szenteleki gábor · the old artistic tools.” he simply enjoys the openness of the search of...

Szenteleki Gábor

Kiállítás / Exhibition2007. 09. 07 - 2007. 09. 23.

„Nekünk, nyugatiaknak, igazabb, ami rejtve

van, mint ami látszik.”

(Roland Barthes)

Szenteleki Gábor szeret a dolgok mögé nézni. Megállni, felfedezni és figyelme-sen szemlélni a felszín mögött megbújó részleteket. Mintha Márai Sándor kőfa-ragó János mesterének a fiához és ta-nítványához szóló tanácsát fogadta volna meg: „Figyelj jól. A házak alap-rajzát vizsgáld a homlokzat mögött. S az emberek lelkét szavaik és cselekedeteik mögött. Figyelj az egyszerűre, a minden-naposra. Annak is titka van.” És Szente-leki nagyon kíváncsi ezekre a titkokra, a hétköznapiakra és a nem mindennaposakra egyaránt. Környezetét figyelve foly-tonosan kérdéseket tesz fel önmagának ezekről a rejtett dolgokról, sőt a kérdéseket igyekszik meg is válaszolni. Számos képének a címében a Tanulmány szó szerepel, amely ebben az esetben nem csak előtanulmányt, a képalkotási folyamat egyik fázisát jelenti, hanem tanul-mányozást, betekintést va-lamibe, megismerést, mely által mind világosabban és a maguk összetettségében ismerjük meg a dolgokat. Ezeknek a vizsgálódásoknak a tárgya és középpontja mindig az em-ber. Az „emberi homlokzatok” mögé te-kintve ismerhető meg annak igazi arca és természete.

Tették ezt már korábban is a művészet története során, hogy csak néhány ki-emelkedő példát említsünk, a francia barokk nagymesterét Charles Le Brunt, vagy a vele éppen ellentétes személyisé-gű osztrák Franz Xaver Messerschmidtet. Mindketten a különböző lélekállapotok és az emberi arc és gesztusok összefüg-géseit kutatták, valamint ezek művé-szeti megfogalmazására törekedtek.

“For us in the west, it is more truthful what is hid-

den than what is visible.”

(Roland Barthes)

Gábor Szenteleki likes to see behind the curtain. He likes to stop, discover and carefully watch what lies behind the surface. As if he acted on the advice of Sándor Márai’s sculptor John, who said to his son and apprentice: “Listen. Always examine the ground plan of a house behind the façade and the hu-man soul behind his words and actions. Pay attention to the simple, the common things. They have also got secrets.” And Szenteleki is very curious about these

secrets, equally about the common and the not ordi-nary ones. By closely watch-ing his environment he cons-tantly asks himself questions about these hidden things, even tries to give answers. In numerous of his pictures the word ‘Study’ appears, not only in the meaning of pre-study, one phase in the pro-cess during the creation of a picture, but also meaning an examination, an insight into something, a cognition by which we realise things more clearly and in their complex-ity. The human being is al-ways in the centre of these

examinations. By looking behind the “human façade” we can see his real face and nature.

It has been done before in the history of art, just to mention a few outstand-ing examples, the French great master of baroque Charles Le Brunt, or the very different character of the Austrian Franz Xaver Messerschmidt. Both studied the different emotional states and the con-nection between the human face and gestures and their artistic expression. Also well known is the series by Théo-dore Géricault of mentally ill people,

Jelenet (részlet) / Scene (detail), 2005

3

De ismerjük Théodore Géricault-nak betegekről készült tudományos szintű, ugyanakkor magas művészi színvonalú sorozatát is. Francisco Goya már tovább ment, a maga történelmi környezeté-ben, az emberi karakterekben az élet kíméletlen és kegyetlen abszurditását ábrázolta. Az emberi test ábrázolásának, magának a figura beállításának, valamint hang-súlyosan az arc mimikájának és a kezek gesztusának mindig is kiemelt szerepe volt a művészetben. Ebben a non-ver-bális nyelven alapuló kommunikációs formában a kifejezések széles skálájával találkozunk. Caravaggio képein azok a jelenet központi eleme felé és így a fő tartalmi vonatkozásokra irányulnak, azt didaktikus módon magyarázzák, értsd a kép mondanivalójának megértését se-gítik. A spanyol Jusepe de Ribera szentjeinek vallásos áhítatot meg-jelenítő kéztartásai és extázisban lévő arc-kifejezései már önma-gukban is jelentést és üzenetet hordoznak. A mindennapi életből vett karakterek ábrá-zolásának nagymes-tereinek, a holland festészet művészeinek képein minden em-bert cselekvése jellemez. Minden figurát cselekedete, voltaképpen emberi ter-mészete határozza meg. A hangsúlyos moralizáló szándék, nemegyszer a gro-teszk iróniáig torzítja el a képet. A humor fontos kelléke az ábrázolásoknak. A festészeti hagyomány és a minden-kori jelen művészetének kapcsolatában az a döntő tényező, hogy az utóbbi mit és hogyan vesz át az előzőtől. Egy fiatal festő mit lát meg és mit vesz át válasz-tott mestereinek alkotásaiból. Szenteleki Gábor számára a festészeti hagyomány igazodást, egyszerre kihívást és inspirá-ciós forrást jelent. Jobban mondva pár-huzamokat keres a régi mesterek és saját művészete között. A művészeti eszközök választásában mintha a reneszánsz

which is beside its scientific nature on a high artistic level. Francisco Goya went even further in his historical environment by expressing in human characters the merciless and remorseless absurdity of life.Representations of the human body, the setting of the figure and the emphasised mimic of the face and the gesture of the hands have always played an important role in art. We can see the broad scale of expressions in this form of communica-tion based on a non-verbal language. In Caravaggio’s pictures they focus on the central element of the scene and they are directed towards the main subject, which is explained in a didactic way and thus help the spectator to understand. The Saints of the Spanish Jusepe de Ri-bera with their indicative gestures of pi-

ety and their ecstatic expressions bear in themselves a mean-ing and a message. On the paintings of the Dutch artists, the great masters of the representation of ordi-nary characters, eve-ry figure is defined by his own actions and characterised by his human nature. Often the emphatic moral-

ising intention distorts the picture to a grotesque irony. Humour is an important necessity of the representations. In the connection between the tradi-tion of painting and the contemporary art the important factor is, what and in which way the latter takes over from the former. What does a young artist see and what does he adopt from his mas-ters’ creations? To Gábor Szenteleki the tradition of painting means an orienta-tion, at the same time a challenge and the source of inspiration. He is looking for parallels between the old masters and his own art. In the choice of the artistic instruments it seems as if he listened to the renaissance artist and theorist Cen-nino Cennini, and his advice addressed

Jelenet (részlet) / Scene (detail), 2005

4

1. Jelenet / Scene , 2005

5

művész és teoretikus, Cennino Cennini festőknek szóló, első látásra talán túl egy-szerűnek tűnő tanácsát fogadná meg: „találj egy jó stílust, mely neked való.” Azonban a festő nem korábbi korok örö-kösének tekinti magát, és saját munkáit sem valamifajta fejlődéselvű folyamat részének. Nem utánozni, felülmúlni vagy kifigurázni akarja a korábbi korok művé-szetét, hanem „megfejteni titkukat” és egyfajta egyszerű, konkrét szemponto-kon és értékeken alapuló tiszteletadás-sal „folytatni” azt a fajta művészetet, amit ők is műveltek. Nem arra a kérdére

to the painters, which seems at first sight just too simple: „find a good style that suits you.” Nevertheless the painter does not con-sider himself as a successor of former epochs and his art not as some kind of evolutionary development. He does not want to copy, emulate or parody the artworks of former eras, but rather “solve their secret” and with the respect based on simple, concrete aspects and values, “continue” the kind of art they prac-tised. He does not want to answer the question “how could I paint it today”,

2. Idős nő / Old woman, 2004

6

keresi a választ, „hogyan festhetném meg ma,” hanem, „hogyan festhetek ma egy régi, korábbi művészi eszköz-zel?” Egyszerűen élvezi a válaszkeresés nyitottságát, valamint a felfedezés és kísérletezés ebből adódó szabadságát. Azonban állandó elemző és önreflexív magatartása megóvja attól, hogy a bravúros festői eszközök használata ne szimpla másolást jelentsen. Mindig hatá-rozott, és ez a fajta alaposság és precizi-tás, megkockáztatva a perfekcionizmus kimondását is, szerencsére soha nem vá-lik kínos merevséggé. Ez a fajta gyakolat

but “how can I paint in these days with the old artistic tools.” He simply enjoys the openness of the search of answers as well as the freedom of discovery and experimentation. His constant analytic and self-reflective attitude prevents him from simply copying the old masters by using their artistic tools. He is always firm and this kind of thoroughness and accu-racy, even the expression of perfectio-nism, seems to be right never becomes embarrassing rigidity. This form of prac-tice is similar to the old masters’ basic, self-evident comprehension.

3. Cím nélkül I / Without title I, 2006

7

a régi mesterek alapvető, magától ér-tetődő felfogásmódjához hasonló. Az alkotásban rejlő üzenet fontossága nem engedte meg a befejezetlenséget. Tisz-teletlenség lett volna magával a művel és a mesterséggel szemben egyaránt. A festészeti eszközök megválogatása - a térbeli elrendezés, a tárgyak vissza-adásának módja, a festékhasználat, a meleg színárnyalatok hangulata, az erős fény-árnyék kontrasztok, a klasszikus modellálás, valamint a gondos és precíz

The impotance of the message inherent in the artwork did not allow any incom-pleteness. It would disrespect himself, his art and craft. The choice of the artistic tools – the spatial setting, the represen-tation of objects, the use of paint, the warm tone of the colours, the strong contrast of light and shadow, the classic posing as well as the careful and precise drawing- show the quality and the value of the artist’ s practise.

4. Férfiportré I. / Portrait of a man I., 2006

8

rajzi megformálás - a festői gyakorlat mi-nőségét és értékét jelentik.

Ez a fajta festészet a szemnek szól. Mel-lőzve mindenfajta „látványosságot,” a látványnak kiemelt szerepe van. Az érzékekkel – „tapintásra” is képes látá-sunkkal - megfogható ebben az eset-ben minőségi jelző lehet. A tartalom mellett ugyanolyan fontossággal jelenik meg a művészet klasszikus értelemben vett esztétikai célja is. Nem kényszeríti,

This kind of painting is made for the eye. Beside all sorts of „spectacles”, the view possesses an accentuated position. The picture can be emotionally understood – we can “touch” it with our eyes. Be-side the content the aesthetic aim in the classical artistic meaning plays an equally important role. It does not force the spectator but seduces and captures him, makes him think about it. A profes-sional painted red turban seems to be painted „just” for the view. However,

5. Zozi / Zozi, 2005

9

hanem elcsábítja és megfogja, lebilin-cseli és gondolkodásra készteti a nézőt. Adott esetben egy profi módon meg-festett vörös turbán úgy tűnik „pusztán csak” a látvány kedvéért jelenik meg. Mégis egy ruhadarabnak és tárgynak az anyagszerűsége vagy az emberi testnek és annak felületének, a bőrnek életteli visszaadása arra szolgál, hogy érzékeinket felkeltse, és talán azt kicsit ki is elégítse. Így azok az eleven vizuá-lis élmény részét alkotják – ezért is ad a figyelmes szem számára másfajta

the material of a piece of clothing, of an object or the vivid representation of the human body and its surface, the skin, is used to activate certain senses in us and probably even to satisfy them. Although they belong to the visual ex-perience – and therefore it offers an-other kind of experience of reality to the attentive eye, different from the other mediums, e.g. photography- but these are rather components than the ultimate aim of the picture. Because these pictures are more than just simp-

6. Magvető / Sower, 2007

10

valóságélményt a többi médiumoknál, például egy fotónál -, de inkább csak részei, mint végcéljai a képeknek. Mert ezek a képek mégis többek a pusztán az érzékeinket kielégítő ábrázolásoknál.

Művészettörténeti szempontból teljesen rendben vannak a választott források és művészeti eszközök. De akkor mégis mi-től mások ezek a képek, mint „elődei”? Minden műalkotás két részből áll, egy ál-talánosból és egy aktuálisból. A hagyo-mányból leginkább azokat a dolgokat „válogatjuk ki” és visszük tovább, ami-ket állandónak tartunk. Kiemelt értéke-ket pedig a mindenkori jelen ad nekik. A döntő tényező az, hogy az újonnan létrejövő művek mennyire képesek saját életet élni. Szenteleki képei sem parafrá-zisok vagy átírások. Talán a Jelenet, az ifjú Jedi egy baráti vacsora alkalmával a tárgyak lebegtetését gyakorolja egy gránátalmával (1.) című kép kivételével sem teljesen magát az eredeti kompozí-ciót, csak a képek néhány megoldását használja fel. Egyébként ebben az eset-ben is több Caravaggio festményből vesz mintákat. Érdekes lehet, bár kevés-sé van értelme egymással megfeleltetni az eredeti és az itt megjelenő figurákat. A lényeg a kompozíció rendjén és feszes felépítésén, magukon az alakok kifejezé-sein és az asztali csendélet látványelvű-ségén van. Elsőre úgy tűnik, hogy ezen a képen minden nagyon konvencionális. De hogyan lebeg a levegőben a grá-nátalma, milyen jelmezekben is vannak a figurák és egyáltalán mik ezek a vad grimaszok és gesztusok? A film egy ge-neráció kultuszfilmje volt. Egyszerű kifeje-zési formában, alapvető emberi igazsá-gokat próbált közvetíteni egy távoli jövő mitikus történetének keretében. Ezért és így találkozhat, első ránézésre talán ba-nális módon, két kultikus kép: a festésze-ti hagyomány kultuszképe és a jelenkor kultuszfilmje. Tartalmi elemében egyet viszont átvesz a mintaképből, még ha távoli és deszakralizált értelemben is. Ez pedig a természetfeletti csoda képessé-ge. Ha figyelembe vesszük, hogy ez egy fiatal festő akadémiai diplomamunkája,

le representations, which satisfy our senses.

From the regard of art history the choice of sources and the artistic tools are ad-equate. But then why are these pic-tures different from their “ancestors”? Each artwork consists of two parts, a general and a current one. We tend to “chose” and continue the parts of our tradition that we consider to be persistent. The respective present gives them their accentuated values. The decisive factor is, how the newly cre-ated artworks are able to live their own lives. Szenteleki’s pictures are neither paraphrases nor transcriptions. May-be with the exception of the painting with the title Scene, in which the young Jedi practises levitation of objects with a pomegranate on the occasion of a dinner in the circle of friends (1.), he does not use the original composition, but only few solutions of the paintings. By the way, in this case he uses motives of several of Caravaggio’ s paintings. It could be interesting but rather mean-ingless to compare the original with the here appearing figures. The emphasis is more on the order of composition and its tense set-up, on the expressions of the figures themselves and on the view of the still life on the table. First every-thing seems to be rather conventional. But how does the pomegranate hover in the air, what kind of costumes do the figures wear and anyway, what are these wild grimaces and gestures about? The movie “Star Wars” was a cult film of a generation. It tried to me-diate, by a simple expressive form, fun-damental human truths in the context of a story in the remote future. This is how, at first sight in a rather banal way, two cultic images can meet: the cult picture of the tradition of painting and the cult film of the present. However he takes over one thing from the para-gon even though in a distant and non-sacral sense - the ability of supernatu-ral wonder. Considering, that this is the academic diploma work of a young

11

ráadásul a Jedi lovag arcvonásaiban a festő önarcképe bújik meg, akkor az ifjú művész természetes önbizalma jele-nik meg, mintegy a művészeti teremtés metaforájaként, ebben a bravúrosko-dó mozdulatban és bűvészkedésben. Azonban ez a fajta játék nem hordozz cinikusságot, nem az eredeti „zseniális” kép művészi színvonalának megköze-líthetetlenségét hangsúlyozza. Ezek a grimaszok is inkább az öniróniát jelentik, mielőtt a festő a patetikus vagy túlzott önbizalom hibájába esne. Az egész kép egy geg, egyfajta életteli humor.

De mint tudjuk a humor, a jó humor, ugyanakkor az egyik legkomolyabb műfaj. Egyben egy nagyon szuggesztív kifejezési eszközzé is válhat. A francia filozófus, Henri Bergson szerint a ne-vetés alapvető vitális érzést közvetít. Egy olyan tudatos vagy tudatalatti gesztusa az embernek, amely különbö-ző verbális vagy non-verbá-lis csatornákon, különböző módokon kerül felszínre. Az irónia burkolt, keserű, de szel-lemes, finom gúnyt jelent. A határokra figyelve soha nem válik banálissá. Nem kinevet, hanem nevetve megmutat. A meghökkentés soha nem öncélú, mögötte mindig tar-talom van. Gyakran a groteszk találób-ban és mélyebben képes megmutatni bizonyos dolgokat. Például olyan egy-mást elfedő jelenségeket, ahol a kü-lönbségek felismerése már magában egy torz képet hordoz. Így az csak egy eszköz a kép valódi céljához, jelen eset-ben ahhoz, hogy az emberi természet ellentmondásaira, saját emberi hibáink-ra figyelmeztessen. Ebben a látszólag magunkkal és egymással folytatott küz-delemben a létrejövő feszültséget min-dig a nevetés tudja leginkább felolda-ni. Mikor a végén csak legyintünk egyet és nevetünk egy jót az egész helyzeten, mely minket jellemez. C’est la vie.

arist, furthermore the painter’s self-port-rait can be seen in the Jedi’s features, and then the young artist’s natural self-confidence appears, as the metaphor of the artistic creation in this impressive movement and enchantment. How-ever, this kind of game does not bear any cynicism; it does not emphasise the inaccessibility of the artistic level of the original “ingenious” picture. These grimaces rather mean the self-irony, before a painter falls for an exagger-ated and pathetic self-conscience. The whole picture is a gag, a certain humour full of life.

But as we know, humour, good humour, is at the same time one of the most serious genres. It can become a very sug-gestive way of expression. According to the French philosopher Henri Bergson, laughter communicates a basic vital emotion. It is a conscious or sub-conscious gesture of man, which out-crops in different ways through different verbal or non-verbal channels. The irony is oblique, bitter, but at the same time ingenious. Kept within a limit, it never becomes banal. It does not mock, but rather points at things with a smile. The flab-bergasting is never an end it

itself, there is always a meaning behind it. Often the grotesque is more capable to show thing deeper and to the point. For example when appearances over-lap in a way, that the recognition of the differences itself bears a misshapen picture. Here it is just an instrument serv-ing for the real aim of the picture, in this case to point to the contradictions in human nature, to our own human de-faults. Only laughter is able to relieve the tension created by the struggle with ourselves and among each other. When, at the end, we just wave aside

Férfi növénnyel (részlet) /Man with plant (detail), 2007

12

7. Férfi növénnyel / Man with plant, 2007

13

A festő mégsem kioktatásra használ-ja ezt a kifejezési módot. Hajlamosak vagyunk, hogy valamikor a nem szok-ványos, de egyébként teljesen szimpla emberi dolgokat is kényelmetlenül gro-teszknek ítéljük meg: valakinek az egy-szerű, szinte együgyű nevetését, egy idős ember sokat próbált kíváncsiságát vagy kissé eltúlzott félelemérzését, vagy egy szokatlan, és ezért zavaró érzést kel-tő beteg ember természetes kifejezését. Szentelekit leginkább az izgatja, hogy milyenek is vagyunk hétköznapi álarca-ink mögött. Mik azok a viselkedésmódok és normák, amelyek elrejtik, elnyomják, felemésztik az ember igazi természetét. Egy grimasz lehet egy reflexszerű érze-lemnyilvánítás, de lehet egy tudatos álarc is. A figurák karakterei, jellemvo-násai és felvett pózai a belső ösztönös

and have a good laugh about the whole situation, which defines us. C’est la vie.

However, the painter does not use this mode of expression to indoctrinate. We tend to interpret the unfamiliar, but to-tally simple human things in a grotesque way: the simple, maybe silly laughter of somebody, the often proved curiosity of an old man or his slightly exagger-ated feeling of fear, or the natural ex-pression of a mentally ill person, which is unfamiliar and evokes a disturbing feeling. Szenteleki is mostly interested in what we hide behind our every-day masks. What is the behaviour, which are the norms that hide and oppress the true human nature? A grimace could be

8. 06.S.01.03. / 06.S.01.03., 2006

14

vagy tudatos megnyilvánulását mutat-ják – Cím nélkül (3.); Férfiportré (4.). Az alapvető intenzív gesztusok – hasonlóan a fentebb idézett nevetéshez, a féle-lem, a kétség vagy a kíváncsiság – vala-mint a gyermeki lélek megnyilvánulásai – pityergés, gyermeki düh és akaratos-ság - ösztönösek, és éppen ezért az em-ber jellemvonásait tisztán és leginkább megmutatóak – Zozi (5). Ezért is van az, hogy a festményeken gyakran az ember meztelen valójában, természetes létállapotának megfelelő képében jelenik meg. Az egyes alakok minden valós vagy vélt egyénítésük és portrészerűségük mellett is általános fi-gurák. Sokszor nem is viselnek semmifé-le konkrét jeleket, testbeszédük fejezi ki egész lényüket. A gesztusok kifejezések-kel telnek meg, sőt maga a gesztus vá-lik tartalommá. A feszültséggel telített, szuggesztív és erőteljes hatású képe-ken a cselekvés közben ábrázolt alakok megragadásában az emberi kifejezé-sek, valamint azok széles skálája izgatja a festőt, az, hogyan lehet az egyes em-beri érzéseket megmutatni a testtartás, a mimika és a gesztusok nyelvén. Azon-ban nem egy kimerevített állapot meg-ragadását, hanem a jelenet kifejezés-beli erejét keresi. Számos gondolat tolmácsolására min-dig is az emberi testet, azon belül is az ar-cot és kezet tartották a legmegfelelőbb közvetítő eszköznek. A nézővel való köz-vetlen kapcsolat megteremtését szol-gálta – szellemi és spirituális azonosulást, együttérzés felkeltését -, vagy egyfajta „tükörként” működött – az önmagunk-kal való szembesítéssel, vagy egyszerű-en a néző megnevetetésével. Az ember értelmetlen, banális helyzetek sorába kerül, legtöbbször saját cseleke-detei által. Ahogy teljesen felesleges, semmire se való tetteket hajtunk végre, vagy ahogy elrejteni próbáljuk emberi gyengeségeinket, „hétköznapi bűnein-ket.” Mint a hagyományos ikonográfiai típushoz is kötődő Magvető (6.), aki min-den odafigyelés nélkül, értelmetlenül szórja szét a magokat. Úgy tűnik ebben a sziszifuszi munkában felette áll minden-

a reflexive expression of emotions, but also a consciously used mask.The characters of the figures, their fea-tures and their poses show their instinc-tive or conscious expression of their inside. – Without title (3.); Portrait of a man (4.). The fundamental intensive gestures – similar to the above men-tioned laughing, fear, doubt or curi-osity – as well as the expressions of a child’s soul – such as crying, childish anger and stubbornness - are subcons-cious and exactly therefore they show the human characteristics so clearly – Zozi (5.). This is the reason why on the pictures people are often shown in their naked reality, in a way that corresponds to their natural state. The individual figu-res are beside their concrete or puta-tive personality and portrait-like being. Often they don’t hold any concrete characteristics; their body language expresses their whole personality. The gestures are full of expressions; the ges-ture itself even bears a meaning. On the pictures full of tension with a suggestive and strong impact, capturing the figu-res in their actions, human expressions and their broad scale fascinate the painter. How can one show the indivi-dual human emotions by the language of pose, mimic and gestures? However he doesn’t try to capture the figures in a stiff posture, but rather looks for the expressing strength of the scene. For the transmission of numerous thoughts the human body and within that the face and the hands have al-ways been considered to be the most adequate instrument. It formed a direct connection to the spectator – intellec-tual and spiritual identification, solidar-ity-, or it functioned as a “mirror” - by offering a confrontation with ourselves, or just by making the beholder laugh. We find ourselves in senseless, banal situations, mostly as a consequence of our own deeds, by fulfilling completely useless actions or by trying to hide our human weaknesses, our “every-day sins”. Like the Sower (6.), who is often

15

9. Lány szokatlan színű aurával / Girl with an unusual colour of her aura, 2007

16

nek és mindenkinek, még saját sorsának is. Az alak, egyszerűsége mellett is az abszurditást súrolja feszes testtartásával, azzal hogy az egész figurában feszült-ség van a feje búbjától egészen görcsös lábujjáig. Tehetetlen és hiábavaló indulat, düh fe-szíti szét a Férfi növénnyel (7.) című kép alakját. A kissé bárgyú arckifejezés és az ökölbe szorított kéz közötti kontraszt, va-lamint előrelendülő, mégis egyhelyben álló alakja szinte komikus jelenetet ölt a képen. Nem tudjuk, mi váltotta ki belő-le indulatosságát, azt sem – hasonlóan a többi alakhoz – hogy pontosan mit is néz. Csak ahogy a gyökerestől kitépett növényt görcsös erővel marokra fogja, az árulkodik sérelméről és szándékáról. Mint ahogy nem ismerjük a 06.S.01.02. (8.) című kép eseményének kiinduló-pontját sem. A cselekvést, vagyis az egész cselekvés hiábavalóságát mégis jól értjük. A dolgokat nem lehet vissza-fordítani, egy gyümölcsöt lehetetlen visszacsomagolni a héjába. Főleg akkor, ha már a belseje sincs meg, csak vala-hogy az eredeti formát szeretnénk visz-szaállítani, legalábbis lemásolni. Minden belső tartalom nélkül nem lehet össze-varrni valaminek a burkát, deformáltság nélkül nem lehet visszakapni az eredeti alakját. És főleg árulkodó nyomok nélkül nem lehet, jelen esetben a varrás helye mindig látszik. Az egész csak hasztalan próbálkozás marad. Értelmetlenség, mint ahogy már maga a kép címe is erre utal. A leplezésből adódó titokzatosság jele-nik meg a Lány szokatlan színű aurával (9.) esetében is. Kis fekete hímzéses bi-kinijében, finom mona lisás mosolyával, egész lényével hordozza kis boszorká-nyos gonoszságát. Alaptermészetéhez tartozik az elrejtés képessége és mindaz a játékosság, ami sejtető gesztusában van. Az őrjítő mozzanat, hogy a nyitott tenyér feltárulkozása ellenére sem tud-juk meg, hogy mit is takar a ragtapasz. Ezt csak tovább fokozza ide irányuló te-kintete. Egyszerre felfed és elfed, elrejt és megmutat. Már az alakot befoglaló környezet is talányos. A „szokatlan színű

seen in the traditional iconographic types, without paying attention to any-thing, senselessly disperses the seed. In this Sisyphus-like work, it seems as if he would stand above everything and everyone, even his own fate. The figure shows beside his simplicity the absurdi-ty with his tense posture, with the fact, that his whole body is tense, from the top of his head to his cramped toes. Incapable and vain emotion and an-ger make the figure on the picture Man with Plant (7.) nearly burst. The contrast between the slightly obtuse physiogno-my and the fisted hand as well as his in-flected but at the same time unmoved pose almost creates a comic appear-ance. We don’t know the reason for his impetuosity, nor – similar to the oth-er figures – what exactly he is looking at. Only that he is strongly holding with tight hand the rooty plant gives away his discontent and intention. Although we don’t know the origin of the event on the picture 06.S.01.02. (8.), we still understand its action, or more precisely the uselessness of the action. We can’t turn back the time; it is impos-sible to cover an already peeled fruit. Especially, if it has also lost its inside and the only attempt is to reconstruct its original shape, or at least to copy it. Without any inner content it is impos-sible to resew something’s covering, without any deformation the original shape will not be obtained. And es-pecially without any traitorous signs, in the present case the seam will always be visible. It all remains useless trying. A degree of insanity, which even the title refers to. Due to the attempt of hiding some-thing the mystery on the picture Girl with an unusual colour of her aura (9.) is evoked. In her small black embroidered bikini, with her fine Mona Lisa-like smile, she shows with all her being her witch like meanness. Part of her nature is the ability of concealment and this playful-ness that is in her adumbrate gesture. The maddening momentum, that de-spite her open palm we do not get to

17

aura” nem egy egzakt dolog, a szoká-sostól eltérő nem körülírható vagy pon-tosan megfogható. A francia filozófus, Emmanuel Lévinas szavaival élve „a titkát vigyázó dolog monumentális lé-nyegébe és mítoszába zártan kiszolgál-tatja magát, fénylőn ragyog benne, de át nem adja magát. Kecsessége révén elvarázsol, de nem tárulkozik fel.” Csu-pa-csupa kérdés és kétség, amit mindig a vele szemben állónak, a nézőnek kel-lene megfejtenie, de mindhiába, hiszen az nem tudja.

Egy kifejezés nemcsak a belső állapotot jelzi, hanem a másik ember számára szó-ló üzenet hordozója is. Mindig kifelé, a néző felé irányul. Vagyis egy maszk, egy tudatosan meg-komponált szerep, amely egy nagyon is funkcionális jel for-májában jut érvényre. Szün-telenül változik, a belső és kül-ső kényszerítő körülmények, a mindenkori szituáció által életre hívva és meghatároz-va. Egy-egy kihangsúlyozott, talán modorosnak tűnő póz, például a Gondolatok Dá-vidról I. (10.) című képen az alak mögé rejtett kéz gesz-tusa a kétséget hordozza, tetteink bizonytalanságát és kettősségét, ellentmondásos-ságát jelenti. A szem és a kéz ellentétes irányultságában a kétségből adódó rejtegetés bújik meg. A személy, kezében a kődarabbal – is-merve az eredeti történetet – a már be-következett esemény felett elmélkedik. Azonban a kép nem a bibliai történetet igyekszik megfejteni és nem is valami-fajta példabeszédre törekszik. A lényeg magán az emberi cselekedetteken való gondolkodáson van. A maszk és a szerep kettős ént rejt. Egy belső, rejtett természetet és egy külső képben megjelenő másikat. Szinte már közhelyes, amikor azt mondjuk, hogy a jóban mindig ott a rossz is. Egy gyerme-kien angyaliban a megtestesült gonosz. A kis ördög – Lucifer tanulmány II. (11.)

know what is hidden under the plaster. This is even intensified by her looking at it. At the same time she exposes and discloses, she hides and shows. Even her surrounding is mysterious. The “un-usually coloured aura” is not a con-crete thing, out of the ordinary it can-not be described and is rather elusive. The say it with the French philosopher Emmanuel Lévinas’ s words „the thing trying to keep its secret, enclosed in its monumental being and its myth, aban-doned, is shining but doesn’t show it-self.” All those questions and doubts, that are always to be solved by the person standing in front of it, but all in vain, as he doesn’t know it.

An expression does not only show the inner state, but is also bearer of the message for the other person. It is al-ways directed outwards, to the beholder. It is a mask, a consciously composed role, which is expressed through a very functional sign. It changes unceasing-ly, brought into being and defined by the inner and outer imperative circum-stances, the all-time situa-tions. Some accentuated poses, which might seem a bit contrived, show the un-certainty and the doubtful-

ness of our actions, their contradiction, as for example on the picture Thoughts about David I. (10.), the gesture of the hand, hidden behind the figure, shows his doubt. As a result of the different di-rections the eyes and the hand point to, we can see the doubtful conceal-ment. The figure, holding the stone in his hand – with the knowledge of the original story- is thinking about what already happened. However, the pic-ture doesn’t try to unravel the biblical story and doesn’t stand for any para-ble. The focus is on the thought about the human action itself. The mask and the role hide a double ego. An interior,

Gondolatok Dávidról I. (részlet) /Thoughts about David I. (detail), 2006

18

10. Gondolatok Dávidról I. / Thoughts about David I., 2006

19

– ártatlan szemében és tétova mozdu-latában már ott sejtjük a rejtőző kétsé-geket, mely, éppen a paradicsomi kert és a kietlen puszta határán állva és saját birodalma felé tartva, arra vezeti, hogy természetében váljon gonosszá. Felve-tődik a kérdés, hogy már eredendően bennünk van-e a gonoszságra való haj-lam, vagy csak bizonyos szituációk ger-jesztik-e az emberben? Úgy tűnik elmo-sódnak azok a határok, amelyek még képesek elválasztani egymástól a gyer-meki ártatlanságot a felnőttek aljassá-gától. Ez nyilvánul meg az első pillanatban szórakozásnak tűnő Gyermekjátékok-ban (12., 13.) is. Itt teljesedik ki a kép, ahogy egy gyermeki helyzetben felnőt-tek, jobban mondva emberi tulajdonsá-gok és viselkedésmódok jelennek meg. Az ártatlan szituáció komolyra fordul, sőt kegyetlenségbe, ha nem is fizikai, mint inkább mentális értelemben. A ver-senyből és versengésből küzdelem lesz. Egy gyerekjáték így válik szerepjátékká, majd a megalázás kényszerítő játékszer-évé. Tárgyak és eszközök nélkül is értjük a viszonylatokat, a játékszer maga az ember. Mintha Golding Legyek urának szereplői nőttek volna fel. A szituáció kényszeríttette egymással szembeni go-noszságuk, mintha semmit sem válto-zott, csak felnőtt testbe költözött volna. Az önmagukat és egymást gyötrő em-berek mégis elválaszthatatlanok egy-mástól, egy térben, együtt léteznek. Így „játékos harcuk” is teljesen értelmetlen, igazából senki nem győzhet, megszaba-dulni sem képesek egymástól. A kiszolgáltatott lét kegyetlen formáját és állapotát egy tárgy is kifejezheti - Egyet-értésben Goyával (14-16.) sorozat. Bár itt az ember nem testi valójában jelenik meg, mégis annak létállapotára vonat-koztatható. Az élettelen tárgy, emberi tárggyá válva az élet valamilyen stádi-umára utal. Párhuzamban a választott mintaképpel, Goyával, az első ránézés-re klasszikus vanitas szimbólumnak tűnő csendélet mégsem az elmúlásra utal, hanem magára a létre. A cékla nem természetes állapotában jelenik meg,

hidden nature and an external one, vis-ible on the picture. It is close to a com-monplace if we say that in the good things there is always some bad, too. An infantile angel is the personification of the evil. In the innocent eyes and the hesitation movement of the little devil – Lucifer Study II. (11.) – we suspect the hidden doubt, which, standing at the border of the garden of Eden and the dreary desert and directed towards his own realm, will change him into an evil nature. The question emerges, whether the inclination to be evil is ab ovo in us, or certain situations only provoke it. It seems as if the borders that are able to divide infantile innocence and adult meanness are no longer clear.This manifests itself on the picture Child-ren’s Games (12., 13), which seems to be divertissement on the first sight. The picture unfolds itself here, as in a childish situation adults, or better, hu-man features and behaviours appear. The innocent situation turns into serio-us, even into ferocity, if not in a physi-cal way, than in a mental meaning. The competition and rivalry become a fight. This is how a child’s play turns into a role play, the humiliation into his imperious toy. Even without objects and instruments we understand the relations, man himself is the plaything. As if the persons of Golding’s Lord of the Flies revived. As if their malicious-ness towards one another – forced by their situation - appeared, without any changes, just in an adult body. Humans are, although they torment themselves and the others, inseparable, they exist together in the same space. Therefore their “childish fight” is totally senseless, actually, nobody can ever win, they are not able to free themselves from the others. An object can express the atrocious form and state of the exposed exis-tence- series In agreement with Goya (14-16.). Although man doesn’t appear in his physical reality, it can be referred to his state of being. The inanimate ob-ject, becoming a human object, re-

20

hanem valamifajta külső beavatkozás nyomait viseli magán, hiszen meg van hámozva – „teste le van nyúzva” -, leve – „vére” – belsejéből kifolyt. A hal fel van szeletelve, vére szintén kifolyva nyomot hagy egy leplen.

fers to some stage of life. Parallel to his model picture Goya, the still life, at first sight a symbol of the classical vanity, doesn’t refer to the passing, but to the existence itself. The beetroot doesn’t appear in its natural state, but bears the marks of some external interfering, as it is peeled - “its body skinned”- and

11. Lucifer tanulmány II. / Lucifer study II., 2004

21

13. Gyermekjátékok III. / Children games III., 2007

22

A narratíva mellett kiemelt szerepük van a jelképeknek és a jelentőséggel felru-házott motívumoknak. Szenteleki értel-mezni, valamikor újraértelmezni igyekszik a hagyományos műfajokat és szimbólu-mokat. Nem megfosztani akarja egykori, tradicionális és megszokott jelentésüktől, hanem a jelenben is létező és tapasztal-ható általános aktualitásukat keresi. A vallási szimbólumok deszakralizáltan, a vallásos alapeszmétől megfosztva kerül-nek felhasználásra. Azonban van, hogy eredeti, összetett jelentésükből megőriz-nek valamit, sőt az válik egyedüli tarta-

its juice - “its blood”- has run out. The fish is sliced, its blood left a stain on the veil. Beside the narrative elements, the symbols and the meaningful motives play an important role. Szenteleki tries to interpret or sometimes reinterpret the traditional genres and symbols. He doesn’t want to deprive them for their traditional and familiar meaning, but he is looking for their general actuality which exists today and can be experi-enced. The religious symbols are used

12. Gyermekjátékok I. / Children games I., 2007

23

lommá. Egy eredetileg Krisztus-szimbó-lumként megjelenő halas csendéletnél magára a személyre való utalás elveszti jelentését, ugyanakkor a fő mondaniva-ló, magának a szenvedésnek a kifejezé-se és bemutatása megmarad. Hasonló jelleggel – a hagyományos és az aktualizált jelentés kettősségével - tűnik fel többször a szeplő is. A korábbi gondolkodásmódban negatív értelem-ben megjelenő jelet az embernek ta-kargatnia kellett, gondoljunk csak olyan példákra, mint amikor valakit csak azért vádoltak meg boszorkánysággal, mert ezt viselte a testén. Így egy teljesen ter-mészetes képződmény az emberi buta-ság, a babona és az előítélet eszközévé és szimbólumává vált. Ebben az értelem-ben kell valakinek – Lány 46664 szeplő-vel (17.) - elrejtenie azokat, vállalva még a kellemetlenséget, a fájdalmas leégést is, ami viszont ugyanúgy nyomot hagy rajta. A kezén lévő ragtapasz – csakúgy, mint a korábban már említett lánytársá-nál – jelképként jelenik meg. Ami elvá-lasztja a többi szimbólumtól, és egyúttal érdekessé teszi, az az, hogy egy teljesen

in a desecrated way, freed from their pious keynote. However it happens, that they keep something from their original composed meaning, it can even be the only content. A still life with a fish, originally symbolising Christ, does no longer refer to the person, but the main message, the expression of the passion, remains. The repeated appearance of the freck-les bears the same idea – the duality of the traditional and the modernised meaning. The former way of thinking demanded from people to hide the negatively appearing signs, just to men-tion the examples when somebody was accused of witchcraft just because of the freckles. It is a natural result, that it became the symbol and instrument of the human stupidity, superstition and prejudices. In this meaning somebody - Girl with 46664 freckles (17.) – must hide them, accepting the discomfort, the painful burning, which then again leaves marks on her. The plaster on her hand – just like on the other girl men-tioned above – appears as a symbol.

14. Egyetértésben Goyával – Ez csak cékla I / In agreement with Goya – This is only beetroot I, 2007

24

16. Egyetértésben Goyával – Párban / In agreement with Goya – Couple, 2007

15. Egyetértésben Goyával – Lepel III. / In agreement with Goya – Veil III., 2007

25

mai, sőt majdhogynem közönséges, szin-te triviális pici tárgy, jelenkorunk hétköz-napi kulturális szimbolizációjába tartozó jelképeként képes kifejezést nyerni. De jelentőséggel felruházott motívu-mokként jelennek meg a különböző funkciójú és hatású effektek is. Szubli-máló jellegű egy, az alak fölé magaso-dó felhő - Délután (18.) -, ahol az alak kiemelésére szolgáló gomolygó kép-ződmény, valamint a különböző fényref-lexek – például a gyermek haján - csak tovább fokozzák az egész kép hatását. Ehhez hasonló, mikor a képeket szem-lélve észrevesszük a különböző tárgyak és motívumok színeinek harmóniáját és összecsengését, például egy köpeny és egy szinte valószerűtlenül lila égbolt ese-tében. Vagy egyszerűen esztétikai sze-repe van, és a technikai bravúr kihang-súlyozására szolgál egy jól megfestett vörös turbán vagy egy arannyal átszőtt ruhadarab. Azonban ezek az effektek sohasem öncélúak, mindig a kép fő mo-tívumához igazodnak. Csakúgy, mint a figurákat körbevevő tér is. Az egyik, klasszikusnak mondható típus, a homogén, semleges háttér arra szolgál, hogy az emberi testek kiemel-kedve minél jobban érvényesüljenek, az egyetlen hangsúlyos pontját adva a képnek. A másik típusnál a tér, bár nehe-zen megfogható, mégsem mondható semlegesnek, sőt tartalmi jelentése van. A végtelen, határtalan és megfoghatat-lan tenger vagy a szélesen elnyúló hori-zontú, sok esetben sötét tónusú, kietlen, puszta tájjellegű formák, az elidegene-dést hangsúlyozzák. A magányos, kiet-len tér az ember magára maradottsá-gát emeli ki, tetteinek banalitását csak tovább fokozza. Paradoxon helyzetüket önmagukban hordozzák, cselekvő em-berek egy időtlen és látszólag örök, cse-lekvés nélküli térben.

Ezzel össze is foglalhatjuk Szenteleki Gá-bor képeinek jelentőségét. A közép-pontban lévő figurák sohasem pasz-szívak, mindig a cselekvő ember kerül bemutatásra, akinek egész lényét és ter-mészetét ösztönössége és célirányossga

What differs it from the other symbols and makes it at the same time interest-ing is the fact that a very modern, even ordinary, trivial little object, is able to gain expression as a symbol belonging to contemporary every-day cultural symbolism. But also the effects with different func-tions appear as meaningful motives. A cloud rising above a figure is of sublime nature – Afternoon (18.) -, where the mounting up formation, serving to ac-centuate the figure, as well as the diffe-rent reflexes of light - e.g. on the child’s hair – intensify the effect of the picture. Similar to this, when we discover by ob-serving the pictures the harmony and the jingle of the different objects and motives, for example in the case of a coat and an improbably purple sky. Ei-ther it simply plays an aesthetic role and a well painted purple turban or a cloth with golden weavings serves to accen-tuate the technical accomplishment. However, these effects are never an end in themselves, they always act on the main motive of the picture. Just like that, like the space surrounding the figures. The homogeneous, neutral one, the more classical type, serves to accentuate the human bodies so that they can show to advantage, it gives the picture its only focus. In the other one, space, even if elusive, cannot be called neutral, it even carries a deep meaning. The endless, boundless and elusive sea or the often dark, sombre, desert-like forms with broad horizons emphasise the alienation. The solitary, dreary space highlights the fact that man is left alone, it just intensifies the banality of our deeds. They carry their paradox situation in themselves, peo-ple in action in a timeless and visibly eternal, inactive place.

We can now even summarise the meaning of Gábor Szenteleki’s pic-tures. The figures in the centre are ne-ver passive, always the acting human is shown, whose whole personality and nature is defined by his impulsiv-

26

17. Lány 46664 szeplővel / Girl with 46664 freckles, 2007

27

18. Délután / Afternoon, 2007

28

határozza meg. A festő kíméletlenül pontos kérdései és ezekre adott válaszai arra vonatkoznak, hogy az adott lokális világunkban és a művészet szimbolikus rendszerében mit jelent egy-egy gesztus és mimika, mit tükröznek a karakterek. Ebben az összetett jelenségben - a ter-mészetes reakciókban és érzelemnyilvá-nításokban, a szerepekben és a masz-kokban – az emberi viszonyrendszerek válnak a képi ábrázolás témájává. A megfigyelésből és a művész szabad al-kotó fantáziájából születő figurákból és szituációkból álló képek olyan univerzá-lis töltést hordoznak, amelyek aztán a nézőben rezonálnak. A festő egy olyan önálló, szubjektív világot hoz létre, amely aztán könnyedén képes kapcsolatot ta-lálni velünk. És ezen a ponton találkozik egymással leginkább a kép és nézője. A kapcso-lat az önazonosság, még ha nem is az azonosulás, révén jön létre. A figuratív impulzus során valami megmozdul az emberben, lehet, hogy csak tudat alatt, könnyen lehet oly módon, hogy igazá-ból meg sem tudja fogalmazni, hogy tulajdonképpen mi és miért. A képek legnagyobb érdeme ebben áll, hogy valami láthatatlant és szavakkal ki nem fejezhetőt mutat meg, tesz érzékileg hoz-záférhetővé. Ebben a szemtől-szembeni párbeszédben az implicitnek, a ki nem mondottnak, a hallgatólagosan beleér-tetnek kiemelkedő szerepe van. A meg-válaszolhatatlan kérdést pedig, nekünk kell megfejtenünk.

Winter Ádám

ness and purposefulness. The painter’s ruthlessly exact questions and the cor-responding answers give reference to what a gesture and mimic means, what the characters reflect in our given world and in the symbolic system of art. In this complex phenomena – in the natural reaction and in the expression of feelings, in the roles and the masks – the human relationships become the topic of the figurative representation. The pictures with their figures and situa-tions, born out of the observation and the free, creative fantasy of the artists, carry such a universal meaning, which resonates in the beholder. The painter creates such an independent, subjec-tive world, that makes it easy to estab-lish a relation with. It is at this point, that the picture and its beholder meet. The relation is estab-lished by the identity, even if not by the identification. In the course of the figu-rative impulse something is set in mo-tion in us, probably only unconsciously, he possibly even cannot formulate, what actually happens and why. The real credit of the pictures is that they show something invisible, which cannot be said with words, they make it emo-tionally accessible. In this face to face dialogue what is implicit, unexpressed and tacit plays an important role. And we have to resolve the unanswerable question.

Adam Winter

29

MűtárgyjegyzékJelenet..........................................................................

Idős nő..........................................................................

Cím nélkül I..................................................................

Férfiportré I..................................................................

Zozi.................................................................................

Magvető.......................................................................

Férfi növénnyel............................................................

06.S.01.03......................................................................

Lány szokatlan színű aurával.....................................

Gondolatok Dávidról I................................................

Lucifer tanulmány II....................................................

Gyermekjátékok I........................................................

Gyermekjátékok III......................................................

Egyetértésben Goyával – Ez csak cékla I...............

Egyetértésben Goyával – Lepel III............................

Egyetértésben Goyával – Párban............................

Lány 46664 szeplővel..................................................

Délután.........................................................................

List of artworksScene............................................................................

Old woman..................................................................

Without title I................................................................

Portrait of a man I.......................................................

Zozi.................................................................................

Sower.............................................................................

Man with plant............................................................

06.S.01.03......................................................................

Girl with an unusual colour of her aura...................

Thoughts about David I..............................................

Lucifer study II..............................................................

Children’s games I......................................................

Children’s games III....................................................

In agreement with Goya – This is only beetroot I...

In agreement with Goya – Veil III.............................

In agreement with Goya – Couple..........................

Girl with 46664 freckles...............................................

Afternoon.....................................................................

2005, olaj, vászon, 150 x 170 cm


















2005, oil on canvas, 150 x 170 cm


















1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

31

Életrajz / Biography

1978-ban született Körmenden.

Tanulmányok

1998- 2005. Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő szak

Mestere: Nagy Gábor

1997- 1998. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola

1996- 1997. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Regionális Tehetségkutató Program

1992- 1996. Paragvári Úti Képző És Iparművészeti Szakközépiskola

Egyéni kiállítások

2006. Boldogok..., Szinyei Szalon, Budapest Művészetek Háza- Szalon, Szombathely

Városi Galéria, Körmend

2005. Mai figurák, St. art Galéria, Budapest

Csoportos Kiállítások

2007. Jeune Creation Europeenne, Biennale itinérante d’art contemporain,

La Ville de Montrouge, Párizs- Montrouge

Alpok – Adria - Pannónia Nemzetközi Képzőművészeti Tárlat,

Körmend - Eisenstad

A festmény ideje, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

2006. A mezőtúri művésztelep kiállítása, Városi Galéria, Mezőtúr

Körmend a kultúra nyugati végvára, Merlin Színház, Budapest

2005. AKTuális, Női test a kortárs képzőművészetben, Szinyei Szalon, Budapest

TATE nélkül, Tűzraktár, Budapest

Diploma kiállítás, Barcsai terem, MKE, Budapest

Széchenyi Művésztelep éves beszámolója, MAMÜ Galéria, Budapest

A Múzsa reinkarnációja - Caravaggio, Zsinagóga, Ipolyság, Szlovákia

2004. A Múzsa reinkarnációja - Caravaggio, Galéria Limes, Komárom, Szlovákia

Zsámbék, Lámpás étterem

Vasi Szemle, Képtár, Szombathely

Magyar Képzőművészeti Egyetem kiállítása, Közelítés Galéria, Pécs

Körkép, a Nagy Gábor osztály kiállítása, József Attila Művelődési Központ,

Budapest

All Over The Corporation, Welcome to Europe, Skellefteå, Svédország

2003. Fundamenta Magyar- Német Lakástakarékpénztár Rt. És Lakáskassza-

Wüstenrot Rt. ösztöndíjasainak kiállítása, Váci utca, Budapest

Díjak, ösztöndíjak

2006. A Magyar Írószövettség arcképpályázata

2005. MAOE diploma díja

2004. Óváry László Emlékgyűrű

2003. Fundamenta Magyar- Német Lakástakarékpénztár Rt. és Lakáskassza-

Wüstenrot Rt. ösztöndíja, 2003

Munkák közgyűjteményekben

Csongrád, Mezőtúr, Gyermely

1978. Born in Körmend.

Studies

1998-2005. Hungarian Academy of Fine Arts

Teacher: Nagy Gábor

1997-1998. Berzsenyi Dániel College of Education

1997-1998. Hungarian Academy of Fine Arts, Regional Talent Scout Program

1992-1996 Paragvári School of Fine and Applied Arts

Solo exhibitions

2006. Blessed…, Szinyei Salon, Budapest

House of Arts Salon, Szombathely

City Gallery, Körmend

2005. Figures of Today, St. Art Gallery, Budapest

Group exhibitions

2007. Jeune Creation Europeenne, Biennale itinérante d’art contemporain,

La Ville de Montrouge, Paris-Montrouge

Alpok – Adria – Pannónia International Fine Arts Exhibitions,

Körmend - Eisenstad

The Time of Painting, Hungarian National Gallery, Budapest

2006. Exhibition of the Mezőtúr Art Colony, City Gallery, Mezőtúr

Körmend is the Western Fortification of the Culture,

Merlin Theater, Budapest

2005. AKTual, Female Body in the Contemporary Art, Szinyei Salon, Budapest

Without TATE, Tűzraktár, Budapest

Diploma Exhibition, Hungarian Academy of Fine Arts, Budapest

Széchenyi Art Colony, MAMÜ Gallery, Budapest

Reincarnation of the Muse – Caravaggio, Synagogue, Ipolyság, Slovakia

2004. Reincarnation of the Muse – Caravaggio, Limes Gallery, Komarom, Slovakia

Zsámbék, Lámpás Restaurant

Vasi Szemle, Picture Gallery, Szombathely

Exhibition of the Hungarian Academy of Fine Arts, Közelítés Gallery, Pécs

József Attila Cultur Centre, Budapest

All Over The Corporation, Welcome to Europe, Skellefteå, Sweden

2003. Exhibition of scholarschips of the Fundamenta Hungarian-German Building

Society and Savings Bank Wüstenrot Co., Váci Street, Budapest

Awards

2006. Portrait Appliacation of the Writers‘ Association

2005. MAOE Diploma Prize

2004. Óváry László Prize

2003. Scholarship of the Fundamenta Hungarian - German Building Society and

Savings Bank Wüstenrot Co.

Works in public museums

Csongrád, Mezőtúr, Gyermely

32

szenteleki gábor · the old artistic tools.” he simply enjoys the openness of the search of...

Documents