Természetföldrajzi tanulmány

„Az Észak-Kelet Alföld és az Erdélyi Szigethegység természetbarát turisztikai lehetőségeinek

(falusi turizmus, ökoturizmus) fejlesztése és promóciója”

A leírásokat szerkesztette:

Kelet-Magyarországi Európai Kezdeményezések Alapítvány

2010

TARTALOMJEGYZÉK

Hajdú-Bihar megye természetföldrajza......................................................................................4Dél-Nyírség.............................................................................................................................5Hajdúhát..................................................................................................................................6Dél-Hajdúság...........................................................................................................................7Nagy-Sárrét.............................................................................................................................9Berettyó-Kálló köze..............................................................................................................10Érmelléki löszös hát..............................................................................................................11Bihari-sík...............................................................................................................................12Kis-Sárrét..............................................................................................................................14Tiszafüred-Kunhegyesi sík....................................................................................................15Borsodi Ártér.........................................................................................................................16Hortobágy..............................................................................................................................17

Bihar megye természetföldrajza...............................................................................................20Bihar megye földrajzi elhelyezedése.....................................................................................20Turisztikai térségek...............................................................................................................22Talajviszonyok......................................................................................................................22Domborzat.............................................................................................................................24Éghajlat..................................................................................................................................27Föld alatti és felszíni vizek....................................................................................................29Növény és állatvilág..............................................................................................................31Védett területek, jellemzői....................................................................................................32Területhasználat és tájegységek............................................................................................35

Szatmár megye természetföldrajza...........................................................................................37Szatmár megye földrajzi elhelyezkedése..............................................................................37Földtani felépítés...................................................................................................................39Domborzat.............................................................................................................................39Éghajlat..................................................................................................................................40Föld alatti és felszíni vizek....................................................................................................41Növény és állatvilág..............................................................................................................41Természetvédelmi területek és jellemzőik............................................................................42

Hajdú-Bihar megye természetföldrajza

Hajdú-Bihar megye természetföldrajzi képe, domborzati egyhangúsága ellenére igen mozaikos. A megye területét 11 kistáj érinti részben vagy egészben (1. ábra), ezek a következők:Dél-NyírségHajdúhátDél-HajdúságNagy-SárrétKis-SárrétBerettyó-Kálló közeBihari-síkÉrmelléki Löszös hátHortobágyTiszafüred-Kunhegyesi síkBorsodi ártér

1. ábra: Hajdú-Bihar megye természetföldrajzi képe

Az alábbiakban tájanként vizsgáljuk meg a természetföldrajzi képet az alábbi szempontok szerint:A terület elhelyezkedéseFöldtani felépítésDomborzati viszonyokÉghajlatTalajviszonyok

Vízrajz – felszíni és felszín alatti vizek Növényzet és állatvilágVédett természeti területek, értékek Jellemző területhasználat

Dél-Nyírség

A Dél-Nyírség Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár Bereg megye területén helyezkedik el, 1200 km2 területű kistáj.

A 100-162 m közötti tszf-i magasságú kistáj szélhordta homokkal fedett hordalékkúp síkság. Északi része közepes magasságú tagolt síkság, a relief 8 m/km2, déli része vertikálisan kevésbé, horizontálisan jobban tagolt hullámos síkság. Felszínét ÉÉK-DDNY-i csapású völgyek tagolják. A lejtésirány D-DNY-i. Az északi részen széles sávban alakultak ki szélbarázdák, deflációs mélyedések, parabola és szegélybuckák. A közepes defláció korlátozza a mezőgazdaságot.

A felszín közeli üledékek jelentős része az 1-25m vastagságban kifejlődött, würm végén képződött futóhomok. Jellegzetes kísérőjelensége a kovárványosodás. Utolsó mozgások a későglaciálisban voltak. Viszonylag nagy területet fed a nyírvízlaposokhoz kapcsolódó folyóvízi homok, mésziszapos homok, ezek a holocénban alakultak ki.

Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten meleg. Keleten mérsékelten száraz, máshol száraz. Az évi napsütéses órák száma 2000 óra, ebből nyáron 810, télen 180 a napfénytartam. Az évi középhőmérséklet 9,6-9,8 C, a tavaszi határnap április 11, az őszi október 15. A fagymentes időszak hossza 188 nap. Az évi maximum 34 c, a minimum -17 C. A csapadék területi eloszlása változatos, évente 560-590 mm hull, keleten 600 mm felett. Az egy napi csapadékmaximum 80-90 mm. A hótakarós napok száma 40 nap, vastagsága 18 cm. Az ariditási index 1,19-1,25.

Az uralkodó szélirány ÉK-i, illetve É-i és D-i, az átlagos szélsebesség 3 m/s alatti. A csapadék eloszlása szeszélyes, ez határozza meg a termesztett növényeket.

A D felé futó vízfolyások a Berettyóba folynak, egymással párhuzamosak (Konyári Kálló, Derecskei Kálló, Kondoros,Tócó). Bővebb vízhozamot csak kora tavasszal és nyár elején szállítanak. Vízminőségük III. osztályú. Állóvizeit 3 természetes tó képezi, melyet 8 víztározó egészít ki. A talajvizet ÉK-en 4-6 méteren, máshol 2-4 méter között találjuk, kémiai jellege nátriumos, illetve kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos. Keménysége közepes, szulfáttartalma viszonylag magas. A legtöbb településnek ártézi kútja van, átlagos mélysége 100 méter alatt van, vízhozama mérsékelt. Debrecenben több fúrásból nátriumkloridos gyógyvizet emelnek ki. A felszíni vízkészlet kihasználása 80%, a felszín alatti 20%.

A kistáj a Nyírségi flórajárás része, jellegzetes társulásai a tölgy-köris-szil ligeterdők, a pusztai tölgyesek és a gyöngyvirágos tölgyesek. Nagy területet borítanak a homokpusztagyepek és homokpusztarétek, jellegzetes fajok a magyar kökörcsin, a debreceni

csomolya és a réti angelica. Az erdők elsősorban lágylombú erdők. Legfontosabb mezőgazdasági kultúrák: rozs, őszi árpa, burgonya, dohány.

A kistájat döntően homoktalajok uralják, futóhomok, humuszos homoktalaj és kovárványos barna erdőtalaj. Löszös felszíneken réti csernozjomok és szolonyecek. Emellett lápos réti talajok is vannak, tehát a kistáj mezőgazdasági potenciálja kicsi.

A területhasználat jellemzői a kistájon a következők:belterület: 6,8%, szántó 49, 1%, kert 2,1%, szőlő 2,1%, rét, legelő 6,3 %, erdő 33,1%, vízfelszín 0,05%, ártér 0,05%, védett terület 0,7%

Védett területek:

Hajdúsági TVK:Nyíracsádi Gúti-erdőDebreceni Dombos-tanyai legelőHajdúsámsoni Martinkai-legelőNagycserei Kőrises arborétumHalápi Hármas-hegy alja és Rachbauer erdőNyírábrányi Káposztás lapos és Keszler tagNyírábrányi Teleki-legelő és Mogyorós-erdő Halápi-, és Bodzás-víztározóHaláp és Bánk közötti erdőkBánki láprétek és erdőkMonostorpályi-legelőÚjlétai Kis-erdő és környékeHajdúbagosi és hosszúpályi erdőkHosszúpályi szikesekDebreceni Nagyerdő TTHajdúbagosi földikutya-rezervátum TTHencidai Csere-erdő TT

Hajdúhát

A Hajdúhát Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén helyezkedik el, 850 km2 területű kistáj.

A Hajdúság 93 és 162 m közötti tszf-i magasságú lösszel, lösz-iszappal fedett egykori hordalékkúp-síkság peremi részén helyezkedik el. NY-i oldal éles tereplépcsővel válik el. Lösszel takart enyhén hullámos síkság, É-i részén kis relatív relief jellemző, 5-7 m magas futóhomok lerakódásokkal. Délen vertikálisan gyengén tagolt pleisztocén-holocén eróziós-deráziós völgyek tagolják, futásirányuk NY-i és D-i.

A kistáj felszín közeli képződményei hordalékkúp-peremi helyzetet valószínűsítenek. középső pleisztocénig szárazulat volt, a folyók üledéke helyenként lösszel keveredik. A würm

végén az északi részeken futóhomokmozgás történt, de ma tiszta futóhomok nincs a felszínen, felső pleisztocén lösz, löszös homok fedi. A D-i részt 2-10 m vastag lösz, illetve ártéri infúziós lösz fedi, melyhez jelentős agyagelőfordulások kapcsolódnak.

Mérsékelten meleg és száraz kistáj, É-ról D felé 1950 óráról 2000 óráig nő a napsütéses órák száma. Nyáron 800, télen 180 napfényes óra várható. Az évi középhőmérséklet 9,8 C, a nyári félévé 17 C. A legmelegebb nyári nap 34 C-os, a téli minimum -17,5 C. A táj nagy részén a csapadék évi összege 530-550 mm, É-on ennél több.

A hótakarós napok száma 40, maximális vastagsága 18 cm. Az ariditási index 1,28-1,33, É-on 1,19. Uralkodó szélirány ÉK-i,É-i és DNY-i, az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s. Száraz, szeszélyes csapadékeloszlású vidék, csak szárazságtűrő növények termesztésére alkalmas.

É-on a Tisza völgy, majd folytatásában a Keleti-főcsatorna vízgyűjtője gyűjti össze a lefolyó vizeket. Természetes vízfolyásai NY-ra tartanak és a Hortobágyba folynak. Legfontosabb vízfolyásai: Fürj.ér, Vidi-ér, Brassó-ér, Pece-ér. Vízháztartását szárazság, gyér lefolyás és vízhiány jellemzi. A vízfolyásokban állandó jelleggel csak nyáron van víz, árhullám esetleg tavasszal jelentkezhet. A vizek minőssége II. osztályú.. A belvízi csatornahálózat alig 100 km hosszú. Az állóvizek száma kevés, két kis természetes tava alig 7 ha. A 6 mesterséges tározó közül legjelentősebbek a Látóképi tározó és a Vidi ér I. tározó.

A talajvíz mélysége 2-4 m között van D-en 6 m alá süllyed. Mennyisége jelentéktelen. Kémiai összetétele szerint van kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos és nátriumos, a szulfáttartalom É-on magasabb. A rétegvíz mennyisége 1-1,5 l/s.km2, az ártézi kutak száma nagy, mélységük a 100 m-t meghaladja, vízhozamuk magas. Hévizi kútja van Hajdúböszörménynek, Hajdúdorognak és Hajdúnánásnak.

A felszíni vízkészlet kihasználtsága 80, a felszín alattiaké 20%-os, a Keleti-főcsatornáé 80% körüli, döntően öntözésre használják.

A kistáj az Alföldi flóravidék, Tiszántúli flórajárás része. Jellemző erdőtársulásai a tölgy-köris-szil ligeterdők, a sziki tölgyesek és a tatárjuharos lösztölgyesek. Emellett jelentős területeken vannak homokpuszta-gyepek. Fontos fajok a piros kígyószisz, a szakállas csomolya és az alföldi aszat. Erdei döntően keménylombúak. A mezőgazdaságilag hasznosított területek haszonnövényei a a búza, az őszi árpa, a kukorica és a cukorrépa.

A talajtakaró döntő része löszön képződött, túlnyomó része jó mezőgazdasági hasznosítást tesz lehetővé, leginkább az alföldi mészlepedékes csernozjom, ÉNY-on mézlepedékes csernozjomokat találunk. Emellett réti csernozjomok, szolonyeces réti csernozjomok, mélyfekvésű részein réti szolonyecek, sztyepepesedő réti szolonyecek találhatók. A kistáj É-i részén csernozjom barna erdőtalajok és kovárványos barna erdőtalajok fordulnak elő. A kistáj mezőgazdaságilag hasznosított.

Üdülés számára a kistájon belül Hajdúböszörmény és Hajdúnánás fontos, elsősorban termálvízkincse miatt.

A területhasznosítás a kistájon a következő: belterület 6,8%, szántó 83,2%, kert 0,8%, szőlő 0,5%, legelő 5,3%, erdő 1,9%, vízfelület 1,4%, ártér 0,1%, védett terület 0,5%.

Védett területek:Hajdúsági TVK

Dél-Hajdúság

A Dél-Hajdúság Hajdú-Bihar megye területén helyezkedik el, 750 km2 területű kistáj.

A kistáj 88-110 tszf-i magasságú löszös iszappal fedett hordalékkúp síkság. Felszíne vertikálisan gyengén szabdalt, a relatív relief mindenhol 10 m/km2 alatt marad (átlagosan 2,5). A kistáj döntő része alacsony, ármentes síkság, É-i része enyhén hullámos síkság. Az 1-3 m magas folyóhátak és 2-3m magas kunhalmok, lösszel fedett homokbuckák törik meg az egyhangúságot. A terület D-i részén különböző feltöltődési stádiumban lévő folyómedrek találhatók.

A jelentős vastagságú, a magyarországi földgázvagyon 1/8-á rejtő pliocén rétegsorokra helyenként 200 m-es pleisztocén folyóvizi üledék települt. A würmtől kezdve ezekre a rétegre finomszemű üledék rakódott, a periglaciális területeken lösz alakult ki. Emellett ahol folyóvizek jártak ártéri, mocsári iszap, agyag, folyóvízi homok rakódott le, ezekre jellemző formák alakultak ki. Gazdasági szempontból a Hajdúszoboszló-Ebes-Nagyhegyes környéki földgázvagyon, valamint a hajdúszoboszlói és derecskei agyagelőfordulás fontos.

Mérsékelten meleg és száraz éghajlatú kistáj, közel 2000 óra évi napsütéssel, melyből nyáron 800 óra, télen 185 óra jellemző. A hőmérséklet évi átlaga 9,9,-10 C, a hőmérsékleti maximum 34,6, a minimum -17 C. Az évi csapadékösszeg 530-570 mm, D-en több csapadék hull. A napi maximum 90 mm felett van. A hótakarós napok száma 38-4, átlagos vastagsága 16-18 cm. Az ariditási index értéke 1,24-1,33. A leggyakoribb szélirány az ÉK-i, É-i és D-i, a szél sebessége 2,5-3 m/s.

Kifejezetten száraz, de nem túl meleg éghajlatú kistáj, a kevésbé vízigényes növénykultúráknak kedvez.

A kistáj fő vízfolyása a Keleti-főcsatorna, 27 km-en érinti a Dél-Hajdúságot. Keresztezik folyását a Kösely, a Hamvas-főcsatorna, a Sárréti-főcsatorna. Vízben szegény, gyér lefolyású, száraz terület. A vízfolyásokon árhullámok csak tavasszal jellemzőek, az év többi részében alig van víz a medrekben. Vízminősége Debrecen szennyvizének köszönhetően III. osztályú. Mivel a terület mélyen fekvő, belvizes terület, a csatornahálózat hossza 400km. Az állóvizek száma viszonylag nagy, sok a mesterséges tározó, halastó (Kaba, Nádudvar, Tetétlen mellett a legnagyobbak.)A talajvíz sehol nincs 4 m-nél mélyebben, DK-en már 2m-nél találunk. Mennyisége nem számottevő, kémiai jellege szerint nátriumos és kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos. A szulfáttartalom közepes. A rétegvíz mennyisége 1-1,5 l/s km2, nagyszámú 100 m-nél mélyebb

ártézi kútja van a kistájnak. Vízhozamuk jelentékeny. Földesen, Püspökladányban, Hajdúszoboszlón és Kabán gyógyvíz található.A táj felszíni vízkészletének 80%-a, felszín alattié 20%, a kutak kapacitása eléri a 60%-ot.

A Tiszántúli flórajárásba tartozó kistáj jellegzetesen mezőségi táj. Minimális kiterjedésű erdőtársulásai tatárjuharos lösztölgyesek, sziki tölgyesek és tölgy-köris-szil ligeterdők. A rendszeres mezőgazdasági hasznosítás alatt álló területen bükkönyösök, fakó-muharos-tisztes füvesek. Gyakoribb fajok a bajuszpázsit, a magyar polka vagy az ágas sóballa. A kevés erdő főleg keménylombú, néhol fenyő jellemző.

A mezőgazdasági területhasznosítás fő növényei a búza a kukorica és a cukorrépa.

A löszös üledékeken legnagyobb kiterjedésű réti csernozjomok alakultak. É-on a legjobb termékenységű alföldi mészlepedékes csernozjomok találhatók. A szikes talajvíz miatt néhol mélyben sós réti csernozjomok, mélyben szolonyeces réti csernozomok is előfordulnak. A kistáj 17%át teszik ki a szikes talajok, míg a löszön képződött agyagos teljesen terméketlen talajok 14%-ot fednek. Ennek ellenére a kistáj mezőgazdaságilag értékes.

A kistáj üdülési, gyógy-üdülési természeti adottságai országos, sőt nemzetközi jelentőségűek (pl. Hajdúszoboszló). Mindemellett a Keleti-főcsatorna országos jelentőségű horgászvíz. A kistájon több településen találhatók népi-iparművészeti és hajdúsági kultúrtörténeti emlékek (Nádudvar, Hajdúszovát, Hajdúszoboszló).

A területhasznosítás a kistájon a következő: belterület 5,2%, szántó 85,1%, kert 0,1%, szőlő 0,3%, legelő 5,9%, erdő 2,2%, vízfelület 1,1%, ártér 0,1%, védett terület 19,5%.

Védett területekHajdúsági TVK

Ökológiai hálózat:A Hajdúság teljes területe

Nagy-Sárrét

A Nagy-Sárrét Hajdú-Bihar és Békés megye területén helyezkedik el, 650 km2 területű kistáj.

A Nagy-Sárrét a Berettyó-síkság jellegzetes kistája, 85-110 m tszf-i magasságú, a Sebes-Körös nyugati hordalékkúpján alakult ki. É és D felől folyóhátak fogják közre, ezért zárt, rossz lefolyású terület. Az alacsony relief (1,5 m/km2) alacsony, ármentes síkságon alakult ki. A típusos felszíni formák folyóvízi (folyóhátak, elhagyott medrek, morotvák) és fluvioeolikus (parti dűne) eredetűek. A kistáj peremén a vízfolyássűrűség értéke többszörösen meghaladja a belső medencerész értékeit.

A felszín nagyrészét ártéri iszap és agyag borítja, amely a peremeken a folyóhátakra is rátelepült. A terület gyors feltöltődését a Berettyó mellett a Kálló-ér, a Tisza és a Kraszna

árvize is fokozta. Az iszapos, homokos rétegek között vízzáró agyag keletkezett, ezzel kapcsolatos az elmocsarasodás. A felszín nyugati részén kotufoltok találhatók.

A kistáj éghajlata mérsékelten meleg és száraz. A napsütés évi összege 2000 óra körül van, nyáron 810, télen 190 óra az átlag. Az évi középhőmérséklet 10-10,2 C. A legmelegebb hőmérséklet 34,6, a leghidegebb -17 C. A csapadék évi összege 530-550mm, NY-on kevesebb. A csapadék napi maximuma 70 mm. Átlagosan 35 hótakarós nap van , a hótakaró 17 cm vastag. A kistáj ariditási indexe 1,28-1,33. Az uralkodó szélirány É-i és D-i, sebessége 2,5-3 m/s. Kevés és szeszélyes eloszlású a csapadék, főként a szárazságtűrő fajoknak kedves az éghajlat.

A kistáj NY-i határa a Hortobágy-Berettyó, K-en pedig a Kék-Kálló és a Kálló-főcsatorna. A kistájon halad a Keleti-főcsatorna, míg a Hortobágy-Berettyóba folyik a Makkodi-csatorna, az Alsófutaki-csatorna a Hamvas és a Sárrét-csatorna. Gyér lefolyású, száraz, vízhiányos terület. Az egykori mocsárterületet sűrű csatornahálózat csapolja le, a vízminőség III. osztályú. Az állóvizek száma kevés, négy kicsi természetes tó van, az Óberettyó egyik morotvája is köztük. Két tározója nagyobb.

A kistájon 4-6m a talajvíz, a Keleti-főcsatorna mentén 2 m felett van. Mennyisége kicsi, kémiai összetétele nátriumos, szulfáttartalma közepes. A rétegvíz mennyisége 1l/s km2, az ártézi kutak száma nagy, mélységük 200 m-nél nagyobb, hozamuk közepes. Biharnagybajomnak, Nagyrábénak és Sárrétudvarinak van melegvizű kútja. A felszíni vízkészlet kihasználtsága 80, a felszín alattiaké 20%.

A Tiszántúli flórajárásba tartozó kistáj fő erdőtársulásai a fűz-nyár-égerligetek, a tölgy-köris-szil ligeterdők, a sziki tölgyesek és a pusztai tölgyesek. A nyílt társulások között ecsetpázsitos sziki rétek és szikes mocsarak is megfigyelhetők. A tájra legjellemzőbb fajok a mocsári aszat, a mocsári perje és a nyári tőzike. A művelés alatt álló erdők főként keménylombúak. A mezőgazdaságilag hasznosított területek fő kultúrái a búza, a lucerna és a napraforgó.

Valamennyi talajtípus talajvízhatás alatt képződött a kistájon, a réti csernozjom kivételével, de ez csak 15%-ot tesz kis a kistáj területéből. Vályogos, agyagos vályogos talajok, kémhatásuk enyhén savanyú. A szikes talajok kiterjedtek, a mezőgazdaságra alkalmatlan réti szolonyecek, szikes sztyeppesedő réti szolonyecek jellemzőek. Emellett réti öntéstalajok és lápos rétitalajok vannak. Mezőgazdasági jelentőségük gyenge.

A terület üdülési vonzereje, fogadókészsége jelentéktelen.

A területhasznosítás a következő: belterület 2,1%, szántó 77,2%, kert 0,4%, szőlő 0,1%, legelő 16,5%, erdő 2,3%, vízfelület 1,0%, védett terület 0,04%.

Védett területek

Ökológiai hálózat:Nagy-Sárrét

Berettyó-Kálló köze

A Berettyó-Kálló köze Hajdú-Bihar megye területén helyezkedik el, 400 km2 területű kistáj.

A kistáj 88-130 tszf-i magasságú, morotvákkal, mederroncsokkal sűrűn borított, NY-i részén löszös homokkal fedett hordalékkúp síkság. Vertikális felszabdaltsága keleten nagyobb, nyugaton enyhén hullámos síkság, középső és keleti része alacsony ármentes síkság. A vízszabályozás előtt mocsaras, vizenyős területek voltak. A felszíni formák döntően folyóvizi eredetűek.

A felszín döntő része holocén ártéri, mocsaras iszap, agyag fedi, mozaikszerűen ártéri lösszel, iszappal. Kialakításában a Berettyó mellett az Ős-Szamos is részt vett.

A kistáj éghajlata mérsékelten meleg, száraz. Az évi napfénytartam 2000 óra körül van, nyáron 810, télen 185 óra az átlag. Az évi középhőmérséklet 10-10,2 C. A legmelegebb hőmérséklet 34,2, a leghidegebb -17,5 C. A csapadék évi összege 530-570mm, DNY-on kevesebb. A csapadék napi maximuma 89 mm. Átlagosan 35 hótakarós nap van , a hótakaró 17 cm vastag. A kistáj ariditási indexe 1,23-1,33. Az uralkodó szélirány ÉK-i és D-i, sebessége 2,5-3 m/s. Kevés és szeszélyes eloszlású a csapadék, főként a szárazságtűrő fajoknak kedves az éghajlat.

A kistájat a Kálló-főcsatorna és a Berettyó fogja össze. Gyér lefolyású, száraz, vízhiányos terület. A Berettyó árvizei a tavaszi hóolvadással és a kora nyári csapadékkal függenek össze, a Kállóra csak a hóolvadás hat. A Berettyó vízminősége II., a kisebb csatornáké III. osztályú. A belvízelvezető csatornahálózat sűrű, vizet azonban csak csapadékos időszakban vezet.A kistájon 2-4m a talajvíz, Mennyisége kicsi, kémiai összetétele kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, nátriumos, szulfáttartalma közepes. A rétegvíz mennyisége 0,5l/s km2, az ártézi kutak száma nagy, mélységük 200 m-nél nagyobb, hozamuk közepes. Berettyóújfalunak van melegvizű kútja. Sok a vasa vizű kút. A felszíni vízkészlet kihasználtsága 80, a felszín alattiaké 20%.

A Tiszántúli flórajárásba tartozó kistáj erdőtársulásai tölgy-köris-szil ligeterdők, a fűz-nyár-égerligetek, a partmenti bokorüzesek és a sziki tölgyesek. Gyakoribb fajok a bánáti borgyökér, az orvosi nadálytő és a kései aranyvirág.. A kevés erdő főleg keménylombú, néhol fenyő jellemző.A mezőgazdasági területhasznosítás fő növényei a búza, az őszi árpa és a vöröshere.

Talajtanilag meglehetősen változatos kistáj. A talajok zömmel löszös üledéken képződtek, főként öntés rétitalajok és szikesek keletkeztek. Mezőgazdasági szempontból a réti csernozjomok és a mészlepedékes alföldi csernozjomok meghatározóak. Gyengébbek a szikes szolonyecek, réti szolonyecek, illetve a Nyírségből áthúzódó homoktalajok.

Üdülés szempontjából vett természeti adottságok mérsékeltek, helyi jelentőségű a Konyár melletti sóstó és a berettyóújfalui termálvíz.

Védett terület:Bihari-sík Tájvédelmi Körzet:

Berettyó-Kálló köze

Érmelléki löszös hát

Az Érmelléki löszös hát Hajdú-Bihar területén helyezkedik el, 150 km2 területű kistáj.

A kistáj 99 és 140 m közötti tszf-i magasságú, az Ér-völgytől É-ra, NY-ra elhelyezkedő, homokos lösszel fedett hordalékkúp-síkság. Orográfiailag az enyhén hullámos síkság tájtípusba sorolható, az átlagos relatív relief 5m/km2, ÉK-en valamivel nagyobb. A Berettyó síksága felé tereplépcsővel határolódik el. Horizontálisan gyengén szabdalt, az átlagos vízfolyássűrűség alacsony. A felszíni formák eolikus, DNY-on fluviális, fluvioeolikus eredetűek.

A felszínt Álmosdtól É-ra löszös homok, D-re típusos lösz borítja, mélyebben löszös homokkal tagolva. A pleisztocén fedőüledékek feküje folyóvízi iszap, homok, amelyben több nagy folyó anyaga megtalálható (Ős-Szamos, Ős-Tisza, Ős-Ér).

A kistáj mérsékelten meleg-száraz éghajlatú, K-en mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. A napsütés évi összege 2000 óra körül van, nyáron 815, télen 180 óra az átlag. Az évi középhőmérséklet 10-10,1 C. A legmelegebb hőmérséklet 34, a leghidegebb -17,5 C. A csapadék évi összege 560-600mm, NY-on kevesebb. A csapadék napi maximuma 75 mm. Átlagosan 42 hótakarós nap van , a hótakaró 17 cm vastag. A kistáj ariditási indexe 1,17-1,26. Az uralkodó szélirány É-i, ÉK-i és DNY-i, sebessége 2,5 m/s. Általában száraz vidék, a K-i részek csapadékellátottsága jobb, itt már közepes vízigényű szántóföldi és kertészeti kultúráknak is kedvez az éghajlat.

A kistájat É-ról a II. sz. főfolyás, D-ről az Ér határolja. Még egy vízfolyás érinti, a Konyári-Esztári-Pocsaji csatorna, ami a Kállóba folyik. Mérsékelten száraz, de még erősen vízhiányos terület. Az Érnek lehetnek kora nyári árvizei, illetve a Nyírség felől a hóolvadás is okozhat áradást. A vízminőség a vízmennyiségtől függően lehet II és III. osztályú, a belvízi csatornahálózat 200 km.

A kistájon 6m alatt van a talajvíz a határmenti háton, beljebb 4-6 m. Mennyisége 3-5l/skm2, kémiai összetétele Bagamértől NY-ra nátriumos, szulfáttartalma közepes. A rétegvíz mennyisége 0,5l/s km2, az ártézi kutak száma közepes, mélységük 200 m-nél nagyobb, hozamuk közepes. A felszíni vízkészlet kihasználtsága 80, a felszín alattiaké 20%.

A Tiszántúli flórajárásba tartozó kistáj erdőtársulásai a tölgy-kőris-szil ligeterdők, a sziki tölgyesek és a pusztai tölgyesek. Nevezetesebb fajok a kardvirág, a nyári tőzike, a bánáti borgyökér vagy a fehér májvirág.A mezőgazdaságilag hasznosított fő növények a búza, a kukorica és a burgonya.

A kistáj É-i részére a futóhomok talajok, a lösszel keveredett homokos-vályog összetételű futóhomokok, az alföldi mészlepedékes csernozjomok, kovárványos barna erdőtalajok jellemzőek. Termékenységük nem számottevő. A talajtakaró zöme a jobb termékenységű

alföldi mészlepedékes csernozjom, ezen kívül réti csernozjomok és réti szolonyecek is előfordulnak.

A terület természeti adottságai a helyi jelentőségű üdülésre kedvezőek, különösen Kokad-Álmosd térségében.

A területhasznosítás a kistájon a következő: belterület 8%, szántó 73%, kert 0,3%, szőlő 1,3%, legelő 4,7%, erdő 11,7%, vízfelület 0,8%, Ártér 0,2%, védett terület 0,03%.

Védett területekHajdúsági Tájvédelmi Körzet:Bagaméri Kék-Kálló-völgy Álmosdi Daru-láp

Bihari-sík Tájvédelmi KörzetÉrmelléki löszös hát kistája

Bihari-sík

A Bihari-sík Hajdú-Bihar megye területén helyezkedik el, 750 km2 területű kistáj.

A 87 és 103 m közötti tszf-i magasságú kistáj a Sebes-Körös hordalékkúpja. Az enyhén DNY-i irányba lejtő felszín relatív reliefe K-ről NY felé csökkenő, átlagos mértéke 2 m/km2. A kistáj NY-i részén a vízszabályozások előtt sok volt a bizonytalan lefolyású hely, a peremen ugyanis a nagy ős-szamosi folyóhát elgátolásával megakadályozta a Sebes-Körösből táplálkozó egykori fattyúágak vizének szabad lefolyását. Az országhatár felé eső része az alacsony ármentes síkság, a NY-i részek az ártéri szintű síkságok orográfiai domborzattípusba sorolhatók. A jellemző felszíni formák a fattyúágak, morotvaroncsok és a hozzájuk kapcsolódó parti dűnesorok.

A felszínen és a felszín közelében csak holocén és felsőpleisztocén üledékek fordulnak elő, vastagságuk 30-50m. Kavics csak Ártándnál és Biharkeresztesnél található. A felszín döntő részét folyóvízi homok, homokliszt fedi, a Sebes-Körös hordalékkúpjának anyaga. NY-on, DNY-on lösz, lösziszap található.

A kistáj mérsékelten meleg-száraz éghajlatú, K-en mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. A napsütés évi összege 2000 óra körül van, nyáron 810, télen 185 óra az átlag. Az évi középhőmérséklet 10,2 C. A legmelegebb hőmérséklet 34,3 a leghidegebb -17,5 C. A csapadék évi összege 560-600mm, NY-on kevesebb. A csapadék napi maximuma 83 mm. Átlagosan 35-38 hótakarós nap van, a hótakaró 17 cm vastag. A kistáj ariditási indexe 1,21-1,28. Az uralkodó szélirány É-i és DNY-i, sebessége 2,5-3 m/s. Általában száraz vidék, a K-i részek csapadékellátottsága jobb, itt már közepes vízigényű szántóföldi és kertészeti kultúráknak is kedvez az éghajlat.

A kistáj É-ről a Berettyóra támaszkodik, D-en a Sebes-Körössel fut párhuzamosan a tájhatár. A mellékvizek, csatornák a Berettyóba folynak, legfontosabbak a Kis-Körös és a Kutas-csatorna.

K-ről NY felé szárazodó, gyér lefolyású kistáj. A Berettyón a kora nyári árvizek a jelentősebbek, az év második fele kisvizű. A vizek minősége II. és III. osztály között változik. 800km hosszú belvízi csatornahálózat van. Egyetlen mesterséges tó a kistájon a Körmösd pusztai tározó.

A kistájon a talajvíz 2-4 m között mozog. Mennyisége 3-5l/skm2, a Berettyó mentén 1-3 l/skm2. Kémiai összetétele a Berettyó mentén nátriumos, máshol kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szulfáttartalma közepes. A rétegvíz mennyisége É-on 0,5l/s km2, D-en 1 l/s km2. Az ártézi kutak száma nagy, mélységük 200 m-nél nagyobb, hozamuk közepes. Melegvizű forrása Körösszegapátinak van. A felszíni vízkészlet kihasználtsága 80, a felszín alattiaké 20%.

A Tiszántúli flórajárásba tartozó kistáj erdőtársulásai a tölgy-kőris-szil ligeterdők, és a pusztai tölgyesek. Helyenként sziki rétekkel és sziki erdei rétekkel találkozhatunk. Nevezetesebb fajok a ragadós müge, a mocsári aszat és az óriás csenkesz.A mezőgazdaságilag hasznosított fő növények a búza, a vöröshere és a napraforgó.

A talajok döntő része vízhatás alatt jött létre, alluviális anyagon alakultak ki. A szikesek főleg réti szolonyecek, sztyeppesedő réti szolonyecek, termékenységük alacsony. Jelentős az öntés rétitalajok kiterjedése, kisebb területen réti csernozjom is előfordul.

A terület kultúrtörténeti vonzereje a nagykereki Bocskai kastély, a természeti adottságok üdülésre nem hasznosíthatók.

A területhasznosítás a kistájon a következő: belterület 3,5%, szántó 67,2%, kert 0%, szőlő 0,3%, legelő 26%, erdő 2,8%, vízfelület 0,2%, ártér %, védett terület 0,1%.

Védett területekBihari-sík Tájvédelmi Körzet:Kiskalota vagy Bihari-sík

Ökológiai hálózatBihari-sík.

Kis-Sárrét

A Kis-Sárrét Hajdú-Bihar és Békés megye területén helyezkedik el, 700 km2 területű kistáj.

A Sebes-Körös hordalékkúpjának D-i lábánál elhelyezkedő 85-95 tszf-i magasságú tökéletes síksági táj. Felszíne kis reliefű, átlagosan 0,5 m/km2.Orográfialaig tekintve középső része rossz lefolyású, alacsonyártéri szintű síkság, csak É-i és D-i peremén tekinthető ármentes

síkságnak. A rossz lefolyás oka a medencehelyzet, amit az É-on (Ős-Szamos) és D-en (Sebes-Körös) található folyóhátak alakítottak ki. Az óholocénban itt nagy kiterjedésű mocsár képződött. Horizontális felszabdaltsága csak a peremeken érzékelhető. Gyakoriak a morotvák és a fattyúágak.

A Körösök dinamikusan süllyedő medencéjében több ezer méter vastag pliocén rétegsorra vékonyabb pleisztocén-holocén főként folyóvízi üledék települt. Ezek felszínre csak az ÉK-i és a D-i peremen bukkannak. A felszín közeli üledékek nagy része átéri mocsári iszap, agyag. Az idősebb mocsárüledékekben tőzeg képződött, ami felszínen csak a mélyebb részeken van, többnyire 30-40 cm-es lencsékben, általában lápi és réti agyag borítja. A kistáj középső része erősen szennyeződésérzékeny.

Éghajlata mérsékelten meleg, száraz, ÉK-en már mérsékelten száraz. Az évi napsütéses órák száma 2000 óra, ebből nyáron 800, télen 190 a napfénytartam. Az évi középhőmérséklet 10,2-10,3 C. A fagymentes időszak hossza 187 nap. Az évi maximum 34,3-34,5C, a minimum -17 C. A csapadék területi eloszlása változatos, évente 560-590 mm hull, ÉNY-on már csak 540 mm. Az egy napi csapadékmaximum 71 mm. A hótakarós napok száma 35 nap, vastagsága 17 cm. Az ariditási index 1,19-1,17.

Az uralkodó szélirány É-i és D-i, az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s alatti. A terület éghajlati adottságai öntözés mellett, mind szántóföldi, mind a kertészeti kultúrák termesztési igényeit kielégítik.

A kistáj a Sebes-Körös vízgyűjtőterületéhez tartozik, amely a táj folyója, de rövid szakaszon a Berettyó is érinti, amellett folyói még a Holt-Fehér-Körös, a Nagyfoki csatorna és a Kutas-ér. Száraz, gyér lefolyású, vízhiányos terület.A Sebes-Körös nagy árvizei kora nyáriak, míg a helyi csatornáké a hóolvadáskor. A vízminőség II. osztályú, nyáron a határon túlról érkező szennyeződésektől rosszabb. A lecsapolt állóvizek helyén Biharugra környékén számos halastavak hoztak létre. Kisebb tavak vannak Komádi mellett.

A talajvizet 2-4 méter között találjuk, mennyisége jelentéktelen, elsősorban Körösszakál környékén magasabb. Kémiai jellege NY-on nátriumos, illetve K-en kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos. Keménysége közepes, szulfáttartalma viszonylag magas. A legtöbb településnek ártézi kútja van, átlagos mélysége 200 méter alatt van, vízhozama mérsékelt. Komádiban melegvizet emelnek ki. A felszíni vízkészlet kihasználása 80%, a felszín alatti 20%.

A Tiszántúli flórajárásba tartozó kistáj fő erdőtársulásai a bokorfüzesek, a fűz-nyár-égerligetek, a tölgy-köris-szil ligeterdők, a sziki tölgyesek és a pusztai tölgyesek. A nyílt társulások között ártéri mocsárrétek és törpe iszapkáka társulások is megfigyelhetők. A tájra legjellemzőbb fajok a mocsári nőszőfű, a mocsári csillaghúr és a gyapjúsás, a gyilkos csomorika. A művelés alatt álló erdők főként keménylombúak. A mezőgazdaságilag hasznosított területek fő kultúrái a búza, őszi árpa, cukorrépa, vöröshere, a lucerna.

Valamennyi talajtípus talajvízhatás alatt képződött a kistájon, a réti csernozjom kivételével, de ez csak 15%-ot tesz kis a kistáj területéből. Vályogos, agyagos vályogos talajok, kémhatásuk

enyhén savanyú. A szikes talajok kiterjedtek, a mezőgazdaságra alkalmatlan réti szolonyecek, szikes sztyeppesedő réti szolonyecek jellemzőek. Emellett réti öntéstalajok és lápos rétitalajok vannak. Mezőgazdasági jelentőségük gyenge.

A terület üdülési vonzereje, fogadókészsége jelentéktelen.

A területhasznosítás a kistájon a következő: belterület 3,5%, szántó 77,3%, kert 0%, szőlő 0,1%, legelő 13,4%, erdő 2,8%, vízfelület 2,9, ártér 0%, %, védett terület 2,7%.

Védett területek:Bihari-sík Tájvédelmi Körzet:Kis-Sárrét

Tiszafüred-Kunhegyesi sík

A Tiszafüred-Kunhegyesi sík Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar területén helyezkedik el, 900 km2 területű kistáj, a vizsgált területet mindössze Egyek település érinti.

A kistáj 87-98 m tszf-i magasságú, fluviális átmozgatott lösziszapos üledékekkel fedett egykori hordalékkúp síkság. Az átlagos relief értéke 1 m/km2, a felszín legnagyobb része alacsony ártéri és ármentes síkság. A Tisza holocén kori többszöri mederváltozásának emlékei a különböző feltöltődöttségi állapotban lévő morotvák.

A kistájon csak pleisztocén végi és holocén üledékek vannak a felszínen, Egyek környékén öntésképződmények, mint iszap, iszapos homok és agyag. Emellett lösziszapos képződmények is vannak. Hasznosítható nyersanyag az Egyek környéki homokelőfordulások.A kistáj éghajlata mérsékelten meleg-száraz, az évi középhőmérséklet 9,9 C, a legmelegebb hőmérséklet 34,7 C, a leghidegebb -17,5. A csapadék évi összege 530 mm, 34 nap a hótakarós napok száma, vastagsága 15 mm. Az ariditási index 1,28. Az uralkodó szélirány ÉK-i és DNY-i, sebessége 2,5 m/s. Kevés a csapadék, az öntözési indokolt a területen.

Önálló vízfolyása a Tisza, belvízcsatornái is ide torkollnak. Szélsőségesen száraz, gyér lefolyású, erősen vízhiányos terület. Egyek határában néhány mesterséges tő található.

A talajvizet 2-4 méter között találjuk, mennyisége jelentéktelen. Kémiai jellege nátrium -hidrogénkarbonátos. A településnek ártézi kútja van, átlagos mélysége 200 méter alatt van, vízhozama mérsékelt. A felszíni vízkészlet kihasználása 80%, a felszín alatti 60%.

A Tiszántúli flórajárásba tartozó kistáj fő erdőtársulásai a bokorfüzesek, a fűz ligeterdő, a tölgy-köris-szil ligeterdők, a sziki tölgyesek és a tatárjuharos lösztölgyesek. A nyílt társulások között sziki rétek is megfigyelhetők. A tájra legjellemzőbb fajok a szikis saláta és a réti őszirózsa. A művelés alatt álló erdők főként keménylombúak. A mezőgazdaságilag hasznosított területek fő kultúrái a búza, őszi árpa, cukorrépa, kukorica.

A talajtakaró tarka. Több talajtípus löszön alakult ki, alföldi mészlepedékes csernozjomok, réti csernozjomok jó mezőgazdasági adottságúak. A szikese közül a sós és mélyben sós réti

csernozjomok mellett réti szolonyecek és sztyeppesedő réti szolonyecek is jelen vannak. Ezek termőképessége kisebb.

A terület üdülési vonzereje, fogadókészsége javítható.

Borsodi Ártér

A Borsodi Ártér Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar területén helyezkedik el, 500 km2 területű kistáj, a vizsgált területet mindössze 3 település érinti (Tiszacsege, Tiszagyulaháza, Folyás).

A kistáj 88-93 m közötti tszf-i magasságú ártéri szintű tökéletes síkság. Kis átlagos reliefű, egyhangú felszínű. A gyenge lejtésviszonyok miatt gyakoriak a rossz lefolyású területek, uralkodóak a nagy kiterjedt laposok. Néhol elhagyott folyómedrek találhatók.

A kavicsos és homokos hordalékkúp felszínt néhol löszös homok takarja. A mélyebb részeken öntésiszap található, a mocsaras laposokra tőzeges-kotus talaj jellemző. A pleisztocén végén kisebb futóhomok formák is létrejöttek..Éghajlata mérsékelten meleg, száraz, az évi középhőmérséklet 9,9 C, a legmelegebb hőmérséklet 34,7 C, a leghidegebb -17,5. A csapadék évi összege 570 mm, 36 nap a hótakarós napok száma, vastagsága 16 mm. Az ariditási index 1,23. Az uralkodó szélirány ÉK-i és DNY-i, sebessége 2,5 m/s. Kevés a csapadék, az öntözési indokolt a területen, elsősorban kevésbé vízigényes növények termesztésére alkalmas a kistáj.

Önálló vízfolyása a Tisza, belvízcsatornái is ide torkollnak. Szélsőségesen száraz, gyér lefolyású, erősen vízhiányos terület.

A talajvizet 2-4 méter között találjuk, mennyisége jelentéktelen. Kémiai jellege kalcium –magnézium-hidrogénkarbonátos. A településeknek ártézi kútja van, átlagos mélysége 200 méter alatt van, vízhozama mérsékelt. A felszíni vízkészlet kihasználása 80%, a felszín alatti 60%. Tiszacsegének melegvizes kútja van.

A Tiszántúli flórajárásba tartozó kistáj fő erdőtársulásai a bokorfüzesek, a fűz-nyár-égerligeterdő, a tölgy-köris-szil ligeterdők, a körös-mézgáséger-láperdők. A nyílt társulások között sziki puszták és mocsárrétek is megfigyelhetők. A tájra legjellemzőbb fajok a kakaslábfű és a kétéltű keserűfű. A művelés alatt álló erdők főként keménylombúak. A mezőgazdaságilag hasznosított területek fő kultúrái a búza, cukorrépa, kukorica.

A talajtakaró tarka. Több talajtípus löszön alakult ki, alföldi mészlepedékes csernozjomok, réti csernozjomok jó mezőgazdasági adottságúak. Más talajok a Tisza alluviumon jöttek létre (réti öntés és nyers öntéstalajok). A Hortobágy felé szolonyecek, szolonyeces réti talajok jellemzőek. A terület üdülési vonzereje, fogadókészsége javítható, különösen Tiszacsege emelkedik ki.

Védett területek:

Közép-Tiszai TVK

Hortobágy

A Hortobágy Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén helyezkedik el, 1700 km2 területű kistáj.

A Hortobágy 87-110 m közötti tszf-i magasságú, jellemzően ártéri szintű tökéletes síkság. Rendkívül kis relatív reliefű felszíne enyhén D-i irányba és középvonala felé lejt. Jellemző magassága 82-92 m, e szint felé csak néhány Tisza menti buckavonulat és kunhalom emelkedik (pl. Bürök halom). Az Alföld egyik legegyhangúbb területe, leggyakoribb felszínformái az elhagyott Tisza medrek, morotvák, folyóhátak, övzátonyok, erősen letarolt futóhomokformák.

A kistájat a pleisztocén végén három hordalékkúp fogta közre, É-on az Ős-Tapoly-Ondava, NY-on a Sajó-Hernád, K-ről az alföldi hordalékkúp sorozat. E sajátos helyzet miatt főként finomszemű üledékek rakódtak le (agyag, iszap), durva homok vagy kavics csak ÉNY-on fordul elő. Jelentős futóhomok képződésre a mély fekvés és a magas talajvíz miatt nem volt lehetőség. A lösziszapos felszín a kistáj K-i szegélyét kivéve elszikesedett. A holocénban a Tisza a Hortobágy legnagyobb részét bejárta és a domborzatot homogenizálta.

Éghajlata mérsékelten meleg, száraz. Az évi napsütéses órák száma 1950-2000 óra, D felé nő. Az évi középhőmérséklet 9,8-9,9 C. A fagymentes időszak hossza 187-190 nap. Az évi maximum 35 c, a minimum -17 C. A csapadék területi eloszlása változatos, évente 520-550 mm hull. Az egy napi csapadékmaximum 140 mm. A hótakarós napok száma 35 nap, vastagsága 18 cm. Az ariditási index 1,28-1,35.

Az uralkodó szélirány ÉK-i, illetve DNY-i, az átlagos szélsebesség 3 m/s alatti. Kimondottan száraz vidék, kevés a csapadék, ez határozza meg a termesztett növényeket.

A kistáj NY-i része a Nyugati-főcsatorna, középső része a Hortobágy-főcsatorna, míg K-i része a Keleti-főcsatorna vízrendszere. Legfontosabb mellékvizek a Kadarcs-Karácsonyfoki felfogócsatona, a Kadarcs-Kösely, a Kösely és a Hortobágy-Berettyó. Száraz, gyér lefolyású, erősen vízhiányos terület.

Az össze vízfolyás vízjárása a tiszai vízátvezetésektől erősen befolyásolt. A legtöbb vízfolyás időszakos jellegű, amit a csapadék és a tározók víztartaléka is irányít. Az árvizek a tavaszi hóolvadást követik. A belvízelvezető csatornahálózat 700km. A két főcsatorna I, a Hortobágy III. osztályú, amit a Kösely minősíthetetlenné szennyez Debrecen szennyvizével.

A tájnak hat természetes tava van, emellett 28 mesterséges halastó és tározó, ez a szikes laposok legnagyobb hasznosítási módja. Legnagyobbak a Polgári, a Balmazújvárosi, Ohati vagy a Görbeházi. Jelentős a Keleti főcsatorna három tározója is.

A talajvizet 2-4 méter között találjuk, több helyen a 2 m-t sem éri el (Ohat). Kémiai jellege a szikes talajok elterjedése okán nátriumos, illetve kalciumos. Keménysége közepes,

szulfáttartalma viszonylag magas. A rétegvíz 1-11,5 l/s.km2. A legtöbb településnek ártézi kútja van, átlagos mélysége 100 méter alatt van, vízhozama mérsékelt. Balmazújvárosban és Polgáron nátriumkloridos melegvizet emelnek ki. A felszíni vízkészlet kihasználása 80%, a felszín alatti 20%.

A Tiszántúli flórajárásba tartozó kistáj fő erdőtársulásai a pusztai tölgyesek, a sziki tölgyesek. A nyílt társulások között ecsetpázsitos és ecsetkákás sziki rétek is megfigyelhetők. A tájra legjellemzőbb fajok a mézpázsit, az egérfarkfű, a seprőparéj és a sziki kocsord. A kistájon erdészetileg kezelt erdőterült gyakorlatilag nincs. A mezőgazdaságilag hasznosított területek fő kultúrái a búza és a burgonya.

A terület döntő részét mélyben sós és szikes talajok fedik. Emiatt a kistáj értékét a szikes termőhelyek növény –és állatvilága, a sziki legelőkhöz kapcsolódó néprajzi értékek adják, amelyek őrzésére létesült a Hortobágyi Nemzeti Park. A löszös üledékeken a szikes talajvíz hatására réti szolonyecek, szolonyeces réti talajok képződtek. Ezek legelőként, kaszálóként vagy gyenge szántóként hasznosíthatók.

A magasabb térszínek talajai kedvező termékenységű csernozjomok, értékes sztyeppnövényzetnek adnak helyet. A szegélyzónában mélyben sós réti csernozjomok, mélyben szolonyeces réti csernozjomok alakultak ki. A legmélyebb fekvésű részeken nem szikes réti talaj jellemző.

A felhagyott rizstelepek őrzik a mezőgazdasági kísérletek nyomait és mutatják, hogy a Hortobágy igazi értékét nem a mezőgazdaságban kell keresni. A kistáj hazánk egyik legjelentősebb természetvédelmi területe, egyre intenzívebb az idegenforgalom.

A területhasznosítás a területen a következő: belterület 1,5%, szántó 55,6%, kert 0,05%, szőlő 0,,05%, legelő 31,7%, erdő 3%, vízfelület 8%, ártér 0,05%, védett terület 18,7%.

Védett területek

Hortobágyi Nemzeti park

Ex-lege területekSzikes tóKunhalmok

Ökológiai hálózatHortobágy

Ramsari területHortobágyi Nemzeti park

Natura 2000 területekHortobágyi Nemzeti park

Bihar megye természetföldrajza

Bihar megye földrajzi elhelyezedése

Bihar Megye Románia Észak-Nyugati részén található, ez a térség régen is nagyon népszerű volt a túristák körében. Ez a népszerűség elsősorban a széleskörű táji vonzerőnek köszönhető, amely nagyon változatos képet mutat, találkozhatunk itt a hegyvidéki táj szépségeivel, a sűrű fenyves erdőkkel, a virágos mezőkkel és nem utolsó sorban nagyon érdekes karsztformákkal.

Elhelyezkedését tekintve a Sebes Körös és a Fekete Körös folyók mentén terül el, a megye keleti határán az Erdélyi Szigethegységgel találkozhatunk, míg a nyugati határon a Tisza Alföld terül el. A megye szomszédai: keleten – Kolozs, Fehér és Szilágy megyékkel határos, északon Szatmár megyével, délen Arad megyével és nyugaton Magyarországgal. Domborzata igen komplex, lépcsőzetesen haladva fontosabb domborzati egységei: Nyugati Alföld, Nyugati Dombok, Réz Hegység, Királyerdő Hegység, Bihar Hegység melynek csúcsa a Nagy Bihar 1.849 m és részben a Vlegyásza Hegység is ide sorolható.

Az egyik domináns elem a mészkő, amely elősegítette egy festői karsztikus domborzat kialakulását – a Pádis fennsík (alagutak, felszín alatti vízesések, nagyfénytől elzárt tavak, erdők, források, szorosok és gleccserek) amelyek versengenek a világon legismertebb hasonló turisztikai látványoságokkal. A körös hegyközi dombok melyek 200-500 m magasságban helyezkednek el, melyektől lépcsőzetesen haladva eljutunk a nyugati Alföld lealacsonyabb pontjáig.

Földrajzi elhelyezkedése és domborzata sajátságos éghajlati és vízhálózati jellemzőket eredményez. A megye általános éghajlati jellemzőire hatással van a kontinens nyugati részéről érkező mérsékelt óceáni és a délről és dél-nyugatról érkező mediterrán éghajlat, az éghajlati értékek a domborzat függvényében is változnak. Ennek megfelelően a hőmérséklet változó a hegyvidéken az évi általános hőmérséklet 6° C tehető, míg az alföldön 10,5°C.

A föld felszín alatt a következő természeti kincsek megléte a jellemző lignit források (Suplacu de Barcău, Fugyivásárhelyen), bauxit (Királyerdő Hegység területén), bitumenes homok (Derna, Tătăruş), olaj (Suplacu de Barcău), tűzálló agyag (Bălnaca, Vársonkolyos), márvány (Rézbánya, Kiskoh), üledékes kőzet (bentonit) (Rév) és mindezek mellett ott vannak még a termálvizű források (Nagyvárad közelében – Félix fürdő, Május 1 fürdő, Madarász, Răbăgani és Paptamási) és ásványvizek (Tenke és Biharfüred). A föld felszíni természeti erőforrásai a hatalmas felületen elterülő erdők (cser, gorun, garnita, bükk, fenyő, luc), természetes rétek és legelők. Bihar Megye tehát a táji elemek sokszínűségével jellemezhető úgy földrajzi mint természeti tényezők szempontjából.

2. ábra: Bihar megye

Turisztikai térségek

Talajviszonyok

Körösök Alföld

A Körösök völgye magába foglalja gyakorlatilag azt a térséget amelyet a Körösök érintenek északon elhúzódik egész a Érmellékig és a Károlyi Mezőségig és délen pedig a Maros Alföldig.

Köszönhetően az utóbbi időkben folytatott szénhidrogén kitermelésnek és hidrogeológiai kutatásoknak, a különböző ásatások a talajviszonyok változását idézték elő a Körösök Völgyében. A völgy talajának összetételét meghatározza a kristályos alapzat és a a két cikluson átment üledéskes kőzet (paleogén és neogén).

A kristályos alapzat tömbökre oszlik szakadékokkal határolva észak-dél irányban (a pannóniának is nevezett által) és kelet-nyugat irányban (kárpátok) által. Észak-dél irányban még megemlítendő egy erős földkéreg deformáció amely elvonul délen Margitta – Abram mellett (a Berettyó déli részén és valamilyen szinten párhuzamosan vele).

A legrégibb üledékek a krétai korból valók, amelyekkel csak Nagyváradtól az ÉNY részen találkozunk (az Erdélyi Szigethegység folytatásánál). A megkülönböztetés az Erdélyi Szigethegység és a Pannónia Medence között csak a paleogén korszakban kezdődött, mivel ezzel csak nagyon ritkán lehetett találkozni a Nagyváradtól északra eső részen. Csak a tortonianus (badenian) sztirikus fázisban kezdődik el igazán az üledékes feltöltés. Szóba jönnek a badenian korból való márga, agyag, hamu és enyhén kőrises homok.

Belényes Vidéke

A Belényesi Medence, része az Erdélyi Szigethegységnek, határai keleten Bihari Hegység – Vlegyásza, északon Király Erdő és dél-nyugaton a Béli Hegység. Ez kapcsolatban áll észak nyugaton a Nyugati Alföldel (Bánát-Körös) a Fekete-Körös alakítja, ahonnan az elnevezése is származik Fekete-Körös Medencéje. Általánosságban véve a tereplépcsők felépítését a hordalékos homok felszínre való lerakódása képezi. Erre rárakódott egy réteg agyag takaró amely a talajt alakította. Az alsó tereplépcsőkön a hordalékos homok egy vastag kompakt 1-2 méteres réteget formál (például a Fekete-Körös tereplépcsői a Homokos-Körös és Révbánya között). A közepes tereplépcsőknél hasonló esetek kevésbé jellemzőek. Általában a közepes és felső tereplépcsőknél, a homok elterjed az agyag felső rétegében vagy az is meglehet, hogy teljesen hiányzik, ez leginkább a kiugró formájú tereplépcsők esetében fordul elő.

Ahogyan az néhány elemzésből kiderül a hegyken lerakódott rétegben a kavics és anyag eltérő arányban jelennek meg, abban az értelemben, hogy egyes helyeken a kavics jól beépült a aluviális agyagba, máshol pedig ezek kiemelkednek az agyag réteg felszínénre. A kavics nagyrészt kristályos kőzetből épül fel és kevésbé régi sziklás kőzetekből. Kiterjedése két irányba történik: Belényes jelenlegi tengelyének irányába a vízfolyamnak megfelelően, amely azt a módot is jelzi ahogyan az aluvio-proluviális kúpok kialakultak a hegyek képződésekor.

Sebes Körös Völgye

A Révi-Medence nyugati részén helyezkedik el, a Sebes-Körös Völgye a Királyerdő Hegységben található és elhúzódik a Bihari hegycsoportig. A völgy földtani történelme 100 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor az itteni szárazföldet a baremi tenger borítototta (krétai időkben). A mészkő lerakódás folyamata, amelyből később a völgy kialakult, a tenger parthoz közeli részeken kezdődött. Később a hozzánk közelebb eső földtani korszakok idejében, a tengerek vizei visszatértek ezekbe a mészkő lerakódásos térségekbe és ellepték ezeket puhább üledékekkel, majd később a pliocén korszakban, amikor ezek a térségek újra szárazföldé alakultak, a domborzaton áthág egy fontos felszíni folyóvíz (a mai Sebes-Körös őse) ami biztosan egy magasabb szinten volt a mainál. Ez eleinte átfolyt mesterséges és törékeny lerakódásokon, később keresztezve egy fokozatos erózió következtében a mészkővel, amelyekkel erős harcba száll, köszönhetően az új erős sziklás kőzettel való találkozásnak. Az eredmény a jelenlegi völgy lett, széles lejtőkkel amely az évszázadok során fokozatosan mélyedt. Ebben az időszakban a puhább lerakódások teljesen eltüntek és csak a periférián maradtak meg, a Révi zónában. Ehhez a kialakulási szakaszhoz idővel az esővíz is hozzájárult, amely lemosta a lejtőkről a mészkő lerakódásokat, ugyanakkor így formálva és bővítve a barlangokat.

Nyugati Szigethegység Nemzeti Park

A nemzeti park része az Erdélyi Szigethegységnek amelyek a legkisebb területünek számítanak a romániai Kárpátok egységei között és mindezek mellett a leginkább rejtettnek de földtanilag nagyon összetettnek számít, mindez azonban hozzájárul több egyedi elem meglétéhez - sokszínű táji elemek, egy különleges vízhálózat, sokféle talaj tipus és a gazdag növény és állatvilág meglétéhez. A hegység északi része jelképezi a legsokszínübb földtani egységet az Erdélyi Szigethegységben. A paleogeográfiai és a strukturális fejlődés következtében a Szigethegység 3 egyéni területre osztható:

- A Bihari terület, ami a Szigethegység északi részét képezi. Az északi rész magába foglalja a teljes hegyvidéki részleget.

- A Codru terület, délen, üledékes kőzet lerakódások jellemzik amelyek hozzájárultak az itt lévő litologiai rétegződésrendszer kialkulásához, mindegyik rétegződés sajátos üledéskes sorozat.

- Biharia terület (déli határa az Északi Szigethegységnek) 4 rétegződésre felosztva (Biharia rétegződésrendszer) amelyet prekambriai és paleozoikus metamorfitak alkotnak.

Az északi Biharban a masszív mészkő dominál, ami váltakozik a vékony konglomerátumokkal, homokkővel és a lila palával. Északon megjelennek hasonló konglomerátumok és homokkövek, délebbre a mésszkő és dolomit (Pádis és Aranyosfő vidéke), utánna még délebbre egy réteg homokkő és pala és végül a második réteg mészkő (Sighistel Völgy, Csodavár, Galbina völgy, Őr-völgy). Mindezek hajlanak északról délre, egymásra rakódva, mint háztetőn a cserepek, mivel a rétegek egyre inkább lágyulnak északról dél felé haladva. A Bihai Hegység északi része tehát mezozoikus kőzetekből áll a déli rész pedig paleozoiukus kőzetekből. Haladván még északabbra a Vlegyásza Hegységben találkozunk újabb kőzetekkel a felső mezozoikus korból vagy akár a neozikus korból. Azonban nem üledéskes vagy átalakult kőzetekről van szó mint a Biharba, hanem vulkanikus kőzetekről. Ezeket a kőzeteket erőteljes vulkánkitörések eredményezték, amelyek hozzájárultak a láva folyásához ami váltakozik hamu rétegek és az alapból származó tömbök között. A Vlegyásza vulkáni termékeinek elterjedési területe, nagyon széles majdnem 500 kmp.

Domborzat

Körösök Alföld

Ebben a térségben megjelenik mindhárom domborzati forma, az alföldet illetően találkozunk a jól felosztott Berettyó menti alfölddel dél felé haladva pedig a Miersigului, Ceremeiului és Ineului térségekkel. A jelenlevő dombos síkság kiterjed egész a Pausei Alföldig, és méginkább kiszélesedik a medencék jobb oldalán ahol öblös völgyekbe fut. A megsüllyedt Körösök Alföld, talán az egyik legjellegzetesebb jelenségeket mutatja a morfológiai jellemzői révén: területek melyek megemelkedtek a folyók által hozott alluviális hordalékoktól, lenti mocsaras területek, melyeknek felszínén talajvíz megáll, s amely kedvez a talaj szikesedésének. Ezeknek a területeknek a leghatékonyabb felhasználási módja a folyók felső és középső medrének erdősítése aamely hozzájárul a völgybeli iszap lerakódások csökkentéséhez is. Mindezeken túl egy csatorna képítése észak-dél irányban lehetőséget teremtene a vízelvezetésére. Délen, Maros irányába az alföld magasabbá válik természetes jellegéből adódóan, az alaptól egy magasabb tömbbel mövekszik, amelyre még rárakódott a Marosi nagy domb (a Körösök és a Temes megsüllyedt alföld között). Az elhagyott mellékágak jelenléte nem mutat mást mint, vizek felszínre ívelését. Az alföld magassága megmarad a 120 méteren, csak a nyugati részen csökken 100 méterre. Az alföldet két területre lehet felosztani: a Maros északi részén az Aradi Alföld, és délen (Bánát Alföld) mellett a Vingai Alföld.

Belényes Vidéke

Kilakulása során a domborzat kapott néhány megnevezést melyek a területi felosztásra utalnak, ezek általánosításával következtethetünk a régióba való beilleszkedésére illetve ehhez

hozzásegít még néhány beazonosított geomorfológiai egység és alegység. Így, az eredeti felosztásoknak, kornak és sajátosságoknak, fejlődésnek megfelelően felosztaható a következő geomorfológiai egységekre: Belényesi Dombok, glacisok Alföld, Pokola Medence, Holod Medence, Dragoteni dombok.

A belényesi dombok nagyrészt egy eróziós folyamat eredményeképpen jöttek létre, amely folyamat egy a hegyek lábánál található gyüjtő dombon ment végbe a felső pliocén korszakban. Kialakulásuk asszimetrikusan történt, a jobb oldalon a Fekete Körös mentén fejlettebb. Jelenlegi fomájuk alapján lehetnek csúcsok melyeket belső folyamok öveznek, vagy lehetnek felületek melyek ellenhatásai a hegyvidéknek.

Glacisuri Alföld egy olyan domborzati formát jelképez amely a hegy melletti dombok leépülésének folyamatából felhalmozódott anyagok révén jött létre, a Körösök megsüllyedt térségének közelében. Ezen belül tereplépcsők alakultak ki kialakulásukhoz hozzájárult a Fekete Körös folyóvíz, amely egy sor lépcsőt alakított ki, ezek a tereplépcsők nyugatra dőlnek, amelyeket glacisoknak tekintünk. Tehát lépcsőkből épül fel, a domborzat felszíne mégis egymagában egy ferde síknak tekinthető, 210 m, a dombok nyugati szélén, és 110 m a Körösök Alföld felőli részen. Ezzel ellentétben a Fekete Körös Szoros, a völgyek amelyek a felosztják leginkább a Bihari Dombokat, más tipusú domborzati forma közé sorolhatóak inkább hosszú vonulatoknak nevezhetőek, már attól a perctől kezdve ahogyan elhagyják a hegyvidéket. Ennek eredményeképpen, a tereplépcsők esetében egy medence forma látszik kirajzolódni, amely annak következtében, hogy egy dombvidéki térségben található, dombközi jelleget kap. Ez a medence viseli a Pokola nevet, egy település neve után.

Ahogyan a Pokola Medence esetében is, a Fekete Körös kialakított a Vársonkolyos-Soimi szorosban a dombok keretén belül, a tereplépcsők kialakulásakor egy domok közötti medence jellegű térséget. A medence határa, a Holod Medence melyet könnyű nyomon követni, mivel ez megjelölhető mint egy szintbeli eltérés a dombok és a tereplépcsők hidjai között.

A Dargoteni Folyosóban, a csúcsok átlagos szintje egy folyosó hatását idézi, amelyet észak-keleten a Királyerdő Dombjai őriznek, és dél-nyugaton a Codru Dombjai. A folyosó domborzatát egy sor csúcs alkotja széles völgyekkel elválasztva amelyek a Dragoteni völgyhöz tartoznak.

A Sebes Körös Völgye

A folyóvizi domborzatot hűen képviseli a Sebes Körös völgye, amely két különböző aspektust mutat. Egy tipikus rész amely Vársonkolyos és Rév között található 3 km hosszúságban és egy széles völgy rész medence hatásokkal Rév település völgyében. Ezeket a részeket mészkő képezi, az itt kialakult domborzatot nevezik karsztikus domborzatnak. Az e tipusú domborzat jellemző formái közül a leggyakrabban a völgyekben csoportosuló dolinákkal találkozunk, ilyenek például a Zece Hotare Fennsík vagy a Magura Fennsík (574,8 m). A dolinák mellett a festői karsztikus domborzaton rengeteg barlanggal is találkozunk: Révi Barlang, Szenesek

Barlang, Kecske Barlang, Menedék Barlang, Vörös Barlang, Tolvaj-kő Barlang. Egy tipikus lejtős résszel találkozunk Vársonkolyos és Rév között ahol balról a Pojorita domb (magassága 685 m) dominál, a Ţiclăului domb (magassága 656 m) és a Ceretului domb (magassága 506 m) és jobbról a Magura domb (magassága 566 m) és a Podireului domb (magassága 379 m). Ezeknek a a csúcsoknak a lejtőit sűrű erdők borítják mint bükk, tölgy, gyertyán, éger. A szomszédos régió panorámás hatását a karsztikus domborzatnak köszönheti amely egy igazi fennsík formájában fejlődött ki a Kereszt Hegy (magassága 711 m) és a Jézer dombok között: a déli rész ( magassága 753 m) és a keleti rész, melyet Anei dombként is emlegetnek (magassága 639 m). Ezt a karsztikus fennsíkot különböző méretű lenyűgöző dolinák (tölcsér alakú mélyedések) színesítik, melyek közül a megemlítendőek leginkább a Handl-(Pokol-) barlang alattiak (kb. 600 m magasságban), clint-ek (bordázott domborzati mélyedések) és barlangok. Itt található még egy karsztikus tó (Öreg Tó, a Zgleamanului dombon) és néhány kátyú (függőleges barlangok). Egy vadabb térséggel találkozunk a medence déli részén, ahol a magasabb csúcsok dominálnak: Cămărzanului Hegy (magassága 838 m) és a Runcului Csúcs (magassága 824 m). Ezután a Misidului Völgy következik, a másik oldalon Poianan túl eljutunk a Filii Völgybe a Damis karsztikus fennsíkra, ahol egy ponor található (egy felszíni folyóvíz eltünésének színhelye, innentől föld alattivá válik): itt találkozhatunk még a híres „La Toaie” (karsztikus medence mely kőzetek lerakódásából jött létre).

Nyugati Szigethegység Nemzeti Park

Az Erdélyi Szigethegység teljes egészében formálódott a földttani múltban, amikor még a tengerszinttel egy vonalon helyezkedett el, mint egy nagy eróziós felület. A földkéreg kiugró mozgásainak köszönhetően érte el a jelenlegi magasságát. Így magyarázható, hogy a régi felszín még ma is az 1600 – 1800 méteres magasságban található, és amely magassága ellenére úgy tűnik elő mint egy váratlanul széles sík nyúlvány. Az Erdélyi Szigethegység felszíne a legnagyobb magasságot a Gyalui Havasokban és utánna a Vlegyásza Hegységben éri el. A Biharban nem jelenik meg teljességében köszönhetően a hegyvidék kisebb felületének, mivel a periférián lévő vizek, kimarták a hegyoldalt. A Vlegyásza Hegység felszíne sokkal jobban megmaradt, amelyből adódóan a domborzat domináns jellegét a széles csúcsok képviselik. Ezek széleit nagy és mély völgyek szegélyezik, dőlt lejtőkkel. A durva vulkanikus kőzetek, szakadékok formájában jelennek meg, nagyon sok törmelékkőzet hordalékkal amelyek a folyó széli szakadékos lejtőket alakítják ezek helyet adnak számos vízesésnek. A Bihari Hegység kristályos kőzetekből tevődik össze, amelyek nehéz formákat képviselnek, dőlt és egyedi lejtőkkel. A kőzetek durvaságának köszönhetően itt találkozunk a legmagasabb pontokkal, ez nem csak a Bihari Hegységben van így, hanem az egész Erdélyi Szigethegységben. (Nagy Bihar Csúcs 1848 m.).

Az Északi Bihar, nagyrészt mészkőből tevődik össze, egy kiemelkedő jelentőségű karsztikus domborzatot jelenít meg mind nagyságát tekintve, mind pedig az itt található formák sokszínűségét tekintve. Mindezek a Bihari Hegységben találhatóak és egyúttal az országban

az első helyet foglalják el karsztikus formák jelenlétének tekintetében, illetve ezek meglétének köszönheti turisztikai közkedveltségét is.

Nagyban a Bihari Hegység északi része egy magas fennsíkot képvisel, 1000-1200 méteres magasságban. Köszönhetően a csapadék gyors keveredésének a mészkővel, a fennsík nem rendelkezik egy szervezett vízhálózattal. Itt találkoznak, dolinák, rövid vak völgyek (amelyek vizei elvesznek a mészkőben ponorok segítségével vagy barlangok nyílásai által) és pólusok (zárt víztartályok, földalatti vízelvezető rendszerrel). Gyakoriak a száraz völgyek, az idősek által „hoance” elnevezett völgyek, füves alappal, folyóvizek eróziós nyomai nélkül, igazából ezek fosszilis völgyek amelyeken régen átfolyt valamilyen folyóvíz de később földalatti vízelvezető rendszerbe került. A legsajátosabb karsztikus tájjal az Öreg Hegy környékén találkozunk, azon az úton ami Padisról Szkerisórára visz. Az útvonal víz nélküli széles medencéken vezet át bennünket, a legkülömbözőbb formájú dolinákkal díszítve, néhol rendezett, és néhány helyen a víz felszínre törésével elárulva néhány földalatti víz útvonalát. A Vlegyásza Hegység amely vulkanikus kőzetekből tevődik össze, a Bihari Hegységéhez hasonló domborzati jellemzőkkel rendelkezik: nehéz formák, medencék, dőlt és egyedi lejtőkkel. A hasonlóság a magasság közeliségéből adódik amely (1835 m – Vlegyásza Csúcs).

Éghajlat

Körösök Alföld

A Körösök alföldjén az éghajlat mérsékelt kontinentális helyenként óceáni és mediterrán hatásokkal (különösen a déli részen- Maros fele). Az éghajlat mérsékelt kontinentális alföldi enyhe pannon behatással és részben a Erdélyi Szigethegység gátoló illetve domborzati menedék hatása alatt áll.

Ez a pannon árnyalat a nyugatról érkező óceáni hatások eredménye, aminek igen nagy szerepe van a csapadékmennyiségben melyeknek értéke május - június és decemberben tetőzik de ugyanakkor a hőmérsékletre is hatassal van. Télen ebben a térségben az azori szigeteki és az észak-nyugati irányú skandináv - balti anticiklonok, valamint a dél-nyugati mediterrán ciklonok jellemzőek. A domborzatnak köszönhetően egyes területeken hőmérsékleti inverzió figyelhető meg, különösen az öböl típusú folyosókon. Az éves átlagos hőmérséklet csökken délről (11 fok C) északra (kevesebb, mint 10 fok C).

A legmelegebb hónap átlagos hőmérséklete 22 fok C (délen) és 21oC (északon) a leghidegebbé pedig 1oC és 2 ° C között mozog; ebből adódik egy 22oC - 23oC különbség, aminek az értéke alacsonyabb, mint a Román Alföldön, ami inkább óceáni behatásra utal, és a termikus éghajlatváltozással kapcsolatos. A csapadék mennyisége 600-700 mm, ez az érték magasabb mint más hasonló területeken az országban, ez az alföld földrajzi elhelyezkedésének illetve a nyugatról érkező légtömegeknek köszönhető. Az uralkodó szélirány az alföldön a nyugati, délen pedig az Ausztrál fúj, ami a mediterrán jellegű.

Belényes Vidéke

Belényes vidékének éghajlatát földrajzi helyzete határozza meg, Bihar megye dél-keleti részén helyekedik el így a Codru Moma Hegység és a Bihari Hegység védelmét élvezi amelyek utját állják a keletről érkező sarki kontinentális légtömegeknek. Így Belényes vidékének mérsékelt éghajlata van. A vidék egész területe a nyugati légtömegek hatása alatt áll, amelyek nedvesebbek és melegebbek és az Atlanti-óceán térségéből érkeznek. Télen néhány az Északi-sarki-óceán és a Balti tenger térségéből érkező nedves légtömegek hatása érezhető, míg nyáron a melegebb Afrika és a Földközi-tenger térségeből érkező legtömegek az uralkodóak. A medence és a hegyvidék között folyamatos légátvitel van a hegyividéki, a völgyi szellőknek köszönhetően. Belényes vidékének átlagos hőmérséklete kb. 10oC, ez az érték fokozatosan csökken a hegyvidék irányába. Így az éves átlaghőmérséklet 10,5 ° C, az év leghidegebb hónapját, azaz januárt az 1,5 °C jellemzi, és az év legmelegebb hónapja pedig július hónap átlaghőmérséklete 21,2 ° C. Fontos megjegyeznünk, hogy a medencére jellemző a gyakori hőmérsékleti inverzió, a hideg légtömegek leereszkednek a medence alsó részére míg a melegebb levegő felemelkedik a magasabban fekvő lejtők és a hegycsúcsok vidékére. A termikus inverzió nagyon gyakori a téli hónapokban is. Éppen ezért a Belényes vidékén élő lakosok negatívan élik meg ezeket a hatásokat (reumát okozhat).

A Sebes Körös Völgye

Éghajlat szempontjából ez a terület a mérsékelt óceáni illetve a kontinentális levegőtömegek váltakozásását élvezi ami ezen két éghajlat hátrányos hatatásait csökkenti (magas páratartalom, gyakori csapadék amik az óceáni éghajlatot jellemzik, illetve a nagymértékű hőmérsékletváltakozások és a hideg levegőtömegek áramlása amik a kontinentális éghajlatra mutatnak), ennek eredménye a mérsékelt éghajlat ami a turizmus számára igen kedvező. Így a hőmérséklettartomány 8-10oC között mozog, ezen értéket a nyugati szelek befolyásolják. A csapadék mennyisége igen jelentős figyelembe véve a terület magasságát, és eléri az éves 800-1000 mm-t, a páratartalom a nedves nyugati szeleknek tulajdonítható. A magas páratartalom május és június hónapra jellemző, a tél jelenlétét igazán csak december végén lehet érezni és egészen márciusig tart, ami kedvező a teli sportok űzésére.

Nyugati Szigethegység Nemzeti Park

Az éghajlat általában a magas hegyvidékekre jellemző éghajlattípus. Ennek köszönhetően a hőmérséklet a domborzati formák váltakozásának függvényében emelkedik vagy csökken, ami kedvező az ide latogatók számára. A nyugati és a dél-nyugati részt (dombvidék) a középértékek jellemzik 8-9 oC átlaghőmérséklettel. Az évszakok átlagos hőmérséklete körülbelül: -2,5 ° C (télen), 8 ° C (tavasszal), 18,5 ° C (nyáron) és 9 ° C (ősszel). Az északi részén az éves átlaghőmérséklet 6oC és a legmagasabb csúcsokon pedig egészen 0 o C-ig

csökken (-0,8 ° Vlegyásza). Késői fagyok május 15 - június 1 között jelentkeznek, a koraiak pedig szeptember 15 - október 10 időszakban. A legalacsonyabb hőmérséklet nem csökken a 26oC-os érték alá. Az Erdélyi-Szigethegység hazánknak egyik leggazdagabb területe, a csapadékmennyiséget tekintve. Az Erdélyi Szigethegység magasabb területein évente több mint 1 400 mm csapadék esik. Ez a magas csapadékmennyiség a nyugati szelek által a Pannon síksag területéről idefujt felhőknek köszönhető. A májusi hónap különösen szép a tiszta légköri viszonyoknak köszönhetően, bár fenn áll a hirtelen tavaszi viharok veszélye. Június általában esős, a tartós esőzés különösen megnehezíti a barlangok látogatását. Júliusban, az időjárás helyreáll a hónap a második felétől: a szép időjárás egész augusztusban tart egészen szeptember elejéig. Ebben az időszakban is vannak időleges esős időszakok amelyek kb. 3-5 napig tarthatnak. A helyi, nagyon rövid de erőteljes lefolyasú viharok különösen júliusra jellemzőek. Az ősz nagyon szép, különösen tiszta és világos napokat hoz, amelyeket a nyári időszakban nem találunk. Általában szeptember közepén jön egy hideg időszak ami kb. 2 hétig tart, ebben az időszakban hó is hullhat. Ezen időszak után azonban, októbertől már megint szép napos időjárást kapunk, ami különösen a bányászatnak kedvez. Téli időjárás szép, ami kedvező a téli turizmusnak és a sielésnek.

Föld alatti és felszíni vizek

Körösök Alföld

A folyókat forráshelyük alapján 2 csoportba sorolhatjuk: őshonos (helyi) és nem őshonos (nem helyi) forrás. Az őshonos forrásoknak részben állandó vagy ideiglenes jellegük van. A nem őshonos források a legnagyobbak mert ezek a fő gyűjtőerek. Az alföldet a Berettyó és a Körösök folyórendszere szeli át, a Sebes-Körös, Fekete-Körös és a Fehér- Körös. Ehhez meg hozzáadódik a Maros folyórendszere (délen) és a nem helyi folyók: a Tőzt és a Csiger. Ezek a folyók a fő gyűjtők a régióban. A fő folyókon duzzasztogátakat találunk az alsó síksági részen. A kisebb nem őshonos (nem helyi) folyók hálózata, amelyeknek a forráspontja a dombvidéken van a következők: a Berettyó mellékfolyói: Bisztra Patak a Faneata Mare patak, a Fehér Körös mellékfolyói, a Hodos és a Sebes valamint a Tőzt számos mellékfolyója. Az őshonos (helyi) vízhálózat nagyon sűrű, a Tőzt és a Sebes Körös között, a folyók többsége tereplepcsőkön vagy síkvidéken képződtek. Mindenik ideiglenes. Ezek közé tartozik: az Alceu, Râturi, Gepiu, Rătăşel (ezek párhuzamos folyásuak a Sebes Körössel).

A felszín alatti vízek a legfontosabb földrajzi jellemzője a Körösök Alföldjének, mert a következő változásokat eredményezi:

- különböző típusú azonális talajok kialakulását

- különböző típusú növénytársulások kialakulását eredményezi, mint például a mesophil gyepek, illetve a halophil és higrophil növények;

- befolyásolja a mikroklíma tényezőket;

- befolyásolja területfelhasználást.

Belényes-vidéke

Vízrajzi szempontból nagyon változatos és bőséges, habár a meszes talajú részeken magas a vízveszteség és nincs felszíni lefolyása. A medence egyébként, mintegy magába gyűjti a hegyekből lezúdúló vizeket, míg a hegyek megváltoztatják az áramlást. Így létrejön egyfajta áramlása a folyóvízeknek a medence felé, ahonnan aztán a Fekete Körösbe ömlenek, amely igen fontos vízrajzi gyűjtőhely. A vidék legfontosabb folyója a Fekete-Körös, amely e medence névadója is, Magyarországot átszelve, a Tiszába torkoll. Az 1260 m magasan fekvő Vulkán-csúcs alól indul a forrása, a folyó összhossza 144 km, Stei-ig a neve Rézbánya-pataka, majd Stei-től nevezzük Fekete Körösnek. Nem messze Belényestől,Vársonkolyos és Sólyom között, befolyik a Fekete-Körös medencéjébe, amely epigenesis révén jött létre. A Bihari hegységből érkező folyók a Fekete-Körös egyben legfontosabb mellékfolyói is: Rézbánya-pataka, a Sighistel, a Köves-Körös (amely a Galbena nevű mellékfolyójával magába gyújti a Padisi karszt-fennsík és a Nimaiesti-völgy vízeit). A gyűjtőmenedcék nagysága meredek lefolyás, az át nem eresztő-réteg és a jelentős növényvilág jelenléte, de legfőképpen a magas csapadékmennyiség miatt (az évi átlag a Belényesi-medencében 800 mm, míg a havasokban 1400 mm) a Fekete-Körös vízhozama igen magas. A Király-havasokból érkező mellékfolyók a Rosia és a Holod, amelyek kisebb vízgyűjtő-medencével rendelkeznek, ezért vízhozamuk alacsonyabb (800-1000mm), ám mégis jelentőséggel bír, hiszen fontos karsztikus vidéket szelnek át (Verespatak-Damis-Várcsorog)

A Sebes-Körös völgye

A Sebes-Körös völgyének vízrajza nem egységes a domborzati formák változatossága miatt, és számos felszíni lefolyású, valamint földalatti víze van. A völgyet a Sebes-Körös víze szeli át. Szurdokos, meredek falú, festői szépségű mellékfolyói, mint pl. a Hentul (30 km), Draganul(39 km), és a Jádu(42 km), nagy vízhozammal gazdagítják.

Mindhárom mellékfolyó útja barlangokkal, vízesésekkel, szorosokkal tarkított vidéken át vezet, amely igazán szép látványt nyújt az odalátogató turistáknak. A Balnaca-Vérsonkolyos közti részen a Simon-dűlő aljában a folyó szeszélyesen kanyargó medre dél-nyugaton a Recea domb aljába simul. Vársonkolyos környékén a Sebes-Körös indulatosan ostromolja a meszes magasságokat, de ellenállásba ütközve hirtelen dél felé kanyarodik, ahol a Tare és a Hodoabei patakokkal találkozik, majd egy körivkanyart leírva, Észak-Vinovata fele, lecsorog

a sziklás talajon, egyre növekedve a két pataknak köszönhetően, partjai patkószerű kanyarokkal, hirtelen előbukkanó barlangszájakkal, tarka bozótosokkal varázsol el.

Nyugati-Szigethegység Nemzeti Park

A Nemzeti Park karsztikus medencéjének egyediségét a felszíni vízfolyások határozzák meg, úgy mint a Fekete Körös, a Kis-Szamos és az Aranyos. A Padis-Csodavár medencét átszelő Aranyos víze 95 %-ban a Fekete Körösbe ömlik, de tekintélyes vízhozammal érkezik a Kis-Szamos is.

A Fekete Körös medencéje a Park nyugati részének 44,2 %-át foglalja el, mintegy 158,8 négyzetkilométernyi területet, melynek legfontosabb folyói a nyugatra tartó Köves-Körös és a Baita-Körös, melyeknek konstans jelenléte nem okoz talajeróziót az erdős részeken. A Nemzeti Park másik jelentős vízgyűjtője a terület 11,3 % (40,5 km2) elfoglaló Kis -Szamos völgye, melyet a Meleg-Szamos és a Rézbánya táplál. Ezek a Fintinella-i gyűjtőtóba ömlenek, nem torenciális jellegük miatt nem okoznak károkat, nagyrészt a földfelszín alatt folynak.

A Pádis-Csodavár fennsík, amely mintegy 36 km2 területen fekszik, vízrajzi szempontból egy zárt egységet képez, melynek vízelvezetése inkább földfelszín alatti vizek, úgy mint a Fekete Körös és a Meleg-Szamos által történik.

Az Akol-Szkerisórai fennsík 16 km2 területen az Őri-Ordancusa völgy felett helyezkedik el, földalatti vízekkel melyek a Cotetul Dobrestilor-forráson át az Őri vízgyűjtőbe tartanak.

Növény és állatvilág

Körösök Alföld

A természetes vegetáció az erdőírtás, a vízelvezetés és a vizenyősebb talajokon végzett faj-behelyettesítések végett, jelentősen megváltozott. A természeti környezet erdős-sztyeppés némileg mocsári, a az alföldre jellemző vízi és halofil nővényzettel, valamint a felföldre jellemző tölgyerdőkkel. Északi, sztyeppés jellegű erdő borítja a Fehér-Körös-Tőz vidéktől délre, északon pedig legelők és kisebb tölgyfaerdők tarkítják. A mezőség alacsonyabb részein lombhullató erdők vannak: kocsányos tölgy, kőris, szil, nyár, fűz és éger, cserjékből pedig jelen van a som, galagonya, homoktövis, fagyal, csipkebogyó és fekete bodza. A szántóterületek növelése végett a legelők kisebbek lettek, a réteken lóhere és üröm látható.

Az állatvilág két jelentős kategóriába sorolható: a sztyeppére jellemző szárazföldi, közép-európai és mediterrán jelleggel, valamint a folyók és tavak környékén meghonosodott vízivilág, mint a teknősök, viperák, skorpiók. A sztyeppei fajokat inkább a rágcsálók képviselik: mezei egér, hörcsög, mezei nyúl és mókus, valamint a madarak közül a túzok, a fürj, fogoly, erdei szalonka. Az erdők lakói a fűevő állatok, az őz és a szarvas, és a húsevők közül a róka, görény, hermelin, a menyét és a vadmacska, aztán a madarak, mint például a harkály, a héja, bagoly, sárga-és feketerigó, a pinty és a sólyom. A vizek állatvilágát halak, vizi emlősök, madarak és hüllők alkotják, keleti vonulatán márna, domilykó, harcsa és ponty, a nyugati részen pedig ponty, keszeg, csuka és süllő.

Belényes vidéke

Habár a természetes vegetáció helyét nagyrészt átvette a kultúrnövény-termesztés, az ember által nehezebben megközelithető helyeken, a hegyekben és az alföldön is, még lehet következtetni a régvolt idők növényvilágára, melyet akkor is meg a jelenben is, a domborzati formák és a hőmérsékleti tényezők határoznak meg. Az aljnövényzet mellett megjelennek különböző bokrok és fák, mint a fűz, az éger és az ember által telepített diófák. A mezőn zöldségtermesztés folyik, de termelnek búzát, kukoricát és más haszonnövényeket is a folyók árterületén is (Rézbánya,Nimaiesti,Köves-Körös,stb.). A domboldalakon a vadon növő és az ember által betelepített növények élnek. A természetes növényzetet legelők, kaszálók, tölgy -és bükkerdők, vagy elegyes: tölgy-bükkerdők alkotják. Ilyenek a Bitii-i erdők, a Rabagan-Magura-és a Dumbrava-erdők. A termesztett növények közül megemlítendőek a gabonaféléket, a gyümölcs-és szőlőtermesztés. Az állatvilágot a vidék jellege szerinti fajok alkotják: vaddisznó, róka, mókus-az erdőkben, rágcsálók: mezei egér, hörcsög, mezei nyúl a mezőkön,valamint madarak:fogoly és fürj.

A Sebes-Körös völgye

Ez a vidék nagy változatosságot mutat úgy az élővilág mint főldrajzi szempontból. Igazi xeroterm jellegű nővényeket láthatunk, mint pl. a páfrányok, melyek barlangok közelében tenyésznek. A Körösrévi barlang környékén él egy mohafajta, a Cinclidotus aquaticus. A hegyoldalakon és a vasút mellet él a bükk, a serdülő tölgy, a gyertyán és az égerfa, melyeket sűrűn átsző a vadszőlő és a komló. Érdekes megjegyezni, hogy él itt néhány olyan délvidékre jellemző növény, pl az ernyővirágzatú Smyrnium perfoliatum, vagy a tövisvirág Ruscus aculeatus. Ősszel színek kavalkádja köszönti az arrajárót: az őszi kikerics virágának lilája, a juharfalevelek sokárnyalatú sárgáját váltja a somfa lángoló piros színpompája. Az ornitológusok paradicsomának számít ez a völgy, mert itt húzódik a vadkacsák és vadlibák migrációs útvonala, melyek hangoskodva szelik át a hegyeket, míg a szalonkák békésen pihennek annak lankáin. A madárvilág sokféleségét bizonyítja, hogy itt megtalálható a szarka, a szerkő, a citromsármány vagy a házi rozsdafarkú is. A nagyobb testű állatok közül a dombok ás hegyek megszokott lakója az őz, a vaddisznó, a farkas, a róka, a mókus.

Az Nyugati-Szigethegység Nemzeti Park

Mivel a NP nagyobbrészt alpesi-hegyvidéki, növényzet is jobbára hegyvidéki jelleggel bír. Az 1200-1600 méter magasan fekvő hegyeket luc, jegenyefenyő, vörösfenyőerdő borítja de a tiszafa erdő sem ritkaság. A Szigethegység karsztos fennsíkjain néhol teljesen eltűnnek ezek a tűlevelű erdők, helyet adva a lombhullató bükkerdőknek amelyeket hegyi rétek öveznek-ettől a karszt-vidék egyedi képet mutat. Az Öregpatak, Akol, Pádis, Marsoaia és a Medve-völgy mészkő-fennsíkok, melyeken észlelhető a fás növényzet teljes hiánya, ez tágas hegyi legelőket eredményezett, melyek jelenléte nem pusztán a magasság miatt adódik. Az ökoszisztéma változatossága révén 11 endemikus fajt azonosítottak. Az Aranyos-völgye a mellékfolyóinak köszönhetően gazdag hallelőhely, itt több mint 15 fajta hal él, úgymint a folyami pisztráng, a szivárványos pisztráng. A növényvilága a lombhullató erdőkére jellemző, de van itt zerge, amit idetelepítettek a Köves-Körös-Boga-völgybe, de megtalálható a Rozsdás-szakadék, a Csodavár vagy Szkerica környékén is.

Védett területek, jellemzői

Ennek a területnek a védelme a biológiai sokféleséget valamint a természetes források megőrzését kivánja biztosítani. Bihar megye egyik jellemzője a vonzó táj: egy viszonylag kis területen három földrajzi egységet különíthetünk el: a Nyugati alföld, a nyugati dombvidék és a Nyugati Szigethegység, melyek mint egy szabadtéri színpad, lépcsősen helyezkedik el a 15 méteres magasságtól egészen a dél-keleti fekvésű, 1848 méter magas Bihar-csúcsig. Most pedig soroljunk fel néhány természetvédelmi ritkaságot, melyek vonzővá teszik turizmus szempontjából a vidéket.

A Nyugati alföld- a Pannon fennsík keleti része, melynek vízben gazdag, ártéri erdeiben számos ritka madárfaj honos:a gém, a fekete gólya, a szerecsnsólyom, ezek a Padurea Radvani-i természeti rezervátumban kapnak menedéket.

A Tündérrózsa-tó- termál vízű tó, a Petea - patak forrásvidéke, Európában is egyedülálló, ritkaságnak számító tündérrózsa, a Melanopsis-csiga,stb.

A Nyugati Szigethegység Nemzeti Park 75.786 hektáron fekszik, ebből 24.280 hektár a Bihar megye területén. A területen létező természetvédelmi ritkaságok és védett fajok jelenléte lehetővé tette a Nemzeti Parkká való nyilvánítását. Rengeteg mészkő-képződménye között van a Rea-völgyi barlang, az Oltárkő-barlang, a Micula, a Pojarul Politei, fontosak őslénytanilag, valamint a Medve-barlang, az Oncsásza fontosak őslénytanilag. Régészeti szempontból értékes a Vertop és a Hideg-barlang. Megközelítőleg 10 földalatti gleccsere is van, ezek közül ismét a Szkerisórai, az Eszkimó-jégbarlang, a Zapodie vagy a Vertop (a Kőház mellett). A táj látnivalója a kb. 450 méter átmérőjű, 100 méter mély Rozsdás-szakadék, amelyet a talajerózió hozott létre a homokő és a bibor-vörös agyag permo-werfian-kori rétegeiben, a Bakhát-hegységben.

Bihar megye nyugati részét az Nyugati Szigethegység, a Bihari-hegyek, a Béli-hegység, a Király-havasok és a Réz-hegység borítja. Ezek közül a legmagasabb a Bihari hegység, az 1200-1848 méteres magasságával. Fontos megemlíteni a Pádis fennsíkot, melynek különleges

mészkő-képződményei és barlangjai természeti ritkaságnak számítanak, valamint Fantana Botii-Rugutului-domb vidékét is.

A Béli hegység két vonulatának csúcsai 1095, illetve 930 méter magasak. A Vaskői fennsík karsztos felszíne völgyekkel, dombokkal tarkított. A Király-havasok nem tartozik a magas hegyek közé, de a földalatti vízeknek köszönhetően sok barlangja van: a Rév, a Szél, Mézged, stb. barlangok.

Figyelemreméltó a Sebes-Körösi hegyszoros (természetvédelmi terület), valamint a Rosia és a Cabesti. Ezt a vidéket mindenképp meg kell őrizni tiszta szépségében, hiszen ez mind turisztikai erőforrást jelent számunkra. A bihari környezetvédelmi Igazgatóság adatai szerint a megye területén 64 rezervátum van, melyek országos jelentőségűek, és az ország törvényei is előírják védelmüket.

1 geológiai éa geomorfológiai rezervátum

3 barlangászati természetvődelmi rezervátum

3 geológiai és geomorfológiai műemlék

18 barlangászati,nemzeti értékű műemlék

13 botanikai rezervátum

16 vegyes természetű rezervátum

8 őslénytani rezervátum és

2 zoológiai rezervátum és az Északi Szigethegység Nemzeti Park, ez azt jelenti,hogy Bihar megye az országban második helyet foglalja el, ami a természetvédelmi területek menedzselését illeti.

Bihar megyében a következő természetvődelmi területek vannak:

barlangászati természetvédelmi terület: kb. 3500 barlangot foglal magába, amelyek közül a következők a legjelentősebbek az országban: Ciurului Ponor Barlang, Ciurului Izbuc Barlang, Vacii Barlang, Gruet Barlang, Farcu Barlang (mindegyik Roşia községben), Osoiu Barlang (Vârciorog Község), Medve Barlang - Kiskoh (Vasaskőfalva Község), Les Völgye Barlang (Bulz Község), Szelek Barlangja (Vársokolyos község), Micula Barlang (Vasaskőfalva Község), Gálosházi Barlang (Mãgesti Község), Eszkimó Jégbarlang (NYSZNP.- Vasaskőfalva Község), Avenul Borţigului (NYSZNP.- Vasaskőfalva Község), Avenul Câmpeneasa cu Izbucul Boiu (Vaskoh Város), Mézged Barlang (Rezervátum, Remete Község), Peştera Igrita (Aştileu Község), Topliţa Barlang Dobreşti Község).

• Geológiai és geomorfológiai természetvédelmi rezervátum a Rozsda Szakadék – Száraz Völgy, része NYSZNP-nek.(Nucet Város).

• Geológiai és geomorfológiai természeti egységek: Galbina Szirt (NYSZNP..- Vasaskőfalva Község), Bulz Kő (NYSZNP.- Vasaskőfalva Község), Időszakos forrás Calugari (Cărpinet Község).

• Botanikai rezervátumok: Bocsásza Csúcs (Bulz Község), Molhasurile din Valea Izbucelor (NYSZNP.- Vasaskőfalva Község), Köves Körös Forrásai (NYSZNP.- Vasaskőfalva Község), Fâneaţa Valea Roşie (Csatár Község), Fugyivásárhelyi Nárcisz Erdő (Fugyivásárhely Község), Horgas Havas –Déli Lejtő (NYSZNP.- Bondoraszó Község), Pece Tó (Szentmárton Község), Păcău Dombság (Soimi Község), Nárciszos Poiana Goronişte-ről (Tenke község), Piatra Grăitoare - coasta de S-E a Brăilesei (Bondoraszó Község), Jád Völgy a Syringa josichaea (Bulz Község), Legelő a Corynephorus de la Voievozi (Semlyén Község), Hideg Völgy Hidrográfiai Komplexum (Szalacs Község).

• Vegyes természeti rezervátumok: Ponor Vára, Galbina Völgy, Boga Szirt, Nagy Pantheon Vízesés, Virágok völgye, Pádis Karsztikus Fennsík, Bál-rét Medence, Bársza Katlan Vasaskőfalva Község, Mócok Temploma Csúcs, Karsztikus Fennsík Az Elveszett világ (mindegyik a Nyugati Szigethegység Nemzeti Parkhoz tartozik, Vasakőfalva Község), Sighistel Völgy, (NYSZNP. Câmpani Község), Aragyásza Barlang (NYSZNP. –Bondoraszó Község), Ferice Plai és Hoanca (Bunteşti Község), Révi-szoros (Rév Község), A Borzi Fekete Körös Szoros (Şoimi Község), Cicos Tó (Săcuieni Község)

• Paleontológiai természeti rezervátumok: Gruiul Pietrii (Lugaşu de Jos), Calcarele tortoniene de la Miheleu (Lăzăreni), Locul fosilifer de pe Dealul Şimleului (Comuna Sânmartin), Calcarele tortoniene de la Tăşad (Drăgeşti), Locul fosilifer din Valea Lionii - Peştiş (Élesd), Lentila 204 Brusturi - Cornet (Esküllő), Calcarele cu hippuriti din Valea Crişului (Barátka), Locul fosilifer de la Corniţel (Borod).

• Állattani rezervátumok: A Radváni Erdő madárkolóniája (Cefa), A Răbăgani mérsékelt termálvizű forrás (Răbăgani). Mindezek a rezervátumok világszinten elismert természeti örökség részét képezik egyben a megye természeti örökségét is, nagyrészük lévén Natura 2000 terület – így része az európai természeti örökség is.

És hogy mi a Natura 2000? Az Európai Unió legfontosabb, a természet védelmével foglalkozó rendszere. Olyan rendszer, amelyben a növény-és az állatvilág védettsége kiemelten fontossá válik. Célja a természet sokszínűségének védelme a kontinensen, így természetszerüleg Romániában is, valamint olyan tevékenységek ellenőrzött népszerűsítése, ami ezt jótékonyan befolyásolja. Célja megállítani a természet leépülését, hosszútávon biztosítani a veszélyeztetett fajok és ezek élőhelyének védelmét. A Natura 2000 által bejelölt területek fontosságának elismerése nemzetközi szinten, a hely lakói számára is számos előnnyel bírnak, főképp gazdasági oldalát tekintve. Ugyanakkor az ország régióinak

fejlesztését is jelenti (így az Észak-Keleti Fejlesztési Régióét is), hozzájárulva a hagyományos termékek eladásához, külföldi és belföldi piacon egyaránt, segítheti a turizmust, és nem utolsó sorban segítheti az uniós pénzalapok pályázaton keresztüli megszerzését a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás számára.

Területhasználat és tájegységek

Körösök Alföld

A Körösök Alföld termőtalaja köszönhetően a hőmérsékleti és domborzati adottságainak, kitűnően megfelel mezőgazdasági célokra, ehhez hozzájárult egy sor agrotehnikai újítás is az egyes területeken, mint pl. a nagyon vizenyős területek-mocsarak, ingoványok ésszerű kezelése. Az Alföld területének 90%-a termőtalaj, ennek 76%-a szántó, 20%-a legelő, 3%-a kaszálló, 0,5%-a szőlős, 0,4%-a gyümölcsös. A földeken kis és nagybani termesztést gyakorolnak, termelnek: gabonaféleségeket, zöldséget, burgonyát, ipari-és takarmánynövényeket. A gabonafélék közül kiterjedt területen termelnek búzát, kukoricát, árpát. Ipari növények közül megemlíthető a napraforgó, szója, kender, cukorrépa, a dohány és a cirok. Nagyvárad, Bihar és Szalonta környékén melegházakban történik a zöldségtermesztés. A burgonya-termesztés kis területen zajlik, inkább a nyári fajták termesztése a megszokott. A természeti táj változásait az ipar, a közlekedés fejlődése, a városiasodás, a turisztika is jelentős mértékben befolyásolja.

Belényes vidéke

A Fekete-Körös gazdag vízhozama jelentősen hozzájárult a kiterjedt mezőgazdasági termeléshez, biztosítva a termőföld megfelelő módon való vízellátását, de az ipar fejlődéséhez is hozzájárult pl.fakitermelés.

A gabonatermelés mellett nagy területeket foglal az állati takarmányozásra szánt lóhere, lucerna valamint a takarmányrépa. Fellelhető a gyümölcs-és szőlőtermesztés is.

A megművelt területekből, amely mintegy 1850 hektárnyi, 1252 ha szántóföld, 620 ha legelő, 74 ha kaszáló, szőlős és faiskola, ezen kívül erdő vagy fás terület 199 ha beépítésre szánt terület (kül-és belterület) 267 ha-t, egyéb területek 596 ha-t tartanak számon. A talaj megművelése, de nemcsak (pl. a megművelt területek növelése vagy éppen a megművelés feladása, vagy a fakitermelés) hatalmas változásokat okoz a tájban, a környezetben, és a létező ökoszisztémában, de a vidék turisztikai szempontból való kihasználásra szolgáló munkálatok is mély változásokat eredményeznek.

A Sebes-Körös völgye

A természeti adottságok, úgy mint a talaj milyensége és a nedvesség meghatározó szereppel bír a terület felhasználásában. Az erdők faanyagát helyi vállalkozók termelik ki. A mészkő-

dombok aljában elszórt települések lakói csak kismértékben foglalkoznak mezőgazdasággal. Tavasszal a legnagyobb gondot a túlzott talajnedv elvezetése okozza, melyet a földterületek haránt-szántásával lehetne kiküszöbölni, ugyanis így mesterségesen kialakítható egy levezető árokrendszer. A haszonnövények közül búzát és kukoricát, takarmánynövényekből pedig a lóherét és a lucernát termesztik.

Nyugati Szigethegység Nemzeti Park

A települések jellege nyugaton inkább gazdasági, de a hegyvidéken állattenyésztés is folyik. A karsztos talajnak tudható be a szántóterületek hiánya, ezért az emberek a meglevő domborzati formák adta lehetőséggel élve, a töbrökön és domboldalakon zöldségtermesztéssel próbálkoznak (Akol,Aranyosfő,Sohodol).

A nagy kiterjedésű, összefüggő szántóterület hiányát pótolja a legelők és a kaszálók jelenléte, amely elengethetetlen a haszonállatok tartásában (szarvasmarha, birka). Hatalmas erdőiben fakitermelést folytatnak, a fát pedig különböző célokra feldolgozzák: zsendely, dézsa-hordó-dongák, deszka-áru, faeszközök vagy éppen épület-anyagnak.

Hogy milyen régtől művelik a fakitermelést, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ebből a faanyagból épült a Nagyváradi vár, vagy a Rézbányai rézkohó épülete is. A vidékre jellemző mészkő jelenléte a talaj oldhatósága és másodlagos porozitása révén egyedivé teszi a tájat és ugyanakkor egy olyan földalatti vizhálózatata van, ami hatalmas, lenyűgöző domborzati formákat hozott létre. Ezek a tájegység jellegének legfőbb meghatározói: dombok, szűk völgyek búvó hegyi patakokkal, mészkő-fennsíkok és szorosok.

A mészkő-talajon, szinte egyedülálló módon, a Bihari-hegyekben jelen van az erdő. A fák jelenléte miatt változik az altalaj milyensége, de a felszínen is igen nagy változatosságot hoz létre, ezzel megteremtve a jégbarlangok létrejöttének a feltételeit: a Szkerisórai -jégbarlang, a Porcika-zsomboly, Eszkimó-jégbarlang, Vertop-zsomboly, Bársza-katlan. Ezek mind erdő-borította részeken találhatók.

Szatmár megye természetföldrajza

Szatmár megye földrajzi elhelyezkedése

A megye az ország észak-nyugati részén helyezkedik el, a Tisza Alföld a Keleti Kárpátok és a Szamos Fennsík között, északon és észak-nyugati részen szomszédos Ukrajnával és Magyarországgal ezenkívül határos még Máramaros, Szilágy és Bihar megyékkel. Felépítés szempontjából a meye területe változatos képet mutat, a domináns domorzati forma az alföld (mezőség) e mellett megtalálható még a domb és hegyvidék is. Az alföldi térség mely része a Pannónia Medecének, a megye teljes területének 63% fedi le, kiterjed a megye nyugati és dél-keleti részeire mely területet a Szamos és Kraszna folyók barázdálják. A hegyvidék a megye észak-keleti részén helyezkedik el melyet az Avas Hegység és a Gutin Hegység egy kis része képvisel. A hegyvidék magassága növekszik nyugatról kelet felé haladva elérve a 827 méteres magasságot az Avas Hegységben és az 1200 méteres magasságot a Pietrosz csúcson a Gutin Hegységben. Nyugat felé haladva a hegyek közre zárják az Avas Medencét amelyet “Ţara Oaşului”-nak is neveznek. A talaj kevésbbé változatos, domináns talajtípus a szürkésbarna, sárgás barna talajok. A Szamos lankán találkozunk hordalékos természetű talajokkal is, de a Ér Alföldön inkább homokos talajokkal. Terület felhasználása alapján a megye teljes területe a következőképpen osztható fel: 71,9% mezőgazdasági terület, 17,7% erdők és erdőtelepítéses területek, 3,3% vizek, 7,1% más tipusú területek. A megye vízhálózatáthoz tartoznak a Szamos folyó (60 km hosszúságban), a Túr folyó (66 km hosszúságban), és a Kraszna (57km hosszúságban), éghajlata mérsékelt-kontinentális, meleg nyarakkal, hideg telekkel, és bőséges csapadékkal, kisebb eltéréseket mutat az alföld és a dombság térsége között.

3. ábra. Szatmár Megye

Földtani felépítés

Szatmár megye nagyrésze a Pannónia Medence strukturális egységébe illeszkedik be, vagyis a keleti részlege, mely a földrajzi irodalomban Tisza Alföld néven ismeretes, és az északi rész ami egész pontosan a – Szamos Alföld. Ez az alföldi térség melyet a dombvidékről és hegyvidékről érkező folyók által hozott hordalékok alkítottak(anak) amelyek keletről és észekkeletről szegélyezik egy viszonylag fiatal egységet képez. A harmadik és a negyedik korszaki földtani változások következtében, a Pannónia Medence észak-keleti szektorában megkülönböztethetünk két tektonikai egységet:

a). Medence egységek, melyekből a megye területén található egy része a Szamos blokknak és a Nyírségnek, a Kraszna alsó medencéje a volt Ecsedi medencével együtt és az Ér tektonikus árok.

b). Szélső egységek melyekhez hozzátartoznak: A Szilágy szélső fennsíkja együtt a Tasnádi Dombokkal, a Szilgágysági Bükk kristályos medence, Nagy Fürdő neogén medence, az Avas Medence és az ezt körülvevő dombok.

Az alföldi régióra gyakorlati szempontból a negyedidőszaki tavi eredetű, a folyóvízi-tavi és folyami képződmények a jellemzők és fontosak. A Negyedidőszaki képződmények gyakorlati fontossága a Szamos Alföldön belül, egyrészt a pedogenetikai szerepükben rejlik, melyek változatos talajt biztosítanak, másrészt a hidrogeológiai adottságaikban melyek hozzásegítették az emberiséget a jó minőségű fogyasztásra alkalmas vízkészlethez. A Kraszna Medence alsó része mely a szamos blokk nyugati részén jelenik meg és kapcsolatban áll a Nyírséggel, helyet adott egy mély és kevésbé vízrendezett alföldnek egy jó részen mocsaras területnek, mint az Ecsedy Láp amely körülbelül egy évszázaddal ezelőtt került lecsapolásra. A Nyírségi táj melyből csak egy nagyon kicsi rész található országunk területén, a pleisztocén korszakban kialakult formákkal rendelkezik (agyag, homok, kövek) hozzávetőleg 150-160 m. Az itteni homok elsődleges anyag volt az eolián korszakban, amelynek eredményeképp létrejöttek a jelenlegi homokdünék. Az Avas – Gutin vulkanikus rendszer új közetekből épül fel (neogén), ömlengő jellegű (andezit, riolit, dacit), részben fedett zsúfolt kaolinizáltal és vulkanikus tufákkal amelyek a vulkánból kitörő láva segítségével jöttek létre.

Domborzat

A megye határában jelen vannak az elsődleges domborzati formák (hegy, domb és alföld). A keleti és dél-keleti részeken húzódnak a Gutin, az Avas és a Bükk Hegyek nem túl magas csúcsaikkal, melyeket a Szamos völgye és lunkája választja külön. A megye területén csak részben megtalálható nyugati és északi lejtők, hegyek, fenyves erdőkbe és természetes legelőkbe öltöztetve, amelyek alapot szolgáltatnak a fa anyag forrásnak és tápláló bázist az állattenyésztésnek. Ez előtt a hegyvidéki rész előtt egy dombvidéki térség található amely

inkább erdősített felszín, ugyanitt található egy mezőgazdasági és szőlészeti hasznosítású terület, mindezek a részek biztosítják az átmenetet, a teljes egészében alföldi térséghez a maga hordalékos területeivel. Az alföldi térség mely a legjelentősebb részt képviselő domborzati forma ezen a vidéken egyben az elsődleges mezőgazdasági egysége a megyének. A hegyvidék egy nagyon kis részt foglal el a megye területéből amely a megye keleti és dél-keleti részen helyezkedik el (Avas és Gutin). Bár kemény kőzetekből épül fel, de a földtörténeti múltban elszenvedett víz alá kerülések és folyami eróziók miatt, kisebb magasságokkal rendelkeznek 600 és 1300 méter között mozog. A Bükk Hegység, és helyi elnevezés szerint a Bükk Csúcs, domborzati formája alapján a dombvidékhez sorolható, melyet hegyi kristályos kőzet maradványok alkotnak, bemélyedve a harmadkorszaki újabb képződményekbe egy tektonikai és felépítési szempontból komplex földrajzi egység keretében – a Szilágysági Fennsíkba. A kristályos kőzetekből felépülő Bükk Hegység lábánál, egy sor magas dombbal találkozunk, melyeket folyóvízek alakítottak, melyek felépítését egy komplex homok anyag keveredve köves, agyagos, márgás anyagok képezi. A domináns domborzati forma az Alföld (2/3 a teljes területből), központi helyet foglal el a megye nyugati részében. A földrajzi irodalomban Szamos Alföld néven ismeretes tájegység, a Tisza Alföld északi részét foglalja el és földrajzi felépítés szempontjából hasonlatos két szektorhoz a központi (Körösök Alföld) és a déli (Bánság Alföld), éghajlati és más változó tényezők alapján. A Szamos Alföld területén megkülönböztethetünk két kategóriát: alacsony alföld és magas alföld. Az alacsony alföld domborzatát sima széles felületek jellemzik, nagyrészt folyami hordalékos képződmények által alakult ki és kevésbé a szél munkálta. Ezek felszíne a jelenlegi völgyek és lunkák mellett, kihalt területet találunk, amelyeken tavasszal megáll a víz és nyáron teljesen szárazak. Az alacsony alföldi térségek között megemlítendő a Szamos Alföld, az Ecsedy Alföld, a Kraszna Alföld, az Ér Alföld, amelyek bár ugyanazon természetföldrajzi egységhez tartoznak, de megvannak a maga sajátosságaik. A magas alföldek kisebb területet foglalnak el és kevesebb a számuk a megye területén. Ebbe a kategóriába tartozik a Károlyi Alföld és a Szalacsi Alföld.

Éghajlat

Földrajzi elhelyezkedésének és az atmoszféra mozgásoknak köszönhetően, a megye térsége a Nyugati Alföld éghajlati szektorba illeszkedik be. A térségre általában egységes éghajlat a jellemző, azonban sűrű váltások is megfigyelhetőek évről évre köszönhetően az atlanti ciklus éghajlat változásainak befolyása miatt. Az itteni éghajlat mérsékelt kontinentális tipusnak megfelelő, egy melegebb éghajlati viszonyokkal (meleg nyár, enyhébb telek mint az ország más részeiben) gyakori tavaszodással és relatíve alacsony csapadék hozammal. Nagyvonalakban a hőmérsékleti viszonyok megfelelnek az ország többi részében is tapasztalható viszonyoknak, de legfőképpen a Tisza Alföld hőmérsékleti viszonyainak feleltethető meg, kisebb változásokkal melyek természetföldrajzi ellemzőkből adódnak (Avas Medence, Bükk Hegység Csúcsa) ezek befolyásolják a napsugárzás mértékét és a másodlagos levegő áramlási irányt. Az éves átlaghőmérséklet változó 8 C fok az Avas és Gutin Hegyek lábánál, 9,3 C fok Nagykárolyban és 9,7 C fok Szatmárnémetiben. Ez a legalacsonyabb

hőmérséklet mellyel a Tisza Alföldön találkozhatunk, a Nagyváradon 10,5 C fokoz képest köszönhetően az északi szélességhez közelebbi elhelyezkedésnek. Köszönhetően a folyamatosan tápláló óceáni légtömegeknek a légköri nedvesség viszonylag magas egész évben (71%), ezáltal biztosítva a növényeknek egy normális vegetatív funkciót. Az éves összeg a csapadékmennyiség körülbelül 600 mm, majdnem fele (45,6%) esik késő tavasszal és nyáron. A maximális csapadékmennyiség időszaka májusban és júniusban, van ami nagyon fontos a mezőgazdaság számára. Köszönhetően az alacsony magasságnak (124m), légnyomás értéke magas, kb. 1000 mb, kis ingadozásokkal egyik éveszakról a másikra. Ami a szelet illeti az uralkodó szél az észak-nyugati, tavasszal és nyáron gyakoribbak a nyugati szelek, ősszel és télen inkább az észak-keletiek. Általánosságban véve, a megye egy homogén klimatikus környezetet modhat magáénak, árnyalatnyi változásokkal az alföld és dombvidék éghajlata között. Mindezek ellenére az Avas medencében megfigyelhető egy különösebb éghajlat ami a hegyvidékról jövő áramlásoknak köszönhető, amely valamivel hűvösebb, nedvesebb ami kisebb kiahátosokkal van a növénytermesztésre.

Föld alatti és felszíni vizek

A megye területét átszeli nagyon sok természetes és antopogén vízfolyam, köszönhetően a paleogén korszakban történt vízrendszeri fejlődésnek és az emberi beavatkozásoknak. A szamos képezi a megye vízrendszerének legfőbb arteriáját, a megye területét 600 km hosszúságban szeli át. Berindan falu jobb oldalán egész a torkolatig, mellékága duzzasztott és néhány helyen korrigált. A szűk lejtőszög következtében folyása csendes és a vízellátás feltételeinek köszönhetően, hozama ingadozik.

A Kraszna amely a Meszes Hegységből ered, a megye nyugati részét szeli át, délről észak felé haladva. Jelenleg, a víz folyását egy csatorna rendszer irányítja mely a régi mocsár nyugati részén halad el és ömlik a Tiszába.

A Túr mely a megye keleti részén folyik, 66 km hosszú kelet-nyugat irányban és az Avas Hegységből ered. Miután áthalad az Avas Medencén és alakítja azt fontosabb mellékfolyói által (Fehér Völgy, Nagy folyó, Lechincioara és a Tálna), kitör az alföldre az Avas-Calimanesti „kapunál”.

A Homoród, néhány mellékágával együtt a Bükk Hegység északi lejtőjét alakítja, egy nagyobb mint 600 négyzetkilométeres medencében, hossza 59 km. Régen ez a folyó az Ecsedi lápba ömlött, azonban az elmúlt évszázad végefelé a folyó és mellékágainak vizeit a központi Homoród csatorna gyűjti össze és elvezeti a Szamoshoz Szatmárnémeti mellett.

Köszönhetően az eltömődött tektónikus medencének, a Pannon Medence egy nagy tartálya a földalatti vizeknek. Különösen a hegyszéli formák felhalmozódásának köszönhetően, amelyek különböző hordalékos és alluviális anyagok lerakódásából jöttek létre, a felszíni csapadék eltünik és vízhatlan területek alakulnak ki.

Növény és állatvilág

A megye növényvilágát illetően a Nyugati Alföld erdőssztyepp övezetében sorolható, két jellemzőt mutatva: az egyik egy teljesen kiírtott erdők a másik erdőfoltokat elfoglaló kisebb területek. Gyep növényzet megmaradt a kevésbé termékeny területeken.

Az alföldi térségben az uralkodó tipus a tölgyfa tiszta (Quercetum roboris), vagy pedig más fajták, mint a gyertyán, kőris, szil, stb. Az alföldön, ahol a víz hosszú ideig stagnál, szintén a tölgy és a kőris a jellemző tipus. Az alföld kicsivel magasabb részein szintén megjelenik a tölgy a vadalma és a vadkörte, juhar, galagonya, stb. a magasabb területeken szintén jellemzőek a tölgyek, gyertyán juhar, hárs fa kutya somfa és mogyoró. Piemonti és Piemont Tasnád erdők mellett a jobb vízelvezetésnek köszönhetően megjelennek más keverékek is mint éger-gyertyán-tölgy, az Avasban megjelennek a tölgy különböző keveredett fajtái mint az éger, gyertyán, bükk. A megye területén világosan megkülönböztethető a két biotípus, az egyik erdősztyepp összetett állatvilággal, az éghajlati viszonyok, a növényzet és a talaj tulajdonságaitól függően. Sztyeppei állatvilág jellemzői közé tartoznak a sokféle rágcsálók, melyek közül a legjellemzőbb képviselője az ürge (citellus citellus), nagyon gyakori a hörcsög (Cricetus cricetus), földi kutya (Spalax hungaricus) és a mezei pockok. Nagyon elterjedtek a nyulak, rókák, a madarak közül a, fürj (Coturnix coturnix), héja (Circus), seregélyek (Sturnus vulgaris), stb. A talajon jelen van egy csomó gyík, szöcske, tücsök és más rovarok. Erdei állatvilág valami gazdagabb és változatosabb. Az emlősök jelenléte kevésbé jellemző e térségre. Ezzel ellentétben jellemzőek a madarak mint a varjú, búbos banka, szarka, fogoly, erdei szalonka.

Természetvédelmi területek és jellemzőik

Szatmár megye területén található 3 megyei érdekeltségű védett terület, melyeket a 4 számú 1995 március 7 Megyei Tanácshatározat nyílvánított védett területté és 7 nemzetileg védett természeti övezet. A fontosabb védett övezetek leírása:

Homok dünék Mezőfény

Mezőfény határát nagy kiterjedésű akácosok, vadban gazdag (vaddisznó, őz, szarvas, nyúl, fácán) nyárfa- és tölgyerdők borítják. Az erdő egykor hatalmas területet borított, napjainkban is átnyúlik Magyarország területére. Az erdő mellett a Leánysárga legelő, amely néhány éve rezervátum, de gyakran kirándulások és helyi rendezvények színhelye. A mezőn lévő Kenderáztató tó pedig a halászok számára kedvező, bár ide csak a szenvedélyes halászok látogatnak el, mivel a halállomány nem túl gazdag. A név onnan ered, hogy az idősek régen itt áztatták a kendert. Egy másik nevezetesség, az említett tó szomszédságában egy több hektárt kitevő homokbánya. A homokbányában él egy madárfaj, amelyik regionális szinten egyedülálló. Nevezetesen a gyurgyalag. Festuca vaginata si Corynephorum canescens.

Vermes Láp

Botanikus rezervátum, a kiterjedése pedig 10,0 h. Fontossága abban rejlik, hogy bizonyos gleccserbeli növények maradtak meg, melyeket ideálisan megőriz, annak ellenére, hogy nagyon alacsonyan helyezkedik el. A Vermes láp területén ritka növényfajokat találunk, mint pl.: Aldrovanda vesiculosa, Euphorbia lucida, Hypericum tetrapterum, Taraxacum palustre, Silene multiflora, Hottonia palustris.

Csanálosi Erdő (Természetvédelmi rezervátum: 38,0 hektár)

A Csanálosi erdő 38 ha területen helyezkedik el és gazdag növényvilágának köszönhetően természetvédelmi övezet. A csanálosi erdőben 150 növényfajt tartanak nyilván, ezek közül a Fraxineto-Ulmetum Soo a legelterjedtebb. Az erdőben nagy mennyiségű kőrisfa, tölgyfa, nyárfa, mogyorófa, bodza valamint galagonya található.

Tur Folyó (Természetvédelmi rezervátum: 6212 hektár)

A Túr folyó az egyetlen hegyvidéki folyó Szatmár Megyében. Alsó folyása (43 km), Calinesti-től egész a Magyar határig egy „zöld folyosót” képez amelynek mind növény mind állatvilága illetve domborzata elég változatos, fontos mind a madárvonulás szempontjából mind pedig mind menedékhely a megművelt földterületek mentén. A védett terület magába foglal tó rendszereket a következő településekről Adrian, Szárazberek, Porumbesti és menedéket nyújt a vizi madaraknak. Elég nagy területeket borít nád és gyékény, a vízben pedig találunk egy sor különleges nyövényfajt melyek közül megemlítendő: Trapa natans és a Ranunculus aquatilis. A folyó növényzetét több ás között érdekes növényfajok alkotják mint a fehér tavirózsa (Nymphaeetum alba-lutea) és a sárga tavirózsa (Nuphar lutea).

Az Avas Hegység Tőzeglápjai

Az Avas Hegység Tőzeglápjai védett területté nyílvánítását tudományos jelentőséggel bíró növényzetének és élővilágának köszönheti. A tőzeglápok mérsékelten meredek lejtőkön találhatóak, leginkább kialudt kráterek helyén, természetes vízelvezétés jellemzi a területet és az Osan – Máramaros andezit Fennsíkon található nagyrészük: Trestia Tőzegláp: - kb. 110 méterre található Certeze község határától egy kb. 800 méteres magasságban. A mocsaras vidék kb. 2000 méteren terül el a Trestia Völgy mentén. Növényzetét illetően itt megtalálhatóak a tipikus mocsár vidékre jellemző növények: Juncus sp., menta (Mentha aquatica), gyékény (Typha sp.), és néhány helyen találkozhatunk a Sphagnum sp. is. Az alsó részeken találkozhatunk a Ligularia sibirica és a Drosera rotundifolia is. Mărăuş Tőzeglápjai – szintén Certeze Község határában húzódik, Maraus Völgyben kb. 1,5 hektár területen és szintén növényzete miatt védett, megtalálhatóak itt a: Sphagnum sp., Eriophorum angustifolium, Drosera rotndifolia, Ligularia sibirica. Taul Tőzegláp: a Trestia folyam mentén található és egy kb. 0,5 hektáros területen található. A területet körülöleli egy bükk erdő. A nedves területet két forrás táplálja az övezetben. Különleges növényei közül megemlítendő: Carex sp., Rumex sp. Afânari Forrás Tőzegláp – ezek kisebb mocsaras 10 – 15 ár területek nagyrészt a nedvességet kedvelő növényekkel borítva mint pl: Typha sp., Carex sp. ezek

területek nem minősülnek térmészettudományi szempontból jelentős területeknek. A területekhez közeli erdőkben felfedeztek egy olyan hangyabolyt amellyel ritkán lehet találkozni. Ezek a hangyák jótékony hatással vannak az erdőre mert elpusztítják azokat a rovarokat amelyek rossz hatással vannak az erdőre. A tőzeglápok teljességükben, habár kis területeket ölelnek fel, arhívumai az ezen a területen végbement növényzetben történt változásoknak.

Runc Erdő

(68,5 hektáros természetvédelmi terület)

Az erdő teljes területe 68,5 hektár ahol a Quercetum dominál. Az erdő kompaktnak mondható, hatása egyedi különösen magas és egyenes fatörzsekkel. A védett zóna egyes részterületein más erdei fajok is megtalálhatóak mint a: vadcseresznye, bükk, gyertyán. Aljnövényzet jellemző a természetes regenerálódás a gyertyán (80%) és más cserjék: mogyoró, fagyal, galagonya. Az erdő egészségi állapotát illetően jónak mondható ezt mi sem bizonyítja hűebben mint a bőséges a makk termés, kivéve a keleti lejtőn Nagybánya felől. Ez a terület azért fontos, mert vetőmagot szolgáltathat egy értékes genetikai alap megőrzéséhez, fontos jelentőségű vadállománya tekintetében is: szarvas, őz.

Dendrológiai Park Nagykároly

A Park Nagykároly központjában található és egy 10 hektáros területen fekszik. Körülbelül 110 egyed fajnak biztosít otthont, néhány közülük igen különleges dendrológiai szempontból Románia szinten is. A Park területe kerítéssel van körbekerítve és területén található egy építészeti emlékmű is.

Sárerdő

Az erdő Szatmárnémeti városától 12 km-re található, összetételét tekintve: 71% tölgy, 8%-éger, 8% gyertyán, 5% nyárfa, 4% kőris, 2% juhar, 1% platánfa, 1% szilfa. A kis méretű területeken a következők találhatóak még: fekete nyárfa, nyárfa, vörös tölgy, akác, juhar, hárs, fenyő, stb. A Sárerdő tudományos erdészeti kutatásoknak is színhelye kutatások közé sorolható a vetőmag előállítása és tárolása az erdészeti erőforrások konzerválása.

Nagy Erdő

Az erdő 5 km-re található Szatmárnémeti városától É-NY irányba egy kb. 385 hektáros területet foglal el. A Nagy Erdő egy vegyes erdő, a dominánselem főként a tölgy. Az erdő összetétele: éger, gyertyán, kőris, juhar, szil.

Területhasználat és tájegységek

A Megye természeti feltételeit illetően, domborzati adottságai mely nagyrészt alföldi tájból épül fel, a talaj sokféleségének (homokos, anyagos) köszönhetően kedvező adottságokkal

rendelkezik a mezőgazdaság számára. Ezek a feltételek javultak nagyrészt az emberek munkája által, bizonyos gazdasági tevékenységek végzése, mint kivágás, vízelvezetés, gátak, és a talaj vízelvezetéshez kapcsolódó fejlesztések által. Ennek köszönhető magas az összterület arányban a termőföldek és a megművelt talajos aránya (54,5%), az éghajlati adottságoknak és területhasználati szokásoknak köszönhetően a megye mezőgazdasága inkább a nagy kultura termesztés jellemző és kevésbbé az állattenyésztés. A mezőgazdaság legfontosabb kulturnövénye a gabona, mely a megye termőterületeinek több mint felén jelen van. A lejtős területeken mint Tasnád környéke (Csaholy), Bükk (Béltek, Erdőd) az Avas Medence (Certeze, Valea Cornetului), ugyanakkor a Nyirség homokos talaján is egyre inkább elterjedt a gyümölcsös területek: szilva, alma, körte, kajszibarack, őszibarack, fekete ribizli, málna. A tájegységre jellemzőek az alföldi formák, megművelt területekkel, legelőkkel, kiterjedt erdőkkel, a régi szilvosztyepp növényzet egyre inkább egy sztyepp növényzetté van átalakulóban, amely egyre inkább hangsulyossá válik az ember által kifejtett gazdasági tevékenységekből fakadóan. Az idők során a megye tájképe nagyon sokban alakult, a víz, az erdőírtás, a fakitermelés és a közmű fejlesztések következtében, mindezek által radikálisan megváltozott az elmúlt évszázadokban. Talán az ország sehol más részében nem voltak ennyire radikális változások az emberi beavatkozásoknak köszönhetően – az árvíz elleni küzdelem és a termőterületek növelése annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelés növekedjen. Így váltotta fel a humanizált táj szinte mindenhol a természeti környezetet.