Tiszabercel Hitélete

Tiszabercel faluközössége a gyökerekig visszanézve vallásos, mondhatni ősi a

hitük. Egészen a XIII. századig vissza lehet vezetni a kereszténység létezését a

faluban, így valószínűleg ennek köszönhető, hogy a lakosság nagy része ma is hívő, s

hogy egy ilyen aprócska faluban egyszerre két templom is található: Egy katolikus és

egy református. Ami még ennél is szemléletre méltóbb, hogy máig fenntartja magát a

faluban 3 vallás is: A római katolikus,

a református, és az ortodox. A hívők

legjelentősebb része (kb. 65%)

református, elterjedtségben ezt követi a

római katolikus, mely a hívők 25%-a

által követett vallás, s végül de nem

utolsó sorban az ortodox, mely a hívők

csupán 10%-át érinti. Egyéb vallások

is találhatóak voltak Tiszabercelen, mint például a zsidóság. 1840-ig tilos volt a

zsidóknak szabad királyi városokban lakniuk, úgyhogy Tiszabercelen ’40-ig sok zsidó

volt, s 1840-1941-ig való csökkenésüket Tiszabercelen az urbanizációjukkal

magyarázhatjuk. 1944-ben majdnem minden tiszaberceli zsidót elvittek

kényszermunkára vagy haláltáborokba. 1944 után 11 zsidó maradt Tiszabercelen,

majd 1949-re számuk nullára redukálódott. Evangélikusok is éltek itt, de mindössze

két család, a Déry és a Spisák, melyek beolvadtak a református közösségbe, majd a

későbbiek során át is tértek. Mellesleg megfordult errefelé Jehova pár tanúja is, de

nekik számuk mindig elenyésző volt. Tudniillik viszont, hogy attól még, hogy valaki

hívőnek vallja magát, nem kötelessége templomba járni, s ennek ellenére

Tiszabercelen a lakosság 20%-a rendszeresen eljár a vasárnapi Istentiszteletekre,

melyek minden vasárnap délelőtt háromnegyed tizenegytől megtartásra kerülnek. Az

Istentiszteletekre járók legtöbbje vasárnap délben a gyülekezet többi tagjával együtt

ebédel, minden héten más-más családnál, ami nagyon összetartja a közösséget. Mivel

ilyen összetartó a faluközösség, ezért a templomok folyamatos újításait közös pénzből

tudják megvalósítani, szintúgy a lelkész/pap/parochus megélhetését is. A hívők az

Istentiszteleteken kívül rengeteg féle más megnyilvánulással is tanusítják a hitüket

Tiszabercelen. Példának okáért szerdánként, a fél héttől tartó bibliaórára nagyon

sokan eljárnak, a csemetéiket pedig ifjúsági délutánokra küldik, melyen általában 12-

14 fő vesz részt, és a hitről tanulnak a vallást a mindennapi életben megjelenítve,

ezzel elősegítve a gyerekek hitükben való megerősödését, és az adott vallásba vetett

hit megerősítését, pl.: konfirmáció, bérmálkozás. Ezenkívül a faluban évente egyszer,

tartanak ökomenikus Istentiszteletet is, melyen mind a három vallás hívői s vezetői

részt vesznek.

Most, hogy nagyjából bemutattam Tiszabercel faluközösségének hitéletét,

szeretném elmesélni annak történetét.

Az első tiszaberceli plébánia 1200-ban épült, 1390-ben pedig a plébános neve

János, de sajnos több információ nem akad ilyen régről, csak néhány birtoklevél, mely

nem hozzáférhető. 1441-ben újabb templom épült kőből Edelényi Sándor és Edelényi

János által, aminek köszönhetően Bercel új neve Egyházas-Bercel lett. Az Edelényi

család felvallotta berceli birtokát, és kőből készült várát Olasz János boldogkői

várnagynak 30 márkáért. A XVI. században az Árpádkori templomot református

templommá alakították, és az új kőtemplomot is reformátusok használták. A faluban

két jelentősebb, vallásos család volt található: A református Bessenyei, és a katolikus

Olasz. Bessenyei Boldizsár 1634-ben renováltatta az új kőtemplomot, Eperjesen

harangot is öntetett neki, s megépíttette a Bessenyei házat. 1744-ben Bessenyei

Zsigmond költségein Blandstörel Simon helyreállította az Árpádkori templomot.

1785-ben bővítették a

templomot. 1788-ban Olasz

Lajos berceli földesúr

jobbágyokat telepített be

Tiszabercelre, s saját

udvarházában szeretett volna

berendezni egy kápolnát, de

nem kapta rá meg az engedélyt

az egyháztól. 1795-ben Olasz

Lajos megépítteti az Olasz-

kúriát, amit plébániává alakít. 1797-ben Lajos

Az olasz kúria ma

megkapta a kápolnaépítés jogát, s kriptát építtetett. A kriptában található koporsókra

ezüst keresztet tetetett megkülönböztető jelként a református síroktól. 1802-ben

vályogból paplakot építtetett. 1828-ban különálló templomot akart építtetni, de nem

kapta rá meg az engedélyt. 1896-ban megnyílt a Tiszaberceli Katolikus Iskola. A

XIX-XX. században rengeteg átalakítás ment végbe a templomokon. A XIX.

században folytonos papzavarások voltak. 1913-ra sikerült engedélyt szereznie

különálló templom építésére, melyet meg is építettek Simon Elek tervei alapján.

1945-ben az újonnan épült katolikus, majd a református templomot is felrobbantották

a német katonák, vele együtt a 745 éves Árpádkori templomot. Egy Tiszaberceli

lakos, Futkos Béla ortodox kántor felesége így emlékszik a robbantásra: “Kinéztem az

ablakon, és azt láttam, hogy jön egy hatalmas fegyverszállító, náci harcikocsi, megáll

a templomunk előtt, és kiszáll belőle két szikár, ifjú, nyilas katona, kivesznek pár

robbanószert, és egyesével lerakosgatják a templom talpánál. Odafutnak a kocsihoz,

és csak nézik és nézik a templomot, majd hirtelen hatalmas, fülszaggató dörrenés, és

porfelhő… romokban hever a templomunk.” A robbantás oka az volt, hogy mivel a

templomtorony nagyon magas volt, ezért az egész környéket be lehetett a tetejéről

látni, és ez túl nagy veszélyt jelent. A lelkész még a támadás előtt sikeresen elrejtette

az anyakönyveket úgy, hogy a falutól messze, mélyen a földbe ásta. Kivételek ezalól a

kitértek, és az áttértek anyakönyvei, melyből annyi volt, hogy nem lehetett elrejteni,

úgyhogy a németek azokat elégették.

A falu jelentős károkat szenvedett a háborúban. Az újjáépítések 1946-ban kezdődtek.

A katolikus Istentiszteleteket a háború után templom hiányában a helyi kultúrházban

voltak kénytelenek tartani, s emellett a

katolikus iskola romjaiból imaházat

építtettek. Az új református templom

építését 1948-ban kezdték meg.

Vasbetonból építették, bauhaus stílusban,

tele szimbólumokkal (pl.: alpha jel a

kapunál, és omega jel a szószék alatt). Az

építkezés összköltsége 500000 forint volt,

melyet az alábbiak szerint tudtak majdnem

összegyűjteni: 30000 forint az egyháztól,

200000 forint a lakók adományából,

90000 forint állami támogatásból, és

Az új református templom

130000 forint a chicagói református egyház tánogatásából. 450000 forintot sikerült

így összegyűjteni, ami mivel sajnos nem volt elég, ígyhát nem sikerült a tervek szerint

befejezni a templomot. Az építkezések 1950 végére fejeződtek be. Az Út című

tiszaberceli hetilapban megemlítik az új tiszaberceli templom felszentelését, melyre

1950 november 12-én került sor. A XX. század második felében nem voltak

jelentősebb történések Tiszabercel hitéletében.

Napjainkban békességben vannak a hívők, és az egyház egyéb tagjai

Tiszabercelen. Tartanak ünnepeket, mint például az egyházi bálok, vagy Húsvét, vagy

Szenteste, mely az összes tiszaberceli ünnep közül a legjelentősebb. Tartanak azonban

egy teljesen egyedi ünnepet is Tiszabercelen, a sírkoszorúzást, melyre minden évben

január 12-én, a doni áttörés napján kerül sor. A tiszaberceli református lelkész,

Szilágyi Sándor elmondása szerint nagyon jól megvan az egyházközösség, kevés a

probléma, ami felmerülhet problémaként, az a cigányság néha deviáns viselkedése a

faluban. Példának okáért folyton átkelnek a temetőn, és lejárják a kerítést, hagyják,

hogy gyermekeik a temetőben a sírokon ugrándozzanak, sírköveket törjenek, vagy

labdázzanak. A cigányság Tiszabercelen nincs megkeresztelve, esküvőket nem

tartanak, templomba nem járnak, Istenben a legnagyobb részük nem hisz. Pont ezért

próbál a Tiszteletes segíteni ezen, méghozzá úgy, hogy Paszabon, és Tiszabercelen

egyaránt hittanórákat tart harmadikosok, és negyedikesek számára, mely osztályokban

a gyerekek kétharmada cigány. A Tiszteletes reméli a helyzet hamar javulni fog.

Remélem sikerült kellőképp részletesen bemutatnom az olvasónak Tiszabercel

hitéletét!

Írta: Tóth Marcell

Források:

-Timku Rita: Képek Tiszabercel Életéből (Szakdolgozat)

- http://tiszabercel.hu/?q=node/59

-4. bekezdés: Szilágyi Sándor elbeszélése alapján

-1. bekezdés: A Tiszaberceli Szakiskola és Diákotthon portásának elbeszélése

alapján

A szöveg egyes részei Tiszabercel lakosainak elbeszélése alapján készültek.