Miskolci EgyetemBölcsészettudományi Kar

Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet

Turizmus és örökségesítés Nagybörzsönyben

Készítette: Szakolczai ZsófiaKonzulens: Dr. Ilyés Zoltán- egyetemi docens

Miskolc

2010Tartalomjegyzék:

Előszó……………………………………………………..2.

1. Hipotézis……………………………………………………………….4.

2. Kutatási módszerek…………………………………………………..4.

3. Nagybörzsöny elhelyezkedése, megközelíthetősége………........6.

4. Nagybörzsöny történelmi áttekintése……………………………….7.

5. Turizmus………………………………………………………………10.

5.1. Falusi turizmus…………………………………………………..12.

5.2. Örökségesítés és turizmus…………………………………….15.

6. Régi és új kisebbségek………………………………………………21.

6.1. Németnek lenni Nagybörzsönyben……………………………22.

6.2. A nagybörzsönyi romák………………………………………...25. 6.3. Hollandok Nagybörzsönyben…………………………………..29.

Összegzés………………………………………………………………..33.

Felhasznált irodalom…………………………………………………… 40.

Internetes források……………………………………………………….41.

Kép jegyzék………………………………………………………………41.

2

Bevezetés

Dolgozatom során bemutatnám Nagybörzsöny rövid történetét, földrajzi

elhelyezkedését, vallási és etnikai megoszlását és annak alakulását, gazdasági

helyzetét és turisztikai viszonyait. Felvázolnám, hogy milyen korábbi történet- és

társadalomtudományos kutatásokat végeztek a területen. A szakirodalom

áttekintésével megpróbáltam felderíteni Nagybörzsöny múltját, történeti, kulturális

gyökereit.

A falusi turizmus kialakulását és annak történeti hátterét és elméleti kereteit,

szeretném felvázolni és értelmezni. Fontos részt képezne a mai társadalmi viszonyok

és a turisztikai lehetőségek feltérképezése az adott községet illetően és milyen

eredményeket ért el eddig a nagybörzsönyi közösség.

Néhány „idegen” és az „idegenség” probléma körével kapcsolatos elmélet és

paradigma tükrében külön-külön bemutatnám, a régi és új kisebbségeket (németek,

romák, hollandok) azok helyzetét, hogy honnan származnak, hogyan kerültek

Nagybörzsönybe és az elmúlt években, hogyan alakult sorsuk. Nagybörzsöny

bemutatása nem nélkülözheti a helyi roma közösség társadalmi beilleszkedési

zavarainak elemzését. A hagyományos és új kisebbségnél az identitásőrzés és

reprezentáció gyakorlatát tartottuk a legfontosabbnak.

A nagy múltú, a századok során meggyötört település küzd a

fennmaradásáért. Egyre kevesebb a megélhetési lehetőség és a település megtartó

ereje gyengül, szinte egyetlen túlélési lehetősége a turizmus fellendítése. A

dolgozatban azt vizsgáljuk, hogy hogyan gondolkodnak a település-menedzsmentről,

településfejlesztésről, értékmentésről és hogyan próbálják megkonstruálni a falu

imázsát, hogy az minél „eladhatóbb” legyen. A kisebbségi hagyományörőzés fontos,

nemcsak az etnikus identitás megőrzése, hanem és a falu imázsa szempontjából is.

A falusi turizmus beindítása esetünkben is összekapcsolódik a „kitalált hagyomány”

fogalmával, az ország más településeihez hasonlóan itt is „turistacsalogató”

rendezvényeket vetnek be a látogatottság növelés érdekéből. A helyi cigány

kisebbség helyzete, integrációja további kihívás, ami összefügg a településkép

megőrzésével, gondozásával és a turizmus fejlesztésével.

3

Fontosnak találom, hogy milyen lokális identitással rendelkeznek a

településen élők, és hogyan próbálják azt megőrizni illetve hogy, milyen stratégiákat

dolgoznak ki azért, hogy közösségük fennmaradhasson. Interjúkon és fotós

dokumentációkon keresztül szeretném ismertetni, hogy milyen ismeretekre tettem

szert ebben a kérdésben és milyen hasznos következtetéseket lehet levonni - akár

országos szinten - is egy falu túlélési stratégiájának bemutatása révén.

1. Hipotézis

Nagybörzsöny német és bányász hagyományokkal rendelkező falu, ahol holland

betelepülők is élnek és a maguk módján hozzájárulnak a falusi turizmus

működtetéséhez. Feltételezésünk szerint a település fennmaradásának kulcsa a

turizmusban, a falusi turizmus fellendítésében van. A roma kisebbséggel

kapcsolatos integrációs kísérletek sikertelenek és ez a falu lakosságára is hatással

van. A turizmus fellendülésének egyik akadályozó tényezője, hogy a helyi romákkal

kapcsolatos problémákra nem találnak megfelelő megoldást. A falu jövőjét illetően

pozitív jelenségek a civil összefogások, szerveződések a településen.

2. Kutatási módszerek

2010 júliusában hosszabb időt töltöttem a településen, mert itt kaptam munkát az

egyik vendéglátó ipari egységben. Bizonyos szempontból ez megkönnyítette

munkámat úgy, hogy magam finanszírozhattam ott létemet, a munka mellett maradt

időm a kutatásra, sőt a munkából kifolyólag számos hasznos ismeretségre tettem

szert és a helyiek is könnyebben álltak velem szóba. Resztvevéses és „érdekelt”

megfigyelést folytattam úgy, hogy senki nem kérdőjelezte meg az ott létemet, hiszen

mindenki tudta, hogy én ott munkám miatt tartózkodok.

Elsősorban a strukturált illetve a félig strukturált interjúkat részesítettem

előnyben az előkészítő és feltérképezési folyamatban. Azokkal a személyekkel, aki

valamilyen szempontból kulcsszerepet játszanak a település életében (pl.

polgármester, helyi egyesület vezetője) strukturált interjúkat készítettem illetve

készítenék. Azokkal, akik valamilyen speciális tudás birtokában vannak azokkal a

kutatás további szakaszában akár mély interjút is (pl.: fafaragó művész).

4

Természetesen megpróbáltam utána nézni, hogy milyen kutatásokra került sor

már a településen, amelyek esetleg segíthetik a tájékozódásomat és ismereteim

pontosítását. A polgármestertől, aki egyébként régészként végzett az Eötvös Loránd

Tudomány Egyetemen és saját lakóhelyén is végzett kutatásokat elmondta nekem,

hogy társadalomtudományos kutatások nem igen folytak még a településen. Dr.

Batizi Zoltán a kontaktszemélyem, akivel konzultáltam, a doktori disszertációját írta

saját lakóhelye történetéből és egy kérdőíves felmérést készített 2003-2004-ben,

mely során megpróbálta felmérni egy 300 emberből álló mintán, hogy kik ismerik és

beszélik még a német dialektust a „börzsönyies nyelvet”. Nyelvészeti kutatások

folytak leginkább a területen, melyet majd később ismertetnék. Horváth M. Ferenc (a

Pest Megyei és Váci Levéltár, valamint a váci Tragor Ignác Múzeum munkatársa)

által írt és szerkesztett Száz magyar falu könyvesháza sorozatból a Nagybörzsöny

című művet használtam leginkább mely átfogó képet adott a történeti és kulturális

vonatkozásokról a területen.

Kiemelnék néhány fontos kérdést, amelyeket az interjúk, beszélgetések során

feltettem. Nagybörzsöny történetével, múltjával kapcsolatos ismeretekre (milyen

jellegű település volt, mivel foglalkoztak) voltam először kíváncsi. Gyermekkorából

mire emlékszik, milyen volt a falu képe, milyenek voltak az emberek, szokások,

hagyományokhoz való viszony (ünnepek, vallásossághoz való viszony), és a mai

Nagybörzsöny ehhez képest milyen és esetleg mennyiben változott meg és ezt

hogyan értékeli, mik a pozitívumok vagy esetleg a negatívumok. Kalendáris vagy

közösségi ünnepeket, hagyományokat, szokásokat szerettem volna összegyűjteni,

amelyek éltek vagy még mindig élnek a településen és a közösségnek fontos a

fenntartásuk. Helyi közösségeket, civil szerveződéseket próbáltam felderíteni és

ezen belül pedig pontosabb információkat szerezni arról, hogy kik a vezetői, mi a

céljuk, a megkérdezettek tagjai-e ezeknek és hogyan vélekedik ezek meglétéről,

hatékonyságáról, hasznáról. Ilyen módon próbáltam fényt deríteni arra is, hogy kik

játszanak kulcsszerepet Nagybörzsöny közösségi életében (és a további adatközlők

felderítése végett). Nagyon érdekelt, hogy mi az, amire büszke a településén, mitől

egyedülálló álló magyar viszonylatban ez a közösség és mi az, amit mindenképp

meg kellene őrizni az utókor számára. Továbbá, központi kérdésként, hogy a

turizmus hogyan valósul meg Nagybörzsönyben és arról hogy a vendéglátás

mennyiben járul hozzá a település fenntartásához a központi témához, kiemelten

fontos kérdés volt. Részt vesznek-e a falusi turizmus kialakításában. Az itt élő vagy

5

ide érkező külföldiekről milyen tapasztalataik vannak, és milyen véleménnyel vannak

róluk. Különösen érdekelt a hollandok megítélése. A németek etnikumról,

származásukról, kulturális gyökereikről, a falu történetében betöltött szerepükről

milyen tudással bírnak, valamint arról, hogy ma a német származásúak, identitásúak

milyen hatással vannak a falu életére, őrzik-e identitásukat, élnek-e még szokásaik

hagyományaik. Mit tudnak a speciális német dialektusról, amit sokan a helyiek közül

úgy neveznek börzsönyies nyelv –nek neveznek, beszélik-e még. Hogyan

viszonyulnak a nagybörzsönyi romákhoz, és milyen véleménnyel vannak jelenlegi

helyzetükről, illetve milyen megoldást tartanának jónak velük kapcsolatban. Végül

arra kerestem a választ, hogy milyen jövőt jósolnak Nagybörzsönynek, és milyen

esélyei vannak a fennmaradásra, az esetleges gyarapodásra.

Fotós dokumentációt is alkalmaztam nemcsak a helyszíneket, hanem a

megkérdezett embereket meg is örökíteném, akik hozzájárultak ehhez.

Megpróbáltam néhány írásos, fényképes forrást is begyűjteni azért, hogy

reprezentálhassam, hogy milyen turizmust, fellendítő kísérleteket tesznek. Ezeket, a

dokumentációkat a mellékletben teszem hozzáférhetővé.

3. Nagybörzsöny elhelyezkedése, megközelíthetősége

Pest megyében, a Szobi kistérségben, a Dunakanyartól északra Börzsöny-hegység

szívében, a Börzsöny-patak partján található a festői szépségű Nagybörzsöny,

német nevén Deutschpilsen. A település közigazgatási területe nyugaton az Ipoly

folyóig terjed, keleten pedig benyúlik a Börzsöny erdei közé. Duna–Ipoly Nemzeti

Park részét képezi területének nagy része. A község területe 2003. január 1. óta 50,

69 km², a központi belterületen kívül Nagybörzsönyhöz tartoznak a következő

külterületek is: Ganádpuszta, Káposztásrét, Kisirtáspuszta, Nagyirtáspuszta. Teljes

népessége: 795 fő (2008-as adat).

6

4. Nagybörzsöny történelmének áttekintése

Rendkívül kedvező és előnyös természeti adottságokkal rendelkező területen

helyezkedik el a mai Nagybörzsöny és valószínűleg elő lakóit is, ennek köszönheti.

Nehezen megközelíthető meredek hegyoldalakkal körbevett, zárt völgyek, fában

gazdag erdők és bővizű folyók jellemzik ezt a területet.

Eredetét tekintve több fajta elmélet született, amelyek valamilyen módon

azért kapcsolódnak egymáshoz, így megkülönböztetünk: szláv, olasz, magyar és

német nyelvekből származó szavakhoz rokonítják a település nevét arra, hogy

hogyan keletkezett ez a település elnevezés.

A szláv brĕzăne szó „parton, dombon lakót” jelent. Az olasz vagy velencei

veszin szó vagy veszina bányafát, mely utalhat a bányász múltra. Ha magyar

kifejezésnek véljük, akkor az a bërsëny egy vérfürt vagy alkörmös nevű növény

virágának bogyójából készült festéket jelöl. Pilsen vagy Deutsch-Pilsen németül, mert

esetlegesen egy itt élő Pilsen nevű német bányászról vagy bányásztól kapta ezt az

elnevezést.

A XIII. századtól jelenik meg oklevelekben Bersen (Belsun) vagy Wersen

formában a település elnevezése, érseki birtokként. A „nagy” előtag csak a XX.

században kapcsolható hozzá, megkülönböztetésként, mert Börzsöny nevű település

máshol is található az országban.

Írásos emlékek 1138-ban említik először Börzsöny falut egy dömösi

oklevélben, mint fejedelmi, királyi birtokot. Királyi birtokból az esztergomi érsek saját

tulajdonába kerül és 1293-ban már kiváltságokkal, illetik és működnek ezüst bányái.

Hauland (ma Közép-Szlovákia, Körmöcbánya és Németpróna környéke)

vidékéről telepítettek ide a tatárjárás után német bányászokat, hevéreket

(„Krieckhauer”), akik magukkal hozták kulturális hagyományaikat, szaktudásukat és

jogszokásaikat, nekik köszönhetően virágzásnak indult a falu. Az ideérkező

bányászok szakmájuk legjobbjai voltak, földesúri oltalom alatt álltak és

meghatározóak voltak a település életében.

A török hódoltság alatt a török elfoglalja a környező várakat, de Börzsöny

viszonylag érintetlen marad, a bányászattal azonban felhagytak. Ekkor tért át az

7

evangélikus vallásra nagybörzsönyiek többsége úgy, ahogyan az országban a többi

német polgár is.

Virágkorát a középkorban élte a nemesérc bányászatának köszönhetően

illetve borai is híresek voltak, bár valójában a középkori Börzsönyről kevés adat áll

rendelkezésre, azt tudjuk, hogy kiépült igazgatási rendszerrel bírt és

fejlődéstörténetének alappillére a „folyékony arany” azaz, a bór volt. A filoxéra nevű

betegség kipusztította a szőlőket így borkultúrájának ideje leáldozott. Földesúri

birtok, tehát lakói jobbágysági függési viszonyban voltak, de a vásártartás és a

vámmentesség jogával bír, valamint a szabad költözés jogával is rendelkezett.

Börzsöny nem tartozott a kiváltságos bányavárosok közé, nem vetekedett a felvidéki

bányavárosokkal. Bizonyos fokú védettséget mindig is élvezett, birtok funkciója miatt.

A török hódoltság után ismét megpróbálják az addig szünetelő bányászatot

beindítani, de sikertelenül. Új felvidéki német, magyar és szláv betelepülők érkeznek,

akik megtanulják az itteniek középkori német nyelvjárását.

Az 1570-es összeírások az etnikumok vizsgálathoz fontos adalékot

nyújtanak nagyon fontos részt, képeznek (157 nevet írtak össze), mert a névanyag

alapján jól meg lehet figyelni a magyar-német lakosság folytonosságát, kontinuitását.

Az Ipoly-mentén nem igen találunk ekkor jelentősebb települést, mint Nagybörzsöny.

„Dass Deutsche Dorf Bilsen” 1688-ban Werlein István így jegyzi fel Börzsönyt, mint

német falut (Horváth M.: 2000). Ezen összeírásban, azaz érdekes, hogy a

családnevek tekintetében nagyon sok a megegyezés a korábbi évekhez képest,

tehát a lakosság egy része folyamatosan jelen van és generációkról generációkra itt

éli le az életét a török idők, nem bontják meg az etnikus folytonosságot.

Nagybörzsöny a Rákóczi szabadságharc alatt a magyarok mellett áll ki. A XVIII.

századig a népesség számban folyamatos gyarapodás figyelhető meg. Magyarok,

németek, és kevés számú szlovák járul hozzá az etnikai sokszínűséghez.

Bányászata a 17. században indult be újra, de a 18. század végére

kimerültek bányái. A bányászat „aranykora” leáldozott többször próbálták újra

éleszteni, de jelentős haszonnal nem járt így inkább csak néhány szerencsét próbáló

bányász kísérelt meg kutatni. 1990-ben a bányászattal kapcsolatos tevékenységek

teljesen befejeződtek.

Később a világháborúk miatt súlyos veszteségekkel kellett szembenézniük a

település lakóinak. A trianoni békeszerződés miatt elszakítják addig fontos piacaitól:

(Selmecbánya, Léva, Ipolyság, Párkány) ezért lehetőségei beszűkülnek, és fejlődése

8

megtorpan. 1941-ben a település többségében német nemzetiségűnek és

anyanyelvűnek vallja magát. A Horthy kormányzat és a hitleri német állam közötti

szerződés értelmében az ország német nemzetiségű lakossága az SS hadtesthez

való csatlakozásra van kötelezve, így legalább 100 börzsönyi férfit soroznak be

katonának.

A II. világháború után a „bűnös” falu kollektív felelősségre vonása miatt, a

kitelepített németek helyére Csehszlovákiából telepítettek be magyar

nemzetiségűeket. Körülbelül nagybörzsönyi 52 családot telepítenek ki és házukat,

földjüket, vagyonukat elkobozzák. A Nógrád megyei szlovák többségű falukba kell

áttelepülniük ezeknek a német nemzetiségű embereknek. Az ide telepített felvidéki

magyarok valamilyen okból kifolyólag nem képesek beilleszkedni, így tovább

költöznek. Az 50-es években, ahogy lehetőségük van rá a kitelepített németek

visszatérnek, és saját pénzükből visszavásárolják otthonaikat.

1948-tól a szocialista út építésének jegyében rátért a kollektív gazdálkodásra. A TSZ

viszont teljesen tönkretette a mezőgazdasági termelést és ezáltal a

munkalehetőségeket is, kénytelenek voltak a városba költözni és ott szerencsét

próbálni. Az 1900-as évek előtt majdnem 2000-es lakosság a 800 fő alá csökken a

háborúk miatt és az óta sem tapasztalható növekedés, hanem inkább fogyás.

Sajnos nem nyerte vissza eredeti fényét és jelentőségét a hely, mert a

lassan fejlődő, elzárt településről sok fiatal elköltözött, hogy jobb

munkalehetőségeket és életfeltételeket találjon. Egy harmadik „jobb kor” lehetőségét

az érintetlen természeti környezet és a község archaikus szépsége teremti meg és

így lesz a turisták kedvelt célpontja a túrázáson kívül az árpádkori Szent István

templom, a Bányásztemplom, a Bányászgazda háza (Tájház és Bányatörténeti

Múzeum), és a vízimalom. Egyre többen vannak (köztük külföldiek pl.: holland

családok), akik régi lakóépületeket, présházakat vásárolnak meg és újítanak fel,

hogy hétvégi pihenőhelyként vagy pedig vendégházként funkcionáljanak.

9

5. Turizmus

Ha a turizmus kialakulásának okát és eredetét próbáljuk felkutatni, akkor egészen az

ipari forradalomig kell visszanyúlnunk. A javak nagy mennyiségű termelése vált

fontossá már nem csak saját felhasználásra, hanem értékesítés céljából nagy

mennyiségben való hasznosításra, így alakult a tömegtermelés. Tömegtermelés

megkívánta a különböző termelőüzemek és gyárak létrehozását, ahol ezek a

folyamatok megvalósulhatnak. Mindezen változások pedig magukkal hozták egy

újszerű munka-kultúra kialakulását. Ettől kezdve a munka és a szabadidő kettősége

határozta meg az emberek életét. (Bódis: 1998)

Később a polgárság meghatározó tevékenysége lett az utazás, mely a

műveltség bővítését, gyarapítását szolgálta. Főként Európában volt fontos és szinte

presztízskérdés, hogy a felsőbb osztálybeliek, nemesek utazgassanak. Egy fajta

beavatási rítusként fel lehetett fogni, hiszen ez a felnőtté válás része volt vagy

feltétele, hogy elmenjen világot látni, tehát a szocializációs folyamat része volt.

Ezekben, az időkben még főként az Európán kívüli világ érdekli az embereket, az

egzotikumok, a még kevésbé ismert kontinensek.

1940-es években az utazás a technikai fejlődés, az új találmányok miatt

demokralizálódik és a szélesebb rétegek számára is elérhetőek lesznek a különböző

közlekedési eszközök és már nem csak egy kiváltság lesz az utazás, hanem

egyesen divat-hóbort. Globális jelenséggé válik és gazdasági faktora, mutatója lesz

fejlett országoknak, elsőrendű gazdasági fejlettség mutató, hogy honnan hova

mennyi ember és milyen minőségben utazik, valamint azt milyen okból teszi. Érték

váltás lesz tapasztalható, mert már nem csak az egzotikus vidékek fogják vonzani a

turistákat, hanem az ennél eddig kevésbé népszerű helyek.

Az utazás az új társadalmi réteg a polgárság és a munkásosztály számára

az emancipáció, az egyenjogúság kivívásának lehetőségét hordozza más társadalmi

osztályokhoz való „felkapaszkodást”. Ezzel kapcsolatban dolgozza ki Ezensberger

„menekülés- elméletét”, mely arról értekezik, hogy a turizmus tulajdonképpen

„menekülést” jelent a meglévő társadalmi rendből, rendszerből, helyzetből. Azok a

területek, amelyeket a látogatók, turisták előnyben részesítettek, azok megpróbálták

kialakítani saját arculatukat, imázsukat és specializálódni arra, ami igazán vonzza az

odalátogatókat. Egyedi szolgáltatások és élmények nyújtására törekszenek és olyan

10

látványosságok bemutatására, amik, a maguk nemében páratlanok és unicumnak

számítanak és a legfontosabb az ezekhez tartozó gyakran materializált- migrációk

kialakítása. Hedonisztikus, azaz öröm és élvezet források kiaknázására irányuló

fogyasztás színtere a turista ipar (Szijártó: 2000). „Mindennapi tereinktől távoli

terekhez kapcsolódó, jelek iránti vágyakozás.” John Urry a turizmus kulturális

kutatása után a „turista-tekintetet” vizsgálja, és úgy gondolja, hogy a turista szeme

számára összeállítanak a szakértők egy olyan gyűjteményt, hogy azok később a

hétköznapokban vágyakozás tárgyai lehessenek (Urry 2002).

Kiss Gabriella a következőket írja a turizmus mibenlétéről: „a napi gondoktól

megszabadulni vágyó, önmaga kiteljesedési lehetőségeit kereső tömegek számára

az utazás jelentheti a kiszakadás és az identitáskeresés lehetőségét”. A szürke és

monoton hétköznapokból menekülő és nyugalmat kereső ember számára ez nyújt

valamiféle vigaszt és megkönnyebbülést (Kiss: 2001).

Robert Junk 1980-ban különböző kategóriákat alkot a turizmus minőségét

illetően. Megkülönböztet „kemény” és „lágy” turizmust. „Kemény” turizmus általában

azt jelenti, hogy a látogató nem arra törekszik, hogy akár előzetes felkészülés után

komolyabban és mélyebben megismerje azt adott helyet és annak értékeit, hanem

minél gyorsabban végig megy a látványosságokon, és mindezek után megvásárolja

a hozzájuk kapcsolódó szuveníreket, emléktárgyakat. Természetesen az ilyen

turistánál elmaradhatatlan kellék a fényképezőgép és rengeteg fényképez, akár

szelektálás nélkül, de megörökítési folyamat miatt nem tud igazán részese lenni

annak az élménynek, amit ő ott kaphatna. Ezzel szemben a „lágy” turizmus arra

törekszik, hogy valódi élményben legyen része, nem csak a helydokumentálás,

hanem a hely megóvása is foglalkoztatja. Nagyon fontos különbség az a két turizmus

és látogató között, hogy az utóbbi nem érzi magát az őslakónál magasabb rendűnek,

hanem a viszonyukat szimmetrikusan próbálja kialakítani, tehát magával

egyenrangúként kezelni a másik felet (Junk 1980).

McCannel 1976-ban a barát és a turista közötti különbséget próbálta

megragadni vagy inkább azt, hogyan válik a turistából barát. Minden attól függ, hogy

mennyire képes elmélyülni vagy bele képzelni magát az idegen társadalom

valóságába, mennyire szeretné megismerni, magáévá tenni gondolkozás módját és

hogyan próbál kapcsolatot teremteni az adott közösség tagjaival. A turista tehát, aki

minél inkább próbálja átérezni a hely atmoszféráját és közel kerülni a helyiekhez,

egyszer csak nem turista lesz többé, hanem a barátjuk. (Mac Cannel: 1976)

11

„Egy fajta időtlenséget, időn kívüliséget sugallnak, s a tartósságnak, a

megbízhatóságnak, a tradíciók érvényességének mintáit követik és kínálják fel a

turisták számára, azaz csupa olyan dolgot, melyet a modern társadalom képtelen

biztosítani tagjai számára.”(Szijártó 2000:10) A posztmodern turizmus már

ellenvilágokat keres tehát a saját társadalomtól gyökeresen eltérő helyeket.

Felértékelődik és felfokozódik a pluralitás (többség) utáni vágy, a másság keresése

kerül a középpontba. Ellenvilágokat próbál meg felkutatni, mert olyan dolgok vannak

meg, amik a saját társadalomban nincsenek, meg vagy már elvesztek (Fejős 1998).

A „hontalan vándor” metaforájával is találkozhatunk, az a posztmodern turista, aki

próbálja megtalálni gyökereit, és ezért zarándokol vissza arra a helyre, ami őseinek

otthont adott. A modern élet átláthatatlanságából keres kiutat, hogy megtalálja

önmagát és helyét a világában újból. (Schleicher 1998)

Szijártó Zsolt használja az „élménytér” kifejezést is a posztindusztriális

társadalmakkal, turizmusával kapcsolatban. A posztmodern embernek egyre

fontosabbá vállnak az esztétikai szempontok az életvezetésében így arra

törekszenek, hogy „szép” élményekre tegyenek szert, tehát valamilyen szinten

élmény orientáltak. Csoportokba sorolhatók az emberek, hogy milyen típusú

élményeket, élménystílust keresnek. A turista által létrehozott világ azért is fontos,

mert élmények forrása ez a fajta világ, olyan tapasztalatok kiindulópontja, melyek egy

„szép élet modelljét” rajzolják ki. A posztmodern turistának nem a kulturális élmény a

fontos, hanem inkább a „élménymenü bővítése” és ezen kívül a térfolklorizáció is

(Szijártó 2000).

5.1. Falusi turizmus

A magyar faluk, települések felé irányuló turizmus és a magyar falvak helyzete úgy

érthető meg igazán, ha elmúlt majdnem 100 év magyar történelmének falut érintő

intézkedéseivel és annak hatásaival, későbbi következményeivel tisztában vagyunk.

Három fontosabb befolyásoló tényezőt emelnék ki a vizsgált időszakon belül: a két

világháború és az azt követő időszak, a negyven éves államszocializmus és a

rendszerváltás.

Az államszocializmus időszaka alatt, állami politika nem támogatta vagy nem

biztosított keretet arra, hogy megfelelően fejlődhessen ez a település egység.

12

Kifejezetten faluellenes, faluromboló politikát folytatott az akkori kormányzat.

Téeszesítéssel tették lehetetlenné a hagyományosan mezőgazdasággal foglalkozó

emberek életét. Az ekkor lezajló urbanizációs folyamatok miatt, a népesség jelentős

része kényszerült rá arra, hogy lakhelyet változtatva a városban keressen új otthont

magának. Saját megművelhető terület hiányában jobb munka lehetőséget remélve

próbált szerencsét a városban (Kovács 1993: 37-38, Farkas 1993: 314-315). Az

1000-1300 fős vagy ennél kisebb népességgel rendelkező falvakat, apró falvakat a

kihalás veszélye fenyegette.

Mi jellemezte ebben az időszakban a magyar falut? Rossz infrastrukturális

viszonyok, bizonytalan megélhetés, elöregedő népesség. Nem lehanyagolható és

kilátástalan képet rajzolnak számunkra ezek az információk: „vegetáló agonizáló

falvak.” (Bőhm 1995: 371). Ez a folyamat nem állt meg, sőt napjaink is zajlik, hiszen

rengeteg fiatal költözik el nagyobb agglomerációs központokba, mert szinte nincs is

más lehetősége és nincs jövő-képük a falusi boldogulásukat illetően. A falusi

értelmiség nagy része elhagyja, eredeti lakóhelyét elveszíti lokális identitás tudatát

és „hagyományőrző” szerepkörét is feladja. A hagyományos falusi társadalmakra

hatalmas csapást jelentett a helyi értelmiség elvesztése, a migrációs folyamatok

alakulása, a vallási élet tudatos háttérbe szorítása és a hagyományos értékekhez

való viszony megváltozása. Az urbanizációs és az újabb globalizációs folyamatokkal

összefüggő jelenségek a falvak nagy részét elöregedéssel és kihalással fenyegeti.

A dezurbanizáció azaz a városi értelmiségi rétegek faluba költözése is

megfigyelhető jelenség napjainkban, ami akár kiegyensúlyozó hatással is lehet az

urbanizációs folyamatokkal szemben. Az ide érkező „idegenek” sok estben magukra

vállalják a helyi problémák megoldását, fejlődést elősegítő kezdeményezésekkel

élnek. Új identitások konstruálódnak általuk.

Napjainkban nem elhanyagolható tényező a külföldi állampolgárok ingatlan

vásárlása Magyarországon (németek, osztrákok, hollandok, svájciak, britek).

Gyakori, hogy nemcsak szabadidejüket kívánják eltölteni megvásárolt hétvégi

házukban, hanem gyakran huzamosabb ideig itt szeretnének tartózkodni, akár

életvitelszerűen is. A jelentősen más kultúrából érkező és eltérő értékrenddel

rendelkező „idegenek” akik, nem egy nyelvet beszélnek az őslakosokkal, furcsa és

szokatlan helyzet elé kerülnek az addig turizmustól érintetlen és infrastrukturálisan

fejleten vagy elzárt települések lakói.

13

Marie-Franqoise Lafant fogalmazza meg azt a gondolatot, hogy talán egyetlen

túlélési lehetősége ezeknek a nehéz helyzetű településeknek a turizmus. A

posztmodern gyökereit kereső turista a modern élet átláthatatlanságában való

rendteremtésre törekszik, a valódi otthonra való rátalálásra és ezt a falusi

életmódban találja meg. David Crouch úgy véli, hogy inkább otthonhoz való

menekülés, az otthon újrafelfedezése, nem pedig otthontól való menekülés.

„A falusi turizmus motivációi tehát mind a tömegturizmusból való menekülésben,

mind a modernizmussal szemben alternatívát nyújtó ellenvilágok keresésében, illetve

az identitást/ gyökereit vesztett, a modernizmus „sokféleségétől megzavarodott”

ember másság keresésében gyökereznek.” (Schleicher 1998: 203-213)

A modern turizmust (polgári turizmust) a romantika „szüli meg”, a romantikus

gondolkozás a természetről. Középpontjában a természet és a (népi) hagyomány

állnak, tehát ahhoz a közösséghez kell eljutni, akik legközelebb állnak a

természethez, akik szinte még ma is a természet rendjéhez igazodva szervezik

életüket (Kovács: 2007). Nyugat-Európában már előbb eltűntek egy paraszti világ

sajátos relikviái és kezdenek érdeklődést mutatni az eltűnőben lévő paraszti világ

iránt. A felgyorsuló változás mindig előtérbe állítja a szembenézést a múlttal (Gagyi:

2005).

Milyen hatást gyakorol a helyi társadalom identitására, lokalitására?

Miközben igyekeznek kiszolgálni a turisták igényeit és ez válik a legfontosabbá,

kultúrájuknak egyes elemei elveszíthetik jelentésüket és „kirakat” vagy csupán turista

látványossággá válhatnak úgy, hogy már nincs meg eredeti funkciójuk. Furcsa

módon a paraszti világ tárgyait már nem a parasztok birtokolják, hanem

értelmiségiek. „Nincs részvételből származó sokrétű tapasztalat, jelentéstulajdonítás

és erkölcsi szabályozottság, megszakad a közvetítés élő lánca, megtörik a

folytonosság, új viszonyulások sora alakul ki.”(Gagyi: 2005) Elveszíthetik saját

identitásukat az őslakosok, amíg egy tetszetős képet próbálnak kialakítani magukról,

melyre kíváncsiak lehetnek a turisták (Cohen E. 1996:64). A turizmus fejlődésével

nemcsak gazdasági és infrastrukturális fejlődés járhat együtt, hanem saját identitás

és gyökerekhez való viszonyulás is újra értelmeződhet, akár újra is konstruálják azt.

(Marie-Franqoise Lafant 1994: 1-23)

E jelenség pozitívabb aspektusaira világítanak rá más tudósok. Kondrad

Köstlin úgy véli, hogy egy-egy kultúra létét pont a turizmusnak köszönheti. Olyan

identitáselemek elevenítődnek fel ebben az esetben, amelyek talán a turizmus nélkül

14

feledésbe merülnének (Schleicher 1998:204). Az autenticitás iránti igény miatt a

hagyományok és azok ápolása, őrzése felértékelődik, pedig a falu számára pont a

modernizáció miatt fontos, hogy minél több látogató érkezzen. A helyiek és a

turizmus kapcsolatában olykor fellelhető egyfajta ambivalencia.

„A mást kell megmutatni, esetleg ajándékozni, eladni nekik, mindazt, amit azért

nem felejtenek el, vagy azért fedeznek fel újra, mert olyannak bizonyul, hogy a

közösségen kívüliek (regionális, nemzeti, globális környezetből erre figyelők,

idelátogatók) is kíváncsiak rá: az már nem csak a helyieké, hanem a vendégeké is,

kisebb vagy nagyobb részben sajátnak vallott múltdarab, tulajdonrész.” (Gagyi: 2005)

Zygmunt Bauman egyenesen globalizációs jelenségnek nevezi a falusi

turizmust: „mindazt, ami helyi (a helyszínt, a folklór elemeket, a helyi műkedvelő

közreműködést) a turisták vágyaihoz, álmaihoz igazítva teremtik meg. A cél-

akárcsak annyi más helyszínen – a turisták vonzása, helyhez kapcsolása.” (Gagyi

2005: 97) Ezáltal a globális körforgalomba kerül bele a falusi turizmus is, mint

jelenség.

5.2. Örökségesítés és a turizmus

Gazdasági szempontból a legnagyobb szerepet az idegen forgalom játszza (történeti

emlék, természeti szépségek, hagyományok). Nagybörzsöny – bányász múltja

ellenéra agrárjellegű település, bogyós gyümölcsök termesztésének van nagyobb

múltja (jelentős borkultúrával rendelkezik). (Ganádpusztán gyümölcsborok

készítésével foglalkoznak.) Említésre méltó a háziipara is (lekvár- és szörpkészítés,

kosárfonás, szőnyegkészítés). Sajnos a turizmuson és mezőgazdasági munkákon

kívül leginkább a környező nagyvárosokban vállalnak munkát, így némileg alvó

településnek számít Nagybörzsöny. A hegyekkel körbevett település részben

megőrizte archaikus arculatát, gazdag és rendkívül érdekes történelmi múltja,

hagyományai ma is egyedi módon vonzzák a turistákat, látogatókat.

A források szerint 1930-ban évektől Nagybörzsöny település a

vendégfogadásra kezd berendezkedni, 1938-ban már 169 nyaralója van a falunak és

ezért a Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség dicséretben részesíti a

települést. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal segélyben is részesíti a települést a

belső idegenforgalom kiépítése céljából. Bíztatták a börzsönyieket, hogy lakásaikat

vagy azok egy részét adják ki nyaralónak. 1949-ben 30 magánház 60-70 nyaralót,

15

fogad nyaranta. 1967-ben idegenforgalmi hellyé nyilvánítják Nagybörzsönyt, de a

kezdetben még nehezen ment a vendégfogadás kiépítése. 1965-ben a kormány a

Dunakanyar regionális fejlesztéséről döntött és kezdetben először csak a főváros és

környékének lakossága vehette volna igénybe. Fellendült a turizmus és nagy volt a

látogatottsága, de ez negatívumokkal is együtt járt, a környezet pusztulásának

megakadályozása végett Börzsönyi Tájvédelmi Körzetnek minősítették a területet,

majd később a Duna Ipoly Nemzeti Park része lett.

Minden helység rendelkezik egyfajta múlttal, örökséggel. Meg kell határoznia

ahhoz való viszonyát és azt, hogy miként akar vele bánni. Ápolni, őrizni fogja vagy

hagyja, hogy a feledés homályába merüljön, feledve őseit. A regionális és nemzeti

értékekhez való kapcsolódás kialakítása fontos, mert e kapcsolatok működtetése

identitást teremt és gazdasági hasznot hoz. „Az emlékezet és hagyomány fogalmak

egyirányú kapcsolatot jelölnek: a mostaniak azok, akik emlékeznek és hagyományt

őriznek, akik aktív szereplők. Az örökség inkább arra utal, hogy az örökös és

örökhagyó kölcsönös viszonyban áll egymással.” (Erdősi 2001:26). Ha az

örökhagyók még élnek, akkor a „hagyományok folytonossága” figyelhető meg, ha

már nem élnek és akkor az utókorhoz csak közvetítéssel jutnak el a tapasztalatok és

az utókorra ráhárul, hogy a kiválasszák az örökségből, hogy mi fontos az

örökségesítés szempontjából és a hagyományokat újrateremtik. A továbbiakban

Nagybörzsöny saját örökségéhez való viszonyulását szeretném bemutatni, ahhoz az

örökséghez, amely: „túloz és kihagy, ártatlanul feltalál, és szabadon elfelejt,

tudatlanság és hibák közepette gyarapodik.”(Lowentahl 1998:7)

Először Batizi Zoltán Nagybörzsöny előző polgármestere, végezettsége

szerint régész, de ma is aktív lokálpatrióta fiatalembertől próbáltam megkapni a

választ, hogy milyen megőrizendő értékek vannak, a faluban mit tartanak

örökségnek, amire büszkék az ott élő emberek és mi az, amivel még fejleszteni lehet

a települést. Valene L. Smith alkot egy érdekes fogalmat: „kulturális bróker” alakja,

aki a turisták számára próbálja közvetíteni vagy „eladni” a helyi kultúrát. Bizonyos

szempontból interjú alanyom is egy ilyen „bróker”, aki a turisták számára érdekessé

és eredetivé teszi a látványosságokat (Bódi 2007 hivatkozza: Dean Mac Cannel

1989: 110-111). Vannak olyan vidékek, ahol ezt a feladatot „szakértők” látják el és

ilyen módon a közösség katalizátoraivá válnak, azaz meggyorsítanak folyamatokat,

Nagybörzsöny esetében ez a személy a polgármester volt. E fejezetben szeretnék

16

néhány példát hozni arra, hogy milyen kezdeményezések és tervek vannak a meg

lévő értékekre alapozva a látogatottság növelésére.

Egyre többen vannak, akik patinás, régi épületeket vásárolnak meg és egy

renoválás után vendégházakat csinálnak belőlük. Mára már 15-20 ilyen vendégház

üzemel Nagybörzsönyben és körülbelül 30 család megélhetéséhez biztosít többletet.

A főtér közelében uniós támogatásokból épülő panziónál is szempont a „falusias”

megjelenés valamint az étteremi részleg is felvesz étlapjára néhány börzsönyi

specialitást. Zoltán az interjú alanyom, abban a vendégházban válaszolt

kérdéseimre, amit örökölt és felújított, hogy vendégházként üzemeltethesse.

Természtesen cél, hogy a régi épületeket eredeti formájukban próbálják megőrizni, a

vidékfejlesztési pályázatok felhasználásakor is ügyelni kell erre. Faggattam, arról a

kérdésről, hogy mennyire éri meg ezt csinálni, mi a titka az egésznek. „Jó az, ha

leülsz velük, tudsz érdekes dolgokat mesélni nekik, még jobb, ha kiviszed őket a

présházba vagy a saját pincédbe, és végig kóstoltatod velük a boraidat”. Szőlő

műveléssel is foglalkoznak, hisz ennek is nagy hagyományai vannak a faluban: „…

csináljuk, mert nagyapánk is csinálta, mindenki csinálja, mert jó dolognak tartjuk…”

„…nagyapánk, nagyapjától örökölt…” Elmondása alapján nem csinálnák, ha nem

érné meg nekik, de ez a fajta vendéglátás egész embert kíván. Áltálában az

ideérkező vendégek nem csak arra vágynak, hogy kapjanak egy szobát és egy

kulcsot, persze az is sokakat vonz, hogy hagyományos házban szállhat meg.

Rengetegen vannak, akik beszélgetni szeretnének a helyiekkel és valamit megérezni

a „falusi vendégszeretetből”.

Interjú alanyom egyetemi doktori disszertációját is fel szeretné használni a

település fejlesztése érdekében. Kutatásai eredményeit oly módon tudná

felhasználni, hogy történeti és kulturális adatokat (levéltári vagy könyvtári adatokat),

amik különlegességnek, érdekességnek számítanak konkrét helyszínekhez,

helyekhez, építményekhez vagy tárgyakhoz rendelné hozzá és ezáltal egy „kulturális

tanösvényt” tudnának kialakítani a településen (pl.: régi keresztek felkutatása,

hídépítési felirat 1906-ból, kisvasút régi nyomvonala). „Van valami olyan itt, ami

máshol nincsen.” A helyiek épülésére és természetesen a turisták mélyebb

információ igényeinek kielégítése céljából is hasznos tervek ezek. Az úgynevezett

Lekvár-lak (60 féle ízben házi készítésű lekvárokat és szörpöket adnak el) és a

Landhaus kézműves áruk boltja, melyet ide költözött iparművészek működtetnek és

tartanak fent is szintén nagyon hasznos vállalkozások. Természetesen ezek az

17

információk nem csak a helyszínen lesznek majd elérhetőek, hanem a település

honlapjára is felkerülnek majd. A falu honlapját is jobban szemügyre vettem:

információban rendkívül gazdag, folyamatosan frissített, aktuális és figyelemfelkeltő.

Minden esemény és rendezvény közzé van téve rajta. Azt hiszem, hogy ez is

bizonyítja, hogy felismerték az „idők szavát”, fontos, hogy a világhálón is elérhetőek

legyenek az információk, tehát az ideutazni kívánó emberek már így is

tájékozódhatnak az itteni lehetőségekről.

Számos látványosságból csak néhányat említenék meg, amelyek a legtöbb

látogatót vonzzák. Első sorban az Árpád-kori Szent István templomot, mely rögtön a

falu elején meghatározza a faluképet, az ide látogató egészen biztos, hogy betér ide.

A gondnok asszonytól megtudtam, hogy nyaranta 20-30 esküvőt tartanak itt, de nem

helyiek, hanem idegenek. Ezen a templomon kívül még három temploma van a

falunak: Bányásztemplom, evangélikus templom és még egy katolikus templom a

Szent Miklós templom. A helyi tájház, nem csak a helyi néprajzi emlékeket próbálja

reprezentálni, hanem az egykori Ércbányászati Múzeum örökségét is gondozza,

ezért került átnevezésre az épület. Az új elnevezése: Bányászgazda háza. A

vízimalom is malomtörténeti múzeumként funkcionál. Társadalmi munkával

felújították malomkerekét és minden szombaton beindítják. Nagy sikere van és

rengetegen érkeznek, csak azért, hogy ezt láthassák. Az erdei kisvasút is jelentősen

„kiveszi a részét” a turizmusból, hiszen a legtöbb látogatót ez a lehetőség vonz

Nagybörzsönybe. Regionális pályázat van folyamatban ezzel kapcsolatban,

közreműködésben a szlovák Csernibalogi erdei kisvasúttal. Szlovák és magyar

oldalon is ajánlják majd a másik országbeli kisvasutat szórólapokkal és szlovák,

illetve magyar jellegű vagonokkal az ellenkező oldalakon. Újdonság a fafaragások

kiállítása, melyek egy helyi művész keze munkáját dicsérik és országos szinten

egyedülállóak.

Milyen hagyományokat, szokásokat őriznek Nagybörzsönyben? Minden

ősszel megrendezésre kerül a szüreti felvonulás és a szüreti bál illetve farsang idején

a farsangi mulatság. A kisebbségi német önkormányzat támogatja és szervezi

ezeket. A szüreti felvonulásokon, azokban a ruhákban vonulnak fel, amiket a

nagyszüleik ruháiról mintáztak, de már nem azokat a táncokat tanulják és járják

ezeken a vigasságokon, mint az elődeik. A farsangi bálnak egy kis részét képezi a

hagyományőrző kör műsora. A német hagyományőrző kör egyéb eseményekre is

18

készül műsorral (dalcsokor, misztérium játék, színdarab) pl.: Falunapra. Inkább idős

nénik vesznek ezeken részt, a fiatalok közt nagyon ritka az érdeklődés.

Kutató munkám során voltak olyan idős nénik, akik szőtteseket mutattak

nekem. A kontaktszemélytől megtudtam, hogy ezek eredeti darabok, mert a 1960-as

évek óta nem igazán varrtak szőtteseket. Megkérdezésemre, hogy miért nem gyűjtik

őket össze két féle választ kaptam. Az első, hogy inkább a falusi turizmusban kell

őket felhasználni, mert egy múzeum csak a raktárban helyezné el ezeket. A másik

válasz pedig, hogy az idősek számára ez már nem érték, kidobják, gyújtósnak

használják, vagy szétvagdalják, mert „nincs pénzbeli hasznuk, ezért nem érték”.

Tehát inkább tudni kell mi az, és jól kell tudni használni.

Úgy gondolják a helyiek, hogy mindennek a titka a közösségi összefogásban

van, ezért alakult meg a TENE (Tegyünk Együtt Nagybörzsönyért). A helyi

vállalkozók és befolyásos emberek is képviseltetik magukat, de főként olyan

személyek tevékenykednek benne, akik tenni akarnak Nagybörzsönyért.

Rendszeresen tartanak üléseket és ők felelősek a különböző rendezvények

szervezéséért és lebonyolításáért. Nem mindenki tud ugyan annyit beleadni a

munkába, de mindenki úgy segít, ahogyan erejéből kitelik. Néhány öregnénike,

bácsika még ismeri a kosárfonás művészetét és műveli is, ők készítenek eladásra is

fonott termékeket. Lelkes asszonyok vállalják, hogy egy-egy hétvégén különféle apró

süteményeket sütnek a látogatók számára. A legjelentősebb azonban a „börzsönyi

lepény” (eredetileg németül fleik(h)) készítése. Eredeti receptek alapján,

agyagkemencében sütik minden hétvégén másik háznál, de ott az egész nap

folyamán lehet forró és ínycsiklandozó lepényt és süteményeket kapni. Minden

család kitalál még valami egyedi ízkombinációt, hogy az oda betérő éhes vendég

megjegyezze a helyet, és ha ideje engedi, újból visszatérjen. Tapasztalatból tudom,

(mert körülbelül 10 éve nemcsak munka miatt, hanem ismerősök meglátogatása

végett is visszalátogatok) hogy valóban vannak visszajáró vendégeik. A

Nagybörzsönyi Ifjúsági Tábor mely főként nagyobb létszámú csoportok fogadására

rendezkedett be szintén minden héten az étlapjára tűzi legalább egyszer a kemencés

börzsönyi lepényt. A Börzsönybe érkező vendégek akár vendégházaknál szállnak

meg, akár a katolikus plébánián vagy az ifjúsági táborban mindig fogyasztanak

börzsönyi lepényt. Az ősz folyamán még a Duna Televízió is felkereste a települést,

hogy eredeti börzsönyi ízek után kutassanak és egy recept műsort készítsenek. „A

falusi turizmus ma már- többek között- bio- és lovas turizmust, a mezőgazdaságot is

19

vonzó turisztikai termékké alakító agroturizmust, kerékpározással, vízi túrázással,

sporttal, öko-túrákkal kiegészített falusi üdülést, borturizmust, helyi hagyományokat,

kézművességet bemutató kulturális rendezvényeket, táborokat foglal

magába.”(Kovács 2003:59) 2007-től rendszeresen szerveznek hagyományos

disznóöléseket. E rendezvényen bárki részt vehet, aki egy jelképes összeget befizet

és cserébe akár tevékeny része is lehet ennek a folyamatnak. Úgy készítik el az

állatot, ahogyan 50-60 évvel ez előtt őseik is tették, régi módszerekkel (pl.: szalma

tűzzel pörzsölik meg a sertést). Persze ez csak egy a számos rendezvény közül,

amelyet beindítottak az elmúlt években.

Néhány évvel ez előtt, ha valakiről kiderült a környező településeken, hogy

börzsönyi származású vagy ott él, az negatív dolognak számított. Mára fordítottak

helyzetükön a 2007-2008-ban megrendezésre került rendezvénysorozatokkal. A

vendégházak üzemeltetésével 2000-től. Szinte minden évben megrendezésre kerülő

rendezvények: Nemzetközi Szlovák-Magyar Vadásznap, Hűvös pincék- Forró

kemencék, Hagyományőrző Falusi Disznótor, Ipoly-menti házi borok minősítő

borversenye, Márton és Erzsébet napi mulatságok, Nagybörzsönyi vigalom, Falunap,

Nagybörzsöny csodái. Nagyon színes palettáról választhatnak az idelátogatók, úgy

gondolom ez nagyon vonzó és egyedülálló program kínálat. Mostanság a környező

falvak nagybörzsönyi mintára próbálnak újításokat, fejlesztések véghezvinni és a

börzsönyiek büszkén mondják, hogy a környékbeliek őket utánozzák. Jelen esetben

és általánosságban is igaz, hogy a települések közötti verseny elősegíti a fejlődést.

Azonban azzal is számolni kell, hogy azért, mert nem mindenki tud a településen

egyformán beletenni a munkába ezért a turizmus, mint a fejlesztés eszköze, olykor

maga a konfliktus forrása.

20

6. Régi és új kisebbségek

Teljes népessége: 795 fő (2008-as adat). A lakosság 9 %-a romának, 8%-a pedig

német nemzetiségűnek vallja magát, ezen kívül még hollandok, de 1%-on alul. A

lakosság 58%-a római katolikus, 27% evangélikus illetve 6%-a református. A

községben roma és német kisebbségi önkormányzat is működik.

Érdekes vizsgálati szempontnak tartom, hogy a helyiek, milyen lokális

identitás tudattal bírnak, illetve erre milyen hatással lehetnek az „idegenek”,

ideköltözők és megfordítva az „idegenek” identitás tudatára a helyben élő őslakosok.

Mi is az a lokális identitástudat: a „mi” tudatának és az összetartozás érzetének

bonyolult rendszere, amikor egy adott közösséget egy meghatározott földrajzi hellyel

kapcsolnak össze. Integráló erőként hat, a „közös térhez való kötődés nem csak

fizikailag, hanem mentálisan is és a más közösségektől való elhatárolódás

képessége. Sajátjának tekinti annak a helynek a történetét, ahol él és a saját

élettörténetét is tudja ehhez kötni, ezt nevezi Assman kollektív emlékezetnek

(Assman 1999). A közös emlékezethez hozzátartoznak a közösen átélt események

is (ünnepek, szokások, szimbolikus események, rítusok) és ezek megfogható,

tárgyiasult formái is fontosak (viselet, emléktárgyak, emlékművek) valamint esetleg a

környezetben valamilyen jellegzetes természeti képződmény.

A beköltözők ehhez képest akár lehetnek a helyi identitás újratermelésének

gerjesztői, új öntudat kifejlődésének elősegítői. A saját csoport akkor értékelődik fel,

ha határán átlép egy másik csoport. Ha „idegen” beköltözők érkeznek a településre

akkor az őslakóknak ki kell velük szemben alakítani egy álláspontot és elmélyíteni

öntudatukat, hangsúlyozottan fontossá válik, hogy saját értékeiket hogyan

kommunikálják a külvilág felé (Cohen A. 1995). Az őslakosokra és a beköltözőkre

egyformán igaz, hogy az identitás abban a dialógusban formálódik, melyet mások

alkotnak rólunk, mi ezzel egyetértünk, avagy ez ellen küzdve határozzuk meg

önmagunkat (Taylor 1994: 48).

A következőkben három csoportot fogok vizsgálni a településen belül:

németek, romák, hollandok. Ezek a csoportok egyének rendszerét alkotják, akik

közös sorssal rendelkeznek és függnek egymástól olyan tekintetben, hogy, ami az

egyik tagot érinti feltehetően a másik tagot is érinteni fogja, de mint látni fogjuk, nem

feltétlenül köti össze őket közös hagyomány.

21

6. 1. Németnek lenni Nagybörzsönyben

Kik voltak az első németek? Erre sajnos nincsenek pontos adataink, néhány írásos

említésre és szájhagyomány útján átörökített információra kell hagyatkoznunk.

Az ország benépesítésének céljából több féle foglalkozású és többféle

társadalmi rétegből érkező németet telepítettek ide: egyházi személyeket, lovagokat,

katonákat, kereskedőket, kézműveseket, parasztokat. A XII. században II. Géza

király próbálja a lakatlan területeket benépesíteni, ekkor érkeznek az első németek

Magyarországra, az erdélyi Szászföldre, Szepességbe és kisebb számban az ország

egyéb területeire, mindez az Árpád-kor végéig tart, talán ekkor érkeznek Börzsönybe

is a szásznak mondott telepesek. Két pontosabb írásos emlék áll bizonyítékul ebben

a kérdésben rendelkezésünkre. 1327-ben Kunchun fia Detricus volt a település

falunagyja, majd 1419-ben Petrus Tych és 1508-ban pedig Christian Arnolth tölti be

ezt a tisztséget.

A XI. században dél-tiroli bányászokat hívnak az országba, majd IV. Béla

bányászokat a tatárjárás után. Később 1417 és 1438 körül szintén az akkori uralkodó

hív meg szász bányászokat, hogy bányáinkat és bányagazdálkodást

felvirágoztassák, de ezekre nem találunk írásos forrásokat. Bél Mátyás azonban ír

arról, hogy az alsó-magyarországi bányavárosokban (pl.: Körmöcbánya,

Selmecbánya) lehetet találkozni bajor bányászokkal és valószínűsíthető, hogy a

börzsönyi német bányászok is onnan kerülnek ide. Ez valószínűleg nem igaz, mert

ekkor kerültek földesúri tulajdonba a bányák és nekik kellett a munkaerőről

gondoskodni. Sokat köszönhetünk nekik, hiszen magukkal hozzák fejlett

jogszokásaikat (pl.: kiváltságok kezelése), szaktudásukat, melyek fellendítették a

magyarországi bányavárosok fejlődését.

A török hódoltság idején veszik fel az evangélikus vallást, ahogyan akkoriban

a Magyarország területén élő németek is tették és mai napig megmaradtak ebben a

vallásban. Az interjúk során, amiket készítettem kiderült, hogy a selmecbányai

evangélikus közösséggel voltak kapcsolatban, s amíg nem volt a településnek

evangélikus temploma odajártak fel minden évben legalább egyszer, húsvétkor

istentiszteletre. Nem azért jártak oda, mert nem volt a közelben evangélikus

templom, hanem azért mert ott volt a legközelebbi német nyelvű közösség.

22

„Dass Deutsche Dorf Bilsen” 1688-ban Werlein István német falunak jegyzi fel.

A családnevek tekintetében nagyon sok a megegyezés a korábbi évekhez képest,

tehát a lakosság egy része folyamatosan jelen van és generációkról generációkra itt

éli le az életét.

Legnagyobb csapások és károk a XX. században érik a német közösséget.

1941-ben illegális sorozást tart a Volksbund mozgalom, majd pedig 1944-ben

kényszersorozást, miután Németország megszállja Magyarországot. Jegyzőkönyv

alapján, aki németnek vallotta magát előzőleg be kell vonuljon az SS-be, azt ígérték

nekik, hogy Magyarországon fognak szolgálatot teljesíteni. 1945-ös kimutatás szerint

a 100 börzsönyiből 15 volt az önkéntes és 85, akit akarata ellenére küldtek a

háborúba. Az 1944. decemberi szovjet megszállás tönkre teszi a falut és Nemzet

Bizottság rendelkezik arról, hogy „telepes” község Börzsöny 1950-től. 1945-ben

„malenkij robot”-ra viszik a ceglédberceli gyűjtőtáborba a „német fasisztákat”. 1945-

49 között rengeteg Volksbund tagot, olyanokat, akiket besoroztak vagy csak

németnek vallotta magát vagy elítélték, vagy kitelepítésre ítélték. 52 családot

telepítettek ki a karhatalom segítségével a Nógrád megyei (szlovák többségű)

településekre és szinte mindenüket, amijük volt Börzsönyben azt elkobozták. A

helyükre költöztetett embereket nem fogadta be a börzsönyi közösség, így jó pár

család tovább költözött. Az enyhülés beálltával a kitelepedett németek visszajöttek

és visszavásárolták házaikat. Azóta is a településen élnek és próbálnak boldogulni

és megmaradtak az államszocializmus ideje alatt is, amikor egyesen bűn volt

németnek lenni. Nehezen és kevés embernek sikerült csak német identitását

megőrizni és a legtöbbjük elmagyarosodott és még ma is tagadja, hogy német

gyökerei vannak.

Az itt élő németek érdekes középkori eredetű dialektusban beszélik a németet,

és úgy nevezik „börzsönyies beszéd”. Pesti Frigyes Magyarország helynevei

történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben című 1888-ban megjelent munkájához

gyűjtött adatokat 1865-ben és akkor kutatta itt a német nyelvet, mint szász dialektust.

A magyarosítás jegyében 1890-ben egyre több a magyar keresztnév a településen

és növekszik a magukat magyarnak valók aránya. 1921-ben a börzsönyi iskolában

magyar nyelven oktatnak és csak külön tanóra keretében oktatják a német nyelvet,

amely mint tudjuk nem azonos a börzsönyiek által használt változattal. (Az

informátorom szerint, ezeket német órákat is elszabotálta egy-két tanár, hogy

hozzájáruljon az elmagyarosításhoz). Ekkor már úgy jegyeztetik be magukat, hogy

23

magyar nemzetiségűek, de német nyelvet beszélnek. A háború és a kitelepítések

után már veszélyt jelentett, ha valaki németnek vallotta magát így sem a német

identitást sem pedig a nyelvüket nem őrizték. Ha az előtt idegen érkezett a faluba az

is megtanult „börzsönyiesen” ’44 után egyenesen megverték azt, aki németül beszélt.

Olyan esetről is beszámoltak, hogy akár már az óvónő is bántalmazta a gyermeket,

ha meghallotta „börzsönyiesen beszélni”. A kommunizmus alatt annyira próbálták

elnyomni bennük a német identitást, hogy nem érezték szükségét tovább adni a

nyelvet, olyan sokáig mondták nekik, hogy ez egy „korcs” nyelv, hogy maguk is egy

kidobandó „kacatnak” vélték. Van, hogy úgy érzik baj, hogy egyáltalán beszélik ezt a

nyelvet.

1997-1998 között egy szakdolgozathoz próbálták felderíteni ezt a német

nyelvjárást 2004-2005 között a nyelv grammatikájának szabályait, kezdték el

felgyűjteni. Dr. Márkus Éva főiskolai docens a nagydoktori disszertációját írta ebből a

témából és ma is kutatási területei közé tartozik a magyarországi német nyelvjárások

kérdés köre. Pál Gyula helyi lakos, aki katonaként német hadseregben szolgált, már

1991-1993 felmondott szavakat a börzsönyi nyelvből, 178 darab 90 perces kazettára.

A német önkormányzat ezt megvette és digitalizáltatni szeretné. Persze ez a hangos

szótár sem teljes.

A 2003-2004-es kérdőíves vizsgálat során, melyet körülbelül 300 embertől

kérdeztek le kiderült, hogy a 65 év felettiek értik és beszélik ezt a nyelvet, körülbelül

30 ember, 1945 és 1950 között születettek még értik, de az ezután születtek nagyon

keveset vagy semmit nem értenek meg ebből a nyelvből. A felmérésből az is kiderült,

hogy nincs olyan, aki gyermekeivel vagy unokáival használná ezt a nyelvet. Ha az

idősek börzsönyiesen beszélnek egymás között és idegen érkezik közéjük, akkor

abbahagyják és átváltanak a „magasabb presztízsű” nyelvre. Kérdeztem, hogy nem

bánják-e, hogy ez nem öröklődik tovább és azt mondták, hogy már beletörődtek,

hiszen úgy sincs haszna, nem tudnak máshol boldogulni vele.

Van német önkormányzatuk, amely támogatja a német hagyományőrzést,

amennyiben van még, aki őrizze a hagyományokat. Már említettem, hogy a farsangi

és a szüreti bál megszervezésében vannak jelen főleg, de támogatják, hogy az

iskolás gyermekek németül tanuljanak és versenyeken, tanulmányi kirándulásokon

vegyenek részt és biztosítsák a hagyományőrzök utánpótlását. Nem maradt fent

tradicionális táncuk, és viseletüket is hamar levetették, mert gyorsan polgárosodott a

falu.

24

6. 2. A nagybörzsönyi romák

A nagybörzsönyi romák eredetéről, származásáról nincsenek pontos adatok,

feljegyzések. 1649 és 1663-ból származnak, azok a kiutasítások, melyek a

cigányokat érintik Hont vármegye területén, de valószínűsíthető, hogy már előtte is

éltek itt romák, de nem biztos, hogy letelepedett cigányokról van szó, hanem inkább

vándoroló életmódot folytató emberekről. (Ezt egy kemencei 1782-es cigányper is

hitelesíti, melyben gyilkosság és megdöbbentő módon emberevés is szerepel, ennek

kapcsán kétszáz cigányt tartóztatnak le és negyvenet, pedig elítélnek belőlük.)

1763-ban találkozunk először cigány nemzetiségű lakossal (Balassa család

hat tagja), (de 1735-es egyházi bejegyzésekben is találunk utalást rájuk

keresztelésekkel kapcsolatban). Az elkövetkezendő években a helynévtári és

háztulajdonos-névjegyzékek, valamint a történetírás adatai nem állnak igazán

összhangban egymással. Palugyay Imre 1855-ben tizennégy cigány embert tart

számon, a településen, de Pesty Frigyes 1865-ös helynévtári összeírásában

egyáltalán nem említi, hogy lennének ilyen származású lakosok. 1880. évi

népszámláláskor Nagybörzsönyben 255-en vallják magukat cigánynak, a hat évvel

későbbi háztulajdonos összeírásnál pedig csak egy embernél bizonyítható, hogy

cigány eredetű. Az 1700-as és 1800-as évekből megmaradt családnevek (pl.:

Farkas, Balázs, Halász) a ma itt élő roma családoknál is megvan.

Érdekesnek találom, hogy a következőkben Hont vármegyében nem tartják

számon Nagybörzsönyt, mint olyan települést, ahol cigányok is élnek, pedig a

vármegyén belül lassan, de növekszik számarányuk. Ha éltek is itt cigányok, akkor

számuk ötven fő alatt volt. Jelen voltak a községben, de lehetséges, hogy olyan

módon, hogy bejártak vagy nem tartózkodtak itt huzamosabb ideig. (Későbbi tanács

és városvezetési-jegyzőkönyvek utalnak erre az időszakra.)

Nem tudjuk, hogy mi történt velük a második világháború alatt. A háborúk előtt

a 2000 lakosnak csak 1-2 %-a volt cigány és a falun kívül éltek. 1946-ban azonban

már létezik a cigánytelep fogalma a településen és itt körülbelül tízen élnek romák.

1950-től állandó problémát jelentenek a lakosságnak és a községi tanácsnak, mert

„kéregetnek” vagy lopáson is rajtakapják őket. Viszonylag rövid idő elteltével 1962-

25

ben már száztizenháromra tehető számuk, amely az összlakosságnak a 6%-a, de

magyar anyanyelvűek. Nagyon rossz körülmények között tengetik életüket, a telepen

rosszak az infrastrukturális viszonyok és a helyiek negatívan diszkriminálják őket.

Egy 1962-es önkormányzati ülésen a következő hangzik el: „… a község lakói

általában nem ismerik el őket egyenrangúaknak, idegenkednek velük együtt lakni,

kulturális rendezvényeken, szórakozásban velük részt venni.” Furcsa módon mégis

alkalmaztak cigányokat házkörüli munka elvégzésére, alkalmazottként vagy

mezőgazdasági munkákba idénymunkásoknak. A roma asszonyok ekkor is java

részt koldulni jártak. (Horváth M. 2000:120)

1965-ben úgy döntenek, hogy felszámolják a cigánytelepet és az MSZMP PB,

kidolgozza 20 éves tervét a cigányság felzárkóztatása, helyzetének javítása,

munkába állítása és nevelése céljából. Ez az asszimilációs törekvés nem csak, hogy

nem jár sikerrel, de még további problémákat is okoz. 1970-től a településen belül

vásárolnak lakást állami kölcsönből, 1974-ben felépül két „cs” –lakás és szinte kivétel

nélkül beköltöznek a romák a faluba, ily módon üresen hagyva a cigánytelepet. 1986-

ban tisztán megfogalmazzák a probléma mibenlétét:

„a feszültéség okai a cigánykérdésben az előítéletek… a cigánykérdést a cigányok

nélkül megoldani nem lehet… a községben lévő társadalmi munkába is be kell vonni

őket”. (Horváth M. 2000: 120-121)

1990-ben számuk olyan drasztikusan megnövekedett, hogy a nagybörzsönyi

lakosság 15-16%-a mondta magát romának. Most 2010-ben ez az arány már 18%-ra

emelkedett a helyi cigányság korsruktúrája jelentős, a 18 éven aluliak aránya.

Kevesen vannak, akik rendszeres munkavállalók, mert jórészt állami és

önkormányzati támogatásokból tartják fent magukat. A településen belül szórtan

helyezkednek el, de vannak helyek, ahol nagyobb blokkokban élnek. Rengeteg

bűncselekményben van érintettségük, melyeknek jó része lopással, értéktárgyak

eltulajdonításával kapcsolatos illetve egyre több a testi sértés, bántalmazás büntette.

Az iskolában szinte minden harmadik gyerek roma származású, de nagyon kevés,

aki túljut a nyolc osztályon és esetleg tovább tanul.

A helyi informátorom elmesélte nekem, mint konkrét példát, hogyan próbáltak

számukra munka lehetőséget biztosítani és ez milyen módon fulladt kudarcba. Egy

közismert autógépkocsi alkatrészt gyártó gyárban biztosítottak volna számukra

felvételt. Azok számára, akik elvégezték a nyolc osztályt, és helyesen tudtak

megoldani néhány egyszerű feladatot. A problémák ott jelentkeztek, hogy sokan

26

sajnos nem tudták, hogy elvégezték-e a nyolc osztályt vagy sem. Azok közül, akik

ennek a kritériumnak eleget tettek, azok közül sokan egy ömlesztett betű halmazból

sem tudtak egy meghatározott betűt kiválasztani. 17-ből 6 fő felelt meg az

elvárásoknak és nyert felvételt. Számukra még külön buszjáratot is biztosítottak a

munkahelyre. Sajnos 3 hónapig sem maradtak ennél a gyárnál, kivéve egy embert,

aki börtön viselt előéletéből kifolyólag megszokta a rendszerességet, de 3 hónap

után ő sem járt be többet dolgozni. Azok számára, akik előzőleg még 8 osztállyal

sem rendelkeztek, felajánlottak a közeli településen, Vámosmikolán az István

majorban mezőgazdasági jellegű munkát, mely főként gyümölcstermesztéssel

kapcsolatos. Kénytelenek voltak elvállalni ezt a munkát, mert különben csökkent

volna az őket illető szociális támogatás összege. Itt azonban gyakran előfordult, hogy

lopáson érték őket. Az előírt normát sem voltak képesek teljesíteni, rossz

munkaerőnek nyilvánították és elbocsátották őket.

Azokat a negatív jelzőket és sztereotípiákat, amelyekkel általában a romákat

jellemzik Magyarországon, az itt élő többség is használja, pedig Nagybörzsöny nem

tartozik azon régiók közé ahol legproblémásabb a roma-kérdés. A helyiek elmondása

alapján jelentősen visszaveti a falu lehetőségeit, hogy a környező településeken az a

híre Nagybörzsönynek, hogy itt „sok a cigány”. A lakosság vezetőségének általános

véleménye az, hogy a roma házak körüli lakások egyszerűen eladhatatlanok és a

közbiztonság nem megfelelő az ott élő családok, látogatók, turisták számára.

Gyakori, hogy nemcsak az itt élő embereket érik anyagi károk vagy súlyosabb

esetekben bántalmazások, hanem az ideérkező gyanútlan látogatókat, akik

kikapcsolódni, pihenni vágynak és rossz tapasztalatokkal mennek el erről a helyről.

A turizmust és a falu jövőjét érintő kérdés, hogy hogyan tudják megoldani a

jövőben a romákkal kapcsolatos problémákat. A roma lakosság számaránya minden

évről-évre növekszik, az iskolában akár egy-két éven belül túlsúlyba kerülhetnek a

magyar gyermekekkel szemben, a volt polgármester szerint 20-25 éven belül a

településen is cigányok többségbe.

A romák a nagybörzsönyi közönségen belül is egy fajta „idegenséget”

képviselnek. Georg Simmel „marginal man” elmélete szerint a „csoportok illetve

személyek között, akkor válik tartóssá a kulturális konfliktus, ha a domináns kultúra

megtagadja a befogadást bizonyos személyektől, illetve csoportoktól.” King Merton

szerint a „befagyasztott marginalitás” az oka a különböző devianciáknak, deviáns

magatartások kialakulásának. A deviancia a kulturális ajánlatok illetve és azok

27

megvalósításának strukturális lehetőségeiből következő helyzet, lényegi eltéréseinek

következményeiből jön létre. Tehát vannak olyan helyzetek, amikor a befogadó

társadalom felkínál lehetőségeket egy probléma vagy helyzet megoldására és a

befogadandó társadalmi csoport ezt másképpen, értelmezi. Ezáltal nem olyan

eredmény születik, amit el tud fogadni mind a két fél. Alfred Schültz, aki 1944-ben

dolgozza ki az idegenről szóló paradigmatikus elméletét, úgy véli, hogy a probléma

gyökere nem a kulturális konfliktusban keresendő, hanem abban, hogy

összehasonlítható-e egyáltalán a két kultúra és mi lehet az összehasonlítási alap.

Két kultúra találkozásakor nincsenek „fordítási szabályok”. (R. Stichweh 1993:14)

Konfliktus akkor alakulhat ki, ha válságszituáció lép fel akkor, amikor a beáramló új

vagy „más” kultúra nem tudja magáévá tenni a befogadó kultúra sémáit. Az idegen

kultúra hezitálását, tétovázását a befogadó kultúra nem veszi jó néven, vagy éppen

elzárkózásként értelmezi és ez által ő maga is bezárkózik.

6. 3. Hollandok Nagybörzsönyben

Zygmund Baumann az idegent a következőképpen határozza meg: „az, az

ember, aki ma érkezik, és holnap itt marad”. „Az idegen valóban az, aki nem hajlandó

„távoli” földön maradni vagy innen távozni, következésképpen a priori szemben áll a

térbeli vagy időbeli elkülönítés kényelmes megoldásával. Az idegen bejön az

életvilágba és megtelepszik és így- ellentétben a puszta ismeretlennel – ténylegessé

válik a kérdés, hogy vajon ellenség-e vagy barát… Az idegen örökké veszélyezteti a

világrendet.” (Baumann 1997:49)

Egy adott településre beköltöző „idegenek” kapcsán mindig felmerül a „gyütt-

ment” vagy más tájegységeken „gyött-ment” problémaköre. „Gyütt-ment” kifejezéssel

illetik általában a nem őslakos, nem törzsökös, más tájegységekről vagy vidékekről

beköltözött vagy beházasodott embereket. Többnyire negatív kategória ez, inkább

„lenéző” vagy diszkrimináló megbélyegzés, stigmatizálás. Általában nem is

ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint az őslakosokra és nem is tudnak

olyan módon beilleszkedni vagy részt venni a közössége életében, mint azok, akik

odaszülettek.

28

Az utóbbi évtizedekben, főként a rendszerváltozás óta tapasztalható, hogy

egyre több külföldi vásárol telket vagy ingatlant Magyarországon és ez nem csak az

ingatlanárakra, hanem a gondolkodás- és viselkedésmintákra is kihatással van.

Érdemes utánajárni, hogy ez ténylegesen milyen hatással van ránk, magyarokra,

mennyire vesszük észre ezeket a fejleményeket és milyen „nemzetstratégiáink”

vannak ezzel kapcsolatban.

Az ideérkező külföldieknek 4 csoportja van: a nyugati országokból érkezők

(német, osztrák, holland nemzetiségű egyének), a harmadik világból érkező

bevándorlók, a határon túlról érkező magyarok, aki főként a szomszéd országok

valamelyikéből érkeznek. A negyedik csoportba azok tartoznak, akik a

rendszerváltozás előtt hagyták el az országot és most térnek vissza hazájukba.

2001 és 2006 között körülbelül 30000 külföldi vásárolt Magyarországon

ingatlant, bár azóta állítólagosan csökkent az érdeklődés. Az élen a németek járnak,

de nem kifejezetten a már amúgy is német lakta területeket preferálják. Utánuk

következnek a Romániából érkező magyarok és románok, akik főként munkavállalási

célból, de számos példa van arra, hogy véglegesen itt települnek le. Az osztrákok a

nyugati határ menti részeket kedvelik. A sor nem lenne teljes a hollandok nélkül, akik

szintén szép számban jelennek meg hazánkban. Érdekes módon egyre több ír

választja magának letelepedési vagy befektetési célpontként Magyarországot.

Kiemelendő, hogy a hollandok a többi külföldivel szemben azért vásárolnak

telket, hogy „életvitelszerűen” éljenek Magyarországon, egyfajta felfedezőknek is

tekinthetők (Berczés 2008). A hollandok nagyobb előnyben részesítek a kisebb

eldugott településeket, és szívesen újítanak fel régi ingatlanokat.

Olyan fajta mobilitás alakult ki, amely nem illeszthető bele a klasszikus

kivándorlás fogalmába. Előszeretettel választanak olyan lakhelyet maguk számára

az emberek, ahol igazán jól érzik magukat. Ez a folyamat élénkíti a piacot és

„követendő” mintát adhat a helyi lakosoknak az életvezetésben (Berczés 2008).

Nagybörzsönyben egy 3 generációs holland család él (egy idős házaspár,

lányuk és unokáik) már több éve. Turistaként érkeztek a településre, a különleges

varázsa és a helyiek vendégszeretete annyira megérintette őket, hogy házat

vásároltak és kis idő elteltével végleg odaköltöztek. Rokonaikat és barátaikat is

odacsábították és ma 6-7 ház tulajdonosai hollandok, de a többiek csak

kikapcsolódni járnak ide, nem telepedtek le véglegesen. Az ott élő család aktív tagja

29

az evangélikus gyülekezetnek és a templomi kórusnak. Az idős házaspár nem beszél

magyarul, de az unokáik, már kétnyelvűek, mert a helyi iskolába járnak.

A polgármestert faggattam arról, hogy milyen az ő mentalitásuk, mivel

foglalkoznak, hogyan őrzik identitásukat és hogy a falu lakosságára milyen hatással

vannak. Teljesen más mentalitással bírnak, mint a magyarok, sokkal nyugodtabbak,

kiegyensúlyozottabbak és rengeteg dolgot, amit a magyarok nem tudnak elfogadni,

ők már természetesnek vesznek. Más a munkamoráljuk, helyi közösség úgy

vélekedik, hogy ők nem dolgoztak Hollandiában annyit, mint a magyarok itthon és

mégis sokkal jobban élnek, mint ők. A nagybörzsönyiek egyáltalán nem néznek rájuk

ezért rossz szemmel, tehát nem konfliktusforrás az, hogy ők jobban élnek. Olyan

közegből érkeztek, ahol már a hagyományok, szokások nem igazán élnek már.

Számukra ez a kis eldugott falu, régies házaival, környezetével egyfajta „kincses

bánya” ilyen szempontból és igyekeznek valamit elsajátítani ezekből.

Közösségi szempontból nagyon fontos és hasznos kezdeményezéseik vannak

így hozzájárulnak a falu fejlődéséhez (részt vesznek ünnepi és közösségi

rendezvények megszervezésében). A nyaraló holland családok pedig, akik nem

tartózkodnak itt hosszabb ideig, fizetnek azért, hogy házukat és annak környékét

rendben tartsák, így megélhetést vagy megélhetési kiegészítést biztosítanak a

helyieknek. Nagyon pozitív a megítélésük. Próbáltam fényt deríteni arra is, hogy nem

félnek-e attól a nagybörzsönyiek, hogy tömegesen fognak ideköltözni a hollandok és

kivásárolni őket a javaikból, földjükből, mint, ahogyan azt sok helyen

Magyarországon fenyegető veszélyként érzékelik, de erre ezt a választ kaptam:

„nekünk a veszély mást jelent, valami rossz dolgot, de ez nem az és az

elhollandiasodástól most még nem kell számolni”.

30

Összegzés

A Nagybörzsönyben élő közösségre jellemzőek azok a jegyek és problémák,

amelyek általában jellemzik a határ menti településeket. Népessége fogy, az

életkörülmények kedvezőtlenek főként a fiatalok számára, így sokan közülük

elköltöznek és ezért is jellemző a lakosság elöregedése. Van azonban néhány főként

értelmiségi származású házaspár, akik mindenképp itt szeretnének családot

alapítani. Külföldiek is felfedezték maguknak a települést, de a helyiek szerint még

nem kell attól tartani, hogy felvásárolják az egész települést. A cigány lakosság

gyarapodása miatt a domináns kisebbség a cigányság lesz és a velük kapcsolatos

szociális problémák megoldást sürgetnek, hiszen 20-25 éven belül túlsúlyba

kerülhetnek a településen belül, mert ezek megoldatlansága, kezelhetetlensége miatt

az ígéretesen beinduló falusi turizmus nem lesz fenntartható.

A Nagybörzsönyről szóló történeti munkák egy virágzó és gazdag

bányászvároskát tárnak elénk, amiből mára nem sok érezhető meg ebből. A német

örökségből, hagyományokból szinte semmi sem maradt meg és a „börzsönyies

beszéd” is kihalóban van, sőt egyesen úgy tartják, hogy pár éven belül teljesen

kipusztul, de néhány helyi értelmiségin kívül ez senkit sem érdekel. A

hagyományőrzés nagyon kis részét teszi ki a kisebbségi hagyományőrzés. A

kutatásom megkezdésekor úgy véltem, hogy ehhez a kérdéshez máshogy állnak

hozzá, de le kellett számolnom az illúzióimmal. Vannak dolgok, amiket megtartanak,

de szinte csak a turisták kedvéért, csak azt, ami őket érdekli, a többit mivel nincs

haszna, funkciója hagyják a feledés homályába süllyedni.

A holland kisebbség nem olyan számban és hatással van jelen a településen,

mint amit előzetes megfigyeléseim alapján megbecsültem. Részt vesznek a

közösség életében, de nem járulnak hozzá a turizmushoz és valójában még nem

sikerült teljesen beilleszkedniük, de ezt sem, ők sem a helyiek nem bánják.

Az általam megkérdezett értelmiségiek és településvezetők véleménye szerint

hiába a rengeteg kincs és érték a településen a turizmus és az ezzel kapcsolatos

fejlesztések és tevékenységek a fentiek ellenére, meglepő módon megsokasodtak az

elmúlt években. Láthatóan több család is arra rendezkedik be a legtöbb család, hogy

31

ebből fog megélni. Furcsa mód a helyi értékek, hagyományok elvesznek és eltűnnek

a történelem útvesztőjében és helyükbe új „kitalált hagyományok” állnak, amelyekre

inkább kíváncsiak az ide látogatók.

Az általam megkérdezett értelmiségeik és településvezetők véleménye szerint

hiába a rengeteg kincs és érték a településen, a nagybörzsönyi lakosoknak mégsem

ad motivációt és inspirációt, hogy egy ilyen Magyarországon egyedülálló múltú és

örökségű településen élnek. Nem büszkék „börzsönyiségükre”.

32

Melléklet

1. ábra

33

2. ábra

3. ábra

4. ábra

34

5. ábra 6. ábra

7. ábra

35

8. ábra

9.ábra

36

10. ábra

11. ábra

12. ábra

37

13. ábra

38

14. ábra

39

15. ábra

40

16. ábra

17. ábra

41

Felhasznált irodalom: A. GERGELY ANDRÁS1993 Az urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom Budapest: Akadémia Kiadó

ALBERT JÓZSEF2001 Helyi társadalomi konfliktusok a nyolcvanas- kilencvenes években Veszprém: Veszprémi

Egyetemi Kiadó

ASSMAN, JAN 1999 A kulturális emlékezet Budapest: Atlantisz

BENEDEK H. J 1998 Turizmus és helyi társadalom. A falusi turizmus esélyei a Székelyföldön egy konkrét példa

tükrében in. A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős Zoltán Budapest: Néprajzi Múzeum 103-111.

BERCZÉS TIBOR2008. október 28. Ha Mohamed nem megy a hegyhez: Külföldiek Magyarországon- Michalkó

Gáborral, az MTA Földrajztudományi Intézetének főmunkatársával Berczés Tibor készített interjút Élet és Irodalom LII. Évfolyam 42. szám

BÓDI JENŐ2007 Falu és turizmus: képek és gyakorlatok in.: Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet szerk.:

Kovács Éva Budapest-Pécs: Néprajzi Múzeum PTE-BTK Kommunikáció és Médiatudomány Tanszék 176-187.

BÓDIS KRISZTINA1998 Posztmodern turizmus in. A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős Zoltán

Budapest: Néprajzi Múzeum 189-196.

BŐHM ANTAL 1995 A magyar falu társadalma a rendszerváltás után In.: A mezőgazdaságtól a vidékfejlesztésig. III.

Falukonferencia szerk.: Kovács Teréz Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja

BŐHM ANTAL1999 A XX. Századi magyar társadalom Budapest: Korona

COHEN, ANTHONY P1985 The Symbolic Construction of Community Routledge London-New York

COHEN, ERIK1996 The Sociology and Tourism. Approaches, issues, and findings in.: The Sociology of tourism.

Theoretical and empirical investigation szerk.: Apostolopoulus Y. et. al. London- New York Routledge 51-75.

CSEPELI GYÖRGY1993 Bevezetés a szociálpszichológiába. Jegyzet ELTE Szociológiai Intézet és Központ Budapest:

Nemzeti Tankönyvkiadó

FARKAS JÓZSEF1993 A falu népesség megtartó erejének megváltozása in.: Kiút a válságból II. Falukonferencia szerk.:

Kovács Teréz Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja 314-317.

FEISCHMIDT MARGIT 1997 Multikulturalizmus: kultúra, identitás és politika új diskurzusa in.: Multikulturalizmus szerk.:

Feischmidt Margit Budapest: Osiris 7-29.

42

FEJŐS ZOLTÁN1998 „Hordák” és „alternatívok”? in.: A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős

Zoltán Budapest: Néprajzi Múzeum 5-9.

FEJŐS ZOLTÁN- SZIJÁRTÓ ZSOLT2000 A turizmus, mint kulturális menedék in.:Turizmus és Kommunikáció Budapest-Pécs: Néprajzi

Múzeum- PTE Kommunikációs Tanszék

GAGYI JÓZSEF2005 Örökségesítő Máréfalva Az örökség turizmusra való berendezkedés első lépéseiről in.:

Erdély(de)konstrukciók. Tanulmányok szer.: Feischmidt Mária Budapest-Pécs: Néprajzi Múzeum -PTE Kommunikáció és Médiatudományi Műhely 85-99.

KISS GABRIELLA2001 Tömegturizmus és tömegkultúra in.: Kultúra és közösség 4.-5. évfolyam 9-19.

KOVÁCS TERÉZ1995 A mezőgazdaság átalakulásának kérdőjelei in.: Kiút a válságból II. Falukonferencia szerk.:

Kovács Teréz (MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs 1993) 36- 44 p.Agrárpolitika- vidékfejlesztés III. Falukonferencia szerk.: Kovács Teréz Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja 24- 35.

KÖSTLIN KONRAD: 1996 Utazás, régiók, modernség Café Babel 4. 117- 124.

LANFANT, MARIE- FRANCOISE1994 Introduction in.: International Tourism. Identity and Change szerk.: Lanfant, Marie Francoise

London: International Sociological Assosciation 1-24.

LÁSZLÓ JÁNOS: 1999 Társas tudás, elbeszélés, identitás. A társas tudás modern szociálpszichológiai elméletei

Budapest: Kaiosz

MOLNÁR M. FERENC2000 Nagybörzsöny Száz magyar falu könyvesháza Budapset

SCHLEICHER VERA: 1998 Turizmus és regionalizmus in.: A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős

Zoltán Budapest: Néprajzi Múzeum 203-213.

STICHWEH RUDOLF: 1993 Az idegen. Régió 4.

SCHÜTZ, ALFRED- THOMAS LUCKMANN: 1984 Az élet világ stuktúrái (részletek) in.: Fenomenológia a társadalomtudományban szerk.: Hernádi

Miklós Budapest: Gondolat

SZIJÁRTÓ ZSOLT2000 A turizmus, mint menedék. Képek és elképzelések a Káli-medencében in.: Turizmus és

kommunikáció. Tanulmányok szerk.: Szijárt Zsolt- Fejős Zoltán Pécs-Budapest: Néprajzi Múzeum7-23.

SZIRMAI VIKTÓRIA 1983 A helyi társadalom fogalma. Metodológiai szempontok a helyi társadalom tanulmányozásához

in.: Helyi társadalom I. Hipotézisek- kutatási módszerek szerk.: Bőhm Antal- Pál László Budapest: MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet 31-51.

TAYLOR CHARLES

43

1997 Az elismerés politikája in.: Multikulturalizmus szerk.: Feischmidt Margit Budapest: Osiris 124-153.

ZYGMUNT 1997 Modernség és ambivalencia in. Multikulturalizmus: Feischmidt Margit Budapest: Osiris 47-60.

Internetes források

Nagybörzsöny hivatalos honlapja: http://www.nagyborzsony.hu/news.php

Tegyünk Együtt Nagybörzsönyért: http://tenekht.hu/index.php

Nagybörzsönyi Kisvasút: http://www.kisvasut.hu/index.php?rfa=10

Kép jegyzék:

1. Nagybörzsöny 1910-ben (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)

2. Nagybörzsöny nevezetességei és fontos információk szórólapon (2010)

3. Bányászemlékmű (2010 saját fotó)

4. Bóros pincék és utca részlet Nagybörzsönyben (2010 saját fotó)

5. Szüreti bál 1940-es évekből (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)

6. Farsang a Klein családnál 1932. február 8. (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)

7. Falunap Nagybörzsöny 2009 (in.: http://tenekht.hu/index.php)

8. Középkorú és az idős asszony mellénye ((in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)

9. Hagyományörző falusi disznótor Nagybörzsönyben plakát (in.: http://tenekht.hu/index.php)

10. Hagyományörző falusi disznótor folyamata Nagybörzsönyben (in.: http://tenekht.hu/index.php)

11. Lekvár-lak szórólap (2010)

12. Börzsönyi lepénysütés (2010 saját fotó)

13. „Házisütenyék” tábla (2010 saját fotó)

14. Vendégházakat hirdető szórólap Nagybörzsönyben (2010)

15. Hétvégi háznak felújított lakóház (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)

44

16. Telepítési határozat 1948-ból (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)

17. Grósz néni, helyi lakos, interjú alanyom, amint egy eredeti német háziszőttest mutat (2010 saját fotó)

45