Végvári harcos, gyanús bajkeverő, harácsoló hozományvadász, epekedő szerelmes, izzó lantos, örök-kamasz tréfamester, esetleg őrült…

Balassi Bálint az első, magyar nyelven író lírikus

Élete:Balassi Bálint 1554. október 20-án született a felső-magyarországi Zólyom várában. Gyarmati Balassi János báró és Sulyok Anna gyermekeként. Öccse Ferenc, húgai Anna és Mária. Családja református vallású, de az evangélikus Bornemisza Péter (1535-1584) papot fogadják mellé nevelőnek. A Habsburg udvar 1569-ben összeesküvés koholt vádjával letartóztattatja Balassi Jánost. A család lengyelországi birtokaikra menekül, itt fordít le Balassi Bálint németből egy vallásos elmélkedést Beteg lelkeknek való füves kertecske címmel (Krakkó, 1572). A könyvecske megjelenésének évében kap kegyelmet Balassi János, ezért az új király, Rudolf koronázási ünnepségén az ifjú Bálint az egész udvart elkápráztatja juhásztáncával (legalábbis a történetíró Istvánffy Miklós szerint). Balassi János halála után a Balassi-fiúk gyámja, Balassi András afféle mesebeli gonosz unokabáttyként igyekszik a maga javára kezelni a vagyont. Ekkorból való Balassi Bálint levélbeli kifakadása: „Im egy decretum-könyvet szerzék, ahhoz egy fekete táskát. Azt is ha lehet, nem kevesebb diligentiával olvasom által mint Cicerót.”Bálint megpróbál gazdag lányt venni feleségül, hogy így segítsen anyagi gondjain, de Krusith Ilonánál nem jár szerencsével. Kerecsényi Judit viszont maga ír Balassinak, mikor férje, Hagymássy Kristóf meghal, ám a fiatal özvegy végül a költő unokatestvérének, Dobó Ferencnek, a sárospataki várúrnak lesz a felesége, valamikor akkor, amikor Balassi megismerkedik a nálánál kissé idősebb asszonnyal, Losonczy Annával, a Losonczy-vagyon fiúsított örökösnőjével, Ungnád Kristóf feleségével (1578). Ez a Losonczy Anna lesz az a nő, akiről versgyűjteményének „sarkpontját” mintázza.Balassi többször is kérvényezte a bécsi udvartól, hogy nevezzék ki várkapitánnyá, ám csak hadnagyi rangot kapott Egerben. Négyévi szolgálat után 1582-ben innét is távoznia kellett. Szinte mindennaposak a viszályai szomszédos nemesurakkal és zólyomi polgárokkal.1583 decemberében meghal Várady Mihály, a 24 éves Dobó Krisztina férje. A fiatal özvegy nem más, mint az egri hős, Dobó István leánya, a már említett Dobó Ferenc húga, Balassi unokatestvére. Egy év múlva, 1584 karácsonyán (a Gergely-naptár szerint 1585. január 4-én) Balassi betoppan vitézeivel Sárospatakra, a Dobó-fivérek, Ferenc és Jakab távollétében megesküszik Krisztinával, a várat pedig hozomány gyanánt birtokba venné, de a várbeliek kikergetik őket. Dobó Ferenc kettős pert akaszt Balassi nyakába. Az egyiket felségsértés miatt, hiszen Balassi egy királyi várat próbált meg elfoglalni, a másikat vérfertőzés címén a rokonházasságért. Egy másik perben Balassi Andrással kell hadakoznia Végles várának örökségéért. A bajokat tetézte, hogy felesége hűtlen lett hozzá, s titokban a Dobókkal is egyezkedni kezdett. Balassi válópert indít, s hogy ennek lefolyását siettesse, katolizál (1586). Vagyonának elvesztésétől való félelmében potom pénzért mindenét eladja Balassi Andrásnak (1587). Krisztusi korban van, 33 éves (1588), amikor hirtelen jobbra fordul sorsa. Az ellene folyó főbenjáró pereket megszűntetik, házasságát érvénytelenítik. Balassi Andrástól miután a szép szó nem használ erőszakkal veszi vissza Liptóújvárt; majd pedig hadnagyi kinevezést kap Érsekújvárra. Ungnád Kristófné Losonczy Anna is megözvegyül. „Ládd-é, ki csuda az Isten dolga?” írja Balassi híres levelében Kapy Sándornak. Versekkel ostromolja Annát, akit a latin költők példájára Juliának nevez. 1588-ban írja meg a Szép magyar komédiát, és ekkor, 1589-ben keletkezett a megkomponált versgyűjtemény Julia-ciklusa. Balassinak e heves udvarlás közepette az érsekújvári kapitány feleségével, Luciával volt viszonya, s perbe is fogták emiatt. Liptóújvár megtartása sem sikerült neki, Balassi Andrással még mindig rosszul álltak ügyei. Losonczy Anna Forgách Zsigmond felesége lett, Balassi pedig úgy döntött, hogy engedély nélkül Lengyelországba távozik.1589 szeptemberének végén „egy rossz paripán és egy rossz bőr dolmánban” indult Lengyelországba. Ekkor találkozhatott azzal a nővel, akit verseiben Celiának nevez, ha tényleg valóságos élményt, és nem költői kitalálást, Julia képzeletbeli alakmását kell sejtenünk Celia neve mögött. Rimay János közli egy levél részletét, melyet Balassi Krakkóból írt öccsének, s melyben beszámol kibujdosásának okairól. Állítólag Lengyelországban kezdte fordítani Edmundus Campianus1tól a Tíz indokokat, egy katolikus vallási írást. A braunsbergi jezsuita kollégiumból írt Rimaynak; könyveket és saját verseit is küldött neki. 1591-ben hazatért Magyarországra. 1593-ból való az a levele, melyet Batthyány Ferenchez írt, s amelyben valószínűleg a szintén Batthyánynak küldött ún. „Saját kezű versfüzér”-ről és Fulviáról, új kedveséről esik szó. 1593-ban kitört a török elleni tizenötéves háború. Balassi csatlakozott Pálffy Miklós seregéhez, a Felvidék több várát (így Divényt és Kékkőt, Balassi János volt várait is) visszafoglalták a töröktől a hadjáratban. 1594. május 30-án, az Esztergom visszafoglalásáért vívott harcban halt hősi halált. Május 19-én mindkét combját ólomgolyó járta át, Rimay szerint a halálos ágyán írta a Végtelen irgalmú... kezdetű versét. Május 30-án, pünkösd hétfőjén halt bele sebeibe. Gyóntatója, Dobokay Sándor szerint, aki majd befejezi a Tíz okok fordítását, ezek voltak végóráján mondott szavai: „Christus mortuus est pro me, et ego diffidam? Tuus miles fui, Domine, tua castra secutus sum. Christus úgymond megholt én érettem, és én hogy kételkedjem? Te katonád voltam, Uram, és az te seregedben jártam.”

Költészetének jellemzői:A rendkívül művelt költő ugyan tanult az „egész világtól”, de mivel igazi tehetség, nem lett senkinek sem az utánzója. A kor fél lábbal még a középkorban élt, így Balassi pl. jól ismerte a középkor lovagköltészetét, élményvilága azonban már merőben újkori volt. Témavilága, akárcsak a lovagköltőké, világosan oszlott meg az akkor hagyományos három körre: vallásos, harci és

1 Edmundus Campanius: Campion Ödön, egy könyvkereskedő fiaként született Londonban 1540-ben. Rationes decem (Tíz indok). E műve miatt, 1581. november 14-én más papokkal együtt megkezdődött a pere. A vád az volt ellenük, hogy Róma megbízásából összeesküvést akartak szőni. Egy borús, esős decemberi napon végezték ki Campiont három másik pappal együtt.

szerelmes költészetre, vagy ahogy akkor mondták: istenes énekekre, vitézi énekekre és virágénekekre. Istenes énekeiben az áhítatos hinni akarás, a kétely, a lélek háborgása keveredik; egy nyughatatlan ember reménytelen vágya a benső nyugalomra. Vitézi énekei egyrészt a férfias kalandokat eszményítik, másrészt a friss nemzettudatot fejezik ki. Virágénekei pedig a középkortól elszakadt újkori ember életvágyát, életszeretetét fogalmazzák meg az érzelem széles skáláján.

A nyelv és a zenei hatású versforma bravúros művésze volt. A róla Balassi-strófának elnevezett kilencsoros versszak kialakítását a kor tánczenéi ihlették meg; mai kifejezéssel élve ezek reneszánsz táncdalok.

A Balassi-strófa: három periódusból áll, melyek egyenként háromtagúak: 2 hatos és 1 hetes sorból állnak, az összetartozó sorokat rímek is erősítik; Balassi a periódusokat egy sorba írta, így a versszak háromsoros; a sorokat belső rímek is tagolják, a sorvégi rímek hármasrímet alkotnakPéldául: Balassi Bálint: Egy katonaének (In laudem confiniorum)

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? 6a/6a/7bHolott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; 6c/6c/7bMező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. 6d/6d/7b

A kis Balassi-strófa: három periódusból áll, melyek egyenként háromtagúak: 2 hatos és 1 négyes sorból állnak, az összetartozó sorokat rímek is erősítik, a versszak kétsoros.Például: Balassi Bálint: Adj már csendességet

Adj már csendessége, lelki békességet, mennybéli Úr! 6a/6a/4bBujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr! 6c/6c/4b

A zenei ihletettség azonban a legtöbb, egyéb formájú költeményénél is felismerhető; versei nagy részét énekszóra képzelte el, s nyilván úgy is adta elő baráti köreiben. (Ő maga több hangszeren is játszott, és szép énekhangja volt.) Szókincse és költői képvilága nemcsak rendkívül gazdag, de olyan életképes, hogy versein mit sem koptatott az évszázadokban mérendő idő. Amiket Balassi előtt magyarul írtak, ha lelkünkhöz szólnak is, egy tőlünk már idegen ómagyarsággal szólnak, de nagyon sok, Balassi utáni szöveget is megjavítottak a múló évszázadok - Balassi azonban ma is frissen hangzik. Lángelméjének legbiztosabb bizonyítéka, hogy minden következő nemzedék kortársa tudott maradni. Szükségképpen túlhaladott helyesírását minden évszázad a magáéhoz igazíthatja, és így sokkal kevésbé érezzük régiesnek, mint a száz vagy kétszáz évvel későbbieket.

Szerelmi költészeteBalassi a magyar nyelvű szerelmi líra megteremtője, az egyéni hangú vallásos költészet első nagy alakja. Az utókor sokáig csak ez utóbbiként tartotta számon, hiszen nyomtatásban csak az istenes énekei jelentek meg, azok is csak jóval halála után. Szerelmes verseit a múlt század végén fedezték fel az ún. Balassi-kódexben, mely a - feltehetőleg - töredékes Maga kezével írt könyvet tartalmazza. A 17. századi ismeretlen másoló a következő sorokkal vezeti be a kódexet: „Következnek Balassi Bálintnak kölem-kölem féle szerelmes éneki, kik között egynéhány isteni dicsiret és vitézsigről való ének is vagyon.”Balassi szenvedélyes életet élt. Költőként nyilván jól ismerte a korabeli virágénekeket. Szerelmes versei eleinte mégis a lovagi költészethez hasonlítanak: a szerelmes férfi istenként tiszteli szíve hölgyét, viszonyuk a hűbéri alávetettséget idézi fel. Ebben a korai korszakban a megverselt nőket valódi nevükön nevezi, s csak később választ álneveket számukra (Losonczy Annából így lesz Julia, másokból Célia vagy Fulvia). Ez a gesztus is mutatja, hogy Balassi a reneszánsz költészeteszményhez közelít. Az antik minták (Ovidius), mitológiai alakok (Cupido) átvétele után a neolatin költészet (Marullus, Angerianus, Joannes Secundus) hatása is megjelenik. Művészetének reneszánsz jellegét nemcsak az imitatio adja. Fontos vonása a versek nagyobb kompozícióba való szerkesztése. A Balassi-kódexben hiánytalanul fennmaradt első (33 versből álló) egység után egy második, feltehetőleg szintén 33-asra tervezett ciklus található. Ennek alapja Balassi (Credulus - jelentése: hiszékeny) és Anna (Julia) szerelmének története: a költő 25 versben meséli el a reménytelen, petrarkista szerelem valamennyi gyötrelmét. (Ezt szokás Julia-ciklusnak nevezni.) Balassi a reneszánsz költészet tudós művelője: a zárt kötetkompozíción belül az egyes versek szerkezete is kimunkált. Többféle kötetterv töredékét, illetve lehetőségét vélik a kutatók (Gerézdi Rabán, Klaniczay Tibor, Horváth Iván stb.) felfedezni a hiányosan ránk maradt életműben. Utolsó ismert megkomponált versfüzére - az egyetlen saját kézírásával fennmaradt - Cím nélküli gyűjtemény . A ciklus minden darabja egyetlen versszakból álló epigrammaszerűen tömör kép - mindegyike egy-egy Balassi-strófa.

Balassi műfaji újítása a reneszánsz udvari dráma: a Szép magyar comoedia, ennek a művének teljes szövegét csak az 1950-es években fedezték fel. Cristoforo Castelletti Amarilli című (1587) olasz nyelvű pásztorjátékát ülteti át Balassi (1588) a Losonczy Anna-szerelemhez nagyon is illő komédiává. (A főszereplők neve a Julia-ciklussal megegyezően itt is Julia és Credulus.) A mű vége - ellentétben a való élettel - szerencsés: a különféle félreértésekből adódó kalandok során egymást elveszítő, majd fel nem ismerő szerelmesek összeházasodnak. Ez a zárás nemcsak egy Annának szóló kérés, hanem egyúttal a humanista felfogáshoz is kapcsolja a drámát, mely szerint a tisztességes szerelem házassággal végződik. A komédia Prologusában irodalmi elveit és céljait fogalmazza meg Balassi. A műfajteremtő szándék mellett nagy jelentőséget kap a magyar nyelv meggazdagításának programja. Az erazmista és protestáns hagyományoktól eltérően a költő tárgya nem a történelem, nem is a vallásos jellegű moralizálás, hanem a szerelem. A reneszánsz korára jellemző témaválasztás mellett a szerző célja is korszerű: az oktatás helyett gyönyörködtetni, szórakoztatni kíván.

Vallásos költészeteA Balassi-kódex mindkét ciklusa tartalmaz istenes énekeket - ezekhez feltehetőleg tervezett egy harmadik, vallásos verseket tartalmazó 33-as gyűjteményt. Ha ez megvalósult volna, a teljes kötet bevezetőjéül a 99 soros Három himnusz a Szentháromsághoz című verset szánhatta. A számok jelképesek: a hármas a Szentháromságot, a 33 a krisztusi korra, és a talán éppen ennyi idős költőre utalhat. Balassi istenes énekeit lehet szuprakonfesszionálisnak (felekezetek felettinek) nevezni. Erre nemcsak az ad okot, hogy a költő élete folyamán megváltoztatta vallását, hanem az is, hogy az Istenes énekek gyűjteményét a későbbiekben egyaránt gyakran adták ki a katolikusok és a protestánsok. A szövegeket vizsgálva azonban a protestáns jelleg az uralkodóbb: a zsoltárátköltések forrásai Théodore de Beze és George Buchanan latin zsoltárparafrázisai. A gyülekezeti énekekből is merít, amikor a perlekedő, az Istennel személyes (közvetítő nélküli) kapcsolatot fenntartó hangon szólal meg. Rendkívül modernnek hat az a kételyekkel teli, tépelődő, Istent és az iránta érzett hitet kereső gesztus, ami Balassi legszebb vallásos verseinek visszatérő motívuma .

Műveinek befogadástörténete:Különös, hogy ez az annyira mindenkihez szóló nagy költő sohase törekedett az irodalmi közismertségre. Ifjúkori prózafordításán kívül semmi sem jelent meg tőle életében. Könnyelmű nagyúr volt, szórta a kincseit, ahogy szórta azokat az aranyakat is, amelyeket általában nem tisztes úton szerzett. A megformálás művészi élménye kielégítette. Alig érthető, hogy magának írva ennyi műgondot fordított a versek csiszolására. Ha megvolt velük, vagy barátokat szórakoztatott bor és zene mellett, vagy asszonyokat igyekezett költészettel is hódítani. Holott olyan tudatos költő volt, aki felismerte és érezte is a korszerűt, az irodalomban szükségeset. Vallásos költészetének gyötrődése pontosan megfelelt a reformáció évszázadának, amelyben igen sokan személyes problémaként, a választás benső kötelezettségével élték a hittételeket; a kor világnézete vallásos köntösben jelent meg. És az a Balassi, aki anyagi előnyökért változtatott vallást, közben lelkiismereti kérdésként éli át a kor vallási vitaanyagát. Vitézi énekei pontosan megfeleltek a végvári harcok emberének: kifejezték azt az új helyzetet, amelybe a török veszedelem folytán nagy tömegek kerültek. Szerelmes költészetének őszinte, nagyvilágian erotikus hangja pedig szinte forradalmi volt. Katolikus és protestáns versenyt üldözte a virágénekeket. A szerelmi öröm tagadásában egyetértett plébános és prédikátor. Balassi túllépett ezen is, azon is. És még arra is maradt ideje, hogy drámai művet írjon. A sokáig elveszettnek hitt és csak nemrég újrafelfedezett Szép magyar komédia korszerű reneszánsz pásztorjáték. Ha lehetett volna akkoriban magyar színházi élet, műsordarab vált volna belőle. De a török dúlta országban, ahol ráadásul a haladást jelentő protestantizmus színházellenes volt, ahol a királyi udvar külföldön volt, és idegen nyelvű volt, ott Balassi ifjúkorának tanítómestere, a nagyszerű humanista, Bornemisza Péter is hiába írta újra magyarul Élektra tragédiáját. Az a magát meg nem nevező szellemes író (talán ez is Bornemisza) hiába írt kemény szatírájú komédiát Balassi Menyhárt sötét üzelmeiről... Mindez ugyanolyan korszerű, de körülményeink közt hatástalan törekvés volt, mint Balassi pásztordrámája. Mi ma ezekkel kezdjük drámatörténetünket, de akkor ezekkel még nem kezdődött meg a színháztörténetünk. Tehát hatástalanok maradtak. De nem maradt hatástalan Balassi, a lírai költő. Ha ő maga nem is törődött versei sorsával, terjedtek azok élőszóval és kézzel írva. A kor költői tudták, hogy Balassi a nagy példakép. Istenes énekei és vitézi énekei nem sokkal halála után már nyomtatásban is ismertekké váltak. Egykori titkára, ifjabbik barátja, a később igazi költővé emelkedő Rimay János kezdte kiadni a Balassi-műveket, amelyeknek közvetlen hatása nemzedékekre terjedt. Csak a szerelmes verseknek kellett sokáig várniuk. Ez a téma még sokáig tilos volt. Kézzel írott gyűjteményben maradtak fenn, szerencsére, azok a költemények, amelyeket már régóta nemcsak költőjük legszebb műveinek vallunk, hanem egészen Csokonaiig, tehát a 18. század legvégéig, az egész magyar költészet legjobb és legszebb alkotásainak.Balassi kimeríthetetlen téma, regényeket, drámákat, lélektani és kortörténeti tanulmányokat igényel élete. Egyszerre vonzó és riasztó egyénisége és halhatatlan költészete méltóan izgalmas kezdet az ezerszínű újkori magyar költészet történetéhez. És elképzelhetetlen olyan antológia, amelyben magyar versek szerepelnek, hogy az első díszhely ne őt illesse meg.

BORIVÓKNAK VALÓIN LAUDEM VERNI TEMPORISaz "Fejemet nincsen már" nótájára1 Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,Mindent egészséggel látogató ege,Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!2 Te nyitod rózsákot meg illatozásra,Néma fülemile torkát kiáltásra,Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.3 Néked virágoznak bokrok, szép violák,Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.4 Mert fáradság után füremedt tagokatSzép harmatos fűvel hizlalod azokat,Új erővel építvén űzéshez inokat.5 Sőt még az végbéli jó vitéz katonák,Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják,Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.6 Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,Ki vígan lakozik vitéz barátjával,Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.7 Újul még az föld is mindenütt tetőled,Tisztul homályából az ég is tevéled,Minden teremtett állat megindul tebenned.8 Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!

[TIZENKETTŐDIK] DECIMA SECUNDA EJUSDEM GENERIS

az nótája Lucretia énekének1 Széllyel tündökleni nem látd-é ez földet       gyönyörű virágokkal?Mezők illatoznak jó szagú rózsákkal,       sokszínű violákkal,Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek       sokféle madárszókkal.2 Új rózsakoszorós kegyesek és szüzek       ifiakkal táncolnak,Jószavú gyermekek vígan énekelnek,       mindenek vígan laknak,Mind menny, föld és vizek, látd-é, úgy tetszenek,       mintha megújulnának.3 Sőt még Cupido is mostan feltörlötte       homlokán szőke haját,Gyönge szárnyacskáján té-tova, mint angyal       röpül, víg kedvet mutat,Szerelmes táncokban kinek-kinek adván       kezére szép mátkáját.4 Azért ne bánkódjál, én jó vitéz társom,       ürülj minden gondoktól,Eléggé hordoztuk héában az sok bút,       légyen már tőlünk távol,Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk,       távozzunk bánatunktól!5 Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi       inkább ifjú éltünket,Kiből, azt sem tudjuk, hol és mely órában       kiszólítnak bennünket?Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk,       ő mindennel jól tehet.6 Aggasztaló bánat, búszerző szerelem       távol légyen mitőlünk,Jó borokkal töltött aranyas pohárok       járjanak miközöttünk,Mert ez napot Isten örvendetességre       serkengeti fel nékünk!7 Marullus poéta azt deákul írta,       ím, én penig magyarul,Jó lovam mellett való füven létemben       fordítám meg deákbúl,Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal,       távozván bánatimtúl.

HARMINCHARMADIKKIBEN BŰNE BOCSÁNATÁÉRT KÖNYÖRGETT AKKOR, HOGY HÁZASODNI SZÁNDÉKOZOTTBalassi Bálint nevéreaz nótája: "Bánja az Úr Isten"1 Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,Töröld el rútságát, minden álnokságát,       könnyebbíts lelkem terhét!2 Az én búsult lelkem én nyavalyás testembenTé-tova bujdosik, mint madár a szélvészben,Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,       akar esni kétségben.3 Látja magán való szántalan nagy sok jódat,Kiért, tudja, téged nem tisztelt, jól tött urát,Háládatlanságát látván hamis voltát,       ugyan szégyenli magát.4 Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni,De bűnei miatt nem mér elődben menni,Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér,       színed igen rettegi.5 Semmije sincs penig, mivel elődben menjen,Kivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,Vagy alázatosan, méltó haragodban       tégedet engeszteljen.6 Sok kísértet éri, mindenképpen rettenti,Véled ijesztgeti, kétségre sietteti,Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz,       magát Pokolra ejti.7 Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet,Bizony kedvét lelném, mert őtet követném,       mint édes Istenemet!8 Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal,Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében       szép magasztalásokkal.9 Az te szódat, tudom, mihelyen meghallhatja,Ottan szent nevedet, mint atyját, úgy kiáltja,Kiterjesztett kézzel, sűrű könyves szemmel       magát reád bocsátja.10 Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet,Magad is megszánnád, látván, mely keseredett,Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal       kér fejének kegyelmet.11 Irgalmasságod is annál inkább kitetszik,Az mennél több vétke néki megengedtetik,Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben       te irgalmad tündöklik.

12 No, nem tartod, tudom, tovább haragod rajta,

Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,De csak olyanoknak, kik utánad járnak,       mert vagy mindenek ura.13 Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,Mert lám, hozzáfogad, csak reá hadd magad,       igen irgalmas úr ez.14 Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne,Bűntűl őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle,Áldott az ő neve örökké mennyekbe,       ki már megkegyelmeze.15 Éneklém ezeket megkeseredett szívvel,Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével,Té-tova bujdosván, bűnömön bánkódván,       tusakodván ördöggel.

HARMINCKILENCEDIKHOGY JULIÁRA TALÁLA, ÍGY KÖSZÖNE NÉKIaz török "Gerekmez bu dünya sensiz" nótájára1 Ez világ sem kell már nékemNálad nélkül, szép szerelmem,Ki állasz most énmellettem;Egészséggel, édes lelkem!2 Én bús szívem vidámsága,Lelkem édes kívánsága,Te vagy minden boldogsága,Véled Isten áldomása.3 Én drágalátos palotám,Jó illatú, piros rózsám,Gyönyörű szép kis violám,Élj sokáig, szép Juliám!4 Feltámada napom fénye,Szemüldek fekete széne,Két szemem világos fénye,Élj, élj, életem reménye!5 Szerelmedben meggyúlt szívemCsak tégedet óhajt lelkem,Én szívem, lelkem, szerelmem,Idvöz légy, én fejedelmem!6 Juliámra hogy találék,Örömemben így köszenék,Térdet-fejet néki hajték,Kin ő csak elmosolyodék.

NEGYVENHETEDIKITEM INVENTIO POETICA: AZ Ő SZERELMÉNEK ÖRÖK ÉS MARADANDÓ VOLTÁRÓL

"Csak búbánat" nótájára1 Idővel paloták, házak, erős várak,       városok elromolnak,Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság       idővel mind elmúlnak,Tavaszi szép rózsák, liliom, violák       idővel mind elhullnak,2 Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág       idővel mind elvésznek,Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává       nagy idővel lehetnek,Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség       idővel porrá lésznek.3 Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak,       idővel tenger apad,Az ég is béborul, fényes nap setétül,       mindennek vége szakad,Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet,       egy helyiben más támad.4 Meglágyul keménség, megszűnik irigység,       jóra fordul gyűlölség,Istentűl mindenben adatott idővel       változás s bizonyos vég,Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének       nincs vége, mert égten-ég.5 Véghetetlen voltát, semmi változását       szerelmemnek hogy látnám,Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl,       könnyebbségemet várnám,Ezeket úgy írám, és az többi után       Juliának ajánlám.

NEGYVENNEGYEDIKINVENTIO POETICA: GRUES ALLOQUITUR, A DARVAKNAK SZÓLugyanazon nótára1 Mindennap jó reggel ezen repültök el       szóldogálván, darvaim!Reátok néztemben hullnak keservemben       szemeimből könyveim,Hogy szép szerelmesem jut eszembe nékem,       megújulnak kínjaim.2 Látom, utatokot igazítottátok       arra az ország felé,Azholott az lakik, víg szívemet aki       őmagánál rekeszté.Valaha énrólam, ki híven szolgáltam,       vallyon emlékezik-é?3 Bujdosom, mint árva, idegen országba       veszettül, mint szarándok,Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyű kínt       viselek én, úgy gyászlok,Szárnyam nincs, mint néked, kin mehetnék véled       ahhoz, akit óhajtok.4 Szárnyad vagyon, repülsz, szinte ott szállsz le, ülsz       földében, hol akarod,Te szomjúságodot szép forrásból csorgott       tiszta vizével oltod,Örömem környékét, az ő lakóhelyét:       Paradicsomot látod.5 De ne siess, kérlek, tőled hadd izenjek       néki rövid beszéddel,Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet       mellyedre fel véremmel,Kin megesmérhesse, hogy csak őérette       tűrök mindent jó kedvvel.6 Ádjon az jó Isten néki egészséget,       víg és hosszú életet,Mint mezők virággal, tündökljék sok jókkal,       áldja mindennel őtet;Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál,       s keserüljön éngemet!7 Sok háborúimban, bujdosó voltomban,       midőn darvakat látnékSzép renden repülni s azfelé halanni,       hol szép Julia laknék,El-felfohászkodván s utánok kiáltván       tőlük én így izenék.

ÖTVENEDIKJULIÁT HASONLÍTJA A SZERELEMHEZ, MELY HASONLATOSSÁGOT A JULIA DICSÉRETÉN KEZD ELaz "Csak búbánat" nótájára1 Julia két szemem, olthatatlan szenem,       véghetetlen szerelmem,Julia víg kedvem s néha nagy keservem,       örömem és gyötrelmem,Julia életem, egyetlenegy lelkem,       ki egyedül bír vélem.2 Julia az lelkem, mikoron szól nékem,       Szerelem beszél vélem,Julia ha rám néz, azonnal eszem vész,       mert Szerelem néz éngem,Julia hol alszik, még az is úgy tetszik,       hogy ott nyugszik Szerelem.3 Ő tüzes lelkemnek, fájdalmas szívemnek       kívánt jó orvossága,Ő szemem világa, árnéktartó ága,       jó szerencsés csillaga,Ő, kinek kívüle ez világ szépsége       nem kell, sem vigassága.4 Vagy áll, ül, nevet, sír, örül, levelet ír,       Szerelem is azt teszi,Vagy múlat, énekel, vagy sétál alá s fel,       Szerelem azt míveli,Mert mint jó barátját, Venus asszony fiát       kézen fogva viseli.5 A Paradicsomba termett szép új rózsa       dicsőséges orcája,Testszín ruhájába aki őtet látja,       szép Venusnak alítja,Új formában illik, mint nap, úgy tündöklik       gyöngy között fényes haja.6 Duna lefoltába rugaszkodott sajka       mely sebességgel mégyen,Táncát ő úgy járja, merőn áll dereka,       mintha csúszna sík jégen,Valahová lépik, sok szemek kísérik       csudálván, jár mely szépen.7 Midőn néha térül vagy mellettem kerül,       szoknyája elterjedvén,Szerelmével belül vészen akkor körül       éngemet felgerjesztvén;Udvari jó módját látván, érzem kínját,       keservesen ránézvén.8 Akkor az én dolgom azonképpen vagyon,       amint a bölcsök írják,Hogy egy kárhozottnak Pokolban nagy kányák       szívét rágják, szaggatják,De nem fogyathatják, noha rágton-rágják,       mert nőttön-nőni látják.9 Én szívemet is így, mikor énhozzám víg,

       ő nevelten neveli,De viszont, mint kánya, ő kegyetlen kínja       rágja, szaggatja, eszi,Én állapotomot, mint egy kárhozatot,       oly keservessé teszi.10 Dolga mind egyenlő, Szerelemmel egy ő,       csak erkölcse különböz,Kegyes a Szerelem, s Julia kegyetlen,       éngem halálra üldöz,Szerelem mely édes, Julia oly mérges,       mert éngem csak ver földhöz.

ÖTVENNYOLCADIKVIDENS JULIAM NEC ORATIONE NEC RATIONE IN SUI AMOREM INFLAMMARI POSSE, QUESTUBUS MISER CAELUM, TERRAS ET MARIA IMPLET, POLLICENS INDIGNABUNDUS SE NULLUM CARMEN JULIAE GRATIA DEINCEPS CANTATURUM[azon nótára]1 Óh, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség,       csillagok palotája,Szép zölddel béborult, virágokkal újult       jó illatú föld tája,Csudákat nevelő, gályákat viselő       nagy tenger morotvája!2 Mi haszon énnékem hegyeken-völgyeken       bujdosva nyavalyognom,Szörnyű havasokon fene párduc módon       kietlenben bolyognom,Tövis közt bokorban, sok esőben, hóban       holtig csak nyomorognom?3 Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit       mi haszon, hogy béjárom?Emberek nem lakta földön ily régolta       mi jutalmamat várom?Ha mindenütt éget szerelem éngemet,       mind búm, kínom csak károm.4 Sokszor vadászással, szép madarászással       én mind csak azon voltam,Hogy nagy szerelmemet, ki forral éngemet,       szívemben mint megoltsam,De semmit nem nyertem véle, sőt vesztettem,       mert inkább égtem, gyúltam.5 Mert valahol járok s valamit csinálok,       elmémbe mind ott forogJulia szép képe, gyönyörű beszéde,       lelkem érte forr, buzog,Valahová nézek, úgy tetszik szememnek,       hogy mind előttem mozog.6 Noha felmetszette szívem közepette       Cupido néki képétGyémánt szép bötűkkel maga két kezével,       de mégis szép személyétNézni elűz éngem, noha nyilván érzem,       hogy csak vallom gyötrelmét.7 Más kegyes is éngem szeret, de én őt nem,       noha követ nagy híven,Azért, mert az Isten, csodául nagy bölcsen,       csak Juliára éppenMinden nagy szépséget e földön úgy szerzett,       hogy senki szebb ne légyen.8 Óh, énreám dihüdt, elvesztemre esküdt       igen hamis szerelem!Miért nem holdultatsz meg annak, kit jártatsz       utánam szerelmesen?S mire kedvem ellen gyútasz ahhoz éngem,       aki megnyerhetetlen?9 De te törvényidnek, noha csak vesztenek,

       kételen kell engednem,Zsámolyul vetettél, rabjává ejtettél       mert Juliának éngem,Kínját, hiszem csoda, hogy mintha jó volna,       oly örömest viselem.10 Mint az leppentőcske gyertyaláng közibe       magát akartva üti,Nem gondolván véle, hogy gyertyaláng heve       meg is égeti, süti,Szívem is ekképpen Julia szenében       magát örömest fűti.11 Hatalmas szemei, haragos beszédi       éngem noha vesztenek,De minden szépségnél, minden szerelemnél       mégis inkább tetszenek,Rajta esik, hal, vész lelkem, s csak az nehéz,       hogy tart számkivetettnek.12 De ám akár medgyen vélem bár szerelem,       szabad légyen már véle,Csak hogy ezt engedje kínom érdemébe,       hogy amint felmetszetteJuliát szívemben, szinte úgy versemben       is tessék meg szép képe.13 Hideg lévén kívöl, égvén penig belöl       Julia szerelmétűl,Jó hamar lovakért járván Erdély földét       nem nagy fáradság nélkül,Ezt öszverendelém, többé nem említvén       Juliát immár versül.Ez az Juliáról szerzett énekeknek a vége

HATVANEGYEDIKEGY KATONAÉNEK, IN LAUDEM CONFINIORUMaz "Csak búbánat" nótájára1 Vitézek, mi lehet ez széles föld felett       szebb dolog az végeknél?Holott kikeletkor az sok szép madár szól,       kivel ember ugyan él;Mező jó illatot, az ég szép harmatot       ád, ki kedves mindennél.2 Ellenség hírére vitézeknek szíve       gyakorta ott felbuzdul,Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is       vitéz próbálni indul,Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,       homlokán vér lecsordul.3 Veres zászlók alatt lobogós kopiát       vitézek ott viselik,Roppant sereg előtt távol az sík mezőt       széllyel nyargalják, nézik;Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,       forgókkal szép mindenik.4 Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,       hogyha trombita riadt,Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,       nyugszik reggel, hol virradt,Midőn éjten-éjjel csataviseléssel       mindenik lankadt s fáradt.5 Az jó hírért, névért s az szép tisztességért       ők mindent hátra hadnak,Emberségről példát, vitézségről formát       mindeneknek ők adnak,Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,       vagdalkoznak, futtatnak.6 Ellenséget látván örömmel kiáltván       ők kopiákot törnek,S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,       szólítatlan megtérnek,Sok vérben fertezvén arcul reá térvén       űzőt sokszor megvernek.7 Az nagy széles mező, az szép liget, erdő       sétáló palotájok,Az utaknak lese, kemény harcok helye       tanuló oskolájok,Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség       s fáradtság múlatságok.8 Az éles szablyákban örvendeznek méltán,       mert ők fejeket szednek,Viadalhelyeken véresen, sebesen,       halva sokan feküsznek,Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója       vitézül holt testeknek.

9 Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek

       dicséretes serege!Kiknek ez világon szerteszerént vagyon       mindeneknél jó neve,Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel       áldjon Isten mezőkbe!

[HATVANHATODIK]VALEDICIT PATRIAE, ANICIS IISQUE OMNIBUS QUAE HABUIT CARISSIMAad notam: "Minden állat dicsér, Úr Isten tégedet" etc.1 Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,Ki keresztyénségnek viseled paizsát,Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!2 Egriek, vitézek, végeknek tüköri,Kiknek vitézségét minden föld beszéli,Régi vitézséghez dolgotokot veti,Istennek ajánlva légyetek immár ti!3 Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjakGyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,Adassék egészség már mindnyájatoknak!4 Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,Katonatalálmány, újforma ékesség,Seregben tündöklő és fénlő frissesség,Éntűlem s Istentűl légyen már békesség!5 Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,Maradjon nálatok jó emlékezetem,Jusson eszetekbe jótétemről nevem!6 Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,Kit az sok csata jár, s jószerencse leső,Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő!7 Igaz atyámfia s meghitt jóbarátim,Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!8 Ti is, angyalképet mutató szép szüzekÉs szemmel öldöklő örvendetes menyek,Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,Isten s jó szerelem maradjon véletek!9 Sőt te is, óh, én szerelmes ellenségem,Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,Ki érdemem - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - - - - - - - - - - -10 Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.

ÖTÖDIKKIBEN AZ CÉLIA SZERELMÉÉRT VALÓ GYÖTRELMÉRŐL SZÓL, HASONLÍTVÁN AZ SZERELMET HOL MALOMHOZ S HOL HARANGHOZ1 Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem       búmra most malommá lett,Hol mint gabonáját, éngemet, szolgáját       szép Céliával őrlet,Siralmam patakja az kereket hajtja,       kin lisztté létig töret.2 Ím, az nagy szerelem miatt búsult lelkem       már szinte haranggá lett,Kit szerelem bennem félen vér ellenem,       rám támadván amellett,Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással       szegény, nyugalma helyett.3 Mint egy kristálykövet soha el nem törhet,       noha éget, verőfén,Úgy az én szívemet, noha vall gyötrelmet,       el nem rontja tüzes kén,Csak gyúl szegény s hevül, mert szertelenül fűl,       mint kristály, kit süt hév szén.IN EANDEM FERE SENTENTIAM1 Kiáltok, csak bolygok, mint megszélhűdt ember,Mert belöl égek, mint tűzben száraz kender,Gondom, búm, veszélyem véghetetlen tenger.2 Paradicsombéli szépség ábrázatja,Virágzó szép tavasz képe állapatja,Szépségnek s nemcsak szépnek magát mondhatja.

HETEDIKKIBEN AZ KESERGŐ CÉLIÁRÓL ÍR1 Mely keserven kiált fülemile, fiát       hogyha elszedi pásztor,Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva       bánattal szegény akkor,Oly keservesképpen Célia, s oly szépen       sírt öccse halálakor.2 Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja       szépen jól nem nyílt rózsát,Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul,       kiterjeszti pirosát,Célia szinte oly, hogyha szeméből foly       könyve s mossa orcáját.3 Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll,       fejét földhöz bocsátja,Úgy Célia feje vagyon lefiggesztve,       mert vagyon nagy bánatja,Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve,       vagy mint tavasz harmatja.

FULVIÁRÓL

Lettovább Júliát, s letinkább Céliát       ez ideig szerettem,Attól keservesen s ettől szerelmesen       vígan már búcsút vettem,Most Fulvia éget, ki ér bennem véget,       mert tüzén meggerjedtem.

ADJ MÁR CSENDESSÉGET1 Adj már csendességet, lelki békességet,       mennybéli Úr!Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,       kit sok kín fúr!2 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár       mentségére,Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd       vesztségére!3 Nem kicsiny munkával, fiad halálával       váltottál meg,Kinek érdeméért most is szükségemet       teljesíts meg!4 Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága       feljebb való,Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen       s romlást valló.5 Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást       ereszthet-é?Éngem, te szolgádat, mint régen sokakat,       ébreszthet-é?6 Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem       igéd szerint,Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen       hitem szerint,7 Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak       áldott zárját,Add meg életemnek, nyomorult fejemnek       letört szárnyát;8 Repülvén áldjalak, élvén imádjalak       vétek nélkül,Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván,       bú s kín nélkül!