személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések és...

Miskolci Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Büntető Eljárásjogi- és Büntetés- végrehajtási Jogi Tanszék

Személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések és azok

végrehajtása

Szerző: Károlyi László

Konzulens: Dr. Nagy Anita

egyetemi docens

Miskolc

2013.

University of Miskolc

Faculty of Law

Department of Criminal Procedure and Prison Law

Coercive measures aimed at the limitation of personal

freedom and the enforcement of sanctions pertaining thereto

Author: László Károlyi

Consultant: Dr. Anita Nagy

associate professor

Miskolc

2013.

1

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés.................................................................................................................... ...4

2. A kényszerintézkedésekről általában.............................................................................5

3. Az őrizetbe vétel............................................................................................................7

3.1. Az őrizetbe vétel fogalma.................................................................................7

3.2. Az őrizetbe vétel feltételi..................................................................................8

3.3. Az őrizetbe vétel elrendelése............................................................................9

3.4. Az őrizetbe vétel időtartama, megszűnése, megszüntetése............................10

3.5. Az őrizetbe vett jogai és az őrizetbe vétel foganatosítása..............................12

4. Az előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések......................................13

4.1. Az ideiglenes kényszergyógykezelés..............................................................13

4.2. Az elővezetés..................................................................................................14

4.3. Történeti fejlődés............................................................................................15

4.4. Az erkölcsi jellegű szurrogátumok.................................................................16

4.4.1. A lakhelyelhagyási tilalom...................................................................16

4.4.1.1. A lakhelyelhagyási tilalom feltételei, tartalma, elrendelése..........................16

4.4.1.2 A lakhelyelhagyási tilalom tartama, megszűnése, megszüntetése...................17

4.4.1.3. A lakhelyelhagyási tilalom felülvizsgálata,

a tilalom megszegésének szankciója......................................................18

4.4.1.4. Összegzés a terhelt jogi helyzetéről a lakhelyelhagyási tilalom alatt................18

4.4.1.5. Statisztikai adatok..............................................................................19

4.4.2. A házi őrizet.........................................................................................19

4.4.2.1. A házi őrizet tartalma, elrendelése, tartama, fenntartása, megszüntetése........19

4.4.2.2. A házi őrizet ellenőrzése, végrehajtása, megszegésének szankciói...............20

4.4.2.3. A terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközök.............................22

4.4.2.4. Statisztikai adatok..............................................................................23

4.4.3. A távoltartás.........................................................................................23

4.4.3.1. A távoltartás intézményének bevezetése a magyar büntetőeljárásba..................23

4.4.3.2. A távoltartás feltételei, tartalma, elrendelése, időtartama....................................24

4.4.3.3. Utaló rendelkezések a távoltartás körében...........................................................26

4.4.3.4. A távoltartás megszegésének szankciója.............................................................27

4.5. Az óvadék mint anyagi jellegű szurrogátum...................................................27

2

4.5.1. Az óvadék fogalma és engedélyezésének feltétele...............................27

4.5.2. Az óvadék elfogadására irányuló eljárás..............................................27

4.5.3. A terhelt jogi helyzete az óvadék letétele után.....................................28

4.5.4. Az óvadék sorsa....................................................................................29

4.5.5. Statisztikai adatok.................................................................................29

4.5.6. Összegzés..............................................................................................30

4.6. Záró gondolatok..............................................................................................30

5.Az előzetes letartóztatás története................................................................................31

5.1. Egyetemes történet..........................................................................................31

5.2. Magyar történet...............................................................................................32

5.2.1. Az előzetes letartóztatás története

az 1896. évi XXXIII. törvénycikktől az 1973. évi I. törvényig..............32

5.2.2. Az előzetes letartóztatás története

az 1973. évi I. törvénytől napjainkig.......................................................35

6. Az előzetes letartóztatás..............................................................................................36

6.1. Az előzetes letartóztatás fogalma, feltételei....................................................36

6.1.1. Általános (konjunktív) feltételek...........................................................36

6.1.2. Különös (diszjunktív, alternatív) feltételek...........................................37

6.1.3. Az előzetes letartóztatást kizáró okok...................................................38

6.2. Az előzetes letartóztatás elrendelése...............................................................38

6.3. Az előzetes letartóztatás időtartama................................................................40

6.3.1. Az előzetes letartóztatás időtartamának alakulása

a vádemelés előtti eljárási szakaszban...................................................40

6.3.2. Az előzetes letartóztatás időtartamának alakulása

a vádemelés utáni eljárási szakaszban...................................................41

6.3.3. Az előzetes letartóztatás maximális időtartama.....................................41

6.4. Az előzetes letartóztatás felülvizsgálata...........................................................42

6.5. Az előzetes letartóztatás megszűnése, megszüntetése......................................42

6.6. Statisztikai adatok.............................................................................................43

7. Az előzetes letartóztatás végrehajtása.........................................................................44

7.1. Jogszabályi háttér.............................................................................................44

7.2. A végrehajtás helye..........................................................................................44

7.3. Az előzetes letartóztatás foganatosítása a büntetés-végrehajtási intézetben....45

3

7.4. Az előzetesen letartóztatott jogállása................................................................47

7.5. Jutalmazás és fegyelmi felelősségre vonás.......................................................50

7.6. Az előzetesen letartóztatott szabadulása...........................................................51

8. Összefoglalás...............................................................................................................52

Irodalomjegyzék..............................................................................................................54

Jogszabályok jegyzéke....................................................................................................55

Weblapjegyzék................................................................................................................57

Melléklet..........................................................................................................................58

4

1. Bevezetés

Magyarország Alaptörvénye szabályozza a legalapvetőbb emberi jogokat. Ilyen a

szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog.1 A személyes szabadságot garantáló

alapjog, mind a jogsértő természetes személyekkel szemben, mind az állammal

szemben védi az egyént, és csak végső esetben, de akkor is csak igen szigorú garanciális

feltételekkel korlátozható.2 A biztonsághoz való jog részben arra a jogállami elvre utal,

hogy személyes szabadságától önkényesen megfosztani senkit sem lehet. Ez a fizikai

biztonságot jelenti, azaz biztosítékot az őrizetbe vétellel vagy a letartóztatással

szemben.3

Azon "végső esetek" egyike, amikor az emberi jogok (cserében megfelelő garanciák

nyújtásával) korlátozhatók, maga a büntetőeljárás. Itt két érdek ütközik: az állam

büntetőjogi igényének érvényesítése irányába ható érdek az egyénnek az emberi jogok

biztosítása iránti érdekével.4

Európában és ezen belül Magyarországon is három nemzetközi egyezmény fejti ki

hatását a kényszerintézkedések terén:

- az ENSZ Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott "Emberi Jogok

Egyetemes Nyilatkozata"5,

- az ENSZ Közgyűlése által 1996. december 16-án elfogadott "Polgári és Politikai

Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya"6 valamint,

- a Rómában 1950. november 4-én kelt "Egyezmény az emberi jogok és alapvető

szabadságok védelméről"7.

A személyi szabadsághoz való jog legsúlyosabb korlátja a letartóztatás, amely

értelemszerűen a mozgásszabadságot is megvonja. Az Alaptörvény értelmében ugyanis,

mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad

mozgáshoz, valamint tartózkodási helye szabad megválasztásához.8

1 Magyarország Alaptörvénye IV. cikk (1) bekezdés 2 Magyarország Alaptörvénye IV. cikk (2) bekezdés 3 Sári János- Somody Bernadette: Alapjogok Alkotmánytan II., Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 109. oldal

4 A Kriminológiai Közlemények különkiadása, Budapest-Szolnok, 1995, 387. oldal 5 Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata: 3. cikk és 9. cikk 6 Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya: 9. cikk 7 Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről: 5. cikk 8 Magyarország Alaptörvénye XXVII. cikk (1) bekezdés

5

Léteznek a letartóztatással kapcsolatos olyan büntetőeljárási kényszerintézkedések is

(lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet), amelyek elsősorban a mozgásszabadságot

korlátozzák.

Szakdolgozatom kiválasztása során az a tény motivált, hogy a személyi szabadságot

korlátozó kényszerintézkedések és azokon belül is különösen az előzetes letartóztatás

egy sarkalatos kérdéskör a bűncselekmények felderítése során. A választott téma

elemzéséhez hozzátartozik, hogy az előzetes letartóztatás nem előrehozott büntetés és

nem szabad hagyni, hogy az eljárás során indokolatlanul elhúzódjon. Mindezekre

tekintettel különös kiemelést érdemel a végrehajtása is. A büntetőeljárási

rendelkezéseknek mindenekelőtt- a törvényesség szigorú betartása mellett- biztosítaniuk

kell az eljárások gyors és eredményes lefolytatását. Ennek érdekében a törvény

megengedi, hogy az arra jogosult hatóságok az elkövető bűnösségének megállapítására

szolgáló bizonyítékokat, valamint a terhelttel szemben a büntető igazságszolgáltatás

érvényesülését kényszerintézkedések alkalmazásával, az állampolgárok jogainak

korlátozásával is biztosítsák.

2. A kényszerintézkedésekről általában

A kényszerintézkedések olyan kényszertartalmú eljárási cselekmények, melyeket a

büntetőügyekben eljáró hatóságok alkalmaznak a büntetőeljárás sikeres lefolytatása,

valamint a bizonyítás teljessége és a felelősségre vonáshoz szükséges adatok feltárása

érdekében. Ezt a Büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott esetekben és módon

végzik.9 Ezek az intézkedések szükségszerűen együtt járnak az állampolgári jogok

különböző mértékű korlátozásával. A kényszerintézkedések jogintézményének elméleti

igazolása azon a felismerésen alapul, hogy a bűncselekmények éppen az alapvető

jogokat sértik vagy veszélyeztetik, és hogy a gyanúsítottat is megillető alapvető jogok

nem állhatják útját a bűnüldözésnek és az igazságszolgáltatásnak. Ezen érdekkonfliktus

feloldása a törvény által megvalósulhat, amennyiben egyensúlyt teremt az alapvető

jogok érvényesítése és a bűnüldözés, illetőleg a büntető igazságszolgáltatás között.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a törvény szigorú anyagi és alaki feltételekhez köti az

állampolgári jogok korlátozását az által, hogy az eljárásba garanciákat helyez, és

jogorvoslatot biztosít. A kényszerintézkedések alkalmazása, tehát akkor tekinthető

9 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 169. oldal

6

törvényesnek, ha mindenben megfelel a rá vonatkozó törvényi feltételeknek.10

Ezek a

feltételek, illetőleg követelmények a Büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezéseiből

olvashatók ki:

a) Az összes emberi jogot tiszteletben kell tartani a büntetőeljárás lefolytatása során. Ez

a részkövetelmény nemcsak a közvetlenül, elsődlegesen érintett alapjoggal- pl. a

személyi szabadság elvonásával- kapcsolatos, hanem a közvetetten, másodlagosan

érintett alapjogokkal is (pl. vallásgyakorlás joga, tartózkodási hely szabad

megválasztásának joga).

b) A személyi szabadságot és biztonságot kiemelten is biztosítani kell. A személyi

szabadságot korlátozó kényszerintézkedések, éppen ezért kerültek a legkörültekintőbb

módon szabályozásra.

c) Az előbb említett részkövetelményeknél figyelembe kell venni az arányosságot is.

Az arányosság követelményének két döntő összetevője van. Az egyik a

kényszerintézkedések helyettesíthetősége, a másik az adott ügyben fennálló

szükségessége.

d) A részletszabályok betartásának, a kényszerintézkedések törvényességének

biztosítása az eljáró hatóságok kötelessége.11

A büntetőeljárási kényszerintézkedések csoportosítása több szempont alapján is

lehetséges, de alapvetően az általuk biztosítani kívánt eljárásjogi cél, valamint az általuk

érintett emberi jogok és szabadságok korlátozása szerinti felosztás bír elsődleges

jelentőséggel. A további kiegészítő jellegű felosztások (alanyok, a határozathoz

kötöttség, a hatósági tanúk szükségessége) inkább viszonylagos jelentőségűek.12

A szakdolgozatom címéhez és témájához igazodva a korlátozott jogok szerinti

csoportosítás ismertetése bír jelentőséggel:

- a tulajdonhoz való jogot, illetve más vagyoni jogokat érintő korlátozás pl. a lefoglalás,

a zár alá vétel,

- a személyi sérthetetlenség jogát csorbítja pl. a motozás, a testi kényszer alkalmazása,

- a magánszféra, illetve a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog korlátozást jelenti pl.

a házkutatás, a még nem kézbesített postai küldemények lefoglalása,

10 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 301-302. oldal 11 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,

Budapest-Pécs, 2004, 304-305. oldal 12 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,

Budapest-Pécs, 2004, 305. oldal, 307. oldal

7

- az egyéb jogokat korlátozza pl. a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok

megőrzésére kötelezés, amelynek végső célja a szükséges adatok lefoglalása, és végül

- a személyi szabadságot elvonó, illetve korlátozó, valamint a tartózkodási hely szabad

megválasztásnak jogát korlátozó kényszerintézkedések körében találjuk a legsúlyosabb,

az emberi, állampolgári jogokba legmélyebben beavatkozó intézkedéseket.13

A terhelt személyi szabadságát korlátozó kényszerintézkedések a témakör

legérzékenyebb intézményei, hiszen itt a terhelt személyi szabadsága jogerős bírói

határozat nélkül is elvonható.

Külföldön a bírói ítélet nélküli fogva tartás legfőbb problémája annak időtartama. Az

Európa Tanácson és az utóbbi években az Európai Unión belül is megfigyelhető a

törekvés egy általános felső limit kialakítása iránt.14

A kényszerintézkedések általános ismertetését követően, az egyes személyi szabadságot

korlátozó büntetőeljárási kényszerintézkedések kifejtésére kerül sor. A

Büntetőeljárásról szóló törvény és a szakirodalmak többsége is, az őrizetbe vételt

követőn ismertetik az előzetes letartóztatás szabályait. A szakdolgozatom további része

ettől a logikai sorrendtől annyiban mutat majd eltérést, hogy az őrizetbe vételt követően

az előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések szabályainak kifejtésére

kerül majd sor. Célszerűbbnek találom az előzetes letartóztatást és annak végrehajtását

ezek után és egyúttal a dolgozatom végén ismertetni, mert ez a két témakör szorosan

összefügg egymással, és terjedelmét is tekintve alkalmas arra, hogy külön

megvilágításban kerüljön kifejtésre.

3. Az őrizetbe vétel

3.1. Az őrizetbe vétel fogalma:

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény értelmében, az őrizetbe vétel a terhelt

személyi szabadságának átmeneti elvonása.15

Ez a személyi szabadságot korlátozó

kényszerintézkedés azonban nemcsak a büntetőeljárás során, hanem azon kívül is

13 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 172-173. oldal 14 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 176. oldal 15 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 126. § (1) bekezdés

8

alkalmazható. Ennek alapján a büntetőeljárás körén kívül négyféle őrizetbe vétel

rendelhető el:

a kiadatási (1996. évi XXXVIII. törvény 19.§ (1) bekezdés,

a az idegenrendészeti és a kiutasítást előkészítő (2007. évi II. törvény 54-56. §),

a szabálysértési (2012. évi II. tv. 73. §), valamint

a közbiztonsági őrizet (1994. évi XXXIV. törvény 38. §).16

Az őrizetbe vétel e négy esete a továbbiakban nem kerül bővebb kifejtésre.

3.2. Az őrizetbe vétel feltételei:

Általános feltétele, hogy a terhelttel szemben bűncselekmény elkövetésének

megalapozott gyanúja álljon fenn. Különös törvényi feltétele, hogy az adott

bűncselekmény szabadságvesztéssel büntetendő; további különös feltétele, hogy a

terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető.17

Az őrizetbe vétel különösen tettenérés esetén rendelhető el. Tettenérésről akkor

beszélhetünk, ha a terhelt a bűncselekményt egészben vagy részben szemtanú vagy

szemtanúk jelenlétében követi el, vagy őt a bűncselekmény helyszínén, illetve a

helyszínéről menekülve vagy üldözés közben bizonyítékokkal terhelten fogják el.18

A

tettenérésen kívül az őrizetbe vétel elrendelésének egyéb okai is léteznek. Ezek a

következők:

az elfogató paranccsal körözött terhelt megtalálása estén történő és

a tárgyaláson bűncselekmény alapjául szolgáló rendzavarást elkövető személy

őrizetbe vétele.

"Az őrizetbe vétel többnyire halasztást nem tűrő eljárási cselekmény, nemritkán

azonnali reagálás az elkövetett bűncselekményre, amikor is a hosszabb eljárást igénylő

előzetes letartóztatás elrendelésének bevárása indokolatlan kockázattal járna."19

Őrizetbe vétel- az előzetes letartóztatás céljain túlmenően- a büntetőeljárás rendjének

fenntartása és az eljárási cselekményeket zavaró körülmények kiküszöbölése érdekében

is alkalmazható. Ilyen célból előzetes letartóztatásnak nincs helye.20

16 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,

Budapest-Pécs, 2004, 351. oldal

17 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 126. § (2) bekezdés 18 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 177. oldal 19 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 303. oldal 20 Büntetőjogi Döntvénytár 6830.

9

Az őrizetbe vétel speciális esetét jelenti a különleges eljárásokban alkalmazott

kényszerintézkedés21

és az úgynevezett tárgyalási őrizet.22

Ez utóbbi esetre akkor

kerülhet sor, ha a bírósági eljárás során a meg nem jelent vádlott elővezetését korábban

már elrendelték. Ebben az esetben- szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény

esetén- ha a vádlott lakóhelye, illetve tartózkodási helye ismert, a kitűzött új tárgyalási

határnapot megelőző naptól a vádlott tárgyalási őrizetét kell elrendelni.23

Megjegyzés: A bírósági gyakorlatban a tárgyalási őrizetnek visszatartó erőt

tulajdonítanak.

3.3. Az őrizetbe vétel elrendelése:

Őrizetbe csak a terhelt vehető.24

Az őrizetbe vétel elrendelésére általában az eljáró

hatóság jogosult. Ezt általában a nyomozó szerv vezetője gyakorolja.25

A nyomozó

hatósággal szemben annyi megszorítás érvényesül, hogy amennyiben elrendeli az

őrizetbe vételt, vezetője köteles erről 24 órán belül az ügyészt értesíteni.26

Alapvetően

elmondható, hogy a tárgyalt kényszerintézkedés elrendelésére a vádemelés előtt az

ügyész és a nyomozó hatóság is jogosult. A bíróság is elrendelheti az őrizetbe vételt, de

a vádemelés előtt nem kerül olyan helyzetbe- a nyomozási bíró sem-, hogy ezt

megtehesse. A vádemelés után azonban a bíróság is elrendelheti az őrizetbe vételt. Ebbe

az esetkörbe tartozik a tárgyalási őrizet és a tárgyaláson büntetőeljárás alapjául szolgáló

rendzavarást elkövető személy őrizetbe vétele. A tárgyalási őrizet elrendeléséről szóló

határozatot a kényszerintézkedés foganatba vételekor a rendőrség kézbesíti a vádlott

részére.

Az elfogás nem azonos az őrizetbe vétel fogalmával. Ugyanakkor a tetten ért elkövetőt

bárki elfoghatja, de köteles őt haladéktalanul átadni a nyomozó hatóságnak, illetve, ha

erre nincs lehetősége, köteles a rendőrséget értesíteni.27

Az őrizetbe vételt alakszerű

21 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 555. § (4) bekezdés 22 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 281. § (6) bekezdés 23 www.magyarorzsag.hu:

https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410006/420012/420014/Kenyszerintezkedesek_szemellyel_ka

pcsolatos20091202.html?ugy=orizet.html 24 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 303. oldal 25 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,


26 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 58. § (2) bekezdés 27 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 178. oldal

https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410006/420012/420014/Kenyszerintezkedesek_szemellyel_kapcsolatos20091202.html?ugy=orizet.html


10

határozattal kell elrendelni, amelynek az általános kellékeken28

felül a következőket is

tartalmaznia kell:

a gyanúsított legfontosabb személyi adatait,

az előzetes letartóztatás valószínű elrendelésének okát, illetve azt, hogy a

gyanúsított bíróság elé állítása valószínűsíthető a Büntetőeljárásról szóló törvény

517. §-ának (1) bekezdése alapján,

a fogva tartás helyét,

az elrendelést közvetlenül megelőző fogva tartás jogcímét és annak kezdő

időpontját (az őrizet tartamába ugyanis be kell számítani a terheltnek az őrizetbe

vétel elrendelését megelőző hatósági fogva tartását),

az őrizetbe vétel kezdetének és lejártának időpontját (nap, óra),

a határozat indoklásában le kell írni a gyanúsítás alapjául szolgáló cselekmény

lényegét és az őrizetbe vételt megalapozó tényeket, körülményeket.29

3.4. Az őrizetbe vétel időtartama, megszűnése, megszüntetése:

Az Alaptörvény értelmében: "A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe

vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé

kell állítani."30

Ezzel összhangban az őrizetbe vétel legfeljebb 72 óráig tarthat. Ebbe az

időtartamba bele kell számítani a terheltnek az őrizetbe vételét megelőző hatósági fogva

tartását is. A 72 óra órára és percre pontosan számítandó, s nem értelmezhető 3 napként.

Az őrizetbe vétel rendszerint az előzetes letartóztatás elrendelését megelőző

kényszerintézkedés. Ideje alatt az ügyésznek dönteni kell arról, hogy indítványozza-e az

előzetes letartóztatás elrendelését. Amennyiben igen, a 72 óra alatt a bírósági

határozatnak is meg kell születnie. A korábban ismertetett tárgyalási őrizet és a

tárgyaláson büntetőeljárás alapjául szolgáló rendzavarást elkövető személy őrizetbe

vételének maximális időtartama sem haladhatja meg a 72 órát. Az őrizetbe vétel véget

ér az alábbi esetekben:

a 72 óra elteltével,

ha feltételei már nem állnak fenn,

ha a bíróság elrendelte a terhelt előzetes letartóztatását,

28 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 169. § (2) és (3) bekezdés 29 A felsorolt 6 pontra vonatkozóan: 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 58. § (1) bekezdése 30 Magyarország Alaptörvénye IV. cikk (3) bekezdés

11

ha nem rendelték el a terhelt előzetes letartóztatását, akkor is ha a 72 órás időtartam

még nem járt le,

tárgyalási őrizet esetén akkor ér véget, ha a tárgyalási őrizetet a bíróság nem

tartotta fenn vagy a vádlott előzetes letartóztatását nem rendelte el.

Az őrizetbe vétel megszüntetéséről a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság

határoz. Ismételten történő elrendelésére ugyanazon bűncselekmény miatt folyó

eljárásban, csak akkor van lehetőség, ha a körülmények megváltoztak. Ilyen

változásként értékelhető, ha az eljárás korábbi szakaszában meglévő bizonyítékok

mellett olyan új bizonyíték vagy bizonyítékok kerültek elő, amelyek a terhelt

letartóztatásához alapul szolgálhatnak.31

A legszigorúbb, teljes szabadságelvonással járó büntető eljárásjogi

kényszerintézkedések közé tartozó, úgynevezett "hatnapos" őrizet alkalmazásának

lehetőségét a Büntetőeljárásról szóló törvény az 555. § által szabályozott különleges

eljárások során biztosítja. Ez a kényszerintézkedés élesen elkülönül a "hagyományos"

értelemben vett őrizettől, a tárgyalási őrizettől és az előzetes letartóztatástól. Az itt

alkalmazandó szabályozás- tekintettel a különleges eljárások természetére- kifejezetten

kizárja a lehetőségét annak, hogy a bíróság elrendelje a terhelt előzetes letartóztatását a

különleges eljárások során. Ennek az indoka az, hogy különleges eljárásokra (pl. a

pénzbüntetés átváltoztatására, a feltételes szabadság megszüntetésére, előzetes

fogvatartás és házi őrizet utólagos beszámítására) az ügydöntő határozat meghozatalát

követően kerül sor, túlnyomó részben éppen a jogerős ügydöntő határozat nem a

törvénynek megfelelő rendelkezései kiküszöbölése érdekében. A "hatnapos" őrizet azért

vált szükségessé, mert a különleges eljárások jellegéből fakadóan, ritkán előforduló

kivételektől eltekintve elengedhetetlen a terhelt jelenléte. A Büntetőeljárásról szóló

törvény értelmében alapelvi szintű szabályozást nyert az, hogy a terheltet megilleti a

védelem joga. A terhelt jelenlétének kötelezővé tétele, éppen ezen jogának

csorbítatlansága érdekében történik. Ezen kényszerintézkedés további sajátossága az,

hogy időtartamát a jogalkotó nem órákban. hanem napokban határozta meg. A hatnapos

időtartam pedig a gyakorlati megvalósulás szempontjából komoly problémákat vet fel.32

31 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 178-179. oldal 32 http://www.belarex.hu/f0800.htm: dr. Kajtor Gegely: Néhány gondolat a "hatnapos" őrizetről

http://www.belarex.hu/f0800.htm

12

Az őrizetbe vétel maximális időtartama tekintetében eltérő szabályozás figyelhető meg

az Európai Unió tagállamaiban. Ezt az alábbi grafikonnal kívánom szemléltetni:

3.5. Az őrizetbe vett jogai és az őrizetbe vétel foganatosítása:

Az őrizetbe vett személy (terhelt, gyanúsított) jogosult arra, hogy védőjével a

kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék. Amennyiben

az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni,

hogy ha három napon belül nem hatalmaz meg védőt, akkor azt számára az ügyész,

illetve a nyomozó hatóság rendeli ki. Ha kijelenti, hogy nem kíván védőt megbízni, az

ügyész, illetve a nyomozó hatóság nyomban védőt rendel ki számára. A nyomozásra

megállapított általános szabályok értelmében az őrizetbe vett személyt 24 órán belül ki

kell hallgatni. Őrizetbe vétel esetén egyrészt értesítési kötelezettség áll fenn, amelynek

értelmében az őrizetbe vétel elrendeléséről és a fogvatartás helyéről 24 órán belül

értesíteni kell a terhelt által megjelölt hozzátartozót; ennek hiányában a terhelt által

13

megjelölt más személy is értesíthető. (Katona őrizetbe vétele esetén az elöljáróját is

értesíteni kell). Másrészt intézkedésre lehet szükség, amely alapján a terhelt felügyelet

nélkül maradó kiskorú gyermekét, illetőleg az általa gondozott más személyt gondozás

céljából a hozzátartozójának, illetőleg az arra alkalmas intézménynek kell átadni. A

kiskorú gyermek elhelyezéséről a gyámhatóság útján kell gondoskodni. A terhelt által

gondozott más személy esetében a gyámhatóságot kell értesíteni. Továbbá intézkedni

kell a terhelt felügyelet nélkül maradó vagyonának és lakásának biztonságba

helyezéséről is.33

A Büntetőlejárásról szóló törvény az őrizetbe vétel szabályainak kifejtésénél nem

rendelkezik külön az őrizetbe vett személy elhelyezéséről. E tekintetben az előzetes

letartóztatatásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, vagyis a 135. § (2)

bekezdését figyelembe véve a rendőrségi fogda szolgál az őrizet helyéül. Az őrizetbe

vétel foganatosítására tehát kizárólag a Rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995.

(XII. 13.) BM rendelet, ismertebb nevén a Rendőrségi Fogdaszabályzat irányadó.34

4. Az előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések

Az előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések ismertetése előtt, említést

érdemel két olyan személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, melyeknek csak

lényegesebb szabályait emelem ki.

4.1. Az ideiglenes kényszergyógykezelés:

A Büntetőeljárásról szóló törvény 140. § (1) bekezdésének értelmében: "Az ideiglenes

kényszergyógykezelés a kóros elmeállapotú terhelt személyi szabadságának bírói

elvonása jogerős ítélet nélkül," abban az esetben, ha megalapozottan lehet következtetni

arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni. Az ideiglenes

33 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 304.oldal, valamint Fenyvesi Csaba-

Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs,

2004, 353. oldal



2004, 354. oldal

14

kényszergyógykezelés az előzetes letartóztatással konkuráló olyan intézmény, ahol a

bíróságnak nincs választási lehetősége a tekintetben, hogy előzetes letartóztatás helyett

ideiglenes kényszergyógykezelést rendeljen el, vagy fordítva. A tárgyalt

kényszerintézkedés elrendelésének alapja a terhelt elmeműködésének kóros állapota,

ezért alkalmazására csak elmeorvos-szakértő véleménye alapján kerülhet sor.

Elrendelésére a Büntetőeljárásról szóló törvény csak a bíróságot jogosítja fel. Az

ideiglenes kényszergyógykezelést az erre kijelölt egészségügyi intézetben- az

Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI)- kell foganatosítani.35

Az

ideiglenes kényszergyógykezelés más célú, de a szabadságkorlátozás szempontjából az

előzetes letartóztatással azonos jogi elbírálás alá eső jogintézmény.36

4.2. Az elővezetés:

Az elővezetés a személyi szabadságot átmenetileg korlátozó kényszerintézkedés. Egyes

szakirodalmak ezt az eljárási cselekményt a személyi szabadságot korlátozó

kényszerintézkedések körében tárgyalják, még mások és maga a Büntetőeljárásról szóló

törvény is az eljárás rendjének biztosítása, illetve az eljárási szankciók körében. Az

elővezetés célja, hogy az érintett személyt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó

hatóság elé állítsák, vagy biztosítsák az eljárási cselekményen, illetőleg a szakértői

vizsgálaton való részvételét. Csak a terhelt és a tanú elővezetése rendelhető el, és csak

abban az esetben, ha idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen,

haladéktalanul nem menti ki, vagy az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik.

Elővezetés elrendelésére van joga az eljáró hatóságnak abban az esetben is, ha a terhelt

vagy a tanú önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy nem hallgatható ki. A

törvényben meghatározott személyek elővezetésének elrendeléséről a bíróság, az

ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság rendelkezik. Az elővezetést az eljáró hatóság

írásbeli határozattal rendeli el. Az elővezetést általában a rendőrség hajtja végre. Az

illetékességi területén más nyomozó hatóság is végrehathatja, de kizárólag csak az általa

nyomozott ügyben. Ezt az intézkedést általában a napnak a hatodik és huszonnegyedik

órája között kell végrehajtani. Speciális szabály vonatkozik a katonára: elővezetése iránt

elöljáróját kell megkeresni. A Büntetőeljárásról szóló törvény ismeri az elővezetés



2004, 339-340. oldal

36 Büntetőjogi döntvénytár 2699.

15

enyhébb formájú korlátozását, az úgynevezett útba indítást.37

Ebben az esetben a rendőr

azt ellenőrzi, hogy az érintett személy elindult-e a hatósághoz.

A nemzetközi egyezményekkel összhangban Magyarország Alaptörvénye és a

Büntetőeljárásról szóló törvény is biztosítja a személyi szabadság alapvető védelmét. Az

arányosság elve értelmében előzetes letartóztatásra csak akkor kerülhet sor, ha az

elkerülhetetlenül szükséges. Megfelelő helyettesítő intézmények hiányában a bíróságok

nehéz helyzetben lennének, főleg abban az esetben, ha bizonytalan az, hogy a terhelt az

eljárási cselekményen megjelenik, ugyanakkor a személyi szabadság szigorú és tartós

korlátozása sem tűnik indokoltnak. Ennek a dilemmának a feloldása érdekében tette

lehetővé a jogalkotó az előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések

alkalmazását. Ezek a terhelt rendelkezésre állását szolgálják a személyi szabadság

kisebb mértékű korlátozása mellett. Alapvetően két fő csoportra oszthatók: egyrészt az

erkölcsi jellegű, másrészt az anyagi jellegű szurrogátumokra.38

4.3. Történeti fejlődés:

A szabadlábon történő védekezés joga egészen a római jogig vezethető vissza.

A középkor során a helyettesítő jogintézmények háttérbe szorultak. Ez az inkvizitórius

büntetőper elterjedésével magyarázható. Itt a kényszervallatás a fogva tartás részét

képezte, amely összeegyeztethetetlen volt a szabadlábon történő védekezéssel. Az

előzetes letartóztatás alternatíváinak lehetőségét a felvilágosodás kora fedezte fel újra.

Az újkori magyar szabályozás ismerte az óvadék és a kezesség intézményét is. Az

óvadék letételére a jobbágyoknak is lehetőségük volt. A legsúlyosabb bűncselekmények

esetén azonban mind az óvadék, mind a kezesség kizárt volt. A Bűnvádi Perrendtartás

nagy figyelmet szentelt a letartóztatást és a vizsgálati fogságot helyettesítő

intézményeknek, és ennek keretében szabályozásra kerültek a mai lakhelyelhagyási

tilalomnak és házi őrizetnek megfelelő intézmények, ezeken felül a Bp. ismerte a

biztosítékot, annak részletes szabályaival együtt. A II. világháború utáni büntetőeljárási

kódexek meglehetősen mostohán bántak ezzel a kérdéskörrel. Az 1951-es Bp. és

innentől kezdve 2000 márciusáig az összes magyar büntetőeljárási kódex a

37 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 162. § (1)-(6) bekezdés, valamint 69. § (1)-(2) bekezdés 38 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,

Budapest-Pécs, 2004, 328-329. oldal

16

letartóztatásnak (beleértve az előzetes letartóztatást is) csak egyetlen szurrogátumát

ismerte, nevezetesen a lakhelyelhagyási tilalmat, amelynek megszegése esetén a terhelt

letartóztatásba (előzetes letartóztatásba) volt helyezhető.39

4.4. Az erkölcsi jellegű szurrogátumok

4.4.1. A lakhelyelhagyási tilalom

4.4.1.1. A lakhelyelhagyási tilalom feltételei, tartalma, elrendelése

Ezen kényszerintézkedés alkalmazására abban az esetben kerülhet sor, ha a terhelttel

szemben fennállnak az előzetes letartóztatás feltételei, de a terhelt személyi

körülményei (egészségi állapota, idős kora), családi viszonyai, a bűncselekmény jellege

és az eljárás során tanúsított magatartása nem teszik szükségessé előzetes letartóztatását,

illetőleg az előzetes letartóztatás által elérni kívánt célok így is biztosíthatóak. A

lakhelyelhagyási tilalom tartalmát tekintve kétféle tilalmat állít fel: egyrészt a terhelt a

tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét nem változtathatja meg, másrészt

meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhat el. A terület vagy körzet

a közigazgatási egységet képező lakóhelyhez képest szűkebb mozgásteret jelöl. E körbe

tartozik például a terhelt lakóhelye, munkahelye, gyógykezelésének helye. A tárgyalt

kényszerintézkedés jellegénél fogva leginkább a terhelt szökésének megakadályozására

alkalmas, de bizonyos körülmények fennállása esetén akár a bűnismétlés elkerülésére,

sőt a bizonyítás meghiúsítását, megnehezítését, illetőleg a tanúk befolyásolását vagy

megfélemlítését célzó terhelt általi cselekmények megelőzésére is hasznos lehet. Az

alapján, hogy ez az intézkedés az előzetes letartóztatás egyik alternatívája,

elrendeléséről kizárólag csak a bíróság határozhat. A lakhelyelhagyási tilalmat elrendelő

határozatban a kényszerintézkedés célját biztosító korlátozások mellett, az is előírható,

hogy a terhelt meghatározott időközönként a rendőrségen jelentkezzék. Amennyiben a

bíróság úgy rendelkezik és a terhelt is beleegyezik, a rendőrség a terhelt mozgását

nyomon követő technikai eszközt is alkalmazhat annak érdekében, hogy ellenőrizze a

lakhelyelhagyási tilalom megtartását.40

A lakhelyelhagyási tilalom elrendelésének

feltételeit tekintve összességében elmondható, hogy általános feltételi egyezzenek meg

39 Mezey Barna: Magyar jogtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 396-400. oldal; Kovács Zsuzsa

Gyöngyvér: Az előzetes letartóztatás helyettesítésére szolgáló jogintézmények, Debreceni Jogi Műhely

(internetes folyóirat), V. évfolyam 3. szám, 3/2008 (2008. július 1.); valamint Herke Csongor:

A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 50-54. oldal 40 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 137. § (1)-(3) bekezdés; Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: Az

előzetes letartóztatás helyettesítésére szolgáló jogintézmények, Debreceni Jogi Műhely (internetes

folyóirat), V. évfolyam 3. szám, 3/2008 (2008. július 1.); valamint Farkas Ákos- Róth Erika:

A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 192-193. oldal

17

az előzetes letartóztatás általános feltételeivel, és az előzetes letartóztatás különös

feltételei közül valamelyik igazolható legyen, továbbá ennek a kényszerintézkedésnek

az alkalmazása a büntetőeljárás lefolytatást ne nehezítse, ne akadályozza.

4.4.1.2 A lakhelyelhagyási tilalom tartama, megszűnése, megszüntetése

- A vádirat benyújtása előtt elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az elsőfokú bíróságnak a

tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, az ezt követően elrendelt vagy

fenntartott kényszerintézkedés pedig az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának

kihirdetésig tart.

- Amennyiben a lakhelyelhagyási tilalmat a másodfokú bíróság rendelte el, vagy annak

elrendelésére vagy fenntartására az elsőfokú bíróság által, az ügydöntő határozat

kihirdetése után került sor, akkor a kényszerintézkedés a másodfokú eljárás befejezéséig

tart.

- Ha a lakhelyelhagyási tilalmat a másodfokú bíróság az ügydöntő határozat kihirdetése

után rendelte el vagy tartotta fenn, illetőleg ha azt a harmadfokú bíróság rendelte el,

akkor a kényszerintézkedés az eljárás befejezéséig tart.

Amennyiben a bíróság a vádirat benyújtása előtt rendelte el a lakhelyelhagyási tilalmat,

és azóta hat hónap eltelt, anélkül, hogy az ügyész vádat emelt volna, akkor az ügyész a

határidő lejárta előtt öt nappal indítvány tesz annak érdekében, hogy a bíróság a tilalom

fenntartásának szükségességét megvizsgálja. A terhelt kérelmére a vádirat benyújtásáig

az ügyész, azt követően a bíróság a lakhelyelhagyási tilalmat részlegesen feloldhatja, ha

tartama alatt a terhelt életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely

miatt a tilalommal érintett terület, körzet elhagyása, vagy a tartózkodási hely, illetőleg a

lakóhely megváltoztatása szükségessé válik.

A lakhelyelhagyási tilalom megszűnik ha:

- tartama lejárt,

- az eljárást jogerősen befejezték,

- a nyomozást megszüntették,

- a nyomozás határideje lejárt és a lakhelyelhagyási tilalmat a bíróság a vádemelésre

nyitva álló időtartamra tekintettel nem hosszabbította meg, és végül ha

- a vádemelést elhalasztották.

18

Amennyiben a kényszerintézkedés elrendelésének oka megszűnt, úgy a

lakhelyelhagyási tilalmat meg kell szüntetni. Erre a vádirat benyújtásáig az ügyész is

jogosult.41

4.4.1.3. A lakhelyelhagyási tilalom felülvizsgálata, a tilalom megszegésének szankciója

A lakhelyelhagyási tilalom tekintetében garanciális jelentőséggel bír az a hathavonta

sorra kerülő bírói döntés, amely arra vonatkozik, hogy a kényszerintézkedés fenntartása

továbbra is indokolt-e. Ez az oka annak, hogy ezen erkölcsi jellegű szurrogátum esetén

meghosszabbításról nem beszélhetünk, csakis fenntartásra kerülhet sor, ami az adott

esetben az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése keretében történő határozatának

meghozataláig tart. Amennyiben az ügyészi szakban újabb hathónapos felülvizsgálat

válik esedékessé, úgy azt kell elvégeznie a bíróságnak. A lakhelyelhagyási tilalom

megszegése négy módon szankcionálható. Amennyiben a terhelt a tilalmat megszegi,

vagy ha az eljárási cselekményeknél idézés ellenére nem jelenik meg (feltéve, hogy

távolmaradását előzetesen nem ment ki vagy nem igazolja), az arra utal, hogy a

kényszerintézkedés alkalmatlannak bizonyult az adott cél elérésére. Ebben az esetben a

következő szankciók valamelyikének alkalmazására kerül sor:

- őrizetbe vétel,

- az enyhébb lakhelyelhagyási tilalom helyett a szigorúbb házi őrizet, vagy

- a legszigorúbb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, azaz előzetes

letartóztatás elrendelése, vagy

- ha ilyen súlyos szankcionálásra nincs szükség, akkor rendbírság kiszabása a terhelttel

szemben.42

4.4.1.4. Összegzés a terhelt jogi helyzetéről a lakhelyelhagyási tilalom alatt

A lakhelyelhagyási tilalom alá helyezés a terhelt eljárásjogi helyzetét, a védelemhez

való jogát egyebekben nem érinti. A kényszerintézkedést elrendelő határozatában

azonban a bíróság előírhatja azt, hogy a terhelt meghatározott időközönként a

rendőrségen jelentkezzék, emellett a lakhelyelhagyási tilalom célját biztosító más

41 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 137. § (5)-(8) bekezdés 42 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 194-195. oldal, valamint

Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,


19

korlátozásokat is elrendelhet. Ez utóbbiak megtartását a rendőrség ellenőrzi. A

katonával szemben elrendelt lakhelyelhagyási tilalom rendelkezéseinek megatartását a

parancsnok vagy akadályoztatása esetén más elöljáró ellenőrzi. A terhelt hozzájárulása

szükséges a mozgását ellenőrzés céljából nyomon követő technikai eszköz

használatához. Lakhelyelhagyási tilalom esetén a terheltet megillető mozgási szabadság,

valamint lakóhelyének szabad megválasztáshoz fűződő joga áll korlátozás alatt.

4.4.1.5. Statisztikai adatok

A nyomozás és a vádemelés során alkalmazott lakhelyelhagyási tilalmak száma a 2013.

január 31-i állapot tükrében, országos szinten 219.43

Véleményem szerint a lakhelyelhagyási tilalom a leghumánusabb előzetes letartóztatást

helyettesítő erkölcsi jellegű kényszerintézkedés. Emberközelisége révén lehetővé teszi

annak az esélyét, hogy a családok együtt maradjanak, a családi, rokoni és baráti

kapcsolatok ne szakadjanak meg. Ilyen jellegű természetét az is kifejezi, hogy az a

terület vagy körzet, amelyet a terhelt engedély nélkül nem hagyhat el, a terhelt

lakóhelyén kívül magában foglalhatja munkahelyét is, amely lehetővé teszi azt, hogy a

terheltet ne érjék egzisztenciális hátrányok.

4.4.2 A házi őrizet

4.4.2.1. A házi őrizet tartalma, elrendelése, tartama, fenntartása, megszüntetése

A házi őrizet a korlátozás mértékét tekintve, a középső helyet foglalja el az előzetes

letartóztatás és a lakhelyelhagyási tilalom között. A Büntetőeljárásról szóló törvény

130. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az előzetes letartóztatás helyett

lakhelyelhagyási tilalmat, házi őrizetet vagy távoltartást is elrendelhet. Ebből az

következik, hogy a tárgyalt kényszerintézkedés elrendelése, tartama, fenntartása és

megszüntetése az előzetes letartóztatásra irányadó szabályok szerint alakul. Ezekre a

törvény is csak utaló rendelkezéseket tartalmaz. Kifejtésükre külön nem térek ki ebben a

pontban, hiszen az előzetes letartóztatás szabályainál úgyis ismertetésre kerülnek majd

ezek a rendelkezések. Lényegesnek találom azt kiemelni, hogy a Büntetőeljárásról szóló

törvény 210. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a lakhelyelhagyási tilalom és a házi

őrizet elrendelésekor a nyomozás bíró mindenképpen köteles ülést tartani, még abban az

43 Az ügyészség honlapja: http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/

http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/

20

esetben is, ha például az ügyészség nyomozati iratok alapján indítványozza a

gyanúsított előzetes letartóztatásának hat hónapon belüli meghosszabbítását, azonban a

nyomozási bíró ezt nem látja indokoltnak és házi őrizetre vagy lakhelyelhagyási

tilalomra kívánja változtatni az előzetes letartóztatást (1. és 2. számú melléklet). A házi

őrizet esetén a terhelt mozgási szabadsága és a tartózkodási helye szabad

megválasztásához fűződő joga áll korlátozás alatt. Ezen kényszerintézkedés elrendelése

estén a terhelt a bíróság által kijelölt lakást ás az ahhoz tartozó bekerített helyet csak a

bírósági határozatban meghatározott célból, az ott írt időben és távolságra (úti célra)

hagyhatja csak el. A törvény ilyen célként nevesíti a mindennapi élet szokásos

szükségletei kielégítésének biztosítását (pl. bevásárlás) és a gyógykezelést. A házi őrizet

csak abban az esetben rendelhető el, ha a bűncselekmény jellegét és a büntetőeljárás

időtartamát, vagy a terhelt eljárás során tanúsított magatartását figyelembe véve, ez

előzetes letartóztatással elérni kívánt célok így is biztosíthatóak.44

A "házi őrizetnek a

napok bizonyos óráira történő rendszeres feloldása ellentétes e kényszerintézkedés

céljával, ezért még munkaviszony létesítése céljából sem megengedhető."45

4.4.2.2. A házi őrizet ellenőrzése, végrehajtása, megszegésének szankciói

A Büntetőlejárásról szóló törvény értelmében a bíróság rendelkezhet arról, hogy a házi

őrizet előírásainak megtartását a terhelt hozzájárulása esetén, a rendőrség a terhelt

mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze. A kényszerintézkedés

előírásai megtartásának ellenőrzésére vonatkozó részletszabályokat egyébként külön

jogszabály, méghozzá a 6/2003. (IV. 4.) IM-BM együttes rendelet tartalmazza. A házi

őrizet esetén a bíróság, a kényszerintézkedés céljára azt a lakást és ahhoz tartozó

bekerített helyet jelöli ki, ahol a terhelt életvitelszerűen tartózkodik. Ezt a terhelt a

bírósági határozatban megjelölt célból, az ott előírt időben és távolságra (úti célra)

hagyhatja csak el. A rendőrség a házi őrizet előírásai megtartásának ellenőrzését

többféle módon is elláthatja:

- járőr útján,

- eseti ellenőrzéssel

44 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 138. § (1)-(3) bekezdése, valamint Király Tibor:

Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 316. oldal 45 BH2009.235

21

- folyamatos rendőri ellenőrzéssel (ha a bíróság az előzetes letartóztatás tartalmának

lejártát követően rendelte el a terhelt házi őrizetét és más módon nem biztosítható az

ellenőrzés),

- ha a bíróság így rendelkezik és ahhoz a terhelt is hozzájárul, a terhelt mozgást nyomon

követő technikai eszközzel.

Az első két ellenőrzési módra általában akkor kerül sor, hogyha egyes, csekély súlyú

bűncselekmények elkövetésével vádolt olyan személyekről van szó, akiknek személyi

körülményeire (pl. idős, beteg) vagy foglalkozására (pl. közszolgálati tisztviselő) is

tekintettel vannak. A rendőrség ellenőrzi, hogy a terhelt:

- a kijelölt lakásban tartózkodik-e,

- a kijelölt lakást a házi őrizet elrendeléséről szóló bírósági határozatban megjelölt

célból, az ott írt időben és távolságra (úti célra) hagyta-e el,

- a lakóhelyét, illetőleg a tartózkodási helyét nem változtatta-e meg, valamint

- a mozgását nyomon követő technikai eszközt nem távolította-e el, vagy nem tette-e

működésképtelenné, illetőleg, hogy azon más, rendeltetésszerű működét befolyásoló

változtatást nem végzett-e.

Az ellenőrzés során a rendőrségnek ügyelnie kell arra, hogy a szükséges mértéken túl,

törvényes ok nélkül ne zavarja a terhelt magánéletét. A kötelezettségek megszegéséről a

rendőrség a bíróságot haladéktalanul értesíti, s ha ennek feltétele fennáll, a terheltet

őrizetbe veszi. A házi őrizet szabályainak megszegése azt jelzi a jogalkalmazó számára,

hogy az intézkedés nem volt alkalmas az adott cél elérésére. Súlyosabb ellenszegülés

esetén a terhelttel szemben előzetes letartóztatás elrendelésére is sor kerülhet.

Csekélyebb súlyú szabályszegés esetén a rendbírság is elegendő lehet abból a célból,

hogy a terheltet a szabályok betartására szorítsák. Mellékesen megemlíthető e körben az

is, hogy maga a házi őrizet elrendelése is lehet egyfajta szankció: a lakhelyelhagyási

tilalmat megszegő terhelt házi őrizetének elrendelése, a tilalmat megszegővel szemben

alkalmazható négyféle szankció egyike. Abban az esetben ha a házi őrizet alatt álló

személy, e kényszerintézkedés céljára kijelölt lakóhelyét, illetőleg tartózkodási helyét

meg kívánja változtatni, a bíróságnál- a vádirat benyújtásáig az ügyész útján-

indítványozhatja a házi őrizetét elrendelő határozat módosítását. Amennyiben a bíróság

engedélyével a kívánt változás bekövetkezik, a bíróság erről értesíti a házi őrizettel

kapcsolatos feladatokat addig végző rendőrkapitányságot, valamint az új lakó- vagy

22

tartózkodási hely szerinti rendőrkapitányságot. Speciális szabály az, hogy katonával

szemben szolgálati viszonyának tartama alatt házi őrizet nem rendelhető el.46

4.4.2.3. A terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközök

A Büntetőeljárásról szóló törvény 137. §-ának (4) bekezdése értelmében a bíróság úgy

rendelkezhet, hogy a házi őrizet előírásainak megtartását a rendőrség- a terhelt

hozzájárulásával- a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze.

A technikai eszközzel való ellenőrzésnek két fő rendszere van. Az egyik az úgynevezett

programozott kapcsolatfelvevő rendszer, amely három részből áll:

- a terhelt karjára vagy lábára erősített encoderből (kód olvasó),

- a terhelt telefonjához rögzített ellenőrző boxból és

- az ellenőrzőhelyen felállított számítógépből.

Ez utóbbi a beállításoktól függően véletlenszerűen vagy előre meghatározott

időközönként telefonkapcsolatba lép a terhelttel, akinek fel kell vennie az otthonában a

telefonját. Az, hogy a telefont a terhelt (és nem más személy) veszi fel, az encoder által

adott jelek révén ellenőrizhető. Ennek a rendszernek az a hátránya, hogy nem lehet a

terheltet állandóan ellenőrizni. Emellett léteznek bizonyos kiegészítő módszerek is a

házi őrizetes személy ellenőrzésére. Ilyen a monitoron keresztül történő vizuális

megerősítés vagy a hang- és írásellenőrzés. Ezek a módszerek egyrészt alkalmasak az

encoder pótlására, másrészt biztosabb és gyorsabb ellenőrzést tesznek lehetővé.

A másik fő rendszer az állandó jelzőrendszer, amely szintén három részből áll:

- a terhelt karján (lábán, nyakán stb.) elhelyezett jeladóból,

- a vevőkészülékből és

- az ellenőrzőhelyen felállított számítógépből.

Ebben a rendszerben a terheltre rögzített jeladó bizonyos időközönként (pl. fél

percenként) rejtjelezett jelzést ad le, amelyet a házi őrizet céljára kijelölt lakásban

felszerelt vevő- telefonvonalon keresztül- továbbít a számítógéphez. Mivel a vevő- a

beállításától függően- csak a maximum 30-60 méter távolságból érkező jeleket veszi, a

terhelt nem képes a lakást anélkül elhagyni, hogy ezt a számítógép ne rögzítené.

Amennyiben a beállított időközönként, akár csak egy alkalommal is nem érkezik jelzés

a vevő felé, akkor a számítógép azonnal jelez, és a hatóság megteheti a szükséges

46 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 138. § (4)-(5) bekezdése; 6/2003. (IV. 4.) IM-BM együttes

rendelet; Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 196. oldal; Vokó

György: Büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2005, 185. oldal; valamint

Vokó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2006, 386. oldal

23

intézkedéseket. A számítógép ugyanígy észleli azt is, ha a terhelt megpróbálja az adót

manipulálni. Ennél a rendszernél elsősorban technikai jellegű problémák merülhetnek

fel (az elöregedett telefonkábelekből, a telefonhálózat zavaraiból, a rádió berendezések

vételi zavaraiból stb. eredően).

Az USA-ban 2004 előtt, a foganatosított házi őrizetek 56 %-ánál alkalmazták az állandó

jelzőrendszert, 42% esetén pedig a programozott kapcsolatfelvevő rendszert, míg

minden ötvenedik esetben elektronikus ellenőrzőrendszer nélkül került sor házi

őrizetre.47

4.4.2.4. Statisztikai adatok

2003. január 1-én 26 fő, 2004. január 1-én már 83 fő és 2013. január 31-én 139 fő állt

házi őrizet alatt.48

Véleményem szerint nem segíti az egységes jogalkalmazást az, hogy a törvény nem

szabályozza részletesen a házi őrizetet, hiszen visszautal az előzetes letartóztatással

kapcsolatos rendelkezésekre. Ennek ellenére mégis előnyösebbnek találom ezt a

szabályozást, mint a régi Be. vonatkozó rendelkezését, ami a lakhelyelhagyási tilalomra

utalt vissza, az pedig az előzetes letartóztatásra. Ezekből kifolyólag hasznosabb lenne a

jogalkalmazók dolgának megkönnyítése céljából röviden szabályozni a házi őrizet

elrendelését, tartamát, fenntartását és megszüntetését.

4.4.3. A távoltartás

4.4.3.1. A távoltartás intézményének bevezetése a magyar büntetőeljárásba

A családon belüli erőszak kiküszöbölésére számos európai államban alkalmazzák a

távoltartás intézményét. A közép-kelet-európai régió országaiban sorban születnek a

családon belüli erőszakot szabályozó, a távoltartást jogrendszerükbe beiktató törvények.

Hazánkban az Országgyűlés a Büntetőeljárásról szóló törvényt módosította, és ezzel

2006. július 1-ével bevezette a távoltartás személyi szabadságot korlátozó büntető

eljárásjogi intézményét, amely a terhelttel szemben alkalmazható. Ez azonban

korántsem összetévesztendő a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható, és a


Budapest-Pécs, 2004, 344-345. oldal

48 Vokó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2006,

386. oldal, valamint Az ügyészség honlapja: http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/


24

2009. október 1-től elrendelhető ideiglenes megelőző és megelőző távoltartással.49

A

hatályos szabályozás szerint a távoltartás három formáját különböztetjük meg:

1. Ideiglenes megelőző távoltartás- 2009. évi LXXII. törvény

2. Megelőző távoltartás- 2009. évi LXXII. törvény

3. A szakdolgozat témájának szempontjából relevanciával bíró távoltartás- 1998. évi

XIX. törvény

4.4.3.2. A távoltartás feltételei, tartalma, elrendelése, időtartama

Ez a kényszerintézkedés a terhelt szabad mozgásához és a tartózkodási helye szabad

megválasztásához fűződő jogát korlátozza. Elrendelésére szabadságvesztéssel

büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén van lehetőség, feltéve, hogy az

előzetes letartóztatás elrendelése nem szükséges, mert a távoltartással elérni kívánt

célok ezzel is biztosíthatóak. További feltétele az is, hogy a bűncselekmény jellegére, a

terheltnek az eljárás előtt és annak során tanúsított magatartására, valamint a terhelt és a

sértett viszonyára tekintettel, megalapozottan feltehető, hogy lakókörnyezetben hagyása

esetén a terhelt a következő cselekményeket eszközölné:

- a sértett tanú befolyásolásával vagy megfélemlítésével meghiúsítaná, megnehezítené

vagy veszélyeztetné a bizonyítást, illetve

- a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy a sértett sérelmére

újabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követne el.

E feltételekből kitűnik, hogy a távoltartás kettős célt szolgál: egyrészt az eljárás és a

bizonyítás sikerét, másrészt a sértett, illetve más személyek védelmét. Elrendelését nem

csak az előzetes letartóztatás, hanem a házi őrizet és az ideiglenes

kényszergyógykezelés is kizárja, hiszen ezek a kényszerintézkedések már önmagukban

is megakadályozzák a bizonyítás meghiúsítását és a bűnismétlést. A távoltartás

elrendelése esetén a bíróság határozatában megállapítja a terheltre vonatkozó

szabályokat. Ennek keretében a terheltet a következőkre kötelezheti:

- hagyja el a határozatban megjelölt lakást és attól a bíróság által meghatározott ideig

maradjon távol ( e tekintetben akár a házi őrizet ellentéteként is felfogható),

- tartsa távol magát a határozatban megjelölt személyektől, aki nem csak a sértett, de a

közvetlen sérelmet nem szenvedett kiskorú személy is lehet. Ennek kapcsán a törvény

49 Nagy Anikó körjegyzős cikke: www.e-telepules.eu/templates/admin/op/.../cikk-tvoltarts-intzmnye,

valamint Mádiné dr. Tóth Johanna r. őrnagy: Családon belüli erőszak, távoltartás:

www.hajduszoboszlo.eu/digitalcity/servlet/.../Családon+belüli+erőszak

25

taxatíve felsorolja azokat a helyeket is, amelyeket a terhelt köteles elkerülni. Ezek a

következők: a meghatározott személy lakó- és munkahelye, az általa látogatott nevelési

és nevelési-oktatási intézmény, a gyógykezelés céljából rendszeresen látogatott

egészségügyi intézmény és vallásgyakorlása során rendszeresen látogatott épület.

- tartózkodjon attól, hogy a határozatban megjelölt személlyel közvetlenül vagy

közvetve érintkezésbe lépjen.

A határozatban a bíróság azt is előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként a

távoltartás alapjául szolgáló büntetőeljárást folytató nyomozó hatóságnál jelentkezzék.

A távoltartás feltételit jól szemlélteti az alábbi táblázat:

Általános (együttes) feltételek Különös (vagylagos) feltételek

Pozitív feltételek

(távoltartási okok)

Negatív feltételek

(távoltartást kizáró

okok)

1. szabadságvesztéssel büntetendő

bűncselekmény

2. kétirányú megalapozott gyanú

1. kollúzió veszélye

2. bűnismétlés

veszélye

1. a terhelt előzetes

letartóztatásának

elrendelése nem

szükséges

2. magánindítvány

hiánya (egyes

bűncselekmények

estén)

A Büntetőeljárásról szóló törvény kizárólag a bíróságot hatalmazza fel a távoltartás

elrendelésére, aki az erről szóló határozatot köteles megküldeni a sértettnek. Az

ügyésznek a kényszerintézkedés elrendeléséről szóló határozatot akkor is meg kell

küldeni, ha a annak elrendelését a sértett, a sértett törvényes képviselője vagy a

terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője indítványozza.

A távoltartás indítványozására jogosultak körét a törvény taxatíve felsorolja, ezek a

következő személyek lehetnek: az ügyész, a magánvádló, a pótmagánvádló, a sértett, a

cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes sértett törvényes képviselője,

valamint a terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője. Arra

való tekintettel, hogy a családon belüli erőszak körébe tartozó egyes bűncselekmények

csak magánindítványra üldözendőek, különös jelentőséggel bír az, hogy e

bűncselekmények elkövetése esetén a magánindítvány előterjesztése előtt nem

26

rendelhető el a távoltartás. A bíróság a tárgyalt kényszerintézkedést többnyire az ügyész

indítványára rendeli el. Időtartama tíztől hatvan napig terjedhet, ennek

meghosszabbítására nincs lehetőség. Amennyiben a terhelttel szemben távoltartást

rendeltek el, az eljárást soron kívül kell folytatni. Abban az esetben, ha a

kényszerintézkedés által védett személy lakóhelye megváltozik, vagy e személy,

illetőleg a terhelt életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely

miatt a határozat megváltoztatása indokolt, a bíróság a távoltartás elrendelésének

indítványozására jogosultak, valamint a terhelt és a védő indítványára, a vádirat

benyújtása után pedig hivatalból is, a határozatot módosíthatja, vagy a távoltartást

megszüntetheti. Ugyanígy jár el a bíróság abban az esetben is, ha a büntetőeljárás során

a terhelttel szemben olyan kényszerintézkedést rendeltek el, amely miatt a távoltartás

módosítása vagy megszüntetése szükséges. A bíróság az előbbiekről szóló határozatát a

védett személynek megküldi.50

4.4.3.3. Utaló rendelkezések a távoltartás körében

A vádirat benyújtásáig a nyomozó hatóság vagy az ügyész, azt követően pedig a bíróság

a terhelt meghallgatása után haladéktalanul köteles megtenni az alábbi intézkedéseket.

A távoltartás elrendeléséről huszonnégy órán belül értesíteni kell terhelt által megjelölt

hozzátartozót, ennek hiányában a terhelt által megjelölt más személy is értesíthető. A

terhelt felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, illetőleg az általa gondozott más

személyt gondozás céljából a hozzátartozójának, illetőleg az arra alkalmas

intézménynek kell átadni. A kiskorú személy elhelyezéséről a gyámhatóság útján kell

gondoskodni, a terhelt által gondozott más személy esetében a gyámhatóságot kell

értesíteni. Intézkedni kell a terhelt felügyelet nélkül maradó vagyonának és lakásának

biztonságba helyezéséről is. A katonával szemben elrendelt távoltartás esetén pedig az

elöljáróját is értesíteni kell. A törvény nem jelöl meg konkrét határidőt, hanem a

"haladéktalanul" kifejezést használva utal arra, hogy ezeket az intézkedéseket a fennálló

lehetőségekhez képest a legrövidebb időn belül kell megtenni.51

50 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 138/A. § (1)-(5) bekezdése és 138/B. §; Farkas Ákos-

Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 198. oldal; valamint Fenyvesi Csaba-

Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás (Kiegészítő füzet), Dialóg Campus Kiadó,


51 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 138/A. (6) bekezdés

27

4.4.3.4. A távoltartás megszegésének szankciója

A kényszerintézkedés jellegéből kifolyólag előfordulhat, hogy bármennyire is igyekszik

a terhelt tartani magát a bíróság által előírt korlátozásokhoz, véletlenül mégis találkozik

a védett személlyel vagy véletlenül megnyomja a mobiltelefonján tárolt telefonszámot,

esetleg az e-mail-ek esetén a címzettlistából véletlenül a védett személy címére kattint.

Ezekben az esetekben nem indokolt szankciót kilátásba helyezni. Azonban abban az

esetben, ha a terhelt a távoltartás szabályait szándékosan szegi meg, és ezt utólag nem

menti ki, előzetes letartóztatása rendelhető el. Amennyiben az előbb említett szankció

nem szükséges, mert enyhébb kötelességszegést követett el, rendbírsággal sújtható.

Mellékesen az is megemlíthető, hogy a távoltartás indítványozására a nyomozó szerv

vezetője tesz előterjesztést az ügyészhez. A nyomozó szerv vezetője ebben az

előterjesztésben tehet javaslatot annak az indítványozására is, hogy a terhelt a nyomozó

hatóságnál meghatározott időközönként jelentkezzék. A nyomozó szerv haladéktalanul

tájékoztatja a bíróságot, ha tudomására jut, hogy a terhelt a távoltartás szabályait

szándékosan megszegte.52

4.5. Az óvadék mint anyagi jellegű szurrogátum

4.5.1. Az óvadék fogalma és engedélyezésének feltétele

A Büntetőeljárásról szóló törvény 147. §-ának (1) bekezdése értelmében az óvadék

olyan összeg, amelyet a bíróság határoz meg, és amely a terheltnek az eljárási

cselekményeken való jelenlétét biztosítja. Elrendelésére csak abban az esetben van

lehetőség, ha fennáll a terhelt szökésének vagy elrejtőzésének a veszélye, vagy más

okból megalapozottan feltehető, hogy jelenléte az eljárási cselekményeknél másképpen

nem biztosítható. A BH2012. 116 alapján "óvadék letételének kizárólag a Be. 129. §-

ának (2) bekezdés b) pontjában megjelölt ok esetén van helye".

4.5.2. Az óvadék elfogadására irányuló eljárás

Az óvadék megállapítását az előzetes letartóztatásról döntésre jogosult bíróságnál csak a

terhelt vagy a védő indítványozhatja. Harmadik személynek erre nincs lehetősége és

2006. évi törvénymódosítást követően már arra sem, hogy annak összegét letegye.

Ellenben a bíróság nem vizsgálja azt, hogy a terhelt az óvadék összegét milyen

forrásból teremti elő. Amennyiben azt nem tárgyaláson indítványozzák, az óvadék

52 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 139. § (2) bekezdése, valamint: 23/2003. (VI. 24.) BM-IM

együttes rendelet 72/A. § (1)-(2) és (4) bekezdése

28

megállapításának tárgyában a bíróság ülést tart, amelyen az ügyészt, a terheltet és a

védőt is meghallgatja. Az ülés a védő távollétében is megtartható. Abban az esetben, ha

ezen anyagi jellegű szurrogátum megállapítását tárgyaláson indítványozzák,

értelemszerűen a tárgyalás keretén belül dönt arról a bíróság. Az ítélkező fórum döntése

két részre tagolható. Egyrészt arról dönt, hogy megállapíthatónak tartja-e az óvadékot, s

ha igen, akkor másrészt annak az összegéről is dönt. A törvény nem határozza meg az

óvadéknak sem a minimumát, sem a maximumát. Azt a terhelt személyi körülményeire

és vagyoni helyzetére figyelemmel kell megállapítani.53

Az alapján, hogy az óvadéknak

a törvény sem az alsó, sem a felső határát nem rögzíti, a bíróság mérlegelési jogköre

annak megállapításánál igen széles körű. A bírói gyakorlat az óvadék megállapításánál

tekintettel van arra, hogy annak összege elég visszatartó erőt jelentsen amellett, hogy

nem idézi elő a terhelt pénzügyi helyzetének ellehetetlenülését. Véleményem szerint

ebben az esetben a terhelt anyagi helyzetének áttekintése a bíróság részéről

elmélyültebb vizsgálódást igényel. Alapvetően a bíróság az óvadék összegéről való

döntésének meghozatala előtt azt mérlegeli, hogy a terhelt személyi körülményeire és

vagyoni helyzetére tekintettel, az óvadék letétele a terhelt megjelenését valószínűvé

teszi-e.

A bíróság határozatában lakhelyelhagyási tilalmat, valamint házi őrizetet is elrendelhet,

továbbá az óvadék megállapításáról az előzetes letartóztatást elrendelő határozatában is

rendelkezhet. Az előzetes letartóztatás óvadék ellenében történő megszüntetése ellen,

kizárólag az ügyész és a pótmagánvádló jogosult fellebbezésre. Amennyiben a bíróság

elutasítja az óvadék megállapítása iránti indítványt, az arra jogosultak új indítványt csak

akkor terjeszthetnek elő, ha abban új körülményre hivatkoznak.54

4.5.3. A terhelt jogi helyzete az óvadék letétele után

A fogva levő terheltet haladéktalanul szabadon kell bocsátani miután, a jogerősen

megállapított óvadékot a bíróságon készpénzben letették, vagy annak letételét külön

jogszabályban meghatározott módon igazolták. Az óvadék letétele után szabadlábra

helyezett terhelt előzetes letartóztatását a bíróság két esetben rendelheti el:

53 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 147. § (1)-(4) bekezdése, valamint Farkas Ákos- Róth Erika:

A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 205. oldal

54 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 147. § (4)-(5) és (7) bekezdés

29

- egyrészt akkor, ha a terhelt az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelent meg,

és elmaradását előzetesen alapos okkal nem mentette ki, vagy az akadály megszűnése

után nyomban alapos okkal nem igazolta,

- másrészt akkor, ha az óvadék letételét követően a terhelt előzetes letartóztatásnak oka

merült fel.55

4.5.4. Az óvadék sorsa

Az óvadék összege visszajár a terheltnek, ha:

- a terhelt előzetes letartóztatását a bíróság elrendelte, de erre nem azért került sor, mert

az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelent meg és elmaradását előzetesen

alapos okkal nem mentette ki, vagy az akadály megszűnése után nyomban alapos okkal

nem igazolta (azaz az óvadék ebben az esetben betöltötte volna célját, de más okból

szükségessé vált a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelése),

- az ügyész a nyomozást megszüntette, illetőleg annak határideje lejárt, vagy az ügyész

a vádemelést elhalasztotta,

- a bíróság az eljárást jogerős ítélettel vagy megszüntető határozattal befejezte.

Amennyiben szabadságvesztés kiszabása esetén a terhelt a büntetés letöltését

megkezdte, az óvadékot ekkor lehet számára visszaadni. Abban az esetben ha, a terhelt

az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelent meg, és elmaradását előzetesen

alapos okkal nem mentette ki, vagy az akadály megszűnése után nyomban alapos okkal

nem igazolta, és a bíróság elrendelte előzetes letartóztatását (azaz az óvadék nem

töltötte be célját), elveszti jogát az óvadék összegére.56

4.5.5. Statisztikai adatok

A nyomozás és a vádemelés során alkalmazott óvadékok 2003. július 1-től 2013. január

31-ig a következő módon alakultak:

- a felajánlott óvadékok száma (beleértve a még el nem bírált óvadék-felajánlásokat is)

országosan: 1459,

- a bíróság által elutasított óvadékok száma országosan: 810,

- a bíróságok által elfogadott óvadékok száma országosan: 645.57

55 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 147. § (6) bekezdés és 148. § (1) bekezdés 56 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 148. § (2)-(4) bekezdése, valamint Farkas Ákos- Róth Erika:

A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012, 207. oldal



30

4.5.6. Összegzés

A szakdolgozatom megírása során áttanulmányozott szakirodalmak szerint az óvadék

már régóta viták kereszttüzében áll. A vele szemben felhozott legfontosabb ellenérv az,

hogy csak a vagyonosabb rétegeknek nyújt előjogokat. Ez az érvelés azonban nem veszi

figyelembe a Büntetőeljárásról szóló törvény azon rendelkezését, amelynek értelmében

az óvadék összegét a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére

figyelemmel kell megállapítani. Az óvadék mellett szóló érvek közé tartozik, hogy

megóvja a terheltet a büntetés-végrehajtás hátrányos következményeitől. Az ártatlanság

vélelméből fakadóan is szükség van arra, hogy a jogerős ítélet megszületése előtt minél

kevesebb korlátozás érje a terheltet. Logikus Angyal Pál álláspontja, aki azon a

véleményen volt, hogy az alkotmányjogi érvek és az eljárási érvek ütközése esetén

szükség lehet az előzetes letartóztatásra, de csak elkerülhetetlen szükség esetén.

Ugyanakkor, ha megfelelő az óvadék nincsen elkerülhetetlen szükség. Véleményem

szerint, ha az óvadék mértékét helyesen állapítják meg, megfelelő visszatartó erővel

rendelkezik. Ebben az esetben pedig a terhelt az óvadék elvesztése miatt való félelmétől

meg fog jelenni az eljárási cselekményeken.

Az Egyesült Államokban az óvadék igen nagy népszerűségnek örvend, sőt igazi

angolszász jogintézménynek tekinthető.

4.6. Záró gondolatok

Hazánkban nagy probléma az előzetes letartóztatások nagy száma, annak ellenére, hogy

a vele elérni kívánt célok gyakran más eszközökkel is elérhetők lennének. A fentiekben

tárgyalt előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedések lennének ezek a "más

eszközök". Ezek az intézkedések azonban az előzetes letartóztatáshoz képest jóval

ritkábban kerülnek alkalmazásra.

A statisztikai adatok összevetése is ezt bizonyítja. A nyomozás és a vádemelés során

alkalmazott előzetes letartóztatások száma a 2013. január 31-i állapot tükrében országos

szinten 2501. Ehhez képest szintén a 2013. január 31-i állapot tükrében országos szinten

a lakhely elhagyási tilalmak száma 219, a házi őrizeté 139, míg a az óvadékok száma

ezekhez képest is nagyon csekély. A felajánlott óvadékok száma (beleértve a még el

nem bírált óvadék-felajánlásokat is) 10, a bíróság által elutasított óvadékok száma 2,

míg a bíróságok által elfogadott óvadékok száma 8.58



31

Véleményem szerint ezek az adatok azzal is magyarázhatóak, hogy 2000 márciusa előtt,

csak egyetlen szurrogátum, nevezetesen a lakhelyelhagyási tilalom létezett. Bízom

benne, hogy ezek az adatok a közeljövőben növekvő tendenciát fognak majd mutatni, és

ezzel arányosan az előzetes letartóztatások nagy száma is csökkenni fog.

A továbbiakban a szakadolgozatom 6. oldala alján leírtaknak megfelelően először az

előzetes letartóztatást, majd annak végrehajtását kívánom ismertetni. E téma kifejtése

előtt célszerűnek találom azt, hogy betekintést nyerjünk az előzetes letartóztatás

fejlődésének történetébe.

5. Az előzetes letartóztatás története

5.1. Egyetemes történet

A római jogban a bűnvádi per és a comitialis per is ismerte az előzetes fogva tartást. A

római köztársaság idején az egyéni szabadság védelmének fejlődésével egyre ritkább

lett a letartóztatás, s helyébe a vádlottnak a senator őrizetébe való átadása lépett. A

császárság korában az előzetes fogva tartásnak két fő formája alakult ki: egyrészt a

custodia militaris, amikor is a vádlott egy kifejezetten erre a célra szolgáló katona

őrizete alatt állt, másrészt a letartóztatás legsúlyosabb nemeként a fogházban

végrehajtott custodia publica. A bíró bármelyiket szabadon elrendelhette és

mindegyiknél lehetőség volt a kezesség melletti szabadlábra helyezésre.59

A vizsgálati fogság első megjelenése a kora középkorban a frank királyság

megerősödéséhez kötődik. A középkornak ebben a szakaszában az előzetes fogva tartás

elsősorban az ítélet végrehajtásának biztosítására szolgált. A régi germán jog szerint

nemcsak a tetten ért személyt, hanem mindazokat is meg lehetett kötözni és hurcolni,

akiknél a bűncselekmény eszközét vagy tárgyát megtalálták. A vizsgálati fogság a

középkori Itáliában a kánonjog hatására jelent meg, melyet a XII.-XV. századi olasz

világi törvénykezés fokozatosan átvett az inkvizitórius perből, és lefektette annak

intézményi alapjait. A XIII. században a "prise par soupçon" bevezette a

bűncselekmények hivatalból való üldözését és a vizsgálati fogság főszabállyá tételét. Az

angol inquisitio ex officio a vizsgálati fogságot az eljárás alapjává tette és abból csak az

esküdtszék döntése alapján lehetett szabadulni. Ebből az következik, hogy Angliában a

59 Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 37. oldal

32

fogva tartás volt a főszabály és az jelentett kivételt, ha a terhelt (eskü, kezesség,

biztosíték mellett) szabadlábon védekezhetett. A XVI. században, Németországban és

Ausztriában az V. Károly nevéhez fűződő 1532-es Constitutio Criminalis Carolina

vezette be a vizsgálati fogságot. A Carolina szerint akkor volt helye letartóztatásnak, ha

valaki súlyos bűntett elkövetésének jelentékeny gyanúja alatt állt. Ennek a

letartóztatásnak a gyökerei nem a kánonjogi, hanem inkább a római jogi fogva tartásban

találhatóak.60

Ahhoz, hogy a letartóztatás fejlődésének magyar történetéhez jussunk el, az angolszász

rendszer kifejtését mellőzném és inkább a kontinentális rendszer XIX. századi

fejlődésével folytatnám az eddigieket. Ez utóbbi rendszernek a lényege abban nyilvánult

meg, hogy a fogva tartásnak két formája alakult ki. Az egyik egy igen rövid ideig tartó

őrizet (régen ezt nevezték előzetes letartóztatásnak), amelyet akár a rendőrhatóság is

elrendelhetett és elsősorban a később elrendelésre kerülő hosszabb tartamú fogva tartás

kezdetét jelentette. Ennek az őrizetnek az elsődleges célja az volt, hogy a terhelt

rendelkezésre álljon a bíróságon a hosszabb tartamú fogva tartás elrendelésekor. A

másik a hosszabb tartamú fogva tartás volt, amelyet csak a bíróság rendelhetett el, a

törvényben meghatározott feltételek fennforgása esetén, az ott megjelölt időközönkénti

felülvizsgálattal (meghosszabbítással). A hosszabb ideig tartó letartóztatás (régebbi

kifejezéssel vizsgálati fogság) a rövid tartamú őrizetet követhette. Elsődleges célja a

terhelt rendelkezésre állásának biztosítása, illetőleg a kollúzió veszélyének elhárítása

volt. Másodlagosan bűnmegelőzési céllal is rendelkezett. Míg az angolszász

rendszerben a főszabály az azonnali elfogás és óvadék melletti mielőbbi szabadlábra

helyezés volt, addig a kontinentális rendszerben az elfogásnak igen kimunkált feltételi

jelentek meg. Ez utóbbi rendszer esetében, az óvadék főszabály szerint csak helyettesítő

intézménye lehetett a letartóztatásnak.61

5.2. Magyar történet

5.2.1. Az előzetes letartóztatás története az 1896. évi XXXIII. törvénycikktől az 1973. évi

I. törvényig

A letartóztatás szabályozásának magyar történeti gyökerei a XIV. századig nyúlnak

vissza. Az I. (Nagy) Lajos korából származó 1351. évi XVIII. törvénycikk volt az első

olyan magyar jogszabály, amely megemlíti a letartóztatást. Az első igazán jelentős

60 Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 38-39. oldal 61 Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 42. oldal

33

lépést azonban csak a korának nemzetközi összehasonlításában is kiemelkedő műnek

számító 1896-os Bűnvádi perrendtartás tette meg a letartóztatás (vizsgálati fogság)

részletes szabályozásával. Az 1896-os Bp. (1896. évi XXXIII. törvénycikk) új

korszakot nyitott a magyar büntető eljárásjog történetében. 1900. január 1-én lépett

hatályba a 3.200/1899. számú IM rendelet alapján. Ez volt az első olyan magyar kódex,

amely a büntető eljárásjog minden kérdését részletesen szabályozta, és talán egész

Európa legkorszerűbb büntető perrendtartása volt. Az 1896.évi Büntető Perrendtartás a

személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések két alapvető formáját ismerte,

nevezetesen az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot. Bursics Zoltán szerint a

Bp. a vizsgálati fogság mellé az előzetes letartóztatást azért hozta be, mert a vizsgálat

nem kötelező eljárási szak. A büntetőeljárást végig le lehet folytatni vizsgálat nélkül, ha

pedig nincs vizsgálat, vizsgálati fogságról sem lehet beszélni. A Bp. kodifikációs

munkálatai során is érvényesült azon általános elv, amely szerint senkit sem lehet

szabadságától megfosztani bűnösségét kimondó és büntetést kiszabó bírói határozat

nélkül. Ettől a garanciális szabálytól csak a büntetőeljárás sikere érdekében, az előzetes

letartóztatás és a vizsgálati fogság okainak fennállása esetén lehetett eltérni. A Bp.

értelmében előzetes letartóztatás elrendelésére a következő esetekben volt lehetőség:

- ha valaki a tettest vagy a részest tetten érte (tettenkapás), illetve ha mint szemtanú

vagy a szemtanú által figyelmeztetett a tettest elfogta vagy üldözőbe vette,

- szökés esetén, ami azt jelentette, hogy e terhelt azzal a céllal rejtőzött el, hogy magát

az eljárás alól kivonja,

- collusió, azaz összejátszás esetén,

- ha terhelt nem magyar honos és attól kellett tartani, hogy újabb idézésre vélhetően

nem jelenik meg, s végül

- praeventio esetén, amennyiben a terhelt az eljárás alatt újabb bűncselekményt követett

el, vagy ha bizonyíték volt arra, hogy a terhelt a megkísérelt bűncselekmény

végrehajtásával, illetve újabb bűncselekmény elkövetésével fenyegetőzött.

Bármely az eljárásban résztvevő hatóság jogosult volt határozatot hozni e

kényszerintézkedés elrendeléséről. Leggyakrabban a vizsgálóbíró, a vádtanács vagy az

ítélőtanács gyakorolta ezt a jogkört; sürgős estben a járásbíróság és a rendőri hatóság,

elfogató parancs esetén pedig bármely közhatóság. A tettenkapás kivételével

34

valamennyi előzetes letartóztatási ok egyben vizsgálati fogsági ok is volt.62

Az 1951-es

Bp. megjelenéséig elsősorban az 1896-os Bp.-t módosító jogszabályok voltak hatással a

letartóztatásra (előzetes letartóztatásra). Az 1951-es Bp. és innentől kezdve 2000

márciusáig, az összes magyar büntetőeljárási kódex az előzetes letartóztatásnak csak

egyetlen szurrogátumát ismerte, nevezetesen a lakhelyelhagyási tilalmat. Az 1951. évi

Bp.-ben megmaradtak az 1896-os Bp.-ben megállapított előzetes letartóztatási okok, de

a tettenérés csak akkor vált ilyen okká, ha a terhelt kiléte nem állapítható meg, és nem

letartóztatási ok önmagában a magyar állampolgárság hiánya. Az 1973. évi I. törvény az

előzetes letartóztatás elrendelésének, úgynevezett általános feltételeit és konkrét okait

különböztette meg. Az általános feltételek az alábbiak:

- a nyomozás elrendelésének és az alapos gyanú közlésének meg kell előznie az előzetes

letartóztatást,

- a bűncselekménynek, amely miatt a terheltet előzetes letartóztatásba veszik,

szabadságvesztéssel fenyegetett (az is elég, ha ezt a Büntető Törvénykönyv Különös

Része alternatív büntetési nemként tartalmazza) és

- ne álljon fenn kizáró ok (mint pl. a magánindítvány hiánya).

Az alapos gyanú az előzetes letartóztatás előfeltételeként kétoldalú: egyrészt annak az

alapos gyanúját jelenti, hogy az elkövetett cselekmény bűncselekmény, másrészt, hogy

azt a terhelt követte el.

E feltételek együttes megléte (lévén szó konjunktív általános feltételekről) és egy

különös ok megléte szükséges az előzetes letartóztatás elrendeléséhez. Az 1973. évi I.

törvény hat különös okot tartalmazott. Ezek a következők: ha a terhelt

- személyazonossága nem állapítható meg,

- megszökött, a hatóság elől elrejtőzött, illetőleg a bűncselekmény súlyossága folytán

vagy egyéb okból szökésétől vagy elrejtőzésétől lehet tartani,

- a lakhelyelhagyási tilalmat megszegte,

- alaposan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén az eljárást meghiúsítaná vagy

megnehezítené, illetőleg veszélyeztetné,

62 Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 46-47. oldal, valamint

50-51. oldal, továbbá Róth Erika: Az elítélés előtti fogvatartás dilemmái, Osiris Kiadó, Budapest, 2000,

36- 40. oldal

35

- az eljárás alatt szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követett el,

illetőleg alaposan feltehető, hogy szabadlábon hagyás esetén a megkísérelt vagy

előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy újabb bűncselekményt követne el,

- szabadlábon hagyása a bűncselekmény jellege folytán a köznyugalmat zavarná (ez az

ok semmiképpen sem nevezhető eljárási oknak, és emiatt később a törvényből ki is

maradt).

Az előzetes letartóztatás elrendelésére a vádirat benyújtásáig az ügyész, illetőleg az

ügyész jóváhagyásával a nyomozó hatóság, míg az ügy bírói szakaszában kizárólag a

bíróság volt jogosult.63

5.2.2. Az előzetes letartóztatás története az 1973. évi I. törvénytől napjainkig

Az 1980-as években, főleg a nemzetközi konvenciók hatására változások következtek

be a büntetőeljárásban. Az 1987. évi IV. törvény megvonta a nyomozó hatóság jogát az

előzetes letartóztatás elrendelésére, azt a vádirat benyújtásáig kizárólag csak az ügyész

gyakorolhatta. Az 1989. évi XXVI. törvény az előzetes letartóztatás elrendelését

kizárólagos bírósági jogkörbe utalta, s ez alapján az ügyészt az indítványozás joga illette

meg.64

A büntetőeljárást és ezen belül a személyi szabadságot korlátozó

kényszerintézkedéseket (pl. az előzetes letartóztatást is) szabályozó jelenleg hatályos

jogszabály az 1998. évi XIX. törvény. Ezt a törvényt az Országgyűlés 1998. március 10-

én fogadta el, kihirdetésére 1998. március 23-án került sor és 2003. július 1-én lépett

hatályba. A jelenleg is hatályos Büntetőeljárásról szóló törvény hatályba lépését

követően több módosításon is átesett.

2013. május 17-én alakult meg "az egyetemi szféra és a jogalkalmazók legjobbjaiból

összeválogatott" kodifikációs munkacsoport, amelynek feladata egy új büntetőeljárási

kódex kidolgozása, ezen belül is különös hangsúlyt fektetve a hatáskörök, illetve a

felelősség tisztázására és pontosítására.65

63 Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002, 52. oldal és 54. oldal;

Róth Erika: Az elítélés előtti fogvatartás dilemmái, Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 69-71. oldal; valamint

Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 305. oldal

64 Róth Erika: Az elítélés előtti fogvatartás dilemmái, Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 76-79. oldal;

valamint Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 305-306. oldal

65 www.hvg.hu: http://hvg.hu/itthon/20130513_Pentektol_atirjak_a_buntetoeljarasi_torve

http://hvg.hu/itthon/20130513_Pentektol_atirjak_a_buntetoeljarasi_torve

36

6. Az előzetes letartóztatás

6.1. Az előzetes letartóztatás fogalma, feltételei

A Büntetőeljárásról szóló törvény 129. §-ának (1) bekezdése értelmében "az előzetes

letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő

határozat meghozatala előtt". Az előzetes letartóztatás az egyik legsúlyosabb, sőt

legkíméletlenebb beavatkozás az egyén jogaiba a büntetőeljárás során, mert nemcsak,

hogy a terhelt mozgásszabadságát néhány négyzetméternyire szűkíti le, hanem teljesen

megfosztja őt az addigi megszokott életvitele lehetőségétől is.

Ezen legszigorúbb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésnek általános és

különös feltételei vannak. "Az általánosak együttes (konjunktív) feltételek, a különösek

pedig vagylagos (alternatív) feltételek. A különös feltételkehez nemcsak pozitív, hanem

negatív feltételek is tartoznak. A pozitív különös feltételeket letartóztatási okoknak, a

negatívakat pedig letartóztatást kizáró okoknak nevezzük."66

6.1.1. Általános (konjunktív) feltételek

Ezen feltételek mindegyikének fenn kell állnia ahhoz, hogy az adott esetben a terhelt

előzetes letartóztatásának elrendelésére sor kerülhessen. Ezek a következők:

- Az eljárás tárgyát képező bűncselekmény szabadságvesztéssel fenyegetettsége: Be.

129. § (2) bekezdésének első mondata. Ehhez elégséges a szabadságvesztéssel való

vagylagos fenyegetettség is.

- A kétirányú megalapozott gyanú fennforgása. Ennek egyik iránya szerint fennáll

annak a gyanúja, hogy az elkövetett cselekmény bűncselekmény, amellyel kapcsolatban

a nyomozás már megindult vagy azt elrendelték. A másik pedig az, hogy ez a gyanú a

terhelttel szemben áll fenn, és ezt vele közölték.

- Nem áll fenn az előzetes letartóztatást kizáró ok.

- (Fiatalkorúak ellen folyó eljárás esetén többletfeltétel az, hogy az előzetes letartóztatás

elrendelését a bűncselekmény különös tárgyi súlya szükségessé tegye.)



37

6.1.2. Különös (diszjunktív, alternatív) feltételek

Ezen feltételek közül az előzetes letartóztatás elrendelése szempontjából az egyiknek

fenn kell állnia. Ezeket a Büntetőeljárásról szóló törvény 129. §-ának (2) bekezdése a)-

d) pontig felsorolva tartalmazza. Az egyes különös okok a következők:

- A terhelt megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött,

vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel

büntetendő szándékos bűncselekmény elkövetése miatt eljárás indult. A szökés a terhelt

eltávozása lakó- vagy tartózkodási helyéről. Az elrejtőzés ezzel szemben a lakó- vagy

tartózkodási helyen történő elbújást jelenti, gyakran külön rejtekhely kialakításával. A

kettő közös fogalmi eleme az a célzat, hogy a terhelt ideiglenesen vagy véglegesen

kivonja magát a büntetőeljárás alól. A bűnismétlés ténye csak akkor tekinthető

letartóztatási oknak, ha a már elkövetett újabb bűncselekmény is szabadságvesztéssel

büntetendő.

- Megalapozottan feltehető, hogy a terhelt jelenléte az eljárási cselekményeknél

másképp nem biztosítható. A megalapozottság alapja a terhelt szökésnek vagy

elrejtőzésének a veszélye vagy más ok. Ebben az esetben a bíróság feltételezésre

alapítva határoz az előzetes letartóztatás elrendeléséről. A menekülés veszélyének

fennállása egy olyan kérdés, amelynek megállapítása számos körülmény figyelembe

vételével bírálható csak el. Például: A terhelt külföldi kapcsolatai, életkora, előélete,

egyénisége, vagyoni helyzete, családi állapota, lakó- vagy tartózkodási helyének az

ország határához való közelsége, egyéb tárgyi bizonyítékok (pl. repülőjegy egy olyan

országba, ahonnan nincs kiadatás) stb.

- Megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása estén a terhelt meghiúsítaná,

megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást. Ezt különösen a tanúk

befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz vagy okirat

megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével érheti el. Ez az ok az

összejátszás (a kollúzió) veszélyére utal. Ennek veszélye azonban a büntetőeljárás

előrehaladásával lényegesen csökken.

- Megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a terhelt a megkísérelt

vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő

újabb bűncselekményt követne el. E pontban a bűnismétlés nem valósult meg. csak

fennáll a veszélye. Annak megítélése tekintetében, hogy ez a veszély valóban fennáll-e,

csak számos körülményen alapuló valószínűségi következtetésre van lehetőség.

Ilyenkor vizsgálni kell az előző bűncselekmények fajtáját, elkövetési módját és számát,

38

időbeli egymás utáni következését, valamint a rájuk kiszabott büntetéseket. Ebből

kifolyólag, egyetlen előző bűncselekmény esetén, nehéz a bűnismétlés veszélyére

következtetni.67

Az ismertetett négy különös feltételen kívül létezik két további rendelkezés is, amely

alapján helye lehet az előzetes letartóztatás elrendelésének. Ezek a következők:

- Amennyiben kihirdetésekor az elsőfokú ügydöntő határozat még nem emelkedik

jogerőre, a bíróságnak döntenie e kell a tárgyalt kényszerintézkedés felől. A

Büntetőeljárásról szóló törvény 327. §-ának (2) bekezdése értelmében az előzetes

letartóztatás elrendelésére abban az esetben is sor kerülhet, "ha az ítéletben kiszabott

szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell

tartani". Az eljárásnak ebben a szakaszában a bűncselekmény tárgyi súlyát már a

bíróság ítélete állapítja meg. Ezt pedig a kiszabott büntetés időtartama jelzi.

- A Büntetőeljárásról szóló törvény 480. §-ának (1) bekezdése szerint " katonával

szemben előzetes letartóztatást akkor is el lehet rendelni, ha ellene katonai

bűncselekmény vagy a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben

elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő más bűncselekmény miatt folyik az eljárás,

és a terhelt szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon".68

6.1.3. Az előzetes letartóztatást kizáró okok

Az előzetes letartóztatás negatív különös feltételei két csoportra oszthatóak azon az

alapon, hogy az elkövetett bűncselekményre vagy az elkövető személyére tekintettel

zárják-e ki a kényszerintézkedés elrendelését. Az előbbire példa a magánindítvány

hiánya vagy a kívánat és a jogszabályban meghatározott szerv feljelentésének hiánya.

Utóbbira példa az, hogy a képviselő ellen csak az Országgyűlés előzetes

hozzájárulásával lehet büntetőeljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntető

eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni, kivéve tettenérés estén.

6.2. Az előzetes letartóztatás elrendelése

Az előzetes letartóztatás elrendeléséhez elengedhetetlen, hogy egyfelől fennálljon

valamennyi általános feltétel és legalább egy különös feltétel, másfelől viszont ne

67 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 129. § (2) bekezdés 68 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó,

Budapest-Pécs, 2004, 313-316. oldal; valamint Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex

Kiadó, Budapest, 2012, 182-184. oldal

39

forogjon fenn egyetlen előzetes letartóztatást kizáró ok sem. Az előzetes letartóztatás

elrendelésére kizárólag csak a bíróság jogosult. Az eljárás nyomozási szakaszában az

ügyész indítványára a nyomozási bíró, míg a bírósági eljárás szakaszában indítványra

vagy e nélkül az eljáró bíróság az elrendelő szerv. Az előzetes letartóztatást

határozatban kell elrendelni, ez a határozat azonban fellebbezéssel megtámadható.69

A

nyomozási bíró határozata ellen bejelentett fellebbezést a törvényszék másodfokú

tanácsa, a törvényszék egyesbíróként hozott határozata elleni fellebbezést az ítélőtábla

tanácsa bírálja el. Amennyiben a büntetőeljárásnak magánindítványra van helye, a

kényszerintézkedés elrendelésére a magánindítvány előterjesztése előtt nem kerülhet

sor.70

A vádirat benyújtásáig a nyomozó hatóság, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság az

előzetes letartóztatott meghallgatása után haladéktalanul megteszi a következő

intézkedéseket, ha ezek az őrizetbe vétel során nem történtek meg.71

Az előzetes

letartóztatásról és a fogvatartás helyéről huszonnégy órán belül értesíteni kell terhelt

által megjelölt hozzátartozót, ennek hiányában a terhelt által megjelölt más személy is

értesíthető. A terhelt felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, illetőleg az általa

gondozott más személyt gondozás céljából a hozzátartozójának, illetőleg az arra

alkalmas intézménynek kell átadni. A kiskorú személy elhelyezéséről a gyámhatóság

útján kell gondoskodni, a terhelt által gondozott más személy esetében a gyámhatóságot

kell értesíteni. Intézkedni kell a terhelt felügyelet nélkül maradó vagyonának és

lakásának biztonságba helyezéséről is. A katonával szemben elrendelt előzetes

letartóztatás esetén pedig az elöljáróját is értesíteni kell.

Amennyiben az őrizetben levő gyanúsított előzetes letartóztatása indokolt, ennek

indítványozására legkésőbb az őrizetbe vételt követő harminchat órán belül úgy kell a

nyomozó hatóság részéről az ügyésznél előterjesztést tenni, hogy a bíróság az őrizet

határidejének lejárta előtt döntést tudjon hozni. A gyanúsított előzetes letartóztatásának

ügyész indítványozása esetén a nyomozó szerv az ügyész írásbeli utasítása alapján

intézkedik a gyanúsított bíróságra kíséréséről a Rendőrségi Szolgálati Szabályzatról

szóló rendelet szerint.

69 Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 308. oldal 70 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 131. § (3) bekezdés és 130. § (3) bekezdés 71 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 134. §

40

6.3. Az előzetes letartóztatás időtartama

Garanciális szempontból igen jelentős az előzetes letartóztatás tartamának pontos

törvényi meghatározása. Ennek az a célja, hogy a hatóságot az eljárás gyorsabb

befejezésre késztesse. A Büntetőeljárásról szóló törvény a vádemelés előtti szakban az

előzetes letartóztatással kapcsolatban viszonylag konkrét, hónapokban kifejezett

határidőket állapít meg, míg a vádemelés utáni szakban már kevésbé konkrét és

lényegében az előzetes letartóztatással kapcsolatos határidőket inkább bizonyos eljárási

fázisokhoz kapcsolja.72

Az előzetes letartóztatás időtartamát illetően a vádemelés előtti

és a vádemelés utáni eljárási szakaszt élesen el kell határolni.

6.3.1. Az előzetes letartóztatás időtartamának alakulása a vádemelés előtti eljárási

szakaszban

Amennyiben az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtása előtt rendelték el (ilyenkor a

nyomozási bíró az elrendelő szerv), akkor ez a kényszerintézkedés az első fokú

bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig

tart. A nyomozási bíró az előzetes letartóztatást alkalmanként legfeljebb három

hónappal meghosszabbíthatja. (A gyakorlatban előfordul az, hogy ha a nyomozási bíró

észleli a neki megküldött nyomozati iratok alapján, hogy a nyomozás semmit nem

haladt, a rendőrök nem végeztek nyomozati cselekményeket, ebben az esetben nem

három, hanem csak egy vagy két hónapot fog hosszabbítani. Az is előfordulhat, hogy a

nyomozó hatóság a nyomozást befejezte, viszont az előzetes letartóztatás határideje

lejárna, és így az ügyészségnek az előzetes letartóztatás hátralévő idejéig nem lenne

módja a vádirat benyújtására, ilyenkor a vádirat megszerkesztésére az ügyész eleve csak

egy hónap hosszabbítást kér.) Ez a jogosultság a nyomozási bírót legfeljebb az előzetes

letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig illeti meg. Ezt követően a

nyomozási bíró eljárására vonatkozó szabályok szerint, a törvényszék egyesbíróként

eljárva, alkalmanként legfeljebb két hónappal hosszabbíthatja meg az előzetes

letartóztatást. A vádirat benyújtását megelőző szakaszban, ezen kényszerintézkedés

határidejének lejárta előtt öt nappal tesz indítványt az ügyész a bíróságnak a határidő

meghosszabbítása iránt. A nyomozó hatóság az előzetes letartóztatás határidejének



41

lejárta előtt legalább tíz nappal tesz előterjesztést az ügyészségnek az előzetes

letartóztatás meghosszabbítása iránt.73

6.3.2. Az előzetes letartóztatás időtartamának alakulása a vádemelés utáni eljárási

szakaszban

A vádirat benyújtása után az első fokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes

letartóztatás az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart.

Amennyiben a kényszerintézkedést az első fokú bíróság az ügydöntő határozat

kihirdetése után rendelte el vagy tartotta fenn, illetőleg ha azt a másodfokú bíróság

rendelte el, akkor az előzetes letartóztatás a másodfokú eljárás befejezéséig tart; a

másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy

fenntartott, illetve a harmadfokú bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás a

harmadfokú eljárás befejezéséig tart; de mindegyik esetben legfeljebb a nem jogerős

ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart. Amennyiben az első fokú vagy a

másodfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyezik és ezen a bíróságokat

új eljárás lefolytatására utasítják, akkor a másodfokú, illetőleg a harmadfokú bíróság

által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás a megismételt eljárásra utasított

bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig

tart.74

6.3.3. Az előzetes letartóztatás maximális időtartama

A Büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezik az előzetes letartóztatás maximális

időtartamáról. Ezt a kiszabható szabadságvesztés mértékétől függően határozza meg a

felnőtt korú terheltek esetén. Ez alapján az előzetes letartóztatás megszűnik az alábbi

esetekben:

- ha annak tartama az egy évet eléri, és a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb

szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,

- ha annak tartama a két évet eléri, és a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb

szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,

- ha annak tartama a négy évet eléri, és a terhelttel szemben tizenöt évig terjedő vagy

életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,

73 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 131. § (1)-(2) bekezdés, valamint a 23/2003. (VI. 24.) BM-

IM együttes rendelet 66. § (1) bekezdés 74 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 131. § (4)-(5) bekezdés

42

- az előzőekben felsoroltakon kívül, akkor is megszűnik az előzetes letartóztatás, ha annak

tartama a három évet eléri. Ez utóbbi eset alól kivételnek van helye, akkor ha az előzetes

letartóztatás elrendelésére vagy fenntartására az ügydöntő határozta kihirdetése után került sor,

továbbá akkor is, ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés

folytán megismételt eljárás van folyamatban. Az itt említett kivételektől eltekintve, a

fiatalkorúval szemben elrendelt előzetes letartóztatás megszűnik, ha annak kezdetétől két év

eltelt.75

Az előbbiekben meghatározott időtartamokat meghaladhatja az előzetes letartóztatás abban az

esetben, ha annak megszüntetését követően a terhelt a lakhelyelhagyási tilalom vagy a házi

őrizet szabályait megszegi. Ekkor az előzetes letartóztatás ismételt elrendelésére kerül sor és az

időtartam számítása az ismételt elrendeléstől újra kezdődik.

6.4. Az előzetes letartóztatás felülvizsgálata

Amennyiben a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás

tartama a hat hónapot meghaladja, és az első fokú bíróság még nem hozott ügydöntő

határozatot, az első fokú bíróság az előzetes letartóztatás indokoltságát felülvizsgálja.

Újabb hat hónap elteltével, azaz ha az előzetes letartóztatás időtartama bírói szakban az

egy évet meghaladja, a másodfokú bíróság vizsgálja felül, hogy indokolt-e az előzetes

letartóztatás fenntartása. A vádirat benyújtását követő egy év elteltével legalább

hathavonta sort kell keríteni a kényszerintézkedés indokoltságának felülvizsgálatára,

amely a másodfokú bíróság feladata, amennyiben az eljárás harmadfokon folyik, akkor

a harmadfokú bíróság végzi a felülvizsgálatot.76

A 6/2013. számú büntető elvi határozat

értelmében "a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás

hathavonta történő felülvizsgálatának előfeltétele a fogva tartás hat hónapot ténylegesen

és folyamatosan meghaladó foganatosítása. Folyamatos a fogva tartás akkor is, ha az

előzetes letartóztatást- megszakítás nélkül- házi őrizet váltja fel".

6.5. Az előzetes letartóztatás megszűnése, megszüntetése

A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak is arra kell törekednie, hogy az

előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson. Amennyiben a terhelttel

szemben ezen kényszerintézkedés elrendelésére került sor, az eljárást soron kívül kell

lefolytatni. Az előzetes letartóztatás a következő esetekben szűnik meg:

- a tartama meghosszabbítás vagy fenntartás nélkül lejárt,

75 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 132. § (3) bekezdés és 455. § 76 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 132. § (1)-(2) bekezdés

43

- az eljárást jogerősen befejezték,

- a nyomozást megszüntették,

- a nyomozás határideje lejárt és a bíróság az előzetes letartóztatást nem hosszabbította

meg,

- a vádemelést elhalasztották,

- a Büntetőlejárásról szóló törvény 327. §.ának (3) bekezdése szerint az első fokú

bíróság az előzetes letartóztatást megszünteti, és azonnal intézkedik a vádlott

szabadlábra helyezéséről, ha a vádlottat felmenti, próbára bocsátja, az eljárást

megszünteti, ha nem szab ki végrehajtandó vagy részben felfüggesztett

szabadságvesztést, ha felmentés estén nem rendel el kényszergyógykezelést.

Meg kell szüntetni, ha ez elrendelésének az oka megszűnt. Például az elrendelés

alapjául szolgáló valamennyi különös feltétel megszűnt és helyette vagy helyettük más

alternatív feltétel megléte nem állapítható meg.

Az előzetes letartóztatást az ügyész is megszüntetheti, de csak a vádirat benyújtásáig.

A tárgyalt kényszerintézkedés megszüntetése iránt a terhelt és védője is nyújthat be

kérelmet, amelyet a bíróság köteles érdemben megvizsgálni és indokolt határozatot

hozni. Ez alól egyetlen esetben beszélhetünk kivételről, méghozzá akkor, amikor a

terhelt és védője a három hónapon belül benyújtott ismételt indítványban nem

hivatkozik új körülményre. Ebben az esetben az indítványt a bíróság érdemi indokolás

nélkül elutasíthatja.77

6.6. Statisztikai adatok

A nyomozás és a vádemelés során elrendelt előzetes letartóztatások száma 2013. január

31-ig, országos viszonylatban 2501.78

Az előzetes letartóztatások száma a 2007 és 2010 közötti periódusban növekvő

tendenciát mutatott. Ezt az alábbi grafikonnal kívánom szemléltetni:

77 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 133. § és 136. § (1)-(2) és (4) bekezdés 78 Az ügyészség honlapja: http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/


44

7. Az előzetes letartóztatás végrehajtása

7.1. Jogszabályi háttér

Az előzetes letartóztatás végrehajtásának részletes szabályait a büntetések és az

intézkedések végrehajtásáról szóló 1971. évi 11. törvényerejű rendelet, valamint a

szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996.

(VII. 12.) IM rendelet tartalmazza. Ezek mellett a Büntetőeljárásról szóló törvény és a

büntetés-végrehajtási intézetek kijelölésről szól 21/1994. (XII. 30.) IM rendelet is

tartalmaz e témakör szempontjából releváns rendelkezéseket.

7.2. A végrehajtás helye

Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.

Amennyiben a nyomozási cselekmények elvégzése indokolttá teszi, az ügyész úgy is

rendelkezhet, hogy az előzetes letartóztatás legfeljebb 30 napig rendőrségi fogdában is

végrehajtható. Abban az esetben, ha a végrehajtást büntetés-végrehajtási intézetben

rendelik el, akkor az előzetesen letartóztatottat az eljáró ügyészség, illetve bíróság

székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) büntetés-végrehajtási intézetben kell

elhelyezni. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka kivételes esetben, eltérően is

45

rendelkezhet a fogva tartás helyéről, azaz más büntetés-végrehajtási intézetet is

kijelölhet. Az előzetesen letartóztatottakat a nem jogerős ítélet meghozatala után, a

bíróság engedélyével az ítéletben megállapított végrehajtási fokozatnak megfelelő

büntetés-végrehajtási intézetben lehet elhelyezni. Az előzetesen letartóztatott

fiatalkorúakra az előbbi mondatban megállapított rendelkezések irányadóak annyi

eltéréssel, hogy őket a bíróság engedélyével a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási

Intézetében kell elhelyezni. A fogvatartó intézmény vezetője értesíti az ügyészt, ha a

tárgyalt kényszerintézkedés végrehajtási helyének megváltoztatása indokolt. Az

előzetes letartóztatás a nyomozás befejezéséig rendőrségi, az eljárás befejezéséig az erre

kijelölt katonai fogdában is végrehajtható.79

Az előzetes letartóztatás rendőrségi

fogdában történő végrehajtására csak kivételes esetben kerülhet sor. Ilyen lehet például,

ha a gyanúsítottat hosszabb időn keresztül naponta kell kihallgatásra vagy helyszíni

kihallgatásra vinni. Az is előfordulhat, hogy a gyanúsított cellájába fedett nyomozót

helyeznek el és így próbálnak információt szerezni az ügyben, bár ez nem mindig felel

meg a jogszabályoknak.

7.3. Az előzetes letartóztatás foganatosítása a büntetés-végrehajtási intézetben

A büntetés-végrehajtási intézet az előzetesen letartóztatottat a bíróság végzése alapján

kiállított értesítés, továbbá a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyész,

azt követően a bíróság rendelkezése alapján fogadja be. Az előzetesen letartóztatott

elhelyezésekor is be kell tartani az elkülönítésre vonatkozó szabályokat, tehát az

előzetes letartóztatás végrehajtása során el kell különíteni:

- az előzetesen letartóztatottakat az elítéltektől,

- a férfiakat a nőktől,

- a büntetőügyben eljáró hatóság rendelkezésétől függően az ugyanabban az eljárásban

letartóztatottakat.

Továbbá az előzetesen letartóztatott fiatalkorúkat el kell különíteni a felnőttektől. A

lehetőségekhez képest az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni az előzetesen

letartóztatott előéletét és a terhére rótt bűncselekményt, például (a lehetőségekhez

mérten) nem helyeznek el együtt egy szándékos emberöléssel vádolt és egy közlekedési

bűncselekménnyel vádolt előzetesen letartóztatott személyt. Amennyiben az előzetesen

letartóztatott az elítéltekkel együtt végez munkát, velük együtt is elhelyezhető, azaz

79 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 135. § (1)-(2) bekezdése; valamint a 21/1994. (XII. 30.) IM

rendeket 1-3. §; valamint az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 116. § (2)-(3) bekezdése

46

ebben az esetben az elkülönítés általános szabályaitól el lehet térni. Az előzetesen

letartóztatott katonát és rendvédelmi szervek tagjait a többi előzetesen letartóztatottól

lehetőleg el kell különíteni. Az előzetesen letartóztatottat zárkában kell elhelyezni, de

kivételes esetben zárt körleten lévő lakóhelyiségben is elhelyezhető. Erre akkor kerülhet

sor, ha a befogadási bizottság őt kérelmére munkavégzésre vagy oktatásban, illetve

képzésben való részvételre osztotta be. A zárkában vagy adott esetben a

lakóhelyiségben elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként tíz

köbméter légtér és négy négyzetméter mozgástér jusson. A zárkaajtók nyitva vagy zárva

tartásáról az intézet parancsnoka határoz. Itt adott esetben köteles figyelembe venni az

ügyész vagy a bíró előírásait is. Az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetőeljárás

feladatának megvalósítása érdekében rendelkezési jogot biztosít az ügyész, illetve a

bíróság számára. Ez a rendelkezési jogkör részben kizárólagos, részben fakultatív. A

kizárólagosság ennek a jogkörnek a másra történő átruházhatatlanságát jelenti, a

fakultatív jogkör esetében pedig a konkrét ügytől függően vonja magához az ügyész,

illetve a bíróság egy-egy kérdésben a rendelkezés jogát.80

A rendelkezési jogkör

kizárólagos eseteit a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 237. §-ának (1) bekezdése a

következőkben jelöli meg:

A büntetőeljárás szakaszától függően az ügyész, illetve a bíróság dönt az előzetesen

letartóztatott:

- intézetben történő elhelyezéséről,

- az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól való elkülönítéséről,

- levelezése, telefonálása és látogatása ellenőrzéséről (nyomozati szakban az előzetesen

letartóztatott gyanúsított befogadásához készített ügyészi rendelvényben az ügyész

meghatározhatja, hogy a fogvatartott levelezését saját maga ellenőrzi, ekkor minden

levelet megküld a büntetés-végrehajtási intézetbe, ha a büntetés-végrehajtási intézetre

bízza a levelezés ellenőrzését, akkor a büntetés-végrehajtási intézet csak akkor küldi

meg az ügyésznek a levelet, ha olyan információt talál benne ami a bűncselekményre

vagy az ügyre vonatkozik),

- levelezésének, telefonbeszélgetésének, a látogató fogadásának és a csomagküldemény

korlátozásáról, illetve tiltásáról,

80 Dr. Csernyánszky Lajos- Dr. Horváth Tibor- Dr. Heylmann Katalin- Dr. Kabódi Csaba- Dr. Lőrincz

József- Dr. Nagy Ferenc- Dr. Pallo József: Büntetés-végrehajtási jog, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2007, 232-

234. oldal; valamint Vokó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-

Pécs, 2006, 376-378. oldal

47

- előállításáról, a nyomozó szervek részére történő kiadásáról, az intézetben való

kihallgatásáról, valamint

- más intézetbe való átszállításáról, kivéve a Központi Kórházba vagy az IMEI-be

történő orvosilag indokolt sürgős átszállítását.

7.4. Az előzetesen letartóztatott jogállása

Az előzetesen letartóztatottak sajátos jogi helyzetben vannak, melynek révén nem lehet

őket az elítéltekkel azonos elbírálás alá vonni. Ennek az oka azzal magyarázható, hogy a

Büntetőeljárásról szóló törvény által alapelvi szinten biztosított ártatlanság vélelme alatt

állnak: "Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős

határozatában nem állapította meg" (Be. 7. §). Ugyanakkor az előzetesen letartóztatott a

büntetés-végrehajtási intézet fogva tartottja, ezért köteles betartani a végrehajtási intézet

rendjét. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.

törvényerejű rendelet értelmében az előzetesen letartóztatott köteles:

- a büntetés-végrehajtási intézet rendjét megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni,

- a büntetés-végrehajtási intézet tisztántartását és ellátását szolgáló munkában díjazás

nélkül, alkalomszerűen részt venni,

- a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek magát alávetni (a műtétekre az

egészségügyi jogszabályok az irányadók),

- a tartására fordított összeget (jelenleg ez 8.000 Ft/nap) a munkadíjából megfizetni,

- az okozott kárt megtéríteni.

A büntetés-végrehajtási intézeten belül az előzetesen fogvatartott csak felügyelet mellett

járhat. A mozgási szabadság ilyen fokú korlátozottsága a fegyház fokozatban

szabadságvesztésüket töltő elítéltek esetén figyelhető még meg. Az előzetes

letartóztatásban lévő személyek nagyobb elszigeteltségét támasztja alá az a körülmény

is, hogy korlátozottan és rövid időre sem hagyhatják el a büntetés-végrehajtási intézetet,

kivéve ha a súlyosan beteg hozzátartozóját kívánja meglátogatni, vagy a hozzátartozója

temetésén kíván részt venni (ez a rendkívüli eltávozás esete). Erről azonban a

rendelkezési jogkör gyakorlóját (az ügyészt, a vádirat benyújtása után pedig a bíróságot)

haladéktalanul, indokolt esetben rövid úton értesíteni kell annak érdekében, hogy ezt

engedélyezze.81


József- Dr. Nagy Ferenc- Dr. Pallo József: Büntetés-végrehajtási jog, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2007, 234.

oldal, valamint a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 243. §

48

Az előzetesen letartóztatottak rétege, elsősorban a korábban tárgyalt sajátos jogi

helyzetüknek köszönhetően többletjogosultságokat élvez a büntetés-végrehajtási

intézetben. Jogaik, tehát az elítéltekéhez képest bővebbek. A büntetések és az

intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 118. §-ának (1)

bekezdése értelmében az előzetesen letartóztatott:

- Büntetőeljárási jogait gyakorolhatja, ezen jogainak gyakorlásában nem korlátozható. A

Büntetőeljárásról szóló törvény értelmében biztosítani kell, hogy a terhelt a védőjével -

ha külföldi, akkor államának konzuli képviselőjével- érintkezhessen. Amennyiben

bizonyítható, hogy a terhelt az előzetes letartóztatás foganatba vételét követően a

védőjével való kapcsolattartás felhasználásával szökést készít elő; a tanúk

befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszközök, okirat

megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével az eljárás meghiúsítására

törekszik; illetőleg újabb, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésére

hív fel, a bíróság- a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára- a védőt az eljárásból

kizárhatja.

- Saját ruháját viselheti. A 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet értelmében az évszaknak

megfelelő felsőruházatból és lábbeliből egy váltásra valót folyamatosan magánál tarthat.

Amennyiben nincs megfelelő saját ruhája, lehetővé kell tenni, hogy azt a letéti pénzből

megvásárolja, vagy a csomagküldésre jogosultaktól megkérje. Abban az esetben, ha a

saját ruházat az előbbiek szerint nem biztosítható, az büntetés-végrehajtási intézte

köteles az előzetesen letartóztatottat az évszaknak megfelelő polgári ruházattal

(segélyként) ellátni. A munkáltatásban részt vevő és az elítéltekkel közösen elhelyezett

előzetesen letartóztatott, köteles a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított

formaruhát viselni. Amennyiben ehhez nem járul hozzá, a munkáltatásban való

részvétele nem engedélyezhető, illetve az erre irányuló engedélyt vissza kell vonni.

- A letétben levő pénzből meghatározott összeget a saját szükségleteire fordíthat.

Amennyiben az előzetesen letartóztatott a munkáltatásában nem vesz részt, ez az összeg

a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összeg.

- A hozzátartozóival és- Az ügyész, a vádirat benyújtása után a bíróság jóváhagyásával -

más személyekkel levelezhet, legalább havonta egyszer fogadhat látogatót és kaphat

csomagot. Ezen joga a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható. Kivételt

élvez ez alól a védőjével való érintkezés joga. Az előzetesen letartóztatottak

kapcsolattartási joga az elítéltekéhez képest tágabban értelmezendő. Amennyiben a

bíróság nem rendelt el meghatározott időre szóló látogatási tilalmat, úgy az elítélteket

49

megillető kapcsolattartási feltételeken túlmenően többletlátogatásokra is igényt

tarthatnak. A Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés

Megelőzésre létrejött Európai Bizottság (CPT) szerint az előzetes letartóztatásban lévők

számára minden héten legalább 30 perc időtartamú látogatást kellene biztosítani.

Emellett a többi kommunikációs formához való hozzájutás szempontjából is előnyt

kellene, hogy élvezzenek az elítélt fogvatartottakhoz képest. Ezzel szemben a

büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet

szerint a havi egy látogató fogadása a minimumszabály, továbbá nem tartalmaz

előnyösebb rendelkezést az előzetesen letartóztatottak művelődéshez való jogához

sem.82

- A büntetés-végrehajtási intézetben a rendelkezésre álló művelődési és sportolási

lehetőségeket igénybe veheti. Itt visszautalnék az előző pontban érintett CPT

álláspontra, mely szerint a Bv. tvr. nem tartalmaz előnyösebb rendelkezést az előzetesen

fogvatartottak művelődéshez való jogához.

- Anyagi és egészségügyi ellátásban részesül.

- Kérelmére részt vehet a termelőmunkában, amelyért díjazás illeti meg,

- Panasz, kérelem előterjesztésére jogosult. A panasz valamely meglevő sérelem

orvoslásához vezető folyamat elindító aktusa. A kérelem valamilyen jövőbeli cél

elérésre irányul.83

- Kártérítésre tarthat igényt. Az előzetes letartóztatás végrehajtása során az előzetesen

fogvatartottat ért kárért a Polgári Törvénykönyv szerint a büntetés-végrehajtási

szervezet felelős. A munkájával összefüggésben ért kárért fennálló felelősségre a munka

törvénykönyvéről szóló törvény az irányadó.

- Jogosult vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, annak

kinyilvánítására és gyakorlására. Minden elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy az

egyház lelkészének, illetve más képviselőjének a gondozásában részesülhessen,

biztosítani kell az egyházi házasságkötést, keresztelést és az egyházi temetést is. Az

elítélt csak abban az esetben tiltható el az istentiszteleten való részvételtől, ha a

büntetés-végrehajtási intézet rendjét vagy biztonságát veszélyezteti. Ez a törvényi

szabályozás irányadó az előzetesen letartóztatottakra is, hiszen a vallásgyakorlás

82 Pallo József-Törőcsik Balázs: Egyes speciális fogvatartotti csoportokat érintő sajátos kérdések,

Börtönügyi Szemle, 2011/3. szám, 6-7. oldal 83 Dr. Csernyánszky Lajos- Dr. Horváth Tibor- Dr. Heylmann Katalin- Dr. Kabódi Csaba- Dr. Lőrincz


oldal

50

kérdésben nem célszerű köztük és az elítéltek között különbséget tenni. A büntetés-

végrehajtási intézetben megtartott egyházi rendezvényeken az ugyanazon

büntetőeljárásban letartóztatottak is részt vehetnek, ha biztosítható, hogy az érintettek

egymással ne érintkezzenek.84

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási

Intézetben a 2012-es évben kápolnát szenteltek fel "a jobb emberré válás lehetőségének

reményében".85

- Pihenésre, a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadságra jogosult.

A 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 246. §-ának értelmében kiemelhető az előzetesen

letartóztatottak azon joga is, hogy részükre engedélyezhető az oktatásban való részvétel,

ha az intézetben szervezett iskolai oktatás folyik. Engedély csak akkor adható, ha az

oktatásban való részvétel nem veszélyezteti a fogvatartás biztonságát és nem ütközik a

rendelkezési jogkör gyakorlója által hozott előírásokba. Az ugyanazon a

büntetőeljárásban letartóztatottak elkülönítésére vonatkozó szabályokat az oktatás

során. valamint a művelődési és sportolási lehetőségek igénybevételkor is be kell

tartani.

7.5. Jutalmazás és fegyelmi felelősségre vonás

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű

rendelet 120. §-ának értelmében az előzetesen letartóztatott a következő jutalmakban

részesíthető:

- dicséret,

- annak engedélyezése, hogy soron kívül csomagot kapjon,

- látogató fogadása soron kívül,

- a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése,

- tárgyjutalom,

- pénzjutalom,

- fenyítés elengedése.

Az előzetesen letartóztatottaknál a jutalmak száma kevesebb, mint az elítélteknél.

Esetükben nem alkalmazható a végrehajtott fenyítés nyilvántartásának törlése. Rövid



oldal, valamint a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 247. §

85 http://www.boon.hu/kapolnat-szenteltek-a-megyei-bortonben/1926380

http://www.boon.hu/kapolnat-szenteltek-a-megyei-bortonben/1926380

51

tartamú eltávozásra és kimaradásra sincs lehetőségük. A látogatási idő

meghosszabbítását sem teszi lehetővé a jogalkotó.86

A 11/1996. (X. 15.) IM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése értelmében "fegyelmi vétséget

követ el az a fogvatartott, aki a büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megszegi, más

fogvatartottat fegyelmi vétség elkövetésére szándékosan rábír, vagy más fogvatartott

részére fegyelmi vétség elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt".

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű

rendelet 121. §-ának (1) bekezdése alapján az előzetesen letartóztatottal szemben a

következő fenyítések alkalmazhatók:

- Feddés. Ez a fenyítés legenyhébb módja, szabályai a két fogvatartotti kategóriánál

(előzetesen fogvatartottak-elítéltek) teljesen azonosak.

- Személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése, három hónapig terjedő időre.

Ez az elítéltek esetén 6 hónapig terjedő időre, legfeljebb ötven százalékkal

csökkenthető.

- Húsz napig terjedő magánelzárás. Az elítéltek esetén a magánelzárás fegyházban

harminc, börtönben húsz, míg fogházban tíz napig terjedhet.87

Az előzetesen letartóztatott fiatalkorú magánelzárása tíz napig terjedhet. A

magánelzárás kiszabása ellen az előzetesen letartóztatott a büntetés-végrehajtási bíróhoz

fellebbezhet. A fenyítés végrehajtása nem akadályozhatja az előzetesen letartóztatottat a

büntetőeljárási jogainak gyakorlásában.

7.6. Az előzetesen letartóztatott szabadulása

A 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet értelmében "az előzetesen letartóztatottat a lejárat

napján, illetve az előzetes letartóztatást megszüntető rendelkezés napján kell

szabadítani". A büntetés-végrehajtási intézet az előbbi rendelkezés bevárása nélkül

szabadítja azt az előzetesen letartóztatottat, aki az első fokú, illetőleg a másodfokú

bíróság által nem jogerősen kiszabott szabadságvesztést letöltötte. Amennyiben a

bíróság tárgyaláson szünteti meg az előzetes letartóztatást, az erről szóló végzés átadása

86 Vö. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet

41. § (2) bekezdésével 87 Vö. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet

42. § (2) és (4) bekezdésével

52

után az előzetesen letartóztatottat helyben kell szabadítani. Az előzetes letartóztatásból

szabaduló részére a büntetés-végrehajtási intézet szabadulási igazolást ad.

8. Összefoglalás

A büntetőeljárás eredményes lefolytatása nehezen képzelhető el kényszerintézkedések

nélkül. Az egyes személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések tekintetében az

őrizetbe vétel szabályozása véleményem szerint elfogadható. Viszonylag kevés olyan

rendelkezése van, amelyek vitára adhatnának okot. Elsősorban a kezdő időpontjának

megállapítása kapcsán merülnek fel viták és ellentétes vélemények, de ez inkább

gyakorlati, mintsem elmélet jellegű probléma. 2000 márciusáig a lakhelyelhagyási

tilalom volt az egyetlen előzetes letartóztatást helyettesítő kényszerintézkedés. A

lakhelyelhagyási tilalom a leghumánusabb és ugyanakkor a legkockázatosabb személyi

szabadságot korlátozó kényszerintézkedés. A kockázati tényező miatt elrendelésére a

gyakorlatban általában akkor kerül sor, ha a bűncselekmény csekély súlyúnak

mondható, az eljárási cselekmények nagy részét már sikeresen lefolytatták, a tanúkat

kihallgatták. A házi őrizet a legköltségesebb kényszerintézkedés. Ahhoz, hogy ne

kerüljön sor a házi őrizet szabályaink megszegésére, az ellenőrzésére szolgáló módok

közül a folyamatos rendőri ellenőrzés a legalkalmasabb és itt merülnek fel az anyagi

problémák. A terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmas ugyan az

ellenőrzésre, de egyrészt költséges, másrészt a terhelt hozzájárulása nélkül nem

alkalmazható. Az imént kifejtetteteket az elrendelt házi őrizetek csekély száma is

alátámasztja. Véleményem szerint a távoltartás intézménye helyesen van szabályozva.

Ennek ellenére egy gyermekelhelyezési- vagy válóperben komoly visszaélésekre adhat

okot, főleg abban az esetben, ha nem került sor a felmerült bizonyítékok, illetve adatok

alapos vizsgálatára. Az óvadék intézményét heves viták övezik. Véleményem szerint, ha

az óvadék összegét helyesen állapítják meg, megfelelő visszatartó erővel rendelkezik.

Nem tartom azonban igazságosnak, ha annak összegét például egy korábbi és fel nem

derített vagy az előzetes letartóztatásra okot adó rablás elkövetése révén szerezték meg.

A bíróság ugyanis nem vizsgálja, hogy a terhelt az óvadék összegét milyen forrásból

teremti elő. Az előzetes letartóztatás elrendelésének szükségessége és a törvényi

53

feltételek fennállása tárgyában eltérő álláspont figyelhető meg a nyomozó hatóságok, az

ügyészségek és a bíróságok között. Az előzetes letartóztatásnál egy "kétszűrős rendszer"

működik. Az első az ügyészség, mint törvényességi és jogi szűrű, a második pedig a

bíróság. A nyomozás az esetek döntő többségében 1 éven belül befejeződik. Elhúzódás

elsősorban a bírósági szakaszban figyelhető meg. Ennek számos oka lehet, többek

között idesorolható a vádlott meg nem jelenése, a tanú meg nem jelenése,

megfélemlítése (pl. a terhelt rokonai megfélemlítik), a szakértői vélemény késedelme,

illetve a védői taktika is irányulhat perelhúzásra. A büntetőeljárás bírósági szakaszában

a büntetőügyek elhúzódásának megakadályozást szolgálják a büntetőeljárást gyorsító

rendelkezések. Ezek közé tartozik a "Kifogás az eljárás elhúzódása miatt" elnevezésű

jogintézmény (Be. 262/A-262/B. §). 2013. június 21-én az Országgyűlés

törvénymódosítást fogadott el a büntetőeljárások elhúzódásának megakadályozása és

egyes bíróságok (a törvényszékek és a Fővárosi Ítélőtábla) leterheltségének csökkentése

céljából, továbbá házi őrizet elrendelése estén a terhelt mozgását nyomon követő

technikai eszköz alkalmazására a terhelt hozzájárulása nélkül is lehetőség nyílik. Ez a

szeptember 1-én hatályba lépő törvénymódosítás és a korábban kimunkált eljárást

gyorsító rendelkezések előrevetítik a jogerős bírósági ítélet minél előbbi meghozatalát.

54

Irodalomjegyzék

A Kriminológiai Közlemények különkiadása, Budapest-Szolnok, 1995.

Belegi József dr., Berkes György dr., Czine Ágnes dr., Kónya István dr., Márki Zoltán

dr.: Büntetőjogi Döntvénytár 1979-2007 I-II. Döntvénytár (2008), HVG-ORAC Kiadó,

2008.

Dr. Csernyánszky Lajos- Dr. Horváth Tibor- Dr. Heylmann Katalin- Dr. Kabódi Csaba-

Dr. Lőrincz József- Dr. Nagy Ferenc- Dr. Pallo József: Büntetés-végrehajtási jog,

Rejtjel Kiadó, Budapest, 2007.

Dr. Lajtár István: A büntetés-végrehajtás garancia- és kontrollrendszere

Magyarországon, HVG-ORAC Kiadó, 2010.

Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2012.

Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg

Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004.

Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás

(Kiegészítő füzet), Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2007.

Herke Csongor: A letartóztatás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002.

Király Tibor: Büntetőeljárási jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2008.

Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: Az előzetes letartóztatás helyettesítésére szolgáló

jogintézmények, Debreceni Jogi Műhely (internetes folyóirat), V. évfolyam 3. szám,

3/2008 (2008. július 1.)

Lőrincz József: Börtönpolitika és börtönügy, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2009.

55

Mezey Barna: Magyar jogtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2004.

Pallo József-Törőcsik Balázs: Egyes speciális fogvatartotti csoportokat érintő sajátos

kérdések, Börtönügyi Szemle, 2011/3. szám

Róth Erika: Az elítélés előtti fogvatartás dilemmái, Osiris Kiadó, Budapest, 2000.

Vokó György: Büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2005.

Vokó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-

Pécs, 2006.

Sári János- Somody Bernadette: Alapjogok Alkotmánytan II., Osiris Kiadó, Budapest,

2008.

Jogszabályok jegyzéke

Magyarország Alaptörvénye

Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya

1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról

1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről

1996. évi XXXVIII. törvény a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről

1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról

56

2007. évi II. törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és

tartózkodásáról

2009. évi LXXII. törvény a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható

távoltartásról

2012. évi II. törvény a szabálysértésről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési

nyilvántartási rendszerről

2012. évi XXXVI. törvény az Országgyűlésről

21/1994. (XII. 30.) IM rendelet a büntetés-végrehajtási intézetek kijelöléséről

19/1995. (XII. 13.) BM rendelet a rendőrségi fogdák rendjéről

6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás

végrehajtásának szabályairól

11/1996. (X. 15.) IM rendelet a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartottak fegyelmi

felelősségéről

6/2003. (IV. 4.) IM-BM együttes rendelet a házi őrizet végrehajtásáról

20/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet a belügyminiszter irányítása alá tartozó

nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények

jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól

36/2003. (X. 3.) IM rendelet a kényszergyógykezelés és az ideiglenes

kényszergyógykezelés végrehajtásáról, valamint az Igazságügyi Megfigyelő és

Elmegyógyító Intézet feladatairól, működéséről

6/2013. számú büntető elvi határozat

57

BH2009. 235

BH2012. 116

Weblapjegyzék

www.magyarorzsag.hu:

https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410006/420012/420014/Kenyszerintezkedes

ek_szemellyel_kapcsolatos20091202.html?ugy=orizet.html

dr. Kajtor Gegely: Néhány gondolat a "hatnapos" őrizetről


Az ügyészség honlapja:


Nagy Anikó körjegyzős cikke:

www.e-telepules.eu/templates/admin/op/.../cikk-tvoltarts-intzmnye

Mádiné dr. Tóth Johanna r. őrnagy: Családon belüli erőszak, távoltartás:

www.hajduszoboszlo.eu/digitalcity/servlet/.../Családon+belüli+erőszak

www.hvg.hu:


www.boon.hu








58

1. számú melléklet

Budaörsi Városi Bíróság

A jelentős kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt X Y ellen az Érdi

Rendőrkapitányságon…szám alatt folyamatban levő büntető ügyben a Budaörsi Városi

Bíróság, Budaörsön, 2011. év december hónap 28. napján meghozta a következő

v é g z é s t.

A 2011. év szeptember hó 08. napjától 2011. év szeptember hó 10. napjáig bűnügyi

őrizetben volt,

2011. év szeptember hó 10. napjától előzetes letartóztatásban levő

X Y gyanúsított (aki…született,

anyja neve:…

állandó lakóhelye…

szig. száma:…

magyar állampolgár)

előzetes letartóztatását megszünteti, és a vádlottnak a…szám alatti lakásban történő

házi őrizetét rendeli el, az első fokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott

határozatáig, de legfeljebb 2012. évi március hó 10. napjáig.

A házi őrizet ideje alatt a bíróság által kijelölt lakást a terhelt csak a bíróság

határozatában meghatározott célból, különösen a mindennapi élet szokásos

szükségleteinek biztosítása vagy gyógykezelés céljából az ott írt időben és távolságra

(úti célra) hagyhatja el, ezért a bíróság felhívja a terheltet, hogy orvosi irattal igazolja,

hogy házi őrizete elrendelése estén gyógykezelésre hol, mikor, milyen időtartamban kell

megjelennie.

A végzés ellen a kézbesítéstől számított három napon belül fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s

A Budakörnyéki Bíróság a 2011. szeptember 10. napján kelt…számú végzésében X Y

gyanúsított előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során

hozott határozatáig, de legfeljebb 2011. október 10. napjáig elrendelte a Be. 129. § (2)

bekezdésének b) és d) pontjában írt okokból.

59

A Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. szeptember 13. napján

kelt…számú végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A gyanúsított

ellen elrendelt kényszerintézkedést a nyomozási bíró…számon, 2011. január 10. napjáig

hosszabbította meg a korábbi indokok alapján. E végzést a másodfokú bíróság…számon

hagyta helyben.

Az ügyész 2011. december23-án,…számon indítványozta, hogy a bíróság X Y

gyanúsított előzetes letartóztatását a Be. 129. § (2) bekezdésének b) és d) pontjában

foglalt okból az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig,

legfeljebb azonban 2012. március 10. napjáig hosszabbítsa meg. Az indítvány szerint az

előzetes letartóztatás okai változatlanul fennállnak, a gyanúsított előélete, a

bűncselekmény tárgyi súlya miatt.

A terhelt kérte- orvos szakértői véleményt csatolva, betegségre is hivatkozva- a

kényszerintézkedés megszüntetését, illetve enyhébb fokozatra (lakhelyelhagyási

tilalom) változtatását.

Az ügyészi indítvány és a terhelti kérelem részben megalapozott.

A nyomozás eddigi adatai alapján a bíróság álláspontja szerint X Y gyanúsított továbbra

is megalapozottan gyanúsítható a korábbi végzésekben is szereplő bűncselekmények

elkövetésével, miszerint:

X Y középiskolát végzett, ennek ellenére több esetben adta orvosnak adta ki magát,

ennek ürügyén orvosi végzettséghez kötött, illetve gyógyító tevékenységet végzett. Így

kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeket orvosként vizsgált, vényköteles gyógyszert

írt fel és adott be betegeknek, infúziót kötött be, illetve orvos által kiállítható okiratokat

készített és használt fel.

A B sértett 2011 májusában ismerte meg a gyanúsítottat, aki orvosként mutatkozott be

és előadta, hogy magán-mentőszolgálatot kíván létrehozni, amiben ő adná a szaktudását

és kapcsolatait, A B pedig mint adminisztrációs, logisztikai munkatársra lenne

szüksége, aki a kezdetekhez anyagi eszközöket szolgáltatna. 2011. június 30. napján

X Y ügyvezetésével megalapították a …Kft-t. A vállalkozás beindítása és fenntartása

céljából a gyanúsított 2011. június 29. és 2011. augusztus 5. napja közötti

60

időszakban…lakásán több részletben 1.200.000 Ft-ot vett át A B sértettől, melyből

400.000 Ft-ot visszafizetett, a fennmaradó 800.000 Ft-tal nem számolt el, majd A B

számára elérhetetlenné vált.

X Y gyanúsított 2011. június 25. napján magát orvosnak kiadva megvizsgálta A B

nagymamáját, akinek infúziót kötött be, majd arra hivatkozva, hogy a betegnek

vényköteles immunerősítő gyógyszert hoz, A B-től átvett40.000 Ft-ot. Az átvett

összeggel a gyanúsított nem számolt el, és a gyógyszert sem vitte el a sértett

nagymamájának.

B E sértett 2011 júniusában ismerkedett meg X Y gyanúsítottal, aki neki is orvosnak

adta ki magát. A gyanúsított mentőautó illetve az ahhoz szükséges orvosi eszközök

vásárlására 2011. június 22. és június 23. napján 230.000 Ft-ot vett át B E-től

egy…Áruházban. A gyanúsított arra hivatkozott a sértettnek, hogy betegszállításra

specializálódott céget kíván létrehozni, melyben a sértettet is bevenné. X Y

foglalkozásával, illetve az által végzett és végezni tervezett munkával, valamint a

vállalkozásával kapcsolatban B E-t megtévesztette. A sértett utóbb a gyanúsítottat sem

személyesen, sem telefonon elérni nem tudta, az okozott kár nem térült meg.

C D sértett 2011 júliusában ismerete meg a gyanúsítottat, aki neki orvosként

mutatkozott be és előadta cégalapítási tervét, valamint azt, hogy a cégben két

mentőautót működtetnének. A fentiekre hivatkozva 500.000 Ft-ot kért kölcsön, azonban

a sértettnek nem állt rendelkezésére. 2011 augusztusában a gyanúsított közölte a

sértettel, hogy kisebb összeg is elég lenne a vállalkozás beindításához, erre tekintettel C

D sértett 2011. augusztus 11. napján a…Kórházban 120.000 Ft-ot adott át a

gyanúsítottnak, aki az összeg visszafizetését 2011. augusztus 31. napjáig ígérte,

azonban azt határidőre nem fizette vissza, majd a sértett számára elérhetetlenné vált.

D E sértett 2009 óta ismeri X Y-t, mint orvost. 2011. augusztus 20. napján X Y

gyanúsított megkereste a sértettet és egy mentőautó felszerelésére hivatkozva 50.000 Ft-

ot kért kölcsön 2011. augusztus 31. napjáig történő visszafizetéssel. A gyanúsított a

határidőre az összeget nem fizette vissza, az nem is állt szándékában.

E F 2011 júniusában ismerete meg X Y-t, mint orvost. A gyanúsított vázolta a sértettnek

cégalapítási tervét és erre a célra 2.500.000 Ft kölcsön kért E F-től. E F ügyvéd előtt

61

2011. június 29. napján 2.500.000 Ft-ra kölcsönszerződést kötött a gyanúsítottal, ekkor

első részletként 500.000 Ft-ot adott át a részére. Ezt követően a kölcsön további

részletének átvétele előtt elérhetetlenné vált, a kölcsön átvett összegét sem fizette

vissza, azt nem a kölcsön szerinti célra fordította.

X Y orvosi jogosultsága színlelésével ismeretségi körében rászoruló személyeket kezelt,

így F G…lakost megvizsgálta, hamis orvosi beutalót állított ki, majd orvosként aláírta

és hamis bélyegzőjével lebélyegezte.

2011 júliusában magát orvosnak kiadva megjelent G H lakásán, akinek vényköteles

nyugtatószert adott be.

E cselekmények alkalmasak a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés b)

pontja szerint minősülő jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének,

2 rb. a Btk. 318.§ (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő

nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének, 2 rb. a Btk. 318. § (1)

bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, a

Btk. 285. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő kuruzslás

bűntettének, és a Btk. 274. § (1) bekezdésének b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás

bűntettének megalapozott gyanúja megállapítására.

A bíróság álláspontja szerint a megalapozott gyanú tárgyát képező vagyon elleni

bűncselekmények tárgyi súlya, a büntetőjogi felelősség megállapítása esetén kiszabható

büntetés mértékére, valamint a terhelt többszörös visszaesői minőségére figyelemmel

tartani kell attól, hogy a gyanúsított szabadlábra helyezése esetén megszökne,

elrejtőzne. (Be. 129. §-ának (2) bekezdés b) pontja).

X Y gyanúsított többször volt már büntetve. Előéleti adatai szerint jelen cselekmények

elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és az

utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a

szabadságvesztéssel fenyegetett jelen bűncselekmények elkövetéséig három év még

nem telt el. (Btk. 138. §-a 16. pontja), valamint ellene más büntetőeljárás is folyamatban

van, ezért feltehető, hogy szabadlábra kerülése esetén újabb szabadságvesztéssel

büntetendő bűncselekményeket követne el.

62

Mindezekre figyelemmel a bíróság álláspontja szerint az előzetes letartóztatás

elrendelésének a Be. 129. § (2) bekezdésének b) és d) pontjában írt különös okai X Y

gyanúsított esetén továbbra is fennállnak, de nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a

terhelt által csatolt orvos szakértői vélemény szerint X Y betegségeinek orvosi

gyógykezelése bv. intézetben nem oldható meg, az előírt szabályok betartása nélküli

kezelése a beteg egészségi állapotának romlását idézi elő. A terhelt állítása szerint heti

3-szor kórházi kezelésen kell részt vennie.

Az ügyészi indítványban nem szerepel, hogy milyen további nyomozati cselekmények

elvégzése indokolja a kényszerintézkedés fenntartását, erre csak a rendőri

előterjesztésből lehet következtetni. Viszont az abban írtak- íratok beszerzése,

esetlegesen további tanúk kihallgatásának felmerülése- nem indokolják a

kényszerintézkedés fenntartását. Sőt a terhelti kérelemben foglaltakat támasztják alá,

miszerint az összes tanú ki lett hallgatva, így a gyanúsított már nem tudja őket

befolyásolni. Aggályos a terhelt betegségeire vonatkozó szakvéleményben szereplőket

annyival elintézni, hogy a terhelt eddig nem jelezte egészségügyi problémáit. A

szakvéleményből kiderül, hogy azok már évek óta fennállnak.

A bíróság aggálytalannak tartja a szakvéleményt, hiszen az a Budapesti XX., XXI. és

XXIII. kerületi Bíróság kirendelése alapján készült a SOTE szakértői intézetben, s

nyilvánvaló, hogy a fogva tartásban lévő terhelt nem tudta torzítani annak tartalmát,

vagy az abban szereplő megállapításokat.

Összefoglalva: az előzetes letartóztatás céljai a házi őrizettel is elérhetőek.

Ezért a bíróság a Be. 207. § (2) bekezdés a) pontja és a Be, 210. § (3) bekezdés a) pontja

szerinti eljárás során, a 138. §- (1)-(3) bekezdésére figyelemmel, a Be. 129. § (2)

bekezdésének b) és d) pontjában meghatározott okokból, a Be. 131. § (1) bekezdésére is

figyelemmel X Y gyanúsított előzetes letartóztatását megszüntette és a terhelt házi

őrizetét rendelte el.

Figyelmezteti a bíróság a terheltet, hogy a Be. 139, §-ának (1) bekezdése szerint,

amennyiben a házi őrizet szabályait megszegi, vagy eljárási cselekményen idézés

ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy az akadály

63

megszűnése után alapos okkal nyomban nem igazolja, őrizetbe vehető, továbbá házi

őrizet esetén a házi őrizete vagy az előzetes letartóztatása rendelhető el, illetőleg ha ez

nem szükséges, rendbírsággal sújtható.

A végzés elleni fellebbezés lehetősége a Be. 215. § (1) bekezdésén alapul,

Budaörs, 2011. december 28.

…………………………….

nyomozási bíró

A kiadmány hiteléül:

64

2. számú melléklet

Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság

…szám

A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a …számú ügyben

Budapesten 2012. év január hó 23. napján megtartott tanácsülésen meghozta a

következő

v é g z é s t:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt X Y ellen az

…Rendőrkapitányságon …szám alatt indított büntető ügyben a Budaörsi Városi Bíróság

2011. év december hó 28. napján kelt …számú végzést megváltoztatja:

A házi őrizet az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozandó

határozatáig, de legfeljebb 2012. év február hó 10. napjáig tart.

Egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja.

A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az első fokú bíróság végzésében X Y gyanúsított előzetes letartóztatását megszüntette

és a Budapest…szám alatti lakásban házi őrizetét rendelte el ellen az elsőfokú bíróság

tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, de legfeljebb 2012. év március hó

10. napjáig.

A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az előzetes letartóztatás fenntartása

végett.

A fellebbezés írásbeli indoklásában az ügyész hivatkozott arra, hogy a házi őrizetet a

bíróság az iratok tartalma alapján rendelte el, jóllehet a Be. 210. § (1) bekezdés a)

pontja alapján az ülés tartása kötelező lett volna

Álláspontja szerint a bíróság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy X Y

gyanúsított orvosi kezelése – amelyre tekintettel a kijelölt lakást elhagyhatja – egy héten

több napot is jelent, így önmagában nehezen elfogadható a házi őrizet.

65

Továbbá utalt arra, hogy a bíróság nem vette figyelembe azt sem, hogy a hivatkozott

szakvélemény szerint a gyanúsított 2010. május óta nincs ellenőrizve a …Kórházban,

amennyiben pedig valóban igen súlyos az állapota, nehezen magyarázható, hogy miért

nem vette igénybe az orvosi segítséget szabadlábon. Elmondása szerint betegségét több

mint 5 éve …kezelte, illetve…-ban kapott kezelést. Azonban a betegségekről orvosi

dokumentációt bemutatni nem tudott, a szakvélemény kórelőzményi része a gyanúsított

elmondásán alapszik. A büntetés-végrehajtási intézetben, illetve kihallgatásai során

epilepsziás rohamai voltak, azonban ezt az orvosi vizsgálatok nem igazolták, rabkórházi

felvételét nem tartották indokoltnak, illetve at orvosi vélemény szerint a szimuláció sem

zárható ki.

A gyanúsított bemondásán alapuló szakvéleményben foglaltak ellenőrzése jelenleg is

folyamatban van, a teljes orvosi dokumentáció beszerzésére a nyomozó hatóságnak nem

volt lehetősége. Időközben beszerzésre került a büntetés-végrehajtási intézet orvosi

dokumentációja és az OEP nyilvántartása. A gyanúsítotti nyilatkozat szerint daganatát

2,5 hónapja diagnosztizálták, azonban az iratok szerint 2009. december11. és 2011.

szeptember 08. közötti időszakban nem vett részt semmiféle OEP ellátásban, így kérdés,

hogy hol diagnosztizálták betegségét. Betegségét tekintve 2009-ben általában 3 havonta

vett igénybe járóbeteg ellátást, majd 2010-ben és elfogásáig semmiféle ellátást nem vett

igénybe, jóllehet elvileg súlyos állapota és betegségei indokolták volna.

Fentiekre figyelemmel a gyanúsított házi őrizetének elrendelése nem nyújt elegendő

biztosítékot az eljárási jelenlét biztosítására, az eljárás eredményes lefolytatására

különös tekintettel arra is, hogy külföldön élő rokonai vannak.

Ezért az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és az előzetes letartóztatás

meghosszabbítását indítványozta.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen állapította meg, hogy az előzetes

letartóztatásnak a Be. 129. § (2) bekezdésében foglalt általános feltétele és a Be. 129. §

(2) bekezdés b.) és d.) pontban foglalt különös okai az eljárás jelenlegi szakaszában is

megállapíthatók.

66

Tényként az is megállapítható, hogy az igazságügyi orvos-szakértők X Y gyanúsítottat

2011. november 07. napján vizsgálták meg és ez alapján 2011. november 16. napján

készítettek szakvéleményt, amelyben egyértelműen megállapították, hogy autoimmun

betegségének orvosi gyógykezelése büntetés-végrehajtási intézetben nem oldható meg,

az autoimmun kórképek az előírt orvosi szabályok tartása nélkül a beteg egészségi

állapotának romlását idézik elő.

A Be. 60. § (2) bekezdés értelmében ha e törvény a kényszerintézkedések alkalmazása

estén az érintett személy alkotmányos jogainak korlátozását megengedi, az ilyen

cselekmény elrendezésének az egyéb feltételek megléte mellett is csak akkor van helye,

ha az eljárás célja kisebb korlátozással járó más cselekménnyel nem biztosítható.

A másodfokú bíróság osztotta azt az elsőfokú bírói álláspontot, hogy az előzetes

letartóztatással elérni kívánt célok – figyelemmel X Y gyanúsított egészségi állapotára –

enyhébb kényszerintézkedéssel is elérhetők.

Arra a szakvélemény is kitér, hogy a terhelt egészségi állapotára vonatkozóan a

szükséges dokumentációk birtokában lehet csak nyilatkozni, azonban ezek beszerzése –

ahogy azt az ügyészi fellebbezés is tartalmazza – jelenleg is folyamatban van.

Önmagában az ügyész fellebbezésében megjelölt tények alapján a másodfokú bíróság a

szakvélemény megállapításait nem tekintheti semmisnek. Ezért a rendelkezésre álló

adatok és íratok alapján nem találta indokoltnak az előzetes letartóztatás alkalmazását.

Rámutat arra a másodfokú bíróság, hogy X Y gyanúsítottal szemben az elsőfokú bíróság

a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések közül a fokozatosság elvét

figyelembe véve az előzetes letartóztatás utáni második legsúlyosabb

kényszerintézkedést alkalmazta.

Egyébként pedig – ahogy arra az elsőfokú bíróság is figyelmeztette a gyanúsítottat – a

Be. 139. § (1) bekezdés értelmében ha a terhelt a házi őrizet szabályait megszegi, vagy

az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal

előzetesen nem menti ki, vagy az akadály megszűnése után alapos okkal nyomban nem

67

igazolja, őrizetbe vehető, továbbá házi őrizet esetén az előzetes letartóztatása rendelhető

el, illetőleg ha ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható.

Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a Be. 138. § (3) bekezdés értelmében a

házi őrizet elrendelésére és tartamára az előzetes letartóztatásra vonatkozó

rendelkezéseket kell alkalmazni.

A Be. 131. § (1) bekezdés alapján a vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes

letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig,

de legfeljebb egy hónapig tart.

Ezért a másodfokú bíróság a végzés megváltoztatta és a házi őrizet elrendelésének

tartamát pontosította. Az elrendelés kezdetét – figyelemmel a Be. 215. § (5) bekezdés II.

mondata szerinti halasztó hatályú ügyészi fellebbezésre tekintettel – a korábban

meghosszabbított letartóztatás lejártának időpontjától számította.

Az ügyészi fellebbezés arra helyesen hivatkozott, hogy elsőfokú bíróság megszegte a

Be. 210. § (1) bekezdés a ) pont rendelkezéseit, amikor a házi őrizet elrendeléséről nem

ülésen határozott.

Azonban ez az eljárási szabálysértés – ahogy arra a BH 2004. évi 226. számú eseti

döntés is rámutatott – nem minősül abszolút eljárási szabálysértésnek, ezért a végzés

hatályon kívül helyezése nem indokolt.

Ezért a másodfokú bíróság a Be. 215. § (3) bekezdés alapján tartott tanácsülésen a Be.

347. § (1) bekezdés értelmében alkalmazandó Be. 372. § (1) bekezdés alapján az

elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, egyéb rendelkezéseit pedig a Be. 371.

§ (1) bekezdés alapján helybenhagyta.

A jogorvoslatot a Be. 386. § (1) bekezdés zárja ki.

Budapest, 2012. év január hó 23. napján

Dr. …a tanács elnöke

Dr. …a tanács tagja, előadó

Dr. …a tanács tagja

A kiadmány hiteléül:

……………………………

Bírósági írnok

személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések és...

Documents