szilajcsiko2010-35

A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA

honlap: http://szi lajcsiko.hu

FõszerkesztõVarga Domokos Gyö[email protected]

Fõszerkesztõ-helyettesVerzár É[email protected]

LaptervTóth Zoltán

Grafikai elõkészítés, tördelésFentor Katalin, Juhász Anna

RajzDezsõ Ili, Szikla Krisztina

FotóBogdándy György (Bogdy),F. Szabó Kata, Fucskó Miklós,Herner Adrienn, Jókuti Tamás,Koczka Kata, Náray Zsuzsa,Szamosvári Zsolt

KarikatúraGomba

Hirdetési mellékletKucsara Pál, Szikla Krisztina

OlvasószerkesztésBuvári Márta, Koczka Kata,Maleczki József, Román János,Szentandrási Erzsébet,H. Tóth Tibor, Verzár Éva

KorrektúraBódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin,Megyeriné Nagy Magdolna,Zsengellér Annamária

InformatikaFüzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás

A szerkesztõség címe1153 Budapest, Pázmány Péter út 29–33.

Szerkesztõségi titkárságMuzsnay Terézia Telefon: 06 1 359 [email protected]

Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32.e-cím: [email protected]

Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06 1 201 7083

SajtókapcsolatMSz Sajtószolgálat: [email protected] Magyarok Szövetsége honlapja:http://www.magyarokszovetsege.huSzövetség Televízió:http://www.szovetsegtv.huISSN 2061-7011 (nyomtatott változat)ISSN 2061-702X (világhálós változat)

Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó

Kapható az Anima könyvkereskedés boltjaiban.

Megjelenik hetente

1. évfo lyam 35. szám 2010. október 21. 3

Tisztelt Olvasó!Antall József – megboldogult miniszterelnökünk – Péter nevû fiával szaladtunk ösz-sze jó pár évvel ezelõtt a két Mammut között. Ott éppen ötvenhat csepelteherautós,pobedás, szürkeegyenruhás díszleteit csodálhattuk volna október 23. elõestéjén. Ak-kortájt éppen nem ütlegelték, lövöldözték a jónépet, ez csak késõbb jött divatba,ezért semmi akadálya nem volt annak, hogy nagyokat bólogassunk. Péter meg is tet-te. Tetszett neki, hogy október 23-a ilyen fontos lett az állami vezetõknek. Az új rend-szernek. Az amúgy éppen kékvörösök vezette demokráciának. Hogy ötvenhat im-már számukra is kikerülhetetlen. Hogy kénytelenek fejet hajtani. És sehogy sem ér-tette, miért borult el az én tekintetem. Hogy miért a díszlet, a cirkusz szó jut eszem-be a kellékek láttán. Miért nem inkább a megbékélés, a jó szándék?

Nem tehettem róla. A zsigereimben volt: megbocsátani mindenkinek, aki bánja bû-neit. És senkinek, aki a hazudik. Márpedig: minél pompásabbra sikeredett a díszlet,annál ordítóbb volt a hazugság. A múlt gyarlósága a múlt vesztesége. A ma hazug-sága: a jövõ vesztesége. Ötvenhat emlékébõl, iszonytató mennyiségû emberi tragé-diáiból elkészítették a maguk hivalkodó díszelõadását. Tudjuk, mi lett a vége.

Ha már tudjuk egyáltalán.Budaházy György szabadságharcost a magyar bíróság egy év szabadságvesztésre

ítélte – mégha a végrehajtást (három évre) felfüggesztette is. Budaházy a hétpróbásország- és nemzetrontók ellen merészelt szólni. Másfél évig tartották elõzetesben. Agyilkos iszapár fõ felelõsét viszont a magyar bíróság nem tartotta szükségesnek benttartani.

Mit mondhatnék gyermekeimnek, gyermekeinknek? Szabó Rékának például, ki-nek szép történetét egyik júliusi számunkban közöltük, s õ akkor volt 12 éves. Ami-kor pedig az alábbi verset írta, még a tízet sem érte el. Van értelme emlékezni? Vanértelme szabadságharcosnak lenni? Lesz értelme?

Hadd nyugtassalak meg, kedves Réka! Másoknak lehet, hogy van más választásuk,de nekünk valójában nincsen.

Varga Domokos György

Szilaj Csikó-megrendelésTelefonon: 06 1 359 9155

Levélben: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. E-mailben: [email protected]

Számlaszám (elõfizetési díj és adomány küldéséhez):Magyarok Szövetsége Egyesület 64700076-30100471

Megjegyzés: a lap világhálós változata ingyenesen olvasható,adományokat azonban – fennmaradása érdekében – szívesen fogadunk.

Elõfizetem a Szilaj Csikó címû hetilapot

negyed évre 3000 Ft, fél évre 6000 Ft, egy évre 12 000 Ft 1 példánybannegyed évre 2400 Ft, fél évre 4800 Ft, egy évre 9 600 Ft 2 v. több pld.-ban/db

(Külföldi elõfizetés esetén a postaköltséget felszámítjuk!)

KÉZBESÍTÉSI ÉS ÉRTESÍTÉSI CÍM

Név: ......................................................................................................................................................Cím: ......................................................................................................................................................E-mail: .....................................................................................Tel.: ....................................................

Emlékezz,Emlékezz, magyar!Rájuk, kik értünk haltak.Emlékezz, emlékezz!S kiálts az égre,Emlékezzünk mindigDrága életükre!Fel, magyar nép!Harcolj hazádért!

Senki lettél, s most nagy leszel. –Van szíved,S te is jól tudod, Mi voltál, az leszel.Csak emlékezz!Emlékezz rájuk, Te drága népem!

Szabó RékaMiskolc, 2007. október 23.

Október 23-a, ahogy én látom

Emlékezz!

Helyesbítés. Múlt heti számunkban, a Korona Vagyonkezelõ Szövetkezet közgyûlésérõl szólóbeszámolónkban Dr. Pataky Antalt írtunk Dr. Novotny László helyett. Az érintettektõl elnézéstkérünk. (a szerk.)

4

1956 Nem szabad felejteni!

Volt egyszer egyHegedõs Hegedûs László

Ez a tiszta lelkû, tiszta tekintetû emberazóta meghalt. 1996 októberében készí-tettem vele egy nagyobb interjút a De-mokratának, 1956 negyvenedik évfordu-lójának „megünneplésére” készülõdve.Hegedûs László – mert õ ez a tiszta lelkûés tiszta tekintetû ember – a forradalom-ban játszott szerepéért életfogytiglant ka-pott, s hat évet le is ült. 1936-ban szüle-tett, ezért hát könnyû kiszámolni: „fõben-járó bûne” elkövetésekor éppen húsz-éves volt. Amikor elítélték, alig több.2007-ben, amikor egy gyógyíthatatlanbetegség jegyében innen mennie kellett,éppen átlépte a hetvenet.

Hegedûs László prófétai tisztánlátássalecsetelte négy évvel a „rendszerváltás”után, milyen tragédia leselkedik a ma-gyar nemzetre. Holott 1990 fordulójánmég õ volt a legboldogabb ember.

„A zárkaközösségünknek én tartottammeg az elsõ találkozóját 1990-ben, ami-kor Göncz Árpádot ideiglenes köztársa-sági elnöknek jelölték. Az elsõ nagy rab-találkozó volt az országban. Itt, a kertbengyûltünk össze. A rendezésben részt vetta Történelmi Igazságtételi Bizottság.Göncz Árpádon kívül eljött VásárhelyiMiklós, Litván György… Hatalmas jó-kedv kerekedett, a Tér Színház színdara-bot játszott. Nagyszerûen éreztük ma-gunkat. Az volt talán az a pillanat, ami-kor úgy éreztem, most érkezett el a fel-szabadulás. Boldogok voltunk mindany-nyian. Reménykedve néztünk az elkö-vetkezendõ évek felé. Túl voltunk NagyImre és a többi ötvenhatos mártír teme-tésén. Büszkén, hogy talán beérik ötven-hat, boldogan, hogy látjuk egymást ésmég élünk. S én büszkén attól a tudattól,hogy sohasem tagadtam meg ötvenhatot,a legnehezebb helyzetekben sem. Sohanem tudták kicsalni belõlem azt a szót,hogy ellenforradalom. És ahogy kitárult

elõttünk a tér, kitárult elõttünk a jövõ le-hetõsége is. Nem az, hogy itt most az öt-venhatosok fognak uralkodni. Hanemaz, hogy végre igazság tétetik.”

Ennek a tiszta tekintetû embernek az-tán meg kellett érnie, hogy barátját, rab-társát, „demokráciánk” elsõ elnökét – nomeg a rendszerváltoztatók tekintélyeshadát – a régi-új elvtársak a maguk ké-pére formálták. Meg kellett érnie, hogyGöncz Árpád riadtan azt képtelenségetrebegje fülébe, hogy Antall Jóska kami-onnal akarta elüttetni õt – mármintGönczöt. Errõl nem ejtett szót beszélge-tésünk során, csak bizalmasan közölte.Szólt viszont arról, hogy miért nem sza-bad felejteni. A Szilaj Csikóban közölnikívánjuk a késõbbiekben az egész, habárterjedelmes, de roppant tanulságos inter-jút – ezért most csak egyetlen részt emel-nék még ide:

„…nem arról van szó, hogy e két párt[az MSZP és az SZDSZ] uralkodna itt[1996-ban]. Hanem az az apparatcsik gar-nitúra, amelyik az elmúlt negyven évbenis uralkodott. Ugyanazok vagy a fiaik. Akádári adminisztráció gyakorlatilag visz-szatért. Harmadosztályú egykori párttit-károk kerültek állami funkcióba. […]Végeredményben az folyik, hogy a pri-vatizációt és más lehetõségeket kiaknáz-va igyekeznek biztosítani maguknak aztaz anyagi bázist, amelyek révén helyet-tesíthetõk a szuronyok.”

Mondom, visszatérünk még minderre.Most, október 23-ra készülõdvén, immára költõ Hegedõshöz fordulok – mert eza szeretetre méltó ember a költéshez ma-gára öltötte „õ”-betûs lélekpalástját.

Ez a tiszta lelkû, tiszta szavú emberbent, a gyûjtõben is, kint, a szabadságfogságában is versgyönyszemeket te-remtett. Hol nagyobbakat, hol kisebbe-ket. A gyöngy attól még gyöngy, hogya szellemi táplálóláncunk szívesebbentálal elénk moslékot. Ha egyszer úgyismegesszük. Az igazgyöngy viszont ak-kor is igaz marad, ha kevesen csodál-ják.

A többit mondják el a költemények, azõ magasságukba úgysem érhetek fel.


Ünnepi készülõdés

Akkor este gyertya égett minden ház ablakában,akkor este lázban égett minden ember,akkor este kicsapott medrébõl a tenger, akkor este virágok nyíltak az égen, akkor este csodák lüktettek a vajúdó méhben, akkor este megfogant a nagy élmény, akkor este születtem meg én, a húszéveskamasz, mamlasz csecsemõ, akkor este ölelt meg elõször õ,a nõ,a mennyasszony, a szerelem, a test, a lélek, az élet.Akkor este fogant meg a nagy élmény, akkor este születtem meg én, a húszéveskamasz, mamlasz csecsemõ.

Akkor nappal volt, világos, verõfényes nap.Akkor nappal nem történtek csodák, akkor nappal hamvába holt a világ, akkor nappal ágyúcsõben robbantak az álmok, akkor nappal lánctalpakon táncolták a táncot, akkor nappal megmozdult a nagy élmény, akkor nappal születtem meg én, a magányos, a büszke,szürkeférfi,akkor nappal hagyott el õ, a nõ, a mennyasszony, a szerelem, a test, a lélek, az élet.Akkor nappal megmozdult a nagy élmény, akkor nappal születtem meg én, a magányos, a büszke,szürkeférfi.

Sorok négy fiatal munkásra

kivégzésük 25. évfordulójánTiteket, fiúk, enni adtak egy zsáknak.

Titeket, fiúk, megrágtak, kihánytak.

Titeket, fiúk, felmondlak imámnak:

Józsi, Lajos, Gyuri, János

szikrázó függõi hazámnak.

Moha utca, 1983. november 3.

Akkor

Gyûjtõ, jobb I., 1960. május 30.


Magyar idõ

Közös katasztrófavédelmi alapratett javaslatot Tõkés László

Tõkés László EP-alelnök Sajtóirodája az aláb-bi gyorshírt tette közzé 2010. október 13-ánMadeirából: – Az Európai Parlament legna-gyobb frakciója, az Európai Néppárt a napok-ban Madeira szigetén tartja kihelyezett frak-cióülését. A mai napon, 2010. október 13-ánünnepélyes körülmények között átadták aRobert Schuman-díjat. A tavaly Tõkés László-nak ítélt kitüntetést idén Alberto JoaoJardim, Madeira Autonóm Régiójának kor-

mányzója vehette át. Erdélyi képviselõnkgratulált a díjazottnak, és rámutatott: az1976-ban autonóm státust elnyert szigetcso-port fejlõdése a kiemelkedõ példája annak,ahogyan a terhes történelmi örökséget eu-rópai összefogással és segítséggel le lehetküzdeni, és a peremrégióknak számító, fej-lõdésben elmaradt területek sikeres integrá-ciót hajthatnak végre. Madeira Autonóm Ré-giója ma a második legfejlettebb térségePortugáliának, de ugyanígy említhetjük aspanyolországi Katalóniát vagy az olaszor-szági Dél-Tirolt, sorolta az erdélyi képviselõ,és kijelentette: bár a román politikusok kö-rében még manapság is félelmet okoz a te-rületi autonómia kérdése, a fenti példák aztbizonyítják, hogy a posztszovjet térségben,Kelet- és Közép-Európában is ez lehet a jár-ható út a sikeres felzárkóztatás érdekében.

A kihelyezett frakcióülésen egyébként JoséManuel Durao Barrosót, az Európai Bizottság

elnökét is vendégül látták. A bizottsági el-nök elõadásához kapcsolódva Tõkés Lászlóemlékeztette a résztvevõket arra a termé-szeti katasztrófára, ami Madeira szigetét2010 februárjában sújtotta. Amint akkor pél-dás európai összefogással sikerült enyhítenia hirtelen jött esõzések és vihar okozta ká-rokat, ugyanúgy most Magyarország is meg-érdemli az európai figyelmet és szolidari-tást, mondotta az erdélyi képviselõ. Ennekkapcsán felvetõdik egy közös, európai ka-tasztrófavédelmi alap létrehozásának szük-ségessége, mutatott rá Tõkés László.

Barroso EB-elnök válaszában utalt arra,hogy épp Pécsrõl, Európa kulturális fõváro-sából érkezett, ahol találkozott Orbán Vik-tor miniszterelnökkel is. Megismételte:együtt érez a magyarországi vörösiszap-ka-tasztrófa áldozataival, és az Európai Uniósegítséget fog nyújtani a károk helyreállí-tásában.

A vizsgálóbizottság munkájával párhuzamosan a Magya-rok Szövetsége részt vesz a helyszíni kárelhárítási munkálatokban.

A Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján – melyet szak-emberektõl, a környék lakosságától és az üzemben dolgozóktól tudottbeszerezni –, súlyos mulasztásokat állapított meg.

A katasztrófa egyértelmûen emberi mulasztásokra, felelõtlen dönté-sekre vezethetõ vissza.

A felelõtlenség sorából kiemelkedik az a döntés, mely a vörös iszapkezelésének technológiáját megváltoztatta. A privatizációig a vörösiszapból kivonták a nátrium hidroxidot, a lúgot, és szinte vegyszer-mentes víz került a tározó tavakba. Ha a tulajdonosok nem változtat-ják meg e technológiát, és a tömény lúgot – mint korábban – kivon-ják a vörös iszapból, a most bekövetkezett kár töredéke lenne a meg-történtnek.

A technológiaváltással kapcsolatban felmerülõ kérdések:1. Kért-e engedélyt a hatóságoktól a gyár vezetése és a tulajdonos a

technológia megváltoztatásához? 2. Kapott-e engedélyt erre? 3. Ha kért engedélyt, milyen adatokat szolgáltatott a felelõsök köre

a kérelemben, különös tekintettel a kibocsátott vörös iszap lúgtartalmá-ra, PH-értékére, nehézfémtartalmára?

4. Tájékoztatta-e a hatóságokat idegen „beszállítók” ( üveggyár) ve-gyi hulladékainak befogadásáról, azok vegyi összetételérõl?

5. Jelezték-e az ÁNTSZ-nek a súlyos veszélyhelyzet létrejöttét? Tervezéssel kapcsolatos kérdések:1. Készült-e a területrõl talajmechanikai szakvélemény, és a kivitele-

zés során betartották-e annak elõírásait? 2. Készült-e geohidrológiai szakvélemény a felszín alatti vizek feltá-

rására, és azok kezelésére vonatkozóan?

3. A töltésépítéshez felhasználni kívánt kohósalak alkalmassá-gát milyen adatok, szakvélemények alapján állapították meg?

4. Készült-e engedélyezési, kiviteli terv a töltések magasításá-hoz, és lefolytatták-e az ilyenkor elõírt engedélyezési eljárásokat?

Üzemelés, fenntartás, balesetvédelem kérdései:1. Volt-e fenntartási terv, és betartották-e azokat? 2. Biztosítottak-e megfelelõ költséget a tározók biztonságos

üzemeletetéséhez? 3. Miután lúgot bocsátottak a szabadba, felhívták-e a környezõ tele-

pülések lakóinak figyelmét a veszélyforrásra? 4. Védték-e a lakosságot, gyerekeket pl. kerítés, figyelmeztetõ tábla,

biztonsági õrség alkalmazásával? 5. Esetleges balesetek kezelésére tartottak-e fenn külön erre a célra

létrehozott eszközrendszert? 6. Jelentették-e a lúg hatása miatt bekövetkezett üzemi baleseteket? Hatósági feladatokkal kapcsolatos kérdések: 1. Engedélyezték-e, és mely hatóságok az építést? 2. ... a folyamatos töltésmagasítást? 3. ... a lúg kihelyezésével kapcsolatos technológiaváltást? 4. Részt vettek-e a hatóságok a mûszaki átadásokon? 5. Hozzájárultak-e az átadás-átvételhez? 6. Ismerték-e a hatóságok az üzemelés technológiai tervét? 7. Ellenõrzések során készült-e jegyzõkönyv, és betartották-e az ab-

ban foglaltakat? A feltett 22 kérdés egyúttal vádirat a felelõsökkel szemben, mert ha

bármely kérdésre „nem” a válasz, az egyúttal a személyi felelõsséget bi-zonyítja a mulasztóval szemben.

Nekünk, magyaroknak közös felelõsségünk, hogy a honfitársainkatés hazánkat ért katasztrófa felelõseit kiderítsék, és kellõképpen meg-büntessék.

A Magyarok Szövetsége ragaszkodik ahhoz, hogy a károsultak teljesvagyoni kártérítést, a sérültek fájdalomdíjat, a katasztrófában elhunytakhozzátartozói magas kárpótlást kapjanak! Ezeket a költségeket a vétke-sek többmilliárdos vagyonából kell fedezni. A felelõsöket a büntetésitétel legmagasabb fokával kell sújtani, a teljes vagyonelkobzás, mintmellékbüntetés mellett, mert még egy ilyen esemény nem történhet.A Magyarok Szövetsége és a Civil Vizsgálóbizottság ezen lesz.

A Magyarok Szövetsége a kolontári katasztrófa okainak feltá-

rása, a vélhetõen hibás tervezés, kivitelezés, esetleg felületes

hatósági döntések és más mulasztások kivizsgálására Civil

Vizsgálóbizottságot hozott létre. A vizsgálóbizottság tevé-

kenysége kiterjed a felelõsség megállapítására, továbbá a kár-

térítési kötelezettségre is.

A Magyarok SzövetségeCivil Vizsgálóbizottságának jelentése

6

A falu Magyarországon található. Hazánk nyu-gati végein, egy nagyobb kõhajításnyira a híreskõszegi vártól, amelyet Jurisics Miklós 1532-bennem engedett át a töröknek. Életét is adta volnaa várért. 2002. óta kedvenc falum „polgármeste-re” is az életét tette fel, hogy hazánk történelmétúgy mutassa be az ide látogatóknak, hogy – akárészrevétlenül is – minél több ismerettel gazda-godva távozzanak majd a faluból. A falu, melyközvetlenül Velem mellett található, aNovákfalva nevet kapta.

Számos alkalommal jártam már itt, de vissza-térve mindig találtam valami újat. Hol egy jurtát,hol újabb kopjafát, hol díszes székelykaput, holfaragott Szent István-szobrot, hol tulipán-motí-vumokkal díszített uszodát. Amikor dr. KolozsySándor, magyar származású, Ausztráliában élõ,nemzetközi hírû szobrászmûvész barátom jelez-te, hogy tizenöt év múltán ismét hazalátogat, ésmegkért programjainak szervezésére, elsõ hely-színként azonnal Novákfalva jutott eszembe. Amûvész úr Erdélybõl, Kolozsvárról származik,így biztos voltam benne, hogy Novákfalván ki-tûnõen fogja érezni magát. Tudtam róla azt is,hogy a magyarság iránt elkötelezett és elszántankutatja nemcsak eredetünket, de jelenünket ésjövõnket is. Tette ezt éveken át Wass Alberttelegyütt, miután 1956-os szabadságharcoskéntHollandiába, majd onnan 1958-ban Ausztráliábaemigrált. Az Erdélyi Világszövetség társelnökevolt hosszú évekig, így Wass Albert munkatársalett a magyar ügy szolgálatában.

Ugyancsak ezt a munkát végzi a maga eszkö-zeivel Novák Tamás: fõállásban üzletember,

egyébként a Magyarok Világszövetségének osz-lopos és aktív tagja. Õ is a magyar ügyet szol-gálja az év 365 napján. Amikor nem üzleti ügye-it intézi, akkor vagy faluját igazgatja, vagykönyvtárakban és néprajzi gyûjteményekbenkutat, vagy éppen a Hármas-halmot, kézmûves-házat, jurtát, esetleg újabb szobor helyét tervez-geti.

Mivel a falunak nincs polgármestere, a veze-tõi tisztséget az alapító, Novák Tamás látja el.Ugyan itt nem vásárolható sem ház, sem telek,mégis minden megtalálható, ami bármelyklasszikus értelemben vett falut élhetõbbé tehet-ne, ha lenne rá akarat. Mert a pénz nem min-den, és minden nem lehet csak a pénz. Ez a fa-lu üdülõfaluként mûködik, de – szó szerint –minden fûszál tanít. Mire? Elsõsorban a hagyo-mányok tiszteletére. Történelmünk és õsi kultú-ránk elevenedik meg, ahogy körbejárjuk a szûkutcácskákat, a falu tereit. De akkor is, ha csakbeülünk egy kávéra az étterembe, vagy éppena kemencék mellé a kertbe, vagy akár a tornácraa kalotaszegi festett asztalokhoz.

Két, ízig-vérig magyar ember találkozottNovákfalván. Közös érdeklõdésre számot tartótémában nem volt hiány a hosszúra nyúlt beszél-getés során. A magyarság ügye az itthon élõk-nek és a külföldön élõ honfitársainknak egy-aránt fontos kell legyen; közös felelõsségük vana hazai, de a külföldi magyar szervezeteknek isabban, hogy a valós, hiteles magyar történelmetoktassák iskoláinkban és terjesszék a nagyvilág-ban. A finnugor eredetelmélet megbukott, ahonfoglalást hazajövetelnek lehet csak tekinte-ni, Trianonnal kapcsolatban folytatni kell az is-meretterjesztést minden hazai és nemzetközi fó-rumon, valamint az 1956-os szabadságharc te-kintetében sincs még minden a helyére téve.Rengeteg munka van még, és mindehhez végrepolitikai akaratnak is kell(ene) lennie. Azonban

azzal vagy a nélkül is haladni kell tovább a meg-kezdett úton. Amire leginkább szükség vanmost, az a nemzeti összefogás megteremtése,mert a magyar nemzetet minden lehetséges esz-közzel és módszerrel megosztották az utóbbiévekben, s nem két részre, hanem többszörö-sen. A magyar jövõ érdekében ezen folyamato-kat vissza kell fordítani. Dr. Kolozsy Sándor el-mesélte Kolozsvárott tett látogatását. Mint szob-rászmûvész, különösen a Mátyás-szobor restau-rálása iránt fejezte ki aggodalmát és kérte, hogya Magyarok Világszövetsége kísérje figyelemmela munkálatokat, mert neki erre Ausztráliábólkorlátozottak a lehetõségei.

A beszélgetés – a technikának köszönhetõen– a világhálón folytatódik majd. Mert afelõl sem-mi kétségem sincs, hogy maradt még téma bõ-ven és az elköszönés nem a végsõ búcsút jelen-tette. A magam részérõl annyit tudok már csakhozzátenni, hogy bátran ajánlom mindenkinekNovákfalva mielõbbi megtekintését, mert a falutélre álomba merül és bezárja kapuit. (kmsz)

Vigyázó szemetekMátyásra vessétek…2002-ben találtam rá egy olyan falura, amely akkor sem és azóta sem talál-ható meg egyetlen térképen, egyetlen autós atlaszban sem. Sõt, még a GPSkoordináták sem ismerik. Mindennek ellenére létezik, él, fejlõdik és üzen.

A moldvai csángók falvaiban még ma is elképzelhetetlen, hogy két ember szó nélkülmenjen el egymás mellett. Ha többet nem is, két mondatot biztosan váltanak egy-mással a találkozók, megtudakolva, ki merre, mi járatban indult, vagy honnan érke-zett haza. A legudvariasabb megszólítás, ha „keresztanyának”, vagy „keresztapának”nevezzük beszélgetõtársunkat, függetlenül attól, van-e köztünk bármiféle rokoni kap-csolat, vagy egyáltalán ismerjük-e egymást.

Ezekben a közösségekben még jelen van az egymásra figyelés, az együvé tartozásérzése.

Figyeljünk mi is erre az elárvult népcsoportra, érezzék, hogy nincsenek egyedül, hoz-zánk tartoznak! Adjuk meg a lehetõséget a csángó gyermekeknek, hogy magyarul ta-nulhassanak, hogy megismerhessék a magyarság értékeit szerte a Kárpát-medencében!

Ehhez Önöknek nem kell semmi mást tenniük, mint elvállalni egy moldvai csán-gó magyar kisgyermek jelképes keresztszülõségét. Legyen Ön is Keresztapa, Kereszt-anya! Váljon családtagjává a moldvai csángó-magyar közösségünknek!

Moldvában gyakorlatilag soha sem volt magyar nyelvû oktatás (az 1950-es évekbenindított magyar oktatást néhány év alatt elsöpörte a történelem…), csupán 2000-ben sikerült elindítani a ma is mûködõ magyar anyanyelvi oktatási programot, amely-nek keretében ma már 21 településen van lehetõsége a gyerekeknek õseik nyelvét ta-nulni.

A keresztszülõség vállalásával, évi 40 000 Ft befizetésével Ön biztosítja egy általá-nos iskolás korú gyermek anyanyelvi oktatását. Ebbõl az összegbõl tudjuk fedezni a ta-nári fizetéseket, az oktatási helyszín fenntartását (tanszerek, taneszközök, tûzifa stb.).

Moldvában nincs magyar tannyelvû oktatás, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsé-ge a gyermekek 14 éves koráig tudja megszervezni a magyar oktatást szülõfalujuk-ban, iskolán kívüli foglalkozások keretében és állami iskolai keretek között is, heti 3órában.

Szerencsére évrõl-évre sok csángó diák megy magyar középiskolába továbbtanul-ni, õket Csíkszeredába irányítjuk. Ha közülük szeretne támogatni valakit, az évi támo-gatás összege 150 000 Ft (napi három étkezés, kollégiumi költség, nevelõk, felzárkóz-tató tanárok bére).

A keresztszülõs kapcsolat azonban messze túlmutat ezeken az összegeken. A gyer-mekkel történõ személyes kapcsolattartás (levelezés) során Ön betekinthet a csángó-ság életébe, barátságok alakulhatnak ki, nyomon követheti fogadott keresztgyermekefejlõdését. Számos keresztszülõ tett már látogatást moldvai pártfogoltjánál, mindany-nyian felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértek haza és mindannyian megfogad-ták: még visszajönnek. Tapasztalja meg, milyen jó adni, milyen jó örömet szerezni!

Legyen Ön is Keresztapa, Keresztanya!Jelentkezzen keresztszülõnek a [email protected] e-mail címen!Nevünk: Moldvai Csángómagyarok SzövetségeCímünk: 600069, Bákó, OP. 1, CP. 124 (postafiók)Telefon: 00 40 234 543 886, 00 40 76 657 5630E-mail: [email protected]://www.csango.ro/index.php?page=legyen-oen-is.

Legyen Ön is Keresztapa, Keresztanya!

Magyar idõ


Az alábbi írás már megjelent Romániában, a Népújság október5-i számában. De nem abban a rovatban és nem úgy, ahogyana szerzõ szerette volna. Elmaradt a „lakatos” fénykép, és kima-radt a legfontosabb dolog: a régi diákok várják és elvárják azalma matertõl az aranydiplomát. A cikk szerzõje (a romániaiírószövetség tagja) ezt írta a Szilaj Csikó munkatársának: „Ezekután úgy határoztam, elfogadom az ajánlatodat, hogy beküld-jed a Magyarok Szövetsége hetilapjához, a Szilaj Csikóba.” Lapunkban teljes terjedelmében olvashatják a cikket, és láthat-ják a „lakatos” fotót.

Az ember, ha öregszik, már nem olyan lobbanékony, mintpéldául ’56-ban, harmadéves egyetemista korában. Nem nyil-vánít véleményt azonnal. De hajlamos napokig, sõt hetekig el-meditálni a megtörtént dolgok felett. Aztán végül is – nem ta-gadhatja meg végleg ifjúkori önmagát – mégis csak kimondja,mit nem talált rendjén valónak a „szülõi nagyházban”, az almamaterben.

Nem titok, a Marosvásárhelyi Orvosi és GyógyszerészetiEgyetemrõl van szó. Ennek az akkoriban Intézetnek csúfolt –de teljesen magyar nyelven tanító intézménynek az 1960-banvégzett hallgatói tartották ötvenéves aranydiploma-osztó talál-kozójukat 2010. szeptember 11-én, a mostanában színesre re-novált egykori kadétiskola dísztermében 10-tõl 12 óráig. Ilyenpontos órarendszerûen, ahogy fegyelmezett diákokhoz illik.

Teremfoglalás elõzõ év decemberében, bérleti díj kifizetésemárciusban. Utolsó ellenõrzés, hogy minden rendben van-e,egy héttel a találkozó elõtt. Akkor a takarításért felelõs alkal-mazott a kérvényen ellenõrzi az idõpontokat – és kiderül, hogy12 órától már egy másik, ugyancsak ragaszkodó természetû év-folyamnak adták ki bérbe a dísztermet. Idõpont: piros kijelzõ-vel hangsúlyozva, nemkülönben a hangosító berendezés bér-lete is – majd jön a domnu Petrica, és bekapcsolja.

Ilyen pontos szervezési elõkészületek után már fél tíz tájbanmegérkezik az egyetem elé 77, ötvenéves orvosi praxisban töb-bé-kevésbé meggyötört, öreg ember. Ezt nevén kell nevezniakkor is, ha fáj az öreg jelzõ. Jönnek ünneplõbe öltözött lélek-kel – fényesre suvickolt cipõvel, friss, tupírozott frizurával,hogy többnek hasson az a pár szál õsz vagy festett haj – meg-jöttek leróni tiszteletüket az õket oktató intézmény elõtt, meg-köszönni a hamuba sült pogácsát, mely mind mostanig kitar-tott, és megkeresni a valaha volt fiatalság nyomait. Némelyikegy-egy sétapálcával is kiegészíti azeleganciáját – nem egészen oktalanul,egy idõ óta kicsit nehezebben jár…

És akkor ott áll a gondolatban sok-szor idealizált alma mater fõkapujánál,azon pedig egy böhöm nagy lakat! Dea hátsó autóbehajtó úton végül is el le-het vergõdni a díszteremig. Rajtuk nemolyan könnyû kifogni, itthon vannak,ismerik a járást… A szervezõk rohan-gálnak. A kapus kereken megtagadja alakat kinyitását, a rektor úr határozottparancsára hivatkozva, miszerintszombaton és vasárnap az egyetem fõ-kapujának zárva kell maradnia! A te-remben sem hangosító berendezés,sem domnu Petrica, aki még a telefontsem hajlandó felvenni.

Nincs idõ tovább intézkedni, a talál-kozót meg kell kezdeni, mert 12-kormár itt a „váltás”. Õk is kifizették a bér-letet, akárcsak mi, joguk van bejönni.

Az a két óra együttlét elfelejteti az

odasántikálás gyötrelmeit. Még élõ tanáraink megtisztelnek je-lenlétükkel. Dr. Gyergyay Ferenc professzor úr Németország-ból utazik ide erre az alkalomra, 88 évesen. Az egyetem jelen-legi vezetõségét dr. Nagy Õrs prorektor úr képviselte, aki egészéjjel utazik, hogy ezen az eseményen, ha kissé megkésve is,de jelen lehessen. Köszönjük valamennyiüknek!

Az aranydiplomák átvétele után elmondott megindítóan szépünnepi beszédeket (melyet dr. Szász István Tas és dr. KissAndrás intézett a hallgatósághoz), valamint tanáraink kedvesbölcs szavait – sajnos – nem mindenki értette meg. A korralminden – így hallásunk is – romlik, csak erkölcsünk javul. Na-gyon kellett volna az a hangosító berendezés!

Fegyelmezett banda vagyunk. Mindenki rövidre fogta a mon-dandóját, pontos idõben befejeztük az ünnepséget. Az ajtóbanmár türelmetlenül ott toporogtak az utánunk következõk.

Szép volt! Igazi erõt adó szép. Csak nem hiányzik a finom,jó hangulatú bankett után az a keserû szájíz, amit a lakat és ahangosító hiánya okozott. Hiszen még be sem rúgott senki, ami korunkban már óvatosabban duhajkodunk… Próbálom el-hessenteni a rossz gondolatot, mint a szemtelen piaci legyet,de újra és újra visszatér.

Mert eszembe jut, hogy a 45 éves találkozó alkalmával isugyanezt játszottuk, ugyanitt és ugyanígy! Lakat volt és hango-sítás nem – pedig akkor is fizettünk a teremért és hangosítá-sért, mint a katonatiszt. Csak akkor öt évvel fiatalabban mégfrissen futottuk be a távot a hátsó kapu és második emelet kö-zött, és akkor még majdnem mindenki jól hallott, és a szóno-kok hangja is ércesebben csengett. Hát nem tûnt ennyire bán-tónak ez a bánásmód.

Pedig ha végiggondolja az ember, ez már akkor is azt jelen-tette, amit ma: a régen végzett diák persona non grata a maiegyetem mai vezetõsége szemében. Az alma mater nem várjatárt kapukkal és nyitott szívvel a hozzá visszalátogató vén di-ákjait. Nem akarja látni, hogy mi, az általa nevelt orvos gyer-mekemberek jól sáfárkodtunk-e a ránk bízott tudáskinccsel éserkölcsi útravalóval. Igyekszik úgy tenni, mintha nem is létez-tünk volna. Eltékozolná mindazt az értéket, amit egykor útjá-ra engedett.

Ennek ellenére mi úgy ragaszkodunk ehhez a tékozló szü-lõhöz, mint a bibliai apa a tékozló fiához. Feltétel nélkül visz-szajárunk hozzá, csináltatunk magunknak aranydiplomát a va-

lódiak mintájára, amit a jobb világokjobb egyetemein az ötven éve végzet-tek az egyetemtõl kapnak ajándékba –nem várjuk el az ilyenkor szokásosaranygyûrû ajándékot sem… sõt, miajándékozzuk meg egyetemünket egyvisszaemlékezõ ünnepi könyvvel, éspróbálunk a Miatyánk szellemébenmegbocsátani. Hiszen mi sokaknak vi-lágítottunk!

Ezt sem tettem volna szóvá az évfo-lyam nevében, ha nem ragaszkodnánkegy normális egyetem normális hagyo-mányaihoz. Ha nem remélnénk, hogylegalább az utánunk jövõ generációkeljuthatnak odáig, hogy valóban azegyetem csináltasson nekik aranydip-lomát, és köszönje meg volt diákjainakaz ötvenéves munkát és hûséget, és nezárja be elõttük a kapuját. Nem hiszem,hogy túlzott elvárásaink lennének.

Bárányi László Ildikó

A tékozló szülõ példabeszédeKései vén zsörtölõdés egy 50 éves egyetemi találkozó ürügyén.

Fotó: Dr. Csegezy Etelka

8

Gazdálkodó

– A hírek szerint, miután átvették a minisztérium épületét, a munkásmoz-galmi idõkbõl itt maradt 194 mûtárgyat találtak. Most jött el a valódi és tel-jes rendszerváltozás ideje?

– Remélem, hogy igen. Amikor kollégáim szóltak, hogy rengeteg Lenin-szoborra és munkásmozgalmi témájú festményre bukkantak, nekem is az ju-tott eszembe, hogy mindez szimbolikusan is értelmezhetõ. A kétharmadosfelhatalmazás a jelek szerint minden tekintetben elegendõ ahhoz, hogy azország szakítson a szocializmussal és annak minden hagyatékával.

– A kétharmad viszont csak akkor elég, ha egység van. Az utóbbi hetek-ben balliberális médiumok azt sejtették, hogy vannak ellentétek a kormá-nyon belül, leginkább Matolcsy György és Varga Mihály között. Netán az újminisztériumi struktúrában, amiben feleannyi tárca van, mint korábban,akadnak még tisztázatlan feladatkörök?

– Ami a szerkezet átalakítását illeti, az elsõ száz nap többek között való-ban arról szólt, hogy a tárcák minden egyes apró kérdésben tisztázták, me-lyik terület kihez tartozik, de mostanra teljesen letisztult a kép, és ebbõl nincsis semmilyen probléma. A költségvetési vita során nem is engedhetnénk megilyen típusú feszültségeket, s megnyugtathatok mindenkit, nem is lesznekebbõl problémák. És hogy a vitákkal kapcsolatos kérdést se kerüljem ki:szakmai jellegû véleménykülönbségek természetesen vannak, nem is lenneegészséges, ha egy személy megmondaná, mit kell csinálni, a többiek megcsendben végrehajtanák az utasítást. Ha egy-egy kérdésben nem lenne módeszmecserékre, minek tartanánk kormányüléseket? Amennyiben felmerülegy vitás kérdés, akkor mindenkit meghallgatunk, megtaláljuk a közös ne-vezõt és megyünk tovább. Egy demokráciában ez így helyénvaló. Ezt sem-miképpen sem kell felnagyítani, személyeskedõ veszekedésként beállítani,mert ilyesmirõl szó sincs, nincsenek törésvonalak a kormányban.

– Tehát azt mondja, a Fidesz és a kormány egységes, nincsenek hatalmiharcok?

– Pontosan. A minisztériumi struktúra átalakítása egyébként többek kö-zött éppen azért volt hasznos, mert így a kormány felesleges vitákat spórolmeg. Az ugyanis természetes dolog, hogy mindenkinek a saját területe a leg-kedvesebb, így aztán elõfordul, hogy mondjuk a költségvetés megalkotása-kor rokon területek küzdenek egymással több pénzért: például a szociálisminisztérium az egészségügyivel, vagy az oktatási terület az ifjúságival. Deha ezek az egymással egyébként összekapcsolódó szakpolitikai területek egytárcához tartoznak, akkor házon belül meg lehet oldani a kérdést, s a kor-mányüléseken ilyen torzsalkodások már nincsenek. A tapasztalatok azt mu-tatják, hogy a rendszer már olajozottan mûködik. Persze az igazi erõpróbaa költségvetési vita lesz, ám én ezzel kapcsolatban is optimista vagyok.

– Hozzákezdtek a közigazgatási rendszer átalakításához is, s az már ki-derült, a megyékben is kormányhivatalok alakulnak, a megyei jogú váro-sokban pedig úgynevezett kormányablakok. Ezeknek mi lesz a gyakorlatifeladatuk?

– A kormányhivatalok már létezõ hivatalok átalakulásával jönnek létre.Talán a mûködésük kevésbé látványos az állampolgárok számára, de azeredmény reményeim szerint az lesz. A cél ugyanis az, hogy egyszerûbb ésmindenki számára átláthatóbb legyen a rendszer. Míg eddig ugyanis har-minchárom dekoncentrált szerv volt megyei szinten, most ezekbõl tizenöt-öt egyetlen kormányhivatalba integrálunk. Az igazi jelentõsége az átalakítás-nak egyébként az, hogy a megyei jogú városokban mûködõ kormányabla-kok, vagyis integrált ügyfélszolgálati irodák által megvalósulhasson, haté-konnyá válhasson a megígért egyablakos ügyintézés. Január elsejétõl mégcsak a leggyakoribb ügycsoportokat lehet majd egyetlen helyen elintézni,késõbb folyamatosan szeretnénk bõvíteni a kört. Ennek a hatása pedig azlesz, hogy kevesebbet kell utazni az ügyintézéshez, egyszerûbb lesz megta-lálni az ügyintézõt, és kevesebb idõ is szükségeltetik majd mindehhez, minta korábbi rendszerben. Összességében azt várom, hogy az állammal valókapcsolattartás mindenki számára gyorsabb, hatékonyabb ésstresszmentesebb is lesz.

– Nagy visszhangot kapott, amikor a közelmúltban Kötcsén azt mondta,felmerült a járások visszaállítása is. Ez szintén az egyszerûsítést szolgálná?

– Igen. Mi úgy gondoljuk, egy állam akkor olcsó és hatékony, ha polgá-rai számára könnyen megközelíthetõ, és az ügyintézés minél kevesebb idõ-be telik. Ekkor ugyanis a polgár kevesebbet foglalkozhat a hivatalba járás-sal, vagyis egyetlen problémája megoldásához nem kell akár többnapnyi sza-badságot kivennie. Ezért kell létrehozni olyan pontokat, ahol az emberekmég könnyebben, még gyorsabban tudják intézni ügyeiket. Aki falun lakik,annak nem mindegy, hogy a közeli városba kell elutaznia, vagy a megye-székhelyre.

– Arról lehetett olvasni, hogy csökkentik a köztisztviselõk számát, ugyan-

akkor a közelmúltban tartottak egy rendezvényt, ahol fiatal diplomásokkalismertették meg a köztisztviselõi pályát. Nincs ebben ellentmondás?

– Nincs, mert semmiféle döntés nem született arról, hogy kevesebb kor-mánytisztviselõ legyen a jövõben. Alaposan meg kell fontolni egy ilyen lé-pést, hiszen ha lényegesen csökkentjük a létszámot, akkor azt is vállalnunkkell, hogy esetleg az állam kevesebb feladatot tud ellátni. A struktúra átszer-vezése folyamán a körülbelüli létszám is eldõl. Ma a minisztériumokban kö-rülbelül hatezer ember dolgozik, míg az összes köztisztviselõ száma mint-egy hatvanötezer fõ, vagyis a minisztériumi létszám például jelenleg kifeje-zetten alacsonynak mondható. Az pedig, hogy nyitunk a fiatalok elõtt, ter-mészetes folyamat, hiszen véleményem szerint fontos, hogy legyen jó, kép-zett és gyakorlattal rendelkezõ utánpótlás.

– Az ellenzék és egyes szakmai szervezetek kifogásolták, hogy a jövõbenkönnyebben el lehet majd küldeni a köztisztviselõket, hiszen a felmondásiidõ két hónapra csökken, a két hónapon túli végkielégítéseket pedig magasadó sújtja. Miért döntöttek így?

– Rendet kellett csinálni a közigazgatásban, eddig ugyanis csak alkalmat-lanság esetén lehetett elbocsátani köztisztviselõket. Több más mellett ez isaz oka volt annak, hogy a közigazgatás általános vélemény szerint rosszulmûködött. Nem volt meg ugyanis az eszköz ahhoz, hogy a minõségi krité-riumokat alkalmazni lehessen. Ezután ha valaki rossz munkát végez, magya-rul pazarolja az adófizetõk pénzét, az elöljárója elküldheti. Hallok olyan vá-dakat is, hogy így akarjuk behozni a saját embereinket. Nos, ez azért érde-kes, mert a szocialisták egészen eddig arról beszéltek, hogy az igazságszol-gáltatásban és a közigazgatásban a Fidesz emberei ülnek... Ezek szerint mosta fideszeseket cseréljük fideszesekre? Lehet, hogy az MSZP politikusainakfurcsa, de vannak olyan területek, ahol nem az ideológiai beállítottság szá-mít, hanem az elvégzett munka minõsége, mi ezt az irányelvet szeretnénkérvényesíteni.

– Lassan idõszerû a jövõ évi költségvetés sarokszámainak nyilvánossá té-tele. Az ország mostani helyzetében alkalmazhatóak azok a gazdaságpoli-tikai elképzelések, amelyekrõl az elmúlt években a Fidesz beszélt?

– Azt gondolom, igen. Amikor bejelentettük, hogy nem kívánjuk megújí-tani a Valutaalappal kötött hitelszerzõdést, olyan vélemények láttak napvilá-got, hogy a magyar gazdaság hamarosan össze fog omlani. Amikor közöl-tük, hogy bevezetjük a bankadót, azt jósolták, ez nem lesz mûködõképes.Nos, ha ma megnézzük, a gazdaság nem omlott össze, a bankadó is alkal-mazhatónak bizonyult, sõt egyre több ország gondolkodik a bevezetésén.Ami a költségvetést illeti, itt is hallani olyan hangokat, hogy nem fog össze-állni a jövõ évi büdzsé. Mi ugyanakkor arra készülünk, hogy egy szigorú, fe-gyelmezett, de olyan költségvetése lesz az országnak, amely megnyitja a le-hetõséget a gazdasági növekedés elõtt.

– A szigorúság megszorítást jelent?– Egyáltalán nem. Sõt, határozottan kimondhatjuk: Magyarország számá-

ra a válságból való kilábalás útja nem a megszorításon, hanem a bõvülésenkeresztül vezet. A kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása, a munka-helyteremtés; ezek nagyon fontos célok. De ahhoz, hogy sikeresek legyünk,minden szakpolitikai területnek együtt kell dolgoznia. Az állam azért legyenhatékony, hogy ezzel a gazdasági növekedést segítse. A jogszabályok azértis legyenek stabilak, hogy ezzel is vonzóvá tegyék az üzleti környezetet.Olyan költségvetést kell kidolgozni, amely kiszámíthatósága és hitelességerévén pozitív üzenetet közvetít a hazai és a nemzetközi üzleti, pénzügyi vi-lágnak is.

– Több mint négy hónapja vették át az ország irányítását, volt lehetõségmegtalálni a csontvázakat is. Olyan állapotban adta át a Bajnai-kormánya stafétát, amilyenben várták?

- Vannak olyan területek, ahol igen, és vannak, ahol rosszabb a helyzet.Azt például nem sejthettük, hogy a külügyi tárca költségvetésében milliár-dos lyukak lesznek, és emiatt nem csupán a diplomáciai képviseletek mû-ködtetése, de maga a minisztérium mindennapos mûködése is nehezen meg-oldható, s ez azonnali átszervezést, megszorítást igényelt. Összességében ha-sonló helyzetre számítottunk, de az is látszott, hogy az elmúlt években elõbbegy kudarcos kormánya volt az országnak, majd az utolsó egy esztendõbenegy olyan kabinet irányított, amelyet nem érdekelt a jövõ, csak az, hogy va-lamiképpen sikerüljön elevickélni az országgyûlési választásokig.

– Az önök elõtt álló ciklusra mi lesz a jellemzõ? A romeltakarítás vagy azépítkezés?

- A kettõt párhuzamosan kell csinálnunk. Romok sajnos még mindig van-nak az oktatástól az egészségügyön át a szociális területig, ugyanakkor azépítkezést nem halogathatjuk, mert a nélkül nincs felemelkedés.

(forrás: Bándy Péter, Demokrata)

Nem lesz megszorításInterjú Dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszterrel


Kedves levelezõk!Borzalom, ami hétfõn Devecser környékén tör-tént:http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview<http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=11361>Most ne az okokat firtassuk. Ez az a pillanat, ami-kor mindenki TUD segíteni.

Én már kipakoltam a család ruhatárát, és a hasz-nálaton kívüli de jó állapotban levõ holmikat 35literes zsákokba tömtem. Úgy, ahogy a Helvetia-Hungaria Társaság segélyszállítmányokat szerve-zõ mindenese Monika kérte.

Október 20-án indul Bázelból egy kamion, deha elég ruha, cipõ, használati tárgy, bútor össze-gyûl, még egyet tudnak indítani. Ha megnéziteka videókat, nem lehet kétséges, mekkora szükségvan most mindenre.

Nekünk csak Bázelig kell eljuttatnunk a külde-ményeket.

Kérek mindenkit, aki teheti, jelentkezzen itt.Szép napot kívánok!Magyar Teca www.magyarhaz.ch

Az MSZF felveti a magánvagyonelkobzásának kérdését – MALA Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal jogosnaktartja, és egyetértõ támogatásáról biztosítja a kormány és azországgyûlés döntését az ajkai alumíniumgyár állami fel-ügyelet alá helyezésérõl, és tulajdonosai magánvagyonánakzárolásáról. Az erélyes intézkedés találkozik mindazoknakaz elvárásával, akik a társadalmi érdeket a magánérdek eléhelyezik, és azt akarják, hogy ez ne csak katasztrófa idejénlegyen norma – áll abban a nyilatkozatban, amelyet az MSZFszervezõi nevében Simó Endre adott ki kedden.

„A miniszterelnök és a kormány illetékesei õszinteségrõl,törõdésrõl, intézkedésekben megnyilvánuló segítõkészségrõltettek tanúbizonyságot. Ez a kiállás fontos azoknak, akik-nek mindene odaveszett, és még szeretteiket is elveszítették.Erõsíti a közösségi értékrendet, az együvé tartozást, és a szo-lidaritást.

Szeretnénk, ha a politikai vezetés korrekt kiállása olyantovábbi konkrét intézkedésekben is megnyilvánulna, mintamilyen a katasztrófa sújtotta lakosság teljes kártalanítása,a normális élethez szükséges feltételek helyreállítása aziszaplavina által tönkretett térségben, és a tragédiát elõidé-zõk példás felelõsségre vonása” – áll a nyilatkozatban.A Magyar Szociális Fórum nemzetközileg is figyelemre mél-tónak tartja a kormány és az országgyûlés döntését az alu-míniumgyár állami ellenõrzés alá helyezésérõl. A világ szá-mára is precedens értékû volna, ha Magyarországon meg-honosodna az a gyakorlat, hogy hasonló esetekben a fele-lõsök magánvagyonát is elkobozhassák kártalanítás és nemvagyoni elégtétel címén – hangsúlyozza a közlemény.

Segélyezési felhívás az anyaországi környezeti katasztrófakárosultjainak megsegítéséreMegrendülve vettük tudomásul az anyaországi Veszprémmegyében bekövetkezett tragikus környezeti katasztrófa hí-rét, amely emberéletek kioltása mellett felbecsülhetetlenökológiai és anyagi károkat okozott. Megpróbált nemzettár-sainkkal való együttérzésünket segélyezési szándékunkkalfejezzük ki.

Az észak-kelet-magyarországi árvízkárosultak segélyezésecéljából a Nemzeti Összetartozás Napján széles körû szerve-zetközi együttmûködést hoztunk létre Erdélyben, amelynektagja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar IfjúságiTanács, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Gondviselés Segélyszer-vezet, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, a CivitasAlapítvány és a Lókodi Ifjúsági Alapítvány. Az elmúlt hóna-pokban gyorssegélyezéssel, pénzbeli és természetbeni ado-mányokkal, önkéntesek helyszíni munkájával sikerült segí-tenünk a rászorulókon.

A vörösiszap-áradat által okozott anyagi károk enyhítésé-hez saját szervezeteink költségvetésébõl is hozzájárulunk,ugyanakkor felhívással fordulunk mindazokhoz, akikvalamilyen formában szeretnének bekapcsolódni jó-tékonysági tevékenységünkbe.

Adományszervezési akcióinkkal pénzsegélyeket gyûj-tünk, amelyek rendeltetésszerû hasznosításáért felelõsségetvállalunk, és ennek nyilvánosságát biztosítjuk. A pénzbelifelajánlások fogadására a Gondviselés Segélyszervezet e cél-ra nyitott és elkülönítve, közös felügyelet alatt kezelendõbankszámláit* használjuk.

A segélyezés részleteirõl érdeklõdõ személyek figyelmé-be ajánljuk a +40721267596-os telefonszámot (Szabó László),valamint az [email protected] elektronikus postafiókot,amelyekkel rendelkezésükre áll.

Kolozsvár, 2010. október 10. EMNT, MIT, EMI, Gondviselés Segélyszervezet, ODFIE,

Civitas Alapítvány, LIA*Bankszámla-adatok: – bankszámla-tulajdonos: Gondviselés Segélyszervezet

(románul: Asociat,ia Gondviselés Segélyszervezet); adószám:23481515;

– számlavezetõ pénzintézet (románul): Banca TransilvaniaSucursala Cluj-Napoca; Swift-kód: BTRLRO22;

– számlaszámok: RON: RO92BTRL01301205I2145400;HUF: RO83BTRL01312205I2145400; EUR: RO19BTRL01304205I2145400; USD: RO03BTRL01302205I2145400

Íme pár példa arra, hogy az emberi összefogás,segítõkészség határtalan. A levelet Svájcban adtákfel, és elsõsorban a svájci magyarokhoz szól. Amásik segélyfelhívást pedig Erdélyben tettékközzé, ott ahol a nyáron õket sújtotta az árvíz.

10

A csúf kiskacsa egyiklábáról a másikra állt,közben álmosakatpislantott. A manga-lica egy darab pál-cával oda-odamenthozzá, hozzáillesz-tette, itt-ott megmé-regette, majd vissza-

ment a hatalmas agyagtömbhöz, és hol innen,hol onnan döfött bele egy jókorát az orrával. Acsúf kiskacsa szemébõl egyszer csak kiszököttaz álmosság: hegyes csõrû, kackiás farkú, ara-nyos-tarajos hatalmas madár feszített elõtte, deolyan, hogy még a szíve is megbizsergett tõle.

– Na, hogy tetszik? – nézett rá a mangalica.– Szép! Nagyon szép! Kicsoda õ? – Ki más, mint te! Hát nem rólad mintáztam?– Tényleg én? – Hát persze! Pont így nézel ki!– Ilyen nagy volnék? – Ekkora éppenséggel nem vagy, de egyéb-

ként ilyen vagy.– És akik elpusztultak, azok ilyen nagyok vol-

tak? – Ki ekkora, ki akkora. A csúf kiskacsa elmerengett. A mangalica tett

néhány óvatos lépést elfelé, hadd maradjon ma-gára a gondolataival, ám a csúf kiskacsa utánaszólt.

– Mondd csak, mangalica néni! A szüleim isígy néztek ki? Ilyen hegyes volt a csõrük? Ilyenkackiás a farkuk? Ilyen piros a tarajuk?

– Réce mama? Réce papa? – Nem. Az édes szüleimre gondolok. – Õk aztán igen! Úgy hasonlítotok, mint két

tojás. Ha nem jobban!A csúf kiskacsa a távolba révedt. Sokára szó-

lalt meg, de mintha más lett volna a hangja: acsipogásba itt-ott kotkodálás vegyült.

– Mangalica néni! Hálás leszek neked, amígcsak világ a világ! Szüleim hamvaira eskü-szöm, hogy sose hagyom elfeledni, milyenborzalmakon mentek keresztül! A sokszáz-ezernyi szerencsétlennel egyetemben.

*Másnap reggel a csúf kiskacsa nem kívánkozottel a többiekkel. Hiába mondta neki Réce papa,hogy amúgy sem a kacsafürösztõre készülnek.– Gyere csak nyugodtan velünk! – Õ fejét csó-válva kijelentette, hogy fontosabb elfoglaltságaakadt. – De hiszen a szoboravatás csak nap-nyugta elõtt lesz – intette Réce mama, de erremeg azt felelte, hogy éppen ezért olyan sürgõsneki, hiszen addig még meg kell találnia az em-lékmû legmegfelelõbb helyét. – Hát akkormenj! – hagyta rá végül Réce mama, s jómaganekiindult kedvenc eledelét, pongyola pitypan-got keresgélni.

A csúf kiskacsa a disznóól felé vette útját.Mangalica nénit nem találta ott, de még a ma-lacait sem; úgy látszik, a nyári forróság elõl jóelõre hûvösebb helyre menekültek. Továbbti-pegett az istálló felé, ám itt sem járt nagyobbszerencsével: a szamarat taligába fogták, éppakkor fordult ki a nagykapun.

Mit tegyen, mit ne, elindult a kacsafürösztõ-

höz. Habár eszébe villant, amit Réce papa mon-dott, hogy ma nem oda készülnek, de hát ho-va máshova mehetnének ilyen pokoli hõség-ben. Már messzirõl megütötte fülét a malacoksivítása, mangalica néni elégedett röfögése. Ön-feledtem pancsoltak, dagonyáztak a kacsafü-rösztõben.

– Csip-csip! – kiáltott a partról a csúf kiska-csa. – Csip-csip! – kiáltott még egyszer, de anagy hangzavarban senki meg nem hallotta.

Ekkor a csúf kiskacsa széttárta szárnyát, erõ-sen megrebbentette. Sikerült is a levegõbeemelkednie. A mangalica koca, mihelyt meglát-ta, üggyel-bajjal felkecmergett, és amennyire tõ-le tellett, sietõsen odatocsogott hozzá.

– Alig bújt ki a Nap, máris borzalmas melegvan! – röfögte már messzirõl. – Muszáj lehûte-nem magam! Nagyon sok múlik a mai délutá-non! Elmondhatatlanul sok!

– Én is épp így látom!

– Ó, nagyszerû! Különben valami baj van?– Nincs semmi baj – rázta meg fejét a csúf kis-

kacsa. – Csak szeretném látni, hol állna a szo-bor. Méltó helyen-e?

– Úgy vélem – hunyorgott a mangalica –,hogy a legjobb helye ott van, ahol most van. Azudvar közepén, a vizes vályú közelében. Ott ta-lálkoznak vele a legtöbben. Ott szembesülnekvele a legtöbben. Nem lehet úgy megkerülni,hogy rá ne pillantsanak. Ha komolyan vesszük,hogy ennek a szobornak az avatásával egy újkorszak kezdetét is ünnepeljük, akkor nemdughatjuk el, nem vihetjük hátra a Gödörbe.

– Hova? – meredt rá a csúf kiskacsa. – A Gödörbe. Így hívjuk azt a lezárt területet,

ahol megsemmisítették a csirkéket. – Ó! – nyögött megrendülten a csúf kiskacsa.– Szóval, te mondanál néhány szót, én mon-

danék néhány szót, aztán lehúzzuk róla a lom-bos leplet, s ott fog meredezni örök emlékeze-tül, a szeretetteljes, gyûlölet[és kirekesztés nél-küli, szép új világ csodálatos nyitányaként.

– Ó! – csipogott meghatottan a csúf kiskacsa.

– Ó! – Ám hirtelen eszébe ötlött valami. – És aszamár? Nem kellene neki is megszólalnia? Vé-gül is az õ gondolata volt!

– Dehogynem! Meg kellene! Ha nem lenneolyan eszeveszett forróság. De attól félek, ha so-kan és sokat beszélünk, a közönség elbágyad,vagy még el is unja. Nem érnénk el azt az átü-tõ erõt, amelyet szeretnénk. Azt hiszem, mostnem szabad kockáztatnunk! A szamárra nagyonszép feladatok várnak még.

– És Réce papa? – No, látod, milyen okos vagy! Nagy szív,

nagy ész! Ígértem neki, hogy elismerést kap.Hát most megkapja, õ is, a szamár is. Név sze-rint megemlítjük õket, s akkor máris ígéretünk-höz méltón viselkedtünk. No, megyek vissza amalacaimhoz! Tisztálkodjanak meg rendesen,hisz nem akármilyen eseményre készülünk! –hunyorgott, s belegázolt a kacsafürösztõbe.

*Hosszú, göröngyös utat tett meg a csúf kiska-csa, mire a sûrû léckerítéssel körbezárt – Gö-dörnek nevezett – területhez ért. Sok esõ leesettmár azóta, s a kert alji patakon is sok víz lefolyt,de az égetés üszkös nyomai, a vastag mészta-karó fehér foltjai itt-ott még mindig láthatók vol-tak, mármint annak, aki a lécek közötti szûk ré-sen bekandikált.

– Hát neked mi keresnivalód van itt? – vak-kantott a csúf kiskacsára Buttyó kutya.

– A szüleimhez jöttem. Az enyéimhez jöttem.– Ó, igazán sajnálom! – mormogta Buttyó, s

még a fejét is lehajtotta. – Ugyan! Nem tudhattad!Buttyó egy darabig hallgatott. Végül csak ki-

préselte magából: – Az az igazság, hogy tudhattam. Tudtam,

hogy a szüleid s a rokonságod itt végezték. – Végezték?! – A csúf kiskacsa mérgesen né-

zett Buttyóra. – Megölték õket! S ha csak õketölték volna meg! De százezerszámra!

– Hát…– Hát? – Hát, hogy úgy mondjam, nem teljesen ez a

helyzet. A csúf kiskacsa csaknem felnyársalta a tekin-

tetével.– Nem engedem az emléküket meggyalázni!– Mi sem áll távolabb tõlem! – Különben sem hiszem, hogy te jobban tud-

hatnád, mint akár a mangalica, akár a szamár!A szamárnak nagyon nagy szíve, a mangalicá-nak nagyon nagy esze van. Te meg mindenbecsak beleütöd az orrod.

– Ezt mondják? – Így hírlik. – Ez a dolgom. Szaglászni. Hiszen én õrzöm

a tanyát! Én felelek a rendért! A csúf kiskacsa ezen elgondolkodott. Kisvár-

tatva megkérdezte: – Mi nincs teljesen úgy? A puli habozott egy darabig. Szólásra nyitot-

ta száját, aztán becsukta. Végül ezt mondta: – Nem hiszem, hogy alkalmas volna rá ez a

pillanat. Inkább fogadd õszinte részvétem ésegyüttérzésem.

A csúf kiskacsa hálásan biccentett. (folytatjuk)


A csúf kiskacsa (6.)

Házunk tájáról


Abbahagyom a történelemhamisításpéldáinak felsorolását.

Különösnek tetszõ megjegyzésselfolytatom elõadásomat:

A szlovák, román és szerb történé-szek nemzetük érdekében hamisítanak– legalábbis ezt hiszik –, de egészenmás érdekek határozzák meg a magyartörténelemhamisítást. (Nyomban meg-jegyzem: másféle ugyan az ún. mérvadómagyar történészek elvi álláspontja,mint a szomszéd népek történészeié, deakármennyire jó szándékúnak tûnik istörténelemhamisításuk, az bizony nemkevésbé káros.)

A magyar történészek megoldása: igazodni kell az európai történelem-hamisítás (a II. világháború után elsõsorban a szomszéd országok történe-lemhamisításának) hazugságaihoz – a megbékélés reményében. Akár-mennyire hihetetlen, de ez már több, mint kétszáz esztendeje így van. Amagyar történelemhamisítás különleges körülmények között kezdõdött. Amagyar történelemnek 1526-tól 1918-ig tartó, ún. Habsburg-korszakában.Ekkor a Magyar Királyság perszonálunióban élt együtt elõbb a Német-ró-mai Birodalommal, majd az Osztrák Császársággal, és a közös uralkodógyakran fordult szembe a magyar nemzet érdekeivel.

Méltóképpen védték ekkor Magyarországot a magyar törvények, a ma-gyar alkotmány, a királyi hatalmat korlátozván a Szent Korona tana, még-is megszülethetett az a fajta történelemhamisítás, amilyennel sehol másuttnem találkozunk: a magyar öntudatot romboló magyarországi történelem-hamisítás…

Különösképpen vallotta ezt be egy magyar miniszter, Trefort Ágoston aXIX. század második felében: – Tiszteli az igazságot – jelentette ki a ma-gyar történészek egyik tanácskozásán –, de mint miniszter az ország érde-keit nézi, és ezért a külsõ tekintély szempontjából az elõnyösebb, ha aztmondják, ami harmonikusan illeszkedik ahhoz, amit a nyugatiak, elsõsor-ban a németek állítanak – akár igaz, amit állítanak, akár nem –, s a kor-mány a jövõben csakis a tudomány ama képviselõit fogja támogatni, akikezt tiszteletben tartják.

Arról, hogy a magyar történelemtudomány helyzete a szomszédos or-szágok történelemtudományának alá van rendelve, egy humoros történe-tet mondok el:

Az 1907. évi, Apponyi-féle iskolatörvényrõl, a híres Lex Apponyiról ma-napság rengeteg hajmeresztõen téves „megítélést” olvashatunk mind a ro-mán, szerb, szlovák, mind a magyar szakirodalomban, de még a napisaj-tóban is, és még azt sem nehéz megállapítanunk, hogy megítélõi a tör-vényt nem is olvasták.

Román, szerb, szlovák közírók igen gyakran leírják, hogy ha mindentképesek lennének is megbocsátani a magyaroknak, a Lex Apponyit akkorsem. És bizony igen igazságtalan e cselekedetük, mert az a törvény, ame-lyet nem tudnak megbocsátani a századforduló magyar parlamentjének,az bizony a valóságban nem Lex Apponyi, hanem Lex Anghelescu. Ugyan-is egy Constantin Anghelescu nevû, román oktatásügyi miniszter találta kimásfél évtizeddel a Lex Apponyi megszületése után...

A Lex Apponyi tanulmányozójának elõször is e rejtélyt kell megfejtenie:hogyan lett a Lex Anghelescuból Lex Apponyi. Nem fogja megbánni, hogyfoglalkozik vele: a XX. század elsõ felének egyik legügyesebb politikaiszélhámosságával ismerkedhetik meg.

Történt, hogy Anghelescunak mint román oktatásügyi miniszternek iga-zolnia kellett a Népszövetség elõtt a húszas évek közepén, hogy az erdé-lyi magyar iskolákban miért kötelezõ Románia földrajzát, történelmét ésalkotmányát románul tanulni. Talpraesetten válaszolt. Így: „Apponyi gróf-nak 1907-es törvényei szintén arra törekedtek, hogy az állami fizetésren-dezés útján tönkretegyék a román oktatást. Abban az esetben, ha a romániskolák elfogadták ezt az állami pénzsegélyt, bármilyen csekély volt is az,kötelesek voltak nemcsak Magyarország történelmét, földrajzát és alkot-mánytanát, hanem a számtant is, továbbá az általános földrajzot és törté-

nelmet is [azaz a magyar nyelvvel együtt7 tantárgyat] magyarul tanítani.” Vannakebben a mentegetõzõ iratban más fi-gyelemre méltó megállapítások is. Ilye-nek: „Ami a román nyelven tanítandótantárgyakat illeti, megjegyzendõ, hogya magyar uralom alatti 5 tantárggyalszemben a román uralom alatt csak 3kötelezõ [mellõzve a számtan és az al-kotmánytan], és csak az ország földraj-zát és történelmét tanítják román nyel-ven, az általános földrajzot és történel-met pedig a kisebbség nyelvén tanít-ják.” E két idézetben csak az hazugság,hogy az 1907-es, Apponyi-féle oktatási

törvény elõírná, hogy az Anghelescu-memorandumban felsorolt tantár-gyakat magyarul kell tanítani (másról szól a törvény, nem errõl), az viszontmár igazság, hogy az 1925-ös Anghelescu-féle oktatási törvény elõírja, hogyemlegetett tantárgyakat a Romániához került területeken levõ magyar is-kolákban románul kell tanítani.

És Anghelescu példátlan merészségének – és tegyük hozzá: lelemé-nyességének – nem marad el „méltó” jutalma: a Népszövetség határtala-nul jóhiszemû és határtalanul hiszékeny – vagy inkább határtalanul felü-letes? – fõtisztviselõi nemcsak felmentik õt, de áldásukat adják románosí-tó iskolapolitikájára, ily szép szavakkal: „a román kormány magyarázatai-val kiegészített végleges szöveg olyan természetûnek tûnik, hogy meg-nyugtathatja a panaszosokat”.

Anghelescu valóban leleményesen hamisított: a tanterv (illetve a tan-könyv, mely román iskolában természetesen nem magyar nyelvû) enge-délyeztetésének kötelezettségét felcserélte a magyar nyelv használatánaka kötelezettségével. Ahol az van az eredetiben, hogy tanterv szerint vagyengedélyezett tankönyvbõl, õ következetesen és céltudatosan azt írta, hogymagyarul.

És a magyar történészek nem tiltakoznak. Szólni fogunk majd arról, miképpen gyõzhetõ le a gyûlölködés szelle-

me, miképpen teremthetõk meg a megbékélés feltételei, de elõbb vegyüktekintetbe a megoldásnak egy régi módját:

1734-ig nem volt nemzetiségi ellentét a történelmi Magyarországon…Figyelmükbe ajánlom a kérdés tanulmányozóinak a Szent Korona tanát(érvényben volt, és meghatározta a magyarországi politikai, társadalmi ésmagánéletet a késõ-középkortól 1944-ig), mely tan feloldotta a nemzetisé-gi ellentétet, azaz hosszú ideig lehetetlenné tette, hogy a nemzetiségi el-lentét kialakuljon…

A maga bonyolultságában kellene bemutatnunk e különös közjogi tant,mert nem könnyû megértetni, de sajnos erre most nincs idõnk. (Melléke-lünk egy könyvecskét, mely rövid összefoglalása a Szent Korona misztéri-uma és tana kérdésköreinek, mert ennek végén szerepel egy angol nyel-vû összegzés is.)

Legfontosabb kérdése e tannak: a magyar közjogban a király rangra éshatáskörre nézvést nem elsõ, hanem második személy, mert a királynakfelettese van, a Szent Korona – jogi személyként, a magyar államhatalomlegmagasabb rangú alanyaként.

A Szent Koronát mint jogi személyt a hatalom teljessége illeti, tagjainak(a király és a politikai nemzet) egyike sem törhet a Szent Korona egész ha-talmára, azaz teljhatalomra. Ezért legfõbb garanciája a Szent Korona a ha-talommegosztás véglegességének (itt nyilván nem a hatalommegosztásmodern elvérõl van szó, hanem arról, hogy a hatalomból miképpen része-sedik a király és a nemzet), az alkotmányosság megtartásának. Senki éssemmi nem egyenrangú vele: a király a maga korlátozott hatalmát csak ad-dig tarthatja meg, amíg nem fordul szembe a fõhatalom alanyával, a SzentKoronával.

E különös közjogi tan oldotta fel hosszú ideig a magyar nemzet és anemzetiségek ellentétét is. Miképpen? Elsõsorban azzal, hogy a Szentko-rona-tagság közjogi fogalma nem ismerte a nemzetiség szerinti megkü-lönböztetést.

Új történelemKocsis István

A megbékélés kulcsa: az igazmondás (3. rész)2009. július 26-a és július 30-a között rendezték meg Franciaországban, a La Salette-i Miasszonyunk kolostor dísztermébenAz európai nemzetek megbékélésének útjai címû, francia nyelvû konferencia-sorozat 4. ülésszakát. Ezen a magyar nemzetetért sérelmekrõl tanácskoztak. A vitaindító elõadás megtartására Kocsis Istvánt kérték fel. Alább az elõadás magyar nyelvûszövege olvasható.

Ezt a rovatunkat kissé elhanyagoltuk az utóbbi idõben. Most Molnos Angéla Ma-gyarító könyvecskéjének A fejezetébõl válogattam (helyenként módosítva) olyanidegen szavakat, amelyeknek bõven van magyar megfelelõjük, esetleg különbö-zõ helyzetekben más és más, mégis – divatból – elõbb eszünkbe jut a dzsókertermészetû idegen szó. Pedig a magyar szó világosabb, pontosabb.

ambíció: becsvágy, buzgóság, buzgalom, igyekvés, lelkesedés, törekvés, nagy-ravágyás, törtetés

anomália: szabálytalanság, rendellenesség, visszásság, visszaélés, eltérés, rend-hagyás

anonim: névtelen, ismeretlen (szerzõjû)apartman: lakosztály, üdülõlakásargó: tolvajnyelv, titkos nyelv, csibésznyelv, utcanyelv, közönséges nyelv, alvilági

nyelvaspektus: szempont, nézõpont, szemlélet, tekintet, jelleg, oldal, arculataspirál: vágyódik, törekszik, pályázik, igényt tart, (tud.:) hehezetesen ejt, lég-

utakba felszívasszociáció: képzettársítás, gondolattársítás, eszmefûzésatrocitás: bántalmazás, bántás, erõszakoskodás, támadás, összeütközésattitûd: magatartás, állásfoglalás, beállítottság, hozzáállás, viszonyulásattraktív: vonzó, megnyerõ, kellemes, bájos, csábítóau pair / baby-sitte (bébiszitter): pótmama, gyermekõrzõ, dajka, pesztonka,

pesztraautentikus: hiteles, valódi, hitelt érdemlõ, eredetiautodidakta: önképzõ, önképzettautonóm: önálló, független, egyéni, önkormányzatú, önhatóságúaverzió: idegenkedés, irtózás, ellenszenv, undor

buv

Magyarul, magyarán

12

Bárcsak erdõ lenne! Nyelvészeink körében kétfajta irányzaturalkodik a nyelvvédelmet illetõleg. Az egyik, felfogván a nyelvmint eszköz jelentõségét, és azt a tényt, hogy a nyelv állapotamilyen messzemenõen befolyásolja az azt használók gondol-kodását, minden eszközzel védeni igyekszik azt. A másik aztmondja, hogy a nyelvésznek tilos nyelvvédelemmel foglalkoz-nia, egyetlen dolga, hogy megfigyelje és leírja a benne leját-szódó folyamatokat. Melyik irányzatnak kell igazat adnunk? Akérdés költõi, hiszen nem vitás, hogy aki itt megnyilvánul, azaz elõbbit választotta. De miért? Hiszen olyan tetszetõs, olyanigazán tudóshoz méltó a másik álláspont. A tudomány megfi-gyel, leír, megállapít, de nem avatkozik bele tárgyának fejlõdé-sébe. Fejlõdés? Elõször is le kell szögeznünk, hogy nem min-den változás fejlõdés. Ha hasonlattal akaruk élni, akkor aztmondhatjuk, hogy ma a nyelv körülbelül olyan számunkra,mint egy kert, és nem mint egy erdõ. Az erdõ jó esetben, –amíg az ember meg nem jelenik benne – magát természetesvisszacsatolásokkal szabályozó, önfenntartó rendszer. A kertetazonban ápolnunk kell. De ha úgy jobban tetszik, és a nyelv-rõl – teljes joggal – mint eszközrõl gondolkodunk, akkor eztaz eszközt gondoznunk, tisztítanunk, éleznünk kell, hogy mi-nél használhatóbb állapotban tartsuk, mert különben nem fe-lel meg a célnak.

A rosszul használt szófordulatok, szólások, mondások sok-szor okoznak kényelmetlen érzést a hallgatóban, és félreérté-sekre adnak alkalmat. Gyakran elõfordul, hogy hasonlóságukmiatt ezek összekeverednek a kevésbé gyakorlott vagy kevés-bé mûvelt beszélõ fejében. Alább következik néhány példa eb-bõl a mûfajból.

Kardélen táncol – borotvaél helyett. Úgy persze könnyû!Kardélre inkább csak hányni szoktak (valakit).

A szélmalomharccal az a baj, hogy rossz értelemben hasz-nálják. Szélmalomharcot ugyanis az folytat, aki – DonQijoteként – olyasvalami ellen küzd, ami nem ellenség (mint a

Várjuk hozzászólásaikat, kérdéseiket a [email protected] címre.

szélmalmok). A köznyelvben azonban ez a reménytelen, óri-ási túlerõ ellen folytatott harc szinonimájaként használatos. Té-vesen!

Ugyanez a helyzet a pusztába kiáltó szóval, amelyet általá-ban falra hányt borsó értelemben használnak. Keresztelõ SzentJános volt a pusztában kiáltó szó! A Megváltó eljövetelét hir-dette. Ez áll az Írásban. És ez nem azt jelenti, mint a falra hánytborsó.

Demoklész kardja – Damoklész helyett – igen gyakran hasz-nált fordulat. Már nem, vagy csak rosszul ismerjük a mitológi-át, történelmet. Nem is tudjuk, hogy ki volt Damoklész, csakmondunk valami hasonlót. Keverjük a demokráciával. (VagyDemosztenésszel?)

„Damoklész az anekdota szerint Kr. e. 4. században, a szi-cíliai görög nagyvárosban, Szürakuszaiban élt, és II.Dionüsziosz türannosz kegyence volt. Damoklész irigyelte atrónnal járó kellemetességeket, és ebbõl a király úgy gyógyí-totta ki, hogy trónjára ültette, minden jóval traktálta, de a fejefölé egy kihegyezett kardot lógatott a hegyével lefelé, egyetlenszál lószõrrel felfüggesztve. Ez a kard képviselte a királyraacsarkodó ellenségeket, irigyeket és általában az uralkodássaljáró felelõsség fenyegetõ súlyát. Damoklész kardja képletes ér-telemben a látszólag kellemes körülmények között a mindenpillanatban bekövetkezhetõ, állandóan fenyegetõ veszede-lem.” (Wikipédia)

Siserehad – Sisera helyett? Sisera perzsa hadvezér volt, olyanhatalmas sereggel támadt a zsidókra, hogy ennek kapcsán szo-kás a nyüzsgõ, nagy tömeget, a sok léhûtõt siserahad névenemlegetni. Olvasni kell a Bibliát!

Másnak nincs jómaga, csak nekem. Valószínûleg a captatio benevolentiae (szónoklattani kifeje-

zés: a jóindulat megnyerése a beszéd elején) helyettesítéséreszolgáló formulaként keletkezett, és csak egyes szám elsõ sze-mélyben fogadható el.

Sajnos, bõségesen találhatunk még hasonlókat, de talán afentiek is kellõképpen bizonyítják, hogy miféle félreértésekrekerülhet sor, ha nem pontosan nyelvi és mûveltségi hagyomá-nyainknak megfelelõen fejezzük ki magunkat. Végül úgy jár-hatunk, mint Bábel tornyának építõi. Nem értjük meg egymást,és így kitûzött céljainkat sem érjük el.

Virágh László

Kert vagy erdõ?

Idõhatározóvagy okhatározó?Rendszeres olvasóink talán emlékeznek: augusztus eleji (bösz-törpusztai) számunkban azt fejtegettem, hogy nem ajánlatos az el-lentét kifejezésére idõhatározói kötõszót (ugyanakkor, miközben)használni, hiszen van rengeteg, pontosan az ellentét kifejezésére va-ló kötõszónk: de, ellenben, azonban, pedig, viszont, mégis/mégse, no-ha, ámde, jóllehet, holott stb.

Hasonló a miután használata okhatározóként. A következménytényleg az ok után van, de ami utána van, az nem biztos, hogy kö-vetkezmény. Például: Miután az ügyfél felszólításra sem fizetett, kér-jük Ügyvéd urat, szíveskedjék megtenni a szükséges jogi lépéseket igé-nyünk érvényesítésére. Ha átalakítjuk a mondatot, világossá válik, holsántít: Az ügyfél felszólításra sem fizetett, ezután kérjük Ügyvédurat…. Nem ezt akarták mondani, hanem azt, hogy ezért kérjük Ügy-véd urat… Vagy: Kérjük Ügyvéd urat, szíveskedjék megtenni a szük-séges jogi lépéseket…, mert az ügyfél felszólításra sem fizetett. Alá-rendelõ mondatban, tehát az eredeti szerkezetben pedig mivel len-ne a helyes kötõszó.

Gyengült a forint, miután nincs megállapodás. Itt már egészenkilóg a lóláb. A nincs jelen idõ, ami pedig utána van, az múlt idejûigével van kifejezve.

Talán mondanom sem kell, hogy ez is idegen hatásra terjed. Amijó az idegeneknek, nem kell, hogy nekünk is jó legyen. A mi nyel-vünk pontosabb kifejezésre képes.

Buvári Márta

Szó, szó


A cselekvõ szeretet emberpásztora

Amikor az 50-es években árva gyermekekfelkarolásával foglalkozott Regõczi Istvánatya, az „Isten vándora”, a váci szobájábandíszelgõ Sztálin festményt Krisztus feszüle-tére cserélte. Ez a tette az ateista idõkbenkifejezetten bátor lépésnek számított. Istenjóvoltából István atya árvaházat alapított, sa ma már 95 esztendõs atya így emlékezettvissza a legnehezebb körülmények közöttiidõkre: – Isten mindig a legbõkezûbb ada-kozó volt, s bármit tesztek a legkisebbek-kel, nekem teszitek azt – idézte fel JézusKrisztus tanítását 2010. október 8-án Buda-pesten, a Magyar Csodaszarvas Egyesületés a Magyar Kultúra Alapítvány által szer-vezett jótékonysági esten.

A csíksomlyói Csibész Alapítvány javárarendezett est résztvevõit levélben köszön-tötte Beer Miklós váci megyéspüspök, majda Csibész Alapítvány munkájáról GergelyIstván elnök szólt. Beszédében megemlé-kezett az Aradi 13 vértanúról, akiket meg-gyilkolásuk után meztelenre vetkõztettek apribékek, majd úgy dobták õket a tömeg-sírba. Gergely István hangsúlyozta: Harma-dik napja imádkozik Égi Anyánkhoz, hogyminket, ma élõ „mezteleneket” takarjon beaz õ palástjával, s ne lehessünk árvák!

Iránytû

Gergely Istvánt az árva gyermekek „Tisz-tinek” nevezték el, jelenleg mintegy 700 ár-va (csibész) gyermek neveltetésérõl gon-doskodik Erdélyben. Hallgatóságát arrakérte, ne nevezzék az erdélyieket határontúliaknak, hanem elszakított területen élõk-nek.

A Csibész Alapítvány kezdeteirõl így vallmaga Gergely István: – Az indulás az 1987-es évre vezethetõ vissza, amikor acsíksomlyói plébániára helyezett Dr. JakabAntal gyulafehérvári megyéspüspök. Máraz elsõ napokban szembesültem azzal a ki-hívással, amely a késõbbiekben az életemetbehatárolta, és ezt a kihívást az a 380 ár-va, elhagyott gyermek jelentette, akik egynagy állami intézményben léteztek az egy-házközség kellõs közepén. Hivatalosanugyan nem találkozhattam a gyermekek-kel, de õk számos alkalommal, esetenkéntcselhez folyamodva megtalálták annak amódját, hogy a plébánián felkeressenek.Döbbenettel hallgattam történeteiket, olykor„meséiket”. Rövid idõ alatt kiderült, hogy aszívembe zártam õket és õk ezt megérezték.Kezdetektõl fogva elõször éreztem, majdtudtam, hogy ezekért a gyermekekért, fia-talokért felelõsséggel tartozom, nemcsak lel-ki, hanem testi pásztoruk is kell legyek.Ezekben az idõkben döbbentem rá, hogynem lelki, hanem emberpásztorrá kell len-nem. A „szejetetrõl” nem beszélni, hanema szeretetet cselekedni kell. A 89-es fordu-lat után szolgálati lakásomat (plébánia)megosztottam az utcán hányódó fiatalok-kal. Tulajdonképpen ez a merész döntés in-dította útjára a csibész mozgalmat, amelykésõbb, 1992-ben törvényszékileg is hivata-lossá vált. Isten ezt az elsõ kézzel foghatólépést várta, melyhez Õ hozzálépte a 99-et.Merem állítani: a csibészek Isten alkotásai.Ezért Övé a tisztelet és a dicsõség, hisz az

Õ malasztja nélkül annak a 600-700 ár-vának, akik valamilyen módon hozzánkfordultak, nem tudtunk volna segítségetnyújtani.”

A Jótékonysági esten fellépett többek kö-zött Sinkovits-Vitay András, Cs. Szabó Ist-ván színmûvészek, Tolcsvay Béla ének-mondó, Ferencz Éva énekmûvész, LabantCsaba elõadómûvész és felesége Ada, va-lamint a Siritõ Néptáncegyüttes. Az estenmintegy 250 ezer ft gyûlt össze az erdélyiárvák javára.

A Csibész Alapítvány támogatható a kö-vetkezõ bankszámla-számom: BANCACOMERCIALA ROMANA S.A. SucursalaHarghita:

RON: RO65RNCB0152042357960001EURO: RO38RNCB0152042357960002USD: RO86RNCB0152042357960011Swift cod: RNCBROBU

Frigyesy Ágnes

A szerzõ felvételei

Kicsit aggódva, de nem reklámként írom le a cég nevét: CHILI-TRADEKft. Még mielõtt valaki az Andok kies lejtõin, Dél-Amerikában kezdenékeresni a fenti cég székhelyét, elárulom, hogy a fenti cég nevévelellátott „nájlon” zacskót, és a benne rejlõ szépen csomagolt paprikaport és paprikakrémet feleségem tegnap hozta haza egy szép, jólszervezett Kalocsa környéki kirándulásról, amolyan vásárfia gyanánt, acsalád itthon maradt tagjainak. Köszönet érte.

Nem úgy a cég vezetõinek, akik egy ízig-vérig magyar terméket, akalocsai paprikát olyan név alatt mûködõ kft-ben forgalmazzák,melynek neve még a legcsekélyebb mértékben sem utal a cég (s ezmost mellékes), sem a termék magyar eredetére. Ezzel ellentétespéldaként merném említeni Pietro Del Medico urat, aki olaszként, mégaz 1850 körüli idõkben Magyarországon elsõként, megelõzve a Pick ésa Herz cégeket, szalámigyárat hozott létre. S most kapaszkodjanak meg!A cég: Del Medico Péter és Fia Szalámigyár nevet viselte. Pestiesenszólva: Erre tessék gombot varrni!

Csak ajánlani merném a második Orbán-kormány ebben illetékespolitikusainak, hogy a magyar termékek, szolgáltatások, s egyáltalánMagyarország reklámozása érdekében támogassák a magyar nevûcégek alapítását, adjanak pár százalék alapítási kedvezményt, vagyhasonló kedvezményt olyan cégeknek, melyek nem „shop”, „trade”,„business” , vagy ehhez hasonló szóösszetételben látják vállalkozásukfelvirágzásának zálogát.

Kérem tisztelettel, vegyenek példát az 1800-as évek cégalapításai-ról, az elõbb említett szalámigyárról, vagy Ganz Ábrahámról, WeissManfrédról, a Csonka-Mûvekrõl stb., vagy olyan személyekrõl, mintKohn Sámuel, akibõl Hazai Samu lett, Lieb Mihály, akibõl MunkácsyMihály lett, vagy Pehm József, aki Mindszenty Józsefként írta be nevéta magyar történelembe, s külföldön is tette ismertté a magyar nevet.Vagy hogy egy majdnem friss példát említsek: Teller Ede, a nagy fizikushaláláig megtartotta nevét.

Dobai Miklós

Magyar termék-e a kalocsai paprika?

1144

Iránytûbográcsozás, horgászás, kerékpározás, hétvégi táncos buli, cégesrendezvény), nincsenek közös élményeink, beszédtémánk sincs. Azanyagi hátrány is belép. A sajnálat, a sajnálkozás is, amire megsemmi szükségük.

Tudnunk kell, hogy a különféle akadályozottsággal élõk boldo-gok. Lelkileg gazdagok, az akadályozottság egészen más irányba te-relte figyelmüket, mint a tébolyult, egymással versenyzõ embere-két. Az akadályozottságok miatt egészen újszerû erõfeszítésekrekényszerülnek, és ezáltal fölfedezik belsõ erõtartalékaikat, másszépségekre figyelnek. A család is megváltozik. Életszemléletük, el-fogadásuk, toleranciájuk. (A tolerancia latin eredetû szó, általábantürelmességet jelent. Másokkal szemben is, magunkkal szemben is.)

A fogyatékossággal, a mássággal élõ családok nem skatulyázzákbe az embereket, nyitottabbak a világra, jobban tudatosul bennük,hogy amíg valaki nem sérti a jogot, vagy nem akadályozza másokérvényesülését, addig nem szabad korlátozni senkit. És kialakul aza paradox helyzet, hogy a mássággal élõ családok segítenek az át-lag, a normál életet élõknek, pontosan azért, hogy képesek legye-nek megérteni a mássággal élõket.

Mindenkinek el kell azon gondolkodni, hogy õ is kerülhet „más”helyzetbe, hiszen sokan kerülnek is (vírusos fertõzés, késõbbi élet-korban jelentkezõ veleszületett rendellenesség, autóimmun beteg-ség, baleset) és akkor vajon mit érezne, milyen érzés lenne, ha ki-rekesztenék õt.

„No, de mégis hogyan?”Mai világunkban elterjed nézet, hogy a legfontosabb az „érdek”.

Ezt kiterjesztik az egyénrõl a kiscsoportokra, amit azután az embe-rek el is fogadnak. Az elfogadással nincs is olyan nagy baj, csak ak-kor, ha a dolog másik oldalát elfeledjük, konkrétan azt, hogy má-soknak is – hasonlóan hozzánk – vannak érdekei.

Az érdekek különbözõsége – elfeledve az azonosságokat – aztsugallja, hogy mi különállunk, nem vagyunk azonosak a világgal,nem vagyunk részei a világegyetemnek, a naprendszernek, a föl-dünknek és a vidéknek, ahol élünk. Vagyis kirántja alólunk az õsilétélményt, ami arról szólt, hogy mindenki, mindennel és minden-kivel szétválaszthatatlan.

Az egyéni érdekre való koncentrálás, a haszonelvûség elterjedésenagy károkat képes okozni. Ha minduntalan azt kérdezzük, hogyennek, vagy annak, mi az értelme, vagy nekem ebbõl milyen konk-rét, kézzel fogható hasznom származik, akkor nagyon sok tevékeny-séget kidobhatnánk az ablakon. Hogy egy-egy cselekedet, tevékeny-ség, amire idõt fordítottunk, nem hoz tárgyi hasznot, attól még hoz-hat – és hoz is – szellemi értéket. Ez nem mérhetõ mérlegen, nemmérhetõ pénzben, és nem is lehet kitenni a polcra dísznek.

Tévedés azt hinnünk, hogy a lexikális tudás fontosabb a szeretet-nél, a vagyonom gyarapítása, mások önzetlen megsegítésénél, meg-értésénél.

Sok élettörténetet meghallgatni, sokat beszélgetni embertársaink-kal, vagy olvasni nemcsak azért kell, hogy okosabbak és mûvelteb-bek legyünk, hanem mert ha ezt tesszük, sokkal több élettörténe-tet ismerhetünk meg. A több élettörténet, több tudást is jelent, má-sok segítése pedig a szeretet kiterjesztését, és a világ elfogadását je-lenti.

Ha elzárkózunk a másságtól, akkor magunkat is elzárjuk attól,hogy a világot a maga végtelen sokféleségében éljük meg.

A megismerés nem csak környezetünk, embertársaink megisme-rését, hanem önmagunk megismerését is jelenti. Sokan most felne-vethetnek, és azt mondják: „Senki sem ismerhet engem jobban ön-magamnál!”

Pedig az önmagunkról alkotott kép – bármennyire is furcsa –nagyrészt abból tevõdik össze, amitt mások rólunk alkottak. Ezt ne-vezzük tükrözött én-nek.

Ebbõl alakítunk ki egy stabil egységet, hozzáadva saját személyesönészleléseinket (mit szeretek és mit nem, hogyan reagálok egyesesetekben, mit érzek, mit gondolok stb.) Így alakul ki a saját énkép.Ezen kívül még van egy képünk, annak az énnek a képe, amivé vál-ni szeretnénk, ez az énideál.

Tudjuk magunkról, hogy milyen a testünk (testséma), ismerjükteherbírását. Ezt a sémát használjuk, amikor másokat észlelünk, ezaz alapmértékegységünk.

Egész jó megközelítéssel ismerjük saját szellemi kapacitásunkat,tudásunk határait. Másokat ehhez viszonyítva mérünk. (Gyakrantalálkozunk olyan mondattal: Nohát! Még ezt sem tudtad? Embe-

Amikor egy család gyermeket vár, akkor gondolatban már építi ajövõt, azzal együtt, akire még csak vár. Szép lesz, egészséges, okos,kedves, jóságos, ügyes, esetleg világraszóló karriert fut be, és min-denki szeretni fogja.

Amikor kiderül, hogy a gyermek mássággal születik – sok eset-ben ez csak késõbb, két-három évesen derül ki –, akkor a szülõ bi-zakodva azt mondja: Majd kinövi. Majd alkalmazkodik.

A tagadás szakasza idõt ad a szülõknek, hogy felfedezzék belsõerõsségeiket, amelyek segítik majd õket abban, hogy a tényeket el-fogadják.

A tagadás szakaszát a harag, a düh követi. Ki a hibás? – keresé-se következik, ami gyakran a házasságok felbontásához vezet.

A szülõ ezt követõen, vagy ezzel párhuzamosan meggyászolja aztaz ép és egészséges gyermekét, akire várt, akivel jövõt tervezett.Meggyászolja azt az életét, amirõl azt hitte, folytatódik, amikor agyermek óvodás lesz. Meggyászolja önmagát, házastársát, eseten-ként már élõ gyermekét, mert jól tudja, hogy az õ élete is megvál-tozik. (Nagyon fontos, hogy átérezzük ennek a jelentõségét, legyünkakár szomszédok, akár pedagógusok. Az a gyermek, akinek fogya-tékossággal élõ testvére van, másképp viszonyul a világhoz.)

Csak e szakaszok után következik az elfogadás és a helyzethezvaló igazodás. Akik nem tudják elfogadni, önbüntetésbe kezdenek,feláldozzák idejüket, kényelmüket, karrierjüket. (Sok esetben való-ban kénytelenek erre.)

A társadalomban ugyanis nincs kiépült segítõ rendszer, a csalá-dok magukra maradnak, és anyagiakban is hátrányt szenvednek.(Könnyen beláthatjuk, ha csak arra gondolunk, hogy az egyik szü-lõ nem tud visszamenni dolgozni, és a család kénytelen egy kere-setbõl megélni. Holott hazánkban, az 1970-es évektõl a béreket, azárakat a kétkeresõs családmodellhez igazították, amelyet azóta semvizsgált felül senki.)

Nehezebben, vagy egyáltalán nem tudják elintézni hivatalos ügye-iket, csak ha a beteg gyermeket magukkal viszik. Nem tudnak elmen-ni orvoshoz, csak ha viszik magukkal a gyermeküket (volt benne ré-szem, nem is egyszer), vagy csak akkor, ha a férj, akinek kettõjük he-lyett is kell dolgozni, szabadságot vesz ki. Lehetne arra hivatkozni –és a szociális segítõ szakma is ezt tartja –, hogy ott vannak a családtöbbi tagjai, a nagyszülõk. Ezért csak akkor segítenek, ha ez az erõ-forrás már valóban kimerült. A szülõk nem szeretnének visszaélni ez-zel az erõforrással. (Gondoljunk a segítség, a segítségre szorulás, elõ-zõleg már emlegetett hozzátapadt sztereotípiáira.) De nagyon sokesetben a szélesebb család el is zárkózik, mert nem kívánják a gon-dokat megosztani, vagy mert fogalmuk sincs a valódi problémákról.Több esetben megfigyelhetõ, hogy a nagyszülõket testileg is megvi-seli az a lelki trauma, hogy unokájuk „nem teljes értékû”. Néhány évelteltével, amikor a nagyszülõk is átesnek a fent leírt szakaszokon,már komoly egészségügyi problémák jelentkeznek náluk. Gyakori-ak esetükben az izülettel, az izomzattal kapcsolatos betegségek, va-lamint a szív- és érrendszeri problémák. A szülõknek a színház, a mo-zi, vagy egyéb kikapcsolódás és az üdülés, ismeretlen tevékenysé-gek lesznek.

Mindebbõl következik az elszigetelõdés, a barátok elmaradása, akirekesztõdés és ennek az érzése. Mert mirõl beszélnek a barátok,és a szomszédok? Olyasmirõl, amiben én nem vettem részt (sítúra,

Bódi Ildikó

A másság éselfogadása – 4. rész

„A nem tudatos mássággal élõ nem lát rá az emberi viszonyok-ra, nem tudatosul benne, hogy kölcsönösen hatunk egymásra,és csak egyetlen igazságot ismer, az pedig a sajátja. Minõsít,és azt várja, hogy mindenki olyan legyen, mint õ. A szelíd nemtudatos természetes egységben él önmagával, a természettel,mások másságát is természetesnek fogja fel. Azt mondja, en-nek így kell lennie, és nem akar változtatni.”


ri beállítódás kérdése, hogy ezt a mondatot kimondjuk vagy sem.Más kérdés, hogy vannak emberek, akik azt mondják erre: Jó,hogy találkoztunk, legalább ezt is megtudtam. Gondolkozzunk elazon, milyen két típust láthatunk a fenti esetekben.)

Itt is belép a „feltételezések” dimenziója, ami táplálja az elõíté-letességet, vagy épp a pozitív diszkriminációt. Mert feltételezzük,hogyha ezt sem tudja, akkor amazt sem tudja, illetve ha ezt tudja,akkor bizonyára ennél jóval többet is tud.

Minden egyén maga ismeri társas kapcsolatait. Rokonok, barátok,ismerõsök, szomszédok stb. kapcsolatait értékeli, miközben azokvisszahatnak rá. Megtörténik ez akkor is, ha „oda se figyelünk”.Mindazok, akikkel kapcsolatba kerülünk naponta, új tapasztalattal,élményekkel, új gondolatokkal, véleményekkel gazdagodtak, azokhatással vannak rájuk, változtatnak rajtuk, ezért azt kell tudatosíta-nunk, hogy azt sem ismerjük jól, akivel együtt élünk, mert aki reg-gel elment otthonról, az estére egy sor új elemmel gazdagodott.

Milyen tényezõktõl függ mások észlelése? Szubjektív és objektív té-nyezõktõl.

Mit tartalmaz a szubjektív észlelés? Milyen a környezetem, milyen normákat fogadok el, melyeket tar-

tok magamra nézve kötelezõnek, milyen nyelvet beszélek, milyenekaz értelmi képességeim, érzelmi jellemzõim. Mi érdekel, mennyirevagyok képes az empátiára?

Milyen az önértékelésem, mennyire hasonlít hozzám, vagy mások-ra az éppen észlelt illetõ? Tisztelem a tekintélyt, ill. szerintem milyenaz, ha valaki tekintélyes?

Pillanatnyi lelki állapotom.Mit tartalmaz az objektív észlelés? Mennyire jól figyelhetõ meg az illetõ? Mennyi idõm van a megfigyelésre, eltereli-e valami a figyelmem,

hányszor találkoztunk már? A sztereotípiáim.Mi a sztereotípia?Emberek csoportjainak külsõ személyiségjegyeirõl, megjelenésérõl

alkotott séma, amit általános érvényûnek fogadunk el.Tudnunk kell, hogy ezek túlzásokon alapulnak, de szükséges, mert

gondolkodásunk sémákat használ, hogy a világ dolgait, az informá-ciókat a memóriában tárolni tudja.

Mi az elõítélet?Ellenséges szellemi beállítódás, általánosítás, ami egy-egy téves

vagy nem teljes információból származik. Ezeket a dolgokat nagyonnehéz megváltoztatni. Parancsra vagy mert valaki azt mondja: szem-léletet kell váltani, még nem sikerülhet.

Nagyon sok felvilágosító elõadás, beszélgetés szükséges ahhoz,hogy az ember valóban, tiszta szívbõl képes legyen elfogadó lenni.Az öröklött hajlamok ugyanúgy befolyásolnak, mint a családból ho-zott tudás. Az óvoda, az iskola szintén hozzájárult ahhoz, hogy azegyén milyen világképpel rendelkezik.

Gondolkodásunkat három rendszerre bonthatjuk.Az ún. centrális nézetrendszerben tároljuk õsi emberképünket, a fi-zikai, a társas világról alkotott nézeteinket.

A közbensõ nézetrendszerben kapnak helyet mások nézetei, a dog-mák, a tekintélyelvek, az igaz vagy hamisról vallott elvek, az elutasí-tott dolgok.

A perifériás nézetrendszer dolgozza fel az új információkat, azt,hogy elfogadom vagy nem, ezt az új dolgot. Itt folyik az egyeztetésaz õsi és a közbensõ nézetrendszer tartalmaival.

Nagyon nagy szükségünk volna a gyakorlati tapasztalatokra ahhoz,hogy a másságokat valóban el tudjuk fogadni. Az elméleti magyará-zatok is fontosak, de hiába értem, hogy el kell fogadnom, ha nem tu-dom, milyen az elfogadás a gyakorlatban.

Ha minél több „mássággal” élõ él a közelünkben, ha a gyerekek –ha nem is egész nap –, de néhány órát együtt tölthetnének a fogya-tékossággal élõ gyerekekkel, ha gyakran látnánk õket az utcán, ren-dezvényeken, ha együtt táborozhatnánk velük, akkor megszoknánk,el tudnánk fogadni, hogy a világ ilyen, vannak fogyatékossággal élõk,és megtanulhatnánk õket is elfogadni.

Gondolkodásunk mûködését nem igazán ismerjük, és bizony hát-ráltathatja az egyént – mindenféle tevékenysége sikerében –, ha meg-tanulja a könyvekbõl, hogy el kellene elfogadni valakit, vagy valamit,hogy ez meg ez lenne a helyes, de valójában érezni képtelen. Kép-telen valóban nem félni, valóban nem sajnálkozni.

Ez az ellentmondás, a tõlem elvárt viselkedés – amit az elõadók,a másságról szóló írások, a társadalom vezetõi stb. mondanak – ésa valódi érzéseim között, megzavarhatja (meg is zavarja) az embert,és szorongást gerjeszt, frusztrál, és önmagunk iránti elégedetlensé-get szül.

Az elfogadás nem születik egy csettintésre.Mindezek tetejében a gondolkodás területén biológiai és neveltetés-beli különbségek is léteznek. Az ember idõdimenziókban is gondol-kodik, valamint gondolkodása lehet zárt vagy nyílt.

A nyílt gondolkodású ember közel engedi az új dolgokat nézet-rendszeréhez, könnyen elfogad addig elutasított dolgokat, mert né-zeteit tagolta. (Az önismeret alapja a folyamatos önmegfigyelés. Tu-datos gondolkodás gondolatainkról, felmerülõ érzésekrõl, tetteinkrõl.Olyan kérdések mint: Most ezt miért gondolod? Vagy: Miért is csinál-tad, hogy köszönés helyett inkább ellenkezõ irányba néztél, minthanem vennéd észre Mariskát?)

Bízik az emberekben (lehetõséget ad még a csalódás után is, merta csalódást nem tekinti tragikusnak), stabil az önbizalma. A világotalapvetõen barátságosnak fogja fel, ahol mindenki véthet esetenként,ami szerinte nem szándékos. Hibákat is véthet (kivel nem esett mégmeg?), de azokat ki lehet javítani. A hatalom korlátolt, nem vezet jobbélethez a hatalmaskodás, neki az nem célja, számára az nem öröm.Ha az emberek összefognak, akkor képesek korlátozni, legyõzni ahatalmaskodókat. Az embereket erõsnek látja. És benne is erõs amegismerés iránti igény.

A zárt gondolkodású ember épp az ellenkezõje a leírtaknak. Féltistabilitását azért utasít el új elméleteket és a másságot is.

Féltem az embereket a mindenfelé hangoztatott „szemléletváltásravan szükség” szlogentõl, illetve attól, hogy elvárnak tõlük valamit,amit még azoknak is hosszú hónapokban telt elfogadni, akik ilyengyermeket nevelnek, akiknek a családjukban valamilyen egyéb más-sággal bíró személy él.

Azzal zárom az elõadást, hogy azt mondom, ne legyen senkinek lel-kiismereti gondja, ha azt érzi: én ezt nem bírom látni, vagy elviselni.Ne vádolja azért önmagát, mert nem tudja, mit kellene tennie, mon-dania, hogyan kellene viselkednie.

Azt javaslom, keresse a lehetõségeket, hogy legalább rövid ideig amássággal élõ közelében lehessen. Bátran kérje meg vagy az érintet-tet, vagy a hozzátartozóját, hogy segítsen megérteni a helyzetet. A fo-kozatos hozzászokás lényeges szempont a „majd kialakítandó” elfo-gadásunknak.

Ahhoz pedig, hogy a fogyatékossággal élõk együtt nevelkedhes-senek a többségi iskolák tanulóival, ahhoz bizony az oktatási és aziskolarendszer átalakítására van szükség. Osztálylétszámok csökken-tésére, az iskolák tantervének egyénekre szabott átalakítására, az is-kolák berendezéseinek cseréjére, az épületek belsõ terének átépíté-sére, a pedagógusok felkészítésére, szociálpedagógusokra, tanárse-gédekre. Bátran álljunk ki e változtatások szükségessége mellett, amegfelelõ fórumokon.

Az Idõsek Népfõiskoláján, Salgótarjánban, 2008. április 9-én elhangzott elõ-adás szerkesztett változata.

11771. évfo lyam 35. szám 2010. október 21.

1188

Néhány héttel ezelõtt az MSz siklósi szerve-zetét Villányból kereste fel a kultúrház igaz-gatója és a város jegyzõje. Azzal a céllal,hogy a Magyarok Szövetsége szervezet ve-gyen részt a minden évben megrendezésrekerülõ Villányi Vörösborfesztiválon. Kéré-süknek megfelelõen a magyar hagyományo-kat kellett megjelenítenünk a rendezvényen.A felkérést örömmel elfogadtuk, és megkez-dõdött a nagy munka, hogy a program ide-je alatt ne csak látványban, de tartalomban isemeljük a rendezvényt. Segítségül a pécsi ésmohácsi társainkat hívtuk, hiszen a szerve-zõk elmondása szerint, a három nap alattmintegy hetvenezer ember várható Villány-ban. A helyszín bejárása után már konkrétu-

mokkal állhattunk a szövetségesek elé. A fel-adat: népesítsük be a területünket jurtákkal,bemutatókkal, hagyományõrzõkkel, és is-mertessük meg az embereket a MagyarokSzövetségével a rendezvény három napjaalatt.

A szokásos táborépítést az elsõ nap dél-elõttjén befejeztük, hogy délután négyre, ahivatalos megnyitóra teljes „harci díszben”várjuk a vendégeinket.

Szombaton, a rendezvény fõ napján márteljes létszámban „üzemelt” a Magyarok Szö-vetsége tábor. A jurtában a mindig sok érdek-lõdõt vonzó rovásírást lehetett tanulni, hiszenegyik pécsi elöljárónk mestere e területnek.A katonai sátorban a kézmûves bemutatók-nak adtunk helyet, ezek a gyermekek köré-ben voltak igen népszerûek. A sörsátor alámost szellemi táplálék került, hiszen itt ren-deztük be a Szilaj Csikó fõhadiszállását. Né-hány szövetségesünk vállalta a rikkancs sze-repet, és a rendezvény ideje alatt mozgó áru-sítással is népszerûsítettük az újságunkat. Anagysátorban – amely második napra kicsi-nek bizonyult – a természetgyógyászat éscsontkovácsolás kapott helyet. Sok volt agyógyításra jelentkezõ, így masszõrünk éscsontkovácsunk rendesen „túlórázott”. A sát-rak mögötti, elkerített füves területet a hagyo-mányõrzõk vették birtokukba: az érdeklõdõ-ket íjászatra oktatták. A szövetség programja-iban – a hagyományokhoz híven – ingyene-sen lehetett részt venni, de adományozásra islehetõséget biztosítottunk.

A szombati nap fénypontja a délután há-rom órakor kezdõdõ felvonulás volt. A cso-portok, meghívott vendégek hagyományo-san Villány fõutcáján vonultak fel különbö-zõ viseletekben, egyenruhákban. „Magya-rok Szövetsége Baranya”, ez a megnevezésállt a csapatunk tábláján. Igen elõkelõ helyetkaptunk a felvonulók sorában, hiszen köz-vetlenül a Borrendek után következtünk. Azelõzetes bizalmat, amellyel hívtak bennün-ket, látványos viseletekkel háláltuk meg. Íjá-

szaink teljes harci felszerelésüket öltöttékmagukra, s igen szokatlan képet nyújtottaka többi felvonulóhoz képest. Táltos dobokszóltak a sor elején, hogy hirdessék a válto-zás szelét, a Magyarok Szövetségét. Erdélyi,dunántúli, alföldi viseletekben követtük do-bosainkat, természetesen nagy tetszést vál-tottak ki az utcán álldogáló tömeg körében.Befogadó kultúránk természetét megmutat-va horvát asszonyi viseletbe öltözött egyikmenyecskénk. Csapatunk a „Hadd halljameg minden Hun, mindenhun! Huj-huj haj-rá, huj-huj hajrá, huj-huj hajrá!!!” felkiáltások-kal vonult végig, amelyre sokszor válasz isérkezett a közönség soraiból.

Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy alegnagyobb kedvenc a csapat madara, a hé-ja volt. A gyerekek sokszor tátott szájjal néz-ték, ahogy gazdája kezén békésen üldögélt.A kicsik sok esetben nem leplezték izgalmu-kat az élõ madár láttán, így elhangzott né-hány „sas, sólyom, bagoly,” illetve „biztoscsak kitömött” felkiáltás is.

A felvonulás után a Magyarok Szövetségetábora igen csak keresett lett, a „nagy” sátorelõtt pillanatok alatt kígyózó sor alakult ki.Estére a katonai sátorban filmvetítést hirdet-tünk, az érdeklõdõk Jelenszky István Égi élõigazság címû filmjét tekinthették meg.

Vasárnapra a fõutcában kaptunk egy„ajándék” faházat, így a Szilaj Csikó és amunkatársai ott dolgozhattak tovább. A hát-térben projektor segítségével bösztörpusztaiképeket vetítettünk, míg a pulton és elõteré-ben könyveket mutattunk be, s a Szilaj Csi-kót kínálgattuk. Szokásunkhoz híven

2-3 társunk a „stand” elõtt személyes be-szélgetéssel „toborozta” a leendõ szövetsé-geseket. Az utolsó délutáni nagy roham után,fáradtan ugyan, de elégedetten és bizakod-va pakoltunk össze, remélve, hogy jövõre új-ra itt leszünk a villányi fesztiválon.

Gonda Krisztina(fotó: Vári Jenõ )

A villányi Magyarok Szövetsége tábor

Villányi bemutatkozásunk

Szövetségben

Fenséges! Õk is felvonultak ám velünk!

„A magyarok nyilaitól ments meg minket Uram!”Hagyományõrzõnk most magyarázza el, mit isjelentett a régi nagy mondás…


Szövetségben

Drága Barátom!

Írd be a naptáradba ezt a dátumot: 2010. október 9.Hidd el nekem, igazán nagy nap ez a budapesti MSz történetében!Megcsináltuk Budapest valaha volt legnagyobb, igazán nemzeti rendezvényét.

Ne felejtsük el, ezt mi csináltuk meg, minden külsõ segítség nélkül, önerõbõl, pusztánjó szándékból, a legtöbben munka mellett, a szabadidõ feláldozásával!

Személy szerint Te vagy az, aki feláldoztad a szabadidõdet, az estéidet, a telefonszám-ládat, vagy fizetted a benzinköltségedet.Te vagy az, aki felelõsséget vállaltál az elsõ Budapesti Szaláért.Te vagy az, aki végrehajtottad az utasításokat.Te vagy az, aki szívvel-lélekkel elvégezte a munkát.Mélyen tisztelem a hozzáállásod, az elkötelezettséged!Légy büszke magadra! Akkor is, ha most valami miatt nem tudtál annyit tenni, mintszerettél volna. A jó szándékod, a hited így is sokat segített.

Megmutattuk országnak-világnak, hogy mire képes a magyar ember, ha nekifog ésmegcselekszi a dolgát. Budapest sem kevesebb bármely más megyénél, még akkor sem,ha itt a legnehezebb megcsinálni bármit, itt a legnagyobb az elnyomás, itt a legkisebbaz együttmûködés a hivatalos helyek részérõl, és itt a legtöbb az akadály. Ráadásulmi is emberek vagyunk, gyarlók, és igen, néha hibázunk. (Kívánom, hogy adjon azIsten elég bölcsességet, hogy meglássuk hibáinkat, és erõt, hogy változtassunk azokon.)Mindezek ellenére megmutattuk, hogy mire képes a puszta szándék, a hit és az ösz-szefogás.

Ez itt most tényleg nagy nap volt. Hiszem, történelmet írtunk. Sok embernek felnyitot-tuk a szemét. Sokan tisztábban látnak. És csak Isten tudja, hányan indulnak el majdazon az úton, amely szebb, tisztább jövõt hoz az utánunk következõknek.

Ne feledd, a jövõért dolgoztál! A jövõ nemzedékéért. Szép munka volt! Büszke vagyokrá, hogy Veled dolgozhattam! Mindannyiunk nevében nagyon nagy tisztelettel köszö-nöm!

István

Az I. BudapestiSzala értékeléseKanalas András(Budapesti MSz)tollábólKedves Barátaim, Budapesti MSz-tagok!

Eljött az a nap, amire még sokáig emlékeznifogunk. Hát, sikerült! Sikerült, mert akartuk éstettük a dolgunkat. Sok emberi plusz kellett enemes rendezvény összekovácsolásához.

Nem szokásunk név szerint kiemelni senkit,mivel a munkát közösen végeztük, és a sikera közösség összefogó erejében mutatkozikmeg. Matyasovszki Gábor szerint mindenkivállveregetést érdemel, aki részt vett a mun-kában!

Megmutattuk Budapestnek, hogy képesekvagyunk megrendezni egy olyan rendezvényt,amely sok ember érdeklõdését kelti – keltet-te – föl. Jó volt látni végre, amint a családok,az emberek önfeledten átadták magukat aszala hangulatának.

Sikeres volt az elõadások szervezése, mivelazok egymásra épültek, és így a látogató kel-lõképpen tájékoztatást kapott a MagyarokSzövetségének életérõl és arculatáról.

Emelte a rendezvény értékét, hogy kis ün-nepséggel emlékeztünk meg a tizenháromaradi vértanúról, példamutató hõsiességükrõl.

A szala ideje alatt adományt gyûjtöttünk adevecseri honfitársainknak, a vörösiszap áldo-zatainak. Szerény, de jó magyar emberek ösz-szefogásából küldjük az összejött forintokat.

A szakrális téren keresettek voltak a gyógyí-tók és az elõadások. Fantasztikus volt ajurtafalu elhelyezése. A rálátás olyan volt, hogynem is látszott a civilizált világ. Gondolom, eznem véletlen volt. Az elõadások felkészült elõ-adókkal, a Szent Korona és a Szent Korona Al-kotmány szellemében, sikeresen zajlottak le,magasra emelték a rendezvény rangját.

Rendezvényünk színvonalát emelte, hogy aSzilaj Csikó újság egész nap a helyszínen volt,Varga Domokos György fõszerkesztõ szemé-lyesen népszerûsítette a Magyarok Szövetségelapját. A Szövetség Tv munkatársai minden bi-zonnyal sok hasznos felvételt tudtak készíteni,s még a hangosbemondót is kezelték. Köszön-jük!

Az est fénypontja az örömtûz és a nemzet-egyesítés volt. Az örömtûznél az emberek ar-ca szinte sugározta az összetartozást. Igen, eztkell tovább vinnünk, ezt az összetartozást.Igen, ezt kell õriznünk, hogy a nehéz napo-kon átsegítsen bennünket, és felszabaduljunka hétköznapi közömbösség alól. A nemzet-egyesítés – ha még lehetett – még magasabb-ra emelte a hangulatot.

Összességében elmondható, hogy a szala el-érte a célját. Zárásként még egyszer köszöne-tet mondok a budapesti elõjárok nevébenmindenkinek, aki részt vett a szervezõi és arendezõi munkálatokban.

ÉLNI FOG A NEMZET, AMELY ÖSSZETART!

Budapest, 2010. október 11.

Patai István fõszervezõ körlevele a szala után

Budai Gábor felvételei

2200

Szilaj-beszélgetés

(fotó: Benis–Jahnov Janka)

Kedves Dombi!

Kérdésedre nem válaszoltam a múlt héten,nálunk ne legyen része a választásoknak azilyesmi, hiszen ismerjük egymást. Aki nem is-mer, az valahol máshol járt az elmúlt másfélévben. Szervezetünk nyitott, mindenkinekjoga és lehetõsége megismerni a vele együttdolgozó embert.

Én a becsületet és a tisztességet örököltem,más vagyonom sincs, ezért kényesen ügye-lek rájuk. Akinek ilyen örökség nem jutott, azmagából kiindulva feltételez, és rögtön ter-jeszti is a mételyt. A fogyasztói társadalom-ban az építkezés is sok pénzbe kerül, így agondolat még kézenfekvõ is lehetne: vagyvan más megoldás? Szerintem igen. MSz-esekis segítettek az építkezésben, aki kíváncsi,megkérdezheti õket, esetleg eljöhet segíteni– és minden világossá válik számára.

Hogyan lettem a Magyarok Szövetsége gaz-dasági elöljárója?

Bár Budapesten születtem, gyermekko-rom óta falura vágyódom; az elszakadás, ateljes elvonultság küszöbén találkoztam abarantával és alapítójával, Vukics Ferkóval. Abaranta segített tartalommal megtölteni a vá-gyat, és esélyt adott a túlélésünkre. Ferkó sze-mélyisége kizökkentett az elvonulási vágyból(amelyet az is táplált, hogy úgysem teheteksemmit), és társául szegõdtem a cselekvés-ben. Az úgy kezdõdött, hogy barantálgattunka Hungária körúton, a Nemzetvédelmi Egye-tem viszonylagosan jól felszerelt sportlétesít-ményében, mígnem egy jótét lélek kirúgott

bennünket. A csapatban én voltam, aki fel-vállalta az egyesület megalapításával járó pa-pírmunkát, utánajárást, így az ügyek továbbiintézése (terembérlet, bemutatók, felszere-lés, adózás például…) rám maradt. Aztánamikor kimehettünk Kazakisztánba a torgajimadjarokhoz, a repülõjegy árának összegyûj-tését és kifizetését is én kezeltem. Itt tapasz-taltam meg elõször a Gondviselést: összes-ségében 2,7 millió forintot fizettünk ki, azon-ban egyszerre mindig csak annyi pénzünkvolt, hogy a következõ részlet meglegyen.Bízni kellett. Azután jött a 2008-as Kurultajmegszervezése, s mivel a szervezõ a ZrínyiBaranta SE volt, mindenki számára természe-tesen a pénzügyeket én kezeltem. Itt is bízniés hinni kellett, mert egyesületünk nem lát-szott alkalmasnak, hogy a rendezvényt meg-valósítsa. A rendezvény sikerét mutatja, hogynyomában megalakult a Magyarok Szövetsé-ge, októberben találkoztunk Gödöllõn GéczyGáborral (Vukics Ferkó, Tóth Feri meg én),és életre hívtuk a Börzsönyi Nemzeti Taná-csot: 2008. november 26-án ez élesztette fela Magyarok Szövetségét. Az induláskor fel-merült költségeket többnyire a Zrínyi BarantaSE állta.

2009-ben megalakítottuk a Magyarok Szö-vetsége Egyesületet, így az elsõ MagyarokOrszágos Gyûlésének a pénzügyeit már in-nen kezeltem, más jelentkezõ hiányában. AMagyarok Szövetsége méltán büszke lehet aMOGY-ok megvalósulására is, hiszen a költ-ségvetés alig haladja meg a 25 millió forintot,mégis olyan rendezvényeket tettünk le anemzet asztalára, amilyet mások több száz-millióból tudnának utánozni. 2009 karácso-nyán kezdtük el a budapesti központban amunkákat, Vukics Ferkóval ketten bontottuka falat a tv mostani stúdiójában, aztán csatla-koztak a többiek. A központtal a gazdálko-dás köre is kibõvült, nem is bírnám egyedülés hál’ Istennek nem is kell egyedül végez-nem. A központi titkárság, az Erzsikék, Fru-zsi, Kati, Veronika; Ani a könyvelést viszi,mindannyian kiveszik részüket a munká-ból, társadalmi munkában. Fõleg TóthnéGyömrei Erzsinek vagyok hálás: a hét majd’minden napján sokszor tíz órákat dolgozik,mindannyiunkért. A Magyarok Szövetségegazdálkodásába belelátnak mindazok, akikmunkát végeznek benne, ezt bárki megtehe-

ti, aki tevõlegesen részt vállal a munkából –erre 2009-ben külön hívtam a megyék gaz-dasági vezetõit (eddig nem akadt jelentkezõ).Sajnálatomra a gazdálkodás annyira leköt,hogy kimerül a napi pénzügyek intézésében,így lassan haladok a gazdasági kiút megfo-galmazásával és közzétételével.

A házunkat mintának szántam, nézetemszerint nem kell egy életre eladósodni a la-kás megteremtése miatt. Kisfiamat és Jankát(feleségemet) ajándéknak tekintem az eddigelvégzett munkámért és bíztatásnak a jövõre.2009-ben Jankával közösen döntöttünk úgy,hogy most már együtt folytassuk az utatCsernyére. 2009 tavaszán (jóval a MOGYelõtt) megvásároltuk az anyagot a házhoz (eza terciával együtt nem éri el a 2 millió forin-tot). A házat úgy terveztem, hogy kalákamun-kában épülhessen, szorgalom és tett kell bõ-ven, szaktudás kevesebb. 2010 tavaszán acsarnokot építettem, hogy a központ önfenn-tartó lehessen, így az esõzések jelentõs káro-kat okoztak a félkész házban. A nyár végénkezdtem csak a helyreállításhoz és a munkákfolytatásához, így most jelentõs késésben va-gyok, a tetõ szigetelését a tél beállta elõtt bekéne fejeznem, ezért a MOGY óta keveseb-bet vagyok a központban. Bár úgy tûnik,hogy az építkezés elhúzódik (Janka felje-gyezte a munkával töltött napokat), és mégnem vagyunk készen, azt gondolom, hogyegy családnak 2-3 millió forintból és 5-10 fõ3-4 hetes munkájából fedél kerülhet a feje fö-lé. A faluból sokan feljönnek (a szõlõhegyre)megnézni, hogy mit építünk. Az elmúlt hétenKemény Matyi (barantás) megrakta a ké-ményt, aztán Huba (barantás, õ építette aközpontban a kemencét) csikótûzhelyt rakottnekünk, így már fûteni is tudunk. Köszönjükmindenkinek, aki segített az eddigi munkák-ban, most nem sorolom fel õket név szerint,ám kis családom nagyon hálás nekik.

Ki kell hogy ábrándítsak mindenkit: a Ma-gyarok Szövetségében nincs olyan pénz,amit el lehetne síbolni, tocsikolni, bajnaizni,gyurcsányozni, hanem mindig pont annyivan, annyit ád a Jóisten, amennyire szüksé-günk van.

2010. október 16-ánSzeretettel

Benis Miklós

„A becsületet, tisztességet örököltem”

Szilaj-kérdés Benis MiklóshozFurcsa érzésem támadt, amikor a Magyarok Szövetsége köreibõl hírét vet-tem: mit akar a Benis Miklós, amikor õ úgyis kiveszi a maga részét a szövet-séges pénzekbõl. Mibõl futná különben neki házépítésre? Csak nincs belénkoltva, hogy ahol választás zajlik – még ha éppen a Magyarok Szövetségénbelül is – akkor ott csúnyákat kell mondani, suttogni, terjeszteni a másikról?A magasságos vezetõkrõl? Vagy csakugyan másról lenne szó? Nem zörög aharaszt? Mibõl épül az a ház? – kérdeztük meg Benis Miklóst. A rend kedvé-ért teljes terjedelemben közöljük válaszát. (VDGy)


Szövetségben

A Magyarok Szövetsége 2010. október 16-án tartotta országosszintû vezetõség- (elöljáró-) választó küldöttgyûlését. Az évirendes választás eseménye során a tagság képviseletében 56küldött adta le szavazatát. A korábbi országos vezetõségbõlVukics Ferenc és Herpai Sándor nem kívánta jelöltetni magát.

Az országos elöljáróság korábbi döntése szerint 3+2 fõs Ügyvi-võ Testület vezeti a Magyarok Szövetségét, méghozzá 3 fõt választa tagság, 1 fõt a tagozatok, 1 fõt pedig a megyék delegálhatnak.

A szavazás módját dr. Bene Gábor ismertette, mely szerinta küldöttek három nevet írhatnak a lepecsételt szavazólapjuk-ra, amelyen fel lett tüntetve az általuk képviselt szövetsége-sek száma. A számok összegzésével került kihirdetésre a leg-több szavazatot kapott 3 fõ, akikbõl – a még megválasztandó+ 2 fõvel – megalakulhat az Ügyvivõ Testület.

A szavazás végeredményét Rajkai Zsolt megválasztott buda-pesti elöljáró, a Szavazó Bizottság elnöke ismertette.

EredményekAz urnában a szavazatszámláló bizottság 55 szavazólapot talált.A szavazólapokat átvizsgálva megállapította, hogy abban 54 ér-vényes és 1 érvénytelen szavazat van.

A megválasztott Ügyvivõ Testület tagjai sorrendben:1. BENIS MIKLÓS (gazdasági vezetõ) 1264 szavazattal (az õ

neve mindegyik szavazólapon szerepelt)2. BÕDI SZABOLCS (eddigi alelnök) 1099 szavazattal3. NAGY LÁSZLÓ (Csongrád-megyei elöljáró) 679 szavazattal

Megyei küldöttként szintén az Ügyvivõ Testület tagja lett:BOTOS CSABA, Hajdu-Bihar megye megválasztott elöljárója

A tagozatok küldöttjének pedig HENN EDITH-et (a Társadal-

Választottunk!

Benis Miklós, Botos Csaba, Bõdi Szabolcs, Henn Edith és Nagy László az Ügyvivõ Testületben

Személyes hangú beszámolóAz alábbiakban az egyik küldött levelét (pontosabban: egy leginkább idevágó részletét)tesszük közzé. Még akkor is, ha nyilvánvaló: az idõnként éles ellentmondásokba, heves vi-tákba és sértõdésekbe torkolló eseményt mindenki másképp élte meg. A lentebb említett„hangos csapat”-ról sincs okunk rossz szándékot feltételezni – ugyanis tény, hogy az or-szágos választások és a belsõ mûködési zavarok árnyékában nem lehetett ilyen rövid idõalatt ellentmondások nélkül megszervezni az MSz jövõje szempontjából amúgy fontos belsõválasztást. Azon sem csodálkozhatunk, hogy még olyan is megtörtént, hogy az egyik me-gyei elöljáró a „zûrzavar és tehetetlenség” láttán mérgében autóba vágta magát, elhúzott,még a személyes holmiját is a központban felejtve. Amin viszont újra és újra érdemes el-csodálkoznunk: ezekbõl az önkéntesen vállalt fejetlenségekbõl – éppen a kétségbevonha-tatlan jó szándék nyomán – mindig kikerekedik a jó, az elõremutató. Ahogy KincsesnéSalca Mária írja: minden jó valamire. Tegyük gyorsan hozzá: a szervezetlenség azértelõbb-utóbb a legszívósabb szervezetetet is, a legelszántabb embert is kivérezteti. Ezért hal-lottuk örömmel – az Ügyvivõi Testületbe a legtöbb szavazattal megválasztott – Benis Mik-lós szájából: „Mostantól szervezettebbek leszünk.” (a szerk.)

A Pázmány utcában a 2010. október 6. óta fejetlenül maradt MSz gyûlésén – a személyes te-vékenységünket is feljegyzõ regisztrációt követõen – dr. Bene Gábor és Molnár Ervin (két ta-gozatvezetõ) felváltva tartott ismertetõt három vezetõség-felállás-változatról. Volt egy hangoscsapat, amelyik nem akarta regisztráltatni magát, mert „minek”. De Bene Gábor megkövetel-te, mert ha nincs nyoma annak, hogy itt hányan voltunk, és csak olyanok voltunk, akik dol-goztunk is az MSz-ben, akkor ez vádaskodásoknak lesz alapja, amire nincs szükségünk. Ezértpótlólag a többiek is regisztráltatták magukat, és „büntetõjogi felelõsségük tudatában” töltöt-tek ki olyan nyilatkozatot, hogy hány fõs MSz-csoportot képviselnek a településükrõl.

A vezetõséget a képviselt létszám alapján szavaztuk meg.Végül az öt(-hat) fõs vezetõség három tagját: Benis Miklóst, Bõdi Szabolcsot, Nagy Lász-

lót választottuk meg (és Molnár V. Józsefet negyediknek) – további egy-egy vezetõségi ta-got a területi elöljárók, illetve a tagozatok vezetõi küldjenek majd.

Az ELNÖK helyét, a vezetõség elsõ emberének helyét ÜRESEN HAGYTUK, mert odacsakis Vukics Ferenc ILLIK a Magyarok Szövetsége élén, és a gyûlés ki szeretné érdemel-ni, hogy Vukics Ferenc a felkérésünkre vállalja majd a „helye” betöltését.

„Ferkót” mindenki szeretettel és tisztelettel emlegette – és hiányolta.

Részlet az október 6-i Összehangoló Testületi

Ülésnek a belsõválasztásról hozott

határozatából:

A megyék, az elcsatolt országré-szek, valamint a tagozatok elöljá-róit a tagok saját választási rend-jük szerint választják.

5 fõs Ügyvivõ Testület:1 fõ – a megyék, valamint az elcsa-

tolt országrészek elöljáró-inak képviselõje (a megyékés az elcsatolt országrészekelöljárói delegálják)

1 fõ – a tagozatok képviselõje (atagozatok delegálják)

3 fõ – országosan minden tag je-lölheti, a megyék és az el-csatolt országrészek újon-nan megválasztott elöljárói,valamint az újonnan meg-választott tagozati elöljárókközül kijelölt 4 tagozati kép-viselõ választhatja

A Szervezõi Testület tagjait azÜgyvivõ Testület kéri fel, illetve ne-vezi ki.

Minden tisztségviselõt az õtmegválasztók vagy kinevezõk in-dokolt esetben visszahívhatnak. A megbízás idõtartama 1 év.

mi Jóléti Tagozat vezetõjét) választották, a vasárnapi egyezte-tést követõen.

MOLNÁR V. JÓZSEFET közfelkiáltással egyhangúlag megvá-lasztottuk a Szövetség szakrális vezetõjévé.

A küldöttek által megválasztott s jelenlévõ vezetõk – BenisMiklós és Nagy László – megköszönték a tagság bizalmát, majdröviden ismertették céljaikat.

A választási gyûlést Benis Miklós zárta le. RAJKAI ZSOLT sk.A Szavazó Bizottság Elnöke*

De MINDEN JÓ VALAMIRE!A legnagyobb egyéniségek árnyékában a nála pillanatnyilag ki-sebb tehetségek nem tudnak felnõni. Még akkor sem, ha a„NAGY” ember nem diktátor, s valójában nem akarja, hogymellette mások „naggyá” ne válhassanak.

Az MSz MOST alkalmat ad a tehetségek kibontakozására. Aközöttünk volt, közénk való és visszavárt, köztiszteletben ál-ló ember egyiket sem homályosítja el.

Azt mondom: mindenki igyekezzen kitenni magáért, hogykiérdemelhesse a legjobbak megbecsülését is.

A cél továbbra is a MAGYAR közösségépítés!Ez tényleg NEM egyetlen ember dolga. Ez tényleg mindnyá-

junk dolga!Folytatnunk kell, és egyre jobban, amit Vukics Ferenc veze-

tésével és példamutatásával a Magyarok Szövetsége elkezdett!

Kincsesné Salca Mária

* A szerkesztõség által módosított – idõszerûsített – változat (– vdgy)

2222

Szilaj-beszélgetés

A település életében fordulópont a keddi nap, amikor amegválasztott képviselõkbõl megalakult az új önkor-mányzat.

Az elsõ szó a legidõsebb testületi tagé, aki elmondja a gyûléscélját, majd elõbb a polgármester tesz esküt, utána felolvassaa képviselõ-testületi tagok esküszövegét. A jegyzõtõl sikerültmegtudni, hogy az eskü szövege kötött, azt törvény írja elõminden magyar településen. Emellett van lehetõség külön fo-gadalomtételre, annak szövege nem kötött. Az eskütétel utánOrosz Mihály Zoltán polgármester minden képviselõvelegyenként kezet fogott, az elkövetkezõ négy esztendõ sikeresegyüttmûködésének reményében.

(forrás: Pusztai Sándor, www.szon.hu)

– Hogy is volt ez Zsolt? – Koránérõ típus vagyok, volt egy álmom

régen mintha jóslat lett volna. Akkor mégPátynak kettõ-háromezer fõ lakosa lehetett.Gondoltam sokfélét, és közben szövöget-tem a terveimet, hogy egyszer lesz egy nagyösszefogás, én ott állok és részese vagyokaz eseményeknek. Ez valóban így történt,megvalósult az álmom. Talán a mai század-ban idealizált álláspontnak tûnik. Óvatosanfogalmazok, errõl csak most beszélek elõ-ször. Az idei év számomra csodálatos kez-dõdött. Januárjában találkoztam egy marok-nyi csapattal, ahol óriási húzóerõ van jelen.Már az elsõ perctõl éreztem hova is tarto-zom. Nagyanyám ifjú gyermekkorombanmondogatta: „fiam innen el kell menned”Arra gondoltam, a mama engem már nemszeret, pedig csak jobb sorsot akart nekemmint az övé, a szüleimé volt. Ma, mikor ittülök a Magyarok Szövetsége Pátyi Közössé-gének tagjai között, egy avítt kis önkor-mányzati tulajdonú házban Pátyon, ahol hi-deg van, nedvesek a falak, nem komfortosa környezet, eszembe jutnak nagyanyámszavai és tudom, hogy nagyon szeretett, dea helyem itt van, a harcomat szintén itt kellmegvívnom. Igen, azért, hogy a jövõ nem-zedéke a hazájában maradjon, hogy a gyer-mekeim számára legyen hely Pátyon. Azona Pátyon ahonnan én is elindultam és nemtagadok meg soha.

– Miként élted meg az elmúlt idõszakot? – Hosszú és nehéz út van mögöttem, de

és fõleg kelendõbb. Bölcsen kell sáfárkod-ni a tulajdonunkkal, mert a falu nem azenyém és a többi képviselõtársaimé, hanemMIENK. Azoké, akik megválasztottak, akikbizalmukat és ezzel együtt a sorsukat he-lyezték a kezünkbe.

Nem oly régen – a kampány végén – fe-lelnem kellett arra, hogy mire vagyok büsz-ke. Talán ezt még nem kérdezték tõlem, dehálás vagyok a sornak, hogy erre is sor ke-rült.

– Utólag felteszem a kérdést én is: Mirevagy büszke?

– A családomra, a falumra és a Maragya-rok Szövetsége Pátyi Közösségére, annakvezetõjére – Kristó Saroltára – akibõl/akik-bõl igazi összefogás sugárzik. Sok-sok évtelt el az álmom óta, de beigazolódott; töb-ben vagyunk, így erõsebb az összefogás, azösszetartozás.

A képviselõi eskü letétele elõtt állok, eb-ben az idõszakban olyan nagy szeretet veszkörül, amit falubéliektõl még soha nemkaptam. Egyik este beszélgetés közben aztmondták: „az Isten áldjon meg, adjon erõtneked” Ezt nem lehet felülírni semmivel...olyan mintha megint álmodnék.

– Felkészültél a négy éves ciklusra?– Bátran mondhatom igen, tudom nem ju-

talom, ez szolgálat lesz. Volt és van egy mot-tónk; tiszta kézzel, fejjel és szívvel dolgozni.Számomra ez lesz a mértékadó, jó gazdamódjára felkészülten hozom meg döntései-met a jövõben. A bizalmat, melyet megkap-tam a Baranta Himnusz elsõ sorával köszö-nöm meg; „Isten áldja meg a magyart ...”mert a közszolgák – mint én is – a magyarhonért dolgoznak legyen az szûkebb vagytágabb területe a hazának.

– Köszönöm a beszélgetést és sikeres négyévet kívánok.

Hájas Ágnes

Volt egy álmom...

nem vagyok fáradt, ellenkezõleg. A kam-pányidõszak alatt hatások értek, a negatí-vakból építkezni, táplálkozni tudtam, a po-zitívakból megerõsödtem, eltettem tartalék-ként az következõ négy évre. Abba a fiók-ba helyeztem, amit mint képviselõ használ-ni fogok majd.

– Mikén éled a hétköznapjaidat?– Idetartozom, hisz születésemtõl kezdve

– 43 éve – a faluban élek és dolgozom, mintahogy õsi református családom tette ezt év-századokon keresztül. Felmenõi közül BikaJános Páty falu bírója volt a XIX. században.

Számomra a hit, a hagyományok megõr-zése és az általuk közvetített értékek fonto-sak, mert ezek alakítják és formálják a jel-lemet. Vallom és hiszem, hogy a tradicioná-lis gondolkodás, látásmód a járható út a je-lenben. Házasságom 23. évébe lépett és eb-ben az igen szoros és áldott közösségbenkét fiunkat neveljük feleségemmel. Húszévig asztalosként dolgoztam, majd egy éve,igen nagy váltásként, állattartással kezdtemfoglalkozni. Kecskéket tenyésztek, és az ottvégzett munka – ahol a napomat kezdem ésbefejezem – örömmel tölt el, mert nagyszü-leim a föld szeretetére, szüleim a munka be-csületére neveltek. Fiaimnak is ezen értéke-ket tanítom és örökítem át. Jó gazda mód-jára falunk, környezetünk természeti érté-keit megõrizve teremthetjük meg mi, mostélõ és felelõsen gondolkodó generáció azelkövetkezendõ nemzedékek számára azértékes, élhetõ jövõt. Mivel hitvallásom szo-rosan kötõdik a falusi értékrendhez, termé-szetes számomra, ha már megadatott, hogyazok között lehetek, akik Páty sorsát irányít-hatják és meghatározhatják az egészségesértékrend szerinti életet. Nagy feladat áll afalu vezetõi elõtt. Páty Pest megyében talál-ható, így kiemelt régiója az országnak. Bát-ran mondhatjuk, az érték még értékesebb

„Koránérõ típus vagyok... volt egy álmom régen... – Szeitz Zsolt megválasz-tott önkormányzati képviselõt hallgatom és nem merem félbeszakítani – ... mintha jóslat lett volna” folytatja.

Szeitz Zsolt Pátyon, a helyhatósági választáson egyedüliként indult aMagyarok Szövetsége jelöltjeként. Bizalmat szavaztak neki a pátyi polgárok,hogy a falu lakosságát négy éven keresztül képviselje.

A Szent Korona másolata elõtt tett esküt Érpatak önkormányzata

HIRDETÉSI MELLÉKLET I

„Megmutattuk Budapestnek, hogy képesekvagyunk megrendezni egy olyan rendezvényt,amely sok ember érdeklődését kelti – keltette – föl.Jó volt látni végre, amint a családok, az emberekönfeledten átadták magukat a szala hangulatának."

(Kanalas András, Budapesti Magyarok Szövetsége)

Fotók: Budai Gábor

I. Budapesti Szalaa magyar összefogás újabb sikere a fővárosban

I I

Az egyesület létrejötte alapfeltétele annak, hogy ténykedésünk eredményeit országos szinten is meg tudjuk jeleníteni. Kérünk minden kedves gyógyítót és érdeklődő orvos kollégát, hogy minél nagyobb számban, illetve megyénként, városonként ren-deződve, mint gyógyító közösségek jelenlétükkel szavatolják az egyesület megalakulásának demokratikus viszonyait.

Fontos, hogy észrevételeitekkel, hozzászólásaitokkal az alapsza-bály mellett kialakítandó szervezési és működési szabályzatunk a tágabb igényeknek is meg tudjon felelni, továbbá az egyesület fórum jellegének vitaindító alkalmát szeretnénk megragadni, hogy bevonjuk a többi megyét is az alkotó munkába.

A veszprémi központ, mint a szervezés koordinátora azt kéri, hogy minden jelentkező minél előbb jelezze részvételi szándékát lak-helyének megjelölésével. Vissza fogunk jelezni, hogy aktuálisan az adott megyékre lebontva kik jelentkeztek. Az újonnan alakuló megyék tagjai vegyék fel a kapcsolatot egymással, és az idő rövid-sége ellenére válasszatok magatok közül – átmenetileg – egy fő ÉletMagHáz vezetőt, egy fő természetgyógyász szakmai vezetőt és a munkátokat segítő orvosok közül egy orvos vezetőt.

Program:Az ÉletMag Gyógyszövetség koncepciójának

és történetének rövid ismertetése

Az ÉletMag Gyógyszövetség EgyesületAlapszabályának ismertetése

Szavazás, nyilatkozatok kitöltése,tisztségviselők választása

A rendszer működtetésének feltételei és informatikaialapjainak bemutatása

Szervezeti és Működési Szabályzat megbeszélése,alapjainak lefektetése

Vitaindító fórum

Közös meditáció

Köszönettel: dr. Vincze GáborÉletMag Gyógyszövetség Egyesület

A Nemzeti Hírháló Egyesület kiadta első összefoglaló CD albumát, az eddig megjelent összes nemzeti vonatkozású

hírlevélről. Kiemelten a nevezetes történelmi eseményekről, dátum szerinti sorrendben,

az alakulási kezdetektől napjainkig!

A CD ára 6000.-Ft.

Megvásárlásával a Nemzeti Hírháló további munkáját és honlapjának, a történelmi

jelentőségű archívumának a fennmaradásátés a Magyarok Szövetsége

Szövetség Televízióját támogatod!

Megrendelés, információ:Volentics Vera

SZTV titkárság+36 30 822 5644

Kedves gyógyításban érintettek!Örömmel értesítünk Benneteket, hogy

2010. október 29-én, pénteken 16 órától a veszprémi Ahimsza Jógaközpontban alapító taggyűlést tartunk.

Várunk mindenkit, aki az ÉletMag Gyógyszövetség Egyesület tagja kíván lenni.

Jelentkezés 2010. 10. 25-ig, tel.: 06 88 784 588, e-mail: [email protected] rendezvény díjmentes. Helyszíne: 8200 Veszprém, József Attila u. 9.

F E L H Í V Á Stelevíziós közösségünk fejlesztésére

A Szövetség Televízió keresi azokata szakembereket, akik a TV működtetésében

és az Alkotóműhely munkájábanszakmai tudásukkal és elkötelezett

hozzáállásukkal részt kívánnak venni.

Fontosabb feladatok:operatőri és vágási munkák, Szövetség TV honlap fejlesztése, arculat-reklám-grafi ka-tervezés, a Magyarok Szövetsége országos

médiatagozata hálózatszervezésébenszakmai részvétel.

Levelében kérjük részletesen leírni,hogy mivel segítené, támogatná

a Szövetség TV Alkotóműhelyéneklétrehozását, működését.

Jelentkezés és bővebb felvilágosítás:[email protected]

HIRDETÉSI MELLÉKLET I I I

A Palocsa Egyesület és az egri Hun Fokos Szövetség szeretettel meghívja Önt és csa-ládját a Székelyudvarhelyen megrendezés-re kerülő szakrális földrajz táborába.

Tavaly, 2009 júliusában az Egerben meg-szervezett négy napos táborban lehetőség nyílt Eger városának és a környezetében lévő szakrális tájainak, épületeinek megis-merésére szakmai vezetőkkel, valamint elő-adásokat hallgatni ebben a témában.

„A tudás gyűjtésének és átadásának feleme-lő pillanatait éltük át, ami a Kárpát-haza sok-sok pontján megtörténik manapság. Örü-lünk, hogy ennek részesei lehettünk. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki eljött. A résztve-vőknek, akik tudást gyűjteni kívántak, és az előadóinknak, akik ezt a tudást sok szívvel és tehetséggel átadták.”

(Katrics Krisztina, szervező)

Táborunknak idén Székelyföld ad ott-hont. Az együtt töltött három és fél napos program alatt lehetőség nyílik Székelyföld szakrális és épített tájainak, emlékeinek megismerésére – avatott helyi vezetőkkel. Minden nap először kirándulunk, majd es-ténként előadásokat hallgathatunk és be-szélgetések lesznek.

Házigazdánk Balla Ede-Zsolt, a Zöld Szív Ifj ú-sági Természetvédő Mozgalom Székelyföldi Ágának vezetője, a „Szent Földünk rajza” című könyv szerzője (http://www.zoldsziv.ro/szentfoldrajz/). A helybéli előadók és szakmai vezetők között tisztelhetjük: Ba-rabási Lászlót, Dezső Tibor Attilát, Fülöp Szabolcsot, Kincses Kálmánt, Lázár Lászlót.

TERVEZETT PROGRAM: (a részletes programot és időbeosztásta jelentkezők indulás előtt megkapják)

November 3. szerda Utazás éjjel busszal, érkezés másnap reg-gel. Elszállásolás, majd rövid pihenő.

November 4. csütörtök – Csíki-medenceCsíkszenttamási Csonkatorony, Szent Anna Borvízferedő, karcfalvi vártemp-lom, Bogáti-kápolna, csíkrákosi templom, Delne, Csobotfalva, Csíksomlyó – Kegy-templom, Barátok Feredője – gyógyfürdő, csíkszentgyörgyi kápolna.Busszal 170 km, gyalog 8 km, kb. 400 m szintkülönbség.Szakmai vezető: Dezső Tibor Attila

Esti előadások:Balla Ede-Zsolt: Szent Földünk rajza – Szé-kelyföldDezső Tibor Attila: A Csíki-medence szakrá-lis működése

November 5. péntek – Udvarhelyszék Jézus Szíve-kápolna, Éltető-kút gyógyforrá-sai, Budvára, Csicser-tető, Bikafalva épített tetői, Bögöz középkori temploma (vezető: Fülöp Szabolcs).Busszal 40 km, gyalog kb. 15 km, 400 m szintkülönbség.Vezető: Balla Ede-Zsolt

Esti előadások:Kincses Kálmán: Freskók és kazettás meny-nyezetek a SzékelyföldönBáder László: Tájgazdagító tájhasználatLantos Tamás:Alkalmazkodó gyümölcsészetFülöp Szabolcs: Hagyományos gazdálko-dás a Székelyföldön (bivaly, mangalica stb.)

November 6. szombat – HáromszékNyerges-tető – emlékhely, perkői Szent Ist-ván-kápolna, kézdiszentléleki erődtemplom, Bálványosvár, Csiszár-fürdő (borvízferedők) és a torjai Büdös-kénbarlang.

Busszal 250 km, gyalog 10 km, kb. 400 m szintkülönbség.Szakmai vezető: Balla Ede-Zsolt

Esti előadások:Barabási László: A székelyek őstörténete, néplélekBalla Ede-Zsolt: Székely várak, kápolnák, templomok, mitikus helyek

November 7. vasárnapIndulás haza, útközben a korondi Likaskő és a szovátai „kettős kerekdomb” megte-kintése.

Részvételi díj: 29 500 Ft/fő (iskolás gyere-keknek 28 000 Ft/fő), amely tartalmazza a szállást reggelivel és vacsorával, vala-mint az utazást busszal (egri indulással és érkezéssel). Az előadások és a szállás helyszíne a tibódi Hajnalcsillag Panzió, Székelyudvarhelytől 5 km-re.A programhoz legalább 30 fő jelentkezése szükséges! Kérjük, hogy az évszaknak meg-felelő túraruhát és esőkabátot feltétlen hozzon magával!

Jelentkezés: az alább megadott e-mail cí-men, amelyet előjegyzés és a részvételi díj befi zetése után tekintünk véglegesnek. A jelentkezéseket a részvételi díj beérkezésé-nek sorrendjében fogadjuk el. Kérjük, adja meg a következő adatokat: név, születési hely, lakcím, útlevélszám (az utaslistához).• Számlaszám: 61500073-17036232• Jelentkezési határidő:2010. október 22.

További felvilágosítás és jelentkezés:

• Palocsa Egyesület:Báder László,

tel.: 06 30 934 2299,e-mail: [email protected]

• Hun Fokos Szövetség:Katrics Krisztina,

tel.: 06 30 5384 242,e-mail: [email protected]

Szakrális földrajz tábor Székelyföldön

A Kárpát-medence szakrális földrajza, terepi bejárás és előadások

2010. november 3–7.Mottó: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."

Szent István-kápolna a Perkő csúcsán

Földpiramis - Csíkrákos, Bogát

Épített domboldal – Kőhalom határában

CsíkszépvízTamási Áron

IV

1/1 – egész oldal 182 x 255 mm 30.000 Ft

1/2 – fél oldal 182 x 126 mm 18.000 Ft

1/4 – negyed oldal 89 x 126 mm 10.000 Ft

1/8 – nyolcad oldal 89 x 62 mm 6.000 Ft

1/16 – tizenhatod oldal 43 x 62 mm 4.000 Ft

A Szilaj Csikó hirdetési tarifái:

Hirdetések felvétele:Kucsara Pál +36 70 584 8597 [email protected]

Az itt található tárgyak megvásárlásával támogathatja a Magyarok Szövetsége működését és a Szilaj Csikó megjelenését.

Megrendelés a szerkesztőségi titkárságon: 06 1 359 9155 • [email protected]

Könyv és DVD

Főbb szakipari tevékenységeink:

Festés, mázolás, tapétázás Hideg-, meleg burkolásKőműves munkálatok Egyéb építőmesteri munkálatok

Teljes körű elektromos munkálatok Ács-, tetőfedő és bádogos munkálatokVíz-, gáz-, csatorna- és fűtésszerelési munkálatok Gipszkarton szerkezetek építése

Víz-, gáz- és elektromos hálózatok karbantartása Eseti és rendszeres takarítás

Cégünk saját, tapasztalt alkalmazottakkal dolgozik, akikaz Intézményekben nemcsak minőségi, hanem kulturált és tiszta

munkát végeznek. Munkánkat eredményesen, pontosanés nem utolsó sorban korrekt árakon végezzük.

Cégünk díjmentesen végzi a felmérést és a költségvetés készítését, valamint kiszállási díjakat sem számolunk fel!

1172 Budapest, Liget sor 21. Tel./ Fax: (1) 253 09 72E-mail: [email protected] www.ligetsorbau.hu

szilajcsiko2010-35

Documents