Templomunk búcsúja és a bérmálkozás

A szentekről haláluk napján, a mennyországi örök életük kez-detén szoktunk megemlékezni. Ez alól csak Keresztelő Szent János akivétel a liturgikus évben. Az ő személye a határvonal, de egyben ahíd is a két szövetség között, akiről mind a négy evangélium JézusKrisztus előfutáraként számol be. Az Úr Jézus maga mondta róla,hogy: „az asszonyok szülöttei között nem született nagyobb Keresz-telő Jánosnál.” János az Ószövetség szülötte, de már az Újszövetsé-get hirdeti. Egész élete – már az anyaméhben is – az Úr Jézusra mu-tat. Ennek legmarkánsabb megnyilvánulása az, amikor a Jordánpartján rámutat Jézusra: „Íme az Isten Báránya. Íme, aki elveszi avilág bűneit. Őt hallgassátok.”

Valójában minden keresztény embernek is ez a feladata: az ÚrJézushoz vezetni az embereket. Ezért is fontos, hogy – most már ha-gyományosan – ekkor, azaz templomunk búcsúján van a bérmálásünnepe. E szentség kiszolgáltatása alkalmával kapják meg a Szentlel-ket azok a testvéreink, akik szeretnék a felnőtt közösséghez csatla-kozva tudatosan megélni keresztény élethivatásukat.

Legyen példa előttük Keresztelő Szent János, aki felismerte azÚr akaratát és megtette azt.

Legyen ez a nap – Jézus megkeresztelkedéséhez hasonlóan –ennek a kezdete minden bérmálkozó számára.

Legyen ez a pillanat számukra is a nagy találkozás.

Liziczai Ákos

— 1 —

A GyőrszentivániKeresztelő Szent János Plébánia

HÍRADÓJAMegjelenik alkalmanként.

X V I I I . É V F . 1 . S Z Á M

2013. JÚNIUS

In memoriam Huszár Gábor

Drága Testvéreim, Kedves Jó Barátaim!

Gábor halála mindannyiunkat megrázott és millió kérdést vetfel bennünk. Ezeket nehéz megválaszolni, mindet nem is fogjuk tud-ni ebben az életben. Ennek ellenére igyekeznünk kell kutatni a vála-szokat, mert Isten olykor megenged dolgokat (hiszen megkaptuk aszabad akaratot), amelyek kapcsán jobban felé fordulhatunk, ráfigye-lünk, hogy ismét megtapasztaljuk végtelen jóságát és irgalmas szere-tetét.

Most így teszek én is. Az első napokban sokszor utolért a két-ségbeesés kísértése, amiből csak egy módon menekülhettem és me-nekülhetek ki ma is: Istent, az Ő szándékát keresem, és nagy biza-lommal kérem a segítségét.

Nehéz leírni a folyamatot, hogyan jutottam idáig, hogyan tör-tént, de egyszer csak felfogtam (már amennyire ez lehetséges), hogyGábor ugyan meghalt, de VAN! Jézus Krisztus megváltó keresztha-lála adja nekünk ezt a bizonyosságot. Ez megváltásunk lényege.Hányszor hallottuk: a szeretet erősebb, mint a halál. Most megtapasz-talom, hogy így van.

Az első hetekben félve gondoltam Gáborra, hol lehet? Ma nemkérdezem, mert az a legfontosabb számomra, hogy most már Istengondoskodik róla teljesen. Az útja egyenesen az Atyához visz. Hogymeddig tart ez az út, nem tudjuk, de segíthetünk neki. Imádsággal,felajánlással. Csodálatos arra gondolnom, hogy amikor valami szépetlátok, tapasztalok, „küldök” neki belőle. Olykor a segítségét is ké-rem, és amikor megkapom, örülök, mert tudom, ez is előbbre viszi őtaz útján. Az is nagyon jó érzés, hogy már tisztán szerethetem. Nemtudom megbántani egy félrecsúszott szóval vagy gesztussal (ahogytettem olykor akaratom ellenére is). Hálatelt szívvel érzékelem a ha-lálon átívelő szeretet örömét. Mert az ember eredeti bűntől terhesszeretete ebben a helyzetben megszabadul a bűn szennyétől. Meg-tisztítja a Szentlélek. Ez egy újfajta szeretetközösség. Ami szóvalnehezen megfogalmazható. Azt hiszem, ez a szentek közössége, amita Hiszekegyben megvallunk. Az üdvözültek, a tisztítóhelyen szenve-dők és a még földön élő, megváltott lelkek szeretetközössége. Állan-

— 2 —

dó kapcsolatban vagyunk egymással az imádság révén, amit megtisz-tít és közvetít a Szentlélek Isten. Ez a szeretetkapcsolatunk tiszta ésgyümölcsöző mindannyiunk számára és Isten dicsőségére.

Ezért kérlek benneteket, imádkozzunk együtt Gáborért. Adjunkhálát földi életéért és kérjük mindenható irgalmas Urunkat, mielőbbengedje őt színe látására.

Hálásan köszönök minden segítséget, szeretetet, amivelelhalmoztátok Gábort!

Szeretettel: Márti

HUSZÁR GÁBOR temetési homíliája

Sokat gondolkodtam, hogy ne a számadásról szóló római levélrészletét vegyem-e. De mindegyikünk tudja, nem könnyű számotadni. Sem a tudásunkról, sem szavainkról vagy tetteinkről. Hát mégegy egész életről! És ráadásul mást látott Gábor testvérünk életébenegy külső szemlélő, mást egy barát, és ismét mást egy rokon vagyegy családtag. És mi tudhatunk-e egyáltalán számot adni valakiéletéről, amikor végső lépése is váratlanul ért bennünket?

Ezért inkább az előbb hallott részletet választottam, mert ez agyökerekről szól. „Nincs már célja az életemnek, sem reménységemaz Úrban!” – megdöbbentő szavak. Talán azért is, mert úgy gondol-juk: a Szentírás csak a szépről, az istenes és kegyes dolgokról szól.Pedig nem igaz. A Biblia az életről beszél, amiben helyet kap a túl-

— 3 —

áradó öröm mellett az emberi dráma is: az üldözöttség, a kiszolgálta-tottság, a megterhelő munka és a néha reménytelen küzdelem. Azsoltárok is legtöbbször egy-egy ilyen élethelyzetet fogalmaznakmeg, imádsággá alakítva az emberi élet örömteli vagy éppen fájóeseményeit.

A külső szemlélő Gábor testvérünkben a közéleti embert láthat-ta, aki készségesen segített mindenkinek. Ő hívta létre 1992-ben aPolgári Kört, majd évről-évre jó nevű előadókat hívott meg. A faluértvégzett munkájáért 5 éve megkapta a „Városrész Szolgálatáért” díjatis.

Aktív tagja volt a plébániai Színjátszó Körnek is, ahol avígjátéktól a drámáig sokféle epizódszerepet eljátszott. Idén kaptameg első főszerepét, amit nagy örömmel és lelkesen tanult.

A kifelé határozottan cselekvő ember belül azonban nagyonérzékeny volt. Ezért is viselte meg, hogy az utóbbi időben életéneksok szála gubancolódott össze. Kívülről úgy tűnt, hogy ezek közül jónéhány kezd kisimulni, őbenne mégis görcsös csomóvá állt össze,amit már reménytelennek látott kibogozni. Pedig utolsó hónapjábantöbbeknek is nagyon őszintén feltárta gondjait, amivel nemegyszer –akarata ellenére is – súlyos terhet tett a másik vállára.

„Nincs már célja az életemnek, sem reménységem az Úrban!”-hallottuk a keserű fogalmazást. A Siralmak szerzője azonban nem állmeg ezen a ponton feladva mindent. Szeretne újra felkelni a földről.Azzal tisztában van, hogy ilyenkor az emberi segítség már nem ele-gendő, ezért az Úrra bízza magát. Nem csupán jóságát és kegyelmétreméli újra megtapasztalni, hanem egyfajta bizonyosság is él benne:„nagy a te hűséged!”. Ahhoz a bizonyossághoz nyúl vissza, amit aválasztott nép fiai oly sokszor megtapasztalhattak a reménytelenhelyzetekben, akár az Egyiptomból való menekülésre, akár a pusztaivándorlás megpróbáltatásaira vagy a babiloni fogságból való szaba-dulásra is gondolunk. Gondjai között sokan imádkoztak érte, hogy„feléledjen benne is a remény”, amit halála után is folytattak, demost már Isten irgalmas szeretetét kérve számára.

Gábor testvérünk is tudatosan mélyítette hitét. Kezdettől tagjavolt a szent Gellért imacsoportnak, betagozódott a bencés oblátusközösségbe, majd örömmel szolgált akolitusként az Úr oltáránál. De

— 4 —

úgy tűnik, a végső bizonyosságot nem találta meg életében és fordulttragédiába a sorsa.

Amikor most búcsúzunk Gábor testvérünktől, Isten irgalmasszeretetében bízva tesszük, ahogy azt szent Benedek is megfogal-mazta szinte végszóként Regulájában a Jócselekedetek eszközeinekfelsorolása végén: „Isten irgalma felől soha kétségbe ne essél.”: Ő,aki ismeri a lelkünk nyomorúságát, bocsássa meg Gábor testvérünkbűneit és nagy irgalmában vegye őt szeretetének országába.

Amen

In memoriam Szentmihályi Irén M. Rita nővér

Június 6-án vettünk végső búcsút közösségünk oszlopos tagjától,Szentmihályi Irén M. Rita nővértől, aki az Isteni Szeretet LeányaiKongregáció tagja volt, és decemberben ünnepelte volna 50 évesjubileumát. Mivel a templomba járók közül sokan ismerhették, azalábbiakban önéletrajzából idézünk:

1925. május 10-én születtem Győrszentivánon. Földművescsaládból származom. Nyolcan voltunk testvérek. Én születés szerinta negyedik vagyok.

Az akkori Bencés rend a mi Kongregációnkat hívta megGyőrszentiván gyermekei tanítására, akik később az ifjúság vallásos

— 5 —

nevelésében is nagy szerepet töltöttek be. Megtetszett életük. M.Viola nővérhez többször is bementem és beszélgettem tervemről.Körülbelül 16 éves voltam, mikor szüleim tudtára adtamelhatározásomat. Ők hallani sem akartak róla, főleg anyám nem.Gyárba küldtek, hátha elfelejtem. Én pedig vártam az alkalmaspillanatot. Minden világi szórakozástól távol.

Mikor megtudtam, hogy nem kell szülői beleegyezés, 23 évesvoltam. Akkor Antal M. Leontin nővér volt a főnöknő, megkértem,hogy segítsen elindulni. Ő a legnagyobb szeretettel vállalta, és 1948.március 9-én felkísért M. Irén Tartományfőnöknőhöz, akitőlmegkaptam a felvételt. Szüleim tudtára adva apám kijelentette, hogydolgozó nővérnek nem ad. Iskolai végzettségem 6 elemi és 4 polgárivolt. Így beírattak az akkoriban induló felnőtt esti tagozat dolgozókóvóképzőjébe. Értesítést kaptam rövid időn belül, hogy 1948.március 16-án jelenjek meg. Kipróbálták a hangom, és már ott ismaradhattam tanítási órára. A tanulmány végzése miattelhalasztották beöltözésemet.

1950-ben a szétszóratás miatt gyári munkát választottam. Asok akadály miatt csak nagy titokban Szunyogh Xavér OSB atyahárom napos lelkigyakorlatát követve szentmise keretében történt abeöltözésem. Ezt megint hosszú idő követte, 1963. december 9-éntettem az első fogadalmat, Sashalmon. 1965-ben örökfogadalomÚjpalotán, 25 éves jubileum 1988-ban Baranyai utcai házunkban.Voltak nagy és nehéz napjaim kintlétünk alatt, de ezek a dátumokmegérték. Hivatásom mindig boldoggá tett és erőt ad életem mindennapján. Elöljáróim és idősebb Testvéreim példás élete, mindenkorsegítőkészsége könnyíti életemet, erősíti mindjobban hivatásomat. Arra kérem a jó Istent, védőszentjeimet és az összes szenteket, hogysegítsenek engemet és minden Testvéremet az öröklétben valótalálkozásra.

Kedves olvasóink eddigi támogatását, egyházközségünknek szántadományait köszönettel vettük, és ezután is kérjük az alábbiszámlaszámon:

Alapítvány a győrszentiváni Keresztelő Szent Jánosplébániatemplom restaurálására

Bankszámlaszám: 10918001-00000011-55270003

— 6 —

„HÁT ÉN IMMÁR KIT, ’MIT’ VÁLASSZAK…?”

A címből nem sok derül ki abból, miről is szeretnék írni. Ez amagyar népdal azért jutott eszembe, mivel a folytatásban arról vanszó, hogy kit is válasszak életem párjául, ami a régi időkben, bizony,egy életre szólt. No, itt azért nem erről van szó. Talán nem új keletűhír a kedves olvasó számára, hogy a 2013-as tanévtől az általános is-kolák 1. és 5. osztályában kötelezően választható tantárgy lesz a hit-és erkölcstan (felekezetek szerint), ill. a világi erkölcstan. Mit is je-lent ez a lehetőség? A döntés a szülők és a tanulók jogában áll, illet-ve már meg is történt az iskolai beiratáskor (áprilisban). Az előtte lé-vő tájékoztatón, ahol abban szerettünk volna segíteni, hogy mit is je-lentene hívő szülőként a hittanra való beiratás, az érdeklődés elégcsekély volt.

Álljon itt egy-két szempont amellett, miért illene a hit- éserkölcstant választanunk?

- mert a gyermek keresztelésekor ezt megígértük- mert az otthon elkezdett vallásos neveléshez szükséges- mert én is jártam hittanra- mert én sajnos nem járhattam hittanra- mert az általános műveltséghez hozzátartozik tudni a

kereszténységről, Bibliáról- mert az órarendi keret szerint, már nem a játék „rovására

megy”, mint eddig

— 7 —

- mert a tekintélyt, engedelmességet értéknek tartja- mert a személyes felelősség vállalásra nevel- mert felkészít a szentségekre a közösség és az ismeretek által- mert a hívő ember mindig számíthat Valakire

Természetesen, mivel órarendi keretek közt kap helyet a hit-éserkölcstan, talán nagyobb jelentőséggel bíró tantárggyá válik. Így ahittanra járó gyerekek nem érzik úgy, hogy ők valamiből kimaradnak– hiszen társaik, akik a „világi erkölcstant” választották, ugyanabbanaz időben tanulják azt. Ez a négy évig tartó felmenő rendszer biztosí-taná azt, hogy mindenki az általa választott rendszer szerint évről-év-re folytathatná megkezdett tanulmányait. Az elképzelés jónak látszik,de amiben nem egészen egyértelmű, hogy a nyilatkozat alapján a je-lentkezés egy évre szól. Ez magában foglalhatja azt is, hogy lehető-séget biztosít az ide-oda járásra. Egyik éven hit- és erkölcstanra járok(vagy esetleg addig, amíg elsőáldozásig eljutott a gyerek), utána ele-gendő a világi erkölcstan is. Ennek kockázata bizony fennáll, és sok-kal egyértelműbb határozat is születhetett volna. Ha valaki idegennyelvet választ, ott sem megoldható, hogy ha nem tetszik az egyik,akkor évente mást választok. No, de reméljük, hogy a megkezdetthit- és erkölcstan ismeretek adnak annyi motivációt, ami a folytatás-hoz is elegendő lesz. A hittanoktatás felvállalja, hogy az etika általismert válaszok közül kiemeli az istenhitre alapozottat. Úgy mutatjabe Istent, Jézust, a Bibliát, és a rá hagyatkozó életet, mint (legalább2000 éves) bevált tapasztalatot, amelyet érdemes követni, érdemeskipróbálni. A döntést, valamikor az ifjúkor tájékán, a hittanosnakmagának kell meghoznia, de az évek alatt szerzett ismeretek, tapasz-talatok segítségére lesznek ebben az életét irányító döntésben. Bizo-nyára még sok kérdést vet fel akár bennem, akár az olvasóban, ho-gyan is fog mindez a gyakorlatban megvalósulni, hiszen a hit- és er-kölcstan oktatását nem az iskolák alkalmazásában álló végzi, mint a„világi erkölcstan”-tanítást. A heti egy alkalom nem biztos, hogymindig elegendő a bensőséges kapcsolat kialakításához a diákokkalkapcsolatban. De úgy gondolom, a szándék mindenképpen jó, rajtunkis múlik, mit tudunk kezdeni a lehetőségeinkkel!

Adjon a Szentlélek elég bátorságot, leleményességet, ötleteketaz ügy szolgálatához!

Markó Józsefné

— 8 —

Nagyböjti lelkigyakorlat

Egyházközségünk 2013. évi nagyböjti lelkigyakorlatát LengyelPál atya reguláris bencés oblátus vezette.

Az egymást követő három napon elhangzó elmélkedések témáilehetőséget adtak arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez a szeretet, amegváltás útján.

Három kérdés köré csoportosította Pál atya a tanítást.1. Miért teremtette Isten a világot?Isten szeretetből teremtette a világot és nem azért, mert szüksé-

ge volt rá. A világ élére az embert teremtette, aki még ekkor rendel-kezett az ősi, Istentől kapott harmóniával. „Isten újra szólt: ’Teremt-sünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá…’ ’töltsétek be aföldet és vonjátok uralmatok alá’… ” (Ter 1,26.28) Kaptunk az Úrtóla világ „birtoklásához” értelmet, felelősséget és szeretet, de ezeket azadományokat az emberiség nem tudta megfelelően használni.

Isten mindent az embernek adott, egyet kivéve, a jó és a rossztudását, mai szóval az erkölcs és az etika szabályait. De az ember -Ádám és Éva - nem fogadta el azt a helyet, ahova Isten helyezettminket, többet akart, és a kísértésnek engedve megtörtént ez elsőbűnbeesés. Ezzel belső feszültség keletkezett, ami megszüntette aharmóniát, és a bűn sajátja, hogy exponenciálisan növekszik. A bű-nök ellenére Isten nem hagyta magára az embert. Bent volt kezdettőlfogva Isten tervében a megváltásunk. Elküldte szeretetből egyszülöttFiát, a mi Urunkat, Jézus Krisztust, aki engedelmes volt az Atyának ahalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ádám-Éva elbukott, mert Isten el-lenére akart isten lenni, Jézus feltámadt és megdicsőült abban, hogyŐ felvette a szolga alakját. A teremtés és a megváltás is Isten mérhe-tetlen szeretetét mutatja, és azt, hogy a világ egyetlen értelme kell,hogy legyen a szeretetet megvalósítása Isten és ember, valamint em-ber és ember között.

2. Mi a szenvedés szerepe az ember életében?„Ha Isten fia vagy…” - a pusztában a sátán mindig így kezdte

Krisztus megkísértését. Az emberek talán legnagyobb problémája aszenvedés: ha nem lenne szenvedés talán egészen más lenne a világ.A sátáni mondatot átfogalmazva: ha Isten fia vagy, töröld el a szen-vedést - kísérthetnénk az Urat. Jézus nem felelt a sátánnak, hanem

— 9 —

csendben elindult a keresztúton, és engedte, hogy felfeszítsék. Pedigmegszüntethette volna a szenvedést, a saját szenvedését is.

Az ember elvesztette a harmóniát az eredeti és a személyes bűnmiatt, és a harmónia hiánya előbb, vagy utóbb szenvedést okoz. Abensőnkben lakozó értelem, akarat, érzelem és az istengyermekségfeszültségben van egymással, ami lelki és gyakran testi szenvedést iseredményez. A szenvedésnek, a fájdalomnak megvan a természetesoka és szerepe: az, hogy az ember a testi és lelki egészségét karbantudja tartani.

Teilhard de Chardin jezsuita mondta, hogy az emberiség háromlegnagyobb problémája: a bűn, a szenvedés és a halál. Jézus ezekre isválaszt, orvosságot adott:

- A bűnből van megszabadulás a bűnbánat által,- A szenvedésünkben maga Jézus szenvedése segít bennünket,

értelmet ad a szenvedésünknek,- A halálra a válasz pedig a feltámadás.Minden emberi szenvedés, ha megfelelő lélekkel fogadjuk,

akkor a megváltás része Jézushoz kapcsolódva. A szeretet nagyonszorosan kapcsolódik a szenvedéshez, ezt megtapasztaljuk gyakranéletünk során. Az igazi szeretet mindig szenvedéssel is jár,gondoljunk a szülő-gyermek, a házastársak közötti kapcsolatra.

Jézus óta a szenvedésnek a jelképe a kereszt, aminek szimboli-kus jelentése is van. Egy függőleges és egy vízszintes szár találkozik.A függőleges az embernek a vertikális vonatkozását ábrázolhatja, amagassághoz és a mélységhez való vonzódását, az égbe való törek-vését, a föld és az ég kapcsolatát. A vízszintes az ember földi dimen-ziójának jelképe. A két szár az emberben metszi egymást. Amikor azemberben a földi vágyak találkoznak a magasságba való törekvéssel,az konfliktussal jár, ami gyakran szenvedést okoz.

Jézust két köztörvényes között feszítették keresztre. Ez önma-gában is megalázó helyzet volt. A bal lator együtt csúfolódik, kísértiJézust a katonákkal és a népséggel együtt: „Ha Isten fia vagy, szaba-dítsd meg magadat és minket is!” A jobb lator korholja társát: mimegérdemeljük a halált, de ez az ember nem követett el semmit.Majd odafordul Jézushoz: „Emlékezz meg rólam, ha országodbajutsz.” Ez már a hit megjelenése. Jézus válasza egyedülálló, mertegyedül ennek az embernek mondja: „Még ma velem leszel a para-

— 10 —

dicsomban.” Ilyet senkinek nem mondott sem Jézus, sem az Atya.Ilyen sokat jelentett, hogy Jézussal együtt viselte a kereszt gyöt-relmeit, és az utolsó percekben oda tudott fordulni az Úrhoz. A miszenvedésünk is lehet ilyen végső menedék.

3. A bűnbeesés és a megváltás után mi lehet az ember feladata?Az eredeti ősi, Istentől kapott harmónia nem állt helyre ben-

nünk. A názáreti Jézus programot hozott nekünk az Atyától. Az Istenországát hirdette meg Jézus, sohasem önmagáról, hanem mindig azAtya országáról beszélt. Mi is ez az Isten országa? Nem földrajzi fo-galom, nem is politikai fogalom, hanem eredetileg az Isten uralma,az Ő elismerése: hogy elismerjem Őt Uramnak, és eszerint éljek. Is-ten nélkül nem megy a világ, az élet. Az a feladatunk, hogy Istennelegyütt oldjuk meg a világ gondjait, ahogy a Miatyánkban is imádkoz-zuk: „Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod…” VagyisIsten tervét hajtom végre életemben, életemmel. De nagyon messzevagyunk ettől, mert a magunk akaratát hajtjuk és a magunk országátakarjuk építeni. Láthatjuk is annak csúfos eredményét. Minden rela-tív lett. A pénz és a hatalom-központúság uralkodik a világban. Ba-ritz Sarolta Laura domonkos nővér fogadalma előtt közgazdaságiszakemberként dolgozott. Azon dolgozik most is a rendben, hogy anyereség-centrikus gazdaság helyett egy ember-központú gazdaságotdolgozzon ki. Vagyis az a lényeg, hogy a megtermelt nyereség elosz-tása hogyan történik. Az emberek érdekében történik-e felhasználá-sa? Azóta, amióta Ádám-Éva a jó és a rossz tudás fájáról evett, azótaaz ember maga akarja az értékrendet kialakítani, pedig egyedül Isten-től kell várnunk és elfogadnunk a jó és a rossz fogalmát. Isten orszá-ga az Isten ajándéka, de úgy, hogy nekünk is kell művelni. Ahogyeredetileg ránk bízta a világot az Isten, az Isten országának építését isránk bízza, az Ő tervei, szándéka szerint.

Az alábbi evangéliumi szakaszok csodálatosan foglalják összeéletünk lényegét. Egyedül csak Isten szeretetében megmaradva, az Őtervei szerint élve jutunk el célunkhoz, Isten látására, az örök életre.

„Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták:’Kemény beszéd. Ki hallgatja?’ Jézus azért a tizenkettőhöz fordult:’Ti is el akartok menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihezmennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.’ ” (Jn 6,64.67-68)

Lillik Mária

— 11 —

Minek a házasság?Levente Péter és Döbrentey Ildikó

lelki-derű-gyakorlata

A Házasság hete programsorozat záróalkalmaként LeventePéter és Döbrentey Ildikó (45 éves házasok) tanúságtételét hallgat-hattuk meg február 17-én, vasárnap a győri református templomban.Az ő evangélikus-katolikus házasságuk történetét.

Levente Péter - és a 7 milliárd emberből az az egy, akihezhajlandó maximálisan alkalmazkodni.

Döbrentey Ildikó - és az a férfi, aki magasabb Nála és szeretiaz Édesanyját.

Ildikó kb. 12 évesen fogalmazta meg ezt a két feltételt a későb-bi párját elképzelve, és bár ebbe is valószínűleg mást is beleértett,beleérzett, később, persze, bővültek a feltételek. Bizony, már akkorsem volt könnyű megtalálni az igazit. Amikor 20 éves kora körül márkezdett aggódni, a Jóisten hamarosan egymáshoz vezette útjaikat.

Pétertől hallottunk az első találkozások történetéről, izgalmárólaz ő felejthetetlen stílusában előadva. Néhány hónap után házasodtakössze, amikor tulajdonképpen már mindketten biztosak voltak a dol-gukban, de mégis inkább Péter volt az, aki sürgette az esküvőt. Ildi-kóban pedig még ott volt valami megmagyarázhatatlan félelem. Ta-lán a visszavonhatatlanság miatt: Esküt mondok! Egy életre! Mennifog? Akarom? Egy egész életre? Aztán elképzelte Pétert karok éslábak nélkül, és akkor nyugodott meg, amikor mindezt végiggon-dolva, ki tudta mondani, hogy igen, Őt akarom, és akkor is kitar-tanék mellette. Hányan gondolkodunk el ezen így a házasságkötés-kor?

Pétertől hallhattuk, hogy mennyire fontos a pontosság, megbíz-hatóság, a közösség TEST-ben, SZELLEM-ben, LÉLEK-ben.Amint megpillantjuk egymást, kialakulhat a test vonzalma, ahogy be-szélgetni kezdünk, a szellemé, és ha többször is találkozunk, a Lélekközössége is. Hallhattunk arról, mikor mi a szerepe az erosnak és azagapénak, és ez hogyan változik. (Még ha házasságkötés előtt a testéis volt a főszerep, utána bizony kedves barátaim, az utolsó helyrecsúszik. Bizony-bizony, nincs mit tenni!)

— 12 —

Elmondta, hogy bár nem ragaszkodtak mindenben a hagyomá-nyos szerepekhez, az otthoni munkákban bárki bármit megcsinált, deaz alapok megmaradtak, vagyis amikor a házasságukat vállalkozás-nak képzelték el, mindig is Péter volt a vezérigazgató, Ildikó azegyetlen beltag, és a Jóisten a kültag. Amikor ezt egy osztály előttecsetelték, egy hitoktató visszakérdezett, hogy ezt komolyan gondol-ták-e (a Jóisten, mint kültag) és miért, akkor azt mondták: "Azért,kedves hölgyem, hogy Ön is választhassa!"

Katolikus templomban katolikus esküt mondtak, de aztán acsaládi béke kedvéért leányuk 18 éves koráig evangélikus templom-ba jártak, amiről Ildikó vallomását hallhattuk: Igazi testvérként fo-gadta a gyülekezet, nagyon sokat adott neki is ez a közösség, itttanulta meg a szabadimát, de azért visszatekintve azt mondta, hogybizony nem könnyű a vegyes párok élete, és bár sokat adott bi-zonyos szempontból ez a helyzet, sokszor egyszerűbb, letisztul-tabb, egyértelműbb lett volna az élet, ha ugyanazon vallás hívei.De amikor a lányuk már felnőtt, és a maga útját járta, Ildikó egy lel-kiatya segítségével egy életgyónás után visszatért a katolikus egyház-hoz.

Péter elmesélte nekünk, hogy amikor házasságuk második évé-ben kapott egy levelet az édesanyjától, amiben szerepelt egy becs-mérlő megjegyzés Ildikóra, ő minden programját lemondva azonnalutazott az édesanyjához. Felmutatta a levelet, és azt mondta:"Édesanyám, én tavaly január 21-én megnősültem. Azelőtt Tevoltál az egyetlen nő az életemben, de azóta csak az arab egyesvagy, a római egyes Ildikó. Róla vagy jót, vagy semmit!

Azt hiszem ez a mondat, és a tény, hogy ő ezt annyira fontos-nak érezte, hogy nem telefonált, nem halasztotta, azonnal ment, éstisztázni akarta anyukájával, nagyon sokat elmond az ő kapcsolatuk-ról, szeretetükről, a tiszteletről, vagy talán épp arról, hogy igen, ő va-lóban „levált” az édesanyjáról, valóban a felesége volt számára azelső. „Elhagyta apját, anyját, és feleségéhez ragaszkodott.”

Ildikó erre megjegyezte, hogy ő viszont megkapta a Jóistentőlazt a képességet, hogy a rossz dolgokat elfelejti, csak a szépre em-lékezik, és fogalma sincs, hogy mi volt ebben a levélben. Azt hi-szem, sokszor jól jönne mindnyájunknak ez a képesség, hogy sérel-meinket, fájdalmainkat félre tudjuk tenni. Ettől függetlenül megosz-

— 13 —

tották velünk nagy fájdalmaikat, veszteségeiket is, és beszéltek ne-künk arról, hogy mindezt hogyan élték meg. Két gyermeküket veszí-tették el. Ildikó hozzátette azt is, hogy biztos volt értelme, szükségükvolt rá, mert annyira konok, keményfejű emberek voltak mind a ket-ten, talán kellett valami, ami helyreteszi őket. Meggyőződésselmondta: A Jóisten nem úgy adja a megpróbáltatásokat, nehéz-séget, hogy próbálgatja, na ezt kibírod-e még. Csak olyat ad, mitelbírsz. Azzal hogy: „Húzd ki Magad, menj tovább! Elbírod!”

Pétertől – megintcsak utánozhatatlan előadásmódban – hallhat-tunk arról, hogyan lesz egy egész férfi, és egy egész nő egészségeskapcsolatából egy új egész, és hogy mennyire fontos az alkalmaz-kodás. Akár 3 generáció együttélése is lehet még jó is, a megfelelőhozzáállással, a kialakított szabályok betartásával és egy csipet-nyi humorral. Ezt valószínűleg a lányuk is így gondolta, mert elsőleánygyermekének nagymamája nevét, a ma már nem divatos Ilonanevet adta.

Hallottunk arról, milyen jó lehet az, ha a szüleink házassága– jó! – példa lehet előttünk, és milyen jó lenne ilyen példává válniutódaink számára. Ildikó látta ezt az édesanyján (aki sok évvel túl-élte édesapját), hogy még jóval házastársa halála után is milyen nagyszeretettel, szerelemmel beszélt róla. A Szerelem nem múlik el!Mindig ideges leszek, ha ezt hallom és nem értek egyet vele! –mondta Ildikó. Kedves fiatalok, ne higyjék el, bárki mondja is!Persze attól is függ, mit értünk szerelem alatt. Ha csak a testi gerje-delmet, annak intenzitása, gyakorisága változik, bár az ereje annaksem, de ha azt a szeretetet, tiszteletet, azt az érzést, hogy ő a másikfelem, és vele akarom leélni az életemet, akkor az nem múlik el asírig, és a síron túl sem.

Elmesélte nekünk, hogyan váltak nagyszülőkké, azt az él-ményt, gesztust, amiről ő úgy érezte, hogy kialakult a kapcsolat közteés Ágost unokája között. Elmondta a véleményét arról, hogy mit sza-bad, és mit tilos tenni a nagyszülőknek, ill. a szülőknek már on-nantól kezdve, hogy gyermekük megházasodott. Mi mindenbenem szólhatnak bele, hogy igenis felelősséggel tartoznak az unoká-kért is (nem csak a kényeztetés a dolguk), a fiatal szülőket pedig csakbíztatni és dícsérni szabad, és bízni abban, hogy igenis megoldják asaját problémáikat. „Az egyik a mi nevelésünk, a másik meg a vá-

— 14 —

lasztottja, csak megbízunk bennük!” Nekik is végig kell menniüka házasságban azokon a folyamatokon, amin esetleg már a nagyszü-lők végigmentek, nekik is meg kell küzdeniük a saját harcaikat. (Deaz az ő problémájuk, az ő házasságuk!). Azt hiszem az eszményinagyszülők ismérveit hallottuk – ennél jóval bővebben – és azt gon-dolom, hogy ha ezt így sikerül megvalósítaniuk, akkor le a kalappal.

Péternek és Ildikónak is megvoltak a maguk problémái. Péterelmondása szerint az ő életükben is volt 3 válási pont (ill. hetentekettő, de ő arról nem tudott), amikor Ildikó válni akart. Ildikó pedighozzátette, hogy sosem mondott ilyet, hogy válni akar, csak azt, hogyez így nem megy tovább. Le kellett ülni, meg kellett beszélni. Min-ket, hallgatókat is a megbeszélésre ösztönöztek mindenféle problé-mával kapcsolatban. (Ha már van egy üres szobátok, összeházasod-hattok, de ne az ágy legyen az első bútordarab, hanem egy asztal, amimellett beszélgetni lehet, a másiknak meg rákönyökölve figyelni, ésha hanyatlana a buksi feje, akkor koppanjon, ébredjen, és figyeljen apárjára!) Talán a legfontosabb a házasságban, hogy megbeszéljüka problémákat, és ne a lefelé vivő lépcsőfokokat járjuk be: meg-sértődés, bosszú, gyűlölet, válás, hanem a felfelé vivő lépcsőket,megbántódás (már az alapprobléma megfogalmazása is más),megbocsátás, megbeszélés, újrakezdés. Akinek bármi baja van amásikkal, a „kifelé fordulók” 24 órán belül, a „befelé fordulók” 72órán belül beszéljék meg, vagy különben felejtsék el! A mennybéli éspokolbéli pillanatokat mi teremtjük meg egymásnak itt a földön,odafenn a megbeszélés lesz!

A gyereknevelésről pedig csak annyiban esett szó, hogy azember dumál, dumál, küzd, elmondja milliószor ugyanazt, aztán azifjú talán olyan 18. életéve körül kezdenek jönni valamifélevisszajelzések, hogy na, az ősök talán nem hiába jártatták a szájukat,és ha 25 évesen megajándékoz bennünket a barátságával, barátibeszélgetésekkel, annál nagyobb ajándék nincs az életben. Agyermekünk barátságát elnyerni, az felér a Nobel-díjjal!

Ami még elhangzott, bár nem közvetlenül a házasságuk törté-netéhez kötődik, az az, hogy akár tanított, akár szórakoztatott, bár-milyen előadásra készült Péter, mindegyiknek úgy állt neki,mintha ez lenne az utolsó, és mindegyiket ezzel az Édesapjátóltanult imával kezdte:

— 15 —

„Uram, ne engedd, hogy én dumáljak, hanem kérd megSzentlelkedet, hogy töltsön el, irányítsa szavaimat, hogy mindaz,mit mondok, hallgatóimnak ne rombolására, hanem épüléséreszolgáljon!”

ÁmenKisné Gyöngyösi Éva

Papszentelés Gazdagréten

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumotminden teremtménynek.” (Mk 16, 15)

A szentiváni ifjúság néhány tagja nem mindennapi eseményenvehetett részt a Gazdagréti Szent Angyalok plébánián. Háromdiakónust, három verbita szerzetest szentelt pappá Erdő Péter bíborosúr. Név szerint: Sebastian Tengant (akit a missziós táborokból többenismerünk), Hurgoi Sándort és Kponor Lawrence Kwasit.

Számomra a liturgialegmeghatóbb része a Min-denszentek litániája alattileborulás volt, amivel a szen-telendő kispapok kifejeztékteljes önátadásukat Istennekés hogy egész életüket arájuk bízott lelkeknek szen-telik.

A három Missziós atyá-ból ketten (Sebastian és Sán-dor) Magyarországon folytat-ják hivatásuk teljesítését, Law-rence pedig hazájában, Gháná-ban fogja terelni a rábízott lel-keket.

Nyári Ákos

— 16 —

Csatkai zarándoklat

Ritka alkalom, hogyha az ember saját erejéből eljut valahova.Ritka, de nagyon fontos lehetőség saját lelki és testi erőnketegyszerre növelni, és bár lehet, hogy a végére már meg sem tudunkmoccanni, mégis valamiért senki sem morgolódik, hogy „Minek iskezdtem bele” vagy hasonlók. Azt hiszem, talán ebben különbözikegy zarándoklat egy szimpla túrától.

Apukám, testvérem és én először indultunk el erre azarándoklatra. Bár az elején féltem egy kicsit (főleg a felkeléstől), derájöttem, hogy ez teljesen felesleges, mert igen fáradtak voltunk, ésfáztunk is a hajnali órákban, de valahol mégis teljes szívünkbőlörültünk, hogy belevághatunk ebbe a megpróbáltatásba. Annyibizonyos, hogy amint nekikezdtünk a zarándoklatnak, már nem iséreztünk semmit, beszélgettünk, nevettünk és nagyjából így mentaddig, míg egy göcsörtös, köves, hosszú útra nem értünk. Itt márazért mindenki érezte a lábát, s kicsit nehezen állt fel a pihenőből, deekkor elkezdtük imádkozni a rózsafűzért, és mentünk, és mentünk, ésészre sem vettük, hogy már háromnegyed órája gyalogolunk.Egyszerűen azért, mert abban a háromnegyed órában végre nem csakmagunkra tudtunk gondolni, hanem teljes figyelmünket az Úrnaktudtuk szentelni. Az út egy későbbi szakaszán az atyával erről isbeszélgettem, és ő ezt mondta: „Elképesztő dolgokra képes az ember,nézd, most már 5 órája csak gyalogolunk” – és tökéletesen igaza volt.Ha az ember kitűz maga elé egy célt, és tiszta elhatározásból elindula cél felé vezető ösvényen, akkor Isten megsegíti, és eléri célját.

— 17 —

Talán egy hosszabb zarándoklatnak legnehezebb része azutolsó szakasz. Ez itt sem volt másként, igaz, beszélgettünk, delábunk egyre jobban elnehezült, egyre lassabban vettük azemelkedőket, és végül elértünk az utolsó pihenőhöz. Bár eléggé hátulvoltunk, leültünk egy fa árnyékába, viccelődtünk, s kielemeztükkinek mije mennyire fáj. Mikor aztán az utolsó lemaradt csoport ismegérkezett, fájó végtagokkal ugyan, de megújult lelkesedésselindultunk a templomhoz és a forráshoz. Leértünk, és az anyukám, amamám és a kistestvérem már várt ránk. Mindhárman lerogytunkegy padra, és ki-ki elmerült a saját gondolataiban. Aztán mikor egykicsit összeszedtük magunkat, a testvéremmel lementünk a forráshoz.

Körülbelül háromnegyed óra múlva elkezdődött a mise. Ittminden úgy ment, mint ahogy az egy misén lenni szokott, kivéve,hogy a zarándokzászlót hozók mondták a könyörgést, na meg perszeaz is egy különlegesség volt, hogy míg a kistestvérem a fémajtó ki-becsukogatásával foglalatoskodott, addig az ott élő gyönyörű fehérbundájú kutya felajánláskor átsétált a templomon, ezen sokatderültünk.

Az én személyes élményem tarka, és sokszínű képet fest le acsatkai zarándoklatról. Legyalogoltuk, megcsináltuk és egy nagyonörömteli és lelkiekben gazdag szombatban lehetett részünk. Így,hogy tudom, milyen ez a zarándoklat, csak egyvalami ötlik azeszembe: az, hogy jövőre is át akarom élni ezt az élményt.

Kiss Rebeka

— 18 —

Családnap Szentivánon

2013. június 1-én került sor a Pannonhalmi Területi Apátságáltal Győrszentivánon megrendezett családnapra.

Nagy Lajos diakónus köszöntő szavai és technikai információiután a kisebb és nagyobb gyerekek csoportos foglalkozásokra indul-tak, hogy szakképzett nevelőkkel együtt töltsék a délelőttöt, ezáltallehetővé tették szüleiknek, hogy teljes figyelmüket az előadásrafordítsák.

Az Úrtól való imádság közös elmondása után Várszegi Asztrikfőapát úr bevezető fohásza következett, melyben a családi közössé-gekért könyörgött, hogy a családok erényekben és szolgáló szeretet-ben a Szent Család példáját kövessék.

A Főapát úr előadását azzal kezdte, hogy a családnapokcélkitűzése kettős:

személyesen, szemtől-szemben találkozzunk, elmélyítsükkapcsolatainkat és tudjunk örülni egymásnak.

a meghívott előadók révén olyan speciális területek – nevelés,férfi-női kapcsolatok, társadalomhoz való kapcsolatok - kerüljenekelőtérbe, amelyekből segítséget kapunk a mindennapi életben.

A külvilág hihetetlen nagy befolyással van ránk: információstársadalomban, egyfajta „információs sokk”-ban élünk. Láthatjuk, avilág más irányba megy, mint mi. Mi keresztények, akik eljárunktemplomba, találkozunk a Biblia világával, világképével, másképpgondolkozunk, mint a többiek. A keresztény embernek szilárd meg-győződése, hogy Isten teremtette a világot, ez a mi biztos vonatkoz-tatási pontunk. Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette megaz embert. Ez azt jelenti, hogy bár bűnösök vagyunk, mégis nagyonsok isteni, pozitív vonás is van bennünk. Az ember teremtésénél rög-tön azt olvassuk, hogy férfivá és nővé teremtett bennünket. Ez a gon-dolkodásmód meghatároz minket. Tapasztalhatjuk, hogy Európábanmilyen küzdelmek, feszültségek, vannak, mert az emberek nem ígygondolkodnak. Ez a másfajta gondolkodás túllép azon, hogy Istenférfit és nőt teremtett, és a kettő a házasságban egy testté lesz, amelya család maga. Megjelentek a civilizációs betegségek: nemek össze-cserélődnek, férfi-férfi, női-női kapcsolatok keletkeznek, melyetegyenjogúvá akarnak tenni a családdal. A világ rossz irányba megy,

— 19 —

és a kérdés, hogy ez az irány megváltoztatható-e? Erőszakkal semmi-képpen sem, amit erőltetnek – tapasztalatból is tudjuk -, az nemmegy, sem a társadalomban, sem a családban. A Biblia – ez a csodá-latos „képeskönyv” - a maga történeteivel, tanításával a mi tanköny-vünk. Ennek alapján egyetlen dolog működik: a PÉLDA. Ha anya ésapa jó példát mutat hitben, erkölcsben, hazaszeretetben, kommuniká-cióban, annak meg lesz eredménye. Adjunk olyan példát a társada-lomban, családban, hogy az követésre méltó legyen. Azért gondolko-zunk másként, mert olvassuk Isten szavát a Bibliában, de ebből nemkövetkezhet felsőbbrendűség vagy gőg. Sose kezeljük le a másik em-bert. Vallásos meggyőződésünkből származhat az, hogy a társadalmigondokat, bajokat a valóságnak megfelelően értelmezzük, és miveltudjuk a jó példa hatását, ezzel a tapintatos szeretettel közeledjünk amásik ember felé. Ahogy Ferenc pápa úgy fogalmazza meg ezt, hogyJézus Krisztus ismerete csodálatos öröm, de ezt nekünk alázattal kellközölnünk a világgal.

Főapát úr elmondta saját tapasztalatát, hogy a ma fiataljait márszinte semmi nem érdekli: még a saját karrierjük sem. Ez nagy baj,az élet nem lesz kíméletes hozzájuk, nekünk kell a gyerekeket azéletre felkészíteni. El kell mondani nekik, hogy az életben számoskihívás van. Nem lehet úgy gondolkodni, hogy mindig eltartanakbennünket, mindig igazunk lesz. Ha a családban nem kapják meg ahitbéli támogatást, ha csak jólétet ígérnek, akkor a következő nemze-dék sok problémával fog szembenézni. Azonban a „lila fejű”, pier-cinges gyerekek is elfogadásra vágynak. Őket sem szabad lenézni,kirekeszteni, hanem – ha van rá mód – meg kell szólítani. Egy felnőttis köszönhet a gyereknek, nem úgy, hogy jó napot, hanem a magukmódján: „helló”-val. A világ a keresztények számára nem a botrán -kozás területe, hanem a kihívásé és a meghívásé. Az ítélkezés álljontávol tőlünk! A kereszténység és az intelligencia összetartozik. Első-sorban a szív intelligenciája. Például politikai célkitűzéseket, párto-kat, társadalmi formációkat nem keverünk össze az Isten országával.

Jó 20 éve, a rendszerváltáskor azt gondoltuk, hogy a keresz-ténység visszatér, újra tele lesznek a templomok. De nem ezt tapasz-taljuk. Magyarország egy nagyon bonyolult összetételű társadalom amaga nagyon elvilágiasodott gondolkodásmódjával. Keletrőlszáműzték a kereszténységet, nyugatról jólétet ígérnek. E kettős ha-

— 20 —

rapófogóban nehéz helyzetben vagyunk. Egyre kevesebb a megke-reszteltek száma. Ha nem akarunk esküvőt kiszolgáltató egyház len-ni, akkor egyre gyakrabban az esküvő előtt keresztelést, bérmálástkell tartani, mert egyik, vagy mindkettő fél még nincs megkeresztel-ve. Őket sem szabad megítélnünk, mert nem kapták meg azt a nevel-tetésükben, amit mi megkaptunk. Nagy szeretettel és alázattal kellvelük törődni. Mi Jézus Krisztus követei vagyunk. Ha Jézus Krisztushite, ismerete öröm és szabadság számunkra – és nem csak rituáliskényszer -, akkor ezt tovább kell adni a családban, a munkahelyi, afalusi környezetben. El kell mondanunk, adott esetben vigasztalnunk,utat mutatnunk a másik embernek.

Egy rövid szünet után párbeszédre is lehetőség volt. HozzászóltAndrás testvérünk, aki a kismegyeri egyházközségéletéről beszélt.Feladat van, de további energiát kell fektetni az embereklátogatásába és hívogatásába. Főapát úr javaslata: nekünk tovább kelllépni a belterjes gondolkodásmódból. Ne csak a templomba járókkaltartsunk kapcsolatot. A keresztények szövetsége nem vérszövetség,hanem testvéri közösség. Menjünk el a testvérekhez, akik támogattáka templom építését, és hívjuk őket szentmisére.

Ciprián atya hozzászólásában elmondta, hogy az iskolákban agyerekek 52 %-a hittant, 48 %-a erkölcstan választott, Ezek szerint amagyar nép már nem igényeli, hogy hittel átitatott erkölcsös legyen,hanem csak erkölcsös. A válasz: nem csak a statisztika és a százaléka lényeges, Isten egy maroknyi néppel is tud mit kezdeni. Fontos,hogy mindegyik egyházközségnek meglegyen az élő hitű közössége.Nagy felelőssége ez a főapátnak, a papoknak, és a híveknek is. Le-gyünk készen arra, ha valaki a reménységünkről kérdez bennünket!

Bár a betervezett előadások ezen a családnapon elmaradtak, re-ményeink szerint ősszel pótolva lesznek, mégis elmondhatjuk, hogynincs hiányérzetünk. Főapát úr előadásában megfogalmazott gondo-latok vezérfonalával tértünk haza: kereszténynek lenni annyi, mintmegszólítani a másik embert, tanúságot tenni a bennünk lévő re-ménységről és utat mutatni az Isten által kijelentett értékrend szerint.

Köszönjük Asztrik atyának az előadást, a rendezőknek aszervezést, az iskolának a befogadást és a vendéglátást.

Markó József

— 21 —

Jók ezek a padok!

A fenti mondatot egy szentmise után hallottam, miután azegyházközségi képviselőtestület elhatározta, hogy a templombanlévő padok helyett újakat csináltatunk. Akkor elgondolkoztam ezen amegállapításon. Valóban, a célnak megfelelnek. 45-50 percet ki lehetbírni, még ha kényelmetlen is az ülés bennük. Sok évig jó volt, mégsok évig jó lenne. Tudom, rengeteg helyen - még ha ilyen szúettepadok vannak is - gondolni sem mernek a cserére, mert fontosabb abeázás megszüntetése, vagy – mint egyik ismerősömtől hallottam – abejárati ajtó cseréje. De még arra sincs pénzük.

Próbáljunk meg utánanézni, hogy a templomi padok mikor ké-szültek. Ehhez Ráczkevi Istvánné „A Győr-Szentiváni Templom tör-ténete” című munkáját hívom segítségül. Az 1862-es év bejegyzésé-nél ez áll: „Mindkét oldalon új padokkal bővült a templom.” Tehátbővült, a padok zöme azonban már megvolt. Ezek az új padokvalószínűleg az utolsó padok lehettek, hiszen ezeknek a padvégekneka mintája eltér a többitől.

De menjünk tovább! Az 1889. évi bejegyzésnél eztolvashatjuk: „A padok végig a tulajdonosok költségén megfestettek,került az egész festés 90 frt-ba.”

Egyetlen mondatból mennyi mindent megtudunk! Először isazt, hogy 1889-ben a padok már olyan kopottak voltak, hogy újrakellett festetni. Másodszor, hogy egy padot egy-két család megvett éscsak azt használhatták. Hogy a 90 forint mennyit ért, azt most neboncolgassuk.

Azóta eltelt csaknem 125 év. Ha most valaki beül valamelyikpadba, láthatja, hogy mennyire szúette, főleg az alsó része. Pár évvelezelőtt több mint egy tucat térdeplőt kicseréltem, mert repedtek, tö-röttek voltak, de ez csak tűzoltás volt. Ekkor a képviselőtestület úgyhatározott, hogy a térdeplőket kicseréltetjük. Ez meg is történt, még-pedig olyan térdeplőket készíttettünk, amiket a könnyebb takarításérdekében föl lehet hajtani. De ekkor már megállapítottuk, a padoklábai annyira korhadtak, hogy a lerögzítésük eléggé bizonytalan, hi-szen ha leülünk, több pad is billenik a súlyunk alatt.

Ezt megelőzően az állam kárpótolt bennünket, amiért 1949-benaz apácazárdát és az iskolát államosították. Ehhez a pénzhez a

— 22 —

lekötés miatt mostanáig nem nyúlhattunk. Mivel ez a kötöttség mostfeloldódott, az egyházközségi képviselőtestület úgy döntött, hogy apadokat kicseréltetjük, és egyben a templom fűtését is megoldjuk.

A barokk templomunkbatermészetesen nem modern padok ke-rülnek, hanem szinte ugyanilyenpadvégekkel, de kissé kényelmeseb-bek. Pár héttel ezelőtt egy mintátkészíttettünk, melyet a hívek ki ispróbálhattak és véleményüketfigyelembe véve, a tervrajzotmódosíttattuk. Az itt közölt ábránlátható az eredeti pad formája és amódosítás is. A gyártás elindult, akarácsonyt már az új padokbanünnepelhetjük. Bízunk benne, hogyunokáink, dédunokáink hálás szívvelgondolnak majd ránk, hogy egy ilyennagy gondot levettünk a vállukról és125 év múlva majd csak az újrafestéslesz a gondjuk.

S.

Ismét kuktatábor

A szentiváni plébánia történetében nem ez az első alkalom,hogy a nyári szünetben az éhes ifjak „megkóstolhatják” az ételké-szítés folyamatát is. Azt eszik, amit főznek.

A 2012. évben nem volt elég jelentkező, ezért a tábor el-maradt. Bízunk benne, hogy idén többen lesznek akik szeretnéneksaját maguk által készített ételeket megkóstolni, és talán másokatis megkínálni!

A főzés olyan tevékenység, ami akkor sikeres, ha utánanem marad más, csak a szennyes edény. Ezt az élményt, a „leta-rolt” asztal látványát az élvezi igazán, aki szeretettel főzött. Rajtaifjak! Fakanálra föl! Várunk benneteket az idei kuktatáborban2013. 07. 11-12-én! Jelentkezni lehet a plébánián.

— 23 —

Ehn Imre

— 24 —

Gondolatok egy színielőadás nyomán

Áprilisban volt szerencsém a Nemzeti Színházban látniShakespeare A velencei kalmár című darabjának átiratát. Kis fenntar-tással mentem, mert az átiratokról nincsenek jó tapasztalataim. Néhaaz eredeti műhöz a címen kívül semmi közük sincs, ilyenkor perszefelvetődik, hogy a szerző miért is nem írt új címen új darabot. Szó-val: nem szeretem a korabeli színművek szövegének, díszletének, jel-mezének modernizálását. Ez az előadás azonban kellemes meglepe-tés volt: remekül eltalált modern díszletek, jelmezek, mértéktartóanaktualizált jelenetek mellett szalonképes szöveg egy-két vulgáris ki-fejezéssel, vagy jelenettel, aminek azonban volt dramaturgiai jelentő-sége.

A velencei kalmár történetét – gondolom – sokan ismerik.Antonio kezességet vállal barátjának, Bassanionak, aki 3000 dukátkölcsönt kap a zsidó Shylocktól. A pénz vissza nem fizetése esetén azsidó vigaszdíja az, hogy egy font húst kivághat a kezes testének bár-mely részéből. A fordulatos történet során a szerző rávilágított aShakespeare által már feszegetett kérdésekre, s közben a mai életproblémáit is érintette: zsidó - nem zsidó gondolkodás különbsége, amelegek növekvő jogai, az adósok kivételezett helyzete a kezeseikkárára (a törvény segítségével), általában bármely ember felsőbb-rendűségi tudata másféle (vallású, színű, kultúrájú) emberekkelszemben. Nagyon finoman beleszőtték az előadásba a kritikát min-denki felé. Bemutatták, milyen alávaló módon tud beszélni egy nép amásikról, de azt is, milyen aljas az, akiben nincs emberség, csak atörvény betűit mutogatva behajtja követeléseit, akkor is, ha másokbelepusztulnak. Hallottuk a velencei ifjak bántóan durva zsidó vic-ceit, ugyanakkor láttuk azt is, ahogy Shylock Sabbat napján még egyládikát sem nyit ki, hiszen nem dolgozhat, de a kamatra adott pénzétnyugodtan fialtatja, mert azzal nem kell nyúlnia semmihez.A szerzőnem áll senki pártjára, de az elhangzó mondatok fájdalmas igazság-ként hullnak a nézőkre. A színdarab végén Shylock egyik büntetése,hogy erőszakkal megkeresztelik és „szeretettel” adják neki a Péternevet, kedvesen, mintegy kereszténynek tekintve őt. Érezhető, hogyez a szertartás olyan neki, mintha belőle metszettek volna ki egydarab húst. Majd magát összeszedve, korábban kitagadott lányával

— 25 —

elindul, és lassan belevesznek a ködbe. Közben a néző ezt amondatot hallja: Együtt kell élnünk… ha tetszik, ha nem, együtt kellélnünk.

S hogy miért jutott eszembe ezeket leírni? Mert igenis együttkell élnünk, nekünk, rokonoknak, szomszédoknak, kollégáknak, ba-rátoknak, jó és rossz ismerősöknek, családtagoknak, hívőknek, nemhívőknek, pogányoknak, más vallásúaknak, cigányoknak, zsidóknak,fehéreknek, négereknek, mind, mind együtt. És ha a magunk hiteszerint minden vasárnap elmormogjuk a szentmisén: „Legyen békes-ség köztünk mindenkor!”, de közben felebarátunkat lenézzük, leszól-juk, átnézünk rajta, kicsúfoljuk, fölébe emeljük magunkat, gyűlöljük,haragszunk rá és a bűnét, hibáját NEM BOCSÁTJUK MEG, akkorminek mormogjuk mindig ugyanazokat a fölösleges szavakat? Miértcsapjuk be minden héten Istent és magunkat?

Szamosi Béláné

A Schneider család Szentivánon

Április 20-án vendégünk volt az üllői Szín–Játszó–Tér. 2012-ben a Liliomfí üllői előadásával kezdődött az együttműködés. Ők aHyppolit a lakáj című közismert darabot hozták el nekünk. Akik lát-ták előadásukat, tanúsíthatják, hogy fergeteges lendülettel, jókedvvel,odaadással játszották el a Schneider család életének kis epizódját.

Két évig készültek ezzel a darabbal, aminek a bemutatója de-cemberben volt Üllőn. A szereposztásból megtudhattuk, hogy csalá-dok szerepeltek: apa, fia, férj, feleség, és nem csak a huszonévesekképviselték korosztályukat, a kicsivel idősebbek is. Ők bizonyítják,hogy játszani jó, még akkor is ha az ember már kinőtt a gyermekkor-ból. Valahol legbelül, lelkünk legmélyén gyermekek maradtunk, ésez így van jól.

Előadás után a két színjátszó csoport még találkozott egy kisvendégség keretében. Új barátságok szövődtek és a meglévők meg-erősödtek. Az üllői művelődési ház igazgatónője és a darabrendezője is, Albert atyának átadta ajándékukat, egy tulipánfacsemetét. Egyházközségünk vezetőségének férfi tagjai másnap nagylelkesedéssel el is ültették a plébánia előkertjében. Egy-két év alatt,

— 26 —

ha virágba szökken, hirdeti, hogy itt járt az üllői színjátszó csoport,aminek szívből reméljük a folytatását.

BM

— 27 —

A jövő kezdete

Eltelt egy év, s a Genesius Színjátszó Kör újból hív mindenkita búcsú előestéjére, új darabjának bemutatójára. A megtörtént esemé-nyek alapján íródott könyv, és az abból készült A jövő kezdete c.film nyomán ismerhetjük meg a történetet, amely mai és hétköznapi.Bárhol történhet, hisz a szeretetlenség, s az egymásra nem figyelésvilágjelenség. A hiányt is hasonlóan igyekeznek az emberek betöl-teni: ital, drog, elfogadás nélküli kapcsolatok.

S jön egy kisfiú, s házi feladatában egymás megsegítésére szó-lít. Eddig a pontig sokan eljutnak, de ő továbblép. Hálálkodás helyetta jótett továbbadása a megsegített feladata. Nem is egy, hanem há-rom másik embernek kell segíteni. Jócselekedet-piramisjáték. S mitindít el, elindul-e valami? A színdarab végére megtudjuk. Megtud-juk? Ahhoz tovább kell gondolnunk.

Gyakran teszünk kisebb nagyobb dolgokat a körülöttünk élők-nek. Megköszönik, hálásak, vagy nem, de mindketten továbbme-gyünk. A jót tevő elégedettséggel a szívében, s ezzel már meg is kap-ta jutalmát, az elfogadó örömmel, s talán kis keserű szájízzel. DeTrevor, a kisfiú ötletétől az adakozó kérő lesz: jótettet kér, nem isegyet, hármat. Nem könnyű, kimondani ezt a kérést. Próbáltam, nemtudtam kérni a továbbadandó segítséget, az „Add tovább-mozgal-mát”. Hiszen kiszolgáltatom magam. Kinevethetnek. A megsegítettember viszont lehetőséget kap, adhat, s ez egyben a köszönete is.Mennyivel szebben alakul így a kapcsolat. Ez sokszor nem juteszünkbe, pedig nincs az a nyomorult helyzetű ember, akinek nelenne mit adnia a másiknak.

Sikerülhet ez, ha bátrak vagyunk. Az előadásra sok szeretettelvárunk mindenkit június 21-én este 7 órakor a moziban! Merítsünkegyütt bátorságot és elhatározást.

Genesius Színjátszó Kör

— 28 —

Eseménynaptár

Június 21-én este 7 órakor a Genesius Színjátszó Kör A jövőkezdete c. darabját adja elő a Duna filmszínházban.Június 22-én este 7 órakor taizé-i imaóra lesz a templomban.Június 23-án a 10 órai szentmisében lesz a Bérmálás, ekkor tartjuktemplomunk búcsúját is.Június 24-28. Etika- és focitábor a plébánián.

Július 1-5. Mesetábor a plébánián.Július 11-12. Kuktatábor a plébánián.Július 27-én 50 km-es gyalogos zarándoklatot szervezünkCsatkára.

Augusztus 5-9. Angol- és kézművestábor a plébánián.Augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigiliáján este tíz órátólszentségimádást, majd éjfélkor ünnepi szentmisét tartunk atemplomban.Augusztus 19-24-ig tartjuk az elsőáldozási felkészítést a plébánián.Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén a tízórásszentmisét a telepi óvoda udvarán tartjuk. Augusztus 20-án este 7 órakor a Genesius Színjátszó Kör bemutatjaA vasmacska kölykei c. színdarabját a Duna filmszínházban.Augusztus 25-én a tízórás szentmise keretében lesz az elsőáldozástemplomunkban.

Szeptember 12. fél kilences szentmise: Veni Sancte

— 29 —

Felelős kiadó: Szalóky Albert OSBA Szerkesztőbizottság tagjai:dr. Ponty Krisztina, Markó Józsefné, dr. Galavics Krisztina, Szalóky Albert OSB, Szabó Csabáné,Szamosi Béláné