A megrendelőlapot az alábbi címek valamelyikére kérjük eljuttatni: Ufi, 1462 Budapest, Pf.: 536. • Tel./Fax: 1-266-6590 • Az újság meg-rendelhető az Ufi honlapján: www.ufi.hu, valamint normáldíjas SMS-ben, a 06-20-520-7049-es számon is.

Az újság előfizetési díja egy évre: 2000 Ft.

N é v : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Vá r o s : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I r . - s z á m : . . . . . . . . . . . . .

C í m : . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Rendelje meg most az Ufit!A márciusban elõfizetõk között értékes Vox Nova cédéket sorsolunk ki !

TartalomINTRO• Hajrá amőbák! 3

• Lapzsemle 4

• Milyen állat a polip? 5

TÉMA• Nyitni kék 6

• Jöjjön vissza később! 8

• A perzsa atom 12

• Rózsa tövissel 14

• A Gyurcsány-kormány és a PPP 15

INTERJÚ• Politika és tudomány között 16

PUNCS• Beregszentmiklóstól a szenesekig 19

• Ahhoz képest, hogy magyar… 20

• Ez itt a reklám zene 21

• Nini, Bikini! 21

• „Humorérzék nélkül nem megy a varázslás” 22

• Titok, zokni 24

• A nagy lakás-pszichózis II. 25

• Törzsi világ 27

• Gyerekek idősebbeknek és haladóknak 28

• Carcassone 29

• Montenegró: állam álmodói 30

• Szvitnesz, otthon, biztonság 34

MÚLTIDÉZÕ• Krisztus vagy Wotan? 32

POLGFILTER• Oli bácsi az SZDSZ-ről 35

• Lóvá tett város 36

• Doromboló cicus-díj 36

• Kulturális, miniszter 37

• Önkormányzati közért 37

• Mindjárt Melinda 38

A polgári underground lapja · VII. ÉVF., 3. SZÁM, MEGJELENIK HAVONTA · Főszerkesztő: Hegedűs Zoltán · Főszerkesztő-helyettes: Ablonczy Bálint· Vezető szerkesztő: Balogh Ákos Gergely · Főmunkatársak: Ambrus Balázs, Benkő Levente, Czotter András, Névai Gábor, Rumi Tamás,Novák Tamás, Szilver Ottó · Olvasószerkesztő: Nagy Zsolt · Fotó: Késmárki Péter · Címlapfotó: MTI/Kovács Tamás –

· Felelős kiadó: Verba Volant Kft. · Szerkesztőség: 1085 Budapest, Baross u. 28. Levélcím: 1462 Budapest, Pf.: 536. · Tel./Fax: (1) 266-6590· Sms: 06 20 520 7049 · www.ufi.hu · mail: szerkesztoseg@ufi.hu · Szerkesztőségi titkár: Márvány Miklós · ISSN 1587-9097 · Lapterv, nyomdaielőkészítés: Artinpress · Nyomdai előállítás: Komáromi Nyomda Kft., Dunarakpart 15., Komárom 94501, Szlovákia · Igazgató: Meszlényi István· Terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág (06 80 444-444) · Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

I N T R O . V E Z É RI N T R O . V E Z É R

folyamatos megújulási lázban égő magyar baloldal most ép-pen – sokadjára – a fiatalokat szeretné beszervezni. A Xénia-láz elrettentő példája még ott dörömböl minden szegfűs gu-

ru agyában, a „többet ne” feliratú dobozkában. Inkább a modern,európai szocdem módszerrel próbálkoznak. Valamelyik píárokosfejébe nyomta a Nagy Ifjúságpoltitikai Varázskalpagot, és meg islett a csodafegyver! – Az internet, az jó, azt szeretik a fiatalok – szólt a kinyilatkoztatás. Egy pillanatra méga sarokban szipogó Niki is elhallgatott, Bogi és Andris kihúzta magát, miniszterelnö-künk pedig egészen rövid ideig elfelejtett Rá gondolni.

A magunk maradi, klerikális, nacionalista és egy picikét kádárista módján hadd emlé-keztessünk a nagyívű kezdeményezés szellemi alapjaira: a gigalúzer Medgyessy Péter afiatalokkal való törődés fontosságát annak idején a maga kissé faragatlan, ámde szere-tetreméltó módján az emlékezetes whisky-példázattal foglalta össze. Ez azonban régenvolt, ráadásul nem lehet mindenki Bozóki Andrásba oltott Hiller István.

Hamarosan indul tehát az Alapítvány a Modern Baloldalért internetes játéka, azamoba.hu, ahol formás kis adathorgászat után majd kérdésekre válaszolhatunk, az iga-zán ügyesek pedig jutalomként akár „részt is vehetnek a párt politikájának alakításá-ban”.

Úgy látszik, hogy a szocialista mogulok belátták: ifjúsági szervezetük nemcsak arranem képes, hogy épkézláb utánpótlást neveljen ki soraiból (eddig nagyjából Újhelyi Ist-ván az eredmény, de ezt csak az MSZP-t gyűlölők nevezhetik előrelépésnek), hanemrendszeres botrányaival csak tovább porlasztotta a szocialisták a negyven év alattiak kö-rében amúgy sem sziklaszilárd népszerűségét.

Megspórolnánk néhány brífinget a szegfűs harcálláspontnak. Letesszük épülő-szépü-lő, modern, európai köztársaságunk asztalára a dolgozó-tanuló ifjúságot testvéri egység-be forrasztó internetes játékkal kapcsolatos ötleteinket. Ne kelljen újabb bizottságot ala-kítania Lamperth Mónikának.

A beugró feladatok között szerepelhetnének a doppingkirály Annus Adrián szocialis-ta párti karrierjének fontosabb állomásai. Tudni kellene a feloszlatott Vas megyei cso-portok számát. Még azt is, hogy melyik realitymajom erősíti a budapesti XIV. kerületMSZP-alapszervezetének elnökségét.

Ha ez megvan, következhetnek a combosabb feladatok: felismerjük-e a bevágottnéhány másodperces hangfelvétel alapján, hogy Gyurcsány Ferenc éppen kit sérteget?Tudjuk-e, hány „szociáldemokrata” megújulási dokumentum készült az elmúlt évben?Ha ez megy, még mindig jöhet a magabiztosak mezőnyét ritkító halálkérdés: mikor voltutoljára fodrásznál Baja Ferenc?

A minden próbát teljesítő hős lovagot fogadhatná egy szegfűt formázó Nyers Rezső-kép, Horn Gyula elénekelne neki egy érzelmes nótát, választhatna, hogy jutalompóló-ján Kiss Péter mosolyogjon-e, avagy inkább ne.

Az amőbában magunk mögé utasított fiatalok millióin pedig jót kacagunk majd.– ABLONCZY BÁLINT

32 0 0 5 . M Á R C I U S

Hajrá amõbák!A

• Rossz évCsak 39 700 találatot írt ki a ne-vemre az internetes kereső? Nemis sok, egy éve még több mint 50 000 volt. (Németh Judit aliasPandora a Blikkben, 2005. feb-ruár 28.)Így muland el...

• Mû, cím, ars poeticaBíró Ica: Intenzív 20 perc fenék-re. (Cím a VHS katalógusban)Hja!

• Szuper BKV! Superbrand-díj a Budapesti Köz-lekedési Részvénytársaságnak.Superbrand az a márka, amely asaját területén kitűnő hírnevetszerzett. A fogyasztóknak a kon-kurens márkákhoz képest olyanérzelmi és/vagy kézzelfogható elő-nyöket nyújt, amit a vevők elvár-nak és elismernek. (Hír a BKV Rt.honlapján, 2005. február 3.)Nincsenek nagy igényeink:superbrand helyett a tiszta bu-szokkal is megelégednénk.

• Fejlesztési csomópontA szórakoztatóiparra mint fej-lesztési csomópontra vonatkozókérdésünk megválaszolásátKóka János gazdasági miniszterironikus megjegyzéssel indította.Mint mondta, vannak kimutatá-sok arról, hogy a filmezés kedve-

ző hatással van a hajléktalanokhelyzetére, hiszen a forgatásokona tömegjeleneteknél elég sokhomeless statisztál. (Kóka János aminiszterelnök által meghirdetettfejlesztési terv egyik eleméről, Nép-szabadság, 2005. február 25.)A modern Magyarország haj-léktalanjai üdvözlik a Minisz-ter Urat.

• Korhatáros mûvészetHVG: Viszont kielégíthette egyikelvágyódását. Eljutott a khmerekközé. Meg is írta. Aztán ezzel iskavart egy minivihart: ellenségeipedofíliát olvastak ki lelkes sora-iból...M.I.: Mit mondjak: a kambo-dzsaiak prűdek. Alig vannakbordélyházak, s ha vannak is, alányok azokban is vietnamiak. Amásodik utamon, nem is taga-dom, volt bennem törekvés, hogyily módon is érintkezésbe lépjekaz ott élőkkel. Mert nagyon szé-pek a leányok, és az egész orszá-got átlengi egyfajta nőiség. Aztpersze visszautasítom, amireegyesek céloztak, mert nem gye-rekek voltak, legfeljebb a terme-tük kicsi. Tényleg volt három-négy kapcsolatom, ezeket le isírom a könyvben, de mondom, jó-val túl voltak az alsó korhatá-ron. (HVG-interjú Malgot István-nal, 2005. február 3.)

Nem gyerek vótt az, tisztelt bí-róság, csak kicsike!

• Csapat– Milyen volt a csapat odabent?– Nagyon jó. Többnyire közleke-dési bűncselekményekért elítél-tekkel, adócsalókkal ültem.Volt közöttünk vagy hat főköny-velő is. Ők persze oktatgattak akönyvelési trükkökre. (InterjúStadler Józseffel, Blikk, 2005.január 21.)Tanulni, tanulni, tanulni…

• Kedves, nedvesHogy a kedvesed nedvesebb le-gyen... (A párkányi Vadas ter-málfürdő hirdetése)Hogy jól végződjön a nap.

• Mulatós kongaKedveli a Magyar mulatós dalo-kat, szerinte nagyon jól lehet rá-juk táncolni és kongázni. Szeretia Magyar embereket, elmondásaszerint kevés vendégszeretőbbnép van a Magyaroknál. Egy Bu-dapest környéki kis városban él,hét közben szereti a nyugalmat.(Fekete Pákó bemutatkozása,www.feketepako.hu)Kislány, vidzsázz...

• IgazságosabbEmelkedtek az átlagjövedelmekés a nyugdíjak, igazságosabb letta családtámogatás, és nem növe-kedtek az adók. (Aczél Endre: Adémon, Népszabadság, 2005.február 15.)Valamint megépült 800 kilo-méternyi autópálya, 10 ezerkollégiumi férőhely és a kisfi-úk is felérik már a piszoárt.

• Esti mesePélda nélküli, és felháborító,hogy Kondor Katalin mindentmegtesz azért, hogy úgy te-matizálja a közvéleményt, ahogypártja diktálja. (…) A magyartársadalomban élő gyerekekazonban nem hallottak esti me-sét. Talán nem ártana néha rá-juk is odafigyelni kicsit. Felszó-lítom a Magyar Rádió elnökét,

Kondor Katalint, hogy kárpó-tolja őket valamivel, az OrbánViktor főszereplésével sugárzottesti meséért. (Újhelyi István saj-tóközleménye, 2005. február17.)A magyar társadalmon kívülélő politikusok pedig alkalo-madtán szembesülhetnénekfogalmazási képességük korlá-tozottságával.

• MisszióA hét végén hozott határozatávalaz MVSZ elnöksége nemzetimissziós területté nyilvánítottaMagyarországot. (A MagyarokVilágszövetségének sajtóközlemé-nye, 2005. február 21.)Magyarország a hétvégén ho-zott határozatával katasztrófasújtotta területté nyilvánítottaaz MVSZ-t.

I N T R O . L A P Z S E M L EI N T R O . L A P Z S E M L E

4

TiszteltOlvasóink!

Lapunk előző számábannyereményjátékot hirdet-tünk az UFi-ra február-ban előfizetők számára. Az akció keretében két,egyenként négy ezer fo-rint értékű cd-t, a VoxNova kiadó kiadványaitsorsoltuk ki.

A szerencsés nyertesek:Hajas Lászlóné,Püspökmolnári; Dobó Irén, Szeged;Merényi Miklós,Kerepes.A nyerteseket postán értesítjük. Gratulálunk!A játék folytatódik, a márciusi előfizetők között is értékes cd-ket sorsolunk ki!

Bush elnök európai látogatókörútját bemutató térkép a USAToday-ből; amerikai barátaink többségének ezek szerint nem-csak Irak pontos földrajzi helyzete okoz gondot.

7 Hi l ler Is tvána hónap vesztese

8 Az APEHa hónap nyertese

I N T R Ó . N A P L ÓI N T R O . N A P L Ó

z adóhatóság annyi há-nyattatás, adatmásolás,uniós adószám, azonna-

li inkasszó és visszatartottÁFA után a jelek szerint végrejó kezekbe kerül. A korábbi,ún. tudós típusú (a PM állam-titkára szerint a lemondáshozkellő intelligenciával rendelke-ző) vezetőt igazi, ún. mene-dzser mentalitású káder vált-ja, bárhogy is ármánykodjon afidesznáci Állami Számvevő-szék. Szikora János 5 éven áta nyíregyházi MSZP külső bi-zottsági tagjaként küzdött azAdózási Fegyelem szent zász-laja alatt, majd a megyeAPEH-főnökeként palléroztamagát – készült a nagy fel-adatra. Tudta, egy napon őlesz az, akire a nemzet kormá-nyának és adófizető polgárai-nak szüksége van. Csak a hívószóra várt, hogy mestere út-mutatását követve, a tőle örök-ségül kapott Jedi-karddal vág-hasson rendet a KöltségvetésSötét Oldalának sorai között.

ománia új fedélzetmesterével nem lehet kukoricázni. Azállamelnök torkon ragadja a korrupció zöldhasúszörnyét. Nem kis feladat, összegezve ugyanis a különféle

nemzetközi felméréseket, ezzel az állampolgárok majd’negyedének légútjaira kell nyomást gyakorolnia. Nem kérdéses,ebben a harcban ő a mi bajnokunk. Két korábbi kollégajellemvonásait is egyesíti magában. Bátorsága és szívósságakolumbuszi: az esti híradók mindegyikében elhull az aznapikorrupt politikus, rendőr, bürokrata. Az pedig, hogy vészhe-lyzetben fején átbucskázva mindig talpára áll, óhatatlanulSzándokánt idézi: nem sokkal ezelőtt bármelyik hatévesnélidősebb honpolgár álmából felköltve is tudott mondani két vic-cet holmi kéz alatt eladott flottáról.

Még ha néha be is csúszik néhány gikszer a fenenagy harc-ba. Meglepő számomra például a Tăriceanu miniszterelnökáltal közölt fantomkép. Eszerint a fehérgalléros bűnözőt arról alegkönnyebb felismerni, hogy egyik kezében a fizikaszertárkulcsait, másikban a naplót szorongatja. Ezen felül adócsaló,mivel magánórákat tart a Juliska és Pistike fedőnevű hete-dikes, felvételire készülő diákoknak, és az ebből származójövedelmét bevallás nélkül váltja krumplira és csirkére a pia-con. A miniszterelnök volt olyan kedves megint a helyesmederbe terelni a román közgondolkodást. Nem idegen errefeléez a fajta mentalitás: a siránkozásból könnyen váltunk a „majdmi megmutatjuk”, „ki, ha mi nem” állapotba. Csesztet az Unióa korrupcióval, a gazdasági válsággal, a szabadpiaci lehetetlenállapotokkal? Az igaz, kezitcsókolom, hogy nálunk mindenkilop. De egy büszke, via Balkán Európába tartó népet nem lehetszedett-vedett kijelentésekkel sötétben tartani. Ha betelt a pohár, azt még megisszuk, és nosza, hallja meg a világ apedagógusgerincek roppanásait, ráütünk mi minden kézre,amelyhez krétapor tapad. Különben is, majd a részletes egyénivagyonbevallás fényt derít a könyvek, folyóiratok, könyökbenmegkopott zakók, ódivatú esernyők és egyéb gyanús javakkérdésére a tanárok esetében is.

Ahhoz nem fér kétség, hogy a korrupció burjánzó hajtásaitnyesegetni kell. Ahhoz sem, hogy le is hull néha egy-egy pom-pás, túlérett gyümölcs. A pedagóguskérdést – ne legyünkszőrszálhasogatók – akár nyelvbotlásnak, felejtendő ostobaság-nak is tarthatjuk. A valódi kérdés abban áll, hogy készen áll-eaz ország a nagytakarításra? Frázisokat akarunk puffogtatni,vagy vállalni a fel- és leszámolás valódi, kétségtelenül sokátmeneti paralízist okozó gondját? Băsescu és a kormány ajelek szerint készen áll megtenni ezt a lépést. Igaz, az államel-nök a bevált „rosszfiú a jó szolgálatában”-pózt ölti magára. De hát nálunkfelé minden forgatókönyv elmegy. Az elkészültprodukciót meg, ha akarjuk, ha nem, közösen nézzük majd.Lehet tippelni: heppiend lesz, vagy folyt. köv.?

– BURUS JÁNOS BOTOND,KOLOZSVÁR

52 0 0 5 . M Á R C I U S

zépen, türelmesen ál-lunk sorban, nagy össz-népi egyetértéssel hall-

gatjuk, ahogy pártunk elnökeelőbb kifizetne, majd szélső-jobboldali szándékot sejtetgazdaügyileg és mivel ennyipofátlanságtól sem halad asor és a haza ügye, hát vá-runk. Sorszámunkon olyannagy szám szerepel, hogyminden reményünket elveszí-tenénk, de a teljes nihilbe va-ló fejfájós zuhanás előtt ki-töltjük az enorszagom.hukérdőívét, hogy magunk is el-ámuljunk fene nagy liberaliz-

musunkon. Ámulás-bámulásközben, életünk sorsdöntő,nagy sorbanállását meg semszakítva elkészítettük a már-ciusi UFit. Jártunk Monte-negróban és cukrászdában,folyóiratokat olvastunk,cédéket hallgattunk, az anti-kommunista és antifasisztaApponyi György emlékétidéztük, beszélgettünk Mé-száros Tamással, az ÁPV Rt.elnökével, a Corvinus Egyetemrektorával és Cserna-SzabóAndrás íróval, a gasztrozófiatemplomának felkent papjá-val, rettenthetetlen Oli bá-tyánk pedig ezúttal azSZDSZ-ről és az ő országuk-ról mondja meg a frankót.Tesztkitöltésénél a gép lefa-gyott. – A. B. A.

„A szerkesztő azt üzente”

Ügyfél, szolgálat

alószínűleg nem téve-dünk nagyot, ha egyszocialista politikus

(pláne pártelnök) karrierjé-nek objektív mélypontjakéntazt a pillanatot határozzukmeg, amikor a Nap-Kelte pár-tatlan és mértéktartó műsor-vezetői röhögik ki. Bár HillerIstván saját elmondása szerintörült, hogy a játékoskedvűműsornak játékostársa lehe-tett, a romákhoz el nem jutóroma-politikáról és az Amőbajó sorsáról hebegő-habogópártelnök szereplése legin-kább egy olyan C-kategóriásönkormányzati képviselőéreemlékeztetett, akinek különö-sen rossz napja van. Talánérthető, hogy napról-napraerősödik bennünk a sejtelem:hősünk talán csak egyszer kö-vetett el nagyobb hibát annál,hogy pártelnöki maskaráracserélte a miniszteri bársony-széket: amikor az egyetemikatedrának mondott búcsút akulturális tárcáért.

V

S

Milyen állat a polip?

A R

6

rbán Viktor Fidesz-elnökfebruári országjárása – ésértékelése – nyilvánvaló-

vá tette: a 2005-ös év nem azemelkedett beszédek éve lesz.A Fidesz-csoportok és a polgárikörök „munkaterápián” vesz-nek majd részt, a nemzeti kon-zultáció jegyében ugyanis min-denkihez – ez most tényleg aztjelenti: minden egyes halandó-hoz – el kell jutnia a szervezet-nek. A Szövetség tehát újratöbbnek akar, talán fog is lát-szani, mint egy párt, mint apolgári körök becsatornázásá-ra alkalmas csúcsszerv, a jobb-oldal fellegvára. Vagyis a nem-zeti egység, a közös gondolko-dás és jövő „bázisintézményé-vé” formálódik, illetve formá-

lódhat. Jönnek hát a faluparla-mentek, a Budapest-tanácsok,ilyen-olyan városrészgyűlések,kulturális együttlétek, panasz-félórák, visszaküldős önkitöl-tős kérdőívek, miegyebek,hogy mire 2006-ra fordulunk,mindenki érezhesse: egy kicsitő is hozzátett a készülő Fidesz-programhoz.

Mindez a praktikum oldalá-ról így fest: a 2002-es választásmegmutatta, hogy olyanokat isszavazásra lehet bírni, akiketaddig notórius urnakerülőkénttartott nyilván a politológus-szakma. Az MSZP-nek sikerült300 ezer ilyen lelket nyernie,persze csak egy röpke alkalom-ra. Könnyen lehet, hogy a szo-cialisták újra bevetik a három

éve sikert hozó mozgósító tech-nológiájukat – amire a Fidesz-nek illő választ kell adnia. Or-bán Viktorék úgy számolnak: a

konzultáció éve után összvissz3 millió szavazó áll majd a Fi-desz mellé, ami épp 700 ezer-rel több, mint 2002-es adat. És

O

T É M AT É M A

Újra terebélyesedne a Fidesz • 2005, a konzultáció éve

Nyitni

Mozgásban az üzlet, tartják a menedzserek.Mozgásban a politika, tartják a „népmene-dzserek”. A Fidesz ez utóbbi mondás jegyé-ben újra nőni, terebélyesedni, szélesedni, híz-ni, bővülni készül. Mindenkit bevonna a köz-életbe, aki a rendszerváltás után (vagy még azelőtt) meggyűlölte a politikusokat, illetve enbloc a politikát.

z MSZP a Fidesz-mintátkopírozza – már ami apárt- és hálózatépítést

illeti. A szocialisták a Szövet-séghez hasonlóan egy ideje a176 választókörzetet (és nem avárosi, kerületi, falusi szerve-zeteket) tartják a párt alapegy-ségeinek. Tavaly novemberbena polgári körök mintájára azMSZP is közös ernyő alá kezd-te terelni a meglévő civil-kö-zösségi támogatóit a MagyarÜzletasszonyok Egyesületétőla Táncsics Mihály Alapítvá-nyon és az Otthont Magyaror-szágból Összefogás Egyesüle-ten át a Pallas Páholy BarátiKörig – Közéleti TársaságokSzabad Hálózata, vagyis Klub-

háló néven. Az ügy érdekessé-ge, hogy a www.klubhalo.huinternetes honlap kiemelt tá-mogatói között feltűnik HillerIstván pártelnök volttárcája, a NemzetiKulturális ÖrökségMinisztériuma, aNemzeti KulturálisAlap, Belváros–Li-pótváros önkormány-zata, valamint az álla-mi tulajdonú Szeren-csejáték Rt. Ugyan-csak a polgári köribuzgalmat hivatott el-lensúlyozni a Hiller ál-tal február elején meg-hirdetett Sikeres Ma-gyarországért Mozgalom(SMM). A mozgalom deklaráltcélja, hogy „együttes erővel te-gyük hazánkat sikeres, gyara-

podó állammá”. Persze – bal-oldali párthoz illően – a kez-deményezés anyagi motívumai

sem elhanyagolhatók: azMSZP valójában uniós pénzekfogadására alkalmas közössé-geket szeretne életre hívni, és

ehhez koordinátorokat, szak-értőket, tanácsadókat biztosí-tani. Lapzártánk idején épp a63. „szoci kör” alakult meg,Sikeres SzigetszentmiklósértTársaság fedőnéven. Ugyan-csak februárban jelentettékbe, hogy a Gyurcsány Ferenc,Hiller István és Lendvai Ildi-kó által jegyzett Alapítvány amodern baloldalért Amőbanéven országos baloldaliinternetes társasjátékot indítfiataloknak, melynek végki-fejlete az Amőba mozgalommegalakulása lesz. A csal-étek mindehhez: a legjobbjátékosok politikai szerep-hez is juthatnak, „a balolda-

li politizálásban akár fonto-sabb szerepet is vállalhatnak”.Hát hajrá, klikkeljetek, amő-bák! – B. D. S.

ACopy – paste

T É M AT É M A

72 0 0 5 . M Á R C I U S

ezzel eldőlni látszik az a vita,ami a 2004. december 5-i nép-szavazás után feszegette a Fi-desz külső és belső közvéle-ményét. Az úgynevezett radiká-lisok sokáig azt hangoztatták:a Szövetségnek elég lenne a sa-ját oldalához beszélnie, nagynemzeti kérdéseket boncolgat-nia, népnevelnie. Merthogy –szerintük – a népszavazáson azvolt a baj, hogy a Fidesz nemvolt kőkemény. Ahogy BencsikAndrás mondta volt: „A jobb-oldal sumákolt. Ezért nem Ma-

gyarország bukott meg, hanemazok, akik útlevéllel hülyés-kedtek (ez itten kérem Orbáncsesztetése, akárhogy is nézzük– a szerk.) és kórházi ágyonfekvő anyukával ájtatoskodtak,miközben a magyar választó-polgárnak egy életbevágó kér-désben kellett volna döntenie:vállalja-e a honfitársai befoga-dásával járó kockázatot vagysem?” S hát Lovas István isösszefoglalta a Demokrata ha-sábjain, amit itt-ott látott anagyvilágban: „ahol profik

irányítják a választási kam-pányt, a saját tábor izzásbantartása a fő cél, mert – nohamilliós tömegek szavaznak –néhány ezer szavazatkülönb-ség dönt.

A Fidesz azonban nem a Lo-vas által kínált „vérprofiz-must” választotta. Orbán a He-ti Válaszban José María Aznarreceptjét vonatkoztatta magá-ra. Az egykori spanyol kor-mányfőnek az volt a legna-gyobb dilemmája: ki lehet-eegészíteni – legalább a válasz-tási időszakok erejéig – az ér-tékalapon szerveződő jobbol-dalt azokkal, akik nem érté-kek, hanem anyagi helyzetük,hasznossági szempontok alap-ján hoznak politikai döntése-ket. Aznar megoldotta e felada-tot. Először is: világossá tettepártja eszméit, és kitűzte azászlót. Akiknek nem tetszett azászló, azokat nem próbáltameggyőzni arról, hogy helye-sek a zászlóra varrt eszmék.Csak annyit ígért: ha a mi zász-lónk van fönt, ti is jobban fog-tok járni, például anyagilag,vagy az esélyek terén.

A táborépítés Magyarorszá-gon már 2002–2003-ban meg-történt. A zászló ki van tűzve –ráhímezve néhány érték ésegy-két fölös cicoma. A nemze-ti konzultáció évét ezért nem„jobbsovén” üzenetekkel fogjatelelőni a Fidesz. Mostantólugyanis a „hasznossági szava-zók”, ha úgy tetszik: a kádárikisember elérése a cél. Őket

sem ciki elérni, legfeljebb azokszemében, akik korábbanüzemszerűen panelproliztak,büdöscigányoztak. Jobb, hahozzászokunk: a blokkban ésputriban is emberek élnek.Meg hogy Orbán Viktor akkoris Orbán Viktor marad, haemelkedett, magas pulpitusrólalászálló beszédek helyett be-megy a dzsumbujba. Merthogyott is emberek élnek. Tizenötév tapasztalata üzeni a Fideszpolitikusgárdájának: légy vég-re alázatos, légy jelen minde-nütt, hallgass meg mindenkit!

A spanyol minta persze csakakkor működik, ha – a nagynyitással, a konzultációsorozat-tal párhuzamosan – maga aSzövetség is minden ízében be-fogadó jellegűvé válik. Hogymindenki csatlakozhasson aFideszhez, aki szeretne. És úgycsatlakozhasson, ahogy szeret-ne: teljes jogú tagként, a helyipártszervezetek belső harcaitólódzkodó, de valahova tartozniakaró támogató tagként, szak-értő tagként vagy akárhogy. Amájusi Fidesz-kongresszus„alapszabály-módosítás” címűnapirendi pontja állítólag éppe bővülést hivatott megalapoz-ni. Hisz Gombóc Artúr óta tud-juk, hogy a töltött csokoládé, akerekcsokoládé, a lyukas cso-koládé, a nugátcsokoládé, amogyorós csokoládé, a keserű-csokoládé, a négyszögű csoko-ládé egyaránt tökéletes. Csakaz a lényeg, hogy csokoládé le-gyen. – B. D. S.

• Orbán Viktor is új politikát hirdet

kék

H I R D E T É S

FOT

Ó: U

FI/K

ÉSM

ÁR

KI

PÉ

TE

R

T É M AT É M A

z infrastrukturális fejleszté-sek, a bankrendszer vagyéppen a büntetőjogi szabá-

lyozás előkészítése során figye-lemre méltó európai tájékozott-ságról és kezdeményezőkészség-ről tett tanúbizonyságot.

Egy közismert hiedelmet min-denképpen el kell oszlatnunk:mint arra már társadalomtörté-nészek rámutattak, hiba lenne akorabeli magyar közigazgatás-ban egyfajta dzsentri rezervátu-mot látni. Egyrészt a magyar ál-lamigazgatás messze nem rendel-kezett akkora kapacitással, hogyaz 1860 után tönkrement birto-kos osztály tagjait mind fel tudtavolna szippantani, munkát csaktöredékük talált itt. Másfelőlegyes minisztériumok személyi ál-lományának elemzése is mutatja,hogy bár a dzsentri réteg arányaszembetűnő, korántsem csak be-lőlük került ki az apparátus.Gondoljunk arra, hogy az ifjú

Jászi Oszkár is a földművelésügyiminisztérium fogalmazójakéntkezdte szakmai pályáját. Az emlí-tett hatékonyság különösenszembeötlő akkor, ha tudjuk,hogy egy korabeli minisztériumjó esetben 120-180 munkatársatfoglalkoztatott, s a korban nemvolt például külön tárcája azegészségügynek, az ipar-, vagy aközlekedésügynek. Modern törté-neti értékelések híján ugyanak-kor némileg tanácstalan az utó-kor a vármegyei közigazgatásmegítélésében. A dualizmus ko-rának egyik központi vitatémájavolt a vármegye államosítása,amelyet elsősorban a szabadelvűkormánypártok szorgalmaztak,míg a függetlenségi ellenzéknagyrészt opponálta, mert tartotta kormányzat ellensúlyainak el-tűnésétől. Az bizonyos, hogy a po-zícióféltés vagy éppen a nemzeti-ségi mozgalmakkal folytatott ál-landó küzdelem nem használt a

helyi ügyintézés innovatív, nyitottvonásai megerősítésének.

Elsõ bizantinus korszakBár az UFi olvasói tudják, hogylapunk élen jár a Trianon-szindróma leküzdésében, hiába-való lenne tagadni, hogy a ma-gyar közigazgatás szemléletébendöntő szerep jutott a békediktá-tumnak. Elsősorban azért, merta harmadára zsugorodott ország-ba aránytalanul nagy számbankerültek közhivatalnokok. Az el-szakított területekről a húszasévek közepéig elmenekült 320-340 ezer személy döntő többségeolyan állami vagy megyei hivatal-nok volt (vasutastól a postáson áta szolgabíróig és a katonatisztig),akinek esélye sem volt arra, hogyállást találjon az egyébként is sú-lyos válsággal küzdő magánszfé-rában – igaz, erre a képzettségesem volt mindig megfelelő. Egyrészük ugyan helyet talált az

aránytalanul felduzzasztott álla-mi és megyei közigazgatási appa-rátusban (helyzetük csak a nép-szövetségi kölcsön feltételéül sza-bott karcsúsítás – bélistázás –nyomán rendült meg), de a több-ség a státusz- és presztízsveszteségmiatt a két háború közötti idő-szakban jó alanya volt bármely–azért elsősorban jobboldali szí-nezetű – radikális politikai köve-telésnek. Azok, akik korábbi állá-sukhoz hasonló munkához jutot-tak, az átélt traumák (1918–1920)vagy az áporodott magyarországiközállapotok miatt kevéssé hajlot-tak a szociálisan érzékeny, az ügy-fél szempontjait figyelembe vevő,gyors ügyintézésre. A kor termel-te ki a magyar hivatali nyelvezetelső bizantinus korszakát, a meg-szólítások hihetetlen szövevényét,mutatta fel a szociális hierar-chizáltság mindenütt jelenlévőnyomait. Egy-egy kézbevett aktaútját végigkövetve látható, hogy

8

Rendes empirikus kutatások híján nehéz megtudni, hogy a magyar közigazgatás végső romlásahol kezdődött. Bizonyos azonban, hogy – Mikszáth Kálmán állításai ellenére – a hazai hivatali ügy-intézés nem volt mindig csapnivaló. A dualizmus korszakában kitermelődött az a szakbürokrácia,amely a modernizációval kapcsolatos feladatokat megbízhatóan és egyenletes színvonalon intézte.

A

A hivatal, amelyik nem • Képes, tud, akar • Miért nem működik a magyar közigazgatás?

Jöjjön vissza késõbb!

FOT

Ó: U

FI/K

ÉSM

ÁR

KI

PÉ

TE

R

akkoriban volt idő mindenre, sbár a visszaemlékezések mindiggyanúsak, tömegesen találko-zunk bennük a büdösparasztozóvagy éppen úrhatnám köztisztvi-selő figurájával. Hozzá kell ten-nünk, hogy a nyolcórás munka-időért folytatott harc akkor márgyőzött a magyar bürók világá-ban. A hivatali segédszemélyzetfelett álló köztisztviselő kilenc-tízkörül járt be munkahelyére, egy-kor enni ment vagy egyenesenhazaugrott ebédelni, ahol mégszunyókált is egy keveset étkezésután. Három után visszament ahivatalba, s jó esetben hatig ottvolt. Igaz, szombaton is dolgoz-nia kellett.

A verseny kiiktatásaA magánszférának viszont részinta versenyből és a fogyasztókbólkellett megélnie. Ezért az eleintekicsiny szolgáltató szektor illetvepéldául a bankszféra kénytelenvolt alkalmazkodni a közönségigényeihez. A magyar szépiroda-lomban oly sokszor megrajzolthitelbe vásárlás vagy éppen a ki-futófiúk alkalmazása tünetei en-nek a vevőmegtartó, ügyfélcent-rikus üzletpolitikának. Az 1945után berendezkedő kommunistahatalom, miközben több hullám-ban tisztogatott az állami közhi-vatalokban, a szolgáltató szféraés a kereskedelem állami kézbevételével, a verseny kiiktatásávalgondoskodott arról, hogy enneka szemléletnek nyoma se marad-jon. A helyi közigazgatást – ésrendkívül sok esetben az államitis – olyan emberek vették kézbeés működtették, akik mind kép-zettségüknél, mind magukkal ho-zott mintáiknál (hiszen addigesetleg csak otromba jegyzőkkelvagy leventeoktatókkal találkoz-tak) fogva alkalmatlanok voltak arájuk testált feladat hatékony el-látására. E kontraszelektált kor-szak öröksége mind a mai napigvelünk van.

Ennyit a magyar nemzeti hiva-taltörténet történeti alapozottsá-gáról. Nézzük az ontológiai prob-

lémákat. Ezek igen számosanvannak, fel sem tudjuk sorolniőket. Az avatatlan szemlélő is el-sőre megállapíthatja, hogy a ma-gyar közigazgatás, és vele immár,sajnos a szolgáltató szektor mű-ködése is: útközben van. Félútona teljesen manuális, cetlialapúadatrögzítés és a számítógépesí-

tettség között. A két szisztéma kö-zött van átjárás: az átjárót Mari-kának hívják. Esetleg Emminekvagy Jolikának. Neki még 1964-ben Konkoly bácsi tanította be akartotékok kezelését, és olyan jólmegtanította, hogy mai napig őtudja a legjobban. Marika (vagyEmmi vagy Jolika) már nyugdíj-ban van ugyan, de visszajár dol-gozni, mert nélkülözhetetlen, éssajátos modora miatt nem tudotttanítványokat nevelni maga mel-lett. Ezért ha elkapja őt az influ-enza, akkor áll az ügyintézés, akolléganők nagydarab, látszólagteljesen rendetlenségbe süllyedtDexion-Salgó polcrendszerekremutogatnak, és néha elkeseredet-ten próbálnak előráncigálni egyaktacsomót.

Nem csak MarikaUgyanakkor ne kenjünk mindentMarikára: az ügyintéző szakmák-hoz elengedhetetlen képzésnekma is vannak komoly hiányossá-gai, de húsz évvel ezelőtt nagyjá-ból ugyanazt tanították, mint1902-ben. Egy ma ötvenéves ügy-intézőnek emberfeletti erőfeszí-tésbe került megtanulni a számí-tógép legalább szövegszerkesztésiszintű használatát a kilencvenesévek elején. Ennél tovább lépni

T É M AT É M A

92 0 0 5 . M Á R C I U S

esco, Auchan, Cora,Interspar, OBI, Baumax,Praktiker. Mercator,

Tus, Lesnina, Merkur, Gramat,Pevec. Az előbbiek a magyarkiskereskedelem multinacioná-lis „nagy halai”, az utóbbiakHorvátország és Szlovénianemzeti tulajdonban lévő hi-permarketjei. Aki nem járt azutóbbi időben déli szomszéda-inknál, az most bizonyára cso-dálkozik. Most akkor tanulnikell a kereskedelem csúcsán lé-vő hipermarket-kereskedelmet,vagy csak türelmesnek kellettvolna lenni?

Aki egy kicsit is jártas a mul-tinacionális kereskedelmi válla-latok működésében, az tudja,hogy a szövetkezeti és államitulajdonú kereskedelmet né-hány év után leváltó külföldicégek számos előnyük ellenéremennyi anomáliával működ-nek. Aki nem, az is sejtheti,hogy mennyire nem nemzetisajátosság: valaki tud-e „keres-kedni”, vagyis az árut raklapratenni, békával kitolni az eladó-tér polcának végére, föléírniazt, hogy AKCIÓ, majd hatvan-kilencven nap után kifizetni aszállítót, és visszaküldeni nekia sáskahad által tönkretettárut. A tömegkereskedelemhezkapcsolódó tudás nem sokkaltöbb ennél, mégis a magyar tu-lajdonú viszonteladók a né-hány éves késlekedés miatt be-hozhatatlannak tűnő hátránytszenvedtek. A győzelmet pedigaz ellenfél kíméletlenül kihasz-nálja a kasszáinál. Néhány hó-napja a politikai viták példája-ként szereplő lakberendezésicég ágykeretének esetébennem csak az a bosszantó, hogyextra árréssel (körülbelül nettó40-50%-kal) adja el nálunk, ha-nem az is, hogy ezek a termé-kek (fenyőbútorok) évek óta el-

adhatatlanok Nyugaton. Agyártó cégek rég tönkremen-tek, készleteiket most a néhaihitelezőik adják el a térségbenműködő multinacionális keres-kedelmi cégeknek. Vagyis az át-lagosnál lényegesen magasabbárréssel kapjuk meg az elfekvőkészletet úgy, hogy azok áraazért még agyonveri a hasonlótermékeket gyártó hazai vállal-kozásokat.

A kereskedelem csúcsidő-szakaiban a furgonok és teher-autók kígyózó sora veszi körbeaz áruházakat. A sofőrök órá-kat, néha napokat várnak a ka-pu kinyílásáig. Az áru ezértgyakran nem érkezik oda idő-ben, amivel az áruház szintejobban jár, mintha eladná azt:a magyar menedzser azonnalfaxolja a kötbérről szóló értesí-tést.

A leginkább húsba vágó do-log azonban az, hogy ezek azáruházak térnyerésük követ-keztében mekkora árrésseldolgoznak. Minden szállítóesetében úgynevezett „háttér-kondíciót” állapítanak meg: abeszállított áru értékének egyrészét „forgalmi hozzájárulás-ként” visszafizettetik a beszál-lítókkal. Ezt kifelé hozzájáru-lásként kommunikálják, való-jában azonban fix profitkénttarják számon, és minden év-ben folyamatosan emelni pró-bálják.

Ezek összege tíz és har-minc (!) százalék között válto-zik. Ezek után ha csak húszszázalékos árrést kalkulá-lunk, akkor is minimum hat-vanöt százalékos a bruttó ár-rés. Ekkora árrés nem disz-kontok, hanem drágább szak-boltok esetén lenne indokolt.

Tetszettek volna forradal-mat csinálni. A kereskedelem-ben is. – U. A.

A hipermarket

Az egyik nagy államihivatalunk a sok

pénzért beszerzettiktatóprogramot

azzal harangozta bedolgozóinak, hogy innentõl nem leszpapír, mindenki

intraneten kap mindent

T

biológiailag lehetetlen. Ezt nemaz oktalan generációs árokásó in-dulat mondatja velünk, az em-bert a teremtés így konstruálta.Az egyik nagy állami hivatalunka sok pénzért beszerzett iktató-programot azzal harangozta bedolgozóinak, hogy innentől nemlesz papír, mindenki intranetenkap mindent, ott zajlik majd azügyintézés. Az eredmény: a papírmaradt („én szeretem kézbe ven-ni a dolgokat”), a folyosói forga-lom megnőtt – mindenki ahhoz akollégához szaladgál, aki ért agéphez. Tudunk olyan titkárnő-ről ebben az országban, nem isakárhol, aki az elmúlt tíz évbenegyetlen levelet sem mentett el:legépelte a szöveget, kinyomtatta,majd gondosan kitörölte a számí-tógépből. Továbbképzésre nincspénz, igény, kedv. Igazságtalanoklennénk azonban, ha azt állíta-nánk: a szolgáltató szektor egyrésze és az államigazgatás azértműködésképtelen, mert eleveműködésképtelennek rendeltet-tek. Tevékenységük nem függet-len a közegtől. A magyar állam-polgárok jelentős százaléka kép-telen kitölteni egy A/4-es forma-nyomtatványt, mondjuk a vízóra-

örtént egyszer, hogy hő-sünknek, nevezzük M-nek, lejárt a jogosítványa.

Rutin ügy. M. két diplomás csa-ládapa, de emellett tapasztaltakadályfutó, így tudta, hol kezd-je. Nyakába vette a világhálót,kikereste, mi a teendő. Első lé-pés: orvosi alkalmassági vizsgá-lat. M. elment hát a háziorvosá-hoz. Ott kapott egy kis csészét,másnap reggel vissza a gőzölgőreggeli fáradt olajjal, majd egykis látásvizsgálat, utána rutin-kérdések. Rákövetkező nap elké-szült a labor is. Ekkor már har-madjára járt a háziorvosnál, deM. nem csüggedt, hisz tudta,hogy minden kezdet nehéz. Vég-re kész lett az alkalmassági.Hogy a további lépéseket megtu-dakolja, M. visszamászott a világ-hálóra, kikereste a lakhelye sze-rinti illetékes okmányirodát.Nagy öröm, az okmányirodahonlapja azt írja: nincs várako-zás, ha előre egyeztetett időpont-ban érkezik. M. szeme csillogotta boldogságtól. Nem kell szabad-napot kivennie, ha reggel nyolc-ra bejelentkezik, egy csöppetkésve kilencre beér a munkahe-lyére. Az okmányiroda nyit-vatartása egyébként egy megfejt-hetetlen kód szerint alakul:kedd, csütörtök, péntek 8-12,hétfő 13-17, szerda 8-11.45 és12.30-15.30. M., mint a legtöbbmunkavállaló 8-tól 17-ig dolgo-zik. Tehát az okmányiroda nyit-vatartásának és M. szabadidejé-nek közös halmaza nullhalmaz.Telefonál az okmányirodára,megkérdezi, mit is kell még vin-ni. A választ gépiesen darálja egyamúgy kedves hangú hölgy:„kell a személyi, a lejárt jogosít-vány, az orvosi alkalmassági és4000 Ft okmánybélyeg, amit aközelben lévő postahivatalbanmegvehet”. M. jelzi a kedveshangú hölgynek, hogy akkor ő

M., akit M-nek hívnak, valame-lyik reggel nyolcórás időpontotlestoppolná. „Á, az teljesen fö-lösleges, nem szoktak sokan len-ni”. M. már érzi a vesztét, denem akar udvariatlan lenni,nem erősködik tovább, csak hal-kan megjegyzi, hogy akkor hol-nap reggel ő (azaz M.) és a köz-igazgatás végre egymásra talál-nak. Annak rendje és módja sze-rint M. reggel 7.48 perckor kilépa lakásból és az okmányiroda, il-letve az okmányiroda mellettipostahivatal felé veszi az irányt,hogy legelőször is az okmánybé-lyegeket beszerezze. 8.02-kormegérkezik a postához. Nyitnáaz ajtót, de hirtelen megtorpan,majd hideg verejtékcseppek gör-dülnek le a hátán. A posta csak8.30-kor nyit. A legközelebbiposta körülbelül tizenöt percnyijáróföldre van. Nincs értelme el-menni odáig, időben ugyanottlenne. M. tehát nem tehet mást,türelmesen várakozik, míg aposta kinyit. Posta kinyit. M.megveszi az okmánybélyegeketmindössze tizenöt perc alatt.Ahol ugyanis az okmánybélyegkapható, ott nem lehet kártyá-val fizetni, ezért előbb egy másikablaknál ki kell venni a pénzt,majd a másik ablaknál a kivettpénzt visszaadni és megkapni ér-te az okmánybélyeget. Hősünk,M. 8.47-kor belép végre az ok-mányirodába. Rögtön egy rövidujjú fehér inges, szürke kötöttmellényes pisztolytáskás bizton-sági őr állja útját: „Helló, mitszeretnél?” „Én kérem, egy újjogosítványt.” – válaszolja M.„Okmánybélyeg megvan?” –kérdezi az őr. „Persze” – feleliM. „Húzzál egy sorszámot ésmajd az ötös ablakhoz hívnak!”.M. mindent megtesz, amit az őrmond. A kis papíroson egy sor-szám, valamint még valami. Az,hogy a várakozók száma: 6. M.

rezignáltan veszi tudomásul. Te-lefonál a munkahelyére, hogynem fog időben beérni. Leül ésvár. Elolvassa az önkormányzathivatalos közlönyét, majd feláll,fel-alá járkál. Minden kiragasz-tott hirdetést elolvas. Egyre ide-gesebb. 9.48.: M. sorra kerül. Azügyintéző első kérdése. „Csinál-tak már fényképet önről azegyes ablaknál?” „Nem, ezt sen-ki nem mondta” – feleli M. „Jó,akkor menjen át az egyes ablak-hoz és csináltasson fényképet!”– utasítja M-et az ügyintéző. Afénykép elkészül, de eltelikújabb negyedóra. M. visszamegyaz ötös pulthoz. Ismét vár, mertközben egy újabb ügyfélnek in-téznek ügyet. Majd az újabb ügy-fél is elmegy. M. hirtelen a pult-hoz ugrik. Most már biztos,hogy ő következik – gondolja.De nem. Az ügyintéző felpattanés elviharzik. Tíz perc múlvavisszajön és szólítja M-et, majdkedvesen hozzáteszi: „Elnézésétkérem, de muszáj volt kimen-nem egy cigire, reggel nyolc ótaitt ülök.” „Én is!” – teszi hozzámagában M. Hangosan nemmerné mondani, mert fél, hogyelvesztené a lassan két és fél órá-ja áhított pozícióját. Öt perc ügy-intézés, három aláírás és márlátszik a fény az alagút végén.„Hét-tíz nap és kiküldjük Ön-nek postán az elkészült jogosít-ványt” – mondja zárásként, azamúgy nagyon kedves ügyinté-ző. „Jaj csak azt ne! Inkább be-jövök érte, ugyanis a postás ed-dig még soha nem hozta ki azajánlott levelet. A főposta megpont félórányira van a lakásom-tól.” „Rendben, akkor tíz napmúlva jöjjön be érte, mindenegész órában soron kívül ki-adom az elkészült jogosítványo-kat” – búcsúzik a hivatalnok.M. tíz nap múlva megkapja a jo-gosítványát. Most felhőtlenülboldog. Némi árnyékot csak azvet gondtalan életére, hogy má-jusban a személyi igazolványa islejár… – S. F.

A jogosítványT

T É M AT É M A

1 0

T É M AT É M A

űség vagy patriotizmushelyett leginkább lustaság-ból tartottam ki rendít-

hetetlenül a Postabank talpaslakossági ügyfeleként. Mintahogy alapvetően a lusta(másképp: igen elfoglalt)embereknek találták ki adepressziós tünetekkel járóidőrabló sorbanállások ellen atelefonos banki ügyintézés szol-gáltatását is. Szóval meglehetősközönyben értek utol a pénzin-tézet privatizációjáról szólóhírek. Bár illúzióim nem voltak,a Princz Gábor-féle 1997-esfiókostromlós kalandjáték utánsok évvel azt gondoltam, a

nehezén már túl vagyok. Mintutólag kiderült, tévedtem.

Az első gyanús jel az a levélvolt, amelyben az Erste novem-ber végén értesített, hogy ügyfél-szolgálatuk telefonos meg-keresését követően a hozzámlegközelebb eső bankfiókbanátvehetem a Telebank-szerződésemhez tartozó új PIN-kódomat. Nem teljesen értettem,hogy ha a számlámra vonatkozóösszes titkos adatot megörököltea Postabanktól az Erste infor-matikai rendszere – a pénzem-ről nem is beszélve –, akkor aTelebank-kódom esetében ezmiért nem sikerült. Gyanúm

csak fokozódott, amikor azttapasztaltam, hogy az Ersteautomata ügyfélszolgálata amenürendszer megfelelő pont-ján egyszerűen közölte velem: avárakozási idő több mint háromperc. Próbálkozzon máskor –hangzott a kulcsmondat, majd akövetkező pillanatban vonalsza-kítás áldozatává váltam. Az n-edik nap n-edik próbálkozásaután végső elkeseredésemben fel-hívtam a Postabank elvileg márnem élő Telebank-számát. Ittváratlan előrehaladást könyvel-tem el, legalábbis akkor ezt hit-tem. Élő emberrel sikerültbeszélnem, akivel megállapod-tunk, hogy a PIN-kódomat egyhét múlva átvehetem a Bajcsy-Zsilinszky úti Erste-fiókban.

Csakhogy mikor erős időbeliráhagyással besétáltam azemlített bankfiókba, ott senkinem tudott rólam vagy akár aPIN-kódomról. Mindössze azt ajavaslatot kaptam, hogy még vár-jak egy kicsit, biztosanmegérkezik.

Azóta több telefonbeszélgetéstis lebonyolítottam a Bajcsy-Zsilinszky úttal, de lapzártakoralulmaradni látszom a PIN-kódomért folytatott küzdelem-ben. Igaz, néhány napja a fiókegy kedves hölgy munkatársaújra megrendelte a már egyhónapja úton levő kódomat aközponttól. Most már csak azonizgulok: mi történik majd, ha avégén még meg is kapom?

–B. L. Cs.

HA Telebank

átírásról, alkalmatlan egy bankiügyfélirányító rendszer jelzései-nek értelmezésére vagy a kultu-rált problémamegoldásra.

Gyors elemzésünk szerint aműködésképtelenség alapokamégsem az, hogy a rendszernekszámtalan, különböző elvárásho-rizonttal rendelkező egyént kell ki-szolgálnia. Hangozzék bármilyenmeglepően, a gond: a bizalmat-lanság. A nagybankoktól kezdveaz önkormányzatokon át a köz-üzemi vállalatok ügyfélszolgálatá-ig sok helyütt működnek totalitá-rius reflexek. Nem gondolhatunkmásra, amikor az igazolások, fel-adóvevények, fénymásolatok, hite-les fordítások halmát cipeljük ma-gunkkal. A hivatal/cég nemcsakbennünk, ügyfeleiben nem bízikmeg; hisz látszik, hogy a szemünksem áll jól, ezt mi is megértjük.

Nem bírják egymást?A hivatalok azonban egymással isbizalmatlanok, sőt, egy adott hi-vatal munkatársai egymássalszemben is. „Ezt adták magá-nak? Hát erre én nem utalha-tok!” (Nem is erre kéne, de mind-egy is, hagyjuk.) „Akkor rosszulmondták” vagy „Ez nekem így

nem elég”. „Most vegye el a csek-ket, fizesse be, aztán jöjjön visz-sza”; ha jók vagyunk, akkor eset-leg: „Nem kell sorbaállnia”. Mi-nél több papír, minél több pe-csét, az a nyerő: Bizáncbanélünk. Emellett eltörpül az, hogyaz ügyfélszolgálatok alkalmazot-tainak egy része tapló. Igaz, ők istúlhajszoltak, kevesen vannak ésezért úgy gondolják, hogy jogukvan megalázni a betérőket. És ezalól nem kivétel a magánszférasem: a mobilszolgáltatók is látha-tóan arra törekednek, hogy ügy-félszolgálataikon egyszerre ne le-gyen több három ügyfélnél: tes-sék megnézni a helyiségek mére-tét és a székek számát bármelyikplázában. Vagy gondoljunk egyesnagy szolgáltatók tökéletesen tör-vénytelen személyi igazolvány-másolási igényeire. Ha problé-más eset vagyunk, nem férünkbele a posztkádári sémába: kül-földön voltunk és nem vettünk átegy levelet, interneten akarnánkpénzt utalni (azaz nem lenne fel-adóvevény, ah), nincs otthoni fixtelefonunk vagy csak egyszerűennem vagyunk hajlandók megosz-tani jövetelünk okát egy teljesenszedált portással. Számítsunk te-

hát a szankciókra, ha utazga-tunk, internetünk van, meg nagypofánk: gazdag kis köcsögök va-gyunk, akikért nem kár. És lehe-tőleg ne álljon nekünk olyan na-gyon feljebb. Épp ez az: megle-het, hogy undok varangyok va-gyunk, sok pénzzel a bőrünkalatt, de ugyanaz jár nekünk,mint a frusztrált pofának a pultmásik oldalán. A jogegyenlőség

amiatt lenne fontos, mert életünkvégéig nem játszhatjuk a jólneveltegyetemistát, meg a rokonszen-ves, hajszolt, fiatal apukát, eljöhetolyan kor, amikor tenyérbe-mászó, kopaszodó középkorúakleszünk, már nem alapozhatunka sármunkra, a jogainkhoz meg améltóságunkhoz mégis ragasz-kodnánk, azzal az átlátszó érvvel,hogy az jár nekünk.

Ebben az elcseszett kelet-euró-pai kapitalizmusban a kevés ígé-retes jelenség pedig éppen az uta-záshoz, az internethez meg a tö-megkommunikációhoz kötődik.

A Matáv minden mesterkedése el-lenére (mennyibe is kerül a szé-lessáv Magyarországon és Német-országban, he?) sok értelmes dol-got lehet csinálni az interneten, ahonfoglalózáson kívül is. Biztosí-tót lehet váltani például, haugyan régi biztosítónk nem olyantetű, hogy letagadja a beérkezettfelmondólevelet. (Ami azért is na-gyon fájó, mert a régit Szövetség-nek hívják. Vicc.) De mégis, hajrábiztosítási brókerek! Az inter-netes árverési portál, a Vatera azelmúlt évben megtöbbszörözteforgalmát; érdemes ellátogatnioda, az az új világ hírnöke: egyszolgáltatás, amely minden béna-sága ellenére alapvetően a biza-lomra épül. A mobiltelefon de-mokratizálta a tömegkommuni-kációt, a fapados légitársaságokmeg a repülést, és talán ez azegyetlen terület, ahol a versenytnem fordították saját ellentétébe.

Sok idő fog eltelni addig, mígegy élhetőbb ország lesz felénk,eljövetelét már meg sem érjük ta-lán. De előtte legyünk egy kicsitborzalmas vénemberek, aMuppets-show első páholyából.Mert megérdemlik.

Az a baj. – R. R.

Minél több papír,minél több pecsét,

az a nyerõ:Bizáncban élünk

1 12 0 0 5 . M Á R C I U S

FOT

Ó: U

FI/K

ÉSM

ÁR

KI

PÉ

TE

R

forradalom által időlegesenmegakasztott projekt anyolcvanas évek közepén

indult újra. Az irak–iráni hábo-rú tanulságait leszűrve Teheránarra a következtetésre jutott,hogy megfelelő elrettentési ké-pességeket kell kifejlesztenieSzaddám Huszeinnel szemben,akinek csapatai rendszeresenvetettek be vegyifegyvereket, ésaki mögött ráadásul akkor ritkaegységfront alakult ki az ameri-kaiaktól a franciákon át egészena szovjetekig.

Rendkívül nehéz megbecsül-ni, hol is áll jelenleg az irániatomprogram. A hírszerzésiadatok igencsak hiányosak, sTeherán okult Irak leckéjébőlis: Szaddám egyetlen atomléte-sítményét, az osziraki erőművetpár perces légicsapással semmi-

sítették meg izraeli gépek 1981-ben. Iránban ezért tucatnyi he-lyen, földalatti létesítmények-ben végzik a fejlesztéseket. Aminagy bizonyossággal megállapít-ható, hogy a kutatások eredmé-nyeképp és a kilencvenes évek-ben több nyugati országgal foly-tatott együttműködése soránIrán olyan ún. kettős felhaszná-lású technológia birtokába ju-tott, amely hivatalosan ugyanpolgári célokat szolgál, a gya-korlatban viszont csak politikaidöntés kérdése, hogy e „vívmá-nyokat” mikor alakítja át fegy-verkezési programmá. Utóbbiraazonban semmi bizonyíték, ésezek hiányában a NemzetköziAtomenergia Ügynökség (IAEA)mindössze csak az eltitkoltatomprogram – urándúsítás ésplutónium-feldolgozás – tényét

tudta megállapítani, annak ka-tonai célú felhasználását nem.Bár 2003 októberében Irán be-vallotta, hogy akkor már 18 évefolytatott az IAEA által tiltott te-vékenységet, valamint beleegye-zett azok felfüggesztésébe és afokozott ellenőrzésekbe, a nem-zetközi nyomás alatt azóta több-ször ezen ígéretének visszavoná-sával fenyegetőzött. Általánosvélemények szerint Teherán – sez az amerikai „héják” legerő-sebb érve – időhúzásra játszik.Taktikai okokból szóba állugyan az atomenergia-ügynök-séggel és a német–angol–fran-cia EU-trióval – elkerülendő anagyobb nemzetközi konfrontá-ciót –, de minimum nyitva akar-ja tartani magának a nukleárishatalommá válás opcióját. Szak-értők becslései szerint ehhezmég minimum három évre vanszüksége. A „héják” szkepszisétalátámasztja, hogy Irán bizonyí-tottan nagy léptékben haladhordozóeszközei tökéletesítésé-vel. Hírszerzési értesülések sze-rint a kilencvenes évek másodikfelében „bevásárolt” Észak-Ko-rea NoDong I típusú (a szovjetScud-sorozatra épülő) balliszti-kus rakétáiból, amelyeketsajátkezűleg továbbfejlesztett.Így született a pár éve rendszer-be állított, kb. 1300 km hatótá-volságú – tehát Izrael eléréséreis képes – Shahab III, amellyel

demonstratív módon számos al-kalommal hajtottak végre„kísérleti” kilövéseket.

A mozgatórugókat keresveegyszerű lenne rögtön az iszlámállam térségbeli kibékíthetetlenstratégiai ellenségére, Izraelregondolni. Bár e tényező kétség-kívül fontos szerepet játszik,aligha lehet a „perzsa atom”okait mindössze erre visszave-zetni. A jelző nem véletlen: aznemzetek-felettiséget és azumma közösségét hirdetőteokratikus iszlám államberen-dezkedés ellenére az iráni naci-onalizmus legalább ekkora sze-

repet játszik a fejleményekben.(Figyelemreméltó a tény, hogyaz atomprogram politikai meg-osztottságokon átívelve nemzetikonszenzust élvez, és azt még azemigráns monarchista ellenzéknagy része is támogatja.) Nagymúltú országként Irán példáulnehezen nyeli le, hogy a térség-beli rivális, a „tákolmánynak”

Iráni nemzeti program • Teherán időhúzásra játszik?

A perzsa atomIrán atomprogramja nem új keletű, kezdeteimég csak nem is az iszlám rezsimhez köthető-ek. A kutatások a sah korszakában indultak ahetvenes évek közepén, s mivel Teherán ak-kor az Egyesült Államok legfőbb szövetségesevolt a térségben, mindez Washington hallga-tólagos beleegyezésével és – ma furcsánaktűnhet – izraeli segítséggel történt.

FOT

Ó: M

TI/

AP

/VA

HID

SZA

LE

MI

A mozgatórugókatkeresve egyszerû

lenne rögtön az iszlám állam

térségbeli kibékíthetetlen

stratégiai ellenségére,

Izraelre gondolni

A

T É M AT É M A

1 2

1 3

T É M AT É M A

2 0 0 5 . M Á R C I U S

és mindenféle értelemben al-sóbbrendűnek tartott Pakisztándeklarált atomhatalommá vál-hatott dacára az erős iszlamistabehatásnak, illetve a pakisztánititkosszolgálatnak, az ISI-nek atálibokhoz fűződő egykori intimviszonyának. Az irániak az ame-rikaiak kettős mércéjének bizo-nyítékát látják abban is, hogyPakisztán szinte „nukleáris ba-zárként” funkcionált az elmúltévtizedben: a Musharraf-rezsimmegúszta némi ejnye-bejnyével,mikor kiderült, hogy a pakisztá-ni atomprogram atyjának jóvol-tából az országban valóságosnemzetközi lókupeckedés folytaz atomtechnológiával.

Emellett persze kétségtelen,hogy a jelenlegi iráni iszlamistavezetés megfelelő aduval akarjaalátámasztani az amerikaiakkalszembeni tárgyalási pozícióit.Elemzők szerint a teheráni ke-ményvonalasok Észak-Koreadacpolitikájából és SzaddámHuszein eltávolításából azt a kö-vetkeztetést szűrték le, hogycsak a nukleáris potenciál vehe-ti el az Egyesült Államok kedvétaz iráni „rendszerváltástól”.Márpedig e kifejezés igen előke-lő helyen szerepel az amerikaikülpolitika Iránnal kapcsolatosmegnyilatkozásaiban. Bush2002-ben az országot a GonoszTengelye részének nevezte, azUnió helyzetéről tartott idei be-szédében „a zsarnokság előre-tolt helyőrségeként” aposztro-fálta, míg Condoleezza Ricekülügyminiszter Iránt érintve a„senki által meg nem választottmollák gyűlölt rezsimjéről” be-szélt. Bár időközben az admi-nisztráció jelentősen tompított aretorikáján – Bush példáulBrüsszelben nevetségesnek ne-vezte azokat a találgatásokat,miszerint Washington katonaibeavatkozásra készülne –, azamerikai álláspont érezhetőentúlmegy azon, amit a diplomáci-ában „stratégiai bizonytalanság-keltésnek”, illetve a „jó rendőr-rossz rendőr” szereposztásnak

neveznek. Ellentétben az euró-paiakkal, akik kínosan ügyel-nek arra, hogy kizárólag a pro-liferációval kapcsolatban gyako-roljanak nyomást Teheránra, aBush-kormányzat ideológiai-morális – s talán akaratlanul:civilizációs – ítéletet mond aziráni iszlám állam felett, leple-zetlenül egy esetlegesenkikényszerített rezsimváltásrautalgatva. E megközelítés azon-ban épp az ellenkező hatást ér-heti el, hiszen a teokratikusrendszer elitje megerősítve látjasaját félelmeit és stratégiai moti-vációit, ami viszont az európaidiplomácia erőfeszítéseit utal-hatja kudarcra. Ugyanakkornem látni a keményebb fellépésamerikai hívei által kínált el-képzelések kifutását sem: bárWashington minimum szankci-

ókkal fenyeget, azokat csak azENSZ BT rendelheti el. Márpe-dig nem lesz könnyű a Biztonsá-gi Tanács elé hozni az ügyet, hi-szen ehhez az IAEA nem ren-delkezik a megfelelő bizonyíté-kokkal, s ha rendelkezne is, kétvétó mindenképpen fenyegetnéaz amerikai határozati javasla-tot: Oroszország üzletileg is ér-dekelt az iráni atomprogram-

ban, Kínát pedig rohamosannövekvő olajéhsége okán sike-rült a teheráni diplomáciánaklekenyereznie az utóbbi idők-ben – s akkor a franciákról mégnem is beszéltünk. Maradna te-hát az egyoldalú akció, amelybeazonban az Egyesült Államokaligha vágna bele a kísértetiesenhasonló indítékok alapján indí-tott és szavahihetőségét világ-szerte kikezdő iraki háborúután alig két évvel – intő jel,hogy ezúttal a Washington hűsé-ges szövetségesének számítóLondon is a „békés megoldás”szükségességét hangsúlyozza, ésenergikusan kiveszi részét azEU tárgyalási erőfeszítéseiből. Akatonai akció tehát jelenlegigen valószínűtlennek tűnik.Kérdés, a diplomácia sikerreljár-e. – BENKŐ LEVENTE CSONGOR

rán a Közel- és Közép-Ke-let központi, stratégiai fek-vésű állama, amely a világ

olajtartalékának 11%-ával ésmásodik legnagyobb gázkincsé-vel rendelkezik. Etnikai sokszí-nűségét vallási homogenitássalötvözi: bár a perzsák az összla-kosság alig több mint felét te-szik ki, Irán népességének többmint kilencven százaléka az isz-lám siíta ágához tartozik. A sahkorszakának szekuláris perzsanacionalizmusára – a kormá-nyok egy időben török mintáramég a latin ábécé bevezetésévelis próbálkoztak, ám ez kudarc-cal végződött – a modern törté-nelem első vallási forradalmavolt a válasz 1979-ben. A perzsaetnikai elem szerepe azonban akléruson belüli dominanciájakövetkeztében vitathatatlanmaradt. Huszonöt év elteltévela teokratikus rendszer népsze-rűtlensége ellenére kizárt a le-hetősége egy gyors és nyugatiértelemben vett demokráciá-hoz vezető rendszerváltásnak.

Ellenkezőleg: az erre való kül-földi (amerikai) felhívások ésaz elszigetelés az iráni naciona-lizmus felszítása révén a refor-merekkel szemben éppen akonzervatív papságot segítik,mint ahogy azt a kilencvenesévek liberális hulláma után azutóbbi idők fejleményei is bizo-nyították. Egyes szakértők a kí-nai modellt emlegetik, azaz las-sú, szerves fejlődést jósolnak,amely idővel egy konszolidált,kooperatív Iránt eredményez-het. A forradalmi idők káoszaóta az iszlám köztársaságamúgy is jelentős belső fejlődé-sen ment át. Az ideológiai lázatimmár realista, a nemzeti érde-keket is figyelembe vevő külpo-litika vette át, bár a belső hatal-mi harcok miatt e külpolitikanem mentes az ellentmondás-októl. Így pl. Teherán lemon-dott a forradalom „exportjá-ról”, amellyel még a 80-as évek-ben próbálkozott, ugyanakkortovábbra is a Libanonban tevé-kenykedő Hizbollah terrorszer-

vezet fő támogatója. A táli-bokkal való ideológiai szem-benállása – a pastu szunnitákplebejus mozgalmát mélysége-sen lenézte az iráni siíta papság– és afganisztáni befolyása ve-szélyeztetése miatt Irán 2001-ben az USA oldalán vett résztaz ottani rezsim megdöntésé-ben. Máig tisztázatlan viszontazon al-Kaida harcosok státusa– őrizet avagy védőőrizet –, akika háború során Irán felé mene-kültek. Érdekes helyzet állt előa 2003-as iraki háborúval, hi-szen egyfelől ugyan az ameri-kai megszállás lévén Irán be-kerítettség-érzete fokozódha-tott, ugyanakkor Szaddámmegdöntésével mégiscsak azegyik legfőbb ellenfelet sike-rült lehúzni a listáról. Ráadá-sul a legutóbbi iraki választásieredmények Iránt egyenesenérdekeltté tehetik a nyugatiszomszéd amerikaiak által el-kezdett stabilizálásában – agyőztes iraki siíta koalíciótöbb csoportosulása és vezetőszemélyisége ugyanis köztu-dottan Iránhoz van „becsator-názva”. – B. L. Cs.

A geopolitikai helyzet

Oroszország üzletilegis érdekelt az irániatomprogramban,

Kínát pedig rohamosan növekvõ

olajéhsége okán sikerült a teheráni

diplomáciának lekenyereznie

I

svanija a hivatalos verziószerint a végzetes éjszakátbarátja, Raul Juszupov,

Kremo-Kartli tartomány kor-mányzó-helyettese tbiliszi laká-sán töltötte. Miután a kormány-fő nem választolt a testőrei tele-fonhívására, azok behatoltak alakásba és mindkettőjüket hol-tan találták. A férfiakkal szén-monoxid végzett, ami egy – mintkiderült – nemrégen beszereltgázradiátorból szivárgott ki(Grúziában nem ritka az ilyenkészülék, hiszen sok helyen nin-csen központi hőszolgáltatás). Abelügyminiszter egyértelműenbalesetről beszélt, és kizárta azidegenkezűséget, a nyomozásbanapokkal később az FBI is be-kapcsolódott.

De így is kérdések sokaságamerült fel: Juszupov apja azt ál-lította, a lakás nem is a fiáé volt,a helyszínre érkező újságíróknem látták azt az ablakot, amit atestőrök vertek be. Az áldozato-kat – a hivatalos közlemény sze-rint – két különböző helyiségbentalálták meg, tehát valószínűsít-hető, a mérgezés pillanatábannem aludtak. Ráadásul, megsem várva a boncolás eredmé-nyeit, igen hamar megszületett abalesetről szóló nyilatkozat.

A 42 éves, biológus végzettség-gel rendelkező Zsvanija a karri-erjét a KISZ szovjet megfelelőjé-ben, a Komszomolban kezdte,majd a 1988-ban zöld pártot ala-pított. 1992-ben bejutott a parla-mentbe, s csatlakozott azEduard Sevardnadze vezetettePolgári Szövetséghez, 1995-benpedig a parlament elnökének vá-lasztották meg. Tehát a volt kor-mányfő az utolsó szovjet külügy-miniszter jobbkezének számí-tott, hasonlóan MihailSzaakasvilihez, aki 2000-től abelügyminiszteri posztot töltöttebe. 2001-ben azonban szakíta-nak Sevardnadze elnökkel, s a2003 őszén a meghamisított par-lamenti választások nyomán ki-bontakozó, vértelen „rózsák for-radalma” élére álltak.

Hazájában Zsvanija nem volta legnépszerűbb politikus (erei-ben örmény vér csörgedezett ésnyílt titok volt az is, hogy – bárfelesége és három gyereke volt –a saját neméhez vonzódott), demindenki elismerte: jó irányító-képességgel rendelkezik és ké-pes visszafogni a radikalizmusrahajlamos Szaakasvilit. Az elnökpedig erővel szeretett volna fel-lépni az 1990-es évek elejénfegyveres konfliktusok nyománGrúziából kiszakadt, de senkiáltal el nem ismert miniállamok(Abházia, Dél-Oszétia, Adzsária)ellen. A szeparatista régiók hely-zetét bonyolítja, hogy azok élve-zik Oroszország támogatását(Abháziában például a rubelvan forgalomban, a lakosságdöntő többsége orosz állampol-gár), s így a Kreml állandó játé-kos a grúz belpolitikai játszmá-ban.

Zsvanija halálával így előtér-be kerülhetnek azok, akik agrúz területi integráció helyreál-lítását, a szeparatizmus letöré-sét fegyveres módon képzelik el.Az orosz sajtóban olyan magya-rázatok is megjelentek, misze-rint a „forradalom felfalja sajátgyermekeit”, azaz ebben azesetben belső hatalmi harcrólvolt szó, az elnök ily módon sza-badult meg szövetségesétől, egy-ben vetélytársától. Más magya-rázatok szerint a korrupció-elle-nes küzdelem áldozata lettZsvanija, de előkerült a privati-zációs vonulat is, hiszen addigazt a kormányfő felügyelte, smost más veheti át a dollármilli-ók feletti ellenőrzést.

Az ügyben egyelőre túl sok akérdőjel, semmilyen eshetősé-get sem lehet kizárni.

– LAGZI GÁBOR

1 4

T É M AT É M A

Február elején a grúz miniszterelnököt,Zurab Zsvaniját barátja lakásában holtantalálták meg. Az ok: szén-monoxid-mérgezés.A kormány azonnal szerencsétlenségnekminősítette az esetet, az ellenzék egy részeidegen hatalom (értsd: Oroszország) messzeérő kezéről beszélt.

A grúz miniszterelnök titokzatos halála

Rózsa tövissel

A szeparatista régiók helyzetét

bonyolítja, hogy azokélvezik Oroszország

támogatását

Z

ihasználva a rózsák forradalmának lendületét, 2004 ja-nuárjában Mihail Szaakasvili elsöprő, 97%-os többségetkapott az elnökválasztáson. A kampányában sokat ígért

– a túlburjánzott korrupció letörését, dinamikus gazdaságot ésközeledést az EU-hoz és a NATO-hoz. A két hónappal későbba parlamenti választáson a forradalom vezérei egyesítik erői-ket (egy listán indul az elnök pártja, a Nemzeti Mozgalom ésNino Burdzsanadze formációja, a Demokraták), amelyen nagygyőzelmet arattak. A triumvirátus tagjai elfoglalják a legfonto-sabb állami pozíciókat: Szaakasvili elnök mellett ott találjukZsvanija kormányfőt és Burdzsanadze házelnök asszonyt.

Az ígéreteknek megfelelően erőteljes tisztogatások kezdőd-nek az adminisztrációban (volt példa vagyonelkobzásra is), va-lamelyest csökkent a korrupció, a privatizáció pedig felgyor-sult. Az új vezetés nagy sikerként könyvelhette el a szeparatis-ta régió, Adzsária reintegrálását (a terület volt teljhatalmú ura,Aszlan Abasidze Moszkvába menekült), de fennmaradtAbházia és Dél-Oszétia különállása. Grúzia nagy lépéseket tettaz Európai Unió és a NATO felé; az USA részt vesz a grúz had-sereg kiképzésében, Tbiliszi ellenben 800 fős alakulattal vanjelen Irakban. – L. G.

Szaakasvili egy éve

FOT

Ó: M

TI/

EPA

K

z első PPP-jellegű progra-mok az Orbán-kormányidején valósultak meg

(gondoljunk a Budapest Aréná-ra). Vagy akkor indították előket – mint például a nemrégenbefejezett Művészetek Palotájá-nak beruházását. Mint Bodrikutya a biciklis postásra, kat-tant rá Keller László 2001-ben– akkor még ellenzéki képvise-lőként – a kulturális minisztéri-um tervére. Sőt, a 2002-es kor-mányváltás után immár köz-pénzügyi államtitkárként pró-bálta meg a beruházási formáteláztatni.

Az egyre romló gazdasági éspénzügyi mutatók hatására aGyurcsány-kormány folyamatosrodolfózásra kényszerült. APPP-t eredeti céljait módosítvakizárólag formai eszközként, aköltségvetési számok „kezelésé-re” használják fel. Az addigi

vágyölőt 2003-ban viagrává mi-nősítették át, a kürtőskalácskor-mány (Voga–Turnovszky ótatudjuk: „belül üres és kívül vana máz”) legújabb terápiája meg-kezdődött.

A beruházási formát – talánvéletlenül – az SZDSZ-vezetteminisztériumok alkalmazzákelőszeretettel, de a többi tárcá-nál is kacérkodnak a gondolat-tal. A bringa túltolása egyben amostani koalíciós erők hata-lomátmentési kísérlete is. Gon-doljunk bele: tőkeerős cégekszámára írják ki a legzsírosabbfalatot jelentő állami beruházá-sokat, a kis- és középvállalkozá-

sok pedig a gazdasági miniszté-riumtól állami támogatáskéntmegkapják a jégen küzdő ma-lac logóját. A nagyberuházáso-kat végző cégeknek pedig nemkell harcolniuk a megrendelé-

sekért, hiszen éves profitjuk jórészét az MSZP–SZDSZ kor-mány „ajándékba” adja. A lob-bizás módja átalakul, irányamegfordul: nem a cégvezetőkkörnyékezik a minisztereket,hanem a vezérigazgatók előszo-bájában nyílik szabályos kamé-leonfarm. Színüket gyorsanváltoztatni képes, szenvedélyesnyelvcsapású „főtisztviselők”készségesen írják ki a tendere-

ket. Az EU felé minden szabá-lyosnak tűnik, s ha a Verseny-hivatal néha megdádáz pár cé-get kartellgyanú miatt, a bírsága nyereség 1%-ából mosolyogvakifizethető.

A cégek érdekeltek a jól ola-jozott rendszer megőrzésében,ezért találnak módot az „oda-adó elit” támogatására. S hamégis kormányváltásra kerülnesor, az új tárcavezetők kényte-lenek lesznek utalni az éventeesedékes díjakat. Ha a hivatal-ba lévő új kormány megpróbál-ná felbontani a szerződéseket,az adott cégek anyaországainakkormányai és a brüsszeli lob-bisták a Mariana-árok mélysé-géig járatnák le. A helyzetazért még nem reménytelen,hiszen bő egy év van hátra aválasztásokig, s ez az idő kevésahhoz, hogy hiperaktív kapko-dással létrejöjjön a felvázoltrendszer. Még egy kormányza-ti ciklus azonban már elegen-dő lehet.

–EÖRDÖGH PÉTER

T É M AT É M A

A beruházási formát – talán véletlenül – az SZDSZ-vezette minisztériumok alkalmazzák

elõszeretettel, de a többi tárcánál is kacérkodnak a gondolattal

1 52 0 0 5 . M Á R C I U S

Az új év első heteiben nagy nyilvánosságot kapott a címben is megje-lölt beruházási forma, különböző lapok hirdették nagyszerűségét, éskormányunk is kapott egy kis ájult áhítatot a módszer alkalmazásamiatt. Azt csak mi tesszük hozzá: minden olyan jól sikerült, hogy azM6-os autópálya első szakaszát mégsem így építik.

Bodri, Keller László, disznó a jégen • Csodafegyver a romló gazdasági mutatók ellen?

A Gyurcsány-kormányés a PPP

A

ublic Private Partner-ship: az állam és a ma-gántőke együttműködé-

sének egy formája, amely pia-ci hatékonysággal kíván meg-valósítani közcélú beruházá-sokat. A magáncég saját for-rásból, illetve bankhitelbőlmegvalósítja a beruházást,gyakran több évig üzemeltetiaz újonnan elkészült létesít-ményt. Ezért cserébe az állam

éves rendelkezésre állási díjatfizet, közben az az épület(vagy autópálya vagy bármimás) fokozatosan átmegy azállam tulajdonába. A beruhá-zás előnyének tartják, hogyegy nyereségorientált magán-cég az állami szektorhoz ké-pest hatékonyabban valósít-hatja meg a beruházást. Rá-adásul kedvezőbb feltételek-kel kaphat hitelt, mint egy ál-

lami intézmény, illetve költ-ségvetési szerv. Leginkábbinfrastrukturális beruházá-sok, kulturális és sportlétesít-mények készülnek ebben abefektetési formában. Szakér-tők véleménye szerint azon-ban az államnak nem szabadtúl sok építkezésbe fognia, hi-szen a későbbi kormányok ke-zét nagyban megköti. Gazda-sági pangás vagy válság eseténpedig veszélybe sodorhatja azállami költségvetést. – E. P.

A PPP-ről röviden

H I R D E T É S

P

– Rektor úr, a DebreceniEgyetemen 400 fős leépítésthajtanak végre, a BudapestiCorvinus Egyetemen szükséglesz-e hasonló intézkedésekre?

– Még nem fogadtuk el egye-temünk idei költségvetését, errea kérdésre teljes választ csak aztkövetően tudok adni. De amimost történik a Debreceni Egye-temen, az nálunk már koráb-ban lezajlott. Tulajdonképpennem leépítésről van szó, hanemegyes feladatok (mint például atakarítási és kertészeti munkák)kiszervezéséről.

– Az új felsőoktatási tör-vényt hevesen kritizálták azegyetemek. Kifogásolták töb-bek között, hogy a már eddigis túlzsúfolt egyetemeknekújabb hallgatótömegeket kellfölvennie a működésük bizto-sításához. Önöknél hogyan je-lentkezik ez a probléma?

– Ami a szakok befogadóké-pességét illeti, vannak, amelyekmár elérték lehetőségeik hatá-rát, míg másoknál lenne lehető-ség a bővítésre. A kérdés az,hogy mit tudunk nyújtani ahallgatóink számára. A szakokkínálatában a nyelvtanulási,külföldi tanulmányi lehetősé-gek terén a Corvinus kifejezet-ten magas színvonalat biztosítés nagy ugrás előtt állunk a kol-légiumi fejlesztés terén is. Aholévtizedek óta le vagyunk marad-va, az a kultúra és a sport terü-lete – sajnos hallgatóink sporto-lási lehetőségei kifejezetten kor-látozottak. A felsőoktatási intéz-mények, közülük is különösenaz ELTE nyomására az eredetitervezetben igencsak kevés sze-rephez jutó kutatás-fejlesztésönálló paragrafust kapott az Or-szággyűlés elé kerülő változat-ban. A törvény foglalkozik azelitoktatással is, ami az egyretömegessebbé váló magyar felső-oktatás fontos kérdése. Úgy tű-nik: lehetőség nyílik arra, hogyaz elitképzéssel (is) foglalkozónagy egyetemek plusz források-hoz jussanak. Ugyan nem egy

hatalmas összegről van szó (a fel-sőoktatás költségvetési támogatá-sának 5%-át teszi ki ez a keret),de örvendetes fejlemény, hogymegjelent a szabályozásban.

– Ez a támogatás hozzásegítaz egyetemi elitképzéshez el-engedhetetlen képzett oktató-gárda megtartásához?

– Az elitoktatás jelenleg szak-és oktató-specifikus. Vannakolyan szakmai műhelyek és elő-adók, akik a magas színvonalbiztosítása mellett jó kapcsola-tot is kitudnak alakítani a diá-kokkal, ennek köszönhetően te-kintélyesek és népszerűek. Meg-győződésem: a minősített okta-

tók aránya és az oktatási színvo-nal között van korreláció, mégha nem is 100%-os. Az egyete-mek számára kihívás ezeknek atanároknak a megtartása, ezena téren a Corvinus nem teljesítrosszul. Ami az egyetem megíté-lését illeti, a Felvételi Informáci-ós Szolgálat felmérése szerint aközgazdasági pályára készülő fi-atalok 75%-a a mi egyetemünk-re szeretne elsősorban jönni.

– Az oktatással szembenikritikák között gyakran el-hangzik, hogy kevés a tudo-mányos fokozattal rendelkezőoktató, ezért sokszor de-monstrátorok tartják a szemi-náriumokat.

– Nem is olyan régen egy vál-lalati stratégia szemináriumo-mon is előkerült a kérdés. Énazt az álláspontot képviseltem,hogy a lehetőségekhez mértenaz oktatói gárdát fiatalítanikell. A diákok azonban úgy gon-dolták: a tapasztalat legalábbolyan fontos, mert az ad tekin-télyt és hitelt az előadónak. Eh-hez persze szükség van arra,hogy akit érdekel az egyetemikatedra, az már demonstrátor-ként is belekóstolhasson az ok-tatásba, majd részt vehessendoktori iskolánk képzésében is.A létszámhoz: nem egyértelmű,hogy milyen csoportot kell túl-méretezettnek tekintenünk.

1 6

I N T E R J ÚI N T E R J Ú

Lapunk egyetemi irodájában kereste föl Mészáros Tamást, a BudapestiCorvinus Egyetem rektorát, a megmaradt állami vagyont kezelő ÁPV Rt.elnökét, hogy a felsőoktatási törvényről, egyeteme helyzetéről és az utób-bi időkben vihart kavart privatizációs döntésekről kérdezzük. A rektorúgy látja: szükség van az egyetemi elitképzés fejlesztésére. Az elnök sze-rint a Budapest Airport ügyében nem beszélhetünk korrupcióról.

Mészáros Tamás: „Kamarás Miklós neve számomra elég biztosíték volt”

Politika éstudomány között

„Tovább bõvítettük az elõzõ rektor, Chikán Attila által elindított programot” FOT

Ó: U

FI/K

ÉSM

ÁR

KI

PÉ

TE

R

I N T E R J ÚI N T E R J Ú

1 72 0 0 5 . M Á R C I U S

A Harvardon azt tapasztaltam,hogy a szemináriumokra kiala-kított termekben az előadó akárhatvan hallgatót is sikeresen tu-dott bevonni az esettanulmányfeldolgozásába, a keresztnevü-kön szólította őket, volt egyfajtafeszültsége az órának, a tanármegmozgatta a résztvevőket.Nálunk is vannak érdekes, nagylátogatottságú órák, azonbankevésbé jók az infrastrukturálisadottságok. Így gyakran tapasz-talom: egy-egy számvitel-szemi-náriumon a folyosón is ülnek,mert nem férnek el a teremben.

– Biztos, hogy a számvitelesetében az érdekes szeminá-riumok miatt járnak be az em-berek? Nem inkább a vizsgátólvaló félelem ösztönzi őket?

– Természetesen különbözőokoból járnak hallgatóink azórákra, de úgy gondolom, hogya számvitel-szakirány irántinagyfokú érdeklődés azt igazol-ja, hogy a terület iránt érdeklő-dő hallgatók megtalálják a szá-mításaikat és megfelelő képzéstbiztosít nekik a tanszék.

– Egy évet töltött eddig elrektorként, ebben az időszak-ban jöttek létre az egyetemenaz intézetek. Miért hozták lét-re őket?

– Ebben az egy évben szület-tek meg az intézetek, létrehozá-suk mégsem az én nevemhezfűződik, hanem elsősorban Ke-rekes Sándor dékán úrhoz, akitankként ment előre a megvaló-sításért. Szervezeti egységeink

mérete nagy eltéréseket muta-tott, az intézetek kialakításacsökkentette ezeket a különbsé-geket. Az új struktúra kivállóanalkalmas a bolognai folyamatáltal meghatározott szakok ke-zelésére is.

– Az átalakítás számoskonfliktussal is járt.

– Valóban, a folyamat soránelőkerültek különféle ellenté-tek. A hagyományos, tanszékek-re épülő rendszer tanszék-orien-tálttá teszi a képzést, mivel ahozzájuk kötődő szakirányokhallgatói nem nagyon találkoz-nak más tanszékek oktatóival. Alegtöbb tárgy oktatását „házonbelül” oldják meg, ritkán hív-nak előadót máshonnan. Az újrendszerben reményeink szerintdiákjaink többféle megközelítés-

sel találkoznak, ugyanakkor ezcsökkentheti egy tanszék súlyát.Az ott tanítók ezt persze nemmindig veszik jó néven.

– Ön rektori megbízatásamellett a VállalkozásfejlesztésiIntézet igazgatója, valamint azÁllami Privatizációs Rt. elnö-ke is. Nem kívánna a hárompozíció külön-külön is egészembert? Nem megy-e valame-lyik a többi rovására?

– Ezek a feladatok valóbanteljes embert kívánnak, azon-ban szerencsés helyzetben va-gyok. Kezdjük az Intézettel: en-nek vezetését azért fogadtam el,mert úgy tűnt, hogy egyetértésalakult ki személyem körül,mindhárom tanszékvezető elfo-gad. Ha nem vállalom el, akkornehezen született volna meg-egyezés. Azt azonban már a kez-detekkor tisztáztuk, hogy rámcsak a stratégiai problémák há-rulnak, az operatív vezetés nemaz én feladatom.

– Amikor elnyerte a rektorimegbízatást, többen felvetet-ték, hogy ez nem összeférhe-tetlen-e ÁPV Rt.-s pozíciójával.

– Magam is sokat haboztam,hogy jól el tudom-e látni egy-szerre elnöki és rektori feladata-

imat; végső döntésemet több do-log is motiválta. Szakmai érte-lemben az elnöki megbízatás jólilleszkedik korábbi munkám-ban szerzett tapasztalataimhoz,képzettségemhez. Kihívást je-lent a mintegy száz állami válla-lat gazdálkodásának, stratégiá-jának felügyelete. A pozíciómmagától értetődően kiterjedtkapcsolati rendszerrel is jár,amivel élni és visszaélni egy-

aránt lehet. Gyakran találko-zom kormánytagokkal és válla-latvezetőkkel, többüket sikerültmár megnyernem előadónak azegyetemre. Tovább bővítettükaz előző rektor, Chikán Attilaáltal elindított programot,amelyben a versenyszféra válla-latai szponzorálják egy-egy okta-tónk oktatói és kutatói munká-ját, és évente tizenegy hallgatónkdolgozhat a Magyar FejlesztésiBanknál gyakornokként.

– Azaz továbbra is úgy érzi,hogy ellátható együtt a két fe-ladat? Nem vetették-e fel Ön-nek az elmúlt egy év során azegyetemen, hogy le kellenemondania elnöki megbízatá-sáról?

– Az ÁPV Rt. szakembergár-dája betartotta ígéretét, amelyszerint leveszik a vállamról a na-pi ügyintézés terhét. Így nemkell attól tartanom, hogy nemmarad időm az egyetemre. AzÁPV Rt.-nél betöltött elnöki po-zíciómról való lemondásra rek-torhelyetteseimtől nem érkezettkérés, az Egyetemi Tanácsban,vagy más hivatalos fórumonsem került ez napirendre.

– Az ÁPV Rt. felügyelete alátartozik a Budapest AirportRt. (BA) is, amely mostanábanaz elhíresült, 4,7 milliárd fo-rintos ingatlanvásárlása kap-csán került a lapok első oldalá-ra. Mi a véleménye a tranzak-cióról és a több szakértő általa valós piaci érték sokszorosá-nak tartott vételárról?

Szakmai értelemben az elnöki megbízatás jólilleszkedik korábbi munkámban szerzett

tapasztalataimhoz, képzettségemhez. Kihívástjelent a mintegy száz állami vállalat

gazdálkodásának, stratégiájának felügyelete

H I R D E T É S

I N T E R J ÚI N T E R J Ú

1 8

– A Budapest Airport önállóvállalat, az ingatlanvásárlás első-sorban az ő hatáskörükbe tarto-zott. Igaz azonban, hogy a nyáronhárom igazgatósági ülésünkön istárgyaltunk a BA cargo-bázis fej-lesztéséről, amire már régótaszüksége van a repülőtérnek. Azegyik alkalommal kihelyezettülést tartottunk, ahol a helyszínbejárása során meggyőződhet-tünk arról, hogy a jelenlegi terüle-ten belül a megvalósítás komolyakadályokba ütközik. Például atranszformátor-állomás áttelepíté-se egy milliárd forintba kerülne.

– Ez még mindig kisebbösszeg, mint a szakértők általbecsült 3-4 milliárd forint, ami apiaci érték és a vételár közöttikülönbség.

– Ez csak egy példa a már meg-lévő ingatlanon történő fejlesztésnehézségeire, emellett a szállításiútvonal kifutópályákat is keresz-tezne.

– Az új ingatlan esetében isfelmerül ez a probléma, valószí-nűleg csak alagúton keresztül le-hetne megoldani a szállítást a le-és felszállások megzavarása nél-kül.

– Ez a Budapest Airport vezető-inek szakmai döntése. Mi csak ar-ról döntöttünk, hogy a társaság4,7 milliárdot fordíthat a fejlesz-

téshez szükséges területek meg-szerzésére.

– Úgy döntöttek, hogy a Bu-dapest Airport igazgatóságábadelegálják Kamarás Miklóst, akia Tocsik-botrány idején az ÁPVRt. egyik vezetője volt, és szemé-lyesen is részt vett az ügyvédnő-vel való megállapodásban. Nemtart attól, hogy ha beigazolód-nak a BA Rt. elleni vádak, akkorez az ügy lehet a jelenlegi koalí-ció Tocsik-botránya? És ebbenaz esetben csak tovább rontja ahelyzetet, ha olyan személyek je-lennek meg, akiknek mindket-tőhöz közük van.

– Másként látom a dolgot. An-nak idején a Tocsik-ügy után ke-rültem az ÁPV-hez, ahol nagyonjó tapasztalatokat szereztem Ka-marás Miklós munkájáról. Ami-kor 2002-ben megkerestek: elvál-lalnám-e az ÁPV Rt. elnöki poszt-ját, az volt a kérdésem, hogy kilenne a vezérigazgató. KamarásMiklós neve számomra elég bizto-síték volt, becsületes és szakmai-lag rendkívül felkészült ember;

tűzbe tenném érte a kezemet.Nagy szerepe volt az ÁPV Rt. el-múlt három éves sikertörténeté-ben.

– Hogyan gondol vissza aMOL Rt. részvénycsomagjánaktavalyi értékesítésére? Az ellen-zék szerint a mai árfolyamon 90milliárddal többet kaphatottvolna érte az állam, ha kivár azeladással.

– Elégedetten gondolok visszaa tranzakcióra, jó döntés volt. Va-lóban sokat emelkedett a MOLárfolyama, azonban nem biztos,hogy ez akkor is így alakult volna,ha állami kézben marad a rész-vénycsomag.

– Ha nem adja el az állam ta-valy azt a csomagot, akkor manem lenne ilyen magas az árfo-lyam?

– Igen, az eladásnak fontos sze-repe volt az árfolyam alakulásá-ban, természetesen a gázüzletág-gal kapcsolatos fejlemények mel-lett. Büszke vagyok arra is, hogy2003 novemberében nemet tud-tunk mondani az eladásra – ter-

mészetesen a kormányzat jóváha-gyásával –, s így jobb helyzetbenértékesíthettük részesedésünket,és elejét vettük a spekulációknak.Látni kell azonban: a tulajdonos,ez esetben az állam döntése, hogymikor és mire kell a pénz.

– Az APEH elnökének is – ki-mondva, kimondatlanul – azértkellett távoznia, mert nem telje-sítette a kormány bevételi elvá-rásait. Önre is nehezedik hason-ló nyomás?

– Már az üzleti terv elfogadá-sát is nevezhetjük egyfajta „nyo-másnak”. Erre az évre 301 milli-árd forintos bevételt kell teljesíte-nünk, ami az értékesítés mellettosztalékokból származik. Talánelsőre furcsán hangzik, de egy-egy eladáskor nem feltétlenül azeladási ár maximalizálása jelentia legnagyobb hozadékot, hanema további költségek csökkenése.Elég, ha csak a Malévra vagy ko-rábbról a Dunaferre és az eladó-sodott állami gazdaságokra gon-dolunk.

– Többször felmerült a Sze-rencsejáték Rt. privatizációja, el-adásra kerül-e még ebben a kor-mányzati ciklusban a cég?

– Nem, erre nem fog sor kerül-ni. Magánemberként azonbannem sok érvet tudnék felsorakoz-tatni az állami tulajdon fenntar-tása mellett és ellene is.

– Annak ellenére, hogy az ál-lam által biztosított monopóli-um garantálja a jövedelmezősé-gét?

– A monopólium egy másikkérdés, azonban a vállalat tevé-kenységéből származó jövedel-mek jelentős része (például a já-tékadó) akkor is befolyna a költ-ségvetésbe, ha magánkézbe kerül-ne a részvénytársaság. Hasonló ahelyzet az Antenna Hungária mű-sorsugárzási koncessziójával is. Azegyszeri, jelentősebb bevétel rá-adásul a költségvetés céljainakszempontjából hasznosabb is le-het, mint a folyamatos osztalék-bevételek.

– ABLONCZY BÁLINT, BALOGH ÁKOS GERGELY

Már az üzleti terv elfogadását is nevezhetjükegyfajta „nyomásnak”. Erre az évre 301 milliárd forintos bevételt kell

teljesítenünk, ami az értékesítés mellett osztalékokból származik

FOT

Ó: U

FI/K

ÉSM

ÁR

KI

PÉ

TE

R

Kovács Sándor: Beregszentmiklósvárkastélyai. Kárpát-medenceiKastélykrónika. 2004/1.A lap, amelyről mindig álmod-tunk: szívós helytörténészek, le-véltárosok, műemlékvédelmisekközös harcálláspontja, a magyarmúlttal állandó SMS-kapcsolat-ban állók összeesküvésének szívetmelengető példája.

Beregszentmiklóson – a maiUkrajnában, Munkácstól tíz kilo-méterre – két kastély is van: azegyik tanúja volt Zrínyi Ilona ésThököly Imre egymásra találásá-nak, itt töltötte utolsó napjaitPetrőczi Kata Szidónia, az elsőmagyar költőnő; a páratlan, rene-szánsz ablakkeretekkel rendelke-ző épület romokban áll. A másik,közigazgatásilag ma már Kárpátinéven önálló településen álló haj-dani Schönborn-kastély szeren-csésebb volt, a 19. század végénépített neoreneszánsz vadászlak-ban ma szívszanatórium van. Ha

arra járunk, nézzük meg az an-golparkot is. A lapban elolvastukmég az erdélyi kastélykertek fel-méréséről szóló jelentést is. És vi-gyáztunk, hogy könnyünk ne ma-szatolja el a Nyitra vármegyeiapponyi Apponyi-kastély könyv-társzobájáról készült archív felvé-telt a lap hátsó, belső borítóján.

Filicky Pál – Kardos László: Arozsnyói izraelita közösség emléke-zete. Gömörország – Az északimagyar peremvidék fóruma.2004/Tél.A negyedévente megjelenő színvo-nalas lapot B.Kovács István muze-ológus, „gömörológus”, a rima-szombati és a szlovákiai magyar-ság egyik mindenese szerkeszti,kiválóan. A lap alapján B. Ková-csot és szerkesztőtársait keményembereknek képzeljük, olyanok-nak, akik előbb fosztanak trónt,aztán kérdeznek. S hogy mibenkemények? Például a magyar

múlt sötét oldalainak feltárásá-ban. Higgadt, pontos, képekkel il-lusztrált írás egy teljesen elpusztí-tott közösségről. Összefoglaló aJótékony Nőegyletről, a Kossuth-szoborra adományozó tehetőspolgárokról, tudós rabbikról. Nomeg arról, hogy a magy. kir. köz-igazgatás milyen precíz tudottlenni, amikor első világháborúsrokkant, tiszti arany vitézségiéremmel (hoppá!) kitüntetettmagy. kir. tartalékos főhadnagyo-kat, köztiszteletben álló gyógysze-részeket, meg nőket, gyerekeketkellett deportálni.

Kinda István – Peti Lehel: Szene-sek. A tradicionális erdőkiélés és anyugati piacgazdaság között. Vál-lalkozói kultúrák Farkaslakán?Székelyföld, 2005/január.Tényfeltárás a hárdkór műfajból,mi is alig mertünk odanézni.Pompás elemzés a Románia fa-szénkivitelének 90%-át (!) és Né-metország faszénimportjának10%-át adó település szénégetőkultúrájának múltjáról, jelenéről.Amit mindig is sejtettünk: a széke-lyeket nem zavarta holmi kollek-tivizálás és komejnizmus; pocsékföldjeik miatt csak a szénből él-hettek, hát éltek is. Az európaipárbeszéd az államhatalommalment is, mint a karikacsapás, szil-vapálinka kérdése volt az egész.Rétegzett különtársadalom aszénégetők közössége a Magyar-országon munkát vállalóktól azipari méretekben égettetőkig.Persze, ők a falunak csak egy ré-szét jelentik, van is feszkó rende-s e n a s z a b a d i d e j ü k b e n

motokrosszozó vállalkozók meg atöbbiek között. Az értelmiség szo-kás szerint duzzog, bár aFarkaslaki Szenes Napok lehető-séget adnak, hogy a társadalom„lokális szegmentáltsága” meg-szűnjön. Fent, valamelyik felhőnTamási Áron pedig iszik egy falás-ka pálinkát.

Bónusz trekk

Sartre – Portrait sans tabou,Histoire, numéro spécial.2005/február.Tabuk nélkül, nohiszen. VerneGyula száz éve halt meg, Sartreszáz éve született. Nincs lélekván-dorlás, az biztos. A színes, alapos,nagyon jól szerkesztett és enyhénbaloldali népszerű francia törté-nelmi folyóirat áttekinti a filozó-fus-író-mozgalmár életpályáját, nő-ügyeit, barátait, édesanyjához és awhiskyhez való legendás viszonyát,műveinek mai érvényét. Meg hogy Simone de Beauvoir, akit ma-napság szeretnek a feminizmusnagy apostolnőjének láttatni, mi-lyen irtózatosan szenvedett a nagyember mellett, egy elméletileg ko-molyan megalapozott és végtele-nül haladó kapcsolatban. Sartremindenben éppen csak, hogy ben-ne volt, de épp ebben volt mérték-telen: ellenállt egy kicsit, kommu-nista volt, éppen csak az íze végett,segítette az algériai felkelőket, denem nagyon, maoista volt, de nemsokáig és a zsidókérdésről alkotottbonmot-it gyakorta idézik, elfeled-ve, hogy aztán egy darabig „antici-onista” is volt. Sartre: egy értelmi-ségi, aki majdnem mindig téve-dett. – A. B. A., O. B. A.

P U N C S . K U L T Ú R AP U N C S . K U L T Ú R A

2 0 0 5 . M Á R C I U S

A bennünk élő reakciós a hónapokig müzlintartott farkas gyorsaságával vetette rá magátaz alább ismertetett folyóiratokra. Sajnosszerkesztőségi cicusunk rámászott egy nagyhalom Mozgó Világra és képtelenség elszednitőle a cuccot, folyamatosan dorombol. Elma-rad az átsasolás az árok túloldalára.

Olvasnivaló • Kedvünkre való folyóiratok

Beregszentmiklóstól a szenesekig

Tüntetés Sepsiszentgyörgyön a magyar kormányzati nem ellen1 9

magyar film olyan, mint amagyar foci. Volt bennenéhány értékelhető mo-

mentum. Meg mindenki érthozzá, de már senki se nézi. Ésahogy az ember elmegy a min-dent eldöntő magyar–lengyel vb-selejtezőmeccsre a Puskás Sta-dionba, úgy újra és újra elballaga magyar filmszemlékre is. Ezjutott. És ahogy a magyar–len-gyelen se született meglepetésannak idején, most is csak kevésértékelhető magyar film akadt.

És hogy tovább okoskodjunk,amolyan filmszemlésen, azt eddigis tudtuk, hogy Budapest köze-lebb van Ploiesti-hez, mint Holly-woodhoz, de hogy ennyire, az amegnyitó műsor alatt válik bizo-nyossá. Azt azért nem gondoltukvolna, hogy a magyar vizuális kul-túra megmondóemberei sokkaligénytelenebbek, mint egynyugdíjasbál szervezői. Pedig de.Sehol egy virágcsokor a színpa-don, sehol egy jól megvágott, fel-iratozott filmbejátszás, sehol egyfanfár. Marad a hátbaveregetősgügyögés a színpadon meg a mű-vészi jópofáskodás. A szégyellem-magam-kategória. Aztán jöhet anyitófilm. A Díszelőadás. A DallasPashamende. A producer nyolcévig gyűjtötte a pénzt a filmre. Aszínhely és az alapötlet kus-turicás, ami nem baj. Partizános,háborús-fantasztikus, megzimbes-zombis filmből is csináltak

már több jót. Mért ne lehetne ci-gányosból is. Nem lehetett. A szto-ri alap, a poénokat kivágták, a ka-raktereket elnagyolták. Idegesítő-en, kár érte. De ezt már a Szakmanem láthatta, hiszen a díjkiosztóután közvetlenül egymás gratulá-cióiba bolyolódott, és az első négysor teljesen kiürült.

Utána egy hét kábulat aMammutban. Filmre film. Sze-rencse fel, szerencse le. A filmsza-lagok közé becsavarodva, megál-lapítható, hogy négyféle magyarfilm létezik. (Egyes a legrosszabb,négyes a legjobb. Egy film egy-szerre több kategória stílusjegyeitis hordozhatja.)

1. Ipari kamerás kategória –bármelyik köztéri ipari kameraegy kis zenei aláfestéssel nézhe-tőbb filmet készít. Ha Jancsókészíti, akkor akár a legöregebbrendező által készített film díjátis megkaphatja a Szemlén aSzakmától. Hang nélkül, photo-shoppal megszínezve meditációstréningekhez vagy cinetrip-par-tykhoz ajánlható. Nyilvános vetí-tésre alkalmatlan. Még a Fix TV-nis!

2. Számlás film kategória –azért készült el, hogy el lehessenszámolni a különböző állami tá-mogatásokat. Tavaly nyolc milli-árd forintot kapott a magyar film-gyártás, idén öt milliárd jut, tehátévente viszonylag sok alkotás ke-rül ebbe a kategóriába. A szeren-

csésebbje a TV2 vagy az RTLKlub társfinanszírozásában ké-szül és közönségdíjat kap, pedigépeszű embernek nem tetszhet-nek. Nem érdemes moziban meg-nézni egy ilyen filmet, mert két évmúlva valamelyik kereskedelmitévé hétfő este leadja. Akkor sincsbaj, ha inkább a Kékfényt nézzükaz egyesen.

3. Valamelyik-valaha-híres-magyar-rendező-operatőr-színész-régen-készített-filmet-ezért-most-is-készít-egyet kategória – a Szak-ma nagy öregjeinek mozijai kerül-nek ide. Hívhatjuk őket a becene-ves filmeknek is. A Koltai Sutyi, aMakk Karcsi, a Jancsó Miki bácsi,a Szabó Pista, a Gálvölgyi Jancsiés a többiek adják ennek a kate-góriának a javát. A Jancsó-filmek kivételével ezek legalábbnézhetőek. Olyanok, mint a köny-nyű nyári fing. Elmennek. Perszecsak nekünk, magyaroknak, ésmaximum egyszer.

4. Új generációs filmek kategó-ria – első filmes rendezők és ha-verjaik movie-jai, amelyek forgató-könyvét láthatóan a Ráckertbenvagy a Szódában írták félig vagyteljesen bebaszva. Az egyetlen ér-tékelhető kategória. De megvan aveszélye annak, hogy ha teljesenbetépve írják meg a párbeszéde-ket, akkor ipari kamerás film lesza végén. Ebbe a kategóriába tar-tozik a tavalyi legjobb, a Kontrollmeg az idei győztes, a Fekete Ke-fe is. Az ide sorolt, jobban sike-rült filmekre szokták azt monda-ni a moziból kijövet: „ahhoz ké-pest, hogy magyar…”

No, ha ez megvolt, akkor lás-suk a kategórián kívüli filmet, aSorstalanságot, amely az ideiSzemle zárófilmje volt. Azért voltkategórián kívüli, mert ez a film amaga hárommilliárdos támogatá-sával majdnem harmincszor any-nyi állami pénzt kapott, mint aszemlegyőztes Fekete Kefe. Perszekár volt ennyire finomkodni. Si-mán nem nyert volna a Sorstalan-ság. Pedig. Van egy Nobel-díjas re-gény, van egy jó főszereplő, van-nak nagyon szépen fényképezett

részek, van néhány jó zene, de eza film nem jó film. Maximum egyvideóklip a Holokausztról. Ami-kor kijön az ember a moziból, hi-ányérzete van. Mennél inkább ol-vasta a könyvet, annál inkább. Deaztán az is elmúlik hamar. És nemmarad utána semmi. Szóval szu-perprodukció ide, szuperproduk-ció oda, ez a film simán harmadikkategóriába tartozik. Nálunk.Berlinben kettes. – NOVÁK TAMÁS

2 0

P U N C S . K U L T U R AP U N C S . K U L T U R A

Fújj fel egy vidéki kultúrházat a másfélszere-sére, ossz ki a SZAKMÁNAK és a Döntésho-zóknak VIP-meghívókat, tegyél ki kétszer há-rom molinót, szard le a hangosítást, a díszí-tést, az ünnepélyességet és az alkalmat, szólj aműsorvezetőnek, hogy a Kathy-t Katyinak ejt-se és kezdődhet is a 36. Magyar Filmszemle.

A

A könnyű nyári fing esete a magyar filmmel

Ahhoz képest,hogy magyar…

Ennio Morricone:Sorstalanság(Soundtrack)

ajban van a szemléző,még akkor is, ha látta afilmet. A bajt a ravasz

Morricone okozza, évtizedes,spagetti- és mellesleg kul-tuszwesternes pályafutásával.Morricone egyik fő titka: oly-annyira filmzeneszerző, hogymunkáját filmen kívül értel-mezni még a legvájtfülűbb re-cenzensnek sem könnyű. Csakegy példa: ki tudja a fejébe idéz-ni a Volt egyszer egy vadnyugatfőcímzenéjét – most, hogy, nyil-ván UFit olvas, és nem a filmetnézi? Hát igen. A Sorstalanságzenéje ugyanúgy összhangbanvan a filmmel, benne lélegzik,benne kapja a színeit, és viszont.Itt is a főcímzene az, amit talánnevezhetünk slágernek, foszlá-nyokban vissza-visszatér. A filmamúgy, minden kritika dacára,egy Oscarra nyilvánvalóanigényt tart: ezt pedig EnnioMorricone, a régivágású filmze-nész, aki koncepcióban gondol-kodik, és még akkor is képes újdologra, amikor a filmzene slá-gerek leporolását jelenti.

B

Bloc Party: Silent alarmV2 Music

agyon jó egy sokat utazó is-merős! Hát íme, kézbenAnglia legújabb találmánya

(eladási listán a 3. helyen nyitott!),a Bloc Party első lemeze. Angliá-ban sport a tinédzserkorú együt-tesek fölfedezése (a Brit MusicAwards évlemze-díját rendszerintdebütalbum viszi…), és a tavalyiFranz Ferdinand után itt az új. ABloc Party nyers, fiatalos, ke-mény és vicces. A tíz évvel ez-előtti britpoprajzás óta előtérbekerült együtteseknek a Travistől,a Coldplay és a Keane-től eltérő-en a Franz Ferdinandhoz hason-

lóan értelmezik a zenét. Feszesritmusok vadulás, értelmiségir’n’r, humor, és az az elv, hogy aslágereket nem dalolni kell akandalló mellett, hanem üvölte-ni a koncerten. A csúcsszám aharmadik, Positive Tension,amely két és fél perc után olyanfékeveszett és pontos rockand-rollba fut ki, amilyet az elmúlt tízév nem produkált a szigetország-ban. Amiben a Bloc Party külön-bözik a többitől: a ska-vonal és aBlur-hatás hangsúlyosabb, mint apályatársaknál. – I. E.

2 0 0 5 . M Á R C I U S 2 1

P U N C S . K U L T U R AP U N C S . K U L T U R A

Illusztrált hangfelvétel

Nini,Bikini!Ha csuklyás kultúr-brigantik lefejezős vi-deókkal kínoznak setudtam volna össze-tett mondatot vallaniarról, hogy a Bikininevű, egykor Kárpát-medence-szerte nép-szerű zenekar mit csi-nál mostanában.

alamikor régen, jó öt évemegvettem Best of-jukat, márcsak iktatni kívántam messzi

tinédzserségem egy fejezetét. Errekiderül, hogy élnek, sőt, koncert-turné-DVD-jük jelent meg, és párúj nóta is… A Bikinit, persze, min-denki ismeri, nemcsak az, aki ré-szegen visz majd haza. Például aSláger Rádió is, a borítón látom,hogy ők médiaszponzorálják a ki-adványt: a vak tyúk is talál szemetszemét helyett.

Igazából kétfajta Bikini-nótavan. A lassú, tartott akkordos,dögösített szerelmes (régebben:„Félek, az éjszakának mindjártvége / És félek, hogy reggelmajd idegennek érzel”; mosta-nában: „Hogyha tankönyv len-nél / Belőled tanulnék”). A má-sik a ritmusos, gitár-domináltafanyar darab, amelyben örök té-ma a kulturált szórakozás, szar-kazmustól mentesen, alkohol-ban gazdagon. („Hol a haza, holaz Isten? / Te vagy nekem min-den kincsem / A gondjaimorvosolom / Egy láda sör az asz-talomon.”)

Ha egy Bikinit hallottál,mindet ismered. Aki belecsókoltmár egy lány nyakába a zenéjükalatt, annak ez márkavédjegy.Csak kissé szemétül szólva mo-notónia. A recept: kemény kvin-tes reszelés, hangközök zongo-rán történő kalapálása, korgóbassszus, kemény dobok. A vers-szakok különösebb truváj nél-kül futnak refrénbe, amelyekmindig épp annyira dallamosak,hogy orvul a fülbe másszanak. Aszöveg… a szöveg, persze, maga-kellető csapda: szavak, soroknyelvtanilag egyeztetett egymás-utánja, nem több, de legalábbnem akarja magát entellektüelvilágzene-szociométernek elad-ni, mint a Cipő-vezette Köztársa-ság téri zenekar.

Ha pl. a Fagyi c. klasszikusrólegy szlovák zenetudós lerántja aleplet, és közli a szövegét oda-át… Vagy a szép tavaszi délután-ban miért is van kemény, pörgősgitárszóló? Hát… Hát azért,mert a fekete ember, az új gitá-ros, Csillag Bandi nagyon tudgitározni, és eladja a show-t,amit a rezervált, vérprofi Né-meth Alajos az öthúrúbasszgitárjával már úgysem kul-tivál. A billentyűs kolléga egy

stúdiózenész lelkesültségévelvan jelen („hideg vagyok, mintegy zsilettpenge”), egyetlen szó-lót sem kap/vállal. Mihalik Vik-tor ellenben szellemes művész,különösen tetszenek beütőcin-nel végzett mutatványai: képesarra, hogy a rácsapás után tized-másodperccel lefogja, s közbena másik verővel a másik beütőtossza ki hosszan zengetve. D.Nagy Lajos hangja nem lett setöbb, se kevesebb, de ne te-gyünk úgy, mintha húsz éveugyanúgy szólni nem volna ér-dem, mert az.

A koncertanyag jól szól, zö-rejmentesen, közönségzaj nél-kül. A takjelre felfűzött zenekarnégy helyszínen (hajón, Pesten,stb.) egyszerre látható, s mivel ahangzásban sosincs változás,már nem tudod, mi a valós, ésmi playback. Jól játszanak az ér-zékeinkkel.

Senki se tudja, hogy a határo-kon túl is mélyen ütő „Közelihelyeken” zenekarának nevemiért Bikini? A szaxofonnal(sőt: szopránszaxival!) roman-tizált Bikini a csendes dekaden-cia maga. Miért jó hallgatnimégis? A válasz ugyanaz: csak!

– SZ. O.

VVizuálKultVizuálKult

Ez itt a reklám zeneEMI

a Magyarországon az aszomorú helyzet, hogyaki jó zenét akar hallani

lemezvásárlás nélkül,az hallgasson reklá-mokat a tévében. Areklámok alatt és agyorséttermekbenhallható zene kivá-lasztási hazája nemMagyarország. És hátezért is öröm egy reklámzenei vá-logatás, erre voltak már példák,bár kérdés, hogy mennyire lehetsikeres a dolog. Olyan előadókszámai válhatnak reklámokon ke-

resztül slágerré, amelyek a hazaikereskedelmi rádiókban „alterna-tívnak” számítanak. De… alterna-tív-e a rock-idol Iggy Pop? Nem az.Alternatív-e az ausztrál JetVodafone-slágere? Nem az. De hátilyen országban élünk: amikor alondoni metrón minden másodikifjú utas Dandy Warholst vagy

Bloc Partyt hallgat adiscmanjén, addig itt-hon ezek az együttesekcsak akkor lehetnek is-mertek, ha egy angolmulti tőlük választ alá-festő zenét. Nem mel-lesleg ezek a dalok tö-

kös, igényes slágerek, amelyekönállóan, de reklámokhoz rendel-ve is megállják a helyüket. Hogyaz itthoni boltok polcain mi lesz asorsuk? Nem tudom. – E. I.

LemezvágóLemezvágó LemezvágóLemezvágó

M N

UFi: Nekem elsőre Ráth-VéghIstván kultúrtörténeti írásaivillantak be a Levin körúton.

Cs. Sz. A.: Pedig számomraabszolút nem ő az etalon. Én acsaknem kihalt esszénket szeret-tem volna megszólaltatni. Azt afajtát, amelynek nagyszerű ha-gyományai vannak nálunk, óriásiművelőkkel: Szerb Antallal, Ha-lász Gáborral, Hamvas Bélávalvagy éppen Németh Lászlóval.Nálam a gasztronómia nem is atéma, mint inkább az ürügy voltaz esszéírásra. De ezek az írásokugyanakkor esszéparódiák is. Ép-pen ezért választottam olyan té-mákat, mint a másnaposság vagya konyharuha, ami nyilvánvalóannem lehetne tárgya egy emelke-dett, komoly esszének, mint ami-lyet Szerb Antalék írtak. Ez ne-

kem ugyanolyan szépirodalmiműfaj, mint a novella vagy a re-gény, olyannyira, hogy igazi esz-szét nem kritikusok és irodalom-tudósok írnak, hanem írók.Szerb Antal se tudósnak tartottamagát, hanem írónak, aki átme-netileg az irodalomtörténetet vá-

lasztotta témájául. Tehát ezeknem Ráth-Végh-féle kultúrtörté-neti, ismeretterjesztő írások akar-tak lenni, hanem… én író va-gyok, aki átmenetileg a gasztro-nómia történetét, filozófiáját vá-lasztotta témájának. Mondhatjukúgy is, hogy a gasztrozófiát.

UFi: De nagyon sok kultúr-történeti, ismeretterjesztői ré-tege is van a könyvnek. AHamvas-féle szájvilág-ábra ki-egészítése egyszersmind an-nak közlését is jelenti. Renge-teg gasztronómiával kapcsola-tos anekdota kap helyet akönyvben. Olyanok, amelye-ket tudni illik, és hogy ezekolyan anekdoták, az világosazok előtt is, akik nem ismerikőket. Ez ismeretterjesztés, kul-túrtörténeti terepen.

Cs. Sz. A.: Nem feltétlenül.Gasztrozófiában a magyar iro-dalom nagyon erős. A szájvilágHamvas-féle ábrájának kiegészí-tése szimbolikus gesztusként isértelmezhető. Mert én azt akar-tam folytatni, amit Hamvas,Krúdy vagy Márai elkezdtek. Amegélhetésem egyik fő forrásaaz, hogy gasztronómiai újságíróvagyok, így aztán mindenféleirodalmat kicsit gasztro-szem-mel is olvasok. A kávéházi nem-zedékben természetesen nagyonerős a gasztronómiai ihletettség,sőt, mint ahogy a Krúdyról szó-ló esszémben írom, ez nála egykicsit túl is van már lihegve,skatulyába is szorították Gyulát.De rengeteg olyan szerző van,akiről nem is gondolnánk, mi-lyen hangsúlyos a műveiben agasztronómia-szál. Tömörkény-ből például az egész alföldikonyhát meg lehet főzni, mond-juk a bakagombóctól a halpap-rikás ízű paprikás krumpliig.Móra Ferenc felesége írta azegyik leghíresebb magyar sza-kácskönyvet. Ott van Ignotus,aki Emma asszony álnéven ház-tartási és konyharovatot vitt aKiss József-féle A hétben, sza-kácskönyvet is kiadott, sőt szá-mos magyar írót fölkért arra,hogy írjon neki receptet meggasztroesszét, az ő fölkérésére

2 2

Mert én azt akartamfolytatni, amit

Hamvas, Krúdy vagyMárai elkezdtek.

A megélhetésem egyikfõ forrása az, hogy

gasztronómiai újságíróvagyok, így aztán

mindenféle irodalmatkicsit gasztro-szemmel

is olvasok

Cserna-Szabó András a magyar irodalmi gasztrozófiáról

„Humorérzék nélkül nem megy a varázslás”

P U N C S . K U L T Ú R AP U N C S . K U L T Ú R A

Az egyik legismertebb fiatal író, évek óta. Három novelláskötet után egyújabb, kisprózákat egybegyűjtő könyv szerzője. Azonban a Levin kör-úton meghúzta az övet, és egy tematika alá terelte az írásokat. Ez a téma:a gasztronómia és a filozófia frigyéből született műfaj, a gasztrozófia.

serna-Szabó egyik leg-főbb titka a humor. Amég akkor is ízléses hu-

mor, amikor a Százholdas Pa-gony lakói elfogyasztják egy-mást, kezdve a sort Malackával,akiből kitűnő malacpörkölt ké-szül. A másik titka az olvasott-ság: látszik, hogy a birtokbavenni kívánt terület mindenpontját ismeri; hivatkozásainem dicsekvések, ráadásulmindegyik mellett meghagyegy szálat, amellyel a citált mű-

vet nem ismerő olvasó is elin-dulhat. Az egyik legfontosabbazonban az, hogy hiteles:elhisszük róla, hogy odavan alibatöpörtyűért, hogy tudja,melyik konzervgyár melyikkonzervjének melyik évjárataüti meg a szintet, ha az emberkonzervre kényszerül. Az olva-só önkéntelenül arra gondol:de jó lenne, ha egy ma oly diva-tos wellnesshétvége mintájára aszerző gasztrohétvégét tartananeki. A konyha intézményét az-

előtt elképzelhetetlen oldalai-ról mutatja: óda a törlőrongy-hoz, a székrekedés némi törté-nelmi kitekintéssel, a másnapos-

ság ellenszereinek története a tu-dományban, az irodalomban ésa néphagyományban. Bolgártengerparti gasztroemlékek sár-ga Agfa-fényképek alapján. És azsem elhanyagolható, hogy akönyv gyönyörű. Majdnem min-den oldalon színes képek – ezekteszik még fogyaszthatóbbá akönyvet, amely a magyargasztro(filo)zófia eddigi történe-tének szakértő, olvasmányos, vi-dám és eddigi legméltóbb ösz-szegzése –és nem is csak azérta legméltóbb, mert erre azösszegzésre még csak kísérle-tek sem történtek.

(Ulpius-ház, 2480 Ft)

Cserna-Szabó András:Levin körút

C

P U N C S . K U L T Ú R AP U N C S . K U L T Ú R A

2 32 0 0 5 . M Á R C I U S

írta például Bródy Sándor a hí-res pörkölt-dolgozatát. Rejtő po-énjainak igen nagy százalékakonyhai poén, valahogy ő úgygondolta, hogy ez annyirasnassz, annyira profán téma,hogy ha valamilyen szent dologmellé helyezzük, akkor az neve-tési forrás. Nem mellékesen P.Howard képzelete teremtettemeg a magyar irodalom leghíre-sebb szakácsát, a nagy Levint.Rejtő teljesen más vonala agasztronómiai irodalomnak,mint Hamvas, aki Istent látta aborban – ő paródiára használtafel ezt a témát. És reggelig tud-nám folytatni a sort. Egyszerpéldául egy bolgár íróval be-szélgettem erről a magyar ha-gyományról, és ő meglepetvemondta, hogy a bolgár iroda-lom tökéletesen kikerüli akonyhát és a hálószobát. Hogyelképzelhetetlen lenne ott,hogy valaki novellát írjon egynagy evésről vagy bármiből atestiség témájában. És ez a ket-tő szerintem párban jár, föltéte-lezik egymást.

UFi: Te is kértél föl kollégá-kat egy kis gasztrozofálásra. AFriss Irodalmi Húsok antoló-giába fiatal írók gasztronovel-láit szerkesztetted. Hogyanvetted észre, mennyire él kö-zöttük ez a hagyomány?

Cs. Sz. A.: Szerintem ez ab-szolút élő hagyomány. Hiszenkikerülhetetlen téma. Nem fel-tétlenül úgy írunk gasztronómi-áról, hogy arról akarunk írni.Az életünk fele azzal telik, hogyeszünk, iszunk, kávézunk, do-hányzunk, főzünk, disznót vá-gunk, székelünk, másnaposakvagyunk, és ennek állandó él-ménye semmilyen műből nemmaradhat ki. Nyilván mindeníró olyan témát választ, amely-ben a számára fontos története-ket megtalálja. Valaki szerelmesverset ír, valaki istenes versetvagy háborús regényt. Én mostazért választottam a gasztronó-miát témámnak, mert az összesszámomra fontos történet jelen

van benne: hiszen mindig egygyilkossággal kezdődik, hogycsak a disznóvágást hozzuk felpéldaként: ez színtiszta horror.Az evés kéje pedig lehet egy por-nószál. Ha Krúdyra gondolsz,ott van benne a nosztalgia, haHamvasra gondolsz, akkor ottvan az Isten, és így tovább: azönzéstől a szerelmen és a gyö-nyörön keresztül mondjuk a bű-nig.

UFi: Beszéljünk a novellá-ról. Valamennyire hasonlóhelyzetben van, mint az esszé.Hatalmas magyar hagyomá-nyai vannak, Hunyady Sán-dortól egészen a most elhunytTar Sándorig, és mégis, az adivat, hogy ha van egy kezdőprózaíró, két-három novellás-kötet után már a re-gényt várja tőle aszakma. Mert, hiábavannak erre nagy-szerű példák, nemtudja, nem akarjaértelmezni a novel-lista fogalmát.

Cs. Sz. A.: Sok-szor elmondtammár, én úgy érzem: anovellista ma az iro-dalmi senkiföldjénáll. Mert van az író,aki regényt ír, és vana költő, aki verset. Anovellista amolyan senem hal, se nem hús,gyakorlatilag a kez-dő, fiatal író szinoni-mája, az olyané, akimég nem komolyo-dott meg annyira,hogy regényt írjon. Misem jelzi jobban,hogy mennyire nincsrangja a novella mű-fajának, mint az,hogy az irodalomtör-ténet egyszerűen „le-kismesterezi” a XIX.és XX. század fordulója körülélt novellista nemzedéket:Peteleit, Gozsdut, Tömörkénytés a többi kiváló írót. EgyedülCsáth úszta meg közülük. Ez

már csak azért is igazságtalanbánásmód, mert az én olvastom-ban Kemény és Jókai után amagyar irodalom novellisztikusirodalom lett. A legnagyobb do-bások a prózában a novella-no-vellafüzér műfajában történtek,sőt, zseniális regényeinket istöbbnyire novellisták írták meg.Persze akadnak kivételek: SzerbAntal, Ottlik vagy mondjuk Rej-tő elsősorban regényíró, de Mik-száthot, Kosztolányit, Krúdyt,Karinthyt, Móriczot vagy éppenMándyt vagy Hajnóczyt elsősor-ban novellistának tartom, ők eb-ben a műfajban dobták a legna-gyobbat, és szinte mellékesenmegmutatták, hogy kiváló regé-nyeket is tudnak írni. A kortársprózát is hasonlóan látom: a

számomra legkedvesebb köny-vek szinte mind novellás kötetekvagy novellaciklusok: Tar Sán-dortól A mi utcánk, Lázár Er-vintől a Csillagmajor, Parti

Nagytól a Hullámzó Balaton,Bodor Ádámtól a Sinistra kör-zet, Hazai Attilától a Szex a nap-paliban, vagy éppen Darvasi,Garaczi vagy Maros novellái.Persze most is vannak kivételek,akik erősítik a szabályt: Spiróvagy Bartis vérbeli regényírók.

UFi: A könyvben fölállítot-tál egy rangsort, hogy ki vanközelebb a Kulinária Templo-mához. A mesterszakácsok ésa csodaínyencek felülről csaka másodikok a lépcsősoron.Mert fölöttük, a Templomhozlegközelebb az egyszerű házi-asszonyok és háziemberekvannak, akik a maradékból ál-lítják elő a népi gasztro-kultúrát.

Cs. Sz. A.: Ez egyértelmű. Azösszes nagy népi étel, amelyekszámomra egyébként a legma-gasabb polcon vannak, egy jópaprikás krumpli vagy egy kör-mös pacal, ezek mind a hiány-gazdálkodás termékei. És ebbenvan az igazi fantázia. Ahhoznem kell tehetség, hogy az em-ber kivegyen a hűtőből egy laza-cot. Lehet az jó, csak éppennem művészet. És az is messzevan a művészettől, amikor amesterszakács elkészít egy napezerkétszáz libamájat sherry-mártással. Nagyon finom, denem ezek a legnagyobb pillana-tai a konyhaművészetnek. Ha-nem az, amikor nincs recept,nincs az, hogy „végy három to-jást”. A maradékból soha többetmeg nem ismételhető csodákatrittyenteni, ehhez kell igazán te-hetség, képzelőerő, tudás, gya-korlat, kreativitás. És humorér-zék, ami nélkül nem megy a va-rázslás. A gasztronómiában amaradék a múlt, és mint min-den művészetben, itt is a sajátmúltból kell létrehozni az alko-tást.

UFi: Az utóbbi évtizedbenviszont egyre többet kerül szó-ba a konyhaművészet. Ez,gondolom, egy cezúra utániállapot. Mennyiben más ez,mint a cezúra előtti?

Tömörkénybõl például az egész alföldi konyhát meg lehet fõzni, mondjuk

a bakagombóctól a halpaprikás ízû paprikáskrumpliig. Móra Ferenc felesége írta az egyik leghíresebb magyar

szakácskönyvet

nnantól lehet tudni nagybizonyossággal, hogy Orbán miniszterelnök

arcával, nevével lapot, ellenla-pot, könyvet és ellenkönyvet pi-acra dobni ugyanúgy java-dalmazó melléküzletág.

Korábban Kéri, aztán Hol-lósék, majd Debreczeni mun-kái, és a kormányfői beszédekkerültek elénk. Most pedigRácz András ragadott klaviatú-rát. Ő is magával egyeztet: aRátius kiadónévből egy embe-

res (mert egyemberes) kaszá-lást sejteni. Rácz a Szövetség el-nökének úgymond zsenialitá-sát akarja hét titokkal letakar-ni – csakhogy a géniuszkompo-nensek, ha vannak, miért vol-nának azonosíthatók, vegyele-mezhetők, miért éppen hetenlennének, s miért ne viselked-nének akárhány szétszálló lep-ke módjára? Pedig Rácz And-rás nevelni akar minket, zokni-agyúakat: az emberiség háromszázaléka alakítja csak tudato-

san sorsát, és ha mi mindorbánosítanánk magunkat ahét titok könyvbéli kifürkészé-se és némi autodidaktazsenisedés által, akkor akár tíz-százaléknyi magyar holnapramegforgatná az egész világot.

Naivitás: a te-hetség nem lom-biklötty. Mind-azonáltal Rácznem írja nevét acímlapra (úgytűnik, minthaOrbán Viktorírta volna a 7 ti-tok c. brosúrát!ügyes!), viszontolyan fotót vá-laszt, amely a2002-es Kossuthtérről – a félre néző Viktormellett – egész arcnyi CsekePéterrel, Kokóval és egy félUszticcsal is megajándékoz. Va-lamint a háttérmolinó pár szó-forgácsával. Ajaj. Most akkor jószándékú buzgár, vagy ga-gyiban utazó üzletember? Mert

ha az első, akkor mi kerül ezena polgári körös sikerkönyvön2.600 Ft-ba? A rossz sablonúWord-dokumentum szerkeze-te? Netán a fent sorolt könyvekmindegyikéből kivett ezer rész-let, a lapok fele?! Vagy a renge-teg személyes tapasztalat (0),

netán saját anyag(0)? Most már aztántényleg írjon memo-árt Orbán Viktor,különben nehézlesz hatfelől kikeres-nie saját magát, elso-dorja a memo-ár…Magam holmi titkok-ról még mindig in-kább a Rózsafüzérreasszociálok, a ráczifogalmazványban fel-

tornyozott evidenciákból megálljon itt egy végül, és értse ma-gára is a – képzeletemben – da-gadózsebű úr: „…mennyire fon-tos fölismernünk azt, amihezcsak szeretnénk érteni, de való-jába nem rendelkezünk hozzákellő tehetséggel.” – O. SZ.

P U N C S . K U L T Ú R AP U N C S . K U L T Ú R A

2 4

O

Cs. Sz. A.: A ma-gyar konyhaművészet-ben gyakorlatilag öt-ven év kimaradt: agasztronómiát felvál-totta a közétkeztetés.Ma pedig inkább asznobság, a majmolás,a fantáziátlanság aprobléma. Közben azigazi értékeinket kép-telenek vagyunk fel-mutatni. Addig nemfogunk a világ élvona-lába visszakerülni,amíg nem hozzuk lét-re a modern, korszerű,újragondolt, mégis atiszta hagyományokonnyugvó magyar kony-hát. Mire gondolok?Nemrég voltam Eszter-gomban, egy belga ét-teremről kellett ír-nom. A vendéglőbe fő-leg budai polgárok jár-nak ki vacsorázni. Az

étlap háromnegyed ré-szét a francia konyhaklasszikus fogásai ural-ják, de van egy csomóbelga étel is. Kértem egy„Waterzoi” ragu nevűételt, gyönyörűen nézettki, mint egy valóságosételköltemény, a mártásgyönyörűen megcsorgat-va rajta, mintha egy pá-rizsi topvendéglőben tet-ték volna az asztalra.Megkérdeztem a vallonséfet, hogy mi ez. Aztmondta, ez egy belga né-pi étel, gyakorlatilag abéresek eledele volt, ere-detileg egy nehéz és lak-tató aratóétel, olyan,mint nálunk a pacalpör-költ, a paprikás krumplivagy a slambuc. De meg-tanulták azt, hogyan le-het a hagyományosbéreskosztból ízében éslátványában korszerű, a

modern nemzetközi konyha el-várásainak is megfelelő, trendifogást varázsolni. Amíg ugyan-erre nem leszünk képesek,amíg egy Budapestre látogatóturistának (és persze saját ma-gunknak) nem tudjuk bemu-tatni ugyanígy a töltött káposz-tát, a töltött paprikát vagy ahalpaprikást, addig nem leszelőrelépés. Néhány biztató je-let azért látok: ott van példáula Várnegyedben az Alabárdos,ahol a paprika előtti magyarkonyhát gondolták újra. Éstöbb mint biztató a magyarborkultúra újjászületése is.Nincs mese, újra fel kell talál-nunk a magyar konyhát, lepo-rolni a történetét, újrateremte-ni a filozófiáját, a kor igényeiszerint átszabni a dizájnját. Haez nem történik meg, előbb-utóbb konyhátlan nemzet le-szünk, a múltunk egyik legér-tékesebb szeletéről mondunkle. – SZÁLINGER BALÁZS

Orbániáda • Gagyiban utazó üzletember

Titok, zokniAmikor anno 2002-ben ilyentájt Kende mes-ter marka viszketni kezde, és megírá az ő fer-telmes Viktor-könyvét, és nagy ínségében ki isadá azt maga magának céhében.

KönyvelõKönyvelõ

em lesz. Sőt, időnként azingatlanügynökök is haj-lamosak eltűnni. Azon-

ban amíg várakozunk az igazivevőre, kiismerhetjük a vevője-löltek minimum három cso-portját. Az első típus elég kiáb-rándító. Először is barátságosköszönésünket félvállról fogad-ja, kezet nem nagyon fog, be-mutatnánk neki a lakást, denem érdekli, végigrohan ottho-nunkon, futtában előveszi acentit és méricskéli a falat.Forgatja a szemét, mint a rek-lámmacska, aztán távozik. So-

ha többet nem látjuk, de nemis sírunk utána. A második cso-portba tartozik a bőbeszédűhölgy. Mosolyog, nem túl lé-nyeges kérdéseket tesz fel, és akonyhát fürkészve megjegyzi,hogy ő is ilyen müzlit eszik. Vá-ratlanul felveti, hogy elbonta-ná a főfalat, s amikor közöl-jük, hogy ez nem túl jó ötlet,mert akkor összedől a ház, kis-sé elszontyolodik, de azértmég „konzultál a férjével”. Ősem jön vissza. A harmadikcsoportba soroljuk a külföldie-ket, akik nagyon szórakoztató

élményekkel színesíthetik la-kás-kálváriánkat. Az orosz fele-séggel érkező kedélyes ameri-kai bácsi például rákérdez,hogy a közös költség százezer,avagy ezer forint. A tízezretnem hiszi el, hiába mutatjuk acsekket. Arra is kíváncsi, hogyvan-e melegvíz, és „vannak-e jóéttermek” a közelben. Utóbbiesetben sajnos hazudunk, denem most van az ideje a ven-déglátó maffiáról szóló tényfel-táró kiselőadásunknak. Mosta-

nában Pesten – la-kásvásárlás céljából –csapatostul bukkan-nak fel a tajvaniak ésaz írek is: velükugyan nem találkoz-tunk, de állítólag jóügyfelek. Néhány hó-nap után persze ér-kezhet egy-két komo-lyabb jelölt is, s hamár valaki aziránt tu-dakozódik, hogy milenne kiköltözésünkhatárideje, akkor jog-gal gondolhatjuk,hogy kellően elszántemberrel van dol-gunk. Kezdődhet azalkudozás! A valódikomolyságmérő még-is a foglaló. A jogi

részletekre alaposan figyel-jünk: ne sajnáljuk a pénzt azügyvédre (általában az ingat-lan értékének 1%-át illik adni),mert minden a jó szerződésen,a részleteken múlik. A szerző-dés aláírása után „apróságok-nak” tartott átírásokra jelentő-sebb időt szánjunk: aki nemígy tesz, sok ősz hajszállal gaz-dagodhat.

Kereséskor legalább annyirafontos a türelem, mint eladás-kor. El kell döntenünk, hogy

P U N C SP U N C S

N

Haladó szint a lakáskeresésben • Fortélyok és elkerülendő csapdák

A nagy lakás-pszichózis II.A lakás-eladást, és -vásárlást bemutató soro-zatunkban ott tartottunk, hogy már néhányirodát bevontunk az eladási folyamatba ésizgatottan várjuk a vevőjelölteket. Naivak isvagyunk, mint ilyenkor mindenki. Azt hisz-szük, hogy ha nem is az első tíz között, demondjuk egy hónap után lesz egy komolyérdeklődő.

a lakásügyben járunk ela hivatalok útvesztői-ben, akkor készüljünk

fel a mindent meghaladó sor-ban állásra és idegtépő szócsa-tákra az alulfizetett és gyakranbüntető kedvű bürokráciával.Mielőtt útnak indulunk, tekint-sünk át otthon iratainkat, ésazokat is vigyük magunkkal,amelyekről azt gondoljuk,

hogy „úgysem lesz rájuk szük-ség”. Azokra lesz szükség csakigazán! Ellenőrizzük, hogy ahivatal nem költözött-e el, ahonlapjukon megadott ügyfél-fogadási időpontok érvényesek-e még, nincs-e szünnap, mun-kalassító sztrájk, hóhelyzet,jégeső, tornádó, nyári időszá-mítás, influenza-járvány vagyehhez hasonló esemény, amely

lehetetlenné teszi, hogy ügyün-ket elintézhessük. Körültekin-tően húzzunk sorszámot, mertnincs variálás. Vigyünk ma-gunkkal egy legalább kétszázoldalas, nagyon érdekes köny-vet, újságokat, amelyeket cse-rélgethetünk az ügyfelekkel,hideg elemózsiát, szeretteinkfényképét és egy discmant, hazavar az előző napról ottma-radt ügyfelek agóniája. Atúlélőfelszerelés szerves részétképezi egy feltöltött mobiltele-

fon, amelyen majd panaszt pró-bálunk tenni, ha a másfél órásvárakozás után azt közli velünka magát műsorvezetőnek kép-zelő biztonsági őr, hogy „mostháromnegyed óra ebédszünetkövetkezik” (megtörtént eset).Persze panaszt nem tudunkmajd tenni, mert az irodaveze-tő egy titkos helyen ebédel, he-lyettese beteg, főnökük pedigkülföldön van. Marad a csen-des belenyugvás és a mély,őszinte megbánás. – Á. F.

Hivatalnak packázási

H

2 52 0 0 5 . M Á R C I U S

A második csoportba tartozik a bõbeszédûhölgy. Mosolyog, nem túl lényeges

kérdéseket tesz fel, és a konyhát fürkészvemegjegyzi, hogy õ is ilyen müzlit eszik

2 6

P U N C SP U N C S

új vagy használt lakást vásárol-junk. Mindkettő mellett szól-nak érvek és ellenérvek. Jelenesetben maradjunk a használ-taknál, ugyanis bizalmatlanokvagyunk, mert tudjuk, hogyezek a lakóparkok rendszerintnem olyanok, mint amilyene-ket a tévében láttunk. A hirde-tések megfogalmazásakor kre-atív a magyar, mi sem bizonyít-ja ezt jobban, mint a csalafintalakáshirdetések tömege. Sokenergiát megspórolhatunk, hajól dekódoljuk a hirdetéseket.Mert mit is jelent, ha egy lakás„frekventált” helyen van? Álta-lában azt, hogy a trolimegállóaz erkély alatt található, be-szélgetni csak csukott ablakmellett lehet, vagy hogy a táv-vezeték a lakás falából lóg ki,esetleg a szemben lévő kocsmavezetése két éve pereskedik azutca összes lakójával. Az „egye-di kialakítású” mögé bátranképzeljünk egy életképtelen ésezért elvetélt átalakítási kísér-

letet, amit nekünk kell majdhelyrehoznunk. A „fiatalos”kicsit, szűket jelent, a „nagy-polgári” húszmillión felüliárat, az „újszerű” felújítandót,a „felújítandó” romhalmazt, a„csendes környezet” gyakranelérhetetlen tömegközlekedést.Ha azt írják, hogy „van benne

fantázia”, akkor egy teljesenlepukkant lakásról van szó. A„kertkapcsolatos” szépenhangzik, de ugye az mindigföldszint, ahol általában sötétvan, és nagy kedvvel törnek be.Ne tévesszen meg bennünketaz sem, ha a kiszemelt ingatlanegy „csomópont vonzáskörze-tében van”, mert akkor való-színűleg sztereóban hallani avonatot. A „jó lakóközösség”általában azt fedi, hogy aszomszéd megpróbál bevonnia családi életébe, illetve a gan-gon idős nénik posztolnak, va-gyonőröket meghazudtoló ha-tékonysággal. Ez persze előnyis lehet. A szuterén (lényegé-ben pincelakás) álcázásra ala-posan kifejlesztett terminoló-gia létezik, mindez általábancsak a helyszínen leplezhetőle. Ha egy lakás „sürgősen”vagy „áron alul” eladó, akkorne dőljünk be, ne repüljünk ráaddig, amíg meg nem győződ-tünk arról, hogy nem a friss

festéssel elkent beázások, vagya lakás alatt működő, ambició-zus asztalosüzem áll az eladásiszándék mögött. Összességé-ben elmondható, hogy leg-

alább húsz-harminc lakást megkell néznünk ahhoz, hogy rep-rezentatív mintát kapjunk a pi-acról. S hogyan találjuk megaz igazit? Érezni fogjuk, máraz első látogatáskor. De azértkérjük ki gyorsan a tulajdonilapot és a nullás igazolásokat.Aztán alkura fel!

– ÁCS FERENC

A szuterén(lényegében pincelakás)

álcázásra alaposankifejlesztett terminológia

létezik, mindezáltalában csak a helyszínen leplezhetõ le

H I R D E T É S

2 72 0 0 5 . M Á R C I U S

P U N C SP U N C S

apjainkra marad azon-ban néhány „sziget”,ahol az illegalitás felhői

alá bújva lehet némi jövedelem-re szert tenni. Az egyik ilyen aFővárosi Autópiac, ahol egy kü-lönleges törzs, a nepper népcso-port tagjai élnek.

Legendás korban, a nyolcva-nas évek végén születtek. Ekkorváltak ki a hatalmas „szocialistacsencselők” népcsoportjábólspeciális tudásuk, a használt au-tók eladása révén. Néhány évalatt magukhoz ragadták a ha-talmat a használtautó piacok fe-lett. A történetírók szerint ezegy időben történhetett a nagyMerkur nevű isten kultuszánakkimúlásával. Történelmi időkvoltak ezek. Néhány akkor élttörzsbéli szerint használt autó-hoz drágábban lehetett hozzá-jutni, mint ugyanannak teljesen

új változatához. Aki ezt nemhitte el, annak sorszámot adtak.Közülük sokan még mindig há-lásak a sorszámukért, ezért aszámokat osztókra és barátaik-ra szoktak szavazni a parlamen-ti választásokon.

Legfontosabb törzsi jegyeik:az autó üléséből történő komorkitekintés, az extrák végtelen so-rolásának képessége és a filléresvegyszerek újszerű felhasználá-sának képessége. Ez utóbbi te-hetségük révén kétszáz forint-ból képesek újjá varázsolni egySolt környéki szőlősgazda tizen-öt éves Opel Kadett kombijánakporral egyesült műszerfalát. Atovábbi nyolcszáz forintból pe-dig gyári állapotúvá válik azegész autó, csillogni (!) fog amotor blokkja, és megszűnik afüstölés is. Kedvenc fegyvereik aszilikon és a kályhafény spray-k,

ezeket akár álmukban is képe-sek használni.

Kiválóan tudnak továbbá szo-tyolázni, tökmagot rágcsálni,zsebre tett kézzel és terpesztettlábakkal állni, illetve járni is.Rozsdafoltra matricát ragaszta-ni is nagyon szeretnek. Népvise-letüket dominálja a bőrkabát, avaskos aranyékszer és a faelőla-pos Motorola. A törzs női tagjaiaz elmúlt évtizedekben tökéle-tesre fejlesztették az „autópia-cok ökölnyi bazaltjain tősarkú-ban történő egyensúlyozás” mű-vészetét.

A többi törzs fölé azonban aza képességük emelte őket, hogykiválóan tudják a közéjük té-vedt idegen törzsbeliek autójátócsárolni, ezután olcsón meg-venni, majd drágán továbbadnianélkül, hogy átvergődnének a„bürokratáknak” nevezett törzssötét erdején. A háromszor to-tálkárosra tört autóból így „sza-lonállapotú” lesz: egy nagypapahasználta szigorúan csak naposidőben. A szakértőknek szem-rebbenés nélkül állítják, hogy anagypapa kiválóan tudott he-geszteni is, ezért két autóból csi-nált egyet. Ráadásul a bácsi ko-rábban nagyon vicces franciafilmek forgatásán vett részt,

ahol az autók keresztben elre-pednek, és még úgy is mennektovább, biztos mi is láttunkilyet. Státuszukat hagyományosigazolványok helyett megbízásiszerződések jelentik. Minél többilyennel rendelkezik valaki, an-nál magasabban található a tör-zsi hierarchiában.

Hétköznapjaikat hirdetési új-ságok lapozgatásával és a birto-kukba tartozó autók állapotá-nak feljavításával töltik. A hétutolsó két napjára azonban főtörzsi szálláshelyükre, a Főváro-si Autópiacra vonulnak vissza.Korábban itt hatalmas csereke-reskedelem folyt. Az idegennemzetségek olcsó új autói mi-att azonban ez mára jelentősenlecsökkent, ezért ezek a napjaikleginkább a közös emlékek fel-idézésével telik. Ilyenkor hatal-masakat nevetnek. Néhányanközülük már érzik, hogy új szál-lásterületet kellene keresniük.Erről is szoktak beszélgetni ma-napság. Legtöbben az „ingat-lan” nevű új szigetre szeretné-nek költözni.

Az elmúlt években kivált be-lőlük egy új törzs, amelynek tag-jai törvényessé szeretnék tenni asziget működését. Emiatt egyrenő a feszültség a pici földterüle-ten. Ez azonban nem zavarjaőket, főleg azért, mert a nemzet-ség számos tagja még mindigszívesen vásárol tőlük használtautót. A zöldségesek között nép-szerű húszéves 123-as kombiMercit, a piti gengsztereknek atízéves hármas BMW-t, a Kalap-ban Vezetők Országos Szövetsé-ge tagjainak a 120-as Skodát, aszobafestőnek a bármilyen már-kájú öreg és füstölő kombit, amenedzser-asszisztens kisasz-szonyoknak pedig a hatéves sár-ga Twingót ők, és csakis ők tud-ják prezentálni.

Ezért, vagyis miattunk létezikmég pici törzsük ebben a picinemzetségben, amelynek szinteminden törzse szíve szerint hoz-zájuk, a nepperekhez tartozna.

– A. C.

Az autónepperek titkai • Lassan máshova költöznének

Törzsi világA kilencvenes évek közepétől a különbözőfeketepiacok látványosan visszaszorultak,vagy törvényes keretek közé szorították őket,esetleg politikai védelem alá kerültek.

FOT

Ó: U

FI/K

ÉSM

ÁR

KI

PÉ

TE

R

N

ár számos, hozzánk kö-zel álló személy eltűnt akertes ház, agglomerá-

ció, bumszlizás (családi szó az uta-zásra) Bermuda háromszögében,mi azonban makacsul kitartunképülő „világvárosunk” mellett.Egyfelől, mert kemény lokálpatri-óták lévén, még csapatot is a föld-rajzi közelség alapján választot-tunk. (Ha a Pénzügyőr focistáinem is, a pálya gondnoka feljutotta felsőházba, MDF-es színekbenlett országgyűlési képviselő.) Más-felől, mert hittünk a pezsgő kul-turális és társasági élet nélkülöz-hetetlenségében – aztán itt ragad-tunk. Hittünk továbbá az igaz sze-relemben meg a haza fényre derí-tésében, s mire hármat számol-tunk (fiú, fiú, lány), az egész kul-turális főváros víziónak reszeltek.

A külvilág nyújtotta szolgálta-tások lassan, de biztosan leszű-kültek a videótéka kínálatára. El-fogadva, hogy bár a pedagógiakincses tárházának nem a „le-nyomom a kiscsávót a videó elé”a legcsillogóbb ékköve – akut fej-fájást csillapító hatása tagadha-tatlan. Mellékhatása hosszabbautós kirándulásokon jelentke-zik. A hátsó üléssorból mélyenbevésődött, véget nem érő mono-lógok szűrődnek előre, mint pél-

dául: „Amikor egy szedrik (?) kö-telet vásárol, akkor azt egy egészéletre teszi. Jobbak, könnyebbek,erősebbek és tartósabbak, mintbármelyik másik a piacon. Ésnem csak azért, mert én készítet-tem, hanem mert ez tényleg kö-télből van. Úgy értem ez itt való-di kötél. Az életemet is rábíznáma szedrik kötélre, nézzék csak,sííí, tyú, tyííí…” Heves kísérőgesztikuláció, egy véletlen testikontaktus, melyet a testvér nyíltprovokációnak tekint és visítanikezd. Üvöltözni én is tudok, per-sze nem használ. Fenyítő jobboma kormányt elengedve a két ülésközött hátra kaszál, a hasuk előttfél méterrel hadonászok. A köly-kök már röhögnek. Kénytelen va-gyok hátrafordulni célpontot ke-resve. Kis idő múltán párom nyu-

godtan átnyúl, és visszakormá-nyozza az autót a saját sávunkba.Na ennyit a videófilmekről.

EU ide vagy oda, ha gyerekkelakarjuk elhagyni ezt az ezeréves,vértől áztatott édes anyaföldet, bi-zony útlevelet kell kiváltanunk apurdéknak. Na ez a kiszállás aszázfokú szívás-skálán minimumkilencvenkilenc. Nincs ám az,hogy te maradj otthon, én majdelintézem. Nem. Az ügyintézőelőtt egy időben megjelenő szü-lők, mint akaratukkal egyezőt ír-ják alá az úti okmányt kérő lapot.A két nagyobbnak már van. Azegyik a terminál gombját nyomo-gatva a tizenhatodik sorszámothúzza, a másik a székek alatt kú-szik. A kicsi meg persze elaludt aszékben, a fénykép elkészítéséhezfel kell ébreszteni. Rendes a fotóslány, megkérdezi, hogy a kábavagy a bamba képet akarjuk azútlevélbe. Számos, többségükbenrendetlenkedő utódaink láttánöregecskedő nénike szinte fel-nyársal azzal a „tetszettek volnainkább forradalmat csinálni” né-zéssel. Távozunk. A bevásárlásjobb. Ott legalább megvan a ma-gányos ügykezelés elvi lehetősége.Tej, kenyér, kassza. A múltkorazonban, amikor egy lejárt szava-tosságú felvágottal állítottam be,minekutána felcsattant az obligátkérdés – már egy sima vásárlástsem lehet rád bízni? – a középsőleszármazott partnerséget aján-lott. Majd ő segít. Mondjuk mi-ként én, ő sem tud olvasni, degondoltam, legalább majd beáll asorba. Az tök normális, hogy ezbenne fel sem merült, az azonban

valami új trend, hogy ha vásárlás,akkor meglepetés kell. Minthalegalábbis székely góbé lennék,aki épp megy a vásárba. Szóvalkinder tejszelet vagy rágó. A hala-dást megkönnyítette, hogy a bevá-sárló kocsiba bemászott (autó) éscsak az újságok mellé érve voltegy kis balhé a Buci Maci című ki-advány rideg elutasítása miatt. Akasszához érve már szinte el is fe-lejtette eredeti küldetésének cél-ját. Talán a fáradság okán a pénz-tárossal kisebb vita alakult ki avisszajáró kettőezer forintomról,de miután ráúsztunk a számosz-lopra és én jöttem ki győztesen,egészen megnyugodtam. S hogyki kit próbált átverni, nos erre akérdésre vásárló társam adta mega választ, amikor otthon előkerülta zsebéből egy csomag rágógumi.Ha tőlünk függene, akkor a közép-iskola végén lehetne gyerekből isérettségizni. Kilépsz a nagybetűs-be, azt’ ott egy gyerek. Oldd meg!Amint azt a fenti példák is alátá-masztják, olyan képességek kifej-lesztésére, olyan tudás megszerzé-sére is szükségünk lehet, mely aszociálpszichológia és a testnevelésközött keresendő valahol félúton.

Ha már nagyvárosi élet, akkorérdemes azokat a kapcsolódásipontokat felkutatni, ahol végre akiskorúak lehetnek a főszerep-lők. Játszótér, gyerekzsúr, báb-színház. Ezek azok a színterek,ahol gyerek nélkül olyan hülyénérezheted magad, mint a bank-ban, szupermarketben vagy étte-remben gyerekkel. Ha viszontmegfordítjuk a dolgot, kevés szó-rakoztatóbb dolog van a gyerek-nél. Ahogy átszellemülten egy-más gatyájába öntik a homokozótartalmát, egy hatalmas párna-kupac tetejéről kiabálva, szó-kincsük legdurvább szavaival ille-tik a gonosz boszorkányt (buta)vagy épp órákig rajzolt levelet fo-galmaznak szülinapi meghívógyanánt („ojan gyerekekis lesz-nek akiket te nem ismersz”) ésteljesen kiborulnak, ha a T betűszára kisebb lett. Mert ők ilyenek.

– AMBRUS BALÁZS

2 8

P U N C SP U N C S

Úgy tartják, a városi élet nem különösebbenkedvez a házi kedvenceknek. Az aranyhal azüveggömbben még csak-csak elvan, de a ka-nári már rossz levegőt kénytelen szívni az ab-lakban himbálózva, Terike néni meg szét-megy az idegtől, mert a blöki vonyít, ha be-zárták a szomszédok. Nekünk speciel gyere-keink vannak. Nekik sem könnyű.

M

Szedrik kötél •Útlevelet ne!

Gyerekekidõsebbeknekés haladóknak

FOT

Ó: K

ÉSM

ÁR

KI

PÉ

TE

R

P U N C SP U N C S

2 92 0 0 5 . M Á R C I U S

legenda szerint (magára vala-mit is adó vár nem lehetmeg saját legendák nélkül)

Nagy Károly már öt éve ostro-molta a várost, sikertelenül. Avédők élelmiszerkészlete fogytánvolt, ezért Carcas úrnője a mara-

dék gabonát megetette egy disz-nóval, majd a derekasan felhiz-lalt sertést az ostromlók elé hajít-tatta. Látván, hogy a városnakmég mindig vannak tartalékai, acsászár nyomban fegyverszüne-tet javasolt. Carcas úrnője győze-

delmes kürtszóval fogadta a hírt,innen a név: „Carcas sonne”, az-az „Carcas zeng”.

Erről, a Világörökség részétképező, impozáns, dél-franciaor-szági várról és városról kapta ne-vét az a német társasjáték, ami2001-ben Németországban el-nyerte Az Év Játéka díjat. Kül-földön azóta számos kiegészítőés mutáció jelent meg hozzá(lásd keretes írásunkat), Magyar-honba eddig saj-nos csak az alap-játék jutott el.

A játék soránvéletlenszerűenhúzott, négyzetalakú terület-kár-tyákat kell elhe-lyeznünk a játék-téren úgy, hogyoldalai illeszked-jenek a már lentlévő kártyákhoz(úthoz utat, vá-roshoz várost, ésígytovább). Ez-után a legutóbb lerakott terület-re lerakhatjuk hét követőnk egyi-két, aki onnantól kezdve a mi ér-dekeinkért szorgoskodik majd. Avárosokban lovagként, az utakonútépítőként, a réteken földműve-sekként, a kolostorokban pedigszerzetesekként szolgálnak min-ket. Mindaddig a táblán marad-

nak, míg a hozzájuk tartozó épít-mény el nem készül (azaz le nemzárul), ezért érdemes megfontol-ni, mikor helyezünk le újabb kö-vetőt. Ez földműveseinkre külö-nösen érvényes, hiszen ők a játékvégéig a táblán maradnak, igaz,akkor jó esetben nagyon sok pon-tot hozhatnak a konyhára.

A Carcassone viszonylag nagysík felületet igényel, ezért egy ká-vézó sarki asztalkáján, vagy uta-

zás közben nemnagyon játszha-tó, és a stran-don is csak szél-csendben érde-mes vele próbál-kozni, ha nemszeretnénk mo-nokiniző németnyugdíjasokrólszedegetni ösz-sze birodal-munk darabjait.Legalább kettő,

legfeljebb öt lelkes versenyzőrelesz szükségünk a játékhoz (ma-gunkat is beleértve), ami a készí-tők szerint alkalmanként 30-45perc, nálunk inkább egy jó óráigszokott tartani. A Carcassone árameglehetősen nagy szórást mu-tat: valahol 2800 Ft, máshol5000-nél is többet kérnek el érte.

– BALOGH ÁKOS GERGELY

Földjeinken szorgoskodó alattvalók, az isteni jó-indulat megteremtésén munkálkodó, lojális klé-rus, tökös katonaság és Ius Primae Noctis: in-nen szemlélve kifejezetten komfortosnak tűnikaz élet a középkorban. Az utóbbitól eltekintvemindezt megtaláljuk a Carcassonéban, ahol bir-tokaink és követőink minél jobb menedzselésé-vel kell vetélytársaink fölé kerekednünk.

Hűbérúrnak lenni volna jó

CarcassoneFO

TÓ

: UFI

/KÉ

SMÁ

RK

IP

ÉT

ER

A

Fogadók és Katedrálisok: A katedrális megtriplázza a befejezettváros értékét, a fogadó pedig az utakat teszi jövedelmezőbbé. Új,nagyméretű követőink megerősítik befolyásunkat a felügyeletükalatt álló területen. A kiegészítő egy új szín bevezetésével lehetővéteszi, hogy hatan játsszunk.Kereskedők és Építőmesterek: Különféle kereskedelmi árukatés új szabályokat hoz Carcassone életébe. Építészeink segítségé-vel gyorsabban terjeszkedhetünk, míg a megfelelően elhelyezettmalacokkal mezőink értékét növelhetjük.Hercegnő és Sárkány: Hű alattvalóinkat sárkány fenyegeti, avárosokban királylányok rettegnek a szörnyetegtől. Carcassone Grófja: 12 új, Carcassone városát formáló terület-kártya, amiket a játék indulása előtt kötött formában kell azt asz-talra rakni (tulajdonképpen a korábbi egy kezdőterületet váltjafel). A Gróf és a városban elhelyezett követők segítségével akármások verítéke (kolostorai, útjai) után is szerezhetünk pontokat.Vadászok és Gyűjtögetők: A Carcassone önállóan (az eredeti

kiadás nélkül) játszható változata, ahol a történelem előtti időkősközösségei küzdenek egymással. Fakunyhókkal, különlegeskártyákkal és más, új szabályokkal.Király és Felderítő: 12 új terület-kártya, ebből hét az eredetiCarcassonéhoz, öt az ősemberes kiadáshoz. Megjelenik a király,illetve a rablólovag, amelyek a legnagyobb várost, illetve aleghosszabb utat felügyelő játékosnak jelentenek további pon-tokat (a la Catan telepesei).A Vár: A Carcassone kifejezetten két játékosra tervezett alap-doboza.A Frigyláda: Az ószövetségi időkben, az Ígéret Földjén játszódókiadás, prófétákkal és a Frigyládával.A Felfedezés: Az alapjáték egyszerűsített változata. Csak 4követőnk van, de bármikor fel lehet őket venni, nem csak befe-jezett építkezések esetén.A Város: Önmagában is játszható, fadobozba csomagolt alapkész-let. A fából készült falak és tornyok terület-kártyáktól függetlenfelépítése új, az eredeti játékétól eltérő stratégiák kidolgozásátigényli.

A Carcassone-család

Errõl, aVilágörökség

részét képezõ,dél-franciaországivárról és városrólkapta nevét az a

német társasjáték,ami 2001-ben

Németországbanelnyerte Az ÉvJátéka díjat

rnagorác bamba tök, / he-gyi kecskét büszkén bök, /Se országa se pénze, / rá-

szarták a térképre – tartja egymúlt századi gúnyvers Monteneg-róról. Márpedig most úgy tűnik,hogy Montenegró, ez a Jugoszlá-via háta mögötti kis ország végrebeadja az unalmast, és a nagy-szerb gondolatba utolsót rúgva,lassan elköszön Belgrádtól.

Szerbián átautózva azért mégérezni a levegőben a Balkán pus-kaporos hordójának elégett gyu-tacsát. Jaj. De tényleg. Délen ka-tonák, ellenőrző pontok. Mi já-ratban erre? Mi a foglalkozása?Micsoda?! Médiamogul?! De hát

végül is valamit nekik is csinálni-uk kell, nem üldözhetik állandó-an Zorán Gyingyics gyilkosait.No meg kérem, ott vannak azoka gyorshajtók. Hát hová jutna avilág, ha az emberek elkezdené-nek ralizni a szerpentineken? Az-tán egyszer csak, túl a hegyen,túl a völgyön, egy komolyabbrendőri ellenőrzőpont jelzi, többmint tartományhatár, kevesebbmint államhatár következik.Megérkeztünk Montenegróba.Egy gyors regisztráció, aztán haj-rá. Igaz, egy kicsit gyorsabban akelleténél. Nem is marad el amegrovás, a szó szerint mindenkanyarban posztoló rendőrökegyike hamar leint. Gyomor-görcs, hiszen világszerte ismerteka Balkán rendőrképű útonállóihatártalan kapzsiságukról. Min-dent beismertünk, kitöltöttük apapírokat, és vártuk a jól megér-demelt büntetést. A fiatal rendőrszigorúan ránk nézett, osztott-szorzott, majd megrovóan mond-ta: két márka. Első döbbenetünk-ben csak egy öt márkást talál-tunk, de a rendőr úr visszaadott,sőt a számlát is kiállította a bün-tetésről. Ekkor világosodott megszámunkra, hogy a balkáni rend-őrök korrupciójáról szóló mesékegyértelműen az északi, elsősor-ban skandináv titkosszolgálatoklejárató kampányának a részei.Úgynevezett suttogó propaganda.Másrészt a büntetés mértékedöbbentett meg. Ezek szerinthúsz márkáért hivatalosan el le-het ütni egy egész óvodai kirán-dulócsoportot? No, azért „nem-csak polgár, ember is” felkiáltás-sal levettük a lábunkat a gázpe-dálról. Nem is maradt el a jutal-munk, hamarosan megérkez-tünk Podgoricába.

Podgorica.hu Szokták mondani, hogy a Buda-pesten kívül az európai főváros-ok között csak Tirana nem ren-delkezik körgyűrűvel. Nos,amennyiben Montenegró meg-kapja a függetlenséget, akkor ő istagja lesz ennek az exkluzív klub-

nak. Persze azért akad sok min-den, amit még tanulhatnak tő-lünk. A bevezető kétszer kétsávosautóút mellett a jól kiépült bádogbódésor, az úton és út mellettlegelésző pacik figyelmeztetik azautóst, lassabban haladjon, nem-sokára lakott területre ér. A beve-zető út hamar egy térbe torkol-lik. Áruház, meg egy nagy placc,sok kocsival. Itt elbizonytalano-dik a Podgoricát csak hírből is-

merő turista. Buta arccal egygyors körkérdés a helyieknek.Centrum? Centrum? Centrum.Centrum. Hangzik a határozottválasz. Nos, ha ők mondják, ak-kor a főterekhez, nagy szobrok-hoz, őrségváltáshoz meg kiülőskávéházhoz szokott távoli idegenne vitatkozzon. Ilyen is van, ezéppen egy minden felesleges hi-valkodástól mentes főtér.

Azért készítünk egy gyors lel-tárt. A parlament inkább egy kez-dő tanácsházára hasonlít. Né-hány szobor, meg fák, és három-négy emeletes panelek. Nehézezt a várost a szívünkbe zárni, sőtszállást se találunk, csak a szocre-ál dobozhotelt kétszáz márkáért.És mivel arra a következtetésrejutunk, hogy a szocializmus vér-vas valósága itt sem hozott létrenézhető várost, irány Monteneg-ró történelmi fővárosa, Cetinje.

CETIN-1Ez már sokkal barátságosabb vá-roska. Monarchia-korabeli villa-sorok, platánfák, macskakő, sétá-lóutca, crnagorác gondolat. Ittmár egy kis megnyugvás adatik atörténelemre fogékony utazó-nak. Nem véletlenül rohadt egy

3 0

P U N C S . Y O - H E L YP U N C S . Y O - H E L Y

Van-e élet a hegyeken túl? •Skandináv rosszindulat

Montenegró:állam álmodóiYou are spy or business? – No, just for holiday. – ??? (Kémek vagytok vagy üzletem-berek? – Nem, csak pihenni jöttünk. – ???) Ez a gyors ismerkedési párbeszéd zajlott leköztünk és néhány érdeklődő fiatal lány kö-zött három éve Cetinje egyik közkedvelt, egye-temisták által látogatott szórakozóhelyén. Holvan Cetinje? És egyáltalán, hol van több kém,mint turista? És különben is. Időutazás. Így is,úgyis. Montenegróban jártunk.

C

Elsõdöbbenetünkben

csak egy ötmárkást találtunk,

de a rendõr úrvisszaadott,

sõt a számlát is kiállította a büntetésrõl

Budva: kis tengerparti városközépkori kikötővel.Cetinje: a térség történelmiés kulturális központja. Ulcinj: legdélebbi, albánoklakta kikötőváros.Cottor-öböl: a Monarchiajelentős hadikikötője volt itt,a hegytetőn várral. Előttünkaz Adria.Yellow Moon: Cetinjeben –Délután kávéház, este kocs-ma, zenével, érdeklődő fia-talok garmadájával.

Látni kell

P U N C S . Y O - H E L Y

2 0 0 5 . M Á R C I U S 3 1

fél napot a kocsiban. De szállás-keresés közben egy egészen érde-kes tapasztalattal lehetünk gaz-dagabbak. Nem mind magyar,ami kocsi.

A reménytelen szálláskeresés-be belefáradva, tanácsra szom-jazva felcsillanó tekintettel lein-tettünk egy magyar rendszámúVolkswagen Borát. A magyarokvilághimnusza (made by DobosAttila) első sorát felhasználva ki-áltottunk: „Hálló, magyar!” Egybuta női arc a válasz. Ismétlés.Ezúttal angolul. Do you speakHungarian? Ez már beszédesséteszi a meglepődött idegent.„Yes, a little bit.” Ez viszont min-ket zavar össze teljesen. És mostmár mindannyian bután nézünkegymásra. Hmmm. És ennyibenis maradunk. Később még többmagyar rendszámú kocsit is lát-tunk, feljegyeztük a rendszámu-kat, itthon visszakérdeztünk arendőrségen. Mindegyik lopottvolt. Szállást végül sikerült talál-ni, a Cetinje Hotel portásának aközbenjárására, ő ismert egy csa-ládot a városban, akik néha kiad-ják a szobájukat. És lőn, kezdőd-hetett Montenegró felfedezése.

Cetinje tényleg történelmi köz-pontja volt a térségnek. Máig lé-tezik szembenállás a kulturális és

történelmi főváros Cetinje, vala-mint a közigazgatási-kereskedel-mi központ Podgorica között. Ittsokkal erősebb a nemzeti öntu-dat. A kirakatokban a monteneg-rói zászló, címer, a képeslapokközött sok századfordulós, I. vi-lágháborús képeslap és plakát.Nemhogy az üzletekben nem fo-gadtak el dinárt, de a bankbansem voltak hajlandóak váltani.Mondván, nem foglalkoznak ez-zel, de ha van dollárunk, akkor apiacon megtaláljuk Slevkot, akivált mindenféle pénzt. A jól mű-ködő éjjeliőrállamra az is jó pél-da, hogy nem lehet cigarettátkapni a boltokban, csak az ut-cán, feketén áruló hokedlis em-berektől. Hadserege nincs az or-szágnak, ezért az egy főre jutórendőrökben lettek világelsők.De a polgári lakosság jó harcimorálját jelzi az is, hogy estén-ként csak úgy durrogtatnak né-hányat a házikarabéllyal.

Természet adta Ha az országot elkezdenék kicsitjobban menedzselni, és sikerülnekitörni az Albánia szomszédja,Jugoszlávia része és a véres bal-káni háborúk jelentette Bermu-da-háromszögből, akkor Monte-negró néhány év alatt messze le-

körözhetné szomszédait és virág-zó turistaparadicsom lehetne. Amagas karszthegyek között zubo-gó patakok ideális raftingpályák,az Alpokhoz hasonló szerpenti-nek, völgyszurdokok és 2500 mé-ter magas hegyek gyönyörű ki-rándulóhelyeket kínálnak. A vi-szonylag hosszú, hetven kilomé-teres tengerpart, és annak törté-nelmi városai: Budva,Hercegnovi, Cottor, Ulcin kiválóadriai pihenőhelyek lehetnénekaz olcsójános turistáknak is. Ehe-lyett pangás, néhány turista a ten-gerparton, szemét a patakokban,és a Balkán rendőrképű rablólo-vagjai az utakon. Hiszen mi ismegtapasztalhattuk, hogy nemcsak a skandináv rémregények-ben szerepelnek turistanyúzórendőrök, bármennyire is tartot-tuk magunkat az első szerencsésincidensünk után a sebességhatá-rokhoz, megbüntetődtünk. El-kérték az útlevelet, aztán végig-nézték a kocsit – pótkerék, szer-számkészlet, elsősegélydoboz, hi-ánytalan tartalék égőkészlet, von-tatókötél, tűzoltó készülék, kerék-kitámasztó ék és sötétszínű fólia-zsák – majd ezeket rendbe talál-va közölték, hogy a megengedett-nél gyorsabban mentünk. A „denem is!” válaszra „de igen!” volt

a felelet. Majd a „ninó-ninó” és„arrbiter Podgorica” félórás is-métlése és hosszas alkudozásután ötven márkában marad-tunk. Számla nélkül.

Miki bácsi, MontenegróHa ilyen lett volna a március Pes-ten 1848-ban, biztos máskor lettvolna a forradalom. Szikrázónapsütés, lányok egy szál blúz-ban, kiülős kávéházak forrócapuccinóval, hideg habos sörrel,tengerszag és pálmafák az ínyen-ceknek. Mindehhez a régi dalmátvárosok, görbe utcákkal, apróerődökkel, a kikötőben hullámzóhalászbárkákkal csak úgy, háttérgyanánt. Hogy aztán a Cottori-öböl kikötőjében a fantáziánktólmegáldva a szemünk előtt eleve-nedjen meg a Monarchia utolsógyőzelmes tengeri csatája, amely-ben 1917 májusában Horthy Mi-ki bácsi a Novara fedélzetén aSaida és a Helgoland cirkálók tá-mogatásával, a Balaton és Csepel(hatalmas sóhaj – a szerk.) rom-bolók kíséretében szétzúzzaActon tengernagy angol, olasz,francia cirkálókból és rombolók-ból álló tengeri hadát. „Ja, ké-rem!” – mondaná kedvenc osz-tályfőnököm. Tengerre magyar!

– NOVÁK TAMÁS

montenegróiak a délszlávtörzshöz tartoznak;edzett, szívós, harcias,

munkás és mérsékletes életűemberek, de a kultúrának igenalacsony fokán állanak. Háza-ik kőből épültek és egy-egy csa-ládnak, valamint a házi állata-iknak is lakóhelyül szolgálnak.A család szervezetepatriárkális, a sztarjesina, az

öreg, áll annakélén. (…) A föld-mívelés még igenprimitív. A föld sokhelyen még közösbirtok; nagybirtoknincs sehol. (…) A

kecskék és juhok számát 350 000-re, a szarvasmarhákét60 000-re, a sertésekét 8000-reés a lovakét 3000-re becsülik.Az ipar kizárólag jelentéktelenházi ipar. A kereskedelem útjaicsak ország- és gyalogutak. (…)Az 1879-iki közigazgatási sza-bály értelmében a törvényho-zói testületnek 8 tagból kelle-ne állania, amelyek felét a feje-

delem nevezi ki, felét pedig afegyverre képes alattvalók vá-lasztják. Tettleg azonban a tör-vényhozói hatalmat is a fejede-lem gyakorolja. (…) Állandóhadsereg nincs, de azért min-den fegyverforgató férfi kato-nakötelezett; csupán amohammedán lakosok válthat-ják meg pénzért magukat. Afegyverforgató lakosok számát35 870 gyalogosra és 856 tü-zérre becsülik. A puskák szá-ma 40 000, ezeken kivül van 2ostromágyú, 2 bronz 12 fon-tos, 12 acél- és 6 bronz Krupp-féle, végül 24 hegyi ágyú, ame-lyek Spuzban vannak elhelyez-

ve. Az iskolák látogatásáraminden gyermek kötelezve vol-na; tettleg azonban van 70népiskola 3000 fiú- és 300 le-ánynövendékkel. Azonkívülvan egy teológiai szemináriumés egy gimnázium Cetinyébenés az orosz cárnő költségénfenntartott felsőbb leányiskola44 növendékkel. (…) A szegé-nyek istápolására szolgálnak aközmunkák, amelyeknélOroszországból küldött gabo-nával fizetnek. A fejedelemségjövedelmeit 600 000 Forintrabecsülik; róla kimutatást sohasem közölnek.

(Révai Nagylexikon, 1905.)

Róla kimutatást soha sem közölnek

P U N C S . Y O - H E L Y

A

M Ú L T I D É Z ÕM Ú L T I D É Z Õ

3 2

z OSzK cédulakatalógusá-ban egyetlen önálló mun-kája szerepel; egy néhány

oldalas füzet: Gróf ApponyiGyörgy Széchenyi-emlékbeszédea Nemzeti Casino 1944. évi janu-ár hó 30-i közgyűlésén. Kétségte-len, olvassuk itt, hogy SzéchenyiIstván valamilyen formában je-len van a magyar életben, bár en-nek ő maga nem örülhetne ma-radéktalanul: „Mert [...] hogy élaz ő szelleme, annak legjobb bi-zonyítéka az, [...] hogy a közélet,a gazdasági élet minden terénma is állandóan hivatkoznakSzéchenyi Istvánra, hivatkoznakrá olyanok is, akik pontosan azellenkezőjét csinálják annak,mint amit ő hirdetett.” Ha azon-ban nem hatja át a nemzeti éle-tet „a magasabbrendű szellem”,az önzetlenség, az önfeláldozás, smindaz, amit ő szellemi térenránk hagyott, akkor „SzéchenyiIstván élő alkotásait sem fogjuktudni megtartani”. Bár Apponyitermészetesen tisztában volt ko-rának szellemi-erkölcsi állapotá-val, s ennek okait igyekezett is át-tekinteni, magukat a hiányossá-gokat elméletileg betölthetőknektartotta. Ebben a gesztusában ta-lán a jövő hitét tragédiák köze-pette is őrző örök idealistát szem-

lélhetjük inkább, mint a pragma-tista politikust. Ennek alátá-masztásaként talán elég a szövegkissé anakronisztikus voltárautalnunk: Apponyi Györgyöt be-széde elhangzása után körülbe-lül ötven nappal letartóztatták,majd elindították Ausztria felé.Nem Bécsbe, ahol nagyapjának,Apponyi Györgynek, a magyarkancellária vezetőjének otthonaés hivatala volt a XIX. század kö-zepén, vagy ahová apját,Apponyi Albertet, az ellenzékipolitikust idézték egykor a királyelé. Az a tömegszállító eszköz,amin utaztatták, végül a mau-thauseni koncentrációs táborbanállt meg. Nem kizárt az sem,hogy Apponyi utolsó esélykéntegy szűk közösségben próbáltabeszédével tartani a lelket, hogyannak tagjai – illúziók nélkülbár – megpróbáljanak átmente-ni valamit a világégésen a ma-gyar függetlenség és az emberiszabadságjogok eszmeköréből.

A pálya íveÉberhardon, a családi birtokonszületett. Előbb jogot hallgatott,majd megszerezte a magyaróvá-ri gazdasági akadémia oklevelét.Tartalékos huszártisztként vettrészt az első világháborúban, a

Tanácsköztársaság után a ma-gyar hadsereg és az angol kato-nai misszió közötti összekötőtisztként szolgált. Közéleti pá-lyáját 1924-ben kezdte a Hevesvármegyei törvényhatósági bi-zottságban, majd 1931-ben avasvári kerület képviselője lett aKeresztény Gazdasági és Szociá-lis Párt programjával. 1935-től aPolgári Szabadság Pártnak – aNemzeti Szabadelvű Párt utód-jának – képviselője a budai lajst-romos kerületben. A polgári el-lenzék programjával lett tagjaugyanekkor a fővárosi törvény-hatósági bizottságnak. Az 1940-es Keresztény Magyar KözéletiAlmanach vonatkozó kötete,amely a legtöbb adatot tartal-mazza róla a korabeli kiadvány-ok közül, így jellemzi őt: „A par-lamentben is, a fővárosi közgyű-lésen is erős ellenzéki hangonelmondott beszédeiben a teljespolgári jogegyenlőség elve mel-lett tört lándzsát és állandóan

felszínen tartja a kisemberek,kereskedők, iparosok és kispol-gárok érdekeit.” A Gestapo1944 márciusában tartóztattale. Mauthausenből való szaba-dulása után Nyugatra távozott,1949-től tagja lett az emigrán-sok Magyar Nemzeti Bizottmá-nyának, utóbb vezetőségi tagjaa Liberális Internacionálénak.Saarbrückenben halt meg,1970-ben.

„A legitimista gondolat mel-letti bátor kiállása miatt több íz-ben volt összeütközése az ellen-pártokkal, sőt a hatóságokkal is”

– írja róla szemérmesen az idé-zett almanach. Apponyi Györgygróf olyan politikai eszmerend-szert képviselt a parlamentbenés az ellenzéki sajtóban, főkéntRassay Károly Esti Kurírjában,amelynek létéről manapság ke-vés szó esik mifelénk, sokan nemis tudnak róla, mások a létét iskétségbevonják. Ennek fő elemeia liberalizmus és a legitizmus, smindezek alapja a természetjo-got elismerő és védő katolikus vi-lágnézet. A legitimizmus az ő ér-telmezésében minden erőfeszítésnélkül összeegyeztethető volt az1848-as vívmányok hagyományá-val. A függetlenségi gondolatképviselői, amint egyik cikkébenutal rá, nem a dinasztia, hanemaz abszolutizmus ellen voltakkénytelenek fegyvert fogni. A hú-szas-harmincas évek legitimistáiviszont az angol típusú alkotmá-nyos monarchia állapotát tartot-ták üdvösnek az 1920. évi I. tör-vénycikken alapuló rend – en-nek ideiglenes jellegére nemgyőzték emlékeztetni a magyartársadalmat – előidézte itthoniközviszonyok helyett. Amelyek-nek talán nem törvényszerű, dekétségtelen következményei közésorolták a szabadságjogok foko-zatos megcsonkítását.

Konok képviseletApponyi parlamenti beszédeibenés cikkeiben konokul képviselteaz alkotmányosság, a jogállam, ajogegyenlőség, a polgári, vallásiés lelkiismereti szabadság, „a né-pi irányban megreformált parla-mentarizmus” és a szociális hala-dás ügyét. A magyar országgyű-lésben a nagynémet eszme és aHarmadik Birodalom – a buda-pesti német képviselet által szá-mon tartott és jelentésbe foglalt– ellenfeleként szólalt föl több íz-ben is; nemegyszer beszélt arról,milyen veszélyes téveszme az,amely szerint lehetséges volnaszövetséget kötni az egyik pa-rancsuralmi rendszerrel – a má-sik ellen. Írt arról, hogy politikaiés erkölcsi képtelenség Hitler

Apponyi Györgyöt származása, neveltetéseszinte predesztinálta a közéleti pályára. A ka-tolikus, legitimista, liberális politikus a két vi-lágháború közötti Magyarország egyre ko-morabb légkörében is hitet tett az emberi éspolgári jogok, a szabadság, a nemzeti függet-lenség mellett. Lapunk a harmincöt éve el-hunyt politikus portréjának vázolásával tisz-teleg az elveit a koncentrációs táborig vállalóApponyi György emléke előtt.

Apponyi György (1898–1970) emlékezete

Krisztusvagy Wotan?

Nemegyszerbeszélt arról,

milyen veszélyestéveszme az, amelyszerint lehetségesvolna szövetséget

kötni az egyikparancsuralmirendszerrel

– a másik ellen

A

3 32 0 0 5 . M Á R C I U S

M Ú L T I D É Z ÕM Ú L T I D É Z Õ

patronátusának a bolsevizmuselleni összefogás ürügyén törté-nő vállalása, de arról is megnyi-latkozott, hogy elfogadhatatlan aszovjet taktikai jellegű ajánlata a„baloldali egységfront” megte-remtésére, a polgári pártokkalvaló, a nácizmus elleni együtt-működésre. Tudta, hogy a vonat-kozó Komintern-dokumentum,„az emberek egy részének fele-dékenységére és butaságára valóilyetén spekuláció nem fogjaegyeseknél célját téveszteni”,ezért aztán könnyedén kimutat-ta, hogy a szövegből hol lóg ki aproletárdiktatúra lólába. A né-met nemzetiszocializmusnak, ke-resztényellenessége mellett (er-ről szól például 1936. decembe-ri, Krisztus vagy Wotan? címűcikke) a nyílt világuralmi törek-vésére mutatott rá már évekkel aháború előtt. Egyikparlamenti beszédébenpéldául így: „...ha ve-szedelem volt Magyar-ország függetlenségérenézve a német birodal-mi gondolat, amikorcsak egy római szent bi-rodalmi gondolat, egydinasztikus elgondolás,egy nagy császárság ha-talma állott velünkszemben, (Zaj. – Elnökcsenget.) akkor sokkalveszedelmesebb ez a bi-rodalmi gondolat ma,amikor egy faji öntudat-ra ébresztett nagy nem-zettel, egy olyan nagynemzettel állunk szem-ben, amelynek mindentagjába már gyermekkorábanbelenevelik azt, hogy a faj, a népfelette áll mindennek, hogy aReich nincs elhatárolva az állam-határokkal, hanem a Reich ottvan és ott végződik, ahol az utol-só német lakik, amikor egy misz-tikus »Reichsidee«-t építenek fela faji gondolatra és a németeketkülföldön is mindenütt ennek abűvöletébe hajtják...” Megvetetteés megbélyegezte a Gömbös-éra„a legnyersebb hatalmi erőszak-

kal szövetkezett csapszéki dema-gógiá”-ját, „a professzionistahonfibú egész könnyfakasztóskáláját” végigjátszó megélhetésiszélsőjobboldalt, s szégyellte a„minden kultúrnemzetre nézvearcpirítóan megalázó képet,amelyet egy [...] nyíltszavazásosmagyar választás nyújt”. Azt apolitikai áramlatot pedig, amely– ellentétben az alkotmányosságérdekében a diktatórikus rendel-kezésekkel szembeszegülő ha-gyományosabb katolikus politi-kával – „»keresztény-nemzeti«jelszavakkal, a »jobboldalivilágnézet« nevében hirdeti azeszmei közösséget a horogke-reszttel”, a magyar politikai éstársadalmi élet legnagyobb te-hertételének tekintette. Pártoltaa földosztás gondolatát – ellenzé-ki képviselőként is megszavazta

a kormány által benyújtott, ezzelkapcsolatos törvényt –, de ő első-sorban a nincsteleneknek akartföldet adni, nem a kis- vagy tör-pebirtokosoknak. A lózungokkalszemben az egész akció gazdasá-gi megalapozásának szükségessé-gére figyelmeztetett.

Német fõcsapás ellenKülpolitikai nézeteibe bepillan-tást enged az egyik költségvetésivitában elhangzott beszéde. Anácizmussal kapcsolatos ismert

nézetei ellenére nem követeli aNémetországgal való kapcsola-tok fölszámolását – a külpoliti-ka nem állhat, s Európa-szertenem is áll pusztán világnézetialapokon –, de erre a kártyáranem szabad föltenni Magyaror-szág sorsát. Egyrészt azért, mertha háború lesz, „...mi itt kétmalomkő között fogunk össze-morzsolódni, a germán és szlávvilághatalom, a germán és szlávnagy népcsaládok között, s ak-kor egy ilyen konfliktus eseténnagyon fontos, hogy mi abban apillanatban ne olyan szövetség-ben legyünk, amely megint csaka vesztünket okozhatja, mintahogy a vesztünket okozta máregyszer.”

De ez csak az egyik ok. A má-sik: a német főcsapás iránya, a bi-rodalom „expanziós vonala”

csakis Közép-Európa lehet, ígyelső zsákmányainak egyike a ma-gyar függetlenség lesz. A harma-dik ok: Németország, amely ná-lunk nyílt propagandaháborútfolytat, Magyarország ellenségeittámogatja, példának okáért a ro-mán radikális sovinisztákat.Ezért is ragadott meg minden al-kalmat arra, hogy a franciákkalés az angolokkal való kapcsolat-építés fontosságára és létező esé-lyeire figyelmeztesse a magyarközvéleményt és a kormányt.

Apponyi szolidaritást vállalt ahaza jogfosztott fiaival. Tiltako-zott és érvelt a zsidótörvények el-len; azok közé tartozott, akik aközvélemény előtt bizonyítottákbe a fajelmélet abszurditását.„...talán állnánk a nép elé és kér-deznénk meg a magyar népet,mit akar: hat százalékos alaponradikális intézkedéseket a zsidókellen, vagy pedig azt, hogy a bú-za ára megint lemenjen kilencpengőre” – mondotta a másodikzsidótörvény vitájában. Az ő ne-ve az első annak a dokumentum-nak az aláírói között – persze ezaz ábécé rendjéből következik,nem az aláírók közötti társadal-mi hierarchia érvényesítéséből –,amelyben a magyar szellemi elitháromtucatnyi tagja (köztükBartók, Kodály, Móricz Zsig-mond, Kernstok Károly) tiltako-zott az első zsidótörvény-javaslatellen. E törvények bírálatában őmaga több ízben is a polgári jog-egyenlőség elvének sérelmére he-lyezte a hangsúlyt. „Éppen ezért– mondotta – arra kell töreked-nünk, hogy ezt a veszedelmesprecedenst mielőbb kitöröljük atörvénytárból.”

Nehéz higgadtan olvasni aKépviselőházi Napló azon pasz-szusait, amelyek a szélsőjobbol-dal által a klasszikus magyar sza-badelvűség képviselőire zúdítottocsmányságokat tartalmazzák.Apponyi megingathatatlanul állta helyén. Amikor egy sajtóvitá-ban az általa egyébként tiszteltPethő Sándor Concha Győzőazon megállapítását idézte, melyszerint nehéz dolog liberális ka-tolikusnak lenni, ő ehhez a kö-vetkezőket fűzte hozzá: „Valóbannehéz, mert mindig nehéz az ár-ral szemben úszni, a pillanatnyipolitikai divatok demagóg frázi-sai ellen a tiszta eszmék és a jó-zan ész fegyverével küzdeni, ahatalommal szemben a népérde-keket képviselni. De ami nehéz,nem lehetetlen, és a nehezebbikút nem mindig bizonyult a leg-rosszabbnak!”

– FILEP TAMÁS GUSZTÁv

cukrászat a legkeményebbmesterségek egyike, valahola szénlapátolás és a cséplő-

dobba való kévehajigálás között.A cukrászatot mindenki üti: agyökér női magazinok, mert va-lamilyen fogyókúratippet el kelladni; a tisztiorvosi szolgálat, merta tojásmosó medence szélén nema megfelelő sorrendben vannaka szivacsok; meg hát az APEH,az APEH. Próbáljuk ki: amikorfagyit kérünk, Örkény egyperce-se nyomán, bizonyos noncha-lance-szal a hangunkban az eperés a csoki közé fűzzük be, hogyhácécépé. Fantasztikus változástfogunk tapasztalni, vagy köjál-el-lenőrnek néznek minket, és a cégvendégei leszünk, vagy orrbavág-nak és kihajítanak. Ezenfelül acukrászat a legérzékenyebb akonjunkturális változásokra: hi-szen ha szigorodnak az idők, elő-ször a vasárnap délutáni krémes-ről mondunk le, míg a Julianusgyomorkeserű vagy a Népsportaz utoljára feladott hadállásokközött van. E körülményekkel acukrász mind tisztában van. Acukrász, mondom, az igazi. Nemaz, aki a nagykertől veszi a paku-ra-alapú margarinnal kikevert,Hitler-szalonnával töltött linzert,hanem maga süt, receptjei van-nak, iskolája és tanítványai. És

tudja, mi az, hogy tejszín. A cuk-rász irtózatosan korán kel: csalá-dunk egyik nagyja, nekem példa-képem, 1938-ban Aradon, inas-ként megszokta, hogy négykorkell kelni, mert be kell keverni atésztát, a krémeket, meg az em-ber különben is kap két nagymaflást, ha esetleg nem volnakedve. Meg a vezérigazgató úrék-nak kell a búrkifli reggelire.Pont. És aztán ez a négyes kelésmegmaradt, pedig lett bolt,üzem, biztos egzisztencia: ezt el-kötelezettségnek, a vendég meg-becsülésének meg polgári ethosz-nak hívják. Családunkban máscukrászok is vannak, valahogyígy alakult. A nagynéném és anagybátyám például: ha a „pol-gár” szót hallom, mindig rájukgondolok. Ők az igaziak. Köteles-ség, fegyelem, szorgalom, az életracionális tervezhetőségébe ve-tett törhetetlen hit. Ennek az or-szágnak sok cukrász kéne. Isme-rek gazfickó cukrászt is, de ő tör-pe minoritás, ebben biztos va-gyok. A cukrászok nagyszerű em-berek, és nincs egyszerű soruk.Ha minden megvan: az üzletet si-kerül a víz felett tartani, ki tud-ják cselezni mindazon hivatalo-kat, amelyek a tönkretételükrejöttek létre, megbízható alkalma-zottakat sikerült találni, még

mindig ott van a legnagyobb is-meretlen, a vendég. Ki hinnéugyanis, hogy a cukrászok nagyellenfele például a nyári meleg: avendég ugyanis ilyenkor a strand-ra tódul és nem vásárol.

Ezenfelül a magyarság sötéteb-bik oldalának megismerésére há-rom mód kínálkozik manapság.1. Nézzük húsz percig a ClarkÁdám téri körforgalom történése-it. 2. Délután negyed és háromne-gyed öt között igyekezzünk bele-hallgatni a kormányhivatalokbólkirajzó népesség magánbeszélge-téseibe a Kossuth téri metrómeg-állóban. 3. Egy felkapottabb cuk-rászdában kérjük el azt a fotóal-bumot, amely az eddig megren-delt tortadíszek fényképeit tartal-mazza. Ronda dolgokat látunkmajd. Marcipánból formázott sö-rösüvegeket, vérző foggyökereket,meztelen nőket, hentesbárdokatilletve habcsókmacskákat: ezeketkívánja jelenleg a magyar nemzet.Veszélyes még a frusztrált tan-erőkkel felvonuló osztálykirándu-lók csapata és a kivagyi elmebete-gek rétege is („Ugye maguk csakaz osztrákokat szeretik kiszolgál-ni?”). Legyünk azonban méltá-nyosak: a rossz ízlésével/modorá-val kérkedő népesség mindig fel-tűnőbb, mint a társadalmi nor-mákat respektáló lények tömege.

A cukrászda éppen nélkülöz-hetősége miatt nélkülözhetetlena normális élethez. Meg tudjamondani valaki, mire jó az újság-keret? A fogpiszkáló? A krump-lipucoló? A könyvjelző? Egyálta-lán: a folyóirat, a szivar, a fehér-boros pohár, a sajtkés, a nyak-kendő, a szobainas vagy a vászon-szalvéta? Mi történne, ha elhagy-nánk őket, vagy kurrensebb, egy-szerűbb tárgyakkal segítenénk afontosabb életfunkciókat? Egykéssel lehet például enni, fogatpiszkálni, krumplit hámozni, sha jól belevágjuk az ajtóba, a ka-bátot is rá lehet akasztani. És né-ha az olvasás helyett is megteszi.Mégsem mondjuk azt, hogy afenti tárgyak haszontalanok vagyaz élet civilizáltabb formájáhozszükségtelenek. A vasárnap dél-utáni csendes szemlélődés egycukrászdában, miközben vil-lánk alatt halkan roppan a do-bostorta cukorpáncélja, és a ká-végépből mámorító illatok száll-nak: mint egy ima a csata előtt.Másnap hétfő, akkor lecsapjuka sisakrostélyt és szétütünk apogányok között. De addig mégegyszer elmerülünk mindab-ban, amiért úgy gondoljuk, ér-demes küzdeni. S mi legyen ajelszavunk? Talán egy.

Puncstortát ne. – R. R.

3 4

A cukrászda nem a gondtalanság krémes-cukros szigete, amelynek rumaromával teli lagúnájá-ba rigójancsikból kötözött tutajon érkezünk, miközben a sziget őslakói habzsákba öltözve üd-vözlő táncokat lejtenek. Mi meg majd szórjuk az üveggyöngyöt: bullshit, testvéreim.

A

Jóízűen cukrot falatozni •Búrkifli a vezérigazgató úréknak reggelire

Szvitnesz, otthon, biztonság

P U N C SP U N C S

P O L G F I L T E RP O L G F I L T E R

3 52 0 0 5 . M Á R C I U S

gy eszdéeszes rajongGaracziért meg Kornisért,bár az utóbbit nem olvas-

ta. Az eszdéeszesnek vannakszámos könyvei, szociológiáraszeretett volna járni, és ha arossz sorsa úgy hozta, hogykönyvtáros lett Békéscsabán,péntek reggelenként akkor istüntetően húzza elő postaládá-jából az ÉS-t. Jól megadja ilyen-kor is a náciknak. Eszdéeszesbarátainknak humora is van.Hála e tulajdonságuknak, meg-lepő iróniával és távolságtartás-sal tudnak beszélni saját idolja-ikról. Ez kezdetben imponáló, sők maguk is rámutatnak, hogyebben mennyire különböznektőlünk, mert mi nagy garralhordtuk a „Vonza András, az énföldművelésügyi miniszterem”feliratú kitűzőnket. Ez a látszatazonban megtévesztő: ha meg-kapirgáljuk a felszínt, olyanmegrögzöttségeket találunk,amelyeket hiba volna meggyőző-désnek nevezni, hiszen az aztfeltételezné, hogy tapasztalatiúton kialakult, racionálisan in-dokolható eszmei alapozássalállunk szemben, ilyesmirőlazonban csak ritkán van szó.

A magunkfajta reakciós némivállvonogatással ugyan, de szí-vesen elismeri, hogy a másság aj-nározása, a könnyűdrogok le-galizálása, a globalizáció irántifeltétlen rajongás, az esély-egyenlőség, az egyéni szabadságkorlátlan kiteljesítése nem áll –írgyuk szép kádárista termi-nusszal – érdeklődése homlok-terében. Ezeket részint marha-ságnak, részint veszélyesnektartja, s ezt különösebben nemis titkolja. Ellenkezőleg: nevetvefúj bodor szivarfüstöt bárki ar-cába, aki a családon belüli erő-szakot fontosabbnak tartja acsaládon kívülinél. Azeszdéeszesnek viszont herótjavan az egyházaktól, a határontúli magyaroktól, a nemzet fo-galmától és az ehhez kapcsoló-dó rítusoktól (ünnepek, zászló,nemzeti jelképek). Ezt viszont

vehemensen tagadja. Ő csak mo-dern nemzetet szeretne, amelyelőretekint, nem rekeszt ki,komplexusoktól mentesen viszo-nyul múltjához, mindenkit sze-ret, majd amikor már mindenkiszeretve volt, vidáman elpöfékelegy jointot. A nemzet mármint.Amely amúgy államát és egyhá-

zát nagyon-nagyon elválasztja,és amikor véleményt nyilvánít,három embernél többet nem tö-mörít össze egy adott helyre,mert az rossz emlékeket idéz.Szabaddemokrata párthívneklenni tehát – a látszólagos köny-nyedség ellenére – idegőrlő fel-adat, napi huszonnégy órás túl-feszült lényeglátás. Nem egyesproblémákról kell vitázni, ha-nem egész világképpel; nac-kókat kell hajkurászni, téveseszméket cáfolni, söpredéket fel-tartóztatni. Sajnos a miniszterel-nök erre a létformára is rátele-pedett.

Pedig az ábra, számunkra,egyszerű: vannak a könnyűdro-gok, azok fogyasztói; ama kér-désben, hogy szabad-e depena-lizálni, illetve liberalizálni ezenszerek fogyasztását és kereske-

delmét, az eszdéeszes azt mond-ja, lehet (egyéni szabadság etc.).Holott az ezzel foglalkozó tudo-mányos közvélemény legalábbiserősen megosztott a kérdésben(nem ismerjük a következmé-nyeket, és így tovább). Arra akérdésre, hogy szabad-e kettősállampolgárságot adni egy hatá-

ron túli magyarnak, az SZDSZválasza egyértelmű „nem”.(Egyéni szabadság, tudományosközvélemény erősen megosztott,következmények, stb.) Nem ál-lítjuk, hogy egy könnyűdrogo-kat fogyasztó egyén kevesebbetérne egy határon túli magyar-nál. Egyenlőek. Elképzelhetőolyan helyzet is, hogy az előbbiizgató domborulatokkal rendel-kező, intellektuálisan vibrálófarmerbolti eladólány, az utób-bi pedig egy bajuszos, horkolóöreg néni. Nem kétséges, hogyszimpátiánkat melyik fogja el-nyerni. A kérdés azonban nemez. Zsigeri utálatokat sejdítünkitten, meg mély frusztrációkat.(A füvező kolozsvári egyetemis-tákat most hagyjuk: halmazukebből a szempontból nem jelen-tős.)

A nemzet fogalmával való –megtörtént – visszaélések azeszdéeszest egy életre gyanakvóvátették minden, az individuum ön-kiteljesítésén túlmutató kezde-ményezéssel szemben. Azeszdéeszesnek is vannak ugyan-akkor feszítő vágyai. Szeretne pél-dául berúgni, irredenta dalokaténekelni, csulázni a buszon, vagyha ezeket eszmeileg nem taná-csos, akkor cigányozni. Ez néhasikerül. Szép példa volt erre né-mely szociálliberális megnyilvá-nulás a kettős állampolgárságrólszóló népszavazás időszakából,nem kivéve ebből a Magyar Na-rancsot sem. Pedig nehéz libe-rálisabb eszmét találni annál,minthogy az ember maga vá-lassza meg azt, hogy hol és mi-ként él.

A szoclib és a reakciós világ-kép egyébiránt nem különbözikegymástól olyan rettentően, de ezmég kevés a nagykoalícióhoz. Azeszdéeszes is szereti a normális,világosan áttekinthető viszonyo-kat, az érdem szerinti társadalmimegbecsülést, a vélemény- és gyü-lekezési szabadságot, meg azt, hanem lopják el a mobilját a Süssfel nap-ban. És otthon, magánakmég azt is bevallja, hogy az em-ber tökéletlen lény. Ebből azon-ban téves következtetésekre jut: ahierarchia, a rend meg a transz-cendens értékek mocsárszagú fo-galmak őneki, valaki mindig ki-vágtat fehér lovon a metánköd-ből, egyenruha van rajta, tenge-rész. Brrr. Abból csak rosszaságlehet. (A magyar élet számkive-tett páriái, az ún. liberális katoli-kusok nem tartoznak vizsgálódá-sunk tárgyához. Mind a négyet is-merjük, és nincs jó életük.) Errea problémára a szervezetelméle-tileg egyetlen helyes válasz azSZDSZ: egy bevált, ám ellenszen-ves társadalomkép helyébe pré-seljük a sajátunkat, amit ugyanmég senki nem próbált ki, de ar-ról legalább mi mondhatjuk mega tutifrankót.

Pedig nem is. Azt mi mondjuk.– TVISZT OLIVÉR

Oli bácsi megmongya a frankót

Az SZDSZ-rõlLegyünk bár levéltetvek a nemzeti kultúra pál-mafáján: vannak eszdéeszes barátaink. Milye-nek is ők? Elsősorban magyarok, két lábuk van,azon járnak, meg szájuk, amivel beszélnek.Rendszerint értelmes emberek, igen jól lehetvelük társalogni: utazásról, nőkről, filmekről.A buta eszdéeszes nagyon elszomorító, olyan,mint egy lakossági fórum Magyar Bálinttal.

A hierarchia, a rend meg a transzcendensértékek mocsárszagú fogalmak õneki, valakimindig kivágtat fehér lovon a metánködbõl,

egyenruha van rajta, tengerész. Brrr

E

3 6

P O L G F I L T E RP O L G F I L T E R

szichológusok szerint azemberről nemcsak öltöze-te, kinézete árulkodik, ha-

nem az is, hogy fest a munkahe-lye – írja ezt Fodor Bori a febru-ár 24-i Blikkben. Ez az a mon-dat, amire Cicus talpa bizseregnikezd, mert tudja, hogy itt valamieszeveszett nagy nyalakodás ké-szülődik. És nem is csalódik.„Gyurcsány Ferenc kormányfőtdolgozószobájában például há-rom asztal is körbeveszi” – ahajj,helyben vagyunk! Három az asz-tal, nem kispálya. Sőt!„Gyurcsány tölgyfa íróasztala er-délyi reneszánsz stílusban ké-szült” – tudjuk meg, amiből azt adefiniálhatatlan játékot érezzükki, amivel a 2002-es kampány-ban is találkoztunk (a min. eln.

jelölt a varázslatos Erdély nemesisarja), s amely játék 2004 végéremégis sűrű románozásra futottki. De lássuk csak: „Gyurcsány ajelek szerint szereti az asztalát,otthonosan érzi magát dolgozó-szobájában. A számítógépen kí-vül legelsőként egy félbeharapottSportszelet tűnhet fel a szemlélő-dőnek.”

Ez igen, a bájos rendetlenség,a politikus sem szereti levinni aszemetet, Ferikém, már megintnem etted meg a Sportszeletet,vagy edd meg, vagy ne bontsd ki,de legfőképpen ne tedd az asztal-ra, mert megolvad, bassza megstb. – Klára asszony hangját hall-juk, s máris egy kis budai családienteriőr lebeg a szemünk előtt.Főleg, hogy Sportszelet – egy volt

sportminiszter valahol mindigsportminiszter marad. És hogymagyar áru, az már mindenneka teteje. A szobában családi fény-képeken „a miniszterelnök gyer-mekei nevetnek felszabadultan”,ami jó dolog. De persze, bár-mennyire is szeretne csak a csa-ládjának, csak az ízlésének élni, apolitikusnak dolgoznia is kell:„újságok, az éves költségvetés ésa következő heti kormányülésiratanyaga” árasztja el az asztalt,sőt, mivel „még a miniszterelnökfeje sem káptalan, kis kiegészí-tő jegyzeteket szokott készí-teni”. A XIX. századi, ma-radi, poros, nacionalista,rosszemlékű, demagógjobboldaltól eltérően alendületes, modern,sportos, nyitott és fia-talos baloldal minisz-terelnöke a technika hí-ve: „rendszeresen inter-netezik, e-maileket fogad és ír, va-lamint a friss híreket olvassa kü-lönböző honlapokon”, és egy

„láthatatlan” ajtó mögött egy pi-ci gardróbot tart, amelyben „áttud öltözni, ha mondjuk edzőfel-szerelésben, futva érkezik a Par-lamentbe”.

Cicusunk büszkén veszi tudo-másul, hogy a dorombolás mégmindig nem csupán az ő hitbizo-mánya. Elégedetten nézi, hogy aműfajnak alfajai is születnek: acikk maga sportos, fiatalos, len-dületes, ám megvan mögötte aszükséges komolyság, a hagyo-mányok maradéktalan tisztelete.

– B. SZ.

politika első vonalában moz-gó pártembereknek szintekivétel nélkül vannak költ-

séges allűrjeik. Többeknek a ká-dári időket idéző vadászgatás je-lenti a kikapcsolódást, mások eg-zotikus tájak vonzásának képtele-nek luxus szinten ellenállni, írá-sunk hőse (egyebek mellett) a lo-vak iránti vonzalmával küzdöttebe magát VV Sziszi új albérlet-ének és a pálinkatulajdonos legif-jabb Habsburg története mellé acímlapra. Ez önmagában szót

sem érdemelne, ha a főpolgár-mester nem ragaszkodott volnakínosan a lómentes imágójához.Pedig a horvátországi ingatlan ésa terepjárós történet mellett ezmár nem ront sokat DemszkyGábor népszerűségén. Arra azon-ban ráirányította a figyelmet,hogy a Kósáné Kovács Magda„nem elég tisztességesnek lenni,annak is kell látszani” erkölcsiirányelvére nagy ívben tojik. Proforma nincs lova, vagyis nincs anevén. A cikk szerint egyik sport-

társának vette. A sporttárs, akitazért annyira nem érdekel re-ménybeli lova, hogy maga válasz-sza ki, inkább a főpolgármestertküldi, ha már úgyis arra jár, kuk-kantson be egy ló-shopba (vö. fi-acskám, ugorj le egy gyufáért).Demszky készségesen teljesít, no-ha hivatalos útján elvileg a gyógy-vizek balneológiai hasznosításá-ról tárgyalt, jelentéktelen szabad-idejéből pedig csak egy rövid vá-rosnézésre telt. Túl a chilei cse-resznye exportos asszociáción, azindoklásnak van még egy, hm,nevezzük így, szépséghibája. Az,hogy egy német nyelvű szaklapszó szerint arról írt: a lovat a fele-ségének vette. Anikó asszonnyalpersze nem élnek vagyonközös-ségben, s csak a vak véletlen azoka annak is, hogy otthonaik egy-más közvetlen közelében feksze-nek. Több ismert és erősen meg-karcolt tekintélyű politikus kísér-letezik azzal, hogy támadó kriti-kának egy-két hétig ellenáll, aztán

majd csak elmúlik. Addig azon-ban, míg a főváros útjain közleke-dők többsége valamelyik kátyúbatemetve látná legszívesebben a vá-rosatyát, a figyelem fókuszábólnem kerülhet ki egy könnyed boc-sika, majd befoltozzuk, lovat be-valljuk, házat eladjukkal.

Assisi Ferenc a XIII. század-ban nem kis játékos volt. Olaszossárm és lazaság. Szerette a lova-kat, a nőket. Isteni sugallatra az-tán odahagyta mindenét, megta-gadta régi énjét, zsákruhába öltö-zött, s ha emlékezetünk nemcsal, még épített is valamit. Impo-náló fordulat, ha szabadna java-solnunk. – BÁNSZKI ERVIN

Budapest főpolgármesterének eszébe jutott,hogy mégis vásárolt Izlandon egy pónilovat,azonban az 1,2 millió forint értékű jószágot –állítása szerint – nem saját céljára vette. Atényt Demszky Gábor végül azt követőenismerte el, hogy az egyik bulvárlap az izlandisajtótermékekben a vétel nyomára bukkant.

Izlandi pónik, szevasztok! • Szerény javaslat

Lóvá tett város

Doromboló cicus-díjDoromboló cicus-díj

Demszky készségesenteljesít, noha

hivatalos útján elvileg a gyógyvizek balneológiai

hasznosításáról tárgyalt

P

A

Blikkdoromb

H Á L Ó É S P U D I N GH Á L Ó É S P U D I N G

3 72 0 0 5 . M Á R C I U S

ilágosan emlékszem, ami-kor néhány évvel ezelőtt, atizenikszedik kerület szélén

bementünk a helyi közélet köz-pontjába, a kocsmába. A sze-münk felderült az alábbi feliratláttán: Sör 40 Ft. Ez az ár márabban az időben is igen verseny-képesnek tűnt. Rendeltünk, hátnéhány üveggel, de a legnagyobbcsodálkozásunkra a butéliánnem volt címke. Megkérdeztük afőurat, hogy mit is kortyolunk. Aválasz az volt, hogy „Steffl-ke-veréket”. Na akkor és ott rájöt-tem, a magyar társadalom tör-vényszerűségeit nincs az a biná-ris kód, ami megfejti.

A lakossági fórum igen szép,ősi hagyományokkal rendelkező,magyar műfaj. Talán kezdemé-nyezhetnénk az EU-illetéke-seinél, hogy ismerjék elHungaricumként. Persze a lakos-sági fórum csak manifesztációjaaz egyedülálló és utánozhatatlanmagyar népléleknek. Annak amagyar tulajdonságnak, hogymindenki mindenhez ért: a foci-hoz, a politikához, az orvostudo-mányhoz, a közlekedésszervezés-hez. Persze ez a tudás nem ha-sonlít a reneszánsz műveltéghez,mert egyszerűen nem az infor-mációkra, hanem az ösztönökreés a megérzésekre alapul. Ta-pasztalataim szerint sokszor azinformáció csak gyengíti ezt a faj-

ta tudást. (Találkoztam olyan ta-xisofőrrel, aki nem hitte el, hogyZuschlag János MSZP-képviselővolt: váltig állította, hogy a Fide-szé.) Ezért nem lehet haragudniarra a sokadik alkalommal el-hangzott kérdésre és tulajdono-sára, hogy „miért nem épít kö-zértet az önkormányzat?”. Máraz is szép teljesítménynek tűnik,hogy a tisztelt kérdező önkor-mányzatot mondott és nem taná-csot. Valószínű persze, hogy min-den évben elhangzik a válasz is,amely ugyan információt tartal-maz, de ez a közért létét (nemlé-tét) illetően igen keveset nyom alatba. Így nézve aztán semminnem lehet és nem is kell csodál-kozni. Egészen természetesnektűnik, hogy a legnézettebb mű-sor címért az Irigy Hónaljmirigyés Sas József vív gigászi küzdel-met. Innen nézve magától értető-dő az is, hogy az Auchan mada-ras Tesco (copyright by Fábry); aFanta szőke kóla; az aluljáró mega búvóhíd, hogy a csinált útrólmár ne is beszéljünk. Minden vi-lágos és minden végtelenül egy-szerű. Csak akkor ne tessünknyavalyogni, hogy a politikusokmilyen ostobák, meg csak a pénzérdekli őket. A politikusainkpontosan olyanok, mint amilye-nek mi vagyunk, mi, a magyartársadalom. Végtelenül szeret-nivaló. – S. F.

Január 12-én a Közösségi Házban mintegymásfélszáz érdeklődő jelenlétében lezajlott aJózsef Attila-lakótelep évnyitó beszélgetése.(…) Miért nem épít az önkormányzat egy ol-csó közértet? – hangzott el már sokadik alka-lommal a kérdés. Dr. Gegesy Ferenc válaszá-ban leszögezte: elsősorban azért nem fontol-gatnak ilyen beruházást, mert ez nem önkor-mányzati feladat. (Beszámoló a Ferencvá-rosban, a IX. kerületi önkormányzat hivata-los lapjában, 2005. február)

orántsem hálás dolog fel-nőtteknek magyarázni amagától értetődőt. Aki érti,

unja, aki nem érti – tehát, akinekszól –, cikizést gyanít. Ráadásul,ha valakiben felnőttként sem mű-ködnek bizonyos, az óvodában ki-alakuló közösségi reflexek, an-nak többnyire mélyebb és nyilvá-nosan alig tárgyalható oka van.

Szomorúan példázza ezt a faj-ta bajt az elemi hűség arcpirítóhiánya Tamás Gáspár Miklós ta-valyi, Népszabadság-beli cikké-ben, amikor a szerző a kettős ál-lampolgárságra nemet mondva,lényegében hazaparancsolta ahozzá hasonlóan magyar állam-polgárrá válni kívánó földijeit. Deemlíthetem Bozóki Andrást, az újkulturális minisztert is, aki OrbánViktort, egykori harcostársát éspártelnökét Mussolinihez hason-lította a HVG-ben. Tudja-e a mi-niszter úr, hogy miért nem püföl-jük el azt, akivel nem értünkegyet, és miért nem vágjuk a leg-sértőbb jelzőket a másik szemébe,amikor pedig nagy kedvünk volnahozzá? Nos, azért, mert tudjuk,hogy azzal a másikkal holnap istalálkozhatunk, sőt netán együttkell dolgoznunk. Nem mehetünkvilággá a konfliktusainkból, és amásikat sem vitethetjük el csakúgy ukk-mukk-fukk, akárhová.Ebből a helybenmaradási kény-szerből alakult ki a civilizáció,ami végül is nem más, mint akonfliktusok itt és most történő,kompromisszumos megoldásánakmódszertana. (Kultúráról pedigakkor beszélünk, ha a civilizációrögzült kényszerköreit néhányanelkezdik örömmel lejteni. A meg-szólalásával összefüggésben azon-

ban nem említeném a kultúrát.)Egyelőre ugyanis az a kérdés,hogy Ön, aki nem röstellte hajda-ni barátját Mussolinihez hasonlí-tani, miként fogja nap mint napelviselni a „türelem” béklyóját,ami pedig kötelezően jár főszolgaistátusához. Remélem, segítségérevagyok, ha két példával érvelek amérlegelő türelem napi politikaihasznossága mellett. Milyen egy-szerű lenne ugyanis főnökét,Gyurcsány Ferencet rasszistánakbélyegeznünk a szaudi focicsapattagjainak arab terroristákká mi-nősítése miatt! Sztereotípiát hú-zott rá vétlen emberekre, más-ságukon élcelődve. Türelem ésmérlegelés kell ahhoz, hogy belás-suk: Gyurcsány itt nem rasszistavolt, csak egy későn érő kamasz,aki rossz humorát csillogtatvatöbbedszerre is hasztalan próbál-kozott a hőn vágyott felnőtt szerepmeghódításával. Ahhoz is jóhisze-műség kell, hogy elhiggyük: a Vérés Becsület nevű, betiltott akár-mit pusztán ügyefogyottságból en-gedte a Belügy az utcára február12-én, és nem több, mint szakmaihiba folytán hiányoztak a rend-őrök, amikor a rendezvényt köve-tően egyesek (ha történetesenszerbek is) erőszakoskodni kezd-tek. Ha nem gyakorolnánk polgá-ri erényünket, a belátást, könnyenazt hinnénk, hogy itt a hivatalbólelkövetett provokáció minősítettesetével állunk szemben.

Van tehát mit türelemmel mér-legelnünk, miniszter úr, és ebbensenkinek nem segít az Ön bom-basztikára kigyúrt, hírlapírói vag-dalkozása. Netán ha beszélneHiller tanár úrral? Talán mégnem késő… – PÁKOZDI IMRE

Kulturális, miniszterA 2002-es kampány valóban hideg zuhanykéntért. Orbán beszéde a két forduló között a Test-nevelési Egyetemen felépítésében, dramaturgi-ájában mussolinista volt. (Bozóki András aHVG Portré-rovatában, 2005. február 17.)

K

Önkormányzati közért

V

3 8

– Zongoratanári diplomádvan. A hangszer melyik regisz-terét szereted leginkább?

– A kérdés zongoraszempont-ból nem állja meg a helyét. Gyer-mekkoromban Bach volt a szí-vem közepén.

– Tehát melyik regiszterétszereted leginkább? Szerintedmiért kérdezek ekkora sza-márságot?

– Tudom, tudom, de ez hülye-ség. A zongora regiszterei nin-csenek megosztva, arról meg kü-lönben sincs szó, hogy én a ma-gasabb lágét bármennyivel isjobban szerettem volna a többi-nél. Amikor zongoráztam, azenei szövettől függően mindigzenekari hangzásra törekedtem.Hidd el, tényleg nincs összefüg-gés abban, hogy húsz évvel ké-sőbb koloratúrszoprán hangúénekesnő lettem.

– A zongorajáték – azt hi-szem – teljesen más típusú fi-gyelmet igényel, mint az ének-lés. Az ujjak muzsikálnak,többszintű a kottaolvasás,nincs szöveg, nincs színpadiattrakció, vagy ha van netán,akkor az durva hiba, magamu-togatás. Ezzel szemben azoperaéneklés…

– Ó, abban viszont a díva sze-reti mutogatni magát! (Kacag.Tényleg!!) Nem, nem ez vonzottvégül a pályára. Inkább az ope-rairodalom, az ugyanis annyiragazdag…

– Majdnem akkora, mint azongorairodalom…

– Már a tanárom is észrevettea Zeneművészeti Főiskolán,hogy hozzám túl monoton a bil-lentyűs repertoár! Persze, gyö-nyörű és hatalmas, de az ének-lésben pluszként ott a nyelv, aszöveg, a színpadon pedig a szín-játszás: mindazt, amit átvitt érte-lemben, stilizálva zongorázunk,az szinte direktben elénekelhetőaz egyetlen természet adta hang-szeren.

– Jó, de Te annyi évet átzon-goráztál! Ilyenkor a billentésválik anyanyelvvé, a feketelakkcsoda meg annyira termé-szetes hangszerv lesz, minthamindig a két kezed végén him-bálózott volna. Vagy mégsem?

– Rengeteg időt áldoztam azongorára, ez tény. De tizenötéves koromban vettem éneklec-kéket is, azért az se ma volt. Ésmég korábbról őrzöm az első di-csérő szót, amikor egy szolfézs-versenyen a zsűri észrevette, mi-lyen szépen énekelem a felada-tot.

– Azt, hogy lá-szi-lá-ti-dó?!– Á, dehogy, ott népdalt is

elő kellett vezetni. Aztán aveszprémi konzis évek alatt jár-ni kezdtem Völler Adélhoz, ésnagyon tetszett a vokalizálás,csak hát rájöttem végül, hogy énzongoraszakon tanulok itt, ab-ból fogok érettségizni, felvételiz-ni, és néhány év múlva majdzongoristaként keresem a ke-nyerem. És ha ezt a sort elkezd-tem, akkor végig is fogom csi-nálni.

– Borzasztó profán példáimvolnának arra, hogy ha na-gyon teret akarok nyitni an-nak, ami csak úgy buzog felbelőlem, és elindítom, az meg-állíthatatlan. Te meg hideg fej-jel elgondolkoztál, és visszaül-tél a zongoraszékre?

– A kis korban kezdett zeneta-nulás, annak is a rendszeressé-ge, felnőttes alapossága nagy fe-gyelemre szoktat. És engem el-képesztő tudatosságra nevelt azanyám is: 23 évesen tört felszín-re újra az igazi énem.

– De mi történt akkor ve-led? Megszáradt a tinta a zon-goraoklevélen?

– Az is, és hát sokan piszkál-tak, miért nem folytatom azéneklést. Csak neked merem el-mondani, hogy voltak más ter-mészetű kétségeim is. Zongoris-tának lenni komplex dolog. Erretemperált agy kell, valóban sok-irányú, koordinált figyelem, ésmég az emóciókat is kordábankell tartani. Az éneklés olyanegyszerűnek tűnt, olyan jólesett, hogy már-már bűnnekéreztem: rendjén van ez?

– Mire ez a kérdezz-feleleknyomdába kerül, Te már Me-lindaként debütálsz az Opera-ház Erkel Színházában, Mol-nár András Bánkja mellett.Még mindig bűnösen könnyű?

– Jaj, dehogy is. Mára világos,hogy a színpadi létnek is meg-van a maga – igaz, más techni-kájú és természetű – komplexi-tása. De nehéznek mégse mon-

danám: Melinda szerepének ré-sze az őrület és a halál, de Erkeloperájában annyira következikegyik a másikból, hogy most, azelőadás előtt úgy érzem, nemokozhat még ez a két szélsőségesszituáció sem gondot.

– Művészi zongoratudássalfelvértezve analitikusabban ta-nulsz?

– Gyerekkorom óta harmoni-kus hallásom van, tehát függőle-gesen gondolkodom, nem azénekeseknél leggyakoribb lin-earitásban. Akkordokat hallok,színeket, így is tanulom a szere-peimet. Néha még az énekeltszavaknál is többet segít a zene-szerzői szándék.

– Aki e sorokat olvassa, mégmárcius 20-án este láthat Té-ged ugyanitt, ugyanebben ajelmezben, Melindaként. Devajon azt szereti-e a hangod,amit a habitusod is?

– Ma még a lírai koloratúrszerepkör áll jól nekem, de tu-dom, hogy elkövetkezik majd adrámai koloratúr időszak is, ak-kor ér össze igazán a hangkarak-terem a bensőmmel. Egyik leg-nagyobb vágyam, hogy Toscáténekelhessek, de természetesenazzal még egy darabig várni kell.

– Egy Puccini-kitűzésneknehéz lenne ellenállnod?

– Nehéz, és most ne kísértse-tek. Jelenleg annak kell örül-nöm, hogy friss a hangom, shogy megtaláltam a hivatáso-mat. Melinda szerepe pedig en-gem. – SZILVER OTTÓ

I N T E R J ÚI N T E R J Ú

A következő beszélgetésből kiderül, hogy minden lehetséges, ha az em-ber komolyan veszi a benne munkáló szándékot. A jó fülű gyermekbőlpianista lesz – nem piarista, mert lány! –, a zongoraművésznőből ének-művésznő, az énekesből családanya, akiből meg hirtelen operaénekes-nő válik… Ami pedig az UFi-t illeti, még azt is megkockáztatja a világ-lap különítménye, hogy a Bánk bán próbájáról kikönyörögje Melindaalakítóját, minden sejtetett átváltozás alanyát, Boross Csillát.

FOT

Ó: U

FI/K

ÉSM

ÁR

KI

PÉ

TE

R

Tosca előreengedi Bánk asszonyát • „Gyermekkoromban Bach volt a szívem közepén”

Mindjárt Melinda

H I R D E T É SH I R D E T É S