ALKALMI

S Z E N T B E S Z É D E K .

IR T A

Z Á D O R I E V . JÁNOS,esztergomi kanonok.

E G Y H Á Z I J Ó V Á H A G Y Á S S A L ,

E S Z T E R G O M ,

NYOM ATOTT BUZÁROVITS GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJÁBAN.

1886.

FŐMAGASSÁGU ÉS FŐTISZTELENDÖ

i M O R J á n o sr

U R N Á K .

A R Ó M A I E G Y H Á Z B IB O R N O K A , M. O. H ER C ZEG PR IM Á SA , ESZ TE R G O M I É R S EK , A SZENTSZÉK S ZÜ LE TE TT K Ö V E T E , VALÓ SÁGOS BELSŐ T IT K O S TANÁCSOS, A SZ. IS T V Á N R E N D FŐPAPJA A SZ. IS T V Á N R E N D ÉS A SZ. J A N U A R IU S R E N D N A G Y K E RESZTESE, ESZTERGO M V Á R M E G Y É N E K ÖRÖKÖS FŐ ISPÁN JA R Ó M A I NEMES, A M AG Y. TU D . A K A D É M IA IG A ZG ATÓ TA G JA A H IT T U D O M Á N Y O K BÉCSI ÉS L Ö V E N I K A T H . E G Y E TE M É N E K

B E K E B E LE ZE TT TU D O R A , STB. STB. STB.

H A Z Á N K ELSŐ SZÓ NO KÁNAK.

I *

M IDŐ N Ö TVRN ÉVES Á LD O Z Á R I

JU B ILE U M Á T

A Z .ORSZÁG ÉS EG YHÁZM EG YE,

A h í v e k é s p a p s á g ,

Á R ADO ZÓ Ö RÖ M M EL

Ü L T É K ,

HÓDOLÓ T IS ZTE LE TTE L

FE LA JÁ N LV A .

Fömagasságu Bibornok Érsek!

Kegyelmes Uram !

Számos ok buzdított, hogy kikérve Eminencziád kegyes engedélyét, beszédeimet dicső nevével föl- ékesitsem.

Először ugyanis, most ü li Eminencziád ötven éves papságának jubileum át. Csak húsz elődjének ju to t t e szerencse osztályrészül, m ellyel az Úristen e földön jutalmazza az örök haza indokában végrehajto tt üd­vös cselekedeteit. Legyen tehát ezen egyházmegyei és hazai örömnek némi emlékjele ezen beszédcsokor, mely ha csekély is önmagában, értéke van, mert az Isten igéje teszi tartalmát.

Másodszor, mert Eminencziád a szónoklat gya ­korla ti mestere, és csak annyiban véUk papjai, hogy jó l prédikálnak, ha Eminencziádat utánozzák, széles körű. azon csapat, mely Eminencziád a jkáró l lesi a szót, hogy aszerint képezze előadását. Eme beszédek is részben azon világosság fényében készültek, mely a főpapi szószék magasáról sugárzik, azon mezőn termettek, m elyet a bíboros főpap eszmedus prédi- kácziói term ékenyítettek. És ha ezek törpeségek is Eminencziád fönséges beszédeihez képest, minden­esetre je lz ik amazok nagyszerűségét; valamint a pyra ­mis magasságát úgy érzékeltetik a képírók, ha mel' léje szikomorfákat festenek. Ennélfogva illik , hogy velők dicső ünnepén Eminencziádnak hódoljak.

Harmadszor, mert e beszédek végső irodalm i terméke egy harmincz éves irodalm i foglalkozásnak; s ezzel, m integy végső lehelletével akarja hódolatát

tenni az, k it hálája nem enged ha llga tn i; s nem is akar elmaradni, m ikor ország v ilág magasztalja Emi- nencziádat.

Végre azért is fogadja kegyesen e csekély k i­adványt, mert hiszen Jézus Szivének tiszteletére ser­kentő beszédeket is fog la l magában. Eminencziád keresztény ösztöne, katholikus sejtelmei régen oda­csatolták Jézus Szive imádóinak seregébe. Eminen­cziád szóval és te tte l va llja , hogy ezen ájtatosság mistikus valóság, a hidegülö v ilágo t Isten-szeretetre forra ló tüzözön, az Égnek v illogó ajándéka, mely a hitetlenség sötétségében arra van hivatva, hogy az Istent kereső emberiségnek biztos kalauza legyen. Imádói azon fénylő pontok, melyeken Jézus lelke, midőn elsötétült felette a láthatár, m egnyugodott; im ádói nevét m ondotta neki az angyal, m időn a ha­lá lla l tusakodót vigasztalta, mire megerősödve fö lke lt s a poroszlók elé ment, hogy hát ö ljék meg, mert hiszen vérontása nem leszen hiába. Ezen ájtatosság eredményei nem képzeleti árnyak, hanem szivben érzett vigasztalások, te ttre gyulasztó hőforrások, meny- nyei cseppek a siralom völgyében zarándokló keresz­tények sebzett szivei számára. Á lta la a paradicsom elfeledt érzetei fölélednek. Legyen Jézus ezen ke­gyes Szive e napon s a hátra levő lustrumokban sza­kadatlan vigasztalása, ragyogó tetteinek jutalma, az Isten fényhonában, mely indoka tetteinek, örök lá tása !

Esztergom, i,88ő. október 28.

— 6 —

Zádori Ey. Jííiios.

Sziiz Mária szeplőtelen fogantatásáról *)

Ü d vöz lé gy M á ria ! L u k . I , 28 .

A mai ünnep, azon kivá ltság dicsöitésére rendel­tetett, m ely szerint szűz M ária eredendő bűn né lkü l fo - gantatott sz. Anna méhében. Az ember m ihe lyt létezni kezd, már be van szennyezve Ádámnak, a m i ős a tyánk­nak paradicsomban elkövetett engedetlenségi bűnével. Ádám azon forrás, m elyet az ördög almája megmérgezett, akármeddig önti vizét, nedve m indig le lk ile g dögleletes marad. K in e k tehát emberi atyja van, a m int e v ilágra jö tt, le lke be van szennyezve, azért mosatik meg a ke- resztség vizében. A kereszténység ez általános tanának bizonyítványaira akadunk, m int az ó-, úgy az uj-szövet- ségben; már Dávid k irá ly a rom lo tt természet terhe a la tt nyögve, azt hozta fe l az Isten megengesztelésére; ,^ime én a vétekben fogantattam és bünhen fogan t engem az én anyám.^'' (Zsolt. 50. 7.) A nemzetek apostola ké t erőt érezvén magában, melyek közül az egy ik felmagasztal, a legtisztább, határtalan jó felé, a másik lehúz á lla ti in ­gerekhez, hangosan panaszkodott az innen támadt harcz-

* ) M on d a to tt B .-G ya rm athon 18 55 . május 6-án, m ik o r az egész országban hálaünnep ta r ta to tt , h o gy a h itágazat 18 54 . decz. 8. k im o n d a to tt. M eg je len t u g yan o tt 1856 . K é k Lá sz ló gyo rssa jtó ján . T ize n ha to d ré tb en 16 lap . — Ezen a lka lom m al a ma­gya r p ü spö k i k a r ezüst em léké rm et v e re te tt, ilye n fe l i r a t ta l : P IU S IX . ; P . M A X : D E C L A R A T . IM M A C U L A T A M . 1854 . H á tla p o n : V IR G IN I. S IN E . L A B E . C O N C E P T A E . M A G N A E . S U A E . D O M IN A E . R E G N U M . M A R IA N U M . A N N O . 1855. P R ID . N O N . M A I.

ró l, m ondván: „ Oh én boldogtalan ember, k i szabadit meg engem a halá l e testétől.'^ (Rom. 7. 24.)

Az U r-Is ten hogy benépesítse a földet, Ádám ot te- remté az emberi nem atyjának, evégböl kegyelm ekkel e llátva öt, m int az örök élet örökösét, még azon elöny- nyel is gazdagította, miszerint esze úgy ura lkod jék teste fö lö tt, hogy ez sohase bírjon föltámadní amaz ellen. Ezen eredeti szentség, ha Ádám híven teljesíti Isten parancsait minden utódaiba átöntetett volna, ámde vétkezvén, el- veszté a kapott kincseket, következöleg elszegényült az emberi természet, mely akkor Ádámban, az egyedüli tu ­lajdonosban vo lt letéve.

A dolognak könnyebb megértésére szolgáljon a kő ­vetkező hasonlat. E gy hatalmas k irá ly magához hívatá bérlőjét, s így szóla hozzá: bírjad ezen jószágot, melyhez többféle szabadalom van kötve, s ha hü leendesz hozzám, gyerm ekeiddel együ tt nemessé teszlek. Tegyük azt, hogy a bérlő föllázadt ura ellen, s ez őt amint megérde­melte, egyéb büntetéseken k ívü l szabadalmaitól megfosz­totta, s közönséges állapotba helyezte. V ilágos, hogy a hütelen bérlő jószágát nem hagyhatta örököseinek más­képen, m int megfosztottan azon előnyöktől, melyeket nem önerejéből b írt, hanem k irá lya kegyéből. — íg y történt Ádámmal. Vétke á lta l elvesztvén eredeti szent­ségét, igazságát, megmaradt azon emberi természete, melyet mi is örököltünk. Ezekből láthatni, hogy az em­bernek jelen állapotja korántsem az, melyet eredetileg a lko to tt Isten, — ez az eredendő bűn hozománya, m elyet ugyan mi el nem követtünk, hanem, m ert m int Ádám fiai, szentségtől megfosztott, féket vesztett, inge­rekke l te lt természetet kaptunk, m elyet Ádám bűne te tt ilye n né : mi is annak részeseivé tétetünk. „Ezen bűn a la tt — mondja sz. Anselm — nem értek a kisdedekben egyebet, m int az Ádám igazságától megfosztott meztelen természetet. “

Szűz Máriának kiváltsága tehát így fejezhető k i ; hogy Isten kegyelméből megmentetett az igazság és

~ g —

szentség megfosztatásától, mert ebben á ll az eredendő bűn. Más szavakkal: Sz. Mária, le lkének testtel való egyesülésétől, m indig diszitve vo lt Isten kegyelmével.

Szűz M áriának ezen felséges kiváltságát ma ünnepli az egyház, és pedig m int hitágazatot. H ogy bűn nélkül fogantatott, ezt eddig jámborul h itték, hitágazat nem volt, azaz aki nem h itte el, még nem vo lt eretnek. E h ite t azonban az egész v ilá g püspökeinek unszoló kérelmeire a római pápa m últ évben dogmává, hitágazattá te tte ; ak i most el nem hinné, ép o ly eretnek volna, m int aki tagadná Jézus istenségét, vagy a hét szentséget. Ha a v ilág ez ünnepet, ámbár a szeplőtelen foganat csak jám­bor vélemény volt, fényesen megülte : mennyivel inkább ke ll azt most tennünk, midőn e sz. meg'győződés hitága­zati méltóságra emeltetett. Ma tehát ezen tanágazat első ünnepén elm élkedjünk szűz M áriának ezen fölséges k i­váltságáról. Figyelmezzetek.

I.Az U r-Is ten öröktő l fogva elhatározván, hogy

sz. F ia e fö ldre fog jönni, igen természetes, hogy a mó­dot is öröktő l fogva tudta, m ely szerint annak történnie ke ll. M ár most. Nincs a világon fejedelem, k i midőn pa­lo tát épit magának, sajnálná a költséget, sőt inkább m in­den kincsét összehalmozza, csakhogy lakhelye szép, feje­delmi méltóságához illő legyen. Hátha az Isten földre száll és sz. Máriában lakást vesz, nem disziti fe l azt istenileg ? B izonyosan; azért mondja az irás „a bölcseség házat épite m a g á n a k (Péld. g. i.) Minden teremtett do­lo g ró l az m onda tik ; hogy parancsolá s meglettek, önnön házát pedig művészettel, fö lte tt szándékkal épité, eltávo- litva minden oda nem illő t, hogy látszassák azonnal, k i­nek a lakása. Képzelhetn i-e továbbá, hogy a fejedelem ujdon várába beereszsze árulóját, gyalázatos ellenét, hogy az bűzhödt lehelletével bemocskolja laká t? Nemde’f te r ­mészetes, hogy messze űzze sértegetőjét. Az örök Ige házat épitve magának, nem ereszthette oda örök ellenesét

IO

az ördögöt, nem engedte ott hatalmaskodni azon bűn erejében, m elyet eredendőnek nevezünk.

A m it az Isten méltóságának fogalma követel, azt bizonyitva lá tjuk a sz. Írásban; mert ime az Isten maga kü ld i le angyalát tiszteletére annak, kihez szállandott az Üdvözitö. „UdvÖzlégy M á ria malaszttal vagy teljes, u r va­gyon veled'-‘, Íg y szóla hozzá az angyal. K i t az U r üdvö­zöl, k it angyala á lta l kegyelemteljesnek nevez, mikép történhetett volna, hogy az, m int a több i emberek Isten haragjának tá rgya le tt volna, ha csak kis időre is? M in ­den ember kap maiasz tót, hogy az sz. életet eredmé­nyezzen benne, ámde „malaszttal te ljes“ e dicső czim Isten angyala á lta l elrebegve, egyebet nem jelenthet, m int hogy az U r, kegyelmének áramlatával, az eredeti szentség elvesztését megakadályozta az istenes szűzben.

Vonu ljunk hátrább nehány ezer évvel. M időn az első ember bűnbe esett, a csábitó kígyónak azt mondta az U r: ,̂ Ellenkezést teszek közötted és az asszony között, a te és az ö magva között, és ö megrontja fejedetJ* (Moz. I. 3. 15.) E helyen ké t ellenségről van szó, k ik közül az asszony t. i. sz. M ária — a diadalmas fél. H a már ő szintén le tt volna a sátán rabigájában, bizony, nem vo lt érdemes hirdetni, hogy meg fog vívni az ö rdögge l; annál kevésbbé ke lle tt volna győzelmet jövendölni neki, mert evvel dicsekedhetett volna az ördög is. H o g y is illenék az össze, hogy az ősbün gyengítse azt, k inek a sátánt teljes d iadalla l le ke lle tt győznie. I t t tehát, a megváltás módjának vázolásánál, már is k íje le lte te tt sz. M ária szep­lőtelen fogantatása.

íg y értették ezt minden századnak egyházi tanítói, k ikn e k töméntelen sokaságából csak a legrégiebbeket idézzük. Sz. Irenaeus, Polícarp, János apostol tanítvá­nyának növendéke, íg y beszél sz. M á riá ró l: „A m in t az első Éva rászedetett a rósz angyaltól, és engedetlen le tt, úgy M ária meggyőzetett az angyal á ltal, hogy engedelmeskedjék Istennek, i ly módon az okos szűz vé­dője le tt a dőrének. És valam int a szűz Éva álta l

11

halálba rohant az emberi nem, úgy Mária az örökkévaló Szűz á lta l visszavezettetett az életre; az egy ik szűznek engedelmessége ellensúlyozván a másiknak engedetlen­ségét. “ (Adversus haereses.) Képtelenség tehát á llitan i, hogy Éva bűnének javítója, szintén az eredeti szennyben részesült legyen, s hogy az ügyvéd védenczének bűnös­ségén osztakozzék. Sz. Justin TriíFonnali vitájában össze­hasonlítván az első asszonynyal Máriát, k i arra született hogy az elsőnek hibáját jóvá tegye, így szó l: „M e rt Éva midőn ha lá lt okozott, az eredeti szentséggel vo lt fe lru ­házva; annál inkább szükséges, hogy vele díszítve le ­gyen sz. M ária, mert életet hozott a v ilágra ." A lex. D ie - nes szent lakóhelynek nevezi a szűz anyát, továbbá, hogy te tő tő l ta lp ig van megáldva, s a Szentlélek erejétől m in­d ig védelmezve. Istennek tisztelendő hajléka, szűzies és minden jóban gazdag édenkert.

Harm adik században, Origenes i ly czimekkel il le t i: hogy méltó vo lt Istenhez, hogy szeplőtelen, egyetlene az egyetlennek, égi kincs, az Istenség gazdagsága, leg ­teljesebb szentség, legtökélyesb igazság! Ennél ny íltab ­ban szólni nem lehet. Pedig a felhozottakat Origenes írja, aki fennen hirdáté azon e lv é t: hogy csak azt hiszi, m it m indig, mindenütt és m indnyájan vallo ttak.

K ele ten sz. Efrem énekli meg ezer meg ezerféle a lak­ban sz. M ária tisztaságát és szentségét. S m integy k ifá ­radva, de érezve, hogy még sem mondott el mindent, fö lk íá lt : „Ö maga a szüzesség, szeplőtelenség, maga a szentség Isten alatt. “ A görög egyházban Epiphaníus képviseli sz. M ária tisztelőinek óriási táborát, s így ára- doz dicséretében: M ikép magasztaljam m éltó lag a dicső­ség és boldogság gyökerét. M ert Istentől mindenek fö lé van rendelve, szebb a Cherubok- és Szeraphoknál, s nem ember, de angyal nyelve volna képtelen dallani dícsére­tét. Sz. P roklus így e lm é lke d ik : „Va lóban lehetett Isten temploma, mert tiszta fö ldbő l vétetett, egy uj teremtés égi teste ő, m elyrő l az igazság soha le nem nyugvó napja, a bűn minden sötétségét e ltávo líto tta ." Az 5. század

elején a jeles Cajus Sedulius így éneke l: M in t az éles tövisek köréből elöszökik a gyöngéd rózsa, és szépségé­vel árnyat vet szűrős nemzőjére, épugy az Éva gyökeré­ből született M ária e ltö rli dédanyja bűnét.

Ezekből láthatni, mennyire általános vo lt a szeplőte­len foganatról való h it, pedig megeléglettünk csak nehány első öt századbeli iró t felhozni, miután némely kereszté­nyek csak ezekben ta rtják isteninek az egyházat. Azóta m indig növekedett, terjedt e hit, gyakrabban nyila tkozott, m ig végre napjainkban a sz. Szűz irán ti tisztelet elözön- lö tte az it t o tt még ingadozókat.

Lássunk azonban még más emlékeket is, melyek szintúgy lehetnek az eszme kifejezései, m int a szentirat. Ilyenek a szertartásos könyvek, sz. Jakab, M árk, Vazul misekönyvei, melyekben örökké szeplőtelen — legszebb— legdicsőségesebbnek mondatik. R ég i képeken is ig y lá tju k ábrázolva, hogy földtekén állva, a csábitónak fejét lábaival tapossa, mi ny ilván je len ti kiváltságát. Általános lévén a sz. h it, a jámbor nép meg is akarta ünnepelni a szeplőtelen fogantatást, m int megünneplé sz. M ária szü­letését, mennybevitelét. Sz. Szabbás imarendjében (404 körü l) ez á ll: Dec. 9-én a sz. A nya fogantatása szent Annában. Ugyanazon apát 14 M ária dalában ig y ir : Te nálad megállapodott az első atyának bűne, s nem me­hetett tovább. Spanyolországban a 8. században kezdték ünnepelni; Nápolyban, egy ottani egyház falának márvá­nyába vésett naptár szerint a IX . században már ünnepelték, a 10. században behozatott Angolországba, a 12-ben B e l­giumba, s i. t.

Az egész kér. v ilág tehát h itte a szeplőtelen fogan­tatást, m i nem is lehetett máskép, mert az a legszoro­sabban következik egyházunk tanából. Az apostol szerint o ly főpapra vo lt szükségünk, k i szent, ártatlan, szeplő né lkü l való, bűnösöktől elkülönzött. Lehetne-e ezt bátran mondani, ha anyja bűnös vo lt, s ha bűnös anyától bűnös testet ve tt volna fe l ? A zért ig y k iá lt fe l sz. Á gos ton : Jézus teste sz. Máriáé, m ikép lehessen bűn á lta l be-

------- 12 --------

mocskitva ? (Sermo de assumpt.) A sz. irás szerint az apa bűnei gyalázatot hoznak a fiura^ nem történ ik-e ilyesm i Jézussal is, ha M ária bűnös? De nem is képzelhetni ezt, hisz az Isten, k i annyira szent, ártatlansága- és szentsé­gére annyira féltékeny, s minden bűnt határtalanul utál, m ikép engedhette volna bemocskitani sz. M áriát, k itő l testet vala veendő az Üdvözítő. „Isten ments, k iá lt fe l sz. Bemard, hogy azon ház, melyben Jézus 9 hónapig la ­ko tt, valaha szükségelt volna k itisztítást.“ H a sz. Jánost, Jézus előhírnökét anyja méhében megszentelte az U r, nem fogja-e azt, k i szülendő vala Jézust, sokkal előbb — fo ­gantatásakor megszentelni ? Ha az Isten nem engedte meg Dávidnak, hogy nem tiszta kezeivel templomot építsen, m ikép egyezzen bele, hogy Mária, legsajátosb értelemben Istennek temploma bemocskittassék ? Jézus kőbő l épített templomból kiüzé az árusokat, b izony nem engedhette, hogy a hajlékot, hol ő emberré lett, csak kevés időre is az ördög, k i gy ilkos vala kezdettől fogva — megszállja. — Krisztus urunk, m int mondám, ö röktő l fogva sz. M áriát választá anyjának, erre tehát méltóvá is ke lle tt őt tennie. De m ikép ? Talán fényes nemzetség, v ilág i hatalom, tek in ­té ly á lta l ? Nem. Egyedül a megszentelő kegyelemnek fogantatásakor történt kiöntése által. H a egyéb k itün te ­tése nem leendett, csak hogy k irá ly i, főpapi vérből szár­mazott, ez e lőnynyel más leányok is bírván, M ária nem külömbözött volna más emberektől. Evvel öt k itün te tn i kevés leendett. De nem is akarta ez t; mert hogy az Isten anyja k irá ly i, főpapi vérből származik, az inkább Á bra ­hám, Jákob hitének, Dávid szentségének jutalmazása volt, mintsem M ária dicsősége. Ha Jézus olyan előnyökre gondolt volna, m elyek a mi szemeinkre vakító hatást gyakorolnak, akkor nem választandott buko tt családot, nem o ly k irá ly i családot, mely elveszté hírnevét, hivata­lát. Az Isten anyját csak olyan előny ille t meg, minővel k ivü le senkisem bírhat. De mi különítse az egész em­beri nemtől, miben á ll azon kitüntetés, m ely szülöttéhez méltóvá tegye, m e ly ik azon kiváltsága, m ely á lta l Jere­

— 13 —

miás, kér. sz. János szentségétől külöm bözik ? Ez csak fo ­gantatásakor nyert kegyelme lehet.

E nnyi okfö harczol az egész kath. v ilá g százados hite mellett, már pedig a kér. nép közértelme, érzülete sem megvetendő érv valamely tan igazságának bebizo­nyítására, hiszen ez a föpásztorok tanitmányának, s az egész testületet elevenítő Szentlélek munkálkodásának b izony la ta ; — különben azt lehetne mondani, hogy az egyház teste m int ilyen, fejétő l Jézus K risztustó l elsza­kadhatna.

Ezen általános h ite t IX . Pius pápa h itágazati rangra emelte. Lássuk mi jogga l te tte ezt, s nem változott-e ez á lta l az isteni tanítás.

I I .Felzudultak némely emberek, midőn ha llo tták, hogy

uj hitágazat fog k ih irde tte tn i, azt kérdezvén, tehát uj ta ­nítás ke le tkezett ? E nehézségnek megoldása fényesen bizonyítja a kath. vallás isteniségét. Azon ellenvetők a hithüség palástja a latt elakarnák oltani a hitigazság su­garait, melyeket k ilöve ll, s megakadályozni, hogy a hí­vők ne nyerjenek tápláló világosságot. A kér. h it vá l- tozhatlansága meg nem tű ri a tanágazatok változását, de megengedi, sőt követe li azok k ífe jlésé t; nem halálosan dermedt a kér. h it, hanem élettelien állandó. K izá r m in­den újítást, m ely ellenkezik a meglevővel, de nem tiltja , hogy bizonyos elv kifejtésén haladjunk. A z egyházban mondja lir in i Vincze, meg vagyon a legnagyobb haladás; mert k i irigye lné azt az emberektől, k i volna o ly gálád az Isten iránt, hogy azt roszalná. Csakhogy haladás le ­gyen az, és nem változtatás, a haladáshoz tartozik, hogy egy dolog önmagában kiterjedjen, a változtatás pedig abban áll, hogy másra változzék. (In commonitorio N. 23.) Például az emberben ámbár m indig k ife jlő d ik a test, mégis változatlanul ugyanaz marad, mert az idő csak azt fejleszti k i, m it a gyerm ekkor behéjazva re jte­getett. Szükséges — fo ly ta tja szerzőnk — hogy ig y

— 14 —

haladjon minden hitágazat, azaz évek fo ly tán megerősöd­jék, kiterjedjen, magasodjék, de nem kevésbbé ille te tlenü l megmaradjon a már elhatározott tanokkal való öszhang- zat. Az egyház m ind ig az idő szükségeihez alkalmazko­dik, magyarázva, megkülönböztetve a tanaiban re jlő ré­szeket. A sok közül csak egy példát hozok fel. Az ephezusi zsinatban elhatározta az egyház, hogy Krisztusban csak egy személy vagyon, a chalcedoniban hogy kettő a természete, a konstantinápolyiban hogy ké t akaratja van. U j tanága­zatok vo ltak ezek? Korántsem, hanem csak fejleményei azon egy h itczikknek, mely szerint Krisztus urunk Isten és ember egyszersmind. Meghatározva e három dogmát nem rontattak el, hanem fe lv ilágositta tván a tanban fo g ­la lt részek, megerősittetett a rég i igazság. Ez pedig nem változás, hanem haladás.

íg y vagyunk a szeplőtelen foganat hitágazatával. Ez is nem uj tan, hanem csak végső magyarázata azon hitnek, m e ly lye l b ir t az egyház sz. M ária tiszteletét i l le ­tőleg. Csak akkor volna uj, ha nem fog la lta tnék egyhá­zunknak M áriáró l fo ly ton élő hitében. M ilyen fogalommal b ir t az egyház sz. M ária szentségéről és méltóságáról, lá t tu k ; igen természetes volt, hogy .azt, mire a sz. Írás­ban útmutatást kapott s mi szorosan következik e téte­lekből, jám borul higyje. M időn tehát az önkényt fe lgyön- gyöző következmények előtünésén va laki megütköznék, az ép o ly nevetséges volna, m int a szántóvető, k i bevet­vén földjét, midőn virágozni, gyümölcsözni látja, elcso­dálkoznék, hogy k i okozta e változást. Ép az ellenkező határozat volna uj tanitás, mert akkor a keresztények M áriáró l való hite megszűnne lenni a régi, mely szerint fo ly ton szent- és szeplőtelennek tartatott.

M időn ezen, az egyházban kezdet óta meglevő h it­eszme tanágazatra emeltetett, ez ép úgy történt, m int a fölhozott példában; m indig h itték a keresztények, hogy Krisztusban két természet, egy személy vagyon, csak m i­dőn e tan némelyek á lta l kétségbe vonatott s a pápák érettnek lá tták az időt, k ik iá lto ttá k a dogm át; mert

— 15 —

hiszen idővel minden kéte lynek el ke ll oszolnia, azért a dogmák száma nem befejezett, hanem ezekhez minden század meghozza a magáét. Az egyház, a nála le tett h it­ágazatok figyelmes őre, nem kisebbíti, nem is ad hozzá- jo k valamit, nem hagyja el a szükségest, s fö l nem vesz fölöslegest, a magáét el nem ejti, nem b ito ro lja a m ásét; hanem bölcsen oda igyekszik, hogy ami rég tő l fogva megkezdve, vázolva van, azt tökélyesitse, ami kifejlesztve, megerősítse, ami elhatározva, megerősítve van, azt meg­őrizze.

De hol van azon óriási ész, mely mind ezt végre­hajtsa ? K i fog válogatni az Isten hozta tanításban, s el- különözni, m i isteni küldemény, mi emberi salak ? Talán ember tegye ezt, k i azon isteni tanítás nagy részét fö l­fogn i sem bírja? A zt á llítan i képtelenség volna. H o l is venné az ember az észt megfékező tek in té ly t? Ennek hiányában pedig m i jogga l kényszerithetne valaki, hogy a kereszténység fokozatosan k ife jle tt tana it elfogadjam, még akkor is, ha előadójuk tudós vo ln a ; miután tudjuk, hogy azok sokat vitatkoznak, k i ítéljen közöttük ! ? A zt egyedül Istennek ke ll tennie, amint tö rtén ik is ; mert K risztus urunk így szólt mennybemenetelekor tanítvá­nyaihoz, k ik re tanítását bízta: „V egyé tek a Szentlelket, én veletek vagyok a v ilág végezetéig." A Szentlélekkel megtelve az apostolok, s m ivel meg ke lle tt halniok, utód­ja ik ügyelnek fe l a kereszténység tisztaságára. H ogy még közelebbről is megjelölje az egyházát üdítő forrást, így szól Péterhez: „És te egykoron erősítsd testvéreidet.“ Sz. Péter trónja tehát azon nap, mely h itünk láthatárán v i­lágossága bőségével h in ti el a hajnalt, s m indig jobban előtűnvén, egykor majd fényes delet a lkot, melyet azon­ban n y ílt látással, csak ez élet révén tú l fogunk élvez­hetni.

M időn a római pápának h ite lt adunk, nem ember­nek, hanem Istennek hiszünk. H ogy most az egyház ősi h ité t dogmává határozta, ezt mi katho likusok azért fo ­gadjuk el, mert azt Krisztus urunk mondotta k i he ly ­

— i 6 —

tartója által. Többé nincs beleszólásunk, mert a csalha­tatlannak inkább ke ll hinnünk, m int saját eszünknek. A mi kötelességünk azt teljesíteni, amit ezen kimondás á l­ta l elérni akart. Az uj tanágazat czélja nem egyéb, m int sz. M ária méltóságának, melynél nagyobbat Isten alatt képzelni nem lehet, hőbb tisztelete.

I I I .V a lak i mondta, hogy ez lehetetlen, mert ha minden

ember bűnös, tehát sz. M ária is. Ezen ellenvetésre ez a válaszunk. — M időn Mózes a zsidókat kiszabadította az egyiptom i rabságból s a vörös tengeren átvezetni akarta: sokan kinevették, hogy hiszen ez lehetetlen, hogy mind bennfuladnak. De midőn sarkukban vo lt az ellenség, hogy meneküljenek tőle, Mózes után a tengerbe mentek a tenger vizei fa l gyanánt m egálltak s ők száraz láb ­bal átmentek, az utánuk tóduló ellenséges csapatokat pedig e lboríto tta a viz, s mind odavesztek. E kkor aztán a tengerparton az egész nép hálákat adott Istennek, hogy kiszabadította őket, mert Pharao népe alászállott a fenékre, m int a kő. (Lev. X V . 5.) Mózes fe lk iá lto tt: „a te jobbod megverte az ellenséget! megemésztette öt, m in t a t a r l ó t — K ik a hitágazatban kételkednek vagy kér­d ik hogyan történhetett ez, hogy sz. M ária ne legyen bűnben, azt fe le ljü k : Isten cselekedte ezt, ak i hatalm as, miután mindenható, megtehet mindent. K i birná meg­á llítan i a tenger hullámait, hogy fa lként meredve á llja ­nak ? se nk i; de Isten megtette. A k i m egállította a ten­ger erejét, ugyanaz m egállíto tta az eredendő bűn rohamát hogy sz. M áriát, mert Isten anyjának vo lt szánva, be ne undokitsa.

N agy az ellentét a világosság és sötétség közt, a tűz és viz között, de ez csekélység ahhoz képest, ami Isten és a bűn között van, mert nem képzelhetünk olyan ellentétet, m ely megközelítené azt a gyűlö le te t, m e ly lye l a legszentebb Isten a bűn irán t v ise ltetik. Bűnt mondot­tam, mert a kegyes Isten a bűnös embert is szere ti;

Alkalmi szent beszédek. .

_ _ 17 _

de g yű lö li magát a bűnt. Ha már ennyire utálatos előtte a bűn, miképen engedhette volna, hogy édes anyja, k itő l testét vette, melyet az oltáron imádunk, k it a legtisztább angyalok kirá lyné jának rendelt, hogy, mondom, ezen szent anya legkisebb ide ig a bűn árnyékában le tt vo ln a ! ? Ha Izrael fia i minden aranyat, ezüstöt, követ, gyöngyöt, szóval ami szépségük, drágaságuk volt, mind az Isten sátora és szekrénye ékesitésére ford íto tták: mennyivel szebb, dicsőbb le lk i ékességeket érdemlett az, ak i a F iú Istennek sátora, eleven háza volt, melyben lako tt! —Van tehát va laki mégis, aki Ádám bűnétől mentve fogantatott, t. i. sz. Mária, mert m i mind bűnben jö ttü n k a világra. Örvendjünk, hogy ő azon égő csipkebokor, m ely égett, de el nem égett, sz. M ária emberi módon született, de az emberiség átkát, a bűnt elkerülte.

M i eddig is hű tisztelői valánk a sz. anyának, ha tiszteletünk őszinte, most még lelkesebben ke ll azt m in­den alkalom m al ny ila tkozta tnunk; k iv á lt m i magyarok, k ik sz. büszkeséggel Pátrónánknak nevezzük az egek dicsőségét. Mutassuk meg, hogy m éltók vagyunk az Is ­ten anyját bírhatni védőnknek !■ Ne engedjük, hogy igaz legyen m it szemünkre hánynak : hogy érdemetlenek va­gyunk e megbecsülhetlen százados dicsőségünkre. Nem, ez nem fog megtörténni. A magyarság századok óta han­goztatja, hogy vérünkbe öntetett tisztelete; nem hiszem, hogy annyira e lfa ju ltunk volna, hogy ru t hálátlansággal b irnók viszonozni védői kegyét. K i tűnődött e nemzet sorsán, az meggyőződhetett, hogy a magyar csak szűz Máriának köszönheti ezredéves létét. E lö l, hátul, közöt­tünk annyi nép koporsója domborul, s e nemzet a ke­reszténység pajzsa, á tlyuggatva bár, de törve nem, disz- l ik a „kereszténység védelmének" karján. — Azért m ig sz. M áriá t tiszteljük, el nem enyészünk; de ha e lhagy­juk, elvet ő is, s a magyar elpusztul, elvész, s Hunnia mosolygó virányain kő sem fogja je lö ln i nyomát.

Serkenj fö l tehát tiszteletére te kér. h iv sereg, hogy viszhangozzák dicséretét hazánk bérezel, s örvendj mert

I 8 —

megélted, hog-y azon dicsöülettel övezd a földön a sz. anyát, m elynek fényében eddig csak az ég angyalai gyö ­nyörködtek.

A n y á n k ! eddig azt mondták, hogy még nem lehete hallani, hogy va laki magára hagyato tt volna azok közül, ak ik pártfogásod alá adák magukat, ne engedd, hogy most, midőn úgy látszik az U r is k ifo g y o tt kincseinek rád öntésében, ne engedd, hogy most mondhassa azt valaki. Jó anyánk mi csak azt kérjük, hogy e hon. m elyért imádkoznunk szivünkbe öntetett, hogy e hon jámbor k irá lyáva l örök hived legyen, hogy a magyar meg ne szűnjön tiszteletedbe helyezni minden reményét, és hogy csak addig éljen, m ig neked él. Ámen.

— 19 ~

Három bucsujárási sz. beszéd.'*')I.

M ióta m eghajlik Jézus keresztje e lőtt az emberiség, azóta tiszteli egyszersmind szűz M áriá t is. — Minden ér­dem iránt önkénytelenül hódolattal ke ll viseltetnünk. Ha tehát csak azt vesszük tekintetbe, hogy M ária á lta l Üd­vözítőt kaptunk, már is soha le nem róható hálával ta r­tozunk neki. Ámde ö Istennek is a n y ja ; mellőzve tehát a hálatartozást, egyedül annak elgondolása, hogy ő a mindenható Istennek anyja, eléje boru ln i kényszerít. íg y könnyen megfejthető, hogy a kereszténység kezdetétől mindenha vo ltak bölcs nagy eszü férfiak, k ik sz. M áriát tisztelték, s már az őskor azon éveiben, midőn vetekedés nélkül h ittek az egyház tanításának, m ikor még nem vo ltak eretnekek, tiszteletére szent szónoklatokat ta rto t­tak, s ezrek hangoztatták dicsdalát. Ezen hódolat, szokás tehát egykorú az egyházzal.

*) M on da ttak a m á trave rebé ly i szent kú th oz veze te tt bucsujárás a lka lm áva l. M eg je len te k 1859-ben. Budapesten Beim el és Kozm a nyom dájában ; m in t lenyom at a „P ázm ány-füze tekbő l. “ N yo lczad- ré t. 8 lap.

---- 20 ----

M ária tisztelete nem imádás, nem áldozat-im a; de nem csupán tisztelet, dicséret, magasztalás, hanem ez mind együttvéve szeretet. A kereszténység két uj érzel­met hozott létre, eg'yik a felebaráti, másik az ezen anya irán ti szeretet. M ár sz. Ágoston panaszlá a dicséretét méltón kifejező szavakban való hiányt. M indam ellett ha ll­gatnunk nem szabad, mert nagy az ö dicsősége. Lehet-e képzelni a szűz anyáénál nagyobb méltóságot? Ö szülte az Isten fiá t ; az vo lt neki alávetve, k inek az egész m in- denség h ód o l: hiszen ennél magasabb polczot az Isten sem hozhat létre. Teremthet nagyobb, szebb világot, tö- kélyesb lényeket, boldogabb mennyországot, de ennél nagyobb dicsőséget nem gondolhat, mert önmagát nem múlhatja fö lü l. Ha e földön o ly fö lfoghatlanu l d iszittetett f ö l : minő lehet magasztaltatása o tt a Mindenható e lőtt ? Ha szolgáinak, k ik e földön szeretik, o ly boldogságot Ígért, m inőt szem nem lá tott, fü l nem h a llo t t : az emberi ész gyarlóan eltörpül, ha képzelni meri, hogy minő b o l­dogságot a lko to tt annak, k it anyjának nevezett.

I ly fönséges dicsőség ünneplésére a lig mérnök emelni szavunkat, ha nem bátorítana a bizalom ; mert ime N agy­asszonyunk a mi édes anyánk, ez a ká lvária végrendelete s Így kegyesen fogja venni fia inak gyarló , de fiú i hála­tiszteletét. E bizalom le lkesíti a népek m illió it, k ik védő- jöknek nevez ik ; e bizalom ösztönzi a népek ezreit oda gyűln i, hol tapasztalák ömölni anyai k e g y e it; ezen ren­dületlen bizalom, hogy az üdvösség je lével útra induljunk, s o tt mutassuk be hódolatunkat, hol azt legkedvesebben veszi. Bizonyos, hogy akár hol imádkozhatunk ; de midőn annyi ezren ha llga tta ttak meg bizonyos helyen, ny ilván ­való, hogy az ott végzett ima sikerdusabb. Lám a v ilágfiak, hogy szépet, r itk á t lássanak, sok országot bekalandoznak: s mi sajnálnók a fáradságot oda menni, hol Isten kivá ltképen osztogatja kegyeit, hol annyian nyerték meg kéréseiket?

Azért K .A . ! ha eddig hosszas kérésiekre nem n y ilt meg az ég, jö jje te k ; s ha majd mindnyájan fö lfog juk emelni buzgó szavunkat: nyomorunk közös ja jkiá ltásai

áthatnak a szentek allelujáján, szent A nyánk befogja mu­tatn i im áitokat az U rná i, s ö meghallgat. Szent fia vérén m egváltott K . A . ! mi is tartóztatna vissza sz. A nyánktó l ? Talán a forró nap heve ? Az meg nem á r t ; mert sokkal nagyobb, hevesebb az, mely kebletekben a szent Anya irán t lángol. A z ut fáradalmai riasztnak vissza? Gondol­já tok meg, hogy ha lankadunk, M ária lesz a mi táma­szunk; ha le lke teket a bajok emléke szállja meg, ő v i­gasztal, veszedelemben ö seg ít! K ifo g ja küldeni a kedves angyalokat, hogy őrködjenek fö lö ttünk, hogy fö ljegyez­zék fohászainkat, megszámlálják fáradalmainkat, s azokat az A tya elé ö fog ja vinni. I ly kegyes vezérrel élünkön gondtalan eredünk útra. M enjünk tehát K . A .! az egek kirá lynéjának hatalmas segítségével, a Mindenható áldá­sával. M enjünk az U rnák szent nevében.

I I .

A mátraverebélyi szent kú t keresztjénél.

Arczotok nedves az izzadságtól és könnyektő l. S ez jó l van így. Csak hulljanak azok, nedvesítsék a fö l­det, bűneink tanú já t; mossuk le azok rútságát. Ide se- g ite tehát édes Anyánk, hogy a kereszt tövében k ip i­henjünk, s m indenekelőtt imádjuk rajta füg'gö sz. fiát. íme, o tt a távolban zöld lombozatban ragyog a megvál­tás jele, reményeink közepett a kihallgatás záloga. Czél- nál vagyunk. Legyenek azért im áink forróbbak, szerete­tünk égöbb, bizalmunk tántoríthatatlan. V agy nem érzitek hogy szent helyen állunk? Szent, mert az ég megszen- telé kegyeivel. Szent legyen tehát e lőttünk e hely, s ha k i eddig nem tisztu lt volna meg bánat á lta l vétkeitő l, ne induljon tovább. De ha Mária tisztelete tovább ösz­tönzi, tekintsen előbb a Megváltóra, s mardosó k ígyó itó l szabaduljon. Szentesüljünk meg e szent helyen, mely Mária kegyeinek számláló tanúja. Oh mennyi nyom orult jö tt ide enyhülést keresni, s fö lta lá ln i azt! H ány ezer zarándok nyerte vissza e helyen ájtatosságát, le lk i nyu ­

---- 21 -----

— 22 —

g a lm á t! M ennyi busongó nyugodott meg e templom kö ­zelében ! Oh mennyi szent fohász ille tte a szent ké p e t! oh mennyi háladalt ke lte tt az a kebe lben ! S mindezt édes A nyánk tette, kihez m i jö ttünk. N agy legyen tehát a mi bizalmunk. U gy-e bár, ha anyátoktó l kértek vala­mit, azt rendesen m egkap já tok; mert vájjon m it tagadna meg az anya gyerm ekétől ? De m ily gyakran nem teheti azt meg nekünk, amit akarna ; mert hatalma g y a r ló ; íme k. a. most o ly anyához jö ttünk, k i Istennek is anyja s Így csaknem mindenható s nevezik is könyörgö m in­denhatóságnak. Hiszen az anyának bizonyos joga van fiának szive fö lö tt, s a gyerm ek eltagadhatná, m it a te r­mészet parancsol ? Salamon zsidó k irá ly , midőn anyja jö tt hozzá fö lke lt trónjáról s eléje ment, hogy teljesítse k ivá n a tá t: Jézus, k i az ember szivébe ü ltette a szülők irán ti szeretetet, s k i mindenben példát adott nekünk, ép ez ellen vétsen, m it az emberek is o ly általánosan megtartanak, s ne adja meg édes anyjának azt, m it az tőle kér ? — A k i Lo th kérésére megőrizte a várost, s Ábrahám kérésére megtartá A bim elek é le té t: miképen hagyhatná k iha llga tlanu l anyja kérését, midőn szolg'áinak imáját meghallgatja ? N agy tehát sz. M ária hatalma az Urnái.

Ámde m it használna nekünk M ária dicsősége és ha­talma, ha nem volna arra elég szeretete irántunk, hogy szószólónk legyen? Megbámulnók nagyságát, de bizal­munk iránta nem lehetne. Ö rü lje tek K . a.! mert az ő anyai szeretete fö lü lm úlja hatalmát. V ag y megszünh«tett-e volna az ott, a boldag hazában, hol minden tökéletesebb ! Ha e földön annyira szeretett, hogy kész vo lt érettünk szent fiá t odaadni: m ily nagy lesz irántunk való gondoskodása fönn az égben ? De m inek szólnék többet, hiszen M ária fiaihoz intézem szavam; ezek pedig tudják, hogy egy anya szive nem lehet szeretet nélkül. A jó barátok m it mindenfélét tesznek egymásért: s a m i kegyes Anyánk, k i o ly páratlanul szeret, megfelejtkeznék ró lunk gyerme­ke irő l? Lám a kánai menyegzőn a nélkül, hogy kérték

volna, gondoskodott a szükségesekről: k i kételkedhetnék segélyéről, midőn szemeinket s reszkető karunkat emel­jü k az ég kirá lynéjához esdekelve, hogy emésztő nyo­morunkban el ne hagyjon ?

A n y á n k ! tekints le tehát népedre s hallgasd meg im áinkat; emlékezzél, hogy szent F iad vérzett el é re ttünk ; emlékezzél, hogy m ennyit szenvedtél é re ttünk; add, hogy szenvedéseid ránk is k iáradjanak; emlékezzél, hogy iva­dékai vagyunk ama magyaroknak, k iknek védője valál, s k ik vérökkel áztatták e földet, hogy tiszteleted el ne enyészszen ; emlékezzél, hogy fia id vagyunk, s hallgasd meg gyerm ekeid égbetörő im á it !

I I I .Naponkin t fogom énekelni M ária dicsőségét, örökké

fogom áldani szent nevét, mert nagyokat m ive it a m i jó anyánk. M egőrzött az utón, szerencsésen haza érkeztünk. Ez vo lt első kegyessége! Oh, de K . A ! nagy a t i ju ta l­matok, ha szentül végeztétek a bucsujárást. Az U r egy pohárviz nyújtását sem hagyván jutalmazatlan, ti, k ik édes anyja tiszteletére i ly nagy ut fáradalmaival megküz­döttetek, bizonyára rem élhetitek folytonos áldását. V a la ­hányszor vizcsepp csorga lé arczatokról, valahányszor napsugár égetett, a mennyi lépést te tte tek : annyi áldás •száll t i rátok, ha méltóan s nem merő időtöltés, vagy mu­latságból já rtá tok meg ez utat. De tudom, hogy nincs köz- te tek egy sem, k it nem M ária tisztelete, hanem más czé- lo k ösztönöztek volna velünk jönni. M in t igaz magyarok sz. M ária dicsőségéért fáradánk, s azt Ígértük, hogy nem csak tiszteljük, hanem követjük é le té t; mert az legked­vesebb tisztelete, ha utánozzuk erényét. De ha utunk ezélj a M ária dicsősége volt, nem állhatom meg, hogy t i ­teket testvérek, k ik ugyan nem vagytok egyházunkban, de erőt vett ra jta tok a gyerm eki indulat, s testvéri sze­re te ttő l vonzatva elénk jö tte tek, s ve lünk együtt hangoz­ta ttá tok a jó anya zengő dalát, meg nem állhatom, hogy ne üdvözöljelek, hogy állandó tiszteletére fö l ne kérje lek.

— 23 ~

A gyermek, mely szereti édes anyját, rósz a lig le­het ; azért m i testvérek nem lehetünk anya nélkül, szük­ségünk van ápoló anyai kebelre védő anyai karokra. Ne­künk o ly anya ke ll, k i m indnyájunkat képes szeretni, k i m indegyikünk esdését m eghallgatni képes. I ly anya csak sz. M ária ; és ha tiszteletét nem kezdette volna az angyal, a s z ív kitalálandotta. M ária tisztelete ezred éven tú l megy, nem ke lle azt k ita lá ln i, nem ke lle arra tan ítan i; mert ama sz. férfiak közül, k ik még a sirokban, e lre jte tt helyeken prédikálták Krisztus hitét, — egy sincs, k i ne tisztelte volna Máriát. Azóta mennyi ország és trón elpusztult, mennyi elhamvadt, s bármennyire megváltozott a v ilág és szokásai, M ária tisztelete fönnáll. És nem egy ország­ban, hanem nincs a v ilágnak o ly része, ho l az evangélium m ellett nem prédiká lta tnék M ária dicsősége; nincs o ly vad rengeteg puszta, melyben a kereszt tövérő l sz. M ária neve, — melyre a m agyarok hajdan fövegöket levették,— vissza ne hangzanék. Ha a nap kel, ha délben van, vagy leáldozik, őt dicséri az emberiség, s íg y nincs perez, mely szent nevétől meg nem szentesülne.

És mégis vannak testvéreink, k ik magukat e lkü lön- zik, s m ellőzik az édes anyát. Tévedező k. a. t i azt mondjátok, hogy mivel nincs róla szó a szentirásban, azért ha llga tn i ke ll róla. Lám t i hiába olvassátok azt. Ha féltek, hogy M ária tisztelete elhomályosítja Jézus imádását, akkor ne olvassátok az angyal köszöntését: „Üdvözlégy, malaszttal teljes, az U r teveled, áldott vagy te az asszonyok közt.'^ (Luk. I. 28.) Törü ljé tek k i Erzsébet szavait: „Honnét vagyon az nekem, hogy az én Uram anyja jö jjö n hozzám.'^ (Luk. I. 43.) Ú g y látszik nem hisztek t i a szentirásnak, mert különben az „Ü dvözle ttő l," m e ly az égben hangzott először, melyet e földön az Isten angyala és pedig Isten parancsából mondott k i először, nem ide­genkednétek. D objátok el az evangélium ot; mert o tt áll, hogy Jézus engedelmes vala szülőinek. És t i kánai la ­kodalmasok ne mondjatok hálát sz. Máriának, hogy ké- résteket m egha llga tta ; t i apostolok, k ik re a Szentlélek

— 24 —

szállt, k ik re az egyház kormányzata bízatott, m iért választottátok k irá lyné toku l ? íme, tehát a szentirásban o ly nyilvánvaló okai vannak sz. M ária tiszte letének; ma­guk az apostolok, a szentirás szerint az egyház oszlopai, hódolattal vannak iránta, s csak t i nem indu ltok meg ? Nincs tehát más hátra, m int vagy eldobni a szentirást, mely sz. M ária tiszteletére utal, vagy leboru ln i sz. Mária e lé ! De vájjon észszerü-e az, távozni M áriától, midőn Jézust keressük, mintha tisztelete ellenkeznék Jézus imá- dásával ? Hiszen Jézus az oka M ária tiszteletének, s iránta való hódolatunk egészen Jézusra háram lik vissza. Micsoda fiú volna Jézus, ha sz. anyja tiszteletét rosszalná ? M i­csoda fia volna édes anyjának, ha tiszteletét egykedvűen venné ? íg y ism eritek szivét ?

De hiába, k it önszivének verése fö l nem ke lt, fö l nem keltem é n ; ha nem érzitek szivetek mélyében, hogy ez A nyá t szeretnetek ke ll, szavaimat meg nem értitek. K é rd lek mégis, örökre akartok bujdosni e jó A nya elől, k inek kezei áldásra emelten várnak ? Örökre fog já tok kerü ln i anyai ölét, melybe lehajtanátok fejeteket ? Á rván akartok átbolyongani az életen? Ö k itá rja karja it, hogy fogadhassa g ye rm e ke it: s t i nem akartok lenni gyerme­ke i! . . . G ondoljátok meg k. a., hogy egyszer fe le ln i fog tok az Ü dvözítőnek; mert k it ö legjobban szeretett, édes anyját, az iránt t i tiszteletlenül viseltétek magato­kat. Nem mondom, hogy békülje tek meg halálos ellen- ségtekkel, k i tán halálra ü ldözött; nem mondom, hogy áldozatot hozzatok embertársakért: hanem csak azt, hogy egy szeretetteljes édes anya palástja alá borulva, o lta ­lomért esdjetek, tiszteljé tek azt, k it a m i imádandó M eg­vá ltónk is tis z te lt; csak azt mondo m, mire a szentirás tanít s m it m illió k köve tnek ; csak ezt mondom, s ez o ly nehezen e s i k ? ? . . . De nem is hiszem én, hogy ne legyen gyerm eki szivetek; nem hiszem, hogy ne fá j­jon, midőn elvonuln i láttok, hogy fölkeressük édes A nyánk kegyelm i h e ly e it; nem hiszem azt, hogy t i ne tiszteljétek szivetek rejtekében a szép szűz Anyát. Törjön hát k i

— 25 —

hő szeretetetek az emberi vélemények és tekinte tek je ­gén, s vegyítsétek harsány szavaitokat M ária fiainak k iá ltása iva l; jö jje tek és dicsőítsük az Isten anyját. Oh, mert te vagy asszonyunk, te vagy fia ld öröme, honunk büszkesége, a magyar nép föntartója és dicsősége! Ámen.

------- 26 --------

Szent Feliczián ünnepén*)T estében hordozá és d icső ité

az Is te n t, i . K o r. 6, 20.

M ai napon szent Feliczián vértanú ünnepét ü ljük. I l lő Is, hogy tiszteletünk méltó legyen, mert szent tete­mét a ml templomunk b irja megbecsülhetetlen kincsül. Születése helyérő l semmit sem tudunk, s Így nem lehet fö ld ié inek büszkesége, aggályban vigaszta ló ja ; amint tehát tisztelete, úgy esedezéseinek eredménye szükségképen e szent sir közelében fog összpontosulni. Szent Feliczián valószínűleg Diokleczián üldözése a la tt kereszténységről vádoltatván, végeztetett k i. A fö lda la tti Rómában — az úgynevezett katakombákban (slralag) — számtalan vér­tanúnak teste van eltemetve, k iknek nevei e lőttünk Isme­retlenek, s csak az égben hangzanak. Az első századok iszonyú üldöztetései alatt, a bárd, vadállatok, tűz és víz á lta l e lhu llo tt áldozatok sokasága m iatt nem vala ide jük az eltakarítással e lfog la lt testvéreknek följegyezni a h it- hősök nevelt. A l ig győzték őket a fö ld alá rejteni, hogy megmentsék testi maradványaikat a megszentségtelenités- től. A m in t m egtalálták a m últ században szent Feliczián testét: X I I I . Kelemen pápa a jámbor emlékű b. Balassa Pál, e templom alapítójának kérésére egyházunknak aján­dékozta, s azóta e szent ereklye Itt köztiszteletben részesül.

T i bizonyára tudjátok, min alapszik e tisztelet, és számos kéréseitek meghallgatása fo ly tán meggyőződte-

*) M on d a to tt R .-G ya tm aton , 1859. aug. 2 0 . — M eg je len t B .- G yarm aton 1863, K é k Lász ló gyorssajtó ján . N yo lczr. 12 lap.

tekj hogy ez Isten e lőtt kedves, különben az Isten maga nem tisztelte volna az á lta l is, hogy egy halott Elizeus csontjaihoz érintetve, fö lé le d t; különben kegye it ilyen közönbös, vagy ami még nagyobb szerencsétlenség lenne, kárhozatos babonás áhitatoskodás á lta l ránk nem öm- lesztené. Azonban m ivel e földön az a hivatásunk, hogy haladjunk minden jóban, hogy tehát a tiszteletet, mely szivünkben e szent ereklye irán t él, fokozzam és meg- gyözödésteket minden o ldalró l támogassam: mai beszé­dem czéljául az ereklyék irán ti tisztelet m ibenlétét vá- lasztám. Remélem egyszersmind, hogy ha szavaim az elszakadt testvérekhez jutnak, nagy részben megszűnnek azon vádak, m elyekkel ebbeli tiszteletünket babonaság- nak nevezték. Meggyőződnek, hogy e tiszteletet az ész megengedi, a vallás sugallja, a tek in té ly szentesíti, a hagyomány erösiti és lá tn i fog ják m ily csodálatos ösz- hang vagyon a vallás csalatkozhatlan tanai s az emberi s z ív nem kevésbé biztos sejtelmei között. Legyen Jézus kegyelme velünk, m ig elmélkedünk.

— 27 —

A triden ti sz. zsinat kimondá, hogy a szent vérta­nuk és szentek testei, k ik Jézus Krisztusban éltek, meg­érdem lik a h ivek tiszteletét. Okául á llí t ja : mert a testek élő tag ja i vo ltak Jézusnak és a Szentlélek templomai, hogy ezeket majdan az Isten örök életre ke lti, s örök dicsőséggel körülövezi, hogy végre e tisztelet á ltal. Is ­ten sok jótéteményben részesíti az embereket.*) Ezen meghatározás egyszerű kimondására m indenki észreve­heti, m ily végtelen távolság választja el az ereklyék tisz­teletét bármi babonától. A babonaság abban áll, ha va­lam ely teremtménynek o ly isteni erőt tulajdonítunk, mely

*) S anctorum quoque m arty rum e t a lio ru m cum C hris to v ive n tiu m sancta C orpora , quae v iv a m em bra fue ru n t C h ris ti e t tem plum S p ir itu s Sancti, ab ipso ad v itam aeternam suscitanda e t g lo rifica nd a , a fide libus veneranda esse, p e r quae m u lta be ­ne fic ia a Deo hom ia ibus p raestan tu r. (Cone. T r id e n t. sess. 25 .)

benne van, mely önmagától, az Isten akarata- és tény­kedésének minden befolyása né lkü l hatékony. Ilyen tisz­te le tte l ille tté k hajdan a pogányok isteneiket, ilyenben részelteti mai napság „fe tise it“ a bárgyú a frika i, ilyen t határoztak Confucius tan itványai az ősöknek. Az ilyen tiszteletet az egyház soha sem tűrte el, hanem üldözte, még az ilyen hódolat után vágyakodó népek elvesztésé­vel sem törődött. H a tehát arró l volna szó, hogy mi a szentek ereklyéinek tiszteleténél valami független érde­met dicsőítenénk, melyre az U r-ísten, k i a kegyelem ura és a le lkek egyedüli szentesitöje, semmi vonatkozás­sal sem lenne, ha mi a szentek segélyében úgy bizakod­nánk, hogy az Istent, a szentek dicsőítőjét mellőznők, hódolatunk csupán a teremtményt ille tné — az i ly tisz­teletet méltán lehetne megróni, kárhoztatni, mert ez az Isten megbántása lenne. De nem ily tiszteletet ajánl az egyház. Valam int a képek, úgy az ereklyék józan nagyra­becsülése is önkénytes folyom ánya szenteink tiszteleté­nek. Ennek pedig alapja az, hogy az Isten szenteiben, az ő végtelen kegyelmét, hatalmát dicsőítjük, s hogy az adott jó példa követését, tiszteletünk legjobb módjának tartjuk. Ez ellen — úgy vélem — kifogást senki sem tehet, mert ha ágazatilag hisszük, hogy az ember m in­den jó t csupán az Isten kegyelm éből tehet meg, a jám ­bor nagy te ttek dicsőítése Istenre sugárzik vissza; más­részt azon vallás, mely szenteket képezni nem akar, nem tu d : az ember képzésére, művelésére sem alkalmas, mert a műveltség épen az eszmények valósításában áll. M ár minő vallás az, mely a helyett, hogy eszményeket állítana elénk, azokat tő lünk elvonja?

A ragaszkodás és kegyele t minden iránt, ami ked­veseinkre emlékeztet, az emberi természet mélységében gyökerezik. A rég i népek őseik porát hordták magukkal ; a rhüvelt rómaiak és görögök vallásos szertartással ün­nepelték kedveseik emlékét, s mindazt becsben tartották, mi őket rá juk emlékeztette. íg y H ekto r holttestéért a tró ja iak hevesen küzdöttek. Még a vad indián is szentnek

— 28 —

tartja a helyet, hol ősei hamva nyugszik. Az emberi te r­mészet ezen egyetemes vonását az egyház, mely szivünk minden indulatának, eszünk minden gondolatának meg- szentesitésén anyailag gondoskodik, nem hagyhatta par­lagon, hanem megszenteli azt s arra használja, hogy ez is az éghez emeljen bennünket. Innen történt, hogy a Jézus emléke- és szenvedésére büszke Jeruzsálem, melyet az Istenember titka iva l megszentelt, m ely az Isten ha­ragja- és irgalmának ug5'^ancsak nagyszerű ereklyéje, már a legrégibb időkben látta tisztelőinek sokaságát, k ik vágyó kívánsággal siettek a csodák földére, hogy megtisztel­jé k még a port is, mely az U r- vagy szent anyjának nyo­mát képezé, s melyet m artyrja inak vére megáztatott. — Szent Ignácz, k i akkor született, midőn Krisztus urunk láthatólag a földön volt, sz. Polikárppal, szent János evan­gélista tanítványai közé tartozott. M in thogy nem akarta megtagadni Krisztus Urunkat, oroszlányok elé vettetett s ezek szétszaggaták. Csontjait a keresztények szorgal­masan összegyűjtötték, s később Antiochiába v itték. A Róma és Antiochia közötti városok öröme leírhatatlan volt; kimondhatlan tiszteletük, szeretetük kifejezése. Egy Író azt mondja, hogy úgy fog ták körü l, m int méhek a mézet. Koszorúkkal ékesiték, és elhatározák, hogy esz- tendőnkint m egülík a napot, melyen szenvedett szent Ig ­nácz, hogy íg y érdemeiben részük legyen. (Hier. in S. Ignat. n. 5.) A m in t később, a smyrnai püspök, sz. P o li- kárp, a h ité rt máglyára Íté ltetett, a smyrnai keresztények vértanúi halálát m indenütt h írü l adták és iratukban azt mondják, hogy testének maradványait összeszedték s kincs­nél és aranynál becsesebbnek tartják. Julián pogány csá­szár keresztények ellen ir t könyvében bevallja, hogy sz. Péter és sz. P ál sirja i ámbár titokban, de még sz. János halála e lőtt tisztelteitek. Ezen keresztények, k ik hogy úgy mondjam, első kézből kapták a keresztény tanítást, jó l tudták, m i egyezik meg a kereszténységgel, s mégis gye r­meki tisztelette l és szeretettel ille tté k vértanúik ereklyéit. M in thogy az első keresztényeknél az ereklyék tisztelete

— 29 —

általános vo lt, a I I I . századbeli üldözök a Tiberbe vag-y Róma csatornáiba dobálták az áldozatokat, hogy ig y a h ivek tiszteletétől azokat elvonják. M ily szorgoskodással őrizték a kendőket, melyeket a vértanuk vérébe mártot­tak ! M ily nagy áldozatokkal szerezték meg hamvaikat, és a sírboltokban az ima és áldozatok ezen menedék he­lye in őrizték, hol a m artyrok vérontásának emléke, a nagy áldozat vérontás né lkü li emlékével együ tt ünnepeltetett. Konstantinápoly nem azért mondá magát büszkén első városnak, mert messze parancsolt, hanem mert sz. erek­lyékben vo lt gazdag; és e megalázódott k irá lyné lehu l­lo tt nagysága fe le tt megvigasztalódott, ha az utazóknak, k ike t a kíváncsiság roncsolt fa la i közé vezetett, megmu­tathatta Krisztus urunk keresztjét, a tövis koronát és a szenvedés egyéb eszközeit. A roszul védett Róma, midőn a barbárok ostromolták, szent Péter és szent Pál sírjai­ban, dicsőséges lánczaiban bizakodott, és nem a v illá ­maitól megfosztott Capitolium-, nem légióiban, m elyek elfeledték a győzelmet. K i olvashatja lelkesedés nélkül még h ith ideg korunkban is a tövis korona elhozatalát a franczia k irá ly i kápolnába. Sz. Lajos k irá ly környezve háza herczegei, udvara nagyja itó l, mezítláb ment eléje a nagy kincsnek s térden állva fogadta azt Balduin kö ­veteitől. Ilye n h it- és jámborságra csoda-e azután, ha az ég rendkívü li kegyelm ekkel válaszol? Ne mondjuk, el­m últ a csodák ideje. V ádo ljuk inkább saját közönyünket. Az atyák arany és drágakővel disziték a szentek erek­lyé it, gyerm ekeik pedig őrültségükben szélnek eresztik azokat, miután a kincsektől, m elyekkel évszázadok elhal­mozták, megfosztották.*)

M agyar őseink m ily tisztelettel vise ltettek a szent e reklyék iránt, arra megtanít benneteket a történelem. Csak egy esetet említek. A m in t Mátyás k irá lyu n k aján­dékba kapta alamizsnás sz. János e rek lyé it a tö rök csá­

~ 30 —

*) O euvres du C ard ina l G ireaud (C am bra i-i érsek). L i l ié 1854. N e g ye d ik kiadás. I I . kö te t. 108 lap.

szártól, azóta minden évben nov. 12-én kitűnő módon tiszteltettek. 1632. évben midőn Pázmány Péter ezüst koporsóba tétette a szent ereklyét, ezen ünnepélyre o ly sokan jö ttek , hogy más napra ke lle u ta ln i a gyónni akaró népet. E tisztelet k itűnő módon ny ila tkozo tt a t i a tyá i­toknál, midőn sz. Feliczián testét hozták a m últ század­ban, húsz ezerre ment az ájtatoskodók száma.*)

Az emberi természet ezen vonása: tisztelni mindazt mi az ősökre emlékeztet, még mai napig sem enyészett el, s m ivel emberi alapja van, nem is fog elenyészni soha. Nagyon sok adatot idézhetnénk, jámbor kath. szo­kásainkból csúfot űző h ite tlen v ilág megszégyenítésére, melynek h ive i Napoleon kardjáért, V o lta ire iró to lla , bú­tordarabjai, Rousseau sétabotjáért tömérdek összeget adtak k i.**) És m ily botoru l is ten iti a v ilág saját ked- venczeit. M egem litsük-e a zarándoklást egy regényíró hullájához Annecyben ? V agy nem imádtatnak-e nagy emberek? A fölvilágosultság, m ely büszke meghajtani térdét azon Isten előtt, emberi nagyságok előtt földre bo­rul. JEs k ik az emberek, k ik i ly tiszteletben részesülnek; életeseményeikből m ily erkölcsöt, m ily haladást tanu l­tunk ? Az egy ik egész nemzedékkort ron to tt meg mérges irata ival, a másik patakban öntötte a vért és könnyűt.

— 31 —

* A p lébán ia i ira t tá r adatai szerin t 175Q. aug. 20. a Ré- vay A n ta l m a lta i pü spö k á lta l veze te tt kö rm e ne tte l a tem plom ba h o za to tt a sz. e rek lye . Jelen v o lt 50 v ilá g i pap, 23 szerzetes. Ezen a lka lom m al 37 85 -én a bérm álás szentségében részesültek. A kö ltsé ge t, m ely az ily nagyszerű ünnepé lyné l tetem es v o lt, m ind g r. Balassa Pál v ise lte . 1 7 6 0 - ik i év fo rd u la ti napon 8 ezer em ber se re g le tt össze ; az á jta tosságot 11 le lkész és 5 ferenczi szerzetes végezte . Innen van, h o gy ünnepét m ost is aug. 20. ü ljü k .

* * ) B lü che r szürké jének serényébő l az ango l hö lg ye k 1815. d rága nyakd isz t v ise ltek . — I I . F e rd ina nd egyenruhá já t s man­k ó já t fo lyvá s t t is z te lik . — John K n o x házának k ijav ítá sa - és fen- tartására 1849-ben aláírás utján társaság a la k u lt. — Párísban

1 8 5 0 -ik i íeb r. 4-én le vá g o tt szabadságfának ap ró forgácsai hamarjában lO O frankon k e lte k el stb. H ovány i. Fensőbb kath . I I I . 287.

Ez mitsem tesz ; azért mégis égig érő emlékoszlopot á lli- tanak azon emberek poraira, k ik a nemzetek ostorai voltak. Igazán gyalázat, hogy templomok épülnek o ly emberek maradványainak befogadására, k ik megrontották az er­kölcsöt, megvetették a va llá s t; o ly maradványoknak, m elyeket a pogány Róma erénye és dicsősége korában vesztőhelyre vonszolt volna, Görögország pedig tengerbe hányt volna.

Némuljon el tehát elleneink lármája, m e ly lye l szán­ta ink s ereklyé ink tiszteletét káromolják. A haza irán ti szeretet tiszteletre unszol mindaz iránt, mi a nagy fé r­fiakra emlékeztet, k ik lángeszükkel m egvilágították, bá­torságukkal megmentették a hazát. Szeretjük arczképei- ke t vagy tollvonásaikat b irn i; még a fájdalm at is úgy érzem, mintha szivem szentélyében o ltárra tenném, m i­dőn emlékeit becsben tartom. M aroknyi por Mohács me­zőről, hol elvérzett nemzetem, o ly kedves nekem, pedig régen páro lgott el hantja iró l a honfi vér. H á t az egyház ne tisztelje azon m artyrok, h itva llók, szent szüzek ma­radványait, k ik ,^testökben dicsöiiék és hordozák az Istent^'' (I. K or. V I. 20.) azon csontokat, m elyek életet, erényt lehelnek, azon fölséges port, melybe az örökkévaló le­tette a föltámadás csiráját, az enyészhetlen dicsőség mag­va it? A család tiszteli ősei em lékeit; a polgár tiszteli az emberiség jó ltevőinek porhüvelyét, de hol is van o ly s z ív , mely ne dobogna azok maradványainak vagy em­lékeinek látására, k ik irán t valaha sebesebben lük te te tt ? Tehát csak a vallásnak tilta tnék, hogy templomában ne tisztelje azokat, k ik neki az erény tövises utján élőpél­dányul szolgáltak, k ik embertársaik javáért mindent, az erényen k iv ü l föláldoztak, k ik re rá ill ik m it D id ie r mond, hogy nem ők, hanem a kinpad reszketett alattok. Tehát ami minden más esetben illem , kötelesség, méltány, csu­pán a vallás körében lesz hiba, haszontalanság, bűn, bá l­ványozás? Erre fellázad minden józan fő.

De talán a forma ellen van kifogás. Az érzés alap­jában jó, hanem nyilatkozása bánt ? Igaz, hogy gyakortább

— 32 —

illatos fiis tgom oly emelkedik ereklyéink előtt, égő gye r­tyákka l kö ritjük , kitesszük a nép tiszteletének, já rda la ti- lag utczáinkon, téreinken körü lhord juk, néha zarándoklunk is azokhoz; jám bor óhajaink és könyörgéseink m elle tt ajándékokat is adunk, templomaink díszének fentartására. Mindezekben, vájjon m i kárhoztatandó? A belső tisztelet maga után úgy vonja a külsőt, m int gondolat a k ife je ­zést ; és a külső tisztelet nem lehet bizonyos szertartás nélkül. Ha mi ezeket választók, azért történt, mert eze­ket vé ltük legalkalmasabbaknak arra nézve, hogy tiszte­le tünket a szent ereklyék irán t tolmácsoljuk. E szertar­tások önmagukban közömbösek lévén, a szándék szerint ité lendők meg. Vájjon nem szabad-e az igaz vallás­nak helyreá llítania azt, m it a babona és téve ly bemocs- k ito tt. M ert a pogány babonaság e szertartások néme­ly iké t megbecstelenité, hamis isteneknek hódolva v e lü k : visszatartson-e ez attól, hogy hódoljunk ve lük az igaz Istennek, k i „csodálatos az ő szenteiben.“ (67 zsolt.) Oh tehát tiltsá tok meg a keservtől megtépett anyának azt a vigasztalást, hogy szeretett leánykája sírjára virágot ne hintsen, mert a pogányok szintén virágot áldoztak a ho l­tak lelkeínek. Ilyképen el kellene tö rü ln i minden n y il­vános isteni tiszteletet, templomokat, ünnepeket, sz. éne­ket, ájtatos gyülekezeteket, mert a pogányok mindezek­ke l éltek. Isteneik tiszteletére énekeltek, ők is vizöntést használtak, ők is ta rto ttak vallásos lakomákat. Ilye nké ­pen minden keresztény községben pogányság léteznék. Nem, nem; „tisztáknak tiszta minden." (T it. I. 15.) A m it érint az egyház : megszenteli, mindent visszavezet eredeti állapotába. Az egyház a századok hitének örököse, az igazság rommaradványait, m elyek a tévvel összevegyül­tek, m int öröksége részleteit egybegyüjti, s a szellem és igazságnak hódolván velük, csakugyan szellem- és igaz­ságban imádja az Istent.

Igazán csodálatos, hogy ép e században, melynek az a büszkesége, hogy a nyers erőt a szellem igájába hajtá, m ely kizárólagos vívmányának tartja, miszerint a

Alkalmi szent beszédek* 2

— 33 —

tömegnek, melyet eddig sok eszközzel rendelkező szeszély használt fe l, eszmét tűzött k i zászlóul, s érte küzdenek; ép e században kárhoztatják az ereklyék tiszteletét, m i­dőn a tisztelet tárgya a szellem fensőségének dicsőítése az á lla ti erő felett.

Nem mondjuk, hogy a jámborság eme nyila tkozata i­va l vissza nem éltek volna, nem mondjuk, hogy a tudat­lanság, hiszékenység, nyervágy nem torzíto tták el a h í­vek romlására, am it egyházunk épülésük végett a leg- bölcsebben elrendelt, habár ez esetek sokkal ritkábbak, mintsem azt h itünk ellenei kü rtö lik . Hanem hát kérdem; m ivel nem éltek vissza az emberek? H a azt el akarnók mondani, igazán szörnyű dolgokat hallanánk. A m it i t t józanul kérdeni lehet, csak az, ha vájjon az egyház k í- irtja -e rögtön a visszaélést? Teszí-e lehetetlenné oktatásai által, e lfojtja-e büntető hatalmával ? A z egyház, m inthogy a rábízott kincsnek figyelmes őre, sohasem mulasztott el o ly bölcs rendszabályokat a lkotn i, m elyek a visszaélése­ke t ha nem lehetetlenné, legalább ritkává tegyék. íg y ren­de li a triden ti zsinat, hogy az ereklyék tisztelete ment legyen minden babonától, hogy semmiféle ereklyét sem szabad köztiszteletül k itenni, csak azt, melyet igaznak ismer a püspök; in ti a nép pásztorait, hogy a híveket a szentek és ereklyék tisztelete fe lő l fölvilágosítsák. És te­kintsétek meg gyerm ekeitek katekizmusát, o tt is fe lta lá l­já tok, m ily élesen különbözteti meg az egyház az imá- dást a tisztelettő l, m ily fö lfogható lag adja elő, hogy nem a szent ereklye segít ra jtunk, nem is a szent maga ha­talmából, hanem az Isten, k inek tetszik, ha egymásért könyörgünk. És nem csak most tesszük e különböztetést, hanem már sz. Jeromos a V I. században ig y k iá lt fe l: mi nem istentiszteletet mutatunk a vértanuk ereklyéinek, mi nem imádjuk, hanem tiszteljük, hogy az imádtassék, k i­nek ők m artyrja i. (Epist. 37. ad R ipar.) Ha ezek daczára némelyek még sem szűnnek meg gyűlöletes vádjaiktó l, s ép azok u jitják meg szakadatlanul a megczáfolt bálvány­imádás, anyagtisztelet-féle hánytorgatásokat, k ik szaba-

— 34 —

dalmazott tula jdonul vé lik b irto ko ln i a tudást, az észt, a felvilágosodást, s a mi megkülönböztetésünket, az imá- dás és tisztelet közt fe lfogn i még sem a ka rjá k : — az i ly előítéletek ellen, melyek az igazság bejutását vá ltig akadályozzák, egyebet nem tehetünk, m int — elfogyván már minden emberi meggyőző erő — kérjük az Istent, hogy ő világosítsa fe l testvéreinket.

T i azonban k. a., k ik a hibázhatlan egyház veze­tése m ellett az igaz tanban felnövekedtetek s tudjátok, hogy a tisztelet, m e ly lye l ille tite k a szent ereklyét. Is ­tenre háram lik vissza, terjesszétek k i a hódolat árját a végső határig. Zendüljön meg ajkatokon az ének és ima ; emelkedjenek le ike itek fohászai a magas égbe ; de tud ­ván azt, hogy a szentek tisztelete legméltóbban azok követésében á l l : tegyetek ez ünnepélyes pillanatban fo ­gadást is, hogy sz. Felicziánt követn i is fogjátok. Nem mondom, hogy azon országba menjetek, hol a keresz­ténység bevallását halál követi, hogy haljatok meg o ly készséggel, m int ő ; — oh mert van elég, ami üldözi bennünk a kér. h itet. Ez nem egyéb, m int saját testünk. Az egyház imát parancsol, de m i azt o ly gyakorta elha­nyagoljuk ; ellenségeinket szeretni köteleztetünk, m i pe­d ig boszut fo rra lunk ellenük. Testünk vágya it fékezni kellene, m i pedig hányszor ragadtatunk el szenvedély által. M inden rósz a testtől származik, az a bűnök fészke. M ily dicső lenne, ha mi testünknek fékezésében követ­nék sz. Felicziánt, ha mi vértanúk lennénk Krisztus pa­rancsainak megtartásáért, ha ' m i a vér gerjedelmeit e l­fo jtjuk , ha m i a gőg, harag, jó ra való restség és leg in ­kább a testiség hydrafe jét levágjuk. A tyám fia i, az élet úgyis mártiromság, csak annyiban különböznek az em­berek, hogy egy ik magas állásért, a másik ocsmány nyereségért, a harmadik a test p illana tny i élveiért, a ne­gyed ik egy ebért kínozza magát. Nehányan aztán Istenért is. E földön tehát meglehetős egyformasággal szenve­dünk. A különbség ha lá lunkkal kezdődik. A k i mulan- dókkal kereskedett: nyereménye is múlandó. Ne h a ll­

— 35 —

3 *

gassunk a test múlandó követeléseire, hanem az Isten igazmondó ígéreteire! íg y fogunk hasonlítani sz. Fe- liczián vértanúhoz, igy , követve öt, fog juk dicsőíteni az az Istent. Ámen.

— 36 ~

A japáni vértanúkról.*)

D icsé rjé te k az U ra t az ő szenteiben. 150. zsolt. I .

Ú g y vélem, hogy ismeretes e lő tte tek a mai ünnep tárgya. Kétszáz és néhány év e lőtt Japánban, mely or­szág Ázsia legszélsőbb ke le ti részén feksaik, s hova xa- veri sz. Ferencz v itte be a kereszténységet, k itö r t az üldözés, mely dühösségében növekedve, o ly fokra hágott, hogy kegyetlenségre nézve a lig lé tezik párja. Taikozama császár, amint lá tta a sikert, m e ly lye l terjesztik tanaikat a keresztények s fő leg a Meakumban épített zárda szer­zetesei, a h ítkü ldéreket 1596. decz. 13-án háznépségÖkkel együtt elfogatta s kereszthalálra ítélte. A fog lyo k közt három a Jézustársasághoz tartozott, a többi 23 pedig a sz. Ferencz-rendhez, összesen voltak 26-án. A japánok a keresztbüntetésnél a kezeket és lábakat nem szögekkel, hanem vaskapcsokkal vagy kö te lekke l szorítják le a ke­reszthez, azután gödörbe eresztik és megerősítik, erre ké t hóhér lándzsát vesz elő s azzal a megfeszítettnek m indkét oldalát átszurják, úgy hogy a lándzsa a testen keresztül hatol. íg y haltak meg a vértanúk, k iknek tisz­teletére ma egybegyültünk. M in thogy Krisztus szent h i­téért onto tták véröket, s számos csoda is történt sírjok- nál, szentséges atyánk a pápa, őket a m últ évben ünnepélyesen a szentek közé ig tatta , és mindazoknak, k ik a Ferenczesek, valam int a Jézus társasága tem­

*) M o n d a to tt Széchényben 1863. S zen tgyö rgyhava 19. M eg­je le n t B .-G ya rm athon 1863 . K é k L á sz ló gyorssajtó ján . N yo lczr. 14 lap.

plomaiban, midőn tiszteletük először fog hangzani, meg­gyónnak, megáldoznak s az isteni tiszteleten áhítatta l imádkozni fognak, teljes búcsút engedett, azaz, miután bűneik, s az ezekért érdemlett örök büntetéseik a peni- tencziatartás szentségében elengedtetnek, ezen ájtatosság- bani részvét fo lytán, az ideigtartó büntetésektől is meg­szabadulnak. H ogy jámborságtokat fokozzam, azon szentek irán ti tiszteletet, k ik ma tétetnek oltárainkra, kebletek­ben lángra gyulaszszam, a szentek tiszteletének miben­léte, hasznai, jogosultsága és fo lyom ányairó l fogunk e l­mélkedni.

Szent vértanúk, k ik már a boldogság révpartján a l- le lu ját zengedeztek, nyújtsátok karja itokat, és segítsetek engem ugyan, hogy érdemeiteket buzgón dicsőíthessem, m indnyájunkat pedig, hogy benneteket Krisztus bevallá­sában méltóan kövessünk. Ű dvözlégy M ária !

— 37 —

Semmi sem természetesb az emberi szellemre nézve, m int nagyrabecsülni, tisztelni mindazokat, k ik megelőzve bennünket, fölséges például szolgáltak o ly tulajdonsá­gokkal, m elyek minden ember becsülését magukra von­ják. Minden népnek vannak hősei, vannak bölcsei, k ik ­nek életét, bölcs mondásait az utódok követendő m intául szemük e lőtt tartják. Az emberi nem, a szentirás szerint, az idők elején óriásokkal b irt, k ik nagy lép tekke l ha­ladtak a dicsőség utján, s k iknek emlékét, m int az em­beriség örökségét, becsben tartjuk. A z atya, m ie lő tt v i­lágba küldené gyermekét, ősei képei elé vezeti, elmondja jeles tette iket, s utánzásokra szólítja, azt m ondván: „ I ly e n légy édes f ia m ! “ s az ősök dicsőségének fénye, életre serkentik a nagyratörő te ttek csiráit szivében. Ha én hazaszeretetre buzdítanálak s elétek állítanám H unyadi János életét, k i megvetve a ru t pártoskodást, le lke e lőtt szüntelen a haza szent ügye lebegett: önfeláldozásának láttára bizonyára elaludnék szivetekben az önérdek, s a közjóért dobogna kebletek; vagy ha veszélyben forogna

hazánk, nemzetünk, m indnyájunk tűzhelye a csatatér lenne, s emlékeznétek m it te tt Szigetvárnál Z riny i M ik ­lós, hogy t. i. nem tekintve ellenei számát, tudva a b i­zonyos halált, mégis a hon dulói közé rohant s köteles­sége teljesitésében meghalt, ha dicső halálára tekintenétek, felbuzdulna ereitekben a vér, az élet legnagyobb k in ­csét, azt magát, készek lennétek feláldozni. íme ez a példának hatalma. Ez okból az erény jeles példáit m in­denütt tündöklö fényben ragyogta tn i szokták. Jeles had­vezéreknek oszlopot, fáradhatlan állambölcseknek emlék­köveket állítanak, hogy az utódok felbuzduljanak. Bátran mondhatom tehát, amire példa van, o tt fé lig bizonyos a siker.

Ha már ez általán igaz, ha vitán fe lü l van a példá­nak elragadó ereje, az egyház, m ely hogy az erény ma­gasára fölhatoljunk, minden eszközt megragad, miképen hagyhatná parlagon ezen inditó erőt, m iképen nem ápolná a szentség i ly hathatós emeltyűjét? — A nya ilag szeret bennünket az egyház, a szeretet pedig ta lálékony ez okon, hogy m inket ezen fö ld i, eme földre vonzó nehéz testben is, isteni gondolatokkal megtöltsön, hogy bűneink daczára bennünket égbe vezessen, egyéb gondoskodásai közt azzal is ég felé emel, hogy némely hithösöket, k ik magukat Isten- és felebarátjukért feláldozták, a szentség ragyogványaival körülveszi, o ltárainkra té te ti és rá juk mutatva emigy k iá lt f ö l : „ím e ilyenek le g y e te k ! A v ilág önmagát szereti, ezek az Is te n t; a v ilág mindent önmagának áldoz fel, felebarátja becsülete, tulajdona előtte nem szent, m ihelyt saját élvezetére szükségesnek v é l i ; ezek ellenben önmagukat áldozták fel. De mégis ők nyer­tek vele, mert a hatalmas Isten fog ja k iadn i jutalm.ukat, azon Isten k i nem éveket, hanem évezredeket számit, azon Isten, k inek v ilág tekék zengnek dicséneket s trónját m il­lió nap fénye övedzi kö rü l." íg y szól hozzánk az egy­ház, midőn a szentek követendő példá it elénk ragyog- tatja. H a lljá tok immár az Isten irán t láng'oló szeretet eme példáját. A ma dicsőített 26 vértanú egyikét Mátyásnak

- 38 -

hívták. Ez nem tartozott a Ferencz-rendiek háznépe közé. A m int a k irá ly hivatalnoka Meakumban a zárdába ment, hogy annak lakó it elfogja, egy ik közülök hiányzott, k i a lajstromban följegyezve vo lt Mátyás néven. A porosz­ló k mindenfelé k iá ltozának: Mátyás, hol van Mátyás ? A zárda közelében lako tt egy Mátyás nevű keresztény. Ez rögtön megjelent és monda: i t t van Mátyás, én nem vagyok ugyan az k it kerestek, hanem igenis jó keresz­tény. Ez elég, mondák a poroszlók, m inek keresnők hiába a másikat. Ilyképen öt is börtönbe hurczolták a többivel, amiért a buzgó keresztény a lig tudott elegendő hálát adni az Istennek. Oh k i ne buzdulna fe l az Isten szere- tetének e megindító példájára! Az Isten nem k iván tő­lünk halált, hanem csak azt, hogy m egöljük a gonosz k i- vánatokat, a haragot, gyűlölködést, érzékiséget, károm ­kodást, s elfojtsuk a vér íelgerjedését; és lá tva az Isten szeretetének e megható példáját, fog juk azt tőle megtagadni? B izony nem az első keresztények unokái vagyunk, ha látva az ő nagy tette iket, e kisebbeket sem birnók, nem akarnók végrehajtani.

E lőbb azt mondám, hogy vértanu-szenteink o ltárainkra téte ttek tiszteletül. Az o ltár áldozatokra való, s áldoza­tokka l az Istent imádjuk. Nem ellenkezik-e tehát az Isten imádásával a szenteknek ilyen oltáron való tisztelete? Nem sértjük-e meg ez á lta l az Istent? V o ltak s talán van­nak is o ly emberek, k ik azt vá ltig á llítják. Csakhogy ezek módnélkül tévednek. A z t mondanom sem ke ll, hogy különbség van az imádás és tisztelet között, hogy az első az Istent, a második a szenteket ille ti, mert hiszen ezt a káté is tanitja. A z is ny ilván való, hogy senkisem fogja mondani, miszerint ha m i a k irá ly t és az ő helytartó ját, szüleinket, vagy akárkit, a k i fö lö ttünk törvényszerű ha­talmat gyakoro l, tiszteljük, hogy mi ez által az Istennek tartozó hódolaton ejtenénk csorbát. Ezek tehát köztudo­mású dolgok. Nem im ádjuk tehát szenteinket, de szabad-e őket oltárainkon tisztelni? E kérdésre maga Krisztus urunk fe le l e szavakkal: „ahol én vagyok t i zs ott legyetek. (Jan,

— 39 —

14- 3-) És másutt: „ahol én vagyok, ott legyen az én szol­gám; azt pedig ak i nekem szolgál megtiszteli az én atyám. (Ján. 12, 26.) íme Jézus K risztus mondja, hogy ahol ö van, vele vannak szolgái, tehát ha o ltárainkon im ádtatik az Üdvözitö, illő , hogy ugyan o tt tiszteltessenek szolgái, k ik h ivek maradtak hozzá egész a halálig. Többet is mon­dott az ü r : ak i neki szolgál azt megtiszteli az ő meny- nyei atyja. M ár k. a. a k it azért, mert Jézus Krisztus hive volt, a mennyei atya megtisztel, a k it az Isten, a mi teremtőnk, s minden hódolatunk tá rgya megtisztel, hol van a fej, m ely szenteink e lő tt meghajolni vonakodnék? B izony nem lehet hive az Istennek, k i öt utánozni akarja. A k it az Isten dicsősége trónján, angyalai sokaságától, s az öröklét fényárjá tó l környezetten tisztel, azt ne tegyük oltárainkra ? Igazán nem tudom mi a teendő, midőn az Isten tette it, cselekvési modorát sem szabad követn i! H ogy m ily lángolva szerették U runkat dicső vértanu- szenteink, onnét Ítéljétek, hogy midőn a katonákkal kö r­nyezett térre léptek, hol a keresztek már készen voltak. Márton, egyike a 26-nak fönhangon kezdé énekelni Za- chariás d icsénekét: Á ld o tt legyen Izrael U ra Istene. De legk ivá lt az vala megindító, midőn a 12 éves Lajos élén­ken fe lk iá lto tt : hol van az én keresztem ? A m in t megmu­tatták, tüstént oda fu to tt s átöle lte azt. Néhány perez múlva a keresztek mind fölem eltettek, és a megfeszített Üdvözítőnek 26 utánzója függö tt alá a szabadban. Vájjon ezeknél lehet-e méltóbb környezete Krisztus U runknak oltárainkon ? A m i bűnös a jka ink helyett, o tt lá tjuk az ő szomjtól égő ajkaikat, és Krisztus U runk a keresztfán szintén k iá lta : szomjazom. A mi bűnös kezeink helyett o tt lá tjuk az ő sebes kezeiket, és Krisztus U runk kezeit szintén átlyukgatták. A m i szenvedélyekkel te lt szivünk helyett, o tt lá tjuk lándzsától átszűrt sziveiket, és Krisztus U runk oldalát szintén m egnyitották. íme ők ugyan azt szenvedték amit Krisztus U runk. Készithetünk-e neki kedvesebb helyet oltárainkon, m int ha keresztrefeszitett szolgái társaságában imádjuk? Á ldozhatunk-e neki tét-

— 40 —

szöbb érzelmeket, hőbb imákat, m int ha e szentek könyö­rögnek érettünk ? Nem lehet tisztább ajak annál, m ely m artyrvérre l mosatott meg.

Azonban a szentirás szerint, csak egy a m i közben­já rónk J. K . (I. Tim . I I . 5.) Ha csak egy a m i közben­járónk, akkor a szentek közbenjárása fölösleges, mondják a protestánsok. V izsgáljuk meg az ellenvetést, s k i fog tűnni, hogy a fogás merőben tudatlanságból származik. Ugyanis a közbenjáró szerepe hármat fog la l magában ; először annak megítélését, hogy k inek van igaza; má­sodszor a váltság k ifize tésé t; harmadszor az esedezést, hogy a megbántott fé l engedje el a tartozást. A m i az első teendőt ille ti, az je len esetben nem vétetett igénybe, mert nyilvánvaló, hogy Isten bántatott meg. A máso­d ikra nézve egyedül Jézus Krisztus a közbenjáró, mert ő fizette le értünk a váltságot, kinhalá la á lta l a keresz­ten s azt é rti az apostol, mert hozzáadja: „ k i önmagát adta váltságul m indenekért". Harm adik módon mások is lehetnek közbenjárók, t. i. emberek, szentek, angyalok, fő leg szűz Mária, Krisztus anyja, mert hiszen könyörögni mindenkinek szabad, s akadt már ká lv in ista barátunk, k i fölment a k irá lyhoz értünk esedezni anélkül, hogy ezt a k irá ly megbántásának vélte volna lenni. Mondhatjuk te ­hát szűz M áriá t és a szenteket közbenjáróknak, valam int nevezhetjük őket szószólóknak is, amely név U runknak tu la jdon itta tik a szentirásban (Rom. V I I I . 34; I. Ján. I I . 5.) Ezek fo ly tán U runk egyedüli közbenjáró a váltság te ­kintetében, mert csakugyan végtelen áldozatot senki sem ajánlhatott fe l érettünk és ha va lak i o ly értelemben val- laná a szenteket közbenjáróknak, m intha ők vá lto ttak volna meg bennünket, mi magunk intenők meg őt, hogy ez tévelygés, ha pedig makacskodnék, az egyházzal kárhoz- tatnók.

M in thogy szent Pál idejében akadtak emberek (Ephesusban, s más ke le ti városban, lásd Koloss. I I . 8.) k ik az angyaloknak tu la jdoníto ttak váltsági érdemet, ezeket dorgálja az apostol, kije lentvén, hogy a váltságra

— 41 —

nézve egy a közbenjárónk, amint azt kife jezte sz. Péter is : ,,/s nincs máshan senkiben üdvösség; mert nem is ada­tott más név az ég a latt az émbereknek, melyben nekünk űdvözülnünk k e lle n e . (Ap. cs. IV . 12.). M in thogy azonban az is közbenjár, aki esedez, könyörög, méltán nevezhet­jü k a szenteket közbenjárónknak. Nem a M egváltó he­lyébe tesszük a szenteket, hanem önmagunk helyébe, mert ök hőbb imával ké rhetik az Istent s ig y nem té ­vesztjük össze az Üdvözítővel. Ennélfog'va távol attól, hogy csorbát ejtenénk az Üdvözitö dicsőségén, inkább növeljük azt. Ugyanis midőn mi a szenteket arra kérjük,- hogy érettünk esedezzenek, egy más, nemesebb modor­ban imádjuk az Istent. Esedezésünk fo ly tá n az Isten elé borulnak szenteink, trónja zsámolyához teszik le koro­náikat, a m artyrok vérhintette pálm áikat s eléje terjesztik im áink illa tá t. (Jelen. IV . 10.) M inden szentekhez in ­tézett ima á lta l alkalmat adunk nekik, hogy a magas­ságbeli elé boruljanak s azon szeretet á ltal, m e ly lye l a földön küzdő embertársaink iránt viseltetnek, tisztán égő sziveik legforróbb érzelmét Istennek értünk felajánlják. Ilyképen az Isten dicsőségét növe ljük; mert hiszen tud­já tok, hogy a m i tette inket, a m i fohászainkat, melyet Isten dicsőségére szántunk, vajm i gyakran a fö ld i dolgok iszapja undokitja ; valam int fö ldünk úgy szivünk vajm i sokszor maga kö rü l forog, s erényünk sokszor nem más, m int szerencsés véletlen s ig y egy égi lakó á lta l elzen­gett a lle lu ja sokkal kedvesebb, Isten méltóságának sok­ka l inkább megfelel, m int a mi gyarló , a fö ld görön­gyéhez tapadt nyelvünk hálaéneke. Lám innen van, hogy a szentek esedezése neki tetszik. Tud já tok Ábrahám tö r­ténetét ; mennyire hajlandó leendett az U r segíteni So­doma és Gomorán Ábrahám kérésére, ha egy feltétele teljesül. M időn a bálványozó zsidó népet haragjában el­akarta pusztítani az U r, Mózes kérésére nekik megbo­csátott. (II. Móz. 32.) U runk is e földön járatában egy szolgát gazdája kérésére, (Máté 8. 5.) egy fiú t a tyja ké­résére m eggyógyíto tt. (Ján. 4. 46.) Pedig mindezek csak

— 42 —

emberek voltak. H a gyarló, bűnös emberek könyörgé­sére ha llga t az U r, annál kedvesebb előtte a szentek imája- Azért is ha llga t imájukra, mert ez á lta l növeli boldogságukat. Megmondom miképen.

Szent P á l apostol azt tanítja, hogy az erények, m elyek e földön léteznek, az égben megszűnnek, egyet kivéve, és ez a szeretet. A h it a másvilágon látássá lesz, a remény beteljesedik, megmarad a szeretet, sőt ez ama boldog élet egyedüli erénye lesz. K i is hinné, hogy a gyer­mek, k it szerető anyjától elragadott a halál, mert e lkö ltö ­zött e siralom völgyéből, ne szeresse továbbá is édes any­ját, k it e földön hagyott, el ne érzékenyüljön a könyekre, m iket édes anyja, koporsójára hu lla to tt ? K i hihetné, hogy midőn ké t jó barát egymástól e lvá lik, s az egy ik ima és reményben a jobb életre szenderül, hogy ezeket többé együvé ne kösse a szeretet azon forró érzelme, m ely ide lenn ura lkodott közöttük ? H a már a szeretet sza­badalma, sőt legszentebb kötelességeinek egyike azért imádkozni, k it gyöngéden szerettünk, és ha soha egy embernek sem ju to tt eszébe, hogy ez á lta l az Is­ten méltóságát, vagy Krisztus közbenjárói tisztét meg- bántanók, föltehetjük-e, hogy a szeretet legszentebb, legszebb kötelessége megszűnnék az égben? Nem te r- mészetesb-e, hogy miután a szeretet az égben sokkal lángolóbb, végtelenül bensőbb, m int ide lenn, nem termé­szetes-e, hogy amott sokkal nagyobb eredményei is lesz­nek. És ha tárgyáért e földön is lélekben az Isten trón ­jához eljárt, nem fog-e most nagyobb hévvel esedezni a fényár hullámaiban, miután jobban lá tja barátja veszé­lye it, az öt érendő bajokat és minden állapotát ? Oh nincs szive annak, k i azt m egtörni birná, tiltva , hogy ne szeressen a fö ld i hanton t ú l ! Oh k i lenne o ly kegye t­len az Isten iránt, hogy állitaná, miszerint a szeretet legnagyobb előnyét, a könyöröghetést, ép akkor venné el tőle, midőn a boldogság örök koszorújával övedzi ? T i annyiszor emlegettek örök szerelmet e földön, igen, a szenteké örökké tart.

— 43 —

Ime k. a. akár az Isten méltóságát tek in tjük, akár a szentek boldogságát, akár m i magunkra tekintünk, a szentek tisztelete m indig úgy tűn ik fel, m int az Isten d i­csőségét, szentek örömét, s jámborság-unkat elömozditó eszköz. Innen van, hogy az egyház, ámbár nem mondja, hogy enélkül üdvözölni lehetetlen, de mégis ösztönöz, hogy tiszteljük azokat, k ike t, miután Isten csudálatos te t­tek által dicsőületi fénysugárral fö lék ite tt, a szentek so­rába igtat.

Vonu ljunk kissé vissza az első századok csarnokaiba. Tekintsük meg, ha vájjon akkor tisztelték-e a szenteket; s ha ama keresztények, k ik az apostoloktól ha llo tták a szent tanitást, tisztelték őket, kétségkívül Krisztus U runk idejéből származik e szokás. Lehetetlen ugyanis, hogy m ihelyt átment az Isten igéje az emberekhez, azonnal úgy ronto tták volna el azt, miszerint az épen nagy baj­ja l lerombolt, és kárhoztatott bálványozás bűnébe estek volna. Talán tudva van előttetek, hogy egész Róma városa alá van ásva. Ezen sírboltokban, hol a pogányoktól való félelem m iatt tarto tták az első keresztények az isteni tisz­teletet, temették el halottaikat. Sok sir felbontatlan, sok fe lira to t visel, soknál pálma-ág van kitéve annak je len­tésére, hogy o tt Krisztus vértanúja nyugszik, ném elyik sirhoz mellékelve vannak a kíneszközök, m elyekkel k i ­végezték. Eme keresztények bizonyosan tudták miben á ll a kereszténység, tudták m it te tt érettünk Krisztus Urunk, mert meghaltak érte, tudták, hogy elébe tenni e földön semmit sem lehet, meg vo ltak győződve, hogy a K risz­tus U runknak illő hódolat, imádás és tiszteletből egy te­remtmény sem követelhet és mégis m it látunk ? Az ú gy­nevezett Gordián-temetőben van egy sir, azon a vértanu- ságot je lentő pálmán és győzedelmi koszorún k ivü l e fö lira t vagyon : Babbatius kedves lé lek, kérj és esedez­zél testvéreid és társaidért. iV Calixtus temetőben i ly fe l­ira t ra g y o g : A ttikus, le lked boldogságban van, esedezzél rokonaidért. E gy más h e ly ü tt: Jovian ! élj az Istenben és esedezzél. Ismét másutt ez á l l ; könyörögj érettünk, mert

— 44 —

tudjuk, hogy Krisztusnál vagy.* Ezen fe lira tok azon első keresztények sirja i fe le tt vannak, k ik az első századok­ban örömmel haltak meg az Üdvözítőért. Ép azok vésték és Írták azokat, k ik tanúi valának az üdvözültek k ína i­nak, és talán azon kilátással, hogy nemsokára hasonló ha lá lt ke ll k iá llan iok, s még sem gondoltak arra, hogy k im ú lt társaik segedelmeért esdve, az Isten dicsőségén, vagy Krisztus közbenjárói tisztén m erényi követnek el. I ly h itük vo lt az első keresztényeknek. H iába keresünk tisztább, kie légítőbb tanukat a Kirisztus igazságaira, m int ha azokhoz fordu lunk, k ik vérüket ontották érte. Az apostol talán a hü lt tetem fe le tt p rédiká lt, könnyei talán a m artyr lecsepegő vérével vegyültek, énekét a vésnök csi­korgó faragása vá lto tta f e l : de sehol sem akadunk olyan intelemre, m ely szerint a vértanúkat tisztelni, erek­lyé ike t becsben tartani, hozzájok folyam odni nem szabad. Nem engedték volna ama régi, apostoli jám bor férfiak, hogy mi a világon legszentebb, a sz. mise-áldozat a vértanúk sirján mutattassék be, ha tiszteletük csakugyan bűnös leendett. A k i olvasta a rég i történetet, látva a mon­dottakat, szokásainkat mégis bálványozásnak nevezné, azt mondaná, hogy a kereszténység forrásában rom lott meg. M ár pedig azért, hogy csak addig maradjon tiszta, m ig U runk él a földön, bizony nem leendett érdemes a földre jönni. Oltalmazzon bennünket az ég, i ly balgatag föltevéstől. — M i tudjuk, hogy minden tisztelet, m ely lye l a szenteket ille tjü k , az Istenre háram lik vissza, ez okon ha mi leborulunk a mai napon dicsőített vértanú-szentek előtt, ez azon Isten imádása végett történ ik, azon Jézus­nak hódolunk ezzel, k i nekik a keresztrefeszités kínai között a kitartás erejét adta s akire a zsoltáros m ondja : dicsérjétek szenteiben az Urat.

Ezek után az első századok szent férfia inak, a k i­ke t egyház-atyáknak nevezünk, tanuságtételeit hozom

* ) B ővebben lá s d : C ontrove rse ca tho lique pá r N ico las W isem ann. M ig n e : D e m on stra tion E v . E d. M igne , Paris 1852. T om e 15 pag. 1039 .

— 45 ~

fel. A harmadik században már igén sqkan közü­lö k ámbár fennen h irdetik , hogy csak azt tanítják és fogadják el amit m indenütt, m indig, és mindnyájan a keresztények hisznek és elfogadnak, a szentek tisz­teletéről, m int egyetemes szokásról tesznek említést. — Origenes m ondja: mindazon szent emberek, k ik e fö ldet elhagyták, megtartva szeretetüket, az élők üdve fe lü l gon­doskodnak, és szabad á llitanunk, hogy im áik és könyör­géseik á lta l segítenek ra jtunk ; m iután irva van a Macha- beusok könyvében: Jeremiás próféta fo lyvást esedez a népért Istennél. (Lib. I I I . c. Cels.) Ugyan ö más he lyü tt Így szól. Térdeimre fogok borulni, s bűneim láttára, nem mervén Istenhez fölajánlani imámat, minden szenteket fo ­gok segítségül hivni. Oh égnek szente l! fohász és köny- nyekke l vegy ite tt bánatomban kérlek, boru lja tok le az irgalmas Isten lábai elé, érettem szegény bűnösért.“ (Lib.I I . de Job.) Szent Cziprián ugyanazon századbeli sz. atya Így in t : „emlékezzünk egymásról imáinkban, imádkozzunk ezen és a m ásvilágon; ezen szellemi egyesülés, ezen egy s z ív által, bajaink és szenvedéseinkben enyhülünk. A k i közülünk legelső hagyja el a földet, éljen szeretete az Isten e lőtt is, és ne szűnjön meg testvéreinkért imád­kozni. “ (Ep. 57.) E lhagyván a földet, a szeretet köteles­ségeit a siron tú l is teljesítették, egymásért imádkozván. A negyedik században Caesareai Özséb ig y szól: oh vajha m éltók lennénk az égre minden szentek imája és esede- zése által. (Comm. in Is. I.) Szent Vazul pedig nagy le l­kesedéssel szól a 40 vértanúról ta rto tt dicsbeszédében : Ezek, úgymond, e lfoglalván az örök hazát, m integy fö l­á llíto tt to rnyok az ellenség berohanásai ellen. O tt a ke­resztények m indig esedezökre találnak. A n n y it aggódtok, hogy legyenek patronusaitok, ime most 40-en esdenek versenyezve értetek. Azért hát, k i a fájdalom súlya alatt roskadoz, fo lyam odjék h'ozzájok, k i örömnapökat élvez, zengje dicséretöket, az első, hogy szabaduljon bajaitól, a másik, hogy boldogsága tovább tartson. A jámbor anya gyermekeiért, a jegyes házastársaért im ádkoz ik ; t i az

- 46 -

egész emberi nem védői lévén és im áink segélyzöi, t i a v ilág csillagai, t i egyházunk virágai, oh engedjétek meg, hogy imáinkat a tie itekke l egyesítsük! (Hóm. 19 in 40 m.) Végre szent Gergely, sz. Vazul haláláról szólva ig y ta n ít: Most ö bizonyosan égben va n : o tt könyörög éret­tünk, mert azért hagyott el bennünket, hogy elfeledjen. Oh te Szentlélek tekints reánk és imáid álta l segits meg- tom pitanunk testünk fu llánkjá t, m ely megpróbáltatásunk végett adatott. (Orat. 20 de Laud. S. Basil.) Nem érnök vé­gét, ha minden századból néhány szent atyát felhoznék, mert a századok haladtával, növekedett a legszentebb, leg ­buzgóbb fé rfiak e tanról szóló nyila tkozatainak sokasága. És azt nem fogja mondani semmi józan eszü, hogy ezek mind tévednek, hogy az I., II ., I I I . , IV . században, Olasz­ország, Syria, Görögország, Mesopotamia, s más orszá­gokka l együtt ismét a bálványozásba esett volna vissza. Oh jó l gondolja meg m it beszél, k i szenteink tiszteletét bálványozásnak mondani nem átalja. M ert m it kellene vélnünk Krisztus méltósága és hatalmáról, k i azért jővén le a földre, hogy a pogányság rom jain felállítsa isteni vallását, s egy ké t század alatt a pogányság az ő isteni munkája fö lö tt ismét diadalmaskodott v o ln a ! Ugyan m it véljünk akkor Krisztusról, ha azalatt még patakzott a m artyrok vére, azt mondhatnék, hogy fo ly t bálványo­zásért ; s ha ugyanazon időben, midőn meghaltak inkább, hogysem áldoztak volna a pogányok hamis isteneinek, embertársaikat haláluk után tisztelve, azon bűnt követték volna el, m elyet ke rü ln i akartak, fe jüket bárd alá hajtva. Mondhatnók-e őt akkor Istennek, ha vérrel öntözött nö­vényét ez égi tant, az emberi téve ly o ly hamar elnyomta volna? Fejtsék meg elleneink e nehézségeket s akkor mondjanak m inket bálványozóknak.

Beszédem elején megemlitém a szentekről szóló tan folyom ányait, s ez a képek és ereklyék tisztelete. Az elsőt ille tő le g sz. G ergely azt mondja: ami az irás az olvasónak, az a kép annak k i olvasni nem tud, vagy épen nem olvas. Valam int m i fölle lkesülünk, midőn a

— 47 —

szentirásban Krisztus U runk tanításait, szenvedéseit vagy egyéb áhitatos dolgokat olvasunk, s azért a szentirást e tulajdonaiért, habár csak papirra van nyomva^ földre nem dobáljuk, de tisztességes helyen ta rtju k s megbe­csüljük : ugyanezt k ivánja tö lünk az egyház, hogy t. i. a szentek képeit, m elyekből lelkesülést, önfeláldozást, k ita rtást az erény utján meríthetünk, hogy e képeket tiszteljük, ámbár nem a képek segítenek rajtunk, hanem azoknak esedezése a k ike t ábrázolnak. Ezt k e ll fő leg tudnunk a képekről. — Sokka l több ellenzésnek, néha csúfnak is van kitéve az e reklyék tisztelete. A ká r hány­szor történ ik, hogy épen olyan, k i édes anyja, vagy más szeretett személytől kapo tt emléket aranyba fog la lva kebelén hord, épen az ke l k i a szent e reklyék ellen, mintha ez egyéb lenne, m int épen annak bevallása, hogy mi e szenteket, tisztelve ereklyéiket, szeretjük is te tte i­ke t követni. Krisztusért és embertársainkért, m in t ők, szenvedni akarunk. Ha pedig imádkozunk ragyogványba fog la lt e rek lyé ik előtt, nem a ho lt tetem segit ra jtunk, hanem azon lé lek esedezése, m ely a testben lako tt s most dicséri az Istent. És ezek megérdemlik azt, hogy tetemeik templomainkban, néha fényözönben tartatnak ! M ert az ő lábaik valaha nem ismertek fáradalmat, m i­dőn az emberek segélyére ke lle tt sietniök, ka rja ik jó t tenni soha sem szűntek meg, kezök a boszugyilok he­lye tt, ellenségeikre áldásra emelkedett. Szájuk messze tájakra v itte az üdvösséget és a béke tanait, s véglehe- le tök alkalmával, a jka ik utoljára bocsánatadásra n y ilta k meg. Szivük, mely most por és hamu, valaha Isten sze- retetétől égett. És most ha mindezek után va lak i ereklye­tiszteletünkre nevetni tud, ám tegye, nem gondolunk v e le : k i Isten és felebarátja szeretetével nem gondol, embertársaiért nemcsak maga semmit nem tesz, hanem ak ik tettek, nem tiszteli, az ilyen ember Ítéletével, gú­nyával nem gondolunk. Ilyenek tő l g ú n y o lta tn i: dicséret.

M ár most, ha eszünk felvilágosodott az igazság su­garainál, legyünk rajta, hogy szivünk te ljék meg jámbor

- 48 -

gerjedelmekkel. V ilágos elme, érző szív, üdvöt nyerő tettekre képesít. És tetteket kíván az U r a hiten k í­vül. G yönyörködik imáinkban, de csak úgy, ha zálogai, előhírnökei a kér. cselekedeteknek. Nem az, aki mondja: uram u ram ! megy be mennyeknek országába, hanem k i cselekszi atyám akaratát, tanítja Jézus. Azért kar. a. nem elég, hogy lássuk fo lyn i a m artyrok vérét, hanem szük­séges, hogy e vér fölmelegitse a m ienket, hogy az ö se­beik, m elyeket Krisztus szerelme n y ito tt testükön, meg­indítsák a mi szivünket; ellenkezőleg szégyenünkre fog válni, hogy dicsőítettük hősies halálukat, de elmulasz­to ttuk utánozni őket. Ha mi a mai napot csak egy bűn­nek halálával megünnepeljük, de úgy, hogy az többé fel ne támadjon, úgy dicső, hasznos lesz hálaszavunk. És mi tartóztatna vissza, hogy m indegyikünk ne tegyen fogadást, hogy valamely kedvencz bűnét jövőre el akarja hagyni ? A tyám fia, e lhagyni amúgy is fogod, ha előbb nem, ha lá lodda l; tehát amit ke llen i fog tenni, tedd azt önszántadból, s akkor nagy öröm lesz az égben. — V a la ­m int sz. Vazul a 40 vértanúra mutatott, k ik híveinek vé­dőivé lettek, úgy én is, midőn a legnagyobbat akarnók tenni, midőn önmagunkon akarunk győzedelmeskedni, a 26 vértanú eredményes pártfogását tartom üdvösnek arra, hogy elfojtsuk bűnös vágyainkat, hogy szivünkben az Is ­ten szeretetének tiszta lángja égjen. Ö k ugyanazon gyarló testben éltek, melyben mi, ök ugyanannyi kíván­ságoknak, kísérteteknek vo ltak kitéve m int mi, ök ugyan­annyi fáradságot éreztek az erény utján m in t m i; ők tehát égi hazájukban, lángolva égő sziveik minden ér­zelmeivel fognak érettünk esedezni, fognak nekünk égi erőt kieszközölni. Ezeket tudva, mondjuk szivünk minden hevével: szent vértanuk könyörögjetek érettünk. Ámen.

— 49 —

Alkalmi szent beszédek.

(ryaszbeszéd Széchenyi István halálakor.*)S ira tá ő t egész Is rae l, gyá-

szolák ő t soká ig és m ondá­nak : m iképen ese tt el az, k i m egszabaditá Is rae l népét.

(I. M ach. IX . 20 .)

A gyász, m ely a haza téréin borong, napról napra sötétebb lesz. A seb, mely megmetszé szivünket, órán- k in t beljebb vonu l; fájdalm unk fo lyvást égetőbb lesz, mert ime bedőlt alkotm ányunknak nemcsak ivezetei ros­kadoznak, hanem annak legerősebb védoszlopa is meg­tört, — a legnagyobb magyar sirba szállt. Hazánk, e l­hagyott anyánk, mely több v ihart álla k i már, m int a fuvalom, mely mezőkön lengeti a buzakalászt, ápoló fiá ­nak elhunytán m ély gyászt ö ltö tt; az egész magyarság zúzott kebelle l az U r hajlékába menekszik, hogy sebére mennyei i r t adjon az ég. M i is egybe gyü ltünk, hogy kérjük a Magasságbelit, hogy azt, k i egy nemzetet fe l­támasztott le lk i halottaiból, feltámasztani, k i m illióka t boldogított, az örök haza boldogságában részesíteni mél- tóztassék. Ha valaha vo ltak fo rró k imáink, hálatelt szi­vünk, vo lt esdő fohászunk az éghez, legyen az mai n a p ; mert népünk vezérét, törvényszerzőjét, prófétáját és hogy a jövendő századok nyelvén beszéljek : m artyrjá t siratja. Igen m artyrját, a szónak nem közönséges, de rendkívü li ér­telmében, mert nem csak teste ha lt meg a sz. ügyért, ha­nem szelleme is megtört. És hogy valódi vértanú legyen, nem egy-két napig, de „évtized ig b irkózott vele a halál, le lké t darabonkint tördelte szét.“

„ K i vo lt ő, mije vo lt a hazának? K i bántaná meg emlékét, hogy a választ szükségesnek tartsa. K i lenne o ly kőszívű, hogy beszélni tudjon, midőn sirn i o ly jó l esik; k inek fájdalma o ly csekély, hogy szavát el ne fojtsa?“ És mégis szólanom ke ll. Nem csoda tehát, hogy e lfogult-

*) M on da to tt B,-G yarm athon , i86o. S z .-G y ö rg y hava 26. az engesztelő á ldozatok a lka lm áva l. M eg je len t Pesten, 1860. H erz V ilm o s ­nál. N yo lczré t. 8 lap.

— 50 —

ságom a zavarral érintkezik. Nemcsak a nagy ha lo tt megmérhetlen dicsősége^ hanem igyekezetem czéltalan- sága m iatt is. N agy te tte it m indenütt beszélik. A magyar ha róla emlékezik, újakra nem taníthatja az id e g e n t: mindent tudnak felőle. M it mondjak én nektek, k ik esz­méitekkel megelőzitek előadásomat s rosszalni fogjátok, hogy messze maradtam utánnatok. Ú g y v a n ; rendkívü li dicsőségeknél e ltörpü l a szónok, és legk ivá lt a haza e megtört oszlopára, — k irő l a kőtő l, a fátó l, az átalakí­to tt anyagtól kezdve, a legmagasabb szellemi vívm ányokig minden tesz tanúságot, — illenek a bölcs szavai, h ogy : „te tte i dicsérik ő t.“ (Prov. 33. 33.) N agy neveknél, a te t­teknél minden egyéb dicséret halavány. Ezeknek elmon­dása it t elég lenne. Ámde nincs szava az igaz fájdalom ­nak. Legyen tehát beszédem rendszeretlen emlegetése a kedves halottnak, legyen zokogás a nemzet nagy vesz­tesége fö lö tt, mert k i ne ontaná sürüen könnyeit, midőn hallja, m illió k szeméből fakadó köny beszéli, hogy igaz m it nem b irtunk elhinni, valóban igaz, h o g y : meghalt Széchenyi István,

íj:* ü:Magyarország történetében a X V I . század második

fe létő l kezdve egész a mai napig a Széchenyiek neve egy hangzású lön a hazaszeretet és honpolgári hűség magasztos neveivel. O ly név, melyre három századnak dicsősége sugárzik vissza nemzetünk múltjából, és mely, m in t Hunyady Jánosé, nemes lángra gyulaszt minden honfi kebelt.

Azon napok óta, midőn nemzeti nagyságunk M o­hácsnál sirba szállt^ az uj korszak küszöbén, hol az uj eszmék nevében ind íto tt harczok szélvészei először is nemzetünket é rték: minden időben ta lá lkozunk egy Szé­chenyivel.

Az első, k i családjának nevét megörökité történetünk­ben, Széchenyi Im re volt.*) . . . De vájjon lehet-e csilla-

— 51 —

(* K e le t népe. T ö r ö k Jánostól, Bécs I.

4"

gokat nézni akkor, midőn a nap önti k i sugárait a földre, idözhetünk-e azon nagy emberek emlékénél, k ik e csa­ládból a hazáért munkáltak, áldoztak vérrel, értékkel egyaránt, akkor, midőn Széchenyi Istvánról van szó ? Megbocsájtják e nagy szellemek, hogy hallgatással mel­lőzöm és a nagy halotthoz térek át.

A magyarnak — nincs kétség benne — v ilág tö rté ­neti hivatása van. Ne véljük, hogy a gondviselés csupán nagy nemzeteket használ eszközül, sőt ellenkezőleg — gyakrabban csekélyeket szemel k i, hogy az elért czé- lokban fényesebben ragyogjon az Isten rendk ivü li ereje. Tekintsünk kö rü l s meggyőződünk, hogy úgy van. íme kö rü lö ttünk annyi nép koporsója domborul, csak a tö r­ténet tudja neveiket s a magyar, daczára teljes rokonta- lanságának, nem épen nagy számának, daczára ellenei sokaságának, ime él, s m indnyájan föleszméltünk, hogy e faj, m ely egykoron az ég legdrágább adományának, a kereszténységnek megvédésére bástyául önmellét á llitá k i, még egy igen hosszú élet összes fö lté te le ive l bir. Csak három korszakot vegyünk figyelembe. Az Isten, k i vezére vo lt Á rpád csatáinak, hogy nemzetünk az euró­pai családok közt helyet foglalhasson, küldé neki sz. Is t­vánt, s a sz. k irá ly meg'veté alapját a magyar b iroda­lomnak. A kereszténység, m e ly lye l való ellenkezés más népeket, m int pl. az avarokat, elsöpré a fö ld színéről, a m agyarnak egy ik jogosultságát képezte, hogy vérrel szerzett hazájában fennállhasson. M időn a török, K o n ­stantinápoly eleste után, irtózatos számú seregével a ke­reszténység meghódítására k iin d u lt s Magyarországot elnyeléssel fenyege té : külde neki H unyady Jánost s a tö rök félhold ja lebukott, hazánk szabad lett. Legújabban a tudomány s a reális érdekek, m elyek szomszédainknál addig, m ig m i küzködtünk és sokszor elég dőrén, idege­nek nagyravágyásaért egymást ö ltük — fölvirágoztak, idegen öltönyben valának bennünket megszállandók. H a­zánk a polgárosodás többrendü vívmányai né lkü l szűköl­ködött. Számos boldogítani akarónk akadt, k ik közénk

— 52 —

ékelve m agukat; m in t nemzetet fö lem észte ttek volna. Ez vo lt legveszedelmesb e lle n sé g ü n k ;.m e rt m illió k hu lljanak el zsarnoki bárd a la tt, ez nem ö li m eg anny ira a nemze­tet, m in t az, ha szelleme m egszűnik hü lenn i önmagához, ha m egszűnik lenn i nemzeti. S ime a jó Isten, m időn az elkeseredett nemzet fá jdalm ában k é rt vo lna é le te t va g y halá lt, ismét é le tet adott, — kü lde nek i Széchenyit, k i lángeszével fö lfo g ta é rdeke it s keresztü l harsogtatá K á r ­p á tok tó l A d riá ig , h o g y : „soha, más nem zetekkel egybe­kötő c iv ilisa tió n k nem lehet, m ig ra jtu n k a m agyar nem­zetiség erős le lk e nem segit. I t t a fö ltám adás m indene lő tt.“ (Stadium 15. lap.) És a m agyar ismét m entve lön.

Széchenyi a szabadságot és haladást szerette á lta lá ­nosan m in t ember, s a legnagyobb hévve l m ozdította elő m in t h o n p o lg á r; anny iva l is inkább, m ert ez v o lt m eg­győződése, m ikén t anyag i és szellem i tek in te tben gyors és gyökeres haladás n é lkü l koporsó és megsemmisülés lesz sorsunk. De, ámbár e nézete o ly szilárd és vá ltoza t­lan vo lt, m in t bá rk ié , mégis á tlá tta , h o g y a po l. szabad­ság és az é rte lm i haladás ném ely pon tja i vá rha tnak m ind ­addig, m ig nincs consolidá lva a nem zet: a fa j biztosítása, a nemzeti ön tuda t föltámasztása v o lt egyedü li czélja. Tudta, hogy a m agyar fa jn a k k e llő sú ly t, é rtéke t és egyéb nép­fa jok köz t k itűnőséget, jó l m egérdem lett felsőséget semmi egyéb nem v ih a t k i ezentúl, m in t szellem i erő, nemzeti zamatu s nem zeti szinsugarakban rag yo g ó m űveltség. Ez •Széchenyi m egvá ltás i m üvének alap eszméje: nemzetiség m indenek e lő tt.

H o g y lánczot k ö tö tt a D unára, h ogy a vaskaput szét tö rde lte , h o g y a T iszá t szabályozta, h o g y á lta lán az anyag i gyarapodást e lőm ozdította, ezek n y ilvá n nagy érdemei, még azok e lő tt is, k ik n e k keb le nem dagad m agyar é r­zelemtől, k ik csupán tenyésznek e haza fö ld é n ; de mi, k ik tűnődünk e nemzet sorsán s é ln i sem akarunk, ha a lég m it beszivunk nem m agyar, m i Széchenyit m éltán sz. Is tván és H u n ya d i m ellé á llít ju k , m i ö t m éltán a m agyar­ság m egm entőjének m ondha tjuk ; m ert h o g y e l nem sö-

— 53 —

pö rte ttü n k a rohanó idő tő l, ho g y m egőriz tük he lyünke t apá ink sírjánál, ho g y az ezredév óta megszerzett haza ö rökre b iz tosítva van, h o g y ennyire é lünk, azt tisztán n e k i köszönhetjük. És a fé rfiú , m iután köze l 25 év ig a lángész és lángkeb e l összes erejével a nemzet kalauza vo lt. Is ten t ta rtva szem e lő tt je lm o n d a ta k in t: Isten ve lünk, k i e llenün k ; — m időn a nemzeti bo ldogulás dicső czéljá- hoz vezető uj b iztos ösvényt tö rt, s m időn m ár közel vo lt ahhoz, h o g y diadalmasan kérdhesse : k i e llenünk ?! a buz­gón előre tö rte tő népet a v illá m va k itó fénye, egy perczig eltéveszteté a b iztos ösvényrő l s a nagy ember le lke m eg­tö rt. —• — Nap n é lkü l bo ldogabb a fö ld , szeme né lkü l az ember, m in t m i v o ltu n k — elvesztve őt. H iába te r­jesztők ka ru n ka t fe lé je s reszkető a jakka l naponta i im a­ké n t h iába k é r tü k :

M egá llj,m egá llj, te rom okon já ró fényes árny. M e gá llj, m ig e losz lik a hom ály.És még e lő tted szivünk egye t dobban.Ne h a g y j el e nagy p illa n a tb a n ;M egá llj, m egállj, bánatos lé lek , fényes á rny Csak add ig á llj m ig a nemzedék A te h itedben fe lerősöd ik.

E lm ent, árván i t t hagyo tt. M unká ja bevégezetlen ma­radt. H onunk halm ain győzede lm i trophaeum ok h e lye tt gyászlobogót lenge t a szél, ö röm riada l h e ly e tt keserűség fog ja e l szivünket. Oh k i pó to lja őt ? K i lesz o ly nagy, m in t ő ? K i nem riad vissza a nagy m unka nehézségeitől, a pá lya rö g e i- és töv ise itő l? K i néz majd szembe o ly bátran anny i akadá lynak? És k i v ise li el a félreismerés m é lta tlan vád ja it és nem tán to rod ik , csakhogy czélt ér­hessen, h ogy m egerősödjék test- és lé lekben e nemzet, m e lye t nálánál senki jobban nem szeretett. — K i pó to l­hatja őt?! Csupán a nemzet fia inak egyesült honszere lm e: ha m inden jó hazafi anny it tesz a honért, m ennyi tő le te lik , ha m indnyá jan e g yü tt és e g ye n k in t csak azt érez­zük, gondo ljuk , óha jtjuk , a m it ő érezett, gondo lt és óha j­to tt vég lehe lle te ig . A z isten i gondviselés nem e jte tt el

— 54 —

bennünket végképen. A z Is ten va lam in t egyes em berek­nél, ú g y nemzeteknél nem akar m indent önmaga végbe­v in n i vagy gondviselésszerü emberei á lta l végbevite tn i, hanem azt akarja , ho g y az ember önmaga is igyekezzék, íg y , m időn vezérünket magához vette , ho g y ju ta lm azza : nekünk köte lességünk a m eg tö rt pá lyán tovább haladni, szellemétől, m e ly az utolsó m agyarban is é ln i fo g — ve­zéreltetve. R a jtu n k á ll tehát, ho g y a nemzettest m inden ré ­szecskéiben fönm aradt erő t összpontositsuk, hogy a fa jt, m in t öná lló nem zetcsaládot az elkorcsosulás, sülj^edés-, elolvadás- és enyészettő l megmentsük. A seb és elvérzés, m e lye t esésünk okozo tt, e lég fájdalm as és érezhető v o lt a végre, h o g y a nemzet m inden tag ja iban eszméletet éb- reszszen, ösztönt keltsen, h ogy m indent m egm entett erő­nek és tehetségnek egyesítésével a nemzeti lé tnek segít­ségére, tám ogatására siessünk.

M inden, m i a m ú ltbó l kézze lfogható lag fönm aradt — vSzéchenyire em lékeztet, m inden, m i a hajótörés a la tt e l- m erü ltekbő l még az idő fo lyam ában m egmenthető, csak az ő buvárharang ja á lta l tö rténhe tik . N agyobb gya rlósá ­g o t a lig képze lhe tn i, m in t ha fig ye lm ü n ke t fo lyvás t a távo l eseményekre, a nagy v ilá g fe jlem énye ire szegezve, saját teendő inkrő l m egfe ledkezünk s csak a kko r vesszük észre h ibánka t, m időn az ébredés már késő. B á rm ily ke d ­vezően ütnének is k i a n a g yv ilá g ra s emberiségre nézve a szemeink e lő tt m egoldásnak in d u lt európai fe jlem ények,— egy nemzet sem várhatja azt, h ogy azokból rá áldás, e rkö lcs i s anyag i e lőnyök áradjanak, ha ezen áldás s e lő­n yö k m egnyeréseért maga nem fá ra d ; ha elő nem ké ­szíti a fö lde t, m elyben a k o r hozom ányai s a bo ldogabb jövőnek m agvai é le te t nyerjenek.

A m agyar tehát ne várja üdvét id e g e n tő l; a nem­zetek p o litiká b a n nem ism erik a fe lebará ti szeretetet, csak a kko r segitnek, ha esetleg saját hasznuk a 'm ie n kke l ösz- szevág. Hanem m ive l a M indenható, fa ju n k szerkezetébe anny i természetes nemességet, ruganyosságot, e rkö lcs i ép­séget s é rte lm i erőt o l to t t : ny ilvánva ló , ho g y a m agyar-

— 55 —

— s ó ­

nak egyedü l önm agából k e ll m eríten i nemzeti műveltsége m inden ösztönét és eszközeit. Is ten tő l rende lte te tt arra, h o g y önmaga alkossa meg jövendö boldogságát. A m o­d o rt és ildom ot, m e ly lye l ezt eszközöljük, a nagy fé rfiú vázo lta e lénk. T ő le ta n u ltu k a kétségbevonhatlan nagy igazságot, ho g y a m agyar nemzet csak m onarchiá i in téz­ményei, k irá lyához s a sz. koronához hü ragaszkodás á l­ta l ta rth a tja fö l m agát s v ívha tja k i ama tek in té lyes á l­lását, m e ly reá ko ru n k u ra lkodó eszméinek fejlődése s megvalósodása esetében ké tségbevonhatlanu l várakozik. H ig y jü n k szavainak s a kko r te ljesed ik az is, m it o ly szent lelkesedéssel m o n d o tt: a m agyar nemcsak vo lt, hanem a m agyar lesz! T udn i i l l i k a m agyar név ismét szép lesz s m éltó ré g i nagy hiréhez. N y e lv ü n k vissza n ye ri jo g á t s azon fo g szólni az ország törvénye. B o ldogság v iru land a palo tában s gunyhóban egyaránt. A honfi hon fira többé vádaskodni nem fo g — testvérekké leszünk; szivünkben a gyü lö lség , ir ig ység , ká rom kodás ’ he lyé t a fe lebará ti szeretet erényei vá ltand já k fe l. Ig e n ! boldogság várakozik rá n k az idők méhében. Oh a nemzet, m e lynek Is ten tő l k ü ld ö tt vezére k ije lö lte ú tjá t, m e lynek szabaditó ja kétszer ha lt meg a h o n é r t: azon nemzet nem ha lha t meg többé. A m e ly ü g y vé rtanuka t b ir fe lm u ta tn i, nem veszhet el soha; s legkevésbé akkor, ha a k itű z ö tt ösvén}^en ha la ­dunk, ha m i azon — ho g y ú g y mondjam — aczéllá v á lt hazafisággal a nemzetiség szent, és egye tlen ü g y é t az é le t m inden mozzanatában érvényre em eljük. Ismételem , az é let m inden m ozzanatában! H a g y ju k a ba lga tag cső­cseléket, hadd nevessen; Jézus K risz tus mondá : le lk i sze­gények m in d ig lesznek közte tek. És nem is lehe t v ilá ­gosság á rnyék né lkü l, bo r seprű né lkü l, v irá g o k gyom né lkü l, angya lo k ö rdögök né lkü l. H a g y ju k őket, m i tu d ­ju k , hogy m i nekünk a nem zetiség; é ltünk fö lté te le , ő mondá.

Nem b irom magam eléggé m eghajtan i azon eszme e lő tt és fé lek , h ogy nem b írta la k m eggyőzn i, h o g y ne­kü n k napja inkban csak ezen egy szem e lő tt ta rtandó igaz­

ságunk van. H a szivetek szivében él a gondo la t, h ogy nekünk m indenünk a nemzetiség fö lv irá g o z ta tá sa : a kko r b iz tos itlak , h o g y a hon kö n ye k tö l legnedvesebb s irja nem halá lt, de é le te t zár kebelében, m e lybő l a m agyar, m in t Prometheus a napbó l tüzet, m eríthe ti a nemzetiség lá n g ­ösztönét, m e ly m egóvja az e n yé sze ttő l; e s irbó l m erítheti, m ert k i o tt p ihen, mondá : nemzetiségben feltám adás m in ­denek előtt.

Hazám fia i, nézzétek o ltá ra inka t, tek in tsé tek koporsó a lak ja ika t. Ezek a rró l b izonyítanak, hogy az első ke ­resztények e lvérzett testvére ik s irján m uta tták be a vé r­ontás n é lk ü li á ldozato t s e kko r o tt a s ir fö lö tt fogad ­ták, h o g y a p o ko l 'm inden bősz árm ánya i közt, dühös vé rbakók re tten tő vadsága m e lle tt, h ive k m aradnak az Ü dvözítőhöz; o tt fogadták, h ogy a h a lá lt köszöntve fo ­gadják, de áru lást a szent ügyön el nem köve tnek. Oh hazámfiai, m i is te g yü n k ma fogadást, m ert a legnagyobb m agyar s irja fö lö tt a ka th . egyház sz. á ldozato t m uta t fö l a M agasságbelinek, — fogadást, h o g y a hazát, me­ly é r t az üdvözü lt é lt, ha lt, szeretni fo g ju k s nemzetisé­g ünk szent ü g yé t — é le tünk fö lté te lé t — m inden áron fö lv irá g o z ta tn i, h o g y Széchenyi Is tván nyom dokin já rn i fogunk. És te szellem, k i le te tted porhüve lyedet, közö t­tü n k megjelensz s olvasod lepergő könye inke t, te k in tsd :

A zászló kezünkben lobog,M e ly e t eg yko r k itű z té l,S ha k i hordja, elesni fo g :H e lyé re uj erő ké l;És é le tünk nem o lyan drága.H o g y ne lenne zászlód váltsága.M e lyen a ranybe tük ra g yo g n a k :B o ldogságo t a z a k la to tt honnak! Ámen.

— 57 —

- 58 -

Szent István ünnepén.*)M e g k é rd é a b ö lc s e k e t , és a z o k

ta n á c s á b ó l c s e le k s z ik v a la

m in d e n e k e t , m e r t tu d já k v a la

a t ö r v é n y e k e t és a r é g ie k

re n d e lé s e it , j u r a m a jo ru m .( E s z th e r I . 1 3 .)

Sokan csodálkoztak m ár azon, h o g y a m agyar nem­zet, daczára te ljes rokontalanságának, nem épen nagy szá­m ának, Európa szivében él, egy u j évezredbe lépn i készül és egy hosszú nemzeti lé t fö lté te le it b irn i lá tszik. N épek és b iroda lm ak m in t egyes emberek, b izonyos korban sirba szállnak, em lékük is m in t ko rhad t fe jfa enyészik, avva l a kü lönbségge l mégis, hogy az egyedekben éveket, nem­zetek életében századokat számítunk. K is népeket e l­nyom nak a hatalm asok, a nagy b iroda lm ak szétm állanak saját te rh ü k a la tt, m ihezképest a tö rténe lm et nagy te ­m etőnek lehe t mondani, ho l nyugosznak a népek, szere- pöke t le já tszott használhatatlan nemzetek. Nem egy zsar­nok, nem egy történész i r t m ár s ir ira to t nemzetünkre, nem egy e llenségünk tapso lt nemzeti vá lsága ink a lk a l­mával, hanem a s ir ira t a jegyzékben reked t és az üvö ltő tapsra, tetszhalálos kábulásából fö léb red t nemzetünk. V á j­jo n m i okozta s z í v ó s életét, m i őrzö tt m inke t agyarkodó népek közö tt tiz századon keresztül? M e ly kéz ta r to tt fenn a ta tá rok országokat söprő hadjárata iban, a tö rö k pusztító harczaiban, a h itv illo n g á so k önemésztö csatáiban, va g y a nem zeti kábulás satnyuló korszakában? E k é r­désekre m egfe le l a nemzeti öntudat, m egfe le l a je len ün­nep százados fénye, m egfe le l az e lőke lő fé rfia k je len lé te , m ert e napon m uta tják be há lá joka t Is tennek, k i vezére v o lt Á rp á d csatáinak, h o g y é lü n k ; e napon esdik le az ég in te lm e it, ho g y m iképen k e ll vezetn i a du lakodó é r­dekek özönében árva nemzetünket. M e rt m ai nap ü ljü k

* ) M o n d a to s t B u d á n , 1 8 6 9 . a u g . 2 0 . M e g je le n t B u d a p e s te n ,

1 8 6 9 . R u d n y á n s z k y B é la n y o m d á já b a n . N y o lc z . 1 4 1.

szent Is tván ünnepét, k i m ega lko tta nemzeti lé tünke t, s íg y a m ai nap egyszersm ind a m agyar a lko tm ány év fo r­du ló ünnepe.

Szent Is tván dicsőségét hangozta tn i bárm i kedves fe ladat, czélta lan d o lo g ; ez már m eg van á llap ítva , idö - enyészettöl védve, m ert hiszen szent Is tván a kath . e g y ­ház szentel köz t d icsöü le ti fényárban tündökö l. K i t az egyház szentei köz t magasztal, annak dicsőségéhez m i keveset adhatunk, az idő rendjében ped ig semmit. U gyan is va lam in t a nap az ég i testeket, a fö ld kö rle g é t képze l- hetlen, gondo la tta l be nem já r t ég i té reken m agával vonja, ép ú g y a ka th . egyház, m iután h ivatása be lépn i az ö rö k ­kévalóság küszöbén, szent Is tván dicsőségét m agával viszi, s m inden jövendő századon h ird e tn i fog ja . M eg lehe t e l­vész a nemzet, de dicső k irá ly á t m agasztalni az egyház meg nem szűnik, fe le tte v irraszt a feltámadás nagy re g ­ge lé ig . M ajdan, ha a v ilá g é le t harsonája riva l, s a ré ­mülő em berek fu ld o ko lva tö rd e lik keze iket, az egyház szent Is tván könyörgése it is le fo g ja esden i; ily ké p e n szent Is tván dicsősége ö rök és enyészhetetlen.

Jobban közeledem szent Is tván czélzataihoz, ha azon cselekvési m odorát részletezem, m e ly ly e l nemzeti fönm a- radásunkat eszközölte, m e ly ly e l ezer éves a lko tm ányunka t ú g y építe tte fe l, ho g y v ilág ijesztő v ih a ro ka t v ise lhe te tt el, sőt o lta lm a a la tt uj évezredbe léphetünk. Számos bölcs intézkedései köz t napja inkban főképen az lá tsz ik é le t­kérdésnek, am it a jo g o k su lyegyenérő l, Im re fiának adott in te lm eiben k itű zö tt. Ezen in te lm eke t nem zetünk tö rvé n y - könyvébe ig ta tta , je le n te n i akarván, ho g y ezek legyenek a törvényhozó hata lom iránypon tja i, és tiz századon k e ­resztül m uta tja a g ya ko rla t, h ogy ezen irá n ye lve k nem­zetünk javára v á lta k ; legyen oka akár az, hogy sz. Is t ­ván adta s eredm ényüket könyörgése ive l gyám o litja , aká r ped ig az, h o g y belső e re jük leg inkább alkalm as nemze­tü n k szövevényes v iszonya it szabályozni.

Szent Is tván nem csak hosszas uralkodása a la tt, ha ­nem az in te lm ekben is arra tö rekedett, h ogy m indenk i

— 59 —

joga iban csorbítatlan éljen. „L é g y türelmes, úgym ond, m in ­denekhez, nemcsak a hatalm asok, hanem a gyengék, g yá ­m o lta lanok irá n t is .“ X . rész, 5. §. „ A türelm es k irá ly o k országolnak és csak a tü re lm etlenek zsarnokoskodnak." V . rész, 4. §. B e lá tta ugyan is magas le lke , h o g y a tá r­sadalom csakúgy nem né lkü lözhe ti a kö te lm ek sorozatát, m in t nem a jo g o k tudatát, és h o g y csak o tt l,ép életbe a kötelességek teljesítésének versenye, ho l biztos a jo g o k sulyegyene. Ez lesz beszédem tá rgya .

M a g ya ro k Nagyasszonya legyen ve lünk, m ig e lm él­kedünk.

— 6o —

M inden lény, ahogy szü letik, jo g o k k a l ruházta tik fö l. M aga a le lke tle n kö hoz a v ilá g ra egy tö rvény t, m e ly védi, nem esíti; a nehézkedés ö rök tö rvénye a la tt á llván, e g y ik parányá t sem lehet é rin ten i erejének, jogána k észre- vevése, tiszte le te né lkü l. M inden do log tehát legyen bárm i csekély, az Isten hata lm ának viszfényét ho rd ja m agán : annál inkább az ember, o ly terem tm ény, m e ly gondo lko ­d ik és akar, b ir jo g o k k a l. A ve lü n k szü letett jo g o k e l- tip rása valóságos szentségtörés.*) D e van a jo g n a k nem egy nagy ellensége, az ember zsarnoki vágya, az önzés, az u ra lkodási v iszketeg, a parancsolási d ö ly f, az emberi kebe l eme dudvái, m iko r a hata lom árnya a la tt m egérnek, m egny irbá lják , e lfo jtjá k a jogo t. A z egyén jo g á tó l kezdve a v ilá g - jo g minden, sőt leg fe lsőbb fo k á ig m inden jo g ü l- döztetett, és á lé rvekke l, fonák okoskodással va g y fe g y ­ve rre l t ip o rta tik . Innen ered aztán a mérközési feszültség, küzdési vágy, harczok, de ha másképen nem, vérázott me­zőkön ismét m eg je len ik a jo g eszméje; m ert van a jogban va lam in t m inden igazban sajátos hatalom , m e ly örök, le - gyözhetlen, e lron tha tlan , m e ly a koporsóban is nő, m ig azt szétrepeszti. Csak az a nevezetes, ho g y ezt még nemje g ye z té k fe l a jo g sírásói.

1

* ) L a c o r d a i r e O 'C o n n e l l f e le t t i b e s z é d e .

A jo g ezen s z í v ó s hata lm a azt okozta, ho g y m inden zsarnokság közönségesen a jo g b a bu rko ló z ik , fö lveszi fö l- séges a lak já t, h o g y m üve it állandósítsa. N yu g ta la n m in d ­addig, fé lt i ragadm ányát szüntelen, m ig a jo g álczáját, m in t Szem, apjára a kö p e n y t rá nem te r it i. M időn hajdanta, sőt nap ja inkban is it t-o tt, egy vagy több em bernek zsar­noksága alá dob tak országot, ho l e lenyészett az egyén, ho l nem csak véré t vagyoná t szivták, hanem e lve te te tt tő le, ami legegyén ibb , a le lk iism ere t, a gondo la t, a k k o r is jo g i fosz lányokka l övezték a bá lványt, m ert imádásul k itéve azt k iá lto ttá k : az á llam m inden e lő tt, az á llam üdve leg főbb tö rvény. (Salus re ipub licae suprema le x esto.) H abár az á l­lam czélja és kötelessége csupán az egyén jogb iztonságát azaz anyag i erkö lcs i é rdeke inek előm ozdithatását b iz tosí­tan i, ilye n jo g e lv m e lle tt e lveszett az egyén m inden joga, az á llam rabszolgatu la jdonos le tt, és mindez az á llam jog nevében sikeresen tö rtén t. P ed ig nincsen jo g a kötelesség ellenében; csak későn ösm erték fö l az emberek, ho g y hamis Is ten t im ádnak és hosszú szenvedéseikre fé k te le n ­ségben kerestek enyhüle tet.

M a jd ism ét hatalmasok d ú lta k az em beri társadalom ­ban, pusztítva vagy le igázva népeket, s m iután b ilincsre verték, h o g y kényelm esen ülhessenek g ö rb ü lt n ya ku k fe ­le tt, e lkezdtek beszélni az erősebb jo g á ró l, va g y am i egyre m egy a háború, a győzelem jogá ró l.

Osmert do log, ho g y az erőszak egyedü l nem képes á llam ot együvé ta rtan i, s az emberi ész (dicséretére vágy gyalázatára v á lik káprázta tó vo lub ilitása , nem aka rjuk eldönteni) a ka rd , az ö ldöklés jo g á ró l kezdett e lveket, szó­lam oka t a lak ítan i, m iu tán az á lla p o to kn a k csupán a jo g lehet összetartó enyve. H a az oroszlánok, a fa rkasok okos­kodn i tudnának, kö rü lb e lü l ily e n e lveke t gondo ltak volna k i ragadm ánya ik békés e lkö ltése végett.

I ly e n ere jű a jo g eszméje. A zé rt mondá egy á llam ­bölcsész, ho g y az erény álta lános eszméje után, nem ös- mer szebbet a jo g eszméjénél, va g y inkább , ho g y ezen eszmék azonosak. A jo g eszméje nem egyéb, m in t maga

— 6 i —

az erény, m e ly a p o lit ik a i v ilá g b a p lá n tá lta to tt, és csak ezen eszmével lehe t m egité ln i, h o g y m i a szabadosság, m i a zsarnokság. N incsenek na g y emberek e rények né lkü l, nincsenek nagy népek a jo g o k tiszte le te n é lkü l, sőt azt le ­hetne mondani, h o g y né lkü le társadalom sem lé tezhetik .*)

Ez természetes, ugyan is a köte lesség nem egyéb m in t fo lyom ánya a jo g n a k ; ez nemcsak magában fo g la lja a k ö ­telm et, hanem teljesitésére ösztönöz, ké n ysze rít; ennél­fogva k i az elsőt h ird e ti, serkent a másodikra, és a jo g ­nak rom lásával csökkenőre h a jlik a köte lesség is. Sőt nem is lehet beszélni köte lességrő l, nem lehe t indoká t m egle ln i, hacsak meg nem a lap ítju k e lőbb a kö te leze tt­ség elvét, azaz a jogo t. M iképen b iz o n y ltju k Is ten irá n ti köte lességeinket? K im u ta tvá n Is tennek jo g á t az á llam ra, egyénre. U gyanazonkép a szülék jo g á b ó l fo ly n a k a g y e r­m ekek köte lességei: m ihezképest a legszorosabb viszony­ban vannak jo g o k k a l a köte lességek. A jo g az igazságnak köve te lő arcza, a kötelesség ped ig önátadó, önfe lá ldozó arczulata. Ez okozta, h ogy a zsarnokok is, lehe t nevük császár, parlam ent, köztársaság, o ly vágyrem egéssel ö le ­l ik a jo g látszatát.

A z ember egyén i jo g á t K risz tus a lap íto tta meg, m i­dőn k im ondo tta az egyenlőséget, m időn h irde tte , ho g y nincs kü lönbség Isten e lő tt zsidó és pogány közö tt, és m időn fe leba rá ti szeretetre tan ito tt, m ert a szeretet fényé­nél legkönnyebben ism erjük fe l az embertárs jo g a it. Igaz, h o g y a kereszténység dele lő napján, az ész is em ellett ka rdoskod ik , hanem az a különös, h ogy a rég iek , pé ldáu l Cicero, k itő l a je len nemzedék is tanu l, nem ta r to tt szó­n o k la to ka t a rabszolgaság eltörlésérő l. Nehéz fe lfo g n i, hogy am i nekünk o ly egyszerűnek lá tsz ik , P la tó , A ris to te les fig ye lm é t e lke rü lte és hogy is ten i közbeszólásra va la szük­ség, ezen tannak általános elfogadására. M ih e ly t az is ten i a jak k im ondo tta az egyenjogúságot, száz és száz e g y ­házi tan itó h irde tte , ho g y ha vannak is kü lönbségek az

--- 62 —

* ) T o c q u i l l e : D e la D e m o c r . e n A m e r iq u e .

emberek közö tt, ezek esetékesek; s h ogy nem a születés ad nemességet, hanem egyedü l a lé le k fönsége, jelessége teszi a va lód i nemességet. A z ember egyén i joga tehát akko r a la p itta to tt meg, m iko r az Is ten fia m eghalt érte a keresztfán; k i is fogna ké te lkedn i azon lény jo g a iró l, k ié r t Is ten -vé r o n ta to tt ? !

A z egyén i jo g o k megőrzése végett, m ive l egym agán erre e légte len az ember, tá rsadalm i ösztönt adott az Isten, és úgy intézte el fö ld i á llapotá t, h ogy igénye inek k ie lé ­gítése, kü lönböző természetű jo g a in a k védelme végett, há­rom féle társadalm i k ö r tag ja legyen. Első társadalm i kö r a család; i t t ú g y szabályozta a v iszonyt, ho g y a család tag ja it a szeretet korm ányozza, m e ly ú g y ta rtja össze, m in t az ég i tes teke t a vonzerő, A természetes kö te lé kke l meg nem elég'edett, hanem ezen fe lü l pos itiv tö rvé n y t adott azon viszony gyám olitása végett, m e lyre a term é­szet ösztöne ném e lyko r e légte len, értem a parancsot, m ely a szülék tisz te le té t szentesíti, m iután tudva levő, h o g y a szülék természetes szeretete g ye rm e ke ik irá n t hatásosabb m in t viszont. M ásod ik társadalm i k ö r az állam , m e lynek legelső fe lada ta a b iztonság föntartása. H abá r a p o lg á ri társulás lényegéhez ta rtoz ik , h o g y az á llam i hata lom nak engedelm eskedjünk s a társadalm i összetartozás á lta lában szólva, lé tü n k fö lté te le , mégis erre nézve is ha lla tta b izo­n y ító szavát az Isten, m időn meg'parancsolta, h o g y : m in ­den hata lom Is ten tő l van, s a k i a hata lom nak e llen tá ll, Isten rendelésének á ll ellen. Ez az újszövetségi szentirás- nak egyetlen p o lit ik a i tö rvénye, m e ly nem szentesíti a zsarnokságot, se nem eredetezi P éternek v a g y P á lnak hata lm át Is ten tő l, m ert hiszen erre nézve közve tlenü l in téz­k e d ik a község, a társadalom , hanem csak azon akaratát n y ila tko z ta tta k i, hogy m inden ember társadalm i hata lom a la tt éljen. Más szavakkal, ha va la k in e k társulási ösztöne nem e legendőleg b izonyítana az együvé tartozás kö te les­ségéről, tud ja meg ebbeli rendeltetését egyszersm ind a tényleges törvényhozás v ilágos kimondása á lta l. Csaknem m inden század igazo lta az is ten i törvényhozás e té te lé t;

— 63 —

m ert m indenkor akadtak, k ik az á llam ban az egyén i sza­badság és jó lé t megsemmisítőjét, a szolgaság és egyen lő t­lenség m egörök itö in tézm ényét lenn i v é lté k ; k ik az á lla ­m ot „rosznak“ m ondották, va g y az anarch iá t v a llo ttá k egyedü l helyes ko rm ánya laknak. P ed ig az ész, a köz- m eggyöződés h irde ti, m iszerint az em ber jogos tö re kvé ­seinek természetszerű védszárnya csupán az á llam i ősziét. H a rm ad ik társadalm i k ö r az egyház, m e ly Istenhez való v iszonyunka t szabályozza, az erkö lcs i kö te lm ek te ljesítését a kko r is szorgalmazza, m iko r az á llam fe lü g ye le te a ló l k is ikam lanak, vagy azok szentesítésére fö ld i hatalom elégtelen.

A le lk i társadalm i körben ha tá rozo ttan k ije lö lte a le g ­főbb te k in té ly t és ha ta lm a t; m ert m ig az elsőben a sze­re te t vonzalm át és suga lla tá t rende lte intéző te k in té lyn e k , a m ásodikban az érdek köve te lm énye it aka rta szabályzónak, a harm adikban, m ive l i t t k iv á ló la g szükséges a biztosság, s közvetlen isten i befo lyás, maga in tézkede tt közve tlenü l a hata lom fe lö l, m e ly irá n ta i vonatkozásainkat igazgassa, és ü g ye in ke t csalhatatlanul vezesse. A harm ad ik társadalm i k ö r vezérlő közege az egyházi hatalom , m e lynek viselő je e lég magasan á ll a v ilá g i z iva ta rok hu llám torla tában, eléggé ré g i 19 századnak le fo lyása után, h o g y m inden ember észrevegye, s is ten i származásának szétlöve llő dicssuga­rá ra e lő tte leboru ljon .

H o g y azonban eme társadalm i k ö rö k együvé tartozása k ife lé ne okozzon h ideg közönyt, va g y ellenségeskedést; a társadalm i töm bek önzésének, fenéksu ly gyanán t egy átalános parancsola tot kap tunk , m e ly m inden emberre vo ­na tkoz ik s ez a szeretet parancsa. V á jjo n lehet-e a szere- te te t parancsolni? Isten, k i lá tja a g yu n k idegszövedékeit, s la to lja szivünk érzelm eit, adhat ilye té n parancsot, te rem t­het szeretetet m inden ember irán t, hiszen hata lm a m inden­ható, kegye lm e ere jével ind ítha t szeretetre ellenség iránt, am int az a kereszténységben tö rté n ik is. A m i társadalm i tö rvényünk te h á t, 'm e ly a jo g o k tiszte le tben tartására o ly könnyen ta n it, m ert saját jo g a in ka t tűz i k i zsinórm értékül,

— 64 —

a szeretet tö rvénye. Ezen ég i fé n y v ilágáná l nem lehe tünk kétségben az irán t, h ogy vá jjon m ik em bertársunk jo g a i, akár e g ye n k in t vesszük szemügyre, akár tá rsadalm i k ö ­rökbe csoportosítva.

M in th o g y szomorú cs illagza tunk a harcz és küzdelem színhelye, a zavargó fö ld i lé t nem né lkü lözh e ti a véde lm et/ az erőhatalm at. Kezelése az á llam ra b ízato tt, ho g y ez a jo g á lla p o to t azaz a jo g o k b iz tonságát fentartsa, megőrizze. Az lévén á tka az embernek, h o g y ak i m it megtehet, azt valóban m egtenni hajlandó, az á llam hata lom m indenkor m uta tkozo tt hajlandósággal, b e n yú ln i a tá rsadalm i kö rökbe s a közjó ü rügye a la tt az egyén t végkép e lnye ln i, vagy a társadalm i k ö r hata lm át ko rlá tozn i, szóval, ama jo g o ka t is, m e lye kke l az egyén nem az á llam hata lm at ruházta fe l, szintén keze ln i vá g y ik . I ly k é p e n m egzavarta tik a jo g o k súlyegyene. M in th o g y hazánk szerencsés ko rm ányá t nem vádolha tn i a jo g o k sú lyegyenének m egingatásával, tá rg y i­lagos h idegvérüséggel e lm élkedhe tünk a keresztény igaz­ság társadalm i alkalmazása fe le tt.

Messze vezetne, a jo g k ö rö k számtalan érin tkezéseit fon to ló ra -fenni, azért csak arra szorítkozunk a je len órá­ban, m e lye t a sz. h e ly kö ve te ln i látszik, s m e lynek nap­ja inkban fé lszeg értelmezésével leg többe t á rtha tunk, értem az egyház és á llam jogha tá ra it.

Sajátos je lenség, h o g y m ig m inden va llás azon tö re ­kedett, m iszerin t á llam i hata lom ra vergődve, ennek segé­lyéve l is igyekezzék ura lm át az em berek fö lö tt á lla n ­dósítani, K risz tus vallása a k é t ha ta lm at o tt, h o l az leg fe ltűnőbben v o lt egyesitve , R óm ában e lvá laszto tta ; és ha vo lta k is századok fo ly tá n egyházi fé rfia k , k ik azt emberi bölcseségből, az is ten i tan fönséges czélzatai vé­ge tt egyesitendőnek vé lték , az egyház le g o tt fe lszó la lt, azt m ondván: a kéz, m e lye t nyújtasz, halandó, s nem en­gedte, ho g y k ik a le lk e k vezérletére kü ld e tte k , ko rm á­nyozzák fö ld i, habár e rkö lcs i é rdeke inke t is. A ké t ha­ta lom elkülönítése, e g y ik érve isteniségének, m ert csak

Alkalmi szent beszédek, c

— 65 —

azon tuda tbó l származhatott, h o g y isten i erőve l bírván, a fö ld agyag oszlopaira fe lté tle n ü l nem szorul.

A z e lkü lönítés azonban nem szakadás, nem e llen ­ségeskedés. H ason lítha tnék a ké t in tézm ényt k é t nővérhez, k ik n e k közös a ty ju k van, s egym ásnak biztos, barátságos ke ­zet nyú jtana k ; m ert hiszen az á llam i lé t, lényegében szin túgy is ten i intézm ény, m in t az egyház, csak módban kü lönböz­nek egym ástól. M in d e n ik saját hata lm a jogkö rébe n önálló hatalom , czé lja ik, eszközeik kü lönböznek, de egy leg főbb czélban egyesülnek, h ogy az egyén hivatásának e lérhetését eszközöljék. Ezen végczél m ia tt lehete tlen , ho g y fo ly to ­nos viszonyban ne legyene k egymással, sőt b izonyos te ­k in te tb e n e g y ik a m ásiknak a lávetve ne legyen, m ert sphaeráik egymásba vágnak, létezvén egyház az államban és viszont. Tehát a részletes czélok teszik az e lkü lön ítő jo g h a tá rt; fö ld i és ö rök üdv a k é t in tézm ény czélja, de va lam in t a ké t czél egym ásra b e fo ly , ú g y a k é t in tézm ény­nek is ka rö ltve k e ll já rn ia . Csak hata lom ko rlá tozha tja a hata lm at, de az csodálatos, h o g y m íg a szellem i hata lom korlá tozza az á llam i hata lm at, u g ya n a kko r erősíti, ren ­dü le tlenné teszi a lap ja it.

M ond ják ugyan ném elyek, h o g y va lam in t parancsol a lé le k és a test engedelm eskedik, ú g y parancsoljon a le lk i hata lom s az á llam engedelm eskedjék, m ert csak íg y fo g ­nak egységesen ha ladn i az em beri do lgok . Ezek tehát az egyház és á llam k ö z ti sú lyegyen ké p le té ü l használják a test és lé le k k ö z ti v iszonyt. Ám de az á lla m i hata lom nem hason lít tehe te tlen testhez, m e ly idegen m inden szellem i ténykedéstő l, m e lynek gondo lkozó részét képezné a v a l­lás. Igaz, ho g y az á llam működésének t*ere a külső, az anyag i tények, v iszonyok, de azért, h o g y o tt érvényre emelje a jo g o t, igazságot, le h á t a v ilá g legkevésbé anyag i tá rg yá t. A törvényhozó, a b író , a közönséges po lgá r, m ű­ködvén a közjó előmozdításában, az ész és igazság taná­csaihoz kényszerü lnek fo lyam odn i. Saját határában tehát az á llam csak ú g y véd e rkö lcs i és va llás i érdekeket, m in t más társada lm i kö r. A z á llam , habár kü lönböző mo-

~ 66 —

dorbaii; csak ú g y fo g la lja el az egész em bert, m in t a v a l­lás és Íg y nem tehe te tlen töm eg. M eglehet, h o g y jó a ka ­ra t m ondotta k i ezen elvet, hanem az alkalm azás k im u ­tatta , ho g y ez á lta l csak veszítene az egyház, m ert m ihe ly t a le lk i ha ta lom 'korm ányozná az á llam ot, m egvá ltoz­nék természete, s a lágördü lne a fölséges magasságból s mag'a is tünékeny fö ld i hatalom m á válnék. A theocra ták emelni akarván a va llást, száműzik az égbő l a fö ld re , a he lye tt, h o g y dicsőítenék, lea lacsonyítják , m ert szellem i­ségéből de tron isá lják. A z egyház, fönséges nagysága m ia tt összeférhetlen a v ilá g i rendde l a rra nézve, ho g y azt k ö ­zegei á lta l igazgassa. A le lk i hatalom , m iko r a kö rü lm é ­nyek kényszerítése fo ly tá n a p o lg á ri ügyekbe avatkozott, sokkal többe t szenvedett ezen v ilágba va ló excurs ió i á lta l, semhogy ne k ívánnók, m iszerin t jogkö rébe visszahúzódjék. K ívá n ju k ugyan szakadatlanul, h ogy a kér. igazság u ra l­kod jék, azonban élveiben és ne papjaiban. A z á llam te ­hát soha s e . ijedezzen, hogy az egyház á lta l hata lm a cso rb itta tik , m ert igazgatási közbelépése m indenkor saját káráva l tö rtén t. K özépkorban igaz, ho g y a pápák valósá­gos souzerenitást g y a k o ro lta k a ko ronák fe le tt, de eme felsöbbséget az a k k o r i id ő k közjoga hozta lé tre , a közvé­lem ény megszentelte, s az állam bölcsészek is elism erik, hogy ez a kko r m u lha tlanu l szükséges vo lt, a népek e lő ­nyére tö rtén t. „U g y a n is a kko r a v ilá g i hata lom csupasz erő v o lt és vezethetlen csoport. A z egyház vég te lenü l magasan á llo tt ezen csoport fe le tt, ezokon a nép k iá l­tásai szakadatlanul sürgették, ho g y fo g la lja el he lyé t. A m in t a pápa va g y püspök k im ondotta , h o g y va lam ely fe ­jedelem elvesztette korona jogát, ez a k k o r igen sokszor üd­vös vo lt. A X . században a népek nem védhették m ago- kat, jo g a ik a t elegendően nem é rvényesíthe tték a po lg . erőszak ellen, azért közben já rt az ég nevében a vallás. Most könnyű beszélnünk a v ilá g i hata lom jo g a iró l, ámde a kko r a v ilá g i rend borzasztó vo lt, erőszak és gonoszság W a lkodo tt ko rm ány k e ly e tt .“ *)

*) Guizot: Cours d’histoire modern. V. ie9on.

— 67 —

5*

68

M ások ellenkező vég le tbe estek, azt h irde tvén , h ogy az á llam m in t ily e n nem üdvözülvén, enné lfogva nem kö te ­les figye lem be venn i az egyházat, azaz lehe t atheus; am i te ljes fe lfo rga tása a jo g o k su lyegyenének, m ert egy társadalm i k ö r véd te lenü l maradna.

A z á llam m in t ily e n színházba nem já r, s mégis m il­lió k a t k ö lt óriási dalm űházakra, az á llam m in t ily e n nem u taz ik , s mégis fá radhatlan a vasutak építésében. M in t­h o g y az á llam az egyének összege, n y ilv á n m indnyá ja jogána k biztosítására h iva to tt. A m in t kép te len m egíté ln i, h o g y m e ly ik egyházban van igazság, ép ú g y va la m e ly ik ­nek jo g a it m eg nem védeni, prédául dobni, va g y e lnyom ni igazta lanság és a szabadság megsértése. A z á llam az igazságot nem divatszerü e lvekben, va g y a leg jobban k iá lto zo k szavában le lje , hanem a h iv ö k le lkiism eretében, m ert erkölcsös va llás t terem tenie nem lehet, hanem azt csak a la ttva ló i kebelében keresheti. A z erő a lko th a t külső szertartásokat, h o lt fo rm ákat, de nem h ite t, imádást, s ezek fo lyom ányá t az e rkö lcs i érzetet. E nné lfogva az á llam e lté ­vesztette h ivatását, m iko r in tézm ényeiben az egyének, a társadalm i k ö rö k erkö lcsiségét nem ta rtja szem e lő tt, va g y m iko r saját gyá rtm ányú m orá lt aka r érvényesíten i a tö r ­vényhozásban. Ez megsértése a le lk i tá rsadalm i kö rnek, m e ly nem k íván az á llam tó l h itta n i leczkét, hanem jo ­ga inak védelm ét, és ha egyszer m egbon to tta a jo g o k szentségét, m egzsibbasztotta a köte lességek teljesítésének ösztönét.

A kath . egyház szabadságot akar, nem szabadalma- ká t. Hálásan fogad ta az u tóbb iaka t, hanem éln i, b o ld o g í­ta n i tu d n é lk ü lö k is. Jelen ko rban egyedü li követe lm énye, h o g y szabad legyen és egyen jogú egyéb egyházak közt. Á lla m va llá s nem akar lenni, nem csak azért, m ert most azaz érte lm e van a szónak, h ogy az á llam fosztogathatja kedve szerint, hanem azért is, h o g y ne ke ltse fö l a fe le ke ­zetek fé ltékenységét, h ogy e ltávo lítsa a visszavonás le g ­távo labb i o ka it Jüannál is inkább , m ert hiszen tud saját lába in is já rn i, k ivá ltsá g o k né lkü l.

E gyéb irán t nem fé ltem a kath . egyházat, nem csupán az irán ta érzett buzgalom beszéltet, hanem szólásrakésztet a m agyar haza üdve, m elyben anny i m indenfé le jo g véde l­met, ó ta lm at k iván . A ka th . egyház, ha va laho l pusztítják, elvonul, enged i he lyében fe ln ő n i a barbárságot, pusztulást, a m in t tö rté n t A fr iká b a n , éjszaki O roszországban; m ert amott, ho l szent Á goston szava hangzott, saká lok ü v ö l­tése szól, em itt babonás eretnekség dúl. A ka th . egyház el nem vész, más bo ldogabb országokba vonu l, m ert h i­vatása ö rök élet. Hanem fé ltem a m agyar hazát, m e ly annyi elemet, o ly sokfé le érdeket fo g la l magában, hogy ha bölcsességgel meg nem a la p itta tik a jo g o k egyen­súlya, az e lem ek kü lönböző nehézkedése szerint, rom ­halmaz támad be lő le , s e lpusztu l nemzetünk.

Igaz, h o g y az aggódó szeretet o tt is rém eket lá t, hol csak á rnyak vannak, hanem a le n g ye l nemzet k é t­ségbeesett ja jk iá ltása sokka l élesebb, sem h o g y n yu ­godtan lehetnénk, s bá rm e ly elem jogos köve te lm ényé t megvetve, azt a lesekedö ellenséghez u ta lha tnók. A k é ­születek o lya n o k most M oskvában, B e rlinben , m inők a mohácsi vész e lő tt Bizanczban ; a szándék is egy, teljesen e ltö rö ln i a m agyart. M i a hazában készü lünk m egünne­pe ln i a m agyar haza ezredéves fönnállását, s e llenségeink, h a lo tti to r t készülnek ta rta n i a nemzet fe le tt, m e ly egye­dü li akadá lya a pánslav v a g y pangerm an b iroda lom nak. M ily viszszás d o log lenne most a jo g o k sértegetése á l­ta l fe lvagda ln i ama kö te leke t, m e lyek anny i ka th . szivet a m agyar hazához kö tnek, s eme szivek vére lázasan buzog, m iko r a haza veszélyben fo rog . N agyszerű katas- tropháka t a jog ta lanság évei szokták megelőzni.

Nem is hihetem , h o g y azért védett vo lna m eg Is te ­nünk tö rö k ta tá r hadaktó l, v ilá g b o n tó ha ta lm aktó l, hogy most kereszte lt, de vad lenn i m eg nem szűnt, ellensé­ges népek á lta l elveszítsen. Szent Is tván könyörgése hatásosabb lesz ismét, m in t bűne ink, m e lyek e lhom á lyo ­síto tták az Is ten kegyé t. Igen , az U r védelm ezni fo g ; szent akarata, ha ta lm ának je le it lá tom a nemzet k ie g y e ­

— 6g —

zésében fe jedelm éve l. ím e a k irá ly , k i nem zetünket uj évezredbe vezetn i fog ja , meg van koronázva, szent Is t­ván koroná ja tü n d ö k lik ra jta . E ko rona v illo g ó fénye fo g ja pusztítan i e llene inke t. ,̂ N y ila id cs illám ánál mejinek ök és villogó dárdád fényénél. (Hab. I I I . , i i . )

M ég húsz év, s épen egy ezred ő rlő d ö tt le, m ióta e fö lde t, m elyen apá ink tem etve vannak, M agyaro rszág­nak h iv ják . Ezer év egy nemzet életéből, e lég b iztosí­té k a jövőre . „E ze r év ig é ln i egy cs illagnak is sok, az is m egvá ltoz ik , az a la tt fényesebb va g y ha loványabb lesz, alább h a jlik , va g y magasabbra hág. Ez a la tt a czedrus is kiszárad, a kősz ik la is k izö ldü l, a fö ld vas érczczé vá ­lik , s m i va g yu n k ö rökké zö lde lő , soha sem v irágzó fa .“ Nem azért ta r to tt fe l Isten e llenségek köz t tiz" századon át, h ogy elveszszünk önm agunktó l, egym ás jo g á t nem tis z te lv e ; nem azért tám asztott fe l annyiszor a pogányok á lta l okozo tt ha lá lbó l, h o g y most va lam i keresztény zsar­nok ú jk o r i Batuchan ö ljön meg. A ka r, m e ly ismételje szent Is tván m üvét, kézben ta rtja szent Is tván ka rd já t, ho g y m egvédje négy szélrő l a hazát; a ka r, m e ly uj ezer évre beültesse a haza fö ld jébe a m agyart, m egke- netett, ég fe lé van emelve, s i t t a dicső k irá ly jobb ja e lő tt fogadta , ho g y szent Is tván m üvét ú jra akarja a l­ko tn i. N é p m illió k bo ru lnak le, s erőszakos im áva l k é r ik az Istent, h o g y a hazát, m e lynek fö ld jé t a Jézus nevéért k io n to tt vé rre l ázta tták őseink, nekünk m egtartsa, hogy a k irá ly , k i t im m ár a szeretet csatol hozzánk, második Is tván legyen, s ka rja o ly erős, h ogy ezer év után is e hegyte tőn ünnepe ljék a m agyar haza fönmaradását, á ld ­já k érte a k ir á ly t s im ád ják a m agya rok Istenét. Ám en.

— 70 —

Vizkereszt ntáii I. vasárnapra*)V á la s z s z á to k m e g , m i le g y e n az f t t e n

a k a r a ta s z e r in t jó , k e d v e s és t ö ­k é le te s . (R o m . X I I , 2 .)

A m ai szent leczkében in t az apostol; h o g y ne le ­g yü n k hason lók a v ilághoz, azaz ne igazgassuk m agun­ka t a v ilá g fia in a k elvei, e rkö lcse i és szokásai szerint, hogy ne azt szeressük am it a v ilá g szeret, se azt ne te ­gyük , am it a v ilá g tesz, m ert lehetetlen, h o g y Is ten ba ­rá ta i legyünk , ha azon v ilá g g a l ta rtu n k , m e ly az Is ten ­nek ellensége. Sürgetően in t, h o g y jó l go n d o lju k meg, m i az Is ten akarata, azaz m i a jó s azt cse le ke d jü k ; m érle ­ge ljü k , fo n to lju k m eg m it k e ll választanunk, s a jó t m inden e rőnkke l m ozdítsuk elő. M e rt a k i té tle n ü l hever, m iko r a rósz e llen küzden i ke llene, m ind azon rosszért fe lelős, m it közbe lép téve l e lhá rítha to tt volna. A z apostol egye­nesen kim ond ja , ho g y válasszátok meg, m i légyen az Isten akarata szerint a jó . A z apostol in te lm ének fona­lán szólok hozzátok a választásokról. M ost hála Istennek senki sem izga t benneteket, b o rra l sem k iná l, h o g y erre vagy am arra szavazzatok, azt sem m ondhatja va lak i, hogy pártoskodásból beszélek, m ert most nincsenek p á rto k k ö ­zöttünk, tehát nyugod tan fogadha tjá tok szavaimat. Csak az Isten szavát hirdetem , m időn azt mondom, ho g y válasz­szátok meg, m i legyen az Isten akarata szerint jó és tö ­kéletes. G ondo lkodó fig ye lm e t ké re k tő le tek .

_ 71 —

Nem ré g tö rté n t egy fa luban , hogy az uraság bérbe vette a vadászati jo g o t 300 fo rin to n , am in t m egkap ták a pénzt, tanácskozott a község, h o g y m ire ford ittassék, m in t­hogy többen v o lta k a gazdák m in t a zsellérek, azt hatá­

* ) E z e n b e s z é d , v a la m in t a k ö v e tk e z ő n é g y p r é d ik á c z ió m e g je ­le n t a „ L e l k ip á s z t o r ” c z im ü sz. b e s z é d g y ű jte m é n y 1 8 7 0 — 7 3 . é v i

fo ly a m a ib a n . J a v i tv a és b ő v it v e m á s o d s z o r k ö z ö lte tn e k .

roz ták , h ogy osztassék el a gazdák közö tt, s ig y a zsel­lé re k üres kézzel távoztak. Ezen esetből lá tha tjuk , hogy neín az az igazság m ind ig , am it a többség határoz, m ert Íme a szegény zsellérek, k ik n e k szintén v o lt jo g u k a ka ­p o tt pénzhez, semmitsem kap tak , azok osztoztak ra jta, k ik am úgy is jó l b írtá k m agukat, ezen igazságtalanság csak azért tö rtén t, m ert épen a jobbm óduak v o lta k tö b b ­ségben. U gyanez t lá t ju k U ru n k történetében. Jézus K r is z ­tust is a többség Íté lte el, h iába szó ltak m e lle tte G am alie l, arim at. József; kisebbségben m aradtak, a többség ha­lá lra íté lte az Ü d v ö z ítő t; tehát a szavazattöbbség nem igaz m értéke az igazságnak, ezt magasabb mennyben csiná lják m in t a tö rvény t. H a m ár most va lam ely város­ban, m egyében va g y országban szótöbbséggel elhatároz­nák, h o g y nem szabad katekizm ust az isko lában tan ítan i (m ert vannak ily e n is tente lenek is), a kko r nem k e ll fe ­ledn i, am ire ta n íto tt az Ü dvöz ítő : „inkább ke ll Istennek engedelmeskedni, m intsevt az embereknek.'-^ A jeruzsálem i zsidótanács szintén szótöbbséggel e lhatározta, h o g y nem szabad az U r feltám adását h irde tn i, de az aposto lok azt fe le lték , inkább engedelm eskedünk Is tennek, sem hogy a tanácsnak. Azu tán m egverték az aposto lokat, de ők ö rü l­tek , ho g y szenvedhetnek Jézusért. ím e lá tjá tok , h ogy a m ilyen em berek vannak a tanácsban, o lyan a többség, ha jó k , a kko r he lyes határozato t hoz iiak , ha gazemberek, a kko r ö rdög i határozato t hoznak ; ig y van ez a fa lus i tanácsban, ig y a m egyénél, íg y az országgyűlésen, hová köve teke t szoktunk választani.

M it tegyen m ár most a kér. ember? Egészen távo l tartsa m agát tő le ? Éppen nem ; m indenkor vegyen részt a választásban, akár fa lus i b író t, akár köve te t választa­nak a diétára. Csak azon egy esetben van k ivé te l, s ne menjen a választásra, ha m ind a ké t párton a láva ló em­ber vo lna a kö ve tje lö lt, ha nincs a lka lom választani a becsületes és gazember közt, a kko r jo b b ha velem egy ütt, honn marad. De ha az e g y ik fé len o lyan a kö ve tje lö lt, a k it soha, va g y r itk á n lá tta to k a tem plom ban, vad házas-

— 72 —

Ságban él, ta lán csalt is, vagy beszél Isten és a ka th . egyház e llen, s Ígé rge t o lyanoka t, ami másé, e rrő l tu d ­hatjá tok, h o g y megcsal b e n n e te ke t; m ert nem szereti az fe lebará tjá t, a k i bántja, szidalmazza az Is tent. A másik ré ­szen ped ig becsületes ember lép fe l, a k i nem hazudik, nem igé ri, osztja k i másnak a jószágát, csak azt ig é r i meg am it te ljesíten i lehet, a kko r nem szabad honn m a­radni, nem szabad gondo ln i a csufnevekkel, ám ításokkal, menj a tyám fia a szavazás he lyére , s add oda szavazato­dat a becsületes embernek. H a a k ö v e tje lö lt K risztusban hisz, még ha protestáns is, inkább rája szavazzál, m in t is tentelen ka tho likusra , m ert az e lpá rto lt, a h ite h a g yo tt ka tho likus roszabb a p o g á n y n á l; am int Judás is le lké re nézve gonoszabb v o lt P ilá tusná l. A z ilye n nem tö rö d ik fe lebará tjáva l, hanem saját hasznát keresi, s ha m eg fize tik e lá ru lja választó it, m ert ép e llenkező jét véd i annak, am it a választók érdeke igénye l. Pé ldául, ha vasútró l van szó, am it va lam e ly v idék választói k íván tak , ha más v id é k többet fize t neki, ha llga t, nem szólal fe l, e llenkező leg szavaz s ig y saját v idéké t e láru lja . A k i Is tenne l nem gon­dol, az embertársát sem becsüli meg. I ly e n istente len csalóra nem k e ll szavazni, tehát válaszszátok m eg azt, ami Isten szerin t jó és tökéletes.

U g y a n íg y k e ll tenn i m iko r a fa luban tö r té n ik vá­lasztás akár b iró ra , aká r iskolatanácsra. Ne hallgassatok ostoba Ígé re tekre , am ike t nem lehet te ljesíten i. A d ó t m ind ig k e ll fize tn i, fize tik azt m inden országban, a gaz­dagok, szegények, a keresztények és zsidók, v ilá g ia k és papok egyaránt. M e rt hát m inden országban szükséges a katona az ellenség elűzésére, szükséges a h iva ta lno k a rend fentartására, ezeket ped ig fize tn i ke ll, dehonnét?^ A z adóból. Innen van, ho g y más országban, ha va la k i azzal h itegetné választó it, h o g y m egszűnik az adó, sze­mébe nevetnének, m ert hiszen rendes országban k e ll adót fizetni. A vadak a s iva tag pusztában nem fize tnek adót, de aztán ha rá jo k tö rnek más vad emberek, fe lkonczo l- já k , g u n yh ó ika t e lpusztítják. M á r ped ig m i nem akarjuk,

— 73 —

h o g y az e llenség ránk tö rjön , ho g y a ra b ló k m eg lop ja ­nak. Tehát h ite g e t az, a k i az adók elengedését Ígé rg e ti; ö m íiga sem hiszi, hanem ú g y vé li, h o g y t i o ly együgyü em berek v a g y to k s m inden szavát, fő le g ha nyom tatva lesz, e lh iszitek. Résen legye tek , h ogy az ám itók m eg ne csaljanak.

Szintazonkép le lk iism ere tlen ám itó , a k i a gaz­dagok, fö ldesurak, va g y egyházi vagyonnak elosztását Ígéri. Ez sem fo g soha m egtörténn i. G azdagok és szegé­nyek m ind ig lesznek a v ilágon , am int vannak és lesznek szorgalmas és hanyag va g y pazarló em berek. V a la m in t nem lehe t az em bereket egyenlően íp a rkodókká tenni, ú g y lehetetlen, h ogy egyform a b ir to k u k legyen. A h o l az osztakozást m egk isé rle tték , o tt m indnyá jan szegények le tte k . M e rt ha az ipa rkodó és takarékos ember tud ja, m iszerint nem m agának és gye rm eke inek g y ű jt, hanem másnak, b izony elveszti kedvét, m egszűnik ip a rko d n i s íg y m egszaporodik a herék, a m unká tlanok száma. íg y lesz aztán o tt, ho l gazdagok és szegények vo lta k , csupa szegény ember, s nem lesz gazdag, a k i néha-néha csak m e g kö n yö riil m eg fogya tkozo tt embertársán. Ne h íg y je te k tehát annak, ak i a másét, a szomszéd uraság fö ld je it ígéri, ám itó az és tito kb a n k ineve t benneteket. — Igaz, hogy 40 év e lő tt Spanyolországban, 17 év e lő tt O laszország­ban rab ló ko rm ányok le fo g la ltá k az egyház vagyoná t, s k ik tu d já k a története t, em lékezni fognak, ho g y ugyanez tö rté n t régebben Francziaországban : ámde e kko r nem a szomszédok közö tt osztották fe l, m in t nek tek m ondták az ám ítók, hanem a ko rm ány m aga adta e l s ka toná t szerelt fe l azzal ami m egmaradt, am it a h iva ta lno kok m agok k ö ­zö tt el nem osztottak, am it el nem keze ltek . Tehát nem nek tek ju tna a b írto k , hanem a gazdagoknak, a zsidónak, k in e k m ível leg több pénze van, leg több egyházi jószá­g o t vásárolna. M in th o g y azonban a papoknak is k e ll va­la m ib ő l é ln iök, a papok nevelése, tartása, tem plom ok építése, is k o la . alapítása, szegények segélyezése, a m it most a püspökök te ljesítenek, az a nép kötelessége

— 74 —

lenne. L á tjá to k ilye n e k azok, k ik az Isten és pápa e llen beszélnek, ig y szeretnek benneteket, azt akarják, h o g y még többe t fizessetek, m in t eddig. V a lóban am ely ka tho - likus az egyházi vagyon e llen beszél, az maga a la tt vágja az ágat, m e lyen ül, lees ik s összetöri magát. H a e lrabo lja a ko rm ány az egyházi vagyon t, nek tek b izony nem ad­já k , m ert edd ig ez sehol sem tö rtén t, hanem e lárverezik, s a kko r nek tek sem lesz, az egyháznak sem, hanem a zsidónak. M eg k e ll tehá t fo n to ln i, m it ig é r t a kö ve tje lö lt, s ha ily e n badar Ígé re teke t tesz, ne szavazzatok rája.

U ru n k mondotta, h o g y m inden haszontalan szóért számot k e ll a d n i; ne fe led jé tek, ho g y a szavazatczéduláért is kérdőre von az ité lö b iró . M e rt ha te istente len em­be rt e lősegíte tté l, h ogy a tanácsba vagy országgyűlésbe ju to tt, m indazon rosznak, am it az o tt e lköve te tt, te is vagy részben oka. A zé rt ado tt észt az U r Isten, h o g y gondo lkod já l, tehát ha va la k i csak a választáskor szól hozzád, csak e kko r ig é r ege t-fö lde t, csak e kko r lá tod a templomban^ tudhatnád, ho g y nem igaz m agyar, ho g y ámító, m ért hiszesz nek i ? De legterhesebb Íté le te t von ­nak m agokra, k ik a bo r szerint adják oda szavazatjukat, va g y pénzért e ladják, ezek em beri m éltóságukat ad ják el, hasonlók az á lla tokhoz m ert csupán á lla to ka t szoktunk vásárolni, de nem embereket. H a ped ig nem tudsz saját eszed szerint e ligazodni, ké rj tanácsot m ásoktól, de ne a nagyszájú kortesvezérektő l, k ik pénzért m arják az e rk ö l­csöt, hanem a ttó l, k i jóaka ró barátod vo lt, m időn rád nem szoru lt is. M eg tö rtén t m ár az is, ho g y lo fo rin to n egy kortes ú g y m egrágalm azta a köve te t, hogy az egész fa lu e lp á rto lt tő le ; ám bár csupa ráfogás v o lt a soha nem lá to tt, jö tt-m e n t kortes beszéde, mégis ú g y h it t nek i az együgyű nép, h o g y a becsületes em bertő l e lp á rto lta k és egy h itege tő uracsot választottak. M e g tö rté n t ném ely fa ­luban az is, h ogy inkább h a llg a tta k az em berek a csa­va rgók beszédeire, m in t le lk ia ty ju k ra . B izony furcsa v i­lá g v o lt az, m időn anny ira sem ve tték hasznát eszöknek, h ogy e lgondo lták vo lna e ze ke t; a pap i t t ve lünk la k ik ,

— 75 —

ha nekünk van jó dolgunk^ az ö sorsa is jobb, ve lünk vesződik, köz tünk fo g p ihenn i a temetőben, é rtünk fo g fe le ln i az Íté le tnapon, tehát csak adhat jo b b tanácsot, m in t a fa lukon já ró kortesek, k ik a népet ma ig y , ho lnap am úgy láz itjá k , tő lü n k elmenvén soha sem lá tju k , hogy hazugságaikat szemökre vethetnök. A n n y ira m eg fogya t­kozo tt azon mámoros napokban az em bereknek Ítélete, h ogy azt vé lté k ba rá tjuknak, k i leg jobban tud lárm ázni va g y több fé le b o rra l k iná l. A z aposto l ekképen i n t : ^^Szerelmesim ne higyjetek minden léleknek, hanem próbál­já tok meg a lelkeket, ha Isten tő l vannak-e. (I. Jan. 4, i.) P logy ama szájhös kortesek nem v o lta k Is ten tő l, azt ugyan m inden ember tudhatná.

M ondok története t, m ely ezen évben tö rtén t. V á ro ­sokban vannak o lyan emberek, k ik mások pénzét keze­l ik , kam atot fizetnek, s bankároknak neveztetnek. H árom jóm ódú gazda ily e n bankárnak adta pénzét, az e g y ik 10 ezeret, a m ásik 20-at, a harm adik 30-at, hogy keresked­jé k a pénzükkel, s a haszonban osztoznak. Jó l ment a do log 3 esztendeig. E gyszer csak h ire fu tam od ik , hogy a bankár m egbukott, m indenét e lárverezték, őt magát hamis bukás m ia tt becsukták. A b e te tt pénzek m ind e l­vesztek. T a lá lk o z ik a három fö ldm ives s e lm ondják k i m enny it vesztett, s nem épen á ld ják em lékét a bankár­nak. „H á t te M arczi semmit sem szólsz a gazember csaló­ró l. “ „N em én, fe le l az, ak i 30 ezeret adott nek i m egőr­zés végett, m ert engem — úgym ond — m eg nem csalt. “ „H o g y a n ? H iszen te is oda adtad pénzedet kamatozás vé ­g e tt? " „ Ú g y van, de k ive ttem m ie lő tt m egbuko tt volna. U gyan is olvastam az újságban, h o g y azon bankár istentelen ember, ha llo ttam a vendégházban, h o g y tagadta az Isten létét, rágalm azta a tem plom ba já róka t, azt mondta, ho g y ha lá l után csakúgy e lpusztu l az ember, m in t az á lla t, ho g y egyre m egy, akár jó va lak i, akár rósz stb. Tehát azt gondoltam , ak i Is ten e llen ig y beszél, em bertársával sem gondol, könnyen rászedhet; tehát k ive tte m a pénzemet.“ „D e hát m ért nem m ondtad nekünk, hogy m i is k iv e ttü k

— 76 —

vo lna ?“ „E z t nem tehettem^ m ert t i engem tem plom bújó, vagy ostoba embernek m ondta tok volna, a k i azt hiszi, hogy csak az lehe t becsületes, ak i tem plom ba já r, tehát csak m agam nak adtam tanácso t/' Nem tudom , m it fe le lte k M arczinak, de pénzök csakugyan elveszett. Tanúság az, hogy nem k e ll b izn i az is tente len emberben, ak i Is ten t károm ol, az b izonyosan megcsalja embertársát is, tehát nem k e ll va llás ta lan emberre szavazni, akár o rszággyű­lésre, akár a községi tanácsba választunk.

K . A . ezeket most azért m ondottam el nektek, m ert nyugod t lé le k k e l gondo lkodha ttok ama rém itö napokró l, m időn o ly sok ember ká rom o lta Istenét. F o n to ljá to k is meg szavaimat, m ert hiszen nem beszélek pártoskodásból, nem em litem a jo b b - va g y ba lpá rto t, hanem azért, m ert üdvösségtek fü g g a ttó l, ha vá jjon e lad já tok le lke teke t, ha vájjon gonosz, istente len, e lfa ju lt em berekre szavaz­tok, akár a fa lus i tanácsban akár a m egyénél, vagy pe­d ig becsületes egyénekre. A k i gonosz em bert választ k ö ­vetnek, va g y b irónak , az azt akarja, ho g y az csak g o ­noszul cselekedjék ; ha tehát nem akarsz részes lenn i a köve t á lta l végrehajtandó gonoszságokban, ne add rá szavazatodat. A z t k e ll m eggondo ln i, h ogy fe le ln i fogunk te tte inké rt. Ne fe le d jü k tehát az apostol mondatát, ho g y annak idején azt válaszszuk, a k i Isten szerint jó és tö ­kéletes. Ám en.

— 77 ~

Vizkereszt után III, vasárnap.ím e e g y p o k lo s jő v é n im á d á

ő t . (M á té V I I I . 2 .)

A zsidók még keveset tud ta k K risz tus U ru n k is ten­ségéről, m időn az Ü dvözitö zsidó országban tan íto tt, csak egynéhány csodáját ha llo tták , s már is nagy tisz te le tte l v ise lte ttek iránta. M áté apostol irja , ho g y egy poklos, (o ly nyava lyás ember, k in e k ragadós betegsége m ia tt, a fa lun k iv ü l k e lle tt lakn ia) Jézushoz já ru lván , azonnal im ádta

öt. M ég nem cselekedte meg U ru n k m inden csodáját, s a pok los Is tennek va llo tta . Ezen n yo m o ru lt poklos ember m egszégyeníti a keresztényeket, k ik ám bátor tud ják, hogy Jézus Is ten fia, k i majdan Íté ln i fo g m inke t, imádás h e lye tt rú tu l szidalmazzák, imádandó nevét ká rom o lják. Föképen ezen napokon, a lig tudnak v igadn i az emberek Jézus szent nevének becstelenitése né lkü l. G ondo ljuk e l K . A . hogy a károm kodó gonoszabb ama poklosná l s m egér­demelné, hogy ú g y ke rü ljé k az em berek m in t ama nya ­valyást. M e rt a károm lás m agának az Isten m éltóságának szóval való gyalázása. Jó llehe t m inden vé tek á lta l m eg- bá n ta tik Isten, de egyéb vé tke kke l nem saját személyében, hanem csak a te rem te tt do lgokban b á n tju k m eg öt. M ég a bá lvány imádás sem éri fe l a károm kodás gonoszságát; m ert a bá lványim ádó többny ire azt az Is ten t bántja meg, a k it nem ismer, vagy m egism erni nem ig y e k s z ik ; a károm kodó ped ig azt az Is ten t m ocskolja a k it jó l ismer, k irő l tudja, hog-y a lko tó ja s leghatalm asabb U ra. E rrő l lesz m ai beszédem.

*

H o g y m ennyire utá latos Isten e lő tt a károm kodás, k ite ts z ik ama bünte tésekbő l, m e lyeke t a károm kodókra szabott az ó-szövetségben. (L e v it 24. 14.) A károm kodót k iv it té k a mezőre és azok k ik h a llo ttá k rú t szidalm ait, rá te tté k kezeiket, azután ped ig m e g kö ve z té k ; nem v o lt szabad o lyan em berrel egy községben la kn io k , k i nem á ta llo tta k im ondan i az Isten nevét tisz te le tlenü l. A zsidók p e d ig m iko r ká rom ló szót h a llo tta k , annak je léü l, hogy iszonyodnak ily e n em bertől, m egszakgatták ruhá jokat, m ive l a károm kodás nem származhatik másból, m in t az Is tennek gyű lö le té b ő l, va g y m egvetésébő l; m ár ped ig ily e n d o lg o t iszonyodás n é lkü l ha llan i nem lehet. N ap ja inkban eme büntetések, szokások nincsenek életben, kü lönben r itk a eset lenne a károm kodás. Ám de az U r Isten, a k i ré g i időben m egkövezni parancsolta a ká rom kodó t, nem vá ltozo tt, azért egykedvűen nem veheti, ha v a la k i d icséri va g y szidalmazza. H a megszűntek is az em beri tö rvények, azért Isten szakadatlanul f ig y e l a fö ld la k ó ira s egy szavuk

- 78 -

sem k e rü li el figye lm ét, csakhogy nem ham arkod ik , m ert jóságában m ég id ő t is enged a jobbulásra. A m in t le fo ly t ezen idő , e llankad nye lved , m egá ll szived verése, le l ­ked k iv o n u l testedből s az íté le t elé já ru l. Tehát Isten bün te t most is, csakhogy nem azonnal, de azért senki sem k e rü li e l ostorát, ha Istenét szidni merészelte. Tehát „meg ne csalatkozzatok, az Istenből nem lehet csúfot üzni.'^ (Gál. V I . 7.)

H a va lam e ly tá ja t tüztö l, v iz tö l va g y jégesőtő l sza­badítana m eg va lam ely ember, ugyebá r há láva l em leget- nök nevét, s ja j lenne annak k i fe ltám adna ellene. M ég ha alacsony szolga vo lna, a kko r is becsülette l szólnánk ró la . H a p e d ig va la k i gya lázn i merné, m agunk emel­nénk rá köveke t, h o g y a há lá tlan t k iűzzük a ha tá rbó l, m ert a há látlan , a jó té tem ényt m egbecsüln i nem tudó em berrel la k n i veszedelmes, m iután az ily e n m agára zúd itja a boszuló ég v illá m a it. M ár most g o n d o ljá to k el, Jézus K risz tus nem tes tünktő l, hanem le lk ű n k tő l tá vo líto tta el a veszedelmet, nem ideiglenes, hanem ö rök ká rhoza ttó l m entett meg bennünket, már most köve tkez te the tünk m ilyen nagy bűn az, ha va la k i Jézust m eri k á ro m o ln i! L e lk ü n k ö rö k üdvösségét ö szerezte meg, és csak egy le lkü n k vagyon. H a elvesztem p ö rö m e t.va g y egészsége­met, ezt ism ét vissza szerezhetem, a v a llo tt ká r más va la ­m ive l pó to lha tó , de ha elvesztettem le lkem et, m i sem használ az ö rökké va lóságban ; és ime ezen egye tlen le l­künke t .szerezte meg U ru n k , ennek üdvét vá lto tta meg Jézus. M ily e n irtózatos nagy bűn már most, ha a keresz­tény, k i lá tja m ikén t h a lt m eg Ü dvözítő je a keresztfán, m ikén t csörgö tt le szent vére, m ily iszonyú k ín o ka t szen­vedett ami Is tenünk és nem á ta ll, nem ir tó z ik , csúf u tá la ­tos szavakkal i l le tn i az ő Is te n é t!

H a a zsidók tu d tá k vo lna, h o g y Jézus K risz tus az Isten fia, h o g y ő a va ló d i messiás, le b o ru lta k volna e lőtte és im ád ták vo lna , ámde e l v o lta k vakítva , a farizeusok e lám íto tták azt mondva, h o g y nem ő a m egváltó, s azért keresztre feszíte tték, t i ped ig k. a. t i tud já tok , hogy ő

~ 79 —

az Isten fia s mégis m ily számosán vannak, k ik ta lán ezerszer is ká rom o lták az U ra t, k ik m ih e ly t va lam i ked- vö k ellenére tö rté n ik , azonnal sz id ják Jézus imádandó nevét, ennélfogva a kereszténynél so kka l nagyobb bűn m in t a zsidóknál, k ik nem tudva k ilé té t, ká rom olták. A l i t i nagyon jó l tud já tok , ho g y k i az a Jézus K risztus, hiszen t i va g y to k azok, k ik naponk in t összeteszitek keze i­te ke t s im ádkoztok hozzá, a keresztény ember m ih e ly t fö lk e l Íg y im á d k o z ik : szenteltessék n e ve d ! napközben ped ig károm kodnak. M é ltán h ihetnök, h o g y nem is m ond­já k el kom o lyan kére lm üket, hiszen o ly készek le g o tt m egcselekedni az e llenkezőt.

A károm kodás a p o ko lb e li ö rdögök foglalkozása, m ert azoknak egyéb szójárásuk nincsen, m in t az Is ten t á tkozn i, k á ro m o ln i; am int m eg irta szent János: „megrág­ták nyelvöket és ká r omolták a menny (Jelen. X V I . lo .) A k i tehát ká rom kod ik , előre m utatja, ho g y a kárhozo ttak társaság'ába való, m ert beszédöket i t t .szokta meg, mester- ségöket már e fö ldön űzte. A z t k e ll gondo ln i, ho g y ta lán nem jó l zárták be a p o k lo t, sok ezer ö rdög k iszabadu lt a p o ko lb ó l s m egszállták az em bereket, ezek aztán néha m in t eszes emberek, k é r ik az Is ten t, h o g y szenteltessék neve, azután m egragad ja fe jő ke t és n ye lvö ke t az ördög^ s ká rom o lják az Is ten t. K é p te le n az ember a ferte lm es károm kodást, m e ly ly e l Jézust, k i nekünk soha rosszat nem te tt, bán ta lm azzák: emberi gonoszságból szárm azta tn i; azért ha jlandók va g yu n k azt az ö rdögnek tu la jdon ítan i. A m a keresztények, k ik e ferte lm es b ű n tő l nem iszonyod­nak, tud ják meg, h o g y gonoszságuk nem emberi, hanem ö rdög i, sátánnak a m űvét végz ik , aztán ne is csodálkoz­zanak, ha Isten he lye tt, a sátán fo g ja k ia d n i ju ta lm uka t, m i nem egyéb, m in t az ö rök vég te len kétségbeesés k á r­hozata.

K ik sokat u taztak s m eg já rták e v ilá g n a k m inden országait, ösm erik népe ike t, szintazonképen k ik a ré g i tö rténe teke t tud ják s nem ke rü lte e l f ig ye lm ü ke t egy népnek h ite sem, á llít já k , h ogy nem lé tezett o ly nép,

— 8o —

~ Rí , —

m ely az ö Istenének nevét ká rom o lta vo lna, hanem m in - den ik a legnagyobb tisz te le tte l és imádási hódo la tta l em­lékez ik te rem tő jé rö l, egyedü l a keresztény ká rom olja Istenét, k itő l m indenét, m agát az é le tet kap ta s k i m in ­denét e lveheti. A zsidó nem m eri k im ondan i e nevet Jehova, am i anny i m in t Isten, hanem csak U rn á k n e v e z i; a tö rö k té rde lve mondja k i az Isten, A lla h n e v é t; más nemzetek e lőbb m egtisz títják szájokat, m ie lő tt k im o n ­danák te rem tő jük nevét, ho g y ig y kim utassák tisz te le ­tü ke t ; egyedü l a keresztény, k in e k leg több je le n te te tt k i az Isten term észetéről, m indenhatóságáról és jó v o ltá ró l, a k i leg jobban ism eri Istenét, egyedü l ez merészli k á ro ­m oln i Istenét. Oh ez irtóz ta tó ! és lehete tlen ho g y le ne h iv ja m i rá n k az égnek büntető ostorait. H a va lam ely idegen jönne m i hozzánk, s ha llaná a m éregbe jö t t keresztények ferte lm es á tka it, azután kérdené vá jjon m it beszélnek ezek s megtudná, hogy ezek saját Is tenöke t szidják : e lrém ülne s fu tna a. határbó l, m ert o tt nem lehe t Isten áldása, ho l ká ro m o lta tik az Is te n ; s magam is mon­danám neki, h ogy fusson el tő lü n k , m ert ha embert ig y bántanának, vé tek lenne, hát még a nagy fö lségü Is tent, m inő vé tek lehe t ez, ah m inő büntetést vonhat az maga után ? !

A h ne ám ítsuk m agunkat. A k á r m eddig é ltünk , jön egy nap m elyben a sziv dobbanása m egszűnik, a jkunk e lkékü l, n ye lvü n k nem mozog s szemünk, m e ly szikrázott a károm kodó haragban, becsukódik. A h m ily borzasztó p illa n a t ez! Ez m ég nem lenne borzasztó ; m ert a test, a fö ld i viszontagságok, betegségek á lta l anny ira m egtörő­d ik , hogy e lvégre szinte k ivá n ja a ha lá lt, ámde az a rém itő, hogy ha lá l után Íté le t köve tkez ik . M enny ire fogsz csodálkozni m időn é le tedrő l le vé te tik a fá ty o l s te m in ­den haszontalan szavadat, annál inkább ru t szidalmaidat, hamis esküidet, m ind fö ljegyezve ta lá lod , s ezek szerint fo g k im onda tn i az Íté le t, m e ly azután nem e g y ké t évig, hanem ö rökké fo g ta rtan i. A z örökkéva lóság ped ig elég hosszú arra, h o g y benne ezer meg ezer károm kodásért

Alkalmi szeat beszédek. ^

kiszenvedj. Oh m ennyire fogod k ívánn i, bárha inkább a fö ldön , é le tedben-kínoztak vo lna meg, vagy m egném ultá l vo lna s íg y vezekelve e leget te tté l vo lna a nagy bűnért, m e lyé rt most ö rökre k e ll szenvedni. M e rt a fö ld i ha lá lná l az a vigasztalás, ho g y van utánna feltámadás, de a k á r­hoztató Íté le te t, am it Isten m ondott k i, nem lehet m eg­másítani.

N ém elyek m in tha meg nem elégednének avval, hogy ök m agok elkárhoznak, másokat is e bűnre visznek, s károm kodn i tanítanak. Sőt vannak szülék, k ik gye rm eke ike t e bűnre ok ta tják . T i borzadva ké rd ite k m a g a to k tó l: lehe t­séges o lyan szívtelen atya, k i gye rm eké t károm kodásra tanítaná? s ta lán ké te lkedn i fo g to k szavaimon, midőn mondom, igenis van. Csakhogy h a lljá to k m iképen. H a va lam ely a tya tanítaná ez iszonyú vé tekre gyerm ekét, az á rta tlan azt kérdené: édes atyám m iképen károm kodjam ? Ám de ez íg y nem tö rtén ik , hanem az a tya naponk in t ká rom kod ik , naponk in t h a llja tő le re g g e ltő l esté ly ig , tehát nem k e ll gye rm eké t arra tan ítan i, h o g y m iképen, hogyan, hiszen g y a k o r la tila g tanítja , vezeti öt, h o g y m iképen k e ll ká ro m ko d n i; és ha egy m adárkát am it ka litká b a zártá l m egtaníthatsz énekre, m iképen ne tanu lja m eg gyerm eked a károm kodást, m időn naponta ok ta tod . H a fe lnöveked ik , hozzád hasonlag fog károm kodn i, e ltanu ljá k tő le g y e r­m ekei, s unoká id , m időn te m ar régen a sírban nyugszol, m időn kiszáradt agyadbó l a velő, szádból a nye lv , te mégis fogsz gyerm eke id és unoká id nye lve á lta l fo lyvá s t ká rom kodn i s ez á lta l nagyo b b ita n i a büntetést, m e lye t saját bűneid m ia tt m ért rád az Isten. E lg o n d o ltá to k ezt ké r. a tyák ?

H a lljá to k m it mond a szentirás Jézus imádandó nevé­rő l, m e lye t hazánkban o ly sok ezer ember szidalmaz. E lőször azt mondja, h ogy Jézus neve valóban isten i név, m e lye t senki érdeméhez illendő tisz te le tte l k i nem m ond­hat a Szentlé lek Is ten segítsége n é lk ü l: y^senhi sem viond- h a tja ; U r Jézus! ha^mn csak a Szentlélek á lta l^ (I. K o r. X I I . 3.) Másodszor im ádandó név, m e lynek említésére

— 82 —

minden m éltóságnak meg k e ll m agát aláznia, és minden terem tm ény térdének, akár az égben, akár a fö ldön, akár a fö ld a la tt legyen is, meg k e ll ha jo ln ia (P 'ilipp. I I . lo .) Harmadszor rettenetes név: m e lynek ha llásá tó l m egretten a poko l és a m egszállo tt em berekbő l e ltávoznak a gonosz le lk e k : ,,Az én nevemben ördögöket üz7tek ki.'-'- (M árk. X V I . 17.) Negyedszer hatalmas név : m e lynek erejével nyilvánosan tö rtén tek a legnagyobb csudák. názáreti Jézus K risz tus nevében k e lj f ö l és já r j. '- ' (Ap.'' cs. I I I . 6.) (ötödször szentséges név, m e lybő l az uj szövetségbeli szentségek szentelő erőt és fogana to t ve ttek. ,̂ Megkeresz­telteiének az U r Jéztis nevében.^' (Ap. cs. X I X . 5.) H a tod ­szor m indenható n é v : m e lynek érdeme m eg ind itja az A ty a Istent, h o g y meghallgassa és megadja, am it ké rnek tő le az em berek ebben a névben. „A k á rm it kértek az A tyá tó l az én nevemben, megadja nektek.'-'- (Ján. X V . 16.) Hetedszer dicsőséges n é v : m e lynek hirdetésére és p réd i- ká lásra kü ld e tte k az apostolok, ho g y megismertessék azt a pogány nem zetekkel és a fö ld i k ir á ly o k k a l: ,.,hogy hordozza nevemet a pogányok, fejedehnek előtt.'-'' (Ap. 'Cs. IX . 15.) Nyolczadszor édességes név, m e ly m inden szen­vedést úg y megédesit, ho g y a megalázó és k inos szen­vedéseket is örvendezve tű r ik az ő h iv e i : ,.,örvendezve 7uenének e l a gyülekezet elöl, mivelhogy méltókká lettek Jézus nevéért gyalázatot szenvedni.'^ (Ap. Cs. V . 41.) K ilenczed - szer üdvözítő név, m ert nem adato tt az ég a la tt más név az em bereknek, m elyben üdvözü ln iök k e ll, hanem egye­dül a Jézus neve. (Ap. Cs. IV . 12.) V ég re Jézus neve fe lü lm ú lja m inden a n gya li Fejedelem ségnek, H ata lm as­ságnak, E rőnek és U raságnak nevét „m ely neveztetik nem­csak e világon, hanem a következendön is ." (Éphez. I. 21.) íg y m agasztalja Jézus nevét a szentirás.

M ár most k. a. Íté lje tek és határozzatok, hogy hova a ka rtok ha jo ln i? T ő lü n k függ , üdvözü lhe tünk vagy e lká r- hozunk, a szerint, am int az u r parancsolata ira ha llga tu nk ,

ped ig arra ; m it m ondanak a pajtások és v ig czim- borák. A jó ke d vű emberek társaságában m időn e lcz ifrá -

(}*

- 8,3 -

zod a ru t szidalmat, ta lán ezt m ondják, ej nem nagy do log egy ké t károm kodás, annyiszor elmondtad, nem tö rté n t semmi b a jo d ; ezért nem haragszik az Isten. A z ily e n eg yü g yü beszédre csak azt mondom, hogy k i fo g tűnn i, k in e k van igaza, az Is tennek-e , k i törvényében k ih irde tte , h o g y nem hagy ja bün te tle nü l a károm kodót, vagy ped ig az ördögnek, k i napon k in t v igaszta l s azt verte fe je d b e : hisz az U r Is ten nem m inden szóra fig ye l, ne gondo lj vele, ezek csak erőte ljes szavak. A z Istenre ké rle k , ne fogadd szavát az ördögnek, hanem inkább le lk i a tyád intését, hiszen annyiszor Ígé rted meg a gyónás­ban, ho g y e lfogod h a g y n i; és nemcsak a gyón ta tó atyának, hanem m agának az Is tennek Ígé rted meg, ho g y m egjob- b ito d magad. A z t gondo lod, h ogy az Is ten enged magából csúfot űzni ? K i fo g tű n n i az Íté leten, h o g y k in e k van igaza. H ig y j k in e k akarsz, készíts le lke d n e k eszerint üdvö t va g y kárhozato t. Ám en.

Esketési beszéd.K e re s z té n y je g y e s e k !

Ide jö tte te k , ho g y a legszentebb helyen, az U r o l­tá ráná l le te g yé te k az esküt, m ely viszonyos kö te lm e iteke t ébren tartsa és zengése a kko r sem szűnik meg, m időn számos bo ldog év után, a jk a ito k ró l az utolsó, az e lhaló Isten veled rö p ü l el.

A z é let kér. jegyesek o ly nehéz, o ly bajte ljes, hogy vá lve te tten k e ll e lha ladn i ra jta ; ezen okná l fogva i t t az Is ten trón jának zsámolyánál, is ten i áldásban részesü lte tek; de azonkívü l az U r szolgájának in te lm é t vegyé tek , irányzó szabályu l az életben.

Nem az é le t m inden ágazatában követendő te k in te ­te ke t akarom je len ünnepélyes perczben m egem líteni, m ert hisz téged beavato tt t itk a ib a a vílágtapasztalás, te ped ig bő oktatásban részesültél arra nézve, ho g y tudhasd köte lm eidet, hanem csupán ezen házassági szertartásból k ifo ly ó kölcsönös tartozásokat h a lljá to k .

- 84 -

M inden a m i él, bo ldogságra tö rekszik. A zé rt o ly g y a k o ri a bo ldogság emlegetése m inden ajkon. H a sokat tünöd tünk a fe lö l, ho g y m iképen rendezzük el é letünket, ha fe lhaszná ltunk m indent, h o g y bo ldog legyen é le tünk folyása. Is ten áldása né lkü l, k i egyedü l ön the ti szivünkbe a megelégedés ola ját, semmire sem m együnk. R é g i ezen igazság, ép o ly rég i, m in t ama másik, h o g y a sziv vágya i csupán fö ld i ö röm ökke l k i nem e lég itte tnek , s ig y u ta lva vagyunk a va llás erejére s vigasztalásaira. Ne vegyé tek k i a szerelmet az Isten o lta lm a a ló l, m ert egyedü l ő képes azt ápoln i, vezetni, zabo lázn i; egyedü l ö képes azt az ö r­vény tő l visszarántani. A sziv Is ten n é lk ü l o lyan hajó az é let tengei'én, m e lynek nincs irány tű je . Inkább h ig y jé te k el ezen nagy igazságot s a szerint é lje tek, sem hogy keserű tapasztalás b izonyítsa be kö n yü kke l, fá jda lom m al. Tehát m indeneke lő tt a va llás i érzelm eket ápo ljá to k egymásban. A z igazság sokszor aszerint hat, am inö a jk m ondotta k i, ha t i a va llás i igazságokra egym ást fig ye lm e z tite k , a szerelem hang ján ta lán nagyobb eredm énnyel hoznak vigaszt a sebzett szivre. Oh m ert ne képze ljé tek a nap­nak sugarait, m e lyek az é le t rö v id nap já t bo ld o g ítjá k ö rökké ta rtókn ak , ne fe led jé tek az éjt, dé lnek tiszta v ilá ­gában. A fé n y t az á rnyék, nappa lt hom á ly követ, ú g y örömet a bánat. M ég edd ig m inden halandó véghörgésé- nek az vala értelm e, h o g y szenvedés az é le t s hazája a fö ld .

K é r. Jegyes ! K a ro d azért erős, m ert te leszel nőd ■ védelme, azért neveztete l a terem tés koroná jának, ho g y nődet vezéreld, szived látására azért lü k te t sebesebben, hogy a szeretet vonzalma korm ányozzon ezentúl. G yávák osztályrésze: durván bánni a gyengéve l. V ég re je g ye zd ' meg, ho g y Vesta fá ty o lá t nem szabad a szerelem á lta l leperzseltetn i. — Te ped ig vésd em lékedbe, hogy ahol j ő van, o tt rád nézve k ih ű lt ho lttest, k ié g e tt tűzhegy a v ilág , az ő szeme a csillag, m e ly é lted éjszakáját m eg- v ilágos itja , hang ja bájzene, m e ly vissza zengjen keb led m inden húrja in , gondo la ta i k ia g é sz itik a tie ide t. Busongó j

- 85 -

rósz szeszély s kedvetlenség ne gyö tö rjön , m ert ez vég­kép e l szokta űzni a háztó l a házasfeleket.

V ég re a házasság nem csak paradicsom, hanem p u r­ga to rium is, tő le te k függ , ho g y ne legyen roszabb. U gyanis a házasság nemcsak boldogság hanem áldozat, a fe lek kölcsönös áldozata, m ert m inden ik fe lá ldozza m agát azért, a k it szeret.- Ezer gond, számtalan baj éri őket, néha- néha együ tt, m áskor egym ásért; g ya k ra n megesik, hogy az éden fá i a la tt k ö tö tt házasság keresztfán végződ ik. Szeressétek tehát az önfeláldozást, az önmegtagadást, az Íg y önkényt e lvá lla lt fá jdalom , szenvedés ég i erőt szerez, megedzi aka ra tunka t a házassági ba jok elviselésére. Oh m ily szánandók lesztek, ha áldozat lévén a házasság s t i az ég fö ld legnagyobb, m ert is ten i áldozatát, a K risz tus m egvá ltó ha lá lá t figye lem né lkü l hagyná tok, nem im ád­nátok. R eá tek in tse tek , valahányszor önfe lá ldozást k iván az együ ttlé t.

M ost já r ja to k az eskütételhez. A z esküt h a llja az Isten, k i, m ert rá h iva tkoz tok , hata lm ával tud is é rvényt szerezni Ígére te inek és fenyegetéseinek. Jaj annak, k i já tsz ik az Isten n e vé ve l! M in d e n k it u to lé r a visszatorlás p illa n a ta ; a külső je le k b ő l sohasem k e ll az is ten i igazság­k iszo lgá lta tás fe le tt ké tkednünk a fö ldön , m ely habár nem lá tsz ik é rin ten i a test kü lső a lak já t, m u lha tlanu l ostorozza m égis a daczos sziv belsejét, m eg tö ri, lealázza s még iszonyúbban bünte ti, ha m osolyogva kény te len fedn i keb le m arczangolását. Hanem az Isten á ld is, de csak azt, k i h ive marad, á ld ped ig m indenhatósága, vég te len szere- tete egész bőségéve l; — á ld jon m eg benneteket is úgy, am in t azt a je le n lé vő k velem e g yü tt k íván ják, am int azt dobogó keb le tek sejti. Ámen.

— 8 6 —

Szent József ünnepén.„ J ó z s e f p e d ig a z ő fé r je ig a z lé v é n . “

(M á t . I . 1 9 .)

H o g y ha va lam i to rn y o t va g y magas épü le te t m eg­m érni akarnak, ú g y szoktak cselekedni a m érnökök, ho g y előbb m egm érik árnyékát, s ebből aztán köve tkezte tnek a to rony va g y más épü le t magasságára. Hasonlóképen cselekszem én is most. Szent Józsefnek e lő reve te tt árnyéka v o lt az egyp tom i József, k in e k tö rténe té t tud já tok. Ism e­retes e lő tte tek , m iképen k e rü lt E gyptom ba, m iképen le tt Pharao k irá ly első m inisztere, m iképen tisz te lte te tt, m ert kö rü ljá rván b iborköntösben az országban, k iá lto tta a h ir - n ö k : y,hogy m indnyá jan térdet hajtsanak elöité és tud ják meg, hogy ö fejedelm e egész 'Egyptom fö ld jéne k , és p a ra n ­csa né lkü l nem mozdítja meg senki kezét vagy lábát egész Egyptom fö ld jé n . Az egész nép engedelmeskedett neki.'-'' (Gén. 41, 43.) A ha jló pá lm ák üdvözölték, a m ozdulatlan gú lák , m e lyek még most is lé teznek, lá tták 'd iada la it. I ly e n hatalmas v o lt az egyp tom i József. De a fö ld i dicsőség és hatalom csak á rnyék azon dicsőséghez képest, m elyet K risztus U ru n k szerzett, m elyre h iva tva vannak a keresz­tények. A m i dicsőségünk és rendelte tésünk nem az, hogy fö ld i hata lom és kitün te tésben részesüljünk, m e ly u to ljá ra is a k irá ly n á l és ko ldusná l koporsóva l végződ ik, hanem az, ho g y szentek, igazak le g yü n k . H iva tásunk nem b ib o r- köntös, hanem a megszentelő malaszt, m e ly le lkű n kn e k tiszta ö ltö n ye ; h ivatásunk nem az, h ogy parancsoljunk áz egész népnek, hanem saját engedetlen kívánsága inknak, hogy kezünket meg ne m ozdítsuk igazta lan cselekedetre, lábunka t bűnös útra. Ez a m i rendeltetésünk. Es ilye n igazságban é lt sz. József, Jézus nevelő a ty ja , szűz M ária jegyese. A m ily e n fönséges k irá ly i dicsőségben fé n y le tt az egyp tom i József, ép o ly alázatos v o lt a názáreth i Józse f; am ilyen fönséges k irá ly i hatalom ban fé n y le tt amaz, ép o ly szerény és e lre jte tt hatásköre v o lt a názáreth inek A z egész szentirás egy szavát sem em líti meg sz. Józsefnek, o ly

- 87 -

visszavonult csöndes szentségben élt. A z evangélium csak azt em líti ró la , h ogy „ ig a z “ vo lt. Emez e lre jte tt igazságáról, ami közös czélunk és fe lada tu nkró l szólok hozzátok.

Sokszor em lite ttem nagy szent k irá ly o k a t, k ik ha­ta lm uka t az Is ten dicsőségére fo rd íto ttá k , tem plom okat é p ítv e ; szent fé rfiaka t, k ik országokat té ríte tte k meg a keresztény vallásnak, vértanukat, k ik Jézus h itének igaz­ságát vé rökke l pecsételték ; m indezeket nehéz lenne u tá ­noznunk, m ert a m i é le tünk csendes patakhoz hasonlít, m e ly rő l nem tud a v ilág . M indazoná lta l szentek mégis lehetünk, am int szent le tt Józse f; k i m in t mesterember­hez i l l ik , csendes elvonultságban é lt s mégis azt mondja ró la a csalhatatlan szent könyv, h ogy „ ig a z “ vo lt. A m a nevezetes szenteket nem utánozhatjuk, de sz. Józsefet m in ­den keresztény, bá rm i szegény és e lhagya to tt vo lna is, köve the ti, és szent lehet, m ert oda más nem k ívá n ta tik , csak ho g y „ ig a z “ legyen. Igaz legyen Is ten és le lk iism e ­re t e lő tt, nem csak az em berek e lő tt, m ert az embereket meg lehe t csalni, de nem az Istent.

Szűz M ária Józsefnek el v o lt már jegyezve. De u gyane kko r a S zen tlé lektő l m egárnyékoztatván. Jézusnak az Is ten fiának anyja le tt. E nagy t ito k ró l sz. József semmit sem tu d o t t ; m időn azonban lá tta a változást, azt gondolta, ho g y szűz M ária ámbár szüzességet fogado tt, meg nem ta rto tta . I ly e n bűnre a zsidó tö rvény h a lá lt szabott, meg k e lle tt vo lna őt kövezni. De szent József még sem fo r ­ra lt ellene boszut, nem panaszolta be ö t a tö rvény e lő tt, más em bereknek sem szólt az esetről, hanem ámbár érezte, h ogy sértve van, inkább egész csendben el akarta bo- csátni. De a kko r m egnyug ta tta ő t az angya l, megm ond­ván n e k i a t itk o t, m it a Szentlé lek te tt szűz M áriáva l.— line , szent József szive m ár a kko r is keresztény vo lt, szerette ellenségét, m ie lő tt Jézus tan íto tta vo lna : ,̂ szeres­sétek ellenségeiteket.'^ íg y cselekszik az igaz ember. Nem k e ll tehát, ha va la k i megbánt, le g o tt boszuállásról gon­

d o lko zn i; menteg'esd öt, jó ra m agyarázd, hiszen ta lán sérteni nem akart, s ne fuss azonnal a tö rvé n y elé, m e ly megfboszulja fe lebará tod gyarlóságá t. A tö rvény , m ert emberek Íté lnek, néha á rta tlanoka t sújt, ha ped ig Is tenre bizod, az m iu tán a sziveket is kormányozza, ellenséged le lké t hozzád ha jlítja , m e lye t a tö rvé n y szigora annál in ­kább e lidegen it tő led. Szintazonkép mások h ib á it ne h i- reszteld el, becsületed nem nye r azálta l, ha mások jó hírnevét beszennyezed. H a mégis megszólod embertársa­dat, fe lhasogatod fe lebará tod becsületét, ne gondo ld, ho g y igaz vagy, m ég a kko r sem, ha pajtásaid igazat adnak s izgatnak, h o g y tö rvény elé v ig ye d az ügye t. N ekünk nem arra k e ll tö rekednünk, h o g y csak a v ilá g , hanem fö ké - pen, ho g y Is ten e lő tt le g yü n k igazak. A belső leg igaz embernek becsületessége e löbb-u tóbb napfényre jő , m ert Isten ta rtja kezében a v ilá g korm ányzatát.

Szent József azért v o lt o ly igaz, m ert szűz M á riá ­va l és Jézussal tá rsa lgó tt, s lá tta is ten i erénye ike t. Oh m ennyi nagy szentség forrása v o lt e z ! Mózes egyszer beszélt Is tenne l s arcza fényes le t t m in t a n a p ; Saulus egy szavat h a llo tt az égből s P á l le t t be lő le ; az apostolok, Zacheus s mások Jézusnak egy szavára e lhagy já k a v i­lá g o t s h ive i lesznek. H a m ár egy isten i szó enny it te tt a bűnösök le lkében, s szentséget b ir t a lk o tn i a szívben, m ilyen nagy szentséget a lk o to tt József le lkében, a Jézus­sal va ló fo ly tonos társalgás! Oda tö re ke d jé l tehát, hogy társalgásod Istennel, istenes em berekkel tö rtén jék. Is ten ­nel, m ert szemei fo ly to n rád tek in tenek, azokat soha Is ­ten be nem hunyja. K izá rha tod szobádból a világosságot, de nem zárkózhato l el Is ten tő l, m ert m indenhová elkísér. Ú g y vagyunk m i Istenben, m in t ha l a vizben, madár a le ­vegőben, nem re jtőzhe tünk el tő le. F o rd ítsuk tehát hozzá g ondo la tink v ilágá t, szivünk érzelmét, va lam in t a nap fe lé fo rd u l m inden növény, m ert né lkü le elcsenevész, e l- fonyad.

De nem csak Is tenne l tá rsa lgo tt szent József, ha­nem szűz M á riáva l is, k in e k szentsége nagyobb, m in t az

- 89 -

— go —

angya loké. Oda tö reked jé l tehát, h o g y társalgásod is te ­nes em berekke l legyen. O lyan társaságot keress fö l, m ely hasonlítson a méhekhez, ne a darázsokhoz. A m éhek azért barátkoznak, ho g y mézet gyű jtsenek, a fe lv idu lás édes­ségét egym ásnak adják, a darázsok p e d ig k ire p ü ln e k , bá r­m e ly dögtestre rá szállnak, s csak a rodhadt nedveket szív­já k k i belőle. A m egszólok és rágalm azók, em bertársaik h ib á it ku tatva, a rodhadt nedveket sa jto lják k i be lő lük. Ne mondd, hogy lehete tlen megválasztani a jó bará to­k a t ; va lam in t a ha rango t hang já ró l, a m adarat énekéről, úg y az em bert is cselekedeteiből lehe t megismerni. Jaj, ezerszeres ja j a csábítóknak. U j v ilá g o t terem thet az Isten, de az elveszett á rta tlanságot nem b írja v isszaadn i; a v i­lá g teremtésére e lég v o lt a „ le g y e n " szó, de a m egvá l­tásra az Is ten fiának ha lá la k ivá n ta to tt. Oh szent József, k i Heródes keze e lő l k iragad tad a k is Jézust, im ádkoz­zál, ho g y a csábítók k i ne ragad ják ő t az á rta tlanok le iké b ő l!

M időn Heródes ha lá lra kereste a k is Jézust, sz. Jó ­zsef készségesen engedelm eskedett s m egtette am it az angya l parancsolt. H abár tudta, h o g y E gyptom ban po ­gány népek laknak, mégis oda fu to tt, m eg nem ijedve a tá vo li u t veszé lye itő l. M eg nem bo tránkozo tt az an­g y a li üzenetben ; nem azt fe le lte n e k i: „h iszen előbb az­zal b íz ta ttá l, h o g y ez a gye rm ek lesz népünk szabadítója, most ped ig nek i m agának k e ll fu tn ia ? V a g y ha megszaba­dítja , m inek ösztönzöd a szegény em bereket ily e n hosszú fáradságos u tra ? “ Nem íg y fe le lt, hanem igazán hívén a bölcs Is ten hatalm ában, le g o tt halogatás n é lkü l azon é jje l e lin d u lt E gy ip tom ba . Neked is ú g y k e ll cseleked­ned, ha Istened e lő tt igaz akarsz lenn i. Sokszor n y ilv á ­n ítja Is ten is az ő aka ra tjá t le lk íism ere tünk á lta l, a kko r ú g y k e ll ráha llga tn i, m in t az angya l szavára. H a rósz társaságba készülünk, h o l az Is ten ká ro m o lta tik , vagy szennyes^ beszédek vannak napirenden, a le lk iism e re t sür- g e tö leg in t, h o g y oda ne m en jünk ; ta lán sok erőbe ke ­rü l, ho g y e lném uljon a le lk ifu rda lás , s mégis oda mén­

tünk. Ime, ez v o lt az ég i szózat, m e ly a rosztó l vissza akart ta rtan i, de nem köve ttük . Va lahányszor ké te lkede l m i a teendő^ csak f ig y e lj belső érzetedre, az öntudatra, ez rendesen igen v ilágos fe le le te t ad, le g o tt eszedbe jő , m it ke llene tenn i; csakhogy az akara t va jm i sokszor vo ­nakod ik azt tenn i, am it a le lk iism ere t parancsol, m ert hát ez néha o ly választ ad, m e ly nem te tsz ik az önzö em­bernek. A le lk iism e re t in t, hogy a kko r is m enjünk tem ­plomba, n íik o r csúnya az idő, in t, h o g y m inden vasárnap m eghallgassuk az Isten igé jé t, de az önszeretet o tth o n ta rt, vagy haza ösztönöz, hogy e lke rü ljü k az Isten igé jét. M inden jóság tehát csak a ttó l függ , ha vájjon h a llg a ttu n k -e le lk iism e re tünk szavára ; ak i erre fig ye l, m eglehet, szán­déka i nem s ikerü lnek, ta lán k i is neve tik az emberek, de Isten e lő tt mégis igaz.

M időn Heródes m eghalt, szent József ismét m eg in ­te te tt az angya ltó l, ho g y Iz rae l országába térjen vissza. De m iután h a llo tta , h o g y Heródes fia u ra lk o d ik hazájá­ban, ú g y vé lekede tt, h ogy ez is fog ja ü ldözn i a k is Jé­zust, azért G alileába ment, hová ama zsarnok hatalm a k i nem terjed t. Tudván, hogy Jézus az Is ten fia, s lá tván, h ogy Isten a ngya la it k ü ld i a k is gye rm ek éle tének fen- tartása v é g e tt : biztos vo lt, h o g y semmiféle zsarnok sem ö lhe ti meg a k is Jézust. M indazoná lta l gondoskodott ő is, hogy ho l vegyen biztos lakást, m ire az is ten i k ije le n ­tés már k i nem te rjede tt, s m iután jó l m egfon to lta a k ö ­rü lm ényeket, a kko r határozott, k ivá lasztván a leg jobbat. E bbő l az a tanúság-, hogy eszünket azért adta az U r, h o g y véle é ljünk , h ogy te tte in ke t előbb m egvizsgáljuk, s ami legczélszerübb, azt azután Isten nevében te g yü k meg. V annak ugyan is emberek, k ik b izonyos le lk i lom ­haságban szenvednek, am it vakm erő b iza lom nak nevez­nek, s m e lye t néha jám bor em bereknél is fe l lehe t ta lá ln i. A z t gondo lják, ho g y m ive l ájtatosak, jo g u k van ölbe te tt kezekke l nézni az életet, s azt akarják, ho g y m ig ők he­nyélnek, Is ten add ig m indenrő l gondoskodjék. A m ire Is ­ten észt, erőt, a lka lm at adott, azt akarja, h ogy m ind­

— 91 —

ezeket m i te g y ü k m e g ; ha ezeket is Is ten tő l várjuk, ú g y já ru n k m in t ama szolg-a, k i a k a p o tt ta len tum ot e l- re jté s vele hasznosan kereskedni nem akart. M időn Isten gye rm ekeke t adott, azt akarja, hogy legyen gondod rá ­ju k , tanu ljanak, azt akarja, ho g y egészségükre vigyázz, s esz­te len m unka va g y m ulatságok á lta l el ne rom oljanak. A z áh ita t nem arra való, h o g y eszünket nyuga lom ba tegyük , ho g y ügyességünket, a m egfonto lást ne használjuk, ha­nem még ha va la k i o ly szent és igaz vo lna is, m in t sz. József, m indenkor vesse la tra érte lm ét s okosan, m eggon­do lva legyen m inden cselekedete.

Nem b irom m ellőzn i ezen a lka lom m al azt, hogy Jézus K risz tu s tó l m ily nagy alázatosságot tanu lha tunk, m iko r Isten létére megengedte, h o g y szent József az ö a ty jának neveztessék. Ö, k i az „igazság napja," fia v o lt az „igaznak. “ M ond ták is a zsidók csúfo lódva ; „hiszen ez az ács f ia !“ E rre sz. K r iz o lo g ig y s z ó l: „H á t t i csúfo- lód tok , h o g y K risz tus az ács fia!? Igen,- ö az ács fia, de azon ácsé, k i az egész v ilá g o t építette, nem ba ltáva l va g y kalapácscsal, de szóval, p a rancso la tta l; azon ácsnak fia, k i a v ilá g elem eit összeillesztette, de nem gya luva l, hanem csak a k a ra tá v a l; azon ácsnak fia, k i a napot, cs il­la g o ka t m eggyu jto tta , de nem fö ld i tűzzel, hanem égi fé n yn ye l, szóval azon ács fia K risz tus Jézus, k in e k ha­talmas szavára semmiből ke le tke ze tt ez az egész v ilá g , m e lynek nagyságát em beri gondo la t m egm érni képte len. “ És Íme, ezen Jézus K risz tus, ez az Isten fia, k in e k ité lö - széke e lő tt majdan rem egni fogunk , k in e k szavára m eg­n y í l ik m enny és p o ko l, ezen Jézus K risz tus anny ira m eg­alázta magát, h ogy köz tünk m egjelenvén, egy szegény ács fia vo lt, tű rte h o g y szegénységét, alacsony sorsát szemére hányják, s m egvető leg m ondják ró la : hiszen ez az ács fia ! K i lesz már most büszke, m időn U ru n k eny- n y ire alázatos? K i lesz rá ta rtó gazdagságára, m időn Jé­zus szegény ! K i fo g dicsekedni őseivel, m időn Jézus e l­re jt i m ennyei szárm azását!?

La llem ant Lajos jézustársasági áldozár a bourges-i

— 92 —

társháznak fönöke, sz. József ünnepe e lő tt egy tanárt h iva to tt magához, k i ájtatossága á lta l k itű n t, és m egígérte neki, hogy számára szt. Józseftől o ly kegye lem ajándé­ko t fo g k ieszközöln i, a m ilye n t óhajt, ha viszont ta n ít­ványa it hathatósan buzdítan i fog ja szt. József tiszteletére. A fia ta l szerzetes öröm m el h a jlo tt az a jánlatra, és buzdí­tásainak o ly eredménye le tt, ho g y tan ítványa i sz. József ünnepén m ind e g yü tt já ru lta k az U r asztalához. M ég az nap elm ent a tanár házi főnökéhez, s tuda tta vele, hogy m ily kegye lm e t óha jt e lnyern i. Nouet, a később o ly hires páter Nouet, azon kegye lm e t kérte , ho g y az isten i M eg ­vá ltó ró l m ind ig m éltóan szólhasson és Írhasson. Azomban elhatározását csakhamar m egváltoztatta , másnap ú jbó l e l­ment főnökéhez és k ije len te tte , h ogy jo b b lenne, ha más le lk i tökéletességet kapna. Vá laszu l azt nye rte , hog}^ már késő, m ert sz. József már is k ieszközölte az első Íz­ben k é rt kegye lm et. M ily dúsan h a llg a tta to tt meg Nouet, könnyen k ivehe tő azon sok vallásos m űből, te lve ke g ye le t és szere te tte l,m e lyeknek ő a szerzője, és a m e lyeke t a világ- még most is csodál. Ezeket azért mondottam , ho g y lás­sátok, m ily hatalm as az" ő esedezése, tehát- fo lyam od ja tok hozzá.

A kath . egyház szent Józsefet, m in t k iv á ló p á rtfo ­góját, védnökét tiszte li. P é ldáva l já r elő, h o g y m i is seré­nyek le g yü n k tiszteletében. M utassuk meg tisz te le tünke t az á lta l, ha m egbántó inknak m egbocsátunk, ha nem á llu n k ra jto k boszut, nem rága lm azzuk; mutassuk m eg tisz te le ­tünke t ha jó tá rsakat választunk s a rósz pajtásokat e lke ­rü ljü k , ha m indenkor le lk iism ere tünkre fig ye lü n k , s sza­vát fogad juk, ha eszünket p ihenn i nem engedjük, végre ha Jézus K risz tus és szent József alázatosságát utánozzuk. Ezekre segítsen m inke t az Ü dvözítő kegye lm e. Ám en.

~ 93 —

Glyiimölcsoltó Boldogasszony ünnepén*)„M a la s z t ta l v a g y te l je s . “ ( L u k . i , 2 8 .)

M ig az egyház ünnepeket rende l a b. Szűz tiszte­letére, az U r Is ten b izonyos he lyeke t, barlangokat, tem ­p lom okat kiválaszt, ho l hamarább s csudálatosán m egha ll­ga tja az im ákat, m in tegy megszenteli, azért k e g y h e ly e k ­nek nevezzük. I ly ké p e n időben s térben egyaránt hódo­lu n k az Is ten anyjának. I ly e n v ilá g h írű ke g yh e lye t a la ­p íto tt az Ú ris ten dé li Francziaország L u rd (Lourdes) nevű városka határában, (1858. évben) m e ly rő l már h a llo tta ­tok . M ost is tö rténnek e he lyen Xisodák, am int azt ha ­zánkfia i, k ik oda zarándoko ltak, b izony ítjá k . Hazánkban is a lu rd i szent Szűznek van lega lább 300 szobra tem ­plom okban, kápo lnákban, ho l jám bor ájtatosságok ta r ­ta tnak. T ava i ped ig (1881. évben augusztus 5.) m agyar processiot vezetett oda egy m agyar püspök. A z egész v ilá g ró l évenként százezer bucsus je le n ik m eg a szent he lyen , im ával az ajkon, fo rró vá g ya kka l a szívben.

K ö n yve kb e n le ira tnak a csodás gyógyu lások, ké ­pekben e lő á llítta tík a csodajelenés, énekekben d ícsö itte tik az Isten. M in th o g y az U r ekképen magasztalja szűz M áriá t, nekünk is k e ll h irde tnünk dicsőségét, fő le g szent ünnepein. De még más okbó l hozom fe l mai nap e tö r­ténetet. U gyan is ép ezen a napon 17-edszer je le n t meg szűz M á ria ; s o ly kegyesen nézett a k is leányra , hogy bátorsága tám adt m egkérdezni a fénysugaras n ő t : k i vagy és hogyan h ivnak ? E rre a tündök lő a lak szemeit s k e ­ze it égre emelve, napfényes, h á la te lt arczczal m o n d o tta : „én va g yo k a szeplőtelen foganta tás.“ B ernard ina e sza­vaka t soha sem ha llo tta , m ert a lig já r t iskolába, s a k á ­

* ) M o n d a to t t az e s z te rg o m i fő te m p lo m k á p o ln á já b a n , m e ­

ly e t B a k á c s ’ b íb o ro s é r s e k 1507. é v b e n m á r v á n y b ó l é p í t t e t e t t , s

m e ly e t S im o r Já n o s b íb o ro s é r s e k 1875. é v b e n d ís z e s e n m e g - u j í t t a t o t t . A k á p o ln á b a n , m e ly a G y ü m ö lc s o l tó B o ld o g a s s z o n y

t is z te le té r e v a n fe la v a tv a , b í r ju k a b . s zű z M á r ia S z ív é n e k le g ­

r é g ib b m á rv á n y b a v é s e t t a la k já t .

— 94 —

téban sincsenek i ly modon, tehát a szent Szűztől tanulta. Eme kije len tés mai napon tö rtén t, e néven ism ertette m egm a- gá t az Is ten anyja. — T ud já tok , ho g y meséket e helyen mondani nem szabad, tehát m időn e je lenésrő l szólok, azért van, m ert ezeren és ezeren g y ó g y u lta k meg cso­dálatos módon a szent h e ly e n ; ily ké p e n az Ú ris ten maga b izony ít e je lenés valód iságáró l, m ert kü lönben meg nem engedte vo lna, h ogy i t t sok csoda tö rtén jék, nem adta vo lna vissza azon be tegek egészségét, k ik rő l a hires orvosok lem ondottak. A z Isten e nagy kegye lm é rő l lesz ma be­szédem.

— 95 —

Lourdes városban la k o tt egy szegény napszámos, k in e k leánya az em líte tt Bernard ina , idegen em bereknél nyájőrzéssel kereste kenyeré t. H o g y az első áldozáshoz elkészülhessen, hazahozták szülei és isko lába kü ld ték . 1858. február. 11. édes anyja k ik ü ld ö tte az erdőbe száraz ga lyé rt. A m in t a sz ik la -hegy a lján forgácsot keresve, a ba rlang ra fe lte k in te tt, egy re n d k ívü li szépségű asszonyt lá to tt, fényes sugaraktó l környezve. Hosszú fehér ruhá já t kék öv szoríto tta a testhez, fe jé t és v á lla it fá ty o l födte. A nap dele lőben vo lt, de az eget fe lh ő k takarták . A cso­dálatos je lenésre m egretten t a k is leány, té rd re esett, olvasójához k a p o tt s keresztet aka rt ve tn i, de ú g y re ­m egett a fé le lem tő l, h ogy nem em elhette fe l kezét a hom lokára. E k k o r a g yö n yö rű asszony maga ve te tt k e ­resztet, m ire a leányka fé le lm e megszűnt. Édes bám ula­tában szemeit tö rü lte , ha vá jjon jó l lá to tt-e , s le g o tt im ádkozni kezdett, m ert pásztori életében ez v o lt fo g la l­kozása naphosszat. M iu tán e lm ondotta a m ia tyánko t, üdvözletét, h iszekegye t s végezné im áját, e ltűn t a lá - tom ány.

K öve tkező vasárnap ismét k im e n t a barlanghoz test­vére ive l s am int im ádkozni kezdett, m egje lent a fényes alak. A több i gye rm ekek semmit sem lá tta k , csak Bernard ina d icsőületi fényben ragyogó arczát. M időn h ire te rjed t a

je lenésnek, más em berek is jö tte k , s m ih e ly t a k is leány- olvasóján im ádkozni kezdett, fe ls ik o lto tt, m ert ismét m eg­lá tta a ragyogó sugarakban tündök lő asszonyt. E rre aztán h ire fu tam odo tt a do lognak, m indenfelé csak e rrő l beszél­te k az e m be rek ; sokan h itték , sokan ké te lked te k benne, ném elyek ámításnak ta rto ttá k , sokan p e d ig ú g y vé lték , ho g y a leányka szemei kápráztak, va g y h o g y elméje m eg­háborodott. T ize d ik napra ko ra regge l édes anyjáva l ment k i Bernard ina, s máris rengeteg sok ember várakozott a ba rlang e lő t t ; a lig kezdett az imához, le g o tt m e g v illa n t a tündök lő asszony a lak ja s ez a lka lom m al arra in te tte , ho g y im ádkozzék a bűnösökért. H abár a sok ember k i je len vo lt, semmit sem lá to tt, csak a leányka d icsőült arczát, jobbára h itte k a jelenésben, ném elyek m ondották, nem lá ttu k ugyan a jelenést, de sugárzata v isz fény le tt az á r­ta tlan leányka arczán, va lam in t hajnalban a hegyek ormán hamarább lá t ju k a nap ragyogását, semhogy m agát a napot. M időn e ltűn t a lá tom ány és az em berek Bernard ina köré csoportosu ltak, ho g y kikérdezzék, m it lá to tt, jö t t egy rendőr, a lá n yka vá llá ra teszi kezét s azt k iá ltja , hogy a rendőrbiztoshoz vezeti. A z elszom orodott és boszankodó néptöm eg a rendőrb iztos házáig k isérte a k is leányt, k i t a h ivatalszobába vezettek. A rendőrb iztos az egész tö r ­ténetet eszesen elrendezett ámításnak ta rtva , most egy csapással véget aka rt ve tn i m inden jelenésnek. A z adó­szedő, k i szintén je len v o lt a vallatáson, lehetőségét sem h itte a csodás lá tom ánynak. A rendőrb iztos m iután e l­m ondatta m agának a tö rtén teke t, sok, sebesen elhadart kérdéssel a leányká t zavarba akarta hozni, hogy e lle n t­mondó válaszokba keverje. De m iután az nem s ike ­rü lt s Bernard ina egyenlő nyuga lom m al és ha tá rozo tt­sággal válaszolt, megmaradván á llítása i m e lle tt, haragosan fe lk iá lto t t „ le á n y te hazudol, és ha le g o tt be nem va llód a csalást és ámítást, e lv ite tle k zsandárokka l a börtönbe. “ H abár m eg ijed t a fé lé n k k is leány, de e lőbb i va llom ásai­b ó l nem vont vissza semmit. A vallatás már tovább ta r ­to tt egy óránál, m időn heves kopogás h a lla tsz ik az ajtón,

— 96 —

a rendőr fe ln y it ja s erőszakosan berohan B ernard ina aty ja , k iá ltv a : ad ják ide le á n yo m a t! A nép nagy töm egekben hu llám zott a rendőrség i épü le t e lő tt. A biztos mondá : „v igyázzon m agára, m ert a do log még börtönbe vezet­h e t i; ez egyszer még hazaviheti leányát, de szig'oruan tiltsa meg neki, ho g y a barlanghoz menni merészkedjék, ho g y ne fo ly tassa a kom édiát, “ — M időn az a tya g y e r­m ekével az utczára k ijö tt, a nép örömujjongásba tö r t k i.

De nem mondom el m ind a je lenéseket, m ert i8 -szor lá tta a sz. S züze t; csak még a következőke t. A zon napon, m időn az egyház azon evangélium ot olvassa, m e ly szerint ak i S iloa tavába először lépe tt, m e ggyógyu lt, szintén a ba rlang e lő tt im ádkozott a k is leány, ismét m egtörtén t a je lenés s ez a lka lom m al m egparancsolta Bernard inának, hogy ig y é k a forrásbó l. D e nem v o lt közelben forrás. E kko r a fénysugaras nő jobb ra m utat, a k is leány térden á llva oda csúszott, de csak száraz fö ld e t ta lá lt. L e g o tt kezével ásni kezdett, s azonnal viz m utatkozott, elejénte vékony sugárban később o ly vastagon, m int- egy g y e r­m ek karja . A z em berek a je lenést nem lá tták , de azt jó l tud ták, h ogy o tt forrás nem vo lt, most ped ig bőviben om lo tt a v í z . D e legnagyobb öröm ük abban te lt, m időn tapaszta lták, hogy a v iz g yó g ye rö ve l b ir, o lyanok le tte k á lta la egészségesek, k ik rő l lem ondo ttak az orvosok. L e g ­fe ltűnőbb v o lt e g y kő fe jtő esete, k i e g y ik szeméről e vízzel űzte el a feke te há lyogo t. E g y asszony ped ig fé lig ho lt gyerm ekét a jég h id e g vizbe m árto tta s m időn az emberek, még az a tya is m ind azt h itté k , h ogy a fiú ha­lo tt, m ert csakugyan merev vo lt, néhány óra m úlva te l­jesen egészséges le tt. A z egész v idéken tapaszta lták a betegek az áldást, m ert m e g g y ó g y u lta k : sőt azontúl fé l év ig senki sem ju to t t a m egye i börtönbe, ú g y m egdöb­bentek a gonosztevők. M in th o g y szűz M ária k ije len te tte , hogy a sz ik lahegyen tem plom ot k iván , a nép arany ke ­reszteket, drágaköveket, egynéhány ezer fo r in tra való pénzt hozott a barlangba, de ám bár senki sem őrizte, sértetlen maradt az egész fe la já n lo tt kincs.

Alkalmi szent beszédek. 7

— 97 —

M indazoná lta l a h ite tle n gazdagok s a v ilá g ja v a i­nak kedve lő i a sok bucsujárásra, szent énekre elvesztet­té k tü re lm ö k e t; nem tetszett n e k ik , h o g y o ly hangosan n y ila tk o z ik a va llás és o ly fe ltűnő az Isten bevallása. Másrészt egyenesen e lt ilta n i sem lehe te tt az áhítatot, m ert a tem érdek nép soha rendetlenséget el nem kö ve te tt s Íg y nem v o lt ü rügy beleavatkozni. A m egyefőnök ennél­fogva ké t h ite tlen orvos á lta l m egvizsgá lta tta B e rna rd i- nát, azt rem élve, h o g y ig y s ike rü l őt háborodo ttnak n y i l ­ván ítan i s e kko r tébo lydába zárhatják. A z orvosok nem ve tték észre ra jta a háborodás nyom át, a m egye -főnök mégis k ia d ta a parancsot, ho g y a k is le á n y t Tarbes-be k isérjék, a barlangban levő adom ányokat a városházra v ig yé k , ho l m indenki visszaviheti, am it e lám itva ajándé­kozott. D e a h ive k e lle n tá llo tta k , m ire a m egyefőnök sem m erte az igazságta lan te tte t végreha jtan i. A zu tán a k is leánynak és szegény szüleinek pénzt a ján lo ttak fe l, azon reményben, h o g y ha e lfogad ják, h ireszté ln i lehes­sen, m iszerin t az egész lá tom ány pénzszerzési vág ya kb ó l ke le tkeze tt. De habár szegények vo lta k , semmit sem fo ­g a d ta k e l ; szegénységük meg nem ba rá tkozo tt a pénz­zel, ép úgy, va lam in t össze nem vegy íthe tő vízzel az olaj. Ezek 1858. évben tö rtén tek .

A zó ta fo lyvás t zarándoko lnak oda az emberek az egész v ilá g b ó l s meg nem szűnnek a csodás gyógyu lások és megtérések. 1864. ap ríl. 4. fe lszen te lte te tt a n a g y ­szerű tem plom 400 pap je lenlétében. A tem plom m e lle tt van ko losto r, gyón ta tó papok számára. A h ivő nép vég ­te len öröm ben tom bo lt, m ert m egé lték a győzelem napját anny i elnyomatás és üldözés után. N agyon kevesen v o l- ta km á r a kko r a v idéken, k ik még ké te lke d te k a k is leány látásán. M időn a fényes körm enet ta rta to tt, s egyetemes v o lt az öröm, B ernard ina súlyos betegen fe k ü d t ; ny ilván m eg akarta Isten ő rizn i azon veszé lytő l, h ogy ne legyen büszke a tisz te le t fo ly tá n , m e lye t ama n agy napon élvezett i vo lna, m időn a jám borság győze lm et a ra to tt a gazságon.

Im m ár 28 éve, h o g y e je lenések tö rtén tek , hanem

— q8 —

a csodák szakadatlanul v illognak^ ú g y ho g y egélyes iz ­gatottságban v o lt m ia tto k s van Európa, Á z s ia /A m e rik a . Bernard iná t a je lenések után isko lába já ra ttá k , m inden­fé lére tan ítta ttá k , m ire apácza le tt, és betegek ápolásával fo g la lko zo tt é lete végéig. M egha lt 1879. a p r il 16. N e- versben, 33 éves korában. H a lá la óráján, az ö rökkéva ló ­ság küszöbén ünnepélyesen. Istenre h iva tkozva va llo tta , ho g y m ind igaz, am it m ondott. Ezen vallom ásával k ö ltö ­zö tt át a más v ilág ra .

Szűz M á ria három t itk o t b izo tt rája, de ezeket B. nem m ondotta m eg senkinek, ú g y vé lik , hogy ha lá la ide­jé t je len te tte m eg neki, (de ez csak gyanitás), m ert m i­k o r (1866-ban) be teg vo lt, úgy, ho g y ha lá lá t várták, mo­so lyogva m o n d á : „nem ha lok én meg m o s t!“ E g y im ára tan íto tta ő t sz. M á ria a hosszas je lenések a lka lm áva l, me­ly e t m indenkor e lm ondott, valahányszor a barlangban térdelt, de ez is, daczára a számos kérésnek, csak az ő t itk a marad. B ernard ina 1866. óta nem v o lt Lourdes-ban, 1874-ben m eg lá toga tta rokona it, és a m in t a jelenés he­lyén fe lá llí to tt szobrot m egp illan to tta , e lfo rd u lt tő le, m ert hát az, a m it ö lá to tt, o lyan szép vo lt, h ogy erre nem nézhetett. A n n y i a különbség, m in t van ég és fö ld k ö ­zött. M időn kérdésekke l ostrom olták, h o g y m ilye n v o lt a sz. Szűz ruhája, s m u ta ttak nek i drága, fehér selymet, fe jé t rázta, h o g y sokka l szebb v o l t ; m inden bá rm e ly szép szövet szine igen ha laványnak, a legfinom ab csipke igen durva m unkának tetszett nek i ahhoz képest, a m it lá to t t ; soha sem tu d o tt ahhoz hasonlót ta lá ln i. M időn öve fe lö l kérdezősködtek, m inden le lhe tő ké k szint m uta ttak neki, de e g y ik sem hason líto tt ahhoz, am i a csodálatos Szüzet övezte, m ert az, úgym ond, m eghaladta az ég azúr szinét. H oztak eléje drága köveke t, k r is tá ly üveget, gyém ántot, h ogy m e ly ik hasonlít olvasója gyöngyszemeihez, de m ind mellőzte, m ert e g y ik sem o ly tündök lő , e g y ik sem o ly átlátszó, m in t az v o lt, m e lye t a szent Szűz kezében ta rto tt. Még az arany sem o lyan, m e lybő l vo lt olvasóján a ke ­reszt, hanem sokka l kü lönb , sokka l szebb, ragyogób b ! — Az

— 99 —

7*

imát, m elyre B ernard iná t sz. M á ria tan ito tta , nem tud juk , hanem azt lá tju k , ho g y sz. M ária ka rján o lvasót v ise lt, hogy azt Bernard ina használta. A z olvasó a ka th . im ák köz t ne­vezetes h e lye t fo g la l el, azért hát becsüljük meg. És ha csuko ttnak lá tsz ik az ég im á ink számára, ha kérésünk soká ig meg nem h a llg a tta tik , m ond junk el egy olvasót, k e ll, ho g y sikere legyen, m ert hiszen az Is ten anyja k e ­zein (m elyeken szent F iá t ta rto tta ), olvasó fü g g ö tt, ke d ­vesnek k e ll lenn i tehát ez im ának az égben !

A csudák nem re jte tt barlangban, hanem ezerek lá ttá ra tö rténnek s nem csak Lurdban , hanem az egész v ilágon , ahol imaközben használják a lu rd i vizet. Számos h ite tle n m egtért e csodák lá ttá ra , m ert az ny ilvá n va ló term észetfe le tti esemény, m iko r a természetes viz g y ó g y it vakságot, bénaságot, köszvényt és sok m indenfé le beteg-- séget, am int azt h ivő és h ite tlen orvosok b izonyítják . Nem is lassan, pé ldáu l huzamos burogatás á lta l nye rnek egész­séget a nyava lyások, hanem rög tön , átm enetek né lkü l, ané lkü l, ho g y lábbadozók lennének s le g o tt v isz ik n yo - szo lyá jokat, vagy m agok húzzák a k is kocsit, m elyen oda v itté k . A csak im ént mankón já ró sánták, e lve tik man­k ó ik a t s harsány hangon á ld ják Is tenöket, k ihez előbb fá jda lom tó l sóhajtva fohászkodtak. A k ik 5— 10 év ig a v ilá g fü rdőhe lye in nyom orogva vánszorogtak, egy p illa ­nat a la tt fö ld re bo ru lnak, há lada lt énekelnek s körm ene­te t ta rtanak a tem plom kö rü l. És ez ig y m egy 28 év óta. A z esetleges tö rténe teknek nincs fo ly tonosságuk, i t t pe­d ig szakadatlanul ta r t a rendk ivü lség , v illá m o ln a k a cso­dák, tehát i t t vakesetnek nincs he lye ; ho l százával so­rakoznak a tények, o tt vé le tlen rő l szólni nem lehet. I.u rd va ló b a n : elszól melyet Isten emelt a távo li nemzeteknek,'^ (Izaj. V . 26.) az üdvözülendök megintésére, h o g y nincs i t t maradandó városunk, hanem h o g y keressük a m enny­országot ; h ogy a ha lá l után is van élet, ho g y K risz tus h ive ire boldogság vár, a k ik ped ig h inn i nem akarnak, • s azt vé lik , h ogy rendelte tésünk csak a s irgödö rig ta rt, i m in t az á lla toké , azokra kárhozat vár. i

— lOO —

l O I —

Nevezetes, h ogy m ily tu lv ilá g i boldogság fog ja el azok szivét, k ik o ly szerencsések, ho g y o tt lehe ttek, azon he lyen tisz te lték a szent Szüzet, ho l szemmel lá tha tó ­lag m egje lent. E g y m agyar zarándok, k i m ár kétszer v o lt ott, ekképen ir ja le a bo ldogságot, m e ly ezen zarándoklás a lka lm áva l e lfog ta abucsusok le lké t. „M ás em berek vo ltunk , m in t o tthon. O tt, ho l a légsz. M á ria hang ja it hordozta, h o l d icsöült testé t é rin te tte , o tt a lé g behat az emberbe, e l­fo g la lja le lk é t s k ive tkö z te ti, habár k is időre a gya rlósá ­gokbó l. O tt a szenvedélyek a lé ltak , derm edtek, a bűnök ingere i lecs illapodnak ; le lk e t h ideg itö gondo la t ily e n k o r, hogy m i va laha az Is te n t m egbántsuk. Ez a bo ldog, az édeni ósá llapot visszfénye. A z ég i t t nem cs illagokná l kezdődik, hanem az o ltá ro k tövénél. Ez azért van, m ert

■Isten L u rd o t azon igazság kedveért te tte h ires k e g y - he ly lyé , h o g y sz ivve l- lé le kke l v a llju k m iszerint az, k irő l m onda tik : ő megrontja a sátán fe jét,'^ (Gén. I I I . 15.) va ló ­ban szeplőte lenül fogan ta to tt. A z eredendő bűn fo ly tá n , m in t a gyom ú g y terem le lkűnkbe n a bűn, kárhozatos eszmék n y ila in a k benne — il lő do log, h o g y it t , m i sze­gény bűnösök ne csak h ig y jü k , hanem érezzük is a B o l­dogasszony ezen fönséges k ivá ltságá t. L e lk ü n k reszketett a nagy öröm m iatt, h ogy a szent Szűz je len lé té t érezzük, nem a káprázat lehetőségének a lávete tt szemekben, hanem a s z í v csalhatatlan, m ert öntudatos érzeteiben. A zé rt e h e ly rő l, ú g y lá tsz ik száműzetett a gonosz, k isértései te ­hetetlenek, k is időre m egszűnik az á tok, m e ly alá ve tte ­te tt Á dám ivadéka. Ez tehá t honunk, i ly m agasból zu­hantunk alá. I t t a le lke sü lt érzésseli á llapo t, rendes é le t­tapasztalás, szivünk nem tud e lszokni a b o ldog heves dobogás tó l; szavakat vá ltva , öröm öket cseréltünk. L e lk e - sültségünkben azt éreztük, h o g y Istenen k iv ü l nincs egyébre szükségünk, h o g y bo ldogok legyünk . A m i szerfe lett k i ­m agaslik, tú lzásnak lá tszik, de nem az, m ert tapaszta la ti igazság. H iszen o lyanok, k ik szü le ik s irjáná l sem sírtak, i t t ö röm tő l zokog tak ; szívittas gye rm ekek le ttünk . M in ­denk i arcza d iada lt sugárzott. É reztük a V é g te le n t s

102

nyug ta lanok vagyunk^ hogy nem kapcso lódhattunk hozzá örökre. “

A z esti á jtatosságot ekképen ír ja le. „A z egész nagy tem plom tüzfényben ragyo g o tt. A z o ltá r aranyerdö, m eg­o lvad t gyém ánt, szikrázó v illa n y te le p vo lt. A z egész v i ­lá g arany-ezüst bányá ibó l va ló érczek adják vissza a fény t, am it ezer meg ezer g y e rty a v ilá g ébreszt. O rszág­v ilá g k ü ld i ide kincseit, m ert nagyobb jó t kapo tt, am it meg nem adhat a v ilá g , t. i. egészséget, le lk i békét, h ite t, rem ényt, szeretetet, m ely a siron tú l is ta rt, az eg'ész örökkévalóságon át. M ik o r m egszóla lt az orgona, egy óriás sóhajtását vé ltü k ha llan i ; a szellő finom fu vo lá tó l kezdve, a sikoltáson fo ly ta tva , a fönséges égdörgésig, m e ly a la tt rem egett a lég , s in o g n i lá tszo ttak a fa lak. V ih a r és szellő á llandó v illa n y fé n y m e lle tt. Nem tu d tu n k ’ hová lenn i fe lizg a to tt bo ldog le lkű n kke l. A z áldás után is m ozdulatlan m aradt a közönség, az édes áh ita tu áram ­la to k deleje le ta rtóz ta tta s bám u ltuk a tüneményes tü n ­dé rv ilágo t, de leg inkáb b a szivünket e löm lő bo ldog érze­teket. A z o tt tö ltö tt napok nem az á tkozo tt fö ld napja i vo ltak , hanem a paradicsom ból e llo p o tt id ő .“ *

M á r most k é t tanúságot vonunk k i e tö rténe tbő l. Lám az U r Isten és szűz M ária egy szegény leányká t vá laszto tt s érdemesített látására, tehá t ne essetek k é t­ségbe t i szegények, ne zúgo lód ja tok Is ten ellen. Sz. M ária ké tségk ívü l vá laszthato tt vo lna jám bor leányká t a gazda­g o k közö tt is, de nem tette, ho g y ig y feltüntesse m ilyen kedves e lő tte a szegények á llapota , m ert hiszen ő is sze­gény vo lt, m időn e fö ldön élt. L é g y türelm es é. a. fo g y a t­kozo tt á llapotodban, az Is tennek gond ja van m indenkire , tehát el nem hagy, el nem hagyhat, hiszen a szegényeket jobban szereti, m ert m ár e fö ldön enged i m eg lá tn iok az Isten anyjá t. V a lam in t most sok gazdag á ldo ttnak mondja a szegény Bernard iná t, m ert lá tta szűz M áriá t, ép ú g y

* L á s d : A n e m z e t i z a r á n d o k la t L o u r d e s b a , az U j M a g y a r

S ió n 1 8 8 1 . fo ly a m á b a n .

t i szegények ha békével, türe lem m el v ise lite k a szegény- sorsot, bo ldog nak fo g n a k majdan mondani a gazdagok, ha tie te k lesz azon ország, m e lye t h ive inek kész ite tt K risztus. Ez tehát első tanúság, h o g y Is ten a jám bor szegényeket e lőbbre teszi, m in t a gazdagokat, még ha jám borok is.

M ásod ik tanúság szűz M á ria ama szép mondásában v a n : én va g yo k a szeplőtelen fogantatás ! ! Ez valóban csodálatos szó, ez több m in tha m ondotta vo ln a : én va ­g y o k a szeplőte lenül fo g a n ta to tt szűz. U gyan is nagyobb jelentésű, m időn a szentirásban m o n d a tik : „Is te n a szere­tet, “ e h e ly e t t : Is ten szeret m inket. Szintazonkép többet je len tenek e szavak: „én va g yo k az igazság" e h e ly e tt: én szeretem az igazságot. — Azon szavaknak tehát az a jelentése, ho g y szűz M áriának egész személyisége, egész lénye m erőben tiszta, keletkezésének kezdetétő l fogva, m ert ra jta a legszentebb Isten sem ta lá lt bün fo lto t, a vé­te k bárm i cseké ly árnyékát. M ár most ka tho likus bará­tom gondo ld el, vá jjon m iképen fo g nek i tetszeni a te im á d ; üdvöz légy M á ria ! m időn magad a halálos bűn pos- ványában fekszel, s nem is akarsz be lő le k ilé p n i. M eg ­mondom m iképen fog nek i tetszeni, ily e n bűnös a jakka l m o n d o tt: üdvözlégy. H a ama hóhérok egy ike , k ik U ru n k árta tlan keze it vasszegekkel á tlyu g g a ttá k , azon vércsep- pekke l, m e lyek a kézsebekből arczára repü ltek , oda fo r ­dulna az Isten anyjáhor, k i a keresztfa a la tt á llo tt, s v ig yo ro g va m ondaná : Ü dvöz légy M ária , ig y te tsz ik a te bűnös üdvözleted is, m in t ama hóhér köszöntése. H a igazán akarod az Isten any já t tiszte ln i, arra k e ll tö reked­ned, ho g y m éltó lé g y hozzá a sziv tisztasága és a bűn u tá la ta á lta l. E k k o r imád o lyan lesz, m in t a töm jénfüst, m e ly az Is ten trón ja e lő tt édes illa to t fo g terjeszteni, és ha nem is jö n eléd e fö ld i é letben a szeplőtelen szűz M ária , ha nem is fogod lá tn i testi szemekkel, édes anyai gondviselését és hata lm át érezni, tapaszta ln i fogod, va la ­hányszor alázatos szivvel és bizalmasan hozzá kiá ltasz : oh szeplőte lenül fogan ta to tt szent szűz, kön yö rö g j é re ttem !

— 103 ~

Sz. Magdolna napján.M egbocsá tta tnak nek i sok bűne i, m ert

igen szere te tt. (L u k . V I I . 47 .)

A z e m b e r is é g h á ro m ré sz re o s z l ik ; az e g y ik osz­tá ly b a ta r to z n a k az ig a z a k , k i k e fö ld ö n Is te n n e l e g y e ­s ü lv e é ln e k , s a m e n n y b e n ö rö k ju ta lo m b a n ré s z e s ü ln e k ; a m á s o d ik o s z tá ly b a ta r to z n a k a b ű n b á n ó , v e z e k lö b ű n ö ­sö k , k i k n e m a k a rn a k m e g h a ln i b ű n e ik b e n , h a n e m ja ­v u ln i tö re k e s z n e k , m in d e n g y ó n á s b a n e g y f o k k a l fö le b b lé p n e k . A h a rm a d ik o s z tá ly az, m e ly m e g á ta lk o d o t t a ro szb a n , b á n a tró l, g y ó n á s ró l h a l la n i n e m a k a r. E z e k a k á rh o z a tra h iz n a k , n e m is b e s z é le k ró lo k , m e r t ö rö k s é - g ö k a p o k o l, h o v a szá n dékosan tö re k e s z n e k . L e g n a g y o b b szám ban v a n n a k a b á n k ó d ó b ű n ö s ö k , s e z e k n e k v é d ő je , k i r á ly n é ja sze n t M a g d o ln a , a k i u g y a n b ű n ö s v o l t (L u k . V I I . 37.), de tö re d e lm e s e n m e g té r t , s o ly m é ly k e s e rű b á n a tta l s ira t ta m e g v é tk e i t , o ly á l lh a ta to s v o l t az e ré n y ­b e n , h o g y a v e z e k lö b ű n ö s ö k ö rö k ö s p é ld á ja , m in ta k é p e

le t t . E s ű ly e d t lé n y , n e m csa k U r u n k k e d v e lt je le t t , h a ­n e m a s z e p lő te le n szűz b a rá tn ő je i s ; k é p e o t t v a n o l tá ­ra in k o n s e m lé k e é p o ly szen t a m i s z iv e in k b e n , m in t a szüzeké . N e m csa k a sze n tirá s , h a n e m a h a g y o m á n y is m o n d ja ró la , h o g y k i ta r t ó v o l t az a lá za to ssá g b a n , tö r e - d e le m b e n ; K . U . fe ltá m a d á s a u tá n e lv o n u lt d é l i F ra n - c z ia o rs z á g b a n e g y p u sz tá b a , s o t t fo ly to n o s a n s ira t ta v é tk e i t . A b ű n b á n a t k ö n y e i o ly t is z tá ra m o s tá k sz ivé t, h o g y s z a k a d a tla n u l la k o t t b e n n e az is te n i k e g y e le m és tö re d e lm e á l ta l a le g n a g y o b b s z e n te k k ö z é lé p e t t . S ő t sa le s i sz. F e re n c z m o n d o tta , h o g y a b o ld . szűz M á r ia

u tá n , M a g d o ln a s ze re tte U r u n k a t le g tö k é le te s e b b sze re ­te t te l.* )

B á tra n m o n d h a t ju k ezt, m e r t U r u n k h a b á r tö b b e k e t m e g d ic s é rt, soha s e n k ib e n a s z e re te t e ré n y é t n e m m a ­

*) E tá it douée d ’un am our si p a rfa it, q u ’aprés la S. V ié rg e , c’ é ta it e lle qu i a im a it p lus N o tre S e igneur. (Serm on 51 sur la voca tion . O euvres IV . 1313.)

— 104 —

g a s z ta lta , h a n e m e g y e d ü l M a g d o ln á b a n . D ic s é r te N a th a n - a e lb e n az ig a z s á g o t (Jan. I . 47), d ic s é rte a százados h i té t (M á té V I I I . 10) d ic s é rte k é r . sz. J á n o sb a n a t is z ta é le te t, M a g d o ln á b a n p e d ig d ic s é rte a s ze re te t tö k é le te s s é g é t (L u k . V I I . 47). I l y m a g a s ra ju th a t b ü n b á n a t á l ta l a lé le k . M in d ­n y á ja n v e z e k lő b ű n ö s ö k v a g y u n k , e g y a rá n t é r in t b e n n ü n ­k e t sze n t M a g d o ln a s z ig o rú v e z e k lé s e , fo ly to n - iz z ó sze- re te te az U r Jézus irá n t. E r re k e l l tö re k e d n ü n k ; e z o k o ri a

b á n a tb ó l e re d t s z e re te trö l és v e z e k lé s rö l fo g u n k e lm é lk e d n i.* *

M iu tá n K r is z tu s U r u n k o ly a n n a g y o n s z e re tte a b ű n ö s e m b e re k e t s m ih e ly t v a la k i ő sz in té n m e g b á n t a k á rm ily e n n a g y v é tk e t , le g o t t k e g y e ib e fo g a d ta , s ez n e m e g y s z e r, h a n e m százszor, e ze rsze r t ö r t é n t : m e g s o - k a l l t a e z t a n a g y i r g a lm a t a g o n o sz s z e lle m s f e lk iá l t o t t az Is te n h e z : „ Ö r ö k z s a rn o k a a m in d e n s é g n e k , m i ly e n u ra lk o d á s ez ! É n csa k e g y s z e r b á n to t ta la k m e g , s ö rö k re

szá m ű z té l o rs z á g o d b ó l, az e m b e r p e d ig o ly s o kszo r v é t ­k e z ik s m é g is m in d a n n y is z o r v is s z a fo g a d o d k e g y e id b e . H o l i t t az ig a z s á g ? ! “ A k k o r az U r Is te n a n g y a la á l ta l a z t v á la s z o lta n e k i, „ h a tu d n á l b ü n b á n a to t ta r ta n i, té g e d

is v issza f o g a d n á la k ! “ E s z a v a k ra m e n te n e lfo rd u lt , s a p o k lo k r a h a n y a t lo t t , m e r t in k á b b t ű r i a k in o k a t , sem ­h o g y k im o n d h a ta t la n g ő g jé b e n m e g b á n n á v é tk e i t ; m e r t á ta lk o d o t t a b ű n b e n . E z a ro s z b a n v a ló á llh a ta to s s á g , a b ű n ezen á lla n d ó sze re te te az ö rd ö g tu la jd o n s á g a ; k i k a b ű n t i l y k i ta r tó a n s z e re t ik , az ö rd ö g á lla n d ó s z o lg á la tá b a s z e g ő d te k , n e m ü d v ö z ű lh e tn e k .

T e h á t a b á n a t azon m e n tő deszkaszá l, m e ly á lta l, d a czá ra v é tk e in k n e k , ű d v ö z ü lh e tü n k . L é s z e n -e m á r m o s t o ly k e s e rű p e n ite n c z ia , m e ly tő l i je d e z n é n k , h a á rá n m e g ­s z e re z h e tjü k az ö rö k h a z á t? ! E n g e d h e t jű k -e , h o g y la t r o k , to lv a jo k , z s iv á n y o k v e z e k e lv e b ű n e ik é r t , m e g e lő z z e n e k b e n n ü n k e t a m e n n y o rs z á g b a n ? E lfo r d u lu n k - e az e g y h á z ­tó l, m ik o r v e z e k lé s t, b ö jtö t , a la m iz s n á t, e n g e s z te lő d é s t h ird e t, h o g y e g y e n g e s s ü k u tu n k a t az Is te n o rszá g á b a , h o l ő t ö rö k re lá tn i , s b e n n e b o ld o g u ln i fo g u n k ? A k i

— 105 —

oko s , e lő re lá tó , b iz o n y o s a n m e g ra g a d ja a b á n a to t, v e z e k - lé s t s v e le m e g s z e rz i m a g á n a k az ö r ö k k é ta r tó ö rö m e k e t.

H á ro m b ű n ö s n ő m e g té ré s é t i r ja le az e v a n g é liu m , s m e g té ré s ö k e t J é z u s n a k tu la jd o n í t ja . E g y ik v o l t azon s z a m a r ia b e li asszony, k i házasság n é lk ü l la k o t t e g y fé r ­

f iú v a l, s k iv e l a k u tn á l beszédbe e re d t az Ü d v ö z itö . M á ­s o d ik v o l t azon je ru z s a le m i asszony , k i t a v é n e k m eg­a k a r ta k k ö v e z n i, m e r t h á z a s s á g tö ré s rö l v á d o lta to t t . H a r ­

m a d ik v o l t M a g d o ln a , k in e k b ű n e i m ia t t h ire v o l t a v á ­ro sb a n . M in d a h á rm a t s ze líd e n fo g a d ta U r u n k s m in d a h á ro m n a k irg a lm a s a n m e g b o c s á to tta v é tk e i t . M a g n o ln á t p e d ig , a k i a tö b b in é l v á s o tta b b v o l t , m ih e ly t ő sz in te b á ­n a t ta l m e n e k ü lt Jézus k e g y e s sz ivéhez , m e g d ic s é rte fo r r ó sze re te te fo ly tá n és m in d e n m e g té rő b ű n ö s n e k m in ­ta k é p ü l a d ta , h o g y b ű n e in e k so k a s á g a és u n d o k á á g a m ia t t s e n k i k é ts é g b e ne essék, h a n e m in k á b b b iz z é k az Is te n v é g te le n jó v o ltá b a n . E z v o l t a szen t, k in e k ü n n e p é t ü l jü k . E z a b ű n ö s M a g d o ln a , m ih e ly t m e g tu d ta , h o g y

U r u n k e g y fa r iz e u s h á z á b a n a sz ta lh o z ü l t , le g o t t á tm e g y

a tö m e g e n , m e ly e t m o s t se m m ib e vesz, fé lre té v e az á l ­s z é g y e n t, oda s ie te tt , h o g y le lk i s e b e in e k g y ó g y u lá s á t ke resse . A z U d v ö z itő lá b a in á l té rd re h u l l, k ö n y b e lá b a d t sze m e ive l, v á l la in h u llá m z ó s z é tb o m lo tt fü r te iv e l m e g - v a l l ja m in d n y á ja e lő t t b ű n e it . N e m tu s a k o d o tt m a g á v a l, h o g y m it fo g n a k m o n d a n i a v e n d é g e k , h o g y m e g n é z ik , m e g s z ó ljá k a s z o lg á k , a v á ro s m e s é jé v é te s z ik m a g a v i­

s e le té t, m in d e z e k k e l n e m tö r ő d ö t t , h a n e m Jézus lá b a i­hoz b o r u l t s v é tk e i t m e g b á n ta , s ira tta . „ O h m i ly e n v o lt fá jd a lm a v é tk e i fe le t t , m ik o r la k o m á n sem ta r tó z ta t ja m e g m a g á t a s irá s tó l“ ! (Sz. G e rg e ly .) E z e n r ö g tö n i e lh a tá ro ­zása n e k ü n k is, k i k b ű n ö s ö k v a g y u n k p é ld á u l s z o lg á l a r ra n é zve , h o g y h a lo g a tá s n é lk ü l té r jü n k m e g , b ű n e in ­k e t b e v a l l ju k , é le tü n k e t m e g jo b b its u k , m ih e ly t s z iv ü n k b e n az Is te n sza vá n a k h iv á s á t h a l l ju k .

N e m e lé g e lh a g y n i a b ű n t, n e m e lé g , h o g y a b ű n e lh a g y jo n m in k e t, h a n e m k i k e l l ű z n i, és p e d ig m a g á n a k

a lé le k n e k k e l l az t k iű z n ie a s z iv b ő l, ö n k é n y t, sza b a d o n ,

— io 6 —

e n é lk ü l n in c s g y ó g y u lá s . A r r a ped ig^ h o g y ö n k é n y t k i - ü z z ü k a v é tk e t , csak e g y m ó d v a n , az a lá za to s b i in b e - v a llá s ; m e r t csa k az, a k i b e v á d o lja m a g á t, m e g ta g a d ja a g o n o s z s á g o t, az a k a r s z a k íta n i ve le . I ly e s m i tö r té n ik a te rm é s z e ti v i lá g b a n is, m e r t e g é s z s é g ü n k n e m á l l h e ly re , h a csa k a m é rg e t, m e ly e t o k ta la n u l e ln y e ltü n k , k i nem

a d ju k . í g y a já n lo t ta a g y ó n á s t O r ig e n e s a I I I . században . I ly e s m i tö r té n ik az e rk ö lc s i v i lá g b a n , m e r t ha a g y e rm e k a n y ja e lő t t , a fo g o ly b írá ja e lő t t b e v a l l ja b ű n é t, e n y h í t i , m e g n e m e s it i b ü n te té s é t. U r u n k te h á t a te rm é s z e ti re n d e t sze n te s íte tte , azaz s z e n ts é g i m é ltó s á g ra e m e lte .

M a g d o ln a K . U . lá b a ih o z b o ru lv á n , n em k é r te b ű ­n e in e k b o c s á n a tá t, n e m m o n d o tt z s o ltá ro k a t , m in d e n k ö ­n y ö rg é s e csa k s írásban . K r is z tu s lá b a in a k csó ko lá sá b a n á l lt . A z U r s e m m in e m ű im á d s á g o t o ly h a m a r m e g nem h a l lg a t , m in t a s í r á s t ; a k ö n y c s e p p e k s o k k a l, h a m a ré b b ju tn a k m e n n y b e , s o k k a l in k á b b fé rn e k az Is te n sz ivé h e z ,

s e m h o g y a le g s z e b b im á d s á g ; m e r t e rő se b b a s írá sn a k , s e m h o g y a n y e lv n e k k iá ltá s a , jo b b a n é r t ik m e n n y b e n a z o k o g á s t, s e m h o g y az ékesszó lás t. U g y a n is m ik o r k ö n y v ­b ő l im á d k o z u n k , s e lm o n d ju k a m ás á l ta l i r t im á k a t, k é r ­dés, h a v á j jo n azon é rz e te k , in d u la to k s z ív ü n k b e n is m e g ­v a n n a k ? T a lá n csak a száj m o n d ja , s a sz ív n em in d u l m e g a s z a va ko n . E lle n b e n a k i k e s e re g b ű n e i m ia t t , zo ­k o g v a s ira t ja az Is te n e lő t t , a k k o r b íz v á s t ta r th a tu n k rá szám ot, h o g y Is te n m e g b o c s á to tta b ű n e in k e t . M e r t h á t a b ü n b á n a t n e m á l l szép sz a v a k b a n , h a n e m a s z ív n e k tö re d e lm é b e n és ő sz in te m e g té ré s é b e n .

M é g a v isszaesés sem ré m íts e n e l m in k e t az is ­m é te lt b á n a ttó l. M e r t h a b á r s z é g y e n le te s d o lo g a n n y i­szo r te t t fo g a d á s a in k a t m e g s z e g n i, s fé lh e tü n k , h o g y in g a ta g e ré n y ü n k is m é t e lb u k ik , b iz a lo m m a l já rh a tu n k Is te n k e g y e lm i tró n já h o z . A z a m i sze re n csé n k , h o g y Is ­te n s z iv ü n k b e n is o lva s , te h á t lá t ja ő s z in te b á n a tu n k a t, m e r t h a cs a k e m b e re k m ó d já ra íté ln e , k i k csu p á n a k ü l ­sőség u tá n in d u ln a k , o ly s o k h ű te le n s é g u tá n , b e n e m

fo g a d n a k e g y e ib e . Á m d e tu d ja s z iv ü n k in d u la ta it , te h á t

— 107 —

b íz v á s t k é rh e t jü k v é tk e in k b o cs á n a tá t, m e r t az ig a z b ű n ­b á n ó t még- soha sem v e te t te e l m a g á tó l.

H a M a g d o ln a a fa r iz e u s lá b a ih o z b o r u l t v o ln a , a l ig h a e l n em rú g ta v o ln a m a g á tó l. U r u n k p e d ig le g k is e b b k e d v e tle n s é g e t sem m u ta to t t M a g d o ln á h o z , h a n e m in k á b b n a g y k e g y e s s é g g e l fo g a d ta ; n e k ü n k a d v á n p é ld á t , h o g y ne le g y ü n k d ö ly fö s e k a s z e g é n y b ű n ö s ö k i rá n t , h a n e m in k á b b g y a r ló s á g u k fe le t t s z á n a k o d ju n k . I l y e n s z e lid fo ­g a d ta tá s á l ta l k ö n n y e b b e n h a jla n a k K r is z tu s h o z , m ig e lle n b e n m o g o rv a e ljá rá s u n k á l ta l k é ts é g b e e sn e k , s e l­k e s e re d é s ü k b e n n a g y o b b b ű n ö k re v e te m e d n e k . E z t a k ö ­n y ö rü le te s m ó d o t a n n á l in k á b b k e l l g y a k o ro ln u n k , m e n ­tü l b iz o n y o s a b b , h o g y m i is v é tk e z tü n k , h o g y u g y a n a z o n v é te k b e e s tü n k v o ln a , h a az Is te n n e k h a ta lm a s k e g y e lm e n e m v é d e tt v o ln a m e g a b ű n b e e sé s tő l.

A fa r iz e u s k e v é ly e m b e r lé v é n , n e m csa k M a g d o l­n á t v a k m e rő é n e l ité lte , h a n e m U r u n k a t is e s z te le n ü l g y a ­n ú s íto tta , a z t g o n d o lv á n : n e m le h e t p ró fé ta , m e r t k ü lö n b e n

tu d n ia k e l le t t v o ln a , h o g y m ily e n h irh e d t a sszo n ysze m é ly a k i lá b a in á l s ir . M in d a z o n á lta l a k e g y e s Jézus a sa já t b e c s ü le té n e k s é rte g e té s é t, h a llg a tá s s a l m e l lő z te ; de a M a g d o ln a s é rte g e té s é t n e m tű rh e tte , m e g fe le l t é rte : m e g ­d ic s é rte , s ő t b e b iz o n y í to t ta , h o g y a fa r iz e u s n á l jo b b , ő s z in té b b , ig a z a b b . N e m szabad im m á r e g y b á n a to s b ű ­n ö s n e k sem k é ts é g b e e s n ie , h isze n az édes Jézus a n n y ira k e d v e l i a m e g té rő b ű n ö s ö k e t, h o g y a z o k le g k is e b b b o - sza n tá sá t sem s z e n v e d i e l, s m in t p ró fé tá ja á l ta l k i je le n ­te t te , a n n y ib a vesz i, m in th a v a la k i b a r á t ja i t b á n ta n á , v a g y szem e fé n y é t sé rte n é m e g . (Zách. I I . 8.) E ze n e s e tb ő l ta n ú s á g o t v e h e t a m i k e v é ly s é g ü n k i s ; m e r t a k á rm e ly já m b o ro k v a g y u n k is, n a g y o n s o k k a l ta r to z u n k Is te n n e k . N e m cs a k a zo k , k i k s o k a t v é te t te k és m á r b o c s á n a to t n y e r te k , h a n e m a z o k is, k i k n a g y b ű n ö k e t e l n e m k ö ­v e t te k ; m e r t h a n e m is v a g y to lv a j, v a g y h á z a s s á g tö rő e l ne b iz d m a g a d , h a n e m k ö s z ö n d Is te n n e k , h o g y ú g y k o rm á n y o z z a d o lg a id a t, h o g y i l y b ű n re s e n k i sem k é s z ­te te t t ; m e g le h e t, h a te azon k ö rü lm é n y e k k ö z t le t té l v o ln a ,

— io 8 —

m e ly b e n e lb u k o t t fe le b a rá to d v o lt , te ta lá n m é ly e b b e n s ü ly e d te l v o ln a . H a ped ig" m ó d o d b a n le t t v o ln a a b ű n t e l n em k ö v e tn i, a z t se tu la jd o n í ts d m a g a d n a k , h a n e m k ö ­szönd Is te n n e k , a k i a k is é r té s p i l la n a tá b a n az ő sze n t fé le lm é v e l b e tö ltö t te s z iv e d e t s n em h a g y o t t e le s n i.*

T u d d m e g te h á t, h o g y ép ú g y v a g y adósa Is te n n e k a b ű n ö k é r t , m e ly e k e t n em c s e le k e d té l, (m e rt m e g ö rz ö tt) m in t m ás a b ű n ö k b o c s á n a tá é rt, m e ly e k e t c s e le k e d e t t ; té g e d s e g íte t t a b ű n ö k tá v o z ta tá s á ra , a m a n n a k v é g te le n

k e g y e lm é b e n m e g b o c s á to tta . „N in c s e n o ly a n b ű n — m o n d ja sz. Á g o s to n — m e ly e t a k á rm e ly ik ü n k e l n em k ö v e th e tn e , h a az Is te n a ty a i g o n d v is e lé s e , k e g y e lm e n e m ő r iz n e .“

M iu tá n K r is z tu s U r u n k a k e v é ly fa r iz e u s t m e g szé ­g y e n íte t te , M a g d o ln á t b á n a tá é r t m e g d ic s é rte , h o g y d ú lt s z iv é n e k le g fő b b v á g y á t te lje s íts e m o n d á n e k i : „megbo­csáttatnak b ű n e id . (L u k . V I I . 48.) E z t a h a s z n o t ve sz i, a k i K r is z tu s t s z e re tvé n , lá b a ih o z b o ru l , s ir , k e s e re g és e lő b b i v é tk e s é le te m ia t t b á n a tb a n e p e sz ti m a g á t ; t. i.

m e g b o c s á tta tn a k v é tk e i, v is s z a fo g a d ta t ik Is te n a ty a i k e ­g y e ib e , k i tö r ű l te tn e k a b ű n ö k u n d o k k é p e i e m lé k e z e té ­b ő l, a d o b zó d á s ra , b u ja s á g ra s z o k ta to t t h a jla n d ó s á g o k m e g g y ó g y it ta tn a k , és az Is te n b é k é je s z á ll sz ivé b e , ö r ­v e n d az U rb a n . A z e ré n y e k c s a p a to s tu l v o n u ln a k s z i­

v é b e , s n é m e ly ik h ő s i fo k r a e m e lk e d ik . A z é r t n em tu d ju k m e g h a tá ro z n i, h o g y v á jjo n az a lá z a t v o l t - e n a g y o b b sz. M a g d o ln á b a n v a g y p e d ig a sze re te t.

K in e k v é tk e i m e g b o c s á tta tn a k (K r is z tu s á lta l, m e r t a p a p a g y ó n á s b a n K r is z tu s n e v é b e n és h a ta lm á v a l o l - doz fe l) ú g y e lp u s z t i t ta tn a k , m in th a Is te n is e lfe le d n é a z o k a t. Ö rö k re k i tö r ű l te tn e k a ta r to z á s o k k ö n y v é b ő l. I s ­te n fo g a d o t t f ia lesz ism é t, Is te n b a rá t ja , és o ly k e d v e s , h o g y m a g a az u r Is te n v é d e lm e z i, m in t M a g d o ln á t. H á r ­m an v á d o ltá k ö t. E ls ő v o l t a fa r iz e u s azon v a k m e rő s é ­g é é r t , h o g y Jézus lá b a ih o z b o ru l t . M á s o d ik v á d ló ja v o l t

— 109 —

* V . ö. Vajda ily czim ü m unká já t : Jf-zus K risz tus élete. Pozsony. 1774 . L a n d e re r. I — I I I .

Judás, m e r t m e g s z ó lta a té k o z lá s é r t , h o g y a d rá g a k e - n e te t, m e ly e t 300 p é n ze n e la d h a tta k vo lna^ U r u n k fe jé re és lá b a ira k iö n tö t te . H a rm a d ik v á d ló ja v o l t n é n je , h o g y n e m s e g íte tte ő t az e b é d k é s z ité s b e n . M in d a h á ro m v á d ra h a l lg a to t t M a g d o ln a , de n e m h a l lg a to t t Jézus; m e r tm in d a - h á ro m s z o r k im e n te t te , a n n a k je le n té s é re , h o g y a m e g té rő b ű n ö s ö k az ö b a rá ta i, s m iv e l fő le g m ia t to k j ö t t e fö ld re , az ö g y ő z e lm i je le i , k ik e t m e n n y b e a k a r v in n i, h a o ly k i ta r t ó k le s z n e k a b á n a tb a n , m ily e n v o l t sz. M a g d o ln a .

M e n n y ire k is z é p ü l a b ű n ö s lé le k is, m i ly sze re - te tre ké p e s , és m ily e n k e g y e s az Ü d v ö z í tő a m e g té r te k i rá n t , k i t ű n ik szen t M a g d o ln a tö r té n e té b ő l a M e g v á ltó fe ltá m a d á s a u tá n . M á r k o ra re g g e l m e n t k i az U r J é ­

zus s í r já h o z ; n o h a p e d ig az a p o s to lo k m e g n é z e g e tv é n az ü re s k o p o rs ó t , is m é t e lm e n te k , M a g d o ln a o t t m a ra d t, s irá n k o z v á n , h o g y m e g n e m ta lá lh a t ja az U r te s té t. M á r e lő t te v a ló n a p h a lá lra s z o m o ro d o tt sz ive , m ik o r Jé zu s t m e g h a ln i és e lte m e t te tn i lá t ta ; de a k k o r azon re m é n y s é g ­g e l e n y h íth e tte sz ive fá jd a lm á t, h o g y h isze n le g a lá b b se­b e it c s ó k o lh a t ja , i l la t o k k a l e lö n th e t i, k ö n y e iv e l m e g á z ­ta th a t ja az Is te n e m b e r te te m é t ; m o s t p e d ig n em ta lá lv á n ö t a s írb a n , ezen re m é n y é t is e lv e s z te tte s í g y a n n á l n a ­g y o b b k e s e rű s é g re fa k a d t . D e m in d a m e lle t t a s írn á l m a ­ra d t , nem e n g e d te sz ive , h o g y tá v o z z é k o n n é t. Im m á r k é ts z e r m e g v iz s g á lta a s írb a r la n g m in d e n s ze g zu g á t, s nem ta lá l ta m e g Jézus te s té t ; m ié r t m a ra d t m é g is k ö z e ­lé b e n , m ié r t n em h isz s z e m e in e k , m it n é z e g e t is m é te lte n a b a r la n g b a ? C supán a s z e re te t m a ra s z ta lta o tt , h o l le v o l t té v e az U r te s te . M id ő n a n g y a lo k a t lá to t t , m é g e lá to - m á n y sem tű n t fe l n e k i, e l fo rd í to t ta a rc z á t, m e r t le lk e az Ü d v ö z í tő v e l fo g la lk o z o t t . O ly a n n y ira e lk á b í to t ta a sze re ­te t hevessége , h o g y n e m fé l t az ö rö k tő l, n e m i je d t m e g az a n g y a li je le n é s tő l. K ö n y ö rü le te s Jé zu s m e d d ig h a g y o d i ly e n h á b o ro d á s b a n M a g d o ln á t, m ié r t le t té l m a hozzá i ly e n k e m é n y ? P á r t já t fo g ta d m ik o r v á d o ltá k , ső t e g y s z e r lá t ­vá n ő t k e s e rv e s e n s irn í, m a g a d is s írv a fa k a d tá l, s L á z á r t az ő k é ré s é re h a lo t ta ib ó l fe ltá m a s z to tta d . M i t v é te t t , m i-

--- 110 ----

III

v e l s z o m o r íto t ta m e g jó s á g o s s z iv e d e t, h o g y ig y e lre jte d m a g a d a t e lő t te ? Jézus m é ltá n v á ra k o z ta tta M a g d o ln á t, de ezze l h o g y a v ig a s z ta lá s t e lh a la s z to tta , n e m h a ra g já t, h a n e m s z e re te té t b iz o n y í to t ta . M e r t a k ív á n s á g és s z e re ­te t a k k o r n ö v e k e d ik b e n n ü n k , m ik o r k é s ő re h a la d k ív á n ­s á g a in k te lje s íté s e ; h a e z t n em te sz i U ru n k , a k k o r M a g d o ln a b u z g a lm á t n e m is m e r tü k v o ln a s n e k i sem le t t v o ln a o ly n a g y v ig a s z ta lá s a a K r is z tu s je le n lé té b e n , h a le g o t t ö le l ­h e tte v o ln a az Ü d v ö z ítő lá b a it . O h m i ly n a g y ju ta lm a v o l t k ö n y e in e k ! S o k á ig h a g y ta s irá n k o z n i, de n e k i je le n t m e g le g e lő s z ö r, és n e m ta n í tv á n y a in a k . U g y a n is e l fo r ­d ítv á n a rc z á t az a n g y a lo k tó l, y^látta Jézust o tt á lla n i, de nem tudta, hogy az Jézus."' (Ján. 20, 18.) M id ő n K . U r u n k

k é rd e z te , h o g y m ié r t s ír, n e m a z t fe le lte , h o g y K r is z tu s t k e re s i, h a n e m k e rté s z n e k v é lv é n az Ü d v ö z ítő t , m in th a m in d e n k i tu d n á s ira lm a o k á t, a z t fe le lte : „U ra m , h a te v i t te d e l ö t, m o n d d m e g n e k e m , h o v á te t te d , s én e lv i ­szem ő t . “ L á th a t ju k e v á la s z b ó l M a g d o ln a b á n a tá n a k , sze-

re te té n e k h e v é t, m e ly m ia t t e lm é je is a n n y ira e lh o m á ly o ­s o d o tt. É r te d -e m it beszé lsz? A r im a th ia i J ó z s e f n e m m e r K r is z tu s te s té h e z n y ú ln i, a m íg P ilá tu s n em a d n e k i e n ­g e d é ly t , és te s e n k itő l f ö l n e m h a ta lm a z v a , P ilá tu s t m e g n e m k é rd e z v e , m e re d m o n d a n i, h o g y e lv ísze d Jézus te s ­té t ? H á th a K a ifá s fő p a p h á z á n á l le te t té k te s té t, n em fé ls z -e am a le á n y z ó tó l, a k i P é te r t m e g e jte t te , h o g y té g e d is m e g lá t, m e g s z ó lí t s fe l lá z í t ja e lle n e d a c s e lé d e k e t! D e h a s e n k i e lle n e d sem á l l, m ik é p e n fo g o d Jézus e lfo n n y a d t nehéz te s té t e lv in n i, m ik o r a s o k b á n a t, s irás , é tle n sé g , e rő t le n n é t e t t ! C su d á la to s M a g d o ln a s z e re te te , h o g y a d o lo g le h e te tle n s é g é re n e m te k in tv e , a h a ta lo m tó l n em fé lv e , m in d e n re kész le e n d e tt, a m it s z ív é n e k he ve . U r u n k i r á n t i v o n z a lm a k ö v e te l. — I ly e n n a g y b u z g ó s á g o t v é g re ju ta lm a z n i a k a rv á n , o ly a n k e g y e s te k in te t te l , o ly édes szó va l a m in ő v e l fö ld i é le té b e n s z o k ta v o l t M a g d o ln á t m e g s z ó líta n i, m o n d ja n e k i : M á r ia ! É s ezen e g y szóban le g o t t m e g is m e rte J é z u s t ; u g y a n is a z o n n a l c so d á la to s v i ­lá g o s s á g tá m a d t le lk é b e n , és o ly a n s z ív g y ö n y ö r á ra d o t t

112

e l le lk é b e n , h o g y n e m k é te lk e d h e te t t az ö édes M eg"- v á ltó ja je le n lé té rő l, d ic s ő fe ltá m a d á s á ró l. — N o h a K . U . tö b b e t is a k a r t n e k i m o n d a n i, M a g d o ln a n e m v is e lh e tv é n e l ö rö m é n e k ro h a m á t, f e lk iá l t o t t : R a b b o n i : én m e s te re m ! le g o t t m in d e n h a lo g a tá s n é lk ü l lá b a ih o z b o r u l t , n a g y b u z -

g ó s á g g a l a z o k a t á tö le lte és c s ó k o lta . M e r t h is ze n ezen á ld o t t lá b a k n á l té rd e lv e , n e m ré g b ű n e i b o c s á n a to t n y e r te ,

m o s t p e d ig ü d v ö z ö lh e t te a m e g d ic s ö ü lt m e g v á l tó t !Á m b á r sz. M a g d o ln á t az Ü d v ö z itö m a g a b iz to s íto tta ,

h o g y b ű n e i m e g v a n n a k b o c s á tv a , m é g is é le te h á tra lé v ő n a p ja it s z ig o rú v e z e k lé s b e n t ö l t ö t t e ; e lv o n u lt a v i lá g tó l s p u s z tá b a n l a k o t t ; ú g y s ze re tte az ö n s a n y a rg a tá s t, m in t m i a k é n y e lm e t, a szenvedés te t te egész b o ld o g s á g á t. V á jjo n m ié r t g y ö t r ő d ö t t a n n y ira ? M e r t k e re s z te k k e l, szen­ve d é sse l le g tö b b é rd e m e t le h e t sze rze n i, m e r t U r u n k tó l ta n u lta , m ily e n á ld á s a k e re s z tv is e lé s , m ily e n n a g y ju ta lm a v a n m in d e n sz ivesen e lv á l la l t és tü re lm e s e n e lv is e lt f á j ­d a lo m n a k . M in th o g y M a g d o ln a a b ű n ö s ö k m in ta k é p e , k ö ­

ve ssü k a k i ta r t ó v e ze k lé sb e n . — V a n h a z á n k b a n is o ly a n fo ly ó v íz , m e ly n e k h a b ja i a ra n y p o r t v is z n e k m a g o k k a l, s m é g tö b b i l y fo ly ó v a n C a lifo rn iá b a n , m e ly e k te lv é k a ra n y m o rz s á k k a l. E v é g b ő l s o k e m b e r ü l a p a r to n , s d o l­g o z ik a g á z ló k o n , a lk a lm a s ro s tá k k a l, m e ly e k k e l az a ra n y ­m o rz s á k a t e lfo g já k s a m i n e m a k a d a ro s tá b a , e l f o ly ik a D u n á b a v a g y a te n g e rb e . I l y e n a ra n y m o rz s á k a m i k e ­re s z t je in k , m e ly e k e t m in d e n n a p k e l l e lv is e ln ü n k . H a sze­g é n y v a g y , k e re s z te d a s z e g é n y s é g , h a e g é szsé g te le n , k e re s z te d a b e te g sé g ’, h a rósz , h á zsá rto s a háza s tá rso d , e n g e d e tle n e k g y e rm e k e id , g o n o s z o k a szo m szé d o k , a r á ­g a lm a z ó , k á r te v ő e m b e re k , m in d s ú ly o s k e re s z te k ; m e ly e ­k e t re á d m é r t az Is te n , v a g y b ű n e id b ü n te té s é re , v a g y h ű s é g e d p ró b á já ra ; h a p e d ig te lje s e n m e g té r té l, m e g ig a - z u ltá l, m in t M a g d o ln a é le té b e n lá t ju k , é rd e m e id s z a p o rí­tá sá ra . V á jjo n h o g y a n h o rd o z o d a k e re s z te d e t ? H a p anasz- k o d o l, z ú g o ló d o l, h o g y Is te n re á d b o c s á to tta , p e d ig m e g ­m e n th e te t t v o ln a tő le , a k k o r o ly a n a te k e re s z te d , m in t az a ra n y m o rz s a , m e ly e t e lú s z n i h a g y tá l, h a p e d ig s z iv e -

sen fo g a d o d , s m in t K r is z tu s , ö rö m m e l, o ly a n , m in t az a ra n y , a m e ly e t e l fo g tá l, m e ly e t m a jd az a ra n y m ű v e s e k d rá g a p é n ze n m e g v á s á ro ln a k . A k e re s z te k a m e n n y o rs z á g k u lc s a i, h a s o k k e re s z te t e lv is e lté l, v a la m e ly ik k e l c sa k m e g n y ito d , azza l t . i., m e ly h a s o n ló Jézus k e re s z tjé h e z . M e r t m e g k e l l g o n d o ln i, h o g y a k e re s z t k á rh o z a tb a is v ih e t, h a ú g y n e m v is e le d , m in t v is e lte az édes Ü d v ö z itö , m in t v is e lte v é d s z e n tü n k sz. M a g d o ln a .

O h m i ly k e g y e s e n b á n ik U r u n k a z o k k a l, k i k ö t sze­r e t ik ; m é g a k k o r is, h a b ű n ö s ö k . C sak e g y re v a n s z ü k ­ség , h o g y a b ű n ö s ne le g y e n á ta lk o d o t t , h a n e m ig y e k e z ­z é k m e g té rn i, b ű n e i fe le t t b á n k ó d n i, a z o k é r t v e z e k le n i. L á m sze n t M a g d o ln a b á n a to s s irá ssa l m in d e n t m e g n y e r t , m é g Jézus s z e re te té t is. S irá s s a l n y e r te b ű n e i b o c s á n a tá t, z o k o g á s s a l te s tv é rb á ty ja fe ltá m a s z tá s á t, s irá ssa l a fe l tá ­m a d o tt Ü d v ö z itö sz ine lá tá s á t és édes v ig a s z ta lá s á t. A z

irg a lo m , k e g y e le m ezen cso d á ja u tá n ö rö k re k iz á r a to t t k e re s z té n y e k n é l a k é ts é g b e e s é s ; n e m ig a z k e re s z té n y , a k i Jézus ir g a lm á ró l k é te lk e d ik . E n n é lfo g v a h a b ű n e in k te rh e n y o m , s ira s s u k m e g tö re d e lm e s e n , a k e g y e s Jézus irg a lm a s S z iv e n e m tu d e l le n tá l ln i a tö re d e lm e s b á n a tn a k , le fe g y v e rz i a v i l lá m o k a t ta r tó k a r t , s m e g é rd e m le t t b ü n ­

te té s e in k e t e le n g e d i, s ő t ig a z á n b á n v a v é tk e in k e t , az á r ­ta t la n o k ju ta lm á t is m e g k a p h a t ju k . N e essék te h á t e g y

b ű n ö s e m b e r se k é ts é g b e , M a g d o ln á ra te k in ts e n , ö t k ö ­vesse s Jézus S z iv e m e n n y b e s e g it i . Á m e n .

— „ 3 —

Alkalmi szent beszédek.

— 114 —

U r Jézus ! azon is ten i szándékoddal egyesülve,

m e ly lye l szentséges Szived e fö ld ön d icsérte az

Is ten t, és m ost az o ltá r i szentségben ve lü n k la k ­

ván, az egész fö ldön , m ig a v ilá g ta r t, d icséred :

én is ezen egész napon, egy p illa n a to t sem véve

k i, utánozván a bo ldogságos Szűz M ária szeplő­

te len S zivé t, neked ajánlom fe l m inden gondo la ­

tom at, szándékaim at, m inden in du la ta im a t és vá­

gya im at, m inden te tte im e t és szavaim at. Ám en.

— 115 —

Jézus Szivének ünnepén.

T a n u lja to k tő lem , m e rt szelíd va ­g y o k és alázatos szívű. (M áté

A z ű rn a p n y o lc z a d a u tá n i p é n te k , Jézus im á d a n d ó s z iv é n e k v a n s z e n te lv e ; i l l ő d o lo g , h o g y fő le g e n a p o n e lm é lk e d jü n k ró la . U g y a n is h a m in d e n sze re te t, a m i v a la h a é g e tt az e m b e re k k e b lé b e n ö s s z e g y ü jte tn é k , n e m é rn e fe l azza l, m e ly az Ü d v ö z itö S z iv é b e n lá n g o l t m i é r e t tü n k ; de ezen s z e re te t n a g y s á g á t b iz o n y í ta n i sem k e l l , m e r t h isze n c s e k é ly észszel is b e lá t ju k , h o g y o d a h a g y n i a m e n n y o rs z á g o t, n y o m o ro g n i a fö ld ö n , a zu tá n m e g h a ln i a k e re s z tfá n , h o l á td ö fe te t t sz ive , m in d e z e k m e g te v é s é re m e g fo g h a ta t la n s z e re te t k ív á n ta t ik . M é ltó d o lo g te h á t ezen is te n i s z e re te t n a g y s á g á t m e g h á lá ln i, és h a b á r ezt

n a p o n k é n t te s z s z ü k is a szen t m isé b e n , k ü lö n ö s e n h á lá l­ju k m e g a m a i n a p o n , le b o ru lv a im á d v á n azon S z iv e t, m e ly b e n a n n y i s z e re te t la k o t t . Ig a z h o g y im á d n i k e l l az egész K r is z tu s t , m e r t b e n n e e g y e s ü lt az Is te n és e m b e r, h o g y a z o n b a n k iv á ló la g S z iv é t m a g a s z ta lju k , e n n e k o k a az, m e r t s z iv b e n la k ik a s z e re te t ; s Jézus s z iv é b e n la k o t t

am a sze re te t, m e ly ö t a k e re s z t h a lá lá ra k é s z te tte . — T o v á b b á , n e m c s a k az Ü d v ö z ítő n e k , h a n e m a já m b o ro k n a k is m e tsző k e s e rű s é g e t o k o z o tt , h o g y h a b á r K . U . m o s t is sze re t m in k é t és o l tá ra in k o n la k ik , az e m b e re k m é g is o ly h id e g e k irá n ta , ső t v a jm i s o ka n m é g k á ro m o ljá k is ; h o g y te h á t m e g ne fe le d k e z z ü n k a M e g v á ltó v é g te le n s z e re te té rő l, n e m cs a k ü n n e p e v a n Jézus S z iv é n e k , m e ly é g b e n v e r s m o s t is fo r rá s a és la k h e ly e a v é g te le n sze­re te tn e k , h a n e m á b rá z o ln i is szokás az Ü d v ö z í tő t lá n g o ló s z iv v e l, h o g y e m lé k e z z ü n k , m is z e r in t Jézus n a g y sze re - te té t h a s o n ló b u z g ó s á g g a l k e l l v is z o n o z n i. N e m c s a k a te m p lo m o k b a n , h a n e m im a k ö n y v e k b e n is v a n n a k k é p e k , m e ly e k Jézus im á d a n d ó s z iv é t e k k é p e n á b rá z o ljá k ; ezen

a lk a lo m m a l te h á t k i fe j te m , m it je le n t ezen k é p . K é r le k , e g y é b g o n d o s k o d á s to k a t fé lre té v e , n e c s a k te s t te l, h a n e m lé le k k e l is je le n le g y e te k .

— i i 6 —

Jézus im á d a n d ó s z iv é t ú g y szokás fe s te n i, a h o g y sze n t M a r g itn a k m e g je le n t. S z ive k ö r ü l v a n fo n v a tö ­v is k o ro n á v a l, tű z lá n g o l b e lő le , seb tá to n g o ld a lá n és fö lö t te a k e re s z t je le lá ts z ik . V á j jo n m i t je le n te n e k ezen d o lg o k , m ié r t je le n t m e g szen t M a r g itn a k i l y m ó d o n az

Ü d v ö z ítő ?I . A tö v is k o ro n a je le n t i a z t a s o k c s ú fs á g o t és szen­

ve d é s t, a m it e lv is e lt az Ü d v ö z ítő . D e v á j jo n m in e k o t t a tö v is k o ro n a , h is z e n a szenvedés m á r e lm ú lt , m o s t m á r d ic s ő s é g b e n v a n U r u n k ? A z é r t , m e r t a z s o ltá ro s szava m o s t is te l je s e d ik : „Roszszal fizetnek nekem a jóért, és gyülölséggel szeretetemértJ^ ( io 8 , 5.) A tö v is k o ro n a te h á t

b ű n e in k e t je le n t i . A h e ly e t t , h o g y k o s z o rú t fo n n á n k n e k i a s z e re te t ró z s á ib ó l, az a lá z a to s s á g v io lá ib ó l, a tis z ta s á g l i l io m ja ib ó l, k o ro n á t fo n u n k a b ű n n e k tö v is e s ve s s z ő ib ő l. M i ly e n fá jd a lm a t o k o z ez az Ü d v ö z í tő n e k ! M ik o r b e n ­n ü n k e t k e s e rű s é g é r, fá jd a lm u n k s o k a s á g á ra m o n d a n i s z o k tu k : sz ive m fá j, m a jd m e g s z a k a d a b á n a t tó l; í g y b e ­s z é lü n k m i e m b e re k . M á r m o s t g o n d o lj az Is te n e m b e rre ,

k i a n n já ra u tá l ja a b ű n t, k i a n n y ira t is z ta m in d e n v é te k ­tő l, m i ly k ín o k a t o k o z n a k n e k i az e m b e re k szándékos b ű n e i ! K ö z ö n s é g e s e n a z t v é l ik az e m b e re k , h o g y csa k a te s t i sze n ve d é se k fá jn a k , s h o g y U r u n k n a k csa k az fá jt , m ik o r az is z o n y ú tö v is e k k e l m e g s z a g g a ttá k t is z ta h o m ­lo k á t , p e d ig n é h a k in z ó b b a sz ív b e lső fá jd a lm a , m in ts e m a te s t i k i n ; lá t ju k e z t azon s z e n v e d ő k ö n , k ik e t v a la m i n a g y le lk i csapás é r t, s z a g g a tjá k ru h á ju k a t, m e g s e b e s ítik te s tö k e t, h o g y í g y a lé le k r ő l a te s tre ve ze ssé k a fá jd a l­m a t, m e r t az u tó b b it k ö n n y e b b e n v is e l ik , m in t a l e lk i sa- n y a ru s á g o t. U r u n k is m id ő n tö v is s e l k o ro n á z tá k , n e m csa k a te s t i s e b e k e t é re z te , h a n e m a z t is, h o g y o ly s o k e m b e rre

nézve h a s z o n ta la n lesz k in h a lá la ^ ez m é g in k á b b té p te le lk é t . M á r p e d ig u g y a n a z o n s z iv d o b o g Jézus k e b lé b e n a m e n n y b e n , m e ly i t t lá n g o l t a b ű n ö s ö k é r t ; h a m á r m o s t lá t ja , h o g y az e m b e re k ú g y é ln e k , m in t h a n e m h a lt v o ln a m e g é re t tö k , h a lá t ja , h o g y a n e v e t, m e ly e t im á d ­n a k az a n g y a lo k az é g b e n , a fö ld ö n k á ro m o ljá k , h a lá tja , h o g y m in d e n s z e re te té t h á lá t la n s á g g a l v is z o n o z z á k : b i ­z o n y á ra tö v is k o s z o ru k in o z z a Jézus sz. sz ivé t. N e m d e h a v a la m e ly g y e rm e k a n n y ira e lfa ju l, h o g y ö rö m e v a n m i­k o r a n y já t h a ra g í t ja v a g y jó s á g á t d u rv a s á g g a l f iz e t i v issza : u n d o r ra l f o r d u lu n k e l az i ly e n g y e r m e k tő l ; m á r p e d ig K . U . s o k k a l in k á b b sze re t m in k e t, m in t b á rm e ly an ya g y e rm e k é t, m e r t é le té t a d ta é re t tü n k , ö, k in e k ö rö k tő l fo g v a b o ld o g h a zá ja v o l t az é g b e n . M i m é g is g o n d ta la n u l

v é tk e z ü n k s tö v is s e l k ín o z z u k im á d a n d ó sz ivé t. C s a k h o g y v a la m in t m e g n e m ta g a d ja m a g á t az a n y a sz ive , ú g y Jézus is kész b á rm ik o r k e g y é b e v is s z a fo g a d n i az ő s z in ­

té n m e g té rő t. A tö v is k o ro n a te h á t je le n t i a b ű n u tá la to s ­sá g á t, a z é rt a z t m in d e n á ro n k e r ü ln i k e l l .

I I . V á j jo n m i t je le n te n e k a tü z lá n g o k , m e ly e k Jézusi s z iv é b ő l k is u g á rz a n a k ? E z e k je le n t ik e lő s z ö r U r u n k sza­

k a d a tla n s z e re te té t i r á n tu n k , m á so d szo r azt, h o g y a m i h id e g s z iv ü n k is g y u la d jo n fe l m á r e g y s z e r az ö sze re -

te té re . A z Is te n m a g a a s z e re te t. Jézus s z e re te té n e k cse­k é ly v o l t a m e n n y , a fö ld re jö t t , h o g y ü d v ö z íts e az em ­

b e re k e t , m é g a h a lá lb a n is s ze re tte ő k e t, ső t a h a lá l u tá n , I m e r t az o l tá ro k o n e lre jtő z v e fo ly to n v e lü n k la k ik . M in d e n o ltá r , h o l az U rv a c s p ra ő r iz te t ik , lá th a tó jé le K . U . v é g ­te le n s z e re te té n e k . Sz. M a r g i t tö b b s z ö r lá t ta az Ü d v ö z i- :

tö t ; se b e i r a g y o g ta k m in t a n a p , k e b le p e d ig v a ló s á g o s tü z te n g e r v o lt . E k k o r m n g n y i l t a m e ll s o t t lá t ta Jézus sz ivé t, h o n n é t ú g y j ö t t a lá n g s u g á r , m in t ü d e fo r rá s b ó l a v í z . U r u n k e k k o r k i je le n té , h o g y e tü z ö z ö n h a tá r ta la n sz e re te té t je le n t i az e m b e re k i rá n t , s h o g y ezen s z e re te t o ly n a g y , m is z e r in t a tű z á r ja i t e l fo j ta n i n e m b ir ja . A tü z ­lá n g o k te h á t fö n n e n h ird e tő je le i Jézus ö rö k k é v a ló sze­re te té n e k , m e ly ly e l m in d e n e m b e rt fe lö le l és b o ld o g í ta n i

— 117 —

— I I 8 —

v á g y ik . E n n y i s z e re te t lá tá s á ra m a ra d h a tu n k -e h id e g e n ? M id ő n a k é t ta n i tv á n y U r u n k k a l E m a u s b a u ta z o tt, h a b á r

f ö l n e m is m e rté k , m é g is s z iv ü k s z e re te tte g y u l la d t , m e r t k ö z e lé b e n v o l t a k ; ú g y m i is, h a b á r e lre jtv e v a n k ö z ­tü n k , de h a k ö z e lé b e n , az o l tá ro k tö v é b e n id ő z ü n k , sze­

r e te t te l fo g lá n g o ln i s z iv ü n k irá n ta . M in d e n s z e re te t, m e ly e t a k a th . e g y h á z b a n cso d á l a v i lá g , ezen égő s z iv lá n g ja in á l g y u la d t fe l. H a ezen é g i tű z n é m e ly s z e n te k ­b e n c s o d á k a t v i t t v é g h e z , m e g m e le g ü l k é ts é g k ív ü l a m i sz i­v ü n k is szé tsu g á rzó lá n g ja in á l. B á m u lv a k é r d i a v i lá g , v á j jo n m i in d í to t ta a lc a n ta ra i P é te r t , sz. V in c z é t , h o g y sz e g é n y ra b o k h e ly e t t is z o n y ú b ö r tö n b e n sze n v e d te k , m e r t a z o k g y e rm e k e i, h a b á r é v e k ó ta k o ld u l t á k össze a v á l t - s á g p é n z t, de összehozn i n e m b ir tá k , ö n m a g u k a t a d tá k o d a v á lts á g u l. K i lá to t t i ly e n önzés n é lk ü l i sze re te te t? H o l é g i ly e n e m b e r fe le t t i s z e re te t, h o g y m e lle t te lá n g ra k a p , a f ö ld i s z e re te tre o ly n a g y o n h a jla n d ó s z iv ü n k ? E g y e d ü l Jézus s z iv é n e k lá n g ja i te r e m t ik e b á m u la n d ó s z e re te te t,

ezen s z iv k e g y e lm e is te n í t i m e g p o r la ta g s z iv ü n k d o b o ­g á sá t. D e h a m á s o k n á l i l y v i lá g fe le t t i ö n e lszá n á s t o k o z Jézus S z iv é n e k lá n g o lá s a , m i é rz é k e t le n e k m a ra d ju n k ?

A z U r Jé zu s t s z e re tn i o ly k ö n n y ű , m ih e ly t lá t ju k az ö k ite r je s z te t t k e z e it a k e re s z tfá n , m ih e ly t lá t ju k lá n ­g o ló s z iv é t ; és h a K r is z tu s U r u n k n e m k iv á n n á , h o g y e g y e d ü l ö t sze ressük, n é p is le n n e n e h é z e k ö te le s s é g e t te l je s íte n i. D e U r u n k a z t k ív á n ja , h o g y s z iv ü n k b ő l a v i lá g s z e re te té t k iz á r ju k és i t t v a n a le g fő b b nehézség . U g y a n is a m i s z iv ü n k o ly a n m in t a tö v is b o k o r , m in d e n k in e k ru h á já b a k a p a s z k o d ik , o ly a n m in t a k e n d e rszö sz , le g k is e b b s z ik rá ra is lá n g ra g y u lá d , o ly a n m in t a v e n d é g fo g a d ó , m in d e n in d u la tn a k s z á llá s t a d ; de fö lö s le g e s e lm o n d a n o m m ily e n az e m b e r i sz iv , m e r t h is z e n m in d e n k i tu d ja e ls z á m lá ln i a b á lv á n y o k a t , m e ly e k e lő t t té rd e lt , az in d u la to k a t , szen ­v e d é ly e k e t , m e ly e k n e k á ld o z o t t, s ő t ta lá n m é g o t t s ö té t- l i k s z iv e d b e n am a tü z e k h a m v a d ó s a la k ja , m e ly e k n e k

lá n g ja in á l v é lte d b o ld o g s á g o d a t fe l ta lá ln i , s m iu tá n e l­

h a m v a d ta k , f e lk iá l t o t t á l : e g y csa ló d á ssa l g a z d a g a b b v a -

g y ö k . E z te h á t a m i s z e re n c s é tle n s é g ü n k , h o g y á m b á r Is te n a s z iv e t az ö s z e re te té re a lk o t ta , m i fö ld i v á g y a k - l)a n é g ü n k , f ö ld i m ú la n d ó s z e re te tre v a g y u n k in k á b b fo ­g é k o n y a k . É s h a b á r h a te z e r é v ta p a sz ta lá sa b e s z é li, e z e rn y i k ö n y v e k h i r d e t ik , m i l l ió e m b e r é le te b iz o n y lt ja , száz és száz ö n g y i lk o s tő r r e l i r ta , h o g y e fö ld ö n te lje s b o ld o g ­s á g o t n em n y e rh e t s z iv ü n k , m i m é g is m in t le p k e a g y e r t y a k ö rü l , a f ö ld i ö rö m ö k m e l le t t re p d e s ü n k , c sa k m ik o r m e g ­p ö r k ö l tü k le lk ü n k s z á rn y a it , ja jg a tu n k , m i ly g o n o s z o k az e m b e re k , m i ly c s a lfá k az e m b e r i s z iv e k . E l k e l l te h á t fo r d u ln i t ő lü k s ah h o z ra g a s z k o d n i, k ib e n m é g s e n k i sem c s a ló d o tt. Jézus sz ivé h e z . N e m is o ly n a g y á ld o z a to k a t k iv á n tö lü n k . A z e g y ik tő l a z t a k a r ja , h o g y m in d e n f e l ­in d u lá s ra n e n y is s a fe l s zá já t e g e tre n d itő s z ito k ra , a m á s ik tó l h o g y m é r té k e t ta r ts o n az iv á s b a n , a h a rm a d ik ­t ó l h o g y ne k ív á n ja a m ásé t, a n e g y e d ik tő l h o g y ne c s ü g g jö n o ly v á g y g y a l a f ö ld i b ir to k o n , m e ly tő l a k o ­p o rs ó d e szká ja n e m s o k á ra e lv á la s z tja , az ö tö d ik tő l h o g y

az ü n n e p e k e t, az Is te n n a p ja it , s z o lg a i m u n k á v a l Is te n tő l e l ne ra b o lja . L á m i ly e n e k e t k iv á n m i tő lü n k ; h a Jézus s z e re te té b ő l i ly e n e k re sem v a g y u n k k é p e s e k , a k k o r s z i­

v ü n k k e m é n y m in t a k ő , h id e g m in t a m á rv á n y , a k k o r lá n g o ln i c s a k u g y a n k é p te le n , s i g y n e m v a ló az é g b e , h o l é g n e k a s z iv e k ; h a n e m m é ltó az o lv a s z tó b a , h o l a

fü s tö s tű z n é l, m é g in k á b b k e m é n y e d jé k h a tá r ta la n g y ű ­lö le t té .

I I I . D e k e re s z te t is lá tu n k Jézus sz ive fö lö t t . E n n e k je le n té s é t m o n d a n o m sem k e l l , tu d ja m in d e n e m b e r, h o g y

' ez .a fá jd a lm a t je le n t i , m e ly n é lk ü l s z iv e fö ld ö n m é g n e m lé te z e tt , h o g y ez e m lé k e z te t, m is z e r in t K r is z tu s a , k e re s z tfá n v á l to t t m e g ; i t t k ifü g g e s z tv e az é g és fö ld i

k ö z ö t t im á d k o z o tt é r tü n k , h o g y b ű n e in k m e g b o c s á tta s - ’ s a n a k , i t t s z e rz e tt é rd e m e k e t s m e g n y ito t ta a m e n n y e t. V a la h á n y s z o r te h á t szo m o rú tö p re n k e d é s , v a g y csa p á so k é rn e k , a k e re s z t á rn y é k á b a fu ta m o d ju n k , m e ly e t m é g s e n k i sem h a g y o t t e l v ig a s z ta lá s n é lk ü l, a k e re s z th e z m e ­

n e k ü l jü n k , m e r t a ljá b a n ta lá l ju k M á r iá t , a m i édes a n y á n k a t.

— I I Q —

120

S z í v és k e re s z t a r ra in te n e k , h o g y ne csa k tű r je d , h a n e m szeressed is m in t K r is z tu s a fá jd a lm a t. E z v o l t a sz e n te k is m e rte tő je le , h o g y s z e re tté k a fá jd a lm a t. S ze n t T e ré z c s a k e k e t tő é r t im á d k o z o t t : „ s z e re tn i v a g y s z e n v e d n i.“ K e re s z te s János p e d ig c s a k a z é rt k ö n y ö r g ö t t , h o g y ne le g y e n n a p ja az é le tb e n , m e ly e n szenvedés ne é rje . H a e ze k o ly s ó v á ro g v a k é r té k a szenvedés t, m i is v is e ljü k sz ivesen a b a jo k a t , m e ly e k e t r ö v id é le tü n k fo ly tá n rá n k b o c s á t az U r , m e r t a m e n n y o rs z á g k u lc s a k e re s z t, a K . U . o rszá g a csa k a z o k n a k a d a t ik , k i k v e le sz ivesen szen ­

v e d n e k . N e m o n d ja s e n k i, h o g y le h e te t le n a fá jd a lm a t sz e re tn i, h o g y ez tú lzá s , n a g y ítá s . N e m ö n m a g á b a n sze­re t jü k , h a n e m á ld á sos h a tá s a ib a n , m e r t h isze n ta p a s z ta ­

la t i té n y , h o g y ja v u n k a t m o z d ítja e lő , t. i. m e g v ilá g o s it ja é r te lm ü n k e t, m e g tö r i lá z o n g ó te s tü n k e t, és b iz to s a n v e z e t c z é lu n k h o z . A z é r t o ly já m b o r e m b e re k , k i k b u s o n g v a é re z té k m a g u k b a n a b ű n tö r v é n y é t , az é rz é k is é g e t, re sz ­k e t te k ö rö m ü k b e n , m id ő n a sze n ve d é s t, m in t fö n sé g e s s e g 'é ly t k ö z e le d n i lá t tá k .

I V . A m in t m e g h a lt K . U . e g y k a to n a m e g n y ito t ta o ld a lá t lá n d z s á v a l. M i t je le n t a tá to n g ó seb? A z t , h o g y m in d n y á ju n k n a k ez a m e n h e ly e , h o g y lá s s u k , m is z e r in t a fo r rá s n y itv a , m e ly b ő l a k e g y e lm e k k iá ra d n a k , v é g re h o g y fe n h a n g o n a r ra ta n íts o n , m is z e r in t ú g y sze re t m o s t

is, a h o g y s z e re te tt ö r ö k tő l fo g v a . O h á ld o t t seb, d icsőséges n y í lá s ! N e m e g y é b a K r is z tu s o ld a lá n a k sebe, m in t azon a jtó , m e ly e n a N ó é b á rk á já b a b e m e h e tü n k , h o g y a v i ­

lá g i v e s z e d e lm e k tő l m e g s z a b a d u lju n k , ez azon a jtó , m e ­ly e n a b o ld o g s á g h a zá já b a b e lé p h e tü n k , h o l b iz to n s á g b a íi n y u g o d h a tu n k . N in c s tö b b é b e z á rv a a p a ra d ic s o m a jta ja , a lá n g p a llo s s a l fe g y v e r z e t t a n g y a lo k n in c s e n e k o tt , b e ­

v é g e z té k t is z tü k e t , az éden ú jra m e g n y í lt . H a d d e l te ­h á t a v i lá g h a j lé k a it , az ö rd ö g s z á llá s a it, la k já l em e h a j­lé k b a n . A k i k é te lk e d é s b e n tö p re n k e d ik , Jézus s z ív é tő l k é r je n ta n á c s o t ; k i t b ű n re c s á b íta n a k a k ís é r te te k , i t t

szerezzen e rő t e l le n t á l ln í ; k i h a la d n i a k a r az e r é n y b e n ; id e fo ly a m o d jé k h a th a tó s s e g íts é g é rt. H a b ű n e id re t te g -

---- 1 2 1

te tn e k , fuss K r is z tu s o ld a lá n a k sebébe, v e d d eszedbe, h o g y n a g y o b b az Is te n irg a lm a , h o g y s e m a te v é tk e d , s m e g b á to ro d o l. S ő t h a n a g y b ű n e id v a n n a k , a k k o r sem szabad k é ts é g b e e s n e d ; Jézus sz ivé b e n v a n e lé g izzó tü z - fo ly a m , h o g y le lk e d ro z s d á já t lem ossa , h o g y az is m é t fé ­n ye s , Is te n n e k te tsző le g y e n . A lá z ó d já l m e g e lő tte , k é rd fo r ró v á g y a k b a n , h o g y v e g y e n is m é t m a g á h o z , m e r t a v é g te le n s z e re te t soha e g y b ű n b á n ó s z iv e t sem lö k ö t t e l m a g á tó l. H a az ö rd ö g és v i lá g k is é r te te i o s tro m o ln a k , fuss em e n y í l t seb o lta lm a a lá , s m e g s z ű n ik fé le lm e d . H a a k e re s z te k és s a n y a ru s á g o k o s tro m o ln a k , h a e lle n s é g e id p ré d á ra k e re s n e k , id e m e n e k e d jé l, m e r t i t t m e g s z e líd ü l a le g n a g y o b b h a ra g . H a a v é r ta n u k b á to rs á g g a l n é z té k te s tö k s z a g g a tá sá t s ö rö m m e l lá t tá k sa já t v é rö k fo ly á s á t : o n n a n v o lt , h o g y le ik ö k K r is z tu s s e b e ib e n la k o z o t t . H a T a m á s h i te t le n b ő l h iv ő le t t , m ih e ly t é r in te t te K r is z tu s sz ívsebé t, te is a z o n n a l K r is z tu s h ív e , v á la s z to tt ja le s z e l,

h a id e m e n e ksze l, h a i t t la k n i k ív á n k o z o l. M in d e z t és m ás s o k á ld á s t íg é r t az U r m in d a z o k n a k , k i k s z iv é t v a g y csa k s z iv é n e k k é p é t t is z te ln i fo g já k . N é v s z e r in t az t, h o g y a m e ly h á zb a n t is z te ln i fo g já k sz ívé t, o t t m e g s z ű n ik az e g y e n e tle n k e d é s , cz ivó d á s , o t t te lje s b é ke ssé g és k ö lc s ö n ö s s ze re te t fo g u ra lk o d n i. A já n d é k a it n e m m é r le g e l i e szív, n e m fu k a r k o d ik á ld á s o k b a n , h a n e m ö m le s z ti, m e r t e g y g a z d a g k i r á ly sze re tő S z iv e !

V . D e v á jjo n ig a z -e , h o g y i ly e n íg é re te k e t m o n d o tt az U r , v á j jo n ig a z -e , a m it h ir d e te t t b o ld o g M a r g i t ; h á th a m in d e z csak á lo m lá tá s ? A ty á m f ia i h a ezen íg é re te k ig a zsá ­g á ró l csa k a m a szűz ta n ú s k o d n é k , ta lá n le h e tn e a z o k fe ­le t t k é te lk e d n i : de n e m csa k ő ta n ú s k o d ik ró lo k , h a n e m am a s o k száz és e ze r k é r . lé le k , k i k em e já m b o rs á g á l ta l s o k m a la s z to t n y e r te k , e fö ld ö n e rk ö lc s ö s b o ld o g é le tre , a tú lv i lá g o n m in t re m é ljü k , ö rö k ü d v ö s s é g re ju to t ta k . N in c s te h á t e g y é b m o n d a n i v a ió m , m in t, h o g y p r ó b á l já to k m e g , im á d já to k Jézus sz ívé t, fo ly a m o d ja to k hozzá s ta p a s z ta ln i fo g já to k , h o g y a m i e d d ig n e h e ze n m e n t, k ö n n y ű s é g e t f o g to k a b b a n ta p a s z ta ln i. T a lá n é v e k ó ta h o rd a sz le lk e d -

b e n eg-y kö ve t^ v a la m i e l r e jte t t bün t^ m e ly e t rö s te ls z b e ­v a l la n i a g y ó n á s b a n ; Jézus sz ive fo g a d n i a n n y i k e g y e l ­m e t, h o g y e rő t v é g y m a g a d o n s m e g s z a b a d u lj te rh e d tö l. T a lá n é v e k ó ta ta r ta s z h a ra g o t fe le b a rá to d d a l s e z á lta l h a s z o n ta la n n á teszed im á id a t, a te m p lo m b a já r á s t : m e r t m e g p a ra n c s o lta U ru n k , h o g y h a o l tá r ra te t te d á ld o z a to ­d a t s eszedbe ju t h a ra g o d , h a g y d o t t az á ld o z a to t, siess, b é k ü l j m e g e lő b b fe le b a rá to d d a l. O ly a n n y ira u tá la to s Is te n e lő t t , h a az e m b e re k , — a te m e tő tö l te lé k — e g y ­m á sra h a ra g u s z n a k . T a lá n é v e k ó ta v a g y b ű n ö s lá n c z o k - k a l v a la k ih e z o d a k ö t v e ; Jézus sz ive m e g s e g ít, h o g y e rő d le g y e n e lá n c z o k e lv a g d a lá s á ra . T a lá n rá g a lm a z ta d e m b e rtá rs a d a t, k in e k m o s t b e c s ü le te fo g y , s n in cs e rő d b e v a l la n i, h o g y te o k o z ta d ro m lá s á t, k é rd a rá g a lm a z o tt Jézus s z iv é t s e rő t n y e rs z b ű n ö d b e v a llá s á ra s ig y az o k o z o t t k á r m e g té ríté s é re . N e m csa k az e lső lé p é s m e g ­té te lé re g y á m o l it , h a n e m a z o n n a l a m e n n y i l la tá r já b a n f ü r d ik le lk e d , h o g y b iz o n y o s lé g y b e n n e , m is z e r in t ezen

á jta to s s á g k e d v e s Is te n e lő t t . T e h á t p ró b á l já to k s z e re tn i Jézus s z iv é t s ta p a s z ta ln i fo g já to k h a ta lm a s e re jé t.

M á r m o s t im á d ó a lá z a tta l b o r u l ju n k le Jézus sz ive e lé s m ig e g y ré s z t h á lá t m o n d u n k m in d am a s z e re te té rt, m e ly e s z iv b ő l a v i lá g r a k iá ra d o t t , m á s ré sz t tá r ju k f ö l s z iv ü n k fá jd a lm a it , és k ív á n s á g a it ; m e r t h a s z iv v é ré t a d ta o d a az Ü d v ö z ítő , n in c s az é g b e n á ldás , n in c s b o ld o g s á g , m e ly e t m e g s e b z e tt sz ivéhez fo ly a m o d v a , m e g ta g a d h a tn a tő lü n k . Ö rö m e va n , m ik o r k é ré s e k k e l o s tro m o lju k , s á l­d á sa it o s z to g a th a tja . M i ly n a g y t is z te le t te l c s ó k o ln ó k a s z e g e k e t, m e ly e k Jézus szen t k e z e it á t ly u g g a tá k , p e d ig e ze k é rz é k e t le n v a s b ó l k é s z ü lte k , Ím e Jézus S z iv e m o s t is v e r az é g b e n ; n em k ö z ö m b ö s f ia i, h iv e i i r á n t , é g ő v á g y a k ­k a l esedez é r tü n k , s lá n g o l az i r á n tu n k v a ló sze re te tb e n . Im á d d te h á t Jézus s z iv é t, m e r t ez v ig a s z ta l m e g a fö ld ö n s b o ld o g í ta n i fo g m a jd az é g b e n . Á m e n .

---- 1 2 2 — •

B. Margit felajánlási imája.É n N . N . á ta d o m és fe la já n lo m m a g a m Jézus K r is z ­

tu s a m i U r u n k sze n t S z iv é n e k , fe la já n lo m s z e m é ly e m e t, é le te m e t, c s e le k e d e te im e t, k in a im a t , s ze n ve d é se im e t, h o g y Íg y lé n y e m e g y része se le g y e n m ásra szánva , m in t h o g y t is z te lje , szeresse, d icső ítse Jézus sze n t S z iv é t. E z v issza - v o n h a t la n a k a ra to m : h o g y egészen Ö vé le g y e k , h o g y m in d e n t az i r á n ta i s z e re te tb ö l te g y e k , e lv o n v á n egészen

sz iv e m e t m in d a z o k tó l, a m ik n e k i v is s z a te ts z h e tn é n e k . T e v a g y e n n é lfo g v a , oh sze n t S z iv , s ze re te te m e g y e d ü li t á r ­g y a , é le te m v é d ő je , ü d v ö m b iz to s ité k a , g y a r ló s á g o m és á l lh a ta t la n s á g o m o rvo ssá g a , v é tk e im n e k , m e ly e k e t egész é le te m fo ly tá n e lk ö v e tte m , e ltö r lő je , s h a lá lo m ó rá já n b iz to s m e n e d é ke m . L é g y te h á t, o h jó s á g o s S z iv , az én ig a z u lá s o m Is te n a te A ty á d e lő t t , s fo rd í ts d e l tő le m ig a z h a ra g já n a k n y i la i t . O h sze re tő S z iv , b e n n e d h e ly e ­zem b iz a lm a m a t; m e r t v a la m in t g y a r ló s á g o m és ro szsza -

sá g o m m ia t t v a n o k o m fé ln i , ép ú g y jó s á g o d m in d e n t re m é n y le n i ké s z te t. P u s z títs d e l o h Is te n e m m in d a z t én b e n n e m , a m i n e k e d v is s z a te ts z ik , v a g y e l le n k e z ik v e le d . A d ja d , h o g y t is z ta s z e re lm e d ú g y m é ly e d je n sz ívem be , h o g y soha sem fe le d h e s s e le k e l, soha tő le d s e n k i e l ne szakaszszon . V é g te le n jó s á g o d ra k é r le k , h o g y n e v e m fö l le g y e n ír v a n á la d , m e r t m in d e n b o ld o g s á g o m és d ic s ő ­ségem a b b a n á l l, h a m in t ra b s z o lg á d é le k és m e g h a lo k . x \m e n .

Virrasztás i beszédek.I .

Az ajtatosság indoka.jjS zom oru az én le lkem m in dh a lá lig ;

vá ra kozza to k i t t és v irra ssza tok ve lem .” (M áté 26 , 38 .)

K . A . H ív ő k e re s z té n y e k m in d e n id ő b e n h u za m o s im á b a n tö l tö t té te k ezen é jt, m e r t e k k o r k e z d ő d te k az Ü d v ö z ítő fá jd a lm a i a g e th s e m a n i'k e r tb e n . M ik é p e n is a l -

— 123 —

h a tn á n a k e k k o r a k e re s z té n y e k , m ik o r tu d já k , h o g y ezen ó rá b a n az Is te n f ia , k ín ja in a k s ú ly a a la t t v é r t iz z a d o tt ! M ik é p e n n y u g h a tn á n a k a k k o r , m id ő n a m i ü d v ö s s é g ü n k m u n k á ja v é g e z te te tt . O ly s z iv re p e s z tö k in o k s z á lltá k m e g U ru n k a t , h o g y k é r te m e n n y e i a ty já t , m is z e r in t m ú ljé k e l tő le a szenvedés p o h a ra . N e m c s a k az e lő re lá to t t fá jd a lm a k

m ia t t im á d k o z o tt , h o g y m ú ljé k e l tő le a k in , h a n e m a z é rt is , m e r t lá t ta , h o g y d a czá ra a k io n to t t v é rn e k , m é g is a n n y i k e re s z té n y fo g e lk á rh o z n i, k i k m e g v e t ik a k e re s z te t, ü d v ö s ­s é g ü n k h o rg o n y á t . M é ltó d o lo g te h á t, h o g y Jézus k e s e rű sze n ve d é sé n e k e lső ó rá i t a re á v a ló e m lé ke zé sb e n tö lts ü k , sz e re te té n e k , m e ly a k e re s z tfá ra v it te , h á la im á t m o n d ju n k , s a ré szvé t, á h ita t in d u la ta iv a l e lte lv e ,m in te g y v e le s z e n v e d jü n k .

M é g e g y m ás o k is v a g y o n , m e ly m ia t t ezen já m ­b o r v ir ra s z tá s k iv á ltk é p e n ü d vö s , s m e ly m ia t t s z ó lo k h o z z á to k . K é t száz é v e lő t t é l t F ra n c z ia o rs z á g b a n e g y já m b o r le á n y , k i Jézus S z iv e i r á n t n a g y s z e re te tte l v is e l­te te t t , s k i e n n e k fo ly tá n n a g y k e g y e le m b e n ré sze sü lt.

A la c o q u e M a r g itn a k h iv tá k , k i t n e m ré g b o ld o g g á a v a ­t o t t az e g y h á z . A z U r Jézus g y a k o r tá b b m e g je le n t n e k i, s á lta la re n d e lte sze n t S z iv é n e k ü n n e p é t, a m e ly á h ita t o ly s o k m i l l ió k e re s z té n y n e k s z e rz e tt f ö ld i és ö rö k ü d v ö t, s m e ly e k n e k t i is ú g y s z ó lv á n m in d , ő sz in te h iv e i

v a g y to k . E ze n já m b o r S z ű z n e k k i je le n te t te K . U . a k ö v e tk e z ő k e t . „ A r r a k é r le k , — m o n d á az U r , — h o g y m in d e n c s ü tö r tö k ö n este , 11 ó rá tó l é j fé l ig ta r ts e n g e sz te lő (m e g k ö v e tő ) im á k a t, le b o ru lv a a fö ld re s im á d k o z v a h o z ­zám , e lő s z ö r azon s o k b ű n é r t , a m e ly e k e lk ö v e tte tn e k , m á so d szo r a zo n e lh a g y a tá s é r t , m e ly b e n ré s z e s ü lt sz ive m az e m b e re k n é l, s a m e ly e lh a g y a tá s n a k az a p o s to lo k á l­m ossága az o la jfá k k e r t jé b e n , csa k g y e n g e e lő k é p e v o lt .

*) B o ldog A lacoque M a rg it szü le te tt 1647. ju l. 22. L h a te - c o u r nevű faluban. M egha lt P aray-Iem on ia lban 1690. o k t. 17. B o ldo ggá a v a tta to tt 1864. V . ö. V ie e t O euvres de M arg ue rite M arié . Páris, 1876 . I . I I . kö te t. M ásod ik k iadás. És ily czim ü m u n k á t: A Jézus Szive á jta tosságának tö rtén e te , m ivo lta és h it- tan i alapja. I r ta Z . J. E szte rgom , 1 8 7 8 ; ho l a 1 9 3 — 271. lapo ­kon fo g la lta tik é le tle irása,

— 124 —

Im e m a g a az Ü d v ö z itö k ív á n ja e z t az á jta to s s á g o t, e lő s z ö r u g y a n b. M a r g i t tó l , a zu tá n tö lü n k ; é s h a a z tm e g te s z s z ü k , a m it ö k ív á n , e n g e d e lm e s s é g ü n k e t g a z d a g o n s z o k ta ju ta lm a z n i, m e r t h á t é g n e k fö ld n e k h a ta lm a s u ra . T u d já to k m e g te ­h á t és e l ne fe le jts é te k , m i ly n a g y , m i ly k e d v e s d o lg o t te s z te k , m id ő n U r u n k le g n a g y o b b szenve d é sé n e k id e jé t , já m b o r im á k k a l, é n e k e k k e l t ö l t i t e k . E z v o l t o k a , h o g y e s z o k a tla n ó rá b a n h o z z á to k s z ó la n i a k a ro k .

S z e n t P á l í r ja : yiSenki sem m ondhatja: U r Jézus! hanem csak a Szentlélek á ltá lja ( I . K o r . X I I . 3). H a m á r az Is te n se g íts é g e n é lk ü l m é g csa k k i sem m o n d h a t ju k já m b o ru l a Jézus n e v é t, v á j jo n m ik é p e n fe jte g e s s e m h a ­lá lá n a k m é ly t i t k a i t , m ik é p e n szeresse s z iv ü n k , h a a S z e n t lé le k n e m a d ja k e g y e lm é t? T e h á t jö j j e l S z e n tlé le k , se g íts m e g , h o g y én Jézus s z e n ve d é sé rő l ü d v ö s e n b e ­sz é lje k , h o g y t i ezen s z a v a im a t m e g é r ts é te k , h o g y m in d ­n y á ja n sze ressük az Ü d v ö z ítő t , k i é r tü n k h a ln i k é szü l.

* »K é p z e ljé te k h a b ír já to k , m i ly sz ívm e tsző k ín o k k ö z t

h a g y ta e l a te rm e t, h o l az u to ls ó v a c s o rá t a la p íto t ta , s k im e n t az o la jfá k h e g y é re , h o g y im á d k o z z é k . V á jjo n m it é rz e tt S z ive , m id ő n a csendes é je n m e n vé n , a zo n k ín o k m in d e g y ik é t h a tá ro z o tta n sz e m lé lte , m e ly e k n e m s o k á ra b e k ö v e tk e z e n d ő k v a lá n a k . L á t ta a s z e g e k e t, m e ly e k é g re e m e lt k e z e it á t ly u g g a t já k , e lő re é re z te az o s to ro z á s t, a cs ú fs á g o t és g y a lá z a to t, a m it r a j ta e lk ö v e tn i fo g n a k , tu d ta h o g y a k e re s z te t m e ly e n fö lfe s z í t ik , m á r fa ra g já k . M íg m ás­n a p e g y -e n k ín t sze n ve d te a k ín o k a t , ez ó rá b a n m in d e g y ­sze rre ro h a n tá k m e g . K i t h a lá lra í té ln e k , s tu d ja m it f o g ­n a k v e le te n n i, e lő re sze n ve d i a k ín o k a t . M in t Is te n e z e k e t m in d e lő re lá t ta s íg y e k k o r n e m e g y e n k ín t , h a n e m e g y ­sze rre sze n ve d te . M in th o g y sa já t a k a ra t já b ó l s z e n v e d e tt, k e z é b e n v a la in d u la ta in a k z a b o lá ja , a z o k n e m u r a lk o d ­h a t ta k r a j ta a k a ra t ja n é lk ü l, m o s t n e k ik v e té a g y e p lő t , h o g y m e g ro h a n ja m in d e n szenvedés.

S zokása v o l t U ru n k n a k , h o g y n a p p a l p ré d ik á lt , az­u tá n az o la jfá k h e g y é re m e n t s a csendes é jt im á b a n tö l tö t te

— 125 —

I2Ó

( L u k V I . 12). N o h a tu d ta , h o g y h a szokása s z e r in t a k k o r is o d a m e g y e r i; e lá r u l ta t ik J u d á s tó l, s m e g fo g a t ik , de a z é rt a jó s zo ká s t fé le le m b ő l e l n e m h a g y ta , a k a rv á n m in k e t ta n í ta n i, h o g y le g in k á b b a k k o r k e l l Is te n h e z fo ly a m o d n i, m ik o r fe jü n k fe le t t a ve s z e d e le m ; a z é rt á t ­

m e n t az o la jfá k k e r t jé b e im á d k o z n i.* )N e m o ly a n k e r t v o l t ez, m in t Á d á m és É v a p a ra ­

d ic s o m k e rt je , m e ly b e n b á n a tn a k , k e s e rü s é g 'n e k tö v is e n e m ta lá l ta to t t , csupa b o ld o g s á g k ö rn y e z te ő k e t ; h a n e m a g e th s e m a n i k e r tb e n k e s e rű s é g e k és k in z ó tö v is e k v a lá - n a k ; m o n d ja is az irá s , h o g y ^^kezde rem egni és borzadni, s mondd tan itványa inak ; szomorú az én lelkem m in d ha­lá lig , várja tok i t t és virrasszatok.^‘ (M á rk 14, 33). A z a z o ly b u so n g á s fo g ta e l, h o g y k iv á n a to s b n a k lá ts z o tt a h a lá l, s e m h o g y az é le t. V á jjo n m é r t? M e r t n e m csa k sa já t szen­ve d é sé t lá t ta e lő re , h a n e m a z é rt is s z o m ó rk o d o tt, m e r t lá t ta sze n t a n y já n a k k e s e rü s é g it, ta n i tv á n y a in a k fu ta m o - dásá t, a zs id ó n é p v e sze d e lm é t. A z ö s a já t re n g e te g k in ja n em s z e rz e tt n e k i a n n y i s z o m o rú sá g o t, m in t h o g y szen­vedése o ly s o k e ze r e m b e rn e k n e m lesz hasznos, s h a ­b á r m e g h a lt é r tü k , e lk á rh o z n i fo g n a k . M e r t h a S a la m o n k i r á ly s ira t ta m u n k á já t m e ly ly e l m a ra d é k a in a k k in c s e t g y ű j tö t t , n e m tu d v á n , h a v á jjo n o k o s o k le s z n e k v a g y e s z te le n e k s e lh a rá c s o ln a k m in d e n t, m e n n y iv e l n a g y o b b

ke s e rű s é g e v o l t K r is z tu s n a k , m ik o r b iz o n y o s a n tu d ta , h o g y sze n ve d é se in e k d rá g a k in c s é t s o k a n b o lo n d u l e lté k o z o l- já k . M e r t tu d ta , h o g y az ő szen t n e v é t, m e ly e t im á d v a m o n d a n a k k i é g b e n az a n g y a lo k , o ly s o k a n k á ro m o ln i fo g já k , e g y h á z á t m e ly e t ö s ze rze tt, ü ld ö z n i fo g já k , és az ö rd ö g s z o lg á la tá b a lé p n e k , k i t ő le g y ő z n i j ö t t s a k e ­re s z tfá n g y ő z te le . S ő t h o g y lesz e g y o rszá g , m e ly b e n a la k o s s á g k ic s in y e n a g y ja fo ly to n k á ro m k o d ik , s a b b a h e ly z ik d ic s ő s é g ü k e t : k i tu d c z if rá b b a n k á ro m k o d n i.

K . U . a m e g v á ltá s m u n k á já t fé le le m m e l k e z d e tte .

*) Pázmány, n a gyp én te k i szent beszédje Pozsony. 1636 . I v - ré t 48 4 . lapon.

A z fé l, a k i m in d e n h a tó , az fé l, a k i le g s z e n te b b , az fé l, a k i m a jd a n a v i lá g o t Í t é ln i fo g ja . H á t m i s z e g é n y b ű n ö s ö k ne fé l jü n k ? A z ü d v ö z itö n e k h o lta u tá n se p o k o l tó l sem a t is z t i tó tü z tö l n e m k e l le t t fé ln ie , m é g is n a g y s z iv b e li s z o ro n g a tta tá s t é rz e tt, m ik o r a te s t i h a lá lr ó l g o n d o lk o d o t t , m it é re z ü n k m i s ze g é n y b ű n ö s ö k ? A le lk i is m e r e t b e n ­n ü n k e t m in d e n fé lé rő l v á d o l, az ész lá t ja , m i ly s o k s z o r e s z te le n ü l c s e le k e d tü n k , az e m lé k e z e t o ly s z é g y e n le te s te t te k e t tá r e lé n k , h o g y ta r ta n i le h e t tő le , h o g y ta lá n a k á rh o z a t ö rö k ö s e i v a g y u n k . O h m e n n y ire k e l l f é l ­n ü n k , m e r t y^rettenetes dolog az élő Isten kezébe esmV‘ (Z s id . X . 31). H a v is s z a v o n ja fe n ta r tó k e z é t, rö g tö n , p i l ­la n a t a la t t k á rh o z a tb a e sh e tü n k , te h á t fé ln ü n k , b á n k ó d ­n u n k k e l l b ű n e in k fe le t t , h o g y m e gbocsássa a z o k a t. H a U r u n k f é l t egész a h a lá lig , f é l jü n k m i le g a lá b b a s i r i g ; m e r t h a a fé le le m , b á n a t, k e s e rg é s e ke va sa k is sé m e g ­szá n tja , a k ö n y ü k á r ja m e g ö n tö z i a le lk e t , a k k o r jo b b a n ve sz i b e az Is te n ig é je m a g v á t, a h i tb ő l sze re te t, e b b ő l k é r . é le t fe j lő d ik .

É s m e g s z á llta U r u n k a t a h a lá lg y ö t re le m ú g y , h o g y v é r t iz z a d o tt. E b b ő l m e g í té lh e t jü k fá jd a lm á n a k n a g y s á g á t, m é ly s é g é t, is z o n y ú v o ltá t . N a g y fá jd a lm a k id e jé n u g y a n is a v é r n a g y e rő v e l k i tó d u l a s z ív b ő l és o ly ro h a m o s a n sza lad , h o g y á t tö r a b ő rö n á t. A v é r o ly b ő s é g g e l f o ly t , h o g y ru h á i b e n e m ih a t tá k , h a n e m fö ld re f o l y t és a z t is m e g á z ta tá . S z e n t Jézusom , n e m v á r ta d be a h ó h é ro k os ­to rá t, a k o ro n a tö v is e it , a v a s s z e g e k e t, s ie t té l o n ta n i v é ­re d e t , h o g y m e g v á lts a d az e m b e r e k e t ! O h á ld o t t v é r , m e ly az én v á lts á g o m é r t o n ta to t t , o h b o ld o g fö ld , m e ly e t e d rá g a b a lz s a m m a l fe s te t té l ! O h fö ld be ne id d e z t a v é r t , e l ne fo j ts d a n n a k a v é rn e k k iá ltá s á t, m e r t ez fo ­g a n a to s b a n k iá l t ja s k é r i n e k e m az Is te n irg a lm á t, h o g y -

sem Á b e l v é re k iá l t o t t b o s z u é rt. V á j jo n k im é lh e t jü k - e k ö n y e in k e t , m id ő n lá t ju k , h o g y Jézus n em csa k s ir t fe ­le t tü n k , h a n e m v é r t is iz z a d o t t !

H a b á r te lv e v o l t Jézus sz ive fá jd a lo m m a l, a z é rt b e n n e m a ra d t a h o z z á n k v a ló s z e re te t ; s ő t h a e lle n s é g e i v o l ­

— 127 —

n á n k , b ű n ö s ö k lé v é n , a k k o r is sze re t, m e r t im e m ik é p e n fo g a d ta ü ld ö z ő it ! K e g y e s e n m o n d ja J u d á s n a k : b a rá to m m é r t jö t té l? C s ó k k a l á ru lo d e l az e m b e r f iá t ? — J o b b a n szá- n a k o d o tt ra jta , h o g y az ö rd ö g k ö tv e ta r to t ta le lk é t , sem ­h o g y a m a g a m e g k ö tö z te té s é n . H o g y a lk a lm a t a d jo n a p o ro s z ló k n a k m e g té ré s re , e g y h a ta lm a s c su d á t k ö v e te t t e l, is te n i h a ta lm á n a k és i rg a lm á n a k n y i lv á n í tá s a v é g e tt . M id ő n a z t m o n d o ttá k , h o g y Jé zu s t k e re s ik , s a z t v á la ­s z o lta h o g y „é n v a g y o k , “ e g y s z e rre m in d h a n y a t th o m lo k e s te k e l, m in th a a v i l lá m ü tö t te v o ln a le lá b o k ró l. A z é r t jö t te k , h o g y m e g fo g já k , a v é g re h o z ta k k ö te le k e t , h o g y e l ne s z a la d jo n tő lü k , fe g y v e re k e t , h o g y h a tu s a k o d ik v e lő k , le g y ő z z é k , s im e h a l lv á n sza vá t, h á trá ln a k , ső t h a n y a t t e sn e k ! O h v é g te le n h a ta lo m , h a e z t te sze d m i­k o r i té l te te l , v á jjo n m i leszen , h a te fo g s z Í té ln i e le v e ­n e k e t és h o lta k a t ? H a az á r ta t la n b á rá n y szava le v e r i a fa rk a s o k a t, m it m iv e l az Í té le tk o r , m ik o r k iá l t a n i fo g .m in t o ro s z lá n y ? O h k é r . lé le k g o n d o ld e l, h o g y m ik é p e n fo g s z

m e g á llh a tn i h a m a jd a n a z t m o n d ja : tá v o z z a to k tő le m az ö rö k tű z re ! — M e g e n g e d te , h o g y is m é t m a g u k h o z jö j je ­n e k , de a b o ld o g ta la n o k m in d a m e lle t t e l tö k é l le t t g o n o sz s z á n d é k u k a t v é g re h a jto t tá k .

M ie lő t t m e g fo g tá k v o ln a U ru n k a t , m e g p a ra n c s o lá a p o ro s z ló k n a k ; „hagyjátok ezeket elmenni.'^ (Jan. i8 , 8.)

M in th a m o n d o tta v o ln a : a m i e n g e m i l le t , a d o k rá sza­b a d s á g o t, k ö tö z z e te k m e g , de e z e k e t s e n k i se m e ré s z e lje b á n ta n i, h a d d m e n je n e k d o lg u k u tá n . Ú g y is c s e le k e d ­te k . U r u n k a t m e g k ö tö z té k , de a ta n í tv á n y o k a t b é k é b e n

h a g y tá k . A z o n is te n i h a ta lo m m a l, m e ly ly e l e lő b b fö ld h ö z v e r te ő k e t, m o s t m in d a n n y in a k m e g k ö tö z te k e z é t, h o g y a z t ta n í tv á n y a ira k i ne n y ú jts á k . E z t a z é rt c s e le k e d te U r u n k , m e r t h a a k k o r fo g 's á g b a h u rc z o l já k az a p o s to lo ­k a t , n a g y o n v a ló s z ín ű , h o g y (P é te rh e z h a s o n la g ) m in d e lta g a d tá k v o ln a K r is z tu s t és ta lá n e lv e s z te k v o ln a , m e r t n e m v o l ta k a h itb e n e lé g e rő s e k . C sa k e lő b b v o l ta k lá n ­g o ló m a g a s la to k , m o s t p e d ig p o s v á n y o k le t te k . M iu tá n

te h á t e k k o r m e g a v é r ta n u s á g ra a lk a lm a t la n o k le t te k

— 128 —

vo lna^ ú g y in té z te d o lg u k a t , h o g y tá v o l le g y e n e k a k í ­s é rté s tő l, tá v o l a k ín o k tó l. M iu tá n m e g k a p tá k a S z e n t­le ik e t , m in d készen á l l t a k K r is z tu s é r t m e g h a ln i. K . U . ezen k e g y e s s é g é b ő l in d í t ta tv a h á lá k a t k e l l a d n u n k , h o g y o ly a n k o r k i n e m s z ó lí to t t a v i lá g b ó l, m ik o r a v i lá g i h iú ­s á g o k n a k é ltü n k , m ik o r m u la ts á g o k o n já r t e szü n k , m ik o r Is te n re n e m g o n d o ltu n k , m e r t h a a k k o r tö r té n t v o ln a

h a lá lu n k , a l ig h a e l n e m v e s z tü n k v o ln a . E z o k o n s z ü k ­séges g y a k o r ta k ö n y ö rö g n ü n k , h o g y a k k o r r a ha laszsza Is te n fö ld i k im ú lá s u n k a t , m ik o r s z o lg á la tá b a n s e ré n y e k , és s z e re ié b e n le g b u z g ó b b a k le s z ü n k ; m e r t m e n tö l in k á b b e rő s e k le s z ü n k a jó b a n , a n n á l k ö n n y e b b e n v is e ljü k e l a

h a lá l k e s e rű s é g e it, m e n tö l jo b b a n ra g a s z k o d u n k Is te n h e z , a n n á l k ö n n y e b b e n v á lu n k e l a fö ld i é le t, a v i lá g k e d v e lé s k ö te lé k e ib ő l .

D e P é te r és Já n o s h a m a r m e g b á n tá k s z ö k é s ü k e t s m e g in t Jézus u tá n m e n te k , a fő p a p h á z á ig k ís é r té k . E z t

a k é t a p o s to lt k ö v e s s ü k , s h a g y a r ló s á g b ó l v é te k b e esvén , e lh a g y tu k Jézus t, ne tá v o z z u n k tő le m essz ire , ne h a g y ju k e l ö rö k r e ; h a n e m ig y e k e z z ü n k a b ü n b á n a t á l ta l hozzá v is s z a té rn i, ú jra m e g fo g a d v á n , h o g y m in d e n k o r k ö v e tn i fo g ju k , a m in t c s e le k e d te k P é te r és János. J u d á s t k ö v e t i ,

a k i a b ű n u tá n K r is z tu s h o z v is s z a té rn i, b ű n e i f ö lö t t b á n ­k ó d n i n e m a k a r.

M in th o g y a p o ro s z ló k am a n a g y cso d á ra m e g n e m té r te k , h a n e m m in d in k á b b d ü h ö n g te k , le g a lá b b e g y e t a k a r t m e g m e n te n i. U g y a n is m ik o r P é te r k a r d o t r á n to t t s le ü té M a lc h u s fü lé t , K . U . m e g g y ó g y í to t ta ő t. A m a g a s e b e i­n e k g y ó g y í tá s a v é g e t t n e m te t t csudá t, h a n e m h o g y le g ­a lá b b e g y e t e lle n s é g e i k ö z ü l m e g m e n tse n , le g o t t v issza ­h e ly e z te e lv á g o t t fü lé t . M o n d já k is a r é g i tu d ó s o k , h o g y ezen M a lc h u s azon ó rá b a n K r is z tu s k ö v e tő je le t t s h i r ­d e tte é le te v é g é ig K r is z tu s ü d v ta n á t.

E z e k tö r té n te k a je le n ó rá b a n J e ru z s á le m vá ro s á b a n . S ze n ve d é se i s z iv é b e n k e z d ő d te k s u g y a n o t t v é g z ő d te k is, m e r t m id ő n m e g h a lt, sz ive a k e re s z tfá n d á rd á v a l á td ö fe -

Alkalmi szent beszédek, Q

— I2Q ----

t e t t ; azon sz iv , h o l a s z e re te t la k o t t , k ö z p o n t ja , e le je és v é g e v o l t s ze n ve d é se in e k . M i ly n a g y k ö te le s s é g h á ra m lik rá n k , h o g y e sze n t S z iv e t k iv á ltk é p e n im á d ju k , sze re te - té t v is z o n o z z u k ; e s z iv ú tm u ta tá s a s z e r in t Is te n t s z e re tn i és sz ívesen s z e n v e d n i ta n u l ju n k .

N e m nehéz m o s t m á r a szenvedés, m e r t h iszen Jézus m in d e n ke s e rű s é g e t, m e ly r á n k jö h e t, e lő re m e g iz le lt , s ez á l ta l fá jd a lm á t m é rs é k li. N in c s o ly szenvedés, m e ly sz i­v é n á t n em já r t v o ln a , te h á t m in d m e g s z e n te lte . M in t v a ló d i o rvo s , m in d e n fá jd a lm a t m e g iz le lt , h o g y ne v o n a k o d ju n k a k e s e rű o rv o s s á g o k h o z n y ú ln i, (m e rt a sze n ve d é se k o r ­v o ssá g o k .) H a g y a lá z a t é r — ö t ö rd ö n g ö s n e k m o n d tá k ; h a fá j az o ld a la d — ö t m e g o s to ro z tá k , a rc z u l v e r t é k ; h a a h a lá l ré m it — ö t k e re s z tre fe s z ite t té k ; h a b a rá ta id e lh a g y ­ta k — ö t Ju d á s e lá ru lta , P é te r m e g ta g a d ta ; és ezen ó rá ­b a n o ly a n ke se rü sé g 'e t s z e n v e d e tt, a m it te m é g n em s z e n v e d té l, m e r t is z o n y ú b á n a tá b a n v é r t iz z a d o tt. R á ja

g o n d o lv a m in d e n k e re s z te d m e g é d e s ü l s d ic s ő s é g n e k f o ­g o d ta r ta n i , h o g y az U r r a l e g y so rs ra ju to t tá l .

S e m m i sem tö r té n ik e v i lá g o n Is te n a k a ra ta n é lk ü l. A jó t ö te sz i, de a roszsza t, h a b á r n em te sz i, e n g e d i m e g ­tö r té n n i. M i s o kszo r le lk i v a k s á g u n k b a n a z t g o n d o lju k : h a ez v a g y am az e lle n s é g e m nem v o ln a , ez v a g y am a csapás v a g y sze re n csé tle n sé g n e m é r t v o ln a , b o ld o g le n ­n é k , ö te t t s z e re n c s é tle n n é ; s a k k o r a z tá n h a ra g s z u n k rá , ta lá n b o s z u t fo r r a lu n k e lle n e , s h a le h e t, ro sza t is te ­

s z ü n k n e k i.

A ty á m f ia i ezen e ljá rá s n a g y h ib a v o ln a , m e r t a jó k e re s z té n y n e k tu d n ia k e l l , h o g y Is te n a z é rt e n g e d i é ln i a ro s z a k a t e v i lá g o n , i . h o g y m e g ja v u lja n a k , 2. h o g y a jó k a t k ín o z z á k , e lp e n é s z e d n i ne e n g e d jé k . E lő s z ö r , h o g y m e g ja v u lja n a k ; m e r t ig e n s o k b ű n ö s e m b e rb ő l ig a z i szen t le t t , s n e m le t t v o ln a sze n tté , h a Is te n n e m tű r te v o ln a , h a le g o t t s ú jto t ta v o ln a h a lá lla l. M ik o r sz. P á l a K r is z tu s h ív e i t s a n y a rg a t ta , a m i í té le tü n k s z e r in t a z o n n a l e lk e lte t t v o ln a ő t p u s z tí ta n ia Is te n n e k , és ta lá n s o ka n im á d k o z -

— 130 —

1

ta k is, h o g y ne e n g e d je , h o g y ez a vé rs z o p ó zs id ó to v á b b is k ín o z z a a k e re s z té n y e k e t. D e a m e n n y e i ig a z b iró v á ­ra k o z o t t , h o g y eszére té r je n , h o g y e lő b b i é le té n e k g o ­n o szsá g a it, é le té n e k u tó b b i e ré n y e iv e l e lta k a r ja , s tu d ju k m e n n y it te t t a k a th . e g y h á z é rd e k é b e n . V a jm i s o k szen­te t n é lk ü lö z ö t t v o ln a a m e n n y é g , h a a b ű n ö s ö k m e g té ré s é t n e m v á rn á az Is te n irg a lm a . T e h á t jö v ö re a g o n o s z o k lá ­tá s a k o r az ju s s o n eszü n kb e , h o g y Is te n to v á b b lá t s m e g ­té ré s ö k re v á ra k o z ik . M á so d szo r, m e r t ezen g o n o s z o k és az á l ta lu k j ö t t b a jo k , csa p á so k o ly a n o k , m in t b e te g s é g b e n a k e s e rű o rv o s s á g o k , ja v u lá s t, g y ó g y u lá s t o k o z n a k . O ly a ­n o k , m in t az ö tv ö s m ű h e ly é b e n a fo g ó k , c s ip ö v a s a k , ré z ­k e fé k , tű z h e ly , m e ly e k n é lk ü l a szép d rá g a a ra n y tá la k , e d é n y e k e l n e m k é s z ü lh e tn é n e k . Is te n az te h á t , a k i k ü ld i

a b e te g s é g e t, tű z v e s z é ly t, á rv iz e t, k á ro k a t , d ö g h a lá lt , tö n k re ju tá s t s f ig y e lm e z te t , h o g y tu la jd o n k é p e n a z é rt v a ­g y u n k e v i lá g o n , h o g y ü d v ö z ű ljü n k . M e r t lá s s á to k n é m e ly e m b e r csa l, lo p , g y ű j t i a p é n z t a h o g y le h e t, n em tö r ő d ik

fe le b a rá t já v a l. A z e g y h á z in té s e n e m h a szn á l n e k i, p ré d i- k á c z ió ra csa k a z é rt sem m e g y , m e r t le lk e a h a l lo t t in té ­s e k fo ly tá n fe lh á b o ro d n é k , s ő n y u g o d ta n a k a r m a ra d n i.

Is te n te h á t, h o g y ezen e m b e r m a g á h o z té r je n s u tó v é g re e l n e k á rh o z z é k , e lő v e s z i a vessző t és s ú jt ja v e s z te sé g g e l, k á r ra l, b e te g s é g g e l. S o k a n m e g é r t ik az in té s t s m e g ja ­v u ln a k , ú g y h o g y a ro s z n a k a pa rá zsa e lh a m v a d ; m á ­s o k in k á b b m e g á ta lk o d n a k és e lk á rh o z n a k ; m e r t h á t sza­b a d a k a ra tu n k v a n s m e n n y b e Is te n s e n k it sem k é n y s z e r í t , szabad a k a ra tb ó l k e l l o d a b e ju tn u n k . A k k o r lesz ö rö m e a d icső sé g b e n la k ó Jé zu sn a k á jta to s s á g u n k fe le t t , h a a b a ­jo k a t a rra h a s z n á lju k , h o g y e z e n tú l m in d e n b ú b á n a to t, m in ­d e n sze n ve d é s t ú g y fo g a d u n k , m in t Is te n re n d e lé s é t, s n em h a ra g s z u n k az e m b e re k re , k i k o k o z tá k , h a n e m é le tü n k ja v ítá s á ra fo r d í t ju k a csapást.

M á r m o s t b o r u l ju n k le az im á d a n d ó Jézus e lé ; fe je le h a jtv a v a n a k e re s z tfá n , m in th a v é g te le n s z e re te té b e n a b ű n ö s e m b e re k e t c s ó k o ln i a k a rn á ; k e z e i k i tá rv a , m in th a

m in d n y á ju n k a t á t a k a rn a k a r o ln i ; k e b le m e g n y itv a a n n a k

— 131 —

— 132 —

je le n té s é re , h o g y m in d n y á ju n k a t b e fo g a d , sze re t s ü d v ö ­z íte n i a k a r. E s z iv n e k irg a lm a te s z i b o ld o g s á g -u n k a t ezen s a tú lv i lá g o n . Im á d k o z z u n k hozzá, h o g y a d jo n b o ld o g h a lá lt , m e r t e t tő l f ü g g az ö rö k k é v a ló s á g . Á m e n .* )

I I.

Az alvó apostolok és az agyarkodó zsidók.

„É s méné tan ítványa ihoz és a luva ta lá lta ő k e t.“ (M áté 26 , 40 .)

N in c s Is te n e lő t t k e d v e s e b b , n e k ü n k haszn o sa b b cse ­le k e d e t, m in t a K r is z tu s s z e n ve d é sé rő l v a ló e lm é lk e d é s , a k ín ja ir a v a ló g o n d o la t . M a g a az Ü d v ö z itő s o kszo r em ­

lí te t te , h o g y S z iv e s z e r in t le g k e d v e s e b b d o lg o t az c s e le k ­s z ik , k i az ő k e s e rv e s k ín s z e n v e d é s é rő l i l le n d ő k é p m e g ­e m lé k e z ik . „ Vegyétek — ú g y m o n d — sziveitekre e beszéde­ket, m ert be fo g következni, hogy az ember fia az emberek kezébe adatik."' (L u k . 9, 44.) T e h á t m a g a K . U . ó h a jt ja , h o g y az e m b e re k az ő h a lá la fe lö l g y a k o r ta m e g e m lé ­k e z z e n e k . M a g á t az o ltá r is z e n ts é g e t a z é r t is a la p íto t ta ,

h o g y ez ö rö k ö s e m lé k e z te tő je le le g y e n az ő k ín s z e n v e ­d ésének . A z é r t m o n d ja sz. P á l, h o g y v a la h á n y s z o r esszük a k e n y e re t , az U r h a lá lá t h ird e t jü k . ( I. C o r. X I . 26.) M é g a m ás v i lá g o n is a k a r ja szenvedése e m lé k é t m e g ta r ta n i, m e r t fe ltá m a d á s a u tá n d icső ü lt te s té n m e g m a ra d ta k a seb ­h e ly e k , h o g y a k ik az Ü d v ö z í tő t a m e n n y o rs z á g d icső sé ­g é b e n lá tn i fo g já k , s z e m lé ljé k e g y ú t ta l az e m b e re k ü d v é é r t

*) H azánk töb b v idékén van szokásban, h o gy na gycsü tö r­tö k estéjén a ke re sz te ke t lá to g a tjá k , s é jfé ltá jban vag y a k á l­várián , vag y va la m e ly ik feszü letné l vég ez ik az á jta tosságot. Ezen beszédek az esztergom i ká lvá riá n esti 11 ó ra k o r m onda ttak az 1 8 7 6 — 1886. években. — E g y le tb e sorakoz tak a v irra s z tó k 1829. évben, Paraylem onia lban (P 'rancziaország). A tá rsu la t a lap itó ja Debrosse jézusrend i tag. — E zek m inden c s ü tö rtö k estéjén v irra sz ta - nak s engesztelő im áka t végeznek. V I I I . P ius pápa jó váh agy ta a tá rsu la to t, s bucsuengedé ly lye l gazdag ito tta . L á sd a „Jézus Szive á jtatosság tö rténe té t* ' 316 . lapon.

fe lv á l la l t sze n ve d é sé n e k b iz o n y s á g a it, a s e b h e ly e k e t. Ü d ­v ü n k re is le g h a szn o sa b b , m e r t a k i az U r sze n ve d é se it g y a k ra n le lk i szem e i e lő t t v is e li, le h e te t le n , h o g y e tü n ­d é rv i lá g d icső sé g e és k in c s e i u tá n á h íto z z é k , v a g y h o g y k é n y e s é le tb e n , a te s t k e d v e z é s é b e n g y ö n y ö rk ö d é s t k e ­ressen. A n n a k o k á é r t az e m b e re k sze n t é le te n a g y ré s z ­

b e n a k ín s z e n v e d é s á jta to s e m le g e té s é n fo r d u l m e g , és k i k n a g y sze n tsé g re ju to t ta k , K . U . h a lá lá n a k e m lé k e z e ­

té v e l fo g la l tá k e l e lm é jü k e t. Ig a z , h o g y az U r szenvedése m e g p ir í t ja a rc z u n k a t, m e r t a le g k is e b b szenvedés e lle n is z ú g o ló d u n k ; k ín ja in a k e m le g e té se fe lh á b o r í t ja le lk i is m e ­re tü n k e t, h o g y azon fö ld ö n , h o l K r is z tu s vé re - p i r o s l ik , m i k é n y e lm e s é le te t k e r e s ü n k ; m in d a z o n á lta l le g a lá b b

ezen ó rá b a n , a m ik o r e la lu d ta k m a g o k az a p o s to lo k , é b re n a k a ru n k le n n i s ir tó z a to s k ín ja i r ó l e lm é lk e d n i.

— 133 ~

I . K . U . m id ő n az o la jfa h e g y i k e r tb e m e n t a p o s to ­

la iv a l , h á rm a t k ö z ü lü k k iv á la s z to tt , k i k ta n u l le g y e n e k az ő b e lső s z o ro n g a tá s a in a k ; a tö b b i t p e d ig m ih e ly t b e lé p e t t a k e r tb e , le g o t t e lh a g y ta m a g á tó l, a z t p a ra n c s o lv á n n e ­k ik , h o g y ü l je n e k le , m íg im á d k o z ik . P é te r t , J a k a b o t, sz. J á n o s t a z o n b a n m a g á v a l v ív é n , m e g h a g y á n e k ik , h o g y

é b re n le g y e n e k , le lk é n e k g y ö t r e lm é t lá s s á k s b e n n e ré ­sze sü lje n e k . E c s e le k e d e tte l k ü lö n ö s e n k i a k a r ta tü n te tn i a 3 ta n í tv á n y t , k i k a tö b b in é l b u z g ó b b a k v a lá n a k . A z u tó b b ia k e rő t le n s é g é n s zá n a ko d vá n , nem a k a r ta , h o g y

lá ssá k le lk é n e k b e lső h á b o rú s á g á t, n e h o g y m e g b o trá n k o z - z a n a k az ő s z o k a tla n fé le lm é n és szo m o rú sá gá n , m e r t soha

e d d ig n e m ta p a s z ta ltá k tú ls á g o s szo m o rú sá g á t. S o k s z o r tó d u lta k h o zzá a s e re g e k , s ta r tó z ta t tá k ö t h a s z o n ta la n

k é rd é s e k k e l, n é h a b e c s ü le ts é rtő b e s z é d e k k e l is b o sza n - to t tá k , de so h a Jézus k e g y e s a rczá n le g k is e b b v á lto z á s t, k e d v e tle n s é g e t v a g y k o m o r te k in te te t n em ta p a s z ta lta k .I . á t tá k ö t, h o g y J e ru z s á le m u tc z á in já rv a , a g y i lk o s f a r i ­ze u s o k m in d e n a b la k b ó l c s ik o rg a t tá k re á fo g a ik a t , ső t n é h a k ö v e k e t ra g a d á n a k , h o g y a g y o n k ö v e z z é k ; lá t tá k

m ik o r v i ta tk o z o t t az írá s tu d ó k k a l^ s m ik é p e n a k a r tá k sza­v a it e lfe rd ite n i, h o g y a z o k b ó l fő b e n já ró v á d a t a la k íth a s ­s a n a k : m in d a z o n á lta l U r u n k a t m e g ije d n i, sz ín é b e n e lv á l­to z n i n e m lá t tá k . H a te h á t m o s t a k e r tb e n o ly h ir te le n lá t tá k v o ln a sz ínében e lh a la v á n y o d n i, fé le le m tő l re s z k e tn i,

h a lá lo s szo m o rú sá g á b a n e lm e rü ln i; k é ts é g k ív ü l ig e n m e g - b o trá n k o z ta k v o ln a . N e m íg y P é te r , Ján.os és J a k a b , m e r t e ze k s z ín é n e k d icsőséges v á lto z á s á t m á r e lő b b lá tv á n a T á b o r h e g y é n , a lk a lm a s b a k v a lá n a k lá tn i az ő s z iv é n e k la n k a d á s á t is a k e r tb e n . L á t tá k , h o g y a T á b o r h e g y é n ,

m in t é g n e k U r a tű n t fe l s M ó ze s I ly é s e lő h o z a k o d ta k az ő sze n ve d é sé rő l, m e ly v á r ta J e ru z s á le m b e n . E z e k n e k te h á t n em v o l t o k u k Jézus n a g y szo m o rú sá g á n m e g b o trá n k o z - n ío k , sem a fé le lm e t, v a g y b u s o n g á s t n e m tu la jd o n í to t tá k e rő t le n s é g n e k , m e r t tu d tá k , h o g y m in d e z t szabad a k a ra t­já b ó l v á la s z to tta . I l l ő is v o l t , h o g y k i k ré s z e s ü lte k d ic s ő ­sé g é b e n , u g y a n ő k ré sze se k le g y e n e k szo m o rú sá gá b a n .

M i ly b a lg a ta g azon k e re s z té n y , k i já m b o r é le tre a d ­

v á n m a g á t, azon p a n a s z k o d ik , h o g y Is te n g y a k o r ta b b lá ­to g a t ja l e lk i szá ra zsá g g a l, le v e r ts é g g e l, s z o m o rú s á g o k k a l, k e re s z te k k e l; h is ze n e k k o r b e c s ü l m e g Jézus, m in t a h á ­ro m a p o s to lt , m ik o r tá rs u l vesz m a g a m e llé , h o g y te is é rezzed az ő s z iv é n e k k e s e rv e s s z o ro n g á s a it és m ik o r ez t

a k ü lö n ö s k e g y e lm e t m e g k e lle n e k ö s z ö n n ö d , a k k o r m o r- g o ló d o l, s o p á n k o d o l s e g y ik p a n a szo d a m á s ik a t é r i, h o g y so k a szenvedésed . M á s o k a t, k i k ta lá n n a g y o b b b ű n ö s ö k n á la d n á l, sza b a d a b b é le te t é ln e k , n em h á b o rg a t a n n y ira az Is te n , n e m s z e g i a n n y is z o r k e d v ö k e t, m e r t ig e n g y a r ­ló k , s h a a n n y i b a jo k v o ln a , m in t n e k e d , ta lá n e líd e g e - n ü ln é n e k az á h íta to s é le t tő l ; a z é rt a z o k n a k a z t m o n d ja Is te n , a m it am a 8 a p o s to ln a k m o n d o tt U r u n k : „ ü l je te k i t t , “ és n a g y o b b b é k e s s é g b e n h a g y ja ő k e t. M á s o k a t p e ­d ig a z é rt h á g y b é ke ssé g b e n , m e r t n in c s e n e k ü d v re k i ­v á la s z tv a , h a d d é l jé k v i lá g u k a t a h a lá lig , m e r t a v e s z tő ­h e ly re m e n ő k is v á lo g a to t t é te le k e t k a p n a k . D e n é k e d , m in t lé le k b e n e rő s e b b n e k , a z t p a ra n c s o lja , h o g y v ig y á z z , éb re n lé g y és e g y ü t t sze n ve d j, tű r j v e le ! T a lá n m á r s o k ­

— ’ 34 —

szó r fo r ró im á d s á g b a n s z iv e d re v e tte d , a m irő l a z o k nem is g o n d o lk o d ta k , h o g y az Is te n d ic s ő s é g é t n a g y o n n e v e li, a k i v e le és é re tte szenved , h o g y a m e n n y o rs z á g n a k n in cs b iz to s a b b ú t ja a k e re s z tu tn á l, és h o g y e v i lá g i h á b o rú s á ­g o k , sze n ve d é se k ö rö k k é ta r tó ö rv e n d e z é s re v e z e tn e k . T e ta lá n m á r Jézu ssa l e g y ü t t v o l tá l a T á b o r h e g y é n ; a k k o r v o l tá l a h e g y e n , h a b u z g ó s á g o d b a n o ly a n le lk i éd e ssé g e k ö n tö t té k e l s z iv e d e t, m ily e n e k e t a m a z o k soha sem é re z te k , m in th a a p a ra d ic s o m b a h e ly e z e t t v o ln a Is te n s ö rö m e d b e n Íg é r te d , h o g y ö rö k re h iv e leszesz, soha tö b b é e l n e m h a ­g y o d . H a te h á t tá rs a v o l tá l K r is z tu s n a k , m id ő n k i je le n ­te t te d ic s ő s é g é t, ta r ts a d b e c s ü le tn e k , h a tá rsa le h e ts z a sze n ve d é se kb e n is .*)

I I . M ig U r u n k a k e r tb e n v é r t iz z a d o tt, a z a la tt a z s id ó k , fő le g a p a p i fe je d e lm e k n a g y m u n k á b a n v o lta k . Im m á r h á ro m éve , h o g y fo r r b e n n ö k a m é re g s t ö r ik fe jő k e t , m ik é p e n á r th a tn á n a k n e k i. A m ig K r is z tu s sza b a d o n já r t k ö z tö k , m in d e n fe lő l k e le p c z é k e t v e te t te k n e k i, de m in d ­

e d d ig s z é g y e n t v a l lo t ta k ; e n n é lfo g v a a m in t Ju d á s h i r ü l a d ta n e k ik , h o g y m o s t jó v o ln a m e g fo g n i K r is z tu s t , le g ­o t t h a m a ro s a n d o lo g h o z lá t ta k . N é m e ly e k e lm e n te k P i lá ­tu sh o z , h o g y fe g y v e re s v ité z e k e t a d jo n n e k ik ; m á s o k a te m p lo m b a , h o g y a g o n d v is e lő k m e g a d já k J u d á s n a k az

Íg é r t 30 ezüst p é n z t, a tö b b i, h o g y a p o ro s z ló k n a k b o r ra v a ló t k é s z íts e n e k ; a p a p i fe je d e lm e k e t e g y b e k e l le t t h iv n i a fő p a p házához, h o g y o t t v á ra k o z z a n a k és m a jd a n ta n á ­cso t ta r ts a n a k , h a s ik e rü l e l fo g n i K r is z tu s t . S o k a n e l­m e n te k Ju d á ssa l is , h o g y je le n le g y e n e k , h a e l fo g a t ik K r is z tu s .

É b re n v o l ta k m in d , a v i lá g é r t sem a lu d ta k v o ln a ;

le g n a g y o b b a g g o d a lm u k az v o l t , h o g y n e m k a p h a tn a k ta n u k a t , a k i k Jé zu s t v á d o ljá k , a z é rt egész é jje l ló to t 'ta k , fu to t ta k , h o g y le g a lá b b v a la m i c s e k é ly d o lo g b a n le h e s ­

— 135 —

*) Vajda S am u: Jézus K risz tus élete. Pozsony, 1774- H L k ö te t 347 s k ő v ., ho l a négy evangélium tö rté n e té t öszhangban érte lm ezi.

sen b e v á d o ln i K r is z tu s U ru n k a t . M á s n a p m é g tö b b le t t

g o n d ju k és fá ra d s á g u k k ín o z v á n , h u rc z o lv á n id e s to v a Jé zu s t. ím e e n n y it fá ra d ta k , h o g y Jé zu s t az Is te n f iá t m e g ö lh e s s é k ; h o g y g o n o sz k ív á n s á g a ik n a k , g y ü lö ls é g ü k - n e k e le g e t te g y e n e k . í g y já rh a tu n k m i is , h a a g o n o sz k ív á n s á g o k a t c s irá jo k b a n e l n e m fo j t ju k , h a a b ű n s z o l­g á la tá b a s z e g ő d ü n k . É s m i h a s z n u n k lesz , h a k ie lé g í t jü k d ü h ö s , g y ü lö ls é g e s k iv á n a ta in k a t ? A z a m i v o l t a je r u - z sá le m i z s id ó k n a k , k i k m o s t k ív á n já k a p o k o lb a n , h o g y b á r in k á b b a lá b o k tö r ö t t v o ln a k i , m e ly ly e l fu tk á ro z ta k h a m is ta n u k u tá n , m e ly ly e l k is é r té k az Ü d v ö z í tő t ; b á r in k á b b e ls z á ra d o tt v o ln a n y e lv ö k , m e ly ly e l a h a m is v á ­d a k a t ü v ö l tö t té k ; á tk o z z á k a p é n z t, a m i t ig a z v é ré é r t

k ö l tö t t e k , a s o k fá ra d a lm a t m e ly e t k á rh o z ta tá s á n a k s ü rg e ­té sé b e n e lv is e lte k . E z a v é g e m in d e n b o s s z u á llá s n a k , a m é rg e s h a r a g n a k ; és m é g is te le v a n a v i lá g b o s s z ú á lló e m b e re k k e l, k i k i t t e fö ld ö n e p e s z tik m a g u k a t s a m á s ik v i lá g o n is k é s z e k ö rö k k é s z e n ve d n i, c s a k h o g y k ie lé g í t ­

h essék g o n o sz k ív á n s á g a ik a t s k e d v ö k e t tö lth e s s é k fe le - b a rá t jo k sze n vedésében . Jézus s z e n v e d e tt S z iv é re k é r le k , ne fo r r jo n h a ra g b e n n e te k e m b e r tá rs a to k e lle n , h a n e m le g o t t b o csá ssa to k m e g n e k i. Is te n n e v é b e n ! H is z e n K . U . a h a ra g o t is m e g t i l to t ta . T e h á t a s z e n ts é g e k e re je e l­vész rá d n é zve , h a e lle n s é g e s k e d é s b e n v a g y v a la k iv e l , s á r ta n i a ka rsz n e k i. G y ó n h a to l, fe lo ld o z h a tn a k , m in d ez rá d nézve sem m i, h a g y ü lö ls é g v a n sz iv e d b e n . H a v a la ­k iv e l h a ra g b a n v a g y , m in d ig e lá tk o z o d m a g a d , v a la h á n y ­szo r e lm o n d o d a „ m ia t y á n k o t “ m e r t m in d e n i ly e n im á b a n fe lh ív o d az Is te n t, h o g y azon fe l té te l a la t t bocsássa m e g v é tk e id e t , a m in t te m e g b o c s á to d ; te p e d ig s e h o g y a n se

b o c s á to d m e g , m e r t h a ra g b a n v a g y v e le , te h á t az Is te n is fo g h a ra g u d n i rá d , és h a Is te n h a ra g b a n Í té l m a jd fe ­le t te d , h o g y a n á lla s z m e g e lő tte ? N e b e s z é ld k i m a g a d a v v a l, h o g y h ir te le n te rm é s z e tű v a g y , h o g y ú g y já ts z ik v e le d a h a ra g m in t a szé l a p ó k h á ló v a l. L e h e t ám a ró sz in d u la to k a t le g y ő z n i, k e v é s jó a k a ra t ta l. M ih e ly t h a ra g o t veszesz észre, le g o t t m o n d j e l e g y m ia ty á n k o t , s

— 136 —

az U r Is te n m ih e ly t sz. F iá n a k s z a v a it h a l l ja a b ű n ö s e m b e re k a jk a in , le g o t t n y ú j t s e g íts é g e t, a k á rm ily e n ö r ­d ö g is k is é r ts e n b ű n re , a fe le b a rá t i s z e re te t m e g sé rté sé re . Im a á l ta l n e m c s a k a z t n y e re d , h o g y le c s il la p o d ik h a ra ­g o d , h a n e m a z t is , h o g y e lle n s é g e d e t h ib á ja b e lá tá s á ra s jo b b u lá s ra v e z é r l i. M i l y n a g y ö rö m e d lesz , h a e lle n s é g e d jő m e g k ö v e tn i. É s h a e g y „ m ia ty á n k r a “ m e g n e m h ü l t v o ln a b e n n e d a b o s z u v á g y , m o n d j m é g e g y e t, s a k k o r a h a ra g fe k e te fe l le g e b iz o n y o s a n e lv o n u l k e d é ly e d rő l. A

p o g á n y v i lá g is h ő s i c s e le k e d e tn e k m o n d o tta a b o s z u á l- lás e le n g e d é sé t, n e k ü n k p e d ig e z t az U r k ö te le s s é g g é te t te , m e r t ö vé a b o szu á llá s , n e k ü n k n e m szabad h a ra ­g u d n u n k s e n k ire . Ö ad e h ő s i te t t r e e rő t és ju ta lm a t. K r is z tu s szenvedése u tá n , a k e re s z té n y e m b e r sz ivé b e n k i v á n m á r je lö lv e h e ly e az e lle n s é g e k sz e re te té n e k . E z azon tá b o r i je ls z ó , m e ly K . U . h iv e i t és b a rá ta it is m e r­

t e t i ; a k i e je ls z ó t n e m is m e r i, v a g y e l n e m fo g a d ja , a K r is z tu s zá sz ló ja a lá n e m ta r to z ik .

I I I . A m u lts z á z a d b e li f ra n c z ia fo r ra d a lo m id e jé n a h o g y k im o n d o ttá k a fo r ra d a lm á ro k , h o g y n in c s Is te n , m in d e n p lé b á n iá b ó l e lű z té k a le lk é s z e k e t, v a g y a g y o n v e r té k . S o ­k a n a z o n b a n e lre jtő z te k s t i to k b a n o k ta t tá k a h ív e k e t s a s z e n ts é g e k e t k is z o lg á lta t tá k . í g y te t t R e n n e s m e lle t t e g y fa lu s i le lk é s z (G a n tn e r, D ru tz fa lu b a n ). E g y b é r lő h á zá b a fo g a d ta s a p lé b á n o s é jn e k id e jé n m e g lá to g a t ta a b e te g e k e t s o k ta t ta az if jú s á g o t. A k ö z s é g e lő t t n em v o l t t i t o k , h o g y n á lu k ta r tó z k o d ik á le lk é s z , a zo n b a n a k a d t e g y á ru ló , a k i b e v á d o lta a k ö z s é g e t, h o g y o tth o n

ő rz ik p a p ju k a t . N e m s o k á ra jö n n e k h i te t le n k a to n á k s k ö ­rü l fo g já k a h á z a t s k ö v e te l ik a le lk é s z k ia d a tá s á t. A b é r lő t , m .ih e ly t ta g a d ó v á la s z t a d o tt , ú g y ö s s z e v a g d a ltá k , h o g y le ro g y o t t , m ire fe lk u ta t tá k a la k á s t, k ih u rc z o ltá k

re j te k é b ő l a le lk é s z t s m a g u k k a l v i t té k . V á ro s b a é rv é n a le lk é s z t a z o n n a l h a lá lra Í té lté k , m e r t a tö r v é n y e lle n é ­b e n h ird e t te K r is z tu s U r u n k tö r v é n y é t . H iv e i e lk ís é r té k a v e s z tő h e ly re , h o l fe l v o l t á l l í tv a a n y a k t i ló . C sak e g y in té s t a d o tt n e k i k ; b o csá ssa to k m e g az á ru ló n a k , „ im á d ­

— 137 ~

k o z z a to k é rte , h o g y m e g té r je n / ' — E z v o l t v é g s ő szava. Es e lv á g tá k a le lk é s z n y a k á t. A h iv e k e n g e d e lm e s k e d ­te k é g b e té r t le lk é s z ü k n e k s a zó ta f o ly to n im á d k o z ta k a gonosz e m b e ré r t. 1809. é vb e n a k ö z s é g is m é t k a p o t t l e l ­

ké sz t, a k i m id ő n h a l lo t ta a k á n to r cse n g ő h a n g já t, k é r ­de z te h o n n é t k e r ü l t e lő ez a szép h a n g ú é n e k e s ; és az t a v á la s z t n y e r te : „e z e n e m b e r v a la h a dü h ö s ja k o b in u s v o l t ( Íg y h iv tá k a k k o r a fo r ra d a lm á ro k a t) de m e g té r t s m o s t v e z e k lő é le te t é l, K r is z tu s t k ö v e t i a k á lv á r iá n . “ Ez v o l t az á ru ló , de a h iv e k m iu tá n s o k a t im á d k o z ta k é rte , b ű n é t m e g b o c s á to ttá k , m e g té r t , s m o s t v e z e k lé s b e n ad

n e k ik p é ld á t, le g já m b o ra b b e m b e r a fa lu b a n . I ly e n e re je v a n az im á n a k , m e ly e t e l le n s é g e ié r t a já n l fe l a k é r . em be r.

I V . M id ő n K . U . v é r t iz z a d v a im á d k o z o tt , az a p o s ­to lo k a lu d ta k , a z s id ó k p e d ig fá ra d h a t la n o k v o l ta k a K r is z tu s v á d ló in a k fö lk e re s é s é b e n . I l y e n a v i lá g m a i n a p s á g is. A m e n n y o rs z á g b o ld o g s á g g a l k in á l, és m i a l­s z u n k ; a p o k o l tü z e lá n g o l, s h o g y o d a b e ju s s a n a k az

e m b e re k , m e n y it fá ra d n a k é rte . A z a ls z ik , a k i n e m g o n ­d o l Is te n re , a z t v é l i, h o g y a v i lá g s a c s i l la g o k re n d e s já rá s a m a g á tó l k e le tk e z e tt , s a nap , m in t v a la m i h a jó a te n g e re n , k o rm á n y o s n é lk ü l já r a m é rh e tle n v i lá g ű rb e n . — A z a ls z ik ; a k i h isz u g y a n Is te n b e n , de n em tö r ő d ik v e le , csa k ú g y h is z i m in t a p o ro sz császárt, h o g y

fe je d e le m , de e g y é b k in t ■ se m m i g o n d ja rá . C sa k ú g y h i ­sz i m in t h a sem m i szü ksé g e sem v o ln a rá , n e m t is z te l i sem fé le le m m e l, sem b iz a lo m m a l n em v is e l te t ik irá n ta . — A z a ls z ik , a k i a z t v é l i, s a s z e r in t é l, h o g y ez é le t te l m in d e n b e v é g z ő d ik , a h a lá l u tá n ép o ly se m m isé g b e m e ­rü lü n k , a m ily e n b e n v o l tu n k s z ü le té s ü n k e lő t t ; p e d ig m e g - i té l te tü n k , n e m csa k te t te in k h a n e m lé h a s z a v a in k m ia t t is

n e m e m b e re k , h a n e m az Is te n f ia á l t a l ; k i s z iv ü n k in d u la ­t a i t o lvassa , az fo g tö r v é n y t m o n d a n i f e le t t ü n k . — A z a l ­

s z ik , a k i n e m g o n d o l a g y ó n á s ra . O ly s o k ró l k e lle n e szá m o ln o d , s h a lo g a to d a g y ó n á s t, p e d ig v a jm i k ö n y e b b v o ln a fu tn i az é le te n á t a m a te h e r n é lk ü l, m e ly n y o m ja

— 138 -

l e lk e d e t ; ta lá n id e g e n jó szá g , m e ly e t uzsora , csa lás, ve sz ­te g e té s á l ta l s ze re z té l, fe k s z ik le lk e d e n : ta lá n f iz e te t le n adósság , á rv á k , ö z v e g y e k v a g y o n a csú szo tt e l k e z e id e n , s te m in d a m e lle t t a ls zo l, v á ro d -e h o g y fö lé b re szsze n a h a lá l ? — A z a ls z ik , a k i n em g o n d o l a h a lá lra , m e ly n e k eze r m ó d ja va n , h o g y e lv á g ja é lte d fo n a lá t. Ig a z , h o g y a k i t é b re n , jó m u n k á b a n ta lá l, a n n a k , h a to lv a j m ó d o n ü t is rá , k á r t n e m o k o z h a t. D e te e l nem k é s z ü lté l, m e r t a ls zo l, p e d ig m é rg e s n y i lá t ta lá n m á r k i v o n ta is ; ta lá n h á ló já b a n v a g y , s csa k az v a n h á tra , h o g y k iv o n jo n a p a r t ra , te p e d ig nem lá tv á n k e le p c z é d e t, h iú s á g o k ró l á lm o d o z o l. — A z a ls z ik , a k i n em g o n d o l a p o k o lra , h o v a Is te n az e lk á rh o z o t ta k le lk e i t k ü ld i. H a m e g k é rd e z h e t- n ö k az ö rd ö g la k ó tá rs a it , m é r t k e r ü l te k oda , ja v a ré sz ­b e n a z t fe le ln é k : nem g o n d o lta m , h o g y a p o k o l c s a k ­u g y a n lé te z ik . A k i te h á t o ko s , s m in d e n d o lo g n a k a v é g é t e lő re m e g g o n d o lja , é b re n le g y e n , h o g y a to lv a j

h a lá l k é s z ü le t le n ü l ne v e g y e o s to r h e g y re ; m e r t e sz te le n

az, a k i, m iu tá n ra jta v e s z te tt , a k k o r té r m a g á b a s a z t m o n d ja : b iz o n y n em g o n d o lta m v o ln a ! Ő r iz z e n b e n ü n k e t az U r Is te n a t tó l, h o g y m in k e t, k i k Jézus s z e n ve d é se ko r v ira g z to t tu n k , a h a lá l b ű n ö k b e n a lu d v a ta lá l jo n .

V . P é te r u g y a n Í g é r t e : „H a m indnyájan megbotrdn- koznak is benned, én soha meg nem botránkozom.’’̂ (M á té 26, 33.) N e m c s a k P é te r m o n d o tta k é rk e d ő b iz a k o d á s s a l, h o g y e l nem h a g y ja K r is z tu s t , h a n e m a tö b b i a p o s to lo k is. D e n e m csa k ö, h a n e m az a p o s to lo k m ost, a h o g y k e ­s e rg e tt, e la lu d ta k , a zu tá n p e d ig m e g fu to t ta k . A z b o trá n - k o z ik m e g K r is z tu s b a n , a k i h a l lv a az ő szép ta n ítá s á t, s ta p a s z ta lv á n jó s á g á t, c s o d a te tte it, az Is te n f iá n a k v a l l ja , a zu tá n p e d ig lá tv á n sze n ve d é se it, m e g ü tk ö z ik b e n n e , h i - h e t le n n e k vé li^ h o g y Is te n e g y s z ü lö t t f iá t i ly e n é sz ro n tó k ín o k n a k a lá v e te tte . V a ló b a n a p o g á n y o k b o lo n d s á g n a k m o n d o ttá k a szenvedés t, a z s id ó k p e d ig m e g b o trá n k o z - t a k b e n n e , n e m tu d v á n fe l fo g n i m ik é p e n h a lh a to t t m e g az Is te n f ia i ly e n n y o m o ru lt e m b e re k é r t. I ly k é p e n u g y a n a b b ó l v e t te k b o tr á n y ra o k o t, a m ib ő l n a g y o b b h á lá ra k ö ­

- - 139 —

te le z te le m a g á n a k az e m b e r is é g e t; m e r t a n n á l m é ly e b ­

b e n k e l l im á d n u n k az Is te n t^ m e n tö l m é lta t la n a b b d o lg o t k ö v e te t t e l ü d v ö s s é g ü n k v é g e tt . A z a n y a , k i v e ­s z é ly b e n fo rg ó g y e rm e k e u tá n fé lm e z te le n ü l ro h a n , t is z ­te le tre és b á m u la tra m é ltó , s n y o m o r u lt a lja s e m b e r, a k i k in e v e tn i m e rn é . M ié r t? M e r t fe n sé g e s d o lo g az ö n fe l­á ldozás .

H a v a la k i b e n n ü n k e t n a g y p o s v á n y b ó l k ih ú z o t t v o ln a , h o l b iz o n y o s a n e lv e s z tü n k v o ln a , (ha u tá n u n k n em u g r ik s k i n e m s za b a d it) b iz o n y o s a n h á lá v a l v is e lte tn é n k irá n ta , s m e g n e m b o trá n k o z n á n k azon , h o g y m ia t tu n k

g á z o lv á n a sa ra t, ru h á já t egészen b e p is z k í to t ta ; ső t m e n ­tö l sá ro sa b b le t t v o ln a , h á lá n k is n a g y o b b o d n é k ; h a so n - la g m id ő n az U r Jézus m ia t tu n k sze n ve d , m e n tö l tö b b g y a lá z a to t e lv is e lt , a n n á l m é ly e b b im á d á s s a l k e l l a z t

m e g h á lá ln u n k . M e r t v á jjo n m i szebb , m in t sa já t d icsősé ­g é t, b o ld o g s á g á t la t ra v e tn i a z o k b o ld o g itá s á ra , k i k é r ­tü n k s e m m it sem te h e tn e k , k ik r e n e m s z o ru ltu n k ?!

P é te r és tá rs a i k é rk e d é s é b ő l a z t ta n u l ju k , h o g y soha se b iz z u k e l m a g u n k a t, h a P é te r , k i t az e g y h á z a la p k ö ­v é n e k re n d e lt , i g y e lb u k o t t , m it v á rh a tu n k b u k á s n á l e g y e b e t m i, k i k h o z z á k é p e s t c s u p á n in g a d o z ó n á d s z á la k v a g y u n k .

M in th o g y U ru n k n a k le g in k á b b o ly a n im á d s á g , t is z ­te le t , é n e k te ts z ik , m e ly é le t jo b b u lá s t is a k a r, a z é rt ezen ó rá b a n , m ik o r Jézus S z iv e a n n y it s z e n v e d e tt, te g y ü n k é le t jo b b u lá s i fo g a d á s t. O h m e n n y iv e l k e d v e s e b b lesz é g ­b e n im á n k , h a m e g fo g a d ju k , h o g y e lle n s é g e in k k e l k ib é ­

k ü lü n k s k i k e d d ig szo m o rú s á g o t o k o z ta k , b á rm ik é p e n ü ld ö z z e n e k is, n e m csa k n e m á l lu n k r a j to k b o szu t, h a n e m sz ive ssé g e t is te s z ü n k n e k ik , h a e g y e b e t nem , le g a lá b b im á d k o z u n k é r tü k . M ik o r fe lh á b o ro d u n k , e z e n tú l n em n y i l i k s zá n k g -ya lázó s z ito k ra , r ú t k á ro m k o d á s ra ; m ik o r i r ig y s é g ösz tö n ö z fe le b a rá tu n k sze re n csé jé n e k g á tlá s á ra , n e m e n g e d ü n k n e k i, h a n e m e l fo j t ju k ö s z tö n z é s é t; m ik o r a fö s v é n y s é g csa lás t, fo r té ly o k a t a já n l, m ik o r a k e v é ly s é g p o m ­

— 140 —

p á ra , a te s t is é g é rz é k is é g re s a rk a l, e l fo j t ju k , z a b o lá z z u k . C sa k az e lső lé p é s n ehéz , a m in t a z t m e g te ttü k , le g o t t jő az is te n i s e g ítsé g , m e ly ly e l já ts z v a u r a lk o d u n k a k ü lö n fé le k is é r te te k e n . E k k o r a z tá n á jta to s s á g u n k k e d v e s lesz I s ­te n e lő t t , o ly a n n y ira , h o g y ezen á jta to s s á g fo ly tá n a vé g ső k ita r tá s , a b o ld o g h a lá l k e g y e lm é t b iz to s a n re m é lh e t jü k . Á m e n .

— 141 —

I I I .

Jézus im ájáró l.

„U ra m tan íts m in ke t im á dko zn i."(L u k . X I . I.)

M ik o r K . U r u n k n y ilv á n o s ta n i tó i h iv a ta lá t a k a r ta e lk e z d e n i, e lő b b a p u s z tá b a v o n u lt im á d k o z n i, b ő j tö ln i ; m ie lő t t le g n a g y o b b cso d á já t, L á z á r fe ltá m a s z tá s á t cse le ­k e d te v o ln a , im á d k o z o t t ; m ie lő t t s z e n v e d e tt, az o la jfá k

h e g y é re m e n t im á d k o z n i, és k e s e rű s é g id e jé n , im á b a n ta lá l t , m e r t k e re s e tt v ig a s z ta lá s t. És ezen ó ra az, a m ik o r e lh a ­g y a tv a az o la jfá k h e g y é n im á d k o z o tt , v é r t iz z a d o tt, a zu tá n a zs id ó p a p o k b é re n c z e itő l e l fo g a to t t . — N e m s z o ru lt K . U . az im á ra , m e r t Is te n v o l t , de ezen p é ld á v a l a r ra ta ­

n í to t t , h o g y m in d e n t im á v a l k e z d jü n k , és h o g y a s z iv b e li b á n a tn a k n in c s o ly h a ta lm a s o rvo ssá g a , m in t az im á d sá g . M ik o r b á n a t é r, s p a n a s z k o d u n k az e m b e re k n e k , a z t s z o k ­

tá k m o n d a n i; „m e n je n tá rsa sá g b a , s z ó ra k o z z é k , m u la s s o n ." E z a zo n b a n ép o ly a n tanács, m in t h a a s z e g é n y fá z ó , d i ­d e rg ő e m b e rn e k a z t m o n d a n á k : „m e n je n m e le g szobába , h o g y á t ne já r ja a h i d e g á m d e v a la m in t ezen ta n á c s ­csa l b e fű te n i n e m le h e t, ép ú g y az e lő b b i ta n á cs m e g n e m v ig a s z ta lja b ú s s z iv ü n k e t, a g g ó d ó e lm é n k e t. A b á ­

n a to s e m b e r h iá b a k e re s tá rs a s á g o t, v id á m p a jtá s o k a t, m e g n em g y ó g y í t já k s z iv é n e k sebé t, és h a n e v e té s re fa ­k a d is ,, csa k a jk a i m o s o ly o g n a k , sz ive nem . H a n e m a k i Is te n n é l k e re s v ig a s z ta lá s t, az b iz o n y o s a n m e g is n y e r i ; e g y e d ü l Is te n o ly h a ta lm a s , h o g y rö g tö n s e g íth e t a s z iv e k

— 142 —

a k á rm ily e n b á n a tá n . A z é r t m o n d ja sz. J a k a b : „szomor- kodik va la k i közietek? Imádkozzék.^'' (5. 13.) K . U . ezen o la jfa h e g y i im á já v a l m e g ta n ito t t a r ra is, h o g y a n k e l l im á d k o z n u n k , h o g y s ik e re le g y e n az im á n a k .

M i l} ' ’en v o l t K . U . im á ja ? A z Ü d v ö z itö im á ja a) a láza tos , b) k i ta r tó , c) Is te n a k a ra t já n m e g n y u g v ó v o l t . E z e k a k e l lé k e i azon im á n a k , m e ly Is te n e lő t t k e d v e s , és a le lk e t k is z a b a d ít ja a k á rm ily e n g y ö tre le m b ő l. K . U . e lő ­szö r ig e n m é ly a lá z a tta l im á d k o z o t t ; ^.^térdre esvén, ar- czájdra és fö ld re boru lt.’-̂ — N e k ü n k e lé g o k u n k va n , h o g y a lá z a to s a k le g y ü n k , m e r t g y a r ló s á g a in k b a n ó r iá s o k v a ­g y u n k , jó te t te k b e n a l ig g y e rk ö c z ö k ; te h á t ig e n k ö n n y ű e ré n y s z á m u n k ra az a lá z a to s s á g ; v a g y is , h o g y az id e ig ó rá ig é lő e m b e r, a k in e k te s te c s a k ú g y e lfo n n y a d m in t a r é t i f i i , le lk e tu d a t la n , á l lh a ta t la n a jó b a n , b iz o n y h a o k o s n e m fú j ja fe l m a g á t, n em k e v é ly , h a n e m in k á b b a láza tos .

É s m é g is v a jm i so k s z o r m é g az Is te n h á z á b a n is lá tu n k e m b e re k e t, k i k fe n h o rd já k fe jő k e t , m e g v e t ik té rd e lő em ­b e r tá rs a ik a t , s ú g y v is e l ik m a g u k a t, h o g y k ív á n a to s m i­

s z e r in t k ü ld jö n Is te n v á l la ik r a k e re s z te t, h o g y ta n u lja n a k Is te n sz. fö ls é g e e lő t t m e g h a jo ln i, s té rd re esn i. A k i az Is te n h á zá b a n v a la m it ta r t m a g a fe lő l, je le , h o g y m é g n e m is m e r i a n a g y fö ls é g ü Is te n t. ím e K . U . n e m csu p á n e m b e r v o lt , h a n e m Is te n is e g y s z e m é ly b e n : n em is szo­r u l t im á ra , m e r t k ö n y ö rg é s n é lk ü l is s e g íth e te t t v o ln a k in ja in , k e z é b e n lé v é n az Is te n m in d e n h a tó s á g a ; m é g is a fö ld re b o ru lt . M i ly e n cso d á ja ez K . U . a lá z a to s s á g á n a k !

M o s t m á r g o n d o ld e l k é r . lé le k m i ly e n a lá z a tta l k e l l n e k ü n k n y o m o r u lt e m b e re k n e k im á d k o z n u n k ! A k á r m i­

ly e n n a g y u r, v a g y g a z d a g p o lg á r lé g y , Is te n e lő t t ne lé g y rá ta r tó , m e r t m ik o r im á d k o z o l k o ld u s v a g y . S e m m id sincs, a m it Is te n n e m a d o tt v o ln a ; s e m m m id sem m ara d , h a Is te n m e g n e m ta r t ja , m e g n em ő rz i. G a z d a g o k és s z e g é n y e k , u ra k és s z o lg á k m in d e g y tö l-e g -y ig Is te n re s z o ru lu n k s tő le k e l l k é rn ü n k a szá jba v a ló fa la to t . H a

te h á t Is te n n e k e g y s z ü lö t t f ia im á d k o z n i a k a rv á n , té rd e ire e s ik , ső t a rc z á ra b o ru l m e n n y e i a ty ja e l ő t t : m e n tü l in ­k á b b k e lle n e n e k ü n k , v é tk e s s z o lg á k n a k , h a le h e tn e m é g m é ly e b b e n le b o ru ln u n k szen t fö ls é g e e lő t t , a lá za to sa n im á d k o z n u n k , h o g y m e g h a llg a tá s t n y e r jü n k . És h a m a jd eszedbe ju t , h o g y te m é g is k ü lö n b e m b e r v a g y , m in t am a s z e g é n y e k a te m p lo m c s a rn o k á b a n , m e r t v a n b i r to k o d s n e m szo ru lsz az e m b e re k irg a lm a s s á g á ra , m in t a zo k ,

k i k m e lle t te d ü ln e k , h a m e g t is z te l a p a p is, k i az o l tá r ­n á l Is te n n e k á ld o z — e l ne b iz d m a g a d ; m e r t a h a lá l m in d e n t e g y e n lő v é tesz. A c z if ra ru h á t le v e s z ik ró la d , s v is e lte s k ö n tö s t ö lte n e k rá d , m e r t a fé r g e k szám ára ez is fe le s le g e s ; a k a p u n , m e ly e n n é g y ló v a l k ih a jto t tá l , g y á s z é n e k k e l v is z n e k k i , p u h a v á n k o s h e ly e t t fo rg á c s lesz fe je d a la t t , de h a s e ly e m p á rn á t is te n n é n e k , rá d nézve m in d e g y lesz. U tó v é g re k is z á ra d a te s t és c s o n tja id s a s z e g é n y e k c s o n tja i k ö z t sem m i k ü lö n b s é g sem lesz, a lá b ­s z á ra k ró l n em is m e r ik fe l az u tá n u n k é lő e m b e re k , ha

v á jjo n fé n y e s c z ip ő t v is e lté l v a g y m e z it lá b já r tá l . T e h á t h a jts d m e g b ü s z k e fe je d e t, s a lá z a tta l im á d d Is te n e d e t, k i v é g e tte d a k e n y é r sz in b e re jtő z ö t t .

b ) K r is z tu s U . im á ja á lla n d ó v o l t és k i ta r tó . y^Ismét másodszor elméne és imádkozék^'-'' ,^harmadszor is elméfie és iinddkozék.'-'’ (M á té 26, 42.) A z édes Ü d v ö z ítő n e m csa k e g y ­k é t fo h á s z t b o c s á to tt Is te n h e z , h a n e m a h o g y a s z e n ta ty á k Í r já k 3 ó rá t t ö l t ö t t im á b a n . K in e k v o l t n a g y o b b jo g a , h o g y le g o t t m e g h a llg a t ta s s é k Is te n tő l? B iz o n y á ra n e m a b ű n ö s ö k n e k , h a n e m a m e g te s te s ü lt ig é n e k ; és m é g is m i ly

hosszasan, k i ta r tó a n im á d k o z ik . K ö v e s s ü k az édes Ü d v ö ­z í tő t és m e n tü l n a g y o b b a ve sze d e le m , a n n á l hossza^bbra n y u jts u k im á in k a t . O ly a n s z ü k s é g ü n k v a n a fo ly to n o s im á ra , h o g y k á r t ne v a l l ju n k , m in t a k á r a lé le g z e tv é ­te lre , h o g y m e g ne fu l la d ju n k . K é s z u g y a n Is te n a se­g íts é g re , de Íg é re te s z e r in t, csa k a k k o r s e g ít m e g , h a im á b a n k é r jü k , e g y é b k in t p e d ig o ly a n u r , a k i s e n k ire nem s z o ru lt, és s e n k in e k sem ta r to z ik v a la m iv e l. D e v i ­szo n t o ly a n gazdag ', a k i az adásba b e le n em fá ra d , s g a z ­

— 143 —

d a g s á g a k i n e m ü rü l soha. N e m o n d já to k : n em tu d o k a n n y i im á d s á g o t, h o g y s o k á ig im á d k o z z a m ; lá m K . U . tu d ta m in d a 150 z s o ltá r t , s n in c s b e n n e k é ts é g , h o g y m é g m ás szép im á t is m o n d h a to tt v o ln a Is te n h e z , de m ás k ö n y ö rg é s t n e m m o n d o tt, c sa k ez t az e g y e t is m é te l te :

„A tyám , ka lehetséges m ú ljék e l tőlem e pohár, m indazálta l nem a m in t én akarom, hanem am in t Te.“ (M á té 26, 3 g .)E z t a k is im á t a k á r k i m e g ta n u lh a t ja , s h a b a jo k s z o ro n g a t­n a k , m o n d d e l tö b b s z ö r ; a k á rh á n y s z o r m o n d o d , ha n e m ig a z s z iv v e l, m in d ig K r is z tu s t k ö v e te d á l lh a ta to s im á ­já b a n .

I ly k é p e n a ta n u la t la n e m b e r is le h e t k i ta r t ó az im á b a n . S o k s z o r m á r ké sze n v a n n a k az a já n d é k o k , m e ly e k e t Is ­te n a k i ta r tó im á n a k szán t, de az e m b e re k n e m á l lh a ta ­to s a k s e lv e s z t ik az t, m i t az Ú r is te n a k i ta r t ó im á n a k szánt. S o k s z o r, h a csa k e g y - k é t n a p ig fo ly ta tn á im á já t a b e te g , v is s z a k a p n á e g é szsé g é t; m é g cs a k e g y - k é t im a v o l t szükséges, h o g y e lle n s é g ü n k m e g s z e líd ü ljö n , s ne

b á n ts o n ; s o k s z o r m á r csa k e g y fo h á sz v a n h á tra , h o g y az Is te n á ld á sa e l ne m a ra d jo n , de a s z e g é n y e m b e r e l- h a g y ja im á já ts e lm a ra d a jó , a m ié r t k ö n y ö rg ö t t , m it e ln y e rn i ó h a jto t t . K r is z tu s U r u n k ezen p é ld á ja a r ra in d í to t t so k já m b o r e m b e rt, h o g y p u sz tá b a v o n u lta k , s o t t á llh a ta to s a n im á d k o z ta k , soha m é g m u n k a k ö z b e n sem h a g y v á n e l az im á t. D e h a p u s z tá b a n e m v o n u lh a tu n k e rre v a ló k az ú g y n e v e z e tt rö p im á k , m e ly e k k e l az e m b e r m e g s z e n te lh e t i

egész n a p já t, Is te n d ic s ő s é g é re fo r d í th a t ja m in d e n m u n ­k á já t. M ik o r m e g k e z d i n a p i d o lg á t a já m b o r k e re s z té n y , c s a k a z t m o n d ja : Is te n d icső sé g é re ! M ik o r h a r a g í t já k : ne v íg y m in k e t a k ís é r te tb e . M ik o r v é tk e z e t t : bocsásd m e g v é t ­k e in k e t ! M ik o r az ó ra ü t ; lé g y v e le m Is te n e m , m ik o r u to ls ó ó rá m ü t s tb . I ly k é p e n á llh a ta to s a k le s z ü n k az im á b a n s fo ly to n im á d k o z h a tu n k , m in t az irá s p a ra n c s o lja . E g y é b ­i r á n t n e m a s o k szó te s z i a jó im á t, h a n e m a s z ív n e k só ­h a jtá s a ; haszn o sa b b a sze m n e k sírása , s e m h o g y a sz á jn a k já rá s a . A m i Is te n ü n k a s z ív n e k k iá ltá s á t jo b b a n h a ll ja , s e m h o g y a n y e lv p e rg é s é t, a k ö n y h u lla tá s c s e p p je i jo b b a n

_ 144 —

m e g in d í t já k a ty a i i rg a lm á t, s e m h o g y a szép im á d sá g o s szavak .

c) K . U . ú g y im á d k o z o tt ; h o g y s a já t a k a ra tá t t e l ­je s s é g g e l az Is te n re b iz ta : „ le g y e n m e g a k a ra to d , n e m az e n y é m !" A z a z , h a a k a ro d m e n n y e i a ty á m , kész az én

fe je m a tö v is k o ro n á h o z , k e z e im a va ssze g e kh e z , o ld a la m a d á rd á h o z , é le te m a h a lá lh o z ! É s e z e k k e l a rra ta n i to t t m in k e t, h o g y m ik o r b a jo k b a n v a g y u n k , ú g y k é r jü n k tő le sza b a d u lá s t, h o g y ö sz. F ö ls é g é n e k tö r v é n y t ne s z a b ju n k ,

h a n e m a lá za to sa n je le n tv é n ó h a jtá s u n k a t, sze n t a k a ra t já ra b iz z u k m a g u n k a t , h o g y a z t c s e le k e d je v e lü n k , a m it jo b b ­n a k Í té l. E z t k ív á n ja n e m csa k az ö is te n i F ö ls é g e s a m i a la c s o n y s á g u n k , h a n e m a m i sa já t ja v u n k is. M e r t az e m b e r n a g y o n b u ta a jö v e n d ö t i l le tő le g ; n é h a o ly a n o k a t k é r , h o g y Is te n ép a k k o r sú jta n á , h a m e g a d n á , a m it k é r ; te h á t s z e re te tb ő l m e g nem h a llg a t ja , m e r t e lő re lá t ja , m i­ly e n s ze re n csé tle n sé g k ö v e tk e z n é k b e lő le . A m i k iv á n a ta in k

v a jm i so k s z o r o ly a n o k , m in t a lá z b e te g v á g y a i, k i fo ly to n az a b la k o n k iu g r a n i k é s z ü l, s ja j n e k i, h a v issza n e m ta r t já k . E z o k o n a z é rt is k e l l k ö n y ö rö g n ü n k , h o g y m e g ne h a llg a s s o n m in k e t, m ik o r ó h a jtá s a in k az ő a k a ra t já v a l e lle n k e z n e k . P é ld á u l s o k s z o r g o n d o lju k , h o g y jó v o ln a , h a Is te n ezen k e re s z t tő l (p é ld á u l a fe jfá já s tó l) m e g s z a b a d íta n a ; a z o n b a n Is te n lá t ja , h o g y b ű n ö s m u la ts á g o k b a k e v e re d ­n é n k , h a ezen b a j v issza n e m ta r ta n a . Jó v o ln a , (ú g y v é l ­jü k ) h a g a z d a g o k le n n é n k ; de n e m c s a k Is te n , h a n e m m i

is lá t tu k m á r, h o g y a h ir te le n m e g g a z d a g o d o tt e m b e re k Is te n tő l e lp á r to l ta k s e lk á rh o z ta k ; te h á t Is te n , h a sze re t, n e m te h e t g a z d a g g á . K é p z e ljé te k csak , m i tö r té n n é k , h a Is te n m in d e n k é ré s ü n k e t m e g h a llg a tn á ; a k k o r a k a p z s i fö s v é n y e k m in d e n n a p te m p lo m b a m e n n é n e k , h o g y m é g

tö b b p é n z t a d jo n n e k ik , s a k k o r e l le n k e z n é k s a já t p a ra n ­c s a iv a l, m e r t n a g y o b b íta n á fö s v é n y s é g ü k e t, a m i v é te k ; a k k o r a k e v é ly e k m in d p ro c z e s s ió k ra já rn á n a k , c s a k h o g y m e g h a llg a s s a Is te n k e v é ly v á g y a ik a t s m é g in k á b b fö n n e b b n o rd h a s s á k fe jő k e t ; té rd e n á l lv a az o l tá r e lő t t esedezné­n e k a k k o r a b o s z u á lló k , a z é rt s o v á ro g v á n , h o g y v e r je

Alkalmi szent böszódek, lO

— 145 —

m e g Is te n e lle n s é g e ik e t^ k i k ta lá n csak szo ros k ö te lm e ik e t te l je s í te t té k , m ik o r n e k ik ro s z a t c s e le k e d te k s a k k o r I s ­te n n e k e g y é b d o lg a sem v o ln a , m in t o s to r t s u h o g ta tn i az e m b e re k fe le t t , h o g y e g y n é h á n y g a z n a k im a k iv á n s á g a it te lje s íth e sse . V a jm i szerencse, h o g y v é g te le n b ö lc s e s é g ü s ig a z s á g o s azon Is te n , k ih e z im á in k a t in té z z ü k , a z é rt le g y e n m e g az ö a k a ra t ja , azaz a k k o r h a llg a s s o n m e g , m ik o r n e k i te ts z ik . K . U r u n k nem v o l t u g y a n i ly e n tu d a t­la n , m in t m i, tu d ta , m it le h e t v a g y n e m le h e t k é r n i I s ­te n tő l, de m iv e l m in k e t, r ö v id lá tá s ú e m b e re k e t a k a r t ta n í ta n i, b e v a l lo t ta , h o g y e m b e r i te rm é s z e te id e g e n k e d e tt a s z e n ve d é s tő l s k é r te Is te n t, h o g y az is z o n y ú k ín o k tó l m e n tse m e g ; m in d a z o n á lta l n em tö rő d v é n te rm é s z e ti h a j­la m a iv a l, h a th a tó s a n k ö n y ö rg ö t t , h o g y h a jts a v é g re is te n i

a k a ra t já t .H a az ö rd ö g a rra k é s z te tn e , h o g y k ö v e te ld Is te n tő l

k é ré s e d m e g h a llg a tá s á t, g o n d o ld e l, h o g y az ö rd ö g a m i e lle n s é g ü n k , k i fo ly to n ro s z a t fo r r a l e l le n ü n k ; Is te n p e ­d ig a m i édes a ty á n k , k i g y e rm e k e it s z e re ti. Ö m o n d o t ta : „én teremtettelek, én hordalak, én megszabaditlak.'-'' (Iza j. 46, 4,) A z A ty á n a k k a r ja ib a n k ö n n y ű p ih e n n i, k ö n n y ű v i te tn i m a g u n k a t o da , h o v a ö a k a r ja . Is te n ezen a ty a i a k a ra tá t b e n ső sé g 'g e l te l je s í te t te m a g y a r sz. E rz s é b e t, k i e k k é p e n im á d k o z o tt , m ik o r m e g h a lt a fé r je s r o k o n a i k i t a ­s z íto t tá k a v i lá g b a : „ U r a m és Is te n e m , te tu d o d , m ily e n b o ld o g s á g o t h o z o tt rá m fé r je m je le n lé te ; de m iv e l szen t a k a ra to d n a k te ts z e tt ö t m a g a d h o z s z ó lí ta n i, te lje s sz íve m ­b ő l a lá v e te m m a g a m a t sz. a k a ra to d n a k ; és h a s z e re te tt fé r je m e t csa k e g y im á v a l v is s z a h ív h a tn á m , n e m te n n é m , ha az a k a ra to d d a l e l le n k e z n é k ! “ ím e te h á t le h e t e m b e r­n e k Jézus im á já t is m é te ln i, az Is te n a k a ra tá t ú g y te l je s í­te n i, a h o g y a z t K . U . te l je s í te t te .

K . U . m iu tá n im á d k o z o tt , a p o s to la ih o z m e n t s a lv a ta lá l ta ő k e t. In te t te , h o g y ne a lu d ja n a k , ije s z te tte k ís é r ­tésse l, m e ly b e o k v e t le n b e le k e rü ln e k , h a n e m im á d k o z ­n a k , p é ld á t is m u ta to t t n e k i és sze m ö k lá t tá r a is m é t fö ld re b o ru lt , n a g y b u z g ó s á g g a l k ö n y ö r g ö t t , de se szó va l, se

— 1 4 6 —

d o rg á lá s s a l n e m b írh a t ta ő k e t im á ra . P e d ig ve szn i in d u l, a k i a k k o r a ls z ik , m ik o r im á d k o z n i k e lle n e . T e h á t k ö z tü n k is, a k i a ls z ik , m ik o r im á d k o z n i k e lle n e , ú g y já r , m in t az a p o s to lo k , m in t sz. P é te r , a k i m e g ije d v é n , m e g ta g a d ta K r is z tu s t . C sa k im é n t b iz to s í to t tá k U ru n k a t , h o g y h a ln i m e n n e k v e le , P é te r p e d ig m e g a k a r t v e re k e d n i az Ü d - v ö z itö é r t , s a fő p a p u d v a rá b a n e g y le á n y z ó k é rd é s é re az t fe le l te : n e m is m e re m K r is z tu s t ! — P é te r , te nem is m e re d az U ra t? U g y e b á r m e g is m e rte d a T á b o r h e g y é n , m ik o r

m e n n y e i d ic s ő s é g é t m e g m u ta tta , m o s t p e d ig m e g ta g a d o d , m ik o r sze nvedésében k e l le n e ré s z e s ü ln i? U g y e b á r m e g ­is m e rte d , m ik o r ja jg a t tá l, h o g y e lm e rü ls z a te n g e r i h a ­b o k b a n , s ö k is e g í te t t . M e g is m e rte d , m ik o r csodásán g y ó ­g y í t o t t , m o s t p e d ig a s z o lg á ló k é rd é s é re m e g ta g a d o d ? E z a v i lá g sorsa. M ik o r b a rá ta in k g a z d a g o k , a k k o r d ic s é r­jü k , m a g a s z ta lju k , m a g u n k é n a k m o n d ju k , e g e k ig e m e ljü k , de h a sze re n c s é tle n e k , e l fo rd u lu n k tő lü k , e lk e rü l jü k , m in th a

sohasem is m e r tü k v o ln a . í g y já r t az édes Ü d v ö z ítő , Is te n ­n e k is m e r té k , lá tv á n m in d e n h a tó s á g á t, de m ih e ly t e m b e r i g y a r ló s á g á b a n je le n tk e z e t t , e l fu to t ta k tő le , P é te r m é g m e g is ta g a d ta .

I ly k é p e n a k e g y e s J é zu s t n e m c s a k e lle n s é g e i, h a n e m ta n í tv á n y a i is k ín o z tá k , fá jd a lm a it s o k a s ito t tá k , m e r t n a g y s z iv b e li s zo m o rú s á g á ra e se tt, h o g y e g y k é t ó ra m ú lv a m é g P é te r is, k i t a n n y i s o k s z a b a d a lo m m a l ru h á z o t t fe l, m in d e n e k h a l la tá ra m e g ta g a d ja . E té n y h á ro m ta n ú s á g o t fo g la l m a g á b a n ; e lő szö r, h o g y m ik o r b a jb a n v a g y u n k

im á d k o z v a v ír ra s s z u n k s k é r jü n k e rő t az Is te n tő l, P é te r b u k á s á n a k e le je o t t k e z d ő d ö tt , m ik o r á lo m n a k a d ta m a ­g á t. M á s o d s z o r, v a la m in t a te n g e re n h a jó z ó k le g in k á b b a t tó l fé ln e k , h o g y fö ld b e ne ü tk ö z z é k a h a jó , ú g y m i se

ra g a s z k o d ju n k a fö ld i v ig a s z ta lá s o k h o z . H a rm a d s z o r, h a b a rá ta id e lh a g y n a k , b o s z a n k o d á s h e ly e t t fo h á s z k o d já l az Is te n h e z , e z e k e t m o n d v á n : „ U r a m Jézus v e le d is ú g y b á n ta k a p o s to la id , m in t v e le m r é g i jó b a rá ta ím ; á ld a ssé k é rte sze n t n e ve d , h o g y k is m ó d o t m u ta t tá l, m ik é p e n k ö ­v e th e s s e le k ! “

— 147 ~

M id ő n K . U . ú g y b u s o n g o tt , h o g y a k e s e rű s é g tő l v é r t iz z a d o tt, e g y a n g y a l je le n t m e g n e k i, b á to r í tv á n ö t. (L u k . 22, 43.) K . U . u g y a n n e m s z o ru lt az a n g y a l b iz ta ­tá sá ra , m e r t h isze n n e m h a l lh a to t t tő le o ly a s m it , a m it nem tu d o t t v o ln a , m o n d h a tta is v o ln a : tá v o z z á l, tu d o m m it k e l l te n n e m . Á m d e K . U . a lá z a to s s á g b ó l e lfo g a d ta a v ig a s z ta lá s t s z o lg á já tó l, az a n g y a ltó l. H a e n g e d te m a g á t m e g k is é r te tn i az ö rd ö g tő l, m e g h a llg a t ta az a n g y a l v ig a s z ­ta lá s á t is. N e m je g y e z té k fe l az e v a n g é lis tá k , m ily e n sza­v a k k a l b á to r ito t ta , de h ih e tő le g ig y s z ó lt az a n g y a l (G á b ­r i e l ) : „ E lv é g e z te te t t az is te n i ta n á csb a n , h o g y 15 ó ra

m ú lv a k in o k tó l te rh e lv e , m e g h a lj az e m b e r i n e m ü d v é é rt. E ze n v é g z é s t m a g a d is e l fo g a d ta d ; j ö j j te h á t és h a jts d v é g re a m e g v á ltá s n a g y m ü v é t. H a e lv é te t ik tő le d a p o ­

h á r, veszve v a n az e m b e risé g , k ö n y ö r ü l j te h á t te s tv é re i­d e n ! T e k in ts a p o k o lra , m e n n y i lé le k e se n g s z a b a d u lá sé rt, a sze n t p a tr ia rc h á k , p ró fé tá k m in d e lk á rh o z n a k , ha nem k ö n y ö rü ls z r a j t o k ; te k in ts az é g b e , m e n n y i h e ly m a ra d t ü resen , m e ly e k csu p á n a k k o r te ln e k m e g , h a irg a lm a z o l n e k ik , m e g h a lv á n é r tö k . V á j jo n m e g e n g e d e d -e , h o g y L u c i fe r e n n y i lé le k v e s z e d e lm é v e l d ic s e k e d jé k !? K is e b b lesz a k k o r m e n n y e i a ty á d k ü ls ő d icső sé ge , az a n g y a lo k ö rö m e , m e g s e m m is ü l az e m b e re k ü d ve . K e l j f ö l te h á t s h a rc z o ld v é g ig a m e n n y o rs z á g csa tá já t. H a l j m e g é r tö k , h o g y ö rö k re m e g ne h a lja n a k a n é p e k m i l l ió i . E z az A ty á n a k p a ra n c s a ! “ M e g h a jo lt K . U . az is te n i vé g z é s re , s á ta d ta m a g á t a h a lá l g y ö tre lm e in e k .* )

A z a n g y a l m e g je le n é se a z é rt tö r té n t , h o g y lá s s u k ,

m is z e r in t soha e g y im á d s á g sem k e r ü l i e l az Is te n f ig y e l ­m é t, h o g y m in d e n im á n a k v a n e re d m é n y e . E z t ne fe le d ­jé k a k e re s z té n y e k , m in d e n im á n a k , m e ly e t Is te n h e z in ­té z ü n k , v a n s ik e re . N e m o ly a n az im a , m in t a n a g y u r a k ­h o z b e n y ú jto t t fo ly a m o d á s , m e r t h a a fo ly a m o d á s ra ta g a d ó v á la s z t ka p sz , h iá b a k ö n y ö rö g té l, s ik e r te le n v o l t fá ra d o -

— 1 4 8 —

*) S ta n ih u rs tii: D e i im m orta lis in co rp o re m o rta li pa tien tis h is to ria . T y rn a v ia e 1752. Pag. 56.

~ H o ­

z á so d ; de a k i im á d k o z ik , ha n e m n y e r i is m eg ’, a m ié r t k ö n y ö rg ö t t , n e m h iá b a fá ra d o tt . U g y a n is h a Is te n n em a d ja is m e g a z t, m ié r t k ö n y ö rö g tü n k , m e g a d ja a v ig a s z ­ta lá s t, s a m i fő , az Is te n a k a ra t já n v a ló m e g n y u g v á s t, a készséges szenvedés k e g y e lm é t, é rd e m e id s z a p o ro d á s á t; ez p e d ig e fö ld ö n , m e ly az é rd e m g y ii jté s h e ly e , s o k k a l tö b b e t é r, n a g y o b b k in c s , m in th a v a la m e ly b a j tó l m e g ­s z a b a d íto tt v o ln a , v a g y v a la m i j ó t a já n d é k o z o tt v o ln a . U g y a n is a fö ld i jó csa k e g y n e h á n y é v ig ta r t , a s ir m e g ­fo s z t m in d e n tő l ; a szenvedés ju ta lm a p e d ig ö rö k , e g y k é t é v i b a jló d á s é r t soha m e g n e m szűnő jó k k a l fiz e t. V á la s z - szon, a k i o ko s , vá la sszo n m o s t, m íg nem ké ső , m o s t m o n d ­ju k n a p o n k in t és ó r á n k in t : A ty á m , ne az én a k a ra to m tö r té n jé k , h a n e m a t ie d ! Á m e n .

I V .

Mért szenvedett K. Urunk.

„ Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött f iá t adá^ ̂ ! (Ján,I I I . i6 .)

H o l v o l t a p a ra d ic s o m , a z t s e n k i sem tu d ja . U g y a n is fö ld ü n k a v iz ö z ö n á l ta l fe le t te m e g v á lto z o t t , a s z á ra z fö l­d e t n é m e ly h e ly e n e ls ö p ö r te a v iz á r , m ás h e ly e n o ly h e - g }^e ke t, o ly v ö lg y e k e t tá m a s z to tt, h o g y n e m le h e t tö b b é m e g h a tá ro z n i, m e rre fe k ü d t a p a ra d ic s o m , h o l e lső szü ­lé in k (Á d á m és É v a ) e g y k is id e ig b o ld o g u l é lte k , a z tá n

v é tk e z v é n , e lv e s z te tté k a b o ld o g s á g o t. E g y n é m e ly t u ­dós a z t m o n d ja , h o g y a szen t fö ld ö n , a h o l K . U . ta n í ­t o t t le t t v o ln a a p a ra d ic s o m , s azon b a r la n g , m e ly b e n K .

U . s z o m o rk o d o tt s v é r t iz z a d o tt, u g y a n a z o n h e ly v o ln a , h o v a e lső s z ü lé in k e lre jtő z te k a bűnbeesés u tá n és k e ­se rvesen s ira t tá k e n g e d e tle n s é g ü k e t. E ze n h e ly e n ,^kezde remegm és borzadni.'^ (M á rk . 14, 33). A n n y ib a n ig a z e d o lo g , h o g y U r u n k c s a k u g y a n Á d á m és É v a v é tk e m ia t t s z e n v e d e tt, a z é rt re m e g e tt, m e r t lá t ta az ő sb ü n m in d e n

k ö v e tk e z m é n y é t, n em csa k a v i lá g v é g é ig , h a n e m az ö rö k ­k é v a ló s á g b a n i s ; szem e e lő t t v o l t m in d e n e g y e s e m b e r b ü n h a jla m a , m e ly e t az e re d e n d ő b ű n b ő l ö rö k ö lt , s az e b b ő l tá m a d t v é tk e k so ka sá g a , v a la m in t e z e k n e k k ö v e t ­k e z m é n y e i ; m e r t s o k e g y e s b ű n tö b b n e m z e d é k e n á t

sze d i á ld o z a ta it . T e h á t a b ű n m ia t t s z e n v e d e tt az Ü d v ö ­z ítő ; Á d á m és u tó d a in a k b ű n e i m ia tt . A k e re s z t m a g a sz ­to s e lle n té te a fá n a k , m e ly a la t t ős s z ü lé in k p ré d á ra v e ­te t té k u tó d a ik a t.

M id ő n K . U r u n k a t L á z á r s ir já h o z v e z e tté k s lá t ta a m in t h a lo t t i le p e lb e b u r k o lv a h o lta n fe k ü d t , s i r t fe le tte . M o n d tá k is az e m b e re k , k ö n n y e z n i lá tv á n az U r a t : mennyire szerette — V á jjo n m it m o n d ju n k m i, k i k fe ­le t t n em csa k k ö n n y e z e tt K r is z tu s , h a n e m v e re jté k e z e t t is ; a s z e re te t n e m csa k k ö n y ű t , h a n e m v é r t fa c s a r t k i

te s té b ő l ? ! A z t g o n d o ld e l k é r . lé le k , h o g y o t t a b a r ­la n g b a n a te v é tk e id m ia t t b o r u l t a fö ld r e s a h a lá l la l tu s a k o d o t t és n in c s o ly e m b e r i te re m tm é n y , m e ly m ia t t n em s z e n v e d e tt v o ln a . N in c s o ly a n e rő a v i lá g o n , m e ly az Is te n f iá t m e g ö lh e tte v o ln a , h a m i n e m v é tk e z tü n k v o ln a , h a az e m b e r is é g e t n e m s ze re tte v o ln a . T e h á t k é t o k a v a n Jézus sze n ve d é sé n e k ; e lő szö r, h o g y v é tk e z tü n k , m ásodszo r, m e r t v é g te le n ü l s z e re te tt m in k e t.

** *I . S o k a n tö r té k m á r fe jő k e t azon, m é r t v á l la l t m a ­

g á ra az Ü d v ö z ítő o ly is z o n y ú k ín o k a t , h is z e n le h e te t t v o ln a a z t m á s k é p e n is e l in té z n i, v a g y e le n g e d n i a b ű n t, v a g y a n g y a lt , e m b e r t k ü ld e n i v á lts á g d í j g y a n á n t. K . U . b á rm e ly b e te g s é g e t rö g tö n m e g g y ó g y í to t t , a b é lp o k lo s t e g y s zó va l m e g t is z t í to t ta , te h á t e ltö rö lh e t te v o ln a a m e g - é rd e m le t t b ü n te té s t is . í g y o k o s k o d n a k az e m b e re k .

M e g m o n d o m te h á t m é r t s z e n v e d e tt az Is te n fia . A z é r t v á l la l ta m a g á ra a k ín o k a t , m e r t a b ű n m a g á n a k az Ú r is ­te n n e k m e g b á n tá s a ; és h a le t t v o ln a m ó d , m e ly á l ta l az Is te n t m e g -e n ge sz te ln i le h e te t t v o ln a , m e g te tte v o ln a ; de m iu tá n m ás m ó d n e m v o lt , h o g y m e g m e n ts e n m in k e t a k á rh o z a t tó l, e z t az is z o n y ú h a lá lt v á l la l ta m a g á ra .

— 150 —

M i n y o m o r u lt e m b e re k n em is m e r jü k az Is te n v é g ­te le n m é ltó s á g á t, te h á t n e m tu d ju k , m i ly e n is z o n y ú b ű n , m e g b á n ta n i az Is te n t, m i ly u n d o k rú ts á g a v é te k . M i a

v é tk e t a b ű n ö s e m b e r sze m é ve l te k in t jü k , a z é rt n e m b o r ­z a d u n k o ly n a g y o n tő le . M o n d ju k u g y a n , az Is te n m é l­tó s á g a v é g te le n , de nem tu d ju k m i a v é g te le n s é g ; te h á t h a s o n la tb a n a d o m e lő . U g y e b á r a k i m e g ü t i, m e g s é r ti p a j­tásá t, ro s z a t k ö v e t e l ; a k i k á ro m o lja , m e g ü t i s z ü le it , m é g n a g y o b b ro s z a t, h a lá lo s b ű n t k ö v e t e l ; a k i m e g ü tn é a k i r á ly t , ja j le n n e n e k i, m e r t m e g fo g n á k , lá n c z ra v e rn é k s n a g y o n b ü n te tn é k . D e v á jjo n m é r t ? H is z e n azonos ü tés, k á ro m lá s v o l t m in d a h á ro m ese tben . A z é r t , m e r t a k i ­r á ly fö ls é g e s m é ltó s á g a m ia tt , ezen ü tés s o k k a l n a g y o b b v é te k , s e m h o g y a p a jtá s ra m é r t ü tle g . M á r h a az egész v i ­lá g k i r á ly a i t , m é g a c s il la g o k b a n la k ó k fe je d e lm e it s a z o k n a k m é ltó s á g á t m in d e g y b e k e v e rn ö k , ez p o rsze m

v o ln a azon v é g te le n m é ltó s á g h o z k é p e s t, m e ly b e n v a n I s ­te n , m in d e n e k a lk o tó ja s te ly h a ta lm u k ir á ly a . A z Is te n

csupa fe ls é g , n a g y s á g , az e m b e r csu p a n y o m o rú s á g , s ezen v é g te le n Is te n t b á n t ja m e g az e m b e r ; in n e n va n , h o g y o ly k á rh o z a to s d o lo g a b ű n . In n e n va n , h o g y K r is z ­tu s U ru n k , a k i tu d ja m e r t lá t ta az Is te n m é ltó s á g á t, m id ő n e lg o n d o lta v é tk e in k e t , a b o rz a d á s tó l, fé le le m tő l v é r t iz za ­d o tt . M i is tu d h a tn ó k a b ű n fö r te lm e s v o ltá t , h a m é ly e n e lg o n d o ltu k v o ln a az t, m it j ó l tu d u n k , h o g y t. i. az a n ­g y a lo k csa k e g y s z e r v é tk e z te k s ö rd ö g ö k le t te k , ö rö k ö s k á rh o z a t ta l b ü n te t te ő k e t ; Á d á m É v a csa k e g y s z e r v o l ­ta k e n g e d e tle n e k s ö rö k re k iü z e t te k a p a ra d ic s o m b ó l, m in d e n u tó d a ik ra h a lá lt h o z ta k . S zám os e m b e r v a n a p o k o lb a n , k i k m iu tá n az e lső v é tk e t e lk ö v e t té k , r ö g tö n m e g h a lta k , a n é lk ü l, h o g y m e g b á n tá k v o ln a v é tk ö k e t ; s m iv e l a k i c s a k e g y g y ó n a t la n v é te k k e l m e g y a m ás v i ­lá g ra , e lk á rh o z ik , ezen e g y b ű n m ia t t s ze n v e d n e k ö rö k g y ö tre lm e t. U g y a n is „ / /« az igaz eltér az ö igazságától és gonoszt cselekszik, minden igazságai melyeket cselekedett volt, nem lesznek emlékezetben,^ (E z e k ie l i8 , 24). M in d e n jó s á g o s c s e le k e d e te h a s z o n ta la n lesz a b ű n á lta l.

— 151 —

M e r t az Is te n m e g fig é rte u g y íin ^ h o g y a b ű n b á n ó , v e z e k lö

e m b e rn e k b ű n e it m e g b o csá tja , de a z t m e g n em Íg é r te , h o g y m in d e n e m b e rn e k a k k o r k ü ld i a h a lá lt , m ik o r v e - z e k lé s re a d ta m a g á t. M iu tá n i ly k é p e n n e m tu d ju k m ik o r csap le a h a lá l, v a jm i s o k s z o r k é s z ü le t le n ü l v is z i t ú lv i ­

lá g ra az e m b e r e k e t : te h á t e g y h a lá lo s b ű n is e lé g a k á rh o z a tra .

H o g y m ily e n is z o n y ú b ű n az Is te n m e g b á n tá s a , le g ­

jo b b a n m e g ta n í to t t rá az Ü d v ö z itö , m ik o r le ir ta az u to ls ó Í té le te t . A k k o r u g y a n is a v e z e k lé s n é lk ü l i b ű n ö s ö k e l- s z a k it ta tn a k K r is z tu s tó l , n e m lesz tö b b é s z a b a d itó jo k , vé re k io n tá s á n a k se m m i h a szn á t n em v e s z ik , v e s z n i h a g y ja

ő k e t az e n y h ü lé s le g k is e b b re m é n y e n é l k ü l ; e ls z a k ita t- n a k sz. M á r iá tó l, a k i tö b b é é r tö k e sedezn i n e m fo g , s h a b á r jó sz ive va n , de g y ö t r e lm e ik k e l tö b b é n em g o n ­d o l. E ls z a k it ta tn a k a szen t a n g y a lo k tó l, k i k a z o n tú l ő r iz n i

nem fo g já k , s ö té t b ö r tö n ü k b e n tö b b é m e g n e m lá to g a t­já k , k iá ltá s a ik a t m e g n e m h a l lg a t já k . E ls z a k i t ta tn a k r o k o ­n a ik tó l , az a ty a f ia i tó l , az a n y a le á n y a itó l, s p e d ig ö rö k re ,

m e r t a z o n tú l e g y m á s iz e n e té t, v ig a s z ta lá s á t h a l la n i n em fo g já k . S ő t m iv e l a s z e n te k az Is te n Í té le té t s z ű k s é g k é - p e n ja v a l ln i fo g já k , m e r t fe lv i lá g o s í to t t é r te lm ö k á l ta l

b e lá t já k s z ig o rú ig a z s á g á n a k h e ly e s s é g é t, m é g ö rü ln i fo g n a k , h o g y íg y tö r té n t . N e m csa k K . U . h a n e m az

ü d v ö z ü lt a ty a e lk á rh o z o t t f iá n a k , az ű d v ö z ü lt a n y a e l- k á rh o z o t t le á n y á n a k a z t fo g ja m o n d a n i : tá v o z z á l tő le m ö rö k re . N e m fá jd a lm a s ré s z v é tte l, h a n e m u j jo n g ó ö rö m ­m e l fo g já k h a l la n i az e lk á rh o z o t t r o k o n o k ja jk iá ltá s a í t , n é z n i k ín ja ik a t . M in d e m e . fá jd a lo m , á to k , is z o n y ú k é t ­ségbeesés m é r t e s ik rá jo k ? M e r t m e g b á n to t tá k a n a g y fö ls é g ű Is te n t. L á m i ly e n a b ű n , i ly e n is z o n y ú k á rh o z a - to s d o lo g .

M iu tá n a s a rc z o t m i m e g n e m f iz e th e t tü k , azaz nem te h e t tü n k e le g e t b ű n e in k é r t , k iz á ra t tu n k a m e n n y b ő l, a k á rh o z a t le t t o s z tá ly ré s z ü n k , e lv e s z tü n k v o ln a . M e r t h a ­b á r Is te n m in d e n h a tó , n e m a k a r t s a já t a d o t t szava , is te n i-

le g h o z o tt tö rv é n y e e lle n c s e le k e d n i; m á r p e d ig Is te n

— 152 —

ö rö k tö rv é n y e , h o g y a k i b ű n t k ö v e te t t e l, az b ü n te té s t sze n ve d je n . E z o ly a n tö r v é n y , m in t b á rm e ly m ás te rm é ­sze ti tö rv é n y , p é ld á u l h o g y a m i nehéz, az, h a fö l nem

ta r t já k , le fe lé e s ik . I ly e n á lla p o tb a n m it te t t az Ú r is te n , v o l t - e b e n n e a n n y i ir g a lo m , h o g y a n n y i m i l l ió e m b e r e l

ne veszszen. A z Ú r is te n e k k é p e n fe jte t te m e g a nehéz k é rd é s t. S ze n t János m o n d ja : -„Úgy szeretlé Isten a v ilá ­got, hogy az ö egyszülött f iá t adá, hogy minden, a k i ö benne hisz, e l ne vesszen, hanem örök élete legyen.'-'’ ( I I I . i6 .) A s z e re te t m e g fe jte t te a nehéz d o lg o t , K . U . te s te t v e t t fö l , e b b e n s z e n v e d e tt s e le g e t te t t az Is te n ig a z s á g á n a k . A z ó ta m e g s z ű n t az Is te n h a ra g ja fe le t tü n k , a zó ta az Is te n m in ­d e n e g ye s e m b e r i le lk e t a s z e re te t h á ló já v a l vesz k ö r ü l ,

s jo g o t a d o tt n e k i m e n n y o rs z á g ra , az e lb u k o t t a n g y a lo k m e g ­ü r ü l t h e ly é re . E z u g y a n n a g y t i to k , h o g y Is te n szenve ­d e t t é r tü n k , n y o m o r u lt b ű n ö s e m b e re k é r t, n e m h is z ik e l ; k a c z a g já k is az önző , csa k ö n m a g u k a t sze re tő e m b e re k , m e r t a s z e re te t i l y n a g y té n y e c s a k u g y a n fe lfo g h a t la n ,

de m é g is ig a z , m e r t m a g a az ta n í to t t rá , a k i s z a v a in a k ig a z s á g á é r t kész v o l t m e g h a ln i. (V . ö. János I . le v . I V . i6 .) E z e n t i t o k az egész h itv a l lá s fo g la la ta , m e ly ly e l m in ­

d e n m e g m o n d a to tt , a z é r t m in d e n t i t o k n á l in d o k u l a z t m o n d ju k : Is te n s z e re te tt m in k e t. T e h á t m ik o r e l le n v e t ik : h isz ez le h e te t le n s é g ! — P 'e le l jü k : Á m d e a s z e re te t m in ­d e n h a tó . I l a e l le n v e t ik : ez Is te n h e z m é lta t la n ! F e le l jü k : H a s z e re te tb ő l tö r té n ik az ö n le a lá zá s , m e g s z ű n ik m é lta t ­la n le n n i. H a a z t m o n d já k : m ié r t n e m ta r to t ta m e g in ­k á b b n a g y s á g á t, a z t f e le l jü k : a n a g y s á g jó a z o k k a l szem ­b e n , k ik e t n em s z e re tü n k .

P il la n a t ra , az önzés ó rá ib a n m e g le h e t, h o g y n em is é r t jü k a s z e re te t ezen v é g te le n k iá ra d á s á t, a m it K r is z tu s ­

b a n lá t u n k ; de m ih e ly t é l s z iv ü n k b e n a s z e re te t é rze lm e , az e lh a lt d a l la m o k fö lé le d n e k . K i h a tá r ta la n u l sze re t, a n ­n a k h ite is v é g te le n . A s z iv u t já n b e v a l l ja az ész is, h o g y m iu tá n Is te n m in d e n b e n v é g te le n , s z e re te tb e n is v é g te le n , te h á t m e g te h e tte az u ta t B e t le h e m b ő l az o la jfá k h e g y é re , o n n é t a G o lg o th á ra .

— 153

B á m u lv a e m le g e ti a ré g i tö r té n e le m ;, h o g y e g y g ö ­r ö g ; k i r á ly (X e u t ip p u s ) azon tö r v é n y t h o z ta , h o g y a k i fe ls é g á ru lá s t k ö v e t e l, az s z e m e itő l m e g fo s z ta s s é k s b ö r ­tö n b e k e rü l jö n . T ö r té n t , h o g y a k i r á ly f ia lá z a d t fe l a k i r á ly e lle n . M i t te g y e n m á r m o s t a k i r á ly ? H a m e g nem b ü n te t i, sa já t tö r v é n y é t g y a lá z z a m e g s m e g s z ű n ik le n n i ig a zsá g o s . M á s ré s z t a ty a i s z ive b o rz a d o t t azon g o n d o la tra , h o g y f iá t ö rö k re v a k k á te g y e . E n n é lfo g v a m it t e t t ? F iá ­n a k csa k e g y ik szem é t v á g a tta k i , a m á s ik é r t s a já t sze­m é t s z u ra tta e l, i ly k é p e n f ia i r á n t i h a tá r ta la n s z e re te tb ö l m a g á ra v e tte a b ü n te té s m á s ik fe lé t . H a s o n la g te t t az Ú r is te n , szem ben a b ű n ö s e m b e re k k e l. C s a k h o g y m é g tö b b e t, n e m a b ü n te té s fe lé t , h a n e m az e g é sze t v e tte m a ­g á ra , sa já t f iá t a d ta oda , k i t jo b b a n sze re t, m in t az e m ­b e r a k é t szem ét, és ezen f iú n e m a szem e v i lá g á t , n e m te s té n e k v a la m e ly ik ta g já t , h a n e m é le té t á ld o z ta fe l, o ly k in o s h a lá lla l, m e ly b o rz a d á s t oko z .

A z Ú r is te n m é g e n n é l is tö b b e t te t t . M id ő n a k i r á ly

v a la k i t a b ö r tö n b ő l k ib o c s á t, az b iz o n y á ra n a g y k e g y e ­le m . H a a k i r á ly irg a lm a n a g y , m e g h a g y ja n e k i, h o g y k é r je n v a la m i k e g y e lm e t s az is m e g a d a t ik n e k i. A sze­g é n y fo g o ly ru h á t , k is p é n z t, fo g la lk o z á s t k é rn e , h o g y k e n y e ré t ke reshesse . D e az soha sem ju tn a eszébe, h o g y k é r je a k i r á ly t , h o g y f iá v á fo g a d ja ! E z t m á r se m m in e m ű k i r á ly , b á r m ily jó s z iv ü le n n e k ü lö n b e n , m e g n e m te h e tn é . C s a k u g y a n i ly e n f ö ld i k i r á ly a l ig h a lé te z ik . É s im e ez is m e g tö r té n t és p e d ig v e lü n k ; a v i lá g n a g y u ra , k ir á ly a , k i a v i lá g o t te re m te t te , o d á ig m e n t v é g te le n s z e re te té - b e n , h o g y m in k e t b ű n ö s ö k e t f ia iv á fo g a d o t t . H o g y a n tö r té n t m e g ez ? H is z e n Is te n és e m b e r k ö z t s o k k a l n a ­g y o b b a tá v o ls á g és k ü lö n b s é g , m in t a k i r á ly és k o ld u s g y e re k , g á ly a ra b és sze n t k ö z ö t t ; h o g y a n tö r té n t m e g ez ? Is te n v é g te le n irg a lm a n e m te k in te t te b ű n e in k e t , nem n y o m o ru s á g u n k a t, f ia iv á fo g a d o t t , h o g y K r is z tu s U r u n k ö rö k ö s tá rs a iv á le g y ü n k . A m in t K r is z tu s az Is te n v a ló s á ­g o s f ia e m b e rré le t t , ép ú g y m i e m b e re k fo g a d o t t f ia iv á le t tü n k , a z é rt im á d k o z u n k : M ia ty á n k , k i v a g y a m e n y -

~ 154 —

nyekben! Krisztus ami testvérünk, s majdan az égben vele egy családot fogunk képezni.

De ha mi az örökkévaló k irá ly fogadott fiai vagyunk, hol az aranyos ruha, a korona, a k irá ly i pálcza? Ezen kérdésre magatok is megfeleltek, mert tudjátok, hogy ez az élet a lig tart egynéhány esztendeig, s 50 év múlva e helyen azok fognak imádkozni, k ik rólunk már semmit sem fognak tudni, s igy lesz a dolog a világ végéig. Tehát ez az élet csak előkészület, érdempálya, s a jutalom a halál után következik. Ha ez az élet csak előkészület, vájjon k i óhajtana itt aranyos ruhát, k irá ly i pálczát, koronát, hol az Istenfia is szenvedett, gúnypalás­tot és tövis koronát viselt. Ne csodálkozzunk, hogy a mi életünk vége hat deszka, mikor az Isten fia kereszten lehelte k i lelkét. Nem lennénk az ö testvérei, ha hozzá nem volnánk hasonlók. Tehát az Istenfiusitás jutalma, a k irá ly i élet, csak e fö ld i zarándoklás után következik.

K . U. szeretete nemcsak abban nyilatkozott, hogy megváltott minket a bűntől és örök haláltól, de főleg abban, hogy „miképen“ váltott meg. Ugyanis i. nem kény- telenségből jö tt e világra, nem is kedvetlenül, hanem el- tökéllett szándékból, csupán szeretettől vonzatva. ^^hne jövök.“ (39. Zsolt. 8.; Zsid. X . 7.) 2. A megtestesülés el­határozásakor választására hagyta Isten, hogy az embe­reket megváltsa akármily módon, akár szenvedve, akár boldogan élve e földön, mert hiszen bűneink eltörlésére elég leendett szivének egy sóhajtása. És ha ezt választja, megváltásunk ép oly tökéletes le tt volna, mint most. De K r. Urunk a halált választotta. Azért mondja sz. P á l: „A z elöite levő öröm helyett elszenvedte a keresztet, megveté a gya lá ­zatot.^^ (Zsid. X I I . 2.) Nem tűrhette ugyanis, hogy csak egy is elvesszen, mindnyáját meg akarta szerezni az égnek. Hogy megnyerje a nagyokat, k irá ly i vérből származott s meg- hódoltatta magának születésekor a keleti k irá lyoka t; hogy megszerezze a szegényeket, istállóban született, s jászol­ban feküdt, hogy imádják a pásztorok. Az utazókkal Egyptomba futott, az iparosok végett műhelyben dolgo­

~ 1 5 5 —

zott, a tudósok végett uj iskolát nyitott, a templom a népek iskolája lett, mert a pogány jDapság néma volt; a hegyi beszédben a tudatlanok számára egyszerű, mindenki által felfogható tanokat adott elő. És miután 30 évig la­kott e földön, meghalt minden emberért.

3. Akaratján állott, hogy milyen halált válasszon, de nem akarta, hogy fejét vegyék, megfojtsák, mert akkor egy csapással végződött volna földi élete. O ly kimúlást választott, mely legtöbb fájdalommal volt összekötve, nem is csupán a halált kivánta, hanem minden szenvedésen ke­resztül akart menni, bajvivásra k ih ítt minden fájdalmat, hogy mindent megédesitsen; elvette a gyötrelmek fulánkját, hogy könyebben szenvedhessünk. Tehát szenvedése egé­szen önkénytes és szabad volt, nemcsak elfogadta, de maga választotta: ,^Feláldoztatott, m ert ö akarta.'-^' (Isaj. 53, 7.)

4. Szenvedésében is szabad volt, annak teljesítése kö­rülményei akaratján állottak. M ikor a vértanuk szenvedtek nem mutattak be áldozatot, mert erőszakosan hurczoltat- tak a vérpadra, az Üdvözítő önmagát adta áldozatul. K é t­ségkívül a vértanuk is akarva szenvedtek, de nem függött akaratjoktól, hogy akkor adják k i leiköket, amikor elha­tározták, ez a hóhéroktól függött. K . U. halálos kinjai közt, akkor adta k i lelkét, m ikor ő akarta. Mondja is : „Senkisem veszi e l (életemet), hane^n én teszem le magam­tól.'^ (Jan. X . 18.) Választva a halált és szenvedést, sza­badságának még elég tág tér maradt, mert a szenvedés forró tüzében is megtarthatta volna lelkét, leszállhatott volna a keresztről, begyógyíthatta volna minden sebét, de nem tette, mert kinhalállal óhajtott meghalni. O ly könnyű módon hoszabbithatta volna meg életét, amily könnyen maradt étel nélkül negyven napig'; vagy amily könnyen enyhítette a babiloni ifjak tüzét, mert hiszen az élet és halál ura, tehát a halál mindaddig nem árthatott, mig erre az élet Urától felhatalmazást*) nem kapott. De

*) Ez P etavius (D ogm ata theo log ica de inca rna tione . L ib . IX . T óm . V I. Cap. V i l i . pag. 3 3 5 . E d itio V ivés. P aris iis .) hatá­ro z o tt tanitása. Jó l tudom , hogy Suarez fél e köve tke z te té s t e l­

— 156 —

mivel végtelenül szeretett, végtelenül, azaz a halálig sze­retett.

5. Nem csak akarva halt meg, hanem örömest és buzgó kívánsággal. Ugyanis aki m it szeret, arról szíve­sen és gyakran beszél. K . U. is számtalanszor emlegette észrontó kínjait. ,^Felvtegyünk — úgymond — Jeruzsá­lembe és az emher fia e ldruU atik és ha lá lra kárhoztatják öt. “ (Mát. X X , 18). Akko r is, midőn a táborhegyen mennyei dicsőség övezte körül, akkor is arról beszélt, miképen leszen kimúlása a kálvárián. (Luk. IX , 31). Midőn Péter azt tanácsolta neki, hogy kerülje k i a halált, azt mondá n e k i: ^^Hátra tőlem sátány, botránykozdsul vagy nekem “ (Mát. 16, 23). M ikor a kertben kardoskodott Péter, ott is kemény szóval dorgálta, mikor pedig Judás elárulta, nem csak elszenvedte utálatos csókját, hanem barátjának is nevezte. A keresztfán is először azokért imádkozott, k ik megölték. Habár egészen elmerült a fájdalomban, soha­sem elégelte meg. Ezen szeretetét a kereszt iránt ne fe­ledjük soha, mert ezen emlékezet mindenkor segíteni fog bennünket, hog y szolgálatában serények legyünk; emelty üje lesz buzgalmunknak. Mert bizony nagy hálátlanság volna, ha mi irtóznánk a munkától annak kedveért, aki értünk oly sok szenvedést elviselt. — I t t úgy látszik kimerítette szeretetét; mert senki sem tehet nagyobbat, mintha éle­tét adja oda barátaiért.

K i hinné (ha úgy nem volna), hogy az Isten legna­gyobb ténye, az önzetlen szeretet fenséges csudája, leg­több ellenséget szerzett neki. Egy Isten szeretetére (elő-

— 157 —

fogadn i, m e rt szerin te az annyi vo lna , m in t a m egváltás egész te rv é t K risz tus U ru n k em beri aka ra tába helyezni. D e am itő l Suarez fél, az engem in káb b vonz és e lbá jo l. Nem de va lóban szép az a gondo la t, h o gy az Ig e , a v ilá g m egváltása v é g e tt K risz tus U ru n k szent em berségével egyesülve, a mód m egválasztását e szent em­berség re b iz ta ? És van-e m eghatóbb va lam i, m in t lá tn i, hogy e szent em berség ezer m ód közü l épen a legfö lségesebbet választja ? Bougaud E m il: A kereszténység és k o ru n k . I I I . k ö te t 37 9 . 1. F o rd it. D obos és Szentannai N agyvárad 1883 .

zetesen úgy véljük) az egész világnak össze kellene futnia, s az embereknek együtten hálákat adniok, s azután az egész élet folyását úgy kellene alkalmaznunk amint 6 (a szerető Isten) kivánja. De azt tapasztaljuk, hogy Jézus bámulatos szeretete a legszerencsétlenebb szeretet volt a világon, mert nem oly módon viszonoztatik ahogy kellene. Csekély nyomorúság miatt elfordulunk tőle, alacsony ér­dekért ott hagyjuk, elmegyünk előtte daczos fővel, mintha nem ismernők. Sőt nem is hiszik el az emberek, eltán- torodnak nagysága előtt. Nem látva egyebet a maguk körében mint önző, megvásárlott szeretetet, azt vélik, hogy Isten, aki önmagában boldog, s nem szorul senkire, nem szeretheti az emberiséget annyira, hogy köztünk lakjék, vérében gázoljanak a hóhérok, nem hiszik, hogy emberek megölvén az Isten fiát, ezen iszonyú tény még nekik számittassék be, minden bűnt eltörlő érdemül. Nem hiszik, hogy ezen Isten oltárainkon lakjék, a kenyér szí­nében puszta magányban s várja azokat k ik hozzá fo lya­modnak vigasztalásért. A végtelen szeretet napja meg- vakitja le lk i szemöket, s csak az önző szeretetben, — melyben annyiszor csalódtak, hisznek. Sőt még káromolják is, o ly fertelmes szavakkal ille tik , mintha ismeretlen po­gány, vagy ellenségünk volna, akit ott ke ll agyonütni, ahol találjuk. Vájjon türheted-e a hálátlanság, az árulás ennyi faját? Mért nem vágod fejőkhöz villámaidat, hiszen visszaélnek türelmeddel, jóságoddal. Szólj már édes Jé­zus, meddig fog ez tartani ? — „M inthogy szeretem őket a világ végé ig ; mert a szeretetnek mértéket, törvénye­ket szabni nem lehet. “ Vessük el tehát a hályogot, a vakságot szemünkről, s higyjünk Jézus szeretetében, mely őt a keresztre, s oltárainkra vitte. Sz. János azért mon­dotta boldogoknak a keresztényeket m ert: m i hisszük az Isten hozzánk való szeretetét.^ (í. lev. IV . i6).

Oh kegyes Jézus k i még ellenségeidet is szeretted, sőt azokért volt legelső imád a kereszten, ne vess meg bennünket, m ivelhogy megbántottunk vétkeinkkel. Sok­szor mondottad, hogy a bűnösök végett jö tté l a földre.

- rs 8 -

I 159 —

ime vézeklö bűnösök folyamodnak hozzád s fogadj vissza jóságodba^ adj kegyelmet életünk jobbítására^ hogy vált- ságunk drága ára ne essen hiába, add, hogy mi is le­gyünk szenvedésed örök diadala, uralkodván s neked szolgálván az égben. Ámen.

V.

Mért szenvedünk mi JA k i f ü l nem veszi keresztét s nem

követ engem, nem viéltó hozzám. (Máté. X . 38).

Sokan tűnődtek azon, mért van e földön annyi küz­delem, szenvedés, nyomor és még a halál is! A k i gaz­dag, az betegeskedik s nem élvezheti ja va it; aki szegény, küszködik a megélhetés gondjaival, o ly sokféle változat­ban jelentkezik a fájdalom, hogy a képzelet is elámul rajta. Végre kinek mindene megvan, vérzik szive önma­gától is ; mert folyton uj vágyakat készit magának, s ha ezek elérhetlenek, tépelödik, gyötri magát szakadatlanul. Nem csak nálunk van ez igy, hanem Ázsiában, Afrikában s minden szigeten, melyet a hajósok feltalálnak ; minden idő kor látta sirni az embert, ez legbiztosabb öröksége, amit utódainak hagyományozhat. Valóban nem egyéb ez ami földünk, mint egy nagy koporsó, melyben elte­metve fekszik a boldogság; földünk az égi testek hajó­hadában törést szenvedett hajó. Szent Pál még hozzáadja :

m indnyá jan k ik ájiatosan akarnak é ln i K . Jézusban üldözést fognak szenvedni.^ (II. Tim. 3, 12). Tehát épen a jók öröksége a szenvedés? Egészen igy tanit K . U. aki olyan rendelést adott, hogy valamint a k irá ly i udvarba nem mehet senki fényes öltözet nélkül, hasonlag a K . udvarába sem léphet, aki nem viseli keresztjét s nem kö­veti a megváltót. A szenvedés titká t még nagyobbá tévé K . U. midőn annyi bánatot, k in t szenvedett; a mái es­tétől kezdve másnap délutánig, ezen 18 óra alatt az egész emberiség kin ja it viselte. Sőt egész életén át szeme

i 6 o

előtt volt ezen szenvedése, mert mint Isten minden gyöt­relmét előre látta, hányszor találkozott Jeruzsálem ut- czáin azokkal, k ik ostorozni, csúfolni, keresztre feszíteni fog ják ! Mondhatnék ugyan, hogy ha az Istenember szen­vedett, mért vonakodik szenvedni, a szegény gyarló te­remtés, az ember: hiszen bármely országnak ha királya vérzik, minden polgárai örömest öntik véröket a hazáért; nincs oly gyáva katona, aki megszaladna a csatából, ha látja fejedelmét harczolni, tehát ha mennyei királyunk szenvedett, mi sem futhatunk el a csatatérről. — Ez min­denesetre kötelességünk, de a titok nincs megfejtve. Ha oly nagy átok fekszik e földön, hogy még az istenem­ber is szenved rajta, m ihelyt e földre lép, ez mutatja ugyan Krisztus Urunk jóságát, hogy e szerencsétlenség földjére lépett, de nincs megfejtve, mért ke ll nekünk oly nyomorult küzdelemben élnünk ? Az Isteníiának vérző szive, arczárói lefutó véres izzadása még nagyobbá tette a kérdést. Tehát e kérdésről fogunk elmélkedni, hogy megfejtsük. Megfejtése egyszerű : azért szenvedünk, mert útban vagyunk Isten felé, hogy élvezetére méltóbbak leg-yünk; mert a fájdalomnak nagyszerű szerepe van, tisztit, jobbit, növeli az erényt; Istenhez csatolja a szi­veket. Figyelmezzetek.

I. Szenvedünk, mert a mennyország nem heveréssel, nem sétálással, hanem versenyfutással szereztetik meg. Az Úristen senkit nem kényszerít mennybe, de egészen ingyen sem adja. Ez a világ számos erő csoportosítása, melyek egymással küzdve, hálót képeznek, melyben sza­badon mozog az ember; az U r adott szabadságot, hogy a mennyországot meg-érdemelje. A k i Krisztus érdemeiben bizakodva, jó t cselekszik, üdvözül, aki érdemeket gyűjteni nem akar, elkárhozik, s Krisztus érette hiába halt meg. ,^Nem f.udjátok-e, hogy awk, k ik pá lyá t fu tn a k , m indnyá jan fu tn a k ugyait de egy n y e r i e l a ju ta lm a t? ügy fussatok, hogy elvegyé­tek azt.'-'’ (I. Kor. IX . 24). Nemcsak a régi időben, de most is

vannak versen^^futások,*) hol a gyors kitartó futásért ju ­talmat nyernek. Hogy jobban kitűnjék erejök, árkokat ásnak, akadályokat állítanak a pályatéren, melyekben a gyenge elbukik, az erős pedig győzedelmeskedve rajtok, nagyobb dicsöség'gel koroníiztatik. íg y van a jelen életben, hol a kellemetlen esetek, botrányok, szenvedések azon akadályok, melyek a versenytéren alkalmaztatnak, és a győzelmi koronát szépitik, ragyogóbbá teszik. Tehát valahányszor boldogulni látod az istenteleneket, károm- kodókat, vagy botrányokat látsz, ne gondold, hogy nincs Isten, nincs gondviselés, hogy mindenben a vak eset ural­kodik, hanem tudd meg, hogy ezek csak olyan akadályok, minőket a versenyfutók elé tesznek, hogy erejöket kimu­tassák. Nemrég a szomszéd városban egy versenyfutó mu­togatta ügyességét, és nem csak futott, de egyúttal egy 20 fontos vaslánczot kötött vállaira. Az együgyü embe­rek mondották; ejnye de bolond ember, ahelyett, hogy könnyítene magán, még terhet köt vállaira, hiszen igy hamarabb elfárad. De mások belátták, hogy ezt azért te­szi, hogy jobban kitűnjék ereje, futási képessége, hogy annál jobban dicsérjék, jutalmazzák. Ilyen terhet sokszor a jámbór emberek is vesznek vállaikra, miután tudják, hogy e föld nem a jutalom, hanem az érdemszerzés hazája, azért tü ­relmesen futnak gyermekeikkel, gondjaikkal mind addig, mig

— i6 r —

* T a les e ran t ath letae, pa laestritae , pug iles , et s tad iod rom i qu i cursu in stad io certaban t. Non v u lt d ice re — • m ondja sz. K rizo s - tom — quod unus tan tum chris tianus b ra v iu m s it a c c e p tu ru s ; nam s im ilitu d o non debe t pe r om nia esse s im ilis , sed tantum in eo. in quo f i t c o m p a ra tio ; h ic autem in eo fit, quod s icu t in stadio, (ju i rec te c u rr it, a c c ip it b ra v iu m , sic e t qu i re c te c u r r it in ch ris ­tian ism o, coronam g lo r ia e acc ip ia t. Corne i, a L a p id e in Comm. ad ep. I . Cor. cap IX , 24 . Ezen hasonlat a szentirás más he lye in is e lő fo rd u l: „É n tehá t úg y fu to k , nem m in t b iz o n y ta la n ra ; úgy v iv ő k , nem m in tha a le ve g ő t v e rn é m ". ( I. K o r. IX . 26 .) „H o g y senki se vegye el k o ro n á d a t." (Jel. I I I . I I . ) „ A k i győzedelmes leend, e g yü tt fo g ü ln i velem az én k irá ly i székem ben; a m in t én is győzedelm et nye rtem és A tyám m al az ő k irá ly i székébe ü lte m ." (Jel. I I I . 21 .) s tb .

Alkalmi szent beszédek, 11

Istennek tetszik. Sőt örül neki, sovárog' érte ; mert vala­mint a betegf ember irtózik a gyógyszer keserűségétől, de az életföntartás kévéért, pénzt is ad érte, örömest megissza, igy az okos kér. ember, k i lelke üdvét szereti, örül ha bajlódás éri, mert ezzel jutalmát neveli.

II. Szenvedünk, mert ez az élet bajvivás, küzdés, háború, hol csak az jutalmaztatik, .aki ellenfelét legyőzte. Ez életben sok az ellenségünk, nemcsak emberek, irigyek, árulkodók, rágalmazók, k ike t türelemmel legyőzhetünk, hanem ellenségünk az ördög, k i belül k ivü l kisért, bűnre akar csábítani; le kell győzni az Isten segítségével. Nem azért szabadítja fel mennyei atyánk ránk a gonosz em­bereket, néha a poklot, mert vesztünket akarja, hanem hogy győzelem után nagyobb legyen jutalmunk. Midőn a k i­rá ly csatába küldi kedves fiát, nem rósz akaratból teszi, hanem hogy dicsőséggel koronáztassék, bátor vitéz hirét növelje; hasonlagtesz az Isten mikor ellenségeket, szen­vedéseket küld, nem akarja, hogy elbukjunk, hanem hogy növekedvén érdemünk, nagyobb örömeket készítsen számunkra az égben. E végből mondja szent Pál: ,^M in ­den pedig, k i a kísértésben tusakodik, m indentő l megiartóz- ta tja magát, és azok ugyan hogy hervatag koszoriU -nyerje­liek, m i ped ig hervadatlant. (I. Kor. IX . 25. V. ö. I I . Tim. IV . 7—8.) Soha a tornászó vitézeket, a dicsőségéért harczoló hősöket iiem nézik oly örömmel az emberek, mint a m i­lyen vágyódással szemlélik az angyalok a szenvedések­kel küzdő embert; mert ők legjobban tudják, hogy a szenvedés nem méreg, hanem édes bájital, titkos erő, mely az egész örökkévalóságon át fogja föntartani, bo l­dogítani. Sőt e küzdelem, gyötrődés az egyedüli dolog, amit tőlünk megirigyelhetnek az ang'yalok, hogy t. i. nem harczolhatnak Jézusért, akit olyan nagyon szeretnek. Hódolnak Istennek, hódolunk mi is, de mi azonkívül gyöt­rődéssel, fájdalommal is hódolhatunk, harczolhatunk érte. Tehát a türelmes bajlódás, szenvedés, több mint angyal­nak lenni, mert az angyalok nem ismerik a fájdalmat, csak jutalmát élvezik.

— 1 6 2 —

I II . Szenvedünk, mert a fájdalom felvilágossit, tanit, utat mutat az igazság-hoz és az enyészhetlen boldogság"- hoz. Olyan mint a borús ég. felleges éjszaka, melyen borzalmas vilLámok czikáznak át; de a villámok mig a tátongó örvényekre figyelmeztetnek, odaigazitanak a helyes útra. Azért a szentirás tűznek (Zsol. i6, 3.) nevezi a fájdalmat, föképen azért, mert értelmünket megvilágo- sitja, oktatja. Például, hogy csalárd a vihíg, sok.szor ta­pasztaljuk, de mégis kapunk rajta, csak ha fájdalom érint, ismerjük el valóban az igazságot. a zaJdatás tesziérthetővé a haMomást}^ (Izaj. 28, 19). Valamint a kohából ütéssel csalunk k i szikrát^ a léleknek is ütés kell, hogy megvilágosodjék lappangó tüzétöl. Ennek folytán sokkal inkább szól szivünkhöz az isteni tanitás, ha gyötrődések idején halljuk, semhogy mikor jó l megy dolgunk. Némely tanítást 20—30-szor hallottunk, de csak fülünk mellett eresztettük el, de ha sanyaruságunk adott savat a be- •szédhez, átjárja szivünket s mi csodálkozunk, hogyan le­hetett, hogy ezen ismert igazságnak eddig semmi hatása sem volt lelkünkre ? Ú gy történt mint Jeremiás mondja : „m egfenyítetté l engem s tanultam.'-'’ (31, i8). Ostor alá fog­tál s beláttam a világ csalárdságát, beláttam hogy nincs it t maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Né­hány év előtt egy hatalmas, gazdag ur boldogan élt, a félvilág irigyelte boldogságát ; de a vallással nem gon­dolt. Annyi vagyona volt, hogy nem lehetett félnie el­pusztulásától ; csalók ellen ügyvédek oltalmazták, rablók ellen fegyveres hajdúk ; egészségére ügyes orvosok v i­gyáztak, k i vo lt zárva minden gondolható veszedelem; nem sokára szép, szellemdus neje, a gyönyörű kilátással k í­náló erkélyen meghüti magát s egy hét alatt a ravatalon feküdt. A Párizsból hívott orvos későn jött. Csaknem megőrült kétségbeesett férje. Hónapon át szomorúan ü lt a szobában, s merően nézte az ágyat, hol egyetlen k in ­csének végső hörgését hallotta. Nem őrült be a fájdalomba, még most is él, de kimondhatlan fény ömlött el valójá­ban, belátta hogy van Isten, vallás, kijelentés, belátta

— IÓ3 —

II*

hogy a felfeszitett Krisztus legelső barátja a szenvedőnek, hogy az alamizsna milyen vigasztalást rejt magában s hogy az élet czélja a mennyország. Mindezt a világos­ságot ama rettenetes haláleset okozta. Tehát a kereszt sugarai által égig érő fényforrás.

A gyarló ember Istenét Nem tudja megbecsülni se,A mig szivébe nem hasit A fájdalomnak tövise.M ig örvendék távol valál,M iként a kékellö hegyek.Azt sem tudám gyakorta, hogy Hegy-; vagy fellegnek nézzelek . , .De, hogy búval vagyok tele,Lehelleted velem sóhajt.Neved minden betűje egy Szivcsókoló szent istenajk.Te hát a búban vagy jelen !Ez hát az az égő bokof.Melyből az emberhez beszélsz Midőn a sziv fáj, haldokol?Oh akkor adj több bút nekem,Hadd égjen, mint a rengeteg,A fájdalmat mosoly gom én Ha benne egy Istent nyerek.

IV . Szenvedünk, mert a szenvedés megzabolázza a test féktelen vágyait, felállítja az elfeledt korlátokat. Az eredendő bűn által elménk elhomályosodott, akaratunk meggyengült, a test, az érzékiség elhatalmasodott, azért roszravaló hajlamok uralkodnak rajtunk. Mintha valami kapocs vagy rugó eltört volna a gépezetben, viszszás ál­lapotba ju to tt az ember. Tudjuk hogy a rósz, a vétek tilta tik , s mégis azt cselekeszszük; gyarlóságunk mint lépes veszszőn, megakad a fö ld i javakon. Vérünk nem csak romlott, de lázadó vér, azért megy oly nehezen az

— IÓ4 —

erény gyakorlata, de a vétek annál könyebb, mintha ha csak lejtőről zuhannánk, úgy rohanunk a bűnbe. Ilyen­kor aztán nagyon szükséges, hogy jöjjön az érvágás, mely észre térítsen; szükséges, hogy az olvasztó kemencze, el­válassza a salakot az aranytól, a forró vizet fedő borítsa. A k i felfuvalkodik, a fájdalom illő helyére szorítja; egy órai betegség elfelejteti a buja kívánságokat ; elveszett volna, ha gyötrődést nem küldött volna rá az Isten. Ránk is küldi, ha szeret; ha pedig nem szeret elhalasztja a büntetést, s akit gyűlöl, azt csak a pokolban bünteti, honnét nincs szabadulás. Ne mondjad tehát boldognak azt a gonoszt, kinek minden gazsága sikerül, k it Isten soha ostorával nem érint, mert bizonyosan utolsó rom­lásra jut. Ilyen boldogság rémületbe ejt. Ezeket Jeremiás mészárszékre szánt ökrökhez hasonlítja (X II, 3) mert va­lamint ezeket munkával nem fárasztják, hizlalják, ép úgy az elbizakodott gonoszak meghíznak bűneikben, hogy elkárhozzanak. M ig ellenben Tóbiásról mondatik. ,^M ivel kedves vo ltá l Isten előtt, szükség volt, hogy a kisértet meg­próbáljon téged.'^ (X II, 13). Olyanok tehát a fö ld i sanya- ruságok, mint gátok a fo lyók mellett, hogy el ne öntsék a vidéket. Valamint a tűz meglágyítja a vasat, úgy a betegség a zordon akaratot. Szenvedésekkel akadályozza Isten, hogy az öröklött gonoszság k i ne törjön. — Bizo­nyosan láttál már pióczát. Ha beteg voltál, például tüdő- gyulladásban, bizonyosan testedre is raktak ilyen eleven zsinórokat. Nagyon csip ez a féreg s ugyan csak szopja az ember vérét és egy csöpp jó szándéka sincs irántad, vagyis tulajdonképen semmiféle szándéka sincs, csak a véred esik jó l neki, s avval nem tö rő d ik : vájjon javadra válik-e az ő csipése, vagy sem? A sebész azonban jó végből teszi rád azt a fekete férget, tudniillik , hogy meg­tisztulj a te rósz és egészségtelen véredtől. Ha aztán az orvos megelégli^ akkor ismét leveszi rólad, akár tetszik a pióczának, akár nem. Ha azonban még sok rósz vér van benned, másnap megint újakat rak rád, és szabad csípést enged nekik, mindaddig, mig^ szükségesnek látja.

— I Ó 5 —

Ha van eszed, tudni fogod, hogy k i az, a k i a pióczá- kat rád rakja s leveszi rólad annak idejében, és igy is, úgy is javadat akarja. Lásd a pióczák, melyek csipnek, és rósz szándékkal mennek neked, de mindannak daczára tudtok és akaratjok ellenére is javadra vannak, ezek azon emberek, k ik gyötörnek, bajt és boszuságot okoznak. Azt meg már tán csak nem hiteted el magaddal, hogy a te lelkedben semmiféle gonosz ér, vér sincsen ! A bajok és csapások mint pióczák testednek, használnak lelkednek.*) — Ez a fájdalom szerepe a bukás u tán ; a végtelen is­teni szeretet jobb keze az ember fölemelésében. Azért nagy gonddal van arányitva a lelkekhez, leszáll, emelke­dik, megszűnik, ismét kinoz, hol finom, hol durva. A k i nem érzi a lélek magasabb fájdalmait, arra a test ke­mény csapásait bocsátja. A k i szeretett megszólni máso­kat, rágalmakba mártja, a könyörtelen, kárvallást kap, mintha az elemek mind összeesküdtek volna, Ő, ama d i­cső le lk i orvos igazgatja a villámokat, legjobban tudja hova ke ll illeszteni a vésőt, az ostort, hogy megtérjünk.

V. Szenvedünk, mert vétkeztünk, sőt senki sincs aki sokszor és sokban nem vétett volna. azt mondjuk,hogy nincs vétkünk, rnagunkat csaljuk meg.'-'' (I. Ján. i. 8, 33; 27). Három oknál fogva bünteti Isten a bűnösöket; először azért, hogy már e világon lássák az emberek, hogy van gondviselő Isten, akit büntetlenül megbántani nem lehet, hogy egyes nagy büntetéseket látván, féljenek a vétektől, irtózzanak minden gonoszságtól. Másodszor bün­teti néha olyanban, amiben ártatlanok, mert másban vét­keztek, mint a Jákob fiai m ikor lopással vádoltattak, noha ebben ártatlanok voltak, de eszükbe jutván, hogy más nagyobb vétket elkövettek, mondták : „m éltán szen­vedjük ezt, m ert Józsefet eladtuk}'' (Gén. 42. .21). Harmad­szor, minthogy az Isten igazsága sem jó t sem roszat nem hágy fizetetlen, és nem akarja örök kárhozattal büntetni

— i66 —

*) Száz jó tanács egy baj e llen. S to lz A lb án után K rassy F é lix . (E g e r 1877. 138. lap).

az igazakat, (amint azt nem is érdemelték meg,) tehát az ig-azak, jámbor emberek bűneit is e világon ostorozza. Tudván ezeket, a jámborok szivesen válalják el a keresz­teket, mert annál kevesebbet ke ll majd a tisztitó tűzben vezekelniök. A kár miért büntet az Ur Isten, türelemmel ke ll elviselni, nekünk ez legfőbb feladatunk, szent köte­lességünk. Nem elég szenvedni, hogy hasznunk legyen belőle, szükséges békével e lv ise ln i; abban külömböznek az üdvözölendők a többiektől, hogy amazok békével tű­rik, mások pedig zúgolódnak a bajok e llen ; felhánytor- gatják, hogy nem gyilko ltak, hogy néha alamizsnát adtak stb, s feledik hogy ez általános sorsa az emberiségnek. Oly fönséges a túlvilág, hogy azt meg ke ll érdemelni, hogy oda tisztán kell belépni. Ezokon csapásokkal gya­lulja, sanyaruságokkal készíti hiveit Isten a mennyországba, csakhogy némelyek csókolják a kezet, mely sújtotta, má­sok ellökik, talán káromolják is az Isten büntető jóságát. És ettől függ a szenvedés minden értéke. Vájjon mi haszna van a bal latornak hogy oly sokat szenvedett ? Semmi. Ott vonaglik a kereszten, szeretne elszabadulni, s mivel Krisztus rajta nem segit, káromolja öt. Ezen lator­hoz hasonlítanak azok, k ik bajaikban káromkodnak, ami ép annyi, mint ha az, akit lekötöttek, marczangolja ma­gát, sokasitja sebeit, de nem enyhiti baját. Olyan mint a tőrbe akadt vad, lépre került madár, mentül inkább hány­kolódik, annál jobban nyakára szorítja a hurkot, mentül inkább vergődik, annál inkább beenyvezi szárnyát. En­nek szenvedését ugyan senki se utánozza. — A másik kereszten függ a jó lator. Ez is megérdemelte bünteté­sét, csakúgy mind amaz, de türelmesen viseli baját, sőt megtért s Urunk irgalmához folyamodott. Ez a mi előpél- dánk, ezt kövessük. M i is bűneink által megérdemeljük a büntetést, viseljük tehát csendes békével. A keresztnek az a legnagyobb jutalma, hogy bűneink tudatára jutunk, ha elismerjük, hogy megérdemeltük. Börtönökben, fog­házakban már oly sok jámbor, bűnbánó gyónást hallot­tam, hogy állíthatom, miszerint Istennek bizonyosan kedve

— 1Ó7 —

te lt bennök, ilyen vezeklö gyónást, ama tolvaj zsivány soha sem tett volna, ha nem kerül börtönbe, ezt a kegyel­met tehát a türelmes szenvedésnek köszönheti. A kárho­zatban az is lesz egyik nagy kinja a pokol lakóinak, mi­kor tudni fogják, hogy az Isten jóvoltából kapott kereszteket elvetették, káromoltak, mások ellenben ugyanazon szen­vedéseket szívesen viselték s üdvözültek á lta lok ; a ke­reszthordozás 20—30 évig tartott, a kárhozat pedig örök­kévaló.

V I. Szenvedünk, hogy az erkölcsi rend fenekestöl fö l ne forgattassék a világon. —• Az Isten atyai szeretet­tel szereti az emberiséget, o ly módon, hogy fogalmunk sem lehet róla. De ép oly sorsban részesül atyai szere­tető, mint általán az atyák szeretető gyermekeik iránt, nem visszanoztatik kellőképen. Sőt kedvességének arányában növekedik az emberek elbizakodottsága, vadsága, kegyet­lensége. A világ gondviselője m it tegyen, hogy a zavar megszűnjék? Előveszi az ostort, keményen .sújt, hogy megzabolázván a merész gonoszságot, ismét rendes legyen a világ folyása. Nem gyönyörködik a jajgatáson, de kénytelen vele, külömben elfajul az emberiség, o ly annyira megromlik, hogy belevész. Ilyenkor aztán jönnek árvizek, tűz, aszály, éhség, döghalál, zsiványok, háborúk, s akkor aztán megpuhulnak a garázda országok, tartományok, községek. M ikor jó az aratás, szüret, szolgál az egészség, elhagyogatják a templomot, bújják a pinczét, korcsmát s Krisztus maga marad a templomban. M ihelyt csapások érik az embereket, akkor aztán megtelik a templom. Tehát hogy az Isten imádása meg ne szűnjék, jó néha megkorbácsolni a bőrébe nem férő embereket, s akkor aztán többet foglalkoznak a mennyei dolgokkal, nem hallik annyi káromkodás, mint szüret idején. Sokan a gazdagok közül, o ly nyugodtan ültek pénzes ládáikon, hogy sem templomra sem szegényre nem gondoltak, a pap beszédjét, figyelmeztetését megvetették, azért tá­madtak Oroszországban a nihilisták, Belgiumban s más országokban a socialisták, s ezek most pusztítanak, s a

— i6 8 —

füstölgő romok mellett megtelnek a templomok. Mert nagyon jó l ment dolguk, úgy megfeledkeztek Istenről, hogy elvesztek volna, ha Isten kárvallással a templomba nem tereli, s ott imádkozván meg nem kapták volna ke­gyelmét. Tehát arra tanit a fájdalom, hogy az örök rend ellen büntetlenül kitámadni nem szabad. Nyilván, a csapások özöne csak eszköz, mely mögött van valaki, aki tisztán lát, nézi a jövőt s a szerint üdvösen intézkedik.

V II. Végre szenvedünk, hogy Krisztushoz hasonlítsunk. Ugyanis azt rendelte Isten, hogy kiket boldogságra szánt, „hasonlók legyenek az ö F ia ábrázatához'-'-. (Rom. V II. 29.) És legyenek társai szenvedésének. (II. lev. Kor. I. 7.) M ikor K r. U. született, olyan üldözést támasztottak ellene, hogy hazájában meg nem maradhatott, hanem az egyptomi pogányok közé menekült. Egész élete, a keresztfa haláláig milyen kinos volt, eléggé tudják a keresztények. Soha vétket el nem követett, de nem is követhetett, mert Isten és ember volt egy isteni személyben s mégis szenvedett. Szűz Mária sem halálos sem bocsánatos bűnt el nem kö­vetett, (Isten különös kiváltságából) s mégis mennyit szen­vedett Urunk keresztje alatt ! A szentek közül sokan az eredeti szentséget, melyet a keresztségben kaptak, egész életen át megtartották, mégis igen sokat szenvedtek, ré ­szint betegség, részint üldözés által. Tehát a szenvedés nem mindig büntetés, vajmi sokszor Isten ajándéka ; ennek folytán a jámborok ne szomorkodjanak, ne gondolják hogy Isten haragszik rájok, hanem tűrjék békével, mert a keresztek elválhatlan társai a kér. jámborságnak s főleg a magas szentségnek. Tudják meg, hogy akkor bánik velük jó l az Isten, m ikor társul veszi a kálváriára, azaz mikor fájdalmat küld rájok. Az ilyen ártatlan szenvedők örömmel tekintsenek K r. U. keresztjére, mert ott a leg­tisztább ártatlanság függ. Olyan K r. U. mint a szerető anya, hogy beteg gyermeke ne féljen az orvosságtól, maga iszsza meg, s tejben nyújtja azt. M inthogy a fájdalom tisztit, világosit, zaboláz, használ, ékesit, ő is szenvedett ; s ugyanő az, aki küldi azokra, k iket szeret.

— i6g —

Mivel egy ember sincs kereszt nélkül, mindenki tartsa Isten ajándékának a szenvedést, amit rája küldött az Isten. O legjobban tudja, miért küldötte azt s nem mást könnyebbet; mert ez legjobban tart vissza a rosztól, igazgatja életedet s öntudatlanul vezet a kitűzött czélra. A mennyben nincs sanyaruság, de bajlódások visznek oda ; a pokolban nincs semmi gyönyör, de a földi gyö­nyörök oda visznek. Válasszunk. Nem esnek nehezen e fö ld i bajok, ha többször égre tekintvén, elgondoljuk mi­lyen jókat Ígért azoknak, k ik a kereszt utján követik, k ik hozzá hasonlítanak. Ámen.

— l y o —

VI.

MesrkÖTetés.

Nem virraszthattatok velem egy óráig.''’' (M áté 26 . 46).

Három ezer év előtt az olajfák hegyén keserű kö- nyeket hullatott egy üldözött k irály, Dávid a zsoltáros. Ugyanis volt neki egy elkényeztetett fia Absalon, akit igen kedvelt. Ezen fia sereget gyűjtö tt s a k irá ly ellen lázadást kezdett; máris hadakkal jö tt Hebron tájékáról, hogy atyját megfoszsza trónjától s talán életétől is. Ezen lázadó fia elől, k it most is szeretett, menekülnie kellett és szivmetszö bánatában keservesen sirt. Az egész város és egybegyülekezett nép érezte, milyen iszonyú keserű­ség tépi szivét, azért nagy részvéttel volt ura kirá lya iránt, s elkísérte fö l az olajfák hegyére. a vele levő nép ism ind lebontott fő v e l sírva megyen vala fe l. “ (II. K ir. X V . 30). M inthogy a részvét nagy vigasztalást ad a keserűség­ben, Dávidnak is megkönyebbűlt szive fájdalma.

K . U. bánatos szomorúságában az olajfákhegyére menvén, magával vitte tanítványait, hogy busongásában részt vegyenek, s imáik, jelenlétük által vigasztalják. „ raszszatok velem'-''. (Máté 26, 38.) mondá nekik és midöij aluva találta őket, Péterhez igy szólt: „N em virraszthatta-

tok velem egy óráig P“ Tehát K . U. akar emberektől is vigasztalást, szivesen vészig, ha szenvedései emlékénél mi is szomorkodunk; s mentül inkább káromolják ellenségei, annál inkább fokozzuk tiszteletünket, imádásunkat iránta. Ezt a parancsot magunkra is vehetjük, mert tőlünk is szivesen veszi, ha vele virrasztunk s halálos küzdelmének emlékére ezen órában inkább róla emlékezünk, semhogy álomnak adnók magunkat. Az ilyen imákat engesztelő, (kérlelő) vagy megkövető imáknak szoktuk nevezni, me­lyekkel mintegy kárpótoljuk azon gyalázatért, szenve­désért, melyet ellenségeitől elviselt. Ezekről fogunk el­mélkedni.

— l y i —

Midőn az ó szövetségi szenvedőt, Jóbot vigasztalták barátai, azt mondotta n e k ik : y^nekem is van szivem.^‘ (X II, 3) akarván jelenteni, hogy hozzájok hasonló ember lévén, örömet le l a vigaszban. K . U. is mondá: hogy „szelid és alázatos szivü.'-‘ (Máté X I, 29) Tehát ami vigasztaló, kér­lelő imáinkat szivesen veszi. Ugyanis az édes Üdvözítő istenember, azaz habár öröktől fogva élő Isten, bizonyos időben emberré lett. Csakúgy van isteni és emberi elméje, mint isteni és emberi akarata. Az Istenség második sze­mélye nem kényszerítésből vette fel az emberi természe­tét, hanem hő vágyódással, s oly bensöleg csatolta ma­gához, hogy többé soha le nem teszi, örökké marad vele egyesülve. E kapcsolat Isten és ember közt, már most olyan elválhatlan, amilyen lesz feltámadáskor ami le l­künk és testünk közö tt; mert ő a feltámadottak zsengéje. Most is szives örömmel viseli magán az emberi termé­szetet, szivesen mutatja magát embernek, és soha meg nem utálta emberi természetét. M int ember tehát tökéle­tesen hozzánk hasonlít, a bűnt kivéve. Vannak emberi tulajdonságai, hozzánk hasonlag örül, szomorkodik, minden­ben tökéletes (megdicsőült) ember, csak abban különbözik tőlünk, hogy mi bűnösök vagyunk, ő pedig soha bűnt el nem követett. Ép úgy imádkozott mint mi, esedezett

mennyei Atyjához mint mi, csak azért nem imádkozott, hogy megbocsássa neki bűneit, mert soha bűne nem volt. M ivelhogy egészen olyan, mint e földön élő emberek, szereti mint Dávid, ha vigasztalják elhagyatottságában, szereti mint Jób, ha részvéttel vannak szenvedései iránt, szivesen veszi, mint az egyik gyermekétől megbántott atya, ha többi gyermekei felzaklatott indulatait lecsilla- pitják, megkérlelik, hőbb vonzalommal kárpótolják.

É lt németországban egy jámbor szűz, Gertrud volt neve (f 1302. évben, líelftában). Rendkivüli szentségét azzal jutalmazta az Ur, hogy megjelent neki s oly taní­tásokat adott neki, melyek mai napig', a jámborok örö­mét alkotják. Egyebek közt arra is tanította, hogy a megkövetö imák egyik lényeges részét teszik Jézus Szive tiszteletének. Névszerint azt óhajtotta, hogy az egész világ bűnéért imádkozzék öt miatyánkot, öt űdvözletet. Majd ismét azt hagyta meg, hogy azon bűnösökért imádkozzék, k ik testi vétkekkel bántják meg az Istent. Hasonlag tanította Urunk sz. M argitot (f 1690). Ugyanis megjelent neki tündöklő alakban, sebzett szivéről tűzhullám áradt s egyéb ' sebei mint megannyi napok vakitó fényében ragyogtak, melle pedig izzó parázs volt, s abban szive mint fény­forrás lángolt. És ekkor parancsolta: „legalább te cse- lekedd nekem az örömet, pótold, s mennyire tőled telik, tedd jóvá a hálátlanságokat. “ És még két dolgot kivánt, először, hogy minden hó első péntekén áldozzák engesz- telésűl, másodszor hogy minden csütörtök este, 11 óra­kor leborulva, imádja egy óra hoszszat megkövetésül az emberek vétkeiért; hogy igy vigasztalást nyújtson a mel­lőzött szivnek, az emberek általános hidegségéért; mely­nek amaz elhagyatás az olajfák hegyén, csak gyenge kisszerű előfutára volt. Végre mivel a kegyes Jézus, hol kis vonzalmat tapasztal, ott legott ajándékait ömleszti, a harmadik jelenésben, (1675 jun. 16) szent Margit, hol n y il­vános küldetést kapott ezeket mondotta: „íme a sziv, mely annyira szerette az embereket. Felszólitlak, hogy az űrnap nyolczada utáni péntek, különös ünnep gyanánt

'— 1 7 2 —

legyen megülve szivem tiszteletére, főleg azon megbán- tások megkövetése által, melyeket szivem az oltáron k i­tétetvén, folyton elvisel. ígérem neked, hogy szivem sze- retetének áldásait bőven fogom kiönteni mindazokra, k ik szivemnek e tiszteletet megadják, vagy k ik intézkedése­ket tesznek, hogy eme tiszteletben részesüljön/' Ez Urunk rendelése.

A megkövetés négyféle módon gyakoroltatik. Első, mikor szánalom- és részvéttel viseltetünk Jézus szenvedése iránt, főleg melyet az olajfák hegyétől, a kálvária ormáig elviselt. Második mód, amidőn Jézust, az oltári szentség­ben rejtőző Istent megbántják; továbbá mikor csúf károm­kodás, vagy szent cselekedeteinek rut rágalmazása által fö ld i dicsőségét elhomályosítják, mi azonnal hőbb imával, lelkesebb hitbevallással e kisebbítést pótolni, szent fölsé- gét megengesztelni törekszünk. Harmadik mód, ha má­sokért, k ik megbántották, huzamos imákat mondunk, s eképen megakadályozzuk, hogy büntessen, s nagyon szereti, ha szent igazságát lefegyverezzük. Negyedik, ha a megholtakért imádkozunk, főleg azokért, kiknek szaba­dulását sz. Szive óhajtja. Ilyképen a két első mód a leg­első parancsolat, az Isten szeretetéhez tartozik, a két utolsó által pedig a második parancsolatot, a felebaráti szeretet isteni törvényét gyakoroljuk. És ebben á ll az egész tör­vény.

a) Lehetetlen, hogy Istent valaki szeresse és ne me­télje szivét a fájdalom, ha rutu l megbántatik. M ily nagy kint, gyötrelmet érzenél szivedben, ha szüleid, barátaid ellen lázongnának az emberek, ha keresett bántalmakkal ille tnék; ugyebár ez annyira fájna, hogy szinte azt kíván­nád ; vajha inkább téged üldöznének. Ezen részvét, fá j­dalom a megkövetés, s legnagyobb foka az, ha szeretnéd Jézussal megosztani a fájdalmat. Ez mind természetes olyan szívben, mely szereti az .Üdvözítőt. Ne is mondja senki, hogy szereti őt, ha gyötrelmein nem szánakozik; ha vérző fejére gondolva, szive meg nem esik. Ne mondja senki, hogy háladatos a megváltásért, aki gyakran nem

— 173 —

elmélkedik, vagy talán siketségre vesz minden abbeli in ­telmet. Hiszen ha szolgánk, utolsó cselédünk érdekünkben fogságba esett volna, megérdemelné, hogy jó l bánjunk vele, soha ne keserítsük; mennyivel tartozunk Jézusnak, k i szolgai alakot vevén föl, kiontá vérét üdvösségünkért. Ha oly kemény a szived, hogy nem szánod, kérd meg, hogy lágyítsa meg szivedet, öntsön belé fájdalmas rész­vétet az ö sebei iránt. Soha sem hallgatja meg hamarább imáidat, mint m ikor vele szenvedni óhajtasz; ezen imák sajátszerü szabadalmakkal vannak ellátva, bármikor az Isten trónja elé bocsátatnak, mintha folytonosan hangzanék az égben Urunk imája, melyet a keresztfán mondott; Atyám bocsásd meg n e k ik ! Tehát tölünk is függ, hogy szánakozván sebein, részesei legyünk, nagyszerű ígéretei­nek biztosítsuk magunknak az eget. Sz. T.eo pápa mon­dotta; „Biztos azoknál az örök boldogság várakozása, k ik az U r szenvedésének részesei." (Sermo i i de Quadrag.) Lássad már most, milyen mennyországi kincs minden szá­nakozás, melyet a szenvedő Megváltónak nyujtunk.

M ikor Urunk bágyadt erővel, veritékes arczczal a kálvária hegyére ment, noha jártányi ereje nem volt, noha semmit sem szólt, senkinek vigasztalást nem adott, de mihelyt a jámbor nőket látta, k ik szenvedésén siránkozva szánakoztak, legott megállott, hozzájok fordult s kegyes intésekkel víg'asztalta könyhullatásukat. Hogyan történt ez a dolog? Heródesnek, Pilátusnak számos kérdésére nem felel, s íme szomorú útjában, legsúlyosabb állapotában halni menvén, a hóhérok kezei közül megszólalt, vigasz­talta az ajtatos nőket és a jövendő dolgokra tanította őket. Vegyük ezen esetből eszünkbe, m ily kedves Jézus előtt e részvét, a .szánalomból keletkezett sirás, a szenve­dése fö lö tti bánkódás.

Ahogy K . U. a keresztfán függött s a zsidóság abban vetekedett, k i birja arczátlanabb káromkodással sértegetni: akadt egy védelmezője, a jobbik lator. És mivel bevallotta az Üdvözítő k irá ly i hatalmát, habár nem is a trónon ült, hanem a keresztfán függött, h itt benne, habár nem cse­

— 174 —

lekedett csodát, hanem szörnyű k in t szenvedett: azt ígérte neki, hogy még" az nap vele lesz a paradicsomban. Ezen kis ideig- tartó vallástétel, részvét és vigasztalás oly juta­lomban részesült, amilyent aligha kapott még valaki. Mert csak egyszer em littetik a szentirásban, hogy aki teljes életében gonoszul élt, halála óráján szentté lett. Ilyen jutalma van, aki szánakozik Jézus szenvedésén, s ameny- nyire tőle te lik, vigasztalni törekszik a fájdalmas Jézust.

Midőn K . U. a keresztfán meghalt s a megváltás befejeztetett, a hóhérok elmentek s a pokoli líirmát csend­ülte esthomály foglalta el, sz. Mária s Magdolna ott maradtak, őrizték a drága tetemet; habár ottlétük önma­gában haszontalan volt, azt mégis bizonyította, hogy olt- hatatlan a szeretet, mely e két szivben K . iránt lángolt. M ikor Magdolna fájdalomtól inogva a sírbolthoz ment, hogy drága kenetet öntsön a tetemre, m ikor sirt, jajve- székelt, mindez nem használt senkinek, de bizonyította, hogy égő szive van. A szeretet ezen nyilatkozatait azzal jutalmazta az Ur, hogy feltámadása után nekik jelent meg először. Tehát az U r szívesen veszi tehetetlen szeretetünk nyilatkozatát, a megkövetö imákat, vigasztaló hódolatunk nem értéktelen.

Vesd k i tehát elmédből ama bárgyú gondolatot, mintha a szegény emberi sziv szeretetnyilatkozatai ha­szontalanok volnának az édes Üdvözítő előtt. Igaz, hogy önmagukban semmit sem érnek, öntudatunk hangosan mondja, hogy hivság'os szivünk indulatai porban gyöke­reznek, hogy állhatatlan- szeretetünk Isten előtt, k i látja közeli elpártolásunkat, kedves nem lehet. De abban fek- .szik Jézus végtelen jóság'a, hogy ilyen ajándékot is szí­vesen fogad, m ihelyt őszinte sziv nyú jtja ; tudja, hogy férges a gyümölcs, de ha te pirosnak, egészségesnek vé­led, ő is annak veszi, sőt örül neki. Ez az ő fönséges rendelése, hogy t. i. aki haláltusája, ostoroztatása, kereszt- halála felett szánakozik, olyan jutalma legyen, mintha Jeruzsálem utczáin, a Golgothára vezető utón vigasztalta volna öt. Én sem állítanám ezt, ha ő nem mondotta volna

— 175

ha nem olvadna fe l szive a raegkövetö hódolatra, nem öntené kegyeit valahányszor szenvedésére buzgalmas ke­gyelettel gondolnak a keresztények.

li) Tudja minden keresztény, hogy K . U. oltárainkon lakik. A nagy, fényes templomokban ép úgy, mint sze­gény falusi egyházak oltárain, éjjel-nappal virraszt, hogy elfogadhassa hozzá menekvö hiveit, és hogy szolgája által elvitethesse magát a betegekhez, kiknek utravalója akar lenni az örökkévalóság félelmetes utján. A szeretet vitte ezen csodálatos cselekedetre. Körülnézett a földön, hogy m it adjon híveinek emlékíil. Nem talált semmit, ami ha­tártalan szeretetének megfelelne, ami oly magasztos volna, hogy e szeretet nagyságához illenék. Önmagát adta oda a kenyér és bor szine alatt. Ú gy gondolkodott, hogy miután aiinyi sok csodát tett, elhiszik majd isteni szere­tetének és jobban fogják szeretni. És mi,történik? Némely helyen piszkos szentségházban tartják; legyek, vagy ami még gonoszabb, egerek laknak ve le ; s az emberi szivek bizonyosan eltávolodtak tőle, mert ilyen állapotban nem hagynák, ha szeretnék. Sokszor tolvajok, istentelen rab­lók kihányják a kehelyböl, s valamint a kálvárián a hó­hérok vérében gázoltak, most a zsiványok a szentség alakjában gázolják. Vagy ami egyre megy, bűnös szivvel, káromló ajakkal járnak áldozáshoz. A szeretet trónján akart ülni, s az emberek gyötrelmes kálváriát alkottak neki az oltáron. O ly iszonyú hántások érik, minők a sze­retet szentsége nélkül lehetetlenek volnának. Mindezen bántalmakért igyekeznek öt jámbor keresztények meg­követni. Ne véld, hogy megkövetö imáid, hódolatod, a szeretet indulatai haszontalanok; igaz, hogy szivünk földi lámpa, de az abban lobogó láng égtől ered, s a szeretet gyönyörű lángja, melyet a Szentlélek malasztja keltett, elég arra, hogy Isten megkárosított külső dicsőségének méltó ragyogást kölcsönözzön.

c) Midőn sz. Pál (még mint átalkodott zsidó, Saul) üldözte a keresztényeket, s Damaskusba indult, hogy megkötözze az ottani hivőket s Jeruzsálemben törvény

— 176 —

elé állítsa, útközben megjelent neki az Üdvözítő s azt mondotta: „S a u l m ért üldözesz engem?'-^ (Ap. csel. IX . 5.) Saul a kér. embereket üldözte s mégis azt mondotta Urunk, hogy öt üldözi. Miképen kell ezt érteni? Úgy, hogy a keresztények mind Krisztus tagjai. (Az egész kath. egy­ház Krisztus titkos teste.) Azért m ikor az ö hivei szen­vednek, az annyiba vétetik, mintha Krisztus szenvedne. Mindnyájan érdekegységben állunk,*) ha egyik szenved, szenved a rnásik is, ha egynek vannak érdemei, részesül bennök a másik is. Úgy rendelte K. U., hogy egy csa­lád legyünk, ahol ha egy szenved, szomorkodnak a többiek is. K . U. habár most már nem szenvedhet, mert dicsőült állapotban van, de nem lehet közömbös azok iránt, amik 0 földön, névszerint egyházában történnek. Folyton szom­jazza üdvünket, ép úgy, mint m ikor e földön volt. A fá j­dalom elmúlt, de a szeretet zsarátnoka folyton ég. Mentül több engesztelő ima száll az égbe, annál több vezeklésre késztő kegyelem, áldás hull a földre, annál több eredmé­nye van a Jézus szenvedésének, s így annál több örömet okozunk szivének. A megigazult kér. ember imája oly hathatós, hogy e földön áldást, bünbocsánatot, túlvilágon

^ 1 7 7 —

*) H o g y jóban , roszban érdekegység-ben vag yun k , k itű n ik a szentirásból. M ik o r J e rich ó ró l le d ő lte k a fa la k s A chan Is ten t i ­la lm a ellenére, a ra b lo tt k in cse t m eg ta rto tta , az egész Is ra e lt csata- vesztéssel bün te tte . (Jozsue V I.) — F áraó k irá ly bűne m ia tt az egész E g yp to m szenvedett bünte tést. (G én. X I I . 17.) — D á v id bűne m ia tt az egész nép m eg fe ny itte te tt. ( I I . K in 24. i — 9.) — N oha Sala­mon sokszor v é tke ze tt bálványozással, m égis azt mondá Is te n : .„Mindazonáltal ezt napjaidban nem cselekszem (az ország elosztását) D á v id a ty á d é r t . ( I I I . K ir . X I . 12.) M ik o r Is ten az undok bá lvá ­nyozás m ia tt e laka rta pusztítan i a zsidóságot, azé rt k ö n y ö rg ö tt Mózes, h o gy ne nézze a ba lga tag sokaság v é tké t, hanem em lé­kezzék igaz szo lgá iró l, A brahám , Izsák és Iz ra e lrő l (E xod. 32 , 13 ; D án ie l I I I . 35 .) — Jám bor szo lgáért áldást ad Is ten a gonosz gazdának. (Gén. 30 . 27 .) — P u tifá r t m egá ldotta József m ia tt. (Gén. 35 , 5 . ) '— A brahám m ia tt kész leendett Sodornának m eg­bocsátan i, ha csak 10 igaz ta lá lta t ik benne. (Gén. 18, 33 .) — Jeruzsálem nek kész leendett m egbocsátani, ha csak eg y igaza t ta lá ln ak a városban (Jer. V . I .) stb.

Alkalmi szent leszedek. 12

boldogságot b ir kieszközölni (Jézus hatalmával), mert az eszközök kezébe vannak letéve. Ezokon valahányszor megbántatik, például káromolják szent nevét, fertelmes eretnekek rutalmazzák szent anyját, templomait kirabolják, a kereszteket összetörik vagy más istentelenségef követ­nek el az emberek, legott összejönek a keresztények, együttesen imádkoznak, azaz megkövetik az édes Jézust, hogy irgalmazzon, ne büntessen. És az U r szivesen vonja vissza büntető kezét, mert szive szerint van az irgalmazás, kedve ellen a büntetés. Am it az ó-szövetségben egyes esetekben megparancsolt, mint pl., hogy Ábrahám, Mózes imádkozzanak, hogy ne legyen kénytelen büntetni, az most a megkövetö imák által rendesen történik, mert m ikor sokan imádkoznak, a szivbeli ima lefegyverzi, el­oltja villámait, melyeket gaz ellenségei keltettek. És ha az imádkozok meg nem nyerik is ellenségeik bűnének bocsánatát, de a magok bűnének bocsánatát bizonyosan megnyerik.*)

d) Nem csak egymás között, hanem a szentekkel az égben, a szenvedőkkel a tisztitó tűzben is vagyunk össze­köttetésben ; és pedig azért, mert e három országnak egy

*) A z az em ber, k i sohasem im ádkoz ik , k i Is ten irá n t egy csepp hó do la to t sem tanusit, k i szom oritja , ta lán gúnyo lja ő t, tu d já to k m ért él, m é rt nem s u jta to tt ? M e rt g ye rm e ke k kö rn ye z ik , a k ik im ádkoznak, nő, a k i s ir, kedves lények, k ik fá jda lm aika t, é rdem eiket, e rénye ike t, á rta tlanságuka t a m érleg e g y ik serpenyő­jé be ve tvén , e llensúlyozzák azt a sok gonoszt, m it ő a m ásikba dob. És ha a népek é lnek, ha a rosznak ro p p a n t m űhelye i ö.ssze nem rop pa nna k a gonoszság sú lya a la tt, ez onné t van, m ert van­n a k k ö z tö k önkénytes bünhődők, vannak em berek, k ik szenved­nek s fö lá ldozzák m aguka t — szere te tbő l. Es ha o ly k o r a népek ere iben a gya lázat, a bűn fe lto rnyosu lván , fe lto rn yosu lna k a csa­pások is ; ha ö rvénybe h u lln ak és k im enekszenek; ku tassátok szorgosan s rá jö ttö k , hogy aka d t nehány nagy lé le k , k ik önm a­g u k a t szabadon fö lá ld o z á k ; aka d t nehány m eg nem érdem le tt, nemesen, szentül, magasztosan v ise lt fá jdalom , nehány csepp tiszta v é r, m e ly szere te tbő l öm ö lt, hogy elmossa a szennyes habokat. L . B ougaud: K ereszténység és k o ru n k . F o rd . D obos és Szentannai, N agyvárad, i 8 8 i . I . 431 .

- 178 -

királya, a megváltó. Ezt valljuk a szentek egyessége czimü hitágazatban. A szentek értünk esedeznek, imá­inkra nem szorulnak, de a tisztitó tűzben levő le lkek igen vágyódnak imáink, áldozataink után, mert ezek enyhítik szenvedéseiket. Nem azt mondom, hogy értük azért imád­kozzunk, mert jók voltak irántunk amig éltek, ezt bizo­nyosan megtesszük, mert a hálaérzet minden emberben megvan, hanem az Isten dicsőségéért. Ugyanis soha sem­mivel sem mozdítjuk elő áz Isten dicsőségét o ly hamar, oly biztos eredménynyel, mint a holtakért felajánlott imák­kal. Ama szenvedő lelkek vágyódnak Isten után. Isten is szereti őket, de az igazság, melynek szintén vannak jogai, még visszatartja őket a számkivetésben. Isten olyan atya, aki bünteti fiát s elűzi magától vétkei m ia tt; de vajmi nagy az öröme, mikor barátjai közbenjárnak, s arra kérik, hogy bocsásson meg neki, lefegyvérzik haragját s kiengesztelik az igazságos atyát, mire megrövidíti vagy elengedi büntetését. M i vagyunk azon közbenjáró jó ba­rátok, k ik a sanyargatott lelkeknek enyhületet, sőt bol­dogságot szerezhetünk, s igy megsokasithatjuk az Istent áldó le lkek számát. Nem kell őket megtéríteni, mert h i­tük immár teljes bizonyosságot nyert; nem kell miattok mesze földre utazni, akár templomban, akár otthon se­gíthetsz ra jto k ; ima, áldozat, alamizsna foganatos szaba- ditási eszközök. Immár az örök életre vannak rendelve, hol Istent örökké dicsérni fogják ; nem kell félni, hogy foganatlan lesz imánk, mert érdemetlenért nem mondhatjuk. A rró l sem ke ll aggódnod, hogy talán visszaesnek a bűnbe, mert az ő üdvösségök biztosabb, mint a földön élő szen­teké, csakhogy sok idő választja el, azon boldog p illa ­nattól, melyben átléphetik a mennyország küszöbét. Te­hát a jó kér. ember minden imája gazdagítja a mennyor­szágot. Vannak oly jámbor keresztények is, k ik nem csak mig élnek imádkoznak, s ha papok, miséznek értök, hanem azt is feláldozzák a holtakért, amit az ő holtuk után barátaik, rokonaik fognak tenni: t. i. imát, áldozatot, alamizsnát mind Jézus kezébe teszik, hogy ossza el tét-

— 179 —

12*

l ö O

szése szerint. Ne gondoljátok, hogy eképen megfosztván magunkat az imáktól kárt vallhatunk^ éppen nem, mert hiszen Jézus mindezt dúsan megtéríti. Soha sem csalódott még, aki Jézus szeretetére számított vagy benne bizako­dott. Senki sem fizet nagyobb uzsorával mint az U r Jé­zus ; teheti is, mert világok állnak rendelkezésére, ha is- tenileg akar jutalmazni, vagy szent Szive adósainak uzso­rával fizetni. Vájjon k i birná egy Isten nagylelkűségét felfogni, nem mondom utánozni! (Lásd a jegyzetet).

K ik az U r Jézust fájdalmaiban megkövetik, vig'asz- talják, azok a végső órában nagy vigasztalást nyernek. Mert az a mi sorsunk e földön, hogy barátaink ép akkor hagynak el, mikor szükségünk volna rájok. M ihelyt az or­vosok lemondanak rólunk, barátaink más, vidám társasá­got keresnek, s a legjobbak is avval igazolják elmara­dásukat, hogy úgy szánakoznak rajtunk, hogy nem néz­hetik fájdalmunkat, nem hallhatják fohászainkat. Ilyen siralmas állapotban senki sem marad véled, hanem csak a feszület, mely ágyad felett függ; és nem is kívánkozol hátat fordított barátaid után, nem akarod látni a gazdag tözséreket, nagy urakat, magát a k irá ly t sem, hanem in­kább a papot, hogy oldozzon fe l bűneidtől K . nevében. És ezen egy barátod nagy vigasztalásodra lészen, ha mig egészséged szolgált, sokat gondoltál szenvedésére. Sőt ez barátod marad akkor is, m ikor eltemetnek; rokonaid elkísérnek a temetőbe s haza mennek; talán vagyonod felett összevesznek, pörösködnek, s aki keveset vagy sem­mit sem kapott, még szidalmazni fog. De Krisztus, a tú l­világon megmutatja szent sebeit, melyeket tiszteltél s ezek végtelen érdeme által megbocsátja vétkeidet s üd­vözít. Akko r fogod áldani azt a pillanatot, m ikor Krisz­tus szenvedéséről kezdettél sokat elmélkedni, talán en­gem is fogsz áldani, hogy ezen dologról szólottam, ha t. i. mai napon fölteszed magadban, hogy szívesen fogsz gondolkodni Jézus keserves kínjairól, s ezen fogadásodat hátralévő, napjaidban pontosan teljesíted.

Ámde, ha az angyal nem tudott o ly vigasztalást

adni, amit K . U. nem tudott volna, miképen tegyem én ? Könnyű módja van, akármikor tehetjük. Legjobb mód az, ha eltávolitjük az okokat, melyek miatt szomorkodott. Az, k i ivásnak adta magát, m egigéri: „Uram tudom, hogy dobzódásom miatt szomorkodtál, fogadom, hogy józan életre adom magam.“ A k i idegen jószágot tart magánál, megigéri, hogy megtéríti az okozott k á r t ; aki káromko­dott, ígéri, hogy többé nem rutalmazza az Urat, és szá­jára üt a cselédnek, gyermekének, m ihelyt káromkodott. Ha nincsenek nagy vé tke id ; mondjad: Atyám legyen meg akaratod. Isten nem unatkozik ha ismétled, örül ha állhatatos vagy. Virrasztva Jézus halálküzdelmének em­lékére, kérjük, hogy akkor vigasztaljon minket, midőn ez élettől meg ke ll válnunk. A rra kérjük, hogy kedves halált adjon, hogy kibékülve vele ájtatos gyónás által, Jézus nevével az ajkon, muljunk k i a világból. Az ilyen halál a boldogság tornácza, a mennyország útlevele, az örök boldogság biztositéka. Ámen.

Jegyzet'. A szere te t hős cse lekedete a tis z titó tűzben szen­vedő le lk e k ja vá ra abban á ll, l io g y a k é r. em ber jó cselekede­te inek érdem eit, va lam in t a ha lá la u tán é re tte végzendő jó cse­leked e teke t a t is z titó he lyen szenvedő le lk e k é r t fe la jánlja. A m it Íg y fe la ján lunk, az tisztán a m ienk, enné lfogva ezen fela jánlás nem akadályozza sem az áldozó papo t, hogy a szentmise á ldo ­za to t m ások szándékára bemutassa, sem abban, hogy önm agáért, szü le ié rt im ádkozzék. X I I I . Benedek, V I . P ius és IX . Pius pápák e cselekm ényt számos bucsu engedélyben része lte tték , i . Azon áldozó pa po k k ik eme fe la ján lást te tté k , az év m inden napjára o ltá rk iv á lts á g g a l b irn a k . 2. A h iv e k tetszés szerin ti napon, fö l­téve, hogy á ldoztak, va lam ely tem p lom o t vagy ny ilvános k á p o l­nát m eg lá toga tnak és o t t a szentatya szándékára im ádkoznak, teljes búcsút nye rnek , m elyet azonban csak a szenvedő le lk e k

ja vá ra fo rd ítha tnak . 3. H ason lóképen nye rnek m inden h é tfő n te l­jes búcsút, ha a szenvedő le lk e k ja vá ra ha llg a tjá k a m isét, va­lam ely tem p lom o t m eg lá toga tnak és a szent a tya szándékára im ádkoznak. IX . Pius k ije le n te tte , hogy ily é rvénnye l b ir a va ­sárnapi szentmise is, ha a ke resztény em ber hé tfőn nem lehe t je ­len a szentmisén. (1854 . nov. 18.) 4. M indazon búcsút, m elyek edd ig engedé lyezte ttek vagy jö vőben engedé lyezte tn i fog nak , a szenvedő le lk e k ja vá ra fo rd ítha tják , habár azok kü lőm ben e czé lra nem a lka lm azhatók ( IX . Pius, 1852. szept. 30 .) M ár X I I I . Be­

— i 8 i —

1

nedek pápa em líti, hogy számos, m inden állású h ivő fe la ján lo tta , üdvös cse lekedete it. E hős cselekvény^ b á r gya k ra n fogada lom ­na k is m onda tik , bü n te rh e a la tt nem kö te lez , és hogy az ezzel egybekapcso lt búcsúkban részesü ljünk, nem szükséges azt szóbe­li le g k ife jeznünk, elegendő a szándék benső felajánlása. (D o- senbach Is tván . N ovem ber hava ; fo rd íto tta Lessenye i Szatm ár).

— i 8 2 —

V II.

Judás árulása.

„ Vétkeztem, elárulván az igaz vért. “ Judás. (M áté 27 , 4.)

Midőn K . U. az olajfák hegyén imádkozott, aposto­la i pedig elaludtak, fölébresztvén őket mondá nekik ; „Szomorú az én lelkem m in d ha lá lig }'’ (Máté z t, 38.) V á j­jon mért szomorkodott ennyire, hiszen Isten volt, meg­vigasztalhatta volna magát ? Talán magad is úgy véle­kedtél, hogy K . U. miután Isten volt, csak látszólag szenvedett, és úgy mérsékelhette testének lelkének fá j­dalmát amint akarta. Talán mikor béketürésre intettek szüleid, barátaid vagy a gyóntató pap és Krisztus pél­dáját emlegették, talán azzal mentegetőztél, hogy K . U. Isten volt. — Igaz, hogy Isten volt, de nem volt kép­mutató. Pedig az le tt volna, ha a rémületes kínzásokat, az arczulverést, az ostorozást csak látszólag szenvedte volna és nem valóságban. Igazán úgy szenvedte amint Írva van; mert hiszen a vérizzadás ezt bizonyította. A vérizzadás nem volt csoda, hanem természetes tünemény, mert előre látván a szenvedést, a kereszt halálának gon­dolata kisajtolta testéből a vért és oly mértékben, hogy ruhája be nem ihatta, hanem véres volt a föld is. Méltán mondhatta tehát, hogy szomorú az én lelkem mind halálig.

Négy iszonyú gyötrelem kínozta Urunkat az olajfák kertjében, i. Mert szivére vette ama keserűséget, melyet másnap 18 órán keresztül szenvedni ke ll; m it fog a zsidó

néptől; a római katonáktól szenvedni, hogy majd osto­rozzák, majd arczulverik, majd keresztre feszitik éles sze­gekkel, de legföképen, hogy koszoruzzák tövissel. Mennyei A tyánk emlékezzél, hogy kedves fiadnak nevezted a tá­bor hegyén, s most elvérezni hagyod, elvonultál tőle, vájjon megszünhetik-e iránta való szerelmed? Nem szűnt meg, de miután most engesztelő áldozat az egész emberi­ségért, isteni vigasztalásban nem részesül. Második gyöt­relme volt, hogy senki azok közül k iket megszabadított bajaiktól, segítségére nem jő. A vak dolog után látott, nem nézett Urunkra. Az inaszakadt napszámba ment, éj­je l fö lkeln i röstel. — Es hol vagy te k irá ly, kinek fiát meggyógyította Urunk, mért nem jösz megszabadítani az Üdvözítőt? (Ján. IV . 46.) H ol vagy te százados, kinek szolgáját meggyógyította (Máté V II I, 3). mért nem jösz az Üdvözítő segítségére? Hogy senki sem fogja pártját csak a lator a keresztfán. Tehát o ly hálátlan az egész zsidó­ság, hogy nincs ember aki megvédné az Üdvözítőt? Nem volt. Lám ez gyötörte az Üdvözítőt, ez szomorította annyira, hogy ilyen emberekért ontja vérét. Harmadik gyötrelme volt annak elgondolása, hogy ezután is sokan fognak vétkezni, káromkodni, ölni, gyilko ln i, csalni mint azelőtt. Minden bűnt Ábeltő l kezdve az utolsó ember vétkéig szeme előtt v ise lt; a fertelmes bálványozást, a rút eret­nekséget s ami ördögi gonoszság még keletkezni fog, azt mind elgondolta. Es lehetetlen, hogy aki Istent szereti, ne fájlalja azt, ha Isten megbántatik. M inthogy pedig ami Isten iránti szeretetünk jeges fagy a Jézus szerete- téhez képest, fájdalma is az Isten megbántása felett vég­telenül nagyobb a mienknél. Szint azonkép Urunk le l­kének szentsége sokkal nagyobb, mint az égi szellemek szentsége együttvéve, tehát sokkal inkább undorodik a bűntől, mint az emberek. M inthogy a jövendő bűnök lá­tása megrohanta öt, a fertelmes megbántások árnyéká­ban vélte magát, mintha távollétök daczára beszeny- nyezték volna. A bűn ezen modora észcsigázó, szivren- ditő volt. Negyedik gyötrelem volt, hogy Judás elárulja

— 183 —

ö t ; Judás az ö tanítványa, k i barátja volt, k it asztalához ültetett, k i csodákat tett Jézus nevében, az nemsokára hozzá vezeti hóhérait; ez volt legiszonyúbb gyötrelme. Erről fogunk ma elmélkedni.

I. Ha a Megváltó üdvünk végett nem akart volna halált szenvedni, könnyen elkerülhette volna az üldöző zsidókat, mert nem ment volna oda, a hol tudta, hogy keresni fogják ellenségei. Urunk, ha nem is tett volna csodát szabadulására, csak másfelé vette volna útját, a poroszlók haszontalanul keresték volna a kertben; de K . U. ugyanazon okból ment a kertbe, hogy Judás ott keresvén őt, megtalálja. Mert nem véletlenül, hanem el­végzett szándékból, eltökéllett akaratból kivánt szenvedni, azért önkényt jelent meg azon helyen, hol elkezdhette keserves szenvedését, az emberiség megváltását. Nem is rejtőzött el, mint Ádám a barlangban, hanem üldözői elé ment. Ezzel példát adott, hogy mi is önkényt keressük fö l a helyeket, hol szenvedni ke ll; ez a Krisztus példája indította a vértanukat, hogy fölkeressék a pogány okát s hitüket bevallván, meghaljanak; békességben élhettek volna, de az Üdvözítő szenvedését szemök előtt viselvén, örömmel jelenték fel hitvallásukat, csakhogy valamit szen­vedhessenek azért, k i drága életét értünk nem kímélte. Ha már az ü r élete csupa kin és szenvedés volt, ha fö l­kereste a szenvedés helyét, legalább azon szenvedéseket, melyek bennünket fölkeresnek, viseljük békével; leg­alább azon apró tűréseket, melyektől senki sem ment,, szenvedjük zúgolódás nélkül.

II. M ialatt K . U. az utolsó vacsorán az olt. szentsé­get alapította, a zsidók nagy aggódással tanácskoztak arról, hogyan lehetne Krisztust elfogni, bevádolni s k i­végezni. Am int emiatt töprenkedtek, Luczifer egy embert küldött, aki a zavarból kisegítse, mert hiszen a sötétség országában is uralkodik, habár buta s rövidlátásu gond­viselés, az t. i., melyről mondják: „Győztél felettem, mert

— 185. —

az végzetem, hogy harczaimban bukjam szüntelen.“ Va­lamint az első embert a paradicsomban az ördög ölte meg le lkileg, testileg, úgy a második Ádámot, k i az elsőnek bukását javítani jö tt, szintén az ördög ölte meg testileg. Azaz megszállta Judást (Ján. X I I I . 2.) s árulásra kész­tette. Ezen Judás a tanácsba sompolygott s azt mondotta nekik: „ne legyetek aggódásban, it t vagyok én, k i a galileai ember benső tanítványa voltam, minden lépését tudom, minden helyet, hova járn i szokott, ismerem. Sokáig követtem őt, de megváltoztak nézeteim. Most, ahogy meg- bizható emberre van szükségtek, aki tartózkodását óráról órára közölheti veletek, aki feltűnés, lárma nélkül keze­tekbe szolgáltatja öt, idejöttem, hogy szolgálatomat fe l­ajánljam. Ámde ilyen fontos közlemény jutalmat is érde­mel, azért kérdlek, hogy mit adtok nekem, ha kezetekbe adom?“ A tanácsosok összenéztek, s miután belátták, hogy ezen ember ajánlata pompás, leg'ott harmincz ezüst pénzt ajánlottak fel, ami jelen pénzünkben vagy 50 írtta l egyenlő. K i hitte volna, hogy Krisztus apostola ilyen árulásra ve­temedik, hogy urát. Istenét a zsidók véneinek elárulja! Megfejti a szentirás: „Elvevén a fa la to t, azonnal kiméne. Vala pedig éjszaka.'-'' (Ján. 13, 30.) Éj volt nemcsak a ter­mészetben, hanem Judás elméjében is, mert azontúl, mint a vak, rohant a bűnbe. Az a rettenetes dolog van a vét­kezésben, hogy mihelyt az ember elhatározza magában a bűnt, a gonosz szellem fá tyo lt bocsát elméjére s a leg­egyszerűbb dolgokat is ferdén ité li meg. Névszerint a bűn elkövetése előtt kicsiségnek véli az Isten megbántását ; Judás is úgy gondolkozott: mi nagy volna abban, ha oda vezetem a poroszlókat; m ihelyt Krisztushoz nyúlnak, leg­ott eltűnik előttük, de az ezüst pénz zsebemből el nem tűn ik ; még nagyobb lesz dicsősége, mint m ikor Názáreth- ben rátették kezöket s hűlt helyét találták. íg y gondol­kodott Judás, szépítve cselekedetét, az ördög megaranyozta a vétket, úgy hogy csábitólag hatott rá. íg y vájódott az örvény, melyben Judás magát eltemetni készült. — Bűn után azonban egészen másképen biztatta, kétségbeesést aján-

lőtt. Ha okos le tt volna Judás, megbánta volna bűnét, K . U. ép úgy elengedte volna, mint Péter tagadását; de nem siratta meg iszonyú tettét, mert az ördög oly csúnya undoknak festette előtte, s nem is adott neki más taná­csot, mint ezt: „essél kétségbe, nincs többé számodra ke­gyelem Istennél, “ s Judás elfogadta az ördög tanácsát, mert felakasztotta magát. Mért nem emlékezett a gyö­nyörű példabeszédre, a vámosról és farizeusról, hol oly kegyesnek mutatta magát az Üdvözitö; mert éjszakát vont lelkére az ördög. Mért nem emlékezett Urunk mon­dására: ,^nem jö ttem h iv n i az igazakat, hanem a bűnösöket.'-'' (Máté IX . 13.) Mert az ördög kiverte eszéből Urunk ta­nítását s folyton a bűn iszonyú rútságát tartotta eléje. Ezt teszi most is, mert „akármi roszat gondolunk, teszünk, nincs benne kétség, az ördög késztet rá.“ (Sz. Ágoston.) A vétek elkövetése előtt csekélységnek tartja azt, apró csínynek, mulatságnak, aztán pedig iszonyuságnak. M i ellenkezőleg cselekedjünk; a cselekedet előtt gondoljuk meg, hogy minden vétek a fölséges Isten megbántása, tehát ez elég, hogy ne kövessük el, mert mindenről ke ll fe le lnünk; de ha szerencsétlenül bűnbe estünk, ^van szó­szólónk az. A tyá n á l Jézus K risz tus , és ö engesztelő a m i bű­neinkért, nem csak a m ie inkért pédig, hanem az egész v ilá g bű­n e ié rt is.^‘ (I. Ján. I I . I . )

I I I . A ristipp bölcsész, miután többször kért kegyel­met Dénes (sirakusai) zsarnoktól, de nem kapta meg, el­végre letérdelt előtte, s ezen megalázódással legyőzte keménységét, kérése meghallgattatott. Társai korholták, hogy ezen térdreborulás által meggyalázta a bölcsész méltóságát, mire igy védte magát Aristipp, „nem én va­gyok hibás, hanem Dénes, k i lábain viseli fü le it" (qui aures habét in pedibus). Hasonló dolog történt az utolsó vacsora termében. Az Üdvözitö letérdelt Judás előtt, hogy megmossa lábait, ami a le lk i tisztaság jelvénye volt. Azon Jézus, k i a gonosz szellem előtt a világ javaiért meg nem hajtotta térdét, most Judás megmentéseért letérdel előtte, csakhogy megtérjen s ne döntse kárhozatba lelkét.

— i 8 6 —

De Judás nem hallgatja meg az Üdvözítő kérését, lelke meg nem puhul, hanem inkább megkeményedik, s futva fut a várakozó zsidó tanácshoz, hogy kezeikbe adja az Üdvözitőt. S ö ugylátszik meg sem indult, mert nem is szégyenli magát, mikor az apostolok jelenlétében elárulja mesterét. Szelíden üdvözli, csókolja, hogy rabbá tegye. Barátságosan közeledik hozzá s társai lánczokat, kötele­ket visznek. Tiszta égből üt le a villám. Az ég előbb el­borul, aztán villámol, it t a felhőtlen égből lecsapott a villám, mert a csók örve, a barátság’ színe alatt, elfogatta Krisztust. Ez tette leginkább iszonyatossá gonosz tettét. K . U. pedig akkor is feléje hajolt (mert mint sz. B rig itta mondja alacsony termetű volt) s engedi magát meg'csó- kolni. Nem olvassuk, hogy valaki megcsókolta volna Urunk szent arczát, csak Judásnak és üdve végett engedi ezt tenni, barátjának nevezi. O ly közel vo lt hozzá, hogy hallhatta szive dobogását; de sem Urunk térdelése, sem az, hogy Szíve közelébe ju to tt nem térítették meg, mert immár erős szándéka volt eladni az Urat. Miután a sok édeskedés nem használt, ily szelíden korholja: Judás csókkal á ru lod e l az ember fiá t? '^ (Luk. 22. 48). Mintha mondaná: „Kaifás halálra keres, nem bánom, hogy a go­nosz farizeusok üldöznek, nem törődöm ve lők; hogy egy buja k irá ly vesztemet akarja; nem fáj, hogy a pogány helytartó igaztalanul ítél, könnyen viselem; de hogy te, k i társam, tanítványom, hivem, apostolom vagy, véremet szomjazod, ez háborít, kínoz, e sötét, iszonyú cselekedet' metsző fájdalmat okoz.“ Ilyképen a jóság és szigor min­den eszközét kimerítette, hogy megmentse Judást, de átalkodottságamindennek ellentállt.*) Atyámfiaí, bennünket is int a lelkiismeret, az őrangyal valahányszor vétkezni akarunk; felhozza az Isten jóságát, szigorát, a bűn követ­kezményeit, az örök kárhozatot, hogy elrémülve, hagyjuk abba a vétket. Midőn hallgatunk az őrangyal, a le lkiis-

~ 1 8 7 ~

*) V e itl i :-Fass iünspred ig ten . W ie n 1849. Pag. 16. Durazzo G. J. L a passione d e x fig liuo lo cli D ió . Bologna 1842. I. 220.

meret szavára, elhagyjuk a bűn végrehajtását; ha pedig inkább szeretjük az ördögöt, a testet, ha Judás tanitvá- nyai vagyunk, vétkezünk az Isten ellen.

IV . Judás nem egyszerre le tt ilyen lator, hogy is­teni mesterét kész volt elárulni, hanem lassankint; ele- jénte elhagyta az imát, lopogatott, csalt, mindig többre vá lla lkozott, nagyobb vétkeket elkövetett, meg elvégre elárulta az igaz vért. Ha Judás az ördög első sugallásait szivébe nem bocsátotta volna, ha emberül ellent á llt volna, m ikor az apró lopásokra késztette, soha ilyen gyalázatos vétekbe nem keveredett volna. Midőn tengeren van a hajó, alig látható lyuk támad oldalán; a viz beszivárog elejénte lassan, de ha észre nem veszik, a hajó pár nap alatt a viz fenekére sülyed. M i is tehát ha őrizkedni aka­runk a nagy vétkektől, távoztassuk a kicsinyeket is, és soha sem bizzuk el magunkat. Sokan megtérésök elején buzgón imádkoznak, azután ellankadnak, végre meghűl bennök a buzgóság, s utóvégre legkisebb gondjuk az imádság, önvigyázás. M i az oka ezen alábbhagyásnak ? Mert azt gondolják, hogy nincs mitől félniök, nincs szük­ségek az ájtatosságra. Megszűntek ugyanis egyideig a kisértetek, Isten zabolán tartotta mind az ördögöt, mind saját rendetlen kívánságait, s hosszú ideig nem g'yötör- ték őket. Az ilyen békességes időben elbizván magokat, azt vélték, hogy immár heveréssel is lehetnek jámborak, kötve tarthatják az üdvösség minden ellenségét. De te

' ha veszni nem akarsz, el ne bizd magad; mert ha most nem kisért is az ördög, azért nem alszik, ha nyugosznak is a gonosz testi kívánságok, azért k i nem irtattak ; k i­tartásod hiányáért könnyen megbüntethet Isten azzal, hogy megengedi, miszerint az ördög megtámadjon, a rósz kívánság pedig olyan háborút indit benned, hogy elbu- kol. Azelőtt vasárnapokon, vagy legalább ünnepeken gyóntál és áldoztál, most pedig talán csak egyszer já ­rulsz évenkint az élet kenyeréhez ; minden kis hiábavaló­ságért elhagyod a jámbor könyvek olvasását, a templo­mot is hagyogatod, mert azzal hizelkedel magadnak, hogy

— i 8 8 —

az ember nagy buzgóság nélkül is üdvözülhet. Rettegj, mert ellenségeid megcsalhatnak! Folyton lesik az alkal­mat, hogy tőrbe ejtsenek, rósz kívánságaid meglehet, hogy ez idöszerint alszanak, de könnyen felébrednek, s miután elvadultál az oltári szentségtől, o ly gyönge le- szesz, ha fölébrednek, hogy nem fogsz tudni nekik pa­rancsolni. Az ellenség vigyáz, téged pedig az önámitás el­altatott. Nem olyan ostoba' az ördög, hogy a józan, er­kölcsös embereket egy ostrommal halálos vétekbe akarná sodorni; sokkal messzibbről kezdi dolgát. Elég nyereség­nek tartja, ha csak változókká teszi, azután ráviszi, hogy álhatatlanok legyenek a megkezdett jóban, lassan meg­engednek magoknak apró vétségeket, végre mihelyt inog­nak, vétekbe dönti őket, hol, ha csak Isten nem könyö- riil, nincs megállapodás. Valamint a nagy tűzveszélyek alig látható szikrától támadnak, úgy a nagy vétkek is apró gyarlóságokból, melyeket ideje korán el nem fo j­tottunk. Olyan a kis vétek mint a hógomoly, mentői le- jebb gurul, annál nagyobb, kezdetben dobálózni lehet vele, utóbb agyonüti, aki alája kerül. A m it a heverés megkezdett^ folytatja az érzékiség, bevégzi a lázadás. íg y lesz apostolból, áru ló ; jó keresztényből czégéres bűnös; Krisztus asztaltársából az ördög lakótársa. A k i vissza nem tartja szemeit a veszedelmes tekintetektől, fű le it a trágár beszédektől, sikamlós énekektől, lassan lesülyed a fertelmességbe, mint Salamon. Ezen bölcs k irá ly elejénte a pogány leányokat csak énekeseknek fogadta fel k i­rá ly i udvarába, azután társalkodók lettek, végre kedvökért a bálványoknak is térdet hajtott. A k i az apró lopá­soktól nem tartózkodik, lassankint úgy megerősödik benne a birvágy, fösvénység, hogy mint Judás a templom pén­zét is elveszi s ha módjában fog állani, eladja Krisztus Urunkat is.

V. Ha K . U. tudta (mert megjövendölte Ján. X I I I . 18.), hogy Judás elárulja, mért választotta apostolnak; hiszen ebből nagy kissebbséget szenvedett az ő tanítása; mert aki csak hallotta, úgy vélekedett, hogy talán va­

lami csalást követett el, s ezt fölfedezvén Judás, elhagyta, sőt elárulta mesterét. Ú gy van, K . U. tudta, hogy Judás fogja elárulni, de tűrte körében többféle ok miatt. i. Mert ha minden szenvedést elvállalt magára, akarta azon sebet is elszenvedni, melyet jóbarátoktól, k ik sziveinket meg­marták, titka inkat elárulták, lesből ártottak, kell elszen­vednünk; s ilyen volt Judás, mert az ő undok cselekedete ép úgy hasogatta Jézus szivét életében, mint a dárda holta után. 2. Hogy mi is a gonosz testvéreket, rokono­kat békességes szívvel tűrjük, habár tudjuk, hogy gono­szak. Mert alig van család, melyben liázsártos vagy go­nosz tag nem lenne; már ha a mi családunkban is van olyan ember, türjük el, mert habár sok szomorúságot okoz is ilyen családbeli, mégis ezen türelem által érdemeinket szaporítjuk. Szent Krizostom püspökhez ment egy jámbor asszony, hogy adna házába egy szegényt, akit ápoljon s gondját viselje. Legott küldött oda egy elaggott özve­gyet. Nemsokára ismét a püspökhez ment ama jámbor nő, ilyen panaszszal: uram olyan jó lélek azon özvegy, hogy csupa boldogság vele lakn i; de érdemeket a másik v i­lágra nem gyüjthetek, mert csupa jóság; küldj még va­lakit, aki alkalmat adjon nagy tu lv ilág i érdemekre. Más­nap már ott volt egy veszekedő aggcsont s nyugodtan elviselte furcsaságait, mert hiszen a türelem erénye oly kedves Isten e lő tt! K . U. tehát példát akar adni, hogy a mostoha testvéreket, verekedő családtagokat k i ne zár­juk társaságunkból, hanem inkább szeretettel viseltessünk irántok. 3. Hogy senkinek házát, családját azért meg ne vessük, ha roszak vannak közöttök; hiszen amúgy is elég szomorúságot okoznak, elégszer pirul arczuk azok vásott- sága m iatt; nem ke ll tehát fájdalmukat nagyobbitani, rósz hirüket tovább terjeszteni, hanem inkább szánakoz­zunk rajtok, és a zabolátlan családtagok miatt nem kell megvetni azokat, k ik becsülést érdemlenek. Sőt magukat sem ke ll megvetni, mert lám az édes Jézus azon étkekből evett, azon pohárból ivott, melyből ivo tt az áruló Judás.4. Hogy senlii se bizakodjék erényében, s ne legyen ke-

— igo —

v é ly : mert az Isten igazságos ítélete szerint senki bizton nem lehet, aki az eleséstől nem fél, és hamarébb segiti Isten az alázatos bűnösöket, semhogy a kevély, önma­gokban bizakodó igazakat. Te is k. atyámfia, ha apostol- ságra választattál, vigyázz, hogy ne légy árulója Krisz­tusnak. Sőt annál jobban félj, mentül magasabbra jutottál a jámbor életben. A hajósok is inkább félnek, m ikor sok drága áruval van terhelve hajójuk, mintsem ha üres, mert akkor több tengeri rabló lesi őket. — Ezen okok miatt tűrte K . U. Judás társaságát.

V I. Utolsó szavai Urunknak az olajfák hegyén ezek vo ltak : midőn elfogták a poroszlók s Péter karddal közbe vágott, mire megfeddette Urunk s azt mondotta: „a poharat, melyet nekem A tyá in adott, 4 íe igyam-e meg?'-'' (Ján. i8, I I . ) Az Üdvözítő nem azt mondotta, hogy a szenvedés poharát neki adta Judás, Heródes, Kaifás vagy a zsidó tanács, k ik mind agyarkodtak ellene s halálát ke­resték, hanem az ö mennyei atyja. Ezzel arra tanított, hogy ha nyomorúság, bajvívás sanyargat. Istenre nézzünk, aki ezeket ránk bocsátja, és ne boszankodjunk az emberekre, k ik által sokfélekép ostoroztatunk s k ik Isten eszközei, csupán ostorok az Isten kezeiben. Ne legyünk hasonlók az ebekhez, melyek az elhajított kő után futnak s azt mardossák, nem tekintvén arra, k i hajíto tta ; inkább töre­kedjünk hasonlítani Jóbhoz, k it noha a sátán és gonosz emberek sanyargattak, még'is azt k iá lto tta ; y,könyörűljetek ra jtam , m ert az U r keze ille te tt engem.'-'' (19. 21.) Bevallotta, hogy Isten küldötte rá a bajokat; ránk is ö küldi, mert ha tudva és akarva nem szabadította volna ellenségein­ket, nem árthatnának. Azért ne vegyük zúgolódva, ami ily kedves kéztől származik. Az ő kezében van az ostor, elhajítja legott, m ihelyt haragját béketüréssel megenyhít­jük. Élete vége felé mindenki felfogja a fájdalom értel­mes működését; vannak azonban, k ik a csapások idején is megértik.

M últ évben Ugodon történt, hogy egy ájtatos em­ber minden vagyonát jótékony czélokra osztván el, házi-

— ig i —

kójíi maradt meg, hova nyugodni járt, mert különben nappal a templomban tartózkodott. Szent embernek tar­tották az egész faluban. Kérdés, volt-e csakugyan szent ? A következmény megmutatta. Egy este meggyuladt a szegény ember háza s porrá égett mindene. A tűz láttára mondták egyes emberek, „no lám, mirevaló volt az a sok imádság; csakúgy égett el, mint a többi, pedig azok nem imádkoztak annyit, sőt gyakran káromkodtak. Egyre megy, akár imádkozunk, akár nem.“ Hanem a most már szegény ember bezzeg máskép gondolkozott. Nem szidta ellenségeit, nem a gyujtogatót, hanem azt vallotta, hogy nincs hivebb barátunk a keresztnél. Ott a jajgató embe­rek között letérdelt s a ropogó lángok zenéje mellett fönhangon mondotta: „Uram Istenem hálákat adok neked, hogy szenvedésre méltattál, e földön leróhatom tartozá­somat, hálát adok, hogy most szent Fiadhoz lettem ha­sonlatos, mert annak sem volt semmije. Légy már most nekem is atyám, hogy hozzád jussak, kinek sz. akaratába ajánlom magam.“ íme ide emeli hőseit a vallás! Ezen ember erénye tiszta, mint az arany, átlátszó, mint a. gyé­mánt, ilyenek kapják meg az örök hazát legott haláluk után, anélkül, hogy a tisztitó tűzben szenvednének.

K . atyámfiai, sz. Pál apostol mondotta, hogy mikor vétkezünk, Krisztust újólag- szomoritjuk, eláruljuk, sőt keresztre feszitjük. (Zsid. V I. 6.) Vajha ezt meggondolnók, mikor az ördög, vagy testünk bűnre ingerel, bizonyosan ennyire nem áradna a gonoszság, mert inkább akármily kárt szenvednénk el, vagy meghalnánk, semhogy újonnan megfeszitenök az édes Üdvözítőt. Undorodunk Judás cse­lekedetétől, pedig utánozzuk, m ikor vétkezünk;jusson tehát eszünkbe Judás tettének rútsága, valahányszor vétekre határozzuk magunkat, s akkor a szégyen is fog vissza­tartani a bűn elkövetésétől. U r Jézus önts lelkűnkbe erőt, éleszd fel annak emlékezetét, hogy elárulunk, m ikor vét­kezünk, hogy örökre undorodjunk a bűntől. Ámen.

— l g 2 —

Szliz Mária Szivéről.*)

,,/wzí mostantól boldogtiak hirdet engem minden nemzedék.'^ (L u k . I. 48.)

A protestánsok immár három száz év óta arra töre­kednek, hogy hamis prófétává tegyék szűz Máriát, aki megjövendölte, hogy ezentúl magasztalni fogja az egész emberi nem. A világ népei közt ezerötszáz esztendőn át nem vala keresztelt ember, aki nem tisztelte vo lna; azóta pedig az egész világ kér. népei közt egyedül a protes­tánsok nyirbálják Mária tiszteletét és dicsőnek, boldog­nak mondani nem akarják, magasztalását gyalázzák és úgy bánnak vele, mintha nem is volna a mi Üdvözitő Istenünknek édes anyja. — Voltak már különféle eret­nekek, mint Ariánusok, Monotheleták, óhitüek, ujhitüek, de egyiknek sem ju tott eszébe tagadni, amit jövendölt, hogy minden nemzedék fogja dicsőíteni. Oly nemzetek is, melyek akkor nem is léteztek, mikor e jövendölést mondotta, örvendeznek tiszteletén, jóslata a mi nyel­vünk által is teljesedik; az egész világ vallja, hogy igazat jövendölt.**) Ezen általánosság záloga a jövőnek, mondhatjuk tehát, hogy akkor is, midőn porainkat szét­hányják a temetőben, hangozni fognak zászlók lengése

— 193 —

* ) M on d a to tt Jézus Szive ünnepének nyolczada után i vasár­napon.

* * ) M ár a to le d o i sz. Ilde fons ( f 667 .) m ondhatta , hogy sz. M ária jövendö lése be tű sze rin t te lje s e d e tt: „N é zzé tek a v ilá g népe it, a m erre csak az Is ten napja sü t, ahg van nép, m elyné l nem h innének Jézus K risz tusban . D e ahol csak im á d ta tik K r is z ­tus, u g ya n o tt bo ld ogn ak m ondják az Is ten anyjá t. A z egész fö l­dön, m inden nye lven d ic s ő it ik a bo ldogságos Szüzet. A n n y i ta ­nú ja v^n e tisz te le tnek , am ennyi em ber la k ik e fö ldön . A m it M ária egym aga jö ve n d ö lt, azt m ind te lje s it ik az e m b e re k ." Ros- k o v á n y i: V irg o Im m aculata. N itr ia e et Budapestin i. 1873:— 81. I — IX . kö te t. I t t van a M áriasz iv tisz te le te iroda lm ának kön yvé - szete is.

Alkalmi szent beszédek. I 3

mellett dicsdalai. Egyedül a protestánsok törekednek azon, hogy ne legyen igaz, amit megjósolt, halmr telve volt Szentlélekkel. Most is hangosan kiabálják, hogy aki öt tiszteli, nem lehet Isten barátja; elfordulnak attól, k it az Isten angyala is üdvözölt, ócsárolják, k it a jó kereszté­nyek 19 századon keresztül tisztelettel említenek. Akartok-e hozzájok tartozni? Fellázad elmétek, felzudul szivetek e vakmerő kérdésre, és méltán. Nem is azért tettem e kér­dést, mintha volna köztetek édes anyánknak ellensége, hanem inkább, hogy undorral forduljatok mindattól, aki szűz Mária ezredéves dicsőségét elhomályosítani, vagy őt hamis prófétának mondani merészelné. Némuljon el inkább nyelvünk örökre, ha valaha elpártolnánk az egyház ta­nításától, s Üdvözítőnk édes anyját a hamis próféták közé számítani merészelnök. — Hódolatunk ujitása, szeretetünk fellobbanása végett magasztaljuk szent Szivét, melyben lakott az Isten fia. Kérjük a Szentlelket, mindenható je ­gyesét a dicső szűznek, hogy ihlessen, adjon erőt, midőn azon Szivről akarok beszélni, mely minden emberi szivek között legtisztábban, legnagyobb mértékben szerette Istenét.

— 194 —

Szűz Mária Szivéről csak kétszer van szó a bibliában. Először, midőn a pásztorok üdvözölték, Írja sz. Lukács: ^M á ria pedig magában ta rtja vala m in d ez igéket (miket a pásztorok mondottak) szivében fo rga tván}^ (Luk. II. 19.) Tudn iillik egybevetette a próféták jövendölését a törté­netekkel s boldog vo lt hitének fönségében. I t t azon ta­núság foglaltatik, miképen ke ll hallgatni az Isten igéjét. Ugyanis i. a b. Szűz egyaránt vette, akár Gábor föangyal, akár a tanulatlan pásztorok, akár a vén Simeon, akár sz. Fia szólott neki az isteni do lgokró l; mindezek szájából örömmel fogadta az Isten igéjét. Tehát mi is becsüljük meg az isteni tudományt, akármilyen egyszerű ember h ir­deti is, ne birálgassuk a beszédbeli fogyatkozásokat, mert nem emberi tanítást várunk, hanem az isteni ihletet, azt pedig Isten akárkinek is adhatja. 2. Hogy engedelmes

hitte l és hajlandó szívvel járuljunk a tanításra, mert az Isten igéje olyan, mint az étel, mely az éhező embernek jó l esik, a te li gyomornak pedig csömört okoz. Éhezni, szomjazni ke ll az égi tanítást, azaz nagyon kívánni, szív­ből óhajtani. 3. Nem elég meghallgatni, hanem „szivünkben kell azt forgatni," mint sz. Mária tévé. Azaz elmélkedni ke ll róla, hogy az igazságok átjárják lelkünk, szivünk minden rétegét, hogy onnét kiűzzék a tüzszemü gondo­latokat, az esztelen kivánatokat, a csúnya irigységet, a tomboló haragot, s úgy megpuhitsák belsőnket, hogy utóvégre oda betérjen az Üdvözítő. íg y fogjuk az Is­ten anyját követni az Isten igéjének hallgatásában, ekkor fogjuk tisztelni szívét gyakorlatilag, vagyis csele­kedetben.

Másodszor em littetik szive, m ikor a jeruzs. templomba mentek s Jézus elmaradt szüleitől. József és Mária jó l tudtak, hogy ő az Isten fia, k i az emberek megváltása végett jö tt a földre, de nem várták, hogy már mint gyer­mek kezdjen tanításhoz, azért „nem értették az igét, melyet szólt va ia .“ Szűz Mária, a kis Jézus felvilágosítását jó l “ egjegyzé magának, azért mondja az írás: „A n y /a pedig ez igéket m in d szivében ta rtja va la .“ (Luk. II. 51.)*) E tör­ténet gyönyörű fényt vet a b. Szűz szivbeli indulataira. Ugyanis a sz. Szűz sok keserűséget szenvedett életében; de nem olvassuk, hogy ezekről panaszkodott volna, csu­pán akkor, m ikor szent Fiát elvesztette. „ím e atyád és én bánkódva kerestünk téged.'^ (Luk. II. 48.) Mert noha nagy szívfájdalmába került, hogy Betlehemben szállást nem találván, istállóban kelle szülnie az Isten fiát, és hogy

195 —

*) Szűz M ária döbbenését, hogy a k is gye rm ek h irte le n tan ítóvá le tt, ig azo lta a köve tkezm ény, m ert csak 18 év m úlva kezdette n y il­vánosan tan ítan i az em bereket. G ro tiu s á llit ja , hogy sz. Lu ká cs ama k é t m ondásával azt aka rta je lezn i, hogy eme tö rté n e te k és t i tk o k fo rrása sz. M ária , k itő l h a llo tta az evangélis ta s írásba fog la lta . E ze k sze rin t sz. M á ria szive első evangeliom a K risz tusnak . I t t o lvassuk a m egtestesülés első ténye it. V . Ö. Sz. M ária szep lő te len szivének tisz ­te le te . E szte rgom , 1879. 71 lapon.

X3"

tleródestöl üldöztetvén, a kis gyermekkel Egyptomba ke l­le tt futnia, de ezeket panasz nélkül tűrte, mert vele volt az ö Jézusa, kinek jelenléte minden keserűségét megéde­sítette. Nagy fájdalmat érzett lelkében, látvíín szent Fiá­nak testét szenvedésekor iszonyúan összemarczangolva és holtan a keresztfán; de ezt a fájdalmát is nagyon enyhí­tette a reménység, mellyel bizonyosan várta, hogy har­madnapra ismét meglátja öt uj életben és feltámadott dicsőséges testben; hanem most elvesztvén Jézust Jeru­zsálemben, semmi vigasztaló okot nem talált elméje, mely- lye l könyebbitette volna szive fájdalmát, mert nem tudta, ha láthatja-e még vagy sem, ha megtalálja-e még vagy sem az ö kedves fiát? Azért mondotta, keseredett le lké­nek fájdalmát jelentvén : „F iam , m ié rt cselekedtél tgy ve­lünk?^ (Luk. II. 48.)

Habár csak kétszer emlittetik szive a szentirásban, van ott sok olyan igazság Istentől kijelentve, melyek ezen Szív kiváló tiszteletiét sürgősen követelik. Ilyen alapvető igazság az, hogy sz. Mária az Isten anyja ; és ez eleg'endő, hogy ebből a szerető anyai szív általános tiszteletét le­hozzuk. Fülöp macedóniai k irá ly t egy alkalommal üdvö­zölte a fővezér; fényes beszédében elmulasztá említeni roppant hatalmát, országainak sokaságát, fegyvereinek dicsőségét, számlálhatlan gazdagságát, ezek helyett igy szólt: „Dicsőségedre oh k irá ly elegendő, ha csak azt említem, hogy a te fiad Sándor, a v ilág hóditója.“ Azon- képen cselekszik a szentirás, mert minden egyéb magasz­talás helyett azt mondja: „k itő l született Jézus, k i K r is z ­tusnak h ivatik.'’̂ (Máté I. 16.) Ez csakugyan dicsőségének magasztalására elég, mert az ő szive volt azon paradicsom, azon megszentelt föld, hova szállt az Isten fia. Ezen anyai méltóság minden kiváltság'ának, soha meg nem szűnő dicsőségének s ig y magasztalásának inditó alapoka, soha k i nem meríthető forrása. íg y nevezték őt kezdet óta az emberek, mert ha Krisztus Isten, akkor Mária, aki szülte, Isten anyja, k it a megváltott emberek nemcsak jogosan, de kötelességszerüleg is tisztelnek.

Isten ámbár mindeíiható és sok világot; boldogabb embereket alkothat, de van három dolog, melynél na­gyobb munkája Istennek nem lehet.*)

Egyik a Krisztusnak, a Szentháromság- második sze­mélyének emberré létele; második a szűz Mária anyai méltósága; harmadik az ember megigazulása, m ikor a bűnös ember az isteni kegyelem által, a bánat könnyei által megtisztul és bűnös állapotból Isten barátja lesz. És eme nagy isteni dolgok, melyeknél nagyobbakat még Isten sem b ir alkotni, mind Szűz Mária Szivében történ­tek meg. I . Mert ö szive alatt hordozá az Üdvözitöt, k i tőle kapta a Szivet, melyet imádunk, tőle a vért, mely kiontatott a keresztfán, mert benne történt meg a Fiuis- ten megtestesülése. Ez az első nagy isteni tény. 2. Ö az Isten anyja, mert azt szülte, k i mint Isten öröktől fogva létezvén, bizonyos időben emberileg született. K . U. a meny- nyei Atyának és szűz Máriának egyiránt fia. Már pedig egy Isten anyjánál méltóságosabb anyát nem alkothat, ha csak Istennél méltóságosabb fiút nem ad neki, a mit gon­dolni is lehetetlen. Ez a második nagy tény. 3. Végre ugyanő róla mondja a szentirás, hogy „kegyelemteljes“ ; ennélfogva a megigazulás, az isteni kegyelemben való részesülés legnagyobb mértékben szűz Mária szivében, történt meg. Ha a „megigazulás^ csoda az embereknél, mennyivel nagyobb dolog ez szűz Máriában, k it ezen kegyelem folytán, habár Ádám leánya, sem az eredendő bűn nem érintett, sem egyéb más vétket soha el nem követett. Am int bizonyos, hogy nincs ember vétek nélkül épugy bizonyos, hogy szűz Máriában nem volt sem nagy, sem kis bűn; amint a napsugárban nincs sötétség: ép

— 197

*) vSumma T h e o l. I . Quaest. X X V . a rt. V I. ad 4. H um a­nitas C h ris ti exhoc quod est un ita Deo, e t bea titudo creata, exhoc quod est fru it io D e i, et beata V irg o exeo, quod est m ater D e i, habent quandam d ign ita tem in fin ita m exbono in fin ito , quod est D e u s ; et ex hac pa rte non po tes t a liq u id f ie r i m elius eis, s icu t non po test a liq u id m elius esse Deo. Aqu inas. E d. V ivés. Paris 1871. I . pag. 193.

úgy nincs szűz Máriában fogyatkozás. Midőn tehát az angyal „kegyelemteljesnek" nevezte (gratia plena) ennek az az értelme: a többi emberek is kapnak malasztot, ha­nem te annyit kaptál, mint soha senki más, mert az is­teni hatalom által o ly bőven vagy vele megáldva, hogy mintegy minden kincseit rád költötte az Isten. íme tehát a megigazulás (a harmadik nagydolog) szintén legna­gyobb mértékben az Isten anyja sz. Mária szivében tör­tént meg. Miután ezek folytán Isten legnagyobb csele­kedeteit sz. Mária Szivében vitte véghez, könnyű megfejteni a katholikusok vonzalmát, mellyel eme Sziv iránt visel­tetnek, könnyű lángra gyújtani az irántai szeretetet, mert hiszen keble mennyország volt.

Sz. Mária Szivét imádni nem szabad, mert nem egye­sült vele Isten személyi egységben, mint Krisztusban történt, hol Isten és ember egy személyt alkotnak. De tisztelni kell, mert az Istenember tőle vette emberi ter­mészetét, azaz a Szentháromság második személye, örök­tő l fogva létezvén, bizonyos időben második születésnek (mint ember) vetette magát alá az emberi nem megvál­tása végett. Ezen anya k i szűz lenni meg nem szűnt, a b. szűz Mária, k it ezért Isten anyjának nevezünk, mert akit szült, az valóban Isten.

Midőn szűz Mária szivének hő tiszteletéről szólunk, nem élettelen ereklyét tisztelünk, mely talán drága fog- lalványban s fényes lángözönben rogyog az oltáron, ha­nem elő szivet, mely égben ver értünk, mely az isteni kegyelemnek, lángoló szeretetnek most még nagyobb tárháza mint e földön volt. Továbbá nem csupán a testi szivet tiszteljük, hanem az egész emberi lényt, a dicső­séges szűz Máriát, kinek lelke teste van, kinek van hite, akarata, irgalmas szeretete, szánakodása, tehát a sziv (át­v itt értelemben) je lenti az egész embert. Hogy mégis szive tiszteletéről beszélünk, ez onnét van, mert a sziv jelvénye a szeretetnek, amint ezt az egész világon tudják, továbbá a szenvedésnek, mert a fájdalom súlya alatt már sok sziv megszakadt. Tehát ezen ajtatosság vonatkozik

— i g 8 —

I. sz. Mária testi szivére, mely a mennyben ver, 2. az egész sz. Máriára, k i Jézusnak anyja, 3. a szeretet és szenvedés azon indulatainak megköszönésére, melyek Má­ria szivében laktak; és mivel a fájdalom égben meg­szűnvén, de a szeretet magmaradt, ezen szeretetnek illő mag'asztalása végett.

Nincs berine kétség, hogy merész vállalkozás sz. Mária szeretetét akarni leírni vázolni, aki anyja és híve volt Jézusnak, aki saját édes gyermekét szerette az Isten fiában. M ily nagy a fö ld i anyák szeretető gyermekeik iránt, mennyi csodálatos történetet írtak fel az anyák ha­tártalan szeretetéröl (némelykor vajmi elfajult) gyermekei iránt; miképen lehetne vázolni az Isten anyjának vonzal­mát isteni gyermekéhez ?! M i szegény bűnösök, kiknek lelkén oly sok világi érzelem viharzik át, mi felfogni, sejteni sem tudjuk szive szent indulatainak nagy v o ltá t; k i bírná azt méltóképen elmondani, hogy miképen sze­rette Istenét? ! De mégis megkísérlem. A szentirás mondja: „az Is te n i szeretet.'-'' (Jan. I. lev. IV . 8.) A szeretet alkotja lényegé^; tehát m ikor Isten vesz valahol lakást, m ikor o ly módon vesz lakást valakinél, amint ez sz. Máriánál történt: nyilván az isteni szeretet fönséges ajándékában részesül. Bármilyen sötét barlangba szállna a nap, legott fényes világosságba helyezne m indent; hátha dús palo­tába, hol aranytól, kristá lytó l ragyog minden tárgy, nemde ezerféle módon fénylenék vissza minden sugára. íg y történt ez M áriánál; minden természeti képessége, jeles tulajdonságai, melyeket a teremtötől kapott, az is­teni nap feltűntével, az isteni szeretet hevénél nagyobbod­tak, erényei s így szeretete azon magasságban tündöklik, amint azt az Isten anyjának méltósága igényli, követeli. A szeretet, nagysokaságu erényeinek gyémántja; nemcsak mert legszebb, hanem mivel örökké tart. Mert a többi erények mind csak a sírig tartanak, a testtel sírba szálla- nak, eltemettetnek, de a szeretet erősebb lévén a halál­nál, k iké i hamvaiból, a többi erények romjaiból, szárnya­kat ölt, örökre él. A hit, remény a túlvilágon megszűnnek,

— 199 —

200

az egyik látássá lesz, a másik birtokká változik, a sze­retet megdicsöülve örökké tart.

Szűz Mária szeretete nemcsak örökre él, hanem a mennyben uralkodik is. Ugyanis az Isten anyja az „angya­lok k i r á l y n é ja a z o n tiszta le lkek fejedelme, k ik eredeti ös szentségben teremtetvén, megmaradtak szentségekben, végzik feladatukat, mely abban áll, hogy Istent változat­lanul szeressék. Miután ezen tiszta lelkeknek is k irá ly- néjok, nyilván ezeket is felülmúlja az Isten iránti szere- tetben. Ezen tiszta szűznek és anyának szivében olyan szeretet ég, mely felülmúlja az angyalok szeretetét, és ezen szivet tiszteljük m i; azon szivnek hódolunk, melyet hö kivánatokkal, olvadozó boldogságban néznek égben az angyalok s dicsöült szentek; azon sziv hódolatunk tárgya, melyet legjobban szeret a mi Üdvözitö Istenünk, Jézus Krisztus.

Ámbár K . U. sz. Máriát legjobban szerette e földön, mégis úgy rendelte, hogy ö is szenvedjen és pedig oly módon, hogy egész élete a bajlódás és szenvedés vegyi- téke legyen. Ugyanis Simeon által megjövendölte|te, hogy szent le lkét is a fájdalom éles tőre fogja átjárni, ilyképen egész élete hátralevő napjaiban folyton szeme előtt v i­selte kínait. (Luk. II. 35.) Nem csókolhatta szent Fia ar- czát, kezét anélkül, hogy eszébe nem jönnének a szegek, melyek kezeit majd átlyuggatják, hogy ne emlékezzék az ostorokra, 'vesszőkre, melyek karjait szabdalni fogják. Szűz Mária tehát egész életén át szenvedett, valódi martir v o lt ; méltán nevezzük is a vértanuk királynéjának. Nem teste, hanem lelkében szenvedte a vértanuságot.

De hát mi az a szenvedés, fájdalom, hogy attól Jézus legjobb barátait, még szent anyját sem kímélte meg? M ilyen átkos 6 föld, hogy kereszteket hoz létre s nincs annyi fája e föld vadon erdeinek, mennyi keresztet visel az emberiség. Úgy van. K it szeretett legjobban az Isten? Szűz Máriát, kér. szent Jánost, apostolait, a vértanukat s íme keserves életük volt a földön, erőszakos halállal múltak k i csaknem mind. Azért van ez, mivel a szenvedés

oly fontoS; mivel ezen a mennyországot adja: kedveseit Ábeltől kezdve a legújabb vértanuk haláláig, nem kímélte a fájdalomtól. Azt az édes jó anyát sem szabadította meg korai halál által, engedte kínozni. A szegek, melyek Jézus kezeit hasogatták, az ö szent szivét is marczangolták, en­gedte kínlódni akkor is, miután kibocsátotta lelkét. Mert hiszen az a dárda, mely Jézus oldalát átjárta. Jézusnak, mert meghalt,, már nem fájt, hanem igen is gyötörte édes anyja keseredett szivét. íg y osztozott Krisztus Máriával a szenvedésben, amint M. elválhatlan volt Jézusától egész életén át. És mindezt azért szenvedte, mert sz. Fia ben­nünket üdvözíteni akar; ezer kínok közt le tt a mi édes anyánk, mert Jánosban neki ajánlott Krisztus. Fogtok-e már most türelmetlenkedni oh jámborok és ártatlanok, ha szenvedni kell, — mikor szűz Mária, a tiszta ártatlanság is szenvedett? Nem lehet híve, igaz tisztelője sz. Mária Szívének, aki a sanyaruságot utálja, m ikor látja, hogy gyötörtetett az édes sz. Mária szíve is.

Miután Jézus és Mária szívét a szeretet és fájdalom csatolta együvé, nekünk sem szabad e két szívet elválasz­tanunk. E két élő forrás egyaránt hullámoztatja kegyeit sebzett sziveinkre. Névszerint, aki az U r Jézus szivét méltóan akarja imádni, előbb szűz Máriához járuljon, ez elvezeti Jézus Szivébe; mert valamint kezdetben Isten az ur Jézust nekünk sz. Mária által adta, azonképen mi is előbb Mária szivét tiszteljük, hogy annál biztosabb járásunk legyen Jézus Szivéhez. Ez, amint legnagyobb jutalma eme tiszteletnek, úgy a katholícítás az igaz­ság jellegét nyomja a Máriatíszteletre, azon esetre, ha azon valaki elfogultságból még kételkedett volna. íme m ily fönséges eszköze üdvösségünknek a Máriatisztelet, mikor ez legbíztosabban vezet Jézushoz, k i üdvünk legb­első forrása. A legnagyobb szentek. Jézus legbensőbb hívei, előbb a Máriaszeretet kegyeiben éldelegtek, mielőtt Jézus Szive titkaiba felavattattak volna. Valamint az egyenes és megtört (visszavert) fénysugár egy és ugyanazon for­rásból származnak, s lényegükben nem külömböznek egy­

----- 201 —

m ástól: ép úgy a Jézus iránti szeretet azonos a Mária szive tiszteletével, mert hiszen Jézus szeretete ösztönöz minket a Isten anyjának hö tiszteletére, minden hódola­tunk Jézusra háramlik vissza.

Mária Szivének tisztelete kétfélekép történik. Elő • szőr ha utánozzuk azon erényeket, melyek Mária szi­vében voltak, főleg a szeretet erényét és a szenvedések türelmes elviselését. Am int van minden embernek szive, melylyel szeretheti az Istent és-felebarátját, épen úgy van gondoskodva, hogy minden embernek legyen szenve­dése ; ami legjobb barátunk e földön a kereszt, mert lép­cső a mennyországba. Szentek mondják, hogy nincs na­gyobb nyereség a világon, mintha Jézus és Mária iránti szeretetböl sokat szenvedünk; a türelmes fájdalom iga­zán szeretni tanit. A rágalom és gyalázatot drága kövek gyanánt becsüljük meg ; egy megvettetés többet ér, mint sok arany, amit alamizsna gyanánt elosztottunk, mert a megszólás, rágalom nyomorunkra emlékeztet, s alázatos­ságra int. Minden kereszt útlevél a mennybe.

A második tiszteleti mód abban áll, ha alkalmas imádságokat mondunk e l ; mert az imádság által nemcsak dicsőítjük öt, hanem erőt kegyelmet kapunk a jóságos csele­kedetek gyakorlására. Az ima lelkünk harmata, mely az aszályban tikkadót fe lü d iti; az ima ama permeteg, mely a szárazságot megszünteti, az ima áldott mennyei ir, mely a sérüléseket meggyógyítja. Ima által a kér. ember mint­egy magára ö lti az Isten mindenhatóságát, melylyel csu­dákat tehet. Hcitha imáinkat, kéréseinket nem mi bűnös emberek, kiknek ajkán csak imént szűnt meg a károm­kodás, ezen irtózatos nemzeti bűn, hanem a b. .Szűz mondja el helyettünk, vájjon milyen kedves lesz előtte ! ? Tehát kérjük öt, hogy helyettünk imádkozzék, ostromoljuk hö fohászokkal, hogy Fiánál terjesze elé nyomorult de meg­váltott híveinek állapotát, szükségeit, szivünk forró vá­gyait. Megteszi, mert ez a hivatása.

Hogy sz. Máriát illendően tiszteljük, erről maga az U r gondoskodott, mert az Isten anyjához intézendő imá­

— 202 —

nak (az ,,Üdvözlégy“ -nek) első részét a menyben szer­kesztette, s angyala által a föld lakóinak küldötte. Mert az Isten parancsából hozta az üdvözlő izenetet „ Üdvöz- légy, malaszttalteljes, U r van veled! — Erzsébetről pedig mondatik, hogy ,^bételék Szentlélekkel és nagy szóval k i- d lta : á ldott vagy te az asszonyok közt.'- ̂ (Luk. I. 42, 42). Tehát Isten, angyal, Erzsébet Szentlélektöl ihletve, kezd­ték az imát, melylyel járulunk az Isten anyjához.*) Ha valaki az angyalnak, és Erzsébetnek hinni vonakodnék, megiratott ihletett irók által a b ibliában; hogy azok is imádkozzák, k ik mástól oktatást el nem fogadnak, csakis a szentirástól. A k ik tehát a csalhatatlan egyház tanítására nem hallgatnak, de akár görög, akár latin, akár ma­gyar nyelven olvassák a szentirást, ott megtalálják Isten rendeletét, miképen kell Máriát üdvözölni. Ugyanott meg­találják, hogy Gábor főangyal, azután Erzsébet köszön­ték ekképen, tehát példát is kaptunk, mely után indul­junk, és amire az ég, ihletett lények adtak példát, aziránt nem lehet kétségünk, ha vájjon tetszik-e Istennek vagy nem. De k i volna oly bárgyú, hogy állitaná, miszerint az angyalt, Erzsébetet utánozni, követni tilalmas lenne? A k i mégis oly eszefogyott lenne, hogy az ihletett tiszta le lkek cselekvésmodorát kárhoztatná, ahoz nincs szavam, azt gyó­gyítani kell, nem czáfolni.

A másik részét („Asszonyunk Szűz Mária“ stb.) válasz gyanánt szerkesztette az egyház ; ez mintegy viszhang az égi szózatra; a föld villogása az égi villámlásra, mert

— 2 0 3 —

* ) P rox im a d ign itas post o ra tionem D om in icam , sa lu ta tion - A ng e licae debe tu r ; in qua tres ve lu t s truc to re s la b o ra ru n t : G ab i r ie l A rchange lus cum d ix it : „A v e , g ra tia plena, Dom inus tecum , bened icta tu in m u lie rib u s “ . E lisab e th , quando V irg in i pe reg re ven ien ti, g ra tu la ta est, d icen s : „be ne d ic tus fruc tus ven tris tu i . “ D en ique E cc les ia ca tho lica , cum ex p io affectu p r io r ib u s haec subnecti v o lu it : Jesus, Sancta M aria , M a te r D e i, o ra p ru uo b is pecca to ribus nunc et in ho ra m ortis nostrae. Am en. — A fm. B ib o rn o k é rse k : „Q u a s i parum essct“ kezdetű kö rle ve le 1886 évbő l, a 30 . lapon.

amint a mennydörgésre hegyek völgyek riadoznak, illő , hogy feleljen az ember is, midőn az ég szól a fö ld i la­kókhoz. Az ember nem lehet siketebb mint az erdők, sziklák, ezeréves barlangok. Csaknem 2 ezer éve, hogy ezen három részből szerkesztett köszöntés viszhangzik a fö ld i téreken, palotákban úgy, mint gunyhókban, gazdag székesegyházakban, úgy, mint szegény falusi templomok­ban. És így lesz a dolog a világ végéig, s az utolsó imádkozok fohászai egyesülnek az itéletnapi harsona hang­jaival. Adjad sz. anyánk, hogy akkor is érezzük szent Szived irgalmát. Ámen.

— 304 —

Ima Szűz Mária Szivéhez!

Menny és föld királynéja, magyarok Nagyasszonya, szeplőtelen Szűz! Legtisztább szivednek hódolni ^lkarván, hiszem és vallom, hogy azt soha sem érintette sem az eredeti, sem a cselekedendő bűn, hogy fo lt nélküli tiszta tükör vagy, melyből az Istenség legdicsöbben sugároz vissza. Együtt örvendek veled, hogy ily magas, i ly dicső kegyben részesültél; vajha méltán dicsérhetnélek, vajha tisztelőid forró vonzalmát egyesithetném nyomorult szi­vemben, hogy hódolatom kedves legyen előtted. Oh meny­nyire kész vagyok megsemmisülni is, csakhogy örökre magasztaltassál angyalok és emberek felett. Ámde sze­gény bűnös vagyok, porban lakom, szégyen borit el va­lahányszor dicső erényeid, főleg üde lehelletü tisztasá­godra tekintek. Jól tudod elmúlt és jelen vétkeimet, ne utáld meg csengő szavamat, hiszen értem is fo ly t szent Fiad drága vére. Bárm ily n|igyok is legyenek vétkeim, nem múlták felül azon szereteted nagyságát, mely tiszta Szivedben a bűnösökért lángo l; légy tehát irgalommal hozzám és jö jj segítségemre. Ámbár nem érdemiem anyai jóságodat, mégis reméllem kegyeidet, mert annál nagyobb les/ irgalmad dicsősége, mentül mélyebb az én nyomo­rúságom. Tekints rám kegyes Szűz, s változtasd meg

földre szerzett szivemet; ima felajánlom azt bármennyire is szennyes a bűntől, szenteld meg az Isten dicsőségére. Kérd k i számomra a töredelem könnyeit, hogy lemossam vétkeimet. Igaz ugyan, hogy nagy dolgot kívánok, de hiszen édes jó Anyám Te gazdag vagy s minden teremt­mény fö lö tt hatalmas; nem is szükséges egyéb, mint hogy elmondjad Isten előtt könyörgésedet s nyomorult szolgád legott gazdag lesz kegyelemben. Engedd bizakodnom ezen imámban, hogy esedezésed által megnyerem bűneim bo­csánatát, s hátralevő napjaimat, neked tisztaságban szol­gálva, szentül éljem át, hogy kimúlván, a menny égben örökre háladatos lehessek. Ámen.

— áo5 —

T A R T A L O M .

Lapszám.

Szűz M ária szep lő te len fogan ta tásáró l 7H árom bucsu járás i beszéd . . . . 19Szt. F e licz ián ünnepén (Az e re k ly é k tisze le te) . 26

A japán i v é rta n u k ró l (Szentek tiszte le te) . • 36.Széchényi Is tvá n h a lá lako r . . . . 50Szt. Is tván ünnepén . . . . . • 58V izke resz t u tán I. vas. (V á lasztásokró l) 71V izke resz t u tán I I I . vas. (K árom kodásró l) 77E sketés i beszéd . . . . . . ■ . 84Szent József ünnepén . . . . . • 87G yüm ölcso ltó Boldogasszony ünnepén (Lo u rd es ) 94Szt. M agdo lna napján . . . . . 104

Jézus Szive ünnepén . . . . • 115

Virrasztási beszédek :

I. A z ájtatosság- indoka . . . .

I I . A z a lvó apos to lok s az agya rko dó zs idók

I I I . Jézus im á járó l . . . . .

IV . M ié r t szenvedett K risz tu s ?

V . M ié rt szenvedünk m i ?

V I. A m eg köve té srő l . . . .

V I I . Judás árulása . . . . .

Szűz M ária szep lő te len S zívérő l

123132141149159170182193

XJgyaiiazoii szerzőtől megjelentek s lu iiitien k ö iij rkeres- kedésl)eii kaphatók:

Jé?Ms Szive tiszteletének m ivolta, története. Esztergom 1878. Nyolczadrét. (Egy színezett képpel.) Á ra 2.60

M á ria Szive tiszteletének története és m ivolta. Esztergom 1879. Nyolczadrét Ára 1.60

Szent Péter két levele. Jutalmat nyert pályamunka. Buda­pest 1860. Lauífernél. Á ra 1.60

F ö ldünk nem h it ta n i központ. K iadta a Szent-István-társu- lat. Budapest 1871. Ára — .50

A róm a i katakoml>ák. K iadta a Szent-István-társulat. Buda­pest 1868. (Ábrákkal) Ára i .—

Isten a va lód i szeretet. Imakönyv a Jézus Szive tisztelői számára. Harmadik kiadás. Esztergom és Winterberg. 1885. Ára 1.40

Utivázlatok Olaszországból. Javitott, negyedrétü kiadás, képekkel. Eger 1869. Ára 1.50

Isten az én reményem. Imakönyv katholikusok számára. W interberg. 1882. Steinbrenner János kiadása. Ára a kötés szerint i írttó l 25 írtig .

Spanyol-ut. K iadta a Szent-István-társulat. Budapest i86g. Nyolczadrét Ára 2.—

Syntagma theologiae fundamentalis. (Alapvető hittan.) Esztergom 1883. Nyolczadrét 618 lap. Buzárovits

Ára 4.-—

Fragmenta Syntagmatis. S trigonii 1885. Nyolczadrét 64 lap. Ára —.80

P á li sz. Vincze élete, Esztergom 1885. Nyolczadrét 549 lap.Ára 2.50

A lk a lm i szent t)eszédek. Esztergom 1886. Nyolczadrét 208 lap. Ára 1.20