Általában nem tudunk minden egyes érintett embert megkérdezni (függ a vizsgált csoport nagyságától, térbeli elrendeződésétől és a rendelkezésre álló időtől).

Ritka a teljes körű lekérdezés. Pl. minden főiskolást/egy teljes falut

még talán le tudunk kérdezni, de pl. minden 14-18 évest már nehezebb megkérdezni egy kutatás során.

A mintavételi eljárás lényege, hogy úgy tudunk következetéseket levonni egy nagyobb társadalmi csoportra (vagy akár egész Magyarországra) vonatkozóan, hogy legfeljebb pár ezren válaszolnak a kérdéseinkre.

Fontos, hogy a minta eredményeit csak az alapsokaságra vonatkoztathatjuk.

Pl. ha a főiskolán (PPKE-VJK) végzem a kérdőívezést, akkor nem állíthatom, hogy a magyarországi főiskolásokról vannak eredményeim, vagy a PPKE bármely karára vonatkoztatva, hanem az eredmények csak a PPKE-VJK-ra lesznek igazak.

Van egy listám az alapsokaságról (annak minden eleméről), ebből véletlenszerűen kiválasztok x elemet.› Reprezentatív a mintám, ha az

alapsokaság minden egyes elemének ugyanakkora esélye van bekerülni a mintába.

› A BM-tól lehet listákat vásárolni; nem a teljes listát, hanem a véletlen mintát.

A reprezentativitás tényét csak akkor mondhatjuk ki, ha ismerjük az alapsokaság bizonyos paramétereit, ezeket össze tudjuk vetni a mintánk jellemzőivel (pl. nem/lakóhely)

Ha van listánk az alapsokaságról, egyszerű véletlen mintavétellel (N darab elemet kiválasztok), vagy szisztematikus mintavétellel (minden valahányadik elemet kiválasztom) hozhatok létre véletlen mintát.

Ez utóbbit nem alkalmazhatom, ha valamilyen szempont szerint periodikusan helyezkednek el a listán az elemek.

• Nincs listám az alapsokaságról.• Első lépésben VÉLETLENSZERŰEN

létrehozok egy keretet (pl. az összes hazai iskola közül véletlenszerűen kiválasztok valahányat).

• Majd a kiválasztott kereten belül szintén véletlenszerűen kiválasztom a kutatásba bevont egységeket (pl. az iskolákban nem önkényesen kiválasztom a megkérdezett diákokat).

• A mintavétel során soha nem járhatunk el önkényesen, mert csorbulna a reprezentativitás.

Az alapsokaságot valamilyen szempont szerint több csoportra osztjuk;

Majd ezekben a csoportokban egyszerű véletlen mintavételt alkalmazunk.

Egy megadott matematikai művelet segítségével kiszámíthatjuk a SE értékét.

Ezzel meg tudjuk becsülni, hogy mintabeli eredményeink legfeljebb mennyire térnek el az alapsokaság paramétereitől – akár egyszerű véletlen mintavételnél is.

• 1. Kvótás mintavétel– Nincs teljes listánk, de előzetes (pl.

népszámlálási) adataink vannak.– Az alapsokaság struktúrája alapján

szerkesztjük meg a mintát.– Pl. település/régió/nem… szerinti megoszlás

figyelembe vételével; erre a paraméterre állíthatom, hogy reprezentatív a mintám.

• 2. Hólabda-mintavétel– Nehezen elérhető csoportoknál alkalmazzuk,

pl. hajléktalanok.– A megkérdezettek ajánlanak további

alanyokat.

Kérdezőbiztosnál már akkor sérülni fog a véletlenszerűség, így a reprezentativitás is, ha inkább ismerősöket, vagy az utcán inkább jól öltözött/neki szimpatikus… - tehát valamilyen elv szerint – választ ki megkérdezetteket.

Területi kiválasztást végzünk. › Nem mindegy, hogy a West End, Margit

sziget, vagy a VIII. kerületben kérdőívezünk.› Más terület más mintát fog eredményezni

(lakótelep/kertváros).› Lehet kvótás mintavételt alkalmazni: előre

tudom, hogy hány férfi, hány női válaszadó kell nekem, eszerint szólítom meg a járókelőket.

Véletlen séta során végezzük a lekérdezést.

• Magyarország teljes lakosságát már 1-2000-res mintával le lehet képezni 1-2%-os pontossággal.

• Ha valamilyen szempont szerint több csoportot hozunk létre, akkor nagyobb elemszám kell; úgy, hogy minden csoportban elegendő elemszám legyen a megbízhatósághoz.

• Kérdés, hogy mennyire megbízható mintát akarunk létrehozni (kevésbé megbízhatóhoz kisebb elemszám is elég).

• Függ attól, hogy mekkora a kutatás költségvetése.

Az interjúra mindig fel kell készülni: interjúvázlatot célszerű írni, amiben felírjuk, hogy milyen kérdésekre akarunk választ kapni.

Ha még szinte semmit nem tudunk, üljünk le csak úgy (vázlat, módszertan, tudatosság nélkül) beszélgetni. Ha kellőképpen körüljártuk a témát, akkor készíthetünk interjúvázlatot.

A sorrend lényegtelen! Hagyjuk beszélni az alanyt!

Két interjú között módosíthatunk az interjúvázlaton, nem kell standardizáltnak lennie, mint a kérdőívnek.

Pl. az alany belemegy olyan témába, ami eszünkbe sem jutott, a következő alanyt tudatosan terelhetem ilyen irányba.

Biztosítsuk az alanynak a kutatás eredményeinek megismerési lehetőségét!

› Spontán interjú: az interjúer tudja, hogy interjúhelyzetben van, nem rögzíti, csak utána jegyzeteli le a hallottakat, a kutató tudatosan beszélget. Egy hétköznapi beszélgetés észrevétlenül alakulhat át spontán interjúvá.

› Strukturált interjú: meglehetősen kötött, egy kérdéssoron megyünk végig, tkp. Olyan, mint egy kérdőív csupa nyitott kérdéssel. Így sok „puha” információt nyerünk.

› Kevert típusú interjú: az eleje strukturáltra hasonlít: sok összehasonlítható információhoz jutunk, kijelöljük a beszélgetés vezérfonalát, majd egyre jobban háttérbe vonulunk, „beszéltetünk”. Figyelni kell, hogy egy-egy korábbi válaszra vissza tudjunk térni.

› Mélyinterjú: a személyiség mélyrétegeibe hatol, tudat alatti rétegek, gondolatok közötti kapcsolatok feltárását szolgálja.

› Életinterjú: „Arra kérem, mesélje el az életét.” Ez egyszerre strukturált és mélyinterjú.

Pontosan tudjuk, hogy mit akarunk kutatni!

Ha hangfelvevőt használunk,› Először kérjük az alany beleegyezését!› Próbáljuk ki előbb az eszközt!› Legyen beállítva (hangerősség, elég

elem/aku/hangszalag jó helyre legyen állítva…)› Legyen pótelem, pótkazetta kéznél!› Feltűnés, kapkodás nélkül cseréljünk

elemet/kazettát, ne zökkentsük ki az alanyt! (Ha akar, megáll és megvárja a cserét.)

› Címkézzük fel a kazettát (ki, mikor, hol, kivel)!

Az interjú során nem kell félni a csöndtől!

Lehet továbbsegítő kérdéseket feltenni Soha nem lehetünk előítéletesek, akkor

a válaszokat is egyfajta szűrőn keresztül értelmezzük, az alany sem tud teljesen megnyílni.

Nem tudhatom előre, hogy az alany mit gondol!

Az interjú ideje az alanyon múljon! Először „melegítsünk be”: mondjuk meg, hogy

miről fogunk beszélgetni, de a hipotézist ne közöljük, mert az egész beszélgetést elronthatjuk (pl. ha előítéletességet kutatjuk, nyelvjárást gyűjtünk…).

Ne tegyünk fel eldöntendő kérdéseket! Ne erőltessük a válaszadást! Legyünk semlegesek: ne adjuk alá a lovat, és ne is

akarjunk vele vitázni! Jók a „mit tenne, ha…” kezdetű kérdések, így nem

konkrét dologról kell beszélnie. Lehetnek tisztázó kérdéseink; ha

önellentmondásba keveredett, erre kérdezzünk rá!

Jellemző módszer pl. népcsoportok megismerésnél, antropológusoknál.

Tkp. Saját benyomások, tapasztalatok leírása, a környezet, emberek tanulmányozása.

A tudományos megfigyelésnél igyekezzünk objektívak maradni, tudatosan, szisztematikusan figyelni a környezetre!

„Fedőtörténettel” kell előrukkolni a kutatási terepen, ha a konkrét kutatási célomat felfedem, megváltoztatom az emberek viselkedését, torzul a megfigyelés.

Ha kell, szerezzünk formális engedélyt (iskola, börtön…), de van, ahol az informális engedély is elég.

Igyekezzünk „láthatatlanok” maradni!

Csoportos interjú. Lehetőleg kép- és hangfelvételt készítsünk,

hogy minden alanyt egyenként tudjunk elemezni (nonverbális jeleket is).

Előnyei: gyorsabb, mintha mindenkit egyesével kérdezünk meg, az egymás szavaira adott reakció többlet információval szolgál.

Nem alkalmas bizalmas, intim témák feltárására.

Elsősorban a szociálpszichológia alkalmazza. A kutató kontrollált körülmények között figyeli

meg a viselkedést. Általában két csoport van (kísérleti+kontroll),

amik csak egy tekintetben térnek el egymástól, ezt az egy dimenziót (ennek hatásait) kutatják.

Vannak laborkísérletek, pl.: áramütés, börtön, csoportnyomás, itt a kísérleti alanyok tudják, hogy agy kísérlet részvevői; és terepkísérletek, pl. fiúk a táborban, természetes közegben vizsgálja az alanyokat, maga a kísérleti szituáció nem befolyásolja a viselkedést.

Moreno, Mérei: kapcsolati háló, informális kapcsolatok feltárása, a csoport leírása.

Szimpátia és praktikus kérdések, ezek alapján „térképet” lehet készíteni egy csoport belső viszonyairól.

A csoportot alakítani is lehet, ha tudom, hogy milyen a szerkezete.

Adott jelenségek vizsgálata Pl.: divat, tv vagy rádió műsorai, újság,

parlamenti közvetítés, házirendek tanulmányozása, nemzeti jelképek (himnusz, zászló, pénz) összehasonlítása, szemét, fotók, reklámok… vizsgálata.

Az empirikus kutatás során a számokkal kifejezhető eredményeket mérjük, ennek alapján következtetünk a vizsgált sokaság jellemzőire, ok-okozati összefüggésekre vagy azok hiányára.

Első lépés a hibáktól mentes adatbázis kialakítása, létrehozása.

Elsődleges szempont, hogy a kutató számára világos, érthető legyen.

A digitális adatbázis létrehozása egyszeri nagyobb feladat, ami aztán sok számítást megkönnyít (kézi elemzés hosszadalmas, sok a hibázási lehetőség).

A vizsgált dolgok (nem, végzettség, jövedelem…) nagyon különböző tartalmúak, ezért különbözően mérjük őket.

Eszerint négy mérési szintet különböztetünk meg.

1. Nominális mérési szint: a változó (pl. nem) egyik attribútumáról sem mondhatjuk azt, hogy nagyobb/kisebb, több/kevesebb... A többi attribútumnál.

Ilyenek pl.: foglalkozás, nemzetiség, település neve.

2. Ordinális mérési szint: a változó által lehetségesen felvehető értékek között valamiféle szempont szerint sorrend van, a változó szervező ereje maga a sorrendiség.

Pl.: település típusa.

3. Intervallum mérési szint: a sorrend meghatározásán túl az attribútumok közti távolság mérését is lehetővé teszi.

Pl.: Celsius fok (hőmérséklet) → tudom, hogy 100 C melegebb, a 20 C-nál 80 C-kal. De nem mondhatom, hogy 100 C ötször melegebb a 20 C-nál.

4. Arányskála: a fenti mérési szintek tulajdonságai mellett az egyes attribútumok közötti arányok mérését is lehetővé teszi.

Létezik egy valós (nem hipotetikus) nulla pont.

Pl.: jövedelem (aki 100.000 ft-ot keres, az fele annyit keres, mint aki 200.000-ret).

1. és 2. kategoriális változók: a kódolásnál kap egy számot, ami egy jel csupán (azaz egy kategória; pl. férfi: 1, nő: 2).

3. és 4. numerikus változók: a kódolásnál a tényleges számértéket tároljuk (azaz nem kategorizálunk, hanem beírjuk a kérdőívben kapott konkrét számértéket).

1. Gyakoriság: egy adott válasz előfordulásának a száma.

Életkor Gyakoriság Relatív gyakoriság (%)

14 6 6

15 12 12

16 8 8

17 23 23

18 27 27

19 11 11

20Total

13100

13100

Lehet/érdemes kategorizálni.› Vagy kerek számok alapján: pl. 0-20 év,

20-30 év… stb.› Vagy elemszám szerint: pl. 0-22 év (kb.

20%); 23-39 év(kb. 20%), 40-48 év (kb. 20 %), 49-61 év (kb. 20%), 61 fölött (kb. 20%).

2. Középértékek:› Átlag: n1+n2+n3… osztva N.› Módusz: a leggyakoribb érték.› Medián: a középső érték.

3. Szórás› Az átlagtól való átlagos eltérés.› Az átlag körül mennyire sűrűn

helyezkednek el a válaszok.› Lapos diagram: nagy szórás, hegyes,

magas diagram: kicsi szórás.

4. Szignifikancia: az általunk tapasztalt összefüggés elég erős ahhoz, hogy tényleges összefüggést takarjon, nem pedig a mintavételi hiba eredménye.

5. Konfidenciaintervallum: az az intervallum (általában 95%-os), amin belül érvényes, szignifikáns az eredményünk, ez esetben 95%-os pontossággal állíthatunk valamit.