A

TISZA − ESZLÁRI

GYILKOSSÁG. Írta:

Egy evangélikus lelkész.

ÁRA: 20 kr.

Eladási főraktár: GOLDSCHMIDT LAJOS, budapesti hírlapközvetítő irodája és könyvkeres-

kedésében V., fürdő-utcza 1. sz.

BUDAPEST 1882.

I.

Hónapok múltak el, mióta egy fiatal országgyűlési képviselőnek, Ónody úrnak azon szerencsétlen ötlete támadt, egy mindennapos, közönséges törvényszéki esetet a parlament elé vinni és egy nagy napi eseménnyé felfúni.

Vajjon több volt-e az egész egy közönséges bűn- esetnél?

Nem, határozattan nem! Hazánk minden nagyobb városában találunk számos oly felig felnőtt gyermeket, kik szüleiktől megszöktek, vagy ezek által elküldettek. A fővá- rosban az ily gyermekek száma százakra rúghat. Mily gyak- ran fordul elő a lelkésznél; hogy oly gyermekkel találkozik, mely gyermekies ártatlansággal bevallja, hogy ennyi és ennyi év előtt szüleitől megszökött és azóta velők soha többé nem érintkezett. Másrészt ép oly gyakran találkozunk szülékkel, kiknek gyermekei 5-12 éves korukban nyomtala- nul eltűntek és minden kutatás daczára sem kerültek előr vagy csak évek után egy szerencsés véletlen folytán. Én ismertem évek előtt Eperjesen egy családot, melynek tíz éves leánya elveszett. A gyermek feltalására mindent megkísérel- tek. De hasztalanul! Tíz év eltelte után a véletlen vezette a gyermeket szüleinek karjai közzé.

Mi történt a gyermekkel ez időközben? A gyermek valami csínyt követett el és félve az anyai

dorgálástól megszökött. Eperjestől két órai járásra egy a

4

vásárról haza utazó kereskedő a gyermeket siránkozva és éhségtől kínozva feltalálta. A kereskedő megszánta a szegény gyermeket és miután ez álhatatosan a mellett maradt, hogy szülei nincsenek, haza vitte magával egy kis vidéki városba. A gyermek itt maradt egy évig, azután a fővárosba jött szolgálatba egy szegény családhoz és ily minőségben tölte el éveit Budapesten, míg a rendőrség őt szülei kérelmére folyton ugyancsak a fővárosban kereste. íme egy egyes, közönséges eset.

Ilyen szüleiktől megszökött gyermekek száma, mint említők, Budapesten százakra megy és ha minden egyes ily gyermek oly oltalmazókra talált volna mini Istóczy és Ónody urak, akkor valóban a zsidóság fele már börtönben ülne, mig a másik fele rituális módon vágott húst nem is ehetne többé, lévén természetesen minden sakter már régóta szin- tén fogoly.

Egy évtized, vagy talán már egy év múlva is lassan- kint kitudódnék, hogy az a bizonyos gyermek itt vagy ott létezik, vagy itt vagy amott természetes halállal múlt ki. Akkor aztán a foglyokat szabadon bocsátanak és ezek, mint régente a katonaságnál dívott, a kiállott büntetést alázatosan megköszönhetnék.

Ha minden eltűnt gyermekből Magyarországon egy Ester-esetet csináltak volna, mily szomorú lenne állapotunk. Es ép oly joggal, melylyel itt történt, történhetet volna minden alkalommal, rosszul értelmezett felfogás már sok rosznak volt előidézője és könnyű lett volna a botrányt már előbb elhárítani.

Könynű? Nem, mert ehhez Magyarországon hiányzott három

személy, kiknek mostanában örvendet: Istóczy, Ónody és zsurnalistikai csatlósunk Verhovay úr. Ily triumvirátus, mely felett szép, toleráns hazánk mindenkoron szégyenkezett volna, jött most egyszerre létre és ezen triumvirátus bírt azon szomorú bátorsággal, bennünket a külföld előtt mint bo-

5

hóczokat oda állítani. Évekkel ezelőtt élt Magyarországon egy férfiú, kiniek szellemi fölénye oly egyéneket, mint a fentnevezettek (tökéletesen háttérbe szorított, kinek előkelő műveltsége és nemes gondolkozási módja ily üzelmeket soha sem engedett volna felszínre jutni. Ez báró E ö t v ö s J ó z s e f volt!

Midőn a nagy költő és államférfi örökre elszunyadott, hangosan hirdették sírjánál, hogy szelleme ö r ö k k é fog élni. De a k k o r h a z u d t a k . Egy o r s z á g b a n , hol E ö t v ö s s z e l l e m e él, s o h a sem f o g n a k e m b e r e k m e r é s z k e d n i , egy k ö z ö n s é g e s t ö r v é n y s z é k i e s e t b ő l f e l e k e z e t i k é r d é s t c s i n á l n i . Avagy lett volna-e bátorságuk azt D e á k Ferencz idejében tenni?

Elfeledték e két nagy magyart! Már hogy ne? Hiszen ezek a keresztények megfeledkeztek magáról Krisztus urunkról, ki egész más tanokat hirdetett, mint azok, kik nem átalják azt mondani, hogy ők az ő hitét vallják és kik a gyűlölet tanát hirdetik, miután megszűntek b o l o n d o k lenni.

Bolondok! ez volna talán a kereszténység ezen Baal- papjainak leghelyesebb elnevezése, kik hívatlanul az előtérbe tolakodnak és összecsődítik a nép legalsóbb rétegeit, hogy ezek nekik tapsoljanak. És a nép alsóbb rétege szeret hallgatni az ily kiáltásokokra: utczai tömeg ép úgy mint a salonok pórias elemei, és a tetszés nyilatkozatok csiklan- dozzák ezen álapostolok ajkait úgy hogy minduntalan foly- tatván szónoklataikat, a szabad, szép és toleráns Magyar- országnak hitelét aláásni igyekeznek.

És vajjon lehetséges ez? Vajon képesek lennének ők Magyarországnak azon hírnevét megsemmis í tn i , melyet nemes műveltségű, szabadelvű főpapjainak köszönhet? Bizonyára, soha!

A világtörténelem egy hatalmas kerék. Más emberek feje fölött vonult már el ezen kerék romboló hatásával és így ezen hívatlan apostolokat is agyon fogja nyomni, hogy

6

még csak nyomuk sem marad hátra. Egy napon csak majd mint mesebeli alakokat fogják őket emlegetni, mosolyogva fognak két embernek mániájáról beszélni, kik − mint ez. minden rögeszméjű embernél szokás − szívósan ragaszkod- tak hamis tanaikhoz, míg ezekkel együtt elpusztultak.

De ma ezen két egyén még nem túlhaladott fogalom,, ép oly kevéssé mint az általuk bizonyos gyengédséggel nagygyá nevelt tisza-eszlári gyilkosság és így egyelőre még velők kell foglalkozunk. Sokat, borszasztó sokat írtak már róluk. Az újságczikkek, melyek a tisza-eszlári eset alkalmá- ból napvilágot láttak, egész kötetekre rúgnak és valóban - az újságíró urak nem veszik rósz néven − jó gyomor kell azok elemésztéséhez. Sok badarságot írtak össze, különösen azon orgánumok, melyek az antisemitismus köntösével dra- pirozva nagyon is kitették magokért. „Függetlenség” „Westungarischer Grenzbote” és „Szabolcsmegyei Közlöny” e napokban mint ultra-antisemiták mutatták be magukat és kifeszített tüdővel fújták a gyűlölet tüzét, anélkül hogy azt sorvadó tüdeikkel lángra lobbanthatták volna.

Én mindezen czikkeket azon türelemmel olvastam, mely a lelkésznek némileg kötelessége és csak önmagammal vívott hosszas tusa után és néhány barátom unszolására tökéltem el magamat, ezen sorok megírására. Ezek egy n e m z s i dó- nak és n e m k a t h o l i k u s n a k objektiv nézeteit képezik, ki az egész ügyet nagy figyelemmel kísérvén, annál inkáb volt képes magának a felett részben ítéletet képezni, a meny- nyiben már az ügy ítéletre meg van érve. A z o n k í v ü l t ö k é l e t e s e n i s m e r e m a z s i d ó k t ö r v é n y e i t , szo kasait, parancsolatait és tanait és így biztosan megmondha- tom, hogy meddig mehet a zsidó rituális szokásaiban és hogy hol kezdődik a z o k n a k o s t o b a s á g a , a kik a zsidó- t ö r v é n y e k f e l e t t v i t a t k o z n a k , a n é l k ü l hogy a z o k r ó l csak némi f o g a l o m m a l is b í r n á n a k .

Ezen könyvecske sem antisemitáknak sem semitáknak lett írva, hanem csupán hasongondolkozású, előítélet nélküli

7

emberek számára, kik ezen két táboron kívül állnak és talán egy pillanatra kétségben volnának a felett, ha vajjon nincs-e az antisemiták harcziriadójában egy szemernyi igazság. Ha ezek tetszését bírandom, akkor ezen röpirat czéljának megfe- lelt és nem egy ingadozó kedélyt fog a Β a a 1-p a p ο k t é v- t a n a i t ó l elvonni.

9

II.

A zsidók határozottan sok hibával bírnak, de még min- dig nincs eldöntve, hogy ezen hibákkal általában mint em- b e r e k , vagy különösen mint zsidók vannak − e felruházva. Hosszú éveken át közlekedvén emberekkel minden feleke- zeti különbség nélkül, úgy tapasztaltam, hogy azok oly hibák, melyekkel mind az emberek többé kevésbé bírnak. Legalább az intelligens zsidóságnál nem tapasztaltam más gyengéket, hibákat és szenvedélyeket, mint más felekeztek in- telligentiájánál. Nem intelligens zsidókkal nem érintkeztem, de úgy tudom, hogy a más vallásbeliek is nem kis mennyi- ségű társadalmi salakkal bírnak. És v a j j o n m i é r t ne l e g y e n a z s i d ó k n a k m e g e n g e d v e s a l a k k á b í r n i . Hát c s u p á n ők m u t a t h a s s a n a k fel k i v é t e l nélkül értelmes és mívelt embereket? És többet az anti- semiták tulajdonképen nem akarnak!

Azt a néhány tuczat uzsorást vetik szemökre? Én meg- vagyok róla győződve, hogy a z s i d ó p a p s á g , ha lel- k i i s m e r e t é r e b í z z u k a f e l e l e t e t , l e g e l s ő volna, mely így s z ó l n a a b i b l i a s z e l l e m é b e n : „Miután u z s o r á t ű z t e k és f e l e b a r á t a i k o n m e g g a z d a - g o d t a k , v e z e s s é t e k ki és k ö v e z z é t e k meg ő k e t ! ” Uzsorásokat vallási szempontból megítélni, hely- telen, mert ezek hitfeleiket ép úgy kifosztják, mint a nem

10

zsidókat és a nem zsidó uzsorások sem tartoznak a ritka- ságok közé. Az Ó t e s t á m e n t o m s z i g o r ú a n t i l t j a az u z s o r á t é s a z Ó testámentom törvényei képezték az evangélium alapját.

Gazdagságukat vetik szemére a zsidóknak? Mily esz- telenség. Közülök is csak egy igen csekély százaléka van szerencse javakkal megáldva. Vagy azt hiszik azok, kik a zsidók gazdagságáról beszélnek, hogy azon ezer meg ezer zsidó- napszámos, mesterember, házaló és koldus, azon ezer hajlék- talan zsidó, kik a hatóságoknak terhére esnek, kik éhen halnak és nyomorultan tönkre mennek − azt hiszik,, hogy ezek mindnyájan rejtett javakkal bírnak? Velem ezt az anti- semita liga vezetői nem hitethetik el. A zsidók közt is van elég nyomor, köztük is vannak rósz emberek. De hát vajjon a nemzsidókhoz csupa derék, becsületes és nemeslelkü em- ber tartozik? Ha igen, akkor jogotok van a zsidókra követ dobni, de csak akkor!

A zsidóság nálunk már évek óta igyekszik, nemzeti viszonyainknak magát alárendelni és faji jellegéből kivet- kőzni. Zsidóul imádkoztak, de hazafiasán gondolkoztak és csak az izgató kiáltások figvelmeztették őket ismét, a vallást előtérbe léptetni és szorosabban egymáshoz fűződni, mivel- hogy a barátság és a türelmesség, melyben bíztak, csalé- konynak mutatkozik és arra utalja őket, hogy a közös összetar- tásban keressék az első támaszpontot.

Mi is juthatott eszébe azon maroknyi embernek, hogy a tisza eszlári gyilkosságból − ha ez már csakugyan meg is történt − fegyvert igyekeznek kovácsolni, hogy több szászezer hasznos és szorgalmas polgárt hazánktól el akarnak idegeníteni és őket az elkülönítésre kényszeríteni? − Ezt bizonyára soha sem fogják elérni. Magok a zsidók nem tart- ják a dolgot nagyon komolynak. Zavargások ellen védi őket a hatóság és gyűlölet ellen az értelmiség, mely Magyaror- szágon még a paraszttal is vele született. Egyes kinövések-

11

ért ép oly kevéssé lehet a keresztény vallású magyart, mint a zsidó vallású magvart felelősé tenni. Minden tábornak, minden vallásnak meg van a maga rákfenéje, melyet a leg- jobb akarat mellett sem rázhatunk le magunkról.

13

III.

Meghalt vagy él-e S o l y m o s i Ester? Természetes vagy nem természetes halállal múlt-e ki? Ezen kérdésre megfelelni nem vagyok képes; ezt kideríteni a törvényszék dolga leend. De igenis képes vagyok azon híresztelt esztelen mende mondáról szólni, hogy a kérdéses Ester r i t u á l i s czélból gyilkoltatott meg.

Ez egyszerűen o s t o b a s á g ! Egy ilyen mende- mondát c s u p á n e l v e t e m e d e t t s é g , a v a g y esze- v e s z e t t s é g h í r e s z e 1 h e t. Ha keresztül lapozzuk Mózes öt könyvét és valamennyi talmudfoliánst, sehol még csak nyomát sem találhatjuk, hogy a zsidóknak rituális czélokra vérre van szükségök, sőt az ő vallások az egyedüli, mely a vér élvezetét szigorúan tiltja. Azon ételt, a mely vérrel készült, zsidó szabályzat szerint nem szabad enni. A már főzésre elkészített húst a z o n n a l el kell d o b n i , ha abban a rituális tisztítás után egyetlen egy v é r e s rész vagy ν é r s e j t t a l á l t a t i k . Ezek oly szabályok, melyek legszigorúbban foganatosítandók és semmiféle más hitvallásnál nem fordulnak elő.

Íme, ez is bizonyítja, hogy a zsidóknak mily szigorúan meg van tiltva az állati v é r élvezete, hát még mennyi- vel szigorúbb a zsidóvallás tilalma az e m b e r g y i l k o s s á g ellen. „A ki öl, azt szintén öljetek meg;” ez a z s i d ó jog a l a p t ö r v é n y e ! Nem fér hozzá semmiféle értelmezés,

14

semmitele kommentár; nem tűr meg mentő okot mint ez a legújabb korszak humanistikus törvényeinél előfordul; kérlelhetlen szigorral követeli: ,nemet s z e m é r t , f o g a t f o g é r t és é l e t e t é l e t é r t . ” Nincs rá kivétel egy zsidó- törvénykönyvben sem, nincs egy képzelhető ok sem meg- nevezve, mely megengedné, hogy a gyilkosságot bizonyos körülmények közt máskép is szabadjon megítélni.

És ezen vallás, melyben az emberiség nagy megváltója neveltetett, meg tűrje a gyilkosságot rituális czélokra? Ezen vallás, mely a gyilkosságot oly szigorúan, oly kérlelhetlenül és oly irgalmatlanul torolja meg, mely merev, sőt mond- hatni, kegyetlen szilárdsággal üldözi a bűnöst még a későbbi utódokban, mely parancsolja, hogy a gyilkos, ha a földi igazság büntetését kikerülte, nyugtalanul és hajléktalanul bolyongjon a világon, − ez a vallás engedné meg mint kiváltságot a rituális gyilkosságot?

Mily esztelen hóbort! Hisz be van bizonyítva, hogy a gyilkosságtól való utálat és iszony egy vallásnál sem gyö- kerezik oly mélyen, mind a zsidó vallásnál, minthogy egy törvény sem bünteti oly borzasztóan, oly kérlelhetlenül a gyilkosságot, mint a zsidó hit törvénye. Minden bűnkroniká- ban fordulnak elő zsidók más vallásbeliek neveivel, csupán mint gyilkosok nem fordulnak elő, avagy oly elenyésző arányban, hogy bátran állíthatni, miszerint a zsidó gyilkosságra kép- telen. A zsidók elkeseredett ellenségei még a múlt században számtalanszor beismerték ezt, azon indokkal, hogy a zsidók ezt inkább gyávaságból mint jogérzületből teszik. Minden- esetre különös indok, de én konstatálom a tényt, ismételvén, hogy a zsidó gyilkosságra csaknem képtelen.

De honnan származik hát azon kiirthatlan monda hogy a zsidók húsvét éjjelén vért használnak?

A biblia beszéli, hogy a zsidók az Egyiptomból való kivonulás éjjelen házaik küszöbét bárányvérrel befecskendez- ték, hogy az öldöklő angyal, mely ezen éjjel az egyiptomiak házait bejárta, a zsidók lakásait kikerülje. Hihetőleg ezen

15

bibliai mondatból merítették a vérhasználatról szóló mesét; ez az egyedüli támpont, mely a zsidó könyvekben előfordul és melyből ostobaság és gyűlölet azon feltevésre vetemed- hetett, hogy a vér rituális czélokra használtatik.

A „Függetlenség” nem régen egy czikket közölt, mely- ben a nevezett lap beakarta bizonyítani, hogy a páska vérrel készítetik. Miután a páska készítő műhelyekben mindenütt a munkásoknak legalább fele keresztényekből áll, kíváncsi vagyok tudni, hogy ezen munkások miért nem tettek eddig erről még csak említést sem.

17

IV.

Itt helyben egy röpirat már közzé tétetett, mely szin- tén a tisza-eszlári gyilkossággal foglalkozott. Az is egy lel- késznek tollából eredt, de igen nagy fenntartással volt irva mi azzal látszik indokolva lenni, hogy tudós szerzője félt rész- rehajlónak látszatni. Joggal kellett neki ettől félnie, miután saját igazságtalanul ócsárolt és nevetséges módon gyanúsí- tott hitfeleinek védelmére kelt.

Nekem nem kell félnem részrehajlónak tartatni, tehát nézetemet egy hitfelekezet védelmére, melyet oly fegyverek- kel támadnak meg, melyek egy intelgens néphez nem mél- tóak, minden fentartás nélkül írhatom meg.

Hogy ismét azon sajnos esetre térjek, mely körül az egész ügy forog az alább következőkben kivonatokat idézek egy hires és nagy tudományú német evangélikus lelkész, Dr. S t a r k Hermann tollából eredő czikkből, ki a zsidó iroda- lom terén általánosan elismert tekintély.

Ezen tudós a rejtélyes tisza-eszlári gyilkosságra vonat- kozólag a következőket írja:

„A törvényszéki vizsgálat folyamatban van. Erélylyel vezetik és reméljük lesz eredménye. Természetesen nincs szándékunkban azt valami képen anticipálni. De egyetlen egy vádat, melyet a tény és az állítólagos avagy igazi tanú- vallomások alapján nem annyira a zsidó vallás ellen, mint inkább a zsidók ellen emelnek, már most szabad és

18

kell az igazság és a béke érdekében visszautasítani; azon vádat, hogy Solymosi Eszter zsidók által „rituális czélokra”, némelyek még hozzá teszik a „synagógában” öltetett meg, „mészároltatott” le.

A j o g o t a b i z o n y í t á s r a ez ü g y b e n a b i b l i a i kor után k e l e t k e z e t t és a zsidó i r o d a l o m m a l való f o g l a l k o z á s o m b ó l és a z s i d ó s z o k á s o k isme- r e t é b ő l v e s z e m m a g a m n a k , i k ö t e l e s s é g reám n é z v e azon m e g g y ő z ő d é s b ő l ered, hogy ezen vád igaz nem lehet, sőt akkor sem lehet igaz, ha két vagy három tanú esküvel erősítené azt, v a l a m i n t azon e r k ö l c s i - leg ö n m a g á b ó l k i f o l y ó s z ü k s é g b ő l , hogy a ha- m i s a n v á d o l t a k a t védelmezzem.

A vád, hogy a zsidók keresztény vért használnak, kü- lönösen a tizenhetedik század óta nagyon különféleképen merült fel: „a vér a circumcisio által előidézett seb gyógyí- tására használtatik; megkönnyíti az asszonyoknak a szülést; elősegíti a gyógyulást; szerelmi-italok készítésére szolgál, és több e féle ostobaság. Épen oly esztelen, de mert mosta- nában sokan hiszik, sokkal veszedelmesebb és azért itt kü- lönösen tekintetbe veendő azon nézet, hogy a keresztények vére a húsvéti ünnepekre használtatik, vagy a páska (:mazzoth:) készítésére, vagy a húsvéti bor vegyítésére.

Ha a keresztényvér használata ezen czélra előírva, avagy csupán megengedve volna, úgy a zsidóknak óriási terjedelmű és az isteni szolgálat valamint a polgári élet minden egyes részleteibe behatoló külön irodalmában (:ritu- ális művek, jogi vélemények, stb.:) erre vonatkozó tételek bebizonyíthatók volnának. De sem a beavatottak erélye a keresztény felekezetű polemikusok között, sem azon tévhitüek gyűlölet által élesbített látása, kik az új hitfelekezethez való ragaszkodásukat fanatikus zsidó ellenszenvben akarják kitün- tetni, nem volt képes mindazon iratokból csak valamit is idézni, a mi azon borzasztó vád megerősítésére csak némi- leg is szolgálhatna.

19

A zsidó törvény figyelmes vizsgálata inkább azt ered- ményezi, hogy a zsidónak az emberi vérnek bármiféle hasz- nálata, tehát rituális czélra is, teljesen lehetetlen.

Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a tízparan- csolat minden megszorítás nélkül mondja: „ne ölj!” A tör- vény bármely rendeletét − mondja a babyl. talmud, San- hédrin. 74ik lap − szabad a zsidónak megszegni, hogy életét megmentse, csak a következő hármat nem: bálványimádás, v é r f e r t ő z e t és g y i l k o s s á g (:szó s z e r i n t v é r o n - t á s:) És ezen mondat Maimonides Mózes és a schulchan aruch által kodifikáltatott.

Kérdésünkre nézve még sokkal fontosabb azon körül- mény, hogy a vér élvezete a pentateuchban többszörösen szi- gorú büntetések mellett tiltva van. A késöbi törvényhozás még tovább megy. Quaro József által írt schulchan aruch- ban olvasuk a következőket: „Az állatnak,, baromnak és a madaraknak vérét egy általában nem szabad élvezni,” továbbá: „Vannak erek, melyeknek élvezete az azok- ban előforduló vér miatt tiltva van, például az alsó karszár, a váll és az alsó álkapocs erei.” »Ha egy t o j á s b a n egy vér csep t a l á l t a t i k , úgy a vér e l t á v o l í t a n d ó és a többi megehető; de csak akkor, ha a vér a tojás fehér- jében volt. Ha a z o n b a n a s á r g á j á b a n t a l á l t a t o t t , a k k o r a t o j á s é l v e z e t e m e g van t i l t v a . ” „A hal- vér ugyan meg van engedve, de annak élvezete is meg van tiltva, ha egy edényben felfogatott, mert könyen más vér- nek tarthatnák.” Az embervérről is van említés téve; de mily alakban! „Ha valakinek foghúsa evés közben vérezni kezd, akkor a vér gondosan eltávolítandó, nehogy azon té- ves nézetre adjon alkalmat, miszerint másféle vér volt.

Ezen vádnak valótlansága kitűnik továbbá abból,-ho g y a t ö r v é n y s z e r i n t , a h a l o t t n a k b á r m i l y féle m e g é r i n t é s e t i s z t á t l a n ná t e s z . A mi valósággal bebizonyított dolognak tekinthető, az azon körülmény, hogy körülbelől tizennégy századdal ezelőtt keresztények zsidók

20

által több ízben meggyilkoltattak. Ezen ténynek természe- tesen a zsidó valláshoz épen annyi köze, mint azon a közép- korban sokkal nagyobb számban előfordult keresztények ál- tal zsidókon elkövetett vértetteknek, a keresztény valláshoz.

Legalább egy az újabb időből kölcsönzött példa által bizonyítassék be, hogy igen gyakran, miután a keresztényvér használatáról szóló vád felhozatott, a törvényszéki vizsgálat még azon sokkal kisebb vádat is, hogy a gyilkos zsidó volt, mint tökéletesen valótlant derítette ki. 1834 július 13 dik- ának éjjelén Neuenhoven mellett a grevenbroichi kerületben egy keresztényim meggyilkoltatott. „Csakhamar oly körül- mények merültek fel, melyek a hiszékeny tömegett azon balhitre csábították, hogy a fiúnak isszonyú módon vérét vették, a miből aztán továbbá az következtették, hogy a dologban zsidóknak és zsidó fanatismusnak kellett közre- működni ... Az ez által támadt izgatottság következtében július 20 dika éjjelén egy felbőszült néptömeg Neuenhoven- ben két zsidónak lakását megtámadta és azt a bútorzattal és árukkal együtt összerombolta, míg egyedejűleg Bedbur- dykban az ottani zsinagógát megrohanták és szintén telje- sen feldúlták. („Eberfelder Ztg. 305 sz. 1834 Julius 26). Néhány nappal ezután a düsseldorfi főprokuratura következő hivatalos rendeletet tett közzé. A Grevenbroichi kerületben keresztény szülék egy gyermekének történt meggyilkolása egy rég elmúlt századok barbarismusából kifolyó babo- nás hitet ébresztett fel és a közelben lakó zsidók és ezek felekezeti gyülekezete ellen durva erőszakoskodásokat idézett elő. − A gyilkossági tényálladék törvényes megálla- pítása az esztelen mese valóságának minden gondolatát meg- czáfolta és a z s i d ó k e l l e n i n t é z e t t t á m a d á s o k b u j t o g a t ó t a tör νé n y s z é k k e z e i közt vannak”

Azért tehát a zsidók azon vád ellen, miszerint keresz- tényeket öltek meg, hogy vérüket a húsvéti ünnepen élvez- hessék, mindenkoron a leghatározottabban protestáltak.

A szóban forgó állíttást nem kevés született keresztény

21

is valótlannak nyilatkoztatta ki. Hogy ezen czikket hoszúra ne nyújtsam csak kettőt akarok megnevezni: L u t h e r t és W a g e n s e i l Jánost. Reformátorunk következőleg ír: „De minekutána mi őket csak erőszakkal kergetjük és ellenük h a z u g r á g a l m a k a t h a s n á 1 u n k, v á d o l j u k őket, hogy k e r e s z t é n y vért k e l l h a s z n á l n i u k , hogy b ü d ö s e k ne l e g y e n e k és nem t u d o m mi több e féle b a d a r s á g o k k a l , h o g y m i n j á r t k u t y á k n a k t a r t a t n a k ; hát u g y a n mi jót t e r e m t s ü n k raj- t o k ? ! és Wagenseil, a zsidókönyvek és szokások alapos is- merője azon most ismét feltámadt vád megczáfolására egy különös művet írt következő czímel: „A z s i d ó k a t hami- san v á d o l ó k e r e s z t é n y ν é r h a s z n á 1 a t á r ó 1, ugyan- is az iszonyú valótlanságnak határozót czáfolata, hogy a zsidók saját szükségletűkre keresztény vért használnak, mely vád ezen ártatlan emberek ezreinek vagyonát, birtokát tes- tét és életét rabolta el.

De honnan, ered így hallom a tisztelt olvasót kérdezni, a vád?

Nem kell e ott, a hol füst van, tűznek is lennie? Ezen és más egyéb a zsidók ellen felhozott vádaknak

valódi oka azon mély űrben fekszik, melyet a különböző indo- kokból kiindult keresztények és zsidók közti ellenszenv tá- masztott. Ezen általános mondattal meg kellene elégednünk, ha p. o. a kutak és források mérgezéséről szóló mesét, mely a közép korban oly sok hívőre talált, akarnánk megczáfolni.

A rituális czélokra való keresztény gyilkolásnak babo- nája még más módon is meg magyarázható ha nem is ment hetö. A közép kor kereszténységének nagy tömege a zsidó- hitről és szokásokról nem tudott semmit. Titok és bűvészet akkoriban két egymástol elválaszthatlan fogalom volt. No de a vér az egy különös nedv, melynek használatáról gyógy stb. czélokra az ó korban és a közép korban, de sőt a je- lenben is (Keleten!) egy egész könyvet lehetne irai, Egy zsidó legenda szerint, a súlyosan megbetegedett Pharao

22

Egyiptom királya, bölcseinek tanácsai a, n a p o n t a z s i d ó g y e r m e k e k v é r é b e n f ü r d ö t t .

Ezen kicsinyekről és a többi meggyilkolt zsidóról a hús- véti ünnepeken megemlékeztek és a »négy serleghez” („Ar- baekoszoth”) melyből az első estén szoktak inni, vörös bort használtak. Hogy tudatlanok ebből tényleg vérélvezetre gon- doltak ezt bizonyítja David Halevi ben Samuel, lengyel rabbi, (szül. 1600) az Ö kiváló commentárjában és követeli, hogy ezen s z o k á s s a l a h o z z á - f ű z ő d ő h a z u g s á g o k m i a t t , h a g y j a n a k fel. Épen úgy annak nem tudása, hogy a körül metéltetés által előidézett seb gyógyítására az úgy nevezett bodros uszány nedve használtatik, azon ferde nézetre adott alkalmat, hogy a zsidóknak keresztényvérre van szükségők.

Az ily könyelmű vádak felemlítése ellen a k e r e s z - t é n y s é g n e k s a j á t l e g r é g i b b t ö r t é n e t e k o m o l y i n t é s ü l s z o l g á l h a t . A második és harmadik század ke- resztényei ugyanezen vád terhe alatt sokat szenvedtek.

Justinius Martyr kényszerítve van, hitfeleit, ügyneve- zett apológiájának 12. fejezetében, következőleg védelmezni: „Ha r a b s z o l g á i n k b ó l , n e j e i n k b ő l és gyerme- k e i n k b ő l egy n é h á n y v a l l o m á s t k í n z á s o k által k i c s i k a r t o k , úgy ez még nem b i z o n y í t j a , hogy b ű n ö s e k v a g y u n k . Nem mi tesz ük azt, a mivel b e n n ü n k e t t e r h e l t e k , h a n e m ti, de sőt még r o s s z a b b a t k ö v e t t e k ti el. Azért, ha ilyeneket elkö- vetnénk, nem is kellene tagadnunk. Gyülekezeteinket Kronos misteriáinak nevezhetnők; ha, mint a monda beszéli, vérrel tömnénk magunkat, úgy ezt bizonyos isteni tisztelet- nek, a ti Jupiter Latiaris-tok módjára, magyarázhatnék és előttetek igazolva lennénk.”

A keresztények Lyonban Eusebiustól vett leveleiben (:Kirchengesch. V. 1:) ugyancsak ezen vádakról tétetik említés.

23

V.

Miután az előbbiekben kimerítően bebizonyítottam, hogy a zsidók ép oly kevéssé követnek el rituális gyilkos- ságot, mint a hogy a mohamodánok emberevők, áttérek is- mét a tisza-eszlári esetre.

Kétségtelen, hogy még a nagy tömeg felett magasan kiemelkedő személyek sem maradhattak közönyösek a gyer- mekes rágalmak ellenében és hogy még maga a vizsgálat is némileg sínylődni látszott alatta. Ha a letartoztattak azon beadványát olvasom, mely július 24-án a helybeli lapokban közzé tétetett, csaknem abba a hiedelembe esem, hogy a vizsgálatot épen ezen letartoztattak ellenében nem igen sietették.

„Már közel két honapja − hangzott a beadvány - hogy fogva vagyunk, szabadságunktól családjainktól és kerese- tünktől elvonva, anélkül, hogy ellenünk a r e n d e s ν i z s g á- lat m e g i n d í t a t o t t v o l n a és a nélkül hogy csak k é ρ z e 1 h e t n ő k, hogy m i k o r fog a r e n d e s b ü n - v i z s g á l a t , nem b e f e j e z t e t n i, h a n e m csak megkez- d e t n i . Ezen eljárás a bűnvizsgálat törvényes gyakorla- tával, sem a bűnvizsgálatról szóló szabályzat határozataival össze nem egyeztethető, jogainkat és érdekeinket azonban minden ok és szükség nélkül sérti.

Vajjon mi lehet annak oka? Mi indokolhatja, hogy a v i z s g á l ó b í r ó s á g , a t ö r v é n y e s g y a k ο r 1 a t ο t és

24

a b ü n t e t ő e l j á r á s s z a b á l y a i t m e l l ő z v e , önkény- s z e r ű e n az á l l í t ó l a g o s e l ő n y o m ó z á s ok s t á- d i u m á b a n ο 1 y e l j á r á s t k ö ν e t, m e 1 y ezen s t á d i u m- ban n i n c s m e g e n g e d v e és mely a s z ü k s é g h e z m é r t e n csak a r e n d e s v i z s g á l a t alatt követhet. Ezen szomorú ügyben nem lehet a vizsgálat egyedüli feladata, Solymosy Eszter megöletésének állítólagos tényét e g y e s e g y e d ü l e l l e n n ü n k és t e r h ü n k r e be- b i z o n y í t a n i . De ha már ezen önmagában lehetetlen, sőt képtelen czél feladatul volna kitűzve, még akkor is ellennünk, kik eddig csupán gyanúsítva és nem elitélve vagyunk, a törvényes alakok lennének alkalmazandók és a törvénynek akkor is sértetlenül meg kellene óvnia védel- münk s z a b a d s á g á n a k t ö r v é n y e s b i z t o s í t é k a i t . ” Be kell vallanom, hogy ezen sorok olvasása engem ni él y fájdalommal érintett. Épen ez esetben czélszerű lett volna, a vizsgálatnak gyorsabb menetet kölcsönözni, épen ez esetben, hogy a babonás hit csirájában elfojtassék, mint ezt a törvényszék azon esetben tette, melyről Dr. Stark Hermann e könyvecske negyedik fejezetében említést tesz. Azon panaszlevél a szeget fején találja, midőn egy más helyen a következőket mondja:

„Ügyünkben ugyan csupán a büntető törvénykezés indokai lehetnek mérvadók; mindazonáltal bátorkodunk alá- zatossággal megjegyezni, hogy a törvényszék előtt bizonyára azon tekintet is nyomatékkal bír, hogy az előnyomozatnak határtalan időre való kinyújtása által az Ország lakóinak izgatottsága ne nyerjen folytonosan új tápot.”

Ez találó! A vizsgálattal megbízott bíró kevés tekin- tettel volt reá. Neki bizonyára csupán a saját jogi nézeteire kell reflektálni, de vannak pillanatok, midőn más indokok is mérvadók és a t i s z a-e s z 1 á r i ügy ilyen m ο m e n t u m.

Én a bírót − mint emlitéui − minden kételyen felül helyezem; ő képviseli a törvényt és egészben véve nem kell törődnie mellékes nézetekkel, de ismétlem, bizonyos esetek-

25

ben ezen mellékes nézeteknek nagy jelentősége van és maga a bíró is Őrködjék a felett, hogy az együgyű vidéki nép- csacsogásának felesleges tápanyag ne nyugtassék. És vajjon nem támadhatott-e a naiv vidéki zsidókban mindenféle gondolat, midőn a „Debreczeui Ellenőr” tudósítója egy július 10-diki tudósításában többek között ezeket írja: „Nem kell felemlítenem, hogy Ο n ód y k é p v i s e l ő ú r t i s z a − e s z 1 á r r ó 1 nem r i t k á n s z e r e t e t r e m é l t ó neje t á r s a s á g á b a n a v i z s g á l ó bíró, ú r n a k leg- g y a k o r i b b v e n d é g e i k ö z é t a r t o z i k . A k é p- v i s e lő úr e g y á l t a l á b a n a l e g m e l e g e b b e n é r d e k - 1 ő d i k a v i z s g á l a t m e n e t e i r á n t . ”

Mi köze van egy magánembernek a dologhoz, eltekintve attól, hogy részéről nem is igen illik, oly feltűnően a bíró közelében forgolódni.

27

VI.

Naponta újabb tudósítások értekeztek, naponta újabb hírek jöttek, még pedig oly alakban, hogy minden egyes hír elkeseredést idézhetett volna elő, a mi azonban az izga- tők bosszúságára még sem akart létre jönni. Mit nem híresz- teltek az antisemitikus lapok az újabb felfedezésekről, míg végre az „Ellenőr” július 10-én Nyíregyházáról a következő táviratot közölte:

„Egy igen illetékes személyiség, ki a vizsgálat állását jól ismeri, ma előttem oda nyilatkozott, hogy m i n d e n , mit lapok mint t é n y t k ö z ö l n e k , p u s z t a gya- n i t á s o n a l a p s z i k . N i n c s m e g á l l a p í t v a , hogy E s z t e r m e g g y i l k o l t a t o t t , még k e v é s b é , hogy a g y i l k o s s á g a z s i d ó k által t ö r t é n t és leg k e v é s b é , h o g y r i t u á l i s c z é l b ó l k ö v e t e t e t t el.

A letartoztattak − kivéve az általános részleteket a gyilkosságra nézve − még n e m i s h a l l g a t a k k i. Vallomásaikról szóló hír tehát tökéletesen alaptalan.”

Így állt az ügy a hetekig tartó vizsgálat után! Még nem volt megállapítva, hogy Solymosi Eszter egyáltalában meggyilkoltatott-e; és, nem igen fogok tévedni, ha azon né- zetnek adok kifejezést, hogy e dolog még ma sem haladt előbbre. Egy rituális gyilkosság nem állapítható meg, mivel- hogy az ilyen a zsidóknál egyáltalában lehetetlen.

Vajjon Solymosi Ester egyáltalában meggyilkoltatott-e?

28

Talán igen, talán nem, talán zsidók, talán kathaliku- sok, talán evangélikusok, talán a gyanusítatott sakter ál- tal. Talán az a hír való, hogy a leány a zsinagógában il- ledelmetlenül viselte magát, mi miatt a sakter oly ütést mért reá, hogy halva összerogyott.

De mind ez csak feltevés és nézet. Ezeket tisztázni és a bűnöst, lia egyáltalában feltalálható, megbüntetni a bíró feladata; csakhogy azon személyeknek, kiknek ezen szent fel- adat jutott osztályrészül, nem szabad egy dajka mese befo- lyása alatt állani. A tisza-eszlári gyanúsítottak oly kínos precedurának voltak alávetve, hogy Hoszter rablógyilkosnak sorsát meg irigyelhették. A bűneset végtárgyalása be fogja bizonyítani, hogy mennyire vétettek a humanitás és az evan- gélium szelleme ellen, miután a tisza-eszlári esetet oly hosz- szura nyújtották és nem igyekeztek azon agyrémeket eloszlatni, melyeket roszakarat és szellemi korlátoltság hozott létre.