Tunézia

Rövid áttekintés:

Tunézia ősidők óta a közel-keleti és a mediterrán népek találkozási helye. A terület őslakosai a

berberek, akikről még ma is csak keveset tudunk, valószínűleg Kr.e. 8000 körül telepedhettek itt

le.

Újkori történelme, a függetlenség visszaszerzésétől, 1956-tól kezdődik. Ekkor jutott hatalomhoz

Habib Bourguiba. Az új elnök mély politikai és társadalmi változásokat indított el. Tunézia mai

államformája: köztársaság.

Itt találjuk a Szahara végtelen homoktengerét, Karthágó romjait, Matmata vad vidékét, az ősi

Medinákat, az olajfa ligeteket, a pálmafákkal övezett oázisokat, és a kék tengert. Itt találkozik az

utazó először Afrikával, melynek varázsa újabb és újabb felfedezésekre sarkall.

Az ország felfedezése:

Tunisz:

A fővárost, az ott lakók figyelmességén, barátságosságán keresztül ismerhetik meg a látogatók. A

modern városban zajlik az élet, nyüzsögnek a bazárokban, melyek árcikkek szerint alkotnak

csoportokat / könyvbazárok, parfümárusok, zöldségkereskedő /

Tunisz nappal, és esti kivilágításban

Tunisz legérdekesebb része, az úgynevezett Medina, a történelmi városrész. Építésének kezdete a

VII. évszázadra tehető. Az óváros egészen a 20. századig, a francia megszállásig megőrizte

központi szerepét

A Medina kívül és belül

A legrégebbi épület itt az Aziuna mecset, amelynek építéséhez kétszáz, Karthágóból származó

oszlopot is felhasználtak. A közelben található a Souq l-Attarine, a parfümkészítők utcája. Szintén

ezen a területen van a Tourbet l-Bey, a néhai hercegek, miniszterek és tanácsadók hatalmas

mauzóleuma.

A Bardo Múzeumban megismerkedhetünk a punok, a rómaiak, a kora-keresztények és az arabok

korának életével.

A bazárban:

Az arab világ eredeti arab városmagjaiból a tuniszi az egyik legeredetibb és legjobban megőrzött.

Az iszlám építészeti emlékeit a souk, vagyis a piac övezi. A bazárban történő vásárlásnak sajátos

szabályai vannak.

Az árusok csodálatos réz-, bőr-, fa- és egyéb tárgyaktól kezdve a plüss tevéig mindent árulnak. Ha

a turista véletlenül három másodpercnél tovább mer szemlélni valamit, az árus nem engedi el úgy, hogy valamit ne vegyen.

Persze a vásárlás nem úgy megy, mint nálunk: az árus mond egy összeget, mire a leendő vevő úgy

tesz, mintha szívszélhűdést kapna, majd felajánlja az összeg egynegyedét. Az eladó ekkor

megesküszik Allahra, hogy az áru neki is többe van, majd siránkozó hangvétellel közli, hogy a

gyermekei éhen halnak, ha ilyen olcsón ad el mindent.

Az alku türelemjáték: ki bírja tovább cérnával. A végén az eladó és a vevő is általában

kölcsönösen megelégedve kezet ráz az üzlet megkötésére. Azt lebecsülik, aki ezt nem játssza végig.

Nejemnek alkudtam egy pár bizsu fülbevalóra, az induló ár 110dinár volt, én ajánlottam 8-at, a

fenti színjáték után megegyeztünk 10 dínárban.

Alku a bazárban

Karthágó:

Amikor történelemből tanultuk a pun háborúkat, nem gondoltam volna, hogy egyszer én is ezeken

a történelmi romokon fogok sétálgatni.

Róma nem tűrt vetélytársat, ezért Karthágót le kellett rombolni. Köveit szétszórták, földjét sóval

hintették be. Átérezhetjük a pun birodalom hősi korszakának hangulatát Antonius fürdőiben és az

amfiteátrumban, megnézhetjük a hat méter magas dombot, amelyet a város arisztokráciájának

elsőszülött gyermekei hamvait tartalmazó urnákból építettek.

Karthágó romjai

Sidi Bou Said:

Ez falucska, Tunézia Szentendréje. A művészek találkozóhelye, káprázatos kilátás nyílik innen a

tuniszi tengeröbölre. Fehér falak, kékre festett ajtók és ablakszárnyak között itt-ott citrom- és

narancsfák látszanak, amelyekre rózsaszín és lila virágú kúszónövények kapaszkodnak fel.

A kék-fehér falucska

Hammamet:

A Hammameti öbölben fekvő város kb. 70 km-re, van a fővárostól, hátterében a Dorsale hegység

áll, gyönyörű homokos strandjai mögött citrus ligetek illatoznak. A tengerpart színpompás

szubtrópusi növényzettel és kellemes szállodákkal felejthetetlen látványt nyújt. Az íves és kupolás tunéziai építészet mindenütt megjelenik.

Új övezetnek számít az ún. Yasmine Hammamet, amely az öböl déli részén fekszik, itt főként újonnan épült luxusszállodák várják a pihenni vágyókat.

Hotel a Yasmine övezetben

Történelmi nevezetességei közé tartozik a 15. századból származó erőd. A legfőbb látványosság az

óváros, a Medina. Egyik oldalról a tenger határolja, a szárazföld felőli oldalán, pedig a temető

található. A falakról a csodálatos strandra nyílik kilátás, mely délre kanyarodik, a szállodák felé.

A képet színes halászhajók tarkítják.

A medinát nem érdemes kora reggel meglátogatni / 10 óra előtt /. Mi elkövettük ezt a hibát,

félelmetes volt a szűk utcákban egyedüli turistaként mászkálni, szinte labirintusnak tűnt, amikor

befordultál egy sarkon, nem lehetett látni, hogy az utcából van-e kijárat. Közben az ébredező

arabok egyre fokozódó, már-már erőszakosságba hajló módon próbáltak rávenni a vásárlásra

bennünket.

A medina labirintusai

Nabeul:

A tengerparti városban zöld területek, narancsligetek, leander-sorok és nagy kiterjedésű

szőlőültetvények váltják egymást. A település a fazekas- és kerámiaműhelyek központja, ahol

megtalálhatóak a kézi hímzés és a kovácsműhelyek termékei is. Különlegessége a hetente

rendezett teve piac, ahol bizton számíthatsz rá, hogy feleségedért, barátnődért felkínálnak néhány

tevét. A szőke, fehérbőrű nők jobb ajánlatra számíthatnak, ráadásként kaphatsz még néhány

kecskét is értük.

A tevepiac

Na ne röhögtess már, ennél jobb ajánlatra számítottam

El Jam:

A város legnagyobb, és leghíresebb építménye, a Krisztus előtt 230-ban épült Colosseum, mely

jelenleg az UNESCO Világörökség része, és egyben Afrika legnagyobb római kori építménye a

maga 30000-es férőhelyével.

Tozeur, oázis:

Tunézia legrégibb települése, mely évente több százezer turistát vonz. Itt található Tunézia egyik

legnagyobb pálmakertje, melynek területén megközelítőleg 200000 pálmafa található.

Az oázis közepén, egy Mohamed nevű ember látványosságra invitált, bemutatták, ahogy Ali,

mászik fel a fára a datolyáért. Lelkesen fényképeztünk, miközben Ali fel és lemászott, majd

megjelent Mohamed egy méretes szakajtóval, hogy ebbe kéri a baksist.

Ali mászik a pálmafára

Chott El Jerid:

Ez tulajdonképpen egy kb. 5000 négyzetméteres kiszáradt sóstó, a tökéletesen sík, végeláthatatlan

terület felett, az izzó napsütésben, megcsodálhatod a „fata morgana”-t, vagyis a délibábot.

A sivatag rózsája:

A sivatag rózsája nem növény, hanem a homok- és a sós tenger szerelmének gyümölcse. Alakját

tekintve többnyire rózsa formájú gipszképződmény, számos, üvegszerűen áttetsző, összeállt

lapocskával – voltaképpen gipszkristály, amelyet homokszínűre színez a lisztszemhez hasonlóan

apró, szinte porszerű sivatagi homok.

Kairouan:

Az iszlám negyedik Szentvárosát a VIII. században alapították. Rövidesen az ország fővárosa lett

a XII. század közepéig, amikor Tunisz átvette ezt a szerepet. A Nagymecset a várossal egyidős,

671-ben kezdték építeni. Az évszázadok során kilenc alkalommal építették újjá vagy restaurálták.

A Nagymecset

A város a szőnyegkészítés központja, hatalmas bemutatótermekbe invitálják a látogatókat,

rengeteg szőnyeget bemutatnak, addig nagyon jól érzed magad, amíg nem hallod meg az árakat.

Sajnos repülő szőnyeget nem árulnak.

Szőnyegáruház

Matmata:

A környezet olyan, mint egy holdbéli táj ezen a kietlen vidéken forgatták a „Csillagok

háborújának” egyes jeleneteit. Nevét egy berber törzsről kapta, akik földbevájt

barlanglakásokban laknak, melyek belső hőmérséklete télen-nyáron 20-22 °C.

A berberek olyannyira megszerették ezt az életformát, hogy amikor Habib Bourguiba megépítette

a primitív körülmények között élő népnek Matmata újvárost, nagyon sokan nem fogadták el és

maradtak a barlangokban.

Általános benyomások:

Az egyik, első arab kifejezés, amit megtanultunk: Insallah, azaz ha Allah is úgy akarja, illetve

Allah akarata szerint. Az arabok fatalisták, hisznek a végzet hatalmában: hiszik, hogy ahogy esik,

úgy puffan, s ez Allah akarata.

Franciául csaknem mindenki beszél, mert már az általános iskolában tanítják. A turisztikai

régiókban angolul és németül is, de ma már beszélnek oroszul, lengyelül, sőt magyarul is.

Természetesen csak azt a néhány szót, ami a kereskedéshez kell.

Az idős berber asszonyoknál megfigyelhetünk egy praktikus népszokást. A kendőjüket, a fejükre

csavarva, a sarkát a szájuk szélével tartják meg. Ennek kettős előnye is van: nem fújja le a szél a

kendőt, és közben nem tud beszélni sem. Érdemes lenne megfontolni a módszer hazai alkalmazását

is.

Tunézia nemzeti étele a kusz-kusz, gőz felett főtt búzadara, paradicsommártással összekeverve,

báránnyal, baromfival vagy hallal gazdagítva. A matmatai kiránduláson, egy földalatti

étteremben vendégeltek meg a nemzeti étellel, utána desszertként, finom, mézes sütit adtak.

Mindenki jó étvággyal ette, amíg el nem mesélték, hogy ezt egyszer sütik egy évben, karácsonykor,

most meg ugye november van.

Kusz-kusz

A süti frissen / baklava /

Az olíva nemzeti kincs. November közepétől december elejéig folyik a szüret, a tunéziai olaj évek

óta a legjobb minősítést kapja.

Olajfa liget

Voltunk egy tunéziai fürdőben is, ahol alapos masszírozás után bekentek bennünket, fekete színű

nyúlós anyaggal, majd ránk zúdították a hideg vizet. A kenőcs eredetét firtató óvatos

érdeklődésünkre, jött az egyszerű válasz, ez a tunéziai sampon.

Rövid, de tanulságos story: egyik utastársunk, megérkezés után azonnal lecipelte a barátnőjét a

tengerpartra, és minden izmát és bordacsontját megfeszítve, látványosan dobálta magát a vízbe,

időnként, kitekintve az elismerésért. Később a medencéhez sietett, és futtából fejest ugrott a vízbe,

sajnos, tájékozottság hiányában a sekély oldalon tette mindezt. A feje azonnal betört, a nyaralás

hátralévő idején, egy orvosi gallérral a nyakán mászkált, távolról úgy nézett ki, mint egy méretes,

mozgó óvszer.

Végül, néhány kép a tevékről:

Készítettem egy videót is:http://www.youtube.com/watch?v=9fq70xABZkM

Tunézia volt az első ország, amit meglátogattunk az afrikai kontinensen. A látottak, az átélt

élmények, messze felülmúlták az előzetes elképzeléseinket, ezért néhány évvel később újra

visszamentünk, és valószínűleg még újra megyünk. Az „Afrika feeling” nem múlik el.

Tunézia 1992-95