k Elsősorban az a tény é rdemel f igyelmet , hogy a f ia ta l l ír iku-sok müve iben (ugyanis m a g a a köl temény, i l le tve a ve r s foga lma is további értel-mezésre szorul) k ü l ö n v á l n a k a hagyományos funkc iók , a m e n n y i b e n az egyes kez-deti költői r endszerek perspekt ivavá lasz tása a létezés s a j á t p a r t i k u l a r i t á s á n a k lírai funkc ióvá té te lében valósul meg. Ezek a pe r spek t ívák kü lönvá l a sz t j ák a tárgyi lét egyes vonatkozásai t , és d iszkrét l írai f unkc iókká teszik azokat, ugyanakkor k i fe jezés módszer tana is t á rggyá válik, módszer tan és t á rgy együt tesen lesznek t a r t a lmi megvalósí tás s t ruk tú rá ivá . A perspek t ívák , l írai f unkc iók és metodológiák, az egyes t echn ikák azt e redményez ik , hogy a befogadó kétségte lenül jobban teszi, ha együl tében olvassa el Szőcs Géza, Adonyi Nagy Mária , Palo tás Dezső, Kőrössi P. József és Cselényi Béla könyvei t (és te rmészetesen sok más f ia ta l költő verseit) , ugyanis ily módon olyan koord iná ta rendsze r b i r tokába kerül , ame ly m á r evidens módon jelzi, hogy i t t egy roppan t fe le lősségtel jes és néhol e lmélyül t létanalízissel van dolga. A metodológiák kol lekt ív je l lemzésére sem t a l á l h a t u n k jobb t e rminus t : anal ízis és indukció, o lyan logikai módszerek és a t t i tűdök ezek, amelyek k i zá r j ák a későbbi dogmat ikus perspekt ívá t . Ha evidenciává vá l ik az, hogy a l í ra nem lehet a k i je len tések rendszere (vagy k i je len tésekhez igazodó rendszer) , akkor további evidencia az is, hogy ez az a lapviszony a későbbiekben is megvá l tozha ta t l an — a m e n n y i b e n a f i a t a l köl tök n e m kezdik ax iomat izá ln i á l l í tásokká lefordí to t t ké rdé -seiket, a m e n n y i b e n az anal ízis cé l ja i t szolgáló diszkrét l írai f u n k c i ó k a t n e m kezdik esz té t ikán kívül i t ényezők h a t á s á r a az egyes r endsze rekben egységesíteni és h a r m o -nizálni , a r ad ika l i zmus t így e g y f a j t a fe lvi lágosul t man ie r i zmusba á tv inn i - á tmene -kíteni.

Ha az egyes funkc iók egyéni elemzését k í v á n n á n k elvégezni, a k k o r a követ -kező fenomenológia i kép a l aku lna ki :

— A nye lv sa já tos lehetőségeit , a nye lv i szemléle tmód mélységeit , a magya r nye lvnek e technika i civilizációhoz idomítot t m e t a f o r a - i m m a n e n c i á j á t ku t a tn i és fel-használn i (amely egyben az élet e l sa j á t í t á sának a görög művésze t t echné- foga lmára emlékezte tő m ó d j a is) a l í ra fe lada ta , m e r t s e m m i más n e m képes ezt a nehéz parancsot a psz ichoszemant ika és az é rze lmek sz in t j én megvalósí tani , a ku l tú ra funkc ioná l i s vá l tozásának t ényé t és pa rancsá t az egyéniségbe beépí teni . Íme, ho-gyan j e len tkeznek a f e n t je lze t t e lemek és pa rancsok Szőcs Géza egyik ve r seben : „A t a n y a a re t tenetes , o ldal ról / jövő h a j n a l i f ényben , a gyümöl / csös fá i a la t t f e l e j t e t t ha ta lmas , / dé r lep te k a k u k k o s ó ra és a ke r t - / k a p u kene t len csikorgása! A / döglött t e n g e r a l a t t j á r ó a szá raz / k ú t b a n és a m á s i k b a n a színét / cserélő víz, ame lyben még a bé- / k á k is megvörösödnek, mikor a / f é r j megcsókol ja az asz-szonyt! / m i n d e n hunyorog az elviselhe- / te t len o lda l fényben , keskeny re- / pedés f u t végig a f é r f i h a n g j á n , / az tán cölöpléptekkel távolodik / i rga lmat lan szőrös i rhaos izmájában . / Megreccsennek eresz tékeikben a / kedves kicsi repülő szerke-zetek." (Ballada és környéke. A szakállas farkas [Népmonda-feldolgozás]) Ebben a ve r sben a (bal ladafeldolgozásként) hagyományosnak igazán n e m nevezhető módon ke rü lnek együvé olyan nominá l i s szerkezetek, ame lyek a tanya, a tengeralattjáró. a gyilkos szerelem, a filmfelvételi technika mo t ívumvi lága i ra u t a lnak . Más fa j t a ku l tu rá l i s t á rgyválasz tás esetén a nyelvi exp lorác iónak is más vonatkozása i ke rü l -nek e lőtérbe ebben a köl tészetben. Szőcsnek v a n n a k olyan versei , a m e l y e k n e k nyel -vi ku l tu rá l i s á l laga és a l lúz iórendszere a nye lv i m m a n e n s ideo lóg iá jának megvál-toztatását célozza; h a egy 1848 e lő t t haszná la tos terminussal a k a r n ó k ezt k i fe jezni , akkor azt m o n d h a t n á n k , hogy az ő l írai szemléletében a ve r s funkció i közé tar to-zik a „közbátorság" nyelv i t e c h n i k á j á n a k kidolgozása is. És e n n e k a nye lv i -kul tu-rál is gesz tusnak ny i lvánva ló t á r s ada lmi f ina l i t á sa és ha tása van . (Természetesen e n n e k szükségességét — é p p e n az i rodalom in fo rmál i s in tézményi törvényszerűsé-geinek megfe le lően — mások is fe l i smer ték . Szilágyi Domokos az á l ta la „hur ráu l k ike le t" -nek nevezet t nye lve t s a j á t köl tészetének nyelv i i m m a n e n c i á j á b a n igyeke-zett megha ladn i — s ikerre l . De más, hasonló k í sé r le tekre is f e l f igye lhe tünk : a szer-vesség más, egyelőre d i s z h a r m o n i k u s a b b d imenzióiban Kányád i Sándor is ezt teszi.)

— Ha a ve r s az é le t technikai e l sa j á t í t á sának eszköze le t t (elsősorban az eg-z isz tencia-megismerés közvet len esztét ikai eszközeként) , akkor esztét ikai lag re f l ek-tá l t ve r s fúnkc ióvá vál ik, hogy maga e sa já tos nye lvhaszná la t is az ember i szociális cselekvés egyik eleme, i l le tve központ i t ípusa. Ezt a funkc ió t gyakor la t i lag először az akt iv is ta költészet vá l la l ta min t a l íra legfontosabb vonásá t magára . A he t -

venes évek f i a t a l j a i n a k köl tészetében (sokszor a v e r s f o r m á k n a k gyökeresen e l lent-mondva) e f u n k c i ó nyelvi -poét ika i t á rgyiasu lása i igazán jelentősek. Ennek t e r m é -szetesen nyelvi köve tkezményei v a n n a k : a nyelv i lokúció, illokúció, i l le tve pe r lokú-ció (Austin és n y o m á b a n Sear le nye lvana l i t ika i t e rminusa i ) te rmészetes a ránya i az utóbbi ke t tő j a v á r a to lódnak el, e r r e a köl tészetre á l t a l ában jel lemző a pe r lokú-ciós és i l lokúciós szerkezetek sa já tos többlete. I smét e n n e k köve tkezménye , hogy a le írásokról a p e r f o r m a n c i á r a tevődik a hangsúly , s a nyelv i p e r f o r m a t í v meg-nyi la tkozások mind ig cselekvési s z imbol i zmusok Mivel ve lük kapcso la tban kevésbé lehet igazság-problémáró l beszélni (még sa já tos eszté t ikai-szimbolikus é r t e l emben sem), e költészet egyes kr i t ikusai a je lenséget va l aminő újfaj t ta és e lve tendő i r r a -c ional izmusnak, i l le tve an t i r ac iona l i zmusnak t a r to t t ák , nyi lván, a z esszéírók kr i t i -kusaihoz hasonló módon fel n e m ismerve, hogy i t t egy ú j f a j t a sz imbol ikus r e n d -szer in tenc ioná l t ságának és nyelvi -poét ikai va lóságának a belső s t ruk tu rá l i s aspek-tusa iból kell k i indulni .

— Egy másik , igen fontos l írai f unkc ió a l á tomás egyre vál tozó t e c h n i k á j á n a k a megteremtése . Az előzőkben vol t m á r szó arról , hogy pé ldául Füs t Milán Eszté-tikája a l á tomás t a műa lko tá s egyik genera t ív e l emének tekinti, ezen tú l azonban t á r sada lomlé lek tan i fontosságú képesség az, hogy rende lkezzünk ö n m a g u n k fe l fo-gásának és megismerésének képi modal i tása iva l , al legorizálási techniká iva l . A f á j d a l o m és révüle t te rmészet i a l l egór i á j ának egy igen szép p é l d á j á t Adonyi Nagy Már ia könyvében t a l á l j u k : „Szekér t f á j az egész erdő / ak ik l e jö t t ek va l amikor / sátoros léptekkel / az á lom fehé r csapásain / n e k i i n d u l t a k a h a v a s o k n a k / távolodó lép tű é j s zakában / és b u t á n mege t t ék / a legelők méregfoga i t / u t á n a csodálkozva i t t ak a k u t a k szá jából / fo r r á sok torkából / és égve e l a lud tak / a for róságtó l / szep-t e m b e r b e n / a k á r egy torokcsípő f u l l a d t j á t ék u t á n / Dér - szemük csobbant még e g y e t " (Sok éve már) Egyet len allúzió van ebben a ve r sben : v a j o n minek a szim-bó lumai az özek?

— További f u n k c i ó az, hogy m e g kell t a lá ln i az abszolút negat iv i tásból épí t -kező a t t i tűd pozit ív meta forá i t . A l í ra csak így lehetséges, s n e m nélkülözhet i a f o rmá l i s pszichológiai ev idenciáka t . Pa lo tás Dezső k i fe jezésében : „Hát csontig há-moztuk a lelkünk — / ha lkan r iszál t bá r sony-zenére / dő l t a néger f e k t e vére. / V a d a k és é r te lmesek l e t t ünk : / sok jó e m b e r k i s he lyen v á r j a , / hogy va lak i m á r befe jezze / az éneket . Kinek lesz mersze . / Ronggyá szakad t a néger szája ." (4/7 szo-nett — Az én k iemelésem — E. P.) Vagy máshol , ugyanez : „Annakelő t te , ha ütöt -tek, / h a s a d t a m s ké t kő vol t k e m é n y — / de a k a d t olyan hü lye szobrász / á lnok üreget v á j t belém. / Aztán e lment . Vagy visszavi t ték, / fon tos e z ? . . . / Én meg h a r a n g le t tem. / Nem kő — ércek f o n á k j a vagyok. / m a g a m n á l több : egy l y u k a lelkem." (Kőharang — csendélet műteremben. Az é n k iemelésem — E. P.) Az e redmény természetesen i smere tes és e lőre lá tha tó : „ . . . k o m o l y le t tem és ímé, m e n t e n / engedelmessé nő t t a le lkem." (IV. Férfiúdal — Farkas verse) Persze, a lélek n e m nőhet (esetleg a lacsonyodhat , a l j a su lha t ) pusz tán engedelmessé, s ezért ennek a könyvnek a f iná l i s s za rkazmusa : „Kát mi b a j o m van , ó, mi b a j o m le-he tne!" (Rövid hősköltemény) V a n a t t i tűd? Bizony, v a n a t t i tűd : Pa lo tás Dezső ese tében ez sa já tosan nyelvkr i t ika i ú ton is k i fe jeződ ik : az igei szerkezetek é r t e lme m e g m a r a d t ugyan, de je len tésük az a t t i t űd h a p t i k u s t e rében megvál tozik.

— A vers m i n t az egzisztenciális kogníció eszköze az é lmény s t r u k t ú r á j á n a k á t a l a k í t á s á r a is szolgál, e lsősorban a rendszeré lmény jel lege vál toz ik meg. A kü-lönböző egzisztenciaszférák egymással való helyet tes í tése (az egzisztenciális me ta -fora) az ak tuá l i s vi lágot m i n t számos lehetséges v i lág egyik esetét f og j a fel, s i ly-k é p p e n m i n t nem-szükségszerűt . Cselényi Béla verse inek egyik a lap törekvése : el-osz la tn i a szükségszerűség mítoszát , r á m u t a t n i szemlé le tünk tehe te t lenségének vi-l ág t e remtő ere jére . S a r ra , hogy t u l a j d o n k é p p e n ebből a szemléleti tehete t lenségből szá rmazó v i lágban é lünk , m e r t : „még n incs ősz gye rmekek / csak semmi gesztenye-gyű j t é s / most v i t tek ha tvan a v a r t a zúzdába" (Természetesen i t t sem lehet nem fe l f igye ln i a nye lv j á t ék a l a p ú szimbolizációra, a f i a t a l köl tők t echné jében fontos sze repe t játszó, sok ku l tu rá l i s allúziót lehetővé tevő e l járásra . )

A l íra eme f e n t e b b je lzet t f u n k c i ó i n a k e lőtérbe kerü lése mind egy sa já tos sz imbol ikus é le tvi lág k ia l ak í t á sá t szolgálja, s a költői szó ebben az é le tv i lágban

n y e r i el igazságát és f ina l i tásá t . Ha szűk is ez a világ, a je lentós sz imbol izmus t u l a j d o n s á g a az, hogy az a lapve tő szemérmesen n e m dek la rá l t é r t ékek felől (a k i m o n d á s és hangozta tás csak a n á l u n k a m ú g y is meg ta lá lha tó költői d o g m a r e n d -szer erősítését [?] je lntené) egyre ú j a b b vi lágok és é r t ékek felé t e r j ed , az ev iden-ciák felé. Ennek a logikája , ahogy a Sri Isopanişadban olvasható, az, hogy „Az e m b e r i élet te l jessége csak a t e l j e s egész szolgála tában i smerhe tő fel. Minden m á s evi lági szolgálat — legyen az szociális, poli t ikai , közösségi vagy éppen bolygóközi

— befe jeze t len m a r a d addig, a m í g össze n e m kapcsolódik a te l jes egésszel. A teljes egésszel va ló összekapcsoláskor a szerves részek is t e l j esek lesznek magukban . "

I r o d a l m u n k in fo rmál i s in t ézménye inek működés i mechan izmusa egyben a tör-ténet i pe r spek t íva módosí tásá t is megkövetel i , a je len nézőpon t j á t ped ig sa já tosan oszt ja meg és polar izá l ja . A fen tebb i funkc iók á l ta l je l lemezhető szimbol ikus élet-vi lágot a közösségi t r anszcendenc ia és az i n t e r szub jek t ív kegyelemlehetőség oldalá-ról megalapozó köl tészetnek tek in the tő Bal la Zsófia ére t t l í r á ja , ugyanakko r egy i lyen t ípusú sz imbol ikus rendszer belső kons t rukc iós törvényszerűségei t , egy m a -t ema t ika i t ípusú költői neorac ional izmust követő in tencionál t ság f ényében vizsgál-ha tó Mandics György l í ra- rendszere . Természe tesen szemlé lődésünket a személyiség és a cselekvés, a fo rmá l i s é le tmozzanatok epikai v i l ágára is ki ke l lene te r jesz-t enünk , s i t t csak jelzésszerűen e m l í t h e t j ü k meg, hogy a f i a t a l prózaí rók (elsősor-ban Bogdán László és Mózes Atti la) a ha tá rhe lyze tek ethoszából következte tnek lé tünk et ikai-axiológiai evidenciá i ra , azokra, amelyekhez a lehetséges morá lnak igazodnia kellene.

Úgy tűnik , hogy a fo rmál i s a r t iku lác iók ana l i t i ká j a mel le t t az esztét ika szá-m á r a csak az axiologia m a r a d a tudományos és r e f l ex ív tételezések t ámpon t j a . Mert , ahogy Kőrössi P. József í r j a : „hát ta l a t ü k ö r n e k / komolyan kell v e n n e m ha lá loma t é le temet / komolyan kell v e n n e m / a tükröt ." Egyet len ér tékválasztás i gesztus összekötheti a komolyság gyakor la t i m a x i m á j á b a n megragado t t életet és a tükör re l szimbolizál t művésze te t . Az esztét ika m e g m u t a t h a t j a a művésze tnek az é le t re mu ta tó axiologikus e lemei t , a k i tek in tés elemeit , egyébként ezt a képességét is a művésze tnek köszönheti .

Ennyi mind ig e lmondha tó az esztét ikáról , t öbb aligha, hiszen minden , ami több, az m á r őt magá t is meghatározza . P l a tón Théaitétoszának egy helye ar ró l vall , hogy „Az egyes dolgok m i n d i g e l té rően f e j l ő d n e k a m a g u k szükségessége sze-rint . Következőleg, h a m i n d e n fo ly ik és a l a k j á t szünte lenül vá l toz ta t j a , a k k o r tör-hete t len fo lyásukban a létezők á t a l aku lnak . " Ezt ál l í tólag Héraklei tosz mondta , b izonyta lan t ö r e d é k É r t éke a m i a t t óriási, mive l Héraklei tosz még nem mondha t t a , P la tón pedig még n e m m e r t e mondan i (ezért t u l a jdon í to t t a Héraklei tosznak) .

Az eszté t ika az élet és a művésze t szünte len vá l tozásának és f o l y a m a t á n a k kettős, ref lexe , s a m e n n y i b e n m a g a is vál tozás, a fen t i t u l a jdonos nélkül i , t ehá t a szellem igazságtar tományához , ev idenc ia tá rához tar tozó monda thoz hasonlóan maga is csak így — m i n t vál tozás és evidencia — jelezheti ket tős t á r g y á n a k természeté t és ha tá ra i t .

Egyed Péter Részlet egy nagyobb tanulmányból.

Fiatalok prózája

Kolozsvár u tóbbi éveinek r o m á n próza-i roda lmá t ha csak fe lüle tes v izsgála tnak v e t j ü k is alá, a f i a t a l í rók eddig n e m tapasz ta l t özönével t a l á lkozunk ; e f i a t a -lok ny i lvánva lóan az í rásművésze t leg-m a g a s a b b csúcsa inak meghód í t á sá ra tör-nek, p rog ramsze rűen i l leszkednek bele egy va lóban m o d e r n i roda lom ú j á r a m á -ba , legidőszerűbb, l egmaibb kérdése in-ket t á rgya l j ák , á m ezeket az egyetemes-ség minőségi e l lenőrzésének ve t ik alá. L e g j o b b j a i k ha tá rozo t t művészi egyénisé-gekként h ív t ák fe l m a g u k r a a f igye lmet m á r első je lentkezésükkel , m ű v e i k jog-gal v á l t j á k ki m i n d a kr i t ika , m i n d a széles olvasóközönség érdeklődését , elis-merését .

A me ta fo r i zá l á s ra való h a j l a m o t , a ma i ember i üzenet sz imbol iszt ikus megfogal -mazásá t t a p a s z t a l j u k Eugen Ur i ca ru pró-z á j á b a n , első könyvétől (Despre purpu-

ră) kezdve, egyre igényesebb művészi megfoga lmazásban (Rug şi flacără, An-tonia); m a a nemzet i múl t tör ténelmi impl ikác ió jú hangsú lya iva l vagy az elbe-szélés n é z ő p o n t j á n a k real is ta jellegével v o n j a m a g á r a a f igye lmet (Mierea). Ége-tően időszerű t émákró l í r pol i t ikai regé-nyeke t Grigore Zanc (Conul de umbră, Cădere liberă), precíz ana l i t i kus s t í lusban; Zancnak rendk ívü l i é rzéke v a n egy tár-sada lmi lag fontos t e rü le t en szabad moz-gást igénylő el lentétes ember i maga t a r -tások po lemikus szembeál l í tására . A z in t rospekt ív p rózá t t a r t j a eszményének Vasile Să l ă j an , Coborînd spre Nord-Vest című regényében . Ez az önvizsgálat a valóság k u t a t á s á n a k szélesebb t a l a j á n é r -vényesül következő regényében (Săptă-mîni de dragoste). R a d u Mareş könyve (Ana sau pasărea paradisului) é rdekes epikai f o r m á t valósí t meg, a Fau lkne r -

ből levezetet t módszer t bonyolul t je lké-piség felé viszi, m a j d ezt az í r ásmódot szabadon fo ly t a t j a novel lásköte tében (Cel iubit), mely t u l a j d o n k é p p e n á l regény, h i -szen r e j t e t t gondolat i összefüggést te-r e m t a novel lák között . Patologikus ese-te t í r le Cons tan t in Zărnescu (Clodi Pri-mus), et ikai kicsengéssel a kötelesség-ről ; a főhős lényeges t á r s a d a l m i e lvá rá -soknak úgy tesz eleget, hogy azokat em-beri k i te l jesedése fontos fe l té te leként ér-telmezi. Marce l Cons tan t in R u n c a n u a mai kérdések f e l t á r á sában d r á m a i b b h a n -got ü t meg. kissé bonyolult , némiképp nehézkes, de mély rezgésű s t í lusban í r t könyvével (Sepia); a szó szoros é r t e lmé-ben vet t ep ikusnak bizonyul, kedvel i a sztor ikat (Nostalgii secrete), ezeket azon-b a n f igye lemremél tó d r á m a i feszültséggel telíti . Valer iu Varva r i (O mie una zile risipite) se j t e lmes l írai prózá t í r ; Mircea Ghi ţu lescu m i n t h a a st í lust részesí tené e lőnyben (Oraşul fără somn); R a d u Ţu-culescut a banál is , je len tékte len t ények-ből épülő vi lág egyetemes köve tkezmé-nyei vonzzák (Portocale şi cascadori); Cornel Cotuţ iu é rzékeny mora l i s t akén t teszi fel a kérdéseke t (În căutarea altui final); Mar ia Baciu érzelmes homá lyba burko l t v isszaemlékezésekre h a j l a m o s (Tăceri şi fugă); Nicolae Vereş regényére (Zebrele pasc în cocotieri) az i rónia , a parodisz t ikus hangvé te l a jel lemző; Şte-fan D a m i a n t Portrete de familie c ímű könyvében kor t á r s t ípusok fog la lkoz ta t j ák .

A va lóban érdeklődésre mél tó m ű v e k te l j es számbavé te lének igénye né lkü l e sorok í ró j ának szándéka hangsúlyozni , hogy ma Kolozsvár t a f ia ta l í rók egesz nemzedéke él, ak ik ú j l endü le te t a d n a k az ep ikának , ú j d imenziókat b iz tos í tanak

K. E. fordítása

a ko r t á r s r o m á n prózának. Ha va lami -kor Agâ rb i ceanu t vagy Pave l D a n t az er-délyi próza ragyogó hagyománya inak fo ly ta tó iként t a r to t t ák számon, h a Victor Pap i l i an t vagy Ion Vlasiut aszer in t ér -tékel ték, hogy menny i r e képesek ezt a vonala t — melynek e l indí tó ja Ion Sla-vici volt — továbbvinni , vagy ettől e l ru-gaszkodni, a fe l szabadulás u tán i kolozs-vár i r o m á n prózaí ró nemzedékek igye-kez tek műve ikke l az egészbe i l leszkedni, az egységes r o m á n próza vonu la tába , az „erdélyi", „moldvai" stb. kor lá tozó jel-zőket beolvasztva egy egységes nemzet i i rodalom fo r ró m a g m á j á b a , me lyben az egyéni kü lönbségek je len te t t ék és je len-tik azt, ami t gyakran így nevezünk : kü -lönbözőség az egységességben. A kolozs-vár i r o m á n prózaírók csoportosulása, bár a köze lmúl tban még elég kevés írót számlál t , széles színskálát képvisel t , Du-mi t ru Mirceától és Teofi l Buşecantól Grigore Beuran ig és Pave l Aioanei-ig, s a ko r t á r s r o m á n i rodalom legelső vona-l ának olyan képviselőiig, min t D. R. Popescu, August in Buzura , Vasile Re-breanu . Ta l án éppen a művészi k i fe je -zésmódnak szabadon válasz to t t fo rmái te t ték lehetővé, hogy i t t Kolozsvár t az utóbbi években pezsgő alkotói légkör a l aku l jon ki, s a város , mely v a l a h a a köl tők városa volt, n a p j a i n k b a n egyfor-m á n a kr i t ikusoké, d r áma í róké s nem kevésbé a próza í róké is, ak ik csoporto-san je len tkezve eredet i é r t ékeke t hoznak létre, és országos v iszonyla tban valóságos prózaí ró iskolát a lak í to t tak ki.

Az itt élő és alkotó számos és jelentős prózaírót senki sem h a g y h a t j a f igyelmen kívül, aki a k o r t á r s r o m á n ep ika fe j lő-désének á t tek in tésére vállalkozik.

Constantin Cubleşan

Csiki László jelentései

A tel jes m a g y a r á z a t elvéről l e m o n d a -ni n e m fényűzés , n e m veszteség, h a n e m he lyze t A n n a k föl ismerése, hogy egy (élet )műnek több megközelí tése lehetsé-ges, amelyek m á s - m á s s t ruk tú ra -há ló t eme lhe tnek ki, amelyek különböző ideo-lógiával o lvasnak, amelyek a tö r t éne lem többje len tésé t a m a g u k m ó d j á n un i fo r -mizá l ják . Másrészt a n n a k belá tása , hogy egyre kevésbé beszé lhe tünk az adot t ku l -t ú r á n belül egyetlen alkotásról , amikor cselekvésként m i n d i n k á b b az é le tmű é r -vényes. Tehá t a k u l t ú r a kezdő ideológu-sa számára hova tovább csak az egység-összefüggés elve működte the tő .

Hogy Csiki László súlyosodó művei rő l szólva az i t t o lvasható je len tés töredékek az előbbi részföl i smeréseket mentségként vagy szándékkén t hasznos í t ják-e , a r r a nem kell vá laszo lnunk. Csiki, fö l i smerve a művésze t igazi lényegét , a van-vol t funkc iona l izmusá tó l a l ehe t felé tar t , a je lentés t f o l y a m a t n a k t ek in tve a tö r téne-lem ( tör ténelmünk) é r te lmét igyekszik megközelí teni . Ezért v á l h a t n a k müve i egyre i n k á b b tö r t éne l embe ágyazódó fo r -m á k k á . Nyi lván , a lehe t -ben a pusz tu lás is b e n n e van, de ez n e m a z é r te lem köre, n e m tör téne lem, ez „csak dia lekt ika" .

1. Az idő szemei (Kellékek. Bukares t ,

1972. 7.) te te lezhet ik m a g u k a t a l í rai s z u b j e k t u m b a n , egyesítve a lá tás közön-séges, t e rmésze tes p i l l ana tá t az asszociá-ciók lényegracional i tásával . Ez a k a p -csolódás a látszólagosság és a lá tszate lv ellen jöhet l é t re (ez Csiki egyik fontos je len tésmot ívuma) , azér t csak fe l té te les módban , m e r t a l í rai megismerés — a m e t a f o r á k és az asszociációk dacára is — lépcsőzetes, h a n e m aka r l emondan i az ér te lemről , a rac ional i tásról sem. Ezen a szinten az olyan föl ismerések, m i n t a béke zuhanásképessége a k ikiá l to t t biz-tonság és bizonyosság l á t sza t r end jében , a l í rai logikát követve e lvezetnek az em-lékezés te rére . Még mindig ugyana r ró l a versről beszélve, el kell m o n d a n u n k , hogy az emlékezés, akárcsak a tö r téne-lem. n e m semmíthe tö , m é g akkor sem, ha mások emléke i re emlékezünk , az egyensúly e lmondo t t jelzői a k ip laká to l t homogeni tás közt e lke rü lhe te t l enü l t ény-ként és luc i fe rkén t működnek . Hiszen h iába tör téne t i a létezés, ha a „kiégett szemek cs igaházai"-nak l á tha tó je lentése á tnyú lha t a jelenbe. Ez a tuda t i hagyo-m á n y n e m erősíti a s zub j ek tum bizton-ságérzetét , s ha képesek v a g y u n k a se j -tésre (a sugalmazás , az al lúziók haszná-latára) , akkor az élet kézenfekvő-baná l i s ér te lmezése (és n e m magyaráza ta ) helyet t r á j ö h e t ü n k : kényte lenek vagyunk n é h a sa já t megvak í t t a t á sunka t á té lni és tudni . De éppígy: a k i je len tés fe lébresz the t i b e n n ü n k a ké rdő je l t is. Akárhogy is van , ha m á r e l fogad tuk az idő szemeinek ilyen létezési lehetőségét , benne , de szemben a tö r téne lemmel , fe l fedezésünk köre a negat ivi tásé . E ponton az emléke-zés lé tezésünk (nemcsak tör ténet i , de tör -ténelmi) h e u r i s z t i k á j á n a k lesz az a lap ja .

Ha pedig l í rai megközel í tésre í tél tet-tünk, nehogy tú l k i r ívóak legyünk e t á j b a n , csak ó h a j - és vágy-gesz tusunk lehet, a m i — létezők lévén a lé tben — nem kevés, de n e m is sok: sz in te sem-mi. „Ó, tedd u r am, hogy — — — csak higgyek." A pusz ta hi tér t könyörgő é r -telem, amely m á r amúgy is t i sz tában v a n sa j á t lehetséges, megterveze t t létével, m á r itt, a kö te t első ve rsében letelepszik a t r a g i k u m le lá tó já ra . V a j o n e lmozdul-e o n n a n ? Elmozdul -e a b b a n az időben, amely van, de n e m konkre t izá lha tó , n e m í rha tó le, és n e m magyarázha tó? Van, m o n d j u k , m e r t r ende lkezünk az idő t u -datával , az időnek megfele lő té r azonban megfogha ta t l an , m e r t megnevezhete t len , k isa já t í to t t . „A ké t eze r -negyvenha rmad ik emele ten a hatmil l ió-ki lencszázezredik / a j t ó az enyém" (Kel lékek , 10.). Ráadásu l a t é rben t a lá lha tó dolgok n e m fe le lnek meg a kel lene ide jének . Az élet e lemi tá rgya i csak az „á l landó idő" tuda tos í -t á sá ra jók, s az emlékezés a va lóság racionál is rendezőelvévé válik.

Képes-e azonban a z emlékezés anny i ra k i tágí tani a z időt és a te re t , hogy az ön-ér tékű , je lentésefosztot t t á r g y a k össze-egyeztethete t lensége m á r n e legyen lát-ha tó és érzékelhető? A pon tosabb ké rdés viszont így hangz ik : szerepel-e mindez te leo lógiá jában? Másrészt pedig : lehet-e egyá l ta lán az emlékezés a je len tuda ta?

A lírai , asszociat ív rac iona l i t á snak a v i lágban ( tör ténelemben!) való jelenléte, ha fö lemelkede t t a re f lex ió sz in t jé re , és f o r m a u t á n (nemcsak esztét ikai , de a létezés és a t ö r t éne l em f o r m á j a után is) sóvárog, n e m t é r h e t ki a szembené-zés/szembesítés elől. A t e rmésze tes vi lág-nézet és az e r r e épí tő tö r téne lem egy meghatározott á l lapota s z á m á r a az é r te -lem vagy a f o r r a d a l o m k ih ívása n e m va-lami ha rc kezdeté t je lent i , csupán a sem-mítés ködg i lo t in já t inger l i m a g a ellen.

Mert kővel dobtam, útszéli szavakkal, kenyérrel dobtak vissza s más javakkal — magukhoz aláztak a jámbor gyávasággal.

(Kellékek, 15.)

A szub jek tum viszonya a tör téne lemhez , m a j d önmagához is ké t é r t e lművé „kény-szerül". Hát hazudtam magamnak őszinteséget, s most engem magyaráz minden részlet, hogy eltakarja tőlem az egészet: kiszakít, kizár.

(Kellékek, 16.)

A ké té r t e lműség n e m lehe t a teljesség ka tegór iá ja , s a h i t kényszerzubbonya nem biztosí ték még az egyneműségre . A s z u b j e k t u m b izony ta lanságra í tél tetet t , m e r t ahol a lá tsza t a valóság, o t t hogyan lehet b izonyí tókat fö lhozni? M a r a d az egyet len bizonyosság: a t r ag ikum.

De azt tudni kéne: igazam az igazság-e, s a hangok, mik századok óta a csendbe

belefagytak, s széttrombitálják minden ünnepen, századok óta a csendbe belefagytak, s szét kell trombitálni minden ünnepen?

(Kellékek, 17.)

A megköví te t t je lentések be törése a m á r megkérdője lezhe tő igazság terébe/ ide-jébe: a tö r téne lem ki já tszása . Sej thető , nemcsak eszmei, h a n e m ontológiai k i j á t -szás is ez. Megyünk, verjük előre magunkat a holnapi nyugalommal — Előre, előre, előre —

(Kellékek, 20.)

A hi t té magyarázo t t kényszerűség hely-zetében mihez kezd önmagáva l és a tör-t éne lemmel a l í ra i-racionál is s zub jek tum.

h a lehetősége és adot tsága is egyben va l ami olyan, ami a jövőhöz tar tozik, pusz ta hit, és k i i k t a t j a a je lenlevő való-ságot? Mihez kezdhet , ha nemcsak t á r -gya ké té r t e lmű és ködszerű, h a a ké té r -te lműség eléri a t á rgy és a viszony t uda -tá t is : a verse t m i n t f o r m á t ?

2. A fön t i ekben ideológiai csapdákró l beszél tünk, az ön tuda t ködösítési e l j á r á -sairól. A Kamaszok (in: Cirkusz, avagy búcsú az ifjúságtól. Kolozsvár , 1971. 5.) fö lv i l l an t j a a szembenézés és a demi t izá-lás lehete t lenségét : ha egyszer a hi te t va -lóságelvvé emel tük , menekvésünk csak ö n m a g u n k k i já t szása felé lehet ; a megölt ha t t yú hiányzó h a t t y ú d a l a helyet t mi m a g u n k vagyunk kényte lenek énekelni . De megérzi-e és megér t i -e va lak i lenyel t k é r d é s ü n k b e n a kétségbeeset tséget , di-dergő h a n g u n k v i s szhangjá t?

...És hurrá visszhangzik a falakból újra —

( K e l l é k e k , 24.) És megér t i -e va lak i a költészet imént i válaszát , a m e t a f o r á b a menekü l t t r ag i -k u m o t ?

A h iány v ibrá lása i m á r i s k ivehetőek, csaknem képesek a fo rmára , á m a ha l l -ga tás még e lő térbe engedi a felszólí tó módú vágyat , a m i n e m lehe t mind ig je l -lemző a t á r sada lmiság felé t a r tó l í r á ra . És a vágy legtöbbször elégtelen, h a a tö r -t éne lem megkövete l i , hogy pon tosabban k i j e lö l jük he lyünke t és időnket benne , h a a tö r t éne lem fölszólít , hogy é r te lmet a d j u n k a k t u s u n k n a k , n e csak látszatot. A cselekvés a l a p j a viszont az á l t a lunk fö l i smer t igazság lehet, de mihez kez-d ü n k akkor , ha az igazság f o r m á j a maga a s z u b j e k t u m ? ha magamra voltam, mint az alvó, csak védtelen, mint a gondolat — az igazságnak boldog formát: kitaláltam magamat.

(Kellékek, 31.)

A l í ra iság sok m i n d e n t megenged, de az e p i k u m b a n az én n e m téte lezhet i m a -gát ané lkü l , hogy az ők-et n e t enné le-hetővé. Ez a p rob l éma különös hangsú ly t k a p az első prózaköte tben (Cirkusz , avagy búcsú az ifjúságtól), ahol a f i a ta l é r te lmiséginek a tehete t lenség t e rébe szorul t ha ta lmonkívü l i sége k a p szocioló-gia i lag au ten t ikus fo rmá t , s l á t v á n y k é n t a m á r - m á r é l e t fo rmává merevedő, gesz-tusé rvényű k ívü lá l lás és r i tual izá l tság. S e m Csiki poé t i ká j a szerint , s em szocio-lógiailag n e m tek in the tő mindez a ka -m a s z r o m a n t i k a á l d a t l a n k ö v e t k e z m é n y é -nek , még a k k o r sem, ha a Maturandus (in: Cirkusz... 8.) kamasza m é g csak a je lentés te len gesztust ismeri , csak a szub-j e k t u m és a t á r s ada lom s z á m á r a n e m megha tá rozó é rvényű „ ta lán n e m " ál la-

potát. E n n e k el lenére, t á r s ada lom és felelősség, a t á r sada lmiságba va ló belé-pés vágya a z epikai kons t rukc ió eme kezdeti sz in t j én m á r t e l j e s tudatossággal je lenik m e g „— Milyen jó, hogy m a g a n e m t u d j a , mi az, hogy s z i m b ó l u m . . . " — m o n d j a a menedékházbó l távozó ka -masz. Az öná l ta tó gesztus m i n t cselekvés és pótcselekvés: a Kezdetben vala az ige (in: Cirkusz... 78.) f i a ta l é r te lmiségi je i s zámára n e m pusz tán egy á tmene t i é le t -és l é t f o r m a fogalmai , h a n e m a t r ag ikum, az ebben való megrekedés veszélyének a kategór iá i is.

A fö l i smerések egyike versben és no-ve l l ában egyarán t : a vi lág s z á m u n k r a ke l l ékkén t létezik, és a lak í tha tó lenne. Á m egyelőre kö rü lménye ink t á rgyakkén t , dolgokként vagy m a g u k a t mindegyre meghazudto ló e szmékkén t v a n n a k jelen t u d a t u n k b a n , bá r t u d j u k : a je lentés lé-tezik, s az é r te lem felé t a r t .

A házaknak, autóbuszoknak előbb jelentése, végül lelke lesz.

(Kellékek, 49.)

Így a m i n d e n n a p i élet l á t sza t rendszere mögött a je lentés meg ta l á l á sa k ike rü lhe -te t len. A létezés s z e m a n t i k á j a nyelv i szinten működik , m e r t a h i t a látszat , a becsapás mi to lógiá ja csak nyelvi lehet. A valóság is s í rn iva lóan csak nyelvi , a nyelven, a beszéden k ívü l csak esetlen gesztusokra, a m i n d e n n a p i élet esetsé-m á i n a k ismét lésére v a g y u n k képesek — suga l l j ák a Kezdetben vala az ige f igu-rái . Nemcsak cselekvésbeli , de je lentés-beli s ivárság is ez, ami t n e m képes meg-szünte tn i semmilyen szerepjátszás .

Az é r t e l em megfogha ta t l ansága , a cse-lekvés megha tá rozha ta t l ansága mel lé fö lsorakozik a tö r téne lem, a z idő, a té r megfogha ta t lansága . A második prózakö-t e tben (Az idegen város. Bukares t , 19741 a t ema t ika bővülése n e m az egyedül i po-zi t ívum, nagyon fontos a fo rma i válaszút t uda to s k ido lgozása Ha ezt a kidolgo-zást t ek in t j ük , a k k o r a köte t h á r o m da-r a b j á n a k a s o r r e n d j e : Az út szélén; Az idegen város; Bevándorlók. Csiki r á jön , hogy a tö r t éne lem megkerü lése lehete t -len (ilyen é r t e l emben idézhe t jük a Kel-lékek Át tűnés-c ik lusá t is). Az első empi -r ikus s t á d i u m b a n a t ö r t éne l emmel a ma -ga közvet lenségében k e r ü l ü n k szembe, Az út szélén marg ina l izá lódot t hősét a t ö r t éne l em úgyszólván megszól í t ja . Ez a közvet lenség esztét ikai vona tkozásban a mimézis b i roda lma, s e n n e k a közvet len-ségnek a f o r m a i e l fogadása a f o r m a ön-pusz tu lásá t jelenti , a na r r ác ió szakadék-szélére húz. Az idegen város m á r a fo r -mai absz t rakc ió megvalós í tása mel le t t (ami Az eladott nagyapóban lesz m a j d (tökéletes) je lentések v iszonyrendszeré t is

képes fö lmuta tn i . I t t az absz t r ak t tér , az absz t r ak t és ködszerű viszonyok ha t á sa fo rd í to t t : n e m spekulác ióként győz meg, a va lóság lényegi ú j r a t e r e m t é s e m á r ez. Aká rc sak a Bevándorlók, ame lye t fo rma i mode l l -ké rdésnek t ek in the tünk . A t u l a j -donképpen i tö r téne t u t án ál l „A szerző h a j d a n i iskolai dolgozata", ami nemcsak a fo rma i absz t rakc ió jobb megér tésé t cé-lozza, i t t a je len tö r t éne lem mítoszke-le tkezésének a mechan izmusá t i s m ű k ö d -ni l á t j uk , sz in te ú t m u t a t á s t az é r te lem sokré tűségének haszná la tá ra , a t r anszcen-zusok jelentőségére.

A tö r t éne lem n e m kerü lhe tő meg, mondot tuk , de a vele való szembenézés s em lehet pé ldabeszédbe ágyazot t . A jel-képek re m i n t j e lképekre va ló noszta lgi -kus emlékezés megidézés, m i n t a Kel-lékek Post-scriptum ciklusa. A jelen tör -t éne lemnek a ké rdés t a m ú l t csak r i tkán tehet i föl, s n e m így je lenidejűs í the tő .

Úgy látszik, a k á r prózáról , aká r versről legyen szó, meg kel l j á r n i a f o r m á t l a n -ság és a je lentés k i f i camodásának ú t j á t i s (a Kellékek köte t nega t ív pé lda tá rábó l az ABC, v a l amin t az Európa megint ciklusokat idéznénk). Érvényessé vá l ik az „engem magya ráz m i n d e n részlet, / hogy e l t a k a r j a tő lem az egészet" feno-

menologikus föl ismerése. Fu rc samód elő-t é rbe k e r ü l e g y f a j t a szójáték-vers , s az olyan részletek, min t az „összecsukható fo r r ada lmak" , n e m men t ik a z egészet. Így csak a nyelve lméle t i - sz in takt ika i kí-

sérletezés é rdekes (vö. pl. Kellékek, 87.) és m u t a t e lőre a következő versköte t asz-szociat ivi tása felé. Érdekes módon ez a t echn ika is t ö r t éne l emte rmék , v a l a m i n e k az e l lenképe, a m i t itt n e m ér te lmezhe-tünk .

Összefügg mindez azzal a tehe te t len-séggel, ame lynek a tö r t éne lemhez csak f in to ra lehet . A nyelvi f in to r a következő kötet f i lozóf ia i -módszer tani e lőképe a magya ráza tban . Ennek rokona a cselek-vésf intor (pl. Az út szélénben a baleset min t foglalkozás, vagy a Kezdetben vala az igében a römikocka-festés) .

„ V a n n a k pi l lanatok, korok, amikor m i n d e n f é l e azonosulás l ehe te t lenné vá -lik, m e r t mi m a g u n k v á l u n k kétségessé a közösségben, ami a z é le tünk szövete" — m o n d j a Mészöly Miklós. Csiki első két p rózakö te tében a t á r s a d a l m i s á g ké r -désességének a fenomenológ iá ja ez, ami -kor a s zub jek tumhoz viszonyítot t hie-r a r c h i á b a n a beszéd és a cselekvés ritualizálódik, az é r t e l em ellen t á m a d . A hie-ra rch ia p i l lé re n e m létező, eszmei , csu-p á n óha j , ezért a s z u b j e k t u m azonosulási s z f é r á j a a p rob lemat ikusság . Nyi lván a p rob lemat ikusság a tö r t éne lmi helyzet szor í tásában és az eml í te t t f o r m a i meg-va lósu lásban n e m képes transzoendálódni. A természetes közvet lenség az u ra l -

kodó, nye lvben é s gesz tusokban egyaránt , s ez a közvet lenség n e m a l k a l m a s meta-f o r á r a vagy sz imbólumra , szétszór t tá és megfogha t a t l anná teszi a je len tés fo lya-matá t , megkérdője lez i az é r t e l m e t Nincs au ten t ikusság (ez a ké t p rózaköte t leg-jobb részmegvalósí tása) , hacsak n e m az t e l j es h iánya . A k ö r ü l m é n y e k n e k nincs f o r m á j u k , csak a gesztusok tö l t ik ki r i t ká -san a m e g h a t á r o z h a t a t l a n t e re t (kocsma, menedékház , idegen város , a város), az időről sz in te s emmi t sem közölve, de an -n a k pontos t u d a t á t föl tételezve. Az áb-rázol t (és n e m model lá l t ) v iszonyrend-szerben az én és a t á r s a d a l o m p rob lema-t ikussága fokozot tan je lenik meg, de nem ju th a t el a formáig , hiszen n e m c s a k ö maga , rendezőelve is p rob lemat ikus az írói beszédben.

Az azonosság ké rdésének fokozott je-len lé te Csikinél n e m magyarázha tó pusz t án a s z u b j e k t u m szint jén. Minde-neke lő t t fontos megjegyezni , hogy az azonosság- és önazonosságkeresés ak-tusa , ame ly különös hangsúl lya l v a n je-len első ké t prózaköte tében , hogy m a j d eszté t ikai lag és szemant ika i l ag m a g a s a b b szinten jusson el a ké rdés é rvényes megfoga lmazásá ig a legutóbbi verskö-te tben. Hiszen a s z u b j e k t u m oly meg-ha tá roza t l an eszményei nevében n e m tehet i lehetővé, az a l t e rna t í vák szint-jén n e m tek in the t i ké t ség te lennek a kö-zösséget vagy a közösség h iányá t . A kö-zösség homályos va lami , je lenlé te és meglé te á r n y - és ködszerű . I lyen meg-va lósu lásban n e m az őket tételezi az énben, h a n e m a mást .

Ebben a p i l l ana tban lehe te t lenné vá -lik a kommunikác ió , a m i s emmiképp sem magya rázha tó az e l idegenedet tség egyszerű sémá jáva l , hiszen a viszonyok lehetet lenségéből f a k a d ó szituáció. Ta-lán ennyiből is vi lágosan ér thető, hogy a f o rmá t l anság n e m tek in the tő te l jes m é r t é k b e n a szerző k u d a r c á n a k . Egyéb-kén t is a problemat ikusságot , a f ia ta lok ha ta lmonkívü l i ségé t és marg ina l izá lódá-sá t t a l án Csiki í r ta m e g a l e g j o b b a n a kamasznove l la -d iva tok ide jén . I t t a tör -t éne lem kuda rcá ró l v a n szó, i l letve csak a n n y i b a n a szerzőéről, a m e n n y i b e n még hisz a mimézisben, noha a mimézisnek m á r n e m te l jes mér t ékben . Az út szé-lén a mimézis te l jes kuda rca , s a t u l a j -donképpen i búcsút a közvet len funkc io -nal i tás tól a Bevándorlók va lós í t j a meg. A m e g m a r a d ó ka r t ez i ánus fo rma , a t r anszcendenc ia és a ny i to t t j e len tés le-he tővé tételével, a konnotác ió- technika megvá l toz ta tásáva l ú j é r t ék rendsze r t ál-lít föl u tóbbi két kö te tében , va l amin t d r á m á j á b a n , az Öreg házban.

3. A f o r m a a s t r u k t ú r a lehetősége, m o n d j a Wit tgenstein . A lehetőség pedig m á r n e m a valóság rabszo lgá ja , a le-

hetőség a f o r m a jogán m á r művészet . Továbbá , s em a lehetőség, sem a m ű v é -szet n e m m o n d h a t ó ki, n e m h a t á r o z h a t ó m e g pon tosan k i j e l en té sekben . A m ű -vészi beszéd csak az t t a r t a l m a z h a t j a , ami t n e m t a r t a l m a z h a t , csak a z t m o n d -h a t j a , a m i t n e m m o n d h a t , de p a r a -doxona ontológiai megha t á rozásához tar toz ik . E b b e n a vona tkozásban Csiki legutóbbi ve r skö t e t ének ( S z o m b a t . A bú-vár hazamegy. Bukares t , 1977) fü l szö-vege művésze t f i lozóf ia i tö redék , o lyan fö l i smerés , ame lye t az e lméle t m é g hosz-szú ide ig n e m tud pon tosan k i f e j t en i . Az a szövegelméle t i / szemiot ikai tétel , miszer in t egy m ű előzetes poé t ika meg-valós í tása , j e l en ese tben exp l ic i t e is így van . Hogy m e n n y i ebben a ké t ségbe-ese t t e rőfesz í tés a m e g h a t á r o z h a t a t l a n , a k i sa j á t í t o t t s z f é r á j á n a k a k o m m u n i -k á l á s a é r d e k é b e n , ki t u d a r r a v á l a -szolni?

Persze s e m m i ok a kétségbeesésre , h i -szen a v e r s lé t fe l té te le a h iány , a köl-t észe tben ú j r a t e r e m t e t t je lenségek, t á rgy -á l lapo tok és v iszonyok e n n e k a h i á n y -n a k a szo lgá la tában á l l anak . N e m m o n d h a t u n k le a t r anszcendenc iá ró l . A köl tészet gondo lkodásmód is. Ezér t é r t -he tő a sz in te t e l j e s je len ide jűs í tés , s ebben a z á l l apo tban , ame ly tö r t éne lmi -leg mono l i t ikus — és n e m a gondolko-d á s f o r m a köve tkez tében —, csak a z ú t szükségszerűsége tuda tosu lha t , az „ú t a va l amihez" .

valami hirtelen szükségszerűséget az egyenlőben!

(Szombat, 25.)

Ez így n e m pusz ta költői f e lk iá l t á s (a költői k é r d é s ana lóg iá já ra ) . A „ t egnap alóli fö l szabadu lás" csak a jövővel vá l -h a t t e l j e s é r v é n y ű v é és t e l j e sé r t ékűvé . Á m ahol a z egyszemélyes f o r r a d a l m a k k e r ü l n e k e lő té rbe és v á l n a k lehetséges-sé, o t t hogyan beszé lhe tünk jövőről , k ü -lönösen akko r , ha f igye lembe vesszük, hogy a jövő f o g a l m a sokszor a s zabad-ság s z i n o n i m á j a k é n t f u n k c i o n á l ?

Szabadság! Szabadság. Sz — mint Vers.

(Szombat, 11.) M i n d e h h e z gondo l juk hozzá a z Üt a va-lamihez (Szombat, 25.) utolsó t íz sorá t , a m e l y vo l t aképpen öt, s a m i l ényegében a „nem!" és a „lészen az ige" időkon t -r a s z t j a , a j e l en- jövő t e rében / ide j ében . A r e j t e t t vágy a t ö r t éne l em fe l függesztése .

Másrész t a j e lek n e m c s a k vá l toznak , i l le tve k a p n a k m á s je len te t te t , a je lek ki is s a j á t í t h a t ó k , a je lek é r t e l m é n e k k i f i camí tása a tö r t éne lem deg radá lódá -sá t követ i (lásd a Jel c ímű verse t — Szombat, 28), ezér t Csiki csak az össze-

függésekben b íznat , így is csak azért , m e r t m a g a t e r e m t e t t e r endsze r ez, idegen t u d a t és m á s ö n t u d a t s z á m á r a k i s a j á t í t -h a t a t l a n , a más t u d a t n a k n e m lehe t kód-ja hozzá. A k i n e k ped ig v a n , az mié r t s a j á t í t a n á ki, kü lönösen ha a r e f l ex ió m ó d s z e r é b e n s a j á t kénysze rhe lyze tének ú tvesz tő i re i s m e r t ?

Á m d e a t e l j e s azonosság k i s a j á t í t h a -t a t l a n csak, ezér t vá l ik m a j d az egyet -len bizonyossággá. De mi lyen is ez a b izonyosság?

Ragyogok legtisztább kétségbeesésként e sötét végtelenben.

(Szombat, 65.)

Ezen tú l m i n d e n egyéb: t á j , o t thon, asz-szony, élet , emlék csak nehezen k e r ü l -he t i e l sorsát , a k i s a j á t í t á s l og iká ja kö-nyör te len . Védekezni? Hogyan? Lehe t -e ké rdésekke l védekezn i?

Miért éltek az életemmel, ti furcsa idegenek?

(Szombat, 53.)

Szerencsére , a t ö r t é n e l m e t ha n e m is lehe t megha tá rozn i , a t ö r t éne l emrő l a b ú v á r s e j t e t h e t n é h á n y dolgot, m i n t a Lupus in fabula 7. v e r s é b e n :

Pókerezünk, emlékezünk, és este van. — 1514 — 1848 — 186 7 — Passz — mondom, kacsáztatok, és n y e r t e m , 1974.

( S z o m b a t , 37.)

Ez u g y a n a t á r g y n a k és k ö r é n e k csupán a küszöbe, de kel l -e m a g y a r á z n i a t e -r e m t e t t t e l jessége t? Csak a h i á n y ösz-tönöz r ad iká l i s ú j r a t e r e m t é s r e . A köl té -szet t e h á t n e m időt len, ak ron ikus , csak az idő k i m o n d h a t a t l a n , csak az idő szűk.

...fél lábon állnak az emlékeink. (Szombat, 44.)

Egyik lehetséges kulcsszó: emlék. ...kimondhatatlan idő van. Tegnap elszállt az utolsó, a V betű is, kitisztult a táj.

(Szombat, 45.) A katonaszobrok helye az

emlékezetben — a táj. (Szombat, 47.)

Más ik lehetséges kulcsszó: t á j . Nagyon sokszor. És ez n e m s ta t i sz t ika . Ez tö r -téne lem.

Megyek: betűzöm a történelmet a sűrűtől errefelé. Értelme azonos a tájjal. Kimondhatatlan, de ismerős.

(Szombat, 46.)

Nemcsak a tö r t éne lem vá l a sz tha t j a a s zub j ek tumot és j á t s z h a t j a ki, m i n t az Öreg házban, a s z u b j e k t u m is választ-hat .

Egy kést látok: ő lesz az unokám.

(Szombat, 50.) Hogy ez a lehetséges válasz tás i r reál is és csupán szimbolikus, az n e m is más kérdés, h a n e m más szituáció.

Elképzelem a jelent: kiabálás közben hallgatok.

(Szombat, 57.) Nemcsak a lét, a gondolkodás és a f o r -ma t a k t i k á j a is ez. Lehe tnek ku l tú rák , népek, a m e l y e k n e k léte és lehetősége kor lá tozot t : a beszéd. De a lehetőség m a g á b a n hordozza a pusztulás t , mond-j u k i m m á r másodszor. A m i n e k n incs f o r m á j a , az n e m létezik, i l le tve n e m s z á m u n k r a létezik, h a n e m a k i sa já t í t á s számára .

Valami táj van valahol. Csupa hiány.

(Szombat, 59.)

Védekezzünk? Minden szóval fogy az otthonunk. Eltanulják mások. Hallgathatok, az is hiába.

(Szombat, 58.)

A te l jes azonosság a l t e rna t í vá j a? Mind több a hely bennem a

veszélynek. ( S z o m b a t , 74.)

Mindez azért , m e r t a kézzelfogható dol-gokat belepi a hiány, és a h i á n y n a k te re v a n és ide je? S ami valóság, az a m e t a f o r a senki fö ld je . Hiányzó lényeg.

Az a lka lmazot t poét ikai szabályt két idézet te l v i l ág í t ha t j uk meg.

Keresztelő Szent János feje a nyakán. Keresztelő Szent János feje a kezében. Keresztelő Szent Jánosnak csak egy

feje volt. De mi tudjuk, mi történt — és ez már művészet, felebarátaim.

(Szombat, 87.)

Úgy leszek, mint két szó közötti űrben az igazi

értelem, melyre nincs szavunk.

(Szombat, 136.) Természetesen, ez m á r nemcsak poétikai szabály a lka lmazása , h a n e m válasz tás is. De mi t v á l a s z t h a t u n k akkor , h a a tö r -t éne lmet n e m v á l a s z t h a t j u k ? Ta lán a tö r t éne lem kihívását , ahogy azt megkí -sérl i Csiki az Öreg házban vagy Az el-adott nagyapó c ímű kö te tben (Kolozs-vár -Napoca , 1977), ahol a lá t sza t rend-szer és a valósággá e lőléptete t t i l lúzió-rendszer fo rma i l ag is t e l j e s é rvényű le-hetséges döbbene té t model lá l j a . Ezekre itt mos t m á r csak u ta lunk , ugyanis mind a kötet tel , m ind Csiki d r a m a t u r g i á j á v a l , úgy vé l jük , külön, egy elkövetkező, a la -posabb és pon tosabb t a n u l m á n y b a n kell foglalkozni , aká rc sak az utóbbi évek egyik legfontosabb verseskönyvével , a Szombat. A búvár hazamegygyel.

Különben a m a g y a r á z a t : vá lasz tás is. A töredékesség m i n t f o r m a a magya rá -za tban : szituáció. De a r e m é n y is vá-lasztás. R e m é n y ü n k pedig Csiki leg-u tóbbi ké t köte te a l a p j á n , v a l a m i n t a t ö r t éne l emnek fe l t eendő kérdések a lap-j á n : a még tör ténelemfi lozóf ia i lag kö-rü l í ra t l an , megha tá roza t l an , még csak á l m a i n k b a n és in tu íc iónkban körvona la -zódó (közép)kelet-európai költészet és regény.

Boér Géza

Román—magyar eszmeközi kapcsolatok

A t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k m ú l t j a i r án t é rdeklődő olvasó várakozássa l veszi ke-zébe Balázs Sándor monogra f ikus össze-foglalóját .* A l ighanem a szerző leg jobb könyve ez, m e r t a Gust i - fé le szocioló-gia és a nemzet iségi ön ismere t kapcso-l a t ának fe lku ta tá sáva l nemcsak ú j a t

* Balázs Sándor: Szociológia és nemzetiségi ön-ismeret. Politikai Könyvkiadó. Bukarest, 1979.

nyú j t , h a n e m többe t is, m i n t a predesz-t inációról vagy a fa tá l i s létről írott könyveiben. Ebben a „kr i t ika i t anu l -m á n y " - b a n cé l ra törőbben és korszerűb-ben o l d j a meg k i tűzöt t f e lada tá t . S ez akkor is e lmondható , h a a szerzővel n e m m i n d e n b e n é r t ü n k is e g y e t

A Szociológia és nemzetiségi önismeret kétségkívül legnagyobb é r d e m e az, hogy részletekig menően k i m u t a t j a a mo-

nogra f ikus f a l u k u t a t á s o k ha t á sá t az er-délyi magya r t á r s ada lomku ta tók m u n -kásságára . B a k k Pé t e r nagyenyed i t a -ná rkodása ide j én pé ldáu l megszervezte az enyedi képzősök lapádi m u n k a t á b o -rá t , ahol Gust i elképzelései szer int i fe l -mérő m u n k á t végeztek. A r o m á n mo-nográ fusok m i n t á j á r a Szabó T. At t i la vezetésével f a l u k u t a t ó tábor működö t t Bábonyban . De az erdélyi m a g y a r k u t a -tók részt ve t t ek a r o m á n lakosságú fa l -v a k m o n o g r a f i k u s fe lmérésében is. Ven-czel József, az egyik leg je len tősebb m a -gyar szociográfus közvet len kapcsola tot t a r to t t f e n n a Gust i - iskolával . A Muscel megyei S tăneş t i -en ta r to t t t an fo lyamon m a g y a r ku t a tók is t anu l t ak . Balázs Sán -dor azt. is s z á m b a veszi, hogy a m a g y a r ku t a tók nemegyszer részesül tek b iz ta tás-b a n Gusti professzor , Octavian N e a m ţ u és mások részéről. Gust i — H. H. Stahl ,

Oc t av i an N e a m ţ u és An ton Golopenţ ia t á r s a ságában — megje len t a bukares t i Koós Ferenc K ö r egyik ülésén, és ki-fe jez te azt az óha já t , hogy a r o m á n o k és m a g y a r o k együt t dolgozzanak. A Gust i- iskola fo lyói ra ta nemegyszer fog-lalkozott a ké t n é p é le tének azonos vagy hasonló vonása iva l . A fő ta lá lkozási te-rü le t a f a l u p r o b l é m a vol t : éppen az azonosságok és hasonlóságok t e t t ék le-he tővé a „többszöri visszaigazolást".

Balázs S á n d o r t é n y e k sokaságával bi-zony í t j a a Gust i - iskola ha t á sá t az ak -kor i e rdé ly i m a g y a r fo lyói ra tok — a Korunk, az Erdélyi Helikon, az Erdélyi Fiatalok, a Hitel — szemlé le tének és szerkesztésének a laku lásá ra . R á m u t a t a r ra , hogy a Korunk í rásokat ve t t á t a Sociologie Românească folyóiratból , az Erdélyi Helikonban Szabédi László is-mer te t t e Gus t inak a huszonöt éves egye-temi t a n á r k o d á s a emlékére rendeze t t ülésen mondot t beszédét , s ugyanebben a fo lyó i ra tban Szabó I s tván t á j ékoz -t a t t a az o lvasókat a bukares t i iskola e redményei rő l . Az Erdélyi Múzeum is foglalkozott a ku ta tócsopor tok je lentő-sebb alkotásaival , Gust i könyvérő l (So-ciologie monografică, ştiinţă a realităţii sociale), v a l a m i n t T r a i a n Herseni és H. H. S t ah l könyvei rő l j e len te te t t meg elemző írásokat . Balázs megjegyzi , hogy a Gust i - iskolához való közeledés n e m je lente t t fe l té t len csat lakozást ; pé ldáu l Venczel József nemzet iségi létet ku t a tó m u n k á j á b a n „ ú j hangsú lyokka l gyarapo-dot t az e lmélet" .

Tu rnowsky Sándor 1929-ben, jóval az-előtt, hogy a Gust i- iskola a bukares t i Tei negyed m u n k á s a i n a k helyzetével foglalkozott volna, a Korunkban h á r o m -részes t a n u l m á n y t közölt a v idéki m u n -kásságról (Adatok a vidéki munkásság életéhez). Ez a t a n u l m á n y — Balázs sza-v á v a l — „mezsgye-ki jelölő funkc ió t töl-

tö t t be". Ugyan i t t j e l en t meg Nagy Ist-v á n Dolgozó lányok (1938), J o r d á k y La -jos A kolozsvári ipari munkásság (1938) és A téglagyári munkások (1939) c ímű írása. A fa luszociográf iák közül eml í tés t é rdeme lnek Kovács K a t o n a Jenő, InCze La jos és Szabó Á r p á d t a n u l m á n y a i a h a r m i n c a s é v e k végéről. E szerzők n e m elégedtek m e g a gazdasági ke resz tmet -szetek bemuta t á sáva l ; a r r a tö rekedtek , hogy a maga ta r t ás ró l , a gondolkodás-módró l is h i te les ada toka t szolgáltassa-n a k F e n n t a r t á s né lkü l e l fogadha tó Ba-lázs Sándor ér tékelése: „A K o r u n k b a n közölt konk ré t szociográfiai í rások — még h a n e m is fo ly t a t t ak elmélet i polé-miá t ezzel az á l láspont ta l — gyakor la -t i l ag k r i t ika i lag v i szonyul tak a tézishez, s a t á r s a d a l m i de t e rmin i zmus e lméle te a l a p j á n az egymást módosí tás t , a gazda-sági tényezőktől a pszichikai ke re tek fe lé m u t a t ó meghatározot t ságot , az esz-mei v i l ágnak a t á r s a d a l o m r a visszaható f u n k c i ó j á t érzékel te t ték . E n n e k a l a p j á n mél t án á l l í t h a t j u k : a K o r u n k vonala a hazai m a g y a r t á r sada lomelméle t i i roda-l o m b a n a Gust i- iskola megbecsülve- tú l -ha l adásá t szolgálta. S ez á l t a l á b a n jel-lemezte a baloldal i á l lásfoglalást ."

A kisebbségi ön ismere t jegyében ki-bontakozó f a l u k u t a t á s o k azonban nem t u d t a k a Gust iékéhoz m é r h e t ő e r edmé-nyeke t f e l m u t a t n i — elsősorban a ha tó-ságok á l l andó zakla tása , közbelépése mia t t . A bábonyi t áborozás Gust i köz-b e n j á r á s á r a i ndu lha to t t meg, de a nagy -h í rű professzor tek in té lye s em volt e le-gendő a hatóságok b i za lma t l anságának és e rőszakosságának eloszla tására . A tu -dományos k u t a t á s o k n a k egyál ta lán n e m kedvező mos toha k ö r ü l m é n y e k között i s ke le tkez tek olyan je lentős a lkotások azonban , m i n t Mikó I m r e vagy Szabó T. At t i la könyvei , ame lyek mé l t án ke rü l -tek a ( tá rsadalomtudomány klasszikus é r tékű hagyománya i közé.

Balázs Sándor könyve — ezt v i t a tha -t a t l a n ér tékei e l ismerése mel le t t k i fo-gásolom — a Gusti- iskola módszerét , a monogra f ikus módszer t bizonyos é r t e -l emben abszolút mércévé emeli, megfe -ledkezve a r ró l , hogy a va lóság megis-merésének , így a nemzetiségi ön i smere t -n e k is t öbb fé l e módszere és eszköze le-het. Másrész t olyan vá l la lkozásokat is a monogra f ikus iskola h a t á s á n a k t u l a j -doní t ame lyekrő l ez n e m m u t a t h a t ó ki. Bár hangsúlyozza: „a hazai önvizsgálat e lméle t i -gyakor la t i gyökerei szer teága-zóbbak vol tak, s emmin thogy ezt a m a -gunk fe lé ford í to t t szociológiát egysze-rűen Gust i -követésnek lehe tne nevezni", mégis az t í r j a pé ldául , hogy a népfő is -kola gondolata , amel lyel Balázs Fe renc Mészkőn próbálkozot t , „a minisz te r Gus-t i tól e redt" . Vagy: „Balázs Ference t

egyébként egész gyakorlati tevékenysége a l a p j á n a Gust i -e lképzelések megtestesí-tő jének tekinthetjük, még a k k o r is, ha az Erdélyi Fiatalok m u n k a t á r s a n e m al-kalmazta a Gust i - fé le fa lu - fö lemelő esz-méket , h a n e m inkább maga fogalmazta meg őket és érvényesí te t te ." (A szerző kiemelései.) Ha jól é r t em: az eszméket Balázs Fe renc foga lmaz ta meg, és ő is érvényesí te t te , mégis más t követet t . Ho-gyan lehetséges ez? Balázs Fe renc művei és tevékenysége elég bizonyságul szol-gá lnak eszméi fo r r á sv idékének fe lder í -tésére, ezért n e m szükséges ezzel fog-lalkoznom. Balázs Ferenc f igye lmét n e m kerü l te el a f a l u k u t a t ó k m u n k á j a , a z ő pé ldaadásuk is buzd í tóan ha to t t e lgondo-lásaira. Igaz, szerzőnk a jegyzeteiben (250.) analógiá t emleget , és n e m átvétel t , a k r i t i kának azonban, s az o lvasónak is, a könyv törzsszövegét kel l a l apu l ven-nie: a jegyzetekben í ro t t ak n e m je len-tenek mentsége t a törzsszövegben meg-foga lmazot takra .

Arról is l ehe t v i ta tkozni (mert Balázs n e m bizonyí t ja) , hogy segítet te-e a Hi-telt a Magyarországról visszaverődő Gus t i -ha tás is. Igaz, hogy Szabó Zoltán a t á r s a d a l o m k u t a t á s cé l já t „Gust i -módon vagy legalábbis ehhez közelál lóan fogal-mazta meg" — ezzel szemben Gus t inak és i sko l á j ának korai ha tá sa i n k á b b a Fiatal Magyarság fo lyóirat körül i cso-por tosulásnál m u t a t h a t ó ki.

Balázs Sándor könyvében a t á r sada lmi je lenség te l jességének megismerésére való tö rekvés azonos a Gust i- iskolával , i l letve a n n a k ha tásával . I lyen e l já rássa l azonban a ha tás , per analogiam, bá r -mely szociológiai i r ányza tná l k imu ta t -ható. De az is é r the te t len , miér t kell mindenki tő l a monogra f ikus iskola min -t á j ú t a n u l m á n y t számon kérni , Domokos Pál Pé te r tő l éppúgy, m i n t Bözödi Györgytől, azzal indokolva az e lvárás t , hogy „egyéni vá l la lkozásként nehezen képzelhető el sokoldalú, adekvá t önfény-képezés". (Már m a g a az „önfényképezés" k i fe jezés is zavar , m e r t egyrészt nem hiszem, hogy a t ények m a g u k a t „ fényké-peznék", másrész t a nemzet iségi önis-meret , am i t Balázs sem tagad , a tö r té -ne lmi múl t , a nyelv, a hi té le t stb. rész-je lenségeinek megismer te tésével á r n y a -la ta iban gazdagodik, s ené lkül n incs tel-jes kép.) Ezekkel az észrevéte le immel n e m a k a r o m kétségbe vonni Balázs Sán-dor he lyénva ló megál lap í tásá t , hogy olyan erdélyi magyar szociológia, amely-r e a szociográfusok a l apozha t t ak volna, n e m volt, s ezér t Gust iná l ke res ték az elmélet i és módszer tan i eligazodást.

A könyv ú jó l ag igazol ja , hogy a ro-mán ia i faluszociológia és a népi í rók mozga lmának — s a lko tá sa iknak — köl-csönhatásá t és különbségei t az eddigiek-

nél á r n y a l t a b b a n kell t anu lmányozni Egy lényeges különbséggel szere tnék rö-v iden foglalkozni , a m i a múl t a t ku ta tó f igye lmét n e m kerü lhe t i el. Németh László í r j a románia i u tazásáró l szóló esszé jében: „va ló jában ha t a lom és jótö-rekvések, jó törekvések és közszellem közt v a n mélyebb szakadék, semhogy egy Gust i i t t [Magyarországon] szóhoz ju thasson. [ . . . ] Nemcsak az ember és ember ál l közelebb a r o m á n s á g b a n , mint ná lunk , de közérdek és ha ta lom is." (Magyarok Romániában) Hasonló követ-kezte tésre ju to t t Mikecs László is: „Gusti nagy é rdeme , hogy a f a l u b a m e n é s ko-moly fe l ada ta i t k u t a t j a a r o m á n ér te l -miségi i f júságga l . Az ösztönzés az egész kelet i E u r ó p á b a n a levegőben lóg, min t eső előt t a sű rű felhő. N á l u n k v iha r kí-séri, veszekedések, törvényszék, duzzo-gás s bűnös tá jékoza t lanság . Tán. sehol oly nyugod tan s oly nagyon pár to lva n e m v izsgá lha t ja az i f j ú s á g a népet , m i n t Romániában . " (Mikecs László: Ro-mánia) Miér t fon tos az á l lami támoga-tás, a k i rá ly tó l ju t t a to t t pénz? A leg-je lentősebb népi í rók — Il lyés Gyula, F é j a Géza, Kovács Imre , Veres Péter , Szabó Zol tán — a n e o b a r o k k t á r s ada -lomban, mivel k r i t i k á j u k k a l a t á r sada-lom megvá l toz t a t á sának szükségességét igazolták, el lenzéki m a g a t a r t á s r a kény-szerü l tek a h a t a l o m m a l szemben. A ro-m á n fa luszociográfusok nem. A közigaz-gatási és népi centra l izációra törekvő f i a t a l r o m á n nemzet i á l l a m n a k o lyan ál-l amismere t i t u d o m á n y r a volt szüksége, amelybe a fa lu i smere t is be lefér t , s ezér t a ku t a tóka t n e m kényszer í te t te az e l lenzék közé. Ha azt te t te volna, a pol-gár és bo j á r osz tá lyérdekeket megtes te-sítő central izációt is akadályozta volna. Az u ra lkodó körök R o m á n i á b a n sem gondol tak gyökeres t á r sada lmi vál tozta-tásokra . Az osz tá lyura lom egybeeset t a b ü r o k r a t i k u s central izációval , s emellé húzódha to t t a t udományos valóságisme-re te t p r o g r a m j á b a foglaló monogra f ikus iskola is. A népi író módszert t anu lha -tott t ehá t ettől az iskolától, magatartást vagy kr i t ika i v iszonyulás t nem. A ro-m á n szociográfus ugyanakko r a nép i író m u n k á j á b a n a módszerek hasonlatossá-gát f igyelhet te , és a kr i t ikától f e lkava r t közérzet l á z g ö r b é j é t A nemzet iségi ku-t a tók sem vol tak — n e m lehet tek — a k ö r ü l m é n y e k kegyel t je i : he lyük csak el-lenzéki lehetet t , különösen, h a k i léptek a nemzet i smere t köréből , s a nemzeti-séget min t s a j á tos é rdekű közösséget a k a r t á k megismerni .

Balázs Sándor elemzi a ké t v i lághá-ború közötti n e m m a r x i s t a mozga lmak és fo lyói ra tok ideológiá já t is. A konkré t t ényanyag fe l t á rásáva l és rendszerezésé-vel je lentős szolgálatot tesz kul turá l i s

m u l t u n k jobb megismerésének. Különö-sen az Erdélyi Fiatalok mozgalmának értékelése és bemuta tása el ismerésre méltó. E mozgalom tevékenységére Szabó Dezső mellet t a Gusti-iskola gyakorolta a legjelentősebb befolyást : falusegítő akulókat szerveztek, fa luszeminár iumo-ka t ta r to t tak , fa lufüze teke t je lentet tek meg — Gusti módszerét tudatosan al-ka lmaz ták a kisebbségi lét megismeré-sére.

Nem hal lga tha tom el viszont, hogy Balázs nem tud szabadulni at tól a ket té-osztó felfogástól, amely szerint az egyik oldalon helyezkednek él a tör ténelmet biztosan ismerők, ak ik „a tör ténelem futószalagjáról" csak helyesen és éssze-rűen ítélkeznek, a másik oldalon a szükségszerűen tévelygők — szándékaik, nem pedig te l jes í tményük szerint osztva őket ebbe vagy amabba a kategóriába. Az ilyen beál l í tás azér t nem elégítheti ki a tudományos igényeket, mer t lényegi ta r ta lmától foszt ja meg az alkotást és a személyi viszonyulást. Ezért olyan mondatokka l kell á thidalni az így ke-letkező szakadékot az elemzett müvek és az értékelő szubjek tum között, ame-lyek előre gyártott e lemekként kerü lnek a szövegbe, pé ldául : „az elvonton helyes elvárás s a j á t el lentétébe csap át", „az alkotó sa já t magával kerü l ellentétbe", „nem ér te t te meg ko rának e l lentmondá-sait" stb.

Tavaszy Sándor filozófiai fe l fogásának Balázs-féle ér tékelését a lapvető jegyei-b e n megalapozat lannak tar tom. Mégpe-dig azért, mer t az olyan fogalmakat , min t „vidék", „ősi fel tételeken nyugvó sajá tos közösség", „az Egész-hez tar to-zás". nem lehet tel jességükben, imma-nenc iá jukban helyesen értékelni az em-pir ikus szociológiai kuta tások elvárásai-hoz viszonyítva, s így egyszerűen „el-méletieskedő introspekció"-nak nevezni. Az ervelés nem tud meggyőzni arról, hogy Tavaszy társadalomfi lozóf iá ja Böhm Károly nyomán ha ladva a szocio-lógiát a specif ikum vizsgálatára a lkal-ma t l anná tette. Nem tud meggyőzni, mer t nem bizonyít. S ahogy lenni szo-kott, hogy mégse m e n j e n minden ve-szendőbe, m e g t u d j u k : Tavaszy is h a j -landó volt engedményekre a tör ténelmi mater ial izmussal szemben.

A nem marx i s ta f i lozófiák és szocioló-giák elemzésében mutatkozó felszínessé-get. nem lehet egyedül Balázs Sándor számlá já ra írni. Ál ta lában sem végez-tük el azokat az elméleti a lap tanu lmá-nyokat, amelyek b i r tokában tárgyilago-

sabb képet a lko tha tnánk a két háború közötti ideológiai i rányzatok egymáshoz való viszonyáról és kölcsönhatásaikról . Így bárki , aki szintézissel kísérletezik, olyan problémákkal t a lá l j a szembe ma-gát, amelyeket egyedül n e m tud meg-oldani. Ezért a jövőben a laposabban kell t anu lmányoznunk a nem marx i s ta filozófiai és szociológiai i rányzatokat . Lukács György „egyenlőtlen fe j lődés" tétele, amelyet ő a Himalá ja és a nyúl metaforával érzékeltetet t („A Hima lá j a te te jén ugráló nyulacska nem nagyobb, mint a síkság elefántja") , a két világ-háború közötti erdélyi szellemi élet je-lenségeire is érvényes.

A Hitel csoportosulásával kapcsolatban egy tárgyi, ugyanakkor elvi vonatkozású észrevételt is szeretnék tenni . A csopor-tosulás „ú j nemesség" koncepciója való-színűleg Németh László Új nemesség esszéjéből ered, amely a Tanú 1932. no-vember i számában jelent meg. „Üj ne-mességre van szükség, amely pé ldá jáva l és eszméivel megmuta t j a , hogy ez a két fo r rada lom (a szellemi és az anyagi) egy, szíve és é r te lme fölényét rákényszer í t i a vi lág zavarára . Csak a kishitűség la-k a t j á t kell leütni, s kiderül , hogy ez az ú j nemesség m á r itt van . Mozdul, csak akaratából á l l jon ki a zsibbadás." E szö-veget bárk i összevetheti a Hitel í róinak hasonló eszmefut ta tásaival . A hivatással rendelkező és nem rendelkező személyek között különbséget tevő Rădulescu-Motru „elit"-eszméje legfel jebb párhuzamos je-lenségnek tekinthető. Mivel a Szociológia és nemzetiségi önismeret l ap ja in ha tás és párhuzamos jelenség nincs módszere-sen elhatárolva, az olvasó a könyv egé-szének kontextusában az analógiákat is ha tásnak értelmezheti .

Az utolsó fe jezetben (A szociográfiai önismerettől a nemzetiségi szociológia felé) Balázs Sándor programszerűen fo-galmazta meg a legfontosabb fe ladatot : „Szükség van tehát nemzetiségi szocioló-giára, igenis szociológiára, ami azt je-lenti, hogy n e m elégedhetünk meg a nemzetiségi megismerésben a segédtu-domány szintű szociográfiával, az ed-digi és a múl tban fölhalmozódott le-mérő-ábrázoló tapasztalatoktól a szocia-lista nemzetiségi léthelyzetet az ál talá-nos szociológiai elemzés sz int jére kell emelnünk." Hogy ez megvalósul jon, ah-hoz „szociográfiai múl tunk" ismeretére is szükség van. E vonatkozásban Balázs Sándor könyve értékes alkotás: lerakott egy alapkövet , amelyre — mér ték ta r tó igazítással — építeni lehet.

Fáb ián Ernő

Könyv a hazai radioaktív vizekről és gázokról

Szabó Á r p á d professzor régi és é rde-mes m u n k á s a a hazai t u d o m á n y o s élet-nek. Évt izedes ku ta tó tevékenységének e redménye i t az ország h a t á r a i n tú l is jól i smerik . A köze lmúl tban meg je l en t ro -m á n nye lvű m u n k á j a * tú lzás né lkü l m o n d h a t ó hézagpót ló m ű n e k , mivel egya-r á n t szól a s zakemberekhez és a nagy-közönséghez, s je lentős segítséget n y ú j t m indke t tőnek a te rmészetes r ad ioak t ív tu l a jdonságú vizek és gázok legfon tosabb elmélet i és gyakor la t i ké rdése inek a meg-ér tésében. De mindeneke lő t t összefoglaló ez a mű, a z o k n a k a kísérlet i e r edmények -nek a szintézise, amelyeke t a te rmésze tes rad ioakt iv i tás k u t a t á s á b a n Szabó Á r p á d és munka t á r sa i , v a l a m i n t más hazai szer-zők e lér tek.

Az igen rendszeres monográ f i a hé t fe-jeze tben közli mindazoka t az i smere te -ket, ame lyek az emlí te t t ké rdéskör meg-ér téséhez szükségesek, kezdve a t e rmé-szetes rad ioak t iv i tás je lenségének i smer -tetésétől a v izek és gázok rad ioak t iv i t á sa fiziológiai h a t á s á n a k fe lmérésén á t el egészen az ebből f a k a d ó gyógyító lehető-ségek mérlegeléséig. A vizek, gázok és iszapok rad ioak t iv i t á sának megha tá rozá -sát célzó módszerek b e m u t a t á s á v a l a szerző kissé bővebben foglalkozik. E n n e k során a radon , a r á d i u m és m á s r ad ioak -t ív e lemek megha tá rozásá ra ő m a g a ki-dolgozta e l j á rásokró l is szól. A legismer-t e b b radon-megha tá rozás i e l j á rások az ionizáció, i l le tve a szcintil láció je lenségé-re a lapoznak. Az ionizációs vizsgálatok esetében a r a d o n mennyiségére a fel töl-töt t e lekt roszkóp kisüléseiből következ-t e the tünk . Az u tóbbi e l j á r á s o k b a n olyan edényeke t haszná lunk , melyek f a l á t meg-felelő szcint i l lá tor vékony ré tegével von-j u k be, s a r a d o n t a r t a l o m r a a fe lv i l l aná -sok számából köve tkez te tünk . A r adon k i m u t a t á s á n a lapszik lényegében a r á -d ium mérése is, az előbbi ugyanis a r á -d ium egyik bomlás te rméke . Az i t t k i r a -gadot t vizsgálat i e l j á rások is t anús í t j ák , mi lyen r o h a m o s fe j lődés t é r t ü n k el a t e rmésze tes rad ioak t iv i tás ku t a t á sában .

A m ű f igye lemremél tó része a vizekkel és azok ásványi l e rakódásáva l , v a l a m i n t a gázok rad ioak t iv i t ása geokémiai m a -gyaráza táva l foglalkozó fe jeze t .

Régóta ismeretes , hogy a vizek össze-tétele a n n a k a t a l a j n a k a minőségétől függ, amelyen á t fo lynak . Az is tudo t t dolog, hogy a fö ld szi lárd ké rgében szá-

* Dr. doc. şt. Szabó Árpád: Ape şi gaze radio-active în R. S. România. Editura Dacia. Cluj-Napoca, 1978.

mos rad ioak t ív kőzet "található meg kis mennyiségben , s ezek felelősek a vizek rad ioak t iv i tásáér t . Több olyan ásvány-vízről is t udunk , ame lyek fo r r á sáná l ás-vány i l e r akódás jön létre. I lyenek pél-dáu l a m á r Nyu las Ferenc , a XVIII . szá-zad jeles e rdé ly i orvos-kémikusa által je lzet t románszentgyörgyi és radnai (dombhát i ) vizek. Szabó Á r p á d az emlí-te t t f o r r á sok le rakódása i ró l k imuta t ta , hogy m a g a s rad ioak t iv i tásúak , s r ád ium-eta lont á l l í to t t elő belőlük. Ezt m a már számos belföldi és kü l fö ld i l abora tó r ium-b a n s iker re l haszná l j ák . A mondot t le-rakódásokból készül t savas o ldatokat ki-t ű n ő e redménnye l hasznos í t juk más vi-zek r ad ioak t iv i t á sának növelésére. A szerző egyik érdeme, hogy e cél érdeké-ben egy m a g a tervezte készüléket állí-tot t elő, amelye t könyvében részletesen ismerte t . Módszere a hazai tudomány fontos e r e d m é n y é n e k tekinthető .

A könyv más ik é rdeme, hogy a hazai r ad ioak t ív vizek és gázok pontos le í rásá t n y ú j t j a . A szerző s a j á t vizsgálat i ada ta i : á t t ek in the tő t áb l áza tban fogla l ja össze. Különösen f igye lemremél tó megál lap í tá -sa, hogy a borszéki P i e r r e Cur ie - for rás -nak , i l le tve T u s n á d f ü r d ő egyes vizeinek magasabb a rad ioak t iv i tásuk , m i n t a Harg i ta v idéki v u l k a n i k u s e rede tű szén-savas fo r r á s o k n ak és v izeknek. A legra-d ioak t ívabbak — m i n t a vizsgálatokból k ide rü l — a románszen tgyörgy i ásvány-vizek: l i t e renkén t 10 000 pCi r adon t és 20,8 . 10—2 g r á d i u m o t t a r t a lmaznak . Két-ségtelen, hogy az emlí te t t for rásvizek magas r ad ioak t iv i t á suka t a t u f á k n a k kö-szönhet ik, a m e l y e k n e k ré tegein átfolyva, r a d o n t és r á d i u m o t o l d a n a k ki belőlük

A hazai hévizekről szólva, a szerző a he rku les fü rdő i , az algyógyi vizek magas rad ioak t iv i t á sá t emeli ki. Vizsgálatai so-r á n egyes mélységi e rede tű sós vizekben is je lentős mennyiségű r á d i u m o t tudot t k i m u t a t n i — pé ldáu l a marosszentgyör-gyi, a p a r a j d i és más sós v izekben.

F igye lemre mél tóak a mofe t t ákka l kap-csolatos megál lap í tása i is. Vizsgálatai so rán k imuta t t a , hogy a Tor j a i -büdösba r -lang szén-d iox id jában a l egmagasabb a r a d o n t a r t a l o m : l i t e renkén t 9800 pCi. A szent imre i Büdös m o f e t t á j á b a n viszont csupán 6600 pCi r a d o n t t a lá l t l i teren-ként . E m o f e t t á k kénh id rogén t is t a r t a l -maznak . Az á l ta la vizsgált többi mofe t t — a tu snádfü rdő i , kovásznai gázömlések — gázai között nincs kénhidrogén, és r a d o n t a r t a l m u k is a lacsonyabb: 280—400 pCi l i te renként . Ezek a mérések fontos ú tmuta t á s sa l szolgálnak a t e ráp ia szá-

mára , így például Kovásznafürdőnek, hazánk egyik legfontosabb balneológiai központ jának borvizei és mofet tái számos betegségre használatosak.

Szabó Árpád sok i rányú kuta tása i a hazai iszapok radioakt iv i tásának mérésé-re is ki ter jedtek. Mivel Románia terüle-tén változatos összetételű gyógyiszapok fordulnak elő, ezekkel kapcsolatos ered-ményei elsőrendű gyakorlati fontossá-gúak.

Külön fe jeze t ismerteti a radioakt ív vizek és gázok közvetlen, közvetett és késői gyógyító hatását . A szerző részlete-sen elemzi az a l fa te ráp ia különböző for-máit. s azok ha tásá t a szervezet egyes részeire. Egyik lényeges megállapítása, hogy a gyenge radioakt ív hatású vizek r adon ta r t a lmá t fokozni lehet, s ezáltal o lyan mesterséges radioakt ív vizek elő-áll í tása válik lehetővé, amelyek hatása egyenér tékű a természetes vizekével, sőt olykor még erősebb.

Az ivóvizeknek radioakt ív anyagokkal va ló szennyeződése fontos közegészségta-

ni kérdés. A szennyeződés megelőzésére, illetve az ellene való védekezés érdeké-ben Szabó Árpád f igyelemreméltó javas-latokat tesz, s olyan au tomat ikus készü-lékek felszerelését szorgalmazza, ame-lyekkel a vizek radioakt ivi tása á l landóan ellenőrizhető, és szükség esetén a k á r egy egész város vízhálózatának működése le-állí tható.

A természetes gyógytényezők radioak-t ivi tásának nagysága, élet tani hatása, gyógyászati haszna, a vizeink radioakt ív szennyeződése elleni védekezés: meg-annyi olyan kérdés, amely — mint Szabó Árpád könyvének egyik recenzense meg-á l lap í t ja — a huszadik század ember i -ségét, s fűzzük hozzá, ennek sorában a hazai nagyközönséget ugyancsak közelről érdekli. Úgy vél jük, az olvasók vélemé-nyét és k ívánságát tolmácsoljuk, amikor kife jezzük abbeli reményünket , hogy e ki tűnő monográf iá t , amely egyidejűleg tudományos összefoglaló és népszerűsí tő munka, m i h a m a r magyar nyelven is ol-vasha t juk .

Soós Pál—Spielmann József

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

C S O Ó R I S Á N D O R : N O M Á D N A P L Ó

Csoóri Sándor „naplója" — e gyűj teményes köte tbe felvet t esszék nagy több-ségének tanúsága szerint — személyes indítékú, de nemigen olvas tunk az utóbbi három évtizedről hitelesebb tör ténelmi tudósítást a Csoóriénál: a költő érzékeny-sége, a prózaíró körültekintése, legfőképpen pedig a népével együttélő, nemzeté-nek múl t j á t és jövőjét európai, sőt világ-összefüggésekben kutató értelmiségi fele-lőssege biztosít ja a személyes é lmények rögzítésében a t á v l a t o t A Nomád napló gondolatainak akusz t iká ja természetesen idő- és tér-meghatározot tságú, de aligha vonha t juk kétségbe a szerző budapest i nemzedék- és pá lya társa inak ér tékminősí-tését, akik a Valóságban (1979. 8.) eseményként üdvözölték, rendkívül i írói te l je-s í tményként elemezték Csoóri l egú jabb könyvét. (Gyurkó László, Huszár Tibor és Orbán Ottó mel le t t Sükösd Mihály vállalkozott a legnyil tabban társadalomitörté-

neti- irodalomtörténeti besorolására; kettőt, a két legter jedelmesebbet e kötet esszéi közül egyenesen r e m e k m ű n e k nevez „Az Utazás, félálomban — aká rmer rő l néz-zük — a ha tvanas-he tvenes évek kelet-közép-európai gondolkodásának min tadoku-mentuma." A Tenger és diólevél c íműt pedig „mesteressai"-nek nevezi — a mon-taigne-i „essai"-re, a m ű f a j eredendő kísérlet- jel legére utalva.)

A Tenger és diólevél í ró ja nem tagadja , sőt hangsúlyozza útkeresésének nem-zedéki jellegét. Az ötvenes évek végének a hangula tá t így idézi:

Hiába aka r t am, nem tud t am elszakadni a politikától, s begubózni a költé-szetbe. Szeret tem volna tisztázni, mi tör tént velem, velünk, mi tör tént az ország-gal De hallgatni csak az ösztöneimre hal lgathat tam, mer t akik az eseményeket akar az ideológia akár a lezaj lás szemszögéből elemezték, szerintem elkövet ték azt a szellemi vé t sége t hogy az egészről beszéltek a részletek a lap ján . Ráadásul megfordí tot ták a folyamatot is: a t ragédia előidéző okainál fontosabbnak tar to t ták hangsúlyozni a t ragédia következményei t : azt, ami történt , anná l : miér t is tör tént? A tör ténelem tudatosan e lhamarkodot t megítélését éreztem ebben. A katarzis le-

párolását szabvány üvegekbe. Többet és más t szerettem volna hallani , min t amit a poli t ika a nyi lvánosan beval lha tó válság és a kötelező szigor malomkövei közt őrlődve beval lhatot t . Bennem ugyanis egy lélektani alapigazság zakatolt egyfolytában. Hittel val lot tam, hogy beteg és torz dolgokat is csak akkor követ el egy nép, ha előzőleg megbetegítették. Nyi lván ez tör tént ve lünk is. S ha ez így igaz akkor mi nem a tör ténelem balekjei , hanem szerencsétlen zuhanású Dugovics Tituszai vagyunk. Bukás és pé lda is. Heves sz ívrohamunk az egész közép- és kelet-európai térség f igyelmeztető szívrohama volt.

E kínzó kérdések megvitatásához lap kellett volna, fo lyó i ra t Lap helyett azonban csak bará t i tá rsaság verődöt t össze, hogy gát lás ta lanul véresre karmolva

egymást, vég igmondjuk ú j r a és ú j r a a korszak nagy monológjait , s kinyomtatás nélkül is hitel t szerezzünk t i lalmas, kényes gondolatoknak.

Az úgynevezett belvárosi tá rsaság Jancsótól Gyurkóig, Hernádi tó l Orbánig, Sik Csabán, Tornain, Konrádon, Vekerdin át Sükösdig el lenzékinek számított

Mosolyognom kell, ha föl idézem a rága lmakat . Akadtak , ak ik az egzisztencializmus magyarországi képviselőinek néztek ben-

nünke t : romant ikus Európa-majmolóknak . Mások álmodern sznoboknak, a szellem árvaház i gyerekeinek, ak ik boldogan r á n g a t j á k magukra a nyugat iak e lhányt és k i f aku l t alsóneműit . Pedig csak annyi tör tént , hogy kigombolt lélekkel próbál tunk csavarogni eszmék és fi lozófiák magaslatain. Camus és Sar t re politikai párbaja ugyanúgy szóba jött köztünk, m i n t Claude Lévi-Strauss ember tana , Mal raux Kép-zeletbeli Múzeumának az eszméje. K a f k a és Wittgenstein, Eliot és Beckett, Russel és Toynbee a mi keddi és pénteki találkozóinkon, min t a modern kor ú j evangelistái, folyton idézett szerzők v o l t a k Korunk szellemi körképe tagadhata t lanul jobban vonzotta és lekötöt te f igyelmünket , min t a hazai távlatok. Lenézés, gőg élt bennünk? Ellenkezőleg: hűség. Vadul keres tük a hidegháború éveiben elszaggatott kötelek végét, melyek Európához köthet ik ú j r a Magyarországot Vonzalmunk, persze, min t a kétlelkűséggel megver teké és megáldottaké, nem merü l t ki az egye: -te lmű b á m u l a t b a n : megszülte b e n n ü n k az európaiság k r i t iká já t is. A becketti ab-szurdi tást pé ldául egy tú lontúl f i lozofikus rikácsolású strucc to jásának ítéltük. A sztálini korszak napon ta lejátszódó abszurdi tásai számunkra nem szellemi, nem értelmiségi, de nagyon is tenyeresta lpas valóságélményt j e l en te t t ek Voltak pillanatok, amikor a Godot-ra vá róka t fe lnőt t sajnálkozással néztük, min t ahogy háború t j á r t ka tonák nézhet ik a békebeli , d e háborútól reszkető katonákat . Ilyen pi l lanat vol t a lengyel f i lm pi l lanata . Aztán a magyar és cseh f i lmé. A jugoszláv t anu lmány í rás pi l lanata . Európához kötődésünk — bármi lyen furcsán hangzik is -kele t -európaiságunk tuda tá t izmosította."

És mindez t egy olyan nagyesszében olvassuk, amely a bar tóki modell nyomában indu lva el, a népi ku l tú ra jelentését, továbbélését k u t a t j a ; amely meggondolkoztató — bár nyi lván v i ta tha tó — szembesítésben követi végig a XX. sza-zadi magyar l í ra megújulás i kísérletét (Erdélyi József népi gyökerű tárgyiasságával József Att i la szürreal iszt ikus népiségét á l l í tva szembe); amely az ipari fo r rada lmak analógiá jára fe l ra jzo l j a a „népra jz i fo r rada lom" modern té rképét (és ebben fő he-lyet szán Kallós Zol tánnak, gyűjtéseinek, pé ldá ja kisugárzásának); amely a leg-korszerűbb elkötelezettséggel szól hazaf iságról és nemzetköziségről.

Csoóri n e m fe lhőjáró , n e m különösebben derűlátó, á m a „tiszta forrás"-hoz hajolva , a munkához szükséges erővel és hit tel töl tődik fel : ,,...a műköltészetben időről időre halá los aggályok merü lnek föl : mivégre is való a költészet? van-e célja, ér telme, hatása? Egyál ta lán: mivégre való a művészet maga? A népkölté-szetben sose botolhat be le az e m b e r hasonló, görcsös tuskóba. Hogy miér t szüle-tünk, miér t ha lunk meg, s mié r t úgy é lünk, ahogy é lünk — ezek ú j r a és ú j r a föl-lobbanó kérdések. De hogy mi re való a tánc, az ének, a zene, a játék, az soha!

Úgy látszik, az embernek a bar langi időktől kezdve szüksége volt r á j uk , mint kezére, a lábára , a szemére, min t az ösztönére." (Magvető. Budapest, 1979.)

K. L

R A D U F L O R A : C A P C A N A

Radu Flora a jugoszláviai r omán i rodalom egyik jeles képviselője, a belgrád egyetem professzora Capcana (Csapda) c ímű regénye cselekményének színhelye egy jugoszláviai, eldugott kis román falu , a két v i lágháború közötti időszakban Mihai Cîmpeanu, fr issen végzett f ia tal tan í tó egy évét beszéli el, mely nem szakítható el a román faluközösség gondjai tól , az oktatás-nevelés nehézségeitől, korabel i polit ikai manipulációk képtelenségeitől (a választási k a m p á n y is a regé:

cselekmény idejére esik). A f ia ta l román taní tó — szerb nyelven végezte tanul -mánya i t — minden igyekezetével azon van , hogy kívül maradhasson a politika, a fa lu (többségében szerb) vezetői közötti e l lentétek s a helybeli p le tykák világán — ami ilyen kis közösségben i s lehete t lennek bizonyul. Kívülál lása gyanússá teszi mind a hivatalosságok, mind kollégái, mind pedig a f a lu manipu lá l t közvéleménye szemében. Amikor egy rövid t anév le já r táva l helyzete k i lá tás ta lanná válik, épp beh ív ják ka tonának .

A regény legfőbb erényeként az őszinte, nyílt hangot, az író humanis ta a lap-ál lását emelhe t jük ki. Egy jellemző részletet idézünk a könyv első feléből:

„Eddig legalábbis semmi politikai célzás. Cîmpeanu érzése szer int nyoma sincs semmi korlátozásnak. Nemzetiségi vagy etnikai vonatkozásban sem. Cîm-peanu nem tapaszta l ja , hogy Ghirici igazgató valamilyen tek in te tben is lebecsülné a román iskolásgyerekeket. Ellenkezőleg. Jó pedagógus, foglalkozik velük, s ezt megköveteli a tantes tü le t tagjai tól is. Legalábbis neki így tűnik. Igaz, többnyire szerbül beszél a gyerekekkel. De ezek már IV. osztályosok. S meg kell t anu ln iuk az adminisztráció nyelvét. Kötelezően. De Ghirici ú r t ud románul is. És elég jól. Az igaz, hogy a román nyelvet Pi tac úr t an í t j a az ő osztályában. De cserében Ghirici úr t a n í t j a helyette a III. osztályban a szerb nyelvet. Pi tac úr tu la jdon-képpen alig tud szerbül. Mi több, n e m is akar megtanulni . Egyál ta lán nem s t ra-p á l j a magá t ebben a vonatkozásban. Pedig m á r vagy há rom éve i t t van, ebben az országban. Lehet, hogy tud is szerbül. De soha senki nem hal lot ta beszélni ezen a nyelven. Valamiféle belső el lenállás van benne. Rejtőzködő és makacs. Az igaz-gató olykor az anyanyelvükön szól a gyerekekhez. Pedig nehezen ejti a szavakat ezen a nyelven. S nem ju tnak eszébe a kifejezések. Mindegyre Eva Pitsac asszonyt kérdezi meg.

— Pitac kolléganő, hogy is m o n d j á k (ennek és ennek) románul? Máskor így m o n d j a : — Hogy mond já tok ti, r o m á n o k . . . ? Az utóbbi időben a fordí tó szerepét mind inkább Mihai Cîmpeanu veszi át. — Cîmpe-anu kolléga — mondja , szándékosan szétválasztva a dif tongust —,

hogy i s . . . Mintha alig vá r t a volna, hogy helyettesíthesse valakivel Pi tac taní tónőt . Nem

min tha az va l aha is visszautasította volna. Hanem a f é r j e miat t , aki nyi lvánvaló ellenállást muta t . Bár passzív e l lenál lás t Formál isan társalognak. Hivatalosan. A legelemibb jómodor követelményei szerint. De ha ha l lga t ja őket az ember, az az érzése, hogy szidalmazzák egymást . Gondolatban.

Nagyon mulatságos, amikor ezek ket ten beszélgetnek. Egyik s z e r b ü l A má-sik románul . Mer t a tantes tü le t tagja ival az igazgató kizárólag csak az á l lam nyelvén beszél. És jogosnak véli követelését, hogy azok az a lkalmazot tak, akik ennek az országnak a kenyeré t eszik, legalább t a n u l j á k meg a hivatalos nyelvet. Egy hivatalos intézménynél . Egy á l lami iskolában."

Az ob jek t ív előadásmód, a látszólag szenvtelen hang mögött ha tározot tan érezzük a szerző következetes, kr i t ikai maga ta r tásá t a regény egyes szereplőivel szemben. (Ed i tura Libertatea. Panciova, 1979.)

K. E.

INTERJÚK BABITS MIHÁLLYAL

Gál István, a Babi ts-hagyaték ki tűnő ismerője, lelkiismeretes ku ta tó j a ú j a b b k iadványokkal gazdagította a Babi t s - i roda lmat . A legú jabb kötet külön érdekes-sége, hogy — akárcsak Az irodalom elmélete című, Babits Mihály 1919-es egye-temi előadásai t Fábry Zoltán lejegyzésében megismertető kis könyv — abban a nyomdaipar i szakközépiskolában készült, amelynek jogelődjében a költő 1912 és 1916 között tanítot t . Mindkét m ű (az egyetemi előadások szövege és az i n t e r j ú k gyűjteménye) azonban jóval több, mint bibl iográfiai érdekesség. A Gál Is tván és Téglás János gondozta in te r jú-köte t 46 in t e r jú t ta r ta lmaz , az 1918 és 1941 közötti időből legnagyobb részük most jelenik meg először kötetben. Izgalmas szembenézni az írói val lomásokkal , a Babitsról korábban kia lakul t és részben m a is tovább élő véleményekkel , tévhitekkel , szembesíteni őket azzal, ahogy a költő önmagát lá t ta .

Visszatérő kérdés ezekben az in te r júkban , anké tokban : „Poli t izál jon-e az író vagy ne poli t izál jon?" Az „apolit ikus" Babits 1926-ban többek közt így vá la -szolt Az Est körkérdésére : „A ti l takozás mindig hangosan és készen áll az író a j -kain. De jöj jön ez a t i l takozás mindig a legmagasabbról , s csak ott, ahol igazi mély és szent érdekekhez nyúlnak! Mit törődik az író a poli t ikusokkal s pá r t j a ik -

kal? S ú j t j a őket hal lgatásának megvetésével, s a kicsi küzdelmeket , a többé-kevésbé személyi in t r ikáka t bízza r e á j u k : nekik való! De harsányan emel je föl szavát ot t . ahol politikai érdekekből embereket gyilkolnak rakásra , f a joka t uszí tanak egy-másra, nemzeteket csonkítanak és ku l tú ráka t bén í tanak ; ahol a hazudot t jövőért az eleven jelent áldozzák f e l . . . " Ugyancsak Az Estben je lent meg, 1928-ban, Ba-bits Mihály válasza származásáról, hovatar tozásáról — humanis ta eszményeiről : „ . . . k i t u d h a t j a jobban, mennyi re nem érdem a származás, mint az író, ki szokva van az emberi ér tékeket csupaszra vetkőztetni? Nem születhetnek-e különb em-berek — és különb írók is — szláv vagy proletár , vagy mondjuk , zsidó vérből, min t a legkékebb spanyoléból? És ha talán proletárvér folyna bennem, bizonnyal a r ra volnék éppoly büszke! Dehát így van ez, s tán így is kell lenni! Mindenki a r ra büszke, aki ő — ahonnan ő jött, amit ő hozott: mi mást tud adni az Emberiség-nek? Minden f a j tele a j ándékokka l — minden nemzet és minden osztály tele — de mindenki csak a magáét adha t ja . Mindenki gazdag lehet a magáéval , de csak a magáéval . Milyen ér te lmetlen kérdés: ki szeretnél lenni, ha nem te volnál? Mit é rne bármi kincs teneked akkor? Nem te volnál gazdag! Egyetlen kincsed magad vagy, aki t örököltél: nemzetedből kinőtt egyéniséged értékei.

Ezekből adhatsz va lami ú j a t a v i lágnak: idegenből csupán kapnod lehet. Ezért t i l takozik valami ösztönösen az í róban nemzetiségének meghamisí tása

ellen: missziójának meghamisí tása az. Az író missziója a nemzete öröklött lel-kének mélyeiből hozott vagy abból benne ki termelődött színekkel, kincsekkel gaz-dagítani az emberiséget. Ez nem valami nacionális elzárkózás, hanem ellenkező-leg: akt ív részvétel az emberiség lelki életének sokhúrúvá szerelésében. Nem is megvetése az idegennek, hanem inkább az igazi tisztelet és megbecsülés állás-pon t j a minden becsületes nemzeti ku l túráva l szemben. [ . . . ] Tisztelet és becsülés mindaddig, míg valóban autochton nemzeti ku l túra s nem akar lenni hódító és ragadozó nacionalizmus. Mert az — erőszakos vagy álnok — hódítás éppoly kevéssé t isztéletreméltó a kul túrában , min t a — poli t ikában."

1933-ban Bálint György beszélgetett az ötvenéves íróval. Ebben az in t e r jú -ban olvassuk: „Mondják, az írói h í rnév: fé lreér tések összege. Ez is igazabb mi-nálunk, min t másut t , s manap, mint valaha. Engem például első verseim »forra-da lmár rá« ava t tak az akkor i közönség szemében. Semmi fo r rada lmi nem volt ezek-ben a versekben. Sőt, ellenkezőleg: a régi nagy költészet hagyományaihoz tér tek vissza. De igaz, nagy költészetre törni a kor lagymatag sablonjaival szemben, ez már fo r r ada lomnak s z á m í t o t t . . . " A formaművészet , a l 'ar t pour l ' a r t vádra avagy minősítésre igy válaszolt Babits : „Ez megint fé l reér tés volt. Én tisztelem a fo rma nagyszerű hősiességét. De sohasem beszéltem csak azért, hogy b e s z é l j e k Mindig mondani a k a r t a m valamit . Valami fontosat . S amenny iben minden fontos szó: harc — harcolni aka r t am. Maga a l 'ar t pour l 'ar t hangoztatása is a harc egy neme volt. És aztán az emberi próza szavai szegények. Vannak fontos dolgok, amiket csak r ím és r i tmus tud elmondani . Ezeket r ímben és r i tmusban m o n d t a m el. Poli t ikáról nem beszéltem, mer t nem éreztem fontosnak a politikát. Mihelyt fontosnak érez-tem, megszólaltam. A háború alat t hangosan m e g s z ó l a l t a m . . . " Ennek a meg nyi latkozásnak a szomszédságában keletkezett a következő nyi latkozat is: „Vesze-delem idején mindenkinek kötelessége segíteni, aki tud, r ámuta tn i a menekvésre, amelyet megpil lant . És a politikai szakértelemnél i lyenkor többet ér a szűz tekin-tet, a meg n e m fertőzött ész, hogy a filozófusok u ra lkod janak a városban, min t Pla ton kívánta . De micsoda felelősség is ez egyúttal! Milyen önbizalommal, meny-nyi biztonsággal kell bírnia annak , aki mélyebb t anu lmány nélkül mer politizálni ma, amikor a legkisebb kérdés is valóságos útvesztője a lá tszatoknak és veszedel-meknek! — Ha ezt a biztonságot érzi magában az író: lépjen ki! De akkor se fe led je igazi fe ladatát , amely nem politikai, hanem erkölcsi. És ne feledje , hogy mindig több szolgálatot tesz a kormányosnak, ha a sarkcsil lagra mutat , mint h a . . . t a lán egy dél ibábra."

A Babits-ér tékelésekben korábban gyakran előfordult a „polgári kor lá tok" jelzése. Legalább ilyen fontos, hisszük, a babitsi humanizmus időszerűségének hangsúlyozása. (Budapes t , 1979.)

K. L.

GYURKÓ ISTVÁN: ÁLLAT ÉS KÖRNYEZET

Az élőlény és környezete megbonthata t lan egységet alkot. Környezet minden, ami az élőlényt körülveszi, létezését lehetővé teszi; a stat ikus „környező tér"-en túl ide tar toznak az itt lezajló, anyag- és energiaáramlással já ró folyamatok. A környezet élettelen (abiotikus) és élő (biotikus) tényezők összessége. Az élő szer-

vezet és környezet között ál landó dinamikus, el lentmondásos fo lyamat zajlik, s ez két i rányú: egyfelől a környezet hat az élőlényre, másfelől az élőlény ha t környe-zetére. E bonyolult kölcsönhatásokat és ezek törvényszerűségeit az ún. környezet-biológia vagy ökológia tárgyal ja . Nemrégen önállósult, de máris igen komplex, szerteágazó tudományág, amelynek egyik része az állatökológia; ez tovább tago-lódik egyedi ökológiára és az ál latpopulációk, i l letve állatközösségek ökológiájára.

Gyurkó I s tvánnak a nyáron megje lent könyve az állatökológia első fejezetét , az autoökológiát, azaz egyedi ökológiát tárgyal ja . A szerzőt — a kolozsvári Ba-beş—Bolyai Tudományegyetem biológiai faku l tásának gerinces-ál lat tan előadóta-ná ra — 1963-ban megjelent . A halak élete című könyve óta nem szükséges, bemu-tatni . Újabb munká j a , az Állat és környezet hasonlóképpen a szakember alapossá-gával, tudományos igényességével megírt , nagy ismeretanyagot közlő kötet, amely-nek megjelenése égető szükségletet elégít ki biológiai szakirodalmunkban. Egyedi ökológiával foglalkozó mű ugyanis mindeddig sem román, sem más nyelven nem jelent meg.

„Hazai vonatkozásban — í r j a Gyurkó — M. Hamar—Al. Tru ţă Populaţii de animale és B. Stugren Ecologie generală és Allgemeine Ökologie c ímű munká i ér-demelnek említést. A fenti m u n k á k b a n tárgyal tak azonban eleve feltételezik az autoökológiai ismereteket . I lyen tárgyú könyvhöz a szakemberek is nagyon nehe-zen vagy egyáltalán nem ju tnak hozzá. Az egyetemeken az autoökológia nem sze-repel a tantervben, s ezzel magyarázható a biológiatanárok bizonyos fokú tá jé-kozatlansága, va lamin t az a nehézség, amivel meg kell küzdenünk az ökológia taní tásánál az ál talános iskolában. Ugyanis az ál talános iskolában az ökológia ál ta-lános részét tá rgyal ják , ehhez pedig t aná rnak és tanulónak egyaránt egyedi ökoló-giai i smeretekre van szüksége. Csak ily módon ha ladha tunk a megismerés folya-ma tában az egyszerűtől a bonyolult, az egyestől az ál talános felé. A könyv a szak-emberek ismereteinek kiegészítését, rendszerbe foglalását és tá jékozódását igyekszik szolgálni, de az állatökológia i rán t érdeklődök is haszonnal forga tha t ják ."

A kötet logikus sorrendben, fe jezetekre tagolva m u t a t j a be az á l la t helyét a természetben, környezetével való viszonyát, a rá ható élettelen tényezőket (fény, hő, nedvesség), az élet tér különböző tényezőit (levegő, víz, talaj), va lamint az élő környezetet . Különös gonddal kidolgozott rész a Táplálék című fe jeze t — ami nem meglepő, ha t ud juk , hogy a szerző éppen táplálkozásbiológiai szakmunkáiva l ví-vott ki magának nemzetközi tekintélyt . Hasonlóképpen újszerű, pé ldákkal gazda-gon i l lusztrál t rész a Városi környezet című fejezet , s ugyanez az élő környe-zetnek szentel t részről is e lmondható.

Számos áb ra (rajzok, diagramok) és sok-sok példa teszi a könyvet könnyeb-ben érthetővé. Sajnos, a graf ikai m u n k a nem éri el a szöveg rangosságát . A fedő-lap a pr imit ív képeskönyv-il lusztráció színvonalán áll, a szöveg közti ra jzok — nem a diagramok! — kidolgozása is sok kívánnivalót hagy maga után. Mindazon-által e könyvnek nem szabad hiányoznia egyetlen, az állatökológia i r án t bármily kevéssé is érdeklődő olvasó polcáról sem — hogy a szakemberekről , tanárokról ne is beszél jünk. Kár, hogy példányszáma alacsony, mindössze 2000; r eményked-n ü n k kell második kiadásában. (Tudományos és Enciklopédiai Könyvkiadó. Buka-rest, 1979.)

K. J. B.

Simon Sándor r a j za