1

Impresszum

Tartalom

Címlapon: Eduxit - Kivezette. Iniciálé aMátyás Gradualéból (15. század)

A Károli Gáspár Református Egyetem HittudományiKarának diákújsága

II. évfolyam 4. szám, 2007. május.Megjelenik évente 8 alkalommal: február, március, április, május,

szeptember, október, november, december.

Felelôs kiadó:

Dunamelléki Református Egyházkerület

Felelôs szerkesztô:

Dr. Békési Sándor, a KRE-HTK dékánja

A szerkesztôség címe:

1092 Budapest, Ráday utca 28.Tel/fax: 06/1-218-0266, 06/30-488-8780

e-mail: protestansteka@gmail.com

Szerkeszti a Szerkesztôbizottság:

Apostagi Zoltán Adorján, Csôke János, Damásdi Luca,Dull Krisztina, Esztergály Elôd Gábor, Hajdú Éva, Imre

Zita, Kókai Géza, Miklósi-Hosszú Ödön Koppány,Murányi Melinda, Nyiscsák Emma, Ruzsa-Nagy Zoltán,

Tóth Emese Tünde.

Korrektor:

Damásdi Luca, Nyiscsák Emma és Tóth Emese Tünde

Fôszerkesztô és tördelô:

Esztergály Elôd Gábor

Leveleiket, kézirataikat elektronikus és postai úton isfogadjuk. A kéziratokat nem ôrizzük meg és

nem küldjük vissza.

A folyóirat megjelenését és terjedelmét az eladottpéldányszámok határozzák meg, ezért minden támo-

gatást hálás szívvel fogadunk a következô számlaszámra:

Dunamelléki Református Egyházkerület

HVB Hungary Bank

1 0 9 1 8 0 0 1 - 0 0 0 0 0 0 1 4 - 9 4 9 2 0 0 5 0

ISSN 1788-8778

Nyomás és kötés:

Graphitype Kft., Budapest

Felelôs vezetô:

Kosz János

BEVEZETÔ GONDOLATOK 2TANULMÁNYPap Ferenc, Vallás és zene 3Kádár Ferenc, Mire figyeljünk 11Nyéky Miklós, A zenénkrôl 15

KÉRDÔÍV REFORMÁTUS ÉNEKLÉSI SZOKÁSAINKRÓL 17

NÉZÔPONTMegkérdeztük Hargita Pétert és Szabó

Andrást 22

ÉLÔ EMLÉKEZETIm memoriam Kodály Zoltán 26Kodály zenepedagógiája 28Hajdú Éva, Végül a mártírok gyôztek

BESZÁMOLÓKiss Georgina Orsolya, A gazdagréti

gyülekezet zenei élete 30Máthé Zoltán, Az egyházi zenérôl és a

gyülekezeti éneklésrôl 32Csôke Ildikó és Tar Zoltán,Párbeszélgetés 36

JELEN SZÁMUNKBAN KÖZREMÛKÖDTEK:

Pap Ferenc, KRE-HTK, tanársegédCsôke Ildikó, ......Damásdi Luca, III. évf., vallástanár-magyar szakDr. Egeresiné Szûrszabó Anikó, IV. évf., lelk. szakEsztergály Elôd Gábor, III. évf., lelkész szakHajdú Éva, I. évf., vallástanár szakKádár Ferenc, V. évf., lelkész szakKiss Georgina Orsolya, VI. évf., lelkész szakKiss Gergely, II. évf., lelkész szakMáthé Zoltán, II. évf., lelkész szakMurányi Melinda, II. évf., lelkész szakNyéky Miklós, IV. évf., lelkész szakRuzsa-Nagy Zoltán, III. évf., lelkész szakSzámely Vivien, Corvinus, V. évf., szociológus szakTar Zoltán, III. évf., lelkész szakTóth Emese Tünde, II. évf., lelkész szak

A Protestáns Téka ára: 170 Ft

E L Ô F I Z E T É SAz újság elôfizethetô személyesen, vagy aDunamelléki Református Egyházkerület

számlaszámára befizetett elôfizetési díjjal,jelezve annak jogcímét.

Az újság elôfizetésének ára 1 évre(postaköltséggel): 1300 Ft/8 szám.

2

A 2007/3-as Téka-számban, a Balla Péter tanárúrral készített beszélgetésben egy másik angolnyelvû szerzôtôl (Barbara Thiering) való az ahamis történeti beállítás, mely szerint Jézuselvette feleségül Mária Magdolnát, családotalapított és még sokáig élt, nem halt megNagypénteken (mert túlélte a keresztre feszí-tést). A Da Vinci-kód c. könyvben az a történeti

valótlanság szerepel egy „történész“ szájábaadva, hogy Mária Magdolna Jézussal házasságotkötött, és már Jézus keresztre feszítése idejénállapotos volt tôle, azaz Jézus ugyan meghalt akereszten, de késôbb utóda született. Balla tanárúr erre a Jézus személye elleni támadásra isértette, hogy „teljes egészében a fantáziaszüleménye“.

SZERKESZTÔBIZOTTSÁGI GONDOLATOK

Bevezetô gondolatok

KIIGAZÍTÁS

Múlt, jelen és jövô kölcsönhatása mindig fe-szültséget eredményez. Ez a megállapítás épp-úgy igaz a családban élô generációkra, mint azipari forradalom technológiáira, de vonatkozhataz egyházi zenére is. Némelyek a régi dallamok,zsoltárok, dicséretek, graduálok prioritásáthangsúlyozzák egyházunkban, mások gitárokkal,mikrofonokkal, dobbal felszerelt dicsôítô csopor-tokkal képzelik a jövô egyházzenéjét azt gondol-va, hogy templomaink padjai részben gyülekeze-teink éneklési szokásai, részben a megmereve-dett liturgiai elemek ellélektelenedése miattmaradnak üresen. De legitim dolog-e, ha egybuzgó fiatal erre hivatkozva zenei képzettség ésalázat nélkül gitárt ragad, s lesöpörve mindenmúltkori, szent örökséget saját „mûvészi“ alko-tását tekinti egyedül hatónak és meghallgatásraérdemesnek, mondván: „Erre a számra majdmegtelik a templom!“ Vajon az orgona évszáza-dokon keresztül munkált hangja, vagy a tökéle-tességig fejlesztett elektromos hangszerekarzenálja lesz a befutó? Avagy szentesíti - e a célt

az eszköz? Mindegy, milyen módon, csak temp-lomainkban legyen újra teltház; vagy mindegy,hányan vannak, csak hagyományaink legyenekérintetlenek. Persze létezhet más elképzelés isegyházzenénk jövôjét illetôen, mely talán éppenígy szól: Sem zenei örökségünk maradéktalanelvetése, sem a jelenkor lehetôségeinek megve-tése nem vezet sehova. Az elôzô zene és szövegharmóniáját felejtô, felemelt kezû, hallelújázóközösség felszínes istentiszteletéhez vezet; és atartalom elszürkülését, pusztán az „együtt va-gyunk, jaj de jó!“ formai megnyilvánulását ered-ményezi. A második pedig régi korok meg-rendítôen szép dallamait zárja végérvényesenvitrin üvagajtaja mögé, s még a kulcsot is lenyeli,nehogy valaki újra felfedezze. Ám azt újra fel kellfedezni. Erô van abban, évszázados. Régmúltat,közelmúltat átívelô erô. Ez az alap, amire újfalakat lehet építeni, e nélkül minden építményromba dôl… Építeni pedig kell, hogy ne csak amúlt arca nézzen a jövôkor emberére, hanem ajelené is.

3

Tanulmány

Vallás és zene – religio és musziké – az embe-riség ôsrégi tevékenységeinek késôbbi körül-írásai, szakkifejezései. A musica a régi világban,még a középkor Európájában is sokkal átfogóbbértelemben használt fogalom volt, mint ahogyanma egyáltalán el tudjuk képzelni; a középkorembere számára a musica humana az emberi testés lélek belsô harmóniáját fejezte ki, egyúttal alétezés mélységét, összetettségét és teljességétvolt képes felfedni. Mindkettô történeti és maikörülhatárolása, definiálása rendkívül nehéz ésösszetett tudományos munkát kíván; a források,emlékek, egyes jelenségek, bibliai fogalmak,teológiai üzenetek megértésekor és átfordítása-kor a jelenkor és a hivatkozási pont között elteltévszázadok, évezredek vallás-, egyház-, kultúr-,mûvészet- és zenetörténetének stb. fejlôdésétés változásait szüntelenül figyelembe kell ven-nünk. Nincs helyes „egy az egyben“ átfordítás ésmegfeleltetés. A vallás és a zene összefüg-gésének kérdését a történelmi út fejlôdésénekgazdagsága és összetettsége miatt több részrekell bontanunk, de soha nem szabad elfeledni,hogy vallás és zene fenomenológiai szempontbólszétválaszthatatlan, egy tôrôl fakad, és még azeurópai keresztyén kultúrá-ban is hoszszú évszázadokonkeresztül összefonódva léte-zett, és jó volna, ha ma islétezne: az emberlét – melyalapvetôen vallásos élmény –elemi törvényszerûsége-ként. A vallás és a zene azutóbbi évszázadokig az álta-lános, vagyis inkább a termé-szetes alapmûveltség részevolt, az iskolai oktatás alapjátképezte, mára azonban foko-zatosan kiszorul mindkettô agondolkodás és létezés alap-összetevôi sorából.

A barlangrajz vallási vagy mûvészettörténetiemlék? A mai ember számára mindkettô, mígmegszületése percében inkább vallási motivá-cióból született mû volt, ami – fogalmaink sze-rint – az emberi alkotás igényességét, kiváló-ságát szavatolta, és szavatolná ma is. A felsôbb-rendû erô vagy a transzcendens hatalom és a raj-zolószerszámmal, valamint vadászeszközzel dol-gozó-alkotó, alávetett ember összetalálkozása ésennek tartós érzete valósul meg és állandósul aszent aktusban. A vadászat, a gyógyítás, az idôegységeinek érzékelése és tapasztalása, az életés halál, az étkezés, az esô, a szárazság stb. sohanem „világnézetileg semleges“ történés vagycselekvés.

A történelmi fejlôdés, a társadalom differen-ciálódása, az állam szervezettségi foka a mainapig tartó és kiható fejlôdés részeként a vallásiszféra és a „világi“ élet fokozatos, finom meg-különböztetéséig vezetett, ami a szekularizá-cióban „csúcsosodott“ ki, amely ezt a két – ta-pasztalati szinten különbözô, de egymást ki-egészítô – létformát erôszakosan szembeállítot-ta. Ennek következményeit az európai és euró-pai alapú keresztyén vallásosság végzetesen

PAP FERENC

VALLÁS ÉS ZENE– Fenomenológiai kérdések és következtetések –

A drezdai HofkapelleSchützvezetésével

4

Tanulmány

hordozza. Az állami, társadalmi struktúra és hie-rarchia fejlôdése a vallási élet lépcsôfokainakpontos megkülönböztetésével és megszerve-zésével járt együtt. A szent szférájával való kap-csolatfelvételt is szabályozták, nem csupán ahozzáférés és belépés elôfeltételeit, hanem akultuszi személyzet tagoltsága is szükségszerû-en jelentkezett.

A zenei „emlékek“ általános megítélésekor ter-mészetesen sokkal nehezebb a helyzetünk, ugya-nis hangzóanyag csak alig több mint egy évszáza-da áll rendelkezésünkre, értelmezhetô kotta-vagy hangjegyírás (természetesen a keresztyén-ség kultúrkörébôl) pedig alig ezer esztendeje. Azsidó dallamhagyományok írásos rögzítésérecsupán a középkorban került sor. Az emberiségôsi zenei emlékezetének kutatása az egyestörzsek, elszigetelt népcsoportok vizsgálatával ésa népzene, a népi hagyományokban átörökítettformák tipizálásával és elemzésével jutott elôreaz elmúlt évszázadban. Ezektôl nyomatékosanmeg kell különböztetnünk azokat a forrásokat,amelyek egyes zenei tevékenységek, hangszerekleírásával foglalkoznak, vagy utalásszerû adatokattartalmaznak a korai idôkbôl.

Nehéz megmondani, hogy mi az ének vagy azene ôsformája. A sírás, az üvöltés, kiáltás, sut-togás, a kötött ritmus, a monotónia, a mély, amagas hang? Egy azonban biztos: ezeket a szer-tartás – legyen az bármilyen irányú vagyszándékú – kapcsolta, kötötte, sôt kovácsoltaössze szétválaszthatatlan módon. A vers, azének, a formula, egészen a mai nyelvben élômondókákig az emberiség emlékezetében hang,ritmus és testmozgás (testtartás) hármassá-gában öröklôdött át. A zörgô, csörgô, tompa vagyfülsüketítô hanghatást keltô eszközök mintzeneszerszámok megerôsítik vagy pótolják ahangot, a hang eltakarja, elfedi, de egyúttal ki isemeli a misztériumot; hívják a transzcendens,természetfeletti erôt, az istenséget, vagy éppen-séggel távol tartják, elhárítják a gonosz hatalmat.

Ókori, antik források alapján a zene azáldozatbemutatás, bajelhárítás, segítségül hívás(invokáció, epiklézis), misztériumba való bea-vatás, tisztulás, mágikus, temetési és varázslóeljárás, azaz a vallási cselekmény velejárója éskeretezése volt. A kissé racionalista felfogás,illetve megközelítés szerint az áldozatbemuta-tást kísérô zene csupán az áldozati állatokhörgésének elnyomására szolgált. Egyiptombana szisztrumok hangja, Frígiában a csengôk

zengése az ártó szellemet, a veszedelmesárnyakat, a démonokat tartotta távol. A késôan-tik házizenében is – ne feledjük: a házi, családikegyesség és a templomi nagykultusz a fejlettvallásokban egymás mellett élt, sôt sokszorkonkurált egymással – a zene az istenek segít-ségül hívására szolgált, a bajelhárító italáldozatotkísérte, másrészt vendégség, lakoma eseténmintegy szórakoztató szerepe volt. A politeista,fejlett társadalmak felfogása szerint az istenekkedvelik a zenét, a hangszerek a jó szellemeket,az istenség(ek)et hívták, ezért szólaltak meg alágy pánsípok, lantok, a keményebb hangú trom-biták és kürtök. Rómában külön testületekalakultak: éneklôkbôl, zenészekbôl és fegyver-táncosokból. Az etruszkok rendkívüli módonkedvelték a fuvolát, ugyanígy a görögök is,akiknél nagy hagyománya volt a húros hang-szereknek (hárfák, lantok), amit a rómaiak agörög elemek befogadásakor továbbvittek.Rómában a lantjátékosok külön csoportot (kol-légium) alkottak. A trombiták és kürtök rituálismegtisztításáról is tudunk: ezek áldozati és hadihangszerek voltak egyszerre.

Engesztelés, a természeti csapások, járványokelhárítása, megszüntetése céljából énekes kör-meneteket tartottak, ezt a mûfajt a keresztyénkultuszban litániának nevezzük. A litániák a ma-gyar protestáns gyakorlatban általában a nagy-böjti, illetve bûnbánati énekrepertoár részei.

A keresztyén kultúra a zsidó és az antik örök-ségre építve alakítja ki, viszi tovább saját (zenei)nyelvét, ami természetesen mindig a kul-tuszban, az istentiszteletben csúcsosodott ki. Azegyre inkább zsinagógai keretben, a Templomlerombolása és a szétszóratás után pedig kény-szerûen csak az imádság és összegyülekezésházában megvalósuló zsidó kultusz gyakorlatilagegyetlen hangszert ismert: a sófárt. A maikutatás szerint a zsidó kegyességi-istentiszteletiélet az intertestamentális kortól három bázisratámaszkodott: a templomi kultusz, a zsinagógaiimádság írásolvasással és a családi (házi) ke-gyesség. Kr. u. 70 óta a mai napig a zsidóság gya-korlatában az elsô hiányként jelentkezik,„nullpozíciót“ képvisel; ekkortól ugyanúgy gyá-szolják a Templomot és siratják a templomiistentiszteletet, mint a babiloni fogság korában.Mindezt a keresztyénség alapélményei közé issorolhatjuk, amihez az egyház és a zsinagógafokozatos szétválásának történelmi élménye iscsatlakozott. Az üldöztetések után, sajátos

történelmi fordulatok következtében a keresz-tyén templomi nagykultuszt a Kr. u. 4. századbanteremtették meg, a vallásgyakorlat a korábbrólörökölt három színtéren és szinten, egymástkiegészítve valósult meg.

A hangszeres zene az egyház nyomorúságosállapotában, az elsô évszázadokban inkábbellenállást és tartózkodást hívott elô. A keresz-tyénség pl. a cirkuszi ünnepi játékok hangszerét,az orgonát – ahogyan a mai templomi hangszerôsét akkoriban építették és használták – egészena 8. századig elutasította, majd lassan ésfokozatosan a nagyobb templomok és a fôpapiszertartások hangszere lesz. A reformáció a nyu-gati keresztyénség területén elterjedt templomihangszerrel szemben saját élményei és tapaszta-latai alapján hangoztatja fenntartásait, majdErdélyben a 18. század második felétôl, Magyar-országon pedig a 19. század elsô felétôl a refor-mátusok újból használni kezdik ezt a hangszert.A református istentiszteletet ekkortól már nemcsupán a vox humana, az emberi hang kíséri ésékesíti, hanem az orgona is. A hangszer történetiútja aztán egészen a neológ (reform)zsidóság zsi-nagógáiig vezet, az orgonával – a rajta való ját-szás egyébként a szombati munkatilalom alá esik– együtt egy új, fôleg a kor romantikus opera-stílusából kinövô és ma elôttünk általánosanismert zsidó kántorkultúra jelent meg (érdekesösszefüggés, hogy Jacques Offenbach a kölni zsi-nagóga híres kántorának fia volt).

A Bibliában és a Biblia alapján nem a zene, sôtnem is az egyházzene különféle aspektusainakkérdéskörérôl kell beszélnünk, hanem elsôsor-ban a hangkeltés teológiai jelentésérôl, amit a mivallásos kultuszunkra és kultúránkra teológiaiérvrendszerként kell alkalmaznunk. A bibliaihivatkozásokat és forrásokat fenntartással éscsak másodlagos forrásként értékelhetjük zene-történeti vagy zenetudományi szemszögbôl,ugyanis a szent szövegek elsôdleges szándéka,mondanivalója más, ettôl eltérô. A hangszerek, azenei tevékenységek konkrét értékelése is prob-lémás, míg az „éneklés“ és a különféle esz-közökkel történô „hangkeltés“ funkcióját jobbanértjük. Nem az az izgalmas, hogy mit és hogyanzenéltek, énekeltek a bibliai korokban – erreegyébként sem tudunk teljesen adekvát választadni –, hanem az, hogy ez miért, mi célbóltörtént.

A vallástudomány és a lélektan a szentséges

érzetének, megtapasztalásának, megsejtésének,valamint a vallásos tartalmak kifejezésének ésfelgerjesztésének saját és önálló kulturális esz-közeként beszél a zenei-mûvészeti jelensé-gekrôl, melyek az ember biztos otthonérzésétteremtik meg a vallás, a kultusz gyakorlása köz-ben. Owe Wikström A kifürkészhetetlen embercímû pásztorálpszichológiai könyvében akövetkezôkre hívja fel figyelmünket: „Úgy ismondhatjuk, hogy a szimbólumok, az úrvacsoraés a zene értelmet, biztonságot és közelséget ad,vagy hogy a szentséges megtapasztalásánakelôfeltételeit biztosítják.“

Az emberiség „Káin-ági“ leszármazásakor,azaz az emberiség származtatás-hagyományánakrészeként azt olvassuk, hogy Lámek egyik fia,Júbál „lett minden citerás és fuvolás ôsatyja“(1Móz 4,21), a mesterségek genezisekor külö-nös hangsúllyal szerepel tehát a zenészek (egyrészének) származása, pontosan úgy, mint másvallásokban.

Jerikó ostromakor és a szent háború kultikuselfoglalási szertartása részeként a papok harso-nákat fújtak a szövetségláda körbehordozásakor(Józs 6), „hét pap vigyen hét kosszarvból készültkürtöt a láda elôtt. A hetedik napon hétszerkerüljétek meg a várost, és a papok fújják meg akürtöket“ (Józs 6,4). Kürtzengéssel (sófár) hir-dették ki a király trónra lépését (2Sám 15,10;1Kir 1,39), Salamon királlyá kenésekor „felvo-nult utána az egész nép, és a nép sípokkal sípolt,és olyan nagy örömmel örvendezett, hogy a földszinte meghasadt a hangjuktól“ (1Kir 1,40). AzÚr uralkodását hasonlóan hirdetik a zsoltárok(Zsolt 93,1; 99,1; vö. Ézs 52,7), amit egyébként a2Sám 15,10 fordításához („Király lett Absolon“)hasonlóan így is értelmezhetnénk: „király lettJHVH“.

A szövetségláda Jeruzsálembe vitelekor„Dávid és Izrael egész háza pedig szent táncotjárt az Úr színe elôtt mindenféle ciprusfa hang-szernek, citerának, lantnak, dobnak, csörgônekés cintányérnak a kíséretével“ (2Sám 6,5);„Dávid megparancsolta a léviták vezetôinek,hogy állítsák föl atyjukfiait, az énekeseket hang-szerekkel (Károli: éneklôszerszámokkal), lan-tokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendít-senek hangos öröménekre“ (1Krón 15,16). Mi-kal Dávidot, a királyt nyilvános szent táncáértbolondnak tartotta, ezért az asszony meg iskapta a maga egész életére kiható büntetését(2Sám 6,20.23). Innen is sejthetjük, hogy nem

5

Tanulmány

6

Tanulmány

Dávid táncmûvészeti teljesítményérôl, hanemvallásos magatartásának kifejezôdésérôl van szóelsôsorban. A „kétfelé sántikálást“ kéri számonIllés népén (1Kir 18,21), ami természetesennem ortopédiai problémát sejtet, hanem a hamisvallásgyakorlat prófétai leértékelését, ahogyanszertartásuk részeként, a szembenálló isten-ségek erejének összemérésekor a Baál papjai„ott sántikáltak az oltár körül“ (1Kir 18,26).

A vallásos ember elemi és kultusza gyakorlatátkísérô testtartása (magatartása) mint a vallásosönkifejezés egyik eleme csak annak jelentvalamit, aki birtokolja a külsô jelhez tartozóbelsô értelmet, lelki tartalmat. A zsidó imádságkülsô formája és alakzata éppúgy tanulságos,mint az, ahogyan egyszer egy szeretetotthonbanlakó idôs zsidó asszony könnyes szemmel pana-szolta, hogy társai kigúnyolták azért, mert atelevízióadás közben felállt, hiszen „a Káddistnem lehet ülve még csak végighallgatni sem“.Sem a magatartást, sem a gyászimát nem értetteés nem respektálta a környezet. Az imádkozástesttartása (állva, térdelve) rendkívül fontoskülsô jel; a katolikus rítusban Virágvasárnap ésNagypénteken a passió felolvasását vagy Nagy-szombat éjszakáján az Exsultet éneklését –mindegyik hosszú szent szöveg – az egészközösség állva hallgatja, nem úgy, mint a refor-mátusoknál, amikor a tíz versbôl álló írásolvasást– amenynyiben ilyen van még – „az igeszakaszhosszára tekintettel ülve hallgatja meg gyüle-kezet“, vagy olykor a hitvallásra, a szereztetésiIgék elismétlésére sem méltóztatunk felállnikényelmesen görnyedt ülésünkbôl.

A léviták kórusáról, rendjérôl, énekesekrôl isolvasunk (1Krón 6,16kk.; 1Krón 15,17kk.),voltak olyanok, akik a cintányérokat szólaltattákmeg, mások a magas hangú lantokat, megintmások pedig a mélyebb hangú citerákat.„Kenanjáhú volt a léviták vezetôje az éneklés-ben, ô irányította az éneklést, mivel értetthozzá“ (1Krón 15,22). Elegendô azonban a héberszöveg értelmezésének problémáját a hivatalosrómai katolikus fordítással szemléltetnünk:„Kenanjahu volt a leviták vezetôje az átvitelkor.Jártas volt Isten tanításában és hirdette.“ Igazugyan, hogy a szövegkörnyezet a léviták zeneibeosztásáról beszél, azonban a görög és a latinfordítás sem nyugtatja meg teljesen az érdeklôdôkutatót a vers értelme felôl.

Saul királytól „eltávozott az Úr lelke, és rosszszellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött“.

Dávid lantjátéka, derekassága, harcra termett-sége, okos beszéde miatt – és azért, mert velevolt az Úr – került a királyi udvarba, „valahány-szor megszállta Sault Istennek az a rosszszelleme, fogta Dávid a lantot, és pengette akezével. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobbanlett, és a rossz szellem eltávozott tôle“ (1Sám16,14kk.; 1Sám 18,10). Nyilvánvaló, hogy itt is agonosz szellem elhárításáról van szó, amit úgyértek el, hogy Dávid azt a néhány húros,kezdetleges, lantszerû hangszert pengette.

A papi ruha peremére varrt csengettyûkszerepe az, „hogy hallható legyen a csengés,amikor bemegy a szentélybe az Úr színe elé, ésamikor kijön onnan, hogy meg ne haljon (2Móz28,33-35; vö. 2Móz 29,25-26), a hangkeltés mint-egy jelzi, körülhatárolja a szent színterét, felhív-ja a figyelmet, mindezek által az oda nem tar-tozót, a gonoszt elhárítja, ahogyan a pusztai ván-dorlás korában alkalmazott ezüstharsonák (4Móz10,1kk.), a zengô érchangú harangok, a szer-tartás kezdetén vagy az úrfelmutatáskor (elevá-ció) megszólaló természetes hangkeltésû csen-gôk vagy triangulumok, a nagyheti gyászt kife-jezô kereplôk, az ortodox szertartásokon alkal-mazott, füstölôkre helyezett csengettyûk, azérc- és fasípos orgona, a szent teret jelzô ésmegjelölô-körülhatároló tömjén vagy szentelt-víz-hintés egytôl-egyig ezt a vallásfenomenoló-giai mély jelentést kívánja kifejezni. Innen ered aszófordulat: „Fél, mint az ördög a szentelt-víztôl/tömjénfüsttôl“. Szintén Wikström írjamodern szempontból: „A zúgó-bongó harangok aszentséges hangulatát árasztják: istentiszteletrehívnak. A harangozás egyfelôl a bevezetés kísé-rôje, másfelôl földrajzilag terjeszti a „szent-séges“ hírét azzal, hogy a templomon túlra iselhallatszik.“

Érdekes megfigyelni, hogy a kürtök, dobok,csengô-zengô cintányérok Istent dicsôítô kara,azaz a hangszeres hangkeltés (pl. Zsolt 150) ésaz „éneklés“ két különbözô, egymástól szét-választandó kategóriát képvisel. Egyedül – felté-telezhetôleg akusztikai és praktikus okok miatt –hárfakíséretes énekrôl olvasunk (Zsolt 98,5;147,7; dob és hárfakísérettel „énekelni“: Zsolt149,3; „A karmesternek: Húros hangszerre“Zsolt 55,1; 61,1). A trombiták, cintányérok,egyéb hangszerek kara nem a mi fogalmaink sze-rinti zenekari concerto, hangszeres szólóver-seny mûfaját képviselte és játszotta, hanem anagykultuszhoz illô és a templomi szertartás

7

Tanulmány

pompájához méltó „nagy hangkeltés“ eszközéülszolgált, a szent cselekményt emelte ki, fedtebe, vette körül. A kórus nem többszólamúmotettákat énekelt, még ha a zsoltárok és az ó-és újszövetségi kantikumok (Mózes, Debóra,Anna, Zakariás, Mária, Simeon stb. éneke)sorozatát ismerjük is, melyek minden bizonnyala korabeli szent költészet egy részét jelenítikmeg. Bármennyire furcsa, de meg kell emlí-tenünk, hogy egészen a 17-18. századig a temp-lomi orgonát általában és rendszerint nem alkal-mazták a gyülekezeti ének, a népének kíséreté-re. J. S. Bach esetében is tudjuk, hogy az orgonacsupán elôjátékkal vezette be (intonálta) akorált.

A vallások az emlékezetben pontosan megôr-zött, cserépdarabra vagy oszlopra, kôbe vésett,tekercsre írt vagy szent könyvben összegyûjtöttés összekötött eredetmagyarázatukat, szenttörténeteiket, kultikus költeményeiket stb. azisteni kijelentés saját maguk által felfogottmódozataként énekelték, énekelve hagyomá-nyozták, idôvel a hagyomány megôrzése, to-vábbadása és elôadása természetesen a vallási-kultuszi specialisták feladata lett. A szöveg és adallam összekapcsolása rendkívül hatásos emlé-

kezetet teremt. A KároliBiblia zsoltárfordítása – akorábbi magyar bibliafordítás-hagyományokat követve,azokra építve – szintén azénekes elôadás szabályait ve-tte figyelembe.

Éneklés alatt természete-sen az énekbeszéddel elô-adott, recitált bibliaolvasást,más néven kantillációt értjük;a régi világban, így pl. Cice-rónál ez volt a nyilvánosbeszéd formája, amely hordo-zott tartalmával együtt szak-rális közösséget teremtett.Ekként érthetô a római kato-likus szertartás végén a maihallgató elôtt már kisséelhomályosult értelmû mon-dat: A szentmise véget ért…– Ite, missa est), ugyanis ez abejelentés a publikus kultusz,a nyilvános beszéd végét

jelenti. E ponton értjük meg az egyházzene, azegyházi ének eredetét és ôsi feladatát: a szentszöveget, a Bibliát adja elô a liturgia keretében.

A szövetség könyvét maga a király (2Kir 23,2;2Krón 34,30), majd a babiloni fogság utáni újra-kezdéskor Mózes törvénykönyvét Ezsdrás (Neh8,2-3) olvasta fel, vagyis nyilvános beszédstílus-ban, ünnepélyesen – a héber szóhoz közelebbiértelemben – kihirdette, (ki)kiáltotta. A beszédés az ének közös határán áll a kezdeti néhányhangból álló recitáció (énekbeszéd), amelybôl akötött hangrendszerek ôsei fejlôdtek ki, min-denek elôtt a pentatónia. Az egyes olvasmány-tónusok vázhangjait minden gyakorlott elôadórögtön a szövegre tudja alkalmazni. A ZsoltárokKönyvében található utasításokat ekként kellfelfognunk (pl. „A karmesternek: „A messzi fákgalambja“ kezdetû ének dallamára“ Zsolt 56,1;„A „Liliomok“ kezdetû ének dallamára“ Zsolt80,1; „A „Betegség“ kezdetû ének dallamáraéneklendô“ Zsolt 88,1). Egyes „dallamok“ sajá-tos módon egy-egy ünnephez vagy egy-egyszöveghez kapcsolódtak a történelem folyamán.

Az énekbeszéd a szöveg mondattani, a beszédfiziológiai szabályszerûségeit veszi figyelembe,megkülönbözteti a mondat kezdetét és végét,

A Strasbourgi Énekeskönyv(1559)

8

Tanulmány

benne kisebb-nagyobb tagolásokat rövidebb-hosszabb levegôvételnyi idôvel, valamint aszövegegység lezárását. A mondanivaló több-ségét egy hangon (tuba vagy tenor), esetleg ehang alá, illetve fölé kitérô díszítô motívumokkala szöveg értelme, gondolatritmusa szerintbeszédszerûen lehet elôadni. Az énekbeszéd ahang térben való terjedését segíti elô, így azkihangosítás hiányában is minden további nélküljól érthetô.

A zsinagógiai és a keresztyén istentisztelet azírások felolvasása köré rendezôdik, amihez azutolsó vacsorára való emlékezés csatlakozott. Anapi háromszori imádságot (vö. Dán 6,11)késôbb az egyház zsoltározó imaórái (zsolozsma)viszik tovább. A korai századoktól kezdveadataink vannak arra, hogy az olvasmánytzsoltárimádság, zsoltározás kísérte. Egy Kr. u. 4.századi elôírás szerint: „Minden két olvasmányután valaki énekelje Dávid himnuszait, a néppedig csatlakozzék hozzá és énekelje a versekutolsó szavait“ (responzórikus éneklés?). Jézustanítványaival együtt (a páskaliturgiához tartozó)zsoltárokat énekelve ment ki az Olajfák hegyére(Mt 26,30; Mk 14,26 szerint a zsoltáréneklésután), a börtönben Pál és Szilász „imádkozott, ésénekkel magasztalta az Istent“ (ApCsel 16,25).Ezeken a helyeken a recitált imádkozásra kellgondolnunk. Pál apostol zsoltárok, dicséretek(himnuszok) és lelki énekek szívbéli éneklésérebuzdít (Ef 5,19; Kol 3,16), feltehetôleg nem azóegyházi egyházzenei mûfajokra gondol, hanemátvitt értelemben fogalmazza meg szavait.

Az „új ének“ (Zsolt 96,1; 98,1; 149,1) elsôsor-ban Isten üdvtörténeti tetteire adandó válasz, ésnem zeneesztétikai, zenetudományi vagy zene-történeti kérdés (hogy melyik században írtakegy ének- vagy zsoltárszöveget, és ennek függ-vényében „régi“ vagy „új“ az, s továbbmenvekorszerûnek vagy elavultnak minôsíthetô-e),hanem elsôsorban teológiai üzenet, mely az újember, az új szövetség, az új szív és lélek vára-dalmával kapcsolódik össze, ezért eszkatológiaikijelentés. Az egyház ôsi hagyománya szerint aHúsvét utáni negyedik vasárnap Isten Krisz-tusban adott, a feltámadás által megnyitott éselpecsételt új szövetségéért mondott „új ének“vasárnapja. Huszár Gál (Komjáti, 1574) vasárnapreggeli (sic!) imádságában ekként fogalmaz –hiszen minden Úrnapja a feltámadásra emlékez-tet –: „Úr Isten, mi mennyei szerelmes szentAtyánk, illik, hogy a mi szívünk és szánk új

éneket mondjon teneked, mert új emberekkétettél és újonnan szültél az örök életre bennün-ket a te szerelmes Fiadban, a KrisztusJézusban…“.

A teremtés és a létezés csúcsa az isten-tisztelet, a teremtett világ istentisztelete, melyaz ember számára a szervezett és fejlett tár-sadalmakban és kultúrákban a szervezett ésfejlett kultusz keretein belül valósul meg. Ennekelidegeníthetetlen része a szent zene, mely apapi ruha peremén lévô csengettyûk figyel-meztetô jeladásától elindulva a harangok zúgá-sáig, az európai kultúra részeként kifejlôdött(szakrális) zenén keresztül ugyanazt a feladatottölti be, mint évezredekkel ezelôtt. Ebbôl aszempontból mindegy, hogy egy négyszáz-harminc éves d-dór hangnemû orgonatokkátavagy egy, a zenetörténet összefüggéseibôl és azeneszerzô alkotóerejébôl összeálló húsz évesmodern prelúdium, egyszólamú magyar gradu-álének, 2007-ben éppen négyszáz éves magyargenfi zsoltár, egy reneszánsz polifon motetta,egy barokk négyszólamú korál vagy 20. századibibliai témájú kánon szólal meg, mindegyik másmûfajú kompozíció. Mindez a zeneszerzéskérdése egyedül. Azt, hogy mi, milyen for-mában, hogyan szólal meg, az adott kultúra leg-magasabb igényrendszere határozta és határozzameg. A vallásfenomenológia fogalmisága szerintaz istentisztelet szent játék (ludus sacer),melynek elengedhetetlen része a zene. G. vander Leeuw megállapítása szerint: „Nincs szer-tartás zene nélkül. A zene kezdetben ritmus,azaz ismétlés egy adott rituális keretben; utánakövetkezik a dallam, kezdetben mint ének, minta szó erôteljesebb, hatalmasabb változata. (…)Egyetlenegy vallás tagadhatja meg a zenét, még-pedig a nem, a semmi vallása.“ Amikor szertartá-sainkon éneklünk, ünnepélyesen felolvasunkvagy bármilyen hangszer szólal meg, mindezttartsuk gondosan szemünk elôtt. Az elektroni-kus hangkeltésû, hangmintákat reprodukálóönjáró vagy ember által mûködtetett „hang-utánzó gépek“ – melyek tulajdonképpen nemminôsülnek hangszernek – a gépzenével együttvallásfenomenológiailag és teológiailag ugyan-olyan ítélet alá esnek, mint az úrasztali mûvirág,vagy mintha egy szép magnó prédikálna a szó-székrôl, és egy robotgép osztaná az úrvacsorát.

A zenélés és/vagy éneklés alapvetôen vallásicselekmény, a kultusz része. Tartózkodjunkattól, hogy a késô 18. század és a 19. század ma-

9

gyar protestáns örökségét továbbra is fenntart-suk, amikor is tudniillik egyházunkban ésEurópa-szerte a szertartási éneklést, a töret-lenül fennálló keresztyén egyházzenei örökségeta kor reformjai szellemében és hevületébenmegszüntették, lecserélték, az istentisztelet ôsiegységét, a keresztyén nép otthonérzését meg-bontották azáltal, hogy saját örökségétôl aracionalizmus nevében megfosztották, új, „ész-szerû“ istentiszteleti rendtartásokat vezettekbe. Az 1806-os „reforménekeskönyv“ szerkesz-tôbizottsága egyik pillanatról a másikra lecse-rélte énekkincsünk nagy részét, az új könyvegyharmada vezethetô vissza csupán valamilyenkorábbi elôzményre. Stílusromlásunk (elhúzotténeklés diktálásra, néma gyülekezetek, ízlés-veszteség, amit az orgona bevezetése csak fel-erôsített) innen ered.

A vallás és a zene eredeti összetartozásánakszétválasztása és elkülönítése tulajdonképpengyilkos tett: nem csupán a zenét (mûvészetet),hanem a vallást is lassan megfojtja, elôbb azelsôt, utána következik a második. Ha a vallásosközösség és közízlés az eszközök és kifejezések,magatartásformák stb. deszakralizálásával ope-rál, bármennyire mély vallásos tartalmakat akarkommunikálni, saját magát fosztja meg a kife-jezés és az üzenetközlés objektív eszközeitôl,hordozóitól, az elvilágiasodás elôzmozdítója leszsaját körein belül. Ez ma az egyik legégetôbbproblémánk.

Minden egyes hangnak, megszólalásnak, min-den szónak hangsúlyosnak és értelmesnek kelllennie, hiszen mai korunk egyik legnagyobbveszélyforrása az értelem, jelentés és jelentôségnélkül, korlátlanul, bármikor, bármennyiszerreprodukálható, emberi szakértelem nélkül,gombnyomásra elôállítható zeneáradat, azazzörejhalmaz (utcán, boltokban, lakásokban)ellenáramlata, az általa elôállított zajfertôzöttember. A széles, mindeneket nagyvonalúanátölelô populáris kultúra immanens süllyesztôjehelyett választhatjuk saját örökségünk megér-tésének, visszaszerzésének, újbóli elsajátításá-nak és továbbfejlesztésének útját. A reformációkorának és elsô évszázadainak modellje is ezvolt: úgy haladt elôre, hogy közben tudott ésmert visszatekinteni. A reformáció az egész egy-házat nem újból, hanem újradefiniálta. Egyképzômûvész fiatalos lendülettel és „világ-megváltó“ szándékkal látott neki az „önmeg-valósításnak“, mire mestere bölcsen intette, és

ez lett pályafutása vezérgondolata: „A mûvé-szetet nem kitalálni, hanem folytatni kell.“ Ahitet sem, az egyházat sem! Még a konzervatív(vagy ultrakonzervatív) jelzôvel megbélyegzettkörök sem állítják, hogy a 16. században élünk,de senki se állítsa, hogy nem volt 16. század! Akultúrateremtô és nemzetmegtartó történelmiszerepére, jó helyzetfelismerô képességérebüszke egyház jó lenne, ha ma is szem elôtt tar-taná mindezt!

Nem az alkot újat, aki minden eddigit elvet, el-dob – ezt már eljátszottuk egyszer 1806 táján –,„újat“ alkotni azonban történelmi távlatbólnézve nem sikerült. A mûvészet, így a zene maivilágában is biztonsággal és objektív szempontokalapján meg lehet állapítani, hogy mi a jó, mi arossz, mi a hamis, mi a tiszta, még ha az egésziskolai oktatás-nevelés következtében a mûvé-szetek világát és eszköztárát, értelmezésikódrendszerét talán csak az önképzô érdeklôdôkés a magas szinten képzett szellemi elit képvi-selôi birtokolják – de szögezzük le: a vallásét is!

A mai tudományos gondolkodás határozottanmegkülönbözteti a legszorosabb értelembenvett egyházzenét (amely funkcionálisan, tar-talmilag az istentisztelet alkotórésze) a vallásostartalmú vagy egyházias jellegû zenétôl. Jólérthetô fogalmak ezek, csupán egyetlen példátemlítenék: Händel Messiás oratóriuma (minttöbbi oratóriuma) bármennyire szép vallásostémát dolgoz fel, már megírása pillanatában semegyházzene volt a szerzô szándéka szerint,hiszen túllép az istentisztelet keretein. Helyte-len tehát kompozíciós-zeneszerzôi és teológiaiértelemben az, hogy paraliturgikus elemekkel,egyházias stílusú vagy vallásos tartalmú zene-számokkal „tûzdelik“ meg az istentiszteletet –ezek idegen testként úgyis elkülönülnek és „ki-csapódnak“, megtörik a liturgikus cselekménybelsô egységét és logikáját, mintegy ráülnek azistentiszteletre, és tulajdonképpen nem lesznek,lehetnek részei annak. Jó lenne, ha úgy enged-nénk teret az egyházzenének az istentisz-teleteken, ahogyan a régi vagy új egyházzeneialkotások mondanivalójuk és kompozíciósmegoldásaik révén az egyházi évhez, az isten-tisztelethez megírásuk, születésük percétôl fog-va hozzákapcsolódtak és hozzákapcsolódnának,ha hagynánk megjelenni ôket. Az egyházzene-irodalom tulajdonképpen az istentisztelet alkotó-részeinek gazdag példatára (be- és kivonulásra,úrvacsora alatt; a prelúdium ne legyen pl. köz-

Tanulmány

10

Tanulmány

vagy utójáték, esküvôn ne hangozzék felRequiem-tétel – bármennyire szép is stb.).

Ki kell mondanunk azt is, hogy eredetiértelemben nem a kultúrának van vallása, hanema vallásnak kultúrája. A mindenek felett állóegyetemes kultúra – vagy annak számunkrakézzelfogható szelete – a vallásban, illetve a kul-tuszban nem létezô fogalom. Mai kérdéseinktisztázása közben nem bújhatunk az abszolút józene egyedüli kategóriája mögé („valami vagyzene, vagy nem az“), habár nyilvánvaló, hogycsak mûvészet létezik, a keresztyén mûvészetkeresztyénsége okán nem mentheti fel magát ésnem lehet alsóbb- vagy felsôbbrendû. Funkcio-nális különbségtétel mégis létezik egyházi ésvilági, komoly- és könnyûzene között.

Sokat hivatkoznak ma arra, és mintegy paradig-maként állítják, hogy a reformáció kora dalait,énekeit emelte be a szertartásba, ami „népszerû-vé“, emberközelivé, jól érthetôvé tette a megújí-tott istentiszteletet, ezért ma is így kell cseleked-ni. Klaus Douglass Új reformációja szerint: „Mareformátori csúcsteljesítményként értékeljük,hogy Luther Márton annak idején a korabeli ritu-álét az akkori ember életérzéséhez igazította. Ígyszakított a korszerûtlenné vált latin nyelvvel, éskialakította a saját evangélikus liturgiáját. (…) ô isés a többi reformátor is rövid úton felhagyott arégimódi gregorián énekek istentiszteleti alkal-mazásával (…) Ez sok esetben úgy történt, hogyelôvették a kor táncdalait, „slágereit“, az akkori„toplisták“ sikerdarabjait, és azokra írtak keresz-tyén szövegeket. Luther nem próbálkozott azzal,hogy a népet emelje fel az egyház magas kul-turális színvonalára, hanem az egyház kulturálisnívóját igazította az egyszerû néphez. (…) megvagyok gyôzôdve arról is, hogy Luther, ha maélne, számûzné az orgonát az istentiszteleti alkal-mak többségérôl, és helyette ütôhangszereket,gitárt és keyboard-ot használna.“

A vallásos/egyházi és világi zene, kultúramegkülönböztetését tulajdonképpen a humaniz-mus vetette fel, a reformáció pedig mintegynagykorúvá tette, és ugyanolyan felelôsséggel,

magas minôségi kritériumrendszerrel ruháztafel, látta el a nem konkrét értelemben vett szak-rális, azaz világi kultúrát. Ezt a folyamatot ésjelenséget a ma szellemi gettóba kényszerítettmagaskultúra és hihetetlenül alacsony mondani-valójú, igényrendszerû populáris, brutálisanprofán „kultúra“ szembenállásával és összecsa-pásával nem lehet összehasonlítani, a két kor ésjelenség között párhuzamokat felállítani. Kálvinmaga ekként fogalmaz: „Vagyis tehát nagykülönbségnek kell lennie az asztali és házimuzsika meg a zsoltár között: amarra vigadnakaz emberek, emezt pedig a szent gyülekezetbenéneklik, Istennek és az ô angyalainak színeelôtt“. Újfalvi Imre énekeskönyve elôszavában(1602) a következôket írja: „Vétkeztek azért, ésvétkeznek (…) azok a Kántorok és Mesterek,akik akármelyik bokorban költött éneket mind-járt a Templomba vitték, és még mostan isviszik, s valami pajkos vagy hajdú nótára elmon-danak…“. Huszár Gál szerint: „a régi keresz-tyének (…) az isteni dicséreteket kortsománavagy egyéb zabáló gaz helyeken nem éneklet-ték, hanem csak ott, ahol az emberek épültenekés ômaguknak vigasztalást vöttenek az istenidicséretekbôl (…) Nem illik tehát minden gazkorczomán, virág énekek között, és a részegdisznók elôtt, az Istennek szent dicséretit ének-leni.“ Az egyházzene nem „jólérzésünk“ fok-mérôje.

Szabolcsi Bence neves zenetudósunk szerint:„A kultúrák megkülönböztetnek, elhatárolnak,védekeznek, tiltanak és pártfogolnak; hiszenkultúra nem annyi-e, mint különbözés?“. A val-lás és zene összetartozásának mélyen húzódógyökereit mint saját kultúránkat kíséreltük megebben az írásban bemutatni és megfogalmazni,remélve azt, hogy nem csupán hátratekintet-tünk, hanem elôre is léptünk, haladva az örökké-valóság felé, de addig is „szünet nélkül, éjjel ésnappal“ ezt mondjuk: „Szent, szent, szent az Úr,a mindenható Isten, aki volt, aki van, és akieljövendô!“ (Jel 4,8).

11

Tanulmány

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, mertcsodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ôszent karja“ – olvassuk a 98. zsoltárban, és mégszámos helyen a Szentírás lapjain. De azthiszem, hogy a megváltott embernek nem csak aBibliájában, hanem legtöbbször a szívében isjelen van ez a bíztatás. Szeretünk énekelni, mertérezzük, hogy jó dicsérni az Urat. Van bennevalami felemelô, bátorító, vigasztaló erô, valamiolyan, ami a szívünket közelebb viszi Istenhez,az ô szentségéhez és dicsôségéhez. De elég-eaz, hogy ezt érezzük? Tapasztalatból tudom,hogy az ének nagyon könnyen megszokottáválik: éneklek, mert jól esik, de már fogalmamsincs, hogy mirôl is szól a dal. Úgy dicsérem (di-csérem?) Istent, hogy már azt sem tudom mitmondok; hiszen az értelmem éppen nincs jelenaz éneklésben. Ha csak az egyéni „kegyességiéletünkrôl“ volna szó, talán fel sem kellene ten-nünk ezt a kérdést, viszont mások vannak ránkbízva, akikért mintegy pásztori felelôsségünkvan. Ezért tartottam fontosnak 2006 tavaszán írtszakdolgozatomban megvizsgálni azt, hogy mi isigazán az éneklés célja, feladata és milyennekkell lennie, hogy azt valóban betöltse. Ebbôlszeretnék az olvasóval megosztani néhány –reményem szerint – építô gondolatot, tanácsot.

Az ének szövege

Jelenleg a szöveg és a dallam fontosságánakmegítélésében megbomlott a helyesnek tekint-hetô egyensúly. Ez abban áll, hogy a zeneiélmény mögött eltûnik a tartalom. Elég, hapéldául a kereskedelmi rádiókban hallható külföl-di számokra gondolunk, melyek nagyobbrészének szövegét nem érti az átlagember; vagyarra, hogy a diákok sokszor tanulás közben, a fel-nôttek munka alatt, otthon vagy éppen utazásközben „háttérzajként“ hallgatják kedvenceiket.Így azok értelme, esetleges mondanivalójamásodlagossá válik: a zene által nyújtott élményválik kiemelkedôen fontossá. Ez a tendenciajelentkezik az egyházi énekek esetében is. Aszöveg háttérbe szorult, s már nem az a fontos,hanem hogy élvezhetô legyen a „zenei stílus“.

Éppen ezért kell foglalkoznunk kiemelt módona szöveg ügyével, hogy tartalmában és for-májában is az azt megilletô helyre kerülhessen.Az elsôdleges tartalmi üzenetet a szöveg közve-títi. Ezért az egyházunkban megszólaló énekeketa református teológia, különösképpen is a dog-matika szempontjából mindenképpen vizsgálatalá kell vetnünk. A ma használt ifjúsági éne-keskönyvek, fénymásolatok között kevés olyanvan, mely református eredetû volna. Emiatt nemcsodálkozhatunk azon, hogy számtalan teológiaipontatlanságot, hangsúlyeltolódást tartalmaz-nak. A kérdéshez kapcsolódva Csomasz TóthKálmán megjegyzi, hogy Arius úgy terjesztettetévtanait, hogy a kor népszerû dalaira írt szöve-geket, amelyek a nép között elterjedve méghosszú ideig megmaradtak, nagy gondot jelentvea hivatalos egyháznak. Ezzel a példával mostcsak arra kívánok rámutatni, hogy az énekeknekerôteljes nevelô hatása van. Ha minden teológiaikorlátozás nélkül átvesszük és alkalmazzuk az újénekeket, azok hamar és mélyrehatóan át fogjákformálni teológiai gondolkozásunkat, és jelenlegsem túl erôs református identitásunknak lassanvégsô búcsút mondhatunk.

A vizsgálat szempontjából sokkal egyszerûbb aszöveggel foglalkozni, mint a dallammal, hiszenarról a nyelvrôl van szó, melyet minden naphasználunk, melyet maradéktalanul értenivélünk. Ha teológiailag valamennyire képzettekvagyunk, akkor az énekszöveg elolvasása,meghallása után meg tudjuk állapítani, hogy dog-matikailag helyes-e, amit éneklünk. Így a köz-kedvelt Atyám, két kezedben… kezdetû ifjúságiének harmadik versét látva hamar észrevesszüka fordító teológiai felületességét: Jézus ke-reszthaláláról beszél, miközben az Atyát szólítot-ta meg: „Atyám, két kezedben bátran sírhatok, /Fájdalmaim hordozod, tudom. / Ott fönn a ke-reszten, áldó két kezed / Bûneimmel én sze-geztem fel.“ Elôször is legyünk tisztában a dog-matika tanításaival, ezt követôen pedig érvé-nyesítsük ezeket az énekválasztásban.

A teológiai vizsgálat után meg kell említenünkaz irodalmi-nyelvi szempontokat. Az énekköl-tészet az alkalmazott költészet egyik speciális

KÁDÁR FERENC

MIRE FIGYELJÜNK?

12

Tanulmány

ága, melynek magán kell hordoznia az igesze-rûség, a gyülekezetszerûség és a költôiség jel-legzetességeit. Mint költôi alkotás, nyelvi ér-téket képvisel. Szövegének érthetônek, egyér-telmûnek, anyanyelvinek – magyarnak – kelllennie. A hagyományokban gyökerezve mégis azújszerûség, a maiság letéteményese. Ezeket azelveket a szövegírásnál, vagy éppen a fordításnális kellene alkalmazni.

Bizony, hivatalos énekeink is hagynak kíván-nivalót maguk után ezen a téren. Például az ere-detihez képest mára már egészen megváltozottannak az éneksornak az értelme, hogy: „AdjSzentlelket a tanítóknak, Egyetemben a hall-gatóknak…“ (235/4). Vagy például egyiklegszebb bûnbánati zsoltárunkra, az 51. zsoltárranézve – és általában a zsoltárok esetében – igazaz, hogy bár a szenci-féle szöveg hatalmas irodal-mi érték, ha a mai ember meg akarja érteni, jobb,ha elolvassa elôtte az új fordítású Bibliát – azmegmagyarázhatja számára, hogy mit énekel.

A mai fordítások esetén nem azzal a ténnyel vana legnagyobb baj, hogy ezek az énekek nem ma-gyar eredetûek, hanem, hogy a fordítók általábanminimális irodalmi igényességgel végzikmunkájukat. Az 1948 óta hivatalos („fekete“) éne-keskönyvünkben 28 angol, 159 francia, 45 latin,74 német, 1 finnsvéd, 4 szlovák eredetû szövegvagy dallam található. Ha a 150 zsoltárt nem szá-moljuk, még úgy is énekeskönyvünk közel felétteszik ki a külföldi eredetû énekek. Azonban aszövegük a legnagyobb gondossággal van átül-tetve magyar nyelvre. Az énekeskönyv szer-kesztésének munkálatai során készült el számosfordítás, újrafordítás. Így maga Csomasz TóthKálmán (jelenlegi hivatalos énekeskönyvünkegyik szellemi atyja) nevéhez is 16 ismert, ésazóta is közkedvelt ének szövege tartozik, ahogyÁprily Lajos nevéhez is. (Csomasz Tóth Kálmánfordításai – részben, de többnyire egészben: 165,218, 229, 230, 234, 264, 327, 329, 338, 393, 397,398, 458/4, 466, 468, 469. Áprily nevéhez köthetô:167, 300, 328, 340, 341, 356, 363, 367, 426, 445,457, 470, 472, 510, 511, 512. Forrás: CsTKDicsérjétek az Urat) Ha ezeket úgy vizsgáljuk mintverseket, hamar felismerjük szépségüket, rit-musukat, szövegük dallamosságát. És az emberekis ráéreznek erre, hiszen a felsoroltak közül na-gyon sok majdnem „slágerré“ vált bevezetésükóta egyházunkban; és ez nem kizárólag a dallam-nak köszönhetô, hanem a szöveg és a dallamegységének: ezek mûvészi munkák.

A szövegen, annak megértésén sokat segít, haaz éneklés során, egy-egy ének elôtt – akárközösen is – vagy közben elgondolkozunk azon,hogy mi is a szöveg mondanivalója. Ha éneklésközben tudatosítjuk ezeket, akkor lesz igazánhelyén az éneklés, akkor kezdi el értelmünk isdicsérni az Urat. (1Kor 14)

Az ének dallama

A szöveg után a zene, a dallam kérdésével egybizonytalanabb talajra lépünk, az intellektus, aszó, a gondolatok világából az érzelmek terü-letére. A zene ugyanis nem jelenít meg olyanüzenetet, amelyet készen azonosíthatunk. Nincs„értelme“ abban a vonatkozásban ahogy a nyelv-nek, a szavaknak jelentésük van. Nem kérdez-hetünk rá egy dallamvonalra úgy, hogy „Mitjelent?“, mert nem kapunk egyértelmû választ.Ha mégis megkíséreljük a válaszadást, abbanmár benne vagyunk mi magunk is: saját reak-cióink, érzéseink, és az nem biztos, hogyegyezik a másik emberével. Tehát a zene nemrendelkezik olyan jelentéssel, mint egy megfo-galmazott állítás. Mégis óriási befolyással van azemberre. Különbözô érzelmi reakciókat vált kibelôlünk, meghatározza viselkedésünket,bizonyos lelki problémákra gyógyítóan hat – gon-dolhatunk Saul történetére (1Sám 16) , befolyá-solja a dolgozó ember teljesítményét, vagyéppen a vásárlási kedvet. A zene tehát érzelmitartalmakat, élményt közvetít.

A mai korszellem hatása alatt születô dallamokhasználatakor az a nagy kérdés, hogy amit a zenekifejez, az valóban imádság-e, vagy éppen azellenkezôje annak, amit a szöveg a maga verbálisszintjén megfogalmaz. Hargita Péter is ebbenlátja a modern ifjúsági énekdivat veszélyét:„Lehet, hogy a szöveg Istent magasztalja, de azene arról szól, hogy én jól érezzem magam, […]hogy bennem felkorbácsolja az érzelmeket és azörömöket.“

A zenének ezzel a hatásával már Kálvin istisztában volt. Éppen ezért kifejezetten óv attól,hogy az ember számára a zene és az általa tá-masztott öröm legyen a végcél: önmagunkszórakoztatása Isten dicsérete helyett. A hang-szeres zene éppen hatalmas – szívet megindítóés felgerjesztô – ereje miatt nem kap helyetKálvinnál az istentiszteleten, nehogy elterelje afigyelmet Isten Igéjérôl. Ezekbôl a gondolatok-ból világosan kitûnik, hogy Kálvin nem zenész

13

Tanulmány

volt. Ma a „hozzáértô“ ember alig tudja elképzel-ni a gyülekezeti éneklést kíséret nélkül.Kifejezetten igaz ez az ifjúsági énekek jelentôsrészére, melyek szinte „élvezhetetlenek“ a rit-must segítô gitárkíséret nélkül, mert „nemszólalnak úgy meg“, ahogy kell. Másként fogal-mazva: úgy érezzük, hogy szükség van a hang-szer kiegészítô segítségére ahhoz, hogy a kívántélményt elérjük az éneklés során. Ez viszontmár az élmény- és hangszerfüggôség határátsúrolja. Kálvin ennek veszélyére figyelmeztet, svéleménye még nagyobb – Ige és tartalom elôtti– alázatot kíván meg tôlünk, hangszeresektôl,hogy játékunk ne váljon öncélúvá, hanemIstennek való szolgálat lehessen.

Ezt azonban nehéz megvalósítani olyan dalokesetében, melyek az érzelmi ráhatás, befolyá-solás légkörében keletkeztek. Sajnálatos valóság,hogy a mai énekeket, dallamokat túlzott érzelmitöltésük miatt manipulatív célokra is könnyen fellehet használni. Tapasztalati tény, hogy a zenénekközvetlen idegrendszeri hatása van: elsôdlegesena vegetatív idegrendszerre hat, ami a szívmû-ködést, a vérnyomást szabályozza. A gyorsabbdúr hangnemû dalok esetén a vérnyomás és apulzusszám emelkedik, a lassabb moll dallamok-nál ez fordított. Énekeinkben a tempó, a hangerô,az ismétlések és az azok közötti hangulati fokozá-sok – még ha nem is vagyunk ennek tudatában –eredetileg mind arra szolgálnak, hogy mester-ségesen gerjesztve az emberi lelket, kimozdít-sanak a tudatos síkról, hogy egy kicsit „besegít-senek“ a Szentléleknek.

Kálvin saját korában az ehhez hasonló veszé-lyeket látva mondta azt, hogy az Ige elsôdleges-sége szempontjából a zenének vissza kell vonul-nia, nagyobb alázatot kell tanúsítania. CsomaszTóth Kálmán erre nézve azt ajánlja, hogy az egy-házi énekek dallamának formai mértékétleginkább a klasszikusnak nevezhetô mûalkotá-sok egyszerûbb formakészletében keressük,mint amilyenek például a népénekek. Ha eltudjuk fogadni az elôttünk járók figyel-meztetését, iránymutatását, az sokat segíthet,mivel olyan szempontokra mutatnak rá, ame-lyekre egyébként nem gondolnánk. Ha a sajá-tunkhoz hozzá tudjuk tenni ezeket a szempon-tokat, már szélesebb látókörrel rendelkezünk,mint korábban. Ennek fényében jó átgondolnikedvenc énekeink dallamát, a kíséret szerepétés éneklésünk lelkületét.

A szöveg és dallam kapcsolata

Az elôzô pontokban megjelenô problémáknagy része elkerülhetô, ha tudatosan figyelünk aszöveg és dallam helyes arányára, egységére. „Akettô közötti viszony akkor helyes, ha egymástkiegészítik, ha egyik a másiknak segít, ha a dal-lamra tekintve belôle többet értek meg a szöveg-bôl, és viszont.“ (Czegle Imre Az egyházi énektheologiai kérdései) Énekeink akkor érik el valóscéljukat, ha ez az egység megvalósul. Ezzel vál-nak érthetôbbé, énekelhetôbbé, ezzel együtt – aszó hagyományos és gyülekezeti értelmében is –népszerûbbekké, könnyebben taníthatókká.

A szövegnek és a dallamnak vannak olyanközös jellemzôik, amelyek mentén illeszkednek,vagy éppen taszítják egymást. Ilyen a dallam, aritmus, a tempó, a hangsúly, a hangerô, ahangszín. Ezeket összefoglaló módon prozódiá-nak nevezzük. Az énekek vizsgálatakor ter-mészetesen nem kell mindegyiket egyformánfigyelembe vennünk, hiszen ezek különbözômértékben fejtik ki hatásukat. Leginkább a rit-mus és a hangsúly az, melynek a zenében és aszövegben is egyaránt fontos szerepe van azének egységére nézve. E kettônek a szövegértelme szempontjából mindenképp a helyénkell lennie.

Prozódiailag akkor tekintünk helyesnek egyéneket, ha a szöveg ritmusa és hangsúlyaegyezik a dallam ritmusával és hangsúlyaival.Ennek hiányában általában a szöveg értelmecsorbul, esetleg komikussá válik, mivel a szöveghelyes megértéséhez elengedhetetlenül szük-séges feltétel a megfelelô tagolás és hangsúlyo-zás. Ha ez hiányzik vagy módosul, a megértés-ben zavarok keletkezhetnek. Ezeket legegy-szerûbben úgy vehetjük észre, hogy az ének-szöveget önmagában, értelmezve elolvassuk,majd összehasonlítjuk azzal, ahogy énekelniszoktuk. Vannak olyan prozódiai hibák, melyekodafigyeléssel kijavíthatók.

Sok fordító csak a szótagszámot nézi, és nemvesz tudomást sem a ritmusról sem a hangsú-lyokról. Találunk viszont olyan énekeket is, ame-lyeken jól látható, hogy a dallamot igazították akész szöveghez (Uram, Tehozzád futok, Erôtadsz minden helyzetben). De mégis azokat azénekeket tekinthetjük az igazán eredetinek,melynek szövege és dallama is magyar szerzôtôlszármazik, és amelyeken a költôi igényesség isérzôdik. A legújabbak közül ilyenek Géczy Kata-

14

Tanulmány

lin énekei, melyek közül három a 2005-ös Csil-lagpont énekpályázatának díjazottja lett (CsakBenned; Jöjj, Jézus, életem; Szeretlek, Uram).Ezeket immár két éve ifjúsági közösségünk iselôszeretettel énekli, s nem tudjuk megunni.

Szöveg és dallam egysége és az ezeken átsu-gárzó krisztusi alázat. Ez lehet a fô kritériuma ama születô új énekeknek, és ezt a szempontotérvényesíthetjük az énekválasztásnál is. Az ígygyûjtött énekeket a fiatalok is szívesen átveszik,mert megéreznek ezeken keresztül valamit a hitmélységébôl és örömébôl, és ezeken keresztültalálkozhatnak az Ige szerinti tartalommal is,zenében és szövegben egyaránt.

Összegzés

A zene, a szöveg, az ének csak eszközök.Viszont eszközvoltuk ellenére mi sokszor több-nek képzeljük, többnek érezzük ezeket – ahogytalán magunkat is – Isten szolgálatában. Egyál-talán nem tudatosan történik mindez, hiszenvégig a szolgálat végzése lebeg célként a sze-

münk elôtt, de a jelek arra mutatnak, hogymégsem tudjuk a megfelelô helyén kezelni akérdést, mert számunkra ez több annál, mintaminek igazából lennie kellene. Ragaszkodunkbizonyos gondolatokhoz: ki a hagyományokhoz,ki az újításhoz, de legfôképpen saját magunkhoz,saját akaratunkhoz.

Ezen a ponton kell figyelmünket Isten cse-lekedetére, az Ô akaratára irányítanunk. Ez egyújabb szempont, pontosabban fogalmazva, Ômaga az új szempont. Istenre nézve kerülhet ahelyére minden, s mindenki ebben a világban: azéneklés is. Tudjuk, nem szabad semmit sem az Ôhelyébe tenni: sem módszert, sem kort, semembert, sem elképzelést. Istennel szemben min-den szolgájának alázatot kell tanúsítania. Ennekaz alázatnak kell jellemeznie teológiai látásunkatis, Istenhez való közeledésünket: istentiszte-letünket, imádságunkat, éneklésünket.

Azonban Isten munkáját vizsgálva azt is megkell látnunk, hogy az igazi munkaterület azember, az emberi szív. Nem valami megfoghatat-lan, távoli szféra, hanem az itt és most. Ennekmegfelelô eszközöket, módszereket kell alkal-maznunk: a mai ember mai problémáira kellIsten szerinti választ adnunk. Szükség van aziránymutatásra, nevelésre, tanításra, az Istenremutatásra.

Ezt azonban csak úgy tudjuk hitelesenvégezni, ha mi magunk is az Úrra nézünk, ésazok az eszközök is, amelyeket felhasználunk. Acélunk nem lehet a divatosság, de a hagyo-mányôrzés sem, mert ezek önmagukért vannak.Feladatunk tehát az, hogy az igei tartalomnakmai formát találjunk, amely megszólít, deugyanakkor változtat, nevel, fejleszt is. Ezértkell az énekek ügyével foglalkoznunk, újra ésújra megvizsgálnunk a gyakorlatunkat, hogyennek szellemében cselekszünk-e, errôl szól-nak-e énekeink, a szövegek és a dallamok. Csakígy tölthetjük be küldetésünket, melyre elhívástkaptunk.

15

Tanulmány

Egyházi zene témában nem csupán egyházizenérôl elmélkedtem, hanem általában a zenérôl,amely Istent magasztalhatja. Gondolataimatnéhány kulcsszóhoz kötöttem.

A zenérôl – általában

Tetszenek nekem Beethoven szavai: „A zenenagyobb kijelentés minden bölcsességnél ésfilozófiánál.“ Zenével, szerintem, azt is el lehetmondani, amit szavakkal lehetetlen, ugyanakkora zene elsô kézbôl ad át olyasmit, amirôl abeszéd, a bölcsesség csak közvetten számol be.Így van ez a zenérôl szóló beszéddel is: a zenét,és fôleg az élô zenét, nem helyettesítheti, csaklegfeljebb kísérheti a róla való elmélkedés vagytudományos vizsgálat. Egyszóval a zenét alkotni,hallgatni jó igazán, sokat beszélni róla nemérdemes. Ha egyházi gyakorlatunkra nézünk, aztlátjuk, mi mégis inkább beszélünk, minthogyhallgatnánk ezt a „kijelentést“.

A zene képes arra, hogy megpendítse lelkünkhúrjait. A zene és a ritmusa a lélekre ugyanúgyhatással van, nem csak a testünk lendül mozgás-ba, a lelkünk is mozdul valamerre. Megfigyel-tem, hogy a zenét igazán azok értik és értékelik,akik a lelki dolgok iránt érzékenyek. Az embereknagy átlagát nem érintik meg a zene árnyaltabbtónusai.

Egy fajta zene azonban minden embert meg-mozdíthat. A kérdés csak az, hogy milyen irány-ba mozdulunk. Mozdulhatunk kifelé és befelé,mozdulhatunk az ösztöni felé, eluralkodhat ben-nünk a zaj, vagy mozdulhatunk a belsô békeirányába. Az egyházi zene abban segít, hogyIsten és az Ô országa felé mozduljon a lelkünk.

A komolyzenérôl

Véleményem szerint a komolyzene a legér-tékesebb, ami a zene terén, a világtörténelemsorán született. Ha minket mint egyházze-nészeket az az elv vezérel, hogy Istent hozzáméltó, minôségi zenével dicsérjük, nem mel-lôzhetjük ezt a stílust. Bármennyire népszerût-

len is manapság, nem hiszem, hogy a komoly-zenét el kellene hagynunk.

Én leginkább a komolyzenével, azon belül is azongorairodalommal foglalkozom. Kevés olyanzongoradarabbal találkoztam, amelynek közvet-len egyházi vonatkozása lett volna, mégis úgyérzem, hogy Chopin, Liszt, Rachmaninov ésmások zenéjével ugyanúgy tudom Istent ma-gasztalni, tudok szeretetérôl, nagyságáról bi-zonyságot tenni. Mivel én zongorával tudom ma-gam a legjobban zeneileg kifejezni, ezen a zenénkeresztül szólalhat meg leghitelesebben hitemés belsô hangom. Zeném Eszter könyve, mely-ben nem szerepel Isten neve, de amely az Ôszabadításáról beszél.

Lehet, hogy egyházunkban találkozunk egy-házi komolyzenével, mégis más komolyzenét,muzsikálást ritkán hallani. Ha mégis muzsikálvalaki, ô legtöbbször nem közülünk való, hanemegy csodabogár, hivatásos zenész. Sokkal jobbvolna, ha gyülekezeteinkben lennének többen,akiknek van hangszerük, vagy felemelnénkhangunkat, hogy Istent közös muzsikálással di-csérjük. Lehet, hogy az amatôr muzsika, amimégis köztünk született, ôszintébb lenne a ren-dezett koncertnél.

A komolyzenét, mint ahogy semmilyen mászenét, nem szabad erôltetni. Mindig az a zene fogszólni, ami tetszik, a dicséretet nem lehet elnémí-tani. Azért viszont tehetünk, hogy a komolyzenétszeressék. Nem erôszakkal, hanem szelíd szok-tatással lehet rávezetni az ízére többeket. Akomolyzenét nem akkor fogják igazán szeretni azemberek, ha majd a csapból is az folyik, hanemamikor az talán ritkábban, de mélyrôl zendül fel.Ha ünnep lesz, hogy megszólal, mert a belsôhangon szólal meg. Nem baj, ha a komolyzene kiscsoportokban nyer tetszést. Közösséget formálóés az egész gyülekezet épülését szolgálja, ha a ko-molyzenét is ott tartjuk a lehetôségek között.

A „zenei gyomorrontásról“

Hadd folytassam egy kicsit naturális képpel. Azenét és annak fajtáit különbözô ételekhez

NYÉKY MIKLÓS

A ZENÉNKRÔL

16

Tanulmány

hasonlítanám. Én zenészként Bachról tanultamazt, hogy az ô zenéje a mindennapi kenyér. Igaz,ez különösen a zenét tanulókra vonatkozik, dejól kifejezi Bach zenéjének alapvetô jelentôségétés szükségességét. Sok más zeneszerzôt észenei irányzatot lehet különbözô ételekkelösszekapcsolni. A menü nagyon változatos islehet, halmozhatjuk a fogásokat, az élvezeteket.Ami mégis komoly gyomorrontáshoz vezethet,ha valaki nem fogyaszt elég szükséges eledelt,hanem egybôl nekiesik a desszertnek. Akönnyûzene egyoldalú fogyasztása beszûkült-séget okoz. Jó dolog ugyan ebéd után valami éde-set enni, de ha a magyar rádiócsatornáink több-ségén kínált mûhabos süteményt fogyasztjuk,elkerülhetetlen a gyomorfekély.

Egy másik véglet lehet, ha az ember csakkenyeret eszik. Van egy-két zenész, aki pl. csakBachot és Bach korának zenéjét játsza és tartjajónak. A sok kenyér felfújja a hasat, aki ígyragaszkodik az „egy igaz“ zenéhez, felfuvalko-dottá válhat.

A lelkületrôl

Egy zenébôl szerintem kihallani, hogy azmilyen lélekbôl szól. Lehet ugyan Jézus nevévelés szép szavakkal tele egy ének, de ha képmu-tatás van mögötte, próbálkozásunk nem jelenttöbbet vallásos dalkörnél!

A zenére szó szerint igaz, amit Pál mond: „haszeretet nincs bennem, olyan lettem, mint zengôérc és pengô cimbalom.“ A szeretet tapaszta-latom szerint a jó zene legfontosabb lételeme éskiváltója.

Nagyon sok múlik rajtunk, zenészeken, milyenemberek vagyunk mi. Ha hiteles embereknekismernek minket, elfogadják tôlünk azt, amitadunk. A jó, vagy éppen hiteles zenétôl lehetugyan menekülni, félre is lehet érteni azt, deelôbb-utóbb kiderül, mi az értékes és azt azemberek hallgatni fogják.

Az egyházi zenérôl

Az „egyházi zene“ kifejezést általában a szak-rális komolyzenével szokták összekapcsolni. Aszó hallatán kb. 3 dolog jut eszünkbe: énekes-könyv, kórus, orgona. Szerintem mégsem kel-lene az egyházi zenét ehhez a 3 dologhoz, egyzenei stílushoz vagy mûfajhoz kötni.

Igaz, hogy a szakrális és világi zene azenetörténet folyamán korán kettévált és kétsíkon futott, mégis az elmúlt egy-másfélezer évszínvonalas zenei irodalmát méltónak érzemarra, hogy az egyház magáénak érezze éshasználja. A komoly- és egyházi zene viszonyahasonlít a dogmatikából ismert általános ésspeciális kijelentés egymáshoz való viszonyu-lására. Amint a világban felismerhetjük Isten ujj-lenyomatát, úgy a komolyzene rejtetten beszélIstenrôl, Istenhez. A speciális kijelentés a Biblia,az egyházi zene a Bibliához hasonló konkrétság-gal szól Istenrôl.

Ugyanígy az egyházi zenéhez tartozik mindenmodern zenei próbálkozás, amely Istent bibliku-san és hitvallásunkhoz hûen magasztalja, így aszínvonalas dicsôítô zene is.

Fontos, hogy az egyházi zene gyülekezetinekis mondható legyen. Egyházi zene még lehetgyülekezetektôl, emberektôl szeparált, amithivatalos egyházi zenészek alkotnak, de talánnem jutnak el a hívôk vagy keresôk szélesköréig. A „magasabb“ egyházi zenének is szület-nie kell, de mûvelôiben meg kell lennie az alázat-nak és kitartásnak, hogy azt az emberek közévigyék, és velük megszerettessék. Ami viszontelengedhetetlen, hogy gyülekezeteinkben is élôzene szóljon. Fontos, hogy gyülekezeteinknek islegyenek kórusaik, zenészeik, muzsikálástmûvelôik és hallgatóik, dicsôítô embereik.

A dicsôítésrôl

Az egyházi könnyûzenét értik széles körökbena dicsôítés alatt. Az elnevezés sajnos nem a leg-megfelelôbb, mert Istent nem csak gitárosénekekkel, hanem egész életünkkel kellene di-csôítenünk. A könnyûzenének talán a komoly-zenénél is több válfaja létezik és amellett, hogy akönnyûzene sokmindenre jó, arra is valóban jó,hogy vele Istent dicsôítsük.

A dicsôítésben nincs sok tapasztalatom, de aza kevés ami van, pozitív. Játszottam együtt egyzenekarral, és a közös szolgálat megerôsített,átmelegített. Sok kreativitásra, lelki ráhangolt-ságra, örömre van szükség ahhoz, hogy a dicsô-ítô zene igazán dicsôítés legyen. Ennél a mûfaj-nál nagyobb alkalom nyílik a gyülekezet szemé-lyes megszólítására, ezért figyelnünk kellazokra, akik hallgatják, hogy ezzel a lehetôséggeljól éljünk.

Folytatás a 21. oldalon

1. Az Ön neme: 2. Az Ön életkora: …………1. Férfi2. Nô

3. Legmagasabb iskolai végzettsége:1. Kevesebb, mint 8 általános2. 8 általános3. Szakmunkás/Szakiskola4. Középiskolai érettségi5. Fôiskola/Egyetem

4. Szokott-e részt venni bármilyen református gyülekezeti alkalmon? Ha igen, akkormilyen típusú gyülekezetben?1. Igen, szórvány gyülekezetben2. Igen, falusi gyülekezetben3. Igen, városi gyülekezetben4. Igen, fôvárosi gyülekezetben5. Nem

17

A Protestáns Téka szerkesztôbizottsága által összeállított kérdôív segítségével felméréstszeretnénk végezni a református gyülekezeti éneklésrôl, különösképpen a legtöbb gyülekezetbenma is használt, 1948-ban kiadott, úgynevezett „fekete“ énekeskönyvrôl.

A megkérdezettek célcsoportját nem szeretnénk leszûkíteni, ezért várjuk mindazok segítségét,akik bármilyen módon kapcsolódnak a témához. Mindemellett felmérésünkkel elsôsorbangyülekezeti tagjainkat kívánjuk megszólítani, hogy valóságos és használható eredményhez juthas-sunk annak érdekében, hogy életképes maradhasson református énekhagyományunk. A kérdôívvelarra a jövôbe mutató kérdésre keressük a választ, hogy a tradicionális gyülekezeti éneklésünkbetölti-e napjainkban elhívatott funkcióját, szükséges-e megújulnia, vagy úgy jó minden, ahogy van.Információt szeretnénk szerezni általa napjaink gyakorlatáról és híveink tapasztalatairól, hogy akésôbbiekben akár egy komolyabb kutatómunkának, akár egy lényeges döntésnek segítségérelehessünk. Teljes diszkréciót vállalva a kérdôíveket névtelenül kérjük kitölteni, valamint hangsúly-ozzuk, hogy nincs rossz válasz, mi az Önök ôszinte véleményére vagyunk kíváncsiak.

Szükséges megemlíteni, hogy a jelen kérdôívet nem egy hivatalos megbízás vagy felkérés alapjánhoztuk létre, és így nem is része más ezirányú kutatásnak. A teológus hallgatók önálló kezde-ményezésérôl van szó.

Ahhoz, hogy felmérésünk végén használható eredményt kapjunk, szükséges, hogy minél több, avalóságnak megfeleleôen kitöltött kérdôívet kapjunk vissza. Ennek érdekében a kérdôív sok-szorosítható és terjeszthetô, azonban kérjük, hogy a feldolgozás érdekében a már kitöltött lapokatlegkésôbb 2007. augusztus 31-ig szíveskedjenek eljuttatni szerkesztôségünk címére: 1092Budapest, Ráday u. 28. a borítékra címzettként a következôt írják: Károli Gáspár ReformátusEgyetem – Protestáns Téka szerkesztôsége.

Fáradozását elôre is köszönjük!

Testvéri szeretettel: a Protestáns Téka szerkesztôbizottsága

Kérjük, hogy a válaszaikhoz tartozó sorszámot jelöljék meg (karika vagy x), ahol pedig egyéniválaszadásra van lehetôség, ott a pontozott vonalra írjanak (nem baj, ha túlnyúlik).

KÉRDÔÍV REFORMÁTUS ÉNEKLÉSISZOKÁSAINKRÓL

5. A gyülekezetben van (több válasz is lehetséges):1. Kántor2. Dicsôítô csoport3. Kórus4. Zenés alkalom (koncertek, zenés áhítatok, stb.)5. Egyik sem

6. Részt vesz-e más keresztyén felekezet alkalmain? Ha igen, milyenen és miért?…………………………………………………………………………………..……………………

7. Mennyire ismeri az alábbi énekeskönyveket? (1: egyáltalán nem; 5: nagyon jól)1. Református énekeskönyv (az 1948-as ún. „fekete“ énekeskönyv) 1 2 3 4 52. Új református énekeskönyv (1996) 1 2 3 4 53. Bármely ifjúsági énekeskönyv 1 2 3 4 54. „Halleluja“ énekeskönyv 1 2 3 4 55. A gyülekezet vagy az ifjúsági csoport által szerkesztett énekesfüzet 1 2 3 4 5

8. Mennyire használja az alábbi énekeskönyveket? (1: egyáltalán nem; 5: gyakran)1. Református énekeskönyv (az 1948-as ún. „fekete“ énekeskönyv) 1 2 3 4 52. Új református énekeskönyv (1996) 1 2 3 4 53. Bármely ifjúsági énekeskönyv 1 2 3 4 54. „Halleluja“ énekeskönyv 1 2 3 4 55. A gyülekezet vagy az ifi által szerkesztett énekesfüzet 1 2 3 4 5

9. Legszívesebben ezeket az énekeskönyveket használom:

1. …………………………………………………

2. …………………………………………………

3. …………………………………………………

10. Saját megítélése szerint az 512 énekbôl mennyit használnak a gyülekezeti énekléssorán?1. 50-nél kevesebbet2. 50 és 100 között3. 100 és 250 között4. több, mint 250-et

11. Ön szerint az énekeskönyv FELÉPÍTÉSE… (zsoltárok; dicséretek – a Heidelbergi Kátéfelosztása szerint; Himnusz; szentírásbeli és hitvallási részek):1. megfelelô.2. elfogadható.3. nem megfelelô.

18

A TOVÁBBIAKBAN A KÉRDÉSEK AZ 1948-BAN KIADOTT REFORMÁTUSÉNEKESKÖNYVRE, A LEGINKÁBB MA HASZNÁLT,

ÚGYNEVEZETT „FEKETE“ ÉNEKESKÖNYVRE VONATKOZNAK.

12. Ön szerint az énekek nyelvezete…1. jól érthetô.2. többnyire jól érthetô, de helyenként nem.3. nagyrészt nehezen érthetô.

13. Ön szerint a zsoltárok nyelvezete… 14. Ön szerint a dicséretek nyelvezete…1. nem régies. 1. nem régies.2. régies, de ez így szép. 2. régies, de ez így szép.3. régies, de elfogadható. 3. régies, de elfogadható.4. régies, és ez zavaró. 4. régies, és ez zavaró.

15. Ön szerint a zsoltárok dallama… 16. Ön szerint a dicséretek dallama…1. nem régies. 1. nem régies.2. régies, de ez így szép. 2. régies, de ez így szép.3. régies, de elfogadható. 3. régies, de elfogadható.4. régies, és ez zavaró. 4. régies, és ez zavaró.

17. Az énekeskönyvben található 150 zsoltár szövege és dallama mennyire vannakösszhangban egymással?1. Teljes mértékben2. Nagyjából3. Kevésbé4. Egyáltalán nem9. Nem tudom

18. Az énekeskönyvben található dicséretek szövege és dallama mennyire vannakösszhangban egymással?1. Teljes mértékben2. Nagyjából3. Kevésbé4. Egyáltalán nem9. Nem tudom

19. A szövegek, tartalmukat nézve, hordoznak személyes üzenetet?1. Igen, mindegyik2. Nagyrészt igen3. Nagyrészt nem

20. Ön szerint használhatóak-e imádságként az énekek? Ha igen, akkor Ön szokott-eimádkozni általuk?1. Igen, és imádkozásra is szoktam ôket használni2. Igen, de nem szoktam imádkozásra használni ôket3. Nem alkalmasak imádkozásra

21. Mennyire alkalmas az énekeskönyv dallam- és szövegvilága hitüket keresô emberekmegszólítására? (1: egyáltalán nem; 5: teljes mértékben)

1 2 3 4 5

19

22. Ön szerint mire kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a gyülekezeti éneklés során?1. Magasztalásra2. Hálaadásra3. Bûnbánatra és bûnvallásra4. Könyörgésre5. Egyformán mindegyikre6. Egyikre sem, mert mindegyik kellô hangsúllyal van jelen

23. Vannak-e olyan énekek az énekeskönyvben, amelyeket istentiszteleten kívül isszívesen énekel örömében, bánatában vagy különbözô élethelyzetekben? 1. Igen, sok2. Igen, jó néhány3. Elég kevés4. Nincsenek

24. A gyülekezeti alkalmakon való használat szempontjából... (jelölje meg, amelyik kijelen-téssel egyetért):1. elégedett vagyok az énekeskönyvvel.2. elégedett vagyok, de szívesen látnék változtatásokat az énekeskönyvben.3. szívesen látnék egy teljesen új énekeskönyvet.4. a változatlan énekeskönyv mellett szívesen használnék egy újat is.

25. Milyen konkrét változtatási javaslatai lennének?

1. A gyülekezeti éneklésre vonatkozóan: .....……………………………………….………..........

......………………………………………………………………………………........................

2. A református énekeskönyvvel (1948-as „fekete“) kapcsolatosan: ..............………..................

…….................…………………………………………………………………………………...

3. Egyéb: ................………………………………………………………………………………...

……………………………………………………………………………………….......................

26. Írja le 3 legkedvesebb zenei irányzatát vagy stílusát:

1. ………………………………………….

2. ………………………………………….

3. ………………………………………….

27. Zenei képzettsége: 1. Nincs2. Nem zeneiskolai/autodidakta3. Zeneiskolai4. Kántorképzô5. Konzervatórium6. Felsôfokú zenei

KÖSZÖNJÜK, HOGY VÁLASZAIVALSEGÍTETTE MUNKÁNKAT!

20

21

Tanulmány

Ami az egyházi zenében az ó és új feszültségétilleti, azt gondolom, nem érdemes a stílusonvitázni. Míg vitatkozunk, felnô a fiatal generáció,és mi rájövünk, hogy vitatkozás közben elfelej-tettünk rájuk odafigyelni, a zenén keresztül ôketmegszólítani. Szerintem odatehetné mindenki azegyház hálaáldozati oltárára, amije van, amihezért és becsüljük meg egymás adottságait ésigyekezetét.

A hangos zenérôl

Elôfordulhat, hogy egy Istent dicsôítô zene túlhangos. Ilyenkor érvényben van a szabály, hogya tartalom és hangszín kell, hogy kapcsolódjanakegymáshoz. Az emberi lelket nem lehet bábelizûrzavarral megszólítani. Vannak persze dolgok,amikrôl hangosan kell kiáltani. Minél hangosabbazonban egy zene, annál nagyobbnak kell lenniea csöndnek, ami megelôzi. Ha csak kiállunk ésrábízzuk magunkat az erôsítôre, hogy majd abbólvalami elômászik, abból csak rikácsolás lesz.Fontos, hogy csendesség elôzze meg, és nemelég, hogy ez a csend csak a zenekar vezetôjébenlegyen meg, hanem kell, hogy az összes tagbanegyenlôen ott legyen.

A bátortalan zenérôl

Van, hogy egy nagyszabású egyházi ünnepélyután a templomból kifelé tolongó gyülekezetmorajlása hátterében valaki odaoson az orgo-nához, hogy kipróbálja, tudna-e játszani rajta.Sok „kis“ zenerajongó, tanulni vágyó testvérünkfelfedezése megmentheti a kántorhiányt, az egy-házi zene jövôjét, a szolgálat folyatását. A nyárikántorképzôk tanárai nagy szolgálatot végeznekebben a tekintetben, minden tiszteletem azövék. Nincs tanító tanítványok nélkül. Nincsegyházi zene laikusok nélkül, akik esôben, hóbanodaülnek nyöszörgô harmóniumaink mellé.

Írásom egy Márai Sándortól kölcsönzött gon-dolattal zárom: aki mûvésznek született, nemtévedhet másfelé, végül meg kell találnia pá-lyáját, melyen alkotó erejét kibontakoztathatja.Kívánom, hogy ezzel a bizonyossággal keressékés találják meg egyházunk tehetséges fiataljaiannak a módját is, hogy Istent tudásuk szerintdicsérjék.

Cantate - Énekeljetek,iniciálé a Mátyás-

Gradualéból a Húsvétutáni 4. vasárnapra

(15. század)

22

Nézôpont

1. Mi a véleménye a jelenleg a gyülekezetekbenfolyó egyházi zenérôl?

Kérdés az is, hogy ki mit ért „egyházi zene“alatt. Ha mindent, ami a gyülekezeti életünkönbelül megtalálható, akkor egyszer nagyon sok-színû, másodszor pedig nagyon szegényes.Becslésem szerint a gyülekezetek 70-80%-ban agyülekezeti éneklésen kívül semmilyen egyébnem jelenik meg, és az is erôtelen, lassú és sok-szor élettelen. Az élenjáró 20-30%-ban vegye-sen van jelen a gyülekezeti kóruséneklés, agitáros ifjúsági, és csak elenyészô mértékû ahangszerek jelenléte.

2. Mit tart az egyházzenében elônyösnek, illetvemiken változtatna?

Mondjuk ki végre! A reformátusoknál teológiaiokok miatt nincs helye egyházzenének, csak azegyszólamú gyülekezeti éneknek. A jelenlegérvényes liturgia sem kívánja azt és nem is ad ráhelyet. Semmilyen ún. hallgatott zenének nincslétjogosultsága, mert úgymond „a gyülekezetpasszív“ benne. Ha ezt a gondolatmenetet kö-vetjük akkor sajnos a predikáció hallgatásaközben is „csak passzív“ a gyülekezet, ami per-sze butaság. Véleményem szerint egyházi zeneiéletünk igen gyatra állapotának a legfôbb okateológiai, ha belátjuk végre, hogy a hallgatotténeklésnek, kórusnak, orgonamuzsikának is vanés lehet pozitív szerepe és nem „csupán mû-vészkedés“ vagy „magamutogatás“, akkor vanesélye a megelevenedésnek. És ez most füg-getlen attól, hogy gitáros vagy konzervatívzenélésrôl beszélünk. Persze az egyik magától isnô, de lehetne jobban is gondozni, a másik pedigigencsak támogatásra, energia- és pénzbefek-tetésre szorul.

3. Hogyan lehetne a változtatásokat beépíteni agyülekezeti életbe? (Gondolunk itt pl. a tradicio-nális falusi rétegre és a mozdíthatóbb, fiatalos gyü-lekezetekre is)

Mindennek az alfája és omegája a lelki megele-venedés. Anélkül csupán módszertan bármi.Lelki megelevenedés pedig lélekbôl, azaz élôhitû lelkipásztorokból, hitre jutott ifjakból ésmissziói lelkületû egyénekbôl származik. Eztsegíteni a teológiák elsôrendû feladata lenne. Hamegmozdul a hajó, akkor már lehet kormány-ozni, de álló helyében hiábavaló a kormány-kereket forgatni. Egy-két gyakorlati tanácsazért: új formák meghonosítása, zsoltáros ének-lô kör életre hívása, énekes istentisztelet meg-honosítása (ahol mondjuk van helye egy gyerek-vagy ifjúsági csoport énekének), ifjúsági isten-tisztelet beindítása (amit már 5 fôvel is lehet).

4. Szükségesnek tartja összeegyeztetni a tradi-cionális, elöregedô gyülekezetek éneklését az ifjú-ságéval?

Ha nem becsüljük és értékeljük a múltat,elveszítjük a jövôt is. Ezt is jelenti a „tiszteldatyádat“. Ha konzerváljuk a múltat, múzeummáválunk, egy darabka skanzenként fog mûködni agyülekezet. Ez sem jó.

5. Hogyan függ össze a gyülekezeteink éneklése ahitélettel?

A lényeget a 3. pontban már leírtam. Amegelevenedett lélek önkéntelenül és szívesenis énekel.

6. Mit gondol a Református Énekeskönyvhasználatáról? Teljesnek érzi a ReformátusÉnekeskönyvet?

MEGKÉRDEZTÜK

HARGITA PÉTERT

A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemen középiskolai-énektanár és karvezetô szakán 1987-benszerzett mûvésztanári diplomát. A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképzô FôiskolaiKarának tanára. A Soli Deo Gloria énekkar társkarnagya. A kispest-központi gyülekezet kántora, ötgyermek édesapja.

23

Nézôpont

Még mindig nem tudják a gyülekezetek éssajnos most már a felnövekedô lelkészgenerációsem. A teológiákon történt óracsökkentésekmiatt sajnos fizikai képtelenség, hogy a lelkész-jelöltek megismerjék és meg is tanulják azénekeket. És ha lelkész nem tudja... Egy énekes-könyvön mindig lehet formálni valamit. Ki lehetadni újat is, de ha nincs, aki megtanítsa... Ittvetôdik fel a kántorképzés szerepe. Aztán a kán-torok állásának, megbecsülésének kérdésköre.

7. Milyen más énekeskönyveket részesít elôny-ben?

----

8. Milyen változtatásra lenne szükség azénekeskönyvön belül?

Szövegi, zenei, szerkesztési stb. Ha abbólindulunk ki, hogy az énekeskönyv a jelen nem-

zedékének praktikus használati tárgyának kelllennie, akkor szövegi igazítások tömkelegére isszükség lenne, hogy érthetô legyen a nyelvezetea ma emberének. Ahogy a Bibliát újrafordítjuk,az énekek szövegét is át kellene gondolni.

Ez persze a mûvészeti értékébôl venne el. Eznagyon összetett kérdés, amivel az evangéliku-sok már régen megpróbálkoztak, de kérdéses azeredmény.

9. Ha lehetôség lenne egy új énekeskönyv összeál-lítására, milyen énekeket jelentetne meg akárfüggelékként a régiek mellett?

Mérsékelt újítást javaslok. Az énekeskönyvbena széles körben elfogadott – elfogadható – éne-keknek van helye. Ezért nem vagyok függelék-párti. Ugyanakkor helye van a „rétegénekeknek“is, csak nem az „egyetemes“ énekeskönyvben.

1. Mi a véleménye a jelenleg a gyülekezetekbenfolyó egyházi zenérôl?

Reformátusként nehéz a bennünk kavargóérzésektôl és saját ízlésünk vezérelte gondola-toktól elszakadva vizsgálni ezt a témát, de mostmégis megpróbálom ezt tenni, és erre hívokminden kedves Olvasót is! Tehát – hogy jobbanátlássuk a képet – lépjünk egy lépést hátra!

Elsôre nézve valami nagyon egységes rendetlehet látni ezen a téren, hiszen majd' mindenreformátus gyülekezetben ugyanolyan zenét hal-lunk az istentiszteleteken. Református egy-házunk életében a hosszú évtizedek folyamánkialakult egy igen egységes, mondhatni szûkzenei elôadási forma, amely aztán a „reformátusegyházzene“ címkével lett ellátva. A gyakorlatinyelvre lefordítva, a következô történik egy átla-gos vasárnap délelôtti istentiszteleten: egydarab orgona kíséretével, egy szólamban énekela gyülekezet a Református Énekeskönyvbôl.

Ha viszont már nem csak a vasárnapi isten-tiszteletek alkalmait nézzük, akkor láthatjuk,hogy elôkerülnek más hangszerek, más énekekis. Az idôsek bibliaóráin elôveszik a Halleluja-énekeket, sôt elôszeretettel éneklik a néhányévtizedes ún. „ifjúsági énekeket“ is, míg a fiata-lok gitárral és esetleg más hangszerekkel ének-lik a legkülönbözôbb dalokat a Forrástól a Taizénát a Hillsongig, sôt, írnak és énekelnek újabb ésújabb saját dalokat is. Úgy tûnik tehát, hogy akép korántsem olyan egységes, mint azt elsôrehinnénk…

2. Mit tart az egyházzenében elônyösnek, illetvemiken változtatna?

Az egyházzenét mint fogalmat képtelen va-gyok – mint egy, a zenei kultúra szigetét – füg-getlenül és különállóan kezelni az emberektôl.Inkább úgy tudom értelmezni, hogy az nem más,mint a gyülekezeteink éneklése és zenélése

SZABÓ ANDRÁST

A Sófár Református Dicsôítô Konferencia egyik fôszervezôje, a Talitha Kúmi Keresztyén együttesvezetôje és egyben dalszerôje.

24

Nézôpont

Isten dicsôségére. Éppen ezért a formai vitákhelyett elôször jó lenne ôszintén elgondolkod-nunk azon, hogy mi egyáltalán a célja, mi aszerepe a zenének az istentiszteleten. Mit jelentnekem, vagy éppen a Téka kedves Olvasójának?A hagyományok ápolását? Egy biztonságos„református érzületet“? A liturgiában a gyüle-kezet közösségi megnyilvánulásait? Az Igéhezkapcsolódó gondolatok felvillantását? A tartalmielemek közötti feloldást? Elmélkedést Isten di-csôségérôl? Imádságot? Imádatot?

Számomra az istentiszteleten jelen lévô ének-lés és zenélés Isten közös dicséretének és imá-datának a helye. Azt hiszem tehát, hogy e tekin-tetben az a dolgunk – és más semmi –, hogyfolyamatosan megújulva Lélekben és formailag,gyülekezeteinkben ez a cél valósuljon meg: aKrisztusközpontú dicsôítés és imádat.

A keresztyén élet lényege: kapcsolat Istennel.Óriási – és kiaknázatlan – lehetôség a gyüle-kezeti életben az, ha az otthoni imádságokban ésimaközösségekben, bibliaórákon és gyülekezetitáborokban átélt Isten-kapcsolat megélése na-gyobb hangsúlyt, több idôt, nagyobb odafigyeléstkapna a gyülekezet teljes közösségében is. Azthiszem, Isten erre találta ki a zenét. És ha Istenoldaláról nézzük a kérdést (ha lehet ilyet ten-ni…), akkor is oda jutunk, hogy egy számáravégtelenül kedves és jelentôségteljes eseményhiányzik még az istentiszteleteinkbôl: az elôttevaló ôszinte leborulás, nevének minél oda-szántabban és mélyebben történô dicsôítése ésimádata.

3. Hogyan lehetne a változtatásokat beépíteni agyülekezeti életbe? (Gondolunk itt pl. a tradicio-nális falusi rétegre és a mozdíthatóbb, fiatalosgyülekezetekre is)

Nem hiszem, hogy létezne erre egy recept, dea következôk jutottak eszembe. Elôször is taní-tani kéne a gyülekezetekben az Isten magasz-talásának lényegérôl, az imádat szerepérôl akeresztyén életben és az istentiszteletben. Le-hetne buzdítani, hívni a gyülekezet tagjait a sze-mélyes életükben, Isten imádatában való meg-újulásra. Másrészt hívni egy, a teljes gyülekezetéletében való megújulásra, a közös gondolkozás-ra és beszélgetésre errôl a témáról.

Aztán mindezt megvalósítani: leülni a gyü-lekezet csoportjaival egyeztetve, imádkozva,beszélgetve, sôt velük együtt gondolva az isten-

tiszteletre még nem járó, de megszólítani kívántrétegre is, hogy a gyülekezet közösen megtalál-ja és gyakorolja azokat a zenei formákat (hang-szeres kíséret, dalkincs), melyeket leginkábbmagáénak érez. A következô lépés talán az lehet,hogy az énekeket a mostani töltelék- és ráhan-goló szerepbôl kiemelve, az istentisztelet kere-tein belül nagyobb teret kéne biztosítani az el-mélyülésre, Isten közvetlen és mély dicséretéreénekeken, imádságokon keresztül. Nagyon jólenne még, ha az istentiszteleti éneklésben Istenfelszabadult ünneplése és az Ô közelségébenátélt öröm kifejezése is teret nyerne – ehhez pe-dig azt hiszem, egy szeretetteljes, testvéri lég-kör megteremtésén kell elsôsorban fáradozni.

4. Szükségesnek tartja összeegyeztetni a tradicio-nális, elöregedô gyülekezetek éneklését az ifjúsá-géval?

Már a kérdés maga is azt feltételezi, hogy ittvalami óriási szakadékok tátonganak a generá-ciók, a falvak és városok, vagy éppen a társadal-mi rétegek között ebben a témában. Én aztlátom, hogy a szélsôséges véleményektôl elte-kintve ez a szakadék, amitôl annyira rettegünk,valójában nem is létezik. A hús-vér gyülekezetitagok: nénik, bácsik, családosok, fiatalok ésgyerekek valójában azt hiszem, hogy mindannyi-an szívesen lennének részesei az istentiszteletiéneklés területén egy körültekintôen elôké-szített, szeretettel véghezvitt, folyamatos ésimádságban hordozott megújulásnak – mind tar-talmi, mind formai tekintetben – falvakban ésvárosokban egyaránt. Az evangéliumok tanúságaszerint Jézus elment a falvakba is, amikormegújulásra hívta korának népét, minden gene-rációhoz és réteghez szólt!

5. Hogyan függ össze a gyülekezeteink éneklése ahitélettel?

Igen, ez a lényegi kérdés, és a lényegi cél:hogy függjön össze vele, sôt mélyítse egyreinkább! A közös dicséretben az egyéni hitéletek-bôl összeadódik valami közös, melynek hatvá-nyozódik az ereje: igen, ez lehet a közös hitélet,a közös imádság megélésének egyik legerôtelje-sebb eseménye! De errôl bôven volt szó már azelôzô válaszaimban is…

6. Mit gondol a Református Énekeskönyv hasz-

25

Nézôpont

nálatáról? Teljesnek érzi a Református Éne-keskönyvet?

Egyetértek Thoma Laci lelkipásztor barátom-mal, aki azt fogalmazta meg, hogy reformátusörökségünk nem béklyó, hanem lehetôség.Nagyon sok értékes dalt, kincset találunk azénekeskönyvben, amit érdemes lenne leporolni,és a gyülekezet több zenélni tudó tagját bevonvaaz istentiszteleti zenélésbe, zenekarral kísérniazokat is.

Az énekeskönyv-kérdésben egyébként aztlátom, hogy elég kaotikus a helyzet, hiszen agyülekezetek nagy része nem vezette be a Zsi-nat által kiadott legújabb énekeskönyvet, úgytûnik tehát, hogy egy központi szabályozás,újabb és újabb Református Énekeskönyvek nemfeltétlenül segítenék a gyülekezeti éneklésmegújítását.

Gimnáziumomnak, a Pápai Református Gim-náziumnak van egy elsô hallásra bizarr, de na-gyon jó jelmondata: „Szabadon tenyészik“.Valami ilyesmire gondolok: bizalmat kéne sza-vazni a gyülekezeteknek és azok közösségeinek,hogy maguk alakítsák ki és formálják folyama-tosan saját dalkincsüket a meglévô ReformátusÉnekeskönyvbôl, új énekekbôl és saját énekek-bôl. Ha a gyülekezet a lelkipásztora vezetésévelmaga rendezheti be, és nem is akárhogyan gyü-lekezeti házát, maga szervezi és alakítja tábo-rainak programját, a gyülekezeti tagok bizonysá-got tehetnek és imádkozhatnak – és nem isakárhogy – az alkalmakon, akkor miért ne lenné-nek képesek teológiailag megfelelô, ízléses ésszép, Istent magasztaló dalokat választani vagyakár írni?

7. Milyen más énekeskönyveket részesít elôny-ben?

Általában nem énekeskönyvekben gondolko-zom, hanem dalokban. Egy olyan énekeskönyvetsem ismerek, amelyben az összes dalt gyüle-kezeti éneklésre ajánlanám, de szinte minde-gyikben lehet találni gyönyörû és erre alkalmasénekeket.

8. Milyen változtatásra lenne szükség azénekeskönyvön belül?

Ahogy említettem, volt már próbálkozás ilyenváltoztatásra, de nem járt sikerrel. A gyülekeze-

tek, úgy tûnik, jobban szeretik maguk felfedezniaz ilyen kincseket. Jobbnak tartom e tekintetbenaz ajánlott énekgyûjtemények kiadását és azerre vonatkozó szabályok feloldását.

9. Ha lehetôség lenne egy új énekeskönyv összeál-lítására, milyen énekeket jelentetne meg akárfüggelékként a régiek mellett?

Példaértékûnek találom az evangélikusok „Újének“ sorozatát és gyûjteményét. Ehhez hason-lóan idôrôl idôre pl. kisebb füzetekben, inter-neten és hanganyagban akár megjelenhetnénekaz új, reformátusok által írt énekek, akár másmagyar és – igényes fordításban – nemzetközi-leg terjedô keresztyén dicsôítô dalokkal együtt.Nagy igény lenne a mostani énekeskönyvénekelt dalainak gitárakkordozású kottáira is. Ésezt talán nem is szükséges központilag kézbentartani, hanem inkább felkarolni, segíteni azezirányú kezdeményezéseket.

Hálás vagyok Istennek azért, hogy olyan egy-házban élhetem meg a hitemet, amelynek nemkell egy közös hagyomány ápolásához vagy egyénekeskönyv egységes használatához rögzítnieidentitását, hanem egyedül Isten Igéjéhez, azírott és az élô Igéhez, Jézus Krisztushoz! Szí-vemhez különösen közel áll és számomra irány-mutató reformátor ôseink néhány jelmondata:Sola Scriptura – egyedül az Írás, Semper Refor-manda – folyamatos megújulás, Soli Deo Gloria –egyedül Istené a dicsôség!

Régi zeneoktatás

26

Élô emlékezet

Zeneszerzô, zenepedagógus volt. 1882. decem-ber 26-án született Kecskeméten. Édesapját, Ko-dály Frigyest a vasútnál teljesített szolgálatairévén 1883-ban Szobra helyezték, majd onnan Ga-lántára, ahova a család is természetesen tovább-költözött, s ahol a kis Zoltán megkezdte elemiiskolai tanulmányait. 1892-ben édesapát a nagy-szombati állomás fônökévé nevezték ki, ami acsalád újabb költözködését vonta maga után. Ko-dály középiskolai tanulmányait már Nagyszomba-ton végezte, az érseki fôgimnázium tanulójaként.

Hangszeres tanulmányait is megkezdte. Az in-díttatás adott volt: édesanyja, Jaloveczky Paulinaés édesapja, Kodály Frigyes is zeneszeretô embe-rek voltak, akik maguk is szívesen zenéltek. Édes-anyja zongorán játszott és énekelt, édesapjahegedült.

Kodály Zoltán zongoratanulmányai melletthegedülni, majd gordonkázni kezdett. Szinteönerôbôl tette mindezt. Az iskola zenei életénekis aktív részese lett. Nemcsak a székesegyházkórusában énekelt, hanem a gimnázium zeneka-rában és kamarazenekarokban is játszott. Elsôszerzeményeit az 1890-es évek végén kompo-nálta. 1897-ben alkotott D-moll nyitányát a kö-vetkezô év elején az iskola zenekara mutatta be.

Jeles érettségit tett 1900-ban. Ezt követôen abudapesti Pázmány Péter Tudományegyetemmagyar-német szakán, s ezzel párhuzamosan aZeneakadémián folytatta tanulmányait. Magyar-német tanári oklevelét 1905-ben vette át, egyévvel késôbb pedig bölcsészdoktori címet szer-zett. „A magyar népdal strófaszerkezete“ címûdisszertációja is érzékelteti, hogy egyre elmé-lyültebben foglalkoztatta a népzene. Már Galán-tán megmutatkozott ilyen irányú érdeklôdése.1905 tavaszán Szeged környékén, nyarán Má-tyusföldön, a következô évben pedig a Felvi-déken gyûjtött népdalokat. A munka sorántalálkozott Bartók Bélával, akivel a késôbbieksorán közös népzenei publikációik is megjelen-tek. Kodály Zoltán berlini és párizsi tanulmány-útjait követôen visszatért Felvidékre, ahol ismétnépzenét gyûjtött.

1907-ben a Zeneakadémia tanára lett. Zene-elméletet, szolfézst, majd zeneszerzést is taní-tott. 1910 márciusában került sor elsô zene-

szerzôi estjére Budapesten, melyet az I. Vonós-négyes májusi, zürichi bemutatója követett.Nyári, erdélyi népdalgyûjtô útja után augusztus-ban házasságot kötött Sándor Emmával.

Az elsô világháborúig igen mozgalmas voltKodály Zoltán élete. Bartók Bélával megalapítot-ták az Új Magyar Zeneegyesületet. Újabb nép-dalgyûjtô utakat tett feleségével és Bartókkal.Többek közt járt újra Felvidéken és Erdélyben,késôbb pedig eljutott a bukovinai csángókhoz.Idôközben Bartók Bélával kidolgozták az újegyetemes népdalgyûjtemény tervezetét, ámhiába adták be a mûvet a Kisfaludy Társasághoz,mert kiadására végül nem került sor.

Az elsô világháború idején még megpróbálko-zott egy-egy népdalgyûjtô úttal például Kassa ésNagyszalonta környékén, de további útjai meg-hiúsultak. Az addig gyûjtött anyagok rendszere-zésére és az oktatásra fordította ideje javarészét. A Nyugat munkatársaként és a PestiNapló zenekritikusaként több tucat publikációjajelent meg. Ezekben kiemelte a népzene fon-tosságát, illetve Bartók-elemzéseket is közread-ott. A háborút követô idôszakban a DohnányiErnô vezetése alatt mûködô Zeneakadémiaaligazgatója lett.

Néhány hónap múlva egy fegyelmi határozatértelmében visszavonták kinevezését és egyide-jûleg szabadságolták. A zenétôl, gyûjtômunkától,komponálástól eltántoríthatatlan mester nemvonult vissza a történtek hatására. BefejezteBartók Bélával közös tudományos népdalpub-likációját Erdélyi magyarság címmel. A százötvenrégi székely dal felbecsülhetetlenül értékes,igen komoly gyûjtômunka eredménye.

A hosszú szabadságra kényszerített Kodályfelkereste Vass József kultuszminisztert, akikivizsgáltatta a zeneszerzô ügyét, s mintegyigazságot szolgáltatva visszahelyezte állásába, ésmég népdalgyûjtéseihez is segítséget nyújtott.

A mester tanítványai között találhatjuk pl.Ádám Jenôt és Bárdos Lajost.

Az események újra peregni kezdtek. Szerzô-dést kötött a bécsi Universal Edition céggel, ígylényegében folyamatosan jelenhettek meg mû-vei. Közben Szatmár megyei és dunántúli nép-dalgyûjtô körutakra utazott.

IN MEMORIAMKODÁLY ZOLTÁN

(1882-1967)

27

Élô emlékezet

Kodály egyre szélesebb körû külföldi ismert-ségéhez hozzájárult – többek közt – Bartók1922-es londoni, párizsi és frankfurti körútja,valamint a külföldi szaklapok, a La RevueMusicale, a Musical Curier stb. cikkei.

1923. november 19-én óriási sikert aratott aPsalmus Hungaricus bemutatója. Az évtizedtovábbi éveiben gyermekkarok bemutatói,szerzôi estek, a Psalmus Hungaricus svájci, hol-landiai, angliai, németországi és olaszországielôadásai, a Háry János operaházi bemutatója éspublikációk sora tette mozgalmassá.

1929-30 a nemzetközi ismertség tekintetébenelsöprô sikert hozott. Ebben szerepe volt ArturoToscanininek is, aki New York-ban több Kodály-mûvet is vezényelt; de jelentôs esemény volt aPsalmus Hungaricus Los Angeles-i és genfi,illetve a Marosszéki táncok New York-i, drezdai,londoni, cincinnati, chicagoi elôadása.

Kodály és Toscanini barátsága a zenén túlmuta-tott. A világhírû karmester lánya Budapesten kö-tött házasságot. Tanúnak Kodály Zoltánt kérte fel.

Kodály a 30-as évek elején a budapesti Tudo-mányegyetemen zeneelméletet és zenefolk-lorisztikát tanított. 1931-ben Kodály és Bartókegyaránt átvehették a Corvin-koszorút addigimunkájuk állami elismeréseként. A magasabbfokozatot, a Corvin-láncot Dohnányi Ernô ésHubay Miklós kapta.

Ez az évtized éppen olyan mozgalmas volt,mint az elôzô. Szinte egymást érték a szakmaitanácskozások és lebilincselô elôadások. A szé-kes fôváros mellett a vidéki városok (Debrecen,Nyíregyháza) is helyet adtak ezeknek a fóru-moknak. Megszületett – többek közt – a Székelyfonó és a Galántai táncok. Ez utóbbit Dohnányiés Bartók mûvei mellett 1933. október 23-án abudapesti Filharmóniai Társaság fennállásának80. évfordulóján mutatták be.

Békés megyéhez fûzôdô esemény volt azErzsébethelyi Daloskör 1936. április 7-énBékéscsabán rendezett Kodály-hangversenye ésa mûsorhoz kapcsolódó Kodály-elôadás A ma-gyar karének útja címmel, melyet a rádió isközvetített.

1936. szeptember 2-án a budavári KoronázóFôtemplomban bemutatták Kodály nem egészenkét hónap alatt komponált monumentális mûvét,a Budavári Te Deumot. Két hónappal késôbb alondoni rádió is mûsorára tûzte.

A mester zseniális sokoldalúsága túlmutatott akomponáláson és népzenei gyûjtômunkán.

Felhívta a figyelmet a zene, a hangok, a hallás ésa beszélt nyelv kapcsolatára, sôt „A magyar kiej-tés romlásáról“ tartott tudományos elôadást.Nagy szerepe volt abban, hogy 1939-ben meg-rendezték az elsô egyetemi helyes kiejtésiversenyt. A tiszta kiejtés szívügyévé vált. Rend-kívül fontosnak tartotta a zenei nevelést, ésannak múltját is igen jól ismerte. Elôadást tartotta Magyarországi Énekoktatók Országos Egyesü-letében Százéves a magyar tandal címmel.

A történelem közbeszólt. Hitler csapataimegszállták Ausztriát 1938-ban. Ettôl kezdveKodály nem fogadott el külföldi meghívásokat. Aháború idején Magyarországon maradt és folytat-ta tudományos munkáit. 1943. májusában aTudományos Akadémia levelezô tagja, majdnovemberben a Nyelvmûvelô Bizottság rendestagja lett. Galánta díszpolgárává választotta, akolozsvári egyetem pedig díszdoktorrá avatta.

A háború után a Magyar Mûvészeti Tanácselnökeként is tevékenykedett. 1946-ban a Ma-gyar Tudományos Akadémia elnöke lett. A Szov-jetunióban, Nyugat-Európában és Amerikábantett hosszú koncertkörútjain saját mûveitvezényelte. 1947-ben kitüntették a MagyarKöztársasági Érdemrend nagykeresztjével,1948. március 15-én pedig megkapta elsô Kos-suth-díját. Idôközben Kecskemét is díszpol-gárává választotta.

Zenei és nyelvmûvelô versenyeken elnökölt.1952-ben másodszor is kitüntették Kossuth-díj-jal. Kezdeményezésére a Magyar Rádió elindí-totta Édes anyanyelvünk címû mûsorát.Tiltakozott az ország elsô ének-zenei általánosiskolájának és gimnáziumának bezárása ellen1954-ben, de takarékossági okokra hivatkozvamégis megszüntették a békéstarhosi intéz-ményt. 1957-ben a Honvéd MûvészegyüttesÉnekkarának fennmaradásáért kardoskodott.Ugyanabban az évben harmadszor is átvehette aKossuth-díjat. Yehudi Menuhin hegedûversenymegírására kérte fel a mestert.

Élete utolsó évtizedében ugyanolyan fris-seséggel dolgozott, mint ifjú korában. Hihetetlenenergiával tevékenykedett 1967. március 6-ánbekövetkezett haláláig. Mûveivel, és fôkéntzenepedagógiai munkáival hozzájárult ahhoz,hogy Magyarországot „komolyzenei nagyhata-lomnak“ tekintse a világ.

28

Élô emlékezet

KODÁLY ZENEPEDAGÓGIÁJA

Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma amagyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentôsszerepe van a szakoktatásban is. Ezek azalapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazód-tak meg és mentek át a gyakorlatba, azután,hogy a zeneszerzô figyelme 1925 táján azenepedagógia felé fordult. Elgondolásait legjob-ban az írásaiból vett idézetekkel összegezhetjük:

„A zene lelki táplálék és semmi mással nempótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénység-ben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs.Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zenevilágít be.“ (Mire való a zenei önképzôkör, 1944)

„A zene múlhatatlan része az egész emberimûveltségnek... így hát magától értetôdô volt,hogy a zenét be kell kapcsolni az iskolai tárgyakközé.“ (Beszéd a dunapataji mûvelôdési házavatásán, 1966)

„Az általános iskola célja: a teljes embertmegalapozni. Zene nélkül nincs teljes ember... Jómérnök, vegyész stb. lehet valaki, ha tizenötéves koráig rá sem gondol. De zeneértô nemlehet, ha hatéves korában (s játékosan mégelôbb) nem kezdik rendszeresen nyitogatni-gya-korolni a fülét... A zene ügye az általános isko-lában nem is a zene ügye elsôsorban. Közön-ségnevelés = közösségnevelés.“

„...a zeneképzést tulajdonképpen már azóvodában kell elindítani, hogy a gyermek a zenealapelemeit korán idegezze be, mert a zenei hal-lásra való nevelés csak ezzel a korán megindulóalapos munkával válhat eredményessé.“ (Nyilat-kozat a „Fiatalok“ címû lapban, 1941)

„A gyermek ne fogalmakat, definíciókat gyûjt-sön, hanem zenekincset. Annak számbavételére,rendezô áttekintésére ráér késôbb.“ (BiciniaHungarica, I. Utószó, 1937)

„Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítaniaz éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanemgyönyörûség legyen a tanulónak, s egész életérebeleoltsa a nemesebb zene szomját... Sokszoregyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatallelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet avéletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola köte-lessége.“ (Gyermekkarok, 1929)

„Zeneértôvé... csak aktív zenei tevékenység te-het, puszta zenehallgatás magában nem elég.“ (333olvasógyakorlat – Utószó az új kiadáshoz, 1961)

„Ha egy szóval akarnók jellemezni e neveléslényegét, az a szó nem lehetne más, mint:ének... Mechanizálódó korunk olyan úton halad,melynek végén az ember géppé válik. Ettôl csakaz ének szelleme véd meg.“ (Zenei nevelésMagyarországon, 1966)

„Mi tehát a teendô? Mennél nagyobb töme-geket közvetlen érintkezésbe hozni igazi, érté-kes zenével. Mi ennek ma a legjárhatóbb útja? Akaréneklés.“ (Vidéki város zeneélete, 1937)

„Az iskolákban majd akkor lesz jó zenetanítás,ha elôbb jó tanárokat nevelünk... kevés az olyantanár, aki a hallást és az általános zenei mûvelt-séget fejlesztené... jó irodalom is szükséges,amely a gyermekeknek és a hallásgyakorlásbankezdôknek hozzáférhetô.“ (A komoly zene nép-szerûsítése. Elôadás New Yorkban, 1946)

„...csakis mûvészi érték való a gyermeknek!“(Gyermekkarok, 1929)

„Minden népnek van egy sereg népdala, amelyoktatásra kiváltképpen alkalmas. Ezeket jólkiválogatva, a népdal lesz a legmegfelelôbbtananyag, hogy rajta a gyermekeknek az egyeszenei elemeket bemutassuk és tudatosítsukezeket... Mielôtt más népeket akarunk meg-érteni, magunkat kell megértenünk. Semmi semalkalmasabb erre, mint a népdal. És az idegenországok népdalainak megismerése a legjobb útaz idegen népek megismeréséhez. Mindezenfáradozások végcélja abban áll, hogy a tanulókkalmegismertessük és megszerettessük a múlt, ajelen és a jövô klasszikusait.“ (A népdal szerepea zenei nevelésben, 1966)

„...erre az alapra épülhet olyan zenei mûvelt-ség, mely nemzeti, de lelket tár minden népnagy alkotásainak. Értékmérôt is kap a népdallal,aki e századok csiszolta tökéletességhez méri,amit hall: nem tévesztik meg többé hamisbálványok...“ (Elôszó a „Százszorszép – 100magyar népdal“-hoz, 1957)

„...az orális, szájhagyománykultúra idejelejárt... Zenekultúra ma már írás-olvasás nélkülcsakúgy nem lehet, mint irodalmi kultúra.“ (Azenei írás-olvasás módszertana – elôszó SzônyiErzsébet könyvéhez, 1954)

„Mindenkinek hozzáférhetô a zene megis-merésének útja: a zenei írás-olvasás. Ennek bir-tokában mindenki részese lehet nagy zenei

29

Élô emlékezet

élményeknek.“ (Mire való a zenei önképzôkör,1944)

„...a szolmizálás... gyorsabban visz a folyékonykottaolvasásra. Természetesen csak a relatívszolmizálás, mert itt a hang nevének kiejtésévelmeghatároztuk szerepét a tonalitásban.“ (BiciniaHungarica, I. Utószó., 1937)

„A ritmust... sokkal elôbb és sokkal behatób-ban kellene gyakorolni, mint azt manapságszokás, éspedig szintén két szólamban. S hamajd az óvoda is kiveszi részét a ritmusképzés-bôl, nem lesz többé illúzió a kottaolvasás azelemiben.“ A kétszólamú éneknek „alig felbe-csülhetô a fejlesztô értéke minden irányban,nemcsak a polifon hallás, hanem az egyszólamúének tisztasága szempontjából is.“ (Énekeljünktisztán!, 1941)

„Többszólamú éneklés, s vele párhuzamosanfejlôdô halló- és felfogóképesség olyanokszámára is megnyitja a világirodalom remekeit,akik semmiféle hangszeren nem játszanak. S amûvek csak akkor tölthetik be létük célját, hamilliók lelkében keltenek visszhangot.“ (Tizenötkétszólamú énekgyakorlat, 1941)

„...rögtönözne minden épkézláb gyermek, hahagynák... de nem lehet magára hagyni zeneivilágképe kialakításában.“ (Gyermekkarok, 1929– Zene az óvodában, 1941)

„A néptáncoknak helyet kell juttatni az iskolaitestnevelésben... A zene és testmozgásôsi kapcsolatai a civilizációban erôsenmeglazultak. Ha most magasabb síkon

megpróbáljuk helyreállítani, ahol lehet: nemvisszafelé megyünk az ôsállapot felé, hanemelôre a civilizációból a kultúra felé.“ (Magyartestnevelés, 1943)

„Akit elôbb énekre tanítunk, csak azutánhangszerre: hamarabb megfogja a meloszát min-den zenének... Az énekkel olvasókészségetszerez a növendék, ezzel könnyebben hozzáfér anagy szellemek alkotásaihoz, rövidebb idô alatttöbb mûvet ismerhet meg, mintha csak fáradsá-gosan silabizál.“ (Beszéd a ZenemûvészetiFôiskola 1946-47. évi tanévnyitó ünnepségén,1946)

„...folytonos gyakorlást kívánó tárgynál évi 20-25 találkozás a tanulókkal értéktelen. Naponta10 perc többet érne, mint heti egy óra: napi 15perc pedig a heti 2 óránál is többet.“ (Igaz, hogynem engedik énekelni a gyerekeket, 1956)

„... a jó zenész kellékeit négy pontban foglal-hatjuk össze: 1. kimûvelt hallás, 2. kimûveltértelem, 3. kimûvelt szív, 4. kimûvelt kéz. Minda négynek párhuzamosan kell fejlôdnie, állandóegyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagyelôreszalad, baj van. ...Az elsô két pontra aszolfézs és a vele kapcsolt, összefonódottösszhangzattan és formatan tanít. Szükségeskiegészítés: mennél sokoldalúbb gyakorlatizenei tevékenység: kamarazene, karéneklésnélkül senkibôl sem lesz jó zenész.“

Iniciálé a református, kézírásosKálmáncsai Graduálból (1623-1628)

30

Élô emlékezet

Miért pont Pap Béla életének kutatása mellettdöntöttél?

Egy ideje már az egyháztörténetben specifiku-san az 1945 – 1957 közötti korszakkal foglalko-zom. Így Pap Béla nevével több iratban is talál-koztam. Megérintett személyisége, az evangéli-umi elkötelezettsége. Utánajárva a szakiroda-lomban rá kellett jönnöm, hogy életével eddigcsak részletekben foglalkoztak, átható munkanem készült. Pap Bélával elôttem részletesenKovács Bálint, Balogh Margit és Bárczay Gyulafoglalkozott. Érdekességként megemlítem, hogyaz elkészült munkám egyik bírálója éppenBalogh Margit volt, akinek tanulmányát is földol-goztam, sôt néhol bíráltam is.

A versenyen a kutatás adta élmény vagy a gyô-zelem motivált?

Nem versenynek fogtam föl, és nem is szá-moltam azzal, hogy nyerni fogok. Mindenképpena kutatás ösztönzött, az, hogy egy olyan emberéletét ismerhettem meg behatóan, aki a vészter-hes idôkben is egyengette Egyházának ösvé-nyeit. Hiszem, hogy az elsô helyezés a dolgozattémájának és aktualitásának is szólt. Az igazisiker számomra az volt, amikor odaadhattam azelkészült tanulmányt Pap Béla fiának, ekkor aztéreztem, hogy már megérte.

Elsô helyezett pályamunkádból egy rövidismertetést adnál Pap Béla életérôl?

Pap Béla 1907-ben született a kalotaszegiGyalun, 1919-ben családjával átjöttek Erdélybôl.A Budapesti Lónyay Utcai Református Gim-náziumban érettségizett, utána a Budapesti

Teológiai Akadémián végzett lelkipásztor sza-kon. Az SDG aktív tagja, lelkésze és fél évigfôtitkára is volt. Az Országos ReformátusSzeretetszövetség munkájában aktívan résztvett mint utazótitkár és lelkipásztor. 1938-1942között Vácon, majd utána Karcagon hirdetteIsten Igéjét. 1945 elôtt a Magyar Út címû népiradikális folyóirat vezetô egyénisége volt, sekkoriban Ravasz László és Szabó Dezsô hatot-tak rá. A megszállás viszontagságait gyülekezeteélén küzdötte végig. 1947-ben lett zsinati tag.Egyre népszerûbbé vált, mert kiállt az úgyne-vezett „kulákságot“ ért atrocitások, az államo-sítás, a szövetkezesítés ellen és az evangéliumiértékek mellett. 1951-re már túl vagyunk aszerzetesrendek bezárásán, koncepciós perektucatjai zajlottak hazánkban, és 1951 volt a„padláslesöprések esztendeje“. A reformátusegyházban a vezetôség ekkor azt hitte, hogy azôrségváltás száz százalékosan megtörtént. Ígyjutunk el az 1951. október 24-i zsinati üléshez,ahol Pap Béla beterjesztette javaslatát, melyneklényege az volt, hogy ne nyíltan, hanem titkosanválasszák meg a Zsinati Tanács tagjait. E javaslatóriási kavarodást okozott, ez nyomon követhetôaz akkori jegyzôkönyvekbôl. Végül Pap Bélajavaslata, azaz a titkos választás valósult meg. AZsinati Tanácsba így került be Szabó Imrebudapesti esperes és Pap Béla. Ezáltal két olyanembert szorítottak ki, nevezetesen Békefi Benôtés Farkas Józsefet, akik a kollaboráló egyházivezetés érdekeit szolgálták ki. Ezután PéterJános tiszántúli püspök magához hivatta és utasí-totta Pap Bélát, hogy mondjon le minden tiszt-ségérôl. Pap Béla nem volt hajlandó lemondanisemmirôl. A találkozó után este vonaton utazvaPéter János azt mondta Pap Bélának, hogy sajnosolyan idôket élünk, hogy lelkészek börtönbe

HAJDÚ ÉVA

VÉGÜL A MÁRTÍROK GYÔZTEK...

Csûrös András a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának V.éves teológus-lelkész szakos hallgatója nemrég elsô helyezést ért el az OrszágosTudományos Diákköri Konferencián (továbbiakban: OTDK). Ebbôl az alkalombólkészítettem vele interjút magáról a versenyrôl és arról, hogy hogyan is kezdte elérdekelni dolgozatának témája, Pap Béla élete.

31

Élô emlékezet

kerülhetnek. Erre Pap Béla válasza csak annyivolt, hogy olyasmi is elôfordult a történelemben,hogy püspök vált börtönlakóvá. 1951. november27-én végül Péter János szava valósult meg,hiszen a karcagi lelkészt az ÁVH-sok elôszörházi ôrizetbe vitték, majd 28-án az Andrássy út60-ba szállították. Itt többször, éjt nappallá tévehallgatták ki és Pap mindvégig nagyon bátrannyilatkozott. Egy nevet sem adott ki, sôt inkábbebben a helyzetben is védte a nyáját. Pap Bélátbizonyítottan 1949-tôl megfigyelték, 1950-benegy karcagi kommunista kéri a lelkipásztoreltávolítását, ahogy fogalmaz: „az ügynekmielôbbi elintézését“. 1952. februárjában négyés fél év fegyházbüntetésre, illetve teljes vagyo-ni elkobzásra ítélték. 1955-ben amnesztiábanrészesítik, és kiszabadulhatott volna a Váci fegy-házból, de ennek érdekében az egyházi vezetôksemmit sem tettek, sôt, „elfeledkeztek róla“, ígycsak 1956 nyarán engedték ki. A forradalom alattrészt vett az Országos Intézô Bizottság mun-kájában, valamint Békési Andor ócsai és JoóSándor pasaréti lelkészekkel együtt megfogal-mazta a híres rádiószózatot. Mivel lelkipász-torként nem munkálkodhatott, ezért kétkezimunkásként dolgozott, hogy eltarthassa család-ját. 1957 nyarán bátyjával Badacsonyba látoga-tott, ahonnan elindult kirándulni a Bakonyba,ekkor tûnt el. Innentôl kezdve semmit sem lehettudni róla. Eltûnése után folyamatosan zaklattáka feleségét, és többek között azt próbáltákkideríteni, hogy külföldre szökött-e. Az ítéletmásodik felét, azaz a teljes vagyonelkobzástekkor próbálták végrehajtani a gyászoló csalá-don, azonban ezt nem sikerült elérniük.

A kutatás ideje alatt, milyen megdöbbentô ese-ményekkel találkoztál?

A jegyzôkönyvek sok érdekességgel szolgál-tak. Például, elvitele elôtt négy nappal, 1951.november 23-án leállították a családi pótlékutalását, és a Konventen felajánlották egy másiklelkipásztornak a karcagi lelkészi állást, ez ter-mészetesen tudta nélkül zajlott le. Számomra azegyik legérdekesebb epizód az volt, mikor aztvizsgáltam, miképpen tüntetik el Pap Béla nevéta hivatalos dokumentumokból. A zsinati iga-zolóbizottság egyik ülésének jegyzôkönyvébôlhárom, egymástól eltérô példány is készült. Azelsô valószínûleg az ülés alatt készült, a má-sodikat a Konventben cenzúrázták, illetve kor-

rigálták, a harmadik pedig a teljesen „tisztázott“,hivatalos jegyzôkönyv volt.

Az elsôben föltûnik a karcagi lelkész neve, akövetkezôképpen: „A megjelenésben akadályo-zott Pap Béla zsinati lelkészi rendes képviselôhelyére…“ A másodikban kihúzták Pap nevét, ésfölé írták, hogy „egy tiszántúli képviselô“; a har-madik „cenzúrázott“ dokumentumban, már csakannyi szerepel, hogy „egy tiszántúli képviselô“,kit küldenek. A mártírsorsú lelkésznek még anevét is megpróbálták eltüntetni!

Mûved forrásanyaga nagyon gazdag. Összesenhányat tanulmányoztál át és ehhez milyen enge-délyre volt szükséged?

Több mint száz iratanyagot vizsgálhattam át,ebben az volt az igazán izgalmas, hogy mivelelôttem teljes mértékben még senki sem kutat-ta ezt a témát, így nagyon sok forrást, dokumen-tumot én vizsgálhattam át elôször kutatói szem-mel. A levéltári kutatásokhoz, lepecsételt, írásostanszéki, valahol e mellé még levéltár-igazgatóiengedély is kellett. Természetesen, az Állambiz-tonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránakeljárása ennél jóval bonyolultabb volt. Azt, hogyennyi iratot, jegyzôkönyvektôl jelentéseken átlevelekig átkutathassak, igen nagy körültekin-téssel kellett dolgozzak, emellett a véletlenektömege is közrejátszott egy-egy dokumentumfelfedezésénél. Mégis, a legfontosabb egykutatásnál a tudomány iránti alázat, melyet azilyen helyzetekben ért meg és él át igazán azember.

Hogyan is néz ki az OTDK verseny, és ott milyenélményekkel gazdagodtál?

Az OTDK-t kétévente rendezik meg, amitmegelôz egy kari írásbeli és szóbeli bírálat, haott megfelelô a dolgozat, akkor a munkát orszá-gos megmérettetésre ajánlják. Az KRE-HTKKari Bírálóbizottság tagjai: Dr. Horváth Er-zsébet, Dr. Ladányi Sándor és Dr. Balla Pétervoltak. Ha a dolgozatot elküldtük az OTDKTitkárságának, és megfelelt a formai-szakmaikövetelményeknek, akkor két kutató írásbanbírálja. Ha a bírálat ötven százalék felett van,akkor indulhat valójában az ember. Ezt követi azelôadás, a szóbeli megmérettetés, ahol az írásbe-li bírálatokra, a zsûri és a hallgatóság által feltettkérdésekre is kell válaszolni. Igazi élmény volt a

32

Vélemény

szóbeli része, hiszen egyrészrôl nagyon komoly,másrészrôl mégis jó légkörben zajlott. Megfi-gyelhettem, hogy milyen nagy a kontraszt a vilá-gi és egyházi munkák között, ez indokolhatta azt,hogy a zsûri úgy döntött: két elsô helyezést osz-tanak ki, hiszen két „kiemelkedô dolgozatszületett“ – ahogy fogalmaztak. Egy másikörömteli mozzanata az volt a konferenciának,hogy a harmadik napon, a díjkiosztás elôtt kb. félórával odalépett hozzám az egyik zsûritag, s aztkérdezte: „Maga a Bélás?“ Mondtam: igen.„Akkor maga nyert.“ – válaszolta. Így közöltékvelem, hogy tanulmányom elsô helyezést ért el.

Ha jól sejtem, az elsô helyezéssel nem áll meg amunka.

Valóban szeretném folytatni a kutatást, hiszennagyon izgalmas a kor és maga a tudományterü-let is. Mostani munkámmal remélem, méltóanemlékeztem az ötvenes évek egyik reformátusmártírjára, de amellett tudom, nem ô volt azegyetlen, tehát akadna bemutatásra alkalmasesemény, dokumentum, személy bôven, olyan,aki méltán példaképünkké válhat, ahogy PapBéla. Hogy az elkészült tudományos dolgozatomsorsa miképpen alakul, az már egy másikkérdés…

Hogy mit is jelent számomra az egyházi zeneés ének az életemben? Bizonyára sokan felteszikmagukban ezt a kérdést, legyenek azoklelkipásztorok, teológusok, gyülekzeti tagok. Azene és az ének fontossága és helye az életem-ben kulcsfontosságú szerepet játszott. Hiszenbennem az ének és a zene fogalma már gyer-mekkoromban kialakult, s nyomot hagyott atovábbi években. Mindnyájan tudjuk, hogy azegyházi zene és a gyülekezeti ének szervesrészét képezi református istentisszteletünkneks keresztyén mivoltunknak. Minden Krisztusbanhívô testvérünknek mást és mást jelent az a ze-ne, amelyet egyházi zenének s gyülekezetiéneklésnek hívunk, de egy dologban, egy érzés-ben egyet kell jelentsen mindenkinek: Istennekdicsôítését az Úr örömére, embertársaink lelkiépülésére s gyülekezeteink gyarapodására.

De hadd térjek vissza egy-két mondat erejéiggyermekkoromba, amikor is a szülô tanítottaimádság mellett helyet kapott az ének. Édes-anyám már csecsemô koromtól dúdolgatott ne-kem, s az évek elmúltával énekeket tanított, deazt gondolom, hogy ez minden embertásammalígy történt. Szerettem énekelni népdalokat,huszárindulókat, szerelmes dalokat, ez együttjárt az énekórával, de jobban szerettem valahogya templomban énekelni, s a templomi énekethallgatni. Nem csak azért, mert jobb volt a hang-zás, az akusztika a templom belsejében, hanem

azért, mert valahogy gyermekfejjel úgy gondol-tam, hogy ennek az éneknek a dallamát Istenhallja, ezért szépen az ô fenséges, dicsô voltáhozmérten kell elsajátítíni. De még fontosabbtényezô szívbôl-lélekbôl elôadni, hiszen azembereken kívül ott van az a hatalmas Valaki,akinek és akiért szól a dicsôítô, hálaadó, magasz-taló ének. A templomok óriási mérete mellett(elcsodálkozva) volt számomra egy még csodá-sabb, megnyugtatóbb dolog, melyet szintén atemplomban élhettem át közösségben: a gyüle-kezeti éneklést, de az ének mellett a zene ismagával ragadott, hiszen 8 évig a RózsavölgyiMárk Zenemûvészeti Iskola diákja voltam trom-bita szakon Balassagyarmaton, s mindezek mel-lett becsült, szeretett tanárom, Gyimesi Lászlósegítségével még jobban elmerülhettem a zenevilágában.

Istennek adok hálát mindazért a sok szépzenei élményért, amellyel szebbé varázsoltagyerekkorom világát, s életem további részét.De az azóta eltelt évek után, így, teológusként,már felnôtt gondolkodással többet jelent szá-momra az Istent dicsôítô ének és zene, hiszenezek nélkül nehéz lenne elképzelni az életünketkitevô istentiszteletet, gyülekezeti közössége-ink gyarapodását s keresztyén magyar népünkösszetartozását.

Máthé Zoltán

AZ EGYHÁZI ZENÉRÔL ÉS A GYÜLEKEZETIÉNEKRÔL

(ahogy én látom és érzem)

33

Beszámoló

Egyházzenészek, erre hivatott szakemberekhosszas vitákat folytatnak arról, hogy milyennekis kellene lenni egy református gyülekezetben azenei életnek. A gyülekezetek átlagos zeneiszínvonala azt gondolom, nem ismeretlen elôt-tünk. A református énekeskönyv 512 énekébôlhasznált 15-20 zsoltár és vagy kétszerennyi di-cséret, régi dicsô múltra visszatekintô de mamár gyakorlatilag alig használható sípos orgonákvagy azt helyettesítendô „elektromos csodák“,ilyen-olyan képzettségû, képességû, lelkese-désû kántorokkal az orgonapadon. Temetésihangulatot idézô módon, gyászos képpel, fele-vagy negyedtempóban énekelt énekek.Mindenki, aki kicsit is szívén viseli az egy-házzene ügyét, érzi, valami nagyon nincsen jólígy, fontos lenne a változás, a megújulás sokegyéb mellett ebben is egyházunk életében.Sokféle út létezik erre a megújulásra. Jómagamkilenc nyáron keresztül koptattam a teológia jólismert, krétaporral lepett harmóniumjainak pad-jait kántorképzôsként. Hallgattam vérremenôvitákat a „diézis-kérdésrôl“, a graduálok és anépénekek kapcsolatáról és hasznosságáról agyülekezeti használatban, s persze a becsmérlô,„szóra sem érdemes“-stílusban való beszédetazokról a bizonyos gitáros énekekrôl, melyek anyugati keresztyén kultúrából szivárognak be,hogy rombolják a gyülekezeti fiataljaink (meg-jegyzem, egyébként valószínûleg általában rop-pant kifinomult...) zenei ízlését. Én magam agenfi zsoltárokon és régi magyar dicséretekennôttem fel, így számomra teljesen természetesaz, hogy ezekben az énekekben szépséget,értéket, igazi lelki mélységet találok. Arra azon-ban már ritkán gondoltam, hogy az én számbanés szívemben édes énekek másoknak talánriasztóan távoliak, félelmetesek, és nem Istenközelségét fejezik ki, hanem azt, hogy ehhez azIstenhez valamiféleképp kulturális szinten is felkell nônie annak, aki ôt követni szeretné.

Hatodéves teológusként szolgálok idén agazdagréti gyülekezetben. Ennek az átlagosnaksemmiképp nem nevezhetô gyülekezetnek a ze-nei élete sem mindennapi a református gyüle-kezetek sorában. Én a zenei értékesség és bib-

likusság szempontjából nézve is az ónak és újnakolyan ötvözetét találtam itt, amely számomrakifejezetten felszabadító élményt jelentett, és azigazi életben megvalósult választ sok, a gyüle-kezeti énekléssel kapcsolatban számomra eddignagyon is kérdéses ponton.

A templomba lépve kár lenne orgonát keresni.Bár – a valós képhez ez is hozzátartozik – szó-széket vagy mózesszéket sem találunk. Helyettemikorfonok, kottaállványok, kábelek, van azértegy elektromos zongora is. Önmagában nemmások, csak a modern technika eszközei ezek,melyek nélkül már nem nagyon tudnánk hétköz-napjainkat elképzelni, valahogy mégis szentség-törésként hat sokak számára, ha a templombakerülnek. Mintha a templom arra lenne hivatott,hogy évszázadokkal vagy évtizedekkel ezelôttiállapotokba repítsen vissza, ha belépünk...

A zenei szolgálatot nem egy orgonista vagyegy kántor végzi Gazdagréten. Mint ahogyan agyülekezet felépítésének ez amúgy is alap-vonása, a zenei szolgálat sem csupán egyetlenember privilégiuma vagy felelôssége. Közösség-ben szolgálunk, ki-ki hozza tehetségét, képzett-ségét, hangszerét, énekhangját, s felajánlhatjaIsten és a gyülekezet szolgálatában. Így aztánminden vasárnap összegyûlik reggel kilenckor,istentisztelet elôtt egy órával egy kis zenész-énekes csapat, gitárral, basszusgitárral, nagy-bôgôvel, hegedûvel, fuvolával, furulyával, kézi-dobokkal, mikor ki ér rá az elôzetes megbeszélésszerint. A hangszerek mikrofonos erôsítést kap-nak, a zenészek, énekesek megkapják a kottát. Apróba közös imádsággal kezdôdik, hisz az a dol-goknak csupán az egyik fele, hogy mi hozzuk atehetségünket, mindez Isten Lelkének jelenlétenélkül csak „pengô érc és zengô cimbalom“.Egy-két énekes mikrofonból vezeti az éneklést,a zenészek különféle felállásban játsszák akíséretet. Ritmikusan, autentikus, az ének korá-hoz, stílusához illô hangszereléssel. Van köztünkZeneakadémiát végzett hivatásos zenész, orvos,informatikus, közgazdász, kozmetikus, kisgyer-mekeket nevelô édesanya, egyetemista diák,hogy csak néhányat soroljak. Nagy persze alelkesedés is, de a minôség rovására azért nem

KISS GEORGINA ORSOLYA

A GAZDAGRÉTI GYÜLEKEZET ZENEI ÉLETE

34

Beszámoló

megy. Szolgáló közösség vagyunk, ahol minden-ki személyes felelôsségének tartja azt is, hogy alehetô legjobbat ajánlja fel tehetségébôl a szol-gálatban. A vasárnap reggeli próbákon túl a csa-pat havonta egy este találkozik, hogy megbe-széljük a következô heteket és reflektáljunk azelôzôekre, illetve így is gyakoroljuk a testvériközösséget. Mivel a 21. században élünk, vanegy levelezési listánk is, ahol elôre mindenzenész, énekes jelezheti, melyik vasárnap tudrészt vállalni a zenei szolgálatban. A csapat egyiktagja vállalta a szervezéssel járó feladatokat, ôaz, aki kézben tartja, hogy minden vasárnapralegyen elegendô szolgáló. Ezen kívül a csapatbóla dicsôítésvezetôk azok, akik a zenélést belülrôlvezetik. Zenei értelemben olyanok, mint egyzenekarban az elsôhegedûs, akire a többiek egy-egy belépéskor figyelnek. Kell, hogy legyenekzenészek a közösségbôl, akik egy-egy alkalom-mal vállalják ezt a nagyobb felelôsséget is.

Mit éneklünk? Sokat és sokfélét. Minden isten-tisztelet zsoltárral kezdôdik, ez a fennálló ének,majd a Református Énekeskönyv egy éneke afôének, nem csak egy-két versszakkal, felébe-harmadába, hanem általában az összes versszak-kal (természetesen nem a 119. zsoltárra gondo-lok). Ez meg is valósítható, hisz az éneklés rit-mikus, így egy versszak eléneklése nem fél óráigtart. A záróének is a Református Énekeskönyvbôlvaló, általában az is minden versszakával. Azénekeskönyvi énekek közül elég nagy az ismertés használt énekek száma, a leggyakoribbakmégis a zsoltárok és a régi magyar dicséretek.

Az igehirdetés elôtti és a ráfelelô ének nem aReformátus Énekeskönyvbôl való. Olyan dicsôítôénekek ezek, amelyek szövegükben, tartalmuk-ban jól illeszkednek az igehirdetés üzenetéhez.Sok ilyen dicsôítô éneket ismer a gyülekezet,vannak köztük angol vagy amerikai fordítások,ám ezek között is nagyon sok a magyar szerzôk-tôl származó, hangszerelésében, dallamvilágábanis a magyar zenei örökséget idézô, szövegébenpedig nem egyszer szó szerinti bibliai tartalmathordozó énekek. Épp azzal nem lehet egyáltalánvádolni ezeket az énekeket, amilyen vádakkal aleggyakrabban illetik, hogy igénytelenek zenei-leg és nem biblikus a szövegük. Sôt, a zenei meg-valósításukról néha inkább az mondható el, hogynem kis koncentrációt, összmunkát kíván, hogyszépen megszólaljanak. Nem egy öt akkord leját-szására képes friss gitárosnak íródtak.

Minden hónap harmadik vasárnapja dicsôítô

vasárnap. Az istentisztelet végén, záróének ésáldás elôtt együtt marad a gyülekezet, 15-20 perc-re, Isten elôtt megállva, Ôt énekekkel dicsôítve.Ezek a vasárnapok a zenészcsapattól is nagyobbfelkészülést kívánnak, de mind a szolgálók, minda gyülekezet tagjai számára Istennel és egymássalvaló közösségünk megélésének különleges alkal-mai. Számomra különösen is.

Az énekek követhetôségét úgy oldja meg agyülekezet, hogy projektorral a szöveget a falravetítjük. Így annak sem kell rosszul érezze magát,akinek nincs fekete énekeskönyve, és nem kell azegyes énekeskönyvön kívüli énekekhez semfénymásolt lapokat osztogatni. Lényegesen meg-könnyíti ez mindenki számára azt, hogy maga isbekapcsolódhasson az éneklésbe. Ezen kívül mégegy ember szolgálatát is jelenti ez a csapatban,háttérmunkát, mely nem igényel zenei képzett-séget, mégis elengedhetetlenül fontos.

A zene, az éneklés a gyülekezet egyéb alkal-main is nagy szerepet játszik, az ifinek külön kisdicsôítô csapata van kialakulóban, az egyesgyülekezeti alkalmakon, az Alpha kurzusokon, agyülekezeti délutánokon, hétvégéken, a nyárigyülekezeti heteken Istennel való közösségünkmegtapasztalásának fontos része ez.

Én, aki a komolyzene elkötelezett híve, az orgo-namuzsika nagy rajongója vagyok, lelkészként aztkell mondjam, hogy egyáltalán nem hiányolom azorgonát a gazdagréti gyülekezet templomából vagylelki életébôl. A zenei élet nem kevésbé igényesígy, sôt, sokkal színesebb, s a hangszínek, amelye-ket egy orgona egymagában igyekszik megvalósí-tani, csupán egy ember keze-lába, tehetsége által,itt különféle hangszereken, különbözô emberekkeze és szíve odaszánásából szólalnak meg. A gyü-lekezetnek azon tagjai, akik semmilyen reformá-tus gyökérrel nem rendelkeznek, nem érzik ma-gukat idegennek olyan sokszázéves énekek kizá-rólagossága miatt, melyek számunkra ugyan sokatjelentenek, de számukra talán riasztóan hatnak.

Isten Igéje élô és ható ma is, és új éneket adma is a szánkba. Nem a régi énekektôl valómegszabadulást kéri, hanem a Tôle kapott, Lel-ke által megszólaló új énekek alázattal történôelfogadását. Észrevenni, ha Isten új utakat nyit,akár a zenében, az éneklésben is. Hogy ne váljonöncélúvá istentiszteletünk egyetlen eleme sem,hanem kifejezze a gyülekezeteknek azt a misszi-ói lelkületét, mellyel a világot „úgy szeretô“Isten az elveszett ember felé fordul.

35

Hírek

A hétfô esti beszélgetés Faragó CsabánéEmôkével nagyon tanulságos volt a számunkra.Már korábban is foglalkoztatott engem az akérdés, hogy jól választottam-e társat. (Zolimegj.: Ez kérdés???) Az volt az érzésem, hogyegy lelkész teljesen más világban él, mint én.Történetesen én közgazdász vagyok, mintEmôke. Úgy gondoltam, az egy dolog, hogy mostszeretem Zolit, de ha összeházasodnánk (Zolimegj.: ad abszurdum), és neki vidékre kellenemennie, – amit én talán nem jól viselnék, megegyébként is teljesen más közegben mozognanap mint nap, mint én – rájönnék egy idô után,hogy ez egy lehetetlen helyzet, és megkesered-nék. Most, hogy hallottam egy élô példát arra,hogy ez mûködô dolog lehet, és hogy valóbanmennyi mindenben tud segítségére lenni egynem teológus feleség a lelkész férjének, márreálisabbnak látom ezt a kérdést. Eddig az voltbennem, hogy különleges helyzet elôtt állok, halelkészhez megyek feleségül, de most már úgylátom, hogy ez nem olyan irreális dolog, bár,ahogy Emôke is elmondta, másképp tekintenekrá a gyülekezetben, mióta ô a tiszteletes asszony.Úgy gondolom, ez a szerep is szolgálat Isten felé.Még kérdéses volt számomra, hogy a hivatásmennyire lehet fontos az életemben, de a beszél-getésen erre is választ kaptam: négy évet dolgo-

zott eredeti szakmájában, és ez így természetesis, persze mikor jöttek a gyerkôcök, már más letta helyzet. A gyakorlat tehát számomra azttámasztja alá, hogy nem az a lényeg, mi a férjem,hanem hogy a vele való közös életen Isten áldásalegyen. Bízom abban, hogy Isten ad majd ahhozkitartást, hogy a sajátos helyzetemben (úgy mintlelkészfeleség) is megálljam a helyem.

„Láttam a nap alatt ilyen hiábavalóságot is: Vanegyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia,sem testvére, még sincs vége fáradozásának;nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mon-daná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonommeg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhi-bázott dolog. Jobban boldogul kettô, mint egy:fáradozásuknak szép eredménye van. Mert haelesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jajaz egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli fölsenki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mel-lett, megmelegszenek; de aki egyedül van, ho-gyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtá-madják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nemszakad el egyhamar.“ Prédikátor 4, 7-12.

Csôke Ildikó és Tar Zoltán

PÁRBESZÉLGETÉS

Csil l agpontKEDVES BARÁTAINK!

Igyekeztünk visszafogni magunkat legfrissebb hírlevelünk összeállításakor. Ha szánsz néhánypercet az olvasásra, akkor szerintünk érdekes információkhoz juthatsz. Ha egy egész órát szánsz rá,akkor az is megeshet, hogy mi is érdekes információhoz jutunk neked köszönhetôen és új csapat-tagot nyerünk személyedben.

I. REGISZTRÁCIÓ ÉS TEHERHORDÁS

Megeshet, hogy valakinek elkerülte a figyelmét, de beindult a regisztráció. Az on-line jelentkezésarra is lehetôséget biztosít, hogy a rászorulók támogatást igényeljenek, a tehetôsebbek viszont fela-jánlást tegyenek társaik javára. Semmiképpen sem szeretnénk kóros nyugtalanságot terjeszteniközöttetek, de jó, ha tudjátok: a részvételt csak az elsô 2500 jelentkezô számára tudjuk biztosítani.

36

Hírek

Bôvebb információval a honlap szolgál, a következô menüpontok alatt: Regisztráció: http://csillag.reformatus.hu/index.php?n=185&id=185 Hasznos tudnivalók: http://csillag.reformatus.hu/index.php?n=160&id=160 GYIK: http://csillag.reformatus.hu/index.php?n=195&id=189 Egymás terhét hordozzátok: http://csillag.reformatus.hu/index.php?n=194&id=194

II. ESTI SÁV

Korábbi ígéretünkhöz híven megosztjuk veletek a Csillagpont programját. Mivel nem akarunk túl-terhelni titeket, elôször az esti koncertek gazdag tárházába nyújtunk betekintést. Ha érdekel, kiklépnek fel, szívesen olvasnál róluk, akkor – nem meglepô módon – a honlapot ajánljuk a figyelmedbe.Ide amúgy is érdemes idôrôl idôre visszalátogatni!

Bôvebb információ: http://csillag.reformatus.hu/program.php?n=172&id=206

III. Reflap Csillagpont melléklettel A Reformátusok Lapjának április 29-i számában, az ifjúsági oldalon megjelent egy Csillagpontos

melléklet érdekes interjúkkal, ajánlókkal, alapvetô hírekkel. Ha nem került kezedbe Reflap, amithelytelenítünk, a korábbi anyagokkal együtt az ifjúsági oldal honlapján olvashatod többek között aCaramellel készült beszélgetést, illetve le is töltheted a szóban forgó oldalt.

Lépj erre a linkre: http://reflapifjusagioldal.reformatus.hu/index.php?option=com_content&task-=blogsection&id=0&Itemid=33

IV. HATÁRIDÔ-ÖSSZESÍTÔ

A mai fiatalság hadilábon áll a határidôkkel – mutatta ki egy osloi székhelyû mikrohumán-kutatóintézet. A hír annyira szíven ragadott minket, hogy egyrészt részletesen közöljük a honlapon más-részt igyekszünk orvosolni a problémát. Ezért a szóban forgó korosztály számára ezúton isösszesítjük a fontosabb dátumokat: http://csillag.reformatus.hu/news.php?n=&id=&cid=1

Részvétel:Támogatási kérelem: május 30. http://csillag.reformatus.hu/index.php?n=160&id=193&sid=193 Regisztráció és befizetés: július 2. http://csillag.reformatus.hu/index.php?n=185&id=185 Pályázatok: Fotópályázat: május 15. http://csillag.reformatus.hu/index.php?n=158&id=171&sid=171 Irodalmi pályázat: június 1. http://csillag.reformatus.hu/index.php?n=158&id=170&sid=170 Szolgálat: http://csillag.reformatus.hu/index.php?n=197&id=197 Ha kiscsoportot szeretnél vezetni: május 30.Ha gyermekekkel szeretnél foglalatoskodni: május 27.Ha rendezôként szeretnél szolgálni: május 30.

V. LETÖLTHETÔ ANYAGOK

Korábbi ígéretünkhöz híven házilag készített plakátokat tettünk letölthetôvé, amelyek egy-egy fel-hívást, fontosabb hírt tartalmaznak. Ezzel kívánjuk megkönnyíteni lelkes gyülekezeteink számáraazt, hogy hírt adjanak a Csillagpontról. Látogass el a Gyülekezetek figyelmébe elnevezésû oldalra,és segíts lelkipásztorodnak. Ha nem vagy lelkipásztor, akkor is nyugodtan kattints a „lelkipász-toroknak“ linkre az egyetemes papság örve alatt!

Innen letölthetô: http://csillag.reformatus.hu/index.php?n=150&id=195&sid=154

VI. MOZDULJ MEG! Nem kell feltétlenül tétlenül várnod a találkozó kezdetét. A szolgálati lehetôségek és pályázati fel-

hívások mellett bekapcsolódhatsz a gyors ütemben gyarapodó szervezôcsapat munkájába, hahíreszteled a Csillagpontot, odafigyelsz, hogy gyülekezetedben megjelenjenek a különbözô felhívá-sok, megosztod velünk korábbi emlékeidet a Nosztalgia oldalon, szponzorokat kutatsz fel, tapaszta-lataid alapján ötletekkel ostromolsz minket. Biztathatod barátaidat és ismerôseidet, hogy iratkoz-zanak fel a hírlevélre. Akinek ez kevés, az létesíthet olajfinomítót is, hogy a fellépôk benzinigényétki tudjuk elégíteni.

SZERETETTEL A LELKES SZERVEZÔK!

Dicsôség Néked, Szentháromság egy örök Isten, dicsôítelek Téged, Atya, Fiú,Szentlélek Úristen, aki teremtettél engem, aki felettem tartod gondviselésed

szárnyát, aki megváltottál, bûneimbôl kimentettél, aki magadnak kiválasztottál,megszenteltél, és aki mind e csodálatos munkádat én elôttem világossá tetted.Dicsôség. Tenéked, Szentlélek Úristen, aki a vizek felett lebegtél a teremtéshajnalán, aki próféták szemében látomás, ajkán ítélet és reménység voltál, akiáltal az én megváltó Uram földi útjára elindult, aki engemet ô hozzá vezettél,aki az apostolok szívében láng és bûnbánatra késztetô hatalom voltál, aki az

anyaszentegyházat hívô lelkedbôl formálod, összetartod, gondozod. DicsôségTenéked, Szentlélek Úristen.

Áldalak Téged minden jótéteményedért és ajándékodért. Megismerem, hogy Tevoltál szívem mélyén a névtelen vágy, az égetô nyugtalanság, amely nem hagyottpihenni addig, amíg meg nem találtam megváltó Uramat. Áldalak Téged, mert

Te voltál a magam megismerése. Te voltál a belsô világosság, amely életemnyomorúságát, homályban bujkáló bûneimet megmutatta, leleplezte. Te voltál a

látás, amelyben egyszerre elém tárult életem minden nyomorúsága, sebe ésrongya, halálos betegsége. Te voltál a bûnbánat fájdalmas édes vallomása, Te

adtad az erôt, hogy mindezt elmondhattam. Szégyenkezve és remegve 'mentem,amerre Te hívtál: a Golgota felé, hogy letegyem bûneim minden iszonyú terhét

Krisztus elé.Dicsôítelek Téged, Szentlélek Isten, hogy megmutattad énnekem a názáreti

Mesterben a megváltó Istent. Általad ismerhettem meg, általad ért el szívemigminden feddôzése, ítéletmondása és megbocsátása. Áldalak Téged azért, hogyimádság támadt a lelkemben, hogy összekötöttél az Atya szeretetével és hogy

énbennem megújítod napról-napra a Te erôidet. Dicsôség Néked azért agyülekezetért, amelyet formáltál, az anyaszentegyházért, amelyet élô kövekbôl

Te építettél.E pünkösd ünnepében alázatosan és bizakodva könyörgök: Maradj velem,

növeld bennem a szentségnek, az odaadásnak, a hitnek erôit. Tedd az imádságo-mat csodák forrásává, áradjanak erôk belôlem. Adj a szavaimnak hatalmat,

bizonyságtételemnek meggyôzô erôt. Látható egyházadban sokasítsd az elhívot-tak seregét. Szállj le az igehirdetôk lelkére. Adj hatalmat a Te Igédnek lelkek

fölött. „Szaporítsad seregedet“ – Növeld e földön Krisztus országát. Jôvel,Szentlélek Isten, szállj alá mindnyájunkra. Ámen.

Pünkösdi könyörgés

In Muraközy Gyula, A Sionnak hegyén... (1969). Olvasandó: János 14,26.

Iniciálé a református, kézírásos Kálmáncsai Graduálból (1623-1628)