vegetÁciÓismeret 9. előadás dr. bartha dénes

VEGETÁCIÓISMERET

9. előadás

Dr. Bartha Dénes

ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK

ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK – a keleti erdőssztyepp zóna legnyugatibb nyúlványa elér a Kárpát- medencébe– a makroklíma (ESZTY) hatását bizonyos edafikus tényezők (alapkőzet: homok, szik) módosíthatják, és jelentősek az antropogén hatások is– az erdőssztyepp erdők a zonális erdőhatár déli, a regionális erdőhatár alsó részén helyezkednek el– a mozaikos felépítésű társulások, az erdőfoltok sztyeppfoltokkal váltakozhatnak– lombkoronaszintjében a KST dominál, hozzá más szárazságtűrő tölgyfajok elegyedhetnek (CS, OT)– cserjeszintje fejlett, fajgazdag, zömmel xerofil fajokkal – lágyszárú szintje közepes vagy magas borítású, a xerofil fajok az uralkodóak (erdei sztyepp és gyepi sztyepp fajok keverednek)

ERDŐSSZTYEPP ERDŐK ÉS CSERJÉSEK

LÖSZTÖLGYESEK

LÖSZTÖLGYESEK Termőhelyi viszonyok:

D: síkvidékek árvízmentes hátságai, széles löszhátakon plakor helyzetben, alföldperemi és hegylábi részek, alacsony dombvidékek, előhegységek – alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt)

K: erdőssztyep klímaöv klímaregionális és klímazonális társulás

A: lösz, (pannon agyag)

H: többletvízhatástól független (VFLEN)

T: humuszban gazdag barna erdőtalajok (CBE, KMBE, ritkábban BFÖLD), kőzethatású humuszkarbonát talaj (HK)

LÖSZTÖLGYESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

A: nyílt, mozaikos (helyenként löszgyepekkel, cserjésekkel váltakozó), alföldperemi, hegylábi és alacsony dombvidéki részeken zártabb, esetenként kétszintes – extrém termőhelyi részek felé letörpülhet - fajgazdag, xerofil fajok

B: magas borítás, fajgazdag, szegélycserjések –, xerofil fajok

C: magas borítás – fajgazdag, xerofil (részben löszjelző, ill. erdőssztyepp) fajok

D: jelentéktelen

LÖSZTÖLGYESEK

Faji összetétel:

A: KST, (OT), (CS), (KTT), MJ, MSZ, KT, AL

B:

törpemandula (Amygdalus nana) parlagi rózsa (Rosa gallica)csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) tatár juhar (Acer tataricum)egybibés galagonya (Crataegus monogyna) fagyal (Ligustrum vulgare)bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)csíkos kecskerágó (E. europaeus) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)kökény (Prunus spinosa)

LÖSZTÖLGYESEK C:

bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima) magyar zergevirág (Doronicum erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) hungaricum)tarka nőszirom (Iris variegata) tavaszi hérics (Adonis vernalis)bugás macskamenta (Nepeta pannonica) pusztai meténg (Vinca herbacea)nagyezerjófű (Dictamnus albus) erdei gyöngyköles (Lithospermum macskahere (Phlomis tuberosa) purpureo –coeruleum)orvosi salamonpecsét (Polygonatum odoratum) szarvas kocsord (Peucedanumherék (Trifolium spp.) cervaria)sátorozó margitvirág (Chrysanthemum cormbosum)

sások-füvek

tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) barázdált csenkesz (Festuca rupicola)erdei szálkaperje (B. sylvaticum) vékony csenkesz (F. valesiaca)magas gyöngyperje (Melica altissima) sárgás sás (Carex michelii)

D: -

LÖSZTÖLGYESEK

Földrajzi elterjedés:

Egykor az Alföld és Kisalföld löszhátain sokfelé. Ma már csak maradványállományok: Északi-középhegység (pl. Bükkalja: Kerecsend, Ostoros), erősen átalakultan Nagyalföld, Mezőföld, valamint további szórvány előfordulások

LÖSZTÖLGYESEK

Ökológiai és földrajzi változatok:

NYÍLT LÖSZTÖLGYES

Löszgyepekkel mozaikoló, szegélycserjésekkel átmeneteket képező nyílt állományok, főleg a Nagyalföld belső, aridabb területein.

ZÁRT LÖSZTÖLGYES

Alföldperemi részeken, hegylábakon és alacsonyabb dombvidékeken kialakult zárt állományok, (cserrel és esetenként kocsánytalan tölggyel is).

LÖSZTÖLGYESEK

Fontosabb származék- és kultúrerdők:

Sz: - K: nemesnyáras, akácos, erdeifenyves, feketefenyves

Vízgazdálkodási fokot jelző növények:nincsenek

LÖSZTÖLGYESEK

PUSZTAI CSERJÉSEK

PUSZTAI CSERJÉSEK

Termőhelyi viszonyok:

D: peremhegyek lábai, alföldi hátságok – általában alacsonyabb tszf. magasság (300 m tszf. magasság alatt)

K: erdőssztyepp és cseres-tölgyes klímaöv

A: lösz


T: csernozjomok (KC, MLC, SC), karbonátmaradványos barna erdőtalaj (KBMBE)

PUSZTAI CSERJÉSEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

B: alacsony termetű (kb. 1 m magas), változó borítású – xerofil fajok (gyökérsarjas szaporodással polikormontelepek jöhetnek létre)

C: a felnyíló foltokon és erdőszegélyeken nagyobb borítás, (a polikormonok alatt alacsonyabb borítás) – xerofil (főleg sztyepp és erdőssztyepp) fajok

D: hiányzik

PUSZTAI CSERJÉSEK

Faji összetétel:

B:

törpe mandula (Amygdalus nana) egybibés galagonya (Crataegus monogyna)csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) kökény (Prunus spinosa)jajrózsa (Rosa pimpinellifolia) tatár juhar (Acer tataricum)parlagi rózsa (R. gallica) veresgyűrűsom (Cornus sanguinea)

C:

macskahere (Phlomis tuberosa) borzas peremizs (I. hirta)magyar repcsény (Erysimum odoratum) nagyezerjófű (Dictamnus albus)selymes peremizs (Inula oculus-christi) tarka nőszirom (Iris variegata)tavaszi hérics (Adonis vernalis) pusztai meténg (Vinca herbacea)kökörcsinek (Pulsatilla spp.) deres tarackbúza (Agropyron intermedium)sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) szakállas tarackbúza (A. pectinatum)piros gólyaorr (Geranium sanguineum) tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)

D: -

PUSZTAI CSERJÉSEK


Alföld, középhegységek alföldre néző lábai; sokszor másodlagosan jön létre.

Változatok:

TÖRPEMANDULA - CSERJÉSEK

Ritkább társulás.

CSEPLESZMEGGY-CSERJÉSEK

Gyakoribb társulás.

PUSZTAI CSERJÉSEK

SZIKI TÖLGYESEK

SZIKI TÖLGYESEK Termőhelyi viszonyok:

D: síkvidékek (ma már) árvízmentes, de a talajvíztükörrel kapcsolatban álló, szikes lapályai – alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt)

K: erdőssztyep klímaöv

A: öntés eredetű hordalék (agyag, homok, stb.), áthalmozott lösz

H: változó vízhatás(VÁLT)

T: szikes talajok (SZRSZC, RSZC), réti erdőtalaj (RÉTIE) mozaikosan

SZIKI TÖLGYESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

A: nyílt, mozaikos (helyenként szikes gyepekkel [sziki magaskórósokkal] váltakozó), gyenge növekedésű, elágazó, letörpülő (a gyenge záródás miatt), jobb termőhelyű foltokon kétszintes – fajgazdag, xerofil fajok

B: magas borítás, mozaikos – fajgazdag, xerofil és xeromezofil fajok

C: magas borítás, mozaikos – fajgazdag, xerofil–higrofil (részben sziki) fajok

D: jelentéktelen

SZIKI TÖLGYESEK

Faji összetétel:

A: KST, MAK, FRNY, MJ, MSZ, KT

B:

tatár juhar (Acer tataricum) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) kökény (Prunus spinosa)egybibés galagonya (Crataegus monogyna) fagyal (Ligustrum vulgare)

SZIKI TÖLGYESEK C: nyílt részek

(magaskórósodásra is hajlamos sziki fajok)bárányüröm (Artemisia pontica) magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)sziki üröm (A. maritima) orvosi kocsord (Peucedanum officinale)sziki csenkesz (Festuca pseudovina) fűzlevelű peremizs (Inula salicina)réti őszirózsa (Aster sedifolius) sokvirágú boglárka (Ranunculus polyanthemos)sóvirág (Limonium gmelini)

zárt részek(xeromezofil-lomberdei fajok)

erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) erdei gyöngyköles (Lithospermum magas gyöngyperje (Melica altissima) purpureo-coeruleum)bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollissima) széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum szálkás tarackbúza (Agropyron caninum) latifolium)

D:

pintycsőrű moha (Brachythecium rutabulum) csőrös moha (Eurhynchium striatum)

SZIKI TÖLGYESEK Földrajzi elterjedés:

Vélhetően egykor a Nagy- és Kisalföld szolonyec szikesein többfelé volt. Ma már csak maradványállományok vannak: Hortobágy (pl. Ohat, Újszent- margita), Körösök mente (pl. Hencida, Bélmegyer), Zagyva alsó folyása, Kisalföld (Kemenesalja).


Sz: - K: akácos, amerikaikőrises, ezüstfás, gyalogakácos


SZIKI TÖLGYESEK

HOMOKI TÖLGYESEK

HOMOKI TÖLGYESEK Termőhelyi viszonyok:

D: síkvidékek árvízmentes hátságai, ritkábban ártérből kiemelkedő térszinek sík, enyhén hullámos felszínein – alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt)

K: erdőssztyep klímaöv, a Nyírségben zárt tölgyes klíma

A: savanyú vagy meszes homok

H: nyílt változatnál:többletvízhatástól független (VFLEN), zárt változatnál: időszakos vízhatás (IDŐSZ)

T: nyílt változat: humuszos homok talaj (HH), zárt változat: barna erdőtalajok (KBE, RBE), illetve talajkombinációk

HOMOKI TÖLGYESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

A: nyílt változat: alacsony záródású, letörpülő / zárt változat: gyakran kétszintes – mindkettő változat: fajgazdag, xerofil és xeromezofil fajok

B: magas borítás – nyílt változat: fajgazdag, xerofil fajok / zárt változat: fajgazdag, xerofil és mezofil fajok

C: magas borítás – nyílt változat: fajgazdag, xerofil (részben homoki) fajok /zárt változat: fajgazdag, xerofil (részben homoki) és mezofil (részben üde lomberdei) fajok

D: jelentéktelen

HOMOKI TÖLGYESEK

Faji összetétel:

A: KST, FRNY, MJ, MSZ, KT, (RNY), (NYI), (OT), EH*

B:

boróka (Juniperus communis) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea)egybibés galagonya (Crataegus monogyna) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)fagyal (Ligustrum vulgare) sóskaborbolya (Berberis vulgaris)kökény (Prunus spinosa) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus)mogyoró (Corylus avellana) gyepűrózsa (Rosa canina)tatár juhar (Acer tataricum) ostorménbangita* (Viburnum lantana)

HOMOKI TÖLGYESEK

C:

nyílt változat - nyílt részek(homokpusztai fajok)

homoki csenkesz (Festuca vaginata) ágas homokliliom (Anthericum ramosum)barázdált csenkesz (F. rupicola) koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris)vékony csenkesz (F. valesiaca) magas kocsord (Peucedanum alsaticum)árvalányhajak (Stipa spp.) szarvaskocsord (P. cervaria)erdélyi gyöngyperje (Melica transsylvanica) citromkocsord (P. oreoselinum)illatos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum) homoki nőszirom (Iris arenaria)illatos szentperje (Hierochloë odorata) sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)

HOMOKI TÖLGYESEK

zárt változat – és a nyílt változat zárt részei

erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) erdei gyöngyköles (Lithospermum ligeti perje (Poa nemoralis) purpureo-coeruleum)szálkás tarackbúza (Agropyron caninum) kőmagvú gyöngyköles (L. officinale)gyöngyvirág (Convallaria majalis) enyves zsálya (Salvia glutinosa)széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum erdei tisztesfű (Stachys sylvatica) latifolium) bársonyos tüdőfű (Pulmonariasoktérdű salamonpecsét (P. odoratum) mollissima)erdei ibolya (Viola sylvestris) kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum)

D: -

HOMOKI TÖLGYESEK


Egykor az Alföld (Nyírség, Duna-Tisza köze, Tengelici-homokvidék), és Kisalföld (Szigetköz, Komáromi-síkság) homokvidékein sokfelé. Ma már csak maradványállományok.

HOMOKI TÖLGYESEK

Ökológiai változatok:

NYÍLT HOMOKI (PUSZTAI) TÖLGYES

Erdőssztyepp jellegű, alacsony záródású, xerofil jellegű társulás.

ZÁRT HOMOKI (GYÖNGYVIRÁGOS) TÖLGYES

Záródott, xeromezofil jellegű társulás.


Sz: fehérnyáras K: akácos, nemesnyáras, erdeifenyves, feketefenyves, simafenyves, feketediós, vöröstölgyes

HOMOKI TÖLGYESEK

Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

HOMOKI TÖLGYESEK

A térkép a nyílt homoki tölgyes előfordulását mutatja.

HOMOKI TÖLGYESEK

HOMOKI ERDEIFENYVES

HOMOKI ERDEIFENYVES


A: kilugózódásra hajlamos homok

H: többletvízhatástól független (TBLVHF)

T: humuszos homok talaj (HH)

HOMOKI ERDEIFENYVES

Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

A: nyílt, alacsonyzáródású, egyszntű

B: hiányzó, vagy alacsony borítású

C: kettős, meszes homoktakarón- bazifil és xerofil fajok, de a kilúgózódás következtében acidofil fajok is megjelennek

D: -

HOMOKI ERDEIFENYVES

A: EF, CS, KST, VK

B: közönséges boróka (Juniperus communis) sóskaborbolya (Berberis vulgaris) egybibés galagonya (Crataegus monogyna)

HOMOKI ERDEIFENYVES

C:mészkedvelő xerofil homoki fajok

homoki csenkesz (Festuca vaginata) homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata)homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) homoki szegfű (Dianthus arenarius)naprózsa (Fumana procumbens) fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans)homoki vértő (Onosma arenaria) pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana)

mészkerülő fajok

orvosi veronika (Veronica officinalis) fenyőspárga (Monotropa hypopytis)zöldes körtike (Pyrola chlorantha) gyöngyvirágos-körtike (Orthilia secunda)

D: -

Előfordulás: Bakonyszentlászló – Fenyőfő †

BORÓKÁS – NYÁRASOK



D: síkvidékek árvízmentes hátságai, homokbuckák változatos felszíni formáin – alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt)

K: erdőssztyep klímaöv

A: (durvaszemcsés) meszes homok


T: futóhomok és humuszos homoktalaj(FH, HH)


Fiziognómiai és ökológiai jellemzés:

A: általában nyílt, de lehetnek zárt foltok, egyszintes, cserjésekkel, gyepekkel mozaikos – általában egyetlen faj

B: alacsony vagy közepes borítás (a rossz vízgazdálkodás miatt) – xerofil fajok, a boróka helyenként hiányzik

C: alacsony vagy közepes (állomány szélén magas) borítás – xerofil (nagyrészt homoki) fajok

D: helyenként nagyobb foltokban xerofil és pszammofil fajok


Faji összetétel:

A: FRNY, KT, (KST)

B:

boróka (Juniperus communis) kökény (Prunus spinosa) fagyal (Ligustrum vulgare) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) sóskaborbolya (Berberis vulgaris)


C:

sások – füvek

fényes sás (Carex liparicarpos) magyar csenkesz (Festuca vaginata) árvalányhajak (Stipa spp.) barázdált csenkesz (F. rupicola)

egyéb fajok(részben homokpusztai fajok)

homoki kikerics (Colchicum arenarium) homoki ibolya (Viola arenaria)sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) homoki bakszakáll (Tragopogon floccosus)borzas len (Linum hirsutum) magyar szegfű (Dianthus pontederae)nyúlárnyék (Asparagus officinalis) farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias)pusztai kutyatej (E. seguieriana) soktérdű salamonpecsét (Polygonatum kónya habszegfű (Silene nutans) odoratum)piros madársisak (Cephalanthera rubra) kőmagvú gyöngyköles (Lithospermum méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum) officinale) magyar ebnyelvűfű (Cynoglossum hungaricum)


D:

szakálka moha (Barbula unguiculata) göndör moha (Tortella tortuosa) ezüst körtemoha (Bryum argenteum) gyommoha (Funaria hygrometrica) gazmoha (Ceratodon purpureus) magyar moha (F. hungarica)


Alföld (Duna-Tisza köze)


Sz: fehérnyáras K: akácos, erdeifenyves, feketefenyves


B. Kultúrerdők és

másodlagos cserjések

KULTÚRERDŐK

KULTÚRERDŐK

- termőhelyeiken korábban természetes/természetszerű erdők álltak, vagy mezőgazdasági művelést folytattak rajtuk - rendszerint elegyetlenek, egyetlen fafajból állnak állományaik- legnagyobb részben nem őshonos fafajok, illetve nemesített fajták alkalmazásával létesítettek (de vannak nem saját termőhelyükön álló őshonos fafajokból létrehozott kultúrerdők is)- intenzíven kezeltek, gyakoriak az agrotechnikai beavatkozások- vágásfordulójuk közepes, vagy alacsony- gyepszintjük rendszerint fajszegény, többnyire bolygatást-zavarást jelző (gyom), illetve általános (zavarástűrő és generalista) erdei fajokból áll - gyepek helyén telepített faállományaik esetében a gyepszintben gyakran zavarástűrő gyepi fajok élnek tovább- kultúrállományok területe 1,3 millió hektár, az ország területének 13,9 %- a, a faállománnyal borított terület mintegy 70%-a

KULTÚR LUCFENYVESEK


- kiegyenlített klímájú termőhelyeken, völgyekben, patakok közelében, elöntésmentes helyeken - kielégítő növekedést többnyire mészmentes talajokon mutatnak- lehulló tűavarból nyershumusz keletkezik, ami savanyítja a feltalajt- állományai zártak, idős korban sem ritkulnak ki- a fényhiány miatt a gyepszint nudum-szubnudum


A: LF

B: -

C:

mészkerülő fajok

kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) pillás perjeszittyó (Luzula pilosa) körtikék (Pyrola spp.) erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) árnyékvirág (Majanthemum bifolium) orvosi veronika (Veronica officinalis) réti csormolya (Melampyrum pratense) fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides)


üde lomberdei fajok

hagymás fogas-ír (Dentaria bulbifera) szagos müge (Galium odoratum) olocsán csillaghúr (Stellaria holostea) gombernyő (Sanicula europaea) erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides) erdei madársóska (Oxalis acetosella)

nedvesebb, bolygatott helyeken

szedrek (Rubus spp.) nagy csalán (Urtica dioica)

Területrészesedés:

Kultúrfenyvesek területaránya a faállománnyal borított terület 1,1 %-a, csökkenő.

KULTÚR ERDEI- és FEKETEFENYVESEK


- állományaik jórészt erősen savanyú vagy erősen meszes, száraz, meleg, tápanyagszegény termőhelyeken találhatók- tűavarjuk nehezen bomlik, száraz tőzeget képez, ami részben savanyítja, részben szárítja a talajt- fiatal korban (az ültetési hálózat miatt is) erősen árnyalnak, ezért ekkor a gyepszint nudum, vagy szubnudum- idősebb korban (jelentős fényigényük miatt) állományaik kiritkulnak, ekkor a környező területek növényfajai visszatelepülhetnek


A: EF, LF B: - C:

savanyú, száraz hegyvidéki termőhelyek

törpecserjék csarab (Calluna vulgaris) fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)

fűfélék

erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) fonalas csenkesz (Festuca tenuifolia)

erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea) fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides) cérnatippan (Agrostis capillaris)


meszes, száraz, dolomit és mészkő alapkőzetű hegyvidéki termőhelyek

félcserjék

naprózsa (Fumana procumbens) napvirágok (Helianthemum spp.) kakukkfüvek (Thymus spp.) zanótok (Cytisus spp.) hegyi gamandor (Teucrium montanum)

fű- és sásfélék

deres csenkesz (Festuca pallens) tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) barázdált csenkesz (Festuca rupicola) árvalányhajak (Stipa spp.) vékony csenkesz (Festuca valesiaca) törpe sás (Carex humilis)

száraz, mészmentes homokos síkvidéki termőhelyekezüstperje (Corynephorus canescens)


száraz, meszes homokos síkvidéki termőhelyek

fényes sás (Carex liparicarpos) barázdált csenkesz (Festuca rupicola) élesmosófű (Chrysopogon gryllus) árvalányhajak (Stipa spp.) homoki csenkesz (Festuca vaginata)

hegy- és dombvidéki félszáraz-üde-félnedves termőhelyek

erdei iszalag (Clematis vitalba) szedrek (Rubus spp.) komló (Humulus lupulus) magas aranyvessző (Solidago gigantea) nagycsalán (Urtica dioica) sasharaszt (Pteridium aquilinum)


A kultúr erdei- és feketefenyvesek a faállománnyal borított terület 11,6%-t foglalják el.

EGYÉB KULTÚRFENYVESEK

EGYÉB KULTÚRFENYVESEK

- fajkészletük és dinamikájuk hasonlít a lucfenyvesekéhez

- gyakrabban ültetett fafajaik:SF, VF, DF, JF

Területirészesedés:

A faállománnyal borított terület 0,2%-án találhatók.

NEMESNYÁRASOK és NEMESFŰZESEK


- síkvidéken a fűz-nyár és a tölgy-kőris-szil ligeterdők helyén, illetve lecsapolt lápterületeken találhatók

- nemesnyárasok ezen kívül az üdébb alföldi tölgyesek helyén is vannak

- domb- és alacsony hegyvidéken a szélesebb völgytalpak üde termőhelyein fordulnak elő

- szabályos, tág hálózatban ültetettek- agrotechnikai úton (pl.: tárcsázás, vegyszerezés) sűrű időközökben kezeltek

- két típusukat célszerű elkülöníteni: 1. ártéri és lápi termőhelyeken állók 2. homoki és lösz termőhelyeken állók


Ártéri termőhelyek:

A: NNY, ZJ, AK, NYO

B:

gyalogakác (Amorpha fruticosa) hamvas szeder (Rubus caesius)

C:

liánok

süntök (Echinocystis lobata) komlóképű aranka (Cuscuta lupuliformis) komló (Humulus lupulus) ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) fekete földitök (Bryonia alba) vadszőlő (Parthenocissus inserta) felfutó sövényszulák (Calystegia sepium) parti szőlő (Vitis vulpina)


magaskórósok

nagy csalán (Urtica dioica) bojtorjánok (Arctium spp.) farkasalma (Aristolochia clematitis) sédkender (Eupatorium cannabinum) subás farkasfog (Bidens tripartita) gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)

adventivek

magas aranyvessző (Solidago gigantea) egynyári seprence (Stenactis annua)bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens napraforgók (Helianthus spp.) parviflora)őszirózsák (Aster spp.) kúpvirágok (Rudbeckia spp.) szerbtövisek (Xanthium spp.)


Homoki és lösz termőhelyek:

A: NNY

B: -

C:magaskórósok

selyemkóró (Asclepias syriaca) aszatok (Cirsium spp.) kender (Cannabis sativa) betyárkóró (Erigeron canadensis) bogáncsok (Carduus spp.) bojtorjánok (Arctium spp.)

fűfélék

tarackbúza (Agropyron repens) keskenylevelű perje (Poa angustifolia)siskanád (Calamagrostis epigeios) közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli)csillagpázsit (Cynodon dactylon)



Elsősorban alföldjeinken találhatóak. Nemesnyárasok ritkábban dombvidékeken is

előfordulnak.


A faállománnyal borított terület 7%-t foglalják el.

AKÁCOSOK

AKÁCOSOK

- sík- és dombvidékeken, ritkábban hegyvidékeken találhatók állományaik

- a homok, vagy lösz alapkőzeten kialakult laza talajokat kedvelik

- az erősen savanyú, túlságosan kötött (agyagos), vagy szikes talajokon nem fordul elő

- kerülik a magas talajvizű részeket is - állományaik többnyire elegyetlenek, mert az akácnak gyenge a társulásképessége

AKÁCOSOK

A: A, NYO, (domb- és hegyvidéken – részben a cserjeszintben – MJ, MSZ, CS, GY, KH)

B:üdebb termőhelyeken

fekete bodza (Sambucus nigra) alásfa (Ptelea trifoliata) kései meggy (Padus serotina)

szárazabb termőhelyeken

közönséges boróka (Juniperus communis) kökény (Prunus spinosa) egybibés galagonya (Crataegus monogyna) gyepűrózsa (Rosa canina)

AKÁCOSOK

C:

egyéves nitrofil fajok

vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) ragadós galaj (Galium aparine)tyúkhúr (Stellaria media) zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium)piros árvacsalán (Lamium purpureum) borostyánlevelű veronika (Veronica nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) hederifolia)

hagymások – gumósok

salátaboglárka (Ficaria verna) üstökös gyöngyike (Muscari comosum)kígyóhagyma (Allium scorodoprasum) kónya sárma (Ornithogalum boucheanum) mezei tyúktaréj (Gagea pratensis)

AKÁCOSOK

fűfélék

meddő rozsnok (Bromus sterilis) keskenylevelű perje (Poa angustifolia)

magaskórósok

magas aranyvessző (Solidago gigantea) kender (Cannabis sativa) egynyári seprence (Stenactis annua) fekete peszterce (Ballota nigra) nagy csalán (Urtica dioica) kányazsombor (Alliaria petiolata) szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca) kenderkefüvek (Galeopsis spp.) selyemkóró (Asclepias syriaca)

liánok

komló (Humulus lupulus) szulák-keserűfű (Fallopia convolvulus)


A faállománnyal borított terület 23%-án találhatók akácosok.

AKÁCOSOK

Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

Megjegyzés:1.# - Koratavaszi aszpektus növényei2. A szélsőségesen száraz és igen száraz vízgazdálkodási fokozatnál az eredeti flóra (rendszerint pusztagyepi) fajai maradnak fenn („akáctemetők”)

AKÁCOSOK

FEKETEDIÓSOK

FEKETEDIÓSOK

- az ültetett feketediósok elöntéstől mentes ártéri termőhelyeken találhatók

- a tölgy-kőris-szil ligeterdők helyén, illetve üde alföldi, valamint hegy- és dombvidéki tölgyesek helyén fordulnak elő állományaik

- a feketedió fiatalon gyorsan növő, erősen fényigényes, gyenge társulásképességű és allelopatikus

- gyepszintjük nagyon hasonlít az üde akácosok gyepszintjéhez (mivel a feketedió gyökerén - hasonlóan az akáchoz - nitrogéngyűjtő baktérium él, [Frankia sp.]), de a nyári aszpektusban a nudum típus nem alakul ki

FEKETEDIÓSOK

A: FD

B: vörösgyűrű som (Cornus sanguinea)

C:

nitrofil fajok

zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) piros árvacsalán (Lamium purpureum)fekete peszterce (Ballota nigra) rutén bordamag (Laserpitium pruthenicum)meddő rozsnok (Bromus sterilis) magas aranyvessző (Solidago gigantea)bódító baraboly (Chareophyllum temulum) tyúkhúr (Stellaria media)pelyhes kenderkefű (Galeopsis pubescens) bojtorjános tüskemag (Torilis japonica)ragadós galaj (Galium aparine) nagy csalán (Urtica dioica)nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)

FEKETEDIÓSOK

általános lomberdei fajok

erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum) berzedt sás (Carex pairaei) ligeti perje (Poa nemoralis) csomós ebír (Dactylis glomerata) erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum)


Állományait főleg a Nyírségben, a Kiskunság északi részén, folyóink magasabb térszínű részein (pl. Alsó-Duna ártér, Körös-vidék) és a és a Hanságban lehet megtalálni.


A faállománnyal borított terület 0,4%-t foglalják el.

VÖRÖSTÖLGYESEK

VÖRÖSTÖLGYESEK

- az alföldön, domb- és hegvidéken egyaránt megtalálhatók állományai

- homok és lösz alapkőzetű, üde, mészmentes, laza talajokon állnak

- állományaik elegyetlenek és cserjeszintjük is hiányzik, mert a vörös tölgy az mellett, hogy fiatalon gyorsan növő és erősen fényigényes, jól árnyaló és gyenge társulásképességű

- állományaik gyepszintje nudum-szubnudum, az erős árnyalás és a nehezen bomló avar miatt

VÖRÖSTÖLGYESEK A: VT

B: -

C:

kányazsombor (Alliaria petiolata) erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum)nehézszagú gólyaorr (Geranum robertianum) bojtorjános tüskemag (Torilis japonica)


Elsősorban a Nyírség és Belső-Somogy homoktalajain, illetve Vas, Zala, Baranya lösztalajain találjuk, de kisebb állományai további hegy- és dombvidéki tájainkon is előfordulnak.


A faállománnyal borított terület 0,9 %-án állnak vöröstölgyesek.

KULTÚRGESZTENYÉSEK


- délies kitettségű meleg, napos, de mészmentes (pl: fillit, csillámpala, homokkő, andezit, kilúgozott lösz) alapkőzeten találhatók állományai- kétféle módon jöttek létre:

1. kiírtott erdők helyén többnyire szabályos hálózatba telepítve

2. szelídgesztenyét is tartalmazó erdők irtásával és a szelídgesztenyefák visszahagyásával- állományaik ligetesek, alacsony záródásúak, a szabad állás miatt a szelídgesztenyefák alacsonyak, terebélyesek, más fa- és cserjefajok rendszerint hiányoznak


- szelídgesztenye nagyobb számban, vitatható őshonossággal a Nyugat- és Dél-Dunántúlon (Soproni hg., Kőszegi-hg., Zala, Mecsek), illetve szigetszerűen, mindig ültetetten a Duna-kanyarban (Visegrád, Nagymaros) fordul elő- a gesztenyeligetek az utóbbi évtizedekben pusztulóabn és eltűnőben vannak, részben gombakárosítók miatt, részben a rendszeres művelés felhagyása, elhanyagolása miatt- a kultúrgesztenyések jelentős tájképi és kultúrtörténeti értékek, megőrzésük azonban az előbb említett okok miatt nehézségekbe ütközik


A: SZG

B: -

C: nyíltabb részeken, tág hálózatú állományokban

(kaszálóréti fajok)

aranyzab (Trisetum flavescens) pelyhes zabfű (Helictotrichon pubescens)franciaperje (Arrhenatherum elatius) terebélyes harangvirág (Campanula patula)pelyhes selyemperje (Holcus lanatus) pasztinák (Pastanica sativa)sudár rozsnok (Bromus erectus) közönséges galaj (Galium mollugo)rezgőfű (Briza media)


zártabb foltokban, sűrűbb hálózatú állományokban(lomberdei fajok)

erdei ebír (Dactylis polygama) erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) réti csormolya (Melampyrum pratense) hegyi sás (Carex montana) fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides)

ritka, védett fajok(főleg nyílt részeken)

fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) békakonty (Listera ovata) agárkosbor (Orchis morio) kétlevelű sisakvirág (Platanthera bifolia) szártalan bába kalács (Carlina acaulis)

ŐSHONOS FAFAJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI

ŐSHONOS FAFJOK JELLEGTELEN ÁLLOMÁNYAI

- kétféle módon jöhetnek létre:1. spontán úton – korábbi erdők helyén kialakított

másodlagos gyepek, szántók, parlagok újraerdősödésével

2. mesterséges erdősítéssel – erdőfelújításal, erdőtelepítéssel - ide soroltak az egy adott tájban nem őshonos, de hazánkban őshonos fafajok állományai is- igen változatos termőhelyi viszonyok között jelenhetnek meg a síkvidéktől a középhegységekig- szerkezetük általában nem változatos – a spontán települők esetében azonban kialakulhat változatosabb szerkezet- elegyfafajok többnyire hiányoznak az állományokból – szálanként azonban néhány elegyfa megjelenhet (a spontán települőknél ezek elsősorban pionír fafajok)


- cserjék az állományok belsejében csak szórtan, kisebb foltokban vannak jelen, viszont a faállományok szélén cserjeszegély kialakulhat – a cserjeszint faji öszetétele nem jellemző- a gyepszint fejlettsége változó, főleg gyomjellegű, zavarástűrő és tág tűrőképességű, generalista fajok jellemzőek- a fás és lágyszárú növényfajok betelepülése attól függ, hogy szaporító- képlet forrásaik milyen messze vannak, illetve milyen mértékűek az erdőművelési beavatkozások- a spontán létrejött állományok esetében a fafajösszetétel is változatosabb lehet a szerkezethez hasonlóan


A: spontán létrejövő állományok jellemző pionír fafajai

fehér fűz (Salix alba) rezgő nyár (Populus tremula) törékeny fűz (Salix fragilis) mézgás éger (Alnus glutinosa) fehér nyár (Populus alba) bibircses nyír (Betula pendula)

ritkábban a fekete nyár (Populus nigra), (illetve többnyire nemes nyárakkal alkotott hibridjei)

Délnyugat-Dunántúlon az itt őshonos erdei fenyő (Pinus nigra)


mesterségesen létrehozott állományok fafajai

az előbbieken túl jellemző fafajok

CS, KST, MK, MAK

ritkábban előforduló fafajok

HJ, KJ, NH, KH, (EH), GY, egyéb őshonos fafajok


B:

kökény (Prunus spinosa) varjútövis benge (Rhamnus catharticus)vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)egybibés galagonya (Crataegus monogyna)


A faállománnyal borított terület 24%-án vannak ilyen állományok.

Ez is jelzi azt, hogy mennyire intenzíven kezeltek erdeink.

ÖZÖN FAFAJOK ÁLLOMÁNYAI

ÖZÖN FAFAJOK ÁLLOMÁNYAI

- spontán, vagy mesterséges úton létrejött olyan állományok, melyekben az özön fafajok uralkodnak (gyakran innen gyorsan tovább is terjednek)- igen változatos termőhelyi viszonyok között, síkvidéktől a középhegységekig szinte mindenütt előfordulnak- fafajösszetételükre és szerkezetükre az őshonos fafajú jellegtelen állományoknál elmondottak érvényesek, még fokozottabban- a fajszegénységet az özönfajok allelopatikus hatása is fokozza- ide tartoznak a BL, ZJ, AK, KM, NYO, EZ spontán felverődő és mesterséges állományai- átalakításuk, visszaszorításuk – a fajok agresszív volta miatt – csak durva, mesterséges beavatkozásokkal lehetséges


A faállománnyal borított terület 0,8%-án találhatók ilyen állományok

EGYÉB KULTÚRERDŐK

EGYÉB KULTÚRERDŐK

- ritkán ültetett, nem őshonos fafajok elegyetlen, illetve őshonos fafajokkal kevert állományai tartoznak ide- nem őshonos fafajok, például: szlavón tölgy, magyar tölgy, mocsártölgy, ezüst juhar, turkesztáni szil, közönséges dió, fehér eper, juharlevelű platán, lepényfa, japánakác, törökmogyoró, narancseper, vadgesztenye, atlasz cédrus, virgíniai boróka, mocsárciprus, oregoni hamisciprus, keleti tuja, nyugati tuja- átalakíthatóságuk az alkotó fafajok agresszivításától és elegyarányától függ


A faállománnyal borított terület 0,4%-án találhatók ilyen állományok

MÁSODLAGOS CSERJÉSEKés

ÖZÖNCSERJÉK ÁLLOMÁNYAI

MÁSODLAGOS CSERJÉSEK


- erdőírtások miatt az összefüggő erdőtömb más művelési ágú (szántó, legelő, kaszáló, parlag) területek közti keskeny sávban, köpenyben (szegélycserjések), illetve felhagyott mezőgazdasági területeken jönnek létre- fontos átmeneti élőhelyek, melyek létét a mező- és erdőgazdálkodás veszélyezteti, azonban durva beavatkozások után is, viszonylag gyorsan regenerálódnak- területük hazánkban több, mint 5 ezer ha- a fafajösszetétel alapján a száraz tölgyesek, illetve az üde lombos erdők szélein kialakuló másodlagos cserjések különíthetők el


száraz tölgyesek szélein kialakuló, száraz másodlagos cserjések

B:

kökény (Prunus spinosa) rózsák (Rosa spp.)egybibés galagonya (Crataegus monogyna) varjútövis benge (Rhamnus catharticus)

C:

ágas homok liliom (Anthericum ramosum) széleslevelű bordamag (Laserpitiumédeslevelű csűdfű (Astragalus glycyphyllos) latifolium)sárkerep lucerna (Medicago falcata) nagyvirágú méhfű (Melittis grandiflora)bakfű (Betonica officinalis) szurokfű (Origanum vulgare)sarlós buvákfű (Bupleurum falcatum) szarvaskocsord (Peucedanum cervaria)


sátoros margitvirág (Chrysanthemum borsfű (Clinopodium vulgare) corymbosum) kónya habszegfű (Silene nutans)kánya harangvirág (Campanula bérci here (Trifolium alpestre) rapunculoides) erdei here (Trifolium medium)tarka koronafürt (Coronilla varia) méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum) pirosló here (Trifolium rubens) sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)piros gólyaorr (Geranium sanguineum)

Megj: A fenti száraz szegélycserjésekhez cserjefajaiban hasonló töviskes az egész országban elterjedt. A mezőgazdasági művelés felhagyása után parlagokon, legelőkön nagyobb területeket is elfoglal. Gyepszintjéből azonban az erdei, erdősztyepp fajok többnyire hiányoznak.


üde lombos erdők szélein, illetve helyén kialakuló üde másodlagos cserjés

B:

mogyoró (Corylus avellana) fekete bodza (Sambucus nigra) rekettyefűz (Salix cinerea) vörösgyűrű som (Cornus sanguinea) kutyabenge (Frangula alnus)

+a környező erdők könnyeben terjedő fajai is betelepülhetnek

C: a gyepszint faji összetétele nem jellemző, lehet jellegtelen, illetve csaknem nudum is

ÖZÖN CSERJEFAJOK ÁLLOMÁNYAI

ÖZÖN CSERJEFAJOK ÁLLOMÁNYAI

- az alábbi özöncserjefajok állományai fordulnak elő hazánkban

gyalogakác (Amorpha fruticosa): vízjárta ártéri gyepeken arany ribiszke (Ribes aureum): főleg lazább talajokon parti szőlő (Vitis riparia): jellemző függönyöket alkothat jó tápanyag- és

vízellátású területeken közönséges borostyánszőlő (Parthenocissus inserta): mint az előző szőlő faj

- ezek a fajok főleg síkvidéken fordulnak elő, és gyors terjedésüket allelopatikus hatásuknak is köszönhetik

vegetÁciÓismeret 9. előadás dr. bartha dénes

Documents