KONYV HETVII. ÉVFOLYAM 14. SZÁM • 2003. JÚLIUS 10–24. K U L T U R Á L I S K É T H E T I L A P

144 FTw w w . k o n y v 7 . h u¨ ´Ember és gondolatKende Péter

Kertész ÁkosMi legyen?

Legyen mûhely,vagy ne legyen?

Sári LászlóAz ifjú Lin-csivándorévei 26.

Nyerges AndrásTûnô fehér foltoka Márai-térképen

ÍrófaggatóRadványi Ervin

Tarján TamásVisszafeléaz idôben

Július 1–31-igRévész Tamás: Budapest, egy város az ezredfordulón

címû fotókiállítása látható a Libri Mammut Könyváruház(Budapest, II. ker. Margit krt. 87–89.) kávézójában.

InterjúMezey Katalinnal

Könyves nyár

Fotó: Papp Krisztián

Szappanopera arról,amirôl még beszélni is fájBeszélgetés Esze Dórával

Szappanopera arról,amirôl még beszélni is fáj

A H e l i k o n K i a d ó a j á n l j a

A könyvek megrendelhetôk a Helikon Kiadónál (1053 Budapest, Papnövelde utca 8.), telefonon Varga Istvánnál a 317-4987-esszámon, vagy a 317-4967-es faxon, valamint megvásárolhatók a Helikon Könyvesházban: Budapest, VI., Bajcsy-Zsilinszky út 37.

GratulálunkPaul Lendvai

kitüntetéséhez!

Ôszinte és önirónikus

memoár – az Üllôi útról

a nagyvilágba

Szórakoztató

és tanulságos olvasmány

– kis magyar történelem

w w w. k o n y v 7 . h u 3

Megjelenik kéthetente ● Ára: 144 Ft ● Elôfizetôknek: 120 Ft ● Elôfizetési díj: 2880 Ft egy évre ● Kiadja: Kiss József Könyvkiadó,Kereskedelmi és Reklám Kft. Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének a tagja ● Szerkesztôség,hirdetésfelvétel, elôfizetés: 1114 Budapest, Hamzsabégi út 31. ● Telefon/fax: 466-0703, telefon: 209-1875, 209-9140, 209-9141● E-mail: konyvhet@axelero.hu ● Fôszerkesztô, felelôs kiadó: Kiss József ● Fôszerkesztô-helyettes: Csokonai Attila ● Lapmenedzser:Könnyû Judit ● Mûvészeti vezetô: Szabó J. Judit ● Szedés, tördelés: Blasits Ildikó ● Nyomás: Grafika Press Nyomdaipari Rt.● Felelôs vezetô: Farkas Tamás vezérigazgató ● ISSN 1418-4915 ● A hirdetésekben közöltekért a kiadó és a szerkesztôség nemvállal felelôsséget ● Terjeszti árusításban: a Magyar Lapker Rt., a Magyar Könyvklub Rt., a Libri Kft., a Líra és Lant Rt.Külföldön elôfizethetô a Hungaropress Sajtóterjesztô címén: 1117 Budapest, Budafoki út 70., Hungarica E. C., 2013 Pomáz, Pf: 146.Lapunk megjelenését támogatja a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alapprogram.

InterjúMezey Katalinnal

17. oldal

Tarján TamásVisszafelé az idôben

15. oldal

A T A R T A L O M B Ó L

A K ö n y v h é t k ö v e t k e z ô s z á m a a u g u s z t u s 7 - é n j e l e n i k m e g .

4

23

ÍrófaggatóRadványi Ervint

faggatta Nádra Valéria14. oldal

BeszélgetésEsze Dórával

5. oldal

Az ifjú Lin-csi vándorévei 26. részKözreadja: Sári László

Szappanopera arról,amirôl még beszélni is fájBeszélgetés Esze Dórával(Karafiáth Orsolya)

KÖNYVES NYÁR– tematikus összeállítás a nyárikönyvpiacról: könyvek, kiadók(Csokonai Attila, Szakonyi Dávid,Szénási Zsófia, Való Gábor)

EMBER ÉS GONDOLATKende Péterrelbeszélget Nádor Tamás

Kertész ÁkosMi legyen? Legyen mûhely,vagy ne legyen?

OLVASÓSZEMÜVEGNyerges AndrásTûnô fehér foltok a Márai-térképen

ÍRÓFAGGATÓRadványi Ervintkérdezte Nádra Valéria

SZEMMAGASSÁGBAN Tarján TamásVisszafelé az idôben

SIKERLISTA

A kidöntött kerítésBeszélgetés Mezey Katalinnal(Borbély László)

KÖNYVSZEMELVÉNYTzvetan Todorov:Az emlékezet hasznáról és káráról(Napvilág)

Tudósítások AlbionbólBudapesti találkozás Czigány Magdával(Mátraházi Zsuzsa)

KÖNYVSZEMELVÉNYJames Gleick: Gyorsabban(Göncöl)

KÖNYVKILÁTÓ

MEGJELENT KÖNYVEK2003. JÚNIUS 13–26.

21

14

13

12

15

16

17

18

19

20

5

6

11

■ A könyvszakma, avagy a könyvipar – emediszkrét különbségtétel értelmezése is „meg-érne egy misét” – és a Könyvhét kapcsolódá-sának jellemzéséül leginkább az a köznyelvineologizmus látszik használhatónak, ame-lyet a csoportkohézió kifejezése és tudatosí-tása érdekében oly gyakran használnak kö-zösségi érzületû bankvezérek, antikváriusok,cipôfelsôrész-készítôk, szakácsok és polgár-mesterek: „együtt sírunk, együtt nevetünk”.

Emiatt adódik, hogy olykor-olykor eltöp-rengünk ehelyütt a könyvszakma sorsánakalakulásán.

Következik a töprengés.(A Richter-skála szerinti 3,2-es erejû töpren-

gés rázta meg a Könyvhét Kosztolányi Dezsôtérhez közel esô szerkesztôségének székeit ésasztalait, a rengést a közeli obszervatóriumnem észlelte, az anyagi kár jelentéktelen.)

Most akkor sírjak, vagy nevessek?Emlékezetes adat, legalábbis az éves for-

galmuk némi csökkenése miatt elmélyültönvizsgálatot tartó könyvkiadók számára, aMagyar Könyvkiadók és KönyvterjesztôkEgyesülése tavasszal közzétett statisztikája akönyvforgalom 2002. évi adatairól, melyszerint az éves forgalom 53 milliárd Ft-ra, 17%-kal nôtt.

Ünnepi könyvheti forgalmának jócskán atavalyi alatt maradása miatt kesergô könyv-kiadó barátomat a Vörösmarty téri közpon-ti helyszínen elért – a lapunkban is idézettMTI-gyorsjelentésben nyilvánosságra ho-zott – kiváló eredmények felidézésével vi-gasztaltam. (Szerencsémre szelíd ember,nem vert meg.)

Az egyik nagy könyvkiadó vezetôje szak-mai közönség elôtt a könyvszakma helyzeté-rôl tartott elôadásában tapasztalatai alapján afellendülés megtorpanásáról számolt be.

A jelek szerint egyszerre érzékelhetô mosta könyvpiacon a megtorpanás és a korábbiévek lendületes fejlôdésének folytatódása.Ennek az ellentmondásos helyzetnek a ma-gyarázatához nyújthatna némi segítséget akönyvipar és könyvszakma diszkrét különb-ségének árnyalt elemzése, melyhez itt ter-mészetesen – helyhiány miatt – hozzá semkezdek, noha állításomat: „megérne egy mi-sét”, továbbra is fenntartom.

Na de most akkor sírjak, vagy nevessek?Az „arany középút” híveként (jó Horatiu-

som) azt mondom: az egyik szemem sír, amásik meg nevet.

Kiss József

*Hapax legomenon dr. Török Ottótól

Dinamikusan stagnál*

w w w. k o n y v 7 . h u4

54.■ Az ifjú Lin-csi egyik délután népes társaságdübörgésére ébredt a hajón. Nemrég szálltakfel, s most nagy kosaraikkal szaladgáltak a fedél-zeten. Százféle enni- s innivalót rámoltak elô:pácolt libát, kövér sóshal-vagdalékot, friss fôtthalat, kagylót, csirkét, idei gyümölcsöt, ezüst-kannákban különbözô borokat és még sokminden mást. Olyan izgatottan készülôdtek alakomára, hogy alig gyôzték kivárni, míg min-den a terítôkre kerül. Aztán nekiláttak, s gond-talanul élvezték a finomságokat, az alkonyt, aszelet, a vizet, egymás vidám társaságát.

– Tízezerszeres boldogság! – hallotta egyszercsak Lin-csi a szívélyes köszöntést. Amikor fel-nézett, a csapzott hajú tao barátot látta magafölött szélesen vigyorogni. A hóna alatt ló-tuszlevélbe tekert óriási fôtt halat szoronga-tott, a kezében boroscsészét tartott. Leguggolta még mindig álmosan heverô Lin-csihez, s rö-viden elmesélte, hogy a kisváros kikötôjébenbarátkozott össze a jókedvû kirándulókkal,akik meghívták lakomázni a hajóra.

– Ezt a halat neked hoztam – kapta elô az-tán a hóna alól a hatalmas halat, s lecsaptaLin-csi mellé a deszkára. – Egyél, igyál! –mondta, és kezébe nyomta a csészét. Lin-csifelült, felhörpintette a bort, aztán szép lassan,nyugodtan megette az egész óriási halat. A taobarát gyönyörködve nézte. Míg evett, egy szótse szólt hozzá. – Elégedett vagyok veled! –mondta aztán. – Az ébrenlét mind a nyolc je-lét láttam arcodon, s most már látom a kilen-cediket is – jelentette ki komolykodva, mint-ha megint elôadást akart volna tartani az alvástudományáról. Aztán sorolni kezdte a jeleket.

– Az elsô az éhség. A második az étel illatá-nak öröme, a harmadik az ízek öröme, a ne-gyedik a hosszú étvágy. Az ötödik az aggoda-lom jele, hogy elfogy a fôtt hal. A hatodik abeletörôdésé, a hetedik a döntésé, hogy akkoris megeszed az egészet. A nyolcadik pedig ajóllakottságé. Ezt mind láttam rajtad, amíg et-tél. Arcod jelei a testi létezéshez kapcsolód-nak, s csakis éberen ilyen változékony az em-ber. A kilencedik változást is csak testével ké-pes érezni, a határtalan szomjúság érzését.Máris hozom neked a bort! – szólt a tao barát,majd felugrott, fordult egyet, s lerakott Lin-csimellé egy kannát. Lin-csi színültig töltötte csé-széjét, kortyonként kiitta, aztán csak moso-lyogva nézték egymást. – Köszönöm, barátom– szólalt meg végül Lin-csi is hosszú idô után.– Nagyon jólesett.

Aznap este a két szerzetes még sok halat meg-evett és sok jó bort megivott a vidám társaság-gal. Nem számolták az órákat, nem törôdtek a

világgal, legkevésbé a tanítással, a filozófiával.Hajnalig beszélgettek, nagyokat nevettek a fi-úkkal, lányokkal. Amikor aztán a folyó fölöttvilágosodni kezdett az Ég, mindannyian el-csendesedtek. Szép volt a gyorsan múló éjsza-ka, szép volt a hajnali csendesség. Egy ideig áll-dogáltak még a fedélzeten, nézték a napkeltét.Nem volt bennük semmi erôfeszítés.

– Most már látom arcodon a készülôdôálom mind a hat jelét – szólt aztán Lin-csiheza tao barát. – Az elsô közönyöd jele hal és boriránt. A második egykedvûséged irántunk, aharmadik tûnôdô tekineteted. A negyedikmély hallgatásod, az ötödik elomló fáradtsá-god, a hatodik gyermeki derûd, mellyel teste-det elengeded. Ezek mind a szellemi létezés-hez kapcsolódnak, és csakis testétôl elszakad-va ilyen nyugodt az ember. S ha már elszakad-tál, semmit sem tehetsz, kezdôdik az utazás –mondta Lin-csinek a tao barát, s alighogy azutolsó szavakat kiejtette, Lin-csi már hallottais szuszogását. – Lám, nem tékozolta el érté-kes tehetségét. A legmagasabb fokon gyakorol-ja ma is az alvás mûvészetét. És milyenkönnyedén járja földi útját!

Ha éhes vagy, egyél,ha álmos vagy, feküdj le –

fogalmazta meg magának a könnyû járás filo-zófiáját Lin-csi. Aztán mielôtt valóban gyer-meki derûvel átengedte volna magát az álom-nak, még tökéletesítette.

– Ha hideg van, öltözz fel,ha meleg van, vetkôzz le.Ha piszkos vagy, fürödj meg,ne áraszd a büdöset!Balgák néznek, nevetnek,csak a bölcsek érthetnek.

55.■ Az ifjú Lin-csi alighogy elaludt a mulatság haj-nalán, álma a hajóról egyenesen az Égbe repítet-te. Sebesen szállt át az égiek számos országán, sizgatottan érkezett meg a Keleti Sárkánykirály bi-rodalmába. Lin-csi sokáig reménykedett, hogy aföldi világban viszontlátja asszonyát, de az égi ki-rálylány nem látogatott el hozzá.

– Hátha egyszer mégis idetalál – mondogattamagának Lin-csi, s gyakran megfordult a földiszépségek után. Megpillantva olykor egy apró,piros selyemcipôt az utcán, vagy elámulva vé-kony bambuszujjak finomságán, melyek napfé-nyes ablakokban gyenge virágszálakat rendezget-nek, Lin-csinek sokszor és erôsen megdobbant aszíve. De sehol sem találta a földön égi asszonyá-nak mását. Mosolyoghatott rá barackvirág-szemakárhány, ívelhetett fölötte karcsú holdsarló-szemöldök, Lin-csi gyorsan megtanulta, nem az

a láb, nem az a kéz, nem az a szem, nem az alány. Bármilyen csodás, bármilyen bûvölô. Az-tán már nem is figyelt rájuk. Most azonban, fentaz Égben, lázasan kereste az igazi királylányt.

A Tarka Felhô Palota bíbortermét üresen ta-lálta, a kertek is néptelenek voltak. De amikora Selyemfelhôk Lugasába ért, végre észrevette aszolgálók kisebb csoportját. Szaladt a lányok-hoz, s türelmetlenül kérte ôket, vezessék szép-séges úrnôjük elé. Ám azok csendesen beszél-gettek tovább, rá se hederítettek a vendégre.Lin-csi kétségbeesetten magyarázta, mit kívántôlük, de hiába. Akkor értette csak meg, hogyvarázs van rajta, büntetés, amit az égi törvényszabott rá. Nem látják ôt a Keleti Sárkánykirályországának lakói, s nem hallják szavát.

– Én ezután is hû maradok hozzád, te is légyhozzám igaz. Így a távolból is együtt leszünk,de már sohasem úgy, mint eddig. Hiszen nemkövethetjük egymás útjait – hallotta most em-lékeibôl a királylány hangját. Utolsó találkozá-suk utolsó vallomását. – Ez azt jelenti, hogynem is beszélhetek vele többé?! – tette fel ma-gának Lin-csi rémülten a kérdést, de meg sempróbált válaszolni rá. A Zene Illatának Jádeli-getébe sietett, hogy legalább lássa égi feleségét.

Mintha gyászba öltözött volna az egész liget,olyan komor csend uralta mindenütt. Lin-csialig találta meg az óriás jádefát, melynek ár-nyékában oly sokszor hallgatta a tündéri ujjaklantjátékát. És lám, az asszony most is ott ülta fa alatt, hajában gránátalmavirág, s pengettea húrokat. De Lin-csi nem hallotta a muzsikát.Leroskadt a közeli tó partján, onnan nézte akirálylányt, aztán a víz színén szikrázó vöröslótuszkelyheket.

– Velünk voltál, megismerted égi országun-kat. De örökre nem költözhetsz hozzánk. Mi-kor földi tested végképp leveted, ez a táj ott-honod lehet. Ugye, érted? – jutottak most Lin-csi eszébe a Csodálatos Ébredés Tündérénekszavai, égi látogatása elsô napján. Miközben atündér a Diadalmas Szerelem Ligetében ter-mett Ezer Vörös Csepp tea bódító levével kí-nálta, figyelmeztette ôt.

– Nem értettem meg a tündért. Megszegtema szabályt. Az égi szenvedély és a földi köte-lesség rabja voltam egyszerre. Az Égben a föl-dit, a Földön az égit feledni kell. Ez a szabály.– A tündérek és a halandók nem látogathatjákszabadon egymás birodalmát. Nincs hatal-muk, hogy az égi és a földi sorsot egyformánbírják – hallotta megint a múltból asszonyaszelíd hangját. És amikor ismét feléje fordult,hogy legalább szépségében gyönyörködhes-sen, váratlanul és kegyetlenül a Félelmetes Éb-redés Tündére szólította. Eljött az ideje, hogyLin-csi visszatérjen földi otthonába.

– Csak futó percig szabad még csodálnoda ködképet, mely a valóság helyett van!Vissza a szívbe! Jobban rátalálsz ott,ott jár-kel ô sok változó alakban,s az egybôl lassan száz lesz és ezer lesz,ezer és ezer, s mindig kedvesebb lesz –

szólt a Félelmetes Ébredés Tündére, s abban aszempillantásban a Keleti Sárkánykirály égi biro-dalma semmivé foszlott Lin-csi szeme elôtt.

Az i f jú L in -cs ivándoréve i 26.Köz read ja : Sár i Lász ló

w w w. k o n y v 7 . h u 5

– Tényleg teljesen kívülállóként je-lent meg az irodalomban?

– Ha azt értjük ez alatt, hogynincs a családomban író, akkorigen – de hát ez nem is olyan rit-ka talán. Az egyetem alatt végignyelvet tanítottam, kicsit fordí-tottam is, majd az iskola után ta-nítottam egy évig a Kodály Zol-tán Kórusiskolában, és a követke-zô nyáron megírtam a Málnafo-lyót. Egész ôsszel ajánlók utánfutkorásztam, különbözô barátiszálakon keresztül Szepesi Attilá-hoz, Tornai Józsefhez és LázárErvinhez jutottam el, akiknek az-óta is hálás vagyok. Ezekkel a le-velekkel mentem aztán az AbOvóhoz. Közben elkezdtem egyPR cégnél fordítani, majd egy év„pihenés” jött, mialatt megírtama Két tojást. 1996-ban elkezdtema Nôk Lapjánál dolgozni, ahol1998-ig maradtam. A fordítástólpersze nem vettem búcsút, jelen-legi lapomnak, az ELLE-nek ren-geteget fordítok, de darabokkal isfoglalkozom az utóbbi idôben.Eddig kettôvel készültem el, azegyiket, a Nass-t azóta is játsszákaz IBS –ben. A Szörnyek a Hol-don-t hamarosan bemutatják,a harmadik pedig, ami szerintema legjobb dráma a háromból,Jeff Baron Szép jó estét, MisterGreen címû munkája.

– A Málnafolyó – minden hibájaellenére – erôs kezdés volt. Az olva-sónak nyilvánvaló az utána követ-kezô következetes fejlôdés, ám belül-rôl is látszik mindez?

– Azt hiszem, a regényírásnál abecsvágy mindenképpen azegyik kulcsszó, az ember igyek-szik az aktuális maximumotnyújtani. A Két tojásnak volt egy

elsô változata. Mikor elkészült,megkérdeztem magamtól, mirôlis szól ez a regény. És nem tud-tam megmondani. Átdolgoztamaz egészet, a végeredmény nem ishasonlított az elsôre. A Legyünkbarátokat hétszer vagy nyolcszorírtam meg. Teljesen átalakult aszöveg, nemek, szituációk vál-toztak meg. A Málnafolyó egyet-len hatalmas lendületbôl készült,ez is a hibája. Teli van képzavar-ral, helyenként túlírt, túl finom-kodó szöveg, de a realizmus ab-ban is dominál. Egyértelmû te-hát, hogy a munkában lehet alegtöbbet tanulni. Azzal, hogy aMálnafolyó elôtt nem volt pró-zaírói tapasztalatom, reflektor-fénybe vittem a gyerekbetegsége-imet. Nem úgy történt, hogy szé-pen csendben megszültem ott-hon a mûvet, és csak akkor lép-tem vele elô, mikor már mindenkikristályosodott, hanem egyatomenergiás váltással papírra ve-tettem mindent, aminek a végeegy olyan regény lett, amibenegyütt van fény és árnyék.

– Tehát össze tudná foglalni, mi-rôl is szól az eddigi négy regénye?Egyáltalán, mi a közös ezekben amûvekben?

– A regényeimmel azt sugal-lom, hogy légy önmagad. Nehazudj, ne csalj, légy ôszinte. Ezvalóban minden eddigi mun-kámra áll, sôt a következôkre isigaz lesz. Az biztos, hogy vanegyfajta világképem, ami átütezeken a könyveken. Ha üzene-tem nem is, de mondanivalómmindenképpen van. Mindigmás, és minden könyvet másértírok meg, mindig konkrétan azadott problémáért. A szereplô-

im többnyire becsületesek, szen-vedélyesek s érzelmesek, és töké-letlenek. Semmi sem tesz annyirosszat egy könyvnek, mint aszupermen figurák. Irányvona-lam viszont, amitôl nem akarokelszakadni, az a realizmus. Hatörik, ha szakad, realista mara-dok, akár szeretik ezt az aktuálisirodalmi kánonok, akár nem,akár divat, akár nem.

– Ennek ellenére eddigi munkái-hoz képest mégis nagy váltás a Bo-dzagôz.

– Tény, hogy ez a leginkábbtársadalmi kérdésrôl szóló regé-nyem. Mint azt az elôszóban isírom: a cselekmény nagy részeadott volt. Nagyon erôs segítsé-get kaptam, egy történetszálat,ám a többit én tettem köré, illet-ve én bontottam három – másnézôpont szerint két – részre.Az az ember, aki az alaptörténe-tet nekem adta, nagyon sok min-dent elmondott az életérôl, de arészletek kitalálása írói feladatmaradt. Persze egy regénynélnem csupán a megírás módjahangsúlyos, sok múlik azon,hogy jól beletalálj egy témába.Én az élet egyéb területein semvagyok kifejezetten aktuális em-ber, semmi közöm a trendiség-hez, nincs érzékem hozzá. Álta-lánosabb dolgok foglalkoztat-nak, a történések lelki vetülete.Lehet azt mondani, hogy maj-moskodás, finnyáskodás a lelkiközelítésre összpontosítani, deén mindig ezen keresztül talá-lom meg az embereket. ABodzagôz a legkevésbé ilyenmunkám. A mikrokörnyezetem-ben sohasem történt hasonló,tudtommal nem ismerek pedofilszörnyetegek által tönkretett lá-nyokat, nôket, de tény, hogy atársadalmi elhelyezkedésemfolytán az ilyesmiben védett, te-hát egy kicsit vak vagyok. Ám aprózaírónak kutya kötelességebármit elhitetni az olvasóival.Azt a férfi írót, aki nem írja le hi-telesen a hármas ikerszülést,nem is érdemes elolvasni. A líraaz énen szûri át a dolgokat, apróza objektíven lát és láttat.Amit a Bodzagôzben leírok, lé-tezik, és sokkal többször törté-nik meg, mint hinnénk. Rette-netes megnyomorodást hoz ezaz emberek életébe, még akkoris, ha úgymond túlteszik rajtamagukat.

– Nem fél attól, hogy a könyv –már csak a téma miatt is – nagy vi-

hart és ellenkezést fog kiváltani, fô-képp az áldozatokból?

– Nem bánom, ha a könyvemsokkol, hiszen nagyon sokszor azsegít hozzá a változáshoz. Perszeegy könyvnek oka van, nem pe-dig célja, soha nem úgy ülök le,hogy nézem a közönségemet. Deez a nô a fájdalmával a maga fi-nom módján egy jajkiáltást kül-dött felém. Úgy éreztem, megkell hallanom, az ô esete részbenáltalános, részben nagyon egyéni,elmenni tehát nem tudtam mel-lette. A legjobban az aggaszt ésszomorít el, amilyen nálunk acsaládi erôszakhoz való hozzáál-lás. Hogy nem sikítanak fel ezekaz asszonyok. Valahogy mélyenbeléjük van verve a hallgatás, ésnem pusztán azért, mert „az asz-szony neve kuss”. Ha valaki ma-gáévá teszi ezt az életszemléletet,akkor az sajnálatra méltó, de ezaz ô választása, és ha egy naponrájön, hogy miben él, egyszer ki isléphet. A baj annál van, aki szen-ved attól, hogy kínozza a férje, ésnem veszi észre, mert nem akarjaészrevenni, hogy ez egy játszma,ami addig él, amíg ô is belesétálebbe az utcába. Az erôszak áldo-zatai hallgatnak, az egyesületekpedig nem tudnak semmit se ten-ni. Nem is látom, mi ebbôl a ki-vezetô út, amíg a kooperálásiszándék sincs meg.

– Mindezek ellenére a könyv cí-me meglehetôsen szelíd, egészenmást ígérô…

– Szándékosan vettem édes-késre a könyv címét és stílusát,nem véletlen az alcím sem:Szappanopera. A végén annyidurvasághoz érkezünk, hogymuszáj volt valahogy kompen-zálni. Nem tudom felidézni azta pillanatot, mikor a Bodzagôz,mint cím kialakult, de vagyokígy néha szereplônevekkel is,egyszer csak megérzem, ez kellnekem, itt és most.

Karafiáth Orsolya

Szappanopera arról,amirôl még beszélni is fájBeszélgetés Esze DórávalEsze Dóra 1969 decemberében, épp Szenteste (Szentreggel) szü-letett, Budapesten. Angol–francia szakot végzett, melynek utol-só félévében Franciaországban tanult. Megjelent már négy regé-nye, a viharos sikerû Málnafolyó, a Két tojás, a Legyünk bará-tok, valamint idén Könyvhétre a Bodzagôz. Esze Dóra tehát ír,ám amellett fordít is, valamint operaénekesnek tanul. Érdekespersze a kérdés, hogyan lesz valakibôl „hirtelen”, minden csalá-di indíttatás nélkül prózaíró, de még érdekesebb az új regénye,mely témájában gyökeresen más, mint Dóra eddigi mûvei. Per-sze a beállítottság és a hangoltság nem változott.

Szezonvég– nyárkezdet

■ Az Ünnepi Könyvhét végetért, megkezdôdött a könyvesnyár. Elôzô számunk lapzártájaegybeesett a könyves ünnep nyi-tónapjával, emiatt annak „vég-eredményét” csak most „nyugtáz-hatjuk” az MTI tudósítása alap-ján: Budapesten 400 ezren keres-ték fel a 74. Ünnepi Könyvhétközponti helyszínét, az érdeklô-dôk mintegy 250–300 millió fo-rint értékben vásároltak könyve-ket a Vörösmarty téren -- tájékoz-tatták a szervezôk az eseményso-rozat zárónapján az MTI-t. Zen-tai Péter László, a Magyar Könyv-kiadók és Könyvterjesztôk Egye-sülésének (MKKE) igazgatójaszerint lenyûgözô az a tény, hogyaz évszázados melegrekordbansem árválkodtak a könyvesek,amint enyhült egy picit a hôség,óriási volt az érdeklôdés, a pavi-lonoknál valószínûleg vásárlásirekordok is születtek. Az Egyesü-lés nyilvántartása szerint Buda-pesten 1200-nál több dedikálásttartottak, a legtöbb alkotói és ol-vasói találkozót hagyományosana központi helyszínen rendezték.Az idén elôször volt könyvhetihelyszín a budai Várban a Szent-háromság tér is.

Ezek után kezdôdhet a nyár, avakáció…

Ciceró KönyvstúdióSzamosi Ivánné■ – Nyáron az ember fôleg kikapcso-lódásképpen olvas. Könnyed, kelle-mes, szórakoztató könyvekre vágyik.Itt bôven van kínálat ilyesfajta mû-vekbôl.

– Aki figyeli a Ciceró tevékeny-ségét, észrevehette, hogy bizo-nyos fokig profilt váltottunk.Olyan mértékû a konkurencia agyerekkönyvpiacon, hogy változ-tatni kellett. Azért a kisebbeknekis csinálunk könyveket, nem isakármilyeneket. Kettôt említek:az egyik a Pumukli-sorozat, amitmajdnem mindenki ismer, hiszennapjainkban is játsszák különféleváltozatokban. Tíz kötetben írtameg az eredeti szerzôje, EllisKaut Pumukli históriáját. Az elsôkötetet jelentettük meg Éder mes-ter és Pumukli címmel, nagyonaranyos, de fekete-fehér rajzokkal.A másik egy világhírûnek mond-ható szerzô, Christine Nöstlin-ger, akitôl mostanában több máskiadó is kiadott könyvet. Nagyontermékeny az Andersen-díjas

osztrák írónô. Rengeteg köteteközül a Tûzpiros hajú Friderikacímû mesekönyvet adtuk ki, amita szerzô maga illusztrált. Ebbenvalós és csodás események kap-csolódnak össze. Friderikának na-gyon keserves az élete az iskolá-ban, mert gúnyolják a vörös hajamiatt. Aztán kiderül, ez nem isakármilyen dolog, hanem egycsodatévô eszköz. A csodatevôvörös haj segítségével négyen el-vándorolnak léghajón egy csoda-mesevilágba.

– A Kiadó erôssége, ha szabad ígyfogalmaznom, a Tök jó könyvek soro-zat, amelybôl nem egy mû felkerült asikerlistára.

– A kényszer és a lehetôség isvitt bennünket afelé, hogy fôkénta 12–16 éves korosztály olvas-mányigényeit elégítsük ki. Báralapvetôen mindig azon voltunk,hogy értékes és érdekes mûveketadjunk a fiatalok kezébe. Számta-lan statisztika bizonyítja, hogyhazánkban a fiatalok nehezen ol-vasnak, nagyon sok érdekes do-log van, ami elvonja a figyelmü-ket. Nahát, ezeknek a fiataloknakegy részét talán sikerült meghódí-tanunk, elsôsorban inkább a lá-nyokat, mert egynéhány olyanszerzôre találtunk, akik nagysze-rûen bele tudják magukat élni amai tizenévesek életébe,ugyanakkor ezt fölgazdagítvatudják visszaadni. Elôször is egyMeg Cabot nevezetû amerikaihölgyrôl szeretnék regélni, akieredetileg egy egyetemen dolgo-zott asszisztensként és grafikus-ként. Majd valamilyen sugallatraelkezdett írni. Eleinte romanti-kus szerelmes történelmi regé-nyeket írt (ezekbôl is fogunk ad-ni az olvasóközönségnek), de afiataloknak szóló könyveivel, Aneveletlen hercegnô sorozatávalért el páratlan sikert. Annyira,hogy filmet csináltak belôle, amitévekkel ezelôtt nálunk is játszot-tak. Most az HBO vagy ötszörvetítette le. Nyilván A neveletlenhercegnô sikere alapján kezdettbele a Hívószáma 1-800 címû so-rozatába, amibe belecsempészettegy kis ezotériát. Ifjú hôsnôjétvillámcsapás éri, és ennek révénkülönleges, pozitív tulajdonságafejlôdik ki, nevezetesen: képes azelveszett gyerekeket megtalálni.Amerikában az eltûnt gyerekeketúgy keresik, hogy tejesdobozokraragasztják föl a fényképüket. Jes-sica meglát egy ilyen dobozt, ésegyszerre bekattan neki, hogy hollehet azt a gyereket megtalálni.Van a regényben egy nagyon he-lyes fiú, aki segít neki, az ô Har-ley Davidsonján száguldanak és

találják meg egymás után ezeket a„csellengôket”. A dolog az FBI-nak is tudomására jut, és ki akar-ják használni Jessicának ezt a ké-pességét, aki ez ellen nagyon erô-sen tiltakozik. Belekerül a regény-be egy krimiszál, de a történet vé-gig egy ifjúsági regény, az elsôrész címe Tudom, hol vagy!, amásodiké Fedôneve: Kasszandra,és most már a Veszélyes terepencímû harmadik kötet kiadásán fá-radozunk. Ami az írónônek amegállíthatatlan képzeletvilágátbizonyítja, az a következô, Medi-átor címû sorozatban fog kibon-takozni.

– De, ugye a fiú olvasókról semmondtak le?

– Igaz, hogy a Cabot-könyveketelsôsorban a lányok keresik, vásá-rolták a Könyvhéten is. De köz-ben gondoltunk arra is, hogy elkéne valahogy érni a fiúkat is.Hogyan? Talán úgy, hogy olyankönyveket jelentetünk meg, ame-lyek fiúsorsokról szólnak. E kez-deményünk elsô darabja NigelHintontól a Buddy, amiben egyszerencsétlenül induló, de tehet-séges fiatal fiúnak a sorsát kísér-hetjük végig.

– Wodehouse-t is kiadtak, ô kifeje-zetten szórakoztató, vidám regénye-ket írt, persze felnôtteknek.

– Két fôszereplô van ezekben akönyvekben: az arisztokrata fia-talember és Jeeves, az inas, akihalhatatlan figura. Több kiadó isosztozik a Wodehouse-könyve-ken. A mieinket egy hivatott for-dító, Molnár Zoltán fordítja. Atöbbit pedig Révbíró Tamás jegy-zi. Mi tíz kötetet adtunk ki, csupaolyat, ami még nem volt sohaMagyarországon. A Wodehouse-könyvek egy meg nem nevezettvidám könyvek sorozatunkbanjelennek meg, aminek csak a kül-seje jelzi, hogy valamilyen mó-don összetartoznak. Arra gondol-tunk, hogy az angol író mellett azAngliában élt magyar George Mi-kest is méltóképpen be tudjuk ve-zetni. Ugyancsak megpróbálkoz-tunk hazai szerzôk vidám köny-veivel, Trunkó Barnabást, Selme-czi Tibort tévébôl, rádióból, szín-padról jól ismerik az olvasók. AHacsek és Sajó Vadnay Lászlótólnagyon jól fogyott.

– Van Önöknek egy nagyon ter-mékeny, igen sikeres kortárs szerzô-jük, akitôl sorozatban adnak kikönyveket.

– Mindig is kifejezett törekvéseés célja volt kiadónknak, hogy ahazai szerzôket is népszerûsítse,különösen a kortárs írókat. Na-gyon nagy szerencsénkre BabayBernadette a mi házunk tájára ve-

tôdött. Az elmúlt öt évben tízkönyvét sikerült megjelentet-nünk. Elôször gyerekkönyveketírt, aztán ô is megtalálta az igazihangját, a kamaszoknak szólókönyveiben. A Tök jó könyveksorozatban jelentettük meg aHoppá, dôl a horizont, a Ravaszkamaszok meg a Szerelmes kama-szok címû könyveit, és most vannyomdában a Csélcsap kama-szok. Képzeletgazdag, dús fantá-ziájú író. Itt van a kezem ügyébenegy kézirata, amely három kisre-gényt tartalmaz – a jövô héten ez-zel indulok a nyaralásra.

Cs. A.

Újdonságoka Cartographia-tól

■ Szezonkezdetre ismét több új-donsággal lepte meg a Cartogra-phia az olvasóközönséget. Ezekközött a Bakony turistaatlasz ésútikönyv a tájvédelmi körzet leg-szebb és látnivalókban leggazda-gabb területeit mutatja be. A gya-logosan vagy kerékpárral érkezô-ket egyaránt várják a Magas-Ba-kony és környékének csendesbükkösei, az ôskori halomsírok, atörténelmi hangulatot árasztóCsesznek vára, a Cuha vadregé-nyes szurdoka és Tés szélmalmai.Ebben a kiadványban helyet ka-pott Somló is. Hiszen ez a vár, akilátó, a szôlôvel borított hegyol-dal, a dunántúli borturizmusegyik fellegvárának számít.

A Mecsek és a Villányi-hegységturistaatlasz és útikönyv szerzôiarra törekedtek, hogy ráirányítsáka figyelmet hazánk délnyugati táj-egységének természeti és kultúr-történeti értékeire. A Mecsekbena túrázás, kerékpározás, a falusi ésaz ökoturizmus feltételei nagyonjók. A táj változatos és lenyûgö-zô. Elég ezek között csak az Aba-ligeti cseppkôbarlangra, a mésztu-fa-lépcsôs vízesésekre, a megkapó,romantikus szépségû völgyekre, apisztrángos tavakra gondolni! Azerre járókat erdei kisvasút, télen sí-és szánkópálya fogadja. Jól meg-szervezett kulcsos turistaház-háló-zat segít a kirándulóknak a kényel-mes itt-tartózkodásban. A kiad-ványban önálló fejezetet kapott aVillányi-hegység. Ez a kistérség aHarkányi Gyógyfürdôvel, Siklósvárával, a Villány–Siklósi borútpincéivel és a környék mediterránboraival a dunántúli borturizmusfontos állomása.

A Cartographia a természetjá-rók, a hazai programokat kedve-lôk és keresôk eligazodását segítvemegjelentette továbbá új turista-

6 w w w. k o n y v 7 . h u

K Ö N Y V E S N Y Á R

7w w w. k o n y v 7 . h u

és szabadidôtérképeit a Mecsek-rôl, a Bakonyról és a Bükkrôl. Atérképek tartalmát a korábban ki-adott turistaatlaszok szelvényeinmár tanulmányozhatták a termé-szetjárók. Azonban biztosan so-kuk örömére most egylapos tér-képformátum segíti ôket az eliga-zodásban.

Az útikönyvek között bizonyá-ra keresett lesz a Lengyelország cí-mû kötet, amely bemutatja az or-szág páratlan természeti szépsé-geit, a borostyánköves tengerpart-tól a nagy erdôségeken át a Mazu-ri-tavakig és a Tátra Nemzeti Par-kig. A kétszáz oldalas, jól szer-kesztett, gazdagon illusztráltkönyv élvezetesen kalauzolja elolvasóit a vidék rendkívül gazdagmûemlékei között és a ma már avilágörökség részét képezô tájegy-ségeken.

Hasonlóan újdonságnak számíta Svájc útikönyv. Részletesen is-merteti a kantonokból álló állam-szövetség hihetetlen sok színûkultúráját és természeti szépségét,valamint változatosságát.

Az Egyiptom kötet az ókori tu-domány és mûvészet emlékei kö-zött barangolva kalauzolja a turis-tát a jelenben. Biztosan hasznosolvasmány lesz azoknak is, akik aVörös-tengernél szeretnéneküdülni vagy egy nílusi hajóútrakészülnek.

A Róma címû útikönyv az ÖrökVáros mintegy háromezer évestörténelmének lenyûgözô emlé-kei között vezeti az olvasót. A fo-tókkal, térképekkel gazdagon il-lusztrált könyv hasznos segítségazoknak is, akiket ott-jártukkorRómából fôként a gasztronómiavagy a divat érdekel elsôsorban.

Szabadságos„szakirodalom”

■ A nyár a szabadság, az utazá-sok, a kirándulások ideje. Körtvé-lyesi Erzsébet, a Well-PRess Ki-adó ügyvezetô igazgatója a leg-fontosabb nyári olvasmánynak azútikönyveket tartja. Ezért is szor-galmazza, hogy kiadványaik necsak az utazásokhoz szükséges is-mereteket, mûvelôdéstörténetitudnivalókat, praktikus informá-ciókat tartalmazzák, hanem élve-zetes olvasmányok is legyenek.

– A Well-PRess Kiadó elsôsorbanútikönyveket jelentet meg. Így várha-tó volt, hogy a kiadó vezetôjeként ezttartja a legfontosabb nyári olvas-mánynak!

– Én megfordítanám az érve-lést, és azt mondanám: szükségvan a jó útikönyvekre, ezért is-

mernek bennünket a megyéketbemutató Vendégváró-köny-veinkrôl, a Látnivalók Magyaror-szágon címû kötetrôl, és a Kirán-dulások-sorozatról.

– Ha jól számolom, ez legalább hu-szonöt könyv. Nem ajánlhatunk egynyárra ennyi olvasmányt!

– Az utazás elôkészítéséhez, atervezéshez, az otthoni olvasga-táshoz a Látnivalók Magyarorszá-gon címû kötetet ajánlanám. Ez aközel 1000 oldalas, a több mint2000 színes fotóval illusztráltkönyv súlyosabb darab annál,hogy azt mondanám: vigyük ma-gunkkal a városnézésre vagy a gya-logtúrára. Viszont visszatérve szál-láshelyünkre, érdemes elôvenniezt a kiadványt, hogy megerôsít-hessük a napi élményeinket, ésfelkészülhessünk a másnapi prog-ramra. A tizenkilenc Vendégváró-könyv viszont a megyéket mutat-ja be, és a Kirándulások könyve isegy-egy helyhez visz közelebb,így a választott úti céltól függ,hogy éppen melyik lesz ezek kö-zül az ajánlott olvasmány.

– Az útikönyvek esetében az elsôd-leges követelmény a pontos ismeret-közlés. A látnivalók számbevételébôlmiként lesz olvasmányélmény?

– Az utazó tudni szeretné: hol,mikor és mit láthat, hol ebédel-het, hol szállhat meg, mindezfontos része az útikönyveknek,viszont egy-egy anekdota, a tele-püléshez kötôdô monda, vagy ahelyi ételkülönlegesség bemuta-tása gazdagítja a könyvet, és él-ményszerûbbé teheti az utazást.Saját tapasztalatból tudom, hiá-ba mondja el az idegenvezetôegy mûemlékrôl a lehetô legpon-tosabban, hogy mikor és milyenstílusban épült, kik voltak a tulaj-donosok, mindez önmagábansemmit sem jelent. Vegyük pél-dául a visegrádi Salamon-tor-nyot! Érdekes és fontos az építés-története és restaurálása is, demindjárt jobban megmarad azemlékezetünkben, ha tudjuk, ho-gyan kötôdik ehhez a helyhez amondás: „Fénylik, mint a Sala-mon töke”?! Úgy szerkesztettüka könyveinket, hogy könnyenkezelhetôk, jól áttekinthetôk le-gyenek, és elkülönítve – kiemel-ve – ott legyenek a hely szelle-mét meghatározó legendák, szo-kások, hagyományok.

– Kiadóként nyilván ismeri ezeketa könyveket, de utazóként is kipró-bálta ôket?

– Sajnos – vagy szerencsére –még nem jutottam el mindenhelyre, ahová az útikönyveink ve-zetik az olvasót. Nagyon sokolyan szépséget, különlegességet

tartogat Magyarország, melyet azitt élôknek is meg kellene ismer-niük. Talán a legnagyobb élményvolt számomra, amikor készült aTisza-könyv, a barátokkal vízreszálltunk, és megismerhettük kö-zelrôl a folyót, megfigyelhettük avízi világot, a ligeterdôk élôlé-nyeit, a part menti települések ne-vezetességeit. Természetesenakárhová is induljak Magyaror-szágon, mindig a saját könyveink-kel megyek.

– Viszont külföldön már más ki-adók könyveire is szüksége lehet!

– Csak részben. Elsô és legfon-tosabb feladatunknak Magyaror-szág bemutatását tartottuk, újab-ban viszont egyre gyakrabban ka-landozunk távolabbi tájakra is.Tavaly adtuk ki például a Dub-rovnik-kötetet. Az idén jelentekmeg – az Angol Autóklub eredetimûveit felhasználva – a Spirál-könyvek-sorozatban az Andalú-ziát, a Skóciát, a török tengerpar-tot, Ciprust és Párizst bemutatókönyveink.

– Ha az útikönyvek után mégisvalami másra vágynánk, mit aján-lana?

– Például Földi László Alaszkaivadásznapok címû könyvét. Aszínmûvész szenvedélyes vadász,aki tiszteli a vadat, fogékony a ter-mészet minden rezdülésére. Érde-mes vele tartani Alaszkába!

– De ha nem akarunk ilyen messzi-re menni?!

– Földrajzi értelemben közelebbvan, viszont mûfaját tekintve tá-volabbinak tûnhet az idei Könyv-hétre megjelent könyvünk, a Szô-nyi István és Bernáth Aurél mun-kásságát bemutató monográfia.Végvári Lajos mûvészettörténészszemélyesen ismerte, barátkénttisztelte a két mûvészt, így nem-csak azoknak ajánlhatom ezt akönyvet, akik a festészettel foglal-koznak, hanem mindazoknak,akiket érdekel a két mûvész élete,munkássága.

Újdonságokaz Európától

■ Az Európa Könyvkiadó nyári –júliusi, augusztusi megjelenésû –könyvajánlatában egyaránt helyetkapnak a világirodalom élvonalá-ba tartozó mûvek, azaz az ún.magas irodalom, illetve a köny-nyed, nyári olvasmánynak szántkrimik, lektûrök és bizonyos nép-szerû történelmi regények újra-nyomása.

Az elôbbi csoportba tartozik azamerikai „brat pack” írócsoport(Bret Easton Ellis és Jay McIner-

ney) egyetlen nôtagja, TamaJanowitz Egy bizonyos korban cí-mû tragikomikus könyve, amelyegy ’karriernô’ történetét mondjael. A New York-i helyszínû re-gény korunk típikus hôsnôjénekéletútját rajzolja meg. Útjára indíta kiadó egy öt kötetbôl álló Vir-ginia Woolf-sorozatot, melynekelsô darabja a Mrs. Dalloway, eztköveti még a nyáron a Felvoná-sok között, az év utolsó negyedé-ben pedig A világítótorony, aHullámok és az Orlando. A Kun-dera-rajongókat és a modern pró-za iránt érdeklôdôket célozzameg a cseh Jiři Kratochvil köny-ve, amely egy Brünn környékikistelepülés könyvtárosának for-dulatos életútját örökíti meg aJordan família tagjaként és kény-szerû vezetôjeként. „Amikor be-fejeztem a Szomorú isten-t, ami-kor kitettem az utolsó mondat vé-gére a pontot, akkor döbbentemrá, hogy voltaképpen filmforgató-könyvet írtam Stanley Kubrick-nak vagy Roman Polanskinak.Csakhogy Kubrick már a másvilá-gon van és Polanski éppoly elér-hetetlen számomra. De ennélsokkal fontosabbnak tartom,hogy ezzel a históriával, egy kö-zönséges könyvtáros históriájá-val, akivel valami szörnyûségesdolog történik, két Mesterem,Milan Kundera és J. L. Borgeselôtt tisztelgek” – írja a szerzô. Azelmúlt esztendôk egyik legna-gyobb könyvsikere volt Oroszor-szágban Ljudmila Ulickaja regé-nye, amely olvasmányos nagyre-gény az orosz irodalom és törté-nelem iránt érdeklôdôknek. Ku-kockij nôgyógyász esetein keresz-tül jellemzi a szovjet társadalombizarr mûködését az ötvenesévekben. A lengyel WlodzimierzKowalewski regénye a most negy-ven év körüli nemzedék végnap-jairól szól. 2049-ben játszódik egyelfekvôben, ahol eutanáziávaltartják szinten a létszámot. A mûlegnagyobb erénye, hogy elsô-ként mutatja be a kilencvenesévek második felében szocializá-lódó új nemzedéket a korábbiak-tól elválasztó civilizációs és kultu-rális szakadékot. A francia-libano-ni Amin Maalouf Baldasszár nagyutazása címû történelmi kaland-regényében egy 17. századi levan-tei könyv- és régiségkereskedômisztikus könyv utáni nyomozá-sát és utazását írja meg. A fordu-latokban bôvelkedô könyv valódinyári kikapcsolódás. A németW.G. Sebald Kivándoroltak címûmûve a memoár-irodalomhoztartozik. Az Angliában oly nép-szerû írónak ezt a négy hosszú el-

K Ö N Y V E S N Y Á R

8 w w w. k o n y v 7 . h u

beszélésbôl álló könyvét tartjákkritikusai a legkiválóbbnak. A ko-moly kutatómunkával megírtemigráns-történeteket az elbeszé-lô személye kapcsolja csupánössze. Szintén az emlékiratokkedvelôihez szól Borbándi Gyulaa Szabad Európa Rádió egykorimunkatársának, a Látóhatár és azÚj Látóhatár címû emigráns-fo-lyóirat szerkesztôjének visszaem-lékezése saját életpályájára. Bor-bándi több mint három évtize-den keresztül volt a Szabad Euró-pa Rádió riportere, könyve azon-ban legalább annyira a nyugatimagyar emigráció dokumentu-ma, mint a Szabad Európa Rádiótörténete. Az életrajzi mûvek ked-velôinek ajánlja a kiadó SebastianHaffner Churchillrôl szóló köny-vét, amely a politikus egész élet-pályáját áttekinti. A szerzô koráb-ban hiteles és idôtálló esszét írtHitlerrôl is (Megjegyzések Hitler-hez, Európa, 2002).

A nyár folyamán több tucat ko-rábban már megjelent és sikertaratott szerzô mûvét publikálja új-ra az Európa Kiadó. Robert Mer-le históriai regényei (A bálvány,A sziget), vagy Umberto Eco(A Foucault-inga, A rózsa neve)regényei mindig számíthatnak azolvasók érdeklôdésére. SzabóMagda életmûsorozatában újabbkiadást terveznek A pillanatból,Az ôzbôl, Az ajtóból meg a Fres-kóból. J. D. Salinger (Zabhegye-zô),George Orwell (1984), NickHorby (Pop,csajok,stb), vagy BretEaston Ellis (Amerikai Psycho) vi-lághírû kultikus könyvei állandóolvasmányok. Milan Kunderátólújra olvashatjuk A nevetés és afelejtés könyvét valamint A re-gény mûvészetét, illetve BohumilHrabal örökbecsû könyveit (Bam-bini di Praga, Sörgyári capriccio).Az Agatha Christie-sorozat része-ként újranyomják Az ABC-gyil-kosságokat, a Holttest a könyvtár-szobában címû krimit, a Padding-ton 16.50-et. A Durell családkönyvtermésébôl újra napvilágotlát Geraldtól a Családom és egyébállatfajták, Margarettôl a De milett Margóval címû könnyed nyá-ri olvasmány. A hátborzongatóthrillerek rajongóinak két StephenKing-könyvet (A fekete ház, A ha-lálsoron) ajánlanak.

Sz. Zs.

Nyári olvasmányoka könyvpiacon

■ Az idei év nyári slágereit eddiga könyvfesztiváli és könyvhéti kí-nálat határozta meg. A szórakoz-

tató irodalom újdonságai közülLeslie L. Lawrence újdonsült re-génye A vérfarkasok kastélyábanbizonyult a legkapósabbnak.

Nem kell különösebb jóstehet-ség, hogy elôrejelezzük a HarryPotter új fejezete magyar nyelvûkiadásának sikerét, hiszen már ahónap közepétôl elôjegyezhetôvolt, és az elsô napokban számoslekötést regisztráltak a LibriKönyvpalotában.

Ugyanebben a kereskedésben alistán a következô az RTL Klubmenesztett menedzserének, ÁrpaAttilának kiadványa, a Ha én ezta Klubról egyszer elmesélem. Avolt ügyvezetô körüli eseményeka sajtóban is kurrensnek számíta-nak, ezért a történet nagy érdeklô-désre tart számot. Ezt látszik alá-támasztani a könyv gyors fogyásaa bolt polcairól.

Lassan másfél évtizede, hogymeghalt Kádár János, de az indu-latok személye és megítélése kö-rül nem csendesedtek. Kádár po-litikai életrajzának második részeHuszár Tibor alkotása. A forrada-lom utáni idôszaktól kezdve egé-szen napjainkig dolgozta fel eb-ben a – megítélésében és cseleke-deteiben egyaránt ellentmondá-sos – politikus és népvezér életétés munkásságát. A korunk gon-dolkodásának megfelelô, felvilá-gosult szellemben született mûértis sokan álltak sorba a Librikasszájánál.

És újból a ponyva, mégpedig aszó legszebb értelmében, a Réz ésTársa Kiadó (Réz András esztétanevével fémjelezve) új sorozatotindított, melyben izgalmas krimi-ket kínálnak az erôs idegzetû ol-vasni vágyók számára.

A Fókusz Könyváruház eladásilistáján a komolyabb hangvételûkiadványok viszik a pálmát. Atanévzárásra óriási akciót rendez-tek, fele áron lehetett hozzájutnia szépirodalomhoz. A továbbiak-ban is feltétlenül számítanak a va-káció idején kiválóan olvasgatha-tó kötelezô olvasmányok irántiérdeklôdésre.

A társadalomtudományok terü-letérôl inkább a szórakoztató stí-lusú pszichológiai mûvek kereset-tek, kiváltképp egy könyvújdon-ság, a Miért hazudik a férfi – Mi-ért sír a nô? címû ismeretterjesztôolvasmány a Park Kiadó sorozatá-ból, a Testbeszéd címû népszerûkötet szerzôitôl, Allan és BarbaraPease tollából. Témája a nemekközti szakadék, az ôsi konfliktus,és annak áthidalása.

Feltétlenül meg kell említeniidén az útikönyvek között a Lo-nely Planet magyar kiadásának

megszületését. Az angol nyelvenkiváló minôségérôl már elhíresültsorozat immáron a hazai nagykö-zönség számára is anyanyelvénbeszerezhetô, olvasható. Legked-veltebb darabja a Horvátországtájait és nevezetességeit bemutatófüzet lett.

Sz. D.

Harry Potter 5.– magyarulkarácsony elôtt■ Talán csak az Oscar-díj kiosztá-sán látni hasonló vaku-villogást,mint amit azok tapasztalhattak,akik ott voltak június 21-én, nullaórakor a londoni Waterstone’sáruházban. A több mint 300 mé-ter hosszú, fegyelmezetten vára-kozó sor elején állók ekkor lép-hettek be Európa legnagyobbkönyvüzletébe (vagy inkább palo-tájába – hat emelet telis-telikönyvvel), hogy végre magukénaktudhassák a Harry Potter-sorozat5. kötetét, a Harry Potter és a Fô-nix Rendjét. A négy, vidékrôl azangol fôvárosba utazó barátnô –ôk voltak a legfürgébbek – azt„nyilatkozta” a világsajtó képvise-lôinek, hogy a nyolcórás (!) sor-baállás igazán semmiség volt a há-roméves várakozáshoz képest, ui.ennyi idô telt el a 4. kötet megje-lenése óta. Érdemes itt felidézniaz egyik londoni napilap 11 éves,felkért szkeptikusának vélemé-nyét, aki szerint érthetetlen, miértkell éjfélkor kinyitni az üzletek-nek, amikor – ha szép számmalvannak is felnôtt olvasók – aHarry Potter-sorozat mégiscsakgyerekeknek készült elsôsorban, saz éjszakázás nem kamaszoknakvaló idôtöltés. Mint a Harry Pot-ter-könyvek hazai gondozója,hadd jegyezzem meg: igazat adok

neki. Ám, amint a brit vagy a töb-bi, angol nyelvû ország kiadója(ezek egy idôben jelentették mega könyvet), majd mi sem befolyá-solhatjuk, hogy a kereskedôkhány órakor kezdik árusítani azötödik kötetet. Ugyanis, csak aforgalomba hozás dátumát lehetkitûzni – ez az érintett országok-ban június 21. volt – óráját, percétmár aligha. Londonban sem nyi-tott ki éjfélkor minden könyves-bolt, nyilván Magyarországon isígy lesz. Az árusítás lehetséges el-kezdésének napját – a kereskedôkés vásárlók esélyegyenlôségénekbiztosítása ezt megkívánja – mi isszerzôdésben rögzítjük majd. AzAnimus Kiadó a KarácsonyiKönyvvásárra tervezi a magyar ki-adást. Sokan megkérdik, miértennyire késôn. Nos, a válasz egy-szerû. A nem angol nyelvû orszá-gok kiadói ugyanis csak az elsôangol–amerikai–kanadai–ausztrálolvasókkal egy idôben kaptak akönyvbôl példányt, s csak ez után

K Ö N Y V E S N Y Á R

2003. június 21., 0 óra 1 perc:kikerül az 5. kötet a londoniWaterstone’s könyváruház

kirakatába

A buszokon is hirdették a megjelenés napját

kezdhettek hozzá a csaknem 800(!) oldalas könyv fordításához. Azeddig megszokott színvonalonvaló fordításhoz, szerkesztéshez –nem beszélve a könyvek nyomdaikivitelezésérôl – legkevesebbennyi idô szükségeltetik. A HarryPotter és a Fônix Rendje bolti ára4000 Ft alatt lesz.

Balázs István(Animus Kiadó)

Maecenas KiadóSzántó György Tibor■ – Mi mindent kínál a nyárra olva-sóinak a Kiadó?

– Az interjúra készülve több ka-tegóriába rendeztem kiadvá-nyainkat. Az elsôbe sorolom azta fajta olvasmányos, de nem lek-tûrnek számító irodalmat, amitKurt Vonnegut, az abszurd, a fe-kete humor 81 éves fejedelmeképvisel. A Könyvhétre jelentet-tük meg a Mesterlövész címû kö-tetét, Borbás Mária fordításában.A Vonnegut-életmûsorozatbancsak mostanra jutottunk el oda,hogy ezt az elfeledett és elhanya-golt, de fômûnek számító re-gényt közreadhassuk újra, új kivi-telben. Ez a Vonnegut-regény istele van nevetéssel, ha tetszik,nyárhoz alkalmazkodó mulattatódolgokkal. És még valamivel:ételreceptekkel, amiket a mágusVonnegut egészen bizarr módondramaturgiailag be tud építeni atörténet szövetébe.

– Vagy fél tucat Danielle Steel-regény sorakozik elôttünk...

– Ezek képviselik a második ka-tegóriát. A Steel-kötetek nemi-gen szorulnak különleges bemu-tatásra. A világon az egyik leg-nagyobb példányszámban meg-jelenô írónôrôl van szó. Mára azéletmû majdnem 95%-át a Mae-cenas Kiadó közzé tette, és vál-laltuk, hogy a régi címeket a pia-con tartjuk. Nagyon szigorú kri-tériumok alapján jelenhetnekmeg ezek a kötetek, beillesztet-tük ôket a sorozatunkba, lefújtuka port róluk stiláris szempont-ból, és most már igazán nagyszámban újra lehet kapni ôket.Ez fontos is, mert a Steel-rajongók népes táborában egymásodik nemzedék lépett a szín-re. Örömmel jelenthetem, hogyezen a nyáron öt Danielle Steel-mû kapható egyidejûleg. Közü-lük kiemelném a vadonatúj Meg-hallgatott imádságok és Az ud-varház címûeket. Mindkettô fômotívuma a középkorú emberekúj életkezdésének a körüljárása:különbözô válságokon mennek

át ezek a párok, vagy ezek azegyének. De a kérdés mindigugyanaz, van- e felsô életkori ha-tára, van-e valamilyen erkölcsiakadálya annak, hogy egy régikapcsolatot, amelyrôl kide-rül,hogy inkább hátráltat, mintelôrevisz, felszámoljunk annakérdekében, hogy amikor a domb-ról már lefele megyünk, ez az útmégis egy szép, új kihívásokkalteli út legyen. A Maecenas Kiadóházi szerzôi Sandra Brown ésSeva Casati Modigniani. Elôbbitnem kell bemutatnunk az olva-sóknak, tôle mi két regényt szok-tunk egy évben kiadni. Az Egyet-len éjszaka lapjain egy, a válásszélére sodródott pár megpróbál-ja elemezni, hol rontották el azéletüket, és megpróbálják egyet-len éjszaka alatt rendbe tenniazt, amit évek hosszú során ron-tottak el. Modignianit EurópaDanielle Steeljének nevezikOlaszországban, a német, azosztrák és a skandináv könyvklu-bok legkedveltebb ún. románc-szerzôje. A Gyémántesônek, amásodik regényének Magyaror-szágon komoly sikere van, ennekhatására ôszre kihozzuk a szerzômásodik könyvét.

– Úgy sejtem, nem csak szépirodal-mat ajánl nyári olvasmányként.Lássuk tehát a harmadik kategóriatartalmát!

– Ludwig Emil Felvidéki mûem-lékkalauzát az olvasók azon részé-nek ajánlom, akik nemcsak napo-zással, vagy a vízparton való he-verészéssel szeretik tölteni nyáriszünidejüket, hanem közeli, demégis ismeretlen tájak felfedezé-sével. A szerzô a régi Magyaror-szág határon túl rekedt területei-nek legjobb ismerôje. Számtalan-szor bejárta Erdélyt, a Vajdaságotés a ma Szlovákiához tartozó Fel-vidéket: Gömör, Árva, Sáros ésZemplén megye Trianon által le-metszett északi részeit. Tíz olyankirándulásba szervezte ezeket amûemlékegyütteseket, amelyekmagyarországi elindulással (és ha-zaérkezéssel is) megoldhatóak.Tehát salgótarjáni, balassagyar-mati vagy miskolci indulássalgönyörû kirándulásokat lehetmegtenni könyve segítségével eroppantul romantikus tájon. Fi-gyelme minden fontos részletrekiterjed, olyan Árpád-kori temp-lomokat, egyéb építészeti kincse-ket tár fel alaprajzokkal, külsôvázlatokkal, építészettörténeti,helytörténeti kiegészítésekkel,amiket e nélkül a kötet nélkülcsak úgy vaktában a kirándulónem tudna megtalálni. A nyár azegészséges táplálkozás szempont-

jából is alkalmas idôszak, mertbôséggel áll rendelkezésre egy-részt a szabadidô, másrészt a sokgyümölcs, zöldség. És dr. Atkinsazt mutatja meg, hogyan lehet vi-szonylag rövid idôn belül méreg-teleníteni a szervezetünket, ésezáltal felkészíteni a nehéz ôszi-téli hónapokra, a nehezebb meg-próbáltatásokra. És ha testünkettehermentesítjük a lerakódások-tól, akkor valószínûleg a lelkünkis könnyebben viseli a nehézmindennapok sok-sok ránk zúdu-ló problémáját. A végére hagytama 120 legszebb magyar festménycímû kétnyelvû kiadványunkat,amely magyar és angol szöveggeljelent meg. Ezt a könyvet elsôsor-ban azoknak az olvasóknak sze-retném a figyelmébe ajánlani,akik olyan külföldi barátaikat ke-resik föl, akik olvasnak angolul ésa magyar kultúra barátai. Mindigprobléma, mit vigyünk ajándék-ba, ami nem túl drága, de mégiseszmei értékét tekitve becses aján-dék lehet. Ez egy olyan kötet,amely ezeknek az ismérveknekmegfelel. Valóságos kis múzeu-mot kínálunk ebben a könyvben,mert a legszebb képeket találjukmeg teljesen újrafeldolgozva, alegkorszerûbb digitális képfeldol-gozó technikákat alkalmaztuk, éssok kép szinte szebb és részlet-gazdagabb variánsban figyelhetômeg benne, mint akár a múzeumfalán. A születés- és névnapok, azérettségi, a felvételik sikeres lezá-rulása esetén biztos szükség vanajándékokra a nehéz, fáradságostanulmányok valamilyen formá-ban történô méltánylására, és ke-vés alkalmatosabb, szebb ajándé-kot tudok elképzelni erre a célra,mint azt a könyvet.

KönyvfakasztóKiadóÁrokszállásy Zoltán■ A mûfordító szerkesztô be-szélgetésünk elején így „definiál-ja” a nyári olvasmányt: – Úgyképzelem, hogy az olyan könyv,amit az ember nyaraláskor veszelô, szívesen olvasgatja lyukasóráiban. Lehetôleg könnyûnekkell lennie, de nem árt, ha mel-lesleg tartalmas is, és az sem árt,hogyha pozitív az egésznek a ki-csengése. Nem jó, ha a nyaralástelrontjuk akár megerôltetô, ne-héz, akár lehangoló dolgokkal.Ezeknek a követelményeknek azáltalam szerkesztett Herriot-sorozat tökéletesen megfelel –folytatja. – Egyrészt könnyû,

nincs tele különösebben mély fi-lozófiával, ugyanakkor nagyonpozitív, mert árad belôle a szere-tet, egyrészt a yorkshire-i táj iránt– általában a természet iránt –, ésaz ott lakó emberek és persze azállatok iránt, akiket gyógyít. Ja-mes Herriot roppant pozitív ki-sugárzású ember, és az esetekelôadása könnyed, mulattató,ezért tartom alkalmasnak ilyenolvasmányként.

– Hogy fedezte fel a Kiadó a szer-zôt? És kicsoda tulajdonképpen Ja-mes Herriot?

– James Herriot nem az igazineve ennek a skót származásúszerzônek. És valójában nem mifedeztük fel, még a ’80-as évekbenSzász Imre lefordította ezeknek atörténeteknek nagyjából a felét,kiválogatva a legjobbakat. Ezekeredetileg angolul hat kötetbenjelentek meg, a mostani magyarkiadásban kettesével összevontuka kötetet, egyszerûen a kronoló-giát követve. Akkor néhány no-vella kimaradt, ezeket én pótol-tam, a továbbiakat csak szerkesz-tettem, és új fordító, Bori Erzsé-bet csinálta az ötödik-hatodik kö-tetet. Ebbe már beledolgozta aszerzô a katonaélményeit. Fiatalember volt, amikor kitört a máso-dik világháború, és besoroztákazzal, hogy majd repülôtiszt leszbelôle. (Erre valami miatt alkal-matlannak bizonyult.) Ennek anovellafüzérnek az a szerkezete,hogy történik valami a katonaság-nál és akkor valamirôl, legyen azegy hang, egy kifejezés, eszébe jutegy másik szituáció, hazakalando-zik gondolataiban, és máris ottvan megint Yorkshire-ban, aholtörténik valami, vagy az állatok-kal, vagy azok gazdáival.

Ötvenéves kora után, miután so-kan mondták neki, fôleg a fônökeés a kollégája, hogy ezek a történe-tek, anekdoták nagyon mulatságo-sak, úgyhogy meg kéne írni, aztmondta, hogy egyszer fogja magátés megírja. A felesége pedig cuk-kolta: mindig csak mondod, úgysefogod megcsinálni. Na, majd meg-látjuk! – mondta erre Herriot. El-ment a legközelebbi kisvárosbapapírért, tollért. Leült, elkezdett ír-ni, és rögtön az elsô könyve bom-basiker lett. Ezen annyira felbuz-dult, hogy írt még ötöt. A jelenle-gi magyar kiadás három köteténekcíme: Az állatorvos is ember, Azállatorvos is nôs ember, A repülôállatorvos. Kezdi azzal, hogy mi-lyen volt, amikor a ’30-as évekbenmegérkezett frissen végzett állator-vosként Yorkshire-be, és átélte,hogy tulajdonképpen az állator-voslás akkor modernizálódott. Ak-

9w w w. k o n y v 7 . h u

K Ö N Y V E S N Y Á R

kor kezdtek antibiotikumokathasználni. Ismerteti azokat azeléggé avitt módszereket, amelyek-kel az elôdei dolgoztak, bár a ma-guk módján azok is hatékonyakvoltak. Leírja, mi mindent tanultaz idôsebb kollégáktól a gyakorlat-ban. Mert a képzés, mint mindenegyetemi képzés, eléggé elméletivolt. A szerzô annyira népszerûlett, hogy elôfordult: az Ameriká-ból jött turisták egész Angliábanhárom dologra voltak kíváncsiak:l. az ôrségváltás a Buckingham pa-lotánál, 2. a Trafalgar tér és 3. Ja-mes Herriot (esetleg Shakespeareszülôháza Stratford-ban). AzUSA-ban még népszerûbb volt,még jobban fogytak a könyvei,mint Nagy-Britanniában. JamesHerriot magas, jó külsejû, nyílt ar-cú, a képein már ôszülô, nagyonmegnyerô figura volt, bizonyáranagyon jó állatorvos is. Nem mon-dom, hogy magas irodalom, amitmûvel, de a szórakoztató iroda-lomban a legjobbak közé tartozik.Nem hagyományt folytat, azt hi-szem, ezekkel könyvekkel valamiújat kezdett el. Azért figyeltek felrá vagy húsz éve, mert egyedi éseredeti volt. Nekünk bölcsészek-nek az a tapasztalatunk, hogy atermészettudományos képzettsé-gû diplomások általában nem tud-nak írni, illetve a szakmai dolgokatle tudják írni, de mást nem. Na-

gyon meglepô, hogy ez az embertud. Herriotban biztosan már kez-dettôl fogva benne rejlett ez akészség. Mindenesetre érezte ma-gában, hogy ami eddig még senki-nek sem sikerült, neki sikerülnifog. Igaza lett!

Cs. A.

Plain air irodalom

■ Tavasz óta rendhagyó, szabad-téri irodalmi felolvasások zajlanakBudapesten. Az események hely-színe a Petôfi-híd budai hídfôjé-nél lévô Zöld Pardon, ahol eddigBartis Attila, Cserna-Szabó And-rás, Varró Dániel és Parti Nagy La-jos „hirdette az igét”. Ezekrôl afelolvasásokról beszélgetett a ZöldPardon egyik fiatal tulajdonosá-val, Pálffy Andrással Való Gábor.

– Mindenekelôtt tisztázzuk, mit je-lent a Zöld Pardon! A zöld, feltétele-zem, a szórakozóhely nyitottságairautal. De mitôl pardon?

– A Szondi utcában volt évekkelezelôtt egy kávézó, a Cafe Pardon,vagyis a Pardon kávézó, ami átlé-nyegült, és Nincs pardonként el-költözött az Almási térre. Ennek akávézónak az utódja a Zöld Par-don. A zöld valóban a hely adott-ságaira céloz.

– Rátérhetünk az irodalomra, te ta-láltad ki a felolvasásokat?

– Együtt hoztuk létre a rendez-vényt egy barátommal, aki aMagvetô Kiadónál dolgozik.Neki jutott eszébe, és együtt dol-goztunk a megvalósításon. Na-gyon jó ötletnek tûnt, hiszen aMagvetô komoly, jó nevû kiadó,ahol fontos, kortárs mûvek je-lennek meg olyan szerzôktôl,akik nyitottak az ilyenfajtaegyüttmûködésre.

– Hogyan válogattok a szerzôkközül?

– Ezt teljesen a kiadóra bíztuk,csak azt kellett szem elôtt tartani,hogy a Zöld Pardont egyelôre afiatalabbak kedvelik. Viszont ér-dekes, hogy végül is rendezvényközönségét – ez most már látha-tó – nem csak fiatalok alkotják,hanem az irodalom iránt érdek-lôdô összes korosztály jelen van.A hallgatók közt egyébként min-dig akadnak olyanok is, akik nemkifejezetten a rendezvényre ér-keznek, de magával ragadja ôketa mûsor. Ez történt néhány heteis, mikor Cserna-Szabó Andrásolvasott fel humoros novelláiból.Azt pedig, hogy ki mit olvas fel,a szerzôk maguk dönthetik el.

– Gondolom, van egy kis bevezetô,bemutatják a szerzôt, efféle.

– Igen. Mindig a kiadó egyikmunkatársa vezeti fel a beszélgeté-seket, ezután Király Levente kér-dezi az írókat, és az ô dialógusu-

kat „szakítják meg” a felolvasások.Utána pedig mindig lehetôségnyílik az íróval folytatott kötetlencsevegésre is.

Az Irodalom a Zöldben rendez-vénysorozat igyekszik aktuálislenni, június 20-án például PartiNagy Lajos Grafitnesz címû köte-tének nálunk volt a bemutatója.

– Sokan voltak?– Egyre többen vannak, estérôl

estére duplázódik a közönség.– Mennyire lazák ezek az esték? Sö-

röznek, füveznek a hallgatók?– Ez egyáltalán nem errôl szól.

Fû csak a fák alatt van, ahol a sza-badtéri a mûsor zajlik.

– Van ebben üzlet is, vagy csak a lel-keteknek tesz jót?

– Inkább csak a lelkünknek.

10 w w w. k o n y v 7 . h u

K Ö N Y V E S N Y Á R

A rendezvény helyszíne: ZöldPardon, XI. Budapest, Petôfi-hídbudai hídfôje, Goldmann Györgytér. A belépés ingyenes, és a ren-dezvény ideje alatt a helyszínen aszerzôk kötetei 15% kedvez-ménnyel megvásárolhatók.

Az Irodalom a Zöldbenrendezvény meghívott szerzôi:július 18. Nádasdy Ádámaugusztus 1. Závada Pálaugusztus 15. Erdôs Virágaugusztus 29. Darvasi Lászlószeptember 12.Krasznahorkai László

HALÁLNAPLÓ

■ Fenti címû könyvedben Tetöbbek között az ötvennégy évetélt filmrendezôtôl, Tarkovszkij-tól búcsúztál, az esztéta, a böl-cselô, a kritikus gondolatait szé-pírói erôvel fogalmazva meg.Most mi kényszerülünk elhinni,felfogni korai távoztodat, bará-tunk és pályatársunk, Balassa Pé-ter, akinek ötvenhat év és hu-szonhat nap adatott csupán,2003. június 29-én bekövetkezetthalálodig.

Egy kicsit testvérek voltunk. Temondtad így, attól fogva, hogyegy hajdani, egyetemi eszmecse-

rén én méltathattam legfrissebbkönyvedet, s mondandómba be-leszôttem, hogy a szakmai be-szélgetés éppen édesapád születé-sének évfordulónapján zajlik. Té-ged szokott fegyelmezettségedközepette is meghatott, hogy va-laki számon tartja a dátumot, snem hagyja említetlenül: Te egykülönleges apai példával felvér-tezve, némiképp apád szemévelis nézed, olvasod a világot. A ze-nében élô Balassa Imréével.

Testvériesülô ember voltál, s et-tôl elválaszthatatlanul apa-ko-molyságú férfi. Páratlan szakmaierényeid is részben e kettôs irá-nyultságú, hatványozott morálúalkatból fakadtak: az észrevételekeredetisége, a fogalmazás lucidus-sága, a kimondás bátorsága, smindenekelôtt a tanári elhivatott-ság. Empátiád, értéktudatodolyan mûvészek és mûvek közel-ségébe is meghívott, akik-amik íz-lésvilágod választottjaitól távolálltak. Akár brummogó hango-don, kissé szögletes gesztusaid di-namikájával nyûgözted le ôket,akár a nyomtatott szöveg nyelvén

kerestél hozzájuk utat, diákjaidat,olvasóidat, akadémiák padsorai-ban vagy képernyôk elôtt tobor-zódó hallgatóidat is ezzel a kara-kán nyitottsággal – komikussá so-hasem váló, de öniróniát ismerômaximalizmusoddal – vontad ér-velésed körébe. Együtt gondolko-dó testvér voltál, ha mûalkotásvagy élethelyzet tett fel kérdése-ket egy felebarátodnak; s valami-képp mindig atya voltál, máregyetemista éveidben is. Atya éstestvér: két, jelképesen felnövô fa-miliáris funkció. Legkedvesebbköltôid egyikét, Pilinszky Jánostkellene segítségül hívnunk, hogye tudatos mintamagatartás taláncsak a líra nyelvén feltérképezhe-tô erdejébe bevilágíthassunk.

Tudtál vívódó, bánatos, mogor-va, elhúzódó lenni. Ki tudja, nemegy szorgalmasan dolgozó, de mára lét fölé emelkedô majdani reme-tét érleltél-e magadban, aki csak akegyelem ritka pillanataiban leszegy a sok közül a budapesti, perô-csényi barátok kompániájában,mert munkájának – és ama Abszo-lútumnak – él. De jöttél az elsô hí-

vó szóra: reménytelen univerzitás-ügyekre hónapokat áldozni, lát-szólag kis feladatokban, szereplé-sekben a katedra emberéhez mél-tó elmélyültséggel és szellemesség-gel fejtegetni a fejtegetendôt –vagy inkább hallgatni, mint be-szélni egy pohár ital mellett. Mintaz egykori Könyvvilág címû folyó-irat utolsó szerkesztôje, elôdöm,Zentai Péter László, valamint akollégák és az egész magyar köny-ves társadalom nevében köszö-nöm, hogy ránk, erre a közegre isvolt mindig idôd. Cikkel, ötlettel,telefon-biztatással.

Foglalkoztatott a Péterség.Ahogy Bach Máté-passiójánakalt Péterérôl írtál…! – mintegyezt kérdezve: Bizonyos vagy ben-ne, hogy kô vagyok, Uram…?;„észreveszel egyáltalán a nagynyüzsgés mélyén”…?

Holtod döbbenetében csakazért nem némulunk el, Péter,hogy mondhassuk: az Égnek ottfenn épp most volt szüksége egysúlyos, fényes kôre.

Tarján Tamás

11w w w. k o n y v 7 . h u

■ – Bábel tornya, héttorony, ahallgatás tornya, elefántcsontto-rony, író a toronyban: mifelénk atorony szóhoz „a káosztól, a töm-löctôl a belsô emigrációig” sokféleképzet társul. Mi valójában az önpárizsi tornya: magasles talán, atávlatos, felülnézeti figyelô helye?

– Remélem, valóban a távla-tos figyelôé. Amikor 1991-benelôször adtam ki A párizsi to-ronyból címmel kötetet, annakbevezetôjében megírtam: szósincs elefántcsonttoronyról.Ez tehát olyan figyelôhely,ahonnan többet lehet látni,mintha csak otthon néznékkörül. S ugyanakkor koncent-rálni lehet a világnak arra aszögletére, „Magyarországra”,amely emigrációmban is job-ban érdekelt, mint a világ máscsücskei. Még egyszer a párizsitoronyból címû könyvemben(Új Mandátum Könyvkiadó,2003) sem hazai „szempon-tok” szerint vizsgálom, elem-zem tehát az otthoni történé-seket, hanem próbálom ôketolyan kontextusba helyezni,amely mindezeket a környezôvilághoz viszonyítja, tág össze-függésrendbe illeszti.

– Közírásban, publicisztikában,de még a történetírásban is gyako-riak a cezúrázók, akik éles vona-lat húznának korszakok közé, így1989 elé, mögé is. Mit tesz ön?Mindent érvénytelenítôk és apolo-géták közt miképpen látja példáula „kommunizmus” idejét?

– Tanulmányt közlök errôlkönyvemben, amelyben aztpróbálom megmutatni: min-

den elnyomás ellenére, amelyezt a korszakot jellemezte, ma-radandó, súlyos sebeket hagy-va az emberek gondolkodás-módjában, értékvilágában, rea-gálásaiban, nem szabad azthinni: a kommunizmushozcsak negatív képzetek kapcso-lódnak. A társadalmi egyenlô-ség eszméje, amelyet Nyugat-Európában a francia forrada-lom kezdett megalapozni, samely nézet azon az égtájonuralkodóvá vált a 19. század-ban, a magyarországi kaszttár-sadalomba sokáig nem tudottbetörni. Csak 1945 után nyílterre igen ellentmondásos esély.Ám e korszak elmúltával kide-rült: létrejött azért az egyenlô-ség igénye, amely egyik talpkö-ve a modern demokratikus tár-sadalomnak.

– Harsogva „féltik” némelyekaz integrálódó Európában a nem-zetállamot. Megítélése szerint mi-ben módosul ennek szerepe, lénye-ge a légiesített határok világában?Mi tûnik el, mi módosul, és mimarad meg markánsan a továb-biakban is?

– A párizsi torony azért jóhely, mert megóvja az embertattól, hogy túl messzemenô je-lentôséget tulajdonítson a po-litikai és gazdasági integráció-nak, amely az unióhoz valócsatlakozással jár. 1957 ótaélek Franciaországban, s így ta-núja voltam az ott már végbe-ment gazdasági globalizáció-nak, majd a politikai integráci-ónak is, amely a mai Európátjellemzi. S azt tapasztaltam:

ezek egyik uniós országot semforgatták ki a maga mivoltá-ból. Nem változott meg olyangyökeresen az élet, amennyireazt nálunk sokan gondolják.Sôt: ki-ki továbbra is a sajáttradíciói szerint éli az életét.Ám azt tudomásul kellett ven-ni: számos tekintetben a ko-rábbiaknál nyitottabbnak, al-kalmazkodóbbnak muszáj len-ni. Ezért nem tulajdonítokolyan drámai jelentôséget acsatlakozásnak, mint az eu-roszkeptikusok, vagy az uniódühödt ellenfelei. Szerintem avalóban markáns nemzeti sajá-tosságok, a másoktól megkü-lönböztetô nemzeti jegyekigenis megmaradnak, mi több:színesítik, gazdagítják e nagyközösséget. Ám ennek tudo-másulvételéhez nemcsak azúgynevezett nemzetvédôknek,hanem a nemzeti konzervatí-voknak, a magyarországi szoci-áldemokratáknak és liberáli-soknak európai módon kelltisztázniuk a sajátos, karakte-risztikus magyar értékeket. En-nek kidolgozása azonban mégsajnálatosan késlekedik.

– A demokrácia és a köztársa-ság magyarországi térfoglalásá-nak esélyeit ön nem titkolt kételyekés dilemmák közepette elemzi.Szép elveket szembesít a vitathatóvalósággal. Milyennek kellenelennie a demokráciának, s milyenlehet valójában, „kivált egy ketté-szakadt politikai „közösségben”?

– A demokráciát, a köztársa-ság eszméjét, irányelvét illetôennincs bennem szkepszis. Kéte-lyem, aggodalmam arra vonat-kozik: vajon ezen ideák, elvekmindennapi valósággá válnak-válhatnak-e Magyarországon. Shogy részei lesznek-e az embe-rek mindennapi tapasztalati vi-lágának, s ezek szerint viselked-nek-e. Könyvem, amely új ki-adása és folytatása A köztársa-ság törékeny rendje címû köte-temnek, épp azt kívánja meg-mutatni: a szabadságelvû de-mokrácia és a republikánus kö-zösség képezhet olyan fogó-dzópontot, amelybe „kapasz-kodva” élhetô világ alakíthatóki. A magyarországi viszonyokazonban még sajnálatosan tá-vol esnek attól, amit a legtöb-ben kívánatosnak, élhetônekvélnek. A demokrácia ugyanis

gyakran inkább csak szóbannyilvánul meg, mintsem a való-ságban. Mert sokaknak fogal-muk sincs arról, hogy egy re-publikánus közösség tagjainakegymáshoz igazodva milyen vi-selkedési szabályokat kellenekövetniük. Ám mégis csak aköztársaság és a demokrácia le-het itt a megjelölhetô útirány,az elérendô cél. Az elmúlt más-fél évtizedben számos akadály,probléma került felszínre, ezeneszmekörök megvalósítása mégbizony várat magára.

– Egyik kötetbeli írásában amo-rálisnak nevezi világunkat, sgyakran szomorúan tapasztaljukigazát. Vannak-e reális esélyek amagyarországi erkölcsös kor-mányzásra, állampolgári, emberiméltóságunk megtartására, mo-rális életelvek gyakorlására?

– Amorálisnak nevezem abennünket körülvevô világot,mert minden jel arra mutat: ittaz elmúlt évszázad rettenetespusztítást végzett azokban amorális pillérekben, amelyekreegy humánus társadalomnaképülnie kell. E leépülés az elsôvilágháborúban kezdôdött,folytatódott az ezt követômegrázkódtatásokban, abbana rendszerben, amely fokoza-tosan fölszámolta a jogbizton-ságot, és tetôzött az 1944-esvészkorszakban, majd a Ráko-si-rezsimben. A Kádár-éra isautoriter módon konzerváltegy morális alap nélküli társa-dalmat, hiszen minden látszatellenére elôírta: mit szabad, ésmit nem. A rendszerváltozásután pedig kiderült: a kritikusidôszakokban lejáratták magu-kat a különbözô erkölcsi tekin-télyek. Legtöbben immoráli-san, megalkuvó módon visel-kedtek. E tekintetben tehát atársadalomnak újjá kell építe-nie önmagát. Amire mindenbizonnyal csak türelmes, lassú,nemegyszer kínos morális vitaad esélyt. Tudomásul véve,hogy mindannyian esendôekvagyunk, s nincs olyan idolvagy személy, amely/aki föl-mutathatná a követendô utat.De azért vannak közös elve-ink, értékeink, érdekeink, ame-lyek együttes kimunkálása ré-vén kialakulhat olyan közer-kölcs, amely élhetôbbé tehetiaz életünket.

Kende Péter re lbeszélgetNádor TamásKözelrôl ment, messzirôl jött ember másképpen lát. Távlata, fö-lülnézete lehet, kivált, ha távoli tornya, messzi magaslese vilá-gunk egyik centrumában áll. Ahonnan mód nyílik igazi aránya-iban szemügyre venni, szemlélni, fölmérni, más térségekkel, régi-ókkal egybevetni mégiscsak kivételes szívügyét, az óhazát. Amelyperifériának talán már nem nevezhetô, de tárgyias, elemzô meg-közelítéssel valódi mértékéhez és minôségéhez illô helyét még ér-demes keresni. A félig Párizsban, félig Pesten élô politológus-szo-ciológus kortörténeti és politikaelméleti esszéit e jegyben jegyzi.Tárgyilagosan, bölcsen, elegánsan. Gallföldi higgadt esprit-jét ke-let-közép-európai józan kétellyel elegyítve.

E M B E R É S G O N D O L A T

ilmes barátaimmal arrólbeszélünk, hogy kelleneegy mûhely. Igen, a mû-

helymunka nagyon hasznoslenne, hogy megismerjük egy-más törekvéseit, technikai ötle-teit, megoldásait… az, hogy le-mérjük egymáson, kollégáin-kon a szüzsé hatását… de ne-kem nem tetszik a kifejezés. Amûhely.

A régi stúdiók is szerettékmûhelynek nevezni magukat,de a filmszakmában mindigtöbb volt az eszkimó, mint afóka, vagyis a kenyérharctól amûhely eleve nem is mûköd-hetett; a terveinket, törekvése-inket, technikai ötleteinket szi-gorú titokban tartottuk, mintkét rivális nagyhatalom hadi-technikai kutatásaik dokumen-tációit, és a kapcsolati tôkén-ket különösen féltve ôriztük,dehogyis szóltunk a mi kor-mányzati (pártbeli) patrónu-sunknak a kollégánk érdeké-ben; a mûhelymunka abbanállt, hogy megpróbáltuk elgán-csolni egymás törekvéseit,vagy, ha sikerült megegyez-nünk, akkor te dicsérted az énforgatókönyvem, cserében éndicsértem a te forgatókönyvedmerôben elvtelenül, vagyisfüggetlenül attól, hogy tet-szett-e vagy sem.

De ha nem mûhelyt szerve-zünk, csak néhányan, akik va-

lóban barátok vagyunk, és egya véleményünk a tisztességrôlvagy arról, mi a mûvész dolgaa világon, ha kiküszöbölhetô avetélkedés, hogy egy bizonyoskontingensbôl vagy egyikünkkap pénzt a filmjére, vagy a

másik, akkor baráti beszélgeté-sek, eszmecserék során igenissegíthetnénk egymásnak.Hányszor hasznosítottam márolyan kritikát, amitôl elôszörmajd a guta ütött meg, úgy föl-bosszantott, de aztán rájöt-tem, ha nem is arra, hogy iga-za van –; valami fontosabbra.Mert nem ott volt a kutya elás-va, ahol ô gondolta, csak ottérzôdött a szaga.

Móricz sose fecsegte ki, mirekészül, azt mondta, ha elmon-dom, nem írom meg. Én pontfordítva vagyok. Állandóanmesélem a történeteimet (per-sze nem olyanoknak, akik le-nyúlhatják), mert így tesztelemôket. Figyelem a partneremszemét, csillog-e vagy elborul,lesem, hogy unja-e vagy izga-

lomba jön tôle, miképp hat ráegy-egy fordulat. A Zakariásthúsz évig írtam, mert azt hit-tem, csak az én mániám, ma-gándilim, rajtam kívül senkitsem érdekel. Ha el meremmondani, ha van kinek elmon-

dani, talán megkapom a leg-hasznosabb visszajelzést: fon-tos, érdekes, errôl kell írni, ezma a levegôben van!

Mert az igazi mûvész csak ar-ról tud beszéli, ami a saját fáj-dalma s öröme. Az a kérdés:magánügy-e az ô fájdalma vagyközügy; másnak is az fáj-e, amiôneki? (Persze van másik kér-dés is, de mélyebben. El bírja-e a mûvész mondani a magán-ügyét úgy, olyan színvonalon,hogy közüggyé emelje, hogymindenkit megérintsen?)

Én nem azért ragaszkodom atörténetekhez, mert a poszt-modern idegen tôlem, hanemmert kezdettôl fogva történe-teim voltak. Kitoltak velem,hát akkor elmondom, hogyjártam, hogy te is okulj belôle.

Megint átvertek, fenékbe rúg-tak, kiforgattak, kihúzták aszéket alólam, elmesélem,hogy legalább kinyíljon a sze-med. Balek voltam, kihasznál-ták a hiszékenységemet vagyami rosszabb, meggyalázták ahitemet, orromnál fogva ve-zettek, nem okultam a magamkárán se, megint belesétáltamugyanabba a csapdába… mi-nek élek, ha nem adom át a ta-pasztalataimat? Még nem tud-tam írni, még kerestem a sza-vakat, még döcögtek a mon-dataim, de a történeteim ké-szen álltak, azt már tudtam,mit kell elmondanom.

Késôbb már mások története-ire is figyeltem, arra, hogy má-sokat miképpen vezettek félre,arra, hogy másoknak milyencsapdát állítottak, hogy más-nak mi fáj, mást hogyan aláz-tak meg, más mit szenvedettártatlanul és ki miatt. Tudtam,hogy kivel kerülök szembe,tudtam, hogy darázsfészekbenyúlok. Nem azt kerestem, mi-tôl emelkedik az adrenalin-szintem, hanem azt, mivel tu-dok segíteni.

Mûhely? Ha errôl beszélünk,legyen. Adjuk össze, amit tu-dunk: mondjunk el izgalmas,kegyetlen, de igaz történeteket.Olyat, ami sok embert érint:akkor majd odafigyel ránk aközönség is.

12 w w w. k o n y v 7 . h u

F

K e r t é s z Á k o sMi legyen? Legyen

mûhely, vagy ne legyen?

■ Családunk kultúrfelelôse,Klári lányom hívta fel a fi-gyelmemet Mika Waltari Szi-nuhe c. regényére – s olvasá-sa különleges élményt jelent.Ez a mû is önéletrajzi formá-ban íródott, akárcsak Ra-kovszky Zsuzsa sikerkönyve,amit ennek elôtte olvastam,de ô „csak” a 17. századba re-pített vissza. A híres finn író

1945-ben megjelent regényeaz ókor világának mindenna-pi történéseibe enged bete-kintést. Fôhôse, Szinuhe, Amagányos élete az ókoriEgyiptomban, Szíriában, Ba-bilonban és Krétán játszódik.A tanult és egyre több tudás-ra vágyó egyiptomi orvos, akiingyen gyógyítja a szegénye-ket, meséli el a vele történte-ket olyan érzékletesen megje-lenítve a korabeli helyszíne-ket, hogy az olvasó a többmint háromezer évvel ezelôt-ti világ beavatottjává válik.Bár tárgyiságát tekintve akkor

minden más volt, de az életalapvetô erkölcsi kérdéseinem különböztek mai dilem-máinktól: mi a jó és mi arossz, mi az érték, az igazság,lehet-e jót tenni az emberek-kel akaratuk ellenére, mit je-lent a hatalom, milyen azuralom logikája és az alattva-lók magatartása. Szinuhe ér-telmezve éli az életét, és so-kat szenved, míg végül szám-kivetetten megérti: a legjobbszándék sem tudja megvál-toztatni az emberi természe-tet. Mi meg rájövünk: az az-óta eltelt több ezer év is ke-

vés volt ahhoz, hogy több le-gyen a jó, mint a gonosz a vi-lágban, csak a technika fejlô-dött, az ember minôsége sze-mernyit sem. Szinuhe mégisazt üzeni, hogy sohasem tud-juk, mit hoz a holnap, soha-se adjuk fel, és a humanistamagatartás a legképtelenebbhelyzetekben is a hosszú távúmegoldás.

Borbíró Zsóka kérdése:Most mit olvas éppen, kedves Petschnig Mária Zita?Sz inuhe, a magányos

13w w w. k o n y v 7 . h u

■ Olyan a Márai-életmû, mintegy hatalmas és gazdag konti-nens, melynek jószerivel csakegyik csücskét ismerjük s bármind sûrûbben indulnak expe-díciók az egész megismerésére,attól még nagyon távol vagyunk,hogy azt mondhassuk: fölfedez-tük Márai Sándort. A fehér fol-tok száma viszont egyre csökken– köszönhetôen például olyanirodalomtörténészeknek, mintFried István, aki „a politikus ésaz irodalmi író” alcímmel bocsá-totta közre (immár második)Máraival foglalkozó könyvét,melynek borítóján egy sokat-mondóan szép idézet áll: „Ne azíró történjen meg, hanem a mû-ve”. Fried a lehetô legrokonszen-vesebb eljárással közelít tárgyá-hoz: tudatában van annak, hogyegy mindent felölelô, teljességretörekvô monográfiának mégnem jött el az ideje, egyebekközt azért nem, mert a Márai-ku-tatást „nem elôzte meg számot-tevô filológiai feltárás”, ahogybevezetôjében írja, másfelôl „új-ságcikkeibôl nem jelent megolyan kötet, amely módosítottavolna az újságíró Márairól alko-tott IGEN FELÜLETES összké-pet (kiemelés tôlem Ny. A.)” – srögtön hozzáteszem: pedig mó-dosíthatta volna, mi több, nem-csak az újságíró-Márai, de az íróportréját is. Márai publicisztiká-ja és mûvészi munkássága nemkülönül el olyan élesen, mint so-kan hinnék, s nem volt pusztána megélhetés kényszerébôl foly-tatott, mellékes tevékenységsem. Márairól, az emberrôl, apolitizáló íróról, a polgárról leg-alább annyit s olyan fontosatárulnak el cikkei, mint a regé-nyei. Még a másoknál érzéke-nyebben, több empátiával dol-gozó Fried István sem értékelieléggé, hogy mit jelent a Márai-karakter fejlôdéstörténete szem-pontjából azoknak a cikkeknek asora, melyekkel Márai 1933 és1936 között nemcsak Hitler sze-mélyét, nemcsak Gömbös mû-ködését kísérte figyelemmel, desenki olyan éles szemû, pontoshelyzetelemzéseket (mindenfaj-ta pártelfogultságtól menteseket)

nem tudott adni arról, mit teszaz emberi viszonylataikkal, mi-ként rontja-roncsolja az élet mi-nôségét, hogyan készíti elô a ta-lajt a további zülléshez ez a kétdiktatórikus rendszer, mint ô. Shogy rövidre zárjam az összefüg-gést az újságíró és az író pályájaközött: ez a vitriolosan szelle-mes, okos és élvezetes, baloldali,de polgári publicisztika vívta kiannyira a szélsôjobboldal dühét,hogy amikor az Egy polgár val-lomásai miatti per megindult,Oláh György (még „csak” az ÚjMagyarságban) öles cikkbenrontott neki, szinte megelôlegez-ve az Egyedül Vagyunk 1942-eshadjáratát. Ezek a támadások (aperrel együtt persze) egy életrebefolyásolták az író Márait: ettôlkezdve tolta maga és olvasói,maga és élményei közé hol a pó-zait, hol a stílusát, hol az egyma-gában is távolságot teremtô té-maválasztást. De hogy lett volnaesély az 1930-as évekbeli Márai„feltámadására”, azt eklatánsmódon jelzi az az 1945 júniusá-ban, a Magyar Nemzetben meg-jelent cikke („Beszéljünk más-ról?”), amely félreérthetetlenülmutatja, hogy számára a fasiz-mus mekkora, a megrögzött pó-zokat is lehántó katarzist jelen-tett. Amire az ország egy percigse vállalkozott, mármint arra,hogy szembenézzen azzal, mittett s mit mulasztott el, azt Má-rai megtette s ekkori naplója isjelzi, hogy kész volt új lapot kez-deni. Nevezett cikk tudniillik ar-ról a számára döbbenetes él-ményrôl szól, hogy pár héttel afasizmus bukása után nálunkmáris lépten-nyomon azt halla-ni: elég a szenvedések emlegeté-sébôl, az áldozatok iránti rész-vétbôl, a felelôsség firtatásából –inkább „beszéljünk másról”. Jel-lemzô (közállapotainkra), hogyez a cikk mitsem nyomott a Má-rairól készített mérlegen, sôt is-meretlen maradt, mindenki tudviszont arról a bizonyos Eupali-nos-cikkrôl, amit a kommunistakultúrpolitikusok nem gyôztekMárai „bûne” gyanánt kiátkozni,amióta pedig mód van Márai re-habilitálására, ezt a miniatûrt

úgy mosdatják ki a reá szórt rá-galmak alól, mintha az 1945 utá-ni publicisztikájának meghatáro-zó darabja volna. Pedig talán ép-pen a Beszéljünk másról? típusúmegszólalásának visszhang nél-kül maradása az egyik magyará-zata annak, mitôl s miért éreztemagát Márai idegennek az 1945utáni Magyarországon is.

Tudom, ildomtalanul hosszúlett ez a kitérô, de azt talán ér-zékelteti, hogy mennyi mindenfeltáratlan még a Márai-konti-nensen. Fried István egyébkéntazok közé a felfedezôk közé tar-tozik, akik a legnehezebben fel-tárható területekre indítanak ex-pedíciót, példásan árnyalt, sok-szempontú elemzéseket közölpéldául az író pályakezdését je-lentô, még álnéven publikáltnovellákról, olyan folyóiratok-ban lel meg Márai-írásokat,amelyek szinte hozzáférhetetle-nek, vagy – szégyenemre be kellvallanom – melyeknek magama létezésérôl is csak most és tô-le értesülök. Ilyen például a má-sik Napkelet, nem a TormayCecile-féle, hanem az 1921–22-ben, Erdélyben, Paál Árpádszerkesztésben megjelent orgá-num. Tüzetesen, mikrofilológi-ai módszerrel vesz szemügyreeddig figyelemre se méltatottepizódokat, például az író és aKisfaludy Társaság kapcsolatát samit kihoz belôle, az az egészírói pálya szempontjából fon-tosnak bizonyul. (Szabadjonehhez egy apró filológiai meg-jegyzést fûznöm: ha már szóesik Márainak a Kisfaludy társa-ságbeli szereplésérôl, érdemeslett volna azt is megemlíteni,hogy 1942-ben, a legvadabbjobboldali támadások idején ôkapta a Társaság Szabó Károly-díját). Különlegesen fontosnakés módszerét illetôen példásnaktartom azt a két fejezetet, ame-lyekben Fried István megôrizvea jó filológus összes erényét,mûelemzô esztétaként boncoljafel s illeszti össze Márai meg-íratlan „Vidali”-regényét, illetveKrúdy-imitációját.

Végére hagytam a Márai Sán-dor (ön)kanonizációja címû esz-mefuttatást, mint olyat, mely-ben a filológus, az esztéta és azirodalomtörténész „szenthá-romságából” az írót a huszadikszázadi irodalomtörténetben el-

helyezô teoretikusnak kellenemegszületnie. Fried Istvánnakitt is számos alapvetô tételébenigaza van, különösen abban,ahogyan óva int attól, hogy túl-zottan bedôljünk az „önkano-nizáció”-jának, vagy a múló-visszatérô olvasói divatoknak.Ugyanakkor mintha nem szen-telne elég figyelmet a Márai-re-cepciónak, amelynek – például– olyan, eddig homályban ma-radt fejezetei is vannak, mint azerdélyi Korunk, vagy a magyar-országi Szocializmus egyes Má-rai-mûveket követô-védelmezôrecenziói, Fejtô Ferenc, MónusIllés és mások cikkei, másfelôl aMárait hevesen támadó jezsuitafolyóirat, a Magyar Kultúra kri-tikái, továbbá a népi írók orgá-numaiban (a negyvenes évekbenkülönösen élessé fajuló) aláérté-kelések, inszinuációk. Fried Ist-vánt ezen a ponton némiképpbátortalannak érzem, minthanem is akarná észrevenni, hogyMárai elismertetése vagy el nemismerése – sajnos, vagy nem saj-nos, de tény – a népi-urbánus el-lentét függvénye volt és bizo-nyos mértékig maradt. Durvánleegyszerûsítéssel: az 1945 utániirodalompolitika alaptétele volt,hogy értékes irodalom a két vi-lágháború között csak a népiírók (a megnyerhetônek hittszövetségesek) tollából született– s ehhez, természetesen, hiszenérdekükben állt, készséggel sze-kundáltak maguk a népi írók, il-letve rajongótáboruk. A Márai-életmû ugyanis egymaga felborí-totta volna ezt a hamis értékren-det. Mindezt pedig nem szemre-hányásképp írom ide: Fried Ist-ván, örömömre, azzal fejezi bekönyvét, hogy „a zárás számom-ra egyben feladat-kijelölés”,vagyis folytatja expedícióit.

Márai-ügyben pillanatnyilagez a legjobb hír.

F