22 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Tóth Sándor László

A HONFOGLALÁSÉS A KÁRPÁT-MEDENCE BIRTOKBA VÉTELE

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 23RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 23

A honfoglalás ténye megkérdőjelezhetetlen, ám lefolyásánakszinte minden eleme bizonytalan. Mennyi ideig tartott

a beköltözés? Hosszabb folyamat vagy egyszeri nekirugaszkodáseredménye? Miért indultak meg elődeink? Szabad akaratukból

vagy ellenséges támadás hatására? Mennyien lehettek, sokan vagy kevesen? És mennyien lehettek

a Kárpát-medence lakóihoz képest?

Munkácsy Mihály: Honfoglalás4∞&£∞∞§£™4∞&£∞∞§£™

24 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

magyar történelem origója és al-fája a hagyományosan 895–896-ra tett Kárpát-medencei beköl-

tözés, Árpád népének honfoglalása. AKépes krónika szerzőjének mitikus el-beszélése szerint a Havasokon átkelőmagyarok olyan tartományba értek,„ahol megszámlálhatatlan sast láttak,és ott a sasok miatt nem maradhattak,mert azok a fákról legyek módjára száll-tak alá, és elfogyasztva megsemmisítet-ték nyájaikat és lovaikat. Azt akartaugyanis Isten, hogy gyorsabban érkez-zenek meg Magyarországra.” A keresz-tény krónikás szemében a „sasok táma-dása” az isteni gondviselés jele volt,amely a pogány magyarok hazára talá-lását, kereszténnyé válását segítette.

Mai történetszemléletünk szerintaz esemény jelentőségét az adja meg,hogy az Árpád nagyfejedelem vezettemagyar törzsszövetségnek az európaikeresztény államokkal való konfrontá-ciója után száz évvel Árpád ükunokája,a megkoronázott Vajk/Szent István irá-nyításával a magyarok keresztény álla-mot hoztak létre, és beilleszkedtek akeresztény Európába. A 19. századi tör-ténetírás hagyományait követve az újhaza katonai birtokba vételét hangsú-lyozó honfoglalás vált meggyökerese-dett fogalommá a semlegesebb tar-talmú honszerzés vagy a pozitívabbcsengésű honalapítás szavakkal szem-ben. A megtelepedés vagy beköltözésterminusai ugyan használatosak, dekevésbé terjedtek el.

TUDATOS VAGYKÉNYSZERŰ HONFOGLALÁS?

A honfoglalás majdnem minden kér-dése – okai, lefolyása, kronológiája stb.– vitatott a történetírásban. Régi di-lemma, hogy vajon a magyarok külsőkényszerítő erő nélkül, saját kezdemé-nyezésükre szállták-e meg a Kárpát-medencét, vagy pedig ellenséges táma-dás bírta rá őket etelközi hazájuk elha-gyására. Törvényszerűnek tekinthet-jük-e, hogy a „sztyeppei országúton”,a Don és az Al-Duna közt lakó etelközimagyaroknak be kellett sodródniuk aKárpát-medencébe, akárcsak koráb-ban a hunoknak és az avaroknak?

A honfoglalást több tényező is ki-válthatta. A magyarság geopolitikaihelyzetéből következett, hogy etelközihazájukban kelet felől nehezedettrájuk nyomás a kazárok és a besenyőkrészéről. Kazária laza politikai fennha-tóságot gyakorolt a magyar törzsszö-vetség felett vezetői révén: Levedikazár feleséget, Árpád fejedelmi címetkapott. A kazár fennhatósági törekvé-seknél nagyobb veszélyt jelentettek amagyarok szempontjából a tőlük ke-letre, a Volga és az Urál folyók közöttlakó nomád besenyők. A magyarokcsak nyugati irányba térhettek ki egykelet felől jövő támadás elől. Etelköz-től északra a Kijevet megszálló ruszok(oroszok) a 880-as években a magya-rok vetélytársaivá kezdtek válni a tér-

ségben. Délnyugat felé, az Al-Dunátóldélre a Bizánci Birodalommal vetél-kedő erős bolgár állam állta útjukat.Egyedüli lehetőségként a Kárpát-me-dencébe való beköltözés maradt.

Második tényezőként említhetjük,hogy a magyar honfoglalást segítettea Kárpát-medence politikai széttagolt-sága. Az Avar Kaganátus 8. század végibukása után, a 9. század második felé-ben a keleti frankok, a morvák és a bol-gárok osztoztak a területen, amely ál-lamaik perifériáját jelentette. A keletifrankok Pannóniát, a Dunántúlt birto-kolták. A morvák a Dunától északralévő területen laktak, de a Dunától ke-letre fekvő területet is uralmuk alá vet-hették. A bolgárok ellenőrzése alatt le-hetett Erdély és az Alföld déli része.A magyar törzsszövetség vezetői is-merhették a térség politikai helyzetét,hiszen többször is vezettek errefeléportyákat (862, 881, 892, 894).

A történeti kutatás a honfoglalásokai között említette a Kárpát-me-dence stratégiai előnyeit. A Kárpátoktöbb védelmet adtak, mint a tágas Etel-köz folyói. A stratégiai előnyök felisme-rése lehetséges, de korántsem bizonyít-ható motiváció. Újabban előtérbe kerül-tek a Kárpát-medence klimatikus ésgazdasági előnyei. Saját korunk fő prob-lémájának sajátos kivetüléseként egyrenagyobb szerepet tulajdonít a történetikutatás az éghajlati változásoknak.

A kutatás klímaváltozást tételez fela 8–12. század között, amelyet felme-

A

legedési folyamatként jellemezhetünk.Kiszáradási periódust, aszályt feltéte-leztek, de a 9. század végén, 10. századelején csapadékosabb és hidegebb év-tizedek következtek. Így nem egyér-telmű, hogy mennyiben játszottakközre klimatológiai okok a honfog -lalás folyamatában. A gazdasági elő-nyök között említhetjük, hogy a ma-gyarok a Kárpát-medencét nomádéletmódjuk folytatására alkalmasnakítélhették. A Képes krónika fehérló-mondája szerint Árpád Szvatopluk fe-jedelemhez küldött követe vitt a ve-zéreknek egy palack Duna-vizet, egytömlő perjefüvet és földet. Anonymusszerint Árpád Zalán vezértől kért kétkorsó Duna-vizet és egy zsáknyi füvetAlpár homokjából. Mindkét variáns-ban szerepel, hogy a magyarok vezé-

rei jónak találták új hazájuk földjét,rétjét és vizét.

A korabeli források a magyarokat értellenséges támadás által kikényszerítetthonfoglalásról tanúskodnak. A kor társRegino apát 908-ban befejezett króni-kájában a 889-es évnél említette, hogya magyarokat „saját szállásaikból kiűz-ték a velük szomszédos népek, akiket be-senyőknek hívnak, mivel számban és vi-tézségben felülmúlták őket”. VII. (Bíbor-banszületett) Konsztantinosz bizáncicsászár (944–959) a 10. század közepénösszeállíttatott, A birodalom kormány-zása című munkájában négy helyenemlékezett meg arról, hogy a magya-rokat a besenyők kiűzték szállásaikról,kétszer pedig arról, hogy a ma gyaroka morváktól hódították el új hazájukat.

A 13–14. századi latin nyelvű ma-gyar források tudatos honszerzésreutalnak. Az egyetlen korabeli külföldiszereplőt sem ismerő Anonymus kétkörülménnyel magyarázta azt, hogy amagyarok elhagyták az őshazát. Azegyik, hogy „földjük olyannyira megteltaz ott született népek sokaságával,hogy az sem táplálni, sem befogadninem tudta őket”. A túlnépesedési ma-gyarázat Reginótól átvett toposzAnonymusnál. A másik indok az, hogyPannónia „annak az Attila királynak a

földje, akitől Álmos fejedelem, Árpádapja származott”. Kézai Simon, IV.Kun László udvari papja krónikájábana hun–magyar rokonságot a két néprekiterjesztve Attila hunjainak bejövete-lét első honfoglalásként, a „hunokvagy magyarok” bejövetelét visszaté-résként értelmezte. A Képes krónika ahunok pannóniai beköltözését a ma-gyarok első, a honfoglalást pedig má-sodik bejöveteleként tárgyalja. A késeimagyar krónikáshagyomány a hun–magyar rokonság dinasztikus, illetve akét népre kiterjesztett elméletével in-dokolta a Kárpát-medence megszállá-sát. A régi haza túlnépesedésének to-

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Bizánci hadihajó támadás közben. Miniatúra Jóannész Szkülitzész krónikájá-nak Madridban Œrzött kéziratából. Szicília,12, század. A félelmetes bizánci hajóhad elsŒsorban a tengereken manŒverezett, de szükség esetén a folyókon is felhajózott.Így történt 894-ben is, amikor a magyaro -kat átszállították a Duna jobb partjára, hogya bolgárokkal megütközhessenek. (balra)

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Boldog Zoltán: Nomád lovasok harca. A honfoglaló harcosokról általában az jut eszünkbe, hogy páncélos nyugat-európai

ellenfelekkel szálltak szembe. Ez az elképzelés önmagában sem állja meg a helyét, hiszen ezen ellenfeleiknek is csak

kisebb része viselt páncélt, arról azonban elszokás feledkezni, hogy elŒdeinknek gyakran

hozzájuk hasonlóan felfegyverzett és közelazonos taktikával harcoló ellenfelekkel kellett

szembenézniük. Így történhetett a hon-foglalás elŒestéjén a bolgárok ellen vezetett

hadjáratban is.

poszát is átvették a korábbi külföldiforrásokból.

A magyarok ismerhették a Kárpát-medence geopolitikai helyzetét, noma-dizálásra alkalmas földjét, tervbe ve-hették a megszállását, a döntő lökéstazonban a besenyők támadása adtameg számukra, amely miatt el kelletthagyniuk Etelközt. A külső kényszerítőkörülmény miatt tudatos, előre meg-tervezett honfoglalásról nem beszél-hetünk. A magyar fejedelmek, Árpádés Kurszán azonban nyilván előzetesinformációk alapján döntöttek a kiala-kult válságos helyzetben a Kárpát-me-dencei új hazába költözésről.

A HONFOGLALÁS KELETIHÁTTERE, A NÉPVÁNDOR-LÁSI HULLÁM

A 890-es években egy migrációs hul-lám, népvándorlás indult meg. Kiváltóoka Iszmail ibn Ahmed khoraszániemír támadása volt 893 tavaszán egytürk nép, a karlukok ellen. Az emír di-adalmas hadjáratáról több muszlimtörténetíró is beszámolt. Maszúdi utaltarra, hogy háborúk voltak az Aral-tótérségében az úzok, karlukok és kime-kek között, s több, egymással hábo-rúzó nép elköltözött keletről. Maszúdinépnevei a magyarokra és a besenyők -re vonatkoztathatóak. A muszlim hír-adások alapján feltételezhetjük, hogyaz Aral-tó térségében folyó harcok to-vábbterjedtek nyugati irányba.

A muszlim forrásokat kiegészíthet-jük Konsztantinosz császár tudósítá-saival, aki szerint a kazárokkal szövet-séges úzok (oguzok) a Volga és az Urálfolyók között lakó besenyőkre támad-tak, és elfoglalták földjüket. A bese-nyők kisebb része helyén maradva be-hódolt az úzoknak, a többiek a magya-rokra támadtak, legyőzték őket, terü-letüket elfoglalták, és ott letelepedtek.Konsztantinosz császár leírása szerinthárom nép szállásterületet váltott: azúzok a besenyők rovására, a besenyőka magyaroktól elhódítva Etelközt, amagyarok pedig a morváktól foglaltakúj hazát.

A muszlim források és Konsztanti-nosz híradásainak összekapcsolásaalapján a történeti kutatásban felme-

rült a népvándorlás lehetősége. Ezt atörténeti kutatásban újabban vitatták.Egyrészt irodalmi toposznak vélték, agörög filozófia mechanikus szemléle-téből eredeztették, másrészt logikai-lag kérdőjelezték meg a keletről nyu-gatra tartó vándorlás valószínűségét.Maszúdi és Konsztantinosz egybe-hangzó híradásai alapján bizonyíthatóa besenyők és a magyarok háborúsko-dása, keletről való elköltözése és szál-lásváltása. Az úzok foglalása a Volga ésaz Urál közti besenyő szállásterületenbizonyítható.

Kérdés ugyanakkor, hogy Iszmailemír 893. évi támadása, az Aral-tó vi-déki turk népek háborúskodása, azúzok és kazárok besenyők elleni, a be-senyők magyarok elleni és a magyarokmorvák elleni támadásai valóban egyösszefüggő népvándorlási folyamatláncszemeit jelentik-e. A migrációsmodell egy Aral-tó vidéki „epicentrum-ból” mint háborús térségből kiindulvaa legmegfelelőbbnek tűnő magyaráza-tot adja a népvándorlásra és benne abesenyők támadására, a magyarokKárpát-medencei megtelepedésére.

A honfoglalást kiváltó magyar–be-senyő háborúról Regino és Konsztan-tinosz öt híradást őrzött meg. Reginoszerint a magyarokat az őket létszám-ban és vitézségben felülmúló szomszé-dos besenyők kiűzték. A prümi apátnem tudott arról, hogy a besenyők

miért támadtak a magyarokra. A bese-nyők háborúban aratott győzelmétszámbeli fölényükkel és katonai virtu-sukkal magyarázta.

Konsztantinosz a 37. fejezetben idé-zett híradása szerint az úzoktól és ka-zároktól vereséget szenvedő besenyőkúj szállásterületet keresve támadtak amagyarokra. A besenyő hírforrás sze-rint a besenyők háborúban bizonyul-tak erősebbnek a magyaroknál, és fog-lalták el a Don és az Al-Duna közti szál-lásaikat.

A magyarokról szóló 38. fejezetbenkétszer is olvashatunk besenyő táma-dásról. Az első szerint a kangar bese-nyők vereséget szenvedtek a kazárok-tól, a magyarokra támadtak, háború-ban legyőzték őket, és szállásterüle-tükre telepedtek. A magyarok kétrészre szakadtak, az egyik rész Levedivezetésével Etelközbe, a másik keletre,„Perzsia vidékére” vonult. E tudósításkapcsán felvetették, hogy volt koráb-ban egy ún. első besenyő támadás,amely a magyarok Etelközbe költözé-séhez kapcsolódott. Lehetséges azon-ban, hogy csak két hírforrás mozaik-szerű összeillesztése eredményezettlogikai ellentmondást.

A 38. fejezet másik tudósítása sze-rint a besenyők megtámadták a magya-rokat, és Árpád fejedelemmel együtt el-űzték őket. A magyarok Nagy- (Régi-)Moráviát foglalták el. A negyedik leírás

26 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Így képzelték el a magyarok bejövetelét

a 14. század közepén (Képes krónika)

a 40. fejezetben szerepel. Eszerint aVI. (Bölcs) Leó bizánci császárral (886–912) szövetkező magyarok Simeon bol-gár uralkodó (893–927) ellen harcoltak.Simeon összefogott a besenyőkkel amagyarok megtámadására. Amikor ezutóbbiak hadjáratra mentek, a bese-nyők Simeonnal a magyarok ellen tá-madtak, családjaikat teljesen megsem-misítették, a földjük őrzésére hátraha-gyottakat pedig kiűzték. A hadjáratrólvisszatérők feldúlt szállásterületüketelhagyták, és letelepedtek új hazájuk-ban, Nagy-Moráviában.

A besenyő háborúkról szóló forrá-sok ugyan mutatnak eltéréseket, dealigha kérdőjelezhetjük meg, hogy a

magyarokat besenyő támadás érte 893után, 894–895 táján. A népvándorlásihullám során az úzoktól vereségetszenvedő besenyők szállásterületük el-vesztése után előbb Kazáriára támad-tak, majd bolgár szövetségben feldúl-ták Etelközt, előkészítve későbbi lete-lepedésüket. Egy vagy több csatábangyőzhették le a szállásterületüket vé-delmező magyarokat, akik ekkor ta-pasztalhatták meg, hogy a besenyőktúlerőben vannak és vitézebbek náluk.A súlyos vereség hatására utasítottákvissza oly indulatosan Bölcs Leó köve-tét, Gábrielt, aki a 10. század első évti-zedében kereste fel őket új hazájuk-ban. Bölcs Leó arra akarta rávenni a

magyar vezetőket, hogy foglalják visz-sza régi hazájukat a besenyőktől, őkazonban egyhangú felkiáltással vetet-ték el a bizánci császár ajánlatát: „Minem kezdünk ki a besenyőkkel, mertnem bírunk velük harcolni, minthogynagy ország az, nagyszámú nép és go-nosz fickók.”

A besenyő támadás idején az etel-közi szállásterületen tartózkodottÁrpád fejedelem is. Mivel a magyarhaderő egy része hadjáraton volt – 894nyarán és kora őszén Pannóniában ka-landozott –, az etelközi vész a hátra-hagyott családokat és a szállásterületőrzésére maradt erőket tizedelte meg.Az etelközi vész megítélését illetőenkét végletet kell elkerülnünk. Az egyika besenyő támadás tagadása vagy elba-gatellizálása, mivel egyébként a magya-rok aligha hagyták volna el szállásterü-letüket. A másik a veszteségek nagysá-gának felnagyítása: a bizánci császár„végpusztulást” és a magyarok család-jainak megsemmisítését említi, ám akorra jellemző túlzásokat kétkedésselkell fogadnunk. Mindennek ellenére sú-lyos csapás érhette a magyar és kabartörzseket, ami a csatákban vereségetszenvedő védelmi erőre és a magyarcsaládokra is vonatkozott, s az állatál-lomány is veszteséget szenvedhetett.Az etelközi vereség vezetett a magya-rok Kárpát-medencei honfoglalásához.

A HONFOGLALÁS NYUGATIHÁTTERE

A honfoglalás nyugati szálát a 890-esévek Kárpát-medencei, illetőleg bal-káni eseményei jelentik, a magyarokugyanis bekapcsolódtak a keleti frank–morva, illetőleg a bizánci–bolgár konf-liktusba: 892-ben Arnulf keleti frankkirály (887–899) és Szvatopluk morva

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 27

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™„Párducos Árpád” ábrázolása (1664). A 17. században megélénkült az érdeklŒdés a magyar múlt ábrázolása iránt. A honfoglalóvezérekrŒl készült legnagyobb hatású képek a Nádasdy Ferenc által Nürnbergben 1664-ben kiadatott, Magyarország hatalmas és dicsŒkirályainak emlékeztetŒ koporsóépülete(Mausoleum potentissimorum ac gloriosissimorumRegni Apostolici Regum et primorum militantis Ungariae Ducum) címı metszetsorozatban talál-hatóak, ám jóval korábbi keltezésıek, 1619 és 1632között alkották Œket. Ezen ábrázolások azutánegészen napjainkig erŒs hatást fejtenek ki a vizuális mıvészetek terén éppen úgy, mint az irodalomban.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

fejedelem (870–894) viszályába avat-koztak be. A morva uralkodó 891-benmegtagadta a hűbéri esküt, ezért Ar-nulf büntető hadjáratot indított ellene,s csapatai 892 júliusában benyomultakMoráviába. A magyarok szövetséges-ként csatlakoztak Arnulfhoz, és négyhétig együtt pusztították Moráviát.

A magyarok ekkor még csak keresz-tülvonultak a Dunától keletre lévő terü-leten. Két évvel később, 894-ben újbólmegjelentek a Kárpát-medencében,ekkor a frank hűbéres tartományban,Pannóniában portyáztak. A Fuldai év-könyv tudósítása szerint a férfiakat ésaz idős nőket megölték, a fiatal nőketfoglyokként elhurcolták. A magyar csa-patok Szvatopluk morva fejedelem szö-vetségeseként dúlhatták 894 nyarán éskora őszén Pannóniát. A pusztító ma-gyar kalandozás és Szvatopluk fejede-lem halála a béke felé terelte a feleket,amelyet 894 őszén kötöttek meg.

A magyarok részt vettek a Balkánonfolyó bizánci–bolgár háborúskodásbanis. Simeon nem tűrte a bolgár kereske-dőket ért hátrányos megkülönbözte-tést, ezért háborút indított Bölcs Leóbizánci császár ellen, és legyőzte az el-lene küldött testőrcsapatokat. BölcsLeó szorult helyzetében békét kért ésellenlépéseket tett: délen sereg vonultMakedóniába, északra, az Al-Dunárapedig flottát küldött a bizánci császár.Bölcs Leó követe megállapodást kötöttBulgária megtámadásáról a magyarokkét fejedelmével, Árpáddal és Kurszán-nal is. A bizánci flotta átszállította azAl-Dunán a magyar csapatokat, ame-lyek gyorsan törtek előre a bolgár fő-városig, Preszlavig. Sikereik hatásáraSimeon visszafordult Makedóniából, ésellenük vonult. A magyarok azonbantöbb győzelmet arattak a bolgár ural-kodó felett, aki az Al-Duna mellettiDisztra (Szilisztra) várába menekült.

Simeon békét kért Leó császártól,és a fegyverszünet alatt bosszúhadjá-ratot szervezett. Ezt megkönnyítette,hogy a magyar csapatok foglyaik bi-zánci kiváltása után visszatértek etel-közi szállásterületükre. Bölcs Leó visz-szavonta makedóniai csapatait és azAl-Dunánál lévő hajóhadat. Erre Si-meon felbérelte a magyarok hátábana besenyőket, és maga is hadjáratot in-

dított ellenük. A be-senyők kelet felől, abolgárok pedig dél-nyugat felől támad-ták meg az etelköziszállásokat, amelye-ket feldúltak.

A kétfrontos háborúban a magyarvereség elkerülhetetlen volt, ráadásula magyar haderő zöme még visszasem tért a pannóniai kalandozásból.A Fuldai évkönyv szerint Simeon véres,döntő csatát vívott a magyarokkal. Azévkönyv erős túlzással húszezer főretette a győztes bolgárok veszteségét.Valószínű, hogy e bosszúhadjárat azEtelköz délnyugati felében lakó tör-zsek szállásainak feldúlását és a szállá-sokat őrző csapatok megfutamításátjelentette. A bolgároktól és főként abesenyőktől elszenvedett vereségekmiatt 894–895-ben a magyarok elhagy-ták feldúlt etelközi szálláshelyeiket, ésa Kárpát-medencébe költöztek.

A HONFOGLALÁSSZAKASZAI

A magyar honfoglalás paradoxona,hogy míg az előzményeket és a nem-zetközi hátteret jól ismerjük, a magya-rok beköltözésének eseményeiről ke-veset tudunk. Anonymus szerint északfelől, a Képes krónika szerint Erdélyirányából hatoltak be a magyarok újhazájukba. Jóllehet Etelköz fekvésébőlinkább az erdélyi hágók és szorosok(Radnai, Borgói, Ojtozi) igénybevételekövetkezne, valószínű, hogy az északihágókat (Vereckei, Uzsoki, Tatár) ishasználták.

A honfoglalás első szakaszát a Kár-pát-medence Dunától keletre eső, mor -va fennhatóságú területeinek megszál-lása jelentette 894–896 között. Konsz-tantinosz császár szerint a magyaroka morvákat elűzték, Nagy- (Régi-)Mo-ráviát elfoglalták, és ott letelepedtek.A Szent Naum-legendában a morvaföld pusztítása szerepel. Az oroszőskrónika a frankok (volohok) elűzésé-ről és a szlovének (morvák) alávetésé-ről tett említést. A magyar hagyomány-ban is nyomot hagyott a morvák elleniharc: a Képes krónika szerint a magya-rok előbb Erdélyt szállták meg, majdbenyomulva Pannóniába, a Duna mel-lett legyőzték Szvatoplukot, aki a fo-lyóba veszett. Kézai Szvatopluk veresé-gének színhelyét a Rákos folyó mellettiBánhidához közeli romvároshoz tette.

A krónikáshagyomány a morva Szva -toplukot tekintette az egyetlen ellenfél-nek, akivel előbb szerződést (fehérló-monda) kötöttek, majd csatában vettékel országát. A kései tudósítás annyibanhelytálló, hogy a magyarok harcoltakugyan 892-ben Szvatopluk ellen, vi-szont a morva fejedelem 894-ben meg-

halt, így aligha győzhették le a magya-rok a honfoglalás során. Anony mus sze-rint 903 és 907 között elődeink Árpádirányításával, hadműveletek sokaságá-val foglalták el az országot Ménmarót-tól, Salántól, Galádtól, Gyalutól és má-soktól. Anonymus az ellenálló vezér-eket nemzetségi hagyományokból,helynevekből és névmagyarázó ötle-tekből alkotta meg, a valósághoz kevésközük lehet.

A Fuldai évkönyv szerint Arnulf tá-vollétében Pannónia védelmét Mocsár-várral (Mosapurch) együtt a Dráva és aSzáva közti terület hercegére, Brazlavrabízta. Az Itáliában magát császárrá ko-ronáztató Arnulf óvintézkedése a Pan-nóniát 894-ben feldúló magyarok ellenszólt, akik már birtokba vehették a Kár-pát-medence keleti felét. A magyarok896–898 között aktivitást nem tanúsí-tottak, a Kárpát-medencei területenvaló berendezkedés köthette le őket.A helyzet 898-ban változott, amikorMoráviában Szvatopluk két fia, II. Moj-mir fejedelem és II. Szvatopluk közöttkonfliktus robbant ki. Arnulf császár II.Szvatoplukot támogatta, 898-ban és899-ben sereget küldött támogatására.A magyarok ugyanakkor felkérést kap-tak Arnulftól arra, hogy Itáliába menje-nek ellenfele, Berengár király ellen. Ar-nulf császár pogány módon, kettévá-gott kutyára vagy farkasra tett esküvelszerződött a magyarokkal, pénzt ésajándékokat adott nekik.

A magyarok 899-ben feldúltákÉszak-Itáliát, Berengárt pedig cselve-téssel győzték le a Brenta folyónál 899.szeptember 24-én: úgy tettek, minthafoglyaik, zsákmányuk árán is békétakarnának kötni. Ezután átkeltek aBrentán, bekerítették az elbizakodottBerengár táborát, és megsemmisítővereséget mértek rá. A magyarok 900tavaszán hagyták el Itáliát, megbízó-juk, Arnulf császár halála (899. decem-ber) után. Mivel szerződésük lejárt, Ar-nulf utódához, a kiskorú Gyermek La-joshoz (900–911) követeket küldtek,de valójában nem új szerződést akar-tak kötni, hanem tervezett támadásu-kat készítették elő.

A 900 nyarán indult hadjárat soránaz Enns folyón túli bajor területeketdúlták: az egyik csapatot ugyan 900 no-vemberében Liutpold határőrgróf le-győzte, a másik sereg azonban zsákmá-nyával együtt visszatért Pannóniába. AFuldai évkönyv tudósítása alapjánegyértelmű, hogy a keleti frank uralomalatt lévő Pannóniát 900-ban már meg-szállták a magyarok. Ezért 900-ra te-

hetjük a honfoglalás második szaka-szát, így a Kárpát-medence nagyobbrésze magyar fennhatóság alá került.

A KÁRPÁT-MEDENCEIMEGTELEPEDÉS

A következő években a magyarok Kár-pát-medencei új hazájuk biztosításáratörekedtek. Fő ellenfeleik a keleti fran-kok és a bajorok voltak. Két évvel Pan-nónia megszállása után, 902-ben a ma-gyarok és a frankok már Moráviábanharcoltak egymással: a két fél oszto-zott a Morva Fejedelemség területén.A küzdelem során nem kímélték egy-mást az ellenfelek. Ennek példája,hogy 904-ben a béketárgyalások alkal-mával rendezett lakomán a bajorok le-mészárolták Kurszán fejedelmet és kí-séretét. A bajor–magyar határharcokkiemelkedő eseménye 907-ben tör-tént, amikor Gyermek Lajos névlegesvezetésével nagy hadjáratot indítottakPannónia visszaszerzésére.

A döntő csatára 907. július 4-én ke-rült sor egy Brezalauspurc (Braslaves-

purc) nevű helynél. A magyarok hatal-mas diadalt arattak, a bajorok komolyveszteségeket szenvedtek: el esett Liut-pold határőrgróf és Theotmár érsekis. A csata pontos helyszíne és lefo-lyása vitatott. Valószínű, hogy a ké-sőbbi Pozsony (Pressburg) volt az ösz-szecsapás helyszíne, de felmerült Za-lavár (Mosapurc) is, amelyet 896-banbíztak Brazlavra.

A 16. századi humanista történetíró,Aventinus rekonstrukciója szerint amagyarok cselvetéssel, részenkéntgyőzték le a bajor sereget. A brezala-uspurchi/pozsonyi csata jelentette amagyar honfoglalás folyamatának le-zárulását, a magyar törzsszövetségvisszaverte a keleti frank támadást, ésvéglegesen hazát szerzett magának aKárpát-medencében.

A nomád magyar törzsszövetségtörzsenként és nemzetségenként tele-pedett meg a folyók közelében. Konsz-tantinosz császár a magyar szállásterü-letet a Dunától keletre lévő Temes, Tú-tisz, Maros, Körös és Tisza folyókkal írtale. Ibn Hajján mór krónikás szerint amagyarok szálláshelyei a Duna folyómentén voltak. A krónikában és Anony-

musnál szereplő vezérek (hét vezér)esetleges szállásaira utaló helynevekalapján számos elméletet állítottak fela megtelepedéssel kapcsolatban. Mivelazonban a kései és kétes hitelű vezérlis-ták egymástól is eltérnek, kevés az esélya pontos rekonstrukcióra. ValószínűlegÁrpád fejedelmi törzse a Duna–Tiszaköze északi részén és az Észak-Dunán-túlon foglalhatott helyet. A Balaton–Dráva közötti területen a karkhasztörzs (Bulcsú törzse), a Tiszántúl északirészén, majd Erdélyben a gyula törzselakhatott. További törzsi szállásterüle-teket tételezhetünk fel a Dráva–Szávaközén, a Dunától északra, a Duna–Tiszaköze és a Tiszántúl déli részén is.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 29

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Feszty Árpád: A bánhidai csata. A honfoglaláselhúzódó folyamatát a pozsonyi – pontosab-ban brezalauspurci – csata zárta le 907-ben,

amikor a magyarok elhárították a kiverésükreindított utolsó komoly vállalkozást.

Az ütközetrŒl krónikáinkban e néven nem esikszó, emléke azonban talán mégis

megŒrzŒdött a Szvatopluk elleni Duna-particsata elbeszélésének keretében.