tallár ferenc az áramlások terében

7/23/2019 Tallár Ferenc Az áramlások terében

http://slidepdf.com/reader/full/tallar-ferenc-az-aramlasok-tereben 1/216

TALLÁRFERENC

AZ ÁRAMLÁSOK

TERÉBEN



Tallár Ferenc

AZ ÁRAMLÁSOK TERÉBEN



Kiadja a Liget Műhely Alapítvány, 2015Kiadó-szerkesztő / Levendel Júlia, Horgas Judit

Tervezte / René Margit Tördelte / Károlyné Őr Erzsébet

ISBN 978-615-5419-16-4

A könyv megjelenését a Lukács György Alapítványtámogatta.



Tartalom

ELŐSZÓ

LÉGY A LEVESBEN? avagy „We are the Web”?

INDIVIDUALIZMUS – INDIVIDUUMOK NÉLKÜLavagy hogy került a Nagy Generáció a Hálóba?

A MŰVÉSZETI KRITIKÁRÓL ÉS A „NEM IS TUDOM, MI”-RŐL avagy csöbörből vödörbe?

A PROLETARIÁTUSTÓL A PREKARIÁTUSIG ÉS TOVÁBBavagy az áramlások terébe vetve

A POLITIKAI, AVAGY KÍSÉRLETEK EGY „LEHETETLENTÁRGY” MEGALKOTÁSÁRA Kortársunk, Carl Schmitt?

FÜGGELÉK

A „NEMZETEK EURÓPÁJA” VAGY NEMZETEK FELETTIEURÓPA?

FANYALGÓK FIGYELMÉBEegy iskoladráma tanulságairól

A CETHAL CSONTVÁZÁNÁLZvjagincev Leviatán című filmjéről



ELŐSZÓ

A kötet, amit a tisztelt olvasó most nem „kézbe vett”, hanem

– mert mondjuk, egy link éppen idáig vezette – „megnyitott”, első részében öt olyan írást tartalmaz, melyekmár-már Művet alkotnak. Szóval olyasvalamit, ami – ideájaszerint legalábbis – zárt egészként előttünk álló,végiggondolt gondolat, s nem a Nagy Textusban áramló Szöveg. Mondom: „már-már” egy Műről, nyitó és záró oldalaközé foglalt könyvről van szó. Mégsem egészen. Ami

előttünk van, egy e-könyv, a képernyőn. De jól van így. Egyideje én is elsősorban azt olvasom, amihez a Webenhozzáférek. Mert gyorsabb, olcsóbb, a digitalizált forma a

jegyzetelés, a kivágások és beillesztések sokkal hatékonyabblehetőségeit kínálja, mint a papírra nyomtatott szöveg.Barthes-nak nyilvánvalóan igaza volt: a Szerző halálávalmegszületett a szövegek társalkotójává (vagy inkább

társrendezőjévé) előlépett olvasó. Csakhogy ez az új olvasó – röviden szólok erről, hisz az

első esszének úgyis ez a témája – meglehetősen türelmetlen.Nehezen viseli a blog terjedelmét meghaladó írásokat.Eredményt akar minél előbb, mondjuk így: akciót. Ennek azigénynek, meg talán saját türelmetlenségemnek isigyekeztem elébe menni azzal, hogy a kötet öt tanulmányátkülön-külön is kerek egésszé zártam: önállótanulmányok/esszék ezek, azaz – szándékom szerint – végiggondolt gondolatok, amelyeknek meg kell állniukmagukban, a saját lábukon is. De mert egyúttal részei a kötetegészén végigvonuló problematikának, az a türelmes ésvalóban minden tiszteletet megérdemlő olvasó, akivégigolvassa az öt tanulmányt, ismétlésekre bukkan. Az



adott írás szempontjából is releváns részprobléma egyszermár sikeresnek tűnt összefoglalása kerül elő újra.

Hányavetien elintézhetném ezt talán azzal, hogy„ismétlés a tudás anyja”, vagy emelkedettebben: repetitio estmater studiorum. De hát nem erről van szó. Az az igazság – végül csak elő kell rukkolnom vele –, hogy amikor hároméve elkezdtem írni a kötetet, fogalmam sem volt arról, hogyegy kötet írásába kezdtem. Inkább a kötet kezdte írniönmagát. Az egyik kérdésfelvetés hozta a másikat, és azírások (meg persze az előtanulmányok, olvasmányok is)fokozatosan világították meg az átfogó problémát, amelyközös alapjukat képezi.

Szerénytelenség lenne azt képzelnem, hogy az olvasótérdekelhetik a kötet születésének személyes körülményei, ameglepetés, ami a munka során ért. Mindezt inkább azismétlések magyarázataként – ha nem is kimagyarázásaként– tartottam fontosnak megjegyezni.

És akkor most nézzük az immár elkészült kötet felől, azén perspektívámból tehát mintegy visszatekintve, az egészet ,mely egyre világosabb kontúrokat öltött szemem előtt, és – szeretném remélni – a reménybeli olvasó is így látja majd.

A globalizálódó világnak arról a napjainkban kiépülő újrendjéről van szó, amit Zygmunt Bauman nyomán folyékonymodernitásnak nevezek. A „folyékonyság” metaforája arrautal, hogy az új rendben azok a „nyerők”, a „győztesek” – legyen szó intézményi-szervezeti formákról,vállalkozásokról vagy személyekről –, akik vagy amikbármilyen formát bármikor képesek kitölteni. A szilárdstruktúrákat és intézményeket, tagolt hierarchiákat, jólkörülírható hatalmi centrumokat, világos identitásokat és

jelentéseket rögzítő modernitás „metafizikai” korszakafokozatosan átadja a helyét a globális hálózati formának,



melyben többé semmi nem az, „ami”: az áramlások terébe vetve minden a folytonos keletkezés állapotában van, és amobilitás válik a legfőbb értékké.

Sokakkal együtt az átalakulás főszereplőjét a Tőkébenlátom, melynek korszakát – miként ezt Marxtól majd(többször is) idézem – „minden előbbi korszaktól a termelésfolyamatos átalakítása, az összes társadalmi állapotokszakadatlan megrendítése, az örökös bizonytalanság ésmozgás különbözteti meg”. Ez a tőkés-piacitermelésmódban eleve benne rejlő tendencia szabadul el(vagy szabadul fel) a 20. század hetvenes éveibenkibontakozó neoliberális fordulattal, mely aversenyképesség érdekére hivatkozva a lehetségesminimumra redukálja a politikai-társadalmi kontrollt a tőkeés a piac fölött.

De a Tőke bizonyos értelemben „rejtett” főszereplő. Azáramlások tere sok, egymástól teljesen függetlennek tetsző,ám izomorf jegyeket mutató folyamat eredményeként

jöhetett csak létre. Feltehető ugyan, hogy a folyékonymodernitás hátterében a minden rögzített formát lebontanitörekvő Tőke áll, de a folyamat nem mehetett volna végbe akulturális hegemónia új formái, a dekonstrukció, aposztmodern, a metafizika-kritika, és persze technikaimaterializációjuk, a Web, valamint a velük születő újszubjektumtípus kialakulása nélkül. Része azösszfolyamatnak a nemzetállami struktúrák és a rájuk épülődemokratikus politikai formák, sőt általában a politikatérvesztése is, illetve ellentendenciájuk, az identitáskeresésúj, nacionalista, (szélső)jobboldali formáinak térnyerése: a biztonságot nyújtó, rögzített formákhoz való visszatérés nem jogosulatlan, de jelen formájukban életveszélyeskísérletei.



Nem állítom, hogy a kötet esszéi/tanulmányaifeltérképezik ezt az átalakulási folyamatot. Csak betekintéstnyújtanak egy-egy aspektusába, igyekeznek rámutatni azizomorfiákra, az együttállásokra és kölcsönhatásokra,keletkezésük történelmi feltételeire, valamint azellentmondásokra, melyek a szereplők önértelmezése és azösszfolyamat – az egykori szereplők perspektívájából mégnem látható – végeredménye között ma már világosankirajzolódnak.

Már ha beszélhetünk itt „végeredményről”. Hiszen egynagy átalakulási folyamat kellős közepén vagyunk. Ennek afolyamatnak vannak nyertesei (igen kevesen) és vannakvesztesei (igen sokan), hatásai pedig a társadalmiszolidaritást illetően vészterhesek. Ám meggyőződésemszerint épp egy vállaltan baloldali, kritikai megközelítés nemlehet vak azokkal az – egyelőre reménytelenül beváltatlan –emancipatív lehetőségekkel szemben, melyeket a – neoliberalizmussal „cakompakk” azért nem azonosítható – folyékony modernitás mégiscsak magában hordoz, legyenszó akár az új demokratikus politikai formákról, akár azemberi szükségletek kielégítéséről. Felteszem, hogy ezek alehetőségek, de maga az átalakulás egésze is talánreménytelibb képet mutatnának, ha sikerült volnaelhagynom az Európa-centrikus, nyugati perspektívát. Erreazonban kísérletet sem tettem. Nem helyhiány, hanembeállítottságom és tudásom korlátai miatt. Ha most mégisszóba hoztam, csak azért, mert a folytatás egyik lehetőségétlátom benne.

És akkor röviden, katalógusszerűen az egyes írásokról,amelyek születésük időrendjében következnek:

Légy a levesben? – avagy „We are the Web”? Az ún.„metafizikai” kultúra önmagára záruló Műve,



önazonosságát kereső individuuma, lezáruló, elejétől avégéig futó történetei és gondolatai összefüggtek. Ma ez akultúra átadja helyét a történetek törmelékei között cikázó,a Nagy Textusban folyamatosan áramló Szövegnek, és aproteuszi, rugalmas személyiségtípusnak, melynek szinténaz áramlás, a folytonos keletkezés a lételeme. Felszabadulást

jelent ez az autoritások hatalma alól, vagy minden rögzít ett struktúra felbomlasztásával egyúttal értelem- és

jelentésvesztéshez vezet? Az esszé gondolatmeneténekcsomópontjai: a látnoki McLuhan és az írásbeliség(Gutenberg-galaxis) vége; dekonstrukció és a dekonstrukciógyakorlati megvalósulása a digitális hipertextben; atudásnak a Weben létrejövő új formája és a Webúgynevezett „közösségi tereiben” lubickoló, a szövegekközött „szörfölő” próteuszi én.

Individualizmus – individuumok nélkül – avagy hogy került aNagy Generáció a Hálóba? Miközben az esszé továbbviszi az újszubjektumtípus kialakulásának kérdését, az első írásbanmég csak halvány sejtésként feltűnő főszereplő, a Tőke, ittmár az őt megillető helyre kerül. A dekonstrukciót, éstágabban a metafizika-kritikát úgy értelmezem mint aneoliberális fordulathoz vezető utak egyikét. Boltanskiratámaszkodva ugyanakkor igyekszem azt is bemutatni, hogyszó sem volt tudatos szövetségkötésről. A neoliberálisfordulat és a folyékony modernitás azért jöhetett létre, merta kapitalizmus és a piac – mint története során annyiszor – deprivált formában ismét magába tudta építeni a kritikát,

jelen esetben a ’68-as szellem művészeti kritikájából táplálkozó szabadságvágyat és kreativitást. Így jöhetettlétre, mintegy észrevétlenül, a folytonos keletkezés hálózatosvilágában (a projekt-rendben) otthonára lelő kreatív osztály amaga rugalmas személyiségeivel, illetve a folyékony



modernitás kiszámíthatatlan áramlásainak kiszolgáltatottemberek védtelen tömege.

A művészeti kritikáról és a „nem is tudom mi” -ről – avagycsöbörből vödörbe? Ez az esszé Daniel Bell kérdésfelvetésére

támaszkodva a művészeti kritika már érintett fogalmát viszitovább. Mi állna egymástól távolabb, mint művészet és kapitalizmus, mint bohém művész és spekuláló üzletember? De – miként az előző írásból kiderült – a kapitalizmusnak afolyékony modernitásban mintha sikerült volna magába olvasztania és felhasználnia a művészet felől érkező ellenállást. A folyékony modernitás folytonosan keletkezővilágában mindenesetre egyre kevésbé érzékelhetőfeszültség a sokkolóan új művészet és a sokkhatásnak kitetttársadalom között. Nem itt van a „művészet végével” kapcsolatos különböző megfontolások gyökere? Mit jelentmindez az ún. kreatív osztály, a modernizáció „győzteseinek” szemszögéből? És végül, de nem utolsósorban: valóban érvényesnek tekinthetjük-e ezt a koncepciót, vagy ahegemóniáért folytatott küzdelem még eldöntetlen ütközetéről van szó?

A proletariátustól a prekariátusig és tovább – avagy azáramlások terébe vetve. Ezt a tanulmányt felfoghatjuk úgy is,mint a megelőző három írás összefoglalását, a tanulságok összegzési kísérletét. A neoliberális fordulat – egyenlőségjelet téve a piac szabadsága és az egyénszabadsága közé – a tőkés viszonyokat rögzítő erkölcsi,politikai és kulturális korlátok leépítését, s ezzel a most márvalóban „második természetté” váló kapitalizmus tisztánáramló formájának kiépítését szolgálta. A szolidaritás-viszonyok leépülése, a munkavállalók kiszolgáltatottsága és a személyiség elbizonytalanodása, a politikai szférasemlegesítése, az állam nagyvállalattá alakulása, valamint a



köz- és a magánszféra egymásba csúszása a nyugatitársadalmak olyan szintű atomizálódását eredményezte, amia partikularitásba szorított egyén nézőpontjából szintelehetetlenné tette a fenti átalakulás megragadását. Ígyszülethetett meg a proletariátus helyén a prekariátus. Aközös, strukturális problémákból csak egyéni jajkiáltások,elnyomorodások, rosszkedvek, irigységek és gyűlöletekszülettek, olyan egyedi problémák, amiket a neoliberálisállam a maga adminisztratív eszközeivel jó ideig kezelni tudott. A 2008-tól kibontakozó válság azonban új helyzetetteremtett: azóta ugyanezek az indulatok veszélyesgyúanyagot képeznek, csakhogy – legalábbis egyelőre – azautokratikus rendszerek és a nacionalizmusok felé tartó,alkalomadtán idegengyűlölő, neonáci és antiszemita

jegyeket is felmutató új jobboldalon. A globális kapitalizmuselkötelezett kritikájának ezért különbséget kell tennie atársadalmi kontrolltól megszabadult tőke pusztító hatásai,és a tőke univerzális forradalmának emancipatorikusvívmányai között. Szembe kell néznünk a kérdéssel, vajon a

jobboldal nemzeti populizmusára adekvát válasz lehet-e abaloldali populizmus.

A politikai, avagy kísérletek egy „lehetetlen tárgy”megalkotására – kortársunk Carl Schmitt? Ez a tanulmány ademokratikus politikai formák kiürülésének, az államnagyvállalattá alakulásának problémáját viszi tovább.Miközben egyre többet hallunk a politika végéről, illetve aposztpolitika korszakáról, egyre többet hallunk a politika,sőt a „politikai” újjászületésének és a demokráciaújragondolásának szükségességéről is. A nemzetállamikeretek között kialakult liberális demokráciák vívmányaittalán csak a politika, sőt a politikai visszatérése, a társadalomdemokratikus újraalapítása védheti meg a dezintegrálódás



veszélyével és a káosz fenyegetéséből születőszélsőjobboldali mozgalmak viharos gyorsaságúerősödésével szemben. Az újraalapítás, és az újraalapításveszélyeinek végiggondolását teszi lehetővé Schmitt 20-as,30-as évekbeli tanulmányainak elemzése. A politika és a

politikai Schmittől származó fogalompárja egyúttal alkalmatad arra is, hogy Laclau-ra támaszkodva átgondoljuk a rögzítés és a keletkezés egész köteten végigvonuló fogalmainakontológiai hátterét, és a két fogalom „és-szerű” kapcsolatát.1

Ami a kötet függelékét illeti, abba eredetileg az adottidőszakban született és a témához szorosan kapcsolódórövidebb, alkalmi írásokat gondoltam felvenni. Végülazonban többet is kihagytam ezek közül (Van itt egyáltalánbaloldal? Liget, 2012/11.; A bizonytalanokról, avagy a prekariátusról és a politikáról. ÉS, 2013/48.). Nem akartamtovábbi ismétlésekkel untatni az olvasót. Meg aztán azalkalmi írások esetében még inkább érződik a körülöttünkzajló átalakulási folyamat viharos gyorsasága. Bár ezek azírások is az „úgynevezett” baloldalról és baloldalhoz szóltak,ma már – legalábbis a parlamenti pártokat illetően – helyesebb volna „nem létező” baloldalról beszélni. Deérződik az idő hihetetlen felgyorsulása A „nemzetek Európája”vagy nemzetek feletti Európa? című írás kapcsán is. Az állandó„ejrópázás” nem takarhatja el, hogy a görög válság és amenekültkérdés botrányos európai kezelése a csak két éveszületett esszé legborúlátóbb prognózisát erősíti. Csakabban reménykedhetünk, igaznak bizonyul a közhely, hogyaz Európai Unió mindig is „válságokon keresztül” fejlődött.(Ebből egyelőre, sajnos, csak a válság mondható biztosnak.)

1 Ezzel az „és-szerűséggel”… és… című kötetemre próbáltam finoman utalni,

bár el kell ismernem, az utalás finomságából ez a jegyzet mindjárt sokatvissza is vesz. (...és... Struktúra és c ommunitas. L'Harmattan, 2006.)



Felvettem viszont a kötet végére Zvjagincev Leviatán címűfilmjéről írott esszémet. Indokul csak az szolgálhat, hogyszeretem ezt az írást.

2015. szeptember



LÉGY A LEVESBEN? avag y „We are the Web”?

1.

Ha azt akarjuk, egy írásra legalább rövid időreodafigyeljenek, érdemes mindjárt a dolgok közepébe vágva,harsányan kezdeni. Hát próbáljuk meg. Nem is olyan régenmég volt, s maradványaiban persze még most is létezik az a

valami, amit kultúrának szokás nevezni. Nem kétséges, ez akultúrának nevezett valami számos olyan vonássalrendelkezik, amit autoriternek minősíthetünk. Kevésbébarátságtalanul – normatívnak. A kultúra előszeretettel teszkülönbséget értékes és értéktelen, jelentős és jelentéktelenközött, csúcspontokat és mintákat keres, kánonokra éshagyományokra hivatkozik, mélységeket és magasságokat

vél felfedezni. A kultúra végső soron épp ezeknek akülönbségtevéseknek, a minősítéseknek, s így persze aminőségnek a közege. Osztályozás, szálakra bontás,egybegyűjtés és selejtezés – a kulturális értékekérvényességének és a tudományos állítások igazságánakeltökélt képviselete: a megalapozás kísérlete. Mára ebbőlnem sok maradt. És ha belegondolunk, lehet, hogy ez nem is

nagy baj. Miközben a kultúra szigorúan hierarchizáltbirodalma a maga néma csodálatra váró hegycsúcsaivalalámerülni látszik a Nyugat alkonyában, a világ – s ez ma azt

jelenti: a Web – csordultig telik a műfajilag besorolhatatlanszöveges, auditív és vizuális megnyilatkozásokkal. Aszuverén alkotó és az engedelmes befogadó merevhierarchiája lebomlik, a kultúra demokratizálódik, s

elveszítve elitista jellegét, átalakul megállíthatatlanul áradó,



interaktív kommunikációs térré. Akár azt is mondhatnánk,felszabadultunk. Felszabadultunk a „metafizika”, a rögzítetthierarchiák és a hierarchiákba zárt jelentések uralma alól. Éshát nem ezt akartuk? Nem ez lett volna a modernitás

törekvéseinek is a veleje?Aki a fenti kérdésekből némi iróniát (öniróniát) vél

kihallani, nem téved. Szeretném azonban hangsúlyozni,hogy a kérdőjelet nagyon is komolyan gondolom, s akérdésre nincsen kész válaszom. Idehaza és a nagyvilágban ahumán- és társadalomtudományok művelői, a tudásfellegvárait jelentő egyetemek oktatói – köztük magam is –

már jó ideje egybehangzóan és folyamatosan ugyanarrólpanaszkodnak: az új generáció döbbenetesen tudatlan, demég ennél is döbbenetesebb, hogy mennyire nem töreksziktudásra, mennyire ódzkodik a kitartó és elmélyült munkától,sőt, egyszerűen a gondolkodástól. Szó se róla, magam isugyanezt érzékelem. Egy hosszabb regényt egyre nehezebbelolvastatni, a magvasabb teoretikus kérdések közönyt vagyinkább értetlen idegenkedést váltanak ki. De a fenti panasz,s a panaszban hangzó számonkérés talán olyan tudás- ésértékközösséget feltételez oktató és hallgató kapcsolatában,amire, könnyen lehet, már nem lenne szabad hivatkoznunk.Nem normatív, hanem empirikus értelemben. Időközbenugyanis talán megváltozott maga a tudás, a tudás mibenléteés szerkezete, s vele persze a tudás szubjektuma is.

Meghalt a király, éljen a király? A folyamat ennél azértellentmondásosabb. Nem arra gondolok, hogy a veszteségekmellett vannak nyereségek is. Nem hiszem, hog y az ilyenkorajánlott, „józan méricskéléssel”, a nyereségek ésveszteségek gondos könyvelésével közelebb jutunk afolyamat lényegéhez. Azt kellene megérteni, hogy mi istörténik itt. Ami persze – s ezt jó lesz mindjárt az elején



leszögezni – a süllyedő félben lévő, metafizikai kultúra felőlérkező kérdésfelvetés. Hiába: nem tudunk máshonnan, csaka saját fejünkből kitekinteni.

Nem is az a borzasztó – mondhatnánk így, a sajátfejünkből kitekintve –, hogy az új generáció „nem tudsemmit”, hogy inkább már nem is kérdezzük őket, ismerik-eezt vagy azt (művet, személyt, eseményt), mert úgysemismerik. Az a borzasztó, hogy nem utasítanak el minketfelháborodottan: hagynánk már békében őket fölöslegestudásunk fitogtatásával, elméleteink felhőkakukkváraival,ezekkel a – jobb esetben – meseszerű rögeszméinkkel. Mertami valóban fontos, az valami más… – és akkor ittkövetkezne egy ellenkoncepció, egy másik kultúra víziója. Denem következik.

Mielőtt azonban úgy gondolnánk, hogy épp ez a némaság jogosít fel bennünket a végleges elítélő verdiktre, álljunkmeg! Ezzel a közömbös némasággal nem diadalmasönmagunk jön szembe velünk? A dekonstrukció vagy aposztmodern azért lehetett sikeres közöttünk (a mifejünkben), mert a megszilárdult kánonok, a NagyElbeszélések, a metafizika hatalma alóli felszabaduláselméletei voltak. Bár negatív módon, de mégiscsak ametafizikáról, az értékek kulturális hierarchiájáról szóltak,és a történelem körül keringtek. Ám ha a dekonstrukciógondolata egyszer győzedelmeskedik, egyúttal el is némul.Hallgatása maga a győzelem. Dekonstruálni – ez épp azt

jelenti: nem végiggondolni, nem lezárni egy gondolatot,hanem megnyitni az elágazások, a semmire nem kötelezővariációk végtelenbe vesző terét. Ha végiggondolunkvalamit, egy utat járunk be az elejétől a végéig, ahol agondolat lekerekedik, és már zárt értelmi egészként áll



velünk szemben. Rögzítve van ott kint , a kultúra kanonizáltszférájában.

De miért volna feltétlenül érték, hogy lezárunk,befejezünk, s ezzel tárgyiasítunk valamit, hogy magunkrólleválasztva hozunk létre egy gondolatot vagy művet, azazegy kultúra áruszállítóivá válunk? Nem lehetne csak úgykószálni, to browse, ráhagyatkozni a folyamatra? Nemszemben állni vele, hanem benne lenni, sodortatnimagunkat hullámaival? Azaz: miért ne lehetne csak úgy szörfölni?

2.

Milyen is egy végiggondolt, lezárt gondolat – ott kint?Nyilvánvaló: olyan, mint egy könyv. Pontosabban a könyv alezárt, velünk szemben álló gondolat ideájának példaszerűmegvalósulása. Legalábbis az volt. Szembenézve a

hagyományos könyvkultúra lassú bomlásával, Jason Epstein,a 20. század második felének legendás amerikai szerkesztőjeősziesen szomorkás könyvében – mintegy vigasztalásul,egérútként – leír egy lehetséges folyamatot: az írók, akiadókat megkerülve és tulajdonképpen feleslegessé téve,maguk adják ki digitalizált formában műveiket. Ezekbármikor on-line lehívhatók, e-könyvre tölthetők, vagy egy

nyomtatóhoz kapcsolt, minden könyvtárban vagy mindenutcasarkon, netán lakásban elérhető könyvkötőberendezéssel egyéni példányokként kinyomtathatók ésbeköttethetők. Így egy bankkártya vagy egy kód birtokában,egyénileg lehívhatok bármely könyvet, vagy különböző



helyekről származó írásokból magam állíthatok össze(szerkeszthetek) egyet, és aztán kinyomtathatom.2

Az uniformizált, bestsellerekre beállt, nyomasztóanreklámorientált könyvpiac helyén felnövekvő, egyéniigényekhez igazodó, mindenki által hozzáférhető,decentralizált és individualizált könyvkultúra víziójahívogató, ahogy hívogatónak tűnhet a jelszó is: „Mindenkicsinálja meg magának a saját könyvét!”. A könyv halálahelyett a könyv újjászületését ígéri a folyamat? Vagylegalábbis tartalmazza ezt a lehetőséget? Nem zárnám ki. Demindenképpen figyelemre méltó, hogy a lehetőség épp akiadók felbomlásával és eltűnésével kezdődik, s atovábbiakban is ahhoz kötődik. Azaz a kultúra olyancsomópontjainak eltűnéséhez, amelyek a maguk szelektívgyakorlatával, háttérlistáikkal (a folyamatosan raktárontartott, megvásárolt jogdíjú klasszikusaikkal vagy standardműveikkel), a sajátjaiknak tekintett alkotók támogatásávalegy kánont érvényesítettek és egy mércét alkalmaztak,kulturális tendenciákat szabtak meg – röviden: ápolták,továbbvitték és megújították egy kultúrahagyományösszefüggéseit.

Ez az, amire az új technológiának és az új technológiáttápláló szemléletnek nincs már szüksége. Elgondolkodtató a saját könyvét előállító, szerzővé, legalábbis szerkesztővéelőléptetett olvasó megjelenése. Ahogy az „új civilizáció”egésze, az új világ „producer”-ből és „consumer”-ből előálló

prosumer e is az aktív alkotófolyamat és a passzív befogadásközötti határvonal áttörését ígéri. 3 És olyan magátólértetődőnek tetszik, hogy az áttörés révén csak kiteljesedhetnek az autonóm kultúra autonóm

2

Jason Epstein: A könyvkiadás múltja, jelene és jövője. Európa, 2002. 30–46. o.3 Vö. Alvin Toffler: The Third Wave, Bantam Books, 1980.



személyiségéhez fűződő ideálok. Vagy netán azintézményesült – némi emelkedettséggel: külsővé-idegennévált – formák mégis hozzátartoznának a kultúránkhoz, mitöbb, a teremtő elvei lennének? Érdemes felvetni a kérdést,hogy a magam számára előállított saját könyvnek van-e még,lehet-e még bármi köze a hagyományos értelemben vettkönyvhöz. A könyv ugyanis eredendően tárgy, amely készen,az első és a hátsó borító közé zárva, az interaktivitás minden

jele nélkül, némán várakozik ránk egy polcon. Nem olyanlényegtelen ez, mint amilyennek látszik.

3.

Ha könyvre gondolunk, elsőként egy írott szöveg jelenikmeg előttünk. Az írás pedig már önmagában tartalmazza alezárt és velünk szemben álló gondolat – a kultúránkatmeghatározó metafizika – eszméjét. Mondhatnák úgy is: az

írás a külsővé-idegenné vált szellem maga. A kétségkívülzseniális, látnoki képességekkel megáldott McLuhan írja,hogy az ábécé betűi olyan sárkányfogak, melyek mögülfelfegyverzett emberek ugranak elő: „Mindenféletapasztalat széttördelése egyforma egységekbe, hogygyorsabb cselekvést és formaváltozást érjünk el(alkalmazott tudás) – ez a titka a Nyugat hatalmának az

ember és a természet felett. A Nyugat ipari programjaiakaratlanul is ezért olyan harciasak, katonai programjaipedig annyira ipariak. Mindkettőt az ábécé formálta ki – azátalakítás és ellenőrzés technikája mindegyikben az összeshelyzet uniformizálása és folyamatossá tétele. … A



civilizáció az írásbeliségre épül, mert az írásbeliség a kultúraegységes előállítása…”4

Bármennyire idegenkedjék is valaki a média szerepénekabszolutizálásától, az ábécé betűit valóban megilleti adöbbent tisztelet. Eltekintve a hangképzés egyénisajátosságaitól, eltekintve az intonációtól, a hangerőtől és ahangszíntől, azaz egy rendkívüli absztrakciós teljesítményrévén ezek a betűk emelik ki az emberi beszéd amorf ésvégtelen áradatából azokat a hangokat, amelyek ugyan sohanem hangzanak el, de immáron minden elhangzó, azazfelhangzó és már el is enyésző hang örök lényegeként(ideájaként) rögzítettek az őket jelölő betűben 5 . Ez azabsztrakciós, analitikus munka, a sárkányerejű betűredukciója teljesedik ki az ábécé betűire építő írásban, melyaz elhangzó beszédet egy vizuális felületen tárgyként rögzíti.

Persze az emberi beszéd is jelekből, akusztikai jelekből áll,ám ezek felhangozván rögtön el is enyésznek, amimegakadályozza, hogy a beszéd közvetítő jelrendszerkénttudatosuljon. Az írást megelőző szóbeliség kultúrájában élőember mentális tartalmainak („lelkének”) közvetlen kifejeződéseként éli meg szavait: azok belőle (bensőségéből)áradnak és benne enyésznek el. Ezzel szemben, amitleírtunk, akkor is van, amikor nem olvassuk. Az írásbafoglaltat tárgyállandóság, vagy elegánsabban „öröklét” illetimeg. Bár a folyamat végérvényesen csak a

4 Halász László (szerk.): Vége a Gutenberg-galaxisnak? Gondolat, 1985. 109. o.5 A platóni metafizika és az írás kapcsolatát illetően vö. E. A. Havelock:

Preface to Plato. Harvard UP. 1963. Szóbeliség és írásbeliség kapcsán vö. W. J.Ong: Szóbeliség és írásbeliség. AKTI-Gondolat, 2010; Nyíri Kristóf -Szécsi Gábor(szerk.): A kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. ÁronKiadó, 1998; E. A. Havelock: The Muse Learns to Write. Reflections on Orality andLiteracy from Antiquity to the Present. Vail Ballou Press,1986; Nyíri Kristóf:

’Hagyomány és szóbeliség’. In: uő: A hagyomány filozófiája. T-Twins—LukácsArchívum, 1994. http://www.hunfi.hu/nyiri/hgyszo.htm

http://www.hunfi.hu/nyiri/hgyszo.htm





könyvnyomtatással zárul le (lásd a kéziratok glosszáit, amásolással előálló „szövegromlásokat”), az írott szövegkülsővé-idegenné válva kiemelkedik abból az egzisztenciálisszituációból, amely a szóbeliséghez mindig hozzátartozik. A

„Szerző halála” már a kezdet kezdetén az írásba kódolt. Atextus maga mögött hagyja szerzőjét és címzettjét, azintonációt és az érzelmi hangsúlyokat, s hajlamos magárazárt művé kerekedni. Szemben az élő beszéddel – ahogy erreSzókratész már a Phaidroszban rámutat – holt betű, de éppebben rejlik az ereje.

Nem csak arról van szó, hogy az írott szöveg a magatárgyias alakjában a tér és az idő ismeretlen távolságaiba

juthat el. Kiszakadva egzisztenciális szituációjából, az írottszöveg, ha nem is hagyja maga mögött, de elvonatkoztat ahatalmi viszonyoktól, amelyek a konkrét, érzelmektől fűtöttélethelyzetek velejárói, s a szellem egyetemes terébeemelkedve bejelentheti igényét az igazságra. Nem állítanám,hogy Nietzsche, Foucault és sokan mások jogosulatlanulvitatták a hatalommal szembeállított, az életvilág föléemelkedő Igazság univerzális érvényességigényét. Deérdemes észrevenni: ha ez az igény vitatható, haegyáltalában a kritika tárgyává tehető, ennek lehetőségét isaz írás teremtette meg.

Olyan kultúrában, ahol nem lehet „utánanézni”valaminek, lehetetlen a kritika. Márpedig a szóbeli kultúrailyen. Az éppen elhangzó szót nincs mivel összevetni. Nincseredeti, nincs „hiteles” szöveg, amin bármit isellenőrizhetnénk, de az éppen elhangzó beszéd koherenciájasem ellenőrizhető, hiszen ehhez tudnunk kellene„visszalapozni”, a szöveget „egységében látni” stb. Csak arólunk leválasztott, velünk szembeállított, az írásbanrögzített mentális tartalmak válhatnak az ellenőrzés és a



módszeres vizsgálat tárgyává. Ugyanígy csak a sajátmentális tartalmainktól való távolság teszi lehetővé alogikai kategóriák kialakítását és alkalmazását, s végül atudás felhalmozását, a szellem valamiféle történetét,egyáltalában a történetiséget.

Az írás meghatározó, ha nem is kizárólagos szerepet játszik tehát a közöttünk és külsővé-idegenné váló mentálistartalmaink közötti távolság létrejöttében, és ez a távolságannak az újonnan megnyíló térnek a feltétele, amelyben akultúránkat belakó szubjektivitás, az autonóm, belülrőlvezérelt személyiség fokozatosan létrejöhetett. Ez aszemélyiség belülről vezérelt, mert a kultúrát elsajátítja, ésbelülről vezérelt, mert a rólunk levált kultúra vezérelni tud.Tekintsünk el most a hosszú folyamattól, amely a(közönségnek is szóló) hangos olvasástól a néma és egyéniolvasásig vezetett, s tekintsük csak a végeredményt: azoszthatatlannak vélt, individuumnak nevezett lényt, aki akönyvtár mélyén, szobája csendjében vagy épp a nyüzsgőstrand zajában szembesül a művé zárult, azazhasonlóképpen individualizált szöveggel – a könyvvel.

4.

A könyv, a két fedél közé zárt, tárgyi alakot öltött szellem, és

az oszthatatlan, önmagával eggyé vált, magányosindividuum találkozása az olvasásban furcsa képzetetkelthet. Hatásos képpel – mert hatásosnak kellene lenni,bombasztikusnak, és ehhez állandóan élesíteni és gyakorolnia retorikát, én meg folyamatosan abba a hibába esem, hogymegpróbálok végiggondolni egy gondolatot – szóval egyhatásos képpel: mintha két monász, két gömb találkozna itt,ami az olvasás folyamatát igencsak rejtélyessé teszi. A gömb



metaforája persze félrevezető, de mégiscsak rávilágítvalamire, ami alapvető, mert alapokat nyújt: kultúránknakarra a „metafizikai” törekvésére, hogy az állandókeletkezésben, változásban lévő, herakleitoszi létetmeghatározott jelentések és értékek mentén rögzítse – hogyönálló identitásokat, „szubsztanciákat” és szabadságra/fe-lelősségre képes individuumokat hozzon létre.

Ami először a művet, s itt elsősorban az irodalmi művetilleti: legalábbis az autonómia eszméjével átitatottfelvilágosodás és romantika századai óta, a Művet valóbanhajlamosak vagyunk sima felületű, önmagára zárt gömbnek,monásznak tekinteni. Az autonómia eszménye szerint a mű(és vele a szerző) zsenialitása abban áll, hogy mindazt, amirajta kívül van, így a tradíció egészét is képes önmagábagyűjteni, s így olyan eredeti és törésmentes jelentésegésszé(totalitássá) zárulni, melynek egysége a forma révén mindenelemét áthatja. Ezért válhatott az értelmezés feladatává,hogy minden elemet, a széttartani látszó, „illetéktelennek”tetsző elemeket is beillessze a mű egységébe, és úgyértelmezze ezeket, mint az egység, a teremtő terv

jelentésteli hordozóit. Ami „kilóg” a teremtő egységből, azhiba.

Mindig is tudható volt, hogy ez a zártság, a sajáttörvényét megteremtő metafizikai egység viszonylagos – inkább minta vagy ideál, semmint valóság. Az autonómiánakaz avantgárdban kiteljesedő paradigmáját megelőzően mégnagyon is nyilvánvaló volt, hogy a mű a köznyelvkénthasznált tradíción belül, a műfaj és a történeti probléma-összefüggés keretében születik, és csak azon belülértelmezhető. Ha a művé záruló szöveg el is szakad születéseegzisztenciális szituációjától, a művek meghatározott, for-mális keretek között (pl. idézetek, formai jegyek, tematikák



vagy motívumátvételek révén) hivatkoznak és reagálnakegymásra, ami felhalmozási folyamatot, a szellemnek azéletvilág eseményei felett zajló történetét indítja el. Azeredendő egzisztenciális helyzetéből kioldott szöveg nemmarad tehát szituációfüggetlen, s ezért az értelmezésekkelszemben védtelen. Az egzisztenciális szituáció helyére aszellem hüpoléptikus tere (J. Assmann) lép, a kultúra olyankoherenciáját és kontinuitását hozva létre, melyen belül ahivatkozások és a szövegek kapcsolódásai évezredeketölelhetnek át. Jan Assmannt idézve: „A megalapozószövegekkel való szóváltás, az ’előttünk szólók’ által mon-

dottak fonalának felvétele, az igazság, illetve a plauzibilitáskritériumai szerinti megmérettetés, a probléma jelentősvoltának igénye – ezek teszik lehetővé azt a haladást,amelyet Luhmann ’eszmefejlődésnek’ nevez, és amelynekkövetkezményeképp története van a gondolkodásnak.”6

De bármennyire is egy dialógus, egy szövegek alkottahálózat része a mű, a kérdés – eddig legalábbis – az volt,hogy a hálózat csomópontját képező műben/könyvben hogyan rögzülnek és milyen értelmet kapnak az amorf ésönmagukban még meghatározatlan, csak különbségekkéntértelmezhető motívumok, problémák, stílusjegyek, műfajisajátosságok stb. Röviden: hogyan zárul le, ami eredendőennyitott? Hogyan rögzülhet a nyitott zárt formában? Ahálózatban áramló szövegek alkotta hüpoléptikus tér, azintertextus a tárgyiasan zárt formát öltő, a jelentést rögzítőmű felől vált egyáltalában megközelíthetővé.

És akkor most nézzük a művek „magányos olvasóit”.Nyilvánvaló, nem megannyi Robinsonról beszélünk, tényazonban, hogy az olvasás bizonyos értelemben mégiscsakrobinzonád. Az „olvasóközönség” kifejezés félrevezető. Ha

6 Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Atlantisz, 2004. 282. o.



egy hallgatóközönséget felszólítunk, hogy olvasson elvalamil yen szöveget, a közönség – bármennyire is össze-hangolódott addigra, bármennyire is egy ritmusra vette alélegzetet – az olvasás során pillanat alatt atomjaira hullik. Afelhangzó, majd rögvest elenyésző, a tárgyiasult alakotnélkülöző akusztikai jelektől nem tudunk elkülönülni. Ahang nemcsak rajtam kívül, de bennem is hangzik: itt ésmost, a részvétel aktusában egy vagyok vele, s ebben azegységben osztozom minden résztvevővel. A részvételnek,az együtt lélegzésnek és a közös figyelemnek ezt a már-mármisztikus egységét tapasztalhatjuk ma is az igazi színházbanvagy a koncerttermekben. Az olvasó egészen máskéntműködik: egyidejűleg distanciálódik kritikusan a műtől és azabsztrakttá váló olvasóközönségtől, s végül önmagától.

A foglalatoskodás a művel a „magányos” olvasót saját,egyéni nézőpontjának kritikus elhagyására s a kultúra közösszférájában való tájékozódásra kényszeríti – párbeszédreönmagával, a művel és a kultúra hagyomány-összefüggései-vel7. Olvasata akkor lesz érvényes, ha abból a „közös ablakból”tekint a műre, amit kultúránk probléma-összefüggései,koherens és kontinuus hagyományai az oktatási rendszeren,a tudományos, kritikai és művészeti nyilvánosságon, azinterpretációs gyakorlatokon keresztül felkínálnak számára.E nézőpontot megtalálva, ebben a „közös ablakban” állvatudom magamat mint érvényes (mások által elismert)személyt felépíteni. Ízlésvitákba kényszerülök, s ezekben avitákban, hogy identitásomat megőrizzem, rászorulokmások, az úgyszintén atomizálódott-individualizálódottközönség jóváhagyására. Nem a saját, idioszinkretikus

7 A hermeneutika „végtelen beszélgetéséről” van itt szó. De a kultúra mindig

megújuló hagyomány-összefüggését ápoló, továbbvivő hermeneutikát és aposztstrukturalista dekonstrukciót nem szabad összemosni.



könyvemet (olvasatomat) kell megteremtenem tehát,hanem a miénket, de nekem kell megteremtenem éselismertetnem az individuumok absztrakt közösségében.

Egy kultúrában felnövekvő, autonóm személy teremtőaktivitása kritikai, azaz belülről vezérelt . Az én mindenbizonnyal valóban nem önálló entitás vagy szubsztancia,hanem – Lacan kifejezésével – „decentrált” létező, olyanpermanens instabilitás, aki önmagát csak mások vágyainakpozíciójából képes érzékelni és megfogalmazni. Ám akultúra egyik alapvető teljesítménye, hogy az „én aztgondolom, hogy te azt gondolod, hogy én azt gondolom”végtelenbe vesző, szédítő körforgását képes leállítani – támasztékot, a centrumképzés lehetőségét nyújtja azidentitását kereső én-nek. Rögzíti a keletkező, nyitottvégtelent, stabilizálja a permanens instabilitást. Ametafizikai képzeteket keltő gömb kultúránk soha el nemért, de mindig megcélzott ideálja. Az önmagára záruló mű, azönazonosságára lelt individuum, a lezáruló, elejétől a végéig futótörténet és a végiggondolt gondolat összefüggenek. Mind ennekaz ideálnak a termékei. Ez az ideál most foszladozni látszik.A gömb megrepedt, s mi, megszabadulva a kultúra okozta„rossz közérzettől”, vidáman szertefutottunk. Ám a kezdeti hancúrozás után mintha egyre többen bóklásznánk lógóorral.

5.

Ebben az alapvető (s ez itt most azt jelenti: alapokatmegvonó) változásban az Internetnek, az ún. „másodlagosszóbeliségnek”, az írás helyébe lépő képvilág kiépülőhegemóniájának, azaz általában a médiának látványos, denem kizárólagos, s talán nem is lényegi szerepe volt. Sok



izomorf tendencia zajlott párhuzamosan. Kezdjük azzal,amelynek a digitális médiához – látszólag – kevés köze volt,sőt, éppen a beszéddel szembeállított írás, az ècriture

jegyében fogalmazódott meg. A dekonstrukcióra, s tágabbana posztstrukturalizmusra gondolok.

Intellektuális berkekben a dekonstrukció a teoretikusfelhőrégiókban végigküzdött forradalmi gyakorlatnak tűnt,mely felszabadít a metafizika, egy tárgyiasult, elidegenedettkultúra kanonizált-hierarchizált értékeinek uralma alól. Azeredetpontba állított, s ezzel a jelentést kisajátító Szerzőhalálával aktív olvasók felszabadult tömege lép a szerzőhelyére, a tisztelet tárgyát képező, pusztán olvasható Műhelyére pedig a szabadon írható, átírható, továbbírhatóSzöveg. És nem arról van szó, hogy vannak művek és vannakszövegek. Elvileg bármely mű, így a klasszikus mű, példáulBalzac Sarrasine című elbeszélése is szöveggé alakítható(hasítható, repeszthető), hiszen a szöveg épp a cselekvés-ben, a létrehozásban tapasztalható meg. Míg a kultúrábanható centrifugális, vagy – Nietzsche kifejezésével élve – plasztikus erő 8 minden hivatkozást a műben igyekezettösszegyűjteni, rendezni és rögzíteni, most egy centripetális erő hatására a mű darabjaira (lexiákra) hullik, s a szövegekmegállíthatatlan keringésbe kezdenek a Nagy Textushálózatában.

Ahogy Barthes a programot összefoglalta: „nem a szövegigazságára (mélystruktúrájára, stratégiai szerkezetére)kívánunk rámutatni, hanem – legyen mégoly szűken mért is– pluralitását állapítjuk meg… A pluralitás igenlésén alapulókommentár nem ’respektálhatja’ a szöveget: vezérszövegün-ket folyamatosan széttördeljük, félbeszakítjuk anélkül, hogytekintettel lennénk természetes (szintaktikai, retorikai, az

8 Vö. F. Nietzsche: A történelem káráról és hasznáról. Akadémia, 1989. 31. o.



elbeszélt történettel összefüggő) tagolódására.” 9 Fontoskiemelni: a pluralitás jelen esetben nem úgy értendő, hogy aműnek több, egymástól világosan elkülöníthető jelentésevan. A művet dekonstruáló olvasat a törés- és kapcsolódási

pontok mentén felhasítja és megnyitja a művet, létrehozvaezzel egy redukálhatatlan pluralitást, a jelentés állandó,megállíthatatlan keletkezését. Ezért mondhatja Barthes,hogy a Szöveg nem jelentések egymás mellett létezése,hanem „átjárás, keresztülvágás”.

A Nagy Textusban folyamatosan keletkező, vagyis azono-síthatatlan voltában hiányzó jelentés egyik következményeaz ábrázoló funkció háttérbe szorulása. Talán jókedvemben,talán kétségbeesésemben, de csak játszom. Nem állítoksemmit, hiszen a variációk megállíthatatlan áramlásábannem áll meg semmi. A szöveg a jelölt vég nélküli elhalasz-tódása, terét az önmagára reflektáló, jelölt nélküli jelölőkvariációi töltik ki. A variációk játéka előtt szabad az út, azelemeit rögzítő mű (a gömb) felnyitása után immár semminem „az, ami”. A kihasított elemek (lexiák) azáltalkonstituálódnak, hogy a hálózat egyéb elemeinek bennükfellelhető nyomaira utalnak. Ez az utalásrendszer, a nyomokvégtelenbe vesző nyomai – ez a szöveg, és a szöveg legfőbb

jellemzője az, hogy a hüpoleptikus tér helyébe lépő NagyTextusban áramlik.

A 70-es évek közepén, alig pár évvel A szöveg örömemegjelenése után Barthes már azt írja: „a Szöveg afelé tart,hogy Fecsegéssé alacsonyodjék. Merre tovább? Itt tartok.”Hogy ez az önkritikus megjegyzés pontosan hogyan értendő,nem világos. De felteszem, belejátszott a felismerés: öncsalásvolt feltételezni, hogy míg a mű a fogyasztás tárgya, aszöveg „az olvasó cselekvő részvételét követeli”. A szöveg

9 Roland Barthes: S/Z. Osiris, 1997. 27. o.



olvasóját maga Barthes is olyan „tétlen szubjektumhoz”,„meglehetősen üres szubjektumhoz” hasonlítja, aki csak„barangol” a jelentések „megtörténése” mentén.10 A szövegolvasóját mindenesetre nem a művel szemben önmagátfelépítő, autonóm személyként írja le, hanem mint a szöveg funkcióját: mint azt a destinaire-t vagy helyet, ahová aszöveg értelmezését lehetővé tevő kódok beíródnak. Amipedig a szöveg és – a jelentés elhalasztásából adódó – fecsegés kapcsolatát illeti: a folytonosan keletkező jelentésmellé már valóban odarendelhető a folyamatos instabilitás-ként jellemzett, a szakadatlan keletkezésében állandóanelhalasztódó én.

Lacannál jelenik meg – tulajdonképpen „előlegződikmeg” – talán a legvilágosabb formában ez a „dekonstruált”,mások beléírt nyomaivá repesztett szubjektum, aki maga isszöveg, a jelölőfolyamat része: egy „hely” a szimbolikusrendben. Az én lacani képéből kikerül a Freudnál még lezáró,központosító szerepet játszó Ich, és a szubjektum az ösztönén (Es) és a felettes én között mozgó dividiuummá, skizmatikus lénnyé dramatizálódik. Bár kérdés, a drámárautalás helyénvaló-e itt. Miként a szövegnek, az énnek is akevéssé drámai áramlás a tulajdonképpeni létformája. Afeladat immár nem az én megerősítése, nem a valamiféle

jellemként rögzített ego megteremtése. Az én lényegéttekintve imaginárius és mindig elhalasztódik. Csak másokvágyai, képzetei, tulajdonításai és elvárásai által, csak egyvég és kezdet nélküli tükörjátékban létezik.

Az a radikális kritika, amit a – strukturalizmustól néhaegyébként nehezen megkülönböztethető – posztstruktura-lizmus indított a lezárt, lezártságában kifelé és befelé

10

Roland Barthes: ’A Műtől a Szöveg felé’. In; uő. A szöveg öröme. Osiris, 1996.70. o.



irányuló autoritást és hatalmat feltételező metafizikaientitások, a Mű, a Szerző és a Szubjektum ellen, sikeresnekbizonyult, ám ez a siker ma a Végről szóló jóslatokbanköszön vissza. Kevés olyan megfigyelő volt, aki – mint Lasch

(bár neki aligha a „franciák” lebegtek szeme előtt) – már a70-es években világosan látta ezt: „A kulturális radikalizmusoly divatossá s oly ártalmassá nőtte ki magát… hogy mindenbírálatnak, mely a jelenlegi társadalom felszíne alá akarhatolni, egyidejűleg azt is bírálnia kell, ami napjainkban aradikalizmus jegyében történik… Sok radikális újító mégmindig az autoriter családot veszi célba, a bénító szexuáliserkölcsöt, az irodalmi cenzúrát, a munkaerkölcsöt és apolgári rend többi bástyáját, melyeket azonban régmeggyengített vagy elpusztított már maga a fejlettkapitalizmus. Ezek a radikálisok nem látják, hogy azautoriter személyiség már nem a homo economicusalaptípusa.”11 Az „alaptípust”, épp ellenkezőleg, az identitásválságával jellemezhetjük.

6.

És most nézzünk egy másik, a posztstrukturalizmussalizomorf jelenséget. Bár a World Wide Webből mint egykommunikatív hálózat technikai lehetőségéből természete-

sen hiányzik minden közvetlen ideológiai-kritikai mozzanat,a Hálózat maga meglepő strukturális azonosságot mutat aposztstrukturalizmusban kirajzolódó Nagy Textussal.George P. Landow írja sokszor idézett, még a Web startja

11 Christopher Lasch: Az önimádat társadalma. Európa, 1984. 8. o.



előtt született írásában 12 , hogy ha egy programozónakkezébe kerülne a Grammatologia, egy „digitalizált, hipertex-tuális Derridára” lelne, míg egy irodalomteoretikus, ha aWeb eszméjét az elsők között megfogalmazó Ted NelsonLiterary Machines-ét olvasná, egy „dekonstrukcionista vagyposztstrukturalista Nelsonnal” szembesülne. Megdöbbentő felismerés – írja Landow –, hogy a posztstrukturalista szövegés a hypertext, „a kutatás e látszólag egymástól függetlenterületei, nagyon is összetartanak. Az irodalomelméletszakértőinek megállapításai és a számítástechnikateoretikusainak kijelentései fontos hasonlóságot mutatnak.E két terület szakértői – többnyire egymástól függetlenül – olyan evidenciákkal szolgálnak, amelyek nagy horderejűváltozások közepette utat mutatnak a kortárs episztemébe.”A strukturális hasonlóság valóban figyelemre méltó. Érde-mes azonban hozzátenni: Ted Nelson és általában a Webapostolai a mostantól hipertextnek nevezett szövegetéppenséggel metafizikai teljesítménynek tekintették, amely aSzellem fejlődésének új világkorszakát ígéri.

Míg a posztstrukturalista dekonstrukció az áramló szövegelméletét dolgozta ki, a hipertext, illetve tágabb értelemben avizuális és auditív információkat is felölelő hipermédia aNagy Textus gyakorlati megvalósulása. Ebben az értelembenpersze az elmélet próbája és kritikája is. Mit jelent a Web(Háló) a tudást tradicionálisan megtestesítő írás és a könyvkultúrája felől nézvést? A Hálózatra felkerülő, linkekkelellátott és linkelhető szöveg egy nehezen definiálható,folytonos áramlásban lévő egész részévé lesz: elveszítve

12 Landow a hipertext kifejtése során a Brown University Információ- ésTudománykutató Intézetének (IRIS) kutatócsoportja által kifejlesztettIntermediára támaszkodott. George P. Landow: Hypertext and Critical Theory,

Johns Hopkins UP. 1992. Idézve: Hypertext + multimédia. Szerk. Sugár János,Artpool, 1998. http://www.artpool.hu/hypermedia/landow.html

http://www.artpool.hu/hypermedia/landow.html

http://www.artpool.hu/hypermedia/landow.html



önállóságát, kész és befejezett voltát, ha tetszik, identitását, és beíródik a Hálózat mindent átfogó, globális kontextusába.Ennek a linkekkel, csomópontokkal, útvonalakkal leírhatóegésznek kevés köze van a kultúra hüpoléptikus teréhez, mely

rögzítette a totalitássá összegzett egész elemeinek helyét – megadta azt a keretet, amelyen belül jelentésük meghatá-rozhatóvá vált 13 . A Hálózat ezzel szemben folyamatosmozgásban, állandó keletkezésben tartja elemeit. Nemismeri a diakrón és szinkrón tengely kettősségét, nem ismeriaz időt és a történelmet, csak a véletlenné lefokozottpillanatot, a most ot.

Az általam olvasott szövegben található link átirányít egymásik (szöveges, vizuális vagy auditív) dokumentumhoz. Azirányítás azonban ezzel véget ért. Innentől úgy tűnhet,szabad vagyok. Visszatérhetek az eredeti szöveghez, detovább is indulhatok az új dokumentum valamelyik linkjementén, hogy újabb és újabb elágazások után megérkezzekvalahová, ahol abbahagyom az utazást. Nem azért, mert avégére értem. Itt nincs vég és valójában kezdet sincs, csakutak vannak, amelyek itt és most jönnek létre, kényszerítőerő vagy normatív érvényesség nélkül. Az út a saját utam,

13 A „művészet végével” kapcsolatos koncepciók összefüggenek a kultúrahüpoleptikus terét felváltó Hálózattal. „A művészetet egy olyan történetképének kell tekintenünk – írja Hans Belting –, amely a művészettörténe-

lem nevű elbeszélésben kapott illő keretet … A [hüpoléptikus T. F.] keretéppoly jelentős kulturális vívmány volt, mint maga a művészet, melyetmagába foglalt. Ugyanis csak a keret határolhatta be képpé azt, amitmagába zárt.” Hans Belting: ’A művészettörténet vége és napjainkkultúrája’. In: A művészet vége? Szerk. Perneczky Géza, Európai Füzetek,1999. www.mek.oszk.hu/01600/01645/ Alig egy évvel a Belting-tanulmányelső változatának megjelenése után írja Morgan: „az intertextualitásfelváltja az irodalomtörténet mint jelrendszer fejlődésmodelljét az iroda -lom strukturális vagy szinkronikus modelljével”. Thais E. Morgan: Is There

an Intertext in This Text? Literary and Interdisciplinary Approaches toIntertextuality. American Journal of Semiotics 3. (1985)

http://www.mek.oszk.hu/01600/01645/

http://www.mek.oszk.hu/01600/01645/



kérdés azonban, hogy ez a „saját” mit jelent. Úgy a sajátom,hogy el is dobhatom – rám nézve sincs igazán következmé-nye. Az olvasatom is pillanatnyi és esetleges. A képernyőnmegjelenő szöveg, legyen az másé vagy a sajátom, mindig

átírható, jegyzetekkel és glosszákkal ellátható, darabokratördelhető és áthelyezhető.

Az olvasás helyére ebben az értelemben valóban az írásnyomul: a befejezettségtől megfosztott szöveg értelmezéseátalakul a szöveg folyamatos farigcsálásává, barkácsolássá. Smert az utak és olvasatok esetlegesek, pillanatnyi ésesetleges vagyok én magam is. Ami tulajdonképpen van, az

egyedül a Hálózat. Bármi, ami a Hálózaton van – s az elméletszintjén persze ezt is leírta Derrida –, idézőjelek közé tehetőés idézhető. Ez azt jelenti, hogy a posztmodern szellemiség-nek megfelelően elszakad adott kontextusától, és határtalanszámú új kontextust teremthet. Ebben a közegben a szellemitulajdon fogalma egyre kérdésesebb, a plágium pedig egyretermészetesebb: a Szerző halálával személytelenné lettgondolat megértésének helyére az idézés általi birtokba-vétel lép. A Neten felnőtt hallgatók számára komolykihívássá nem is a szakdolgozat megírása, inkább témájánakkijelölése válik. Miért álljak meg épp ennél a véletlenszerűelágazásnál? S főleg: miért időzzek ott?

Mindez a jelentés rögzítésére, a kritikai felülvizsgálatotlehetővé tevő tárgyiasításra-elidegenítésre törekvő kultúraszemszögéből nézvést legalábbis problematikus. Az objektívszellem intézményes formái a végiggondolást készítik elő ésvárják el: linearitást és szekvencialitást , az időben előrehaladófelhalmozás folyamatát az irány nélküli áramlás helyett.Kutatást és elemzést szörfözés helyett. Vannevar Bushazonban, aki „memex”-nek keresztelt információ vissza-kereső gépével 1945-ben, azaz jóval a számítástechnika



felfutása és a Web előtt felvázolta a hipertext alapelvét, alinearitást és a linearitásból adódó korlátokat tartja szemelőtt, amikor azt írja: „az emberi agy nem így működik”.

7.

Bush azzal a jól ismert problémával szembesült, hogy ahihetetlenül megnövekedett információmennyiséget immárképtelenek vagyunk feldolgozni a szigorúan fogalmi jellegű,tárgyiasító kategorizációk hagyományos eszközeivel. Fel

kell adnunk a természetellenes „indexeléssel történő szelek-ciót”, hogy természetes hajlamainkat követve az„asszociáció útján történő szelekció” kerüljön a helyébe. Azemberi agy ugyanis – mondja Bush – megragadván egygondolatot, „már kapcsol is tovább, amerre az asszociációkvezetik az agysejtek által hordozott bonyolult nyomvonal-szövevénynek megfelelően”.14 A merev szabályok helyébe

lépő, személyes-egyéni úton kialakuló kapcsolatok asszocia-tív hálózata az absztrakt tudást ismét személyessé és érzékivé teszi, a szabálykövetést felváltja az interaktivitás és a

játékosság, miközben a kapcsolatok, a kereszthivatkozásokés az egyéni útelágazások minden irányban bejárható, azaznem lineáris, nem szekvenciális hálózata mégis a tudásegészét jeleníti meg. Bush, amúgy mérnökember, úgy

vélekedett, hogy a tudomány és a költészet azonos módon,analógiákkal és asszociációkkal működik, s a memexet –

14 Vannevar Bush: As We May Thinkhttp://web.mit.edu/STS.035/www/PDFs/think.pdf Ezzel Bush tkp.megelőlegezi a kognitív pszichológia Rumelhart és McClelland által

kidolgozott PDP irányát (Parallel Distributed Processing), mely a tudástnem helyekhez (meghatározott neuronokhoz), hanem a hálózatokhoz köti.

http://web.mit.edu/STS.035/www/PDFs/think.pdf

http://web.mit.edu/STS.035/www/PDFs/think.pdf



mint később tanítványa, Ted Nelson a maga hálózattervét – „költői gépnek” nevezte.

Az asszociációk erdejébe vezető Hálózat nem csak azinformációmennyiség kezelésére ígérhetett megoldást. A

Hálón összefonódó utak, a folytonosan keletkező kereszt-hivatkozások következtében minden összefüggésbe kerülmindennel: újjászületik a tudásnak az a megtapasztalhatóegésze, amelyet a specializáció, a szigorú módszertani elvekalapján elkülönült szaktudományok elszigetelt, egymássalnem kommunikáló részterületekre szabdaltak, veszélyez-tetve ezzel a tudást magát, s főként a tudás emberi értelmét.A Hálózat ígérte újraegyesülés érinti a tények és értékek,természet és kultúra közötti „nagy szakadást” is. AhogyBruno Latour állítja: mivel a felvilágosodás racionalizmusanem tudja többé áthidalni a fesztávolságot, amit magahúzott tények és értékek közé, a modern diszciplínák okságielvek alapján működő mátrixa összeomlik, s helyreáll apremodern „antropológiai mátrix”, most már posztmodern„hibriditásként”15. Létrejön egy asszociációkon alapuló, nemlineáris, nem szekvenciális, s főként nem tárgyiasuló, nemlezáruló, hanem az interakciókban élő gondolkodás, mely aHálózatot mint „kontextusgeneráló automatát” vesziigénybe.

Jogos a kérdés, vajon a World Wide Web létrehozta-e eztaz episztemét, illetve valóban ezt az episztemét hozta-elétre. Ami az információ mennyiségét és feldolgozását illeti,

jól tudjuk és nap mint nap érzékeljük, hogy a Hálózattal ahozzáférhető információ mennyisége eddig elképzelhetetlenmértékben megnövekedett és azóta is növekszik folyamato-san. Az információk megtalálása, feldolgozása és értékelésepedig, bár külön ágazattá nőtte ki magát, a kultúra előzetes,

15 Bruno Latour: We Have Never Been Modern. Harvard UP. 1993.



minőségi szűrőinek hiányában egyre áttekinthetetlenebb.Ha nem is szigorú kritériumként, de empirikus értelembenmég pár évtizede is használható volt az értelmezés, hogyköltőnek vagy tudósnak az nevezhető, akinek írásait „amérvadó folyóiratok” közlik. Ma bárki összeállhat bárkivel,hogy elindítson egy irodalmi vagy tudományos portált, sdokumentumaik ugyanazon a hálón fognak megjelenni,amelyiken a művészeti vagy tudományos akadémiák pecsét-

jét viselő dokumentumok. S mert a keresőmotorok nem aminőséget , hanem a keresések és hivatkozások mennyiségét értékelik, egy kellőképpen blikkfangos, ám zavaroselmeszülemény előkelőbb helyre kerülhet a mindenteldöntő Google-on, mint minőségi vetélytársa.

Ne csodálkozzunk hát azon, ahogyan a forrásokat azInternet-generáció kezeli. Az „elektronikus keresés általszerzett tudás óhatatlanul olyan elemekből áll – írja NyíriKristóf –, amelyek egymáshoz voltaképpen nem kapcsolód-nak. Hiányos fogalmunk van arról, amit keresünk; és amittalálunk, megint csak hiányos, mert hiányzik a megfelelőszövegkörnyezet. Vagyis a networking olyan világnézetettáplál, amelyik teljesen eltér az újkorral föllépő világképtől.A most kialakulóban lévő világkép – nehéz volna ittelkerülni a posztmodern kifejezést – ...föltételezi, hogy nohaminden kérdéshez található válasz, a válasznak sem szük-ségképpen kizárólagosnak, sem szükségképpen kimerítőneknem kell lennie; más, eltérő válaszok is lehetségesek. Atudás világa megszűnik egységes, koherens világnaklenni.”16 De talán épp a tudás egységének és koherenciájá-nak megtörése a feltétele, hogy létrejöjjön egy nemtárgyiasuló, hanem az interakciókban élő, nem egységes, de aHálón személyesen megtapasztalható tudás mint költői

16 Nyíri Kristóf: Hagyomány és szóbeliség. id. kiadás



egész. 17 Nem kétséges, hogy a Háló apostolainál ez ametafizikai ígérettel terhes gondolat játssza a főszerepet. HaMcLuhen perspektívájából tekintünk a világháló kialakulá-sára, a Szellem világtörténelmének egyik alapeseményét, akultúrában és az írásbeliségben külsővé-idegenné váltSzellem visszavételét pillantjuk meg benne. A Gutenberg-galaxis helyére lépő Internet-galaxissal lezárul a fejlődéshegeli triásza: a szóbeliségben közvetlenül megélt és

jelenlévő Szellem, megjárva az írásbeliség és a kultúrakülsővé-idegenné vált formáit, most visszatért a másodlagos szóbeliség, s ezzel a közvetlen elsajátíthatóság formái közé.

Ez a másodlagos szóbeliség érhető tetten az írás tárgyias,zárt formáinak felbomlásában, az idézés útján terjedőformulák alkalmazásában, a szellemi tulajdon, s ezzel azindividualitás iránti érzék leépülésében, a Szerzővelszembeállított Olvasó térnyerésében – végső soron a mítoszvisszatérésében. A mítoszok analógiás és asszociatív elveialapján függ össze minden mindennel a Háló kontextus-generáló automatájában. A Háló és a mítosz közös elvei felté-telezik az oksági kapcsolatok lineáris elvének elhagyását, adifferenciálódott, saját belső logikával rendelkező valóság-területek határainak átlépését. (Nem árt emlékeztetniazonban: itt ismét csak izomorf tendenciákról van szó. Amitikus formák terjedése évtizedekkel a Hálózat előtt, már a70-es évektől megfigyelhető volt. Különösen feltűnő ahagyományosan lineáris elvek szerint működő prózairoda-

17 „Ma tudományunk és módszerünk nem szempontokra törekszik, hanem

arra, hogy fölfedezze, hogyan kerülheti el a szempontokat; nem a lezárás ésa perspektíva, hanem a nyitott ’terület’ és fölfüggesztett ítélet módszerére.Nincs más járható módszer az egyidejű információs mozgás s a totálisemberi egymásrautaltság elektromos körülményei közepette.” McLuhan:

The Gutenberg Galaxy: The Making of Typographic Man. Toronto UP, 1962. 276.o.



lomban, a filmművészetben, megfigyelhető a nem lineárisképi reprezentáció egyre fokozódó jelenlétében18, vagy új, atudomány és a mítosz határterületén álló tudásformáklétrejöttében.)

8.

Gondolom, jól érzékelhető, hogy a nagy erejű mcluhan-igondolatot – már amennyire az apostoli víziókat ki tudtambogozni – lenyűgözőnek tartom, s a szóbeliség-írásbeliség-

másodlagos szóbeliség – a posztstrukturalizmusba beilleszt-hetetlen – Nagy Elbeszélését sem gondolom egy avíttmetafizika elborzasztó kísérletének. Sőt. Más kérdés, hogyanítéljük meg azokat, akik ezzel a látomással nem a 60-asévekben, hanem ma állnak elő, két évtizeddel a World WideWeb indulása után. Persze 17 év nem történelmi idő, arrólnem is beszélve, hogy állítólag már nincs is történelem. De

mégis: hogy épült be a tapasztalat? Nézzük, mondjuk, KevinKellyt, aki a hippikből lett yuppie számítástechnikai elitmagazinjában, a Wiredben jelentette meg írását a Net tizedikszületésnapjára. A cím is sokatmondó: We are the Web.19 BárKelly nem beszél digitális nooszféráról vagy planetáristudatról, írásában – „quintrillio tranzisztorba”, a mester-séges intelligencia eléréséhez szükséges „20 petahertzbe”,

továbbá némi üzleti megfontolásba csomagolva – ottvisszhangzanak az Internet Mítosz ismert fordulatai.20 De

18 Kép és írásbeliség viszonyát illetően vö. Nyíri Kristóf: Szavak és képek.Világosság, 2007/9.

19 Kevin Kelly: We are the Web. Wired, August 2005.www.wired.com/wired/archive/13.08/tech.html

20 Az Internet Mítoszba betekintést nyújt: Kodolányi Füzetek, Az InternetMítosz. http://mek.oszk.hu/01400/01437/html/kod03.htm

http://www.wired.com/wired/archive/13.08/tech.html

http://mek.oszk.hu/01400/01437/html/kod03.htm



http://www.wired.com/wired/archive/13.08/tech.html



miért is ne? Korábban tényleg csak gyerekek tudtakelképzelni olyan csodatükröt, amellyel megtekinthetjük aFöld bármely pontjának satelit-képét, fejünket forgatvamúzeumokban nézelődhetünk és barangolhatunk Párizsutcáin, betekinthetünk XY születésnapi bulijába és letölthet-

jük Alaszka időjárási előrejelzését. Való igaz, korábban úgygondoltuk, csak Isten képes így látni a világot, s az angyaloksem tudnak mélyebbre hatolni az ember titkaiba. A testetlenszellem végtelen, tán a halállal szemben is védett szférájanyílt meg: szimbólumok cserélnek információt szimbólumokútján szimbólumokkal.

Ha kissé komolyabban vesszük: Kelly alapvetően két okotlát arra, hogy új axiális korszakról, az emberi kultúrafordulópontjáról beszéljen. Lényegében egyik sem újszerű.Egyrészt a Hálón és a Háló által létrejövőben van, sőt, egykezdeti formában létre is jött már az emberi nem kollektívöntudata, a totális feedback, másrészt ezt a kollektívöntudatot mi magunk hozzuk létre azáltal, hogy jelenvagyunk és kommunikálunk a Hálón. Tíz éve – mondja Kelly–, a Net indulásakor a médiaüzlet minden guruja, delényegében még a Wired munkatársai is korlátozottlehetőséget láttak a Hálóban. Abból indultak ki, hogy nemáll rendelkezésre, és – tekintetbe véve a profit szempontjait– soha nem is fog rendelkezésre állni annyi pénz, amivel fellehetne tölteni a Hálót a szükséges mennyiségű tartalom-mal. Nem így alakult, mert nem passzív fogyasztói vagyunk aWebnek, hanem fogyasztóivá és aktív termelőivé,

prosumerekké lettünk: hihetetlen tempóban hihetetlenmennyiségű szöveges, vizuális és auditív tartalmat töltöt-tünk fel mi magunk a Hálózatra – és itt valóban elképesztőszámok olvashatók. We are the Web. Mi vagyunk a Háló abbanaz értelemben is – állítja lendületesen Kelly –, hogy mi írjuk



a programját: „Azt gondoljuk, azt időnket vesztegetjük, hacsak úgy szörfölünk vagy blogolunk, de minden alkalommal,ha egy linkre klikkelünk, megerősítünk egy kapcsolatotvalahol a Web operációs rendszerében, s ezáltal, használvána Gépet, egyúttal programozzuk is.” És ne felejtsük el, hogynaponta 100 milliárd klikkelés regisztrálható a Weben. Hapedig új linket hozunk létre, új eszmét tanítunk az operációsrendszernek. A Wikipédia épp erre bátorítja felhasználó ésalkotó polgárait, így a szócikkek „idővel mind kékek és alá-húzottak lesznek, amennyiben keresztreferenciát kapnak”.

Ahogy Bartes vagy Derrida, a passzív fogyasztással vagy

olvasással Kelly is az aktivitást, az írást állítja szembe: a prosumert , a netizent vagy a korunk hősévé avatott amatőrt, töretlenül folytatva – legalábbis látszólag – az avantgárd és abaloldali liberális tradíció szellemiségét. Persze könnyenszembeszegezhető ezzel egy kvázi magától adódó, ámönmagában inkább csak a felületet érintő kritika. NicholasCarr – Kelly cikkére reagáló – nevezetessé vált blogbejegyzé-sének ismét csak figyelemre méltó a címe: The amorality ofWeb 2.0.21 Carr, elismerve a pozitív lehetőségeket, amelyeketa Web 2.0 a részvétel, a kollektivizmus és a virtuálisközösségek terén magában rejt, épp a Wikipédia példájárahivatkozva határozottan elutasítja az amatőr kultuszát, és aprofesszionalizmusra szavaz. Arra a (ma még) „mainstream”médiára, amely hajlamos és képes hosszú távú projektekbeberuházni, szerkesztőket és korrektorokat alkalmazni, azaza minőségi munkát, egy kultúrát fenntartani.

Az alámerülni látszó kultúra felől érkezve valóban joggalvethető fel a kérdés: „És akkor mi van, ha a Wikipédia egésze,minden szava immár aláhúzva, kékes fényben dereng?”Gondoljunk csak vissza arra, hogy számtalan link esetleges

21 Nicholas Carr: The Amorality of Web 2.0.www.roughtype.com/?p=110

http://www.roughtype.com/?p=110

http://www.roughtype.com/?p=110



módon kapcsol össze környezetéből kiemelt elemeket. Ésegyáltalán: mit jelent, hogy minden összefügg mindennel,hogy az elemek a kapcsolatokban megnyílnak egymás felé?Valóban nyitottá tesznek a linkek? Vagy éppen a feleslegesinformációk tömegét árasztva, információmorzsák ködfel-hőjét fújva bekerítik és elzárják az egyes elemeket – végig-gondolhatatlanná teszik a végiggondolandót. Üveggyön-gyökkel játszunk, mint egykor a gyanútlan indiánok? – sor-suk ismeretes. Az amatőr kreativitása és aktív, demokratikusrészvétele alkalomadtán kimerül abban, hogy részt vesz aszüntelen, gondolattalan ködfúvásban, és úgy érzi, a világcsúszik ki a talpa alól, ha egy percre szünetel a folytonossávált szenzáció. Úgy tűnik, a figyelem megosztása, amultitasking, az on-line foglalatoskodások az ifjú generációéletformájának velejárói. 22 Figyelemmegosztást vizsgálófelmérésre válaszolva írta egy amerikai tinédzser: „Mostéppen TV-t nézek, hat percenként ellenőrzöm az e-mailjeimet, egy hírportálon arról olvasok, ki lőtte leKennedyt, zenét írok át CD-re, és írom ezt az üzenetet.”

Minderre természetesen mondható, hogy a Webnek nemszükségszerű velejárója a figyelemmegosztás, nem teszilehetetlenné a mélyolvasást, s egyáltalában, elindulhat azelőnyök és hátrányok sehová nem vezető méricskélése.Keressünk inkább másik kiindulópontot!

9.

Próbáljuk végiggondolni – hiába, akármennyire is szeretnék,úgy látszik, már nem tudok más úton járni –, szóval legalább

22 Vö. Christine Rosen: The Myth of Multitasking. The New Atlantis. Vol. 20.www.thenewatlantis.com/publications/the-myth-of-multitasking

http://www.thenewatlantis.com/publications/the-myth-of-multitasking

http://www.thenewatlantis.com/publications/the-myth-of-multitasking



próbáljuk végiggondolni, ki is az az amatőr , aki a Web 2.0lelkes hívei szerint a demokratikus részvételben és kreati-vitásban gyakorolja önmagát. Nem biztos, hogy az aktív ésöntevékeny részvétel demokratikus ethosza, továbbá azintézményesült, kulturális sztenderdek mentén kialakítottszakszerűség hiánya az amatőr legfontosabb ismertetőjegye.Andrew Keen, aki a fogalmat a vitákba bevezette 23 , azamatőrben mindenesetre a közösségi oldalak (Facebook,MySpace, Friendster, Twitter stb., vagy az olyan megosztóoldalak, mint a Youtube) „elszemélyesedett ” résztvevőjétlátja, aki feltöltött tartalmaival elsősorban önmagát, sajátegyéniségét akarja a nyilvánosság előtt megmutatni, s ennekeredményeként az azonos eszközökkel, azonos módonelőállított unikalitások végtelenül egyhangú óceánja, azazonosság különbözése hullámzik a Hálón. Lehet persze ezeketaz oldalakat másra is használni, például demokratikus (vagyfasiszta) „közösségek” szerveződésére, de az esetek elsöprőtöbbségében az alapvető cél önmagunk, pontosabban szólvaaz önmagunkról kialakított, audiovizuális eszközökkeltámogatott, folytonosan karban tartott önkép, a make-upmegfürdetése mások tekintetében. A delphoi jósda útmuta-tását, az „Ismerd meg önmagad!” bölcsességét a közösségioldalak on-line világában – mondja Ch. Rosen – felváltotta a„Mutasd meg önmagad!” 24 A bölcsességnek ez az új alakja aszubjektumnak arról a szerkezeti változásáról tanúskodik,amellyel korábban is találkoztunk már.

A bensőség magányában működő, az ösztön én és afelettes én között saját határait rögzíteni törekvő Ich helyébe

23 Andrew Keen: The Cult of the Amateur. Doubleday, 2008.24 Christine Rosen: Virtual Friendship and the New Narcissism. The New

Atlantis, Vol. 17.www.thenewatlantis.com/publications/virtual-friendship-and-the-new-narcissism

http://www.thenewatlantis.com/publications/virtual-friendship-and-the-new-narcissism






lépő narcisztikus én természetesen nem a Web találmánya. AHáló csak technikai eszköz, amely megfelel ennek a karak-tertípusnak, és minden szempontból támogatja terjedését éskiteljesedését. Ha eredetére vagyunk kíváncsiak,

Christopher Lasch már idézett, 1978-as könyvéhez, vagy egymég korábbi műhöz, David Riesman 1961-ben publikált, Amagányos tömegéhez kell fordulnunk.25 Riesman úgy találja, akaraktertípus átalakulása egybeesik a termelés korszakábóla fogyasztás korszakába történő átmenettel. A megelőző,belülről irányított karakter társadalmi konformitását anevelés során elsajátított, általánosított értékek és célokbiztosították. Ezek az értékek, miközben az én számáraszigorú, sőt, autoriter módon merev kereteket jelöltek ki,általánosított voltuk következtében lehetővé tették azeltávolodást a konkrétan adott életformák közvetlenmegélésétől, a kritikai distanciát, s ezáltal egy értékvezérelt,individualizált életforma kialakítását.

Ha valaki még ma is ezt a kritikus elkülönülést és – emlékszünk még talán a „gömb” metaforára – az individua-lizációt tartaná a modernitás, sőt, az európai kultúraősbűnének, megnyugodhat: kevés maradt belőle. Az új,kívülről irányított karaktertípus konformitását a másokkívánságai és ítéletei iránti rendkívüli érzékenység, amásoktól kapott jelzések folytonos követése, a megfelelés ésaz elismerés igénye biztosítja. Fél évszázad elteltével ezt úgyfogalmazhatnánk át: a kívülről irányított, narcisztikus énazzal a kérdéssel kel és fekszik, hányan lájkoltak ma.Magyarul: „Hányan szerettek ma?”, „Hány simogatást

25 Christopher Lasch i. m. David Riesman: A magányos tömeg. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1983. Egy alaposabb vizsgálat kimutathatná, hogy a

narcisztikus én megjelenése még korábbról, a tömegtársadalmakkialakulásától datálható.



kaptam a barátaimtól?” Lehet ennél szebb valami? Azintézmények és a kultúra rigorózus megkülönböztetései helyett érzékenység, szeretet, barátok. Egy „kis világ”, ahol alegtávolabbi embertársamtól (barátomtól) is csak négykézfogásnyira vagyok, azaz test közelben vele. Kritikaidistancia helyett – fejest bele! Áramlani a többiekkel! Éstulajdonképpen be kell vallanom, én is csak félig-meddigironizálok. Nem nehéz ugyanis felfedezni a tradíciótólirányított–belülről irányított–kívülről irányított karaktertí -pusok Riesman felállította történelmi sorozatában aszóbeliség–írásbeliség–másodlagos szóbeliség párhuzamát, azaz az elidegenedés és visszavétel hegeli sémáját, egyvisszavételről pedig nem szívesen maradnék le.

Csak hát úgy tűnik, túl nagy a veszteség: maga a szemé-lyes identitás. Ha van szabadon írható, átírható, tovább-írható „szöveg”, akkor az a közösségi oldalakon terjedőönreprezentáció. Lehet, hogy az egyes szám első személymindig is olyan folyamatos instabilitás volt, aki önmagátcsak mások vágyainak pozíciójából képes érzékelni ésmegfogalmazni. Ám láttuk: a kultúra egyik alapvetőteljesítménye épp abban állt, hogy támasztékot, acentrumképzés lehetőségét nyújtotta az identitását keresőén-nek. A Facebookon zajló folyamatos önreprezentáció, akölcsönös csodálat és simogatás szegmentált „közösségeit”éltető lájkolási és kommentelési éhség ezzel szemben eg yrefokozza az „én azt gondolom, hogy te azt gondolod, hogy énazt gondolom” végtelenbe vesző, szédítő körforgását. JayLifton narcisztikus én helyett egy születőben lévő próteusziénről és ennek az én-nek „kaotikus késztetéseiről” beszél – olyan érzelmekről, amelyek „szabadon áramlanak” anélkül,hogy világosan kötődnének valamilyen célhoz vagy okhoz. Apróteuszi, kifelé figyelő én, kiemelkedve a történelemből és



szakítva az elejétől a végéig futó történetekkel, az egyedülérvényes mostban, a minden szakrális vonatkozásátólmegtisztított pillanatban él, melynek csak az újabb és újabb szenzáció adhat tartalmat. Az avantgárddal indult folyamat aposztmodern élményparkokkal és élményfürdőkkel zárul. AHáló az újabb és újabb identitáskísérletekkel, azanonimitással, a többszörös identitással való játék területeis: élménypark.

Természetesen a közösségi oldalak technikai lehetőségetbiztosítanak más típusú, például politikai tevékenységek,vagy közügyek mentén történő önszerveződéseknek is.Ezzel a lehetőséggel nem lehet nem élni. Ahogy egykor aztlehetett mondani, hogy ami nincs a Hálón, az nincs is, maazt kell mondanunk, ami nincs a Facebookon, az nincs is.Arra persze, hogy a Facebook csak a demokratikus politikákat, a demokratikus önszerveződéseket támogatná,nincs esély. Hogy a technika nem tesz tartalmi különbséget,nem meglepő. De látnunk kell, a közösségi oldalak általánostendenciája, az amatőr „elszemélyesedése” itt is érvényesül.Az intézményes formákat, a végiggondolást nem tudjákhelyettesíteni az ezen a területen is domináns, pusztán a személyes szimpátia keretén belül mozgó párszavaskommentek, az érzelmi támogatást adó, az összetartozáscsőlátását erősítő – kötelezően – „vicces” megjegyzések, aközös szeretet vagy gúny tárgyát szolgáltató linkek. De mégha ez másként is lenne, akkor is érvényesül a közösségioldalak általános tendenciája: a látszat ellenére inkábbleépítik, semmint hogy erősítenék a nyilvánosságot és anyilvánosságot kiegészítő magánszférát. „Nem a privatizmusbahúzódást, hanem a magánélet elkorcsosulását kellenebírálni és hibáztatni” – írta Lasch évtizedekkel ezelőtt. Hogymennyire jogosan, az mára vált világossá. A közösségi oldal



egy oximoron: a magánszféra nyilvánossá tétele. Azazmindkettő, a magánszféra és a nyilvánosság súlyosmegsértése. Újabb példája annak, miként oldódnak fel azeurópai kultúrát és társadalomfejlődést alkotó megkülön-

böztetések egy mindent magába oldó, céltalan áramlásban. A magánszférát beemelni a nyilvánosságba, a magán-

szférát láthatóvá tenni – ez a hatalom megvalósult álma, azölébe hullt gyümölcs. Igen, korábban tényleg azt hittük, csakIsten láthatja így a világot. Foucault alapján könnyű fázisairabontani ezt a folyamatot.26 A premodern korszak közvetle-nül megjelenő, személyekhez (uralkodókhoz) köthető hatalma látszani akart: láttatni önmagát a ceremóniákpompájában, a büntetések porrá zúzó kegyetlenségében, akastélyok gazdagságában és a várak bevehetetlenségében.De tárgyát igyekezett láthatatlanná tenni, sötét szikla-börtönök penészes mélyére rejteni. A modern korszakban aviszony megfordult: a világosság (hiába, a felvilágosodáskorában vagyunk) immár a fegyelmezés tárgyára esik. Ahatalom most látni akar, miközben maga elszemélytelenedikés elrejtőzik. Modellje a panopticon, egy gyűrű alakúbörtönépület, középen őrtoronnyal. A gyűrűben körbenelhelyezkedő cellák, mivel ablakai mindkét oldalra nyílnak,áteresztik a fényt, így az őrtoronyban ülő megfigyelőkmindent látnak, míg ők láthatatlanok maradnak. Foucault

26 A foucault-i hatalomkoncepció és a Web 2.0 kapcsolatáról érdekes, bárkissé homályos tanulmányt írt Kylie Jarret: Interactivity is Evil! A CriticalInvestigation of Web 2.0First Monday, Vol. 13, No. 3,http://firstmonday.org/htbin/cgiwrap/bin/ojs/index.php/fm/article/viewArticle/2140/1947A Web 2.0-t az interaktivitás okán általában úgy tekintik, mint a hatalomtermészetes ellenfelét. Ettől eltérő, markáns pozíció Jevgenyij Morozové:The Net Delusion: How Not to Liberate the World. Allen Lane, 2010.

Kiegyensúlyozottabb pozíció Tim Wu: The Master Switch. The Rise and Fallof Information Empires. Vintage, 2010.

http://firstmonday.org/htbin/cgiwrap/bin/ojs/index.php/fm/article/viewArticle/2140/1947






ezt a börtönmodellt fedezi fel a modern társadalmakmegannyi színterén, az iskolákban, kórházakban, a termelésszervezeteiben. Most pedig itt a harmadik fázis, amikor apopulista tömegtársadalmakban a fogyasztás és vele amagánszféra, a személyes motivációk átláthatósága a tét. Ésíme, mi magunk akarunk – önként és dalolva – látszani.

Harmadik fázis… Hegeli triász… Ne adj isten itt is avisszavételről, jelen esetben a hatalom visszavételéről lenneszó? Ezzel a lehetőséggel szembesülve az ember kénytelenmegkérdezni, nem került-e légy a levesbe.

Ha még nem aludt el a kedves olvasó, talán emlékszik,hogy gondolatmenetemet a süllyedőfélben lévő, metafizikaikultúra felől érkező kérdésfelvetéssel kezdtem. Némiönhittség, vagy inkább maradiság okán arra vállalkoztam,hogy az előnyök és hátrányok „józan méricskélése” helyettfelvessem a – józanul persze valóban fel nem vethető – kérdést: mi is történik itt. Szeretném elhitetni magammal: ahatalom kérdésével eljutottunk arra a küszöbre, aminátlépve a válasz megközelíthető. Ha most ezt a küszöbötnem lépem át, az nemcsak helyhiánnyal magyarázható. Afelkészültség, a kellő erejű vízió hiányával is. De hogyellentmondjak a jelentést mindig elhalasztó én koncepció-

jának, idebiggyesztek két megjegyzést.1. Castells gigantikus tetralógiájának 2. kötete Az identitás

hatalma címet kapta.27 Úgy tűnik, valamennyi fentiekbenérintett jelenség mélyén az identitás problémája húzódik. Azidentitások felbomlásával vagy dekonstrukciójával, agyökértelenítés folyamatával olyan új – próteuszi – világkeletkezett, amelyben semmi nem „az, ami”. A folyamatszámos súlyos problémát hozott magával, többek közöttéletveszélyes megoldási-, illetve válaszkísérleteket. A vallási

27 Manuel Castells: Az információ kora 1– 3. Gondolat – Infónia, 2005–2007.



fundamentalizmusok, az erősödő, dühödt nacionalizmusok,egy tekintélyelvű, autoriter állam és kultúra restaurálásárairányuló kísérletek, a demokráciák populizmusba fordulásamind a hagyományos (intézményes, kulturális és személyes)identitások válságával függnek össze, s így együtt, de külön-külön is véres háborúk rémével fenyegetnek. Ugyanez aválság persze – de hát csak úgy odavetve ez sajnos, laposközhely marad – tartalmazza a pozitív kilábalás, a hegeli-marxi értelemben vett visszavétel lehetőségét is.

2. Jó volna tudni, mi rejtőzik a személytelen, disszemi-nálódott hatalom metaforája mögött. De ha felvetjük akérdést, mi az, ami gyökértelenít, mindent megfoszt eredetikontextusától, elhalasztja a jelentést és mindent azátválthatóság végtelen tükörjátékába, folyamatos áramlásbavon, tulajdonképpen magától adódik a válasz: a reálgazda-ságtól rég elszakadt multinacionális pénztőke. Ez a tőke nemgonosz, csak megvan a saját belső logikája. Globalizál. Vagyéppen univerzalizál. Még ha minden eladó is, ez a két fogalomnem csereszabatos. Kérdés, vajon a globalizáció általgyökértelenített, dekonstruált identitásokat fel tudja-e újraépíteni egy kultúra, amely az univerzalitás jegyében áll. No,ez az a pont, ahol nehezen kitapintható egy (baloldali) vízió.Így aztán könnyen elképzelhető, hogy tényleg légy került alevesbe.



INDIVIDUALIZMUS – INDIVIDUUMOK NÉLKÜL

avagy hogy került a Nagy Generáció a Hálóba?

Rögtön a kezdet kezdetén figyelmeztetnem kell a potenciális– bár e figyelmezetéstől tán visszahőkölő – olvasót, hogy azalábbiakban bonyodalmakba keveredem, mi több, elszántanokoskodni fogok. Szeretném átlátni az Egészet, de legalábbismondani róla valamit. Az alapok felé törekszem. Elismerem,

szerénytelennek tetszhet ez a célkitűzés, amellett eleveelhibázottnak is. Szerénytelen, ami képességeimet, éselhibázott, ami a cél kijelölését illeti, hiszen a nyugati(alkonyati? alkonyodó?) világot egy mindinkább ellaposodó,egyre szellemtelenebb „metafizikakritika” jegyébenévtizedek óta az Egész dekonstrukciójának szelleme járja be– az alaptalanság apoteózisa.

Minden a zárt, a kerek, a rögzített Egész kívánatosvégéről szól: a Történelem, a Nagy Elbeszélések végéről, aMűvészet végéről, a Szerző, sőt a Szubjektum haláláról, aszöveggé vált Művek felnyílásáról. Minden Egész eltörött, deha nem, törjük össze. Mert megszabadulva ezektől ametafizikai konstrukcióktól, a halott Isten helyére állítottEgész intézményesített hatalmi struktúráitól, megérkezünk

végre a posztmodern posthistoire-be, ahol levetve arögzített jelentések pányváit, minden szabadon áramlik,keletkezik és alakul, lehetőséget adva az autentikuslétezésre, a szabad önteremtésre. Szabadulni, szabadulni,szabadulni… Szabadulni mindentől, ami kategorizál, homo-genizál, ami megfoszt az individualitástól.

Nem azt állítom, hogy hamis illúzió, ideológia vagy vala-

miféle utópia rejlik mindennek a mélyén. Épp ellenkezőleg:



a tágan értelmezett dekonstrukció, átültetve a gyakorlatba,beigazolta önmagát – győzött. A projekt sikeres volt: megér-keztünk az áramlások terébe, a hálózatok világába, aholtöbbé valóban semmi nem „az, ami”, ahol a hatalom világosalakzataira, az értelem privilegizált forrásaira többé nemlehet rámutatni. A dolgok szubsztanciáján, maradandólényegén elmélkedő metafizika ma már csak homályosemlék. De néhányan emlékszünk még talán Beke Katakönyvére, amelyben az MDF politikusa pártja választásigyőzelmét értékelte a kormányzati periódus végén. Keserűkönyve címe az volt, hogy Jézusmária, győztünk.

Hát valahogy így. A kétségkívül hatalmi viszonyokat isrögzítő, intézményes struktúrák bomlásának, a de-konstrukció győzelmének fényében újra kirajzolódni látszika meghaladottnak hitt Történelem, és ez a történelemegyáltalában nem hasonlít az autentikus-individuáliséletlehetőségek terére. Végkifejletét illetően még homályos,ám radikálisan új korszakba léptünk, melynek szubjektumaalkalomadtán nem érzi ugyan magát szubjektumnak, azaz – a szó eredeti jelentése szerint – alávetettnek, de ettől aláve-tettsége, kiszolgáltatottsága még nem csökkent. A kritikaiattitűd, az öntudatos tiltakozás helyébe azonban rosszközérzet, bizonytalanság, identitásvesztés és nemegyszerhomályos rettegés lépett. Erről a szubjektumról, az ún.„rugalmas személyiségről” vagy „hálózati individuumról”írok az alábbiakban, valamint a rejtőzködő Egészről, amibeez az individuum mégiscsak beágyazott – a Hálózat mögülelőkandikáló, új alakjában is régi Tőkeviszonyról.

Szó se róla, túl sok itt a nagybetűs fogalom. Minthalubickolnék a metafizikában. A továbbiakban igyekszemvilágosabb lenni.



Flusser, a cseh származású, a 30-as években Brazíliábaemigrált, majd a 70-es évektől világhírnévre szert tettművészet-, média- és hálózatteoretikus úgy véli: „Egy újantropológia vár kidolgozásra… Egy hálózat csomópontjá-

nak tekinthetjük magunkat, aminek szálain (akár anyagiak,akár energetikaiak legyenek is azok) információk áramla-nak. Az információk e csomópontokban felgyülemlenek,processzálódnak [feldolgozásra kerülnek] és továbbadódnak,de maguk a csomópontok nem valamik: ha kibogozzuk (vagyis ha a csomópontokat alkotó viszonyokat megbont-

juk), semmi sem marad. Másként fogalmazva, olyanantropológia kidolgozására lenne szükség, amely az embere-ket csomópontoknak, viszonyrendszerek kereszteződésénektekinti.”28

Az idézet jól érzékelteti az új, hálózati ontológiák kétalapvető módszertani elvét, az antiesszencializmust és arelácionizmust. Az antiesszencializmus a hálózati létalapelveként rögzíti, hogy a hálózatot alkotó elemek, jelenesetben az emberek (egyének) nem rendelkeznek önálló,szubsztanciális, azaz a változások során is fennmaradó,lényegi tulajdonságokkal. Ahogy Flusser fogalmazott: „nemvalamik”. Relációik közül, viszonylatrendszerükből kioldvaéppenséggel „semmik”. Az, hogy „ki vagy”, mi a funkciódvagy jelentésed, kizárólag a hálózatban elfoglalt helyedfüggvénye, pontosabban annak függvénye, hogy a hálózatmely pontjáról, milyen „relációban” tekintünk erre a helyre.Az új emberképbe (antropológiába) így nem férnek bele a„Ki vagy te valójában?” típusú kérdések. A hálózatot alkotóegyének nem szubsztanciális, hanem állandóan alakuló, vál-tozó és keletkező, relációs tulajdonságokkal rendelkeznek.

28 Vilém Flusser: Emlékezetekhttp://artpool.hu/Flusser/emlekezetek.html

http://artpool.hu/Flusser/emlekezetek.html





Nézzünk egy másik példát az antiesszencializmusra!Olyat, amelyik közvetlenül nem érinti, következésképpennem is sértheti hagyományos emberképünket. A kérdésre,hogy mi a „szép” vagy a „szépség” jelentése, két – metafizikai – évezreden át fogalmi definícióval igyekeztünkválaszolni. Ahogy mindennek, ami szép, valami módon aszépség ideájában kell részesülnie, úgy a „szép”, a „szépség”szavak használatának is egy végső, lényegi jelentést kellközvetítenie. Ma ellenben, Wittgenstein után, a jelentéshasználatelméletét valljuk. A szó örökké változó, áramló

jelentéseire a szó használatából, a beszédaktusok kontextu-

sából következtetünk, amivel aztán meg tudjuk magyaráznipl. a „Mondhatom, szép dolog” típusú jelentésváltozatokat.

Tekintettel a jelentések hálózatára, mintha nem istehetnénk mást. Mert hogy is néz ki a jelentést rögzítődefiníció? Nézzük az egynyelvű szótárakat! Egy terminus

jelentését további, más terminusokkal írjuk le, melyek jelentését további, más terminusokkal tudjuk leírni, melyek jelentését… stb., stb. Ami kezdetben egyértelmű definíció-nak, a lényeg feltárásának tetszett, valójában egy hipertext,melynek minden eleme egy-egy, a definícióból kivezető, azáramló, keletkező nyelvi jelentések hálózatába tartó link. A

jelentés csak az állandóan módosuló viszonylatrendszeregyik lehetséges állapotának rögzítése.

Ami emberképünket illeti, nem könnyű számot vetniezzel az antiesszencializmussal. Emberképünk, etikánk,másokhoz fűződő érzelmeink interpretációja évszázadok ótaarra épült ugyanis – és ha nem gondolkodunk sokat, ma isarra épül –, hogy a másik éppenséggel „valaki” és nem„semmi”, ahogy én magam is valamiféle egységet, aváltozások során is fennmaradó önazonosságot, identitástképezek. Feltesszük, hogy az egyén nem pusztán egy név



hordozója, nem elszigetelt aktusok, véletlenszerű, külső viszonylatrendszerek csomópontja, hanem olyan belső maggal rendelkező jellem vagy karakter, aki épp e belső magbirtokosaként felelőssé tehető saját tetteiért és saját magáért .Feltételezzük, hogy mindenki el tudja mondani magáról,vagy legalábbis el kellene tudnia mondani magáról, hogyengem az „én vezérem bensőmből vezérel”, azaz autonómlényként én magam irányítom önmagamat.

Ennek a belső lényegnek, identitásnak a kvázi automati-kus, mert kulturálisan és etikailag beprogramozottfeltételezése persze nem feltételezi egyúttal azt is, hogyhinnünk kellene: ezt a lényeget, mint valamiféle személyesideát, a Teremtő lélegzi belénk születésünk pillanatában.Feltételezésünk nem zárja ki az öröklődés, a családi nevelésés a társadalmi szocializáció során elsajátított, eredendőentehát külső minták, a különböző értékek és szereplehetőségeksokaságát. Csak azt feltételezi, hogy ezt a sokaságot egyegésszé, önmagunkká rendezzük olyan belső normákalapján, melyek általánosított voltuk következtében lehetővéteszik az eltávolodást, a kritikai distanciát a konkrétan adottéletformák közvetlen megélésétől, s ezáltal az értékvezérelt,individualizált életformát.

Az európai nemzeti nyelvekben a 16. század folyamánmegjelenő „individuum”, „individuális” szavak ennek az„esszenciális”, belülről vezérelt személyiségtípusnak akialakulására utalnak29. Az eredetileg oszthatatlant jelentő individuum kifejezés némi zavart kelthet, hiszen mi indivi-duumon valami másoktól különbözőt, egyedit és egyszeritértünk, míg az „oszthatatlan” egy részekből összetettegészben uralkodó, szükségszerű kapcsolatra utal. A két

29

Ezzel kapcsolatban vö. Peter Stallybrass: Shakespeare, az individuum és a szöveg. Vulgo, II. évf. 3–4–5. szám, 338–340. o.



jelentés azonban, miként Stallybrass hangsúlyozza, szorosanösszefügg, és együtt is alakul ki egy nem is annyira váratlanátvitel során.

Az individuális szó először melléknévi alakjában bukkanfel az angolban 1425 körül, méghozzá a Szentháromságvonatkozásában: „a magas és oszthatatlan (indyvyduall)Hármasság dicsőségére”, és ugyancsak a Szentháromságvonatkozásában használja Hooker a 16. század végén: „AzIstenség Személyei lényegi egységüknél fogva éppúgyszükségképpen egymásba foglaltatnak, mint ahogy szüksé-ges megkülönböztetni is őket… És mivel szám szerint egyIstent jelentenek, egyetlen oszthatatlan (indivisible) valótvagy lényeget, megkülönböztetésük mégsem jelenthetiszétválasztásukat.” A Szentháromság „titka” – az azonosságés a nem azonosság egyidejűsége, a megkülönböztetés, amimégsem jelenthet szétválasztást – egyúttal a születő indivi-duum „titka” is, és különállásának, elkülönböződésénekalapja.

A szentháromság istenképével analóg a modern szemé-lyiség-elképzelés. Az individuum nem azért identikus, mertegyetlen, változatlan szubsztancia alkotja. Azért önmaga,mert sajátjaiként egyben tartja szerepeit és viszonylatrend-szereit, mert ő maga a „tulajdonosa” önmagának. Lévénbelsőleg vezérelt, kiszakítható immár (külső) kontrolltteljesítő közösségéből, a társadalmi hierarchiában márszületésekor szilárdan rögzített helyzetéből, hogy mostantólmint szabad individuum legyen felelőssé tehető és ellenőriz-hető – azaz megfeleljen az alakuló kapitalista társadalom ésmunkaszervezés igényeinek. A relációkat rögzítő státusz helyébe a külső kötöttségei alól felszabadult individuum szerződése lép, ami alkalomadtán persze csak annyit jelent,



hogy az autonómmá előléptetett individuum szabadoneladhatja egyetlen tulajdonát, sajátjává vált munkaerejét.

A belülről irányított, önmagának törvényt szabóindividuum mégsem tekinthető valamiféle efemer,ideológiai jelenségnek. Az egész modernitás kultúrája és – lényegében kantiánus – etikája erre az individuumra, enneka karaktertípusnak a felnevelésére és képzésére irányult. Akultúrát – hozzá igazítva – úgy képzeltük el, mint atárgyiasult szellem elsajátítását, hogy azután ez a kultúra„ott bent”, a fejekben vagy a lelkekben, az individuumautonóm törvényhozásának mintájává és közegévé váljon.

Ha már etimologizálásba kezdtünk, érdemes megjegyezni,hogy a cultura eredendően művelést, ápolást jelentett,elsősorban földművelést. Mai jelentését Cicero egyikhasonlatából szokás eredeztetni: az iskolázatlan lelket(animus sine doctrina) hasonlítja Cicero a műveletlen földhöz(ager sine cultura), amiből azután kialakul a lélek művelése(cultura animi) fordulat. Ezt a jelentést veszi fel újra ahumanizmus, majd ebből alakul ki a kultúra, a képzés, aBildung modern fogalma. A Bildungsbürgertum, a műveltpolgár, a homme des lettres kiemelkedik relációi, vérségi éstársadalmi viszonyai kvázi természetes közegéből, anélkülazonban, hogy belevettetvén az áramlások strukturálatlanterébe, semmivé lenne. A képzés éppen az identitását rögzítőesszencia, az autonóm jellem kialakítását célozza. Szó sincsegyszerű megfordításról, mégis érdemes kiemelni: ha ahálózati ontológiák nem szubsztanciális, hanem relációstulajdonságokkal számolnak, az individuum születő polgárikultúrája épp ellenkezőleg: a tradíciókból és státuszokbóladódó relációs tulajdonságok elvesztésével és szubsztan-ciális tulajdonságok születésével.



Persze, távolról sem volt ez békés folyamat, bennünknyugvó (szendergő) képességek egyszerű szárba szökkenése.Amit fennkölten kultúrának nevezünk, az a fegyelmezéssokszor erőszakos, sokszor manipulatív folyamata is. AhogyHegel írta, a műveltség „kemény munka a viselkedés pusztaszubjektivitása ellen, a vágy közvetlensége ellen, valamintaz érzés szubjektív hiúsága és a tetszés önkénye ellen.” 30 Miként – többek között – Nietzschétől, Freudtól, Adornótóltudjuk, a modernitás a természet birtokbavételéért, atermészetfölötti hatalomért folytatott harc történeteként(is) interpretálható, és e meghódítandó, uralmunk aláhajtandó természet része az emberi természet is. A polgárikultúra saját természetünk meghódítását nagyvonalúan azindividuum hatókörébe utalta, és autonómiaként, szabad-ságként értelmezte.

Baklövés lenne ezt az értelmezést egyszerűen hamisnaknevezni, lévén a szabadság nem olyan „dolog”, amiről igazvagy hamis kijelentéseket tehetnénk. De tény és való: olyankulturális-fogalmi konstrukcióval állunk szemben, melybena szabadság kéz a kézben jár a birtoklással, a hatalommal ésa szenvedéssel. Ebben az értelemben egyáltalában nemtűnik indokolatlannak, ha a dekonstrukció, és jelesülFoucault, a modern világ szabadsága mögül a fegyelmezést bányássza elő, és azt állítja, nem az eredeti forrásként,autonóm teremtőként felfogott szubjektum témájánaktovábbi variációira van szükség, hanem hogy feltárjuk eszubjektum kötöttségeit , funkcionálási módját, függőségiviszonyait, a szabadság és az autonómia mögött megbúvóhatalom mikrostruktúráit. Ahogy az se tűnik indokolatlan-nak, ha a dekonstrukció, ezúttal Lacan, a hatalmi harcmikrostruktúráit egyenesen a kultúrán, pontosabban a

30 Hegel: A jogfilozófia alapvonalai. Akadémia, 1983. 187.§



„szimbolikus renden” belül megvívott harcban mutat ja ki.Mert ha az uralmunk alá hajtandó természet, a tudattalan „aMásik diskurzusa”, akkor az identitását megőrizni akaróindividuum arra törekszik, hogy megszüntesse, uralja aMásikat, és önmagát olyan belső centrummá tegye, ahonnanfelügyeletet gyakorolhat a Mások diskurzusa felett. Azindividuum normatív értelemben oszthatatlan volta csakannak kifejeződése, hogy empirikus értelemben nagyon isosztható és megosztó identitás-kötegekből áll, s identitását,ha elnyeri egyáltalán, a bizonytalansággal és a káosszalszemben folytatott állandó küzdelemben nyeri el.

Két mozzanat viszont meglepő, de legalábbis indoklástigényelne. Mondhatjuk ugyan Lacannal és a metafizikakritikusaival, hogy az oszthatatlannak mondott szubjektumidentitása nem zárt egész, nem egy szubsztancia kifejező-dése, hanem a szimbolikus rend küzdelmeiből kölcsönzött„imágó”: az „én azt feltételezem, hogy te azt feltételezed,hogy én azt feltételezem” végtelen diskurzusának valami-féle lecsapódása. Ehhez azonban mégiscsak hozzá kellenetennünk, hogy volt a modernitásnak olyan, valamikor az I.világháború táján lezárult szakasza, amikor az identitásokrögzítése, az autonóm individuum, a „szilárd jellem” kialakí -tása sikeres volt, vagy legalábbis kulturális-társadalmiértelemben járható útnak bizonyult.

Ami pedig végképp indoklást igényelne: miért teszi adekonstrukció és a posztstrukturalizmus egyenesen prog-ramjává – Szalai Erzsébet szellemes megfogalmazását idézve– az „én trónfosztását?31 Miért tekinti Lacan az identitáskialakítására tett kísérleteket minden „nyavalya”, a lelki,gondolkodásbeli és társadalmi torzulások forrásának? Hogy

31

Szalai Erzsébet: Az újkapitalizmus és ami utána jöhet. Új Mandátum, 2006. 24–28. o.



a hatalom, az uralom kritikája? Azt hiszem, Lasch-nekmesszemenően igaza volt, amikor felhívta a figyelmet: „Akulturális radikalizmus oly divatossá s oly ártalmassá nőtteki magát… hogy minden bírálatnak, mely a jelenlegitársadalom felszíne alá akar hatolni, egyidejűleg azt isbírálnia kell, ami napjainkban a radikalizmus jegyébentörténik.”32

Lasch még azt is hozzáteszi, hogy az effajta radikalizmusazért ártalmas, mert „ha akaratlanul is, de a status quónaknyújt támogatást”. Azaz Lasch már érzékelte: fölösleges éstalán ártalmas is a kétségkívül jelentős gondolkodóktólátvett, de divatáramlattá laposodott támadássorozat a„metafizikai identitások” ellen. Fölösleges, hiszen ma mármindnyájan egy olyan óriási olvasztótégelyben vizslatjukegymást, amelyben lassan feloldódik minden identitás. Mármegérkeztünk az áramlások terébe, a hálózatok világába. Atradicionális, vérségi, lokális kapcsolatok felbomlásával azegyén először elveszítette a társadalmi viszonyok (relációk)szilárd kontextusába ágyazott státuszát , de identitásafelépítése járható út, betölthető feladat maradt számára. Maúgy tűnik, ez az identitásforma, a kiküzdött esszencia isfelbomlóban van, s az uralmat ismét átveszik az időközbenmozgásba lendült, állandóan alakuló, változó és keletkező,ezért többé semmiféle státuszt nem biztosító relációk. 33

Jézusmária, győztünk! Ha belegondolunk, eléggé nyilvánvaló: ez a modernitás

kezdete óta zajló, győzedelmes folyamat valóban mindentartalmi, „szubsztanciálisnak” vagy „metafizikainak” nevez-

32 Christopher Lasch i. m. 8. o.33 Hagyjuk nyitva, vannak-e itt belső, strukturális összefüggések. Az analógia

azonban adódik a „szóbeliség – írásbeliség – másodlagos szóbeliség” és a

„relációs meghatározottság – esszencia – (másodlagos) relációs meghatá-rozottság” (dialektikus) hármassága között.



hető mozzanat lebontására irányult. De ki is győzött volnaitt?

Talán ezen a ponton végre csakugyan elhagyhatom ametafizikát. Jobb lesz modernitás helyett a továbbiakban

kapitalizmusról beszélni. Mert a dekonstrukció győzelmenem a filozófusok elszánt rohamának, inkább a tőke vehe-mens előretörésének, globalizációjának köszönhető. Haddidézzek egy mostanában sokszor emlegetett részt aKommunista Kiáltványból: „A burzsoázia nem létezhetanélkül, hogy ne forradalmasítsa folyton a termelésiszerszámokat, tehát a termelési viszonyokat, tehát az összestársadalmi viszonyt… A burzsoá korszakot minden előbbikorszaktól a termelés folyamatos átalakítása, a társadalmiállapotok szakadatlan megrendítése, az örökös bizonytalan-ság és mozgás különbözteti meg. Az összes szilárd,berozsdásodott viszony, a nyomukban járó régtől tiszteltképzetekkel és nézetekkel együtt felbomlik, az újonnankialakuló viszonyok elavulnak, mielőtt még megcsontosod-hatnának. Minden, ami rendi és állandó, elpárolog, mindent,ami szent, megszentségtelenítenek, és az emberek végrearra kényszerülnek, hogy józan szemmel vizsgálják léthely-zetüket, kölcsönös kapcsolataikat.”

Az apokaliptikus képben ügyesen elhelyezett „józanság-gal” Marx ugyan a forradalom elkerülhetetlenségénekbelátására utalt, de a józanság végül nem a forradalmathozta magával, hanem az intézményeket. A Nyugat, anélkül,hogy leállította volna a tőke expanzióját, olyan kultúrát ésolyan társadalmi struktúrákat tudott teremteni, amelyekszilárd keretéül szolgáltak a tőkeviszony keltette folyamatosinstabilitásnak és az új, a más szakadatlan keletkezésének.Ezek a jelentéseket, hierarchiákat és identitásokat rögzítő intézményes-strukturális formák, a múlt megannyi „marad-



ványa” az, ami most a globalizáció hálózatos világábanviharos gyorsasággal feloldódni látszik. Az „összes társa-dalmi állapotok szakadatlan megrendítése” új lendületetvett.

A mélyebb, ám homályba vesző összefüggések helyett kezdjük a közvetlen tapasztalatok kibontásával, egyszociografikus látlelettel! Nézzük, mondjuk, az „Élethosszigtartó tanulás” szlogenjét! Ismerős bölcsesség („A jó papholtig tanul”), s úgy tűnik, egyértelműen pozitív üzenetetközöl. Lehetőségeket ígér, amitől mosolyog az ember lelke.Mert mi lehetne ígéretesebb, mint folyamatosan gazda-

gítani, építeni önmagunkat, egyre okosabb, tanultabb éskiműveltebb emberré válni – egyre jobban megállni ahelyünket? Ám ha utánagondolunk, rögvest rá kell jönnünk,hog y az „élethosszig tartó tanulás” tetszetős ígérete az„életfogytig tartó tanulás” súlyos ítéletét fedi: nem képezned,hanem folyamatosan át képezned kell magad. Soha nemlehetsz kész, nem lehetsz befejezett. Amit elsajátítasz, nembeléd épülő, téged építő tudás, hanem rövid időn belülelvetendő teher. A GPS géphangján szóló „Újratervezés!”mindennapjaink igazi jelszava: nem állhatod meg a helyed,mert nincs ilyen, mert bele vagy vetve az áramlások mindenrögzített helyet magába omlasztó terébe.

Ez így persze, ha nem is metafizikus, de túlságosan költői.Legyünk prózaiabbak, és gondoljunk bele: a 60-as évekvégéig, az úgynevezett államkapitalizmusban (vagy állam-szocializmusban) a munkavállaló jó eséllyel számíthatottarra, hogy alkalmazotti létét azon a helyen fejezi be, aholelkezdte, s ezért még bizonyos juttatásokban is részesül(törzsgárdatagság, hűségjutalom). A tanuláshoz, a különbö-ző teljesítményekhez, vizsgákhoz vagy diplomákhoz rendelt,intézményesen rögzített, kollektív szerződésekben biztosí -



tott és (Nyugaton legalábbis) a szakszervezetek által felü-gyelt státuszok lehetővé tették az életpálya megtervezését.Adottak voltak a célok és a hozzájuk vezető utak. Abiztonságnak persze megvolt az ára: a személytelenség, vagya kor divatos kifejezésével élve, az elidegenedés. A szakszer-vezetek és a munkaadók által jól kezelhető, standardizáltmércék alapján konstruált, homogenizált munkavállalóicsoportok kevés teret engedtek a személyességnek, azinnovációnak és az egyéniségnek, kedveztek a tekintélynekés a felülről lefelé ható, hierarchizált irányítási rendszerek-nek. Hiába: ami kiszámítható, azt valahogy ki kell számítani,a számítás pedig egyneműsítést, kategóriákat (státuszokat)követel.

Ezt egyelőre csak amolyan háttérként gondoltamfelfesteni, hogy előtte világosabban előtűnjenek annak az újrendnek a sajátosságai, melyet Boltanski nyomán projekt-rendnek nevezek.34 A projekt, szemben a szilárd intézményikeretekkel és a beléjük ágyazott státuszokkal, először isidőleges. Világosan kijelölhető kezdete és vége van. Átmenetialakzat, és nem csak az időben. Nem kötődik intézményi,

jogilag rögzített keretekhez. Egy projekt több intézmény-ben, egy intézményben pedig több projekt futhat párhuza-mosan. A projekthez kapcsolódás azonban sokkal inkábbköthető a hálózatban, az egyre fontosabbá váló„networkingben” létrejövő személyes kapcsolatokhoz, azéppen itt és most felhasználható skillekhez, mint azintézményi rendben elfoglalt formális státuszhoz, melyfokozatosan el is veszíti jelentőségét. Az intézményi egységkeretein túlnyúló, jogilag nem vagy kevéssé szabályozott

34 Luc Boltanski – Eve Chiapello: The New Spirit of Capitalism. Verso, 2005. Itt

jegyezném meg, hogy Boltanski koncepciója írásom egészére nézve ismeghatározó jelentőségű.



térben megvalósuló projekt kiszabadítja az adott egységetintézményi, lokális korlátai, szerződéses kötöttségei közül.Határait átjárhatóvá teszi, és „egység” voltát gyakorlatilagmegszüntetve, bekapcsolja az áramlások, a folyamatoskeletkezés szabad – vagy mondjuk inkább így: jogilagszabályozatlan, szabadjára engedett – hálózatába, ahol amunkaidő és a szabadidő, a nyilvános szféra és a magán-szféra lassan egymásba folynak.

Hogy mit jelent a tartós foglalkoztatottság, a munkaidő ésannak szerződéses tartalma, egyre homályosabb. Aposztmodern, posztfordista, hálózati munkaszervezet követia projektek logikáját. A hierarchizált nagyvállalatok, az iparikomplexumok helyébe az alvállalkozók, a rugalmas szakoso-dás, az outsourcing, a franchise világa lépett, a munkaerő-kölcsönzés, a távmunka és a részmunkaidő. Mindezt – anyertesek oldalán – át lehet élni persze felszabadulásként is,a személyesség, az innovációs készségek, az autonómiatérnyeréseként, ám nem kétséges, a túlnyomó többségszámára a kiszolgáltatottság, az állandósult szorongás forrá-sa. Annál is inkább, mert a projektrend előrenyomulásávalmegszűnnek a szolidaritás hagyományos formái, aszakszervezetek által is jól kezelhető és képviselhetőhomogén munkavállalói érdekcsoportok. Ezek helyébe – mert ezeknek még tényleg volt helyük – atomizált egyéneklépnek, akik aztán folyamatosan a helyüket keresik egyolyan világban, mely leginkább a könnyűszerkezetesépítményekkel, a bármikor lebontható és bárhol másuttújraépíthető csarnokokkal jellemezhető.

A projekt-renddel olyan új társadalmi karaktertípus jönlétre, amely számára az autonómia észrevétlenül, debiztosan, tehertétellé válik. Mert mit is jelent az auto-nómia? Azt, hogy valaki önmaga nomoszának, saját



törvényeinek engedelmeskedik. Az autonóm személyiségnormatív fogalma olyan törvényhozóra utal, aki követke-zetesen önmagára, a belső törvényhozásra ügyel, s önmagáte belső törvényhozás által uralt, zárt egészként, identitás-

ként építi fel. Az állandó keletkezés hálózati viszonyaibanszülető és elhaló, párhuzamosan futó és egymásba fonódó,sokszínű, ám időleges projektek ezekkel a zárt identitások-kal nem tudnak mit kezdeni. A projekt megköveteli ugyan alojalitást és az azonosulást, de csak a projekt keretén belülés a projekt idejére.

Abban a szüntelenül tenyésző szövevényben, abban apermanens instabilitásban, melyet a projekt már nemszabályozni, keretek közé szorítani, hanem kihasználni akar,az autonómia – legalábbis eredeti jelentésében – éppolyanmaradványnak vagy kövületnek számít, mint egykor a rendielőjog. Boltanski a 90-es évek menedzserirodalmánakelemzése során kiemelte a projekt-rend által preferálttulajdonságokat: rugalmas, nyitott, toleráns, alkalmazkodó-képes, felhasználható. Ami ezzel szembeállítható, az amerev, korlátolt, konok és zárt személyiség. Ki ne választanáaz első sorozat pozitív tulajdonságait a második negatívtulajdonságaival szemben? Csak éppen a „merev, korlátolt,konok és zárt” fordítható úgy is, hogy „következetes,szilárd, becsületes, megformált” – azaz autonóm.

Zygmunt Bauman a „folyékonyságot” használja az új,hálózati világ vagy projekt-rend átfogó metaforájaként: afluiditás tesz képessé minket arra, hogy bármilyen szilárdformát bármikor kitöltsünk.35 Folyékony személyiség helyettbeszélhetünk persze rugalmas személyiségről (Brian

35 Vö. Zygmunt Bauman: Liquid Modernity. Polity Press, 2000. Boltanski könyve

mellett ezt a művet mondanám írásom másik alapvető inspirációsforrásának.



Holmes) vagy egyszerűen hálózati individuumról(networked individual, Barry Wellman). Akárhogyan isnevezzük, az új társadalmi karaktertípus számára a legfőbbérték immár az önértékké vált mobilitás: „A minduntalanátdolgozott értékek, a folyton változó életpályák és azösszemosódó referenciakeretek kaleidoszkópikus világában– írja Bauman – a manőverezés szabadsága válik a legfőbbértékké, azaz a meta-értékké; csak ezen keresztül vezet út atöbbi, múltbeli, jelenbeli és jövőbeli értékhez.”36

Újra és újra hangsúlyozni kell persze: az önértékké váltmobilitást tekinthetjük úgy is, mint az ember innovációsképességeinek kiteljesedését. Mindentől megszabadultál, ígybármi lehetsz. Ami másrészt annyit tesz: bármi lehetsz, haés amennyiben semmi vagy. Nem is olyan rég még a súly,valamiféle tartalom nehézkedése volt az érték. A gazdagtőkést is súlyos, kövér emberként ábrázolták, aki nehézpénzeszsákján ült. A ma ideálja a fit menedzser, a Barbiebaba és az anorexiás manöken. A súlyoktól meg kellszabadulni: lásd a könnyűszerkezetes építkezést vagy a ki-és átszervezett vállalatot. De ilyen súly a házasság is, és méginkább a gyerek. Mert a házasság és a gyerek mégse – perdefinitionem – időleges, átmeneti projekt. Úgyhogy módo-sítsunk: korunk ideálja a fit, szingli menedzser, akinekkönnyed kapcsolatai vannak, de nem bonyolódik tartós és súlyos szerelmi viszonyba.37

36 Zygmunt Bauman: Identitás és globalizáció.http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre42/bauman.htm

37 Figyelemre méltóak ebből a szempontból azok a vizsgálatok is, melyekszignifikáns összefüggést mutatnak ki pl. a slumosodó Detroit körzetében alakástulajdon magas aránya és a munkanélküliség között. A tulajdon,szemben a különböző bérleti formákkal, helyhez köt, nehézkessé tesz. Vö.

The Euro area, home ownership and unemployment. http://www.social-europe.eu/2013/07/the-euro-area-home-ownership-and-unemployment



A súlyoktól megszabadított vagy más fogalmazásban: asemmivé tett, identitásától, világosan körvonalazható éskiszámítható helyétől, rögzített státuszától megfosztott ,állandó alkalmazkodásra és „újratervezésre” kényszerülőember szüntelen aggodalommal kifelé figyel. Alkalmazkodna,hogy alkalmazható legyen, ám szorongva érzékeli, hogynincs mihez. Az áramlások terében a célokat nem elérni alegnehezebb, hanem megfogalmazni, ha tetszik, „szemmeltartani”. Éppen ezért folyamatosan szemmel tartjukegymást, figyeljük a másikat – a „metafizikai esszenciákat”hátrahagyva relációinkra, méghozzá folytonosan ésirányíthatatlanul alakuló relációinkra koncentrálunk. Ésmiközben másokra figyelünk, mindig magunkon érezzükmások tekintetét. Igazodni próbálunk. A lacani tézis, hogytudniillik én a Mások diskurzusában születek, mára lettigazán igaz. A belülről irányított ember helyére – Riesmankifejezésével élve – a kívülről irányított ember lépett.38

Lasch írja – aki már a múlt század hetvenes éveibenmegsejtette ennek az új, folyékony karaktertípusnak afejlődéstendenciáit –, hogy a tulajdonképpen oximoronnaktekinthető folyékony identitás „mások elismerésének éstetszésnyilvánításának a függvénye lett”. „Az új embermohón vágyik rá, hogy jól kijöjjön másokkal, magánéletét isnagy szervezetek követelményeinek megfelelően szervezi,igyekszik úgy eladni magát, mintha személyisége meghatá-

38 Vö. David Riesman i. m. Itt jegyzem meg, hogy a kívülről irányított

karaktertípus már a kapitalizmus liberális, szabadpiaci szakaszánakfelbomlásakor megjelenik. Az „államkapitalizmusnak” vagy az „iparitársadalomnak” a frankfurtiak (Adorno, Horkheimer) által leírt „autoriterszemélyisége” is kívülről irányított típus, ám itt a „külső” jól körülírhatóautoritások formájában adott. Vö. T. W. Adorno – E. Frenkel-Brunswik – D.

J. Levinson – R. Nevitt Sanford: The Authoritarian Personality. Harper and

Row 1950.; lásd még az Institut für Sozialforschung 1936-ban, Párizsbanpublikált legendás tanulmánykötetét: Studien über Autorität und Familie.



rozható piaci értékkel rendelkező áru lenne, neurotikusankívánja a gyengédséget, a biztonságot, a verbális jutalmat,hagyja, hogy értékei felhíguljanak.”39

Ahhoz, hogy mások elismerésében sütkérezhess, folya-matosan szerepelned kell, mutatnod önmagad. A celeb, akiarról híres, hogy híres, ennek az új karaktertípusnak a (nemlétező) esszenciáját testesíti vagy inkább testetleníti meg.(Elhagynak, tényleg elhagynak minket a szavak.) Azönimádó, narcisztikus személyiség saját adekvát közegétfedezhette fel a Facebookban, a Twitterben, a MySpace-ben,melyek állandó szereplési lehetőséget, az egy kaptafáraszabott unikalitások, a personal brandek folyamatos felvonul-tatását biztosítják egy mindig jelenlévő közönség előtt.Adekvát ez a közeg, mert éppúgy feloldja a nyilvánossá tett,intimitásától megfosztott magánszférát , ahogy feloldja akölcsönös hódolat és a kölcsönös simogatások („Hányanlájkoltak ma?”) kis csoportjaira szakadt nyilvánosságot is.

Négy évtizeddel Lasch könyvének megjelenése után anárcizmus Amerikában továbbra is a publicisztika egyikkedvenc témája. Jean M. Twenge és W. Keith Campbellempirikus vizsgálatokra alapuló, 2009-es könyvükben egye-nesen azt állítják, hogy az Egyesült Államok „narcisztikus

járványtól” szenved. 40 A klinikailag diagnosztizált„Narcissistic Personality Disorder” (NPD) szindrómája afelmérések szerint a húszas éveiben járó amerikaiállampolgároknál 10-ből egynél, az össznépességet tekintve16-ból egynél kimutatható. Jelenléte különösen szignifikánsaz egyetemi hallgatók körében. S mert valóban mellbevágó,hadd idézzek itt egy jellegzetes példát. A szolgáltatások

39 Christopher Lasch i. m. 83–84. o.40

Jean M. Twenge – W. Keith Campbell: The Narcissism Epidemic. Simon andSchuster, 2009.



terén mindig is élenjáró Kaliforniában ma álpaparazzókatlehet felbérelni, akik villogó vakuval követik útján aboldogan sikongó tinédzsert. Külön szolgáltatásként meglehet rendelni valamely trendi magazin egy számát, azálpaparazzó által készített fotóval az álcímlapon. Kétségkí -vül bulvár ízű ez a részlet, de nemcsak azért iktattam ide,hogy talán sikerül felpiszkálnom vele a megfáradt olvasólankadó figyelmét. Az idézett részlet azt is megvilágítja,hogy a megvetett bulvár a maga feltűnést kereső, magamu-togató, jól szervezett és tudatosan átmenetinek tervezettbotrányaival mennyire az új világ sajátosságaiból táplálko-zik.

A botránykeltés, a már-már kényszeres szellemeskedés ésaz eredetiség idiotizmusba hajló kergetése világosan jelzi,amit alkalomadtán észre sem veszünk, hogy ti. a tömegtár-sadalom, a tömegkultúra ideje múlóban van. Tendenciájátilletően megkockáztatható, hogy a szilárd intézmények és azegyértelmű autoritások hatása alatt szerveződő, egyen-irányított és homogenizált tömeg helyébe az identitásukatvesztett individuumok szélsőséges, üres individualizmusalép. Ami ismét csak egy oximoronnal fejezhető ki: egyindividuumok nélküli individualizmussal kell számolnunk.Ennek nem mond ellent a szélsőjobb és általában azidentitáskereső fundamentalizmusok, az új tekintélykeresésvilágméretű erősödése. Ha nem tévedek, ezek úgy értelmez-hetők, mint a neurózisokhoz vezető identitásvesztésfolyamataira adott – rémisztő – válaszok.

Idézzük még egyszer Lascht: „A pszichoanalízis az elnyo-mott és erkölcsileg merev egyénekről szerzett terapikustapasztalatokból jött létre, akiknek szigorú belső cenzorralkellett kiegyezniük. Ma a pszichoanalízis mind gyakrabbantalálja magát szembe a ’kaotikus’ késztetéseinek engedel-



meskedő jellemmel’.”41 Úgy tűnik, a neurózisokat valóbanegy adott társadalom jellegzetes megnyilatkozási formájá-nak tekinthetjük. Megszabadulva a felettes én, az Apauralmától, mely mégiscsak tartós és – általános, interszub-

jektív normái révén – az interszubjektív térben is fenntart-ható identitás megteremtését tette lehetővé, a folyékony,rugalmas személyiség kiszolgáltatott a panta rhei, a múlópillanat káoszának és formátlanságának.

Miként Bauman felhívja rá a figyelmet, a szilárd, rögzítettalakzat gyakorlatilag közömbös az idővel szemben, azaz a térkategóriáiban létezik. Szemben a bármilyen alakot bármikorfelvenni képes, ezért a változás, az idő kategóriáiban létezőfolyadékkal. A hálózatok világát, az áramlások terét42 ilyenfolyékony halmazállapotú, csak relációikban létező (?)elemek (?) töltik be. Az „áramlások tere” valójában inkább amindent magába olvasztó idő tere: permanens instabilitás,permanens forradalom. Olyan folytonos keletkezés, amely-ben immár semmi nem az, ami.

Nem nehéz belátni: ha van valami, ami igazán otthonos azáramlások terében, ami bármikor képes bármilyen alakotfelvenni, bármit képes esszenciájától megszabadítva azállandó keletkezés, a permanens instabilitás olvasztótége-lyébe vetni, az a pénz, pontosabban az önmaga fenntartásá-ért állandó mozgásra és aktivitásra, profitmaximalizálásrakényszerülő, végül a reálgazdaságot is maga alá gyűrő pénztőke. A tőke által irányított mai gazdasági rendszertilletően Claus Offe „zero opcióról” beszél 43 : a komplextársadalmak – mondja – olyannyira rigiddé váltak, hogy a

41 Lasch: i. m. 53. o.42 A tér és idő kapcsolatára utaló „áramlások tere” kapcsán vö. még Manuel

Castells i. m. 6. és 7. fejezetek 43

Vö. Claus Offe: The Utopia of the Zero-Option. Modernity andModernization as normative political Criteria Praxis International , 1987/1.

http://www.ceeol.com/aspx/issuedetails.aspx?issueid=174a4a28-f384-4d38-8ce9-45089d6f301c&articleId=dce03113-7652-4e4c-9c50-abffdfb520bd






bennük zajló folyamatok koordinálására irányuló normatívreflexiók vagy a megújításukra tett kísérletek elevehiábavalónak, lényegében inadekvátnak tűnnek. Baumanehhez hozzáteszi, hogy a gazdaság annál inkább önállósul ésválik „rigiddé” (amit én itt – tekintettel a „folyékonyság”metaforájára – irányíthatatlanságnak, befolyásolhatatlan-ságnak fordítanék), minél inkább felszabadul a politikai,erkölcsi és kulturális, azaz külső megkötések alól: „a jelenlegihelyzet azoknak a bilincseknek és béklyóknak a radikálisfeloldásából született, melyekben, jogosan vagy jogtalanul, aválasztás és a cselekvés individuális szabadságának korlátaitgyanították. A rendszer rigiditása az emberi ágensek szabad-ságának terméke és leülepedése. A rigiditás a fékek kioldásá-nak mindent átfogó következménye: a dereguláció, a libera-lizáció, a növekvő flexibilitás, a pénz- és az ingatlanva-gyonok, valamint a munkaerőpiac növekvő szabályozatlan-ságának, az adóterhek fellazításának számlájára írandó.”44

A neoliberalizmu s sommás kritikájában ugyan nincs sem-mi meglepő, de első olvasatban mégiscsak meghökkentő,hogy olyan közismerten baloldali gondolkodó, mintBauman, expressis verbis a szabadságban látja a szaporodóválságjelek forrását. De gondoljunk bele: ami folyékony,kétségkívül szabadabb, mint ami szilárd és rögzített. Vagyelhagyva a metaforát: nem úgy van-e, hogy ma az győz azegyenlőtlen, egyre többeket a szó szoros értelmében nyo-morba taszító küzdelemben, aki nagyobb mobilitássalrendelkezik, tehát szabadabb? A territoriálisan kötött államkiszolgáltatott a bármikor kivonulni képes banktőkének és amultinacionális vállalatoknak. A pillanatok alatt eltűnni ésújjászületni képes pénztőke a reálgazdaságot, a territoriális,politikai, humán- és persze adókötelezettségek alól kibújni

44 Zygmunt Bauman: Liquid Modernity, 5. o.



képes, „könnyűszerkezetes” vállalkozás a hierarchikus,helyhez kötött, nehézkes és ezért könnyen ellenőrizhetőmunkaszervezeteket teperi maga alá. A minden esszenciálistehertől szabadulást feltételező mobilitás (lásd a fit, szinglimenedzsert) nem azért válhatott-e mára önértékké, mertegyúttal a mások feletti hatalom, horribile dictu, akizsákmányolás forrásává vált? Nem úgy van-e, hogy atanulatlanságuk, szegregációjuk, kedvezőtlen territoriálisadottságaik miatt immobil rétegek azok, amelyek nehézke-désük okán egyszerűen feleslegessé válnak, olyannyira,hogy látszólag még a kizsákmányolás szférájából, tudniillik atőke–munka viszonyból is kirekesztettek?

Jó, jó – mondhatná erre valaki. Hogy a semmi-re(sem)kellők földjén egyre másra épülnek a kívül rekedtekgettói, azt tudjuk. De hogy ennek bármi köze lehetne aszabadság mélyebb fogalmához, az individuális cselekvés ésválasztás szabadságához, az mégiscsak abszurd állítás.Őszintén szólva ezen a ponton magam is hajlamos vagyokvisszahőkölni. Nem kellemes elismerni, hogy valami nagyonmásként van, mint ahogyan régvolt ifjúkoromban – sokakkalegyütt – elképzeltem. Márpedig éppen erről a régvoltifjúkorról van szó. Boltanski, és persze vele együtt – őtkövetve vagy tőle függetlenül45 – sokan mások 1968-hozkötik az új, hálózatos világ kiépülésének kezdeti lépéseit.

Mivel a 68-as Nagy Generáció ma oly divatos kritikájánaklehetnek (vannak) rosszízű és sanda mellékzöngéi, szeret-ném rögtön hozzátenni: Boltanski nem árulásról, emberigyengeségről, nem is leplezett, öntudatlan önérdekekérvényesüléséről beszél. Elemzése tanúsága szerint inkább

45 Tőle függetlenül például Michel Houellebecq, akinek Elemi részecskék című

felkavaró regénye (Boltanski és Bauman említett művei mellett) fontosszerepet játszott ennek az írásnak a létrejöttében.



arról van szó, hogy ennek a történetnek nem az volt afőszereplője, aki annak hitte magát. Nem a szabadságértringbe szálló Nagy Generáció, hanem már megint a tőke,mely ismét képes volt arra, hogy a kritikát ne visszautasítsa, hanem magába építse.

Félretéve most a lengyelországi válság és a Prágai Tavaszkérdését, „1968” általában úgy él az emlékezetben, mint azifjúsági ellenkultúra robbanásszerű megnyilvánulása. Azutcai harcokba torkoló francia, német, olasz és amerikaidiáklázadásokra és egyetemfoglalásokra, a vietnami háborúés a faji, nemi megkülönbözetések elleni tiltakozásokraemlékezünk. Az apák elleni lázadásra, mely a szabadönmegvalósítás, az autentikus individualitás és a költőifantázia nevében a tömegtársadalom elidegenedett életvi-szonyai, minden hierarchikus hatalom, minden autoritásellen irányult.

Hogy erre, és általában csak erre emlékezünk, igenfigyelemre méltó. 68 ugyanis nem csak erről szólt. 1968-69tetőpontja volt a 60-as évek közepétől egész Európánvégigsöprő, de különösen Észak-Olaszország ipari körzetei-ben és Franciaországban, később Angliában komolyméreteket öltő munkás-demonstrációknak is, millióstömegeket mozgató sztrájkoknak, az erőszaktól sem mentesgyárfoglalásoknak és tüntetéseknek. Ezek egyrészt akormányozhatatlanság rémét vetítették elő, másrészt – a 73-as olajválsággal egyetemben – a termelési, munkaszervezésiköltségek folyamatos növekedése miatt a profitráta olymértékű csökkenését idézték elő, ami már a kapitalistatermelés alapjait érintette.

Feltételezhetnénk, és tulajdonképpen teljes joggal – hiszen a diáklázadások is baloldalinak és antikapitalistánaktudták magukat –, hogy a két tiltakozási hullám párhuzamo-



san futott, hogy a munkások és a diákok követelései egymásterősítették. Lehetett volna talán így is, de nem így történt. Amegmozdulások két sorozata között kezdettől feszült,legalábbis ellentmondásos és kölcsönös gyanakvással telivolt a viszony. Ami Párizst illeti, Georges Marchais mármájus 3-án megírta nevezetes cikkét a L’Humanité ben „Egyálforradalmár, akit le kell leplezzünk” címmel, és ez abizonyos „álforradalmár” Daniel Cohn-Bendit volt, a párizsidiákmegmozdulások egyik vezéregyénisége. A cikk szerzőjé-nek neve azonban mintha rögtön meg is világítaná afeszültségek és kölcsönös gyanakvások forrását. GeorgesMarchais ekkor még nem a Francia Kommunista Pártfőtitkára, de a KB tagja, és a párt egyik legbefolyásosabbpolitikusa.

Abban a két országban ugyanis, ahol a legjelentősebbmunkás- és diákmegmozdulások voltak, egyúttal Nyugat-Európa két legerősebb és legbefolyásosabb kommunistapártja működött, az FKP és az OKP, illetve az ezekirányította két legjelentősebb szakszervezet, a CGT és aCGIL. A „diákok” nem ok nélkül idegenkedtek ezektől aszovjet befolyás alatt álló, a sztálinizmustól csak igen lassanés félszívvel elhatárolódó pártoktól és szakszervezetektől,melyekben ugyanolyan hierarchikus és autoriterszervezeteket láttak, mint azokban az egyetemi, termelési ésállami struktúrában, amelyekkel a harcot felvették. Ígypersze az említett pártok sem ok nélkül idegenkedtekazoktól a diákok befolyása alatt álló munkásmegmozdulá-soktól, amelyek a szakszervezeteket megkerülve, az egyesüzemeken belül igyekeztek a termelés közvetlen munkás-irányításának megszervezésére, a közvetlen demokráciabevezetésére és a munkásság radikalizálására.

http://en.wikipedia.org/wiki/Daniel_Cohn-Bendit





Ez a stratégiai küzdelem, melyből hajlamos lennék – legalábbis erkölcsi értelemben – az élet forradalmi megújítá-sáért lobogó diákságot kihozni győztesként, némilegmásként fest, ha kissé távolabbról, egy absztrakciós szinttelfeljebbről szemléljük. Ez esetben ugyanis a szakszervezetek ésa diákok ellentmondásos kettőse a kapitalizmust kezdeteitőlkísérő két kritikai vonulat, a társadalmi kritika és a művészetikritika egyidejű megjelenéseként értelmezhető.46 Ami a – leginkább talán a munkásmozgalomhoz és a szakszerveze-tekhez köthető – társadalmi kritikát illeti, annak közép-pontjában az abszolút vagy relatív értelemben növekvő szegénység áll egy olyan világban, melyben az anyagigazdagság termelése megállíthatatlanul növekszik. Ennekmagyarázatát a társadalmi kritika a kizsákmányolásban, amegtermelt értéktöbblet igazságtalan elosztásában látja amunka és a tőke között, az igazságosság követelményét pediga társadalmi szolidaritásra, a szolidáris társadalom eszméjéreés az egyéni egoizmus elutasítására alapozza.

Látható, hogy a társadalmi kritikától igen távol áll azáramlások terében folyamatosan alakuló és keletkező,„folyékony identitásokat” leíró antiesszencializmus. Azantiesszencializmust úgy mutattam be, mint a hálózationtológia egyik alapelvét. A társadalmi kritika viszont éppenhogy esszencialista, de nem abban a romantikus értelemben,hogy az egyes individuumoknak tulajdonít valamiféle ha-sonlíthatatlan, a Gomböntő kegyelmét biztosító individuálisidentitást („önmagaságot”). Abban az értelemben esszen-cialista, hogy a keletkezés helyett a változó és széttartó,részleteiben színes világ rögzítésében érdekelt. A társadalmikritika objektív, a pillanat hatalmának és a személyes

46

A társadalmi kritika és a művészeti kritika kettőséről lásd: Boltanski – Chiapello: i. m. 36–40. o.



motivációknak ellenálló, homogenizáló kategóriákban gondol-kodik: osztályokban, rétegekben, érdekcsoportokban, foglal-koztatási és jövedelmi kategóriákban, amelyek a személyegyszeriségét szavatoló differenciáktól eltekintve rendelikalá a szubjektumokat a megfelelő társadalmi kategóriáknak, sruházzák fel őket a változások során is fennmaradó, közös,szubsztanciális tulajdonságokkal.

A dekonstrukción, a differenciák tiszteletén, sőt, nagyra-becsülésén, továbbá a Facebook szivárványos sokszínűségénkiművelt ízlésünknek ez kétségkívül porosnak és avíttnak,mi több, erőszakosnak, az individuális szabadság korlátozá-

sának tűnhet. De azért gondoljuk meg: a végtelenségigsorolható differenciákkal és az individuális megoldásoksokszínűségével szemben épp a homogén kategóriák szava-tol ják azt a biztonságot , az életnek azt a megbízhatótervezhetőségét, amit a társadalmi kritika alapvető érték-ként kezel. És nem nehéz belátni, hogy vannak olyan – nemtisztán negatív, nem tisztán individualista – szabadságelkép-zelések, melyekben a biztonság és a tervezhetőség valóbanalapvető értéket, mi több, a szabadság feltételét jelenti.

A szakszervezetek nem tudták, és – egoizmust gyanítvánbennük – nem is akarták szemmel tartani és támogatni azindividuális élettervezetek sokféleségét, de jogi és – amunkavállalók, a munkaadók és az állam háromoldalútárgyalásai során – politikai védelemben részesítettékazokat az általános kategóriákat, amelyek alá a munka-vállalók besorolhatták magukat. Ezek alapján mindenki számára érvényes tudássá vált, milyen kvalifikációk(diploma, vizsga, gyakorlat stb.) szükségesek, hogy egy státuszt (elvileg) bárki betölthessen. A társadalmi kritika ahomogenizáló kategóriák szellemében intézményes szerve-zeteket feltételez, melyek az egyéni panaszokat képesek



leválasztani az egyes személyekről, és olyan társadalmikövetelésekké formálják, melyek mögött az egyénekidentitását biztosító érdekközösségek és szolidaritáscsopor-tok állnak.

Nézzük a kapitalizmus kritikájának másik vonulatát, azún. művészeti kritikát. A kettő között vannak átfedések, de

jelentős, bizonyos pontokon ellentétekké fokozódó eltérésekis. A művészeti kritika középpontjában nem a szegénység,hanem az elidegenedés áll, alapvető értéke pedig – abiztonsággal szemben – az egyén szabadsága. Ennek megfele-lően a homogenizáló kategóriákat, a Bárki, a Mindenkivilágát elutasítja, és a differenciák, a hasonlíthatatlan indivi-dualitás, az autentikus „önmagaság” elismertetésére törek-szik. Kritikájának tárgya az áru „fétiskaraktere”, a mindentpuszta mennyiséggé, puszta csereértékké redukáló piac éspénz személytelen hatalma, valamint a modern iparralegyütt járó tömegtermelés, tömegtársadalom és tömegkul-túra. Elszántan kritizálja a modern kapitalizmus mindenszféráját átszövő bürokratikus és hierarchizált irányításiformákat, amelyek megnyomorítják az egyéni képzelőerőtés az újító készséget. Röviden: a művészeti kritika nem atársadalmi viszonyok rögzítésében, hanem az egyéni szabad-ság, az autentikus élet számára utat nyitó mobilitásban, asoha nem volt új folyamatos keletkezésében érdekelt.

Azt a kritikát, mely minden megszilárdult, azaz korlátozóstruktúra felszámolásában, a soha nem volt új folyamatoskeletkezésében érdekelt, nem véletlenül nevezikBoltanskiék művészeti kritikának. A műalkotás az ízléstárgya, az ízlésben pedig – miként Baeumler fogalmaz – a„minden logikai vizsgálódás elől elhúzódó” individualitás



nyilatkozik meg 47 . Ha léteznének általános érvényűesztétikai törvények, nem volna szükség ízlésre, csak atörvények puszta alkalmazására. Amiből nem következik,hogy az autonóm műalkotásnak nincsenek saját törvényei, saz ízlés önkénye megengedi, hogy – Hume-mal szólva – egyvakondtúrást összetévesszünk Tenerifével. Csak éppen ezeka törvények egy individuális törvényhozás eredményei. Ezértlesz a modern művészet története botrányos törvénysértések sorozatává, permanens forradalommá, s válik az autentikus műmércéjévé az újítás, az innováció. Így kerül továbbá azautentikus mű alkotójának homlokára a zseni bélyege, akitudvalevőleg nem a teremtett világot, hanem magát ateremtést utánozza.

A művészet ezek szerint joggal tekinthető a kapitalizmus-kritika egyik paradigmájának, de joggal tekinthető ugyanakkora kapitalista szellem par excellence kifejeződésének is. Olyanszellemnek, amely maga is kritikai és forradalmi. Miként aművészet, a tőke sem létezhet anélkül, hogy ne szentség-telenítene meg, ne forradalmasítana mindent maga körül, shogy ne bomlasztaná fel a maga alkotta törvényeket is. Afolytonos megújulásra ítélt művészethez hasonlóan a tőke isabból nyeri dinamikáját, hogy a kritika minden formájátképes önmagába építeni. E rokonságra utalva beszél izgal-mas könyvében Daniel Bell a bohém művész és a számítóüzletember „testvér harcáról”. A kapitalizmus történetét – állítja – kezdetektől jellemzi a termelő tőke és a kreatív,kulturális tőke tulajdonosai közötti „osztályharc”: „Báregyazon méhből származnak, és mindkettőt jellemzi a múlttagadása, a szüntelen változások iránti elkötelezettség és aza meggyőződés, hogy semmi sem szent, testvérharcuk… a

47

Alfred Baeumler: Az irracionalitás problémája a XVIII. századi esztétikában éslogikában. Enciklopédia, 2002. 24. o.



kezdetektől jelen van.”48 Ez fejeződik ki a bohém életstílus ésaz aszketikus munkaetika konfliktusában, ami jól szemlél-tethető a szép és a hasznos szembeállításával az ipari tö-megtermelésben. Ám – teszi hozzá Bell – a kreativitás döntőinspirációja, miként a teremtő zsenialitásé, alapvetően aművészeti szféra forrásaiból származik.

Mindebből mégsem következik, hogy a művészeti kritika,az elidegenedés kritikája ne töltött volna be jelentősfunkciót mindaddig, amíg ez a „testvérharc” fennállt – amíga kapitalizmus különböző (nemzeti, politikai, kulturális)formákban rögzítve volt. Jelentős a szerepe a művészetikritikának a 20. század harmincas éveitől kiépülő államkapi-talizmus, a centralizált, bürokratikus irányítás alá vetetttömegtársadalom kritikájában is, méghozzá a világ nyugatiés a keleti féltekéjén egyaránt. Ma azonban a bohém és azüzletember, a hippi és a yuppy, a kreatív képzelet és a tőkeszövetségének nyomait látjuk mindenfelé. Mintha megszü-letett volna a családi béke, s a békés családban a posztmo-dern jóllakott, cinikus szellemtelensége honol. 68 közismert

jelszava, a „Hatalmat a képzeletnek!” valósággá lett. Nemígy gondoltuk persze.

Visszajutottunk oda, ahonnan ez a gondolatmenetelindult: „Jézusmária, győztünk”. Ami, ha nem tévedek,körülbelül annyit tesz, hogy a Nagy Generáció szép lassan,anélkül, hogy észrevette volna, belesétált a Hálóba.

Brian Holmes, a Nagy Generáció egyik jellegzetes, de a„hatékony kultúrkritika” újraélesztésére törekvő tagja írja a

48 Daniel Bell: The Cultural Contradictions of Capitalism, Basic Books, New York,1996. 283. o. Bell koncepcióját Boltanski és a projekt-rend felől értelmeziújra izgalmas tanulmányában Daniel Roberts: From the CulturalContradictions of Capitalism to the Creative Economy: Reflections on the New Spirit

of Art and Capitalism. Thesis Eleven , 2012. 110: 83;http://the.sagepub.com/content/110/1/83



folyékony vagy rugalmas személyiség kapcsán: „A ’rugal-mas’ kifejezés közvetlenül utal a jelenlegi gazdasági rend-szerre, annak alkalmi munkaszerződéseire, naprakésztermelési alakulatára, informatív termékeire és az abszolútfüggésére a pénzügyi szférában köröző virtuális valutától.Ugyanakkor utal számos nagyon is pozitív képre, mint aspontaneitás, a kreativitás, az együttműködés, a mobilitás,az egyenrangúságra épülő viszonyok, a különbözőségértéke, a nyitottság a közvetlen tapasztalatra. Aki közel érzimagát a hatvanas-hetvenes évek ellenkultúrájához, nyugod-tan elmondhatja, hogy ezek bizony a mi kreációink, amelyek

azonban egy új hegemónia torz tükrének fogságába estek.”49 Azt kellene most még megértenünk, hogyan esett ebbecsapdába, hogyan került bele a Hálóba a hatvanas-hetvenesévek ellenkultúrája, s vele a művészeti kritika.

A kapitalizmus 68-69 táján tetőző, a hetvenes évekre isáthúzódó, majd az olajválsággal is terhelt krízisére a tőkekezdetben a begyakorolt, hagyományos eszközökkel vála-szolt: bértárgyalásokkal, a szakszervezetekkel és azállammal folytatott, háromoldalú egyezkedésekkel, újkollektív szerződésekkel, aminek eredményeként amunkavállalók anyagi helyzete kétségtelenül javult. Ám amunkaadók kezdetben jottányit sem engedtek az üzemekenbelüli munkaszervezés hierarchizált és bürokratikus for-máiból. A termelés továbbra is a fegyelmezés jogilag körülírtstátuszokhoz kötött intézménye maradt, és a menedzsment,miközben tárgyalt a szakszervezetekkel, elutasította azüzemeken belüli autonóm munkaszervezés, az egyénimegoldások, az „alulró jövő”, kreatív kezdeményezéseklehetőségét.

49

Brian Holmes: A rugalmas személyiség: egy új kultúrkritika felé .http://exindex.hu/index.php?l=hu&page=3&id=330

http://exindex.hu/index.php?l=hu&page=3&id=330

http://exindex.hu/index.php?l=hu&page=3&id=330



A ragaszkodás a bürokratikus, hierarchizált formákhozelsősorban a termelésben egyre nagyobb számban jelenlévőés egyre nagyobb szerepet játszó „fehérgalléros”, diplomásréteg számára volt elviselhetetlen. „ A termelés felettiellenőrzés helyreállítását – írja Boltanski –, ami ebben akorszakban a munkaadók alapvető törekvése volt, végül isnem a hierarchia hatalmának növelésével, nem a hierarchi-kus láncolat meghosszabbításával, nem az elszámoltatásieszközök vagy a bürokratikus előírások fokozásával érték el.Annak volt köszönhető, hogy szakítottak az ellenőrzésaddigi módjaival és asszimilálták az [egyéni] autonómiára ésa felelősségvállalásra irányuló, korábban szubverzívnek ítéltköveteléseket. Leegyszerűsítve: a kontroll helyébe azönkontroll lépett…”50

A művészeti kritika (vagy az ellenkultúra) követeléseinekez az aligha eltervezett, mégis viharos gyorsasággal lezajlóbeépülése a tőke világába nyilvánvalóan nem volt függetlena technológiai fejlődéstől, az informatikai forradalomtól.Kezdetben összekapcsolódhatott az ellenkultúra egykoriképviselőinek azzal a reményével is, hogy a digitálisforradalom a tudás, a kreativitás és a képzelet szerepéneknövelésével megnyitja az utat egy szolidáris „világfalu”(McLuhan) létrejötte előtt, amely a hierarchikus hatalomhelyett egyenrangú felek kooperációjára épül. Tudjuk, nemígy történt. A territoriális nemzetállamokban és a jogi-szerződéses keretekben rögzített, centralizált hatalmistruktúrák tért vesztettek ugyan, ám amitől az áramlásokterében a projekt-rend – méghozzá az új, antiesszencialista,relációs ontológiák módszertani segítségével – elsősorbanszabadulni igyekezett, az nem a hatalom volt, hanemminden szolidaritás-viszony feltétele: maga a társadalom.

50 Boltanski – Chiapello: i. m. 191. o.



Thatcher híres-hírhedt mondása – „olyan, hogy társadalom,nem létezik” – nem igaz vagy téves kijelentés, hanem köve-telmény: a minden rögzített határt lerombolni kész tőke kö-vetelménye, aminek Thatcher a szakszervezetekkel folyta-

tott harca során egyébként rendőrrohamokkal is súlyt adott.A projekt-rendhez igazodó, neoliberális politikai törek-

vések tárgya nem az egyenrangú felek kooperációjára épülő„világfalu”, hanem a középosztály. Olyan osztály, amelyiknem osztály, mert – legalábbis az uralkodó ideológia szerint– nincs olyan másik osztály vagy réteg, amivel érdekellen-tétben, ne adj isten „osztályharcban” állna. Az ún. közép-

osztály azoknak az immár identitásuk belső követelményeialól is felszabadított, individuumok nélküli individualis-táknak a gyűjtőhelye, akiknek a politikai képviselhetősége isegyre kétségesebb az objektív kategóriák (osztályok,rétegek, érdekcsoportok) hiányában. A projekt-rendmegkövetelte új, kívülről irányított karaktertípus konfor-mitását a mások kívánságai és ítéletei iránti rendkívüliérzékenység, a másoktól kapott jelzések állandó követése, amegfelelés és az elismerés állandó igénye biztosítja.

Ez az igény – szemben a 68-as reményekkel – nem közös,szolidaritáson alapuló értékrend rögzítéséhez vezetett,hanem a folyamatosan hullámzó, rugalmas, az önállóidentitás hiányát feltételező alkalmazkodás élethosszig tartófolyamatához. Egy próteuszi én született, melynek kaotikuskésztetései és szabadon áramló érzelmei nem kötődneksemmilyen világosan definiálható célhoz vagy kiváltó okhoz.Így jött létre az a sajátos helyzet, melyben – Baumant idézve– az életfeltételek globalizációjával egyidejűleg megy végbeezek szétdarabolódása, atomizálódása és privatizálódása.Miközben a tőke, megszabadulva politikai, etikai és kulturá-lis kötöttségeitől, egyre világosabban juttatja érvényre



természetét, az új ontológia által is támogatott, atomizáltnézőpontokból gyakorlatilag lehetetlen megragadni amibenlétét. Sőt, ebből a perspektívából maga a tőke–munkaviszony is folyékonnyá válik és szétcsorog. Jellegzetespéldája ennek, hogy a tartós munkanélküliség mélyszegény-ségbe hulló millióira hajlamosak vagyunk úgy tekinteni,mint akik kívül rekedtek a tőke–munka viszonyon, követke-zésképpen a kizsákmányolás lehetőségén is: nem egy struktúr a részesei, hanem pórul járt egyének.

Ez a látszat akkor oldódna fel, ha belátnánk: alegkülönbözőbb intézményi és egyéni szinteken mára azáramló, folytonosan alakuló és keletkező valósághozalkalmazkodás, a terhek áthárításának képessége, azaz amobilitás, a flexibilitás, röviden a negatív szabadság vált ahatalom, és vele a kizsákmányolás forrásává. A részvétel aprojekt-rendben súlytalanságot és szabadságot követel – lásd a „könnyűszerkezetes építkezést” vagy a „fit, szinglimenedzsert”. És itt – ezzel egyúttal visszatérve a szabadság,az autonómia és az innováció mellett elkötelezett NagyGenerációhoz – fel kell vetnünk: mi az, ami a legszabadabb?Az ilyen furmányos találós kérdésekre persze soha nincsegzakt válasz. Az adott kontextusban először a pénz és atőke kínálkozik megoldásként, de jó esélye van aszellemnek, a gondolatnak is. A „gondolat szabad”, „szabad,mint a gondolat”. A gondolat végül is még gyorsabban tudjamegkerülni a Földet, mint a virtuális pénz. Ma márközhelyszámba megy, hogy a profit forrása nem a termékelőállításához szükséges munkaidőben rejlik, hanem azinnovációban, a termékbe fektetett „szabad gondolatban”. Atőke permanens forradalmát előrehajtó energiák a művészetszférájából átköltöztek a közvetlen profitrealizáció szférájá-ba. Amiből az következik, hogy a kapitalizmus Daniel Bell



által elemzett „kulturális ellentmondása”, a termelő tőke ésa kreatív, kulturális tőke tulajdonosai közötti „testvérharc”családi békével érhet véget. Sajátos alternatívája lenne ez aművészet végével kapcsolatos különböző eszmefuttatásoknak.

Gyanítom, a megbékélés, az utópikus energiáknak ez akimerülése nem pusztán elvi lehetőség. Bár némiképpódzkodom ettől a – tán a vulgármarxizmus vádját is a fejem-re idéző – gondolattól, mégis megkérdezem: nem ebben amegbékélésben rejlik-e a magyarázata, hogy a NagyGenerációból sokan, bármennyire is kedvelik Foucault-ot,nem akarják észrevenni, hogy a szabadság gyakorlását máraátszövik a hatalom immár folyékonnyá, rugalmassá váltmikrostruktúrái. Kerülni kell persze az általánosítást, méginkább a pszichologizálást. De megkockáztatható, hogy amobilitásra, innovációra és az új információs technológiákranyitott értelmiség nemcsak életre segítette az áramlásokterét, de a helyét is hamar megtalálta az egyéni differenciák-ra érzékeny, szabad és rugalmas projekt-rendben, és annakkedvezményezettje lett.

Daniel Roberts51 a bohémek és a high-tech művelőinekházasságából születő, új „kreatív osztályáról” beszél,Richard Barbrook pedig52 Hollywood és a Szilikon Völgy szövetségéről: a projekt-rend megalkotásában is élenjáróKaliforniában, „az Egyesült Államok nyugati partján egyírókból, adatkalózokból, tőkésekből és avantgárd művészek-ből álló csoport” jött létre, mely egyesíti az Új Bal társadalmiliberalizmusát az Ú j Jobb gazdasági liberalizmusával, az elektro-nikus agora demokratikus vízióját az elektronikus piactérrel.Ami a két tábort, a zseniális McLuhan tanítványát, Howard

51 Daniel Roberts: i. m.52

Richard Barbrook – Andy Cameron: „Akaliforniai ideológia” In: Buldózermédiaelméleti szöveggyűjtemény, http://mek.oszk.hu/00100/00140/

http://mek.oszk.hu/00100/00140/

http://mek.oszk.hu/00100/00140/



Rheingoldot és a jobboldali, republikánus szenátort, NewtGingrich-t összefűzi, az a szabad vállalkozás védelme. Egyrekétségesebb, hogy a posztmodern kavargásban, ahol„minden elmegy”, valami mást értenének ezen ők ketten. Abohém művész és a sikeres üzletember kreatív szövetségétizgatóan szenzációs, bulvárízűen botrányos, de pénzügyilegkif izetődő módon testesíti meg Andy Warhol paradigmati-kus figurája. Idézzük most őt: „A jó üzletelés a legérdeke-sebb fajta művészet... a jó üzlet jó művészet.”53

Warhol, a születőben lévő celeb tervezője és prototípusa,már nem belebotlik, nem belegabalyodik a Hálóba. Belevetimagát. Lubickol az áramlások terében.

Amolyan utóiratféle

Esszémet ezzel befejeztem. Amennyire ezt képességeim le-hetővé tették, nem spórolva a retorikai elemekkel, kerek

egésszé zártam és a végére valami blikkfangot is igyekeztemelhelyezni. De hogy valóban kerek és zárt Egész lenne? Sokminden tart itt befelé és kifelé. Ez mindig is így van. Aztpróbálja az ember egésszé formálni, ami szertefutna. De akívül maradt mozzanatok közül most egyet meg kellemlítenem. Amíg az esszén dolgoztam, Vaszilij GrosszmanÉlet és sors című regényét olvastam. Valóban „alapmű”,

megrendítő, nagy regény a fasiszta Németországról és asztálinista Szovjetunióról, szóval a totális állam rettenetéről,meg az életről, aminek lényege Grosszman szerint aszabadság. Azt hiszem, a legjobbkor olvastam. Mert ígyestéről estére eszembe juttatta, hogy amit írok, az akár a

53 Philosophy of Andy Warhol. Harcourt Brace Jovanovich, 1975. 92. o.



rendpártiság manifesztumaként is olvasható – felszólítás-ként a szabadság korlátozására.

Nem hiszem, hogy ez az olvasat így jogos. Azt kellenecsak belátnunk, gondolom én, hogy nem csak egy totálisállam centralizált, nyílt hatalmi struktúrái vezethetnek azember teljes kiszolgáltatottságához. Az áramlások terébenkiteljesedő „kreatív osztály” nyertesei mellett ott vannak afolyékony modernitás egyre nagyobb számú, egyrekiszolgáltatottabb vesztesei is. És éppen ők, a globalizációvesztesei rászorulnak egy olyan demokratikus politikai hata-lomra, amely képes rögzíteni és érvényre juttatni azokat aközmegegyezésen alapuló normákat, amelyeken egy szoli-daritásközösség „igazságos társadalma” felépülhet.

Más kérdés, hogy erre a feladatra a hagyományos nem-zetállam egyre kevésbé tűnik alkalmasnak, s egyelőre alegkevésbé sem világos, hogy mi léphetne a helyére



A MŰVÉSZETI KRITIKÁRÓL ÉS A „NEM IS TUDOM, MI”-RŐL

avagy csöbörből vödörbe?

Mi állhatna egymástól távolabb, mint művészet és kapitaliz-mus, mint bohém művész és spekuláló üzletember, szépség és hasznosság? Viszonyukat hagyományosan ellentétesnek, legalábbis konfliktusosnak tudjuk. De vajon a kapitalizmus-nak, mint eddigi története során mindig, nem sikerült-e a

globalizáció folyamatában magába olvasztania, felhasznál-nia és egyúttal semlegesítenie a művészet felől érkező ellenállást? S ha a válasz igen, mit jelent ez a modernitás sorsában döntő szerepet játszó művészet vonatkozásában? Nem itt van-e a „művészet végével” kapcsolatos különböző megfontolások gyökere? Ahogy már a kérdés kibontása isbonyolultnak ígérkezik, a válasz sem lehet egyszerű.

Kérdéseinket nem egy világállapot lezárulását követőenvetjük fel, hanem a most keletkező világ kellős közepén, amelyet át- meg átjárnak a hegemóniáért folytatottküzdelmek frontvonalai.

Daniel Bell már a globalizáció kezdetén, az 1970-es évek elején leírta egy rendkívüli érzékenységről tanúskodó tanulmányban,54 hogy a művészetellenesnek, „prózainak”

tudott polgári berendezkedés és a művészet viszonyában alapvető, mondhatni forradalmi változás következett be. Atársadalom berendezkedését, gazdasági és hatalmi viszonya-it szilárd formákba öntő struktúrákkal, a hierarchikus viszo-nyokat, a fentet és a lentet, a belsőt és a külsőt világosanrögzítő normarendszerekkel szemben – mondja Bell – mára

54

Daniel Bell i. m. Bell azonos című könyve (The Cultural Contradictions ofCapitalism) 1976-ban jelent meg.



egyértelmű fölénybe került a folyamatos változásokatkezdeményező, a képzelőerő által mozgatott kultúra. „Akultúra vált civilizációnk legdinamikusabb komponensévé,túltéve a technológia dinamizmusán is. Az elmúlt száz évbenegyre fokozódó mértékben, ma pedig egyértelműenérzékelhető az uralkodó törekvés, mely az újra és azeredetire, az eljövendő formák és érzékelésmódok tudatoskeresésére irányul, így a változás és az újdonság eszméjetúlmutat az aktuális változáson… A társadalom ma elismeri aképzelőerőnek ezt a szerepét, és már nem úgy tekint aművészetre, mint normák teremtőjére és olyan morális-

filozófiai tradíció ápolójára, amelyhez viszonyítva az újmegítélhető és (az esetek többségében) cenzúrázható.”

De az új és az eredeti nemcsak önértékké, közkinccsé isvált. A 19. században, sőt még a 20. század első felében is, akreativitás, a művészi újítás zárt és kicsiny elit csoportok,egy avant-garde privilégiuma volt, olyan művészeké, akik apolgári (burzsoá) társadalommal szemben építették fel amaguk autonóm, bohém életszféráját. Az új eszmék, formákés érzékelésmódok ebből az autonóm szférából szivárogtakát lassan a polgári társadalom megvetett és kinevetett„prózájába”. Most azonban új helyzettel állunk szemben.Bell szerint nincs többé világosan megjelölhető avantgárd,nincs többé feszültség a sokkolóan új művészet és asokkhatásnak kitett társadalom között. Nincs – hangzik Belltézise –, mert „az avantgárd győzelmet aratott”. Az iparikapitalizmus szigorúan hierarchikus munkarendjének éshomogenizáló tömegtársadalmának fokozatos bomlásávalolyan individualizált sokaság keletkezik55, melynek „életstílu-sa leválik rögzített társadalmi alapjáról”. Az osztályhelyzet,

55

A folyamatról Bell The Coming of Post-Industrial Society: A Venture in SocialForecasting c. könyvében ír (Basic Books, 1973.)



az érdekstruktúra, az iskolázottság, a foglalkozás vagy avallás, de még az életkor sem elegendő többé valamifélestandardizálható típus, várható magatartás meghatározásá-hoz. Ahogy a hagyományos értelemben vett társadalmistruktúrák lassan felolvadnak, az individualizálódó egyénekegyre inkább arra törekszenek, hogy identitásukat atársadalomban elfoglalt pozíciójuk helyett kulturális ízlésükés életstílusuk autenticitására, azaz valami megkülönbözte-tetten művészeti vonásra alapozzák.

Ezzel a művészet autonómiájáért folytatott szabadság-harc győzelmet aratott – állítja Bell –, anélkül azonban, hogya társadalmi alapjától elszakadt kultúra képes lett volnamegérteni vagy elfogadni saját győzelmét. A kultúra továbbra is ellenzéki, sőt „ellenséges” (adversary) kultúrá-nak tudja önmagát. Nem kétséges, hogy a (polgári)berendezkedés mellett elkötelezett Bell kritikusan szemlélteezt a változást, s egy kulturális válság, egy anómiás állapotbekövetkezését vetítette előre. De Bell nem csak a jelentilletően volt kritikus. Egészében is törekedett átértékelni a„modernizmus legendáját”, mely a „szabad és kreatívszellemnek a burzsoáziával vívott háborújáról” szólt.

Először is: a hedonista művész és az aszketikus munka-erkölcsöt követő tőkés vállalkozó egyazon méhből szárma-zik – állítja –, és mindkettőt a Schumpeter megfogalmazta„teremtő rombolás”, a vérségi és lokális kapcsolatok, atörténelmi kontinuitás kötőerejének elutasítása jellemzi.Ennek ellenére viszonyuk – mondja Bell – kezdettől azanyagi és a szellemi tőke „testvérharcaként” jellemezhető.„Az egyik a funkcionális racionalitást, a technokrata döntés-hozatalt és a meritokratikus ellenszolgáltatásokat képviseli.A másik az apokaliptikus hangulatokat és a nem racionálisviselkedési módokat. Ebben a szétválásban rejlik a nyugati



társadalom történelmi válsága. A szétválás, hosszú távon, atársadalom számára a legmélyebb kihívást jelenti.” Aposztindusztriális-posztmodern társadalommal Bell szerintelértünk ennek a „hosszú távnak” a végére: a teremtő rom-

bolást a végletekig hajtó, „ellenséges kultúra” végérvénye-sen győzelmet aratott a struktúrákba rendezett, közösmintákat követő társadalom felett. Nem beszélhetünk többéavantgárdról, mert senki nem áll a tradíciók és a rögzítettstruktúrákat feltételező polgári berendezkedés pártján. Aművészeti gyakorlatot és az esztétikai elméletet a korlátlankísérletezés és a féktelen szabadságvágy, a közvetlenösztönkielégítés, az új iránti reflektálatlan vágy uralja. „A kultúra és a társadalmi struktúra radikális szétválásánakkorát éljük, és az ilyen szétválások – írja Bell csak néhányévvel 1968 élménye után – a történelemben társadalmiforradalmakhoz vezettek. […] A kultúra autonómiája, mely aművészetben jött létre, ma áthatol az élet szférájába.”

Bár a Bell vizionálta, de általa egyáltalában nem vágyotttársadalmi forradalom nem következett be, Bell éleslátásaelőtt csak kalapot emelhetünk. David Roberts kiváló tanul-mányban56 világít rá, hogy Bell szinte minden elemébenmegelőlegezte Boltanski és Chiapello majd három évtizeddelkésőbbi gondolatmenetét; az új, globális kapitalizmus és ahálózatos társadalomszerveződés többek között a 60-70-esévek fordulóján tetőző „művészeti kritikából”, azaz a Belláltal ellenségesnek ítélt kultúrából nőtt ki. Bell csak azt nemvette – feltehetőleg nem is vehette észre –, hogy azművészeti kritikát a kapitalizmus nemcsak semlegesítette,de magába is építette: a folyamat, amit Bell a kultúra

56 David Roberts: From the Cultural Contradictions of Capitalism to the Creative

Economy: Reflexions on the New Spirit of Art and Capitalism. Thesis Eleven , 110.(June, 2012.) http://the.sagepub.com/content/110/1/83

http://the.sagepub.com/content/110/1/83

http://the.sagepub.com/content/110/1/83



győzelmeként ír le a polgári berendezkedés rögzített struktúráifelett, egyúttal a globalizálódó tőke önszerveződésének, a„folyékony modernitás” születésének folyamata is volt, sebben nemcsak a társadalom, de a művészet hagyományos,autonóm struktúrái is felolvadtak.

Mit jelent ez? Ahogy már utaltam rá, a kérdés kibontásanem megy bonyodalmak nélkül. Kezdjük hát mi is astartvonaltól, megint 1968-tól! Rögzítsük ismét, hogy aminden autoritás ellen irányuló lázadások mellett hatalmasmunkásmegmozdulások, erőszaktól sem mentes gyárfogla-lások és tüntetések voltak. De a szervezett munkásság és amögöttük álló baloldali pártok, valamint a mindenhierarchikus szerveződést élesen elutasító diákság és amögöttük álló értelmiségi csoportosulások viszonyát súlyoskonfliktusok terhelték. Boltanski gondolatmenetét követveazt kell mondanunk, hogy ez a konfliktus a kapitalizmustkezdeteitől kísérő két kritikai vonulat, a társadalmi kritika ésa művészeti kritika találkozásából ered57. Mert mindkettőkapitalizmuskritika ugyan, de igencsak különböző előfelte-vések és céltételezések mellett.

Ami először a – leginkább a munkásmozgalomhoz és aszakszervezetekhez köthető – társadalmi kritikát illeti,annak középpontjában a kizsákmányolás áll. Ennek magyará-zatát a társadalmi kritika a megtermelt értéktöbblet igaz-ságtalan elosztásában látja a munka és a tőke között, azigazságosság és egyenlőség követelményét pedig a társadalmi szolidaritásra, egy szolidáris társadalom eszméjére és azegyéni egoizmus elutasítására alapozza. A társadalmi kritikaezért objektív, a pillanat hatalmának és a személyes motivá-cióknak ellenálló, homogenizáló kategóriákban gondolkodik:

57

A társadalmi kritika és a művészeti kritika kettőséről lásd: Boltanski – Chiapello i. m. 36–40. o.



osztályokban, rétegekben, érdekcsoportokban, foglalkozta-tási és jövedelmi kategóriákban, melyek a személyegyszeriségét, autenticitását szavatoló differenciáktóleltekintve rendelik alá az egyéneket a megfelelő társadalmikategóriáknak, s ruházzák fel őket a változások során isfennmaradó, közös, szubsztanciális tulajdonságokkal. Atársadalmi kritika olyan struktúrák kialakításában ésrögzítésében érdekelt tehát, melyek homogenizált tömegek számára biztosítják az egyenlőséget és az igazságosságot.Könnyen belátható: ez a homogenizáló, hierarchiákban ésintézményekben gondolkodó megközelítés nehezen egyez-tethető össze a szabad önmegvalósítás, az autentikus indi-vidualitás és a költői fantázia „esztétikai” követelményével.

A művészeti kritika középpontjában nem a szegénység,hanem az elidegenedés áll, alapvető értéke pedig – az egyen-lőséggel szemben – az egyén szabadsága. Ennek megfelelően ahomogenizáló kategóriákat, a Bárki, a Mindenki világátelutasítja, és a differenciák, a hasonlíthatatlan individualitás,az autentikus „önmagaság” elismertetésére törekszik.Kritikájának tárgya az áru „fétiskaraktere”, a mindentpuszta mennyiséggé, puszta csereértékké redukáló piac éspénz személytelen hatalma, valamint a modern iparralegyütt járó tömegtermelés, tömegtársadalom és tömegkul-túra. Elszántan kritizálja az ipari kapitalizmus mindenszféráját átszövő bürokratikus és hierarchizált irányításiformákat, amelyek megnyomorítják az egyéni képzelőerőtés az újító készséget. Nem a kollektív biztonságot nyújtóberendezkedésben, a Valóság rögzítésében érdekelt tehát – épp ellenkezőleg, a valóság állandó fellazításában, az újpermanens keletkezésében.

Így állt fel tehát a kapitalizmuskritika a 60-as évek végén.Ami a tőke képviselőit, a menedzsmentet és a munkaadókat



illeti, ők a kapitalizmus ’68-69 táján tetőző válságára kezdet-ben a begyakorolt, hagyományos eszközökkel válaszoltak:bértárgyalásokkal, a szakszervezetekkel és az állammalfolytatott, háromoldalú egyezkedésekkel, új kollektívszerződésekkel. Azaz a társadalmi kritika masszív tömbje, aszakszervezetek felé fordultak, de kezdetben jottányit semengedtek az üzemeken belüli munkaszervezés hierarchizáltés bürokratikus formáiból: a menedzsment, miközbentárgyalt a szakszervezetekkel, elutasította az üzemekenbelüli autonóm munkaszervezés, az egyéni megoldások, az„alulró jövő”, kreatív kezdeményezések lehetőségét, éssemmilyen engedményt nem tett a művészeti kritika felőlérkező, anarchisztikusnak ítélt követeléseknek. A fordulatakkor következett be – állítja Boltanski –, amikor a munka-adók arra kényszerültek, hogy taktikát váltsanak és a művé-szeti kritikának tegyenek engedményeket: „ A termelés felettiellenőrzés helyreállítását – írja –, ami ebben a korszakban amunkaadók alapvető törekvése volt, végül is nem ahierarchia hatalmának növelésével, nem a hierarchikusláncolat meghosszabbításával, nem az elszámoltatásieszközök vagy a bürokratikus előírások fokozásával érték el.Annak volt köszönhető, hogy szakítottak az ellenőrzéskorábbi módozataival, és asszimilálták az autonómiára és az[egyéni] felelősségvállalásra irányuló, korábban szubverzív-nek ítélt követeléseket.” 58 Ez a kezdetben kényszerűnektetsző „esztétikai” fordulat egyúttal a hálózatos szervező-désű, globális kapitalizmus születésének is fontos eseménye.

Ezzel azonban a bonyodalmak nem szűntek meg. Ismétcsak ott állunk az ismert kérdés előtt: hogyan építhetimagába, és miként fordíthatja saját hasznára a racionális

58 Boltanski – Chiapello: i. m. 191. o.



kalkulációként, hatékonysági számításként ismert, kizárólaga hasznot kergető tőke az esztétikai mozzanatot?

Nos, ezen a ponton először is azt a közhelyet érdemesemlékezetünkbe idézni, hogy a tőke nem egy „dolog”, nemkész és szilárd adottság, hanem állandó körforgás – egyrenagyobb erejű, egyre gyorsuló és potenciálisan mindentmagába olvasztó áramlás. A tőkés termelés folyamatábatőkét ruháznak be, hogy a ciklus lezárulásával profitotvehessenek ki belőle, aminek egy részét azután ismét beruházzák, és így tovább. Az eredmény az állandó ésszüntelen növekedés, a folyamatos keletkezés.

A tőke szempontjából ugyan a tegnapi növekedéstermékei iránti szükségletet kizárólag a holnapi növekedés,azaz a jövőbeli profit lehetősége teremti meg, a tőke-akkumuláció folyamata mégis megkerülhetetlenné teszi azemberi szükségletek folyamatos bővítését, az igényekátstrukturálását és megújítását. A tőkés termelés addigképes fennmaradni, amíg fenntartható ez a jövőbeliberuházásokat igénylő növekedés, a tőke akkumulációjánakakadálymentes áramlása. Ez azonban nem képzelhető el – aKommunista Kiáltványt citálva – „a termelés folyamatosátalakítása, az összes társadalmi állapotok szakadatlanmegrendítése, az örökös bizonytalanság és mozgás”, azaz atőke permanens forradalma, egy permanenssé váló instabi-litás nélkül. Mert a növekedésnek nem csak természeti vagydemográfiai korlátai vannak. Akadályt, gátat képez akörforgás szükségképpen folyamatos áramában minden, amirögzített, szilárd: a megszilárdult társadalmi struktúrák,intézmények és hierarchiák, az „örökérvényűségre” igényttartó kulturális, erkölcsi és vallási értékek, a tőke és a piaclogikájától eltérő elvek alapján működő állam és végső soronminden rögzült emberi szükséglet.



Ilyen, a tőkekörforgását és zavartalannövekedését akadá-lyozó struktúraként tudatosul a 70-es években a tőke és amunka közötti kompromisszumként leírható jóléti vagyszociális állam, illetve az alapját képező államkapitalizmusvagy ipari kapitalizmus. Új lehetőségként az alakulathierarchikus intézményrendszereinek és homogenizálttömegeinek lebontása, illetve olyan individualizált éssokszínű sokaság megteremtése körvonalazódott, amelyszabadon mozog (és mozgatható) az állandó keletkezésinstabil hálózataiban. Ebben a feladatban a tőke valóbanszövetségesére lelhetett a művészeti kritikában.

Így aztán – vonja le a következtetést David Roberts – ahelyett, hogy a kapitalizmus kulturális ellentmondásai avégletekig kiéleződtek volna a belli jóslat szerint, a kultúrakreatív erői lassan belesimultak a strukturált társadalmakatis magába omlasztó áramlások globális terébe; „akapitalizmus és a kultúra, a művészet és a technológiaantagonizmusa eltűnik a kreatív gazdaságban ugyanúgy,ahogy a polgári társadalom és a bohém szubkultúraantagonizmusa eltűnik az új kreatív osztályban.” Azauratikus, zárt műalkotás deszakralizálódik, az autonómesztétikai szféra lassan széthullik, miközben az autentikusönmegvalósítás lehetőségét ígérő mindennapi élet azinteraktív médiumok közegében esztétikai mintákat kezdkövetni. A megközelíthetetlen aura, a szentség szférájábahúzódó „ellenséges” művészet korszaka a végéhez érkezett,méghozzá azért – Bellnek ebben igaza volt –, mert győzött : „amodernizmus vége és a kulturális ipar új, affirmatívszellemének felnövekedése a művészet Európa-centrikuskoncepciójának végét jelzi egy új, globális kultúrában,melyben az európai örökség csak az új antikvitás szerepét

játszhatja el.”



Kétségkívül kerek történet ez – túlságosan is kerek.Robertsnek meglehetősen szelektív módon kellett olvasniaBoltanskit, hogy kreatív gazdaságában és új, kreatívosztályában a kapitalizmus kulturális ellentmondásánakfeloldását vagy megoldását fedezze fel. Csak körül kellnéznünk, máris látjuk, hogy a globális kapitalizmus alighavezetett ahhoz az utópikus-kritikai energiákról immárlemondó megbékéléshez, melyből a posztmodern elméletek

jóllakott elégedettsége táplálkozik.Egy körbetekintés érvnek persze aligha elég. Térjünk hát

vissza „a kapitalizmus kulturális ellentmondásához”, polgáriberendezkedés és művészet konfliktusos, netán ellenségesviszonyához. Miből ered a művészet – vagy tágabb érte-lemben és Carl Schmitt szóképzését elorozva – az esztétikai egészen különleges, mondhatni centrális szerepe amodernitás történetében és önértelmezésében? Mi ez azesztétikai, és hogyan válhatott a kapitalizmus kritiku-sából/ellenségéből a globális kapitalizmus hajtóerejévé? És – elveszítve kritikai erejét – azzá vált-e egyáltalán? Ha ezekrea kérdésekre választ akarunk kapni, most nem a 70-esévekhez, de egyenesen a felvilágosodásig, az esztétikaiszületéséig kell hátrálnunk. A bonyodalmak továbbbonyolódnak tehát.

*

Tulajdonképpen arra lenne itt szükség, hogy újragondoljukvagy – szerényebben fogalmazva – felelevenítsük a „felvilá-gosodás dialektikájának” problematikáját. Horkheimer ésAdorno természetesen nem vonják kétségbe a felvilágoso-dásnak az autonóm individuum felszabadításában játszottszerepét, ám azt állítják, hogy a felvilágosodás, és „nem



kevésbé azok a konkrét történeti és társadalmi intézmé-nyek, amelyekbe beleszövődik, már tartalmazzák a hanyat-lás csíráját, amelynek ma mindenütt tanúi vagyunk.”59 Afelvilágosodás kettős természetéről beszélnek tehát. Arról,hogy a felvilágosodás által felszabadított individuum mind jártalá is vetett az instrumentális racionalitás uralmának, amelymegfosztja individualitásától és sajátos minőségétől. Afelvilágosodásból születő polgári társadalmat ugyanis azegyenérték uralja, mely oly módon teszi összemérhetővé akülönneműt, hogy elvont nagyságokra redukálja. Így a„felvilágosodás számára látszattá lesz minden, ami nemoldódik fel számokban, végső fokon az egyben”. Ez pedig „azistenek és a minőségek szétzúzásához”, többek között azemberi minőségek szétzúzásához vezet60.

A reduktív (homogenizáló) uralom másrészről persze azemberi ész és a modern tudomány diadala, amelyet azúgynevezett rezolutív/kompozitív módszer jellemez. Hogyegy esemény bekövetkezését és lefolyásának menetétpontosan meg tudja „jósolni”, s így uralni legyen képes , amodern, analitikus tudomány elemeire bontja a folyamatot,és feltárja azokat az általános, matematikai összefüggések-ként megragadható törvényszerűségeket, amelyek azelemek kapcsolatrendszerét meghatározzák. Az analízisszempontjából mindegy, labdát hajítanak el vagy ágyúgolyótlőnek ki. Közös elemüket, a röppályát vizsgálja, ezt bontjaelemeire (kiindulási és végpont, induló szög, felszálló ésleszálló ág, tetőpont stb.), hogy a közöttük fennálló kapcso-latokat a mennyiségi nagyságokként leírható kezdeti impul-zus, a gravitáció és a légellenállás matematikai összefüggé-seként rakja újra össze és értse meg. Ami itt számunkra

59

Horkheimer – Adorno: A felvilágosodás dialektikája. Atlantisz, 1990. 13. o.60 Horkheimer – Adorno: i. m. 24. o.



elsősorban érdekes, az a diszkurzív megismerés reduktív, azindividuális minőségeket eltörlő formájának kiterjesztése azemberi természetre.

Az emberi természet uralására tett nagyszabású és sikereskísérletet szintén a rezolutív/kompozitív módszer jellemzi,tehát az emberi viselkedés elemeire bontása és szigorúanmeghatározott, absztrakt rend szerinti újbóli összerakása: acél egy fegyelmezett, a szó szoros értelmében mindenporcikájában felügyeletnek alávetett ember tervszerűelőállítása a kaszárnyák, iskolák, műhelyek és kórházakembergyáraiban. A mechanikai működés elveire redukáltemberi test – ahogy Foucault-nál olvashatjuk – nemcsakelemezhető és megérthető, de egyúttal manipulálható,alakítható és tökéletesíthető test is, végső ideája szerintbábu, vagy még inkább program szerint működő automata.„Megszületőben a ’politikai anatómia’, mely egyszersmind a’hatalom gépezete’; meghatározza, hogyan lehet foglyulejteni mások testét, nem egyszerűen azért, hogy azt csinálja,amit kívánnak tőle, hanem hogy úgy működjön, ahogyakarjuk, az általunk megállapított eljárások, kijelöltgyorsaság és hatékonyság szerint.”61

Az egységes szabályoknak alávetett magatartásformákkialakítása miatt átvilágítják, elemeire bontják és újraterve-zik az uniformizált cselekvések tereit is, a kaszárnyákat,iskolákat, üzemeket és kórházakat, hogy lehetőleg egyetlenolyan „sötét folt” se maradjon, ahol megbújhatna valami-lyen szabálytalan, individuális minőség. Ugyanígy elemeirebontják és szigorú algoritmusok szerint szervezik újjá atevékenységek immár világos normák szerint mérhetőidejét. A felvilágosodásnak az a törekvése, hogy felfedezze alabda és az ágyúgolyó mozgásának közös elemét és általános

61 Michael Foucault: Felügyelet és büntetés. Gondolat, 1990. 188–189. o.



törvény alá rendelje, a társadalom területén olyanberendezkedés kísérleteként írható le, amely szintén arratörekszik, hogy a sokféleséget az egységre, a változást azállandóságra redukálja.

Úgy gondolom, ez az ész önbizalmára alapozott egység-követelmény, az „Egy király, egy törvény, egy hit” elvéreépülő berendezkedés teszi érthetővé azt az egészenkülönleges szerepet, melyet a már-már „önálló hatalmiággá” váló művészet, és általában az önálló diszciplínávánövekvő esztétikai játszik a modernitás történetében. Nempontosan arról van szó ugyanis, amit Bell feltételez, hogytudniillik a polgárság az első olyan osztály a történelemben,amely a tőketulajdonon alapuló gazdasági uralmát nemtudja kiterjeszteni a kultúra területére. Hanem arról, hogy

jószerivel a művészet és általában az esztétikai marad azegyetlen szféra, mely bár a polgári társadalomban isintézményes gyökerekkel és piaci közvetítési formákkalrendelkezik, mégis kivonja magát az instrumentálisracionalitás egységkövetelménye alól.62

A klasszicizmus kezdetben még kétségkívül abból afeltételezésből indult ki, hogy miként léteznek megingatha-tatlan és egyetemes természeti törvények, létezniük kellilyen törvényeknek a „természet utánzásaként” felf ogottművészet területén is. Ahogy Newton a fizikai törvénysze-rűségeket egyetlen törvényre, az általános tömegvonzásalapelvére vezette vissza, feltárható és feltárandó a művé-szetek alapelve is. Sokatmondó Batteux művének címe: A szép művészetek egyazon elvre visszavezetve, s Boileau-ban is aművészet Newtonjának, a „Parnasszus törvényhozójának”

62 Ahogy A felvilágosodás dialektikájában olvashatjuk: „A felvilágosodás

előrehaladtával csak az autentikus műalkotások voltak képesek kivonnimagukat a fennálló puszta imitációja alól.” i. m. 35. o.



megjelenését sejtették. Ám Költészettanában – Horatiustkövetve – Boileau is kénytelen már elismerni: „Hiába képzeliaz önhitt verselő, / hogy a Parnasszuson tökélyre érfel ő. /Hogyha nem hatja át az ég titkos sugalma, / s kisdedkéntcsillaga költővé nem avatta, / szűk képességei örök foglyamarad.” (Rónay György fordítása)

Éppen ez a törvényekbe nem foglalható „titkos sugalom”az, ami rövidesen a művészettel kapcsolatos elmélkedésekközéppontjába kerül. Mert a mű, ami korrekt módon csakbetölti a szabályokat – érdektelen. Így a szabálykövető„helyesség” boileau-i elvét rövidesen kiszorítja a delicatesse.

„Amit itt délicatesse-nek neveznek – olvashatjuk Cassirermáig mértékadó könyvében –, az úgyszólván új szerv, amely– ellentétben a matematikai gondolkodással – nem afogalmak megszilárdítására, stabilizálására és rögzítéséretörekszik, ellenkezőleg, a gondolkodás könnyedségében,hajlékonyságában, a legfinomabb árnyalatok és gyorsátmenetek megragadásában nyilvánul meg.”63 Szemben afogalomtól fogalomig, érvtől érvig araszoló diszkurzívgondolkodás stabilizáló törekvésével, a mindig „hajlékony”művészetben van valami tehát a legváratlanabb térformákatis bármikor kiölteni képes, új és új alakzatokat produkálólikvid áramlás meghatározatlanságából, amit a művészetnemcsak elvisel, de egyenesen megkövetel. A jelentős, afigyelemre méltó, az izgalmas mű éppen azért jelentős ésfigyelemre méltó, mert van benne valami kreatív, eredeti és spontán mozzanat, amire leginkább egy „ je ne sais quoi” -val,egy „nem is tudom, mi” -vel tudunk utalni: egy művészilegérvényes, kreatív szabályszegés, amit jól meg tudunkkülönböztetni a művészi hibától vagy hiányosságtól, anélkül

63 Ernst Cassirer: A felvilágosodás filozófiája. Atlantisz, 2007. 379. o.



azonban, hogy képesek lennénk megadni a szabályt, aminmegkülönböztetésünk alapul.

A meghatározhatatlansággal a szépségben megjelenik a szabadság mozzanata. A szépség és a szabadság kapcsolatánakkonstitutív jelentősége tárult fel akkor is, amikor afelvilágosodás gondolkodói az esztétikaihoz nem a mű,hanem a mű befogadója felől közelítenek. Ahogy Kant az ittlehetséges megfontolásokat mintegy összefoglalja: az ízlés-ítélet, szemben a logikai ítélettel, „nem szubszumál fogalomalá; mert ha így tenne, akkor a szükségszerű általánostetszés bizonyítékok által kikényszeríthető volna”.64 Tudjuk

azonban, hogy ez nem így van. Az esztétikai szubjektumkérdése, akinek vonatkozásában a tárgy mint esztétikaitárgy létrejön, „csak arra vonatkozik, hogy kíséri-e bennemtetszés a dolog puszta megjelenését”.65

Ennek a „csak”-nak az értelmében az esztétikai szub jek-tum – szemben az etika és a tudomány általános normák éstörvények alá vetett szubjektumával – a minden fogalmimeghatározás elől elhúzódó, meghatározatlanságában sza-bad individualitás; az eleven, konkrét ember. Hogy ki vagy„te magad”, a magad autenticitásában és spontaneitásában,azt épp ízlésítéleted árulja el, mert az ítéletben feltárulószubjektív érzés, miként Hume-tól is tudjuk, mindig igaz.66 Következésképpen – mondja Alfred Baeumler – az „ízlés aszubjektumot teljes felelőtlenségében, mélységes belső

64 Kant: Az ítélőerő kritikája. 35.§ Osiris / Gond – Cura Alapítvány, 2003. 201. o. 65 Kant: i. m. 2.§, 115. o. 66 „Minden érzet helyes, mert az érzés saját magán túl nem vonatkozik

semmire, s mert mindig valóságos, amikor az ember tudatában van.”Hume: ’A jó ízlésről’. In: David Hume összes esszéi. I. Atlantisz, 1992. 225. o.



szabadságában nyilvánítja ki. Az érzés előtt leomlik mindenidegen mérce.”67

A problémát csak tovább bonyolítja, hogy ez így mégsemegészen igaz. Hiszen létezik művészeti kritika, irodalmi ésművészeti nyilvánosság. Igencsak hajlamosak vagyunkvitákba bonyolódni a műalkotások értékelése kapcsán, ésnagyokat tévedni. Az egyéni ízlés mégsem számít tehátvégső instanciának, és így az ízlés felől is megjelenik az abizonyos „nem is tudom, mi”, ami az esztétikai szférát azinstabilitás, az állandó keletkezés állapotában tartja. Nemkövetjük ugyan a közízlést, de figyelemmel vagyunk a másikvéleményére, s érvelni igyekszünk saját ítéletünk érvényes-sége mellett. Mert van érvényes és érvénytelen, elfogadható és elfogadhatatlan ízlésítélet, s ezeket a megkülönbözteté-seket rendkívül fontosnak, sőt – hiszen mi magunk jelenünkmeg bennük – alkalom adtán életfontosságúnak tartjuk, ámitt sem tudjuk megadni azt az egyértelmű szabályt, aminmegkülönböztetésünk alapul.

Ez a meghatározhatatlanság s a vele együtt járó szabad-ság, bármilyen „berendezkedés” folyamatos meghaladásaválik a Baumgartennel önálló diszciplínává növekvőesztétikai szféra alapjává. Valójában az alaptalanság tehát,mely mégis lehetővé teszi az igazság (egy emberi igazság)feltárását. A esztétikai szféra nem támaszkodik Descartesvilágos és elkülönült fogalmaira, nem emelkedik fel azintelligibilis szférába, hanem belül marad a szemléleten, amia tudomány világosságával szemben valamiféle perfectioconfusát eredményez: az esztétikai szemléletben az elemekö sszefolynak. Nem vizsgálhatjuk ezeket a maguk világos éselkülönült, esszenciális alakjában, csak relációs viszonyaikon

67

Alfred Baeumler: Az irracionalitás problémája a XVIII. századi esztétikában éslogikában. Enciklopédia, 2002. 25. o.



belül. Ez az összefolyás mégsem eredményez zavarosságot,mert a tiszta szemlélet egy egész világot képes formálni,azaz egy részei fölé növekvő totalitást. A művész – mondjaShaftesbury – nem a teremtett világot, hanem magát ateremtést alkotja újra. Közvetlenül belehelyezkedvén akeletkezésbe, az univerzum rejtett értelemösszefüggését tárjafel. A zseninek éppen az a titka, hogy nem utánoz, nemszabályt követ, hanem a benne is ott munkáló, teremtőtermészet spontaneitására hagyatkozik.

*

Úgy tűnik tehát, a modernitás szabadságban fogant, akreativitás, a teremtő spontaneitás és a folytonos keletkezés

jegyeivel leírható művészeti-esztétikai szférája éles ellentét-ben áll ugyan az egyenértékek cseréjén, az instrumentális racionalitás hideg kalkulációján, a munkaerő kizsákmányo-lásán és szigorú fegyelmezésén alapuló polgári berendezke-déssel, de ez a merev ellentét a tőkeértékesítés folyama-tának egészében már antagonisztikus komplementaritásnak¸ hatetszik, dialektikus ellentmondásnak mutatkozik. Láttuk: arögzített elemek felszabadítása, a folytonos keletkezés nélkül atőke ugyanúgy nem tud létezni, ahogy nem tud létezni azuralmon alapuló polgári berendezkedés, a de jure felszabadított munkaerő de facto alávetése és szigorúfegyelmezése nélkül sem.

Ez a dialektika a kezdet kezdetén megmutatkozik atársadalmi státusz helyére lépő szerződéssel. Aki szerződéstköt – szemben a rabszolgával vagy a hűbéri viszonyban állóalávetett féllel –, szabad ember. De jure immár szabadonválaszthatja meg lakóhelyét, élettársát, az általa elsajátítan-dó kultúra és tudás szintjét, szabadon választhatja meg



munkáját, munkaadóját, és természetesen szabadon rendel-kezik munkaereje felett is: szabad akaratából szerződéstköthet és munkát vállalhat, de le is mondhat erről. Ez eset-ben azonban de facto éhen hal, ami a kényszer meglehetősennyilvánvaló formája. A vérségi, lokális kötöttségeitől valómegszabadulás ezen a ponton megfosztottságot jelent avérségi, lokális szolidaritásformáktól: a szabadságábangyökértelenné vált munkaerő rákényszerül munkaerejeeladására, méghozzá azon az áron, ami a munkaerőpiaconelérhető, s rákényszerül arra is, hogy alávesse magát a de

jure szabad munkavállalással de facto együtt járó szigorúfegyelmezési formáknak.

Ebből akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy amodernitásnak a szabadság jegyében fogant művészete,bármekkora kritikai lármát is csap maga körül, „objektíve” soha nem volt más, mint a tőke bánatos „útitársa”. Ez azálláspont ölt klasszikus formát a művészet affirmatívkarakteréről szóló tételben. „Affirmatív kultúra alatt a polgárikorszaknak azt a kultúráját kell értenünk – írta nevezetes,1937-es esszéjében Marcuse –, mely fejlődése során oda

jutott, hogy a szellemi-lelki világ mint önálló értékszféralevált a civilizációról és fölébe magasodott. Döntő vonásaegy általánosan kötelező, feltétlenül igenelendő, értéktelivilág állítása, mely lényegében különbözik a mindennapilétharcok tényleges világától, de minden egyes individuumáltal – anélkül, hogy ezen a tényleges világon változtatna – ’belülről’ megvalósítható. Csak ezen a kultúrán belül nyerikel a kulturális tevékenységek és tárgyak saját magasan ahétköznapok fölé emelkedő méltóságukat: befogadásuk amagasztos órák és az emelkedettség aktusává lesz.”68 Így a

68

Herbert Marcuse: ’Affirmativer Charakter’. In: Kultur und Gesellschaft I. Suhrkamp, 1973. 63. o.



kultúra a „látszólagos egység és látszólagos szabadságbirodalmaként” épül fel, bár a modernitás affirmatívkultúrája és a benne megnyilvánuló idealizmus – mert eztazért hozzáteszi Marcuse – „nemcsak egy ideológia: egyúttalvalós tényállást is kimond. Nemcsak a fennálló létformákigazolását tartalmazza, hanem a fennállásuk miattifájdalmat is; nemcsak a belenyugvást abba, ami van, hanemaz emlékezést is arra, ami lehetne.”69

Ezzel a modernitás emancipatív tartalmai, a de jure szabadság alapján szerveződő, ám egyúttal a de facto polgáriberendezkedést érintetlenül hagyó művészeti szféra úgy

jelenik meg, mint valamiféle vallás vagy inkább valláspótlék.A modernitás autonóm kulturális szférája, illetve a gömbkéntönmagára záruló műalkotás autonóm létmódja mintha éppennek lenne a kifejeződése. Az autonóm művet körülölelőaurát Walter Benjamin azzal jellemzi, hogy az a műalkotás„kultuszértékének”, mindmáig megőrzött „rituális funkció-

jának” kifejeződése. Az autonóm műalkotás távolsága sohanem győzhető le, a mű valójában mindig „megközelíthetet-len” marad70, miként – tehetnénk hozzá Rudolf Ottóra hivat-kozva – a mysterium tremendum et fascinans-szal jellemezhetőszent.

Prózaiabb fogalmazásban: az autonóm műalkotást mindigvalamiféle keret védelmezi az őt körülölelő polgári beren-dezkedés „prózájával” szemben, legyen az a szó szorosértelmében vett képkeret, az irodalmi mű elismert kiadóáltal hitelesített könyvformája, a koncertterem áhítatoscsöndje vagy a múzeum nevezetes „fehér kockája”. Abefogadónak „a bekeretezett képre vetett tekintete – írja

69 H. Marcuse: i. m. 66. o.70

Walter Benjamin: ’A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korsza-kában’. In: Kommentár és prófécia. Gondolat, 1969. 310. o. és 5. lj. (386. o.)



Belting – a művelt ember kultúrával szemben felvett tartá-sának metaforája volt – azzal a kultúrával szembeni tartásé,amelyet készen talált, s amelyet igyekezett megérteni,amikor, ha tetszik, ’szellemileg’ szemlélte, vagyis minteszményt kontemplálta.”71

A 20. század egyik meghatározó művészeti törekvése éppennek a „keretnek” a lerombolására, azaz a művészet auto-nóm létmódjának felszámolására irányult. Mert – Marcusegondolatmenetének konklúzióját idézve – „az individuumokvalóságos kielégítése nem fogható be egy idealistadinamikába… Az csak az idealista kultúrával szemben lehet

sikeres; csak ezzel a kultúrával szemben érvényesülhetáltalános követelményként. Az anyagi létviszonyok tényle-ges megváltoztatása, egy új élet, a munka és a boldogság újalakja iránti követelményként kell fellépnie.”72 A dadaizmus,a futurizmus, a korai szürrealizmus vagy a ’17 utáni oroszavantgárd nem egy bizonyos stílussal, hanem a művészetintézményesült társadalmi funkciójával, autonóm létmódjá-val akar szakítani. Nem a kontempláció keretbe foglalt tár-gyát kínálja, amivel szemben a befogadó – elhagyva a léte-zését részfunkciókra szabdaló gyakorlati élet közegét – egymagasztos órán Emberként érzékelheti önmagát. Felszámol-va a keretet, éppenséggel betörni akart ebbe a gyakorlatiéletbe.

A művészetnek, miként – az idősebbek tán emlékeznekmég rá73 – a filozófiának, nem értelmeznie, hanem megvál-toztatnia kell immár a világot. A kaotikus, uralmon éshasznossági kalkulációkon alapuló polgári berendezkedés

71 Hans Belting: A művészet vége. Atlantisz, 2006. 26. o. 72 Marcuse: i. m. 68. o.73 Az utalás Marx nevezetes 11. Feuerbach tézisére vonatkozik: „A filozófusok

a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogymegváltoztassuk.”



helyén új életet kell teremtenie, amely azért lesz jobb, mert szebb: mert a szépség és szabadság jegyében formált, aminemcsak a begyakorlott életformák, a tradíciók radikáliselutasítását feltételezi, de egy radikális esztétizmust is: az

esztétikai itt valóban győzelemre tör a társadalom felett. Ezaz a pont, ahol az esztétikai mintegy leválik a művészetről,hogy magát az életet esztétizálja. Amikor gombokat, villa-mos jegyeket vagy söröskupakokat, szóval az élet megannyiszemetét applikálják a képbe, vagy szósalátákból, trágárfordulatokból kerekítenek költeményt, azért teszik, hogy azélet és a művészet közötti különbség megszűnését mani-

fesztálják. Minden tiszteletem Danto és Belting rendkívülszubtilis, rendkívül okos és – ami Dantót illeti – szórakoz-tatóan szellemes gondolatmeneteinek, de úgy gondolom,mindaz, amit a „Művészet végének” nevezett jelenséggelszokás összefüggésbe hozni, itt és ezzel veszi kezdetét. Aművészettörténeti keret széthullása csak egyik lehetségeskövetkezménye a művészet társadalmi funkciója körülicsatározásoknak.

Mert persze csatározásokról, a hegemóniáért folytatottküzdelemről van szó, és nem lezárult folyamatról. Azautonóm létmód lerombolását célzó művek rövidesenvisszanyerték („visszavesztették”?) autonóm létmódjukat.Ma már drága pénzért adják és veszik ezeket az autonómművészeti szféra intézményrendszereiben, amire a művészalkalomadtán dematerializációval, minimalizmussal, kon-ceptualizmussal, happeninggel válaszolt, vagy olyan fejtö-rőkkel, melyek szerencsés megfejtője választ kaphatott arra,mi a különbség mondjuk egy hólapát és egy galériábankiállított hólapát között.74

74

Még egyszer hangsúlyozva Danto szellemes gondolatfutamai iránti tisztele-temet, megjegyezném, hogy Duchamp eredeti intenciója szerintem nem a



*Lévén az avantgárd kísérlete, hogy a mimetikus művészetkeretéből kiemelt esztétikait a gyakorlatba ültesse át,utópiának, nemegyszer veszélyes utópiának bizonyult.75 Az

európai és amerikai neoavantgárd a II. világháború utánarra tesz kísérletet, hogy az instrumentális racionalitásnakellenálló esztétikait mint tiszta (absztrakt) formakonstruk-ciót valósítsa meg – autonóm műalkotások keretében. Azindividuális szabadság és az autentikus létezés lehetőségét amolyan Noé bárkájaként kimenekítő autonóm műalkotás-nak és az ellenséges kapitalista berendezkedésnek ez amerev szembeállítása visszhangzik Adorno és Horkheimerkijelentésében is, miszerint csak az autentikus műalkotásokképesek kivonni magukat, méghozzá pusztán a forma erejeáltal, a fennálló polgári berendezkedés, a tömegtársadalomés a tömegkultúra hatalma alól. A mából visszatekintveazonban lehetetlen nem észrevenni, hogy szerzőink,egészében elutasítva az adott berendezkedést, lényegébenelmentek a korszak problematikája mellett.

A 40-es években kiépülő és a 60-as évek közepéig nyúlóipari kapitalizmus persze valóban a centralizált-bürokratikus irányítási rendszerek, a homogenizált töme-

„Mi a művészet?” c. fejtörők gyártása volt, hanem az autonómia

intézményrendszerének pimaszul eredeti és hatékony megkérdőjelezése.Szóval hajlok arra, hogy gesztusait George Dickie és a „művészetintézményes elmélete” felől értelmezzem. ( Aesthetics, An Introduction.Pegasus, 1971.) Ugyanakkor ezeknek a gesztusoknak a sorsát jellemzi, hogy

jól beleférnek Danto analízisébe (és a galériákba) is. 75 Jó okkal feltételezhetjük, hogy az ún. szocialista realizmusnak, illetve a

pártosság esztétikai kategóriájának gyakorlati, valóságalakító szándéka („azíró a lélek mérnöke”) és az avantgárd egy tőről fakad. Vö. ezzel kapcso -latban Borisz Groys izgalmas, bár azt hiszem, némileg egyoldalú könyvét az

orosz-szovjet avantgárd és a sztálinizmus kapcsolatáról: The Total Art ofStalinism. Avant-garde, Aesthetic Dictatorship, and Beyond. Princeton UP. 1992.



gek, a tömegtermelés és tömegfogyasztás egydimenzióstársadalma volt. Ezért is erősödött fel benne az művészetikritika és az életformaváltás igénye, amely azután elvezetetta ’68-as diáklázadásokhoz. Ám ugyanez a korszak egyúttal atársadalmi kritika mindmáig legsikeresebb periódusa is volt: akiépülő szociális állam politikailag garantálta Tőke ésMunka kompromisszumát, s egy olyan jóléti társadalomkiépülését, melyben soha nem látott mértékben sikerültvisszaszorítani a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Ha hihetünk Boltanskinak és Chiapellónak – és erre énmesszemenően hajlamos vagyok –, ez a frankfurtiak általfigyelmen kívül hagyott aszimmetria, bár nem szükségszerű,de általánosan megfigyelhető jelensége a kapitalizmusműködésmódjának. „Az a hipotézisünk – írja Boltanski ésChiapello a művészeti kritika és a társadalmi kritika általmegcélzott emancipációs célkitűzések kapcsán –, hogy akapitalizmus a felszabadulásnak ezt a két formáját nemnyújtja egyenlő mértékben fejlődése minden pontján, ésmegvan az a tendenciája, hogy az egyik szinten visszavegye,amit a másik szinten kínál.”76

Jó példa erre mindjárt a kezdet kezdetén a társadalmistátusz helyére lépő, már érintett szerződés. Láttuk, hogy aszerződést kötő munkavállaló a hűbéri viszony általkötelezettel szemben valóban felszabadul. Szabadsága azértreked meg a de jure szinten, mert a munkaerőpiaconkeresztül mindjárt alá is vetett a kizsákmányolás és afegyelmezés legembertelenebb formáinak. Ennek az inverzezajlik le a jóléti állam és az ipari kapitalizmus idején: atársadalmi kritikának az egyenlőség növelése és akizsákmányolás visszaszorítása terén elért sikereit az

76 Boltanski–Chiapello: i. m. 435. o.



individuális szabadság és az autentikus létezés szintjéntámadt deficittel kellett megfizetni.

Végül megint csak ennek az ellentéte ment végbe aglobális kapitalizmus kiépülésével az 1970-es évektől. Azintézményes berendezkedés, a szociális állam és ahomogenizált tömegek politikai nyomása alól felszabadulttőke Nagy Áramlása magába építi ugyan a művészetrőllevált esztétikait, sőt részben magát a művészeti szférát is,ám a kreatív, újító, autentikus életlehetőségek ismét meg-rekednek egy de jure szinten. Az életfeltételek drasztikusbizonytalanná válása a túlnyomó többség számára nem alehetőségek gazdagodását, nem a szabadságot hozta magá-val, hanem életük tervezhetetlenségét, a bizonytalanságot és a teljes kiszolgáltatottságot. A homogenizált tömegek eltűnésével létrejött individualizált sokaság pedig nem nyújtvédelmet sem ezzel a kiszolgáltatottsággal, sem a vészesennövekvő egyenlőtlenségekből fakadó szegénységgel szem-ben. Esetükben az életvitel „esztétizálódásáról” beszélniminimum félrevezető.

Ez így akár reménytelenül is hangozhatnék: minthamindig csak csöbörből vödörbe kerülnénk. Érdemes azonbanfelfigyelni, hogy folytatja Boltanski és Chiapello agondolatmenetét: „Mégis, mivel a felszabadulásnak ez a kétformája messzemenően interdependens, amit az egyik szin-ten visszavesznek vagy elnyernek, az hajlamos visszahatni amásik szinten.” Ezáltal sokkal dinamikusabb mozgástér jönlétre, mint amilyet a hatalmi berendezkedés és egy fölébemagasodó esztétikai szféra mozdulatlan egymás mellettállásával például Adorno sugallt. Az át- és visszarende-ződések során az egyszer már elért emancipációs eredmé-nyek, az emberi jogok, a demokratikus vívmányok, másrészta nyugdíj- és betegbiztosítás rendszere, a szavatolt minimál-



bér stb. nem tűnnek el, de elemei lesznek a folytonosan zajlópolitikai-társadalmi küzdelemnek, ami nemcsak jelentősé-gük, de jelentésük, emancipációs szerepük módosulását iselőidézheti.

Ami a felszabadulást, ezen belül a szexuális felszabadu-lást, a személyes és az érzelmi élet autonómiáját, a kreatívönmegvalósítás és az autenticitás lehetőségeit illeti, ha nemis állíthatjuk, hogy ezek de facto megvalósultak, de mint amodernitás alapvető értékei széleskörű elismerésre tettekszert. Ám közben a szabadság jelentésének módosulását istapasztalhatjuk: a globális kapitalizmus neoliberális beren-dezkedésében a korlátok hiánya, a mobilitás lehetősége,vagyis a szabadság nem egyszerűen az autonóm életvitel, akreativitás és az autentikus önmegvalósítás forrása, hanemegyúttal a hatalom, a kevesek számára megadatott érvénye- sülés forrása is. Miként a gazdagság, a szabadság elosztása isvégletesen egyenlőtlenné vált. A kapitalizmus ’68 tájánvirágzó művészeti kritikája ezért ma egyre nehezebbenlátszik megalapozhatónak és – egy aránylag szűk elittőleltekintve – mozgósító erejűnek. Hacsak – tenném hozzá, éshúznám egyúttal alá – egy a jobb- vagy szélsőjobb felőlérkező, illiberális társadalmi kritika nem teszi ismét aktuálissá.

Mindebből egyáltalán nem következik, hogy a kultúrakreatív erőinek – mint David Roberts jósolta –, most belekellene simulniuk az áramlások globális terébe. Van erre ispélda persze, de az ellenkezőjére is. A Roberts által idézettRichard Florida tanulmányából 77 valóban kiolvashatjuk a

77 Richard Florida: The Rise of the Creative Class: and How Its Transforming Work.Basic Books, 2002.Összefoglalóját l. The Rise of the Creative Class. Why cities without gays and rockbands are losing the economic development race.Washington Monthly, May,

2002.http://www.washingtonmonthly.com/features/2001/0205.florida.html

http://www.washingtonmonthly.com/features/2001/0205.florida.html

http://www.washingtonmonthly.com/features/2001/0205.florida.html



„bohém művészvilág” és az új informatikai, pénzügyi éshigh-tech értelmiség „megbékélését”, vagy – ahogy erremostanság utalni szokás – „Hollywood és a Szilícium-völgy”házasságát. A területfejlesztés professzora vélhetőenmegbízható adatok sorával bizonyítja, hogy az új, kreatívgazdaság növekedését jelző creativity index, valamint azadott gazdasági régió kulturális gazdagságát és sokszínűsé-gét, a nem hétköznapi életvezetési formák és a másság irántinyitottságát mérő bohemian index között egyenes arány állfenn, s csak azok a területek tudnak fejlődésnek indulni,amelyek bejárata fölé kiírják: „a nem átlagos embereketszívesen látjuk”.

Florida a kreativitás, az individualitás, a különbségek és atehetség elismerésére, tehát az eszt étikai értékeire épülőethoszt tekinti a „kreatív osztály” közös ismertetőjegyének,s éppúgy tagjai közé sorolja az írót, a producert, a zenésztvagy a designert, mint a virtuóz brókert vagy informatikust.Florida empirikus adataiból bizonyossággal azonban csak azkövetkezik, hogy művészek egy csoportja a kreatív osztálytagjaként jó üzletet tud csinálni, s hogy a kreatív osztálytagjai – nem meglepő módon – értékelik és keresik a krea-tivitásnak teret biztosító életfeltételeket. De hogy a kreatívgazdaság növekedésének és a kreatív osztályba jutásakadályát az egyéni ambíciók hiányában kellene keresni,legalábbis naivitás.

Mindenesetre egészen más képet fest kultúra és kreatívgazdaság találkozásáról Anthony Davies és Simon Ford ArtMonthlyban megjelent háromrészes cikksorozata. 78 Aszerzőpáros kiindulópontja lényegében azonos Floridáéval.

78 Anthony Davies and Simon Ford: Art Capital (Art Monthly,Feb. 1998), Art

Futures (Art Monthly, Feb. 1999), Art Networks (Art Monthly , March 2000.)www.societyofcontrol.com/research/davis_ford.htm

http://www.societyofcontrol.com/research/davis_ford.htm

http://www.societyofcontrol.com/research/davis_ford.htm



Azt vizsgálják, hogy abban a nagyszabású programban, melya 20. század végén Londont Európa pénzügyi centrumává és

jelentős tőkeberuházások terepévé tette, milyen szerepet játszott a gazdasági és a kulturális szektor közöttikapcsolatrendszer tudatos kiépítése. Pontosabban – s ha ígynézzük, már nem olyan felhőtlenül örömteli a kreativitás-nak ez a diadala – milyen szerepet játszott ebben afolyamatban a két szektor egységes hálózattá alakítása.

A diffúzzá váló, önmagában egyre nehezebben megra-gadható és definiálható kultúra működését – írja a szerző-páros – csak akkor érthetjük meg, ha a politikai szféra, anyilvánosság, az üzleti világ és a kultúra egymásbaszövődésében látjuk meg azt az összefüggésrendszert, amelyműködését meghatározza. Az üzleti szektor a művészetiszféra szponzorálása, a „valamit semmiért” elv helyett mostaz integrált együttműködést, a „valamit valamiért” elvétgyakorolja. Szimbolikus, hogy az angliai székhelyű, detransznacionális szinten működő, a művészetek üzletiszponzorálására alakult szövetség, az Association of BusinessSponsorship of the Arts a lakonikus Art & Businessben találtameg új márkanevét.

Az új, hálózatos szerkezet, miközben tág teret nyújt azautenticitást tanúsító individuális különbségeknek, az üzletiés személyes brandeknek, megszüntet minden különbségeta nyilvános és a magán-, az üzleti és a kulturális szféraközött. Ezzel az ellenállás, a marginalitás is értelmét veszti,mert ha a határok eltűnnek, ugyan minek a margóján állnaaz, aki marginális. „Ahogy minden szféra elveszíti fizikaistruktúráját, kisimul, szövetségre lép és megszűnik rögzítettcentrummal rendelkezni, megszűnik a belső és külső kü-lönbségének bizonyossága, mely a tiltakozás és az ellenálláskorábbi formáit jellemezte.”



A kultúrának ez a megszállása és csendes birtokbavételenyilvánvalóan nem tekinthető kultúra és polgári berendez-kedés megbékélésének, már csak azért sem, mert ebben ahálózatosodási folyamatban a kultúra és a rögzített struk-

túrákban berendezett társadalom kontúrjai is feloldódnilátszanak. Ez bizonyosan megnehezíti a művészeti kritikahelyzetét, márpedig a modernitás művészete, az esztétikai addig létezik, amíg megmarad kritikai funkciója és „titkos

sugalma”, amíg él benne az a bizonyos „nem is tudom, mi” . Áma „Művészet végéről” szóló jóslatok, amelyek valahogymindig a megbékélésre futnak ki, erősen túlzóak. Csak hogykét szélső példát mondjak a kritika lehetőségeit illetően.Nem hiszem, hogy a dekonstrukciónak sikerült volna véglegfeloldania a Nagy Kontextus áramlásában az autonóm,„szerves” műalkotást. Annak kerete pedig ma ismét védelmetnyújt: megvonja az ellenállás számára a határt . De járhatóutat nyit a művészet autonómiájával és az individuális,autonóm művésszel radikálisan szakító kollaboratív művé-szet is, amennyiben megnyitja a határt a társadalomi kritikaelőtt, és a szolidaritást beépíti a művészeti akciókba.



A PROLETARIÁTUSTÓL A PREKARIÁTUSIG ÉS TOVÁBB

avagy az áramlások terébe vetve

Néhány tézisjellegű megjegyzéssel kezdem: 1. A 70-es évek közepétől vagy három évtizeden át – az

ún. jobb- és baloldal közös nevezőjeként – a neoliberalizmushatározta meg a kapitalista világ társadalmi, gazdasági éskulturális életét. Bár a neoliberalizmus a személytelen piac

és verseny, nem pedig a Gonosz uralma, annyi mára világos-sá vált, hogy az emberi társadalmak szolidaritásviszonyairatragikus következményekkel jár. A neoliberalizmus – egybe-mosva a piac szabadságát az egyén szabadságával – a tőkésviszonyok erkölcsi, politikai és kulturális korlátainak leépí -tését, s ezzel a most már valóban „második természetté”váló kapitalizmus tiszta formájának kiépítését szolgálta. Így

különös helyzet állt elő. Az erkölcsi és kulturális szempon-toktól megszabadult tőke és az emberi szükségletek ellent-mondása talán soha sem volt még annyira világos ésegyértelmű, mint az új, globális kapitalizmusban. A szoli-daritásviszonyok leépülése, az ember kiszolgáltatottsága ésa személyiség elbizonytalanodása, a politikai szféra semlege-sítése, a köz- és a magánszféra egymásba csúszása azonban a

nyugati társadalmak olyan fokú atomizálódását eredmé-nyezte, ami a partikularitásba szorított egyén nézőpontjábólszinte lehetetlenné tette ennek az ellentmondásnak amegragadását. A közös, strukturális problémákból csak egyéni

jajkiáltások, elnyomorodások, rosszkedvek, irigységek ésgyűlöletek születtek, olyan egyedi problémák tehát, amiketa neoliberális állam a maga adminisztratív eszközeivel jó

ideig képes volt kezelni.



2. A 2008-tól kibontakozó válság új helyzetet teremtett:azóta ugyanezek az indulatok veszélyes gyúanyagot képez-nek, csakhogy – legalábbis egyelőre – az autokratikusrendszerek és a nacionalizmusok felé tartó, alkalomadtánidegengyűlölő, neonáci és antiszemita jegyeket is felmutatóúj jobboldalon. Természetesen a baloldalon is találhatunkígéretes kezdeményeket, gondoljunk az Occupy Wall Street mozgalmára, a baloldali zöld mozgalmakra, a Global JusticeMovement re, a Dél-Európát megrengető baloldali tüntetések-re vagy a feltétel nélküli alapjövedelem gondolata körészerveződött európai és világmozgalmakra. Egészében mégisazt tapasztalhatjuk, hogy a tőkével kibogozhatatlanulösszefonódott autonóm politikai szféra tetszhalála, az ún.posztpolitika vagy posztdemokrácia korszaka után a politi-kai szféra újjáéledése és birtokbavétele a szélsőjobb oldalánmegy végbe, míg a baloldali mozgalmak az ún. civiltársadalom labilis képződményei maradnak. Jobboldalon

jönnek létre a tartós tömegmozgalmak és pártok, amelyekképesek a politikai szféra tényezőivé válni. Továbbá – anacionalizmusok identitásteremtő vízióját támogatva – onnan, tehát jobbról érkeznek az antiglobalista kapitaliz-mus- és liberalizmuskritikák politikai programjai is.

3. Mindeközben a neoliberális konszenzus szociáldemok-rata pártjai tovább botorkálnak a Gidens, Blair és Schröderkijelölte „harmadik úton”. Az új jobboldal antiglobalizmu-sával és nacionalizmusával szembesülve az establishmentbaloldali pártjai – megzavarodott balliberális értelmiségük-kel egyetemben – ma úgy félnek a kapitalizmus és a neoli-beralizmus kritikájától, mint a tűztől. Így aztán akapitalizmuskritika napjainkban mintha a szélsőjobb privi-légiuma lenne, vagy – más megfogalmazásban – minthavalamiféle délibábos, ultrabalos attitűdből eredne. Ezzel

http://en.wikipedia.org/wiki/Global_justice_movement






meg is érkeztünk a szélsőjobb és a szélsőbal „tulajdon-képpeni” azonosságáról szóló mítoszhoz. Elutasíthatjuk,pontosabban el kell ugyan utasítanunk ezt a mítoszt, de aneoliberális konszenzus baloldali (szociáldemokrata) párt-

jainak tétovasága nem teljesen alaptalan. Félő, hogy a glo-bális kapitalizmus elkötelezett, ám formális kritikája kép-telen különbséget tenni a társadalmi kontrolltól megszaba-dult tőke pusztító hatásai, és a tőke univerzális forradalmá-nak emancipatorikus vívmányai között. Ez pedig könnyenoda vezethet, hogy egy végiggondolatlan globalizmuskritikahevében feláldozzuk a modernitás univerzális értékeit, ésvalamiféle szűkkeblű identitáspolitika harcosaivá válunk.Hisz kár lenne tagadni: a bal- és jobboldali kapitalizmus-kritikának van közös tartománya. Éppen ezért szembe kellnéznünk a kérdéssel, vajon a jobboldal nemzeti populizmu-sára adekvát válasz lehet-e egy baloldali populizmus. A

populus persze csak a démosz latin nyelvű megfelelője, s apopulizmus egyáltalában nem áll távol a baloldal munkás-mozgalmi, osztályharcos tradíciójától. Csakhogy míg anemzet máig virulens fogalom maradt, kérdés, mit jelentenema az osztály, az osztályharc, s lehet-e hagyományosértelemben munkásokról, horribile dictu proletariátusrólbeszélni? S ha nem, mégis milyen populust képviselhetne egybaloldali populizmus? Vagy létrehozható, konstruálható baloldali populus? Ha igen, mit jelentene ez, és milyenkövetkezményekkel járna a demokráciára nézve?

A lecke tehát adott. A máig nem enyhülő válság és a jobboldal fenyegető erősödése persze ideges türelmetlensé-get szül, miként ez ma Magyarországon különösképpenérzékelhető. „Cselekedni kell!” – mondatja velünk a lázassemmittevés. És hát persze, igen. De ennek a cselekvésnekegyik formája lehet a lecke végiggondolása. Az alábbiakban



erre teszek kísérletet. De előbb hadd idézzem az opportu-nizmussal aligha vádolható Žižeket. Egyik nyilatkozatábanarról beszél, hogy balos barátait manapság szívesen froclizzaMarx nevezetes 11. Feuerbach-tézisének parafrázisával. Atézis: „A filozófusok a világot csak különbözőképpenértelmezték; a feladat, hogy megváltoztassuk.” A javasoltparafrázis pedig: „A huszadik században talán túlságosangyorsan akartuk megváltoztatni a világot; a feladat, hogyújraértelmezzük, hogy elkezdjünk gondolkodni.” 79 Hátkezdjünk bele! Így is erős késésben vagyunk.

*

A neoliberális korszaknak, azaz a társadalmi-politikai kont-rolltól megszabadult tőke működésmódjának leglátványo-sabb, a publicisztikában is gyakran előkerülő következ-ménye a jövedelemkülönbségek drasztikus növekedése, és atársadalmak szétszakadása a top 1 és a maradék 99 száza-lékra. A „Mi vagyunk a 99%” jelszava az Occupy Wall Street mozgalmával vált 2011-ben világszerte ismertté, de úgytűnik, ebben a szimbolikus formában megjelenik már JosephStiglitz Nobel-díjas közgazdásznál is, pár hónappal aZuccotti park elfoglalása előtt.80

Az általa közzétett, elsősorban az USA-ra vonatkozóadatokat – bizonyos eltérésekkel persze – a legkülönbözőbbszervezetek adatai igazolják a globalizált világ egészérenézve. Stiglitz szerint a felső 1% rendelkezik ma az USAnemzeti jövedelmének egynegyedével, ha pedig a jövedelemhelyett a gazdagságból indulunk ki, ez az 1% rendelkezik anemzeti vagyon 40 százalékával. A felső 0,1%-ra tekintve az

79 http://bigthink.com/videos/dont-act-just-think80 Joseph Stiglitz: Of the 1%, by the 1%, for the 1%. Vanity Fair, May, 2011.

http://www.vanityfair.com/society/features/2011/05/top-one-percent-201105







egyenlőtlenség még szembeötlőbb. Míg a múlt század 70-eséveinek végén egy topmenedzser jövedelme kb. harminc-szorosa volt az átlagjövedelemnek, ma több mint kétszáz-hetvenszerese. Ugyanebben az időszakban az USA termelésegyakorlatilag a duplájára nőtt, míg az átlagkeresetek alignövekedtek, azaz a növekedés eredményei szinte teljesegészében a szerencsés kevesek bankszámláin landoltak.Érdemes megjegyezni, hogy 2013 decemberében a Center forAmerican Progress előtt tartott beszédében Barack Obamaerősítette meg ezeket a tendenciákat, s az egyenlőtlenségeknövekedését „korunk döntő kihívásának” mondta. Obama azegyenlőtlenségek növekedéséből eredő alapvető veszélyt isugyanabban jelölte meg, mint Stiglitz, ti. a társadalmi szolidaritás bomlásában.

Stiglitz persze radikálisabban fogalmazott, mint az elnök:a gazdagság hatalmat, a politikai hatalom pedig továbbigazdagságot eredményez, aminek a következménye egygyengülő, sőt tudatosan legyengített állam. Mert minélgazdagabb valaki, annál kevésbé érdekelt a magas jövedel-meket és a vagyonokat sújtó adókban, de annál kevésbéérdekelt az egészségügyi, oktatási, környezetvédelmi stb.közkiadásokban is, hiszen ezeket a javakat meg tudja vásá-rolni magának. A politika és a pénz szövetségénekvégeredménye a leépülő közszféra és a szűk körben kon-centrálódó gazdagság, amely a növekvő társadalmifeszültségek mellett csak körülkerített, fegyveresek védtelakónegyedekben őrizhető meg.

Így aztán az USA több száz városában követőkre találóOccupy Wall Street mozgalom, az Észak-Afrikán egyidejűlegvégigsöprő tüntetések, a dél-európai, franciaországi ésangliai tömegtiltakozások az Európai Unió megszorítógazdaságpolitikája ellen sokakban azt a hitet élesztették,



hogy válaszként az 1 kontra 99% kihívására új tömegmozga-lom van kibontakozóban. Méghozzá olyan tömegmozgalom,amely keresztülmetszve a posztmodern korszak identitás-politikáit, vallásháborúit és kultúrharcait, most újra azuniverzális szociális dimenzió, az elf eledettnek hitt osztályharcmentén szerveződik.

Ma már nyilvánvaló, hogy ez a következtetés elhamarko-dott volt. A társadalmi szövetet, a társadalom szolidaritás-viszonyait ért támadás sokkalta mélyebbre hatolt annál,hogysem ilyen fordulat egyik pillanatról a másikraelképzelhető lenne. Talán az is megkockáztatható, hogy nema jövedelemkülönbségek soha nem látott növekedése hoztamagával a társadalom szolidaritásviszonyainak bomlását,hanem éppen fordítva: többek között a szolidaritásviszo-nyok lebontása tette lehetővé, hogy ilyen jövedelemkülönb-ségek, mintegy észrevétlenül, egyáltalában létrejöhessenek.De ha voltak is haszonélvezői a társadalom lebontásának, afolyamat egészét – bár a MontPerelinTársaság, Hayek,Milton Friedman és a „chicago-boys” hozzájárulását kárlenne lebecsülni – nem akkor értjük meg, ha valamiféletudatos terv, mondjuk valamiféle „neoliberális világösszees-küvés” eredményének tekintjük, hanem ha a tőkeszemélytelen logikája felől próbáljuk meg értelmezni. Ez alogika – állítja Szalai Erzsébet – önemésztő logika, mert a tőkeszabad áramlását akadályozó korlátok lebontása egyúttalazoknak a támasztékoknak a lebontása, melyek mostanáig atőke viszonylag zavartalan újraértékesülését biztosították.81

*Először is azt a közhelyet kell emlékezetünkbe idézni, hogya tőke nem „dolog”, nem kész és szilárd adottság, hanemállandó körforgás – egyre nagyobb erejű, egyre gyorsuló és

81 Szalai Erzsébet: Az újkapitalizmus és ami utána jöhet. Új Mandátum, 2006.



potenciálisan mindent magába olvasztó áramlás. A tőkéstermelés folyamatába tőkét ruháznak be, hogy a cikluslezárulásával profitot vehessenek ki belőle, aminek egyrészét aztán ismét beruházzák, és így tovább. Az eredményaz állandó és szüntelen növekedés, folyamatos keletkezés. Atőke szempontjából a tegnapi növekedés termékei irántiszükségletet ugyan kizárólag a holnapi növekedés, azaz a

jövőbeli profit lehetősége teremti meg, a tőkeakkumulációfolyamata mégis megkerülhetetlenné teszi az emberiszükségletek folyamatos bővítését, az igények átstrukturálá-sát és megújítását.

A tőkés termelés addig képes fennmaradni, míg fenntart-ható ez a jövőbeli beruházásokat igénylő növekedés, a tőkeakkumulációjának akadálymentes folyamata. Ez azonbannem képzelhető el – a Kommunista Kiáltvány ismert soraitismét ide citálva – „a termelés folyamatos átalakítása, azösszes társadalmi állapotok szakadatlan megrendítése, azörökös bizonytalanság és mozgás”, azaz a tőke permanensforradalma, a permanenssé váló instabilitás nélkül. Mert anövekedésnek nemcsak természeti vagy demográfiai korlá-tai vannak. Akadályt, gátat képez a körforgás szükségképpenfolyamatos áramában minden, ami rögzített, ami szilárd: amegszilárdult társadalmi struktúrák, intézmények éshierarchiák, az „örökérvényűségre” igényt tartó kulturális,erkölcsi és vallási értékek, a tőke és a piac logikájától eltérőelvek alapján működő állam, és végső soron minden rögzültemberi szükséglet.

Ilyen, a tőke – mint a liberális teoretikusok mondják majd– természetes körforgását és zavartalan növekedését akadá-lyozó struktúraként tudatosul a 70-es években a jóléti vagyszociális államnak, más (kevésbé barátságos) leírásbanállamkapitalizmusnak nevezett berendezkedés. Ez lényegé-



ben a Tőke és a Munka, a munkaadói szervezetek és az erősszakszervezetek által képviselt munkavállalók közöttikompromisszumként vagy kiegyezésként írható le, melynekbetartását a politika eszközeivel a két fél között közvetítőállam biztosította. Progresszív adórendszerével, szigorúmunkajogi szabályozásával, a bérindexálás kikényszeríté-sével (azaz a béreknek a termelékenységhez és az árakhozvaló kényszerű viszonyításával), a bank- és pénzrendszerszigorú szabályozásával, az állami tulajdon masszív

jelenlétének érvényesítésével, szociálpolitikai intézkedései-vel és a munkanélküliség minimális szinten tartásával aszociális állam kétségkívül aktívan beavatkozott a piaciviszonyokba, és ehhez a szuverén nemzetállam demokrati-kus keretei között elvileg meg is volt a szükséges ereje.

A gazdaság, éppúgy mint a munkaerőpiac, alapvetőennemzeti keretek között szerveződött, azaz védve volt anemzetközi hatásokkal szemben. A Bretton Woods-irendszeren belül az államok szilárd, a dollárhoz rögzítettárfolyamon átváltható valutával rendelkeztek, ami avámokkal együtt lehetővé tette az önálló költségvetésipolitikát, ezt pedig a tömegdemokráciák keretei közöttmesszemenően befolyásolni tudták a nagy létszámú,szervezett tömegeket integráló szakszervezetek és a velükszövetséges baloldali pártok. A korszak jelszava az igazsá- gosság volt, a Gerechtigkeit és a Justice, és az igazságosságbiztosította társadalmi béke – ha korlátozta is a profitmaximalizálására irányuló törekvéseket – hosszú ideigkedvező feltételeket biztosított a tőke számára is.

E korszak közgondolkodásának még magától értődő volt,hogy a tel jes foglalkoztatás keynesi törekvése nem altruistaálom, hanem racionális megfontolás: ahogy a termelőesz-közeitől megfosztott bérmunkás rászorult a tőkére, a tőke is



rászorult a munkára. A fordista üzem – mely nemcsaküzemszervezet volt, de a munkavállaló egész életfolyamatá-nak üzemszerű megszervezése is – éppúgy, mint a benneelőállított T-modell, világosan jelezte, hogy a tőke is hosszúidőre berendezkedett ebben a társadalmi békét biztosító, dea tőke elé korlátokat állító, szociáldemokrata kompro-misszumban.

Bármennyire is a tőke és a munka kompromisszumátintézményesítette, bármennyire is korlátokat állított a tőkelogikájának korlátlan érvényesülése elé, az igazságosság ésegyenlőség jegyében szerveződő szociális államot kár lenneidealizálni. Berendezkedés volt, egy Valóság rögzítése, ahatárok lezárása. Az egyenlőségnek megvolt az ára. A jólétiállam a Malvina Reynolds megénekelte „little boxes”, a kisdobozokban élő dobozemberkék világa is volt, gondoljunk a– nem csak Kelet-Európában épülő – lakótelepek lakóira, akülönböző jogi és munkavállalói kategóriákban homogeni-zált, azaz egyenlősített tömegemberre a maga tömegvágyai-val. Gondoljunk továbbá az individuális szabadság, a fantáziaés a kreativitás lehetőségeitől megfosztott Bárkire, a „rejtettrábeszélők” által működtetett tömegkultúra fogyasztóira.

A szociális állam kétségkívül felülről szervezett, abürokráciák által uralt, „átjogiasított” társadalmat hozott létre. Működését – Habermas kifejezésével élve – az „élet-világ kolonializálása” jellemezte. Nem árt emlékezetünkbeidézni: bár Huxley és Orwell műveiben leginkább az állam-szocializmusok lakói ismertek magukra, ezek eredendően azállamkapitalizmus kritikájaként íródtak. Az államkapitaliz-mus szimbolikus megjelenítései között, a fordista üzem, a T-modell vagy a fogyasztás mellett feltűnik a benthamiPanopticon, sőt a frankfurtiaknál a KZ-lager is, mint a „fel-

http://en.wikipedia.org/wiki/Malvina_Reynolds





világosodás dialektikájának” legszélsőségesebb, de a moder-nitás tervezetében végül is benne rejlő megvalósulása.

A korszak baloldali, kritikai gondolkodásában, amelyiktávol tudott maradni a sztálinizmustól, nem annyira akizsákmányolás vagy a szegénység állt a középpontban,mint inkább az elidegenedés, az áru „fétiskaraktere”, vala-mint a modern iparral együttjáró tömegtermelés, tömeg-társadalom és tömegkultúra. A kritika az államkapitalizmusminden szféráját átszövő bürokratikus és hierarchizáltirányítási formákat célozta, amelyek megnyomorítják azegyéni képzelőerőt és az újító készséget. Röviden talánösszefoglalhatnánk mindezt úgy is, hogy az államkapita-lizmus máig érvényes baloldali kritikája nem az osztály-kompromisszum megőrzésére törekedett, tehát nem atársadalmi viszonyok rögzítésében volt érdekelt, hanem azegyéni szabadság, az autentikus élet számára utat nyitómobilitásban, a soha nem volt új folyamatos keletkezésében.Ezzel azonban – és ezt mindenképpen hangsúlyozni szeret-ném: akaratlanul – a neoliberális fordulat és a vele (nemvéletlenül) párhuzamosan futó posztmodern dekonstrukcióelőkészítőjévé vált.

A posztmodernt a „metafizika-kritika”, a hatalmat éshierarchiát feltételező Egész dekonstrukciójának szellemeéltette – az alaptalanság apoteózisa. Minden a zárt, a kerek,a rögzített Egész kívánatos végéről szólt: a Történelem, aNagy Elbeszélések (sőt, az elbeszélések) végéről, a Művészetvégéről, a Szerző, sőt a Szubjektum haláláról, a szöveggé váltMűvek felnyílásáról. Megszabadulva ezektől a metafizikaikonstrukcióktól, a halott Isten helyére állított Egészintézményesített hatalmi struktúráitól, megérkezünk végrea posztmodern posthistorie-be, ahol levetve a rögzített

jelentések pányváit, minden szabadon áramlik, keletkezik és



alakul, megteremtve ezzel az autentikus létezés, a szabadönteremtés lehetőségét. Szabadulni, szabadulni, szabadul-ni… Szabadulni mindentől, ami kategorizál, homogenizál,ami megfoszt az individualitástól – ez volt az államkapitaliz-

musok centralizált struktúráival, a tömegtársadalom rögzí -tett Valóságával szembeforduló posztmodern dekonstrukciónagy álma.

Az ész cselének rajzolata azonban itt is hamarosanészrevehetővé vált. Összefonódva a Hayek, Friedman és aChicagói Iskola képviselte neoliberalizmussal, a rövidesenellaposodó, nemegyszer cinizmusba hajló posztmodern

aktív alakítójává vált annak az átfogó szellemi klímának,melyben végbemehetett a neoliberális fordulat. Ez aszabadságot tűzte ugyan zászlajára, de az eredeti, eman-cipatorikus álomhoz kevés köze volt. Az osztálykompro-misszumtól és a szociális államtól megszabadult tőke, a piacés a vállalkozás szabadságáról, a verseny szabadságáról szóltugyanis.

A neoliberális fordulat82 kiváltó okai közé szokás sorolni a70-es évek elején jelentkező olaj-, azaz energiaválságot,valamint a Bretton Woods-i rendszer felbomlását. Avietnami háború következtében előálló költségvetési hiánytaz Egyesült Államok a bankóprés beindításával kívántaellensúlyozni, amivel gyakorlatilag megszüntette a dollárrögzített átválthatóságát az aranyra. A dollárhoz, illetve adolláron keresztül az aranyfedezethez kötött rendszerösszeomlásával a pénz, ami alapvetően persze mindig isfikción alapult, most egy fikció fikciójának mutatkozott.

82 A neoliberalizmust illetően elsősorban David Harvey A Brief History ofNeoliberalism (Oxford UP. 2005.) és Pierre Dardot – Christian Laval A

globálrezon. A neoliberalizmus múltja és jelene (EgyKettő Kiadó, 2013.) c.könyvére támaszkodom.



Amikor a pénz tiszta absztraktummá válik, az állam általelismert és garantált pénz mellett a financiális szektor isképes független fizetőeszközök széles spektrumát megte-remteni. Ennek következtében egyre megfoghatatlanabbáváló pénzvilággal szembesülünk: a pénz működése jórésztazoknak a döntéseitől függ, akik ezt a fikciót, tudniillik apénzt teremtik és fenntartják. Az új financiális szektorfelnövekedése megteremtette a tőke szabad áramlásának, ésezzel egy új növekedési szakasznak a technikai lehetőségét.

A növekedésnek azonban gátat szabott a munkaerő szer-vezettsége, politikai ereje és az osztálykompromisszumotfenntartó szociális állam szabályozó tevékenysége. Egy adottpillanatban pedig már nemcsak gátló tényezőkről, inkábbreális fenyegetésről volt szó: úgy nézett ki, hogy aszociáldemokrata kompromisszumot a baloldal mondja fel.A 70-es években kiépülő új, neoliberális gazdasági-társadalmi rendszer erre a kihívásra – Boltanski és Chiapellofigyelemre méltó elemzése szerint83 – olyan választ adott,ami képes volt a ’68-as diáklázadások szellemiségét aszabadság jelszavával integrálni, az osztályalapú ellenállástpedig jó időre lehetetlenné tette.84 Ezzel megnyílt az út atőke-akkumuláció új, a pénztőke által irányított fázisa előtt.

A neoliberalizmus visszatérni látszik a piac „láthatatlankezébe” és a laissez-faire-be vetett hithez: eszerint a piaciviszonyok, a békés piaci verseny a gazdaság és a társadalomtermészetes állapotát alkotja, amit csak veszélyeztet bármelyállami beavatkozás. A piacot egyszerűen magára kell hagyni,és az képes korrigálni saját hibáit, egyensúlyt teremt ésbiztosítja a növekedést. A 70-es évektől folyamatosan

83 Luc Boltanski – Eve Chiapello i. m.84

A folyamat részletesebb leírását lásd az Individualizmus – individuumok nélkül c. írásban.



bevezetett szabadkereskedelmi egyezmények azonbanéppenséggel radikális beavatkozást jelentettek. Az ismert ésönmagában oly barátságosnak tetsző szlogen, „a tőke, azáruk, a szolgáltatások és az emberek szabad áramlása” (aholaz „emberek” természetesen munkaerőt jelentenek) a tőkemindent magába olvasztó áramlása elől takarította el alehetséges gátakat.

A határok átjárhatóvá tétele a territoriálisan kötött nemzet-államok élesedő versenyét hozta az immár felszabadult ,mobil pénztőke befektetéseiért. Ennek következtében anagyvállalatokká alakuló nemzetállamok a deregulációköltségcsökkentő versenyfutásába bonyolódtak, méghozzáolyan, egyre sűrűbbé váló globális jogi környezetben, ahol anagy nemzetközi szervezetek (IMF, WTO, OECD, Világbank)a deregulációt egyenesen előírták, de legalábbis feltételkénttámasztották. Fokozva a kitettséget a globális versenynek,mindez a vállalkozásokra kirótt adók csökkentését, amunkajogi szabályozás fellazulását (azaz eg yre rosszabbmunkafeltételeket), a bérek és a közkiadások radikálismegkurtítását, a környezetvédelmi szempontok elhanyago-lását, növekvő munkanélküliséget és a munkavállalói réte-gek politikai érdekérvényesítő képességének csökkenését(jószerével megszűnését) eredményezte, míg a monetárisszektorban az igazságosság szempontjai szerint alighaigazolható, drasztikusan magas nyereséget tett lehetővé.

Mára a nemzetközi tőzsdék gyakorlatilag átvették atársadalmaktól a nemzeti gazdaságpolitikák értékelését. Ezazt jelenti, hogy a demokratikusan legitimált – vagy leg-alábbis legitimálható – politikai hatalom helyére a pénz lépett.Az eredmény vészterhes, mert míg a demokrácia a társa-dalmi integráció, a pénz csak a piaci integráció nyelvét beszéli,és süket minden információra, ami nem az árak nyelvén



fogalmazódik meg. A végletekig kiélezett piaci verseny sza-bad jára engedésével a társadalom demokratikus önszabályo-zásának lehetősége, azoknak a szempontoknak az érvé-nyesítése, amelyek nem a tőke szükségleteiből következnek,szinte áthághatatlannak tetsző korlátok közé szorult.

A továbbiakban két kérdésre szeretnék koncentrálni.Először: hogyan szünteti meg az individuális szabadságra hivatkozva a neoliberális rendszer az igazságosság jegyébenálló szolidaritásviszonyokat, hogyan szünteti meg azosztály-kompromisszumot, sőt, azt a „magáértvaló” osztálytis, amit a 60-as években még proletariátusnak lehetett ne-

vezni. Továbbá hogyan alakul át az osztály-kompromisszu-mot biztosító politikai állam a börzéken jegyzett nagyválla-lattá, a tömegdemokrácia úgynevezett liberális demok-ráciává. Joggal feltételezhető, hogy ez a folyamat – tudniillika szolidaritásviszonyok lebontása – nem véletlenszerűkísérőjelensége a neoliberális berendezkedésnek. A tőke-akkumuláció földrajzi korlátainak felszámolása a gyarmato-sítások és az imperializmus korával véget ért. A szolidari-tásviszonyok, a közös értékek vezérelte szociális integrációkorlátaihoz érve most a belső gyarmatosítás kerültnapirendre.

*A modernitás korszakában az irodalmi Művet, és álta-

lában a művészeti alkotást hajlamosak voltunk befejezettegésznek, önmagára zárt gömbnek tekinteni. Az autonómiaeszménye szerint ugyanis a mű (és vele a szerző) zsenia-litása abban áll, hogy mindazt, ami rajta kívül van, így atradíció egészét is képes önmagába gyűjteni, s így olyantörésmentes jelentésegésszé (totalitássá) zárulni, amelynekegysége a forma révén minden elemét áthatja. A posztmo-dern dekonstrukció centripetális erejének hatására most ez



a mű darabjaira (lexiákra) hasad, s az egységes Mű helyére aplurális, nyitott Szöveg lép, hogy megállíthatatlan keringés-be kezdjen a Nagy Textus folytonosan új jelentéseketgeneráló, azaz bármely rögzített jelentést „elhalasztó”hálózatában.

Korunk nagy átalakulásainak egyik jellegzetes izomorfiájaaz üzem- és munkaszervezet hasonló dekonstrukciója éshálózatosodása. A fordista vállalat és a benne uralkodótaylorista munkaszervezet szintén zárt Műként volt elter-vezve, olyan egészként, mely a tervezéstől az előállításon áta marketingig és az értékesítésig lehetőleg mindent magábavont. Az egyre komplexebbé váló egész egyes elemeitszigorú hierarchia elvárásai szerint alárendelték a „tudomá-nyos menedzsment” terveinek és utasításainak, ezeket pedigaz egyre nagyobb létszámú „fehérgalléros réteg”, a „terme-lés kapitányai” – ahogy nálunk nevezték őket: a művezetők– közvetítették fentről lefelé. Ebben a fegyelmezett ésfegyelmező egészben az elemek összeillesztései lineáris,szukcesszív sorokat, elbeszéléseket alkottak. Bauman nyo-mán a fordizmus joggal nevezhető „a modern társadalomöntudatának, e társadalom… ’szilárd’ korszakában. Közöstörténelmüknek ezen a szintjén a tőke, a menedzsment és amunkaerő arra volt ítélve, hogy jó ideig, sőt talán örökreegymás mellett maradjanak – hozzákötve a hatalmasgyárépületek, a súlyos gépsorok és a masszív munkástö-megek együtteséhez.”85

A 60-as évek végéig, az úgynevezett államkapitalizmus-ban (vagy államszocializmusban) a munkavállaló valóban jóeséllyel számíthatott arra, hogy alkalmazotti létét ott fejezibe, ahol elkezdte. A biztonságnak persze megvolt az ára. Aszakszervezetek és a munkaadók által jól kezelhető,

85 Zygmunt Bauman i. m. 57. o.



standardizált mércék alapján konstruált, homogenizáltmunkavállalói csoportok lehetővé tették ugyan a kiszámít-ható és közös mércék alkalmazását, azaz az igazságosság igényének érvényesítését, de kevés teret engedtek aszemélyességnek, az innovációnak és az egyéniségnek.Hiába: ami kiszámítható, azt valahogy ki kell számítani, aszámítás pedig egyneműsítést követel.

A modernitás ilyen háttere előtt világosan előtűnnekannak az új, posztmodern rendnek a sajátosságai, melyetBoltanski nyomán projekt-rendnek nevezhetünk86.

A termelés dekonstrukciójának, a tőkeakkumuláció NagyÁramlásához való alkalmazkodásnak tökéletességig vittf ormája a globális, multinacionális vállalatokat jellemzőértéklánc, a value chain, azaz a valaha egységes termelésifolyamat szétdarabolása az egész rendelkezésre állóföldgolyón: pénzügyi lebonyolítás pl. Londonban vagy NewYorkban, tervezés és design Párizsban vagy Kaliforniában,fizikai termékelőállítás Kínában vagy Mexikóban, internetesszervizszolgálat Indiában. Ez a hálózatos megoldás továbbrontja a territoriálisan kötött állam és a munkavállalókérdekérvényesítési képességeit, az egyre szövevényesebbszerkezet megkönnyíti az adóelkerülést, a veszteséges terü-letek pedig pillanatok alatt át- vagy leépíthetőek, méghozzáanélkül, hogy veszélyeztetve lenne a pénz alakjában kivon-ható és továbbra is szabadon áramló tőke.87

86 A projekt-rend részletesebb ismertetését lásd az Individualizmus – individuumok nélkül c. írásban.

87 Gurría, az OECD főtitkára 2012-es jelentése szerint a globális value chainmegjelenése a 90-es évektől alapvetően megváltoztatta a beruházások és akereskedelem nemzetközi viszonyait és messzemenő következményekkel

járt az államokra nézve. Angel Gurría: The Emergence of Global Value Chains:

What Do They Mean for Business. http://www.oecd.org/about/secretary-general/theemergenceofglobalvaluechainswhatdotheymeanforbusiness.htm

http://www.oecd.org/about/secretary-general/theemergenceofglobalvaluechainswhatdotheymeanforbusiness.htm







És ahogy „individualizálódik” a részeire darabolt termelé-si folyamat, úgy individualizálódik a korábban homogenizálókategóriákba, egységes státuszokba sorolt munkavállalóiréteg is. Korábban, ha egyvalakit sérelem ért, ez a sérelemelvileg mindenkit érintett az adott kategóriában. Ma eznincs így. A részeire darabolt termelési folyamatban személyessé válik a munkavállaló helyzete és teljesítménye is.A vállalkozások személyre szabott feladatokat és azokhozkapcsolódó javadalmazási formákat vezetnek be. Ez amunkavállalók kollektív fellépését ellehetetlenítve a mun-kavállalók és a munkaadók közötti tárgyalások decentrali-

zációjához vezet, és a munka világának természetes formá- jává avatja a munkavállalók egymás közti versenyeztetését .Hogy mit jelent adott esetben az egyébként jól hangzó„személyesség”, nem nehéz belátni: a munkavállaló szemé-lyéig lecsupaszítva, szolidaritásviszonyaitól megfosztva állszemben a munkaadóval – a törpe az óriással. Így – Bourdieu-t idézve – „egy darwini világ jön létre, mindenkiharca mindenki ellen a hierarchia minden fokán”88. Mindezt– a globalizáció nyerteseinek oldalán – át lehet élni perszefelszabadulásként is, az egyéniség, az innovációs készségek,az autonómia térnyeréseként, ám nem kétséges, hogy atúlnyomó többség számára a kiszolgáltatottság, az állandó-sult szorongás forrása. A szakszervezetek által is jól kezel-hető, homogén munkavállalói érdekcsoportok szolidaritás-formái helyébe a verseny-feltételeket befolyásolni képtelen,atomizált egyének versenyeztetése lép.

Ebben az összefüggésben Reagannek vagy Thatchernek a1980-as évek elején a szakszervezetekkel folytatott – rendőrrohamokkal tarkított – küzdelmei csak a jéghegy

88

Pierre Bourdieu: Utopia of Endless Exploitation. The essence of neoliberalism.http://mondediplo.com/1998/12/08bourdieu

http://mondediplo.com/1998/12/08bourdieu

http://mondediplo.com/1998/12/08bourdieu



csúcsát jelentették. A szolidaritásviszonyok lerombolásaszempontjából legalább annyira lényegesek, vagy talán méglényegesebbek voltak azok a kevésbé látványos beavatkozá-sok, melyek a magántulajdonosi és vállalkozói szemléletet,valamint a piaci versenyt a társadalmi létezés magátólértődő, természeti formájává avatták.

A „harmadik útra” lépett blairi-schröderi Új Baloldal általis támogatott neoliberális berendezkedés nem egyszerűenarra törekedett, hogy védje és felerősítse a piaci versenyt ésa magántulajdonon alapuló vállalkozást. Az önálló, felelősdöntésekre képes, saját sorsát saját kezébe venni tudó egyén

szabad választásának jogára hivatkozva a neoliberális kor-mányzatok arra törekedtek, hogy a magántulajdont és apiaci viszonyokat a társadalom minden zugában és szögle-tében elterjesszék. A társadalombiztosítást kiszorító magán-biztosítások rendszere, az oktatás és az egészségügyprivatizációja, a szociális bérlakásépítéssel szemben amagántulajdonú lakóingatlanok erőteljes támogatása arraösztönözte a társadalom tagjait, hogy életüket egyénivállalkozásként éljék meg és könyvelői szemlélet alapjánértékeljék. Ha „Jó ember kerestetik”, többé nem találtatikSzecsuánban. Mert egészen más helyzet az, ha nekem mintegy demokratikus politikai közösség polgárának jogom van aközösség bevételeiből fedezett és a közösség általellenőrzött oktatásra, egészségügyre, ha jogom van az idős-kori vagy beteggondozásra, ha a politikai közösség tagjakéntalanyi jogon elvárhatom a lakhatás elemi szintjénekbiztosítását. És más helyzet, ha felelős magánvállalkozássáalakult életem befektetett tőkéjének profitjából megvásáro-lom az oktatást, az egészségügyi szolgáltatást stb. Utóbbi



esetben passzív fogyasztóként állok szemben egy szolgálta-tóval, és nem aktív polgárként saját államommal.89

Két teljesen eltérő gondolkodásmódról, a Valóság kételtérő konstrukciójáról van itt szó. Az egyik Valóságot SenTe lakja, aki akár jó is lehet. A másikat Sui Ta, akit nemérintenek a jó és a rossz szempontjai. Sen Te valóságában azegyüttműködést közösen osztott és közösen felülvizsgálhatónormák biztosítják. Sui Ta valóságában ugyanezek a normáklegfeljebb figyelembe veendő, manipulálható tények. AhogyHabermas mondaná: a cselekvések összehangolását ezesetben nem a közös megértésre és jóváhagyásra utalt normák,hanem az egyedi döntések átláthatatlan következményeinek piaci, versenyalapú integrációja biztosítja.

A tőke logikája ezen a ponton mélyebben sebezte fel azemberi szolidaritásviszonyokat, mint a szakszervezetekerőszakos visszaszorítása. P. Dardot-t és Ch. Lavalt idézve:különböző ösztönzők hatására az „emberek eljutottak oda,hogy létezésük valamennyi dimenziójában profittermelőtőkehordozónak tartsák önmagukat és akként viselkedjenek:fizetős felsőoktatás, egyéni tőkeszámla a nyugdíjrendszer-ben, magántulajdonú lakás, hosszú távú tőzsdei értékpapír-befektetések, ezek az ’egyéni élet kapitalizációjának’ azok azaspektusai, amelyek… egyre inkább felőrölték a szolidaritás

89 Ezen az alapon áll a Harmadik út elképzeléseit meghatározó AnthonyGiddens is: „A szociáldemokraták kötelessége, hogy megváltoztassákkockázat és biztonság viszonyát a jóléti államban, olyan társadalmatalakítsanak ki, amelyben a kormány, az üzleti élet és a munkaerő-piacokterületein ’felelős kockázatvállalók’ tevékenykednek.” A. Giddens: Aharmadik út. A szociáldemokrácia megújulása. Agóra Marketing Kiadó, 1999.78. o. Ez a szemlélet hatja át Tony Blairnek és Gerhard Schrödernek az

1999-es európai választások előtt megjelent közös kiáltványát: The ThirdWay / Das neue Mitte.



logikáját.”90 Ám a szolidaritás logikájának felőrlése a közösValóság felőrlését, végső soron a Valóság eltűnését jelenti, havalóság alatt a tapasztalatoknak azt az interszubjektívvilágát értjük, amit egy „közös ablakból” látunk: a közös

jelentések megosztható és közösen értelmezhető terét.Lyotard nevezetes leírása szerint a posztmodern állapotot

az jellemzi, hogy időleges szerződések, átmeneti szabályokváltják fel a szakmai, érzelmi, szexuális, kulturális, családiszféra, vagy éppen a nemzetközi kapcsolatok szilárdintézményeit. A projekt-rend az élet minden szférájába, ígya magánszférába is behatolt. Ami persze – és ezt isméthangsúlyozni kell –, mint a tőke forradalmai általában, aglobalizáció korszakában is hordoz egy emancipatív,felszabadító mozzanatot: az önálló, felelős döntésekre képesegyén liberális eszményének felelevenítése nemcsak újrafo-galmazza az individuum de jure autonómiájának eszményét,de egyenesen követelményként állítja elénk. Olyan követel-ményként azonban, melyet – Bauman megfogalmazásaszerint – a hálózatok értelmezhetetlenné váló valóságábanlehetetlen de facto autonómiára váltani. Hiszen az autonómia– sok más mellett – minimum saját törvényünk követését

jelenti, azt, hogy végigmegyünk a magunk választotta úton.A projekt-rend ezt de facto lehetetlenné tetszi.

A projekt ismer ugyan szabályokat, de csak időlegesszabályokat. Az időlegesség itt épphogy a lényegi vonat-kozás. Mert ami az áramlások terében számít, az a szabályokátlépésének, lecserélésének, megújításának vagy kijátszásá-nak képessége. A Nagy Áramlás magába olvaszt mindent,ami merev, ami szilárd, ami nem a folyékony idő dimen-ziójában mozog. Az győz, aki úszni tud a Nagy Áramlással,

90

Pierre Dardot – Christian Laval: A globálrezon. A neoliberalizmus múltja és jelene. EgyKettő Kiadó, 2013. 282–283. o.



aki váltani, átalakulni tud, aki folyékony lesz maga is.Korunk hőse a Nagy Houdini, a szabadulóművész. Ezzelszemben, ami szilárd, ami autonóm, az akadályt képez. Acélok vagy a helyek, amik felé törekszünk, menet közbenhelyeződnek át, tűnnek el, vagy váltanak alakot, válnakkívánatos célok helyett tehertétellé.

A folyékonysággal így elfolyik a bizalom. Mert mit is jelenta bizalom, mondjuk egy intézmény iránt? Ha bízomvalamiben, azt gondolom (vagy inkább hiszem, de jó okkal),hogy mint eddig, a jövőben is jól vagy megfelelően fogműködni. Tartósan ugyanaz marad, identikus, ahogyan énmagam is. Ugyanezért bízom egy emberben, mondjuk afeleségemben. Számíthatok rá, számolhatok vele. Tudom,hogy mit fog tenni, mert ő: ő maga, ugyanaz. És végül perszeezért bíztunk magában a Valóságban is: azt hittük – a közösintézmények, értékek, tudásformák közös társadalmikonstrukciója alapján nem is ok nélkül –, hogy a Valóságtényleg valamiféle valóság. Ma ez sincs így többé.

Paulo Virno írja: „A kortársi cinizmusnak az az alapja,hogy az ember ma nem ’tények’, hanem szabályok megta-pasztalásán keresztül tanul… A szabályok megtanulása azon-ban feltételezi, hogy felismerjük azok megalapozatlanságátés egyezményes jellegét. Többé nem egyetlen, előremeghatározott ’játék’ meggyőződéses résztvevői vagyunk.Számos, különböző ’játékkal’ állunk szemben, melyekmindegyike nélkülöz minden nyilvánvalóságot és komolysá-got. Csupán a közvetlen önállítás helyszínei, és ez az ön-állítás annál brutálisabb és arrogánsabb, annál cinikusabb,minél inkább – immár illúziók nélkül, ám tökéletes, azonnaliazonosulással – olyan szabályokat alkalmazunk, amelyeknekegyezményességét és változékonyságát pontosan érzékel-



jük.” 91 A brutális és arrogáns önállítás mögött az„alaptalanság”, a beválthatatlan de jure autonómia általmegnyitott űr tátong: annak az embernek a kétségbeesettbizonytalansága, akit úgy bocsátottak szabadon, hogymagára hagyták. Az osztálykötöttségeitől megszabadított ,vagy más fogalmazásban: a semmivé tett, identitásától,világosan körvonalazható és kiszámítható helyétől,szolidaritásviszonyaitól megfosztott , állandó alkalmazkodásrakényszerülő ember szüntelen aggodalommal kifelé figyel.Éppen ezért – és ez nem jó jel – bármire képes: kiszolgál-tatott kaotikus belső késztetéseinek és bármely kívülrőlérkező erős hatásnak.

Ennek a bizonytalanságba taszított, szorongó embertö-megnek a megnevezésére használják mostanság a precarity, précarité (bizonytalanság) és a proletariátus összevonásábólkeletkezett precariat, prekariátus terminust.92 A prekariátusleíró, szociológiai értelemben egyébként szintén meglehető-sen bizonytalan jelentésű. Alapvetően a flexibilis munka-viszonyok révén kizsákmányolt réteget, a „flexploitationáldozatait” jelöli: az elbocsátás állandó kockázata mellettrészmunkaidőben vagy meghatározott idejű szerződésselfoglalkoztatott, bizonytalan jövedelemmel és gyakorlatilagsemmilyen érdekérvényesítési képességgel nem rendelkezőmunkavállalókat, főként fiatalokat, nőket és bevándorlókat.Ma már egyre inkább ide sorolható azonban egy bővülődiplomás réteg is, szélesebb értelemben pedig a globalizációés a posztmodern dekonstrukció gazdasági, szociális éskulturális vesztesei általában.

91 Paulo Virno: ’The Ambivalence of Disenchantment’. In: Michael Hardt–Paulo Virno: Radical Thought in Italy. Minnesota UP, 2006. 17–18. o.

92 A prekariátust illetően vö. Guy Standing: The Precariat: The New Dangerous

Class. Bloomsbury, 2011. Kitűnő magyar nyelvű betekintéssel szolgál aprekariátus problémájába a Fordulat 19. (2012/3.) száma.



Bár a „prekariátust” mint önmegjelölést a genovai„Mayday”-ből kinövő, a Global Justice Movement hez kötődő,radikális baloldali csoportok használják, a prekariátusegészét mégiscsak az jellemzi, hogy mivel nem rendelkezikosztálytudattal, magáértvaló osztállyá sem válhatott: megzava-rodott, elkeseredett és dühös emberek atomizált tömegecsupán. Így állhatott elő a különös helyzet, hogy míg aneoliberalizmus a piaci verseny általánossá tételével, aszemélyes élet kapitalizálásával a Tőke–Munka viszony ezidáig ismeretlen, tiszta formáját hozta létre, ez a tiszta formagyakorlatilag átláthatatlan maradt a prekariátus atomizálttagjainak egyéni perspektívájából. A neoliberális berendez-kedés egyáltalában nem elhanyagolható, feltehetően nem isvéletlenszerű, nem akaratlan teljesítménye ez.

A David Rockefeller alapította, az USA-t, Nyugat-Európátés Japánt átfogó Trilaterális Bizottság 1975-ös jelentése a 68-as politikai válság áthúzódó hatásait vizsgálva a „demokrá-cia válságáról” beszél, és Thatcherrel egybehangzóan akormányozhatatlanság rémét vetíti előre. A perifériáraszorultak, a legszegényebbek aktív politikai szerepvállalása,az egalitárius követelések, vagyis amiatt, hogy a kormány-zottak „túlzottan” beavatkoznak a politikai döntésekbe, akormányok képtelenné válnak a kormányzásra. Ahogy az – amerikai részről egyébként Samuel Huntington jegyezte –

jelentésben olvashatjuk: „van a demokrácia végtelen kiter- jesztésének kívánatos határa”93. A neoliberális állam meg isvonta ezeket a határokat, és a határok a 2008 tájánmanifesztté váló válságig be is töltötték feladatukat.

*

93 Michael Crosier–Samuel Huntington– Joji Watanuki: The Crisis of Democracy:

Report on Governability of Democracies to the Trilateral Comission. New York UP,1975. 115. o.





Szokás azt állítani, hogy a neoliberális állam – szemben azállamkapitalizmussal vagy a szociális állammal – semleges,azaz nem avatkozik a társadalom ügyeibe. Lehet ezt állítani,de csak akkor, ha elhisszük, hogy az egyéni vállalkozók piaciversenye a társadalom természetes állapota, hogy aracionalitás modellje a profit-maximalizálásra redukálható,s akkor élünk emberhez méltó, „normális” életet, habiográfiánkat sikerül egyéni vállalkozássá, tőkeberuházássáalakítani. Ahogy láttuk, a neoliberális berendezkedéstépphogy rendkívül erős szabályozó tevékenység jellemzi,mellyel a társadalom minden zugában igyekszik megterem-

teni a piaci verseny feltételeit, illetve eltüntetni annakkorlátait. Ugyanakkor a neoliberális állam valóban minimális állam, ha állam alatt – régi beidegződéseinket követve – nem nagyvállalatot értünk, hanem a politika intézményesültszféráját: azt a szférát, ahol a nyilvánosság színpadára lépve apolisz polgárai közös ügyeiket intézik abbéli meggyőző-désük szerint, hogy egyéni jólétük és boldogságuk csak aközösség jóléte és boldogsága útján, szolidaritás-közösség-ben érhető el.

A neoliberális állam abban az értelemben minimális te-hát, hogy szakítva ezzel a nem is annyira antik, mint inkább

jellegzetesen modern eszmével, a demokratikus köztársaság eszméjével, a nyilvános politikai szféra magánszféra általigyarmatosítását támogatja. Amikor az igazságos társadalom eszménye helyére az egyén emberi jogai lépnek, az állambiztosítja ugyan az önmagáért felelős individuum de jureautonómiájának jogi feltételeit, de autonómiája de factoautonómiára váltásában gyakorlatilag magára hagyja: rábíz-za „természetes közegére”, a piaci versenyre, miközbenannak „természetellenes”, tudniillik politikai korlátaitmegszünteti.



Hadd idézzem ezen a ponton kicsit hosszabban Baumant,aki arról beszél, hogy széles és növekvő szakadék húzódik ade jure autonómia állapota és az olyan állapot között, amikorvalaki saját sorsa fölött tényleges ellenőrzésre tesz szert, sezt az autonómiát de facto autonómiává változtathatja. „Aszakadékot – mondja Bauman – nem lehet kizárólagindividuális erőfeszítésekkel áthidalni, olyan eszközökkel ésforrásokkal, melyek egy önmenedzselő életstratégia kerete-in belül érhetők el. A szakadék áthidalása a Politika dolga,így, nagy P-vel. Feltételezhető, hogy a kérdéses szakadéképp azért jelentkezett és növekedett, mert kiürült anyilvános szféra, különösképpen az ’agora’, az a közvetítő,egyszerre nyilvános és magán terület, ahol az egyéni élet-stratégiák találkoznak a nagybetűs Politikával, ahol amagánproblémák lefordíthatók a közügyek nyelvére, és aszemélyes gondokra nyilvános megoldásokat és értelmezé-seket találhatunk. A helyzet átrendeződött, a kritikaielmélet feladata az ellenkezőjébe fordult: a feladat korábbana magánautonómia védelme volt a közszféra előretörésévelszemben… Ma a feladat az eltűnőben lévő közszféravédelme…”94 A közszféra kiürülése, a köztársaság polgárá-nak háttérbe szorulása a magánszeméllyel szemben perszealigha meglepő, ha arra gondolunk, hogy a neoliberálisberendezkedés nagy váltópártjai az ellentétek lehetőségét iskizáró „közepet” megcélozva, csak kicsit átfestett zászlókalatt, csak kicsit módosított tálalásban mindig ugyanaztmondják, tudniillik hogy nincs más alternatíva, mint amit apiac törvényei diktálnak. Kérdés, miben tér el ez esetben a jópolitika a gondos könyveléstől.

A konszenzuskereső, racionális érvelésen nyugvó, parla-mentáris demokrácia már a 20. század kezdetén is csak

94 Zygmunt Bauman: i. m. 39. o.



tiszteletreméltó hagyomány, a politikatörténet ténye volt.De amikor a munka–tőke viszony világos struktúrái és abelőle származó, tagolt osztály- és érdekviszonyok a neo-liberális individualizáció hatására a 20. század utolsóharmadában széthullnak, talajukat vesztik az érdekek men-tén szerveződő, konszenzus (és igazság) helyett kompro-misszumokat kereső, plurális pártdemokráciák is. Napjaink – nem tudni, miért – liberális demokráciának nevezettberendezkedését a leghelyesebb lenne talán Colin Crouchnyomán posztdemokráciának, esetleg a posztpolitika korszaká-nak nevezni.95

A neoliberális (poszt)politika a négyévenként ismétlődőválasztásokat állítva a politikai tevékenység középpontjába,eleve a magánszemélyekből rekrutálódó, atomizált tömegetcélozza meg: azt a magányos politikafogyasztót, aki a szava-zófülke magányában értékeli az elmúlt időszak politikaiszolgáltatásait. Ez a modell, mindaddig, amíg olajozottanműködött, a választások közötti időszakban nyilvánvalóannem tartott igényt polgárai politikai aktivitására. Maguk aválasztások pedig – egymással vetélkedő professzionálisszakértői teamek, a meggyőzés reklámszakembereinekvezényletével – szigorúan kontrollált spektákulumokkéntszerveződtek, néhány gondosan kiemelt és elhatárolt téma,

jószerével szlogen mentén. Közhelyszámba megy, de igaz:egy párt politikai kampánya és egy mosópor reklámkampá-nya között nem volt lényeges különbség.

A választási spektákulumok mögött a tulajdonképpenitevékenységet a választáson győztes pártokból alakultkormány, és az alapvetően gazdasági érdekeket közvetítőelitek közötti egyeztetési és alkudozási folyamatok jelen-tették. A politika jórészt technikailag értelmezett gazdasági

95 Colin Crouch: Post-Democracy. Polity Press, 2004.



és közigazgatási problémák menedzselésére korlátozódott,és az establishment pártjai messze elkerülték a modernitáspolitikai világát jellemző, univerzális kérdéseket (igazságostársadalom, egyenlőség és szabadság viszonya stb.), melyeknyilvános megvitatása a hatalmi és elosztási viszonyokátrendezését hozhatta volna magával.96 Így a demokráciaformális értelemben ugyan érintetlen, a mindenkori kor-mány pedig leváltható maradt, de a politikacsinálás azegymással összefonódó, váltórendszerben működő politikaiés gazdasági elitek privilégiumává vált. A gazdasági szféraképviselői tanácsadókként beépültek a pártapparátusokba, apártok potentátjai pedig felügyelőtanácsi tagokként azüzleti vállalkozásokba, és létrejött a körforgás, amiben apolitikai hatalom pénzt, a pénz pedig további politikaihatalmat generált, és így tovább, hogy végül eljussunk az 1versus 99%-hoz.

Az elitek zárt ajtók mögötti egyeztetési folyamatánakdemokratikus választásokkal történő legitimációja, ez anégyévente ismétlődő spektákulum továbbá olyan nemzetiszuverenitásra épült, mely maga is egyre inkább spektáku-lummá csupaszodott. Mivel politikai legitimáció és politikaimegbízás jelenleg csak a nemzetállami keretek közöttkiépült demokráciák felől érkezhet, a neoliberalizmuspolitikai berendezkedése igyekezett fenntartani a nemzeti

96 Ranciére-t idézve: „A formális demokráciák azonosulása a liberális gazda-sággal egyre nyilvánvalóbbá vált az ún. demokratikus berendezkedések-ben, és ez a demokratikus viták belső kimerülését jelezte. A szocialistaalternatíva eltűnése [a 90-es évek elején] a demokratikus viták megújulásahelyett azt hozta magával, hogy a demokrácia a globális gazdaságikényszerek lokális menedzselésére redukálódott. Ezeket a kényszereketolyan közös feltételrendszerként értelmezték, amely ugyanazt a megoldástkényszeríti a jobb- és a baloldalra. A megoldásokkal kapcsolatos konszen-

zus vált a legfőbb demokratikus értékké.” J. Ranciere: IntroducingDisagreement . Angelaki Journal of the Theoretical Humanities, 9(3), 2004.



szuverenitás és a demokrácia intézményes formáit, miköz-ben a territoriálisan kötött nemzetállamok menthetetlenülbeágyazódtak a politikai kontrolltól megszabadult, globálistőke Nagy Áramlatába.

Ezt a Nagy Áramlatot, pontosabban a Nagy Áramlatbanösszekapcsolódó territoriális államok új, hálózatos együttmű-ködési formáját nevezi Michael Hardt és Antonio NegriBirodalomnak.97 A Birodalom alapvetően különbözik – hang-súlyozzák – a nemzetközi dominancia kolonialista vagyimperialista formájától. Először is nem internacionális, nemnemzet közi, hanem globális vagy transznacionális berendez-

kedés. A Birodalom decentrált és deterritorializált, „kor-mány nélküli kormányzás” ( governance without government ):szerződéseknek, megegyezéseknek, kompromisszumoknak,üzletkötéseknek és kölcsönöknek olyan nem intézménye-sült, egészében mégis kényszerítő erejű együttese, melyfokozatosan az egész glóbust bevonja nyitott és folyama-tosan terjeszkedő határai közé. Terjeszkedése azonban nemazt jelenti, hogy annektálja vagy megsemmisíti a hatalma-kat, amik útjába kerülnek, „épp ellenkezőleg, megnyílikelőttük, és bevonja őket a hálózatba. Megnyílik az egyez-tetés lehetősége, és így az erők és ellenerők konstitutívhálózatában a Birodalom szuverén alakzata az állandóreformok folyamatában alakul”.98

A tőkeáramlás globális rendszere olyan Hálóhoz vezet,melynek egymástól kölcsönösen függő csomópontjai nemtehetnek szert szuverenitásra. „Kormány és politika teljesmértékben integrálódik a transznacionális kényszerekrendszerébe… A politika nem tűnik el; ami eltűnik, az az

97

Michael Hardt–Antonio Negri: Empire. Harvard UP. 2000.98 Hardt – Negri: i. m. 166. o.



autonóm politika lehetősége.”99 Ennek egyik aspektusa ahatalom átalakulása. A Birodalomban a hatalom, miként aBirodalom maga, decentrált és lokalizálhatatlan. Nem írhatóle többé az uralkodó és az uralomnak alávetett osztályok, afegyelmezők és a fegyelmezettek bináris oppozíciójával.Tehát a Panopticon modelljével sem, hiszen az is feltételeztea megfigyelők őrtornyát, és vele szemben a megfigyeltekcelláit. A „Birodalom egyenletes felszínén nincs hely ahatalom számára: a hatalom egyszerre van mindenhol éssehol.”100 A globális versenyben minden elemet fogva tart akölcsönös függések Hálózata.

Ebből azonban Hardt és Negri a 21. század küszöbén mégegy paradoxnak tetsző, de végső soron optimistának szántkövetkeztetést vont le. Bár a lokalizálhatatlan, és épp ezértglobális hatalom elfoglalt minden teret, ahol a tradicionálisértelemben vett ellenhatalom megvethetné a lábát, ámazzal, hogy mindent magába olvasztott, a Birodalom – minta telhetetlen gömböc – saját ellenfelét is elnyelte, azazönmagába bocsátotta. Ahogy a hatalom mindenhol jelenvan, az ellenállás lehetősége is. A híres megfogalmazásszerint: „Ha nincs többé hely, amely külsőként lennefelismerhető, mindenhol ellen kell állnunk”.101 A Negri-féleellenállás modellje a flashmob, az önkéntes, projekt- jellegűszerveződések, az egyes akciókra irányuló, majd felbomló,hierarchia és átfogó koncepció nélküli csoportosulások,amelyek – kimondva vagy kimondatlanul – a Birodalommintáját követik. Atomizált egyének változó-alakuló hálóza-taira építenek, melyek éppúgy megfoghatatlanok ésmindenhol jelenlévők, miként a hatalom.

99 i. m. 307. o.100

i. m. 190.101 i. m. 211.



Nem az a kérdés, hogy az ellenállásnak ez a formájaműködőképes-e. Azt lenne ideje észrevenni, hogy megválto-zott maga az alaphelyzet. Megélve az Európai Unió válságát,Európa, és különösen annak keleti széle felől nagyon is jólérzékelhető az öröklétre berendezkedett Birodalom válsága:az antiglobalizációs jelszavakkal érkező új hatalmi törekvé-sek ismét territoriális és centralizált formákat propagálnak,s ennek nincs okunk örülni.

*Láttuk: a politikai korlátaitól megszabadított tőke NagyÁramlásába, a Birodalomba beágyazott neoliberális államműködése során mintegy becsatornázza a társadalmat azélet minden zugát átjáró piaci versenybe. Ezzel tiszta,kulturális, etikai és politikai „sallangjaitól” megfosztottformájára hozza a tőke–munka-viszonyt, és oly mértékben – az egyéni biográfiákig lemenően – atomizálja a társadalma-kat, hogy az egyéni létproblémák mögött megbúvó tőke–munka viszony átláthatatlan marad. De az atomizált„vállalkozókra” bontott tömeget a neoliberális állam csakaddig tudja távol tartani a „nagybetűs Politikától”, amígsikerrel menedzseli a globális tőke-akkumuláció territoriálishatásait.

Új helyzet állt elő, amikor a territoriális nemzetállamok a2008-as financiális krízist „birodalmi nyomásra” – és azEurópai Unióban ez különösen jól érzékelhető – fiskális krízissé alakítják, azaz a neoliberális berendezkedést meg-mentendő, végső adósként magukra vállalják (társadalmia-sítják) a pénzügyi szféra adósságait. Ez drasztikus megszo-rításokhoz vezet, a megszorítások pedig növekvő munka-nélküliséghez, a közszféra csődjéhez és tömeges elszegé-nyedéshez. Erőszaktól sem mentes tömegtüntetések rázzákmeg Dél- és Kelet-Európát, kiélesednek az idegengyűlöletet



indikáló migrációs problémák, és vele együtt Japántól Ame-rikán át Európáig felerősödnek az antiglobalizációs, nacio-nalista tendenciák. Az osztálykötöttségeitől megszabadított,vagy más fogalmazásban: a semmivé tett, identitásától,világosan körvonalazható és kiszámítható helyétől, szolida-ritásviszonyaitól megfosztott prekariátus – kiszolgáltatva kaotikus belső késztetéseinek és bármely kívülről érkező erőshatásnak – lassan magára ébred, és baloldali alternatívahiányában az autoriter, nacionalista Új Jobboldal, vagy aszélsőjobb irányába fordul.

Ha a prekariátus ügyét képtelenek vagyunk megérteni ésfeldolgozni – írja Standing monografikus elemzése beveze-tőjében –, fennáll egy „politikai infernó” lehetősége. Fontos,hogy ezt az infernót Standing hangsúlyosan politikai infernó-nak nevezi. Az infernó elkerülésének alapfeltétele ugyanis,hogy a szélsőjobbot ne morális kategóriák alapján közelítsükmeg. Azzal, hogy tagjait és híveit csőcseléknek, söpredékneknevezzük, legfeljebb magunkat nyugtatjuk meg, ha ugyanmegnyugvást jelenthet, ha a társadalom egyre szélesebbrétegét – ezzel egyébként a szélsőjobb logikáját követve – mint nem-embereket, mint kvázi állatokat kizárjuk azokköréből, akiket politikai és morális értelemben egyáltalábanszámba kell és érdemes venni. A szélsőjobb politikai alakulat.Azaz minden borzalma – és lehetséges borzalmas következ-ménye – ellenére sem tekinthetünk rá úgy, mint az „emberigonoszság” művére.

Bár Chantal Mouffe demokrácia-értelmezését vitatható-nak érzem, abban azt hiszem, igaza van, hogy „a szélső jobb-oldali populizmus a posztpolitikai konszenzus” következmé-nye: „A neoliberális hegemónia következtében – írja Mouffe– a társadalmi és gazdasági viszonyokat érintő alapvetődöntéseket eltüntették a politika területéről. A hagyomá-



nyos, demokratikus politikai pártok képtelenné váltak, hogypolitikai értelemben kezeljék a társadalmi problémákat.”Sokszor úgy tűnik – teszi még hozzá –, egyedül a jobboldalipopulisták vannak tisztában azzal, „hogy a politika mindigegy ’Ővelük’ szembeállított ’Mi’ létrehozásában áll, ez pediga kollektív identitás megteremtését feltételezi.”102

Mint jeleztem, Mouffe és a vele együttgondolkodó Laclaudemokrácia- és populizmus-felfogása vitatható, de a populus keletkezésének elméleti rekonstrukciója, amit Laclaunyújt103, úgy tűnik, jól alkalmazható a jobboldali nacionaliz-musok alapján szervezett populizmusok megértéséhez. Azalkotmányosan rögzített, univerzális emberi jogokonnyugvó liberális demokráciák a Birodalom működésmódjátkövetik: ahogy a nyitott és – mint a gömböc – mindentmagába fogadó globális Birodalom sem ismer semmit, amialapvetően Más, valami rajta kívül eső lenne, a neoliberálisállam sem ismer belső határokat, egymással szemben defi-niálható társadalmi osztályokat, rétegeket vagy csoportokat.Mindig elkülönülten jelentkező, individualizált, épp ezértsemleges technikai kérdésként kezelhető igényeket, a politi-ka atomizált fogyasztóinak igényeit igyekszik kielégíteni.

A „differenciálisan kielégíthető” igényekről folyó alkukdecentrált, minden egységes politikai vízióról lemondósokasága alkotja a „kisbetűs politikát”, mely mindent ésmindenkit a strukturálatlan, semleges „középben” gyűjteneössze. Amikor azonban egyre több igény kielégítetlen ma-rad, felmerül a lehetőség, hogy egy új politikai erő a diffúz,egymásnak sokszor ellentmondó igényeket „egyenértékű

102 Chantal Mouffe: Democracy in Europe: The Challenge of Right-wing Populism. In:Francisco Panizza (szerk.): Populism and the Mirror of Democracy.http://www.cccb.org/rcs_gene/mouffe.pdf Mouffe politika- és

demokráciaértelmezését illetően vö. On the Political. Routledge, 2005.103 Ernesto Laclau: A populista ész. Noran Libro, 2011.

http://www.cccb.org/rcs_gene/mouffe.pdf

http://www.cccb.org/rcs_gene/mouffe.pdf



láncban” egyesítse. De „az egyenértékűségi relációk nemmennének túl a szolidaritás bizonytalan érzésén, ha nemkristályosodnának ki olyan diszkurzív identitássá, amelyimmár nem demokratikus igényeket mint egyenértékűeketképvisel, hanem az egyenértékűségi kapcsolatot mintolyat.” 104 Ehhez azonban „közös nevezőre” kell lelni,„amelyben a sorozat totalitása megtestesül… Nincs hegemó-nia anélkül, hogy egy népi identitást ne konstruálnának ademokratikus igények sokaságából”.105

Mert az establishment ún. baloldali pártjai egyértelműenazonosultak a neoliberális berendezkedéssel, s mert ez aberendezkedés globális és transznacionális, a többes számelső személy „közös nevezőjeként” az erős, szuverénállamban egyesülő nemzet kínálkozott, melynek kulturális éspolitikai hagyományai – Európában különösen – amúgy iserősek és elevenek. A nemzet elképzelt közösségében – vagyahogy Laclau mondaná: „üres jelölőjében” – lehetettösszegyűjteni a legkülönbözőbb, köztük tradicionálisanbaloldali, az igazságos társadalomra irányuló igényeket, bennelelhetett újra identitására a prekariátus elbizonytalanodottés dühös tömegének az a része, mely kulturálisan nyitottvolt erre.

Újra a nemzet válhatott olyan „Mi”, olyan többes szám első személy megteremtésének alapjává, mely a határokat nemismerő, a határokat leromboló Birodalomban most isméthatárt von: úgy különbözteti meg magát, hogy kizárjamagából a liberális demokrácia „oligarchiának” deklaráltelitjét, ami könnyen behelyettesíthető a globális világrendbürokratáival, a „nemzetközi karvalytőkével”, vagy épp a„zsidó pénzvilággal” is. Az élet egészét átjáró piaci verseny

104

Laclau: i. m. 112. o.105 Laclau. i. m. 144. o.



„élet-halál harcába” kényszerített tömegnek a nemzet újszolidaritásviszonyt ígér. Benne egyesülünk „Mi”, munka-adók és munkavállalók, szegények és gazdagok – azegyenlőségi lánc diffúz elemei, akik immár szemben állva anemzetietlen oldallal, politikai egységet alkotunk. Olyanpolitikai egységet azonban, mely továbbra is elfedi – anemzet „üres jelölőjében” feloldja – a munka–tőkeviszonyból fakadó ellentéteket.

Nem önmagában a populizmus életveszélyes. A politikamint a polisz ügyeinek intézése végül is valóban feltételezolyan népet vagy populust, melynek közösen megoldandó,közös ügyei vannak. Ami – nem véletlenül használom akifejezést – életveszélyes, az a határ megvonásának, azaz aszolidaritás megteremtésének „helye”, maga az új nemzet-vízió. Mert látnunk kell: az antiglobalizmus kontextusábanakkor is új jelentést kap az erős, szuverén állambantömörülő nemzet, ha hívei szolidan távol tartják (tartanák)magukat a szélsőjobbtól. Amíg a nemzeti különösség azegyetemes emberi Történelem Nagy Elbeszélésébe, közösnarratívába illeszkedett, a nemzetek viszonya lehetettagonális, de bizonyosan nem volt antagonisztikus. AhogyWallerstein írta, „a modern világ nacionalizmusai… azegyetemeshez asszimilálódás… ugyanakkor… a különöshözragaszkodás, a különbségek újrafeltalálása utáni vágybizonytalan kifejeződései. Valóban, ez egyfajta különösségáltali egyetemesség, és az egyetemes általi különbözés.”106

A felvilágosodás szellemében a modernitás gondolkodói a„nemzet rendeltetését” az „Ember rendeltetésével” össz-hangban tudták csak elképzelni. Egészen új helyzet áll elő,amikor az Új Jobboldal a maga nemzet-vízióját az egész

106

ImmanuelWallerstein: The Politics of the World-Economy. The States, theMovements and the Civilizations. Cambridge UP. 1984, 166–167



világot átfogó globalizációval szemben, annak tagadásakéntfogalmazza meg. Az eredmény nem egy modern, hanem egy

posztmodern nemzet-fogalom, az etnicitásra visszaszorulópuszta különbözés, mellyel semmiféle Világtörténelem,semmiféle Nagy Elbeszélés nem fér össze.107 Nem pusztán aglobális tőke és a globális piaci verseny, de maga azuniverzalitás – mint egyidejűleg kommunista és kapitalistaármány – válik a leküzdendő ellenféllé. Ez pedig areprimitivizálódás, egy új barbarizmus rémét vetíti előre.Végső konzekvenciáiban a szuverén nacionalizmusokpolitikája – nem akarnék én itt bombasztikus lenni, demeggyőződésem, vagy tán félelmeim alapján mégis ezt kellmondjam – véres háborúkkal, az etnikai tisztogatásokkilátástalanságával fenyeget, különösen Közép- és Kelet-Európában. Továbbá a megkülönböztetésen és határvonásonalapuló nemzetvízió nemcsak a de jure autonómia de factoautonómiára váltását nem segíti elő, de tekintélyelvű,homogenizáló állam-berendezkedésével a személy de jure autonómiáját is visszaveszi.

Természetesen a jobboldal által végrehajtott határvonás-sal nemcsak a határ egyik oldala, a nemzet szolidaritás-közössége nyer meghatározást, de vele szemben a másik oldalis. És minél inkább tiltakozik az így megkülönböztetett„nemzetietlen oldal” ettől a meghatározástól, annál inkábbbelekényszerül a fenti megkülönböztetés logikájába. Jóllátható ez például az Európai Unióban, melynek politikaiéletét jelenleg az a széles támogatással rendelkező kon-szenzus uralja, hogy otthon és Brüsszelben is a nemzetiérdekek érvényesítése az elsődleges, vagy talán az egyetlenlegitim feladat. Nemcsak a konzervatív vagy néppárti, de az

107

Az új nemzetfogalomról és etinicizálódásáról vö. Tamás Gáspár Miklós:T örzsi fogalmak. Atlantisz, 1999.



Internacionálé t azért néha még elzümmögő baloldalipolitikusok is fennkölt orcát öltenek, ha felhangzik anemzeti himnusz, és kezüket rögtön a szívükre helyezik.Ami nem is csoda: felhatalmazásukat és politikailegitimációjukat a nemzeti választásokon nyerik el. Ezértaztán jelenleg nincs is olyan, az establishmenthez tartozó,

jobb- vagy baloldali párt, amelyik ki merne állni egytransznacionális, föderatív Európa eszméje mellett.

A baloldal újjászületésének – hadd legyek ismét bom-basztikus – egyetlen esélye van: ha teljes egészébenvisszautasítja ezt a megkülönböztetést, méghozzá úgy, hogya helyébe másikat állít . Ha a neoliberális konszenzus sivatagaután úgy teremt ismét szolidaritásviszonyt, hogy a megkü-lönböztetést az egész glóbuszt behálózó transznacionális tőke–munka viszony mentén hozza létre – olyan univerzális szociális kérdés mentén, mely bár nem tünteti el, dekeresztülmetszi a partikuláris nemzeti és kulturális különbsé-geket. Mondhatnánk úgy is: ha képes ismét vállalni, ami abaloldaliságnak mindig is sine qua nonja volt, ti. azelszabadult tőkeviszonyok kritikáját és az internaciona-lizmust (amit ma inkább transznacionalizmusként lehetneértelmezni).

Mindez persze aligha jelentheti az egyszerű visszatérést aProletariátus hagyományos fogalmához és az Osztályharchagyományos formáihoz. De a megújuló baloldal nem hatá-rozhatja meg önmagát minden további nélkül „antikapita-listaként” és „antiglobalistaként” sem, mert ezzel – mikéntaz Új Jobboldal – a modernitásnak és az univerzalitásnakazokról az értékeiről mondana le, melyek nem jöhettekvolna létre, és nem is maradhatnak fenn a tőke univerzálisforradalmának emancipatorikus teljesítményei nélkül.

*



Kétségtelen, itt kezdődnek az igazi problémák. Egy terjedel-mes, már így is túlbonyolított dolgozat végén mondhatnám,hogy „ezeknek a problémáknak a megvilágítására majd egykövetkező írásomban térek vissza”. Ami sokszor csak annyit

jelent, hogy a szerző tétován széttárta a karját. Szó se róla,magam is érzek valami hasonló tétovaságot. De hogy ne ez akép maradjon a tisztelt – sőt, ha idáig eljutott az olvasásban,igazán mélyen tisztelt – olvasó fejében, tennék néhánytézisszerű, azaz további meggondolást igénylő megjegyzést.

1. Ha a baloldal feladatát abban a modernista NagyElbeszélésben fogalmazzuk újra, hogy hősünknek a globálistőke szabad áramlását a szolidaritáson alapuló társadalmiintegráció és a demokratikus politikai akaratképzés kereteiközé kell kényszerítenie, s ehhez még azt is hozzátesszük,hogy feladatát csak internacionális/transznacionáliseszközökkel érheti el, minden bizonnyal nyakunk közékapjuk az utópizmus, méghozzá a veszedelmes, mertcentrális hatalmi struktúrákat újrateremtő utópizmusvádját. Ami a dolog első részét, az utópiát illeti: a kanti„örök békében” szereplő Világ talán mondható utópikuskonstrukciónak, vagy – miként Kant mondta – a Gondviseléskegyelmének. A globalizált Világ Negri-féle Birodalma ezzelszemben realitás: a tőke univerzális forradalmánakmegvalósulása. Ha a tőke transznacionális, ellenőrzése is csaktransznacionális lehet, s azok a „realisták” dédelgetnekrémisztő következményekkel járó utópiákat, akik avisszavonhatatlanul globálissá vált tőke működését a szűkrevont nemzeti határok között akarják megregulázni. Továbbáha az olyan intézmények, mint az IMF, a WTO, az OECD vagya Világbank a természeti hatalommá sűrűsödött piac és apénz logikája szerint működni tudnak, nem látom elviakadályát, hogy hasonló intézmények működni tudjanak a



társadalmi integráció, ne adj’ isten a kommunikatív észlogikája szerint is.

2. Ami a centrális hatalmi struktúrák fenyegetését illeti.Alapvető kérdés, vajon a globális tőke Nagy Áramlatábavetett, a migráció következtében eleve transznacionális pre-kariátusnak – átmetszve a posztmodern korszak identitás-és kultúrharcait – sikerül-e magáértvaló osztállyá válnia. De aprekariátus osztályát – Standing elemzései erre világosanrámutatnak – nem lehet, de nem is szabad a Proletariátusmintájára masszív és homogenizált munkástömegnekelképzelni, ahogy küzdelmét sem az Osztályharc mintájára.A Munka, de a munkanélküliség sem azt jelenti ma, amit a19. században vagy az államkapitalizmus idején jelentett,következésképpen egy keynesi mintát követő reformönmagában nem oldaná meg a problémákat. Tévút lennemegcélozni a visszatérést a tömegtársadalomhoz, az állam-kapitalizmus és az államszocializmus konvergenciájához.

3. Még mindig a centrális hatalmi struktúrák fenyegetésétilletően. Bár a metafizika posztmodern kritikájára épülőértékválasztást, az emancipáció Nagy Elbeszélésének„visszavételét” mint értelmiségi programot tévedésnekvélem, a posztmodern korszak ontológiai szintekig lehatolókövetkezményeivel számot kell vetni. A „keletkezés ontoló-giája”, a hálózatos társadalom nyitottsága és individualizálóereje kétségkívül utat nyitott a kreatív erők, az innováció ésa fantázia felszabadulása – a de jure autonómiák megszü-letése előtt. Azt a „nagybetűs Politikát”, mely képesmegteremteni a de facto autonómia feltételeit, nem tudomugyan elképzelni a hagyományos politikai pártok szervezetistruktúrái és átfogó programjai nélkül, de az autonóm, civil,alternatív stb. szervezetek nélkül sem, melyek a poszt-modern fantáziából táplálkoznak.



4. Hogy a de jure autonómia de facto autonómiára legyenváltható, egy baloldali politikának ma az egyenlőséget és atársadalmi igazságosságot kell a középpontba állítania, éseg yúttal felül kell vizsgálnia szabadság és egyenlőség viszo-

nyát. A neoliberalizmus kétségkívül a s zabadság jegyébenállt, szabadság alatt a minden szubsztanciális tartalomtólvaló szabadulás képességét, a mobilitást értve. Ez a szabad-ság pedig csak annyit jelent, hogy az győz az egyenlőtlen,egyre többeket a szó szoros értelmében nyomorba taszítóküzdelemben, aki nagyobb mobilitással rendelkezik, tehátszabadabb. A territoriálisan kötött állam kiszolgáltatott abármikor kivonulni képes banktőkének és a multinacionálisvállalatoknak. A pillanatok alatt eltűnni és újjászületniképes pénztőke a reálgazdaságot, a territoriális-, politikai-,humán- és persze adókötelezettségek alól kibújni képes,„könnyűszerkezetes” vállalkozás a hierarchikus, helyhezkötött, nehézkes és ezért könnyen ellenőrizhető munkaszer-vezeteket teperi maga alá. A minden esszenciális tehertőlvaló s zabadulást feltételező mobilitás vajon nem azértválhatott-e mára önértékké, mert egyúttal a mások felettihatalom, horribile dictu, a kizsákmányolás forrásává vált?Nem úgy van-e, hogy a tanulatlanságuk, szegregációjuk,kedvezőtlen territoriális adottságaik miatt immobil rétegek azok, melyek nehézkedésük okán egyszerűen feleslegesséválnak, olyannyira, hogy látszólag még a kizsákmányolásszférájából, tudniillik a tőke–munka viszonyból iskirekesztettek?

5. Végül: ez az írás, követve egy gondolkodási hagyományszokásos útvonalát, a Nagy Áramlás kialakulását és válságátaz úgynevezett Nyugat, a centrum perspektívájából vizsgál-ta. Bizonnyal más képet kapnánk, ha perspektívánkat sike-rülne felcserélni olyannal, amely az univerzalitás – hogy ne



mondjam: az Ember – sorsát nem köti a Nyugat sorsához.Annyi megkockáztatható, hogy a „Birodalom válsága” úgy isértelmezhető, mint a centrum–periféria viszony elemeinekellentmondásokkal és súlyos helyi konfliktusokkal terhesátrendeződése és – talán – lassú kiegyenlítődése.



A POLITIKAI, AVAGY KÍSÉRLETEK EGY„LEHETETLEN TÁRGY” MEGALKOTÁSÁRA

Kortársunk, Carl Schmitt?

Az észjog kérdésfelvetése, mondja Habermas, a következő-képpen hangzott: „miként hozható létre a szabad és egyenlőpolgárok társulása a pozitív jog eszközeivel”. A válasz erre akérdésre az alkotmányos jogállam volt. De az alkotmányos

jogállam zökkenőmentes működése önmagában nem tudja

megakadályozni sem az államtól elválasztott társadalom,sem a magánjogok által intézményesült piacgazdaság belsőés külső konfliktusainak kialakulását. E konfliktusok haté-kony kezelését a demokrácia ígéri. Azaz a társadalom olyanuralkodó és széles körben osztott, a nyilvánosság általtáplált önértelmezése, miszerint a társadalom mint az állampolitikai „ráhatásának potenciális tárgya”, egyúttal „a

demokratikusan egyesült polgárok öntörvénykezésénekpotenciális alanya” is – démosz, szuverén nép.108 Habermas szerint a társadalmi konfliktusok diagnózisából

akkor lesz a politikai feladatok listája, amikor az észjogegalitárius intézményei összekapcsolódnak a feltevéssel,hogy egy demokratikus közösség egyesült polgárai képesekalakítani társadalmi környezetüket, és ki tudják fejleszteni a

beavatkozáshoz szükséges cselekvőképességet. „Az öntör-vénykezés jogi fogalmának politikai dimenziót kell nyernie,és egy demokratikusan önmagát befolyásoló társadalomfogalmává bővülnie. Csak ezután lesz a létező alkotmányok-ból kiolvasható az ’igazságos’ vagy ’megfelelően berende-zett’ társadalom megvalósításának reformista tervezete. A

108

Jürgen Habermas: ’A posztnemzeti állapot és a demokrácia jövője’. In. uő. A posztnemzeti állapot. L’Harmattan, 2006. 60.



háború utáni Európában a szociális állam felépítésébenminden irányzat politikusai hagyták magukat a demokrati-kus folyamatnak ettől a dinamikus olvasatától vezettetni”109,azaz egy intervencionalista, a döntésektől sem visszariadópolitikai gyakorlat során teremtették meg a szociális álla-mot. Ezzel szemben ma – mondja – „a nyugati világ közéletiszíntereit a társadalmi viszonyok politikai alakításáról való lemondás uralja”.110

A szociális állam intervencionalizmusa, a tőke hatékonykorlátozása, az állam, a munkavállalók (szakszervezetek) ésa tőke közötti megegyezések kikényszerítése, vagyis egyszociáldemokrata politika a nemzetállami keretben összefo-gott intézményi térben volt lehetséges. Ezt a szuverénnemzetállami keretet, s a benne kiépült intézményeketazonban aláásta az 1960-as évek végén, a 70-es évek elejénkibontakozó világválságra adott neoliberális válasz. Ezugyan az egyéni szabadságra hivatkozott, de a vállalkozásszabadságát értette rajta, és a szolidaritás intézményesültformáinak felszámolását célozta meg – minden emberiviszony absztrakt pénzviszonyokra redukálását. De a társa-dalom jól artikulált csoportjainak a demokratikus politikaáltal pacifikált kapcsolatrendszere széthullik, ha a nemzet-közi tőzsdék veszik át a társadalmaktól a nemzeti gazdaság-politikák értékelését. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ademokratikus módon legitimált – vagy legalábbis legitimál-ható – politikai hatalom helyére a pénz lép. Míg az előző atársadalmi integráció, az utóbbi a piaci integráció nyelvétbeszéli, és süket minden információra, ami nem az áraknyelvén fogalmazódik meg.

109

Habermas: i. m. 57.110 Habermas: i. m. 74.



Ezzel a demokratikus önszabályozás lehetősége, tehátazoknak a politikai szempontoknak az érvényesítése, melyeknem a tőke szükségleteiből következnek, szinte áthághatat-lannak tetsző korlátok közé szorul. Az egyes kormányok,válaszul a tőkekivonás veszélyére, a dereguláció költség-csökkentő versenyfutásába bonyolódnak, ami a monetárisszektoron belül megengedhetetlenül magas nyereségekhez,a másik oldalon drasztikus, korábban elképzelhetetlen

jövedelemkülönbségekhez, növekvő munkanélküliséghez ésa munka világából kiszoruló, vesztes rétegek társadalmimarginalizációjához vezet. A folyamat során az egyeskormányok olyan nagyvállalatokká alakulnak, amelyektevékenysége a gazdasági imperatívuszok menedzselésérekorlátozódik. Üresen hagyva a politika helyét ,a Nyugatberendezkedésének demokratikus legitimációja kiürül: csaka gazdasági elitekkel összefonódott politikai elitek harcai-hoz, kvázi igazgatótanácson belüli küzdelmekhez szolgálhomlokzatként, és nem tudja eltakarni a dezintegrálódótársadalomban halmozódó és egyre kontrollálhatatlanabbáváló feszültségeket.

Szembenézve a „politikai űr” felől érkező fenyegetéssel,tudniillik egy lehetséges káosz veszélyével, a „politika végé-ről”, a „posztpolitikáról” szóló beszédet lassanként felváltja– bármit is jelentsen ez – a „politika(i) visszatéréséről”, a„demokráciadeficit” kiegyenlítésének szükségességérőlszóló beszéd. Chantal Mouffe, A politikai visszatérése 111 szerzője, bár folyamatos vitában áll Habermasszal, akiindulópontot illetően nincs is olyan távol vitapartnerétől.Miként Habermas, ő is a liberális jogállami berendezkedés és ademokratikus politikai beavatkozás feszültségéből, továbbá a„visszatérő politikai” elkerülhetetlenségéből indul ki:

111 Chantal Mouffe: The Return of the Political. Verso, 1993.



„Napjaink domináns tendenciája a demokrácia olyanszemlélete, mely a demokráciát szinte kizárólag aRechtsstaat tal és az emberi jogok védelmével azonosítja,figyelmen kívül hagyva a népszuverenitás idejétmúltnaktekintett elemét. Ez „demokráciadeficitet” teremtett, ami – a népszuverenitás demokratikus elképzelésekben játszottközponti szerepe miatt – veszélyes következményekkel

járhat a demokratikus intézmények iránti állampolgárielkötelezettség tekintetében. A liberális demokrácialegitimitása a népszuverenitás eszméjén alapul, és – mikéntennek az eszmének szélsőjobboldali, populista mobilizása is

jelzi – súlyos hiba volna azt gondolni, hogy eljött az idő,amikor lemondhatunk róla.”112

Szó sincs arról, hogy Habermas és Mouffe csak példakép-pen, s ezért bizonyos esetlegességgel kiválasztott pozíciójátegymásba akarnám csúsztatni. A két elképzelés sok kérdés-ben igen távol áll egymástól. Mégis összeköti őket egy közös,és sokak által osztott felismerés: a nemzetállami keretekközött kialakult liberális demokráciák vívmányait – mertezekről Mouffe se mondana le – csak a politika, sőt a politikai visszatérése, ha tetszik, a társadalom demokratikusújraalapítása védheti meg a dezintegrálódás veszélyével,valamint a káosz fenyegetéséből születő szélsőjobboldalimozgalmak viharos gyorsaságú erősödésével szemben.Gondoljuk meg: az alkotmányos patriotizmus, illetve Európapolitikai integrációjának habermasi tervezete éppúgy, minta mouffe-i agonális demokráciában kivívandó új, hegemóndiskurzus feltételezi, hogy a társadalom egy kivételesállapoton, például egy európai alkotmányozási folyamatonkeresztül, új alapokon szerveződik meg.

112 Chantal Mouffe: The Democratic Paradox. Verso, 2000. 3–4.



Korunknak ez a kihívása, az újraalapítás hol radikális, holkevésbé radikális formában megjelenő igénye az, ami a szuverént és a politikai fogalmát , s általában Carl Schmittelképzeléseinek újragondolását – a weimari és a jelenlegihelyzet minden tartalmi különbsége ellenére – olyanidőszerűvé teszi, és magyarázza az életművét övezőrendkívüli érdeklődést.

Egy kihívásra persze sokféle válasz adható. Schmittellentmondásos és sok szempontból rejtélyes életművé-nek/életének is sok értelmezése lehetséges, ahogy joggalérezheti valaki úgy is, hogy legjobb ezt az életművet egy-

szerűen elkerülni. Míg Mouffe szinte minden írását a poli-tikai schmitti fogalmára építi, Habermas azok közé tartozik,akik inkább megkerülik. De ettől még a Schmitt általmegvilágított kérdés, amit a továbbiakban az újraalapítás kérdéseként szeretnék megfogalmazni, továbbra is meglepőaffinitást mutat korunk kihívása iránt, s ennyiben köztünkmarad – mindazokkal a veszélyekkel egyetemben, teszemhozzá, amelyeknek a lehetősége benne rejlik.

A szuverenitásfogalom szociológiájához

A Politikai teológia nevezetes nyitómondata szerint „Szuve-rén az, aki a kivételes állapotról dönt”113 (PT, 1.). Miként

maga Schmitt hangsúlyozza, a fenti, lakonikus kijelentésszándéka szerint definíció: olyan „határfogalom meghatáro-zása”, mely „a legtágabb kör megragadására képes”. Ebbe alegtágabb körbe beletartozik Schmitt szerint a szuverenitás-fogalom teológiai jelentéstartománya is, hiszen – a Politikaiteológia másik nevezetes kijelentése szerint – „a modern

113 Carl Schmitt: Politikai teológia. ELTE ÁJTK, 1992. 1. (A továbbiakban: PT)



államelmélet minden jellemző fogalma szekularizáltteológiai fogalom”, következésképpen szekularizált teológiaifogalom a „szuverenitás” is. Ahogy a kivételes állapot„hasonló jelentésű, mint a csoda a teológiában” (PT, 19.), azáltalánosan érvényes jogrenden kívül álló szuverén norma-tív szempontokból levezethetetlen, a „semmiből születő”(PT, 16.), mégis új rendet megalapozó döntése az omnipotensDeust és a creatio ex nihilio problémáját idézi meg. Minderrevissza is térek majd. Ám tökéletesen félreértenénkSchmittet, ha olyan obskúrus szerzőnek vélnénk114, aki sajátnémet valóságának súlyos politikai konfliktusaival szembe-

sülve, közvetlenül a teológiai dimenzió felől várta a feloldástvagy az útmutatást. A korban, melyben „mind szélesebbkörben ural mindent az immanencia elmélete” (PT, 26.), akorlátlan hatáskörrel rendelkező, az érvényes jogrendetfelfüggesztő szuverén kétségkívül megidézheti egy világgalszemben transzcendens Isten teológiai fogalmát, de ebbőlnem következik, hogy politikai döntésének legitimitásaszükségképpen t eológiai megalapozást követel. A politikai ésteológiai fogalmak szerkezeti hasonlósága a döntő, és nem tartalmuk azonossága.

Ami immár a szuverenitás-fogalom tartalmát illeti, aSchmitt által művelt „fogalmi szociológia” jelentősége nemmerül ki az említett szerkezeti hasonlóság felderítésében. Aszuverenitás fogalmának Schmitt által oly sokszor hang-súlyozott szociológiája – túllépve a határfogalom általánosdefinícióján – legalább ennyire irányul annak bemutatására,hogy „az államjogi elméletek és fogalmak a politikai

114 Lehetségesek persze ilyen, a vallási fundamentalizmus irányába mutatóolvasatok is. Lásd pl. Paul W. Kahn: Political Theology: Four New Chapters on the

Concept of Sovereignty and Sacred Violence: Torture, Terror, and Sovereignty.Columbia UP, 2011.



események és változások hatása alatt állnak”, és minden„jogi fogalom közül a szuverenitás függ leginkább a napiérdekektől”. (PT, 8.) A szuverénnek azért kell döntenie akivételes állapotról, mert egy olyan egyszeri és kontingensléthelyzettel, a társadalmi-politikai konfliktusok és ellenté-tek olyan meghaladhatatlanul egzisztenciális szituációjával állszemben, mely nem rendezhető azáltal, hogy a megoldástegyszerűen levezetjük valamiféle általános érvényű, univer-zális szabályból vagy normából.

Schmitt éppen azért bírálja Kelsen tiszta jogtan felé tartóállamjogi elméletét, mert az „minden szociológiai elemettávol tartott a jogi fogalomtól, hogy hamisítatlan tisztaság-ban mutathassa be a normákra hivatkozások rendszerét”.Csakhogy a „normatív tudomány, amivé Kelsen a jogtudo-mányt emelni kívánta, soha nem lehet normatív abban azértelemben – mondja Schmitt –, ahogy a jogász saját szabadakaratából értékítéletet alkot; csak a számára adott (pozitíveadott) értékekre vonatkozhat” (PT, 9–10.), azaz meghatáro-zott szociológiai tartalomra. Ideje tehát, hogy legalábbröviden vázoljuk az egzisztenciális-történeti szituációt,amire Schmitt a szuverén és a politikai fogalmának kidol-gozásával válaszolt.

Mikor weimari köztársaságról beszélünk, hajlamosakvagyunk elfeledkezni, hogy ez a korszak tizenöt évig semtartott, és ez a tizenöt év is a folyamatos polgárháborúállapotában, a belső ellenség fizikai megsemmisítésétől semvisszariadó utcai harcok, jobboldali puccs- és baloldaliforradalmi kísérletek sorozatával telik. Az utcákon nem anáci rohamosztagosokkal és nem csak a 20-as évek végén

jelenik meg az erőszak. Kezdettől ott van a spartakistafelkeléssel és a Kapp-puccsal, a volt frontharcosokbólalakuló, jobboldali szabadcsapatokkal vagy a Stalhelm



frontharcos szövetséggel, de ott vannak a baloldal félkatonaiszervezetei is: a kommunista Roter Frontkämferbundmellett a szociáldemokratáknak is van félkatonai szervezete,a Reichsbanner. Mindezt csak betetőzi az 1932-es Papen-félepuccs, mely akár komikusnak is tűnhetne – hisz a hadseregbevetésével a köztársaság újonnan kinevezett miniszterel-nöke hajtja végre –, ha a következményei nem lennénekolyan vészterhesek.

A politika, azaz a „mi” és az „ők” – Schmitt terminoló-giájával a barát és az ellenség – szembeállítása az életminden szféráját áthatotta. A liberális kultúra mellett jelenvoltak a nacionalista jobboldal és a – szociáldemokraták éskommunisták éles konfliktusával terhelt – baloldal, továbbáa katolikus Centrumpárt újságjai, színházai, énekkarai, tor-naklubjai, ifjúsági és nőmozgalmai, kocsmái és könyvtárai,amikhez alkalomadtán temetkezési alap is társult, így aztánezek a zárt integrációs mechanizmusok valóban a „bölcsőtőla koporsóig” elkísérték az „oszloposodott társadalom”tagjait. A nép egységes akaratát kifejezni hivatott Reichstagkormányainak ezek után nem sok esélye maradt. 1919februárja és 1933 januárja között a köztársaság harminckabinetje működött, azaz az egyes kormányok átlagoshivatali ideje nem volt egészen nyolc hónap. Friedrich Ebert,a weimari köztársaság első, szociáldemokrata elnöke pedigelnöksége hat éve alatt 136 alkalommal volt kénytelen élni arendkívüli kormányzás, tehát a kivételes állapot bevezetésé-nek jogával.

Arról is hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy aweimari köztársasága Német Birodalom, a Deutsches Reichállamformája volt, ahogyan azt a Weimari Alkotmány elsőparagrafusa rögzítette, s ebben már benne rejlett sokminden a későbbi feszültségből. A „Német Birodalom” a



bismarcki-vilmosi Németországra utalt, s vele a RómaiBirodalom utódjára, Isten földi birodalmának víziójára és acsászár fennhatóságának egyetemes érvényességére. Aköztársaság hadserege, mely a császárkorban is igyekezettkivonni magát a kormányok fennhatósága alól, továbbálényegében az egész államigazgatási szakapparátus csakvonakodva szolgálta a köztársaságot. Amikor 1925-ben azt aHindenburgot választják a Birodalom elnökévé, akibensokan a restauráció esélyét látják, csak elvétve látniNémetországban a köztársaság fekete-vörös-arany zászlaját.Mindenhol a császári ház fekete-fehér-vörös zászlaja leng.

A jobboldalt a nacionalizmus, a reváns vágya, a versailles-iegyezmény és a jóvátételi kötelezettségek elutasítása,továbbá az a meggyőződés fűzte egybe, hogy Németország aháborút nem elveszítette, hanem „hátba szúrták”: a császártlemondató és a tűzszünetet aláíró „novemberi árulók”, a„novemberi bűnözők”, a nemzet egységét aláásó nemzetiet-len elemek, a szociáldemokraták, a kommunisták és a zsidókáldozata lett. A német társadalomnak ezt a kezdetektőlhatározott faji elemekkel terhelt, nacionalista integrációsmechanizmusát kellett volna ellensúlyoznia egy távolrólsem zökkenőmentes, a munkavállalók és munkaadók szem-pontjai alapján megosztott szociáldemokrata-liberális koalí -ciónak, továbbá annak a szociáldemokrata jóléti program-nak, mely párját ritkította ugyan a korabeli világban, de asúlyos jóvátételi kötelezettségek, majd a gazdaságivilágválság következtében hatékonnyá sohasem vált.

Ezeket a társadalmi ellentmondásokat tükrözik, illetveerősítik fel az 1919-es weimari alkotmány ellentmondásai.Schmittre tekintettel kezdjük a birodalmi elnök alkotmány-ban biztosított jogkörével. A 48. § alapján a birodalmi elnökalkotmányos- jogállami úton függeszthette fel a jogállam



működését, vezethetett be rendeleti kormányzást ésrendelhette el a hadsereg bevetését. Mindezt elvileg aparlament ellenőrzése mellett, ám az alkotmány 25. §-alehetővé tette az elnök számára a parlament felfüggesztéstis, így az elnöki hatalomban – melyet nemegyszer alkal-maztak is – joggal láthatjuk a schmitti szuverenitásfogalomegyik vonatkozási pontját. Az elnöki hatalomra lehetett úgytekinteni, hogy az alkotmány egyszerűen az elnököt helyezia császár helyére – ezért loboghattak a fekete-fehér-vöröszászlók Hindenburg kinevezésekor. De lehetett úgy is, hogya nép által megválasztott, azaz erős legitimitással rendel-

kező elnök az egységes népakarat , azaz a demokratikus akarat és a nemzeti egység kifejeződése a pártokkal szemben. A

jórészt Hugo Preuss által előkészített Weimari Alkotmánymindenesetre a nép alkotmányozó hatalmából indul ki.Preambuluma szerint „a nép adta magának ezt azalkotmányt”. Vagy az 1. § szerint: „Az állam hatalma anéptől ered.”

Schmitt a weimari alkotmányos berendezkedésben enneka népszuverenitáson alapuló demokráciának és a népszuve-renitást korlátozó, személytelen legalitásrendszeren nyugvóliberális jogállamnak a rossz kompromisszumát látta. A „zártlegalitásrendszer normatív funkciója feltűnő és kibékít-hetetlen ellentétbe kerül egy ténylegesen meglévő, jogszerűakarat legitimitásával. Ma – mondja Schmitt – ez a döntőellentét…”115 Míg „a demokráciában a törvény az aktuálisanadott nép aktuálisan adott akarata, vagyis gyakorlatilag aszavazó állampolgárok többségének akarata”, addig a statusquót őrző jogállam legalitásának „az az értelme és feladata,hogy feleslegessé tegye illetve tagadja… a legitimitást (ered-

jen akár a monarchiától, akár a nép akaratából)”. (LL, 33, ill.

115 Schmitt: Legalitás és legitimitás. Attraktor, 2006. 11. (A továbbiakban LL)



14) A ellentét tehát végül is a jogállami legalitás és a demokratikus legitimitás között feszül. De nem két absztraktfogalom absztrakt feszültségéről van szó. Schmitt a tiszta

jogelmélet formalizmusát nem is annyira meghaladva, mintinkább visszautasítva, szociológiai-társadalomelméletivizsgálódások felé fordul. Ezek eredményét akár össze isfoglalhatnánk úgy, hogy „a demokráciában keresendő a mai’totális állam’ oka, pontosabban az egész emberi lét totálispolitizálása”. (LL, 111.) De mit jelent ez pontosan?

Ahogy Cs. Kiss Lajos kitűnő tanulmányában megvilágít- ja 116 , Schmitt a modernitásnak azokból az alapvetőszerkezeti változásaiból indul ki, amelyek eredményeként,elsősorban a modern tömegdemokráciák dinamikus előre-törésével tarthatatlanná válik a politika monopóliumávalrendelkező állam és a társadalom kettősségének feltételezése. Atömegdemokráciákban az állam már csak a társadalomönszerveződéseként tarthat igényt a legitimitásra, azaz – haddutaljak itt vissza Habermasra – akkor, ha a társadalom mintaz állam politikai „ráhatásának potenciális tárgya” egyúttal„a demokratikusan egyesült polgárok öntörvénykezésénekpotenciális alanya” is.

Schmittet idézve: az „állam = politikai egyenlete ugyan-olyan mértékben helytelen és félrevezető, mint amilyenmértékben az állam és a társadalom kölcsönösen áthatjákegymást, s minden eddig államinak számító ügy társa-dalmivá, s megfordítva, minden eddig csak társadalminakszámító ügy államivá válik, mint az egy demokratikusanszervezett közösségi szervezetben szükségszerűen bekövet-kezik. Ekkor az eddig ’semleges’ területek – vallás, kultúra,képzés, gazdaság – megszűnnek ’semlegesnek’ lenni a nem-állami és nem-politikai értelmében. A fontos tárgyi terü-

116 Cs. Kiss Lajos: A totális állam elmélete és mítosza. Világosság, 2010. ősz



letek ilyen jellegű semlegesítődésével és depolitizálódásávalszemben polémikus ellenfogalomként jelenik meg az államés a társadalom azonosságát kifejező, egyetlen tárgyiterülettel szemben sem közömbös, potenciálisan mindenterületet megragadó totális állam. A totális államban ezértminden – legalábbis lehetőség szerint – politikai…”117

A politika tárgyának és alanyának azonossága, tehátpéldául a Weimari Alkotmányban is biztosított rendkívülitörvényhozásnak a népszavazás közvetlen demokratikuseljárására alapozása azonban csak akkor működőképes, hafeltételezhetjük a társadalom egységét , például nemzetiegység formájában. „Az egyszerű többségi... akaratképzésmódszere – írja Schmitt – ésszerű és elnézhető, ha felté-telezhető az egész néppel való szubsztanciális azonosság. Ezesetben ui. nem a kisebbség egyet nem értéséről van szó,hanem arról, hogy a szavazásnak egy látensen meglévő éselőfeltételezett egyetértést és egyhangúságot kell felszínrehoznia. Mivel… minden demokrácia azon a feltételezésenalapul, hogy a nép osztatlanul egységes, azonos és egész,számára valójában és lényegében nem létezik kisebbség, ésmég kevésbé számos, szilárd, állandó kisebbségi csoport.”(LL, 37) Ha ezt az egységet nem feltételezhetjük, a tisztánaritmetikus többség akaratának érvényesülése csak „azelnyomott kisebbségen tett erőszak. A kormányzók és akormányzottak, parancsolók és engedelmeskedők demok-ratikus identitása ekkor megszűnik…” (PF, 38.)

Elég visszagondolnunk a weimari köztársaság közállapo-tainak vázlatos ismertetésére, hogy nyilvánvaló legyen, ezaz egység a Német Birodalomból az I. világháború utánhiányzott. De az igazi problémát nem is az egység hiánya

jelentette. Sokkal inkább az, hogy a társadalom életének

117 Schmitt: A politikai fogalma, 16. (A továbbiakban PF)



egészét átfogni törekvő, totális pártok éppen ennek azegységnek a megteremtésére törekedtek, csakhogy egymásellenében, az ellenségnek tekintett másikkal folytatottpolgárháborúban. Mit ígért a nacionalista jobboldal és a 20-

as évek végén viharos gyorsasággal előretörő nemzetiszo-cialista mozgalom? Azt, hogy véget vet Németország politi-kai megosztottságának, hogy a társadalmi választóvonala-kon és osztálykonfliktusokon túllépő mozgalom felszámoljaaz osztályokat és eltörli a pártokat, megteremtvén a németnép nemzeti/faji alapokon nyugvó egységét. Mit ígértek akommunisták? Azt, hogy véget vetnek a politikai megosz-

tottságnak, hogy kisajátítva a kisajátítókat, felszámolják azosztályokat és eltörlik a pártokat, létrehozva így a nép forra-dalmi egységét. De egészen más integrációs mechanizmus – ma azt mondanánk: diskurzus – mentén erre törekedett aszociáldemokraták jóléti programja is: az egészség- ésbalesetbiztosítás rendszere, az öregségi nyugdíj és amunkanélküli segély bevezetése, a tőke politikai korlátozásaarra lett volna hivatott, hogy kezelje az osztálykonfliktuso-kat és lehetővé tegye a társadalmi egység megteremtését.Végül mindezek a törekvések – még a liberálisokkal koalí -ciót alkotó szociáldemokraták esetében is – konfliktusbakerültek a liberális jogállammal, mely a társadalmattovábbra is a magánjogok által intézményesült piacgazdaságpolitikailag semleges szférájaként tudta csak kezelni, olyanszféraként, melyet önérdeküket követő individuumoknépesí tenek be, és nem a politika alanyaként fellépő nép. Azígy előálló konfliktus-, vagy inkább polgárháborús helyzetetírja le Schmitt a „mennyiségi totális állam” fogalmával.Gondolatmenetét – már csak a minden kommentár nélkül isf eltűnő áthallások miatt – érdemes hosszabban idézni.



A totális állam Németországban kialakult válfaja – mondja Schmitt – „olyan állam, amely megkülönböztetés nélkülrátelepszik minden tárgyterületre… amely egyáltalán nemismer már állammentes szférát, mert már egyáltalán nemtud különbséget tenni. Ez az állam tisztán mennyiségiértelemben totális… nemcsak a gazdaságba avatkozik,hanem a kulturális és társas élettel kapcsolatos dolgokba is,amelyeket egyébként szívesen mondanak ’tisztán magán-

jellegű’ ügyeknek.” A pusztán mennyiségi értelemben totálisállam „az erő képességének vagy tényleges hatalmánakellentéte. A mai német állam gyengeségből és ellenállás-

nélküliségből, az arra való képtelenségből következőentotális, hogy a pártok és szervezett érdekeltek rohamánakellenálljon.” Így aztán, közelebbről nézve „ma nekünkNémetországban egyáltalán nincs totális államunk, csupántotális pártok sokaságával rendelkezünk, amelyek közülmindegyik megkísérli önmagában megvalósítani a totalitást,mindegyik szeretné tagjait totálisan magához láncolni…”

Az állam és a társadalom közé ékelődő totális pártokkövetkeztében – mondja Schmitt – minden „politikai akarat,az érdekek államakaratra alakítása, melynek magátólértetődően léteznie kell, rá van utalva a pártakaratonkeresztül vezető útra. Az aktivista pártok politikai monopó-liumának való behódolás kényszere, melynek ma Német-országban minden életterület és minden nagyobbembercsoport alá van vetve, a Weimari Alkotmányvalamennyi intézményét megváltoztatja és meghamisítja.Minden gazdasági monopóliumnál fontosabb azon erőspolitikai szervezetek sorának e politikai monopólium,amelyek a kormányt csak azzal a feltétellel tűrik meg, hogyaz állam a kizsákmányolási objektumuk marad.” Így aztán a„Weimari Alkotmány demokratikus rendszerére úgy nehe-



zedik rá egy ilyen parlament a maga egyidejűleg hatalomraképtelen és hatalmat romboló negativitásával, mint atestileg és szellemileg beteg monarcha a monarchiaintézményeire és fennállására […] Az alkotmányosintézmények ingataggá váltak és teljesen elveszítettékeredeti értelmüket, minden legális hatáskör, még azértelmezési lehetőségek és érvek is instrumentalizálódtak,és átalakultak minden párt minden másik ellen s mindenpárt állam és kormány ellen folytatott harcának taktikaieszközeivé.”118

Azt hiszem, Cs. Kissnek igaza van, hogy amikor Schmitt a20-as évek végén, a 30-as évek elején a széthullással éstotális káosszal fenyegető weimari állammal szemben a nem mennyiségi értelemben vett totális állam perspektívájátrajzolja fel, ezt a demokratikus legitimitáselvre épülő, atársadalom önszerveződéseként felfogott totális államot nemszabad összemosnunk a nácizmus totalitáriánus államával.Mert míg a totalitárius állam fogalmát szokás szerint úgyértelmezzük, hogy az állam bekebelezi és maga alá gyűri atársadalmat, a schmitti totális államban épp ennek azellenkezője történne: az önmagát megszervező társadalomrendeli maga alá, ha tetszik „kebelezi be” egy forradalmi-demokratikus átalakulás során az államot. Elviekbenlegalábbis. Mert a mából visszatekintve, a fasizmus tapasz-talatával a hátunk mögött, a dolog azért másként néz ki.

Schmittet kétségkívül az a meggyőződés vezette, hogy amodernitás világában egyedül a demokrácia, pontosabban anép akarata lehet a legitimitás forrása: „mára csak anépszavazás általi legitimitás maradt egyetlen elismertigazolási rendszerként.” (LL, 111.) Ebből pedig – a rá

118

Schmitt: ’A totális állam továbbfejlődése Németországban’. In: A politikai fogalma, 223–226.



jellemző radikális egyértelműséggel – le is vonja a követ-keztetést: „Ha a demokratikus azonossággal komolyra fordula dolog, nevezetesen egy rendkívüli helyzetben, akkor a népbármilyen módon kinyilvánított, ellentmondást nem tűrőakaratának egyedül mértékadó mivolta előtt nem állhathelyt más alkotmányos intézmény.” 119 A népnek ez azellentmondást nem tűrő akarata azonban csak akkorfogalmazódhat meg, ha „nem szerződésen, hanemlényegileg homogenitáson” nyugszik – ha „a nép olyanhomogén, hogy lényegileg egyhangúság uralkodik”. ARousseau mintájára felfogott volonté générale nemcsak a

politikai pártok, nemcsak a politikai pluralizmus lehetőségétzárja ki, de kizárja még a kisebbségek létének elismerését is.A politikai területén fellépő nép vagy tökéletes önazonos-ságon nyugvó, homogén egység, vagy nem tekinthetőpolitikai egységnek, következésképpen a demokráciábantestet öltő népszuverenitás hordozójának sem. Csak ahomogenitás feltétele mellett indulhatunk ki abból, hogy„az állam végső soron a nép politikai egysége”, hogy azállam, megfosztva a politika monopóliumától, ennek azelőfeltételezett egységnek a kifejeződése és őrzője csupán.120

Amennyiben nem feltételezzük a nép természeti,biológiai vagy faji egységét, ezek után már csak az marad akérdés, vajon a népnek ez a totális politikai egysége hogyan jönlétre. Rousseau ideális demokráciafogalma kapcsán Schmitt-nek van egy 1928-ra datálható, jószerivel eldugottnaktekinthető, de legalábbis magányosan álló megjegyzése.Eszerint a rousseau-i ideál ugyan azt követelné, hogy „a

119 Schmitt: ’A parlamentarizmus és a modern tömegdemokrácia ellentéte’. In: A politikai fogalma 203.

120

A fentiekkel kapcsolatban vö. Karácsony András: Organikusdemokrácia-kontraliberálisállam. Világosság, 2010. ősz



demokráciában megszüntessenek minden különbséget azáltalános identitásban és homogenitásban”, ám „az abszolútidentitás és homogenitás lehetetlen”. 121 Schmitt tehátnagyon is tisztában volt az itt felmerülő, lehetségesproblémákkal, de azon a szociológiai-történeti szinten, aholmost tartózkodunk, és ahol Schmitt szerint – miként máridéztük – „az államjogi elméletek és f ogalmak a politikaiesemények és változások hatása alatt állnak”, Schmitt végülis kitartott az abszolút homogenitás „lehetetlen” követel-ménye mellett – feltehetőleg nem kis mértékben a fenti„politikai események és változások hatása alatt”.

Tette ezt feltehetőleg nem kis mértékben a fenti„politikai események és változások hatása alatt”. Ez pedig a30-as évek elején Schmittet abba az irányba nyomta, hogy azegymással harcoló, totális pártok közül végül anemzetiszocialista mozgalomban ismerje fel az erőt, mely azosztályok, a pártok, valamint a politika helyét üresen hagyóliberális jogállam felett megteremti a német nép egységét.Ahogy állam és társadalom viszonyának szociológiai problé-máját 1934-ben, tehát már Hitler hatalomra jutása utánújrafogalmazza: „A jelen állama immár nem kétosztatúantagolódik az állam és a társadalom szerint, hanem az állam,a mozgalom és a nép rendsorában épül fel. Az állam – mintkülönös rendsor a politikai egységen belül – már nemrendelkezik a politika monopóliumával, hanem csak amozgalom vezérének eszköze.”122 A Führer, aki „a veszélypillanatában vezéri mivoltának erejénél fogva legfőbb bíró-ként közvetlenül jogot teremt” 123 , ezzel a semmiből új

121 Schmitt: Verfassungslehre. Duncker & Humblot, 2003. 274.122 Schmitt: Über die drei Arten des rechtswissenscha ftlichen Denkens. Duncker &

Humblot, 1934. 66–67.123 Schmitt: ’A Führer oltalmazza a jogot’. In: A politikai fogalma. 228.



politikai egységet alkotó szuverén egzisztenciális megteste-sítőjévé lép elő. Ez a szuverén (a Führer) immár nem atársadalmat képviseli, hanem – szembesülve a társadalomkáoszával – annak a helyén új, homogén népet teremt, mely

kész az idegennel háborúba szállni, „hogy megőrizze az életsaját, létszerű fajtáját”.

A rettenetes következmények ismertek. De vajon követ-kezik-e ebből, hogy szerzőnk politikaelméleti megfontolásaiés fogalmai, így a szuverenitás és a politikai fogalma abban„a legtágabb körben” is csak gyanakvó elutasítást érdemel-nek, ahol kirajzolódik általános, a weimari köztársaságegzisztenciális léthelyzetéről és Schmitt személyes döntésé-ről leválasztható jelentésük? A fentiekből azt hiszem, csakaz következik, hogy számolnunk kell a veszéllyel, melyetkétségkívül magukban hordoznak, miközben új és fontosdimenziókat világítanak meg. Mouffe-fal sok vonatkozásbanindokolt vitatkozni, de abban – gondolom – igaza van, hogya „szuverén” és a „politikai” egymáshoz szorosan kapcsoló-dó fogalmait épp napjainkban, korunk kihívásával szem-besülve érdemes újragondolnunk.

A szuverén és az (újra)teremtés problémája

Miként idéztem már, a Politikai teológia nyitómondata szerint

„Szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt”. Ez a döntéselőször is a kivételes állapot bevezetését, azaz a létező

jogrend felfüggesztését jelenti. E felfüggesztés legitim, apuszta zsarnokságon túlmutató oka egy olyan – például aweimari köztársaság végóráiban tapasztalható – kaotikusállapot lehet csak, mely a létező jogrend működését lehetet-lenné teszi. Nincs ugyanis jogrend – állítja Schmitt –, nincs

norma, „ami a káoszra alkalmazható lenne. Ahhoz, hogy



értelmet nyerjen a jogrend, előbb a rendet kell helyre-állítani. Normális állapotot kell teremteni, és az a szuverén,aki megállapítja, valóban normális állapot uralkodik-e.Minden jog ’adott helyzetben érvényesülő jog’. A szuverénmegteremti és garantálja a körülmények együttesét a magatotalitásában.” (PT, 5.)

A felfüggesztés oka tehát az eluralkodó társadalmi káoszés a káoszban működésképtelenné váló állam és jogrendtapasztalata, míg a felfüggesztés célja egy új rend, a„normális” körülmények új totalitásának megteremtése,amelyre azután új politikai egység, új állam alapozható. Ez amegfejtése A politikai fogalma szintén lakonikus és legendásnyitómondatának: „Az állam fogalma feltételezi a politikaifogalmát”. A politikai a „normalizált” társadalmi egység és arajta nyugvó állam megalapozásának, pontosabban a káosztkövető újraalapozásának szférája, s a szuverén ennek az(újra)alapozásnak az alanyaként tűnik fel.

Hogy miként is „működik”, mit jelent valójában a politikai szférája, a következő részre halasztom. Egyelőre maradjunka szuverénnél, a politikai teológia főszereplőjénél. A szuverénelőször is legibus solutus, azaz „kívül áll az általánosanérvényes jogrenden”, következésképp a hozzárendelt„hatáskör feltételei és tartalma… egyaránt szükségszerűenkorlátlanok”. (PT, 2.) Míg a legalitás állapotában mindenpolitikai aktusnak, így a törvényhozási aktusoknak isimmanens módon levezethetőeknek kell lenniük a fennálló

jogrendből, a szuverén döntésének „minden konstitutív,sajátos eleme valami újat és idegent jelent. Normatívszempontból a döntés a semmiből születik meg” (PT, 16.),azaz itt egy levezethetetlen, abszolút döntésről van szó. Egytranszcendens aktusról, amely nehezen illeszthető be „atermészetes életnek, a problémamentes közvetlenségnek



paradicsomi e világiságába” (PT, 34.). Abba a felvilágosult,„varázstalanított” világba tehát, mely minden lépést azésszerű rendszer hibátlanul működő, immanens logikájábólvezet le, és a transzcendenciát legfeljebb a deizmus

formájában hajlandó elismerni.Ha a szuverén abszolút döntése, a legalitás felszámolása

legitimitásra tart igényt, azaz több akar lenni zsarnokiönkénynél, a szuverén autoritására kell támaszkodnia. Ígyválik Schmitt gondolatvilágának egyik meghatározó alakjá-vá Hobbes, s vele az autoritas non veritas facit legem. Adöntésével új jogrendet megalapozó szuverén legitimitásá-

nak forrása az autoritás, amivel „Hobbes sokak által csodáltrendszere nyitva hagy egy ajtót a transzcendencia számára”.(PF, 90) Az ún. Hobbes-kristály elemzésébe itt nem mennékbele. Egyszerűen csak arra hivatkozom, hogy az „autoritas”az újszövetségi görög exousia fordítása, ennek jelentésepedig: a cselekvés joga felhatalmazás alapján. A teológiaihagyomány szerint minden autoritás egy átruházott jogon,egy abszolút hatalomtól, végső soron Istentől kapottmegbízáson alapul. (Vagy a Schmitt által is idézett bibliaihely szerint: „Mert nincs hatalom, csak az Istentől: ami van,azt Isten rendelte.” Róm 13, 1.)

Mint Schmitt „fogalmi szociológiája” kapcsán máremlítettem, ez természetesen nem jelenti, hogy aszuverénnek a modernitás világában is valamiféle teológiaialapot kellene kerítenie a maga számára. A teológiai és amodern politikai fogalmak szerkezeti azonossága a döntő. Aszuverén továbbra is abszolút hatalomra ( potestas absoluta)hivatkozhat, ám ez – ahogy láttuk – lehet a volonté générale, ademokrácia népszuverenitása is. Schmitt egyértelműenfogalmaz: a szuverenitás alanyának kérdése, az a kérdés,hogy „Isten-e az egyedüli szuverén, vagy aki őt a földön



kizárólag képviseli, a császár, a fejedelem vagy a nép,pontosabban aki a nép nevében fellép, nos, a kérdés mindiga szuverenitás alanyára, vagyis a fogalom konkrét helyzetbentörténő alkalmazására [kiemelés: TF] irányul” (PT, 4.)

Érdemes megvizsgálnunk a politikai szuverén új rendetmegalapozó aktusának és a zsidó-keresztény hagyományvilágteremtő isteni aktusának szerkezeti párhuzamát. Ittmost elsősorban a későbbi, de a kozmogóniai gondolkodásősibb formáit őrző, ún. Papi iratból származó teremtés-történet érdekes számunkra, vagyis az 1Móz. 1.: „Kezdetbenteremtette Isten a mennyet és földet. A föld még kietlen éspuszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelkelebegett a vizek fölött.” A creatio ex nihilio, a semmibőlteremtés kiindulópontja láthatólag az őskáosz, a forma és

jelentés nélküli tohuvabohu. A „kietlennek és pusztának”fordított tohuvabohu ugyanis a formátlanságot, alaktalansá-got jelentő tohu és az ürességet jelentő bohu összetételébőlszármazik, s leginkább talán a Lélek, vagy a Logosz által mégát nem hatott, jelöletlen tér kozmogóniai leírásakéntképzelhető el. A teremtés aktusának hat napja során lesz akáoszból egység és belső felépítettség. Értelmezett ésértelmezhető, tehát potenciálisan jelentést tartalmazó, azember számára „megmutatkozó” világ, méghozzá nemvalamiféle immanens, kozmológiai őselv kibontakozásával,mint például az ión természetbölcselőknél, nem is ellentéteserők harcának eredményeként, hanem Jahve személyes, teremtő akaratából. Mert „látta, hogy ez jó”.

A teremtés mint a káosz, a tohuvabohu leküzdése a zsidó-keresztény bibliai tradícióban nem az időn kívül álló,mitikus esemény, melynek rituális, évenkénti megidézésemindig ugyanannak a kozmogóniai eseménynek, ugyannak ateremtésnek a megismétlése, következésképpen ugyanannak



a világnak a megerősítése. Mózes első könyve – von Radotidézve – a teremtés és az üdvtörténet között teremtösszefüggést, azaz Jahve teremtő aktusát nem önmagábanszemléli, hanem olyan történetbe illeszti, amely folytatódikÁbrahám elhívásáig, hogy végül Izráel honfoglalásávalvégződjék.124

Azáltal, hogy a teremtést az elbeszélés az (üdv)történetbehelyezi, Jahve szuverén tette, a világ menetébe valóbeavatkozá sa megismételhetővé válik, ám nem a mítosz„örök visszatérésének” formájában, hanem mint a mindújrabekövetkező káoszt követő újraalapozás. Példa lehet erremindjárt Noé története, amiben az Úr az emberi gonoszság – a káosz – elhatalmasodására a teremtett világ „felfüggesz-tésével”, majd újrateremtésével válaszol. De idézhetnénk

Jeremiást is, akit az Úr „bevehetetlen ércfallá” tesz népévelszemben: „Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled,mert én veled leszek”. (Jer 15, 20) Az autoritással felruházottpróféta Izráel romlásáról, az egész országot elöntő káoszrólépp a teremtéstörténetbeli tohuvabohu megidézésével szól:„Látom a földet: kietlen és puszta, és az eget: nincsvilágossága.” (Jer 4, 23)

Tudjuk, hogy a kereszténységgel, pontosabban a keresz-tény egyház és társadalom berendezkedésével a történelemmenetébe avatkozó isteni szuverenitást egyre több korlátveszi körül. A teremtés aktusát a világ óraművének egyszeribeindítására korlátozó deizmus csak egy folyamat állomása.Már Szt. Tamás és a tomizmus négy olyan hierarchikusanegymásra épülő törvénnyel számol, melyek nemcsak a földi,de az égi szuverenitásnak is korlátot szabnak. A lex aeterna mellett, melynek alapján maga Isten cselekszik, számolnakaz embereknek kinyilatkoztatott lex divinával, valamint a

124 Gerhard von Rad: Az Ószövetség teológiája. Osiris, 2000. I. 118.



„szívünkbe írt” erkölcsi törvénnyel, a lex naturalisszal, végülaz ember által alkotott (lex civilisnek vagy ius positivumnak isnevezett) lex humanával. Nyilvánvaló, hogy amennyibenezek a törvények hierarchiát alkotnak, az ember általalkotott törvények csak akkor tekinthetők legitimnek, hamegfelelnek a hierarchiában fölöttük elhelyezkedő termé-szeti törvényeknek, vagyis a természetjognak. Ebben azesetben szó sem lehet arról, hogy a politikai szuverénabszolút döntést hozzon, hogy döntésének „mindenkonstitutív, sajátos eleme valami újat és idegent jelentsen”,és döntése normatív szempontból „a semmiből szülessék” –

miként azt Schmitt feltételezi.Erre a problémára válaszol – Hobbes közvetítésével – az

auctoritas non veritas facit legem125. Ám a „semmiből születő”,szuverén döntés érdekében az autoritás forrását is ki kellszabadítani saját művének fogságából. Schmitt szuverenitás-képe mögött, legalábbis a teológia oldaláról, az eretnekség-gel vádolt Ockham istenképe tűnik fel. Az az ockhami állítás,hogy jónak és rossznak minden alapja egyedül Isten akaratá-ban van, és nem az ész ítéletében. Ockham omnipotensIstene az erkölcsi és természeti törvényeken is uralkodik,mert akaratát a közömbösséggel és esetlegességgel(indifferentia et contingentia) leírt abszolút szabadság jellemzi.Mindebből nem következik Ockham szerint, hogy Isten amaga abszolút hatalmát ne gyakorolná általában rendezettformában, ám abszolút szabadságából eredően a dolgokszokásos menetét (cursus ordinarius rerum) bármikor átfor-díthatja a dolgok rendkívüli menetébe (cursus extraordinariusrerum).

Nem nehéz ebben felfedezni a normál és a kivételes állapot schmitti megkülönböztetését. A dolog akkor válik igazán

125 A hatalom teremt jogot, nem a jog teremt hatalmat.



izgalmassá, amikor ide, a cursus extraordinarius rerum területére, s ezzel egyúttal a politikai területére lépünk: akáoszra válaszoló újraalapozás szférájába. A teológiaipárhuzamok ugyan a politikai területén is kimutathatóak,ám a politikai fogalmában rejlő tartalom jelentősége messzemeghaladja a teológiai és politikai fogalmak szerkezetipárhuzamának kérdését.

Az elkerülhetetlen megkülönböztetés és az egység lehetetlensége

Idéztem már A politikai fogalma nyitómondatát: „Az államfogalma előfeltételezi a politikai fogalmát”. Ezt mondhat-nánk úgy is, hogy egy politikai közösség normál állapotaelőfeltételezi a kivételes állapotot, a cursus ordinarius rerum előfeltételezi a cursus extraordinarius rerumot. Kicsit bőveb-ben: egy állam kalkulálható, kialakult jogrendje, szilárd

intézményei és eljárásrendje, egyszóval immanens ésszerű-sége (vagy éppen „paradicsomi e világisága”) eltakarhatjaugyan előlünk azt a végső soron levezethetetlen, normatívértelemben a „semmiből születő” döntést , melyen létezésealapul, de a politikai közösség egysége csak addig áll fenn,amíg a létezését megalapozó döntés érvényessége nemkérdőjeleződik meg. Ezt a – polgárháborúban, forradalom-

ban, alkotmányozási folyamatban – születő szuverén dön-tést írja le Schmitt a politika normál állapotával szembe-állított politikai fogalmával.

Magát a döntést Schmitt úgy értelmezi mint a megkülön-böztetések sajátos, végső formáját: „A specifikus politikaimegkülönböztetés, melyre a politikai cselekvések és motívu-mok visszavezethetők, a barát és ellenség megkülönbözteté-

se.” (PF, 19) Megkülönböztetések jellemzik az erkölcs



szféráját is a jó és a rossz, az esztétika szféráját a szép és arút, a gazdaság szféráját a hasznos és a káros megkülönböz-tetése mentén. A politikai megkülönböztetés specifikumaabban rejlik Schmitt szerint, hogy szemben az előző,elkülönült szférákkal, nem feltételez önálló tárgyi területet.„A politikai – mondja – az emberi élet legkülönbözőbbterületeiről, vallási, gazdasági, erkölcsi vagy más ellentétek-ből merítheti erejét; nem jelöl meg saját tárgyi területet,hanem csak az emberek együttélésének és szétválásánakintenzitási fokát , akiknek indítékai vallási, nemzeti (etnikaivagy kulturális értelemben), gazdasági vagy más jellegűeklehetnek… Mindenesetre mindig az a csoportosítás politikai,amelyik a rendkívüli helyzetre orientálódik. Ezért mindig azilyen csoportosítás a mértékadó emberi csoportosítás, ennekkövetkeztében a politikai egység, már amennyibenegyáltalán létezik, a mértékadó egység…” (PF, 26.)

Hogy a politikainak – Schmitt szerint – nincs önálló tárgyiterülete, valójában azt jelenti tehát, hogy a politikaimegkülönböztetés totális megkülönböztetés, mely alegkülönbözőbb életszférákat képes áthatni. Mi több: apolitikai terjedelme és határa maga is a politikai küzdelmekrésze, s elvileg bármely, eredendően semlegesnek tűnő elemfelveheti a polémikus, a barát/ellenség megkülönböztetéstszétsugárzó jelentést, mellyel „minden politikai fogalom,képzet és szó rendelkezik” (PF, 21). (Napjaink példáival élvegondoljunk a „stadionokra”, a „vasárnapi boltbezárásra”vagy a „bankokra”.)

Ha a politikai egység a barát/ellenség megkülönbözte-tésen nyugszik, és ez az egység „a legfőbb, azaz a döntőesetben meghatározó egység”, akkor az emberi élet állandóháborús feszültségben zajlik, s mindig tartalmazza a másik,az idegen fizikai megsemmisítéséig (megöléséig) is kiter-



jeszthető harc lehetőségét. Schmitt ugyan többször ishangsúlyozza, hogy a „háború egyáltalán nem a politikaicélja és értelme, vagy akár tartalma”, ehhez azonban rögtönhozzáteszi, hogy a háború mégis „valóságos lehetőségkéntmindig adott előfeltétel, amely az emberi cselekvést ésgondolkodást sajátszerű módon határozza meg, és ezáltallétrehozza a specifikus politikai viselkedést.” (PF, 23.) Azazcsak e „legvégső lehetőség felől nyeri el az emberi élet amaga sajátos politikai feszültségét”. (PF, 24.) Sokszor ériSchmittet ezért a bellicizmus vádja. És valóban: miért nelehetne a kompromisszumok keresésében, a megegyezés-

ben, a tárgyalásokban, azaz a közös jó keresésében, végsősoron pedig a legfőbb rossz, tudniillik a háború elkerülésé-ben látni a politika lényegét?

A politikai harcias antagonizmusának magyarázatát – miként sokan teszik – lehet Schmitt pesszimista antropoló-giájában, esetleg az általa hivatkozott De Maistre vagyDonoso Cortés sötét emberképében keresni, továbbáhivatkozhatnánk arra, hogy Schmitt a weimari köztársaságvigasztalan viszonyait általánosítja csak. Én másfelé indulok.Nem a háborúban látom ugyanis a schmitti politikai gyö-kerét, még csak nem is a barát/ellenség megkülönbözte-tésben, hanem magában a megkülönböztetésben, illetve apolitikai egység követelményében.

Ésszerűnek tűnik, hogy ha a politika súlyos válságtüne-tekkel, káosszal fenyegető konfliktusokkal szembesül, sze-replőinek – hacsak nem mondanak le a konfliktusról s ezzelsaját politikai szerepükről – vállalniuk kell az éles és világos,a barát és ellenség elhatárolását is magába foglalómegkülönböztetéseket. Mert hogyan is lenne elképzelhetőegy kompromisszum, ha nem tudjuk világosan körülhatárol-ni, mik azok az álláspontok, amelyek között kompromisszu-



mot keresünk? Az is ésszerűnek tűnik, hogy az elkerülhe-tetlen megkülönböztetések, az elhatárolások, az exclusiók ésinclusiók révén a politika mindig valamiféle egység kiala-kítása felé tart. Ám az egység, melynek követelménye – mint

láttuk – Schmittet is a nácizmushoz vonzotta, kétarcú,veszélyes fogalom: egyrészt a politikai célja, következéskép-pen nem lehet rá nem törekedni. Másrészt olyan elérhetet-len cél, melynek kergetése gyilkos erőszakba torkollhat.

A némiképp enigmatikus megfogalmazás természetesenkifejtést igényel. Kezdjük a megkülönböztetés fogalmával.Bár a Schmitt és Heidegger közötti párhuzamok és eltérésektaglalásába nem szeretnék belemenni, a megkülönböztetés-hez érdemes Heidegger nevezetes kérdése, „a legátfogóbb, alegmélyebb és legeredendőbb kérdés” felől közelíteni:„Miért van egyáltalán létező, nem pedig inkább a semmi?”Miért mutatkozik meg a létező létezőként: „mint az, ami”,mint értelmezett és értelmezhető, mint jelentéssel teli? Aheideggeri legmélyebb mélységeket elkerülve SpencerBrownt126, Luhmannt127 vagy épp Saussure-t követve aztmondanám, hogy a megkülönböztetés által.

A semmit, a káoszt, melyben semmi nem mutatkozik megúgy, „mint az, ami”, Spencer Brown „jelöletlen térnek”nevezi. Hogyan léphetünk ki ebből a logosz által át nemhatott térből? „Tégy egy megkülönböztetést!” – mondjaBrown. A megkülönböztetés, az elhatárolás, a differenciaugyanis megelőzi az azonosságot. A differenciaelméletértelmében az azonosság nem „belülről” fakad, nem eleveadott szubsztanciára vezethető vissza, hanem – gondoljunk

126 Vö. George Spencer Brown: Laws of Form. Crown Publishers, 1972.127 Luhmannt illetően elsősorban a Gesellschaftsstruktur und Semantik köteteire

hivatkozom, valamint a Látom azt, amit te nem látsz c. tanulmánykötetre(Osiris, 1999.)



Saussure fonémáira vagy a zenei hangokra – amegkülönböztetések rendszerében jön létre. Az „élőlények”megkülönböztetésének csak azért és annyiban van értelme,amennyiben vele együtt szükségképpen előáll a „nem-

élőlények” csoportja is. Ezért mondhatja Brown, hogy azelhatárolást végző formának, mint egy határnak, mindig kétoldala van. Vagy Luhmann megfogalmazásában: „A formaminden oldala a másik oldal másik oldala”. Csak amit aformával megkülönböztettünk, azt tudjuk megjelölni mint„ezt”. Például mint barátot , ami az elhatárolás másik oldalánlétrehozza és feltételezi az ellenséget .128

Inkább csak az érdekesség kedvéért, de meg kell je-gyeznem, hogy Mózes első könyvének teremtéstörténetébenépp így emeli ki az Úr az ember számára megmutatkozóvilágot a tohuvabohu káoszából. A teremtés aktusaibanrendszeresen visszatérő és egymáshoz kapcsolódó igék az„elválasztotta”, „nevezte”, „lett”: „elválasztotta tehát Istena világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságotnappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így letteste, és lett reggel: első nap.” Kérdés, hogy ezekből azönmagukban véletlenszerű megkülönböztetésekből hogyanáll össze egy strukturált és jelentéses egész, egy világ.Hogyan születik meg a cursus ordinarius rerum lakhatóvilága?

Kísérletképpen tegyünk egy absztrakt megkülönbözte-tést: egy üres sík semmijébe rajzoljunk egy kört. Az, ami akör, elhatárolódik a nem-körtől, s a körvonalon belüli a rajtakívülitől. Tegyünk egy további megkülönböztetést: vá-

128 Félreértések elkerülése végett: ezzel nem állítom, hogy Schmitt a politikai

(poszt)strukturalizmus vagy a rendszerelmélet megalapítója. Az is túlzás

lenne talán, ha előfutárának neveznénk. A mából visszatekintve azonbanígy ragadhatjuk meg mondandóját és jelentőségét.



lasszuk el az élőlényeket a nem-élőlényektől. Most márolyan műveleteket hajthatunk végre, amelyek ezeket amegkülönböztetéseket összekapcsolják. Megkülönböztet-het jük például a körön belüli élőlényeket és nem-élőlé-

nyeket a körön kívüliektől. Ahogy nő a megkülönböztetésekszáma, nő a műveletek száma is, és ezek olyan struktúrákbarendeződnek, melyek bizonyos műveleteket megengednek,másokat viszont kizárnak, ezáltal egyrészt rögzítve akapcsolódások meghatározott rendszerét, másrészt erendszereken belül rögzítve az egyes elemek identitását. Ígyáll elő az ún. normál állapot (cursus ordinarius rerum).

Ehhez hozzá kell azonban tennünk, hogy a struktúráknem a műveletektől független, önálló létezők. Létük azörökké visszatérő példán, a nyelv példáján szemléltethető.Egy szó szótári jelentésének nincs önálló léte: csak a szóhasználatában feltáruló jelentéstartományokat rögzítheti.Ha azt akarjuk, hogy megértsenek, mégis tartanunk kellmagunkat a szótári jelentéshez. De épp ezekkel a rögzített

jelentésekkel szemben válnak lehetségessé a költői nyelv-használat váratlan újításai, melyek megmutatják a szótári

jelentés kontingens voltát. Mivel ugyanígy kontingensek astruktúrákban rögzített rendszerek és a rendszerek általszavatolt identitások, nincsenek ontológiai akadályai a kivé-teles állapot (cursus extraordinarius rerum) beköszöntének.

Most már Schmitthez és a politikaihoz közeledve: a jó/rossz, szép/csúf, hasznos/káros megkülönböztetésébenSchmitt nyilván olyan alapvető megkülönböztetéseket lá-tott, amelyek az adott „tárgyi terület” struktúráját, alehetséges műveleti sor egészét meghatározzák. És nyilvánilyen alapvető megkülönböztetésként értelmezte abarát/ellenség totális megkülönböztetését is, mely azonbanmár nem egy-egy szféra, hanem az egész társadalmi világ



strukturálására hivatott. Amennyiben ez a megkülönbözte-tés megtörtént – véli Schmitt –, minden további megkülön-böztetés e tengely mentén, a barát vagy ellenség oldalánhelyezkedik el. Az önálló elméleti megfogalmazás igényenélkül ugyan, de Schmitt ezek szerint a maga társadalom-képét a megkülönböztetések rendszerére alapozza. Ha ez ígyvan, el kell fogadnia a modern szociológiának azt aDurkheim óta érvényes elvét, hogy a társadalmi egyénekidentitása is a megkülönböztetések rendszerében, különbö-ző szereplehetőségek hálózatában jön létre, azaz nemtekinthetjük az önálló, zárt entitásként elképzeltindividuumot a társadalom alapegységének.

Úgy tűnik, Schmitt el is fogadja ezt a „pluralista”alapelvet. A pluralisták – mondja – azt emelik ki újra megújra, „hogy az egyes ember számtalan különböző szociáliskötelékben és kapcsolatban él: tagja egy vallási közösségnek,egy nemzetnek, egy családnak, egy sportklubnak és sok más’egyesülésnek’, melyek esetről esetre különböző erővelhatározzák meg viselkedését és a ’hűségi kötelezettségek éslojalitások pluralizmusában’ anélkül kötelezik, hogy azember azt mondhatná ezen egyesülések egyikéről, feltét-lenül mértékadó és szuverén.” (PF, 27–28.) A pluralizmuslétét Schmitt el is fogadja. Csak azt teszi hozzá, hogy „ezzelmég nincs megválaszolva a kérdés, hogy a konfliktus-helyzetet melyik ’szociális egység’ dönti el, és határozzameg a mértékadó csoportosítást barát és ellenség szerint”.(PF, 28.)

Az egység ésszerű fogalma feltételez tehát egy mértékadó – mondhatjuk úgy is: hegemón – megkülönböztetést abarát/ellenség tengely mentén, de ugyanakkor számol azzal,hogy a társadalom a megkülönböztetések bonyolult rend-szerében folytonosan alakuló és változó identitásokból épül



fel. Olyan elemekből, melyek megszüntethetetlenültöbbletértelemmel rendelkeznek, következésképpen nemépíthetők be egy végérvényesen lezárt, és ezért halott rendszer mozdulatlan totalitásába. 129 A politikai egységkétértelműségét, szükségszerűségét és egyidejű lehetetlen-ségét példaszerűen világítja meg Laclau és Mouffe ahegemón diskurzusokról szólva. Figyelembe kell vennünk – mondják – a társadalomtól megkülönböztetett társadalmi„nyitott voltát mint a létező konstitutív alapját vagy ’nega-tív esszenciáját’, és a különböző ’társadalmi rendeket’ úgykell tekintenünk, mint ingatag és végül is sikertelenkísérleteket, hogy domesztikálják a megkülönböztetésekmezejét.”130

Ez azonban nem zárja ki, sőt – figyelemre méltó csavar ez– előfeltételezi a hegemón diskurzusokat , amelyekben atársadalmak létrejönnek. A hegemón diskurzusok a meg-különböztetések és a megkülönböztetésen alapuló jelölésektotalizációjára törekednek: hogy egyetlen megkülönböztetésés egyetlen jelölő váljon meghatározóvá a szereplők(ön)azonosítása során. Bármennyire is igaz, hogy atársadalmi a többletértelem, a „túldetermináció mezeje”, ahegemón diskurzusok artikulációs mechanizmusaiban atársadalomnak (Schmittel szólva: a társadalom normálállapotának) mindig újra létre kell jönnie: „A jelentés

129 Merleau-Ponty ontológiája kapcsán Szabó Zsigmond a „többletértelem”fogalmát így világítja meg: „Az ’értelem mindig többletértelem’ állítás éppazt fejezi ki, hogy nem létezhet sem olyan elszigetelt tartalom, sem olyanzárt diakritikus rendszer, mely saját értelmét maradéktalanul ésvégérvényesen rögzíthetné… az értelem eleve olyan értelemsokaság, amelynem adott, a képződés folyamatától függetlenül felsorolható elemekbőlépül fel.” A keletkezés ontológiája. ( A végtelen fenomenológiája.) L’Harmattan,2005. 26.

130

Ernesto Laclau – Chantal Mouffe: Hegemony and Socialist Strategy. Towards aRadical Democratic Politics. (Second edition), Verso, 2001. 95–96



végérvényes rögzítésének lehetetlensége azt implikálja,hogy lennie kell részleges rögzítéseknek – másként akülönbségek áramlása válna lehetetlenné. Hogy különbséglegyen, hogy lehetséges legyen a jelentés szubverziója,lennie kell egy jelentésnek. Ha a társadalmi nem is tudjarögzíteni magát a társadalom egyértelmű és intézményesformáiban, a társadalmi mégis csak úgy létezik, mint egyerőfeszítés e lehetetlen tárgy megalkotására. Mindendiskurzus a diskurzív mező uralására tett kísérlet, egykísérlet a különbségek áramlásának foglyul ejtésére, egycentrum megalkotására.”131

Ezt a lehetetlen tárgyat, a politikai lényegét alkotó hege-món diskurzus eredményét nevezi Laclau és Mouffeaz „alvópolitikainak”, vagy a (részleges) rögzítés „leülepedésének”.Kiss Viktor mértékadó, Laclau értelmezését segítő tanulmá-nyát idézve: Laclau elgondolásában „a politikai a társadalmiválságára, kihívásaira és szétesésére adott válasz, amelynekcélja, hogy a társadalmit helyreállítsa, vagy megalapozza.Ezzel azonban a politika lehetetlenre vállalkozik: a ’társa-dalom lehetetlenségének tézise’ éppen azt mondja ki, hogylétrehozhatatlan egy problémamentes, stabil és állandóobjektum, amit társadalomnak nevezhetnénk.”132

Az egység ésszerű fogalmának ésszerűsége abban áll,hogy tisztában van önmaga részlegességével, időlegességé-vel és esetlegességével – végső soron lehetetlenségével. Schmittnek, aki a politikait a „semmiből eredő” döntésrealapozza, számolnia kellett ezzel. Hiszen maga írja, hogy a – Laclau értelmében felfogott – társadalom, a „normálissemmit, míg a kivétel mindent bizonyít, és nemcsak

131 Laclau–Mouffe: i. m. 112.132

Kiss Viktor: A politika logikái. Ernesto Laclau és az ideológiakritika reorganizációja.Politikatudományi Szemle, 2014/1.



megerősíti a szabályt, hanem maga a szabály léte is akivételből táplálkozik. A kivételben a valódi élet a folytonosismétlődések során megmerevedett mechanizmus kérgéttöri át.” (PT, 6–7.) És mégis, talán személyes becsvágya, talána véres erőszakhullámba torkolló weimari köztársaságriasztó kilátástalansága miatt, talán mert a legitimitásegyetlen megmaradt forrásának tekintett népszuverenitástcsak az abszolút egység formájában tudta értelmezni,Schmitt a 30-as évek elején a „lehetetlen tárgy” megvalósí -tására vállalkozó, a társadalmat végérvényesnek, zártnak te-kintett totalitásba kényszerítő nácizmus irányába tolódott.A szó szoros értelmében gyilkos erőszak irányába tehát.

*Tanulságnak talán ez sem kevés. De érdemes visszatérni agondolatmenet kezdetéhez, ahhoz az állításomhoz, hogykorunk kihívása, az újraalapítás hol radikális, hol kevésbéradikális formában megjelenő igénye az, ami a szuverént és a politikai fogalmát , s általában Carl Schmitt elképzeléseinek újragondolását olyan időszerűvé teszi. Schmitt jó kiinduló-pont azok számára, akik tiltakozva fogadják, hogy „a nyugativilág közéleti színtereit a társadalmi viszonyok politikaialakításáról való lemondás uralja”. Ez ugyanis – mikéntSchmittől is tudhatjuk – nem a társadalom szabad önszerve-ződése, hanem a tőke és a pénz logikájának szabad érvé-nyesülése előtt nyit utat, és a társadalom dezintegráció-

jához, a hegemón diskurzusok összeomlásához, a normálpolitikai üzem kiürüléséhez és hitelvesztéséhez vezet. A

politika mögött meghúzódó politikai éles és határozottmegkülönböztetéseinek, a gazdasági kényszerek logikájábóllevezethetetlen döntéseknek a vállalása, szóval a politikaivisszatérésének és a társadalom újraalapozásának igényekorunkban bizonnyal nem az ördögtől való.



De Schmitt műve szolgál negatív tanulságokkal is. Eltekint-ve a vallási fundamentalizmusoktól, az újraalapozás igényenapjainkban általában a demokrácia valamilyen formájárahivatkozva fogalmazódik meg. Ám a „demokrácia”, mikéntSchmitt példája is mutatja, önmagában nem véd meg atotalizáló egységtörekvések fundamentalizmusától. Korunkerősödő populizmusai végül is a nemzeti, etnikai vagykulturális értelemben homogén Nép önazonosságára hivat-koznak. Vajon ezeken túl van-e más alternatívája a társa-dalom újraalapozásának? Azt hiszem, ez csak a demokráciaúj elképzelésével, új hegemón diskurzussal lehetséges,amely a társadalmat úgy rögzíti, hogy egyúttal a társadalmi nyitottságából és többletértelméből is táplálkozik. Úgyrögzíti a globalizációval elszabadult folyékony modernitást,kontrollálhatatlanná vált áramlásait, hogy a benne létrejötthálózatos formák kreatív lehetőségeire támaszkodik.



FÜGGELÉK



A „NEMZETEK EURÓPÁJA”VAGY NEMZETEK FELETTI EURÓPA?

Európaiság és magyarság vitájának „legalább egy évszázadanincs olyan komoly résztvevő je – írta 1978-as, Magyar

gondolat – szabad gondolat című tanulmányában LitvánGyörgy –, aki el ne utasítaná a ’nemzet vagy haladás’ hamisdilemmáját”. A komoly résztvevő státuszára amúgy semtarthatván igényt, ezen a ponton szerényen bejelentkeznéktehát: a magam részéről haza vagy haladás dilemmájátlegalábbis megfontolandónak tartom. Nem minthazsigerileg úgy lennék kódolva, mint aki első adandóalkalommal szeret „nekirontani a nemzetének”. Csak éppúgy látom, hogy ez a dilemma mára megkerülhetetlennévált, miközben – különböző okokból – mintha mindenkiazon igyekezne, hogy mégis megkerülje.

Nem véletlenül. A dilemma súlyos, ahogy súlyos a válságis, ami felszínre hozta. Az eredendően nemzetek felettiként elképzelt Európa uniójának válságáról van szó. Ol yanválságról, melyet a tőke korlátokat nem ismerő globalizációsfolyamatában az időközben nemzetek Európájának aposztro-fált Európai Unió egyre kevésbé képes kezelni. De ha aválság európai, akkor ebből az következik, hogy „nemzetvagy haladás” dilemmáját, ha nem is tudathasadásos,minden esetre komplex és érzelmileg is túlterhelt pozícióbólkell felvetnünk. Annak a félperiferiális Magyarországnak apolgáraként, melyben haza és/vagy haladás kérdése a 18.század óta egymást következetesen kirekesztő, kuruc éslabanc, nacionalista és kozmopolita, népi és urbánustáborok elkeseredett vitájának tárgya. És annak az

Európának a polgáraként, amelynek sikeres államai a francia



forradalomtól magától értődően vetítették egymásra nem-zet és felvilágosodott progresszió f ogalmait – alkalomadtánnem kevés öncsalással és imperialista vaksággal, mégsemalaptalanul.

Ha néhány évtizeddel ezelőtt Európa még mindig egyvégéhez, ti. a beteljesedéséhez közeledő világtörténelemcentrumának tűnhetett, erre a kitüntetett szerepre az intéz-ményesült vívmányok sajátos együttese tette alkalmassá: atörvények uralmának, a hatékony államnak és a magán-tulajdonon alapuló, profitmaximalizációra törekvő tőkéspiacgazdaságnak az egymásba fonódása a nemzetállamkeretében. Ebben az intézményi térben (törvények uralma,bürokratikus-személytelen igazgatási rendszer, piacgaz-daság) vált lehetővé a liberális értékek, autonóm, egyenlő ésszabad polgárok együttműködésének megfogalmazása ésképviselete, valamint ezek politikai formájaként a demok-rácia intézményrendszerének kialakítása. A szuverén,nemzetállami keretben vált továbbá lehetővé a tőkehatékony politikai korlátozása, az állam, a munkavállalók(szakszervezetek) és a tőke közötti megegyezések kikény-szerítése, s végül a jóléti állam. Ezt a szuverén nemzetállamikeretet, s a benne kiépült intézményeket, a közjó szem-pontjait érvényesítő politikai kontrol mechanizmusait ássamost alá a globalizáció folyamata. Minden gazdasági, pénz-ügyi, politikai és társadalmi folyamat multilaterális jellegeés decentralizációja, az ellenőrzés és a felügyelet törvényi,központi-vertikális formáit ellehetetlenítő hálózatosodásolyan nyílt világrendszert hozott létre, melyben az értékekdefiniálásához, a jelentések rögzítéséhez az egyre absztrak-tabbá váló pénz médiumától eltekintve nincs többé szilárdfogódzónk. A szüntelen áramlás hálózatainak minden„szubsztanciális tartalmat” lebontó birodalmába érkeztünk.



Mára a nemzetközi tőzsdék gyakorlatilag átvették atársadalmaktól a nemzeti gazdaságpolitikák értékelését. Ezazt jelenti, hogy a demokratikusan legitimált – vagy leg-alábbis legitimálható – politikai hatalom helyére a pénz lépett.És bár az egyetemes értékforma látszólag korlátozza azEurópát pusztító világháborúkba döntő nacionalizmusokmozgásterét, az eredmény mégis vészterhes. Mert míg ademokrácia a társadalmi integráció, a pénz csak a piaciintegráció nyelvét beszéli, és süket minden olyaninformációra, ami nem az árak nyelvén fogalmazódik meg.Ezzel a demokratikus önszabályozás lehetősége, azoknak aszempontoknak az érvényesítése, melyek nem a tőkeszükségleteiből következnek, szinte áthághatatlannak tetszőkorlátok közé szorult. Az egyes kormányok, válaszul atőkekivonás veszélyére, a dereguláció költségcsökkentőversenyfutásába bonyolódtak, ami a monetáris szektoronbelül megengedhetetlenül magas nyereségekhez, a másikoldalon drasztikus jövedelemkülönbségekhez, növekvőmunkanélküliséghez és a munka világából kiszoruló,egyértelműen vesztes rétegek kialakulásához vezetett.

Az adósságválság fenyegető rémének árnyékában akormányok minden igyekezete arra irányul tehát, hogy akíméletlen globális versenyben megőrizzék, netán erősítsékországuk piaci pozícióját. A tőke és a pénz logikájailluzórikussá teszi a demokratikus politikát, a tőke logiká-

jától független szempontok, például az igazságosságérvényesítését. Ezeknek legfeljebb a választási ígéretekszínpadán vagy a pártok taktikai marakodásában maradtszerepe. De a valóság – mondják – nem erről szól. Az ígybeszél: „mondhat bárki bármit, a realitás talaján állva a világpiac kérlelhetetlen követelményeihez, a gazdaságvastörvényéhez kell alkalmazkodnunk. Egyetlen esélyünk,



hogy bármi áron, de jobb pozíciót vívjunk ki, mintkonkurenseink. A többi mese vagy moralizálás.” Kétségkívülkerek történet ez, és koherens logika hatja át. Annak aneoliberalizmusnak a logikája, melynek egyik első és nagyhatású képviselője, Margaret Thatcher nemcsak a vaslédicímet nyerte el, de kedvelt mondása kezdőbetűit összerakva,a TINA becenevet is: There Is No Alternative.

A nacionalizmus zászlaja alatt menetelő, egész Európábanegyre fenyegetőbb erővé váló szélsőjobboldali mozgalmaknem egyszerűen az emberi gonoszság, nem a radikális Rosszmanifesztációi, hanem a demokratikus mozgástérnek erre abeszűkülésére, bármiféle tényleges politika hiányára adottéletveszélyes válaszok. Ha ma van Európában nem csak akényszerek technikai kezelésére irányuló politika, azszélsőjobboldali. Az ún. „közép” felé törekedve az ún.demokratikus pártok – mondják magukat akár jobboldali-nak, akár baloldalinak – kizárólag a status quo megőrzésére,a „természetinek” tekintett szükségszerűségek igazgatásáraés persze a hatalom megszerzésére korlátozzák tevékeny-ségüket. Bátortalan vagy cinikus szólamaik ellenérelemondtak mindazokról, akik kívül rekedtek a globalizációfolyamatába illeszkedni képes „középen”.

Ez a „középen” kívül rekedt réteg, vagy inkább az ebbe arétegbe csúszással fenyegetettek jelentik a szélsőjobbtársadalmi bázisát, s ez a bázis mindaddig növekedni fog,amíg nem tudjuk kibővíteni az aktív, demokratikus politikamozgásterét. Márpedig a gazdasági-pénzügyi kényszerekbürokratikus igazgatásán túllendülő politika számára a jelekszerint csak két út kínálkozik, hogy mozgásteret teremtsenönmaga számára. Az első a nemzeti szuverenitás és anacionalizmus útja, azaz a nemzetállam megerősítésére tett,és a jelek szerint óhatatlanul a szélsőjobb irányába csúszó



kísérlet. A második a politikailag konstituált, a globalizációkihívásaival szembenézni képes, demokratikus elvekreépülő, nemzetek feletti Európa felépítése.

Ami az első utat, a nacionalizmusok útját illeti, az rá-

nézésre járhatónak tetszhet, hiszen különböző sebesség-fokozatokban most is tömegek, pártok és kormányok járnakrajta, így pl. Magyarország kormánya is. A nacionalizmuskétség kívül nyit egy politikai mozgásteret, ha nem is ademokráciát megalapozó népszuverenitás, de az állami szuverenitás számára. Félreértjük az Orbán-kormányt, nemtudjuk megérteni a választóknál (még mindig) tapasztalhatónépszerűségét, ha nem vesszük észre: ez a kormány azállami szuverenitás és a nacionalizmus összekapcsolásával, ademokrácia korlátozásával olyan tényleges politikai erőteretteremtett a maga számára, mely lehetővé tett egycéltudatos, a problémákat világosan kijelölő, ám hosszabbtávon katasztrófákhoz vezető, mélyen retrográd válságkeze-lést. A tőke és a pénz logikájának politikai értékelése,következményeinek korlátozása minden bizonnyal létkér-dés, ám aligha oldható meg úgy, hogy egyszerűen nemvesszük figyelembe a globalizáció gazdaságot, társadalmatés kultúrát egyaránt átható logikáját – hogy válaszadás helyett egyszerűen szembemegyünk vele: visszatérünk atekintélyelvű államhoz és a mindent homogenizáló,„szubsztancializáló”, azaz a globalizáció hálózati szervező-dését egyszerűen negligáló, dacos nacionalizmushoz.

Persze ha problémánk csak abban állna, hogy egyhóbortos magyar nacionalizmus visszaálmodja magát aHorthy-korszakba, nem is igazán lenne problémánk. Joggalbízhatnánk benne, hogy az Európai Unió, melynekmégiscsak tagjai lennénk, majd észhez téríti a kuruckodómagyarokat. Csakhogy, láthattuk, nem erről van szó, és a



(bal?)liberális oldal jól tenné, ha nem is keltené azt alátszatot, mintha minden bajunk onnan eredne, hogy azOrbán-kormány mind újra belemar Európa kinyújtott, segítőkezébe. A jóságos Európa-Mikulás nem létezik. Európapolitikai életét jelenleg az a nemcsak Magyarországon, demásutt is széles támogatással rendelkező konszenzus uralja,hogy otthon és Brüsszelben a nemzeti érdekek érvénye-sítése az elsődleges, vagy talán az egyetlen legitim feladat.

Ilyen körülmények között az EU foglya marad avalutauniónak, amelyhez hiányzik az európai szintű poli-tikai felhatalmazás és a kormányzási képesség. Az EurópaParlament és az Európai Bizottság erőtlen, a nemzetekállam- és kormányfőit összefogó, demokratikus politikailegitimációval viszont nem rendelkező Európai Tanács szür-ke zónájában – elsősorban Németország és Franciaországirányítása alatt – a piaci kényszereket csak továbbhárító,átláthatatlan és jogilag formátlan megoldások születnek,amiket azután szankciós fenyegetésekkel igyekeznekérvényesíteni. Az eredmény bürokratikus, politikailegitimációval alig rendelkező, kevéssé hatékony irányításirendszer, ami mögött egyre inkább a nemzeti különérdekekérvényesítése a tét. A következményeket nem nehézmegjósolni: a dezintegrálódó Unió tagországai rövidesen atörténelem valamelyik sötét és szűkös, hátsó udvarántalálják magukat. És ez még a kisebbik baj. LegalábbisEurópa keleti fertályán megjósolható a gyűlölködőnacionalizmusok összecsapása, amiből egyébként egyvilágháború grandiozitására sem telik már majd, csaknyomorúságos, de attól még kegyetlen és véres etnikaitisztogatásokra és pogromokra, kisszerű és kilátástalanösszeomlásokra. Ha Jean Monnet bátor víziója, a nemzetek



feletti, demokratikus unió nem jön létre Európában, sötét jövő vár az „öreg kontinensre”.

De komolyan vehetjük-e a másik utat, a demokratikus,posztnemzeti Európa tervezetét? Nem naiv utópia ez? Fellehet-e melegíteni a világpolgár és a politikailag konstituáltvilágtársadalom kanti eszméit itt és most, épp amikor –

jószántából, vagy csak ijedten hőkölve – láthatólag minden-ki a másik irányban menetel? Felvilágosodás és az észuniverzalitása? Talán nem is naiv ez az utópia, hanemagresszív: a magát egyetemesnek hazudó európai uralom, apusztán technikai, instrumentális ész utolsó, kissé már öreges,kissé már reszketeg és főként nevetséges nekirugaszkodása.Talán Carl Schmittnek, s vele azoknak lett volna igaza, akikszerint az emberi jogok programja imperialista visszaélés?

Meggyőződésem, hogy ez a vád – és önvád – minimumfélrevezető. Európában lezajlott egy univerzalizációs – azemberi méltóság, az emberi jogok és az igazságosságfogalmai körül szerveződő – emancipációs folyamat, csaképpen nemzetállami keretek között, azaz a nemzetekközötti viszonyokat nyitva hagyva a partikuláris önkény, anagy nemzetek imperializmusa, ha tetszik, az Idegen, a Másikgyarmatosítása számára. Ebből ered Európa rosszlelkiismerete, de talán jó pár súlyos félreértése is. Európaévtizedek óta etnocentrizmussal vádolja önmagát, liberálisértelmisége pedig az inkvizítorok elszántságával dekonstru-ál mindent, aminek egyetemesség-szaga van, s átadja magáta megbántott Idegen, az elnyomott Másik bűvöletének.

Megfeledkezve a demokratikus, alkotmányos jogállamnemzeti keretei között kivívott, s ebben az értelemben perszekorlátozott egyetemességről, Európa kritikai szelleménekelőterét jó ideje a különbözés joga, a saját identitás elismeréseés elismertetése foglalja el. Nem szívesen mondom, mert a



kritika, ha van érvénye, engem is érint: a magátprogresszívnek tudó értelmiség, elfordulva a felvilágosodáserőszakosnak, hatalmi eszköznek minősített „metafizikájá-tól”, a különbözés jogával rendelkező Idegenek olyanszellemi klímáját teremtette meg, melyben nemcsak amultikulturalizmus, de a sovinizmusba forduló nacionaliz-musok is vígan tenyésznek. Miután a liberálisnak alighanevezhető Joseph de Maistre híres-hírhedt megfogalmazása– „Nincs olyasvalami a világon, hogy ’ember’” – a liberális, posztmodern Európa jelszavává vált, a liberális értelmiségdöbbenten kénytelen figyelni, mennyire védtelen a Másik,az Idegen tiszteletébe ájult Európa a rasszizmussal, a barátés az ellenség megkülönböztetésével szemben. Akárhogy isnézzük, a partikularizmusából kikászálódni képes, felvilágo-sult polgár nehezen tájékozódik az Emberiség eszméjenélkül.

Ha az Európai Unió megőrzéséről, s a megőrzéséhez szük-séges, nemzetek feletti, politikai szövetségről beszélünk, atét nem csak Európa nagyhatalmi pozíciójának megőrzésetehát. Egy történelmileg kivívott érték, egy emancipációsszint megőrzéséről és további kibontakozási lehetőségérőlvan szó. Nemzeti, azaz korlátozott keretek között, de Európakialakította azokat a vérségi, rendi, nemi partikularitásokatfelszámoló, egyetemes politikai formákat, melyekkel szabá-lyozni tudta a tőke egyetemes forradalmát. A tőke második,globalizációnak nevezett forradalma követeli most ezekneka formáknak a radikális megújítását.

Magyarország, és tágabban Kelet-Közép-Európa polgára-ként nem bagatellizálhatjuk el persze, hogy ez az egyete-messég nemzeti keretek között, s nemegyszer a nemzetiérdekeket politikai eszközökkel érvényesítő imperializmu-sok formájában bontakozott ki. A modern Európa ebben az



értelemben valóban két arcot mutatott saját perifériája felé:a felvilágosító és felvilágosodott egyetemesség arcát, és agyarmatosító imperialistáét. Talán nem tévedek nagyot, hamegkockáztatom: Bécs jozefinista kiszolgálója és a nemzeti-rendi ellenálló, a labanc és a kuruc, haza és haladás áldatlanhoni kettőssége az európai centrum fenti kettősségéreválaszolt. Farkas Attila Márton figyelemre méltó tanulmá-nyát idézve (Replika, 2011/2.), mindkettő, „birodalmiprogresszivizmus és szittya nacionalizmus” egyaránt„jellegzetes gyarmati gondolkodásmódot és viselkedésimintákat képvisel”. Az előbbi „azért, mert az erőltetettkulturális importtal és a centrum szolgai utánzásával aprovinciális tudatot (és vele a tényleges provincializmust)erősíti és tartósítja, az utóbbi pedig azért, mert ’bennszülött tudatot’ reprezentál, és az országot egyfajta rezervátummáváltoztatná.”

Az „öngyarmatosításnak” ezek a formái nem a nemzetkarakteréből, hanem egy sajátos képződménnyel, az„Idegen-Univerzális”-sal való szembesüléséből eredtek. Éppezért Magyarországról és Kelet-Közép-Európából láthatótalán a legvilágosabban: Európa nemzetek feletti politikaiuniója a fenti kettősség megszüntetését, az Idegen-Univerzálisban rejlő ellentmondás felszámolását ígéri. Ez abelátás önmagában persze semmire sem elegendő. Európapolitikai uniójának jogi, intézményi kereteit még csak kilehetne dolgozni, de hol van az a „nép”, az a demos, amelyikezt a keretet be tudná, kész lenne betölteni? Joggal mondjaHabermas: hiányoznak az állampolgársági szolidaritáserőforrásai, „ha nem sikerül republikanizmus és nacionaliz-mus történelmi szimbiózisát feloldani, és a lakosságköztársasági érzületét egy alkotmányos patriotizmus alapjá-ra helyezni”.



De vajon egy még meg sem született alkotmány szellemeelégséges alapja lehet-e – miként Amerikában – annak azállampolgári szolidaritásnak, amely nélkül a jogi és politikaiintézmények puszta absztrakciók maradnak? A nemzetiérzés Európában olyan hatalmas erő, ami nehezen, pusztánészérvekkel pedig egyáltalán nem pótolható. „Lelket adniEurópának” – Jacques Delors, az Európai Unió egyik „alapítóatyjának” programja máig érvényes kihívás maradt. Kihívása politika, a kultúra és az oktatás számára.

Ez a kihívás nem az utópiák üres pusztaságában hangzikfel. Ott visszhangzik benne a vallási-bibliai tradíció. Az euró-

pai alkotmányok (hivatkozzanak bár az ősiség valamelyelvére) beépítették a nyugati társadalmak politikai-társadal-mi szerkezetébe a polgári jogok történeti partikularitása ésaz emberi jogok univerzalitása közötti feszültségét. Ezt afeszültséget joggal tekinthetjük a földi és az égi város, Rómaés a Mennyei Jeruzsálem közötti feszültség szekularizáció-

jának, ahogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elsőmondatát sem nehéz visszavezetni az ember istenképmási-ságára: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlőméltósága és joga van.”

Hogy ez kulturális háttérnek elegendő-e? Mielőtt vissza-hullanánk a letargiába, érdemes eszünkbe idézni, hogy anemzet is a 18. század sikeres és rendkívül hatékonynakbizonyult konstrukciója. Ahogy Benedict Anderson mondja:„elképzelt közösség”. Úgyhogy adódnék is a program: járjona fejünk most Európán. Jól tudom persze, ennek afelhívásnak határozottan modernista íze van. Elképzelni,„megcsinálni” Európát, ahelyett, hogy szelíden hagynánknövekedni? Az eszmék felhőkakukkváraiból előrángatottutópiákra támaszkodni a tradíciók organikus élete helyett?Mindez kétségkívül nehezen illeszkedik napjaink posztmo-



dern szellemiségének neokonzervativizmusába. De eljátsza-nék a gondolattal: nem úgy van-e, hogy éppen ez a neo-konzervatív, modernitás ellenes tendencia szakított azutópikus energiákból táplálkozó európai szellem vallási,metafizikai és politikai tradíciójával és a belőle kinövőmodernitással? Ugyan miféle szervességet képviselnek aköztereinkről felszálló turulmadarak? Lebontva egy kánont,Wass Alberttel és Nyírővel ma a hatalom éppenséggeltradíciót akar teremteni, amihez nem kevés forradalmi lendület szükségeltetik.

Az évtizedek óta zajló, mára forradalommá ért jobboldalifordulattal szemben ott áll a modernitás elfedett baloldali tradíciója. Ha a szembesülés a globalizáció gazdasági, kultu-rális, politikai folyamataival, hogy ne mondjam a valósággalmegtörténik, ez az elfeledett-elfedett válaszlehetőség jóeséllyel ismét a felszínre kerül. Jelenleg azt tapasztaljukazonban – és Magyarország itt csak az eklatáns példa –, hogyEurópa mindkét oldali politikusai (és szellemi holdudvaraik)elhitetik velünk, méghozzá minden egyes nemzetállambankülön-külön, hogy ami lényeges, a határokon belül történik.E szűkre szabott, provinciális kereten belül nem kell már, denem is lehet felvetni a kérdést, hogyan is néz ki, miben isállna a globalizáció radikálisan megváltozott világa, mit

jelent benne a hatalom, és mit a demokrácia. Elég, haminden bajt – mert azok jönnek csőstül – az elavult politikaikeret által kijelölt Ellenségnek tulajdonítunk – négyéventeváltozó szereposztásban.

2013. január



FANYALGÓK FIGYELMÉBE egy iskoladráma tanulságairól

Az ún. demokratikus, vagy ellenzéki erők oldaláról többen isnémi elégtétellel észrevételezték, hogy a 2015. január 2-i,Operaház előtti tüntetés résztvevői nem vették át a CsizeZsolt és Udvarhelyi Tessza kezdeményezte rigmust: „Lak-hatást, demokráciát, szolidaritás!” Valóban gyér volt avisszhang, némiképp magára hagyott, elbizonytalanodott atömeg. Az „Orbán takarodj!” jobban ment volna, de az meg aszínpad felől nem igazán kapott most felvezető támogatást.El lett szúrva valami? Nyilván így is lehet értelmezni azeseményeket. Én nem így értelmezem.

Vágó Gábor talán egy szónoklathoz hasonló beszédettartott, a többiek azonban valami mást csináltak. Csize Zsoltés Udvarhelyi Tessza páros fellépését pedig mindenbizonnyal tévedés lenne szónoklatnak nevezni. Mert mitcsinál egy szónok? Magával akar ragadni, fel akar korbá-csolni egy tömeget , azaz egy érdekei, jövedelmi-vagyonihelyzete, kulturális-politikai meggyőződései mentén egysé-gessé vált, vagy egységessé tett embercsoportot, melynekhomogenitása a szónok számára egyidejűleg kiindulópont ésbeteljesítendő cél. Az esetleges és kezelhetetlen oldal-hajtásokat, az individuális akaratokat és bizonytalanságokatfélretolva, a szónok tovább homogenizálja a tömeget:

felmutatja a közös célt, mindenki által követendő programotad. A tömeg a sajátjaként elismert, programadó eliteszközeként – vagy hogy ne hangozzék olyan csúnyán:vehikulumaként – kínálja fel önmagát. Ő az erő, a gőz amozdonyban, amit néhány jól kieszelt jelszóval fűt fel a

karizmatikus vezér.



Az Operaház előtti tüntetés felszólalói ebben az érte-lemben biztosan nem voltak szónokok. És – gondolom én – nem azért, mert gyakorlatlanok a műfajban, hanem mertelhatározták, hogy nem egy tömeghez szólnak, hanem egyindividualizált, sok szempontból bizonytalan és kaleidosz-kopikus sokasághoz. Csiza Zsolt és Udvarhelyi Tessza párosa(eleve, hogyan szónokolhatna egy dialógust folytató páros?!)azt vitte színre egy iskoladráma eltökélt pedagógiájával,miként működhet együtt egyenrangú, de továbbra iskülönböző félként két (és több) olyan személy, akik atársadalmi struktúra, a jövedelmi és kulturális helyzet

különböző, sőt ellentétes pontjairól érkezve, közös döntés-hozatalra épülő, nem hierarchikus, hanem horizontálisszerveződési formát hoznak létre.

A „demokratikus erők” politikusain és úgynevezett véle-ményformáló értelmiségén belül számosan akadnak, akikfanyalgó értetlenséggel fogadják a váratlan sikerességükellenére is szervezetlennek, nemegyszer kaotikusnak tűnőmegmozdulásokat. Ki és hogyan fogja – kérdezik – egységestömeggé szervezni ezt a sokaságot, ki fog végre egységes ésegységesítő politikai programot adni számukra? Úgy tűnik,nem akarják észrevenni, hogy a 2011 óta az egész világonterjedő – nálunk elsősorban az Occupy Wall Street kapcsánismert – új társadalmi mozgalmak más szerveződési formátkövetnek. A hálózat, a web esetükben nem egyszerűen aszervezés eszköze, hanem a tüntető sokaság létezési módja.

Graeber, az OWS egyik legismertebb értelmiségi figurája„prefiguratív politikáról” beszélt: arról, hogy a közvetlendemokrácián, a konszenzusos döntéshozatalon, a kreatívötletek sokszínűségén alapuló, decentralizált, hálózatosegyüttműködés megtapasztalása és megélése, az új szolidá-ris-közösségi létforma kikísérletezése maga az elérhető



legnagyobb eredmény. Az új társadalmi mozgalmak elsősor-ban talán nem is arra törekszenek, hogy engedményekrekényszerítsék a fennálló politikai rendszert. Számot vetve aneoliberális korszak pusztító hatásaival, a hagyományostársadalmi szolidaritásformák szisztematikus lerombolásá-val, inkább új létezési formát kínálnak az atomizált, iden-titását vesztett, kaotikus késztetéseinek kiszolgáltatottsokaság számára: bepillantást adnak a politika radikálisan újformájába. Megélhetővé teszik, milyen lesz az a – kis darab-kájában itt és most elkészült – világ, amelyben szabademberek, egy szolidaritásközösség tagjaiként, maguk hozzákmeg a sorsukat érintő döntéseket.

Félreértések elkerülése végett: tudom én, hogy sok,alkalomadtán vállaltan sok ebben az utópikus mozzanat. Azönszerveződő közösségek állam és pártok nélküli, anarchisz-tikus társadalma meglehetősen álomszerű képződmény. Aziszonyatossá növekedett vagyoni különbségek és vele aszegénység visszaszorítását, a munkanélküliség hathatóskezelését, a reménytelenül elmaradott, szegénységgel,munkanélküliséggel és szegregációval sújtott térségekfelzárkózását, és általában a szegregáció megszüntetésétnem igazán tudom elképzelni a politikai közösség normatívönkontrollját gyakorló állam hathatós politikai beavatko-zása, alkalomadtán pozitív diszkriminációja, a központielosztási rendszer aktivitása nélkül. És persze, hogy hibalenne elfeledkezni a képviseleti demokrácia, ha tetszik a pártok szerepéről. A közvetlen demokrácia ugyanis nemcsak sokszabadidőt követel, de olyan képességeket, a kreativitásnakolyan fokát is feltételezi, amellyel – kár volna becsapnimagunkat – ma, a mi messzemenően immobil társadal-munkban elsősorban a rendszerváltás és a globalizációgyőztesei, az ún. „kreatív osztály” tagjai rendelkeznek. Épp



a legkiszolgáltatottabbak azok, akik az együttműködés és aszolidaritás közvetlen formáin túl jelenleg rászorulnak aképviselet intézményes közvetítéseire.

Szóval van, persze hogy van létjogosultsága az igények-

nek, melyek átfogó politikai programot, az állammal, apártokkal, a képviseleti rendszerrel, ne adj isten az – éppszétesőben lévő – Európai Unióval kapcsolatos elképzelésekfelvázolását várják: politikai programot. Csak azt nemértem, miért bántja, sérti, sőt dühíti a fanyalgókat, hogy azúj társadalmi mozgalmak más úton és más felől, ademokratikus önszerveződés új formáival átitatott civil

társadalom kiépítésének kísérleti formáival látnak hozzá a jelenlegi rendszer lebontásához, és egy „normális” politikaiközösség felépítéséhez. Ha a szokásosnál is rosszabb kedvemvan, arra gondolok, talán mert most is olyan politikai térlebeg a fanyalgók szeme előtt, melybe továbbra is csakkarizmatikus vezérek és homogenizált tömegek nyernekbebocsátást. Mert továbbra is az üzletkötéssé degradáltpolitikában, a nagyvállalattá züllött államban, szóval háttér-alkuk olyan kabinetpolitikájában gondolkodnak, mely nemtudja, de nem is akarja elviselni a demokratikus önszer-veződés új formáit kimunkáló civil társadalom kontrollját.

Hisz amúgy miért ne férne el egymás mellett politika éscivil társadalom, közvetlen és képviseleti demokrácia, szárazszakértelem és utópikus energia?

2015 január ja



A CETHAL CSONTVÁZÁNÁL Zvjagincev Leviatán című filmjéről

A Leviatán első öt percében emberi szó nem hangzik el. Aképek beszélnek. Mintegy a mű keretét alkotva, látszólagugyanezek a képek térnek vissza a film lezárásaként. Hogyvalóban ugyanazokról a képekről van-e szó, arra még visszakell térnünk. De most próbáljuk felidézni ezeket a szótlanképeket.

A végtelenbe nyúló, irdatlan erőktől mozgatott tengerhullámzása, a magas sziklafalaknak csapódó hullámok örökdübörgése, fölöttük a felhőktől borított, szürke ég óriásboltozata. Némán magasodó, helyenként a Húsvét-szigeteknevezetes kőszobrait is idéző, szürkésbarna sziklák,törésvonalaik kirajzolják a hatalmas tektonikus erőket,melyek a felszínre dobták őket. A tenger kiöntéseinektükörsima felszínén tükröződő hegyek. És közben szól azene: furcsa, repetitív, néhány dallamív ismétlésére épülő,minimalista, de sodró erejű, szuggesztív zene, az öröklétbendübörgő hullámok zenei tükröződése. A film feliratai közöttnem könnyű felfedezni a zene eredetét, és – amennyire akritikákat módomban állt áttekinteni – nem is igazánemlítik az elemzők. De nem is kell tudnunk semmit azenéről, hogy érzékeljük: hierophániának , a szentmegmutatkozásának vagyunk a tanúi. Olyan fenséges éselsöprő túlerő megtapasztalásának élményéről van itt szó,amit csak képekkel lehet kifejezni, mert amiről szólnunkkellene, az a numinózus: az „egészen más”. Ha tetszik: IstenLelke lebeg a vizek felett.

Ezt az élményt csak megerősíti, ha tudjuk is, hogy a zene,

amely átitatja, viszi magával a képeket, Philip Glass Ekhnaton



című misztikus operájának nyitánya. Annak azoperatrilógiának utolsó darabja ez, melyet Glass az emberiszellem három nagy szférája, a tudomány (Einstein), apolitika (Gandhi) és a vallás (Ekhnaton) megújítóinakszentelt, esetünkben tehát a monoteista vallási elképzelésekszületésének. Így valamiféle műveltségbeli pecsétet üthe-tünk ugyan a hierophánia élményére, de ezzel nem me-gyünk sokra. Mert hogyan értelmezzük a „szent” megjele-nését egy sok szempontból nagyon is „szentségtelen”,alkalomadtán kifejezetten „mocskos nyelvű” filmben?

Csábítóak a leegyszerűsítő értelmezések. Mindjárt akezdet kezdetén kínálkozik ilyen. A szótlanság perceinek, abevezető képsoroknak még csak a felénél járunk ugyanis. Azember nélküli világban egyszer csak feltűnik egy magas-feszültségű vezeték, majd egy óriási gumikerék krokodiltformázó lenyomata a sárban. (Nb. a krokodil a Leviatánnakis, cethalnak is fordított héber szó eredeti jelentése.) És ittaz Ekhnaton-nyitány egyszer csak „abbaszakad”. Nem elhal-kul, hanem már-már erőszakosan, éles kontrasztot teremtveabbaszakad, és helyébe lép a teljes csend. Teljes ez a csend,mert a természet leheletfinomságú hangjain, a fodrozódóvíz halk csobbanásain, a távolból épp csak odaszűrődő,magányos kutyaugatáson nyugszik. És ha eddig azt hihettük,hogy a diadalmas teremtés pillanatában vagyunk, azon abizonyos első napon, amikor Isten elválasztotta az eget és aföldet, és „Lelke lebegett vala a vizek fölött”, most úgy érezhetjük, visszatértünk a creatio ex nihilo első napjához, a„kietlen és puszta föld” káoszához. Egy elpusztult, rég halottcivilizáció képei tűnnek fel, egy kiürült világ itt hagyottnyomai: elhagyott, félredőlt, moha lepte, bordázatukigszétrohadt, és ezért organikus lények csontvázainak tűnőhajók a tükörsima vízfelületen. A pusztulás melankóliája.



Mintha már mindenen túl, minden után lennénk – egyIstentől elhagyott világban.

Aztán távoli motorcsónak berregését halljuk, és egytotálképben az apró motorcsónak, végigmetszve a Barents-

tenger menti, azaz világvégi orosz város öblének vizét, ahajnali csöndben beúszik napjaink – ahogy ezt mondaniszokták – „emberi és politikai valóságába”.

Zvjagincevet kezdettől sokszor éri kritika, hogyparabolákat filmesít meg. Nem foglalkoznék azzal, hogy ez akritika mennyiben érvényes korábbi filmjeire, mondjukpéldául a Jelenára, melyet igazi remekműnek tartok. A mifilmünknek – Jób bibliai történetétől a Leviatánon és a „kéttemplomon” át a születésnapi lövöldözésig a szovjet-oroszpolitikai vezetők fényképeire – kétségkívül számos olyanszimbolikus eleme van, melyek lehetőséget adnak absztraktértelmezésére. Ám azt hiszem, alaposan leegyszerűsítenénkZvjagincev filmjét, ha a kibomló történetet, az „emberi éspolitikai valóság” ábrázolását úgy tekintenénk, mintparabolát, mint az „Istentől elhagyott világ” kiindulótételének illusztrációját. A Leviatánt tágas műnek érzem,amelynek gazdag szimbolikus utalásrendszere nyitott akülönböző értelmezési lehetőségek felé. Még az sem biztos,hogy egyértelműen a pusztulás felé lejt. Ahogy az sem, hogya záró képsorok csak megismétlik a nyitó képsorokat.

Az alaptörténetet, az autószerelő Nyikolajnak éscsaládjának kálváriáját, házuk törvénytelen kisajátításáttekinthetnénk sötét politikai thrillernek is: hogyan gázol áta korrupt, semmilyen törvénytelenségtől, de a fizikaierőszaktól sem visszariadó államhatalom, a Putyin arcképealatt trónoló polgármester és „bandája” ezen a családon (ésbárkin), hogyan börtönzik be 15 évre, hamis vádak alapjánNyikolajt, hajszolják öngyilkosságba feleségét, Liját, s teszik



árvává kamasz fiukat, Romkát, hogy a földig rombolt házhelyén felépülhessen a korrupt államhatalommal összefonó-dó, korrupt egyház pompázatos, új temploma. E vonulatcsúcspontja az a jelenet lehet, amelyben az ájulásig részegpolgármester Nyikolaj képébe üvölti: „Nyomorult kis férgekvagytok… A saját szarotokba fogtok belefulladni… Neked ittsoha a büdös életben semmiféle jogod nem volt. Nincs, ésnem is lesz.”

Ebbe a vonulatba illeszthető – pontosabban: ide is beilleszthető – a két Templom szimbolikus párhuzama: az újTemplomé, melynek felavatása után sokmilliós, feketeállami autók hosszú konvoja hagyja el a dombot, és a régi,elhagyott, beomlott kupolájú templomé, melynek falán azégre szálló szikrákat ontó tűz fényében egy régi freskó derengfel. (Alapul talán Szergej Fudel a Templomról és a Templom„sötét Hasonmásáról” szóló írása szolgálhatott.) Alapvetően– de nem kizárólagosan – ebbe a vonulatba illeszkedik anevezetes jelenet is, amelyben Sztyepanics születésnapjánaz erősen ittas Nyikolaj és barátai (?), volt szovjet és oroszvezetők (Lenin, Brezsnyev, Gorbacsov tűnik fel) arcképeirelőnek célba, s a kérdésre, hogy a „maiak közül” nincs-evalaki, Sztyepanics (rendőr alezredes) azzal válaszol: „Mégnem jött el az idejük. Hiányzik a történelmi perspektíva.” Ésakkor gondoljunk itt Putyin arcképére a polgármesterhatalmas íróasztala felett. Végül említsük meg a sci-fibeliszörnyre emlékeztető buldózert, a Hobbes nyomán azállammal is azonosítható Leviatán egyik filmbeli alakválto-zatát, ahogy földig rombolja a házat, félresöpörve könyve-ket, befőttesüvegeket, bútorokat és virágcserepeket, azemberi élet, egy évszázados tradíció nyomait.

Kétségtelen: így is lehet nézni ezt a filmet. Ha jól látom, jórészt ezt vették észre benne, ezt ünnepelték a külföldi



(„nyugati”) kritikák, miközben alkalomadtán kissé fanyalog-tak a bibliai Jób történetének beiktatásán, mely az egyértel-mű politikai üzenetet az egyetemesség felé tágítja. De sokanígy látták Oroszországban is, persze erősen máshangsúlyokkal, például a film ellen felszólaló kulturálisminiszter, Vlagyimir Megyinszkij. Egyesek russzofóbiával, azoroszellenes nyugati konjunktúra meglovaglásával és azorosz valóság szándékos befeketítésével vádoltákZvjagincevet, mások politikai bátorságát dicsérték, és a vitáksorán számtalan olyan esetet soroltak fel, amelyek igazoljáka film „valósághű” voltát. Egyszóval a film komoly politikai

vitát korbácsolt fel Oroszországban, amelyhez aztán társultegy vallási-teológiai vita is. A Pravoszlavie i mir internetesoldalain egyházi szerzők hosszú és éles vitája bontakozott kiarról, vajon egyház- és istengyalázó műről van-e szó, vagyaz istenkeresés új és fényes megnyilatkozásáról. Ami magátZvjagincevet illeti, bár általában nagyon tudatosanelhatárolódik saját alkotásainak értelmezésétől, a Leviatánesetében kivételt tett: visszautasította az egyoldalú politikaiértelmezéseket. Elképzelhető persze, hogy nem függetlenüla politikai kényszerektől, hiszen végül a külföldön nagysikerrel játszott, Cannes-ban díjnyertes film oroszországibemutatója is kétségessé vált.

Nem biztos, hogy komolyan kell vennünk, amikor arendező azt állítja, hogy a Leviatán ötlete amerikai útja soránvetődött fel, ahol találkozott Marvin Heemeyer, egycoloradói autójavító műhely tulajdonosának történetével,aki a korrupt városi vezetés kisajátítási döntése utánbuldózerrel lerombolta a polgármester házát és a városhá-zát, majd végzett magával. De azt az állítását azért komolyanvenném, hogy a Leviatán sokkal szélesebb témát ölel fel,semhogy be lehetne szuszakolni a „politikai” vagy „társadal-



mi” filmek kategóriájába. Zvjagincev örök emberi sorsról,„tragikus szüzséről” beszél. A tragikus szüzsére tett utalástpersze nem helyes összekeverni a tragédia műfajával, ahogynéhány elemző kísérletet tett erre. Ha tisztes távolságbólnézzük a filmet, felfedezhetjük ugyan a Leviatánban a kleistiKohlhaas Mihály (vagy éppen Heemeyer) motívumát, atragikus hőst, aki szembeszáll a korrupt hatalommal, és avégső konzekvenciákig viszi ügyét. Magára a mindent lebíróLeviatánra emel kezet, és sorsa a szükségszerű, ám mégiskatartikus bukás. Ez a motívum azonban mindjárt vissza isvétetik Zvjagincevnél, hiszen a buldózert nem Nyikolaj,hanem a hatalom működteti.

De ami ennél fontosabb: Nyikolaj nyilvánvalóan nemolyan egy tömbből faragott, abszolút és egyértelmű értékekmellett elkötelezett hős, mint Kohlhaas, akit a „jogérzete”tett „rablóvá és gyilkossá”. Kohlhaas – legalábbis Lutherlevelének kézhezvételéig – joggal nevezheti magát „biro-dalomtól és világtól független, egyes-egyedül az Istennekalávetett úrnak”, „Mihály arkangyal helytartójának”.Nyikolaj is fantáziál ugyan arról, hogy lelövi apolgármestert, ám a jelenetben, amelyben a polgármester szarba fulladó féregnek nevezi, ugyanolyan ájulásig része-gen, ugyanolyan bambán áll szemben Vagyimmal, apolgármesterrel, mint az vele. Nyikolaj nem tragikus hős,hanem tisztességes, ám megnyomorított, alkoholizmusbamenekülő ember, macsós allűrökkel. „Vodka és kalasnyi-kov” – ez a távolról sem tragikus hőst idéző elegy az, amibenotthonosan mozog. Innen nézvést pedig a burleszket idézőszületésnapi lövöldözés a volt állami vezetők fényképeirelegalább annyira tűnik egy részeg férfitársaság handaban-dázásának, mint politikailag értékelhető véleménynyilvání -tásnak.



Vagy nézzük a házat, amely körül a történet is forog. Akisajátítás jogtalanságát nem lehet vitatni. De a ház egyúttalmintha a Ház is lenne, szimbólum, tragédiához illő abszolútérték: a tradíciók, a család, az igazi, eleven emberi viszonyokőrzője. Kétségkívül így jelenik meg, amikor az a bizonyosmotorcsónak beúszik az „emberi és politikai valóságba”. Adombon álló, még sötét Ház van a kép középpontjában.Innen, azaz kívülről azt látjuk, hogy a széles, üvegezettverandán kigyullad a fény, és melegséggel tölti meg a házat.Ám már az első jelenet, amelyet belülről, a házban látunk(Lija és Romka reggeli kettőse), rögtön feltárja afeszültségeket, amelyek a család feltartóztathatatlanbomlásához vezetnek.

Aki kicsit is odafigyel, mindjárt láthatja: Lija, Nyikolajmásodik felesége, azaz Romka „mostohája”, ez a rendkívülérzékeny és intelligens nő nem a per, nem a ház elvesztésemiatt kétségbeesett, hanem mert már nem tudja szeretniNyikolajt és azt az egész ökörködő „férfivilágot”, amelyreflektálatlan természetességgel zárja őt ki magából. Lijaimmár kívülről figyeli a férjét: „Szeretlek” – mondja Kolja.„Tudom” – válaszol Lija. De ugyanilyen feszültséggel telítet-tek, lassan széthullóak a baráti viszonyok is. Nyikolajnak ésa moszkvai ügyvédként segítségére siető volt katonatársá-nak, Dmitrijnek a kapcsolata csak rövid ideig illeszthető aférfibarátság ideális sémájába, amelyre egyébkéntmindketten őszintén rájátszanak. Nem csak azért bizonyultarthatatlannak a séma, mert Dmitrij lefekszik Lijával (éspersze Lija Dmitrijjel). A szolgálati időből örökölt hierarchiát(öcskös/bátyó) az időközben menő ügyvéddé vált Dmitrijláthatólag nehezen viseli, és Nyikolaj sem tudja kezelni.Sztyepanicsot, a másik barátot Kolja már az első dialógusokegyikében „hülye zsarunak”, „korrupt zsarunak” nevezi,



akinek a szaros Ladájával a „fasza tele van”, amit viszontPása, a harmadik barát fogad látható nemtetszéssel stb.Nyikolaj a film végén egy szál maga marad.

Végül ne feledkezzünk el arról sem, hogy Dmitrij, amoszkvai barát lényegében a politikai zsarolásnak ugyan-azokkal az eszközeivel próbál élni, amelyeket a polgár-mester és a helyi potentátok alkalmaznak. „Mindenki tökétfogja valaki” – magyarázza Nyikolajnak, ezért lehet azembereket könnyen irányítani. A mi feladatunk az – mondja–, hogy a magasabb, moszkvai kapcsolatokra utalva most milegyünk azok, akik „finoman, gyöngéden megszorongatják apolgármester tökét”. Mert a polgármester, Vagyim is csakegy azok közül, akiknek fogják a tökét, mert a bonyolulthatalmi hierarchia megfelelő pontjáról nézvést ő is csak egya férgek közül, akinek semmiféle joga nem volt, nincs, ésnem is lesz. És valóban: látjuk, mennyire retteg, mennyirekiszolgáltatott, kétségekkel és félelmekkel teli, már-máremberi tud lenni ez a Vagyim, hogy aztán győzelme utánöntelt csecsemőként élvezze jutalmát: a város egyetlenelőkelő éttermében egyedül ülve, már a második butéliavodkát döntheti magába.

Nem arról van szó, hogy a film rendezője/nézője ne tudnakülönbséget tenni jó és rossz, bűnös és áldozata, erőszakoszsarnok és megnyomorított polgár között. De a Leviatán nemerről a tiszta, morális vagy politikai képletről szól, hanemegy félhomályos, bonyolult szövevényről, a végig nem vitt,valahol elakadó vágyakról, az ellentmondásos érzelmekről, aszeretet és a tisztesség elhaló vagy részeg mámorba fúlócsíráiról, a megtorpanásokról, elbátortalanodó bátorságok-ról és elkerülhetetlennek tetsző tévelygésekről. Arról atisztázatlan, félresiklásokkal teli életről, amelyre a hatalomtelevénye rátelepül. Vagy Lukáccsal szólva: arról az Életről,



melyből – szemben a tragédiával – hiányzik minden„metafizika”. Mert a tragédia hősei még a rejtőzködő Istentekintete előtt élik az életüket, ám a félhomályba fúló Életalakjairól már tekintetét is levette az Isten.

Ebben az értelemben a Leviatán mintha valóban feltartóz-tathatatlanul lejtene a pusztulás felé. Szemben az északi tájvégtelenségével és érintetlenségével, ezt sugallja az emberikörnyezet majd minden filmbeli mozzanata: a düledezőfaházak, az elhagyott, omladozó gyárépületek, a vigasztalanpanelépületek, a barátságtalan szállodai szoba ablakkereté-ről lepattogzó festék, az üresen és hidegen ásító főtér a

jelentését vesztett Lenin-szoborral, a nehezen döcögő, év-századosnak tetsző autóbusz. Beérni látszik tehát a bevezetőképek üzenete: mintha valóban mindenen túl, minden utánlennénk – úton ama káosz felé, melyet már nem hat át akáoszból értelmes kozmoszt teremtő isteni Logosz.

A zsákutcákba futó életek aprólékos ábrázolásábólkibontott, tehát távolról sem egzisztencialista tantételkéntelőadott értelemvesztés szimbolikus kifejezése a partravetett „cethal”, a Leviatán hatalmas csontváza, mely ebbenaz esetben nem a hobbesi „halandó Isten”, tudniillik azállam, hanem a halott Isten megrendítő képe. Drámaicsúcspontja pedig Lija öngyilkossága. Szó se róla, van némiteatralitás ebben a jelenetben: az a bizonyos „irdatlanerőktől mozgatott tenger”, azok a bizonyos „hatalmastektonikus erőket” idéző sziklák és a sziklákon a végtelenülfinom, esendő nőalak, az arcán tükröződő – micsodaszínésznő ez a Jelena Ljadova! – drámai érzelmek. De Lijaöngyilkossága lélektanilag gondosan előkészített és moti-vált. Az okok között kétségkívül ott szerepel az otthonuklerombolásához vezető politikai erőszak, de sokkal inkábbzsákutcába futó személyes életük kiürülése, amit Lija



tehetetlenül és egyre inkább kívülről figyel. „Mindentelrontottál!” – üvölti Lija képébe Romka, a szeretetre éheskamasz, aki egyedül apjába kapaszkodva képtelen észre-venni „mostohája” egyre fáradtabb, egyre reménytelenebbközeledési kísérleteit. Ha van valóban tragikus hőse ennek afilmnek, azt hiszem, az Lija: „Én vagyok a hibás mindenért”,mondja Dmitrijnek. Felvállalja azt a valamit, amit sorsnak szokás nevezni.

Ezt a sorsot faggatja Jób története. A tengerparton, szem-besülve Lija halálával, az immár tragikusan és öngyilkosanvodkázó Nyikolajból feltör a kérdés: „Miért? Istenem,miért?” Mi lenne ez, ha nem Jób kérdése? És valóban,Vaszilij atya Jób történetével válaszol Nyikolajnak, mikor azfelteszi neki a kérdést, „Hol van a te irgalmas Istened?”:„Talán már hallottál Jóbról. Ő is az élet értelmét faggatta.Hogyan van, és miért? Minek ez az egész?”. Jób könyve azÓszövetség egyik legkülönösebb irata. Reflexívvé vált,radikálisan individualizálódott vallásosság szól belőle, melymit sem tud Izráelről és a vallási közösség üdvtörténetéről.

Jób a történet során egyre fagyosabb elszigeteltségben vívjaküzdelmét Istennel és saját, megrendült hitével. Isten kezétakarja felfedezni saját sorsában, de a szerencsétlenségek ésborzalmas csapások sorozatát nem tudja összeegyeztetni azigazságos Istenről kialakított képpel. És ne gondoljuk, hogy Jób könyve megoldást hoz erre a kérdésre. Jób Istene olyanLeviatánként mutatja be önmagát, akivel ember nemszállhat perbe: „Kihúzhatod-é a leviathánt horoggal,leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?” (41,1) Jellemző, hogy aprológustól és a zárófejezetektől eltekintve Isten Jóbkönyvé ben nem az Izráellel szövetséget kötő Jahve, hanem azEl Shaddai, a mindenható Úr néven szerepel. Ez az IstenÉzsaiás könyvé ben a következőképpen szól: „Mert nem az én



gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az énútaim… Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpenmagasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataimgondolataitoknál!” (Ézs 55,8–9) Vagy Jób kétségbeesettkérdését idézve: „Testi szemeid vannak-é néked, és úgylátsz-é te, a mint a halandó lát?” (10,4)

Vajon vigaszt jelenthet-e Nyikolaj számára Jób könyvé neklezárása, amivel Vaszilij atya is lezárja találkozásukat, hogytudniillik az Úr kétszeresen visszaadá Jóbnak mindazt, amijevolt, „Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig”?Vagy élesebben vetve fel a kérdést: vajon van-e különbség ahalott és az élő Isten, az eleven „cethal” és csontváza között,ha egyszer útjai nem a mi útjaink, ha a halandó szemeképtelen látni, amit ő lát – egyszóval ha válaszai a „miért”-re számunkra felfoghatatlanok. Nemcsak Vaszilij atya,nemcsak „Jób barátai”, de – ha belegondolunk – maga a Jóbkönyvében megnyilatkozó mindenható Úr szavai sem

jelentenek választ Nyikolaj értelmet faggató „miért”- jére. Így jutunk el addig a pontig, ahol a nyomozást vezető

ügyész ismerteti Nyikolajjal a gyilkosság – hamis – vádját, éskezdetét veszi a szerencsétlenségek újabb állomása, akoncepciós per. „Mindent megértett?” – kérdezi a vádatismertető ügyész Nyikolajtól. „Nem, semmit nem értek” – hangzik a kétségbeesett válasz, s Nyikolaj válasza nyilvánnem egyszerűen a vádra, sokkal inkább egész életére, sőtmagára az életre vonatkozik.

Nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy itt ki ne térjekTarr Béla filmjére, A torinói lóra. Először is Víg Mihályfilmzenéjének „fenséges monotóniája” meglepő hasonlatos-ságot mutat az Ekhnaton-nyitánnyal. De persze nem csakerről van szó. Mintha igazolódna a Leviatán nyitó képsorainyomán felmerült feltételezés: ez a film is a pusztulás felé



lejt, ez is a teremtés visszavételéről és Isten haláláról szól,miként A torinói ló. „Semmit nem értek” – mondja Nyikolaj.Tarr Béla filmjében kétszer teszi fel a kérdést a lány: „Mi ezaz egész, apa?” A minden ízében ószövetségi prófétát idézőapa válasza pedig mindkét esetben egy lakonikus „Nemtudom”. És valóban: mit lehet tudni, amikor a szűnni nemakaró vihar – A torinói ló narrátorát idézve – a „pusztítósemmit” görgeti a kietlen föld felett? Mit lehet tudni egyolyan pusztulás részeseként, melyben kiszáradtak már amorális kérdések is, ahol nincsen már jó és rossz, igaz éshamis, csak a „pusztító semmi”? Semmit. Ennyi tudható aSemmiről, erről a végletekig redukált világról, a visszavettteremtésről. Amiről Tarr – és ezt azért hozzá kell tennünk – szenvtelenségükben is megrendítő, sőt megrendítően szépképekben beszél, azaz – akarja, nem akarja – mégiscsakszembeszegez valamit ezzel a semmivel.

Ahogy Zvjagincev is. Nem egy tragédia nagy katarzisát,hanem az élet megrekedő, elhaló és megelevenedőkatarziscsíráit. Vagy inkább: magát az életet. Radnóti Sándorírja Tarr filmjéről: „Ez valóban Isten, erkölcs, szeretet ésboldogságkeresés nélküli tompa, reménytelen pusztulás-történet, út a kozmoszból a káoszba.” Zvjagincev filmje is akáosz felé tart, de mindvégig érzékeljük benne a szeretet ésa boldogságkeresés fájdalmasan megrekedő, ám végleg sohael nem haló tapogatózásait, az erkölcsi érzék fellobbanásait,szóval az értelem – ha tetszik: Isten – keresését. Méghozzá – s ez aligha véletlen – elsősorban annál a két nőalaknál,Lijánál és Angelánál, akik kirekesztettek a férfiakra hangolt(vagy a férfiak által hangolt) politikai-macsós alaptörténet-ből, a vodkába fúló Kohlhaas-variációból.

Lijáról már esett szó. Ám főszerep jut Angelának, Lijabarátnőjének is, egyszerűen csak annyiban, hogy a férfiak-



ból hiányzó empátiával és egy ősanya – vagy ha szabad ígyfogalmazni: egy némiképp bumfordi, ám csupa szív „orosznő” – bőséges érzelmi energiájával követi az eseményeket, ésmindent megtesz, hogy enyhítse a tragikus következménye-

ket. A film egyetlen jelenete, ahol valóban diadalmaskodik aszeretet, az övé: Pásával, kissé mamlasz férjével elmegy azapja letartóztatása után magára maradt Romkához, hogyörökbe fogadják az állami gondozás rémétől fenyegetett fiút.„A pénz miatt, igaz?” – kérdezi az elkeseredett kamasz.Angela nem is érti a kérdést. És ezt elhisszük neki, ahogyneki elhiszi Romka is. Ha először tétován is, de végülviszonozza Angela ölelését.

Már csak a film lezárásáról kell szólnunk. Ebből azonbankettő is van. Az első a politikai thrillert zárja le. A Házhelyén felépült a Templom „sötét Hasonmása”. A templomfelszentelésének vagyunk a tanúi. A notabilitásokkal zsúfolt,fényárban úszó térben a politikai-hatalmi machinációkbanközponti szerepet játszó főpap beszédét hallgatjukerkölcsről, hitről, szabadságról, arról, hogy „nem az erőbenvan az Isten, hanem az igazságban”, és pontosan tudjuk,hogy az ő szájából minden szó hazugság. A szertartás végetér, a polgármester ott sürgölődik a magas rangú államivendég körül, majd a fekete autók hosszú sora legördül adombról, és a hídon át a város felé tart. És közben szólnak aharangok.

A távolról odahallatszó harangzúgás már az embernélküli északi táj csendjében enyészik el. Ott vagyunk isméta film nyitó képsoránál. Ez most téli táj, de ugyanazok ahegyek, ugyanaz a csend, ugyanazok az elhagyott, félredőlthajók a vízen, ugyanaz a magasfeszültségű vezeték asemmibe kígyózó úttal. És a halott Isten, a cethal hatalmas,hóval borított csontváza. Túl mindenen? Minden után? A



pusztulás keretébe zárul a film? Vagy éppenséggel kinyílik?Mert itt most fordított a mozgás iránya. Most a csend szakadabba, és felhangzik az Ekhnaton-nyitány, dübörög a tenger, ésmagasodnak a sziklák. Ami új elem, az a szikláknak verődőolajoshordó a tengeren. Talán ezen lennénk túl? Egy min-dent, a természetet és az embert végletekig kizsákmányolócivilizáción?

Próbáljuk meg elhinni: nem a pusztulással, hanem egydiadalmas hierophániával zárul történetünk. (Ami kevésbéreményteli hangszerelésben – és ha most körbenézek, van

k á it j l t h á k i t

tallár ferenc az áramlások terében

Documents