S Z Á G U L D Á S , P O R S C H E , S Z E R E L E M

À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június

XVIII. ÉVF. 3–6. SZÁM 2005. MÁRCIUS–JÚNIUS A TATABÁNYAI BÁRDOS LÁSZLÓ GIMNÁZIUM ÉLMÉNYMAGAZINJA. MEGJELENIK KÉTHAVONTA.

Ára 179,- Ft

Kevés olyan sportág van, amit GUBICZA ANTALNÉ

tanárnõ még sohasem próbált. Hogy melyeketkedveli különösen, és hogyan töltik ki hobbijai azéletét, arról beszélgettünk egy délután.

A tanár is ember volt valamikor…

Derûlátás és abszolút jókedv

„DERÛLÁTÁS ÉS ABSZOLÚT JÓKEDV” FOLYTATÁS Ó 12

A FOTÓK A TANÁRNÕ GYÛJTEMÉNYÉBÕL SZÁRMAZNAK

Á LA BÁRDOS: – Milyen sportágat nem próbáltmég a tanárnõ?

GUBICZA TANÁRNÕ: – Most majdnem megfogtál akérdéssel… hirtelen nem tudok ilyet mondani…

Sport minden mennyiségben– Az extrém sportokat kedveli?– Igen, például 23 évig szörföztem, az utolsó két

évben versenyszerûen is. A Tatabányai Búvárklub tagjavagyok, ezen belül szervezõdött a szörfklub. De ab-bahagytam, mert egyszer valaki betört a tóparti ház-ba, megszabadított az összes felszereléstõl, és ezekután nem vállalkoztam a pótlásukra. Szörföztem aBalatonon, Velencén, a kedvenc helyem a Garda-tó,jártam az Adrián. A raftingot és falmászást is meg-próbáltam, nagyon szeretem. A bungge-jumpingotmég nem, talán azért, mert nem jártam olyan helyen,ahol alkalmam lett volna rá, de mindenképpen sortfogok rá keríteni.

– Gerecse 50?– Sose megyek Gerecsére… nem szeretek gyalo-

golni, és nem szeretem a tömeget és a csörtetést.Inkább egyedül, vagy 2-3 emberrel megyek, jobbanszeretem hallani a madarakat. Ez talán azért van, mertáltalános iskolás koromban a tanárom minden hét-végén elvitt minket kirándulni az erdõben. Ennek kö-szönhetõ, hogy szeretem a természetet. A saját há-zamban is ezt kedvelem, madárcsicsergésre ébredni– teljesen elzárt világ.

– A nyaralások is a sport jegyében telnek?

– Nem, a legnagyobb hobbim az utazás, a fél vi-lágot bejártam. Spirálszerûen csinálom: Európávalkezdtem, most azonban már a távolabbi „gyûrûrõl”(más kontinensek) haladok a közelebbi célok felé. A sí-

elés nálunk családi prog-ram, de több tábort is ve-zetek. Az utazásaim in-kább a természetrõl és amûvészet felfedezésérõlszólnak. Nem szokásomkifeküdni a tengerpartra,arra még úgyis lesz idõm.Minden évben általábankét hosszabb útra megyek,tavasztól õszig, egy ösz-szeszokott baráti társa-sággal. Voltam már 15napos, a török RiviérárólEgyiptomba tartó utazá-son, ahol hajóval mentünka Szaharáig. Idén nyáronegy, azAlpoktól az Atlan-

ti-óceánig elnevezésû úton veszek részt, amelyet in-nen az iskolából is szerveznek. Rendszeresen utazomvelük, Európában mindenütt jártam.

– Legfõbb úticél?– Mindenképpen szeretnék elmenni egy Tibet–

Nepál–Kambodzsa útra, mert nagyon érdekel a keletikultúra és filozófia. A másik, ami nagyon vonz: Dél-Afrika és Tanzánia. Ez az én nagy álmom.

A havasok királynõje– A tavalyi kedvezõtlen tapasztalatok után (be-

tegség, lerobbant busz) hogyan sikerült az ideisítábor?

– Idén egy csodálatos helyen voltunk, Karintiaszívében, egy tó partján laktunk. A legideálisabb hely,amit sítábornak el tudok képzelni. Nagyon jó volt azellátás, a sípálya, a hangulat, úgyhogy jövõre vissza-megyünk. Fõiskolásokat is szoktam vinni, jelenleg ottszabadidõs sportokat tanítok : fallabdát és úszást.

– A gyerekeivel milyen a kapcsolata?– Nagyon jó! Õk már felnõttek, 35 és 33 évesek.

Kifejezetten matriarchális családi rendszert teremtet-tem, minden nap meglátogatják a szülõi házat, aholmost az édesanyámmal élek. Nagyon szülõcentriku-sak, bármikor számíthatok rájuk, és õk is rám. Biztosvagyok benne, hogy jó úton járnak, dolgoznak. Vanegy unokám is.

– Hogyan telt a gyermekkora?– Nagyon szép gyerekkorom volt. Sopronban

Egy diákünnep változásai

Szerenád, 2005

KRISZTUS után ezer- ezerkétszáz évvel a szere-nád a középkori trubadúrok kedvelt elfoglalt-

sága volt, amely során egy férjezett asszonynak fe-jezték ki szerelmüket az általuk szerzett költeménnyelés lantjukkal kísérték azt.

A XIX–XX. század polgári oktatásrendszerében aszerenád a középiskolai tanulmányaikat befejezõ di-ákok zenés, énekes köszönetnyilvánításává vált ta-náraiknak. A szerenád a ballagás napján vagy elõtteéjjel zajlott. Az okítók tartózkodási helyére elõre egyez-tetett idõpontban érkezett az osztály, s néhány perc-nyi közös dalolás és nosztalgiázás után az éneklõ if-júság a következõ helyszínre vonult. A helyszínváltása hagyomány szerint gyalogosan történt.

Napjainkra a szerenád megtartotta ezt a jelenté-sét, ám az idõpont már napokkal korábbra csúszik. Adalok egyre kevésbé improvizációk, a szerenádot ko-moly próbák elõzik meg. A tanárok házához, lakásá-hoz a maturanduszok nem a megbeszélt idõpontbanérkeznek, a gyalogszert felváltotta a tömegközleke-dés, azt pedig legújabban a bérelt busz.

Tudomást szereztem róla, hogy idén a 12. a és bosztály egy csapattá kovácsolódva, közösen indultakel szerenádozni. A gyorsabb haladás reményében kö-zösen béreltek gépjármûvet. Ám ez nem gyorsítot-ta, hanem lassította az eseményt. Több olyan ta-nárnál jártak, aki csak az egyik osztályt tanította, ígya másik társulat megjelenése nem hatott kellemesmeglepetésként. A Tatán lakó kollégák késõ éjszakáigvárakoztak, de nem jött senki. Az Újvárosban lakókatviszont pirkadatkor ébresztette a diákének. Az egyikszerenádozó diák elmondta, hogy a buszbérlés lét-fontosságú volt, hiszen a tanárok lakása egymástólnagyon távol esik. Így, hogy a két osztály összeállt,még olcsóbban is jöttek ki, mintha a tömegközleke-dési eszközöket használták volna. „Az eredeti útvo-nal Tatabánya–Környe–Tata–Vértesszõlõs volt, ámvoltak olyan tanárok, akikhez már nem jutottunk el.De ez nem a mi hibánk volt, ugyanis a buszsofõr egyönzõ krapek volt, aki hajnali négy körül kijelentette,hogy nem hajlandó minket tovább furikázni, és elhaj-tott a busszal, s a mi becsületünkkel. Ha egyik-másiktanárhoz nem jutottunk el, az nem azért volt, mertnem is akartunk. Az idõbeni elcsúszás oka az is lehe-tett, hogy, akikhez odaértünk, már többnyire alud-tak, és mire kikászálódtak, csomó idõ elment.” – Két-ségtelen tény, hogy ma sokkal több tanár tanít egyosztályt, mint régen. A szerenád kinõtte az éjszakát.

A 12. c osztály is bérelt külön autóbusszal ment akörútra, de õk egy korai állomáshelyen leragadtak, ésmár nem is mentek tovább. A tanárok hozzáállásávalis érdemes foglalkozni. Nincs egységes álláspont kö-

„SZERENÁD, 2005” FOLYTATÁS Ó 18

24

Az elõzõ cikkben a népszerû oroszvalamint további KGST gyöngysze-mek kaptak helyet, most a 2. rész-ben pedig az egyik legnagyobb szov-jet márka, a Moszkvics szerepel.Mellette terítékre kerülnek még a„nyugatibb” szellemiségû vörös álla-mok márkái is, amelyek nagy részelicencgyártással indult, de aztán nagykarriert futott be.

Az oroszoknak a Lada elõtt igazánnem volt olyan autójuk, ami szélesebbkörben elterjedhetett volna. Kizárólaghaszongépjármûvek és nagyreprezentatív limuzinokkészültek. Aztán aMoszkvics elhatá-rozta magát egymunkástípus mel-lett. Az Opel Kadetttovábbépítésével létre-hozták a híres Moszkvics 400-at, melyet 1963 és 1965 között épí-tettek. Amúgy az oroszok megkaptákaz Opel modellek komplett gyártóbe-rendezését is a Németországra hárulóháborús jóvátétel címén. A Moszkvi-csok az Opeles formát csak 1956-banveszítették el, ekkor jelent meg a 402-es modell, melyet mint eddig is mindenMoszkvicsot, négyhengeres motor haj-tott. A fejlesztések elõrehaladtával je-lent meg a 412, amely már hetvenesévek KGST autóihoz hasonló kockafor-mát viselte magán, de jellegzetességeijól megkülönböztették a többitõl. A kis-polgári autózás tipikus példája volt aMoszkvics. Ez volt az elsõ olyan autóOroszországban, amely a társadalomnagy részének szolgálatában állhatott.A Moszkvics még ma is él, modelljei Alekonéven futnak.

Lássuk tehát a csatlósállamok arze-nálját, kezdjük is rögtön a Polskik ha-zájával, Lengyelországgal! A lengyel út-hálózatot csak az 1937-es közúti re-form meghozatalával kezdték fejlesz-teni. Ezelõtt autók ritkán jelentek meg

A vörös álmok2. rész A nagy orosz medve és társai

Lengyelországban, ezek im-port személygépkocsik vol-tak. A lengyel autógyártásegyik legfontosabb mo-mentuma 1931 volt, ugyan-is ekkor jött létre a híres li-cencszerzõdés a Fiat olaszautógyárral. A Polskit az FSO cég bir-tokolta, amely kezdetben a Fiat 508-asalapmodellel teljesen azonos terméketállított elõ. Aztán jött a háború, elõbba németek, majd az oroszok pusztítot-ták el az országot. A 60–70-es évek-ben jelentek meg a ma legismertebb

Polskik, a 125 és a126 kóddal el-

látott modellek. A Polski Fiat 125 volt anagyautó, amely a Fiat 125 alapjairaépült, csupán néhány változtatást haj-tottak végre rajta, ilyenek voltak pél-dául a kerekített elsõ lámpák. Az autó-ba a Fiat 1500 köbcentis motorja ke-rült, ugyanaz, mint évekkel késõbb a jóöreg 1500-ös Ladába. A másik nagyonfontos modell a 126-os volt, azaz a „kispolszki”, „kis polák”… Ez a modell a Fiat126 ikertestvére volt, ugyanaz a konst-rukció, ugyanaz a 652 köbcentis mo-tor, ugyanaz a 26 lóerõ, mint az olaszok-nál. Aranyos kis városi autó, azonban acsomagtartója gyakorlatilag nincs. Áramiatt nagy népszerûségre tett szert, mais mindenki mosolyog, ha meglát egyetaz utcán. A márka kétségbevonhatat-lan népszerûségét legjobban egy pusztaténnyel lehet kimutatni: Lengyelországa Polák nagy eladásai révén a KGST sze-mélygépkocsi-statisztikában a negye-dik helyet foglalta el, 1982-ben pedigmár a második volt.

A lengyel autóipar bástyája azonbanaz FSO Polonéz nevû gyártmánya ma-radt, amely 1936 és 1939 között kezd-te meg mûködését. Kezdetben a Fiat508 és 508C típusok testvérmodelljeitgyártották, aztán a hatvanas évek vé-gén kezdõdött meg a fellendülés a Pols-ki Fiatok gyártásával, ugyanis a PolskiFiat az FSO cégnek csak egy terméke.Késõbb önálló életet kezdett a Polonéz,továbbfejlesztették a Fiat 125 modellt,teljesen átalakították a külsejét, így szü-letett meg az elsõ FSO-Polonez 1500.

Majd ezt a típust alapul véve a Polonezsaját fejlesztésekbe kezdett, és még mais gyártja autóit, csak idõközben leke-rült az új kocsikról a Polski Fiat jelzés.

A cseh autómárkák közül a legré-gebbi történet a Skodáé. 1869-ben EmilRitter von Skoda vett meg egy pilzenikovácsüzemet, amelybõl aztán kialakulta Skoda Rt. 1899-ben. Eleinte repülõ-ket, mozdonyokat állítottak össze, majdaz elsõ világégés idején a Monarchialegnagyobb fegyvergyárává vált. A bé-

kekorszakban önálló autógyártásbakezdett. 1923-ban vette kezdetét azautóépítés a Hispano-Suiza model-lek licencével. Az elsõ igazi Skoda a

harmincas évek elején születetett meg,saját fejlesztésû egyliteres motorral.Ebbõl fejlõdtek ki a késõbbi Popular ésRapid modellek. A második világhábo-rú kitöréséig gyártottak nagy hathen-gereseket is, azonban ezek nem váltakbe. A háború után, 1948-tól újra meg-jelentek az 1-1,3 literes személyautók,ezekhez csatlakozott 1964-ben a le-gendás Skoda 100MB. A gyár a farmo-toros modellek fejlesztését indította

Polski 125: a legszebb autóorr a szoci érából

meg, melyekbõl egy sortkínált, elég megemlíteni aSkoda 105-öst vagy a Sko-da 120-ast, melyek ma isvárosképünk részei. Köny-nyû szerkezetük, strapabí-ró mivoltuk miatt sokanválasztották a farmoto-ros jószágokat, amelyek-nek azért volt hátránya is:a farmotor miatt az autóeleje szabadabban mozog-

hat, elpattoghat, valamint nagy mér-tékben alulkormányozott. De ennek el-lenére kedvelt autó volt, a KGST-orszá-gokba rengeteget importáltak belõle,két északi szomszédunknál ma is min-den utcában áll egy.

A másik legendás cseh gyártmány aTátra volt. A Monarchia nesseldorfigépgyára a csehszlovák korszakban(1920 után) dobta piacra a politikaiszempontból is fontos Tátrákat. HansLedwinka, a fõkonstruktõr olyan új,merész és zseniális megoldásokkal álltelõ, mint a léghûtéses kéthengeresboxermotor 1923-ban, mellyel több je-lentõs versenyt is megnyert. Hasonló-an sikeresek voltak a szintén Ledwinkaalkotta 57-es, 77-es és 87-es model-lek, amelyek a harmincas években je-lentek meg. Meghökkentõ formájuk azaerodinamikai fejlesztéseknek voltakköszönhetõek. A márka olyan sikeresvolt, hogy több országban leányválla-latok gyártottak Tátra személy- és ha-szongépjármûveket. A háború után lá-tott napvilágot a 97-es farmotorosmodell, valamint a Tatraplan, majd1957-ben a legendás 603-as léghûté-ses nyolchengeres farmotorral. Ez volta legnagyobb motorú és legszebb autóa szocialista világban, amely ráadásulönálló mérnöki fejlesztés eredménye-ként valósult meg. A Tátra ma is létezõmárka az országban, amely jó ideje te-herautókat és a 613-as reprezentatívkocsit gyártja. - EVO -

Tátra 603

A 70-es évek jellegzetes kockaautóinak cseh pionírja az S100-as volt

elõtt játszott újra a klasszikus felállásúPokolgép, és a közönség tombolásaközepette nyomták el újra a legnagyobbszámokat. A koncertrõl készült hang-anyag Az utolsó merénylet címmel lá-tott napvilágot.

Ezután három évig vegetáltak Gá-borék, hogy aztán ’99-ben, már ismétPokolgép néven, de egy teljesen másfelállásban lépjenek színpadra. A hosszúidõ óta elsõ bulin Szilágyi Ede ült a do-bok mögött, Láris László volt a másikgitáros Kuko mellett, és Pintér Csababõgõzött. Nem sokkal késõbb Láris Lacihelyére Nagy Dávid került, aki torony-magasan a legfiatalabb tagja a bandá-nak (még meg sem született, mikor Pak-

siék elkezdték a Pokolgépet). Azóta ki-adtak négy nagylemezt, egy koncert-lemezt és egy válogatásalbumot (Mo-mentum) a húsz év leglíraibb dalaiból.Az együttes történetének három meg-határozó alakja van: Kalács, Rudán Joe,valamint Kukovecz Gabi, aki a kezde-tektõl kitartott a Pokolgép mellett. Vé-leményem szerint a zenekar az elsõhárom lemezével méltán avanzsált amagyar metál meghatározó bandájává,és ezt a pozíciót ma sem adják alább.Ezt a Tûlélõ címû legújabb anyag is bi-zonyítja. Jelenleg épp a lemezt turnéz-tatják. Remélem, ennek során Tatabá-nyát is útba ejtik. Nekem mindenesetreott a helyem, ha a közelben játszanak.Ti se hagyjátok ki! - BB -

Ó 23 „POKOLGÉP…”

Az elfeledett lengyel álom: a Polonéz 1979-bõl

À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június2 23

Z E N E + B Ó N AÉ D E S O T T H O NAjánló

8–9 Fesz’ van!FRANKÓ KÁLMÁN országos elsõ helyezett diák-újságíró posztmodern esszéje a jelenrõl

4 Táplálkozási felmérésa BárdosbanKOVÁCS DÓRA diákbiológus tanulmányábanmindent és mindenkit leleplezett

Örök igazság, hogy amirõl legalábbketten tudnak, az már nem titok. Ezbebizonyosodott az idei írásbeli érett-ségi feladatokról is. Mi is történhe-tett? Talán nem tévedünk nagyot, haazt mondjuk, sohasem fognak meg-lakolni az igazi bûnösök. Gondolat-ban azonban járjuk végig azt az utat,amin idõ elõtt napvilágra kerülhet-tek a feladatsorok.

Hangsúlyozom, mindez puszta fik-ció! Játsszunk el a gondolattal, hogyéppen érettségizõ diákok vagyunk!Hosszú-hosszú hónapok óta rettegvevárjuk az új vizsgarendszert. Valamilyencsoda folytán azonban néhány nappalaz írásbelik idõpontja elõtt kezünkbekerülnek a feladatsorok. Minõ szeren-cse, szinte garantált az ötös. Két lehe-tõségünk van. Az egyik, hogy hallga-tunk, mint a sír, a másik, hogy világgákürtöljük – vagy legalábbis néhány ba-rátnak elmondjuk – a jó hírt. Ha az el-sõt választjuk és megnyugtatjuk lelki-ismeretünket, hogy ez végül is egy simapuskázásnak minõsül, csak éppen azérettségin, akkor a titokra szinte biz-tosan sohasem derül fény. Azonban haa másik lehetõség mellett döntünk, ak-kor megnöveljük a lebukás veszélyét,hiszen a dolog már nem titok többé.Sõt, ha ravasznak hisszük magunkat,akár elkezdhetjük pénzért árulni a té-teleket. Továbbmegyek: ha tenni is sze-retnénk az emberiségért, akkor felrak-juk az internetre, hogy bárki számárahozzáférhetõ legyen. Szerintem épeszû

ember ezt nem tenné meg, hiszen ezzelveszélybe sodorja saját potya ötösét is,hisz ha kiderül, biztosan ugrott az is.

A „magányos diák”-sztorit – úgyvélem – kizárhatjuk. Akkor miért ten-né fel bárki az internetre a feladatokat?Haszonszerzés céljából. Visszakereshe-tetlen utakon felveszi a fizetni hajlan-dó diákok pénzét, aztán már mindegymi történik, a pénz szinte biztosan azövé, ha újraíratják az érettségit, ha nem.

Azonban felmerül a legfontosabbkérdés. Ki juttathatta ki a „hét lakatalatt” õrzött adatokat a nyomdából, araktárból, esetleg valamelyik iskolából?Csak belsõs, ez kézenfekvõ. Mi lehetetta célja? Ne legyen igazam, de túl kézen-fekvõ, hogy politikai megfontolásbóltette. Az egész kétszintû érettségirendszert a baloldali kormány idejéndolgozták ki. Már a kidolgozás alatt iskapott bírálatot bõven a legkülönbö-zõbb irányokból (diákok, szülõk, egye-temek – õk rengeteget veszítenek azúj rendszerrel, hiszen nem elég, hogyezzel elvették tõlük a saját szûrés lehe-tõségét, ezzel óriási a presztízsveszte-ségük is – „ha a középiskolák válogat-hatnak, õk miért nem?”–alapon). Per-sze voltak, akik igen jól jártak ezzel azúj rendszerrel, õk azonban a legbelsõbbkörökben mozognak. Hiszen vegyükcsak példának a történelem tárgyat.Mivel a tanárok nem tudhatták elõre,mire épül az új érettségi, a történelem-könyvek egyik szerzõje két társával – asegítségnyújtás mellett némi üzleti szán-dékkal – piacra dobott egy könyvso-rozatot, melyet az új követelményekszerint írt meg. Külön egy kötet a 9-10., még egy a 11. és még egy a 12. év-folyamos követelményekhez. A megol-dásokat is meg lehet persze tudni, ezekkülön hasonló felosztásban megjelentkönyvekben szerepelnek. Ez idáig ugyehat, ehhez jön még kettõ – szóbeli fel-adatok és megoldásaik – az ugye össze-sen nyolc. Aki fél, és nem akar megbukniaz érettségin, úgyis megveszi. És ez csakegy az öt kötelezõ tantárgy közül… Visz-szakanyarodva az alapgondolathoz,nem mindenkinek tetszett az érettségiés felvételi rendszer ilyen mértékû meg-bolygatása. A jobboldalnak például ki-fejezetten hasznos lenne a közelgõ2006-os választások elõtt, ha megbuk-na a baloldal oktatási reformja, tehátnem kizárható, hogy egy jobboldallalszimpatizáló belsõ ember hozta nyilvá-nosságra a tételeket, ezzel megteremt-ve a politikai bukás lehetõségét. Eset-leg a baloldalon belül akadhatnak olya-nok, akik szeretnék, ha a minden zsa-

rolásra kész koalíciós partner egy jónagyot bukna minisztériumi szinten. Eh-hez „mindössze” az SZDSZ-es oktatásiminisztert, Magyar Bálintot kell levál-tatni. Persze ezek csak feltevések. Ellen-ben akármi is legyen az igazság, akárjobb-, akár balegyenesrõl is legyen szó,a mélyütést annak a 116 ezer diáknak,szüleiknek és tanáraiknak sikerült „be-vinni”, akik hosszú hónapok, évek ótavárták a megreformált képességmérést.

A matekot újraíratták mindazokkal,akiknek felvételi tárgya – az egyetemekmáris felszólaltak, hogy bizony-bizony,ha lenne még felvételiztetési lehetõ-ségük, azonnal kiszûrhetnék a csalókat,akik így nem kerülhetnének be a felsõ-oktatásba… – akiknek pedig nem, azokválaszthatnak, újraírják-e vagy elfo-gadják érettségi jegynek a negyedikesév végi jegyüket. Ment is a vacillálás,hogy megéri-e újra próbálkozni. Stressz-ben a diákok, a szülõk, a tanárok – négy-nyolc év munkáját tiporták földbe is-meretlenek. Arról nem készül statiszti-ka, hányan omlottak össze a huzavonaokozta stressz miatt, hány fiatalt szo-rított ki a hõn áhított egyetemrõl olyanvalaki, aki érdemtelenül szerzett jobbjegyet társainál. Arról sem beszél senki,hogy a tanároknak több évvel ezelõttióradíjért, „aprópénzért” kell a tömény-telen mennyiségû javítást és adminiszt-rációt elvégezni. Mindezt egy olyan év-ben, amikor pedagógusnapkor az isko-láknak egy fityingjük sincs jutalomra.

Hogy belebukik-e a miniszter az ügy-be, most még kérdéses. Hogy megbu-kik-e az egész rendszer, az szintúgy.Annyi azonban már most bizonyos, hogyaz igazi vesztesek a diákok és tanáraik.A 116 ezer érettségizõvel és tanáraik-kal , akiknek akár egész pályafutását te-heti tönkre ez a mocskos, gennyes ügy,nem foglalkozik senki.

Egyébként május elsején volt hazánkeurópai uniós csatlakozásának egyévesévfordulója. Úgy jó „magyarosan” sike-rült megünnepelnünk, megmutatvamennyire vagyunk méltóak a közössé-gi tagsághoz. - DERFAN -

Érettségi, 2005

Ez ám a magyar valóság!

FORRÁS: INTERNET

Futás a drogokellen?

HÉTFÕ, 8 óra 20 perc, énekóra. –Gyerekek, kedden lesz egy ilyen-

olyan szervezés, hogy lehet a drogokellen futni. El lehet menni a tesiórákról.Ki akar menni? – az osztály (27 fõ) egyemberként teszi fel a kezét, csak 1-2 diáknem jelentkezik. – Akkor valaki írja összea jelentkezõket!

Kedd, 9 óra 40 perc körül, Fõ tér. –Na, akkor hányan is futunk? – Kábé nyol-can az ából, a bébõl még hárman.

Nem túlzás! Az egész városból csaka Bárdos diákjai, a Bárdosból csak a ti-zenegyedik évfolyam, a tizenegyedikévfolyamból csak az a és b osztályok,nyolc és három résztvevõvel képvisel-tették magukat az „egész országotmegmozgató” rendezvényen. A futás isnevetséges volt. Nem akarom megbán-tani sem a szervezõket, sem a résztve-võket, de a Fõ térrõl a bánhidai temp-lomig elfutni nem nagy kunszt. A Dó-zsa György út mellett álló emberek isinkább hülyének néztek minket, az au-tósok meg anyáztak, hogy lezárjuk azegyik sávot. Kaptunk oklevelet, hogy miDrogmentes Kapitány™-ok vagyunk,

akik felesküdtek az egészséges életre,és mások felvilágosítására. Ez nagyonszép és jó. De könyörgök, már a könyö-kömön jön ki a drogellenes felvilágosí-tás! Ha eddig nem hallottam öt elõadástrendõröktõl, vöröskeresztesektõl, ak-kor egyet sem. Egyébként is, minek? Akimár drogozik, az nem fog leszokni csakazért, mert egy bácsi poénkodik a köz-mûvben, aki meg elhatárolta magát aszertõl, annak meg gratulálok, és ígytovább!

Egyesek nem vették túl komolyankapitányi státuszukat, a buszmegálló-ban várakozva rögtön neki is láttak ki-füstölni a nemdohányzókat. Apró ada-lék, hogy pont aznap kapták el az isko-la néhány „kitûnõ” tanulóját a vécébennéhány füves spangli társaságában…Lehet, hogy azzal sem tudnánk vissza-szorítani a drogokat (legálisat és ille-gálisat együtt), ha legközelebb egészEurázsiát futnánk körbe?

- ZOVITS -

károsodásokhoz vezet. Azt gondolom,reális képet mutat a felmérés, mert amegkérdezett lányok 24%, a fiúk 44%-a válaszolta azt, hogy fogyaszt alko-holt, míg a lányoknál 76%, a fiúknál56% válaszolt nemmel.

Az arány változik, amint a különbö-zõ életkorok válaszait vizsgáljuk. Akisgimisek kevesebben isznak alkoholt,mint a nagyok. A kisgimis lányok 88, afiúk 90%-a utasítja el az italt. A nagy-gimiseknél jelentõsen változik ez azarány. Több mint háromszor annyi nagy-gimnazista lány fogyaszt alkoholt, minta kisgimis lányok. A fiúknál ez az aránydöbbenetesen nagy eltérést mutat, 7-szer annyian fogyasztanak alkoholt,mint kisgimis férfitársaik. Azt azonbanel kell mondanom, és a kérdõívekbõlkiderül, hogy ez a bevallott ivászat heti1, maximum 2 alkalmat, vagy ennél rit-kább alkoholfogyasztást jelent.

Beszéljünk még a másik élvezeticikkrõl, a kávéról is. A kávé egészségregyakorolt hatásai közül leggyakrabbana vérnyomással összefüggõ kedvezõt-len hatásokat említik. Azonban jó né-hány olyan kísérletet és tanulmánytvégeztek, melynek során a kávé egész-ségre gyakorolt kedvezõ hatásaira isfény derült. A koffeinnek az emberi szer-vezetre gyakorolt hatása összetett.Serkentõ hatású, stimulálja a központiidegrendszert, fokozza a szív és vese-mûködést. Testmozgás elõtt fogyaszt-va segít felszabadítani a szervezetbenelraktározott zsírt, elernyeszti a tüdõhörgõizmait, ezáltal könnyíti a légzéstés csökkenti az asztmás rohamok ve-szélyét. Kutatások szerint a depresszi-ót is csökkenti. Felelõtlen fogyasztásaugyanakkor növeli a stresszt, a szívká-rosodás és csontritkulás veszélyét. Azajánlott kávémennyiség kifejlett, fel-nõtt szervezet részére is maximum 2-

Ó 4 „TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSOK…”

3 csésze naponta. Ez természetesen nemazt jelenti, hogy nekünk fiataloknak aján-lott a fogyasztása. És most lássuk amedvét. A megkérdezett lányok 33, afiúk 34 %-a iszik rendszeresen vagyalkalmanként kávét. Itt is vizsgáltam akis és nagygimnazisták kávéfogyasz-tásának arányát, és meglepõdve ta-pasztaltam, hogy alig van eltérés a kétcsoport között. A nagyok 38 míg a ki-csik 30 %-a iszik valamilyen rendsze-rességgel kávét, a többiek nem tartjákszükségesnek a fogyasztását.

•Az utolsó kérdés a sportolási szo-

kásokra irányult. A megkérdezett lá-nyok közül 80, a fiúk közül 93 sportolrendszeresen, az iskolai testnevelés órá-kon kívül. Mindannyian ismerjük ennekfontosságát, ezért legyen a 173 diákkövetendõ példa számunkra.

Értékelve a felmérés eredményét,õszintén bevallom, sokkal rosszabb ered-ményekre számítottam. Természetesenvan még mit javítani a táplálkozási szo-kásainkon, ennek ellenére azt gondo-lom, hogy egyre tudatosabban táplál-kozunk, ami közelebb visz minket egyegészségesebb életmód kialakításához.

Köszönöm mindenkinek a segítsé-gét, aki hozzájárult elõadásom sikeré-hez, és bízom benne, hogy sikerült egykis indíttatást adnom az egészséges táp-lálkozás követéséhez. Mindenkinek jóegészséget kívánok!

KOVÁCS DÓRA

À La Bárdos A Bárdos LászlóGimnázium élménymagazinja. Megjele-nik kéthavonta. XVIII. évf., 3–6. szám,2005. március–június. Szerkesztõk: PAPPMÁRTON, VARGA MÁTÉ JÁNOS. Munkatár-sak: KASZIÁN ÁBEL, FRANKÓ KÁLMÁN,MIKULA ILDIKÓ, SZABÓ RENÁTA. Fõmunka-társ: RÓKA IMRÉNÉ, SIPOS ETELKA. Fotóri-porter: CSIZSEK ÁDÁM. Laparculat: MEZEITAMÁS. Felelõs szerkesztõ: NAGY TAMÁS.Felelõs kiadó: SÁNDOR JÁNOS igazgató.A lap címe: Bárdos László Gimnázium.2800 Tatabánya, Gál István-ltp. 701. Te-lefon: 34/311-749 E-mail: zekany@blg.sulinet.hu, nohab008@freemail.hu •Felhívjuk az olvasók figyelmét, hogy akorrekt tájékoztatás jegyében mindencikknek publicitást biztosítunk, még ak-kor is, ha annak tartalmával a felelõsszerkesztõ nem azonosul.

Ezzel az idézettel rengeteg helyenlehet találkozni. Példának okáért aBárdos egyes padjaiba illetve széke-ibe vésve, falra firkálva, fába kar-colva, meg hasonlók. A sorok egyrégi Pokolgép-slágerbõl, a Gépindu-lóból valók. Mivel a zenekar az utób-bi idõkben meg sem közelíti a koráb-ban elért népszerûségét (és idénünnepli fennállásának huszonötö-dik évfordulóját), úgy gondoltam, be-mutatom neketek az együttest.

Mivel az iskola legidõsebb diákjai1986-ban születtek, egyetlen jelenlegibárdosos diák sem élt még akkor, ami-kor 1980-ban három fiatalember együttzenélt egy amatõr formációban. A me-tálõrülteket Paksi Endrének, KukoveczGábornak és Varga Tibornak hívták.Együtt mentek katonának is, majd aleszerelésüket követõen folytatták azekkor már Pokolgép néven futó ban-dában. Kipróbálták szinte az összes fõ-városi dobost, de egyikõjük sem vált be,minden fellépésen más ütötte a dobo-kat. Az egyik koncert után Paksihozodasétált egy bizonyos Kalapács József,mondván, hogy nagyon szívesen beáll-na a mikrofonok mögé. Ezután a Po-kolgép karrierje meredeken ívelt felfe-lé, ami elsõsorban Kalács zseniális hang-jának, valamint a színpadi teljesítmény-nek volt köszönhetõ. Az ekkorra márnyolctagúra bõvülõ formáció ugyanismaszkokban és bõrmellényben feszített(Kukovecz „Fõnök” Gábor gitáros pél-dául hóhérjelmezben tolta a súlyosriffeket), valamint egy koporsó is sze-repelt a kellékek közt.

1984 fordulópontot jelentett azegyüttes életében. A két vezér, Paksi és

Kukovecz nem tudtak közösen dönte-ni a Pokolgép jövõjérõl, ezért Paksi ki-szállt, és létrehozta a magyar metálmásik nagy bandáját, az Ossiant.

Ekkorra alakult ki az elsõ stabil fel-állás, melyben Kuko és Nagyfi Lászlóvoltak a gitárosok, Pazdera György abasszer, Tarca László ült a dobok mö-gött, és természetesen Kalács énekelt.A Ki Mit Tud? megnyerése után néhányfellépésen dirty rockot játszanak, deaztán visszatérnek a metálos vonalhoz.

A banda kétségtelenül a csúcsonvan, a nyolcvanas években négy nagy-lemezt is megjelentetnek a Hungarotongondozásában. Ezeken helyet kapnak akorai, egyfajta ars poeticaként felfog-ható számok (A Jel, Gép-Induló, Mind-halálig Rock’n’Roll), és balladák (Itt ésmost) egyaránt. Sajnos a két gitárosötletei másfelé fordultak, ennek ered-ményeképp Nagyfi Laci és (sajnos) Ka-lács otthagyta a zenekart, és az Omen-ben folytatták a közös zenélést.

Kukovecz Gabi beszervezi Rudán Jó-zsefet énekesnek, a másodgitáros sze-repére pedig elõször Kun Pétert, majd,miután õ az Eddába távozik, Jung Nor-bertet nyeri meg. Ez a felállás négy évenkeresztül mûködött, ezalatt két lemeztvettek fel, melyek jól fogytak, bár aklasszikus felállás által elért sikereketmár nem tudták megközelíteni. Márcsak azért sem, mert a zenei piac át-alakult, és mindenféle alibizenekaroktaszították le a színtérrõl az igazi ze-nét játszó bandákat. A közönség nagy

része azonban kitartott a Pokolgép mel-lett. 1995-ben újabb jelentõs változásborzolta a kedélyeket a zenekar házatáján, ugyanis Pazdera Gyuri, Tarca Laciés Jung Norbi is otthagyja a bandát,miután már nem tudnak pusztán a ze-nélésbõl megélni, és polgári foglalkozásután kell nézniük. A Fõnök és Rudán Joemaradtak az együttesben, felvették aGép nevet, és megjelentették az együt-tes nevét viselõ nagylemezt. Szeptem-ber 2-án a Petõfi Csarnokban, telt ház

„Gép, gép, Pokolgép…”

„Jegyezd meg jól, míg a Földkerek, mindig lesznek rockerek!”

A szupergrupp napjainkban: Rudán „Joe” József ének, Kukovecz „Fõnök” Gábor gitár, Nagy „DVD” Dávidgitár, Pintér „Pinyõ” Csaba basszus, Szilágyi „Ed” Ede dobok

„POKOLGÉP…” FOLYTATÁS Ó 24

15, 16 Fotel, sör, mogyiKét cikkben is lerántjuk a leplet a társadalomés a média kapcsolatáról

13 Járt utat járatlanért…PAPP MÁRTON beszámolója egy kirándulásmegpróbáltatásairól

À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június4 21

É D E S O T T H O N „ H O L V A N A Z A N Y Á R … ”

órás késéssel megérkezett az elsõ család. Aztán mégegy. Aztán ennyi. Komolyan mondom, úgy éreztemmagam, mint valami modern rabszolgavásáron. Áll-tunk a járdán szépen felsorakozva, megérkezett egyautó, kiszállt belõle egy – jobb esetben – szimpatikusegyén, az idegenvezetõ elkiáltotta a szerencsések(?)neveit, akiket már vittek is. Pá! (Érdekes mód az ele-jén jobban fogytak az árpádosok, de nem baj, a Mi-kulás-kupán majd visszavágunk!) Aztán mire leszálltaz elsõ angliai éjszakánk, már mindenkit sikerült elhe-lyezni. Nem kis nehézségek árán, mert két család azutolsó pillanatban mondta vissza a fogadást (teme-tés illetve munka miatt), de végül sikerült megoldania felmerülõ problémákat.

A családok. Meglepetés azért akadt bõven. Hú-gommal egy indiai családhoz kerültünk, akiknek alap-ból volt két gyermekük, mellettünk éppen elszállá-soltak még 4 orosz „gyévocskát” (kislányt), szóval egykis lakásban összesen tízen voltunk… Volt zsivaj bõ-ven. De mi még kifejezetten jól jártunk. Kaptunk reg-gelit, csomagoltak ebédet, este pedig – amikor vissza-érkeztünk – meleg étel várt ránk és fûtött szoba. Éshogy ez milyen óriási szó? Voltak, akik azt a magyarcsokit kapták vissza ebédre, amit ajándékba vittek.(Ez azért a pofátlanság netovábbja. Bezzeg a tokajit,azt nem kapták vissza!) Ugyancsak õk hatan kény-szerültek egy helyre, de – mint tudjuk – sok jó ember,kis helyen is elfér, és legalább melegíthették egymást.Volt, ahol ugyanis a radiátorok voltak jéghidegek, amiegy hajmosás utáni, hajszárító nélküli állapotban nemlehetett kellemes állapot. Persze akadt két olyan úti-társunk is, akinek a fûtés hiánya nem okozott gon-dot, mert szobájukat alig negyedóra alatt be tudtáklehelni. Vázlatszerûen még néhány „érdekesség”: ab-laknál üldögélõ tolószékes, (éjjel is) hörgõ nagymama,akit ha vendég érkezett, betoltak a lépcsõ alá (eny-hén morbid…); éjszaka a paplan alá besurranó macs-ka; tuti maffiás családtag… Viszont, hogy a dolog vég-kicsengése ne legyen negatív, megemlíteném azt azidõs házaspárt is, akik estére fagyit adtak, barátilagelanekdotáztak, szinte családtagként kezelték vendé-geiket.

2005. március 22., kedd � Most aztán mártényleg London. Reggel ízelítõt kaptunk az óceáni ég-hajlatból, tipikus áztató esõ esett. Aznapra buszos vá-rosnézés, a Madame Tussauds-panoptikum és a Ter-mészettudományi Múzeum volt a program.

A panoptikum viaszbábus részére nem veszteget-nék túl sok idõt, azzal, gondolom, mindenki tisztábanvan, (ha máshol nem is, talán az egyik kereskedelmi

csatorna hétfõ esti kultúrmûsorában láthatta), kik istalálhatók meg a kiállításon, inkább azokról a részek-rõl mesélnék, amelyek idehaza kevésbé ismertek.

Ilyen például a planetárium, ahol egy tízperces elõ-adáson ismerkedhet meg a full-extrás jegyet váltólátogató a világegyetemmel. Számomra az kifejezet-ten szimpatikus volt – lévén a német közelebb állszívemhez –, hogy az elõadást a központi hangszó-rókból hallható angol nyelv mellett németül, olaszul,spanyolul és franciául is élvezhette bárki, ugyanisminden ülés elõtt egy kis panel volt, fülhallgató be-menettel és egy kis kapcsolótáblával, ahol a kívántnyelvet és a hangerõt lehetett beállítani. Hát igen,Európa…

A másik egy olyan kacskaringós folyosó volt, ame-lyet börtönnek alakítottak át, és itt beöltözött em-berek ugrottak elõ a sötét fülkékbõl, rázták láncai-kat, hörögtek, ezzel is frászt hozva azon kedves ven-dégekre, akik voltak szívesek plusz két fontot (cirka700 forintot) fizetni fejenként ezért a külön élmé-nyért. Ha már ott voltunk, mi is kipróbáltuk. Láncotalkotva mentünk végig, egy fiú nyitotta, egy megzárta a sort – és mi jártunk jól. Én mentem elöl, rámmég nem, a hátvédi szerepet betöltõ Ádámra pedigmár nem ugrottak rá a „rabok”, úgyhogy mi a sikíto-zó, majdnem sokkos állapotba kerülõ lányokon szó-rakoztunk.

A Természettudományi Múzeum óriási területenfekszik, rengeteg a kiállítás, de ezek felsorolására semvállalkozom, mind az idõ, mind a hely hiánya miatt.Ezt a temérdek kiállítási tárgyat úgyis csak megnézniérdemes, elmesélve közel sem ugyanaz az élmény.Amit azonban mindenképpen megemlítenék, az azimitált földrengés: egy szobában mozgatták a pad-lót, és közben egy japán bolt kamerájával készült vi-deofelvételeket mutattak a földmozgásról. Élõbenazért nem próbáltam volna ki…

2005. március 23., szerda � Aznap igazán szépidõnk volt. Greenwichben szinte mindenki ráállt a nullameridiánt jelképezõ egyenesre, így elmondható volt,hogy egyszerre két idõzónában állunk. Szerencsérekisütött a nap, esõnek nyoma sem volt. Ennek kifeje-zetten örültünk, mert a hajó, amivel ezután bevittekminket Londonba, csak félig volt fedett…

Még a hajókikötõnél vártuk a szabadprogram le-teltével a hajó indulását, amikor mobilon hívott azegyik különtanárom. Bár szóltam neki, hogy a hétennem megyek, de valamiért elfelejtette, és érdeklõdniakart a délutáni órával kapcsolatban. Gyorsan ki-nyomtam, és megírtam neki SMS-ben, hogy egyikünk

sem járna jól, ha mostfelvenném.

Szóval kihajóztunk,illetve be. Nem hiszem,hogy külön a mi tiszte-letünkre, de felnyitot-ták a Tower Bridge-t is,így igazán nagy élményvolt megérkezn i aTowerhez. Néhány rosszhelyen elsütött fényké-pezõgép gazdájánakjó voltából majdnemtovább is élvezhettük arettegett épület „ven-dégszeretetét”, de ateremõr megelégedett

egy kiadós ordítozással. (A csoport fényképezési szo-kásait legjobban egy a „Fotózni tilos!” tábláról készí-tett fényképpel jellemezhetnénk.)

2005. március 24., csütörtök � Reggel vidá-man köszöntöttük egymást névnapunk alkalmával amásik Gáborral, ellenben az örömbe egy kis üröm isvegyült, hiszen nem elég, hogy reggel ismét esett, ésegész délelõtt borongós volt az ég, névnapunk egy-ben az utolsó londoni napunk is volt.

Utolsó közös programunk a British Museum meg-tekintése volt, ahol az egyiptomi kiállításban gyönyör-ködhettünk. Engem igazából – történelmi jelentõsé-ge miatt – a rosette-i kõ „fogott meg”, de egyszerérdemes volt végigjárni az egészet. Illetve végigro-hanni. Hiszen mindenki vágyott már arra, hogy végreönállóan fedezhesse fel a várost. Találkozás a LondonEye-nál, fél ötkor! - szólt az ukáz, addig pedig min-denki amerre lát! A csoport szétszaladt a szélrózsaminden irányába, bár általában az Oxford Street, aBuckhingam-palota és a békés zöldövezetek (parkok,tavak, merész, kéregetõ mókusok) jelentették a leg-többeknek a fõ csapásirányt.

Miután mindenki lejárta a lábát és elköltötte apénzét (esetleg taxira, mint tette azt néhány árpádos,hogy idõben odaérjenek az óriáskerékhez), jöhetettaz utazás szó szerinti csúcspontja, a Temze szélén lát-ható óriáskerék, a London Eye. Azt már említettem,hogy szinte egész nap borult volt az ég. Természete-sen, ahogy beültünk a kabinokba (több kis csoport-ban mentünk fel), szikrázóan elkezdett sütni a nap,hogy egy fél városrészt takarjon el ezzel szemünk elõl,illetve, hogy meghiúsítson néhány nagyszerû fény-képet… Kis csoportunkról készítettünk még néhányjól sikerült képet a Temzével és a Parlamenttel a hát-térben, és akinek még volt ereje, átruccant a Trafalgártérre. Innen aztán már szinte egyenesen haza veze-tett az utunk. Szinte, mert londoni kinttartózkodá-sunk utolsó momentumaként beugrottunk vásárol-ni, feltankolni az útra egy tradicionális, nagy hagyo-mányokkal rendelkezõ, megfizethetõ, igazi angol üz-letlánc egyik tagjába, egy Tescóba. Nagyszerû látványtnyújtott a társaság, amint megpakolt piros-kék csí-kos zacskókkal a buszra szálltunk.

2005. március 25., péntek � A hazafele út, mittagadjam, gyötrelmes volt. 24 órát folyamatosan utaz-ni, ennél már csak egy rosszabb lehetett: végigvezetni.Dicséret illeti két sofõrünket, akik végig hibátlanuldolgoztak, és idõben hazahoztak minket. Németor-szágban ugyanis egy baleset miatt két órán keresztülcsak 30-40 km/h-val jöttünk, ezzel igencsak elma-radtunk az eredeti tervektõl, de ezt a lemaradást isbehozták. Élményekkel gazdagabban, sok-sok elköl-tött fonttal szegényebben, épségben hazaértünk.

Köszönöm az egész csoport nevében REINER

ZSOLTNÉ és VALICSNÉ GLODÁN ERZSÉBET tanárnõknek,hogy elviseltek bennünket, és elsõ szóra segítettekbárkinek bármiben. A képeket osztálytársam, VÖRÖS

NÓRA bocsátotta rendelkezésremre. Köszönjük ide-genvezetõnknek, HEGEDÛS KÁROLYnak azt a rengeteginformációt, amit megpróbált (kisebb-nagyobb siker-rel) belénk csepegtetni az út során, illetve az örök-zöldeket (pl.: „ezek az üzletek non-stop nyitva van-nak, általában este 8-9 óráig”), melyekkel megaján-dékozott bennünket. És természetesen köszönjük szü-leinknek, hogy eljuthattunk erre a csodálatos helyre.

És rettegj, London: next year we’ll come back!- DERFAN -Hajó közeledik London legrégibb állandó hídja, a Tower Bridge felé

nekem is fáj a lábam, de még bírnékegy-két órát. Nagyon állat volt! Holnaphányra jössz be? Nem, én megyek Ge-recse ötvenre, majd íratok anyámmal

igazolást. Ugye nem lesz belõle balhé?A szombat mégiscsak szombat. De azértdobj egy esemest, ki nyert! Neked is. Na,akkor, csá!

SZABÓ RENÁTA

Ó 3 „DIÁKBIOLÓGUS…”

Mivel napjainkban szinte már acsapból is az egészséges táplálkozásfolyik, kíváncsi lettem, hogy a miiskolánkban milyenek a táplálkozásiszokások. Az elmúlt évben többek-hez eljutott az olvasók közül a kér-dõívem, amin a táplálkozási szoká-sokról érdeklõdtem. Ezúton is köszö-nöm az együttmûködést, továbbá Dr.Sopowné Balogh Elvira tanárnõ se-gítségét.

A táplálkozási szokások összeha-sonlításához ismerni kell az úgyneve-zett táplálkozási piramist, melyet a táp-lálkozástudomány használ arra, hogymeghatározza, mi egészséges és mi nem,illetve mibõl, mennyit együnk napon-ta. (Lásd az ábrát.)

Táplálkozási felmérés a Bárdos LászlóGimnázium diákjai körében

10 lány és két fiú mindössze kétszerétkezik naponta. 40 lány és 32 fiú a napi3-szori étkezést tartja elégnek, míg 59lány és 40 fiú szerint legalább 4-szerkell enni egy nap. Ötször 22 lány és 29fiú étkezik, hatszor azonban csak 4 lányés 10 fiú szerint kell enni.

Kellemes meglepetésként ért a tej-termékek, és gyümölcsök magas fo-gyasztási aránya. Az abszolút kedvenca tejtermék, hiszen a lányok 89, a fiúk93%-a választja naponta ezt a fajtaélelmiszert. A gyümölcsök sincseneknagyon lemaradva, mert naponta leg-alább 1-szer a lányok 85, a fiúk 78%-afogyasztja. Sajnos a zöldségek nem ke-rültek fel az örök ranglistánkra, mert amegkérdezett lányok alig fele, és a fi-úknak is csak 53%-a fogyasztja. A zöld-ségekbõl napi 5-8 egységre lenne szük-ségünk, ezért ebben van mit behozni.

Nagyon kíváncsi voltam a gyorsét-termekkel kapcsolatos válaszokra, hi-

szen a reklámozásuk mellett az egész-ségkárosító hatásuk elemzése is többórás tévémûsorokat tölt ki, és állandótéma a magyar fiatalokra gyakoroltrossz hatásuk is, de a felmérés nálunkmást mutat.

1:0 az eredmény az egészséges táp-lálkozás javára, mert hetente három-szor a fiúk, és a lányok közül is csak 1-1% látogatja ezeket az éttermeket. He-tente 1-szer a fiúk 9,a lányok 8 %-a,míg havonta 3-szor a fiúk 4, a lányok 7%-a jár gyorsétkezni. Havonta 2-szera fiknak 19, a lányoknak 23 %-a , ha-vonta a fiúk 38, a lányok 52 %-a vá-lasztja ezt az étkezési módot.

Sok diák – saját bevallása szerint –csak évente néhányszor néz be ilyen

Egy egység a gabonafélékbõl lehet1 szelet kenyér, 1 kifli, 1 zsömle, 10 dkgpizzatészta vagy 4 dkg müzli. A pira-mis következõ szintjének két részén azöldségek és gyümölcsök csoportjábólnaponta 5-8 egységre van szükségünk.Egy egység lehet 1 alma, 1 barack, 1 pa-radicsom, 1 paprika, 10 dkg krumpli,vagy 10 dkg kukorica. A harmadik szin-ten a tejtermékek és húsok helyezked-nek el. Tejtermékekbõl 1 egység lehet 2dl tej, 1 dl tejföl, 5 dkg túró, 1,5 dl joghurt,vagy 1 kocka sajt. A húsokból 1 egység4 dkg felvágott, 5-10 dkg pulykamellfilé, halszelet vagy csirkecomb lehet.

Most már tudjuk, hogy mibõl mennyitkellene enni, de a felmérés eredményé-bõl kiderült, mennyire valósul ez megnálunk. A kérdõíveket 9 osztálybólösszesen 252-en töltötték ki, amibõl249 volt értékelhetõ.

A kérdésekre 135 lány és 114 fiú vá-laszolt. A lányok közül 109 városban, 26faluban lakik. A fiúk közül 90 városi, 24pedig falvakból jár be az iskolába.

helyekre, így a többség, a fiúk 29%-a, alányok 9%-a csak évente néhány vagyegy alkalommal megy be ezekbe az ét-termekbe. Nagyon jónak tartom az ered-ményt, mert mi valóban tudjuk, hogymilyen káros hatásai vannak a gyors-éttermeknek, a csábító ízek és illatokellenére is. Valószínûleg sokan láttuk aSuper size me címû amerikai filmet (vagyhallottunk róla), ami bemutatta, hogya rendszeresen gyorséttermek ételeitfogyasztó ember milyen maradandóegészségkárosodást szenvedhet.

Ejtsünk még szót az alkoholfogyasz-tásról is. Elmondhatnám, hogy az alko-holisták a koruknál idõsebbnek tûnnek,fogazatuk elhanyagolt, leheletük kel-lemetlen, gyomor-, bélrendszeri zavaraikvannak, és még sok negatív dolgot, deezt valószínûleg mindannyian tudjuk.Azonban fontosnak tartom megemlí-teni, hogy már kis mennyiség fogyasz-tása is magzatkárosodást okoz, továb-bá a folyamatos, nagymennyiségû al-koholfogyasztás súlyos belsõ szervi

„TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSOK…” Ó 23

À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június6 19

V E R S E N Y S Z F É R A V I L Á G F F Y

A szemüveg történeteValójában semmilyen bizonyítékkal nem rendel-kezünk arról, hogy az ókori egyiptomiak, görö-gök vagy akár a rómaiak bármilyen eszközzel issegíthették volna a látásukat. A források arróltanúskodnak, hogy az éles látás elvesztése a gaz-dagok számára is olyan csapás volt, melyen mégvagyonuk révén sem változtathattak. – KÁbel

Bölcsesség és tudás1352-re az írástudó papok körében már többé-

kevésbé elterjedt eszköz volt a nagyítólencse, leg-alábbis Tomaso da Modena kora reneszánsz freskóiszerint, melyeken több, könyveibe merülõ szerzetestis már szemüveggel ábrázolt. Tomaso freskói után aszemüveg a szerzetesek életét bemutató képek szin-te elmaradhatatlan részletévé vált, jelképezve vise-lõje bölcsességét és tudását.

Domború vagy homorú?A korabeli optikusok hosszú ideig csak konvex

(domború) lencsét készítettek, ráadásul nem is sze-mélyre szabottan, hiszen a lencsék dioptriaértékeitsem tudták mérni. Az eztkövetõ évszázadok egyiklegjelentõsebb fejleszté-se a 16. századra tehetõ,ekkor jelentek meg ugyan-is az elsõ konkáv (homo-rú) lencsék, melyekkel arövidlátást lehetett korri-gálni. Az egyik elsõ meg-rendelõ valószínûleg X.Leó pápa volt, aki híresenrossz szemû, rövidlátóember hírében állt. Állítá-sa szerint az új lencséksegítségével a vadászato-kon még társasága egész-séges szemû tagjainál issokkal jobban látott.

Az elsõ szemüvegekkvarclencséit csontból,fémbõl vagy bõrbõl ké-szült keretbe illesztették,

NihilS

ENKINEK sincs kedve semmihez, ami a ta-nítási idõn kívül esik (ami azon belül, ah-

hoz se). Persze, ha az órák rovására rendez-nének programokat, dõlne a nép; de ha ne-tán délután kellene visszajönni az isko-lába, hirtelen mindenkinek tanulni támadkedve, különórára vagy edzésre kell men-nie, vagy muszáj segítenie az anyukájá-nak a nagytakarításban, teszkóba mene-telben. Egyszóval: igazi mintadiákká vál-tozik.

A Trefort Ágoston Tudományos Diákkör tavaszikonferenciáján (jó, elismerem, tényleg elég ijesztõenhangzik!) is a kimondatlan csalódottság lapult az elõ-adók mosolya mögött. „Nem baj, legalább olyanokjöttek, akiket tényleg érdekel” – vigasztalták magu-kat, de ettõl még nem tûnt többnek a hat, azaz hatdiák és három (idõnként öt) tanár. Egy idõ után a másiköt tanuló is elszállingózott, úgyhogy én maradtamegyedül a célközönségbõl.

Viszont igazán elgondolkodtató, hogy miért nemérdekelnek senkit a színvonalas és érdekes elõadások.Néhányan most biztos felhördülnek: „Nem is tudtamróla!” Meg lehet õket is érteni, nem volt megfelelõ arendezvény reklámja. (Az már egy külön téma, hogymanapság az iskolában is marketing kell a programok-

melyeket középen összecsavaroztak. Ez a fordított V-alakú eszköz került fel viselõje orrára, melyet nem isvolt olyan egyszerû a megfelelõ helyen tartani. A ké-sõbb hozzáillesztett selyemszalagok sem hoztak sokjavulást, hiszen rugalmas anyagok lévén csupán a le-pottyanástól óvták a szemüveget, a különbözõ félre-billenésektõl már kevésbé.

A stabil rögzítés módszerét, a szemüveg két olda-lán húzódó, a fülre támaszkodó merev szárakat állí-tólag csak 1730-ban találta fel egy londoni optikus,bizonyos Edward Scarlett. A csuklópántos szárrögzí-tés további 20 évet váratott magára, 1752-ben JamesAyscough készítette el a mai napig használt kötés õsét.A színes lencsék alkalmazása sem mai módi, a 18. szá-zadi látszerészek türkiz, zöld, sárga és vörös lencsével

készült szemüvegeket istartottak a kínálatukban,melyek már akkor is nagynépszerûségnek örvend-tek.

Közel és távolA bifokális lencsék ki-

fejlesztése (1780 körül) azamerikai államférfi, Ben-jamin Franklin nevéhezfûzõdik, akinek mind rö-vidlátása, mind pedig tá-vollátása korrekciójáhozszemüvegre volt szüksé-ge, ezért készített egyolyan szemüveget, mely-be két különbözõ törõ-erejû lencse került. Frank-lin lencséit még a keretfogta össze, késõbb azon-ban a nagyobb stabilitás

hoz.) Vagy nem olvasták el a plakátot – arról egypszichológiai tanulmányt lehetne írni, hogy

miért haladnak el az emberek mellettük. Deazok, akik eljutottak odáig, hogy egy pil-lantást vessenek a címre, vagy elriadtak,mert nem tudták mi az (a fáradságot megnem vették, hogy megkérdezzenek vala-kit), vagy mást gondoltak róla: az üdvös-kék gyülekezetének jobboldali kampány-

mûsora (ezt már hallottam). Szeretnék el-oszlatni minden tévhitet, teljesen nor-mális diákok beszéltek olyan dolgokról,

amelyekrõl a tanórákon nem hallhatunk, demégis hozzásegítenek minket az általános mûveltségmegszerzéséhez. Egyszer már az egekig magasztal-tam õket, csak magamat ismételném, ha folytatnámerényeik további felsorolását.

De azt, aki elolvasta az egész feliratot, és mégsemjött el, nem tudom megérteni. A témák (a szemüvegtörténete, globális felmelegedés, a harci repülõk fej-lõdése, a jövõ közlekedési eszközei, a világpolitikaváltozása – és nem a jobboldal éltetése, Nagy Tamástanár úr diavetítése. (Itt közbe kell vetnem, hogy mára mosolyért is érdemes eljönni, amivel a tanár úr asokadik Nohabot mutatja.) Ezek közül egyik sem kel-tette fel az érdeklõdéseteket? Mi kellene nektek, hogycsak egyszer beüljetek egy elõadásra? Csoki? Ötöstöribõl? Személyre szóló meghívó? Geszti-féle rek-lámhadjárat?! SZÛCS ÁGI

Az elsõ látásjavításra használt csiszolt lencsék i.sz. 1000 körül jelentek meg. Ezek az ún. olvasókövektulajdonképpen egyszerû gömbszelet alakú nagyító-üvegek voltak, melyeket fõleg a könyvekkel hivatás-szerûen foglalkozó szerzetesek használtak.

A szemüveg mûködésének elsõ leírása az angolRoger Bacon nevéhez fûzõdik, aki 1268-ban így írt azáltala megfigyelt jelenségrõl: „Ha valaki egy olyankristályból vagy üvegbõl készült gömbszeleten át vizs-gálja a tárgyakat, amelynek magassága kisebb, minta sugara, e tárgy konvex oldalát pedig a szeme feléfordítja, akkor a vizsgált tárgyak számára nagyobb-nak tûnnek… Mindezek okán egy ilyen tárgy hasznoseszköz lehet az idõs emberek és mindazok számára,akiknek gyenge a látása.”

Tomaso da Modena festményei Thomas Jefferson feltaláló és államférfi FORRÁS: INTERNET

A hibrid a nyerõToyota Prius

A XX. század egyértelmûen a közlekedés forradal-mának kora. Megszületett az autó, elkészült az elsõrepülõgép, valamint a vasút is ekkor hódított igazánDe az új évezred újabb akadályokat gördített a ter-vezõk és kivitelezõk elé. Szám szerint kettõt: a fosszilisenergiahordozók kimerülése a mai üzemanyagok elõ-állítását lehetetlenné teszi. A másik probléma a kör-nyezetszennyezés. A természet óriási károkat szen-ved a mérgezõ gázoktól. A levegõben található károsanyagok legalább 30%-a a személygépkocsikból szár-mazik, a széndioxid-kibocsátásban pedig élen járnak.

A tudósok, kutatók pedig ezekre a problémákrapróbálnak egyre jobb, ötletesebb megoldásokat ta-lálni. Erre kitûnõ példa a Toyota Prius, amely a világonelõször és máig egyedülállóan az egyetlen hibrid meg-hajtású szériagyártású személygépkocsi.

A Szent Péter-bazilika ajtajait behajtották, némacsönd honolt a vatikáni Szent Péter téren. A más-kor mindig oly’ pezsgõ világváros, Róma elhall-gatott. A téren már több mint egy napja várako-zó majd’ ötvenezres tömeg elõször vastapsban törtki, majd egy leírhatatlan érzés szállt alá az em-berekre, mely egyszerre volt fájdalmas és csodá-latos. Fiatalok, idõsek, olaszok, zarándokok, tu-risták küszködtek könnyeikkel, sikertelenül. Han-gos és néma imádságok rezgései töltötték meg akeresztény világ fõvárosát, hiszen most már min-denki tudta, megtörténik a találkozás az Úr ésleghûségesebb szolgája között egy másik dimen-zióban; nem sokkal este tíz óra elõtt jelentette beJoaquín Navarro-Valls vatikáni szóvivõ: II. Já-nos Pál pápa, az Úr 2005. esztendejének negye-dik hónapjának 2. napján vatikáni idõ szerint 21óra 37 perckor elhunyt.

II. János Pál pápa 1920. május 18-án látta meg anapvilágot Krakkó közelében Karol Wojtil‘ a néven. Len-gyel nyelvet és irodalmat, valamint filozófiát tanult,a II. világháború szörnyûségei közepette 1942-tõl egyföld alatti papi szemináriumon vett részt, majd 1946-ban szentelték pappá. 1953-ban Krakkóban habilitált,és ott valamint Lublinban etikát tanított. 1958-tólsegédpüspök, 1963-tól Krakkó érseke volt, 1967-benpedig bíborossá nevezte ki VI. Pál pápa. Jelentõs sze-repet játszott a lengyel egyház és a Vatikán kapcso-latainak rendezésében, 1971-ben egy küldöttség élénVatikánba utazott. 1978 augusztusában elhunyt VI.Pál pápa, helyére Albino Lucianit, I. János Pál pápátválasztották, aki azonban pápaságának 33. napjánelhunyt, így alig egy hónapon belül újabb pápaválasz-tást kellett összehívni. A konklávén Krakkó érsekétválasztották meg, aki a II. János Pál pápa nevet vettefel. Ezzel Karol Wojti l‘ a lett 1523 (VI. Hadrianus halála)óta az elsõ nem olasz pápa.

II. János Pál pápasága idején három nagy frontonvette fel a harcot: céljául tûzte ki a fal (kis és nagykezdõbetûvel) ledöntését Kelet és Nyugat között, azÉszak és Dél között feszülõ szakadék áthidalását és akatolikusok és moszlimok közötti ellenségeskedéscsökkentését. Eme törekvéseit, mint most már tud-juk, sikerrel teljesítette. Elõdeitõl eltérõen nem zár-kózott be a Vatikánba, hanem kereste a közvetlen kap-csolatot az emberekkel – hívõkkel és nem hívõkkel,zsidókkal, protestánsokkal, reformátusokkal, mosz-limokkal. Bejárta az egész földkerekséget, és ezértkapta a „világ plébánosa” jelzõt. Többször járt Dél- ésLatin-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államokban,Afrikában, Ázsiában, de talán nem is lehet olyan szeg-letét említeni Földünknek, ahová ha személyesen nemis, de tanításai segítségével ne jutott volna el.

Kétszer járt Magyarországon is – elsõ pápaként atörténelem folyamán. Elõször 1991-ben, amikor ellá-togatott Debrecenbe is, és megkoszorúzta a gálya-rabok emlékmûvét. Eme nemes gesztusával elnézéstkért egyháza nevében a reformátusoktól a meghur-colt lelkészek szenvedései miatt. Másodszor a hon-foglalás 1000. évfordulóján, 1996-ban kereste fel ha-zánkat. Õ volt az elsõ pápa, aki meglátogatott egy zsidóimaházat, betért egy mecsetbe, és bocsánatot kért a

keresztény egyház té-vedéseiért, az inkvizíci-óért, a keresztes hadjá-ratokért, a különbözõtermészettudósok kiát-kozásáért.

1981. május 13-a fe-kete napként vonult bemind pápasága, mind azegész katolikus világ tör-ténelmébe. Lövéseketadtak le a Szentatyára,miközben áldást osz-tott a Szent Péter té-ren. Az máig kérdéses,hogy a török Mehmed Ali Agca magányos merénylõvolt-e, vagy – a leggyakoribb feltételezés szerint – abolgár titkosszolgálat bérelte fel a KGB megbízásá-ból. Három lövés súlyosan megsebesítette, és az or-vosok hosszan küzdöttek az életéért. Sikerrel. A hí-võk csodaként tekintettek a pápa (gyors) felépülésé-re, s sokan úgy gondolták, Isten azért nem hagytameghalni, mert még küldetése volt a világon: a Te-remtõ az õ feladatának szánta, mint az erre leginkábbmegfelelõ ember, hogy a katolikus egyház fejekéntmegváltoztassa a történelmet, egyesítse Európát éssegítsen a világ nélkülözõin, illetve hogy átvezesse azegyházat a harmadik évezredbe.

Küldetését sikeresen teljesítette, a lengyelek sze-rint nem is létezhetne ma önálló szabad Lengyelor-szág az õ segítsége nélkül. A teljesség igénye nélkül:találkozott Gorbacsovval, pápalátogatást tett Canter-burybe, az anglikán egyház szívébe, fogadta JasszerArafatot, diplomáciai viszonyt létesített a Szovjet-unió és a Vatikán között, 2000-ben ellátogatott a zsi-dók legszentebb helyére, a jeruzsálemi Siratófalhoz,ahol elnézést kért a zsidóktól az õket ért bántalma-zások miatt, ezzel több ezer éves fájdalmakat sikerültenyhítenie, átogatást tett az akkori Nyugat-Néme-tországba, amire a németek már 198 éve vártak éscsak sorolhatnánk és sorolhatnánk.

Egyik legnagyobb tette azonban mégiscsak az,hogy közvetlen kapcsolatot alakított ki a fiatalokkal,akikre rábízta a harmadik évezredet. Pápasága 26 évealatt felnõtt egy új generáció, melyet egyre gyakrab-ban emlegetnek „II. János Pál pápa generációjaként”.

Ez év februárjában influenzás lett, hosszabb idõnát kezelték a Gemelli Klinikán, ahová már az ellene el-követett merénylet után is beszállították. Uralkodá-sa 26 éve alatt, most 2005-ben fordult elõ elõször,hogy nem tudta személyesen celebrálni a húsvéti idõ-szak miséit egyre romló egészségi állapota miatt. Már-cius 31-én, csütörtökön egyre aggasztóbb hírek ér-keztek a pápával kapcsolatban a Vatikánból, április 1-jén feladták neki az utolsó kenetet, és már ezen anapon világgá kürtölte II. János Pál – ekkor még téves– halálhírét a CNN hírtelevízió. Mindeközben özönlöt-tek a hívõk a Szent Péter térre, és ezekre a napokraaz egész világ és nem csak katolikus részének szívévéa Vatikán vált. Együtt virrasztottak és imádkoztak ahívõk a világ minden táján vallási hovatartozásuktólfüggetlenül, de hiába. II. János Pál pápa az éppen ál-tala oly’ magas rangra emelt Isteni Irgalmasság va-

sárnapjának elõestéjén eltávozott közülünk, hogy meg-történhessen a már említett nagy találkozás SzentPéter legméltóbb utódja és Teremtõje között.

II. János Pál pápa olyan életmûvet hagyott hátra,melyet õriznie kell minden embernek. Mind a konklá-vé által megválasztott XVI. Benedek pápának, mindaz õ utódjainak nagyon nehéz dolguk lesz, ha foly-tatni kívánják az elhunyt pápa által véghezvitt tette-ket. És bár béke Nobel-díjjal nem lett kitüntetve (ne-hezen megemészthetõ döntése volt a Svéd KirályiAkadémiának, hogy II. János Pál pápa uralkodásának25. évében nem neki, hanem valaki másnak ítélte odaa díjat), de abban mindenki egyetérhet, hogy õ, APÁPA, így, csupa nagybetûvel, a 20. század, sõt a vi-lágtörténelem egyik legmeghatározóbb alakja – szel-lemi hagyatékát tekintve – van, volt, lesz. Ámen.

- DERFAN -

II. János Pál pápa emlékére

FORRÁS: INTERNET

DIÁKCSEREBEREA tavalyi svéd turnénk után idén svéd barátainklátogattak iskolánkba. Mintegy huszonöt diák éshárom tanár érkezett vonattal Svédország észa-ki részébõl, hogy megismerkedjenek a magyarvirtussal. Vendéglátóikkal jártak Veszprémben,Herenden és Tihanyban – fürödtek a tizenötfokos Balatonban. Tatára is átugrottak egy rövidvárosnézés erejéig, a tóval, az angolparkkal és avárral ismerkedtek. Volt még óralátogatás is a lis-tájukon, hazájukról tartottak elõadást. A sport-nap keretében kosárlabdában, fociban és sorver-senyben mérhették össze tudásukat a bárdo-sosokkal. Kiderült, hogy a hokiõrült svédeknekközük nincs a kosárlabdához, nem hallottak méga túrórudiról és imádják a banánt és a kürtöska-lácsot. Tetszett nekik a turulmadár, ízlett a gu-lyásleves. A gyõri élményfürdõ és a masszív vad-orzózás is kikapcsolódást jelentett számukra.

Osztálytársam szavaiból kitûnt, hogy barát-ságos lények ezek a fehérbõrû, kékszemû nem-németek, jófejek, jól beszélnek angolul, az egyet-len negatívum, hogy kollektívan nem köszöntékmeg az iskolának a vendéglátást. Ötödik itt töl-tött napjukon könnyes búcsút vettek ideiglenesotthonadóiktól, és elindultak a Ferihegyi repülõ-térre, de táskáik alján ott lapultak a Tokaji aszútvagy jóféle fütyülõs pálinkát tartalmazó üvegekjelezvén: azért mindig emlékezni fognak rájuk.

À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június8 17

D I Á K T Á R C A M I É N K I T T A T É R !

Frankó Kálmán

Fesz’ van!Ü

LNE MÁR az ember az ingermentespanelmenedékében, csendben tü-

dõzné le, inhalálná az azbesztport, egyet-len biztos pontként a nagy kavarodás-ban nézne fel a gyárkéményre. Fáradtmisszióját csak a spárig vállalná egy-részt; másrészt ejtõzne már jólesõ jó-lakottságában terített asztalok mate-rialista tájékán, kövéredõ hasának ólomgravitációjában erõtlen legyintésekretelne már csak vagy még arra sem. Lágy,ülõ szerkezetének egyszerû egziszten-ciális tényeként ácsingózna állami tá-mogatásra, szabadúszó lenne, csak apuszta l’art pour l’art-ért dobná be amélyvízbe sokáig rajta kotlott kis zá-rójeles véleményét, akkor is minek. Akonyhaablakból lenne panorámája anagypolitikára, de tényezõnek képzel-né magát, a párhuzamos vasbeton vá-zak perspektívájából látott lemenõ na-pok romantikus hangulataiban néha-néha nagy igazságok buggyannának kibelõle, és kerülnének leképezésre fehérlapokon. Fontos, felnõtt dolgaiból haj-togatott papírhajójának a józan ész len-ne a torpedója nyilván, de azért muszáj-pojácája lenne egy nyomorult messi-ásváró közhangulatnak. És gondolná,hogy gyerekek, megy ez, és vásárt csi-nálna tudatalattijának bóvlijából, majdkedvére páváskodna az új ideológiai tur-káló modellarcaként. És valahol valakikúgy éreznék, megéri a pénzét. És össze-csapná a két kezét az ember, mert hív-nák a nagyfaluba maguk közé a vala-kik, a zsenge értelem ingyenkonyhájánegyszer végre jól lakhatna, de mégismeg lenne illetõdve, mert látná a másmértékegységeket, méretarányokat, ésinkább mégiscsak megmaradna a magajól bejáratott, többé-kevésbé árcédu-lákkal, névtáblákkal törpe értelménekátláthatóvá tett mikrokozmosz-lábvi-zében. És körülnézne az övéi között amegszokott, állott levegõjû kis gettó-ban, és csettintene, hogy igen, igen fog-juk rá, most már olyan, mintha jó len-ne.

De csak kicsit, csak demószinten,csak nagyáruházi reklámkóstoló szin-ten. Mert már hajtják fel a szõnyege-ket, néznek a fiókok mélyére, már oly-kor-olykor ránk nyitnak; már veszik elõaz aktákat, írják a kartotékokat, készí-tik a fényképeket, kórképeket. Ó, iste-nem, már élnek a vonalak, már lehetbetelefonálni a jó válasszal, lehet hal-kan sugdolózni, besúgni. Már lehet las-san, tagoltan, hivatalosan beszélni, kér-dezni, vallatni beszögezett ablakú fur-

csa, levegõtlen szobákban, pincékbenfejeket csóválni. Már játsszák a jó zsa-ru–rossz zsaru szerepjátékot, és tud-ják, hogy tudod, és látnak, hallanak, ébe-ren figyelnek, megfigyelnek, nyilvántar-tanak. Pedig az ember már csak ülne azelbarikádozott panelbarakkjában, lágyazbesztport lélegezne, homályban vi-lágítótorony lenne a gyárkémény a sze-génynek, de belengenek, belógnak, be-villanak hibás elemek a mátrixába, be-leírják magukat a történelmébe. Eltapo-sott békéjének fejfája felé magasodvaúj üzem nõ ki a földbõl, és beindul, akohók fülledt levegõjében monoton fo-rog a millió embertelen fémberendezés,trombiták harsognak, bakancsok do-bognak, harsány, ostoba jelszavak üvöl-tenek, és forog a ringlispíl , a körhinta,begyorsul, bepörög, mosódnak el a nem-zet tragédiájánál, értékek pusztulásánáléretlenül velünk együtt röhögõ have-rok képei, a botlásaink felett szemethunyni hajlamos bölcs mentorarcok; éskegyetlenül felsejlenek, körvonalazód-nak a pantokrátor Krisztus-ábrázatok.És húzná magára a takarót az ember,állítaná egy órával késõbbre a vekkert,tolná ki a határidõt, napolná a számon-kérést, de a nyomában vannak, utolérik,megtalálják, bevonják, beszervezik. Ésérzi, hogy valahol mélyen, a legkisebbanyagi egységében valami halványanmegpattant, megtört, egy nem észre-vehetõ kis részlet, sejt, atom, de elke-rülhetetlen térben-idõben kifejlõdõ ef-fektushullámot von majd maga után. Abûnös termék közös tulajdon lesz, de anagy szembenézéskor ugaron, repede-zett földbe hasított egy szál cölöp leszaz ember, korhadó, útmenti kis fake-reszt, és egyedül kell elszámolnia átlum-polt estéinek kövér cehhjével, az egészelhibázott életével.

•Fesz’ van! Jöttem be a Gál István lep-

rateleprõl, és szóltak, hogy balhé van.Szóltak, hogy marha nagy balhé van.Feszültség van. Feszkó. Mondták, hogybaj van. Fesz van! Megint? Nem, mégmindig. Jó, mondom nekem mindegy,mert a gettóban én megtanultam a lec-két, a panelházak rettentõ árnyékábanén megtanultam együtt élni a félelem-mel, a mellettem elvérzõ sok rendesfeka mindennapos látványa, és a szú-ró-, vágó- és lõfegyverek okozta sé-rüléseim érzéketlenné tettek a szellemiés fizikai megpróbáltatásokkal szem-ben, de hát mégis érdekelne azért, hogymi van. Fesz van! Mert nézzük, hogy

is volt, hogy jöttünk a teleprõl, és mára panelházak rettentõ árnyékában, ahalál völgyében meg-megbotolva meg-tett, bûnös utunk alatt megszólaló bel-sõ szirénahangok, az emberre rá-ráte-kintõ idõs ortodox ikonábrázatok sej-tették, hogy a lankadó figyelmeink álló-vizei fölé magasodó hegyek már alevegõben lógó pofonok. Jöttünk a Gá-lon, bizonytalan lépéseinket Neil Arms-trong-i mementóként konzerválta alakótelepi szent humusz. Pedig éreztük,hogy késésben levõ, züllött életünk kö-zös keresztjével semmilyen területensem mi leszünk az elsõ emberek, akik aHoldra lépnek. Jöttünk a tízemeletesazbesztgólemek rettentõ tekintetei mel-lett, és a toronyház ablakán kiesett op-timista lelkesedésével mondtuk az ön-hipnózisos, mû biztonságérzet föld-szintjéig, hogy eddig minden rendben,csak a messzirõl felénk lengedezõ vész-harangok riadójával csattantak álmosvázaink a flaszteren, szegény, távoli ba-nánköztársaság-elménk puccsaként. Afélrevert harangok nyomatékosítottákazbesztportól kábult, beteg fejeinkben

a megkésettség kollektív tudatát, be-beesõ anakronizmusok lettünk így a hétszabad mûvészet modern drámájában.Mi mégis büszkén jöttünk a gettóból,hittük, hogy bliccelhetünk az egyete-mes rend felé haladó korszellem vas-útján; de az ûzött vad riadt lelkiisme-retével távolban törvényt sejtõ szeme-ink elõtt durva szemcsékbõl materia-lizálódtak pantokrátor Krisztusként afegyelem éber ellenõrei, ellógott, elblic-celt, rút életeink pótdíját a szegényes-összecsalt erkölcsi tõkénkbõl vonták le.Az elõször bálozó bûnözõk stigmáit vi-seltük már magunkon, skarlát betûjé-vel billogozott meg minket a transzcen-dens igazság, mégis pandúr üldözteszennyezett asztrállégkörünk fuldok-lásában valahol mélyen azért tudtuk, hogya bûnbocsánat kupon még beváltható.Beváltottuk. Zilált sáncaink mögül jöttünkelõ szelíd szóra a lakótelepen, megvál-tott békénk indulójaként a szférák ze-néjének tökéletességében szólalt megaz erõmû kürtje, békepipaként pöfékelt agyárkémény, hópehelyként szállt az az-besztpor. És olyan volt, mintha jó lenne.

FOTÓ: NAGY TAMÁS

A Diákbiológus és -környezetvédõ Napok kereté-ben a Bárdos László Gimnáziumban tartott elõ-adást Dr. Frenkl Róbert, az Egyetemi Sportszö-vetség és a Magyar Sporttudományi Társaságelnöke, neves doppingszakértõ. Az élsport fénye-irõl és árnyairól szóló beszámoló osztatlan sikertaratott. A professzor úr meglepõ könnyedséggeltárta fel az athéni olimpia magyar doppingbot-rányainak okát, hétköznapi gyakorlatiassággalvezetve be a hallgatóságot a sportdiplomáciaigazságtalan világába. Az elõadás után SCHWEI-NINGER PÉTER készített vele interjút.

À LA BÁRDOS: – Kézenfekvõ a kérdés: Hogy tet-szik a rendezvény?

FRENKL RÓBERT: – Õszintén mondom, hogy le vagyoknyûgözve. Olvastam a programokat, és nem túlzás,hogy akad néhány elõadás, amely komolyabb fóru-mokon vagy szakmai konferenciákon is megállná ahelyét. S külön öröm számomra a fiatalság érdeklõ-dése a természet, az egészségügy és a sport iránt. Deén ezen nem vagyok meglepve, mert véleményemszerint az ember tizennyolc évesen, az érettségi idõ-szakában a legnyitottabb a világra.

– Találkozott már a Diákbiológus és -környe-zetvédõ Napokhoz hasonló kezdeményezéssel?

– Tulajdonképpen igen. Idõrõl idõre belebotlottamilyen rendezvényekbe. Természetesen én jobban is-merem az egyházi iskolákat, ahol konkrét célkitûzésis, hogy a tanulók egy-egy területen hasonló keretekközött mélyítsék el tudásukat. Ezért lehet szó iroda-lomról, nyelvekrõl vagy akár matematikáról, én min-dig támogatom ezeket a programokat.

Nagy teher a testnevelés órán– Az Ön elõadása a sportról szólt. Mit gondol,

rábírható-e egy elõadás során – az amúgy nemmozgó – gyerek arra, hogy sportcipõt húzzon, éselkezdje a rendszeres testmozgást?

– Van önbizalmam, de be kell látni, hogy a sportmûvelésére ilyen eszközzel rendkívül nehéz rábírni agyereket. Szurkolókat persze könnyebb gyûjteni!

– Itt, Tatabányán is általános probléma, hogysok gyerek csak a testnevelés órákon tud rend-szeres sporttevékenységet végezni. Ám mégis töb-ben panaszkodnak ezek megszervezésére. Vannak,akik azt mondják, hogy a testnevelés órának csakegyfajta kikapcsolódásnak kell lennie, mások sze-rint pedig ugyanolyan tanóra, mint a többi. Errõlmi a véleménye?

– Valóban nagy teher van a testnevelés órán. Mostdolgozom egy bizottságban, ahol szeretnék elérniegy-két újítást ezzel kapcsolatban, mert a heti 2-3testnevelés óra nem tudja kompenzálni az urbanizá-ciós inaktív életmódot, amely hosszútávon károsítjaaz egészséget. De megjegyzem, hogy önmagára atestnevelés órára ráterhelni ezt a problémát nem le-het. Ugyanakkor fontosak lennének az iskolai foglal-kozások abban, hogy kedvet csináljanak a sporthoz,és ha már egy tanuló életében ezek jelentik az összestestmozgást, akkor több sportos elemre lenne szük-ség. Tehát én a terheléses edzés jellegû, de mégis kedv-

csináló, játékos foglalkozás híve vagyok. Tudom, ne-héz megoldani ezt, de igazán jó testnevelõ tanárralnem lehetetlen.

– Mi a véleménye arról, hogy egyes körök megakarják szüntetni a testnevelés osztályzását?

– Ez butaság! Hiszen jól tudjuk, hogy a legtöbbgyerek négyes vagy ötös osztályzatot kap testneve-lésbõl, így ez egy átlagjavító tantárgy. Ezért a több-ség számára csak büntetés lenne az érdemjegyek el-törlése.

– Ha valaki igazán tehetséges, és komoly élspor-tolóvá akar válni, rengeteget kell edzenie. Hogyanlehet ezt összeegyeztetni a tanulással, a családdalvagy a szórakozással?

– A tapasztalatok szerint ez nehéz, de megoldha-tó feladat. Az tény, hogy az élsportolóknak feszesebbéletvezetésre van szükségük, de ebben a sport csakpozitív hatással van rájuk, mert megtanulják beosz-tani az idejüket. Persze vannak olyan periódusok, ami-kor több dologról le kell mondaniuk. Ám összességé-ben teljes életet tudnak élni.

Mindenki doppingol– Milyen sportágat ajánl legszívesebben azok-

nak, akik komolyan szeretnének sportolni?– Én a labdajátékok szerelmese vagyok, de min-

den sport érték. Örüljünk annak, hogy ekkora a vá-laszték!

– Ez igaz, de vannak olyan sportágak, amelyek-nek egyre csak terebélyesedõ árnyoldalai is van-nak, mint a dopping?

– Igen. Sajnos napjainkban egyre többet hallunk atiltott teljesítménynövelõ szerek használatáról. Ezekleginkább az úgynevezett doppingérzékeny sportága-kat érintik. Ide sorolhatjuk például a nehézatlétikátvagy a külföldön nagy népszerûségnek örvendõ ke-rékpárt.

– Akkor valószínûleg a doppingszerek áldásoshatásának köszönhetõ egyes versenyzõk már-máremberfeletti teljesítménye?

– Feltételezhetõen a legtöbb sportágban igen.Ugyanis tudni kell azt, hogy például a nehézatlétiká-ban gyakorlatilag csak teljesítménynövelõ szerekkeljuthat el egy versenyzõ a legjobbak közé. Ez nyílt ti-tok, amely mögött a pénz áll. Hiszen a versenyzõ si-keressége, az edzõtõl kezdve a gyúrón át, az egészfelkészítõ stáb pénztárcáját is vastagítja. Eszerint asportoló csak egy áldozat, akinek egy esetleges lebu-kás során egyedül kell bûnhõdnie.

– Annus Adrián és Fazekas Róbert is hasonlócipõben jár?

– Nekik annyiban más a helyzetük, hogy az alap-vetõ „illemszabályokat” sem tartották be. Tudniillik averseny elõtti hetekben a sportolók azért le szoktáktenni a „szereket”. Ezt õk nem tették meg, így a lebu-kás már-már törvényszerû volt.

– Ezek után nem csoda, hogy „rászálltak” a ma-gyarokra Athénban, nem?

– Persze. Örülhetünk, hogy ennyivel megúsztuk…– Más sportolók milyen módszereket alkalmaz-

nak a doppinghasználat eltussolására?– A fejlett országokban titkos laboratóriumokban

kísérletezik ki a doppingszereket elfedõ tablettákat.Ez hatásos módszer, de rendkívül költséges, ezért alegtöbb sportoló inkább egy jóval kellemetlenebb trük-köt alkalmaz, amelynek egyszerûen „öntés” a neve. Alényege, hogy a versenyzõ a végbélnyílásán át egykis tasakot helyez a testébe, amely a tiszta vizelettelvan megtöltve. Ebbõl a tasakból egy testszínû kis csõfut ki egészen a hímvesszõ végéig. Így a mintaadássorán a versenyzõnek csak annyi a feladata, hogydiszkréten el kell csavarnia a csatorna végén lévõminiatûr csapot, és máris elegendõ tiszta vizeletet tudadni. Az ellenõrök nem nyúlhatnak a sportolóhoz, ígybármennyire is közel hajolnak hozzá nem vehetik ész-re, hogy a „húgycsöve” mûanyagból van… FazekasRóbert ezt az idegi megpróbáltatást nem bírta, ésbepánikolt, lebuktatva ezzel Annus Adriánt is.

– Szóval még ezen a területen is komoly szere-pe van a pénznek.

– És a sportdiplomáciának. Például az amerikaiakgyakorlatilag kikötötték, hogy az õ atlétáikat nemlehet lebuktatni, mert bojkottálják az olimpiát, és hogyezt mennyire komolyan gondolták, az mutatja, hogyaz egész tengerészgyalogságot kivezényelték az olim-piai faluba.

– Tényleg, Ön szerint a magyar sport sikereihezméltó a magyar sportdiplomácia?

– Sok sportágban vannak kitûnõ sportdiploma-táink. Ám Athén idején éppen balszerencsénk voltabban a tekintetben, hogy megváltozott a sportirá-nyítás: a minisztérium megszûnt, és lett helyette Nem-zeti Sporthivatal. Ráadásul a sportdiplomáciára is ki-hatott Medgyessy Péter váratlan lemondása, és azebbõl kibontakozó kormányválság. Ilyen állapotok kö-zött a politikai sportdiplomaták nem tudtak teljesmellszélességgel kiállni a magyar sportolók érdekei-ért. De azt hiszem, vigasztalhat minket az a tény, hogyMagyarország – népessége, közegészségügye, anya-gi feltételei, sportolói és sportlétesítményei arányá-ban – még mindig nagyon elõkelõ helyen áll a legna-gyobb sportnemzetek között is.

– Professzor Úr, legyen ez a végszó! Még egy-szer köszönjük az élvezetes elõadását.

Frenkl Róbert konferenciánk elõadója volt

Diákbiosz, dopping és diplomácia

A FÉNYKÉPET PAPP MÁRTON KÉSZÍTETTE A PROFESSZOR ÚR ELÕADÁSÁN

10 15

C I N E M Á N I A„L I T E R A T A S O C I E T A S

„…Vádolom azt a kort, amely pusztulásra ítélia zseniális embereit!” – Pál (Szántó) Judit

József Attila halálának másnapján•

A magyar irodalom két kiemelkedõ alkotóját ün-nepelheti 2005 tavaszán. Két ember – két külön vi-lág, de sorsukban rengeteg a párhuzam. Mindkettencsaládjuk harmadik és egyben legfiatalabb gyermekeivoltak. Mindketten hányatott sorsúak voltak, egyi-kük csonka családjának sanyarú helyzete miatt, amásik pedig zsidó származásából fakadóan. Mindket-ten belerokkantak az õket körülvevõ világ gondjaiba,szanatóriumi kezelésre szorultak. Azonban míg egyika líra terén, addig a másik a ponyvák között alkotottmaradandót. Mindketten fiatalon hunytak el – pályá-juk zenitje felé közeledve. Õk ketten: József Attila ésRejtõ Jenõ.

•Rendhagyó módon most nem egész alkotások kö-

vetkeznek, hanem csak néhány kiollózott sor, gondo-lat, versszak. De ezek is elegendõek ahhoz, hogy fel-idézzék az egész mûvet, esetleg az olvasó ehhez kap-csolódó élményeit.

Azonban még egy fontos dolog: az irodalom-történet Rejtõt még mindig nem tartja igazán szá-mon, pedig generációk nõttek fel regényein és nem-zedékeket mulattatott. Õ a legolvasottabb magyar íróJókai után. És József Attilához hasonlóan idén lenneszázéves. Csak róla kevesebbet hallunk.

• „Amikor Maud visszatért a szobába, egy úr lépett

ki a szekrénybõl, pizsamában, fején egy ízléses selyemlámpaernyõvel, és barátságosan mosolygott.” (RejtõJenõ: Vesztegzár a Grand Hotelben)

•„De szeretnék gazdag lenni,Egyszer libasültet enni”(József Attila: Kedves Jocó!)

•„Olyan ideges volt, hogy nem figyelt oda, és végig

tisztességesen játszott.” (R. J.)•

„Kertész leszek, fát nevelek,Kelõ nappal én is kelek” (J. A.: Kertész leszek)

•„A kitalált hazugság soha nem ér annyit, mint az

ügyes igazmondás.” (R. J.)•

„És ment a kedves, szépen, derûsen,karcsú szél hajlott utána hûsen!”(J. A.: Mikor az uccán átment a kedves)

•„Egy igazság akkor is fontos, ha nincs semmi ér-

telme.” (R. J.)•

„A távolságot, mint üveggolyót, megkapod, óriásleszel, csak hunyd le kis szemed, –aludj el szépen, kis Balázs.” (J. A.: Altató)

•„– Halló! Jöjjön az ötös bazenhez, ládákat kell fel-

rakni.– Nehezek azok a ládák?A munkavezetõ szeme megállt, mintha kõvé der-

József Attila és Rejtõ Jenõ centenáriumán

medt volna. Ilyet még nem kérdezett kikötõmunkás!”(R. J.: A tizennégy karátos autó)

•„Harmadnapja nem eszek, | se sokat, se keveset.Húsz esztendõm hatalom, | húsz esztendõmeladom.” (J. A.: Tiszta szívvel)

•„KEREKES: Leültem vacsorázni. Húsleves volt, bab-

fõzelék és retek… a leves kihûlt…KAPITÁNY: No és mi lett az áldozattal?KEREKES: Õ is kihûlt. Aztán fölaprítottam…KAPITÁNY: Az áldozatot?KEREKES: A retket.” (R. J.: Központi ügyelet)

•„– Ejh, döntsd a tõkét, ne siránkozz,ne szisszenj minden kis szilánkhoz!”(J. A.: Favágó)

•„És ha megkérdezi a köztársaság elnöke: „Ugyan,

kedves Potrien, … ?”, akkor mit felelek neki majd, mi?!”(R. J.: A három testõr Afrikában)

•„Istenfia, jónapot, jónapot!Nem vagyunk mi vén papok.”(J. A.: Betlehemi királyok)

•„Esténként az úri közönség verekszik – Kitûnõ

széklábak – Megbízható elsõsegély – Belépés díjta-lan! – Kilépés bizonytalan” (R. J.: A három testõr Af-rikában)

•„Én egész népemet fogomNem középiskolás fokon

taní-tani!” (J. A.: Születésnapomra)

•REJTÕ JENÕ: „SÍR (A) FELIRAT”

Ki itt nyugtalankodik csendesen,Író volt és elköltözött az élõk sorába.Halt 36 évig, élt néhány napot,S ha gondolkozott, csak álmodottNéhány napot. S mikor kinevették:Azt hitte, hogy kacagtatott.

Most itt fekszik e nehézTemetõi hant alatt,Zöld koponyáján kiüt a csíraÉs azt álmodja, hogy él.Szegény. Béke hantjaira!Ámen.

•„És ámulok, hogy elmulok” (J. A.: Egy vak ember sír)

VÁLOGATTA: - DERFAN -

MOLDOVA GY.: AZ UTOLSÓ TÖLTÉNY

EMLÉKSZEM, egyszer Kassák Lajossal és a máraelfeledett Nádass József költõvel hozott össze a

véletlen. Nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdez-zem tõlük:

– Ti ugye ismertétek József Attilát?Ha vontatottan is, de mindketten bólintottak.– De úgy tudom, hogy nem barátkoztatok vele,

sõt igazi kapcsolat sem alakult ki köztetek – folytat-tam. – Ti mindketten szocialisták voltatok, Józsi bácsiegyenesen kommunista, ráadásul az avantgárd fel-fogású írók közé tartoztatok, miképp fordulhatott elõaz, hogy nem vettétek észre, mekkora költõ JózsefAttila? Mert úgy tudom, hogy nem vettétek észre.

Sokáig hallgattak, aztán Kassák válaszolt.– Akkor nem lehetett tudni.– Hidd el, ez nem olyan egyszerû! – tette hozzá

Nádass József.Én ezt akkor elképzelhetetlen vakságnak tartot-

tam, és csak azzal tudtam magyarázni, hogy lelkükmélyén mindketten nagyobb költõnek tartották ma-gukat József Attilánál, csak ezt nem akarták nyíltanbevallani.

Ebben a megítélésben csak évtizedekkel késõbbkezdtem el kételkedni, mikor elolvastam Déry Tiboregyik feljegyzését. József Attila már a szanatóriumzárt osztályán feküdt végképp felbomló idegzettel,mikor Déry meglátogatta. A költõ egyszer csak egy da-rab papírt szedett elõ a párnája alól, és felolvasott rólanéhány rímet, melyet még nem szedett metrumba:

„Piros vérben tatata (ez nyilvánvalóan az elkép-zelt ritmust hordozó szövegpótló – M. GY.) a lankanyúltatata lekonyultatata alkonyul”

Déry, hogy megnyugtassa a költõt, megdicsérteaz összefüggéstelen vázlatot, fogalma sem volt, nemis nagyon lehetett, hogy ebbõl a három rímbõl nõ majdki a magyar irodalom legszebb halált vizionáló versé-nek egyik szakasza:

„Piros vérben áll a tarló | s ameddig a lanka nyúlkéken olvad. Sír az apró, | gyenge gyep éslekonyul | Lágyan ülnek ki a boldog | halmokona hullafoltok. | Alkonyul.”

Ahogy belegondoltam József Attila sorsába, össze-szorult a gyomrom: ha õ depressziós öngyilkosként avonat kerekei alatt végezte, mi, akik tehetségben nemis mérhetjük hozzá magunkat, mit várhatunk? El tud-juk-e viselni majd az élet minden sarkából felénk hárulónyomást, kitartunk-e céljaink és reményeink mellett,megírjuk-e „az igazat és nem csak a valódit”, vagymegkötjük a magunk különbékéjét. Nem adhat fel-mentést sem a fillér nélküli nyomor, sem a testet-lel-ket görcsbe feszítõ idegbetegség, sem az olvasók-író-társak közönye, mert József Attilának is el kellett vi-selni mindezt.

A RÉSZLETET KÖZLI: MOLNÁR MIKLÓS

MONTÁZS: PAPP MÁRTON

Vártuk már a Nobel-díjas regénymegfilmesítését. Az opusz a magyarfilmtörténet eddigi legnagyszabásúbbvállalkozása. Koltai Lajos, az operatõr-bõl lett rendezõ még nem tudta, milyennagy fába vágta a fejszéjét, amikor igentmondott Kertész Imre kérésére mégévekkel a Nobel-díjátadás elõtt.

Elsõfilmes rendezõként egybõl egykönyves adaptációt kellett átültetniefilmre, ami nem kis nehézség, ha hûenvissza akarja adni a regény hangulatát,mondanivalóját, történetvezetését és aszereplõk jellemfejlõdését, ráadásul aNobel-díj még nagyobb terhet rakotta vállára. De véleményem szerint Koltaijól döntött,hogy nem adta fel még ak-kor sem, amikor meg kellett szakítaniaa forgatást pénzhiány miatt. A premi-er ezért csúszott.

Koltai remek stábot válogatott ösz-sze, akik kiváló munkát is végeztek. Afilm magával ragadó zenéjét az Oscar-díjas (Kill Bill) Ennio Morricone sze-rezte.

A komoly munkát bizonyítja, hogymagyar filmben soha korábban nem voltennyi – mintegy százötven – beszélõ

szereplõ, soha korábban nem építettekekkora díszletet. A forgatás hossza 59forgatási nap, a teljes munkálatok há-rom év. Forgattak Fóton, Piliscsabán,Erfurtban, Dunaújvárosban, Lóréven, apaksi téglagyárban, Budapesten és aMAFILM mûtermében. Hozzávetõleghetvenezer exponált nyersanyagra, ahangfelvételhez 203 tekercs szalagravolt szükség. A Kertész által írt forga-tókönyv 119 oldalas, amit 146 képben,653 beállításban és 2501 csapóval vet-tek fel. A film 2005. február 10-én ke-rült a mozikba.

Koltai fõszereplõnek Nagy Marcellt,egy budapesti középiskola nyolcadikostanulóját választotta, akit sokáig óvotta médianyílvánosságtól. Marci tökéle-tesen alakította a második világháború

népirtásába sodródó 14 éves pesti zsi-dó fiút, akinek barátságos arcával ésbeszédes tekintetével, majd leépülésé-vel, szenvedésével, beletörõdésével ésmagatehetetlenségével mélyen átérez-zük a Holokauszt-dráma minden bor-zalmát és „szépségét”.

Minden elismerésem az operatõrPados Gyuláé (Kontroll), aki lenyûgö-zõ képekkel tette felejthetetlenné afilmet. A jól kiemelt, felkavaró és a lé-nyeget megfogó párbeszédek halla-tán pedig önkétlenül is görcs állt a gyom-romba. Nem értem azokat a diákokat,akik unalmasnak és vontatottnak tart-ják a filmet, mivel a lassú történetve-zetés és a hosszú, egykamerás jelene-tek is hozzátartoznak a történet han-gulatához. BANKÓ ÁDÁM

Hétfõn kezdõdõ fáradtsággal tá-molygok ki a fürdõszobából, amikormeghallom a jellegzetes palóc táj-szólást a tévébõl. Jaj, ma Gyõzike-show van! Sirály!

Egy új valóságsó, pár hónapja indult.Talán tízmilliót kapott ezekért a megfi-gyelt, bekamerázott hétköznapokért ahazai popélet közismert szereplõje.

Elõször csak viccbõl ültem le a tévéelé, hogy kicsit nevethessek. Aztán…szépen lassan feltárult elõttem egy csa-lád élete. Útmutatás azoknak, akik mégegy részt sem láttak. A kisebb lány, Vi-rág joghurtot ken az asztalra, és egyébvidám dolgok. Erre a nézõk felkapják afejüket: „Milyen rossz gyerek, hát ho-gyan nevelték meg?”, pedig csak gye-rek, és nem õ az egyetlen, aki ilyen „bû-nöket” követ el. Amikor nõvére meg-betegedett, talán egy megfázás volt, azegész család aggódva fogta közre, le-vegõt sem hagyva szegénynek, minthaa világ dõlt volna össze. A fogorvosnáláltalános visítás és sírás kísérte az ese-ményeket. Ám Gyõzi feleségét, Beátsem lehet figyelmen kívül hagyni, nemtudom, hogy bír el három gyerekkel(Gyõzivel együtt, hiszen õ is egy nagygyerek). Nagyon kedves, viszont, ami-kor felemeli a hangját, bizony kibukikaz az ízes tájszólás. Vásárlási szokása-ikról röviden: káosz.

És végül, a fõhõs: Gáspár Gyõzõ. Va-lóban, nem az intelligencia szobra, ésmûveltségben sem veheti fel a versenyt,de mégis, ki merem jelenteni: õ egy igaziember. Hihetetlen naivsággal, hatalmasszívvel, nem hiszem, hogy valaha bár-kinek is a kárára lett volna. Az egyetlenember, akit köztudottan nem kedvel:Gáspár Laci, az unokatestvére. S hogymiért? Mert a Megasztár alatt többetbeszéltek róla otthon, mint Gyõzirõl, akit

A salgótarjáni fenegyerekez bántott, hiszen õ évek óta a pop-szakmában dolgozik. Érthetõ, miértvágott olyan fancsali arcot, amikor azasszony a „Hagyd meg nekem a dalt!”címû új megaslágert énekelgette a ko-csiban. A sértõdöttség is bizonyítja,hogy valójában még gyerek – legalábbisezt játssza. Az elsõ részek forgatásaután a sírás határán állva küszködött,nem bírta a kamerákat, amelyek a hét-köznapjait figyelték, még a toaletten is.A következõ, ráadás részekért újabb tíz-millió forintot tehet zsebre.

Hallom az embereket, ahogy szid-ják a mûsort, szidják Gyõzõt, szidják azegész világot, amelyet a tévé hoz el azotthonukba, és nem tudom, miért azelégedetlenség. Elvégre ez az egyik leg-nézettebb mûsor. A kereskedelmi adókfeladata pedig az, hogy kielégítse anézõk többségének igényeit. Két és fél-millió ember pedig többségnek nevez-hetõ országunkban, ugyebár… Annyiprogram közül válogathatunk, ameny-nyit csak el tudunk képzelni. Régebbenez nem lett volna lehetséges.

Az pedig, hogy Gyõzi egy képet nemtud felszögelni a falra, az elõfordult mármással is. Valószínûleg jól teszi a dol-gát, ha két hónapon belül eljutott Lon-donba és Los Angelesbe. Ez csak jelentvalamit. Igaz, angolul nem beszél, hamégis, förtelmes kiejtéssel (pl.: tóverbridzs). Újabban politikai pályára készül,polgármester szeretne lenni egyszerrekét városban. Ha belegondolunk, ma-napság bármi lehetséges, Schwarzi iskormányzó lett Kaliforniában… Talánmég államfõk is lehetnének…

Tavaly pályázatot nyújtott be, hogyszervezhessen egy országos Roma ród-sót, de nem nyerte meg. Még csak azhiányozna, gondolnánk, pedig csakegyszerû szórakozási lehetõség, amimindenkinek jár. - MI -

Egy reális filmHitlerrõl

Felkavaró, sokatmondó, nyomasz-tó, ámde mégis tanulságos, nagyszerûfilm a Bukás. Még szerencse, Nagy Ta-más tanár úr felhívta a figyelmet erre anem mindennapi alkotásra azokban azosztályokban, ahol tanít, és elvitt né-hány diákot a moziba. És éppen ezértkicsit szomorú is vagyok,hogy ezt neki kellett meg-tennie. Jobban örültemvolna, ha az ifjúságot ma-gától ragadja meg a hév,és nézi meg a filmet. Igaz,ez nem egy kis hollywoo-di vígjáték, amin nem kellgondolkodni, és ezért di-ákok ezrei csõdülnek amoziba. Errõl eszembe jutegy kis történet arról,ahogy néha ismerkedni szoktam. Egykevés beszélgetés után rátérek hobbim-ra, a filmekre. Megkérdem a csajszit,hogy szereti-e a filmeket. Mert az még-iscsak elmond valamit az emberrõl,hogy mennyire érdeklõdik az ilyenfajtamûvészetek iránt… Leggyakrabban ter-mészetesen ezt a választ kapom:

– Persze, hogy szeretem! Imádom!– Ilyenkor mindig felvidulok, és gondo-lom magamban, remek, lesz még egy-két közös témánk. Mondom neki:

– Na, és melyik a kedvenc filmed?– Ó, sok van! - mondja a nagy Õ.– Mondj egy párat! – biztatom.– Na jó, akkor… az Amerikai pite 3

az egyik –, durr, inkább meg se születtélvolna. Úgy érzem magam, mint amikorvalaki képes azt mondani A gyûrûk urá-ra, hogy mese, anélkül hogy olvasta vol-na. Ez a másik gyengém. Biztos jó he-lyen vagyok?! És már inkább félve te-szem fel a következõ kérdést:

– És melyikek tetszettek még? – mára szemébe sem nézek, mikor kérdezem.

- A buliszerviz és a Szûzet szüntess!egész jó volt – mondja mosolyogva.

Ilyenkor próbálom rövidebbre fog-ni a mondandómat, és pár mondat utánarrébb állni.

Szóval, ha egy ilyen film kerül a mo-zikba, jogosan merül fel a kérdés, hogyvajon mennyien fognak rá elmenni. Nos,nem sokan, még egy „elitgimáziumból”sem. 60 év után is félünk Hitlertõl.

A film életrajzi alapokra építkezik.Hitler titkárnõje szemszögébõl mutat-ja be a nácizmus végnapjait a rendezõ,Oliver Hirschbiegel. A lány még fiata-lon és naivan sodródik a borzalmak köz-pontjába, ahol semmit nem tud a ször-nyûségekrõl, amik valójában történnek,és ahol Hitlert (Bruno Ganz, Berlin fe-lett az ég) istenként tisztelik, köztük a

titkárnõt is beleértve. A történetbe 1945.április 20-án, Hitler utolsó születésnap-ján csöppenünk bele, és a berlini kapi-tulációig (május 2.) követjük nyomon abunker történéseit, azt, ahogy a szö-vetségesek egyre szorító gyûrûjé-ben a náci vezetõk szépen lassan elfor-dulnak a Führertõl, és menekülnek aberlini pokolból, amilyen gyorsan csaklehet a nem oroszok által megszállt te-rületekre vagy az öngyilkosságba. Na-

gyon érdekes, ahogy a nemzetiszocia-lista vezetõk szépen lassan észreveszikaz elkerülhetetlen véget, a háború vé-gét, ám senki nem meri a fanatikus, õr-jöngõ, kegyetlen Hitlerrel közölni, akimég mindig segítséget vár a bekerítettés a már megsemmisült csapataitól. Amajd’ két és fél órás film még rengetegmegrázó sorsot (pl. Goebbels gyerme-keinek anyjuk általi meggyilkolása) éseseményt mutat be, amelyet úgy ér-zem, mindenkinek látnia kell.

•Láttuk még

Sorstalanság

FORRÁS: INTERNET

À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június12 13

A T A N Á R I S E M B E R V O L T V A L A M I K O R … D I Á K T Á R C A

születtem, egy polgári családban, a szüleim sokat ad-tak a neveltetésemre, ta-nulhattam nyelvet, és ki-lenc évig tanultam zongo-rázni. Akkor hagytam abba,amikor már komolyabbszintre jutottam a sport-ban, és napi 1-2 edzésemvolt. Választanom kellett.De néha ma is leülök a zon-gora elé, ha rendszeresengyakorolnék, biztosan men-ne.

A Soproni Vasutas SE-benkosárlabdáztam, 14 évesenkerültem a nagy csapatba.Sopronban a kosárlabda asportok királya! Ennek azvolt az ára, hogy teljesenabban kellett élnem: reggel elfutottam a pályára, le-dobtam a magam háromszázát, aztán mentem isko-lába. Amikor végeztem, épp csak átraktam a köny-veket egyik pakkból a másikba, és mentem edzeni. Ak-koriban a bajnokságban nem volt keleti és nyugati cso-port, Sopront gyakran sorsolták össze Debrecennelés Szegeddel, mindig utaznunkkellett, kevés idõt töltöttem ott-hon. Emellett az iskolában röp-labdázni kellett, az iskola beállí-tottsága miatt. 17 éves korom-ban már csak a sportnak éltem,nem volt kétséges, hol fogok to-vábbtanulni. Akkoriban a lányokkörében nem a továbbtanulásvolt a divat, hanem 18 éves ko-rukban már férjhez mentek. Aszakmám igazából szakács, ezena szakon érettségiztem.

– Akkor ezt ki is lehet hasz-nálni!

– Nem, gyûlölök fõzni! Énvagyok az, aki, ha tablettával meglehetne oldani a kulmináris él-vezeteket, megtenném… Ha fõzök, akkor is inkábbínyencségeket. Nem szeretem az olasz konyhát, atengeri herkentyûket sem, inkább megmaradok a ma-gyaros ízeknél. Abszolút az egészséges táplálkozáshíve vagyok, már kilenc éve ugyanúgy étkezem, azelválasztó kúrát alkalmazom. A vegetarianizmust el-lenzem, fehérjére szükség van. Mindent kell enni, per-

sze mértékkel, és nem mindegy az sem, hogy milyenarányban tesszük.

– Azért a csokoládénak csak jut hely…

– Jut, bizony… nagyon szeretem! De ha csokolá-dét akarok enni, akkor csak azt, van olyan, hogy nemebédelek mást…

– Visszatérve a pályafutásához: érettségi utánSopronból Pécsre ment testnevelés szakra tanul-ni. Ott hogyan teltek a napok?

– Elõször kissé szokatlan volt.Ott is kosárlabdáztam, elsõ év-ben száz méteren futottam, ésbekerültem a fõiskola futócsa-patába. Atlétika edzõi szakot vé-geztem, és eldöntöttem: nemállok meg. Elmentem Pestre a„téef” kosárlabdaedzõi szakára.

– Nem merült fel, hogy hi-vatásos sportoló legyen?

– Egy pillanatig sem. Vala-hogy ráéreztem, hogy a teljesít-ménysportban már akkor semlehetett kimagasló eredménytcsak tisztességes munkával elér-ni. Ennek igazságát ma már min-denki tudja. Az élsport már ré-gebben is rossz irányba haladt.

Inkább elvégeztem a síedzõ szakot, azután pedig be-iratkoztam a testnevelõ tanári szakra. Dzsessztáncol-tam is, én írtam elõször aerobik programot a TIT-nek.Akkoriban ez még nagy dolog volt, de ma már sokanfoglalkoznak ilyesmivel.

- Hogyan indult a tanári pályája?– Újvárosban a 3-as számú általános iskolában

kezdtem, majd évekig taní-tottam az Árpád gimnázi-umban. Ennek az iskolánakpedig alapító tagja vagyok.

– Milyen érzés volt,amikor tavaly elballagottaz osztálya?

– Azóta sem találom itta helyem. Olyan érzés volt,mintha elvittek volna a szí-vembõl egy darabot… igen,mi tényleg együtt éltünk.Sok osztályom volt, de szá-momra mégis a legkedve-sebb az elsõ, és az utolsó.

Még ma is felhívnak, hogy mi újság van velük. Mosthúsvétkor például – nem szeretem a locsolkodást,mindig elmenekülök otthonról –, elmentem a szau-nába. Édesanyámnak nem mondtam meg, pontosanhova megyek, így nem tudta továbbítani az informá-ciót. Az osztályom végigjárta az összes szaunát a kör-nyéken, mígnem a Fényesben rám találtak. Ott álltaktalpig öltönyben, hogy meglocsolhassanak! Mi nagyonsok idõt töltöttünk együtt. Nyaranta egy hetet lenttöltöttünk a Balatonnál, sõt volt, hogy eljöttek a há-zamba, én fõztem, és egész végig csak beszélgettünk.Úgy gondolom, ilyen az ideális tanár–diák viszony!

– Ön szerint sokat változott a fiatalság az is-kola történetének 15-20 éve alatt?

– Szerintem ma a fiatalok tudásszintje magasabb,ez a hatalmas információáradatnak köszönhetõ. Ki-nyílt elõttük a világ, rengeteg lehetõségük van. De ér-zelmileg szegényebbek, mint mi voltunk. Régen az is-kolában egyenruhát viseltünk, és nem számított, ki-nek mennyi pénze van, bár nem is voltak jelentõs kü-lönbségek. De most sokan a kinézet alapján ítélnek.Persze, ha valaki úgy érzi magát biztonságban, hogytökéletes a ruhája és a frizurája, hát legyen, de sze-rintem nem ez lenne a normális.

Sporton kívüli hobbik– Ennyi munka mellett hogyan tud a tanárnõ

egyáltalán szórakozni?– Egy hónapban egyszer színházba vagy koncert-

re megyek. Legnagyobb kedvenceim a musicalek, ésnagyon szeretem a két-három személyes darabokat.Kedvelem a klasszikusok modern feldolgozását is.Amit viszont nem szeretek: az olcsó humor, ezért atévében is szelektálom, hogy mit nézek meg. A fran-cia klasszikus festõk a kedvenceim, most pedig a Mun-kácsy-kiállításra készülök. Minden antik enteriõr ki-állításon ott vagyok, ugyanis régen foglalkoztam antikbútorok vásárlásával–árusításával. Szeretem a nép-mûvészetet is, de csak a tiszta formáját, az utánza-tokat ki nem állhatom. Abszolút a profizmus híve va-gyok: ha az ember csinál valamit, abban legyen profi,és legyen büszke arra, ha kiad valamit a kezébõl. Ol-vasni szintén szeretek, egy kb. kétezres otthoni könyv-tárral büszkélkedhetem, melynek egy részét az édes-apámtól örököltem. A kedvencem Hemingway. Nemolvasok limonádét, csak akkor, ha tudom, sokat be-szélnek róla, pl. az osztályom folyton vizsgáztatott,hogy: „Olvasta a tanárnõ? Mit gondol róla?” Manap-ság pedig – szintén a diákok biztatására – nekifog-tam a Da Voinci kódról szóló könyvnek.Moziba pedighosszú idõ óta újra járok, a tatai mozit ugyanis na-gyon szépen felújították. Legutoljára a Ray Charleséletérõl szóló filmet néztem meg.

– Milyen a kapcsolata a kollégákkal és diákok-kal az iskolában?

– Rólam itt tudják, hogy szókimondó vagyok, ésnem rejtem véka alá a véleményem, ha valami nemtetszik. Viszont bárkinek bármikor szívesen segítek.Elveim vannak. Azok szerint élek, s akkor is betartomõket, ha számomra hátrányos vagy nem népszerû.Tudják, mikor van rossz kedvem, és mikor jobb, de adiáknál is el tudom fogadni, hogy milyen a hangulata,mert ilyen az élet. Minden diákot teljes értékû em-bernek tartok. Egyébként nagyon boldog ember va-gyok – reális, abszolút optimista, tehát amikor a leg-mélyebb ponton vagyok, akkor is tudom, hogy azalagút végén ott a fény. MIKULA ILDIKÓ

Ó A címoldalról „DERÛLÁTÁS ÉS ÖRÖK JÓKEDV”

KÖVEZZENEK meg, de nekem semmi bajom a ti-zenéves menõcsajszikkal. Éppen ellenkezõleg,

kifejezetten tetszik a Keyo–szolibarna test kombiná-ció az utóbbi javára összeállítva… Nincsenek elõíté-leteim, nem gondolom azt, hogy egy feltûnõen kivil-lanó tangabugyi vagy egy különösen extrém helye-ken kivágott felsõ zéróhoz közeli intelligencia-hánya-dossal párosul. Bevallom, hogy én is jobban megnézemaz így öltözött lányokat, mint a télen-nyáron farmertés pulcsit viselõ, pattanásos feminin ûberértelmi-ségieket. Sõt, talán az is meglehet, hogy jobban el istudnék velük társalogni – a zenei divathoz azért mégmindig jobban értek, és szívesebben beszélek róla,mint az atomfizikáról vagy a litván romantika költé-szetérõl. Ha szóba állnának velem…

De miért nem állnak szóba velem? Jó, meglehet, ahuszonegyedik század amerikai tinihorrorokból szár-mazó globálidióta pubertás férfiideáljához képestvalóban nem vagyok egy „trendi pasi”. Nem csak éskizárólag a buli érdekel, nem keveredem a konstansés vak erekcióm miatti bonyodalmakba, és még csakegy igazán õrült partit sem tudnék összehozni. Azextrém sportoktól kavarog a gyomrom, csakúgy, minta sztármagazinoktól és az egyéniséget megölõ disz-kóktól. A harmincöt éves jugoszláv bõrkabátom ésaz általában sötét ingjeim is merõben eltérnek aBalance Tatabánya és a Saxoo Alsógalla (tényleg ottkészül) által diktált kárpát-medencei dzsiggolódivat-tól. Alkalomadtán, talán túl gyakran, még olvasásraés írásra is vetemedem. Ja, és nem az a rémálmom,hogy asztrakombis családapa vagyok, sõt, egyene-sen utálom a kétszemélyes sportkocsikat. Lehet, hogybennem van a hiba?

Sokat gondolkoztam ezen, és rájöttem, mi a tutialapképlet a bakfis bombázóknál (tisztelet a kivétel-nek). Persze, még az sem nevetségesen ántrendi, hane adj isten kirabolok egy plázát, úgy, hogy közben ahely általános miliõjét is elsajátítom. De a tuti az, halegalább egy ötössel idõsebb vagyok álmaim (kis)-asszonyánál. Persze az sem akadály, ha menõ állásomvan meg kocsim – legalább a fent már említett Ötös,de a Hetes sem hátrány. Vagy akár, ha egyetemistavagyok. Ha meg aztán rendszeresen látogatom aziskolával közös bejáratú konditermet, akkor aztántutkóra nyert ügyem van. Bukni fognak rám a kis-csajok. Jóval felülmúlom az iskolai „felhozatalt”. Per-sze, hogy többet tudok menõ ruhákra költeni, hogynagyobbak az izmaim, hogy van kocsim, hogy „ta-pasztaltabb” vagyok – hiszen már jócskán kinõttem aközépiskolából. De ez nem akadály: az a lényeg, hogyjobb vagyok, mint az iskolai „kínálat”. És ez nagyonbejön nekik.

Manapság a „kultúra” fiataloknak szóló szegmen-sének fõ célja (talán tudatosan, talán nem) a butítás,a tizenévesek, a jövõ generáció mielõbbi egy egysé-ges tömbbe kovácsolása. Értem, kérem – egy kon-fekcióra szabott tömeget egyben lehet irányítani, nemkell minden egyes tagjához külön szólni. Most egy-szerûen az a menõ, hogy különlegesen jó pasid van.Ez megy a sorozatokban, és ha olyanok akarunk len-ni, mint a központilag elénk állított Noémi meg Récsöla szappanoperákból, akkor nem csak a sminkünknekés a hajunknak kell megegyeznie, hanem az ízlésünk-

Igazi tinédzser lamúúúr…nek is. Váltogatnunk kell a fiúkat, meg aztán az olyanuncsi meg ciki, ha mondjuk az osztályunkból járokvalakivel. Az olyan tré, hogy csak sétálunk meg be-szélgetünk – meg különben is, a pasi már státusszim-bólum is. Mit érek azzal, ha csak nekem tetszik? Az ajó, amikor a barátnõim is megpukkadnak az irigység-tõl, ha vele látnak, meg különben is, a Maximában voltegy teszt, ami szerint hozzám a Brad Pitt illik. Lehet,hogy a Balázs a bébõl olyan kedvesen mosolyog rám,meg még egy kicsit tetszik is, de hát õt nem fogjairigyelni a Zsófi meg a Petra… Valami extra kell, kü-lönleges, olyan, akinek nincs párja a suliban. „Múltkorvoltunk a Rojálban, és az a kigyúrt pasi olyan ééédesentette nekem a menõt. Haza is vitt a béemvéjével, csakegy sarokkal elõbb állt meg, nehogy apuék lássák.Nekik tutira nem jönne be. Biztos jönnének azzal azezeréves dumával, hogy vigyázz, kislányom, mert ezeka nagy fiúk már azt is akarják… Látod, mi lett a Tildá-val a Barátok közt-ben! Meg aztán nem is nagyon kötle, mit papolnak az õsök, mikor a barátnõim mind úgyirigylik tõlem Õt…. Olyan izgi, olyan jó fejek a haver-jai is, tiszta jó kocsikkal járnak, amit ráadásul nem isaz apjuktól kértek kölcsön. De az se baj, ha „azt” isakarja, legalább henceghetek vele a Krisztinek…”

Hú, levetettem a Majocsikszet, újra itt ülök a gépelõtt a kispolgári stílusomban, és összegzem a gon-dolataimat. Most már egy kicsit megértem, miért nemvoltam a suli Don Juanja, de az a kis képzeletbeli uta-

zásom a csinos fejecskékben legalább annyit ért, hogymegtudtam, mitõl döglik a légy az elit gimik táján.Lehet, hogy ha megfogadnám a hivatásos vezérhím-nek kikiáltott nyálas hírességek tanácsait, talán mármost lenne egy kis esélyem. De én ez ügyben az ab-szolút ántrendi Presser Picire hallgatok: „Nem adomfeeeel…”

VARGA MÁTÉ JÁNOS

Szerkesztõségünk legrégibb diáktagja, Varga Máté János ezzel a cik-kel búcsúzik a hûséges olvasóktól. A ballagáson is õ mondta a bú-csúbeszédet FOTÓ: NAGY TAMÁS

Budapest, Szentendre, Eger, Sopron, Pécs, Szeged,Balaton. Mind-mind jól ismert helyszínei a májusiosztálykirándulásnak. Mi lehet ezekhez képest egy ka-landos gyalogtúra a 11. a osztállyal a Pilisben?

Dorog, délelõtt tizenegy óra, harmincöt fok. Elõbbmajdnem elütött minket egy személyvonat, de mirendületlenül haladunk célállomásunk – Dobogókõ –felé. A „szomszédos” Kesztölc nevû falucskában egykiadós pancsi után a szõlõtõkék sûrûjében találtukmagunkat. Kerítés is van, még a nélkülözhetetlen cso-kibarna „jómunkásmeber” sem hiányzik. Egyedül aturistaút nincs a helyén. Már gyártjuk az összeeskü-vés-elméleteket, ám mégis találunk valahogy egy ki-taposott ösvényt. Egy óra múlva rájövünk, ez nemaz, amit kerestünk, de egye kutya, ha már túrázunk,akkor túrázzunk is! Bevallom, a sokadik eltévedés utánkissé megváltozott errõl a véleményem, annál is in-kább, mert mindenki meg akart kövezni, aztán a sza-kadékba lökni – tudniillik nálam volt a térkép. Végül –isten tudja, hogy – megérkeztünk szálláshelyünkre hétés fél órával az indulás után. Teljes káó!

Szállásadónk egy drága házaspár volt – a horgászKálámbó és kedves-terhes felesége. Kissé antiszociá-lis beállítottságukat minden szavuk és mozdulatuktükrözte. Szerencsére senkinek sem maradt ereje el-követni egy kettõs gyilkosságot. Másnap végre ne-héz táskáink nélkül vágtunk neki a hegyeknek. Az aszép a túrázásban, hogy sokszor a turistaút fel-lehalad, míg a mûúton nulla szintkülönbséggel juthatszel ugyanoda. Persze a Prédikáló-székhez nem vezet

betonút, meg nem is lenne szerencsés azon felmenni.Lefelé azonban felejthetetlen látványban volt részünk– a Vadálló-kövek mentén haladva az egész hegysé-get megcsodálhattuk, miután gyönyörködtünk a Du-nakanyarban. Sírva konstatáltuk, hogy megint lefelémegyünk, hiszen ez azt jelentette: ezután felfelé kö-vetkezik. Dömösön tiszteletünket tettük I. Bélának,majd következett a Rám-szakadék. Most marha vic-ces lenne, ha azt mondanám, majdnem ránk szakad,pedig tényleg így volt. Láncok híján falmászókat meg-szégyenítõ mozdulatokkal kellett magunkat át-küzdeni a nem kis akadályokon, amikor is észrevettük,hogy valami nem stimmel – elfogyott a szakadék. Ajelzett útról letértünk, megint eltévedtünk. Utólagosjó tanács minden túrázónak: semmikép ne hagyjátokel a turistautat! Talán a népmesébõl került elõ az anagyszakállú turista, aki útba igazított bennünket, ígymég sötétedés elõtt visszaértünk a menedékházba.Fáradalmainkat közös esti sörözéssel öblítettük le.

Hatvan km gyalogszerrel a hátunk mögött és párkullanccsal a testünkön, feszültünk neki a harmadiknapnak. Mondanom sem kell, még melegebb volt, mintkorábban, így nehéznek ígérkezett az elõttünk álló távlegyaloglása. Megoldottuk. Félúton buszra szálltunk.Alig egy óra múlva már facsarta orrunkat a civilizációbûze. Azonnal kezdtek hiányozni a sokszor eltévesz-tett turistautak. Felidéztünk minden hegyet, völgyet,sziklát, minden egyes virágot, amellyel utunk sorántalálkoztunk. Megszerettük ezt a tájat, s biztosanörökre a szívünkbe zártuk. PAPP MÁRTON

Járt utat járatlanért el ne hagyj!Avagy gyalogtúra a Pilisben

À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június14 11

E Z + A Z L I T E R A T A S O C I E T A S

A KÖLTÉSZET SZÜLETÉSNAPJÁRA

A rakodópart alsó kövén ültemNem ér engem veszedelem,Magamat is elültetem

Most temettük el szegény Kosztolányit– Meghalt? Hát akkor miért ölik naponta?

Mondd, mit érlel annak a sorsa?Én még õszinte ember voltam,Ordítottam, toporzékoltam.

Lehettem volna oktató,Vadakat terelõ juhász,

Költõ vagyokKinek bajszán nem billeg morzsa,

Aludj el szépen kis Balázs.Mikor az utcán átment a kedves,

Lángos csillag állt felettünk,húsz körömmel magam varrtam,

gyalog jöttünk, mert siettünkMikor a válla picikét rándult,egy kisfiúcska utána bámult.

nem szidott, nem is nézett énrámSe sokat se keveset.Harmadnapja nem eszek,

Fehérek közt egy európait,Sül a hús enyhítse étvágyad,

Majd megöregszel, és bánni fogodNyikorgó kosárral

e kávéházi szegletemEj, döntsd a tõkét, ne siránkozz,

Szegények királya lettél,A fû kinõ utánad,

úgy hallottuk, megszülettél.•

KIHÛLÕ PARÁZSNÁLFergetegbe temetkezünk

Szenvedõk országútján,„Smáj jiszróelt” nem kiáltasz

Olajfoltos kiskabátjánKét kezével emelt fel,

Meddig tiéd a lelked.Izzadt bérmunkás testedHa omlik a bánya…

Fehérszoknyájú a tanítóék lánya.Kátrány jut most neked és bor a pohárba

Kiskendõre tapostálBúzát kötöztél csendben, a másikra várva

Kócos hajam fésüli suhanó fésûRongyos az inged ember,

Kit nem köt már esküEz az, itt hagyta az apja,

Esõben állt a gyermek, tán sírt is.… elszállt a kalapja.Rendet raktál, rajtakaptál

Duna sodra lebegtetteIzmait, ha feszítette

Féltél a büntetéstõlKitépték tövestõl

Hazátlan házalók, fel-le jár a kedvemfogjatok le csendben

A fagyos szél átfúrt, kihûlõ parázsnálNincs, miért melegednem.

•

FÉLRE AZZAL, KI NEM AKARFélre azzal, ki nem akarEmlékezni a jelenreVinnyogó fagy ha betakar.

Nyírfák sírva halnak majd reggelre

Szappangyárnál sorban állnakKálilúgos múlt és jelen,Özvegyek, ha kiabálnak

Nyomor üres mélyén csak kín terem.

Nem akartál, hasznod semmi,Kötényedben tántorogvaDélután piacra menni

Eltemetnek sáros karácsonyra.

Csendben ülni vágányokon,Ki nem akar, azzal félre,Halálvirág párkányodon,

ezüst szárba szökken ma éjfélre.

Körbeültet zsírfényévelKárhozat, ha érkezikVénebb leszel ezer évvel.

Lelked fázik, a tested éhezik…

7. rész

RAJZ: KERESZTESI BOTOND

Krajczárékat újabb komoly megpróbál-tatás éri: eljött az évi rendes osztály-kirándulás ideje. Erre persze – mindenszempontból – készülni kell!

1894-ben Pierre de Coubertain azzal a szándék-kel újította fel az ókori görög olimpiát, hogy avilág népei között összekötõkapcsot hozzon lét-re. Coubertain óva intette a népeket attól, hogy„a játék a politikai propaganda eszköze legyen”Ennek ellenére nézzük meg, hogy a II. világhábo-rú utáni politika hogyan hatott a játékokra!

1948, London: A második világégés kirobbantói,Németország és Japán nem vehetett részt.

1952, Helsinki: A német és japán csapat újra in-dulhatott. Sõt, a franciák által megszállt Saar-vidék issaját csapatot állított ki.

1956, Melbourne: Az ausztrál nagyváros verse-nyeinek hangulatát súlyos politikai események felhõz-ték be. A Közel-Keleten épp a II. arab–izraeli háborúfolyt. Magyarországon éppen ezidõtájt zajlott a for-radalom, a szovjet csapatok ekkor vonultak be ismétországunk területére. Ezért a Benelux államok, Spa-nyolország és Svájc bojkottálták a rendezvényt. Pat-tanásig feszült volt a helyzet, amikor Magyarország

A politika és az olimpia kapcsolataa második világháború óta eltelt idõben

és a Szovjetunió vízilabdacsapa-ta egymás ellen játszott az uszo-dában. (A meccs kis híján tömeg-verekedésbe fulladt. A pofozko-dó szovjet játékosokat úgy kel-lett kimenekíteni az arénából.Gyarmatiék 4-0-ra gyõztek.) Amagyar sportolók még azt semtudták, hogy a versenyek utánvisszatérhetnek-e hazájukba, hi-szen teljesen bizonytalan volt azország külpolitikai helyzete. So-kan közülük (pl. az Aranycsapattöbbsége) kint is ragadtak vala-melyik nyugati államban.

1960, Róma: Már itt is jó né-hány versenyszám az amerikai ésa szovjet csapat párviadalává, vetélkedésévé alakult.A következõ években a csatározás tovább élezõdött.A négy évvel késõbbi tokiói olimpiára ez az ideológiaivetélkedés, már végleg rányomta a bélyegét.

1964, Tokió: A kubai válság (1962) az (atom)háborúszélére sodorta az USA-t és Szovjetuniót, ezért csa-pataik csak egymást akarták legyõzni.

Egy érdekesség: utolsó fák-lyavivõként egy olyan embergyújtotta meg a lángot, aki 1945-ben pontosan abban az órábanszületett, mikor az amerikaiakledobták az atombombát Hiro-simára. Japán ezzel, és a csodála-tos sportlétesítményekkel akar-ta mutatni a világ felé, hogy ki-heverte a háború borzalmait.

1968, Mexikóváros: Keve-sen tudják, de tokiói olimpián mégegyütt szerepelt az NSZK és NDKcsapata. Ez Mexikóban, mindenbizonnyal politikai nyomásra, márnem így történt, és így is ma-radt az egyesítésig.

A csehszlovák tornásznõ,Vera Cáslavská sem örülhetett teljes szívbõl a gyõ-zelmének, mert mialatt dobogón állt, a szovjet tan-kok Prága utcáit borították lángba (és vérbe).

Az USA-ból érkezett színes bõrû sportolók a díj-átvételkor fekete kesztyûs, ökölbe szorított kézzelfejezték ki szolidaritásukat a Black Power-mozgalom-mal, a négerek egyenjogúságáért folytatott harcával.Mexikóban az olimpia egyértelmûen a politikai meg-nyilvánulások fóruma lett.

1972, Müchen: Errõl az olimpiáról az IOC (Nem-zetközi Olimpiai Bizottság) fajüldözõ politikája miattkizárta Rhodesiát, méltányolva azt, hogy 27 afrikaiország csak ezzel a feltétellel indult az olimpián.

A versenyek közben pedig palesztin terroristákgondoskodtak a botrányról. Szeptember 5-re virra-dó éjszaka megöltek két izraeli sportolót, kilenc tár-sukat foglyul ejtették. Rendõráldozat hírére a bizton-sági erõk megrohamozták õket, és mindenkit(!) meg-öltek, aki a szemük elé akadt. Az eredmény: az összestúsz és terrorista elpusztult. Gyászba borult a csodá-latos Olimpiai Stadion, a szervezõk a versenyszámokfélbeszakítását fontolgatták.

1976, Montreal: Az olimpia elõtt az új-zélandi csa-pat kizárását követelte az Afrikai Sporttanács. Azindoklás: egy új-zélandi rögbicsapat Dél-Afrikábanjátszott. És mivel az IOC ebben a kérdésben hajtha-tatlannak bizonyult, 20 afrikai csapat bojkottálta arendezvényt.

De ezzel még nem ért véget a meglepetések sora:a kanadai miniszterelnök, Trudeau a Kínai Népköztár-saság politikája elleni tiltakozásképp hazaküldte atajvani csapatot.

1980, Moszkva: A Szovjetunió hadserege 1979-ben bevonult Afganisztánba. Erre válaszul Jimmy Carteramerikai elnök kijelentette: „Ezért még megfizetnek!”Ezért közel harminc állam nem vett részt a versenyek-ben. (De úgy látszik, nem volt elég erõs szolidaritás anyugati országok között. Az USA-n és NSZK-n kívülaz összes NATO-tagállam képviseltette magát.)

1984, Los Angeles: Mivel a politikában nem léte-zik megbocsátás, eljött a visszavágó ideje. Ezért Ju-goszlávia és Románia kivételével az összes szocialistaország bojkottálta a rendezvényt.

1988, Szöul: Kuba a ránehezedõ gazdasági em-bargó, Észak-Korea pedig a dél-koreai rendezés mi-att „nem vett részt”. NÉMEDI-VARGA DÁVID

PÉNTEK délután van. Az ember lánya a napi átla-gos két témazárótól, plusz-mínusz öt röpitõl

kissé fáradtnak érzi magát – sajnálatos módon csakegy bizonyos korhatáron fölül. Sõt, ha még nem ismutatkoznak rajta a pénteki kimerültség jelei, szíve-sen töltene egy nyugodt, csendes órát gondolataibamerülve – már ha vannak – az elõadás elõtt, hogy rá-hangolódjon az operára.

De a diktatúra hiánya azonnal megmutatkozik:nincs itt Ibi néni, hogy kordában tartsa a kicsiket, ésmegvédje a mayo-keyo kislányok csivitelésétõl a ti-zennégy éven felülieket. Sajnos nekünk nem áll jo-gunkban piros karikát ragasztani a busz oldalára, ígynincs más lehetõségünk, mint tûrni a hetedikes ifjúhölgyek jóízlés ellen irányuló folyamatos támadásait.Tûrjük, ameddig tûrhetjük, de mikor a mögöttünk ülõrózsaszínben pompázó és magas sarkúban pipiskedõtársaság egy jeles képviselõje feláll, és sipító hangonkommentántálja az utcán mellettünk épp elhaladóhímnemû egyed hátsó fertályának képzelt adottsá-gait, bennünk valami elpattan, és egyikünk felpattan.(Arany forog a sírjában.) A nemes szándék, hogy fizi-kai erõszak alkalmazásával véget vessen ennek meg-

„A két csávó, akik testvérek voltak, de nem ismerték egymást”

trubadur.zip látván a kicsik számbeli fölényét, rögtön elhal. Ennekköszönhetõen mondandóját nem abban a stílusbanadja elõ, amelyben szíve szerint szeretné (most márPetõfi is), hanem meglepõen finoman és nõiesen.

A várt hatás elmarad, de az osztálykirándulás-ér-zés hirtelen teljessé válik… nem, ne a szeszes italokélvezetére gondoljatok! A buszban átható, még a be-dugult orrokon is átjutó pattogatottkukorica-szagterjeng. Végre véget érnek megpróbáltatásaink, ésmost még az Erkelt is szépnek látjuk. Vagy legalábbisnaivan ebben a hitben ringatjuk magunkat. Mert igaz,a jegyünk – Ibi néni elõrelátásának köszönhetõen –megkímélt minket, hogy saját iskolánk fiatalabb tanu-lói közelében üljünk, de szomorúan kellett tapasztal-nunk, hogy ez a magatartásforma az egész országbandívik. Csipszet esznek, diszkment hallgatnak, hango-san vihognak, és bemutatót rendeznek az anyucitólkapott több tízezres telefon tudásából; a diszkrétenszóló csengõhangok, villogó kijelzõk teljes tárlatát fel-vonultatják az opera alatt. Az elsõ felvonás végén fel-merül bennük a kétely: már vége vagy lesz folytatás?

A lírai én egy ilyen helyzetben már meg sem lepõ-dik, ha a fent említett tünemények a függöny legör-dülésekor rögtön kivonulnak, hiszen nekik nem tûntfel, hogy a mûvészek nekik játszottak, méghozzá nemis akárhogyan. Azt reméljük, hogy végre megszabadul-

tak az energiafölöslegtõl, és békében nyugodnak az esthátralévõ részében. A buszon töltött elsõ öt perc mégminket igazol, de aztán elszabadul a pokol.

– Mirõl szólt ez a sz…r? – valószínûleg ez alatt azoperát érti.

– Két csávóról, akik testvérek voltak, de nem ismer-ték egymást, asszem – ez volt a hazaút elsõ csapása.

– Mi volt a Csacska angyal mai adásában? – Nemtudtam megnézni, mert készülõdnöm kellett – a vá-laszt képtelenek vagyunk idézni, mert gyorsan elté-vedünk a José Fernandók, Rosalindák és Don Alva-rezek tömkelegében. A kegyelemdöfést az adja meg,mikor szemünkbe ötlik a mögöttünk ülõ leányka cé-déje, mely a „Csacska angyal filmzene” hangzatosnevet viseli. Mikoron egyik fiú osztálytársukat adjusz-tálják (Marci, ülj ide közénk! – felsõ cé refrénben), mégegy sikertelen kísérletet teszünk a lecsendesítésükre.

Aztán feladjuk, és ekkor jön a szörnyû felismerés.Mi is ilyenek voltunk. Valahol rossz érzés, hogy mostlátjuk csak be, hogy akkor mi hasonló fejfájást okoz-tunk a nagyobbaknak. Persze, ezt nem róhatjuk felhibaként nekik, ebben a korban ez a természetes, demégis, jó lenne, ha meggondolnák, hogy néhány évmúlva ugyanígy fogják szégyellni magukat. De talánaz lenne a furcsa, ha másmilyenek lennének, mertmikor csiviteljen az ember gondtalanul, és járjon te-tõtõl talpig rózsaszínben, ha nem tizenhárom éveskorában? KRAMARICS ANNA–SZÛCS ÁGI

FORRÁS: INTERNET

À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június16

F O T E L , S Ö R , M O G Y I D I Á K T Á R C A

9

Miért szeretek a Bárdosba járni?Snitt. Jöttem be a Gálról, és szóltak,hogy vigyázzál, mert baj van. Mondták,balhé van, feszültség van. Feszkó van,lóg a levegõben a pofon. Marha nagybalhé van, fesz van! Éreztem. Bambaábrázattal kerestem pitiáner lógásainknagyképû felülmúlóit, és láttam hiba-százalékát egy porcelánrendszernek.Voltak emberek, kik turkálónak hittéka testnevelés öltözõt, és malterkeverõvirtussal vitték el a másét hörcsögsé-gük kincseként bespájzolva. Láttamembereket, kik lágyuló lazaságban ja-maikai hangulatszobát rendeztek becsempézett falú, mellékes helyiségek-ben, és zöld életfilozófiájukat spicli jut-tatta inkvizíció elé. Láttam embereket,kik cigirágóztak félreesõ helyeken, ke-zeikbõl kilógó pótcselekvéseikért kellettotrombán lakolniuk. Voltak emberek,kik a végtelen éterbe beszédhibás ze-nészek számát sugározták, kiknek is-tenhite egy kilós fuxban nyilvánult meg.Én mondom, láttam embereket, kiknekkezébõl a gereblye, a lapát az olajosföldre esett, rajtakapott május elsejeiellentüntetésükért kaptak elégtelen er-kölcsi bizonyítványt. És voltak, kik bõ-víteni akarták elérhetõségüket fontosüzletasszonyként két mobillal, és el-hagyták az önmegvalósítás terméket-len talaját új földek után nézve. Én mon-dom, voltak emberek mindenféle helye-ken, idõkben, elrontott egyenletük kí-nos maradványait letörölték, lemosták,rozsdásodó roncsaikat elhordták. Ésugaron, repedezett földbe hasított cö-löpök voltak az emberek, korhadó út-menti kis fakeresztek, egyedül kellett el-számolniuk kövér cehhjükkel, egész el-hibázott életükkel.

FESZ-KRONOLÓGIAIdén tavasszal több olyan eset tör-tént, amely megzavarta a Bárdos-diákok unalmas pubertását. Az ügye-ket egyesek a szigorúbb házirend-del, a nem egységes tanári fellépés-sel magyarázzák. A feszültséggócokröviden összefoglalva:

� A 11. b egyik fiútanulója dur-ván megsértette osztályfõnökét.Az esetet a folyosón lévõ szakta-nár meghallotta. A tanuló igazga-tói intõben részesült.

� A 11. b és a tanulói többszöra tanárok ingerküszöbét meghala-dó hangerõvel üzemeltették az is-kolarádiót.

� A 11. a egyik fiútanuója ké-sésekbõl, igazolatlan órákból és il-legális sulielhagyásból összegyûj-tötte a fegyelmi megrovásra valót.Napokon belül több osztálytársaosztozhat sorsában.

� Fõleg a 11. b tesióráin zöm-mel a fiúk öltözõjében számos lo-pás történt. Végül az osztály egyiklánytanulója bukott le egy mobil-lopási ügyben, de a többi eset az-óta sem tisztázódott, sõt a lopá-sok folytatódtak. Az érintett tanu-lói jogviszonya megszûnt.

� A 11. b egyik tanulója a di-ákbiológus napokra készülõdés je-gyében szervezett kötelezõ iskola-takarítás során feladatát hanyagulvégezte, ezért igazgatói intõt ka-pott.

� A 10. c több fiútanulója ma-rihuanás cigarettát szívott az egyikmellékhelyiségben. Beköpték õket,hárman lebuktak, tettüket beismer-ték. Ketten a fegyelmi eljárás elõlmás iskolába távoztak.

� Évek óta mindennap a tíze-sek mögött tucatnyi Bárdos-tanulódohányzik a tanítás után a törvény-ben elõírt 200 méteren belül. A ta-nárok, a rendõrség és a közterület-felügyelõk struccpolitikával tûrik anyilvánvaló törvénysértést.

Bárdos-híradó� FRANKÓ KÁLMÁN (11. a) a Diák-

újságírók Országos Egyesülete által meg-hirdetett újságíró-pályázaton 1., VAR-GA MÁTÉ JÁNOS (12. b) 3. helyezést értel, az À La Bárdos szintén 1. lett.

� Az OKTV-n spanyol nyelvbõlÁMON KATALIN (12. b) 11. hely; németnyelvbõl Varga Máté János (12. b) 13.helyezett.

� Az OÁTV-n német nyelvbõl HU-DACSEK KLAUDIA (8. b) 2. helyezett, SÁRFI

NORBERT (8. b) 4.; angol nyelvbõl HAJLINGER

BIANKA (8. a) 18. lett.� A Varga Tamás Matematikaver-

senyen KISS JUDIT (7. a) 7. helyezett, aLess Nándor Földrajz Versenyen SZEMJO-NOV ALEXANDRA (9. a) 1., a Lóczy LajosFöldrajz Versenyen ugyanõ 3. helyezéstért el.

� Az Irinyi János Kémiaversenyenugyanõ a 25. helyen végzett.

� A Kitaibel Pál BiológiaversenyenKORCSOK BEÁTA (10. a) 47. helyezett.

� A Logo Számítástechnika Verse-nyen MIGLÁSZ DÁNIEL (6. a) a 14. helyenvégzett, KISS JUDIT (7. a) 33.

� A Kenguru MatematikaversenyenWISZT ATTILA (5. a) 6. helyezett, GOMBKÖ-TÕ TAMÁS (11. a) 8., Kiss Judit (7. a) 13.

� A Kazinczy Ferenc SzépkiejtésiVersenyen a bátyja nyomdokain járóZSOMBOLYAY RÉKA (8. b) aranyjelvényeseredménnyel végzett.

� Az Éneklõ Ifjúság kórusverse-nyen iskolánk kis énekkara arany mi-nõsítéssel szerepelt. Gratulálunk a ver-senyzõknek és a felkészítõ tanároknak.

MERÉSZ? Ugyan! Õszinte? Megle-het. Ironikus? Dehogy! Minden-

ki döntse el maga!Most száz emberbõl kilencvenkilenc

azt hiszi, úgy kezdem, hogy a Bárdoselitgimnázium, és mindezt beteszemegy marha nagy idézõjelbe, talán mégegy felkiáltójelet is teszek mögé záró-jelben, s közben akkorákat nevetek,hogy lefordulok a forgószékembõl, éskiesik a laptop a kezembõl. Valahogyígy: „elitgimnázium” (!). Hisz ez a nap-nál is világosabb! A gyerek ironizálniakar, akárcsak több száz iskolatársa, akikszájából naponta hangzik el ez a kifeje-zés, amely mögött hatalmas arculcsa-pás búvik meg. Igen, arculcsapás. Mertnaponta röhögünk ezen, viccelõdünk,holott semmi okunk nem volna rá. Ko-molyan mondom, az égvilágon semmi.Mert hát hogy jövünk mi ahhoz, tak-nyos diákok, hogy kritizáljunk valamit,amit alig ismerünk. Ezen túlkapások el-kerülése végett szeretném tisztázni,hogy milyen jó iskola a Bárdos – a leg-jobb az egész városban – és mennyireimádok idejárni.

Bevallom, ötödikben féltem. Sõt, ret-tegtem. Mindentõl, mindenkitõl. Élet-telentõl és élõtõl egyaránt. A tanárok-tól és még a piszkos piszoároktól is amellékhelyiségekben. Álmomban karonfogva rohamoztak meg tanár- és piszo-árhadseregek. Szörnyû volt! Az éveksorán ráébredtem, hogy felesleges fél-ni. A megismerés segített. Megismer-tem kedves tanáraimat, akik minden-ben segítséget nyújtanak, amiben csaktudnak. Nem emelik fel a hangjukat,soha nem káromkodnak, mindig idõbenaz osztályteremben vannak, hogy el-kezdhessék lebilincselõ órájuk megtar-tását, amelynek idõtartama semmi eset-

ben sem haladja meg a negyvenöt per-cet. Hiszen a drága diáknak kell a szü-net, szüksége van rá, hogy még átnéz-hesse legfontosabb jegyzeteit, amelyeka következõ órára nélkülözhetetlenek.

Megismertem a házirendet. Elég te-kintélyelvû anyag, de azért jól ki lehetvele jönni. Vigyáz rá, hogy késéseink,igazolatlan óráink ne sokasodjanak, vagylehetõség szerint máshol tegyék azt.Finoman megdorgál, ha valami rossz fátteszünk a tûzre, és utasít, hogy követ-kezõleg ne tegyük. Az említett tanár–diák viszony mellett iskolánkban külö-nösen fontos megemlíteni a tanár–há-zirend viszonyt. A törvényeket ismerõés azokat betartó okítóink ápolják vi-szonyukat a szentírással, hiszen ez ér-vényesülésük legfõbb záloga. És ez ígyis van rendjén. A törvényeket be kelltartani és tartatni bármi áron. Követ-kezetesnek kell lenni, nem szabad elnéz-ni semmit, a részrehajlás pedig egye-nesen tilos. Igen, az iskolában farkas-törvények uralkodnak.

Mégis ilyen körülmények közöttszinte a mennyekben érzi magát az em-

ber, amikor reggel fél nyolc-kor betámolyog az isko-lába. A gimnáziumba, amelyfelkészít bennünket anagybetûs életre. Mindhumán, mind reál tár-gyakban segít megsze-rezni a kellõ tudást ahhoz,hogy az érettségin meg-felelõen teljesítsünk, az-tán következhet vágya-ink netovábbja – az egye-tem. Külön kiemelném anyelvoktatást rendkívülmagas színvonalára te-kintettel, akár elsõ, akármásodik nyelvrõl lenneszó. Igaz, utóbbiból nehe-zebb megszerezni az áhí-tott nyelvvizsgát, mertezt csak nyolcadiktól

kezdve tanuljuk, általában csak heti ötórában. Meg persze kettõn áll a vásár.

Nem lenne teljes a kép a diákok nél-kül. Még szerencse, hogy róluk is csu-pa-csupa szépet és jót lehet mondani.Õk is ápolják kiváló viszonyukat a házi-renddel. Röviden ennyit, mégsem di-csérhetem agyon magunkat. Meg kény-telen volnék egy-két dologban sarkíta-ni. Egy-kettõben. Ennyi lett volna. Rö-viden. Lényegre törõen. Hiszen mindentmégsem lehet agyondicsérni, még ak-kor sem, ha kétség nem fér tökéletessé-géhez. Pangloss mester szavaival élve:„Minden a legjobb ezen a legeslegjobbvilágon.” PAPP MÁRTON

FOTÓ: CSIZSEK ÁDÁM

Két végzetes szombat a képernyõ elõttEmberként alkalmazkodó állatfajta vagy. Meg-szokod, hogy délutánonként Mónika kelti a fe-szültséget a háttérben, és hogy hétfõ esténkéntGyõzike váltja meg éppen a világot. Keresed ahelyed a rasszizmus-vitában, és attól félsz, hogyesetleg kirekesztõnek tartanak. Miközben idejelenne belátnunk, hogy az ízléstelen esélyegyen-lõsítés ugyanúgy lehet gyûlöletkeltõ, mint az in-tolerancia. De most másról lesz szó!

Ezek amúgy is ócska hétköznapok. Leckékkel, té-mazárókkal, feszültséggel. Aztán eljön a hétvége: le-het aludni, apakocsit hajtani-mosni, hegyre felmen-ni, dombról lejönni, kikapcsolódni. Évtizedek óta azeurópai ember potenciális kikapcsolódási formája abekapcsolás. Ülsz a tévé elõtt és nézed vagy mögötteés hallgatod. Amaz meg sugároz. Évtizedrõl évtized-re egyre többet és egyre jobb minõségben.

Mindezért – legalábbis hétvégén – elvárásaid len-nének. Jó, hogy hétfõn Gyõzike férgez és utána azaktuális természetikatasztrófa-film, kedden a kétezre-dik Vészhelyzet, ráadásként Till Attila, szerdán har-madosztályú sci-fi, csütörtökön Fábry, pénteken pe-dig Hajós András mélyíti el az egyébként is mély ma-gyart. De hétvégén mások az elvárásaink!

Legalábbis eddig mások voltak. Az elmúlt egy hó-nap két hétvégéjén a favorizált magyar vizuális mé-dia két olyan szombat estével ajándékozta meg a tár-sadalmat, melytõl kétségtelenül nõtt a népességfo-gyás mértéke. Az elsõ szombat örökre emlékezetesmarad: a Megasztár elõdöntõjében az öt „sztár” kö-zül a legemberarcúbb Boogie kiesett. Te hány esemestküldtél? Te is szamurájkardodba dõltél? Ezzel egy idõ-ben egy trágyadombbal odébb Ganxsta Zolee kipo-fozta a sztárringbõl Rékasi Károlyt, amiért a nemkevésbé sztár feleség felvarrott ráncaival és idomai-val kirúgta felsült férjurát. Egy ország gyászolta aBarátok közt Barta Zsoltiját, miközben a kikapósmenyecskének kényszerszünetet rendeltek a buziszínûmobilcég pletykamûsorában. A Döglégy pofonjai aMegasztár énekeseire négy százalékot vertek a né-zettségi adatok szerint: tehát a mélymagyar jobbanszereti a bunyót, mint a zenei tehetségkutatásnakálcázott valóságsót.

A köztévé az adófizetõk körében hónapokon átgerjesztett feszültséget azok pénzébõl a legnépsze-rûbb olvasmányélmény felkutatására tett kevésbéjámbor szándékkal. Azthiszem ideje lenne már,hogy valaki leleplezze eztA Nagy Könyv címû nép-hülyítést. Két szempont-ból érdemes megvizsgál-nunk az akciót! Egyrészta hónapokig tartó mé-diakampány kétségtele-nül súlyos százmilliókba, esetleg milliárdokba került aprogram állami finanszírozójának. Jól jártak ebbõl azoka tévécsatornák, amelyek a reklámot sugározták, azoka magánvállalkozások a médiamocsokban, amelyek areklámfilmeket forgatták; s azok, akik a mûsorokbanhangsúlyosabb szerepeket kaptak. Hogy a magyarkönyvkiadás helyzete javult-e az akciónak köszön-hetõen, ez csak hónapokkal késõbb lesz kimutatható.

Mindenesetre tudnunk kell, hogy a magyar könyvpi-acot uraló kiadók jelentõs része nem magyar tulajdo-nú, és a magyar szellemiségbõl készülõ könyv éven-ként egyre nagyobb hátrányba kerül a tucatnyi nyel-ven kiadott globális szeméttel szemben. A másikszempont annak vizsgálata, hogy mennyivel haszno-sabb lett volna, ha kampányra fordított pénzt a ma-gyar könyvkiadás támogatására költötték volna. Apélda fájóan közeli: mindenkinek ott van a polcán

néhány darab a Millenniumi Könyvtárból vagy Amagyar irodalom klasszikusai címû sorozatokból.Öt- illetve tizenöt évvel ezelõtt két nagy könyvsoro-zatot lehetett állami támogatásból kiadni, melyeknekköszönhetõen a legértékesebb magyar (és elõbbiesetben világ-) irodalmi alkotások töredékáron jut-hattak el az olvasó emberekhez. Mindenesetre az ide-ológiai harcokban megedzõdött Baló György és atöbbre érdemes Krizsó Szilvia által moderált kampánysorán egyetlen könyv egyetlen fillérrel sem lett ol-csóbb. Nem tudom, hogy jártál-e mostanában köny-vesboltban, tehát tisztázzuk: egy magyar irodalmikönyv 2-3 ezer, a világirodalmi alkotás ennél kicsittöbbe kerül. A szakirodalmi könyvek 5 ezer forintnálkezdõdnek, a mûvészi értékû albumok 10 ezer forintalatt csak elvétve fordulnak elõ. Nos, az olvasó ma-gyar társadalom jelentõs része azt sem engedheti megmagának, hogy saját érdeklõdési körének könyvigé-

nyét kielégítse. A NagyKönyv átlátszó kampányacsúfosan megbukott: avégzetes szombat tévé-nézõinek nyolcvan száza-léka a sztárbokszot vagyTilláékat választotta, és akönyvverseny nem érteel a parlamenti küszöböt.

Ennek ellenére a bukás – ahogy igazi sómûsoroknálmegszokhattuk – még egy ráadást is megért.

Forog veled a végzetes fotel, itt az újabb szom-bat. Veszettül nyomogatod a kapcsolótábla gombja-it, és nem hiszel a szemednek. Kísért a múlt: a magyartelevízió euróvíziós dalfesztivált sugároz Kijevbõl.Ugyan a sarló-kalapácsos díszletet eurócsillagok pó-tolják, de a narráció a régi: egy telesportos riporter

handabandázik a Nox dicsõségérõl és a verseny nagy-szerûségérõl. Gyermekkoromtól utáltam, ha a sport-tudósítók nem sportot közvetítettek: akkoriban mégalig volt foci a tévében, de Novotny Zoltán közvetí-tette a csehszlovák bevonulást, Knézy Jenõ az augusz-tus 20-i katonai parádékat, Gyulay István a táncdal-fesztivált, Vitray Tamás a karmesterversenyeket. Te-hát Matúz Krisztián nagy elõdök nyomdokaiba lépett.A köztévé a kereskedelmi adókat felülmúló gusztus-talan hecckampányban már elõre kiosztotta az elsõdíjat a kiöregedett pornószínészekre emlékeztetõ, tán-cosként gyengén éneklõ, énekesként gyengén táncoló

Nox zenekarnak. Utánaújabb egy hétig tarott,amíg megmagyaráztákaz igen csak gyengéresikeredett bizonyít-ványt. Persze a 12. helyis szépen csillog, külön-ben is a részvétel a fon-tos, de miért sugároz-ta ezt a köztévé négyórán át – hangsúlyoz-zuk még egyszer – adó-forintokból?

Az egyik kereske-delmi média ezen aszombaton kiszállt a„sóversenybõl” : hagy-ta, hogy a nézõk kihe-verjék a legutolsó rá-adás Megasztár meg-

próbáltatásait, beérte egy délkelet-ázsiai gengsz-terfilmmel és egy réges rég elfeledett hollywoodikalandfilmmel Sean Connery tinédzser- és RichardGere gyermekkorából. Errõl szót se többet, úgysenézte senki, és máris klubkörnyezetben vagyunk:Marsi Anikó és Vágó Pista teszteli az ország tudás-szintjét. Nyomogass, tippelj, szavazz! – újra és újra.Szeretnéd egyszer látni azt a szavazó félmilliót? Ne-ked is viszket a tenyered, ha hallod Marsi Anikót, fül-sértõ nyelvhelyességi hibáit, pincérnyelvi gesztusait,otromba felszínességét? De sajnálod a képernyõt.Gondoltál már rá, hogy betelefonálj? Hogy megmonda frankót? Vágó félmosolya, soha ki nem hulló haja,mindig barna szakálla józanságra int: ha az õ gyomrabírja, te is bírni fogod. Szerényen megjegyezzük, hogymindeközben a Filmmúzeum magyar klasszikust (Szom-jas György: Könnyû testi sértés), a Duna kiváló fran-cia romantikus filmet (Huszár a tetõn) sugárzott.

A napokban egy tizenhét éves Bárdos-diákról ki-derült, hogy kibeszélõsó-függõ. Te azt mondtad, tré-fál. Én azt, hogy nem, egyszerûen eleget tesz a mé-diokrácia elvárásainak: fogyaszt. Kinyitja a száját,hamm, bekapja, kicsit csócsálja, aztán nyeli. Amilyena társadalom, olyan a tévé: az uralkodó magyar tévé-csatornák színvonaltalansága a társadalom igény-szintjét tükrözik.

Gondolom, hogy neked is feltûnt már, hogy ma-napság a vájtfülû szociológus értelmiség már nemannyira jóléti társadalomról, plurális demokráciáról be-szél, sokkal inkább médiaimperializmusról. Ehhez pe-dig gondolkodás nélküli proletártömegre van szük-ség. Talán eljön újra az ideje annak, hogy felvessük akultúrzsarnokság szükségességét, ahogy tette aztPlatón a Kr. e. IV. században, az antik poliszdemokrá-ciák hanyatlásakor. ZÉKÁNY KÁROLY

Kinyitja a száját,hamm, bekapja, kicsitcsócsálja, aztán nyeli

FORRÁS: INTERNET

À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június

MAGYARORSZÁG két hétig a rasszizmus lázábanégett. Az utca embere ezt akár kétkedve is fo-

gadhatta volna: nem voltak tömegverekedések, nemszülettek faji törvények, sõt a Nyócker már DVD-n iskapható, Gyõzike nézettsége pedig veri a Megasztárét.Mit ér azonban a tapasztalat a közéletet uraló sztár-bemondók botránykeltõ fejtegetéseihez képest? Majdha a paraszt bekerül a Storyba, neki is lesz szava. Ad-dig viszont a média az úr. Koholni ugyan nem kohol-hat, de szabadon válogathat az álláspontok között.

Adott egy brutális bûntény. Május 8-án, fényesnappal ismeretlen tettes vagy tettesek ismeretlen ok-ból szamurájkarddal keresztülszúrnak egy tizenöt évesroma fiút egy zsúfolt BKV-buszon. A gyanúsítottak-ról egyedül azt lehet tudni, hogy fiatalok és „katonaijellegû” ruhát viseltek. Jó, persze, a körülményekethallva nekem is beugrottak a szélsõjobboldal terep-színû nadrágos, bakancsos, fekete pulóveres „képvi-selõi”. A médiumoknak azonban kicsivel komolyabbforrásból kellett volna kiindulniuk. Az esetrõl szóló hi-vatalos rendõrségi közleményben egy szó sem utaltarra, hogy a támadás rasszista jellegû lett volna. Arendõrség – teszem hozzá, igen korrekt módon –, fel-ismerve az ügy kényes mivoltát, rendkívül szûksza-vúan, csak a tényekre szorítkozva nyilatkozott, nél-külözve minden feltételezést és következtetést. Azeset után napokig egy tanú sem jelentkezett, senkisem tett beismerõ vallomást, a rendõrök így hát csakazt mondhatták az õket ostromló riportereknek, hogy„folyik a nyomozati munka”. Az sem az õ hibájuk, hogysokáig nem cáfolták egyértelmûen a rasszizmust mintindítékot – az lett volna helytelen, ha elvetnek egyilyen logikus lehetõséget. Az azonban, hogy valamit„nem cáfolnak”, még túl kevés ahhoz, hogy az a mé-dia szilárd álláspontja legyen. „Pedig annyira kézen-fekvõ és praktikus lenne az egészet a szkinhedeknyakába varrni” – gondolták Forrónyomon Kriszta ésbarátai. Lelki szemeik elõtt már látták, milyen véresszócsaták közepette fog kettészakadni a közvélemény,hány SMS-szavazat fog érkezni az általuk feltett pro-vokatív kérdésekre, mekkora lesz a „szegény kisfiú”sorsát végigkövetõ mûsoraik nézettsége. Ugyanak-kor azt is tudták, hogy mindezt nem tehetik megaddig, míg színre nem lépnek olyan „közéleti tekinté-lyek”, akik szerint szintén a rasszizmus okolható azesetért. Onnantól ugyanis a médiát nem érheti az avád, hogy saját maga állítja a fenti tézist, hiszen csu-pán rokonszenvez annak állítójával. A következõ né-hány napot így a hírszerkesztõk tûkön ülve töltöt-ték, forrásként pedig kénytelenek voltak beérni arendõrségnek a saját feltételezéseikkel vegyített köz-leményeivel. Május 11-én aztán végre megmozdult va-lami: a rendõrség önhibáján kívüli „tétlenségét” látvaszínre léptek a roma önkormányzatok, annak ellené-re, hogy a hatóság most már hivatalosan is megcá-folta a bûneset rasszista indíttatását. Elsõként a leg-nagyobb ilyen szervezet vezetõje ajánlotta fel segít-ségét a srác szüleinek. Õ még szintén nem beszéltrasszizmusról, csupán azt bírálta, hogy „Magyaror-szágon ma bárki karddal mászkálhat és akárkit leszúr-hat” a legcsekélyebb következmény nélkül… Kijelen-

18 7

V E R S E N Y S Z F É R AA F A L A D J A A M Á S I K A T !

érdekében inkábbösszeragasztottáka pluszos és mínu-szos üvegeket. Maaz ilyen szemüve-gek lencséit együvegbõl készítik, an-nak bizonyos részétkonvexre, másik ré-szét pedig konkávformára csiszolvaállítják be a pontosdioptriaértékeket.

A kontaktlencsékA szemüvegek históriája nem lenne teljes a kon-

taktlencsék említése nélkül. Elõször W. Herschel (1827)angol fizikusnak jutott eszébe az az ötlet, hogy aszemüveg voltaképpen helyettesíthetõ egy közvet-lenül a szemre helyezett lencsével. A 19. századbanazonban még nem lehetett emberi viselésre is alkal-mas kontaktlencséket elõállítani. Késõbb egyre fino-mabb, az emberi szem anatómiai adottságaihoz al-kalmazkodó lencsék születtek. A kemény lencsék után,a speciális mûanyagok megjelenésével egyre lágyabbés puhább, egyre jobb légáteresztõ tulajdonságú ésegyre magasabb víztartalmú lencsék jelentek meg apiacon, melyeknek kezdeti magas ára mára a szem-üvegekkel jóformán azonos szintre csökkent.

A jövõA következõ lépés sokak szerint a látáshibák léze-

res mûtéti korrekciója lehet, mellyel egyszer és min-denkorra megszabadulhatunk a szemüvegektõl. Nefelejtsük el, hogy a szemüveg mára divatcikké is lett,s ahogy régen, úgy még ma is az okos és mûvelt sze-mélyiség látszatát kelti nem egy embertársunkban.

A Toyota Priust azért nevezik hibridnek, mert két-féle motor hajtja. Egy hagyományos robbanómotor,valamint egy elektromos motor. A tervezõk már abenzinnel mûködõ motornál is maximálisan figyelem-be vették a környezeti szempontokat: a szabályozottégést, a tiszta üzemet és hatékonyságot tartottákszem elõtt a 78 lóerõs gépezet fejlesztésénél. Ehhezkapcsolódik a 45 lóerõs villanymotor, melyet szükségesetén a 273 voltos nikkel-metálhidrid akkumulátor-ban tárolt elektromosság hajt. A két motor között arészesedést az elektronika a terhelés függvényébenszámolja ki, egy bolygómûves nyomatékosztó egy-ségen keresztül jut el az elsõ kerekekhez.

Amikor a Toyota Prius áll, a benzinmotor auto-matikusan kikapcsolódik, s így a fogyasztás és a káros-anyag-kibocsátás természetesen nulla. Indításkor az

akkumulátor energiájával táplált elektromotor hajtjameg a kocsit, ezért az indítás zajtalan, egyenletes éskipufogógáztól mentes. Normál, egyenletes haladás-nál megindul a benzinmotor, segíti az elektromotort,amely aztán idõvel kikapcsol. A benzinmotor a kocsimozgatásán kívül forgatja az áramtermelõ generá-tort is, amely tölti az akkumulátorokat. Gyorsításkorvagy emelkedõn felfelé az elektromotor segít a ben-zinesnek. Fékezéskor, lassításkor az elektromotor ge-nerátorként mûködik, a kocsi mozgási energiáját azakkumulátorok töltésére szolgáló árammá alakítja. Akombinált meghajtásnak köszönhetõen a Prius fo-gyasztása és emissziója még városi forgalomban islényegesen kisebb, mint a hétköznapi autóké.

A Prius nem olcsó jármû, a bonyolult mûszaki meg-oldások és a Panasonic által kifejlesztett különlegesakkumulátor miatt áruk nagyjából 30 százalékkal drá-gább, mint egy benzines modellé. Ha árban nem isnyerõ a hibrid, fogyasztásban mindenképp élen jár:átlagosan 4,3 liter benzin fogy 100 kilométeren. A ki-pufogógáz szintén minimális, a Toyota honlapja sze-rint a Prius 90%-kal kevesebb szmogkeltõ anyagotbocsát ki, mint egy benzines autó. A cég szerint min-den egyes megvásárolt Prius évente több mint egytonnával csökkenti a légkörbe jutó CO2 mennyiségét.

Ezek az adatok talán jobb belátásra bírják a hatlmasbenzinfaló autószörnyek vásárlóit, és nemsokára aPriushoz hasonló autók lepik majd el a nagyvárosokútjait. CSIZSEK ÁDÁM

A globális felmelegedés veszélyeiPAPP MÁRTON, a Trefort tudományos diákkör el-nöke ezen a délutánon természettudományos ér-tekezést adott elõ. Rövidítve ezt is közöljük.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy napjaink egyiklegtöbbet vitatott témája a környezetvédelem, azonbelül is Földünk jövõje, s ezzel kapcsolatban a globá-lis felmelegedés. Manapság szinte már a csapból isez folyik. Sajnálatos módón rengeteg áltudományos,minden alapot nélkülözõ hatásvadász írás is megje-lent a témában, amely mára odáig vezetett, hogyveszélybe került a tudományos információ hitele. Demi is pontosan a globális felmelegedés, az üvegház-hatás, mik a kiváltó okaik, mivel járulhatunk hozzáahhoz, hogy a következõ generációk normális körül-mények között élhessék le életüket, és ne kelljen attólrettegniük, hogy bármikor jöhet egy földrengés vagyegyéb természeti katasztrófa? Bizony sok a kérdés,és úgy gondolom, ha valamivel, ezzel megéri foglal-kozni egy kicsit részletesebben. Manapság azonbanaz ezzel kapcsolatos ismereteink igen hiányosak ésnem is jelenthetünk ki semmit teljes biztonsággal,mindössze feltételes módban fogalmazhatunk. Min-denesetre az üvegházhatás ma már ismert jelenség,ennek egyik következménye Földünk fokozatos fel-melegedése.

A globális felmelegedéssel együtt számos más je-lenség játszódik le Földünkön, amelyek együttesentalán egy totális katasztrófához vezethetnek. Csök-ken a hõmérsékletkülönbség az Egyenlítõ és a sarkokközött, az óceánok sókoncentrációja változik, az év-szakok szép lassan eltolódnak, amely az állatok lakó-helyének változásához vezethet, akárcsak a part eró-ziója, amelyet a vízszint emelkedése idéz elõ, és a part

közeli élõlények költözését, rosszabb esetben kipusz-tulását idézheti elõ, ám az emberiségre is veszélytjelenthet, ugyanis a Föld lakosságának háromnegye-de tengerparton vagy annak közelében él.

Nyilvánvaló tehát, hogy csökkenteni kell a szeny-nyezõ gázok kibocsátását a levegõbe, mielõtt túl késõlenne. A fosszilis tüzelõanyagok elégetése helyett(aminek következtében rengeteg szén-dioxid kerül alevegõbe, amely ötven százalékban felelõs az üveg-házhatás kialakulásáért) megújuló energiaforrások felékell fordulnunk, mint a szél-, víz-, atom- vagy fúziósenergia. Az ember eltávolodott a természettõl, las-san elveszíti a természet szépsége iránti fogékony-ságát. Környezetünk nem az élõvilág, hanem a városfalai; az ember nem természeti lény többé. Helyesebbvolna azt tanítani, hogy ne akarjunk eltávolodni a ter-mészettõl, hanem igyekezzünk vele azonosulni.

Állandóan újra kell értékelni azt a célt, amelyet azadott technológia szolgál. A változó körülményekközepette nem veszített-e az adott cél fontosságá-ból, nem kell-e más célokat kitûzni helyette. Figye-lemmel kell kísérni, hogy adott termék, vagy techno-lógia nem jár-e hasznosságával arányban nem állókárokkal vagy kockázatokkal?

A tudomány még nem tud egyértelmû választ adniarra a kérdésre, hogy mikor mennyivel fog a hõmér-séklet emelkedni, de azt sem tudjuk ma még teljespontossággal, hogy az észlelt melegedésbõl milyenmértékben vette ki részét az emberiség. Az azonbanegyértelmûnek tûnik, hogy a környezetszennyezésáltal az emberek olyan anyagokat juttatnak a légkör-be, melyek kiszámíthatatlan változásokat okoznak aFöldön, melyen még évezredeken keresztül élni sze-retnének…

FORRÁS: INTERNET

tése mégis megadta a végsõ lökést az egy hete rajtrakész lavinának. A hírmûsoroknak az esettel foglalko-zó etûdjeit a roma szervezetek felháborodott veze-tõi töltötték meg; kezdetben együtt izgultak a csa-láddal az intenzíven fekvõ fiúért, lassacskán azonbanaz összetartás és a segítség gesztusai átadták a he-lyet a szélsõséges, már-már szeparatista vélemények-nek. A média mindezt óvatosan kommentálta, azon-ban nyilvánvaló volt, hogy, ha csak a nézettség miattis, ki mellett áll. Az ezt követõ héten lezajló esemény-sorozat csúcsát a május 15-i tüntetés jelentette,amelynek jelszavai érezhetõen jócskán túlmutattak P.Józsika támadói felkutatásának és megbüntetésénekügyén. A demonstrációt szervezõ roma vezetõk igen-csak felnagyították a brutális, ám kétségkívül egyediés még mindig tisztázatlan bûneset jelentõségét, ami-kor kijelentették, hogy „nem engedik, hogy a törté-nelem ismételje önmagát, vagyis, hogy azért gyilkol-ják a romákat, amiért annak születtek, aminek szü-letniük kellett”, illetve, hogy „a nácizmus hatvan évután is szedi áldozatait”. A rendezvény „fénypontja”azonban kétségkívül az volt, amikor a szerintem mél-tatlanul komolyan vett, közismerten marxi és anar-chista elveket (!!!) valló ismert filozófus„fasisztáknak”nevezte a fiú támadóit. A harcos bölcselõ egészenodáig ragadtatta magát, hogy „ablakokat törõ” palo-taforradalmat hirdetett a „fajüldözõ ország” ellen. Aröhej az, hogy hivatalosan ekkor már négy napjanem volt szó rasszista indítékról… Szerintem el-szomorító, amikor egy magát liberálisnak valló par-lamenti párt képviselõje is beáll jelen csõcselék közénémi politikai tõke szó szerinti „megvásárlása” céljá-ból. („Átvállaljuk”…) A jelszavak közül egyébként egye-dül az „A cigányokat nem szabad bántani!” feliratútranszparenssel értek egyet, azzal az apró kiegészí-téssel, hogy senkit sem szabad…

öltözetben. A bomba azonban kétségkívül akkor rob-bant, amikor õrizetbe vették a gyanúsítottat, egy –láss csodát! – magát romának valló fiatalembert.Ezzel persze az egész kéthetes mocskolódás a papír-kosárba gyûrte magát. Kicsit elszorult a botcsináltapartizánok torka; mellettük szóljon, hogy többségükmegkövette magát. Nem is egészen õk a hibásak: azõ indulataik végül is megmagyarázhatóak. Most már,hogy P. Józsika glóriája végleg a porba hullott, az iskiderült (nem mintha ez enyhítené a szakközepes sza-muráj nagyon is jogos büntetését), hogy a fiú a szú-rást megelõzõen „beszólt” a támadónak, sõt késselfenyegette õt, és az is, hogy nem ismeretlen a rend-õrség számára, hiszen korábban megzsarolt egy kis-lányt. Nem az fáj, hogy két hétig róla szólt mindenhírmûsor, csupán – visszakanyarodva a fenti transz-parenshez –ha ebben az országban minden pórul jártaszfaltbetyárnak kijár többször tizenöt percnyi hír-név, akkor mondjuk a néhány éve két zámolyi romaáltal brutálisan agyonvert fiatalember is megérdemeltvolna legalább egy tüntetést. A média még megpró-bált egy utolsó nézettségi rekordot kicsikarni az ügy-bõl: legjobban a csigatévé ambivalens hangulatú va-sárnap esti közéleti mûsora tetszett. A riport elsõ feleegészen jól, telitalálat címmel (Elszúrták…), ironiku-san szummázta az elmúlt két hét eseményeit. A tény-feltárók elszánt csapata azonban még mindig nemmondott le az alternatív bûnbakkeresésrõl: az adástovábbi részében azt firtatták, mennyivel kevesebbutas siet egy, a buszon elájuló roma fiatalember se-gítségére, mint egy nem roma sérült esetén, majdvégül – a botrány „tökéletes” lezárásaként – azt tuda-kolták az SMS-szavazásban, van-e rasszizmus Magya-rországon a nézõk véleménye szerint. 82,9 százalékszerint van – a küldetés sikerült.

Hogy ki nyert ebbõl a kéthetes cirkuszból? Azok aszavazók, akik a sorsoláson gazdagabbak lettek egykamerás mobillal, egy vellnessz-hétvégével, vagy va-lami cédével; az egész médiabrancs; a mániákus de-monstrálók. Mindegy, már nem is érdekes! Ez a bot-rány elült, amíg nincs másik, addig béke van. Majka ésDopeman kibékült, Gyõzike házassága rendben… Nincsitt gond, gyerekek! VARGA MÁTÉ JÁNOS

Mindenki JózsikájaMûbalhégyártás politikai uborkaszezonban

Eltévelyedettek FORRÁS: INTERNET

A tüntetés szervezettségét látva egy másodper-cig komolyan sajnáltam, amikor az egyre gyûrûzõ ügyszinte vígjátéki fordulatot vett. Még ha annyira szim-patizál is az ember az anarchizmussal, hogy jeles kép-viselõjének szájába adja a véleményét, azért nem ár-tana kissé figyelemmel kísérni a „pénznyelõ” rendõr-ség tevékenységét. Idõközben ugyanis névtelen be-jelentések hatására egy szerepjátékos csoportraterelõdött a gyanú, akiknek bizonyíthatóan semmiközük a szélsõjobboldalhoz, csupán hétvégenkéntádáz lovagi tornákat vívnak a Gellérthegyen korhû

rükben az ünnep megítélésérõl. „Hozzám napnyugtaután ne jöjjenek!” – mondja az egyik; „éjfél elõtt nemvagyok otthon!” – mondja a másik. Néhány tanárvendégségbe összejár, hogy ezzel is megrövidítsék atanulók hosszú útját, de van olyan iskola, ahol ezt nemszeretik, mert „a szerenád a tanárszemélyének szól”.Van, aki süt-fõz, gondosan bevásárol, mindenféle fi-nomsággal készül; van, aki ki sem megy az erkélyre.És van, aki – sajnos – alkohollal kínál…

Idén sétáltam a városban a szerenád estéin, és ta-pasztalataim alapján mondhatom, hogy a szerenádozótársaság hangja, vonulása árulkodik az alma mater-rõl. Akik részeg csordaként hõbölögnek, mint egyvallásháború zsoldosai, és a lakótelep fái szédülten haj-ladoznak kilehelt borgõzüktõl – nos, ezek nem a kétgimnmáziumból indultak… Szép tiszta énekhang, többszólamú „gondolj, gondolj!” à la Gitta néni vs. SaltzerGéza – õk még õriznek valamit az ifjúság értékeibõl.

Diák- és tanárrészrõl egyaránt sok kihívás veszé-lyezteti ezt a szép hagyományt. A jövõ évfolyamairakomoly felelõsség hárul, hogy visszavarázsolják a sze-renádok igazi hangulatát. - TK -

Ó A címoldalról „SZERENÁD, 2005”

Nálunk járt a diákköri elnökA diákbiológus konferencián Iskolánk vendége voltDr. Csermely Péter biokémikus, a Kutató Diákok Or-szágos Szövetségének kuratóriumi elnöke. Õ adta ke-zembe az ún. mentorlistát, amely olyan személyek –egyetemi tanárok, Nobel-díjasok – elérhetõségeit so-roltatja fel, akik kutatásaikba szívesen belevesznek ér-deklõdõ, tehetséges középiskolai diákokat.

„A magyar tudományos élet számos kiválóságafelvállalta az együttmûködést a tehetséges, elhiva-tott középiskolai diákokkal, akik már ebben a korbanszeretnének valamilyen szakterület kérdéseivel elmé-lyültebben is foglalkozni. Ez a mozgalom 1995 ótafogja össze az érdeklõdõ nebulókat.” Ha rád is igaz aleírás, akkor nem kell mást tenned, mint ellátogatnoda mozgalom weblapjára, ahol jelentkezhetsz kutatódiáknak. Az oldalon található tárgymutató segít el-igazodni a lehetséges kutatási területek között. Itt kü-lönbözõ címszavakat és az azokhoz tartozó „mento-rok” elérhetõségi lehetõségeit, jó tanácsokat talál-hatsz. Ez a szövetség nemcsak a diákokat, hanem atudományos diákköröket foglalja magában. Így tagjaaz országos szervezetnek a Bárdos László Gimnázi-um Trefort Ágoston Tudományos Diákköre is. Isko-lánkban félévente megrendezett konferenciáikon miis rengeteg érdekességet halhattunk. A magukban am-bíciót érzõ diákok, „minizsenik” bátran látogassanakel a www.kutdiak.hu weboldalra! Jó szórakozást éseredményes kutatást! - TK -

À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június20 5

É D E S O T T H O NM Á J K A M P J Ú T Ö R

Jó sorsom március végén – iskolánkból többed-magammal – Londonba vezérelt. Amíg idehazaa végzõsök jócskán a már oly’ sokat emlegetettkétszintû érettségi vizsga lázában égtek, addig miegy hetet az Egyesült Királyságban töltöttünkgondtalanul és felhõtlenül. Felhõtlenül?

2005. március 19., szombat � Estére beborult,a szél is felélénkült, a levegõ meg lehûlt. Ez egyáltalánnem szokatlan, a március kifejezetten szeszélyes hó-nap, a hó is még csak néhány napja tûnt el. De mostez sem zavart, mert végre indultunk. Több hónaposelõkészület után irány a nagyvilág, irány London. Nemtitkolt célunk az angol nyelv gyakorlásán túl élmény-gyûjtés és az angol fõváros megismerése volt.

Az út hossza elõzetesen nem rettentett el ben-nünket. Persze a valóság azonban gyakran más, mintaz elõzetesen eltervezettek. Az autóbusz székei He-gyeshalomig még kifejezetten kényelmesek voltak,Passaunál azonban már enyhén nyomtak. Elalváshozkészülõdve nem igazán tudtuk hova tenni a saját (ésszomszédunk) lábát, de mindenkiben ott motoszkált,hogy legalább megéri szenvedni, London azért még-iscsak London!

2005. március 20., vasárnap � Valahol Passaumagasságában ért minket a másnap. Itt szeretnék gra-tulálni két bárdosos útitársnõmnek, akik már odafelebeállították a „nem tudunk megállni, tartsd vissza!”kategória abszolút rekordját – ez cirka 5 - 6 (-7?) órátjelent. Persze a reggeli, németországi megálló nemcsak nekik hozott megkönnyebbülést, de a rekordteljes mértékben elvitathatatlan.

Brüsszel, Európa fõvárosa volt az elsõ „igazi” meg-állónk. A program részletezésétõl eltekintenék (SzentMihály-székesegyház, Városháza tér, Pisilõ kisfiú), le-gyen elég annyi, hogy a belga fõváros, Párizshoz ha-sonlóan, megér egy misét. Inkább három olyan dol-

got említenék, melyetaz útikönyvekbõl nemlehet megtudni. Azandalúz mártás irtó csí-põs, és semmi közesincs a sajthoz, mint aztszínébõl hinné az em-ber. Van a Városháza térkörnyékén egy öreg ut-cazenész, aki lenyûgö-zõ virtuozitással játszik.Érdemes megállni egypillanatra és meghall-gatni, nekünk is feldob-ta a napunkat. Harma-dikként pedig egy na-gyon elõzékeny ember-nek szeretnék emléketállítani, aki elsõ szórasegítségünkre sietett,amikor illemhelyet ke-restünk, és ingyen be-vitt a városházára. Mi-közben németül elbe-szélgettünk vele, kiderült, hogy teremõr létére hétnyelven beszél – minimum társalgási szinten. Tessék,lehet utánacsinálni!

Este Franciaországban szálltunk meg, egy tranzit-szállóban. Na, ez már tényleg nyugat: mindegyik szo-bához külön beléptetõrendszer – egy hatjegyû kódsegítségével lehetett bejutni –, öntisztítós vécék észuhanyzók; minden szobában tévé. Sajnos csak fran-cia csatornákkal, de legalább a Sport+ összefoglaló-kat adott az aznapi spanyol és német bajnokikról. Ahotel személyzetérõl pedig csak annyit, hogy egyi-kük sem beszélt az anyanyelvükön kívül más idegennyelvet – a francia szavak pedig a mi repertoárunk-ból hiányoztak, úgyhogy okozott is fejtörést rendesen,amikor bármilyen információt próbáltunk kihúzni be-lõlük. (Pantomimban sem voltak túl jók…) Az egyéb-ként más kérdés, miképpen lehetséges az, hogy akompkikötõtõl alig egy órányi útra lévõ szállóban senkisem beszél idegen nyelvet, de most már mindegy.

2005. március 21., hétfõ � A kompút röpkekét óra volt csupán, és végre elértük Angliát. A fehérsziklák megpillantása óriási örömet okozott. Az márkevésbé, hogy a délelõtt hátralevõ részét a doveri ha-tárállomáson töltöttük. Pechünkre ugyanis minket aszúrópróba során félreállítottak. (Mindeközben egymátészalkai busz utasai vígan integettek mellettünkelsuhanva…) Szóval a határon jól megjártuk. Nem elég,hogy ráment az egész délelõttünk, így már nem ju-tott idõnk Brighton megtekintésére sem. Átkutattáka csomagjainkat és szinte szó szerint szétszedték abuszt is. Ám az egészben a legviccesebb az volt, hogyaz útlevelekkel és a kézipoggyászokkal senki sem fog-lalkozott. Mindenesetre máig sem értem, miért nemakartak beengedni minket az országba: a busz, az út-levelek, a megmaradt szalámis zsömlék mind EU-szab-vány szerintiek voltak…

Délután utunk Canterburybe és Windsorba veze-tett. Elõbbiben a székesegyházat – itt ölték meg 1170karácsonyán Becket Tamást –, utóbbiban a királyi csa-lád vidéki rezidenciáját tekintettük meg. (Itt tartot-ták egyébként Károly és Camilla esküvõjét áprilisban.)Mindkettõ gyönyörûszép, ha valakinek egyszer mód-jában áll elutaznia az Egyesült Királyságba, akkor min-denképpen látogasson el az imént említett két hely-re, megéri – mint ahogy London is. (Lehetõleg azon-ban a 17. életévének betöltése elõtt. Hogy miért is?Az angolok a „children” (gyerek) és az „adult” (felnõtt)közötti határt az elõbb említett életkornál húztákmeg. S hogy ez mit jelent pénzügyileg? Az egész cso-portban csak ketten akadtunk, akik már betöltöttüka 17-et, és nem tudtunk letagadni egy-két évet (el-lentétben két másik már 17 évessel) – illetve a kísérõkis felnõtt jegyet vettek értelemszerûen. Csak néhányjegy ára: Windsor – 6 font, nekünk 11,50, London Eye– 6 font, nekünk 12, metró: 60 penny, nekünk 2 font.Ha valaki a közeljövõben tölti be eme ominózus élet-kort, és céljai között szerepel egy angliai kirándulás,akkor azt lehetõleg minél hamarabb tegye meg, merta jegyeken megspórolt pénzt érdemes mondjuk azOxford Street-en elverni. – 1 angol font cirka 350forint)

És végre London! Következett a nap fénypontja:megérkeztünk a találkozóhelyre, ahol – elméletileg –vártak ránk a szállásadó családok. De sehol senki. Biz-tos megijedtek. Csöppet lerítt rólunk, hogy turistákvolnánk. („Magyar vagyok és turista”) Még az aznapiállomásokon vásárolt tömérdek brit csörgõsipka afejeken, kismillió koffer, kistáska, nagytáska, hát cso-da, hogy sehol egy család?! Na, ez mondjuk 10 percigvicces volt. Negyed óra múlva már enyhén kellemet-len, fél óra elteltével pedig már… Hogy mondjam?Inkább sehogy. És láss csodát, röpke háromnegyed

visszamennénkLondoni útinapló

Jöttünk, láttunk, visszamennénkavagy a Big Ben, a Tower és a Tesco

A pompázatos brüsszeli városháza

A parancsba adott utasítások teljesítésével kez-dõdik a nap reggel fél nyolckor. Virághullák – melyekkoporsója majdan a szemeteskuka lesz – és hulla di-ákok sorakoznak díszítésre készen a folyosókon és avégzõs osztályok termeiben. A napfény megcsillanollóik élén, melyeket nemsoká a virágok szennye bo-rít majd. Elkezdõdik az elsõ munkafázis. Bonyolult,összetett feladat, melynek idõtartama nagyrészt at-tól függ, az osztály hányad részének sikerül felkelnieszombat reggel. Azonban sietni kell, mert jönnek aszülök, rokonok, barátok, ellenségek, kedves vendé-geink, akik a legjobbat, csakis a legjobbat érdemlik.

Virágok tonnái díszelegnek az iskola épületében.Özönlik a vendégsereg. Csókok csattanása hallik, kéz-fogások, gratulációk törik meg a másodpercekre ki-alakuló csendet. A virágcsokrok hirtelen szépségver-senyre kelnek, de senkit nem érdekel az eredményhir-detés. Lassan kezdünk, és indul a második munkafázis– ez jóval egyszerûbb az elsõnél, és idõben is keveseb-bet jelent. Állni kell. Rendületlenül. Nem számít sem-mi külsõ tényezõ, teljesíteni kell a kirótt feladatot. Megkell adni a kellõ tiszteletet a végzõsöknek, hisz ez az õ

napjuk. Csakis az övék. Senki nem veheti el tõlük.Legalábbis az élményt, amely évek múltán emlékekkészilárdul elméjükben, reméljük, minél kellemesebb em-lékekké. Szóval állunk, várunk, bámulunk ki a fejünk-bõl a végtelenbe. Várjuk a végzõs osztályok oszlopa-it, de abban a pillanatban rájövünk, hogy épp az iménthaladtak el elõttünk. Szépek voltak, mint mindig. Ta-lán egy fokkal szebbek is, mint általában. Virágcsok-rok terhe alatt nyögve tették meg utolsó hivataloslépéseiket ebben az iskolában. Végül kiállnak az „emel-vényre”, hogy mindenki jól láthassa õket. Még a hát-só sorban állók is, akik csak azért jöttek, hogy emel-jék a jelenlévõk számát. A második munkafázis im-már véget ért, lehet hazamenni, legalábbis a szeren-csésebbeknek. Aki világéletében a rövidebbet húzta,annak még állnia kell egy órán keresztül, és hallgatnia véget nem érõ szövegelést. És várni. Várni, amíg akedves diák csokorkölteményét elhelyezi az õs, bujaföldön vagy csak egyszerûen bozótvágónak használvatör elõre, s átveszi, ami õt illeti. Sportmunkája, kiemel-kedõ nyelvtanulása, tanulmányi eredménye elisme-rését. De mindeközben egy percig sem tévesztjük

A sablonszerû ballagás is feledehetetlen – némelyeknek

Az utolsó teremdíszítésA sablonszerû ballagás is feledehetetlen – némelyeknek

Az utolsó teremdíszítésA legtöbben gépek vagyunk.Gépek módjára viselkedünk.

Csak nem vesszük észre.Néhányan felfigyelnek rá,

de inkább nem szólnak.Hiszen a gépek úgysem beszélnek.

Gépies vonásaink nagyszerûenmegnyilvánulnak az iskolai

ünnepségek során.Így a ballagáson is.

A legtöbben gépek vagyunk.Gépek módjára viselkedünk.

Csak nem vesszük észre.Néhányan felfigyelnek rá,

de inkább nem szólnak.Hiszen a gépek úgysem beszélnek.

Gépies vonásaink nagyszerûenmegnyilvánulnak az iskolai

ünnepségek során.Így a ballagáson is.

A Bogyó szülõk tizenkét év alatt három gyermeket – köztük két kiváló À La Bárdos-szerkesztõt – adtak az alma maternek

szem elõtt a célt – búcsúzunk. Évrõl évre lehetõlegminél gyorsabban búcsúznánk, ha tehetnénk, de nemtesszük. Nem is tehetjük.

A megszokottnál hamarabb csendülnek fel a„Gaudeamus igitur” dallamai – a végzõs osztályokvégleg lelépnek a színrõl. Talán az idõjárás az oka, nemtudom, de egy röpke pillanat alatt véget ért az egész.Legtöbbünk ekkor látja õket utoljára. A diáksereg el-

vonulását sok-sok könny és ideges zsebkendõfacsa-rás kíséri. Hogyan tovább? Pár nap múlva érettségi!Emelt vagy közép szinten! Aztán várja õket az élet –remélhetõleg minél nagyobbra tárt kapukkal, riasz-tóberendezések és vicsorgó dobbermanok nélkül. Szó-val ilyen és efféle dolgokon gondolkodván lassan miis könnyezünk. De ekkor a mikrocsip mûködésbe lép,indul a harmadik munkafázis. Kevésbé bonyolult, ke-vésbé idõigényes, némi barbarizmussal vegyítve – avirághegyek dombokká, majd szemétté történõ amor-tizálása.

Miután ez is megvolt – immár tényleg jelentékenyrészvétellel – megállunk az aula kellõs közepén ésmerengünk. Valami nem jut eszünkbe. Már-már bele-fájdul a fejünk. Aztán hirtelen déjà vu érzésünk tá-mad. Ismerõs a helyszín, az alaphelyzet, a színek, za-jok, szagok, emberek, minden pontosan klappol. Meg-világosodunk. Hiszen tavaly is ugyanezt csináltuk. Nomeg persze azelõtt is meg azelõtt is és azelõtt is. Deez volt az utolsó. PAPP MÁRTON

VALAMENNYI BALLAGÁSI FOTÓ: NAGY TAMÁS

EMLÉKEZETES ZÖLDNAPKönnyzuhatagot csalt a 12.-esek szemébe a 11.évfolyam hagyományos zöldnapi mûsora. A bo-londballagásra a végzõsök obligát öltözékbenérkeztek. Az érettségizõ osztályok jellemzõ élet-képeit bemutató mûsor már az elsõ percekbenfrenetikus sikert aratott. Szekeres Péter zseniáli-san alakította Racsek Danit, Barcs Bence Rácz La-cikát és Ruppert Zoli Mészáros tanár urat. A há-rom jelenet fénypontja kétségtelenül HajnalKárolyné tanárnõ megjelenése volt, akit ZovitsÁdám színi iskolásokat megszégyenítõ színvona-lon alakított. A tanév sztárja kétségtelenül GeigerPéter tanár úr, akinek egyéniségét két osztály ismegformázta. A mûsor záróakkordja a hagyo-mányos közös éneklés volt, amelyen a végzõsökmár ellenállhatatlanul zokogtak.

À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június À LA BÁRDOS • XVIII/3–6. 2005. március–április, május–június22 3

É D E S O T T H O NK I P R I C H J Ó Z S I A Z I S T E N !

Nem is igazán tudom, hogyan kezd-jem el a beszélgetést. Fiatalabb ná-lam, de már most sokkal nagyobbnév. Õszintén szólva egy jóképû, visz-szafogott úriemberrel mindig is ne-hezen társalogtam.

À LA BÁRDOS: – Szabadidõd kedveltelfoglaltsága az úszás. Körülbelül mi-óta ûzöd ezt a sportot?

ORBÁN ÁBEL: – Megközelítõleg 8 évevitt el édesapám a városi sportuszodá-ba, azzal a céllal, hogy megtanuljak úsz-ni. Elsõ edzõm Tátrai Zsuzsa néni volt,mint minden kis újoncnak. Ezalatt az idõalatt apu is sokat segített, bíztatott,ahogyan még a mai napig is teszi. Ké-sõbb Sirkó András, a mostani edzõmvett szárnyai alá. Hihetetlenül keményedzéseket tartott, de örültem, hogy vég-re a kettes pálya helyett a négyes, ötösa tréning helye.

– Igen jó munkát végezhet a mes-

Név: ORBÁN ÁBEL

Életkora: 15 évIskolája:

BÁRDOS LÁSZLÓ GIMNÁZIUM, 9. bHobbi: úszás

Csodaúszó és matekzseni a 9. b-benelég bejutni, itt benn kell maradni, amelyegy nagyon nagy kihívás.

– Mennyit kell edzened ahhoz,hogy kitûnõ formába kerülj?

– Heti nyolc edzésem van, mindenhétköznap és szombaton egy, kivétel akedd és a csütörtök, mert akkor iskolaelõtt és után is úszom a hosszokat.

– Egyébként nem monoton, hogycsak a medence alját látod mindig?

– Nem, szabályosan jót tesz. Kitisz-títja a fejem, utána jobban tudok kon-centrálni.

– Mondjuk egy országos matema-tikaverseny elõtt?

– Akkor kivételesen nem. De így is

tered, ha a pekingi válogatott keret-be is bekerültél. Hogyan vélekedszerrõl a rangos kitüntetésrõl?

– Igen, ez egy nagy megtiszteltetésszámomra. Így az ország legjobbjaivalkészülhetek az olimpiára. Ám, itt nem

sikerült szép eredményt elérnem a ma-tekversenyen.

– Ezúton kívánok neked továbbisikereket. Az olvasók nevében köszö-nöm a beszélgetést.

TÓTH KINGA

FOTÓ: KISS T. JÓZSEF (24 ÓRA)

GYEREKEK, azt a paravánt állítsukoda! Nem, egy kicsit arrébb, úgy

jó lesz. Minden szék a helyén van? Nemferde az a kép? Igazítsuk meg, biztos,ami biztos. Igen, már végeztünk a pa-kolással. Hogy a kiállításnál is segítenikéne? Persze, megyünk… Siessünk egykicsit, mindjárt kezdõdik a megnyitó!Hû, ezen is túl vagyunk, a nyitóelõadás

Diákbiológus és -környezetvédõ Konferencia

Elkapott mondatokmeget! Képesek egész délelõtt errevárni… Engem is érdekelne, na de hogyitt várjak órákig… Itt egy kiállítás: sokkönyv. Maguk tényleg Bárdos László ta-nítványai voltak? Évente találkoznak?Mi meg naponta, he-he. Be kéne ülniegy elõadásra, mert az ofõ pipa lesz. Tu-dom, mi pakoltunk, de mégis. A diák-elõadások érdekelnének. Aha, menjünk

Tavaly õsz óta ismét lehet bizakodni, már ami atatabányai foci helyzetét illeti. Elvégre a gárdamagyar szinten kiváló játékosokat hozott, nemesett abba a hibába, mint néhány éve, amikorsorra felvásároltak mindenféle szerb meg grúzspílert, akik két egyeneset nem tudtak rúgni alabdába. Nem, ezúttal az összes igazolás tudato-san, posztokra történt, és csak olyan focistákathívtak, akiknek lejárt a szerzõdésük, vagy aligjátszottak elõzõ klubjukban.

A kapuban a Videotonnál Tudor mellett nem soklehetõséghez jutó, 2002-ben a Zalaegerszeggel baj-nokságot nyert Turi Géza váltotta az elõzõ idény nagyrészében kölcsönben itt védõ Szántait, és a bányász-városba menekült a mellõzöttség elõl az egykor vá-logatott Nagy Tamás, aki úgyszintén magyar bajnok-nak mondhatja magát. (Még 2000-ben, a dunaújvá-rosi aranycsapattal ünnepelhetett, azóta megfordultSopronban és Gyõrben is. Jött még Filó Tamás Dabasról,a legnagyobb fogásnak azonban a finnországi légiós-kodásból hazatérõ Márkus Tibor megszerzése mond-ható. A távozók névsora meglehetõsen népes volt,azonban közülük csak Tímár Krisztián miatt bánkódha-tott Török József ügyvezetõ igazgató. Na, meg DétáriLajos miatt, aki bejelentette, feláll a Tatabánya kispad-járól. Utódja az a Sisa Tibor lett, aki Kispesten segéd-edzõként mûködött korábban. Sisa (aki civilben amúgyföldrajztanár) azonnal hozzálátott a keret összegyú-rásához, és a megfelelõ taktika kidolgozásához. Köz-ben fegyelmi okok miatt megváltak az elõzõ bajnok-ság legjobb játékosától, Mogyorósi Józseftõl.

Az NB I/B õszi szezonjában a REAC és a Tatabányaegymást váltogatta az élen. Mígnem eljött a hetedikforduló, melynek keretében a fiúk Rákospalotán gyõz-ték le az addigi listavezetõt, és a két csapat márishelyet cserélt a táblázaton. Az õsz második fele azon-

Újra elsõosztályú a Tatabánya

Feltámadunk a futballpályán?

ban nem úgy alakult, ahogy azt a közönség várta, jötta kupakudarc (a Vasas szórta ki a gárdát), és egy kecs-keméti vereséggel, valamint egy dunaújvárosi és egyorosházi döntetlennel a csapat rosszabb gólkülönb-ségével maga elé engedte a REAC-ot, amely ezzel amásodosztály listavezetõjeként mehetett téli pihenõ-re. A holtidényben több labdarúgó is megfordult abányászvárosban, szerzõdést végül a volt honvédesBábik Tibor, Megyesi László a Békéscsabából és egyszlovák támadó, Lapsansky Iván kapott. Kimondva-kimondatlanul mindenki feljutásra számított. Ennekérdekében a névadó szponzor, az Auto-Trader semfukarkodott a pénzzel, és Cipruson edzõtáboroztattaa csapatot, ahol többek között a Fradival is megmér-kõzhetett a Sisa-legénység.

A tavasz álomszerûen indult a Tatabánya számá-ra. A bodajki döntetlen után zsinórban öt gyõzelemkövetkezett, és mivel a REAC õszi önmagához képestgyengén szerepelt, az sem volt megbocsáthatatlan,

hogy itthon gólnélküli meccsen ikszelt a gárda a pestivetélytárssal, és azóta sem fékezett, pedig szinte zsi-nórban idegenben szerepelt. Márkus ekkorra megtál-tosodott, és ipari mennyiségben kezdte szórni a gó-lokat, hiszen huszonhárom eddig lejátszott meccsenhuszonkilenc találatot szerzett az elképesztõen gól-érzékeny támadó. Ez 1,29-es gólátlagot jelent, ezzel ateljesítménnyel természetesen már most elkönyvel-hetõ a másodosztály gólkirályának.

Fontos szerepe van a sikerekben Turi kapusnak is,aki a meccsek több, mint felét megúszta kapott gólnélkül, sõt, a második kör eddigi tíz meccsén mind-össze négyszer rezdült a hálója. A védelmet legtöbb-ször Balogh Zoli, Vaskó Tamás, Filó Attila és RajnayAttila alkotta. A középpályán rengeteg variálási lehe-tõség adódott, de Sisa mester általában a Tóth Zoli,Ádám Iván, Deme Imre, Forgó Péter sornak szavazottbizalmat. A csatársorból pedig kirobbanthatatlannakbizonyult Márkus Tibi, akinek ékpárja õsszel leggyak-rabban Almir Filipovic, tavasszal pedig inkább NagyTamás volt. Köréjük épült a város legújabb bajnok-csapata, még ha csak a másodosztályban is. A biz-tonság kedvéért gyorsan lekopogom az iménti kije-lentésemet, de lehetetlennek tartom, hogy ez a re-mek formában lévõ csapat ne verné meg a követke-zõ három fordulóban rá váró, a Dunaújváros kivételévelkieséstõl rettegõ ellenfeleit (a BKV Elõrérõl, illetve azOrosházáról van szó). Sõt talán már a Dunaújváros el-leni hazai meccsen bajnokká lehet avatni a kék-fehérgárdát. Most már új néven, ugyanis az új szponzormiatt a Csõszer elõnevet vette fel, június végéig.

Azonban nem csak az elmúlt egy év, hanem a kö-zeljövõ is fényesnek ígérkezik. Nemhiába öl annyipénzt a klubba David Altomare, az amcsi üzletember,aki az Auto-Traderen keresztül kötõdik a csapathoz.Az FC Tatabánya az összes profiklub közül elsõkéntadta le a nevezését a 2005/2006-os bajnokságba, bárazt csak másodjára fogadták el, mert formai hibákmerültek fel. Ennek ellenére a Tatabánya nyugodtankészülhet az NB I-re. Mi szurkolók pedig arra, hogyanfogadjuk majd jövõre a Ferencvárost. Már ha engedikrajthoz állni õket. - BB -

Pro Evolution Soccer 4 – teszt

A FIFA két vállon!Két számmal ezelõtt azzal búcsúztam, hogy ta-

vasszal a FIFA-sorozat méltó riválisának kikiáltott já-tékkal jelentkezem újra. Így is teszek, elhoztam nek-tek a Konami cég által kiadott Pro Evolution Soccer4-et. A gárda óriási feladatot vállalt, hiszen ez a játékeredetileg PS2-re jelent meg, DVD-n (!), ezt PC-reátírni nem biztos, hogy egyszerû feladat. Bár igazságszerint én egy picit csaltam, hiszen egy nyolcszázmegás CD-n szereztem meg a játékot. Ez, mint álta-lában, nem ment simán (miért is ment volna?), deamint a kezemben volt, izgatottan installáltam fel.Persze ment vele egybõl a magyarítás is, biztos, amibiztos. A menü nem fog fejtörést okozni, az tuti.Barátságos meccset játszhatsz, ligát, kupát kezdhetsz.A legjobb csapatokkal ilyen kerettel természetesennem indulhatsz a Bajnokok Ligájában. A kiindulópontvalahol a megye kettõben van, innen kell felküzdeni asrácokat a csúcsig, a tehetségeket eladni, az értükkapott pénzen Figót, Zidane-t, Giggset venni, és sor-ban besöpörni az összes megnyerhetõ trófeát. Ná-lam ez a menü nagyon talált, és gyanítom, hogy nem

fogja hidegen hagyni a megszállott játékosokat sem.A többi menüpont a FIFÁ-ból ismerõs lehet, csa-

patmenedzser opció, beállítások (itt feltétlen állítsdát a gombkiosztást, mivel a játék a PS2-es analóg irá-nyítóra lett tervezve), és egyfajta „editor”, ahol né-hány alapdolgot változtathatsz meg (például stadi-onneveket, csapatszíneket, mezszámokat és egyebe-ket). Eddig egy szimpla FIFA-klónnak tûnik a játék.Azonban kezdj csak egy barátságos meccset, és dõljhátra! Néhány percig nem lesz egyéb dolgod, csakgyönyörködni a gyönyörû grafikában. Pontosan olyanminden, mint mondjuk egy BL-meccs elején. Képek a

játékoskijáróból, aztán a csapatfotózás, veszett va-kuvillogás közepette, majd feltûnnek a képernyõn acsapatok taktikái (már csak Hajdú B. Pista hangja hi-ányzik, hogy elmondja, Beckham nem játszhat, mertfodrásznál van). Ezután már csak a bíró sporttársbemutatása van hátra, és kezdõdik az elsõ parti.

Én még ilyen élethû grafikát és fizikai modellezéstfocis játékban nem láttam! A játékosok élethûen megvannak tervezve, a labda pattogása is remek, és amia legjobban tetszett, nem ragad a játékosokhoz abogyó, mint a FIFÁ-ban. Igenis meg kell tanulni átvenniazt a nyüves labdát, majd hajszálpontosan tovább-passzolni, különben, mire kettõt pislogtál, a kapusodfejét csóválva, szomorúan halássza ki a hálóból a bõrt.A gép is kegyetlen intelligens, egy meccsen biztos elsütvagy húsz megelõzõ szerelést, ha esik, ha fúj. Itt jön aképbe a gyakorlás szükségessége, szerencsére ilyenmenüpont is van a játékban. Még van néhány apró-ság, amik rengeteget dobnak a gémen, és jobbá te-szik a FIFA-nál, de azt hiszem, izgalmasabb, ha nemárulok el semmit, és ti fedezitek fel az eltéréseket.

Nálam ez a játék toronymagasan veri a FIFA-t,éppen az apróságok miatt. Nekem jobban bejön, ennyiaz egész, ízlés dolga, ki melyiket tartja jobbnak.

be. Ahhh, teljesen elgémberedtek a tag-jaim. Három elõadást végigülni… A ne-gyedik is biztos jó lett volna, de márnem bírtam mozgás nélkül. Te, ez a csajbárdosos? Egész jól néz ki… Kérdezzükmeg, mirõl tart elõadást! Aztán a szá-mát… Hello, én… izé… jó a blúzod. Szó-val… mirõl fogsz beszélni? Egészségestáplálkozás? Mikor kezdõdik? Dehogy,nincs késõn, persze, hogy beülök. Estejössz a buliba? Nosztalgiabuli, szuperlesz. Naaa, az én kedvemért. Ezzzaz!Menned kell? De kár! Én megnézem azalagsort, ott még úgysem jártam ma.Ez a kiállítás egész jó. Egyszer én is fa-ragtam ilyet a fába. Na, nem királyosat,csak belevéstem a nevem. Remélem,nem szállnak rám a környezetvédõk. APadTV végre csinál valamit. De ezt hol

egész jó volt. Most már mehetünk né-zelõdni? Én a teaházban kezdem, szom-jas vagyok. A grafológushoz is benéz-nék, de ott úgyis ezren várnak. Jaj, ez alötty forró! Nem baj, a hangulat tûrhe-tõ. Szépen berendezték ezt a termet…Mi ez a puffasztott izé? Valami fogyi-kaja? Ja, hogy egészséges. És még ehe-tõ is. Te voltál már az ásványkiállításon?És jó volt? Aha, megnézem én is… Aztmondod, vannak lepkék is? Mekkorák?És hol? Két teremmel arrébb? Persze,menjünk! Aszta’, mekkora! Nézd, milyenszép ez a kék! És mennyi van belõle!Nem semmi… Itt mi van? Termékbemu-tató… Hát, az nem túl izgi… Kapunkingyenfagyit? Nem, kösz, még azértsem ülném végig. Fönn mit látogatha-tunk meg? Grafológia… Nézd ezt a tö-

lehet hallani? Aula? Köszi. Mi, te márhaza akarsz menni? Ne má’…! Nézzükmég meg azt a lányt! Tudod, aki mosttart elõadást. Nyugi, ide fogunk érnieste. Szóval, bejössz velem? Hát, az elõ-adása nem volt egy nagy eresztés, a mi-eink jobbak voltak, de legalább a szá-mát megadta. Na, gyerünk haza. Te mitveszel fel? Semmi retró? Hát, igazábólén sem öltözöm be, de találtam egy tutiszemüveget, a nagyfateré volt. Azt le-het, hogy felveszem. Megtanítasz tvisz-telni? Te sem tudsz? Mindegy, szerin-tem nem mi leszünk az egyedüliek. Kü-lönben is, nem az a lényeg, hogyan tán-colunk, csak érezzük jól magunkat. Na,egész sokan vannak! Még a végén ki-derül, hogy jobban szeretjük a régi ze-nét, mint az újat. Limbó-limbó, limbó-láz… Neee, ne legyen még vége! Tudom, „DIÁKBIOLÓGUS…” Ó 4

Az elõadások izgalmai közben

CSIZSEK ÁDÁM ÉS NAGY TAMÁS KÉPRIPORTJA

SZÖVEG: B. B., KÉPEK FORRÁSA: INTERNET