tÁjÉkoztatÓ magyarország településeinek...

1

Magyarország

Belügyminisztérium

Közfoglalkoztatási és Vízügyi Helyettes Államtitkárság

TÁJÉKOZTATÓ

Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és –tisztítási helyzetéről, a

települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv Nemzeti

Megvalósítási Programjáról

Időszak: 2011. január 01. – 2012. december 31.

2014. június hó

2

Tartalom

Bevezetés ............................................................................................................... 3

Magyarország vizeinek védelme ....................................................................... 3

A Program kialakulásának története és jogszabályi háttere .................................. 3

A Program általános ismertetése ........................................................................... 5

Magyarország településszerkezete ..................................................................... 5

Szennyvízelvezetési agglomerációk .................................................................. 6

Az agglomerációk névleges terhelésének meghatározása ................................. 7

A Programba foglalt feladatok, szükséges fejlesztések ........................................ 7

Magyarország szennyvízelvezetési -és tisztítási helyzete ..................................... 7

Általános helyzet ................................................................................................ 7

A szennyvízgyűjtő csatornahálózatok helyzete ............................................... 14

A szennyvíztisztítás helyzete ........................................................................... 17

A szennyvíziszapok kezelése és elhelyezése ................................................... 18

A Program megvalósításához szükséges beruházások ........................................ 19

Összefoglalás ........................................................................................................................ 20

3

Bevezetés

Magyarország vizeinek védelme

Magyarország felszíni vizeinek 96 %-a az ország határain kívülről érkezik. Ennek

következtében a vízkészlet mennyisége és minősége döntő mértékben függ a felvízi

országokban végrehajtott beavatkozástól. Élővizeink szennyezettségéhez azonban jelentős

mértékben hozzájárulnak a hazai ipari, mezőgazdasági és háztartási szennyező források is. A

felszíni vizek terhelésében jelentős hányadot képvisel a tisztított kommunális szennyvíz.

Felszín alatti vízkészleteink védelme hasonlóképpen stratégiai feladat, mivel az ivóvízellátás

több mint 90%-a a felszín alatti vízkészletre támaszkodik. Ezek minőségét leginkább a

mezőgazdasági (növényvédőszer-felhasználás), valamint a kommunális eredetű szennyező

források veszélyeztetik. A csatornázatlan lakóterületeken az egyedi szennyvízelhelyezés

hagyományos, elszikkasztásos módja jelentős terhelést okozhat a felszín alatti vizekben,

talajokban.

Összhangban a Víz Keretirányelvvel, az elkövetkező évek fontos feladata a települések

csatornázási, szennyvíztisztítási fejlesztéseinek folytatása, a szennyezések megállítása és

megelőzése és a talajok fokozott védelme.

A Program kialakulásának története és jogszabályi háttere

Magyarország európai uniós tagságával összefüggő feladatai közül a legjelentősebb fejlesztési

igény a szennyvízelvezetés és -tisztítás megvalósításával kapcsolatos.

Az Európai Közösség a települési szennyvizek kezelését a 91/271/EGK irányelvben (a

továbbiakban: Irányelv) szabályozza, hogy megóvja a környezetet a települési és egyes ipari

szennyvízkibocsátások káros hatásaitól.

Az Irányelv 2.000 lakosegyenérték (LE)1 szennyezőanyag-terhelés felett kötelező feladatként

írja elő a tagállamok részére a települések szennyvizeinek gyűjtését és tisztítását és az

egységes végrehajtás érdekében meghatározza az alkalmazandó fogalmakat is.

Az Irányelv a követelményeket a szennyvízelvezetési agglomerációk szennyezőanyag-

kibocsátásának és a befogadó érzékenységének függvényében határozza meg. Előírásai

szerint a teljesítendő feladatok és azok határidői Magyarországra vonatkozóan a Csatlakozási

Szerződésben kapott átmeneti mentességre tekintettel a következők:

- legkésőbb 2008. december 31-éig az érzékeny területeken fekvő 10.000 LE

szennyezőanyag-terhelés feletti szennyvízelvezetési agglomerációkban biztosítani

kellett a szennyvízgyűjtő rendszer kiépítését és a biológiai (II. fokozatú)

szennyvíztisztítás mellett a III. fokozatú tisztítást, azaz a tápanyag-eltávolítást

(nitrogén és foszfor),

- legkésőbb 2010. december 31-éig minden 15.000 LE szennyezőanyag-terhelésnél

nagyobb szennyvízelvezetési agglomerációt el kellett látni szennyvízgyűjtő

rendszerrel és legalább biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztító teleppel,

- legkésőbb 2015. december 31-éig minden 2.000 és 15.000 LE szennyezőanyag-

terhelés közötti szennyvízelvezetési agglomerációban meg kell oldani a

1 A lakosegyenérték (LE) azt a szerves eredetű, biológiailag lebomló terhelést jelenti, melynek 5 napos biokémiai oxigén

igénye (BOI5) 60 g oxigén/nap.

4

szennyvízgyűjtő rendszer kiépítését és a legalább biológiai (II. fokozatú)

szennyvíztisztítást,

- amennyiben 2.000 LE szennyezőanyag-terhelés alatti település, vagy

szennyvízelvezetési agglomeráció is rendelkezik közműves szennyvízelvezetéssel

és a befogadó felszíni víz, akkor a befogadónak megfelelő szennyvíztisztításra

megállapított határidő 2005. december 31. volt. (Ez esetben az Irányelvben szereplő

határidő a mérvadó.)

Az Irányelvben előírt kötelezettségek végrehajtására elkészült a Nemzeti Települési

Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról szóló 25/2002. (II. 27.) Korm.

rendelet (a továbbiakban: Program). A Program az Irányelvnek megfelelően a 2.000 LE

szennyezőanyag-terhelést meghaladó szennyvízelvezetési agglomerációkat foglalja magába.

Magyarországon a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és

vízgyűjtőterületük kijelöléséről szóló 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet rendelkezik a

települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületek

kijelöléséről. E rendelet fő célja a felszíni vizek eutrofizációja elleni védelem. A tápanyagok

(különösen a foszfor- és nitrogénvegyületek) vízben való feldúsulása (az algák és a magasabb

rendű növényi életformák növekedésének felgyorsulása miatt) eutrofizációt eredményez. Ez

előnytelenül befolyásolja a vízben lévő organizmusok egyensúlyi helyzetét, valamint a vizek

minőségét. E kormányrendelet 1. sz. mellékletében az érzékeny felszíni vizeket (Balaton,

Velencei-tó, Fertő tó), a 2. sz. mellékletében pedig az érzékeny felszíni vizek vízgyűjtő

területén elhelyezkedő településeket sorolja fel.

A Fekete-tenger érzékeny területté való kijelölésének következményeként az Irányelv 5. cikk

(5) bekezdése, valamint 9. cikke alapján Magyarország 2008 októberétől 2009 februárig

kétoldalú tárgyalást folytatott az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága

bevonásával Romániával a Fekete-tenger eutrofizációval szembeni védelme kapcsán. 2009.

március 26-án miniszteri levélben értesítettük Romániát és erről tájékoztattuk az Európai

Bizottságot az Irányelv 5. cikk (4) bekezdésére történő átállásról, amire kifogás nem érkezett

a román féltől, illetve az Európai Bizottságtól. 2013 szeptemberében a Víz Keretirányelv

végrehajtásával kapcsolatos kétoldalú tárgyalást követően az Európai Bizottság kérésére

Magyarország korrigált tápanyageltávolítási adatokkal számolja ki a teljes országra

vonatkozóan. Az összegyűjtött szennyvízmennyiségekre vonatkozóan elkészült a

szennyvíztisztító telepek N- és P-eltávolításának (tápanyageltávolítás) vizsgálata. 2012.

december 31-i állapot szerint az alábbi N- és P-eltávolítási hatásfokot értük el országosan N-

eltávolítás: 73,1%, P-eltávolítás: 74,4 %.

A Program első hazai változata 2000. december 31-i induló állapottal készült el. Az Irányelv

17. cikkében foglaltakkal összhangban a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény

előírja, hogy a Programot a Kormány kétévente felülvizsgálja. Ennek megfelelően a Program

felülvizsgálatára eddig összesen hat alkalommal került sor, amelynek keretében

Magyarország Európai Uniós tagságának kezdeti időpontjára vonatkozó tagállami Program is

kidolgozásra került.

A jelenlegi, 2012. december 31-i alapállapot szerint kidolgozott Program már a negyedik

olyan aktualizált változat, amelynél a Program felülvizsgálata az Irányelvhez kapcsolódó

adatszolgáltatási kötelezettségekre kialakított Települési Szennyvíz Információs Rendszer (a

továbbiakban: TESZIR) adatbázisára alapozottan történt.

Ez a kiadvány ezen felülvizsgált változat adatainak figyelembe vételével készült.

5

A Program általános ismertetése

Magyarország településszerkezete

Magyarország településszerkezetéről elmondható, hogy magas (76,1 %) a 2.000 fő alatti

lakosszámú települések aránya, ezekben azonban a lakosságnak csak 17,0 %-a

koncentrálódik. Kevés nagyobb lakosszámú városunk van, Budapesten kívül mindössze 3

településünk (Szeged, Miskolc, Debrecen) népessége haladja meg a 150.000 főt.

Összességében ez a helyzet a települési szennyvizek összegyűjtése és tisztítása szempontjából

nem kedvező, hiszen a térben koncentráltabban elhelyezkedő lakosság közművel történő

ellátása hatékonyabb és kisebb költséggel jár.

Településcsoport Településszám

[db] Települések aránya [%]

Lakosszám [fő] Lakosok

aránya [%]

2.000 fő alatt 2399 76,1

1.682.134 17,0

2.000-10.000 fő 613 19,4 2.356.675 23,8

10.000-15.000 fő 51 1,6 614.800 6,2

15.000-150.000 fő 87 2,8 2.990.403 30,2

150.000 fő felett 4 0,1 2.264.786 22,8

Összesen: 3 154 100 9.908.798 100

0

500

1000

1500

2000

2500

3000

0

500 000

1 000 000

1 500 000

2 000 000

2 500 000

3 000 000

3 500 000

2.000 fő alatt 2.000-10.000 fő 10.000-15.000 fő 15.000-150.000 fő 150.000 fő fölött

Tele

pü

léss

zám

[d

b]

Lako

sszá

m [

fő]

Magyarország településszerkezete településcsoportok mérete szerint

2012. december 31.

Lakosszám [fő] Településszám [db]

6

Szennyvízelvezetési agglomerációk

A szennyvízelvezetés és -tisztítás megvalósítása sokszor gazdaságosabb, ha több település

összefog, és közös rendszert valósít meg. Ez az elv az Irányelvben is érvényesül, amennyiben

az abban foglalt kötelezettségek nem egyes településekre, hanem úgynevezett

„szennyvízelvezetési agglomerációkra” vonatkoznak. A szennyvízelvezetési agglomerációk

lehatárolásával kapcsolatos előírásokat a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási

Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról

szóló 26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet tartalmazza.

A szennyvízelvezetési agglomeráció „olyan területet jelent, ahol a népesség és/vagy a

gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet

összegyűjtsék és egy települési szennyvíztisztító telepre vagy végső kibocsátási pontra

vezessék”.

A szennyvízelvezetési agglomeráció állhat egy, vagy több közigazgatásilag önálló

településből. Ez utóbbinál a szennyvíztisztító teleppel rendelkező települést az agglomeráció

központjának nevezzük.

Ilyen rendszer például a veszprémi szennyvízelvezetési agglomeráció, amely a következő

térképvázlaton látható.

Előfordulhat, hogy egyes településrészek elkülönülve oldják meg a szennyvízelvezetést és

-tisztítást. Paksnak például önálló szennyvíztisztító telepe van, de a város Paks-Dunakömlőd

nevű része mégis a Madocsa központú szennyvízelvezetési agglomerációhoz tartozik. Az

agglomeráció tehát tartalmazhat közigazgatásilag nem önálló településrészt is (lásd a fenti

ábrát).

Egy adott szennyvízelvezetési agglomeráció szennyvíztisztítási előírásai az általánosnál

szigorúbbak, ha a tisztított szennyvíz befogadója eutrofizációra érzékeny. Vannak olyan

szennyvízelvezetési agglomerációk is, amelyek ugyan érzékeny befogadó vízgyűjtőterületén

találhatók, de tisztított szennyvizeiket az érzékeny vízgyűjtőterületről normál befogadóba

vezetik ki. Számos ilyen agglomeráció található a Balaton vízgyűjtő területén.

7

Az agglomerációk névleges terhelésének meghatározása

Az Irányelv az agglomerációkat a lakosegyenértékben kifejezett összes névleges

szennyezőanyag-terhelésük alapján osztályozza, ez alapján rögzíti a követelményeket.

A lakosegyenérték (LE) a szennyvíz szennyezőanyag-tartalmának nemzetközileg elfogadott

mértékegysége, 1 LE azt a szennyvízben lévő, szerves, biológiailag lebontható

szennyezőanyag-mennyiséget jelenti, amelynek ötnapos biokémiai oxigén igénye 60 g BOI5

naponta. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy egy lakos egy nap alatt kibocsátott

szennyvizében lévő szerves szennyezőanyag-terhelése 60 g BOI5-nek felel meg. A

számításoknál figyelembe vettük, hogy Magyarországon az egy főre jutó szennyezőanyag-

terhelés a tapasztalatok szerint még nem éri el ezt az értéket, a vizsgált referencia időpontban

átlagosan ennél kevesebb. A Program a tervezett célállapoti fejlesztési szükségletek

megállapítása során az 1 fő = 1 LE adattal számol, ezért a szennyvízelvezetési agglomerációk

agglomerációs osztályonkénti besorolása különbözhet alap-, ill. célállapotban.

A szennyvízelvezetési agglomerációk névleges szennyezőanyag-terhelése a területükön

képződő összes biológiailag lebontható kommunális szennyvíz szennyezőanyag-terhelésének

összege, a következők szerint:

Az agglomeráció összes névleges szennyezőanyag-terhelése (LE)

=

A szennyvízelvezetési agglomeráció állandó lakosszáma

+

Minden egyéb szennyezőanyag-terhelés (közcsatornába vezetett ipar +

közintézmények + turizmus + szezonális ingadozásokból származó terhelés)

A Programba foglalt feladatok, szükséges fejlesztések

A Program áttekinti az ország 2.000 LE-nél nagyobb szennyezőanyag-terheléssel

jellemezhető szennyvízelvezetési agglomerációit, és felsorolja a teendőket a csatornázás és

szennyvíztisztítás kapcsán 2012. december 31-én.

A Program meghatározza szennyvízelvezetési agglomerációnként a kitűzött célok eléréséhez

szükséges fejlesztéseket, hogy mit kell teljesítenie hazánknak az Irányelvben foglalt feladatok

teljesítése érdekében. A Program a Csatlakozási Szerződésben szereplő határidőknek

megfelelően rögzíti az Irányelv által előírt feladatokat, bemutatja az agglomeráció névleges

terhelésétől és érzékenységétől függően a 2012. december 31-i állapot szerinti és a 2015. év

végére elérni kívánt megfelelő gyűjtőrendszer-ellátottsági és szennyvíztisztítási szintet,

valamint a becsült beruházási költségeket.

Magyarország szennyvízelvezetési - és tisztítási helyzete

Általános helyzet

Magyarországon a települési szennyvizek közcsatornán történő elvezetése az 1990-es évek

elejére jelentősen elmaradt a fejlett európai országokétól. Az ellátottság a bekötött lakások

tekintetében alig haladta meg a 40 %-ot, az elvezetett szennyvizeknek pedig több mint a fele

gyakorlatilag tisztítás nélkül került a befogadókba.

8

A települési szennyvízelvezetés és -tisztítás intenzív fejlesztése 1993-ban kezdődött el,

amikortól a települési csatornázási és szennyvíztisztítási fejlesztések támogatása nagyobb

lendületet vett a címzett- és céltámogatási rendszer keretében. A Program első, 2000. évi

változatáig jelentős fejlesztések valósultak meg, sokat javult az ország csatornázottsága.

Az önkormányzati törekvések és az állami támogatások eredményeként 2000 óta a Program

folyamatosan bővült. Az önkormányzatok kezdeményezései számos esetben vezettek új

szennyvízelvezetési agglomeráció létrehozásához, illetve a meglévő agglomerációk

bővítéséhez. Az Irányelv követelményeinek teljesítésére figyelemmel a Programhoz

kapcsolódó jelenleg is hatályos agglomerációs szabályozás a további 2.000 LE

szennyezőanyag-terhelés alatti települések Programba kerülését 2006 februárjától 2015. év

végéig felfüggesztette, ezért a határidős kötelezettségek teljesítése során a Program

bővülésére már nem kerülhet sor.

A feladatok Csatlakozási Szerződés szerinti végrehajtása érdekében tett további intézkedés

eredményeként az Irányelv hatálya alá nem tartozó, regionális rendszerkapcsolattal nem

rendelkező 2.000 LE szennyezőanyag-terhelés alatti kistelepülések 2009 áprilisától a

Programban már nem szerepelnek. A jelenleg is hatályos agglomerációs szabályozás

értelmében ugyanakkor az érintett szennyvízelvezetési agglomerációs településkör módosítása

nélkül - műszakilag indokolt esetben és a meglévő szennyvíztisztító telepek

kapacitáskihasználása érdekében - az agglomeráción kívűli kistelepülések csatlakozhatnak.

A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 55. § (1) és (2) bekezdése alapján

rákötési kötelezettség áll fenn annál az ingatlantulajdonosnál, akinél az ingatlan használata

rendszeres emberi tartózkodáshoz kötődik és a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás

biztosításához szükséges víziközmű-rendszer a közterületen az ingatlanról műszakilag

elérhető módon kiépült és műszakilag rendelkezésre áll.

A környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény 11. § (1) bekezdése alapján

talajterhelési díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, aki a műszakilag rendelkezésre

álló közcsatornára nem köt rá és helyi vízgazdálkodási hatósági, illetve vízjogi engedélyezés

hatálya alá tartozó szennyvízelhelyezést - ideértve az egyedi zárt szennyvíztározót is -

alkalmaz. Növekedni fog a rákötések aránya, a talajterhelési díj hatása 2013-tól érvényesült,

ez azonban a következő felülvizsgálatnál lesz érzékelhető.

9

Agglomeráció csoport

Agglomerációk száma [db]

Agglomerációk aránya [%]

Összes szennyvíz terhelés [ezer LE]

Összes szennyvíz terhelés aránya

[%]

2.000 LE alattiak EU kötelezettség nélkül 1273 69,2 935,8 8,0

2.000-10.000 LE 386 21,0 1594,1 13,6

10.000-15.000 LE 60 3,3 729,0 6,2

15.000-150.000 LE 110 6,0 4153,3 35,5

150.000 LE felett 10 0,5 4291,3 36,7

Összesen: 1839 100,0 11703,5 100,0

0

200

400

600

800

1000

1200

1400

0,0

500,0

1000,0

1500,0

2000,0

2500,0

3000,0

3500,0

4000,0

4500,0

5000,0

2.000 LE alattiak EUkötelezettség nélkül

2.000-10.000 LE 10.000-15.000 LE 15.000-150.000 LE 150.000 LE fölött

Agg

lom

erá

ció

k sz

áma

[db

]

Agg

lom

erá

ció

k ö

ssze

s te

rhe

lése

[e

zer

LE]

A szennyvízelvezetési agglomerációk száma és lakosegyenértékben kifejezett szennyvízterhelése, agglomerációs csoportonként

2012. december 31.

Agglomerációk összes terhelése [ezer LE] Agglomerációk száma [db]

10

A következő térképeken a Program szerinti szennyvízelvezetési agglomerációkat tüntettük fel,

agglomerációs csoportonként, az érzékeny területek jelölésével.

0

500 000

1 000 000

1 500 000

2 000 000

2 500 000

Öss

zes

sze

nn

yvíz

terh

elé

s [L

E]

Agglomerációk 150 000 LE-nél nagyobb szennyvízterheléssel -kiépítési határidő 2010. 12. 31.

2012. december 31.

12

Az alábbi térkép az ország szennyvízelvezetési agglomerációit mutatja be LE besorolás

szerint.

13

Az alábbi térkép az ország szennyvízgyűjtő hálózattal való ellátottságát mutatja be.

A magyarországi szennyvízgyűjtő hálózatok teljes hosszát 2012. december 31-i állapot

szerint, a Programban tervezett fejlesztéseket 2015. december 31-ig a következő ábra

szemlélteti.

0

10

20

30

40

50

60

70

80

1990 1993 1995 1998 2000 2004 2006 2008 2010 2012 2015

11,7 13,8 15,7 18,2

22,4

29,9 35

50,1 54,9

59,3

75,4

Szennyvízgyűjtő hálózat hossza 1990 - 2015 [ezer km]

14

Az alábbi diagram Magyarország szennyvízelvezetési és tisztítási helyzetéről ad átfogó képet

2012. december 31-én.

A szennyvízgyűjtő csatornahálózatok helyzete

A települések, illetve a szennyvízelvezetési agglomerációk szennyvízgyűjtő

csatornahálózattal történő ellátottságának értékelésekor mindig jól meg kell különböztetni két

alapvető mérőszámot:

1. A szennyvízelvezetési agglomeráció csatornahálózattal kiszolgált terhelése (LE)

Azt a szennyezőanyag-terhelést jelenti, mely az agglomerációban már kiépített meglévő

gyűjtőrendszer által ellátott területen keletkezik összesen. Beleértendő az a terhelés is, amely

ráköthető lenne a gyűjtőrendszerre, de a rákötés még nem történt meg.

2. A szennyvízelvezetési agglomeráció csatornahálózatra rákapcsolt terhelése (LE)

Azt a szennyezőanyag-terhelést jelenti, melyet ténylegesen összegyűjt a meglévő

gyűjtőrendszer, és amely így eljut a szennyvíztisztító telepre. Az összes kiszolgált terhelés és

az összes rákapcsolt terhelés között a különbség az a terhelés, amely azért nem jut el a

tisztítótelepre, mert nincs bekötve a gyűjtőhálózatba.

A következő ábrák Magyarország különböző település-típusainak szennyvízgyűjtő hálózattal

való ellátottságát mutatják be egyrészt 2004., 2006., 2008., 2010. és 2012. év végén, másrészt

a Program megvalósulása esetén, 2015. év végén, külön megjelenítve a csatornahálózatra

rákapcsolt (bekötött) lakások és a csatornahálózattal kiszolgált lakások közül azokat, amelyek

nincsenek bekötve a gyűjtőhálózatba:

Magyarország településiszennyvízterhelése

összesen

Szennyvízelvezetésiagglomerációk terhelése

Megfelelőgyűjtőrendszerek

kapacitása

Megfelelő szenyvíztisztítókapacitások

2012. dec. 31. 11 703,544 10 976,584 9 978,473 13 460,028

0

2 000

4 000

6 000

8 000

10 000

12 000

14 000

16 000

A szennyvízelvezetés és tisztítás helyzete 2012. december 31. [ezer LE]

15

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

Közigazgatásilag önálló települések ellátottsági adatai településtípusonként Csatornába bekötött és beköthető lakások aránya [%]

Beköthető lakás [%]

Csatornába bekötött lakás [%]

74,8%

6,9%

18,3%

Csatornázottság Magyarországon 2012. december 31.

Csatornabekötéssel rendelkező lakások aránya [%]

Csatornára nem bekötött lakások aránya az ellátott területen [%]

Csatornázatlan területen lévő lakások aránya [%]

16

A gyűjtőrendszerek kiépítésének - a Csatlakozási Szerződésben előírt határidőkig - be kell

fejeződnie minden 2.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti szennyvízelvezetési

agglomerációban.

Az alábbi táblázat régiók szerint mutatja be az országban a települési szennyvíz-

csatornázottság helyzetét 2004. december 31-től 2012. december 31-ig a kétévenkénti

előrehaladásnak megfelelően, valamint a 2015-ig előírt célokat.

Régió neve Lakás-szám

2004. december 31-

én

2006. december 31-

én

2008. december 31-én



Terv: 2015.

december 31-én

Csatorna-hálózatba

kötött lakások száma

%



%



%



%



%



%

Dél-Alföldi 600 422 241 362 40,8 260 188 44,0 311 392 52,4 328 728 55,0 343 044 56,9 504 934 83,0

Dél-Dunántúli 405 632 213 983 53,7 232 814 58,4 252 016 62,9 268 115 66,4 275 574 66,7 351 492 86,5

Észak-Alföldi 619 071 274 937 45,5 299 131 49,5 359 812 58,4 376 997 60,9 399 331 63,9 535 080 86,5

Észak-Magyarországi 504 498 275 165 54,2 296 628 58,5 327 199 64,1 337 611 65,9 358 609 70,2 418 610 79,8

Közép-Dunántúli 446 261 293 122 66,9 315 986 72,2 342 416 77,6 350 629 78,9 366 027 80,5 398 682 90,5

Közép-Magyarországi 1 377 689 1 013 255 78,7 1 098 547 85,3 1 136 834 85,8 1 187 902 88,0 1223 131 87,6 1 289 009 96,4

Nyugat-Dunántúli 425 498 273 343 66,6 297 397 72,5 314 975 75,8 328 986 78,2 342 525 80,4 381 876 90,9

Összesen: 4 402 008 2 585 167 61,0 2 800 691 66,1 3 044 644 70,8 3 178 968 72,5 3 308 241 74,8 3 879 683 89,2

89,2%

3,3% 7,5%

Tervezett csatornázottság a Programban foglalt fejlesztések befejezésekor 2015. december 31-én

Csatornabekötéssel rendelkező lakások aránya [%]

Csatornára nem bekötött lakások aránya az ellátott területen [%]

Csatornázatlan területen lévő lakások aránya [%]

17

A szennyvíztisztítás helyzete

Magyarországon korábban a szennyvíztisztítás tekintetében még a csatornázottságnál is

nagyobb volt az elmaradás. 2012. december 31-én azonban a csatornán összegyűjtött

szennyvizeknek már csak 1,8 %-a került csak mechanikai tisztítást követően a befogadókba.

97,4%

2,6%

Összegyűjtött szennyvizek tisztítási aránya Magyarországon [%] 2012. december 31.

Tisztított szennyvizek Nem, vagy csak mechanikailag tisztított szennyvizek

18

A szennyvíziszapok kezelése és elhelyezése

A szennyvizek megfelelő tisztításának természetes mellékterméke a szennyvíziszap.

Amennyiben a csatornába vezetett szennyvizek jogszabályoknak megfelelő minőségűek és a

mai kor követelményeinek megfelelő tisztítás-technológiákat alkalmaznak, a keletkező iszap

mezőgazdasági szempontból értékes szerves tápanyag, amelyet célszerűen vissza kell forgatni

a termőtalajba. Az EU vonatkozó irányelvével harmonizáló hazai szabályozásnak

megfelelően fokozatosan csökkenteni kell a biológiailag lebomló szerves anyag tartalmú

hulladékok lerakókon történő elhelyezését.

A szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének előírásait a szennyvizek

és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló

50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendeletnek megfelelően a mezőgazdaságban

csak megfelelően kezelt, a határértéknek megfelelő szennyvíziszap helyezhető el. A

mezőgazdasági hasznosítás engedélyhez kötött tevékenység. Az engedély megszerzéséhez

talajvédelmi tervet kell készíteni, amelynek alapján az engedélyt talajvédelmi hatósági

jogkörben a megyei kormányhivatal növény és talajvédelmi igazgatósága adja ki.

A Program a tápanyagok természeti körfolyamatba való visszaforgatását, a szennyvíziszapok

mezőgazdasági területen történő elhelyezését támogatja, de szigorú feltételekhez köti a talajok

fokozott védelme és a környezetbiztonság fokozása érdekében. A jövőre nézve fontos az

egészségre ártalmatlan szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának további

ösztönzése, tekintettel arra, hogy a felhasználás e formája komoly szerepet kaphat a talajok

tápanyagpótlásán kívül a klímaváltozás hatásainak enyhítésében, az iszapok víztartalmának

helyszínen tartásával.

A TESZIR keretében 2009-től részletes adatgyűjtés indult, mind a keletkező szennyvíziszap

adatok, mind a megújuló energiatermelés és energetikai hasznosítás vonatkozásában.

A 2012. évi összesített kinyert megújuló energia-adatok a szennyvíztisztító telepeken: biogáz

helyben felhasználása 616.538.610 MJ/év, biogáz energia 199.153.730 MJ/év, villamos

energia 17.937.410 MWh/év. Az energetikai hasznosítás a 2010. évhez képest nőtt.

2004.12.31 2006.12.31 2008.12.31 2010.12.31 2012.12.31 2015.12.31

Elhelyezés - egyéb 0 26 148 23 849 9 241 35 810 9 197

Elhelyezés - égetés 0 0 3 873 2 837 6 699 0

Elhelyezés - lerakók 67 085 50 479 69 134 35 294 23 893 31 172

Hasznosítás - egyéb 0 6 385 11 136 16 553 6 891 12 903

Hasznosítás - talaj és mg. 50 608 133 416 158 666 172 118 89 720 80 281

-50 000

0

50 000

100 000

150 000

200 000

250 000

300 000

A települési szennyvíztisztításból keletkezett iszap elhelyezése és hasznosítása [tonna szárazanyag] 2012. december 31.

19

A Program megvalósításához szükséges beruházások

Az Irányelv követelményeinek a teljesítéséhez, azaz a Programba tartozó szennyvízelvezetési

agglomerációk megfelelő csatornázottságának eléréséhez, valamint a hiányzó

szennyvíztisztítási kapacitások kiépítéséhez, a nem megfelelő szennyvíztisztítás és

iszapkezelés előírásoknak megfelelő szintre történő fejlesztéséhez Magyarország jelentős

fejlesztési program végrehajtásában érintett, amelynek összes költségigénye 2012. évi árakon

nettó 714,1 milliárd Ft ( 2405,3M EUR).

A fejlesztések ütemezése a Programban a Csatlakozási Szerződésben rögzített határidők

figyelembe vételével történt.

A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztéséhez már eddig is jelentős európai uniós

forrásokhoz jutottunk, ehhez a Programhoz azonban hazánk a 2014-től kezdődő költségvetési

időszakban is számít az EU pénzügyi támogatására. Az alábbi táblázat a Programban szereplő

szennyvíztisztítás- és gyűjtőrendszer-fejlesztési beruházások költségtervét mutatja be:

1 EUR = 296,9 Ft

Időszak

Gyűjtőrendszerek és szállítóművek

Települési szennyvíztisztító és iszapkezelő telepek

Mrd Ft M EUR Mrd Ft M EUR

20011. január 1.-2012. december végéig* 189,4 638,0 114,1 384,2

2013. január 1-ől- 2015. december végéig** 324,5 1093,0 86,1 290,1

Összesen 513,9 1731,0 200,2 674,3

*: a 2008. 12. 31. és a 2010. 12. 31. határidős agglomerációk még hátralevő, határidőre nem teljesült

fejlesztéseinek költségigénye összesen: 303,5 Mrd Ft (1022,2 M EUR).

**: a 2015. 12. 31. határidős agglomerációk fejlesztési költségigénye 410,6 Mrd Ft (1383,1 M EUR)

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

2004.12.31 2006.12.31 2008.12.31 2010.12.31 2012.12.31 2015.12.31

A települési szennyvíztisztításból keletkezett iszapelhelyezés és hasznosítás arányának tervezett változása a Program megvalósítása során

Hasznosítás - egyéb Hasznosítás - talaj és mg. Elhelyezés - lerakók Elhelyezés - égetés Elhelyezés - egyéb

20

A normál területeken a 15.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti agglomerációk esetében

2010. december 31-én lejárt a kötelezettségek teljesítésére előírt határidő. A 130 db érintett

agglomerációról megállapítható, hogy 16 db agglomeráció megfelelő, a fejlesztéssel érintett

agglomerációk száma: 87 db, további lakossági fejlesztési igény 27 db agglomeráció esetében

jelentkezik, amelyeknél az agglomerációk egyes településeinél a rákötési arány nem

megfelelő. A 87 db fejlesztéssel érintett agglomeráció közül 2014-ig pályázat keretében

fejlesztéssel érintett 41 db agglomerációnál fejeződik be beruházás.

Az EU szabályozás szerint határidős teljesítési kötelezettséggel nem terhelt 2.000 LE alatti

szennyezőanyag-terheléssel jellemezhető települések, illetve szennyvízelvezetési

agglomerációk gyűjtőrendszereinek és tisztítótelepeinek indokolt fejlesztése várhatóan a

2015-ös időhorizonton túlmutat, illetve a megalapozott önkormányzati igényekre figyelemmel

a hazai prioritásoknak megfelelően alakulhat.

Összefoglalás

A Program az Irányelv követelményeinek teljesítését szolgálja, magába foglalja

Magyarország összes 2.000 LE feletti szennyezőanyag-kibocsátású szennyvízelvezetési

agglomerációjának közműves szennyvízelvezetését és II. fokozatú biológiai tisztítását, a

10.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti, szennyvíz befogadásra érzékeny területeken pedig

a III. tisztítási fokozatot is.

A Program végrehajtása komoly erőfeszítést kíván az országtól, de a csatornázás és

szennyvíztisztítás fejlesztése, valamint a tisztítás során keletkezett szennyvíziszap egyre

nagyobb mértékben történő hasznosítása javítja életminőségünket és a környezet állapotát,

hozzájárul az ország jobb nemzetközi megítéléséhez, és komoly részét képezi a fenntartható

fejlődés feltételei teljesítésének.

Budapest, 2014. június

tÁjÉkoztatÓ magyarország településeinek...

Documents