5 2008

. MÁ

JUS

SZÁ

LLN

ÉK

ÉN

KIH

AJL

Ó Á

GR

A,

ÉS

ÚG

Y V

ÁR

NÉ

K J

Ó A

NY

ÁM

RA

.

2

RRaajjzzppáállyyáázzaattMinden kisgyerek szeret és tud is rajzolni. Ezt bizo-

nyítottátok be ismét azzal, hogy januárban meghirdetettpályázatunkra ezernél több csodaszép rajzot küldtetekbe szerkesztõségünkbe. Egy részük itt pompázik má-jusi Szivárványunk lapjain, sokat közülük következõlapszámainkban közlünk majd.

A sok-sok pályázó nevét, az óvodákat, iskolákat Pos-taláda rovatunkban, a 16-17. oldalon soroljuk fel.

Mindenkit megdicsérünk õszinte, szép rajzáért!

I. DÍJ: Balázs-Bécsi Anna, CsíkszeredaA csíkszeredai Napocska Napközi

Hóvirág csoportja

II. DÍJ: Füstös Katalin, SzékelyudvarhelyA szilágypaniti óvoda

III. DÍJ: A szatmárnémeti Bãlcescu-Petõfi Iskola

I. és II. C osztályaSzántó Izabella, MarosvásárhelyA székelykakasdi I. osztály

DICSÉRET:Bács Szidónia, Étfalva-ZoltánGarnai Erika, ÉrkörtvélyesSzékely Orsolya, MarosvásárhelyA nagybányai P. Dulfu Iskola I. C osztályaA nagybányai N. Iorga Iskola II. F osztályaA kolozsvári Apáczai Líceum II. osztálya A nagyváradi 16-os Iskola I. E osztályaA csíkszeredai 6-os ÓvodaA csíkszeredai Napraforgó NapköziA szatmárnémeti Gulliver ÓvodaAz árpádi I. B osztály

A Szivárvány, a Hobby-Mûvész és a Sooter’s foto ajándékait a következõ kis rajzmûvészek nyerték:

Tele

ky A

bigé

l, Sz

atm

árné

met

i

3Czéczi Anita, Szilágypanit

Dankó Blanka, Nagybánya

Tövissi Júlia, Székelykakasd

LÁSZLÓ NOÉMI

PitypangSzár, szár, karika,hosszú láncot fûzök,anya selymes hajábasárga bojtot tûzök.

Sárga bojtból barika,fehér pihe válik,sodorja a játszi szélhetedhét határig.

Szár, szár, buborék,búmat belefújom,hadd röpítse szélvihar,bennem ne szoruljon.

Pitypanggyapjas lesz az ég,tejhabos vasárnap,mikor a hét napjaipihetáncot járnak.

Anyák napja„pitypanggyapjas,

tejhabos” vasárnapjánmesével, verssel,

rajzzal köszöntünkminden

ÉDESANYÁT!

4

CSEH KATALIN: Dal– anyának –

Villan a vacsoracsillag,Suttogok, szólítlak, hívlak.

Kérlek, maradj most itt velem,Ne környékezzen félelem.

Lennék, majd lennék kismadár,Vagy lenge pillangócska bár.

Szállnék én kihajló ágra,És úgy várnék jó anyámra.

Raþiu Diána, Deményháza

Finna Ágota, Zabola

Schuller Dávid, Szatmárnémeti

Szántó Izabella, Marosvásárhely

5

LELKES MIKLÓS

A gyöngyvirágFeketerigó kapirgált az avarban, hosszú gilisztát húzott ki a

földbõl, legyûrûztette a torkán, majd így szólt a mellette levõgyöngyvirághoz:

– Hej, elmúlt az a mámorító május, a június is, hol vannak márkedves kis gyöngyös, illatos, fehér virágaid! Csak ezek a pirosgömböcskék-bogyócskák maradtak utánuk…

A gyöngyvirág szeretõ pillantást vetett a piros gömböcskékre,és így szólt:

– Ne szánj engem, te szépfüttyös, sár-gacsõrû rigó! Én éppen mostvagyok a legboldogabb! Fe-hér virágaim mind csak ígé-retek voltak, de ezek a gyö-nyörû bogyócskák a termé-seim, a gyermekeim, és a be-teljesülést jelentik számomra.

Szekeres Kinga,Gyergyóalfalu

Balaiti Adrienn, Nagyvárad

Lovas Tamás, Nagyvárad

6

A kis utazókHol volt, hol nem volt, volt egyszer

egy Sámuel nevezetû kis egér. Egy kike-ricsen volt a mûhelye, ahol varázslatosképeket festett. A kikerics alatt volt egygomba, ez volt a lakása.

A kisegér eldöntötte, hogy felkutategy olyan helyet, ahol mindig bõségesaz ennivaló. Ment, mendegélt, amíg egypatakhoz ért. Egy törött dió egyik felé-bõl csónakot készített. Vitorlának egy

levelet tett. Átkelt a patakon. Észrevett egy tücsköt, amint

a gitárján játszott.– Mehetek veled ? – kérdezte

a tücsök.– Hát persze! – felelte Sámuel

vidáman.Esteledett. Valahová el kellett

bújniuk, mert éjjel kóvályogni a mezõn veszélyes.Reggel találkoztak egy méhecskével. Úgy hívták,

hogy Fülöp Ágnes. Sámuelegyik unokatestvére volt. Meg-mutatta, merre tartsanak.

Nekivágtak a rengetegnek.Tisztást pillantottak meg, köze-pén terített asztal, körülötte ege-rek, méhek és tücskök viga-doztak.

Érezték, hogy megtalálták,amit kerestek. Örömükbentáncra perdültek.

Fülöp Ágnes, Székelyudvarhely

Bartha Melinda, Gyulakuta

Divin Judit,Nagyvárad

Farkas Erika, Gyergyószentmiklós

7

A kis nyárfa történeteMájus volt. A park közepén egyenes, karcsú

nyárfa ékeskedett. Arra járt egy mókus.– Szólj a Tavasztündérnek, hogy én is szeret-

nék lombkoronát – kérte a nyárfa.A mókus rohant is. A Tavasztündér gyorsan

odaért.– Kicsi nyárfa, meg tudsz bocsátani? – kér-

dezte a tündér, és szép, zöld lombkoronát vará-zsolt neki.

A kis nyárfának még volt egy kérése:

– Szeretném, ha utódom is lenne!A tündér varázsütésére kihajtott egy másik

csemete. Együtt növekedtek. Egy rigópár fész-ket is rakott a lombok között. Öt fióka kelt ki afészekben. Az öreg rigó a két nyárfa segítségé-vel hamar megtanította repülni kicsinyeit. Úgygyakoroltak, hogy naponta többször is átrepül-tek a lombos nyárfáról a fiatalra. A nyárfákörültek, hogy hasznukra lehettek a madarak-nak. Gyerekek is jöttek, megpihentek árnyé-kukban, és õk is dicsérték a nyárfákat gyönyö-rû lombkoronájukért.

Nyegrán Laura, Szilágysomlyó

Füstös Katalin, Székelyudvarhely

Szék

ely

Ors

olya

, M

aros

vásá

rhel

y

8

SIMON RÉKA ZSUZSANNA

CsodamargarétaKapukki Pukka a domboldalon üldögélt, és

margarétaszirmokat majszolt. Csak úgy gyúr-ta magába, mint aki évek óta semmit nemevett. Egyenként tépegette le a fehér, puhaszirmokat, s közben a gondtalanul himbá-lódzó, pufók bárányfelhõ-ket csodálta.

– Már megint a virágai-mat eszed? – dühöngöttvalaki. – Fékomadta hóhá-nyója!

– Bújj elõ, ha velem be-szélsz – mondta Pukkanyugodtan, és jól teletöm-te a száját.

– Itt vagyok, te széllel-bélelt, te napszomorító, vi-rágnyelõ, mit virágnyelõ,virágzabáló pernahajder! –ugrott le a nyárfa ágáról

egy tulipán nagyságú zöldsipkás, zöld szakál-lú, zöld fülû manó. – Már egy egész rétet fel-faltál!

– Hm, méghogy egy egész rétet? Micsodabutaság, összesen 120 szirmocskát ettemmeg, vagyis körülbelül négy és fél margaré-tát. Hát, négy és fél margarétát számoltál mega réten? – értetlenkedett Pukka.

– Még szemtelenkedszis? Ez aztán tûrhetetlen!Hát nem tudod, hogy kivagyok, hát nem tudod,hogy kivel beszélsz? – to-porzékolt zöld szakálláttépkedve az apró idegen.

– Nem – motyogta Puk-ka alig érthetõen, mert te-le volt a szája.

– Hú, azt a hat- és hét-és nyolcszázát! – mirgett-morgott, püffögött a zöld-sipkás. Olyan dühös volt,hogy teljesen belilult.

9

Még a tûzhányók is megirigyelték volna, nemis beszélve a sárkányokról.

– Ahelyett, hogy mérgelõdsz, dühöngsz,dörögsz, mint egy apafelhõ, inkább mondd elvégre, ki vagy – nyugtatta Pukka az idegent.

Lassan végignyúlt a földön, kezét a feje alátéve újra bámulni kezdte a táncoló, ficánkolóbárányfelhõket.

– Hogy ki vagyok? Zöld Elemér, a zöld me-zei manók királya, a margaréták kitalálója, fel-találója, termesztõje! – sisteregte Elemér király.

– Érdekes – vakarta a feje búbját Pukka –,ez azt jelenti, hogy te tudod a legjobban, mi-lyen csodás hatással vannak a szirmok a ma-nókra, ugye?

– Hát, persze, ez csak természetes – húztaki magát a manó –, csak, csak, épp most vala-hogy nem jut az eszembe, khm, khm.

10

– Na, jó, én segítek, eszedbe juttatom – mo-solygott Pukka huncutul. – A margaréta szir-maiban varázserõ van. Úgy bizony! Gyógyír-ként hatnak. Orvosság minden kicsi szirom.Megszüntetik a haragot, a rosszkedvet, azirigységet, sõt a füllentésre is hatásosak.Ezért tömködöm én is magamba.

– Jaj, hát persze! Most,hogy mondod, eszembe isjutott! – füllentett vöröslõképpel Zöld Elemér.

– Te manókirály vagy! Ate szívedben biztos nincsirigység, harag, rosszked-vû sem vagy, füllenteni pe-dig soha nem szoktál, úgy-hogy ne is kóstold meg aszirmokat.

– Hát, az ízükért csaknéhány szirmocskát! Kós-tolásképpen! – mondta azöld manó, és irigylésreméltó gyorsasággal tépni

kezdte a szirmokat. Mindkét tenyerét tele-tömte, aztán lopakodva megbújt a nyárfa mö-gé, nehogy Pukka meglássa, és eszegetnikezdett.

Pukka jóízûen nevetett, betöltötte a vidám-ság.

– Az ízük kitûnõ! Khm, khm, azt hiszem,sokkal több margarétátkéne termesztenem – ma-gyarázta felszaladó száj-széllel a manókirály.

– Úgy bizony – helye-selt Pukka, és maga mellétessékelte új ismerõsét.Tenyerébõl puha szir-mocskákkal kínálta.

Hogy valóban csoda-szer-e a margarétaszirom?A manóktól kell megkér-dezni! Pukka szerint csakmanókra hat. Õ csak tudja.

Ha erre jár egy manó,megkérdezem.

SZABÓ ZELMIRA rajzai

a margaréták rajzolását.

a manót amargarétához.

FOLYTASD

VEZESD

11

12

BALÁZS IMRE JÓZSEF

A babaApa készít nekem egy babát.Farag neki két lábat, hogy állni tudjon.Készít neki feneket, hogy le tudjon ülni.Készít neki hasat, hogy megrakhassa étellel.Két kezet is tesz neki, hogy megsimogathasson.Nyakat is tesz, hogy a feje ne essen le.Pisze orra lesz, hogy nyomogathassam.Kicsi szája, hogy etethessem.Nagy szeme, hogy észrevegyen, akárhol vagyok.

Apa ide is adta nekem.Most már csak nevet adok neki,és akkor készen is lesz.

A Napsugár-táborban minden kislány varrmagának ilyen rongybabát. Anyukabiztosan segít neked szabni, varrni.Kérd, hogy tanítson meg pólyálni is.

Mi lesz a babád neve?

Nagyítsd fel a rajzot (fénymásolóval a legkönnyebb). Aszélétõl kb. félcentire varrd körbe. A feje búbján hagyj egy kis

nyílást: azon keresztül fordítsd ki a babát, tömd ki vattávalvagy gyapjúval (a keze, lába végébe is jusson). Ha már jódundi, varrd be a feje tetejét. Színes fonalból készíts hajat,

rajzolj vagy varrj rá szemet, szájat.

13

14

Négy, különbözõ színû, körülbelül 14x4 cm-es papírcsíkot hajtogass

harmonikává, és ragaszd egy lapra,mint a képen. Ragassz, rajzolj szárat,

levelet, pillangót a virág mellé.

Körülbelül 10x10 cm-es színes lapothajtogass a rajz szerint. Ragaszd

bele a fényképedet.

A csíkszentdomokosi II. B osztály

szalvátagalacsinbólragasztott virágokat.

Ajándékanyunak

15

A nagyváradi Szent László Óvodadélutános csoportja magokból

komponált vidám képeket.

A tordai III. D kézzel, aszilágysomlyói IV. A ésB osztály lyukasztóvalvágta ki az üdvözletek

mintáit.

16

Rajzpályázatunkra sok-sok gyerek, óvodai ésiskolai közösség küldött színes, vidám rajzot:Adorján Elõd, Ábrahám Ágnes, Csíkszereda;Csáki Lilla, Piskolt; Kovács Fruzsina, NecseszánNorbert és Boglárka, Nagy Roland, Szentábrahám;Kelemen Gellért, Parajd; Gyerõ Szidónia, Apáca;Heveli Helga, Kaplony; Bota Roland, Mezõsám-sond; Farkas Loránd és István, Egrestõ; BalogBarna, Nyárádremete; Babos Beatrix, NagyBlanka, Marossárpatak; Egri Richárd, Szilágysom-lyó; Sebastian Barbara, Gyulakuta; Szõcs Andrea,Máté Fanni, Wächter Laura,Mihály Ágnes, Bálint Róbert,Menyhárt Krisztina, Székelyudvar-hely; Miþiþi Petra, Kisvarjas; VargaGabriella, Pelekács Zolika, Szat-márnémeti; Marozsán Antónia,Halmi; Biró István, Gyergyóditró;Boné-Gréczi Loretta, Ipp; Szom-batfalvi Tünde, Kissolymos; SzabóAdrienn és Tamás, Telekfalva;Szász Tamara, Nagybacon; Marti-ni Renáta, Perdi Norbert, SzabóAlpár, Kovászna; Dukát Roland,

Magyarpéterlaka; Papp Zsófia, Pusztaújlak; MakkaiSzász Márk, Margitta; Csomor István, Agyagfalva;Szotyori Szabolcs, Csernáton; Józsa Benedek, GálZita, Sógor Endre, Kolozsvár; Vaida Giulio, Fugyi;Gáti Norbert, Érbogyoszló; Kakucs Henrietta, Er-dõszentgyörgy; Kaján Roland, Barátos; Pál AndrásEmil, Lengyelfalva; Vicsai Barnabás és Mária, Mo-nó; Molnár Ágota, Tekerõpatak; Bilibók Edina,Gyimesközéplok; Bodó Tímea, Görgicze Boróka,Ferencz Anna, Gyergyószentmiklós; Balázs Bog-lárka, Gyergyóremete; Szabó Zoltán, MártonRóbert, Csíkszentdomokos; Kutasi Borbála,Bartha Éva, Maroskeresztúr; László Rita, Nyikóma-lomfalva; Fülöp József, Szováta; a szentegyházai 3-

as Óvoda; a gyimesfelsõloki 3-asÓvoda; a csíkszeredai CimboraNapközi; a gyergyóditrói EszterláncNapközi; a nagyváradi római katoli-kus és az evangélikus óvoda; a ma-gyarzsákodi óvoda; a marosvásár-helyi G. Coºbuc Gimnázium II. C; anagybányai N. Iorga Iskola I. C; anagyváradi D. Cantemir Iskola I. Eés II. D; a gyergyószentmiklósi Fo-garassy Mihály Iskola I. C, II. B; asepsiszentgyörgyi Váradi JózsefIskola II. E, az Ady Endre Iskola II.

POSTA-

Pojar Claudia, Szilágypanit

17

A gyerekek kézenfogva körbejárnak, azanya a körön belül, akérõ kívül, a körrel

ellentétes irányban ha-lad. Az „Eredj, lányom”-

nál a kérõ elé penderít vala-kit, aki a kérõ kezét fogva halad tovább.

Erzsébet asszony

B; a brassói Áprily Lajos Fõgimnázium I. B osztálya;a küsmödi II-IV.; a szilágynagyfalusi I. C; a gelenceiII. A; a magyarlapádi II.; az érmihályfalvi I. és II. C;a gyimesközéploki I.; a zilahi II. D; a lövétei I.; azerdõfülei I-II.; a tatrangi II.; a szilágyfõkeresztúri I.és II.; a margittai I. F; a kovásznai II. C és II. D; azabolai II. B; a gyulakuti I. B osztály; a kisbaconióvodások és I-II.osztályosok; a de-ményházi óvodá-sok és kisikolások.

Hol jársz, ho-vá mégy, Er-zsé-bet asz-szony?

Fe-hér vá-ros szé-lé-rõl a ka-pi-tány ü-zen- te,

A- ki lá-nyát ké-ret- te. E-redj, é-des lá-nyom!

Olá

h Is

tván

, Ta

tran

g

Albert KingaKrisztina, Dés

18

a cseresznyéket.

SZÁMOZDMEG

Barni csokiját,majd vonalakkal

oszd háromegyenlõ részre.

és rajzold be a hiányzóbogyókat.

EGÉSZÍTSD KI

SZÁMOLJ,

+

+

-

=

=

=

19

LELKES MIKLÓS

Lacika és a számtan– Mit csinálsz a barackfámon, Lacika? – kérdezte a szom-

széd az érett barackokat dézsmáló Lacikától.A fiúcska nem jött zavarba:– Gyakorolom a számtant: számolom, hány érett barackja

van Feri bácsinak! A szomszéd elmosolyo-

dott. Nem volt fösvény, szí-vesen kínált gyümölccsel

Balogh Renáta, Nagyvárad

bárkit, aztán meg szerette is akisfiút, ám tudtára akarta adni:nem helyes kérés nélkül neki-állni más gyümölcsének, ezértígy szólt:

– Úgy veszem észre, inkábbcsak a kivonásban és a magad-nak-osztásban jeleskedel! Ez

nem helyes. Gyere le a fáról, és segíts nekem az összeadásban:hordjuk kupacba a tegnap levágott száraz ágakat!

Lacika nagy buzgalommal dolgozott. A végén Feri bácsi fele-sége, Irma néni egy tál túrós palacsintával kedveskedett a szor-galmas munkásoknak:

– Szépül a kert, számbavehetõ az eredmény! Én meg hoztamegy kis szájbatehetõt...

Márton Botond, Szentegyháza

Visky Miriám, Nagyvárad

20

ZÁGONI BALÁZS

Csokis meseAnya kiment a boltba, és vásárolt tejet, ke-

nyeret meg egy tábla csokoládét. Otthon oda-adta a csokit Barninak, hogy ossza el igazsá-gosan. Barni kibontotta, megszagolta: nugát-krémes csoki volt, nagyon jó illatú! Megszá-molta, összesen tizenkét kockából állt.

– Nem lesz nehéz elosztani, mert már elsõosztályos vagyok, és jól tudok számolni! –gondolta Barni.

Kicsit még gondolkozott, majd három egy-forma darabra törte a csokit.

– Négy kocka Anyának, négy Apának, négypedig nekem!

Anya elégedett volt, és cuppanós puszitnyomott a Barni fejére.

– Ügyes vagy, amiért Apára is gondoltál.Biztosan örülni fog, ha hazaérkezik.

Barni tovább rajzolgatott az asztalánál, ésközben elmajszolta a négy kocka csokit. Anya

tovább dolgozott a saját íróasztalánál, és köz-ben õ is elmajszolt három kockát. Csak Apanégy kockája virított a sztaniol papíron. Barniabbahagyta a rajzolást, felpillantott. Nagyonjó illata van ennek a csokinak, és én még min-dig csokiéhes vagyok – gondolta.

– Anya, kaphatok még egy kockát? – kér-dezte halkan.

Anya odaadta az utolsó kocka csokiját, ésBarni egybõl be is kapta. De a csokiéhsége

nem múlt el. Mivel elsõ osztályos volt, és máregészen jól tudott számolni, a következõtgondolta:

– Eloszthattam volna másképpen is: fele agyerekeké, fele a felnõtteké. Mivel gyerekcsak én vagyok, én hat kockát kapok. Apa ésAnya felnõttek, õk is hat kockát kapnak. Há-rom az anyáé, három az apáé. És ez így igaz-ságos, mert én gyerek vagyok, és nekem mégfejlõdnöm kell.

– Anya, arra gondoltam, hogy másképposszuk el: fele a gyerekeké s fele a felnõtteké.

Anya dolgozott, nem nagyon figyelt Barni-ra.

– Anya, ugye, hogy nekem még fejlõdnömkell?

– Persze, persze – mormogta anya, miköz-ben rögtönzéseket javított.

Barni nagyot sóhajtott, és elvett egy kockacsokit az Apáéból. Egy-kettõ lecsúszott az asemmi kis kocka nugátkrémes csoki a Barnitorkán, így hát bekapott még egyet. De ami-kor felnézett, ismét ugyanúgy kívánta, mint az

elõbb. Gondolkodni kezdett. Ha nekem volnakét kocka csokim, és Apának egy sem, bizto-san odaadnám neki az egyiket!

– Anya, szerinted ha Apának volna két koc-ka csokija, és nekem nem volna egy sem, õideadná nekem az egyiket?

– Persze, hogy odaadná – mondta Anyaanélkül, hogy felnézett volna a rögtönzések-bõl.

Barni nagyot sóhajtott, és bekapott mégegy kocka csokit. Most már csak egyetlen

21

kocka csoki virított a sztaniol papíron. De lásscsodát, Barni csokiéhsége még most semmúlt el.

Ekkor arra gondolt, hogy ha Apának egyet-len kocka csokija volna, és látná, hogy Barniennyire, de ennyire kívánja, vajon nem adnáneki? De nem kérdezett semmit Anyától, csaktovább bámulta az utolsó kockát. Aztán arragondolt, hogy Apa hazajön éhesen és fárad-tan, és mennyire fog örülni annak az egy koc-ka finom csokinak. De mi van, ha nem így

lesz? Lehet, hogy Apa hazajön éhesen és fá-radtan, meglátja az egy kocka csokoládét ár-válkodni a papíron, és elszomorodik. Azt fog-ja mondani, hogy „csak ennyit hagytatoknekem?” Nem, nem szabad Apát így elszomo-rítani. És ahogy ide jutott gondolatban,hamm, be is kapta az utolsó kocka csokit!

Egy idõ után Anya furcsa hangra lett figyel-mes. Szortyogás volt, meg valami csepegés,mintha olvadna az eresz a háztetõn és egy-egyvízcsepp esne a járdára.

De mintha ez a járda sztaniolból lenne,zörög minden csepegésnél! Barnira nézett,aki nagy kövér könnycseppeket potyogtatott asztaniolra. A könnycseppek megolvasztottákmár az utolsó kockából maradt pici csokimor-zsát is.

– Mi a baj, Barnim?Barni csak hüppögött, de nem tudott be-

szélni. De Anya hamar rájött a történtekre.– Megetted az Apa csokiját?Barni bólintott, amitõl újabb két könny-

csepp hullott a sztaniolra.

22

– És legalább jól esett?Barni megrázta a fejét, amitõl egy kisebb

zápor zúdult a sztaniolra. Aztán Anyához sza-ladt, és az ölébe fúrta a fejét.

– Ajajaj. Mit tegyünk most, Barni? – sóhaj-tott Anya.

Este hazaérkezett Apa. Megpuszilta Anyátés Barnit, és egy nagy tábla csokit nyomott aBarni kezébe.

– Barni fiam, te már elsõ osztályos vagy,oszd el te a csokit!

Barni Anyára nézett. Anya mosolygott, ésbólintott. Barni nagyot sóhajtott, kibontotta acsokit. Tizenkét kockából állott. Barni fogta,és három egyenlõ részre törte. Késõbb Apa isleült a számítógépe elé, dolgozott, és közbenbekapott egy-egy kocka csokit. Már csak kétkockája volt, amikor kiment inni egy pohár vi-zet. Mikor visszajött, négy kocka csoki virította sztaniolon!

– Hm, mintha kevesebb lett volna az elõbb,mondta Apa, és vidáman bekapott újabb kétkocka csokit.

Késõbb kiment a fürdõszobába, és amikorvisszajött... láss csodát! Megint négy kockacsokija volt! Azt nem is vette észre, hogy köz-ben Barni asztaláról elfogyott az össze kocka.De Barni csöppet sem búslakodott.

– Alighanem valami varázscsokit vettem!Nem akar elfogyni! – álmélkodott Apa, aztángyanakvóan Anyára majd Barnira nézett.

Anya és Barni összekacsintott és felneve-tett. Varázscsoki, az egyszer biztos!

UNIPAN HELGA rajzai 23

24

Képzeljétek, Vízirigó egynappal elõbb behozott ÖregBarátomhoz, akinek levelei-met diktálom, mert valamiügye-baja volt a Kincses Vá-rosban vagy a környékén.Azt hiszem, meglátogatta ro-konait a Kisszamos vaskosfûzfáin, a folyóparton.

Kedves feleségem, Tipe-tupa nem búsult, amiért ke-reken másfél napra magárahagytam. Azt mondta, lega-lább ezalatt nyugodtan elvé-gez minden takarítást azÓriásinagy Bükkfa odújában,mert immár Kukucsi bará-tom is kiköltözött kicsinykamránkból, és szorgalma-san túrja a halmocskákat atisztáson. Még szerencse,hogy Tipetupa nem félõs, jólelvan odahaza egyedül, és énse izgulok érte: a magunkfaj-ta mesebeli törpéket-tündér-kéket senki sem bántja.

Így aztán alkalmam voltegy kicsit elbeszélgetni Öregbarátommal is.

Kértem az öreget, monda-ná meg igazán, melyik hóna-pot tartja a legszebbnek. Na,erre igencsak megvakarta a

tarkóját. Végül azt felelte,hogy õ a májust szereti legin-kább. Fiatal korában a janu-árt szerette csikorgó hidegé-vel, a szánkázni csábító hó-val, de szerette a szeptem-bert is érõ gyümölcseivel, anyarat, amikor nagyokat ki-rándult – és lassacskán vé-gigsorolta az esztendõ tizen-két hónapját, mert – mondta– mindeniknek megvan a sa-ját szépsége. Õneki most,öreg korában nem a virulótermészet miatt kedvenc hó-

Vizaknai Júlia, Szilágykraszna

Ger

gely

Ber

nade

tt,

Oro

szhe

gy

napja a május, hanem azért,mert ez a hónap teli van re-ménységgel. Az emberekbíznak abban, hogy bõ ter-mést aratnak, hogy kellemesnyaruk lesz, hogy minden si-kerül, amibe belefognak. Aziskolás gyerekek még egy

utolsó nekirugaszkodássalkészülnek a tanév befejezé-sére, várják a nagyvakációt.Igen, azt hiszem, a május hó-napban az a legszebb, hogyteli van reménységgel. Ezértén is ezt a hónapot szeretema leginkább. Csak azt sajná-lom, hogy nincs az esztendõ-nek olyan hónapja, amelyik-ben jó nejem, Tipetupa neösztökélne engem gyûjtésre-eltevésre, nagytakarításra.De most másfél napi szabad-ságot adott nekem. Ez isszéppé teszi ezt a májust. Vé-gezetül köszönöm mindazok-

nak, akik levelet írtak ne-kem. Öreg Barátom az elsõleveleknek örvendezett alegjobban. De mindannyiato-kat nagyon szeret.

Melyhez hasonló jókat, CSIPIKE

25

Száva Katalin, SzékelyudvarhelyNagy Adrienn, Zilah

SZIVÁRVÁNY, kisgyermekek képes lapja. XXIX. évfolyam, 315. szám. Kiadja a NAPSUGÁR Kft.Szerkesztik: ZSIGMOND EMESE fõszerkesztõ, MÜLLER KATI képszerkesztõ. Arculatterv: KÖNCZEYELEMÉR. A szerkesztõség postacíme: 400446 Cluj, Str. L. Rebreanu nr. 58. ap. 28. C.P. 137. Telefon/Fax:0264/418001. E–mail: naps.sziv@napsugar.ro Honlapszerkesztõ: KOMÁROMY LÁSZLÓ;www.napsugar.ro Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. A lapok árát a következõ bankszámláravárjuk: Cont IBAN RO45RNCB0106026602080001 B.C.R., SUC. CLUJ S.C.NAPSUGÁR–EDITURAS.R.L. CUI: 210622 Készült a kolozsvári TIPO OFFSET Kft. Nyomdájában. ISSN 1221–776x. Ára 1,6 lej

Címlap: Balázs-Bécsi Anna, CsíkszeredaE lapszám támogatói:

26

Én imádlak téged, anya,Ugyanúgy, mint apa.Te vagy az én kincsem,Nálad szebb nincsen.

Váradi Fruzsina, Nagyvárad

Édesanyám, szeretlek,érted tûzbe is megyek,a világot felforgatom,ha ezzel szeretetem

igazolom.Dancsuly Krisztián, Óvári

Jön a tavasz, megy a tél,Elolvad a hó s a jég.Elõbújt a napsugár,Kinyílt már a hóvirág.Gyûjtöttem egy csokorral,Átkötöttem szalaggal, Anyák Napja közeleg,Édesanyám, szeretlek.

Demeter Katinka, Székelyszáldobos

A völcsöki elsõsök írták:

Nagyapónál jártam, szép virágot láttam, rózsát, szegfût, tulipánt,ezek díszítik az ágyást. Apukával leszedtük, anyukát felköszöntjük.

Hõgye Melinda

Nefelejcs és napraforgó,Én is már úgy várlak,Mint a tavaszt a tél,Mint az esõt a szél.

Szabó Andrea

Elhervadt a hóvirág, Kinyílott a gyöngyvirág.Gyere, rózsám, a tied,Neked szedtem, Gyöngyikém!

Vári Alexandra

Pataki Anita, Sepsiszentgyörgy

Balázs Tímea,Gyergyószentmiklós

Balázs Irina,Érkörtvélyes

Lász

ló K

inga

, M

aros

luda

s

27

Az erdõben jártam,piros rózsát láttam,anyukámra gondoltam,összeszedtem jó gyorsan.

Rémán Tímea, Kovászna

Hol volt, hol nem volt, voltegyszer egy szegény ember megegy szegény asszony. Nem voltgyerekük. Kérték az Istentõl, hogyáldja meg õket egy gyerekkel.Megáldotta. Gondolkoztak, de nemtudták, milyen név illik hozzá.Egyszer azt mondja az asszony:

– Adjunk neki Laci nevet.– Jó – mondja a szegény ember.Boldogan éltek, míg meg nem

haltak.Maczkos Szendike, Erdõfüle

Anyám, édesanyám,Kedves édesanyám,A gyönyörû nagy mezõnA legeslegszebb virág,Melyen van két levél,Az egyik én vagyok, A másik a testvérem.Anyám, úgy szeretlek, S kérlek, hogy fogadd elE szép ajándékot.

Váncsa Réka Gabriella, Csíkszereda

Rostás Dóra, Zabola

Nagy Katinka,Szatmárnémeti

Fodor Eszter, Csíkszereda

Birtalan István,Szilágykraszna

Virág Tímea,Kolozsvár

Péter Anna, Kolozsvár

Albert Kinga Krisztina, Dés

János Rebeka, Kovászna

Rajz–üzenetRajz–üzenet