the development of the legal regulation of the old age...

MISKOLCI EGYETEM

Állam- és Jogtudományi Kar

Agrár- és Munkajogi Tanszék

Az öregségi nyugdíj jogi szabályozásának alakulása

napjainkig kritikai értékeléssel

The development of the legal regulation of the old age

pension up-to-day with critical interpretation

SZAKDOLGOZAT

Készítette: Nagy Anikó x9i51b

Konzulens: Professor emeritus Dr. Prugberger Tamás

Miskolc, 2013

1

Köszönet nyilvánítás

Szeretném megköszönni és tiszteletemet kifejezni konzulensemnek és téma

vezetőmnek, Dr Prugberger Tamásnak, hogy hasznos ötletekkel, jó tanácsokkal és

odafigyeléssel segítette a dolgozat megszületését.

Köszönettel tartozom munkatársaimnak és osztályvezetőmnek, Bárdosné Máté

Csillának, hogy sokszor és türelmesen mellőztek a munkám mellől és rugalmasságukról

és segítőkészségükről bizonyítékot adva támogattak.

Tiszta szívvel köszönöm szüleimnek és gyermekeimnek, hogy felneveltek,

gondoskodtak rólam a legnehezebb pillanatokban is, kitartóan és türelmesen szerettek és

szeretnek mind a mai napig. Még a akkor is amikor a könyv kupac alól ki sem

látszottam.

Végül, de nem utolsó sorban szeretném hálásan köszönni kedvesem végtelen

támogatását, kitartó türelmét és a szürke mindennapok alatt nyújtott csöndes

menedékét, ahová bármikor visszavonulhattam, ha nyugalomra vágytam.

Köszönöm!

ISTEN kísérje mindannyijukat útjukon tovább.

2

TARTALOMJEGYZÉK

KÖSZÖNET NYILVÁNÍTÁS ....................................................................................... 1

TARTALOMJEGYZÉK ................................................................................................ 2

I. BEVEZETÉS ............................................................................................................ 4

1. A témaválasztás indoklása ............................................................................................................................... 4

2. A társadalombiztosításhoz kapcsolódó fogalmak .................................................................................... 6

II. AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJ KIALAKULÁSA................................................11

1. A társadalombiztosítás, ezen belül az öregségi nyugdíj kialakulásának kezdetei .........................11

2. A két világháború közötti fejlődés ................................................................................................................16 Az 1928. évi XL. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére kötelező

biztosításról .............................................................................................................................................................17 Az 1936. évi XXXVI törvény a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról

és az 1938 évi XII törvény a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról .........................20

3. A második világháború utáni rendszerek ........................................................................................................23

Az első egységes nyugdíjtörvény........................................................................................................................24

A második nyugdíjtörvény ...................................................................................................................................25 A harmadik egységes nyugdíjtörvény ................................................................................................................26

4. Az öregségi nyugdíj szabályozása az 1975. évi II. törvény alapján ...................................................29

5. A társadalombiztosítási rendszer reformját megelőző intézkedések, az öregségi

nyugdíjrendszer megújítása az 1997. évi törvényekig ....................................................................................32

Az 1991 évi II. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975 évi II. törvény módosításáról...................34

Az 1991 évi LXXXIV. törvény ...........................................................................................................................34

Az 1992 évi IX. törvény .......................................................................................................................................35 Az 1992 évi LXIV. törvény .................................................................................................................................35

Az 1993 évi VIII. törvény ....................................................................................................................................35

Az 1993 évi LII törvény ......................................................................................................................................37 Az 1993 évi XCVI törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról ...............................................37

Az 1995 évi CXVIII törvény ...............................................................................................................................38

Az 1996 évi LIX törvény......................................................................................................................................38

III. AZ 1997 ÉVI TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI REFORM

MAGYARORSZÁGON ...............................................................................................39

1. Az 1997. évi törvénycsomag...............................................................................................................................41

3

Az 1997 évi LXXX. törvény................................................................................................................................41 Az 1997 évi LXXXI törvény ...............................................................................................................................41

Az 1997. év i LXXXII. törvény............................................................................................................................44 Az 1998 évi XXXIX törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás

szerveinek állami felügyeletéről..........................................................................................................................46

3. Az önkéntes biztosítási rendszer változása ..............................................................................................46

A 2005. év i CLVI törvény a nyugdíj-előtakarékossági számlákró l ..............................................................46

4. A 2006 évi újabb reform igény ....................................................................................................................47

A 2006. év i CVI. törvény .....................................................................................................................................47

5. 2007. évi CXVII. törvény a foglalkozt atói nyugdíjról és intézményeiről ...............................................48

IV. A XXI. SZÁZAD VÁLTOZÁSAI....................................................................50

Az 2009. év i CXXVII. törvény ...........................................................................................................................50

1. Széll Kálmán Terv hatása a nyugdíjrendszerre .....................................................................................51

2. A nők kedvezményes öregségi nyugdíja és a hozzá kapcsolódó szolgálati idő ...............................52

3. A 2012. évi változások, különös tekintettel a magánnyugdíj-pénztárakra......................................53

2011. év i CLXVII. törvény ..................................................................................................................................53

4. 2013. január 1.-jétől érvényes vál tozások .................................................................................................55 1700/2012. (XII.29.) Kormány határozat ..........................................................................................................55

V. ÖSSZEGZÉS ......................................................................................................57

VI. IRODALOMJEGYZÉK....................................................................................59

VII. ISMERTETETT JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE .......................................60

4

„ Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson

alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott

társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az

állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének

követelményére tekintettel is megállapíthatja.”1

I. BEVEZETÉS

1. A témaválasztás indoklása

Rohamosan változó világunkban fontos szerepet kellene kapnia az idősek és a betegek

létfenntartásának.

Az öregséggel, illetve betegségekkel együtt járó keresőképesség elvesztésével az ember

egyre jobban törekedne a létfenntartásáról, melyhez segítséget a ledolgozott évek és a

befizetett és lerótt kötelezettségek után joggal vár el az államtól.

Egész felnőtt, aktív életünkben arra törekszünk, hogy az állam részére a nyugdíjjárulék-

fizetési kötelezettségünknek eleget tegyünk, hogy öregségünk esetén halálunkig

ellátásban részesüljünk, illetve hozzátartozóink segítségként ellátásban

részesülhessenek.

Már az első társadalmi közösségekben kialakult az egymáson való gondoskodás néhány

formája, családokban, együtt dolgozók között, falvakban figyeltek egymásra és

segítették a rászoruló boldogulását.

Az ókori államokban már az állam beavatkozásával is léteztek egymást segítő

intézményes formák, melynek tagjait a keresőképtelenség, öregség, özvegység és

árvaság esetén segítették, gondoskodtak róluk.

Ekkor a segítés nem pusztán szociális indíttatásból történt, annak alapja a racionalitás

volt, illetve annak felismerése, hogy a gazdaság leginkább úgy működik, ha tagjait

átsegíti ezen időszakok igen nehéz periódusán.

Napjainkban a jóléthez, megélhetéshez való jog emberi joggá vált, melyben az állam

alapvető kötelessége a tagjairól való gondoskodás, a tagok közös kockázatvállalásával,

1 Magyarország Alaptörvénye XIX. cikk (4) bekezdés

5

az ezen rendszer által biztosított ellátások igénybevételéhez a közös kockázatvállalással

működő rendszer fedezetéhez, a kötelezettségek teljesítése az egyén feladata.

Az állam ezen tevékenysége az újraelosztás révén működő szociálpolitika

intézményrendszere, melynek része a társadalombiztosítás, illetve az öregség esetén járó

ellátások.

A társadalombiztosítás illetve ezen belül az öregség esetén járó ellátások kialakulása

folyamatos változásokon ment keresztül napjainkig, a 21. századra a korhatárok

emelkedésével komoly gondokat okozva az ezen ellátás igénybevétele előtt álló

biztosítottaknak.

A munkám során, amit 1994. szeptember 1.-je óta a közigazgatás leginkább ehhez

kapcsolódó területén, a Hajdú-Bihar Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál végzek,

megfigyeltem az emberek kiszolgáltatottságát az öregségi nyugdíj jogosultsághoz

közeledve. Úgy gondolom, igazán segítséget akkor tudok adni a velem kapcsolatba

kerülő ügyfelek részére, ha elhivatottan, elkötelezetten végzem munkahelyi feladataim,

folyamatosan képezve magam és odafigyelve az emberekre.

Sajnos ebben a rohanó mindig változó világban elég nehéz ezt kellő figyelemmel

megvalósítani, de a munkámhoz való szeretetemmel igyekszek átsegíteni minden

ügyfelet a nyugdíjba vonulás előtti érzékeny időszakon.

Szakdolgozatomban szeretném bemutatni az öregségi nyugdíj intézményrendszerét

napjainkig Magyarországon, valamint rövid összehasonlításként a svéd és német

modellt érinteném.

Dolgozatom tárgyát képezi még a magánnyugdíjrendszer kialakulása és a

magánbiztosítási rendszerek rövid felvázolása, valamint ezek kritikai elemzése.

A magyar nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan elsősorban a jogszabályokra támaszkodtam,

a nemzetközi összefüggésekre vonatkozóan azonban különböző tanulmányokat vettem

figyelembe.

6

2. A társadalombiztosításhoz kapcsolódó fogalmak

A társadalombiztosítás a modern társadalom szervezett gondoskodása tagjainak

szociális biztonságáról, amelynek keretében a tagok meghatározott mértékű ellátásra

jogosultak azokban az élethelyzetekben, amikor saját magukról, illetve

hozzátartozójukról átmenetileg, vagy tartósan nem tudnak gondoskodni.

A társadalombiztosítás az állam által működtetett szociális ellátó rendszer egyik

meghatározó része.

Az anyagi jóléthez és biztonsághoz való jog mára emberi joggá vált, ehhez az államnak

alapvető kötelessége minden tagjáról gondoskodni, az önmagukat ellátni részben vagy

teljes egészében képtelen, illetve erre képes tagjai tekintetében egyaránt.

Az állam erre irányuló tevékenységét a szociálpolitika intézményrendszerével valósítja

meg.

Szociálpolitikának nevezünk minden olyan állami tevékenységet, amely újraelosztás

révén kívánja növelni az általános társadalmi jólétet.

A szociálpolitikának egyik jelentős részét képezi az önmaguk ellátására képtelen

személyekről való gondoskodás.

Az állami gondoskodásnak három formája alakult ki a történelem fejlődése során:

- társadalombiztosítási ellátások, amelyek körébe azon ellátások sorolhatóak,

melyek a kötelező járulék befizetésével és meghatározott biztosításban töltött idő

megszerzését követően járnak

- állami ellátások: ezek központi költségvetésből finanszírozott, alanyi jogon járó

ellátások, illetve

- szociális segélyek és támogatások rendszere, melyek a nevéből adódóan az

érintettek egyedi körülményeire tekintettel, szociális rászorultság alapján járó,

alapvetően állami költségvetésből finanszírozott ellátások.2

2 Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat

Budapest 2007 16.

7

Ezen gondoskodások közül a társadalombiztosítási ellátások köré különösen

rendszerezett jogszabályok épülnek.

A társadalombiztosítás egy biztosítási elven alapuló, kötelező részvételt előíró rendszer.

Fogalmát az alábbiak szerint határozhatjuk meg: „A társadalombiztosítás egy olyan

társadalmi kockázatközösség, amelyben a törvényben megállapított szabályok szerint a

részvétel kötelező. A biztosítási jogviszony a törvény erejénél fogva jön létre.”3

A társadalombiztosítás az állam által működtetett szociális ellátó rendszer része,

melyben az állama társadalom egyes rétegeit arra kötelezi, hogy megfelelő tartalékok

képzésével gondoskodjanak a jövőjükről úgy, hogy ezen tartalékokat fizessék be a

központi alapba. Ezért cserébe ellátásokra (betegség, öregség, illetve halál esetén

hozzátartozójuk részére) lesznek jogosultak.4

A társadalombiztosítás rendszere a Tbj.-ban meghatározott alapelvekre épül, illetve

ezen joganyag tartalmazza az ellátásokkal összefüggésbe hozható szabályozásokat.

A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a

nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe.

A társadalombiztosítás mai felépítése a következő:

I. Egészségbiztosítási ellátások:

1. Egészségügyi szolgáltatás (természetbeli ellátások)

- térítésmentesen igénybe vehető szolgáltatások (a betegség megelőzését és korai

felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások, gyógykezelés céljából végzett

ellátások, és egyéb egészségügyi szolgáltatások például betegszállítás, szülészeti

ellátás, rehabilitációs gyógykezelés)

- árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető szolgáltatások (gyógyszerek,

gyógyászati segédeszközök, gyógyászati ellátások támogatása, utazási

költségtérítés, költségtámogatás)

- részleges térítéssel igénybe vehető szolgáltatások (fogszabályozás, 18 év felett

fogmegtartó ellátás, nem a beutaló orvos által kezdeményezett egészségügyi

3 Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán

Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 12 oldal 4 Czúcz Ottó Társadalombiztosítás a változó világban Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1989

107. oldal

8

intézménytől történő ellátás, saját kezdeményezésű ellátás, magasabb színvonalú

korházi ellátás)

- méltányosságból igénybe vehető szolgáltatások (az Országos Egészségbiztosítási

Pénztár igazgatójának egyedi határozata alapján szolgáltatások térítési díja,

gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ára részben vagy egészben)

- külföldön történő gyógykezelés (a magyar biztosítottak külföldi munkavállalása,

külföldön folytatott tanulmányok esetén sürgősségi ellátásként vehető igénybe,

melynek költségeit Magyarországon belföldi összegnek megfelelően térítenek

meg)

2. Pénzbeli ellátások

- táppénz (keresőképtelenség miatti keresetpótló ellátás)

- terhes-gyermekágyi segély (szülést megelőzően és követően MT.-ben

meghatározott hétig jár a jogosultnak)

- gyermekgondozási-díj (a szülő, ha a szülést megelőzően a külön törvényben

meghatározottak alapján biztosított voltgyermekgondozási-díj illeti meg)

3. Baleseti ellátások

- baleseti egészségügyi szolgáltatás (üzemi baleset vagy foglalkozási

megbetegedés esetén járó gyógyszer vagy gyógyászati segédeszköz árához teljes

összegű támogatás)

- baleseti táppénz (ha a keresőképtelenség üzemi baleset vagy foglalkozási

megbetegedés miatt következik be)

- baleseti járadék (szintén üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés

következtében kialakult egészségi állapot csökkenés alapján járó ellátás) 5

4. Megváltozott munkaképességűek ellátásai

- rehabilitációs ellátás (a rehabilitálható megváltozott munkaképességű személy

rehabilitációs ellátásra jogosult)

- rokkantsági ellátás6 (a megváltozott munkaképességű személy rokkantági

ellátásra jogosult, ha rehabilitációja nem javasolt, vagy foglalkoztathatósága

rehabilitációval helyre állítható, vagy aki tartós foglalkoztatási rehabilitációt

igényel, illetve a megváltozott munkaképességűek ellátása iránti kérelme

5 Károlyi Géza – Prugberger Tamás – Szilágyi Judit – Szűcs Péter – Törő Emese Munka- és szociális jog

Kossuth Egyetemi Könyvkiadó Debrecen 2006 114-122 oldal 6 a rehabilitációs és rokkantsági ellátások elbírálása 2012. július 1.-jétől a Kormány Hivatal Rehabilitációs

Szakigazgatási Szerve által történik

9

benyújtásának vagy a felülvizsgálatának időpontjában a re irányadó

nyugdíjkorhatár betöltéséig 5 évnél nem hosszabb időtartam van hátra.

II. Nyugdíjbiztosítási ellátások

1. Saját jogú nyugellátás

- ÖREGSÉGI NYUGDÍJ7

2. Hozzátartozói ellátások

- özvegyi nyugdíj (házastárs, különös szabályozás alapján elvált, különélő

házastárs, élettárs halála esetén járó ellátás)

- árvaellátás (annak a gyermeknek jár, akinek szülője elhunyt, és halálig a

korcsoportjára előírt szolgálati időt megszerezte)

- szülői nyugdíj (azt a szülőt illeti meg, akinek gyermeke a korcsoportjára előírt

szolgálati idő megszerzése után vagy öregségi nyugdíjasként halt meg, és a szülő

gyermeke halálakor megváltozott munkaképességű, vagy 65. életévét betöltötte,

illetve a szülőt gyermeke a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben

eltartotta)

- baleseti hozzátartozói nyugellátások (hozzátartozó részére baleseti hozzátartozói

ellátás akkor jár, ha a sérült üzemi baleset következtében hunyt el, szolgálati

időre tekintet nélkül járó ellátás, a hozzátartozói ellátásokra vonatkozó szabályok

alkalmazásával kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy a nyugellátás alapjául

szolgáló öregségi nyugdíj-összeg hatvan százaléka jár)

- özvegyi járadék (magánnyugdíjpénztárból visszalépett elhunyt jogszerző után

járó ellátás, ha annak összege magasabb, mint az özvegyi nyugdíj összege lenne)

3. Rehabilitációs járadék (kifutó ellátás, 2011. december 31.-ét követően nem

állapítható meg, 2014. december 31.-ét követően már nem szerepel a

nyugdíjbiztosítási ellátások között) 8

A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások a nyugdíjbiztosítás és az

egészségbiztosítási ágazatban vehetők igénybe, ebben a Nyugdíjbiztosítási ág egyik fő

része a saját jogú nyugellátások csoportjába tartozó öregségi nyugdíj, mely köré

szakdolgozatom épül.

Saját jogú nyugellátásoknak azokat a nyugellátásokat nevezzük, melyek a saját

biztosításuk fennállásáért, illetve a teljesített járulékfizetésért cserébe a biztosítottak

7 dolgozatom témája

8 HVG Társadalombiztosítási különszám 2013 alapján

10

szolgáltatásként kapnak. Tehát a keresettől függő rendszeres pénzellátás, amely a

törvényben meghatározott szolgálati idő megszerzése és az előírt egyéb feltételek

(öregségi nyugdíjnál mindenképpen a reá irányadó korhatár betöltése) fennállása esetén

jár a biztosítottnak.

Az öregségi nyugdíj a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer egyik legfontosabb és a

nyugdíjrendszert tulajdonképpen leginkább lekötő szolgáltatása. A törvényben

meghatározott életkor elérése és a szolgálati idő megszerzése esetén járó saját jogú

nyugellátás.9

A nyugdíjrendszer a társadalom egyik kiemelt intézménye, melyet alapelvekkel véd az

öregség, rokkantság illetve az ezzel kapcsolatos jövedelem kiesés ellen. E miatt

nevezzük a nyugdíjkockázatok kezelésére kialakult kockázatközösségnek.

9 Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán

Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 151. oldal

11

II. AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJ KIALAKULÁSA

1. A társadalombiztosítás, ezen belül az öregségi nyugdíj kialakulásának

kezdetei

Már az első társadalmi közösségekben kialakult az egymáson való gondoskodás néhány

formája, családokban, együtt dolgozók között, falvakban figyeltek egymásra és

segítették a rászorulók boldogulását.

Az ókori államokban az állam beavatkozásával is léteztek egymást segítő intézményes

formák, melynek tagjait a keresőképtelenség, öregség, özvegység és árvaság esetén

segítették, gondoskodtak róluk.

Ekkor a segítés nem pusztán szociális indíttatásból történt, annak alapja a racionalitás

volt, illetve annak felismerése, hogy a gazdaság leginkább úgy működik, ha tagjait

átsegíti ezen időszakok igen nehéz periódusán. A múltba tekintve azt figyelhetjük meg,

hogy a társadalom támogatásánál elsőként az özvegyek és árvák megsegítése alakult ki,

a kisebb közösségek egymás között tartalékot képeztek az elhunytak hozzátartozóinak

megsegítésére.

A társadalom fejlődésének kezdetén a társadalom tagjai kockázatelosztáson alapuló,

közvetlen újrafelosztás elvén működő önsegítő rendszerbe tömörültek.

Tipikus példa a vagyonbiztosításon alapuló, görög tengeri hajósok hajóelsüllyedés

esetén kártalanító Rodosi Szerződése, amelyet i.sz. 408-ban kötöttek.

A mezőgazdaságban az időjárási károk enyhítése céljából paraszti önsegélyező-

önbiztosító szervezetek alakultak, melyek szervezeti formában működtek.

A Római Birodalomban különböző szakmák szerint kollégiumok alakultak, a „pater

familias” elhalálozása vagy családfenntartásra képtelenség esetére a család

megsegítésére. Ezek a kollégiumok a saját önkormányzattal egyesületként működtek és

különböző foglalkozási ágazatok köré alakultak.10 Ilyenek voltak még a

személybiztosítás terén kialakult önsegélyező egyletek, késöbb a bányatársaságok

önszervezéseként a bányatársládák.

A társadalombiztosítás a szabad versenyes kapitalizmus elméletének megfelelően

10

Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat

Budapest 2007 21. oldal

12

alakult, melyek a bányatársládák, mint legelső szociális jellegű intézkedések a

magánjogi eszközök felhasználásával és a kölcsönös öngondoskodás biztosításávál

valósultak meg.11

Magyarországon a bányavárosainkban a XV. századtól vannak feljegyzések a Fuggerek

és Thurzók bányáiban kezdődő szervezkedésekről. Besztercebányán a Thurzó család

bányáiban a bányamunkások már vallási jellegű egyesületet alakítottak. Először csak

alamizsna nagyságú segítséget nyújtottak. A bérmunkásosztály kifejlődésével azonban

segélyforrásokká alakultak. A bányászat veszélyessége folytán kialakultak a beteg,

rokkant bányászok megsegítése mellet a halott társaik hozzátartozóit is segítő

bányatársládák, amelyek ekkor önkéntes alapon működtek. A társládák pénzügyi

alapjait a munkásoktól levont járulékok, tagi hozzájárulások és a munkaadók

hozzájárulásai képezték. A megképzett, összegyűjtött tartalékot egy csatos ládában

helyezték el, innen született az elnevezés.12 Az önsegélyezés ilyen formája a XV. század

végére szinte minden bánya városban teljesen elterjedt, ami a társadalombiztosítás már

egy szervezettebb múltját mutatja, melyet a XVIII. század végéig mindennemű állami

beavatkozás nélkül működött, önkéntes alapon, azonban a belépett tagok részére

kötelező befizetések mellett. 13

Az emberre nagy hatást gyakorló vallás is rámutatott az elesettek megsegítésének

követelményére, valamint az ezzel kapcsolatos példamutatásra. 14

A vallási követelményekből adódóan ezen szervezetek a történelem során nagy szerepet

játszottak az adománygyűjtésben, illetve ezen adományok elosztásában.

A középkorból ismert céhrendszer is elég korán felismerte a szociális helyzet

kezelésének szükségességét, próbált gondoskodni tagjairól, s nagy figyelmet fordított

azok életfeltételeinek biztosításáról, segítéséről.

A munkások körében különböző önsegélyező egyletek alakultak ki, melyek jellemzője

volt, hogy kölcsönösségen alapuló intézmény, mely a hirtelen, váratlanul kialakult

11

Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos László Magyar állam- és jogtörténet Nemzeti

Tankönyvkiadó Budapest 1998. 399. oldal 12

Czúcz Ottó- Gecse Istvánné- Prugberger Tamás Magyar és Európai társadalombiztosítási és munkaszociális jog Miskolci Egyetemi Kiadó 1994., 11. oldal 13

Laczkó István: A magyar munkás és társadalombiztosítás története, Táncsics, Budapest 1968., 7 -8 oldal 14

Gerencsér László: Ismerje meg a nyugdíjrendszert Urbis Könyvkiadó Budapest 2010. 12.oldal

13

szükséghelyzetekre adott megoldást. Ezen egyleteket a munkaadók kisebb nagyobb

mértékben támogatták. (például a nyomdászok segédegylete, mely folyamatosan

megújulva működött, ennek bizonyítéka, hogy 1863-ban a Pest- Budai Nyomdászok

Segítő Egyesületének alapszabályait a Helytartótanács jóváhagyta).

Az állam egyre nagyobb mértékben vett részt a szociális biztonság fejlesztésében,

törvényeket alkotott, kezdetben elsősorban az állami alkalmazottak részére, később a

tagjainak legnagyobb részére kiterjesztve.

Bár az állam szerepe egyre nőtt, de ezen kor mottója mégis az volt, hogy senkinek sincs

joga teljes mértékben igénybe venni a közösség támogatását, hanem mindenki próbálja

önállóan megállni helyét az öregkort követően is. Ez azt jelentette, hogy az iparosoknak

életük végéig kellett magukat ellátni, mely nagyon nehéz körülményeket teremtett. A

városok, falvak szegény rétegeit ugyanis ezek a kiöregedett vagy keresőképtelenné vált

kisiparosok alkották. Az elszegényedett kisiparos a község vagy az egyház

szegénygondozó-intézményeinek volt terhére.

Németország társadalombiztosítási fejlődésének bemutatása lényeges része

dolgozatomnak, mivel a magyarországi társadalombiztosítás ezen mintára alakult ki.

Németországban a munkások biztosítási ügyeivel először az 1845-ös iparrendtartás

foglalkozott, mely már akkor engedélyezte a segédek kölcsönösségén alapuló

segélypénztárainak létesítését. Későbbiekben ez a törvény még szélesítette a

biztosításokat, bevonták a gyári munkásokat és az ipari alkalmazottakat is. Az első,

állam által megszervezett, szociális ellátórendszer az egységes Porosz Királyság 1871-

es megszervezése után született, de a munkásmozgalom fejlődése már ezt megelőzően

is igen jelentős volt. Németország iparilag még elmaradt volt más nyugat-európai

országokhoz képest, ezért egyre erősebben törekedett arra, hogy behozza elmaradását.

Ennek megfelelően ipari proletariátusa gyorsan növekedett. A XIX. század közepére

egyre több német haladó értelmiségű foglalkozott a kialakuló munkásosztály

problémájával, melynek legkiemelkedőbb alakjai Marx és Engels, valamint Ferdinand

Lassalle voltak. Lassalle kezdetben arra törekedett, hogy a német burzsoázia is

felfigyeljen a munkások problémáira, de később másként közelítette meg a problémát, a

munkások figyelmét próbálta a politika felé fordítani, a marxizmust terjeszteni, de az

államról vallott felfogása más volt, mint a marxi tanítások. Azt vallotta, hogy a

14

választójog útján a munkásság eljut a céljához. Komoly problémának tartotta, hogy a

segélyezés csak egyes munkásokon segít, ezért az állam segélyező szerepét kell

erősíteni. A német uralkodó osztály ezzel szemben a Schultze-Delitzsch tanait képviselő

önsegélyező egyleteket támogatta, akik a német tőkés társadalomból szervezkedtek.

Ezen mozgalmak leverése nem volt sikeres. Változást hozott az XIX század végén a

Német Szociáldemokrata Párt előretörése az egységessé vált országban. Ekkor került

hatalomra a konzervatív vezető Bismarck. Erőteljes munkásvédelmi és munkásvédelmi

intézkedéseket hozott, de nem tagadta, hogy intézkedései nem a munkások érdekeit,

mindinkább a munkásjólét emelésével a társadalmi és gazdasági élet zavartalan menetét

biztosították. Bismarck felfogása szerint az állam és a társadalom számára a legnagyobb

veszélyt a szociáldemokrácia jelentette. A szociáldemokrácia veszélyét konkrét

szociális reformokon keresztül próbálta elhárítani, azokat a rétegeket célozta meg, akik

leginkább ki voltak téve a szocialista szabad szakszervezeteknek és ezzel együtt

a marxi alapokon álló szociáldemokratáknak, illetve akiknek és családjaiknak a

megélhetési biztonsága az iparosodás következtében rendkívüli mértékben függött

keresőképességüktől. A Bismarck kormány legjelentősebb szociális intézkedése a

társadalombiztosítás bevezetése volt. Már 1876-ban megalkották a bejegyzett

segélypénztárakról szóló törvényt, majd 1883. június 15.-én elkészült, és 1884.

december 1.-jén életbe lépett a kötelező társadalombiztosítási törvény. A törvény

alapján a pénztár szolgáltatásai a betegség esetén járó ingyenes orvosi kezelés,

gyógyszer, segédeszköz, tápdíj volt. 15

1889-ben bevezetésre került a nyugdíj- és rokkantsági nyugdíj intézménye is.

A Bismarcki rendszer jelentőségét nem maga az elsőként létrehozott

társadalombiztosítás volt, hanem az, hogy nem elsősorban az adóterhek növelésével

kívánta előteremteni a szociális védelem kiadásait. A betegségi, baleseti, majd később a

nyugdíjbiztosítás fedezete a munkavállalók saját béréből történő befizetése, illetve a

munkaadók kötelező járulékfizetése volt. Így a társadalombiztosítási alapokat a felek

(munkáltató, munkavállaló) közösen, önkormányzati elven kezelték.

Ezek az intézkedések, illetve a munkaszerződések kötelezővé tétele, a munkáltatók

társadalombiztosítási járulékfizetése, a szakszervezetek korlátozása ige nagy hatást

15

Laczkó István A magyar munkás és társadalombiztosítás története Táncsics 1968 35 -36 oldal

15

gyakoroltak az Európai kormányzatokra és szociális törvénykezési hullámot indított

el.16

Magyarországon, a dualizmus korára jellemző volt a nagy ütemű kodifikáció, a

fontosabb jogintézmények szabályanyagának egységes törvénybe foglalása17, illetve a

gyors kapitalista polgári fejlődés, mely az iparosodás emelkedésével magyarázható.

Ugrásszerűen megnövekedett az iparban dolgozók száma, azonban az ipari munkásság

biztosítását csak magánbiztosítók útján tudták megoldani, ugyanis az állam az állami

alkalmazottak megélhetésével foglalkozott. Így a megszülető jogszabályok csupán

egyes ágban dolgozókra irányított figyelmet, nem volt egységes, teljes országra

kiterjesztett jogszabályalkotás. Mivel a központosítást szolgálata a népoktatási igazgatás

kiépítése18, azért az 1868-as kötelező népoktatásról szóló törvényt a népoktatásban

dolgozók nyugdíjazásával foglalkozó törvény követte, az 1875. évi XXXII. törvénycikk

a Népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanítóinak s

nevelőinek, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolításáról, az 1875. évi LI.

törvénycikk a közös hadsereg (haditengerészet) és a magyar királyi honvédség

egyéneinek katonai ellátásairól, illetve az 1885. évi XI törvénycikk Az állami

tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról. Az 1891. évi XIV. törvény

meglehetősen munkásellenesre sikerült, ami kiélezte a helyzetet a munkások és az

uralkodói osztály között.

A századfordulóra az ipari munkásmozgalmak hatására kivételes, kiéleződött állapotok

köszöntöttek be, melyek a kormány élére állított főispánnak volt köszönhető, akit az

„erős kéz” politikájának megtestesítőjeként neveztek. Viszont az Ő politikája sem volt

elég a munkásmozgalmak megállításához. A századfordulóban bekövetkező ipari válság

azonban változásokat hozott, a nagyfokú munkanélküliség hatására a szociális helyzet

javításáért hatalmas sztrájkmozgalmak indultak, melyben egyre jobban

kihangsúlyozásra került a társadalombiztosítás reformjának kérdése. Erre az vezethetett,

hogy az 1891-es törvény megalkotásánál szóba sem jött többek között az öregségi

biztosítás bevezetése. A Szakszervezeti Tanács 1891-es beadványában szorgalmazta az

16


Budapest 2007 24-25. oldal 17

Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos László Magyar állam- és jogtörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 363. oldal 18


Tankönyvkiadó Budapest 342. oldal

16

„aggkori” biztosítás bevezetését. A Magyar Szociáldemokrata Párt 1903. évi programja

tartalmazott ilyen célú követeléseket. Ezen előzményeket követően született meg az

1907. évi XIX törvény, mely erőtelje előrelépés volt a társadalombiztosító intézeteket és

a szolgáltatásokat tekintve egyaránt.

Az 1938.december 21-én kiadott törvénnyel Németország rendezte a kisiparosok

öregkori ellátását, és kötelezte őket a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetébe való

belépésre.

A nyugat-európai szabályozásban az 1950-es években a Német Szövetségi Köztársaság

kódexben fésülte össze az addig keletkezett törvényeket, melynek elnevezése a

„Socialgesetzbuch” volt. Ez a kódex egy 13 könyvből álló jogi elrendezés volt, melynek

6. könyve az öregségi nyugdíjbiztosítás.

2. A két világháború közötti fejlődés

A korának megfelelően működő bányatársládák dualista korabeli független

működésüket, melyet az 1907. évi XIX. törvénycikk biztosított számukra, igyekeztek

megőrizni. A bányanyugbér reformját az 1925 évi XXXIV. törvénycikk szabályozta, az

ezzel kapcsolatos feladatok az Országos Munkásbiztosító Pénztár kezébe helyezte,

azonban a bányászokra vonatkozó jogszabály alkotásával a bányamunkások helyzete

sok esetben romlott.19 A Tanácsköztársaság bukása után megszüntették az Országos

Munkásbiztosító Pénztár önkormányzatát, és visszaállították az 1919. előtti állapotokat,

a betegbiztosítás területének rendezésére kormánybiztost neveztek ki. Az szétágazó

törvényekben szabályozott biztosítási szabályanyag egységesítésére történt előkészítési

munkák az 1927-es törvény megszületéséhez vezettek.20 Az 1927. évi XXI.

törvénycikk bevezetése nyomán tovább erősödött a szervezeti centralizáció és újabb

reformok valósultak meg. Kis mértékben tovább szélesítették a biztosítottak körét, és

szabályozták a betegségben szenvedő ellátásait. A törvény az Országos

Társadalombiztosítási Intézetre ruházta át mindazon feladatokat, amit eddig az

időpontig az Országos Munkásbeteg-segélyező Pénztárak hatáskörébe tartoztak. A

törvénycikk hiányossága, hogy a mezőgazdasági munkásokat kizárta a biztosításból.

19

A magyar társadalombiztosítás ötven éve 1892-1942 OTI Budapest 1942. 53. oldal 20

Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda – Varga Zoltán

Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 42-43. oldal

17

Már az 1928. évi XV. törvénycikk előkészítésénél megfigyelhető volt a kormányzat

célja, mely szerint a bányanyugbér és az ipari munkásokra vonatkozó jogokat és

kötelezettségeket egységesíteni kell.

E törekvések eredményeként született meg a hazai szinten egyedüli törvény, mely

megvalósította az első teljes állami ágazatokat átfogó nyugdíjrendszert.

Az 1928. évi XL. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság

esetére kötelező biztosításról

A társadalombiztosítás magyarországi történetének egyik legjelentősebb állomása a

német mintára történő törvénycikk megalkotása, mely célja az volt, hogy az ipari

munkásság részére biztosította a rokkantság, öregség esetén járó ellátásokat. Ezen

törvénycikk egyes részei mai joganyagunkban is fellelhető. A nyugdíjrendszer

működését váromány fedezeti elven működtette, teljesen elkülönülve az

egészségbiztosítás rendszerétől, illetve lehetőséget adva magánbiztosítás rendszerének.

A törvény 1929. január 1.-jén lépett hatályba.

a) A biztosítási kötelezettség21

Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére történő biztosítás biztosítási

kötelezettségnek számít.

A törvénycikk a biztosítási kötelezettséget az 1927 évi XXI. törvénycikkben

meghatározottakon túl kiterjeszti a „üzemeken, hivatalokon és foglalkozásokon felül

más vállalatokra, üzemekre, hivatalokra és foglalkozásokra rendelettel kiterjessze még

akkor is, ha betegségi biztosítási kötelezettség alá nem esnek, feltéve, hogy azok a 2. §-

ban felsorolt tiltó rendelkezések hatálya alá nem tartoznak.”22

A törvényben meghatározott biztosítási kötelezettséget azonban nem terjesztette ki a

mezőgazdaságra és az erdei termelésre, halászatra, állattenyésztésre, kert és szőlő

művelésre, különösen pedig ezen ágazatok otthoni művelésére, illetve még több

foglalkozást megemlít, mint tiltott ágazatot.

Ebből látszik, hogy még az ágazatok szerinti lebontás itt is jelentős volt.

21

bővebben: 1928. évi LX. törvénycikk 1-14. § 22

1928. évi XL. törvénycikk 1. § (2)

18

Az öregségi illetve rokkantsági ellátásra szóló biztosítottak meghatározása korra, nemre

tekintet nélkül azok a munkavállalók voltak, akik a törvény értelmében a meghatározott

üzemekben, vállalatoknál munkabér fejében munkát végeztek. Meghatározta a

munkabér és a természetben nyújtott támogatások fogalmát, a mellékfoglalkozások

körét, illetve jövedelem korlátot, akikre a biztosítás vonatkozik.

b) Önkéntes biztosítás23

A törvény lehetőséget ad azok számára a önkéntes biztosításban való részvételre, akik

kikerültek a biztosítás alól és vállalták, hogy önként vállalták, hogy megfizetik a

szükséges járulékokat. Ehhez igénylési kötelezettség és már meglévő biztosítási idő volt

szükséges. Az önkéntes biztosítást engedélyezte a kisiparos, kereskedők, vallásfelekezet

tagjai, és számos ágazatban dolgozó részére, akikre a biztosítási kötelezettség a

törvénycikk az 1)-14) paragrafus alapján nem terjed ki.

Meghatározta az önkéntes biztosítás megszűnésének feltételeit is.

c) Biztosítási járulékok24

A törvény III. fejezete tárgyalta és határozta meg a biztosítási járulékok

megállapításának módját, 5 évenkénti felülvizsgálatának szükségességét, a járulékok

kulcsát és számításának módját, mértékét.

„Az öregség, betegség, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítás költségeit a

biztosítástechnikai módszerrel megállapított és minden biztosított után fizetendő

átlagjárulék fedezi.”25 A járulékokat a törvény utasítása szerint úgy kellett

meghatározni, hogy a biztosítási ellátásként adott ellátások költségét teljes egészében

fedezze. A kötelező és a biztosított önkéntes járulék megállapítása a miniszter feladata

volt, erről rendeletben határozott.

A járulékok fizetésére és a munkabérből való levonásra a munkáltatót kötelezte,

„Az öregségi és rokkantsági biztosítási járulékokat vagy a tényleges javadalmazás

alapján, vagy napibérosztályok szerint fizetik. A tényleges javadalmazás alapján fizetett

járulékok a tényleges javadalmazás 4%-át, a 4. §-ban megjelölt biztosításra

kötelezetteknél pedig a tényleges javadalmazás 5%-át nem haladhatják meg. A

23



1928. évi LX. törvénycikk 21. §

19

napibérosztályok rendszerének alkalmazása esetén a járulékok az átlagos napibérnek

legfeljebb 3.5%-át, a 4. §.-ban megjelölt biztosításra kötelezetteknél pedig az átlagos

napibérnek legfeljebb 4.3%-át érhetik el.”26

A járulékok pontos meghatározásán túl lehetőséget biztosított az önkéntes

többletbiztosításra, biztosítási szüneteléseket szab meg, definiálja a többlet járulékok és

a munkaadó fogalmát.

A biztosítás váromány fedezeti rendszeren alapult.

d) öregségi ellátások meghatározása

„E törvény szempontjából az eléléssel járó biztosítási eset (öregség) a hatvanöt életév

betöltése.”27 A törvény öregségi nyugdíj jogosultságként megszabja a 65 életév

betöltését, a szükséges várakozási idő (életkor) és a várományi idő épségét.28

Várakozási időnek az az időtartam minősül, amely a törvényben meghatározottak

alapján keletkezett biztosítási idő kezdete és a járadékra való igény benyújtása között

telt el és a törvényben biztosított szolgáltatásra való jogosultság igénybevételéhez

szükséges. A várományi időbe be kellett számítani a betegség miatti keresőképtelenség

idejét, kivéve ha betegségét szándékosan okozta vagy felépülését késlelteti.

A várományi idő épsége a következő jogosultsági feltétel, amely azt jelentette, hogy a

várakozási időben nem lehet nagyobb megszakítást, mint azt a törvény engedélyezi. A

törvényben meghatározott megszakítás miatt a várakozási idő elvész és az új

biztosításba kerülést követően számítása újra kezdődik. Azonban a törvény a

várományi idő feléledését is kihangsúlyozza, melyet meghatározott feltételekhez köt.29

Az öregségi nyugdíj mértékét a 120 pengőben meghatározott fix összegű járuléktörzs és

a fokozódó járadékrész adta, mely egy-egy évre a biztosított után lerótt járulék 24 %-

a.30 Az ellátás növelésének másik lehetősége volt a gyermeket nevelő szülőnek a

26

1928. évi LX. törvénycikk 22. § (2) bekezdése 27

1928. évi LX. törvénycikk 31. § 28

bővebben 1928. évi LX. törvénycikk 38-47. § 29

1928. évi LX. törvénycikk 45-46. § 30

1928. évi LX. törvénycikk 51. § (1)-(2) bekezdése

20

gyermekpótlék, ami a járadék 5%-át teszi ki, de nem haladhatta meg több gyermek

esetén sem a 20 %-ot. 31

e) Vegyes rendelkezések

A biztosítással kapcsolatos feladatok ellátását két országos intézmény kezébe helyezte,

az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) és a Magánalkalmazottak Biztosító

Intézete (MABI), valamint a rendszerben részt vett néhány vállalati nyugdíjpénztár is.

A törvény következő paragrafusai különös figyelmet szentelnek a biztosítás

szolgáltatásain, az igényjogosultság szünetelésén és megszüntetésén túl a biztosítás

szervezetének pontos meghatározására, a bejelentési kötelezettség részletezésére, az

igényelbíráláshoz kapcsolódó szabályanyagok rendszerbe foglalására.

A törvény értékelése: A fejlettségében, korszerűségében korának egyedülálló törvénye

volt az 1928. évi LX törvénycikk, mely a mai joganyagokhoz hasonlóan igen

kidolgozottnak tűnt. A törvény haladó szellemiségű volt, tekintettel arra, hogy a

kötelező biztosítás mellett lehetőséget adott az öngondoskodásra az önkéntes

biztosítások lehetőségével. További pozitívuma, hogy járulékfedezeti elven működött a

rendszer, és lehetőséget biztosított a járulékok 5 évenkénti felülvizsgálatára. Sajnos a II.

világháború merőben hátráltatta bevezetését. A nyugdíjrendszer az 1936-1938 közötti

időszakban több jelentős változáson ment keresztül, többek között megoldást találtak a

mezőgazdaságban dolgozók nyugdíjbiztosítására.

Az 1936. évi XXXVI törvény a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti

kötelező biztosításáról és az 1938 évi XII törvény a gazdasági munkavállalók

kötelező öregségi biztosításáról

Az 1936. évi XXXVI. törvénycikk megjelenésével és hatályba lépésével biztosította a

gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosítását. A törvény

végrehajtását a az Országos Gazdasági Munkáspénztár kezébe helyezte, mely új néven,

Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetként folytatta munkáját. Az ezen törvényben

foglalt kötelező biztosítás csak és kizárólag a gazdatisztekre vonatkozott, ezen belül is

meghatározta azon gazdatisztek körét, akik nem szereztek jogosultságot az ellátásokra.

31

1928. évi LX. törvénycikk 52. §

21

Előírta a gazdatisztek bejelentését az Intézetnél, valamint, hogy mindenkori

javadalmazásuk alapján biztosítási osztályokba kell sorolni őket. Kilenc féle biztosítási

osztályt határozott meg, 1500 és 5700 pengő közötti éves jövedelem alapján.32

Meghatározta a gazdatisztek után fizetendő járulékok összegét, melyet a munkaadó volt

köteles fizetni a kifizetett jövedelem után. A járulék mértékét is az osztályokhoz

igazította, az 1-es osztályban félévre 72 pengő, míg a többi osztályban félévenként 36

pengővel emelkedett. 33

Módot adott arra is, hogy a biztosításból kiesett gazdatiszt önkéntes tovább-biztosítást

fizessen az utolsó foglalkoztatásában besoroltak vagy eggyel alacsonyabb osztály

szerint, illetve hogy biztosítása nem vesszen el, átvételi lehetőséget adott a következő

biztosításba.34

A gazdatisztek esetén járadékszerű szolgáltatásra az volt jogosult, aki a húsz félév

várakozási időt letöltötte és jogosultsági feltétel a várakozási időn túl a 65. életév

betöltése. A földművelésügyi miniszter külön rendeletben határozta meg azon

gazdatisztek körét, akik e törvény alapján 60. életév betöltésétől már nyugdíjba

vonulhattak.

Az öregségi nyugdíj összegét az alábbiak szerint határozta meg:

„Az öregségi vagy rokkantsági nyugdíj nyugdíjtörzsből és fokozódó nyugdíjrészből

áll. A nyugdíjtörzs évi 120 pengő, a fokozódó nyugdíjrész évenkint 19%-a

a) a biztosított javára a folyósításig akár a jelen törvény alapján kötelező

biztosításban, akár az önkéntes továbbiztosításban (7. §) befizetett díjak és

b) az önkéntes többletbiztosításban (8. §), úgyszintén átutalt járuléktartalék (9. és

10. §-ok) fejében a biztosított javára írt összegek együttes összegének.”35

Abban az esetben ha a biztosított legalább három olyan gyermeket nevelt, akik halála

esetén nevelési segélyre lennének jogosultak, gyermekenként további 5 %

gyermeksegéllyel növelte az öregségi ellátás összegét.

32

1936. évi XXXVI . törvénycikk 4. § (1)-(2) bekezdése 33

1936. évi XXXVI . törvénycikk 5. § (1)-(2) bekezdése 34

1936. évi XXXVI. törvénycikk 9-10. § 35

1936. évi XXXVI. törvénycikk 16. § (1) bekezdés

22

Az ellátás gyermeksegéllyel sem haladhatta meg a paragrafus szerint meghatározott

összegeket.36

Az 1938 évi XII törvénycikk alapján minden olyan férfi gazdasági munkavállaló, aki a

18. életévét betöltötte öregség esetére biztosítási kötelezettség alá tartozik a törvényben

meghatározottak kivételével. 37 A biztosítás alatti járuléklevonást és munkában töltött

idő biztosítási könyvbe, vagy igazolványba jegyezték.

Ezen törvény szolgáltatásként csak az öregségi és haláleseti járadékot jelölte meg.

A szolgáltatás előfeltétele a várakozási idő eltöltése volt. A biztosítási időbe csak azok

az évek számítottak be, melyre a biztosítási kötelezettség keretében a járulékokat

megfizették.

Öregségi ellátásra az volt jogosult, aki a 65. életévét (tűzharcos esetén 63. életévét)

betöltötte és legalább 15 év várakozási időt töltött el és járuléktartalékát más intézethez

nem utalták át.

Az öregségi járadék járadéktörzsből, járadéktörzs-pótlékból és fokozódó járadékrészből

állt.

„ A járadéktörzs évi 60 pengő. A járadéktörzset annyiszor 1 pengő 50 fillérrel kell

csökkenteni, mint ahány naptári évben a munkavállaló tizennyolcadik életévének

betöltése és a jelen törvény hatálybalépése után biztosítási kötelezettség alá nem

esett vagy biztosítási kötelezettség alá esett ugyan, de utána járulékot hat hétnél

rövidebb időre róttak le. Nem lehet a járadéktörzset csökkenteni ama évek után,

amelyekben a munkavállaló mindvégig keresőképtelen volt.

A járadéktörzs-pótlék évi 1 pengő 50 fillér minden olyan naptári év után, amelyre

a biztosított javára biztosítási kötelezettség alapján legalább huszonöt hétre a

járulékot lerótták. Ilyen évnek kell számítani azt az évet is, amelyben legalább húsz

hétre a járulékot lerótták, feltéve, hogy a járulékheteket önkéntes fizetéssel

huszonötre kiegészítették.

36

1936. évi XXXVI. törvénycikk 16. § (4) bekezdés 37

Az 1938. évi XII. törvénycikk (3) bekezdése sorolta fel a biztosítási kötelezettség alá nem eső

munkavállalók körét.

23

A fokozódó járadékrész a kötelező biztosításban évenként húsz százaléka annak az

összegnek, amelyet a járadékra vonatkozó igényjogosultság megállapításáig járulék

címén leróttak.”38

A törvény részletesen taglalja az igényérvényesítés szabályait, többek között a fel nem

vett ellátások igénylésére vonatkozóan, illetve a szünetelésre és végkielégítésre is kitér.

A mezőgazdasági törvények értékelése: A II. világháború előtti mezőgazdasági

munkásokra vonatkozó törvények hasonlóan az 1938. évi LX törvényhez részletesen

szabályozták a jogosultsági feltételeket és szinte teljes körű lehetőséget biztosította a

gazdasági ágazatban résztvevők számára. Azonban érdekes a gazdasági tisztek teljes

javadalmazásának meghatározásánál a természetbeni vagyon bevonása az osztályba

soroláshoz. Ezen járulék fizetési mód a korhoz mérve igazságosnak tekinthető, mivel a

vagyon, földbirtok figyelembe vételével magasabb járulékot fizettek a jobb módban élő

birtokosok.

3. A második világháború utáni rendszerek

A második világháború nagymértékben megsemmisítette az állami vagyont, így a

társadalombiztosítás vagyonát képező ingatlanok nagy része elpusztult, értékpapírjai

elértéktelenedtek, és olyan mértékű adóság terhelte, hogy az állam szinte teljesen

fizetésképtelenné vált. A Gazdasági Kutató Intézet akkori becslése szerint a pusztítás 40

%-os volt. A nyugdíjrendszer teljesen összeomlott, az infláció elértéktelenítette a

befolyt összegeket, a járulékfizetők száma nagymértékben lecsökkent.

A rekonstrukció időszakának egyik fő feladata a darabjaira esett szociális ellátó

rendszer helyreállítása és újraszervezése volt.

A háborút követő években megszűntek az önálló társadalombiztosítási intézmények,

létrejött az Országos Nyugdíjintézet, mely a nyugdíjak és járadékok kifizetését végezte.

A háborút követően az 1944-ben lecsökkentett nyugdíjkorhatárt visszaállították 65. évre

a pénzügyi bevételek megőrzése, stabilizálása érdekében.

Az elértéktelenedett fizető eszköz helyett bevezetésre került a forint, amely enyhítette az

inflációt a nyugdíjak újraszámításával.39

38

1938. évi XII. törvénycikk 7. § (3)-(5) bekezdése 39

Czúcz Ottó Szociális jog I. Unió Lap- és Könyvkiadó Budapest 2003 84. oldal

24

Az ország 1947.január 1-jétől áttért a felosztó-kiróvó nyugdíjfinanszírozási rendszerre,

mivel az állami tartalékokat képtelen volt másként pótolni, ezáltal azonban biztosítani

tudták a járadékok további kifizetését. A nyugdíjak reálértéke ezt követően jóval

alacsonyabb volt az 1938-ban megállapított összegeknél.

A kormány az állami bevételek növelése érdekében kiterjesztette a biztosítottak körét.

Az 1950 évi 36. számú törvényerejű rendelet az állami társadalombiztosítás

szervezeteiről rendelkezett, melyben a szakszervezet részére ruházta át a az állami

társadalombiztosítás igazgatását, melynek irányítását a Szakszervezetek Országos

Tanácsa, főfelügyeletét pedig a Minisztertanács látta el. Mindazon feladatokat,

melyeket addig a Népjóléti Minisztert illették, a SZOT elnökségének hatáskörébe

kerültek.40

Létrejött a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ, az OTI, a MABI és a többi

társadalombiztosítási intézet pedig ezzel egyidejűleg megszűnt.41

Az első egységes nyugdíjtörvény

1952. január 1-jén hatályba lép a 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet. Ez

tekinthető az első egységes nyugdíjtörvénynek, mely szabályozta az öregségi,

rokkantsági és hozzátartozói ellátásokra való jogosultságot. Öregségi nyugdíjra e szerint

a 60. életévét betöltött férfi és az 55. életévét betöltött nő jogosult, legalább 10 év

szolgálati idő megszerzése esetén. Emelt összegű ellátásra volt jogosult a 65. életévét

betöltött férfi, illetve a 60. életévét betöltött nő. Az 1951. évi 30. törvényerejű rendelet

23 § (3) bekezdése kimondta, hogy az 1945 előtt szerzett biztosításban töltött időket

csak a Minisztertanács engedélyéve, az általa meghatározott mértékben lehetett

figyelembe venni. Megjelent a korkedvezményre jogosultság. Az egészségre különösen

ártalmas, vagy föld alatt, bányában végzett 15, 20, 25 év után korkedvezményre

szerezhettek jogosultságot. Az öregségi nyugdíj két részből állt: a „nyugdíjtörzsből” és

a nyugdíj kiegészítésből. Kiegészítésre a nyugdíjkorhatár betöltését követően

továbbdolgozó volt jogosult. A törvény meghatározza, hogy 4 %-os nyugdíjjárulék

fizetésre csak a munkáltató kötelezett, a munkavállalókat nyugdíjjárulék fizetése nem

terheli.

40

Gerencsér László Ismerje meg a nyugdíjrendszert ! Urbis Könyvkiadó Budapest 2010, 60. oldal 41


Budapest 2007 40. oldal

25

Értékelés: az első egységes nyugdíjtörvény jogosultsági feltételei hasonlítanak a mai

jogosultsági feltételekhez, a különösen veszélyes munkát végzőkre vonatkozó

kedvezmények is pozitívan értékelhetőek, azonban messze alul marad az ellátások

összegének tekintetében az 1928. évi LX törvénytől. Az 1945 év előtti szolgálati, illetve

biztosítási idő beszámításának feltételeit elfogadhatatlannak érzem, illetve a biztosítás

jellegének megszűnése is túlzott volt a kormány részéről. Jelentősége volt, hogy

megszüntette a járulékok mértéke között a foglalkozás veszélyességi foka szerinti

különbséget.42

A második nyugdíjtörvény

A második egységes nyugdíjtörvény 1954. október 1-jén lépett hatályba, és a dolgozók

társadalombiztosítási nyugdíjáról rendelkezett és meglehetősen fontos változásokat

hozott az öregségi nyugdíjrendszer működésében. Alapjaiban megegyezett, azonban

elsőként az 1951. évi 30. tvr.-ben meghatározott normál és emelt szintű ellátásra

jogosító nyugdíjkorhatárt egyesítette. Az érvényben maradt nyugdíjra jogosító életkor

férfiak esetében a 60., nők esetében az 55. életév betöltése volt. 43 Meghatározta a

különösen veszélyes munkakörben foglalkoztatottak részére a korkedvezmény

igénybevételét, a korhatár betöltését megelőző legkorábban 5 évvel hamarabbra.44

Jelentősen megemelkedett a törzsnyugdíj, melyet a kereset 15 százalékáról 50

százalékra emeltek. 45

E törvényben meghatározták a nyugdíj összegének minimumát, valamint a figyelembe

vehető kereset felső határát. A nyugdíj minimum összege 500,- Ft volt, a figyelembe

vehető munkabér felső határa 6000,- Ft. 46

Nagyon fontos változásnak tekinthető, hogy az állam a bevételeket növelheti a

munkavállalói járulék beszedésével, ezért bevezette a munkáltatói 4 százalékos

járulékfizetése mellett a 3 százalékos munkavállalói járulékot.

A törvény értékelése: a korhatárok egységesítése, a különös méltánylást igénylő

ellátások bevezetése nagyon pozitívan értékelhető. Komoly és átgondolt változásokat

42


Budapest 2007 41. oldal 43

Czúcz Ottó Szociális jog I. Unió Lap és Könyvkiadó Budapest 2003 88. oldal 44

1954. évi 28. törvényerejű rendelet 2. § 45

1954. évi 28. törvényerejű rendelet 20. § 46

1954. évi 28. törvényerejű rendelet 32-33. §

26

hoztak ezzel a törvénnyel, a nyugdíjrendszer mind a fedezeti mind a jogosultság

területén.

A harmadik egységes nyugdíjtörvény47

1959. január 1-jén lépett hatályba egy addigiaknál sokkal racionálisabb, úgynevezett

harmadik egységes nyugdíjtörvény. A törvény a biztosítottak körében, illetve az

öregségi nyugdíjjogosultság feltételeiben az előző két törvényhez képest nem hoz

változást. A nyugdíjjogosultságot továbbra is a korhatár betöltéséhez és a szükséges

szolgálati idő megszerzéséhez köti, meghagyja a korhatárokat és a korkedvezmény

intézményét.

Ezzel szemben viszont lényeges változás az öregségi teljes és résznyugdíj bevezetése.

Öregségi résznyugdíjra az lehetett jogosult, aki legalább 10 év szolgálati időt szerzett, a

25 év szolgálati idővel rendelkezők részére már öregségi teljes nyugdíjat állapított

meg.48

Az öregségi nyugdíj összege két részből tevődik össze, a törzsnyugdíjból és a nyugdíj

kiegészítésből. A törzsnyugdíj az öregségi teljes nyugdíj esetén a kereset 50 százaléka,

mely 1929. után szerzett minden teljes év után 1 százalékkal került kiegészítésre. Az

öregségi résznyugdíj összege ezzel szemben a kereset 50 százalékánál annyiszor 2

százalékkal kevesebb, ahány év hiányzott a 25 év szolgálati idő megszerzéséhez. A

törvény egyben megszabta az öregségi nyugdíj minimum összegét, mely továbbra is

500 Ft, de meghatározta az ellátás maximumát is 3500,- Ft-ban.49 A nyugdíj összegét az

utolsó 5 év kereset alapján kellet kiszámítani.

Az előző két nyugdíjtörvényhez képest továbbra is meghagyta a méltányosság

intézményét.

A nyugdíjkiadások fedezetére szolgáló nyugdíjjárulékot csak a későbbiekben, 1966-tól

kezdték megemelni, a munkavállalói járulék 3- és 10 százalék között mozgott, míg a

munkáltatók által fizetett nyugdíjjárulék az adóköteles munkáltatóknak 17 százalék

47

1958. évi 40. tvr a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról 48

1958. évi 40. tvr 2. § 49

1958. évi 40. tvr 30-31. §

27

(ebből 10 betegségi és 7 nyugdíjjárulék), míg az illetményadó-mentesek 10 százalék (6

betegségi és 4 nyugdíj) járulékban volt meghatározva.50

A kormány ezen törvény felhatalmazása alapján a nyugdíjbiztosítás rendszerét

fokozatosan kezdte kiterjeszteni más foglalkoztatási ágban dolgozókra is, így például a

kisiparosokra, bedolgozókra, ügyvédekre. Ezzel az engedéllyel és a törvény hatályának

kiterjesztésével egyre szélesebb körben kerültek a polgárok a nyugdíj rendszeréhez

közelebb.

Megfigyelhető, hogy 1945 és 1963 között a társadalombiztosítási ellátásra jogosultak

népesség aránya 31 százalékról 97 százalékra emelkedett, így a teljes foglalkoztatottság

mellett a társadalombiztosítás meghatározó volt az egyének létbiztonságának

tekintetében.51

Az 1975 évi törvény megszületését megelőzően a kormány egyik fő intézkedése volt

még a mezőgazdaságban dolgozók nyugdíjrendszerének átalakítása, mivel eddig csak a

18. életévüket betöltött férfiakra voltak érvényben szabályozások, azokat viszont a

háború történései meglehetősen szétszedtek. A biztosítottak körét igyekeztek

kiszélesíteni és így a 18. életévét be nem töltött férfi és a nő is bekerült a mezőgazdasági

biztosítottak közé.

Az 1957 évi 65. törvényerejű rendelet 52 a termelőszövetkezeti tagok kötelező kölcsönös

nyugdíjbiztosításáról rendelkezett. A kormány mindenképpen foglalkozni akart a

gazdaságban dolgozók szociális biztonságával, melyben különösen nagy szerepel

játszott az 1956-os forradalom.

A termelőszövetkezeti tagok nyugdíjának jogosultsági feltétele volt az (5 évvel

magasabb) öregségi korhatár betöltése, mely nőknél 60., férfiaknál 65. életév volt és

legalább 20 év szolgálati idővel kellett rendelkezni. Kedvezmény, hogy amennyiben

1961.12.31.-ig a biztosított belépett a termelőszövetkezetbe 10 év is elegendő volt a

nyugdíj megállapításához. 53 A nyugdíj megállapításának alapja az átlagkereset volt,

50

2/1966 (1.14) Kormányrendelet, 11/1967 SZOT szabályzat alapján 51

Fabók András – Prugberger Tamás Társadalombiztosítási Jog Egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest 2007 41. oldal 52

1957. évi 65. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról 53

1957. évi 65. tvr. 3-5. §

28

mely alapján az egységes nyugdíjtörvényekhez képest igen alacsony, 33 százalékban

határozta meg az ellátás összegét.

Az ellátások sokkal alacsonyabb szinten voltak, mint az egységes nyugdíjrendszer

ellátásai, ezért szükségképpen 1966.01.01.-től hatályba lépett az 1966. évi 30.

törvényerejű rendelet54, mely célja az ellátások színvonalának emelése, megközelítve az

általános nyugdíjrendszert. Az új jogszabály meglehetősen bonyolulttá tette az ellátás

kiszámítását, miszerint a szükséges szolgálati idő mértékét levitte 10 évre 55, a

nyugellátás mértékét azonban továbbra is 33 százalékban határozta meg. A 33

százalékon túl a 10 szolgálati év felett szerzett minden teljes ledolgozott év után 2

százalék kiegészítést adott a 25 év szolgálati idő eléréséig, 25 év felett minden teljes év

után 1 százalékkal növelte a nyugellátás mértékét. 56

A nyugdíj állami fedezetére azonos összegű nyugdíjjárulék fizetésére kötelezte a

termelőszövetkezeti munkavállalót és a termelőszövetkezeti tagot, mely a kereset 7,5

százalékát tette ki.

A kormány a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjrendszerének megalkotásával rendezni

kívánta a még teljes biztosítás alatt nem lévők biztosítási ellátásait. Bár a második

termelőszövetkezeti törvény már egy magasabb összegű ellátást biztosított, mégis úgy

érzem, hogy a biztosítási jellegét ez a szabályozás sem állította helyre. Azonban

mindenképpen előnyős változás volt a biztosítotti kör bővítése.

(Az 1990-es évek végéig a magyar állam a 72/1989. (VII.4.) MT rendelet, a 104/1989.

(X.4.) MT rendelet, a 108/1989. (XI.1.) MT rendelet és a 65/1990. (III.28.) MT rendelet

megalkotásával lehetővé tette, hogy az 1945-1963 között egyes személyes szabadságot

korlátozó intézkedések és a később semmissé nyilvánított elítélések miatti személyek

kivételes nyugdíjemelésben részesülhessenek.57)

54

1966. évi 30. tvr. a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról (mint második mezőgazdasági törvény) 55

1966. évi 30. tvr. 5. § 56

1966. évi 30. tvr. 22. § 57

Dr Tamási Judit A nyugdíjjogosultság feltételei Unió Könyvkiadó 1991 118. oldal

29

4. Az öregségi nyugdíj szabályozása az 1975. évi II. törvény alapján

A törvény célja, hogy egységes szerkezetben foglalja és egységes elvek szerint

szabályozza a szocialista társadalomban dolgozó személyek és hozzátartozóik az

Alkotmány rendelkezései alapján járó társadalombiztosítási ellátásokat.58

Lényegében ez a törvénykezés jelentette a társadalombiztosítás kodifikációját.

Az 1960-as évek végér az állam csaknem minden tagja biztosítottá vált, ez a korábbi

XX. század eleji 10 százalékot el nem érő biztosítottnak minősülőkhöz képest hatalmas

fejlődés volt. Így elérkezettnek látszott az idő arra a feladatra, hogy a többféle

munkaviszonyokban résztvevők ellátásaira vonatkozó joganyagokat egységes törvénybe

foglalják.59

Felismerték, hogy a társadalombiztosítási jogot önálló jogágként kell kezelni, és

elérkezett az idő az egységesítésre, egy olyan kódex megalkotására, amelynek általános

részébe kell foglalni a sarkalatos pontokat.

Ezen tények tudásának tükrében az alábbi alapelvek alapján került a törvény

megalkotásra:

- a társadalombiztosítás állami feladat, melynek fejlődéséről az állam a gazdasági

változások figyelembe vételével összhangban és tervszerűen gondoskodik,

- az anyagi ellátások feltételei a végzett munka, illetőleg a szociális biztonság

követelményei, a munkából származó jövedelmek, azonban a minimális

feltételek elérését mindenkinek biztosítani kell,

- fokozott biztonságban részesíti a veszélyes, vagy egészségre ártalmas munkát

végzőket, az üzemi baleseti sérülteket és hozzátartozóikat, valamint a nőket, a

gyermekeseket, főként a nagycsaládosokat

- a társadalombiztosítási kiadások fedezetére járulékot kell fizetni, a bevételeket

meghaladó kiadásokat az állam fedezi

- a társadalombiztosítás igazgatásába, valamint ezzel kapcsolatos jogi intézkedések

megtételéhez továbbra is beengedi a szakszervezeteteket és a különböző

érdekképviseleti szerveket

58

1975. évi II. törvény 1. § 59

A magyar társadalombiztosítás ötven éve 1892-1942 OTI Budapest 1942. 1 oldal

30

- társadalombiztosítási jogviszonyban a biztosított, a tb szerv, valamint a

munkáltató az egyén és a társadalom érdekeivel összhangban együttműködnek

- az ezen törvény alapján meghatározott ellátásokhoz való jogokról és

kötelezettségekről, az igényérvényesítés lehetőségeiről a társadalombiztosítási

feladatokat ellátó szerv a hozzáforduló biztosítottak tájékoztatja, segítséget nyújt,

valamint jogorvoslati lehetőséget biztosít.60

A törvény 1975. július 1-jén lépett hatályba61, és XI fejezetben tárgyalta az alapelveken

át, az egyes ellátásokra jogosultságot, a kötelezettségeket, a társadalombiztosítási

rendszert, az igényérvényesítés és jogorvoslat lehetőségeit.

Meghatározta a biztosítottak körét: „a munkaviszonyban álló dolgozók, az ipari

szövetkezetek tagjai, a mezőgazdasági és a halászati termelőszövetkezetek, a

mezőgazdasági szakszövetkezetek (a továbbiakban: mezőgazdasági szövetkezet) tagjai,

a szakmunkástanulók, a bedolgozók, továbbá a megbízás alapján rendszeresen és

személyesen munkát végzők .”62

valamint annak lehetőségét, hogy a külföldi államot

képviselő hatóságok és Magyarország területén tartózkodó külföldi munkavállalók a

megállapodás keretében fizetett járulékok fejében ellátásra szerezzenek jogosultságot.

Ezen joganyag IV. fejezete foglalkozik a saját és hozzátartozói ellátásokkal, ezen belül

az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezésekkel.

Öregségi nyugdíjra a 60. életévét beöltött férfi és az 55. életévét betöltött nő volt

jogosult, ha legalább 10 év szolgálati időt szerzett.63

A korkedvezményekre vonatkozó meghatározások olyannyira reálisak voltak, hogy az a

mai napig változatlanul kerül bele a joganyagba. Így a korkedvezményre jogosító

különösen veszélyes munkakörben töltött évek száma, és az ezért megillető

korkedvezmény száma is változatlan maradt az évek során 64

A törvény a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok esetében a korhatárt 1975-ben a

férfiakat tekintve 65. életévben határozta meg, míg a nők esetében 60. életév betöltését

60


Az 1975. évi II. törvény a végrehajtásáról szóló 17/1975 (VI.14) számú rendelettel együtt 1975.07.01.-jén lépett hatályba 62

1975. évi II. törvény 10. § (1) bekezdése 63


1975. évi II. törvény 40. §

31

jelölte ki, melyet 1976. január 1-jétől minden évben egy-egy évvel csökkenteni kell,

hogy 1980. január 1-jétől azonos legyen a munkavállalókra vonatkozó feltételekkel.65

Az öregségi nyugdíj mértékének megállapításakor a nyugdíjazást megelőző öt naptári

évben elért keresetből azt a három évet kellet figyelembe venni a havi átlagkereset

meghatározásánál, ami a biztosítottra nézve a legkedvezőbb. Ezen átlagkereset és a

szolgálati idő besorolása alapján meghatározott százalékok adták a nyugellátás összegét.

A szolgálati időhöz rendelt százalékok 10 év után 33 százalék, ezt követően évenként 2

százalékkal emelkedik a 25 év megszerzéséig, majd a 33 év eléréséig 1 százalékkal, e

felett fél százalékkal emelkedett.66

A nyugdíj folyósítása alatt szerzett jövedelem és legalább 36 havi szolgálati idő esetén

lehetőséget adott a nyugellátás módosítására is.

Értékelés: az 1975 évi II. törvény jelentősen erősítette a társadalombiztosítás biztosítási

jellegét, azonban a szociális elemek is bővültek a joganyagban. A törvény,

egységességének és részletességének köszönhetően több mint két évtizeden keresztül

érvényben volt,bár a részletszabályok időközben többször változtak, mely úgy

gondolom, hogy a megfelelő előkészítés hiányának tekinthető. A nyugdíjrendszer

gyakorlatilag lefedte a teljes népességet, így nem csoda, hogy jelentősége miatt a

szabályainak igen nagy része megtalálható az 1997-es reformtörvényekben is.

Megállapíthatjuk, hogy ezen törvény Magyarország társadalombiztosítása (ezen belül a

nyugdíjrendszer is) az egyik legjelentősebb törvényalkotói munka volt.

Az 1975. évi II törvény eredeti szemléletének megfelelően kimondja, hogy a

társadalombiztosítás állami feladat, viszont közelített ahhoz a nyugat-európai elvhez,

miszerint a munkáltatók, munkavállalók, a társadalombiztosításban járulékfizetéssel és

biztosítotti védelemmel közreműködő önkormányzatok, valamint az állam együttes

feladata. 67

A társadalombiztosítás, és ezen belül a nyugdíjrendszer egységesítése az 1975 évi II

törvénnyel teljesen megvalósult. Ezt váltotta fel az 1998. január 1-jétől hatályba lépett

1997. évi LXXXI. törvény, mely kiegészült az 1997. évi LXXXII. törvénnyel, ami a

65



1975. évi II. törvény 7. §-a alapján, mely kimondja, hogy „A társadalombiztosítási jogviszonyban a biztosított, a társadalombiztosítási szerv, valamint a munkáltató az egyén és a társadalom érdekeivel

összhangban együttműködnek.”

32

magánnyugdíjakról és a magánnyugdíj-pénztárakkal rendelkezett és az Önkéntes

Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény, melyek együtt

határozták meg a magyar nyugdíjrendszert.68

5. A társadalombiztosítási rendszer reformját megelőző intézkedések, az

öregségi nyugdíjrendszer megújítása az 1997. évi törvényekig

A kelt- és közép-európai kommunista és szociális államok centralista

társadalomirányítási stílusa tartalmilag teljesen az állami mechanizmusba építette be a

társadalombiztosítást. Ennek ellenére kétféle megoldást alakított ki a hatalom: állami

társadalombiztosítási intézményhálózatot működtetett, valamint formálisan

szakszervezeti hatáskörbe helyezte a társadalombiztosítást és hatósági feladatok

ellátásával ruházta fel. A szakszervezettel együtt való működés lehetősége azért állt

fent, mert a szakszervezeti rendszer az államhatalomba teljesen beépítve működött és

maga is hatósági jogkört látott el.

Ezt figyelembe véve Magyarországon 1960-as évekig állami intézményként, majd a

rendszerváltásig szakszervezetiként működött a rendszer, hatósági jogkörrel

felruházva.69

A társadalmi folyamatok Magyarországra hatásának következményeképpen

folyamatosan változott a rendszer, főként a járulék-fizetésekre, járulékalapot képező

jövedelemre, a nyugellátás alapját képező és beszámítható jövedelemre, a szükséges

szolgálati időre vonatkozóan. Az öregségi nyugdíj megállapításához szükséges

szolgálati idő 20 évre emelkedett, bevezették az ellátások emelését, fix vagy százalékos

mértékben. 70

Igen fontos reformot hajtott végre az állam az 1988. évi XXI. számú Társadalom-

biztosítási Alapról szóló törvényének meghozatalával, mellyel leválasztotta a

társadalombiztosítást az állami költségvetéstől.

68

Gerencsér László Ismerje meg a nyugdíjrendszert! Urbis Könyvkiadó Budapest 2010 46. oldal 69


1980. évi 20. tvr. a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény egyes rendelkezéseinek

módosításáról.

33

„A Társadalombiztosítási Alap (a továbbiakban: Alap) olyan elkülönített állami

pénzalap, amely a társadalombiztosítási ellátások, illetőleg a külön jogszabályok alapján

járó, társadalombiztosítás által folyósított egyéb juttatások (a továbbiakban együtt:

ellátások), valamint a társadalombiztosítás működésének fedezetére szolgál.”71

Az Alap forrásait a járulékok, az állami hozzájárulás és az Alap önálló gazdálkodásából

származó bevételek voltak, kezelését az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság

kezébe helyezte.

A rendszeresen változó szabályanyagok, reformtörvények között kiemelkedő

jelentőségű volt, hogy az 1980-as évek végén megfogalmazódott a hárompilléres

nyugdíjrendszer gondolata, mely szerint a nyugdíjrendszer társadalombiztosítási

nyugdíjból, magánnyugdíjból és önkéntes biztosításon alapuló nyugdíjból álljon.

Az 1988-90-es évek politikai, társadalmi és gazdasági változásai, az infláció és az

elszegényedett pénzügyi helyzet komoly változásokat hozott az ország életébe, melyek

a nyugdíjrendszer változtatásának igényét is maguk után vonták.

A változások több területen következtek be a társadalombiztosítással kapcsolatosan:

visszaállították a társadalombiztosítás önkormányzati rendszerét, megszüntették az

alanyi jogon járó betegellátást, ez maga után vonta az anyasági és a gyermeknevelést

segítő ellátások rendszerét is.

A befizetett munkáltatói és munkavállalói járulékok nagyságával arányos volt a

megállapított nyugellátás összege.

Az önkormányzati alapon 1991-ben életbe lépő önkormányzati rendszer72 létrehozta a

Nyugdíjbiztosítási és Egészségbiztosítási Önkormányzatot, azonban működése nem volt

zavartalan, mivel jelentős volt a be nem fizetett járulékok arány, csökkentek az állami

támogatások, illetve szigorodott az egészségbiztosítási ellátások köre. Ez mind olyan

jövedelme kiesés volt, ami nem tette lehetővé a kiegyensúlyozott működést. 73

71

1988. évi XXI. törvény 1. § 72

A 60/1991. számú országgyűlési határozat a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról, és a rövid távú feladatokról ( a három elemű nyugdíjrendszer megvalósításáról) 73

Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán

Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 53. oldal

34

Az 1991. évi II. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény

módosításáról

Az öregségi nyugdíjjogosultság szempontjából a korhatárokat nem változtatta meg a

törvény, azonban pontosan meghatározta az öregségi teljes és résznyugdíjra való

jogosultságot. Az 1991. január 1-je előtt születetteknek meghagyta a szükséges 10 év

szolgálati idő alapján járó ellátást, az ez időpont után születettek legalább 20 év

megszerzése esetén szerezhettek jogot a nyugdíjra. Résznyugdíjhoz ugyancsak 10 év

szolgálati időre volt szükség. 74A nyugdíj mértékének megállapításánál a hiányzó

szolgálati idő miatti „büntetést” évenkénti 2 százalékban határozta meg. 75

Az „anyakedvezmény”-ként minden 1968. január 1.-je előtt született gyermek után 365

nap szolgálati idő vehető figyelembe, amennyiben az igénylő legalább egy nap

szolgálati időt szerzett. 76

Bevezette a nyugellátás alapját képező átlagkereset kiszámításához a degressziós

sávokat, ami azt jelentette, hogy 12000,- Ft feletti átlagkereset összegeket sávonként

csökkentette, azaz a meghatározott százalékban lehetett figyelembe venni.77

Az 1991. évi LXXXIV. törvény 78

A törvény bevezette a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatását és egyben

létrehozott a feladatok ellátására két különálló szervet, az Egészségbiztosítási

(Egészségbiztosítási Alap) és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot (Nyugdíjbiztosítási

Alap). Az önkormányzatok jogi intézmények voltak, fő feladatuk a

társadalombiztosítási ellátások igazgatása és megszervezése volt. Az országgyűlés erre

vonatkozó joganyagban határozta meg az önkormányzatok működési elveit,

feladatkörét, jogállását, szabályanyagát, valamint a költségvetését. Az Országgyűlés

azonban teljes körű felügyeletet gyakorolt az Önkormányzatok felett a Felügyelő

Bizottságok révén. „Az Országgyűlés - a Társadalombiztosítási Alap (a továbbiakban:

Alap) 1992. évi költségvetéséről szóló törvény hatálybalépéséig - az Alapból

finanszírozott ellátások, feladatok átmeneti pénzellátásáról”79 megalkotta az 1991 évi

XCIII törvényt.

74





1991. évi LXXXIV. törvény 79

1991. évi XCII. törvény bevezető szakasz

35

Az 1992. évi IX. törvény80

„ E törvény célja, hogy egységes elvek szerint szabályozza az állampolgároknak az

Alkotmány rendelkezései alapján a társadalombiztosítás keretében járó ellátásokat.”81

A törvény a biztosítottak körére vonatkozóan részletes felsorolást tartalmaz 82,

hasonlóan az 1997 évi törvényhez.

Újdonság a megelőző törvényekhez képest, hogy lehetőséget ad arra, hogy az a személy

aki a hatályos jogszabályok szerint nem jogosult ellátásra, járulékfizetés ellenében a

társadalombiztosítás ellátásaira megállapodás alapján jogosultságot szerezzen.

„Megállapodás köthető:

a) a társadalombiztosítás valamennyi ellátására,

b) szolgálati időre és egészségügyi szolgáltatásra,

c) szolgálati időre,

d) betegségi és anyasági ellátásra, baleseti ellátásra,

e) anyasági és temetési segélyre, valamint egészségügyi szolgáltatásra.”83

Ezen törvény az öregségi nyugdíj szabályozásába „nem nyúlt bele” azt változatlanul

hagyta.

Az 1992. évi LXIV. törvény

1992-ben újra kettéválik a társadalombiztosítás rendszere, ennek előzménye ez a

törvény:84

„A törvény hatálybalépését követően meg kell kezdeni az Országos Társadalombiztosítási

Főigazgatóság és szerveinek szétválasztásával és átszervezésével a nyugdíjbiztosítási és az

egészségbiztosítási ágak központi és területi szerveinek kialakítását.”85

Az 1993. évi VIII. törvény

A törvény jelentős változást hoz a nyugdíjra jogosító életkor tekintetében, ugyanis 1995.

január 1-jével határt húz a nők öregségi nyugdíjkorhatárához és az ezt követő életkort

80

1992. évi IX. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és

kiegészítéséről 81

1992. évi IX. törvény 1. § 82

1992. évi IX. törvény 2-5. § 83

1992. évi IX. törvény 37. § (3) bekezdése, bővebben 37-40. § 84

Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 54. oldal 85

1992. évi LXIV. törvény 5. § (1) bekezdés

36

sávonként határozza meg. E szerint az 1995. január 1-jéig 55 életévét betöltött nő

jogosult öregségi nyugdíjra, ezt követően két évenként egy évvel emelkedik, tehát a

korhatár 1995. január 1-jétől 56, 1997.-től 57, 1999.-től 58, 2001.-től 59, és 2003.-tól

60. betöltött év.86

Ezzel egyidejűleg a résznyugdíjra való jogosultság is emelkedik, öregségi résznyugdíjra

az lehetett jogosult, aki 20 év szolgálati időt nem szerzett, de az előzőekben

meghatározott életkort 1991. január 1-je és 1993. június 30.-a között betölti és 10 év

szolgálati időt szerzett, illetve 1993. július 1-jét követően a reá irányadó életkort betölti

és legalább 15 év szolgálati időt szerzett. 87 Az öregségi résznyugdíjra jogosultat az

öregségi nyugdíj minimum összege nem illette meg (jelen joganyagban ez a rendelkezés

szintén fellelhető), azt a szolgálati idő és átlagkereset alapján ténylegesen kiszámított

összegben kellett megállapítani. A béridőszakot konkrétan megjelöli, az 1988. január 1-

jétől a nyugdíj megállapításáig főfoglalkozás keretében elért jövedelmek alapján kell az

átlagkeresetet meghatározni. A törvény bevezeti az infláció növekedése miatti

valorizálást, „a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért

keresetet a magánszemélyek jövedelemadójának az adott naptári évre szóló és erre a

keresetre képzett összegével történő csökkentés után, a nettó átlagkereset egyes években

történő növekedését alapul véve - törvényben meghatározott mértékkel - a nyugdíjazást

megelőző második év kereseti szintjéhez kell igazítani.”88

A törvény rendelkezik a mezőgazdasági munkások napi tíz órás munkaidejének

figyelembe vételéről, a béridőszakra a 900 napi bérezett nap hiányában a minimálbérrel

(illetve annak harmincad részével) való kiegészítésről, illetve az első degressziós sávot

12000,- Ft-ról 14000,- Ft-ra emeli, és ehhez igazítja 80000,- Ft összeghatárig a

figyelembe vehető átlagkeresetet. 89

Értékelés: fenti változásokat figyelembe véve igen jelentős és korszerű módosításokat

hozott a törvény az öregségi nyugdíj megállapításához. Lényeges változásként

említhető, hogy a nyugellátás a figyelembe vehető szolgálati idő alapján már akár az

átlagkereset 80 százalékában is megállapításra kerülhetett.

86

1993. évi VIII. törvény 11. § (2) bekezdés 87



bővebben az 1993. évi VIII. törvény 13-14. §

37

Az 1993. évi LII. törvény 90

Egy paragrafusos változás a nők öregségi nyugdíjra jogosultságáról, ami 1993. március 1-jétől

kellett alkalmazni, miszerint annak a nőnek, aki 1993. december 31-ig legalább 3 évi

korkedvezményt szerez, vagy korengedményes nyugdíjra, előnyugdíjra vagy átmeneti járadékra

jogosultságot szerzett, illetve szerez, az öregségi nyugdíjkorhatára az 55. életév marad.

Az 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról

Az állam Magyarország reformjának részeként az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztárak meghonosításáról rendelkezett. A szociális biztonságot szolgáló rendszerek

újjáépítését, a szolidaritás, a rendszerszerűség, a kiszámíthatóság és önkéntesség elve

alapján az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak új intézményes formát adnak az

öngondoskodásnak, és elősegítik a hazai tőkepiac fejlődését.91

Az országgyűlés, a három önálló filozófiával rendelkező nyugdíjrendszer harmadik

pillérének magyar jogrendbe történő kodifikálása érdekében hozta meg a törvényt.

A törvény hatálya alá tartozott minden olyan pénztári szervezet, mely a törvényben

meghatározottak alapján tagjai, vagy megjelölt közeli hozzátartozója részére

társadalombiztosítási vagy azt helyettesítő szociális vagy egészségvédelmi szolgáltatást

nyújt.

A pénztárak részére önkormányzati működést határozott meg, és a működéssel

kapcsolatos alapelveket 7 pontba gyűjtötte össze. Ilyen a zárt gazdálkodás elve (mint

például a pénztár tagok részére az egyéni számla vezetése, a tagság megszűnésére

vonatkozó rendelkezés, illetve a finanszírozással kapcsolatosan, hogy „a pénztár

szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekből és egyéb bevételekből, a pénztártípusok

sajátosságainak figyelembevételével, a közgyűlés által elfogadott pénzügyi terv alapján

szervezi, finanszírozza és teljesíti”92), a kölcsönösség, az önkéntesség, a függetlenség, a

szolidaritás, a társulási elv és a non-profit (nem haszonelvű) működés. 93 A törvény

fontos része annak szabályozása, hogy a pénztárnak juttatott pénzbeli adomány

adócsökkentő tényező volt.94

90

1993. évi LII. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról 91

1993. évi XCVI. törvény, bevezető szakasz 92

1993. évi XCVI. törvény 3. § (2) g) pontja 93

bővebben az 1993. évi XCVI. törvény 3. § -a határozza meg a működési elveket 94

1993. évi XCVI. törvény 74. §

38

Az önkéntes nyugdíjpénztárak szerepe ebben az időszakban még elég jelentős volt,

melyet a magánnyugdíj pénztárak 1997. évi megjelenése meglehetősen csökkentett.

Az 1995. évi CXVIII. törvény95

A törvény ugyancsak az 1975. évi II. törvény módosítása volt, mely a biztosítottak

körének bővítése mellett rendelkezett a nyugellátások emeléséről, 1992 évvel bezárólag

meghatározta a valorizációs szorzókat és a degressziós első sávot 25001,- Ft-tól

indította.

Az 1996. évi LIX. törvény96

Ismét egy komoly korhatáremeléssel kapcsolatos törvény született és lépett hatályba és

az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseit az 1996. december 31-ét követő

időponttól megállapított ellátásokra határozta meg.

A cél az volt, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító életkort mindkét nem esetében 62

évre emelje.

Ennek érdekében a férfi öregségi korhatárát, ha 1938. január 1-je előtt született 60

évben, az 1938-ban született 61 évben, ezt követően 62 évben határozta meg.

A nők esetében az 55. életév betöltéséről indul az alábbiak szerint:

„a nő öregségi nyugdíjkorhatára, ha

a) 1940. január 1-je előtt született, az 55.,

b) 1940-ben született, az 56.,

c) 1941-ben született, az 57.,

d) 1942-ben született, az 57.,

e) 1943-ban született, az 58.,

f) 1944-ben született, az 59.,

g) 1945-ben született, a 60.,

h) 1946-ban született, a 61.

betöltött életév.”97

95

1995. évi CXVIII. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a

gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról 96

1996. évi LIX. törvény az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő

törvénymódosításokról 97

1996. évi LIX. törvény 1. § (2) bekezdése alapján a korhatárt évenként (kivéve az 1942 -ben születettek korhatárát) egy-egy évvel emelte, így már az 1947-ben született nők esetében megegyezett a férfiak

korhatárával

39

Az öregségi teljes- és résznyugdíjhoz szükséges szolgálati időn nem változtattak,

azonban új ellátásként jelenik meg az előrehozás intézménye. Az öregségi

nyugdíjkorhatárnál korábban, nők esetében 5 évvel alacsonyabb életkorban, de

legfeljebb az 55. életév, férfiak esetében legfeljebb 60. életév betöltésétől előrehozott

öregségi nyugdíjra szerezhetett jogosultságot aki a születési ideje alapján sávosan

meghatározott szolgálati időt megszerezte.98 Ugyancsak újdonság a

gyermekkedvezmény, mely a nőt akkor illette meg, ha gyermeket szült és gyermekét

háztartásában nevelte. Ez alapján gyermekenként 1 évvel kevesebb szolgálati idő

megszerzése esetén is jogosulttá válhattak az előrehozott öregségi nyugdíjra.

A gyermekkedvezmény megillette a férfit is, de csak abba az esetben ha gyermekét

háztartásában egyedül nevelte.

Amennyiben a gyermek(ek) tartósan betegnek minősül(tek) szolgálati idő kedvezmény

gyermekenként 1,5 év volt.

Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj megállapítására is lehetőség volt

abban az esetben, ha az életkorához előírt szolgálati időből legfeljebb 5 év hiányzott.

A csökkentés összegét annak alapján határozta meg, hogy hány évvel kevesebb a

szolgálati ideje, illetve hányszor 30 nap hiányzik a reá irányadó életkor betöltéséhez. 99

A joganyag teljes mértékben kidolgozta a nyugdíjnövelés rendelkezéseit, ami azt

jelentette, hogy a nyugdíjkorhatárt betöltött, de továbbdolgozó részére az ellátás

megállapításakor a korhatár betöltését követő szolgálati idővel növelte a nyugdíj

mértékét, mely így az átlagkereset 80 százalékát is meghaladhatta.

Úgy gondolom, hogy az 1996 évi LIX törvény részletes kidolgozásával lehetőséget

adott az emelkedett nyugdíjkorhatár mellett azok ellátásainak megállapítására, akik

magas szolgálati idővel rendelkeztek, valamint az anyaság elismerését is szolgálta a

gyermekkedvezmény bevezetésével.

III. AZ 1997 ÉVI TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI REFORM

MAGYARORSZÁGON

98

1996. évi LIX. törvény 1. § (8)-(9) bekezdés 99

1996. évi LIX. törvény 1. § (10) bekezdés

40

Magyarországon is, mint az egész világon egyidejűleg a nyugdíjreform szükségessége

lüktetett a levegőben. A nyugdíjreform célja a stabilitás, a biztonság, az igazságosság és

a kiszámíthatóság megteremtése volt. A válság okát, illetve a reform szükségességét

demográfiai okokra, a rendszerváltást követően végbement gazdasági változásokra és az

ezeket követően kialakult nyugdíjrendszerben fellelhető ellentmondásokra lehet

visszavezetni. A reform előtti nyugdíjrendszer már rég mást adott, mint ami a

megváltozott gazdaságnak és társadalomnak megfelelt volna.

Igény volt arra, hogy az egyéni járulékok befizetése és a ledolgozott idő alapján egy

reális nyugdíjösszeg alakuljon ki, azaz legyen látható összefüggés a befizetett

nyugdíjjárulékok és a nyugellátás összege között; az egyéni öngondoskodás és az

önmegtakarítások hangsúlyt kapjanak a kötelező társadalombiztosítás mellett. A

magyar nyugdíjrendszer három pillérűségét az alábbi új törvények alapozták meg.

Az 1975. évi II. törvényt 1998 január 1-jétől több, egymásra épülő törvény, ún.

„törvénycsomag” váltotta fel, melynek törvényei a következők voltak:

-A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e

szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény,

-A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény,

- A magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény,

majd, későbbiekben :

- A kötelező egészségbiztosítás ellátásáról szóló 1998. évi LXXXIII,törvény

- A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény, amely az alanyi jogon

járó ellátásokat szabályozza,

- A TB. Pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről

az 1998. évi XXXIX. törvény rendelkezik, amelynek hatályba lépésével megszűntek a

TB önkormányzatok.

Ezen törvényeket a második országgyűlés az 1997. július 15-én fogadta el.

41

Ezen törvényekből álló törvénycsomag elfogadása során teljes mértékben kettévált

Magyarországon a társadalombiztosítás: elkülönülten, de szorosan egymás mellett élt

tovább ez egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás rendszere.

Az elfogadott rendszer négypillérű lett, az előzőekből ismert három pillér elé

beilleszkedett egy „nulladik” pillér, amely az időkorúak járadéka volt. Ez egy segély

típusú ellátás, amely azok számára biztosít ellátást, akik nyugdíjrendszer alapján nem

szereztek nyugdíjjogosultságot.100

1. Az 1997. évi törvénycsomag

Az 1997. évi LXXX. törvény

„E törvény célja, hogy az egyéni felelősség és öngondoskodás követelményeinek és a

társadalmi szolidaritás elveinek megfelelően szabályozza a társadalombiztosítás

keretében létrejövő jogviszonyokat. A foglalkoztatók és a biztosítottak biztosítási

jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségeit: a biztosítottaknak a társadalombiztosítás

rendszerében való részvételi kötelezettségét, a foglalkoztatók és a biztosítottak fizetési

kötelezettségét és ennek a közteherviselésnek megfelelő teljesítését. Meghatározza a

társadalombiztosítási ellátások körét és a társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó

magánnyugdíj keretében járó szolgáltatásokat.”101

E bevezetés végrehajtásaként meghatározza a rendszerhez hozzárendelt fogalmakat és

alapelveket, a biztosítottak körét, a társadalombiztosítási ellátásokat, az ellátások

fedezetére meghatározza a járulék fizetés és hozzájárulás szabályait, a

társadalombiztosítási ellátásra köthető megállapodás szabályait, azonban a

magánnyugdíj rendszert csak egy paragrafusban említi, illetve csak kiegészítő

szabályozást tartalmaz a magánnyugdíj-pénztári visszalépésekre és a tagdíjak

elszámolására vonatkozóan. 102

Az 1997. évi LXXXI. törvény

A társadalombiztosítás, ezen belül a nyugdíjbiztosítás egységesítése az 1975. évi II.

törvénnyel valósult meg, amellyel maga alá vonta a foglalkoztatottak szinte teljes körét.

Ezt a törvény váltotta fel az 1998. január 1-jén hatályba lépett 1997. évi LXXXI.

100

Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010. 58. oldal 101

1997. évi LXXX. törvény 1. § 102

1997. évi LXXX. törvény 56. § c)- j) pontjai

42

törvény a Társadalombiztosítási nyugellátásról. A törvény célja a biztosítottak és

hozzátartozóik részére nyújtott ellátások és a magánynyugdíj-rendszer ellátásainak

egységes elvek szerinti szabályozása volt. Ezt egészítette ki a magánnyugdíj-

pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény és az Önkéntes és Kölcsönös Biztosító

Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény. Ezen három szabályozás adta az egységes

nyugdíjrendszer három pillérét.

„A kötelező nyugdíjrendszer működtetése és fejlesztése az állam feladata.”

A jogalkotó a törvényt tíz fejezetre osztotta és az 1975. évi II. törvényből megörökölt

paragrafusok közé beillesztette a magánnyugdíjpénztár tagokra vonatkozó

rendelkezéseket.

A törvény szerint saját jogú nyugellátás olyan keresettől, illetve jödelemtől függő

ellátás, amely a biztosítottnak (és hozzátartozójának) a meghatározott szolgálati idő

megszerzése esetén jár.

Öregségi nyugdíj fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: meghatározott szolgálati

idő megszerzése és maghatározott életkor betöltése setén járó saját jogú nyugellátás.

A szolgálati idő az az időszak. melyben a biztosított járulék fizetésére kötelezett volt,

vagy megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett.

A nyugellátás alapján képező átlagkereset az a kereset, mely a törvényben

meghatározottak szerint figyelembe vehető nyugdíjjárulék-köteles kereset.

Az öregségi nyugdíjra vonatkozó részletes rendelkezéseket a II. fejezet tartalmazza,

ezen belül két részre osztja a jogosultsági feltételeket, az 1997. december 31-ét

követően és 2009. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi

nyugdíjak és az 1997. december 31-ét követő és 2013. január 1-jét megelőző

időpont között megállapításra kerülő öregségi nyugdíjak körére.

Az 1997. december 31-ét követő és 2009. január 1-jét megelőző időpont között

megállapításra kerülő öregségi nyugdíj

A törvény az 1996. évi LIX. törvény 1. § -ában meghatározott korhatár emelkedését

teljes egészében megtartotta mind a nők, mind a férfiak esetében103, azonban az

103

1997. évi LXXXI. törvény 7. § (4)-(5) bekezdése

43

öregségi teljes- és résznyugdíjhoz szükséges szolgálati időre vonatkozóan

módosításokat eszközölt.104 Az előrehozott öregségi nyugdíjra és a csökkentett összegű

előrehozott öregségi nyugdíjra vonatkozó anyagot teljes egészében meghagyta.

Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki 1997. december 31.-ét követően és 2009.

január 1.-jét megelőzően a 62 életévét betöltötte és húsz év szolgálati időt szerzett.105

Fontos és jelentős változás az előző joganyaghoz képest, hogy az öregségi nyugdíj

mértékének meghatározásánál is kétfelé bontja a törvényt, mégpedig az 1997. december

31.-ét követő és 2013. január 1.-jét megelőző időpont között megállapításra kerülő

öregségi nyugdíj és a 2008. december 31.-ét követő időponttól megállapításra kerülő

öregségi nyugdíj esetére hozott rendelkezésekre.

A havi átlagkereset megállapításánál a 2013. január 1.-je előtt megállapításra kerülő

ellátások tekintetében a 37 év szolgálati idő megszerzését követően minden év után 1,5

százalékkal emelkedik az átlagkereset mértéke, amely így 40 év szolgálati idő esetén a

80 százalékot is eléri.106

Az 1997. december 31.-ét követő és 1999. január 1.-jét megelőzően megállapításra

kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásához az első

degressziós sávot 35001,- Ft-ban határozta meg és a többi sávot ehhez igazította.107,

valamint megszabta, hogy az 1998. december 31.-ét követően megállapított nyugdíjak

esetében a törvény 16. §-ában meghatározott összeghatárok „a tárgyévet megelőző

naptári év I-III. naptári negyedévi és az azt megelőző naptári év IV. negyedévi országos

nettó átlagkereset-növekedés, továbbá az ehhez hozzászámított évenkénti

nyolcszázalékos növelés együttes mértékének megfelelő - ezres számra kerekített -

összeggel emelkednek.”

Nyugdíjjogosultság A 2008. december 31.-ét követő időponttól megállapításra

kerülő öregségi nyugdíj esetében

A törvény az előrehozott és csökkentett összegű előrehozott öregségi

nyugdíjjogosultságra vonatkozóan komoly változásokat vezet be.

104

1997. évi LXXXI. törvény 7. § (2)-(3) bekezdése 105

1997. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés 106

1997. évi LXXXI. törvény 12. § 107

1997. évi LXXXI. törvény 16-17. §

44

Ezen rendelkezések szerint előrehozott öregségi nyugdíjra a reá irányadó korhatár

betöltését megelőzően legfeljebb három évvel korábban az jogosult, aki 40 év szolgálati

időt szerzett.

Csökkentett összegben jár az előrehozott öregségi nyugdíj az 59 életévét betöltött

részére, ha az előírt szolgálati időből legfeljebb 3 év hiányzik.108

Az ellátás összege a szolgálati időtől és a jövedelme alapján meghatározott

átlagkeresettől függ. Ez alapján a mértéket az határozza meg, hogy a biztosított a

társadalombiztosítási rendszer keretében fizetett járulékot, vagy a

magánnyugdíjpénztár-számlán lévő összeg átutalásra kerül-e a Nyugdíjbiztosítási

Alaphoz.

Ha magánnyugdíjpénztár tagjaként kéri a megállapítást, vagy a számlán lévő összeg

átutalásáról nem intézkedett, az ellátás mértéke 20 év szolgálati idő alapján az

átlagkereset 24.4 százaléka, ezt követően minden megszerzett év után 1,22 százalékkal

emelkedik, ami azt jelentette, hogy 40 év alapján még az átlagkereset 50 százalékát sem

érte el.109

Újdonságként jelenik meg, hogy a nyugdíj alapján képező havi átlagkereset

meghatározásához az igénylőnek az átlagszámítási időszak legalább felére nincs

keresete, a hiányzó napokat, illetve időszakot az 1988. január 1-je elért legközelebbi

tényleges jövedelme alapján kell kiegészíteni.110

A törvény a kihirdetés napján lépett hatályba és az 1995. december 31-ét követően

megállapításra kerülő ellátásokra kellett alkalmazni.

Az 1997. évi LXXXII. törvény

A 1997. évi LXXXI. törvényhez szorosan kapcsolódva alkották meg a magánnyugdíjról

és magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvényt, mely új fejezetet

nyitott a nyugdíjrendszer fejlődésének „életében”. Az állam az Alkotmányban foglalt

elvek szerint a társadalombiztosítási rendszer és a hozzá kapcsolódó magánnyugdíj

rendszer útján gondoskodik az állampolgárok biztonságáról.

108

bővebben 1997. évi LXXXI . törvény 18. §, mely az őrzött jogosultságról is intézkedik 109

1997. évi LXXXI. törvény 20. § (2) bekezdése 110

1997. évi LXXXI. törvény 22. § (5) bekezdése

45

Ekkorra valósult meg a magyar nyugdíjrendszer hármas összetétele, a második pillért

jelentő magánnyugdíjrendszer. Egységüket az adja, hogy mindhárom a nyugdíjas kori

ellátás biztosítását szolgálják. A magyar nyugdíjrendszert így vegyes rendszernek

nevezzük, amiben jelentős szerepe a társadalombiztosítási és magánnyugdíjnak van,

hiszen az önkéntes nyugdíjrendszer a kötelező magánnyugdíjrendszer miatt kissé

háttérbe szorít.

A három elemet több cél teszi egységessé: a magán- és önkéntes nyugdíj tőkegyűjtő, a

társadalombiztosítási és magánnyugdíjrendszert a kötelező jellegük köti szorosan

egymáshoz, a magánnyugdíjpénztár a szolgáltatásaival beépült a társadalombiztosítási

nyugdíjrendszerbe és azzal együttesen adja a nyugdíjpénztár tagok ellátásait, egyik a

másikkal kiegészítve. A jogalkotó nem a szerves beilleszkedést akarta megvalósítani,

azt célozta meg, hogy az új rendszer meghatározott esetekben kötelező legyen, járulék

fizetés helyett tagdíjfizetés biztosítja az ellátást, és e mellett lehetősége legyen egy általa

választott önkéntes biztosításra is.111

A törvény szerinti pénztári szolgáltatás a járadékszolgáltatás, az és egyösszegű

kifizetés112, azonban mindkét esetben a társadalombiztosítási ellátás ( a szolgálati idő és

a havi átlagkereset alapján kiszámított nyugellátás) összegének a 75 százaléka illeti meg

a biztosítottat, melyhez a magánnyugdíjpénztár szolgáltatása társul kiegészítésül. Tehát

25-75 százalékos arányban egymást kiegészítve adják a társadalombiztosítást. Azonban

a válaszát lehetőségét fenntartotta, ugyanis csak a pályakezdőket kötelezte, hogy a

magánnyugdíjrendszer részei legyenek.

A magánnyugdíjrendszerbe kerülők a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer ellátásainak

csak háromnegyed részére voltak jogosultak113, a magánnyugdíjpénztárba való járulék

rész utalásáért cserébe.

A Pénztárak önkormányzati alapon működtek, a törvény meghatározta, hogy kik

alapíthatnak Pénztárat, kiemelve a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot. Felettes és

ellenőrző szervük a Pénztárfelügyelet volt.

111

Károlyi Géza – Prugberger Tamás – Szilágyi Judit – Szűcs Péter – Törő Emese Munka- és szociális jog Kossuth Egyetemi Kiadó Debreceni Egyetem 2006 131. oldal 112

1997. évi LXXXII. törvény 113

Gerencsér László Ismerje meg a nyugdíjrendszert ! Budapest Urbis Kiadó 2010. 47-48. oldal

46

A tagsági viszony a kötelező magánnyugdíj-pénztár esetén a biztosítási jogviszony

keletkezésével kezdődik, és nem szűnik meg abban az esetben sem, ha a járulék-fizetés

nem történik meg. A járulék fizetés alapját és mértékét a társadalombiztosítás

fedezetéről szóló törvény határozza meg.114

Értékelés: Az állam a magánnyugdíj-pénztárak felé fizetett járulékokat a saját

Nyugdíjbiztosítási Alapjától vonta el, ami miatt a költségvetés által kifizetett nyugdíjak

összege nőtt. Megállapítható, hogy a vegyes rendszerrel a saját zsebéből húzta ki az

átlépők járulékainak összegét, azonban ez a hiány átmeneti hiányként értelmezhető,

ugyanis a később, magánnyugdíjpénztár-tagként nyugdíjba vonulók ellátását már nem

csak az Alapból kell finanszírozni.

Az 1998. évi XXXIX. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a

társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről

A törvény az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alap felügyeletét és irányítását

az állam kezébe helyezi. Az Alapokat felügyeli, az irányítást a Kormány az illetékes

minisztereken keresztül látja el. A törvény részletesen meghatározza az alapok

kezeléséért felelős igazgatási szerv ellátások elbírálásával és megállapításával, a vagyon

kezelésével, és a finanszírozott ellátásokkal kapcsolatos feladatköröket.

A törvény létrejöttének oka valószínűleg az lehetett, hogy az önkormányzati irányítás

nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a Kormány

irányítása alá helyezett Alapokkal a társadalombiztosítás állami, államháztartási jellegét

erősítették.

3. Az önkéntes biztosítási rendszer változása

A 2005. évi CLVI. törvény a nyugdíj-előtakarékossági számlákról

Az önkéntes kölcsönös biztosítási rendszer már 1993-ban megjelent a

társadalombiztosításban Magyarországon, mint a szociális biztonságot szolgáló rendszer

egyik meghatározó eleme. A jogalkotó a jogszabályon 2005. évi CLVI. törvény

megszületéséig különösen nem változtatott. Így az 1996.január 2.-án hatályba lépett

jogszabály a rendszer negyedik pilléreként épült be a magyar nyugdíjrendszerbe.

114

Károlyi Géza – Prugberger Tamás – Szilágyi Judit – Szűcs Péter – Törő Emese Munka- és szociális jog Kossuth Egyetemi Kiadó Debreceni Egyetem 2006 132. oldal

47

A törvény célja az öngondoskodás ösztönzése, valamint a hazai tőkepiac fejlődésének

elősegítése volt. 115

A jogalkotó a takarékosság fokozására a számlára utalt befizetések után

adókedvezményt ad, melynek a célja a befektetések ösztönzése is volt.

Jelentős előnye volt a rendszernek, hogy a magtakarító részére teljes összegben

visszaszolgáltatja az átutalt összeget (hozamaival együtt), és halál esetén a

kedvezményezett megnevezésével örökölhető volt.116

A nyugdíj-előtakarékosság ezen tulajdonságai miatt sokkal inkább hasonlít egy állam

által támogatott hosszú távú takarékosságra, mint a nyugdíjbiztosításra.

4. A 2006. évi újabb reform igény

Az 1997. évi törvények olyan alapot adtak a nyugdíjrendszernek, melyekkel joggal

elvárható lett volna a működése, azonban a magas létszámú korhatár előtt

nyugalmazottak számának további emelkedése azt vetette előre, hogy pár év leforgása

alatt a nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanná válik. Ez további korhatáremelést

eredményezhet, így a cél annak elérése volt, hogy az aktív korúak minél tovább

munkában maradjanak. Az újabb reform hibájaként említhető, hogy csak és kizárólag a

kötelező nyugdíjrendszerrel, az első pillérrel foglalkozott, pedig ekkor már a

magánnyugdíj-pénztárak is igen nagy bajban voltak.

A 2006. évi CVI. törvény117

A 2006 évi konvergencia program már kész tervekkel állt elő a nyugdíjrendszer

reformjáról. Megkezdte a társadalombiztosítási járulékok személyre szóló

nyilvántartását, egy évvel megemelte az előrehozott öregségi nyugdíj korhatárát, az

ellátások melletti munkavégzésből származó jövedelemhatárt a tárgyév első napján

érvényes minimálbér tizenkétszeresében határozza meg a tényleges korhatár betöltéséig,

illetve a hivatásos testületekben dolgozók nyugellátását az általános szabályok szerint

járó ellátásokhoz kívánta közelíteni. A cél a mindenkire nézve hasonló, igazságos

nyugdíjrendszer kialakítása volt. Sajnos a nettósítás szabályai nem túl kedvezőek

voltak, azonban az infláció emelkedése miatti valorizálás már a nyugdíjazást megelőző 115

2005. évi LCVI. törvény bevezető rész 116

2005. évi LCVI. törvény IV. fejezet 8. § (5) bekezdés 117

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó

törvények módosításáról

48

éveket vette célba. A törvény a továbbdolgozásra való ösztönzés erősítésére a

nyugdíjnövelés intézményét is kihangsúlyozza. 118

Lényegi szigorítás a biztosítással járó jogviszony megszűnésének megkövetelése az

előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság elbírálásánál, illetve ugyanezen ellátásnál

eltűnik a korhatár és a szolgálati idő sávonként történő szabályozása. Az nyugdíjba

vonulás „előrehozásának” feltételei egyre szigorúbb szabályokhoz van kötve,

megcélozva annak igényét, hogy a társadalom tagjai minél tovább dolgozzanak, illetve a

tényleges korhatárhoz egyre közelebb kerülhessenek.

Nem sokkal később, pár hét elteltével a kormány már kiadta a törvény módosítását119,

mely a korkedvezményes nyugdíj szabályait érintette leginkább. Ezen joganyag alapján

a korkedvezményes nyugdíjazás rendeleti szint helyett immár törvényi szinten lett

szabályozva, és a korkedvezményes járulék fizetését az állam „válláról” áthelyezi a

munkáltatókra.

5. 2007. évi CXVII. törvény a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről

A 2007. október 26.-án kihirdetett 2007. évi CXVII. számú törvénnyel egy új Európai

Uniós irányelv került átültetésre a magyar jogba, a foglalkoztatói nyugdíj rendszere.

Az új rendszer a már meglévő nyugdíjrendszerbe került beépítésre, a „foglalkoztatók

nyugdíjcélú megtakarítások terén történő szerepvállalásának elősegítése, a

foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény hazai jogrendbe történő bevezetése,

továbbá a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények európai szinten megszervezett

belső piacának megszilárdítása, határokon átnyúló működésének biztosítása

érdekében”120

A foglakoztatói rendszer Magyarországon az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítások

intézményrendszerét szélesíti, a rendszer negyedik pilléreként.

Ezen rendszer működtetésében a foglalkoztató a vele fennálló szerződésben

meghatározottak alapján döntő szerepet vállal.

118

Tny. módosításának 5. §-a 119

2006. évi CXIX. törvény 120

2007. évi CXVII. törvény bevezető része

49

A foglalkoztató, mint nyugdíjszolgáltató intézmény a törvényben szabályozottak alapján

nyugdíjszolgáltatást tervez és teljesít, a bevételeiből és az azokból képzett tartalékokból

finanszírozza kiadásait, tagi számlákat vezet, melyeket teljesen elkülönítve kezel a

foglalkoztatói vagyontól, illetve a zárt gazdálkodás elve alapján végzi tevékenységét.

A finanszírozási módozatot a foglalkoztató határozza meg, amely alapján

működtettethető befizetéssel, szolgáltatással meghatározott rendszer, vagy olyan

nyugdíjkonstrukció, mely befektetési egységekhez kötött.121

A foglalkoztatóval fennálló munkaszerződés alapján a foglalkoztató meghatározott

hozzájárulást fizet, melyet a tag önkéntes vállalással kiegészíthet. Ezen befizetéseket

figyelembe véve szolgáltatásként egyösszegű nyugdíjszolgáltatást, meghatározott

időtartamra járadék-szolgáltatást, vagy ezek kombinációját igényelheti.

Tag a foglalkoztatóval munkaviszonyban álló személy lehet, ha a munkaszerződése

tartalmazza a foglalkoztató ez-irányú kötelezettség vállalását.122

Hazánk jogrendszerében az Európai Unió második pilléréből ismert foglakoztatói

nyugdíjrendszer az öngondoskodás egyik lehetséges módjaként jelenik meg.

Értékelés: sajnos Magyarországon kevésbé elterjedt a foglalkozatói nyugdíj, pedig az

elő-takarékosság egyik tökéletes eszköze lehetne. A munkáltatóktól kapott cafetéria

helyett (melyet sok esetben nem szükséges, inkább mondhatni jelentéktelen dolgokra

használnak fel) talán megfelelőbb lenne a majdani megélhetés biztosítására.

121

a fogalom meghatározását bővebben 2007. évi CXVII. törvény 2 . § 4., 5. és 30. pontja adja meg 122

2007. évi CXVII. törvény 26. § tartalmazza a tagsági jogviszonnyal kapcsolatos rendelkezéseket,

többek között a tagság kezdetét és megszűnését,

50

IV. A XXI. SZÁZAD VÁLTOZÁSAI

Az 1997. évi LXXXI. törvény, napjainkig igen komoly változásokon ment keresztül,

melyeket néhol csak a lényeget kiragadva említenék.

Mivel hazánk helyzete demográfiailag egyre romlik, már 2008-as változásokat nagy

előhang kísérte. A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek erősítésére és a kiadások

csökkentésére volt szükség ahhoz, hogy az egyensúly helyre álljon.

A 2008. évi kisebb változások nem érintették a nyugdíjkorhatárt, azonban az előrehozott

öregségi nyugdíj igénybevételének feltételeit igen.

Előrehozott öregségi nyugdíjra abban az évben csak a 60. életévét betöltött férfi és az

58. életévét betöltött nő szerezhetett jogosultságot, ha legalább 40 év szolgálati időt

szerzett és biztosítással járó jogviszonya megszűnt. Tehát munkaviszonyban, biztosítási

jogviszonyban nem állhat.

A nyugdíj melletti munkavégzés szabályai az alábbiak voltak: ha valaki az öregségi

nyugdíjkorhatár betöltése előtt bármilyen kedvezménnyel (korkedvezmény,

korengedmény, előrehozás) öregségi nyugdíjban részesül, és biztosítási kötelezettséggel

járó jogviszonyt létesít, illetve kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vagy társas

vállalkozóként tevékenykedik, és járulékalapot képező havi jövedelme eléri a

minimálbér összegét, akkor a tevékenység tartamára, de legfeljebb a 62. életév

betöltéséig a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell.

2008. január 1-jétől módosultak a nyugellátás alapját képező havi átlagkereset

meghatározásának szabályai is, a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjéig

valorizálunk.

A korkedvezmény biztosítási járulék 2008 évi összegéből a költségvetés 75 százalékot

átvállal.

Az 2009. évi CXXVII. törvény123

Ezen módosítás iktatta törvénybe az előrehozott öregségi nyugdíjban, korkedvezményes

nyugdíjban, bányásznyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, egyes művészeti

123

bővebben 2009. évi CXXVII. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI.

törvény módosításáról

51

tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, országgyűlési képviselők,

polgármesterek kedvezményes nyugdíjában (tehát olyan nyugdíjban részesülők, aki

korhatár betöltése nélkül, törvényben meghatározott kedvezmény figyelembe vételével)

részesülnek és biztosítással járó jogviszonyban, vagy egyéni, illetve társas

vállalkozóként biztosítással járó jogviszonyban állnak, keresetük az adott nem

haladhatja meg a tárgyév első napján érvényes minimálbér tizennyolcszorosát.

Amennyiben jövedelmük ezt a keresetkorlátot eléri, a nyugdíj folyósítását a tárgyév

december 31.-éig szüneteltetni kell, és azt újra folyósítani csak a követő év január 1.-

jétől lehet.

A 2010. évi jogszabályváltozások komoly korhatár emelkedést hoznak: az 1952. évben

születettektől kezdve születési évenként fél évvel emelkedik a nyugdíjkorhatár, ami azt

jelenti, hogy az 1952. január 1.-je előtt születetteknek a 62. betöltött életév, míg az

1957. évben születetteknek már a 65. betöltött életév lesz. A hazai biztosítással járó

jogviszony megszűnésének feltétele mellé még külön feltétel, hogy az EGT-

tagállamban dolgozó, továbbá a szociális biztonsági egyezmény hatálya alá tartozó

személynek is meg kell szüntetni a szerződő államban lévő biztosítási kötelezettséggel

járó jogviszonyát.

A férfiak ebben az évben előrehozott öregségi nyugdíjra akkor lehetnek jogosultak, ha a

60. életévüket betöltötték és legalább 40 év szolgálati időt szereztek, míg a nők 57.

életév betöltésétől, a korábbi szabályoknak megfelelően érvényesíthetik igényüket. A

csökkentett előrehozott öregségi nyugdíj jogosultság még fellelhető a törvényben.

1. Széll Kálmán Terv hatása a nyugdíjrendszerre

A 2011. márciusában bejelentett Kormánynak az államadósság csökkentését és a

gazdasági növekedés előmozdítását fő célkitűzésnek tekintő terve, mely 26 pontból áll.

Ezek tervnek a 13. pontjában jelenik meg a nyugdíjrendszer átszervezése:

„13. 2011. december 31.-éig megalkotjuk azokat a jogszabályokat, amelyek az új

nyugdíjrendszer működéséhez szükségesek.”124

A Tervben közöltek szerint a komoly problémát jelent Magyarországon, hogy a

kifizetendő nyugdíjak összege nincs egyensúlyban a nyugdíjkasszában, a

finanszírozásra fordítandó összeggel, ezért a nyugdíjak egy részét csak államadósságból

124

Széll Kálmán Terv Összefogás az adóság ellen 13. pontja

52

tudjuk finanszírozni. Ennek javítás érdekében a Kormány célul tűzi ki az aktív, életerős,

komoly munkaerő munkában tartását, illetve a nyugdíjjárulékként befizetett összegek

nyugdíj kifizetésekre való fordítását. Ennek elérésére kimondja, hogy a nyugdíj, mint

járandóság csakis a nyugdíjkorhatár betöltését követően biztosított ellátás lehet. Ehhez

meg kell szüntetni minden olyan ellátást, amely a korhatár betöltését megelőzően járt, a

nők kedvezményes öregségi nyugdíját kivéve. Egységessé kell tenni a nyugdíjra

jogosultság szabályait, mindazokban a foglalkoztatási ágakban, ahol kedvező

feltételekkel a korai nyugdíjazás lehetősége adott volt. Mindezt a foglalkoztatás

növelése, az aktív, munkaképes biztosítottak munkában tartása, az államadóság

csökkentése érdekében, illetve, hogy a nyugdíjkiadások egyensúlyban kerüljenek a

nyugdíjjárulékokból származó bevételekkel.

Fontos döntés volt a magánnyugdíj rendszer kötelező jellegének megszüntetése, illetve

a bent maradó tagok járulékainak kiegészítő jellegűvé tétele annak érdekében, hogy a

kötelező nyugdíjjárulék az államkasszába folyjék be. 125

A nyugdíjrendszer átalakítását a júliusi alkotmánymódosítás tette lehetővé, mely

kimondta, hogy a korhatár előtti ellátások átalakíthatóak szociális jellegű ellátássá,

illetve megszüntethetőek. 126

2. A nők kedvezményes öregségi nyugdíja és a hozzá kapcsolódó szolgálati idő

A 2011-es év komoly változásokat hozott a korhatár közelében lévő nők életében.

Ugyanis az 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a) bekezdése új korszakot nyit az

életükben. A hivatkozott törvény ugyanis kimondja, hogy öregségi teljes nyugdíjra

életkorára tekintet nélkül jogosult lehet az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági

idővel rendelkezik, és azon a napon amelytől a nők kedvezményes öregségi teljes

nyugdíjának folyósítását kéri, biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

Fenti jogszabály külön szolgálati idő elismerését követeli, tekintettel arra, hogy a nők

kedvezményes öregségi nyugdíjának megállapításához megjelöli, hogy mely, illetve

milyen biztosításban töltött időszakok adnak jogosultságot. Jogosító időnek minősül a

125

Az átalakítással érintett ellátások a következők: előrehozott öregségi nyugdíj,csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, bányász-, művésznyugdíj, szolgálati nyugdíj, országgyűlési képviselők, polgármesterek kedvezményes nyugdíja, korengedményes nyugdíj

126 Lásd bővebben Széll Kálmán Terv Összefogás az adóság ellen

53

keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony, a

terhes-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély, a

gyermeknevelési támogatás is (azonban a gyermekneveléssel töltött idő csak nyolc évet

adhat ki a negyven év jogosító időből, tehát legalább 32 évet keresőtevékenységgel kell

eltölteni). 127

A nők kedvezményes nyugdíjának esetében a nyugellátás alapját képező havi

átlagkereset meghatározásánál az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket kell

alkalmazni.

3. A 2012. évi változások, különös tekintettel a magánnyugdíj-pénztárakra

2011. évi CLXVII. törvény128

A törvény az előrehozott öregségi nyugdíjat, a csökkentett összegű előrehozott öregségi

nyugdíjat, korkedvezményes öregségi nyugdíjat, korengedményes- és bányásznyugdíjat,

az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a polgármesterek és

képviselők külön rendelkezések alapján megállapított öregségi nyugdíját valamint a

szolgálati járandóságot közösen korhatár előtti ellátásnak nevezi el, utalva arra, hogy

ezen ellátásokban részesülők a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt

kedvezménnyel mehettek nyugdíjba.

A hivatkozott jogszabály alapján 2011. december 1.-jét követően korhatár előtti ellátás

nem állapítható meg, azonban a (előző elnevezésen) már korábban megállapított

ellátásokat korhatár előtti ellátás elnevezésen tovább folyósítja, illetve a korábbi

időponttól megállapítható nyugdíjakat a folyósítás kezdő napjának rendelkezéseit

figyelembe véve megállapítja. A reá irányadó korbetöltött személy részére 2012. január

1.-jétől ezen korhatár előtti ellátásokat öregségi nyugdíjként folyósítja tovább.

A törvény egy esetben tesz kivételt és engedi a korhatár előtti ellátás megállapítását,

mégpedig : „1953. évben született nő, aki 59. életévét betöltötte és a korhatár előtti

ellátás kezdő napjáig, de legkésőbb 2012. december 31-éig legalább 37 év szolgálati

időt szerzett,

127

HVG Társadalombiztosítás különszám 2011. 261. oldal 128

* a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról

és a szolgálati járandóságról, hatályos 2012.01.02.-től

54

c) az, aki a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig, de legkésőbb 2012. december 31-éig a

Tny. 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint korkedvezményre

jogosultságot szerzett,

d) az, aki 2011. december 31-éig a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm.

rendelet 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint a bányásznyugdíjra

való jogosultságot megszerezte,

e) az, aki 2011. december 31-éig az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi

nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet 2012. január 1-jét

megelőzően hatályos szabályai szerint öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett,

f) az, aki esetében a biztosítással járó jogviszonyának megszüntetéséhez szükséges

egyoldalú jognyilatkozatot 2012. január 1-jét megelőzően a másik féllel írásban

közölték, vagy a jogviszonyt megszüntető megállapodást 2012. január 1-jét megelőzően

írásban megkötötték, feltéve, hogy a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő

nap 2012. évben van, és a jogosult a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő

napon a 2011. december 31-én hatályos szabályok szerint az 1. § c) pont ca), cb), cd),

ce) vagy cf) alpontja szerinti korhatár előtti nyugellátásra jogosult lett volna,

feltéve, hogy a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig az öregségi nyugdíjkorhatárt nem

töltötte be, a korhatár előtti ellátás kezdő napján biztosítással járó jogviszonyban nem

áll, átmeneti bányászjáradékra vagy balett művészeti életjáradékra nem jogosult, és a

korhatár előtti ellátás kezdő napján rendszeres pénzellátásban nem részesül.”129

A korhatár előtti ellátás esetében is érvényesül a meghatározott szolgálati idő hiányában

alkalmazandó csökkentés, valamint a keresőtevékenység miatti szünetelés. A törvény

konkrétan meghatározza azon eseteken, amelyek bekövetkezésére tekintettel az ellátást

meg kell szüntetni.

A 2011. évi CXCIV. törvény elfogadásával a jogalkotó megváltoztatta az 1997. évi

LXXXII. törvényt. Ennek értelmében a 2011. december 31.-ét követően magánnyugdíj-

pénztárak kötelező jellege megszűnik, ami azt jelenti, hogy a társadalombiztosítási

rendszerbe vissza nem lépő tagoknak maguknak kell gondoskodni a tagdíj átutalásáról,

129

2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bekezdése

55

tehát a jövedelméből levonásra kerülő 10 százalék nyugdíjjárulék teljes egészében az

Állami Nyugdíjbiztosítási Alapba kerülnek.

A magánnyugdíj-pénztárból a társadalombiztosítási rendszerben való visszalépést a

jogalkotó nem teszi kötelezővé, azonban a további öregségi nyugdíj megállapításának

feltételeit roppant mértékben megszigorította, de az állami nyugdíjra való jogosultságot

meghagyja.

A tagok 2012. március 31.-ig nyilatkozhattak, hogy tagsági jogviszonyukat fenntartják-

e. Amennyibe nem tettek nyilatkozatot, a tagságuk a törvény erejénél fogva megszűnt, a

pénztár az egyéni számlájukon felhalmozott összeget átutalta az állami

Nyugdíjbiztosítási Alapba.

4. 2013. január 1.-jétől érvényes változások

A 2013. év nem hozott sok változást az öregségi nyugdíjjogosultság feltételeiben, annak

ellenére, hogy a tervezetek komoly változásokat ígértek.

Új előírásként szerepel, hogy a nyugdíj alapján képező havi átlagkereset

megállapításánál továbbra is az 1988. január 1.-jétől a nettó jövedelmet veszik

figyelembe, annak ellenére, hogy a tervezet szerint bruttó összeg alapján, adóköteles lett

volna az ellátás. 130

Azonban a kormány a 2012. december 5. és 12. napi ülésén megtárgyalta az egyes

törvényeknek az öregségi nyugdíjkorhatár közszférában történő egyes alkalmazásával

összefüggő módosításáról szóló előterjesztést, mely napjaink egyik legnagyobb

visszhangot adó, és legtöbb embert foglalkoztató változása az ellátás melletti

munkavégzés feltételeiről.

1700/2012. (XII.29.) Kormány határozat

A Kormány a fenti határozatban a megállapított ellátások melletti munkavégzésről elvi

döntéseket hozott, mely elvek a következőek:

- dupla juttatás megszüntetése

- a közszférában a nyugdíjkorhatár elérése esetén kötelező nyugdíjba vonulás

- ezen szabály alól csak egyéni mentesség szerezhető

130

HVG Társadalombiztosítás különszám 2013.

56

- a dupla ellátás tilalmát a leghamarabb be kell vezetni. A dupla ellátás tilalma –a

Kormány tagjainak kivételével- nem vonatkozik a választott tisztségviselőkre

A Kormány döntése alapján minden közszférában dolgozó embernek mérlegelnie kell,

hogy továbbra is munkát vállal, vagy nyugdíjat vesz igénybe, a nyugdíj előtt állók

pedig a korhatár betöltésével nem dolgozhatnak tovább, ha a jogosultsági feltételekkel

rendelkeznek, munkaviszonyukat meg kell szüntetni. Ez alól csak azok kivételek,

akiknek szakmájukban utánpótlás gondok vannak. Ezen egyedi mentességekről a

Kormány dönt. Ágazati mentesség rögzítésére a felsőoktatás ás a tudományos világ

(ahol 70. betöltött életévet jelöl meg) kivételével nem ad lehetőséget.

A dupla juttatás tilalmával érintett kört pontosan meghatározza, az érintett

jogviszonyokkal együtt. A bejelentésre, illetve a jogszabály alkalmazására való

felkészülés végső dátumaként 2013. június 30.-át tűzi ki.

Az ehhez hasonló, közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről szóló

jogalkotásra még nem volt példa a magyar társadalombiztosítás rendszerén belül.131

131

1700/2012. (XII.29.) Kormány Határozat alapján

57

V. ÖSSZEGZÉS

Dolgozatom a társadalombiztosítási ellátórendszer, ezen belül a nyugdíjbiztosítás egyik

legfontosabb, a társadalom teljes körét érintő ellátását, az öregségi nyugdíj kialakulását

és jogszabály anyagának változásait kívánta bemutatni, egészen napjainkig.

A szakdolgozat első része egy bevezetést tartalmaz, mely választásomat indokolja,

illetve elhelyezi az öregségi nyugdíjat a társadalombiztosítás rendszerébe.

A második fejezet az öregségi nyugdíj nehézkes kialakulásáról ad képet, az

önsegélyezés első formájának tartott bányatársládák kialakulásától, a történelem

sulytotta, háborúk tarkította Magyarországon, az állami gondoskodás kialakulásának

igényéről, egészen az első nagyléptű nyugdíjreformot megelőző intézkedésekig, a

biztosítottak körének lassú kibővülésén keresztül. Megfigyelhető a kötelező részvétel,

az állami kezességvállalás kialakulása, és a folyamatos fejlődés utáni vágy.

A harmadik fejezet a nyugdíjreformot sürgető kérdések megválaszolásával kezdődik és

az egységes nyugdíjrendszer elvei alapján kialakult joganyag bemutatását vette célba.

Az 1997. évi törvények olyannyira megalapozták a magyar nyugdíjrendszert, hogy azok

a mai napig, kisebb nagyobb módosításokkal, de meghatározzák a nyugdíjbiztosítás

rendszerét. Ezen törvények szerint szinte teljes országra kiterjedt a biztosítottak köre és

a nyugdíjrendszer ellátásaiból a meghatározott feltételek fennállása esetén minden

biztosított részesülhetett. Megjelenik és bizonyos körben kötelezővé lesz a

magánnyugdíj-pénztár tagság, ezzel a társadalombiztosítás pillérei kialakulnak. Az

öregségi nyugdíj joganyagának ás annak változásának bemutatása volt a cél, mely a

negyedik fejezetben taglalt, korunk komoly, döntő változásaival fejeződik be.

A negyedik fejezet az államadóság, a gazdasági helyzet okozta (sok esetben negatív)

változásokat mutatja be. A Széll Kálmán féle Tervben elhangzott kötelező jellegű

változások komoly gondokat okoztak a kisemberek életében. A korhatár elérését

megelőző ellátások és a magánnyugdíj-rendszer kötelező jellegének megszüntetése nem

várt fordulat volt.

58

Nyugdíjbiztosítási igényelbírálóként nap mint nap találkozok olyan emberekkel, akik,

szavaikkal élve ledolgozták az életük nagy részét, 44-46 év szolgálati idővel

rendelkeznek, és az új törvények megszületését megelőzően megszüntették a

jogviszonyukat. Éppen beleesve a törvényváltozásba, ami a korhatár előtti ellátások

megszűnését hozta, és elvette tőlük az esélyt a nyugdíjba vonulásra. Ezek az emberek

sajnos munka nélkül tengetik az életüket, koruk miatt munkahely szerzésére nincs

lehetőségük, régi munkahelyükön már pótolták őket. Esélyük sincs az emberi jogokhoz

és emberi méltósághoz való életre, a mindennapokért küzdenek. Családjuk a

létfenntartásért küzd, és minden nap azért imádkoznak, hogy javuljon a helyzetük.

Miattuk vállalkoztam az öregségi nyugdíj jogszabály változásainak bemutatására.

59

VI. IRODALOMJEGYZÉK

A magyar társadalombiztosítás ötven éve 1892-1942 OTI Budapest 1942

Laczkó István: A magyar munkás és társadalombiztosítás története, Táncsics, Budapest 1968

Czúcz Ottó Társadalombiztosítás a változó világban Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1989

Dr Tamási Judit A nyugdíjjogosultság feltételei Unió Könyvkiadó 1991

Czúcz Ottó- Gecse Istvánné- Prugberger Tamás Magyar és Európai társadalombiztosítási és

munkaszociális jog Miskolci Egyetemi Kiadó 1994.,


Tankönyvkiadó Budapest 1998

Czúcz Ottó Szociális jog I. Unió Lap- és Könyvkiadó Budapest 2003

Károlyi Géza – Prugberger Tamás – Szilágyi Judit – Szűcs Péter – Törő Emese Munka- és szociális jog

Kossuth Egyetemi Könyvkiadó Debrecen 2006


Budapest 2007

Gecse Istvánné – Jakab Nóra – Menyhárt Szabolcs – Prugberger Tamás – Tóth Hilda –Varga Zoltán

Szociális jog II. Novotni Kiadó Miskolc 2010

Gerencsér László: Ismerje meg a nyugdíjrendszert Urbis Könyvkiadó Budapest 2010.

HVG Társadalombiztosítás különszám 2011

HVG Társadalombiztosítás különszám 2013

60

VII. ISMERTETETT JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE

Magyarország Alaptörvénye „Isten áldd meg a magyart!”

1928. évi LX. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság

esetére kötelező biztosításról

1936. évi XXXVI. törvénycikk a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról

1938. évi XII. törvénycikk a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

1951. évi 30. törvényerejű rendelet a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról

1954. évi 28. törvényerejű rendelet a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról

1958. évi 40. törvényerejű rendelet a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról

1957. évi 65. tvr. a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös

nyugdíjbiztosításáról

1966. évi 30. tvr. a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös

nyugdíjbiztosításáról

1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról

1980. évi 20. tvr. a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény egyes rendelkezéseinek

módosításáról.

1988. évi XXI törvény a Társadalombiztosítási Alapról

A 60/1991. számú országgyűlési határozat a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról,

és a rövid távú feladatokról

1991. évi II. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról

1991. évi LXXXIV. törvény a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról

1992. évi IX. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és

kiegészítéséről

1992. évi LXIV. törvény a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV.

törvény, a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint a közalkalmazottak

jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról

61

1993. évi VIII. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és

kiegészítéséről

1993 évi LII törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról

1993. évi XCVI. törvény az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról

1995. évi CXVIII törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak

létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a Munka

Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról

1996. évi LIX törvény az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő

törvénymódosításokról

1997. évi LXXX A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e

szolgáltatások fedezetéről

1997. évi LXXXI a társadalombiztosítási nyugellátásról

1997 évi LXXXII A magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról

Az 1998 évi XXXIX törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás

szerveinek állami felügyeletéről

2005. évi CLVI törvény a nyugdíj-előtakarékossági számlákról

2006. évi CVI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint

egyes kapcsolódó törvények módosításáról

2007. évi CXVII. törvény a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről

2009 évi CXXVII. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény

módosításáról

Széll Kálmán Terv Összefogás az adóság ellen 2011-2012

2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti

ellátásról és a szolgálati járandóságról

1700/2012. (XII.29.) Kormány határozat a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről

the development of the legal regulation of the old age...

Documents