A Vasárnapi Újság hetenkint egyszer nagy negyed rét ben egy és fél iven jelenik meg. — KIAAaeteni dij liuda- Pesten bnzboz kitldvr vagy P O H I H I utun külön a Vatxruapl Újságra félévre 3 ft.. a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. uj pénzben. A Vasárnapi Ujsag u Mngyiir Sajtóval egytitt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft.,

évnegyedre S ft. aj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, i gyetem-uteza 4. szám) bérmentve utasítandó.

Lendvay szobra.

Harmadfél éve mult, hogy L e n d v a y t a hideg sirba tettük le s még sokkal régebben történt, hogy művészi erejének teljes fényében láttuk ragyogni a daliás férfiút, Thalia avatott kedvenczét, kiről meg van irva, hogy „a di­csőség és szerelem élő álma volt" — de még most is, midőn az idő már-már eloltogatá a visszaemlékezés szövétnekét, s nagyra törő fia­tal nemzedék állott a kihunyt helyére, a vesz­teség fájó érzete fojtja el keblünket, valahány­szor a dicsőén megfutott pályára visszafordul pillanatunk. Egy biztató vigasztalás mégis van ez emlékezésekben : azon tudat, hogy ily jele­seink voltak, mi önkénytelenül ébreszti ben­nünk a reményt : hogy lesznek is.

Nem is szándékunk itt újra ismételni, mit felejthetlen művészünk méltánylásául már más­kor volt alkalmunk elmondani. Lendvay érde­meit több izben magasztalok rokonszenvünk legnagyobb melegével. Bemutattuk öt legfé­nyesebb szerepei egyikében, mint „Bánk bán"-t (V. U. 1856. 13-ik szám); közöltük hiven talált arczképét élete utóbbi szakából,midőn testén, k ereje már nem követheté lelke szárnyalását (V. U. 1855. 38-ik szám); midőn a halál kiragadta közölünk, elsirtuk mi is mélyen érzett fájdal­munk könyeit leiette (V. U. 1858. 6-ik szám): végre közöltük rajzát azon síremléknek is, me­lyet hamvai fölé a pesti temetőbe tisztelói állí­tottak. (Lásd V. ü. 1859. 45-ik szám.)

M o s t . midőn a nemzeti szin­ház csarnoka előtt állt) érezszob-rát van alkalmunk olvasóinknak bemutatni, csupán néhány élet-irati adatot említünk meg rövi­den, mintegy kiegészítéséül azok­nak, miket i dö8zakonk in t elhunyt művészünk életpályájáról s jellem­zéséül elöadánk.

Lendvay Márton 1807. nov. 11-én született Nagybányán Szat-mármegyében; tanult a nagybá­nyai gymnásiumban s egy ideig a szatmári lyceunib;tii. Már gyenge gyermekkorában a színpadi vihijr v o l t t á r g y a vágyainak, álmainak, LENDVAY MA UTUN >'/.' U;KA a nemzeti szinház c.-arnoka elótt Pesten

s néhány műkedvelői előadásban föl is lépvén, a felé irányzott buzdítások csak megerősítek hajlamát. 1828-ban lépett be Fehér színigaz­gató társulatába s ette a vándorszínészet keserU falatjait, miket azonban a lelkesedés boldog­sága fűszerezett. 1833-ban gróf Csáky a kassai társasághoz szerződteté; 1834-ben uz ország fővárosába, Budára, az ott működött magyar társulathoz jött s itt is maradt, mig 1837-ben a mostani nemzeti szinház megnyittatott, mely időtől fogva ennek állandó tagja lön. Lendvay utolsó szerepléséig folytonosan haladt és tanult, folyvást uj meg uj hódításokat tett a művészet világában — ez tette öt a közönség átalános kedvenczévé, kit, bár mindennap látta is, soha meg nem unt. A természet szép, szerencsés kül­sővel áldá meg; a deli férfiú igazán a hősi és szerelmes szerepszakra volt teremtve.

Művészi fejlődésére nagy befolyással volt 1840-ben tett müutazása is. Bécsben hosszabb ideig mulatott s Németország nagy színpadain figyelemmel tanulmányozta különösen Seidel-manut, az akkori legnagyobb német színészt. S midőn épen tetőpontját érte volna el művé­szi hivatottságának, midőn a hosszas gyakorlat és tanulmány legnagyobb erőkifejtésre képesí­tette volna : akkor testi bajok zsibbaszták lel­kének feltörő vágyait. Még negyvenöt éves alig vala, midőn le kellett lépnie imádott deszka­világáról, melyet azóta csak ritkán, kivétele­sen látogathatott meg. Élő-halottként járt fel s alá, majd egy, majd másik fürdőben keresve

enyhülést, menhelyet, mig végre 1858. január 29-én a halál véget vetett megtört lelke fájdalmai­nak. Temetésén 15—20,000 ember jelent meg, s megkönyezé elhuny­tát az egész ország.

Átalános kedveueze volt ö az összes közönségnek, de szerep-szakmája hozta magával, hogy fo­kozott részvéttel csüggött emléke­zetéit a hölgyvilág. Illő volt tehát, hogy midőn Lendvay szobráról lett szó, külöuösen a magyar nők gyöngéd ügyelme és áldoz sége találjon nemes müköt S ezúttal örömmel is jelei

hogy azon szobor, mely most nemzeti színházunk előcsarnokát disziti, s melynek rajzát itt közöljük, kizárólag a magyar nők ke­gyeletének s honleányi érzelmének eredménye, mely minden elő­leges zaj és kürtölés nélkül, érlelődött meg.

11 add álljon itt maradandó emlékül e szobor keletkezésének s elkészülésének rövid töiténete.

Néhány l e lkes magyar hölgy megbízása folytén Tomori Anasz­táz fölszólítást intézett több ismert honleányhoz, hogy a Lendvay-Bzobor fö lá l l í t á sához segédkezet nyújtani sziveskedjenek. E fölszó­lításnak csakhamar örvendetes sikere lön, mert a beküldött udományok összege, melyet részletesen adandunk elő, teljesen fe-dezheté a l eendő költségeket.

Beállott a második stádium. Tomori fölhivá az ismertebb ma­gyar szobrászokat tervrajz készítésére; a bírálók Dunaiszky László szobrászunk mintáját találák legjobbnak, mely azután a mütárlat-ban két hóig vala közszemlére kitéve. Valamint a sajtó, ugy átalá­ban a közvélemény sikerültnek nyilvánitá a szobor föszmiritáját, (gipsz) minek következtében Dunaiszky a szobrot elkészité s Bécs­ben Mornpevger öntődéjében horgonyból megönteté.

Végre a kész Lendvay-sznbor június 4-én felállíttatott a nem­zeti szinház csarnoka előtt. A szobor történetéhez tartozik ama két levél, melyet e tárgyban annak tervezője és a nemzeti szinház akkori igazgatója váltottak. A felállítást megelőzőleg Tomori Anasztáz kö­vetkező sorokat irá a nemzeti színház igazgatójához, Ráday Ge­deon grófhoz :

Méltóságos gróf ur! A Lendvay-szobrot, melyet több lelkes honleány áldozatkészségéből ugyan az ő becses megbízások folytán Dunaiszky szobrászunk által készíttettem, óhajtanám június 4-én a nemzeti szinház elé fölállittatni. Véleményem szerint — ha erre a mélyen tisztelt igazgatóság jóváhagyását megnyerhetném — e szo­bor egyelőre azon helyet foglalhatná el, melyen jelenleg a kevésbbé sikerült Katona szobor áll; inig az általam megrendelt uj Katona­szobor elkészül. A két mellékoldalt azután a Lendvay-szobor sKis­faludy Károly szobra (melynek legközelebbi kicszközölhetését re­mélem) foglalhatnák el. Fogadja méltóságod mély tiszteletem őszinte kijelentését. Gombán, május 30-án 1860. Tomori Anasztáz.

Mire az igazgató gróf a következőleg válaszolt : „Tekintetes ur! A nemzeti színház igazgatósága tiszteletteljes

köszönete mellett buzgó fáradozásaiért, örömmel adja jóváhagyá­sát arra, hogy Lendvay szobra ideiglenesen a mostani Katona-szo­bor helyébe állittassék, egyszersmind a-'on óhajtását fejezi ki, mi­szerint Katóim József emléke iránti kegyeletből, annak mostani szobra addig ra távolittassék el a színház teréről, mig helyébe si­kerültebb emléke készíttethetnék, hanem a szinház területen kijelö­lendő, arra alkalmas helyen állittassék föl. Őszinte tisztelettel ma­radván Pesten június 1-én 1860. Gróf Ráday Gedeon.**

A lelkes adakozók teljes névsorozatát Tomori Anasztáz a nem­zeti szinház levéltárába adta át. Itt hely szűke miatt, csak azon ne­mes hölgyek névsorát közölhetjük, kik nz adományokat gyiijték 8 beküldték. Ezek sora következő :

Bül M mie Pestről 2 arany. Békásy Emilia Hőgyészről 13 ft és 1 arany, Beniczky Anna Zsámbokról 17 ft, Bokros Ágnes Hortról 2 ft, Botka-Nedeczky Franciska Gesztiről 12 ft. Bízó-Teleki grófnő Szirákról 10 ft, Budai-Szirmay Mária Császról 50 ft, Czékus-Aranylialmi Malvin Makrancz-ról 20 ft, Damuskin-Földváry Etelka Tpínesvárról 14 ft 25 kr, Darázs-Kovács Ida Pestről 17 ft, Dőry Emma Zombáról 10 ft, Dőry Irén Jobba­házáról 52 ft, Ensel Linka Pestről 11 ft, egy ismeretlen Győrből 10 ft, Erdődy Lászlóné Esztárról 30 ft, Uaál Luiza Galsáról (12 ft, Gothard Rózsa •Helyéről 100 ft, Gubodi Rozina Nagy-Kőrösről 8 ft. Halász Ida Nagyvá­radról 24 ft 48 kr, Heckennst-Bajza Lenke Pestről 20 ft, Hosszufalusi Malvin Ábrányról 7 ft 36 kr, Huszár Hermin Tagyosról 27 ft 32 kr. Janko-vicí Kornélia Szécsen kéről 28 ft, Jankovics-Huszár Ilka Pestről 72 ft, Juricskai Mórné ör'véndről 20 ft. Kalmár Jozefa Rozsnyóról 22 ft, Kóczán .Józsefné Pestről 48 ft 30 kr, Kolozsvár) ' Sáudorné Veszprémből 27 ft 2 kr, Koinlósy Karolina Debreczenből 17 ft, Konkoly-Földváry Klára O-Gyalláról •50 ft, Konkolv-Thege Irén Tagyosról 50 ft, Kovács Pálné Győrből 55 ft, Kun Józsefné Miskolczról 63 ft, Lajos Györgyné Nagybányáról 12 ft.Lovnsy Betti Veszprémből 14 ft, Lyka Pálné Pestről 20 ft 12 kr, Madarász Ernesstin Pécsről 24 ft. Matkovich-Rhédei Anna Pestről 63 ft, Mcrcse Oüméné Jászberény bői 25 ft, Mészölv Imréné Sárbogárdról 10 ft, Nagy Tgnáezné Pápáról Ül ft. Niczky-Fejér Antónia Váczról 14 ft 45 kr, Pálfy-Htelczer Kliz Sopronból 30 ft. Pankovics Nelli Tibáról45 ft, Pilta Erzsébet Miskolczról 45 ft. Pyrker Matild Pestről 10 ft, Popovics Jánosné Aradról 22 ft, Rnba Istvánná Nngy-Károlyból 18 ft Ő kr, Rumy Gizela Pestről 34 ft és 2 arany. Szalay Georgina Kétyröl 5 ft, Sebestvén Vilma Bagottáról 15 ft, Szerdahelyi-Kubinyi L a u r a Pestről 11 ft és l 'aranv, Szinvey-Jckrlfnlusi

Valéria Ternyéről 80 ft, Thúri Etelka Temesvárról 7 ft, Tiborz Apollónia Székes-Fehérvárról 11 ft 40 l r, Tóth-Kis Etelka Aradról 52 ft, Tóth Pálné Kalocsáról 24 ft, Udvnrnoky Pálné Kassáról 10 ft, Veres Szilárka Va-nyarczról 20 ft, Vojnics Tivadarné Szabadkáról 101 ft és 9 arany, Zaáry Józsefné Kun-Szent-Miklósról 5 ft, Zsenyi Józsefné Halasról 5 ft, Zsoldos Ida Bécsből 25 ft. A z összes küldemény pengőpénzben : 1790 ft 36 kr. ét 15 arany, vagyis osztrák értékben 1880 ft. 10 k r v a 15 darab arany 5 ft. 80 krjával 87 ft., a részletenként bejött összegek összes kamatja 50 ft., ÖBszesen 2017 ft. 10 kr. OBztr. ért.

Ezen összegből D u n a i s z k y L á s z l ó szobrász kapott az öntvényért 1200 ft., a gránittalapzaton 625 lt., szállítási költségek Bécsből 81 ft. 7 kr., a szobor-fölállitási költség 47 ft., npróbb kiadások napszámokra 10 ft. 14 kr., marad készpénz 53 ft. 89 kr., összesen 2017 ft. 10 kr. oszt. ért.

A fenmaradt 5ü ft. 89 kr. osztr. ért. a tervben levő Kisfaludy Károly szobrára fog fordíttatni.

Épen Lendvay temetésén monda az egyik lelkes egyházi szó­nok e vigasztaló szavakat : „A mely nép becsülni és tisztelni tudja dicsőit és dicsöültjeit : abban idbrol idáre* ..liiidig fognak támadni dicsők és jelesek."

í t l a g y a r o i ' H z á g .

Elhagyák az őshont, hosszú útra keltek, • Messze, messze egy uj , szebb hazát kerestek,

i S piros vérük árán helyet foglalánuk Mosolygó mentén a Tiszának, Dunának. Még meg se nyugodtak, harezra keltek újra, H o g y a szomszéd őket tisztelni tanulja : És a merre mentek és a merre jártak. Nyomaikban a hir e a dicsőség ezálltak; A hir csak azt m o n d d ' : ' H e j ! de v i t é z OYsz'ng Az a Magyarország!

Majd nyugalom lépett a harezzaj helyébe, S áldásit széthintve leszállott a béke. A z egy, igaz hitnek balzsamos malasztja A kemény szivekre szent békét árnszta. Uj nyáját az Isten mindjárt kiszemelte, S kiválasztott kétíves nemzetévé tette. Boldog is volt a nép. Hej! meglátszott rajta, H o g y ápolja, védi a Hatalmas karja. Nem hiába mondák : De á l d o t t egy ország A z a Magyarország!

B o l d o g volt a magyar; ós a boldogságnak. Jólétnek irigye még mikor nem támadt? Boldog volt, dicső volt a magyar hazája, Nem csuda, ha annyian vágyakoztak rája; De kész is volt mindig vitéz karja, kardja Harezra, zivatarra, ujabb diadalra. Csatáiból vissza győzelemmel tére; Dicsőségét, nevét félvilág beszélte. Félvilág beszélte : Hej! De d i c s ő ország Az a Magyarország!

S ha volt, hogy az Isten karját reá mérte : — Sok bűne volt , akkor büntette meg érte! — Támasztott szívében pártos honfiakat. Küldött rá kivülről török, tatár hadat : Édes hona földje honfivértől ázott, Osi tűzhelyénél idegen tanyázott . . . Akkor látta, hogy mily elhagyott, mily árva . . . S a kik látták hosszú szenvedését, szánva, Résztvevöleg mondák : De á r v a egy ország A z a Magyarország!

S annyi csapás utáu él , nctn veszett még el; Vele volt az Isten kedves nemzetével. Ha egy kézzel sujtá, a másikkal védte, S bár ezer éven át ömlött piros vére : Hamvaiból miként a mese madara. Sírjából ő is uj életre támada. Elhullt hősi vérből ujabb hősök keltek . . . S kik most rá még egy-egy tekintetet vetnek, Bámulattal mondják : De c s o d á s egy ország Az a Magyarország! Jánosi Gusztáv.

Eny u r a egy török t o r \ é n y s z é k f teremben. • (Egy utazd naplójából.)

Egy órával k o r á b b a n érkeztünk a d i v á n b a , mintsem Aslan basa kihallgatást adott s törvényszéket Ült. A h í r n ö k , kit hozzánk küldtek,hogy a b a s á h o z kisérjen bennünke t , értésünkre adta, hogy a f e l ü g y e l ő hivatalszobájában sz ivesen látnak bennünket s a basát

ia ott találjuk. És valóban ott leltük őt, térdein guggolva, méltó­ságát jelző öltönyben.

„Khos bulduk!" (Üdv nekünk!), szól vezetőnk Sárim Bey. — „Buruin!" (Isten hozott!) viszonz a basa.

Intettek, hogy üljünk le, s mi azonnal szót fogadtunk. Vastag borostyánkövei ellátott esibukokat hoztak elé számunkra, s mi va­lódi muzulmán hallgatagság- s méltósággal kezdi ük a füstöt ere­getni, mint akár maga a basa.

„Hogy van a basa?" kérdé végre Sárim. „Nagyon beteg vagyok," feleié a kérdezett, csibukját egy pil­

lanatra kivéve szájából. „Ne adja Isten! mui.d Sárim. „Pedig ugy van," erősité a basa. Most hosszú hallgatás állt be, mit csak a esi bukok pöfföge-

tése zavart meg némileg. „Mi teendője van most önnek?1' kérdé Sárim hosszú hallga­

tás után. „Semmi!" felelt a basa, egyet pöffentve rá pipájából. „Épen e miatt beteg,' bátorkodók megjegyezni a kadi (albiró,

ki a basa távollétében szokott biráskodni.) „Az én uram az ur, s én az ö rabszolgája vagyok, folytatá a kadi. Nincs-e kézre kerítve az a gazember, a ki hamis boksalikokat (pénznem Mahmud idejé­ből) készitett?"

„Benezer, maga szamár," volt a basa válasza. ,,Masal'lah, mi haszon volna az ilyen perből ? A munka nem jutalmaz. Az a görög válószinüleg minden piaszterét a hátán hordozza (azaz: nincs sem­mije). Pénztárunk üres; oly panaszlók és vádlottakra van szüksé­günk, a kik a perköltségeket tele erszényből fizethetik. Azért még egyszer mondom, Benezer, hogy maga szamár, és szamárnak a fia."

„Tudom, hogy ő gazdag, mint Karuun (Kelet Kroesusa), s pi-asztereit ugy szórja, mintha figepor volnának," szólt újra a kadi, a nélkül, hogy a basa által emiitett származási tábláját csak egy szóval is kétségbevonná.

„Ez már sok!" mond Asluu. „És maga azt hiszi, hogy ö pénzt fog hátrahagyni?"

„Az én uram bölcsebb, mint egy karabas. Éles elméje minden dolgok középpontjába hat, és semmi sincs elrejtve szemei előtt. Ugy van, a mint az én uram gyanította."

„Jól van!" viszonzá a basa. „Reménylem, hogy ugy vau, a mint monda, Benezer. A törvények tisztelete, ugylátszik, hanyatló­ban van, különben nem kapnánk oly sovány ajándékokat. Egy zsebkendőt, vagy kézi tükröt most oly ajándéknak tartanak, mely méltó a három tenger urának képviselőjéhez. — Azonban fogjunk a dologhoz, itt az ideje. Jer!

A b a 9 a nagy eröködéssel állt lábra, mialatt két embere, hó­naljánál fogva segité föl iilhelyébül. Miután ezek mintegy bábut lábra álliták, könyöke alatt támogatva segiték tovább vánszorogni „a padisah kedvenczét." ö t követé hat katona az őrségből, egy tiszttel, továbbá kardhordozója, kávéfőzője, tükör- és erszényhor­dozója, pipatöltögetöje, két kis köpenyhordozó, egy nagy köpeny­hordozó, istállófönöke, a felügyelő, a végrehajtó és bakó,s még sok egyéb alárendelt hivatalnok.

Lassan és ünnepélyesen ereszkedett le a törvényterem felső végén állt diván ruganyos vánkosára. A nagyszámú panaszlók és vádlottak, kik a bejárás előtt két felöl sorfalat alkottak, kezüket alázatosan mellökre tették, azután leborultak, homlokukkal a föl­det érintvén. Az ajtó melletti hivatalnokok most előtereitek az em­bereket, bogy a basa ruhája szegélyét megcsókolják. De a basa igen kegyes és leereszkedő volt, s a közeledőknek barátságosan kezét nyujtá. Mindenki áhítattal foga meg azt, s lehajolva, egy pillanatig fejére tette.

„Luh illah el il TAllah! Muhamed il resul Allah!" (Nincs más Isten, csak az Isten! Muhamed az Isten profétája) kiáltá a törvény­szék titkára éneklő ünnepélyességgel. „Allah sekier! (dicsértessék az Isten). Az egész föld jőjön igazságért e menhelyre, a padisah árnyékának szeme elé. Kérjen most mindenki igazságot, és meg­adatik neki!"

Miután a titkár e szavakat bevégézé, egy éltes, szürke szakálu török kivélt a tömegből, gyorsan előre lépdelt, egész a terem üres közepéig, ott térdre esett, s háromszor egymásután e szót dör mögé : „Igazságot, igazságot, igazságot!"

A titkár pergament teritett térdére, s nádtollát az övén függő tintatartóba mártva, készen állt az igazság tükrének szavait leirni.

„Ki kér igazságot? Szólj, hallgatjuk!" mond a baBa. „Legyet) uz én uramnak élete, mint hatalma, véghetetlen, és

árnyéka soha el ne fogyjon!" szólt az öreg török. „Az én uram hire eljutott KI Masr (Kairó) kapujáig, s éles eszének világa az éj­fél homályába rejtett titkokat is fölfedezi. Azért jöttem én Szulei-man, füszerárus a divanyuliban (diváu-uteza), hogy a padisah viszfényének Ítélet ért könyörögjek Ibn Seitan Kuhuur fekete rab­szolga ellen, ki távollétemben meglopott."

„Jó. Igazságot fogok szolgáltatni. Mert nem v;igyok-e én itt, mint maga a padisah, az igazság napja s a világegyetem árnyéka?" szólt a basa méltóságteljesen.

„Nagyon jól van, helyesen van!" kiáltuzának mellette a hiva­talnokok, s tetszésmoraj hangzott végig az egész teremen.

„Az én uram, a basa," folytatá panaszát az agg török, „két­ségkívül hallotta hírét Szuleimannak,ki a császári szeszek i r készíti. Illatos növényeket taniiliminyoztam, mig végre minden e nembuli tudóssal vetekedhetém. Még a frankok tudománya is csuk egy kis porszem az én minden illatos szeszt érdeklő tudományom napjá­ban. S^áz költséges kísérlet után oly szeszt találtam fe), mely a vi­lág valamennyi szeszét együttvéve felülmúlja. Egyetlen fölszivas belőle oly kellemes volt, mint a paradicsomba való bejutás. Egy ily szeszes üvegecskének csupa felnyitása annyi gyönyört okozott, mint valamennyi hitetlen megtérése. Rózsaiéiból született, s a ki szagolta, sok idő kellett neki, mig elbájoltatásából ismét magához térhetett. Ez az ember, egy megégetett apa gyermeke, ellopta tő­lem ezen szeszt, mely egyetlen, borsónagyságu üvegcsében volt, s eladta egy ravasz franknak, a ki e szesz titkát, fölfedezte, s most utáncsinálja. Ez a Kahuur engem, s a legmagasb háremeket és a paradicsomi hurikat megfosztotta a legnagyobb gyönyörtől."

„Kahuur, lépj elő!" parancsolá a basa. A fekete nubiait elötaszitották. Nyöszörögve borult ez a földre

s kegyelemért rimánkodott. Azonban a basa parancsára egy szög­letbe vonszolták, s lábbeliét lehúzva egy fakaróhoz kőték, melyet két ember tartott egyik kezével, mig a másikkal vastag bőrszíjat húztak elő, melyíyel a vádlott meztelen talpát felváltva \ érték. A fekete iszonyúan ordított, szemeit vadul forgatta, s kínjában a pallót harapta és kezével karmolta. A két törvényszolga nyugot-tan folytatta a korbácsolást, mig a basa azt nem kiáltotta, hogy „elég!" A feketét most eloldozták, ki tenyerein ezuszva ment ki nz ajtón.

Most egy öreg zsidó jött elő, s igy kezdé panaszát : „Én az igazság dicsőségére hivatkozom! Hiúban fordulnék-e a miudenhaté basához], ak i lehelet az ő rabszolgája orrlyukaiban? Üzletet kö­töttem a fösvény görög Angioloval."

„Angiolo lépjen elö!" kiált a basa. Megtörtént. A zsidó folytatá.

„Abban egyeztünk meg, óh rózsája az igazságnak, hogy ö le-gven tulajdonosa legfinomabb boksáimból két csomónak, serte - "

„Meg volt töle fizetve az adó?" vágott közbe a basa. „Az igazság tükrének bölcsesége csudálatos!" válaszolt a

zsidó. „Előtte minden titok oly világos, mint a föld délben :i nap tói. Ki tud valamit elrejteni a minden tudomány napja elölt? Ábrahám csontjaira! nem volnék-e esztelenebb, mint egy kutya, ha valamit eltitkolni akarnék, én, a ki egy rabszolgánál is kevesebb vagyok az ő szemében? Elviitern a kendőket az adóhivatalba, de Namik, kinek mindenféle adóimat fizetni szoktam, épen távol volt. A kendőket előmutattam a titkárnak, 8 mondám neki, hogy már akadt rajok vevőm, s az adót később elhozom!"

„Latitsa," kiált a basa a titkárnak, „írd, hogy a zsidó 100 pi-ásztert tartozik fizetni büntetésül, hogy az adótörvényt ki akarta játszani; a görög Angiolo pedig 50 piasztert fizet, mert megudóz-tatlan árukat vett. — Hol adtad el kendőidét, hitetlen?"

„A bazárban," rebegé a zsidó, kezeit morzsolva. „Tehát a városban. Latitsa, ird, hogy a zsidó még száz piasz­

tert tartozik fizetni, mert tiltott üzletet kötött a városban. — Zsidó, végeztem veled, elmehetsz! De mégsem; maradj. Latitsa, ird, hogy a zsidó még más száz piasztert azért fizet, mert alaptalan perleke­dett. Most vége van."

Az öszszakálu zsidó átalános helyeslés és tetszés közt hagyta el a termet, hova most egy hivatalnok egy oly fajta asszonyt veze­tett be, a minők a török városokban mint virágbokrétákkal s illat­szerekkel házalók ismeretesek és a háremekbe titkos h íreket hor­danak.

„Mi a panasz ezen asszony ellen?" kérdi a basa Saider hiva­talnokot.

„Semmi," felelt a nö, „semmi," effendiman (mesterem)." Seider pedig monda : „Ez az asszony már többször állt a tör­

vényszék előtt, gonosz tettei miatt, ö az ismeretes Seinip Hanum." „Mit cselekedett?" kérdé a basa. „Semmit, effendiman!" válaszolt a nő bizakodólag. „Saider azt

rója fel nekem vétkül, a mit egy kamal leánya követett el, a ki holmi izeneteket csempészett be Saraf basa háremébe."

„ ö n nem cselekedett ilyesmit?" kérdé Aslan. „Nem most, szememfénye! Régebben, nincs okom tagadni, tet­

tem ilyféle szolgálatokat egy sikdam (ifjú ur) számára. A legfino­mabb háremekben ékszereket adtam el."

„Masallah, mit tegyünk ezzel az asszonynyal?" „Lássa, effendiman," folytatá a rettenthetlen asszony, Seinip

meg tudja különböztetni a gyémántot a széntől, s a hamis haragot az igazi szenvedélytől. Tekintse meg, minő drágaságaim vannak kosaramban. Selyem shawlok, Hafiz szerelmi balladáival körülsze­gélyezve aranynyoraatbin: Arábia és messze tengerentúli országok fűszerei; virágbokréták, melyek a gonosz szemek ellen óvnak; va­rázsmondatok , gyürük, amule-tek és — a mit különösen ajál-hatok, egy sze­szekkel és sze­relmi italokkal telt szekrényke, melynek fené­ké ) oly varázs­mondat van , mely által, ha a szekrényke holdfogytakor

éjjel nyitva ha-gyatik, reggelre mindig száz pí-ásztert lehet benne találni."

„Insallah, ön titkát érdemes megtanulni!" ki­ált fel a basa.

„Effendiman, szememfénye,

ime itt van!" szólt az asszony, átnyújtván neki a kérdéses szek­rényt.

— „Latitsa!" szólt most a ba-Ba, „ird : Saider 50 piaszter büntetést tartozik fizetni, hogy egy jó muhamedannöt hamisan vádolt."

Most a teremben nagy mozgalom támadt. Egy finom öltözetű hölgy lépett elő az egyik mellékszobából.

A basa és valamennyi hivatalnoka lopva pillantott az igéző alakra. Nagy fekete szemeiben szokatlan tüz lobogott, mit az elő­kelő hölgyek, egészségök hátrányára, maszlagos nadragula (bella­donna) használatával szereznek meg. (Az arszenikum is természetlen fényt kölcsönöz a szemnek, a mit sok angol hölgy is tapasztalásból tud.) Arczának igéző márványszerüsége áttört fátyolán. Felső öl­tönye hosszú ujjai hátra voltak vetve, s látni lehetett gömbölyű, alabástrom karjait. Szabadon lobogó, fürtös hajának egy részét gyöngyök s virágokból font koszorú fűzte össze; hajának éjszine igéző ellentétben volt vállai fénylő havával.

„Salam Aleikum!" (béke legyen önökkel!) szólt a hölgy az alázat és rabazolgalelküség legkisebb nyoma nélkül, s ujját mint­egy parancsolólag fölemelve folytatá : „Basa, én önnek ótalmát kérem férjem ellen."

„Insallah!" kiálta ez. „Az asszonynak nincs joga, férje kívánal­mainak ellenszegülni,kivéve, ha az gyengeelméjü vagy kegyetlen."

„Vallah!" kiált fel a hölgy, ujját még magasabbra emelve. „Ö kegyetlen és a mellett gyengeelméjü is, hogy ugy bánik nejével Mielőtt férjhezmentem, volt egy Saida Hanum nevü rabszolganőm, kit férjemhez magammal hoztam. Férjem szemtelenül kezdett rá kacsintgatni, s azért elküldtem egy barátnőmhöz. Azonban férjem fölkereste s visszahozta."

„Mért nem mutatta ön neki hálópapucsa talpát?" „Tettem azt, uram, s kelvera volt már fiileivel is érintkezésbe

hozni papucsomat." „Nagyon jól van, helyesen van!" kiált föl a basa, mialatt a

szép hölgy nehéz pénzes erszényt vont elő, s azt a basához juttatta. „Ha még többre is megy a perköltség," mond a hölgy, „sze­

desse ön be titkára által. Nem akarok fösvénykedni." „Jól van, jól van!" ismétlé a basa, s hozzátéve : „A dolog na­

gyon komoly, ha egy csendes és ártatlan nő, a minőnek ön látszik, kénytelen hálópapucsa talpát férje füleivel érintkezésbe hozni. Lá­tom, hogy önnek igazsága van. Majd irni fogok férjének, s megmu­tatom neki, hogy mi a jog. A meddig a padisah kedvencze bírás­kodik, egy férfi se bántalmazza nejét."

A hölgy kecsteljes „salam"-mal üdvözlé a basát, ki azt vi-szonzá és elbá­jolva nézett a távozó után. — Most kijelenté, hogy már sok­kal jobban kifá­radt, hogysem a bíráskodást to­vább is folytatni tudná;atovábbi teendőkre nézve tehát helyét a kadinak engedte át. Ezután ne-ferjeitőlvezetve hivatalnokai és szolg-ái kíséreté-

i n g a d o z ó

Aí .1 . « - « » . I :i <!i zárda és t t - u i f l o ii.

ben, léptekkel távo­zott. Mi is kö­vettük a basát, eléggé okulva és épülve a tö­rök ieazsáffszol-gáltatáson. -4-

Marit Barsinegye leg­

délibb p o n t j á n fekszik az igény­telen külsejű, tót­magyar ajkú falu,

Csehi, egy fiatal magyar költő a kedves költőnő boldog tanyája. — Mig maga a helység szerényen vonul meg egy szük völgyben, az azt körző (lom­bokról a legkaczérabb kilátás bájolja cl a szemet. Három vármegye porapás látképe terül el előttünk; lábaink alatt Baromlak, balra a kortes világból ne­vezetes két helység, mikről csak ugy énekeltek :

Jiínzfalu, Szemere ;1' Nem i n . - g y i i n k semmire!

Szemben velünk a bájos komáromi rónaság a tengerként kiáradt O - és Uj-Nyitra ezüst tükrével, a láthatáron ezüstszalagként csillámló Dunával, > a köztük szigetekként szerte szórt falvak : Udvard, Perbete, Óhaj, Érsek­újvár magasra emelkedő tornyaival, Surány, a apró pontokként Imöly, Nasz-vad, Andód , jeles Czuczorunk születéshelye, Hetény, hol Csokonai Lillája élt s elhunyt s a jobbról-balról kanadai pálmákkal szegélyzett komáromi or­szágút mentén a három falu, melyek előtt a régi világi utas ily szavakkal biztatgatta kocsisát :

Gyalla, Bagota, Bajes : . Itt agyán kocsis hajts!

A háttérben a koltai cserjés hegyek emelkednek, mig zöldelő erdőség közöl egy messziről mosolyogni látszó, de közelről igen szomorú tekintetű nagy épület tűnik szemeinkbe.

Ezen épület a Mária-családi zárda és templom, melynek a helyszinén készített rajzát közöljük.

Mikor s ki által alapíttatott e zárda, azt hosszabb nyomozás után sem fürkészhettem ki; azonban ez a templommal szoros összefüggésben, azzal folyosók által is kapcsolatban levén, ha még az építési modor, a templom és zárda porticusa hasonlatosságát is felveszem, tán nem csalódom, ha mind a két épület keletkeztet a X V . század elejére, Zsigmond király uralkodásának 26-ik évére teszem.

Ezen véleményemben némileg megerősitett ama márványlap a kripta ajtaja fölött, melynek feliratát egy halálfő kétfelé osztja. A felirat igy h a n & Z Í k : BE A T I MORTVI

Q V I IN DOMINÓ MORIUNTÜB A. P. C. 14 VS. 13.

B ez az egyedüli felirat, mit a két épületen találtam. A zárda roppant négyszögű, négyszárnyú kétemeletes épület, mintegy 150 ablakkal. A föld­szint s els5 emelet egyes czellái s termei j ó állapotban vannak s talán még több század lassú rombolásának ellent állanak, azonban a második emelet falai a rosz, az eső s szél dulásainak szabad bemenetet engedő tetőzet miatt omladoznak, hasadoznak. A z első emelet egy részét a mostani bérlő s csa­ládja lakja. Rémes lakás ezen, fenyőerdő köritette magányba helyzett kolos­torban.

A z emelet többi része szemtárul (granarium), s a második emelet a tetőzettel együtt baglyok s denevérek tanyájául szolgál.

hinni, annál inkább, mert ha sikerülne ezt bebizonyítani, honi művészetünk nagyon tökéletlen történetébe ez egy igen fényes lapot iktatna.

E gyanitásra több ok vezet s pedig 1-ör több névtelen pálostól mai napig is bírunk domborműveket (basrelief). 2-or A pálosok szerzetes-házai az e neműek gazdagabbjai voltak honunkban, s e házak nem kevés tagjukat küldöttek ki önkiképzés végett a vallás s művészet „örök városába", R ó ­mába, hol egy kis hajlam mellett a X V . század elején épen a legjelesebb olasz mesterektől tanulhatták a festészetet, melynek gyakorlása elszigetelt életük mellett sok élvezetes órát szerezhetett. 3-or Mind az itteni, mind a szent-kereszti (Barsmcgyében) pálos egyház névtelen falfestményei szer­zőikre nézve szerény barátokat engednek gyanítani, több levén az akár ex professo, akár hivatott művészben a hiúság, hogysem ily remekek alatt ne­vét meg ne örökitse.

Egyébiránt műemlékeire nézve mind ezen, mind a szent-kereszti tem­plomot annálinkább ajánlom lelkes műértőink figyelmébe, mert épen most szándékoznak egy átalános magyar művészi lapot megindítani.

IT. József 1781-ben Magyarországon 184 szerzetes-házat eltörölvén, ezek közt az egész „ O r d o fratrum sancti Pauli Primi Eremitae" magyar szer­zetet is eltörlötte s a zárdák gazdag birtokait a vallási alapítványhoz csa­tolt atta. — E szerzet tagja volt mult századi jeles költőnk, Ányos is.

A mária-családi zárda utolsó szerzetese kegyelemkenyéren élődve, né­hány év előtt hunyt el Kis-Lóthon.

Képek Ausz trá l iábó l : I. Az ausztráliaiak vadászata nagy madarakra

A z első emelet folyosója egyenesen az egyik toronyba s innen az egy­kor diszes orgona romjaival ellepett rostélyos karzatra vezet, hol hajdan a honi tudomány s művészet érdekében annyit fáradozott kegyes pálos atyák áhítatos hajnali s esti Ávé-jukat énekelték.

E karzatról megragadó, de szomorú látvány tárul elénk a templom egyetlen tágas, bizanti stylben épített hajójába. A márványmozaik padlózat me^roncsolva, a padok szomszéd falvak templomaiba elhurczolva, a szom­széd falak oltáraiktól megfosztva, a hármas kupboltozat megrepedezve s pár­jukat ritkító gyönyörű freskók a hozzájuk fért nedvességtől részint elmo­sódva, részint az időnként lehulló vakolat által megroncsolva.

A hivek áhítatos fohászai helyett a magasban most csak rút denevérek s csipogó verebek szállongnak.

Mi e helyet még szentté teszi, az egyedül régisége s a templom melyé­ben levő, ékességeitől megfosztott főoltár, hol évenkint egyszer tart isteni­szolgálatot a szomszéd lótni lelkész. Ezen oltár fölött valami nyomorú má­zoló keze nyoma éktelenkedik, igazán méltatlan társa a még romjaikban is fenséges régi falfestményeknek.

E festmények közöl most már csak Mária mennybemenetele s Judith s Holofernes csoportozatára emlékszem élénken. A többivel együtt oly művek ezek mik csak az olasz festészet aranykorából származtok, s ha nem vala­mely Nao-y Lajos, vagy később Mátyás által behítt olasz mester teremtmé­nyei, uoy a pálos atyák által készíttettek. Ez utóbbit jobban szerelném

Érdekesnek tartom megjegyezni, hogy a török uralom alatt e zárda birtokai : Belek, Mikola, Zalád stb. a szerzetesek s hódítók által közösen birattak, természetesen nagy részben az utóbbiak által műveltetvén. — II .

j József általi elkoboztatások óta felsőbb helyről kezeltetnek, a mint minden olyan birtok, melyen nem függ mindig a gazda szeme, igen mostohául.

Országunk herczeg-primása két év előtt a templomot romladozó álla­potából némileg helyre akarta állítani, de hiányzott a — költség ! Mikor lesz

; arra költség? az az idő titka! Villámcsapás vagy égiháború bármikor romokká teheti e művészi em­

lékünket; ha tehát fentartására mást nem tehetünk, álljon az legalább e lap emlékei köz t ! Stokoly Viktor.

Képek Ausztráliából. Ausztráliát, a Csendestenger legnagyobb szigetét, az európaiak a 17-ik

században fedezték fel, még ma is csak partjait ismerjük; de azon kevés a mit róla tudunk, érdekes és sajátságos.

A part legnagyobbrészt sik, homok buczkákkal teljes és sivatag, sok helyen, kivált kelet felől, korallzátonyokkal és szirtekkel környezve. Nagy folyókkal, mint a többi világrészek, nem bir. Belsejét, nagy puszteságnak mondják, mint a Z ah a r a . Stnrt kapitány, ki 120 mérföldre behatolt, mondja, hogy egész útjában csak pusztaságot látott, legkevesebb változatosságra sem

talált; meddig csak ellátott, szemei egyetlen halmot sem fedeztek fel, körüle minden lapály volt és sik, mint a tenger.

Itt-ott emelkednek ugyan fel hegyek, de melyek különválva állnak s Aem függnek össze egymással. A z ismert vidékek közöl csak Uj-Dél-Wales bir jelentékenyebb hegyekkel. Itt vannak ugyanis a Kékhegyek s 30 mfdny' hosszúságban s nyolczadfél mérföldnyi szélességben északról délnek húzód nuk oidney fölött. E várostól 52 mérföldre délnyugatnak áll a 6500 láb magas Seawiew, ettől délre kezdődik n Warrngong vagy fejér hegység, nfely örökös hóval fedett csúcsai 8000 láb magasságot is elérnek. Az ezek t5l nyugatra eső Grampian hegylánczban emelkedik a 8200 láb magas W i l hélmnegy

Ausztrália a földgömb déli felén fekszik, azért évszakai s mienkkel ellenkező időben lépnek be. A nyár ott decemberrel, a tél júniussal, a tavasz íeptem bérrel, az ősz mártiussal kezdődik. Uj-Dél-Walesbnn a telet a leg­egészségesebb és legkellemesebb évszaknak tartják; keveset esik, az ég majd mindig tiszta és derült; éjjel bő harmat nedvesiti a földet, nappal nincs meleg, csak kellemes hüs; a partokon csak a deret ismerik, a havat nem, mely csak a hegyeken esik, de itt is nappal többnyire elolvad, mi éjjel alá­hullott.

Ausztráliát az angolok foglalták el, s a partokon már sok gyarmatot telepitettek meg, melyek ujabb időben, kivált a gazdag aranybányák felfe­dezése óta, nagy virágzásnak indultak. Ez alkalommal azonban nem ezek­ről, hanem a bennszülöttekről fogunk néhány sorban megemlékezni.

A természettudósok az ombert bőrszínénél és testképzödésénél fogva fajokra osztályozták. Közönségesen búrom föíájt különböztetnek meg, s ezek a fejér vagy kaukázusi, a sárga vagy mongol, és fekete vagy szerecsen faj, ezeken kivül pedig még két al- vagy átmeneti fajt, melyek a veresrézszinüt vagy amerikait, mely a kaukázusi és mongol közt áll, és a malajit, mely a kaukázusi és szerecsen közt átmenetet képez.

Ausztrália és a Csendestenger szigetvilágának fis lakói két főfaj közt állnak. Uj-Holland, Uj-Guinea s még néhány sziget lakói a Pazuabok (sötét­barna emberek) vagyis az ausztráliai szerecsenek, kiket kisszerecseneknek (negrito) is hivnak; a többi szigetek lakói az úgynevezett ausztráliai indiá­nok. Amazok n muhtji és szerecsen faj közt, ezek pedig a kattkazi és mongol közt állnak.

Bár Ausztrália vagy Uj-Holland kiterjedésre nézve majdnem akkora, mint Európa, őslakói testalkatra, szokásokra s életmódra nézve mégis igen megegyeznek. A férfiak 5 láb és 5 — 6 hüvelyk magasak, de nagyobbak is találkoznak. Bőrszínük sötétbarna, csaknem fekete, hajuk fekete, vékony fürtű, de sohasem gyapjas, mint a szerecsené. A homlok alrésze, a szemöld felett igen kiáll, vastag, húsos, e mellett a fölrész néha meglehetős magas, de bátraálló; a pofacsontok kissé kiállók; az orr magas, szépen hajlott; a száj nagy és széles, de nem duzzadt, mint a szerecsené; a fogak igen szé­pek; a szemek j ó kicsinyek, feketék, kifejezéstelenek.

A test egészben véve izmos, de a kar és láb átalán vékony és sovány; a nőknél különösen a mell nem szép, s mindemellett is ott letelepedő euró­paiak gyakran vesznek közölök feleséget.

Ausztrália északi s ugy a forró égöv alatt álló részcinek őslakói leg­nagyobb részt egészen meztelenül járnak, avagy csak övet hordanak állat-börből vagy falevélből. A déli hidegebb részben egész térdig érő köpenyt viselnek, melyet az ugrány (Kangurulij bőréből készitnek, vagy fűből fon nak. I. nnepélv alkalmával testüket vörösre vagy fejérre festik, de köpüfy-rajzzal (tatovirozás) m m ékesítik magukat soha. A festéket haltainál keverik, nü miatt szennyesek lesznek, és kiállbatlau bűz veszi körül őket Némely férfi mély sebet vág mellén, hogy az altul a szépnem kegyét ki­nyerhesse. Arczukat gyakran eltorzítják a náluk szokásos orrékességgel, mely i* néha 2 láb hosszura terjedő pálezácskából, csontból vagy tollból áll, m lyet az orr porozta átfúrt lyukba dugnak.

Némely törzsnél szokásban van a serdülő ifjak álkapcsából egy vagy több fogat kiütni. Az ujhollandiak igen szép és erős fogakkal birnak, melye­ket kés, fogó s más eszközök gyanánt használnak, s talán ez oka, hogy alsó állkapcsuk tetemesen előre áll.

Uj-Holland termékeny ugyan, de nem nyújt oly tápláló gyümölcsöket, mint némely déli -/igétek. A lakosság semmit Bem tud a föhlmiveléshez, s füvei, pálmáiévei. kigyóval, gyíkkal, hangyatojás->al, rovarbábbal, pókkal s egyéb féreggél él. Ebből láthtró, hogy nem igen finnyásak. Kedvencz elede­lük tiz erdei méz: emberhúst nem esznek, vagy legalább ritkábban, mint más vaduk. A térigerpnrtlakók jobban élnek, mert a tenger is sok táplálékot nyújt, in-lv ha düglüju czethalat vet partjaira, nz egész környék népsége össze-gvü'lektzik, s addig marad ott és lakomázik, mig abból az utolsó falatot is tol nem emésztette. Életmódja miatt kénytelen az njhollandi szüntelen köl­tözni egyik tájról a másikra, és ez annyira második természetévé vált, hogy attól semmi körülmények közt nem bírna elszokni. Hol megtelepednek, csak nyomorult viskókat építenek, vagy épen csak a fák v/tgy part üregében lak­nak. A hideg éjek alatt u homokin tUsák be m.igukat.

Nőin Hw\ i , hoírv e-z így van, mert itt sem a vne, s.-tn egyéb érez nem ismeretes, s fejsze fls Ves helyett éles követ használnak. A gyökeret faásó-val,vájják ki. .Mindemellett i-. kés/.itnek csólnakt>t, kivájt fatörzsből, vagy összefűzött fa!-vMbol, de leginkább tutajokat használnak.

L^ j jobh fegyverük a hhjitódárda, melynek nyele 12 láb hosszú s hegye kohol vari. Nemei,- törzsnél mindkét végén hegyes. E nélkül őket sohasem leliét látni, s há nfeh> Ütni i, kezükben, igen kell vigyázni, mert meglehet, hogy Si igy nijuknál fogva rtttguk után hozzák a homokban. Remikiviili -erővel és ügyességgel tudják ezt kezelő"-. Vadászat- é . halászatnál rövidéb­

ő l - : bet használnak. A nagy madarakat különös Csellel ejtik el. Balkezükben egy csomó lombot tartanuk maguk elé (lásd 1. rajz), hogy a madarak e mögött ne láthassák. Így közelednek lassankint feléjük, mígnem oly távolságra érnek, hogy a dárdát sikeresen kilökhetik. 15 mellett a madarakat még és egyéb állatokat ugorka-alaku 2—3 láb hosszú ütővel is szokják agyonverni, melyet \V:imara-nak hivnak. Nyilat és íjat még nem láttak náluk. Aa euró­paiak szintén csak a benszülöttek útmutatása mellett indulnak az ugrány-vadá-szatra (a kép jövő számban) melyet szintén csak lesből kell elejteni.

Ügyes mászok s míg a legmagasabb fák csúcsát is a legnagyobb köny-nyüséggcl és vakmerőséggel meghágják, midig irtóznak valamely kútba, vagy mélyebb árokba leszállni. Az is nevezetes, hogy a homokban hátra­hagyott lábnyomról megtudják nevezni az embert vagy állatot, a ki ott járt.

A ,.Tiine»" szcrkeszto-hlvatnla. Angulországbju eddig két állam volt az államban : a kelet indiai társa­

ság és — a „ T i m e 9 . " Amaz korlátlan hatalommal uralkodott á világ egyik legnagyobb o szaga felett; saját hadserege, tengerészete, hivatalnokai voltak és saját kormányzati központtal birt L mdonban a Leadenhall-Stre-t-beu. A másodiknak saját küldöttei vannak a világ minden zugában, tisztjei a had-e-reget követik, küldöttei előtt nyitva állnak a i államférfiak termei, ők min­denütt jelen vannak, és e hatalom központja a city (belváros) egyik piszkos zugában a Printing House Square-ban (nyomda ház uiczn) van. Mi volt a Hansa a keletindiai társasághoz képest? Mi egy kis herczegség hatalma a „T imes ' ' világhefolyásával egybehasonlitva?

A keletiudiat társiság uraim* nincs több '•. Tuvafútta a forró számum-roham, mely e hatalom zsarolásai, rablásai és k-tjyetlenségei mérhetlen szín­helyén át nyargalt oda. A kereskedelmi társulat kénytelen volt hatalmát letenni a királynő kezébe. De a kizsákmányolt indus fejedelmek kincsei az angol bankot szuporitak.

A „Time3" m»:g él , még virágzik, még birtokában van egy nagyszerű egyedárusságnak, melyret csak lassankint lehet kezéből kiragadni : a nemfe-lelősség és hibázhatta 'ság e<iyedarusságának. Bár hám szor változtatta is e hirl >p színezetét, bár hányszor b intették is meg politikai jóslatai és hazug­ságaiért, — mindamellett az angolok nagyobb része még mindig kész meg­esküdni a ,,Time8"-ra, csak azt tartja igaznak, mit ebben olvasott, még min­dig járja az a kérdés : mít mond erre a . .Times"?

De a . ,Times" is el fog enyészni, mint a keletindiai társaság, e lap is el fogja veszteni e/yedárusságát. csakhogy leköszönését nem a királynő kezébe teendi le. Késien áll már a kis Dávid parittyájával, ki a lapirodalom e Góli-tíiliját el fogja ejteni. A parittyás kis Dávid nem más. mint az olcsó sajtó. A penny-lapok megbuktatják a journalistika Krősusát. Természetesen, ez nem fog holnap történni, de annál bizonyosabban — holnapután.

Azonban bármi legyen is jövője ez óriási lapnak, annyi bizonyos, hogy e pillanatban még teljes erejéb ;n van. Az ő hatalma oly nagy, mint azon ér­telmi töke, mely fölött rendelkezik, oly szokatlan, mint bámulatraméltó ama mechanismus, melyei mozgásba hoz. A „ T i m e s " Londonnak hatalmas ütere. A Páltemplomnak, az anglikánismus e székesegyházántik tőszomszédságában van a „T imes ' ' szerkesztőhivatala, H jotirnalisinus knrhedrnléja. Mindé két kathedrale harang szava hatalmasan hangzik keresztül naponkint Angolor­szág fővárosén; de e két kathedrale helyraj/.i fekvőiére néhány észrevételt megemlíteni nem mulaszthatjuk el. Mig a Páliemplomot az épületek egész tengfréhöl már messziről látjuk kiemelkedni, a az ahhoz vezető uta« el sem lehet téveszteni; addig a Printing House Square t , a „ T i m e s " székhelyét föltalálni, nem tartozik a könnyű feladatok közé, hamindjirt London térké­pével volnánk is ellátva, s bár tudjuk, hogy ez a Square a cityben, a Sz. Anna-plébáni.iban van. Mintha csak a „ T i m e s " titkokkal és rejtélyekkel volna körülvéve. A mily nehéz ez óriás.Kp belső mechanizmusáról még oly emberek által is értesülni, kik a jou'nalistikához tartoznak, ép oly bajos szerkesztői hivatalára ráakadni.habár tőszomszédságában járunk is. AThemze j o b b pártjáról a Blnckfriars-hidon áthaladva, jobbra az első útra kell térni; mindössze is ennyit tudhatunk meg ; de hogy azután mi következik, azt senki sem tudja bizonyosan megmondani, keresőnek valóságos fölfedezést útra kell magát elszánni.

Hirtelen a város legpiszkosabb r szeiuek egyikében találjuk magunkat, melynek szoros utczái rendetlenül, kercsztülkasul épültek. Leírás után tud­juk hogy itt e vidéken kell lennie, s mégis hasztalan keressük szemeinkkel a „Timea-OrFice"-t, ugytetszik. mintha a krétai labyrinthus kellő közepében volnánk. Jobbról is balról is tasziiráltatva, tolakodó narancsárusnőktől ül­döztetve, targonczában, vagv játszó utcza-gyertnekekben meg-mcgbotolva, sietve járók hatalmas karjai által oldalba lökdöstetve, végre kínjában beug­rik az ember valami büdös szappan -boltba, s az alkalmat használandó, tu­dakozódik a Printing House Square-ről. Mindhiában! A becsületes szappanos utasító válasz helyett valami goromb iságot dörmög, mert e kérdést az nap már legalább kétszázszor intézték hozzá. E városrészben hii-ztnlnn számitunk udvarias válaszra, mert a szerkesztőségi hivatal iránt tett számtalan kérde­zősködés miatt még a legbárányszelidségűbb ember is képes tigrissé változni, mihelyt azt kérdik tőle, hogy merre van a „Times-Off ice"?

Valóban csodálatra méltó.hogy ez óriási vállalat, e Leviathnnja a jour-nalistikának , oly szük, piszkos utczatömkelegben, valóságos lyukban ütötte föl sátorát; e alig lehet megfogni, hogy képes e nagyszerű organismus lŐlek-zeni, hogy képesek ezen kolosszális gépek ott dolgozni! Ha e mellett mind-

azon csodálatos meséket hallottuk, melyektől a „ T i m e s " műhelye körül van -véve; ha azon titokteljps társaságról hallunk, melyet itt Sándor czár. Wise-mun bibornok, b. Rothschild, hg Meutschikoff, dr. Cuintning, Biring testvé­

g e k , lord Palmerston, Disrneli stb. képeznek; ha hulljuk, hogy nz érsekek, kik a ..Tinv s '-ba vezérczikkeket irnak, esti 9 óra u'án hatfogatu kocsijaik-

• ban ide hajtatnak, hogy vezérczikkeiket átjavítsák; ha a főszerkesztő, xlszcr-kesztŐk. levelezik s egyéb munkatársakról különféle kocsijaikkal, szóval, ha az ..ezeregy éjnek" mindezen csodáiról értesülünk : akkor fogunk csak elbá­mulni a felett, hogy mikép kerülik ki egymást e kocsik, - hogy fordulhatnak meg azok a hatfogatu hintók, midőn e krétai Labyrinthu>ból ki akarnak me­nekülni. De amnz ut és mód. mely szerint a „Times • nnpi politikája készül, épen oly titokteljes, mint a Printing House Square Bármennyit kutassuk, bórhány illetéke* egyént kérdezzünk is meg, sohasem nyerhetünk kellő fel­világosítást aziránt, hogy mily rugó hozza mozgásba a főszerkesztő,Mowbray Morris ur tevékenységét. Hogy mennyiszer változik e lap iránya, azt min­denki tudja; de hogy minő érdekek idézik elő ez iránynak oly gyors válto­zását, 6 hogy ezen érdekek mikép jutnak mindannyiszor egy kahip alá, vaj-

- jon bizottmány, szavazás, triumvirátus, meghatalmazott dietator nltal-e? ezt bizonyossággal senkisem tudja megmondani. A „T imes" egyuital ren­dőr-főnöksége a nyilvános sajténak; neki megvan a maga sima, ügyes, for­gatható, felelősségnélküli 8 mindenekfölött hatalmas politikája;egyes vezér-ezikkei mögött tiéha titkos események, egyetértések, jóslatok, hivatalos és félhivatalos sugallatok egész Italmiza, sőt mint állítják, nem ritkán nagy pénzösszegek hatalmas befolyása rejlik.

Les-dik meg most a világ leghatalmasabb hírlapjának érdekes műhe­lyét tevékenységében.

A Printing House Squar.; a Play House Yard-dal *) a „Times - * fö-szállása, csaknem mindéti órájában a napnak és ar éjnek érdekes a gondol­kozó szemlélőre, mert ez óriási vállalat met-Vanismusa majd ^'haeem p.hen. Legcsendesebb idő ama rövid délutáni óra, midőn a betűszedők eltávoztak és az alszerkesztők még nem jöttek cl, ha a lap első kiadásának utolsó példá­nya már ki van nyomva, s a hatalmas gőzgép rövid időre megszűnik mű­ködni. Ekkor egy kis nyugalom vehető észre: a „ T i m e s " emészt, rövid déli­áimat aluszszn.

A légs*eszláuipák meggyújtásával délután, ismét uj élet, uj tevékeny­ség veszi kezdetét. A fő- és alszerkesztők már erősen dolgoznak; a titok­teljes vezérczikkek egymásután megérkeznek. Hogy honnan jőnek, nem tud­hatni, elég, hogy jőnek, és sok mindenféle kocsi tólti el a keskeny utczákat a nagy gözszÖrnyeteg ismét hatalmasan prüszköl, piheg, számtalan papírda­rabot fölemészt, mégsem lakik j ó l ; a szedők nem bírják elég gyorsan mozgatni kezeiket; a factorok ide-oda futkosnak a subeditoroktól a szedőkhöz, ezektől ismét amazokhoz, és a szerkesztőség ablakai az erős légszeszlángoktól fénylenek.

A leg.-zá..andóbb emberek bizonyára azok, kiknek feladata a lnphoz megszámlálhatlan mennyiségben érkező leveleket elolvasni, s azok tömkele­géből a figyelemreméltókat kiválogatni. Mily tengersok udvarias bókokból álló bevezetést kell útolvasniok! Mint tele lesz a fejők ily forma bókokkal : „ ö n világra szóló lapja." v .gy : „ön ismert részrehajlutlansúga," vagy : „ön közkedvességii lapja" stb. stb, Mily fárasztó lehet rajok nézve, a beküldött panaszok egész özönét átgázolni, kezdve a későn átadott levél miatii panasz­tól egész az India rosz kormány/úsa feletti panaszig. Kik tulajdonképen a ,Times" ezeo álnevű levelezői? Szinte kíváncsivá lesz az ember látni az ily

nevü urakat, mint : „ V e r a x . " vagy : „Paterfamilas" vagy : „Indnphilii-," vagy „Habitans in S i c c " v . igy: „ E g y szomjazó lélek" stb.

• ) A Play Honse Yard (színháztér) nevezet onnan veszi eredeiét, bogi e téren állt •egykor a Ulobe-szinhé*.

De már az idő későre jár. A , . T i m e s " már birtokában v- n a legbecseab titkoknak:államtitkoknak, irodalmi titkoknak, tűzvészek, rablások, hűtlen­ségek, tolvajságok, csáb tusok, házasságtörések, gyilkosságok stb. titkainak. Mindezen titkokat a lap egyelőre csak magának tartja fenn, senkisem férhet azokhoz, kivévén a választottakat, a szedőket és nyomtatókat. De e háládat­lanok nem sokat törődnek a statusesinynyal, mely tegnap Parisban végrehaj­tatott, a török minisztériummal, mely kénytelen volt leköszönni, vagy azon harmincz fejjel, melyeket a mentenrgróiak illető törzsökeiktől elválasztottak.

A z idő mind későbbre válik. A..titkok háza" tudósítóinak utolsó papír-szeletei épen most érkeztek be, a fillére* sorok írójának (Penny-a-liner) *) utolsó tudósítása a Holbornban épen most kiütött tűzről, a levélszekrénybe dobatott, ez utolsó távirati sürgöny már a szedő-szekrényben van; a „ T i ­mes" választott munkatársai, kik holnapra rettentő zivatart esküdtek a mi­nisztérium fejére, már nz édes álom karjai közt ringatták mag u ka' • mintha mit.-cm tettek vulna; — és még csak egy elkésett színházi tudósitó botorkál a sötét utczasarkon, hogy jelentését az uj drámáról, melyet egyik vu^y má­sik színházban először adtak elő, s melynek ismertetését egy pohár puncs vagy egy csésze thea mellett caak ugy kutyafuttában irta meg, még u z utolsó I illanatban a levélszekrénybe vethesse

A „ T i m e s " már most megtömetett s jóllakott , mint egy uugyehető ember. Semmisem hiányzik belőle: city-levelezés, vásári hírek, lóversenyek, vadászatok, börzetudósítások, vasúti részvények, parlamenti vitatkozások, időjárások, a város egészségi állapota, törvényszéki és rendőri jelentégek. titkos és ostoba hirdetések, születések, halálozások és házasságok szóval minden a legjobb rendben beérkezett, s a „ T i m e s " lelke, értelmisége nyu­godtan hajthatja fejét vánkosára. De a test, az anyagi rész csak m. st kezd el igazán lélekzeni, élni. működni, mert a betűk már a gépben vannak, s óránkint 1200 példány kerül ki belőle a nyilvánosságra.

Reggeli öt óidkor kezdődik n . .Times" nyilván*** kiadásának v\*6 pba-sisa. Egy nagy földszinti tercmbeii, melyben több sorban hosszú ...-/tulok vunnak felállitvn, lát először világot az újdonsült lap. E ho<szu asztalokon egész kia hegyeket képeznek az egymásra rakott ezernyi példányok, kiter­jesztve egész otromba nagyságuk szerint.

Bámulatos gyorsasággal történik ezen ujságtömegek összehujíogatá-a a temérJek kéz által, melyek e műtétre alkalmazva vannak. Azután a rehéz csomókat kocsikra rakják s széthordják a különféle vasúti állomásokra.

Az első kiadás második phusimi példátlan zűrzavar által tüuik ki. Min­denféle nagyságú s alakú kocsik járnak erre-arru a ku Printing House Squa-re-en. A tarka jelenetet a foglalkozó gyerkőczö't egész légiója élénkíti, s a mi legkülönösebb : minden vigan « illedelmesen megy. legkisebb ezivakodáa nélkül; szóval bizonyos titkos és láthatatlan rend uralkodik e minden reggel megújuló rendetlenségben. Félnyolcz órakor nz ujságárulók tarka serege eltűnt s a t ; r kiürült. Most a „Times"-t átengedik második kiadása szülé­sének.

Nem zárhatjuk be czikkünket anélkül, hogy meg ne emlékezzünk ozon erélyes fér6uról, ki a „Times"- t azzá tette, a mi jelenleg, tudniillik a világ legnagyobb és legbefolyásosabb lapjává. E férfiút Walter Jánosnak hittak s parlamenti tng volt. O a sajtónak valódi utásza (pionír) volt. Beszélik, hogy egykor — ha nem tévedünk, 1835-ben - midőn Parisból egy külön futár érkezett a királynak a kamarákban tartott tr.'nbeszédével,. -- mivel épen sem szerkesztők, sem szedők nem voltak találhatók, — kabátját letevé s az íiltnl* gyorsan angolra fordított trónbe-zédet saját kezével szedte ki E férfiú erélvességének köszönheti a „ T i m e s " nagyrágát. - f

• ) A Penny-a-lincr legalsóbb rangú tudósild, ki csík igen röviden ir u történt szerencsétlenségekről, nyilvános botrányokról, rendőrségi tárgyulásokról stb. s ftzen iratát snronkint egy pennyvel özetik.

T Á R H Á Z . A párisi áfa In nos grnz<la*it";i kiállítás.

( M e g n y i t t a t o t t j ú l i u s 1 7 - c n , b e z á r a t o t t j ú l i u s 2 5 - é n . ) VIDATS ISTVÁN tudósítása-

III. Bordeaux, aug. 8-án.

A fóldmivelési eszközök is gépek között az ekéknél legtöbb különféle szerkezetűek voltak. Megszámláltam 109 féle ekét, melyeknek egyik yagy másik része igen különbözött. Többi között a hegyi vagy fordító ekéknél sokkal több különbség fordult elö, mint a kerülő ekéknél; de mind az egyik mind a másik fajnál igen kevés jó i hajlított kormányt lehete észrevenni, ki­vévén nz angol ekéket, vagy az angol után készülteket.

A taligás ekét itt nem szeretik. Ez onnan van, bogy igen kevés a-róna fóld, nz egész országban kisebb nagyobb mértékben dombosak, völgyesek a tá|ékok, s ez okozza azt is, hogy az ekék annyi Bokfélekép készíttetnek; majd minden tájéknak különböző eszközei vannak. Taligás ekét háromfélét lát­tam, olyat, n melyen nz eke-göröndol forog; a szorosan a göröndölre illesz­tett taligát inkább használják. A forditri ekék fajából, ugy látszik, hogy azokat használják leginkább, mclvcken az eketest egymás fölött fordítva n göröndölön vnn, mivel nem kell egyebet a fordulásnál tenni, csak az ekét megforditüiii ugy, hogy a fölső eketest alulra forduljon, mely azonnal uj ba­rázdát fog. A z ekék közt nem csak a csinosan készültek részesültek kitün­tetésben, bvnem a kisvárosi kovácsok ekéi is; kivált a hol a mérsékelt ár n *árgygy»l kitűnő összhangzásban volt.

A boronák is nagyon különböző neműek voltak. Ugy hitszik, na uiigol eredetű boronák itt is kedveltéinek, mivel azok fajából, ha nem is eredeti alakban, de alapelvre nézve legtöbb volt kiállítva. Láttam igen jő taruezk-szedő láncz- és csukló-boronákat; de sokkal nagyobb mennyiséggel voltai; a tnagtaknrök kiállítva. Á s o k különféle fogú- és kupájuakon kivül voltuk mag­takarók, kis, ekculaku vasakkal igen sokféle formákban, 2 láb szélességtől egész (i lábnyi széles fogásra alkalmazva.

A vetűgépek közöl itt a szórvavetőket igen használják, a domb <• és völgyes tájékok miatt, s j o b b sikerrel, mint a sorvetőket. Hogy átalában kedveltek ezen gazdasági gépek, az eléggé kitetszik abból, hogy a szórva-vetők többnyire mind eladattak a kiállítás alatt. A mi az árakat illeti, azok valóban meglepők, mert voltak vetőgépek kiállítva 15 franktól 1400 fran­kosig; ez utóbbiak között volt (iarret-IIornsby-Smith-féle angol vetőgép is.

Rögtörök és hengerek szintén nagy számmal voltak kiállítva. Itt j ó sikerről használjak a sima hengereknél az eloszlottakat. Ezek t. i. több kis, 4—ö rövid darabból állnak, egy tengelyen, s kétszer oly nagy rajtuk a ke-réklyuk, mint a mekkorát n tengely vastagsága kívánna; vannak olyanok is, melyek két tengelyen egymásután járnak; ezek n simább földön hasz­náltatnak.

Kapáló-tkék igen sokféle szerkezetűek e nagy számmal voltak kiállítva, egészen vasból, s fjból is. U g y látszik, hogy a vasból készülteket jobban kedvelik a franczia földinivelők, mivel ezekből sokkal nagyobb menny iség volt kiáliitva.

A töltögető-akik hasonlóképen nagyobb becsben vannak és egészen vasból készítettek; de azért volt nemcsak töltögető, hanem szántó eke is, vasból fakormánynyal.

A gyök- vagy burgonya-kiszedö ekék itt átalánosan használtatnak, s szintén elég szép számmal voltak kiállítva, valamint igen j ó túró vagy mé­lyítő ekék is, melyek itt a gyökös takarmány termesztésénél használtatnak; volt még alagcsö-rakó eke is, de kevés figyelmet vont magára, ugy szintén az ásó gép is, melyből csupán egy példány volt kiállítva.

Szénakaszáló-gépek nemcsak angol szerkezetűek, hanem idevalók is voltak. — Ezen gépeknél látni lehetett azt a kiszámithatlan kűlÖnféleséget, a mely egyféle használatra készített gépeknél előfordulhat. — A kiállításon sok kaszálógép volt, de a próbán csak kilencz jelent meg, s ezek közöl egy volt kitűnő. — A próbatevő kaszálógépek közöl 5 egy lóra, 4 pedig két lóra volt számítva.

Jelen voltam a próba-kaszáláson, mely reggeli ,10 órától délutáni 5 óráig tartott. Három gép volt egyszerre működésben. En azután fürkésztem, a melyik legkönnyebben járt , s ezen gépnek háromszor kellett kiszabott munkáját megtennie.

En folyvást szemmel tartottam e gépet, sőt szigorú próbára is vettem, de nem bírtam az ugyan szépen nőtt füvet annyira letiporni, hogy a kaszáló­kések ne tudhatták volna azt levágni. E gép Parisban készült, vonta fgy ti­zennégy markos idős szürke ló, s könnyebben vitte mint a másikat két ló. — A mi az elvágást illeti, mind j ó l vágták a füvet; hanem az időben és megkí­vántató vonó erőben volt ezen gép nagy előnye. 1000 Q métert 23 perc? alatt vágott le , s a ló épen nem volt elfáradva, pedig a lekaszált tér ' / , nm-gyar holdat tesz.

Ezen gép amerikai találmány Walter és W o o d találták fel, — készí­tette ifjabb Peltier Parisban. -Ára 500 frank.

I r o d a l o m é s int i v é s z é t .

•4- (Érdekes röpirat.) A kolozsvári sajtó legújabb termékére figyelmez­tetjük olvasóinkat. Ez egy röpirat, még pedig igen érdekes. Czime : „Ma­gyar- vagy czigány-zenet" Elmefuttatás Liszt Ferencz „czigányokról" irt könyv felett. Irta Brassaí Sámuel. Emlékeznek olvasóink, mint felzúdult volt az egész magyar Bujtó már csak hírére is annak, hogy Liszt F. hazánkfia „Dea Bohemiens et de leur musique en Hongrie" czimű, Parisban megjelent munkája által azt akarja a világgal elhitetni, hogy a magyar zene tulajdon­kép czigány zene. Valamennyi hírlap mind kifejezte neheztelését e vak­merő, hazafiadat), esztelen állítás fölött. S valóban méltán is, mert Liszt ha­zánkfia egy téveszme után indulva, nemcsak bakot lőtt, hanem bűnt is köve­tett el egy nemzet ellen, a melynek fiául szereti magát vallani. De jóllehet annyi „zenetudósunk" van, tüzetes czáfolatot nem olvasán k, a mig Brassai műve meg nem jelent. Ez aztán felelet, útbaigazítás, czáfolat tele humorral, satyrával, vidám adomák és tudós tételekkel; a logika egérfogójában Liszt az 6 sallangós állításaival ugy megszorul, hogy nem is nyikkanhat. De mind­ezt olvasni kell; a mi igen könnyű, mert a szépen kiállított könyv árn csak 72 kr. A példányok Stein -íános bízományába vannak adva. ( K . K . )

— A Sárospataki Füzetek kiadói : Erdélyi János, Hegedűs László, és szerkesztői : Antalfi János, Árvái József, az olvasó-közönségnek tisztelettel jelentik, hogy ezen protestáns tudományos folyóirat negyedik évfolyamából (1860. jan.-dec.) teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatnak. Kü­lönösen emlékeztetik az alakult, vagy alakulandó egyházmegyei könyvtára­kat, a kérik az egyházi testületek, iskolák, más tudományos intézetek igaz­gatóságait éa olvasó, egyleteket, hogy megrendeléseikkel fedezvén az ö kiadásaikat, biztosítsák az egyház és tudomány részére az á Italok folytono­san előszedhető s közölhető adatokat, kútfőket, ismereteket.

A Sárospataki Füzetek ez évi folyamára postán hat, helyből elvitetve öt uj forintjával, félévre ez Összegek felével, előfizethetni : Sárospatakon a szerkesztőségnél. Kapható egy évi folyam hat uj forintért, Pesten : Rátli Mór, Osterlamm Károly, Debreczenben : Telegdi Lajos, Pápán : Szkolnik, Kolozsvárt : Demjén László könyvkereskedésében.

•4- (Ortnodi Bertalan jelenti), hogy „Magyarhon ébredése" czimü müve sajtóhatóságilag lefoglaltatott. Reméli azonban, hogy felszabadítását mielőbb kieszközölheti - akkor a példányokat rögtön szét fogja küldeni: ha pedig re­ménye meghiúsulna, egy más, sajtó alatt levő művével kárpótolandja elő­fizetőit.

-f- (Hartleben ,,Olvasó-tárából") megjelent a 41 . és 42 . fűzet, hozván Dumas Sándor „ Jehu társai" czimü regényének második részét.

-4- Debreczenből is egy igen érdekes irodalmi újdonságot vettünk, ez : „Beranger dalai" első füzete, magyarítva Szász Károly, Blésy G y ö r g y e mások által. Ez első füzet a nagy franczia költő huszonhét szép dalát tartal­mazza eredetiben és fordításban. A további füzetek megjelenése a közönség részvététől van föltételezve. Ugy hiszszük, a magyar olvasó-közönség szel­lemi fejlettsége magasabb fokon áll. hogy sem hosszabb bizonyitgatás nélkül is át ne látná, miszerint ily vállalatnak részvétlenség miatt megbuknia nem szabad. Ez nemzetünkre nézve nemcsak szégyen, de szellemi veszteség is volna.

0 (Az orvosi naptárt), melynek tavalyi első évi folyama kedvező fo­gadtatásra talált, Dr. Sugár ez évben is kiadja s az októberre már meg is jelenik.

-4- (Katona Józnef „Bánk bánja") most jelent meg negyedik kiadás- i ban- — A nagy költő sirszobra, mely Dunaiszky műhelyében készül, jövő april lö-án, mmt halála napján fog Ünnepélyesen felállíttatni a kecskeméti i t e m e t ő b e n .

q — A magyar írókhoz. Csokonai érezszobrának fólállithatása tekintete-bői „Csokonai-Albumot" szándékozván szerkeszteni: honfiúi tisztelettel ké­rem fel a teatvérhon magyar íróit, miszerint a közérdekű ügyet tekintve, dij

s nélküli dolgozataikkal közreműködni, 8 azokat f. október hó l-ső napjáig - hozzám küldeni szíveskedjenek. Debreczen, aug. 22. 1860. — Kulini Nagy ; Benő, a Csokonai-Album szerkesztője. i -f- (Pályázat-hirdetés.) A budapesti zenede igazgató-választmánya

által C z u c z o r „ K i az" czimü költeményére zongorakísérettel készítendő nép. s dalra hirdetett pályázat folytán márcz. hó végéig beküldött 15 darab pá-., lyamű közöl egysem felelvén meg azon kellékeknek, melyek a népdalban í megkívántatnak (e keUékek : hogy a népdalban a hangvezetés szabályos le-. gyen , hogy az a köznépre nézve éneklésre könnyű, magyar népdal-stylben t irva, s a kíséret zeneszabályok szerinti legyen; ezenfölül megkívántatik,

hogy a zeneszerző a szöveg értelmére is figyeljen); az igazgató-választmány 5 ugyané pályázatot újra kihirdeti, minek folytán Czuczor „ K i az" czimü , költeményére dallam készítendő, zongora-kiséri ttel; jutalma 10 db. arany, t beküldési határidő f. évi szept. 30. A jutalmat nyerendő darab a zenede tu­

lajdona lesz, mely ennek költségén az egyleti tagok számára ki fog nyo-, matni. A z előbbi pályamüvek Ritter Sándor egyleti titkárnál viaszavehetők, - melyekkel átdolgozás után újra lehet pályázni.

-4- Treiehlinger mükercskedéséből három magyar zenemű küldetett be szerkesztőségünkhöz, u. m. 1) „Nincs pénz," csárdás; 2) V é g e a búnak, csár-

• dást búznak;" s 3) „Keglevich-nóta ," csárdás. Mindhármat zongorára szerzé ; Csillag Józsi. Ara egy-egy darabnak 60 kr.

+ (Nagy Jakab tilinkó-müvész) fővárosunkba érkezett, a a napokban hangversenyezni fog az „Európa" termében.

Egyház ét* Iskola. — (Fényes és lelkes e.gyházgyülés Győrött.) A győri ágost. evang. egy­

házközség f. hó 21 . és 22-kén. Győrvárosával s az egész dunántúli vidékkel együtt oly Örömünnepet ült, mely, mint a G y . Közlöny írja, ,,az ág. ev. egy­házközség évkönyveiben kitörülhetlen betűkkel fog örökké ragyogni. A sze­retet, s az édes viszonlátáa örömünnepe volt e két nap főt. Haubner Máté iránt, ki 12 évi fájdalmas távollét után most ölelheté először ismét szerető karjai közé híveit s oszthatá kenetteljes áldását reájuk azon szent helyen, hová őt ezelőtt 30 évvel a közbizalom helyezé s honnan őt a közbejött poli­tikai viszonyok fájdalmas következményei távolították e l . "

Megszűnt ez ünnepen a vallás- és osztálykülönbség — írja tovább a nev. lap — s a dunántúli kerület közönsége nem ismert távolságot és sere­gesen gyűlt össze távol vidékekről városunkban, részint azért, hogy tiszte­lettel hajoljon meg az Ösz főpásztor előtt, részint pedig, hogy tanuja legyen a fényes egyházi ünnepélynek.

Már 21-kén reggel sűrűen robogtak be a diszfogatok városunkba, ugy, hogy délre már idegenektől hemzsegtek az utczák.

Délután 3 órakor nz evang. egyház előtti nagy térséget, honnan az egyházközségi küldöttség a ft. superintendens nr elé volt indulandó, a husz főnyi lovas bandérium, a fényes d szfogatok s sürü néptömeg foglalá el , mig a város lelkes ifjai közöl 50-en dísz-magyar ruhába öltözötten, az egyház épü­letének főbejárása előtt sorfalat képezének.

4 órakor indult meg a küldöttség Zmeskáll István egyháztanács-tag vezetése mellett kísérve a lovas bandérium-, gr. Batthyány Géza — kinek oldala mellett a kis Elemér grófot , üdvözült gr. Batthyány Lajos egyetlen ti utódját is tisztelhettük — gr. Viczay Héder, gr. Zichy Ottó s több főurak, s földbirtokosok mintegy 200-ra menő diezfogataitól.

A város határszélén két banderista vette át az ez alkalomra lelkes nők által készített két selyem nemz. lobogót, ö t óra táján Enese felől egy négyes fogaton Gyapay Győző béri kath. földbirtokos hozta az evang. egyházfőt, Enessey Sándor úrral oldalán, — háromszoros, hatalmas éljenzés után Zmes­káll István ur, a küldöttség vezére lelkes szavakkal üdvözlé a főpapot, mire a superintendens ur rövid érzékeny szavakban válaszolt, s szűnni nem akaró éljenek közt a főurak bemutatáta, szivélyea kézazolátások a testvéri ölelkezé-Bck következtek.

A z egyház épülete elé érve, a bandérium tiszteletállást vett, a itten a sup. ur ismét egy más küldöttség áltnl fogadtatott s t. Horváth ur által ér­zékeny szavakkal üdvözöltetett.

Ez alatt megnyíltak a szentegyház ajtai s néhány perez alatt megtölt a templom s kik be nem fértek, a templomot állták körül.

A szent beszédet megelőzőleg — mely hű s megrázkódtató történetét foglalá magában az ünnepelt szónoknak — az itteni dalárda éneklé az „ E r ő s várunk a mi istenünk" ismeretes éneket; az ima s a dalárda ujabb éneklése után a közönség szétoszlott, s a sup. ur, lakásán tisztelgőket s a két prot. vallásfelekezet küldöttségeit fogadá. Este nagyszámú közönség jelenlétében a dalárda tisztelgett szebbnél szebb dallamokkal a sup. ur laki sa előtt.

22-kén egyházkerületi közgyűlés. A gyűlést d. u. 3 órakor 250 terí­tékű fényes lakoma követte, melyen Zmeskáll István ur nyitá meg a lelkes, hazafiúi felköszöntések sorát. A G y . K. a felköszönt.'sek közt fíetsey újvárosi plébános és alespercs, Beöthy Zsigmond, gr. Csáky Tivadar, gr. Batthyány Géza, Földváry Kálmán, a győri g. n. e. lelkész Zmeskáll József, Székács, s dr. Kovács Pál urak által mondottakat emeli ki. A z ebéd vége felé a „ S z ó ­zat" énekeltetett az összes közönség által, a hét óra táján a társaság el­oszlott."

0 (Az ifjúság nevelését Kalocsán) a kegyesrendiektől, kik ott 1)5 év óta tanítottak, a jezsuiták veszik át, úgyszintén a zágrábi nemes ifjak szá­mára alapított növeldét is.

I p a r . g a z d a s á g , kereskedés .

— (Azon két nánási szalmakalap), melyet pesti kereskedő Brunner ur serkentő éremmel jutalmazott, s melyről már szó volt a lapokban, maholnap Anglia fővárosában fog szerepelni. Egy angol lord önkénytesen négy fontot (40 pftot) fizetett Brunnernek értök, s magával vitte Londonba. A nánási kalapokra már Parisból is érkeztek megrendelések. Hirünk tudtunk nélkül még hirre kap Nánás!"

/ \ (Egy parafából készült tündérpalota) szemlélhető Pesten a felduna­sor egyik boltjában az „Európa" szálloda mellett. Tulajdonosa Neumann Lénárd ur Mosonyban, nyolczadfél évig dolgozott e művön, mely a szem­lélőt bámulatra ragadja. A z épület 1 3 ' , láb hosszú, 9 láb széles; 16 külön­féle építészeti stylt mutat fel s 124 torony, 2600 oszlop, 2400 ablak van rajt, négy udvara s 48 bejárása van s obeliskekkel, emléképitményekkel s ugrókutakkal van ékesítve.

b . — (Az erdélyi gazdasági egylet) Kolozsvárott jövő október 31-kén és november két első napján terménykiállitást rendez, melyre azonban nyers ipar-anyagok s kertészeszközök is beküldhetők.

0 (A magyaróvári uradalomban levő miimalom), melyet gőz és viz hajt, naponkint 600 mérőt őröl B azt el is adja. Van itt egy fejőte is (Schwei-zerei) több száz jeles hollandi marhával, melyek után naponkint 4—600 itcze tejet küldenek a vasúton Bécsbe eladás végett, a többiből pedig stra-chino sajtot készitenek, mely ott helyben fontonkint 50 kron kel s igy ka­pós, mert minőségre teljesen pótolja az olaszországi hasonló nemű sajtot.

0 (Gőzmalom.) Nagyváradon Dunkl Ferencz gőzmalmot építtet, mely az ottani számos nagyobbszerü vállalatok közt méltó helyet foglal el.

£\ (A békésmegyei gazdasági egylet tervezett gép- s állatkiállitását) a megyefőnök betiltá, azon okból, mivel az egylet alapszabályai még nincse­nek helybenhagyva. Remélhetőleg azonban ez akadály el leend hárítva az alapszabályoknak rövid időn megtörténendő megerősítése által.

© (Anglia és Francziaország mezőgazdasága.) Angliában 200,000 bérlő van, s ezek fele oly kis gazda, kik saját kezükkel mivelik a földet. Ez onnét van, mivel felette sok a kis bérjóazág, a legkisebbek 8 holdasak, a legnagyobbak 20ü0 holdasak. Ezenkívül Skóthonban 50,000, Irhonban 700,000 bérlőt számítanak. Francziaországban a bérrendszer nincs ennyire elterjedve, hanem ott meg hatodfél millió kisbirtokost számítanak, ugy hogy a föld felette kicsi részekre el van aprózva, 600 holdas gazdaságnál nagyob­bat nem is találhatni. Angliában a mezőgazdaság valóságos üzleti fokra fej­lődött, a földbe csupa üzleti vállalkozásból tömérdek tőkét befektetnek s nem egy bérlő lesz milliomossá ez uton. A z angol bérlők három negyede csak szóval szerződik, hat hónapi felmondási idő kikötése mellett, tehát a bérlő és bérbeadó minden évben megválhatnak egymástól. A legszegényebb bérlő is befektet évenkint egy holdra közel 100 ftnyi tőkét és csak ritkán veszt, mig a franczia bérlő a földet csak kiszivattyúzni óhajtja. Ango l mezőgazda szá­mos géppel , idő nyereségből ökör helyett lóval dolgozik a nagy összeget ad ki a trágyára. — Azon gazdának, ki ma a mezőgazdaságot, annak legmagasb kifejlési fokán űzni akarja, egy holdra minden évben 200 ftnyi befektetési tőkét kell számitnia, — a mi természetesen a terményeknek c»ak oly ára éa oly nagy fogyasztás mellett fizeti ki magát, mint milyet Angliában találhatni.

b . — (Ámagyar bor Afrikában s Kairóban.) 1849. óta lakik Kairóban egy erdélyi, vízaknai nő férjével, kik mint kereskedők évenkint aok bort vi­tetnek oda Pestről s sokat nyernek rajta, mert az arabok nem győzik dicsérni a magyar bort.

Közíntézetek, egyletek.

b . — (A magyar gazdasági egyesület) igazgató választmányi ülése aug. 23-án. A Sárospatak közelében feltalált kőtelepből vágott malomkővekből megbirálás végett több darabot küldtek be a Köztelekre, s a gyűlés megbi-ráláaukraKorizmics L., Havas J. ésKovács Gy. urakat nevezé ki, kik annak idejében jelentést tesznek. — A z o n bizottság, mely az látván főherczeg kis-jenői uradalma megszemlélésére volt kiküld ve, a részletes adatok összeállítá­sán dolgozik, mely külön fűzetben is meg fog jelenni, mint az idén a mágocsi uradalom leírása. — Kovács Endre orvos ur előadása szerint, a gazdasági gépek körül foglalkozó cselédek közt igen sok és tetemes aérülések fordul­nak elő, melyek gyakran egyes tagok elvesztését vonják maguk után. Ennek oka főleg a bo ingujj és gatya, melyet a gép kerekei hamar odakapnak. A gépek körül tehát szük ujjú s azáru ruhába öltözött cselédeket kellene csak foglalkoztatni, nőket pedig épen soha.

© (A veszprémi gazdasági egylet érdekében) e hó 26. és 27-én tartat­nak az claő tanácakozmányok.

b . — (A zempléni gazd. egyesület) alakító választmánya, addig ÍB , mig az egyesület alapszabályai helybenhagyva lesznek, jövő nov. 5-én S.-A.-TJj-helyen versenyazántással egybekapcsolt tcrménykiálhtást fog rendezni.

M i ú j s á g ?

4- (Reményi Ede), mint a ,J>eIejtü" irja, temesvári első hangversenye után parancsot kapott, hogy 12 óra alatt a Bánság egész területét végkép elhagyja. E szerint aBánságban tervezett művészi körútja elmaradt, 8 a jeles hegedűs visszatért Pestre. Ugy halljuk, hogy september végére már ismét Londonban kell lennie.

+ (A Zrínyi-ünnepély Szigetvárit), mint eddig, az idén is aept. 7-én fog megtartatni, mely alkalomra a közönség meghivó jegyekkel is fel fog ezólittatni.

+ (Csillag Róza énekesnő,) ki jelenleg a bécsi udvari operánál van, jövő évi április 1-től kezdve New-Yorkba ezerződőtt, havonkint 10,000 frank tiszteletdíj mellett.

•4- (A Széchenyi-téren) a közelebbi sétaestélyek egyikén két cserkesz is •o l t látható, kik egy orosz herczeg kíséretéből való tisztek, 8 eredeti nem­zeti öltözetükkel és azzal, hogy Bunkó csárdásaira nagy kedvet mutattak tánczra kerekedni, a közfigyelmet nem kevéssé vonták magukra.

— (A dobsinai községtanács nagylelkű határozata.) Dobsina, aug. 22. örömmel ragadok tollat, hogy Dobsina városa községtanácsának egy, nemes lelküséget tanúsító határozatát közzétegyem. DobBÍna városa ösBzea lakos­aága a gróf Széchenyi látván özvegyéhez intézett tisztelgő levél aláírása al­kalmából, községtanácsi gyűlést tartván, itt nemcsak az érintett levél (a benne kifejezett érzelmek egyhangúlag helyeseltetvén), hivatalosan íratott alá, de egyúttal az ia határoztatott, hogy az cl felejthetetlen honpolgár em­lékének megörökítésére, ezentúl minden évben egy rendkívüli ünnepélyes kbzségtanácsgyülés tartatván, azon alkalommal a helybeli olvasó-egylet ma­gyar könyvek megszerzésében mindenkor 5 U forinttal aegitteasék, s egyúttal egy, vagy több dobsinai születésű, felsőbb iskolákban kitüntetéssel tanuló ifjúnak a viszonyokhoz mért segélydij nyújtassák. Ezen határozat azonnal érvényesíttet vén, még ugyanazon ülésben a folyó évre, egy, magát az eper­jesi iskolában kitüntetett hittan-növendéknek 100; továbbá a rozsnyói isko­lában szintén kitüntetéssel tanuló két ifjúnak pedig egyenkint 50 ft. szavaz­tatott. A mely község földjét ily gazdák mivelik, az, egy előbb vagy utóbb bekövetkezendő, de kétségen kivül bő aratásra tarthat számot. — Dobay Vilmos.

+ (ülrik hazánkfia s jeles tüzmüvész) aug. 26-án igen szépen BÍkerült tűzjátékot adott a Városligetben. Sajnos, bogy a roppant számú közönség részéről rendetlenségek fordultak elő, melyek a derék művésznek pár ezer forintnyi kárt okoztak. A közönség nagy része ugyanis fizetés nélkül tort át a rendőrség által is siker nélkül védett korlátokon, s lassankint oly előre tolakodott, hogy az utolsó jelenetet, mely Zrinyi Miklós szigetvári küzdel­mét volt ábrázolandó (a látványos előadás többi részei is magyar nemzeti tárgyunk voltak) a közelállók életveszélyeztetése nélkül előadni nem lehe­tett, B miután e tolakodók sem a művész felszólítására, sem a rendőrség közbe­jöttére nem tágítottak, hosszabb ideig késedelmeskedni kellett az előadással. Erre a közönség méltánytalan része türelmetlenkedni kezdett, e végre ékte­len lármával a helyszinére rohanva, minden készletet összerombolt. (Lásd alább I l i i k nyilatkozatát.)

— (Sajátságos oklevél.) Reményi Ede ang. 30-án kapta meg Kézdi-Vásárhelyről csizmadia-legénynyé lett felvétetésének oklevelét. — A nemes czéh ezen oklevele ódon szinezeténél fogva és egyébként is megérdemli, hogy lapunkban közöltessék, a mint következik :

„ M i Nagy Erdélly Országában Nemes Kezdi Vásárhelly Városában lévő Privilegiált Tsizmadia Tzéhnak Tzéh Mesterei, és a Tzéhnak Tagjai közönségesen, Felséges Királyunk Rendeléséből adgyuk tudósitásunkat a kiknek illik, hogy ez Levelünket mutató Reményi Ede Nevezetű Tsizmadia Mester Legény, ki ia élete idejére nézve 30 Esztendős közép Termetű, szőke Hajú, a mi Tzéhunk Társaságába Augusztus 9-én 1860-ík évben tisztelet­beli tagnak felvétetett; a melyről bizonyságot teszünk. Kérettetnek minden Városokban,és Tzéhos hellyeken lévő TsizmadiaMester j ó Uraink,hogy ezen Subscriptionkat, és Tzéhunk Pecséttyével meg-erősitett Levelünket mutató I fiat acceptálni, s Mesterségének rendes szokása szerént Miv-hellyt rendelni ne terheltessenek. Köl t Kezdi Vásárhely Városában Augusztus 10-ik Nap­ján 18ti0-ik Esztendőben. Szöts István mk. Első Tzéh Mester Tóth József mk. Második Tzéh Mester. (P . H.)*«

0 (Egy porosz királyi herczeg), a herczegregenB öcscse a napokban Pesten átutazván, itt több öltözet női cs férfi magyar ruhát vásárolt.

-4- (Zomborban) polgármesteri rendeletnél fogva kidoboltatott, hogy a magyar nemzeti szinü szalagok árulása cltiltatik.

© (Német nyári-szinház épült fából Pesten) & városligeti fasorok előtt, a lövölde átellenében. A z egész 40,000 ftba került s igen sikerűit építészeti műnek mondják. Épittetője a budapesti német színházak bérlője, Alsdorf Károly igazgató.

© (Furcsa ékszer.) Bécsben egy delnő két ölebének két fájós fogát ki­húzatván, ezeket karpereczébe ékkövek gyanánt illeazteté be. Akad tán olyan is, ki e kincset megirigyli neki.

b.— (Bécsben uj színház épül), mely e városban már hetedik lesz. + (A kolozsvári nemzeti színház igazgatóságát), mint a „ K . K . " irja,

Follinusz vette át, kinek azon két előnye van, hogy szakértelmisége mellett becsületes ember és nincs adósságokkal terhelve. A társulatban az operai személyzet, mely most Brassóban működik, már j ó részt szervezve van. Fri-derichné helyett, ki Bukarestben maradt, hirszerint Kaiser Ernstné fog szer­ződtetni. A z igazgatóság komolyan törekszik abban, hogy a drámai személy­zetet a jövő színi idényre a lehető legjobb karba állítsa.

£\ (A nagyváradi zsidóközség elöljárósága) két tagját azzal bizta meg, hogy a magyar Akadémia javára és a szíriai keresztyének segélyzésére, az ottani zsidóközeégben gyűjtést eszközöljön.

V U «J*. M H - - 1M0

Vasárnapi Újság 3 6 - i k számához 1 8 6 0 .

4- (Egy angol), ki többed magával utazott hazánkba azon czélból,hogy azt közelebbről megismerhesse, mint a „ P . H . " irja, gyönyörű négyes ma­gyar fogatot vett, hogy azon utazza be Felső-Magyarországot. Ez angol a legelegánsabb magyar öltözékkel is ellátta magát.

4 . (Különös tolvajság.) Eisenbrod csehországi városban egy fiút fog­tak be, ki a tavasz óta 220 sipot lopogatott ki a templomi orgona belsejéből. A sípokat egy zsidó vette meg tőle.

-f- (A szamos-vjvári kaszinó), mely tizenkét év óta zárva volt, hir sze­rűit újra meg fog nyittatni.

© (Az angol trónörökös), a fiatal Wales-i herczeg, mint tudjuk, jelen­leg körutat tesz a nagy világban. Egyik tekintélyesebb uj-yorki lap többek közt következőn ir róla : „ A herczeg tuczatszámra hódítja meg a női szive­ket ; de remélhetőleg, az övé szabad marad, mig az Egyesült-államokba j ő . Itt hóditá meg egy amerikai nő Bonaparte Jeromos szivét — és bizonyára a fiatal brit szive sem kevésbbé fogékony, mint volt a francziéé. Azért Ame­rika hölgyei ékesítsétek magatokat a hódításra; mert a herczeg bizonyosan fölér lOt.i lorddal, kik ha idejőnek, nem akarnak az amerikai szépekkel tán-csolni, mig Viktória királyné fia igen is leereszkedő e tekintetben."

£\ (A horvátországi szűkölködők javára rendezett Borsjáték húzása) jövő sept. hó közepén fog végbe menni. A gyönyörű és értékes nyeremények Pesten a váczi-utcza és Kristóf-tér sarkán Testory kereskedésében megszem­lélhetek. K i ezeket látja, lehetetlen, hogy sorsjegyek vételére ne érezze ma­gát ösztönözve.

0 (Különös tüzeset.) A z aussigi pályaudvarban egy különféle árukkal megrakott teherkocsi kigyúlt és a vasalást kivéve, teljesen porrá égett.

-f- (Somogymeyyében), irja a „ P . L . , " nem rég czirkálást (Streifung) rendeztek, mely abból állott, hogy a faluk népét kiállították az utakra, s mindenkitől, ki arra ment, útlevelet kértek; ha ilyen volt nála, elbocsáták, ha nem vol t , letartóztatták. Ily formán elfogtak két falubirót s egy hivatal­nokot. Más szerencsétlenség az egész ezirkálás alatt nem történt.

/ \ (Mily hasznos a viz), arról legközelebb Lyonban egy testgyakorló művész is kénytelen volt meggyőződni, ki pedig teljes életében csupán a bor iránt volt elismeréssel. E g y alkalommal ugyanis egy föleresztett léggolyón csüggő rúdon ugrálva s hajlongva akarta magát a közönségnek bemutatni. Mikor a léggolyó már vagy 60 ölre emelkedett, meggyuladt, s a művész el volt veszve. Léghajója épen egy folyó felett haladt el, ő tehát leugrott, a fo­lyóba esett s szerencsésen a partra úszott.

0 (Amerikában tartózkodó hazánkfia Xántus Jánostól) a napokban ér­kezett egy természeti ritkaságokból álló küldemény nemzeti Muzeumunk számára. A múzeumi igazgatósághoz, Cornwallis-ban ez évi márcz. l é n irt levelében többek közt irja, hogy kagylókat is küld, melyeket 'a Bellevue szigeteken gyűjtött, melyek kilencz tizedrésze mindenesetre uj , még le nem íratott s azért azokat itt Pesten kell, hogy leírják és elnevezzék, a mi a magyar tudósok képességének igen j ó hírnevet szerezne. Felette roszul esik, midőn hallanunk kell, hogy egy tiszai rákot jelenleg Németalföldön irnak le, egy pécsi egeret Philadelphiában, s a veszprémi bogarakat Paris­ban, mert mindenki azon gondolatra jöhet, hogy ezer év óta egyetlen ember sem találkozott hazánkban, ki tudta volna, mi a (tudományos) neve a rák­nak, melyet eszik s az egérnek, mely csűrében pusztít.

/ \ (Az államvaspálya-társulatra) nemcsak az a panasz, hogy vitel­bérei irgalmatlanul tulcsigázottak, hanem e mellett a kényelem is majdnem teljesen hiányzik, sőt mint a „ B o h . " prágai lap irja, vannak oly vaggonok, melyekbe az eső az utazók nyaka közé beesik.

A (A „Ganges" franczia póstahajó), mely 800 embert s 30 lovat szál­lított Szíriába, útközben gépe eltörvén, a Közéntenger hullámai kényének volt kénytelen magát átengedni. Néhány nap múlva azonban, t. i. aug. 20-án a „Stád ium" ausztriai Lloyd-gÖzös észrevevén a vészszel fenyegetett hajót, azt a navarini kikötőbe bevontatta.

® (Meglepő jutalom.) Paris egyik vendéglőjében egy vidéki nagy ke­reskedő megbetegülvén, négy hétig ágyban fekvő volt , mialatt a 18 éves szép szobalány a legönzetlenebb odaadással ápolta éjjel nappal. Mikor felgyógyult, a leánynak egy aranyórát adott s megigérte, hogy majd végrendeletében megemlékszik róla. Úgyis lett, mert pár év múlva a kereskedő meghalt s a leánynak 200,000 frankot hagyott.

A. (A tengeri kigyóf), a tengerészek ez agyrémét ismét látta három halász, Norvégiában Őerlandban. A halászok épen a part felé eveztek s egyedül 100 rőfnyi távolra a vizet sajátosan mozogni látván, midőn a hely felé eveztek, a tengeri k ígyó kiemelé fejét, mely a lóéhoz hasonlított, sörénye nem volt , de szemei táleza nagyságúak. Ekkor a viz alá merült 8 farkával annyira csapkolódott, hogy a csónak felfordult, egy halász a vizbe fult, kettő pedig kiúszott, kiket a hatóság is kihallgatott.

— (Felhivás és értesítés a horvátországi, slavoniai és határőrvidéki szűkölködők javára rendezett sorsjáték ügyében.) Miután a mult július hó­ban hírlapok utján (átalában a napi hirek közt) közzé tett azon felhivásra, hogy az illetők az eddigelé elárusított sorsjegyek árát beküldeni szivesked­jenek, többektől válasz nem érkezett, s e miatt a rendező bizottmány magát nem tájékozhatván, a húzás határnapját ki nem tűzhette: tehát ennek kitüz-hetése tekintetéből is, az elmaradottak fölkéretnek, hogy az eddig bevett pénzt azonnal beküldeni sziveskedjenek. ( A számla Szathmáry Lajoshoz, üllői-ut l t . ez. küldendő.) — Továbbá a sorsok eladásában résztvevők áta­lában értesíttetnek és fölkéretnek, hogy az el nem adott sorsjegyeket meg­tartani, s azok darusítását továbbra is eszközölni szíveskedjenek, mind­addig, mig a búzás határnapja, a nyereményeket tevő tárgyak leírásával együtt, közelebb tudomásukra hozatván, az el nem adottaknak beküldésére

fel nem kéretnek. E fennebbiek szolgáljanak egyszersmind tudomásul azon sorsjegyek birtokosainak, kik a Zágrábban, ugyancsak a fentebbi czélra már történt kisorsolással ezt összetévesztvén : a nyertes számok közlése iránt ide megkeresést intéztek. A rendező bizottmány a nagy közönséget, ezen jótékony kisorsolásra vonatkozó minden mozzanatról részint hírlapok utján, részint az elárusítók által haladéktalanul értesíteni fogja. — Pest, 1860 augusztus 28. — Gróf Festetics Béla. — Szathmáry Lajos.

— (Nyilatkozat.) A mult vasárnap, aug. 26-án, tűzijátékomat volt szerencsém a t. közönségnek bemutatni. S daczára annak, hogy a hiányos elzárás által a nép tömegesen tódult be jegyek nélkül, és én ez által egész bevételemet elvesztem, a négy első szakaszt felgyújtani, hogy szakértésem­ről bizonyságot tegyek. A z ötödik szakaszt : Zrinyi halálát is kész voltam meggyújtani, de a nép oly közel volt a töltött mozsarak és a felhalmozott puskaporhoz, hogy életveszélyeztetés nélkül ezt nem tehetem. Hiába kértem, hogy a nép visszamenjen; mitsem használt, hatalmam pedig nem volt, tehát nem tehettem egyebet, mint a leglátványosabb szakaszt elhagyni. Ezen elő­revigyázó tettemet a nép egy része félremagyarázó, és előrenyomul­ván, diszitményeimet, állványaimat nemcsak szétszaggatta, hanem el is égeté.

Ezt köztudomásra tartoztam hozni, mikép a méltányos t. közönség, ki az első négy szakaszt látta, szakértésemről meggyőződhessék, félre ne ma­gyarázza a legjobb indulatom- és előrelátásomból tett elhagyását az5-ik sza­kasznak, és hogy megmondhassam, miszerint mint magyar, és a magyar tüzművészet első alkotója, jóakaratomért kétezer forintnyi kárral jutalmazott meg azon népcsoport, mely hónapokig tartó munkálkodásaimnak gyümölcsét összerombolta. — Pest, 1860. aug. 27. — Tisztelettel kolozsvári tüzművész ülrik József.

Szent István ünnepe a vidéken. M a g y a r - S z e n t - M á r t o n (Bánság), (Szent-István király ünnepe köve­

tésre méltó alakban.) A hirlapokból olvastuk, mikép a magyar nemzet ez idén kiválóan akarja megülni hazája védszentjének, szent István első magyar apostoli királyának ünnepét. Mi, kik édes hazánk minden mozzanatait remegő kebellel, de Istenben bizva a legjobb remény közt, figyelemmel kisérjük, mi, kik zajtalanul bár, de hazánk és annak ügye iránti tántoritlan hűséggel, meg­ültük Kazinczy százados ünnepét, meg a tőlünk kitelhető legnagyobb ünne­pélyességgel folyó év április 26-án Széchenyi István vezércsillagunk gyász­ünnepét ; együtt akarunk érezni édes hazánkkal szent István király ünnepének dicsőítésében is. — Akarjuk pedig ezidei nemzeti nagy ünnepünket uno­káink előtt is felejthetlenné tenni a következő határozatainkkal :

l-ször. Szent István király szellemét, ugy hiszszük, méltóbban nem dicsőíthetjük : mintha az ő általa kitűzött keresztyén czivilisatió zászlóját követve, mindig előbbre haladunk. A z erre szolgáló eszközök pedig az egy­ház és iskola, hiven fogjuk tehát gyermekeinket az egyház- és iskolába kül­deni. Es hogy az iskolából kinőttek továbbá is művelhessék magukat, szent István király tiszteletére községi könyvtárt alapítunk és rendeljük, hogy annak mindenkori gyarapítására az önkéntes adakozások és lelkészünk által alapított száz forinttól járó kamaton kivül a befolyó úgynevezett büntetés­pénz fele fordittassék.

2-szor. A magyar-ezent-mártoni község a „Szent-István-társulat" ren­des tagja leend örök időkre, s hacsak akadályozva nem leend, küldöttje által évenkint résztveend annak nagygyűlésében.

3-szor. Szent-István j ó hazafi v o l t : akarjuk, hogy gyermekeink is azok legyenek. A hazafíságra föllelkesítő egyik főeszköz pedig hazánk nagyjainak példája i akarjuk és rendeljük azért, hogy iskoláinkban a hittan után hazánk története kiválóan tanítási tárgy legyen.

4-szer. Helységünkben évenkint szent István király ünnepe délelőtt a kitelhető legnagyobb egyházi ünnepélyességgel, délután pedig népünneppel ülessék meg, és pedig ugy : hogy alkalmas helyen sátor emeltessék, idegyül' jön a helység véne és ifja. Itt mindenekelőtt emlékezet okáért olvastassék fel az ezidei határozniány: azután — hahogy egyes jótevő nem akadna — a községi és egyházi pénztárból évenkint a helybeli egyházi és világi elöljáró­ság által meghatározandó és j ó eleve megszerzett két rendbeli jutalom-emlék osztassék ki a helység legjámborabb ifja és leányzója közt, neveztetvén az ifjú „szent István ünnepének királya" a leányzó pedig ,,királynéjának." — E napra rendeztessék lóverseny, terménykiállitás; jutalmaztassák meg amaz ifjú is, kinek legkitűnőbb nemesitett facsemetéi, és ama leányzó, kinek leg­szebb zöldségi és virágos kertje van; tartassék az ifjúság számára különféle, a körülményekhez alkalmazott ártatlan mulatság, hogy igy édes hazánk reményei minden évben j ó eleve örvendhessenek szent István király nemzeti ünnepének. A magyar-szent-mártoni község. *)

© (A szent István ünnepet megtartották) a gleichenbergi fürdőben is, hol a nagy misét mint fürdő-vendég ott mulató alsó-lendvai lelkész tartá; to­vábbá itthonn nagy fénynyel és minden felekezetű népsokaság részvétele mellett ülték meg számtalan helyen. — Bécsben a kapuezinusok templomá­ban a misét Korizmics Antal cz. püspök és veszprémi kanonok végzé, melyen az összes magyar birodalmi tanácsosok s a bécsi magyarság minden osztálya jelenvolt.

4- (Szent István-ünnep Szegeden.) A „ S z . H . " irja, hogy első apostoli királyunk ünnepét Szegeden megülték, ugy a hogy lehetett. Kora reggeltől

• ) Fogadja az érdemes község e valóban bölcs és hazafiai szellemért, melyet fen­tebb közlött határozatai tanusitaak, őszinte elismerésünket. Az ország méltánylattkl fogja azt olvasni. Sitrk.

hullámzott a nép a város minden egyházába, mise misét ért Szeged minden templomában, s mégis mindig tömve volt valamennyi. Legfényesebb volt az istenitisztelet a főegyházban, hol a város főpapja tanulságos beszédet tartott az első magyar király érdemeiről mind egyházi, mind polgári tekintetben. Beszédének egyik tárgyát képezé azon alkotmány, mely nyolezszáz év keser­vével, nyomorával daczolt. A népség a Szózatot, Kölcsey Hymnusát s más hazafias dalokat énekelt több helyen.

-f- (Szent István király ünnepét Aradon) fényesen, bár nem ugy ünnepelhették meg, a mint tervezve volt. A z ünnepélyt, melyben a szerbek, románok és héberek is résztvettek, a roppant számú közönség először a ref., azután a kath. templomban tartotta meg. Jelenvolt a g. n. e. püspök is, ki e nap folytán képviselője által a magyar nemzet iránti rokonszenvét ki is fe-jezteté, mely a „ P . H . " aradi levelezője szerint, a városban leirhatlau élje­nekkel fogadtatott. A magyarok részéről viszont egy 4 tagból álló küldött­ség ment a püspök úrhoz, ennek a magyar nemzet iránt tanúsított rokon­szenvét megköszönni. A küldöttség visszaérkeztekor a testvériesülésért folytak a pohárköszöntések, a lehető legnagyobb mérvben. Miután a terve­zett díszebéd elhárithatlan akadály miatt meg nem tartathatott, a „ V a s " és „Fehér kereszt" czimü vendéglök tágas termeiben ebédeltek, a szebbnél szebb toasztok özönei közt. A z ünnepnap estéjén a várost ki akarták világí­tani, de ennek is el kellett maradnia.

+ (A temesvári Szt. István-ünnepről) az „ ö . Z t g . " levelezője többek közt ezeket irja : „Számos vidéki magyar földbirtokos és nemesember jöt t be ez ünnepélyre, s hosszú menetben indultak a székesegyházba . . . . A z egyházi ünnepély után csupán a magyarok a szerb egyházba mentek, mire sok kíváncsi csoportosult össze, nem tudván megfejteni, miért megy a kath. magyarság a görög e. templomba. Ennek nem volt más czélja, mint a ma­gyarok s szerbek egyetértésének s politikai egyesülésének nyilvánítása. A z egyesülés értelme szerint Magyarország s egykori melléktartományainak minden, bármely hitvallású lakosa, politikailag kell hogy magyarnak vallja magát. A z egyesült magyarok 3 órakor nagyszerű diszlakomát adtak, s az itteni lakosok, a magyar öltözet által tudatúk gondolkozásukat, minden rangkülönbség nélkül, a 7 ftos terítékű lakomában résztvehettek. E magas ár többeket visszariasztott, azonban mégis 200-an jelentek meg a lakomán, hol a testvériség, a jövő reményei, s minden nemzetiság egyetértéseért ha­talmas toasztok, viharos éljenek kíséretében tartattak" stb.

-f- (Szt. István-ünnep S.-A.-Ujhelyen.) A z első magyar király országos ünnepét S.-A.-Ujhelyen is fényesen s ünnepélyesen tartották meg, résztve-vén abban a lakosság minden osztálya, valláskülönbség nélkül. Kettős ün­nepe volt ez a városnak, mert ugyané napon szenteltetett föl a kivülbelől megújított r.k. templom is. A z ünnepélyes istenitisztelet után a helybeli plé­bánosnál 70 terítékű fényes lakoma következett, hol több alkalmi szónoklat s hazafias felköszöntések történtek. A z ünnep délutánján több sáros-pataki tanuló is érkezett a városba, kik a helybeli fiatalsággal csatlakozva, este a főutczán át a megye által b . Barkóczynak s több hősnek emlékére állított szoborhoz ment, a Szózatot énekelve, hol egy ifjú lelkes beszédet tartott; az­után a fiatalság ismét a Kazinczy-utcza felé vette útját, hol meg is állapod­ván, egy hazafi szónokolt, mire a tömeg háromszoros „éljen a nemzet" kiál­tás után csendcsen szétoszlott. Feltűnő vol t , hogy egy, a főutczán lakó izraelita, a tömeg közeledtére ablakait kivilágította.

4- (A Szent István-Ünnep Ungvárott.) A „ P . N."-nak irják : Az ünnep előestéjén 8 órakor kitüzettek a nemzeti lobogók — „Hazádnak rendület­lenül légy hive, oh magyar!" „Él jen a haza," „Áldás e hazára," „Isten áldd meg a magyart," „Egyesüljünk a hon javáért," „ H a Isten velünk, ki elle­nünk?" „ Ü d v és haza," „Éljen a hon" stb. feliratokkal. A város tökéletes fényben úszott. A z utczákon a Rúkóczy-indulót húzták s a Szózatot éne­kelték, nagy éljenzések közt. Másnap korán reggel gyülekezni kezdtek a vidékiek, a bejövetel azonban a város minden bejáratához kiállított csend­őrök s katonaság által gátoltatott, mig később eszélyes közbenjárás folytán eltávolíttatván a fegyveres erő, a „Sas"-vendéglönél öszpontoeittatott, 6 a sokaság, a megye előkelőbbjei a fóldnépével egyesülten, — legelői az úrhöl­gyek — zászlósok kiséretérel, zajos „éljen"-kiáltások közt, melyekkel a városi polgárság által fogadtatott, a legszebb rendben haladt a rom. kath. egyház felé; útközben az ablakokból koszorúk szórattak a menetre. Azután a sokaság a ref. egyházba ment, s istenitisztelet után, a Szózat zengése mel­lett, hajadon fővel vonult végig az utczákon a „korona"-vendéglőig, hol 200 terítékű díszebéd tartatott. Délután a város végén levő vadaskertben nép­ünnepet rögtönöztek.

+ (Szent István-ünnep Losonczon.) Ugyancsak a „ P . N."-nak irják, hogy Losonczon első királyunk ünnepe szokatlan s rendkívüli fény nyel folyt

a nagy redout-teremből a templomba indult, hol a jeles egyházi beszéd vé­geztével aSzózat is elénekeltetett.Délután 2 órakor a nagy redoutte-teremben 500 terítékű lakoma volt, hol számos korszerű felköezöntéat lehetett hallani. A lakomára táncz következett, melynek csak más nap reggel szakadt vége.

-+- (Sz. Istvánünnepe Nyitrán.) Már a szent ünnep előestéjén — irják a „ P . l l . ' -nek — a megye minden részéből s a nép minden osztályai pro-cessiók gyanánt sereglettek a városba. Főispáni beiktatás vagy megyei tiszt­újítás küzelgését hitte volna az ember, midőn e napon a nemességet és intel-Ugentiát ily teljes számban összegyűlni látta. Egész Nyitra fényözönben úszott, oly gazdag volt az átalános kivilágítás. Zenekíséret mellett hullámzott a közönség utczáról utczára, a Szózatot énekelve. A gazdagon képviselt megyei előkelő osztály élén Tarnóczy Kázmér, Odescalchi herczeg éa a For­gách grófok álltak. Fényes lakoma is volt, melyben 500-nál többen vettek részt. A z egymást érő lelkes áldomások a nemzet legszebb napjaira emlékez­tettek.

+ (Sz. István ünnepét e testvérhazában is) csak oly fényesen s lelke­sedéssel ünnepelték meg, mint Magyarhonban. Igy Kolozsvárott Í6 minden felekezeti különbség nélkül tartották meg azt. A z ünnep előestéjén önkéntes kivilágítás volt. A z ablakokban háromszínű virágfüzérek és koszorúk vették körül a gyertyákat s mécseket; több helyt feliratok is voltak olvashatók. Ceak néhány ház maradt sötéten, köztük a városháza (!) és a cs. k. hivata­lok. — Tordán is a szent király emlékéhez méltólag ülték meg a nagy napot, mint a kath., ugy a ref. és unitárius templomban. A Szózatot nemcsak a templomban, de az utczákon is fedetlen fővel énekelte a sokaság. A z isteni-tisztelet és ebéd alatt számtalan taraczkdurrogás hirdette a nevezetes nap halhatatlan hírét.

+ (A Szt. István-ünnepet Karlsbadban is) megünnepelték az ottani magyarok. Ide vonatkozólag a „Napkeletben" ezeket olvassuk : Mintegy Ötvenen (férfiak és hölgyek) nemzeti díszruhákban voltak jelen a gyöngyös-tarjáni plébános által tartott szent misén. Délben azután a Posthof nevű nyári csarnokban gyűltek össze lakomára, hol a többek közt poharat emeltek a kellem- és szellemben egyaránt gazdag gr. Vay Lászlónéért, mint e diszes és jelentékeny ünnepély létrehozója s rendezőjeért. A karlsbadi zenészek a Bákóczy-indulóval nyiták meg ez ünnepélyt s az ebéd alatt többnyire ma­gyar zenemüveket játszottak. Ez ünnepélyen jelen volt szintén ifj. hg. Esz-terházy Pál is, kinél a magyarok küldöttséggel tisztelegtek, melyet ő hgsége igen nyájasan fogadot t örvendetes jelenség volt az ia, hogy a diszes öltö­zékek csodálatban részesültek, különösen a hölgyek, mint Vay grófné, K l o -buaiczkyné, Dávidné, Czimermanné, b . Kemény Domokos leányai, Beöthy Sarolta stb. az igazi magyar hölgyek példányaiként tűntek fel. E g y lelkea horvát pár is résztvett az ünnepélyben. Másnap a lengyelek tartottak en­gesztelő misét itt elhunyt rokonaik szelleméért, mely alkalommal viszonzá­sul a magyarok közöl is számosan voltak jelen.

A m a g y a r A k a d é m i a palotája .

— (Heti kimutatás) a Vasárnapi Újság szerkesztőségéhez beküldött ada­kozásokról :

XXXII. közlés : Pestről több iparosaegéd Kulifay Albert asztalos-segéd által 26 ft. 50 kr. — Raguaából Tomalik Alajos tábori lelkész 10 ft. — Balmaz-Ujvárosról többen Kovács Lajos által 51 ft. 30 kr. és 2 kétpftos tallér (ebből a tökére 22 ft. és 1 tallér). — Gyöngyös-Orosziból a Wagner-család 100 ft. — Sár-Sz.-Lőrinczről nz evang. egyház, a lelkész és jegyző 24 ft. — Fülöp-Szállásról többen Székeli István által 1 ft. — Kis-Kovácsi-ból (Bakonyalja) a veszprémi külső molnárczéh .tagjai Szántó Gábor által 42 ft. 30 kr. (ebből 21 ft. 15 kr. a tőkére). — Összesen : 255 ft. 10 kr. és 2 tallér.

Az eddigi I.—XXXI. közlésekkel együtt : 1 2 , 7 0 7 It. 9 5 kr . , 1 régi római arany, 1 huszfrankos arany, 105 cs. arany, 20 kétpftos tallér, 1 orosz tallér, 3 ujftos, 137 húszas, 2 negyedftos, 1 tizes, 1 db. 100 ftos és 10 db. 20pftos nemzeti államkölcsön kötelezvény.

— (Részletes kimutatás) a Vasárnapi Újság szerkesztőségéhez bekül­dött fentebbi adakozásokról, melyekhez többen járultak :

Pestről több iparossegéd, azon tiszta önérzettel, hogy ők ÍJ a magyar nemzet fiatal sarjadé kai, 26 ft. 50 krt külde be hozzánk az Akadémia palo­tájára. A z egyes adakozók:

Kardos Kálmán 1 ft, Deák Mihály 1 ft, Mózes Mihály 1 ft 50 kr, Kúlifay Albert 1 ft. Lenhard János 50 kr. Szoboszlay Sándor 1 ft, Kozma István 1 ft, Tóth Lajos 1 ft, és Kúlifay Pál 1 ft, mind asztalosok; Osegovits Imre szobrász 1 ft, Máté Lajos ászt. 1 ft, Csáky Ferencz ászt 1 ft, Véizer György aszt. 1 ft, Borsányi Bors Viktor gépész 1 ft.

• Franctel Mihálv szabó 50 kr, Szeme ti Béla aszt. 50 kr, Muraközi József szűcs 1 ft, Húsz le, részt vévén abban Losoncz városa 8 kornyékén lakó minden rendű, rangú ^ J í F f m i t K r S 4 ' o d o r M a t - , t t > S t i f t J o z a e f U l t , f t > r & m h t i y M I t . x ^ e felekezetű közönsége. A z egyházi kormenetben 10—12 ezernyi nép vett H o m o r n T ; k pál aszt. 1 fr, Dakos Lajos bodnár 50 kr, Almert József aszt. 51 kr, Némedij részt minden valláskülönbség nélkül. A körmenet alatt nemcsak a katholikus, Mihály 60 kr, Ihászi Lajos kovács 1 ft, Benedikti László aszt. i ft. Nagy Elek aszt. 1 ft, hanem a helv. hitv. torony harangjai is meghúzattak. Nyolcz órakor kezdő- Grilész János aazt. 1 ft. Beküldő Kúlifay Albert, asztalossegéd. dött a vidéki nép bevonulása bucsujárással, még két mérföldnyi távol köz- Balmaz-Ujvárosról is megindult a népes magyar község adakozási ségből is. Istenitisztelet végeztével az egész néptömeg, a nemzeti zászlókat készsége 8 egyelőre 51 ft. 30 krt s 2 tallért kaptunk az Akadémia számára körülvéve, a Szózatot énekelte, s megéljenezvén a hazát, csendesen oszlani (az összegből 22 ft. és 1 tallér az Akadémia tőkéjét illeti). A lelkes adakozók kezdett. Délután következett a mulatság a városfürdöben. A táncz és zene névsora : sok helyen a legélénkebb a a legkedélyesebben folyt. Bálint János 1 ft, Beck Adolf 60 kr, Deli István 1 ft, Deli Mátyás 1 ft. Cseh János

4 - (Szent István-Ünnep Eperjesen.) A „ P . Hírnöknek" irják, hogy talán 60 kr, Fehér István 2 ft, Grieger István 1 ft, Gál István 1 ft, Haraszti László jegyzó 3 ft, egy vidéki városban sem ünnepelték meg szent István napját szebben 8 ^f v Tj*í[ e ' n ,^ > * t e r , 1 . f̂/ ^"TÍ^V^íi0!* ' m n ^ * tíIiiJr6* p'ní ^^^j^^Mtl^vfflí. ,P- . , . . . ii , ^ s . . *l___i-,f u - : feieő Ignácz r. k. lelkész 10 ft, Nagy Dani 2 tallér, Pusztai Lajos urad. igazgató 10 fl, fényesebben, mint Eperjesen. A z egész vidék nemessége összesereglett, hogy, R

J

o z t o m ^ i ; J ó z j e f n é m e t r , e l k Ő 3 I ^ S e b e 8 S V I s U á n „ r , 2 ft

J schilcbef Ignácz orvos a vároB lakosságával üljék meg a nagy nemzeti ünnepet. Gyönyörű látvány 4 Tóth József r. k. k 2 ft, Jakobovicsné i ft, TVizinger Károly o r r o í ft, Wojtovica •o l t , midőn a menet, szebbnél szebb nemzeti ruhába öltözve, reggei 9 órakor I János S ft.

Qyöngy'ós-Orosniból 100 ftnyi jelentékeny összeget kaptunk, melyhez csupán öten járultak 20—20 ftjával, u. m. :

Wagner Anna, Wagner Aloizia, Wagner Zsigmond, Wagner János és Wagner József.

Sár-Sz.-Lörinczröl az evang. egyház, a lelkész és jegyző 24 ftot kül­denek be.

Fülöp-Szállásról 1 ftot adának össze a következők : Bodonhcli István 10 kr, Székeli István 10 kr, Székeli Istvánné 10 kr, Túri István

10 kr, Csaplár Bálint 10 kr, Piroska László 10 kr, Német Fülöp 10 kr, Német Hermán 10 kr, Gudmon András 10 kr, Gudmon Andrásné 10 kr.

A Bakonyalján a veszprémi külső molnár-czéh jun. 19-n a Szt. istváni malomban, Kovács János czéhmester urnái tartott gyűlést. A z ezt követő lakoma alkalmával vidám magyar kedélyre gyuládva, jeleseink éltetése után, a nemzeti nagy czélokért kezde hevülni a derék társaság, s Szántó Gábor

indítványa folytán azonnal 42 ft. 30 krt adának össze (fele az Akad. tökére),-a molnárczéh jelenvolt tagjai, névszerint:

Szántó Gábor 2 ft, Kovács János czéhmester 2 ft, Fling Henrik 2 ft. Mészáros Károly 2 ft, Horváth Ferencz 2 ft, Serer János 2 ft, Ács János 2 ft, Ihász János 2 ft Emmer József 2 ft, Serer Antal 2 ft, Kalóczi István 2 ft, Kenyéri János 1 ft, Szálai József 1 ft, Klujber János 1 ft, Varga János 1 ft,Gyurnik József 1 ft, Szilágyi János 1 ft, t ö b b i n

1 ft, ifj. Kenyéri János 50 kr, ifj. Kenyéri György 50 kr, Takács János 50 kr, a két Sa részére 20 kr, Öry János 60 kr, Kovács Elek 50 kr, Rönkös Sándor 40 kr, Gözst Mi­hály 20 kr, a czéb maga részéről 10 ft.

Igaz í tás . A V. U. 33. számában közzétett „RészlcteB kimutatásban", a nógrádme­gyei Szügy községbeli adakozók között Kapuik Pál ur adakozása nyomdai hibából 20 kna van téve; holott az adakozási egész öszveg kimutatása szerint is nem 20 krnak, hanem 2 0 finnk kell állania.

0 (A magyar Akadémia palotájára) a „Bukuresti Köz löny" szerkesz­tőségénél eddig 45 ft., 1 lira és 5 arany gyűlt be.

r _ j

S A K K J Á T É K . 86- ik sz. fe ladvány. — Báró Meszéna I s tvántó l (Lessen)

Miét .

• JJ§ I E áilil JJJ

Imi i izzass

JJF 1 1 B JJJ H « 1

JJJ • a f l W' \£

B H ü ü # J l l l

a c d e f e h

Világos.

Világos indul s 3-ik lépésre matot mond.

A 31. számú fe ladvány megfej tése . (Báró Meszéna Istvántól.)

Világos. Sötét.

1) V b 6 — b 1 g 7 — g & (legjobb) 2) V b 1 — h 7 g fi — f 4 : ( legjobb) 3) H h 2 — f 8 H h 8 - lép. 4) V h 7 - f 7 4=

Helyesen fejlelték meg. Vessprimben : Fü löp József. — Ss.-K.-Ssabadján : Fiirst Sándor. — Rimassombat on : Baksay István. — Debrecsenben : Molnár Ágoston, Horváth Pál, Saltzman Ignácz és Sperger F. — Pesltn : Cselkó György. — Btrkidán : K—7. — Kis-Kürt 11 .- Cs. K. — f.-Sz -Mikluitm : Franki A. — Csongrádon : Keller Lajos. — Hirckátán : Kun Sándor. — Sárospatakon : Szivos Mihály. — Parabutyban : Rothfeld József. — B.- Újvároson : Kovács Laj. — Mooron t Radváner J. — Aradon t Kalmár Samu.

R ö v i d értesítések. Kánds t O. M. Még eddig csak a III. sz. alattit néztük meg, s ugy találtuk, hogy háromféle megfejtése van, mert mindegy, akár F a 7 — b 6, akár F e 2 — f 1, akár g S — g 4 lépés Történik elóször. — Dárda : T . L. A küldemény hasz­nálható. — Miskolc* : P. Dezső. Ergo Quintilium perpetuus sopor urget ?

He ly re igaz í t á s . Múltkori 35. sz. szép feladványunkban Világos nem 3-ik, hanem 4-ik lépésre adhat Sötétnek matot.

Színházt napló* Péntek, aug. 24. „A vén bakancsos és fia a huszár." Eredeti népszínmű

3 szakaszban. Irta Szigeti. E napra a „Ti tkos iratok" czimü dráma volt hir­detve, de Jókainé rögtöni megbetegedése miatt el kellett maradnia, s igy rántották elő a „ v é n bakancsost," ki vénsége daczára ÍB emberül megállta a sarat. A szerepek rendes képviselőik által voltak személyesítve, kivévén Friczit és Lidi t ; amazt Szigeti helyett Tóth Soma adta, kinek játékát jónak és eredetinek találjuk, mig Szigetit nem láttuk; Lidit pedig Némethiné helyett Szilágyiné játszta, elég ügyesen. Közönség közép számmal volt.

Szombat, aug. 25. „A zsidónő." Opera 5 felv. Zenéjét irta Halevy. Nagyszerű opera, melyet szinpadunkon rendszerint sikerülten szoktak elő­adni. Különösen az Öreg Eleazárra j o b b személyesitőt alig kivánhatnánk, mint Ellinger, kinek e szerepben nemcsak éneke kitűnő, de játéka is , egyéb ezerepeihez képest kielégítő. Ellingerné is j ó l énekli a „zs idónőt" ; bár játé­káról is azt mondhatnók. Arnoldot Himrényi, Izabella grófnőt Huber Ida személyesité. A templariusfonök méltóságos alakját Kőszeghi j ó l adja.

Vasárnap, aug. 26. „Két pisztoly." Eredeti népszinmü 3 szaksaiban. Irta Szigligeti. Hogy e darabnak ezúttal a vasárnap daczára is csak nagyon mérsékelt közönsége volt, annak okát főleg két okban véljük rejleni; első ok :

I hogy e napon a városligetben tűzjáték volt, mely roppant közönséget csalt jki a szabadba; második ok : hogy a „ K é t pisztolyt" régisége daczára mé<* mindig gyakran adják. Igaz, hogy vannak benne eredeti, mulattató alakok de az is igaz, hogy sok része már elavult, korszerűtlenné vált; azért nem ártana, helyette néha-néha ujabb darabot adni, különösen történeti drámákat.

Hétfő, aug. 27. Prielle. Kornélia nyolezadik vendégjátékául : ,.A szi­getvári vértanuk."

Kedd, aug. 28. „Hunyady László." Eredeti opera 4 felv. Zenéjét irts Erkel Ferencz.

Szerda, aug. 29. „Titkos iratok." Eredeti, 100 aranynyal jutalmazott dráma 5 felv. Szigligetitől.

Csütörtök, aug. 30. „Róbert és Bertrán," vigballet , és „Fürdőre kell menni." vigjáték.

Szerkesztői mondanivaló. 5262. Sz . -Fehérvár . K. F , pátkai ref. akad. rektor. Azon visszaélés ellen, hogy

ön nevét jogtalanul oly hangversenyben használta fel valaki, melyhez ön nem adta bele­egyezését, — más uton kellene elégtételt venni. Mint tisztán magánügyet, mi legfölebb lapunk hirdetési rovatába illónck találhatnók.

5263. l l e i c i i Iliers. Sz. D. A z előfizetés B. ur által megtörtént. A költemény kia­dásához nem sok reményünk van.

5264. B é c s . L. B. Használjuk a levelet. További gyakorlottságtól többet remélUnk; a tárgyak közérdekűsége kívánatos.

5265. M . - V á s á r h e l y . B. M. A pénz megérkezett. A ,Jamais" sem lett volna ezúttal baj.

5266. B.-UJváros. A tudósítás épen nem fog megjelenni; megelőzte egy másik, mely tartalomra nézve nagyon megegyez azzal.

5267. S á r S z . - L ö r i n c z . Az 5 ft. a Melanchthon és Luther szobrára illetó helyen átadatott.

5268. V á r k o n y . Cs. I. A 9 ft. 20 kr. és 1 njftos megérkezett. 5269. Füred . lt. A. Igen sajnáljuk, hogy nem személyesen. Az arczképet, ha meg

nem késő, magyar szabóhoz küldjük. Eredetileg is igy volt tervezve. 5270. Sz ínek és k é p z ő m ű v é s z e t e k . Eddig lehetetlen volt. A legelső alkalommal

kimondott ítéletünk a czikket illetőleg nem változott; de a hely szűke a a régóta vára­kozók sokasága is a régi maradt. A közelgő őszi-hónapokban bizonyosan.

5271. S z o l n o k . A rajz j ó ; a leírás kövérebb lehetne. Mig az első elkészül, az utóbbi tán még meg is hízhatnék vagy ön vagy más által nyújtott táplálékon?

5272. P á l y á z n é k ! Az ily czimü pályamű megérkezett. 6273. L o s o n c a r. 1. Mi sajnáljuk azt legjobban, hogy lapunk mult számában (Ba­

logh Péter életiratában) b . Vay Miklóst választattuk meg Debreczenben főkurátornak, holott voltaképen gr. Degenfeld Imre lón ott megválasztva, a mint azt épen mi magunk közlöttük nem régiben. De tudja ön, hogy lapunkat gózsnjtó nyomja; tessék ezt a gőzt utóiérni. Mire mi a szórakozottság! hiba meg ig szitására a hely színére vágtattunk, min­den készen s ke són volt 1 S az ilyen felkészült peldányezredek megállítására a mi erőnk csekély; azzal más hatalom rendelkezik. Mi csak azt mondhatjuk : majd máskép teszszuk jóvá a hibát.

(S^. H E T I N A P T Á R .

Hó- Katholik. és Protest. Ós hetinap naptár

Vasár. Hétfő Kedd Szerda Csötört Péntek Szomb.

September G 14 Őrangy. Mansvet p. Rozália szúz Victorin p. Zachariás pr. Kegina szűz Kis asszony

Gl.lAbs Seraphia Mózes Hercules Magnós Hegina Mária >B.

GAr.-orosz naptár

© N a p -

kelet nyug,

Aug. (ó) 21 II 13 Th 22 Agathon. 23 Lupus v. 24 EutkhiuB 25 Titns 26 Adorján 27 Pimcnus

Izraelit, naptár

Elul R. 15 Rozel 10 (fl un. 17 Görög 18 (Róza 18 20 12 Sab.

^ I l o l d -

kelet nyug.

?•

25 29 36 42 50 57 0

Holdnegyed : $ Utolsó negyed 8-án 3 óra 23 perczkor délután.

T A R T A L O M . Lendvay szobra (képpel). — Magyarország. Jánosi Gussláv. — Egy óra egy török

törvényszéki teremben. — Mária-Család (képpel). Ssokolyi Viktor. — Képek Ausztráliá­ból (képpel). — A „Times" szerkesztő-hivatala. — Tarhaz : A párisi átalános gazdasági kiállitás. III. Vidats litván. — Irodalom és művészet. Egyház és iskola Ipar, gazdaság, kereskedés. Küzintézetuk, egyletek. Mi ujfág ? Szent István-ünnep a vidéken. A magyar Akadem.a palotája. Sakkjáték. Szinházi napló. Szerkesztői mondanivaló. Heti naptár.

Felelős szerkesztő : Pákh A lbe r t (lak. uri-utcza 12. sz.)

Kiadó-tulajdonos Hícke >a-t Gasztáv. — Nyomtatja Landerer és Heckenast, egyetem-uteza 4. szám alatt Pesten 1860.