unitárius Élet 2004-szeptember-oktober

8/8/2019 Unitárius Élet 2004-szeptember-oktober

http://slidepdf.com/reader/full/unitarius-elet-2004-szeptember-oktober 1/17

2004. szeptember–október UNITÁRIUS ÉLET 3

Õszi Hála – 2004„Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van

ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kap-tad, mitdicsekszel, minthanem kaptadvolna?” (Tex-tus: 1 Korinthus 4, 7 )

Szeptember utolsó vasárnapja van. Amikorleültem beszédemet megírni, és elmélkedni kezdtemegyik legszebb unitárius ünnepünk lényege felett,tisztavéletlenül Dsida Jenõ csodálatos verse a„Há-laadás” jutott eszembe:

Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg õ véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó, szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat.Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!Vigasztald meg õket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését, Álddmeg könnyhullatását, álddmegszenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!Természetesen e gyönyörû és megható vers, az élõ

édesanyáknak szól, de szól azoknak, akik már régeb-ben, vagy csak a közelmúltban tértek meg, és akik-nek emlékét gazdagon áldja meg Gondviselõ Istenünk! Ha azt kezdem most feszegetni, hogy mek-kora ajándéka életünknek az édesanya, akkor rájö-vök arra, hogy ha én valóban meztelenül jöttem avilágra, s ha ez így van, akkor mim van, amit ne kap-tam volna, vagy azoktól, akik felneveltek, a szerette-imtõl, vagy magától az élettõl? Mid van tehát, amitne kaptál volna? Mindent kaptunk, amink van, éskapni fogjuk ezután is, azt, amink lesz a jövõben. Amiitt a földön a születés és a halál, a bölcsõ és a koporsóközött a miénk, azt mind kaptuk. A miénk, és ab ovo:semmi sem a miénk!

De lássuk csak mit is kaptunk az élettõl? – az éle-tet, a létet, az öntudatot! – apánkat, anyánkat, test-vérünket, nagyszüleinket, a házat, mely otthonunk,a kenyeret, mely táplál, az almát, a szõlõt, mely ízle-tes, a paplant melymeleg, – és kaptuk a tanítót, a pa-pot, az iskolát és a templomot. A napot az égen, aholdat az éjben. A harmatot a fûszálon és a szivár-ványt a láthatáron – és még sokáig sorolhatnám, denem teszem, mert már tudom: semmim sincs, amit nekaptam volna!

Ha meg kaptam: az enyém! – íme máris jelentke-zik a birtoklás tudata, amit még ösztönéletünkbõlhoztunk magunkkal. Aki megkaparintotta a zsák-mányt, azé volt.

Mid van, amit nem kaptál volna? Mindent kaptál,és mindent Istentõl. Közvetlenül? – nem! Ebben miunitáriusok nem hiszünk, mert a közvetlenül adomá-nyozó Isten nem a mi Istenünk. Az ilyen Isten a cso-davárók Istene!

Õszi hálaadási istentiszteletünkön mondd meg Istennek és felebarátodnak és egy kicsit önmagad-nak is, hogy mid van, amit ne kaptál volna. Ésmondd el, hogy mid van, amit hoztál magaddal? –Kincs, hír, gyönyör? – rang, cím, tekintély, eleve el-rendelés? Ugyan kérem, valljuk be õszintén, hogymindent kaptunk. Sõt van, amit most ebben a pilla-natban kapsz, a lelki erõt, áhítatot, és felüdülést, éslesz, amit csak ezután fogsz kapni. Nekünk unitári-

usoknak az Õszi hálaadás ünnepe azért ünnepés azért szívünkhöz közelálló ünnep, mert itt ebbena zajos, világvárosban, Szent Mihály vasárnapjánfelkiálthatunk, mi, akiknek gyökere a Homoród, azOlt, a Nyárád, Küküllõ, Gagy, Nyikó, Aranyos, a Du-na–Tisza közén, avagy Dunántúlon, esetleg aPartiumban fogant, öregek és ifjak egyaránt, hogybelekiálthassuk a világ tudatába, hogy: „mindentkaptunk”, miképpen eleink is mindent kaptakott Erdélyben az unitarizmus bölcsõjében, éskaptak itt e Honban is, az Anyaországban is. Sha lelki és természeti kincseinket nem kaptuk volnaa mi Egy Istenünktõl, akkor ma mit mondanánk ma-gunkénak? – semmit! De kaptunk, és így sokminden van a birtokunkban. Vannak egyházköz -ségeink, templomaink és hívogató harangja-ink. Ezeket õseink készítették és adták átazoknak, akiknek ilyen nem volt . Feladatunkhát, hogy ha jelen pillanatban ilyen nincs a birto-kunkban, és szükség vagy igény van rá, akkor épít-sük meg mi közösen azokkal, akik kényszerbõlhazát cseréltek, azokkal, akik már jelentkeztek, ésazokkal, akik ezután fognak jelentkezni, azoknak,akik majd utánunk jönnek, Gyõrben, Pécsen, Mis-kolcon és Kecskeméten. Építsünk, javítsunkunitárius egyházközségeinkben és ne a Re-ménység szigetén! De építsük meg és újítsuk meg meglevõ templomainkat, mint ahogy készülünkmegújítani ezt a mienket a szívünkhöz közelállót,amely nem más ma már számunkra, mint egy igazicsaládi hajlék, otthon és lelki menedék. A talajt elõ-készítették azok, akik elõttünk jártak. Igen ám, deitt nem állhatunk meg. Mert elgondolásunk, sõtelhatározásunk csak úgy valósulhat meg, haazt mindenki akarja, és mindenki támogatja,ha kell még kétkezi munkával is.

Így hát, amíg apáink búzát termeltek és gyümöl-csöt érleltek Erdély lankáin, vagy az Alföld rónáin,amíg mi gépeket termelünk és piacgazdaságbanélünk, miközben küzdünk és harcolunk aglobalizációval, a szekularizációval és a terroriz-mussal, tudnunk kell, miképpen õseink is tudták,hogy mindenért, amit kapunk hálásnak kell len-nünk. Aki szükségét érezte, hogy ma eljöjjönIstennel találkozni, az igazán érzi szívében ahála kicsorduló érzését. Aki ma nincs közöttünk,az már kezdte elfelejteni, hogy õt is arra oktattákszülei, lelkészei, és nevelõi, hogy ha kap valakitõlvalamit, akkor mondja szépen: – köszönöm és na-gyon hálás vagyok!

Jöjjetek hát és adjunk hálát mindnyájan, oktas-suk egymást, de fõleg saját magunkat, miközbenmondjuk, ne csak ma az Õszi hála ünnepén, haneméletünk mindenórájában, hogy: köszönöm szépen, Is-tenem mindazt, amivel megajándékoztad életünket.Köszönjük mindenekelõtt, hogy itt lehettünk,köszönjük drága szüleinket, szeretett gyerme-keinket, a hitet, a vallást és a lelkünkben körvona-lazódó, reményeink szerint nemsokára megújulótemplomot, gyülekezeti termet és mindent, hiszensemmink sincsen, amit ne tõled kaptunk volna, ésezért nagyon hálásaknak kell lennünk! Mondjuk miis nagy szellemi elõdünkkel, az egy életen át hálásDávid Ferenccel: –Adjunk hálát mindnyájan, há-lás szívvel vidáman, az egyetlenegy Istennek,aki egybegyûjtött minket, hogy ünnepnapot szentel- jünk, és szent igéjével éljünk! Ámen!

Rázmány Csaba püspök



4 UNITÁRIUS ÉLET 2004. szeptember–október

Egyházi hírekRövid beszámoló egy hosszú konferenciáról

ÁLLAM ÉS EGYHÁZ AZ EGYESÜLT EURÓPÁBAN

Az egyházak szerepe a közös Európában. A Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivata-

lának Egyházi Kapcsolatok Államtitkársága, Ál-lam és Egyház az egyesült Európában címmel konferenciát rendezett 2004. szeptember 28. és 30. között, az Országház Felsõházi termében.

* * * A nemzetközi tudományos konferencia résztve-

või tudósok, egyházi vezetõk, egyetemiprofesszorok, politikusok, történészek, jogászok és közéleti szerep-lõk voltak. Ezen a széles körû szakmai fórumon le-hetõség nyílt a vallás, az egyház, az állam és az európai társadalom kapcsolatainak és együttmû- ködésének vizsgálatára.

* * *Unitárius Egyházunk képviseletében részt vet-

tem ezen a konferencián, ahova40 egyház meg-hívottját várták. A több mint 260 hazai és 32külföldi meghívott közül 200 személy vett részt akét és fél nap leforgása alatt. Az elõadások reggel10 órakor kezdõdtek és délután öt óráig tartottak. Az elsõ két nap négy-négy elõadás hangzott el,amelyeket szekcióüléseken (workshop) beszéltünkmeg. A harmadik nap délelõtt még elhangzott kételõadás, melyet a korreferátumok elõadása, vala-mint plenáris ülés zárt.

Olyan neves elõadók szólaltak meg, mint Dr.phil. Otto Kallscheuer Berlinbõl, Prof. Dr.David Martin szociológus Londonból,Dr. TadStahnke a nemzetközi vallásszabadság tanácsának ügyvezetõ igazgatóhelyettese (USCommission on International Religious Freedom),Prof. Dr. Ineborg Gabriel , a bécsi egyetem teo-lógiai karáról, Dr. Joachim Heise , Állam-Egyház-kutatások Intézete Berlinbõl,Prof.Dr. Vicenzo Pace a Nemzetközi Vallásszociológi-ai Társaságelnökea Pádovai Egyetem SzociológiaiKaráról, Prof. Dr. Rik Torfs , a Leuveni katolikusEgyetemrõl, Dr. theol. Christopher KörnerSachsensi Evangélikus Egyház, Prof. Dr. GyániGábor , MTA Doktora ésDr. Komoróczy Géza ,ELTEBTKasszirológiai és hebraisztikai Tanszék.

A korreferátorok Prof Dr. Tomka Miklósegyetemi tanár, Dr. Gábor György vallásfilozó-fus, Dr. Jakab Attila Európai Összehasonlító Ki-sebbségkutatások Közalapítvány, valamint Dr.Wildmann János PTE BTK Vallástudománytanszék vezetõje voltak.

Az elõadások öt nagy téma köré voltak csopor-

tosítva: Vallások és egyházak Európában, Vallásipluralizmus, Az állam és az egyházak viszonya,

Egyház-finanszírozás és Európai és nemzeti iden-titás.

Egy kiemelt téma a sok beszélgetés közül. Az egyik munkaszesszió (workshop), amelyen

részt vettem, az egyházak feladatáról szólt,melyetbe kell töltenie a közös Európában. A munkacso-portot vezetõ elnök, három gondolatot ébresztõ kérdést tett fel a résztvevõknek:

Van-e szükség a jelen társadalomban az egy-házra?

Melyek azok az értékek, melyekkel az egyház-nak rendelkeznie kell és azokat közvetítenie kell?

Képesek-e az egyházak arra, hogy ezeket a fel-adatokat betöltsék a társadalomban?

A közös vélemény szerint a kérdés nem úgy te-võdik fel, hogy van-e szükség?, mert igenis mindenidõben szükség volt az egyházra és mindig is szük-ség lesz, amígember él a földön és foglalkozik az is-teni gondolattal, választ keres olyan kérdésekre,hogy hogyan alakult ki az élet, hogyan lett az em-ber, miazember célja a földön, és mi lesz vele a ha-lála után? A kérdés az, hogy miként tudjakielégíteni az egyház az emberek vallási igényét atársadalmi változások és alakulások következté-ben is.Ezta küldetéstpedig mindenvallásmaga hatá-rozza meg, és teljesíti a maga lehetõségei szerint.

Mindenképpen jelenéletünkben és helyzetünk-ben az egyház szerepe, hogy felkészítse az embere-ket azuniós társadalomra. Feladata gátat emelnia nyugatról beözönlõ szennynek és rámutat-ni az elfogadható és szeretetben megtestesü-lõ békés együttélést biztosító megoldásokra,magatartásra és értékekre. Feladata, hogy to-vábbra is képviselje az eddig elfogadott társadalmiértékeket, alapigazságokat, Isten és felebarátiránti szeretetet. Feladata rámutatni az egyete-mesre, arra mi összeköt, és nem elválaszt, az em-beri értékekre, amelyek építenek és nemrombolnak.

Vallási sokszintûségben élünk, ezért az államfeladata a vallásszabadság biztosítása, melyet jog-szabályok meghozatalával ér el. Az állam szere-pe biztosítani a szabad vallásgyakorlatot, arestrikciók, korlátozások felszámolását ,éshaaz állam a köz érdekében korlátozásokat is hoz, deezek ne sértsék azegyházak önrendelkezési jo -gát. Az állam feladata a tolerancia, diszkrimi-náció elleni küzdelem , hogy ne csak a közösség,de az egyén vallásszabadsága is biztosítva legyen. Az állam feladata egyformán kezelni a különbözõ vallási közösségeket.

Léta Sándor lelkész




Bartók-szobor LondonbanLapunk híradása szerint a nagy zeneszerzõ ne-

vét viselõ egyházközségünkben, a Hõgyes Endreutcai templomunkbanmegemlékeztek szeptember26-án Bartók Béla halálának évfordulójáról.Október elején a televízió egyik rangos adásábanés az egyik színvonalas napilapunk hasábjainörömteli eseményrõl szerezhettünk tudomást:Bartók Bélának szobrot állítottak London-ban. A képernyõn alkalmunk lehetett látni azt azemléktáblát is, amely azt örökíti meg, hogy abbana házban szállt meg a mûvész londoni tartózkodá-sai idején. Ettõl nem messzeállították fel a két mé-

ter magas bronzszobrot, Varga Imre, 81 éves,

Kossuth-díjas mûvész alkotását, aki maga is résztvett az ünnepségen. Bogyay Katalin, a londoniMagyar Kulturális Központ igazgatója beszélt azünnepség létrejöttét szülõ szobor megvalósulásá-ról, elkészülésérõl. Varga Imrét az elmúlt évben aBrit Portrészobrászok Szövetsége magas kitünte-tésben részesítette. A mûvész elmondta: „a szoboregy kisebb változata már áll Párizsban, egy na-gyobb, más jellegû pedig Brüsszelben”. Budapes-ten is van Bartók-szobor, de jó lenne, ha a jövõ évikerek évfordulóra Egyházunk is gondolkozna va-lamilyen maradandó emlék felállításán.

B. L

430 éve halt meg Heltai Gáspár

Mindenlexikon, történelmi tanulmány csak azt jegyzi fel, hogy 1574õszén halt meg. (A sok fellapo-zott anyag mellett, lehet, hogy csak az az egy nemkerült kezembe, amelyben megvan a hónap és napis – elnézést érte!). Molnár Szabolcs így ír róla: A 16. századi Erdély vállalkozó kedvû polgára, korá-nak kivételes képességû mûvésze, akit íróvá érlelta reformáció.Casper Heltensis Transilvanus, anagyszebeni szász szenátor fia a wittenbergiegyetemenformálódik az európai, késõ reneszánszszellemiségû, minden új iránt fogékony polgári ér-telmiség tipikus alakjává.” 1510–20 körül szüle-tett a Nagyszeben melletti Nagydisznódon(Heltau). Csak 1536-tól tanult magyarul. Katoli-kus pap volt. 1543-ban elvitte az elõzõ évi brassóizsinat iratait Lutherhez és Melanchtonhoz Wit-tenbergbe. Itt az egyetemen folytat tanulmányo-kat. 1544-ben Kolozsváron már magyarulprédikál és csak magyarul ír. 1550-ben társulGeorg Hoffgreff nyomdásszal. 1559-ben csatlako-zika helvét irányzathoz. 1569-ben Dávid Ferenchatására a szentháromság-tagadókhoz visziútja. Az új eszmék terjesztõjeként nagy súlyt he-lyezett arra, hogy mindent kinyomtasson és így iseljusson a reformáció az olvasókhoz. A latin betûtí-

pusHeltaimagyar kiadványai folytán vált magyarbetûvé. Egyszersmind lerakta a magyar helyes-írás alapjait is . Károli Gáspár és Szenci Molnár Albert átvették Heltai helyesírását – állítja Mol-nár Szabolcs.Heltai kiadói terveit Báthori Ist-ván cenzúrarendelete hiúsította meg . Ezutáncsak világi kiadványok hagyták el mûhelyét.Nyomdájából kerül ki a 16. századi Magyar-ország teljes könyvtermésének közel egyhar-mada, több, mint 200 mû, többségébenmagyar nyelven . Molnár Szabolcs az ErdélyiPanteon címû esszégyûjteményben ezt írja róla:„Írásaiban Heltai a magyar nyelvet régies ízeibenkonzerválta. Magyaros népi zamatát, de még ide-genszerûségeit is valami õsi eredetû magyar for-mák maradványainak érezzük. A 16. századiélõbeszéd Heltai prózáján át hatott leginkább amagyar irodalmi nyelvre. A magyar szóbeli mû-veltség általa emelkedett irodalmi rangra. Korá-nak mércéjével mérve tökéletest alkotott.”

Jó lenne egy megemlékezést tartani az év hát-ralevõ részében abban az unitárius könyvesbolt-ban, mely Heltai Gáspár nevét viseli.

B. L.

Kelemen Lajos-emlékest

2004. október 1-jén az Uránia Nemzeti Film- színházban, a kolozsvári Mûvelõdés és BrassaiVéndiák Alapítvány Kelemen Lajos-emlékestet tar-tott.

Megnyitóbeszédében az intézmény mûvelõdés-szervezõ igazgatóhelyettese megemlítette, hogyKelemen Lajos neve és munkássága a mai Ma-gyarország területén kevésbé ismert, mert Kele-men Lajos kimondottan Erdély történelménekvolt kutatója , és legjobb ismerõje. Így tevékeny-sége csak az erdélyi és fõleg az ottani magyar tár-sadalmi körökben vált ismertté.

Az emlékesten Kelemen Lajos NaplójábólSzabó András elõadómûvész olvasott fel részlete-ket. A Napló érdekessége az, hogy azt Kelemen La- jos is elveszettnek tudta, s annak pótlásához kétízben is hozzáfogott – másodszor kórházi ágyán.Örvendetes, hogy aNapló elõkerült és – elõrelát-

hatóan a jövõ év elején – könyv alakban az ér-deklõdök kezébe is kerülhet . E Naplóból olva-sott fel részleteket a máremlített elõadómûvész azI. világháborút követõ román megszállás történé-seibõl.

Ezt követte Szabó Zsolt fõszerkesztõ könyv-bemutatója , aki Sas Péter szerkesztésében2002-ben megjelentdr. Gidófalvy István címenírt életrajzi történet címû könyvét ismertette.

Ezután az Erdély levéltárosa címû dokumen-tumfilm bemutatására került sor. Ebben az ismertnevû kortársak és tanítványok emlékeztek Kele-men Lajosra. Ezeknek sorában hallottuk és láttukMolnár Lehel lelkész atyánkfia összefoglaló, Kele-men Lajos munkásságát méltató elõadását.

Az emlékestre meghívót kapott egyházunk püs-pöke, kinek képviseletében Kelemen Miklós lelkész– néhai Kelemen Lajos unokaöccse – jelent meg.




Akik elõttünk jártak

Kemény Gábor (1883–1948)

Kemény Gábor, akit az utókor – halála utánmég 15 évvel –„a nagy magyar pedagógusok”közé sorolt, aztán elfelejti, Szarvason született1883. június 1-jén, iparos /szabó/ családból.

Középiskolai tanulmányait Szarvason végzi. Vándor Jenõ „Kemény Gábor indulása” címû ta-nulmányában elmondja, hogy már a diák KeményGáborban jelentkezik a pedagógiai hajlam. Az óraközötti szünetekben tanítja gyengébb diáktársait.Pályadíjat nyer egy hazafias tárgyú költemé-nyével. Szerkesztõje a Zsengék címû iskolai lap-nak. Késõbb, híressé váló két osztálytársával, aköltõ Gyóni Gézával és a drámaíró Katona Sán-dorral önképzõkört alapítanak és lapot adnak ki.Mind a három – mint diák – ír a Képes Családi La-pokba. Kemény Gábor és Katona Sándor kö-zösen írnak színdarabot, melyet egyenesen aNemzeti Színháznak ajánlanak fel, de az elutasít- ja. Ebben az idõszakban, a különben jó elõmenete-lû Kemény Gábor bizonyítványa leromlik, deösszeszedi magát és jelesen érettségizik.Egyete-mi tanulmányait Budapesten és Kolozsvártvégzi. 1906-ban szerez tanári és bölcsészet-doktori oklevelet .

A Kenyeres Ágnes-féle Magyar Életrajzi Lexi-kon szerint Kemény Gábor 1907-ben asoproniLähne Intézet tanára. A következõ évben –1908-ban – már a tordai Unitárius Gimnázi-umban tanít, egészen 1918-ig.

Hogy a szarvasi születésû és Kolozsvárt tanulóifjú mikor kerül kapcsolatba az Unitárius Egyház-zal, azzal életrajzírói nem foglakoznak. Áttérésénekéve is ismeretlen. De, ha azt vesszük figyelembe,hogy a felekezeti iskolákban csak az azon hiten levõ tanárok taníthatnak, akkor Kemény Gábornak1908-ban már unitáriusnak kellett lennie. Unitári-usnak említi az Embernevelés címû lap 1948. júniusi száma . Az Unitárius Élet szerint temeté-sén Barabás István, akkori budapesti lelkész bú-csúztatja. Kemény Gábor a tordai Unitárius

Gimnáziumban – az akkori kor szokása szerint –beiktatási ünnepélyen foglalja el tanszékét. Ezen anyilvános ünnepélyen – Köte Sándor szerint – aCsalád és iskola címen tart felolvasást. Tanít la-tint és magyart. Osztályfõnöke az I. osztálynak. Ta-nártársaival részt vesz a város kulturális éstársadalmi életében. Ír a helyi lapba, családokat lá-togat és Sophokles drámáiról készít dolgozatot.

1912–13-ban a párizsi Sorbonne Egyetemhallgatója . Itt klasszika-filológiai és pedagógiaielõadásokat hallgat. Látogatja az iskolákat és akönyvtárakat. Részt vesz a francia gyermekta-nulmányozók elõadásain. A Sorbonne Egyete-

men ismerkedik meg Rousseau pedagógiaielveivel, defoglakozik a svájci és a belga ne-veléstudománnyal is .

Visszatérve Tordára – amint Kiss Árpád írja –lélektani szemléletû pedagógiát folytat, mely erõsszocialista tartalommal telítõdik. 1918 õszénmeg szervezi a Polgári Radikális Párt helyicsoportját . Ezért, és mert haladó világnézettel éstársadalmi felelõsségérzéssel rendelkezik,1918-ban a Károlyi-kormány alatt fõispánnaknevezik ki . Vándor Jenõ úgy ítéli meg, hogy ezértlesz fõispán, mert „a szegény vasúti bakter fiát isazzal a mértékkel méri, mint a legelõkelõbb mág-násét.”

A forradalom leverése után Békéscsabán, aleánygimnázium tanára. Kiss Árpád szerintnem sokáig tanít. Megromlott egészségi állapota,fõként megromlott látása miatt nyugdíjba kény-szerül. Budapestre költözik. Itt lakik 1922-tõl ha-láláig, 1948 május 15-ig. E 26 év lefolyása alattfõispáni nyugdíjából és írói munkásságáért járótiszteletdíjakból él.

Az 1945 évi háború vége Budapesten éri. A rö-vid 3 év alatt, ami számára ezután adatott, külön-bözõ tisztségeket tölt be. Ígyelnöke, majd1946-tóldíszelnöke a Magyar Pedagógusok SzabadSzakszervezetének, alelnöke az OrszágosKöznevelési Tanácsnak, majd vezetõje a Val-lás és Közoktatásügyi Minisztérium elviügyekkel foglakozófõosztályának. Szerkeszti az Embernevelés címû lapot,a Szakszervezet tudomá-nyos folyóiratát. Lássuk e laphoz való viszonyát.

Köte Sándor ismertetése szerint Kemény Gábornézeteinek terjesztõje az Embernevelés címû folyó-irat. E lap arra a feladatra vállalkozik, hogy tájé-koztat a világ fontosabb köznevelési eredményeirõl,a reformtervekrõl, a vitákról, a neveléstudomány újproblémáiról, az elméleti munkában elért eredmé-nyekrõl és a vitatott kérdésekrõl. Sugár Béla arrólír, hogyKemény Gábor a folyóirat köré tömörí -ti az ország haladó pedagógusait. E folyóirat-ban vázolja fel az iskolarendszer elvi és eszmeiirányvonalát. Sugár úgy tudja,hogy KeményGábor

e folyóiratban folytatott szakirodalmi munkásságá-nak elismeréséül a Magyar Tudományos Akadé-mia rendes tagjává választja.

Mint pedagógus arra törekszik, hogy az iskolá-ból töretlen lélekkel, szabad emberek kerüljenekki. Lényegesnek tartja az iskolai és a szülõiház viszonyát . Kijelenti, hogy a szülõknek is kö-telessége gyermekeik megismerése. Az iskola –mondja– csak akkor töltheti be feladatát, ha élvezia szülõk támogatását. Szerinte a sikeres nevelésfontos tényezõje aziskola és a szülõi ház har-monikus kapcsolata .

Hangoztatja, hogy az eredményes neveléshez

elengedhetetlenül szükséges a gyermek fejlõdését,sajátosságait szem elõtt tartó módszerek alkalma-zása. Így foglalkoztatja aziskolai értékelés , illet-




ve az osztályozás problémája . Az iskolaiosztályzást – írja Köte Sándor– társadalomelleneseljárásnak mondja, mely akadályozza az egyén ki-bontakozását. Kemény Gábor véleménye szerint –olvassuk Köte Sándoregymásik tanulmányában–a tanárnak megértéssel és szeretettel kell tanul-mányoznia növendékeit és emberséges viszonytkell velük kialakítani. Segíteni kell a gyerme-

kek egyéniségének kibontakozását . Az év vé-gén osztályozás nélkül kell megállapítani azelõrehaladás mértékét.

A pedagógiai tevékenység vezetõ elvéneka humanizmust mondja . Õ maga a legnagyobbnehézségek közepette is hisz az emberben, s mintpedagógus arra törekszik, hogy az iskolából olyanemberek kerüljenek ki, akik képesek az emberhezméltó társadalmi rend megteremtésére.

Már pályája kezdetén eljegyzi magát a haladótársadalmi mozgalmakkal. Fölemeli szavát a szo-ciális igazságtalanságok ellen. Ahogy AlexisGyörgy írja, olyan nevelõ és tudós, aki sokfeléágazó munkásságában õszinte humanizmus és aszociális társadalom megvalósulásának gondola-tát igyekszik kifejezni. Azonban tudományosmunkáinak nagy része nem jut túl a haladó hu-manista polgári szemléleten. „Szocialista huma-nista” – jegyzi meg Kiss Árpád –, „aki az értelmimérlegelés alapján áll és világnézetének határaielmosódnak.”

KöteSándor szerint Kemény Gábor naciona-listaellenes. Keresi a dunai népek egymásra-találásának útját. Ezért tervez egyDunavölgyiPedagógiai Szemlét , mely a közös munkára fi-gyelmeztetné a Duna völgye népeit.

Kemény Gábor széles körû irodalmi tevé-kenységet fejt ki. Foglakozik szociológiával,irodalomkrikikával, mûvelõdéstörténettel ésvallásfilozófiával. Irodalmi munkásságánakközpontjában a közoktatás-politika, az iskolainevelés és a pedagógiai kérdések állanak.

Kilenc könyve és 418 tanulmánya jelenikmeg . Kisebb-nagyobb tanulmányai 51 folyóirat-ban látnak napvilágot. Befejezetlen cikkeinek szá-ma négy. Fordításainak száma hét. Kéziratbanmarad 10 tanulmánya. Rádió-elõadásainak száma16 a Keresztény Magvetõben 4 munkája jelenikmeg. Több tanulmánya álnéven kerül kiadásra. Álnevei: Rab Imre, Törõ Gergely.

Kemény Gábort Sugár Bélamagas, szikár lo-bogószemû emberként írja le, aki mindenkivelszemben türelmes. Nagy tudásaés meggyõzõ érve-lése legendaszerû. Életrajzírói különbözõ tulaj-donságait emelik ki. Alexis György társadalmielõítéletektõl való mentességét méltányolja. Esz-ményképének az emberré nevelést mondja. Azt apedagógiát, amely az egyéni és a közösségi értéke-ket együtt fejleszti ki. Béki Ernõ Kemény Gábor-ban a magyar szellemi élet elnyomott, de haladótáborához való tartozást értékeli. Kiss Árpád azt jegyzi föl, hogy gazdag élete tele van gonddal, s a

napos oldalon való tartózkodást hivatása és embe-ri erényei sohasem engedték meg. Nem szereti a

méltósággal járó külsõségeket, nem ismeri a tudásgõgjét. Benne sohasem különül el a tudós a hivatá-sát szeretettel ûzõ gyakorlati embertõl. Jausz Bélaabban látja Kemény Gábor személyiségének nagy-ságát, hogy világosan látja a fejlõdés vonalát és a jövõ érdekében nem fél kiállni az igazságért.Szakonyi Péter szerint Kemény az elsekélyesedettidõk maradi pedagógiájának merész bírálója.

Az1948.március 15-én széleskörûpedagógiaimunkásságáért Kossuth-díjat kapó tudós , azelismerõ kitüntetés után még csak két napot érmeg. Kiss Árpád arról számol be, hogy temetésénsírjára a köztársasági elnök koszorúját az akkoriközoktatásügyi miniszter helyezi el. A sírnál el-hangzó gyászbeszédek a hivatalos Magyarország tiszteletadását fejezik ki.

Egykori lakóháza falán (XIV., Erzsébet király-né útja 11. sz.) 1983-ban emléktáblát helyeznek el.1989 márciusban megalakul a Kemény Gábor Is-kolaszövetség . Célja a nevelés haladó hagyomá-nyinak folytatása, fejlesztése, a szövetségbetömörült iskolák közös érdekeinek képviselete,részvétel az oktatáspolitikai döntések elõkészíté-sében, valamint az Embernevelés c. folyóirat újramegjelentetése.

Kelemen Miklós

* * *

Felhasznált irodalom:

Köte Sándor:Kemény Gábor válogatott peda- gógiai mûvei 1966.

Kiss Árpád:Kemény Gábor Pedagógiai Szemle 1958.

Vándor Jenõ: Kemény Gábor indulása Pedagógiai Szemle 1958. 7-8.sz.

Köte Sándor:Kemény Gábor pedagógiai örök-sége Magyar Ped. 1964.

Sugár Béla: Emlékezés dr. Kemény Gáborra,szakszervezetünk elsõ elnökére Ped. Lapja 1958.

Alexis György:Kemény Gábor haláláraSzabad Nép 1948. május 19.

Kiss Árpád:Kemény Gábor 1883–1948 Köznevelés 1958. május 14.

Béki Ernõ:dr. Kemény Gábor Fórum 1948. 6. sz.

Jausz Béla: Megnyitó a szarvasi nevelõképzés100 éves fennállásának évfordulója alkal-mából M. Pedagógia 1964.

Kiss Árpád:Kemény Gábor 1883–1948 Köznevelés 1948. június 1.




Amikor én még cserkész voltam(Egy öregcserkész visszaemlékezései)

Manapság többszörszóba került már nálunkis a cserkészet újjászer-vezésének gondolata, de

ez sehogy sem tud köze-lebb kerülni a megvaló-suláshoz. A bosszantóebben csak az, hogyolyanok nyilatkoznakerrõl elutasítóan, akik-nek halvány fogalmuksincs arról, hogy mi acserkészet? Azt hiszik,hogy ez is valami úttörõ-mozgalom féle, csak kis-sé polgáribb, vallásos

köntösben. Akik így gondolják, azok alapvetõen té-vednek. Hogy világosan lássák a két mozgalom kö-zötti különbséget, ezért adom közre ezt a visszaem-lékezést. Az én cserkészségem mindössze 2,5 évig

tartott, mert 1948-ban megszüntették, de életfelfo-gásom, világnézetem kialakulásában mégis megha-tározó szerepe volt. Felér akár 20 év iskolai nevelés-nek eredményével.

1946õszén lettem a pestszenterzsébeti 28-as SzentIstván cserkészcsapat kiscserkésze. Azután, hogy Er-délybõl áttelepültünk. Tizenegy éves voltam ekkor. Ezegy katolikus cserkészcsapat volt. Erzsébeten a dolog természeténél fogva nem volt unitárius cserkészcsa-pat. Pestre, a Koháry utcába kellett volna bejárnom,ami akkortájt túl körülményes lett volna. A cserkész-otthon a város északi részén, a Határ úthoz közel, egyszép nagy kertes családi házban volt, ami az 1900-asévekben épülhetett. Közel volt a vöröstéglás OTI (ké-sõbb SZTK) szakrendelõ épületéhez, amely az AdyEndre utca és a KissErnõ tér sarkán állt. Gyakran jár-

tamel elõtte, amikor nagybátyámék Rózsa utcai házá-ba mentem. Egyébként sokáig az õ házuk udvarábanállt az erzsébeti unitárius imaház is.

A cserkészotthon utca felõli részén kis elõkert volt,kovácsoltvas kerítéssel, a ház mögött nagy udvarral. Az otthonba az udvar felõl lehetett bemenni. Ott voltegy nagy elõtér, ahonnan két utcai és egy udvari szobanyílt. Itt voltak a benti foglalkozások. A falak körbenmind õrsi tablókkal voltak díszítve. Egyik szebb és öt-letesebb volt, mint a másik. A falakon voltak elhelyez-ve az õrsi zászlók, az õrsöknek nevet adó totemállatokképeivel, továbbá táborozási fényképek, a cserkész-törvényekbõl vett idézetek, az õrsök jelmondatai stb.

Amíg az idõjárás engedte, sok volt az udvari foglal-kozás. Különbözõ labdajátékok, de nem foci, hanemsok más, akkoriban szokásos labdajáték. De gyakran

volt távolugrás, súlylökés, kötélmászás, függeszkedésstb.Parancsnokaink Prokop István és Szalai József

textilgyári mûvezetõk voltak. Talán semmiféle peda-gógiai végzettségük nem volt, mégis jó érzékük voltahhoz, hogy fiatal, serdülõ gyerekekkel hogyan kellfoglalkozni. A csapatnál nagyon jó volt a szervezett-ség. Minden héten a csapat parancskönyvében le voltírva az arra a hétre vonatkozó jelszó, az oktatási ésfoglakozási program. Be volt osztva, hogy azon a hétenmelyik õrsnek kell a takarításról és a rendrõl gondos-kodnia. A padló felsúrolásától kezdve az ablakok meg-tisztításáig. Rendesen folyt a kiképzés. A cserkésztör-vények értelmezésével és gyakorlati megvalósításávalkapcsolatos kérdések megbeszélése. A cserkészet tör-ténetének tanulmányozása. A cserkészet kialakulásaaz angol-búr háború idején, Dél-Afrikában, BadenPowel angol tiszt nevéhez fûzõdik, akit mi csakBI-PI-nek hívtunk. Sokat foglalkoztunk az 1933-as gö-

döllõi Jamboree tanulmányozásával, továbbá daltanu-lással, regõs énekekkel, népi mondák felolvasásával,megfigyelési (KIM) játékokkal. Amikor 10-15 tárgyatvalaki elhelyezett az asztalon, majd ezeket letakarta.

Aztán a kendõt egy fél percre felvéve meg kellett je-gyezni és le kellett rajzolni, hogy ki mit látott. A cser-készpróbák anyagának elsajátítása, majd az ezekbõltörténõ vizsgák letétele. Itt a legkülönbözõbb általánosés szakmai cserkészpróbák voltak. Meg kellett tanulnia különbözõ kötéseket, a sátorverés, a tûzgyújtás, azerdei élet, az élelemszerzés, környezetbiztosítás, a víz-szerzés stb. szabályait.

Miután fél év alatt letettem a szükséges a cserkész-próbákat, és teljesítettem a legmagasabb, 3-as fokoza-tot, akkor a csapatparancsnok 11 évesen 35 gyerek fog-lalkoztatását bízta rám. Én lettem a Kakukk törzstörzsparancsnoka. Attól kezdve mindenki „ZoliBá”-nak szólított. A cserkészeknél a parancsnokok-nak, elöljáróknak ez a megszólítás dukált.

Abban az idõben még szombaton is iskolába jár-

tunk. Akkor is volt tanítás. Tehát csak a vasárnapunkvolt szabad. Ennek ellenére minden vasárnap reggel8-kor találkoztunk a cserkészotthonban, és jó100–150-en szépen cserkészruhába öltözve, árvalány-hajas Bocskai-sapkával, vagy cserkészkalappal a szépnagy fehér selyem aranyhímzéses, világoskék SzûzMária-képes csapatzászlónkkal, énekszóval végigvo-nultunk a városon az Erzsébet téren álló katolikustemplomba, ahol részt vettünk a vasárnapi szentmi-sén. Unitárius létemre én vittem a csapatzászlót. A mise után ugyanígy visszatértünk a cserkészotthonba.Leraktuk a zászlót. Felvettük az ott hagyott kis háti-zsákjainkat az élelemmel és egyéb felszerelésekkel, éselindultunk a budai hegyekbe kirándulni. Villamossalki a Széll Kálmán térre (ma Moszkva tér, csak azt nemtudom miért?), onnan tovább vagy Zugligetbe, vagy

Hûvösvölgybe. Majd a végállomástól be a hegyek közé.Két-három órás erdei barangolásokat csináltunk. Nö-vényhatározókból és más zsebkönyvekbõl tanulmá-nyoztuk a növényeket, lepkéket stb. Voltamikor szám-háborút is játszottunk. Esetleg tüzet is raktunk,szalonnát sütni. Aranyszabály volt, hogy a tüzet a vé-gén el kell oltani. Meg kell várni amíg parázs márnincs benne és két száraz gallyat kell rajta keresztbetenni, hogyha az erdõben tûz üt ki, bizonyítható le-gyen, hogy ezt nem mi okoztuk. Akkor még ismeretlenfogalom volt a környezetvédelem. De a cserkészeknélaranyszabály volt, hogy szemetelni nem szabad. Amiennivalót magunkkal vittünk, annak a csomagolópa-pírjait, szalvétáit, sztaniolpapírjait szépen elraktuk ésvagy egy személygyûjtõbe dobtuk, vagy hazavittük. A cserkészek vigyáztak a természetre. Nem rongálták,

nem tördelték le a fákat. Nem pusztították, hanemvédték a madarakat stb. A cserkészek fõ támaszpontja a hárshegyi Cser-

készpark volt a Budakeszi úton, a mostaniSzépjuhászné megálló közelében, ahol most az Erdé-szeti Informatikai Szolgálat központja van. A rend-szerváltás után ezt sajnos nem adták vissza a cserké-szeknek, amíg az úttörõknek megmaradt Csillebérc.Ugyanígy jártunk az V. kerületben a Nagysándor Jó-zsef és a Vadász utca sarkán lévõ székházunkkal is,amelyben sokáig a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadószékelt.

Ennek az utcai bejáratú pincehelyiségében volt acserkészbolt, minden cserkész álmainak netovábbja,ahol a cserkészruházat egyes darabjait, a felszerelésitárgyakat (pl. csajka, kulacs), a különbözõ jelvényeket

lehetett megvenni zsebpénzünkbõl, vagy nyári kerese-tünkbõlösszekuporgatott fillérjeinkbõl. Ezenkívül voltképesújságunk, többkiadványunk. Nekem a legkedve-




sebb rajzolóm, mesterem Márton Lajos volt, aki szépképeket tudott rajzolni a cserkészélet hétköznapjairólés ünnepeirõl.

A legnagyobb próbatétel kétségtelenül azévesnyári táborozás volt. Erre már tavasztól kezdtünkkészülni. A helykiválasztás a parancsnokság dolgavolt. A szükséges anyagok, élelmiszerek összegyûjté-sében, azonban mi is bekapcsolódtunk. Abban az idõ-ben még minden üzlet magánkézben volt. Akkor még leírhatatlanul színes üzleti kavalkád jellemezte Er-zsébet Nagy-Kossuthinak nevezett üzleti fõutcáját.Ma már rá sem lehet ismerni erre. Ez a fõutca máraegy kihalt városrész lett ahhoz képest, amilyen nyüzs-gés volt akkor. Minden boltoshoz bementünk. Mond-tuk, hogy cserkésztáborba készülõdünk, mivel tudná-nak segíteni? Volt aki adott 10 kg szárazbabot. Másoklencsét, mákot, cukrot, egy oldal szalonnát, lisztet stb.Sok mindent kaptunk akkoriban az Actio Catholicakatolikus segélyszervezettõl. Ezeket a dolgokat szé-pen gyûjtögettük a raktárainkban. Voltak olyan rak-táraink, ahol a sátrakat és a tábori felszereléseket, ésolyanok, ahol az élelmiszereket tároltuk. AztánMATEOSZ teherkocsikat rendeltünk. (Ez volt a ma-gánfuvarozók akkori szövetségének neve.) Ilyen gép-kocsikkal mentünk le 1947-ben Törökkoppányba .Nagyon érdekes utazás volt. Székesfehérváron át ve-zetett az utunk. Nagyon rossz volt az út, gidres-gödrösés rengeteg volt még a szétlõtt ház. A II. világháborúvégén ugyanis itt nagy tankcsaták voltak. Úgy tudom,hogy legalább 3-szor cserélt gazdát a város, és majd-nem rommá lõtték az egészet. Erre még nagyon emlék-szem, mert a tehergépkocsi-rakomány tetején a pony-ván utaztunk. Akkoriban ez nagyon elterjedt szokásvolt. A falujárók is így portyáztak.Az út mentén amezõkön mindenfele rengeteg kiégett tankot le-hetett még látni. Feketéllettek tõlük a szántóföl-dek . A parasztok kikerülték és körbeszántották õket.Nem csodálom, hogy Rákosi a „vas és acél országa” ví-ziójában élt. Azt hihette sohasem fog kifogyni ez anyersanyagtartalék!

Törökkoppányba a kora délután órákban érkez-tünk meg. A falutól 2 km-reegy domboldalban, a törökforrás melletti területen, az erdõ szélén volt a kijelölttáborhelyünk. A plébános kihirdette, hogy jönnek apesti cserkészek és mindenki, aki tud segítse õket egykis szalmával, hogy meg tudják tölteni a szalmazsák- jaikat. Tehát, amikor lepakoltunk a teherkocsikról,mindenki fogta a szalmazsákját és azzal beballagtunka faluba és minden portára bekopogtunk ahol egy X-betû volt a kapufélfára rajzolva. Ez azt jelentette,hogy adnak szalmát. A parasztbácsik ledobáltak jó né-hány villa szalmát a kazalból, nehogy mi ledöntsük azegészet. Aztán mi ezeket belegyömöszöltük a szalma-zsákokba, majd a hátunkra véve visszaballagtunk. Alaposan megizzadtunk, a tûzõ napon. Nyakunkat,hátunkat csípte a pelyva. Nem volt egy kellemes mu-latság. Aztán hozzáláttunk a csapatsátrak felverésé-hez, a hálóhelyek kialakításához. Közben elkészült avacsora is. Babfõzelék volt. Egy kicsit lekozmált, deazt kellett megennünk. Más nem volt. A végére úgy el-fáradtunk és kezdett már alkonyodni is, hogy elhatá-roztuk: ma este már nem árkoljuk körül a sátra-kat . Lefeküdtünk aludni. Éjjel azonban jött egy nagyzivatar és úgy ömlött le a domboldalból a víz, hogyel-mosta a sátrainkat . A szalmazsákok a 20-30 cm-eshömpölygõ áron úsztak. Akkor örökre megtanultuk,hogy sohasem lehetünk olyan fáradtak, hogy a sátra-kat körül ne árkoljuk. Másnap szerencsére megint jóidõ lett. Sütött a nap.De miegész nap azzal voltunk el-foglalva, hogy elázatott dolgainkat és a szalmazsáko-kat megszárítgassuk. Egyébként aztán jól telt el a kö-vetkezõ 10 nap. Számomra nagy élményt jelentett,amikor egy közeli hegy tetejérõl naplementében meg-

pillanthattama távoli Balaton aranyló tükrét .Úgyfestett mint egy nagy olvasztótégelyben lévõ megol-vadt arany. De még jó pár évet kellett várnom – csak

amikor leérettségiztem–, amíg a Balaton partjára el is jutottam.

A következõ évbenBölcskén táboroztunk. Lélek-vesztõnek beillõ kompon hajókáztunk le a Kis-DunánErzsébettõl a tassi zsilipig, majd onnan a Nagy-DunánBölcskéig, az összes felszereléssel és a csapattalegyütt. Ez a tutaj vashordókból volt összeállítva. Arravolt egy nagy plató ráépítve. De olyan alacsony volt azoldala,hogy menetközben a vízbe lógattuka lábunkat,ahogy körbe ültünk a komp szélén. Mi nagyon élveztüka dolgot. Úgy éreztük magunkat, mintegy nagy ten-geri armada tagjai a csatába indulás elõtt , mert akomp mellett kétoldalt vízicserkészeink kísértek ben-nünket nagy, nyolcpárevezõs hajóikkal és kisebb ka- jakjaikkal. (A tutajos biztos arra épített, hogy ha vala-mi baj lesz, ezek majd kihalásznak bennünket.) A Kis-Dunán nem is volt semmi baj, de amikor a Nagy-Dunára kiértünk, és jött egy nagy gõzhajó, akkor bi-zony már bajban voltunk, mert a felcsapódó hullámok-tól nemcsak a lábunk ázott, hanem a nadrágunk és afelszerelés is. Ha ma a vízirendészet ilyen tákolmánytmeglátna a Dunán, biztos, hogy azonnal leállítaná éstulajdonosa ellen büntetõ feljelentést tenne, „több sze-mély ellen elkövetett gondatlan veszélyokozás miatt”.De miakkor az ilyen kategóriákat még nem ismertük.

Végül is szerencsésen megérkeztünkBölcskére .És várt bennünket egy csodálatosan szép, vadregé-nyes öblözet , egy gyönyörû ártéri legelõ, körben gyö-nyörû fûzfákkal, elõtte két mesés szigettel. Jókai Sen-ki-szigete semlehetett szebb ennél. Itt táboroztunkkéthétig. Ezt a csodálatos helyet ma hiába keressükBölcskén. A vízügyesek szerint ugyanis ebben azöblözetben gyakran képzõdtek jégdugók és jégtorlaszok. Ezért az egész öblözetet egy védõgáttallezárták a Dunától és a legelõt beültették nyárfákkal.Ma már semmi sem emlékeztet erre a romantikushelyre, csak a mi emlékezetünkben él már, miként acserkészet.

Milyen szervezet volt tehát régen cserkészet?Olyan, amelyöntevékenységre , jó helyzetfelisme-résre , az életben gyakran fellépõ nehézségek elvise-lésére , edzettségre , természetszeretetre , barát-ságra , bajtársiasságra , becsületes életfelfogásra ,helytállásra , a vállalt feladatok teljesítésére nevelt .Tudatosította bennünk, hogy kötelezettségeink van-nak – ha úgy tetszik küldetésünk van – a Földön a ha-zánkkal, szüleinkkel, testvéreinkkel, barátainkkal,honfitársainkkal szemben. Õk számítanak ránk és miis számíthatunk õrájuk. A nemzet csak így lehet cse-lekvõ egész. Hogyki kell fejlesztenünk magunk-ban a jó tulajdonságokat és le kell küzdenünkgyengeségeinket, hibáinkat . Az Isten és az emberszeretetére nevelt bennünket. Megtanultunk, hogyvannak erkölcsi értékeink , amelyeket meg kellõriznünk és ápolnunk kell. A cserkésznek lovagiasnakkellett lennie a gyengébbekkelés az elesettekkel szem-ben. Védenie és szeretnie kellett a természetet.Ami-kor mi a természetben jártunk, ott olyan megha-tottan, tisztelettudóan viselkedtünk, minthatemplomban lennénk .

A cserkészeknél tanítottak meg engem aminden-napi lelkiismeret-vizsgálatra . Ez úgy kezdõdött,hogy megkérdeztük: a cserkésznyakkendõ két végéremiért kell csomót kötni? (Egyébként régen az embereka zsebkendõjükre kötöttek egy csomót, azért, hogy va-lamirõl el ne feledkezzenek.) Azt a választ kaptuk:azért, hogy minden este imánk elõtt gondoljuk végig,hogy amai napon milyen jó és milyen rossz csele-kedeteket követtünk el? Bánjuk meg a rossz csele-kedeteinket, hibákat. Ha lehet másnap korrigáljukazokat. Fogadjuk meg, hogy holnap csak jó cselekede-teket fogunk véghezvinni. Ez annyira szokásommávált, hogy azóta is minden este elvégzem ezt a lelkiis-

meret-vizsgálatot, esti imám és elalvásom elõtt. Õszin-ténbevallom, hogy bár1. elemitõl (6 éves koromtól) jártam unitárius hittanoktatásra , kiváló hitokta-




MI A CSERKÉSZET ? A szépért jóért igazért nemcsak lelkesedõ, de csele-

kedni is kész fiúk és lányok önkéntes társulása. Az elsõ cserkészcsapatot az angol Baden Powel alapította1907-ben, ma szerte a világon 26 milliónyian viselikbüszkén az aranyliliomot.

Cserkész az lehet , aki vállalja, hogy a tíz törvényszerint él:

– egyenes lelkû és feltétlenül igazat mond,– teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazá-

jának és embertársainak tartozik,– ahol tud, segít,– minden cserkészt testvérének tekint,– másokkal szemben gyöngéd, magával szemben

szigorú,– szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a

növényeket,– feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen enge-

delmeskedik,– vidám és meggondolt,– takarékos,– testben és lélekben tiszta.

A cserkész szereti a kalandos, vidám közösségi éle-tet, de ha kell, tud áldozatokat vállalni, küzdeni és le-mondani is.

Nem várja tétlenül, hogy minden készen hull- jon az ölébe, hanem ötleteivel és szolgálataival õ maga is alakítja õrse, csapata életét.

A cserkészélet tele van jókedvvel , tréfával,mert a tiszta szívben és szabad lélekben vidámság te-rem.

A cserkész legnagyobb élménye a tábor . A cserkésztábor nem nyaralás, hanem az önállóság,segítõkészség és talpraesettség próbája . Aki meg-állja, lélekben gazdagabbá, testileg edzettebbé válik.

A cserkészet a bátrak közössége . Azoké, akiknem ijednek meg sem esõtõl, sem vihartól, sem a másúton járók gúnyolódásától. Akik mernek cserkészfoga-dalmuk szellemében tisztán élni, szeretetben szolgáljaIstent, a hazát és az embertársakat.

Õk a cserkészek! Ny. Sz.

tóim voltak. Sepsiszentgyörgyön példáulKovács La- jos késõbbi püspök, Erzsébeten pedig Petõ István ,sok csodálatos lelki útravalót kaptam tõlük, de úgyemlékszem, hogy ezt a mindennapi lelkiisme-ret-vizsgálatot mégis nem õk, hanem a cserké-szek ültették be a fejembe .

Mi lett aztánennek a szép ésnemes ifjúsági mozga-lomnak a vége? Az, hogya kommunisták 1948-banbeolvasztották a szovjet gyökerû úttörõmozga-lomba . A 28-as Szent István cserkészcsapat részérõl230-an mentünkát a gróf Apponyi Albert (késõbb Óno-di) utcai iskolába teljes díszöltözetben, a Szûz Máriásselyemzászlónkkal, úgy mint korábban a vasárnapimisékre. És ott írd és mondd 2 (kettõ) úttörõvelegyesültünk , akik a szovjet tulajdonban lévõ HazaiFésûsfonó úttörõcsapatának voltak a tagjai, azértmert ottaz orosz vezetésúgy kedveskedett a gyerekek-nek, hogy mindenki aki belépett oda úttörõnek, annakegy teljes rend sötétkék gyapjú síöltönyt adott. Ennekellenére csak 2 gyerek állt kötélnek. Inkább jártak ami szegény, de vidám, és lelkiekben nagyon gazdag cserkészcsapatunkba. Amikor az átadásiünnepség vé-gén a rúdjáról levettük a Szûz Máriás selyem csapat-zászlót, hogy összehajtogassuk, és a helyi plébániánleadjuk, valamennyien sírtunk. És még ma is sírnitudnék, mikor ezeket a sorokat leírom.Amikor 41 évmúlva bekövetkezett a rendszerváltás, akkorazt hittem, hogy a cserkészet újra virágba borul,mint annak elõtte . De fájdalommal kell látnom,hogy csak nagyon kevés helyen, maroknyi kisnyim-nyam gyerekkel élednek újjá, akik fizikailag annyira gyengék, hogy ha egy ünnepségen fél órát kellõrségben állniuk összeesnek.

Egy mai öregcserkész

Végkövetkeztetés: Kétségtelenül nagyot fordulta világ kereke azóta. Ma már 10 éves gyerekeket nemlehet egyedül közlekedni elengedni, egyilyen nagy vá-rosban, mert annyi erõszak és bûncselekmény törté-nik. Viszont azt is látnunk kell, hogy ha igazi talpra-esett, edzett, természetbarát polgárokatakarunk nevelni, akkor a cserkészet intézmé-nyét nem lehet megkerülni . Cserkészetre tehátszükség van! A kérdés csak az, hogyezt miként le-het megoldani a mai körülmények között ? Ezt

szerintem ma már csak úgy lehet újra feléleszteni, hasikerül a budai hegyvidéki kerületek valame-lyikében egy nagyobb épületet, vagy telket sze-rezni és ott egy hétvégi bentlakásos cserkészott-hont létesíteni . Ahol 10-15 fiút és kislányt el tudunkhelyezni megfelelõ nevelõk felügyelete mellett. A szü-lõk szombat délelõtt ide elhozzák gyerekeiket. Azokitt napközben különbözõ cserkészfoglalkozásokon, já-tékokon, kirándulásokon vennének részt. Este ott al-szanak és vasárnap délután a szülõk õket megint ha-zaviszik onnan. Tehát erdei iskola szerûenmûködhetnének . Hétközben a vidékrõl feljövõ gye-rekek, vagy családok kaphatnának itt kedvezményesszállást. Az épületet, telket lehet, hogy valamelyik hí-vünk is felajánlhatná, ha rendelkezik ilyennel. Vagyérdemes lenne bérelni is ilyet.A Budakeszi út 73/bszám alatt éppen most hirdetnek egy egyemele-tes „mandzardtetõs” épületet , amelynek fényké-pét is mellékeljük. Mögötte van akülker. sportparkmeleg vizû uszodával, sportlétesítményekkel, ame-lyeket mind használhatnának gyerekeink. De nemzárkózunk el az egyéb hasznos javaslatok, informáci-ók közreadása elõl sem.

A Szerkesztõség

A cserkészotthonnak kiszemelt épület Budapest XII. ker., Budakeszi út 73/b




Egyházközségeink életébõl

Õszi barangolás Nyíren és a Beregben

Egy éve készülõdtem már arra, hogy valamikorszerét ejtsem Felhõs Szabolcs barátunk régen ese-dékes meghívásának, hogy egy kicsit körbenézzeka szabolcs-szatmár-beregi „végeken”. Most, szep-tember 26-án az Õszi hálaadás napján és a rákö-vetkezõ hétfõn adódott rá alkalom, amikor egy kisidõt tudtam szakítani régi jó barátaim szûkebbpátriájának meglátogatására. Vasárnap délutánaz Avas intercity járata röpített el engem,gyorsan,kényelmesen Nyíregyházára. Közben a vonatab-lakból szemléltem a nyárutó és a készülõdõ õszszíngazdag világát. A végtelen, sárga kukoricame-zõket, a napraforgók lehorgasztott barnafejû táb-láit és a zsendülõ, zöldülõ õszi búzavetéseket. A legnagyobb hatással azonban úgy érzem, hogymégis a tokaji Kopasz-hegy látványa volt rám,amelyen most fedeztem fel igazán, hogy milyenke-vés is a lankáin az igazánszépszõlõültetvény. Deatokaji állomással szemben Hétszõlõ névre hallgatónagy parcellarendszer mégsem véletlenül vált rö-vid idõ alatt olyan híressé. Ez valóban egy minta-gazdaság! Ha egész Tokaj így nézne ki, akkor na-gyon boldog lennék. Remélem, hogy egyszermegérem. A vonat 4 óra tájban futott be Nyíregy-háza vadonatúj és nagyon szép állomására, aholmeglepetésemre egész „küldöttség” fogadottFel-hõs Szabolcs barátunk vezetésével. Tagjai vol-

tak: Dusa Lajos neves debreceni unitárius költõ,a híres-nevezetes Partium Mûhely, ill. folyóiratalapító szerkesztõje, továbbáTóth Miklós gemzsiilletõségû, de Vásárosnaményban tevékenykedõ if- júsági vezetõ ésDemeter István a naményi gyü-lekezet gondnoka. Rövid üdvözlés után gépkocsi-val folytattuk utunkat a városi Józsa AndrásKórházba. Útközben csak ámultam-bámultamNyíregyháza gyors fejlõdésén, szépülésén. Én, akikorábban sokat jártam ide – még akkor is, amikorkis zöld vonat döcögött át a városon Sóstó felé –alig ismertem rá egy-két részére, a Luther-házra,no meg a templomokra.

A Józsa András Kórház túlsó végében lévõ SzentLázár-kápolnához egy kicsit korán érkeztünk. Mivoltunk az elsõk. Aztán mikor megérkezett NyitraiLevente kocsordi lelkész atyánkfia, elõbb a portást,majda kápolna kulcsát nem találták. Devégül min-den megoldódott. A kápolna kis, szerény, de rendeshajlék egy istentiszteletre. Középen ott áll a feszü-let, baloldalán a református egyház báránykás cí-mere. És, hogy az ökumené teljes legyen, FelhõsSzabolcs barátunk arról is gondoskodott, hogy a jö-võben az unitárius címer is ott legyen. Ugyanis ho-zott egyet a mi címerünkbõl is, szépen bekeretezve,a még üresen álló falrészre. Egyébként a „nyíregyi”híveinknek minden hó 3. vasárnapján tart itt isten -

tiszteletet Nyitrai Levente.Most csak maroknyi csapat gyûlt itt össze.Mindössze 13-an voltunk. Ezek is többségében

naményiak. A nyíregyiek most nem jöttek el aszokott létszámmal. A KSH adatai szerint2001-ben 50-en vallották magukat Nyíregyházánunitáriusnak. Ahhoz képest a megjelent 4 fõ való-ban egy kissé kevés. Ez újból felveti kedvenc té-mámat, a lelkészek rendszeres családlátoga-tását . Ugyanis meggyõzõdésem, hogy csak ígytudunk élõ, eleven kapcsolatot kiépíteni híveink-kel. Aztán lehet az is, hogy minden istentisztele-tet megelõzõen újra és újra levélben kellene érte-síteniõket arról, hogy mikor lesz az istentisztelet.Ott volt viszont a mindig jelenlévõ Babus Mártanéni és Szalontai Tibor helyi gondnok, egyéb-ként fõiskolai tanár.

Nyitrai Levente prédikációjának alapjául azta bibliai idézetet választotta: hogy „ti láttatok en-gem és mégsem hisztek bennem”. Majd azt a kér-dést boncolgatta, hogy a hit és a vallás azonos fo-galmak-e, vagy mi köztük a különbség? A prédikáció mellett az énekvezéri feladatokat is õ látta el. Számomra örömteli felismerés volt, hogyaz elektromos harmóniumon való játéka mellettmilyen jó énekhangja volt. Nagyon emlékezetes ésszép volt azúrvacsorai ágendája is, amely utánmindenki úrvacsorát vett. Ennek az ökumenikuskápolnának csak egy hibája van – de az elég nagybaj! –, hogy nincs mellette még egy olyan helyiség

(egy gyülekezeti szoba), ahol a hívek a templomo-zás elõtt és után egy rövid idõre összejöhetnének,beszélgethetnének és a gyülekezet asszonyai eset-leg házikészítésûsüteményeikkel is megvendégel-hetnék a híveket, hogy egy kis közösségi élet ésösszetartozási érzés is kialakuljon közöttük.

Az istentisztelet után már jól besötétedett.Irány az 50 km-re lévõ Vásárosnamény, ill. annakgergelyugornyai része, ahol a Felhõs család szép,takaros háza áll. Itt Demeter István gondnokkalés Deák József népmûvelõvel, korábbi hitoktató-val a beregi szórvány eredményeirõl, gondjairól,bajairól beszélgettünk. A fõ gondot az jelenti, hogyennek a szórványnak nincs állandó misszióslelkésze. Ennyi községre kiterjedõ szórványtNyitrai Levente képtelen Kocsordról ellátni. A ko-rábban szépen beindult hitoktatás is elmaradt,megfelelõ tiszteletdíjban részesülõ hitoktató hiá-nyában. A KSH-statisztika Vásárosnaménybancsak 13 unitárius hívet rögzített. Ami nem több,mint a Mátészalkán talált 16 fõ. Felhõs Szabolcsaz itt tartott keresztelõk és házasságkötések alap- ján 80 unitárius hivõrõl tud. Azonban a gondnokelmondása szerint a népszámláló biztosok úgy töl-tötték ki az összeíró lapokat, hogy a legtöbb romaszármazású személyt megsemkérdezték a vallásafelõl. Felhõs Szabolcs szerint Aranyosapátiban

és Jándon4-4fõ, Tiszaviden és Mezõladányban 3-3fõ, Mándokon 2 fõ unitárius lakik. A korábbiakbanTiszaadonyban 30-35 fõvel mûködõ cserkészcsa-




patuk is volt. EzBrassai Sámuel névre hallga-tott. Itt Naményben is ugyanilyen létszámú volt aPetõfi ált. iskolára támaszkodóKriza János csa-pat . De miután az az idõs bácsi, aki nagy lelkese-déssel vezette a csapatot, meghalt, azóta a mozga-lomnak nem akadt méltó folytatója. Ez számomrateljességgel érthetetlen. Vajon azok közül a fiata-lok közül, akik 10 évig voltak ezeknek a cserkész-

csapatoknak a tagjai, egyik sem nõtt fel kellõen eh-heza feladathoz? Eztelképzelhetetlennektartom.Beszélgetésünk, vitánk a késõ éjszakai órákba

nyúlt. Felhõs Szabolcs örömmel közölte, hogy azanyagi okok miatt állandóan a lét-nemlét határánmozgó Partium idei 4 számának kiadásáhozsikerült megfelelõ szponzorokat (hollandokat,norvégeket) és egy jó kiadóttalálni Solymáron.

Másnap (szept. 27-én) hétfõn esõs napra ébred-tünk. De ez sem tántorított el attól, hogy a kisvá-ros nevezetességeivel megismerkedjünk, ame-lyeknek többsége valamilyen módon mind a beregiszórvány létéhez kötõdik. Meglátogattuk kedvesháziasszonyunk: Dr. Csiszár Sarolta által veze-tett és gazdag néprajzi, helytörténeti, ill. ipartör-téneti emlékekkel rendelkezõ Beregi Múzeu-mot , amely egy nagyon mintaszerûen mûködõ kisintézmény. Aztán az innen nem messze lévõ Or-bán Balázs (régen Munkásõr) körutat , amelyegy lakótelep közepén egy szép parkot ölel körül,amelyben Orbán Balázs emlék kopjafája áll.Majd ellátogattunk a Szabadság téren a városközpontjában álló volt áfész-irodaépületbe,amelynek elsõ emeletén jött létre a Balázs Fe-renc Beregi Népfõiskola . Éveken át itt tartottanagy-sikerû elõadássorozatait, amíg futott az em-berek lelkesedésébõl.A Népfõiskola 1989–1995

között élte fénykorát . Itt fából faragott emlék-tábla idézi Balázs Ferenc emlékét . Majd felke-restük a népfõiskola vezetõjét KukutsKornélt, akipolgári foglalkozását illetõen díszhal- és díszma-dár-kereskedõ. A Népfõiskola megújításának, ésértékeket adó, vonzó tematikájának összeállításá-ról folytattunk eszmecserét. Megnéztük a postafalán elhelyezett 56-os emléktáblát, amelyegy Dávid Ferenc-idézettel emlékeztet , az el-veinkhez és hitünkhöz való hûség fontosságára. Végül megnéztük azEötvös-kúriát , amelynek

balszárnya egy iskolatörténeti múzeum, amelyetmég Csiszár Sarolta református lelkész édesapjagyûjtött össze és rendezett be.A jobb oldali ré-szében van az unitárius imaterem . Puritánberendezésû, de minden szükséges kellékkel ren-delkezik. Csak az a zavaró, hogy a mellette lévõ két sarokhelyiség eléggé leromlott állapotbanvan. A hátsó udvar gazos. Nagyon elhanyagolt. A

hívek részvételével jó lenne itt egy kis rendet ten-ni. A két sarokhelyiséget felújítani és akár if- júsági, akár cserkészcélra hasznosítani . Az abenyomásom, hogy itt is egy kicsit háttérbeszorult a közösségi élet felkarolása . Az isten-tiszteletek mellett jó lenne, ha tartanának szere-tetvendégségeket, kulturális rendezvénye-ket és évente legalább 2-szer nagyobbrendezvényt . A kúria elõtt nagyon szép nagypark van. Itt minden tavasszal lehetne egy nagyunitárius majálist rendezni. Irodalmi, zenei ésnéptáncelõadással, bográcsgulyásfõzéssel egybe-kötve, mint Magyarkúton. A másik nagy lehetõ-ség nyár végén, õsz elején kínálkozna azugornyai Tisza-parti üdülõtelepen , amely azegyik legszebb a Tisza mentén. Hadd ismerjenekmeg bennünket minél többen és mi is mutassukfel a bennünk rejlõ értékeket. Egymásnak és a kö-rülöttünk lévõ társadalom tagjainak is. Ez után aPetõfi ált. iskola kertjében elhelyezettKriza Já-nos-emlékoszlopot tekintettük meg és róttuk letiszteletünket. Majd hamarosan közeledett a bú-csú pillanata. Bár nagyon rövid idõt tölthettem elitt, az a benyomásom alakult ki, hogy ittegy na-gyon fejlõdõképes unitárius közösség körvo-nalai sejlenek fel . De talán egyrészt õk sem bíz-nak eléggé magukban, hogy bátrabbankezdeményezzenek és továbblépjenek. Másrészttalán nekünk is többet kellene õket segíteni, némianyagiakkal. Mert azt mondják, hogy szegény azeklézsiaés a mai világban csak lelkesedésbõl pénznélkül mindent már nem lehet megvalósítani. Tö-rõdjünk velük egy kicsit többet. Úgy vélem, meg-érdemlik. Hogy erõsebb legyen ez a „keleti vég-vár”! Szeretném remélni, hogy mára közeljövõbentalálunk erre valami megoldást.

Krónikás

A Duna–Tisza közi Szórványegyházközség életébõl

A Duna–Tisza közi Szórványegyházköz-ségben az õszi hálaadó istentiszteletet szeptember 26-án tartottuk. Ezen, az úrvacsoraosztással egy-bekötött ünnepi istentiszteleten a hívek 50%-a je-len volt. Örvendetes, hogy Kiskunfélegyházán élõ egyetlen hívünk is jelen volt istentiszteletünkön,éppen úgy, mint a Nyomátról származóHetényegyházán letelepedett másik hívünk, akimég jól emlékezett a Nyomáton 1949 és 1952 kö-zött szolgáló Kelemen Miklós lelkészre.

Néhány hívünk a nyári hónapok egy részét szü-lõföldjén, Erdélyben töltötte és beszámolt az ott ta-pasztaltak felõl.

A lelkész folytatta az adatgyûjtést. Tanul-mányt írt és küldött a „Magyar Egyháztörténeti Vázlatok” és a „Partium” c. folyóiratok részére.Hozzáfogott az 1588-ban lezajlott„hitvita” akkoriszövegének érthetõ, mai nyelvre átültetéséhez, –bízva abban – , hogy ezen, az Akadémiai Kiadó ál-tal 1981-ben megjelentetett könyv, a mai szöveg -gel könnyebbé teszi olvasását.




Így élünk és dolgozunk Füzesgyarmaton és a Gyula ésKörnyéke Szórványgyülekezetben

„Õszbe csavarodott a természet feje, / Dérré válta harmat, hull a fák levele, / Rövidebb, rövidebblesz a napnak útja, / És hosszúkat alszik rá, midõnmegfutja” – adja meg az õszi hangulat alapját Arany János, magyar irodalmunk legnagyobb ver-selõje. Ha valaki másfél hónap óta erre jár,szépkis templomunkat vastraverz-köntösben láthat- ja, már a tornyot is. Hisszük, hogy mielõtt beáll-nak a hidegek, fagyok, hófehérruhában fogjavárni a karácsonyt az istenháza . A munkála-tok idején sem szünetelt és nem szünetel a hitéletegyházközségünkben.

Sokáig tartó élménnyel meggazdagodva jöt-tünk haza otthonról, a szejkei találkozóról. Erdélyikörutunk során az elõbbi években meglátogatotthelyek mellett megmásztuk a székelyek szent he-gyét, a szépségesHargitát is. Brassó-Poiana-án abátrabbak egy hosszú libegõvel felmentek az egyikcsúcsra, a Schuellerre, hogy fentrõl is gyönyörköd-hessenek az erdélyi lenyûgözõ tájban. Ennél még,ha lehet fokozni, megrendítõbb élményt jelentett atranszfogarasi út „megmászása” 20 személyes kis-buszunkkal. Alföldi testvéreinknek szinte extá-zis-számba ment a 2044 méter magasságban lévõ Bâlea-tó látványa, valamint a még nagyobb ma-gasságon birkanyájak legelészése, nyaktörõ mu-tatványai a sziklák között egy-egy fûcsomó eléré-séért. Természetesen útba ejtettük most is Árkost. Ismét jólesett a testvérgyülekezetünk(vajon miért nem tudnak arról az erdélyi egyház-

ban, hogy milyen gyümölcsözõ kapcsolatunk vanmár évek óta e közösséggel, és újra lesz anyárádmenti, volt testvérgyülekezetünkkel is?)szeretetteljes fogadása . Köszönettel vettük,hoztukel a gyülekezet ajándékát, a faragott kopja-fát, amelyet jövõ július végén, az alföldi búcsúnkalkalmával fogunk felavatni a testvériség kopjafá- jának, reméljük árkosi testvéreink részvételével.

Itthon vártak a tennivalók. Jött a nagy ün-nep, amelyen részt vettünk a városi rendezvénykeretében.

Augusztus 22-én mi is megemlékeztünk temp-lomunkban és bevett szokásunkhoz híven megvi-rágoztuk a honfoglalási emlékkövünket a cin-teremben. Ez a nap a „JÓTEVÕK NAPJA” isegyházközségünkben. KiosztottukaZs. NagyLa- jos Hunor Emlékalapítvány díjait . Az idén 31fiatal kapott jutalmat 180 000 forint érték-ben . Egyházközségünk és az alapító család többmint egy évtizedes ilyen irányú ténykedése mindnagyobb elismerést kap városunkban.

Augusztus 29-én megkereszteltük a tavaly ná-lunk esküdött Sebestyén Zoltán és Such AnnaMÁRTON nevû gyermekét. Legyen a jó Isten ál-dása a gyermek és szülei életén minden idõben.

Szeptember 9-én részt vettem a BibliatanácsKuratóriumának ülésén, amely végén két szép

könyv bemutatására is alkalom nyílt. A Bibliávalkapcsolatos kiadványok ezek. Az egyik átvett és

kiegészített könyv, a másikat a Bibliatanács fõtit-kára, Pecsuk Ottó állította össze, szerkesztette.Nevezett az elkövetkezendõkben külföldi tanul-mányútra megy. Sikeres munkájához egyházunk jókívánságát tolmácsoltam. Az ülésen tisztáztukaz egyházunk tagdíjügyét is.

Szeptember 12-én nyitottuk meg a hittanosévet ünnepi istentisztelettel . Délután volt agyermek-istentisztelet , amelyen a szolgálatothárom hittanosunk végezte: Csordás Gergõ a ve-zetõ, összekötõ szöveget,Kovács Patrik a bibliairészeket és NemesZsolt a kisbibliai történetet ol-vasta. A szeretetvendégség után értékes tombolá-kat sorsoltunk ki, amiket köszönünk a szülõknek,hozzátartozóknak, akárcsak a hozott enni-, és in-nivalót. Megbeszéltük a hittanórák menetét, vala-mint az ingyenes angoltanítást a hittanra és atemplomba járó gyerekeknek.Szeptember 11-én részt vettünk egynyugati cég üzemavatásán a városi vezetéssel együtt. Ez azobjektumvárosunkpolgárainak jobbmegélhetésétszolgálja.

Szeptember 18-án püspökünk és fõgondnokunktársaságában részt vettem Hódmezõvásárhe-lyen a püspöki vizitáció munkájában, ahonnan azéjféli órákban haza is jöttem, mert sem a gyüleke-zetünk, sem mi nem kaptunk meghívást a másna-pi ünnepségre, annak ellenére,hogy mi mindenév-ben meghívjuk a hódmezõvásárhelyi gyülekezetetés vezetõit. A vizsgálat eredményeit a felvett jegy-zõkönyv õrzi. Az Õszi Hálaadás ünnepén úrvacsorátosztottunk a templomunkban, a helybeli Boros-tyánkert Idõsek Otthonában és Gyulán aszórványhíveknek. Összesen 46 lélek járult az Úr-asztalához ezen az ünnepen, ami azért kiváló,mert eléggé ismeretlen ez az ünnep ebben a régió-ban. Az Otthonban minden hónap utolsó va-sárnapja az unitárius istentisztelet ideje,amit szép számmal látogatnak a lakók.

Október 3-án megemlékeztünk az aradi vér-tanúkról , és – ahogy egy másik írásunkban emlí-tettük – a tempolomkertben elhelyeztük virágain-

kat az emlékmûnél. Az október 8–9-én tartott lelkészi értekezletés Egyházi KépviselõTanácsüléséna lelkészi szol-gálatot és áhítatot e sorok írója végezte.

Október 23-ára megkaptuk a meghívást az ün-nepségre és a közös koszorúzásra. Délután pedig afiatalok megemlékezésén veszünk részt gyertya-gyújtással.

Október 31-én a Reformációra emlékezõ is-tentiszteletet fogunk tartani . A városba új re-formátus lelkész-házaspár érkezett, Baráth Jánosés Andrea. A helyi újság, az AMONDÓ hasábjainüdvözöltük õket és áldásos munkát kívántunk ne-

kik. Reméljük, hogy együttmûködésünk gyümöl-csözõ lesz településünk lakóinak javára.




Novemberi terveink: Amint az évek óta szokásban van,november

1-jén , Halottak Napján nemcsak helyben , ha-nem a szomszédos Darvason is tartunk em-lékistentiszteletet híveinknek.

November 6-án ünnepi emlék-istentiszteletkeretében Nagyharsányban felavatjuk Al-vinczi György mártírhalált halt unitárius

prédikátor emléktábláját . A megemlékezésenegy történész elõadást tart Alvinczi György életé-rõl, elítélésérõl és kivégzésérõl.

November 20-án , szombaton délelõtt 10 órátólGyula és Környéke Szórványegyházközsé-günk, Gyula város támogatásával unitáriuskonferenciát rendez. Célunk, hogy minél többettudjanak rólunk, a másvallású tengerben jobbanmegismerjenek. Elõadást fog tartani RázmányCsaba püspök, Dr. Kósa László egyetemi tanár,Gyula város szülötte, Kovács István, sepsiszent-györgyi lelkész, az erdélyi unitárius lelkészek or-szágos szövetségének elnöke, valamint e sorok író-

ja. Ismertetés hangzik el azunitáriusmagyar érté-kekrõl, amiket Európába viszünk, a magyarprotestanizmus történetérõl, a nagyvilág unitári-usságáról és a honi unitárius egyház helyzetérõl,kitekintéssel az alföldi unitarizmusra. A konferen-ciánk fõvédnökségét szívesen vállalta el Gyula Város polgármester asszonya,Dr. Perjési Klára.Minden érdeklõdõt szeretettel várunk a

meghirdetett idõben és helyen. Az eltelt idõszakban sajnosmár eltemettük20. eltávozott testvérünket is : id. Oláh Imre82, özv. Marosi Gyuláné Berg Ilona 79 ésözv.Budai Lajosné Oláh Júlianna 74 éves korábanadta vissza nemes lelkét teremtõ Atyánknak.Berg Ilona volt egyedül unitárius közülük, demint mindig, minden hozzánk fordulónak a szer-tartást mély együttérzéssel végeztük. Emléküklegyen áldott!

Balázsi László

Bartók Béla Unitárius Egyházközség

Szeptemberutolsó vasárnapján hálaadó szívvelálltunk meg a templomban és vettünk úrvacsorát. Az úrvacsora egyfelõl emlékeztetett Jézus életére,tanításaira és halálára, másfelõl követésérebuzdí-tott, ösztönzött. Nekünk késõi Jézus-követõknekméltóknak kell bizonyulnunk emlékéhez és úgykell emlékezzünk, hogy nyomokat hagyjon lel-künkben. Megemlékezünk nagy elõdeinkrõlis, akiknek vagy kopjafát állítunk , vagy em-lékplakettet avatunk, hogy egy évben egyszermegállunk és megemlékezzünk róluk.

Így emlékeztünk meg az úrvacsoraosztás után,Bartók Béláró l, aki éppen szeptember 26-ánhunyt el. Egyházközségünk vezetõsége meg-koszorúzta a templomban levõ kopjafáját . Ezalkalommal Rázmány Csaba püspök ismertetteBartók Béla életútját, melyet megosztok a kedvesolvasókkal is:

BARTÓK BÉLASzületett: 1881. március 25., Nagyszentmiklós Meghalt: 1945. szeptember 26., New York

Elsõ nyilvános sze-replése ésa Duna folyá-sa címû kompozíciójánakelõadása 1892-ben volt.1894-ben telepedett lePozsonyban, itt bontako-zott ki tehetsége.

1899-ben kezdte el ze-neitanulmányait abuda-pesti Zeneakadémián.

1903-ben volt elsõ bécsi koncertje. 1905 anép-dalgyûjtés kezdetének éve, 1907-ben a Zeneaka-démia tanára lett. Elsõ szerzõi estjét Kodállyalközösen 1910-ben rendezték . Ezt követte a Fá-ból faragott királyfi – balett, és a Kékszakállúherceg vára – opera bemutatója, Budapesten.1920-tólnemzetközi koncertkörutakEurópában ésaz USA-ban. 1926-ban,A csodálatos mandarin– pantomim bemutatója Kölnben.1934-ben vissza-vonul a tanítástól és a népzenei gyûjtés sajtóbanvaló népszerûsítésén dolgozik,1940-ben emigrá-cióba vonul, New Yorkba érkezik. Utolsó nyilvá-nos szereplése 1943-ban volt.

Életmûve a 20. századi magyar és egyetemeszenetörténet fontos része. Pályája elején RichardStrauss hatása érzõdik mûvein. Magyarságát, ha-zaszeretetét legelõször Kossuth szimfóniája bizo-nyítja 1904-ben.

A magyar népdal õsi rétegeinek felfedezésedöntõen meghatározza további fejlõdését, egész ze-neszerzõi irányát és kialakítja egyéni stílusát. A magyar népzene mellett a szomszéd népek, vala-mint az arab és török zene is érdekli. Gyûjtõútjaineljut Törökországba és Észak-Afrikába is.

Az 1910-es, 1920-as években mind erõteljeseb-benbontakozik ki alkotómûvészete, amelyre a kül-föld is felfigyel. Rövidesen úgy tekintenek rá, minta modern zene egyik vezéregyéniségére, miközbenintenzíven folytatja zongoramûvészi tevékenysé-gét. Két zongoraversenye , Táncszvitje , vonós-négyesei, Cantata profana címû oratórikusmûve, Hegedûversenye egyre gyakrabban hang-zik el világszerte. Kórusmûvei közül nagy jelentõ-ségûekgyermekkari kompozíciói.A barát és pálya-társ Kodály Zoltán így ír: „A magyar gyermek még




nem tudja, hogy életére kiható ajándékot kapott1936 karácsonyára. De tudják mindazok, akik amagyar gyermeket olyan világba akarnák elvezet-ni, ahol tisztábba levegõ, kékebb azég, melegebbanap. Akiknek régi óhajtásuk teljesül azzal, hogyBartók is közéjük áll.” A Mikrokozmosz és aGyermekeknek zongoraciklusa is a legifjabbak-nak szól. Alkotómûvészetének egyik csúcsa a

Zene húros hangszerekre, ütõkre és cselesz-tára címû kompozíciója, amelynek Bázelben volt abemutatója 1937-ben. A II. világháborúba sodródóhazáját és Európát 1940-benhagyja el.Az egyesültállamokbeli évei egyre súlyosbodó megélhetési

gondokkal, majd betegséggel terhesek. YehudiMenuhin és Szergej Kussevickij nyújtanak segítsé-get: mûvet rendelnek tõle. Így születik a Hegedûszólószonáta és a nagyzenekari Concerto.Felesé-gét, Pásztori Dittát a III. Zongoraversennyelajándékozza meg, amelynek utolsó ütemeit márnem tudta befejezni.

1945. szeptember 26-án egy NewYork-i kórház-

ban, fehérvérûségben meghalt. Földi maradvá-nyait 1988-ban hazahozták , a Farkasréti teme-tõben helyezték örök nyugalomra.

Pihenése legyen csendes, emléke áldott, Istenvele, Isten velünk. Ámen!

Hódmezõvásárhely életébõlRendkívüli ünnepség volt Hódmezõvásárhe-

lyen 2004. szeptember 19-én. 125 éve alapítottákaz unitárius egyházközséget.

Egy ilyen neves évforduló alkalom a múlt meg-ismerésére, a jelenben összegyûlésre és elgondol-kodásra, s a jövõ feladatainak megbeszélésére.

„A siker tika a jó elõkészítés ” alapbölcsesség most is beigazolódott. Fontos szempont volt az ifjú-ság bekapcsolása a mûsorba.

Hittanórákon fokozottan tanulták a zsoltáro-kat, az egyháztörténet ismertetése egyetemi hall-gató, Bogdány Csilla feladata volt.

Már szombat is forgalmas-mozgalmas volt.Kiss Mihály lelkészünket Rázmány Csaba, Ba-lázsi László és Mikó István püspöki vizitáció- ja kötötte le , így a korábban érkezõ vendégek fo-gadása Tünde tiszteletesasszonyra és édesanyjáraGöncz Mihálynéra hárult.

Felvonult a Magyar Televízió több mint 40fõs stábja mûhelykocsijaival, s még alkonyat elõttbeállították a templomba a kamerákat, reflektoro-kat.

A kedvezõ idõjárás segítette azutazókat, hiszenPestrõl, Romaszékrõl, Szegedrõl, Békésrõl,Gyuláról, Békéscsabáról, Tótkomlósról,Szentesrõl, Kunszentmártonból érkeztek ,bu-szon, autón. Dr. Szabó Arpád erdélyi püspökúrék vasárnaphajnalban indultakel Kolozsvárról,

10-kor már polgármesterünk fogadásán részt tud-tak venni.

Az érdeklõdõk, az egy lelki közösséget alkotók11-re megtöltötték a templom pótszékeit is az elõ-kertet, a kertet, ideértek Vásárhelykülönbözõhitûgyülekezeteinek képviselõi és városunk vezetõi.

A Városi Vegyeskar csengõ éneklésére vonul-tak be az unitárius egyház vezetõi.

A köszöntések, imák, prédikációk nyitott szí-vekre találtak. Asztalos Kata átszellemülten elõ-adott szólóéneke mindenkit meghatott. Az úrva-csorai jegyeket Dr. Ravai Elek és nejeadományozták, amit négy lelkész osztott a zsúfol-tan álló gyülekezet tagjainak.

A kétórás ünnepséget felszabadult beszélgetéskövette, régi ismerõsök összetalálkoztak, új isme-retségek kötõdtek.

A közeliMezõgazdasági Fõiskolán rende-zett közebéden folytatódtak az emlékek felidézé-sei, az õszi egyházi programok ismertetései.

Hála a technikának, sokféle módon rögzítettéke napot. Kattantak a fényképezõgépek, filmfelve-võk. A Kossuth rádió egyházi félórájában pénte-ken, 24-én ügyesen szerkesztett riportban, 26-án aMagyar Televízió 1-es csatornáján a délelõtti órá-ban egyórásra összeállított mûsorban ismerhettemeg ország-világ e jeles ünnepélyt.

Dr. Benczédiné Szabó Gabi

A beregi unitárius szórvány a helyi híradások ésrendezvények tükrében

A beregi unitárius szórvány kiadványa DeákJózsef kultúrmunkás szerkesztésében azÉRTESÍTÕ , amely negyedévente a nagyobb ün-nepekhez kapcsolódva jelenik meg ötven példány-ban. Most legutóbb az õszi hálaadás alkalmá-ból az õsi zsoltár sorai olvashatók a borítón:

„A Sionnak hegyén ÚristenTiéd a dicséret…”

Majd az õszi hálaadás rendjérõl tudósít a bere-gi régióban.

Összegyûltek a naményi unitárius gyülekezetiteremben és részt vettek a nyíregyházi ünnepi is-tentiszteleten.

Az Értesítõ középsõ részében Vásárosnaményunitárius emlékhelyeirõl szól.

Halhatatlanjaink példaadása (Balázs Fe-renc, Orbán Balázs, Heltai Gáspár, Bartók Béla,Brassai Sámuel és Kriza János) és tanítása szün-




telenül örök mozgásban tartja lelkünket, cselek-szenek általunk.

Õrködnek nemzeti öntudatunk épségén és hi-tünk tisztaságán.

Az utolsó oldalon a BUSZ vezetõségét és mun-káját mutatja be a szerzõ, utalva a változás fontos -ságára is.

Másik fontos fórumunk a Vásárosnamény fõte-

rén lévõ hirdetõtábla, amely a beregi buszmegálló-nál található. Így a Beregbe utazók is olvashatjáka nagyméretû (150 x 80 cm) hirdetést.

Innen szerezhettek tudomást a 175 éve szüle-tett Orbán Balázs báró emlékünnepségérõl, aszékelyek jótevõjérõl.

A tablón röviden méltattuk a Székelyföld nagytudósát és hírt adtunk a tiszteletére rendezett kisünnepségrõl is ez év kora tavaszán.

A beregi unitárius szórvány gyülekezeti termé-ben felolvasóestet tartottunk , amelyet egy kiskiállítással tettünk emlékezetessé.

Itt látható volt az enciklopédia , a nagy szé-kely tiszteletére készült bronzérem, a városkaszívében felállított emlékoszlop és a koszorúzá-sokról készült fényképek. A szórványgondnokméltatásában kiemelte, hogy a Székelyföld leírá-sa hozzájárult a székelység történeti tudatánakerõsödéséhez és máig nélkülözhetetlen, értékes,tudományos forrásmû.

Másrészt Orbán Balázs 1875-ben alapít -ványt tett a székelykeresztúri unitárius gim-názium javára , ahol vallásra és nemzetiségrevaló tekintet nélkül bárki megkaphatta az alapít-ványi ösztöndíjat, ha kiérdemelte jó munkájával.

Méltán kapott emlékhelyet a nagy tudós és jó-tevõ Vásárosnamény szívében.

Az itt található körutat tiszteletére Orbán Ba-lázs körútra keresztelték a beregi unitáriusok kez-deményezésére.

A megyei lap a Kelet-Magyarország is hírt ad aberegi szórványról egy-egy híradásban vagy újság-cikkben.

Például írt a kolozsvári passió helyi bemutató-

járól, a szórvány mûvelõdési egyesületérõl a sza-badelvû protestáns körrõl, a kiadványukról a

Partiumról, a cigánymisszióról, s az évente meg-rendezendõ reformációi ünnepségekrõl.

Idén is a 15. éve Mátészalkán megrendezett re-formációi ünnepségre készülünk.

Az ünnepségsorozatot a szabadelvû protestánskör és a Magyarországi Protestáns KözmûvelõdésiEgyesület mátészalkai csoportja indította el 15 év-vel ezelõtt. Az ünnepségeken a beregi unitáriusok

és Nyitrai Levente lelkész úr is szolgáltak. Az Új Beregi Élet fõként a karácsonyi és újéviszámában foglalkozik rendszeresen a városka fele-kezeti életével, köztük a beregi unitárius szór-vánnyal. Idõnként egy-egy tudósítás is megjelenika szórvány rendezvényirõl.

Mindent összegezve jelen vagyunk a helyi köz-életben.

Végezetül a jövõrõl is szót kell ejtenünk, abere-gi-nyíri unitárius szórvány helyzetérõl .

Itt a keleti végeken is szükség lenne egy szerve-zett, aktívan tevékenykedõ szórványéletre, amelya megye unitáriusait fogná össze.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a kocsordiunitárius egyházközség az egyetlen unitáriusgyülekezet. A kocsordi lelkészNyitrai Leventelelkiismeretesen szolgál a nyíregyházi szórvány-ban, ahová rendszeresen eljárnak a beregi unitá-riusok is.

Választani kellene egy beregi-nyíri presbité-riumot , amelyben megfelelõ arányban helyt kap-nának a beregiek és nyíregyháziak.

Jelenleg megfelelõ helyük van a nyíregyházimegyei kórházSzent Lázár ökumenikus kápol-nájában . A beregiek jóvoltából az unitárius címertis elhelyezték a kápolna falán.

Bízunk benne, hogy 2005-ben már az új presbi-

térium közremûködésével õrködnek a kelet-ma-gyarországi unitárius szórvány életén.Isten és a szórványlelkész szolgálatával.

Felhõs Szabolcs

A beregi városka fõterén lévõ unitárius hirdetõtábla

A beregi és nyíri unitáriusok a Szent Lázár- kápolna elõtt Nyíregyházán




Budapesti Unitárius Egyházközség életébõl

HálaadásÜnnepek és hétköznapok

Elsõreúgy tûnhet, hogya hálaadása tisztelet, aköszönet jele. És valóban: jelez tiszteletet, köszö-netet is. De jobban meggondolva, az ilyesfajta tisz-telet, köszönet, hálaadás közös tõrõl fakad: vala-miféle mély életörömbõl. Abból az örömbõl, amit aJóisten atyai-édesanyai szeretete táplál, és amitígy egymás felé sugározhatunk felebaráti szeretet-ként. Ilyen életöröm vitt minket, mindannyiunkata templomba szeptember utolsó vasárnapján aszép úrvacsorás istentiszteletre – ide a Nagy Ignácutcába, oda a „Hõgyesbe” és a többi unitáriustemplomba szerte a maradék országban és azontúl. Ennek az örömnek a jele volt a Hálaadás.

Legalábbis reméljük a legjobbakat… Minden-esetre ilyen gondolatokat leírva vagy olvasgatva isbiztassuk magunkat, kedves barátaim, hogy min-den nagy ünnep alkalmával valahogy ilyen lelkü-lettel álljuk körül az úrasztalát.

Az ünnepek ilyesféle életöröme azután át kellhogy hassa a hétköznapokat is.

Mert nem úgy van az, ahogy a cinikus közhelytartja: hogy hinni csak a templomban kellene.Ugyanazt az életet éljük a templom falai között ésazokon kívül is. Ráadásul Jézus ránk maradt taní-tásaiból tudjuk, hogy az életnek nem az a termé-szete, hogy a vége közeledne, hanem hogy az életegy nagy szakaszával való számadás az, ami köze-

ledik. A számadás súlyátpedig azadja, hogy utánaazélet folytatódik . Isten ilyen szempontbólnézvéstis a saját magahasonlatosságára teremtett-teremtbennünket: az emberi élet örök.

Hétköznapjaink feladatait, gondjait át- meg át-hatják az élet körül forgó súlyos kérdések. Kedves

barátaim, becsüljük meg nagyon, hogy az unitári-us istentiszteleteken az élet nagy kérdéseivelkapcsolatban egyenes szavakat hallhatunk, vilá-gos gondolatokat követhetünk. Nincs ez így min-den keresztény felekezetben. Van például, ahol azélet fogalma mellé ezt a szókapcsolatot állítják:por és hamu. Máshol úgy tûnhet, hogy az ember amaga személyes igyekezetével, akaratával nemváltoztathat az élet menetén. Megint máshol arra jutottak: Jézus száz százalékig ember és száz szá-zalékig isten. Többi keresztény társaink gondola-tai kétségkívül jóindulatúak. De nem következete-sek, és a hétköznapok világában iránytûkénthasználva darabokra esnek szét.

Becsüljükmegnagyon a Jézus lényével, tanítá-saival, az Isten országával kapcsolatos egyenesbeszédet, követhetõ, világos lelkészi prédikációt!Ezért arra biztatok mindenkit: a „hétköznapi” va-sárnapokon is látogassuk minél többször az isten-tiszteleteket. A „hétköznapi” vasárnap is ünnep.

Becsüljük meg nagyon azt is, hogy a vasárna-pok között is együtt lehetünk – és például ehetünkegy jó nagyot Magyarkúton (mint legutóbb, szep-tember11-én, szombaton) vagy a Nagy Ignác utcaicsillogó-villogó gyülekezeti teremben egy-egyhangverseny vagy kiállítás-megnyitó után.

A megbecsülés és a hálaadás jóformán nem is

különbözik egymástól. A megbecsülés és a hálaadás ünnepek idején éshétköznap is azt a bizonyos mély életörömöt jelzi.

Dárdai Balázs építészhallgató

A L V I N C Z I G Y Ö R G Y

HITÉÉRT 1574-BENMÁRTÍROMSÁGOT SZENVEDETTUNITÁRIUS PRÉDIKÁTOR

HALÁLA 430.

ÉVFORDULÓJÁN KEGYELETTEL ÁLLÍTTATTA

A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUSEGYHÁZ

EMLÉKEZTETÕÜL A HITHÛSÉGÉS A VALLÁSI TOLERANCIA

MINDENKORI MEGTARTÁSÁRA 1 5 7 4 – 2 0 0 4

F E L H Í V Á S

A Magyarországi Unitárius Egyház Vezetõsége szeretet-tel hív és vár minden érdeklõdõt 2004. november 6-án,

délelõtt 11 órára a Nagyharsányban a református temp-lomban tartandó ökumenikus emlék-istentiszteletre,amely után felavatjuk a XVI. századegyik nagy unitáriusprédikátorának emléktábláját (a mellékelt formában ésszöveggel). Az egyházvezetés kéri gyülekezeteinket, hogy szervezze-nek kirándulást erre az alkalomra, hogy minél többen le-hessünk a megemlékezésen. A testvéri találkozás utánközös asztalnál beszélgethetünk egyházunkról, hitéle-tünkrõl.

Atyafiságos tisztelettel: A Magyarországi Unitárius Egyház

Elnöksége




Köszönet Hódmezõvásárhely

szép ünnepéért .

Az unitárius templombantartott megemlékezés legna-gyobb élménye számomra azvolt, hogy egész Magyaror-szág lélekben együtt érzettitt és ekkor, hogy jelen voltDávid Ferenc szellemisé-ge, s hogy a lelkiismereti sza-badság éltetõi, hívei testvéri-ségben együtt voltak. Ittmindenki érezhette, hogylegnagyobb erejû uralkodóérzésünk a szeretet. Ez való-ban mindent meghatároz,magával visz. (Még az énrosszul adó helyi tv berende-zésemen keresztül is, hisz éncsak így lehettem – utólag –részese ezen szép s felemelõ eseménynek.)

Úgy érzem: ez a történel-mi meghatározottság (az er-délyi magyarság mélyen gyö-kerezõ, sosem felületes vagyfellengzõs szellemisége) ké-peshatni miránk, anyaorszá-giakra. Ezt a fontos érzésthúzta alá, támogatta az Önáltal megszervezett, lelkiek-ben gazdag ünnepség. Ebbena kis templomban én mindig is, a hétköznapokban is azõszinte hitet és szeretetet ta-pasztaltam. Ez erõt adott.

Köszönetet mondok ezértÖnnek, lelkész úr, és kedvescsaládjának.

Úgy érzem, óriási nevelõ értékû cselekedetet vittekvégbe felebarátaikkal együtt.

Hódmezõvásárhely, 2004.szept. 23.

Boldoggá avatás furcsamellékzöngékkel

2004. október 2-án került sor Rómában a Vatikán elõttitéren az elaggott II. János Pál pápa jelenlétében 5 újabbszemély – a pápa uralkodása alatt immár vagy 1340 sze-

mély – boldoggá avatási szertartására.Nekünk magyarok-nak is örülnünk kellett volna ennek a szertartásnak, mertez alkalommal avatták boldoggá IV. Károly volt magyarkirályt – ahogy a homiliábanhallhattuk –, azért mert „azI.világháború végén, magatartásával elõsegítette a békésrendszerváltást”. (Vagyis nem lövetett a tömegbe, amikorkitört a forradalom. Ez felettébb szép tett volt, de azért lettvolna még sok más jótettre is lehetõsége, ezt megelõzõen.)IV. Károly Ferenc József halála után, 1916-ban lépetttrónra. Járta a frontokat, lelkesítette a katonákat. (De ta-lán sokkal jobb lett volna, ha véget vetett volna a háborúsrészvételnek. Akkor megúszhattuk volna a magyar törté-nelemben sajgó érzéseket kiváltó Doberdó és Isonzó olaszföldrajzi nevekhez kapcsolódó véres tragédiáinkat. Aholtöbb tízezer magyar katona esett el, vagy szenvedett sú-lyos károsodást.) Aztán nem biztos, hogy ez a békés átme-net volt a legjobb megoldás, egy zseniális uralkodó részé-rõl. Mert így minálunk Károlyi Mihály ölébe hullt ahatalom, aki azt sem tudta, hogy mit kellene e tragikushelyzetben csinálni, és nem egészen félévi dicstelenelnökösködés után a gyûlölettõl fûtött és a polgári társada-lom teljes felszámolására, a kommunista diktatúra megte-remtésére törekvõ Kun Béláékra ruházta át a hatalmat. A homiliában még az is szerepelt, hogy kétszer akart vissza-térni Magyarországra – egyszer Sopronig, másodszor Bu-daörsig érve – „de az áruló Horthy admirális ebben meg-akadályozta”. Ez nem volt valami jól sikerültmegszövegezés. Horthy admirális végül is megmentette azországot a vörös terror tobzódásától és Európa másodikkommunista államának létrejöttétõl. Nem tudom, hogyakkor éppen mivel volt a király elfoglalva? Hogy nem tetteleget esküjének, mely szerint megvédi az országot min-den támadástól. Egyébként az a tény, hogy Madeira szige-tén hunyt el számûzetésben, ez nem Horthy mûve volt. A nyugati nagyhatalmak nem akarták, hogy a Habs-burg-ház tagjai újra trónra lépjenek Közép-Európában. A homilia szerzõi miért nem a Trianoni békediktátumot Ma-gyarországra erõltetõ nyugati nagyhatalmakat – elsõsor-ban Franciaországot – ítélték el? Mert akkor magukra ha-ragítottak volna sok francia katolikust? Egyébként, havalaki egyszer lemondott a trónjáról, akkor miért akart ké -sõbb arra visszakapaszkodni. Egyébként sem értem, hogya Habsburgok miért mindig Magyarországon próbálkoz-nak hatalomra kerülni, és nem saját hazájukban, Ausztri -ában. Egyébként jellemzõ, hogy Hans Fischer osztrák köz-társasági elnök nem vett részt az avatáson.Magyarországot Szili Katalin az Országgyûlés elnöke kép-viselte. De, hogy õ is milyen megfontolásból, nem tudom.

(X)



Kéziratokat nem õrzünk meg ésnem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõkviselik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja azírások szellemét és tartalmát nem

érintõ rövidítések jogát. Folyóiratunk minden pároshónap végén jelenik meg.

UNITÁRIUS ÉLETAMagyarországi Unitárius Egyház lapja

Szerkeszti a Szerkesztõ BizottságFõszerkesztõ:

Dr. Zoltán ZoltánFõszerkesztõ-helyettes:

Léta SándorFelelõs szerkesztõ:Balázsi László

SZERKESZTÕSÉG CÍME:V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055

Telefon/fax: 311-2801Internet: http://unitarius.lap.huTerjeszti a Magyarországi Unitárius

Egyház.Megjelenik kéthavonta.

Felelõs kiadó:Heltai Gáspár Kft.

Index: 25 842Készült:

a Cerberus Kft.nyomdaüzemébenFelelõs vezetõ:Schmidt Gábor

HU ISSN 0133-1 cv272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:

www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.hu


Elõfizethetõ: A lelkészi hivatalokban(Budapesten és vidéken),vagy befizetési csekken.

Bankszámlaszám:11713005–20011631Egyes szám ára: 400 Ft

Évi elõfizetési díj: 2400 Ft

H Í R E K A könyvtárról

Kelemen Miklós lelkész már a korábbi években is adományozott saját gyûj-teményébõl egyházi könyvtárunk számára, ebben az évben is így tett. Ezúttaltöbb mint százötven kötet szerepelt az átadólistán.

A mûvek árulkodnak a gyûjtõérdeklõdésikörérõl,ugyanis téma szerint elsõ-sorban egyházi, teológiai, általános egyházi irodalmi témájú könyveket találtamaz átadottakban.

Lelkészünk egyháztörténeti, egyházi és világirodalmi tájékozottsága dicsé-retre méltó. Évtizedek óta rendszeres kutatója a nemzeti könyvtárnak, ahol alegteljesebb forrás áll rendelkezésre kutatásaihoz, és egyben az unitárius könyv-tár egyik leggyakoribb kutató olvasója is. Kutatási eredményeit fáradhatatlanszorgalommal publikálja az Unitárius Élet hasábjain.

Kiemelkedõ jelentõségû érdeme, hogy az erdélyi unitárius sajtót repertóri-um szinten feldolgozta.

Kiadásra vár a Kelemen Miklós által készített Unitárius Értesítõ és azUnitárius Élet repertóriuma a szegedi megjelenésû Magyar Egyháztörténeti Vázlatok sorozatban. Isten áldását kérve munkálkodására köszönjükkönyvtárgyarapítási, adományozó tevékenységét.

Muszka Ibolyakönyvtárvezetõ

•K Ö Z L E M É N Y

Tisztelt Adományozók!

Tájékoztatjuk Önöket, hogy 2002.évben felajánlott SZJA 1%-ára befolytösszegbõl 1 031 774 Ft-ot tartalékoltunk a Kuratórium döntése alapján 2003. de-cember hóra, hogy az összeget kicsit felkerekítve tudjuk megpályáztatni. Kiírásrakerült 1 100 000 Ft, karitatív célokra, eszközök, felszerelések vásárlására.

A 2003. évben felajánlott SZJA 1%-ára befolyt összeg 1 641 615 Ft, amelyet aKuratórium felkerekített 1 660000Ft-ra. A pályázati összeget karitatív tevékeny-ség, rendezvények szervezése, közösségi célt szolgáló felszerelések, berendezésekbeszerzésére lehet felhasználni.

Az Unitárius Alapítvány Kuratóriuma köszöni mindazoknak a támogatók-nak a bizalmát, akik felajánlásukkal Alapítványunkat jelölték meg kedvezmé-nyezettnek.

Dr. Beke Ildikó s.k. Gergely Felicián s.kelnök titkár

Pályázó neve Kapott összeg Dunántúli Unitárius Egyházközség 100 000 FtKocsordi Unitárius Egyházközség 100 000 FtGyõri Unitárius Egyházközség 110 000 FtDebreceni Unitárius Egyházközség 80 000 FtBeregi Unitárius Kör 60 000 FtHódmezõvásárhelyi Unitárius Egyházközség 110 000 FtSzegedi Leányegyházközség 40 000 FtPestszentlõrinci Unitárius Egyházközség 100 000 FtFüzesgyarmati Unitárius Egyházközség 100 000 Ft

Bartók Béla Unitárius Egyházközség 150 000 FtBudapesti Unitárius Egyházközség 150 000 Ftösszesen 1 100 000 Ft

Pályázó neve Kapott összeg Dunántúli Unitárius Egyházközség 166 000 FtKocsordi Unitárius Egyházközség 166 000 FtGyõri Unitárius Egyházközség 166 000 FtBeregi Unitárius Kör 83 000 FtHódmezõvásárhelyi Unitárius Egyházközség 166 000 FtPestszentlõrinci Unitárius Egyházközség 166 000 FtFüzesgyarmati Unitárius Egyházközség 166 000 FtBartók Béla Unitárius Egyházközség 166 000 FtBudapesti Unitárius Egyházközség 166 000 FtMiskolci Unitárius Egyházközség 166 000 FtDávid Ferenc Egylet 83 000 Ft

összesen 1 660 000 Ft

H I R D E T É SÚjpesten metró-, villamos- ésbuszmegállóktól kb. 5 percre:

második emeleti, 2 szobás,nagy erkélyes lakás kiadó.Telefon: péntek, szombat,vasárnap délután és este:

06/20-587-0382vagy 06/30-961-8194

(Barabás Mártonné)

unitárius Élet 2004-szeptember-oktober

Documents