Danielle SteelVeled vagy nélküled

Ismertető a hátoldalról:Adams élete sem mentes a bukta-tóktól. Tizennyolc évesen kötött házasságot egy férfival,aki, mikor tudomást szerzett róla, hogy felesége állapotos,egyszerűen otthagyta. Az ikerpárnak életet adó asszonytitkárnő lett egy tévétársaságnál. egy sztrájk adta megneki a lehetőséget, hogy belépjen álmai birodalmába: mű-sorvezető lett. Személyiségének varázsa jelentősen emeltea társaság adásainak nézettségi mutatóját. Melanie hir-műsorokat vezet, de önálló riportfilmek készítésére is mód-ja van. Így ismerkedik meg Peter Hallammal, a jó nevűspecialistával, aki ingyen is hajlandó Melanie pártfogoltjánaz életmentő műtétet elvégezni. A műtét lehetőséget nyújtMelanie-nak, hogy portréfilmet készítsen Hallamról. Aközös munkálkodás során szerelem szövődik kettejük kö-zött - melynek beteljesüléséhez számos akadályt le kellgyőzni: a New York és Los Angeles közti távolságot, Hallamelőző feleségének változatlanul kísértő szellemét, egy hétszámjegyű szerződés csábítását, szerelmes szüleikre fél-tékeny gyermekek hisztériáját... Végül Melanie határozott,de kockázatos lépésére van szükség, hogy a dolgok egye-nesbe jöjjenek...ISBN 963-9025-93-3

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Danielle Steel: ChangesPublished by Dell Publishing a Division of Bantam Doubleday DPublishing Group, Inc., New York^ 1983 by Danielle SteelAuthor's photo copyright ^ by Charles BushThe cover format and design of this book are protected

1

trade dresses and trademarks of Dell Publishing,a division of Bantam Doubleday DellPublishing Group, Inc.Fordította Dezsényi KatalinNegyedik kiadásFedéltipográfia: Szakálos MihályHungarian edition^ by Európa Könyvkiadó, 1992, 1995, 1996^ by Maecenas Könyvek, Budapest, 1999Hungarian translation^ by Dezsényi Katalin, 1992, 1995, 1996, 1999

Változás,tánc,szökellés,araszolás,a régibőlúj életem,tűnődés,mi is vagynekemálombeli vágyaks tervek,újonnan találtak,két életösszefonódva-bonyolódva-fokozódva,hogy raba szív,s nincs visszaút,hogy abbahagyd,mert nem lehet

2

megfutni már,megtudni még,hogy jó-e ez;de vall majdaz időszavas én halkanhívlakéjszaka,nem ugyanazsemmi se márez a világannyira másköröttem,míg új rendbe álla sodrás,mozgás,változás.- Dr. Hallam... dr. Peter

1. FEJEZETHallam... dr. Hallam...a kardiológia intenzívről, dr. Hallam... - zümmögte ahang mechanikusan, miközben Peter Hallam sietveátvágott a Központi Városi Kórház előcsarnokán vá-laszra se méltatva a diszpécsert, hisz a stáb már tudta,hogy úton van. Homlokát ráncolva nyomta meg a liftbenaz ötödik emelet gombját, gondolatait teljességgel

3

lefog-lalták az adatok, amelyeket húsz perccel azelőtt közöl-tek vele a telefonban. Hetek óta vártak már a donorra, sez a mostani majdhogynem az utolsó pillanat. Gondola-tai sebesen száguldottak, miközben a liftajtó feltárult, ső sietve megindult a Kardiológia, Intenzív Osztályfeliratú nővérszoba felé.- Felküldték már Sally Blockot? - Az egyik nővér,mint aki csak most eszmél, felnézett, s a tekintetük ta-lálkozott. Valahányszor a férfit megpillantotta, nagyotdobbant a szíve. Végtelenül lenyűgöző jelenség volt,magas, karcsú, ősz, kék szemű, halk szavú. Pontosanúgy festett, ahogy a női szíveknek szóló regényekben azorvosokat ábrázolni szokták. Alapvetően gyöngéd voltés kedves, ugyanakkor áradt belőle a határozottság.Körüllengte a kantárt folyvást feszegető, nagyszerű ver-senyparipa aurája, amely mind gyorsabban futna, mindtovább... többet teljesítene, megküzdene az

4

idővel...akkor se adná fel, ha minden elveszett már... hogy csakegyetlenegy életet visszalopjon az életbe... egy férfiét,egy nőét... egy gyerekét... bárkiét. És gyakran meg isnyerte a csatát. Igen gyakran. De nem mindig. És ezbosszantotta. Mi több, fájt neki. Ezért a sok ránc aszeme körül, ezért a bánat is, a lelke legmélyén. Nemérte be azzal, hogy szinte naponta vitt véghez csodákat.Ennél ő többet akart, jobb eredményt, ő mindegyiketmeg akarta menteni, s erre sehogyan sem volt lehetőség.- Igen, doktor úr - bólintott az ápolónő sietősen. -Épp most ment föl.- Fölkészült? - Ez volt a másik, amiért a nővérannyira tisztelte. Rögtön tudta, hogy a kérdés nem arravonatkozik, hogy az infúzió benne van-e már a pácienskarjában, hogy megkapta-e az enyhe nyugtatót, mielőttbegurították a műtőbe. A kérdés a lelkiállapotára vonat-kozott, hogy mire gondolt, mit érzett, ki beszélt vele, ki-

5

kísérte el. Az orvos azt akarta, hogy mindnyájan tisztá-ban legyenek azzal, ami rájuk vár, hogy milyen kemé-nyen fog küzdeni a csapat, hogy milyen fontos számuk-ra, amit csinálnak, és hogy milyen kétségbeesettenmegküzdenek minden egyes életért. Fel akart készíteniminden pácienst, hogy aztán vele együtt küzdjön meg azéletéért. - Ha nem hisznek benne, hogy érdemes meg-küzdeni az életükért, akkor kezdettől el vannak veszve -mondta az orvos a nővér füle hallatára a növendékeinek,és a nő tudta, hogy komolyan is gondolja, amit mond.Küzdött is minden idegszálával, s ez sokba került neki,de megérte. Az elmúlt öt esztendőben, a ritka kivételek-től eltekintve, elképesztő eredményeket produkált,Csakhogy azok a kivételek nagyon is sokat jelentettekPeter Hallamnak. Mint minden. A férfi olyan lenyűgö-ző, oly érdekes, oly ragyogó... és olyan veszettüljóképű,emlékeztette magát a nővér mosolyogva,

6

miközben azorvos sietve elment mögötte a folyosó végében levőkislift felé, amely felröpítette a következő emeletre, éppa műtők elé, ahol az orvos csapatával bypass-műtéteket,átültetéseket, és időnként, ha nem is túlságosan gyak-ran, szokványosabb szívműtéteket szokott végrehajtani.Az esetek túlnyomó többségében, amiként ma este isPeter Hallam és csapata a keményebb fajta melótvégezte.A Sally Block nevű lány huszonkét esztendős volt,felnőtt élete jelentős részét rokkantként töltötte a gye-rekkori reumás láz következtében. Volt továbbá többszívbillentyűcseréje, és tíz éve gyógyszerekkel tartottákéletben. Hallam és csapata már hetekkel azelőtt, hogy alányt befektették a Központi Városiba, arra a következ-tetésre jutott, hogy az átültetés az egyetlen lehetőség,De ez idáig nem akadt donor. Egészen ma éjszakáig.helyesebben hajnali fél háromig, mikor is fiatalkorú

7

bűnözők egy bandája megrendezte külön bejáratú kisautóversenyét a San Fernando-völgyben. Közülük hár-man a helyszínen meghaltak. Peter Hallam, miutánhiggadtan lefolytatott egy csomó telefonbeszélgetést adonorokat azonosító és továbbító szervezettel, tudta,hogy most megtalálta az igazit. Már Dél-Kaliforniaösszes kórházát végigtelefonálta, hogy megfelelő donortkerítsen Sallynek, és most íme - csak túlélje a műtétet,és a szervezete ki ne vesse magából az új szívet.Késlekedés nélkül levetette utcai öltözetét, bebújt apuha, zöld, pamut sebészalsóba, erőteljesen megsikáltaa kezét, majd hagyta, hogy az asszisztensek ráhúzzák asebészruhát meg a maszkot. Hasonlóképpen cselekedetthárom másik orvos és két végzős hallgató, valamint egycsomó nővér. De Peter Hallam mintha tudomást se vettvolna róluk, amint belépett a műtőbe. Tekintetével rög-tön a műtőasztalon csendesen és nyugodtan fekvő Sallyt

8

kereste, akit viszont mintha teljességgel megdermesztet-tek volna a feje fölött élesen világító lámpák. Még így iscsinos volt, ahogy steril köntösben, hosszú, szőke hajáta zöld vászonsipkába bújtatva feküdt a műtőasztalon.Amúgy nemcsak hogy gyönyörű fiatal nő volt, hanemigen kellemes lény is egyszersmind. Művészi pályárakészült kétségbeesetten... szeretett volna főiskolárajárni... szórakozni... csókolózni... gyerekeket szülni...A lány sapkában, maszkban is felismerte a férfit, és ál-matagon, a gyógyszerektől kábultan rámosolygott.- Helló. - Törékeny volt, pici arcában a szemehatalmas, akár egy törött porcelánbabáé, aki várja, hogymegreparálják.- Helló, Sally. Hogy van?- Furán. - A szeme kissé megrebbent, majd belemo-solygott az ismerős szempárba. Az elmúlt hetek soránalaposan megismerte a férfit, közelebb került hozzá,mint évek óta bárkihez. A remény kapuját tárta fel

9

aférfi előtte, a gyengédségét, törődését, gondoskodásét,amitől magánya és elszigeteltsége, amely évek ótakínozta, sokat enyhült.- Lesz dolgunk elég a következő órákban. A magáéannyi, hogy itt fekszik, és szundikál. - Figyelte a lányt, aközeli monitorra pillantott, aztán vissza a lányra. - Fél?- Egy kicsit. - De a férfi tudta, hogy a lány fel vankészítve. Hetekig magyarázta neki, milyen beavatkozáselőtt áll, milyen bonyolult a folyamat, mik a veszélyei,utána milyen gyógyszerezésre lesz szükség. A lány tudjais, hogy most mire kell számítania, s hogy elérkezett anagy pillanat. Majdnem olyan ez, mint a szülés. Azorvos fogja megszülni Sallyt, a lány majdhogynem alelkéből fog kipattanni, az ujjai begyéből, miközben azéletéért küzd.Az aneszteziológus közelebb lépett Sally fejéhez, atekintete közben Peter Hallam pillantását kereste,A férfi lassan bólintott, és újra Sallyre mosolygott.- Hamarosan itt leszek. - Csakhogy nem is lesz az olyanhamarosan. Legalább öt-hat óra, amíg a lány

10

magáhoztér, és akkor is épphogy, még ott, az őrzőben, mielőttvisszavinnék az intenzívre.- Ott lesz, amikor fölébredek? - vont barázdát arettegés a lány homlokára, mire az orvos sietve bólin-tott.- Egészen biztosan. Ott leszek maga mellett, amikorfölébred. Ugyanúgy, ahogy most is itt vagyok. -Azutánintett az aneszteziológusnak. A lány verdeső szemhéjalecsukódott a már korábban beadott nyugtatótól. Azaltatót a karjára rögzített infúzióval juttatták be aszervezetébe; s a rákövetkező pillanatban Sally Blockmár aludt, néhány perc múlva pedig kezdődhetett abonyolult műtét.Az ezt követő négy órában Peter Hallam kitartóanazon dolgozott, hogy beültesse az új szívet, s mikor azbeindult, az orvos arcára kiült a diadalittas kifejezés.Tekintete a másodperc tört részéig találkozott a szem-közt álló nővérével, s a férfi a maszkja mögött elmoso-

11

lyodott. - Na kérem. - De még csak az első menetetnyerték meg, s az orvos ezt nagyon is jól tudta. Az mégcsak ezután fog kiderülni, hogy Sally szervezete befo-gadja-e vagy kilöki magából az új szívet. És ezeknél azátültetéses betegeknél nem valami jó a statisztika. Demég így is sokkal jobb, mintha el sem végezték volna aműtétet. Sally esetében, amiként a többieknél is, akiketdr. Hallam megoperált, a műtét volt az egyetlen lehető-ség.Aznap reggel negyed tízkor Sally Blockot begurítot-ták az őrzőbe, s Peter Hallam hajnali fél öt óta előszörengedélyezett magának egy kis pihenőt. Jó ideig eltart,amíg az altató hatása elmúlik, bőven van ideje egy csészekávéra, meg hogy elrendezze a gondolatait. Az ilyenátültetések, mint ez a mostani is, egészen kilúgozzák.- Doktor úr, ez lenyűgöző volt. - Fiatal, végzős orvosállt meg mellette, még mindig az imént átéltek hatása

12

alatt, miközben Peter kitöltötte magának a csésze kávét,és a fiatalemberhez fordult.- Köszönöm - mosolyodott el, s közben arra gondolt,hogy ez a fiú mennyire hasonlít az ő fiára. Micsoda örömlett volna, ha Mark érdeklődést mutat az orvostudo-mány iránt, de neki más elképzelései voltak, jogot akarttanulni vagy közgazdaságtant. Ő ennél sokkal tágasabbvilágban akart mozogni, ráadásul éveken át nézte,hogyan áldozza fel magát az apja, s érzelmileg mekkoracsapást jelent neki, valahányszor meghal egy szívátülte-téses beteg. Köszöni szépen, de ezt nem neki találták ki.Peter összeszűkült szemmel nagyot kortyolt a sötétfolyadékból, s arra gondolt, talán így is van rendjén.Majd ismét a végzős orvoshoz fordult.- Először látott szívátültetést?- Másodszor. Az is a maga produkciója volt. - Vala-hogy a produkció volt itt a megfelelő kifejezés. Mindkétátültetés olyan élmény volt számára, hogy ahhoz csakegy bravúros színészi alakítás volt fogható. A

13

műtőbenolyan nagy volt a drámai feszültség, hogy ahhoz hasonlótő még életében nem tapasztalt, s Peter Hallamot figyelniműtét közben valahogy olyan volt, mint Nizsinszkijtáncát nézni a színpadon. Az övénél különb produkcióegyszerűen nincs.- Mit gondol, sikerülni fog?- Azt még korai volna megítélni. Remélem, fogjabírni. - Magában azon imádkozott, hogy amit az iméntmondott, valóra váljon, azzal a műtősöltözékre egymásik steril köpenyt húzott, és indult az őrző felé.A kávéját odakinn hagyta, és csendben leült Sally melléEgy őrzőbeli nővér és műszerek tömkelege figyelte Sallyminden lélegzetvételét, s ez idáig a legteljesebb rendbenment minden. A problémák, ha ugyan lesznek, ké-sőbbre várhatók, már amennyiben nem a kezdet kezde-tétől rossz minden úgy, ahogy van. És volt már példailyenre is. De most ne... most ne... édes istenem... csakmost az egyszer ne... őt ne... hisz olyan fiatal... nermintha az orvos másképpen érzett volna, ha a lány nem

14

huszonkét éves, hanem, mondjuk ötvenöt.Akkor se érzett másként, amikor a feleségét veszítetteel. Most csak ült, és Sallyt nézte, s igyekezett nem annaka másiknak az arcát látni maga előtt... akkor. . . pedig ígyvolt mindig... őt látta maga előtt azokban az utolsóórákban, mikor már nem volt mit tenni, mikor már nemvolt remény... s ő ott állt tehetetlenül. Az asszony nem ishagyta,. hogy megpróbálja. Bárhogy érvelt is, hiábaminden igyekezet, nem tudta rávenni. Pedig lett volnadonor is. De az asszony hallani se akart róla. Aznap estePeter tehetetlenségében a falat püfölte az asszony szobá-jában, aztán száztizenöt mérfölddel száguldott haza azautópályán. S még arra is fütyült, hogy elkapták. Semminem érdekelte akkor... csak ő... ő pedig nem hagyta.Peter olyan kába volt, amikor a járőr megállította, hogykitessékelték a kocsiból, és megszondázták. De nemvolt részeg, csak megbénult a fájdalomtól.

15

Megúszta azidézéssel és a tetemes bírsággal, aztán csak bolyongottodahaza, az asszonyra gondolt, majd megszakadt érte aszíve, vágyott mindenre, amit tőle valaha is kapott, ésamit többé már soha nem fog megkapni. Azon tűnődött,hogy fogja elviselni az életet nélküle. Még a gyerekek ismintha eltávolodtak volna tőle akkor... csakis Anne-ratudott gondolni. Hisz oly sokáig oly erős volt, és belőlecsakis miatta lett az, ami. Anne-ből merített erőt, meg amaga tehetségéből. És akkor egyszer csak elillant min-den. Rémülten ült magában akkor éjjel, akár egy kis-gyerek, aztán hajnalban egyszer csak ellenállhatatlanulrátört az a vonzás. Vissza kell mennie hozzá... mégegyszer át kell ölelnie... el kell mondania neki mindaztamit eddig még nem mondott el... Visszarohant akórházba, halkan belépett az asszony szobájába, ki-küldte a nővért, és egyedül őrködött, gyöngéden fogta

16

Anne kezét, és szőke haját kisimítgatta sápadt homloká-ból. Az asszony olyan volt, mint egy törékeny porcelán-baba, és épp, mielőtt megvirradt, egyszer csak kinyitottaa szemét...- ...Peter... - hangja a nagy csendben suttogásnak isalig volt nevezhető.- Anne, szeretlek... - a férfi szemébe könnyek szök-tek, legszívesebben felordított volna, hogy: -Ne menj!- Anne rámosolygott azzal a varázslatos mosolyával,amely mindig megtöltötte a férfi szívét, majd egy köny-nyed sóhajtással ott se volt többé, ő pedig csak állt, ésbámult rá rémülten. Miért nem akart küzdeni? Miértnem engedte, hogy legalább ő megpróbálja? És ő miértképtelen tudomásul venni azt, amit az emberek nap mintnap kénytelenek tudomásul venni tőle? De most képte-len volt rá. Csak állt és bámult, halkan sírt, mígnem azegyik kollégája elvezette. Hazavitték, és ágyba dugták,

17

aztán az elkövetkező napokban és hetekben valahogyvégigcsinálta mindazt, amit végig kellett csinálnia. Deolyan volt az egész, mint valami csúf víz alatti álom, csaknéha-néha bukott fel a felszínre, míg egyszer csakrádöbbent, milyen nagyon nagy szükségük van rá agyerekeknek. És akkor lassan visszatért, három hétmúlva már ismét dolgozott, de attól fogva hiányzott nekivalami. Valami, ami a minden volt a számára. És ez avalami Anne névre hallgatott. Sokáig szünet nélkül csakrá gondolt. Anne vele volt, napjában ezerszer, amikormunkába indult, amikor egyik betegszobából a másikbament, amikor belépett a műtőbe, vagy kocsiba ült, éshazaindult késő délután. És amikor a bejárati ajtóhozért, mintha kést forgattak volna meg a szívében, merttudta, hogy ő nem vár rá.Mindennek több mint egy éve már, a fájdalom csitult,de el nem múlt. És Peter Hallam valahogy úgy érezte,

18

hogy nem is fog elmúlni soha. Mi mást tehetett, mint-hogy dolgozott tovább, megtett minden tőle telhetőtazokért, akik hozzá fordultak segítségért... és persze ottvolt Matthew, Mark és Pam. Hála istennek. Nélkülüksoha nem élte volna túl. Így viszont megmaradt. Eljutottidáig, és él tovább... de milyen másképpen... Annenélkül. . .Ült az őrző csendjében, hosszú lábát maga elé nyújtot-ta, az arca csupa feszültség, figyelte Sally lélegzését,aztán a lány egy másodpercre végre kinyitotta a szemétés kábán körülnézett a helyiségben.- Sally... Sally... Peter Hallam vagyok... Itt vagyokés maga jól van... - E percben. De ezt nem mondta, mi-több, gondolni se volt rá hajlandó. A lány él. .végigcsinálta. Meg fog maradni. És ő mindent megtettennek érdekében.Még vagy egy órát ült az ágya mellett, figyelte, beszélthozzá, mikor a lány magához tért, még egy röpkemosolyt is elkönyvelhetett, mielőtt délben egykor ma-

19

gára hagyta. Megállt a büfében, és bekapott egy szendvi-cset, aztán rövid időre visszament a szobájába, majdvissza a betegekhez négy órára, fél hatkor pedig márhazafelé tartott, s ismét Anne járt a fejében. Még mostsem akaródzott igazán elhinnie, hogy nem várjaamikor hazaér. Mikor hagy fel az ember a viszontlátásreményével, kérdezte az egyik barátját hat hónap után.Mikor fogom végre felfogni? Az a fájdalom, amit azelmúlt másfél esztendőben átélt, a sebezhetőség voná-sait rajzolta arcára. Azelőtt nyoma sem volt ennek aszemmel látható veszteségérzetnek, bánatnak és fájda-lomnak. Azelőtt csak az erő sugárzott belőle, a bizako-dás, az a biztos tudat, hogy soha semmi nem végződhetrosszul. Volt három tökéletes gyereke, a legnagysze-rűbb felesége, és a karrierje olyan magasra ívelt, amihezfoghatót kevesen mondhatnak magukénak. Feljutott acsúcsra, nem erőszakkal, hanem a lehető

20

legsimábbanés örült, hogy ott van. De most mi legyen? Innen márhová és kivel?Miközben Sally Block a2. FEJEZETszobájában feküdt a LosAngeles-i Központi Városí Kórház intenzív osztályán,az egyik New York-i televízióállomás stúdiójában erősfények égtek. Vakító fehéren, miként a kémfilmekvallatóhelyiségeiben. A fénykörön kívül a stúdió huza-tos volt, hideg, közvetlenül a lámpák alatt azonban ahőség és fényár szinte perzselte az ember bőrét. Minthaa helyiségben minden a pontlámpák bevilágította tárgy-ra irányult volna, minden összetartott, a pillanat feszült-sége egyre nőtt, még az ott tartózkodó embereket ismintha vonzotta volna a stúdió középpontja, a keskenylépcső, az apró dobogó, egy érdektelen Formica-asztalés az élénkkék háttérfüggöny, rajta semmi más, csak acég jelvénye. De nem a jelvény vonzotta a szemet,

21

hanem az üres szék, amely olyan volt, akár a királyravagy királynőre váró trónus. Körülötte technikusok,operatőrök, egy sminkes, egy fodrász, két segédrende-ző, egy színpadmester, a kíváncsiskodók, a fontosak, aszükségesek és a csak ott lófrálók - mind egyre közelebbnyomakodtak az üres színpadhoz, a kopár asztalhoz,amelyre rávilágítottak a mindent leleplező pontfények.- Öt perc! - hangzott fel az ismerős kiáltás, megszo-kott volt a jelenet, s mégis, az esti hírekben mindig voltegy kevés varietéelem is. A fehér fények alatt ottlebegett a cirkusz, a varázslat, a sztárparádé aurája. Ahatalom és titokzatosság párája vonta be mindannyiu-kat, s az "Öt perc!", majd a "Három!", aztán a "Kettő!"elhangzása után mintha egy cseppet gyorsabban vertvolna a szívük. Ugyanezek a szavak harsannak fel aszínfalak mögött a Broadwayn vagy Londonban, miköz-ben valami nagy sztár a színre lép. Itt semmi sem

22

olyankáprázatos, a stáb tagjai köznapi viseletben, farmerben,cipőben, és mégis, mindig megvan a varázsa, az elsutto-gott szavak, a várakozás, érezte Melanie Adams is,amint fürgén fellépett a dobogóra. Mint mindig, abelépését most is tökéletesen időzítette. Pontosan százmásodperce volt az adás kezdetéig. Száz másodperce,hogy belenézzen a jegyzeteíbe, hogy a rendezőre pillant-son, van-e valami utolsópillanat-beli utasítás, aztán ma-gában halkan számolni kezdjen, hogy lehiggadjon.Hosszú volt ez a nap is, mint mindig. Megrontottgyerekekkel készített interjút. Nem valami kellemestéma, de jól megcsinálta. Hat órára azonban alaposanelfáradt.Öt... emelte fel a segédrendező a kezét a végevisszaszámláláshoz... négy... három... kettő... egy...- Jó estét! - Begyakorolt, mégis sohasem előre gyár-tottnak tűnő mosoly, hajának konyakszíne csak úgyvibrál. - Melanie Adams jelentkezik az esti hírekkel.- Az elnök beszédet mondott, Brazíliában katonai-

23

krízis, az árfolyamok nagyot zuhantak, valamint az márreggel leütöttek egy helyi politikust, fényes nappalamikor kilépett házának kapuján. Voltak egyéb hír-anyagok is, és mint mindig, most is jól haladt minden.Melanie-ról sugárzott, hogy érti a dolgát, meg is emelke-dett a műsor nézettsége, s ez mindenképpen neki voltköszönhető. Ismerte az egész ország már vagy öt éve,nem mintha Melanie egész életében erről álmodottvolna. Politikatudományra járt az egyetemen, amit abbakellett hagynia, amikor ikreket szült tizenkilenc éveskorában. De ez réges-régen történt. Évek óta tévézik.Ez van, meg az ikrek. Voltak más időtöltései is, de első a munkája volt meg a gyerekek.Melanie összeszedte az asztalon heverő jegyzetetamikor az adást kikapcsolták, s mint mindig, a rendezőelégedettnek látszott. - Szép munka volt, Mel.- Kösz. - Hűvös távolságtartása leplezte egykefélénkségét. Túl sokan voltak rá kíváncsiak, tébláboltakkörülötte, akartak feltenni kínos kérdéseket, szerettekvolna kotnyeleskedni. Ő most Melanie Adams, a

24

név-nek varázsos csengése van... ismerem magát... láttam ahírekben!... Olyan furcsa mostanában akár csak a zöld-ségeshez bemenni, vagy egy áruházba ruhát venni, vagy egyszerűen csak végigmenni az utcán a lányaival. Azemberek mindenütt megbámulták, s habár kifelé Mela-nie Adams sohasem mutatta, azért belül még most isolyan különös érzést váltott ki belőle.Mel az irodája felé indult, hogy lemossa magáról afestéket, és magához vegye indulás előtt a kézitáskáját,ám ekkor a hírszerkesztő széles kézmozdulattal megállí-totta. - Beugrana egy percre, Mel? - A férfi nyugtalan-nak és szórakozottnak tűnt, mint mindig, és Mel magá-ban felnyögött. A "beugrana egy pillanatra" akkoratörténetté dagadhat, hogy éjjel nem ér haza. Amellett,hogy oszlopa az esti híreknek, csak a főbb hírekkelfoglalkozott, a nagy szenzációkkal vagy a különkiadá-sokkal. Most csak a jóisten tudja, mit tartogathatnak a

25

számára, de akárhogy is, nem volt rá kíváncsi. Volt márannyira profi, hogy a fáradtság ne érződjék rajta, de ez akülönkiadás a megrontott gyerekekről, teljességgel kilú-gozta, bár hála a sminkjének, mindebből semmi semlátszott.- Nos? Mi az ábra?- Van itt valami, amit meg akarok magának mutatni.- A hírszerkesztő elővett egy kazettát, és beindította avideót. - Ezt az egyórás adásban vetítettük. Úgy érez-tem, az esti hírekhez nem eléggé fontos, de magánakesetleg érdemes volna utánanéznie. - Mel a videoképernyőjére bámult, amint a szalag forogni kezdett, svégignézett egy kilencéves kislánnyal készített interjút,akinek sürgősen szívátültetésre volna szüksége, de aszülei ez idáig képtelenek voltak a dolgot összehozni.A szomszédok gyűjtést rendeztek Pattie Lou Jones ré-szére, aki olyan aranyos kis fekete kislány volt, hogy az

26

embernek majd megszakadt érte a szíve. Mire az interjúvéget ért, Mel szinte sajnálta, hogy megmutatták neki.Egy újabb gyerek, akiért fájhat a szíve, akiért aggódhat,s akiért nem tehet semmit. Ugyanez volt az érzése amegrontott gyerekekről készített műsorában is. miértnem löknek már oda neki valami jóféle politikai bot-rányt? Elege van már a sok szívfájdalomból.- Igen - nézett fáradt tekintettel a férfira, aki levettea szalagot. - Nos?- Gondoltam, csinálhatna belőle egy érdekes külön-kiadást. Egy darabig figyelemmel kíséri a kislányt, smegnézi, mit lehet a dologból kihozni. Hogy egyál-talán van-e orvos, aki hajlandó foglalkozni PattLouval.- Az ég szerelmére, Jack... Miért mindig én kapomaz ilyet? Hát mi vagyok én, valami újmódi jótékonyságegylet gyerekek számára? -Most már fáradtnak és bosz-szúsnak látszott, s az aprócska ráncok kezdtek előbújnia szeme sarkából. Pokolian hosszú nap volt; reggel hat-

27

kor jött el hazulról.- Nézze - a férfi legalább olyan fáradtnak látszottmint ő - ebből nagy ügyet lehet csinálni. Elérhetjük,hogy a tévétársaság segítsen orvost találni a kislányszüleinek, és végigkövethetjük a szívátültetést. Na, Melez aztán a híranyag.A nő lassan bólintott. Híranyagnak híranyag. Csaképp hajmeresztő. -Említette már a családnak?- Nem, de biztosra veszem, hogy boldogok lennének.- Sose lehet tudni. Vannak, akik szeretnek magukvégére járni a problémáiknak. Lehet, hogy korántsemlesznek úgy elragadtatva az ötlettől, hogy Pattie Loutfeltálalják az esti hírekben.- Miért ne volnának? Ma beszéltek velünk. - Melismét bólintott. - Mi volna, ha holnap utánanézneegy-két nagymenő szívspecialistának, hogy lássuk, mitmondanak? Van köztük, amelyik határozottan örül anyilvánosságnak, és utána beszélhet a gyerek szüleivel.- Majd meglátom, mit tehetek, Jack. Még be kellfejeznem ezt a megrontott gyerekekkel foglalkozó mű-sort.

28

- Azt hittem, azzal ma végzett - ráncolta a homlokáta férfi.- Végeztem is. De legalább egy részét látni akaromahogy megvágják.- A fenébe. Az nem a maga dolga. Inkább fogjonhozzá ehhez! Ez még a megrontott gyerekeknél isrázósabb anyag. - Rázósabb annál, hogy kétéves gyere-keket gyufával égetnek meg? Hogy a négyévesneklevágják a fülét? Még most is előfordul, hogy rosszul lesza saját híranyagától. - Nézze meg, mit tud kihoznibelőle, Mel.- Oké, Jack, oké. Majd meglátom... Halló, doktorúr, a nevem Melanie Adams, és érdeklődni szeretnék,hogy elvégezne-e egy szívátültetést egy kilencéves kislá-nyon... lehetőleg ingyen... és vajon fölkereshetnénk-e,hogy közvetítsük, amikor elvégzi, és nagydobra vernénkmagát is meg a kislányt is a hírekben...Mel sietve visszatért az irodájába, a fejét lehorgasztot-ta, agyában sebesen kergették egymást a gondolatok, sközben majdnem összeütközött egy magas, fekete fiatal-emberrel.

29

- Drágám, hogy maga milyen boldognak látszik! Jómuri, ugye, hogy az embert folyvást mutogatják ahírekben? - A rádióbemondásban megedződött mélyhang hallatán Mel fölemelte a fejét, és rámosolygott régibarátjára.- Szia, Grant! Hogy kerülsz ide ilyenkor?Grant Buckley minden este vitaműsort vezetett akésői híradó után, rendkívül ellentmondásos személyi-ség, de Melt igen kedvelte, ő pedig már hosszú évek ótaaz egyik legjobb barátjának tartotta a férfit.- Be kellett jönnöm, hogy megnézzek néhány szala-got, amit fel akarok használni a műsoromban. Hát te?Neked viszont kicsit késő van már, ugye, szivi? - Ebbenaz időpontban Melnek már többnyire híre-hamva nem volt, de Pattie Lou Jones sztorija egy további félórárabenn tartotta.- Már megint valami extrát tartogattak a számomra.Azt akarják, hogy szervezzem meg valami gyereknek aszívátültetését. A szokásos, semmi . különös. - De a

30

tekintete derűsebb lett, amint a férfira nézett. A férfirendkívül okos, jó barát, jóképű, és a tévétársaságban anők mind szemmel láthatóan irigyelték, hogy olyanjóban vannak. Barátságnál több sohasem volt közöttük,habárpletykáltak róluk ezt-azt, de abból semmi sem voltigaz. Ők csak mulattak rajta, amikor egy-egy pohár italmellett megbeszélték.- Hát még mi újság? Hogy sikerült a különkiadás amegrontott gyerekekről?Mel szeme nagyon komoly volt, amikor a férfira né-zett. - Majd belepusztultam, de jól sikerült.- Te valahogy mindig beletrafálsz a nehezébe, szivi.- Vagy én trafálok bele, vagy engem választanak,mint ennél a mostani szívátültetésnél, amit meg kellszerveznem.- Komolyan beszélsz? - A férfi kezdetben azt hitte,hogy csak viccel.- Én nem, de Jack Owens annál inkább. Van valamijó ötleted?A férfi a homlokát ráncolva gondolkodott. - Volt egyműsorom ebben a témakörben még tavaly, és szerepelbenne néhány érdekes ember. Majd megnézem a

31

nevü-ket a kartontáramban. Kettőnek most hirtelen eszembeis jutott a neve, de volt még kettő. Utánanézek, Mel.Mikorra kell?- Tegnapra - mosolygott a nő.A férfi beleborzolt Mel hajába, tudta, hogy aznap márnem ül a kamerák elé. - Ne kapjunk be valahol egyhamburgert, mielőtt hazamész?- Inkább ne! Várnak a lányok.- Az a két... - görgette a férfi körbe a szemét, hisz jólismerte őket. Neki is volt három sajátja, három külön-böző asszonytól, de persze ikerpár nem volt közöttük, ésnem is olyan bátrak és merészek, mint Mel lányai.Mostanság épp miben sántikálnak?- A szokásosban. Val ezen a héten négyszer voltszerelmes, Jess pedig csupa kitűnő. Hiába mindenigyekezet, hogy megőrizzem a vörösségemet, egysze-rűen beléjük kell őszülni.Mel a harmincötödik évében járt, de úgy festett, mintaki legalább tízet elvesztett valahol útközben. Koránt-sem látszott annyinak, amennyi volt, pedig épp elég

32

felelősség nyomta a vállát, a munkája például, amitugyan szeretett, meg egy-két megrázó esemény, amikaz évek során felmerült. Grant tudott a legtöbbről, Melnemegyszer az ő vállán sírta ki magát, amikor éppcsalódás érte a munkájában, vagy tönkrement egy-egykapcsolata. Nem akadt sok, nagyon is alaposan megnéz-te, kivel áll szóba, és gondja volt arra is, hogy a magán-életét elrejtse a nyilvánosság szeme elől, arról nem isbeszélve, hogy mivel az ikrek apja még azelőtt otthagy-ta, hogy a gyerekeket megszülte, már csak ezért isjobban megnézte, kivel áll szóba. A férfi közölte vele,hogy nem akar gyereket, és komolyan is gondolta.Rögtön az érettségi után összeházasodtak, és mindket-ten beiratkoztak a Columbiára, de amikor Mel meg-mondta a férfinak, hogy gyereket vár, az hallani se akartróla többé.- Vetesd el - mondta kőkemény arccal, Melnek mégmost is a fülében csengett a hangja.- Eszemben sincs. A mi gyerekünk... és különbensem helyénvaló...

33

- Sokkal kevésbé helyénvaló tönkretenni vele azéletünket.Úgyhogy inkább a férfi próbálta tönkretenni Melét.Elment Mexikóba vakációzni egy másik lánnyal, ésmikor hazajött, közölte, hogy el vannak válva. Aláhami-sította az aláírását a papírokon, amitől Mel úgy megdöb-bent, hogy nem is tudta, mit mondjon. A szülei ráakarták beszélni, hogy szálljon harcba az igazáért, őviszont úgy érezte, képtelen volna rá. Annyira bántottaa férfi viselkedése, és megrendítette a tudat, hogymagára marad a gyerekével... később kiderült, nem iseggyel, hanem kettővel. A szülei egy ideig segítették,aztán a maga lábára állt, munkát keresett, mindentelvállalt, amire képes volt, volt titkárnő meg egy vita-mingyártó cég házaló ügynöke. Végül egy tévétársaságügyfélfogadó titkárnőjeként kötött ki, majd bekerültegy csomó másik titkárnő közé, a híranyagokat gépelni.Az ikrek éltek boldogan, bár Mel felkapaszkodásanem ment sem könnyen, sem gyorsan, de miközben nap

34

mint nap gépelte, amit mások írtak, már tudta, mit akarcsinálni. Elsősorban a politikai témák érdekelték, azokemlékeztették leginkább az egyetemen eltöltött idő-szakra, amikor még nem változott meg ilyen gyökeresenaz élete. Ő pedig arra vágyott, hogy a hírszerkesztőség-nek írhasson. Az állást számtalanszor megpályázta,aztán végre-valahára belátta, hogy New Yorkban sohameg nem kapja. Először Buffalóba ment, aztán Chica-góba, végre vissza New Yorkba, ahol mégiscsak nekikezdhetett a híradónak. Így ment ez, amíg be nem ütötta hatalmas sztrájk, mikor is valaki a vezetőségtőlhirtelen ránézett, és egy ujjmozdulattal odaintette akamera elé. Mel holtra rémült, de nem volt választása.Vagy csinálja, amit mondanak neki, vagy fel is út, le isút, ezt a luxust pedig nem engedheti meg magának. Otta két gyerek, akiket el kell tartania, az apjuk egypetákkal se segítette, csak élte a világát, Melt pedig

35

hagyta, hogy egymaga birkózzék meg a feladattal.meg is birkózott. Ő nem is akart mást, mint megkeresnia betevő falatjukat, dehogy álmodott hírnévről, mégeszébe se jutott, hogy maga tárja a nyilvánosság feléazokat a híreket, amelyeket vele megírattak. Aztánegyszer csak a kamera előtt találta magát, és az volt azegészben a legmurisabb, hogy élvezte is.Ezt követően bérbe adták Philadelphiába, majd visszaegy ideig Chicagóba, onnan Washingtonba, aztán végülhaza. Az iskoláztatását ezzel befejezettnek tekintették,és nem jártak messze az igazságtól. Veszettül jól csinál-ta. Határozott volt és érdekes, és gyönyörűen mutatott atévében. Oly jól egyesítette magában az őszinteséget,együttérzést és okosságot, hogy időnként az ember megis feledkezett a szépségéről. És huszonnyolc éves korábanszinte felért a csúcsra, az esti hírek társkommentátoralett. Harmincéves korában szerződést bontott, átment

36

egy másik műsorhoz és egyszer csak tessék, önálló kom-mentátor lett, egyedül kommentálta a híreket. A műsornézettsége pedig megugrott, és azóta egyfolytában ma-gasan állt.Ő pedig húzta az igát, rendesen megdolgozott vezető-kommentátori beosztásáért. Mi több, mindenki szeret-te. És biztonságban érezte magát. Elmúltak az éhezőnapok, nincs többé szenvedés, küszködés, a szülei, hamég élnének, milyen büszkék is volnának, s időnkéntazon is eltűnődött, vajon mit gondolhat az ikrek apja,megbánta-e, amit tett, ha ugyan nem fütyül azótamindenre. Soha többé hírét nem hallotta. De a lelkébenmély nyomot hagyott, s ez a nyom ugyan elhalványult,de a hosszú évek során sem tűnt el egészen. Megmaradtaz óvatosság, ha ugyan nem fájdalom, a félelem, hogynetán túl közel kerül valakihez, hogy túlontúl hiszékeny-nek bizonyul, ha - az ikreken kívül - nagyobb helyet

37

biztosít valakinek a szívében. Rosszul is végződöttemiatt egynémely kapcsolata - olyan férfiakkal, akiket ahíre-neve vonzott, vagy akik hűvös távolságtartásávalvisszaélve nem vették komolyan, utoljára pedig egy nősférfival. Kezdetben Mel úgy érezte, ideális a kapcsolat,egyikük sem várt többet a másiktól annál, amit kapott.Mel soha többé nem akart férjhez menni. Megteremtettmagának mindent, amire szüksége volt: sikert, biztonsá-got, ott voltak a gyerekei és a ház, amelyben szeretettélni. - Minek nekem a házasság? - tette fel a kérdéstGrantnak, aki meglehetősen szkeptikusan vélekedett adologról.- Lehet, hogy semminek, de legalább olyasvalakitszerezz magadnak, aki szabad. - A férfi határozott voltés tántoríthatatlan.- Minek? Mi a különbség?- Az a különbség, drága barátném, hogy a végénminden karácsonyt, ünnepet, születésnapot és hétvégétmagadban fogsz tölteni, ő meg majd közben

38

boldogan ülodahaza a feleségével meg a kölkeivel.- Lehetséges. De én akkor is különlegesség vagyok aszámára. A kaviár vagyok, nem a lencse.- Őrült tévedés, Mel. Fájni neked fog. - És milyenigaza volt. Neki fájt. A vége az lett, hogy épp az iméntfelsorolt okoknál fogva Mel rengeteget szenvedett,aztán jött a rémes szakítás, ami után Melanie hetekignyúzott volt és búskomor.- Legközelebb hallgass a jó öreg Grantra! Tudom én,mit beszélek.Tudta is, valóban, de leginkább azt, hogyan bástyáztaMel körül magát nagy óvatosan. Majd tíz éve ismertékegymást. Akkor ismerkedtek össze, amikor Mel pályájafelfelé ívelt, és Grant rögtön megérezte, hogy ragyogó,új csillag van emelkedőben a tévéhíradózás egén, de amiennél is fontosabb, barátként, emberi lényként sokatjelentett neki a lány. Olyan sokat, hogy azt nem is akartafeláldozni semmi áron. Ezért is nem kezdtek viszonyt

39

egymással. Grant háromszor volt nős, futó kalandjainakse szeri, se száma, Mel azonban ezeknél sokkal többetjelentett neki. Barátok voltak, és ő nem akart visszaélnia kiérdemelt bizalommal. Épp elégszer visszaéltek márvele, Grant pedig nem akart beállni azoknak a sorábaakik újra meg újra fájdalmat okoznak neki. - Az ahelyzet, kedvesem, hogy szarból van a legtöbb férfi -vallotta meg neki egyszer késő este, miután alaposankikérdezte, miként vélekedik Mel a legutóbbi sikeresműsoráról. Aztán elmentek inni valamit, és hajnalháromig ültek az Elaine-ben.- Ezt most miért mondod? - Hirtelen valami távol-ságtartó óvatosság jelent meg a nő szemében. Egyetvalóban ismert, de mégiscsak rémes arra gondolni, hogymind olyan volna.- Mert csak nagyon kevesen hajlandók adni is annyitamennyit kapni akarnak. Azt akarják, hogy a nő szívé-vel, lelkével szeresse őket, ők azonban jó adagot meg-

40

tartanak magukból. Neked olyan férfira van szükséged.akitől annyi szeretetet kapsz, amennyire igényt tartasz.- És miből gondolod, hogy bennem maradt mégannyi szeretet? - Megpróbálta tréfára venni, de Grantotnem lehetett átverni. Megvolt még a régi fájdalom,elhalványult ugyan, de el nem tűnt soha. S a férfi arragondolt, eltűnik-e majd valaha is nyomtalanul.- Jobban ismerlek, Mel, mint a tenyeremet. Jobban,mint te magadat.- És azt hiszed, éjt nappallá téve a fene esz, hogymegtaláljam az igazit? - kérdezte ezúttal nevetve, mire aférfi is elmosolyodott.- Nem. Azt hiszem, már a gondolat is a frászt hozzarád, hogy egyszer esetleg megtalálod.- Na, ez talált.- Pedig rád férne.- Miért? Én boldogan elvagyok magamban.- A francot. Senki sincs el. Legalábbis őszintén nem.- Nekem itt vannak az ikrek.- Az nem egészen ugyanaz.Az asszony vállat vont. - Te is boldog vagy egyedül.- Gyanakodva kereste a férfi tekintetét, csöppet semvolt biztos abban, hogy mit fog ott találni, s

41

meglepettenfedezte fel a magányosság nyomait. Este bújt elő belőle,mint az emberbőrbe bújt farkasember, akit napközbensikerült jól elrejteni. Még a híres-neves Grantról iskiderült, hogy érző emberi lény.- Ha olyan boldog volnék egyedül, nem nősültemvolna meg háromszor. - Ezen mindketten jót nevettek,aztán a kellemesen eltöltött este után Grant letette Melta kapuja előtt, és egy atyai puszival búcsút vett tőle.Néhanapján Mel eltűnődött, vajon milyen volna, haviszonyt kezdenének, de ő is tudta, hogy csak tönkre-tenné ezt a nagyszerű barátságot, azt pedig egyikük semakarta. Ahhoz túl jó volt így ez a kapcsolat.És most, az irodája előtt, a folyosón Mel felnézett aférfira, fáradtan, ugyanakkor örömmel, hogy a hosszúnap végeztével épp vele ütközött össze. Grant olyasvala-mit nyújtott neki, amit senki más. Az ikrek még túlkicsik voltak ahhoz, hogy szárnyukra bocsássa őket,állandóan szükségük volt rá, igényelték a figyelmét, aszeretetét, amellett fegyelmezni kellett őket,

42

nevelni, újkorcsolya kellett, menő farmer s a többi. De Grant olyantöltést adott a lelkének, amit senki mástól meg nemkapott.- Inkább holnap este kapjuk be azt a hamburgert, jó?- Kizárt dolog-rázta a fejét a férfi sajnálkozva. -Egyvesznivaló bigével van randim.Mel a szemét forgatva vigyorgott. - Még egy ilyenszexőrültet, mint te, életemben nem láttam.- Ammá igaz.- És hogy még ráadásul ilyen büszke is legyél rá.- De még mennyire hogy.Mel mosolyogva nézett az órájára. - Na jobb, hahazatolatok, mielőtt még az a boszorka Raquel kizár aházból.Hét éve ugyanaz az asszony vezette a háztartást,Raquel valóságos istenáldása volt a gyerekeknek, jószorosan fogta a kezében a gyeplőt. Igen kedvelteGrantot, és évek óta rágta Mel fülét, hogy vegye a férfitkomolyabban.- Mondd meg neki, hogy üdvözlöm.- Majd megmondom, hogy miattad késtem.- Helyes, én pedig holnap odaadom neked a szívse-bészekjegyzékét. Bejössz holnap?- Be, persze.

43

- Majd jelentkezem.- Kösz. - Mel csókot intett neki, s a férfi továbbin-dult, ő pedig belépett az irodájába, fogta a táskáját,sietve az órájára pillantott. Fél nyolc, Raquel máregészen biztosan pukkad. Lesietett, odaintett egy taxités tizenöt perc múlva a sofőr befordult vele a Hetvenki-lencedik utcába.- Megjöttem! -kiáltotta bele a csendbe, amint átsietetta hallon. Finom, virágmintás tapéta borította a falat, apadló pedig fehér márványból volt. Amint az emberbelépett, megérezte, hogy mindenünnen árad az elegan-cia és barátságos hangulat, az élénk, színes, hatalmasvirágcsokrok, a sárgák és pasztellszínek vidámságotárasztottak. A ház mindig mulattatta Grant Buckleyt.Annyira nőies volt benne minden. Ha itt egy férfi akarnáfelverni a tanyáját, a falat is le kellene kaparnia az újra-dekoráláshoz. Az előszobában hatalmas antik kalapáll-vány, rajta Mel meg a két kislány kedvenc kalapjai.A nappali halvány őszibarackszínű,

44

selyembevonatúülőbútorokkal, amelyekbe jólesett belesüppedni, vala-mint finom selyemfüggönyökkel, melyek dúsan omlot-tak alá a francia karnisokról, a falakat pedig ugyanolyanfinom őszibarackszínűre festették, a peremén krém-színű szegéllyel, s a falakon mindenütt finom pasztell-festmények. Amint Melanie elégedett mosollyal bele-süppedt az egyik díványba, tökéletesen beleillett aképbe krémszínű bőrével és lángoló vörös hajával. . Ahálószobája halványkék volt, habos selyembevonattal,az ebédlő fehér, a konyha narancs és sárga és kék.Melanie otthona olyan örömmel töltötte el az embert,hogy kedve szottyant fel-alá kóborolni a lakásban.Elegáns volt, de nem túlzottan, minden a helyén, denem annyira, hogy az ember még leülni is féljen benne.Kicsi ház volt, nekik ideális, a nappalival, ebédlővel éskonyhával a földszinten. Mel hálószobája, a dolgozó-szoba és az öltöző az elsőn, legfölül pedig a két

45

nagyhálószoba a gyerekeknek. Egyetlen kihasználatlan cen-timéter nem akadt a házban, és plusz egy fő már minthatöbb is lett volna itt a kelleténél. De nekik a lehetőlegjobb volt a mérete, Melanie tudta az első pillanatban,amikor meglátta.Sietve felment a gyerekek szobájába, közben halvá-nyan, de érezte, hogy fáj a háta. Rémesen hosszú volt eza mai nap. A saját szobájánál meg sem állt, tudta, mi várrá odabenn, egy nagy halom levél, amire nem kíváncsi,többnyire a gyerekekkel kapcsolatos számlák meg egycsomó egyéb dolog. De ez most nem érdekelte. Az ik-reket akarta látni.A második emeleten mindkét szobaajtó csukva, deoly hangos zeneszó szűrődött ki, hogy a szívdobogását isalig hallotta, amint felfelé ment a lépcsőn.- Az ég szerelmére, Jess! - igyekezett túlkiabálni alármán. - Halkítsd le ezt az izét!- Micsoda? - fordult a magas, nyurga, vörös hajúkislány az ajtó felé az ágyból. Iskolakönyvek széttere-

46

getve mindenütt, s a telefonkagyló a fülére szorítva.Intett az anyjának, és tovább beszélgetett.- Nincsenek vizsgáid? - Néma bólintás, s Melaniekezdett elkomorodni. Az ikrek közül mindig Jessica volta komolyabb, de az utóbbi időben, mintha kifelé csúsznaa talaj a lába alól. Unatkozott, s a fiújával, akivel egészévben együtt járt, nemrégiben szakított, de ez nemkifogás, a vizsgákra azért még tanulni kell, jobban, mintvalaha. - Na, rajta, Jess, fejezd már be! - Nekidőlt azíróasztalnak, a karját összefűzte, Jessica arcára pedigkiült a bosszúság, mondott valamit a telefonba, amit Melnem értett, majd letette, s közben úgy nézett az anyjára,mint aki egyenesen gorombának tartja a viselkedését.- És most halkítsd le azt az izét!A kislány kidugta hosszú, pipaszár lábát az ágyból, asztereóhoz ment, rézvörös üstöke csakúgy libegett avállán. - Csak egy kis szünetet tartottam.- Mekkorát?- Az ég szerelmére! Most mit kívánsz? Csak nem a

47

blokkolóórát akarod bevezetni?- Ne légy igazságtalan, Jess! Annyi szünetet tartasz,amennyit csak akarsz. De hát az a helyzet, hogy alegutolsó osztályzataid...- Tudom, tudom. Hányszor fogod még elmondani?- Mindaddig mondani fogom, amíg ki nem javítodőket. - Melanie-t csöppet sem hatotta meg a gyerekszövege. Jessica meglehetősen kötekedő, amióta ezzel aJohn nevű fiúval szakított. Bizonyára ez hatott az osz-tályzataira is, Jessica életében először. De Melanie érez-te, hogy a kislány már kifelé lábal belőle. Addig azonbannem akart engedni a szigorból, amíg végleg meg nembizonyosodik felőle. - Jó napod volt? - Átölelte akislány vállát, és megsimogatta a haját. A zene már kivolt kapcsolva, s a szobában különös csend honolt.- Megjárja. Hát neked?- Tűrhető.Jessica mosolygott, és ilyenkor pont olyan volt, mintMelanie kislány korában. Szögletesebb volt az anyjánál,és máris öt centivel magasabb nála, mégis nagyon sok

48

rokon vonásuk volt, ezért is kötődtek oly szorosanegymáshoz - volt, hogy szavakra sem volt szükségahhoz, hogy megértsék egymást. - Láttam a műsorodata hátrányos helyzetűekkel foglalkozó törvényről.- És mi a véleményed? - Mindig kíváncsi volt avéleményükre, de kiváltképp Jessére. Okos kislány voltés igen őszinte, nem úgy, mint ikertestvére, aki kedve-sebb volt, elnézőbb, és szinte mindenben lágyszívűbb.- Szerintem jó volt, de nem elég kemény.- Neked aztán nem könnyű a kedvedre tenni. - Depersze a kenyéradóinak se volt az. Jessica mosolyogva, avállát vonogatva nézett a szemébe.- Tőled tanultam, hogy ne vegyem készpénznekmindazt, amit hallok, és igenis kérdőjelezzem meg, amita hírekben mondanak.- Valóban? - A két nő melegen összemosolygott.Mel büszke volt Jessre, a kislány is őrá. A másik is.Tudták, hogy nagyszerű anyjuk van. Ők hárman bizonymeglehetősen nehéz éveken mentek keresztül. Az el-szenvedettek közelebb hozták őket egymáshoz, na-gyobb tisztelettel és figyelemmel voltak egymás iránt.

49

Anya és lánya ismét hosszan összenéztek. Melanie -csupán egy árnyalattal volt gyöngédebb, mint elsőszü-lött gyermeke. De egy más generáció volt, más múlt álltmögötte, más világ. És a korához képest igen sokra vit-te már. De Jessica majd még többre viszi, mert Melnélis nagyobb elszántsággal küzd a céljai megvalósításá-ért. - Val hol van?- A szobájában.Melanie bólintott. - Mi újság a suliban?- Minden oké. - De Mel úgy érezte, mintha akérdéstől a kislány válla kicsit meggörnyedt volna, sismét az anyja tekintetét kereste. -Ma láttam Johnt.- És milyen érzés volt?- Fájdalmas.Melanie bólintott, és leült az ágy szélére, hálás volt alánya őszinteségéért. - Mit mondott?- Csak hogy "szia". Nem is tudom, állítólag már egymásik lánnyal jár.- Ez szomorú. - Már majd egy hónapja szakítottak,és Melanie tudta, hogy ez az első komoly csapás, amitJessica elszenvedett, amióta iskolába jár. Mindig azosztályelsők között volt, tele barátokkal, és már

50

tizenhá-rom éves korától fogva a legklasszabb fiúk futottakutána. És tizenhat éves korára meg kellett érnie az elsőkeserves csalódást, és Melanie-nak legalább annyira fájta szíve a kislány bánata láttán, mint Jessnek magának.- Azt viszont látom, hogy egyvalamiről megfeledkezel,mégpedig azokról az időkről, amikor az a fiú meglehető-sen az agyadra ment.- .Nekem? Az agyamra? - nézett az anyjára Jessmeglepetten.- De bizony ám! Emlékszel például, mikor táncolniindultatok, és John egy órát késett? Vagy amikor síetvement a barátaival, ahelyett, hogy veled ment volnarögbimeccsre? Vagy amikor... - Melanie mintha min-denre emlékezett volna, betéve tudta a lányai viseltdolgait, Jessica el is vigyorodott.- Oké, oké, szóval egy szemét alak... de azért szeret-tem...- Őt, vagy pedig azt, hogy valaki körülötted legyes-kedjen? - Pillanatnyi csönd telepedett a szobára, Jessicapedig meglepetten nézett fel az anyjára.

51

- Tudod, mami, nem is tudom biztosan... - mondtaelképedten. Ez a bizonytalanság az újdonság erejévelhatott rá.Melanie mosolygott. - Ne hidd, hogy egyedül vagyezzel. A fél világ kapcsolatainak ez az alapja.Jessica ekkor az anyjára nézett, a feje félrebillent,tudta, milyen komolyak az anyja elvárásai, hogy mennyicsalódás érte már, és hogy milyen nagyon vigyázottnehogy újabbak érjék. Jess néha nagyon sajnálta. Azanyjának szüksége volna valakire. Réges-rég még abbanreménykedett, hogy majd Grant lesz az igazi, de márrájött, hogy szó sincs róla. És mielőtt még bármitmondhatott volna, kinyílt az ajtó, és belépett Valerie.- Szia, mami! - Aztán észrevette mindkettőjük ko-mor ábrázatát. - Kimenjek?- Dehogy - rázta meg gyorsan a fejét Melanie. - Sziakicsim! - Valerie mosolyogva lehajolt, hogy megcsókol-ja. Annyira más volt, mint Melanie és Jess, hogy azember szinte eltűnődött, vajon milyen kapcsolatbanállhatnak egymással. Melanie-nál és az ikertestvérénél

52

alacsonyabb volt, de az alakja olyan szenzációs, hogy aférfiak lépten-nyomon megfordultak utána, a telt, dúskeblei, karcsú dereka, apró, kerek csípője, formás lábaés válláig érő szőke haja után. Megesett, hogy Melanieösszerezzent, amikor észrevette, hogyan reagálnak agyerekére a férfiak. Még Grant is megdöbbent, amikorhosszú idő után viszontlátta. - Az ég szerelmére, dugdvalami zsákba ennek a gyereknek a csinos fejét, amíg benem tölti a huszonötöt, mert megvadítja az egész kör-nyéket. - Melanie azonban gyászos képpel felelte: - Hacsak a fejére húznám, nem hinném, hogy elég lenne.- Óvatos tekintettel mérte végig Valerie-t, még inkább,mint Jesst, mert őnála az ember szinte mindjárt meg-érezte, hogy túlságosan nyílt és nagyon naiv. Val okosvolt, de nem oly briliáns koponya, mint az ikertestvére,s talán épp az volt benne a legvonzóbb, hogy nem

53

issejtette, mennyire vonzó. Egy hároméves gyerek önfe-ledt boldogságával élte világát, s ügyet se vetve az őtkörüllihegő férfiakra, tette a dolgát. Az iskolában ismindig Jessica vigyázott rá. Jessica nagyon is tudta,milyen csinos a testvére, úgyhogy Valerie-re lényegébenkét anya vigyázott.- Láttunk este a hírekben. Jó voltál. - De Jessicávalellentétben, ő nem mondta el, miért, nem elemezte,nem kritizálta, és furamód, attól, ami Jessica fejébenmegfordult, ő még csak gyönyörűbb lett, mint kápráza-tos ikertestvére. Ezek ketten aztán igencsak fantasztikuslátványt nyújtottak, az egyik vörös hajú, karcsú, magas,a másik érzéki, telt és szőke. - Ma este itthon vacsorá-zol?- Naná! Visszautasítottam Grant meghívását, hogyveletek ehessek.- Miért nem hoztad haza? - kérdezte Val márisbánatosan.- Mert néha olyan jó hármasban lenni veletek. Velemajd találkozom máskor. - Val vállat vont, Jessicabólintott, s abban a minutumban Raquel

54

felcsöngetettodalentről a házi telefonon. Val vette fel a hallgatót,csak annyit mondott, hogy oké, majd letette, és anyjá-hoz meg az ikertestvéréhez fordult.- Kész a vacsora, és azt hiszem, Raquel kirúg ránk 'valamiért.- Val! - méltatlankodott Melanie. - Hogy beszélsz?- Miért? Úgy, ahogy mindenki.- Attól neked még nem kell úgy beszélned. - Azzalmindhárman megindultak lefelé, közben a nap esemé-nyeit taglalták, Mel beszámolt a megrontott gyerekekrőlkészült műsoráról, még Pattie Lou Jonest is szóba hozta,akinek kétségbeejtően nagy szüksége volna szívátülte-tésre, amit Melnek kellene megszerveznie.- És ezt neked hogy kéne összehoznod, mami? - né-zett rá kérdőn Jess. Szerette az ilyen történeteket, ésmeg volt győződve, hogy az anyja nagyon jól végzi adolgát.- Grant azt mondta, hogy majd ad néhány nevet,csinált tavaly egy műsort négy szívátültető specialistá-val, a bentiek pedig majd megadják hozzá a

55

vezérfona-lat.- Biztosan nagyon jó lesz.- Szerintem undorító - fintorgott Val, amint bevo-nultak az ebédlőbe, ahol már ott pattogott Raquel.- Azt hiszitek, egész este itt fogok várni? -mormogtahangosan, azzal kiviharzott a lengőajtón, mire a másikhárom összemosolygott.- Beledilizne, ha nem zsörtölődhetne - súgta odanekik Jessica, amin nevettek, majd elkomolyodtak,mert Raquel ismét megjelent a nagy tál marhasülttel.- Raquel, de gyönyörű! - dicsérte rögtön Val, ésszedett is magának mindjárt.- Uhmm. - Raquel megint kiviharzott, s hozta asült krumplit és a gőzölgő brokkolit, ők hárman pedighozzáláttak, hogy csendesen együtt töltsék az estéjüket.Ez volt az egyetlen hely Mel életében, ahol teljességgelszabadnak érezte magát a hírek világától.- Sally?... Sally?... - A3. FEJEZETlány egész nap hol magá-nál volt, hol nem, Peter Hallam ötször vagy hatszor jártnála. Még csak a második műtét utáni napnál tartottak,

56

s ezért nehéz volt megállapítani, hogy sikerült a műtét,de az orvos magában nem volt teljességgel elégedett. Alány végre kinyitotta a szemét, felismerte és boldogmosollyal üdvözölte az orvost, aki széket húzott mellé,leült és megfogta a kezét. - Hogy van?A lány suttogva felelt: - Nem valami jól.A férfi bólintott. - Még nagyon az elején tartunk.Napról napra erősebb lesz. - A férfi mintha a szavaival,a hangjával igyekezett volna erőt önteni belé, de a lánylassan megrázta a fejét. - Mondtam magának valaha isolyat, ami nem volt igaz?A lány ismét a fejét rázta, majd annak ellenére, hogya torkát irritálta az orrán keresztül a gyomrába vezetettcső, megjegyezte: - Nem fog menni.- Fog menni, ha maga is akarja. - Valahogy mindenmegdermedt a férfiban. A lánynak nem szabad ígygondolkodnia. Most nem.- Ki fog lökődni - suttogott újra. De a férfi konokulrázta a fejét, az állkapcsán is megfeszültek az izmok. Afenébe, hát miért adja fel?... És honnét tudja?... Ettől

57

rettegett egész nap. De most nem adhatja fel a küzdel-met... lehetetlen... a fenébe... olyan, mint Anne...miért vesztik el egyszer csak a bizalmukat? Ez volt alegnehezebb csata. Nehezebb a gyógyszereknél, a kive-tésnél, a fertőzésnél. Ezekkel egy bizonyos mértékigmeg lehet birkózni, de csakis akkor, ha a betegbenmegvan az élni vágyás... a hit, hogy túléli. Enélkülveszve van minden.- Sally, rendben lesz minden. - Szavai határozottakvoltak és elszántak, több mint egy óra hosszat ült a lányágyánál, és fogta a kezét. Aztán körbement vizitelni,bejárt minden szobát, teljes figyelmével arra a betegrekoncentrált, akit éppen megnézett, mindenkinek kellőidőt szentelt, hogy elmagyarázza a sebészi beavatkozásfolyamatát, amely előtt az illető állt, vagy azt magya-rázta el, ami már megtörtént, hogy mit éreznek, hogymiért érzik, hogy mi a gyógyszerek és szteroidok funk-ciója. Aztán végre visszament Sally szobájába, de a lány

58

aludt megint, ő meg csak állt ott sokáig és nézte. És amitlátott, az nem tetszett neki. A lánynak igaza volt;valahol a lelke legmélyén ő is érezte. A szervezete kivetimagából a donor szívét, holott semmi oka rá. Nagyon jóvolt a párosítás. De az orvos ösztönösen megérezte,hogy túl későn jött a segítség, s ahogy a szobából kiment,ólomsúlyként nehezedett rá a fenyegető csapás.Bement a kis helyiségbe, amelyet, ha ott volt, iroda-ként használt, s felhívta a rendelőjét, hogy megkérdez-ze, szükség van-e rá.- Minden a legnagyobb rendben van, doktor úr -mondta egy erőteljes hang. -Épp az imént keresték NewYorkból.- Kicsoda? - A kérdésből kiérződött, hogy nemigazán kíváncsi, biztosan egy másik szívsebész, aki egyproblematikus eset miatt akar konzultálni, de a gondola-tait közben annyira betöltötte Sally Block, hogy remél-te, nem sürgős a dolog.- Melanie Adams, a 4. Csatorna hírszerkesztője.- Még Peter is tudta, hogy ki az a nő, pedig ő aztán

59

igazán el volt vágva a világtól.- És tudja, miért?- Nem mondta meg, legalábbis, nem részletezte.Csak azt mondta, hogy sürgős, és hogy egy kislánnyalkapcsolatos az ügy. - Ennek hallatán a férfi felvonta aszemöldökét, nahát, úgy látszik, még a tévériporterek-nek is vannak gyerekeik, biztosan az ő gyerekéről vanszó. Feljegyezte a számot, amit a nő meghagyott, ésmáris tárcsázott.Azonnal kapcsolták, Melanie lélekszakadva vágott áta hírszerkesztőségen, hogy fogadja a hívást.- Dr. Hallam? - kapkodott levegő után, s a vonalmásik végén felhangzott az erőteljes, mély férfihang.- Igen. Üzenetet kaptam, hogy keresett.- Valóban. Nem is számítottam rá, hogy ilyen hamarvisszahív. A referenciaszolgálatunk adta meg a számát.- Melanie többször hallotta már a nevét, de a férfi anyugati parton élt, s ezért kezdetben nem is gondolt rá,hogy őt keresse, de azzal a négy névvel, amit Granttólkapott, nem ment semmire. Egyikük sem vállalta,

60

hogymegcsinálja egy néger kislány szívátültetését. Féltek anyilvánosságtól is, és ráadásul ingyen kellett végezni aműtétet. Melanie egy chicagói szívspecialistát is felhí-vott, de az éppen előadókörúton volt Angliában ésSkóciában. Az asszony sietve beszámolt Hallamnak akislányról, a férfi pedig feltett néhány, az esetre vonat-kozó kérdést, amire a nő már tudott válaszolni. Egy napalatt rengeteget tanult csak abból, hogy a másik néggyelbeszélt telefonon.- Érdekes esetnek látszik. Magának amúgy mi közehozzá? - kérdezte az orvos nyíltan.A nő mély lélegzetet vett, nehéz volt megfogalmaz-nia. - Csak kívülálló vagyok, doktor úr. A tévétársasá-got érdekli a sztori, hogy akad-e egy együtt érző orvos,aki hajlandó megmenteni egy végveszélyben levő kis-gyereket, és hogy hogy megy a szívátültetés.- Értem. Hát azt kötve hiszem, hogy engem a dologpublicitása érdekelne. És iszonyúan nehéz donort találni

61

egy kisgyereknek. Nagyobb a valószínűsége, hogy va-lami még szokatlanabb eljárással kell megpróbálkoz-nunk.- Például? - kíváncsiskodott Mel.- Az attól függ, hogy milyen súlyos az állapota. Leg-először is látni szeretném. Lehet, hogy előbb megjavít-juk azt a szívet, és úgy tesszük vissza.Mel szemöldöke magasra szökött, ez volna csak aszenzáció. - És az beválik?- Néha. Az orvosok szerint kibírná a kislány az utat?- Nem is tudom. Ezt meg kell kérdeznem. Ezekszerint vállalná a műtétet?- Lehetséges. Persze a gyerek kedvéért, nem a magáé-ért. - Ismét eléggé nyersen szólt, de Mel nem találhatottbenne kivetnivalót. Végtére is felajánlotta, hogy elvégzia műtétet a gyereken, ha nem is azért, hogy önmagátreklámozza a tévében. És ezért Mel csak tisztelni tudta.35- Hajlandó volna nekünk nyilatkozni?- Igen - felelte a férfi higgadtan. - Csak tisztázniakartam, hogy miért vállalom a dolgot. Orvos vagyok,

62

sebész, engem a munkám érdekel. És cirkuszi játékok-ban nem vagyok hajlandó részt venni senki kedvéért.- Én ilyet nem is kívánnék magától. - Mivel a férfiazért ismerte a műsorait, feltételezte, hogy így is van.- Viszont szeretnék interjút készíteni magával. És haelvállalja Pattie Lou szívátültetését, akkor az nyitóanyagnak nagyon jó lenne.- Mivel kapcsolatban? Velem? - kérdezte a férfidöbbenten, mint akiben ez idáig ilyesmi fel sem merült,mire a vonal másik végén Mel elmosolyodott. Lehetsé-ges, hogy ennek az embernek fogalma sincs róla, hogymilyen közismert? Elképzelhető, hogy annyira leköti amunkája, hogy ilyesmivel egyáltalán nem foglalkozik.Vagy fütyül rá. Ez a lehetőség igencsak foglalkoztatta.- A szívsebészettel és általában véve a szívátülteté-sekkel kapcsolatban, ha magának úgy jobban megfelel.- Helyes. - Az asszony hallotta a hangjából, hogyelmosolyodik, és folytatta.- Akkor ezt megszervezzük. És most mi legyen

63

PattieLouval?- Adja meg nekem az orvosa nevét. Majd felhívom ésmeglátom, mit tudok meg tőle. Ha operálható, küldjékide, és a többit meglátjuk. - Aztán eszébe jutott mégvalami. - És a szülők beleegyeznek?- Úgy hiszem, hogy igen. De velük beszélnem is kell.Ebben az egészben valahogy én vagyok a házasságköz-vetítő.- Azt látom. Nos, legalább jó ügy érdekében. Remé-lem, tudunk segíteni a gyereken.- Én is remélem. -Egy másodpercnyi csend állt be, ésMel valahogy úgy érezte, hogy Pattie Louval egyetem-ben a megfelelő kezekbe került. - Visszahívhatom, vagymajd maga jelentkezik?- Most épp egy súlyos esettel vagyok elfoglalva. Majdén jelentkezem. - És most megint kétségbeejtően ko-moly lett a hangja, s a figyelme is mintha elkalandozottvolna. Mel ismét megköszönte a segítségét, és a követ-

64

kező pillanatban Hallam már le is tette.Aznap délután Mel fölkereste Jonesékat és a beteggyereket, s kiderült, hogy Pattie Lou helyre kis gyerek,és a szülők magukon kívül voltak már a lehetőségtől is,amit Mel felajánlott nekik. Volt annyi megtakarítottpénzük, hogy kifizessék a repülőutat Los Angelesbelegalább egyikük számára, és az apa biztatta az asszonyt,hogy menjen ő. Volt még odahaza négy másik gyerek;mind idősebb a beteg kicsinél, és Mr. Jones úgy vélte,hogy majd csak elboldogulnak. Mrs. Jones sírt, és a férfiszeme is bepárásodott, amikor Meltől elbúcsúztak, éskét óra múlva, amikor Mel visszatért az irodájába, dr.Peter Hallam ismét telefonált. Beszélt Pattie Lou orvo-saival, s a véleményük szerint érdemes volna megkoc-káztatni az utazást. A kislány számára ez az egyedüliremény. És Peter Hallam elvállalta az esetet.Miután délután már megismerte Pattie Lout, könnyekszöktek Mel szemébe, és fátyolos hangon szólalt

65

megismét: - Maga pokolian rendes.- Köszönöm - mondta a férfi mosolyogva. - Mitgondol, mikor tudná leghamarabb megszervezni azutazást?- Nem is tudom. Majd a tévétársaság kidolgozza arészleteket. Maga mikorra képzeli?- Az orvosaitól szerzett információm alapján a hol-nap se volna túl korán.- Majd meglátom, mit tehetek. - A nő az órájáranézett, ideje hozzáfogni az esti hírekhez. - Néhány óránbelül visszahívjuk... és... dr. Hallam... nagyon köszö-nöm...- Nincs miért. Ez a munkám. És remélem, hogyegyértelműen tisztáztunk mindent. A műtétet ingyenvégzem, de az operáció során kameráknak a színét seakarom látni. A végén pedig hajlandó vagyok magánaknyilatkozni. Megegyeztünk?- Megegyeztünk. - Aztán Mel mégsem tudott ellen-állni, hogy egy lépéssel tovább ne menjen. Végtére is atévétársaság és a szponzorai felé is voltak kötelezettsé-gei. - És meginterjúvolhatnám más esetekkel kapcsolat-ban is?

66

- Milyen vonatkozásban? - A férfi hangjában ismétmegjelent a gyanakvás.- Ha már felkeresem, szeretnék a szívátültetésekrőlis beszélgetni önnel, úgy általánosságban. Lehet rólaszó? - Lehet, hogy a férfi elfogult vele szemben. Melremélte, hogy nem így van, de az ember sosem tudhatja.Lehet, hogy nem kedveli az esti híradója stílusát.Végtére azt Kaliforniában is fogják, úgyhogy nem lehetteljességgel ismeretlen a férfi számára, mint ahogy nemis volt az. De fölöslegesnek bizonyult az aggódás, mivela férfi a végén beleegyezett.- Természetesen. Lehet róla szó. -Pillanatnyi hallga-tás után a férfi így szólt: - Furcsa az emberi életeketsztoriként kezelni. - Sallyre gondolt, akinek a szerve-zete valóban kivetni készült az átültetett szívet. Az alány nem egy sztori, hanem egy huszonkét éves terem-tés, egy emberi élet, miként az a gyerek is, ott NewYorkban.- Ha hiszi, ha nem, ennyi év után nekem még

67

mindignehezemre esik így gondolkodni. - Mély lélegzetet vett,s arra gondolt, vajon kérges szívűnek tartja-e a férfi. Dea híradózással néha ez is vele járt. - Később jelentke-zem, ha már tudom, hogy mikor érkezünk.- Addig én megszervezem a kislány fogadását.- Köszönöm, doktor úr.- Ez az én dolgom, nincs szükség köszönetre, MissAdams.Mel úgy érezte, hogy amit ez az ember csinál, azsokkal nemesebb dolog, mint híradást adni a különbözőeseményekről, s miközben letette a hallgatót, az járt afejében, amit az orvostól hallott, majd indult, hogymegszervezze Pattie Lou Jones és a mamája kaliforniaiútját. Nem telt egy órába se, és minden meg voltszervezve, a mentőautó a repülőtérig,. a különlegesellátás a gépen, hogy velük megy egy ápolónő, akit atévétársaság fizet, egy stáb, amelyik az indulástól Kali-forniáig kíséri őket, egy másik stáb, amelyik átveszi amunkát Los Angelesben, a hotel neki meg a stábnak,

68

meg Pattie Lou mamájának. Már csak Peter Hallammalkellett közölni, s Mel üzenetet hagyott az irodájában.Amikor órák múltán Mel újra felhívta, úgy tűnt, nemlehet az orvost elérni, ő pedig még aznap este meg-mondta az ikreknek, hogy néhány napra Kaliforniábakell mennie.- Minek? -kérdezte szokás szerint elsőként Jessica, őpedig elmondta a gyerekeknek, hogy miről van szó.- Nahát, mami, még a végén rendes orvosi kisegítőszemélyzet lesz belőled - mulatott Val, és Mel fáradtmosollyal fordult a lánya felé.- Ma este mindenesetre annak érzem magam. De azthiszem, jó sztori lesz belőle. - Már megint ez a szó, asztori, mikor emberéletről van szó. És ha Valerie-rőlvagy Jessie-ről volna szó? Akkor vajon hogy éreznémagát a bőrében? Akkor mennyire lenne neki sztori? Agondolattól a gyomra is görcsbe rándult, s tüsténtmegértette, miért reagált úgy Peter Hallam erre a szóra.

69

Azon is eltűnődött, vajon milyen lesz a férfi, könnyűlesz-e vele együttműködni, vagy rendkívül önzőnekfogja-e majd találni. A telefonban nem ilyennek hang-zott, de Mel tudta, hogy a legtöbb szívspecialista nagyonis önző. Ám ez az ember valahogy másnak hallatszott.Mel máris kedvelte, így látatlanban, és mélységesenhálás volt neki, amiért Pattie Lout elvállalta.- Fáradtnak látszol, mami. - Észrevette, hogy Jessicamerőn bámul rá.- Az is vagyok.- Hánykor indulsz holnap? - Hozzá voltak szokvaMel utazásaihoz, és nagyon jól elvoltak Raquellel.Raquel mindig náluk lakott, amikor Mel úton volt, és azanyjuk ritkán maradt távol sokáig.- Fél hét körül megyek el itthonról. A gép kilenckorindul, és a stábbal Jonesék háza előtt találkozom.Gondolom, öt körül kell kelnem.- Brr! - Mindkét lány elfintorodott, és Mel rájukmosolygott.- Hát igen. Nem is mindig olyan csodás, amilyenneklátszik ugye, lányok?- Hát, nem éppen - vágta rá Val. Mindkét lány tudtajól, mi mindenen ment keresztül Mel, amíg idáig

70

jutott,hányszor állt hóban-fagyban a Fehér Ház előtt, vagyközvetített a dzsungelből rémséges eseményeket, politi-kai gyilkosságokat és egyéb borzalmakat. Csak annáljobban tisztelték mindketten, de egyik sem irigyelte,amit csinál, nem is vágytak hasonló babérokra. Valegyszerűen csak szeretett volna férjhez menni, Jessnekviszont eltökélt szándéka volt, hogy orvos lesz.Vacsora után fölmentek, Mel összecsomagolta az útraa holmiját, és korán lefeküdt. Grant épp akkor telefo-nált, amikor eloltotta a kislámpáját, és megkérdezte, jóvolt-e az orvosok listája, amit reggel leadott.- Egyik sem volt hajlandó segíteni, de aztán megkap-tam Peter Hallam számát. Felhívtam Los Angelesben,és holnap repülünk.- Te meg a gyerek? - kérdezte Grant meglepetten.- Meg a mamája, meg egy nővér, meg a stáb.- Szóval az egész cirkusz.- Azt hiszem, valahogy Hallam is így vélekedettrólunk. - Mi több, ő is ezt a szót használta.- Meglep, hogy egyáltalán beleegyezett.

71

- Nagyon rendesnek tűnik.- Úgy hírlik. Egy biztos, a reklámra semmi szüksége,sokkal inkább igyekszik a háttérben maradni, mint atöbbiek. De gondolom, a maga jószántából. És hagyja,hogy felvegyék a műtétet?- Dehogy. De hajlandó utána interjút adni. És ki tud-ja, hátha meggondolja magát, ha egyszer ott vagyunk.- Megeshet. Hívj fel, ha megjöttél, szivi, és ne keve-redj bajba, ha egy mód van rá. - Szokásos figyelmezte-tés volt ez tőle, és Mel mosolygott is magában, amikorpár perc múlva ismét eloltotta a lámpát.Az ország másik csücskében Peter Hallam egyáltalánnem mosolygott. Sally Block szervezete kivetette magá-ból az átültetett szívet, és a lány egy órán belül kómábakerült. Peter majdnem éjfélig vele maradt, csak annyiidőre lépett ki a lány szobájából, hogy az anyjávalbeszéljen, aztán végül megengedte, hogy a bánatos anyais odaüljön Sally mellé. Nem volt oka rá, hogy távoltartsa. A fertőzésveszély már nem számított, és

72

helyi időszerint hajnali egykor Sally Block meghalt, anélkül hogyaz öntudatát visszanyerte s anyjára meg az orvosra,akiben oly igen bízott, egyetlen pillantást vetett volna.Az anya némán, könnyezve hagyta el a szobát. Sallycsatája véget ért. Peter Hallam kiállította a halottibizonyítványt, aztán hazament, és teljes sötétségben ülta dolgozószobájában, kibámult az éjszakába, Sallyregondolt, Anne-re meg a többiekre. Még két órávalkésőbb is ott ült, amikor Mel elindult Jonesék lakására,New Yorkban. Abban a pillanatban Peter Hallam mégcsak nem is gondolt Pattie Loura vagy Mel Adamsre...csakis Sallyre... a csinos, huszonkét éves szőke lányra...aki nincs többé... nincs többé... mint Anne... meg atöbbiek. S azután lassan, lassan, az egész világ súlyát avállán érezve, fölment a hálószobájába, becsukta azajtót, és csöndben leroskadt az ágya szélére.- Bocsáss meg... - suttogta, maga sem tudva, kihezintézi a szavait... a feleségéhez... a gyerekeihez...

73

Sally-hez... a szüleihez... saját magához?... S ekkor megered-tek a könnyei, csak jöttek, jöttek, ő pedig feküdt ott asötétben, a lelke tele bánattal, hogy már megint nemsikerült... már megint... de majd legközelebb... legkö-zelebb... talán majd legközelebb... És akkor végreeszébe jutott Pattie Lou Jones. Nincs más hátra, ismétmeg kell próbálni. És a lelke legmélyén valami várako-zásteljesen megmoccant.A gép a Kennedy repülő-4. FEJEZETtérről szállt fel, Mel, atévéstáb, Pattie Lou, az ápolónő és Pattie anyja kényel-mesen elhelyezkedtek a gép leválasztott, első osztályúutasterében. Pattie infúziót kapott, és a nővéren lát-szott, hogy gyakorlottan bánik a szívbetegekkel. Pattieorvosa maga ajánlotta, és Mel csak azon imádkozott,hogy addig ne történjen semmi, amíg Los Angelesbeérnek. Ha már ott vannak, akkor Peter Hallamnál

74

biztoskézben lesznek, de addig rémképek gyötörték, hogy milesz, ha netán kényszerleszállást kell végrehajtani,mondjuk, Kansasban egy haldokló gyerekkel, aki eset-leg szívbénulást kap, mielőtt eljutnának az orvoshozKaliforniába. Imája, úgy tetszett, meghallgatásra talált,mert egészen Los Angelesig nyugodt útjuk volt, ottpedig Hallam csapatának két tagja várt rájuk, meg egymentőkocsi, amely Pattie Louval meg az anyjával nyom-ban el is száguldott a Központi Városi Kórházba. Dr.Hallammal előzetesen úgy állapodtak meg, hogy Mela-nie nem tart velük. Az orvos azt akarta, hogy a gyereknyugodtan hozzászokjon az új környezethez, ezért meg-beszélték, hogy Mellel másnap reggel hétkor találkoz-nak a kórház büféjében. Akkor az orvos majd tájékoz-tatja a gyerek állapotáról, meg hogy mik az elképzelé-sei vele kapcsolatban. Vihet magával jegyzetfüzetet és

75

magnót, de a kamerát és a többi stábtagot ez alkalommalmellőzik. A hivatalos interjúra majd a későbbiek soránfognak sort keríteni. Mel még hálás is volt, amiért nemkell mindjárt fejest ugrania a kórházzal járó feszültség-be, a hotelbe indult, és felhívta az ikreket New Yorkban,aztán lezuhanyozott, átöltözött, és a balzsamos tavaszilevegőben körbejárta a hotel környékét, s közben gon-dolatai folyvást Peter Hallam körül jártak. Alig várta,hogy megismerkedhessen vele, másnap reggel hatkorfürgén pattant ki az ágyból, s bérelt kocsiján a KözpontiVárosi Kórházhoz hajtott.Melanie cipősarka ritmikusan kopogott a kőburkola-tos padlón, amint balra fordult a véget nem érő előcsar-nokban, és elhaladt két vizes felmosóruhát vonszolótakarító mellett. A két ember elismerő pillantássalfordult meg Mel után, aki megállt a büfé előtt, elolvastaa kiírást, majd belökte a szárnyas ajtót. Orrát azon

76

nyomban megcsapta a friss kávé illata. Amint körülné-zett a fényesen kivilágított helyiségben, meglepettenlátta, hogy ebben a kora reggeli órában már mennyientartózkodnak itt.Több asztalnál nővérek reggeliztek két műszak kö-zött, bentlakó orvosjelöltek sziesztáztak, az éjszakaiügyeletesek meleg étellel vagy egy szendviccsel vetettekvéget a műszaknak, oldalt pedig egy-két kívülálló ültkomor tekintettel, minden bizonnyal hozzátartozók,akik egész éjjel virrasztottak kritikus állapotban levőbarátaik vagy rokonaik mellett. Egy asszony csöndesensírt, és zsebkendővel törölgette a szemét, miközben egyfiatalabb, aki maga is sírt, vigasztalni próbálta. Különösellentmondásos jelenet volt, a fiatal orvosok csöndesfáradtsága, a jókedvű, trécselő nővérek, a'látogatókbánata és fájdalma, s mindezek mögött a tálcák csatto-gása és a mosogatógépekben a piszkos edényekre zu-

77

bogó forró víz lármája. Úgy festett, mint egy különös,modern város irányítóközpontja, egy űrhajó parancs-noki kabinja, valahol kint a világűrben, teljességgelelvágva mindentől.Melanie körülnézett, és azon tűnődött, vajon a fehérköpenyesek közül melyik lehet Peter Hallam. Volt ottnéhány középkorú férfi keményített, fehér köpenyben,komolyan tárgyaltak valamit az egyik asztal mellett,közben fánkot ettek kávéval, de valahogy egyik semfestett úgy, ahogyan Mel a férfit elképzelte, és egyik semindult feléje. Legalább a férfi tudni fogja, hogy ő hogyfest.- Miss Adams? - riasztotta meg egy hang épp a hátamögül, ő pedig megperdült, hogy szembekerüljön vele.- Én vagyok.A férfi feléje nyújtotta erős, hűs kezét. -Peter Hallamvagyok. - Miközben kezet fogtak, Mel felnézett ajóképű, markáns, kék szemű, ősz férfi arcába, akinek a

78

szeme mosolygott, de a szája nem. A telefonbeszélgetéssorán kialakult kép ellenére a férfi egészen más volt,mint amire Mel számított. A benne kialakult kép nem ishasonlított erre a férfira. Peter Hallam sokkal magasabbvolt, kisportolt alkatú, a válla majd szétfeszítette akeményített fehér köpenyt, mely alatt kék inget, nyak-kendőt és szürke nadrágot viselt. Lerítt róla, hogy fiatalkorában rögbizett az iskolai csapatban. - Régóta vár?- Nem, dehogy. - Mel követte az egyik asztalhoz,valahogy félszegebben, mint számított rá. Hozzá voltszokva, hogy kivált bizonyos hatást az interjúalanyaiból,itt viszont most úgy érezte, hogy a férfi sodorja magával.Volt valami elképesztően vonzó ebben a férfiban.- Kér kávét?- Igen, kérek. - Tekintetük találkozott, egymásbakapcsolódott, s mindkettő azon tűnődött, vajon mireszámíthat a másiknál, barát lesz-e vagy ellenfél, véde-kező vagy támadó fél? E percben egyetlen dolog kap-

79

csolta őket össze, Pattie Lou Jones, és Mel alig várta,hogy a férfit kikérdezhesse.- Tejszínt vagy cukrot?- Köszönöm, semmit. - Mel indult, hogy beálljon asorba, de a férfi egy üres szék felé intett.- Ne fáradjon. Mindjárt jövök. Maga csak foglalja leaz asztalt - mosolygott rá a férfi, és Mel érezte, hogykellemes érzés hatja át. Az orvos kedves embernek tűnt,s a következő pillanatban már ott is volt, a tálcáján kétcsésze gőzölgő kávéval, két pohár narancslével és né-hány szelet pirítóssal. - Nem tudom, reggelizett-e már.- Volt benne valami nagy-nagy figyelmesség. Mel rájött,hogy egy csapásra megkedvelte.- Köszönöm. - Rámosolygott a férfira, aztán nemfékezte magát tovább. - Hogy van Pattie Lou?- Tegnap este rendben elhelyezkedett. Bátor kiskölyök. Még ahhoz se ragaszkodott, hogy az anyja velemaradjon éjszakára. - Mel azonban gyanította, hogy eza szívélyes fogadtatásnak volt köszönhető, amelybenPeter Hallam és munkacsoportja részesítette a gyereket,

80

és ebben igaza is volt. A beteg lelki egyensúlyának PeterHallam igen nagy jelentőséget tulajdonított, ami a sebé-szeknél eléggé ritka dolog. Megérkezése után órákattöltött Pattie Louval, hogy megismerje, hogy ne csak egyadathalmaz feküdjön előtte. Most, hogy Sally nincstöbbé, Peter Hallamnak nem volt több kritikus állapot-ban lévő betege, és most nem gondolt Sallyre, csakisPattie-re.- Milyenek a kilátásai, doktor úr? - Mel alig várta,hogy megtudja a véleményét, és remélte, hogy biztatólesz a prognózis.- Szívesen mondanám, hogy jók, de, sajnos, nemazok. Talán akkor járok a legközelebb az igazsághoz, haazt mondom, hogy azért van remény. - Mel bólintott éskortyolt a kávéjából.- Átültetést fog csinálni?- Ha tudunk szerezni donort, amire igen kicsi azesély. Nagyon ritka a gyerekdonor, Miss Adams. Azthiszem, az első megérzésem volt a helyes. Rendbe kellszedni a gyerek szívét, amennyire lehetséges,

81

talán azegyik rendkívül rossz állapotban levő szívbillentyűtkicserélhetjük egy sertésszívbillentyűvel.- Sertésszívbillentyűvel? - A gondolatba Mel kissébeleborzadt.A férfi bólintott. - Gondolom, azzal, vagy birkáéval.- Az állati eredetű szívbillentyűk régóta használatosakvoltak, legalábbis Peter köreiben.- És mikor?A férfi sóhajtva vonta össze a szemöldökét, és miköz-ben az asszony figyelte, elgondolkodott. - Ma mégelvégzünk egy csomó vizsgálatot, s talán holnap megcsi-náljuk a műtétet.- Elég erős a gyerek, hogy kibírja?- Azt hiszem, igen. -A tekintetük találkozott, és egyhosszú másodpercig összekapcsolódott. Ebben a szak-mában semmire sincs garancia. Biztosra sohasem lehetmenni, legfeljebb a veszteség lehet biztos. Ezzel pedignem könnyű együtt élni nap mint nap, s a nőt csodálattöltötte el a férfi munkássága iránt. Szívesen meg ismondta volna neki, de valahogy úgy érezte, a férfiesetleg személyeskedésnek venné, úgyhogy nem szólt.

82

beszélgetésük továbbra is Pattie Loura és a vele kapcso-latos problémákra korlátozódott. Egy idő után a férfikérdőn nézett Melre. Olyan érdeklődő, oly együtt érzőnő. Nemcsak egy közönséges riporter. - Magának miérdeke fűződik ehhez az egészhez, Miss Adams? Csakegy feldolgozandó téma ez, vagy valami más is?- Különleges kicsi lány ez, doktor úr. Lehetetlen nemegyütt érezni vele.- És mindig ennyire együtt érez a riportalanyaival?Ez biztosan rendkívül fárasztó.- Maga nincs ugyanebben a helyzetben? Nem mind-egyiknek viseli a szívén a sorsát?- De, majdnem mindegyiknek. - A férfi őszinténbeszélt, és Mel valahogy hitt is neki. Nagyon-nagyonkivételes eset, ha ő egy beteg iránt nem érez mélyrokonszenvet. Ezt már Mel is megérezte. És ekkor aférfi érdeklődő mosollyal nézett rá. Mel ölbe tett kézzelült, úgy figyelte. - Nem hozott magával jegyzetfüzetet.Akkor tehát magnóra veszi ezt a beszélgetést?- Nem - rázta meg a nő a fejét halkan, és a férfira

83

mosolygott. - Nem, nem veszem fel. Úgy gondoltam,előbb szeretnék megismerkedni magával.Ez felkeltette a férfi érdeklődését, és nem tudottellenállni a következő kérdésnek: - Miért?- Mert sokkal jobb riportot tudok készíteni a munká-járól, ha már előzőleg megtudtam egyet s mást magáról.Nem jegyzetelve, nem magnóval, hanem miközbenfigyelem, hallgatom és egyre jobban megismerem. - Anő jól csinálta a dolgát, és az orvos ezt megérezte. De hátolyan ismert a szakmájában, tulajdonképpen sztár, igaziszakember, méghozzá rendkívül jó. Peter Hallamnak ezigen tetszett., Mintha valami versenysportágban a legtö-kéletesebb ellenfelet osztanák ki az emberre. Ezt őkihívásnak tekintette, s ezért olyasmire határozta elmagát, amire előzőleg nem is gondolt.- Nem volna kedve ma reggel velem vizitelni? Csak,ha érdekli a dolog.Az asszony tekintete felragyogott. Hízelgett neki aváratlan ajánlat, és remélte, hogy ezt annak köszönheti,hogy szimpatikus a férfinak, vagy ami még

84

hízelgőbb,netán bízik benne. És a gördülékeny műsorhoz ezelengedhetetlen volt a számára.- De, nagyon is volna, doktor úr. - És a szemébőlvilágosan kiolvasható volt, mennyire meghatja az aján-lat.- Szólítson csak Peternek.- Amennyiben hajlandó engem Melnek hívni. -Egy-másra mosolyogtak.- Rendben. - Megérintette a nő vállát, aki felpattant,egészen izgalomba jött a lehetőségtől, hogy végigkísér-heti az orvost a körútján. Ritka lehetőség, és ő nagyonhálás volt érte. Hallam ismét hozzá fordult, ezúttalmosolyogva, amint kiléptek a büféből. - A betegeimboldogok lesznek, hogy itt láthatják, Mel. Biztosraveszem, hogy a tévéből már mind ismerik. - Valamilyenoknál fogva ez a megjegyzés meglepte Melt, el ismosolyodott.- Kötve hiszem. -Lerítt róla a szerénység, azok, akikismerték, tisztában voltak vele, hogy ilyen, bosszantot-ták is eleget, kiváltképp Grant meg az ikrek.Ám a férfi ezúttal ránevetett. - Csak nem hiszi, hogynem ismeri mindenki? És a szívbetegek is nézik ám

85

ahíreket a tévében.- Én mindig azt hiszem, hogy az emberek nemismernek meg a kamerán kívül.- De még mennyire, hogy megismerik. -A férfi ismétmosolygott, Melanie pedig válaszképpen rábólintott.Tetszett a férfinak, hogy az évek során sem szállt enneka nőnek a fejébe a siker. Valaki egészen másra számítottő is.- Akárhogy is, dr. Hallam, itt maga a sztár, még-hozzá nem véletlenül. - Tekintetében őszinte elismerésragyogott, amitől viszont a férfi lett hasonlóképpenszerény.- Én aligha vagyok sztár, Mel. - Ezt nagyon komo-lyan mondta. - Ez a munkám, egy rendkívül jó csapat-nak vagyok a tagja. Higgye el, hogy a betegek sokkaljobban fognak örülni magának, mint nekem, és igazuk isvan. Végre egy új arcot láthatnak. Megnyomta a felvonógombját, és mikor megérkezett, az ötödik emeleti gom-bot nyomta meg, ők pedig beléptek egy nagy csapat

86

fehér köpenyes orvos és ragyogó arcú nővér közé. éppmost volt a műszakváltás. .- Tudja, nekem mindig nagyon tetszett, ahogy a hí-reket közreadja, meg a kommentárjait is szeretem. - Aférfi halkan beszélt, s a lift közben megállt mindenemeletnél, Mel pedig észrevette, hogy két nővér diszk-réten megnézi magának. - Van valami nyílt és őszinteabban, ahogy a dolgokat megközelíti. Gondolom, ezértis mentem bele ebbe.- Bármiért tette is, örülök neki. Pattie Lounak iszo-nyúan nagy szüksége van magára. - A férfi bólintott,ezzel nem tudott nem egyetérteni. De most többről isszó volt. Hallam ráállt, hogy nyilatkozik az egyik tévéhá-lózatnak, és amint leültek az ötödik emeleten Hallamdolgozószobájában, pár perc múlva már őszintén beszél-getett Mellel, és próbálta elmagyarázni neki az átültetés-sel járó kockázatot és egyéb veszélyeket. Arra is felhívtaa figyelmét, hogy mire a riport végére ér, esetleg ellen-

87

érzései lesznek a szívátültetéssel kapcsolatban. Ezzel azeshetőséggel Hallam már akkor számolt, amikor bele-egyezett az interjúba, de hajlandó volt vállalni a kocká-zatot. Többet nyerhet, ha mindent elmond, minthabármit is elhallgat a nyilvánosság elől, és ha ez a nő jólvégzi a dolgát, jelentősen növekedhet az embereknekaz ügy iránti fogékonysága, de most úgy látta, Meltmegrémíti a sok kockázat meg a statisztikák.- Úgy érti, hogy netán arra a végkövetkeztetésrejuthatok, hogy a szívátültetés nem is olyan jó dolog?Erre célzott, Peter?- Megtörténhet, bár nem vallana valami nagy böl-csességre. A helyzet ugyanis az, hogy a szívátültetésesbetegek mindenképpen meghalnak, méghozzá hamaro-san. Mi csak megadjuk nekik a lehetőséget, s néha nemis olyan jó ez a lehetőség. Nagy a kockázat, az esetektöbbségében rossz a statisztika, de mégiscsak megvan azesély, és a betegnek magának kell döntenie. Vannakakik egyszerűen nem hajlandók végigcsinálni, ami

88

ezzelegyütt jár, és úgy határoznak, hogy nem élnek a lehető-séggel. Ezt tiszteletben kell tartanom. De, ha engedik,én megpróbálkozom. Más se tehetne többet. Perszenem javaslok mindenkinek szívátültetést, őrültség isvolna. De az az igazság, hogy van, akinek ideális, ésmostanában új lehetőségekkel kell próbálkoznunk.Nem foglalkozhatunk kizárólag emberi donorokkal,mert ezeknél, sajnos, többre van szükség, ezért remél-jük, hogy új ösvényeken kezdhetünk el járni, és ez az afolyamat, ami az emberek ellenérzésével találkozik. Azthiszik, mi istent akarunk játszani, pedig szó sincs róla,csak életeket akarunk megmenteni, ennek érdekébenviszont meg akarunk tenni minden tőlünk telhetőt, ilyenegyszerű ez az egész. - A férfi felállt, Mel szintén, s azorvos meglehetős magasságából lenézett rá. - Majd anap végén szeretném hallani a véleményét, meg azt is,

89

hogy van-e ellenérzése a célkitűzéseinkkel kapcsolat-ban. Az igazat megvallva - nézett összeszűkült szemmelaz asszonyra - nagyon is kíváncsi volnék a véleményére.Maga intelligens, viszont ebben a témakörben teljesenjáratlan. Friss szemmel nézi a dolgokat. Kíváncsi vol-nék, hogy megdöbbenti, taszítja, amit hall, vagy szimpa-tikus magának. - Amint kiléptek a dolgozószobájából,még valami eszébe jutott. - Mondja csak, Mel, voltelőzőleg egyáltalán valami elképzelése erről az egész-ről? - Menet közben feszülten figyelte az asszony arcát,aki összevonta a szemöldökét.- Őszintén szólva, nem is tudom. Alapjában vévetermészetesen úgy érzem, hogy mindennek, amit magacsinál, van értelme. De azt el kell ismernem, hogy ezeka statisztikák megrémítenek. Oly kicsi a túlélés esélye,bármily kevés időre is.A férfi hosszasan és nagyon keményen nézett rá.- Amiben maga nem sok értelmet talál, ez egy haldokló

90

nőnek, férfinak vagy gyereknek esetleg a remény utolsószalmaszála. Meglehet, hogy nekik... akár két hónap...vagy két nap... vagy két óra is több a semminél.Bevallom, a statisztikák engem is elrémítenek. De van-eválasztásunk? Pillanatnyilag ennél többet nem tehe-tünk. - Az asszony bólintott, követte a férfit a hallon át,s közben Pattie Loura gondolt, majd az orvost figyelte,amint feszült figyelemmel nézi a betegek kórlapját,szemöldökét összevonva kérdéseket tesz fel, s tanulmá-nyozza a vizsgálatok eredményeit. Melanie fülében újrameg újra felcsendül azoknak a gyógyszereknek a neve,amelyeket azért adnak a betegeknek, hogy a szerveze-tük ki ne vesse magából az új szívet. És végül maga isjegyezni kezdett, feljegyezte a kérdéseket, amelyeket felfog tenni az orvosnak, ha lesz rá idő: hogy milyenveszélyekkel járnak ezek a gyógyszerek, milyen hatássalvannak a betegek személyiségére, lelkére.Hirtelen meglátta, hogy Peter Hallam feláll, és

91

sietősléptekkel a hall felé indul. Néhány lépésre követte,aztán megállt, nem tudta, vajon a férfi akarja-e, hogyutánamenjen, vagy sem; s az orvos, mint aki megéreztebizonytalanságát, intett neki.- Jöjjön csak. - A keskeny finomacél kiskocsin sora-kozó fehér köpenyek felé intett, hogy Mel is ragadjonmeg egyet. Meg is tette, majd iparkodott a férfi után,menet közben rángatva magára a köpenyt. A férfi kezetele volt kórlapokkal, két bentlakó orvos és egy másiknővér tiszteletteljesen nyomult utána. Peter Hallamnapja kezdetét vette. Rámosolygott Melre, majd be-lökte az első ajtót, amely mögött egy idősebb férfifeküdt. Két hete végeztek rajta négyszeres bypass-műté-tet, s a férfi azt állította, hogy ismét kamasznak érzimagát. Kamasznak ugyan csöppet sem látszott, inkábbfáradtnak, sápadtnak és kissé lerobbantnak, de miután aszobájából kijöttek, Peter biztosította Melt, hogy a férfivalóban olyan jól van, mint állítja. Beléptek a

92

következőszobába, s Melanie szíve egyszer csak nagyot dobbant.Egy kisfiúval találta magát szemközt. Veleszületetttüdő- és szívbaja volt, és még semmiféle sebészetibeavatkozást nem végeztek nála. Iszonyúan zihált, öt-hat esztendősnek látszott, holott Mel csak egy pillantástvetett a kórlapjára, és máris látta, hogy tízéves. Szív- éstüdőátültetésre készültek a gyereknél, de ez idáig errenagyon kevés volt a példa, és egy ilyen gyerek esetébenúgy érezték, még korai volna, s addig is mindennelmegpróbálkoztak, hogy életben tartsák. Melanie fi-gyelt, miközben Peter leült egy székre, a gyerek ágyamellé, és hosszasan elbeszélgetett vele. Többször is aligbírta visszafogni a könnyeit, ezért úgy fordult, hogy akisfiú ne láthassa elfátyolosodott szemét. Peter ismétmegérintette a vállát, majd kiléptek a szobából.Egy műszíves férfi következett, akinek, mint Melaniemegtudta, levegővel működtetik a szívét. A betegnélfertőzés lépett fel, ez, úgy tűnt, gyakori probléma.

93

Ilyenstatisztikák mellett és az adott körülmények között ezek-nél a súlyosan beteg embereknél rizikófaktornak számítminden. Ott ólálkodott a veszély mindenütt, a saját legyő-zött testükben, de még körülöttük, a levegőben is. És ki-váltképp a fertőzéstől kellett tartani, épp a betegek le-romlott állapota miatt szinte lehetetlen is volt kivédeni.Aztán jött a következő beteg, látnivalóan kómásállapotban, s miután Peter sietve néhány szót váltott anővérrel, nem sokat időzött tovább a helyiségben.Aztán jött két felpüffedt képű ember, mindkettőn egyéven belül végeztek szívátültetést, és Melanie tudta máraz áttanulmányozott anyagból, hogy ez a püffedtség aszteroidok mellékhatása, amit aztán rendbe lehet hozni.Egyszeriben a szeme előtt elevenedtek meg ezek azemberek. És most még megdöbbentőbb volt az alacsonystatisztikák tudata. Amikor ismét letelepedtek az irodá-

94

jában, Peter válaszolt néhány kérdésére. És amikorMelanie az órájára pillantott, döbbenten vette észre,hogy majdnem dél van. Négy óra hosszat járták a bete-geket, talán ha húsz szobában voltak ez idő alatt.- A statisztikai adatok? - pillantott rá a férfi akávéscsészéje fölött. - A szívátültetéseseknek hatvanötszázaléka él még egy évet az átültetést követően. Dur-ván számolva háromból kettő él tehát még egy évet.- És ennél tovább?A férfi sóhajtott. Gyűlölte ezeket a statisztikákat.Ellenük küzdött nap mint nap. - Hát, úgy a fele él mégvagy öt évig.51- És ennél tovább? - Mel most jegyzetelt, elborzadvaa statisztikától, de szinte drukkolt a dacos hangonbeszélő orvosnak.- Jelenleg nincs tovább. Ennél többre ez idáig mégnem vittük - mondta sajnálkozva, s közben mindkettenPattie Loura gondoltak, remélve, hogy az övé majdjobban sikerül. Az a kislány még annyi mindent megér-demelne. Persze a többiek is. Szinte önmagától adódott

95

a kérdés, hogy mi értelme akkor az egésznek, de persze,ha az embernek a maga életéről volna szó vagy a gyere-kééről, akkor tán nem próbálkozna meg mindennel,akár egy napról, egy hétről vagy egy évről volna szó?- Miért halnak meg olyan hamar? - kérdezte gyászoshangulatban.- Többnyire valamilyen módon kiveti a szervezetükaz új szívet. Vagy teljességében kiveti, vagy megkemé-nyednek az artériák, ami infarktushoz vezet. A szervát-ültetés valahogy felgyorsítja a dolgok menetét. Aztán amásik nagy probléma, amivel szembe kell néznünk, afertőzésveszély. Annak is fokozottabban vannak kitéve.- És nincs mit tenni ellene? - Mintha minden a fér-fitól függne. Mel Isten szerepét osztotta ki az orvosra,akárcsak egynémely betege. És mindketten tudták,hogy ez helytelen, de mintha minden az ő kezébenösszpontosulna, legalábbis a látszat szerint. És Melakarta is, hogy így legyen. Mennyivel egyszerűbb volna.Ez egy nagyon rendes ember, őnála minden jóra

96

fordul-na... ha lehetséges...- Pillanatnyilag semmit sem tehetünk. Bár az újgyógyszerek némelyike változtathat ezen a helyzeten.Az utóbbi időben kipróbáltunk néhányat, és lehetséges,hogy be fognak válni. Egyvalamiről nem szabad elfeled-kezni - szólt szelíden az asszonyhoz, szinte úgy, minthaegy gyerekkel beszélne - hogy ezeknek az embereknekúj szív nélkül semmi esélyük nem volna az életre. Tehátamit nyújtani tudunk, az tiszta haszon. És ezt ők ismegértik. Aki élni akar, mindenre hajlandó.- Mit akar ezzel mondani?- Azt, hogy nem mindegyik akar. Vannak, akikegyszerűen nem hajlandók végigcsinálni. - A kórlapokfelé intett, hátradőlt székében, és fölemelte a kávéscsé-széjét. - Tudja, iszonyatos akaraterő kell hozzá. - DeMel most még valamire rájött. Hogy az orvosnak isiszonyatos akaraterőre van szüksége. Olyan, mint egymatador, aki ringbe száll a Halál nevű bikával, férfia-kat, nőket, gyerekeket próbál tőle ellopni. Mel most

97

eltűnődött, vajon az orvost hányszor öklelhették márfel a meghiúsult remények, azok a betegek, akik meg-haltak, pedig fontosak voltak neki. Mintha csak a gon-dolataiban olvasna, a férfi hangja hirtelen ellágyult.- A feleségem is úgy döntött, hogy nem vállalja. - Sze-mét lesütötte, miközben Mel a székbe gyökerezve me-redt rá. Mit mondott? Hogy a felesége? Aztán a férfi,mintegy megérezve Mel döbbenetét, felnézett, egyene-sen az asszony szemébe. Az orvos nem könnyezett, deolyan mélységes bánat tükröződött a szemében, hogy azönmagáért beszélt. - Elsődleges tüdő-hipertenziójavolt, ha ugyan mond ez magának valamit. Tönkreteszi atüdőt, azután a szívet is, ezért tüdő- és szívátültetéstigényel, de akkoriban még csak két ilyet hajtottak végrea világon, méghozzá egyiket sem itt, minálunk. Perszenem én csináltam volna - sóhajtott, és előredőlt aszékében - hanem az egyik kollégám meg a csoport

98

többi tagjai, vagy elvitettük volna a világ bármelyik nagyszívspecialistájához, de ő szép csöndesen közölte, hogynem. Úgy akart meghalni szép csendben, nem pedigahogy ő fogalmazott, kitenni magát, engem meg agyerekeket mindannak a kínszenvedésnek, aminek abetegeim kétségkívül kiteszik magukat, csak azért, hogyhat hónappal, egy évvel, esetleg kettővel utána ugyan-úgy meghaljanak. Elképesztő nyugalommal nézettszembe mindennel - és Mel most meglátta, hogy a férfiszemét elfutották a könnyek - olyan embert, amilyen ővolt, nem is ismertem. Tökéletesen higgadt volt, egé-szen az utolsó pillanatig. - A férfi a torkát köszörülte,majd folytatta: - Másfél éve történt. Negyvenkét évesvolt.A férfi ekkor mélyen Mel szemébe nézett, bátranvállalta az érzelmeit, s az apró szobában szinte fülsiketí-tővé vált a csend. - Talán változtathattunk volna rajta.Persze csak ideig-óráig. - Ez már hivatalos

99

szövegkénthatott. - Az elmúlt évben magam is végeztem két tüdő-és szívátültetést. Nyilvánvaló okoknál fogva nagyon isnagy súlyt helyezek erre. És semmi oka nincs, hogy nesikerülne, és fog is. - A feleségéért már nem tehetsemmit. De a szíve mélyén soha nem fogja feladni aküzdelmet, mintha még mindig abban bízna, hogy majdmeggyőzheti az asszonyt, hogy mégis megpróbálják.Melnek sajgott a lelke a gondolatra, hogy mi mindenenmehetett keresztül az orvos, a tehetetlenséget még mostis kiolvasta a szeméből.Mel nagyon szelíd hangon tette fel a kérdést: - Hánygyereke van?- Három. Mark tizenhét éves, Pam júniusban lesztizennégy, és Matthew hat. - Miközben a gyerekeiregondolt, Peter Hallam elmosolyodott. - Szenzációsgyerekek mind, Matthew ráadásul roppant jópofa kö-lök. - Sóhajtva felállt. - Neki volt a legnehezebb, de,persze, a többinek is nehéz. Pam olyan korban van,amikor leginkább szüksége volna Anne-re, én meg

100

csakannyit nyújthatok neki, amennyire képes vagyok. Min-dennap megpróbálok időben hazakerülni, de valamikatasztrófa folyton beüt. Veszettül nehéz mindent meg-adni nekik, ha az ember egyedül van.- Tudom - jegyezte meg Mel halkan. - Magam ishasonló cipőben járok.A férfi megfordult, Mel szemébe nézett, de minthanem is hallotta volna, amit mondott. - Anne legalábbmegadhatta volna nekünk az esélyt.- És talán még most is élne - jegyezte meg Melhalkan. - Borzasztó nehéz lehet tudomásul venni.A férfi lassan bólintott, s közben bánatosan Melrepillantott. - Bizony az - aztán, mint aki csak ekkordöbbent rá, hogy miket beszél, hirtelen felkapta akórlapokat, mintha csak közéjük akarna tenni valamit.- Bocsásson meg, nem is tudom, miért mondtam el ma-gának mindezeket. - De Melanie nem volt meglepve, azemberek gyakran megnyitották előtte a szívüket, csakezúttal valahogy gyorsabban történt. A férfi egy mosoly-lyal igyekezett a feledés homályába borítani az elmon-

101

dottakat. - Mi lenne, ha most lemennénk és meglátogat-nánk Pattie Lout? - Mel bólintott, még most is mélyenmeg volt rendülve a hallottaktól. Nehezen találta meg amegfelelő szavakat, és szinte megkönnyebbült a gondo-latra, hogy megnézik a gyereket, akit ő hozott magávalNew Yorkból. Pattie Lou biztosan örülni fog mindkettő-jüknek, Melnek pedig eszébe juttatta, miért is van itt.Jó félórát elbeszélgetett a gyerekkel, s Peter, aki közbena vizsgálatok eredményeit tanulmányozta, elégedettneklátszott. Végül atyai szeretettel fordult a gyermekhez.- Ugye tudod, hogy a holnapi nagy nap lesz az éle-tedben?- Tényleg? -A kislány szeme tágra meredt, egyszerretükröződött benne izgalom és bizonytalanság.- Megreparáljuk az öreg szívedet, Pattie, és megintvadonatújat csinálunk belőle.- És utána mehetek baseballozni? - Mel és Peterösszemosolyogtak a kérdés hallatán,- Azt szeretnél?- Igen, nagyon - sugárzott a kislány.

102

- No, majd meglátjuk. - Elmondta neki, hogy más-nap mi vár rá, méghozzá úgy, hogy a kislány is megértse,s habár Pattie-n látszott, hogy nyugtalan, az is nyilván-való volt, hogy nincsen teljességgel kétségbeesve. S az isszembetűnő volt, hogy máris mennyire megkedveltePeter Hallamot. És nagyon sajnálta, amikor mindkettenbúcsút vettek tőle. Peter az órájára pillantott, amintkimentek. Fél kettőre járt.- Mit szólna hozzá, ha megebédelnénk? Biztosanmár az éhhalál kerülgeti.- Nem sok választ el tőle - mosolygott az asszony.-Annyira elmerültem ebben az egészben, hogy eszembese jutott az ebéd.A férfi elégedettnek látszott. - Nekem se. - Azzalkivezette Melt, és egyszerre nagyon jólesett, hogy kinnlehettek a friss levegőn. Peter azt javasolta, hogygyorsan kapjanak be valahol valamit, Mel egyetértett, sazzal megindultak a férfi kocsija felé.- Mindig ilyen keményen dolgozik? - kérdezte azorvost, aki mintha mulatott volna a kérdésen.- Többnyire. Az ilyesmi mellett nem sok szabad ideje

103

marad az embernek. Ennek a munkának egyetlen naprasem lehet hátat fordítani.- És a csapata? Nem oszthatja meg velük a felelőssé-get? - Hisz enélkül a ránehezedő teher szinte elviselhe-tetlen.- Természetesen, megosztjuk. - De ahogy ezt ki-mondta, valahogy kételyeket támasztott az asszonyban.Mel úgy érezte, az orvos túl nagy felelősséget vállalmagára, de ez egyáltalán nincs ellenére.- És hogy viszonyulnak a gyerekei a munkájához?A férfi egy pillanatra elgondolkodott, csak azutánszólalt meg. - Tudja, ezt nem is olyan könnyű felmérni.Mark jogász akar lenni, Pam mindennap megváltoztatjaaz elhatározását, kiváltképp mostanában, és perszeMatthew még túl kicsi ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkoz-zon. Ő egyébként már egy éve vízvezeték-szerelő akarlenni. - Azzal Peter Hallam felnevetett. - Végtére én isvalami ilyesmi vagyok, nem? - vigyorgott Melre. - Sze-relő. - Mindketten elnevették magukat a langyos

104

tavasziszellőben. Így a napsütésben Melanie azt is észrevette,hogy a férfi kinn a szabadban sokkal fiatalabbnaklátszik. Hirtelen maga elé képzelte milyen lehet agyerekeivel.- Hol együnk? - mosolygott le rá a férfi a nagymagasságából, mint aki szemmel láthatóan jól érzimagát a maga királyságában. De persze nemcsak errőlvolt szó. Volt még valami. Mintha egy új kötelék, barát-ság jött volna létre kettejük között. A férfi feltárta nekia lelkét, elmesélte Anne történetét. És mintha csakennek volna a következménye, egy csapásra felszaba-dultabbnak érezte magát, mint amilyen már hosszú idejevolt. Szinte szerette volna megünnepelni a szívében tá-madt könnyedséget, s Mel, aki megérezte a hangulat-változást,. rámosolygott. Elképesztő, hogy ennek azembernek itt élet-halállal kell megbirkóznia, s hogy ő isazért jött Los Angelesbe, hogy egy reménytelenül betegkisgyereket bízzon a gondjaira. És mégis, mindennek a

105

kellős közepén itt állnak, még mindig fiatalok, s lassan-lassan megbarátkoznak egymással. Mi több, nem isolyan lassan. Valami a férfiban arra a tüstént támadtrokonszenvre emlékeztette Melt, amit akkor tapasztalt,amikor Granttal megismerkedett, ám azt azonnal észre-vette, hogy amit ez iránt a férfi iránt érez, az több annál.A férfi rendkívüli módon vonzotta, az ereje, a gyengéd-sége, a sebezhetősége, a nyíltsága, a hatalmas sikerévelpárosuló szerénysége. Lenyűgöző ember volt, s amintPeter őt figyelte, valami hasonlót érzett ő is iránta.Örült, hogy meghívta ebédre. Rájuk fér egy kis kikap-csolódás. Mindketten keményen dolgoznak, megadjákmindennek az árát, és most igazán megérdemlik, hogyegy kis időt együtt tölthessenek. És hasznára lesz azinterjúnak is, mondta magának Mel.- Jól ismeri Los Angelest? - kérdezte a férfi.- Nem igazán. Csak akkor jövök, ha a munkámideszólít, akkor viszont egyik helyről rohanok a

106

másik-ra, majd végül haza. Egy nyugodt ebédre még sohasemvolt időm. - A férfi mosolygott, ideje neki sincsen, mamégis helyénvalónak tűnt, amit tesznek. S valahogyérezte, hogy most barátságot kötött valakivel. Az asz-szony ekkor felmosolygott rá: - Gondolom, maga semsokat jár el ebédelni, igaz?A férfi elvigyorodott. - Néha megesik. De többnyireitt benn eszem - intett hátra, a kórház felé, és megállí-totta a kocsit. Hatalmas, kényelmes, ezüstmetall Merce-des volt, s ez valahogy meglepte Melt. Úgy érezte, nemillik hozzá, és a férfi mintha olvasott volna a gondolatai-ban.- Ezt a kocsit két éve vettem Anne-nek - mondtahalkan, de ezúttal mintha valamivel kevesebb fájdalomérződött volna ki a hangjából. - Többnyire a sajátkocsimmal járok, van egy kis BMW-m, de az most szer-vizben van. A furgont pedig otthon szoktam hagyniMarknak meg a házvezetőnőnek.- Talált megfelelő embert a gyerekek mellé? - Mint-

107

ha csak két köznapi ember beszélgetett volna a WilshireBoulevard felé tartó kocsiban.- Egészen csodásat. - Vezetés közben röpke mosolytküldött Mel felé. -Nem is tudom, mire mennék nélküle.Német nő, Pam születése óta van nálunk. Markot Annemaga gondozta, de amikor Pam született, már voltakszívpanaszai, s akkor vettük fel ezt az asszonyt, hogy akicsinek gondját viselje. Hat hónapra akartuk szerződ-tetni - mosolygott ismét Melre - ennek éppen tizennégyesztendeje. Igazi istenáldása - csak egy pillanatra akadtel - most, hogy Anne nincs már. - Látszott, hogy kezdhozzászokni az ilyen kifejezésekhez.Mel pedig boldogan vette fel és gurította tovább abeszélgetés labdáját. - Nálunk egy nagyszerű közép-amerikai asszony él, ő segít a lányokkal.- Mennyi idősek?- Majdnem tizenhat évesek. Júliusban fogják betöl-teni.- Mindketten? - A férfi meglepetten nézett, s Melezúttal felnevetett.

108

- Igen. Ikrek.- Egypetéjűek? - mosolyodott el a férfi a gondolatra.- Nem, kétpetéjűek. Az egyik karcsú és vörös hajú,állítólag hasonlít rám, de én nem nagyon hiszem. Amásik viszont egészen biztosan nem hasonlít. Egy érzé-ki, szőke démon, akitől, ha csak ránézek, máris össze-facsarodik a szívem. - Mosolygott, Peter pedig felne-vetett.- Az elmúlt két évben arra a következtetésre jutot-tam, hogy a fiúkkal az ember könnyebben boldogul.-Arcáról lehervadt a mosoly, amint Pamre gondolt. -Alányom tizenkét és fél éves volt, amikor Anne meghalt.Úgy érzem, hogy a veszteség, amely épp a pubertáskorbeköszöntével érte, szinte már elviselhetetlen terhet róttrá. - Felsóhajtott. - Gondolom, a serdülőkor egyetlengyereknek se könnyű, De Markkal ennyi idős korábanolyan jól megvoltunk. Persze neki anyja is, apja is volt.- Gondolom, ez nagy különbség. - Hosszú csend kö-vetkezett, miközben a férfi tekintete Melét kereste.

109

- És maga egyedül él az ikrekkel? - Mintha valamiilyesmit említett volna az asszony.Mel bólintott. - A születésük óta egyedül nevelemőket.- Az apjuk meghalt? - kérdezte együtt érzőn az or-vos. Az a fajta ember volt, aki együtt érez a másik fáj-dalmával.- Nem - mondta Mel higgadtan. - Otthagyott. Aztmondta, ő sosem akart gyereket, és komolyan is gondol-ta. Mihelyt megmondtam neki, hogy gyereket várok,kész, vége. Még csak nem is látta az ikreket soha.Peter Hallam arcára kiült a megdöbbenés. Ilyesmit őmég elképzelni sem bírt. - Borzasztó lehetett, Mel. Ésbiztosan nagyon fiatal volt még.Az asszony alig észlelhető mosollyal biccentett. Márnem is fájt annyira. Mára elhomályosult az emlék. Azélet egyszerű tényévé vált. - Tizenkilenc éves voltam.. - Istenem, és hogy bírta egyedül? A szülei segítették?- Egy ideig. Amikor a lányok megszülettek, otthagy-tam a Columbiát, munkát szereztem, egyiket a másik

110

után - mondta mosolyogva - végül is titkárnő lettemegy New York-i tévétársaságnál, aztán gépírónő a hír-szerkesztőségben, a többi, gondolom közismert. - Melmost könnyedén gondolt vissza mindezekre, de a férfimegérezte, milyen gyötrelmes lehetett az útja fölfelé, ésaz egészben azt találta szépségesnek, hogy Mel nemment rá a küzdelemre. Nem keseredett meg, nem lettkérges szívű, józanul szemlélte a múltat, és végül mégis-csak révbe jutott. Feljutott a csúcsra, kibírta az odavezető utat.- Úgy festi le, mintha rettentően egyszerű lett volnaaz egész, de időnként borzasztó lehetett.- Azt hiszem, az is volt - mondta Mel sóhajtva., sközben a mellettük elsuhanó várost nézte. - Az igazatmegvallva, most már visszaemlékezni is nehezemre esik.Mulatságos, de amikor az ember éppen átéli, néha úgyérzi, hogy egyszerűen nem lehet túlélni, aztán mégiscsaktúléli valahogy, s amikor később visszatekint a

111

dologra,már nem is tűnik olyan elviselhetetlennek. -Miközben anőt hallgatta, Peter eltűnődött, vajon egy szép naponmajd ő is így fog-e érezni Anne-nel kapcsolatban, deebben most erősen kételkedett.- Tudja, leginkább azt esik nehezemre elviselni, hogynem lehetek egyszerre anyja is és apja is a gyerekeknek.Pedig mindkettőre szükségük volna, különösen Pam-nek.- Ezt nem is várhatja el magától. Maga férfi, akimindent megtesz, ami az erejéből telik. Többre nemfuthatja.- Nem. - De ez valahogy nem hangzott meggyőzően.- Peter ismét Melre pillantott. - Sose gondolt rá, hogy alányok kedvéért újból férjhez menjen? - Az ő helyzetemás, gondolta Peter magában, neki nem kell megküzde-nie egy szeretett lény emlékével, bár lehet, hogy szeret-te, de abba a szeretetbe akkor is düh vegyül, amelybe

112

belekapaszkodhat, s ettől sokkal szabadabb, mint ő,arról nem is beszélve, hogy az mennyivel régebbentörtént.- Azt hiszem, a házasságot nem nekem találták ki. Ésúgy látom, hogy ezt mostanra a lányok is belátták.Amikor kisebbek voltak, sokat szekáltak miatta. Éspersze volt, hogy engem is furdalt a lelkiismeret. De mégmindig jobb volt magunkban, mint egy nem megfelelőférfival, és az a vicc - mosolygott zavartan a férfira -,hogy néha úgy érzem, jobb is így. Nem is tudom, hogyanosztozkodnék valakivel a lányok szeretetén. Lehet,hogy az ilyesmit szörnyű dolog elismerni, de ha egyszerígy érzem. Egészen magamnak sajátítottam ki őket.- Ez érthető, ha egyszer állandóan egyedül vanvelük.A férfi hátradőlt a széken, és Melre nézett.- Meglehet. Jessica és Val a legnagyobb öröm azéletemben. Szenzációs kölykök - mondta, mint egytyúkanyó, miközben egymásra mosolyogtak, Peter pe-dig kiszállt a kocsiból, hogy kinyissa az ajtót. A flancosBeverly Hillsen jártak, mindössze kétsaroknyira a

113

híresRodeo Drive-tól. És Melanie körülnézett. Gyönyörűétterem volt a Bistro Gardens, mely mintha egyesítettevolna az art decót és a növények egész kavalkádjátegészen a kerthelyiségig, s Mel bárhová nézett, csupaelegáns, gazdag és divatosan öltözött embert látott magakörül. Javában tartott még az ebédidő. Több asztalnálismerős arcokat fedezett fel, filmsztárokat, egy öregedőtévécsillagot, az irodalmi élet egyik vezéralakját, akinekminden regénye a bestsellerlista élére került, aztán,ahogy körülnézett, észrevette, hogy az emberek őtnézik, két nő súgott valamit egy harmadiknak, és mikora főpincér mosolyogva odament Peterhez, ő is alaposanszemügyre vette Melt.- Üdvözlöm, doktor úr. Üdvözlöm, Miss Adams,örülök, hogy újra látom. - Mel nem emlékezett, hogyvalaha is találkozott volna a férfival, de az nyilvánvalóvolt, hogy ő tudja, kivel áll szemben, és értésére iskívánta adni Melnek. Mel mulatva indult meg a

114

nyomá-ban egy napernyős asztalhoz, Peter pedig kérdőn pillan-tott rá.- Magát mindenütt fölismerik az emberek?- Nem mindig. Attól függ, hol vagyok. Gondolom, azilyen jellegű helyeken fölismernek. Itt ez mindennaposdolog. - Pillantása végigfutott az asztalokon, a BistroGardens tele volt pénzes, elegáns, ünnepelt, sikeresüzletemberekkel, csupa híres-neves alakkal. Aztán is-mét Peterre mosolygott. - Olyan ez, mint mikor azember dr. Hallam körül lóg a kórházban, ahol mindenkiőt bámulja. Attól függ, hol van az ember.- Lehetséges. - Bár ő eddig soha észre nem vette,hogy megbámulnák az emberek. Azt viszont észrevette,hogy mennyien nézik most Melanie-t, aki ügyesenmegbirkózott a helyzettel. Mintha nem is vett volnatudomást a sok kíváncsi szempárról.- Csodás ez a hely. - Mel mélyen beszívta a balzsa-mos levegőt, és úgy fordult, hogy a nap érje az arcát. Ittvalóban olyan, mintha nyár volna, és ő most nem éreztemagát a város foglyának, ami New Yorkban

115

gyakortaelőfordult. Lehunyt szemmel élvezte a napsütést. - Alehető legjobb. - Majd újból kinyitotta. - Köszönöm,hogy épp ide hozott.A férfi mosolyogva dőlt hátra. - Úgy .éreztem, azönkiszolgáló nem igazán a maga stílusa.- Pedig többnyire az. És éppen ettől olyan különlegesez a hely. Ha dolgozom, nem sok időm van az evésrevagy hogy azzal törődjek, milyen szép helyre kerülök.- Mit mondjak, nekem sincs.Egymásra vigyorogtak, és Melanie mosolyogva vontafel a szemöldökét. - Gondolja, doktor úr, hogy mindket-ten túlhajszoljuk magunkat?- Feltételezem, hogy igen. De azt is feltételezem,hogy mindketten szívesen csináljuk, amit csinálunk. Ésaz segít.- Kétségkívül. - Mel nyugodt derűvel nézett a férfira,aki majd két éve nem érezte magát ilyen kellemesen.Ahogy Mel elnézte, megint kénytelen volt elismerni,hogy csodálja a férfi stílusát. - Ma még visszamegy a

116

kórházba?- Természetesen. Még el akarok végezni néhányvizsgálatot Pattie Loun. - Mel a szavai hallatán ahomlokát ráncolta, a gyerekre gondolt.- Fog neki fájni?- Mindent megteszünk, hogy ne fájjon. A műtétibeavatkozás az egyedüli lehetőség.- És még mindig az a véleménye, hogy kiveszi a szívétés megjavítja, azután visszateszi?- Igen, azt hiszem. Hetek óta nincs megfelelő donor,és könnyen lehet, hogy nem is találunk hónapokig.Felnőtteknek is nagyon kevés a donor, pedig azoknaksokkal könnyebb megfelelőt találni. Átlag huszonöt-harminc átültetést végzünk évente. Mint a mai körútbólbizonyára észrevette, többnyire bypass-műtéteket vég-zünk. A többi igen speciális munka, és kevés rá azalkalmunk, bár természetesen az újságok csak ezzelfoglalkoznak.- Peter - nézett Mel kérdőn a férfira, miközbenkortyolt a fehérborból. Rájött, hogy lenyűgözi, amit aférfi csinál, és függetlenül a feladatától, amiért idejött,szeretne minél többet megtudni. - Miért használ

117

sertés-szívbillentyűt?- Mert az állati szívbillentyűk esetében nincs szükségvérhígítóra. És a kislány esetében ez komoly előny.Rendszeresen használunk állati szívbillentyűt, és azt azemberi szervezet nem veti ki magából.- Az állat egész szívét is használhatná?A férfi sietve rázta meg a fejét.- Semmi esély rá. A szervezet azonnal kivetné.Különös, csodálatos dolog az emberi test.Az asszony bólintott, s közben a kis fekete bőrű lányragondolt. - Remélem, rendbe tudja hozni.- Én is remélem. Rajta kívül még hárman várnakdonorra.- És hogyan dönti el, melyik kapja az első lehetősé-get?- Akinek a szervezetéhez a legjobban passzol az aszív. Igyekszünk tizenöt kilón belül megközelíteni abefogadó súlyát. Ugyanis nem lehet egy negyvenöt kilóslány szívét egy százkilós férfiba átültetni, és fordítva semmegy a dolog. Az első esetben nem bírná el a férfi súlyát,a másodikban nem illene bele.Mel elképedve rázta meg a fejét. - Barátom, amitmaga csinál, az egyszerűen lenyűgöző!- Engem is lenyűgöz. Nem annyira a magam tevé-

118

kenysége, mint inkább az egész mechanizmusnak acsodája. Szeretem a munkámat, és azt hiszem, ez sokatsegít. - Mel egy pillanatig figyelmesen tanulmányozta,aztán körbenézett a csicsás gyülekezeten, majd vissza aférfira. Világoskék ingén tengerészkék vászondzsekitviselt, és Mel megállapította, hogy sportos, bár igendisztingvált jelenség.- Jó érzés, ha az ember szereti, amit csinál, ugye? - Anő szavai hallatán Peter elmosolyodott. Bizonyára amaga munkájával kapcsolatban is így érez. És ekkorMelanie azon kapta magát, hogy Anne-re gondol.63- A felesége dolgozott?- Nem - rázta a férfi a fejét, és közben arra gondolt,mennyi bátorítást kapott ő az asszonytól. Egészen más-fajta nő volt, mint Mel, de akkoriban neki pontosan őrávolt szüksége.- Nem, nem dolgozott. Otthon volt, a gyerekeketnevelte. Annál nehezebb volt nekik, amikor meghalt.

119

- De a férfit most Mel érdekelte.- És a maga lányai hogyan viszonyulnak a munkájá-hoz, Mel?- Megszokták. - Igyekezett őszintén beszélni a férfi-val. - Lehet, hogy néha elegük van belőle, de azérttöbbnyire szeretik, amit csinálok. - Elvigyorodott, ésmost úgy festett, mint egy fiatal lány. -Biztosan imponála barátaiknak, és ez nincs ellenükre. - A férfi ismosolygott. Neki sem volt ellenére.- Majd csak figyelje meg, mit fognak szólni az éngyerekeim, ha megtudják, hogy magával ebédeltem.- Mindketten nevettek, s a férfi kifizette a számlát,amikor a pincér letette elé. Sajnálkozva felálltak, egyál-talán nem volt mehetnékjük, a kellemes beszélgetéstnem akaródzott félbehagyniuk. Mel kinyújtózkodott,ahogy beült a kocsiba.- úgy rám jött a lustaság. - Boldogan mosolygott aférfira. - Olyan itt, mintha nyár volna. -Még csak májusvolt, de szívesen elnyúlt volna a medence szélén.Miközben a férfi beindította a kocsit, hirtelen a nyárragondolt. - Mint minden évben, idén is Aspenbe me-gyünk. Maga mit csinál a nyáron, Mel?

120

- Mi Marthans Vineyardbajárunk minden nyáron.- Milyen ott?Mel hunyorogva támasztotta az állát a tenyerére.- Olyan, mintha az ember megint gyerek volna, vagyHuckleberry Finnt játszana. Egész nap sortban és mezít-láb rohangálunk, a srácok lenn vannak a vízparton, aházak olyanok, amilyenek a nagymamáink vagy nagyné-nikéink idejében voltak divatosak. Azért szeretem, mertamíg ott vagyok, senki előtt nem kell jó benyomást kel-tenem. Nem kell elegánsan felöltöznöm, olyanokkal ta-lálkoznom, akikkel semmi kedvem, csak fekhetek éslóghatok. Minden évben két hónapot vagyunk ott. - Ilyen sokáig otthagyhatja a munkáját? - kérdezte aférfi meglepetten.- Most már benne van a szerződésemben. Régen egyhónap volt, de az utóbbi három évben már kettő.- Nem is rossz. Lehet, hogy nekem is erre volnaszükségem.- Két hónapra Marthans Vineyardban? - Melneklátnivalóan nagyon tetszett az ötlet. - Biztosan nagyon

121

élvezné. Egészen csodálatos, varázslatos hely.Az asszony arckifejezése láttán Peter elmosolyodott,és hirtelen észrevette, milyen gyönyörű a haja. Csak úgyszikrázott a napsütésben, s a férfi hirtelen eltűnődött,milyen volna megérinteni. - Úgy értem, ilyen szerződés-re. - Tekintetét és gondolatait igyekezett elterelni a nőszikrázó, rézvörös hajáról. Melnek ráadásul a szeme isolyan zöld volt, amilyet a férfi életében még nem látott,szinte smaragdszínű, benne apró aranypettyekkel. Gyö-nyörű nő, és a férfi érezte, hogy megrezdül bennevalami. Aztán visszavitte a kórházhoz, és igyekezett abeszéd fonalát Pattie Lou köré fonni. Nagyon közelkerültek egymáshoz az elmúlt néhány órában, szintetúlságosan is közel, és a férfi aggódni látszott. Úgyérezte, hogy amit Mel iránt érez, azzal elárulja Anne-t.Amint a kórház felé lépkedtek, Mel eltűnődött, vajonmiért lett egyszerre olyan hűvös és távolságtartó.Másnap reggel Mel pon-5. FEJEZET

122

tosan hat óra harmincperckor lépett ki a hotelból, és a Központi VárosiKórházba hajtott, ahol már ott ült Pattie Lou mamájaegy műanyag székben a kislány szobája előtt, a folyosón.Ideges volt és hallgatag, Mel pedig csendben letelepe-dett a mellette levő székbe. A műtét fél nyolcra voltkitűzve.- Pearl, nem inna egy csésze kávét?- Nem, köszönöm. - Amint a halk szavú asszony fel-mosolygott Melre, olyan volt, mintha az egész világsúlya az ő törékeny vállán nyugodna. - Mel, szeretnémmegköszönni magának mindazt, amit értünk tett. Idáigse jutottunk volna el maga nélkül.- Nem az én érdemem, hanem a tévétársaságé.- Ebben nem vagyok olyan biztos - nézett Melszemébe. - Én úgy tudom, hogy maga hívta fel miattunkPeter Hallamot, és maga intézte el, hogy idekerüljünk.- Nagyon remélem, hogy fog tudni segíteni, Pearl.- Én is. - A fekete asszony szemét könnyek lepték el,s miközben elfordult, Mel gyöngéden megérintette avállát.

123

- Van még valami, amiben segíthetnék? - Pearl Jonesválaszképpen csak a fejét rázta, és a könnyeit törölgette.Aznap reggel már látta Pattie Lout, akit épp most készí-tettek elő a műtétre. Tíz percen belül Peter Hallam ismegjelent, tettre készen, és a kora reggeli óra ellenére alehető legéberebben.- Jó reggelt, Mrs. Jones, jó reggelt, Mel! - Mást nemmondott, csak eltűnt Pattie Lou szobájában. A rákövet-kező pillanatban a kislány halkan feljajdult odabenn.Pearl Jones pedig szemmel láthatóan megmerevedett aszéken, és szinte magában morogta: - Azt mondták,nem lehetek ott, amikor előkészítik. - A keze reszke-tett, s a zsebkendőjét gyűrögette, miközben Mel határo-zott mozdulattal megfogta a kezét.- Nem lesz semmi baj, Pearl. Maradjon csak itt.- Amint ezt kimondta, a nővérek kigurították a hord-ágyra fektetett gyereket, Peter Hallam pedig mellettelépkedett. Már ment bele az infúzió, és már

124

alkalmaztáka rémes látványt nyújtó, orron bevezetett szondát. Pearlmegacélozta magát, sietős léptekkel megindult a gyer-mek oldalán, majd lehajolt, hogy megcsókolja. A szemecsak úgy csillogott a könnyektől, de erős, nyugodthangon szólt a kislányhoz.- Szeretlek, kicsim. Nemsokára találkozunk. - PeterHallam mindkettőjükre rámosolygott, megveregettePearl vállát, majd sietve Melre pillantott. Mintha villám-gyors elektromos kapcsolat jött volna létre közöttük egypillanatra, majd a férfi ismét visszafordította a teljesfigyelmét Pattie-re. A kislány kissé kábult volt már azimént kapott injekciótól, és sápadtan nézett Peterre, azanyjára és Melre. Peter intett a nővéreknek, s a tolóko-csi lassan megindult a folyosón. Peter fogta Pattie kezét,Mel és Pearl mögötte lépkedtek. A rákövetkező pilla-natban begurították a tolókocsit a liftbe, amely felvitte aműtőbe, s mikor a lift ajtaja összecsukódott, Pearl

125

csakállt ott, üres tekintettel bámult maga elé, majd reszketővállal Melhez fordult: - Ó, istenem! - Azzal a két nő egyhosszú pillanatra összekapaszkodott, majd visszatérteka székekhez, hogy ott várják meg a Pattie-ről érkezőhíreket.Véget nem érőnek tűnt a délelőtt, hallgattak, időn-ként szóltak egy-két szót, megittak számtalan papírpo-hár feketekávét, fel-alá járkáltak a folyosón, és vártak,vártak... vég nélkül vártak... míg végre megjelent PeterHallam. Mel a lélegzetét is visszafogta, csak a férfitekintetét kutatta, a mellette ülő asszony pedig a szé-kébe dermedt, úgy várta a híreket. De a férfi moso-lyogva közeledett, és amikor elérte Pattie Lou anyját,csak úgy sugárzott.- Mrs. Jones, a műtét nagyszerűen sikerült. És PattieLou nagyon jól van. - Az asszony erre ismét remegnikezdett, hirtelen a férfi karjába vetette magát, és köny-

126

nyekre fakadt.- Ó, istenem... a kicsikém... istenem...- Valóban a legnagyobb rendben ment minden.- És nem gondolja, hogy majd kilöki a szervezete abillentyűt, amit maga beoperált? - nézett ismét aggódvaa férfira.Peter Hallam mosolygott. - A szívbillentyűt nem lökiki a szervezet, Mrs. Jones, és a javítási munkálatok alehető legnagyobb rendben mentek. Persze túl koraivolna még abszolút biztonsággal nyilatkozni, de pilla-natnyilag rendben van minden. - Mel érezte, hogy atérde elgyengül, amint kettőjüket figyelte, s erőtlenülhanyatlott le a székre. Négy és fél órát várakoztak, úgyérezte, ennyit még soha életében nem várt. Valóbannagyon sokat számít nekik a kislány. FölmosolygottPeterre, és a tekintetük találkozott. A férfi lelkes volt éscsupa öröm, amint leült mellé.- Bárcsak végignézhette volna.- Sajnálom, hogy nem tehettem. - De hát ő tiltottameg, ő volt hajthatatlan, ő nem engedte be a forgatócso-

127

portot.- Talán majd egy más alkalommal, Mel. - Peter las-san tárta fel privát ajtóit a nő előtt. - Akkor megcsinál-juk az interjút ma délután? - Az orvos azt ígérte, hogymajd Pattie Lou műtétje után nyilatkozik, de hogy pon-tosan mikor, azt eddig nem közölte.- Értesítem a stábot. - Majd mintha aggódni látsza-na: - De biztos, hogy nem lesz az sok magának?A férfi elvigyorodott. - Ugyan már. - Olyan volt, mintegy kisfiú, akinek a focicsapata az imént nyerte meg amérkőzést, és aki minden eddigiért kárpótolva érzimagát. És Mel nagyon remélte, hogy Pattie Lou állapotamajd nem kezd el romlani, hogy tönkrezúzza mindenreményüket. Az anyja az imént ment le, hogy telefonál-jon a férjének New Yorkba, és Mel és Peter magukramaradtak. -Mel, tényleg nagyon jól ment minden.- Annyira örülök.- Én is. - Ekkor az órájára pillantott. - Na, megyekvizitelni, aztán fölhívom a rendelőmet, hogy van-evalami üzenet, de háromra egészen biztosan szabadleszek. Megfelelne ez az időpont az interjúra?

128

- Majd intézkedem, hogy addigra legyen itt a stáb.- Két napig itt ólálkodtak, és Mel biztosra vette, hogyhamar összeszedi őket. - Nem hiszem, hogy problémalesz. Hol akarja a felvételt?A férfi egy pillanatra elgondolkodott. - Legyen azirodámban?- Jó ötlet. Talán kettőre ideérnek, hogy mindentelőkészítsenek.- Mit gondol, mennyi időt fog igénybe venni?- Amennyi időt maga hajlandó rászánni. Két óra sokvolna?- Nem, nagyon jó.Ekkor Melnek még valami eszébe jutott. - És PattieLou? Lehetséges volna néhány percet ővele is fel-venni?A férfi a homlokát ráncolta, majd megrázta a fejét.- Nem hinném. Talán holnap engedélyezhetek egypárpercet, ha olyan jól lesz, mint ahogy azt én remélem. Astábtagoknak steril ruhát kell ölteniük, és csak néhánypercet engedélyezhetek.- Nagyon jó. - Mel egy jegyzettömbbe, amit mindig atáskájában hordott, feljegyzett néhány szót. Aznap dél-után Pearl Jonesszal is interjút fog készíteni, utánaPeterrel, majd másnap délelőtt Pattie Louval, aztán

129

akövetkező napon a stáb csinálhat néhány általánosfelvételt az összekötő szöveghez. És még eléri a másnapesti járatot New Yorkba. Vége a történetnek. És talán,úgy egy hónapon belül, majd még készíthetnek egy hosz-szabb interjút Pattie Louval, mintegy utótörténetként,hogy hogy érzi magát, és milyen az állapota akkor. Deerre még korai gondolni. A történet java részét most kellmegcsinálni, nagyszerű anyag lesz az esti hírekben.Ekkor Mel felnézett Peterre. - Szeretnék valamikor egykülönkiadást csinálni magával.A férfi jóindulatúan mosolygott, még mindig fel voltdobva a gyerekkel elért sikerétől. - Talán valamikorerre is sor kerülhet. Nem mintha valaha is érdekelt volnaaz ilyesmi.- Én úgy érzem, nagyon fontos volna, hogy azemberek megtudják, miért van szükség szívátültetésre,és egyéb szívsebészeti beavatkozásokra.- úgy is van. De azt megfelelően kell csinálni, amegfelelő időben. A nő helyeslőn bólintott, a férfi meg,

130

miközben felállt, megpaskolta a kezét. - Akkor kettőkörül várom az irodámban, Mel.- Háromig nem fogjuk zavarni. Csak üzenje meg atitkárnőjével, hogy hol legyen a felvétel, és majd mimindent előkészítünk.- Helyes. - Majd elsietett a nővérszoba felé, felka-pott néhány kórlapot, és a következő pillanatban márnyoma sem volt. Mel pedig egyedül ült a hallban, visz-szagondolt a hosszú várakozásra, s valami nagy-nagymegkönnyebbülés lett rajta úrrá. Aztán egy telefonfülkefelé indult, majd integetett a szomszédos fülkéből sírva-nevetve telefonáló Pearlnek.A Pearllel készítendő interjúhoz egy órára rendelteoda a stábot. A kórház előcsarnokának bármelyik sar-kában elkészíthetik a felvételt, hogy az asszonynakaddig se kelljen messzire kerülnie a kislánytól. Mel azórájára pillantott, gondolatban előkészített mindent.Kettőkor átmennek abba az épületszárnyba, ahol Peterirodája van, és előkészítik az ő interjúját. Az interjúk

131

során Mel semmilyen hátráltató tényezőre nem számí-tott, s már azon járt az esze, hogy másnap este mehethaza az ikrekhez. Jó műsor lesz, és neki csak háromnapot kell távol lennie hazulról, bár az igazat megvallva,úgy érezte, mintha három hét volna.Lement, hogy ott várja a forgatócsoportot. Meg isérkeztek hamar, és elkészült az interjú Pearllel, aki nemis tudta, hogyan mondjon köszönetet, hogyan fejezze kiháláját. A beszélgetés, amit Mel egy gyorsan bekapottszendvics és egy hirtelen felhajtott csésze tea közbenelőre elgondolt, nagyon jól sikerült. Kettőkor tovább-mentek, és háromra mindent előkészítettek a Peterrelfolytatandó beszélgetéshez. Az irodahelyiség falát, aholPeter az interjút adta, orvosi könyvek borították, akönyvespolcnak kellemes rózsafaszíne volt. Az orvosa masszív íróasztal mögött ült, és őszintén beszéltMelnek a tevékenységével járó csapdákról, a veszélyek-ről, a reális aggodalmakról meg a reményről, amit

132

ezeknek a betegeknek nyújtani próbálnak. Őszinténszólt a veszélyekről meg a statisztikákról, de megemlí-tette, hogy azoknak az embereknek, akiken a szívátülte-tést elvégzik, amúgy sincs semmi esélyük a megmaradás-ra, tehát a kockázat megéri, és még ez a statisztikai átlagis jobb a semminél.- És mi lesz azokkal, akik úgy határoznak, hogynekik nem éri meg a kockázatot? - kérdezte Melszelíden, remélve, hogy a kérdés nem túl személyes, ésnem fog az orvosnak rosszul esni.- Azok meghalnak - felelte Peter ugyanolyan szelí-den. Aztán egy pillanatnyi hallgatás után ismét PattieLouról kezdett beszélni. ábrák segítségével magyaráztael, amit csinált, és teljességgel a helyzet magaslatán volt,amint a kamerának és Melnek elmagyarázta a műtétlefolyását.Öt óra volt, amikor végre elkészültek, és Peter minthamegkönnyebbült volna. Hosszú volt ez a nap, és elfá-rasztotta a kétórás interjú.

133

- Nagyon jól csinálta, barátom. - Melnek tetszett akifejezés, amit Peter használt, és elmosolyodott, miköz-ben az operatőr kikapcsolta a lámpákat. Mindenki megvolt elégedve a felvett anyaggal. Az orvos nagyon jólszerepelt, és Mel ösztönösen tudta, hogy pontosan azt azanyagot készítette el, amire a híranyaghoz szüksége van.Tizenöt perces különriport lesz, és Mel alig várta,.hogymegnézhessse, mit rögzítettek szalagra. Peter Hallamkitűnően és igen könnyedén beszélt.- Szerintem maga is nagyon jól csinálta. Nagyszerűenmegbirkózott a feladattal.- Féltem, hogy túlságosan szakmai lesz a szöveg,vagy túlzottan hazabeszélő - ráncolta a férfi a homlokát,de a nő a fejét rázta.- Nagyon jól sikerült. - Amiként a maga módján aPearllel készült interjú is jól sikerült. Az asszony sírt is,nevetett is, majd higgadtan elmesélte, milyen volt a kis-lány élete az elmúlt kilenc esztendőben. De ha a műtétvalóban olyan jól sikerült, mint azt Peter gondolja,

134

akkor a kislánynak igen jók a kilátásai. És a nézőkegészen biztosan ugyanolyan együttérzéssel fogják néz-ni, ahogyan Mel és Peter is együttérzett a kislánnyal. Abeteg gyereknek amúgy se lehet ellenállni, és PattieLouban különben is volt valami varázslatos, talán mertoly régóta oly nagyon beteg, vagy mert egészen egysze-rűen ilyen, és kész. És az elmúlt kilenc esztendőbenrengeteg szeretetet kapott.Peter csodálattal eltelve figyelte a forgatócsoportotirányító Melt, amiként a nő is hasonló csodálattalfigyelte a munkáját végző férfit. De az orvos gondolat-menetét megszakította egy belépő nővér. Halkan szóltaz orvoshoz, aki rögtön elkomorult, s amint Mel megfor-dult, az ő szíve is nagyot dobbant. Úgy érezte, oda kellmennie, és meg kell kérdeznie, hogy csak nem PattieLouval történt valami.De Peter sietve megrázta a fejét. - Nem, ő rendbenvan. Az egyik kollégám alig egy órája járt nála, itt mostmásról van szó. Épp az imént hoztak be egy másik

135

átül-tetéses esetet. Ami sürgős. Azonnal donorra volnaszükség, és nincs tartalékunk. - Az orvost már csak az újprobléma megoldása foglalkoztatta. Sietve Melre pillan-tott. - Mennem kell. - Majd hirtelen megkérdezte:- Akar velem jönni?- Megnézhetem a beteget? - A nő örült, hogy azorvos felajánlotta a lehetőséget, a férfi pedig bólintott.- Persze. Csak ne mondja meg, hogy kicsoda. Énbármikor azt mondhatom, hogy egy kolléga van itt akeleti partvidék egyik kórházából. - Hirtelen elmoso-lyodott. - Hacsak föl nem ismerik. Nem szeretném, ha acsaládtagok rossz néven vennék, vagy azt hinnék, hogykihasználom a kínálkozó alkalmat. - Ezért volt mindigolyan zárkózott a nyilvánosság előtt.- Hogyne. Megértem. - Mel kapta a táskáját, szóltnéhány szót a stábtagokhoz, aztán a férfival a kocsijá-hoz sietett. Néhány perc múlva ismét a Központi VárosiKórházban voltak, az ötödik emeleten, és sietve átvág-tak az előcsarnokon az új beteg szobája felé.

136

Amint Peter kinyitotta az ajtót: Melt megdöbbentőlátvány fogadta. Egy huszonkilenc éves, gyönyörű lány.Nagyon fakó, szőke haja, hatalmas, szomorú szeme segészen különlegesen finom, szinte kékesfehér bőrevolt, ilyet Melanie még életében nem látott. A lánybemutatkozás közben olyan alaposan vett szemügyremindenkit, mintha minden arcot, minden egyes szem-párt jól eszébe akarna vésni. Elmosolyodott, ettől mégfiatalabbnak látszott a koránál, és Melanie úgy érezte,mindjárt megszakad a szíve. Hogy kerül ide, erre aszörnyű helyre ez az aranyos lány? Az egyik karja márisszorosan be volt kötve, ott, ahol a sok vérvételhezkipreparálták a vénáját, a másik karja kék és fekete volta néhány napja kapott infúzióktól. Az ember mégismindenről megfeledkezett, amikor a lány beszélni kez-dett. Lágy, dallamos hangja volt, észlelhetően nehezenlélegzett, mégis úgy tűnt, örül, hogy annyian veszikkörül, tett valami kedves megjegyzést Melnek, amikor

137

bemutatkoztak egymásnak, és könnyedén évődött Pe-terrel, miközben a többiek körülállták. És Melanieegyszer csak azon kapta magát, hogy könyörögve imád-kozik, hogy csak találjanak neki megfelelő szívet. Ho-gyan lehetséges, hogy ezek az emberek itt ilyen nagybajban vannak, és hol borult fel a világ rendje, hogyezeket az embereket ennyire sújtja, miközben másokboldogan árkot ásnak, hegyet másznak, táncolnak,síelnek? Hogy lehet így elbánni velük, ilyen fiatalkorban? Ez egyszerűen nem igazság. Pedig a lány arcánnyomát sem lelte a megbántottságnak. Marie Dupret-nek hívták, a szülei franciák, magyarázta.Peter mosolygott. - Gyönyörű neve van. - De nem-csak a neve, maga a lány is gyönyörű volt.- Köszönöm, dr. Hallam.És ahogy ezeket a szavakat kiejtette, Melnek feltűnt,hogy kissé délies akcentussal beszél, aztán Marie meg isemlítette, hogy New Orleansban nőtt fel, de most mármajdnem öt éve, hogy Los Angelesben él. - Egyszer

138

még szeretnék visszajutni New Orleansba - mondta,majd ismét felmosolygott Peterre - majd ha már a jódoktor összefoldozta a szívemet. - Azzal kérdőn aférfira nézett, a mosoly lehervadt az arcáról, s helyétfelváltotta az aggódás és fájdalom. - Mit gondol, mikorkerülhet rá a sor? - Erre a kérdésre senki sem tudta aválaszt, csak a jóisten, és ezt érezte mindenki, mégMarie is.- Reméljük, hogy hamarosan. - A férfi hangja meg-nyugtatóan csengett, igyekezett a többi kérdésben ismegnyugtatni a lányt, elmagyarázni neki, hogy aznapmit fognak vele csinálni. Marie nem ijedt meg a végte-lennek tűnő vizsgálatok sorától, de újra meg újra meg-próbált visszatérni a nagy kérdésre, hatalmas szemétkönyörögve emelte az orvosra, mint egy halálraítélt, akikegyelmet vár a bűntettre, amit el sem követett. - Azeljövendő napokban nagyon sok dolga lesz, Marie -paskolta meg a karját az orvos. - Holnap reggel

139

ismétmeglátogatom, és ha addig valami eszébe jut, majdakkor megbeszéljük, jó? -A lány megköszönte, az orvosMellel elhagyta a szobát, és Melanie-n ismét úrrá lett azaz érzés, hogy minden egyes helyzet milyen lehetetlenülnehéz, s hogy a rettegést a végén mindegyiknek egyedülkell elviselnie. Eltűnődött, vajon ki fogja majd megMarie kezét, s valahogy megérezte, hogy ennek alánynak az égvilágon nincs senkije. Ha volna, tán nemülne itt egy férj vagy bármely családtag? A többiszobában legalább nyomokban fellelhetők a házastár-sak, barátok, de itt nincs senki, tán ezért is tűnt úgy,hogy ez a lány jobban függ Petertől, mint a többiek, bárlehet, hogy csak azért keltett ilyen benyomást, mertmost érkezett. De amint lassan átvágtak az előcsarno-kon, Melanie valahogy úgy érezte, mintha cserbenhagy-nák a lányt. És szomorúan nézett fel az orvosra.- Mi lesz vele?- Kerítenünk kell egy donort. Méghozzá hamarosan.

140

- Lefoglalták a saját gondolatai, aztán egyszer csakföleszmélt. - Örülök, hogy velem jött.- Én is. Aranyos lánynak látszik. - A férfi bólintott,számára azok mind, férfiak, nők, gyerekek egyaránt. Ésmind olyan kétségbeesetten kapaszkodnak belé. Haezen alaposabban elgondolkozna, bizonyára meg isrettenne. De ilyesmire ritkán vesztegette az idejét. Csakmegtett minden tőle telhetőt. Bár néha rettenetesenkevés volt, amit megtehetett. Mel napokig tűnődött,hogyan képes elviselni ezeket a terheket. Oly sok életfügg tőle, és oly kicsi a remény, s a férfiban még sincssemmi lehangoltság. Mintha ő maga is a remény eszközevolna, s Melanie-t ismét eltöltötte iránta a csodálat.- Jó kis nap volt ez a mai, ugye, Mel? - mosolygott ráa férfi, amint kiléptek a kapun.- Nem is értem, hogy bírja ezt nap mint nap végigcsi-nálni. Én két év alatt belepusztulnék. Nem is - mosoly-gott föl a férfira - inkább két hét alatt. Istenem, Peter,ez a felelősség, ez a nagy feszültség. A műtőből a

141

betegágyhoz, onnan a rendelőbe, aztán vissza, és ezek-nek az embereknek nem a bütykét kell operálni, mind-egyiknek az élete forog kockán... - Ismét Marie Dupret-re gondolt... mint ennek a lánynak is.- Ezért érdemes csinálni. Ha győz az ember. - Mind-ketten Pattie Loura gondoltak, még az aznapi utolsójelentés is jó volt.- Persze. De rettenetesen megviseli az embert. Ésmindennek a tetejébe még ezt a kétórás interjút ishajlandó volt végigcsinálni.- Nagyon élveztem - mondta a férfi mosolyogva, de agondolatai még mindig Marie körül jártak. Ellenőrizte avizsgálatok eredményeit, a kollégái pedig gondját visel-ték a lánynak. A legfontosabb szempont az volt, talál-nak-e donort időben, s ennek érdekében nem tehettekmást, csak imádkozhattak. Mel is éppen erre gondolt.- Gondolja, hogy találnak majd donort Marie-nak?- Erre nem tudok felelni. Remélem, találunk. Alánynak nincs sok vesztegetni való ideje. Egyikünkneksincs. Ez benne a legrémesebb. Csak ülnek és

142

várják,hogy valaki meghaljon és nekik adja az élet ajándékát,amely nélkül végük van.- Én is nagyon remélem. - Mélyet szippantott atavaszi levegőből, és végignézett a bérelt kocsiján. - Nos- nyújtotta a kezét - gondolom, mára végeztünk. Énlegalábbis. Remélem, egy ilyen nap után, mint ez a mai,csak kijut magának is egy kis pihenés.- Ha otthon vagyok a gyerekekkel, az már maga apihenés.A nő erre szívből fölnevetett. - Nem tudom, hogy ismondhat ilyet, ha csak egy kicsit is hasonlítanak azenyéimre. Ha én egy agyondolgozott tizennyolc órásmunkanap után félholtan hazakúszom, vár rám Val, akiképtelen választani két fiú között, és ezt azon nyombanmeg kell beszélnie velem, Jess pedig sorban áll azötvenoldalas fizikadolgozatával, amit még aznap estemindenképpen el kell olvasnom. Mindketten egyszerremondják a fülembe a magukét, én meg majd szétrobba-nok, és emiatt szörnyetegnek érzem magamat. Ettőlolyan nehéz az egyedüllét, hogy az embernek

143

nincs kivelmegosztania a terheket, bármilyen fáradtan ér is haza.A férfi mosolygott. Ismerős szöveg. - Van abbanigazság, amit mond. Nálunk többnyire Matt és Pamarénázik. Mark már meglehetősen függetlenítette ma-gát.- Ő mennyi idős?- Már majdnem tizennyolc. - S ekkor a férfinaktámadt egy ötlete. Alig észlelhető mosollyal nézettMelanie-ra, ahogy ott álltak a parkolóban. Negyed hétvolt. - Nem volna kedve hazajönni velem? Még úsz-hatna egyet, aztán vacsorázhatna velünk.- Nem tehetem. - De a gondolat meghatotta.- Miért nem? Nem olyan nagy mulatság egyedül egyhotelszobában, Mel. Miért nem jön velem? Nem vacso-rázunk későn, kilencre hazaérhet.Melt, nem tudta miért, de nagyon csábította a meghí-vás. -Nem gondolja, hogy a gyerekeijobban örülnének,ha maguk között lehetnének?- Nem. Azt hiszem, örülnének, ha megismerkedhet-nének magával.- Ne tulajdonítson nekem nagyobb jelentőséget akelleténél. - De valahogy őszintén nagy kedve kereke-

144

dett, hogy vele tartson. - Biztos, hogy nem túl fáradt?- Egyáltalán nem vagyok az. Jöjjön, Mel, meglátja,nem bánja meg.- Én biztosan nem. - Mosolygott. - Kövessem akocsimmal?- Mi lenne, ha egyszerűen itt hagyná?- Akkor vissza kell, hogy hozzon. Vagy beülhetekegy taxiba.- Majd visszahozom. Legalább még egyszer megné-zem Pattie Lout.- Maga sose hagyja abba? -Mosolyogva ült be a férfikocsijába, örült, hogy hazamehet vele.- De nem ám. Maga talán igen? - A férfi legalábbolyan elégedettnek látszott, mint Mel, amint kigördül-tek a parkolóból és megindultak Bel-Air felé.- Olyan kellemes ez a vidék. - Mintha csak vidékenjárnának, az út kanyargott, tekergőzött, s betekintéstengedett az egymástól külön álló, fényűző palotákra.- Ezért szeretek itt élni. Nem is értem, hogy bírja kiott New Yorkban.- Nekem az izgalom miatt megéri - vigyorgott Mel.- Tényleg szeret ott élni, Mel?- De még mennyire. Szeretem a házamat, a munká-mat, a várost, a barátaimat. Egyszerűen

145

hozzátartozoma környezethez, és nem is hiszem, hogy képes volnékmáshol élni. - És amint ezt kimondta, hirtelen rájött,hogy nem is olyan nagy baj, hogy holnap haza kellmenni. Ő New Yorkhoz tartozik, ha mégúgy kedveli isLos Angelest és rajong ezért a férfiért. És amikor Peterismét rápillantott, észrevette, hogy Mel boldogan ellazí-tott. Megtette az utolsó kanyart, és befordult egygondosan ápolt bekötőútra, amely egy hatalmas, gyö-nyörű, francia stílusban épült házhoz vezetett virágágyá-sok és ápolt fák között. Úgy festett az egész, mint egyfrancia képeslapon, és Melanie meglepetten nézettkörül. Ezt valahogy nem nézte ki a férfiból. Valahogyarra gondolt, hogy egy rusztikusabb, tanyaházszerű épü-letben él. Ez a ház rendkívül elegáns, tűnt fel neki, amintkilépett a kocsiból.- A ház gyönyörű, Peter. - Felnézett a manzárdtető-re, várta, hogy majd előbukkannak a gyerekek, denyomuk se volt sehol.- Látom, meg van lepve - nevetett a férfi.

146

- Nem - pirult el Mel. - Csak annyira nem illikmagához.Amire a férfi ismét elmosolyodott. - Hát nem is.Anne tervezte. Akkor építettük, amikor Matthew meg-született.- Gyönyörű ház, meg kell hagyni. - Az is volt, és Melmost egy másik oldaláról ismerte meg a férfit.- Na, jöjjön! -Kinyitotta az ajtót, és a válla fölött egypercre hátranézett. - Gyerünk be! Bemutatom a gyere-keknek. Biztosan mind a medence körül vannak, megmég egy tucat haverjuk is, ráadásul. Acélozza meg alelkét. - Azzal kiszálltak a kocsiból, és Melanie körülné-zett. Olyan nagyon más volt itt minden, mint az ő NewYork-i házában, de örült, hogy láthatja, hogy él a férfi.Követte a házba, a gyerekekkel való találkozástól kissétalán izgatottan, s közben eltűnődött, vajon mennyirelesznek mások, mint az ő ikrei.Peter kinyitotta a bejárati6. FEJEZETajtót, és belépett a hallba,melynek padlózata fekete-fehér rombuszmintás

147

már-ványkockákkal volt kirakva. A falon kristálylámpákvilágítottak. A XVI. Lajos korabeli, aranylábakon állófekete márványasztalon csodás kristályváza állt, telefrissen vágott virágokkal, melyek a tavasz illatávaltöltötték be a levegőt. Melanie körülnézett. Valahogyannyira más volt minden, mint amire számított. A férfioly szerénynek, igénytelennek tűnt, hogy Mel soha elnem tudta képzelni egy antik francia bútorokkal beren-dezett palotában. Pedig ez a ház az volt a javából. Nemkirívóan harsányan, de mégis oly nyilvánvalóan árasz-totta a gazdagság levegőjét, s amint Mel bepillantott anappaliba, láthatta, hogy ott is hasonló stílus uralkodik,a gyönyörű fotelek krémszínű brokáttal vannak bevon-va. A falakat a krémszín különböző árnyalataira festet-ték, a szegély világosabb árnyalat, s a gondosan meg-munkált s ügyesen megvilágított mennyezet a bézs,

148

fehér és krémszürke árnyalatait ötvözte. Még nem tűntel Mel arcáról a meglepetés, amikor Peter bevezette adolgozószobájába és hellyel kínálta. Itt minden mélybíborszínben játszott, antik angol székek, hosszú bőr-pamlag, a falakon csinosan bekeretezett vadászjelene-tek.- Meglepettnek látszik, Mel - mulatott a férfi; és a nőnevetve rázta meg a fejét.- Nem, csak valami egészen más környezetben kép-zeltem el. De ez a ház egyszerűen gyönyörű.- Anne a Sorbonne-ra járt két évig, és még továbbikét évig élt Franciaországban. Azt hiszem, ez maradan-dóan befolyásolta az ízlését. - Körülnézett, mint akimaga előtt látja az asszonyt. -De nem panaszkodhatom.A ház az emeleten korántsem olyan előkelő. Majd ott iskörbevezetem. - Leült az íróasztalához, átnézte a ráváró üzeneteket, majd megpenderült a székén, a homlo-kára csapott, és felkiáltott: - A fenébe! Elfelejtettünk

149

megállni a fürdőruhájáért. - Majd rákacsintott: - TalánPam majd kisegíti. Van kedve úszni egyet? - Elképesztővolt az egész. Egész nap a kórházban voltak, a férfi meg-műtötte Pattie Lout, aztán megcsinálták az interjút,és most egyszer csak azt tárgyalják, hogy úszni kéneegyet, mintha álló nap más problémájuk nem is lettvolna. Úgy érezte, észbontó ez az egész, mégis ittvalahogy normálisnak tűnt minden. Talán így bírja ki aférfi, gondolta Mel.Peter felállt és kivezette egy hatalmas, kővel kirakottbelső kertbe, melynek a közepén nagy, ovális úszóme-dence terült el. Itt Mel mindjárt otthonosabban éreztemagát. Legalább egy tucat kamasz, meg egy kisfiúszaladgált fel-alá csuromvizesen, teli tüdővel ordítva.Mel a lármát eddig nem is észlelte, de most annálinkább, s nevetve figyelte bohóckodásukat, a fiúk megigyekeztek kitenni magukért, egymást löködték be avízbe, a medence egyik végében vízipólóztak, a másik-

150

ban egymás vállán lovagoltak, majd belezuhantak avízbe. A medence széléről több csinos lány figyelte őket.Peter megállt az egyik oldalon, le is fröcskölték, miköz-ben összecsapta a tenyerét, de senki nem hederített rá,majd hirtelen a kisfiú odaszaladt, karjával átölelte azapja lábaszárát, ott is hagyta a vizes nyomát, amíg Petervigyorogva lehajolt a gyerekhez.- Szia, apu! Gyere be!- Szia, Matt! Átöltözhetnék előbb?- Hát persze. - Szeretettel néztek egymásra. Imádnivaló kis kópé volt, szőke haját még szőkébbre szívta anap.- Szeretnélek bemutatni egy barátomnak. - Melhezfordult, aki közelebb lépett. A kisfiú pont úgy festett,mint az orvos, és mikor elmosolyodott, Mel észrevette,hogy hiányoznak az elülső fogai. Életében még ilyenaranyos gyereket nem látott. - Matthew, ez itt abarátom, Melanie Adams. Mel, bemutatom Mattet. -Agyerek a homlokát ráncolta, mire Peter vigyorogvahelyesbített. - Bocsánat, Matthew Hallamot.

151

- Nagyon örülök. - A kisfiú kinyújtotta nedves kezét,Mel ünnepélyesen elfogadta, s közben átvillant azagyán, milyenek voltak az ikrei ennyi idős korukban.Annak már tíz éve, mégis, mintha tegnap lett volna.- Hol a nővéred, Matt? - nézett körül Peter. Úgytűnt, csakis Mark barátai ülik körül a medencét, dePeternek nem sikerült magára vonnia nagyobbik fiafigyelmét, aki épp két lányt hajított be a vízbe egyszerre,majd egy harmadikat nyomott a víz alá. Látnivalóannagyszerűen mulatnak, konstatálta Mel.- Fenn van a szobájában - ült ki az undor Matthewarcára. - Biztosan telefonál. - Ilyen jó időben? - nézettrá Peter meglepetten. - Odabenn volt egész nap?- Többé-kevésbé - forgatta körbe a szemét a kisgye-rek, majd apjára és Melre pillantott. - Olyan undok.- Nem volt valami jóban Pammel, és Peter tudta ezt. Atöbbiek se boldogultak vele egykönnyen, de a lánynehéz korszakát élte - kiváltképp egy olyan családban,ahol rajta kívül egyetlen nő sincs.- Bemegyek, megnézem, miben sántikál - nézett lePeter a kisfiúra. - Maga meg vigyázzon magára.

152

- Én nagyon jól elvagyok.- Hol van Mrs. Hahn?- Most ment be, de én vigyázok magamra, apu. Becs-szóra. - S hogy mindezt igazolja, nekifutással beleugrotta medencébe, tetőtől talpig lefröcskölve mindkettőjü-ket. Melanie nevetve hátraszökkent, Peter pedig bocsá-natkérőn nézett rá, amikor a gyerek a víz színérebukkant.- Matthew, leszel szíves és nem... - De a kis fej máriseltűnt a víz alatt, s mint egy hal, úgy úszott oda atöbbiekhez. Ekkor vette észre és üdvözölte őket örömri-valgással Mark. Olyan alkat volt, mint az apja, magassá-gát, kitűnő tartását és hosszú tagjait is tőle örökölte.-- Szia, apu! - Peter a Mark felé úszó kisfiú irányábabökött, a nagyobbik pedig értőn bólintott, s karjábakapta a felszínre bukkanó gyereket, mondott neki vala-mit, kiküldte a pálya szélére, ahol nem eshet bántódása.Peter ekkor megnyugodott, hogy minden a legnagyobbrendben van, majd visszaindultak a házba, s ő Melhez

153

fordulva megkérdezte:- Teljesen ronggyá ázott? - Ronggyá bizony, de nembánta. Szinte felszabadult a nap komor eseményeinekhatása alól.- Majd megszáradok.- Néha rettenetesen bánom, hogy megcsináltattamezt a medencét. A fél szomszédság itt tölti a hétvégét.- A gyerekeknek biztosan nagy öröm.A férfi bólintott. - Az. De én leginkább csak akkorúszhatok egyet nyugodtan, ha iskolában vannak. Néhahazaugrom ebédre, ha van rá időm.- És az mikor szokott előfordulni? - csipkelődöttMel. Mintha mindenki jókedvre derült volna, s a férfifölnevetett.- Úgy évente egyszer.- Sejtettem. - Aztán eszébe jutott Matt fogatlan kismosolya. - Azt hiszem, beleszerettem a kisfiába.- Jó gyerek. - Peter elégedettnek látszott, majd anagyobbik fiára gondolt. - Mark is az. Olyan felelősség-teljes, hogy az néha már egyenesen ijesztő.- Az egyik nekem is ilyen. Jessica, az idősebbik.- Az melyik? Amelyik hasonlít magára?- Ezt meg hogy jegyezte meg? - nézett rá Melaniemeglepetten.- Én mindent megjegyzek, Mel. Az én szakmámban

154

az nagyon fontos. Egy apró elfelejtett részlet, egy utalás,egy kulcsszó. Nagy segítség, ha az ember állandóanélet-halál között egyensúlyoz. Nem engedhetem megmagamnak, hogy bármit elfelej tsek. - Először ismerte elezt a rendkívüli tulajdonságát, és Mel megújult érdeklő-déssel figyelte, miközben a nyomában lépkedett a házfelé. Beléptek egy hatalmas, napos helyiségbe, amely-ben nádfonatos, fehér székek álltak, nádfonatos heve-rők, sztereó, egy hatalmas tévé és háromméteres pál-mák, amelyek a mennyezetet verdesték. Napos időbenkellemes tartózkodási helynek tűnt a terem. És itt Me-lanie vagy fél tucat fényképet fedezett fel Anne-ről,ezüstkeretben, amint teniszezik, Peterrel áll a Louvreelőtt, egy csecsemővel, egy másikon egy karácsonyfaelőtt, az összes gyerekekkel. Mintha egy csapásra meg-dermedt volna minden, Melanie-t rabul ejtette a nőarca, szőke haja, hatalmas, kék szeme. Nagyon

155

mutatósnő volt, magas, kisportolt alkat. És valahogy hasonlítot-tak is egymásra Peterrel. A fényképeken legalábbistökéletesen összeillő párnak tűntek. És Melanie hirtelenrájött, hogy Peter mellette áll, és ő is a fényképeket nézi.- Nehéz elhinni, hogy nincs többé - jegyezte meghalkan.- Gondolom. - Melanie nem is tudta, mit mondhat-na. -De bizonyos értelemben él ma is. A maga szívében,az agyában és a gyerekekben, akik itt vannak. - Mind-ketten tudták, hogy ez persze nem ugyanaz, de hátvalóban csak ennyi maradt belőle. Ez, meg a ház, amelyteljes mértékben az ő ízlését tükrözi. Melanie ismétkörülnézett. Érdekes ellentéte volt az elegáns nappali-nak meg a dolgozószobának, amelyet akkor nézett meg,amikor megérkezett. - Ezt a helyiséget mire használja,Peter? - Melanie kíváncsi volt. Olyan nőies volt ittminden.- Többnyire a gyerekek szoktak itt téblábolni, shabár itt majd minden fehér, azért nem sok kárttehetnek benne. - Melanie ekkor vette észre a

156

vessző-fonatos íróasztalt, amely a medencére nézett. - Ezt so-kat használta. Én az időm java részét a dolgozószobám-ban töltöm vagy az emeleten. - Aztán ismét a hallfelé fordult. - Jöjjön, körbevezetem. És megkeressükPamet.Odafenn is előkelő és francia stílusú volt minden. Apadlózat halványbézs mészkő, mindkét végében megfe-lelő konzolasztalokkal s a mennyezeten gyönyörű, fran-cia csillár. Fent is volt egy legalább olyan elegánsnappali, mint odalenn, de ez itt halványkék. Bársony- ésselyemkárpit borított mindent, márványkandalló, fali-karok és kristálycsillár, a halványsárga és kék szegélyűhalványkék selyemfüggönyöket keskeny rézfogantyúkhúzták félre, kitekintést engedve a medencére. Ebből ahelyiségből fakó rózsaszínű kis dolgozószoba nyílt, dePeter a homlokát ráncolta, amikor elhaladtak előtte,és Melanie rögvest megérezte, hogy ezt a helyiséget

157

most nem használják. Meg persze azt is, hogy Anne-évolt.Ezután következett a gyönyörű, sötétzöld könyvtár-helyiség. Látnivalóan ezt használta Peter nappalinak. Afalakat mindenütt könyvek borították, az íróasztalonhatalmas rendetlenség, az egyik falon egy Anne-rőlkészült olajfestmény, s a hálószobába, amelyben mostPeter egyedül aludt, kétszárnyas francia ajtó nyílt. Min-den bézsszínű selyemmel volt bevonva, francia komó-dok voltak benne és egy gyönyörű sezlon, hasonlózsánerű függönyök és falikarok, s egy újabb gyönyörűsé-ges csillár. Mégis, volt valami az egészben, amitől azember legszívesebben kibújt volna a ruhájából, hogykörbetáncoljon, hogy fittyet hányjon a rettentő nagyeleganciának. Már-már több volt a kelleténél, hiába hagyönyörű minden, és minél többet látott belőle Melanie,annál inkább érezte, hogy a férfihoz mindez a legke-

158

vésbé sem illik.Újabb lépcsőkön mentek fel, ezen az emeleten min-den élénk színekben játszott és csupa vidámságot árasz-tott, a nyitott ajtók három nagy, napos gyerekszobáraengedtek betekintést. Matt szobájában a padlón szerte-szét hevertek a játékok. Mark félig nyitott ajtajából islátni lehetett az odabent uralkodó szörnyű rendetlensé-get, a harmadik ajtó tárva-nyitva állt, s odabenn Melanieegy óriási baldachinos ágyat látott, s egy nő hátát, aki azágy közelében a földön feküdt, az oldalán. A hallbólközeledő léptek zajára megfordult, felállt, suttogottvalamit a telefonba, majd letette. Melanie-t megdöb-bentette, milyen magas és felnőttes a lány. Ha ez aközépső gyereke, nehéz elhinni, hogy még a tizennégyetse töltötte be. Nyúlánk volt és szikár és szőke, tengersokbúzaszínű haja Valéhoz hasonló, a szeme pedig nagy ésbánatosan kék. De leginkább Anne imént látott fényké-peire hasonlított.

159

- Te mit keresel idebenn? - nézett Peter kérdőn aszemébe, és Mel megérezte, hogy mindkettőjükbenmekkora a feszültség.- Egy barátomat akartam felhívni. - Telefonálhattál volna a medence mellől is. A lány előbb nem felelt, majd megvonta a vállát. -Hát aztán. Peter eleresztette a füle mellett a megjegyzést, és Mel-hez fordult. - Hadd mutassam be a lányomat, Pamet. Pam, ez itt Melanie Adams, a New York-i hírműsorve- zető, akiről már beszéltem. - Tudom, kicsoda. - Pamela nem nyújtotta a kezét, de Mel igen, s a lány végül elfogadta a feléje nyújtott kezet, mert az apja már kezdett háborogni. Ő nem akarta, hogy ilyen legyen közöttük a viszony, mégis mindig ez lett belőle. A lány valamivel mindig felizgatta, udvariatlanul viselkedett a barátaival, vagy egyszerűen nem is volt hajlandó viselkedni, amikor pedig semmi oka nem volt rá. De miért, a fenébe, miért? Mindnyájukat egyformán sújtotta Anne halála, akkor meg miért kell

160

rajta bosszút állnia a gyereknek? Mert másfél éve ezt csinálja, és a helyzet egyre romlik. Peter mondogattamagának, hogy a kamaszkor miatt van, hogy majd elmúlik, de néha maga se hitte. - Mondd, Pam, nem adnád kölcsön Melnek az egyik fürdőruhádat? A hotelban hagyta a magáét. Ismét az a másodpercnyi tétovázás. - Dehogynem. Miért ne adnám? Bár - kereste a megfelelő szót, Mel korántsem volt olyan magas, de nem is volt olyan deszkasovány, mint Pam - mintha nagyobb volna ná- lam. - És volt még valami. Ahogy a két felnőtt egymásra nézett, az egy csöppet sem tetszett Pamnek. Vagy inkább az nem tetszett neki, ahogy az apja nézett Melre. Mel egy szempillantás alatt meg is értette. Kedvesen a lányra mosolygott. - Ha nem szívesen adod, nem baj ám. - Dehogynem. - A lány szeme kutakodva mérte végig Melt. - Egészen más, mint a tévében. - A lány szemében nyoma sem volt a leghalványabb mosolynak.

161

- Tényleg? - mosolygott az asszony a kissé kínosan feszengő, de nagyon csinos kislányra. Nem hasonlított Peterre, s az arcában még mindig volt valami megfog- hatatlan gyerekesség, hiába a teljesen fejlett idomok,a hosszú láb, amely többnek mutatta, mint amennyivalójában. - A lányaim mindig azt mondják, hogy atévében "felnőttebbnek" látszom.- Igen. Asszem. Valahogy komolyabbnak.- Gondolom, ők is így vélekednek.Álltak hárman a csinos, fehér szobában, és Pamtovább bámulta Melanie-t, mintha csak a választ akarnákiolvasni az arcából valamire.- Hány évesek a lányai?- Júliusban lesznek tizenhat.- Mind a kettő? - kérdezte Pam zavartan.- Ikrek - mosolygott Melanie.- Tényleg? De vicces! És hasonlítanak?- Egy cseppet sem. Kétpetéjűek.- És milyenek? - Pamet láthatóan izgatta az ikrekkérdése.- Mint a többi tizenhat éves lány - nevetett Mel.- Nem unatkozom mellettük. Az egyiknek vörös a haja,mint nekem, a másiknak szőke. Jessicának és Valerie-nek

162

hívják őket, imádnak táncolni, és rengeteg barátjuk van.- Hol laknak? - Peter feszülten figyelte a párbeszé-det, de nem szólt közbe.- New Yorkban. Van egy kis házunk. - Ekkor MelPeterre mosolygott. - A miénk egészen más, mint ez.- Majd visszafordult Pamhez. - A tiétek gyönyörű, ésbiztosan rettentő jó dolog, hogy van úszómedencétek.- Hát, nem rossz - vont vállat minden különösebblelkesedés nélkül. - Csak vagy a bátyám förtelmeshaverjaival van tele, vagy épp Matthew pisil bele -mondta bosszúsan. Mel fölnevetett, ám Petert kevésbémulattatta a dolog.- Pam! Ilyet nem mond az ember, és különben semigaz.- De igaz. A kis szarházi egy órája is belepisilt,mihelyt Mrs. Hahn bejött a házba. Ráadásul a medenceszéléről. Legalább akkor csinálná, amikor benne úszik.- Mel alig bírta visszafogni a nevetését, Peter megintelpirult.- Na, lesz egy-két szavam Matthez.- Lehet, hogy Mark haverjai is ugyanezt művelik.- Látnivalóan egyik fiú társaságát sem élvezte. Sarkon

163

fordult, hogy előhalásszon egy fürdőruhát Melnek,amelyik talán az ő mérete. Egy fehér, egyrészes fürdőru-hával tért vissza. Mel megköszönte, majd ismét körülné-zett.- Igazán nagyon szép szobád van, Pam.- A mama rendezte be, mielőtt... -A hangja elakadt,kétségbeesés és szomorúság a szemében, majd harciasanPeterre nézett. - Ez az egyetlen szoba ebben a házban,ami egészen az enyém. - Furcsán vette ki magát, amitmondott, és Mel nagyon megszánta. Lerítt róla, hogymilyen boldogtalan és milyen rosszban van a többiekkel.Mintha képtelen volna kimutatni a fájdalmát, csak adühöt, amely eltölti, mintha őket tartaná felelősnek,hogy megfosztották Anne-től.- A barátnőiddel biztosan jól érzed magad itt -mondta Mel, és közben a saját lányaira gondolt megazoknak a barátaira, akik folyton ott ültek náluk aföldön, lemezeket hallgattak, fiúkról beszélgettek, ne-vettek, vihogtak, megosztották egymással a titkaikat,

164

amelyeket végül Mellel is mindig megosztottak. Egé-szen mások voltak, mint ez a szerencsétlen, ellenségesérzületű kislány, a felnőtt testével és gyermeteg lelkével.Nyilvánvalóan nagyon nehéz korszakát éli, és Melmegérezte, hogy Peternek főhet miatta a feje eleget.Nem csoda, ha mindennap igyekszik időben hazaérni.Egy szeretetre éhes hatéves kisfiúval, egy kamasszal,akinek igenis szüksége van rá, és ezzel a csitrivel, akiilyen rettenetesen boldogtalan... ezeknek nemcsak aházvezetőnő törődésére van szükségük, hanem egyapára meg egy anyára is. Most már értette, miért igyek-szik Peter olyan kétségbeesetten, hogy minél többetvelük lehessen, s hogy miért érzi időnként, hogy képte-len megfelelni a feladatnak. Nem mintha valóban képte-len volna, de hát tényleg iszonyatosan nagy szükségükvolt rá, sőt még annál is nagyobb, ennek a kislánynak

165

legalábbis. Melanie azon kapta magát, hogy legszíveseb-ben megölelné és elmondaná neki, hogy ne féljen, jórafordul majd minden. És mintha csak megérezte volnaMelanie gondolatait, a kislány hirtelen ellépett tőle.- Na jó, akkor majd odalenn találkozunk. - Ez udva-rias felszólítás volt, hogy távozzanak. És Peter lassan azajtó felé indult.- Lejössz, Pam?- Aha. - De valahogy nem volt igazán meggyőző akijelentés.- Nem örülök, hogy a szobádban töltöd a délutánt.- A férfi hangja határozott volt, de a kislány minthavitába akart volna szállni vele, s Melanie egy csöppetsem irigyelte Petert a szerepért, amit el kell játszania.Nem könnyű eset, legalábbis most épp nem az. - Hamarlejössz?- Igen! - Ez valahogy még harciasabban hangzott, sPeter megindult, Mel pedig utána, lementek a lépcsőn aférfi szobájába, az orvos pedig kinyitotta a szemköztiajtót, amely egy csinos, kék-fehér vendégszobába veze-tett.

166

- Itt átöltözhet, Mel. - Pamre egy megjegyzést semtett, és amikor tíz perc elteltével Mel kijött, a férfivalahogy nyugodtabbnak tűnt, mint előtte. ÁtvezetteMelanie-t a nagy, fehér, szalmafonatos bútorokkal be-rendezett kerti szobába. Egy lakkozott ajtó mögött,mint kiderült, egy frizsider rejtőzött, a férfi elővett kétkonzervsört, az egyiket Mel kezébe nyomta, levett apolcról két poharat, majd hellyel kínálta az asszonyt.- Akár várhatunk is néhány percet, amíg a gyerekekkipurcannak. - Amint Melanie kitekintett, észrevette,hogy már szállingóznak kifelé a medencéből. És ekkorazt is észrevette, milyen jóképű Peter a sötétkék úszó-nadrágban, francia trikóban és mezítláb. Nem is hasonlí-tott arra a férfira, akivel az elmúlt két napban azinterjúkat készítette, inkább valaki egészen másra. Mostolyan, mint egy közönséges földi halandó, mosolygottmagában, miközben a férfi a szemét nézte, aztán eszébejutott a gyerek odafenn, és a tekintete rögvest

167

kijózano-dott. - Pam nem könnyű gyerek. Amíg az anyja élt, nemvolt vele probléma. Most viszont hol elviselhetetlenülzsarnoki velem, hol pedig gyűlöl mindannyiunkat. Azthiszi, hogy amin ő keresztülmegy, azt senki meg nemérti, és többnyire úgy viselkedik, mintha valami ellensé-ges táborban kellene élnie. - Fáradt mosollyal kortyolt asörébe. - Néha a fiúk is nagyon nehezen viselik.- Azt hiszem, talán csak rettentően sok szeretetrevan szüksége mindannyiuktól, de kiváltképp magától.- Tudom. De mindenért bennünket hibáztat. Megaztán... - Valahogy röstellte kimondani, amit gondolt.- Néha még szeretni is nagyon nehéz. Én megértem, dea fiúk nem. Legalábbis nem mindig. - Most előszörismerte el, micsoda problémát jelent neki a kislány.- Túl fog jutni rajta. Csak időre van szüksége.Peter ismét sóhajtott. - Már majd két éve. - DeMelanie nem merte kimondani, amit gondolt. Persze,már majd két éve, de Anne fényképei még mindenütt ki

168

vannak téve, semmihez hozzá nem nyúltak, amiótameghalt, és Mel úgy érezte, maga Peter is úgy viselke-dik, mintha az elmúlt héten halt volna meg a felesége.Akkor meg hogyan is alkalmazkodhatnának a gyerekeka megváltozott körülményekhez, ha ő se képes rá? Hiszmég mindig szemrehányást tesz magának, amiért képte-len volt meggyőzni a feleségét, hogy vágjon bele aműtétbe. Mintha még változtathatna a dolgokon. Melnem szólt semmit, s ahogy a férfi szemébe nézett, az nemfordította el a tekintetét. - Igen, tudom. Igaza van. Hiszmég én se tettem magamat túl rajta.- Ha maga egyszer képes lesz rácsukni az ajtót amúltra, akkor ő is megteszi. - Mel szelíden beszélt, nemis gondolkodott azon, hogy mit mond, közben Petertekintete Anne legközelebbi fényképére tévedt, mireMel hirtelen megkérdezte azt, amit pedig feltett szán-déka volt nem megkérdezni.- Miért nem költöznek el?- Innen? - nézett rá a férfi döbbenten. - Miért?- Hogy mindenki új életet kezdhessen.

169

Megkönnyeb-bülés lehetne mindannyiuknak. - De a férfi sietvemegrázta a fejét.- Nem hinném. Szerintem többet ártana, mint amennyit használna, ha új környezetbe kerülnénk. Ittlegalább kényelmesen és boldogan élünk.- Valóban? - Mel csöppet sem volt róla meggyőződ-ve, érezte, hogy a férfi is, Pam is a múltba kapaszkodik,s eltűnődött, vajon a többiek is így éreznek-e, ám ekkortömzsi asszony lépett a helyiségbe fehér uniformisban,mindkettőjüket, de különösképpen Melt jól megnéztemagának. Az arca megviseltnek látszott, a keze isdeformálódott a nehéz munkától, de a szeme csillogóvolt és élénk, és látszott, hogy semmi sem kerüli el afigyelmét.- Jó napot, doktor úr! - A doktor szót úgy ejtette ki,mintha maga a jóisten volna, mire Mel elmosolyodott.Rögtön rájött, ki lehet az asszony, Peter pedig felállt,hogy bemutassa Melt. Ő volt a nagyszerü házvezetőnő,akiről a férfi már beszélt, a kincset érő Mrs. Hahn, aki

170

majdhogynem brutális erővel rázta meg Mel kezét, mi-közben tekintete végigpásztázta a csinos vörös haját mega fehér fürdőruhát, amiről rögtön észrevette, hogyPamé. Tudott mindent, ami ebben a házban végbement,hogy ki jött, ki ment, hová és miért. És Pam fölöttkülönös szeretettel őrködött. Már eddig is épp elégbajuk volt vele az anyja halála óta, mikor vagy hathónapig egy falat alig ment le a torkán, aztán meghónapokig minden étkezés után kihányta, amit meg-evett. De mostanra legalább már ezen túlvoltak, és Pamsokkal jobb állapotban volt, mint azelőtt. Hilda Hahnazonban tudta, milyen nehéz időszakot élt át a gyerek, shogy anyai törődésre van szüksége, ezt igyekezett nyúj-tani neki Mrs. Hahn. Most újra alaposan szemügyrevette Melt, és úgy látta, hogy végtyére is kedves nőneklátszik. Mrs. Hahn tudta, hogy kicsoda, és hogy azorvossal csinál interjút, de valahogy arra számított, hogyMel nagyképűbb lesz, márpedig korántsem látszott an-nak. - Örülök, hogy megismerhetem, asszonyom. - Na-

171

gyon udvarias volt, ugyanakkor szűkszavú, és nemviszonozta Melanie mosolyát, miközben Melanie majdelnevette magát, amint gondolatban összehasonlítottaaz asszonyt Raquellel. Ha ez lehetséges, szinte minden-ben különbözött a két otthon, a házvezetőnőktől a belsőberendezésig, mi több, a gyerekekig, mégis úgy érezte,hogy sok minden köti ehhez a férfihoz. Muris, hogymilyen más életet élnek. - Nem inna egy kis jeges teát?- nézett rosszallóan a kezükben tartott pohár sörre, sMel úgy érezte magát, mint aki rossz fát tett a tűzre.- Nem, köszönöm, nem kérek - mosolyodott elismét, teljességgel hiába, mire Hilda Hahn kurta biccen-téssel eltűnt a saját fertályában a lengőajtó mögött,amely a konyhába, a reggelizőhelyiségbe, a kamrába ésa maga kis lakosztályába vezetett a ház hátsó felében.Nagyon jól érezte ott magát. Mikor Mrs. Hallam a házatfelépíttette, megígérte Hildának, hogy neki is meglesz a

172

maga lakosztálya, s íme, így is lett. Mrs. Hallam jóasszony volt, mondta is mindig Hilda, és fogja is mégmondani sok-sok alkalommal, a későbbiekben Mel fülehallatára is, amikor a vacsorát feltálalja. És Melanieészrevette, hogy Pam szeme elhomályosult, amikorHilda az anyját emlegette. Mintha még mindannyianlábadoznának a szörnyű betegségből, pedig már majdkét éve. Az ember legszívesebben összecsomagolta éselrámolta volna a fényképeiket, és az egész társaságotegy másik házba költöztette volna. Úgy ragaszkodtakhozzá, mintha még mindig arra várnának, hogy majdhazajön valamikor, és ő nagyon szerette volna megmon-dani nekik, hogy nem jön, soha. Pedig tovább kellélniük, mindegyiknek a maga életét. A két fiú minthakönnyebben tudomásul vette volna az anyja halálát.Matthew olyan kicsi volt, mikor az asszony meghalt,hogy az emlékei máris elhomályosulóban voltak, s ő

173

boldogan be is mászott Mel ölébe az úszás után, Melpedig mesélt neki az ikrekről. Pamhez hasonlóan őt islenyűgözte az ikrek gondolata, és mindenáron tudniakarta, milyenek. Mark pedig kellemes, tizenhét éveskamasznak látszott, a szemében a korára nem jellemzőbölcsesség tükröződött, ugyanakkor felhőtlenül boldo-gan társalgott Peterrel és Mellel. Csak akkor bosszanko-dott, amikor Pam kijött és konstatálta, hogy a haverjaimég mindig ott lógnak a medencében. Látszott, hogymindjárt kitör a veszekedés, de Peter közbelépett.- Na, ebből elég legyen! Vendégünk van. Mi több,nem is egy. - Szigorú szemmel nézett Pamre, aztán Markmég ott levő barátai felé fordult. Már csak két fiú és egylány maradt, csendben ültek a medence szélén, és ahajukat szárogatták. De úgy tűnt, Pam senkit sem látszívesen ebben a házban az apján, a fiúkon és Mrs.Hahnon kívül. Melről egyszerűen nem is vett tudomást,

174

amióta a medencénél megjelent, szinte keresztülnézettrajta, csak lopva küldött felé egy-egy kíváncsi pillantást,kiváltképp akkor, amikor Peter Mellel beszélgetett.Mintha csak meg akart volna győződni róla, hogy nincsközöttük semmi különös, de valami mélységesen mélyösztön mégiscsak azt súgta neki, hogy jó lesz vigyázni.- Nem így van, Pam? - Peter az iskolával kapcsolat-ban mondott neki valamit, de Pam olyan intenzívenbámulta Melt, hogy egyszerűen nem is hallotta, amit azapja mondott.- Hogy mi?- Azt mondtam, nagyon jó az atlétikaprogramotok,és hogy,futásban kétszer is helyezést értél el a múltévben. És hogy megszervezték, hogy még lovagolni islehet. - Ez is egészen másfajta iskolának hangzott, mintamibe Mel gyerekei jártak. Az övék a legelitebb városiiskolák közé tartozott. Los Angelesben az élet sokkalinkább a szabadtéri foglalkozások felé irányult, mintodahaza a keleti parton.

175

- Szereted az iskoládat, Pam? - kérdezte Mel kedve-sen.- Megjárja. A barátaimat szeretem.Erre Mark rögtön az egekbe emelte a tekintetét, hogyéreztesse, mennyire másként vélekedik Pam barátairól,Pam be is kapta a horgot azon nyomban. - Mit akarszezzel kifejezni?- Csak azt, hogy a barátnőid ostoba, begörcsölt,anorexiás libák. - Ez a szó mind a mai napig kihozta alányt a sodrából.- Én nem vagyok anorexiás, a fene essen beléd!- pattant föl Pam egy oktávval magasabban sivítva, ésPeteren látszott, hogy unja a banánt.- Na, hagyjátok már abba! - Majd Markhoz fordult.- Erre a kegyetlen megjegyzésre igazán nem volt szük-ség.Mark bánatosan bólintott. - Bocs. - Hisz tudta, hogymaga a szó is tabu, de még mindig nem hitte el, hogyPam teljességgel kigyógyult a betegségből. Bárhogyvélekedett is a lány meg Peter, ő még mindig abnormáli-san soványnak látta. Bocsánatkérőn nézett Melre,

176

majdeloldalgott, visszament a barátaihoz, Pam pedig bevo-nult a házba, Matt utána, mert megéhezett. Peter egypercig némán bámult a medencébe, aztán Melre emeltea tekintetét.- Gondolom, nem igazán merítjük ki a békés családiotthon fogalmát. - Látszott rajta, mennyire bántja agyerekek viselkedése, mintha magát tartaná felelősneka bennük dúló érzelmi viharokért és szenvedésért. -Bo-csássa meg, hogy ilyen kínosan viselkedtek.- Ugyan már. Az enyémekkel sem mindig olyanegyszerű. - Habár emberemlékezet óta nem hallottaveszekedni az ikreket, ez a család itt szemmel láthatóana legnagyobb válságban élt, és Pam igen boldogtalannaklátszott az egésznek a kellős közepén.Peter nagyot sóhajtva támasztotta a fejét a széktámlájának. - Gondolom, előbb-utóbb majd csak meg-nyugszanak a kedélyek. Mark jövőre egyetemre kerül.- De persze nem Mark volt a probléma, és ezt jól tudták

177

mindketten, hanem Pam. Ő meg még jó sokáig nemmegy sehová. Peter ekkor ismét Melre pillantott. -Mindközül Pam sínylette meg a legjobban anyja halálát. -Ennyit persze a vak is látott, de azt is, hogy Peter se vettesokkal könnyebben, és mind a mai napig nem sikerülttúljutnia rajta. És Mel érezte, hogy leginkább arra volnaszüksége, hogy egy másik nő foglalja el Anne helyét,olyasvalaki, akivel képes megosztani a terheit. Magama-gáért legalább akkora szüksége volt rá, mint a gyere-kek kedvéért. Szinte fájt neki, hogy olyan magányos ez a férfi. Hisz intelligens, jóképű, tehetséges, erős, és olysokat tud nyújtani bárkinek. És amint ott ült, elmosolyo-dott magában, mert eszébe jutott Raquel meg a lányok.Szinte hallotta, amint nekiszegezik a kérdést: - És te,mami?... Helyes volt a pasas?... Miért nem randiztálvele?... - A férfi nem kérte rá. S ekkor hirtelen

178

eltűnődött, hogy ha volna rá lehetőség, menne-e. Mégrágondolni is mulatságos volt, amint ott ültek a medenceszélén. Ez a férfi egészen más, mint akikkel ez idáigdolga akadt. Azok közül, akikre eddig a választása esett,valamiképpen egyik sem volt igazán neki megfelelő, deez nem is zavarta. De Peter mindegyiktől különbözött.Nyitott volt, szimpatikus, és mindenképpen hozzá illőpartner. És ami még ennél is sokkal fontosabb, nagyontetszett neki. Meg is ijedt volna, ha nem tudja, hogymásnap elutazik.- Mire gondol? -kérdezte a férfi szelíd hangon a késődélutáni napsütésben, mire az asszony mosolyogva térí-tette vissza a gondolatait a férfira.- Semmi különösre. - Igazán nem lett volna értelme,hogy meséljen neki a férfiakról, akik eddig szerepetjátszottak az életében,. vagy akár arról, hogy. róla mitgondol. Nincs közöttük személyes kapcsolat,

179

vagyisdehogyisnem, mégiscsak van valami megfoghatatlanérzés, ami a férfi jelenlétében el nem hagyja. Akár egyillúzió, mintha csak közelebbről ismerné, mint valójá-ban. De ez az ember olyan sebezhető, és ő ezt is kedveltebenne. Ahhoz képest, hogy kicsoda-micsoda, nagyon isemberi, és most, hogy az otthonában is láthatta, mégjobban kedvelte.- Az imént legalább egymillió mérföldre járt innét.- Nem, olyan messze azért nem. Csak a New York-idolgok jártak az eszemben... a munkám... a lányok...- Nem lehet könnyű, amikor a munkája miatt ott kellhagynia őket.- Néha bizony nehéz. De megértik. Meg mostanrahozzá is szoktak már. És Raquel vigyáz rájuk, amíg nemvagyok odahaza.- Milyen az az asszony? -Mindenre kíváncsi volt, amivele kapcsolatos, és Melanie vigyorogva fordult feléje.- Mindenben ellentéte Mrs. Hahnnak. Az igazatmegvallva, az imént épp arra gondoltam, hogy

180

milyenalapvetően más az életünk, legalábbis külsőre.- Hogyhogy?- Például a házaink. A magáé sokkal előkelőbb, mintaz enyém. - Majd fölnevetett. - Gondolom, az enyémehhez képest leginkább egy tyúkólhoz hasonlítható.Igazi nőbirodalom. - Körülnézett. -A magáé sokkal na-gyobb és elegánsabb. És maga Mrs. Hahn is az. Raquelolyan, mint aki életében fésűt még nem vett a kezébe, aruháját folyton félregombolja, és állandóan visszabe-szél. De mi szeretjük, és csodálatosan bánik a gyerekek-kel. - A férfi Raquel jellemzése hallatán elmosolyodott.- A maga háza milyen?- Világos, vidám és kicsi, épp akkora, hogy én meg alányok elférünk benne. Néhány éve vettem, a frászkitört, hogy ilyesmibe belevágok, de aztán nem bántammeg. - A férfi bólintott, mélyen átérezte, milyen felelős-séggel kellett a nőnek egyedül megbirkóznia. Éppen ezt

181

csodálta benne. Egyáltalán, nagyon sok mindent csodáltebben a nőben. És izgatta a fantáziáját, hogy annyiramás, mint Anne. És ekkor Melanie rámosolygott. -Egyszer meg kell látogatnia New Yorkban.- Majd egyszer. -De hirtelen azon kapta magát, hogyszívesen megtenné, méghozzá minél hamarabb, nem istudta miért, talán éppen azért, mert hosszú ideje ez azasszony volt az első, akivel őszintén beszélt. Mielőttbármit mondhatott volna még, Matthew jelent meg egytányér frissen sült süteménnyel, másodpercnyi gondol-kodás nélkül Mel mellé telepedett, és mindjárt meg iskínálta. Az arca és a dundi kis keze csupa morzsa, demindenhova jutott belőle, még Melre is, aki szemmelláthatólag csöppet se bánta. Az ilyen kisfiú újdonság voltaz életében. Komoly beszélgetésbe is mélyedtek aziskoláról, a legjobb barátjáról. Peter egy darabig hallgat-ta, aztán bement úszni, és amikor kijött, azok

182

kettenmég mindig elmélyülten beszélgettek. Matthew felmá-szott és kényelmesen befészkelődött Mel ölébe, s látni-valóan ragyogóan érezte ott magát.Amint Peter kimászott a medencéből, a létra legfelsőfokán megállt egy pillanatra és szomorú mosollyal nézettvégig rajtuk. A kisfiúnak ilyesvalakire volna szüksége,mi több, mindnyájuknak, s két éve először döbbent ráPeter, hogy mi minden hiányzik az életéből. De ahogyeszébe ötlött, mindjárt el is hessegette a gondolatot,gyors léptekkel csatlakozott hozzájuk, felkapott egytörülközőt az asztalról, s miközben közeledett, úgydörzsölte vele a fejét, mintha csak az imént támadtgondolatait akarná végleg kiűzni a fejéből. Mark barátaiekkor hazaindultak, a fiú meg csatlakozott Melanie-hozés Matthew-hoz, s letelepedett Peter üres székébe.- Remélem, a barátaim nem voltak őrjítőbbek a kel-leténél - mosolygott félénken az asszonyra. - Néhatényleg kissé elragadtatják magukat.Melanie nevetve gondolt Val és Jessie barátaira,

183

akikmiatt időnként romokban hever a ház, s akik legalábbannyira el szokták ragadtatni magukat, mint Markbarátai. - Szerintem nagyon helyesek voltak.- Ezt hallania kéne a papának - mosolygott rá Markbarátságosan, és igyekezett nem észrevenni, hogy a nőmilyen szexis a húga fürdőruhájában.- Hogy micsoda? Már megint hiába veszed szádraapád nevét?Mark diadalittasan nézett az apjára. Tetszett neki azapja új barátja, és a lányok rettentően odavoltak, hogyMelanie Adams csak úgy ott "lóg" az ő medencéjükszélén.- Miss Adams szerint a haverjaim nem is olyanrémesek.- Csak udvariasságból mondja. Egy szavát se hidd.- Ez nem így van. Csak látná Val és Jessie barátait.Egyszer volt nálunk egy buli, és valaki véletlenül felgyúj-tott egy széket.- Jézus Máriám! - Peter megrázkódott, Mark azon-ban mosolygott. Tetszett neki ez a nő. Olyan könnyed ésnyílt és természetes, egyáltalán nem olyan, mint egytévésztár, és ha Mel olvasni tudott volna a gondolatai-

184

ban, bizonyára jót nevet rajta. Sohase gondolt úgymagára, mint "tévésztárra", de nemcsak ő, hanem azikrek sem. - Aztán mi történt?- Két hónapig nem engedtem az ikreket sehova, azazegy hónap után feloldottam a tilalmat.- Szerencséjük, hogy nem küldte őket javító-neve-lőbe.Mark és Mel mint két összeesküvő néztek össze, mitse törődve Peter komor ábrázatával, és Matthew, akit azegész nem érdekelt, kicsit közelébb húzódott az asz-szonyhoz, nehogy elterelődjön róla a figyelem. Melgyöngéden simogatta a haját, s ettől a kisfiút az sebántotta, hogy nem ő a társalgás középpontja. Érezte,hogy a maga módján Mel még mindig odafigyel rá. Ésebben a pillanatban Mel véletlenül éppen felpillantott aházra, meglátta Pamet, aki szinte láthatatlanul állt aszobája ablakában és lenézett rájuk. Tekintetük találko-zott, egymásba fonódott, s a rákövetkező pillanatbanPam már el is tűnt. Melanie eltűnődött, vajon miért nem

185

jön vissza a medencéhez. Mint aki szántszándékkal azonvan, hogy kimaradjon mindenből. Vagy netán annyiramagának akarja kisajátítani az apját, hogy nem hajlandóosztozkodni se vele, se a fiúkkal? Szeretett volna mon-dani ezzel kapcsolatban Peternek valamit, de úgy érez-te, nem szabad közbeavatkoznia. Ehelyett tréfálkoztaktovább, mígnem könnyű szellő kerekedett, s megcsaptaőket a közelgő est egyre hűvösebb levegője. Addigra hatóra elmúlt, Mel az órájára nézett és rájött, hogy hamaro-san mennie kell. Majdnem vacsoraidő volt, és Peterészrevette, hogy Mel az órájára néz.- Még be se ment a vízbe. Miért nem úszik egyet?Aztán megvacsorázunk. Mrs. Hahn megpukkad, haelkésünk. - Itt minden olyan olajozottan, magátólértetődően ment, s anélkül, hogy bárki mondta volna,Mel tudta, hogy mindez Anne öröksége, aki ilyen töké-letesen megszervezte a háztartását. Melre ez korántsemvolt jellemző, de nagy hatást gyakorolt rá. És persze

186

ettől képesek továbbcsinálni mindent azután is, hogyAnne nincs többé, bár most igazán rájuk férne a válto-zás, ha ugyan képesek volnának rá. De nagy úr a meg-szokás, kiváltképp Peter és Mrs. Hahn esetében. Akövetkező pillanatban a gyerekek eltűntek, Mel beug-rott a medencébe, Peter meg figyelte. Jólesett neki azasszony jelenléte, kellemesen érezte magát. Peterbeniszonyú éhség támadt, miközben az asszony könnyedénsiklott a vízben, majd kiúszott a medence szélére, vizeshajjal, csillogó tekintettel, az arcán boldog mosollyal,ami csakis a férfinak szólt. - Igaza volt. Pontosan errevolt szükségem.- Nekem mindig igazam van. És itt is kell vacsoráz-nia.A nő úgy határozott, hogy őszinte lesz. - Remélem, agyerekek nem fogják zokon venni. - Pam tekintetébőladdigra épp eleget kiolvasott. Többet, mint amennyitPeter szeretett volna.

187

- Valahogy úgy érzem, nem tudják, mire véljék azittlétemet.A tekintetük találkozott, egymásba kapcsolódott, aférfi közelebb ment a medencéhez, leült, képtelen voltmegálljt parancsolni a gondolatainak, a szavainak.- Én sem tudom. - A tekintetük mélyen egymásbafonódott, a férfi maga is megdöbbent azon, amit mon-dott. Mel pedig egyszeriben pánikba esett.- Peter... - Hirtelen úgy érezte, hogy beszélnie kellmagáról, el kell mondania a régi sebeket, azt, hogy miértretteg attól, hogy bárkivel is közelebbi kapcsolatbakerüljön. Közben mindketten érezték, hogy valamirendkívüli megy végbe közöttük.- Bocsásson meg. Hülyeségeket beszélek.- Ebben nem vagyok olyan biztos... de... Peter...- És ekkor megint elfordította a fejét, kereste a megfe-lelő szavakat, s közben ismét megpillantotta az ablakbanPamet, aki a következő másodpercben megint eltűnt.- Én nem akarom megbolygatni az életüket. - Tekinte-tét visszakényszerítette a férfira.- Miért nem?Mel mély lélegzetet vett, kimászott a medencéből, s aférfinak a lélegzete is elállt, ahogy karcsú lábát

188

megpil-lantotta a fehér fürdőruhában. Ezúttal a férfi fordítottael a tekintetét, de érezte, hogy elborítják az érzelemhullámai. A nő hangja szinte alig volt hallható, amikorújra megszólalt. - Volt valakije Anne óta?A férfi a fejét rázta. -Nem. Úgy nem.- Akkor meg minek most felbolygatni a kedélyeket?- Kinek a kedélyét? - nézett rá Peter meglepetten, ésekkor Mel úgy határozott, hogy őszinte lesz.- Pamét.Amire Peter nagyot sóhajtott. - Az nem maga miattvan, Mel. Az elmúlt évek igen megviselték.- Ezt értem. De az a helyzet, hogy én innét három-ezer mérföldre élek, és kicsi a valószínűsége, hogy rövididőn belül újból láthatnánk egymást. Amit az interjúvalcsinálunk, az mindkettőnk számára nagyon izgalmas. Ésfura dolgok történnek az emberekkel, amikor ilyesmitkell végigcsinálniuk. Mintha egy hajón volnánk össze-zárva, s. ettől kerülnénk ilyen elképesztően közel egy-máshoz. De holnap befejezzük az interjút, én pedighazamegyek. - Szinte szomorú volt a szeme, amint

189

eztkimondta.- Na és, egy vacsora ide vagy oda, mit számít?Mel sokáig mélázva ült a férfi mellett. - Nem istudom. Csak olyasmit nem akarok csinálni, amineksemmi értelme. - Ismét a férfi szemébe nézett, és aztlátta, hogy ő is szomorú. Kész téboly. Kedvelik egymást,jobban is a szükségesnél, de hát mi értelme az egésznek?- Azt hiszem, komolyabban veszi a dolgot a kelleté-nél, Mel. - A férfi hangja mély volt, szinte zord.- Gondolja? - Tekintetét egy másodpercre sem vettele a férfiról, s ezúttal Peter elmosolyodott.- Nem. Talán én veszem komolyabban. Azt hiszem,nagyon megkedveltem, Mel.- Én is magát. És nincs ebben semmi rossz, amíg elnem ragadtatjuk magunkat. - Csakhogy e percben aztkívánta, bárcsak elragadtatnák. És volt valami abszurdabban, hogy ott ülnek a medence szélén és olyasvalami-ről beszélgetnek, ami sohasem volt és nem is lesz, mostviszont mégiscsak van. És Mel se volt képes eldönteni,hogy pusztán illúzióról van-e szó, ami annak a következ-

190

ménye, hogy két napig oly szoros közelségben dolgoz-tak, vagy pedig valóságos a dolog. Ezt nincs mód kide-ríteni, és holnapra neki már se híre, se hamva. Végtéreis egy vacsorában talán igazán nincsen semmi, ráadásulszámítanak rá, hogy marad.Peter ismét lenézett rá, és szelíden megszólalt: -Örülök, hogy itt van, Mel. - Ez úgy hangzott, minthaMatt mondta volna, és Mel elmosolyodott.- Én is. - Sokáig, hosszan néztek egymás szemébe, ésMel úgy érezte, hogy megborzong. Van ebben a férfibanvalami varázslatos. És mintha ő maga is érezné. Peterboldog mosollyal felállt és kezét nyújtotta neki. Szintefélénken nézett rá, Mel pedig megindult a nyomában, sörült, hogy úgy döntött, marad. Visszament a vendég-szobába, átöltözött, kimosta a fürdőruhát, és felment azemeletre, hogy visszaadja Pamnek, vizes haját csomóbafogta össze, az orra kicsit lesült, csak szempillafesték ésrúzs volt az arcán. Az ő korában kevés nő fest ilyen

191

jól,ha nincs kikészítve. Pamet a szobájában találta, a mag-nót hallgatta álmatag tekintettel. Szinte összerezzent,amikor Mel bekopogott a nyitott ajtón, majd belépett.- Szia, Pam! Kösz a fürdőruhát. Betehetem a fürdő-szobába?- Hát persze... oké... kösz. - A lány felállt, látszott,hogy zavarban van, Mel pedig most is úgy érezte, hogy alegszívesebben megölelné, hiába olyan nagy és felnőt-tes. A lelke legmélyén mégiscsak egy magányos, boldog- talan kislány.- Szépek ezek a számok. Valnak is megvan ez atekercs.- Ő melyik? - kérdezte Pam ismét kíváncsian.- A szőke.- Milyen? Helyes?Mel felnevetett. - Remélem. Talán, ha egyszer eljösszkeletre a papáddal, megismerkedhetnél mindkettőjük-kel.Pam visszaült az ágyra. - Szeretnék egyszer feljutniNew Yorkba. De mi soha nem megyünk sehova. A papanem hagyhatja itt a munkáját. Mindig van valaki,

192

akimiatt nem mehet el. Legfeljebb nyáron, néhány hétig,akkor meg majd megbolondul, és óránként hívja a kór-házat. Aspenben szoktunk nyaralni. - Nem látszottvalami lelkesnek, Mel pedig a szemét figyelte. Valamimegtörtség tükröződött benne. Érezni lehetett, hogyvalahogy lelket kéne verni belé, izgalmakra, örömteliélményekre volna szüksége. És Mel valahogy úgy érez-te, hogy egy nő csodákat tehetne ezzel a gyermekkel.Valaki, aki szeretné, aki betöltené az anyja helyét. Alány még mindig az anyját siratja, és hiába állna ellenteljes erőből egy új jövevénynek, mégiscsak erre volna aleginkább szüksége. Ez a száraz kóró, ez a németasszony odalenn nem adhat neki szeretetet, s Peterhiába tesz meg minden tőle telhetőt, Pamnek többre vanszüksége.- Aspen biztosan kellemes hely - próbálta feszegetnia kettejük között bezárt ajtót. És egyszer-kétszer

193

minthaérezte volna, hogy van valami halvány remény, de nemvolt biztos benne.- Aha, persze. Csak épp halálra unom.- Hová mennél szívesebben?- A tengerpartra... Mexikóba... Európába... NewYorkba... valami klassz helyre. - Tétován mosolygottMelre. - Oda, ahová érdekes emberek járnak, nemcsaktermészetimádók meg stopposok. - Elfintorodott. -Seggfejek.Mel elmosolyodott. - Mi a Marthans Vineyardbamegyünk minden nyáron. Ott van tengerpart. Nemvalami izgis hely, de annál kellemesebb. Talán egyszermeglátogathatnál ott bennünket. - De erre Pam sze-mébe rögvest ismét kiült a gyanakvás, és mielőtt Melbármit mondhatott volna, Matthew rontott be a szo-bába.- Ki innen, szarházi! - pattant fel Pam azon nyom-ban, mint aki kész megvédeni a birodalmát.- Undok vagy! - Matthew inkább bosszúsnak, sem-mint megbántottnak látszott, és követelőzőn nézettMelre. - A papa üzeni, hogy kész a vacsora, és hogy

194

jöjjön le mindenki. - Aztán várt, hogy együtt mehessenle Mellel, és ezzel véget vetett minden további beszélge-tésnek, többé nem volt rá mód, hogy Mel meggyőzze,merő barátságból hívta meg, és ennek semmi köze azapjához és őhozzá.Mark a lépcsőn csatlakozott hozzájuk, ő meg Pamegészen a földszintig acsarkodtak, miközben Mel végigMatthew-val fecsegett. Peter már az ebédlőben vártaőket, s Mel észlelte, hogy valami rossz emlék villant át azagyán, amint így meglátta őket egy rakáson, de aztángyorsan összeszedte magát. Valami jól ismert érzéscsaphatta meg, amit régóta nem tapasztalt.- Túszul ejtették odafenn? Már attól tartottam.- Nem. Pammel beszélgettem.Ezt a férfi elégedetten nyugtázta, mindenki leült ahelyére, csak Mel tétovázott, nemigen tudta elhatároz-ni, hová üljön. Peter sietve kihúzta a jobbján levőszéket, Pam döbbenten rábámult, szinte föl is emelke-dett ültéből. Az asztal végén ült, szemben Peterrel, a két

195

fiú a két oldalán. - De az a...- Na és! - A férfi hangja határozott volt, és Mel azonnyomban rájött, hogy mi történt. Peter a feleségehelyére ültette, s Mel azt kívánta, bárcsak ne tette volna.Hosszú, kínos csönd telepedett a helyiségre, Mrs. Hahnis eltátotta a száját, amint belépett, Mel pedig esdeklőnnézett Peterre. -Semmi probléma, Mel-nézett rá a férfimegnyugtatón, aztán szemét végigfuttatta a többieken,mire ismét megindult a beszélgetés. A rákövetkezőpillanatban az ebédlőt már megtöltötte a megszokottzsivaly, miközben mindnyájan hozzáláttak Mrs. Hahnhideg zsázsaleveséhez.Végül nagyon is kellemesre sikeredett az estebéd,Peternek igaza lett. Semmi értelme úgy felfújni a dolgo-kat. Vacsora után Peter és Mel az orvos dolgozószobájá-ban itták meg a kávéjukat, a gyerekek pedig fölmentek,Mel nem is látta őket többé, csak amikor már menni ké-szült. Pam szertartásosan kezet fogott, Mel érezte, hogymegkönnyebbül, hogy menni látja, Mark

196

autogramotkért tőle, Matthew pedig a nyaka köré fonta a karját, éskönyörgött, hogy maradjon.- Sajnos, nem lehet. Majd küldök neked egy levele-zőlapot New Yorkból.Könnyek szöktek a kisfiú szemébe. - De az nemugyanaz. - Igaza volt, persze, de Mel nem tehetett mást.Sokáig tartotta az ölében, aztán gyengéden megpusziltaés megsimogatta a haját.- Talán egyszer majd meglátogatsz New Yorkban.- De mikor a kisfiú szemébe nézett, látszott, ő is tudja,hogy erre jó sokáig igen csekély az esély, Melnek pedigmajd megszakadt érte a szíve. Mikor végre útnak ered-tek, Matthew addig integetett, amíg csak a kocsi el nemtűnt a szeme elől. Mel a könnyeivel küszködött. - Olyannyomorultul érzem magam, amiért így faképnél ha-gyom. - Peterre nézett, akit megrendített, amit azasszony szeméből kiolvasott, ezért kinyúlt és megpas-kolta a kezét. Most először érintette meg Melt, s minthaelektromosság futott volna végig a karján. Gyorsan

197

elhúzta a kezét, és Mel félrefordította a tekintetét. -Szenzációs kis kölyök... mind azok... - Pam is. Mind-egyiket megszerette, és teljességgel átérezte, hogy Pe-terrel egyetemben mi mindenen mehettek keresztül.Aztán nagyot sóhajtott. - Örülök, hogy maradtam.- Én is. Nagyon jót tett mindannyiunknak. Ilyenboldog vacsora... évek óta nem volt a házunkban. - ÉsMel rögtön tudta azt is, hogy pontosan hány éve. Akáregy sírba bezárva, úgy élnek itt, s Mel most megint csakarra gondolt, hogy a férfinak el kellene adnia a házat, depersze nem merte megemlíteni. Ehelyett feléje fordult,megint a gyerekein járt az esze.- Köszönöm, hogy meghívott ma délután.- Örülök, hogy eljött.- Én is.Túlságosan is hamar értek el a kórház parkolójába, ottálltak esetlenül Mel kocsija mellett, s nem tudták, mit ismondjanak egymásnak. - Köszönöm, Peter. Nagy él-mény volt. - Magában pedig feljegyezte, hogy majdmásnap virágot küldet Peteréknek, meg esetleg a

198

gyere-keknek valamit, ha lesz annyi ideje, hogy az indulás előttmég vásároljon. Még az ikreknek is kell vennie valamit.- Köszönöm, Mel. - Sokáig, mélyen a nő szemébenézett, és a kezét nyújtotta. - Akkor holnap találko-zunk. - Mel forgathat néhány percet Pattie Louról, s ezlesz az utolsó alkalom, hogy látják egymást. A férfi akocsijához kísérte, még egy másodpercig álltak ott, majda nő beült.- Még egyszer köszönök mindent.- Jó éjt, Mel! - A férfi mosolyogva indult a kórházfelé, hogy aznap még egy utolsó pillantást vessen PattieLoura.Másnap reggel a lehető7. FEJEZETlegsimábban folyt a né-hány perces filmfelvétel, amit Pattie Louról az intenzívosztályon készítettek. A műtét és a benne levő csövekellenére a kislány határozottan egészségesebbnek tűnt,mint annak előtte. Melanie egészen el volt képedve. Mint-ha Peter valami csodatévő volna, de arra Mel nem

199

akartgondolni, vajon mennyi ideig lesz ez így. Ha csak néhányévig, az is több néhány napnál. Pattie Lou élő példája.Peter Hallam legodaadóbb hívévé tette Melanie-t.Az előcsarnokban találkoztak, . miután Mel búcsútvett Pattie Loutól. A stábtagok már elmentek, és Melépp Pearltől készült búcsúzni. Még ki kellett jelentkez-nie a szállodából, lebonyolítania néhány vásárlást Be-verly Hillsben. Ha volt egy szabad perce, mindig vitt alányainak valamit az útjairól. Évek óta kialakult hagyo-mány volt ez. És most ellop egy kis időt, hogy bevásárol-jon a Rodeo Drive-on.- Jó napot! - A férfi jóképű volt és friss, mintha nemdolgozott volna megállás nélkül egész nap. - Mi a maiprogram?- Az utolsó simítások - mosolygott Mel. - Mostjártam Pattie Lounál. Nagyszerűen néz ki.- Bizony - sugárzott a férfi, mint egy büszke páva.- Én is jártam nála ma reggel. - Mi több, kétszer is jártnála, de ezt meg sem említette. Nem akarta, hogy Mel

200

azt higgye, valami nincs rendjén.- Fel akartam hívni ma délután, hogy megköszönjema tegnap esti vacsorát. Nagyszerűen éreztem magam.- Óvatosan tekintett a férfi szemébe, nem tudta, vajonmit fog kiolvasni belőle.- A gyerekek nagyon örültek, hogy megismerhették,Mel.- Én is örültem nekik. - De azért óhatatlanul arrakellett gondolnia, vajon hogy reagált Pam, amikor azapja hazament.Észrevette, hogy a férfi vágyakozón néz rá, s eltűnő-dött, vajon valami baj van-e. Mintha tétovázna, aztánmégis megszólalt: - Nagyon siet?- Nem igazán. Csak este tízkor indul a gépem. - Ar-ról nem szólt, hogy vásárolni készült a Rodeo Drive-on,olyan ide nem illőnek tűnt ez most, mikor emberéletek-ről van szó. - Miért?- Csak gondoltam, hátha még egyszer megnéznéMarie Dupret-t. - Mel észlelte, hogy a férfi márismennyire a szívén viseli a lány sorsát. Végül is ő volt alegújabb beteg madárkája.

201

- Hogy van? - kereste Mel a férfi tekintetét, s közbeneltűnődött, hogyan is veheti ennyire a szívére mindenki-nek az esetét. Pedig így volt. Kitűnt ez mindenből, amittett, amit mondott.- Egyformán. Megállás nélkül keressük a donort.- Remélem, találnak is hamar... - De ez is olyanhátborzongatónak tűnt, miközben Peter mögött lépke-dett Marie szobája felé.A lány mintha sápadtabb és gyöngébb lett volna, mint- előző nap. Peter halkan leült mellé és beszélgetett,már-már bensőségesen, úgy, hogy a szobában jelenlévő-ket szinte kizárták belőle. Mintha valami különlegeskapcsolat alakult volna ki közöttük, s a másodperctörtrészéig Mel agyán átvillant, vajon tetszik-e a lány aférfinak. De ahogyan beszélgettek, abban a szexualitás-nak a legcsekélyebb felhangja sem volt, csupáncsak atörődés, amitől az az érzése támadt a szemlélőnek, hogyezek ketten már évek óta ismerik egymást, holott Mel

202

tudta, hogy szó sincs róla. Csak az volt a megdöbbentő,hogy olyan különlegesen baráti a kapcsolat közöttük.Marie kisvártatva nyugodtabbnak tűnt, mint valaha, stekintete Melét kereste.- Köszönöm, hogy megint eljött, Miss Adams. - Olygyönge volt és sápadt, szinte érezni lehetett, hogy hanem csinálják meg hamar a szívátültetést, akkor márnincs sok ideje hátra. Mintha rosszabbodott volna azállapota az előző nap óta, és Mel szíve is összeszorult,amint a fiatal nő ágyához közeledett.- Ma este visszamegyek New Yorkba, Marie. Deremélem, hogy jó híreket hallok majd magáról.Egy pillanatig az áttetsző bőrű fiatal nő nem szólt sem-mit, majd szinte szomorkásan elmosolyodott. - Köszö-nöm. - Aztán Peter szeme láttára szabadjára engedteérzelmeit, és két könnycsepp gördült végig az arcán.-Nem tudom, lesz-e donor időben.Peter ismét előrelépett. - Ha nem, akkor majd széptürelmesen várakozunk, nem igaz? - A nézése olyintenzív volt, oly biztató, mintha sugallani akarná a

203

lánynak, hogy élnie kell, s Mel úgy érezte, hogy e kétember között a mágneses erő szinte kézzelfogható.- Majd meglátja, rendben lesz minden. - Melanie akezét nyújtotta, megérintette a lányét, s döbbentenészlelte, hogy milyen hideg. Alig volt vérkeringése, aszíne is ettől volt olyan kékes. - Én egészen biztosvagyok benne.A lány tekintetét ekkor Mel felé fordította, de látni-való volt, hogy képtelen megmozdulni. - Valóban? -Melanie a könnyeivel küszködve bólintott. Az az érzésgyötörte, hogy a lány nem fogja kibírni, s amikorkiléptek a szobából, azon kapta magát, hogy némánimádkozik, majd aggódó tekintettel Peterhez fordult.- Kibírja addig, amíg megtalálják a megfelelő do-nort? - Melnek most már erős kétségei voltak, és Peterse tűnt magabiztosnak. Egyszer csak kiült a férfi arcáraa rettenetes fáradtság, pedig ez igen ritkán fordul elő.- Remélem. Persze attól függ, sikerül-e elég hamarmegtalálnunk. - Melanie nem tette fel a magától érte-tődő kérdést: "És ha nem?", mert a választ cseppet

204

semvolt nehéz kitalálni, csak rá kellett nézni a betegre.Melanie még életében ilyen törékeny, elesett teremtéstnem látott, s az is csodának tűnt, hogy még egyáltalánéletben van.- Remélem, kibírja addig.Peter elszántan nézett rá, majd bólintott. - Én is.Néha az érzelmi tényezők sokat segítenek. Majd későbbvisszamegyek hozzá, és persze a nővérek egy percre semhagyják magára, a műszerek pedig állandóan figyelik.Csak az a baj, hogy se családja, se senkije. Azok azemberek, akik ilyen magányosak, valahogy sokkal keve-sebb akaraterővel rendelkeznek. Nekünk kell beléjükönteni ezt az életerőt is, már amennyire lehetséges. Dehogy a végén mi történik, az nem rajtunk áll. - Hanemrajta? Ezen a törékeny lányon múlik, hogy akar-e élni?Úgy tűnt, hogy ez több, mint amit el lehet várni tőle, sMelanie némán követte Petert a nővérszoba felé, von-szolni is alig bírta magát. Itt nincs több

205

keresnivalója.Peternek dolga van, neki meg mennie kell, nem minthaolyan nagyon vonzotta volna, ami rá vár. Most valahogyszeretett volna maradni, figyelni Pattie Lout, beszél-getni Pearllel, imádkozni Marie-ért, bekukkantani atöbbiekhez, akiket eddig meglátogatott. De perszesejtette, hogy itt semmi nem tőlük függ. Csakis Petertől.És őt valahogy nem akaródzott itt hagynia. S ezt minthaa férfi is megérezte volna. Otthagyta a nővéreket és akórlapokat, és odament hozzá.- Lekísérem, Mel.- Köszönöm. - Nem utasította el. Szeretett volnakettesben maradni vele, bár nem is tudta, miért. Taláncsak a stílusa ragadta meg annyira, ahogy a betegekkelbánt, a jósága, ugyanakkor tudta, hogy többről van szó.A férfi rendkívüli módon vonzotta, de mi végből? ŐNew Yorkban él, Peter Los Angelesben. És ha ugyanab-ban a városban élnének? Hát, nem is tudja... A férfikikísérte a parkolóba a kocsijához, s akkor Mel ismétszembefordult vele. - Mindent nagyon köszönök.

206

- Ugyan mit? - mosolygott a férfi szelíden.- Hogy megmentette Pattie Lou életét.- Azt Pattie Louért tettem, nem magáért.- Akkor minden mást. Hogy szóba állt velünk, hogynem sajnálta az idejét, hogy olyan segítőkész volt, avacsorát, az ebédet... - Mel hirtelen kifogyott a szavak-ból, a férfi meg csak mulatott.- Van még valami a listáján? A kávé, amit a büfébenmegittunk?- Jó, tudom... - mosolygott rá a nő, és a kezétnyújtotta.- Ha valakinek, hát nekem van köszönnivalóm, Mel.Sokat tett értem. Két éve egy őszinte szót nem szóltamsenkihez. Ezt köszönöm. - És mielőtt még Mel bármitmondhatott volna, megkérdezte: - Felhívhatom valami-kor New Yorkban, vagy gondolja... hogy ez már túlzás?- Ugyan, dehogy. Nagyon örülnék. - A szíve nagyotdobbant, egyszeriben fiatal lánynak érezte magát.- Akkor majd felhívom. És jó utat! - Még egyszermegszorította a kezét, majd megfordult, intett, és eltűntszem elől. Ezzel kész. Mel pedig megindult a RodeoDrive felé, s közben azon tűnődött, látja-e még a férfit az

207

életben valaha.Ő Miközben Mel bevásárló-8. FEJEZETkörútján járt aznap dél-után, igyekezett a gondolataiból újra meg újra elhesse-getni Peter Hallamot. Nem helyénvaló, hogy folyvásterre az emberre gondol. Végtére is, mit jelent neki?Érdekes ember, kitűnő interjúalany, más semmi, bár-mennyire vonzónak is találja. Gondolatait igyekezettValra és Jessre terelni, de a férfi megint csak felbukkant.Még akkor is rá gondolt, amikor behajította csomagját ataxi csomagtartójába, és este nyolckor megindult a re-pülőtér felé, aztán egyszer csak kristálytisztán Pamet, agondjaival küszködő, összetört szívű, magányos kislánytlátta maga előtt.- A fenébe! - mondta ki hangosan, mire a sofőrhátrafordult és rápillantott.- Valami baj van?Mel nevetve rázta meg a fejét. - Bocsánat. Valamiegészen máson járt az eszem.A férfi zavartan bólintott. Végtére is, ilyesmit nemelőször hallott életében, s őt különben is csak az

208

érdekelte, hogy megkapja a tisztességes borravalóját,amit persze meg is kapott. A többi nem érdekelte.Amint odaértek, Mel megszámlálta, hogy mind meg-vannak-e a csomagjai, majd bement a repülőtérre,megkereste a járatát, kezeltette a jegyét, vett háromfolyóiratot, leült a kijárat közelében, és várta, hogy abeszálláshoz szólítsák. Kilencet mutatott az óra, húszperc, és be lehet szállni. Körülnézett és rájött, hogy agép tele lesz, de ő szokás szerint az első osztályra váltottjegyet, s remélte, hogy az talán nem lesz annyira zsúfolt.Lapozgatta a folyóiratokat, s közben fél füllel figyelt,hogy az ő gépének az utasait szólítsák. Aznap este ezvolt az utolsó járat New Yorkba, "Vörös szem"-nek ishívták, mert az utasok reggel hatkor kivörösödött szem-mel, kimerülten értek vele New Yorkba, de legalábbnem ment rá az egész napjuk a repülésre.S ahogy ott ült, egyszer csak mintha a nevét hallotta

209

volna. Aztán úgy gondolta, hogy csakis tévedés lehet.Bemondták, hogy a járatra meg lehet kezdeni a beszál-lást, ő pedig megvárta, amíg a legtürelmetlenebb utasokmegrohamozzák a feljárót, majd fogta a bőröndjét és atáskáját, és a beszállókártyájával a kezében beállt a sorvégére. Ám ekkor ismét meghallotta, hogy a nevénszólítják. Ezúttal azonban egészen bizonyos volt, hogynem képzelődik.- Melanie Adams, .kérjük, fáradjon a telefonhoz...Melanie Adams... kérjük... a telefonhoz... MelanieAdams... - Az órájára pillantott, hogy lássa, mennyiideje van még, majd a falra szerelt készülékhez szágul-dott, fölemelte a hallgatót, és bemondta a nevét atelefonközpontosnak.- Halló, itt Melanie Adams beszél. Ha jól értettem,engem keresnek. - Letette maga mellé a csomagjait, ésfigyelmesen várakozott.- Dr. Peter Hallam kereste. Kéri, hogy azonnal hívjavissza, ha lehetséges. - Azzal bediktálta Melnek a férfitelefonszámát. A nő magában elismételte, majd a legkö-zelebbi telefonfülkéhez rohant, előbányászott a

210

táskájá-ból tíz centet, s közben le nem vette a szemét a hatalmasfalióráról. Még öt perce volt a beszálláshoz, márpedig agépet le nem késheti. Holnap reggelre New Yorkbankell lennie. Amikor végre előkerült a tízcentes, bedobtaa készülékbe, és tárcsázott.- Halló... - A szíve dobogott, amint a férfi hangjátmeghallotta, s közben tűnődött, vajon miért keresi.- Peter, itt Mel beszél. Alig egy-két percem van a gépindulásáig.- Sokkal több időm nekem sincs - felelte a férfitömören. - Sikerült donort találnunk Marie Dupret-nek. Most indulok a kórházba, s gondoltam, megpróbá-lok szólni, hátha úgy határoz, hogy marad. - A nő agyasebesen járt, miközben Petert hallgatta, s csupán amásodperc törtrészéig érzett csalódottságot. Azt hitte, aférfi azért telefonált, hogy elbúcsúzzon, de a szívátülte-tés lehetősége most egészen felvillanyozta. Úgy látszik,Marie számára van remény. Megtalálták a megfelelőszívet. - Nem tudom, akar-e változtatni a tervein,

211

degondoltam, azért mindenesetre szólok. Nem is tudtampontosan, hogy melyik járattal megy, de úgy véltem,próba, szerencse. - És sikerült.- Épp, hogy elkapott. - Majd Mel komolyra fordí-totta a szót. - Filmezhetnénk az átültetést? - Szenzációskiegészítés volna a műsorhoz, és elégséges ok, hogy mégegy napot maradjon.Hosszú csend következett. - Nem bánom. Moströgtön össze tudja szedni a forgatócsoportot?- Megpróbálhatom. Előbb engedélyt, kell kérnemNew Yorkból, hogy maradhassak. - És mire NewYorkot megkapja, a gép biztosan felszáll. - Nem istudom, mit tehetnék. A kórházban mindenképpen ha-gyok üzenetet, jó?- Helyes. Most mennem kell. Majd később találko-zunk. - A hangja hivatalos volt és rideg, és egyetlentovábbi megjegyzés nélkül letette a hallgatót. Melaniemeg még állt egy pillanatig a fülkében, és igyekezettrendezni a gondolatait. Legelőször is szólnia kell a földiszemélyzetnek a bejáratnál. Megtette már máskor is, és

212

ha egy kis szerencséje van, öt-tíz percig visszatartják agépet, s ezalatt telefonálhat New Yorkba. Csak remény-kedhetett, hogy sikerül beszélnie valakivel, aki engedé-lyezheti, hogy maradjon. Azzal megragadta a csomag-ját, lóhalálban a kijárathoz vágtatott, ahol az újságíró-igazolványát lobogtatva elmagyarázta, hogy kicsoda ésmit akar.- Vissza tudják tartani nekem a gépet tíz percig?Muszáj New Yorkba telefonálnom egy szenzációs sztorimiatt. - Az utaskísérő nem volt elragadtatva, de az ilyenMel-féle embereknek gyakran tettek szívességet, feljut-tatták őket olyan gépekre, ahol egy szál ülőhely nem volt,még olyan esetben is, amikor egy szegény gyanútlan utasemiatt lemaradt a járatról; vagy épp felszállás előttvisszatartották a gépet, mint ebben a mostani esetben is.- Tíz percre hajlandó vagyok, de annál egy másod-percre sem többre. - A légi járatoknak iszonyatosösszegekbe kerül az ilyen késlekedés. A nő elfordult

213

Meltől, beleszólt a CB-adójába, Mel pedig rohant visszaa telefonfülkébe, hogy a hitelkártyája segítségével fel-hívja New Yorkot. Azonnal kapcsolták a hírszerkesztő-séget, de véget nem érő percekbe tellett, amíg előkerültegy rendezőasszisztens és egy hírszerkesztő, aki tár-gyalni kezdett Mellel.- Mi a hézag?- Fantasztikus dolog történt. Az egyik beteg, akitmeginterjúvoltam, egy szívátültetésre váró beteg volt.Ebben a percben hívott fel Hallam. Szereztek donort, ésmost lesz a műtét. Maradhatok és visszavihetem-e astábot, hogy filmre vegyék a kórházban a műtétet?- Levegő után kapkodott az izgalomtól, meg hogy úgyszaladt a telefonfülkéhez.- Hát eddig nem forgattál műtét közben?- Nem. - Mel a lélegzetét is visszafojtotta, tudta,hogy most dől el minden.- Akkor maradj. De holnap estére ha törik, haszakad, egyen haza a fene, világos?- Igenis! - Mel vigyorogva tette le a hallgatót, ésvisszasietett a kijárathoz.Megmondta, hogy nem utazik a géppel, majd

214

felhívtaa helyi tévétársaságot, hogy szedjenek össze egy stábot.Aztán kisietett, hogy taxit fogjon, és csak reménykedhe-tett, hogy ígéretéhez híven, a légitársaság valóbanmegőrzi majd a már levegőben lévő csomagjait.Mire megérkezett, a stáb már az előcsarnokban várta,s egyenesen fölmentek a sebészetre. Mindannyiuknakbe kellett mosakodniuk, beöltözniük, maszkot húzniuk,aztán az egyik sarokban, a teljes felszerelésükkel alehető legkisebbre összehúzniuk magukat. De Mel pon-tosan betartotta az előírásokat, hálás volt, hogy Peteregyáltalán beengedte őket, s rendkívül elégedettneklátszott a számukra kijelölt ficakkal. Aztán beindult agépezet, Mel pedig elképedten figyelt.Peter folyton a monitorokat nézte, és utasításokatadott a munkacsapat tagjainak. Teljesen összehangoltanmozogtak, bonyolult taglejtésekkel, s egy hatalmastálcáról adogatták neki a műszereket.Az első bevágásnál Melanie elfordította a fejét, deaztán annyira magával ragadta a jelenet intenzitása,

215

hogy órák hosszat csak állt ott és figyelt, magábanimádkozott Marie életéért, miközben a lány halódószívét kicserélték egy újra, egy fiatal nőére, aki alignéhány órája, hogy meghalt. Elképesztő volt végignéz-ni, hogyan emelték ki a régi szívet a mellkasából, tettéktálcára, s Melanie még lélegezni is alig mert, amintbehelyezték az új szívet az üregbe, összekötötték a bil-lentyűket, ütőereket és vénákat, miközben a kezek megnem álltak a lány mellkasa fölött. Csak akkor lélegzettfel, amikor a monitorok ismét működni kezdtek, s amonitor közvetítette szívdobogás, akár a dobszó töltöttebe mindenki fülét, s a szívátültetést végző csapat boldo-gan felujjongott. Igazán lenyűgöző volt az egész. Adonor halála óta élettelen szív Marie testében mostéletre kelt.Még ezután vagy két óra hosszat folyt a műtét, aztán,mikor az utolsó bemetszést is elvarrták, Peter hátralé-pett, a háta és mellkasa csuromvíz, a két karja elgémbe-redett a precíz munkától, ő pedig figyelmesen nézte,hogyan tolják ki lassan a beteget a műtőből a

216

közeli akutszobába, ahol órákig tartani fogják. Az orvos az elkövet-kező hat-nyolc órában maga is a közelben marad, csakhogy megbizonyosodjék, hogy minden a legnagyobbrendben van, de pillanatnyilag úgy tűnt, hogy semmiprobléma, ezért kilépett a folyosóra, mélyet szippantotta friss levegőből, Melanie pedig reszkető térddel indultutána. Lenyűgöző élmény volt a számára, hogy munkaközben láthatta, és mélységesen hálás volt, amiértvégignézhette. Az orvos néhány percig csevegett atöbbiekkel, a sapka és műtősruha még mindig rajta, avédőmaszkját félrehajította az asztalra, s eközben Mel aforgatócsoporttal tárgyalt. Azok már indulásra készü-lődtek, maguk is egészen a hatása alatt voltak az iméntátélteknek.- Atyaisten, ez az ürge egészen fantasztikus-mondtaaz egyik, miközben kihámozta magát a kék köpenyből,és cigarettára gyújtott, majd hirtelen rádöbbent,

217

mek-kora ostobaságot művel, de megállás nélkül csak az járta fejében, amit filmre vettek: az összehangoltan mozgókezek, néha párosan, soha egy pillanatra meg nem állva,amint a hajszálnál alig vastagabb ereket elcsípik, össze- varrják. - Ha az ember ilyet lát, szinte hinni kezd a csodákban. - Megrendülten nézett Melre, és megszorí- totta a kezét. - Örülök, hogy együtt dolgozhattunk. - Köszönöm, hogy ilyen gyorsan ideértek - mosoly- gott Mel, és még átfutottak néhány jegyzetet. A férfi megígérte, hogy a film a többivel együtt másnapra New Yorkban lesz, majd a stábtagokkal együtt távozott, s ekkor Mel is átöltözött. Meglepte, hogy Petert is utcai öltözékben látja. Valahogy azt képzelte, hogy úgy marad, a műtősruhában, de hogy miért is hitte, arról nemigen tudott volna számot adni. Mindenesetre külö- nös érzés volt, hogy ismét közönséges halandónak látszott. - Hogy sikerült? - kérdezte Mel, miközben együtt léptek ki a folyosóra. Mintha soha búcsút nem

218

vettek volna egymástól, mélyen belül valami megdob- bant a nőben a férfi látványától. - Ez idáig minden rendben. Persze, a következő huszonnégy óra a kritikus idő. Majd meglátjuk, meny- nyire bírja. Nagyon le volt gyöngülve, amikor bekerült. Látta azt a szívet? Olyan volt, mint egy darab kő, már semmi élet nem volt benne. Nem hiszem, hogy még huszonnégy órát kibírt volna. Fantasztikus szerencse, hogy időben meglett a donor. - Donor... donor... se arca... se neve... se múltja... csak úgy "donor", egy ismeretlen szív egy ismert testben, akinek az arca Marie-é. Nem olyan könnyű ezt megemészteni. Még azok után sem, hogy az ember végignézte a négyórás műtétet. Mel ekkor az órájára nézett és meglepetten látta, hogy jócskán elmúlt hat óra, s amikor kipillantott, észrevette, hogy felkelt a nap. Az éjszakának vége, és Marie él. - Ugye, nagyon kivan? - A férfi figyelmesen végignézett rajta, és észrevette a szeme alatt egyre

219

sötétülő karikákat. - Azt hiszem, ott állni tétlenül és nézni, sokkal fárasztóbb, mint végigcsinálni. - Hát, ezt kötve hiszem. - A nő akarata ellenére ásított, s eltűnődött, vajon Marie hogyan fogja érezni magát, amikor magához tér. Ez a legrosszabb az egész-ben. És Melanie egy csöppet sem irigyelte. Még sokmindenen kell keresztülmennie, több mindenen, mintamit ez idáig végigcsinált. Fel kell dolgoznia a gyógysze-reket, a szervezetének le kell küzdenie a fertőzésve-szélyt, meg hogy ki ne vesse magából az új szervet, arrólnem is beszélve, hogy jóformán félbevágták, s a sebgyógyulása is fájdalmas folyamat. Mel szinte összerán-dult a gondolatra. Peter észrevette, hogy elsápad, sminden különösebb teketóriázás nélkül a legközelebbiszékbe lökte. Ismerte a jeleket, mielőtt még Mel magarájött volna, hogy az ájulás kerülgeti. Erős karjával aférfi gyengéden Mel térdéhez nyomta a fejét, s Mel

220

annyira meglepődött, hogy egy szót se bírt kinyögni.- Vegyen mély lélegzetet, nagyon lassan, és a szájánkeresztül fújja ki. - Mel szeretett volna egy könnyedmegjegyzést tenni, mikor egyszer csak rájött, hogy megse tud nyikkanni, majd mikor magához tért, meglepet-ten nézett a férfira.- Nem is éreztem, hogy mi történik velem.- Meglehet, kedvesem, de egy pillanattal előtte eny-hén szólva zöldre váltott. Ennie kellene valamit oda-lenn, aztán menjen vissza a hotelba, és aludja ki magát.- Azután észbe kapott, hogy hiszen Mel már kijelentke-zett. Gondolt egyet, és így szólt: - Miért nem megy elhozzánk egy kis időre? Mrs. Hahn majd bevezeti avendégszobába, a gyerekek meg meg se tudják, hogy ottjárt. -Az órájára nézett: néhány perc múlva hét. -Majdhazatelefonálok.- Nem, ne tegye, inkább visszamegyek a hotelba.- Ostobaság. Minek az egész tortúrát végigcsinálni,ha nálam is kialhatja magát? Ott senki sem zargatja

221

egész nap. - Nemes gesztus volt, de Mel korántsem voltbenne biztos, hogy helyénvaló. De mikor felállt, rádöb-bent, hogy nemhogy ahhoz túlságosan fáradt, hogyvitába szálljon vele, de még ahhoz is, hogy feltárcsázza ahotelt és újabb szobát foglaljon. S mikor a férfi felállt, azíróasztalhoz ment és tárcsázni kezdett, Mel csak ült ésfigyelte, mint egy kimerült kisgyerek. Amikor a férfireggel, holott ő se aludt egész éjszaka, csak minthajobban hozzá lett volna szokva. S a sikeres műtét iserősen feldobta. - Várni fogja, mire odaér. A gyerekeknyolcig amúgy is alszanak, kivéve Markot, aki már el isment hazulról. - Körülnézett, sietve odaszólt az egyiknővérnek, majd visszatért Melhez. - Marie jól van,úgyhogy lekísérem és szerzek taxit. Aztán majd visszajö-het hozzá, hogy megnézze.- Igazán nincs rá szükség... butaság volna... - Mégis-csak nevetséges, hisz Mel közvetített már tömeggyilkos-

222

ságtól kisebbfajta háborúkig mindent, de most mégis-csak úgy érezte, hogy mindene felmondta a szolgálatot,és hálásan kapaszkodott a férfi feléje nyújtott karjába.- Úgy látszik, öregszem - mosolygott szomorúanmaga elé, amint a taxira vártak. - Nem volna szabadilyen fáradtnak lennem.- Ez az utóhatás. Nem lehet megúszni. Csak nálamkésőbb jelentkezik.- Mit fog most csinálni?- Marie közelében maradok, ha lehet, alszom néhányórát. Tegnap este, miután magával beszéltem, felhívtama titkárnőmet, hogy törölje az összes mai előjegyzése-met. Majd valaki a csapatból ellátja ma délelőtt afeladataimat, délután meg magam fogok vizitelni. - DeMel tudta, hogy a férfi is egészen biztosan halálosankimerült, csak épp nyoma sem látszott. Éppoly dinami-kus és élénk volt, mint órákkal előtte. És gyöngédennézett az asszonyra, miközben besegítette a taxiba.- Mikor megy vissza New Yorkba?

223

- Ma este vissza kell mennem. Még egy napot nemengedélyeztek.A férfi bólintott, s örült, hogy este még idejébensikerült elkapnia. - Most már amúgy se volna filmezni-valója. Mostantól kezdve csak figyeljük, s igyekszünkbeállítani azt a gyógyszermennyiséget, amit a szervezeteelbír. Ami itt látnivaló, azt maga éjjel már mind látta.- Mel ismét a férfi szemébe nézett.- Köszönöm, hogy megengedte, hogy ott lehes-sünk.- Örülök, hogy itt voltak. És most menjen, és aludjaki magát. - Megadta a címet a sofőrnek, becsukta akocsiajtót, és a taxi máris beleveszett a Los Angeles-iforgalomba és irányt vett Bel-Air felé. A férfi a tovatűnőtaxi után nézett,. és egyszer csak boldog volt, hogy azasszony még mindig itt van, és hogy néhány óra múlvalátni fogja ismét. A benne feltörő érzelmek zavarbahozták, akárcsak Melt. De hogy érez valamit iránta,abban egészen biztos volt.A bel-airi házban Mrs.9. FEJEZETHahn az ablak közelébenállt, és várta Melt. Köszöntésképpen épphogy

224

mormo-gott valamit az orra alatt, s máris fölvezette a vendégszo-bába. Mel megköszönte, körülnézett, éhség és kimerült-ség gyötörte, sokat adott volna egy forró fürdőért, deahhoz is túlságosan fáradt volt, hogy ezek közül bárme-lyiket is szóba hozza. Letette a kézitáskáját és azúticsomagját az ágy mellé, s arra gondolt, vajon meg-kapja-e majd a bőröndjeit New Yorkban, de e percbenmég ezen se tudta felizgatni magát. Úgy, ahogy volt,ruhástól végigdőlt az ágyon, és már majdnem elaludt -közben Peterre és Marie-ra gondolt - amikor halkankopogtattak. Meglepetten megfordult, valahogy sike-rült magához térnie.- Tessék.Mrs. Hahn jelent meg kis szalmatálcával a kezében.- A doktor úr azt mondta, hogy ennie kell valamit. - Melúgy érezte magát, mint egy beteg. Szemügyre vette atálcán gőzölgő rántottát és pirítós kenyeret, s a csésze

225

forró kakaót, amelynek az illata betöltötte a szobát.- Kávét azért nem hoztam, hogy tudjon aludni.- Nagyon köszönöm. - Zavarba ejtette, hogy ígykiszolgálják, de az étel ínycsiklandó látványt nyújtott.Összegyűrt kosztümkabátjában, ingblúzában, kócosankiült az ágy szélére. Mrs. Hahn egyetlen további meg-jegyzés nélkül letette a tálcát az ágy mellé egy kisasztal-ra, majd ismét elhagyta a szobát.S miközben Mel, akire időközben valóban rátört azéhség, tömte magába a tojást és pirítóst, odafentről halkdobogás hallatszott. Eltűnődött, vajon Matthew vagyPam készülődik-e az iskolába. De nem volt annyi ereje,hogy udvariasan fölmenjen köszönni. Felhajtotta a ka-kaót, megette a maradék pirítóst, majd kimerülten, azéjszaka végzett munkájával elégedetten visszafeküdt,karját a feje alá téve lehunyta a szemét, s amikorlegközelebb kinyitotta, délután hármat mutatott az óra.Döbbenten meredt az órájára, felpattant az ágyról,aztán rájött, hogy sehová se kell rohannia. Arra

226

gondolt,vajon mire vélhette Mrs. Hahn, hogy átaludta az egésznapot, meg hogy a gyerekek bármelyik pillanatbanhazaérhetnek. Pedig amikor elaludt, épp iskolába indul-tak. Amint körbejárta a szobát, arra, gondolt, vajonMarie hogyan bírta az elmúlt hét órát. Észrevette, hogya szoba sarkában lévő asztalon egy telefon áll. Harisnyá-ban odament, s közben végignézett összegyűrődött ru-háján. A kórházat tárcsázta, kérte a szívsebészeti osz-tályt, majd személyesen Petert, de a nő, aki felvette,közölte, hogy nem hívhatja a telefonhoz, mire Melanieeltűnődött, vajon alszik-e a férfi.- Csak az iránt érdeklődöm, hogy van Marie Dupret,az új szívátültetéses beteg. - A vonal végén hallgatás.- Melanie Adams vagyok. Tegnap este én filmeztemvégig a műtétet. - Többre nem is volt szükség. Akórházban mindenki tudta, hogy kicsoda, és hogy PeterHallamról és Pattie Lou Jonesről készített műsort.- Egy pillanat türelmet - pattogott a nő, ő pedig

227

várt,majd a következő pillanatban már fölcsendült az ismerőshang.- Fölébredt?- Épphogy csak. És meg vagyok döbbenve, hogyátaludtam az egész délutánt.- Ugyan már. Alaposan rászolgált. Hisz az ájuláskörnyékezte, amikor innen elment. Megetette Mrs.Hahn?- De még mennyire. Ez a legjobb hotel az egészvárosban. - Mosolyogva nézett körül a kényelmes,szépen díszített szobában, aztán megint eszébe jutott,hogy itt is minden magán viseli Anne keze nyomát.- Hogy van Marie?- Nagyszerűen. - A férfi hangjából sugárzott azelégedettség. - Tegnap este nem volt rá mód, hogyelmagyarázzam magának, de egy új technikát alkalmaz-tunk, és bevált. Majd a későbbiekben röviden elmagya-rázom, a lényeg annyi, hogy ez idáig minden a legna-gyobb rendben. Hogy a szervezet befogadja-e vagykiveti, az amúgy is legalább egy hét, amíg kiderül.- És mikorra dől el biztosan; hogy megúszta-e adolgot?- Az bizony eltart egy darabig. - Élete végéig. Meltudta ezt. - Véleményünk szerint rendbe fog jönni.

228

Mindenesetre a feltételek adottak voltak, hogy a dologsikerüljön.- Remélem, így is marad.- Mit mondjak, mi is reméljük. -Melt ismét megdöb-bentette, hogy a férfi milyen kevés jelentőséget tulajdo-nít az egészből magának, s ezért csak csodálni tudta.- És aludt valamit?- Valamit - jött tétován a válasz. - Úgy határoztam,hogy délelőtt inkább magam vizitelek, és csak utánafeküdtem le egy kicsit. Vacsorára hazamegyek a gyere-kekhez. Addigra biztosan rábízhatom valakire az ügye-ket. - Majd gondolt egyet. - Akkor majd találkozunk,Mel. -A hangja barátságos volt és szelíd, és Mel hirtelenúgy érezte, alig várja, hogy láthassa.- A gyerekei nagyon rám fognak unni.- Kötve hiszem. Fel lesznek dobva, hogy maga mégmindig itt van, mint ahogy én is. Mikor indul a gépe,vagy még nem foglalt magának helyet?- Azt hiszem, ugyanazzal a járattal megyek, amiveltegnap este akartam. - Úgy érezte, eléggé kipihentahhoz, hogy megkockáztassa az éjszakai járatot, ha már

229

egyszer átaludta az egész napot. - Este nyolckor kelleneinnét elindulnom.- Ez nagyszerű. Mrs. Hahn többnyire hétkor advacsorát, és ha minden rendben megy, én hatra otthonleszek. Ha bármi közbejön, jelentkezem. - Egy pilla-natra Mel elképzelte, amint ugyanezt mondja Anne-nek, s hirtelen úgy érezte, mintha a halott asszony helyétakarná elfoglalni, de miközben a férfi búcsúzott, meg-rótta magát az ostobaságáért. Nincs abban semmi külö-nös, amit a férfi mondott, s csak bosszankodott, amiértszabadjára engedte a fantáziáját. Mintha csak a férfivalkapcsolatos gondolatait akarná lemosni, a zuhanyozófelé ment, ruháit az ágyra dobta, és a teljes gőzzelmegindított tus alá állt. Akkor jutott csak eszébe, hogyúszhatna is egyet, de még nem akart kimenni. Időre voltszüksége, hogy egészen felébredjen, hogy kitisztuljon afeje, hosszú volt az éjszaka, s mikor a zuhany alólkimászott, rájött, hogy fel kell hívnia a New York-istúdiót, aztán Raquellel is beszélnie kell. Előző este

230

ahírszerkesztőt kérte meg, hogy értesítse a családját, snagyon remélte, hogy az meg is tette. Aztán mikor haza-telefonált, megtudta, hogy valóban értesítették őket. Agyerekek persze csalódottak voltak, hogy aznap nemment haza, de ő megígérte, hogy másnap reggelre ott-hon lesz. Aztán felhívta a hírszerkesztőséget, és beszá-molt, hogy minden a legnagyobb rendben ment. Meg-nyugtatta őket, hogy a szívátültetés nagyszerűen sike-rült, és hogy minden másodpercét filmre rögzítették.- Óriási lesz, fiúk! Majd meglátjátok.- Helyes. Már alig várjuk, hogy itt legyél, Mel. - Őellenben nem volt egészen ezen az állásponton. Vala-hogy cseppet sem akaródzott otthagyni Los Angelestvagy Petert, annyi oka lett volna rá, hogy maradjon.Pattie Lou, Peter, Marie... tudta, hogy mindez csakkifogás, mégse akaródzott hazamennie.Letette a hallgatót, felöltözött és kiment, hogy meg-

231

keresse Mrs. Hahnt. A konyhában talált rá, épp pörköl-tet főzött vacsorára. Mel ismét megköszönte a reggelit,amivel az érkezésekor megkínálta, majd elnézést kért,hogy átaludta az egész napot.Mrs. Hahn egy csöppet sem volt meghatva. - Adoktor úr megmondta, hogy ezért jött. Enne valamit?- Az asszony kertelés nélkül, csöppet sem kedvesenbeszélt, s volt valami félelmetes a hangsúlyaiban és amozgásában. Kétségkívül nem az a fajta, akire Melrábízta volna a gyerekeit, s el is tűnődött, vajon Petermiért teszi. Petert ennél sokkal melegszívűbbnek talál-ta, ráadásul ebben a családban anya sincs... de aztáneszébe jutott, hogy hiszen az asszonyt még Anne fogadtafel. A szent Anne.Mel köszönte, enni nem kért, csak letelepedett egycsésze kávé mellé, aztán megkent egy szelet pirított ke-nyeret. Kiült a napsütötte kerti szobába, amely tele voltfehér fonott székekkel.Úgy vélte, hogy ez a ház legnaposabb helyisége, s

232

talán a legkényelmesebb. A többi szoba eleganciájavalahogy taszította, de ez itt egészen más, le is telepedettaz egyik sezlonra, hogy megegye a pirítósát, s közbenbékésen szemlélte az úszómedencét. Lépteket nemhallott, és észre se vette, hogy nincs egyedül, amíg ahang közvetlenül a közelében meg nem szólalt.- Hogy kerül maga ide?Ijedten felugrott, egy kis kávé ki is löttyent a lábára,de hála a fekete gabardin nadrágjának, nem forrázta lemagát. Ahogy megfordult, Pamet pillantotta meg. -Helló! De megijesztettél - mosolygott, de a kislány nemmosolygott vissza.- Azt hittem, New Yorkban van.- Úgy is volt. De aztán itt maradtam éjszakára, ésvégignéztem, hogyan végzett el a papád egy szívátülte-tést. Fantasztikus volt. - A tekintete ismét lángra gyúlt,amint maga előtt látta Peter gyakorlott kezét, de a lánytovábbra is morcosan, kedvetlenül nézett rá.- Aha:- Hogy ment a suli, Pam?

233

A lány Melre bámult. - Ez volt anyám kedvencszobája.- Értem. Nekem is nagyon tetszik, hiszen ez a legna-posabb. - De a megjegyzés csak növelte köztük a kínosfeszültséget, mint ahogy ez Pamnek feltett szándéka isvolt.Pam lassan leült Mellel átellenben, és kinézett akertre. - Itt ült mindennap, és nézte, hogy játszom amedencében. -Pontosan erre való volt a hely, és mindenszempontból igen kellemes: Mel elnézte a kislány arcát,és olyan szomorúságot vélt rajta fölfedezni, hogy úgyhatározott, fejest ugrik a mély vízbe.- Ugye, nagyon hiányzik?Pam arckifejezése megkeményedett, sokáig nem isfelelt. - Megoperáltathatta volna magát, de nem bízott apapában, hogy meg tudja csinálni. - Kegyetlen dologvolt ezt így kimondani, és Mel gyomra görcsbe rándult agondolatra, hogy a kislány így értelmezi Anne elhatáro-zását.- Nem hinném, hogy ilyen egyszerű volt a dolog.

234

A kislány felpattant. - Maga mit tud róla? Legföljebbcsak azt, amit ő mondott.- A maga választása volt, és jogában állt úgy dönteni,ahogy jónak látta. - De Mel jól tudta, hogy ingoványostalajra tévedt. - Néha nagyon nehéz megérteni, mitmiért csinálnak úgy az emberek, ahogy csinálják.- A papa úgyse tudta volna megmenteni az életét.- Idegesen járkált fel-alá a szobában, Mel pedig figyelte.-Mostanra már akkor se élne, ha engedi a szívátültetést.- Mel lassan bólintott, ez bizony nagyon valószínűnekhangzott.- Te mit szerettél volna? Ha másképp határoz?Pam vállat vont, elfordult, és Mel észrevette, hogy aválla rázkódik. Gondolkodás nélkül odament hozzá.- Pam... - Lassan megfordította a kislányt, látta, hogykönnyek futnak végig az arcán, gyöngéden megölelte, éshagyta, hadd sírja ki magát. Pam állt ott néhány percigMel vállára borulva, aki gyöngéden simogatta a haját.- Igazán sajnálom, Pam...- Hát... én is. - Végre elhúzódott, ismét leült, s a

235

blúza ujjával törölgette az arcát. Bánatosan nézettMelre. - Annyira szerettem.- Biztos, hogy ő is nagyon szeretett téged.- Akkor miért nem próbálta meg? Legalább mosta-náig velünk lehetett volna.- Erre nem tudom, mit mondjak, gondolom, más setudná, és feltételezem, hogy apád is újra meg újraugyanezt a kérdést teszi fel magának. De az életetvalahogy mégiscsak folytatni kell. Egyszerűen nincs mitcsinálni, ha még oly fájdalmas is. -Pam némán bólintott,és Melre nézett.- Egy ideig nem is ettem. Azt hiszem, én is meg akar-tam halni. - Legalábbis a pszichiáter ezt mondta. - Markszerint azért csináltam, hogy a papát bosszantsam, pedighát igazán nem azért. Csak épp nem voltam rá képes.- Apád ezt megérti. És most jobban érzed magad,mint akkor?- Néha. Nem is tudom... - Borzasztóan szomorúvolt, és Mel oly keveset tehetett érte. Legföljebb azt,hogy ott van mellette. Van két fivére; egyikükre senagyon támaszkodhat, meg ez a kőszívű német házveze-tőnő, akiben nyoma sincs a melegségnek, no meg az

236

apja, aki állandóan a más emberek életének megmenté-sével van elfoglalva. Kétségtelen, hogy ennek a gyerek-nek más valakire volna szüksége, de kire? Mel egypillanatra azt kívánta, bárcsak itt lehetne mellette, dehát neki megvan a maga élete, háromezer mérföldreinnét, megvannak a saját gyerekei, problémái, munkája.- Tudod, Pam, úgy szeretném, ha valamikor meglá-togatnál New Yorkban.- A lányai biztosan unnának. A testvéreim is unnak.- Elfintorodott, most megint olyan volt, mint egy kicsilány.Mel kedvesen rámosolygott. - Szerintem nekik többeszük van, a fiúk meg, tudod, semmit se értenek.Marknak is biztosan megvannak a maga kamaszkoriproblémái, Matt pedig még túl kicsi ahhoz, hogy bármi-ben segíthessen.- Nem is vagyok kicsi - csipogott egy vékony kishang. Egyikük sem vette észre, amikor a kisfiú megje-lent. Épp most érkezett haza az iskolabusszal, amelynaponta hozta-vitte. - Egyedül be tudok ágyazni, egye-

237

dül megfürdöm, és levest is tudok főzni. -Erre még Pamis elnevette magát, Mel pedig rámosolygott a kisfiúra.- Klassz srác vagy, tudom én.- Visszajöttél - jegyezte meg a kisfiú elégedetten,majd közelebb ment, és leült.- Nem, csak egy kicsit később indulok, mint gondol-tam. Hát neked milyen napod volt, barátocskám?- Tökjó. - Majd a kisfiú Pamre bámult. -Miért bőgszmár megint? - És mielőtt a nővére válaszolhatott,Melhez fordult. - Folyton bőg. A lányok dögunalmasak.- Csöppet sem azok. És sírni mindenki szokott. Méga felnőtt férfiak is.- A papa soha nem sír -jelentette ki a kisfiú iszonyúbüszkén, és Mel eltűnődött, vajon Peter játszik-e valahaa kisfiúval.- Biztosan vele is előfordul.- Soha. - A kisfiú megingathatatlan volt, de Pamközbeszólt.- De igen. Egyszer láttam. Amikor a... - de nemmondta tovább. Nem is volt rá szükség. Mindnyájanértették, és Matt rábámult.- Nem igaz. A papa erős. Mark is. - Ekkor Mrs.Hahn lépett be a helyiségbe, és elvonszolta Mattetkezet, arcot mosni. A gyerek megpróbált ellenállni, deaz asszony kérlelhetetlen volt. Mel és Pam pedig

238

ismétmagukra maradtak.- Pam - Mel feléje nyújtotta és megérintette a kezét- ha valaha bármiben a segítségedre lehetek, ha egybarátra van szükséged, csak hívj fel telefonon. Majditthagyom nálad a telefonszámomat, mielőtt hazame-gyek. Bármikor hívhatsz, az én költségemre. Én mindigszívesen beszélgetek veled, és New York azért nem avilág vége. - Pam figyelmes tekintettel nézett rá, majdbólintott.- Kösz.- Komolyan gondolom. Bármikor.Pam bólintott és felállt. - Na, nekiülök a leckémnek.Hamarosan indul? - Kicsit reménykedő volt, kicsitbánatos, éppoly vegyes érzelmeket árult el, mint aMellel kapcsolatos eddigi megnyilatkozásai során.- Este indulok New Yorkba. Talán úgy nyolc óráigmaradok itt nálatok.- Velünk vacsorázik? - Bosszúsan nézett rá, és Mel-nek eszébe jutott, hogy mit mondott.- Lehetséges. Nem tudom biztosan. Nagyon rossznéven vennéd?- Nem, dehogy. - Az ajtóban még megállt, és vissza-szólt. - Ne adjam kölcsön megint a fürdőruhámat?

239

- Ezen a napon, azt hiszem, kihagyom, de azért köszszépen.- Szívesen. - Újabb bólintás, majd eltűnt, néhányperc múlva viszont Matthew trappolt vissza a szobába, shozott magával két mesekönyvet, hogy Mel felolvassonneki. Látni való volt, hogy mindkét gyerek ki van éhezvea figyelemre és szeretetre, és Melt szóval is tartotta, mitöbb, nagyszerűen mulattatta a kisfiú, amíg Peter hazanem ért, s ekkor Mel tapasztalhatta, hogy az elmúltesemények bizony rajta sem múltak el nyomtalanul.Sápadt volt és nyúzott, és Mel igen megsajnálta. Annyitennivalója lett volna, a gyerekeknek oly sok mindenrelett volna igényük, a munkája viszont annyi energiáját ésidejét fölemésztette. Kész csoda, hogy egyáltalán ma-radt valami a gyerekekre, de maradt, s amennyi fölösenergiája volt, azt mind őnekik szentelte.- Marie hogy van? - kérdezte Mel, a szeme csupaaggódás. A férfi fáradtan rámosolygott.- Nagyon jól. Matthew nem ment az agyára itt

240

egészdélután?- Egyáltalán nem. És nagyon jól elbeszélgettem Pam-mel. - A férfi meglepetten nézett rá.- Nos, ez mindenesetre valami. Meginna egy pohárbort a dolgozószobámban?- Szívesen. - Követte a férfit, és mikor a dolgozószo-bába értek, ismét elnézést kért, hogy visszaélt a házvendégszeretetével.- Ugyan már. Épp eleget csinált végig tegnap éjjel.Miért ne töltötte volna itt a napot?- Nagyon szép itt.- Örülök - nyomta a férfi mosolyogva a kezébe apohár bort.- És maga is szép. - Mintha megint kedvesebb lettvolna Mellel. Akárcsak a lánya, ő is hol érzelmes, holrideg volt Mel iránt, s az asszony valahogy nem is tudta,hányadán áll velük. Csak nézett a férfi szemébe, és kor-tyolta a bort, csevegtek a kórházról, amelyet már-márMel is második otthonának érzett, és mire a másodikpohár végére értek, Mrs. Hahn bekopogott.- Doktor úr, a vacsora tálalva van.- Köszönöm. - Felállt, Mel szintén, és együtt indul-

241

tak az ebédlő felé, ahol tüstént csatlakozott hozzájukPam, Matt és Mark, aki alig néhány perce ért haza, Melpedig ismét az évődő család kellős közepén találta ma-gát. Meglepően kellemes volt az együttlét valameny-nyiükkel, s mikor elérkezett az indulás ideje, kifejezet-ten sajnálta, hogy mennie kell. Pamet megölelte, Matt-nek búcsúpuszit adott, Markkal kezet fogott, köszönetetmondott Mrs. Hahnnak, és őszintén úgy érezte, hogyrégi barátoktól vesz búcsút. Ekkor Peterhez fordult,vele is kezet fogott.- Még egyszer köszönök mindent. Valóban a mai napvolt mind közül a legnagyszerűbb. - A közelben állógyerekeire nézett, majd vissza a férfira. - És most hívokegy taxit, mert különben még megint a nyakukonragadok.- Ne nevettesse ki magát. Majd én kiviszem a rep-térre.- Arról szó se lehet. Maga is talpon volt egészéjszaka. És velem ellentétben, napközben sem aludt.- Eleget aludtam. Na, gyerünk, ne butáskodjon! - A

242

hangja szinte élessé vált. - Hol a csomagja?- Remélem, hogy New Yorkban vár rám - nevetettMel.A férfi értetlenül bámult rá, mire Mel magyaráznikezdte: - Már feltették a gépre tegnap este, amikor elérta telefonja. - Erre a férfi is elnevette magát.- Maga aztán megéri a pénzét.- Kissé gyűrött vagyok, de a pénzemet valóbanmegérem, és ezt a lehetőséget semmi áron el nemszalasztottam volna. - Végignézett összegyűrt selyem-blúzán, melyről az elmúlt néhány órában egészen meg-feledkezett. Hogy milyen a ruhája állaga, az itt valahogynem számított. - Szóval, ne makacskodjon. Hadd hívjakegy taxit. -Az órájára nézett. Negyed kilencet mutatott.- Most már valóban indulnom kell.A férfi kihúzta zsebéből a kocsikulcsot, és feléjeintett. - Akkor jöjjön, induljunk. - A gyerekekhez ésMrs. Hahnhoz fordult. - Ha a kórházból keresnek,egy-két órán belül itthon vagyok. Magammal viszem akeresőt, ha kell, elérnek. De azért a biztonság kedvéértindulás előtt még egyszer betelefonált a kórházba, hogymegkérdezze, hogy van Marie és Pattie Lou, és az

243

ügyeletes megnyugtatta, hogy mindketten jól vannak,azzal Peter kivezette Melt, aki még egyszer utoljárabúcsút intett a gyerekeknek, majd beültek a kocsiba. Anő úgy érezte, itt mindenben helyette határoznak, dejólesett neki, hisz ahhoz volt szokva, hogy mindenbenmagának kell döntenie.- Fura alak maga, doktor: Mintha helyettem határoz-na, és nekem még tiltakozni sincs jogom.A férfi nevetett. - Azt hiszem, hozzá vagyok szokva,hogy többnyire én adom az utasításokat. - Melre mo-solygott. - Meg ahhoz is, hogy szót fogadjanak.- Én is hozzá vagyok szokva - vigyorgott Mel. - Devalahogy kellemesen érint, hogy a változatosság kedvé-ért én kapom az utasítást, még ha olyan lényegtelendologban is, mint ez a taxi.- Ez a legkevesebb, amit megtehetek. Az elmúltnéhány nap alatt maga úgy követett, mintha az árnyé-kom volna, és azt hiszem, valami nagyszerű dolgotcsinált.- Ilyet ne mondjon, amíg a kész filmet nem látta.- Már abból is meg tudtam állapítani, ahogyan csi-

244

nálta.- Jobban bízik bennem a kelleténél. Nem hinném,hogy rászolgáltam erre.A férfi ismét ránézett. - De igen. - Majd a homlokátráncolva megkérdezte: - Jut eszembe, hogy sikerültPammel a beszélgetés?Mel nagyot sóhajtott. -Megható volt. Nem túl boldogaz a gyermek.- Sajnos, ez az igazság.- Anne miatt gyötri magát. - Olyan furcsa volt, hogyhangosan kimondta a felesége nevét, furán hangzott az őszájából. - Azt hiszem, idővel rendbe fog jönni. Leg-inkább arra volna szüksége, hogy legyen kivel beszél-getnie.- Elküldöm egy pszichiáterhez - mondta a férfivédekezőn.- Ennél többre van szüksége. És... - akadt el ahangja, majd úgy döntött, hogy igenis tovább mondja:-Mrs. Hahn nem valami melegszívű teremtés.- Hát nem, legalábbis nem mutatja, de a gyerekeketszereti. És nagyszerűen végzi a dolgát.- Peter, Pamnek olyasvalakire volna szüksége, akivelbeszélgetni tud, és Mattnek úgyszintén.- Mégis, mit javasol? - a férfi hangja most keserűenszólt. - Hogy miattuk szerezzek új feleséget?

245

- Nem. Ha normálisan él, akkor idővel úgyis találmagának.- Csakhogy ez az én elképzeléseim között nem szere-pel. - Mel észrevette, hogyan szorítja össze az állkap-csát, és rájött, hogy mindketten fáradtabbak, minthitték.- Miért nem? Azelőtt boldog házasságban élt, ésbiztos, hogy élhetne úgy megint.- Az már nem volna ugyanaz - nézett a férfi szomo-rúan Melre. - Valóban nem akarok többé megnősülni.- Nem élhet egyedül élete hátralévő részében.- Miért nem? Maga se ment többé férjhez. Akkor énmiért nősülnék? - Ez jó érv volt.- Én nem vagyok az az együtt élő típus. Maga igen.A férfi erre hangosan felnevetett. - Micsoda badar-ság! Aztán maga miért nem?- Csak mert nem. Engem túlontúl leköt a munkámahhoz, hogy újból el akarjam kötelezni magam.- Ezt nem hiszem. Maga egyszerűen fél. - A férfiszavai hallatán a nő szinte összerándult, annyira azelevenére tapintott.- Hogy én félek? - kérdezte ezért meglepetten.- Mitől?- Az elkötelezettségtől, szerelemtől, attól, hogy túl-ságosan közeli kapcsolatba kerüljön valakivel. Nem istudom. Nem ismerhetem olyan jól. - Pedig kétségkívül

246

a lelkébe látott. Mel sokáig hallgatott, csak bámult ki asötétbe, majd a férfihoz fordult.- Lehet, hogy igaza van. De most már túl öreg isvagyok ahhoz, hogy változtassak a dolgokon.- Harmincvalahány éves korában? Ostobaság.- Nem, nem az. Egyébként harmincöt vagyok -mosolyodott el. - De én pont olyannak szeretem azéletemet, amilyennek berendeztem.- Majd nem fogja, ha a gyerekek felnőnek és elköl-töznek.- Erre magának is gondolnia kellene. De a magagyerekeinek most volna szükségük valakire, magárólnem is beszélve. -Aztán, ahogy a férfira nézett, hirtelenelnevette magát. - Kész röhej, szinte ordibálunk egy-mással, hogy családot kellene alapítanunk, miközbenalig ismerjük egymást.A férfi fura pillantást küldött Mel felé. - A legkülönö-sebb az egészben, hogy úgy érzem, mintha nagyon isrégóta ismernénk egymást. úgy érzem, mintha évek ótaitt élne.Ettől Mel merengőn megjegyezte: - Érdekes, vala-hogy én is így vagyok ezzel, de hát semmi értelme. - S

247

ekkor, mintha a vártnál hamarabb értek volna oda arepülőtérre, egyszerre a tömeg kellős közepén, élesfények között találták magukat. A férfi pénzt adott egyhordárnak, hogy ott hagyhassa a kocsiját a járdaszegély-nél, majd követte Melt, s közben sajnálta, hogy nem volttöbb idejük a négyszemközti beszélgetésre. Tegnap esteóta még közelebb érezte magához, mint valaha. Minthamegosztoztak volna valamin, egy nő életének a meg-mentésén. Mintha harcostársakká vagy még annál istöbbé váltak volna, és a férfi most még jobban sajnálta,hogy elutazik, mint az előző nap.- Remélem, majd elmondja, milyen lett a film. -Fe-szengve álltak a bejáratnál, míg várták, hogy a géputasait szólítsák, és Mel azon kapta magát, hogy boldogvolna, ha a férfi a karjába kapná.- Feltétlenül. Mindenjót. És üdvözlöm a gyerekeket.- A jelenetben volt valami ismétlődésszerű, de valahogyfájdalmasabb volt, mint korábban. -És Marie-t és Pattie

248

Lout - tette hozzá ellágyult hangon.- Magának is minden jót. És ne hajszolja agyonmagát, Mel.- Maga se. - A férfi tekintete az övét kereste, deszavakat nem talált kusza érzéseire, s nem is tudta, mitcsináljon. Itt nincsenek magukban, s ő még mindig nemtudta, mit érez Mel iránt.- Mindent köszönök - mondta Mel, s azzal lepte mega férfit, hogy arcon csókolta, majd nyomban bement abejáraton. Még egy utolsót intett felé, a férfi meg csakállt ott és bámult, ám abban a pillanatban a zsebébenmegszólalt a hívókészülék, s már indulhatott is a legkö-zelebbi telefonfülkéhez. A gép indulását meg se várhat-ta. Felhívta a kórházat, az ügyeletes akart megtudnivalamit Marie-val kapcsolatban, volt egy kis láza, és azorvos megkérdezte, változtasson-e a gyógyszerek ada-golásán. Peter megadta a szükséges utasításokat, majd akocsijához indult, s közben nem Marie-ra, hanem Melre

249

gondolt. Épp ekkor emelkedett a magasba a hatalmasezüst gépmadár, Mel pedig lenézett a véget nem érőparkolóra, s tűnődött, hol lehet Peter, meg hogy látja-emég az életben őt, s a gyerekeit. És ezúttal nem voltakkétségei. Sajnálta, hogy el kell mennie, és azt mégjobban sajnálta, hogy haza kell mennie. Akkor este mégcsak meg se próbálta bemesélni magának, hogy nem ígyáll a dolog. Csak ült, és bámult ki az ablakon, a férfiraés az elmúlt négy napra gondolt, érezte, hogy a kelleté-nél jobban megkedvelte, és hogy az egésznek nincs jö-vője. Élik a maguk külön életét, a maguk külön világá-ban, két, egymástól háromezer mérföldre lévő város-ban, ez van. És ez így is lesz, örökké.10. FEJEZETA New York-i út ese-ménytelenül telt, Melelővette a jegyzetfüzetét, és jegyzeteket készített azelmúlt néhány nap történéseiről, amíg még frissen élnek

250

az emlékezetében. A műsorral kapcsolatos kommentár-jában számos dolgot akart megemlíteni. Aztán, amikormár végleg úgy érezte, hogy kiürült az agya, becsukta afüzetet, hátradőlt az ülésen, és lehunyta a szemét. Alégikisasszony koktéllal, borral, pezsgővel kínálta több-ször is, de ő köszönte, nem kért. Magára akart maradnia gondolataival, aztán kisvártatva álomba szenderült, ésaz út utolsó néhány óráját átaludta. Az út nyugatrólkelet felé mindig gyorsabban telt, semhogy kipihenhettevolna magát, a gép mintha hátszelet kapott volna, öt óraalatt könnyedén New Yorkba ért. Arra ébredt, hogy apilóta bejelenti, a gép leszálláshoz közeledik, kérik,hogy az utasok szíveskedjenek bekapcsolni a biztonságiöveket.- Köszönöm - nézett fel álmosan a légikisasszonyra,majd elnyomott egy ásítást, bekapcsolta az övet, éskivett a táskájából egy fésüt. Úgy érezte magát, mintakiről napok óta le nem került a ruha, s megint

251

arragondolt, vajon megkapja-e a bőröndjeit. Mintha egyörökkévalóság telt volna el azóta, hogy majdnem föl-szállt a gépre Los Angelesben - alig harminc órája, hogyebben Peter telefonhívása megakadályozta. Azzal agondolatai ismét visszakalandoztak a férfihoz. Lehunytaa szemét, s a férfi arcát ismét oly élénken látta magaelőtt, hogy szinte erőnek erejével kellett újra kinyitnia,amikor megérezte, hogy a gép már a kerekein gurul.Hazaért. És kazalnyi munka várja a hírszerkesztőség-ben, meg ezzel a riportfilmmel is, amit Peterről és PattieLouról készített, no meg a lányokkal is lesz dolga elég.Megvan a maga élete, és akkor tessék, itt ez a fura érzés,hogy de jó volna ott lenni megint. Nem bánta volna, hatovább maradhat Los Angelesben, de hát nem volt rászükség, és megmagyarázni sem tudta volna New York-

252

ban, hogy miért.A csomagreklamáción megkapta a bőröndjeit, kitoltaőket egy kocsin, leintett egy taxit, és máris teljes gőzzelszáguldott New York felé. Hajnali fél hétkor egyáltalánnem volt forgalom, a nap aranypászmákat küldött lefeléaz égből, a fényt visszatükrözték a látóhatárt szegélyezőfelhőkarcolók ablakai. Amint átkeltek a hídon, ésdélnek kanyarodtak az East River Drive-on, Melbenismét megrezzent valami. New York mindig ezt a hatástváltotta ki belőle. Csodás város. És már nem is voltolyan nagy baj, hogy itthon van ismét. Ide tartozik. Ez aző városa. És miközben maga elé mosolygott, észrevette,hogy a sofőr érdeklődő pillantással fürkészi a visszapil-lantó tükörből. Mint az oly gyakran előfordult, a férfiismerősnek találta, de nem jött rá, honnét ismerheti.Talán már máskor is vitte a taxiján, vagy valami nagyembernek a felesége, valami politikusé vagy filmszíné-szé, akit a hírekben látott. Tudta, hogy látta már

253

ezt azarcot valahol, csak éppen nem jött rá, hogy hol.- Soká volt távol? - kérdezte, s közben tovább törte afejét.- Csak néhány napig voltam a nyugati partvidéken.- Aha - bólintott a férfi, majd jobbra fordult aHetvenkilencedik utcánál, és nyugatnak haladt tovább.- Voltam arra én is egyszer. De még egy ilyen hely, mintNew York, nincsen sehol.Mel mosolygott. A New York-i, az valami speciálisfajta, az a végsőkig kitart, hiába a sok kutyapiszok,szemét, bűntény az utcákon, levegőszennyeződés, túl-népesedés, meg a várossal vele járó hátrányok és bűnöktömkelege. Ugyanakkor van benne valami, ami másholnincsen, valami elektromosság, ami csontig hatol. És eztérezte Mel most is, amint a szeme láttára kelt életre aváros, amint végigszelték az utcáit.- Csodás város - zengte a férfi lelkesen szülővárosadicséretét, Mel pedig bólintott.- Az bizony. - És egyszer csak nagyon jó volt itthonlenni, örömteli érzés árasztotta el a lelkét, amint megáll-tak a háza előtt. És már alig várta, hogy ismét

254

lássa alányokat. Kifizette a taxit, bevitte a házba a csomagjait,letette a hallban, és indult föl a lányokhoz. Aludtak mégmindketten, ő pedig halkan belépett Jessica szobájába,leült az ágyra, és a lányt nézte. Lángolóan vörös hajaszétterült a párnán, akár egy sötétvörös takaró, a kislánypedig, amint az anyja hangját meghallotta, megmoc-cant, és kinyitotta a szemét. - Lusta kutya, jó reggelt! -Lehajolt, arcon csókolta, a kislány pedig rámosolygott.- Szia, mami! Hát megjöttél. - Felült, nyújtózottegyet, majd álmos mosollyal megölelte az anyját. - Jóutad volt?- Jó. És még jobb itthon lenni. - És ezúttal úgy isérezte, ahogy mondta. Valóban jó érzés volt. Magamögött hagyta Kaliforniát, Peter Hallammal és MarieDupret-vel és a Központi Városi Kórházzal, és mindaz-zal, amit azóta csinált, hogy elment innét. - Szenzációsfilmet forgattunk.- Végignézted a műtétet? - kezdte mindjárt a

255

kislánya kíváncsiskodást. Sokért nem adta volna, ha ő is ottlehet, ugyanakkor az ikertestvérét már a gondolattól iskiverte volna a veríték.- De még mennyire! Tegnap éjjel... nem is, előzőéjjel végignéztem egy szívátültetést. .. - Az idő valahogyösszekuszálódott benne, és elmosolyodott. -Akármikorvolt is, nagyszerűen sikerült. Egészen lenyűgöző volt,Jess.- Megnézhetem a filmet?- Természetesen. Be is jöhetsz megnézni, mielőttmég műsorra tűzzük.- Kösz, mami! - Lassan kimászott az ágyból, hosszúlába még hosszabnak látszott a rövid, rózsaszínű háló-ingben, Melanie pedig kiment, hogy a másik ikernél isleviziteljen. Valerie mélyen aludt az ágyában, s jónéhány gyöngéd noszogatásra, paskolásra volt szükség,hogy magához térjen. Végül Melanie lehúzta róla atakarót, mire Val álmosan felmordult.- Hagyjál már, Jess... - Aztán kinyitotta a szemét, ésészrevette, hogy nem a testvére, hanem Melanie állmellette. Meglepetten, zavartan nézett,

256

elfelejtette,hogy az anyja ma hazajön. - Hogyhogy itthon vagy?- Ez aztán szép kis fogadtatás. Legutóbbi értesülé-seim szerint én itt lakom.Valerie álmosan elvigyorodott, és az oldalára fordult.-Elfelejtettem, hogy ma jössz haza.- Nos, mi az elképzelésed a mai napra? Egész napalszol, és lógsz a suliból? - Nem igazán aggasztotta adolog egyikőjükkel kapcsolatban sem, bár a kettő közülValerie néha kicsit mintha kevésbé lett volna lelkiisme-retes.- Nem rossz ötlet. Végtére is, majdnem vége aziskolaévnek.- És mit szólnál, ha még néhány hétig ki kénetartanod?- Jaj, mami... - Megpróbált visszaaludni, de Melaniecsiklandozni kezdte. -Hagyd abba! -ült fel sikongva, ésigyekezett védeni magát Melanie fürge kezétől. Azanyja pontosan tudta, hogy Valerie hol a legcsiklandó-sabb, és a rákövetkező pillanatban már együtt nevettek,s Val még mindig sikongott, amikor Jessica bevonszoltamagát a szobába, az ágyra vetette magát, hogy

257

segítségetnyújtson az anyjának, s kezdetét vette a párnacsata, amitValerie kezdeményezett, majd mindhárman kifulladva,nevetve hevertek az ágyon még egy darabig, s Melanieszíve boldogan repesett. Bármit csinált, bárhová ment,utána mindig olyan jó volt hazajönni hozzájuk. S mihelytez a gondolat végigfutott az agyán, máris Pamre és LosAngelesre gondolt, meg arra, hogy a kislány életemennyire más, mint az övék. Milyen jót tenne neki azolyan élet, mint az ikreké, és hogy így milyen magányos.Reggeli közben, amikor a lányok már felöltözködtek,mesélt nekik a Hallam gyerekekről, kiváltképp Pamről,s a lányokon látta, hogy nagyon sajnálják, amikor Melelmesélte nekik Anne halálát.- Rémes lehet neki - nyilvánította ki rögvest érzel-meit kettejük közül az együtt érzőbb, majd elvigyoro-dott. - És a bátyja milyen? Mibe, hogy tökhelyes?- Val - szólt rá Jessie rosszalló pillantással. - nekedmár máson se jár az eszed.

258

- Hát aztán? Mibe, hogy az?- Kit érdekel? Ha egyszer nem itt lakik? Tuti, hogyvan egy csomó helyes srác Los Angelesben. Mit izgat aztéged itt, New Yorkban? - bosszankodott Jessie Valmegjegyzésén, Melanie pedig jót mulatott mindkettőn.Miközben kiitta a teáját, odaszólt ifjabbik gyermeké-nek: - Netán azt akarod mondani, hogy a New York-ikészletet már kimerítetted?- Egynek mindig tudok még helyet szorítani - neve-tett Val.- Én már azt sem értem, hogy bírja a nevüketmegjegyezni.- Nem is hiszem, hogy megjegyzi - tette hozzá Jessicafürgén. Ez volt az egyetlen, amiben elítélte Val viselke-dését. Jess inkább Melre hasonlított, független volt,távolságtartó, a fiúkkal óvatos - talán néha túlzottan isóvatos - ez még Melt is aggasztotta. Az ő életstílusakétségkívül nyomot hagyott az ikrek idősebbikén. Le-het, hogy mindkettőjükön. Talán éppen ez készteti arraValt, hogy annyira ügyeljen, nehogy öt percig udvarló

259

nélkül maradjon. Nem akarta, hogy úgy végezze, mintMel. - Csak piheg, liheg, meg vigyorog rájuk a suliban,a folyosón, és szerintem azok nem is bánják, hogytudja-e a nevüket vagy sem. - Amikor ilyeneket mon-dott, inkább a helytelenítés, mint az irigykedés beszéltbelőle, tudta Mel jól. Val vonzódását az ellenkezőnemhez Jess nevetségesnek tartotta, neki fontosabb,intellektuálisabb és tudományosabb dolgokon járt azesze, nem mintha neki is ne lettek volna fiúi, mint arraszelíden fel is hívta Mel a figyelmét, amikor Val kimentaz iskolakönyveiért.- Tudom. De ő úgy viselkedik, mint akinek elment azesze. Gondolni se bír másra, mami.- Néhány év és kinövi.- Aha - vont vállat Jessie. - Talán. - Aztán sietveelindultak az iskolába, az ötödik sugárútról kanyarod-tak be a Kilencvenegyedik utcába, tízsaroknyira, Mela-nie pedig magára maradt, hogy összeszedje a gondolata-it, és kicsomagoljon. Korán akart bemenni aznap a

260

tévébe, hogy átlapozza a jegyzeteit, és alighogy kilépetttízkor a zuhany alól, megszólalt a telefon, s ő mégcsuromvizesen fölkapta. Grant volt, a hangja hallatánMel elmosolyodott.- Szóval megjöttél. Már kezdtem azt hinni, hogy azéletben nem látunk többé.- Azért a helyzet nem olyan drámai. Bár az utolsónap meglehetősen drámai volt, csak épp másképpen.Találtak donort egy szívátültetéses beteghez, akibenmár alig volt élet, én meg sarkon fordultam a reptéren,és visszamentem, hogy végignézzem a műtétet.- A gyomrod minden bizonnyal erősebb az enyém-nél.- Ebben nem vagyok egészen biztos, de lenyűgözővolt. Majd ismét felvillant előtte Peter képe. - Mindentegybe véve, nagyon jól sikerült az út. És te hogy vagy?- Egyformán. Néhány perce végigtelefonáltam a lá-nyokat, hogy mind rendben vannak-e, és azt állítják,hogy igen. Félek, hogy képtelen leszek lépést tartani atársasági életükkel.- Én is. Aranyos vagy, hogy felhívtál.- Mondtam, hogy jelentkezem. - A hangján hallat-

261

szott, hogy mennyire örül, és ugyanígy érzett Mel is. -Éshogy bírta a kislány?- Nagyszerűen. Mintha kicserélték volna, amikorutoljára láttam. Egészen elképesztő volt, Grant.- És mindez a jó doktornak köszönhető? Ő is elké-pesztő volt? - Mintha csak megérezte volna, mit érezMel, de Mel valahogy ostobaságnak tartotta, hogybeszéljen róla. Túl öreg már ehhez. Az ilyen hirtelenfellángolásokat a legjobb Valra hagyni.- Nagyon érdekes ember.- Ez minden? Az egyik legmenőbb szívsebész azországban, és mindössze ennyi a mondanivalód? - Majdhirtelen elvigyorodott. Nagyon is jól ismerte Melt. -Vagy éppenséggel többről van szó?- Semmi többről nincs szó. Csak kissé kikészültem azelmúlt néhány nap alatt.Meg akarta tartani Peter Hallammal kapcsolatos érzé-seit magának. Semmi értelme beszélni róla, még akárGranttal sem. Nagy a valószínűsége, hogy az életbennem látja többet, akkor meg jobb, ha a szavak kimon-datlanul maradnak.- Nos, ha kifújtad magad, hívj fel, és majd elme-

262

gyünk, és iszunk egyet.- Helyes. - De a jelen pillanatban erre se vágyott.Agyát még ellepte a maga ködfelhője, és neki semmikedve nem volt kimászni belőle.- Na, szia, még látjuk egymást. - Majd pillanatnyihallgatás után: - Örülök, hogy visszajöttél.- Kösz, én is. -De nem volt igaz. -Ezúttal még a NewYorkba való visszatérés izgalma sem vette le a lábáról.Amikor elment hazulról, az órájára pillantott, tizen-egy óra volt. Peter már biztosan benn van a műtőben. Éshirtelen ellenállhatatlan vágy támadt benne, hogy fel-hívja a kórházat, és érdeklődjön Marie hogyléte felől, dehát most vissza kell térnie a maga szakmájába, s nemveheti a szívére mindenkinek a problémáját. Marieszívét, Peter gyerekeit, Pam üres, magányos életét, a kisMatthew-t a nagy, kék szemével... egyszeriben azonkapta magát, hogy már megint vágyakozik utánuk.Szántszándékkal űzte ki őket az agyából, majd leintettegy taxit, és beviharzott a belvárosba, nézte a várost,amelyet annyira szeretett, a Bloomingdale-be sietőembereket, meg azokat, akik a metróállomás felé

263

ro-hantak, taxikat intettek le, munkából jövet-menet ki-berohangáltak a felhőkarcolókból. Csak attól, hogy köz-tük volt, úgy érezte magát, mint a moziban, boldog voltés életvidám, pedig igazán alig aludt valamicskét. Arcánboldog mosollyal lépett be a hírszerkesztőségbe.- Neked meg mi bajod? - mordult rá a szerkesztő,amint elrohant mellette, két tekercs filmmel a hónaalatt.- Örülök, hogy megint itt vagyok.- Ez megbolondult - rázta a fejét a férfi, majd eltűntszem elől.Mel egy halom postát talált az asztalán, feljegyzése-ket, a fő hírtémákat, amelyeket távollétében mind el-mulasztott, aztán kiment az előcsarnokba, hogy nézze,milyen hírek futnak be a telexen. Brazíliában földren-gés, Olaszországban árvíz, amelyben százhatvannégyember lelte halálát, az elnök a Bahama-szigetekre megy,hogy egy hosszú hétvégén pecázással pihenje ki magát.A nap hírei nem voltak lélegzetelállítóan jók vagy

264

rosszak, és mikor a titkárnője utánament, hogy telefo-non keresik, visszament az irodájába, még állva felvettea hallgatót, szórakozottan beleszólt, s közben az aszta-lán heverő feljegyzéseket tanulmányozta.- Tessék, Adams vagyok.Pillanatnyi hallgatás, mintha a zord szavak meghök-kentették volna a vonal túlsó végén a hívó felet, s ekkorMel meghallotta a távolsági hívások zümmögését. Dearra sem volt ideje, hogy eltűnődjön, ki lehet. - Zava-rom? - A hangját azonnal megismerte, mindjárt le is ült,meglepetten, hogy a férfi keresi. Lehet, hogy most,amikor Peter végiggondolta a filmet, kételyei támadtakvele kapcsolatban.- Nem, dehogy. Hogy van? - A hangja szelíd volt, ésa vonal túlsó végén a férfi ugyanazt a félelmetes bizser-gést érezte, amely soha el nem hagyta, amióta csakmegismerkedtek.- Köszönöm, jól. Korán végeztem a műtétekkel, sgondoltam, felhívom, hogy megtudjam, rendben megér-

265

kezett-e. Megkapta a csomagjait New Yorkban? - Ahangja idegesen csengett, Mel viszont örült a hívásnak.- Igen. Hogy van Marie? - Tán azért telefonál, hogyrossz hírekről értesítse.- Ragyogóan. Ami azt illeti, érdeklődött maga felől.Pattie Lou szintén. Ő itt az igazi ünnepelt hős.Mel érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe, shirtelen elfogta ugyanaz a fájdalom, amit már a gépen isérzett, hogy mennyire szeretne Los Angelesben lenni.- Mondja meg neki, hogy üdvözlöm. Talán, ha már egykicsit jobban lesz, felhívhatom telefonon.- Biztosan nagyon örülne. És a lányai hogy vannak?- Mintha csak keresgélte volna a beszédtémákat, amitőlMel zavarba jött, ugyanakkor meg is hatódott.- Köszönöm, jól. Azt hiszem, Valerie beleesett né-hány újabb fiúba, amíg nem voltam idehaza, Jessicapedig szemmel láthatóan sárgul az irigységtől, amiértvégignézhettem egy szívátültetést. A kettő közül ő akomolyabb.- Ő akar orvosira menni, ugye? - Melanie-t meglep-te, hogy még erre is emlékszik, és elmosolyodott.- Igen, ő. Rendesen megmosta ma reggel a testvére

266

fejét, amiért hetente hatszor beleesik valakibe.Peter elnevette magát a nyugati parti kis dolgozószo-bájában. A hívást az otthoni számlájára kérte.- Ezt mi is végigcsináltuk Markkal, amikor annyi idősvolt, mint Pam. De az elmúlt években valahogy lehig-gadt.- Csak nézze meg, mi lesz majd Matt-tel! - nevetettMel. - Az a kicsi aztán megállás nélkül a lányok körülfog legyeskedni.Peter is nevetett. - Az a sanda gyanúm, hogy igazavan. - Kellemes csönd állt be, mire Mel szólalt meg.- Hogy van Pam?- Jól. Semmi változás - sóhajtott a férfi. - Tudja, azthiszem, jót tett neki, hogy beszélgethetett magával. Mármaga az, hogy Mrs. Hahnon kívül másvalakivel is kon-taktusba került. - Mel nem merte neki elmondani, mi avéleménye erről a jégcsaphoz hasonlatos asszonyról.Úgy érezte, nem volna helyénvaló.- Én is örültem, hogy beszélgethettem vele. - Any-nyira zaklatott volt az a kislány, és annyi düh gyülemlettfel benne. Mel nem bírta megállni, hogy meg ne kér-

267

dezze: - Megkapták a kis csomagokat, amiket küldtemnekik?- Csomagokat? - a férfi hangjából meglepetés csen-dült. - Csak nem küldött nekik ajándékot? Ezt igazánnem lett volna szabad,- Nem bírtam ellenállni. Találtam valamit, ami pontPamnek való, de Matthew-t meg Markot sem akartamkihagyni. Amellett igazán rendes volt tőlük, hogy olyanjól tűrték az ottlétemet. Maga mondta, hogy alig fordultmeg maguknál valaki, amióta... az elmúlt másfél évben- töltötte ki sietve a beállt kínos csöndet - úgyhogybiztosan nagyon furcsállták, hogy én csak úgy megjelen-tem. A legkevesebb, amit tehettem, hogy küldjek nekikegy kis meglepetést, amiért olyan vendégszeretőekvoltak.A férfi meghatottan, gyöngéden szólt bele a hallgató-ba. - Nem lett volna rá szükség, Mel. Nagyon örültünk,hogy vendégül láthattuk. - A férfi hangja szinte simo-gatta Mel arcát, el is pirult. Van valami

268

mélységesenintim ebben az emberben, még a telefonban is, miköz-ben háromezer mérföld van közöttük, és Mel akaratla-nul is úgy gondolt rá megint, ahogy pedig csöppet semakart. Egyszerűen lehetetlenség, hogy az ember neérezzen vonzalmat iránta. Egyszerre sebezhető és erő-teljes, szerény és kedves, és milyen csodákat vitt véghez.Mindez együtt rendkívüli vonzerő volt a számára. Min-dig kedvelte az erőteljes férfiakat, mégis gyakran vissza-rettent tőlük. A könnyebb fajsúlyúakkal mégiscsakkönnyebben boldogult.- Tudja, igazán jó volt magával együtt dolgozni. -Nem tudta, mit is mondhatna még, és még mindig nemjött rá, tulajdonképpen miért telefonált a férfi.- A számból vette ki a szót. Ezért is hívtam fel.Nagyon tartottam az interjútól. És maga miatt örülök,hogy végül is rászántam magam. És örülnek a többiek is.- Ha nem is annyira, mint ő, bár ezt nem árulta elMelnek.- Várjon csak, amíg készen látja az egészet. Remé-lem; akkor is olyan elégedett lesz.

269

- Biztosra veszem.- Köszönöm, hogy ennyire bízik bennem. - És hálásis volt valóban, de érzett valami mást is, csak éppen nemtudta,pontosan, hogy mit.- És nemcsak erről van szó, Mel. Én... - nem istudta, hogyan önthetné szavakba az érzéseit, és egy-szerre elfogta az aggódás, vajon jól tette-e, hogy felhív-ta. Ez egy olyan nő, aki autogramot osztogat, és napontamegjelenik a képernyőn. - Én... csak nagyon megked-veltem. - Olyan kínban volt, mint egy tizenöt éveskamasz, és mindketten elmosolyodtak, az egyik NewYorkban, a másik Los Angelesben.- Én is magát. - Talán ilyen egyszerű az egész, ésnincs is mitől tartani. Akkor meg miért küzd olyanerősen az érzései ellen? - Nagyon jó volt együtt dolgoznimagával, örültem, hogy megismerhettem a gyerekeit, azotthonát. - És ekkor megértett még valamit. - Ésleginkább azért vagyok hálás, hogy bepillantást enge-dett a magánéletébe.- Valahogy úgy éreztem, hogy ezt magával nyugod-tan megtehetem. Nem mintha így terveztem volna.

270

Mitöbb, mielőtt idejött, elhatároztam, hogy magamról megAnne-ről... nem mondok semmit. - A hangja ismétellágyult.- Örülök, hogy mégis megtette - felelte rá gyorsanMel.- Én is... és úgy érzem, hogy Pattie Louval nagysze-rűen bánt.- Köszönöm, Peter. - Örült annak, amit a férfimondott. Épp az volt a baj, hogy túl sok mindennekörült a férfival kapcsolatban. És ekkor a vonal másikvégén Peter ismét felsóhajtott. - Nos, gondolom, ideje,hogy dolgozni hagyjam. Még abban sem voltam biztos,hogy bemegy-e a munkahelyére, miután egész éjszakautazott.Az asszony fölnevetett. - A műsornak mennie kell.Hatkor már mondom a híreket. Épp a telexen bejövőhíreket figyeltem az imént.- Remélem, nem szakítottam félbe. -A férfi hangjá-ból lelkifurdalás csendült.- Nem, nem, ez olyan, mint mikor a távírógépetfigyeli az ember. Egy idő után már nem is látja, mitolvas. És ez idáig még nem történt semmi velőtrázó.- Itt sem. Most bemegyek a rendelőmbe. Sok a

271

behoznivalóm, miután az elmúlt napokban el nemmozdultam Marie és Pattie Lou mellől. - Mindkettenvisszatértek megszokott életükhöz, munkájukhoz, gye-rekeikhez, az óceán két partján vállalt felelősségükhöz,s Mel ismét úgy érezte, hogy sok bennük a közös vonás.Peternek legalább akkora súly nehezedik a vállára, mintMelnek, ha ugyan nem nagyobb. Melt viszont vigasz-talta az a tudat, hogy rajta kívül mások is vannak avilágon, akik olyan terheket, kötelezettségeket cipel-nek, mint ő.- Tudja, valahogy jóleső érzés, hogy akad még vala-ki, aki olyan keményen dolgozik, mint én. - S ahogy Melezt kimondta, attól az orvos igen furán érezte magát.Kezdettől fogva ugyanezt érezte ő is. Még Anne életé-ben gyakran bántotta a gondolat, hogy az asszonynaknincs más elfoglaltsága, mint hogy berendezze a házat, sműtárgyakat vásároljon, s a gyerekeket ide-oda furikáz-za. - A világért sem szeretném, ha önhittnek

272

tartana,hisz tudom, hogy én nem emberek életének a megmen-tésén munkálkodom, de higgye el, ez a munka isrengeteget követel az embertől, amiről másoknak több-nyire fogalmuk sincsen. Néha este, amikor itt végzek,olyan az agyam, mintha kihipózták volna. Mikor haza-érek, egy épelméjű mondatot nem bírnék kinyögni, mégha az életem függne tőle, akkor sem. - Többek közöttezért sem akart újból férjhez menni. Egyszerűen nemhitt benne, hogy meg tudna felelni az elvárásoknak.De a férfi ugyanúgy megkönnyebbült, mint ő. - Pon-tosan tudom, mire gondol. Ugyanakkor néha nagyonnehéz, hogy az embernek nincs kivel megosztania aproblémáit.- Nekem ez sosem volt probléma. Amióta csak bele-merültem ebbe a munkába, mindig egyedül voltam,legalábbis majdnem mindig. Azt hiszem, így könnyebb.

273

- Igen - bár a férfi hangja nem volt meggyőző - deakkor persze az örömöt sincs kivel megosztani. - Anneerre kiválóan alkalmas volt, meg arra is, hogy a bánat-ban, tragédiában is osztozzon vele. Csak épp az ő életesohasem volt olyan teljes, mint Peteré, ugyanakkortalán épp ettől tudta oly erőteljesen támogatni a férjét.Nehéz elképzelni egy dolgozó feleséget, ugyanakkormindig tiszteletet érzett a dolgozó párok iránt, az orvosházaspárok, a bankárokhoz hozzámenő ügyvédnők,professzorok és tudósok iránt. Mintha ezek egymásterősítették, ösztönözték volna, bár a foglalkozásuk néhabizonyára kétszeresen szipolyozta ki őket.- Nem is tudom, mit mondhatnék erre, barátom.Csak azt tudom, hogy az egyedüllét nem mindig könnyű.- Persze az együttlét sem. - Erről Mel meg voltgyőződve.- Nem. De megvannak az előnyei. - Ebben viszont aférfi volt biztos. Kiváltképp, ha a gyerekeire pillantott.- Azt hiszem, ebben igaza van. Magam se tudom ahelyes választ. Csak azt tudom, hogy jólesik

274

valakivelbeszélgetni, aki maga is húzza az igát, aztán hazamegy,és az a dolga, hogy két szülő legyen egy személyben.- Volt idő az évek során, mikor Mel úgy érezte, nembírja tovább, de persze bírta, méghozzá jól. Biztos állásavolt, hatalmas népszerűsége, boldog gyermekei, akikmég ráadásul jók is.- Jó munkát végzett, Mel. - Ezek a szavak többetjelentettek Mel számára, mint bármi más.- Maga is. - A hangja bársonyosan csengett a férfifülében.- De én csak másfél éve csinálom egyedül. Maga megtizenöt éve. Ez aztán már tényleg valami.- Ha más nem is, valamivel több ősz hajszál - nevetetta nő halkan a telefonba. Ekkor az egyik szerkesztő intettneki az ajtóból. Ő pedig visszaintett, hogy mindjártmegy, mire a férfi eltűnt. - Azt hiszem, munkára szólí-tanak. Épp most dugta be a fejét az egyik szerkesztő.Remélem, ez azt jelenti, hogy megjött a filmünk LosAngelesből.- Máris?

275

- Nézze, ezt nehéz elmagyarázni, de itt mindenkomputerrel megy. Egy nap alatt itt van minden. Majdelmesélem, hogy fest az egész.- Nagyon örülnék.Mel pedig annak örült, hogy a férfi felhívta. - Köszö-nöm, hogy felhívott, Peter. Nagyon hiányoznak mind-nyájan. - Ettől a "mindnyájantól" merte kimondani.Mert ez azt jelentette, hogy nem egyedül ő hiányzik.Olyan volt, mint mikor Val és Jess beszélget telefononaz udvarlóival, korholta magát, majd elmosolyodott. -Hamarosan jelentkezem.- Helyes. Nekünk is nagyon hiányzik. - "Nekünk",nem pedig "nekem". Ugyanazt a játékot játszottákmindketten, s egyik sem értette, miért, de egyelőre csakehhez volt bátorságuk.- Minden jót.- Magának is. - Letették, s Mel még egy hosszúpercig ült az asztal mellett, és a férfira gondolt. Késztéboly, de boldog volt, hogy Peter felhívta. Boldog, mintegy kislány. Azzal végigsietett a folyosón a vágószobákfelé, és közben sehogyan sem sikerült eltüntetnie

276

arcáróla boldog vigyort. Vigyorgott, míg csak a filmet végignem nézte. Látta magát, amint az orvosra néz, és láttaPattie Lout és Pearlt, de még Marie-t is, meg az éjjelkettőkor végrehajtott szívátültetést, és a szíve sebeseb-ben vert, valahányszor a férfi megszólalt, valahányszor akamera ráközelített, s ő meglátta a szemében a szerény-séget, féltő gondoskodást. Szinte levegő után kapko-dott, mikor a villanyt felgyújtották. A film szenzációslett.Vágás előtt többórás volt, ezt még meg kell vágni,meg kell szerkeszteni. Ahogy a helyiségből kiment,csakis a férfira bírt gondolni...Aznap este Melanie11. FEJEZETelőször közvetítette ahíreket, amióta San Franciscóból visszatért, és mindenolyan simán és olajozottan ment, mint mindig. Kelle-mes, professzionális mosolyával úgy tűnt fel a képer-nyőn, ahogy az emberek széltében-hosszában az

277

Egye-sült Államokban megszokták. Amikor az adás végénkilépett a stúdióból, fogalma sem volt róla, hogy LosAngeles-i dolgozószobájában Peter Hallam feszültenfigyelte, s adás közben Pam is besétált, aztán csak állt ottés bámult. Peter észre se vette, hogy ott van.- Mi az, papa, lelőtték az elnököt?A férfi bosszankodva nézett a gyerekre, hosszú,fáradságos nap állt mögötte, és még látni akarta Melt,mielőtt eltűnik a képernyőről. Nézte már máskor is, deez most valami egészen más. Most már ismerte, ésegyszeriben igen fontosnak érezte, hogy lássa is, azokután, hogy beszéltek telefonon. - Pam, mindjárt fölme-gyek. Csak hagyjál békében, amíg megnézem a híreket.Egy hosszú percig Pam még ott tipródott az ajtóban,mérges volt, ugyanakkor vonzotta is Mel. Megkedvelte,csak az nem tetszett neki, ahogyan az apja ránézett,amikor együtt voltak. - Na persze, hát jó... - De a férfi

278

nem látta a kislány arckifejezését, amikor elhagyta ahelyiséget, csak ült és a készülékre bámult, miközbenMel sorolta a nap híreit. Aztán még egy ideig ült ott,majd kikapcsolta a készüléket, és fölment a gyerekek-hez. Nagyon fáradt volt. Két órát töltött Marie-valaznap délután a kórházban. Úgy tűnt, hogy fellépnikészül a fertőzés, és mintha a gyógyszerekre sem rea-gálna kellőképpen. Számított rá, de attól a helyzet mégnem lett könnyebb.Odahaza New Yorkban eközben Mel sietve hazamenta híradás után, megvacsorázott a gyerekekkel, aztánvissza a tévébe a tizenegy órás hírekre, és csak ezek utántalálkozott ismét Granttal. A férfi a stábtagok közöttvárt rá, amikor kikapcsolták a kamerákat.- Jó voltál ma este - nézett le rá a férfi, és észrevette,hogy Mel milyen fáradt. De észrevett még valamit.Valamit, ami eddig hiányzott belőle, valami ragyogást.- Hogy bírod ezt alvás nélkül?- Most kezdek leereszteni - ismerte el a nő fáradt

279

mosollyal, de azért nagyon örült a férfinak.- Na, eredj haza, és pihend ki magad.- Igenis, papa.- Apányi korban vagyok, úgyhogy jó lesz, ha vigyázolmagadra.- Igenis - tisztelgett tisztelettudóan, majd hazafelé ataxiban már el is bóbiskolt.Felment a szobájába, levetkőzött, a ruháit az ágymellé, a földre hajította, és öt perc múlva mélyen aludt ahűs ágyneműk között, mezítelenül, a legnagyobb béké-ben, úgy, hogy az agyát közben nem gyötörte semmi.Másnap kora délutánig meg se moccant, akkor is atelefon ébresztette. Ezúttal is Peter volt.- Jó reggelt! Túl korán hívom?- Nem, dehogy - nyomott el Mel egy ásítást, és azórájára pillantott. Odaát a túlparton Peternél negyedtizenegyet mutatott az óra. - Mi újság Los Angelesben?- Nem unatkozom. Mára két tripla bypass van beüte-mezve .- Hogy van Marie és Pattie Lou? - ült fel Mel azágyban, és körülnézett New York-i szobájában.- Ma jól vannak mindketten. Pattie Lou még jobban,

280

mint Marie. - Ő volt Peter számára az igazi diadal. - Ésami még ennél is fontosabb, maga hogy van?- Őszintén? - mosolygott a nő. - Hulla fáradtan.- Pihennie kéne. Agyonhajszolja magát, Mel.- Bagoly mondja verébnek. - Mel igyekezett úgytenni, mintha magától értetődő volna, hogy a férfitelefonál, de titokban fel volt dobva. - Hamarosanszabadságra megyek.- Tényleg? - kérdezte a férfi, mert Mel erről koráb-ban nem tett említést, de hát mire volt idejük az alatt aLos Angelesben töltött néhány nap alatt. - Hová?- Bermudára - jelentette ki Mel elégedetten. Márrégóta és nagyon számított rá. Egy ismerős tévérendezőfelajánlotta, hogy bérbe adja neki a házat, s mivel azidőpont ütközött az ikrek iskolai menetrendjével, úgyhatározott, hogy egyedül megy.A férfi idegesen kérdezte: - A barátaival megy?- Nem. Egyedül.- Tényleg? - Egyszerre volt elképedt és megköny-nyebbült. - Micsoda önálló egyéniség. - Csak csodálnitudta ezért. Ő képtelen lett volna egyedül nyaralnimenni. Elveszettnek érezte volna magát a gyerekeinélkül, most, hogy Anne nincs többé. De hát Mel sokkalrégebben van egyedül, mint ő.

281

- Gondoltam, jó mulatság lesz. A gyerekeket perszeeszi az irigység. De hát itt vannak a barátaik, és azon ahéten nagy bulit is rendeznek.- Engem is esz az irigység.- Ne egye. Bizonyára halálra fogom unni magamat.- Vele bezzeg nem unná. Elhessegette agyából a gondo-latot. - De azért jót fog tenni.- Igen. Egészen biztos. -Ezt nem sajnálta tőle. Csakszeretett volna Mellel lenni, ha mégoly abszurd is agondolat. Alig ismerik egymást, de a semminél azértsokkalta jobban.Egy kis ideig még beszélgettek, aztán Petert hívattáka sebészetről, Melnek pedig be kellett mennie a vágó-szobába, hogy végignézze, hogyan vágják össze a film-jét.A rákövetkező szerdán12. FEJEZETMel épp elmenni ké-szült otthonról, amikor megszólalt a telefon. A Bloo-mingdale-be igyekezett. Feltétlenül vennie kellett egyfürdőrúhát, hisz a héten Bermudára utazik. Alaposanátvizsgálta az előző nyári állományt, de mind

282

meglehe-tősen kifakult, megnyúlt és megkopott. Két hónapig lenem jöttek róla a fürdőruhák, úgyhogy évente megkellett újítani őket:- Halló!- Én vagyok - szólt bele Grant.- Mizujs? Épp rohanok, hogy vegyek egy fürdőruhátaz útra. - Nagyon várta már az utat, és két nap múlvaindul. - Vegyek neked valamit? A Bloomie-ba megyek.- Nem, kösz. Elfelejtettem, hogy utazol. Nincs szük-séged egy inasra vagy titkárra, amíg odavagy?- Nincs, kösz - mosolygott Mel a telefonba, s a férfirájött, hogy alig látták egymást, amióta Mel visszajöttLos Angelesből.- Csak Marcia Evansszel kapcsolatban szerettemvolna kérdezni valamit. -A színházi világ nagyasszonyá-val Mel hat hónappal azelőtt készített mélyinterjút. -Maes te szerepel a műsoromban.- Sok sikert. Egy sárkány - rándult össze Mel.- A fene egye meg. Sejtettem. És a rendező aztmondta, nincs mitől tartanom. Van valami ötleted, hogyhogy éljem túl a dolgot?- Próbáld a kutyaharapást szőrivel. Életemben mégilyen harapós nővel nem találkoztam. Úgyhogy

283

vigyázz,be ne rágjon rád valamiért. Majd meglátod.- Ez aztán a nagy segítség. - De nem volt elragadtat-va, fújt a rendezőre, amiért kelepcébe csalta.- Majd még gondolkodom vásárlás közben, aztánfelhívlak, ha megjöttem.- Nem vacsoráznál ma este velem, hogy egy kisbátorságot önts belém?- Inkább ugorj el hozzánk, hogy a gyerekek is lássanak.- Megpróbálom - vigyorodott el a férfi - ha közbenem jön valami. ... .- Nahát, tudod, te meg a pipihus... - nevetett Mel.- Nem tudok ellenállni, amikor így be vagyok rezel-ve. Akkor még beszéljünk.- Oké. - A férfi letette, Mel egy pillantást vetett atükörbe, majd fogta a táskáját. Fehér vászonruha voltrajta és fekete selyem kiskabát, fekete-fehér lakkcipő,amit még tavaly vett Rómában. Nagyon csinos volt, ésjól érezte magát a bőrében. Hetekig hajtottak, mint amegszállottak, vágták a Pattie Louról és Peter Hallam-ról készített filmet, és minden a lehető legnagyszerűb-ben alakult. Egyre jobb lett az anyag, s amikor épplenyomta a kilincset, újból megszólalt a telefon, s

284

Mel alegszívesebben föl se vette volna. Biztosan megint az anyavalyás szerkesztő, és azt akarja, hogy menjen be,márpedig most igenis szüksége van néhány órára, hogymagával is törődjön. De a telefon olyan kitartóancsöngött, hogy feladta, visszament a nappaliba, ésfelvette a beugróban elrejtett fehér telefont.- Tessék. - Arra számított, hogy a szerkesztő hangjátfogja meghallani. Aznap délelőtt már kétszer telefonált.De persze most nem a szerkesztő volt, hanem ismétPeter Hallam. Igen gyakran telefonált.- Hello, Mel - szólt bele tétován, miután meghallottaMel zord hangját. Mel el is röstellte magát.- Hello, Peter. Bocs; hogy úgy belevakkantottam.Épp indulni készültem, de.. . - Ismét fiatalnak, izgatott-nak érezte magát, mint a férfi korábbi hívásai során is.Peter különös hatással volt rá, szinte kioltotta belőle asikert és az önbizalmat. Ismét fiatal lány lett, amikorvele beszélt... vagy csak egyszerűen... nő. - Örülök,hogy hívott. - A férfi néhány napja nem

285

jelentkezett.- Hogy van Marie? - Egyszer csak elfogta a rémület,hogy a férfi rossz híreket fog közölni, de Peter sietvemegnyugtatta.- Sokkal jobban. Tegnap este volt egy kis probléma,és én már azt hittem, hogy ki akarja vetni a szervezete aszívet, de aztán rendbe jött minden. Átállítottuk agyógyszerezést. És arra számítunk, hogy néhány hétmúlva esetleg már haza is küldhetjük. - Ezt Melanie boldogan végignézte volna, de ezért nem utazhat odáig, a rendező egyszerűen nem engedné. - És a gyerekek? - Jól vannak. Hát maga? Már kerestem az irodájá- ban, de mondták, hogy nincs bent. - Lógok - mondta a nő boldogan nevetve. - A most következő hétvégén megyek Bermudára, és be kell vásárolnom egy-két holmit. - Nagyon ígéretesen hangzik. Mi itthon maradunk a hosszú hétvégén. Marknak valami teniszversenye van, Matthew pedig születésnapi zsúrra megy. - Az én lányaim meg egy összejövetelre mennek, és utána Cape Codra egy barátnőjükkel meg annak a

286

szü- leivel. - Mintha a sok egyéb mondanivalót a gyerekeik- ről való társalgásba rejtették volna, Mel azonban azt is tudni szerette volna, hogy ő hogy van, nemcsak Pam és Mark és Matthew. És végül el is szánta magát, hogy megkérdi. - És maga jól van, Peter? Nem hajszolja agyon magát? - De, természetesen - nevetett a férfi, ugyanakkor örült a kérdésnek. - Másképpen nem is bírnám amint - maga sem. - Ez igaz. Majd ha már öreg leszek és ráncos, és vissza kell vonulnom, törhetem a fejemet, hogy mihez kezdjek magammal reggelenként, amikor fölébredek. - Biztosan ki fog találni valamit. - Aha. Talán agysebész leszek. - Mindketten nevet- tek, Mel pedig leült, a Bloomingdale meg a fürdőruhák teljesen kimentek a fejéből. - Azt hiszem, akkor meg- próbálok majd könyvet írni. - Miről? - Megírom az emlékirataimat - viccelt Mel. - Na, komolyan. Ritkán fordul elő, hogy bárkinek megvallotta volna

287

miről álmodozik. De Peterrel olyan könnyen ment a beszélgetés. - Nem is tudom, azt hiszem szívesen írnék arról, hogy milyen a nő helyzete az újságírószakmában. Kezdetben nagyon nehéz volt, de most már sokkal könnyebb, persze, most se mindig. Az emberek meg-pukkadnak, ha valaki befut. Részben örülnek, részbendühöngenek. Mindenesetre érdekes volt ezt végigcsinál-ni, és gondolom, sok nő hasznát vehetné a tapasztalata-imnak. Az nem számít, hogy az ember azt csinálja, amitén, vagy valami mást. A lényeg, hogy hogyan lehetfeljutni a csúcsra, én pedig tudom, hogy ez hogy megy,hogy mennyi munkába kerül, és mi történik, amikor azember végre odaér.- Ez úgy hangzik, hogy bizonyára azonnal bestseller-listára fog kerülni.- Talán nem, de szeretném megpróbálni.- Én is mindig könyvet akartam írni a szívsebészetrőlaz átlagolvasóknak, hogy milyen érzés, mire számítson

288

az ember, mire számíthat az orvosától, és hogy bizonyoshelyzetekben milyen kockázattal kell számolni. Fogal-mam sincs róla, hogy ez érdekelne-e bárkit is, de azemberek annyira fölkészületlenek, ráadásul az orvosaikis félreinformálják őket.- Ez bizony eléggé érdekesen hangzik. - Melnektetszett az elgondolás, ilyen könyvre bizonyára nagyszükség volna, és kíváncsi volt, vajon a férfi meg tudna-ebirkózni a feladattal.- Talán szökjünk meg együtt valamelyk déltengeriszigetre, hogy megírhassuk a könyveinket. Majd, ha agyerekek már felnőttek - tette hozzá.- Minek várjunk olyan soká? - Eljátszottak a gondo-lattal, de erről Melnek egyszer csak eszébe jutott aBermuda. - Még sosem jártam a déltengeri szigeteken.- És Bermudán járt már. Az is trópus, és közel van, csaképp semmi különös. Vagy csak attól nem különös, hogyegyedül megy oda. Hát ha Peterrel menne? A kérdéstfélelmetes lett volna megválaszolni.- Én mindig Bora-Borára vágytam - vallotta be

289

Peter- de annyi időre sohasem tudok elszabadulni a betege-imtől, hogy érdemes legyen olyan messzire elmenni.- Talán nem is akar. - Ezzel már Anne is megvádolta,és bizony lehet benne valami.- Lehet, hogy igaza van. - Valahogy olyan könnyenment ezzel a nővel az őszinte beszéd. - Ki kell várnom,amíg nyugdíjba megyek. - Sok mindent halasztott arraaz időre, és most, hogy Anne nincs többé, többé mársemmi sem lesz ugyanaz, nem osztozhatnak a közösélményben. Peter már eddig is annyi mindent halasztottmáskorra, s ezt mostanra komolyan megbánta. Nincsmáskor. Legalábbis, számukra nincs. S Peter eltűnő-dött, hogy mi értelme a dolgokat máskorra halasztani.Mi lesz, ha agyvérzést kap, ha meghal, ha... - Azérttalán hamarabb elmegyek.- Jól teszi. Ennyivel igazán tartozik magának. -Mi azaz ennyi? Hisz ő mostanában csakis Mel után vágyako-zik.

290

- Várja már az utazást, Mel?- Igen is, nem is. - Járt már romantikus helyekenazelőtt is. Vannak hátrányai.- Küldjön nekem egy lapot.- Feltétlenül.- Azt hiszem, jobb, ha útjára engedem. Hívjon fel, havisszajött, jó? És pihenje ki magát!- Magának is volna rá akkora szüksége, mint nekem.Ha nem nagyobb.- Nem hinném.Ekkor Mel az órájára nézett és eltűnődött, vajon hollehet a férfi. Kaliforniában délelőtt fél tizet mutatott azóra. - Ma nincs műtéte?- Nincs. Minden hónap utolsó szerdáján értekezletettartunk, ahol a kollégák felfrissítik információikat az újtechnikákkal és eljárásokkal kapcsolatban. Megvitat-juk, miket csinálnak szerte az országban, és hogy abbana hónapban mi magunk mit igyekeztünk megvalósítani.- De kár, hogy ezt nem tudtam. Olyan jó lett volnaazt is filmre venni. - De persze anyaga volt így is, elég.- Tízkor kezdődik. És korán végeztem a vizittel. -Ekkor az ő hangja is olyan fiatalosan, fiúsan

291

csengett.-Már napok óta ígérgetem magamnak, hogy jutalombólfelhívhatom magát. - Ilyesmit a telefonba könnyebbmondani, és Peter most szinte hálás volt, hogy ilyen nagyközöttük a távolság.- Ez igazán megtisztelő. - Az orvos szerette volnaelmondani, hogy ő is megtiszteltetésnek szánta, hogyamióta feleségül vette Anne-t, más nőt telefonon olyanértelemben nem hívott föl, de nem mondta. - Már én istöbbször gondoltam rá, hogy fölhívom, és megkérdem,hogy van Marie, de az időeltolódás miatt soha nem jöttössze.- Ilyesmi velem is előfordult már. Mindenesetreörülök, hogy most fölhívtam. És érezze magát nagyonjól Bermudán.- Köszönöm. Kellemes hétvégét magának is. Ésfelhívom, ha hazajöttem. - Ilyesmire először tett ígére-tet, és máris alig várta, hogy megvalósíthassa: - Juteszembe, a filmünk szenzációsan alakul.A férfi jólesően mosolygott. - Örülök neki. - Depersze nem ezért telefonált. - Vigyázzon magára,

292

Mel!- Jövő héten jelentkezem. - És egyszerre rádöbbent,hogy olyan kapcsolat alakult ki közöttük, ami azelőttnem volt, s amint megindult a Bloomingdale felé, bol-dognak, izgatottnak és felszabadultnak érezte magát.Felpróbált két kék fürdőruhát, egy feketét és egypirosat, de a piros sosem illett igazán a vörös hajához, ésvégül kiválasztotta az egyik szép középkéket meg afeketét: Kicsit kockázatos, de ma olyan egzotikus han-gulatban volt. És amint ott állt a pultnál és mosolyogvatartotta maga előtt a két fürdőruhát meg a hitelkártyá-ját, és várta, hogy fizethessen, egy nő könnyek közöttépp feléje törtetett. - Lelőtték az elnököt! - sikoltottamindenkinek, aki odafigyelt. - A mellén és a hátántalálták el, és haldoklik! - Mintha az egész áruházonegyszerre villanyáram futott volna keresztül, az em-berek kiabálva adták tovább a hírt, majd futni kezdtek,

293

mintha lázas ténykedésük bármin is segíthetne. Mel apultra hajította a két fürdőruhát, és automatikusanleszáguldott a háromemeletnyi mozgólépcsőn és ki abejáraton. Bevágódott az első arrajáró taxiba, léleksza-kadva bemondta a tévétársaság címét, és megkérte asofőrt, hogy kapcsolja be a rádiót. Ő is meg a sofőr isdermedten hallgatták a híreket. Még senki nem tudtabiztosra, hogy él-e az elnök, vagy meghalt. Egy naprament Los Angelesbe, hogy a kormányzóval tárgyaljon,és polgárjogi vezetőkkel is találkozott. Néhány percementőautó száguldott vele a kórházba, életveszélyesállapotban van, a két mellette álló rendőr pedig ott ismaradt holtan. Mel sápadtan egy tízdollárost hajítottoda a sofőrnek, majd berontott az épületbe vezetőszárnyas ajtón. Addigra az előcsarnoktól a hírszerkesz-tőségig a feje tetején állt minden, s amint a főszerkesztőmegpillantotta a feléje vágtató Melt,

294

megkönnyebbül-ten felsóhajtott.- Hál' isten, reméltem, hogy időben ideérsz.- Szinte futva jöttem a Bloomingdale-től idáig. -Legalábbis úgy érezte, és meg is tette volna, ha a szükségúgy kívánja. Tudta, hogy ezekben a percekben nekimost itt a helye.- Máris ülsz a kamera elé a hivatalos jelentésekkel.Megnézte, mi van rajta, meg volt vele elégedve, depersze azt se bánta volna, ha akár mezítelenül áll ott.- Fesd ki magad. És összehúzhatnád egy kicsit akabátod. Túl fehér a ruha a kamerához.- Persze. Most mi az ábra?- Még .semmi új. A műtőben van, és nem valamirózsás a kilátás.- A francba. - Berohant az irodájába, ahol a smink-eszközeit tartotta, öt perc múlva ott volt megint, meg-fésülve, kifestve, begombolt kiskabáttal, felvételrekészen. A rendező bekísérte a stúdióba, és a kezébenyomta a nagy kazal híranyagot, amit Mel átfutott. Akövetkező pillanatban rémülten nézett a férfira. - Eztényleg nem valami biztató. Az elnököt három golyó amellén találta el, és a korábbi jelentések szerint a gerince

295

is megsérült. Még ha megmarad, akkor is örök életéremegbénulhat, vagy ami még ennél is rosszabb, élőhalottlesz belőle. Épp a Központi Városiba vitték, és jelenlegis folyik a műtét. Ekkor Mel hirtelen eltűnődött, vajonPeter Hallam tud-e az egészről, de nem ért rá telefonálniaz adás kezdete előtt.Sietősen az asztalához ment, s máris rögtönöznikezdett a kamera előtt, amint kigyulladtak a lámpák,majd egymás után sorolta a híreket. A kitűzött műsoro-kat mind leállították, hogy az embereket rendre tudósít-sák a legújabb hírekről, de még nem volt túlzottan sokközölnivaló. A délután hátralevő részében domborítanikellett, legalább három óra hosszat megállás nélkül,akkor végre leváltotta az a férfi, aki hétvégeken helyet-tesíteni szokta. Mindannyiukat behívták, s véget nemérő viták és feltételezgetések követték egymást az éterhullámain a nyugati partróljövőjelentések között,

296

aztánegyenesben kapcsolták a Los Angeles-i riportereket,akik a Mel számára oly ismerős Központi Városi Kórházelőcsarnokából adták helyzetjelentéseiket. Mel, miköz-ben a híradásukat hallgatta, azt kívánta, bárcsak ottlehetne ő is. De hat órára még mindig nem voltak újabbhírek, kivéve, hogy az elnök még életben van, a műtétettúlélte. Most következnek a várakozás nehéz percei,elsősorban a First Lady számára, aki már útban volt LosAngelesbe, és egy órán belül meg is kellett érkeznie aLAX reptérre.Mel végigcsinálta a szokásos hatórás híreket, amineka nagy részét most a Los Angeles-i hírek tették ki, smikor végre felállhatott a kamera elől, már várt rá arendező, hogy beszéljen vele.- Mel - nézett rá a férfi komoran, és újabb halomkéziratot nyomott a kezébe. - Oda kell menned. - Egypillanatra Mel egészen elképedt. -Menj haza,

297

csomagoljés gyere vissza, csináld végig a tizenegy órás híreket,aztán kiviszünk a reptérre. Egy gépet visszatartanak akedvedért, holnap reggel pedig onnan kezded a közvetí-tést. Addigra már, ki tudja, hol fognak tartani azesemények. - A férfit, aki az elnököt lelőtte, márőrizetbe vették, és pettyes múltjának különböző esemé-nyeit hosszasan szellőztették a tévében, közben sebé-szek nyilatkoztak, véleményüket nyilvánították az el-nök állapotáról és kilátásairól. - Meg tudod csinálni?- Mindketten tudták, hogy költői a kérdés. Melnek nemis volt választása. Ezért kapja a fizetését, a munka-körébe szorosan beletartozott az országos katasztrófákhelyszíni tudósítása. Gondolatban végigfutott teendői-nek hosszú során. Afelől a hosszú évek gyakorlata utánnem volt kétsége, hogy Raquel majd vigyáz a gyerekek-re, ő meg még beszélhet velük, amikor a két híradóközött hazamegy csomagolni.

298

Odahaza az ikrek és Raquel könnyek között ültek atévé előtt, először Jessica vetette magát a nyakába.- Mami, most mi lesz? - Raquel hangosan trombitált.- Még nem tudjuk. - Aztán megmondta nekik. - Maeste Kaliforniába kell mennem. Ugye, pockok, vigyáz-tok magatokra? - Raquelhez fordult, de az ő válaszáttudta előre.- Természetesen - vágta rá az asszony, szinte meg-bántottan.- Mihelyt ennek az egésznek vége, jövök haza.Megcsókolta őket, visszament a tévébe a késői hír-adóra, és mihelyt az adásnak vége lett, két rendőr, aki rávárt, kocsin vitte ki a repülőtérre. Mindnyájan feszültenfigyeltek a rádió híreire, miközben velőtrázó szirénázás-sal közeledtek a reptérhez. Ezt a szívességet a rendőrségalkalmanként megtette a tévéállomásnak. Negyed egyrekinn voltak a Kennedyn, és tíz perccel azután, hogy Mela gépre szállt, a levegőbe emelkedtek. A légikisasszo-nyok többször is odamentek hozzá, és a pilótán keresz-

299

tül továbbított híranyagot nyomtak a kezébe. Az irányí-tótornyokból a légi ellenőrzéstől vették a híreket. Azelnök még életben volt, de hogy meddig, azt senki semtudhatta. Véget nem érőnek tűnt a Los Angelesbe ve-zető éjszaka, és amikor Mel végre kiszállt, egészenösszetörtnek érezte magát. Ott is rendőri kíséret várta,és Mel úgy határozott, hogy előbb megy a KözpontiVárosiba és csak azután a hotelba, hogy aludjon néhányórát. Másnap reggel hétkor munkába kell állnia, és LosAngelesben már hajnali négyre járt. Mikor beért akórházba, kiderült, hogy újabb hírek nincsenek, úgy-hogy hajnali ötre már a hotelban volt. Úgy határozott,hogy alszik egy órát, mielőtt megkezdi a közvetítést.Majd megiszik egy csomó kávét, és ébresztést kér a szál-lodai telefonügyelettől, hogy el ne aludjon. Egy olyanszállodában szereztek neki szobát, ahol eddig még nemjárt, de közel volt a Központi Városi Kórházhoz. És Mel

300

ekkor rádöbbent, hogy milyen különös, hogy ismét ittvan Los Angelesben, méghozzá ilyen hamar, s eltűnő-dött, vajon lesz-e ideje találkozni Peterrel. Talán, hamár vége az egésznek. Hacsak meg nem hal az elnök.Akkor lehet, hogy azonnal vissza kell repülnie az elnökikülöngéppel, hogy részt vegyen a washingtoni temeté-sen, mely esetben semmiképpen nem találkozhat a fér-fival. De remélte, méghozzá az elnök kedvéért, hogyerre nem fog sor kerülni. Pedig rettenetesen szerettevolna látni Petert a következő napokban. Eltűnődött,vajon az orvos tudja-e, hogy ott van.Mihelyt a telefonközpontos fölcsengetett, felébredt.A végtagjai fájtak ugyan, de olyan éber volt, mintha egypercet sem aludt volna. De bíznia kell benne, hogykötélidegei és a sok kávé majd lábon tartják. Csináltmár ilyet máskor is, és tudta, hogy ezúttal is menni fog.Sötétszürke ruhát és fekete magas sarkú cipőt

301

húzott, éshat harminckor már benn ült a rendőrautóban, tízperccel később pedig megérkezett a kórházhoz, hogymegszerezze a legújabb információkat az adás kezdeté-ig. Addigra New Yorkban már majdnem tíz óra volt, s azország keleti fele órák óta ki volt éhezve az új informáci-ókra.Szembetalálkozott ugyanazzal a stábbal, amelyikkelaz elmúlt harcok során már összeszokott, valamintlegalább ötven újabb stábtaggal, és vagy két tucatriporterrel. Ott táboroztak a kórház előcsarnokában, ésa kórház szóvivője minden félórában tájékoztatástadott. És úgy nyolc óra tájban, amikor Mel már egyórája egyenes adásban közvetített komoran és lenyűgö-zően, végre megkapták az első biztató híreket. Az elnökmagánál volt, és a gerincoszlopát semmiféle károsodás,sérülés nem érte. Ha megmarad, nem lesz béna és ezidáig úgy látszik, hogy agykárosodás sem történt. Hogymegmarad-e, az még a jövő zenéje. Három óra múlva a

302

First Lady csatlakozott hozzájuk, és szólt néhány szót azország népéhez. Melre szakított három percet az idejé-ből, csupa bánat volt a szegény asszony, de azértméltóságát megőrizve és határozott hangon beszéltMellel. Az ember szíve majd megszakadt, ahogy köny-nyek szöktek a szemébe, miközben a hangja meg semrezdült. Mel engedte beszélni, csak néhány kérdést tettfel és biztosította, hogy az egész ország érte imádkozik,aztán csodával határos módon az elnököt operáló se-bésszel is sikerült néhány percet beszélnie. Aznap estehatra elfogytak az új hírek, és Melt felváltotta egy helyitudósító, aki bedolgozott a tévétársaságuknak. Kapottöt órát, hogy a szállodában kialudja magát, ha ugyanképes rá. De mire a szobájába került, már annyira felvolt srófolva, hogy nem bírt elaludni. Csak feküdt asötétben, ezer dolog keringett a fejében, aztán hirtelen atelefon után nyúlt és feltárcsázott egy helyi

303

számot.Mrs. Hahn vette fel a hallgatót, és Mel mindenbarátságos szóvesztegetés nélkül megkérdezte, beszél-het-e a doktor úrral, aki a rákövetkező pillanatban márbele is szólt a hallgatóba.- Mel?- Halló. Nem tudom van-e füle-farka, amit összebe-szélek, mert a fáradtságtól keresztbe áll a szemem, csakjelentkezni akartam és közölni, hogy itt vagyok.A férfi ekkor szelíden elmosolyodott. A nő hangjakimerült volt. -Emlékszik még rám? Ugyanis véletlenülén is a Központi Városi Kórházban dolgozom. Arrólnem beszélve, hogy van idehaza tévénk. Ma már kétszeris láttam, csak maga nem látott engem. Hogy bírja?- Bírom. Hozzá vagyok szokva. Egy idő után azember átengedi a testét a robotpilótának, és csak reméli,hogy nem fog falba ütközni, miközben a fürdőszobátkeresi.- Most hol van? - Mel bemondta a szálloda nevét, ésa férfi is elképesztőnek találta, hogy ismét ilyen közelkerültek egymáshoz. EL kellett ismernie, hogy a

304

rémeskörülmények ellenére nagyon örül, bár azt nem tudta,hogy fognak-e találkozni. - Tehetek valamit magáért?- Most biztosan nem. Ha igen, feltétlenül jelentkezem.160A férfi teljesen hülyének érezte magát, mégis felkellett tennie a kérdést. - Volna rá lehetőség... hogyvalamikor találkozzunk? Már úgy értem, hogy nemabban a zsúfolt előcsarnokban, tele riporterekkel.- Egyelőre fogalmam sincs. -És ezt őszintén mondta.- Minden attól függ, hogy mi történik, Peter. Őszintén,maga szerint mekkorák ennek az embernek az esélyei?- Már előbb is meg kellett volna kérdeznie, de olyanfáradt volt, hogy csak most jutott eszébe.- Egész jók. Attól függ, milyen formában van. Aszívével nincs probléma, különben szóltak volna nekem.Benn voltam a műtőben, amikor operálták, ha netánszükség volna rám. De nem volt. - Erről Mel a híranyag-ból nem értesült, de hát sejtette, hogy sok információt

305

elhallgatnak. Csak a merénylőről mondtak el mindent, ahuszonhárom éves fiatalemberről, aki az elmúlt ötesztendőt elmegyógyintézetben töltötte, . és már kéthónappal ezelőtt megmondta a nővérének, hogy megfogja gyilkolni az elnököt. Senki nem vette komolyan,miután a fiú a kórházi szobatársáról azt hitte, hogy Isten,a főnővért meg Marilyn Monroe-nak tartotta. Azt senézték ki belőle, hogy tudja egyáltalán, hogy ki az elnök,de hát tudta. Annyira tudta, hogy majdnem sikerülteltennie láb alól, illetve ki tudja, hisz az elnök még nemúszta meg a dolgot. - Holnapra sokkal többet fogunktudni, Mel.- Ha hozzájut valami belső információhoz, megten-né, hogy felhív?- Természetesen. De miért nem alszik egyet, mielőttmég magából lesz a kórház következő ápoltja?- Majd alszom, de annyira fel vagyok húzva, hogyképtelen vagyok elaludni.- Próbálja meg. Hunyja le a szemét, és lazítson, negondoljon az alvásra. - A hangja megnyugtató volt, ésMel örült, hogy felhívta. - Akarja, hogy holnap bevi-

306

gyem a kórházba?- Holnap.? - nevetett Mel. - Nekem ma tizenegyrevissza kell mennem.- De hát ez embertelenség! - A férfi magánkívül volt.- Az elnökgyilkosság nemkülönben. - Ebben mind-ketten egyetértettek, s Mel letette a telefont. Örült,hogy felhívta a férfit. És remélte, hogy találkozhatnak,mielőtt el kell mennie Los Angelesből. Belehalna, haúgy kellene elmennie innét, hogy még csak nem is láttákegymást, de tudták mindketten, hogy erre bizony meg-van az esély. És miközben Mel a szállodai ágyában azoldalára fordult, azon imádkozott, hogy ne így legyen.13 . FEJEZETPénteken Mel és a for-gatócsoport többi tagjahosszú, fárasztó napot töltött a Központi Városi Kórházelőcsarnokában. Féltucatnyian csak azzal foglalkoztak,hogy hordták a stábtagoknak a kávét, szendvicset, ésidőnként egyenes adásban továbbították tévétársasága-iknak az elnök állapotával kapcsolatos legújabb

307

híreket.Azonban reggel hattól este hétig nagyjában-egészébensemmi nem változott. És miután csütörtök este tizenegy-kor Mel szolgálatba állt, péntek este nyolcig el semhagyta a kórházat. Addigra annyira kimerült volt már,hogy csak úgy lüktetett az agya és égett a szeme. Ekkorkiment a parkolóba, és becsusszant a bérelt kocsiba,hogy a hotelba hajtson, de a fáradtságtól olyan homályo-san látott, hogy beindítani sem merte a motort. S a hang,amelyet meghallott, mintha sűrű ködön érkezett volna afüléhez. Megfordult, hogy megnézze, ki áll a kocsijamellett, és ki szól hozzá.- Miss Adams, maga így nem vezethet! - Először azthitte, valamelyik zsaru, aztán amint fejét hátratámasz-totta az ülésen, és hunyorogva odanézett, fölfedezte azismerős arcot. Az ablak végig le volt húzva. Mel tudta,hogy minél több levegőre lesz szüksége, hogy hazafelé

308

menet el ne aludjon a volánnál.- Nahát! Maga hogy kerül ide? - Még így, az össze-esés szélén is látta, hogy a férfi szeme mélykék, ésérezte, hogy nagyon örül, hogy ott látja.- Itt dolgozom, ha nem tudná.- De magának már régen otthon volna a helye, nem?A "férfi bólintott, és továbbra is a nő szemét figyelte.Mel ahhoz is túl fáradt volt, hogy megmozduljon. - Ül-jön át. Elviszem a hotelba.- Ugyan már. Semmi bajom. Csak egy kicsit...- Na, legyen esze, Mel. Most, hogy úgy el vannakfoglalva az elnökkel, ha maga felmászik ezzel a kocsivalegy fára, még egy fölösleges ragtapasz se lesz a kórház-ban a maga számára. Az egész banda az elnökre vanráállítva. Úgyhogy spóroljuk meg magunknak ezt acirkuszt, és engedje, hogy hazavigyem. helyes? Melbenannyi erő sem maradt, hogy tiltakozzon. Csak mosoly-gott, mint egy fáradt gyerek, bólintott, és átcsusszant amásik ülésre. -Ez a beszéd. -A férfi ránézett, hogy nembántotta-e meg, majd elégedetten látta, hogy nem. Mel

309

csak bámult kábultan maga elé, és csöppet sem tiltako-zott, amikor a férfi átvette az irányítást. Peter szakava-tottan vezetett a Los Angeles-i forgalomban, ebben azórában még mindig csúcsforgalom volt, s közben néha-néha Melre pillantott. Aztán végre megszólalt.- Mel, jól van?- Csak egy kicsit kikészültem. Majd alszom valamit,és máris rendbe jövök.- Mikor kell visszamennie?- Hál' istennek, csak holnap reggel hatkor.És ekkor kissé kihúzta magát az ülésen. - Tud valamitaz elnök állapotáról, amit hasznosíthatnék? - De a férficsak rázta a fejét. -A fenébe, remélem, megmarad.- Az országban mindenki ebben reménykedik, én is.Az ember ilyenkor olyan tehetetlennek érzi magát.Hanem tudja, azt hiszem, baromi nagy szerencséje volt.Rá is mehetett volna egy perc alatt. És nem sokhiányzott, higgye el, láttam a röntgenfelvételeken. Csakegy hajszálon múlott az élete, vagy az agyműködése,vagy hogy a legjobb esetben nyaktól lefelé egy életre

310

megbénuljon. Ha az a golyó csak egy kicsit is másképpenpattan vissza... - A mondatot szükségtelen volt befejez-nie. A sebészek, akik az elnököt műtötték, mind abarátai, s ezért Peter meglehetősen jól informált volt.- Annyira sajnálom a feleségét. Olyan derekasanviselkedik, pedig mintha az utolsó szalmaszálba pró-bálna belekapaszkodni. - Az elnök felesége bizony márnem volt fiatal, és az elmúlt két nap feszültsége iszonya-tosan igénybe vette.- Ráadásul a szíve sincs rendben, tudja. Nem ko-moly, de nem kifejezetten ilyesmit ír elő az orvoshasonló esetekben.Mel fáradt mosollyal nézett a férfira. Most jött csakrá, hogy élve nem jutott volna a szálláshelyére. Meg ismondta az orvosnak, amint megálltak a hotel előtt.- Ugyan már, csak nem képzeli, hogy hagytam volna,hogy vezessen?- Szerencsém, hogy épp ott volt, amikor végeztem.- Úgy érezte, épphogy magához tért, de csak éppenhogy. És az eszébe sem jutott, hogy a férfi várt rá, merttudta, hogy ilyen állapotban lesz. Peter ezt meg

311

akartatenni Melért, és örült, hogy meg is tehette. - Nagyonköszönöm, Peter. - Mindketten kiszálltak a kocsiból, ésa férfi lenézett Melre.- Ne kísérjem be a hotelba?Mel mosolygott, hogy milyen gondoskodó. Évek ótanem törődött így vele senki, ha ugyan törődött valaha is.- Ugyan már. Menni még tudok. Csak vezetni lettemvolna képtelen. - Persze vezetett volna, ha rákénysze-rül.- Holnap reggel magáért jövök. Háromnegyed hat-korjó lesz?- Ezt nem hagyhatom.- Aztán miért nem? Normál esetben fél hétkoramúgy is a kórházban vagyok. Mit számít az a fél óra idevagy oda?- De tényleg, tudok én vezetni. - Szinte röstellte,hogy a férfi ennyi figyelmet szentel neki, de az hajthatat-lan maradt.- Nem látom be, hogy miért volna szükséges.És ekkor Melnek eszébe jutott valami. - És innenhogy megy haza?- Azzal sose törődjön. Majd taxin visszamegyek a kór-

312

ház előtti parkolóba, és ott beülök a kocsimba. Én teljesenmagamnál vagyok. Maga az, aki majd leesik a lábáról.- Ó, Peter, igazán nem akartam... - Ám ekkornagyot ásított, a megkezdett mondat félbeszakadt, és aférfi elnevette magát.- Nos? Van még valami, amit közölni óhajt a hallga-tósággal? - csipkelődött, és Mel sajnálta, hogy annyirakimerítette az elmúlt nap.- Csak hogy köszönöm. -~ tekintetük találkozott, ésott, a szálloda előtt mélyen egymás szemébe néztek. - Éshogy örülök, hogy ismét látom.- Ugyan, hisz maga már nem is lát. Szerintem azthiszi, hogy egy vadidegen alak hozta haza. - Gyöngédena hotel bejárata felé vezette, és bekísérte az előcsar-nokba.- Ha minden idegen ilyen kedves volna... - suttogtaa nő.- Akkor most legyen jó kislány, menjen fel a szobá-jába és próbáljon meg aludni. Evett valamit?- Hajaj. Most csakis az ágyam után vágyakozom.Bármilyen ágy után. - Már a padló is megtette volna. Aférfi megnyomta a lift gombját, gyöngéden betessékelte,

313

s mielőtt még Mel egy szót szólhatott volna, hátralépett. - Akkor holnap reggel.Mel szeretett volna tiltakozni, de az ajtó becsukódott,a lift pedig fölrepítette az emeletre. Csak el kellett jutniaa szobája ajtajáig, kinyitni az ajtót, aztán becsukni ésvalahogy az ágyig elérni. Mindez megtörtént, s közbenúgy érezte magát, mint aki inkább holt, mint eleven. Lese vetkőzött, csak felhívta a telefonközpontot, és ébresz-tést kért reggel ötre, aztán kinyúlt, és csak akkor tértmagához, amikor másnap reggel megszólalt a telefon.- Öt óra van, Miss Adams.- Máris? - kérdezte rekedten, még félálomban. Igye-kezett magához térni, felült az ágyban, a telefont akezében tartotta. - Hallotta már a híreket? Él még azelnök?- Azt hiszem, igen. Ha nem élne, már felhívták volnaa kórházból, vagy a Los Angeles-i tévétársaságtól.Mel lejtette a hallgatót, majd tárcsázta a helyi tévé-

314

adót. Az elnök még él, közölték, és tegnap este óta nemtörtént semmi. Az állapota változatlan, még mindigéletveszélyes. Ezután Mel a zuhanyozóba ment. Mégahhoz is túl korán volt, hogy kávét rendeljen. Aztán hatelőtt húsz perccel lement, kiállt a szálloda bejárata elé, sközben arra gondolt, hogy nem lett volna szabad bele-egyeznie, hogy Peter érte jöjjön. Semmi oka, hogy sofőr-ködjön neki. Igazán ostobaság. De pontosan háromne-gyed hatkor a férfi megjelent, s amint kinyitotta a kocsiajtaját és Mel beült, a kezébe nyomott egy termosz kávét.- Teremtőm, ez a legjobb étkezőkocsi, amelybenvalaha is utaztam.- Van szendvics is abban a zacskóban - bökött a férfiegy barna papírzacskóra, és rámosolygott. - Jó reggelt!- Sejtette, hogy Mel az előző este sem evett, s magakészítette neki a szendvicseket.- De jó, ha az embernek barátja van Los Angelesben.- Mel boldogan beleharapott a pulykaszendvicsbe,

315

'éshálásan belesüppedt a Mercedes ülésébe, kezében acsésze kávéval. - Ilyen az élet. - Aztán félénk mosollyala férfira nézett. - Amikor két hete elmentem innét, nemis gondoltam, hogy még látjuk egymást valaha. De aztvégképp nem, hogy ilyen hamar.- Én is erre gondoltam. Sajnálom, hogy ilyen rémesdolog hozott össze megint bennünket. De nagyon örü-lök, hogy itt van, Mel.- Tudja mit? - Megint kortyolt egyet a gőzölgőkávéból. - Én is. Tudom, rémes dolog ilyet mondani,hisz tudjuk, miért vagyok itt. De nem is tudom... - Egypillanatra félrefordult, majd ismét a férfira nézett. - So-kat gondoltam magára, amióta hazamentem innét, ésnem is tudom, miért. Talán most, hogy visszajöttem,majd sikerül rájönnöm.A férfi bólintott. Ő is hasonló gondokkal küszködött.- Nehezen tudnám megmagyarázni az érzéseimet. Foly-ton szerettem volna felhívni telefonon, hogy

316

beszámol-jak a legújabb fejleményekről Marie-val kapcsolatban...vagy egy újabb műtétről... vagy akármiről, amit agyerekek mondtak.- Azt hiszem, maga nagyon magányos, és én megnyi-tottam egy ajtót. És most nem tudja, mihez kezdjen vele.- A férfi bólintott, és Mel elgondolkodva nézett magaelé. - Az a muris, hogy én sem tudom. Maga ismegnyitott számomra egy ajtót, és attól kezdve, hogyhazamentem, magára gondoltam. És nagyon boldogvoltam, amikor először felhívott.- Nem volt választásom. Egyszerűen fel kellett hív-nom.- Miért? - Mindketten a választ keresték, de nemtalálták.- Nem tudom, Mel. Úgy megkönnyebbültem, ami-kor megtudtam, hogy itt van megint. Talán ezúttalrájövök, mit is akartam mondani... vagy lesz merszemelmondani...De Mel fel merte tenni a legnehezebb kérdést. - Na-gyon fél tőle?- Igen. - A hangja szinte reszketett, és vezetésközben nem nézett az asszony felé. - Halálosan

317

félek.- Nos, ha ez megvigasztalja, én is.- Miért? - nézett rá a férfi meglepetten. - Magahosszú évek óta a maga életét éli. Tudja, mit csinál. Énnem.- Épp erről van szó. Tizenöt éve élek egyedül. Éssoha senkit nem engedtem magamhoz túl közel. Hamegpróbált valaki a közelembe férkőzni, megfutamod-tam. De magában van valami... egyszerűen nem tudomhányadán állok magával, de annyira vonzónak találtamamikor az előző alkalommal itt jártam.A férfi leállította a kocsit a Központi Városi Kórházparkolójában, és szembefordult az asszonnyal. - Afeleségemen kívül húsz éve maga az első nő, akitészrevettem. És ettől vagyok úgy megrémülve, Mel.- Miért?- Nem tudom. De meg vagyok. Amióta Anne meg-halt, én fedezékbe vonultam. És most egyszer csak azonkapom magam, hogy nem akarok többé ott maradni.- Sokáig csöndben ültek, végül Mel törte meg a csendet.- Tudja mit, miért nem várjuk ki türelmesen, mitörténik? Nem kell erőltetni a dolgot. Még egyikünk

318

sem kockáztatott semmit. Maga néhányszor felhívotttelefonon, én pedig azért vagyok itt, mert az elnökötlelőtték. Jelenleg ez a tényállás. - Igyekezett magának isbebeszélni, amit mondott, nemcsak a férfinak, de egyi-küket sem sikerült meggyőznie.- Biztos benne, hogy nincs többről szó? - nézett rászelíden a férfi, ő pedig rámosolygott.- Nem. Csöppet sem vagyok benne biztos. Ez a baj.De talán, ha nem hamarkodjuk el a dolgot, legalábbnem fogjuk egymást halálra rémíteni.- Én remélem, hogy nem rémítem halálra, Mel.Ahhoz túlzottan is szeretem, semhogy el akarjam ijesz-teni.- Inkább én ijesztem el magamat, maga nem is volnará képes. Én nem akartam többé olyan helyzetbekerülni, hogy valaki megbánthasson, és mindenáronmeg akartam őrizni a függetlenségemet. Erődítménytemeltem magam köré, s ha oda bárkit is beengedek,az lerombolhatja, amit fölépítettem, pedig nem mentkönnyen, amíg azokat a bástyákat magam köré

319

emel-tem. - Ennél őszintébben nem is beszélhetett volna, éskönnyek csillogtak a szemében, miközben a férfi ráné-zett.- Én nem fogom bántani, Mel, ha egy mód van rá. Éninkább arra vágyom, hogy legalább egy részét levehes-sem a válláról annak a tehernek, amit cipel.- Nem hinném, hogy szabadulni akarnék a tehertől.- Én meg abban nem vagyok biztos, hogy át tudom-evállalni.- Helyes. Jobb is így. - Még egy pillanatig hátradőltaz ülésen, mielőtt búcsút kell vennie a férfitól. - Csak aza baj, hogy olyan messze vagyunk egymástól. Maga ittél. Én pedig ott. Ezért nem lesz módunk rá, hogy bármitis kiderítsünk.- Hátha kiderül, még amíg itt van - mondta a férfireménykedőn, de Mel a fejét rázta.- Kicsi a valószínűsége, ha ennyire be vagyok fogva.De a férfit nem volt olyan könnyű elbátortalanítani.Még nem. Ki kellett derítenie, mit érez ez iránt a nőiránt, akit olyan vonzónak talál. Belenézett a nagy, zöld

320

szempárba, amelyre oly jól emlékezett. - Amikor leg-utóbb itt volt, mindenütt a nyomomban járt, miközbendolgoztam. Ezúttal engedje meg, hogy most én álljak amaga rendelkezésére. Aztán hátha akad közben egy kisidőnk, hogy beszélgessünk.- Annak nagyon örülnék. De hát látja, mi folyik itt.Éjjel-nappal dolgozom.- No, majd meglátjuk. Hátha később, amikor végez:tem a műtétekkel meg a vizittel, sikerül becserkésznemitt az előcsarnokban. Talán bekaphatunk egy szendvi-cset. -Melnek tetszett az ötlet, csak épp elgondolni semtudta, hogyan tudna elszabadulni.- Majd igyekszem ellógni. De Peter, ugye megérti,hogy könnyen megeshet, hogy képtelen leszek.- Megértem. - És ekkor első ízben érintette meg azasszony kezét. - Oké, Mel. Én itt vagyok. Nem megyeksehová. - De neki, Melnek esetleg mennie kell. Maguk-ban mindketten reménykedtek, hogy ha igen, hát leg-alább nem a közeli jövőben.Mel rámosolygott, jólesett a férfi érintése. - Köszö-nöm, hogy elhozott, Peter.

321

- Szolgálatára, asszonyom. - Kiszállt, kinyitotta azajtót, s a következő pillanatban elnyelte őket az előcsar-nokban nyüzsgő tömeg. A férfi visszafordult, hogy mégegy pillantást vessen rá, de Mel már elmerülten beszél-getett a sajtó egyik kevéssé jelentős képviselőjével, akiaz éjszakát ott töltötte az előcsarnokban, és mielőtt mégMel arrafelé fordulhatott, amerre ő elindult, már össze-csukódott mögötte a lift ajtaja.Mel reményteli információkat kapott. Az elnök mégél, és a kórház szóvivője fél órája közölte velük, hogymintha javulás állt volna be az állapotában.Nyolc órakor a First Lady visszatért a kórházba. ABel-Air Szállóban lakott, és titkosrendőrök vették kö-rül, akik keresztülverekedték magukat a tömegen. Azasszonyt lehetetlen volt megközelíteni, pedig Mel és egycsomó más riporter megpróbálkozott vele. Szegény nősápadt volt és nyúzott, és Mel megint csak megszánta.New York-i idő szerint fél kilenckor megkezdte a köz-

322

vetítést, aztán kilenckor leadta a déli híreket. De mástnem közölhetett az ország népével, mint hogy az elnökmég életben van. Aztán egész nap gyűjtötte az informá-ciókat, s egyetlen pillanatig nem gondolt a maga életérevagy akár Peter Hallamra.Három óráig nem is látta, akkor a férfi egyszer csakott termett mellette. Lenyűgöző volt a keményített fehérorvosi köpenyben, és a következő pillanatban nyüzsög-ve körülvették a sajtó képviselői. Azt hitték, azért jött,hogy híreket közöljön, s szinte lehetetlen volt túlkia-bálni a lármát, és elmagyarázni, hogy ő csak egy barátjátjött meglátogatni, magánemberként. Végre sikerültMellel elmenekülniük egy sarokba, s közben a többiekarra gyanakodtak, hogy Mel valami szenzációs informá-ciót halászik el az orruk elől. Végül Peter kétségbeeset-ten levette a fehér köpenyt, és egy szeméttartó mögéhajította.

323

- Jézusom, azt hittem, még a végén meglincselnek.- Meg is tennék, ha tehetnék. Nagyon sajnálom -mosolygott rá Mel fáradtan. Kilenc órája dolgozottmegállás nélkül, és a kocsiban bekapott szendvicsek ótaegy falatot sem evett, bár kávét több literrel is megivott.- Evett valamit?- Még nem.- El tud szabadulni innét?Mel az órájára nézett. - Tíz perc múlva kezdem azadást a New York-i hatórás híradó részére. Aztán, hakell, visszajöhetek nyolckor a New York-i tizenegy óráshíradóra. Mi több, minden bizonnyal vissza kell jön-nöm. De utána, remélem, végeztem, hacsak nem törté-nik valami rendkívüli.A férfi gondolkodott. -Mi lenne, ha hatkor visszajön-nék magáért? Elmehetnénk valami csöndes helyre va-csorázni, és időben visszahoznám a tizenegy órás hírek-re, aztán meg hazaviszem a hotelba.- Addigra minden bizonnyal se élő, se holt leszek,,smeglehet, hogy vacsora közben el is alszom.- Én nem bánom. Mások is elaludtak már, miközbenvelem vacsoráztak. Most legalább majd elmondhatom,

324

hogy nem én vagyok az oka. - Az asszonyra mosolygott,legszívesebben a karjába kapta volna.Mel is mosolygott. - Örülnék, ha együtt lehetnénk maeste.- Helyes. Akkor hatkor találkozunk. - Elsietett azirodájába, s pontosan három óra elteltével visszatért.Melnek addigra fekete karikák voltak a szeme körül, samint a kocsiba beült, látszott rajta, hogy milyen kime-rült. Fáradt mosollyal nézett a férfira.- Tudja, Peter, ha most bármit érez irántam, azhalottgyalázásnak minősíthető.A férfi csak nevetett a rémes ötleten, és elfintorodott.-Hogy lehet ilyen utálatos?- Csak így érzem. Hogy ment ma a munka?- Nagyon jól. És hogy van ma az elnök? - Petersejtette; hogy mostanra Mel jóval többet tud őnála. Úgyel volt foglalva a saját betegeivel, hogy másra nem is voltideje gondolni.- Tartja magát. Már kezdem azt hinni, hogy megma-rad, ha ennyi ideig sikerült neki. Mi a véleménye?- Azt hiszem, igaza van. - Majd elmosolyodott. -Csak remélem, hogy reggelre nem fog talpra

325

szökkenni,mert akkor magának holnap haza kell repülnie.- Azt hiszem, erre viszonylag kicsi az esély. Magaszerint?- Őszintén szólva, szerintem is. - Peter elégedettennézett végig Melen, miközben a közeli étterem feléhajtott.- No, és a gyerekek hogy vannak?- Köszönöm, jól. Tudják a tévéből, hogy maga ittvan, de még nem volt rá időm, hogy elmondjam nekik,hogy találkoztunk is.- Talán nem is kellene - jegyezte meg Mel egypillanatnyi hallgatás után.- Miért ne? - nézett rá a férfi meglepetten.- Mert esetleg felizgatja őket. A gyerkőcök fantaszti-kus antennákkal vannak felszerelve. Az enyémek leg-alábbis igen. Kiváltképp Jess. Valnak még csak-csak belehet mesélni a dolgokat egy ideig, mert őt annyiraelfoglalják a saját ügyei. De Jessica szinte előbb érzékelia dolgokat, mielőtt azok a valóságban megtörténnek.- Néha Pam is ilyen. De a fiúk egészen mások.- Erről van szó. Pamnek pedig épp elég baja van azéletben anélkül is, hogy miattam kellene aggódnia.- És miért gondolja, hogy aggódna?- Miért gondolja, hogy nem aggódna? Csak

326

gondoljameg, ennek a lánynak az elmúlt két évben a feje tetejéreállt az egész élete, de legalább megvan az a biztos tudata,hogy ott van neki maga. És nem voltak nők, akiket aversenytársainak érzett volna, legalábbis a lelke legmé-lyén. És akkor egyszer csak megjelenek a színen én, ésmáris kész a fenyegető veszedelem.- Ezt miből gondolja?- Nő vagyok. Ő is az, és maga az apja. Maga őhozzátartozik.- Hogy engem érdekel valaki, az ezen a tényen mitsem változtat.- Valamilyen mértékben azért igen. Biztosra veszem,hogy Pammel egészen más volt a kapcsolata, amígafelesége élt. Kevesebb ideje jutott rá, más dolga volt. Ésmost egyszer csak egészen a magáénak érzi, vagymajdnem. Erről másnak se volna nagy kedve egy idegenmiatt lemondani.Peter elgondolkodva nézett maga elé, miközben egykis olasz vendéglő előtt leállította a kocsit. - Erre

327

eddigmég nem gondoltam. -Majd lassan Melre mosolygott. -Persze, nem is volt rá szükség. Lehetséges, hogy mos-tantól kezdve kissé jobban oda kell figyelnem arra, amitmondok neki.- Én is azt hiszem - vigyorodott el az asszony. - Bármeglehet, hogy az eljövendő néhány nap után engem azéletben nem akar látni többé. Hogy most épp alulmúlomönmagamat, az nem vitás. Néhány nap nem alvás utánkezdek darabokra hullani.- Mint mindannyian.- Magán ennek nyomát se láttam. Az egyszerűenelképesztő, hogy maga hogy bírja.- Nekem is megvannak a korlátaim. - Nekem is, és én a magamét már két napja túllép-tem.- Na gyerünk, hadd etetem meg. Hátha az segít. -Bementek, és a főpincér egy csöndes asztalhoz vezetteőket. - Iszik bort, Mel? - De ő sietve megrázta a fejét.- Itt nyomban elájulnék - nevetett, és egy kis adagbélszínt rendelt. Nem mintha éhes lett volna, de tudta,hogy a protein jót fog tenni. Élvezetes volt a

328

vacsora mega beszélgetés, s Melt meglepte, milyen jól érzi magát aférfi társaságában. Úgy látszott, hogy Petert érdekli amunkája, ő pedig már rengeteget tudott arról, amit aférfi csinál. Megnyugtató, ugyanakkor stimuláló volt abeszélgetés, a végén Mel elégedetten, jóllakottan hátra-dőlt a csésze kávéjával. - Maga kész áldás. Tud róla?- Nekem is jólesik.- Én erre egy csöppet sem számítottam, amikor LosAngelesbe jöttem.- Tudom - mosolygott a férfi. - Azt hitte, hogymostanra már rég Bermudán lesz.- Miért, milyen nap van? - Valahogy egészen kiesettaz időből, az ideérkezése óta még a lányokkal se beszélttelefonon, de persze tudta, hogy ők meg fogják érteni.És különben is, a lányok most Cape Codon töltik ezt ahosszú hétvégét. Mel észre se vette, hogy az a bizonyoshétvége már megkezdődött. Úgy érezte, hetek óta LosAngelesben van. És tulajdonképpen cseppet sem

329

bántavolna, ha így van. Soha ilyen érzése nem volt azelőtt. Azélete többnyire New York körül forgott, most viszontépp ellenkezőleg. Most itt az élete.- Sajnálom, hogy nem mehetett el a BermudákraMel. - Én nem sajnálom. - Őszintén nézett a férfi szemé-be. - Most sokkal szívesebben vagyok itt. - A férfi nem tudta, erre hogy feleljen, ezért kinyúlt és megfogta akezét.- Örülök. Boldog vagyok, hogy megint itt van. Csakaz bánt, hogy ennyit kell dolgoznia.Mel tekintetéből halálos őszinteség sugárzott, amint aférfira nézett. - Nem is olyan nagy ár azért, hogyláthatom.De Peter nem tudta elnyomni a szomorú gondolatot:- Biztos, hogy az elnök egészen másképpen érez. - Egypercig bánatosan hallgattak, majd Mel sajnálkozva azórájára nézett. - Vissza kellett mennie dolgozni. A férfifelajánlotta, hogy visszaviszi a kórházba és megvárja, deMel tiltakozott. - Majd a tizenegy órás után beülök

330

egytaxiba. - Ez a Los Angeles-i időszámítás szerint estenyolckor volt mindössze.- Mondtam már, hogy amíg itt van, én vagyok asofőrje. - Majd röstellkedve ránézett. - Hacsak nemveszi rossz néven, hogy...Ezúttal Mel érintette meg a férfi kezét. - Engemboldoggá tesz.- Helyes.Peter fizetett, azután visszavitte a Központi VárosiKórházba, még épp időben ahhoz, hogy Mel bejelent-hesse a New York-i nézőknek, hogy az elnöknek vannémi láza, de erre számítani is lehetett. Aztán fél óramúlva Peter visszavitte a hotelba, az épület előtt letette,és megígérte, hogy másnap reggel a szokott időben értejön. Mel ekkor bement, lefeküdt, de ezúttal sokkalnehezebben aludt el, még ébren volt, mikor a férfi félóra múlva felhívta.- Halló. - Mel félt, hogy az elnökkel kapcsolatbanfog rossz hírt hallani.- Én vagyok -mondta a férfi, mire Mel megkönnyeb-bülten mondta el neki, mitől tartott. - Sajnálom, hogyúgy megijesztettem.- Semmi, semmi. Valami baj van?

331

- Nincs. - A férfi tétovázott, s Mel szinte hallotta alélegzetvételét. - Csak azt akartam mondani, hogy úgyérzem, maga egyszerűen fantasztikus. - Peter maga ismegdöbbent, s érezte, mennyire felgyorsult a szívveré-se. Melanie idegesen s ugyanakkor boldogan ült fel azágyban.- Érdekes, én is épp ezt állapítottam meg magáról,amikor utoljára itt voltam. mikor letették, boldogok voltak és izgatottak és rémül- tek, mint két kamasz. Mintha művégtagokon tennének meg apró, kezdeti lépéseket, s mintha még nem volna késő visszafordulni, de ez az egyensúlyozgatás napról napra nehezebben ment, és egyikük sem sejtette, mi lesz, ha Melanie visszamegy New Yorkba, de hát még korai is volt emiatt aggodalmaskodni. E percben csak örültek, hogy megtették a kezdő lépéseket. "Jó éjt, Mel, holnap találkozunk..." még a fülében csengett a férfi hangja, miközben megpróbált elaludni a sötétben... s úgy érezte magát, mint egy első

332

bálozó, akit a legklasszabb srác hívott meg partnerének... és milyen mulatságos, hogy amikor Peterrel van, milyen fiatalnak érzi magát újra...14. FEJEZETMásnap reggel Peterismét érte ment, elvittea kórházba, ahol Mel megtudta, hogy az elnök egy kicsitjobban van. És napok óta először fordult elő, hogynapközben is akadt néhány szabad perce, mire hirtelenaz az ötlete támadt, hogy felhívja a szívsebészetet ésmegkérdezi, meglátogathatná-e Marie-t. Lifttel ment felaz ötödikre, a lány az ágyban ült, csinos volt, sápadt arcateltebb, mint korábban. Melanie bánatosan észlelte,hogy a gyógyszerek okozta természetellenes felfúvó-dottság máris megkezdődött, de a lány szeme ragyogott,láthatóan örült Mel látogatásának.- Hogy kerül ide? - nézett fel Melanie-ra meglepet-ten, amint az a helyiségbe lépett. A karjába még mindigment az infúzió, de sokkal egészségesebbnek tűnt,

333

minta szívátültetés előtt.- Azért jöttem, hogy meglátogassam. De persze nemNew Yorkból. Napok óta itt vagyok lenn az előcsarnok-ban, az elnök miatt. - Marie komoly tekintettel bólin-tott.- Szörnyű dolog. Jobban van?- Ma már egy kicsit jobban. De még nem múlt el aveszély. - Ekkor egyszerre rájött, hogy ilyesmit jobb lettvolna nem mondani, hisz még Marie feje fölül sem múltel a veszély. Szelíden mosolygott a fiatal nőre, aki alignéhány évvel volt nála fiatalabb, s akinek az élete mégmindig egy hajszálon múlott. - Neki nincs olyan szeren-cséje, mint magának, Marie.- Mert nem Peter Hallam betege. - Boldogan csillo-gott a lány szeme, miközben Peter nevét kiejtette, Melpedig egy csapásra megértette. A lány szemében PeterHallam maga az Isten. És Mel gyanította, hogy mégennél is többet érez iránta. Nincsen ebben semmitermészetellenes, hisz függ ettől az embertől, hisz az

334

életét mentette meg a szívátültetéssel. De csak amikorvalamivel később maga Peter is belépett, s Mel láttánelpirult, akkor látott meg még valamit. Az orvos ésbetege közötti lenyűgöző kapcsolatot. Peter leült Marieágya mellé, halk, megnyugtató hangján beszélni kezdetthozzá, s ekkor rajtuk kívül mintha nem is lett volna senkia szobában.Mel egyszeriben betolakodónak érezte magát, éskisvártatva el is ment. Visszatért a sajtó képviselőihez,akik azóta is az előcsarnokban tanyáztak. És nem is láttatöbbé Petert, amíg a férfi aznap este vissza nem vitte aszállodába. Ahogy előző este, Melnek most is volt kétóra szünete, aztán nyolcra vissza kellett menni akórházba, hogy New York-i idő szerint tizenegykor élőadásban számoljon be az elnök állapotáról. És vacsoraközben hozta szóba Marie-t.- Ez a lány imádja magát, Peter.- Ugyan már. Pontosan olyan beteg, mint a többi.-De persze tudta, mire gondol Melanie, minden betegé-

335

vel különleges kapcsolatban állt, de Marie-val, akinek sekutyája, se macskája, kiváltképp. -Nagyon helyes lány,Mel. És szüksége van valakire, akivel beszélgethet,miközben végigcsinálja mindezt. Csak fekszik az emberegész nap, és néha többet gondolkodik a kelleténél.Szüksége van valakire, akinek kiöntheti a lelkét.- És magának olyan végtelen a türelme - mosolygottMel, s eltűnődött, vajon hogy képes a férfi minderre.Csak ad és ad és ad, szinte felmérhetetlenül sokat, atehetségéből, a szívéből, az idejéből, a türelméből. Melegyszerűen nem értette, hogyan képes rá.És a vacsora felénél se tartottak, amikor megszólaltPeter zsebében a kereső, és egy sürgős híváshoz visszakellett mennie a kórházba.- Marie? - kérdezte Mel aggódva, amint a kocsihozsiettek.A férfi a fejét rázta. - Nem, egy férfi, aki a múlt hétenfeküdt be. Sürgősen szüksége volna szívátültetésre, ésmég nem találtunk donort. - Úgy tűnt, számára ez

336

azörökös probléma, mindig akkor nincs szív, amikor alegnagyobb szükség volna rá.- Megéri?- Nem tudom. Remélem. - Biztonságosan vezetett anagy forgalomban, és alig tíz perc alatt már ott is vol-tak a kórházban, s aznap este Mel nem is látta többé.Mielőtt megkezdte a közvetítést, átadtak neki együzenetet, hogy dr. Hallam órákig a műtőben lesz, s őeltűnődött, vajon ez azt jelenti-e, hogy találtak donort,vagy hogy Peter addig is igyekszik mindent megtenni,amit emberileg egyáltalán megtehet. Taxin, egyedülment vissza a hotelba, és meglepetten tapasztalta,mennyire hiányzik neki a férfi. Forró fürdőt vett, aztáncsak ült, a mennyezetet bámulta, s bánkódott, hogyannyit kérdezősködött Marie-val kapcsolatban. De hátlátott valamit annak a nőnek az arcán, ahogy kiejtette aférfi nevét, meg Peter hanghordozása is olyan bensősé-ges volt. Melt szinte elfogta a féltékenység. Fél

337

tízkormár lefeküdt, és egyhuzamban aludt az ötórás ébresztő-ig, háromnegyed hatkor pedig már odalenn várakozottmint mindig.- Helló - csusszant be sietve a kocsi ülésére, s egymásodpercre szinte engedett az ösztöneinek. Majdnemodahajolt, hogy arcon csókolja a férfit, de az utolsópillanatban mégsem tette. A szemébe nézett, és hirtelenrájött, hogy valami nincs rendben. - Valami baj van?- Nem, semmi.De Mel nem hitt neki. - Mi volt tegnap este?- Meghalt. - Elindította a kocsit, Mel pedig nézte aprofilját. A szeme keménységet és magányosságot tük-rözött. - Mindent megtettünk, ami megtehető, de márnem lehetett visszahozni. - És ekkor Mel hirtelenmegértett valamit.- Engem nem kell meggyőznie - mondta szelíden.- Tudom, hogy mindig mindent megtesz, ami megte-hető.- Persze. Lehet, hogy csak magamat igyekszem meg-győzni.A nő ekkor kinyúlt, és megérintette a kezét. -

338

Peter...- Bocsásson meg, Mel. -Fáradt mosollyal pillantott anőre, aki borzasztóan szeretett volna tenni érte valamit,de fogalma sem volt róla, mit tehetne.- Ne csinálja ezt magával.- Na persze. -Majd öt perc múlva hozzátette: -Fiatalfelesége volt és három kicsi gyereke.- Nem hibáztathatja magát.- Hát kit hibáztathatnék? - fordult feléje a férfihirtelen fellobbant haraggal.- Arra még nem gondolt, hogy maga nem Isten?Hogy nem hibáztathatja magát semmi ért? Hogy azéletet nem maga osztogatja? - Éles szavak voltak, de anő észrevette, hogy Peter hallgat rá. - Ha mégolytehetséges is, az emberéletek fölött nem maga rendelke-zik.- Kiválóan alkalmas lett volna a szívátültetésre, haidejében találunk donort.- De nem találtak. És kész. Tessék az ajtót becsukni.-Ekkor megálltak a kórház parkolójában, s a férfi Melrenézett.- Igaza van, jól tudom. És ennyi év után nem volnaszabad magamat büntetnem, mégis ezt teszem. -Halkansóhajtott. - Ráér egy csésze kávéra? - Volt valami

339

rendkívülien vigasztaló az asszony jelenlétében, és Pe-ternek vigasztalásra volt szüksége.Mel az órájára nézett, és a homlokát ráncolta. - Per-sze. Csak bejelentkezem. Valószínűleg nem történtsemmi rendkívüli. - De mikor bejelentkezett, kiderült,hogy történt. És a közleményt három perc múlva bekellett olvasnia. Az elnök nincs többé válságos állapot-ban. Mikor a szóvivő a hírt bejelentette, ujjongás tört kiaz előcsarnokban. A sajtó képviselői számára ez azt je-lentette, hogy hamarosan hazamehetnek, s felhagyhat-nak a kórház előcsarnokában folytatott kempingezéssel.Amikor Mel a keleti partvidéknek bejelentette a hírt,Peter ott állt és nézte. Miközben az egész ország örült,Melen és Peteren különös levertség vett erőt. Amikor aközvetítés befejeződött, a tekintetük találkozott.- És most haza kell mennie? - suttogta aggodalma-san.- Még nem. Értesítést kaptam, hogy ha egy mód van

340

rá, próbáljak meg interjút készíteni a feleségével. - Epillanatban Petert hívatták, mennie kellett.Mel üzenetet küldött az elnök feleségének, akinek azelmúlt két napban az elnök melletti szobában biztosítot-tak szállást. Kisvártatva megjött a válasz. A First Ladyhajlandó kizárólagos interjút adni Melnek délben, aharmadik emeleten, egy magáncélokra használt helyi-ségben, aminek következtében szóba se jöhetett, hogyesetleg Peterrel ebédelhetne, de az interjú jól sikerült, ésa sajtótájékoztató még aznap délután újabb biztatóhíreket közölt. Az elnök nincs többé életveszélyben.Aznap este, amikor Peter elvitte a vendéglőbe, hogybekapjanak valamit, a feszültség érezhetően csökkent.- Milyen napja volt? - huppant le Mel a székre, ésnézett mosolyogva a férfira. - Az enyém rémes volt, dea dolgok alakulnak.- Egész nap meg nem álltam. És Marie üdvözletétküldi.- Én is üdvözlöm. - De az agya máson járt. Azontűnődött, vajon mikor kell hazamennie. Az a hír

341

járta,hogy az elnököt napokon belül átszállítják a washingtoniWalter Reed Kórházba, de a First Lady a hírt semcáfolni, sem megerősíteni nem volt hajlandó.- Mire gondol, Mel? - Az asszony észrevette, hogy aférfi most kevésbé levert, mint reggel volt.Rámosolygott a férfira. - Egyszerre legalább tízezerdologra. Azt hallottuk, hogy az elnököt hamarosanhazaküldik. Gondolja, hogy valóban elmozdítható álla-potban van?- Pillanatnyilag eléggé kockázatos volna, de ha to-vábbra is így javul, akkor lehetséges. És mindazt afelszerelést, amire az ellátásához szükség van, felvihetikaz elnöki gépre. - Látszott, hogy nem tölti el örömmel agondolat, Mel sem lelkesedett, de aztán vacsora közbenmegfeledkeztek róla, Peter Matt mulatságos sztorijaitadta elő két-három éves korából, meg egyéb viccestörténeteket, amelyek kezdő orvosként estek meg vele.A puszta kimerültségtől úgy nevettek, mint két kisgye-rek, és amikor röviddel nyolc előtt Peter kocsin vissza-vitte a kórházba, Melnek semmi kedve nem volt

342

komolyábrázattal beolvasni a híreket, mi több, még akkor isszéles jókedvükben voltak, amikor fél órával későbbelmentek a Központi Városi Kórházból. Valahányszoregyütt voltak, mindketten földerültek, s úgy érezték,van értelme az életüknek.- Nem volna kedve hazajönni velem egy pohár italra?- A férfinak nem akaródzott búcsút vennie tőle, mertegyszer csak rájött, hogy Mel esetleg napokon belülelutazik. S a jelenlétének minden pillanatát szerettevolna élvezni.- Azt hiszem, nem volna helyénvaló. Még mindig aza véleményem, hogy csak felzaklatná a gyerekeket.- És én? Nekem talán csak van jogom vendégül látniegy barátomat?- Természetesen, de ha valakit hazavisz, az már nemolyan egyszerű. Mit gondol, hogyan reagálna Pam, haengem megint meglátna?- Talán csöppet sem ártana, ha hozzászokna a

343

dolog-hoz.- Van értelme néhány nap miatt? - Mel különvéle-ményen volt. - Miért ne igyunk inkább valamit az énszállodámban? Igaz, hogy förtelmes hely, de a báregészen tűrhető. - Az ivás egyiküket sem érdekelteigazán. Csak szerettek volna ülni és órákig beszélgetni,amíg a kimerültségtől le nem esnek a lábukról.- Tudja, hogy boldogan ülnék és beszélgetnék magá-val egész éjszaka. - Petert még mindig elképesztette azérzelmeknek az a kavalkádja, amit a nő kiváltott belőle,izgalmat, vonzódást, tiszteletet, bizalmat, félelmet, tá-volságtartást és közelséget egyszerre. De akárhogy is,képtelen volt betelni vele. Mel Adams jelenléte egyrenélkülözhetetlenebb részévé vált az életének. Horograakadt, és nem tudta, hogyan tovább.- Én is így érzek, és az a legmulatságosabb, hogy aligismerjük egymást, mégis úgy érzem, mintha már évekóta ismernénk egymást.urrá lett rajta a félelem. Erről egyikük sem beszélt,

344

demindketten gondoltak rá. Aznap este Mel volt a bátrabbkettejük közül, s mikor a második ír kávénál tartottak,mélyen a szemébe nézett. Az ital mintha földobta volnaőket, főképp a whisky és kávé egyvelege fokozta egymásiránti érzéseiket. - Rettentően fog hiányozni, ha haza-megyek.A férfi figyelmesen nézett rá a pohara fölött. - Magais nekem. Erre gondoltam ma reggel, amikor bevittem akórházba. Amit a betegekkel kapcsolatban mondotttegnap este, az nagyon is megfontolandó. Mintha afejem tetejéről a talpamra állított volna. Elkapott azörvény. Fura lesz, hogy reggel hatkor nem kell majdmagáért jönnöm a hotelba.- Legalább lesz egy kis ideje, hogy a gyerekeivellehessen. Még nem panaszkodnak?- Mindegyiknek megvan a maga elfoglaltsága.- Az ikreknek is. - Pedig aznap este kellett hazaér-niük Cape Codról. - Fel is kell hívnom őket, ha sikerülnormális időben. Amikor felkelek, ők már iskolában

345

vannak, s amikor ide visszakerülök, már alszanak.- Hamarosan otthon lesz. - De ezt bánatosan mond-ta, és Mel egy darabig nem is mondott rá semmit.- Meglehetősen rémes ez az életmód, Peter. - Egye-nesen a férfi szemébe nézett, mintha csak azt kérdezné,neki mi a véleménye.- De, gondolom, igen tartalmas. Mintha mindkettenlátástól vakulásig dolgoznánk, de ez nem is olyan nagybaj, ha az ember szívesen csinálja, amit csinál.- Én is így vélekedtem mindig - mosolygott Mel, aférfi pedig átnyúlt az asztalon és megfogta a kezét. Ennélbizalmasabb kapcsolat soha nem volt közöttük, de mostrendkívül megnyugtató volt a mozdulat. - Köszönömmindazt, amit értem tett, Peter.- Mit? Hogy egy-kétszer elfurikáztam a kórházba?Ez aztán az említésre méltó tett, nem mondom.- Mégis, nagyon kedves volt magától - mosolygott ráa férfi.Mel felnevetett. - Lehet, hogy minden reggel három-negyed hatkor ki fogok állni New Yorkban a házam elé,hogy várjam, nem kanyarodik-e be a

346

Mercedesével.- Bárcsak... - Ekkor elhallgattak, s a pincér hozta aszámlát. Peter fizetett, aztán lassan kimentek a hallba.Későre járt, és másnap reggel mindkettejüknek koránkell kelniük, s miközben elbúcsúztak egymástól, Mela-nie azt kívánta, bárcsak ne kéne búcsúzniuk.- Akkor holnap találkozunk, Peter. - A férfi bólin-tott, és intett neki, a liftajtó pedig becsukódott. Miköz-ben hazament, Melanie-ra gondolt, törte a fejét, milyenlesz az élet nélküle. Melanie ezalatt sokáig állt aszállodai szobája ablakában, Peterre gondolt, megmindarra, amit az elmúlt napokban mondtak egymás-nak, s egyszer csak úgy tört fel benne a magány, ahogyanmár évek óta nem. Hirtelen semmi kedve nem volt visz-szamenni New Yorkba. Micsoda őrültség. Amikor előzőalkalommal volt Los Angelesben, hasonlóképpen ér-zett, csak nem ilyen intenzíven. De aznap este azzal akellemetlen érzéssel tért nyugovóra, hogy Peter Hallamsokkal jobban beleivódott a lelkébe, mint szerette

347

volna. Pedig amikor vele volt, sohasem érzett így.Csupán azzal a könnyedséggel beszélgetett vele, aho-gyan egy réges-régi jó baráttal beszélget az ember. Ígyérzett, valahányszor együtt volt vele, s egy percreeltűnődött, hogy ez vajon az orvosnak a betegre gyako-rolt jó hatásával van-e összefüggésben. Rosszul aludtaznap éjjel, és örült, amikor a férfi várta másnap reggel.Sietve beült a kocsiba, megtették a már jól ismert utat akórházba, kellemesen elbeszélgettek, majd Peter hirte-len fölnevetett és feléje fordult.- Kicsit olyan, mint egy házasság, nem?Mel érezte, hogy elsápad. - Micsoda?- Hogy mindennap együtt megyünk munkába. - Fé-lénken nézett Melre. - Be kell vallanom valamit. A szo-kások rabja vagyok. Szeretem a beidegződött dolgokat.- Én is - mosolygott vissza Mel, és máris jobbanérezte magát. Egy pillanatra egészen megrémült. Hátra-dőlt az ülésen, nézte, hogyan közelednek a kórház felé.- Kíváncsi vagyok, vajon ma milyen hírekkel várnak.

348

- Az elnök állapota egyre javult, és várták, mikor je-lentik be, hogy átszállítják a másik kórházba.Mindazonáltal amikor aznap délelőtt közölték, hogyaz elnököt másnap az elnöki különgépen átszállítjákWashingtonba, Melanie úgy megdöbbent, mintha akeringési pályájáról zökkentették volna ki. -Lehetetlen- szakadt ki belőle alig hallhatóan. Pedig igaz volt. Azelnök távozik. És a kórház előcsarnokában egy csapásrafelbolydult minden. Közleményeket kellett beolvasni,orvosokkal interjúkat készíteni, s Melnek egy tucat NewYork-i telefont lebonyolítani. Helyet próbáltak nekibiztosítani az elnöki különgépre, de ez idáig csak annyitlehetett tudni, hogy a sajtó képviselői közül mindösszehatan szállhatnak fel a gépre. Mel azon kapta magát,hogy csöndben azon imádkozik, nehogy a szerencsés hatközött legyen, de öt órakor telefonhívást kapott NewYorkból. A hat között volt. És másnap, feltehetően adéli órákban indulnak. Kilencre a kórházban kell lennie,

349

hogy részt vegyen az előkészületekben. És amikor aznapeste a parkolóban találkozott Peterrel, egészen össze-omolva ült be a kocsijába.- Mi a baj, Mel? - A férfi azonnal látta, hogy valamibaj van. Neki magának is fárasztó volt, órákig a műtő-ben volt, egy műszívet ültetett be, meggyőződése ellené-re. De ebben az esetben egyszerűen nem volt választása.Már mindennel megpróbálkoztak, igazi donorra pedignem volt kilátás. Azzal azonban tisztában volt, hogymekkora a fertőzésveszély. És aznap Marie-val is megle-hetősen sok problémája volt. De egy szót se szólt rólaMelnek, aki boldogtalan ábrázattal fordult feléje.- Holnap utazom.- A fenébe. - Sokáig döbbenten nézett rá, majdbólintott. - Nos, hiszen tudtuk, hogy nem marad ittörökre. - Jó néhány percbe beletelt, amíg visszanyerte alelki nyugalmát, aztán elindította a kocsit.- Vissza kell jönnie ma este?Az asszony a fejét rázta. - Holnap reggel kilencignincs dolgom.Erre a férfi jókedvűen elmosolyodott, és szelíden

350

nézett rá. - Van egy ötletem. Most leteszem a hotelban,pihen egykicsit, ha van kedve, átöltözik, aztán elme-gyünk valami kellemes helyre, és megvacsorázunk. Mitszól hozzá?- Nagyszerű. De biztos, hogy nem túl fáradt? - Mellátta rajta, hogy milyen kimerült.- Egészen biztos. Szívesen mennék. Van kedve visz-szamenni a bistróba?- Igen-mosolyodott el végre Mel- az egyetlen hely,ahová nincs kedvem visszamenni, az New York. Ugyerémes? - Egy hete volt távol, de úgy érezte, egy év telt elazóta, és most egyszerre földerengett mindaz, ami NewYorkban vár rá. A hat- és tizenegy órás híradó, az ikrek,a napi rutin. E percben egyik se vonzotta, és még akkoris kétségbe volt esve, amikor fölment átöltözni. Csakisannak tudott örülni, hogy ismét együtt lehet Peterrel, haa férfi fél nyolckor érte jön. Sötétszürke kétsorosflanelöltönyt viselt, és Mel életében még ilyen jóképű-nek nem látta. Nála hasonló alkalomra csupán egy

351

bézsselyemruha volt krémszínű kosztümkabáttal, amit arepülőgépre akart fölvenni, de még egyszer sem voltrajta.Igen előkelő jelenség voltak mindketten, amint belép-tek a bistróba. És a főpincér egy kellemes kis asztalhozvezette őket. Peter megrendelte az italokat, majd apincér hozta az étlapot. De Mel még csak nem is voltéhes. Csak beszélgetni szeretett volna és Peter közelé-ben lenni, és az est során többször is legszívesebben anyakába ugrott volna. S miután a csokoládéfelfújt és akávé is elfogyott, Peter mindkettőjüknek konyakotrendelt, majd szomorúan nézett Melre.- Bárcsak itt maradna, Mel.- Én is inkább maradnék. Akármilyen eszelősenhangzik, de csodás hét volt, hiába, hogy agyondolgoz-tam magam.- Remélem, visszajön. - De csak a jóisten tudhatja,hogy mikor. Mielőtt vele az interjút készítette, többmint egy évig nem járt Los Angelesben. Merő véletlen,hogy most ilyen hamar visszaküldték.

352

- Bárcsak ne élnénk olyan távol egymástól - mond-ta Mel gyászosan, mint egy kislány az újonnan szerzettlegjobb barátjának, a férfi pedig mosolyogva átölelte avállát.- Én se bánnám. Majd felhívom - tette még hozzá. -És aztán mi lesz?Erre egyszerűen nincs felelet, az ország két, egymás-tól távol eső csücskében élnek, gyerekeik vannak,otthonuk, munkájuk, barátaik. Ezek közül egyiket selehet bőröndbe csomagolva elköltöztetni. Be kell érniükazzal, hogy néhanapján beszélnek telefonon, és olykortalálkoznak. És ez a felismerés több volt, mint amit Melel bírt viselni, amint vacsora után a Rodeo Drive-onsétáltak.- Bárcsak ne volna olyan az életünk, amilyen, Peter.- Tényleg? - nézett rá a férfi meglepetten. - Hogyanképzeli?- Hogy legalább laknánk ugyanabban a városban.- Ebben egyetértek. Máskülönben szerintem nagyonis szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy megis-merkedtünk. Az én életemen ez nagyot lendített.

353

- Az enyémen is. - Mel mosolygott, és a kezük egy-másba fonódott, miközben mindketten gondolataikbamerültek.A férfi lenézett rá, a kezét még mindig nem engedteel. - Nagyon magányos leszek nélküled - hallotta a sajátszavai visszhangját, és alig akarta elhinni, hogy magamondta ki, pedig igenis, ő mondta, s ettől mintha kisséelpárolgott volna a félelme. Persze segített a konyak is,de az asszony társaságában eltöltött hét olyan ajándékvolt, amire nem is számított. Napról napra jobban meg-kedvelte, s az a tudat, hogy Melnek mennie kell, őszin-tén kétségbe ejtette, jobban, mint számított rá.Lassan visszaértek a kocsihoz. Peter visszavitte aszállodába, aztán csak ültek a szálloda előtt a kocsiban,és nézték egymást a lámpa fényében. - Találkozunkholnap, Mel?- Kilencig ráérek.- Nekem hétre a műtőben kell lennem. Mikor indulaz elnöki gép?- Délben.

354

- Hát, azt hiszem, akkor ennyit erről. - Ültek szomo-rúan mindketten, nézték egymást, egy szót se szóltak,aztán a férfi hozzáhajolt, gyengéden a két kezébe fogtaMel arcát és megcsókolta. Mel lehunyta a szemét, érez-te, hogy ajka a férfiéba olvad, s mintha teljesen elgyen-gült volna. Szinte szédült, amikor a férfi abbahagyta,egy pillanatig belécsimpaszkodott, majd ránézett, ujjai-val megérintette az arcát, az ajkát, s a férfi közben azujjai begyét csókolta. -Hiányozni fogsz, Mel.- Te is nekem.- Majd felhívlak. - És aztán? Erre egyikük sem tudtaa feleletet.Azzal a férfi szó nélkül magához húzta ismét és sokáigölelte, majd végre bekísérte az előcsarnokba, még egy-szer utoljára megcsókolta. Mel pedig eltűnt a felvonó-ban. Peter ekkor lassan visszament a kocsihoz, elindult,s közben oly nehéz volt a szíve, amilyennek Anne halálaóta nem érezte. És ezt az érzést soha többé nem akarta.

355

Megrémítette a gondolat, hogy milyen fontos lett neki eza nő. Mennyivel könnyebb volna, ha nem így van.Amikor Mel másna15. FEJEZETbement a kórházbaengedélyt kapott, hogy másik két stábtag kíséretébennéhány szót váltson a First Ladyvel, miközben folytak azelőkészületek az elnök átköltöztetésére. Tíz órakorindulnak a kórházból, valamivel tizenegy előtt érnek kiLos Angeles nemzetközi repülőterére, s amint lehet, alevegőbe emelkednek. Az elnök közérzete jó volt, de aFirst Lady szemmel láthatóan nagyon aggódott. Abból,hogy az állapota stabil, még nem lehetett arra következ-tetni, hogy mi történik a levegőben. Mindazonáltal azelnök vissza akart menni Washingtonba, az orvosokpedig beleegyeztek.Mel befejezte az interjút, és az előcsarnokban várako-zott, amíg negyvenöt perc múlva az elnök hordágyonmegjelent. Integetett az előcsarnokban

356

felsorakozottnővéreknek és technikai személyzetnek, szelíden mo-solygott, és jobbra-balra üdvözölt mindenkit, de mégmost is halálosan sápadt volt, csupa kötés, és a karjábamég most is csöpögött az infúzió. A hordágyat falkányititkosrendőr vette körül, köztük orvosok és ápoló sze-mélyzet, akik mind elkísérték Washingtonba. Mel tisz-teletteljes távolságból követte a menetet, és egy másiklifttel ment le az előcsarnokba, ahol csatlakozott a többikiválasztott riporterhez, akikkel együtt felszáll az elnökikülöngépre. Külön limuzin szállította őket a reptérre, ésMel úgy ült be, hogy közben még egy utolsó pillantástvetett a Központi Városi Kórházra. Szeretett volna mégüzenetet hagyni Peternek, mielőtt elindul, de sem idő,sem alkalom nem volt rá, s a következő pillanatban márszáguldottak is ki a reptérre.- Maga szerint milyen az állapota? - kérdezte a

357

mel-lette ülő riporter, aki a jegyzeteit ellenőrizte, miközbenfél kézzel cigarettára gyújtott. Csupa nyugodt szakem-ber, mégis volt valami elektromos feszültség a levegő-ben. Véget nem érő volt számukra ez a hét, jó lesz márhazaérni és egy kissé leereszteni. Legtöbbjük rögtönWashington után visszatér a főhadiszállására, Mel tévé-társasága is foglaltatott már neki helyet az aznap estitízórás gépre. Tizenegykor elébe mennek a Laguardiá-ra, és hazaviszik. Mel valahogy úgy érezte, mintha egymásik bolygóról térne haza. De abban korántsem voltbiztos, hogy annyira haza akarna menni, miközben agondolatai Peter szavai körül jártak, maga előtt látta azarcát, érezte az ajkát.- Hogyan? - kérdezett rá a riporterre.- Azt kérdeztem, maga szerint milyen az állapota? -Az idősebb riporter bosszúsan nézett rá, Mel pedigösszehúzta a szemét, és a hordágyon fekvő elnökre

358

gondolt.- Vacak. De él. - És hacsak a repülés közben be nemkövetkezik valami nem várt fordulat, vagy nem lépnekfel komoly szövődmények, nem valószínű, hogy útköz-ben fog meghalni. Rendkívül szerencsés, mint azt útköz-ben újra meg újra el is mondta mindenki. A többi elnöknem úszta meg ilyen szerencsésen a merényleteket. Areptérre menet folyt a szokásos csevegés, disznó vicce-ket meséltek, pletykálkodtak, híreket adtak-vettek.Egyik sem árult el a másiknak semmi meglepőt, de ez azút nem volt úgy tele feszültséggel, mint idefelé jövet.Mel visszagondolt az elmúlt hétre meg arra, amikor elő-ször találkozott Peterrel. És eltűnődött, vajon mikorlátja legközelebb. El sem tudta gondolni, milyen alkal-muk adódhat a találkozásra a közeljövőben, s ettőligencsak elkeseredett.A mellette ülő riporter ismét feléje pillantott. - Mel,úgy látom, magát igencsak megviselte az elmúlt egy hét.- Á, dehogy - rázta meg a fejét, és elnézett a

359

riportermellett. - Azt hiszem, egyszerűen csak fáradt vagyok.- Ki ne volna?Fél órával később felszálltak a gépre, és helyet foglal-tak az utastér hátsó felében. A gép elejében kórháziszobára emlékeztető helyiséget rendeztek be az elnökszámára, és ahhoz senkit sem engedtek közel. Repülésközben a sajtófőnök óránként hátrament és beszámoltaz elnök hogylétéről, az út egyébként eseménytelenültelt. Négy és fél órán belül Washingtonba értek, majd azezt követő órában elhelyezték az elnököt a Walter ReedKórházban, Mel pedig rájött, hogy az egésznek vége.A tévétársaság washingtoni tudósítója várt rájuk a rep-téren, s miután a többiekkel a Walter Reedbe kísérte azelnököt, majd miután még egy utolsó pillantást vetett aFirst Ladyre, Mel beszállt a rá váró limuzinba, ésvisszament a repülőtérre. Egy órája volt a New York-i

360

gép indulásáig, addig leült és nézett maga elé kábultan.Kezdte álomnak látni az elmúlt hetet, s már-már azontűnődött, vajon csak képzelte-e Petert s a vele töltöttidőt.Lassan a telefonfülkéhez ment, s az otthoni számlájaköltségére hazatelefonált. Jessie vette fel, egy pillanatraMelnek könnyek szöktek a szemébe, s egyszer csak rá-jött, milyen halálosan kimerült.- Szia, Jess.- Szia, mami. Itthon vagy? - A hangja, akár egy kis-gyereké, csupa izgalom.- Már majdnem, kicsim. A washingtoni repülőtérenvagyok. Fél tizenkettőre otthon leszek. Istenem, úgyérzem, mintha egy éve jöttem volna el hazulról.- Iszonyúan hiányoztál. - Még csak nem is tettszemrehányást az anyjának, amiért nem telefonált.Tudta, milyen lehetetlen időbeosztásban dolgozott. -Jól vagy?- Kissé kikészültem. Alig várom, hogy otthon legyek.De ne várjatok ébren! Másra se vágyom, mint hogy azágyamban lehessek. - Nem csupán a fáradság volt

361

ám,ami kikészítette. Inkább a depresszió, ami annak követ-keztében vett rajta erőt, hogy rájött, milyen messzekerült Petertől. És ez is nagy ostobaság. De az érzései-nek nem tudott többé irányt szabni.- Mégis, mit képzelsz? - háborodott fel Jess a vonaltúlsó végén. - Egy hete nem láttunk! De még mennyire,hogy megvárunk. Majd legfeljebb felcipelünk az ágyadba.Mel könnyekkel a szemében mosolygott a telefonra. -Szeretlek, Jess. És, hogy van Val? - kérdezte.- Jól. Mindkettőnknek hiányoztál.- Ti is hiányoztatok nekem, szivi. -De valami nagyonfontos történt vele Kaliforniában. Sok mindent kell ma- gában elrendeznie, vagy legalábbis feldolgoznia, és most senkivel sem akart találkozni az ikreken kívül. A nappaliban vártak rá, amikor hazaért, egymás után ugrottak a nyakába, boldogok voltak, hogy otthon van,Mel pedig körülnézett, és a háznak meg a gyerekeknek még sohasem örült ennyire, mint éppen most.

362

- Jaj, gyerkőckéim, de jó idehaza! - De egy icipici hang azt suttogta benne, hogy nem is olyan jó. Egy icipici hang azt suttogta, hogy jobb volna háromezer mérfölddel odébb lenni és Peterrel vacsorázni. De ez most már mögötte van, el kell felejtenie, legalábbis egy időre. - Rémes lehetett, mami. A hírek alapján úgy érez- tük, hogy te ki se léphettél abból a kórházból. - Hát nem sokat, legföljebb néhány órát, ha alhattam hébe-hóba... - Meg amikor Peterrel volt.. . A szemükbe nézett, s szinte számított rá, hogy majd felfedeznek rajta valami rendelleneset. De nem fedeztek fel. Felfedezni- való csak az volt, amit a szíve mélyén érzett, azt pedig igyekezett mélyen eltitkolni. -Jók voltatok egész héten? - Val a kezébe nyomott egy üveg Coca-Colát, és ő há- lásan rámosolygott az érzékibb ikerre. - Kösz, szivi. - Majd elvigyorodott. - Csak nem vagy már megint sze- relmes, ifjú hölgy?

363

- Még nem - nevetett a kislány az anyja szemébe. - De jó úton vagyok. - Mel a szemét forgatta, majd sokáig ültek még és csevegtek, és éjjel egykor mentek fel lefeküdni. Anyjuk hálószobája előtt esti puszit adtak, majd fölmentek a maguk emeletére, Mel pedig kicsoma- golt, forró vízben lezuhanyozott, s mire legközelebb az órájára pillantott, hajnali kettő volt... a nyugati parton délelőtt tizenegy... és már csak az számított, hogy a férfi hol van és mit csinál. Mintha ketté volna tépve. Itt kell élnie az életét New Yorkban, pedig egy részét mintha háromezer mérföldre hagyta volna maga mögött. Nehéz lesz így élni tovább, legalábbis most, és még ki kell bogoznia, mit is jelent neki ez az egész... mit is jelent neki Peter Hallam... pedig titokban tudta már.Másnap délben Grant16. FEJEZETtelefonhívására ébredt,a hangja hallatán mosolyogva fordult oldalt az ágyban,

364

' és kinézett a verőfényes júniusi napsütésbe.- Csakhogy itthon vagy, öreglány. Mi volt Los Ange-lesben?- Ó, isteni volt - mosolygott Mel nyújtózkodva. -Egyfolytában a medence mellett üldögéltem és sütké-reztem a napon. - Nevettek mindketten, hisz tudták,mekkora hajsza volt az elmúlt hét. - És veled mi újság?- Sok a meló, szokás szerint meg nem állok. Hát te? - Képzelheted azt a tébolydát, amit végigcsináltam.- Gondolom, hogy teljesen kikészültél. - Bár Melhangján nem hallotta.- Igazad van. Rendesen kikészültem.- Bejössz ma?- Este bemegyek a hatórás hírekre. Korábban aligha.- Jó lesz az is. Majd megkereslek. Nagyon hiányoz-tál, hallod. Lesz néhány perced egy pohár italra? - Idejevolna, de kedve már kevésbé. Jobb szeretett volna ma-gára maradni, amíg egyenesbe nem jön az érzéseivel. ÉsGrantnak még semmiről nem akart beszámolni.- Ma este kizárt, kedvesem. Talán a jövő héten.- Oké. Akkor később találkozunk, Mel.Amint nyújtózkodva kimászott az ágyból, Grantra

365

gondolt és elmosolyodott. Örülhet, hogy van egy ilyenbarátja. Amint zuhanyozni indult a fürdőszoba felé,ismét megszólalt a telefon, s ő eltűnődött, vajon mármegint mi juthatott az eszébe. Nem sokan hívják délbenodahaza, és alig tudja valaki, hogy már hazajött a nyu-gati partvidékről. Majd csak akkor fog kiderülni, ha estemeglátják a híradóban. Mel a homlokát ráncolva vettefel a telefont, meztelenül megkerülte az íróasztalt, éskinézett a ház mögött elterülő kertre.- Halló.- Szia, Mel. - A férfi hangja idegesen csengett, Melszíve pedig nagyot dobbant, amint meghallotta. Petervolt, a vonalban hallatszott a távolsági hívás zümmögé-se. -Fogalmam sem volt, hogy otthon vagy-e, s amúgy iscsak néhány percem van, de gondoltam megpróbálom.Rendben hazaértél?- Igen... rendben... - A szavak mintha elakadtakvolna a nyelve hegyén. Lehunyta a szemét, és a férfithallgatta.

366

- Tartunk egy kis szünetet két műtét között, és csak elakartam mondani, hogy mennyire hiányzol. - És egyrövid mondattal máris a feje tetejére állította az érzéseit,de Mel nem válaszolt. - Mel?- Igen... csak arra gondoltam... - Aztán sutba vágtaminden eddigi óvatosságát, és sóhajtva leült az íróasztalmellé. - Nekem is hiányzol. Doktor úr, az életem két-ségkívül a feje tetejére állt.- Miattam? - kérdezte a férfi boldogan. Hisz Mel isugyanezt tette ővele. Előző éjszaka alig aludt valamics-két, de nem merte felhívni, nem akarta felébreszteni.Tudta, milyen kimerülten indult haza.- Van róla fogalmad, micsoda őrültség ez, Peter?Csak a jóisten a megmondhatója, hogy mikor látjukegymást legközelebb, mi meg úgy viselkedünk, mint kétkölyök, akik őrülten beleestek egymásba. - De sugár-zott a boldogságtól, miközben a férfival beszélt. Ésmásra se vágyott, mint hogy a közelében lehessen.Szavai hallatán Peter elnevette magát. - Erről volnaszó? Hogy beleestünk egymásba? Kötve hiszem.- Mit hiszel? - Mel nem tudta, mit is szeretne hallani,

367

meg félt is tőle egy kicsit. Szenvedélyes szerelmi vallo-másra nem volt felkészülve lelkileg, no de a férfi sem.Mel még biztonságban érezhette magát. Csak az volt azegészben a legrosszabb, hogy még azt se tudja, vágyik-eerre a biztonságra.- Lehet, hogy igazad van. Beléd vagyok esve, Mel,ugye, ezt így mondják? - Nevettek mindketten, és Melettől ismét fiatal lánynak érezte magát. A férfi mindenalkalommal ezt váltotta ki belőle, pedig csak kilencévvel idősebb nála. - No és a lányok hogy vannak?- Jól. És a te gyülekezeted?- Megjárja. Matthew tegnap este panaszkodott, hogyengem sohasem lehet látni. ezen a hétvégén, ha sikerülelszabadulnom, elmegyünk halászni. De persze mindenettől a most következő műtéttől függ.- Mit csinálsz?- .Egy tripla bypasst, de nem szabad semmi szövőd-ménynek fellépnie. - Azzal az órájára pillantott a kishelyiségben, amelyből telefonált. - Jut eszembe, ideje

368

bemosakodnom. De közben is rád gondolok majd, Mel.- Jobb volna, ha nem tennéd. Inkább a betegre gon-dolj -mondta a nő mosolyogva. -Talán mostantól fogvanekem is úgy kéne befejeznem a híreket, hogy jó éjsza-kát, Peter, bárhol vagy is.- Tudod, hol vagyok. - A hangja szelíd volt, és Meltelfogta a vágyakozás.- Aha. Háromezer mérföldre. - Szomorúan nézettmaga elé.- Miért nem jössz le a hétvégére?- Megőrültél? Most jöttem haza. - De tetszett agondolat, ha mégoly abszurd volt is.- Az más. Akkor dolgoztál. Vegyél ki néhány napszabadságot, és gyere le látogatóba.- Csak úgy? - mulatott Mel.- Persze. Miért is ne? - De Mel gyanította, hogymindketten holtra váltak volna, ha meg is teszi, márpe-dig ő még nem állt készen ekkora horderejű döntésre.- Dr. Hallam, bizonyára meg fogja döbbenteni, amitközölnöm kell, de az a helyzet, hogy én itt élek és itt vana két gyerekem.- És minden évben szabadságon vagy egész júliusbanés augusztusban. Hozd el a lányokat Disneylandbe,

369

vagyilyesmi.- Miért nem jössz el te hozzánk látogatóba MarthansVineyardba? - Csak szórakoztak, és tudták mindkettenmégis jólesett.- Előbb, kedvesem, meg kell csinálnom egy triplabypasst. - Ennyit erről.- Sok sikert. És kösz, hogy hívtál.- Majd még hívlak, Mel. Este otthon leszel?- Akkor jelentkezem. - És jelentkezett is, és Melszíve ismét nagyot dobbant. Épp a vacsora végére érteka lányokkal, Peter pedig akkor ért haza a rendelőjéből.És Melt úgy kibillentette a lelki egyensúlyából, hogymár-már azt hitte magáról, hogy megbolondult. Úgykellett visszaerőltetnie a gondolatait a hírekre, amelye-ket beolvasott, adás közben alig bírt koncentrálni, smikor a stúdió előtt megpillantotta Grantot, a férfiegészen ziláltnak látta.- Szia, Mel! Valami baj van? -A férfinak tizenöt percmúlva kezdődött a műsora, nem sok ideje maradt a be-szélgetésre.- Nincs. Miért?

370

- Olyan furán nézel ki. Jól vagy?- Persze. - De réveteg volt a tekintete, és a férfi úgyérezte, hogy a gondolatai egészen másutt járnak. Ésakkor egyszerre megértett mindent. Egyszer-kétszerlátott már ilyen kifejezést a szemében, bár soha nemilyen intenzíven, mint most. El sem tudta képzelni, kilehet az illető, és még kevésbé, hogy Mel mikor éshogyan szedhette össze. New Yorkban vagy Los Ange-lesben? Izgatta a dolog, Mel pedig úgy nézett rá, mintaki nem ezen a földön jár.- Eredj haza, és aludd ki magad, szivi. Úgy festesz,mint aki még most is félálomban van.- Valószínűleg ez az igazság - mosolygott a férfira, ésmegvárta, amíg Grant bement a stúdióba, aztán hazain-dult. Közben rájött, hogy Peter aznapi telefonhívásátólvan ilyen állapotban. És hogy a csudába koncentráljonígy a munkájára? Egy ép gondolat nem jut az eszébe.Taxival ment haza. Amikor belépett, a lányok márágyban voltak, Raquel kivett néhány nap

371

szabadságot,hogy kifújja magát az előző hét megpróbáltatásai után,Mel pedig eldobta magát a nappaliban a kereveten, és azéletén kezdett gondolkodni. Eszébe jutott, hogy Petermeghívta Los Angelesbe, de tudta, hogy kész őrültség.Nincs mit tenni, az elkövetkező néhány hetet le kellhúzni New Yorkban, aztán irány Marthans Vineyard.196Ott talán kitisztul majd a feje, és mint minden évben,összeszedi magát. A dolgok visszazökkennek a normáliskerékvágásba, sütni fog a nap, ott lesz a tenger és a teljeskikapcsolódás. - Készen van minden- 17. FEJEZET ki? -kiabált fel Melanie a földszinti lépcsőfordulóból, majd még egyszer, utol- jára körülnézett. Most zárták le nyárra a New York-i házat, a két hatalmas bőrönd már lenn volt az előszobá- ban, a három teniszütő, a lányok óriási

372

szalmakalapjai, valamint Raquel kis zöld műanyag bőröndje társaságá- ban. Mel a fejébe nyomta a maga szalmakalapját. Raquel minden évben velük nyaralt hat hétig, aztán az utolsó két hétben visszatért New Yorkba, és egyedül vakáció- zott odahaza. -Na, gyerünk, mi lesz már! Fél órán belül a reptéren kell lennünk. - De csak a Laguardiára men- tek, úgyhogy Mel tudta, ott lesznek időben. Minden évben hatalmas izgalom előzte meg az indu- lást, Mel mindig megfiatalodott, amikor Marthans Vine- yardba indultak. Előző este a híradóban is elbúcsúzott, aztán Granttal beültek meginni valamit, hogy megünne- peljék az ideiglenes szabadlábra helyezést, nyugodtak voltak és vidámak, de Grant még mindig ott látta Mel szemében a zavart, s az utóbbi időben fáradt és ideges is volt a barátnője. Esténként nagyon későn végzett, befejezte a Kalifórniában a szívsebészetről forgatott

373

filmjét, s mielőtt megkezdte a vakációját, még készített két nagyobb interjút meg egy portréfilmet, hogy legyen mit adásba küldeni a nyáron. Mint mindig, most is lelki- ismeretesen ellátta a munkáját, csak valahogy az utóbbi időben több energiájába került, mint korábban, Grant azonban gyanította, hogy ez a benne dúló érzelmi viha- rok következménye, bár a részletekről még mindig nem volt tudomása. A dolog ellenben úgy állt, hogy Peter azóta is naponta telefonált. Melanie-nak pedig fogalma.. sem volt róla, mi lesz ebből, vagy hogy lesz-e belőle valami egyáltalán. Utóbbi időben aggasztotta az októ-berben meghosszabbítandó szerződése is. Sok politikai változás történt a tévétársaságnál, suttogták, hogy újtulajdonos lesz, s csak a jóisten tudhatja, hogy az ilyesmi mivel jár. De mikor Granttal beültek valahova, a férfi megnyugtatta, hogy neki nincs mitől tartania, s

374

Peter is ugyanúgy vélekedett, amikor bevallotta neki, hogy mi aggasztja. De azért ez idáig nem sikerült túltennie rajta magát, most viszont összecsomagolta és három hónapra félretette az aggályait. Nem gondol a munkájára, Pe- terre sem, Grantra sem. Elutazik Marthans Vineyardba lazítani a gyerekeivel. Már ha idejében előállnak, gon- dolta magában, miközben az előszobában várakozott Raquellel, aztán végre leviharzott a két lány, karjukban az útra kiválogatott játékokat, könyveket és táskákat szorongatva. Valerie egy hatalmas kitömött mackót ci- pelt. - Val... az ég szerelmére... - Mami... ezt muszáj. Joshtól kaptam a múlt héten, és a szüleinek háza van Chappaquiddickben, és át fog jönni hozzánk, és ha nekem nincs ott... - Jó, jó. Akkor szedd össze ezt a sok kacatot, és vágódjunk már be egy taxiba, különben soha ki nemjutunk a reptérre.

375

Útra kelni a gyerekekkel mindig merész vállalkozás volt. De a taxisnak majdnem mindent sikerült begyömö- szölnie a csomagtartóba, s végül útnak eredtek. Mel meg a lányok ültek hátul, Val kezében a hatalmas mackó, Raquel pedig elöl ült a szalmakalapokkal és a, tenisz- ütőkkel. Miközben a Laguardia felé száguldottak, Mel" gondolatban egymás után kipipálta a listáján felsorolt dolgokat: lelakatolta-e a kertkaput, mind becsukta-e az ablakokat, kikapcsolta-e a gázt, bekapcsolta-e a riasz- tót, mindig az a nyomasztó érzés, hogy esetleg elfelejtett valamit. De mire a gépre fölszálltak, mindegyikük jó kedvre derült, Mel olyan könnyedséget érzett, amit már hetek óta nem, mintha csak minden kusza gondolatát maga mögött hagyta volna New Yorkban, hogy vissza- nyerje megszokott nyugalmát Marthans Vineyardban. Peter naponta telefonált, volt, hogy kétszer is, és

376

Mel hiába örült a beszélgetésnek, legalább annyit szenvedett is miatta. Miért telefonált? Mikor találkoznak újra? És különben is, mi értelme az egésznek? A férfi elismerte hogy hasonló zavaró gondolatok kínozzák, mégis, mint- ha ellenállhatatlanul sodródtak volna a kijelölt mezs- gyén az előre nem látott cél felé, amely még most is any-nyira elrémítette mindkettőjüket, hogy lehetőleg nem isbeszéltek róla. Ragaszkodtak a biztonságos témákhoz,bár néhanapján bevallották, mennyire hiányoznak egy-másnak. De miért, kérdezte magától Mel túlságosan isgyakran, miért hiányzik nekem? A választ még mindignem tudta, vagy nem akarta tudomásul venni.- Mami, gondolod, hogy még jó a bicajom, vagy be-rozsdásodott? - bámult ki Val az űrbe a medvéjét szo-rongatva, és teljességgel boldognak látszott, miközbenegy szemközt ülő férfi alig bírta levenni róla a szemét.

377

Mel nagyon örült, hogy nem engedte, hogy a kis kékfrancia sortjában jöjjön, amit reggeli közben viselt, samiben Marthans Vineyardba készült.- Nem tudom, picim. Majd meglátjuk, ha ott leszünk.- Az asszony, akitől a házat minden évben bérbe vették,megengedte, hogy néhány holmijukat a pincéjébenhagyják.Bostonban kocsit béreltek, és Woods Hole-ba hajtot-tak, onnan komppal keltek át Vineyard Havenbe. Azegész utazásból a kompútnak örültek a legjobban. Ettőlvolt az az érzésük, hogy maguk mögött hagyták a valódivilágot, annak minden felelősségével egyetemben. Me-lanie álldogált néhány percig a korlátnál, a szél beleka-pott a hajába, s szabadabbnak érezte magát, mint valahais az utóbbi hónapokban. Most jött csak rá, milyen nagyszüksége volt erre a vakációra. És örült, hogy pár percigegyedül lehet, mielőtt a lányok a nyomába szegődnek.

378

Raquel odalenn beszélgetett az alsó fedélzeten egy fér-fival, s mikor végre csatlakozott hozzájuk, heccelni iskezdték miatta. És Mel egyszerre felnevetett, mert hir-telen maga elé képzelte Petert és Mrs. Hahnt, akit alighalehetne így heccelni, amiként Mrs. Hahn aligha udvarol-tatna magának így a fedélzeten egy idegen férfival. DeRaquelt a függetlenségével együtt olyannak szerették,amilyen, és Mel örömmel látta, hogy Jess a partraszálláselőtt boldogan ugrik a nyakába. Még Raquel is mosoly-gott. A Vineyard mindannyiuknak maga volt a menny-ország, és mikor Chilmarkban megérkeztek az ismerősházhoz, a lányok azon nyomban mezítláb lerohantak astrandra, fogócskáztak, amíg bírták szusszal. Mel pedigfigyelte őket.Most is olyan könnyedén beilleszkedtek, mint mindenévben, s estére mind a négyen úgy festettek és úgy is

379

érezték magukat, mintha egy hónapja érkeztek volnaoda. Az arcuk kipirult attól, hogy délután néhány órátlenn voltak a strandon, kicsomagoltak, a teddimackópedig kényelmesen befészkelte magát egy hintaszékbe,Val szobájának sarkában. A ház kényelmesen volt bú-torozva, de semmi extravagáns nem volt benne. Olyanvolt, mint egy nagymama háza, verandával, szalmaszék-kel, minden szobában virágmintás bútorszövettel, skezdetben mindig érezték a dohszagot, ami aztán napokalatt eltűnt. Ez is hozzátartozott Chilmark ismerősérzéséhez. A lányok egészen kicsi koruktól fogva ittnyaraltak, s Mel aznap este meg is magyarázta Peternek,hogy Chilmark valahogy része az otthonuknak.- Ők is szeretnek itt lenni, meg én is.- Tősgyökeres New England-inak hangzik az a hely,Mel. - A férfi próbálta maga elé képzelni a leírásalapján. Hosszú strandok, fehér föveny, lezser életsortban, trikóban és mezítláb, egy csomó félismerősértelmiségi New Yorkból, akik időnként

380

összegyűlnekrák- és kagylóvacsorára. - Mi a hegyekbe megyünkminden évben, Aspenbe. - Az egészen másképpenhangzott, mint Marthans Vineyard, de Peter elmondá-sa alapján legalább olyan érdekfeszítően. - Miért nemjössz el a lányokkal? Augusztus első tíz napjában le-szünk ott.- Innen egymillióért el nem vonszolhatnám őket, demég azzal sem, ha a kedvenc énekesük hívná őket ran-devúra. Bár... - Azért ez utóbbit illetően Mel elbizony-talanodott, s mindketten elnevették magukat. Telefon-kapcsolatuk nagyszerűen alakult, de néha olyan valósze-rűtlennek tűnt az egész. Testetlen hangok költöztek beestéről estére a telefonkagylóba, de soha nem kerültekegymáshoz közelebb.- És, gondolom, téged se tudnálak idecsábítani.- Nem nagyon. - Fura csönd állt be. Mel eltűnődött,vajon mire gondol a férfi, de mikor ismét megszólalt, ahangja csipkelődő volt.- De kár!- Micsoda? - Nem értette, mire céloz Peter, de Mel

381

csodálatosan boldog és nyugodt volt vacsora után, ésnem akart játszadozni a telefonban, de a férfi nyilvánva-lóan játékos kedvében volt.- Hogy nem akarsz onnan eljönni.- Miért? - kezdett dörömbölni Mel szíve. Valahogyolyan furán ideges lett.- Mert engem meghívtak egy konferenciára NewYorkba, hogy tartsak előadást egy csomó szívsebészneka keleti partvidékről. A Columbia Presbyterianbantartják. - Mel egy pillanatig hallgatott, még a lélegzetétis visszafogta, mielőtt sietve beszélni kezdett.- Tényleg? És elfogadtad?- Elfogadhatnám. Egyébként nem mennék, kivált-képp ebben az évszakban nem szívesen. New Yorkjúliusban elviselhetetlen, de, gondoltam, a jelen körül-mények között... - Mérgesen konstatálta, hogy elpirul,Mel pedig levegő után kapkodott.- Peter! Eljössz?A férfi szelíden nevetett mindkettőjükön. Ténylegolyanok, mint két kölyök. - Ma délután három órakorelfogadtam a meghívást. És mi lesz veled meg MarthansVineyarddal?- A fenébe - nézett körül a szobában Mel

382

vigyorogva- hisz csak most értünk ide.A férfi sietve megkérdezte: -Akkor inkább ne jöjjek?Nem muszáj.beszélünk telefonon, de sohasem találkozunk? - Mégcsak három és fél hét telt el azóta, hogy Mel eljöttKaliforniából, de inkább három esztendőnek éreztékmindketten, és találkozniuk kellett megint, hogy leg-alább tisztába jöjjenek az érzéseikkel.- Hát, én is erre gondoltam. Úgyhogy... - nevetettmegint a férfi, örülve a kilátásnak.- Mikor érkezel?- Jövő kedden. -Majd szelíden hozzátette: -Bárcsakholnap mehetnék!- Én se bánnám. - Mel kijózanodott. Aztán füttyen-tett. - Hisz addig már csak hat nap van.- Tudom - vigyorgott Peter. Olyan izgatott volt, mintegy gyerek. - A Plazában foglaltak nekem szobát. - Demiközben beszélt, Melnek támadt egy ötlete. Tétová-zott, hogyan fogalmazza meg, mert egyikőjüket semakarta kínos helyzetbe hozni, bár, ha ügyesek, megbir-kózhatnak a feladattal.- Miért nem laksz nálunk? A lányok nincsenek ott-

383

hon, tiéd lehet az emeletük. És sokkal kényelmesebb,mint a szálloda.A férfi egy pillanatig hallgatott, a mellette és elleneszóló érveket latolgatta, amiként addig Mel maga is. Egyfedél alatt lakni nagyon kínos is lehet, ugyanakkorkomoly elkötelezettség... viszont ha külön emeleten...Nincs ellenedre? Sokkal kényelmesebb volna, de sem-miképpen nem akarlak... - keresgélte a szavakat, Melpedig nevetve nyúlt végig az ágyon, miközben még min-dig a füléhez szorította a hallgatót.- Én legalább olyan ideges lettem tőle, mint te, de afenébe is, felnőtt emberek vagyunk, tudunk viselkedni.- Tudunk-e? - mosolygott a férfi a telefonba. Ő ma-gában nem volt olyan nagyon biztos. - És otthagyhatoda lányokat?- Magukban nem, de itt van Raquel, úgyhogy nemAz elkövetkező hat nap csigalassúsággal telt mindket-tőjük számára. Naponta kétszer-háromszor beszéltektelefonon, s végre Raquel gyanút fogott, hogy itt valami

384

Mel számára igen fontos személyről van szó, de a gye-rekek továbbra se törődtek vele. Vasárnap este Mel csakúgy mellékesen szóba hozta, hogy néhány napra föl kellmennie New Yorkba, és hogy kedd reggel indul. A lá-nyok a hírt tátott szájjal és nagyra meresztett szemek-kel fogadták. Soha semmi ért nem ment föl eddig NewYorkba, csak abban az évben, amikor Jess eltörte akarját, és meg akarta mutatni egy ortopédorvosnak. Deakkor is csak két napig maradtak, pedig az fontos volt.Most viszont Mel azt mondta., csak péntek délután jönhaza, vagyis majdnem négy nap múlva. Alig akartákelhinni, hogy tényleg felmegy, de Mel hajthatatlan volt,azt mondta, hogy valami probléma van az egyik portré-filmjével, és vissza kell mennie, hogy lássa, hogyanvágják meg. A lányok még akkor is el voltak képedve,amikor este visszamentek a tengerpartra, hogy tüzetrakjanak a barátaikkal, Raquel azonban átható

385

pillantá-sokat vetett rá, miközben az asztalt leszedték.- Ezúttal komoly a dolog, ugye?Mel nem nézett a szemébe, hanem felmarkolt egycsomó tányért, és kifelé indult a konyhába. - Micsoda?- Velem nem járatja a bolondját. Új férfi a láthatá-ron, ugye?- Szó sincs róla. Az a férfi az egyik interjúalanyom. -De nem bírt Raquel szemébe nézni, és tudta, hogy habelenézne, Raquel akkor se hinne neki. - Csak tartsaszemmel a lányokat, amíg nem vagyok itt, kiváltképpValt. Észrevettem, hogy az a Jacobs fiú teljesen felnőttmár, s valahányszor ránéz Valra, majd eldobja magát.- Nem lesz semmi baj. Majd vigyázok rájuk. -Aztánnézte, hogy Mel eltűnik a szobájában, ő pedig vigyo-rogva kiment a konyhába, és rágyújtott. Nem Mrs.Hahn, annyi szent, ám éles eszű öregasszony, akinagyon szerette őket.És kedd reggel Mel ismét felszállt a kompra, aztánBostonból New Yorkba repült. Délután négyre a ház-ban volt, ami elég időt biztosított a számára, hogykiszellőztessen, bekapcsolja a légkondicionálót,

386

leugor-jon a sarokra friss virágért meg amire a fűszerestőlszükség van, aztán visszament, és felkészült a férfifogadására. Peter gépe csak kilenckor érkezett, ő pediga biztonság kedvéért már fél nyolckor elindult a repülő-térre, amit nagyon is jól tett, mert hatalmas volt aforgalom, a kocsiknak jobbról-balról felforrt a hűtővize,s így háromnegyed kilenc lett, mire kiért. Épp hogy ki-nyomozhatta, hová érkezik a gép, majd odasietett, aztánaz elkövetkező fél órában idegesen dobolt a lábával,mivel a gép késett tizenöt percet. És pontosan kilenctizenötkor a nagy ezüst gépmadár odagördült a kapu-hoz, és megjelentek az első utasok. Mel feszülten figyel-te a kiszálló utasokat, mind barnák voltak a kaliforniainapsütéstől, szalmakalapot viseltek, aranybarnára sült alábuk, oldalt a derékig kivágott selyemruhájukat arany-lánc fogta össze, aztán egyszer csak meglátta a férfit, akiegyikükre sem hasonlított, bézs vászonöltönyben,

387

kékingben, sötétkék nyakkendővel, a haja kicsit fehérebb anapsütéstől, az arca barnára sült. Csak úgy áradt belőlea komolyság, egyenesen Mel felé indult, lenézett rá,aztán minden további teketóriázás nélkül lehajolt ésmegcsókolta. Hosszúnak tűnt az idő, amíg ott álltak,körülöttük hömpölygött az áradat, mint sziklákat a fo-lyam, úgy kerülgették őket, a férfi pedig lenézett rá ésmosolygott.- Hello!- Hogy utaztál?- Közel sem olyan jól, mint amilyen jól most érzemmagam. - Peter elvigyorodott, aztán kéz a kézbenindultak a csomagjáért, majd leintettek egy taxit. Deújra meg újra megálltak, csókolóztak, és Mel csak azontűnődött, hogyan bírta ki eddig nélküle. - Nagyszerűennézel ki, Mel. - Ő is le volt sülve, ami igen jól állt a zöldszeméhez és rézszín hajához, fehér selyemruhát viselt,fehér, magas sarkú szandált, és a hajába egy szál

388

virágottűzött. Ragyogott, mint a nap, egészséges volt és bol-dog, és a tekintete úgy itta magába a férfi látványát,mintha egész életében rá várt volna.- Tudod, évek óta be nem tettem a lábam New York-ba. - Nézte a rút tájat fejcsóválva, amint a városhozközeledtek. - Mindig visszautasítom őket, de, gondol-tam, ezúttal... - Azzal vállat vont és ismét hozzáhajolt,hogy megcsókolja. Mel nem számított rá, hogy ilyenmerész lesz, meg hogy ő ettől ilyen kellemesen fogjaérezni magát. De ezek a véget nem érő telefonbeszélge-tések egészen felszabadították őket. Alig két hónapja,hogy ismerik egymást, de inkább két évnek érezték, hanem négynek.- Örülök, hogy ezúttal nem utasítottad vissza őket -mosolygott rá Mel, majd tekintetét visszafordította azútra. - Éhes vagy?- Nem nagyon. - Az ő óráján még csak háromnegyed

389

hét volt. New Yorkban azonban tíz előtt valamivel.- Van otthon ennivaló, de be is ülhetünk enni valaho-vá, ha van kedved.- Mindegy, amihez neked nagyobb kedved van. -Egyszerűen képtelen volt a tekintetét levenni Melről.Minden másról megfeledkezett, miközben a keze utánnyúlt. - Úgy örülök, hogy látlak, Mel. - Valószínűtlen-nek tűnt, hogy együtt vannak ismét.- Olyan, mint valami álom, ugye? - mosolygott rá azasszony.- Igen. Évek óta ilyen szépet nem álmodtam. - Hall-gatva közeledtek a városhoz.A férfi rámosolygott, és mosolyogva megérintetteMel nyakát. - Úgy éreztem, hogy legalább egy úttaltartozom neked, hiszen te kétszer is eljöttél Los Ange-lesbe. - Mégis szükség volt az ürügyre, kifogásra, amiértNew Yorkba kell jönni. De így könnyebb volt mindket-tőjüknek, közeledhettek egymáshoz apránként, ami-képp eddig is tették. -Az elnök kétségkívül fantasztikustempóban gyógyul.- Alig öt hete történt a merénylet, és máris talpra

390

állt,és naponta eltölt néhány órát az elnöki irodában. - Melmég mindig elképedten ingatta a fejét, aztán hirtelenmegszólalt. - Jut eszembe, Marie hogy van? .- Egészen jól - futottak végig a ráncok a férfi hom-lokán, de lerázta magáról az aggodalmat. - Két kollégá-mat is megbíztam a felügyeletével, amíg itt vagyok.Egész jól van, de nagyon rosszul tűri a szteroidokat. Azarca egészen fel van fújódva, olyan, mint a telihold, ésnem tudunk vele mit csinálni. Már mindennel megpró- bálkoztunk. De ő nem panaszkodik. - Szomorúan né- zett Melre. - Bárcsak ne volna neki olyan nehéz! - Mel egy pillanatra igyekezett Marie-ra koncentrálni, de akárhogy igyekezett, csak Peterre bírt gondolni. E percben mindkettejük számára valószerűtlennek tűnt minden egyéb. Gyerekek, betegek, háború, tévéműso- rok. Csakis Peter számított és Mel. A taxi végighajtott a Franklin D. Roosevelt Drive-on, és bekanyarodott a Kilencvenhatodik utcába.

391

Peter nézte a mellettük elmaradó utcákat, kíváncsi volt, hol lakik Mel, milyen a háza, kíváncsi volt mindenre, ami vele kapcsolatos. Tulajdonképpen rengeteget tudott arról, hogy az asszony hogy érez, mit gondol, másrészt viszont annál kevesebbet, elsősorban a környezetéről. Mel háza előtt kiszálltak, s a nő elmosolyodott, mert eszébe jutott, milyen volt, amikor először látta meg Bel-Airt, hogy mennyire megdöbbentette az eleganciá- ja. Tudta, hogy a férfinak egészen más benyomása lesz az ő házáról, és nem tévedett. Peter el volt ragadtatva, amint belépett, beszippantotta a frissen vett virágok illatát, megcsodálta élénk színeit, majd kinézett a kis kertre. Boldog mosollyal fordult Melhez. - Ez a ház pontosan olyan, mint te vagy. Tudtam, hogy ilyen lesz. - Karját a nő dereka köré fonta, aki elmosolyodott. - Tetszik? - De persze látta, hogy tetszik, mielőtt még a férfi bólintott.

392

- Nagyon. - Gyere, megmutatok mindent! - Azzal kézen fogta, és fölfelé indult vele, megállt a saját ajtajában, a dolgo- zószobában, aztán fölvitte Petert a lányok szobáiba, ahol már mindent előkészített neki. Friss virág az asz- talon az ágya közelében, ezüsttermosz jeges vízzel, a fürdőkád mellett egy halom vastag törülköző, a lámpák hívogatón fölkapcsolva. Jessica szobáját rendezte be a férfinak, mert Jessica nagyobb rendet tartott, s Peter ott kényelmesebben berendezkedhetett. - Elragadó. - Peter leült az íróasztalhoz, elégedetten körülnézett, majd ismét Melre pillantott. - Mindenütt a gondos kezed nyoma. -Ezt gondolta Mel is őróla, habáraz otthonában ez nem volt olyan szembetűnő, hisz min-den magán viselte még Anne keze nyomát. Ahogy mosta férfi feléje nyújtotta a karját, nagy gyöngédség ült aszemében, Mel lassan feléje indult, Peter pedig

393

ültébenfogta meg a kezét. - Olyan boldog vagyok, hogy ismétláthatlak, Mel. - Azzal az ölébe húzta, ismét megcsókol-ta, s Mel még akkor is levegő után kapkodott, amikormegint lementek. A konyhaasztal mellett beszélgettekórákig, amiként hetek óta ezt tették telefonon keresztül,s már éjjel kettőt mutatott az óra, amikor végre megintfölmentek, és Mel szobája előtt újabb, véget érni nemakaró csókkal búcsúztak éjszakára. Peter még intettegyet, és mosolyogva fölment Jessica szobájába. Melpedig be a magáéba, végiggondolt minden egyes szót,amit a férfi aznap este és azelőtt a száján kiejtett, ésrájött ismét, hogy milyen boldog. S miközben fogatmosott és levetkőzött, egyfolytában őrá gondolt, mégakkor is, amikor bebújt az ágyba. Örült, hogy a férfi nálalakik. Úgy látszik, ezt könnyedén megoldották, s Mel-nek jólesett, hogy hallhatja a lépteit odafenn. Az

394

időel-tolódás miatt Peter nem volt még fáradt, de, ha mégolyfurcsa is, Mel sem. Csak feküdt és a férfira gondolt, s úgytűnt, órák teltek el, mikor meghallotta a halkan lefeléhaladó lépteket, amint Peter elhaladt a szobája előtt.Hallotta, hogy csukódik a konyhaajtó. Vigyorogva ki-kelt az ágyból, és utánament. Peter a konyhaasztalnálült, sonkás-sajtos szendvicset evett, és sört ivott.- Mondtam, hogy ennünk kéne! -mosolygott Mel, éskinyitott egy üveg bort.- Hogyhogy fönn vagy, Mel?- Nem tudtam elaludni. Biztosan az izgalom miatt -ült le a férfival szemben, mosolyogva.- Én is izgatott vagyok. Legszívesebben itt ülnék ésreggelig beszélgetnék veled, de akkor holnap biztosanelaludnék az előadásom közben.- Megírtad előre?- többé-kevésbé. - Elmondta neki, hogy miről szól.És a különböző műtétek során készített felvételeket fog-ja hozzá vetíteni, Marie-éi is köztük vannak. - Hát te?Mit csinálsz ezen a héten?- Az égadta világon semmit. Két hónapig nem kell

395

bemennem dolgozni, úgyhogy csak lógok, amíg itt vagy.Meghallgathatnám az előadásodat?- Holnap nem. De pénteken eljöhetsz. Volna ked-ved?- De még mennyire. - A férfi meglepetten nézett rá,mire Mel fölnevetett. - Emlékszik még rám? Én vagyokaz a hölgy, aki az interjút készítette magával a KözpontiVárosi Kórházban.A férfi meglepetten csapta össze a kezét. - Ja, vagyúgy, hát maga az! Tudtam, hogy találkoztunk már vala-hol, csak épp az nem jutott eszembe, hogy hol.- Ostoba fráter - harapdálta meg Mel pajkosan a fü-lét, Peter pedig a fenekére csapott. Oly kellemes voltegyütt üldögélni az éjszaka közepén, aztán végül kéz akézben fölmentek a lépcsőn, mintha évek óta együtt él-nének, s mikor Mel megállt a szobája előtt, Peter leha-jolt és megcsókolta.- Jó éjt, kis barátnőm!- Jó éjt, szerelmem - csúszott ki Mel száján, majdtágra meredt szemmel felnézett a férfira, aki ismétgyengéden megölelte, ő pedig oly boldog volt a karjaiközt.

396

- Jó éjt - súgta Peter a fülébe, még egyszer megcsó-kolta az ajkát, majd eltűnt odafenn, Mel pedig bement aszobájába, eloltotta a lámpát, bemászott az ágyba, smegint csak a férfira gondolt, meg arra, amit az iméntmondott neki. És az volt az egészben a legelképesztőbb,hogy tudta, hogy igaz. S Peter, aki odafönn feküdt azágyban, tudta, hogy ő is szereti az asszonyt.18. FEJEZETAkkor Mel másnapreggel felébredt, Petermár elment, ő lassan kimászott az ágyból, és fölment be-ágyazni, de a szobát tökéletes rendben találta, és amikorlement a konyhába, ott üzenetet talált a férfitól.Hatkor itt találkozunk. Kellemes időtöltést. Ölel P.""Mel az egyszerű szavak olvastán elmosolyodott, nagyonjólesett neki. És mintha boldogságmámorban úszottvolna egész nap. Elment a Bloomingdale-be, s vett ma-gának meg a lányoknak meg a háztartásba egy-két dol-

397

got, s mikor hazament, eluralkodott rajta a csodás érzés,hogy néhány óra, és nem lesz egyedül.Leült a nappaliban, behűtött egy üveg bort és várt,amíg végül Peter megérkezett, gyűrötten, fáradtan, deboldogan, hogy Melt láthatja. Mel sietve talpra szök-kent, és feléje indult. - Szia, kedvesem, milyen napodvolt?- Most már csodás. - A férfi mosolyogva lépett be anappaliba. Lámpa még nem égett, a szobát elárasztottakintről a napfény. - Hát a tiéd?- Nagyon lassan telt nélküled. - Őszinte dolog voltezt így kimondani, de Mel leült, és megpaskolta magamellett a pamlagot. - Gyere, ülj le, és meséld el, mitcsináltál egész nap. - Fura volt, hogy van kivel beszél-getni napnyugtakor, és az illető nem a lányok valamelyi-ke. Mel elmesélte, hol járt, mit vett, aztán szemét lesüt-ve bevallotta, hogy a szó szoros értelmében számolta azórákat, amíg a férfi meg nem jelent. Peter elégedettenhallgatta.

398

- Én is így éreztem. Csak rád tudtam gondolni. Készőrület, nem? - Azzal a vállára tette a kezét, és magáhozvonta, majd hirtelen az ajkuk találkozott, és addig csó-kolóztak, amíg végre a szuszból ki nem fogytak, és mint-ha a mondanivalójuk is elapadt volna, amikor abbahagy-ták. Másra nem vágytak, mint csókolózni tovább.- Nem kéne vacsorát vagy valami hasonlót csinál-nom? - kérdezte nevetve Mel, mintha bizony el kelleneterelni a figyelmüket az érzéseikről.- Ne inkább hideg zuhanyt vegyünk mindketten?Mel ismét elmosolyodott. - Nem hiszem, hogy segíte-ne, ha "mindketten" vennénk egyszerre. - Felállt éskörbekerülte a szobát, de a férfi ismét a karjába húzta.- Szeretlek, Mel. - És ekkor megállt körülöttük avilág. Peter ezt Anne-en kívül még egyetlen nőnek nemmondta, Mel pedig évekkel ezelőtt megfogadta, hogy sehallani, se kimondani nem akarja többé ezeket a szava-kat. De ezúttal mindkettőjük számára jelentett valamit,s mikor a férfi ismét megcsókolta, Mel úgy érezte, a lelke

399

legmélyéig hatol, s úgy kapaszkodott belé, mint aki fél,hogy megfullad, ha elereszti. A férfi az arcát csókolta, azajkát, a nyakát, a kezét, s ekkor hirtelen, anélkül, hogymeggondolta volna, mit tesz, Mel fölállt és szelídenfölvezette a lépcsőn a szobájába. És ott szembefordultvele.- Én is szeretlek - mondta ki lágyan, s oly halkan,hogy ha a férfi nem figyeli, meg se hallja.- Ne félj, Mel... kérlek... - Odalépett hozzá, ésóvatosan kinyitotta a ruhája cipzárját, Mel pedig lassankigombolta Peter ingét, s mikor Mel ott állt mezítelenül,Peter óvatosan az ágyra fektette s lassan végigfuttattakezét a nő selymes bőrén. Végre Mel magához húzta,teste sóvárgott a másiké után, majd szorosan egymáshozsimultak, kiélvezve minden pillanatot, mielőtt a férfibeléhatolt, neki pedig a lélegzete is elállt, aztán Peterszinte hallani vélte, hogy dorombol, míg végre Mel fel-sikoltott, ő pedig felhördült. Aztán csöndben feküdtek,

400

a napsugár pedig táncot lejtett a padlón. És amikor Peterlenézett rá, észrevette, hogy némán peregnek a könnyeka szeméből. - Ó, édesem, ne haragudj... én... - kapko-dott szavak után, de Mel a fejét rázta és újból megcsó-kolta.- Annyira szeretlek, hogy néha egészen megrémü-lök.- Én is meg vagyok rémülve. - De oly szorosan ölelteaznap este, miközben ott feküdtek egymás mellett, hogynem lehetett nem elhinni, hogy őrájuk az életben mégmás is vár, mint csupa boldogság.Kilenc órakor anyaszült meztelenül, kéz a kézben le-mentek. Mel szendvicset kent, aztán ismét fölmentek,tévét néztek, nevetgéltek. - Mint az igazi házasok -heccelte a férfi. Mel pedig a szemét forgatva úgy tett,mint aki elájulni készül, Peter meg a fenekére csapott.És Mel rájött, hogy soha még férfival ilyen boldog nemvolt. Aznap együtt aludtak Mel ágyában, ébredés után

401

többször szeretkeztek megint, és mikor Peter fölkelt,hogy a kongresszusra menjen, fölkelt Mel is, kávétfőzött és rántottát sütött, mielőtt Peter elindult. Ésmikor elment, csak ült meztelenül egymagában, és fájónvárta a pillanatot, amikor a férfi visszatér.Pénteken Mel elment a19. FEJEZETkonferenciára, hogymeghallgassa Peter előadását - lenyűgözte, amit mon-dott, meg az is, ahogy a közönség reagált rá. A megjegy-zéseit, diafelvételeit és magyarázatait állandóan tapsszakította félbe, utána pedig majd egy óráig kollégákgyűrűje vette körül. Mel eközben diszkrét távolságbantartózkodott, és büszkén figyelte.- Nos, hogy tetszett? - kérdezte a férfi, mikor estérevégre magukra maradtak. Úgy határoztak, hogy kettes-ben csendesen megvacsoráznak odahaza, hisz Petermásnap utazik, ők pedig csak arra vágytak, hogy együttlehessenek.- Szerintem szenzációs vagy - mosolygott boldogan

402

aférfira, és töltöttek maguknak a fehérborból. Mel aznapestére hatalmas Maine-i rákokat vett, hogy emlékez-tesse őket arra a vacsorára, amit Marthans Vineyardbanehettek volna. És hidegen akarta felszolgálni salátával,fokhagymás kenyérrel és hideg grillcsirkével. - És azthiszem, a fogadtatás is nagyszerű volt.A férfi elégedetten mosolygott. - Én is úgy éreztem. -Majd hozzáhajolt, és gyöngéden szájon csókolta. - Örü-lök, hogy ott voltál.- Én is. - Aztán látnivalóan elborult az ábrázata, amásnapra gondolt, amikor a férfi nem lesz itt többé.Másnap reggel nyolckor együtt mennek ki a reptérre,Peter gépe tízkor indul, és ottani idő szerint egykor márLos Angelesben lesz, még időben ahhoz, hogy egy kicsitPammel lehessen, aki másnap reggel táborozni indul.És miután Petert a reptéren letette, Mel indul visszaMarthans Vineyardba a lányokhoz.

403

- Mi a baj, szerelmem? - fogta meg a férfi Mel kezét.- Úgy elsötétült az arcod. - És amióta szeretkeztek vagyszázadszor gondolt rá, vajon megbánta-e Mel, hogy be-lement ebbe az egészbe. Végtére is neki vissza kell men-nie, és csak a jóisten a megmondhatója, hogy mikor lát-hatják egymást legközelebb. Ezzel a bizonytalansággalállandóan szembe kell nézniük.- Csak a holnapi nap jutott eszembe, meg hogy el-utazol.- Nekem is. - Peter letette a borospoharát, aztánMelét is, és megfogta a kezét. - Kész téboly mindket-tőnk élete. -Az asszony bólintott, s mindketten elmoso-lyodtak. - De valamit azért ki fogunk találni. - Aztánúgy határozott, hogy előrukkol korábbi ötletével. - Milenne, ha mégis eljönnél Aspenbe a lányokkal? Háromhéten belül indulunk, Valerie és Jessica biztosan örülneneki, hidd el. Igazi gyerekeknek való hely... meg ne-künk is... mindenkinek, ami azt illeti. - A tekintetelángra gyúlt a gondolatra. - És akkor ismét együtt

404

le-hetnénk.- Ha nem is úgy, mint most - sóhajtott Mel, és szo-morú tekintetük találkozott. - A gyerekeink mindenbizonnyal kiborulnának, ha rájönnének, hogy mit műve-lünk. - Legalábbis Peter lánya minden bizonnyal, detudta, hogy az ő lányainak is megrázó lenne a felismerés.Egyszerűen nem volt idő, hogy előkészítse őket. Szá-mukra Peter idegen, egy név, amit alig ismernek, leg-följebb a munkájával kapcsolatban hallották emlegetni.Aztán egyszer csak - Bumm! Képzeljétek, lányok, me-gyünk Aspenbe, vele meg a gyerekeivel! - Melanie tud-ta, hogy kitérnének a hitükből.- Majd megszokják a gondolatot. És a részletekrőlszükségtelen értesülniük. - A férfi hangja oly magabiz-tos volt, hogy Mel hosszan, lusta, boldog mosollyalnézett rá. Olyan férfi létére, akinek az elmúlt húszesztendőben a feleségén kívül más nő nem volt az éle-tében, a halála óta pedig végképp senki, elképesztőenmagabiztos volt a dolgában, s Mel nem tudta pontosan,

405

ezzel egyszerűen az érzéseit kívánja-e kifejezésre juttat-ni, vagy csupán rendíthetetlen nyugalma nyilvánul megekképp.- Kedves uram, maga a kelleténél jóval higgadtabbanszemléli a dolgokat.Peter erre elmosolyodott. - Mel, én még életembennem éreztem így. De olyan helyénvalónak tűnik min-den. - Legalábbis annak tűnt ott, New Yorkban, Melnapfényes kicsi házában, amikor ott ültek, kettesben.Lehet, hogy ha a gyerekeik majd körülöttük nyüzsög-nek, egészen más színben fog feltűnni minden, de Peternem így érezte. - Azt hiszem, a gyerekeink fel fogjáktalálni magukat. Szerinted nem?- Bárcsak én is ilyen magabiztos volnék! És mi leszPammel?- Szimpatikus voltál neki, amikor Los Angelesbenmegismerkedtetek. És Aspenben senki sem unatkozik,lehet csatangolni, sétálni, úszni, teniszezni, halászni,este zenei fesztiválok vannak. A gyerekek mindig régiismerősökkel akadnak össze. Tulajdonképpen

406

fütyülnifognak ránk, mert annyi elfoglaltságuk lesz, majd meg-látod. - De valahogy túl szépen hangzott az egész, ésMel eltűnődött, vajon mennyire reális ez az elképzelés.- Amellett - húzódott hozzá közelebb a férfi, és tartottamég szorosabban - nem hinném, hogy néhány hétnéltovább kibírnám nélküled.- Egy örökkévalóságnak tűnik, nem? - A hangja sze-líd volt és szomorú, fejét a férfi mellére hajtotta, ésérezte, hogy körülveszi a belőle áradó melegség. - Denem tudom, szabad-e elmennünk Aspenbe, Peter. Túlsokat zúdítunk rájuk egyszerre.- Mit? Azt, hogy barátok vagyunk? - kérdezte a férfimeglepetten, ugyanakkor bosszúsan. - Ne akarj olyas-mit belemagyarázni, amiről fogalmuk se lesz.- Van szemük, Peter. Hisz majdnem mind felnőttekmár, csak Matt kicsi még. Nem lehet velük a bolondjátjáratni.- Ki akarja velük a bolondját járatni? - húzódott eltőle a férfi egy pillanatra, hogy mélyen a szemébenézhessen. - Szeretlek, Mel. - Ez jutott eszébe,

407

vala-hányszor ránézett, valahányszor Mel belépett a szobá-ba... valahányszor csak rá gondolt.- És ezt a tudomásukra akarod hozni?- Előbb-utóbb - mosolygott a férfi.- És aztán mi lesz? Mindketten járjuk a magunk kü-lön útját egymástól háromezer mérföldre, és nekik tud-niuk kell, hogy viszonyunk van egymással? Csak gondoljbele, mi lesz a véleményük. - Egy percre maga is eltű-nődött, lelki szeme előtt megjelent Pam űzött tekintete.- Kiváltképp Pamé.Oly őszintén mondta, és a férfi felsóhajtott. - Túlsokat töröd a fejedet:- Komolyan gondolom.- Ne gondold! Csak gyertek el Aspenbe, és érezzükjól magunkat, anélkül, hogy a gyerekek miatt aggodal-maskodnánk. Nem lesz semmi baj, bízzál bennem!Melt zavarba ejtette ez a naivitás. Néha egészenelképedt, hogy milyen ártatlanul gondolkodik a gyere-kekkel kapcsolatban. De azt kénytelen volt elismerni,hogy bármennyire is fenntartással viseltetik az utazássalkapcsolatban, alig várja, hogy együtt lehessenek

408

ismét,és Aspen valóban kiváló lehetőségnek ígérkezik, máramennyiben sikerül meggyőznie az ikreket, hogy egy-két hétre mondjanak le Marthans Vineyardról. Homlo-kát ráncolta a gondolatra, mit mond majd nekik, havisszamegy.- Ne aggódj már annyit, Mel! Csak gyere!A nő rámosolygott, megcsókolták egymást, aztáncsak ültek, és Mel elgondolkodva kortyolgatta a borát. -Fogalmam sincs, hogy mondjam meg a lányoknak, hogyelmegyünk Marthans Vineyardból.- Mondd nekik, hogy a hegyvidéki levegő jót tesz azegészségüknek.A nő nevetve nézett rá, és félrebillentette a fejét. -Tenem szereted a tengerpartot?- Dehogyisnem. De a hegyeket is. A jó levegőt, acsodás kilátást, a barangolási lehetőségeket. - Melnekez idáig meg sem fordult a fejében, hogy ennyire ked-velheti a szabadtéri elfoglaltságot, de hát ilyen intenzívélet után nem volt nehéz belátni, hogy épp erre van

409

szüksége, méghozzá erre is minél intenzívebben. Ahegyvidék a testmozgásra kiválóan alkalmas, ő viszontgyerekkora óta imádja a tengerpartot, és MarthansVineyard pontosan megfelel mindannak, amit a gyere-kek vakációzásához szükségesnek tart.- Azt hiszem, jó lesz, ha felhívom a figyelmüketMarkra - vigyorodott el - ez biztosan egyből meggyőzimajd Valt, bár nekünk már más se hiányzik. - A férfielnevette magát.- Talán nekem kéne figyelmeztetnem Markot azikrekre, mielőtt útnak indulunk. - Aznap este már nemmerte megkérdezni, elszánta-e végre magát, de másnapreggel, amint a konyhában kávéztak, kénytelen voltföltenni a kérdést. Egy órán belül indulnak a reptérre,már összecsomagolta a holmiját, Mel is a maga kiscókmókját. Szeptemberig nem akart visszajönni ebbe aházba. - Nos, Mel, eljössz?- Bárcsak mehetnék!A férfi letette a csészéjét, és odahajolt, hogy megcsó-kolja. - Eljössz a hónap végén Aspenbe, Mel?- Igyekszem. Meg kell gondolnom a dolgot. - Már

410

elölről hátra és hátulról előre megforgatta az agyában,de még mindig képtelen volt dűlőre jutni. De ha nemmennek, esetleg hónapokig nem láthatja a férfit, eztpedig igazán nem akarta. Sóhajtva letette a kávéscsészé-jét, és mélyen a szemébe nézett. - Csak abban nemvagyok biztos, hogy olyan jó ötlet-e beavatni a gyereke-ket a kettőnk dolgába.- Miért ne volna? - nézett rá Peter idegesen.- Mert nem tudnák egykönnyen feldolgozni.- Azt hiszem, alábecsülöd a gyerekeinket.- És mivel magyaráznád meg nekik, hogy mi ott meg-jelenünk?- Miért szorul ez magyarázatra?- Ó, az ég áldjon meg, mégis, mit képzelsz? Hát per-sze hogy magyarázatra szorul. Hogy is ne szorulna?- Jó, jó, rendben. Majd megmagyarázzuk. Majd aztmondjuk, hogy régi barátok vagyunk.- Amiről nagyon is jól tudják, hogy nem igaz. - Melegyre idegesebb lett. Peter az órájára nézett. Fél nyolc,s nekik fél órán belül indulniuk kell a reptérre. Nen: sok

411

idő maradt a győzködésre. És ha Mel nem jön, csak a jóég tudja, mikor látják egymást legközelebb.- Én fütyülök rá, hogy mit mondasz nekik, Mel, akáraz én gyerekeimnek, akár a magadéinak. De azt aka-rom, hogy eljöjj Aspenbe. - Peter egyre csökönyöseb-ben hajtogatta a magáét, ami bosszantotta Melt.- Meg kell gondolnom.- Dehogy is kell - tornyosult fölé a férfi, és olyrendíthetetlennek tűnt, akár egy márványoszlop. - Éppelég régóta magad határozol mindenben, ezért képtelenis vagy másra bízni a döntést.- Ennek ehhez semmi köze. -A hangjuk emelkedett.- Csak olyan naivan ítéled meg a gyerekeink várhatóreakcióját.- Hát aztán, az ég áldjon meg. Nekünk nincs jogunka magunk életéhez? Nekem nincs hozzá jogom, hogyszeresselek?- De igen, de ahhoz nincs jogunk, hogy felborítsuk agyerekeink lelki egyensúlyát olyasvalami miatt, amiamúgy se vezethet sehová.- Ezt meg miből gondolod? - A férfi most már kia-bált. - Tán másféle elképzeléseid vannak?

412

- Én történetesen New Yorkban élek, te pedig LosAngelesben, ha nem tévedek.- Egyáltalán nem tévedsz, épp ezért akarok talál-kozni veled félúton, mához három hétre, vagy olyansokat kérek ezzel?- Ó, az ég áldjon meg... nem bánom! -kiabált Mel. -Nem bánom! Elmegyek Aspenbe.- Helyes! - Peter ekkor az órájára pillantott. Ötperccel múlt nyolc. Hirtelen kinyújtotta a karját, ésmagához húzta Melt. Túlságosan gyorsan repül az idő.Már öt perce el kellett volna indulniuk, de most nemhagyhatja így itt. Megcsókolta a feje búbját, megsimo-gatta a haját, és megmosolyogta a saját gondolatait. -Azt hiszem, túlestünk az első veszekedésen. Megátalko-dottan csökönyös vagy, Mel.- Tudom. Ne haragudj! -Mel felnézett rá, csókolóz-tak. - Csak nem a karok elhamarkodottan cselekedni, ésaz a fontos, ami a gyerekeknek is jó.A férfi bólintott. - Tudom. De most magunkra kellgondolnunk.- Ez hosszú ideje nem fordult velem elő. Csak mindigazt az egyet tartottam szem előtt, hogy komolyabban

413

meg ne bántsanak.- Én nem foglak megbántani, Mel. - A hangja szo-morú volt, elkeserítette a gondolat, hogy Mel vele szem-ben is védekezni akar. - És őszintén remélem, hogyilyesmire soha többé nem fog sor kerülni.- Nem tehetsz róla. Ha az emberek számítanak egy-másnak, akkor bántják is egymást. Hacsak gondosanmeg nem őrzik a kellő távolságot.- Az nem élet.- Nem, nem az. De biztonságos.- Kurva biztonságos. - Komoly tekintettel nézett leMelre. - Szeretlek.- Én is szeretlek. - Még mindig remegett, amint eztkimondta. - Bárcsak ne kéne még indulnunk! - Mostmár rohanhatnak, hogy elérjék Peter gépét, a férfi azórájára nézett, aztán Melre.- van egy javaslatom.- Éspedig?- Hazatelefonálok, hogy tartsanak ki a kórházbanmég egy napig nélkülem. Ha eddig megvoltak, még egynapig kibírják. Mi a véleményed? Mel úgy mosolygottmint egy kislány, és egész testével hozzábújt. - Szerintemez egyszerűen csodálatos. - Aztán eszébe jutott valami.

414

- És Pam? Nem akarsz vele lenni, mielőtt a táborba indul?- De igen. De két éve először mégis azt fogom tenni,amit én akarok. A változatosság kedvéért. Majd találko-zunk három hét múlva, amikor hazajön. Meglesz nélkü-lem.- Biztos?A férfi nagyon komolyan nézett rá, miközben magá-hoz ölelte. - Hát te? Elég, ha holnap mész visszaVineyardba?- Komolyan gondolod, Peter? - Szembefordult aférfival, egészen elképesztette az elhatározása. De rög-tön látta, hogy valóban komolyan maradni akar. - Igen. Nem akarlak itt hagyni. Töltsük együtt a hét- végét! - Mel lassan elmosolyodott, és megölelte a férfit. - Elképesztő alak vagy. - Aki beleszeretett a legelképesztőbb nőbe. Megle- hetősen tetszetős pár vagyunk, nem gondolod? - De, gondolom - mondta gyengéden, amint ott áll- tak a konyhában. És akkor futó kis mosollyal fölnézett a férfira. - Ha nem indul most rögtön, nem gondolja,

415

hogy- egy kicsit föl is mehetnénk, dr. Hallam?Ó! - Kiváló ötlet, Miss Adams. -Mel fölment, Peter egy perc múlva utána. Csak addig maradt a konyhában, amíg fölhívta az orvost, aki helyettesítette Los Angeles- ben, és megkérdezte, tartaná-e a frontot még két napig.A kollégája tette a megjegyzéseket, de ő nem bánta, aztán két perc múlva fölrobogott, hosszú lábával kette- sével vette a lépcsőfokokat, és kisfiús vigyorral rontott be Mel hálószobájába. -Maradhatok! Mel egy szót se szólt. Csak odament hozzá, egyenként lehúzta róla a ruhát, s azzal a felszabadultsággal zuhan- tak az ágyra, hogy ismét megtettek egy lépést egymás felé. - Hogyhogy nem jössz20. FEJEZEThaza? -jajdult bele Pam a telefonba, mikor az apja ebédidőben hazatelefonált. - New Yorkban nincsenek betegeid. - Dühös volt és meg-

416

bántott, a hangja csupa vádaskodás. - Nem fejeződött be a konferencia időben, Pam. Holnap reggel otthon leszek. - De holnap reggel én már megyek a táborba. - Tudom. Majd Mrs. Hahn kivisz a buszhoz. Ez most már nem olyan, mint mikor először mentél. - Kínos, hogy az embernek védekeznie kell a gyerekeivel szem- ben, gondolta Mel, aki hallotta a beszélgetést. - Idén már negyedszer mész. Most már veterán vagy ott, Pat. És három héten belül itthon leszel. - Aha. - A hangja távoli volt és borongós, és Petert elfogta a lelkifurdalás, most, hogy az elhatározás meg- született, és az elmúlt két órát szeretkezéssel töltötték, még inkább. Már nem tűnt olyan életbevágóan fontos- nak, hogy maradjon, és Pam ismét élete középpontjába állította a családi kötelezettségeit. - Oké - vágta el Pam a beszélgetés további menetét, és Petert kínozta a rossz érzés. - Édesem, semmit sem tehetek. - De persze tehetne,

417

s ettől csak még vacakabbul érezte magát. Helytelenül tette, hogy maradt? De a fenébe is, hát nincsjoga ahhoz, hogy a maga életét élje, és egy kicsit Mellel legyen? - Jól van, papa. - De a férfi hallotta, hogy elkesere- dett és levert, és tapasztalatból tudta, hogy helytelenül tette, hogy így felzaklatta. - Tudod mit, jövő hét végén felmegyek és megláto- gatlak. - A tábor Santa Barbara közelében volt, oda kocsival könnyen felmehet Los Angelesből. Aztán mindjárt az is eszébe jutott, hogy ügyeletes lesz azon a hétvégén. - A fenébe is, dehogy mehetek. Akkor a rá- következőn. - Na mindegy. Mulass jól! - A kislánynak szemmel láthatóan elege lett a beszélgetésből, s Mel, aki New Yorkban figyelte Peter arckifejezését, könnyen leolvas-hatta az érzéseit. Amikor a férfi letette, odament hozzáés leült mellé.- A délutáni gépet még eléred, ugye tudod?De a férfi konokul rázta a fejét. - Nem hinném, hogy

418

megteszem, Mel. Amit az előbb mondtam, az így igaz.Jogunk van hozzá, hogy egy kicsit együtt legyünk.- De neki szüksége van rád, és látom rajtad, hogybánt téged is. -Nem kellett nagy éleslátás ahhoz, hogy alelkébe lásson, és Peter rábólintott.- Valahogy állandóan lelkifurdalást érzek miatta. Ígymegy ez, amióta csak Anne meghalt. Mintha csak en-gem tenne felelőssé a haláláért, s életem hátralevő ré-szében a bűneimért kellene vezekelnem, amit az életbennem leszek képes jóvátenni.- Ez bizony komoly próbatétel. Már amennyiben tu-domásul veszed.- Van más választásom? -nézett rá a férfi boldogtala-nul. - Ahogy a nagykönyvben meg van írva, úgy mentvégig minden lelki megrázkódtatáson az anyja halálaóta, az anorexiától a bőrkiütéseken át a rémálmokig.- De a traumák előbb-utóbb mindenkit elérnek.Előbb-utóbb kénytelen lesz napirendre térni a történtekfelett, Peter. Nem büntethet érte életed hátralevő részé-

419

ben. - Pedig igencsak úgy látszott, hogy feltett szándé-ka. Legalábbis Mel így látta, de többet nem mondottPeternek. A férfi határozottan maradni akart, s agyereknek hozzá kellett szoknia a gondolathoz. És Melkisvártatva felhívta az ikreket és Raquelt Chilmarkban.Az ikrek hallhatóan csalódottak voltak mindketten,Jessica még inkább, mint Val, de szépen tudomásulvették, hogy majd másnap este találkoznak, aztán átad-ták a hallgatót Raquelnek, aki megvárta, míg a lányokkimennek a szobából, csak aztán tette meg a maga kismegjegyzését.- A mindenit, ez aztán úgy látszik, nem akármilyenfickó!- Kicsoda? - Mel arckifejezése semmit sem árult el,miközben Peter le nem vette róla a szemét.- Ez az új udvarló, New Yorkban.- Miféle udvarló? - pirult el most már Mel. - Raquel,ez már igazán túlzás. Hogy vannak a lányok?- Nagyon jól. Valnak új fiúja van, tegnap ismerked-tek meg a strandon, és úgy látom, Jessica is megtetszettvalakinek, de őt nem igazán érdekli a dolog.Mel elmosolyodott. - Ezek szerint minden a normális

420

mederben folyik. És milyen az idő?- Szenzációs. Akár Jamaicában. - A két nő nevetett,és Mel lehunyt szemmel maga elé képzelte Vineyardot.Szeretett volna ott lenni Peterrel, nem pedig itt poshadniNew Yorkban egy júliusi szombaton. Tudta, hogy hamégúgy kedveli is a gyerekeket, az a hely azért Peternekis nagyon tetszene.- Akkor holnap, Raquel. És ha bármiben szükségvolna rám, többnyire itthon vagyok.- Nem lesz.- Kösz. -Mindig oly megnyugtató volt az érzés, hogya lányokat jó kézben tudta, és miközben letette a hall-gatót, mosolygott, mert megint maga elé képzelte Peterházvezetőnőjét, Mrs. Hahnt. De belegondolnia is nehézvolt, s ezt nevetve meg is mondta a férfinak.- Nagyon szereted azt az asszonyt, ugye? - kérdeztePeter.Mel bólintott. -És iszonyúan hálás vagyok mindazért,amit tesz. Néha úgy viselkedik, mint egy házsártos, vénboszorkány, de szereti a kölyköket és engem is.- Gondolom, ez nem esik nehezére. - Szájon csó-

421

kolta Melt, majd hátradőlt, hogy szemügyre vegye. Melmásképpen bánik a gyerekeivel, mint ő, úgy beszél aházvezetőnőjével, ahogyan Peter sohasem tenné, s azélete meglepően olajozottan zajlik. Egy pillanatra fel-tette magának a kérdést, vajon nem teszi-e tönkre ezt azegészet, s Mel, miközben felállt és kinyújtózkodott,megérezte ezt a tekintetéből. Csodás volt ez a délelőtt,olyan, mint valami külön kegy, mivel nem számítottakaz együttlétre, s ettől csak még inkább méltányolták.- Mire gondoltál, Peter? - Mel mindig kíváncsi volt agondolataira, mindig érdekelte, amit a férfi mesélt.- Arra gondoltam, hogy milyen jól meg van szervezveaz életed, s hogy már milyen régen fut ugyanazon avágányon. Meg hogy az én feltűnésem vajon nem árt-etöbbet, mint amennyit használ.- És mire jutottál? - nyúlt el Mel a sezlonon mezítele-nül, s Peter máris újra megkívánta. Elképesztő, hogy ateste szüntelenül a másikat áhítozza.

422

- Arra jutottam, hogy képtelen vagyok világosangondolkodni, ha itt állsz előttem csupaszon.- Én is - vigyorodott el Mel, majd egy ujjal magáhozintette. Peter odament, melléje feküdt, majd a rákövet-kező pillanatban lassan ráhengeredett, a nő hosszú, kar-csú alakját magára húzta.- Megőrülök érted, Mel.A nő oly erősen kívánta ismét, hogy lélegezni is aligbírt.- Én is... - Majd ismét szeretkeztek, megfeledkezvebajaikról, lelkifurdalásukról és felelősségeikről, de méga gyerekeikről is.Fél kettőkor végre lezuhanyoztak, felöltöztek. Mela-nie úgy festett, mint egy elégedett macska, amint kilép-tek a házból a forró napsütésbe. - Jól ellustálkodtuk azidőt.- Miért is ne? Épp eleget dolgozunk mindketten,nem is emlékszem, mikor töltöttem így utoljára egyhétvégét. - Melre mosolygott, aki fölnevetett rá.- Én sem emlékszem. Különben nem is bírnék úgydolgozni...- Helyes. Talán nem is ártana, ha annyira kifáraszta-

423

nálak, hogy képtelen volnál dolgozni, s nem mindig azonaz előkelő munkádon járna az eszed.Melt meglepte ez a megjegyzés. - Miért, mindig azonjár? - Valahogy észre se vette, hogy folyvást a munkájajár a fejében, s eltűnődött, vajon hogy érti a férfi.- Nem igazán, persze hogy nem. De mindig ott vanbenned az a tudat, hogy van egy másik életed, nem csaka gyerekek meg a háztartás meg a férj.- Ó! - Kezdte már érteni. - Szóval az a baj, hogy nemvagyok közönséges háztartásbeli. Ez téged zavar?- Nem. - A férfi lassan rázta a fejét, miközben min-den különösebb cél nélkül a Lexington Avenue-n ban-dukoltak. Forró, napsütéses idő volt, és ők örültek,hogy együtt lehetnek. - Nem zavar. Nagyon is imponál,amit csinálsz, és csak tisztelni tudlak érte. De ígyegészen más, mintha csak... - a szavakat keresgélvemosolygott le Melre - egy köznapi halandó volnál.- Egy frászt. Mi a különbség?- Például nemjöhetnél el velem hat hónapra Európá-ba, ugye nem?- Nem, azzal egyszer s mindenkorra felrúgnám aszerződésemet, és még kiadós pert is zúdítanának

424

anyakamba. De persze ezt te sem tehetnéd meg.- Az más. Én férfi vagyok.- Ó, Peter! - hördült fel Mel. - Mi ez a rohadt férfi-sovinizmus?- Való igaz-nézett rá Peter büszkén- férfisovinisztavagyok. De azért mégis tiszteletben tartom a munkádat.Amíg ilyen nőies vagy, és ellátod az összes női kötelessé-geidet.- Mint például? - Egyszer csak rendkívül mulatságos-nak tartotta a férfit. Mindenki mástól bosszantotta volnaez a szöveg, de tőle nem. -Mint például a padlóvikszelésmeg a túrótortasütés?- Nem, hogy jó anya vagy, gyerekeket szülsz, ellátodazt a férfit, akivel a sorsodat összekötöd, anélkül, hogya munkádat előbbrevalónak tartanád. Mindig örültem,hogy Anne nem dolgozik, mert ez azzal járt, hogy foly-ton a rendelkezésemre állt. Engem bántana, ha a nő,akit szeretek, nem állna ugyanígy rendelkezésemre.- Senki sem állhat folyvást a rendelkezésedre,

425

Peter.Se férfi, se nő. De ha eléggé fontos neked valaki, akkoraddig zsonglőrködhetsz, amíg el nem éred, hogy ottlégy, amikor szükség van rád. Szervezés kérdése azegész, meg tudni kell disztingválni. Én többnyire ottvoltam, amikor a gyerekeknek szükségük volt rám, sőt,mondhatnám, hogy mindig ott voltam.- Tudom. - Ezt kezdettől fogva érezte. - De nemakartál ott lenni, amikor egy férfinak volt szüksége rád.- Való igaz. - Mel őszintén bevallotta.- És most? - tette fel a férfi aggódva a kérdést, mintegy kisfiú, aki attól tart, hogy elvesztette az anyukáját.- Mire akarsz kilyukadni, Peter? - Hirtelen csendtelepedett közéjük. Ott volt előttük a lehetőség, mind-ketten megérezték, de mindkettőjüket megrémítette.Peter volt a bátrabb, mert ő legalább felhívta a problé-mára a figyelmet, és most egyszeriben azt is tudni akar-ta, hogy hányadán áll Mellel, ugyanakkor nem akarta

426

elriasztani. Talán túl korai még feltenni ezeket a kérdé-seket. Melanie megérezte a nyugtalanságát, és hozzá-bújt. -Ne aggodalmaskodjál már annyit.- Csak néha eltűnődöm, mit is jelent neked ez azegész.- Ugyanazt, amit neked. Valami gyönyörűt és csodá-sat, ami azelőtt soha nem fordult még velem elő. És haarra vagy kíváncsi, hogy hová tart ez az egész, hát aztnem tudom neked megmondani.Peter bólintott. - Tudom. És ez aggaszt engem is.Akárcsak a sebészetben. Nem szeretem a vakszeren-csére bízni a dolgokat. Tudni akarom, hogy hová tartok,és mi lesz a következő lépés. - Melre mosolygott. -Tervező típus vagyok, Mel.- Én is. De az ilyesmit nem lehet eltervezni. - Smiközben Peterre mosolygott, valahogy fényesebbkedvre derültek.- Miért ne lehetne? - kérdezte most már heccelődvePeter.- Mégis, mit akarsz? Kössek veled szerződést?- Kitűnő ötlet. Szerződést akarok kötni a szenzációstestedre, hogy bármikor az enyém, amikor csak akarom.

427

A kezüket összekulcsolva lógázták, és Mel boldogannézett fel rá. - Úgy örülök, hogy itt maradtál a hétvé-gére.- Én is.Kimentek a Central Parkba, ötig ott sétáltak, majd aStanhope Hotel kerthelyiségében ittak valamit. Aztánmegtették a néhány saroknyi távolságot hazáig, készenrá, hogy ismét bevegyék magukat Mel kényelmes kisházába. Lefeküdtek, szeretkeztek, nyolckor megnéztéka naplementét, aztán lezuhanyoztak és elmentek azElaine-be vacsorázni. Zsúfolásig tömve volt az étterem.Mel az ott lévők zömét ismerte, pedig hát rengetegennyaraltak, vagy vidéken töltötték a hétvégét. Mindjártérezni lehetett, hogy ez a hely mennyire része azéletének, a hírességek, akiket ismert és akik ismerték,az ismertség, New York elektromos töltése olyan tes-tére szabott volt. Ugyanez a miliő megvolt Los Angeles-

428

ben is, csak épp Peternek nem sok köze volt hozzá.Sokkal jobban lekötötték a maga dolgai, a családja, abetegei.- Nos, doktor úr, hogyan vélekedik New Yorkról? -Kart karba öltve ballagtak a Második sugárúton, visszaMel háza felé.- Azt hiszem, te szereted, és ő is szeret téged.- Ebben igazad lehet - mosolygott Mel boldogan. -De történetesen téged is szeretlek.- Annak ellenére, hogy nem vagyok se műsorvezető,se politikus, se híres író?- Te ezeknél mind különb vagy, Peter. Te igazi vagy.A férfi elmosolyodott a bókra. -Köszönöm. Azért őkis azok.- Velük egészen más a helyzet. Csak a fele életemheztartoznak hozzá. A másik felének a közelébe se férkőz-hetnek. És eddig soha senkit nem találtam, aki ennyirefelfogta volna a két fele életemet. A családi életem ésa szakmám egyformán fontos a számomra, és a kettőhomlokegyenest ellenkezik.- Én úgy látom, jól csinálod mindkettőt.Mel mosolyogva bólintott. - Pedig nem is mindig

429

olyan könnyű.- Ugyan, mi könnyű? - Hirtelen eszébe jutott, hogyanreagált a lánya arra, hogy New Yorkban marad még kétnapig, és gyanította, hogy ezért még drágán megfizettetvele, ha legközelebb találkoznak. Mint mindig.Mel mosolyogva felnézett rá, majd nyugatnak fordul-tak a Nyolcvanegyedik utcán, hazamentek, ágyba búj-tak és hajnali kettőig beszélgettek. Másnap délelőtt a Tavern-on-the-Greenben villásreg- geliztek, aztán lementek Greenwich Village-be az utcai kirakodóvásárra. Nyáron nincs sok érdekesség New Yorkban, de ezt valahogy egyikük se bánta. Csak együtt akartak lenni, órákig kószáltak a városban, a múltjuk- ról, az életükről, .a munkájukról, a gyerekeikről, maguk- ról beszélgettek. Mintha egyikük se tudott volna betelni a másikkal, s ötkor bánatosan mentek vissza Mel házá- ba, hogy még egyszer, utoljára szeretkezzenek. Hétkor

430

taxiba ültek, és kimentek a reptérre. És akkor valahogy száguldani kezdett az idő. A rákövetkező pillanatban már búcsút kellett venniük egymástól, s az utolsó má- sodpercekben még egyszer egymásba kapaszkodtak. - Nagyon fogsz hiányozni - nézett le Melre Peter, s örült, hogy eljött New Yorkba. Érezte, hogy az egész élete megváltozott, és már nem is félt többé. Ujját Mel álla alá tolta, és maga felé billentette a nő arcát. - Ígéred, hogy eljössz Aspenbe? Mel mosolyogva küszködött a torkát fojtogató sírás-sal, a szeméből kibuggyanni készülő könnyekkel. - Ott leszünk. - De arról még mindig fogalma sem volt, ho- gyan fogja megmondani az ikreknek. - Ajánlom is. - Magához ölelte, még egyszer, utol- jára megcsókolta, majd integetve felszállt a gépre, s amint eltűnt szem elől Mel úgy érezte hogy a szívét is magával vitte.Hosszú, magányos volt az út vissza Marthans Vineyardbaaznap este, mire Chilmarkba ért, már éjfél is

431

elmúlt, és aházban mindenki az igazak álmát aludta. Mel kifejezet-ten örült. Peter Hallamon kívül egy teremtett lélekkelsem akart beszélni, ő pedig még a gépen ül, útban LosAngeles felé.Mel aznap este sokáig üldögélt odakinn a verandán,hallgatta a tenger zúgását, és élvezte a simogató, lágyszellőt az arcbőrén. Csodálatos, nyugalmas érzés töl-tötte el már attól is, hogy ott ült, s csak azt sajnálta, hogyPeter nincs vele. De egyelőre jól van így. Szükségük vanaz egyedüllétre. Aztán Aspenben a férfi gyerekeivel megaz övéivel, épp elég feladat lesz. Még mindig nem dön-tötte el, hogy mikor és hogyan mondja meg a gyerekek-nek, de másnap reggeli közben úgy határozott, hogyminél több időt kell nekik adni, hogy hozzászokjanak agondolathoz. Nyár közepén soha nem hagyták ott Vine-yardot, s Mel tudta, hogy a gyerekek ki fognak

432

akadni.Mi több, fölöttébb gyanús lesz nekik a dolog.- Aspenbe? - bámult rá Jessica elképedten. - Mármiért mennénk mi Aspenbe?Mel igyekezett közönyösen viselkedni, de érezte,hogy sebesebben dobog a szíve. Részben mert félt, hogykinyírják a gyerekek, részben mert tudta, hogy hazudniakell. - Mert rendkívül vonzó a meghívás, és mert sohanem jártunk még ott. - Raquel, aki épp kiment a kony-hába a hársfaszirupért, felhorkant, Val pedig rémültennézett az anyjára.- De hát nem mehetünk el innét. Minden itt zajlik,Aspenben pedig egy teremtett lelket sem ismerünk.Mel higgadtan nézett kisebbik ikerlányára. Őt köny-nyebb lesz meggyőzni, mint a testvérét. - Nyugi, Val,fiúk Aspenben is vannak.- De az egészen más. És itt mindenkit ismerünk! -Látszott, hogy mindjárt elsírja magát, de Mel kitartott.- Véleményem szerint ezt a lehetőséget egyszerűennem szabad kihagynunk. - Vagy arra gondolt, hogy neki

433

nem szabad kihagynia? - Furdalta a lelkiismeret mind-azért, amit a gyerekek nem tudnak.- De miért? - kérdezte Jessica, s közben egy másod-percre le nem vette anyjáról a szemét. - Mi vanAspenben?- Semmi... mármint hogy... ó, az ég áldjon meg, Jess,úgy viselkedsz, mint egy vizsgálóbíró. Mesés hely,csodásak a hegyek, rengeteg a gyerek és a szórakozásilehetőség, kirándulni lehet, lovagolni, túrázni, horgász-ni...- Brr! - szakította félbe Valerie utálkozva. - Én azilyet mind gyűlölöm.- Nem fog megártani.De Jessica, az örökké gyakorlatias, ekkor közbeszólt.- Ez azt jelenti, hogy a nyár egy részében nem leszünkitt. Pedig két hónapra béreltük ki a házat.- Csak két hétre megyünk el. Hat hetet attól még itttöltünk.- Egyszerűen nem értem - pattant föl az asztaltólJessica látnivalóan bosszúsan, Val pedig könnyek közöttrohant a szobájába.- Én nem megyek! Életemben még ilyen jó nyaram

434

nem volt, és te tönkre akarod tenni!- Én nem akarom... -De az ajtó becsapódott, mielőtta mondatot befejezhette volna, s ő idegesen nézett azasztalt rámoló Raquelre. - Komoly lehet az ügy - rázta a fejét az asszony böl-csen, és Mel elkeseredetten felállt.- Ó, az ég szerelmére, Raquel!- Jól van, jól. Nekem ne meséljen. Majd meglátjuk.Mához hat hónapra szerintem férjnél lesz. Ilyet még so-ha nem csinált, hogy csak úgy itt hagyja a Vineyardot.- Nagyon jó kis kikapcsolódás lesz - igyekezett meg-győzni mindnyájukat, beleértve magát is, csak szerettevolna, ha egy kicsit könnyebben mennek a dolgok.- Tudom. Hát velem mi lesz? Mennem kell nekem is?- Ő sem látszott lelkesebbnek a lányoknál.- Mi lenne, ha akkor venné ki a szabadságát, és nema nyár végén?- Én benne vagyok.Na, legalább egy gonddal kevesebb. Val két óra hosz-szat nem jött ki a szobájából, aztán megjelent, vörös

435

szemmel, vörös orral, hogy lemenjen a barátaihoz astrandra, s látnivalóan esze ágában sem volt szóba állniaz anyjával. Fél óra múlva Jessica egyedül találta azanyját a verandán, épp levelekre válaszolt. Leült alépcsőre Mel lába közelében és kivárta, amíg az anyjafelnéz az írásból.- Mami, miért megyünk Aspenbe? - nézett egyene-sen Mel szemébe, és nagyon nehéz volt nem az igazatmondani neki. . . "mert beleszerettem ebbe a férfiba, és ő ott van egész nyáron".- Gondoltam, jót tenne egy kis változatosság, Jess. -De nem nézett vissza rá, s ezért nem láthatta, hogy akislány milyen behatóan tanulmányozza.- Más oka is van?- Mi volna? - próbált időt nyerni, a tolla megállt apapír fölött.- Nem tudom. Csak egyszerűen nem értem, miértakarsz Aspenbe menni.- Mert barátok hívtak meg bennünket. - Ez legalábbféligazság, de a helyzet attól még nem könnyebb, mintahogy Mel eleve számított is rá, és ha Peter azt hiszi,

436

hogy ő majd könnyebben beadja a maga társulatának,kötözni való bolond.- Miféle barátok? - nézett rá Jessica figyelmesen, ésMel mély lélegzetet vett. Nincs értelme hazudni, úgyishamar kiderül minden.- Egy Peter Hallam nevű férfi és a családja.Jessica döbbenten bámult rá. - Az orvos, akivel azinterjút készítetted Kaliforniában? - Mel bólintott. - Ésugyan miért hív meg bennünket Aspenbe?- Mert mindketten egyedül élünk a gyerekeinkkel, ésnagyon kedves volt az interjú során, és összebarátkoz-tunk. Három gyereke van, többé-kevésbé veletek egy-idősek.- Na és? - kérdezte Jessica egyre gyanakvóbban.- Biztos jól fogjuk érezni magunkat.- Mármint kicsoda? - Ez talált. Jess most már ki voltkelve magából, és Melt hirtelen végtelen kimerültségfogta el. Lehet, hogy nagy ostobaság volt erőltetni ezt azAspent.- Nézd, Jess, semmi értelme, hogy ezen itt vitatkoz-zunk. Megyünk és kész!- De hát mi folyik itt? - állt fel Jess csípőre tett kézzel,

437

és az anyjára bámult. - Diktatúra vagy demokrácia?- Nevezd, aminek tetszik. Három hét múlva Aspen-be megyünk. Remélem, élvezni fogjátok, s ha nem, hátkét hét elveszett a hosszú, kellemes nyárból. Felhívom afigyelmedet, hogy attól még istenien érezhetitek maga-tokat itt majdnem két teljes hónapig, nem beszélve ajövő heti születésnapi partitokról. Nem hiszem, hogyolyan nagyon sokat vethetnétek a szememre. - Márpe-dig Jessica igenis sok mindent vetett a szemére, mostlegalábbis felfortyanva pattant fel és távozott anélkül,hogy egy szót szólt volna az anyjához.És a helyzet a következő két hétben sem javult sokat,pedig volt kagylósütés a tengerparton hetvenöt gyerekszámára Jessie és Val tizenhatodik születésnapja alkal-mából. Nagyszerű buli volt, és mindenki istenien éreztemagát, amitől a következő heti utazás miatt csak mégszemrehányóbbak voltak a lányok. És addigra Mel

438

márhallani sem bírta a nyávogásukat.- Hát te hogy állsz, szerelmem? - kérdezte egy este azágyban fekvő Mel a telefonban Petertől. Most is na-ponta kétszer beszéltek egymással, és a gyermekeikmesterkedései ellenére, majd belehaltak, hogy láthas-sák egymást.- Még nem mondtam meg nekik. Ráérünk.- Te viccelsz? Hisz a jövő héten ott vagyunk-mondtaMel, s a lélegzete is elakadt. Őt már két hete gyötrik azikrek, és Peter még csak hozzá se fogott, hogy beadja ahírt.- Az ilyesmivel ki kell várni a megfelelő pillanatot. -Szinte nemtörődöm volt, ahogy ezt mondta, és Mel úgyérezte; elment az esze.- Peter, időt kell nekik adnod, hogy megszokják agondolatot. Különben rémesen meg fognak lepődni, éskönnyen lehet, hogy nagyon dühösek lesznek.- Ugyan, nem lesz probléma. És most mesélj magad-ról. - Erre beszámolt arról, amit csinál, Peter pedigelmondta, hogy aznap kipróbált a sebészetben egy új

439

módszert. Marie nagyon jól van, volt ugyan egy kisprobléma, de azért napokon belül megy haza, a vártnálkicsit később, de a kedélyállapota annál fényesebb.- Alig várom, hogy lássalak, szerelmem.- Én is. - Mosolygott a gondolatra, és még beszélget-tek egy darabig. De amikor végre négy nap múlva meg-mondta Pamnek, már cseppet sem mosolygott.- Hogyhogy idén barátokat hívtunk Aspenbe? - sá-padt el a kislány, amint a szemébe nézett a vacsoraasztalfölött. Peter már előző este megmondta Marknak, csakúgy odavetette, amikor a fiú épp indult valahova, s Markugyan meglepődött, de nem ért rá vitába bocsátkozni.Matthew-nak pedig majd Pam után fogja megmondani.Pam úgy festett, mint aki a következő pillanatban atetőn készül kirepülni. - Miféle barátokat?- Egy családot, akikkel, gondolom, ti is szívesenlesztek együtt. - Érezte, hogy lassan izzadságcseppekgördülnek végig az oldalán, és ez bosszantotta. Miérthagyja, hogy a kislány így kiborítsa? - Van két lány,majdnem egyidősek veled. - Kereste a szavakat, és

440

eztmindketten érezték, de Peter valahogy félt kimondani,hogy Melről van szó. Mi lesz, ha Pam ismét megmaka-csolja magát?- Hány évesek?- Tizenhat - nézett rá Peter reménykedve, de areményei hamar szertefoszlottak.- Lehet, hogy szemét csajok, és engem le fognaknézni, mert fiatalabb vagyok náluk.- Kötve hiszem.- Én nem megyek.- Pam... az ég szerelmére...- Én itt maradok Mrs. Hahnnal. - A kislány oly meg-ingathatatlannak tűnt, mint egy gránittömb.- Mrs. Hahn szabadságra megy.- Akkor vele megyek. Nem megyek veled Aspenbe,csak ha lerázod ezeket. Különben is kicsodák?- Mel Adams és az ikrei. - Ki kellett végre mondania,és Pam tágra meresztette a szemét.- Hogy ő? Nem megyek! - Ahogy ezt kimondta, attólPeter végre felfogott valamit, és mielőtt még megfékez-hette magát, öklével nagyot csapott az ebédlőasztalra.- Azt teszed, amit mondok, megértetted? És ha énazt mondom, hogy Aspenbe mész, akkor pontosan azt

441

fogod csinálni! Világos? -A kislány egyetlen szóval nemválaszolt, csak fogta az üres tányérját és falhoz csapta, azmeg szilánkokra tört a padlón, Pam pedig kimenekülta helyiségből, miközben az apja tehetetlenül nézte. HaAnne élne, most rávenné, hogy menjen vissza és tün-tesse el a nyomait, de neki nem volt hozzá szíve. Enneka gyereknek nincs anyja. Peter leült az ebédlőben, atányérjába bámult, aztán néhány perc múlva felállt,átment a dolgozószobájába, és magára csukta az ajtót.Legalább félórába tellett, amíg összeszedte a bátorsá-gát, hogy felhívja Melt. Úgy érezte, hallania kell ahangját; de persze nem mondta el neki, mi történt.Másnap reggel Pam nem jött le reggelizni, Matthewpedig vallatóra fogta az apját. Előző este, vacsora utánjött meg a nagyanyjától.- Ki jön velünk Aspenbe, papa?Peter harciasan egyenest a szemébe nézett. - MissAdams. Az a néni, aki egy este itt vacsorázott nálunk,meg a két lánya. - Peter felkészült a csatára, hisz

442

az elsőfordulóban alaposan kijutott neki, de Matthew arca fel-ragyogott a hír hallatán.- Ó? Jaj de jó! Mikor jön?Peter mosolyogva leeresztett, és megkönnyebbültennézett legkisebb gyermekére. Hála istennek, legalább azegyik normálisan viselkedik. Marktól még mindig nemkapott visszajelzést, de meglehet, hogy ő is úgy fogreagálni, mint Pam, bár ez eléggé valószínűtlennek tűnt.Markot manapság túlságosan is lefoglalják a maga dol-gai ahhoz, hogy akadékoskodni akarjon. -Aspenbe fogjönni, Matt. Hárman jönnek.- Hurrá! De miért nem jön ide, hogy együtt repül-jünk?- Hová repüljünk? - lépett be Mark a szobába álmo-san nyújtózkodva. Előző este későn jött haza, és mostsietve munkába rohant, csak még be akart kapni vala-mit. Már megkérte Mrs. Hahnt, hogy készítsen neki sültszalonnát, tükörtojással, pirítóst, narancslét és kávét.

443

- Aspenről beszélgettünk - nézett Peter Markravédekezőn, s várta a robbanást. - Matt azt szeretné, haMel Adams és a lányai előbb ide jönnének. - Mivel azazonnali válasz elmaradt, visszafordult Matthez. - Dehát keletről jönnek, és nekik egyszerűbb Denverbe re-pülni és onnan Aspenbe.- Helyesek?- Kik? - bámult rá Peter üres tekintettel. Egyszerűenképtelen velük lépést tartani, és még mindig táncoltak azidegei Pam előző esti jelenetétől. Ő még nem bújt elő aszobájából, az ajtót Peter zárva találta, amikor este beakart menni hozzá, s mikor beszólt, választ nem kapott.Ma este majd beszél a fejével, ha hazajött a rendelőből.- Helyesek a lányai? - Mark úgy nézett az apjára,mintha szörnyen ostobának tartaná, Peter pedig nevetvedőlt hátra a széken, amikor Mark gargantuai reggelijeelőállt.- Teremtőm, ki fogja ezt mind megenni?- Én. Nos, helyesek?

444

- Kik helyesek? Ó... ja, igen... elnézést... nem tu-dom. Feltételezem, hogy igen. Végtére is, az anyjuknagyon csinos, miért ne lennének a lányok is azok.- Hmm... - Mark figyelme megoszlott a reggeli ésMel lányainak megvitatása között. - Remélem, nemócskák.- De szemét vagy - nézett rá Matt utálkozva. -Biztosan tökklasszak.Peter ekkor boldog vigyorral felállt. - Nos, uraim,akkor isten önökkel. Ha látják a testvérkéjüket, adják átneki üdvözletemet. Este találkozunk. Mark, itthonleszel?A fiú bólintott, s közben lenyomott egy fél pirítóst atorkán, szeme az órán, aggódott, hogy elkésik a munká-ból. - Azt hiszem, igen, papa.- Ne felejtsd el közölni Mrs. Hahnnal, hogy mik aszándékaid.- Nem felejtem el. - Azzal Peter otthagyta őket, ésment a kórházba vizitelni. Aznap délelőtt nem voltműtét. Újabb konferenciát tartottak, műtéti eljárásokatvitattak meg, közöttük Peter legújabb kísérletét, amitkésőbb részletesen elmagyarázott Melnek is, amikordélután felhívta. Aztán mikor a végére ért, úgy döntött,hogy őszintén beszámol Pam reakciójáról.

445

- Nem lesz semmi baj. Gondolom, csak meg van ré-mülve.- Még mindig azt akarod, hogy menjünk?- Ugye viccelsz? - kérdezte a férfi rémülten a kérdéshallatán. - Nem is mennék nélküled. És te hogy állsz atiéiddel? Tudomásul vették már?- Fogcsikorgatva.A lezser fogadtatás, amiben a férfi reménykedett,nem jött be. Melnek igaza volt, legalábbis Pammelkapcsolatban. - Matt fel van dobva. És, sajnos, attóltartok, hogy Mark máris feni a fogát az ikrekre. De neaggódj, veszélytelen.- Ilyeneket nekem ne is mondj! - nevetett Mel. -Csak figyelj, ha meglátod Valt!- Azért annyira egzotikus mégsem lehet. - Mel foly-ton a kislány szexi alakjáról és viselkedéséről beszélt. Detalán csöppet sem tárgyilagos szemmel nézi a kislányt,.hanem elfogult anyaként.- Peter - mondta most Mel határozott hangon - Valnem egzotikus. Egyszerűen csak vesznivalóan szexi.Úgyhogy máris kezdheted brómozni a fiacskád ételét.- Szegény gyerek. Azt hiszem, még nem veszítette ela szüzességét, de erősen dolgozik rajta. Jövő

446

hónapbantölti be a tizennyolcadik évét, szeptemberben kezdi azegyetemet, és elege van a jelen állapotból.- Nos, mondd meg neki, hogy valaki máson gyako-roljon, ne az én lányomon.- Áll az alku, amennyiben én viszont gyakorolhatoka mamáján. - Mindketten elnevették magukat, a gyere-kektől teljesen függetlenül alig várták már, hogy Aspen-ben legyenek.- Gondolod, hogy túl fogjuk élni, Peter?- Nem kétséges, szerelmem. Nagyszerűen fogjukérezni magunkat valamennyien.- Gondolod, hogy Pammel se lesz probléma?- Egészen biztos. És az a helyzet, hogy magunkra isgondolnunk kell. Szeretlek, Mel. - Mel kedvesen viszo-nozta a vallomást, aztán végre mindketten letették ahallgatót.De mikor néhány nap múlva felszálltak a denveri gépre,Peter diagnózisa meglehetősen optimistának bizonyult.- Gyere, te savanyú teremtés, ideje beszállni! -Marknem bírta elviselni Pam napokig tartó mogorvaságát. Alány nem is állt szóba az apjukkal. - Feltett

447

szándékod,hogy mindannyiunk vakációját tönkretedd, ugye?- Pofa be! - Olyan hangnemben beszélt a bátyjával,hogy attól mindenkinek borsódzott a háta, Mark pedigúgy nézett rá, mint aki legszívesebben felpofozná.- Na, gyertek, ti ketten! - Peter bermudát és kockásinget viselt, és piros pulóvert dobott a vállára, a kezébenkis hátitáska. Egyik kezében a család beszállókártyáittartotta, a másikkal Matt kezét fogta. Matthew-nakolyan jókedve volt, hogy Pamért is kitett, aki magábanült le a folyosó túloldalán miután a gépre felszálltak. Ahárom férfi egymás mellett foglalt helyet, Matthew azablaknál, hogy kilásson, Peter pedig a külső ülésen,hogy Pamet szemmel tarthassa, de a kislány elfordítottaa fejét, és a repülőút első felében kinézett az ablakon,aztán olvasott, amíg az ebédet fel nem szolgálták, deabba is csak belepiszkált, s többé nem nyúlt hozzá, amígel nem vitték. Peter igyekezett leplezni aggodalmát.Később, amikor cukrot osztott szét a gyerekek között,

448

Pamnek is nyújtott, de a kislány anélkül, hogy pillan-tásra méltatta volna, visszautasította.- Micsoda marha ez a lány, papa-jegyezte meg Markhalkan az apjának, mielőtt földet értek Denverben.- Adja majd alább is. Mel lányai biztosan leszerelik.Talán csak meg van rémülve, mert egy darabig nem őlesz az egyeduralkodó. Hozzá van szokva, hogy hár-munk közül egyedül ő a lány, és most feltűnt hárommásik. Hát persze hogy ki van akadva.- Mindig az ő akaratának kell érvényesülnie. Így vanez, amióta csak anyu meghalt. - Rosszallóan nézett azapjukra. - Az anyu ezt nem tűrte volna el soha.- Lehetséges. - De még ez a szemrehányás is rosszulesett Peternek. Ő olyan nagyon igyekszik, miért van hát,hogy ezek mindig úgy érzik, hogy Anne különbülcsinálta volna?De leszállás közben Matthew elterelte a figyelmét,aztán futniuk kellett, hogy még elérjék az aspeni járatot.Rövid és zötyögős volt a repülőút a hegyek felett, éscsodás a leszállás, ahogy leereszkedtek a hegyek

449

közéegy icipici reptérre, tele Learjetekkel és kis magánrepü-lőkkel. Aspen mágnesként vonzotta a nagyon gazdago-kat, de rajtuk kívül volt ott mindenféle-fajta érdekesnépség. Volt ott minden és mindenki, Peter többek kö-zött ezért is szerette. Ezt a hagyományt még Anne-nelkezdték ápolni, és ő folytatta tovább, mert télen-nyá-ron, minden nyaralás során boldogok voltak ott.- Megjöttünk! - mondta, s öröm csendült a hangjá-ból, majd mind a négyen kiszálltak, kocsit béreltek areptéren, hogy eljussanak arra a telepre, amelyhezhasonlókon az elmúlt öt esztendő nyarait töltötték. Úgyérezték, ezúttal ideje valami újra átváltani, és minthamég Pam is izgatottabb lett volna, amint a városhozközeledtek. Szokás szerint semmi nem változott, többekközött a hegyek csodás látványa sem. És alig maradtidejük, hogy elhelyezkedjenek, kicsomagoljanak s elsza-ladjanak a szupermarketbe némi ennivalóért, s

450

Petermár mehetett is a reptérre Mel gépe elé. Körbenézett azélelmiszert elpakoló gyerekeken és "lezseren" feltette akérdést: - Akar valaki velem jönni?- Én megyek - csapta le rögvest Mark, ami épp a ke-zében volt, s már dugta is bele mezítelen lábát a saru-jába. Khakisortot viselt piros trikóval, arca sötétbarnárasült a Los Angeles-i napsütésben, haját szőkére szívta anap, még Peter figyelmét se kerülte el, hogy a fiú rend-kívül jóképű. Mel ikrei el fognak olvadni, vagy ha nem,hát biztosan valami bajuk van, vigyorgott magábanbüszkén.- Én is! - zendített rá Matt, s máris megragadtakedvenc űrfegyverét.- Erre feltétlenül szükség van? - pillantott Peter afegyverre, amellyel a kisfiú olyan lármát csapott, hogymajd megőrültek tőle.- Naná, mi lesz, ha csak úgy ránk támadnak a földön-kívüli lények?- Azok a következő géppel érkeznek - mondta Pamélesen, mire Peter rábámult.

451

- Elég legyen! Ami azt illeti - nézett mérgesen Pamre- véleményem szerint neked is illene kijönnöd. Egycsalád vagyunk és együtt élünk.- Milyen megható -jegyezte meg Pam, és nem moz-dult. - Én azt hiszem, inkább maradok.- Gyere, te hülye -lökte Mark az ajtó felé, Pam pedigvisszalökte, Peter pedig rájuk ordított.- A fene egye meg! Tessék viselkedni! - Pam minthahirtelen megszeppent volna az apja ordításától. Mind anégyen hallgatagon tették meg az utat a reptérre, sközben Petert aggasztotta, mit mond majd Pam Melnekmeg a lányoknak. De amint meglátta a gépből kilépőMelt, már csak arra tudott gondolni, hogy mennyireszereti és milyen rettentően szeretné a karjába kapni.De a gyerekek előtt vigyázniuk kellett. Mel feléje indult,vörös haja hátul lazán összefogva, szalmakalapja elta-karta a szemét, csinos krémszínű vászonruhát és szan-dált viselt. - Örülök, hogy látlak, Mel - fogta meg Petera kezét a gyerekek árgus tekintete előtt, Mel pedig

452

könnyedén arcon csókolta, és rögtön a gyerekeihezfordult. Alig bírta megállni, hogy ne mindjárt szájoncsókolja a férfit.- Szia, Pam, örülök, hogy újra találkozunk - érintettemeg könnyedén a vállát, majd lehajolt, hogy puszitadjon Mattnek, aki a nyaka köré fonta a karját. Aztánvégre Markot is üdvözölte, de a fiú feszülten egy fiatalnőt nézett a háta mögött. - Hadd mutassam be a lányai-mat. Ez itt Jessica. - Le se tagadhatták volna, hogy őkanya és lánya az egyforma vörös hajuk miatt, de Markfigyelmét Valerie vonta magára. - És ez itt Valerie.A két lány halkan köszönt, Mel pedig bemutatta őketPeternek, akiből majd kipukkadt a nevetés. Elsőszülöttfia úgy festett, mint aki mindjárt ájultan omlik Val lábaelé, s amint Mellel a csomagokért indultak, Peter vigyo-rogva csóválta a fejét. .- Igazad volt. Bár azt hiszem, a bróm se segítene. -Alányból valóban olyan érzékiség sugárzott, hogy az már-már leírhatatlan, annál is inkább, mert olyan

453

ártatlan-nak és naivnak látszott közben. - Mel, ezt a lányt nemszabad kiengedni az utcára.- Igyekszem, szerelmem, igyekszem. - Majd a férfi-hoz fordult. - Hogy vagy? Rendben ment az utazás?- Minden a legnagyobb rendben.- És Pam hogy van? - A szeme sarkából a kislányrapillantott és látta, hogy Jessie beszélget vele, Matt pedigleplezetlen imádattal bámul fel Jessre. - Úgy látom,lesznek, akik egész jól ki fognak jönni egymással. - Valés Mark lelkesen beszélgettek, és mintha Pam is vála-szolgatott volna Jessnek, miközben Jess fogta Mattkezét, és a nővérével folytatott beszélgetés szüneteibenmegcsodálta az űrfegyverét. - Jó gyerekek ezek, majdsegítenek.- A mamájuk is az.- Szeretlek - tátogta Mel némán a férfinak, háttal agyerekeknek, és Peter a legszívesebben a karjába kaptavolna.- Én is szeretlek - mondta Peter közel hajolva Melfüléhez, miközben egy hordár fölrakta a csomagokat.Szerencse, hogy kombit béreltek. Hetükkel meg azAdams család csomagjaival a kocsi dugig megtelt.

454

Ahogymentek vissza a telepre, úgy tűnt, mindenki egyszerrebeszél, s mintha Pam is kimászott volna a csigaházából,mert Jessica csakis vele foglalkozott.Már nem is tiltakozott olyan felháborodottan, mikorPeter közölte, ki hol alszik. Pam, Jess és Val közös szo-bában fognak aludni, majd felállítanak még két kem-pingágyat. A két fiú egy szobában alszik egy duplaágyon, Peter meg Mel pedig a két legkisebb szobátkapta, mindegyikben egyetlen ágy fért el. Peter gyere-keinek általában külön szobája volt, de idén igénybekellett venniük a fantáziájukat, hogy ezt az elrendezéstösszehozzák, és Peternek is és Melnek is meglegyen akülön szobája, ami lényegbevágó volt a gyerekekkelegyütt töltött első alkalommal.- Mindenki elrendezkedett?- A legteljesebb mértékben - vágta rá Valerie sietve,s közben leplezetlen csodálattal nézett Peterre, majdkésőbb az anyja fülébe súgta: - Tökhelyes - mire Mel

455

fölnevetett. Sajnos ő is világosan látta, hogy a fia is az.De Mel addigra figyelmeztette, hogy egy újabb románcaz elkövetkező két hétben mindenkinek csak megnehe-zítené az életét. És Val Denver felé repültükben ezzelkészséggel egyetértett. De mire estére mind a vacsorátkészítették, és Markot meg őt bízták meg a saláta és asült krumpli elkészítésével, Mel már nem nagyon remél-te, hogy csírájában sikerült elfojtani a románc kialakulá-sát. Csak abban reménykedett, hogy majd alaposan rá-unnak egymásra az eljövendő két hét során. Val kaland-jai nem a tartamukról nevezetesek, mondta Jessica ne-vetve Pamnek, miután segített neki ágyba fektetniMattet, majd a tűz köré telepedtek. Valahogy megérez-te, hogy Pam tele van félelmekkel.- Azt hiszem, Marknak egyfolytában keresztben áll aszeme, amióta ti ketten megérkeztetek - vigyorgottPeter, aki méltányolta az idősebbik iker

456

igyekezetét,hogy Pam görcsösségén oldjon valamicskét. Különlegesteremtésnek látszott ez a kislány, és Peternek sokminden eszébe jutott, amit Mel róla mesélt. Mulatságosvolt most itt látni őket azok után, hogy annyit hallottróluk, de valóban pontosan olyanok voltak, amilyennekMel leírta őket, kiváltképp Val, akit könnyen a Playboycímoldalára képzelhetett az ember, ahelyett, hogy első-éves gimnazistaként látná maga előtt. De a csodás testeellenére volt valami megnyugtató ártatlanság a kislány-ban. - Úgy hallom, te orvosira szeretnél menni, Jess. -A lány szeme tágra nyílt a megjegyzés hallatán, Pam ar-cára viszont kiült az unalom.- De undorító.- Tudom - nézett engedékenyen Pamre. - Mindenki-nek ez a véleménye. Nőgyógyász szeretnék lenni, vagygyerekorvos.- Mind a kettő nagyon jó szakma, de sokat kell ta-nulni hozzá.- Én modell akarok lenni - jelentette ki Pam távol-

457

ságtartón, és Jessica elmosolyodott.- Én is szívesen lennék, de nem vagyok olyan csinos,mint te. - Nem volt igaz, de Jessica őszintén így érezte.Túl soká élt Val árnyékában.- Az lehetsz, ami csak akarsz, Jess. - Mel a tűz mel-lett ült, boldogan, hogy ismét Peter közelében lehet.Mintha ezer éve látták volna egymást utoljára.- Kinek van kedve sétálni? - toppant be Mark a szo-bába, s miután egyiküket a másik után sikerült rávennie,az egész társulat ráállt, Matt kivételével, aki mélyenaludt az ágyában.- Nem baj, ha magára hagyjuk? - kérdezte Mel ag-gódva, és Peter mosolyogva bólintott.- Nem lesz semmi baja. Alszik, mint a bunda. Ahegyi levegő mindig ledönti a lábáról. Anne mindig aztmondta... - Itt elakadt, látnivalóan elsápadt. Mel hátánvégigfutott a hideg. Mégiscsak furcsa itt lenni, Anne nyomdokában, a gyerekeivel, most, hogy az asszonynincs többé. Eltűnődött, vajon ezért is reagált-e Pamolyan furcsán, és elhatározta, hogy megpróbál beszél-

458

getni vele, miközben a hűs, esti levegőn sétálnak, dePam mintha sokkal szívesebben csevegett volna Jessie-vel, így hát kettesével bandukoltak, Val Markkal, JessiePammel és Melanie Peterrel.- Na, látod? Ugye, hogy a végén a legnagyobb rend-ben van minden - mondta ki a férfi önelégülten, mireMel fölnevetett.- Csak ne bízd el magad. Még csak most értünk ide.- Butaság. Most már mi történhet?Mel olyan mozdulatot tett, mintha az istenek haragjá-tól óvná magát, majd Peterre pillantott. -Ugye viccelsz?Bármi történhet. Csak reménykedjünk, hogy se gyilkos-ság, se csonttörés, se nem kívánt terhesség ne legyenebből a kis kalandból.- Ez aztán a töretlen optimizmus. - Azzal gyorsanegy fa mögé húzta és megcsókolta, a gyerekek nem lát-tak semmit, s ők is kuncogva indultak utánuk. Olyan jóvolt együtt lenni ismét, meg az is jólesett, hogy összeke-

459

rültek a gyerekeik, ha mégoly rettenetes dolgoktól tar-tott is Mel.Végre hazamentek, boldogan, felszabadultan, fárad-tan az úttól és az elhelyezkedéstől, mindenki bement aneki kijelölt szobába, látszólag sehol semmi probléma.Mindegyik szobának megvolt a maga fürdőszobája, úgy-hogy nem kellett hosszasan sorba állni a fogmosáshoz.Mel hallotta, hogy a lányok villanyoltás után kuncognaka szobájukban. Majd meghalt a vágytól, hogy lábujjhe-gyen lelopakodjon a hallba Peterhez, de érezte, hogynem volna bölcs dolog. Még nem. Most, hogy a gyere-kek ennyire közel vannak. S amint ott feküdt az ágybanés a New Yorkban együtt töltött időre gondolt, egyszercsak kinyílt az ajtó és egy árnyék suhant át a szobán, Melmeglepetten felült, Peter pedig becsusszant mellé a ta-karó alá.- Peter! - suttogta Mel ijedten.

460

- Hogy szolgál a kedves egészsége? - mosolygott aférfi a sötétben, Mel pedig karját a nyaka köré fonta ésmegcsókolta.- Nem volna szabad... mi lesz, ha a gyerekek...- Ne törődj a gyerekekkel... a lányokat csak az fog-lalkoztatja, hogy mi meg ne halljuk őket, és Mark való-színűleg már ugyanolyan mélyen alszik, mint Matt... ésmost mi következünk, kicsim. - Azzal megölelte, kezétbecsúsztatta Mel hálóinge alá, és Mel egy hangot nemmert kinyögni. - Istenem, hogy hiányoztál.Mel egy szót se szólt, de a fogadtatás, amelybenrészesítette, önmagáért beszélt. Testük órákig mámo-rító örömben egyesült, aztán Peter vonakodva bár, demagára hagyta. Mel még az ajtóhoz lopakodott egyutolsó búcsúpuszira, majd nézte, hogy a férfi halkaneltűnik a hallban. A gyerekek szobái felől egy árva mukksem hallatszott. Mind mélyen aludtak, és Mel úgy érez-te, életében még ilyen boldog nem volt. Visszalopako-dott az ágyába, amely még magában hordozta édes szen-

461

vedélyük illatát, majd a párnáját szorosan ölelve álombaszenderült.Másnap ötmérföldes21. FEJEZETkirándulásra indultak,s útközben piknikeltek. Egy kis patak mentén megáll-tak, bele is gázoltak, Matt pedig kígyót fogott Marknak,amitől a három lány sikítva menekült vissza Peterhezés Melhez, akik jót nevettek rajtuk. Aztán Matthew el-eresztette a kígyót, ők pedig késő délutánig mászták ahegyeket, majd visszamentek, hogy ússzanak egyet amedencében. A gyerekek úgy mulattak, mintha ősrégibarátok volnának, de Mel észrevette, hogy mihelytJessica nem tartja szóval, Pam árgus szemmel figyeli őtés Petert.- Aranyos kis társaság, ugye, Mel?Ez tagadhatatlan volt. És jóképűek mindahányan.Mind gyönyörű gyerekek, de Pam szemében még min-dig ott fénylett a boldogtalanság, különösen, ha azapjára és Melre nézett. Mel különösen hálás volt Jessie-

462

nek, amiért igyekezett elterelni a kislány figyelmét. Éspersze Valerie és Mark reggeli óta egy lépést se tágítot-tak egymás mellől. - Nagyon jól festenek így együtt -hagyta helyben Mel fáradt mosollyal. - Csak épp igennagy körültekintést igényelnek.- Na tessék, már megint. Most épp miért aggódsz? -mulatott Peter Mel reakcióján. Mel mintha le nem vettevolna a szemét a gyerekeikről, de persze Peternek tet-szett ez is. Látta, milyen nagyszerű anya ez az asszony. -Nem aggódom semmi ért. Csak épp rajta tartom a sze-memet a dolgokon - vigyorgott Mel, mire Peter is Valraés Markra pillantott.- Szerintem ártalmatlanok. Tele vannak energiával,majd kicsattannak, de egyelőre szerencsére egyikük setudja, mihez kezdjen vele. Jövő ilyenkor már biztosanlesz mitől tartanunk.- Jóságos isten - forgatta Mel a szemét - remélem,nem így lesz. Bárcsak tizenkét éves korában férjhez

463

adtam volna ezt a gyereket. Valahogy úgy érzem, hogymég négy-öt évig képtelen volnék vigyázni rá.- Gondolom, erre nem is lesz szükség. Igazán jóra-való kislány.Mel bólintott, de lerítt róla az óvatosság. - Csak éppnagyon megbízik mindenkiben. Egészen más alkat, mintJessie.Peter egyetértőn bólintott. Ezt már maga is észrevet-te. - Úgy látom, Pam nagyon megszerette Jesst.- Tud bánni a kisebbekkel.- Látom - mosolygott a férfi boldogan, két éve nemvolt ilyen boldog. - Matt imádja. - Majd visszafogta ahangját, és közelebb hajolt Mel füléhez. - Én pedig té-ged imádlak. Mi lenne, ha itt maradnánk örökre?- Én szívesen maradnék. - De persze ez sem feleltmeg egészen a valóságnak. Ő akkor volt igazán boldog,amikor kettesben voltak New Yorkban. Itt nem lehetettegészen önmaga: Szemmel kellett tartania a gyerekeket,s ha szükség volt rá, a sarkára is kellett állnia. Aznap esteelengedte moziba a négy gyereket, ők pedig otthon ma-radtak Mattel, de mikor Val és Mark kettesben

464

sétálniakartak mozi után, Mel egy pillanatnyi habozás nélkülmegvétózta az ötletet. - Ez nem volna helyénvaló a töb-biek miatt. Azért vagyunk itt, hogy együtt legyünk. - Éspersze volt más oka is, de azt nem kívánta részletezni.Olyan ok, amely miatt résen volt nap mint nap, amikorsétálni mentek, lovagoltak vagy a vadvirágos réten pik-nikeltek. Olyan természetes és érzéki volt minden, afeszülő trikók, a rövid sortok, az aprócska fürdőruhákmeg a friss hegyi levegő, s a házban a szoros összezárt-ság. Mel észrevette, hogy Val még egyetlen fiúval semviselkedett így, és jobban aggasztotta a dolog, mint aztPeternek be merte vallani. Amikor Jess-szel magukramaradtak, neki tett valami megjegyzést, és Jess is egyet-értett. - Gondolod, hogy nincs gáz, mama? - Szoroskötődés volt az ikrek között, és Jessica mindig aggódotta testvére miatt.

465

- Gondolom. De oda kell rá figyelni.- Gondolod, hogy...? - Jessie kínosan érezte magát,hogy a testvérét kell bevádolnia az anyjának. - Gondo-lod, hogy esetleg Val...Mel mosolygott. - Nem, de azért az ember könnyenelragadtatja magát egy ilyen vadvirágokkal teli réten,körben a hósipkás hegyekkel, vagy este, amikor ma-gukra maradnak. Úgy látom, Mark valahogy intenzí-vebb, mint az eddigi fiúk, akikkel Valnak dolga volt. Ésnem akarom, hogy valami ostobaságot csináljon. Per-sze, magam se hiszem komolyan, Jess.- Alig mond nekem valamit, mami. -És ez szokatlanvolt Valtól, mert általában mindent megtárgyalt Jess-szel, ami vele történt, kiváltképp a fiúügyeit. De Mark-kal kapcsolatban különösen hallgatag volt.- Talán komolyabban veszi, mint amilyen komoly adolog valójában. Első szerelem - mosolyodott el Melismét.- Csak valami ostobaságot ne csináljon.- Nem fog. - Mel bízott a maga éberségében és alánya bölcsességében. - Hát Pam? Mi a véleményed

466

róla, Jess? - A lánya véleményében szinte mindenkimásénál jobban megbízott, talán Petert kivéve, ő pedigegyetlen lányával kapcsolatban aligha nevezhető tárgyi-lagosnak.- Nem látszik túlzottan boldog gyereknek, hogy mástne mondjak. Csomó mindenről dumáltunk, néha egé-szen őszintén kitárulkozik, néha meg teljességgel begu-bózik. Azt hiszem, nagyon hiányzik neki az anyja. Talánjobban, mint a többieknek. Mark idősebb, Matthewmeg még egészen kicsi volt amikor az anyja meghalt, dePam úgy érzi, megfosztották valamitől. Néha nagyonharagszik az apjára emiatt.- Ezt mondta, Jess? - Mel hangja szelíd volt és csupaegyüttérzés.- Ilyesmit. Azt hiszem, inkább csak zavarosak az ér-zései. Nincs könnyű korban, mama. - Jessica öregebb-nek és bölcsebbnek tűnt a koránál, és ahogy Mellel be-szélgetett, attól az anyja egészen meghatódott.- Tudom. És te nagyon jó vagy hozzá. Köszönöm,Jess.

467

- Én nagyon kedvelem. -Ezt őszintén mondta. -Na-gyon okos kölyök. Néha egy kicsit lökötten viselkedik,de veszettül sok esze van. Meghívtam, hogy látogassonmeg minket New Yorkban valamikor, és megígérte, hogyeljön. - Mel meglepetten nézett rá. - Van ellene kifo-gásod?- Dehogyis. A Hallamokat mind szívesen látom,amikor csak kedvük tartja.Jess egy pillanatig hallgatott, majd az anyjára nézett.- Mama, mi van közted meg dr. Hallam között?- Semmi különös. Jó barátok vagyunk. - De érezte,hogy Jessie máris sokkal többet tud ennél. - Kedvelem,Jess.- Nagyon? - nézett Jess kutakodón az anyja szemébe,és ő érezte, hogy a gyerekkel őszintén kell beszélnie.- Igen.- Bele vagy esve?Mel visszafogta a lélegzetét. Mit jelentenek ezek aszavak? Mi az, amit Jess tudni akar? Az igazat, válaszoltMel rögvest magának. Csakis az igazat. És neki az igazatkellett mondania. - Azt hiszem, igen. - Jessica olyan

468

képetwágott, mint akit épp pofon vágtak.- Meglep?- Igen is, nem is. Már korábban is sejtettem, de nemvoltam benne biztos. Mégiscsak más, amikor ki is mond-ják. - Majd sóhajtva Melre nézett. - Én nagyon kedve-lem.- Ennek igazán örülök.- És gondolod, hogy összeházasodtok?Ezúttal Mel a fejét rázta. - Nem, nem gondolom.- És miért nem?- Mert nagyon is távol esik egymástól az életünk. Énnem hagyhatom ott az állásomat és nem költözhetek LosAngelesbe, ő pedig nem jöhet New Yorkba. És mind-kettőnket erős kötelékek kötnek oda, ahol élünk.- Ez szomorú - nézett fürkészőn Jessica az anyjaszemébe. - És ha ugyanabban a városban élnétek,gondolod, hogy összeházasodnátok?- Nem tudom. Egyszerűen nem téma. Csak örülünkannak a kevés időnek, amit együtt tölthetünk. - Melkinyújtotta a kezét, és megérintette a lányáét. - Szeret-lek, Jess.- Én is szeretlek, mama - mosolygott a kislány. - Ésvégül is örülök, hogy eljöttünk. És sajnálom, hogy

469

úgymegnehezítettük a dolgodat.- Nem számít. Fő, hogy jóra fordult minden.- Bocsánat, nem zavarok? - kérdezte Peter, amikorbelépett a szobába, s meglátta őket kéz a kézben, de Mela fejét rázta.- Csak beszélgettünk.- Az finom - mosolygott a férfi elégedetten Jessre. -És hol vannak a többiek?- Nem is tudom. - Öt óra volt, Mel az imént ért hazaaz üzletből, és akkor kezdett beszélgetni Jess-szel.Feltételezte, hogy a többiek a medencénél lehetnek,hisz az elmúlt hét során, ebben az időben, mindig ottmúlatták az időt.- Val és Mark sétálni mentek Mattel.- Csak nem? - nézett fel meglepetten Mel. -És akkorhol van Pam?- A szobánkban, alszik. Fájt a feje délután. Azthittem, tudod. - De Mel még mindig meglepettennézett, és Peter megpaskolta a karját.- Mark tud vigyázni Valra és Mattre is. - Ne aggódjmiattuk, Mel. - De mikor hétkor még mindig nemvoltak odahaza, Mel komolyan aggodalmaskodni kez-dett, és már Peter sem látszott olyan magabiztosnak,mint annak előtte.

470

Bedugta a fejét Jess és Pam szobájába. - Tudjátok,merre mentek? - Jessica a fejét rázta, Pam pedig csaknézett maga elé.- Aludtam, amikor elmentek.Peter bólintott, és visszament Melhez. Még világosvolt odakinn, de azért körül akart nézni. - Mindjártjövök.De mikor egy óra múltán még ő se került elő, Mellegalább annyira megrémült, mint a lányok.- Szerinted mi történhetett, mama? - suttogta Jessi-ca. Pam falfehéren ült a szobájukban.- Nem tudom, kicsim. Majd Peter megtalálja őket. -De a ház mögött a hegyoldalban Peter céltalanul ődön-gött, már nyomokat se követett, a nevüket se kiáltozta.És sötét volt, mire Valt és Markot végre megtalálta,összevissza karcolva, rémülten és kettesben.- Hol van Matt? - szólt egyenesen a fiához, a hangjacsupa félelem és feszültség, amikor észrevette, hogy Valarca csupa könny és karcolás. Mark úgy festett, mint akimindjárt sírva fakad. -Nem tudjuk.- Mikor láttátok utoljára? - Peter érezte, hogy azállkapcsa megfeszül.- Két-három órája. Együtt mászkáltunk, aztán egy-szer csak megfordultunk, és már ott sem volt. - Val sírva

471

adta elő a maga verzióját, és Peter észrevette, hogyMark még mindig fogja a kezét, s ekkor megsejtette, mitörtént és miért vesztették Matthew nyomát.- Ti ketten összeszűrtétek a levet? -A szavai nyersenhangzottak, mire Val csak még jobban zokogott, Markpedig maflán lehorgasztotta a fejét, de az apja kezenagyot csattant az arcán. - Te kis szarházi, felelős voltála kisöcsédért, ha egyszer elvitted magaddal!- Tudom, papa. - Könnyek peregtek végig az arcán,de attól az elkövetkező óra kutatóhadjárata 'még nemhozott eredményt. Peter visszavezette őket az ösvényre,amelyről letértek, majd haza a hegyoldalbeli házukba.Értesíteniük kellett a seriffet és megkezdeni Matthewfelkutatását. Mel sápadtan várt rájuk a lányokkal, samikor meglátták, hogy Peter csak Valt és Markot hozzahaza, mindhárman sírva fakadtak. Peter sietve a telefon-hoz ment, Mel utána, s a kutatóbrigád kötelekkel, hord-ággyal, orvosi felszereléssel és hatalmas

472

zseblámpákkalalig félórán belül meg is érkezett.- Ha ma nem találjuk meg, holnap helikopterrel foly-tatjuk a keresést. - De Peter nem akarta, hogy a gyerekegyedül legyen odakinn az éjszakában, már így is ma-gánkívül volt, hogy talán beleesett egy szakadékba,lábát törte vagy valami ennél is rosszabb történt. Lehet,hogy eszméletlenül fekszik valahol. Peter útnak eredt atöbbi férfival, a lányok meg otthon maradtak Mellel ésMarkkal. A fiatalok most már hangosan zokogtak, MelMarkot próbálta nyugtatgatni, de a lelkifurdalását sem-miképpen sem lehetett csillapítani, Valhoz pedig szinteegy szót se szólt. Addigra jóval elmúlt már tíz óra, s agyereknek még mindig semmi nyoma. Pam ekkor várat-lanul kiborult, és sikítva rontott neki Valnak.- Te tehetsz mindenről, te hülye kurva, ha te oda nemállsz baszni Markkal, akkor a kistestvérem nem veszett

473

volna el. - Amire Val nem tudott mit mondani, csakJessie karjába omlott hisztérikus zokogással. Mel epillanatban hallotta meg a hegyoldalból felbőgő kürt-szót, fények villogtak, és csakhamar diadalittasan meg-jelent a kutatóosztag, Matthew-t a karjukban hozták,Peter pedig a könnyeivel küszködve intett nekik.- Jól van? - rohant oda Mel Peterhez, s ekkor végreki is buggyantak a könnycseppek a férfi szeméből. So-káig álltak ott összeölelkezve, zokogva, Matthew mégnem ért oda, őt a seriff emberei hozták. Egy barlangszájánál találtak rá, holtra volt rémülve, átfagyva, desértetlenül. Azt mondta, egy kicsit magában kóborolt,aztán nem talált vissza. És azt állította, hogy medvétlátott.- Ó, Mel - Peter képtelen volt elengedni az asszonyt- már azt hittem, őt is elveszítjük.Mel bólintott, az ő arcán is könnyek peregtek végig. -Hála istennek, hogy minden rendben. - És akkor meg-látta, hogy a többiek hozzák az ölükben, piszkosan, az

474

arca összevissza karistolva, a ruhája szakadt, látni lehe-tett, hogy jó néhányszor elesett, de nagyon fel voltdobva, hogy a seriff emberei hozzák, valamelyik még asipkáját is a fejébe nyomta. Mel az ölébe kapta ésmagához szorította. - Matt, halálra rémítettél mindany-nyiunkat.- Semmi bajom, Mel. - Egyszerre nagyon felnőttes-nek és bátornak tűnt.- Örülök neki. - Mel megpuszilta, aztán odaadta azapjának, aki megköszönte a seriff embereinek fáradozá-sát, majd végre mind bementek és leroskadtak a nappa-liban. Mark magához szorította a kistestvérét. Valeriemég mindig sírt, de most már mosolygott is, és még Pamis megkönnyebbült, és mindenki a kicsivel foglalatosko-dott, és éjfél lett, mire mindnyájan lehiggadtak, és Pambocsánatot kért Valtól, és Mark megesküdött, hogy töb-bé magukban nem mennek sehova. És ahogy körülültéka tüzet és ették a hamburgert, amit Mel közben elkészí-tett, Peter a következőket mondta:

475

- Egyvalamit most rögtön tisztázni szeretnék. Azthiszem, a ma este jó lecke volt valamennyiünknek. -Egyenesen Valra nézett, aztán Markra, majd Mattra;végül Jessicára és Pamre. - Mindannyian nagyszerűenérezhetjük magunkat, amíg itt vagyunk. De ostobaságotne csináljatok, mert elveszhettek az erdőben, megmar-hat benneteket egy kígyó, csak a jó ég tudja, mi mindentörténhet még. És vegyétek tudomásul, hogy itt min-denki felelős az összes többiért. Mostantól kezdve mindaz öt gyereket együtt akarom látni, vagy sehogy. Havalamelyik elmegy valahova, a többi vele megy. Megér-tettétek? - Félreérthetetlenül az idősebbik fiára nézett,aki a kínok kínja közt bólintott. Abbéli rettentő igyeke-zetében, hogy a nyelvét Val szájába és a kezét a sortjábacsempéssze, Matthew-ról teljességgel megfeledkezett.És amikor legközelebb észbe kaptak, a kicsi nem volt

476

sehol. - Ha bárkit párokra oszolva meglátok, már indulis haza, bárki légyen is az. -De persze tudták mind, hogyValra és Markra céloz. - És most tűnjön mindenki azágyába, és aludja ki magát, azt hiszem, ma estére min-denki megkapta a magáét. - Sietve tűntek el a gyerekeka szobáikban, de látnivalóan új összetartás alakult kiközöttük, Mel észrevette, hogy Val ismét közelebb ke-rült Jesshez, Pam pedig Markhoz, sőt Pam még Valhozis, Matt pedig közelebb került mindenkihez, aki attóltartott, hogy a gyerek az életben elő nem kerül többé. Jólecke volt mindannyiuknak, de a vele járó rémületet Melés Peter szívesen elengedték volna.- Istenem, Mel, azt hittem, ott pusztulok el a hegyek-ben, miközben nyoma nem volt a gyereknek. - Mellettefeküdt aznap este, és újból végigélte az egészet, Mel pe-dig szorosan magához vonta, és érezte a teste remegését.

477

- Vége, szerelmem. Megmenekült, és többé ilyennem fordul elő.Aznap este nem is szeretkeztek. Csak szorosan átölel-ték egymást, s Mel majdnem egész éjszaka éberen fe-küdt mellette, őrizte az álmát, amíg pirkadni nem kez-dett az ég alja. Akkor gyöngéden fölkeltette, Petervisszament a saját ágyába, s végre Mel is elaludt. Deegész éjjel csakis azon járt az esze, hogy mennyire szeretiPetert meg Pamet meg Markot és Mattet, és milyenrettenetesen vágyik arra, hogy semmi rossz ne történjenvelük soha többé. Most először ébredt tudatára, hogymindegyiküket mennyire szereti, és most már valameny-nyien mélyen befészkelték magukat a szívébe. És ami-kor másnap reggel felébredtek, igazán úgy festettek,mint egy igazi, nagy család. Attól a perctől fogva az ötgyerek elválaszthatatlan volt egymástól, s habár Melgyakran látta, hogy Mark megfogja Val kezét, vagy úgynéz a szemébe, azzal a különös pillantással, amitől

478

Valképe bíborvörösre vált, többé nem merészkedtek ket-tesben sehová, s a hét hátralévő napjai gyorsabbanteltek a kelleténél.Utolsó együtt töltött estéjükön Peter az egész társasá-got elvitte mulatni, nagyszerűen érezték magukat, úgynevetgéltek, beszélgettek, mint régi, meghitt barátok.Aki rájuk nézett, nem sejtette volna, hogy nem egy fedélalatt nőttek fel, azt meg végképp el nem hitte volnasenki, hogy milyen nagyon hadakoztak ez ellen az utazásellen. Peter többször Melre mosolygott. Tökéletesensikerült a vakáció, eltekintve attól a borzalmas éjszaká-tól, amikor Mattet keresték, de mostanra mintha az isfeledésbe merült volna.Aznap késő estig ültek a tűz mellett, még Matt is, akivégül Jessica ölében aludt el, Jess végül Pam segítségé-vel ágyba fektette. És amikor végre búcsút vettek egy-

479

mástól, mindegyik őszintén sajnálta, hogy a boldogkorszak véget ért. Mel és Peter ébren feküdtek órákig,mindketten szomorúak voltak, hogy el kell válniuk.- Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy már megintel kell válnom tőled. - Fél könyékről nézett le azasszonyra, miután szeretkeztek.- Nincs mit tennünk. - Majd hirtelen eszébe jutottvalami, és reménykedő mosollyal pillantott fel a férfira.- Mi lenne, ha a munka ünnepének hétvégéjét mind-annyian Marthans Vineyardban töltenétek?- Túl hosszú út volna három nap miatt, Mel. - A fér-finak kétségei voltak, de szívesen belekapaszkodott alegkisebb szalmaszálba is.- Akkor gyertek egy hétre. - egy hónapra... egy év-re...- Lehetetlen.- Legalább a gyerekek. - Ez óriási ötletnek tűnt. -Pam és Matt eljöhetnek. Addigra Mark is befejezi amunkáját. Hétvégén hazarepülhet veled. A másik kettőpedig jöhet velünk.- Nem rossz ötlet - mosolygott le rá Peter, nemannyira a gyerekekre, mint inkább csak Melre gondolva.Kétségbeesetten szeretett volna vele maradni, de ez

480

egyszerűen elképzelhetetlen volt. - Olyan nagyon sze-retlek, Mel.- Én is szeretlek. - Azzal ismét egymás karjábanvoltak, és szeretkeztek virradatig. Másnap reggel, ami-kor külön-külön a szobáikban felébredtek, kétségbevoltak esve mindketten. Nincs többé szeretkezés aznapeste, se hosszú séták az erdőben vagy a virágos réteken.Már megint haza kell menni. Vissza a valóságba, ésmarad a telefonba kapaszkodás. De amikor Mel szóbahozta a hétvégi ötletet, a gyerekekből kitört a lelkese-dés. - Akkor ezt eldöntöttük - nézett Mel diadalittasanPeterre, s a férfi fölnevetett. Ő is boldogan nézett avakáció elé.- Jól van. Nyertél. Elmegyünk.- Hurrá! -A fél hegyoldalban visszhangzott az öröm-ujjongásuk, s a repülőúton Aspenből Denverbe boldo-gan csevegtek. A gyerekek átellenben egy sorban foglal-tak helyet, Peter és Mel pedig utoljára ültek együtt. ÉsDenverben sírt mindenki. Peter Mel szemébe nézett, és

481

a fülébe súgott valamit.- Szeretlek, Mel. Ne feledd!- Te se, hogy én is szeretlek. - A gyerekek úgy tettek,mintha nem figyelnének oda, de Val és Mark mosoly-gott, Pam pedig elfordult, hogy ne lássa őket, de ő ésJessica fogták egymás kezét, ami azért némi vigasz voltPamnek. És Matt hatalmas búcsúpuszit adott Melnek.- Szeretlek, Mel!- Én is szeretlek. - Elkapta róla a tekintetét, puszitadott mindegyik gyereknek, és mélyen Pam szemébenézve, így szólt: - Vigyázz a papádra! - A legszíveseb-ben hozzátette volna, "énértem".- Jó. - Újdonatúj gyöngédség hallatszott ki Pamhangjából, mindannyian le voltak törve, amikor elvál-tak, és Matthew nyíltan sírt, amikor a papája a gépjük-höz vezette.- De én azt akarom, hogy velünk jöjjenek!- Hamarosan együtt leszünk megint.- Mikor?- Néhány hét múlva, Matt. - Peter ekkor Markra né-zett, és álmatag kifejezést fedezett fel az arcán. Eltűnő-

482

dött, vajon meddig mehetett el Vallal, de arra tippelt,hogy nem történt semmi különös. Azon a gépen, ame-lyik az övékkel egy időben indult Bostonba, Jessica ésVal alig szóltak, Mel pedig kinézett az ablakon, és nemlátott maga előtt semmit; csupán csak Peter arcát. Az ahárom hét a munkaünnepi hétvégéig számára maga voltaz örökkévalóság, aztán meg mi lesz? Egy véget nem érőév a következő aspeni nyaralásig? Kész őrültség, amibebelevágtak, de Mel tudta, amiképpen Peter is érezte aLos Angelesbe tartó gépen, hogy számukra már nincsmegállás.22. FEJEZETAttól fogva, hogy As-penből visszatértek,csak vonszolódtak a hetek Marthans Vineyardban. Mársemmi sem volt olyan, mint júliusban, amikor szívvel-lé-lekkel vetették bele magukat a nyár örömeibe. Ehelyett,amikor visszatértek, Val csak bámult bele a

483

semmibenaphosszat, Mel a nap nagy részében telefonált, Jessicapedig mindkettőt cukkolta.- Nahát, rajtatok aztán van mit mulatni. - Valeriekezét-lábát törte mindennap, hogy hozott-e levelet aposta Marktól, s valahányszor Mel elment hazulról,amikor hazajött, csak úgy lezseren megkérdezte: - Ke-resett valaki? - mire mindkét lány nevetésben tört ki.Csak Raquel kezelte úgy az ügyeket, mintha nagybete-gek volnának a háznál. Ő megmondta időben, hogy hathónap múlva... majd meglátják! A figyelmeztetésneksohasem ért a végére, de nagyon fenyegetőnek éreztemindenki, és Mel mindig nagyon jól mulatott rajta.- Raquel, kérem, nyugodjon már meg!- Ezúttal komoly a dolog, Mrs. Mel.- Az, persze. De a komoly az még nem halálos.Grant is telefonált. Halálosan beleszeretett az ötöscsatornán az időjárás-jelentést közvetítő lányba, megvolt még egy édes kicsi vörös hajú zsoké White Plains-ben, nem beszélve valami lélegzetelállítóan szexi kínai

484

lányról. Mel heccelte, s megmondta, hogy nem ártana,ha a korához illően viselkedne, aztán végre bevallottaneki Petert, vagyis inkább a lányok tették. És Granthangjából megbántottság csengett, amikor Mel vissza-vette a telefont.- Magadtól bezzeg el nem mondtad volna, mi? Azthittem, barátok vagyunk.- Hogyne volnánk, de nekem idő kellett, amíg elren-dezem magamban ezt az egészet.Grant hangja meglepetésről árulkodott. - Ilyen ko-moly az ügy?- Lehetne, csak még nem sikerült áthidalnunk a tá-volság problémáját.- Távolság? - És akkor egy csapásra a helyére kattantminden. - Te kis szélhámos, akkor ez a szívsebész anyugati partról, ugye?Mel elvigyorodott, akár egy kisgyerek, és beleviho-gott a telefonba.- A nemjóját! És most mi lesz? Te itt vagy, ő pedigott.- Ezt még nem sikerült kisütnöm.- Mit kell itt kisütni, Mel? Már megint kifogtad ma-gadnak az "Elérhetetlen álmot". Egyiktek se fogja ott-hagyni a munkáját, az ég szerelmére, és ezért

485

röghözvagytok kötve. Barátom, neked már megint sikerült. Tecsak biztosra mész.Grant szavai még sokáig nyomasztották, aztán napo-kig törte a fejét, vajon igaza van-e a férfinak. Már megintegy lehetetlen dologba vágott volna bele?Mintha csak az érzéseiről'akarna meggyőződni, feltár-csázta Petert Kaliforniában.A férfi izgatottan számolt be Marie javulásáról, aznaplátta, és nagyszerű állapotban találta. És Mel magábanazon imádkozott, nehogy újabb átültetéses beteg kerül-jön a kórházba a jövő héten, különben Peter nem re-pülhet át keletre a munkaünnepi hétvégére.Peter jelentette, hogy Pam és Matt felkészültek azútra, és Matt olyan izgatott, hogy csak úgy csillog alelkesedéstől a szeme.Hát Pam?- Legalább olyan izgatott ő is, csak nem olyan látvá-nyosan.- A lányok is alig várják, hogy itt legyenek. - Egytucat tervük volt, mi mindenbe fogják belevonni Pamet,

486

Matthew-ra pedig majd Mel fog vigyázni. Még Raquel isizgatottan várta a látogatásukat, bár úgy tett, minthakifogásolná, hogy többet kell majd dolgoznia. És órákonát azzal foglalkoztak, hogy kigondolják, ki hol alszikmajd: Végül úgy határoztak, hogy Mark majd hálózsá-kon alszik a nappali pamlagján. Pam egy összecsukhatóságyat kap az ikrek szobájában, Matt Raquelnél fogaludni a dupla ágyban, és Peteré lesz a vendégszoba.Komoly fejtörés eredményeképp jött létre az elrende-zés, de a lényeg az, hogy elférnek mindnyájan.Amikor Pam és Matthew megérkeztek, kitört a ház-ban az örömünnep, és a gyerekek mind lementek astrandra, hogy a barátaikat bemutassák a többieknekakikkel állandóan együtt vannak. Az a fiú, akit Val anyár elején magának felfedezett, már nem érdekeltetöbbé, és legalább fél tucat srác volt beleesve Jessbe, akipersze fütyült mindre. Egy-kettő közülük azt is észrevet-te, hogy milyen feltűnően csinos lány Pam, és senki sem

487

akarta elhinni, hogy még csak tizennégy éves. Olyanmagas volt és annyival idősebbnek látszott, és Mel egészhéten boldog volt a négy gyerekével, és naponta kétszertett jelentést Peternek.- Bár sietnétek egy kicsit, hogy minél előbb ittlegyetek.- Én is szeretném. És Mark már szinte katatóniás avárakozástól. - De az indulás előtti este majdnem kútbaesett az egész utazás. Egy fiatal nőt hoztak be, akin négyhónappal azelőtt végeztek szívátültetést, és most kiakarta vetni a szervezete, ráadásul komoly fertőzéslépett fel. Melt nagy szomorúság fogta el, amikormeghallotta, de nem erősködött az út miatt, és nembeszélte rá Petert, hogy bízza a beteget a kiváló képes-ségű munkatársaira. És mint kiderült, még hajnal előttmeghalt szegény asszony. Másnap Peter nagyon letörtentelefonált.- Semmit se tehettünk. -De az eset ezúttal is letörte.- Biztosra vettem. Rád fér, hogy egy kicsit elszaba-

488

dulj.- Azt hiszem, igazad van. - De az incidens valahogytompította az utazás fényét, s Peter meglehetősen hall-gatag volt a bostoni repülőúton. Aztán az út másodikfelében, mintha felélénkült volna, s Markkal csevegnikezdtek Melről meg a lányairól.- Rém helyesek, papa - pirult el Mark, miközbenigyekezett adni a közönyöst, Peter pedig megmoso-lyogta a fiát.- Örülök, hogy neked is ez a véleményed, mertnekem is. - Nagyszerű, hogy újra találkoznak, most mármásra se bírt gondolni, miközben a kis gép leszállt akeskeny kifutópályára, ő pedig sietve indult Mark után,akit mintha puskából lőttek volna ki, átbukott az ajtón,le a fémlépcsőn, aztán csikorogva lefékezett Val orraelőtt, nem tudva, kezet fogjon, megcsókolja-e vagyegyszerűen csak lesziázza. Csak állt ott, megbotlott asaját lábában, pirult, Val nemkülönben, Peter pedigkarjába kapta Melt, vadul megölelte, aztán kötelesség-tudóan megcsókolta Pamet és Jesst és Valt, majd

489

Mattet. Aztán Val és Mark együtt indultak a csomago-kért, és Peter észrevette, hogy Mark titokban megfogjaVal kezét, mire Melre vigyorgott.- Kezdik már megint.Mel elmosolyodott, amint a két távolodó szerelmesután nézett. - Itt legalább nem veszhetnek el a hegyekközött. - Ellenben ezen a hétvégén sokat vitorláztak, ésPeternek végül is figyelmeztetnie kellett őket, hogy acsoportra vonatkozó aspeni szabályok itt is érvényesek.- Itt ugyanazok a szabályok vannak érvényben.- Jaj, papa! - Mark volt, aki tiltakozott, szintevinnyogva, ahogy már évek óta nem tette, de olyannagyon vágyott rá, hogy egyedül lehessen Vallal. Annyimondanivalójuk volt egymás számára. - Csak beszél-getni szeretnénk.- Beszélgessetek a többiekkel.- Naná. - Pam az ég felé fordította a szemét, ésfeltartotta az orrát. - Csak hallanátok, mennyi hülyesé-get összehordanak. Mel azonban azt is észrevette, hogyPam a strandon megismerkedett egy tizennégy

490

évesfiúval, akit cseppet sem talált olyan unalmasnak, mint atöbbieket. Mintha csupán Jess és Matthew őrizte volnameg a józan eszét a hétvégére. Jessica már az iskolaévkezdetére gondolt, Matt meg olyan boldog volt Mellel ésaz apjával, hogy az égvilágon semmi gond nem volt vele.Évek óta erre a biztonságra vágyott, anélkül természete-sen, hogy sejtette volna, mi az, ami hiányzik neki. Peterpedig kuncogva hallgatta Raquelt, aki szemmel látha-tóan meg volt vele elégedve és hosszasan ecsetelte neki,micsoda szerencsés fickó, hogy itt van neki Mel, akinekmásra sincs szüksége, mint egy ilyen jó emberre, és mostmár csak össze kell házasodniuk. Mel rémülten hallgat-ta, amikor vasárnap a strandon Peter elmesélte nekimindezeket.- Ugye, csak viccelsz? Tényleg ezt mondta?- Tényleg. Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy való-ban erre van szükséged. Egy jó férjre, aki mezítláb

491

tartés gyereket csinál neked. - Mintha mulatott volna azegészen, s ahogy elnézte a gyerekek tébolyult nyár végiőrjöngését, az csak rátett még egy lapáttal. KözbenMarkot alaposan szemmel tartotta. Nem akarta, hogyhelytelenkedni kezdjenek Vallal, márpedig a vak isláthatta, hogy ezen a hétvégén majd szétrobbantottákőket a hormonok. Peter ekkor visszafordult Melhez,mert eszébe jutott, amit Raquel mondott. - Nos, mitszólsz hozzá?- Abban biztos vagyok, hogy a tévénél ujjonganának.- Maga is mulatott a javaslaton, de nem fogta fel komolyveszedelemként. Most csak az érdekelte, hogy együtttölthetik a hétvégét. A jövőről, hogy hogyan találkoz-hatnának ismét és legfőképpen: mikor, majd később gon-dolkodik. Aztán még valami eszébe jutott. - Jó, hogymondod. Fel kell hívnom az ügyvédemet az ünnep után.- Hogyhogy?

492

- A szerződésem októberben jár le, és én szeretemidejében tisztázni, hogy mit akarok belevenni a követke-zőbe. - Petert lenyűgözte, hogy Mel hogyan látja el afeladatát. Mi több, nem ez volt az egyetlen, ami Mellelkapcsolatban lenyűgözte.- Te már biztosan egyedül is össze tudod állítani azigénylistádat.- Bizonyos mértékig igen. De nem teljesen. Azért leakarok ülni vele valamikor a jövő hetekben, hogykikérjem a véleményét.Peter elvigyorodott, olyan ostobán, mintha a nyárvégi téboly rajta is fogni kezdene. - Miért nem hagyodott az egészet? - És mit csináljak? - Korántsem találta olyan mulat- ságosnak az ötletet, mint Peter. - Költözz Kaliforniába. - És áruljak gyufát a tengerparton?- Nos, bizonyára megdöbbentő lesz számodra a felfe- dezés, de a dolog úgy áll, hogy nálunk is vannak tévétársaságok. És képzeld, híradót is közvetítenek. - Peter mosolygott, és Mel úgy látta, még soha nem volt ilyen jóképű. - Tényleg? Ez aztán a meglepetés. - De egyetlen másodpercre sem vette komolyan a javaslatot,

493

mígnem a férfi kinyújtotta a kezét, megfogta Mel karját, és ekkor észrevette, hogy olyan különösen néz rá. - Tudod, ezt igazán megtehetnéd. - Micsodát? - futott végig a hideg Mel hátán a forró napsütésben. - Hogy itt hagysz mindent, és leköltözöl Kaliforniá- ba. Ott biztosan alkalmazna valamelyik társaság. Mel felült, egészen feszesen kihúzta magát, úgy nézett le a homokban fekvő férfira. - Van fogalmad, mennyi évembe került, amíg idáig felküzdöttem magamat a társaságnál? Van fogalmad, milyen életem volt Buffaló- ban mínusz harminc fokban, vagy akár Chicagóban? Kezem-lábam törtem, hogy ezt az állást megkapjam, és most nem fogom feladni, úgyhogy kérlek, ne is tréfál- kozz ezen, Peter. Soha többé. - Még akkor is fel volt dúlva, amikor visszatelepedett a férfi mellé a homokba. Semmi mulatságosat nem talált az ötletben. - Miért nem hagyod ott te a munkádat és kezdesz elölről mindent

494

New Yorkban? Látta, hogy a férfi feszülten figyeli, és már bánta, hogy olyan éles hangot használt. Peter meg volt bántva. - Megtenném, ha megtehetném, Mel. Mindent megten- nék, hogy a közeledben lehessek. - Ezzel szemben ő nem tenne meg mindent, és ez nem igazság. - Értsd meg, hogy nekem sem könnyebb. - A hangja most szelídebb volt. - Bárhová mennék innen, az visszalépés volna a karrierem szempontjából.- Még Los Angeles is? - A férfit hirtelen elfogta akétségbeesés. A helyzetük teljességgel kilátástalan.- Még Los Angeles is. -Aztán egy pillanatnyi hallga-tás után, sebeiket nyalogatva mindketten kibámultak atengerre. - Valahogy mégiscsak meg kell találnunk amódját, hogy együtt lehessünk.- Mégis, mit javasolsz? Töltsük a hétvégéket KansasCityben? - Ezúttal Peter volt dühös és elkeseredett, ésúgy nézett le Melre, hogy csak úgy lángolt a kék szeme.- Szerinted mégis, mi lesz ebből? Hétvégi kalandsoro-

495

zat? Hosszú hétvégeket töltünk együtt a gyerekeinktársaságában?- Nem tudom, mit mondjak. Én elrepülhetek LosAngelesbe, és te is eljöhetsz ide.- Tudod, milyen ritkán fordul elő, hogy otthagyha-tom a betegeimet. - És Mel sem hagyhatja ott folyton alányokat, tudták ezt mindketten.- Akkor hát mit akarsz mondani? Hogy hagyjak ottcsapot-papot? Ezt akarod? - Hirtelen megrémítette,hogy milyen irányt vett ez a beszélgetés. - Nem tudom,mit mondjak rá, Peter.- Nos, én sem. És valami azt súgja nekem, hogy tenem is keresed a megoldást.- Ez nem így van. De hát az a szomorú igazság, hogymindkettőnknek megvan a nagyon fontos munkája azország két különböző pontján, és egyikünk se hagyhatjaa csudába, amit eddig csinált, nem költözhet el csak úgyukmukfukk - ráadásul nem is akarjuk. És különben semérett még meg rá a helyzet.- Nem-e? - nézett rá a férfi, ismét mérgesen. - Aztánmiért nem?- Mert mindössze négy hónapja ismerjük egymást,

496

ésnem tudom, neked mi erről a véleményed, de nekem eznem tűnik valami hosszú időnek.- Anne-t ötpercnyi ismeretség után elvettem volnafeleségül, és igazam is lett.- Az Anne volt! - Mel most már kiabált, de szeren-csére kettesben voltak a tengerparton. A gyerekek mindelmentek röplabdázni valahová, Matt pedig kagyló-gyűjtő körútra ment Rac~uellel. -Én nem vagyok Anne,Peter. Én én vagyok. És nem vagyok hajlandó az őnyomába lépni. Akkor sem, ha elvittél Aspenbe, ahovávele mentél minden évben.- Hát aztán, a ménkü üssön bele! Tán nem éreztedjólmagadat?- De, igen. De csak miután képes voltam legyőzni azta rémes érzést, hogy annak a helynek már mindennégyzetcentiméterét bejártad vele, sőt, talán ugyanab-ban az ágyban is feküdtetek.Peter ekkor talpra ugrott, Mel nemkülönben. - Sze-retném szíves tudomásodra hozni, hogy idén egészenmás házat vettem bérbe, mint korábban. Azért annyiranem vagyok érzéketlen, mint azt hinni méltóztatik,

497

MissAdams. -Aztán csak álltak ott némán, és Mel lehorgasz-totta a fejét.- Ne haragudj... nem akartalak megbántani... -Majdismét felnézett a férfira. - Néha olyan nehéz, merttudom, hogy mennyire szeretted.Peter lassan magához húzta. - Tizennyolc évig éltünkegyütt, Mel.- Tudom... de valahogy folyton úgy érzem, hogyösszehasonlítgatsz vele. A tökéletes feleség. A Tökéle-tes Nő. És én nem vagyok tökéletes. Én én vagyok.- Ki hasonlítgat össze? - nézett rá a férfi döbbenten.Ilyesmit ő soha nem mondott. De nem is volt rá szükség.Mel vállat vont, miközben szorosan egymás mellettvisszatelepedtek a homokba. - Te... a gyerekek...esetleg Mrs. Hahn.Peter le nem vette róla a szemét. - Ugye, nemszereted Mrs. Hahnt? Miért?- Talán azért, mert még Anne fogadta fel. Vagy mertolyan rideg. És azt hiszem, ő sem szeret engem. - MelRaquelre gondolt, és elmosolyodott, Peter pedig elne-vette magát, mert kitalálta, mire gondol.- Hát nem, kétségkívül nem Raquel, de olyan, mint

498

ő, nincs még egy. - Peter is megkedvelte az asszonyt, deafelől kétségei voltak, hogy tudna-e egy háztartásbanélni egy ilyen szabad szájú nőszeméllyel. Ő méltányolta,hogy Mrs. Hahn olyan tartózkodó, és hogy úgy kordá-ban tartja a gyerekeket. Raquel leginkább olyan volt,mint egy barát, az egyik kezében portörlővel, a másik-ban mikrofonnal.- Peter, ezt a Kaliforniába költözést komolyan gon-doltad? - kérdezte Mel aggódva, mire a férfi lassanmegrázta a fejét.- Azt hiszem, nem. Csak álmodoztam. Tudom, hogynem adhatod fel az itteni munkádat. És ezt nem isakarnám. Csak nagyon-nagyon szeretném, ha valahogymégis együtt élhetnénk. Iszonyúan fárasztó lesz ez a sokide-oda rohangálás. - Grant szavai visszhangoztak Melfülében... holtvágány... már megint holtvágány... Pedignem akart holtvágányra kerülni.- Tudom, milyen fárasztó idejönni. Majd mindentelkövetek, hogy én menjek Los Angelesbe.- Én is. - De mindketten tudták, hogy Mel fog többet

499

utazni. Egyszerűen nincs más megoldás. Ő könnyebbenotthagyhatja az ikreket, mint Peter a betegeit, meg aztánMel néhanapján magával is viheti őket. És mintha csak ahelyzetét kellene illusztrálni, Petert vasárnap késő estetelefonon keresték. Az egyik régi szívátültetéses betegeszívrohamot kapott, Peter pedig megadta telefononmindazokat az instrukciókat, amelyeket megadhatott.De hát az átültetés két éve történt, és a férfi kilátásainem valami rózsásak, akár ott van Peter, akár nincs, deazért egész éjjel le nem hunyta a szemét, aggódott abetegéért, úgy érezte, hogy mellette volna a helye. - Fe-lelős vagyok ezekért az emberekért, Mel. A dolog nemott ér véget, hogy leveszem magamról a maszkot aműtőben. Folytatódik egészen addig, amíg életben van-nak. Legalábbis, én így érzem.- Ezért csinálod olyan jól, amit csinálsz. - Melmellette ült a verandán, két kezét a térde köré kulcsolta,

500

miközben nézték a felkelő napot, aztán egy óra múlvamegjött a telefon Los Angelesből, hogy a beteg meghalt.Akkor hosszú sétára indultak a tengerparton, kevesetszóltak, Mel fogta a férfi kezét, és amikor visszatértek aházba, már valahogy jobb lett Peter közérzete. Ez fogneki olyan nagyon hiányozni Los Angelesben. Szükségevolt rá, hogy Mel vele legyen.Hétfő volt, az utolsó együtt töltött napjuk Vineyard-ban. A gyerekeknek egész napos programjuk volt,Raquel pedig buzgón takarított, mielőtt hazaköltözné-nek. Mel már előző nap rávett mindenkit, hogy csoma-goljanak össze, hogy ne ezzel töltsék az utolsó napot. Ésazt már elhatározták, hogy csak kedden reggel indulnak.Peter és a gyerekek úgy mennek, ahogy jöttek, a hétórásgéppel repülnek el Vineyardból, és közvetlen csatlako-zásuk van Bostonban a kilencórás gépre. Az időeltoló-dás most nekik kedvez, és Peter mehet egyenesen a

501

kórházba vizitelni, miután a gyerekeket lerakta a házelőtt. Pam és Matthew iskolája csak a következő hétenkezdődik, Marknak pedig még három hete van azegyetem kezdetéig.És Mel meg az ikrek komppal mennek át WoodsHole-ba, onnan kocsival Bostonba, leadják a béreltautót, aztán New Yorkba repülnek, és így lényegébenkésőbb érnek haza, mint a Los Angelesbe tartó társulat.De amint hétfő este ott ültek és a másnapi indulásttervezgették, nagy csend telepedett rájuk. Szomorú,hogy már megint válniuk kell, most már valóban össze-tartoztak. Először Pam mondta ki, mennyire sajnálja,hogy haza kell menni, Mark pedig sietve csatlakozott ahúgához, s közben erősen szorította Valerie kezét - eh-hez a látványhoz már mindnyájan kezdtek hozzászokni.- Ezt a kettőt egy percre sem lehet szétválasztani?- kérdezte Peter kicsit még mindig aggódva, de Mel márnem tűnt olyan idegesnek, mint kezdetben.- Semmi vész - mondta, ahogy ott feküdtek egymás

502

mellett a sötétben. - Minél kisebb hűhót csapunkkörülöttük, annál hamarabb fognak ráunni a dologra.- A lényeg, hogy senki se essen teherbe.- Ne aggódj. Rajta van a szemem Valon, és Jessé is.És őszintén szólva, úgy érzem, Mark csöppet semfelelőtlen. Nem hiszem, hogy visszaélne Val bizalmával.Még akkor sem, ha Val megpróbálná rávenni, amitnagyon remélek, hogy nem tesz.- Remélem, nem becsülöd túl azt a fiút, Mel - ölelteát Peter Mel vállát, amint visszagondolt az eltelt hétvé-gére. Gyöngéd mosollyal nézett az asszonyra. - Szóval,mikor jössz Los Angelesbe?- Két napon belül munkába állok, aztán majd meglá-tom, hogy ott mi az ábra, aztán majd megbeszéljük.Talán a következő utáni vagy az utáni hétvégén.- Hisz az már majdhogynem október.- Nagyon fogok igyekezni.A férfi bólintott, nem akart vele vitatkozni, de tudta,hogy hiába Mel igyekezete, ő nem erre vágyik. Aztakarta, hogy az asszony mellette legyen mindig, éssejtelme sem volt róla; hogy ezt hogyan fogja elérni.Lemondani róla pedig nem akaródzott neki. Most, az

503

elmúlt hónap során jött rá, hogy képtelen nélküle élni.Tudta, hogy őrültség, de így érzett. Igényelte, hogy Mela közelében legyen, hogy megoszthassa vele a hétközna-pok terheit és örömeit, a betegek miatt érzett szomorú-ságot, akik meghalnak, és hogy együtt mulathassanakMatt vicces dolgain, osztozhassanak Pam könnyein, aszépségeken, traumákon, mindenen. Nélküle semmitnem ér az egész, és még sincs rá mód, hogy magávalvihesse Los Angelesbe. És miközben aznap este utoljáraszeretkeztek, szerette volna magába inni a nő lelkét,lenyelni a szellemét, megjegyezni testének mindenzugát, hajlatát.- Biztos, hogy nem jössz velem? - súgta a fülébe,mielőtt felszállt a bostoni gépre.- Bár tehetném. De hamarosan ott leszek.- Ma este felhívlak. - Már attól is elfogta a kétségbe-esés, hogy megint csak a telefonok maradnak, de látninem látják egymást. Végre megtalálta a nőt, akire vá-

504

gyott, és mégsem lehet az övé, méghozzá nem valakimás miatt, hanem mert a tévétársaság tulajdonát képezi,és ami még rosszabb, Mel ezt nem is bánja. Pedig Petertudta, hogy Mel szereti. Förtelmes állapot, de Peterreménykedett, hogy azért majd csak történik valami,ami változtat rajta. Hátha Mel is rájön, hogy nem élhetőnélküle, mosolygott Peter maga elé. - Szeretlek, Mel.- Én mégjobban. -És a szemük sarkából látták, hogyVal és Mark csókolóznak, egymás kezét fogják, és hogyerre Pam rettenetes pofát vág.- Pfuj! De ocsmányok! - De a fiú, aki tetszett neki astrandon, szintén megjelent, hogy elbúcsúzzon, ő pedigdühösen elpirult, amint búcsút vettek egymástól. CsakMatt maradt ki a romantikus nagyjelenetből, neki viszontmindenki hatvanszor adott búcsúpuszit, Raquel, Mel ésaz ikrek is. És akkor Peter és Mel ismét megcsókoltákegymást.- Gyere hamar.

505

- Megígérem.A két klán integetett egymásnak, miközben a kalifor-niai társulat felszállt a maga kis gépére, s közbenhiábavalónak tűnt az igyekezet, hogy könnyeiket nehullajtsák csoportosan, aztán az Adams család kocsibaült és megindult a komp felé, az ikrek zsebkendőiketlobogtatva bőgtek, Mel pedig igyekezett nem mutatni,mennyire fáj a szíve.23 . FEJEZET- interjú, amit Mela-nie Peterről készített,szeptember első hetében került adásba, és óriási vissz-hangot keltett, a televíziózás történetének egyik mara-dandó dokumentumát látták benne. Mindenki biztosravette, hogy Melanie valami díjat fog nyerni vele, ésmintha egyszer csak mindenki dr. Peter Hallamrólbeszélt volna. És ami még ennél is fontosabb, a műtétibeavatkozás óta Pattie Lou Jones egészen kivirágzott.Készült az ő utótörténetéről is egy kisfilm.Los Angelesben Peter sorra kapta a telefonokat, hogy

506

milyen ragyogó volt az interjú és micsoda áttörés aszívátültetések történetében, s hogy milyen fontos, hogyekkora nyilvánosságot kapott ez a téma. Peter megany-nyiszor elhárította a gratulációkat, mondván, hogy Meléaz érdem, aki ilyen kiváló munkát végzett. Olyannyira,hogy amikor végül megjelent egy hétvégére Los Ange-lesben, a kórházban, mindenki régi barátként üdvözöl-te, Matthew és Mark nemkülönben; Pam azonban mégmindig tartózkodó volt egy kissé, és Mrs. Hahn sem voltbarátságosabb, mint annak előtte.- Majdnem olyan, mint mikor hazajön az ember,Peter - mosolygott Mel boldogan, amint Peter a szállo-dába vitte. A Bel-Airben szállt meg, mert közel voltPeter házához, meg kedvelte is az elzártságát, Peterpedig vele tölthette az éjszakát, amit már alig vártak.Olyanok voltak, mint két kölyök, akik belopakodnakegy szállodába, és Melnek nevetnie kellett a gondolatra.Peter majd azt mondja másnap a gyerekeknek, hogy

507

bent kellett maradnia a kórházban egy betege miatt, dea kollégái mind tudták, hogy hol keressék, ha valóbanszükség volna rá az éjszaka során. - De jó, hogy ittvagyok újból. - Mel peckesen körbejárta a vidámszobát, kibújt a ruhájából, és alsószoknyában ülveboldogan nézte Petert. Három és fél hét telt el azóta,hogy utoljára látták egymást, de egyszerűen képtelenvolt hamarabb elszabadulni, pedig nagyon is vágyottPeter után. De még mennyire. Volt egy sürgős munkájaa tévénél, aztán Jessica megbetegedett, s végül az ősziverkli beindulása tovább tartott, mint arra előzetesenszámított. Így volt ez mindig, csak épp Mel most jobbansietett volna a szokottnál. Kétségbeesetten várta, hogyLos Angelesben lehessen vele.- De jó, hogy itt vagy, Mel. Rémes ez a háromezermérföld közöttünk.- Az. - De nem volt rá megoldás, és ezt tudtákmindketten. Felvitették a vacsorát, és örültek, hogymagukban lehetnek, és már túl voltak az első szeretke-

508

zésen, amikor Peter megkérdezte, körvonalazódik-emár Mel új szerződése. - Legalább már azt tudjuk, hogymit akarunk. A kérdés csak az, hogy megkapjuk-e. -Egy kicsit olyan volt ez is, mint a kettejük helyzete, ésPeter mosolyogva szájon csókolta.- Bolondok, ha nem adnak meg neked mindent, amitcsak akarsz. Főnyeremény vagy a számukra, ezt tudjákjól.Mel mosolyogva fogadta a dicséretet. - Talán tégedkellene odaküldenem, hogy tárgyalj velük, és nem azügyvédemet.- Tulajdonképpen mikor kezdődik a tárgyalás?- Két héten belül.Peter szomorúnak tűnt, de szinte már beletörődött amegváltoztathatatlanba. - Ez azt jelenti, hogy legalábbegy hónapig nem láthatlak, ugye?Mel kénytelen volt elismerni, hogy ez a helyzet. Aszerződés elfogadtatása sok feszültséggel jár, és ő kéznélakar lenni minden pillanatban. Amúgy se volna kedvebárhová elmenni, még Peterhez sem. - Te nem

509

jöhetszát keletre?A férfi a fejét rázta. - Kötve hiszem. Az elmúlthónapban két szívátültetést csináltunk - ezt Mel mártudta - és még előttünk áll egy szív-tüdő átültetés. Jósokáig elmozdulni sem leszek képes innét.- Képes volnál - figyelmeztette Mel - csak hajlandónem vagy. Ami különbség. - Persze megértette az okát.Mindketten a munkájuk, az életük, a gyerekeik kelepcé-jében vergődnek. Rémes volt, majdnem olyan, minthaPeter nős volna, Mel pedig férjnél, s be kellene érniükannyival, amennyihez egyáltalán hozzájuthatnak.Mel nem is látta Peter gyerekeit vasárnap délutánig,amikor már hazakészült az éjszakai járattal. Szintebujkáltak a Bel-Airben. Amennyit csak lehetséges volt,szerettek volna egyedül lenni, és Mel jobbnak vélte, hanincs túl sokat együtt a gyerekekkel. Megérezte, hogyPam már megint begubózott, és csöppet sem kedvesvele. Itt nagyobb biztonságban érezte magát, az apja

510

megint csak az övé volt. De a fiúk nem változtak. Marka legkisebb információt is igyekezett kihúzni belőleValról, Matthew meg másra se vágyott, csak hogy azölében ülhessen és ölelgethesse. A délután és estetúlságosan is gyorsan eltelt, és már megint ott volta reptéren Peterrel, várta a gépét, könnyekkel a szemé-ben. Nem akarta otthagyni, de kénytelen volt.- Eszement életet élünk, nem gondolod?- De. - Ekkor megszólalt Peter zsebében a kereső, ső a közeli telefonfülkéhez rohant. Valami problémaadódott az egyik szívátültetéssel, és neki rohanniakellett. Egy pillanatra eszébe jutott az az éjszaka,amikor Marie-t operálta, és a reptéren csípte el Melt,percekkel azelőtt, hogy a gépre felszállt. De most nemhívta, Mel pedig nem forgatott filmet, ráadásul másnapreggelre New Yorban kellett lennie. Peter a gép indulá-sát se várhatta meg. Csak megcsókolta, és már futott isát a hatalmas reptéri előcsarnokon, egyszer-kétszer mégvisszafordult, hogy integessen, majd végleg eltűnt, Melpedig magára maradt. Nagy disznóság, hogy mindkette-

511

jük munkája egész embert követel, gondolta Mel magá-ban, miközben fölszállt a gép első osztályára, és úgyhatározott, hogy ha valaki odamegy hozzá, hogy autog-ramot kérjen, annak eltöri a karját. Most semmi kedvenem volt hozzá, hogy kedves legyen bárkihez, de sze-rencsére nem is szólította meg senki Los Angelestőlegészen New Yorkig, és hajnali fél hétre már haza is ért,fáradtan, letörten. Mikor felhívta Petert Los Angeles-iidő szerint hétkor a kórházban, közölték vele, hogy adoktor úr most ment vissza a műtőbe. Magányos életrevannak kárhoztatva, ezen nem lehet segíteni. Aztán úgyalakult, hogy Mel egész októberben nem jutott visszaLos Angelesbe. A szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokrázósak voltak és döcögve haladtak.- Már teljesen megfeledkeztél rólam, vagy a jövőhónapban azért reménykedhetem? - kérdezősködöttPeter a telefonban naponta, Mel pedig úgy érezte,

512

hogyMark következő Valnak szóló virágdíszes levelétől sikí-tani fog. A fiú addigra a Kaliforniában fellelhető összesgiccses lapot elküldte már Valnak, Mel majd megpuk-kadt, persze Val el volt ragadtatva.- Megígérem, hogy még ebben a hónapban ott le-szek.- A múlt hónapban is ezt mondtad.- Emiatt a vacak szerződés miatt van, azonkívültudod, hogy két hétvégét is átdolgoztam. - S amikor aszovjet elnök és a felesége váratlan látogatásra megérke-zett, Melt átirányították Washingtonba, hogy interjútkészítsen az amerikai First Lady szovjet megfelelőjével,akit tulajdonképpen meg is kedvelt. És a rákövetkezőhétvégén az elnök gyógyulásáról készített utólagos be-számolót. - Nem tehetek róla, Peter.- Tudom, de hát kinek panaszkodjak?Mel elmosolyodott. Megesett, hogy ő érzett ugyanígyPeter betegeivel kapcsolatban. - Megígérem Jövő hét-végén ott vagyok. - És meg is tartotta a szavát, de

513

Peteraz idő java részét a műtőben töltötte Marie-val, akinekaz állapota hirtelen romlani kezdett. Az elmúlt hónapsorán kétszer is megoperálták, de sorra megjelentek aszívátültetéseket kísérő komplikációk. Mel pedig vásár-lással töltötte a hétvégét, meg a férfi gyerekeivel csináltprogramot. Magával vitte Pamet, amikor a lányainakvásárolt, és együtt ebédeltek a Beverly Hills Hotelben, aPolo-hallban, ami Pamnek nagyon tetszett, bár nem volthajlandó elismerni, és minduntalan hatalmasra meresz-tette a szemét, valahányszor megjelent valaki, hogyautogramot kérjen Meltől, ami négyszer-ötször is elő-fordult az ebéd során. Aztán Mattet vitte moziba.Vasárnap végre együtt lehetett egy kis ideig Peterrel,de a férfi szórakozott volt, egyik füle folyvást a telefo-non, és egész idő alatt Marie-n járt az esze.- Tudod, ha nem volna szegény ilyen rettenetesenbeteg, még féltékeny is volnék - próbálta jobb

514

kedvrederíteni Mel, de egyikük se volt igazán fényes kedvé-ben.- Az a lány nagyon beteg, Mel.- Tudom. De nehéz rajtad osztozkodnom, különö-sen, amikor annyit kellett várni, hogy végre lássukegymást. - Amiről Peternek eszébe jutott valami, amitmár rég meg akart tőle kérdezni.- És hálaadásnapkor mi lesz?- Mi lenne? - bámult rá Mel.- Szerettem volna megkérdezni, nem jönnétek-e el alányokkal. Mi minden évben hagyományos hálaadásiünnepséget tartunk, és mindnyájan nagyon örülnénk, haeljönnétek. Igazi családi esemény volna.- Az úgy három hét múlva lesz, igaz? - A férfielőhúzta a naptárát, majd bólintott. - Addigra, gondo-lom, már meg lesz kötve a szerződésünk.- Minden attól függ, Mel, még a hálaadásnap is? -nézett rá a férfi dúltan, de Mel megpróbálta egy csókkalmegnyugtatni.- Csak rémes feszültségben élek miatta. De addigrabiztosan túl leszek rajta.- Akkor eljöttök?

515

- Igen. - A férfi előbb földerült, majd aggódnikezdett.- És ha a szerződést nem kötöd meg hálaadásnapelőtt?- Akkor is eljövök. Mégis, mit gondolsz? Hogy egyszörnyeteg vagyok?- Nem, csak egy rémesen elfoglalt nő. Aki fontosabba kelleténél!- És ennek ellenére szeretsz? - Időnként Mel aggódnikezdett, hogy a férfinak az agyára fog menni, és majdbedobja a törülközőt. Folyvást aggódott, hogy a karri-erje miatt majd elveszíti azt az embert, akihez foghatónincs a föld kerekén.De Peter most átfogta a vállát és magához húzta.-Jobban szeretlek, mint valaha. -És akkor este, amikorkivitte a reptérre, ott maradt, amíg csak a gép föl nemszállt.Amikor másnap reggel közölte a gyerekekkel, Valerieörömében visítani kezdett és felrohant, hogy még iskolaelőtt lefirkantson néhány sort Marknak. Mel bosszankod-va nézett utána, majd elsőszülött gyermekéhez

516

fordult:- Ennek már semmi más nem jár az eszében?- Alig fordul elő - mondta Jessica őszintén.- Kíváncsi vagyok, milyenek lesznek a félévi jegyei.- Jessica nem szólt rá semmit, ő tudta, hogy vacakok. Azállandó levelezgetés Markkal nyomot hagyott a húgaházi feladatain.- Úgy örülök, hogy Kaliforniába megyünk a hála-adásnapiünnepre!- Én is remélem, hogy jó lesz - mosolygott Melfáradtan, megcsókolta az iskolába induló lányokat,aztán mielőtt hozzálátott volna a kicsomagoláshoz,feltárcsázta az ügyvédjét. Tudta, hogy minden reggelnyolc előtt bent találja az irodájában. Ám korántsemkapott jó híreket. A társaság még mindig kotlott a szer-ződésen, remélve, hogy Mel hajlandó elállni néhány kö-vetelésétől. De az ügyvéd figyelmeztette, hogy nem kellelállnia, a végén valószínűleg úgyis engednek, és ha nem,abban a pillanatban egy tucat másik ajánlat között válo-gathat, ha csak megpendíti, hogy érdeklik az ajánlatok.- De hát nem érdekelnek, George. Ott akarok ma-

517

radni, ahol vagyok.- Akkor meg tartson ki.- Feltett szándékom. Elképzelhető, hogy hálaadás-nap előtt tető alá hozhatjuk az egészet?- Mindent el fogok követni.De mint kiderült, hiába követett el mindent, mégsemjött össze a dolog. És amikor három hét múlva felültek aLos Angeles-i gépre, még mindig nem jött létre amegállapodás. Mel ügyvédje erősködött, hogy a huszon-negyedik órában vannak, de még semmit sem írtak alá,és ez megőrjítette Melt. Már amikor a gépből kiszállt,Peter látta, hogy milyen ideges, de hát most lesz négynapjuk együtt, és remélte, hogy Mel majd megnyugszik.Csak azon imádkozott, hogy már megint le ne lőjék azelnököt, és hogy senki se szoruljon szívátültetésre azünnepek alatt. És imája meghallgatásra talált. Békésenteltek az ünnepek, az öt gyerek örült, hogy ismét együttlehet. Mrs. Hahn túltett önmagán az ünnepi vacsorával,mindenki annyit evett, hogy alig bírtak felállni az

518

asztaltól.- Istenem, moccanni sem bírok - nézett le Val apocakjára kétségbeesetten, de Mark a segítségére sie-tett, talpra rángatta, Pam és Jess pedig fölmenteksakkozni. Matthew lekucorodott kedvenc takarójával ésmackójával a tűz mellé, és elaludt. Peter és Mel vissza-vonultak a dolgozószobába beszélgetni. Minden olyanjóleső, otthonos érzést keltett, és Peter megpróbáltarábeszélni őket, hogy ne aludjanak a szállodában, ha-nem maradjanak ott, a vendégszobában. És mert Jessieis ott volt, Mel úgy érezte, hogy Pam sem fogja felizgatnimagát, ha maradnak. Lényegében ő volt Mel számára agarancia, hogy nem lesz semmi baj.- Csodálatos volt a vacsora, Peter.- Úgy örülök, hogy mind itt vagytok. - A férfifürkészőn nézte az arcát, és észrevette a fáradt vonáso-kat a szeme körül. A kamera előtt, kikészítve minden-nek nyoma se volt, de a férfi tudta, hogy ott vannak, ésaggódott. Nem volna szabad ilyen keményen

519

dolgoznia,ekkora feszültségben élnie. - Agyon vagy hajszolva,szerelmem.- Miből gondolod? - nyújtóztatta ki a lábát Mel a tűzfelé.- Lefogytál és fáradtnak látszol.- Nyilván így is van... az élet nem könnyű - mosoly-gott rá a férfira. Tudta, hogy az övé se könnyű, hisz voltkét új szívátültetése, és Marie-nak újból problémáivoltak a szteroidokkal, bár az állapota ismét javult.- A szerződés körül semmi újság?- George azt állítja, hogy órák kérdése az egész.Valószínűleg aláírják hétfőn, amikor hazamegyek.Peter sokáig hallgatott, majd Melre nézett. Nemtudta, hogy fogjon hozzá, de azt tudta, hogy most vagysoha. Lehet, hogy többé nem lesz rá alkalom, de egyévig egészen biztosan nem. Bele kellett vágnia: - Mel...- Hmm? - A nő a tűzbe bámult csöndesen, és mostmosolyogva fölnézett, látszott, hogy a többhetes feszült-ség után végre lassan fölenged. - Igenis, doktor úr.Peter szeretett volna közelebb ülni hozzá, de aztánnem tette. - Valamit kérdezni szeretnék.- Valami baj van? - Talán Pammel kapcsolatban, báraz utóbbi időben nem volt vele probléma.

520

Mindenesetrekevesebb, mint Vallal, akinek az osztályzatai, mint Melfölfedezte, még soha ilyen rosszak nem voltak. De errőlkésőbb akart beszélni Peterrel. Valami határt kell szabnia szerelmeseknek, mielőtt Val egyszer s mindenkorrakibukik az iskolából, és Mel meg akarta szerezni Petertámogatását. De ez a dolog nem olyan sürgős. - Mi van,szívem?- Már nagyon régóta szeretnék megbeszélni veledvalamit. A szerződéseddel kapcsolatban.Mel meglepve nézett rá. Ez idáig Peter nem adott nekitanácsokat a munkájával kapcsolatban, amit ő nem isbánt. A férfi éppúgy nem értett ahhoz, amit Mel csinál,mint Mel ahhoz, amit ő. Csupán az erkölcsi támogatástnyújthatták egymásnak, ám erre mindkettőnek szük-sége is volt. - Mi van vele?- Mi van akkor, ha nem írod alá?Mel elmosolyodott - A problémát nem én jelentem,hanem ők. Én bármelyik pillanatban aláírnám, ha aszarháziak megadnák mindazt, amit követelünk. És

521

azthiszem, meg is fogják. De ez idáig folyt az idegháború.- Tudom. De ha te nem írnád alá... - Peter vissza-fogta a lélegzetét, majd egy pillanat múlva folytatta: -...hanem helyette máshová szerződnél.- Lehet, hogy rákényszerülök, ha nem érem el, amitakarok. - De még nem esett le neki a tantusz. Meg semfordult az agyában. - Miért? Mire gondolsz? - Nyilván-valóan ki akar valahova lyukadni, de hogy hová, arraMel nem jött rá.Peter egyenesen a szemébe nézett, és egyetlen szóvalkimondta. - Házasságra. - Mel bambán bámult rá, majdkiült arcára a döbbenet, és elsápadt.- Hogyhogy? - A hangja suttogáshoz is alig voltfogható.- Úgy, hogy feleségül akarlak venni. Már hónapokóta próbálom összeszedni a bátorságomat, de nemakartam tönkretenni a karrieredet. De hogy a szerződé-seddel ennyit vacakolnak, arra gondoltam... azon tű-nődtem... - Mel felkelt, átvágott a szobán, megállt a tűz

522

előtt, háttal neki, majd végre lassan megfordult.- Nem is tudom, mit mondjak, Peter.A férfi mosolyogni próbált, de szörnyen félt, hogynem fog sikerülni. - Egy egyszerű igennel beérem.- De hát nem tehetem. Nem adhatok fel mindent,amit New Yorkban felépítettem. Egyszerűen nem tehe-tem.. . - Könnyek szöktek a szemébe. - Szeretlek, de eztnem tehetem... - Egész testében remegni kezdett, Peterodament hozzá, a karjába vette, s Mel a közelségétőlnem láthatta a könnyeket a szemében.- Semmi baj, Mel. Megértem. De meg kellett kérdez-nem.Mel elhúzódott tőle, hogy láthassa, és most az ő arcán iskönnyek peregtek végig, akárcsak a férfién. - Szeretlek...ó, istenem, ezt ne kívánd tőlem, Peter. Ne akard, hogybebizonyítsak valamit, amit nem tudok bebizonyítani.- Nekem semmit se kell bebizonyítanod, Mel. -Petermegtörölte a szemét, és leült a pamlagra. Nem áltathat-ják magukat tovább, lehetetlenség így röpködni keresz-tül-kasul az országon, hogy láthassák egymást. A

523

végelkerülhetetlen, és tudták ezt mindketten. Peter mostMelre nézett, tekintetét a másikéba fúrta, és lassanmegrázta a fejét. - Korábban azt hittem, mindkettenszerencsések vagyunk... klassz gyerekeink vannak...nagyszerű pályánk, és még egymást is megtaláltuk. -Bá-natosan elmosolyodott. - Most már nem hiszem, hogyolyan szerencsések vagyunk. Mel nem felelt, majd végre kifújta az orrát, és letörölte a könnyeket az arcáról. - Nem tudom, mit mondjak, Peter. - Ne mondj semmit. Csak tudd, hogy ha meggondo- lod magad, én itt vagyok és szeretlek. És feleségül akarlak venni. És a józan ész határain belül melletted állok mindenben. Dolgozhatnál, amennyit csak akarsz, olyan keményen, ahogy csak akarsz, bármelyik Los Angeles-i tévétársaságnál. - De Los Angeles az nem New York. - Ekkor Peterlegszívesebben megkérdezte volna tőle, hogy New York

524

többet jelent-e a számára, mint ő, de nem volt tisztessé- ges, és ezt tudta Peter is. - Tudom. Erről fölösleges beszélni. Csak meg kellett hogy kérdezzelek. - Most úgy fest az egész, mintha a munkámat válasz- tanám helyetted, és ez rút dolog. - Néha az igazság nagyon is rút. És ezzel nem árt, ha mindketten szembenéznek. - Folytatni akarod akkor is... velünk... velem... ha alá-írom a szerződést és New Yorkban maradok? - tette felremegve a kérdést. Mi marad neki, ha őt elveszíti? Semmi. - Persze, folytatjuk, amíg bírjuk. De így nem mehet örökre, és ezt jól tudjuk mindketten. És ha vége lesz, Mel, akkor valami csodálatosat fogunk elveszíteni, valamit, amire mindkettőnknek óriási szüksége van. Soha senkit jobban nálad nem szerettem. - Könnyek folytak végig Mel arcán, aztán nem bírta tovább. Ki- ment, hogy egy kis levegőt szívjon, és Peter kisvártatva

525

követte. - Bánom, hogy megkérdeztelek, Mel. Nem akartalak így elkeseríteni. - Nem keserítettél el. Csak hát néha - a szeme megint könnyes lett, a hangja megbicsaklott - olyan veszettül nehéz az életben a választás. Én csak egyjobb szerződést akartam kicsikarni magamnak, és most úgy érzem, tönkreteszlek, ha aláírom. - Nem teszel tönkre. - Szorosan magához ölelte. - Csak azt teszed, amit magadért tenned kell, és ez nagyon fontos. És én ezt tiszteletben tartom.- Mi a fenének kell nekünk ilyen szerencsétlenneklennünk? - Mel most már zokogott. - Miért nemélhetünk ugyanabban a városban mindketten?A férfi, aki most már tudomásul vette a tényeket,mosolygott. Mel az, aminek a kezdet kezdetén megis-merte, és ő rosszul tette, hogy megpróbálta megváltoz-tatni. - Mert az élet tele van kihívásokkal, Mel. Majdcsak lesz valahogy. A csodába, hiszen ha ötször annyitkéne utaznom, hogy láthassalak, akkor is látni akarná-lak. - Azzal ismét ránézett a szelíd sötétben. - Visszajöt-

526

tök karácsonyra?- Igen, ha nem dolgozom.- Oké. - Peter megpróbálta beérni ezzel, de nem voltelégedett. Csak épp nem volt választása, és miközbenegymás mellett feküdtek éjszaka, mindketten törték afejüket, és még másnap meg harmadnap is meglehető-sen nyomott hangulatban voltak.És a gyerekek nem siettek a segítségükre. Val és Marka hétvége minden percére programot szervezett magá-nak, Jess és Pam és Matt pedig moziba mentek, látoga-tóba, bevásárlókörútra. Peter ezúttal nem is szívósko-dott, hogy legyenek együtt mind az öten, annyiralefoglalták a maga problémái. És Mel zaklatottabbnaklátszott, amikor elmentek, mint amikor megérkeztek, ésaz ügyvéd telefonja a rákövetkező reggel mit semváltoztatott a helyzeten.- Nos, megvan. -Szinte ujjongott a diadaltól, amikormásnap délelőtt tizenegykor felhívta Melt. Az asszonynémán fel-alá járt a szobájában, Peter arcát látta maga

527

előtt, amint búcsút vettek egymástól. A férfi dúlt volt, ésMel még annál is rosszabb állapotban, de nem voltválasztásuk, és Peter tudta.- Mi van meg? - Mel annyira ideges volt, hogygondolkodni is nehezére esett. És a gyerekeket annakellenére elzavarta az iskolába, hogy az éjszakai járattaljöttek haza.- Jóságos isten! Maga mit csinált Kaliforniában, Mel?Az egész hétvégét végigkábítószerezte? A szerződés vanmeg! - A férfi legalább olyan ideges és kimerült volt,mint ő. Nagy küzdelem volt, de megérte. Mel bírtacérnával, és meg is kapott mindent, amit akart. Kevésügyfele bírta végigcsinálni, de Mel képes volt rá. - Madélben írjuk alá. Oda tud érni?- Persze, hogyne. - Elvigyorodott, erre vártak kéthónapja, de amikor Mel letette a hallgatót, valahogyelmúlt a diadalérzése. A győzelem immáron mit sem ér,Peter tett róla. Amikor aláírja a szerződést, érezni fogja,hogy elárulta.De délben bent volt a tévében, George és a többi

528

hivatalos személy már várta. Tízen voltak a szobában, ésMel érkezett utolsónak, fekete Dior-kosztümben, kar-jára vetett nercbundával, fekete, csipkés kalapban, aminagyon illett a hangulatához. Olyan volt, mint egy régifilmből kilépett özvegy, aki a végakaratot megy elmeghallgatni. Drámai hatást keltett, amikor belépett, éskörülötte elégedettnek látszott mindenki. MelanieAdamsra még soha nem fizettek rá, és a hosszú csatáro-zásért még külön is tisztelték. Úgy vetette mosolyátmindenkire, aki a helyiségben tartózkodott, ahogy arizst szórják esküvőkön a résztvevőkre, majd George-rapillantva leült, a férfi pedig bólintott. Alig várta már,hogy értesíthesse a sajtót. Mel szerződése egyszerűenlenyűgöző, és ezt tudta mindenki, Melt is beleértve, Melátfutotta a feltételeket, a kezében toll. A tévétársaságrészéről már aláírták, csupán neki kellett aláírnia a ki-pontozott helyen. Fogta a tollat, a tenyere hirtelen

529

át-nedvesedett, az arca elfehéredett, és egyszer csak Peterarcát látta maga előtt. Megállt, sápadtan, és elgondol-kodva George-ra nézett. A férfi megint bólintott.- Minden a legnagyobb rendben van, Mel. - Georgehátbozongatóan mosolygott, és Mel egyszer csak rájött,hogy nem teheti meg. Felállt, a tollat még mindigmarkolta, s a fejét rázva nézett végig az embereken,akikkel együtt dolgozott.- Sajnálom. Nem írhatom alá.- De hát mi a baj? -kérdezték döbbenten. Megőrült?Ha megkérdik, Mel minden bizonnyal igennel feleltvolna. - Benne van minden, Mel. Minden, amit kért.- Tudom. - Visszaült, egészen összetörtnek látszott.- Nem tudom megmagyarázni. De nem írhatom alá aszerződést.Egyszeriben olyan rút lett körülötte mindenki, mégGeorge is. - De hát mi a ménkü.. .Mel még mindig reszketve végignézett rajtuk, köny-nyek gyűltek a szemébe, pedig most nem sírhatott.Olyan nagyon akarta, hogy szinte a szájában érezte aízét, de volt valami, amit még jobban akart, és az nemegy évre szólt, hanem egy életre. És Peternek

530

igaza van.Dolgozhat Los Angelesben is. Nem ér véget a karrierje.csak mert elmegy New Yorkból. Ismét felállt, és határo-zott hangon közölte: - Uraim, Kaliforniába költözöm.Döbbent csend ülte meg a szobát. - Leszerződött azottani tévéhez? - Most már tudták, hogy elment az esze.Több pénzt ott sem ajánlhattak neki. Vagy mégis? Ahülye seggfejek. De hát Melnek ennél mindig is sokkaljobb ízlése volt. Senki sem értette, mi történt, legke-vésbé az ügyvédje. Mel ekkor nagyot nyelt, és szavaitsenkihez sem intézte személyesen.- Férjhez megyek. - Azzal szó nélkül kiment aszobából, a lifthez rohant, és elhagyta az épületet,mielőtt még bárki megállíthatta volna. Gyalog mentegészen hazáig, és mikor odaért, rájött, hogy kicsitjobban érzi magát. Épp az imént hajította ki a rohadtkarrierjét az ablakon, de úgy érezte, hogy Peterértmegéri. Csak remélte, hogy nem hibázott, miközbenfölemelte a telefont és feltárcsázta a számát, a

531

központosa kórházban pedig becserkészte és telefonhoz szólítottaa férfit. Alig egy perc múlva Peter a telefonnál volt,hangjából hallatszott, hogy sok a dolga, nem is igenfigyel, de örül a hívásnak.- Jól vagy? - Csak fél füllel hallgatott oda a vá-laszra.- Nem. Nem vagyok.És ekkor Peter meghallotta, a furcsaságot is hallotta ahangjában. Istenem, történt valami. Neki akkor voltilyen a hangja, amikor Anne meghalt... Az ikrek... - Mitörtént? - Dobogó szívvel várta a feleletet. - Elmentem, hogy aláírjam a szerződést... - Mel hangja fakó volt - és nem írtam alá. - És nem micsoda? - Nem írtam alá. - Hogy mit csináltál? - Peter lába reszketni kezdett ? mint a kocsonya. - Megőrültél - Ezt mondták ők is. - És ekkor hirtelen kitört rajta a pánik, megrémült, hogy a férfi talán meggondolta ma- gát, és most már késő. Mindent kihajított az ablakon. Szinte suttogva kérdezte: - Megőrültem? És ekkor Peter felfogta, hogy mit tett és miért, és

532

könnyek szöktek a szemébe. - Ó, bébi, dehogy... igen, dehogyisnem... ó, istenem, szeretlek! Komolyan gondo-lod? - Azt hiszem, igen. Épp most hajítottam ki egymillió dollárt az ablakon. Úgyhogy alighanem komolyan gon- dolom. - Leült, kacagni kezdett, és valahogy nem is tudta többé abbahagyni, de Peter sem. Mel lekapta a fejéről a kalapot, és feldobta a levegőbe. - Dr. Hallam, december harmincegyedikétől, ami történetesen szil- veszter estéje, munkanélküli vagyok. Egy földönfutó. - Hurrá! Világéletemben arra vágytam, hogy egy földönfutót vegyek feleségül. A nevetés elhalt a vonal másik végén. - Még most is? A férfi hangja igen szelíd volt. - Igen. Feleségül jössz hozzám, Mel? - A nő bólintott, a férfi pedig rémülten várt. -Nem hallom. - Mondom, hogy igen. - Majd kétségbeesett ideges- séggel megkérdezte: - Gondolod, hogy

533

odavesznek Los Angelesben? - Te viccelsz? - nevetett a férfi ismét. - Még ma este rád törik az ajtót. - De a feje már máson járt. - Mel, házasodjunk össze karácsonykor! - Oké. -Mel még mindig kábult volt, és minden, amit Peter mondott, tökéletesen hangzott. - Karácsonykor mikor? - Olyan volt az egész, mint egy álom, és valahogy nem tudta eldönteni, mióta álmodhat. Emlékezett va- lami szobára, fekete ruhás emberek voltak benne, és hogy nem volt hajlandó aláírni valami szerződést, deettől fogva összemosódott minden, csak ez a telefonvalódi. Hogy hogyan ért haza, arra alig bírt visszaemlé-kezni. Gyalog? Taxival? Repült talán?- Mit szólsz a karácsony estéhez?- Nagyon jó. Az mikor van?- Úgy három és fél hét múlva. Az jó neked?- Ó, igen - bólintott lassan. - Peter, szerinted meg-őrültem?- Nem, szerintem a legbátrabb nő vagy, akit valaha isismertem, és ezért külön szeretlek.

534

- Holtra vagyok rémülve.- Ne legyél! Majd kapsz itt is egy szenzációs állást, ésboldogok leszünk. Csodás lesz minden. - Mel remélte,hogy Peternek igaza van. Most csak arra bírt gondolni,mit tett azzal, hogy visszautasította a szerződés aláírását,de ha megint megkérdeznék, megint visszautasítaná.Határozott, és most már csak tartania kell magát azelhatározásához, bármivel járjon is, és hogy mivel fogjárni, azt még nem tudta biztosan.- Mit csináljak a házammal?- Add el!- Mi lenne, ha bérbe adnám? - Rosszul volt agondolatra, hogy örökre meg kell válnia tőle. Olyanhatalmas lépéseket kell most megtennie.- Vissza akarsz költözni valaha?- Természetesen nem, legföljebb veled.- Akkor minek megtartani? Add el, Mel! A pénztaztán itt befektetheted valamibe.- Veszünk egy új házat? - Eluralkodott a fejében azűrzavar, távolról mintha csengetést hallott volna, denem mozdult, hogy ajtót nyisson. Raquel szabadnapos,és ő most senkit nem akart látni, kiváltképp a

535

riportere-ket nem, akik esetleg megneszelték az ügyet.- Nem kell nekünk új ház, Mel. Ez nagyon jó. - A férfiolyan boldognak tűnt, de hiába, Mel tudta, hogy ő nemakar ott élni. Az Anne háza... az ő házuk... nem az övé...de talán majd kezdetben... - Ide hallgass, nyugodj meg!Igyál valamit, vagy mit tudom én. Muszáj visszamennemdolgozni. Majd később hívlak. És ne feledd! Szeretlek.- Én is szeretlek. - De a hangja elhaló suttogás voltcsupán, és egy óráig el nem mozdult a székéből, hanemazon merengett, amit tett, és amikor George felhívta,megpróbálta megmagyarázni neki. A férfi elmondta,hogy azt hitte, megbolondult, de hát az ilyen személyesdolgokba nem lehet beleszólni. Elvállalta, hogy értesítia Los Angeles-i tévétársaságokat, és Mel még aznap estehárom ajánlatot kapott, és a rákövetkező héten megvolta szerződése, ugyanannyit kapott, mint New Yorkban,

536

csak nem kellett rá két hónapot várnia. De hát ez perszeLos Angeles, és nem New York. De az őrjöngés, amikörülötte megindult, leírhatatlan volt, és most már akínok kínját állta ki, valahányszor dolgozni ment. Meg-kérték, hogy december tizenötig maradjon, és akkor aszerződés lejárta előtt két héttel elengedik. De mindenkiúgy bánt vele, mint egy árulóval, még Grant is közölte,hogy megbolondult, hogy szerinte ebből úgyse leszsemmi, hogy neki itt kellene az életét élnie New York-ban, nem a Los Angeles-i piacon, és hogy a házasságamúgy se neki való. Mel, mintha rémálomban élt volna,amelyből nincs felébredés, és az ikrek is úgy néztek rá,mintha elárulta volna őket.- Tudtad előre, hogy ezt fogod csinálni? - kérdezteJess, mikor elmondta nekik - mármint, hogy elfogadjaPeter ajánlatát. De úgy hangzott az egész, mintha aztkérdezné, tudtad-e előre hogy ölni fogsz.- Nem, nem tudtam.

537

- Mikor kérte meg a kezedet?- Hálaadáskor. - Valahányszor az anyjára nézett,szemrehányás tükröződött a szemében, Valerie pedigolyan ideges volt, hogy minden pillanatban úgy tűnt,rögtön elhányja magát. Még ő sem örült osztatlanul aköltözködésnek. Év közepén kell iskolát váltaniuk,otthonukat, barátaikat elhagyniuk. És mikor Mel meg-hirdette a házat, úgy érezte, belepusztul. Az első hétvé-gén el is adta, és amikor hírét vette, csak leült a lépcsőre,és sírt. Túlságosan gyorsan ment minden. És minthaegyedül Raquel tudta volna, mi folyik itt, amint végnélkül csomagolt Kaliforniába.- Nem megmondtam, Mrs. Mel... nem megmondtama múlt nyáron... hogy hat hónap és...- Ó, az ég áldja meg, Raquel, hallgasson már! - Detalán még félig se jutottak a csomagolással, amikor Melrádöbbent, hogy fogalma sincs, mihez kezd Raquellel.Peternél nem fér el, márpedig ez az asszony évek ótanála dolgozik. Egy este, kaliforniai idő szerint éjfélkor,

538

New York-i szerint hajnali háromkor kétségbeesettenfeltárcsázta Petert.- És mit csináljak Raquellel?- Miért, beteg? - kérdezte a férfi félálomban, holottMel teljességgel ébren volt.- Úgy értem, hogy vigyem magammal?- Nem hozhatod magaddal.- Miért nem? - makacskodott Mel.- Mert nincs hely, és mert Mrs. Hahn eltenné láb alól.- Ami engem illet, nekem inkább Raquel kell, mintMrs. Hahn.- Mrs. Hahn nagyon lelkiismeretesen bánik a gyere-keimmel. - Először beszélt Mellel ilyen hangnemben, ésaz asszonynak ez csöppet sem tetszett.- Raquel pedig az enyéimmel. És most mi lesz?- Légy észnél! - Mégis, mennyire legyen észnél?Feladta a munkáját, a házát, a gyerekei a barátokat, aziskolát, mégis, ezenkívül még mit kellene feladniuk?Raquelt is?- Peter, ha Raquel nem jöhet, akkor se én nemmegyek, se a gyerekek.- Atyaisten! -Aztán úgy döntött, hogy késő vitatkoz-ni. -Jól van. Majd bérelünk neki egy házat.- Köszönöm. - Mel másnap reggel közölte a hírtRaquellel. Még mindig bosszús volt Peterre, de Raquel

539

meglepetéssel szolgált.- Megőrült? Kaliforniába? Én itt élek, New York-ban. - De rámosolygott Melre, odament és megcsókol-ta. - De azért köszönöm. Nagyon fognak hiányozni. DeKaliforniába költözni azért nem akarok. Magának férjelesz, de nekem itt az udvarlóm. Lehet, hogy előbb-utóbbén is férjhez megyek - mondta reménykedve, és látszott,hogy esze ágában sincs Kaliforniába költözni.- Nekünk is nagyon fog hiányozni. - Senki nem leszott ismerős rajtuk kívül. Még Mel bútorai is raktárbakerülnek. Peter házában nem férnek el. És ahogy telteka napok, Mel rájött, hogy a dolog korántsem lesz olyanegyszerű.December tizenötödikén, két héttel szerződéséneklejárta előtt Mel utoljára olvasta be New Yorkban atizenegy órás híreket. És tudta, hogy körülbelül két hétmúlva újra adásban lesz egy új társaságnál Los Angeles-ben, de életének ez a korszaka lezárult. Egyszer smindenkorra. EL is sírta magát, amint letette a mikro-font, kiment a stúdióból, ahol már Grant várt rá.

540

Grantmegölelte, Mel pedig a karjai közt zokogott, a férfi afejét rázta, akár egy döbbent apa, de azért büszke is voltMelre. Most valami jót tett a maga érdekében, és Grantennek nagyon örült. Peter Hallam nagyszerű ember.Grant csak reménykedett, hogy majd minden jórafordul: a munkájában, a gyerekekkel, a költözködéssel.Nem kevés. De ha valaki, hát Mel megbirkózik ahelyzettel.- Sok szerencsét, Mel! Nagyon fogsz hiányozni. - Bú-csúünnepséget akartak neki rendezni, de Mel nem kértbelőle. Rágondolni se bírt. Nagyon is frissek még azérzései. Megígérte, hogy visszajön látogatóba, és min-denkinek bemutatja Petert. Nekik olyan ez az egész,mint egy tündérmese. Elment interjút készíteni, aztánbeleszeretett a jóképű orvosba, de most annyira fájtminden. Hogy itt kell hagynia őket, lezárni a házat,búcsút venni New Yorktól.- Viszlát, Grant! Vigyázz magadra! - Arcon csókolta

541

a férfit, és könnyes arccal ellépkedett. Mindent itt hagy,ami ismerős, minden régi barátját, és öt perc múlva márnem volt az épületben, abban az épületben, amelybenoly sokra vitte és amitől búcsút vesz örökre, és amikorhazament, mást se látott maga körül, mint dobozoktömkelegét. Másnap reggel jönnek a költöztetők, segyben ez lesz Raquel utolsó napja is. A hétvégét aCarlyle Szállóban töltik, hétfőn lezárják a házat, mégelmegy a fehér gyapjú Bill Blass-ruháért, amit Bendel-nél vett, és a rákövetkező napon, december 19-én, ötnappal az esküvő előtt elrepülnek Los Angelesbe... az őesküvője előtt... Mel felült a sötétben, érezte, hogy a körbezárul körülötte. Az esküvője... Férjhez megy.- Ó, istenem! - Ült az ágyban, és nézte maga körül arendetlenséget, és a könnyek lassan végigperegtek azarcán, miközben eltűnődött, micsoda őrültség uralko-dott el az életén. Még az a gondolat se vigasztalta meg,

542

hogy Peter várni fogja a repülőtéren.December tizenhato-24. FEJEZETdikán, egy szombatinapon Mel utoljára nézett körül a hálószobájában akeleti Nyolcvanegyedik utcában: a költöztetők két napigdúltak a házban, az utolsó teherautó most gördült ki asarkon Mel "javaival", ahogy ők mondták, Kaliforniafelé, ahol a ruhái és egy-két apró kincse kivételévelminden raktárba kerül. A többi egyszerűen nem fér bePeter házába, közölte a férfi.A lányok odalenn várták Raquellel a bejáratnál, de őmég egyszer, utoljára ki akart nézni a hálószobájaablakán. Többé olyan nem lesz, hogy reggelente fekszikaz ágyban, kinéz az ablakon, és hallgatja a kis kertbőlbeáradó madárdalt. Kaliforniában más madarak lesz-nek, másik kert, egészen más élet. De végig kellettgondolnia, mennyit jelentett a számára, amikor végremegvehette ezt a házat. Sokat ad fel a férfiért, akitszeret, pedig hát csak egy házról van szó.- Mami! - kiabált érte Val az előcsarnokból. - Jösszmár?- Mindjárt megyek! - kiáltott vissza, s a szeme

543

utoljára pásztázta végig a helyiséget, aztán gyorsanlefutott a lépcsőn, azok meg vártak rá, a kezükben a sokajándék, amit Raqueltől kaptak és neki adtak, mellettüka bőröndök, amelyekkel a szállóba mennek. És amikorMel kilépett a házból, hogy leintsen egy taxit, észrevet-te, hogy könnyű hó lepte be a talajt. Majdnem félórábatellett, míg taxit tudott fogni, és mikor visszament alányokért, könnyek között találta őket, Raquel karjá-ban.- Hiányozni fognak - nézett Raquel Mel szemébe akönnyein keresztül. - De jól tette, Mrs. Mel. A doktorúr nagyon rendes ember.Mel bólintott, egy pillanatig képtelen volt bármit iskinyögni. Aztán megcsókolta Raquelt, majd az ikrekrenézett. - Odakinn vár a taxi, lányok. Miért nem ültök beelőre? - S ahogy csizmában, anorákban, meleg nadrág-ban és sállal a nyakuk körül kitrappoltak, Mel egyszerrecsak arra gondolt, hogy ennek is vége, mostantól

544

fogvalegföljebb akkor lesz részük a télben, ha síelni men-nek.- Raquel - Mel torkát a meghatottság fojtogatta -ugye, nem felejti el, mennyire szeretjük? És ha bármikorszüksége van bármire, vagy ha meggondolja magát ésmégis eljön Los Angelesbe... - A szemét könnyeklepték el, és a két nő összeölelkezett.- Jó lesz minden, hija*... * Lányom. (spanyol)boldog lesz odaát... nesírjon már... -De persze sírt ő is. Annyi évet töltöttek elegyütt, s a gyerekeket is együtt nevelték fel. És mostmindennek vége. Mel mindent feladott az új életért,még Raquelt is.- Nagyon fog hiányozni. - Odakinn megszólalt a taxidudája, Mel még egyszer megölelte Raquelt, és körülné-zett a besötétített házban. Hétfőn fogják lezárni, az újlakók másnap veszik át a kulcsokat, és attól fogva máslesz minden. Kifestik és kitapétázzák a házat, átalakítjáka konyhát, kiütnek néhány falat. Mel még a gondolatára

545

is elborzadt, miközben Raquel éles tekintettel figyelte.- Na, jöjjön, Mrs. Mel, menjünk! - Gyöngédenmegfogta Mel kezét és kiléptek, és akkor Mel megfor-dult, hogy utoljára ráfordítsa a kulcsot a zárra, s éreztehogy a belsejében minden megfeszül. De hát ezt akarta,és most már nincs megállás.Egymás mellett álltak a járdán, Raquel az új télikabát-ban, amit karácsonyra vettek neki, s amit idén kivétele-sen már az ünnepek előtt kibontott, Mel pedig megin-dult a taxi felé. Mel egy csekket is adott neki, amiből azelkövetkező egy-két hónapban megélhet, meg ajánlóle-velet, amelynek a segítségével biztosan munkához jut.Kinyitotta a taxi ajtaját és becsusszant a lányok mellé, samint útnak eredtek, integetett Raquelnek, s mindhár-man sírtak a hátsó ülésen, Raquel pedig sírva integetettutánuk a hóesésben.Mikor a hotelba értek, a lányok nagy izgalombajöttek

546

az elegáns lakosztálytól. Felrendelték a szobába azebédet, bekapcsolták a tévét, telefonálni kezdtek abarátaiknak: Mel végre egy kicsit magára maradhatott.A saját szobájából felhívta Petert telefonon.- Szia, szívem.- Nagyon levert a hangod. Jól vagy?- Hát igen; elég rémes volt lezárni a házat és búcsútvenni Raqueltől.- Hamarosan itt lesztek, és akkor mögöttetek leszminden. - Peter beszámolt róla, hogy egy halom iratérkezett Mel részére a Los Angeles-i tévétársaságtól.Január elsején kell kezdenie, és abban a pillanatban,hogy megérkezik, szeretnének beszélni vele pár percreaz irodában.- Majd kedden felhívom őket, ha ott leszek.- Én is ezt mondtam nekik. Jól vagy, drágaságom? -Peter tudta, milyen nehezére esik otthagyni New Yor-kot, és csak bámulni tudta a nagy bátorságáért. Igaz, őkérte meg, hogy menjen hozzá feleségül, de szinteremélni se merte, hogy megteszi. Olyan volt az egész,mint egy álom, és ez az álom most valóra vált.- Én jól vagyok. Csak fáradt. - És depressziós, de

547

erről nem akart beszélni. Majd jobb lesz minden, ha máregyütt lesznek, akkor a változtatással járó izgalmak sefognak olyan élesen hatni, mint most. - Mi újságodabenn?- Feszült a helyzet. Mintha tele volna az épületbetegekkel, akik szívátültetésre szorulnak, csak nincsátültetendő szív. Olyan, mint mikor zsonglőrködik azember, és tíz labdát próbál a levegőben tartani egyszer-re. - De Mel tudta, hogy Peter érti a dolgát, ésmosolyogva nézett maga elé, mert rájött, hogy mennyirehiányzik neki. A hálaadásnapi ottlét óta nem találkoz-tak, amióta meg elfogadta az ajánlatát, végképpen nem.- Marie hogy van?- Ismét jobban. Az hiszem, rendbe hozzuk. - Aférfinak hallhatóan jókedve volt, és Mel hangulata isjavult a beszélgetés után. És aznap este ő meg a lányokfölrendelték a szobájukba a vacsorát, aztán korán ágybabújtak, és amikor másnap fölébredtek, odakinn mindenthúszcentis hótakaró borított.

548

- Ide nézz, mami! -Jessica fejéből tüstént eltűntek akomoly gondolatok, és sikoltozni kezdett örömében,akár egy kisgyerek. - Gyerünk le a parkba hógolyózni!- És úgy is tettek, aztán Mel azt javasolta, hogybéreljenek korcsolyát, ők pedig korcsolyáztak a Woll-man Rinknél, nevettek, viccelődtek, csúszkáltak ésnagyokat estek. Val nem volt úgy elragadtatva a tervtől,mint Mel és Jess, de a végén ráállt, és mindnyájannagyszerűen érezték magukat. Aztán lassan visszamen-tek a hotelba, és forró kakaót ittak tejszínhabbal. - Azt hiszem, most már mi is turisták vagyunk -mosolygott Mel. És aznap este mindhárman mozibamentek. Másnapra a gyerekeknek programjuk volt abarátaikkal, de aznap estére nem terveztek semmit. Éshétfő reggel Mel odament a régi ház hivatalos átadásá-hoz, aztán beugrott Bendelhez az esküvői ruhájáért,amint azt előre eltervezte. Egyszerű, fehér gyapjúruhavolt, hozzá illő kosztümkabáttal, gyönyörű anyagú,krémszínű, Bill Blass tervezte anyagból. És a

549

lányok velementek, és ők is választottak maguknak ruhát, halvány-kéket, és Mel javaslatára Pamnek is vettek ugyanolyat. Karácsony estéjén lesz az esküvő a Beverly Hills-i St.Albans-templomban a Hilgard Avenue-n, átellenben azegyetemmel, és csak maroknyi vendég lesz jelen, mindPeter barátai, mivel Mel nem ismer senkit Los Angeles-ben. - De fura lesz, hogy egyetlen barátunk sem lesz ott,ugye, mami? - nézett Val aggódón, és Mel elmosolyo-dott. - Ez most így lesz egy darabig, amíg Peter barátai amieinkké nem válnak. - Val bólintott, Jessica pedigletörtnek látszott. Ismét eszébe jutott, hogy egy terem-tett lelket sem ismernek Los Angelesben, és új iskolábakell menniük. És ez egy csöppet sem hiányzott neki.Csak Val nem bánkódott annyira, neki könnyebb volt,Mark miatt.

550

És hétfőn este Mel mindkettőjüket elvitte a "21"-beegy utolsó vacsorára, és a limuzin aztán visszavitte őketaz utolsó szállodai estéjükre. Mielőtt lefeküdtek, mind-hárman odaálltak a felhőkarcoló ablakába, és Melmegint érezte, hogy könnyek folynak végig az arcán.- Majd visszajövünk látogatóba, ugye, tudjátok, lá-nyok? - De nem is tudta igazán, magának bizonyko-dik-e, vagy nekik. - És lehet, hogy majd vissza akartokjönni ide főiskolára. - Ami két év múlva már esedékes,de Melnek... a látogatásoktól eltekintve nincs visszaút.Mindenképpen hatalmas lépésre szánta el magát.Másnap a Carlyle-t nem esett olyan nagyon nehezükreotthagyni, mint az otthonukat. Eluralkodott rajtuk akalandvágy, és a lányoknak igen jó kedve volt, amikorelindultak a reptérre a limuzinnal, majd felszálltak arepülőre. Két Los Angelesbe hazatérő főiskolás márkiszemelte magának Jesst és Valt, és attól fogva, hogyfelszállt a gép, Mel alig látta őket a leszállásig.- Hol voltatok? - kérdezte nem túl izgatottan, ami-

551

kor végre a leszállás előtt visszajöttek. A gépen nagyonmesszire amúgy sem mehettek.- Bridzseltünk ott hátul két Los Angeles-i sráccal. AColumbiára járnak, és karácsonyra mennek haza, ésmeghívtak bennünket egy bulira holnap este Malibúba.- Val szeme ragyogott, és Jessica nevetve nézett Melre.- Az, és majd pont a mama fog elengedni. - Őtartotta magát anyja szabályaihoz, és Mel elnevettemagát.De Val újra próbálkozott: - Elvihetjük Markot is.- Azt hiszem, lesz némi gondunk a berendezkedés-sel.- Jaj, mami...De ekkor a gép földet ért, odakinn verőfényes napsü-tés fogadta őket. Mindhárman izgatottan néztek körül,amint kiszálltak a gépből, s eltűnődtek, vajon a Halla-mok közül ki fogja várni őket a reptéren, de ekkor Valmeglátta Markot, és felvisított, Mel pedig észrevette,hogy mind ott vannak, még Matthew is. Peter karjábavetette magát, és ő szorosan magához ölelte, és

552

Melabban a szent pillanatban tudta, hogy helyesen cseleke-dett. Minden porcikájával érezte, hogy szereti Petert.Mel és a lányok a Bel-25. FEJEZETAirben szálltak megdecember huszonnegyedikéig, délután ötre bérelt limu-zin ment értük, és vitte őket a St. Albans-templomba aHilgard Avenue-n. Mel gyönyörű volt a fehér gyapjúru-hában, a lányok aranyosak a világoskékben. Mel kezé-ben fehér fréziából, fehér orchideából és fátyolvirágbólkötött csokor, Jess és Val kis csokrai fehér selyemvirág-ból, apró tavaszi virágokkal keverve, s ugyanezeket avirágokat tűzték fénylő hajukba.Mel még egyszer, utoljára végignézett rajtuk, mielőttkiszálltak a kocsiból, és meg volt elégedve a hatással.- Gyönyörűek vagytok, lányok.- Te is, mami - nézett ragyogó szemmel Jessica azanyjára. - Nagyon félsz?Mel tétovázott, majd elvigyorodott: - Iszonytatóan.

553

Jessica is elmosolyodott, aztán az aggódás barázdáijelentek meg a homlokán. Attól tartott, hogy tánindulnak haza. - Csak nem akarsz megfutamodni?- Ugyan már - nevetett Mel. - Tudod, hogy azttartják, "Nincs visszaút az otthonodba". - De amint eztkimondta, Jessica tekintete elborult, és Mel már bánta,amit mondott. Megérintette a csinos, vörös hajú kislánykezét. - Sajnálom, Jess. - Majd szelíden hozzátette: -Hamarosan itt lesz az otthonunk. - De persze tudta,hogy hármójuk közül Jessnek a legnehezebb, pedig akislány egy árva szóval nem panaszkodott. Az elmúlt ötnap során segített Pamnek átrendezni a szobáját, megValnak, hogy bezsúfolják a holmijukat a vendégszobá-ba. Ikertestvérével a vendégszobán fognak megosztoz-ni, furcsa lesz, hogy nincs többé külön szobájuk.- Nem is bánnám, csak ne volna olyan trehány disznó- vallotta meg Jess Pamnek bizalmasan, majd vállatvont. A házban egyszerűen nem volt elég hely, hogykülön szoba jusson mindegyikőjüknek, és Jessica

554

ezttudomásul vette. Tudomásul vett mindent. Még Mrs.Hahn hűvös fogadtatását is, aki minduntalan rosszallópillantásokat vetett a bőröndjeikbe, a szekrényeikbe. Aholmijuk utója most bőröndökben feküdt a Bel-Airben,este majd értük mennek, és azt is elviszik Hallamékhoz.Mel az esküvő napjáig nem akart odaköltözni.- Na - mondta Jess, és kinézett a csinos kis temp-lom előtt fékező kocsiból - gondolom, megérkez-tünk.Mel hallgatva nézett maga elé, Valnak pedig a léleg-zete is elállt, amint a templomba belépő jóképű, fiatal éserős Markot megpillantotta. Peter és Matt már bentvoltak a templomban, Pam pedig az előcsarnokban vártrájuk. Ő fog elsőnek végigmenni a padsorok között alányokéhoz illő világoskék ruhájában, a kezében ugyan-olyan csokor, mint a másik kettőnek. Pam után Valeriekövetkezik, mögötte pedig Jessica, majd egy kis szünetután Mel. Mindent hetek alatt döntöttek el, Mel a

555

kedvére való meghívókat New Yorkban rendelte meg,és Peter titkárnője küldte szét az orvos legközelebbibarátainak.A padsorok között végiglépkedő Mel körülnézett atemplomban és rádöbbent, hogy egyetlen teremtettlelket sem ismer a jelenlévők közül. Idejött férjhez,nincs egyetlen barátja, csak az ikrek állnak mellette. Ésamint az oltárhoz közeledett, halálosan sápadt volt, avárakozás és az izgalom mintha minden erejétől meg-fosztotta volna, a tekintete a férfit kereste, és amikorPeter előlépett és csöndesen belékarolt, egy csapásra azégvilágon semmi se számított többé, csak ő, s az arcábaegyből visszatért az élet pírja. Mielőtt kezdetét vette aszertartás, Peter gyöngéden a fülébe suttogott.- Szeretlek, Mel. Ne félj, nem lesz semmi baj.- Én is szeretlek. - Csupán ennyit sikerült kinyögnie.És akkor a lelkész felhívta a gyülekezet figyelmét,hogy miért is gyűltek össze. - Kedves híveim, azértgyűltünk össze ma, karácsony estéjén, ezen a szent

556

napon - mosolygott - hogy a szent házasság köteléké-ben összeadjuk ezt az asszonyt és ezt a férfiút... - Melhallotta, hogy a szíve hangosan zakatol, Peter szinteminden percben gyöngéden megpaskolta a kezét, majdeljött a pillanat, amikor ki kellett mondaniuk a boldo-gító igent, amikor gyűrűt kellett váltaniuk. Peter Meltávollétében rendelte meg az asszony gyűrűjét, simagyémántkarika, keskeny foglalatban. Mel ragaszkodotthozzá, hogy ne szokványos karikagyűrű legyen. Most,hogy a gyűrűre lenézett, könnyek lepték el a szemét, aliglátta Petert, miközben az ujjára húzta az egyszerűkarikagyűrűt.- Hogy összetartson benneteket a mai naptól fogva...jóban-rosszban, holtotok napjáig, ámen... - Mel hátánvégigfutott a hideg. Mindezek után nem élné túl, haelveszítené Petert. Pedig ő túlélte Anne elvesztését, ésmost itt állnak. Felnézett a férfi arcába, a férfiéba,

557

akimostantól fogva az élete párja. - És most házastársak-nak nyilvánítalak benneteket. - Megszólalt az orgona, akórus a "Csendes éj"-t énekelte, és amint Mel Peterszemébe nézett, úgy érezte, mindjárt elolvad. -Megcsó-kolhatod a menyasszonyt - mondta a lelkész a vőlegény-nek, majd rámosolygott Melre, és Peter megcsókolta,aztán mintha végiglebegtek volna a templomhajón, és azelkövetkező órában Mel megállás nélkül olyan emberektucatjaival fogott kezet, akiket életében nem látott, azarcuk mind idegen volt, s alig akadt egy pillanat, hogymegcsókolhassa Markot és Matthew-t és Pamet, éselmondhassa nekik, hogy milyen boldog, meg hogy atávolból Mrs. Hahnra is vethessen egy pillantást. Melúgy érezte, hogy ez az asszony még az esküvőjük napjánis savanyú, de Peter nagy súlyt fektetett rá, hogy vele iskezet fogjon, és ekkor azért még Mrs. Hahn.is elmoso-

558

lyodott. S ettől egyszer csak eszébe jutott, hogy megle-het, ennek az asszonynak ő nem is szimpatikus. Köny-nyen elképzelhető, hogy még mindig hiányzik nekiAnne. Erről pedig eszébe jutott Raquel, s azt kívánta,bárcsak részt venne az esküvőjén. Saját családja nemlévén, Raquel olyan volt már, mintha az anyja volna.A szertartás után mind a heten bepattantak a limu-zinba és a Bel-Airbe mentek, ahol a fogadást tartották,s Mel egyszer csak rádöbbent, hogy az esküvői ünnepségsokkal nagyobb méretű, mint számított rá. A fogadásrahat órára szólt a meghívó, a vacsorát fél nyolcra tervez-ték, s mikor a klub hatalmas helyiségébe beléptek, Melrájött, hogy legalább százan vannak jelen. A héttagúzenekar rázendített a nászindulóra, mire Peter ottnyomban megállította és szájon csókolta Melt.- Hello, Mrs. Hallam! - És ekkor hirtelen eszelősboldogság uralkodott el Melen, és már nem is számított,hogy kik ezek az emberek, idegenek-e vagy sem, vagy

559

akár olyanok, akiket az életben nem is lát többet. Ezekitt mind osztoznak élete legboldogabb pillanatában.Egyre jöttek oda hozzá az emberek, kezet fogtak vele,elmondták, hogy milyen szívesen nézik a tévében éshogy milyen szerencsésnek tartják Petert. És akkor márnem is tűntek olyan nagyon idegennek.- Nem, a szerencsés én vagyok. - Ismételgette újra ésújra és csupán egyetlen momentum árnyékolta be aboldogságát, amikor az egyik sarokban a síró Valt véltefelfedezni Markkal, de mire sikerült odajutnia, aholazok ketten ültek, Val mintha magához tért volna,mosolyogva megölelte az anyját, Jessica pedig türelme-sen kivárta, amíg ő is sorra került.- Szeretünk, mami. És úgy örülünk, hogy ilyenboldog vagy. - De Mel ugyanakkor mintha fájdalmat isvélt volna fölfedezni Jessica szemében. Mindannyiuk-nak időre van szükségük, még Melnek is, pedig melletteott áll Peter. De meg volt győződve, hogy mindannyiuk

560

érdekében helyesen cselekedett, persze elsősorban Pe-ter és a maga érdekében, s a gyerekeknek hozzá kellszokniuk a dologhoz. Azt azonban tudta, hogy nagyonmegrázta őket, és csak örült, hogy nem állnak bosszútPeteren. Pedig őnáluk kevésbé együttműködő gyere-kekkel az is előfordulhatott volna.Egyszer-kétszer észrevette, hogy milyen harapós velePam. De majd lassanként helyrejön ez is, ha majd ő isnapirendre tér az apja újabb házassága fölött. Annak iseljön az ideje, figyelmeztette magát Mel újra meg újra.Val és Mark között mintha még mindig dúlt volna aszerelem, csak épp nem látszottak olyan boldognak,mint annak előtte, s Mel gyanította, hogy az egy fedélalatt élés miatt nagyot veszít romantikájából az egész.Mihelyt Mark meglátja, milyen trehány disznó Val,hogy Jess szavaival éljünk, a fiú pedig folyvást otttéblábol majd körülötte, a románcnak nyilvánvalóanlőttek. Legalábbis Mel ebben reménykedett. Majd a

561

gondolatai a két fiatalról Mattre terelődtek, aki megha-jolt előtte és felkérte táncolni. Mel elugrabugrált vele amosolygó emberek pillantásának kereszttüzében, aztánPeter közbeavatkozott és felkérte Melt valcerozni.- Van róla fogalmad, hogy milyen gyönyörű vagy?- Nincs, de van róla fogalmad, milyen boldog va-gyok? - ragyogott rá a férfira.- Mesélj, hallani akarom. - A férfi ugyanolyan bol-dognak látszott, mint ő. De számára sokkal könnyebbvolt a sok változtatás. Mindent Melnek kellett végigcsi-nálni, ő adta fel az állását, ő vette ki a gyerekeket aziskolából, ő adta el a házát, ő menesztette Raquelt,hagyta ott New Yorkot...- Életemben még ilyen boldog nem voltam.- Helyes. Ez így van rendjén - nézett körül Peterforgás közben a teremben. Pam épp nevetett valamin,amit Jess mondott, Mark Vallal táncolt, Matthew pediga vendégeket szórakoztatta. - Úgy látom, a gyerekeinkis boldogok.- Szerintem is. Csak Mrs. Hahn nem, akiről lerí,hogy nincs elragadtatva.- Adj neki egy kis időt! Ő meglehetősen merev. - Ez

562

alegkevesebb, amit róla el lehetett mondani, de Mel nemtett rá megjegyzést. - Ő is szeret, meg a barátaim is mind.- Nagyon kedvesnek látszanak. - De persze tőlelehettek volna bármely esküvő vendégei, akiket hivatal-ból küldtek oda enni, táncolni, jókedvet árasztani.- Később, ha majd a dolgok lecsillapodnak, aprán-ként meghívom őket. Tudom, hogy így milyen nagyonnehéz.- Nem is olyan nagyon - mosolygott a szemébe Mel.- Persze csak miattad. Nekem itt csak te számítasz és agyerekek.- Peter elégedettnek látszott, de azt akarta, hogy Mela barátait is megszeresse. Azok már ismerték őt, mostneki kell megismerkednie velük. - Meglátod, őket ismeg fogod kedvelni. -És ekkor véget ért a tánc, és Peteregyik kollégája közbevágott és szóba hozta az interjút,amit Mel Peterrel készített még az év elején. Ott volt ő isa műtőben, amikor Marie szívátültetését végezték, és

563

Mel emlékezett is rá. Több tucat férfival táncolt, akiketnem is ismert, nevetett a tréfálkozásaikon, kezet fogott,igyekezett megjegyezni neveket, aztán feladta, rájött,hogy így úgyse fog menni, aztán tizenegykor végremindenki hazament. S akkor a limuzin hazavitte őketPeter házába a Copa de Oro Drive-on Bel-Airben, és agyerekek sorra bezúdultak. Mark ölben vitte Mattet, akia kocsiban elaludt, s a lányok két ásítás között mégmindig vígan csevegtek, Peter pedig megfogta Melkarját, és a bejáratnál megállította.- Egy pillanatra, ha volna szabad!- Valami baj van? - nézett rá Mel meglepetten. Asofőr vitte be a bőröndöket, Peter rámosolygott, majdhirtelen a karjába kapta és átemelte a küszöbön, aztánodabenn, a karácsonyfa közelében letette.- Isten hozott itthon, szerelmem. -Megálltak, csóko-lóztak, a gyerekek meg halkan, lábujjhegyen fölmenteka lépcsőn, de igazából egyedül csak Mark mosolygott.Mindhárom lányról lerítt a feszültség, annyira igyekez-

564

tek nem gondolni rá, mekkora változást hozott ez a napaz életükbe. Ez nem játék többé. Ez a valóság. És Pamés az ikrek halkan jó éjt kívántak egymásnak, felmenteka szobáikba, és magukra csukták az ajtót. Pam nem örült,hogy Peter karjában látja Melt, amint az ikrek is csak mostdöbbentek rá, hogy az anyjuk már nem csakis, éskizárólag az övék. Ennek egyszer s mindenkorra vége.Peter és Mel egy darabig még lenn őgyelegtek,megtárgyalták az esküvőt. Nagyszerű ünnepség volt, ésigen jól érezték magukat. Peter töltött egy pohár pezsgőtMelnek a bárpultról, egy üveg Cristal volt, amit még ajobb idők reményében tett félre, s felköszöntötte, mi-közben az óra a kandallópárkányon ütni kezdett. -Boldog karácsonyt, Mel! - Mel felállt, letette a poharátés sokáig, hosszan csókolóztak, aztán Peter a karjábakapta, és esküvői ruhástul fölvitte a lépcsőn.Peter és Mel a Copa de26. FEJEZETOro Drive-i házban

565

töltötték a karácsonyt a gyerekekkel, és Mrs. Hahnnagyszerű karácsonyi vacsorát állított elő, gesztenyéveltöltött libát vadrizzsel, apró, zsenge zöldborsóval éshagymával, húspástétommal és édesség gyanánt szilva-pudinggal.- Idén nincs pulyka? - nézett Jessica meglepetten,amint lementek vacsorázni, Val pedig, aki csak egy apródarabot kapott a libából, zokogva felrohant a szobájába,de amikor Mel indult, hogy megvigasztalja, Mark vissza-fogta.- Majd én, Mel. - Feltűnően csendes volt a fiú, de eztJessicán kívül senki nem vette észre. Val újabbanmeglehetősen sokat sírt, vagy legalábbis Jess így érezte.Előző este hallotta, hogy az ágyban is sírt, de Val nemakarta megmondani, mi a baj, Jessie pedig nem akartafelizgatni az anyját, akinek mintha föl se tűnt volna,hogy Vallal valami nem stimmel.- Kösz, Mark. - Majd Peterhez fordult. - Bocsássmeg, gondolom, mindenki fáradt.A férfi bólintott, aggodalomnak nyoma se látszott

566

rajta. Az ő hagyományaik az ikrek számára még újak.Ők minden karácsonykor libát esznek, hála Mrs. Hahn-nak, előtte pedig Anne-nek. Csak hálaadáskor ettekpulykát. És húsvétkor sonkát. De mikor Mrs. Hahnföltálalta a húspástétomot, Jessie és Val csak épp hogybeletúrtak, s közben a New York-i karácsonyokrólmegszokott forró almapástétomok után vágyódtak. Méga fa sem volt számukra a megszokott. Apró fényekvillogtak rajta, és dísznek kizárólag nagy aranygömbö-ket használtak itt. Az ő antik karácsonyfadíszeik, ame-lyeket hosszú évek során gyűjtöttek össze, és amelyeketúgy szerettek, most a többi holmijukkal együtt raktárbakerültek.- Agyonettem magam - nézett Mel kétségbeesettenPeterre, amint felálltak az asztaltól. Az egyetlenjó, amitMrs. Hahnról el kellett ismernie, az, hogy nagyszerű-en főz. Szenzációs volt a vacsora, és mind hatalmasanbelaktak, mire felálltak az asztaltól, és átmentek anappaliba. És ekkor, ahogy Mel körülnézett új

567

otthoná-ban, rádöbbent, hogy még most is Anne fényképeivannak kitéve körös-körül, és a róla készült olajfest-mény még most is ott lóg a keskeny franciaasztal fölött.Peter észrevette, hogy Anne fényképeit nézi, egy pilla-natra megdermedt, várta, hogy Mel mond valamit. Denem szólt. Csak némán elhatározta, hogy majd eltesziőket, ha a nászútjukról hazajönnek újév reggelén.Peter Puerto Vallartát javasolta, az egyik kedvencüdülőhelyét, és persze viszik magukkal az öt gyereket,bár Mel aggódott, hogy Mattel mennek Mexikóba, mertmi lesz, ha megbetegszik. A többiek már tudnak ma-gukra vigyázni, de Mattnek neki kell gondját viselnie.Úgy döntöttek, nem volna okos dolog, ha ilyen hamarmagukra hagynák a gyerekeket. Később majd elmehet-nek valahova kettesben, talán Európába vagy Hawaiira,attól függően, hogy mikor sikerül elszabadulniuk. Az újszerződésében Melnek nem biztosítottak két hónap

568

szabadságot, mint odahaza, New Yorkban. Csak egyet,valamint szülési szabadságot. Mel jót mulatott, mikorragaszkodtak hozzá, hogy azt is bevegyék a szerződésbe.Ő már megszülte magának a gyerekeit, méghozzá egy-szerre. Még akkor is nevetett, amikor Peternek elmesél-te, a férfi pedig még heccelte, hogy ha nem viselkedikrendesen, majd még teherbe ejti. Amire válaszképpen,Mel jól megböködte a cakkozóollóval.Ahogy ott ültek karácsony este a nappaliban, Mel azújbóli csomagolásnak még a gondolatára is felhördült.Mintha az elmúlt hónap során mást se csinált volna, dePuerto Vallartában legalább nem lesz szükségük olyansok mindenre, a gyerekek meg mind izgatottan várták azutazást. És aznap este volt nagy jövés-menés a szobákközött, viccelődve próbálgatták egymás holmiját, MattVal ágyán ugrált, Pam pedig, új nővére biztatásárafelpróbálta annak pulóvereit.

569

Peter és Mel hallották, mekkora lárma jön a szobájuk-ból, és Mel mosolygott. - Úgy látom, a legnagyobbrendben lesz itt minden. - De az enyhe feszültséget azértmég mindig érezte a két csoport között. Volt bennevalami nagyon is valódi, és ez elől most már nem lehetettkitérni.- Túl sokat aggódsz miattuk, Mel. Pedig nincs ittsemmi baj - mondta Peter mosolyogva, majd felvette amegcsörrenő telefont. Aztán homlokát ráncolva leült azíróasztala mögé, a telefon még mindig a kezében, sközben pattogva tette fel a kérdéseket. Majd letette atelefont, és már húzta is a zakóját, közben sietvemagyarázta Melnek, mi történt. - Marie-ról van szó.Megint ki akarja vetni a szervezete...- Komoly?Peter sápadtan bólintott. - Kómában van. Nem istudom, miért nem hívtak már hamarabb. Csak habla-tyoltak összevissza, hogy karácsony van, és nem akartakzavarni, mert nem én vagyok az ügyeletes. -Jövök haza,mihelyt lehet.S amint a házból kilépett, Mel már tudta, hogy

570

ugrotta mexikói utazás. Mikor a gyerekek kis idő múlvalejöttek jó éjszakát kívánni, nem szólt semmit, nemakarta őket felizgatni. Csak annyit mondott, hogy Petera kórházba ment, hogy egy beteget megnézzen. Deamint a gyerekek kimentek, megint csak Marie-n járt azesze, s imádkozni kezdett az életéért. Peter nem telefo-nált, hogy a helyzetről beszámoljon. Aztán végre, félháromkor Mel feladta és lefeküdt, s csak remélhette,hogy Peter azért el fog tudni utazni. Különben le kellmondaniuk. Nélküle nem akart elutazni. Mégiscsak anászútjuk.Öt óra elmúlt, mikor Peter végre becsúszott mellé azágyba, s mikor Mel feléje nyújtotta a kezét, érezte, hogya férfi dermedt és elérhetetlen. Ez annyira nem volt rájellemző, hogy Mel kinyitotta a szemét és közelebb bújthozzá.- Szia, édesem. Minden rendben? - A férfi nemfelelt, mire Mel egy csapásra magához tért. Valami

571

történt. - Peter?- Négy órakor meghalt. Kinyitottuk, de már nemlehetett visszahozni. Soha életemben még ilyen megvas-tagodott artériákat nem láttam, ráadásul egy újszíves-nél. - Nyilvánvaló volt, hogy magát hibáztatja. Csupánhét hónappal sikerült meghosszabbítaniuk az életétpersze hét hónapot se élt volna a szívátültetés nélkül.- Sajnálom. - Nemigen tudott mit mondani, s a férfiegészen magába zárkózott. Minden vigasztalási kísérlet-nek ellenállt. Végre hatkor Peter fölkelt. - Aludnodkellene valamit, mielőtt útnak indulunk. - Mel hangjaszelíd volt, látszott, hogy őszintén aggódik a férfi miatt.De persze érezte, mindjárt a kezdet kezdetétől, hogyMarie valamiképpen fontos volt mindkettőjüknek. Melvégignézte a szívátültetését. És most mélyen átérezte alány elvesztését. De arra nem volt felkészülve, amitPeter ezután mondott. Olyan volt, mint egy mérges,boldogtalan gyermek.

572

- Én nem megyek. Menj te a gyerekekkel! - Ingerült-nek látszott és bosszúsnak, ahogy a hálószobában beültegy karosszékbe, és mivel még sötét volt odakinn, Melfelkapcsolta a villanyt, hogy jobban lássa. Peter kimerültvolt, és sötét karikák éktelenkedtek a szeme körül.Záróakkord az esküvőhöz, és meglehetősen vacak kez-dete a nászútnak.- Itt nincs mit csinálnod. És nélküled nem megyünk.- Nekem meg semmi kedvem, Mel.- Ez nem tisztességes. A gyerekek csalódottak lesz-nek, és végtére is a nászutunk. - Amellett semmiértelme annak, amit Peter csinál, de Mel tudta, hogytúlságosan is fáradt ahhoz, hogy értelmesen tudjongondolkodni. - Peter, kérlek...- A fenébe is - pattant fel a férfi, és rámeredt -mégis, hogy éreznéd magad? Hét nyomorúságos hónap,ez minden... mindössze ennyit adhattam neki.- Peter, nem vagy Isten. Megtetted, amit megtehet-tél, méghozzá a lehető legkiválóbban. De dönteni Istendönt, és nem te.- Egy szart! Ennél azért többet is elérhettünk volna.

573

- Hát nem értetek, a fenébe, és most már meghalt! -Már Mel is kiabált. - És nem maradhatsz itthon, hogy asebeidet nyalogasd, azért velünk szemben is vannakkötelezettségeid. - Peter rábámult, majd szó nélkülkiment, de félóra múlva visszajött, a kezében két bögrekávé. Csak délben kellett a reptéren lenniük, úgyhogyvolt még idő meggyőzni a férfit. Savanyú képpel nyomtaMel kezébe az egyik gőzölgő bögrét, Mel pedig aszemébe nézett és megköszönte.- Sajnálom, Mel... én csak... nekem olyan rémes,valahányszor elveszítem az egyik betegemet, és ez olyanegy drága kislány volt... egyszerűen nem tisztességes...- A hangja elakadt, és Mel letette a csészéjét és átöleltea vállát.- Ez a te mesterséged nem tisztességes szakma,drágám. Tudod te is. Tudod, mit kockáztatsz, valahány-szor belevágsz. Próbálsz nem venni róla tudomást, de atényeken ez mit sem változtat. - A férfi bólintott,Melnek igaza volt. Jól ismerte őt. Peter ekkor szomorú

574

mosollyal nézett rá.- Szerencsés ember vagyok.- És szenzációs sebész. Leszel szíves nem megfeled-kezni róla. - Mexikó felől nem is kérdezte, csak miutána gyerekekkel együtt megreggeliztek; Peter olyan fur-csán levert volt, hogy Mark megkérdezte Melt, mitörtént, amint egymás mellett fölfelé mentek a lépcsőn.- Mi baja a papának?- Tegnap éjjel meghalt egy betege.Mark megértőn bólintott. - Mindig nagyon a szívéreveszi, kiváltképp, ha szervátültetésesekről van szó. Azvolt?- Igen. Az, akit akkor operált, amikor az interjútcsináltam vele májusban. - Mark ismét bólintott, éskérdőn nézett Melre.- Azért még elmegyünk Mexikóba?- Remélem.Mark nem látszott olyan bizakodónak. - Te nemtudod, mennyire kiborítja az ilyesmi. Lehet, hogy nemmegyünk.- Mindent el fogok követni, hogy menjünk.A fiú ekkor ránézett, mintha még mondani akartvolna valamit, de megjelent Matt, és félbeszakította őket. Nem találta az uszonyait, és meg akarta

575

kérdezni, hogy Mel látta-e valahol. - Nem, nem láttam, de majd körülnézek. A meden- cénél nézted már? - Matt bólintott, mire Mel bement aszobájába, és ott találta Petert, a fotelban ült és kibámult a semmibe, és így sokkal öregebbnek látszott a koránál. A nagyobbik fiú jól ismerte. Nagyon is mellre szívja Marie halálát, és Mel már maga is kételkedni kezdett,hogy utaznak-e aznap bárhová. - Nos, drágám - ült le mellé Mel az ágy szélére - mit csinálunk? - Mivel? - nézett rá a férfi kábán, mert épp arra gondolt, hogy nézett ki a lány szíve, amikor felnyitották. - Az utazással. Megyünk vagy maradunk? Peter egy hosszú pillanatig habozott, mélyen Mel szemébe nézett. - Nem tudom. - Abban a percben mindenféle döntésre képtelennek látszott. - Szerintem jót tenne neked is, meg a gyerekeknek is. Túl sok mindent csináltunk végig az utóbbi időben, a sok alkalmazkodás, a sok változás, arról nem beszélve, ami még ránk vár. Ilyenkor az orvos is a kikapcsolódást

576

szokta javasolni. - Mosolygott, és nem hívta fel külön a figyelmét, hogy egy héten belül ő is megkezdi a munká- ját az új tévétársaságnál, ami önmagában is komoly megterhelés. Neki még Peternél is nagyobb szüksége van egy kis kikapcsolódásra. - Nem bánom, megyünk. Azt hiszem, igazad van. Nem okozhatunk csalódást a gyerekeknek, azt meg már megszerveztem, hogy ki látja el helyettem az ügyeletet. -Mel átölelte és szorosan magához húzta. - Köszönöm. - De a férfi alig felelt, és senkihez sem szólt, miközben a repülőtérre hajtottak. Mel és Mark egy- szer-kétszer összenéztek, de nem szóltak semmit, amíg a felszállás után egy pillanatra magukra nem maradtak. Mark felkészítette, hogy mire számíthat. - Lehet, hogy jó ideig ilyen marad. - Általában meddig szokott tartani? - Egy hétig, néha kettőig. Van, hogy egy hónapig is. Attól függ, mennyire hibáztatja magát és mennyire állt közel a beteghez.

577

Mel bólintott. Ami a nászutat illeti, attól ezek utánsokat nem várhat. És Marknak igaza volt. Amikor földetértek Puerto Vallartában, bezsúfolódtak két dzsipbe,hogy elvigye őket a szállodába, ahol három strandranéző szobát foglaltak. Egy hatalmas, szabadtéri bár voltépp az ablakuk alatt és három úszómedence, telenevető, kiabáló emberekkel. S mindezen lármák tete-jébe még rezesbanda szolgáltatott muzsikát, amit néha-néha sétáló zenészek dallamai tarkítottak. A fesztivál-hangulattól lázba jöttek a gyerekek, kiváltképp Jessicaés Val, akik még sohasem jártak Mexikóban. Markmindannyiukat levitte úszni, és meghívta őket szódára abárpultnál, de Peter mindenáron a szobában akartmaradni, hiába próbálta Mel kizökkenteni fásultsá-gából.- Nincs kedved sétálni egyet a strandon, drágám?- Egyáltalán nincs, Mel. Szeretnék magamra marad-ni. Miért nem mész le a gyerekekkel? - Szerette volna aképébe vágni, hogy ez az ő nászútjuk, nem a gyerekeké,

578

de úgy döntött, hogy jobb, ha semmit se szól. Talán ígykönnyebben magához tér. Úgyhogy otthagyta.De hiába teltek-múltak a napok, Peter hangulata mitsem változott. Mel bement a városba vásárolni Pammelmeg az ikrekkel, és vettek maguknak gyönyörű, hímzettblúzokat, hogy majd Los Angelesben fogják viselni, ésMark kétszer elvitte Mattet pecázni. Mel Matt kivételé-vel mindenkit elvitt kólát inni Carlos őbrienhoz, aztántöbbször is elmentek a bennszülötteket nézni, és egyeste még a discóba is elvitte a nagyobbakat, de Peteregyetlenegyszer sem csatlakozott hozzájuk. Nem bírtszabadulni a Marie-val történtek emlékétől, és napontatöbbször is egy órát rostokolt a szobában csak azért,hogy megpróbáljon vonalat szerezni Los Angelesbe,hogy a jelenlegi betegei felől érdeklődjön.- Ezért igazán kár volt idejönni, hogy csak ülsz aszobában és telefonálni próbálsz a kórházba - vágta

579

végül a fejéhez Mel az ott-tartózkodásuk legvégén; de aférfi csak bámult rá üres tekintettel.- Ezt én otthon is megmondtam neked, de te nemakartál csalódást okozni a gyerekeknek.- Ez a mi nászutunk, nem az övék. - Végre mégiscsakkimondta.A hangjából keserves csalódottság hallatszott. Petermeg se próbált magához térni, még csak nem is szeret-keztek, amióta Marie meghalt. Emlékezetes nászútannyi szent.- Sajnálom, Mel. Rosszkor ütött be a dolog. Majdkésőbb kárpótollak. - De ebben Mel erősen kételke-dett. És egyszer csak rájött, hogy még csak saját otthonasincs, ahová az út után hazatérhet. És a New York-i háze percben jobban hiányzott neki, mint valaha, errőleszébe jutottak Anne fényképei, amelyeket a hazatérésután el akart tüntetni. És eltűnődött, vajon hová tesziPeter a portréját. Az a ház most már az övé is, és nemakart minduntalan Anne arcába bámulni valahányszorcsak fölnéz. Mel ezt magától értetődőnek tartotta, de

580

nem akarta szóba hozni a témát, amíg vissza nem érnekLos Angelesbe. Még mindig Los Angelesnek hívta, nemazt mondta, hogy "haza", mert még nem volt az otthona.New York volt az. Észrevette, hogy az ikrek ugyanígyvannak vele, amikor a Carlos őbriennál a fiúk megkér-dezték, hogy hova valók, Jessica gondolkodás nélkülrávágta, hogy New Yorkba, Mark meg cukkolta utána, sneki magyarázkodnia kellett, hogy nemrég költöztekLos Angelesbe. De az alkalmazkodás egyébként gyor-san és könnyen ment. Mel észrevette, hogy Mark és Valkivételével testvéreknek titulálják egymást, nekik jóokuk volt rá, hogy ne tartsák magukat testvéreknek.És csak Valerie betegedett meg, az utolsó napon.Fagylaltot evett a strandon, és amikor Mel meghallotta,mit művelt, felnyögött, aztán csak állt Val mellett, akiórák hosszat hányt, majd egész éjjel hasmenése volt.

581

Peter be akart adni neki valamit, de Val határozottanvisszautasította, és amikor Mel hajnali négykor végreágyba bújt, Peter fölriadt, s orvosi ösztönei azonnalműködésbe léptek.- Hogy van?- Végre elaludt. Szegény gyerek. Még ilyen betegneksohasem láttam. Nem értem, miért nem akarta bevennia Lomotilt, amit adni akartál neki, általában sohasemszokott így makacskodni.- Mel, rendben van az a lány? - ráncolta Peter aszemöldökét, mert eszébe jutott valami.- Hogy érted?- Nem is tudom. Nem ismerem olyan jól. De vala-hogy egészen másképp néz ki, mint Aspenben vagyhálaadásnapkor. - Hogyhogy másképpen?- Őszintén szólva, nem tudom. Csak egy megérzés.Mikor nézetted meg utoljára?- Ne idegesíts! Mire gyanakszol? - Mert ő márisleukémiára gyanakodott, de Peter a fejét rázta.- Talán inkább vérszegénység. Rengeteget alszik, ésPam azt mondja, hogy a karácsonyi vacsorát is kihányta.Mel felsóhajtott. - Gondolom, az idegei. Jess is elég

582

pocsékul néz ki. Azt hiszem, a költözés nagy megráz-kódtatás volt nekik, és különben is, nehéz korbanvannak. De lehet, hogy igazad van. Majd mind a kettőtelviszem orvoshoz, ha hazamegyünk.- Megadom annak a belgyógyásznak a nevét, akihezmi járunk. Ne aggódj! -Napok óta először csókolta megMelt. - Nem hiszem, hogy komoly baj van, valószínűlegneked van igazad. A lányok ebben a korban hamarkiborulnak. Csak Pam tavalyi anorexiája miatt én mind-járt berezelek, ha valami rendellenességet észlelek.Bizonyára semmi az egész.Pam szobájában Mark a kislány ágya mellett ült.Órákig várt, hogy Mel végre kimenjen, és Val mostébren volt, bár teljesen legyöngült a fagylalttal vívottküzdelemben. Csendesen sírt, Mark pedig a haját simo-gatta, és mindketten suttogtak, hogy föl ne ébresszékPamet és Jessicát.- Gondolod, hogy baja eshet a bébinek? - suttogtaVal Marknak, és a fiú nyomorultul nézett rá. Val kétnappal azután jött rá, hogy állapotos, amikor NewYorból megérkeztek. És Mark elvitte

583

terhességvizsgá-latra. És tudták mindketten, hogy mikor történt. Hála-adásnapkor, amikor végre először szeretkeztek. Valmost holtra volt rémülve. Még nem döntötték el, mitcsináljanak, de ha úgy döntenek, hogy megtartják,semmiképpen sem akarta, hogy rendellenességgel szü-lessen a gyerek.- Nem tudom. Vettél be gyógyszert?- Nem - suttogta. - A papád be akart adni valamit, denem vettem be. - Mark bólintott, de persze ez volt alegkisebb problémájuk. Még csak öthetes a terhesség,vagyis kevesebb, mint két hónapjuk van, hogy csinálja-nak valamit, már ha akarnak.- Gondolod, hogy most már el bírsz aludni? -A lánybólintott, a szeme félig máris lecsukódott, a fiú lehajolt,megcsókolta, és lábujjhegyen kilopakodott a szobából.Szerette volna elmondani az apjának, de ez a karácsonymeg az esküvő, és Val is könyörgött, hogy ne szóljon. Elkell vinnie egy jó orvoshoz, ha el akarják vetetni a

584

gyereket, nem valami ócska klinikára, de erről csak LosAngelesben akartak határozni. Minek itt megtárgyalni?Itt nem tehetnek semmit. Val is csak fölizgatná magát.- Mark? - fordult meg Jessica az ágyában, amint a fiúépp kilépett volna a szobából. Arra ébredt, hogy a fiúkifelé lopakodik. - Valami baj van? - Felült, majd afiúról a testvérére nézett.- Csak bejöttem megnézni, hogy Val hogy van. - Valmár aludt, és Mark nem jött közelebb az ajtóból.- Valami baj van? - Ez aztán rendesen húzhatta alóbőrt, gondolta Mark, ha még arra se emlékszik, hogyVal milyen rosszul lett a fagylalttól.- Rosszul lett valamitől, amit evett.- Azt tudom, de azonkívül.- Nem, nincs semmi. - De reszketett, amikor vissza-ment a szobájába. Jessie megérzett valamit, és Marktudta, hogy vannak ikrek, akik gyakorlatilag mindenttudnak egymásról. Már csak az hiányzik, hogy Jessmondjon valamit az apjának meg az anyjának. Akkorelszabadulna a pokol. Ő maga akart mindent elintézni.

585

Az ő dolga. Nincs más út.Szilveszter reggelén27. FEJEZETindultak vissza LosAngelesbe, Val még mindig gyenge volt, de azért eléggéjó állapotban ahhoz, hogy hazaindulhassanak. Délutánnégyre otthon voltak, fáradtan, napbarnítottan és bol-dogan az utazástól. Az utolsó napon Peter végre bele-egyezett, hogy kibújik a csigaházából, és mindannyiannagyon jól érezték magukat. Még Mel is. Noha nászút-nak ez az út aligha volt nevezhető. Peter hazafelé meneta gépen meg is követte, és Mel azt mondta, megérti.Legalább kipihente magát valamelyest, mielőtt meg-kezdi működését a Los Angeles-i tévétársaságnál. Más-nap délben kell munkába állnia, újév napján, s aznapeste hatkor már megkezdi a híradózást Paul Stevensközreműködésével. A férfi évek óta van a társaságnál, shabár számos lelkes híve akadt, népszerűsége az

586

utóbbiidőben hanyatlani kezdett, és a társaság most Meltőlremélte az újbóli fellendülést. A társaság úgy érezte,hogy ezek ketten felülmúlhatatlan csapatot fognak al-kotni. A férfi magas, ősz, kék szemű, érces, mélyhangon beszélt és olyan stílusban, amit a hölgyekigencsak kedveltek - ezt a felmérések egyértelműenbizonyították. Mel is erősen vonzotta a női hallgatósá-got, s a felmérések szerint a férfiakat szintúgy. Ezekketten minden bizonnyal fel fogják lendíteni a műsort,még ha Stevens népszerűsége tovább csökken is, Melmajd húzza magával. Ugyanakkor először fordult elő,hogy Paul Stevens együttműködni kényszerült valaki-vel, és enyhén szólva nem volt elragadtatva, amellett eza felállás számára is visszalépés, hisz ő is egyedültudósított évekig. Megalázó lesz mindkettejük számára,tudta jól, és az együttműködés érdekében diplomáciaitevékenységre is szükség lesz.

587

Peter és Mel úgy határoztak, hogy otthon maradnakszilveszterkor, a kandalló mellett kibontanak egy üvegpezsgőt, Mark pedig magával vitte Valt és Jessie-tnéhány baráti társaságba, ahová meghívást kapott. Melörült, hogy Mark Jessie-t is viszi, bár Jessie korántsemlátszott olyan lelkesnek, és még Val sem volt kimondot-tan egészséges. Mel azt javasolta, hogy ne maradjanak elsokáig, meg hogy vezessenek óvatosan, aztán fölment,hogy Pamre is vessen egy pillantást, akinél ott aludt abarátnője. Matt, feje mellett egy vekkerrel, békésenaludt. Azt akarta, hogy éjfélkor felébressze valaki, hogymegfújhassa a trombitáját, de Mel, nagyon helyesen,feltételezte, hogy a házban senki nem lesz ébren éjfél-kor, hogy őt fölébressze: Már-már elfogta a kísértés,hogy mégis fennmarad és megvárja Markot meg azikreket, de ő is meg Peter is nagyon kimerültek voltak.Miközben Peter az ágyban valami orvosi szaklapot

588

olvasott, Mel körbejárt a házban, szerette volna úgyérezni magát, mint aki otthon van, de ez idáig még nemsikerült neki. És ekkor, amint megpillantotta Anneezüstkeretes képeit, eszébe jutott. Egyenként össze-szedte őket, volt belőlük vagy huszonhárom, letettePeter dolgozószobájában a fiókos szekrényre, és amintaz utolsó halom képpel átvágott a szobán, Pamet pillan-totta meg, aki az ajtóban állt.- Mit csinálsz?- Elteszek néhány képet. - Különös pillantást váltot-tak, és Mel észrevette, hogy Pam egészen megmereve-dett.- Kinek a képeit?- Anyádéit. - Mel hangja nem reszketett.- Tedd őket vissza! - vakkantott rá a kislány, és Melészrevette, hogy a vendég kislány a háta mögött áll.- Hogy mondod?- Azt mondtam,, hogy tedd vissza. Ez az anyám háza,nem a tiéd. - Ha nem ismerte volna Mel sokkal jobbanannál, azt hihette volna, hogy be van rúgva. De nem

589

volt. Csak majd szétvetette a düh, és olyannyira ki voltborulva, hogy egész testében reszketett.- Ezt majd egy más alkalommal megbeszéljük, jó?Ha magunkban leszünk. - Mel el volt rá szánva, hogynem veszíti el a fejét, de rájött, hogy ő is reszket.- Azonnal add ide! -És ekkor Pam hirtelen rávetettemagát, de Mel előre megérezte, mire készül, a képeketa fotelba hajította, és megragadta Pam karját, mielőttmég kárt tehetett volna. Szorosan átfogta, és határozotthangon szólt hozzá.- Menj be a szobádba! Most rögtön! - Ugyaneztmondta volna az ikreknek is. De Pam fütyült rá,eszelősen felkapkodta a bekeretezett fényképeket, ame-lyeket Mel a fotelba hajított. És a képekkel a kezébenmegállt, és Melre bámult.- Gyűlöllek!- Elteheted mindazokat a képeket, amelyekre igényttartasz. A többit beviszem apád dolgozószobájába.Pam rá se rántott. - Ez a mi házunk, a miénk és azanyámé, ezt jól jegyezd meg! - Mel tenyere viszketett, alegszívesebben pofon vágta volna, de a barátnője jelen-

590

létében ez nem volt ajánlatos. Ehelyett erősen megmar-kolta Pam vállát, és az ajtó felé penderítette.- Most rögtön menj a szobádba, Pam! Ellenkezőesetben kénytelen vagyok felhívni a barátnőd mamájátés megkérni, hogy jöjjenek érte. Világos? -Pam egy szótse szólt, felvonszolta a lépcsőn az anyja képeit, abarátnője a legnagyobb zavarban a nyomában, s Mel iscsak addig maradt még odalenn, amíg eloltotta a villa-nyokat, majd fölment a hálószobába, ahol Peter to-vábbra is boldogan olvasott. Mel egy percig csak bámultrá merően, rájött, hogy azért annak, amit Pam mondott,legalább egy része igaz. Ez az ő házuk. Mel még abútorait se hozhatta magával. És még mindenen rajtavan Anne keze nyoma.A Pammel való összecsapástól még mindig reszketveMel Peterre bámult, aki fölemelte a fejét. - Ezt afestményt holnap levesszük.- Melyik festményt? - A férfi úgy nézett rá, mintakinek elment az esze, és Melt valóban nem sokválasztotta el a begolyózástól.- Az elhunyt feleségedét. - Fogait összeszorítva pré-

591

selte ki magából a szavakat, és Peter teljesen elképedt.Talán a pezsgő ártott meg neki.- Miért?- Mert ez most már az én házam is, nemcsak az övé. Ésén le akarom venni. Most rögtön! - Mel szinte már kiabált.- Ezt egy. kiváló festő készítette. - Peter is kezdettlebénulni. Ez a hozzáállás csöppet sem tetszett neki, éspersze semmit sem tudott az előzményekről.- Fütyülök rá, hogy ki festette. Tüntesd el! Dobd ki!Égesd el! Add oda valakinek! Csinálj vele, amit akarsz,csak vidd a francba az én hálószobámból! - Hirtelenkönnyek szöktek a szemébe, a férfi meg hitetlenkedvebámult rá.- Mi a ménkü ütött beléd, Mel?- Mi a ménkü ütött belém? Még hogy belém? Beköl-töztetsz egy házba, ahol nekem egy kalaptűm sincs, aholminden a tiéd meg a gyerekeidé, és ahol az elsőfeleséged fényképei vannak szétterítve mindenütt, ésmég érezzem otthon magam?Peter kezdte érteni a dolgot, legalábbis azt hitte, deMel még így is irracionálisnak tűnt. És miért épp

592

most?- Akkor tedd el a fényképeket, ha akarod. De eddigegy szóval se említetted, hogy zavarnának.- Eddig nem értem itt. Most viszont itt élek.- Kétségtelen. - Peter egyre dühösebb lett. - Úgylátom, kifogásod van a dekorációval kapcsolatban. -Hírtelen gúnyos hangnembe csapott át.- Semmi kifogásom nem lenne ellene, ha Versailles-ban akarnék élni. Én azonban személy szerint nemkastélyban szeretek élni, hanem egy otthonban, ami egykicsit melegebb és enyhén szólva emberibb léptékű.- Mint a New York-i babaházad volt, ugye?-Pontosan. - Egymással szemben álltak, és csak úgyfüstölgött mind a kettő.- Rendben. Akkor tedd el a fényképeket, ha akarod.De a festmény marad. - Ezt csak azért mondta, hogybosszantsa, mert csöppet se tetszett neki, ahogy Mel atémát előhozta, és Melnek tátva maradt a szája.- Egy frászkarikát marad. - Vagy a kép megy, vagyén - tette még hozzá.- Nem gondolod, hogy teljesen nevetséges vagy? Úgyviselkedsz, mint egy hülye liba, nem tűnt fel?- Te meg úgy viselkedsz, mint egy hülye fasz. Elvá-

593

rod, hogy csakis én alkalmazkodjak mindenhez, de teközben semmin se változtatnál, még egy képet se vennélle a falról.- Akkor eredj, készíttes magadról néhány fényképet,és majd kitesszük azokat helyette. - Peter tudta, hogymost bántja, de elege volt már abból, hogy Anne képeimiatt annyit hallgasson. Egyszer-kétszer már maga isgondolt rá, hogy el kéne tenni őket, de a gondolat telje-sen elkeserítette, és a gyerekeket se akarta felzaklatni. -És most erre akarta felhívni Mel figyelmét. - Feltétele-zem, hogy arra nem gondoltál, milyen hatással volna agyerekekre, ha kihajítanád.- De igen, azt már tudom-közeledett feléje Mel ádáztekintettel. - Épp a kérdéses fényképeket vittem be adolgozószobádba, amikor a lányod közölte velem, hogyez a te házad és nem az enyém, helyesebben az anyjáé.És Peter ekkor hirtelen megértett mindent. Vállát

594

lehorgasztva leült és felnézett Melre. Élénken maga elétudta képzelni a Pammel lejátszódott jelenetet, és ezmagyarázatot adott arra is, miért volt vele olyan Mel.Addig nem értett semmit. Fogalma sem volt Pam düh-rohamáról. - Hát ezt mondta, Mel? - A hangja mostkedvesebb volt, de még a szeme is.- Ezt. - Mel szeme tele lett könnyekkel, és nemközeledett a férjéhez.- Sajnálom. - Peter magához intette, de Mel mégmost sem közeledett, viszont leplezetlenül sírt. Peterodament és megölelte. - Ne haragudj, szerelmem!Tudod, hogy ez a te otthonod is. -A karjában tartotta,Mel már zokogott. - Holnap leveszem azt a képet, nagyostobaság volt tőlem, hogy fönnhagytam.- Nem, nem is erről van szó... csak...- Tudom...- Olyan nehéz megszokni, hogy más házában él azember. Hozzá vagyok szokva a saját dolgaimhoz. - Petermaga mellé ültette Melt az ágyra.- Tudom... de ez most már a te otthonod is.Mel felnézett rá, és mély lélegzetet vett. -Nem, nem az.Itt minden a tiéd és Anne-é... még a személyes

595

holmijaimsincsenek velem. - Peter elgondolkodva hallgatta.- Ami az enyém, az mind a tiéd is, Mel. - De Mel asajátját akarta, nem Peterét.- Csak adj egy kis időt! Majd hozzászokom minden-hez. Egyszerűen fáradt vagyok, és olyan sok mindenösszejött az utóbbi időben, és Pam is nagyon felizgatottazzal, amit az előbb a képembe vágott. - Peter megcsó-kolta a feleségét, és fölállt.- Fölmegyek, és beszélek vele.- Ne! Majd én elintézem. Ha közbeavatkozol, csakmég jobban megutál.- Pedig szeret. Tudom, hogy szeret. - A szemeaggódást tükrözött.- Igen, de most más a helyzet. Azelőtt csak egyvendég voltam, most pedig betolakodó a házában.Erre Peter arcára még jobban kiült az aggódás. Hátígy érzi?- Te nem vagy betolakodó. A feleségem vagy. En-gedd meg, hogy felhívjam a figyelmedet.Mel a könnyein át elmosolyodott. - Köszönöm. Deannyi minden összejött, és ráadásul holnap kezdem az újmunkámat.- Tudom. - Peter megértette, de elkeserítette, hogysírni látja Melt, és megfogadta magában, hogy másnapleszedi Anne festményét. Melnek igaza van. - Mi

596

lenne,ha mindketten korán lefeküdnénk? Fáradtak vagyunk,nehéz hét áll mögöttünk. - Mel nem ellenkezett. Aköltözés New Yorkból, az esküvő, a nászút, Mariehalála... Fogat mostak és lefeküdtek, Peter magáhozszorította a sötétben, Mel meleg bőrét a magáén érezte.Erre vágyott az elmúlt hat hónapban... nem, régebben,az elmúlt két esztendőben... de még előbb is, mertAnne-nel sohasem volt ilyen. Ő annyival távolibb volt,mint Mel. Melt szinte a maga részének érezte, és egyhete először észlelte, hogy valami a bensejében meg-moccan, s amint a nőt magához szorította, jobbankívánta, mint eddig valaha. És amikor az óév átment azújba, ők ketten épp szeretkeztek.Az új szerződés értel-28. FEJEZETmében, amit még ak-kor kötöttek, amikor Mel New Yorkban volt, koradélután limuzin érkezett Melért, hogy elvigye a tévéállo-másra, a munkahelyére. És amint Mel belépett, érezte,hogy legalább száz szempár követi. Hihetetlen

597

érdeklő-déssel várták. Melanie Adams munkába áll. Bemutattáka rendezőknek, az igazgatóknak, az operatőröknek,szerkesztőknek és díszletezőknek, és hiába az új környe-zet, Melanie rögtön otthon érezte magát. Ez sem más,mint New York, vagy Chicago, vagy annak előtteBuffalo. A stúdió az stúdió, és amint a számára kijelöltirodahelyiségben körülnézett, hirtelen felsóhajtott ésleült. Bizonyos mértékig olyan ez, mint egy hazatérés.Az egész délutánt azzal töltötte, hogy az emberekkelmeg a nemrég készített programokkal, interjúkkal is-merkedett. Megivott egy pohár bort a rendezővel és astábjával, és fél hatkor megérkezett Paul Stevens. Arendező mindjárt bemutatta őket egymásnak, és Melmosolyogva kezet nyújtott.- Örülök, hogy magával dolgozhatok, Paul.- Bárcsak én is elmondhatnám ugyanezt. - A férfikezet fogott, majd odébbment, miközben a rendezőigyekezett kitölteni a beállt kínos csöndet, Mel

598

pedigszemöldökét felvonva elfordult.- Nos, legalább tudom, hányadán állunk - vigyoro-dott el morózusan. Nem lesz könnyű ezzel az emberrelegyüttműködni. Látnivalóan dühöng, hogy egy nővelkell együttműködnie, és el van rá szánva, hogy Melnekmindenképpen meg kell keserülnie az együttműködést.Ez már aznap este, az első adásban kiderült. A férfimézesmázos volt, de ha tehette, a szavába vágott,igyekezett elterelni róla a figyelmet, megpróbálta kibo-rítani, kibillenteni, egyszóval megőrjíteni. Olyan nyil-vánvaló volt Mel számára, hogy a férfi alig bír magával,hogy az adás után odament hozzá, megállt Paul asztalá-nál, és megkérdezte: - Van esetleg valami, amit moströgtön meg kellene beszélnünk, mielőtt még jobbanelszabadulnak az indulatok?313- Van hát. Mi lenne, ha megfelezné velem a fizeté-sét? Ha én átengedem magának a fele munkámat, akkorez nagyon is helyénvaló kívánság. - A férfi sűrűn

599

pislogott, és Mel rájött, mi a probléma lényege. Azújságok kiszivárogtatták a szerződés részleteit, és Melbizonyára legalább háromszor annyit kap, mint a férfi,de hát erről ő egyáltalán nem tehet.- Sajnálom, a megállapodást a társaság kötötte. Ezt abérharcot én New Yorkban vívtam meg. És tudja, hogyvan ez.- Nem, de nagyon kíváncsi volnék. - Évek óta hiábaigyekezett felküzdeni magát New Yorkba, ez a nő pedigcsak úgy elhajította a lehetőséget, és idejött, hogy őtmegfojtsa. Gyűlölte ezt a boszorkát, és fütyült rá, hogyki milyen jónak tartja. Neki nincs szüksége az együttmű-ködésére. Most felállt, úgy vakkantott rá Melre: - Hanem tolakszik elém, akkor majd csak kibírjuk egymást.Világos?Mel szomorúan nézett rá, majd megfordult és elment.Nem lesz könnyű együttműködni vele, ezen gondolko-dott egész úton hazafelé. Itt csak a hatórás híreketkellett csinálnia, méghozzá ugyanannyiért, mint

600

ameny-nyiért New Yorkban a hat- és tizenegy órás híreketcsinálta. Los Angelesszel nagyon jól járt. És PaulStevens ezért gyűlölte.- Hogy ment? Szenzációsan néztél ki - futtatta végigrajta Peter büszkén a pillantását, amikor Mel hazaért, atöbbiek még mind a tévé körül ültek, de Mel csöppet selátszott elégedettnek.- Összeszedtem egy főmunkatársat, aki utál, mint aszart. Nagy mulatság lesz vele dolgozni. - Emiatt, meghogy Pam közölte, Peter és Anne házában él - úgyérezte, ennyit egyszerre el se lehet viselni.- Majd megenyhül.Mel ebben nem nagyon bizakodott. - Erre nemvennék mérget. Szerintem, ha az élete árán is, demindenáron föl akar kerülni New Yorkba. - Mel tekin-tete Pamet kereste, s eltűnődött, vajon mit fog kiolvasnia szeméből, de a lány üresen bámult maga elé. És ami-kor Mel a nappali falára pillantott, észrevette, hogy akép eltűnt, és felujjongott. Karját Peter nyaka köréfonta, és máris jobban érezte magát. - Köszönöm,szerelmem - súgta a fülébe. Pam persze tudta,

601

miről vanszó. Felállt, kiment a szobából, miközben a többiekutánanéztek. Peter könnyedén megjegyezte:- Anne képét a hallban akasztottam fel.Mel megdermedt. - Micsoda? Azt hittem, eltetted.- Ott senkit sem fog zavarni. - Hogy nem? Atekintetük találkozott és egymásba kulcsolódott. -Ugye, nincs ellene kifogásod?- Ami azt illeti, van - jegyezte meg Mel nagyonhalkan. - Nem ebben állapodtunk meg.- Tudom... -Majd feléje fordult. -Kicsit megviseli agyerekeket, hogy minden egyszerre történik. A fényké-peket mind eltettük. - Mel bólintott és nem szóltsemmit, csak felment a szobájába, hogy kezet-arcotmosson, aztán csatlakozott hozzájuk a vacsoraasztalnál,majd utána bekopogtatott Pam ajtaján.- Ki az?- A gonosz mostohád - mosolygott rá az ajtóból.- Kicsoda?- Mel.- Mit akarsz?- Oda akarok adni neked valamit. - És amikor Pamóvatosan kinyitotta a szobája ajtaját, Mel a kezébenyomott egy tucatnyit Anne ezüstkeretes fényképeiközül. - Gondoltam, hátha ki akarod tenni őket aszobádban.Pam vetett rájuk egy pillantást, majd kivette Mel

602

kezéből. - Kösz. - De többet nem szólt. Egyszerűenbecsukta az ajtót Mel orra előtt, aki erre újból lement:- Odafenn voltál Pamnél? - kérdezte Peter elégedet-ten, amint Mel belépett a szobájuk ajtaján. Most is azorvosi lapjait olvasta. Lépést kellett tartania mindennel,ami új .- Igen. Fölvittem neki Anne néhány fényképét.- Tudod, Mel, ebből igazán kár kabinetkérdést csi-nálni.- Valóban? - A férfi nem értett semmit, és Meltúlságosan fáradt volt ahhoz, hogy vitába szálljon vele.- Aztán miért?- Mert ő már nincs többé. - Olyan halkan mondta,hogy Melnek hegyeznie kellett a fülét, hogy meghallja.- Tudom. De nem könnyű úgy élni itt, hogy minden-honnan az ő fényképei merednek rám.- Túlzol. Nem is volt olyan sok belőlük.- Tegnap este huszonhármat vittem be csak a tedolgozószobádba. Nem is rossz. És Pamnek most nyom-tam a kezébe egy tucatot. És gondoltam, néhányat Mattés Mark szobájába is betehetnék. Merthogy oda valók.

603

- Peter nem felelt, tovább olvasta az ölében heverőújságot, Mel pedig végignyúlt az ágyon. A rendező aztjavasolta, hogy a következő hónapban csináljon annyikülönkiadást, amennyit csak tud. Kétségbeesetten igye-keztek visszaszerezni a nézők érdeklődését, és az köztu-dott, hogy Mel interjúi csodákat műveltek a New York-ihíradókban. Ő pedig megígérte, hogy megteszi, ami tőletelik, és már vagy egy fél tucat témával kapcsolatbankészített feljegyzéseket, amelyek mind érdekesnek ígér-keztek. Arra persze gondolni sem akart, hogy majd mitfog mindehhez szólni Paul Stevens, ha megneszeli.Lehet, hogy Mel kénytelen lesz egyszerűen nem tudo-mást venni a létezéséről, de a rákövetkező este, amikorMel bement a stúdióba, a férfi rendkívül gorombánviselkedett, és adás közben hiába volt elbűvölő, Mel úgyérezte, a legszívesebben nekiment volna az adás után.Ilyen körülmények közt lehetetlen volt dolgozni, ésehhez Mel korántsem volt hozzászokva. De azért

604

aznapeste benyújtotta a rendezőnek a szóba jöhető interjúala-nyok jegyzékét, és neki majdnem mind tetszett, ami jóis, meg rossz is. Azt jelentette ugyanis, hogy Mel azelkövetkező egy-két hónapban túlórázni fog, de talán ezis hozzátartozik a kezdeti nehézségekhez. Mindig furcsadolog egy új helyen munkába állni. Ez alkalommal még amegszokottnál is furcsább volt, mert most az otthona is új.- Nehéz napod volt? - nézett rá Peter szórakozottanamikor belépett, és Mel rámosolygott. Negyed nyolcraért haza, de Peter még annál is később. Az óra majdnemnyolcat mutatott.- Meglehetősen. - Mel nem volt beszédes hangulat-ban. A civakodás Paul Stevensszel kimerítette.- Az a fickó tisztességesebben viselkedik már, mintazelőtt? Paul hogyishívják?Mel mosolygott. Los Angelesben mindenki tudta,hogy hívják, akár kedvelte, akár nem. -Nem. Ha lehet,még szemetebbül.- A szarházi.- És neked milyen napod volt? - A gyerekek, miután

605

hatkor megvacsoráztak, visszamentek az iskolába. Melés Peter nyolckor ültek le enni.- Három bypasst csináltam egymás után. Nem volttúlságosan izgalmas nap.- Interjút készítek Louisa Garppal. - A legnagyobbsztár volt akkoriban Hollywoodban.- Tényleg?- Igen.- Mikor?- A jövő héten. Ma egyezett bele. - Mel elégedettneklátszott, és Peternek szemmel láthatólag tetszett a do-log. - Tudod, én a régi szép időkben még dr. PeterHallammal is készítettem interjút - mosolygott rá Mel,mire Peter megfogta a kezét. Manapság úgy be vannakfogva mind a ketten. És olyan komoly igénybevételleljár a munkájuk. Peter azért remélte, hogy ebből nemkövetkezik, hogy soha többé nem fognak ráérni arra,hogy együtt is legyenek. Nem ilyen életre vágyott.Szerette, ha a felesége mindig készenlétben áll, amikorszüksége van rá. És ő is szeretett volna készenlétbenállni Mel számára.

606

- Nagyon hiányoztál ma, Mel.- Te is nekem. De ő azt is tudta, hogy mi vár rá azeljövendő két hónapban. Még találkozni is alig fognak.De utána talán majd lehiggadnak a dolgok.Vacsora után egy darabig a nappaliban üldögéltek,beszélgettek, amikor Pam lejött. Peter feléje nyújtottaa karját. - Hogy van az én kicsi lányom? - Pam moso-lyogva közeledett. - Tudtad, hogy Mel Louisa Garppalcsinál interjút?- Hát aztán? - Mostanában belekötött mindenbe,úgy tett, mintha Mel valós veszedelem volna az életé-ben, mire Peter bosszúsan nézett rá.- Ez nem volt valami kellemes megjegyzés.- Tényleg? - folytatta ugyanolyan kihívóan, de Melnem szólt semmit. - Hát aztán? Nekem meg ötös lett atörténelemdolgozatom.- Hát ez nagyszerű! - Peter a második megjegyzéstelengedte a füle mellett. Mel dühöngött, és amikor akislány kiment, meg is mondta Peternek.- Mit kellett volna mondanom? Tavaly még megakarták húzni, most pedig közli, hogy ötöst kapott.- Szenzációs, de attól velem még ugyanolyan szemte-len.

607

- Az ég szerelmére, Mel, adj neki egy kis időt, hogyhozzászokjon a változásokhoz... -Peteren látszott, hogyfáradt. Nehéz napja volt. És semmi kedve nem volt mostvitába szállni Mellel. - Gyerünk föl a szobánkba, éscsukjuk magunkra az ajtót! -De mihelyt megtették, Jessutánuk ment, mire Mel szelíden megkérte, hogy hagyjaőket magukra.- Miért? - kérdezte a kislány döbbenten.- Mert egész nap nem voltam együtt Peterrel, ésbeszélgetni akarunk.- Velem se voltál együtt. - Látszott, hogy meg vanbántva.- Tudom. De veled beszélgethetek reggel is, Jess.Addigra Peter már benn lesz a kórházban. - Peterkiment, hogy lezuhanyozzon, Mel megpuszilta a kis-lányt, de az elhúzódott tőle.- Na mindegy.- Na, Jess, ugyan... lehetetlenség feldarabolnom ma-gamat, hogy mindenkinek jusson belőlem. Légy egykicsit megértőbb!- Hogyne, persze.- Hogy van Val?- Honnét tudjam? Kérdezd meg tőle. Velem márnem áll szóba, te pedig nem érsz rá, hogy

608

beszélgessvelünk.- Ez nem tisztességes.- Nem-e? Pedig hát ez az igazság. Feltételezem, hogyő valamennyiünknél előbbre való. - Fejével a fürdőszo-baajtó felé bökött. - Jess, én most férjnél vagyok. Ha az elmúlt évekbenférjnél lettem volna, akkor minden egészen másképpenalakul.- Veszem észre. Ami engem illet, nekem a régifelállás jobban megfelelt.- Jessie... - Mel szenvedve nézett végig elsőszülöttgyermekén. - Mi történt veled?- Semmi. - De könnyek szöktek a szemébe, leült azanyja ágya szélére, és nagyon igyekezett, hogy ki netörjön belőle a zokogás. - Csak úgy... nem is tudom...Kétségbeesetten rázta a fejét, és Melre nézett. - Min-den... az új iskola... az új szoba... hogy az életben többénem láthatom a barátaimat... hogy Vallal kell együttlaknom,. és az a lány egy trehány disznó. Mindenemetelszedi, és nem ad vissza semmit. - Ezek mind

609

komolyproblémák számára, és Mel nagyon is együtt érzett vele.-És folyton bőg.- Bőg? - Mel ezen mélyen elgondolkodott. Rádöb-bent, hogy Val az elmúlt hetekben valóban nagyon sokatsírt. Lehet, hogy Peternek van igaza, és Val ténylegbeteg. -Nincs valami baja, Jess?- Nem tudom. Olyan furán viselkedik. És mindigMarkkal van. - Mel elhatározta, hogy erre majd tesznéhány megjegyzést.- Majd megint beszélek velük.- Semmit sem fog változni a helyzet. Val állandóanbenn van a szobájában.Mel a homlokát ráncolta. - Különben megmondtam,hogy ezt ne csinálja. -De persze Mel nemcsak ezt tiltottameg neki, és amit megtiltott, azt Val továbbra is csinál-ta, csak épp Jess soha nem árulta volna el az anyjánál.Mel átölelte Jessicát, megpuszilta az arcát, Jessica pedigszomorú mosollyal nézett rá.- Bocs, ha utálatos voltam.- Kezdetben mindannyiunknak nehéz, de majd meg-szokjuk. Biztosra veszem, hogy Pamnek és Mattnek ésMarknak is nehéz, hogy egyszerre tele van velünk

610

a ház.Adjunk egy kis időt mindenkinek!- Mi folyik itt? - lépett ki Peter a fürdőből a derekaköré tekert törülközővel, és rámosolygott Jessre. - Szia,Jess! Minden rendben?- Hát persze - állt fel Jess mosolyogva. Tudta, hogymennie kell. Melhez fordult. Jó éjt, mami! - És amintkiment, Mel szíve majd megszakadt, hogy olyan szomo-rúnak látja. A szóváltásukról egy szót se szólt Peternek,de eggyel több teher nyomta a szívét, amikor másnapdolgozni ment, és újból meg kellett küzdenie PaulStevensszel, és amikor este hazament, Peter telefonált.Egy sürgős esetet neki magának kell ellátnia, majd"valamikor" hazamegy, s ebből a valamikorból tizenegyóra lett.Mintha a körhintából többé nem volnának képesekkiszállni, az elkövetkező három hétben Mel szünetnélkül interjúzott, veszekedett Paul Stevensszel műsorelőtt vagy után, vagy Jessie és Val panaszait hallgatta,miután hazament. Mrs. Hahn nem ereszti be őket akonyhába, ha be akarnak kapni valamit. Pam elszedi a

611

ruháikat, Jess azt állította, hogy Val és Mark folytonbezárkóznak Mark szobájába, ráadásul január végénMel telefonhívást kapott Matt iskolájából. A gyerekkiesett a hintából a játszótéren, és eltörte a karját. Peteregy ortopéd barátjával eléjük ment az elsősegélynyújtó-ba, és Mel fáradt humorral megjegyezte, hogy hetek ótaelőször látják egymást. Szinte minden este sürgős esetevolt Peternek, vég nélkül csinálta a bypass-műtéteket, éskét szívátültetésre váró beteg meghalt, mert nem akadtdonor.- Szerinted túléljük, Mel?Egy este az asszony kimerülten rogyott az ágyra. -Néha nem is vagyok benne biztos. Életemben még ennyiinterjút nem csináltam egyszerre. - És még mindig úgyérezte, hogy idegenben él, ami nem segített, de arravégképp nem volt ideje, hogy változtasson a helyzeten.És arra sem volt ideje, hogy egy kicsit megolvassza afagyos Mrs. Hahnt. - Bárcsak megszabadulnál tőle -vallotta be végül egy délután Peternek.

612

- Mrs. Hahntól? - nézett rá Peter döbbenten. - Hiszévek óta velünk él.- Nos, meglehetősen megnehezíti Val és Jess életét,és velem is elég kellemetlenül viselkedik. Tán idejevolna változtatni a helyzeten. - Sok változtatást szere-tett volna a házban, de nem ért rá.- Eszelős ötlet, Mel. - A férfi már a gondolatára isdühbe gurult. - Hozzá tartozik a családhoz.- Raquel is hozzá tartozott a családhoz, mégis ottkellett hagynom New Yorkban.- És emiatt énrám haragszol? - Eltűnődött, vajonMel átköltöztetésével többet kívánt-e az elviselhetőnél.Mel mostanában mindenért olyan ingerlékeny, azt pedigtudta, hogy az új munkahelyétől nincs elragadtatva.Mesés összeget kap, az tagadhatatlan, de a feltételeknem olyan jók, mint korábban voltak, nem beszélve avéget nem érő problémáról Paul Stevensszel. - Minde-nért engem hibáztatsz, ugye? - Peter kereste az alkal-mat, hogy beleköthessen. Aznap reggel, teljességgelérthetetlen okoknál fogva, egy rutin bypassos beteg

613

meghalt.- Én téged semmi ért nem hibáztatlak - mondta akétsé beesett Mel fáradtan. -De az tény hogy mindket-ten rendkívül le vagyunk kötve a munkánk miatt, van ötgyerekünk, és az élet korántsem egyszerű. Ha van rámód, én szeretném a helyzetet megkönnyíteni. Mrs.Hahn pedig nehezíti a helyzetet.- Lehet, hogy a tiédet igen, de a miénket nem - nézettPeter csökönyösen Melre, aki legszívesebben sikítanikezdett volna.- És én nem élek itt? Jézusom, veled meg Pammel...- Most meg mi van? - A megjegyzés nem tévesztettcélt.- Semmi. Csak nem kedvel bennünket, és erre számí-tottam is.- És szerinted a lányaid kedvelnek engem? Te megvagy húzatva, ha azt hiszed. Hozzá voltak szokva, hogyaz . életed száz százaléka fölött ők rendelkeznek, ésvalahányszor magunkra csukjuk a hálószobaajtót, meg-pukkadnak.

614

- Ez ellen nem tehetek semmit. Te sem tudod meg-változtatni Pamet. Mindannyiunknak időre van szük-sége az alkalmazkodáshoz, de Jess és Val életük legna-gyobb változásán mentek keresztül.- Egy fenét. Pam az anyját vesztette el.- Bocsáss meg! - Erről nincs értelme beszélni vele,semmi értelme érinteni Anne szent személyét. Melészrevette, hogy néhány fénykép újból előkerült, denem hozta szóba, és a portré még mindig kint lógott ahallban.- Nem tesz semmit.- De látom, hogy haragszol. - Mel nem hagytaannyiban a dolgot, pedig jobban tette volna. - Te aztvárod, hogy kizárólag mi alkalmazkodjunk az ittenihelyzethez.- Valóban? Miért, szerinted, mit kéne tennem? Köl-tözzek New Yorkba?- Nem. Költözzünk új házba - nézett Mel egyenesena szemébe.- Ne hülyéskedj!- Nem hülyéskedem, de téged minden változás ha-lálra rémít. Amikor én itt megjelentem, te még egy ujjalse nyúltál hozzá semmihez, mint aki várja, hogy Annemikor jön már haza. És aztán beköltöztettél engem

615

aházába. Az természetes, hogy én az egész életemet a fejetetejére állítom, de a te életed közben egy jottányit seváltozzon. Tudod, mit? Ez így nem megy.- Lehetséges, hogy neked ebből a házasságból vaneleged, és nem a házból?Mel csak állt és bámult a férfira a szoba túlfeléből,teljes kétségbeesésben. - Neked eleged van belőle?A férfi nehézkesen belehuppant kedvenc székébe.- Néha igen. - Őszintén nézett fel Melre. - Miért akarszmegváltoztatni mindent, Mel? Mrs. Hahnt, a házat,miért nem maradhat minden úgy, ahogy van?- Azért, mert minden megváltozott, akár szíveskedsztudomásul venni, akár nem. Én nem vagyok Anne, énén vagyok, Mel, és a mi életünket akarom élni, nemvalaki másét, akiét kölcsönkértük.- Ez egy új élet. - De a hangja nem volt valamimeggyőző.- Egy régi házban. És Jess és Val és én úgy érezzükmagunkat itt, mintha betolakodók volnánk.- Te talán csak a kifogást keresed, hogy visszamehessNew Yorkba. - A férfi tekintete ádáz volt, s Mellegszívesebben elsírta volna magát.

616

- Úgy gondolod?- Néha igen. - Peter őszintén beszélt.- Nos, hadd magyarázzak meg neked valamit. En-gem ideköt a szerződésem. Ha te meg én ma este úgyhatározunk, hogy vége, én akkor se mehetek el innétlegalább két évig, akár tetszik, akár nem. Nem mehetekvissza New Yorkba.- És ezért gyűlölsz. - Ezt ténymegállapításnak szán-ta.- Én téged nem gyűlöllek semmi ért. Szeretlek. -Odament és letérdelt a férfi széke mellé. - És aztakarom, hogy ez az egész működjön, de magától nemfog. Mindkettőnknek akarnunk kell a változtatásokat.- Kinyújtotta a kezét, és gyöngéden megérintette a férfiarcát.- Gondolom... - Hirtelen könnyek szöktek a férfiszemébe, elfordította a fejét, majd ismét visszanézettMelre. - Gondolom... azt hittem... hogy sok mindenmegmaradhat... ugyanúgy...- Tudom. - Mel felágaskodott és megcsókolta. - Ésén annyira szeretlek, de annyi minden van itt egyszerre,hogy néha belésajdul a fejem.- Tudom. - Veszekedés után mindig egymásra. és

617

önmagukra találtak, de mostanában annyit veszeked-tek. - Rá kellett volna beszéljelek, hogy írd alá aszerződést New Yorkban, Mel. Nem volt tisztességes,hogy iderángattalak.- De az volt - mosolygott Mel a saját könnyeinkeresztül. - És különben sem rángattál engem sehová.Én nem akartam New Yorkban maradni. Én csak aztakartam, hogy veled lehessek.- És most? - A férfi rémülten leste, hogy mi követke-zik.- Örülök, hogy eljöttünk. És kis idő múlva a helyérefog kerülni minden.A férfi ekkor megfogta a kezét, gyöngéden az ágyhozvezette, aztán szeretkeztek, mint már előtte is, és Melérezte, hogy megint megtalálta Petert. Nem bánt megsemmit, amit ez idáig tett, de hát megvan az áramindennek, és sok minden nyomasztja valamennyiüket.Csak abban reménykedett, hogy majd csak túlélikvalahogy. Ha Peter erősen áll mellette, akkor biztosravette, hogy nem lesz semmi baj.Úgy látszott, hogy Peter egyedül a munkahelyi

618

bajoktólnem tudja megvédeni. Februárban történt, hogy egyeste, mikor Mel a munkából majdhogynem könnyekközt jött haza, Peter ránézett.- Istenem, ha tudnád, micsoda seggfej az az ember.- Paul Stevens majd megőrjítette. - Egy este ott, akamera előtt fogom megölni, adás közben.- Az lesz aztán a híranyag. - A férfi együttérzőnnézett Melre. Most az egyszer legalább az ő életevalamelyest nyugodtabb mederben folyt a kórházban.- Van egy ötletem.- Elgázoltatjuk. Másról hallani se akarok.- Annál is jobb.- Bebetonoztatjuk.- Inkább menjünk el mindnyájan síelni a hétvégén -nevetett Peter. - Jót fog tenni mindenkinek. Nemvagyok ügyeletes, és a hó állítólag fantasztikus. - Melmég a gondolatára is elsápadt, hogy ennyi embert összekell csomagolnia. - Mi a véleményed?- Nem is tudom. - Nem akarta elrontani az örömét,márpedig e percben Peter igazán jókedvében volt. Aférfira mosolygott, az meg átölelte. -Oké. -Legalább azitthoni problémáktól elszabadulnak.

619

- Akkor megállapodtunk?- Igenis, doktor úr. - Vigyorogva fölment, hogymegmondja a gyerekeknek, de Valt ágyban találta,méghozzá elég súlyosnak látszó influenzával. Halálo-san sápadt volt, félálomban feküdt, és amikor Melmegfogta a homlokát, érezte, hogy nagyon lázas. Markaggódva ült az ágya mellett. Ez sem látszott többnek,mint azok a megfázások, amelyeket még New Yorkbanszedett össze, meglehetősen gyakran. A szervezetesokkal kevésbé volt ellenálló, mint Jessé. -Jó hírem van- mondta Mel Marknak és az ikreknek a lányok szobájá-ban. - Peter síelni visz bennünket a hétvégén. - Mind-nyájan örültek, bár visszafogottan. Mark rettenetesenaggódni látszott Val miatt, és Jessica is olyan furcsánpillantgatott az ikertestvérére.- Jaj, de jó! - szólalt meg Val elsőnek, de a hangja aligvolt hallható.- Jól vagy, kicsim? - Leült Val ágya szélére, mire alány felvinnyogott.- Jól. Csak ez a megfázás.

620

Mel bólintott, de még mindig aggódni látszott. - Gon-dolod, hogy rendbe jössz a hét végére?- Hát persze.Mel ekkor lement, hogy Pamnek és Mattnek iselmondja a hírt, majd visszament, és aszpirint meggyümölcslét vitt Valnak. Aztán újra lement.- Mindenki meg van elégedve?- Azt hiszem, igen. De Val beteg.- Mi baja? - kérdezte Peter együttérzőn. - Menjek felmegnézni?Mel mosolygott, de sokkal jobban ismerte a lányát.- Azt hiszem, zavarba jönne, ha fölmennél. Csakinfluenzás.A férfi bólintott. - Hétvégére rendbe jön.- Mégiscsak el kell vinnem ahhoz a belgyógyászhoz,akit említettél. - De ahányszor szóba hozta, Val sírvafakadt és közölte, hogy semmi baja. És mire a hét végénRenóba röpültek, Val még sápadt volt ugyan, de minthaaz összes többi tünetei megszűntek volna, Melt pedigmár újabb problémák aggasztották. Paul Stevens óriásijelenetet rendezett az utolsó este, pont az adás kezdeteelőtt. Mel egyre rosszabbul tűrte, de el volt rá

621

szánva,hogy a végsőkig kitart. A hétvégék azonban boldogítókikapcsolódást jelentettek számára, különösen ez amostani, a sítúrával.Peter a renói reptéren kibérelt egy Squaw-völgybetartó kisbuszt, és mind jókedvűen szálltak fel, énekeltekés segítettek egymásnak a sífelszerelések és hátizsákokberámolásánál. Peter megcsókolta Melt, mielőtt maga isfelszállt, s a gyerekek mind kilógtak az ablakon ésvidáman hujjogtak. Még mintha Pam is jobb kedvű lettvolna, mint az elmúlt hónap során bármikor, és Valnakis mintha kicsit megjött volna a színe, s mire megérkez-tek a Squaw-völgybe, mindenki nevetett és tréfálkozott,és Mel boldog volt, hogy eljöttek. Csak jót tehet nekik,ha otthagyják Los Angelest meg a házat, amely annyibajnak a forrása közte meg Peter között.Peter kellemes kis lakosztályt talált egy olyan helyen,ahol már járt korábban a gyerekekkel. Kicsi volt, deelfértek benne. Úgy aludtak, ahogy Mexikóban, alányok az egyik szobában, a fiúk a másikban, Mel

622

ésPeter a harmadikban. Délre már kinn is voltak a pályán,s rikoltozva, nevetgélve kergetőztek végig a hegyoldal-ban. Mark szokás szerint el nem mozdult Val mellől, demost valahogy komolyabbak voltak, mint azelőtt. Jessés Pam a legmeredekebb lejtőn vágtattak lefelé, Mattközvetlenül a nyomukban.Az első menet végén Mel levegő után kapkodva álltmeg a hegy lábánál Peter mellett, hogy bevárják atöbbieket. Boldogító volt már az a tudat is, hogy ottvannak a friss hegyi levegőn, és Mel régóta nem éreztemagát ilyen fiatalnak. Repesve nézett Peterre, s a férfiválla mögül figyelte, hogyan siklanak lefelé a gyerekek ahegytetőről.- Örülsz, hogy eljöttünk, Mel?Az asszony boldogan nézett fel rá. Jóképűbb volt,mint valaha, kék szeme világított, az arca kipirult, azegész teste csupa élet. - Tudod, olyan boldog vagyokveled.- Tényleg? - nézett rá a férfi reménykedve. Annyira

623

szerette Melt, hogy semmi pénzért nem akart volnabánatot okozni neki, de néha úgy érezte, hogy bizonyokoz, már azzal is, hogy rávette, költözzön át LosAngelesbe és keressen magának másik állást. Akárhapostán rendelne az ember magának feleséget. Elmoso-lyodott a gondolatra. - Remélem is. Annyi mindentszeretnék csinálni veled, adni neked.- Tudom. - Mel jobban értette, mint Peter sejtette.- De hát annyira nem érünk rá. Talán idővel majdvalahogy könnyebben fogunk boldogulni. - De perszemindig lesznek interjúk, különkiadások, riportok, ésmindig lesznek emberek, akik sürgős szívátültetésreszorulnak, vagy a régi szívüket kell megjavítani. - Delegalább a gyerekek meg fognak állapodni.- Na, erre nem vennék mérget - nevetett Peter,miközben figyelte, hogy zúgnak lefelé mind az ötenegymás után, a sort Matthew zárta, de alig maradt elmögöttük. Majd' olyan gyors volt, mint a többiek. -Szép menet, meg kell hagyni. Lezúduljunk még egyszer?Vagy inkább ebédeljünk? - A gépen ettek, és vettekszendvicseket is a buszútra, de Jess nem késlekedett a

624

válasszal.- Azt hiszem, Valnak ennie kéne. -Melt meghatotta,hogy így gondoskodik az ikertestvéréről, aztán észrevet-te, milyen sápadt a gyerek. Közelebb lépett, a síléc méga talpán, és megérintette a homlokát. Nem volt láza.- Jól vagy, Val?- Persze, mami. -De a tekintete olyan réveteg volt, samikor ismét felfelé kapaszkodtak a hegytetőre, Melszóba is hozta Peternek a síliftben.- Mindenképpen el akarom vinni az orvoshoz, hahazamegyünk, bánom is én, hogy jajveszékel miatta.Nem is értem, miért tiltakozik ilyen ádázul egy új orvosellen.Peter mosolygott, miközben hegynek fölfelé úsztak alevegőben a hatalmas fenyők között. - Két éve el kellettvinnem Pamet a gyerekorvoshoz iskola előtti ellenőrzés-re, ő meg körbenyargalt a szobán és visított, hogy be neadják neki a védőoltást. Az igazat megvallva, mit seszámít, mekkorára nőnek, és hogy milyen anyányi

625

keblekkel rendelkeznek, attól még olyan fejletlen azagyuk, mint mondjuk, Matthew-é.Mel egyetértőn mosolygott, s közben a sítalpaikeszelősen kalimpáltak a levegőben. - Vallal kapcsolat-ban igazad van, de szerintem Jessie-re ugyanez nem áll.Az a gyerek egy koravén lélek, amióta csak megszüle-tett, és mindig is gondját viselte a testvérének. Néha márúgy érzem, túlságosan is rá támaszkodom.Peter ránézett, és gyöngéden megjegyezte: -Néha énis így érzem. És úgy aggódik valamiért az a lány, amiótacsak ideköltöztetek. Gondolod, hogy miattam, vagynetán Valra és Markra féltékeny? - Mel észre se vette,hogy Jessie-ből úgy árad a feszültség, mint egy szöges-drót kerítésből, és most meglepetten tapasztalta, hogyPeternek sem kerülte el a figyelmét. Nagyon is érzé-keny, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy milyen kevesetvan együtt velük, hisz annyit dolgozik a kórházban és arendelőjében.

626

- Talán egy kicsit mindkettő közrejátszik. Hozzá voltszokva, hogy többet van velem, mint manapság. Ésmiután igyekszem helyrehozni a dolgokat Pammel, ésráadásul Matthew-nak is nagyobb szüksége van rám,mint bárkinek... hisz két éve nem kapott szeretetet.Peter meg volt bántva. - Én igyekeztem.- Tudom, persze. Csak épp nem vagy mama. - Oda-hajolt a férfihoz és megcsókolta, aztán együtt ugrottak kia liftből a hegy tetején. De jó, ha az embernek van ráideje, hogy beszélgessen a férjével. Los Angelesbennincs idejük semmire, és ráadásul mindketten halálosankimerültek. De itt, már néhány óra után is úgy érezteMel, hogy minden a régi közöttük. És egyszer-kétszerhátrapillantott, miközben lefelé csúsztak a lejtőn, hogylássa, rendben vannak-e a többiek. A színösszeállításuk-ról, a ruházatukról ismerte fel őket a messzeségből.Jessica és Val összeillő sárga síruhában, Mark

627

piros-fe-ketében, Pam tetőtől talpig pirosban, Matthew pedigközépkékben és sárgában. Mel szőrmedzsekit és kucs-mát viselt, és fekete sínadrágot, Peter pedig tengerész-kék síruhát. Színes társaságot alkottak.Késő délután mindnyájan bementek forró kakaót inni,majd vissza a sípályára. Ezúttal a fiatalok más ösvényensiklottak le, mint Mel és Peter, de addigra Mel mármegnyugodott, hogy mind jól síelnek.. . még Matthew is,azt pedig tudta, hogy Jessie majd rajta tartja a szemét, hanetán Pam nem tartaná. Csodálatos volt a síelés Peterrela csípős hegyi levegőn, és az utolsó menetben versenyez-tek egymással. Peter több méterrel megelőzte Melt, ésMel levegő után kapkodott, amikor nevetve utolérte.- Szenzációs vagy! - nézett a férfira imádattal.Mintha Peter mindent meg tudna valósítani, amit csakakar, méghozzá jól.- Az már a múlté. Benne voltam az egyetemi sícsa-patban, de évek óta nem síelek komolyan.

628

- Örülök, hogy akkor nem ismertelek. Képtelenlettem volna lépést tartani veled.- Nem is csinálod rosszul - paskolta meg Peter afenekét mosolyogva egy bőrkesztyűvel, Mel pedig kun-cogott, aztán csókolóztak, majd lementek a pályáról,lecsatolták a síléceiket, és várni kezdték a gyerekeket ahegy lábánál. Sokáig vártak, de aztán megjelentekmind. Először Mark, aztán Jess, Pam, Matt, és ezúttalVal zárta a sort. Mintha sokkal lassúbb lett volna atöbbinél, Jess többször is hátrafordult, hogy megvan-e,Mel pedig összehúzott szemmel figyelte őket.- Jól van ez a lány?- Kicsoda? -Peter Mattet figyelte. A gyerek nagysze-rűen haladt.- Val.- Ott, Mark mögött? - A fehér gyapjúsapkától a férfinem látta a haja színét, és összekeverte Jessie-vel.- Nem, ő az utolsó, még feljebb van, de ugyanolyanruhában, mint Jess. - Mindketten nézték, Val egyszer-kétszer megingott, de visszanyerte az egyensúlyát, aztánsíelt tovább; majdnem elütött két másik síelőt, miköz-ben elhúzta köztük a csíkot. - Peter... - Mel

629

ösztönö-sen megragadta a férfi karját, miközben Valt figyelték.- Valami nincs rendben. - S amint ezt kimondta, szinteugyanabban a pillanatban Val megpenderült, vissza-nyerte az egyensúlyát, majd miközben mind őt nézték,integetni kezdett, és épp a sípálya legvégén elzuhant, azoldalára esett, a kötése levált, ő pedig arccal lefeléelterült a hóban. Mel már rohant is oda hozzá, Peterpedig utána. Sietve letérdelt az eszméletlen kislánymellé, felhúzta a szemhéját, belenézett a szemébemegtapogatta a pulzusát, aztán Melre bámult, egysze-rűen nem értette, mi történt. - Sokkos állapotban van.-Anélkül, hogy bármi mást mondott volna, kinyitotta éslehúzta magáról a dzsekijét, és Valra terítette, Jessönkéntelenül levetette a magáét, és odaadta Peternek,miközben a többiek hitetlenkedve bámultak rá, Jesspedig letérdelt és megfogta Val kezét. Peter körülné-zett, remélte, hogy a sírendészek hamarosan

630

fölfedezikőket. - Tudja valaki, mi történt? Rosszul esett, meg-ütötte a fejét? Eltörhetett vagy megrándult valamije?- Mark feltűnően hallgatott, Pam a fejét rázta, miköz-ben Matt sírva fakadt és Mel nyakába kapaszkodott. Ésekkor Mel, aki a tehetetlenül fekvő testet figyelte,hirtelen felkiáltott, mert hatalmas, vörös vértócsát fede-zett fel Val nadrágszárán, de már a hó is véres voltkörülötte.- Peter, ó, istenem... - Lehúzta a kesztyűjét, ésmegérintette Val arcát, olyan volt mint a jég, de ahidegség a belsejéből áradt.Peter a feleségére nézett, aztán a mostohalányára.- Vérzése van. - És ebben a pillanatban hála istennekmegérkeztek a sírendészek, két erős, vörös és fehérkarszalagos fiatalember térdelt le Peter mellé.- Rosszul esett?- Nem. Orvos vagyok. Vérzése van. Milyen gyorsan tudnak hordágyat hozni? - Az egyik elővett egy kisCB-készüléket, leadta a riasztójelzést, és bemondta apontos fekvésüket.- Itt lesznek hamarosan. - És alig ért a végére, feltűntegy szánra szerelt hordágy a messzeségben, két

631

embersíelt mellette. Mel Val mellett térdelt, most már az ődzsekije is rajta volt az eszméletlen lányon, de így islátta, hogy minden igyekezetük ellenére Val szája márkékül. Kétségbeesetten nézett Peterre.- Nem csinálhatnál valamit? - A szeme csupa könnyés vád, és a férfi majdhogynem kétségbeesetten nézettMelre. Ha a lány meghal, azt Mel sosem fogja megbo-csátani neki. De persze semmit sem tehetett.- El kell állítani a vérzést és infúziót adni neki,amilyen gyorsan csak lehet. - Ekkor a sírendész fiúhozfordult.- Milyen messze van innét a legközelebbi elsősegély-nyújtó hely?A fiú a hegy lábához mutatott. Alig egy percre voltonnét, ahol álltak. - Plazmájuk van?- Igen, uram. - Val már a szánon volt, hatalmasvértócsa maradt utána a havon, a család pedig megindulta szán nyomában a kis kunyhó felé.Peter ismét Melhez fordult. - Milyen vércsoportbatartozik?- Nulla pozitív.Jessie addigra már halkan sírt, Pam nemkülönben,

632

ésMark úgy festett, mint akinek magának is mindjártszüksége lesz rá, hogy szánon vigyék. Amilyen gyorsanbírták, leemelték Valt a szánról, és bevitték. Voltodabenn egy hivatásos ápolónő, és már értesítették azorvost. Kinn volt épp a sípályán, egy törött lábú emberthozott be. Peter sietve felpolcolta Val csípőjét, hogymagasabban legyen a fejénél, a nővér pedig segítettleszedni róla a ruhát, miközben a többiek álltak ésbámultak. Rögtön megindították az infúziót, de Valsemmi jelét nem adta, hogy magához akarna térni, Melpedig rémülten figyelte.- Istenem.:. Peter... - Mintha vérben úszott volnaminden, s ekkor Mel hirtelen Jesshez fordult, merteszébe jutott Matthew, aki tágra meredt szemmel bá-multa a mostohatestvérét. - Pam, vidd ki a kistestvére-det. - A kislány kábán bólintott és kiment, Mark ésJessica maradtak egymásba kapaszkodva, miközbenPeter és a nővér Val életéért küzdöttek, Mel pedigfigyelte, mit csinálnak.Néhány perc múlva megjött az orvos; és akkor már ő

633

is besegített Peternek. Hívták a mentőket, mert Valtsürgősen kórházba kellett juttatni, nyilvánvalóan nő-gyógyászati ügy, de fogalmuk sem volt, hogyan kezdő-dött és miért.- Tudja valaki... - kezdte az orvos, mire Mark azzaldöbbentette meg a körbenállókat, hogy előrelépett, ésreszkető hangon közölte:- Kedden abortusza volt.- Hogy micsodája? - Mel körül nagyot fordult aszoba, először Markra, majd Peterre bámult, aki épphogy elkapta, mielőtt elvágódott. A nővér repülősóthozott, . az orvos pedig továbbra is Vallal foglalkozott.Látni való volt, hogy a vérzést csak sebészi beavatkozás-sal lehet megállítani, és persze azt se tudta senkipontosan, hogy hogyan. Iszonyú mennyiségű vért veszí-tett, és Peter holtra váltan nézett a fiára.- Az ég szerelmére, ki csinálta ezt?Könnyek gyűltek Mark szemébe, és remegve nézettszembe az apjával. - Nem akartunk olyasvalakihezmenni, akit ismersz, vagyis Los Angelesben nem jöhe-tett számításba senki. Val egy klinikára akart

634

menni.Felkerestünk egyet Nyugat-Los Angelesben.- Te jóságos isten! Van róla fogalmad, hogy meg isölhették volna? - Peter már ordított a kis szobában, Melzokogni kezdett, és Jess az anyjába kapaszkodott.- Meg fog halni... istenem... meg fog halni... - Jes-sica teljesen kiborult a haldokló testvére láttán, ettől vi-szont Mel magához tért, és felmérte, mi folyik körülötte.Durván rárivallt Jessre, az övé volt a kis kunyhóban azegyetlen hang, amit hallani lehetett. - Nem fog meghal-ni, megértetted? Nem fog meghalni! - Kiáltása legalábbannyira szólt Istennek, mint azoknak, akik a kunyhóbanálltak. Aztán hirtelen feltört dühében Markról Jessrenézett. - Az ég szerelmére, miért nem mondta megegyiktek legalább? - Ahogy Markra pillantott, csakhallgatás volt a felelet... Túl sokat várt volna, ha abbanreménykedik, hogy majd ők megmondják, s ezért Jess-hez fordult. - És te! Te tudtad! - vádolta gonoszul.- Sejtettem. De soha nem mondták. - A hangjaéppúgy tele volt dühvel, mint az anyjáé. - És különbenis, mit számított volna, ha megmondjuk? Hisz

635

mindigolyan rohadtul el vagy foglalva a munkáddal meg aférjeddel, meg Pammel és Mattel. Akár ott is hagyhattálvolna bennünket New Yorkban, akár... - De egy élescsattanás, amint az anyja tenyere az arcán elcsattant,elhallgattatta. Zokogva a sarokba menekült, ugyanak-kor felvijjogott a mentőautó a távolban, s a rá következőpillanatban már mindenki azzal foglalatoskodott, hogyValt belerámolják. A két mentőápoló és Mel szállt bemellé.Peter sietve szót váltott a feleségével. - Majd megyekutánatok a busszal. - Kiszaladt, az összes síléceket akunyhóban hagyta. Majd később visszajönnek érte, mostazonban kisebb gondjuk is nagyobb volt a léceknél.Beindította a motort, és a többiek némán felszálltak,Jess és Mark mellette ültek az első ülésen, Pam ésMatthew hátul, és senki egy szót nem szólt egészen atruckee-i kórházig. Elsőnek Peter törte meg a csöndet.

636

- Meg kellett volna mondanod, Mark. - Halkanmondta a néma kocsiban, csak ekkor gondolt beleelőször, hogy min mehetett keresztül a fia.- Tudom. Papa, megmarad? - A hangja remegett, éskönnyek folytak végig az arcán.- Gondolom, igen, ha elég gyorsan odaérnek. Na-gyon sok vért vesztett, de a plazma majd segít. -Jessicasóbálványként ült közöttük, anyja tenyerének a nyomamég mindig az arcán, s ekkor Peter lenézett rá, és azegyik kezével megérintette a térdét. - Rendbe fog jönni,Jess. Rosszabbnak látszik, mint amilyen valójában.Nagyon látványos, amikor az ember ennyi rengeteg vértlát. - Jessica bólintott, és nem szólt semmit. És amikorbeértek a truckee-i kórházba, mind kizúdultak a kocsi-ból, de a fiatalok nemjutottak túl a várószobán. Peter ésMel bementek Vallal, amíg előkészítették, aztán Peterúgy döntött, hogy nem mosakszik be és nem nézi végig aműtétet, hanem inkább Mellel marad. Behívattak egynőgyógyászati sebészt, és Peter feltételezte, hogy

637

érti adolgát. Csak annyit közöltek velük, hogy a helyzetmeglehetősen vészes, és lehet, hogy ki kell venni améhét. Addig nem tudják biztosan, amíg nem tartanakott, s nem látják, milyen nagy a sérülés. Mel fásultanbólintott, és Peter kivezette, hogy a többiekkel együttvárjanak. Mel észlelhetően távol tartotta magát Mark-tól, Jess pedig tőle tartotta távol magát, aztán egy időután Peter odament Markhoz, adott neki húsz dollárt,hogy vigye el és etesse meg a többieket a büfében. Markbólintott és indult, a többiek a nyomában, ám egyiküksem volt éhes. Csak Valra tudtak gondolni mind, aki epercekben a műtőasztalon feküdt. És amikor a gyerekekmind eltűntek, Mel patakzó könnyekkel Peter melléreborult és kétségbeesetten feljajdult. Ezt a jelenetetnaponta nézte végig Peter a Központi Városi Kórházhalljában, de most velük történik... Mellel, Vallal, srajta ugyanaz az érzés lett úrrá, mint amikor Annemeghalt, a teljes tehetetlenség.

638

Most legalább Mel mellett lehetett. Szorosan a kar-jába fogta, és halkan csitítgatta.- Rendbe fog jönni, Mel... meglátod...- És ha többé nem lehet gyereke? - zokogott Melmegállíthatatlanul.- De legalább életben marad, és itt lesz velünk. -Legalább ezért hálásak lehetnek.- Miért nem mondta meg nekem?- Gondolom, féltek. Maguk akarták elintézni. -Amitiszteletre méltó, de annál ostobább elhatározás.- De még csak tizenhat éves.- Tudom, Mel... tudom... -Már egy ideje gyanította,hogy Val és Mark lefeküdtek, de nem szólt, mert nemakarta felizgatni Melt. És most jött rá, hogy Markkalbeszélnie kellett volna. Ezen járt az esze, amikor atöbbiek visszajöttek a büféből, és Mark lassan odamentaz apjához és Melhez. Mel csak nézett rá nyomorúságá-ban és sírt tovább, Mark leült, és ahogy ránézett, látszottrajta, hogy legalább annyira szenved, mint Mel.- Nem is tudom, mit mondjak... nagyon sajnálom...én... én... egy percig se hittem... különben nem hagy-tam volna... - Fejét lehorgasztotta nagy magáramara-dottságában, és feltört belőle a zokogás, és Peter szívemajd megszakadt érte, megölelte, s a rákövetkező

639

pillanatban már Mark és Mel egymás nyakában zokog-tak, mire rögtön ott termett Jessica meg Pam meg Mattis. Írtóztató csend ülte meg a helyiséget, épp mikormegjelent az orvos, és a torkát köszörülte, hogy felhívjamagára a figyelmet. Peter látta meg elsőnek, és kibonta-kozott a többiek öleléséből. Odament és halkan beszél-getni kezdett a sebésszel, Mel pedig rémült szemmelfigyelte őket.- Hogy sikerült?A sebész bólintott, és Mel visszafogta a lélegzetét.- Szerencséje volt. A méhét nem kellett kivennünk.Csak iszonyatos volt a vérveszteség, de maradandókárosodás nem történt. Újabb abortuszt azonban sem-miképpen nem javasolnék. - Peter bólintott. Remélhe-tőleg nem is lesz rá szükség.- Köszönöm. - Kezét nyújtotta, s a két sebész kezetfogott.- Úgy hallom, szintén orvos.- Igen. Szívsebész vagyok. Los Angelesből. - Amásik sebész összevonta a szemöldökét, s a fejéhezkapva elvigyorodott.

640

- A fenébe! Tudom, kicsoda. Maga Hallam! - Olyanizgalombajött, hogy alig bírt magával. Majd elnevettemagát. - Örülök, hogy a műtét előtt nem tudtam. Készidegroncs lettem volna.- Fölösleges. Én nem tudtam volna megcsinálni, amitmaga.- Hát, örülök, hogy segíthettem. - Ismét kezet rázottPeterrel. - Részemről a megtiszteltetés. - Peter ekkorrájött, hogy fizetniük sem kell, és sajnálta, mert az orvosnagyon jó munkát végzett, megmentette Val életét mega leendő gyerekeiét is, akik esetleg Mark gyerekei islesznek. Eltűnődött, vajon most véget ér-e a kapcsola-tuk, vagy inkább még szorosabbá válik közöttük akötelék. Egy biztos, az utolsó órában a család igencsakösszeforrt, s amint ott ültek és várták, hogy Val magáhoztérjen az altatásból, mintha ők maguk is egyre eleveneb-bek lettek volna. Beszélgettek, egy kicsit tréfálkoztak,de azért általában visszafogott volt a légkör.

641

Mindany-nyiukat alaposan megviselte, amit az elmúlt órák soránátéltek. És még mielőtt Val fölébredt, Peter visszavittePamet és Matthew-t a bérelt lakásba. Mark és Jessragaszkodott hozzá, hogy ott maradnak Mellel, és Valtis látni akarták, de a másik kettő addigra rosszabbállapotban volt, mint maga Val. Peter épp ezért akartahazavinni őket mindenáron, bármennyire tiltakoztak is.- De látni akarjuk Valt-vinnyogott Matt.- Úgyse engednek be hozzá, már nagyon késő van,Matt. - Az apja szelíd volt, de hajthatatlan. - Majdholnap meglátod, ha megengedik.- De én ma este akarom látni. - Peter kivezette, Pama nyomukban, még egy utolsó pillantást vetett a többiek-re, s amikor Peter visszaért, Val épp akkor tért magá-hoz, már visszavitték a szobájába, de túlságosan kábultvolt ahhoz, hogy megértse, amit mondanak neki. Csakmosolygott, újra elaludt, s amikor észrevette Markot,feléje nyújtotta a kezét, és így suttogott: - Sajnálom...

642

én... - azzal újra elaludt, és egy óra múlva mindhazamentek. Már majdnem éjfélre járt, és mindannyianki voltak készülve.Mel búcsúzóul megpuszilta Jessie-t, egy hosszú pilla-natra megölelte mielőtt lefeküdt, és Jessica szomorúszemmel nézett az anyjára. - Bocsáss meg azért, amitmondtam.- Lehet, hogy volt benne igazság. Lehet, hogy na-gyon lekötöttek a többiek.- Nagyon sokan vagyunk most, és túl sok van rajtad.Tudom, mami... - A hangja elvékonyodott, más idők,más helyek jutottak eszébe... amikor még nem kellett azanyján olyan sokuknak osztozkodniuk, mint most.- Ez nem mentség, Jess. Mostantól kezdve jobbanfogok igyekezni. - De vajon mennyire fog sikerülni?Hánnyal van több órája a napnak huszonnégynél?Hogyan felelhetne meg mindenki igényeinek, végez-hetné a munkáját, s utána még maradjon is lélegzetvétel-nyi ideje? Most öt gyerek anyja, egy híres sebészfelesége, arról nem beszélve, hogy vezető riporter atévénél. Valóban alig maradt lélegzetvételnyi ideje.

643

És agyereke azzal vádolja, hogy többet törődik a mostoha-gyerekeivel, mint a sajátjaival. Lehet, hogy túlzásbaviszi, ahogy a kedvükbe igyekszik járni. Marknak ispuszit adott éjszakára, azután bezuhant az ágyba Petermellé, de ha mégoly fáradt volt is, elaludni azért nemtudott. Órákig feküdt ébren, arra gondolt, amit Jessmondott neki, és közben maga előtt látta Valt, amint avértócsa közepén fekszik a havon. Peter érezte, hogyösszerázkódik.- Soha nem bocsátom meg magamnak, hogy nemjöttem rá, hogy mi folyik ezek között.- Az ember nem tudhat mindent, Mel. Szinte márkész felnőttek.- Épp ma mintha mást mondtál volna. Azt mondtad,hogy olyan érettek, mint Matthew.- Talán tévedtem. - Megdöbbentette a felfedezés,hogy a fiának majdnem gyereke lett. De hát Markaugusztusban betöltötte a tizennyolcadik évét. Valójá-ban kész férfi. -Tudom, hogy túlságosan fiatalok, ahhozkétségkívül túl fiatalok, amit csinálnak, hogy szeretkez-

644

nek, teherbe esnek, abortuszra mennek, de hát előfor-dul, Mel. - Fél könyékre támaszkodott, és lenézett afeleségére. -És megpróbáltak a végérejárni a dolognak,amit kétségkívül a javukra kell írni. - Mel azonban azégvilágon semmit nem óhajtott a javukra írni, de a magajavára sem.- Tudod, amit Jessie mondott, abban sok az igazság.Annyira el voltam foglalva veled, Pammel és Matthew-val, hogy rájuk alig maradt időm.- Csakhogy most öt gyereked van, meg állásod, megnagyobb háztartásod, meg még itt vagyok én is. Mégis,mit akarnál még magadtól?- Többet. - De már a gondolat is kimerítette.- Mit képzelsz, mennyivel többre vagy képes?- Nem tudom. De amit teszek, az nyilvánvalóan nemelég, különben ilyesmi nem történhetett volna megVallal. Észre kellett volna vennem, mi folyik köztük. Rákellett volna jönnöm, anélkül, hogy szólt volna bárme-lyik.

645

- Mit akarsz tenni? Csendőrt játszani? Otthagyni azállásodat, hogy vezethesd az iskolabuszt?Nem volt valami vonzó ötlet, tudták mindketten, deegy kis idő múlva Mel halkan megjegyezte: -Anne pedigezt csinálta, ugye?- Igen, de te egészen más vagy, Mel. És nem hinném,hogy ő egy percre is meg volt magával elégedve, ha épptudni akarod. A különbség az, hogy te elégedett vagy.És ettől boldogabb is vagy. - Szép volt, hogy ezt mondta,s Mel mosolyogva fordult feléje a sötétben, csak aholdvilág vetette rájuk gyér árnyékát.- Tudod, annyival jobb veled, Peter. Annyival jobbminden. De leginkább én magam vagyok jobb.- Remélem is. Tőled valahogy én is jobban érzemmagam. Mindig érzem, hogy neked számít, amit csiná-lok. - Mély lélegzetet vett. - Anne sosem értett egyet atevékenységemmel. - Halvány mosollyal nézett Melre.- Ő a szívátültetést undorító dolognak tartotta és nagyonhelytelenítette. Az anyja a Keresztény Tudósok közétartozott, és az orvosi szakmával szemben eleve

646

gya-nakvó volt.- Ez neked nagy próbatétel lehetett. - Erről eddigsohasem beszélt a férfi, és Melt elképesztette az infor-máció.- Az is volt. Sohasem éreztem, hogy egyetért velem.- Hát én egyetértek veled, tudod, Peter.- Tudom. És ez nekem nagyon sokat jelent. Talánlegelőször ezt szerettem meg benned. Én felnéztem rád,és éreztem, hogy te is felnézel rám. - Mosolyogvamegcsókolta Mel orra hegyét. - Aztán beleestem a szexilábadba meg a szenzációs fenekedbe, és most tessék, itttartunk.Mel lágyan fölnevetett a sötétben, elképesztette, hogymilyen különös tud lenni az élet néhanap. Néhány órájamég hisztérikusan zokogott, biztosra vette, hogy elve-szíti a lányát, most pedig ott fekszenek a sötétben, és alehető legbizalmasabb dolgokról beszélgetnek. Ugyan-akkor rájött valamire, aminek eddig nem volt tudatá-ban. Ő és Peter barátok lettek az elmúlt néhány

647

hónap-ban, a legjobb barátok, és ő soha senkit ilyen közel nemérzett magához, se nőt, se férfit. Peter áttörte a falakat,amelyeket az évek során Mel maga köré emelt, és ő mégcsak észre se vette. -Szeretlek, Peter Hallam, méghozzásokkal jobban, mint hinnéd. - Majd ásítva elaludt akarjai közt, és amikor a férfi lenézett rá, látta, hogymosolyog.Vasárnap este Peter29. FEJEZET hazavitte Markot, Jesstés Matthew-t, Mel pedig Truckee-ban maradt Vallal. Abérlakásból kiköltöztek, Mel egy motelban szállt meg, smindennap gyalog ment a kórházba, szerdán pedigközölte az orvos, hogy Val hazarepülhet az anyjával.Meglepő módon mindketten élvezték az együttlétet, úgybeszélgettek egymással, ahogyan már évek óta nem, azéletről, a fiúkról, Markról, a szexről, Mel házasságárólPeterrel, Mel életéről. És amikor szerda este földetértek Los Angelesben, Mel úgy érezte, hogy soha ilyenjóban nem volt a lányával. S csak arra vágyott,

648

hogygyakrabban lehessen velük, méghozzá az iméntihezhasonló megrázkódtatás nélkül.Val lelkileg is jó állapotban volt. Rémesen bántotta,hogy a meg nem született gyermek ellen mekkorátvétkezett, de rájött, hogy ha tizenhat éves korábangyereket szül, tönkreteszi az életét, és Mel ezzel kényte-len volt egyetérteni. Az egész életét megváltoztattavolna, kénytelen lett volna törvényesíteni a kapcsolatátMarkkal, ami lehet, hogy később nem is bizonyulnaolyan jó ötletnek. A kapcsolatuk intenzitása megrémí-tette Valt, aki nem akarta, hogy az előző eset megismét-lődjék. Mel meg volt elégedve a dolgok ilyetén állásával,úgy vélte, lehet, hogy nagy árat fizetett érte, de a leckétmegtanulta egy életre. A születésszabályozás kérdéséttöbbé nem fogja félvállról venni, és egészen biztosannem is fog szexuális kapcsolatba kerülni senkivel, amígkomolyan meg nem fontolja a dolgot. De Mel sajnálta,hogy ennyi mindenen kellett keresztülmennie. Val

649

el-mesélte, hogyan zajlott az abortusz, és Mel csodálta abátorságát, és ezt meg is mondta neki.- Nem hiszem, hogy végig bírtam volna csinálni.- Én pedig úgy éreztem, hogy nincs más választásom.És Mark mellettem volt. - Igyekezett túltenni magát adolgon, de mindketten tudták, hogy ez lehetetlen. Melmegölelte, és mindketten sírtak, amikor Val beszámoltneki.- Úgy sajnállak, kicsim.- Én is sajnálom, mami... nagyon sajnálom... - Meg-törten tért vissza Los Angelesbe, és Mel aznap este,vacsora közben észrevette, hogy Markkal most inkábbúgy viselkedik, mint egy testvérrel, s a fiú szemmelláthatóan nem bánta. Máris megfoghatatlan változás álltbe a kapcsolatukban, méghozzá előnyére. Peter isészrevette, és szóba is hozta Melnek aznap este. - Tu-dom - bólintott Mel. - Az hiszem, a nagy kaland végetért.- Hála istennek - mosolygott Peter fáradtan. Hosszúnapja volt, aznap délelőtt öt óra hosszat volt a

650

műtő-ben. Visszazökkent a mindennapi kerékvágásba, és aKözponti Városi Kórházban egy halom munka várt rá.- Most már rászabadíthatjuk Markot a környékre, sközben kívánhatunk neki sok szerencsét. Csak mostjöttem rá, milyen tébolyító, ha az embernek lányaivannak. -Nem mintha neki nem lett volna elég aggódni-valója Pam miatt, de az valami egészen más volt, Valértmásképpen kellett aggódni. A fantasztikus teste az, amioly sok okot adott az aggodalomra. -Elég baj, hogy nemcsúnya.Mel elvigyorodott. -Na ne mondd. Ebbe őszülök belemár évek óta.De másnap már a tévézésbe őszült bele. Paul Stevensrémes dolgokat művelt a távollétében. Mel három napigbeteget jelentett, s amikor csütörtök reggel megjelent, aférfi mindent elkövetett, hogy szabotálja. Szerencsére arendező tudta, hogy Stevens mit forgat a fejében és hogy

651

szenvedélyesen gyűlöli Melt, ezért aztán nem hagyta,hogy komolyabb károkat okozzon. De nyomasztó volthallani, milyen pletykákat terjeszt Melről, meg hogymekkora kalamajkát igyekszik csinálni azzal, hogy aztállítja, New Yorkban Mel az egyik legnépszerűtlenebbriporter volt, s hogy csak azért vitte olyan sokra, mert azégvilágon mindenkivel lefeküdt, meg ami mocsok mégépp eszébe jutott. Mel aznap este mindent elmondottPeternek, aki egészen belesápadt.- Nahát, hogy ez a kis szarházi... - Ökölbe szorultkeze láttán Mel elmosolyodott.- Valóban nagy gazember.- Sajnálom, hogy ilyesmin kell keresztülmenned.- Én is. De ez van.- Miért gyűlöl ennyire?- Leginkább anyagi okokból, meg azért is, mertévekig vezető riporter volt, akinek nem kellett senkivelegyüttműködnie. Persze nekem se kellett, de hát énbeláttam, hogy alkalmazkodnom kell az adott helyzet-hez. Semminek nem örülnék annyira, mint ha

652

megsza-badulhatnék tőle, de, gondolom, nem érdemes elmérge-síteni a helyzetet.- Kár, hogy ő nem gondolkodik hasonlóképpen.- Kár.És ez így ment megállás nélkül a rákövetkező hónapban,olyannyira, hogy Mel egyre többet betegeskedett, ren-geteget fájt a feje, s a gyomrából csak nem akart kiállni afájás, s már-már rettegett attól is, ha a munkahelyére bekellett mennie. Annyi interjút vállalt, amennyit csakbírt, csak hogy ne kelljen ott lennie, ugyanakkor igye-kezett többet együtt lenni a lányokkal, kiváltképp azikrekkel. Amit Val abortusza idején Jessica a fejéhezvágott, az nem pergett le róla nyomtalanul. Azzalvádolta az anyját, hogy Peter gyerekei jobban érdeklik,mint a sajátjai, és Mel most megpróbálta helyrebillen-teni az egyensúlyt. De érezte, hogy Pam mellőzöttnekérzi magát, és észrevette, hogy folyvást Mrs. Hahnnal

653

sustorog, s hogy ennek elejét vegye, igyekezett bevonniPamet az ikrek együttesébe, de nem volt könnyű min-denkit boldoggá tenni, ráadásul az utóbbi időben vaca-kul is érezte magát, s emiatt nehezére esett mindenkiigényeinek megfelelni. Épp Mattel ment vásárolni egynap, amikor le kellett ülnie, annyira kifogyott a szusz-ból. Szédült, émelygett, úgy érezte, ott nyomban elájula Safeway kellős közepén. Megígértette Matt-tel, hogynem árulja el a papának, de a kisfiú annyira megijedt,hogy Jessnek azért elmondta, aki rögtön szólt Peternek,amint hazajött. Peter elgondolkodva mérte végig Melt,aztán este vallatóra fogta.- Mel, beteg vagy?- Nem. Miért kérded? - Közben elfordult, hogy aférfi ne lássa az arcát.- Nem tudom. Egy kis veréb azt csipogta, hogy manem voltál valami fényesen. - Aggódva nézett az asz-szonyra, mikor az feléje fordult.- És mit csipogott a kis veréb? - Tudni akarta,

654

mennyit tud Peter.- Hogy majdnem elájultál a fűszerüzletben. - Le-húzta maga mellé az ágyra, és alaposan szemügyre vette.- Így volt, Mel?- Többé-kevésbé.- Mi a baj?Mel sóhajtva a földet bámulta, majd visszanézett aférfira. - Ez a seggfej Paul Stevens az agyamra megy.Lehet, hogy gyomorfekélyem van, nagyon vacakul va-gyok már hetek óta.Peter együtt érzőn nézett rá. - Mel, ígérd meg, hogyelmész orvoshoz.- Jó - sóhajtott az asszony, de nem valami meggyőző-en. - Csak épp nem érek rá.Peter megragadta a karját. - Akkor szakíts rá időt.- Egy feleségét már elveszítette, s arra gondolni se bírt,hogy a másikat is elveszítse. -Komolyan mondom, Mel!Vagy elmégy, vagy magam jegyeztetlek elő a kórház-ban.- Ne légy ostoba. Csak megszédültem.- Ettél?- Nem igazán.- Akkor lehet, hogy attól volt. De azért feltétlenül

655

meg kell nézetned magadat. - És most azt is észrevette,hogy Mel lefogyott, az arca nyúzott és sápadt. - Förtel-mesen nézel ki.- Ez kedves, köszönöm.A férfi hozzáhajolt és megfogta a kezét. - Csakaggódom miattad, Mel. - Magához húzta. - Olyanveszettül szeretlek. Akkor, ugye, holnap telefonálsz ésmegnézeted magad?- Oké, oké. - És másnap reggel Peter megadott nekiegy csomó nevet, belgyógyászokét és szakorvosokét.- Ezekhez mind menjek el? - kérdezte Mel rémülten,mire Peter elmosolyodott.- Egy-kettő elég lesz. Miért nem kezded Sam Jones-szal, a belgyógyásszal, aztán majd ő megmondja, mirevan még szükség.- Miért nem utaltatsz be mindjárt egy hétre a MayoKlinikára? - heccelődött Mel, de Peternek nem voltnevethetnékje. Az asszony még a tegnapinál is rosszab-bul nézett ki.- Meglehet, hogy az lesz a vége.- Egy fenét.Aznap délután Mel elment Sam Joneshoz. Máskülön-

656

ben négy hétig kellett volna várakoznia, de mert bemu-tatkozott az asszisztensnőnek, csodák csodája, aznapdélutánra rögtön találtak egy kis helyet. Kettőre mentoda, négyre már a tévében kellett lennie, és Jonesminden percet kihasznált, vért vett, vizeletvizsgálatotkészített, keresztül-kasul megvizsgálta, felvette azanamnézist, meghallgatta a tüdejét, megmérte a vérnyo-mását. Mire végeztek, Mel úgy érezte, hogy a testénekminden négyzetcentiméterét feltérképezték.- Nos, ez idáig minden a legnagyobb rendben levő-nek látszik. Lehet, hogy kimerült, de alapjában véveteljesen egészséges. Régóta érzi magát ilyen kimerült-nek? - Mel beszámolt az összes tünetekről, az émelygé-sekről, fejfájásokról, a nyomasztó munkakörülményei-ről, a New York-i költözésről, az állásváltoztatásról, Valabortuszáról, a házasságról, az új gyerekekhez valóalkalmazkodás nehézségeiről, miközben Peter elhunytfeleségének kísértetével kényszerül együtt élni egy

657

olyan házban, ahol még mindig nem érzi otthon magát.- Elég! -dobta el magát az orvos a székében hörögve,s a homlokára csapott. - Már-már én is émelygek.Kedves asszonyom, maga az imént felállította a diagnó-zisát. Magának énrám semmi szüksége. Magának hathét kell egy homokos tengerparton. - Nem is volna rossz - mosolygott rá Mel. - Én megmondtam Peternek, hogy csak az idegeim. - Lehet, hogy igaza van. - Ajánlott neki nyugtatót, altatót, de Mel hallani sem akart róla. És amikor Peterrel este találkoztak, beszámolt mindarról, amit az orvos mondott. - Látod, semmi bajom. Csak agyon vagyok hajszol- va. - Ezt eddig is tudták, de Peter még mindig nem volt meggyőződve, hogy csupán erről van szó. Mellel kap- csolatban semmit nem vett félvállról, és az asszony tudta ezt jól. - Majd meglátjuk, mit mondanak a laboratóriumi eredmények. Mel a szemét forgatva indult, hogy lefektesse Mattet. Pam a sztereóját hallgatta, az ikrek pedig a leckéiket

658

írták a szobájukban. Mark nem volt odahaza. Mel azt a pletykát hallotta, hogy új barátnője van, egy elsőéves az UCLÁ-ról, s Valt ez láthatólag egy csöppet sem izgatja.Azt mondta, van egy fiú az osztályában, aki "irtó aranyos", és végre Jessica is talált egy kedvére való fiút aki már kétszer elvitte moziba. Legalább az ő házuk tájékán a legnagyobb rendben volt minden. Mel boldog sóhajjal tért vissza Peterhez. - Nyugaton a helyzet, hál' istennek változatlan. - Jelentést tett az összes gye- rekről, s Peter meg volt elégedve. Úgy látszik, csak egyenesbe jön minden, gondolta. Hanem a másnap kapott hírekre egyikük sem volt felkészülve. Mel elfelejtette felhívni dr. Jonest mielőtt dolgozni ment, s mikor hazaért, üzenet várta, hogy az orvost sürgősen hívja fel telefonon. Peter találta meg elsőnek az üzenetet, s maga hívta fel Samet, de régi kollégája és barátja neki nem mondott semmit. - Hívjon csak fel a feleséged, ha hazaér, Peter.

659

- Az ég szerelmére, Sam, mi a baj? - Meg volt rémülve, de Jones nem adta be a derekát, Peter pedig azonnal nekiesett Melnek, amint az ajtón belépett. - Hívd fel a Jonest! - Most? Miért? Ebben a percben léptem be, nem akaszthatnám fel előbb a kabátomat?- Az ég szerelmére, Mel...- Jézusom! - A férfi aggódó szemébe nézett éseltűnődött, vajon mit hallgathat el előle. - Mi a baj?- Nem tudom. Nekem nem hajlandó megmondani.- Felhívtad? - kérdezte Mel bosszúsan.Peter bevallotta. - De nem nyilatkozik.- Helyes.- Az ég szerelmére...- Jól van, jól van. - Már tárcsázta is az orvoslakásának a számát, s Mrs. Jones előkerítette a férjét.Peter ott ólálkodott Mel körül, de a felesége elzavarta.Bájcsevegtek egy sort az orvossal, mielőtt a lényegretértek.- Nem akartam, hogy Peter előbb tudja meg, mintmaga. - A hangja komoly volt, és Mel visszafogta alélegzetét. Lehet, hogy Peternek igaza van. Úgy látszik,valami komoly baja van. - Mel, maga állapotos, ésgondoltam, szívesebben közölné vele maga. - Az orvos

660

ragyogott a vonal végén, Mel annál kevésbé. A tekinteteelhomályosult, és Peter abban a hiszemben bámult rá,hogy valami nagyon rossz hírt fog hallani. Lassanbelesüllyedt a székébe, és várta, hogy Mel befejezze abeszélgetést.- Nos?Nehéz volt kivédeni. Csak ült ott vele szemben, és lenem vette róla a szemét.- Mit mondott?- Nem sokat.- A francba! - Peter talpra szökkent az előszobában.- Láttam az arcodat. Szóval megmondod magadtól,vagy hívjam vissza én? .- Úgyse mondja meg.- Nem a fenét! - Peter majd megpukkadt, Mel pedigmég mindig le volt bénulva. Rábámult a férfira, ésfelállt.- Nem mennénk be a dolgozószobádba, hogy megbe-széljük? - Szó nélkül követte Petert, majd becsuktamaguk mögött az ajtót. Mel ismét leült és a férfirabámult. -Nem értem.- Mondd el, mit mondott, és majd én elmagyarázom,de az ég szerelmére, nyögd már ki, mi van.És ekkor Mel elmosolyodott. Peter komplikációkra

661

számított, de abban, amit az orvos mondott, nem voltkomplikáció. Komplikáltabb legfeljebb Mel élete leszmár megint. - Gyereket várok.- Mit csinálsz? - A férfi hitetlenkedve bámult rá.-Nem lehet.- De igen. - Mel úgy festett, mint akin épp mostgázolt át egy gőzhenger, Peter pedig odament hozzá ésmagához húzta.- Évek óta ilyen jó hírt nem hallottam.- Nem-e? - Mel még mindig nem tért magához.- Nem hát.- Az ég áldjon meg, Peter. Nekünk már más sehiányzott. Már így is belefulladunk a kötelezettségeink-be. És még egy csecsemő? Most? Harminchat évesvagyok, kettőnknek öt gyerekünk van... - A gondolatrais elborzadt, és Peter összetörten nézett rá.Azon volt, hogy a hangja minél tárgyilagosabb legyen,amikor a kérdést föltette: - EL akarod vetetni?Mel a levegőbe bámult, eszébe jutott, mit mesélt Valarról, amit az abortuszklinikán végigcsinált Markkal.-Nem tudom. Nem hiszem, hogy meg tudnám tenni.- Akkor, ugyebár, nincs mit határoznunk?

662

- Úgy teszel, mintha olyan egyszerű volna a dolog.-Boldogtalanul nézett a férfira. -Pedig hát csöppet semaz.- Dehogyisnem. A szerződésedben benne van a szü-lési szabadság. Magad mondtad.- Szent isten. El is felejtettem. - És akkor nevetnikezdett, mert eszébe jutott, milyen mulatságosnak ta-lálta akkor. És ettől minden egy csapásra mulatságoslett. Csak nevetett, nevetett megállás nélkül. Peterpedig megcsókolta, és elővett egy üveg pezsgőt a bár-szekrényből. Kipattintotta a dugót, aztán töltött egy-egypohárral, és ittak Mel egészségére.- Mindkettőnkre. -Majd: -A kicsire.Mel belekortyolt, aztán sietve letette a poharat.Szinte azon nyomban felfordult a gyomra. - Nemihatok. - Ott, Peter szeme láttára egészen elzöldült,mire Peter is letette a poharát, és odament hozzá.- Jól vagy, szívem?- Jól vagyok. - Mosolyogva a férfira támaszkodott,még mindig képtelen volt felfogni a helyzet iróniáját.- Majdnem tizenhét évesek a lányaim, és gyereketvárok. Ki hinné... -Aztán ismét nevetni kezdett. -Nemis értem, hogy történhetett, hacsak ki nem

663

lyukasztottada pesszáriumomat.- Kit érdekel? Fogjuk fel ajándéknak. - Józanulnézett a feleségére. - Nézd, Mel, én a hét minden nap-ján a halállal viaskodom. Harcolok ellene, gyűlölöm,próbálok túljárni az eszén azzal, hogy műanyag szívetteszek az emberek mellkasába, meg sertésszívbillentyűtmeg birkaszívbillentyűt, szívátültetéseket végzek, elkö-vetek mindent, hogy átverjem az öreg Halált, akifolyvást ott leselkedik a hátam mögött. És akkor tessék,itt vagy te, az élet felbecsülhetetlen ajándékával, ami ilykegyesen megadatott. Botrány volna nem hálásan fo-gadni.Mel csendesen bólintott, megrendítette, amit a férfimondott. Milyen jogon utasíthatna vissza ilyen ajándé-kot? - És mit mondunk a gyerekeknek?- Azt, hogy gyerekünk lesz, és hogy rettenetesenörülünk neki. Nahát, és én még azt hittem, hogy betegvagy.,- Én is azt hittem. -Mel elmosolyodott. Most, hogy a

664

pezsgő kellő távolságba került az ajkától, ismét jobbanérezte magát. - És örülök, hogy nem vagyok az.- Feleannyira se, mint én, Mel. Egy percig meg nemvolnék nélküled.- Nos, meg se kell próbálnod. - Ekkor megjelentMatthew, bedörömbölt az ajtón és közölte, hogy kész avacsora, és mielőtt bementek az ebédlőbe, Peter min-denkit összecsődített a nappaliban és beszédet intézetthozzájuk.- Izgalmas bejelentenivalónk van - mondta, és ra-gyogva nézett Melre.- A jövő héten Disneylandbe megyünk! - vakkan-totta közbe Matt, mire mindenki nevetett, és találgatnikezdtek a többiek is. Mark arra tippelt, hogy teniszpá-lyát fognak építeni. Pam, hogy vesznek egy jachtot, azikrek, hogy egy Rolls-Roysot, meg hogy Honolulubautaznak, amivel mindenki egyetértett volna, de Petercsak rázta a fejét.- De nem ám. Nem egészen. Habár Honolulu rop-pantul jól hangzik. Talán majd húsvétkor. Ám a miközölnivalónk még ennél is sokkal fontosabb.- Na, papa, mond már, mi az? - Matthew majdmeghalt a kíváncsiságtól, és Peter egyenesen őrá

665

nézett.- Kistestvéred lesz, Matt. - Aztán végignézett atöbbieken, Mel is figyelte az arcukat, de a reakciójukugyanolyan váratlanul érte, mint Sam Jones bejelentése.- Hogy micsoda? - ugrott talpra Pam rémülten, éshitetlenkedve bámult Melre. - Ennél undorítóbbat mégéletemben nem hallottam. - Azzal sírva fakadt éskimenekült a szobából, Matthew ugyanakkor remegőszájjal meredt rájuk.- De ide már nem kell több gyerek. Már így is ötenvagyunk.- Pedig biztosan nagyon jóban lennétek - nézett ráPeter, miközben könnyek lepték el a kisfiú szemét. - Atöbbiek annyival öregebbek nálad.- Nekem ez így nagyon jó. - Azzal a nővére utáneredt, Mel pedig a saját gyerekeihez fordult, Valtkönnyek között találta.- Azt ne várd, mama, hogy még el is legyek ragad-tatva - pattant fel Val, hogy beleremegtek meglehetőskeblei. - Két hónapja sincs, hogy a saját csecsemőmetmegöltem, és most elvárnád, hogy a tiédtől el legyekragadtatva? - Könnyek között szaladt ki a szobából,Mark a vállát vonogatta, de ő se tartotta nagy

666

ötletnek akistestvért, Jessica meg csak bámult rájuk döbbenten.Mint aki tudja, hogy így is mekkora a teher a vállukon, snem érti, hogyan is juthatott eszükbe újabbat tenni atetejébe. És az volt benne a legrosszabb, hogy Mel isérezte, hogy igaza van. Fölment, mondván, hogy látniakarja az ikertestvérét, Mark is felszívódott, ők pedigkettesben maradtak a nappaliban, s Mel a könnyeittörölgette.- Nos, ennyit erről.- Majd megnyugszanak. - Átölelte a feleségét, samikor felnézett, Hilda Hahn állt előtte.- Kihűl a vacsora. - Harciasan nézett rájuk, s Mel,szemmel láthatóan összetörten, felállt. A gyerekek kivoltak borulva az új jövevény hírétől, neki meg mégmindig problémái vannak a munkájával. Valahogy úgyérezte, hogy mindez több annál, amit egyszerre el lehetviselni, s amint a vacsoraasztal felé indultak, nagyonnehéz volt a szíve. S amint felnézett, Mrs. Hahn bámult

667

le rá.- Akaratom ellenére meghallottam a hírt. - Erősnémet akcentusa mindig is bántotta Mel fülét, egyszemernyi kedvesség vagy melegség sem volt a hangjá-ban, ellentétben más német asszonyokkal, akiket Melismert. És ismét Melre bámult. - Nem veszélyes gyere-ket szülni a maga korában?- Egyáltalán nem az - mosolygott Mel édesdeden -hisz még csak ötvenkét éves vagyok. - Mindezt annaktudatában, hogy Mrs. Hahn ötvenegy. És Peter rámo-solygott. Mondjon Mel amit akar, azzal ő most mindegyetértett. És fütyült rá, hogy viselkednek a gyerekek,ő magánkívül volt a boldogságtól, és azt akarta, hogyennek Mel is tudatában legyen. De Mel nem bírtvacsorázni, és másra se gondolt, mint a gyerekek reak-ciójára. Fölment hozzájuk, de minden ajtót csukvatalált, sehol a meleg fogadtatás. Mikor visszament ahálószobába, Peter rá akarta venni, hogy feküdjön le,mire Mel kinevette. - Ugyan már, alig öt- vagy hathetesterhes vagyok, az ég áldjon meg.

668

- Na és. Attól még startolhatsz a megfelelő módon.- Gondolom,. ezt meg is tettük, vagy két órával ez-előtt. - Sóhajtva feküdt az ágyon. - Szép kis fogadtatás-ban részesültünk, nem gondolod? - A gyerekek reak-ciója torkára fagyasztotta a szót, kiszolgáltatottnak,nemkívánatos személynek és elhagyatottnak érezte ma-gát.- Adj nekik egy kis időt. Igazában csak Valnak ésMattnek van oka a kiakadásra, és majd ők is magukhoztérnek a megrázkódtatásból.- Szegény Matt-mosolygott Mel a kisfiúra gondolva.- Ő akar a mi kicsinyünk lenni, és ezért nem ishibáztatom.- Hátha lány lesz - mondta Peter boldogan, de Melfelhördült:- Nehogy már. Hisz van belőlük három. - Ő márkezdett hozzászokni a gondolathoz, csodának fogta felaz egészet. Aznap este órákig tárgyalták az eseményt, ésPeter másnap reggel, mielőtt munkába indult, gyengé-den megcsókolta. De amikor Mel lement reggelizni ésmegpillantotta Mattet és Pamet és az ikreket, úgyérezte, ellenséges táborba vetődött. Csak

669

végignézettrajtuk, és máris elfogta a kétségbeesés. Ezek ugyan sohameg nem szokják a gondolatot.- Igazán sajnálom, hogy mindnyájan így éreztek. -Val rá se nézett, Jess teljességgel levertnek látszott,Matthew hozzá se nyúlt semmihez, amit a tányérjáratettek, és amikor Mel Pamre nézett, a kislány szemébenrémülten fedezte fel a gyűlölet, düh és kétségbeeséskeverékét. Mintha gondolatban valami távoli helyremenekült volna, ahol Mel többé el nem érheti.Mind közül Pam volt a leginkább kiborulva. Mel mégaznap este megpróbált beszélni vele, amikor a kislányhazajött az iskolából, de amikor fölment a szobájába,Pam az orra előtt bevágta az ajtót, és ráfordította akulcsot. És még akkor sem volt hajlandó kinyitni,amikor Mel dörömbölni kezdett.Az otthonuk tele volt bánattal, dühvel, sértődöttséggel.Mintha mindnyájan őt akarták volna büntetni, mind-egyik a maga módján, Mark, az apja legnagyobb kétség-beesésére, soha nem volt otthon, az ikrek kerülték

670

éselzárkóztak előle, Matt folyvást vinnyogott valamiért,és az iskolában is bajok voltak vele, Pam pedig rossz útratért és lógni kezdett az iskolából. Négyszer is behívattákMelt, mert Pam többször is eltűnt a második óra előtt, samikor Mel megpróbálta kérdőre vonni a kislányt, azcsak vállat vont, fölment, és magára zárta az ajtót. És avégső gaztette az volt, hogy felakasztotta az anyjaportréját Mel és Peter hálószobájában. Amikor egy naphazajött és ott találta, csak bámult, és elállt a lélegzete.- Maga látta, amikor csinálta, Mrs. Hahn? -kérdezteMel, miközben reszkető kezében szorongatta a portrét.- Én semmit se látok, Mrs. Hallam. - De Mel tudta,hogy látta bizony. És amikor ismét felhívták Pamiskolájából, hogy a kislány már megint lóg, elhatározta,hogy aznap otthon marad, és megvárja, amíg Pamelőkerül. De négy órakor még mindig nem volt sehol. Ésekkor Mel tűnődni kezdett, hátha fiú van a dologban. Ötórakor Pam vigyorogva megjelent, mulattatta,

671

hogy Melegész nap őt leste, s Mel rögtön látta, hogy révületbenvan. Kérdőre vonta, azután bezavarta a szobájába, sindult a hírszerkesztőségbe. Később elmondta Peter-nek, mire gyanakszik.- Ebben erősen kételkedem. Soha ilyesmit nem csi-nált azelőtt.- Hidd el. - De a férfi a fejét rázta. Nem hitt afeleségének, s amikor kérdőre fogta Pamet, a kislánymindent letagadott. Pam komoly feszültségforrás kez-dett lenni, s Mel úgy érezte, most már egyetlen szövetsé-gesét is elveszíti. Peter mindig Pamet védte őveleszemben. Az otthona tele volt ellenségekkel, ráadá-sul nem is az otthona, és Peter most folyvást a lányátvédi.- Peter, tudom, hogy kábítózik.- Szerintem pedig nem.- Azt hiszem, jó volna, ha beszélnél az iskolájával.- És amikor Mel Jessnek és Valnak szerette volna szóbahozni a témát, a lányok nagyon udvariasan elhárították.Nem akartak belekeveredni, aminthogy Mark sem.

672

Most Mel volt a pária, mindegyiküké, a meg nemszületett gyermek miatt. Elárulta őket.És két hétre rá, mikor a Los Angeles-i rendőrségrőltelefonáltak, úgy érezte, pirruszi a győzelem. Neki lettigaza. Pamet elkapták, amikor füvet akart vásárolnivalami kölyköktől a belvárosban, amikor az iskolábankellett volna ülnie. Peter majd megpukkadt, s azzalfenyegetőzött, hogy beadja internátusba, de Pam ekkoris Mel ellen fordult. -Te uszítottad ellenem. Te akarod,hogy elküldjön hazulról.- Én egyáltalán nem akarom. Azt viszont akarom,hogy viselkedj tisztességesen, és tartok tőle, hogy ittvolna az ideje, hogy abbahagyd a lógást minden másnapaz iskolából, hogy füvet szívj, s idehaza úgy viselkedj,mint egy kis vadállat. Ez a te otthonod, és mi szeretünk,de ebből nem következik, hogy úgy viselkedhetsz;ahogy neked tetszik. Minden társadalomnak, mindenközösségnek, minden otthonnak megvannak a magaszabályai.De Peter szokás szerint most is megkegyelmezettPamnek, egyheti büntetést rótt ki rá, aztán maradt

673

adolog annyiban. Nem állt ki Mel mellett, s két hét múlvaPamet ismét elkapták. Ezúttal még nagyobb cirkusztcsaptak körülötte, Peter még a régi pszichiáterét isfelhívta. Megbeszéltek egy csomó időpontot, és Petermegkérdezte Melt, elvinné e Pamet. Aminek az lett akövetkezménye, hogy Melnek négyszer egy héten jófor-mán oda kellett vonszolnia, aztán lóhalálában rohannidolgozni, este nyolckor haza, hogy egy kicsit Matt-tel ésaz ikrekkel is törődhessen. És közben másra se vágyott,csak hogy alhasson, miközben rendszeresen kihányta anehéz ételeket, amelyeket Mrs. Hahn csökönyösen eléjetett.- A doktor úr ezt szereti - mondta, miközben újabbtál savanyú káposztát tett le Mel elé. És végre egy hónapelteltével Mel a kórházban kötött ki vérzéssel és gör-csökkel, s a nőgyógyásza higgadtan közölte:- Ha nem lassítja a tempót, Mel, el fog menni agyerek.

674

Könnyek szöktek a szemébe. Mindenért harcolniakellett ez idő tájt. - Azt hiszem, senki se bánná.- Hát maga?Mel szomorúan, fáradtan lehorgasztotta a fejét. - Énigen. Egyre jobban érzem, hogy bánnám.- Akkor nem árt, ha közli a környezetével, hogyvegyék észre magukat.Peter másnap meglátogatta, és gyászos hangulatbannézett rá. - Nem igazán akarod ezt a gyereket, ugye,Mel?- Azt hiszed, szabadulni igyekszem tőle?- Pam ezt állítja. Azt állítja, hogy a múlt hétenelmentél lovagolni.- Micsoda? Megőrültél? Képesnek tartanál ilyes-mire? - Nem tudom. Tudom, hogy ez zavar a munkádban,vagy legalábbis úgy érzed, hogy zavar. - Mel hitetlen-kedve bámult rá, majd kikelt az ágyból, és összecsoma-golt. - Hová mész?- Haza. Hogy fenéken billentsem a lányodat.- Mel, ugyan... kérlek... - De Mel kijelentkezett akórházból és hazament, lefeküdt, és hiába esedezettPeter a bocsánatáért, aznap délután Mel lement ésráparancsolt Mrs. Hahnra, hogy csirkét főzzön rizzsel,

675

hogy a változatosság kedvéért ő is ehessen, aztán csakfeküdt és várt, amíg a gyerekek mind előkerültek. Hatramind otthon voltak, meglepődve, hogy otthon találják.És amikor lementek enni, Mel az asztalnál várta őket,lángoló tekintettel.- Jó estét, Pam - bámult rá Mel. - Jó napod volt?- Kiváló. - Igyekezett magabiztosnak látszani, deidegesen pillantgatott Melre. - Úgy hallom, azt mond-tad apádnak, hogy a múlt héten lovagolni voltam. Igazez? - Halálos csönd telepedett a szobára. - Megismét-lem. Igaz ez?- Nem - mondta a kislány halkan.- Nem hallom, Pam.- Nem! - ordított Melre, és Peter kinyúlt, hogymegfogja a felesége karját.- Mel, kérlek, ne izgasd fel magadat... Mel egyenesen a szemébe nézett. - Tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. Hallottad, mit mondott? - Hallottam. Mel visszafordult Pamhez. -Miért hazudtál apádnak? Azért, hogy összeveszíts bennünket? - Pam vállat vont.

676

- Miért, Pam?! - Kinyúlt és megérintette a lány kezét. - Azért, mert gyerekem lesz? Olyan szörnyűség ez, amiért engem meg kell büntetni? Akkor most elárulok neked valamit, akárhány gyerekünk lesz, azért szere- tünk téged. - Látta, hogy könnyek szöknek Pam szemé- be, miközben Peter tovább szorította a karját. - De ha nem hagysz fel a szarkeveréssel, amit azóta folytatsz, hogy én ide költöztem, akkora frászt kapsz tőlem, hogy a város másik feléig meg nem állsz. - Pam a könnyein keresztül mosolyogva nézett Melre. - Tényleg így lenne? - kérdezte szinte elégedetten. Ez számára azt jelentette, hogy még mindig törődnek vele. - Tényleg. Mel ekkor körbenézett a többieken. - És ugyanez áll a többiekre is. - A hangja megenyhült, amint Mattre nézett. - Te pedig mindig a mi kicsinyünk maradsz, Matt. Ez a kicsi itt nem fogja elfoglalni a te helyedet.

677

- De a kisfiún nem látszott, hogy hinne neki. És ekkor Mel az ikrekhez fordult. - És ti ketten. - Kiváltképp Valra nézett. - Én ezt nem azért terveztem ki így hogy neked fájdalmat okozzak, Val. Én erre éppúgy nem számítottam, ahogy te se számítottál rá, és ti ketten teljességgel érzéketlenek vagytok velem kapcsolatban, ami nagy piszokság tőletek. - Ekkor Markhoz fordult: - És őszintén, Mark, meglep, hogy ma este itt talállak. Manapság alig látunk. Elfogyott a pénzed, ezért kényte- len vagy velünk vacsorázni? - Aha - vigyorgott a fiú. - Nos, véleményem szerint, jó lenne, ha megjegyez- néd, hogy amíg idehaza élsz, némi felelősséggel is tartozol a család iránt, s nem elég havonta egyszer hazatolnod a képedet. Szeretnénk egy kicsit többet látni, mint az utóbbi időben.Mark döbbenten nézett Melre az elhangzottak után, scsak ennyit mondott: - Igenis, asszonyom.- És, Pam - Peter egy szem lánya félve nézett rá -mostantól fogva egyedül jársz a pszichiáterhez. Te

678

isfölülhetsz a buszra, ahogy felül más is. Én nem foglakkeresztül-kasul furikázni a városban. Ha el akarsz men-ni, elmész egyedül, én nem foglak a hajadnál fogvaodavonszolni.- És nekem busszal kell hazajönnöm az iskolából? -kotnyeleskedett bele Matt reménykedőn. Imádott bu-szozni, de Mel mosolyogva rázta a fejét.- Nem, nem kell. - Ekkor körbenézett az asztal körülülőkön. - Remélem, mindannyiótokkal világosan be-széltem. Mindegyiktek úgy viselkedett, mint egy kisvadállat, amióta csak apátokkal megmondtuk, hogygyereket várok, és ha a véleményemre kíváncsiak vagy-tok, ezt mocsok dolognak tartom. Hogy hogyan éreztek,azon nem változtathatok, de hogy hogy viselkedtek,azon igen, és tovább nem tűröm, ahogy eddig bántatokvelem, mindannyian - a tekintete most Mrs. Hahnrasiklott - van itt hely mindenki számára, nektek is,nekem is, apátoknak is, ennek a kicsinek is, de tisztessé-

679

gesen kell bánnunk egymással. És nem tűröm tovább,hogy engem büntessetek - hirtelen könnyek kezdtekpotyogni a szeméből - ezért a meg nem születettgyerekért. - Azzal odavágta a szalvétáját, és fölmentanélkül, hogy az ételhez nyúlt volna, de legalább ezzel isbizonyított, és Mrs. Hahn valóban salátát és sült csirkétkészített és rizst főzött. Peter körbenézett mindnyáju-kon. Szégyenkeztek mind, és le voltak forrázva, meg isvolt rá minden okuk, s tudták is.- Ugye, tudjátok, hogy igaza van. Mind rohadtulviselkedtetek.Pam igyekezett zavarba hozni a nézésével, de nemhasznált, Mark kényelmetlenül feszengett a székén, Valpedig lehorgasztotta a fejét. -Én nem akartam...- De igen - szólalt meg Jess. - Mindnyájan akartuk.Mert dühösek voltunk rá.- Nem tisztességes így bosszút állni rajta.- Oké, papa. Mostantól fogva jók leszünk - paskoltameg Matt az apja kezét, mire elmosolyodtak mind, éspár perc múlva Peter fölvitt egy tányért a szobájukba,ahol Mel sírva feküdt az ágyban.

680

- Gyere, drágám, ne izgasd fel magad. Hoztamvalami ennivalót.- Nem akarok enni. Émelygek.- Nem volna szabad így felizgatnod magadat, ártneked. - Mel megfordult és hitetlenkedve nézett rá.- Hogy árt nekem? Megfordult valaha is a te fejed-ben, mennyire árt nekem, hogy ebben a házban min-denki úgy bánik velem, mint egy rakás szarral?- Meglátod, most majd megemberelik magukat. -Mel nem felelt. - És ne légy velük olyan szigorú, Mel.Hiszen csak gyerekek.Mel összevonta a szemét, és a férfira nézett. - Mattnem számít, mert ő csak hatéves, és neki minden jogamegvan, hogy dühös legyen, de a többiek szinte felnőtt-számba vehetők, és az elmúlt hónapban mást se csinál-tak, mint a sárba tiportak. Pam még szemenszedetthazugságokkal is traktált, hogy azt hidd, el akaromveszíteni a gyerekünket, és te hittél neki! - Mostegyszerre rá lett dühös, Peter pedig lehorgasztotta afejét, majd végül ránézett.- Nos, azt tudom, hogy ez a gyerek akadályozni fog amunkádban és hogy kezdetben nem akartad.- Most sem vagyok biztos benne, hogy akarom-e.

681

Dehát itt van, az ég áldjon meg, és most nem erről van szó.És mégis, mit gondolsz, hová fogjuk tenni ebben aházban?- Ezen még nem gondolkodtam.- Egy percig se hittem, hogy gondolkodtál. - Melkétségbeesett. Nem akart vele veszekedni, de a magamódján bántja Peter is. Halkabban szólt hozzá. - El-adhatnánk végre ezt a házat?Peter rémülten nézett rá. - Elment az eszed? Ez agyerekeim otthona.- És Anne-nel építtettétek.- Ez most lényegtelen.- Nekem nem az. És itt a mi gyerekünk számára nincshely.- Majd megtoldjuk egy szárnnyal.- Hol? Az úszómedence fölött? - Abszurd ötlet,tudta Peter is.- Majd felhívom az építészt, és megkérdem, mittanácsol.- Nem ő a feleséged.- De te se vagy a feleségem. Te a kurva munkáddalélsz együtt, amivel annyi bajod van.- Ez nem tisztességes.Peter egyre dühösebb lett. - És egyetlen napig le nemmondanál róla, ugye, így van? Még akkor se, ha rámegy

682

a gyereked... - Hangjuk az egész házat betöltötte.- Nem fog rámenni - ugrott ki Mel az ágyból, és álltoda a férfi elé. - Legfeljebb terád meg a gyerekekre, hanem szálltok le rólam, s a változatosság kedvéért nemtesztek értem is valamit. Itt vágják rám a pofákat, amiértmerészeltem teherbe esni, te pedig a régi életedbeakarsz belepasszírozni, miközben a lányod az anyjaképét akasztja az ágyam fölé.- Csak egyszer tette. Nagy ügy. - A férfi nem voltmeghatva.- Ennek a képnek nincs is keresnivalója ebben aházban. - Majd a férfira bámult. Már nagyon elvetettéka sulykot. - És nekem sincs, ami azt illeti. - Azzal aszekrényhez ment, kivett egy bőröndöt, az ágyra hajítot-ta, majd a fiókos szekrényhez ment, és kezdte behaji-gálni a holmiját a nyitott bőröndbe. - Én innen elme-gyek, amíg végig nem gondoljátok mindazt, ami ittvégiggondolnivaló. Ezek a kölykök mind, kivétel nélküljó lesz, ha megemberelik magukat, te pedig hagyd abba,hogy úgy bánsz Pammel, mint egy hervadt kis üvegfejűvirágszállal, különben az lesz a vége, hogy egy

683

rakás szarlesz belőle, vagy valami eszement dologba keveredik,mielőtt még betölti a tizenhatot. Nincs azzal a gyerekkelsemmi baj, amit egy kis fegyelmezéssel meg ne lehetneregulázni.- Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy nem az énlányom esett teherbe néhány hónapja. - Övön aluli ütésvolt, s Peter tudta, mihelyt kimondta. De most már nemlehetett visszaszívni.Mel gyűlölködve bámult rá. - Ez talált. Viszontmindez a te fiadnak köszönhető. .- Nézd, Mel... higgadjunk már le, és beszéljük vé-gig... - Peter megrémült az asszony tekintetéből sugárzógyűlölettől, tudta, hogy nem volna szabad felizgatniamagát, de hát annyira méregbe gurította.- Ebben legalább félig-meddig igazad van. Le fogokhiggadni, de beszélgetni nem fogunk. Legalábbis mostnem. Én ma este innen elmegyek, te pedig boldogulj agyerekekkel, ahogy bírsz. Mi több, szép nyugodtanleülhetsz és kiókumlálhatod, hogy mihez kezdesz velük,

684

a házzal meg énvelem.- Ez ultimátum, Mel? - A férfi hangja döbbenetesenvisszafogott volt.- Igen, az.- És mit fogsz csinálni?- Elmegyek, hogy egy-két dologgal kapcsolatbanmagam is dűlőre jussak. Hogy hajlandó vagyok-e továbbélni ebben a házban, hogy ott akarom-e hagyni azállásomat, és hogy szabadulni akarok-e ettől a gyerek-től.- Komolyan mondod? - A férfi döbbenten nézett rá, de Mel most fenyegetően higgadt volt. - Egészen komolyan. - Megszabadulnál a gyerektől? - Meglehet. Ti mindnyájan feltételezitek, hogy ne- kem azt kell tennem, amit mondanak nekem, amit ti elvártok tőlem. Nekem itt a helyem álló nap, nyeljem le Mrs. Hahnt, nyeljek le mindent, amit a gyerekek kiagyalnak, és éljek Anne képével, aki folyvást a falról mered rám, nap mint nap befurikázzam Pamet a pszi- chiáterhez; és bárhogy is, de szüljem meg ezt a gyere- ket... Hát, tudod mit? Nem fogom. Nekem is van beleszólásom.- És nekem semmi veleszólásom az egészbe? - A

685

férfit ismét elfutotta a méreg.- Te már elmondtad a magadét. Valahányszor ki-nyitni merészelem a számat, te Pam mellé állsz. Váltigerősködsz, hogy Mrs. Hahn micsoda nagyszerű terem-tés, és én hiába mondom, hogy látni se bírom, te közlöd,hogy ez a te házad, és feltételezed, hogy kutya kötelessé-gem megszülni a te gyerekedet. Hát nem fogom. Har-minchat éves vagyok, és valóban úgy érzem, hogy ehhezmár túl öreg vagyok. És ahhoz végképp túl öreg vagyok,hogy mindenki úgy szarjon bele a képembe, ahogy nekitetszik, te is, meg a gyerekek is.- Én észre se vettem, hogy beleszarok a képedbe,Mel.Az asszony szomorúan nézett rá. - Én az elmúlt hathónapban az egész életemet megváltoztattam miattad,feladtam a munkámat, az otthonomat, a városomat, afüggetlenségemet. Itt van munkám, ami vagy beválik,vagy sem, de mindenképpen visszalépés, ráadásul egyilyen senkiházi alakkal kell együttműködnöm. De te

686

minderre fütyülsz. Számodra status quo minden. Agyerekeidnek ugyanúgy megvan a maguk szobája, amaguk háza, a mamájuk fényképe mindenütt, a háztar-tási alkalmazottjuk, a papájuk. Az egyetlen kellemet-lenség, hogy most engem is ki kell bírniuk. Nos, ha bárkiközületek azt óhajtja, hogy maradjak, jobban teszi, haelkezdi törni a fejét, hogy itt milyen változtatásokra vanszükség. Különben én fogok rákényszerülni néhánynagyobb változtatásra, mint például, hogy hazamegyek.A férfi arcára kiült a rémület, de a hangja határozottvolt. - Mel, el akarsz hagyni?- Nem. De most elmegyek egy hétre, hogy magam isvégiggondoljam a dolgokat, s elhatározzam, hogy mitakarok csinálni.- És elveteted közben a gyereket?Mel a könnyeivel küszködve rázta meg a fejét. -Ilyesmit sosem tennék veled. Ha erre az elhatározásrajutok, neked fogom először megmondani.- Kezdesz kifutni az időből. Egyre nagyobb a kockázat.

687

- Akkor majd ezt is számításba veszem. De mostarról akarok gondolkodni, hogy én mit akarok, nempedig arról, hogy te mit akarsz, hogy te mit vársz el, vagyhogy neked mi a kényelmes, és a gyerekeknek mire vanszükségük. Nekem is vannak szükségleteim, amire ezidáig fütyült az égvilágon mindenki, engem is beleértve.- A férfi lassan bólintott, feldúlta, hogy Mel elmegy, haakár egy hétre is.- Megmondod, hogy hol leszel?- Nem tudom.- Tudod, hogy hová mész?- Nem, nem tudom. Beülök a kocsiba, elindulok,aztán egy hét múlva hazajövök. - Hagy Peternek gon-dolkodnivalót, épp eleget. Ez alatt a hét alatt nemcsakneki lesz gondolkodnivalója.- És a munkáddal mi lesz?- Majd megint beteget jelentek. Paul Stevens nyilvánel lesz ragadtatva.És Peter tudta, hogy mondania kell valamit, mielőttMel elmegy, mielőtt mindennel leszámol. - Én viszontnem leszek, Mel. Iszonyúan fogsz hiányozni.A nő szomorúan nézett, majd indult a bőröndjével.

688

- Te is nekem. De talán ez a dolog lényege. Ideje, hogyrájöjjünk, mennyit jelent nekünk ez az egész, mennyitér, és mennyit vagyunk hajlandók áldozni mindezért. Enmár nem is tudom, eddig azt hittem, hogy tudom, demost hirtelen megkérdőjelezek mindent, ezért kell vé-giggondolnom az egészet. - A férfi bólintott és nézte,amint Mel az ajtó felé indul, s a rákövetkező pillanatbanhallotta, hogy a bejárati ajtó becsapódik. Szerette volnaa karjába kapni, elmondani neki, hogy az életénél isjobban szereti, hogy mindenáron akarja a gyereküket,de túl büszke volt hozzá, ezért csak állt ott. És Mel mostelment. Egy hétre. Vagy még többre? Örökre?- Hol a mama? - lépett be Val meglepetten, amintelhaladt a szobájuk előtt.- Elment - bámult rá Peter. Elhatározta, hogy el-mondja az igazat. Mindannyiuknak elmondja. Megér-demlik, hogy megtudják. Nekik is részük van mindeb-ben. Mindannyian felelősek azért, hogy Mel így

689

érez. Őnem vállalja egyedül a felelősséget, habár csak most jöttrá, hogy neki is milyen nagy része van benne. Olyanveszettül csökönyös volt ezzel a házzal, mindennelkapcsolatban. Mel változtatott meg mindent, amit az újélet megkövetelt, ő nem tett semmit. Igaza van, ez ígynem igazság. Peter most nagyon szomorúan nézettValra, aki az egészből nem értett semmit.- Elment? Hová ment'?- Nem tudom. Egy hét múlva visszajön. - És Val csakállt ott, és rábámult. Megértette. Mindannyian túlmesszire mentek. De hát olyan szörnyen dühösek voltakrá, és az volt Mel is. Most már úgy tűnt, hogy kár volt.- És nem lesz baja?- Remélem, nem. - Kiment a hallba, Val vállára tettea kezét, miközben Jess is megjelent, és csak bámultaőket.- A mama elment valahová?- Igen - felelt Val Peter helyett. - Elment egy hétre.- És akkor a többiek is fölmentek a lépcsőn, hallották,amit Val mondott, és csak álltak ott egy helyben és

690

Peterre meredtek.Amikor aznap este30. FEJEZETMel elindult hazulról,egyszerűen csak beült a kocsiba és vezetni kezdett,semmiféle elképzelése nem volt, hogy hová, csak azttudta, hogy teremtett lelket se akar látni. Csak el akartkerülni hazulról, a házából, a munkájától, a gyerekeitőlés Petertől. Az első ötven mérföld során másra segondolt, csak arra, amit maga mögött hagyott, hogyhová tart, az eszébe se jutott.Azután kezdett lehiggadni, és vagy két óra elteltévelmegállt, hogy benzint vegyen fel, s vigyorogva nézettmaga elé. Ilyen botrányos dolgot még életében nemművelt, mint ahogy most otthagyott csapot-papot. Deelege volt mindenből. Mindenki őt macerálta, s ő úgyérezte, hogy a többiek helyett a változatosság kedvéértmagára is gondolnia kell. Még az újszülöttel kapcsolat-ban is. Semmit se kell tennie, amit nem akar. Még

691

abbana házban se kötelező élnie, ha nem akar. A fenébe is, éviegymilliót keres, vehet rajta magának olyan házat, ami-lyen tetszik, gondolta. Nem kell neki Anne kísértetévelegyütt élnie, ha nem akar, azt márpedig határozottantudta, hogy nem akar. És amint a tankolás után továbbvezetett, végiggondolta mindazokat a változásokat,amelyek az elmúlt hat hónapban az életében bekövet-keztek, meg azt is, hogy cserébe milyen keveset kívántPeterfől. Ő most is ugyanott dolgozik, ugyanazokkal azemberekkel, akik tisztelik azért, amit csinál, s ugyanab-ban az ágyban alszik, amelyben mindig is aludt. A gye-rekei nem költöztek el az otthonukból. Még a házveze-tőnője is ugyanaz. Csak az az arc változott, amelyetreggelente munkába menet megcsókolt, és talán még ezse tűnt fel neki. És amint beért Santa Barbarába, megint

692

elfutotta a pulykaméreg, és örült, hogy eljött hazulról.Csak azt sajnálta, hogy nem tette meg már korábban, dehát hogy is lett volna rá ideje, miközben a pszichiáterhezfurikázta Pamet, igyekezett megbékéltetni az ikreket,távolról szemmel tartani Markot, és mamát játszaniMattnek, fogni Peter kezét, mikor a szívátültetésesbetege meghalt, nem beszélve az interjúkról, a külön-kiadásokról, a minden esti hatórás hírekről. Csoda,hogy arra volt ideje, hogy megfésülködjön és felöltöz-zön. A fene egye meg őket ott, ahol vannak. Petert, agyerekeket, Paul Stevenst. Csak mutogassa magát egydarabig egyedül, bármikor mondhatja, hogy beteg. Afene essen beléjük. Fütyül az egészre.Behajtott egy motelba, kifizetett egy szobát, amelypont olyan volt, hogy a világ bármelyik pontján lehetettvolna Bejrúttól New Orleansig, ahogy végignézett arozsdaszínű szőnyegen, a narancssárga műanyag széke-ken, a patyolattiszta fürdőszobán és a rozsdaszínű ágyta-karón. Határozottan nem a Bel-Air, de még csak

693

nem isa Santa Barbara Biltmore, ahol évekkel ezelőtt meg-szállt, de persze fütyült rá. Forró fürdőt vett, bekap-csolta a tévét, megnézte a tizenegy órás híreket, inkábbcsak megszokásból, mint kíváncsiságból, aztán anélkül,hogy hazatelefonált volna, eloltotta a villanyt. Le van-nak szarva, gondolta, és hónapok óta először szabadnakérezte magát, azt csinált, amit kedve tartotta, önmagalehetett, s maga dönthetett anélkül, hogy akár egyetlen,árva, teremtett lélekre tekintettel kellett volna lennie.És ahogy ott feküdt, egyszer csak eszébe jutott az a kisélőlény, s rájött, hogy nincs is egészen egyedül. A bébivele van... a bébi... mintha máris egy különálló, élőszemély volna. . . Kezét a hasára tette, amely egy hónapjamég olyan lapos volt, de most már ott van az a kicsi, dekivehető dudor, ahol azelőtt az az üreg volt a csípőcsont-jai között. És fura volt elgondolni, mi lenne, ha ez a

694

terhesség folytatódna. A bébi egyre valóságosabb lenneszámára, hat héten belül már érezné, hogy mozog... egypillanatra elöntötte a gyöngédség, aztán hagyta, haddmúljon el. Most nem akart erre gondolni. Semmire seakart gondolni. Lehunyta a szemét és elaludt, nemálmodott Peterről, a gyerekekről, sem a közös, meg nemszületett gyerekükről, semmiről. Csak feküdt az ágybana motelszobában és aludt, s amikor másnap felébredt,napfény árasztotta el a szobát, először nem is tudta, holvan, aztán körülnézett és rájött, s nevetni kezdett. Jólérezte magát, szabad volt és erős.És amikor aznap reggel Peter fölébredt Bel-Aírban,szokása szerint átnyúlt az ágyon, ösztönösen őt kereste,s amikor keze-lába csak a sima lepedőt érte, kinyitotta afél szemét, s akkor döbbent rá, hogy Mel elment. Meg-fordult, és sokáig bámulta a mennyezetet, azon tűnő-dött, hol lehet a felesége, meg hogy miért ment el.Mindenről ő maga tehet, gondolta, se a gyerekek,

695

sePaul Stevens, se Mel munkája, se Mrs. Hahn nem hibáz-tathatók. Ő az, aki a kezdet kezdetétől mindent elhibá-zott. Túl sokat várt Meltől, hogy megváltoztassa azéletét... őmiatta. És tudta, hogy Mel megbánt mindent,amit tett. Csak feküdt, és tette magának a szemrehányá-sokat. Arra gondolt, mennyire szeretett Mel New York-ban élni, s elképesztette, hogyan is merészelt arragondolni, hogy az asszony majd mindent felad miatta.Egy olyan munkát, amelyért a lelkét adta volna bárki azországban, a házat, amelyben szeretett élni, a barátait,az életét, a várost...És amint Melanié lassan megindult észak felé, magaelőtt látta Peter arcát, olyannak, amilyen akkor volt,amikor először találkoztak, látta azokat a véget nem érőnapokat, amikor az interjút készítették, a fárasztó órá-kat, amelyeket akkor töltöttek együtt, amikor az elnö-köt lelőtték... Peter első útját New Yorkba. Most

696

márnem arra gondolt, amit maga mögött hagyott, hanemamit helyette kapott... amikor Matt először mászott felaz ölébe... ahogy Pam nézett rá legalább egyszer-két-szer... arra a pillanatra, amikor Mark sírva beléjecsimpaszkodott, amikor a síelés közben Val majdnemmeghalt. Hirtelenében nehezére esett kiűznie őket agondolataiból. Most inkább az ikrekre volt mérges,Jessre, amiért túl sokat várt tőle, amiért elvárta, hogyrendelkezésére álljon mindenkinek, de kiváltképp őne-ki, Valra, aki haragudott a csecsemőre, mert a magáétnem szülhette meg.Többel tartozik nekik. Mégis mennyivel kellene töb-bet adnia? Többet nem adhat, mint amennyit már így isadott, ez benne a tragédia, márpedig tudta, hogy az nemelég. És most lesz egy újabb szempár, amelyikből majdkiolvashatja, hogy neki se ad eleget... miközben belőlemár nem marad semmi sem. Már a gondolatra is egészen

697

kimerült, és egyenesen megkönnyebbült, amikor végreCarmelbe ért. Másra se vágyott, mint hogy bejelentkez-zen egy újabb motelbe, aztán tovább aludjon... hogyelkerüljön... hogy álmodjon... hogy meneküljön...- Mikor jön már haza a mama? - bámult Matt rossz-kedvűen a tányérjába, majd a többiekre. Egy szót se szóltsenki, amióta leültek vacsorázni. Mel nélkül nem voltvasárnapi a hangulat. Mrs. Hahn szabadnapos volt, ilyen-kor Mel többnyire olyasmit főzött, amit mindannyian sze-rettek. Beszélgetett és nevetett, és hallgatta őket, szemmeltartott mindenkit, elmondta, mik a tervei a jövő hétre,miközben persze tudta, hogy a hét közepére úgyis mindenmegváltozik. De jókedvű volt és viccelődött, mindenkitbevont a társalgásba, vagy legalábbis megpróbálta.Matthew ekkor felnézett Peterre, a tekintete csupaszemrehányás. -Miért hagytad, hogy elmenjen?- Majd visszajön - mondta Jessica könnyekkel aszemében. - Azért ment el, hogy egy kicsit kipihenje

698

magát.- Itt miért nem tud pihenni? - nézett rá a kisfiúvádlón. Jessica volt az egyetlen, aki szóba állt Matt-tel.A többiek csak ültek, mint akik nyársat nyeltek, deMark most hozzá beszélt.- Azért, mert mindnyájan kifárasztjuk. Túl sokatvárunk tőle. - Mark sokatmondón nézett Pamre, majda többieken jártatta végig a tekintetét, aztán vacsoraután Peter hallotta, hogy Vallal kiabál. - Mert minde-nért őt hibáztattad... hogy ott kellett hagynotok NewYorkot... a barátaidat... az iskoládat... még azért is őthibáztattad, ami köztünk történt. Nem az ő hibája volt,Val. - De az aranyos kis szőkeség leült, és úgy sírt, hogynem volt szíve folytatni. Peter lassan fölment Valszobájába, Pam kivételével ott ültek mind, ő az ágyánfeküdt és a mennyezetre bámult, miközben bömbölt arádió. Ő akarta, hogy Mel elmenjen. Magában elismer-te, bár a pszichiáternek nem vallotta be. A saját anyjátakarta vissza. De persze most már megértette,

699

hogyúgyis hiába. Vagy Mel, vagy ez a borzasztó űr, ami akkorkeletkezett, amikor a mama meghalt, és csak Mrs. Hahnmaradt velük, és Pam ekkor egyszeriben rájött, hogynem ezt akarja, sem nekik, sem magának. Felkelt,átment az ikrek szobájába, a többieket mind ott találta,még Matt is ott ült szomorúan a padlón.- Apám, hogy ez a szoba milyen kicsi - nézett körül.Az ő szobája kétszer ekkora volt. Val és Jess nem szóltaksemmit, de megfordultak, amikor Petert látták meg azajtóban.- Az bizony. - Amiről a férfinak eszébe jutott, mitmondott Mel, hogy az ikrek soha életükben nem laktakegy szobában. Itt meg össze vannak zsúfolva, mint kétárva, Pam szobája meg éppen kétszer ekkora. Igaz hát,amit Mel mondott? Többnyire igen, mondta magábanPeter. De nem minden. Mindenesetre sokkal több igazbelőle, semmint hogy megengedhetné magának, hogyne vegyen róla tudomást.

700

- Kétágyasat? - kérdezték a carmeli motelban arecepción.- Nem - mosolygott Mel fáradtan. - Jó lesz az egy-ágyas. - A férfi sajnálkozva nézett rá. Mindig ezt mond-ják, aztán jön a pasas két gyerekkel, benyomulnak aszobába, és azt hiszik, ő nem látta. Ha minden igaz, mégvan egy hatalmas, nyálas kutyájuk is. Ám ezúttal téve-dett. Mel kivette a kis kézitáskáját a kocsiból, bement,magára zárta az ajtót, és lefeküdt anélkül, hogy akárcsak körülnézett volna. Majdnem olyan volt ez is, mintamelyikben az előző éjszaka aludt. Minden újban meg-volt az egyformaság - lefeküdt egy másik rozsdabarnasubaszőnyeggel borított, másik narancssárga műanyagszobában, s halálosan kimerülten elaludt.- Dr. Hallam?- Hmm? - mondta a nővérnek, miközben egy halomkórlappal behúzódott egy kis kuckóba, boldogan, hogyaznap mindössze két bypass-műtétje volt.- Valami baj van? - A nővér meg volt rémülve. Azorvos kiváló ember, s ha ő valamiben téved, abból

701

komoly baj származhat, de a férfi csak ránézett, és fáradtmosollyal megrázta a fejét.- Minden a legnagyobb rendben. Mi az ábra IrisLee-vel? Reagál már a gyógyszerekre?- Még nem. - Két hete végezte a szívátültetést, ésminden rendben lévőnek tűnt, Peter mégsem volt túlzot-tan optimista. Nem tudtak időben megfelelő szívetszerezni, ezért egy gyerekszívet ültettek be a saját szívemellé. Néha bevált ez a módszer, de Iris olyan törékeny,az ő esetében csakis a kétségbeesés vitte rá Petert azelhatározásra, és már napok óta el volt készülve alegrosszabbra. És ezúttal még Mel sem lesz ott mellette.Úgy érezte magát, mint az Anne halálát követő napok-ban. Teljesen egyedül. És még annál is magányosabb-nak, mint mikor Anne meghalt.- Jess?- Mi van?Val az ágyon feküdt iskola után, Jessie pedig azíróasztalnál ült. - Gondoltál már rá, hogy jó lennevisszamenni New Yorkba?- Hajaj! - Megfordult, és az ikertestvérére nézett.- De még hányszor! Nincs abban semmi rossz. Elég so-

702

káig éltünk ott.- Gondolod, hogy a mama odament? - Ezen törte afejét egész nap.- Nem tudom. Fogalmam sincs, hová mehetett. Le-het, hogy itt van, Los Angelesben.- És nem telefonál? - nézett rá Val rémülten, de Jesscsak mosolygott.- Miért, te telefonálnál, ha ilyen állapotban lennél?Val a fejét rázta. - Azt hiszem, nem.- Nahát, én sem. - Kibámult az ablakon, majdfelsóhajtott. -Mindenért őt hibáztattam. Mindenért. Ésez nagy rohadtság volt, de hát mindenben ő határozott.Régebben mindig megkérdezte, hogy mi a véleményünka dolgokról, de most csak ment és csinálta, kivett ben-nünket az iskolából, ideköltözött... - Sokáig gondolko-dott. - Azt hiszem, attól rágtam be, hogy a dolgokirányítását kivette a kezünkből.- Biztosan meg volt győződve, hogy helyesen cselek-szik. - Valnak szomorúság ült a szemében, Jess pedigbólintott és ránézett.- És az benne a feneség, hogy helyesen is cselekedett.Én szeretem Petert, te nem?

703

Val ismét bólintott. - Amikor megtudtam, hogyideköltözünk, csakis Markra tudtam gondolni.Jess mosolygott. -Tudom. Rajtam nem sokat segített,amikor New Yorkból ide leköltöztünk. A mamának ottvolt Peter, neked ott volt Mark. Nekem meg szar se.- Elvigyorodott. Most már nem tűnt olyan rémesnek.Megkedvelte az új iskolát, s egy-két hónapja megismer-kedett egy helyes fiúval. A fiú huszonegy éves, és Jessfélt, hogy a mamája szívbajt kap tőlük, kiváltképpamióta Vallal és Markkal az történt. De Jess érezte,hogy ez az övé valami egészen más, s csak ült ott, és asemmibe bámult tétova mosollyal.- Te meg mit vigyorogsz? - kérdezte Val, aki le nemvette róla a szemét. - Olyan boldog mosollyal ülsz itt. Miaz ábra?- Semmi különös.De Val egyből rájött. Lehet, hogy Jess jobb tanuló, deVal fiúügyekben dörzsöltebb. Összeszűkült szemmelindult támadásba az ikre ellen. - Te szerelmes vagy?Jess mosolyogva nézett rá. Még nem akarta neki

704

megmondani. - Még nem. De megismerkedtem egyhelyes sráccal.- Te? - nézett rá Val döbbenten, de Jessie csakbólintott, ám egy szót sem lehetett többé kihúzni belőle.Val egy csöppet sem volt meghatva. - Na, csak vigyázz!- Mindketten tudták, mire gondol, és Valnak igaza volt.Megtanulta az élet egyik legcudarabb leckéjét, s egyha-mar nem is fogja elfelejteni.Mrs. Hahn aznap este némán szolgálta fel a vacsorát,Peter csak kilencre ért haza. Matthew már ágyban volt,Jess, Pam és Val betakargatták, Peter pedig fölment,hogy egy pillantást vessen rájuk. - Mindenki rendbenvan? - Csöndesek voltak, de mind bólintottak, amintPeter szobáról szobára járt. Nehéz napja volt, de nincskinek beszámolnia róla, megállt az ikrek szobájában, ésJessre nézett. - A mama nem telefonált? - Jess csakmegrázta a fejét, mire Peter újból lement. EzenközbenMel épp San Franciscóban, a Nob Hillen, a California

705

Streeten ját, és bejelentkezett a Stanford Court Hotel-ba. Üdítő változatosság volt a motelek után, ahol eddigmegszállt, a .szoba szürke bársonnyal, selyemmel ésmoaréval volt kárpitozva, ő pedig fáradtan roskadt le azágyra. Mintha már napok óta megállás nélkül vezetne,úgy kellett figyelmeztetnie magát, hogy jó lesz egy kissélassítani. Még nem határozott, s nem akarta a bébitelveszíteni, amíg végső elhatározásra nem jut. Ha meg-tartja, felelősséggel tartozik iránta. Egész este ezengondolkodott, azon, hogy milyen dühös volt Val, hogyJess majd megpukkadt, mert annyi változtatást kénysze-rített rájuk... Pam ellenségessége és figyelemfelkeltődisznóságai, de még a szegény kis Matt megbántottságais, meg Peter reménykedése, hogy mindezek ellenéremegtartja a gyereket, mint valami ellenszert az ő állan-dó, halállal folytatott küzdelmeiért a műtőben.

706

Mindenolyan igazságtalannak tűnt. Hogy megtartja-e vagy sem,azt ők döntik el. Már megint egyszer róluk és nem őrólavan szó.Másnap bejárta a kínai negyedet, aztán kocsivalkiment a Golden Gate Parkba, és megnézte a virágokat.Mindjárt május lesz... május... már majd egy éve, hogymegismerkedett Peterrel, és most itt van, és amikorvisszament a hotelba, elővette a kis telefonnoteszét,először a nyolcast tárcsázta a távolsági beszélgetéshez,majd feltárcsázta Raquelt. New Yorkban nyolc óra volt,és ők hónapok óta nem hallottak felőle, Mel azt se tudta,van-e már állása. Meglehet, hogy nincs is odahaza.Raquel azonban az első csengetés után felvette a tele-font.- Halló - szólt bele gyanakvón, mint mindig, mireMel elvigyorodott.- Helló, Raquel, én vagyok. - Mint amikor a régiidőkben telefonált haza, majdnem megkérdezte, hogyvannak az ikrek. - Hogy van?

707

- Mrs. Mel?- Az hát.- Valami baj van?- Nem, csak gondoltam, felhívom, hogy van.- Én jól, köszönöm. - A hangjából elégedettségcsendült. - És a lányok hogy vannak?- Nagyszerűen. - Valról nem fog beszámolni. Mostpedig már valóban jól van. - Szeretik az új iskolát, és úgylátszik, beválik minden. - De amint kimondta, a hangjamegremegett, és könnyek szöktek a szemébe.- Valami baj van! - Ezúttal vádként hangzott amegállapítás, és Melnek már a torkát fojtogatta a sírás.- Semmi a világon. Néhány napja San Franciscóbanvagyok, és úgy hiányzott, azért telefonáltam.- És mit keres ott? Még mindig annyit dolgozik?- Nem, nem olyan vészes. Itt csak a hatórás híreketcsinálom. - Arról nem szólt, milyen rémes körülményekközött. - És csak azért vagyok itt, hogy egy kicsitkikapcsolódjak.- Miért? Beteg? - Raquel mindig a lényegre tapin-tott, és Mel elmosolyodott. Ugyan, minek bolondítsa?- Hát, ha már mindent tudni akar, maga vén boszor-ka, megszöktem hazulról.- Ki elől? - kérdezte az asszony döbbenten.- Mindenki elől. Peter, a gyerekek, a munkám és

708

magam elől.- Mi van magával? - kérdezte Raquel hallható rosz-szallással.- Nem tudom. Azt hiszem, csak egy kis időre vanszükségem, hogy végiggondoljam a dolgokat.- Micsodát? - Most már hallatszott, hogy haragszikMelre. - Mindig túl sokat gondolkodik. Semmi szükségrá. - Majd: - A férje magával van?- Nem, egyedül vagyok. - Szinte maga előtt láttaRaquel arcát, s eltűnődött, miért is hívta fel, de ismerőshangra vágyott, hazatelefonálni pedig nem akart.- Azonnal tessék hazamenni!- Pár napon belül hazamegyek!- Nem, most rögtön. Tulajdonképpen mi baja? Meg-bolondult odaát?- Igen, egy kicsit. - A gyerekről még nem akartszólni. Még mindig nem sikerült dűlőre jutnia. Ha netánelveteti, akkor meg minek szóljon bárkinek. Los Ange-lesben mindig mondhatja, hogy azért ment el a gyerek,mert túl sokat dolgozott, a munkahelyén meg nem tudjamég senki. - Csak tudni akartam, hogy jól van-e.- Én jól vagyok. Maga pedig menjen haza.- Jó, jó. Miattam ne aggódjon, Raquel. Na, sokpuszi.- Ne engem puszilgasson, hanem őt.-És mondja

709

megneki, hogy megbánta, hogy megszökött.- Majd megmondom. És néha azért írhatna.- Oké, oké. És csókolom az ikreket.- Átadom. - Miután letették, Mel sokáig hevert azágyon. Raquel se érti jobban, mint a többiek. Melnekő szerinte is otthon a helye, bármit mondjanak vagycsináljanak is a többiek. Az az ő helye. És az igazatmegvallva, Mel is így vélekedett.Aznap este fölrendelte a vacsorát, forró fürdőt vett,aztán pár óráig a tévét nézte. Sehová se volt kedvemenni. Nem is vágyott sehová, és tizenegykor, mielőtt ahírek megkezdődtek, tárcsázott, megkapta a távolságivonalat, aztán sokáig csak szorongatta a hallgatót.Lehet, hogy Raquelnek igaza van... de nem akar addigtelefonálni, amíg... tárcsázott, de még mindig nem voltbenne biztos, hogy akar-e beszélni vele, ám mikor ahangját meghallotta, majdnem akkorát dobbant a szíve,mint egy évvel azelőtt.- Halló! - Rögtön hallotta, hogy a férfi még nemaludt. És csak egy töredék másodpercig habozott.- Szia. - Óvatos csend.- Mel?

710

- Nem. Mennyből az angyal. Igen, én vagyok.- Az ég áldjon meg, jól vagy? Halálra aggódtam már.- Jól vagyok.Nem merte megkérdezni, de most kénytelen volt. - Ésa bébi? EL... elvetetted?Mel hangja megbántottan csengett. - Megmondtam,hogy ilyet nem teszek, amíg neked meg nem mondom,hogyan határoztam.- És határoztál már?- Még nem. Még alig gondoltam rá.- Akkor mi a fenéről gondolkoztál?- Kettőnkről.Hosszú csönd. - Ó. - Majd - Én is. És rájöttem, hogyegy igazi szarházi vagyok. És a gyerekeknek is ez avéleménye.- Nem, nekik nem az-mosolygott Mel. Peter a hajáttépi, amióta ő eljött, pedig hát nem ez volt a cél. - Ezostobaság, Peter. Mindkettőnknek volt épp elég alkal-mazkodnivalónk.- Igen, és én rád hárítottam az egészet.- Ez nem egészen így van. - Pedig részben így volt,erre most már Peter is rájött. Mel mégsem akarta aszájából hallani az igazságot. - Egyikünknek költözniekellett, nekünk, a gyerekeknek fel kell adnunk a

711

régiéletünket. Te nem tehetted. Én döntöttem így.- Én pedig belenyugodtam. És mindent rád hagytam.Még azt is elvártam, hogy Anne nyomába lépj. Rosszulvagyok, ha csak rá gondolok.Mel sóhajtott. Peter nem téved, de többről van szó, ésezt Mel már tudta. - És én valamiképpen arra számítot-tam, hogy majd tovább élem a független életemet, ma-gam határozok mindenben anélkül, hogy veled konzul-tálnék, úgy nevelem fel a gyerekeimet, ahogy nekemtetszik, meg persze a tiéidet is. Elvártam, hogy te meg agyerekeid egy csapásra felhagyjatok minden régi beideg-ződésetekkel, csak mert én így akarom. És ez nem volthelyénvaló.- Nem is volt helytelen. - Peter hangja kétségbeeset-ten bűnbánó volt, Mel egészen meghatódott.- Lehetséges, hogy mindkettőnknek félig volt csakigazunk, és félig nem - mosolygott az asszony.?A férfi még nem mosolygott. Mel még nem voltodahaza. És még csak nem is tudta, hol van. - És

712

akkormost hogy állunk?- Kicsit bölcsebbek vagyunk, mint azelőtt.Peter nem volt benne biztos, hogy érti-e. -És te, Mel?Visszamész New Yorkba? - Hallotta, hogy az asszony-nak eláll a lélegzete.- Megőrültél? - Majd: - Úgy érted, hogy ki vagyokdobva?Ezúttal Peter felnevetett. - Nem tudom, emlékszel-emég, de mintha te húztad volna el a csíkot. Ami azt illeti,azt se tudom, hol vagy.Erre Mel mosolyodott el. Elfelejtette megmondani,amikor felhívta. - San Franciscóban vagyok.- Hogy kerültél oda? - kérdezte a férfi meglepetten.- Kocsival.- Az nagyon messze van, Mel. - Arra gondolt, hogyaz asszony állapotos, de nem akart erre hivatkozni.- Megálltam Santa Barbarában és Carmelben.- És jól vagy?- A lehető legjobban. - És aztán ott, a StanfordCourtban, az ágyon fekve elmosolyodott. - Nagyonhiányzol.- Ezt örömmel hallom. - S ekkor végre meg mertekérdezni. - Mikor jössz haza?- Miért? - Az asszony hangja ismét csupa gyanakvásvolt.

713

és Peter felhördült.- Mert ki kéne takarítani, meg a füvet is le kénenyírni, te süket. Mégis mit képzelsz? Azért, mert nekemis hiányzol. - Aztán támadt egy ötlete. - Miért nemmaradsz még egy pár napot, és aztán utánad mennék?Melanie arca egy csapásra földerült. - Ragyogó ötlet,szerelmem. - Hosszú ideje nem szólította így, s Peterfölragyogott.- Annyira szeretlek; Mel. És akkora seggfej voltam.- Nem is voltál. Helyesebben mindketten azok vol-tunk. De annyi minden történt olyan rövid idő alatt. Ésa munkánk annyira igénybe vesz mindkettőnket. - EztPeter se tagadhatta.- És a házzal kapcsolatban mik az elképzeléseid?Még mindig költözni akarsz? Mert ha igen, én hajlandóvagyok. - Sokat rágódott rajta az elmúlt napok során, ésnem szívesen adta volna fel a házat, amelyet oly nagyonszeretett, de ha ez Melnek annyit számít, és valóbannincs elegendő hely az ikreknek, hacsak szobát nemcserélnek Pammel, márpedig Peter tudta, hogy

714

abbóloltári nagy botrány lenne. - Mit gondolsz?- Szerintem egy darabig maradnunk kéne, ahogyvagyunk, s megvárni, amíg mindenki megállapodik ott,ahol van, mielőtt bármin változtatnánk. És ez Mrs.Hahnra is vonatkozik. - Peter megkönnyebbült attól,hogy Mel így vélekedik, s úgy érezte, igaza van. Mostmindannyiuknak időre van szükségük. Minden megol-dódott hát, kivéve a Mel munkájával kapcsolatos mizé-riákat, meg hogy mi legyen a leendő gyerekkel. - Való-ban ide akarsz jönni?- Igen. Úgy érzem, hogy évek óta nem voltunkkettesben. Még a nászútra is magunkkal vittük a gyere-keket.Mel erre felnevetett. - Kinek az ötlete volt?- Jól van, jól... mea culpa... de akárhogy is, egyromantikus hétvége mesébe illően hangzik. Én megte-szem, ami tőlem telik. Te pedig drukkolj.Mel drukkolt is, Peter pedig másnap visszahívta.Sikerült rávennie két sebészt, hogy vállalják el helyettea hétvégét. Szükség volt némi rábeszélésre, de Peter

715

olyan kitartó volt, hogy végül ráálltak mindketten.- Két napon belül ott vagyok.- Helyes. - És Melnek szüksége is volt ennyi időre,hogy elhatározza, el akarja-e vetetni a gyereket, vagysem. Ez idáig nem sikerült elhatározásra jutnia. - Juteszembe, mi van a gyerekekkel?- Jól vannak. És kezdenek ráébredni, mit jelentesznekik. - Akárcsak Peter maga is. Alig várta már, hogypéntek este együtt legyenek. Olyan volt, mint azokbana napokban, amikor Mel New Yorkban élt, csak mégrosszabb, mert Peter most tudta, mi az, amit oly igenhíányol. És meg is mondta neki. - Nekem is hiányzolMel, jobban, mint gondolnád. - Szörnyű volt számáraez az elmúlt hét. És Iris Lee is meghalt aznap, de Peterszámított rá, és nem is mondta meg Melnek. Most meg-van a maguk baja, minek még tetézni. Mel miatt mostjobban aggódott, mint a betegei miatt. - Jól vagy?- Nagyon jól.És nem kérdezte meg, hogy döntött-e már. Mel pedig

716

másnap hosszú sétára indult Muir Woodsba, s közbenazon gondolkodott, hogy mit akar csinálni. Újra megújra oda lyukadt ki, amit Valnak is mondott... "Nem istudom, hogy én képes volnék-e arra, amit te végigcsinál-tál..." És ezt nem elítélőleg mondta, bármit hitt is Valakkor. Van abban valami, hogy az ember elvetet egygyereket az ő korában, miközben férjnél van, s a férjétszereti, ráadásul pénzük is van bőven. Egyszerűen nincsrá elégséges ok, önmagának se tudná megokolni semmi-képp, meg azzal a tudattal se élhetne együtt nyugodtlelkiismerettel. De akarod ezt a gyereket? - kérdeztemagától, és ez volt az a pont, ahol elakadt. Nem voltbenne biztos. De micsoda förtelmes dolog túladni egyemberéleten, csak mert neki nincs kedve hozzá, nemegyeztethető össze a munkájával, és pukkasztja a gyere-keket. .. s máris ugyanott tartunk, a mindenható

717

többiekszólnak bele az életébe, férj, agyerekek... hogy nekikmivel tartozik, És magának? És egyszer csak meghal-lotta a saját hangját ott, az erdő közepén: -Akarom ezta gyereket. - úgy megdöbbent, hogy körülnézett,mintha csak a hang gazdáját keresné, pedig tudta, hogyő volt az. Mintha egy mázsás súly gördült volna le aszívéről, elmosolyodott. Az órájára pillantott. Ebédidő.Gondolnia kell a kicsire, ha meg akarja tartani... Aka-rom ezt a gyereket... a szavak oly erősek voltak ésmagabiztosak, s ilyen volt ő maga is, miközben visszain-dult az erdőn át a kocsihoz.31 . FEJEZETAhogy ott állt a kijárat-nál és a férfira várt Meltenyere ugyanúgy megizzadt izgatottságában, mint egyévvel azelőtt. Olyan érzés volt, mintha minden elölrőlkezdődne, csak épp ezúttal jobb minden. Peter harma-diknak szállt le a gépről, s Mel már repült is a karjába.

718

Véget nem érő volt az elmúlt hét.- Ó, Mel... - Könnyek szöktek a férfi szemébe, nemtalált szavakat, miközben ölelte. E percben azt se bánta,mit határoz a bébivel kapcsolatban. Csak őt akarta,csakis őt... ha nem is jobban annál, ahogyan Mel vágyottőrá.- Istenem, olyan nagyon hiányoztál. - De ahogy Melmosolyogva, könnyekkel a szemében elhúzódott tőle, aférfi észrevette, hogy sokkal jobban néz ki, mint azelmúlt hónapokban. Kipihent az arca, nyugodt, s az aránc is eltűnt a két szeme közül.- Nagyszerűen nézel ki, Mel.- Te is. - Aztán Mel lenézett a nadrágja cipzárjára,amely már alig ért össze rajta, úgy megfeszült. - Fel isszedtem itt-ott egy-két kilót. - A férfi nem tudta, mitmondjon, csak mosolygott rá. - Úgy határoztam, hogy...- Olyan fura volt kimondani. Kicsoda ő, hogy egy életfölött határozzon? Ezt mondta Peternek, még régen.Afölött Isten határoz, nem pedig Peter és ő sem. - Sze-retném megtartani.- Tényleg? - Peter biztos akart lenni, hogy jól

719

értette.- Igen - felelte Mel ragyogva.- Egészen biztos vagy benne?- Az hát.- Miattam? - Ezt Peter nem akarta volna. Melnek isakarnia kell, ami nem csekély kívánság, lévén hogy márvan belőlük öt odahaza, Mel fölöttébb idegőrlő munká-járól nem is beszélve.- Miattam, miattad, értünk... mindannyiunkért... -Elpirult, s a férfi megfogta a kezét. - De leginkábbmagam miatt. - Aztán elmesélte, mi történt, amikor azerdőben sétált, s a férfi szemét ismét ellepték a könnyek,amint magához húzta.- Ó, Mel.- Szeretlek. - Mást nem bírt kinyögni, és kart karbaöltve mentek ki, majd egy olyan hétvégét töltöttekegyütt, amilyent még soha életükben.Lassan indultak haza vasárnap délután, az 5-ös utatválasztották, mert az a rövidebb, és este tízre hazaértek,s amint Mel a házat megpillantotta, úgy érezte, évekigvolt távol. Egy-két másodpercig csak állt kint és mosoly-gott, de Peter megfogta a kezét, és bekísérte. - Gyere,

720

fiam, ideje ágyba kerülnöd. Épp elég volt mára az or-szágútból. - úgy bánt vele, mint a hímes tojással, Melpedig rámosolygott.- Az hiszem, megmaradok. - De mihelyt a házbabelépett, kirobbant a hangzavar. A gyerekek meghallot-ták, hogy a kocsi a ház elé állt. Pam kinézett és iszonyúnagyot sikított.- Megjöttek! - Ő rohant le elsőnek a lépcsőn, s Melnyaka köré fonta a karját. - De jó, hogy megjöttél! - Hanem is "De jó, hogy hazajöttél", de majdnem. Aztán azikrek ölelték meg, és Mark, és Matthew is fölriadt a nagylármára s követelte, hogy Mel ágyában alhasson. Ami-kor egyórányi trécselés után végre mindenki visszamenta szobájába, Mel végigfeküdt az ágyukon, és boldogmosollyal nézett Peterre.- Hát nem jó gyerekek?- Jó anyjuk van. - A férfi leült az ágy szélére, ésmegfogta Mel kezét. - Mel, ígérem, mindent el fogokkövetni, hogy amennyire lehet, megkönnyítsem a dolgo-

721

dat. - De persze csak annyit tehetett, amennyi módjá-ban állt, és már aznap éjjel kettőkor telefonhívástkapott. Azonnal indult, mert az egyik betege, akinekbypass-műtétet csinált, sürgős ellátásra szorult. És Mellegközelebb akkor látta, amikor délben hazajött, hogyátöltözzön. Mel addigra már átvette az irányítást, kö-zölte Mrs. Hahnnal, hogy mit főzzön vacsorára, és Petervigyorogva konstatálta, hogy Mrs. Hahn egy csöppetsincs elragadtatva. De nem panaszkodott a ház urának.És Peter átöltözött, majd sietett vissza dolgozni, Mel isugyanakkor ment el, mosolyogva intett, amint kétfeléindultak a kocsijukkal. Aznap Pam egyedül ment a pszi-chiáterhez, mint ahogy egyedül járt egész héten, amígMel nem volt odahaza. Mark azt mondta, hogy vacsoraután jön csak haza, de nem marad ki sokáig, mert más-nap vizsgája van, az ikrek a barátaikkal teniszeztekde ígérték, hogy ötre otthon lesznek. Mrs. Hahn

722

mentMatthew-ért az iskolába, akár egy évvel ezelőtt, s Melegy hét óta először ment dolgozni, s a tévénél még PaulStevens megátalkodottsága sem tudta elrontani a jóked-vét. Veszettül jó volt minden.Hanem háromnegyed hétkor, miután a hírek lemen-tek, a rendező keresni kezdte, és meg is találta azirodájában, amikor épp lejegyzett valamit hazamenetelelőtt. A férfi belépett, becsukta az ajtót, mire Melfelnézett.- Szia, Tom. Valami baj van?A férfi habozott, mire Mel hátán végigfutott a hideg.Csak nem akarják elbocsátani? Megtehetik? Lehet,hogy Stevensnek végre sikerült kitúrnia? - Mel, beszél-nem kell veled. - Szentséges isten.- Hogyne. Foglalj helyet - intett az egyik szék felé.Az irodájában korántsem érezte magát otthonosan, dehát ez van.- Nem is tudom, hogy mondjam el, Mel... - Az asz-szonynak majd elállt a szívverése. Istenem, most kötik atalpára az útilaput. A tévétársaság legnevesebb hírmon-

723

dója volt New Yorkban, díjakat nyert a dokumentumri-portjaival, és ez a kis fasz mégis elérte, hogy kitegyék aszűrét.- Igen? - Akár meg is könnyítheti a férfi dolgát, csakabban reménykedett, hogy nem fogja elbőgni magát, ésmásra se vágyott, mint hogy most rögtön hazamehessenPeterhez. A fene essen ebbe a rohadt melóba meg azegész ócska műsorba. Hazamegy, megszüli a gyereket,és majd gondját viseli a többieknek.- Nem akarlak megijeszteni. -Ennek aztán se füle, sefarka. - De kaptunk több fenyegetést... - Mel bambánnézett rá. - Azon a héten kezdtek jönni, hogy te kima-radtál. És ma megint.- Miféle fenyegetést? - Nem értette. Csak nem az aszarházi fenyegetőzik azzal, hogy kilép? Hát haddlépjen. A műsor nézettsége attól csak emelkedne. Deezt még nem akarta megmondani Tomnak.- Hogy el akarnak tenni láb alól, Mel - A férfirameredt.- Hogy engem? - Egyszer már New Yorkban is elő-

724

fordult, évekkel ezelőtt, valami lökött alaknak nemtetszett az egyik műsora, és hónapokig telefonálgatott atévétársaságnak, s azzal fenyegetőzött, hogy megfojtja,de aztán ráunt a dologra, vagy letett róla. Mel mulatvanézett a rendezőre. - Na, legalább van, aki nézi a mű-sort.- Mel, én komolyan beszélek. Korábban is voltakmár ilyen problémák. És ez Kalifornia, nem pedig NewYork. Itt már az elnökök ellen is volt néhány gyilkosságikísérlet.Mel ezen csak mosolyogni tudott. - Igazán megtisz-telő rám nézve, Tom, de kötve hiszem, hogy én ebbe akategóriába tartoznék.- Nekünk nagyon fontos vagy.Mel meghatódott. - Köszönöm, Tom.- Épp ezért felvettünk melléd egy testőrt.- Egy micsodát? Hát ez igazán nevetséges... csaknem gondoljátok...- Neked gyerekeid vannak, Mel. Csak nem kockáz-tatnád? - A kérdéstől elállt Mel lélegzete.- Nem, természetesen nem, de...- Nem akartuk megijeszteni a férjedet, amíg nemvoltál itt, de véleményünk szerint az ügy komoly.- Miért? - kérdezte Mel még mindig mulatva. Az ő

725

foglalkozásában az ilyesmi gyakran előfordult.- Mert a múlt héten kaptunk egy telefonhívást, és aférfihang közölte, hogy bomba van az íróasztalod fiókjá-ban. És volt is, Mel. És egy órán belül robbant volna,amikor kihúzod a fiókot, és ha akkor itt vagy, mindany-nyian a mennyekbe repülünk. - Melt hirtelen rosszullétfogta el.- És sejtik, ki lehetett az illető. De addig is, amígbiztosra ki nem derül, azt akarjuk, hogy biztonságbanlégy. És nagyon örültünk, hogy nem voltál itt a múlthéten.- Én is örülök. - Miközben beszélt, a bal szeme ösz-tönösen megrándult, s amint felnézett, egy magas, ridegkülsejű férfi lépett a helyiségbe. Tom mindjárt be ismutatta. Ez volt a testőr, de még kettőt vettek fel mellé.Azt akarták, hogy bárhová megy, egyetlen lépést setegyen nélkülük, és persze rábízták, de jó néven vettékvolna, ha otthon is tartja őket. Mindenki tudja, ki aférje, s bárki könnyedén a nyomára akadhat. A testőrtTimothy Franknek hívták, s amint Mel a férfi

726

oldalánkilépett az épületből, úgy érezte, mintha egy fal lép-kedne mellette. Életében még ilyen nagy, széles vállú,keménykötésű embert nem látott. És megköszönte akíséretet, amikor hazaértek. Megmondták, hogy hagyjaott a tévé előtt a kocsiját aznap este, és Timmel menjenhaza a limuzinon. És amint a ház elé gördültek, Mellátta, hogy Peter otthon van.- Szia. - A férfi felnézett az újságból, amit éppenlapozgatott, és rámosolygott. Örült, hogy Mel odahazavan ismét, de Mel már megint a homlokát ráncolta éslátszott, hogy milyen ideges.- Baj van a munka körül?- Lehet mondani. - Kábultan nézett maga elé. Timmár elment a limuzinnal.- Mi a baj? - Ekkor Mel beszámolt a bombáról, ésPeter rábámult. -Te jó isten, Mel. Így nem lehet élni, seneked, se nekünk.- Mégis, szerinted mitévő legyek?Nehezen jött Peter szájára, de hát Mel most állapotos,és ez a feszültség több a kelleténél. Még ha egy-két héten

727

belül elkapják is azt az ürgét, az a tudat, hogy máskor iselőfordulhat, nyomasztó mind Mel, mind Peter számára.És ő nem akarta, hogy Mel ezt végigcsinálja. És ha azt azalakot nem kapják el... Megremegett a gondolatra, és fel-állt, hogy becsukja a dolgozószoba ajtaját. Casak állt ott, éslenézett Melre. - Szerintem hagyd ott az egészet.- Nem tehetem. - Az arca megkeményedett. - Egy-szer már volt ilyen New Yorkban is, és akkor se hagytamott. Ilyesmiért egyszerűen nem is tehetem.- Mégis mi az, amiért megteheted? - Most már kia-bált az asszonnyal. Valahogy megállás nélkül rájuk jár arúd, a betegek meghalnak, a gyerekek vásottak, bom-bákkal fenyegetik őket, váratlan terhesség és a többi.Peter úgy érezte, ez egyszerűen már több annál, amit ellehet viselni. - És ha valaki bombát hajít ebbe a házba,és valamelyik gyereket megöli?Szavai hallatán Mel feljajdult, és az arcszíne halvány-zöldbe ment át. - Majd a nap huszonnégy órájában vi-

728

gyáznak ránk a testőrök.- Öt gyerekre?- A fenébe is, mit tudom én... - ugrott talpra Mel. -Ha akarod, majd szállodába költözöm. De a munkámatnem hagyom ott, egy eszement holdkóros miatt. Megle-het, hogy csak Paul Stevens próbál halálra rémíteni.- A rendőrségnek is ez a véleménye?Melnek őszintén be kellett vallania. - Nem. Viszontsejtik, hogy ki az illető.- Akkor vegyél ki szabadságot, amíg el nem kapják.- Nem tehetem, Peter. Nem tehetem, a fenébe, értsdmár meg. Nekem végeznem kell a dolgomat.A férfi odament és megragadta a karját. -Meg fognakölni.- Már máskor is vállaltam a kockázatot. - Mel szemeszikrázott. Peter nem fogja rávenni, hogy otthagyja amunkáját ennyi év után. Ő ettől az, aki, és Peter aztállította, hogy ezért tiszteli, történjék bármi.- Igen, de most az én gyerekem életéről is szó van.Erre nem gondolsz?- Én már semmire se tudok gondolni.- Csak saját magadra.- Le vagy szarva. - Kiment a szobából, bevágta

729

magaután az ajtót, felment a lépcsőn, és aznap már nem isváltottak szót egymással. Kezdődött minden elölről, és agyerekek meg is érezték rögtön a feszültséget. Mel mégaznap este felhívta a rendezőt, és megmondta neki, hogytudomásul veszi a testőri védelmet magának, a férjének,és a gyerekeknek. Egy egész hadseregre lesz szükség,hogy a biztonságukról gondoskodjanak, de a társasághajlandó volt fizetni. És amikor lefeküdtek, megmondtaPeternek: - Holnap reggel hatkor kezdenek.- Nevetséges. Mégis, hogy képzeled? Testőrök kísé-retében fogok vizitelni?- Tartok tőle, hogy nem te vagy a probléma. Nekedtalán elég, ha az utcán kísér. Azt hiszem, itt én vagyok afőszereplő.- Ennek teljességgel tudatában vagyok. - Petert agondolatra is a rosszullét környékezte. És másnap, reg-geli közben Mel elmagyarázta a gyerekeknek, miről vanszó. Tágra meredt szemmel hallgatták, ő pedig igyeke-

730

zett megnyugtatni őket, hogy néhány napon belül, mi-kor elkapják az ürgét, helyreáll a nyugalom. Ez csak egykis kellemetlenség, amit ideig-óráig el kell viselniük.Matt el volt ragadtatva. Mark röstellte, hogy testőrrelmenjen az egyetemre, a lányok pedig holtra rémültek.Amint egy-egy rendőr kíséretében mindnyájan elindul-tak az iskolába, Mrs. Hahn felment Melhez az emeletre.- Mrs. Hallum? - mindig így ejtette, és Mel feléjefordult.- Tessék, Mrs. Hahn. - Peter időnként Hildánakszólította, de Mel soha. És ő se szólította Mrs. Melnek,mint Raquel tette odahaza, New Yorkba.- Szeretném közölni, hogy a körülményekre valótekintettel kilépek.Mel rábámult. - Hogy mit csinál? - Peter meg leszdöbbenve, biztosan nagyon dühös is lesz rá. Romba dőlaz egész háztartás, és ő nem is tehet róla.- Igazán nem hiszem, hogy maga itt veszélyben vol-na, és mint azt már reggel a gyerekeknek is elmagyaráz-tam, itt állandó lesz a védelem.

731

- Én soha azelőtt olyan házban nem dolgoztam, ame-lyik rendőri őrizet alatt állt.- Ebben egészen biztos vagyok, Mrs. Hahn. De havolna egy kis türelme... - Tartozott annyival Peternek,hogy legalább megpróbálja.- Nem - rázta a fejét az asszony eltökélten. - Nemmaradok. Megyek most rögtön.- Se felmondás, se semmi?Az asszony a fejét rázta, és vádló tekintettel nézettMelre. - Ilyesmi soha elő nem fordult a doktor úr fele-sége életében. - Értvén alatta Anne-t, az igazi Mrs.Hallamot, nem pedig Melt. És most Mel képtelen voltellenállni, hogy egy alig leplezett vigyorral megadja nekia kegyelemdöfést. Neki aztán nem szakad meg a szíve,ha ez az asszony elmegy innét. Első pillanattól kezdvegyűlölte.- Akkoriban biztosan merő unalom volt itt az élet -jegyezte meg lezseren, és Hilda Hahn elszörnyedvemeredt rá. Még csak kezet se fogott Mellel.- A viszontlátásra. A doktor úrnak hagytam egy le-velet a szobámban.- Gondom lesz rá, hogy megkapja. Nem maradnalegalább addig, amíg személyesen búcsút vehet a gyere-

732

kektől? - Ezt Mel rút dolognak tartotta, de tudta, hogytúl fogják élni mindannyian.- Én ebben a házban egy órát se töltök el többet.- Rendben van - mondta Mel zavartalanul, és figyel-te, ahogy az asszony távozik, aztán majdnem kitörtbelőle a hurrázás, amint az ajtó bezárult. Ám aznap estePeter sokkal kevésbé volt elragadtatva.- És most majd ki vezeti ezt a házat, Mel? Te nemérsz rá. Mel azt hitte, vádló lesz a férfi tekintete, deinkább aggodalom tükröződött benne.- Majd találunk valakit. - Felhívta Raquelt, de őmost is visszautasította, és óva intette Melt, hogy vigyáz-zon a lányokra. - Addig is megcsinálom én a gyerekek-kel.- Nagyszerű. Valaki azzal szórakozik, hogy bombá-kat telepít a számodra, te meg kénytelen vagy a szeny-nyessel meg a beágyazással foglalkozni.- Te is segíthetnél - mosolygott.- Nekem más dolgom van. - Meg még a testőrt is kikell bírnia. Peternek agyára ment az egész helyzet,ahogy teltek-múltak a napok, és a fenyegetőt még mindignem sikerült elkapni. Négy újabb fenyegetés érkezett, ésMel íróasztalában újabb bombát találtak, úgyhogy

733

végremár Paul Stevens is megsajnálta. Azt már tudta, hogyMel gyereket vár, s a szeme körül fekete karikákéktelenkedtek a sok álmatlanul eltöltött éjszakától,amikor azon tűnődött, vajon elkapják-e azt az alakot.Előbb-utóbb bizonyára, hisz mindet el szokták kapni, dehogy mikor?- Igazán sajnálom, ami magával történik, Mel-aján-lott fegyverszünetet egy nap, és kezét nyújtotta.- Én is. -Mel fáradtan mosolygott, miután a kamerá-kat kikapcsolták. A testőr végig ott állt a közelében. Egypillanatig meg nem feledkezhetett róla, s reggel, mikor agyerekek iskolába indultak, mintha zsarukkal lett volnatele a ház. Peter majd megőrült tőlük, és állandóan ve-szekedtek. A saját testőrét szinte már meg is szokta, devalahogy úgy érezte, enyhén szólva többen vannak akelleténél.- Gondolom ez is vele jár - mondta Mel Paulnak.A férfi szomorúan nézett rá. - Ha tudná, mennyireirigyeltem.- Tudom - mosolygott. És tudta, miért. - De leg-alább ezt nem kell végigcsinálnia.

734

- Fogalmam sincs, hogy a csudába bírja ezt a feszült-séget.- Leginkább a gyerekek miatt aggódom... az enyé-mek miatt... meg az övéi miatt... ha bármi történnékvelük, azt sohasem bocsátanám meg magamnak. - És ezígy ment már vagy egy hónapja, s Mel már komolyanfoglalkozott a gondolattal, hogy kilép. Peternek mégnem szólt, mert nem akarta, hogy beleélje magát, hogybiztosra vegye. De magában megfogadta, hogy ha a me-rénylőt nem kapják el két héten belül, otthagyja azállását.Paul Stevens rémülten mérlegelte az esélyeket. - Habármiben segíthetek... - Mel a fejét rázta, jó éjt kívánt,és hazament a családjához, de már ott se volt semmi arégi. A ház előtt rendszám nélküli rendőrautók parkol-tak, odabenn pedig mindenki érezte a rájuk leselkedőveszedelem feszültségét.- Mami, gondolod, hogy elkapják? - kérdezte egyeste Matthew.

735

- Nagyon remélem, Matt. - A gyerek az ölében ült, ső azon imádkozott, hogy csak neki baja ne essék... vagybármelyiküknek... nézett a kisfiúról Pamre meg az ik-rekre. Mark nem volt odahaza. És este Peter megintszóba hozta a dolgot.- Miért nem lépsz ki?Nem akarta megmondani, hogy erre gondol ő is. -Azért, mert nem vagyok kilépős típus. - Viszont eszébejutott valami. - Mi lenne, ha elmennénk?- Hová?Június volt, s ő sóhajtva nézett Peterre. - Mi lenne, haegy időre elmennénk Marthans Vineyardba? - Ez évbennem bérelt házat, de néhány hétre azért talán sikerülmegszerezni, esetleg egy másikat bérelni. De a férfi afejét rázta.- Az neked túl messze van. - Mel a negyedik hónap-ban járt, már kezdett látszani rajta. -És hogyan látnálak,ha odamész? Miért ne inkább valahova ide a közelbe?- Akkor mi értelme volna az egésznek? - Elege voltmár mindenből, elképesztette, hogy a tévétársaság mek-

736

kora összeget költött már eddig is a testőrökre, pedig hátsenki sem vetette a szemére. Arról meg végképp nemtehetett senki, hogy az agyára mentek az őrök. Aznapreggel, amint éppen tejet töltött Mark bögréjébe, azegyik testőr rászólt: - Legyen szíves, lépjen el azablaktól. - Egy pillanatra sem lehetett megfeledkezniróla, hogy veszélyben az életük. - És ha Aspenbemennénk? - nézett ekkor reménykedve Peterre.- Nem hinném, hogy az a magasság jót tesz neked.- De ez a feszültség sem.- Nem tudom. Majd meggondolom. -És meggondol-ta Mel is. Most már másra se vágyott, csak el innét. Máregy hónapja élt ebben a rémálomban, és úgy érezte, nembírja tovább. Aznap délután bement dolgozni, leült azíróasztalához, a testőr odakinn állt az ajtó előtt, s amikorlegközelebb felnézett, a rendező állt előtte mosolyogva.- Mel, jó hírünk van.- Elküldtök egy évre Európába? - mosolyodott el, sabban a pillanatban mintha először mozdult volna meg akicsi a hasában. A tévében nem beszéltek arról,

737

hogygyereket vár, mert attól tartottak, hogy az az eszelősalak, ha megtudja, valami még szörnyűségesebbet fogkieszelni. Így aztán Mel titka láthatatlan maradt azíróasztala mögött.- Még annál is jobb. - A férfi mosolya egyre szélese-dett, és Mel a rendező mögött megpillantotta Paul Ste-venst, aki jóindulatúan nézett rá.- Paulnak adjátok a munkámat. - Paul vigyorogvabólintott, és Mel fölnevetett. Már-már összebarátkoztakaz elmúlt egy hónap szenvedései közepette.- Elkapták azt az őrültet, aki fenyegetett.- Tényleg? - A szeme elkerekedett és csupa könnylett. - Akkor hát vége? - A férfi bólintott, és Melreszketni kezdett.- Ó, istenem! - Fejét az asztalra hajtotta, és zokognikezdett.- Nos, szerelmem -32. FEJEZETnézett Peter boldoganMelre, amint ott ültek a medence 'szélén, a gyerekekközül egy se volt otthon, és végre egyszer nyugodtanüldögélhettek. - Ezen a héten mi legyen a program? -

738

mosolygott rá Peter. - Azt igazán senki sem állíthatja,hogy unalmas az életünk.- Mentsen isten. - Mel hátradőlt, és lehunyta a sze-mét. Ő tudta, mit szeretne. Marthans Vineyardba men-ni, elnyúlni a meleg homokban, de a gyerekek addigramár mind más programot csináltak, Petert kötötte amunkája, ő maga pedig beleegyezett, hogy lemond azidei évi szabadságáról, úgyis nemsokára elmegy szülni.A gyereket hálaadásnap körülre várták, a munkájátoktóber elsején készült abbahagyni.- Van egy ötletem, Mel.- Ha bármi másról van szó, mint bezuhanni ebbe amedencébe, ne is mond. - Lehunyt szemmel ült, Peterrámosolygott, és lassan odament hozzá.- Mi lenne, ha elmennénk házat keresni? - Mel ki-nyitotta a fél szemét.- Persze tréfálsz.- Komolyan beszélek.A nő elképedten bámult rá. - Tényleg?- Bármennyire röstellem is beismerni, egyszerűennincs hová tenni ezt az új gyereket, legföljebb ha agarázsba, de félő, hogy az átépítésbe beleőrülnénk. Azikreknek is külön szoba kell... - Mel tudta, milyen

739

nehezére esik elismerni a tévedését, ezért feléje nyúj-totta a két karját. Peter tudta, milyen nagyon szeretneelköltözni Anne házából, de azt is, hogy már régfelhagyott a reménnyel.- Nem maradnál itt szívesebben? Én nem bánnám.Néhány évig még csak ellennénk valahogy, Márk megamúgy is elmegy hamarosan. - A fiú úgy határozott,hogy a főiskola első két évét keleten végzi, vagyislegföljebb még egy évig lesz otthon, és Jess is elhatároztamár, hogy a Yale-re megy, ha fölveszik. .. - A gyerekekszinte már felnőttek.- Ez rendjén is van, de bárcsak magamról is elmond-hatnám ugyanazt.- Veled is a legnagyobb rendben van minden... -Gyöngéden szájon csókolta Petert, miközben a férfiujjai fölfelé vándoroltak a lába szárán.- Hmm... gondolod, hogy megláthat bennünketvalaki?- Legföljebb, ha egy-két szomszéd, és mit számít egykis szenvedély barátok között?Peter ekkor bevitte a házba, s szeretkezésük csakmegújította kettejük közt a köteléket. Utána a férfitálcán vitt neki ebédet, Mel pedig kényelmesen,

740

boldo-gan terpeszkedett az ágyban. - Miért vagy ilyen jó hoz-zám?- Nem is tudom. Biztosan nagyon szeretlek.- Én is - mosolygott Mel boldogan. - Komolyan gon-doltad, amit az előbb a házzal kapcsolatban mondtál? -Az ötlet egészen felvillanyozta, de nem akarta erőltetnia dolgot. Tudta, milyen sokat jelent Peternek a régi ház,s hogy Anne-nel együtt micsoda munkát fektettek bele.De Mel számára ez mindig Anne háza marad, még csaknem is Peteré, hanem Anne-é. Most is.- Komolyan. - Mel ragyogva fejezte be az ebédjét,aztán felkelt, s autózni indultak, itt-ott láttak olyanházat, amely tetszett nekik, de egyik sem volt eladó.- Tudod, évekbe is beletelhet, amíg megfelelő házattalálunk.- Ráérünk.Mel bólintott, elégedett volt, s örült a vasárnap dél-utánnak. A rákövetkező hétvége július negyedikéreesett. És ezen a napon találták meg a házat, amelyminden szempontból tökéletes volt. - Istenem! - nézettMel Peterre, amikor másodszor járták körül. . . -

741

Milyenhatalmas.- Bizonyára meg fogja lepni a hír, Mrs. Hallam, dehát hat gyerekünk van.- Öt és fél - mosolygott Mel. - Mindannyiuknak volta házban hely, két dolgozószoba Peternek és Melnek, haodahaza dolgoznak, csinos kis kert, hatalmas medencemeg egy kis kalyiba, ahol a gyerekek a haverjaikkalhancúrozhatnak. Egyszerűen megvolt benne minden,amire nekik szükségük volt, ráadásul Bel-Airben, ahon-nét Peter nem kívánt elköltözni.- Nos, Mrs. Hallam?- Nem is tudom, doktor úr. Mi a véleménye? Megen-gedhetjük magunknak?- Valószínűleg nem. De ha az én házamat eladjuk,akkor igen. - Először mondta, hogy az övé és nem azövék, mire Mel elvigyorodott. Nagyon tetszett neki az újház. - Miért nem adunk rá előleget? - De a tranzakció-hoz mindkettőjüknek be kellett fektetniük, különbennem jött volna össze az ügylet, és ez ellen nem is volt

742

Melnek kifogása. Azt akarta, hogy ez a ház a kettőjükélegyen, az övé is annyira, mint Peteré, ráadásul ott voltmég a New York-i ház eladásából befolyt összeg, amitbefektethetett. A rákövetkező héten meghirdették aházukat, szeptember elsejéig nem akadt rá vevő, deszerencsére a kiszemeltet sem adták el addig.- Nézzük csak - pillantott Peter a naptárra, amikor azúj házat megvették. - A bébi november huszonnyolcadi-kán esedékes... ma van szeptember három... négy hétenbelül otthagyod a tévét. Van tehát pontosan két hóna-pod, hogy gatyába rázd ezt a házat, s egy kis szerencsévelhálaadáskor már be is költözhetünk. - Mindezt nagyontárgyilagosan közölte, Mel el is nevette magát.- Te viccelsz? Ehhez hónapokra van szükség. -Habár a ház tökéletes állapotban volt, azért ki akartákfestetni és tapétáztatni, itt-ott átalakítani a kertet,bútorszövetet kell választaniuk, függönyöket... új sző-nyegeket... - Te álmodsz.

743

Peter meglepetten nézett rá. - Hát nem azt akarod,hogy a gyereked az új házba szülessen? - Őszintén szólvaigenis azt akarta, a fészekrakás ösztöne épp elég erősendolgozott benne, csakhogy még mindig volt három nagyelkészítendő interjúja, mielőtt kiveszi a négy hónaposszülési szabadságát.- Mellesleg a te gyereked is.- A mi gyerekünk. - Ebben a pillanatban Peter zse-bében megszólalt a kereső, az ingatlanügynök pedigcsodálkozva rájuk bámult.- A maguk életében nincs egy perc megállás?- Nemigen - mosolygott Mel. Nyolchavi házasságután már-már hozzászoktak, ezalatt Peter tizenkilencszívátültetést, számtalan bypass-műtétet végzett, Melelkészített huszonegy komoly interjút, továbbá hetenteötször híradózott. És ahogy arra számított is mindenki,a műsor nézettsége ugrásszerűen megnövekedett. Ek-kor egy másik helyiségből Peter feltárcsázta a rendelő-jét, aztán sietve visszaszaladt, hogy búcsút vegyen Mel-

744

től.- Mennem kell. Szívet kaptunk. - Kétségbeesettenvártak már erre a donorra, Peter már-már feladta areményt. - A többit te elintézed, ugye? Mel bólintott, aférfi meg eltűnt, még hallották, hogy felbőg a kocsija, azingatlanügynök továbbra is a fejét ingatta, Mel pedigcsak mosolygott..és köszönöm ne-33. FEJEZETked, istenem, a nagy-mamát - nézett körül Matt sandán, és vigyorogvavisszafogta a hangját - és az új biciklit. Ámen. - Ahálaadásnapi ünnepi asztaltársaságból kitört a nevetés.Matthew azon a héten lett hétesztendős, és a nagyma-májától vadonatúj piros biciklit kapott ajándékba. Éshirtelen ismét összecsapta a kezét, és szorosan behunytaa szemét. - És köszönöm neked Melt is. - Ezután bocsá-natkérőn nézett Jessre és Valra, de már nem kezdhetteújra. Mindenki várta már, hogy nekiláthasson a lakomá-nak. Peter már előre felszeletelte a pulykát, Pam elké-

745

szítette kedvenc cukrozott jamgyökerét. A többi mun-kálatokban az ikrek segédkeztek, mindenki ünnepihangulatban volt, Mel is, aki panaszkodott, hogy sem-mire sincs elegendő helye. A bébi már hatalmasra nőtt.Peteraz elmúlt két hónapban többször heccelte is, hogybiztosan megint ikrek lesznek, de az orvos megesküdött,hogy szó sincs róla. Egyszerre csak egyetlen szívhangothallott, s Mel a kora ellenére úgy határozott, hogy nemcsináltatja meg a vizsgálatot, amelyből kiderülne, hogyfiú lesz-e vagy lány. Akár ez volt, akár az, hatalmasranőtt. Két napon belül volt esedékes, és Mel örült, hogya hálaadásnapot még a családdal töltheti. Aggódott,hogy addigra netán be kell mennie a kórházba. S szerez-tek ugyan új alkalmazottat, de az szabadnapot kért, ígyMel maga csinált mindent.- Kér valaki repetát? - nézett körül Peter elégedettmosollyal. Nagyon jól volt a legújabb szívátültetettje. És

746

három hete beköltöztek az új házba. Még mindig frissfestékszag volt mindenütt, de nem bánták. Minden újvolt és gyönyörű, mindenkinek megvolt a maga szobája,még az újszülöttnek is, akinek a szobáját máris elleptéka játékok. Matthew a maga részéről fölajánlott egy mac-kót meg egy kiszolgáltjátékpisztolyt, s anélkül, hogy egyszóval is elárulta volna, Pam kötött egy fehér ruhácskátaz újszülöttnek, hogy majd abban hozzák haza a kórház-ból. Nagyon izgult, hogy jól sikerüljön, és Mel kivételé-vel az egész család tudott a titokról, s amikor Mel azutolsó munkanapján, amikor egy időre letudta a péntekesti híreket, otthon kibontotta a csomagot, elsírta magáta meghatottságtól.Majdnem egy évbe tellett, míg végleg megállapodtak,de persze egészen soha nem fognak megállapodni. Melfolyvást híradózni rohant, Peter éjjel kettőkor ugrott ki

747

az ágyból, hogy megpróbáljon összekalapálni egy sérültszívet. De most valahogy mintha mégis mások lettekvolna mind. Szorosabb volt közöttük a kötelék, mintannak előtte. Sok mindenen mentek keresztül az elmúltév során, mögöttük volt Mel életveszélyes megfenyege-tése, Val és Mark katasztrofális kalandja... az újszü-lött... s az új házassággal járó összes bonyodalmak...meg Anne kísértete. Mel magukkal hozta a festményt,most Pam szobájában lógott és illett is oda, aztánkicsomagolták a New Yorkból hozott bútorokat, ésvégre mindennek találtak helyet.- Boldog vagy, szerelmem? - mosolygott le rá Peter,amint a szobájukban ültek a tűz mellett. A gyerekekmind lenn voltak a medence közelében levő hatalmasjátszószobában, és kiválóan mulattak. Mel fölnézettPeterre, és megfogta a kezét.- Igen, leszámítva, hogy túl sokat ettem.- Igazán nem is látszik meg rajtad. - Mindketten jótnevettek a hatalmas dudoron, amely mintha ide-oda

748

táncolt volna, ahogy a bébi rúgkapált. Az utóbbi időbenmeg nem állt, és Mel nem bánta volna, ha már túl van aszülésen. Kiváltképp a mai este után. Most, hogy elmúlta hálaadásnap, akár már meg is szülheti a gyereket,mondta is Peternek, amikor aznap este lefeküdtek. -Maeste ne mondd, mert még meghallja és kibújik. -Mind-ketten nevettek, aztán lefeküdtek, és két órával későbbMel felkelt, mert ismerős fájást érzett a derekában.Felkelt, kiült egy székbe, de leginkább járkálni kívánt.Lement, kinézett a kertre, amely nagyon csinos lesz jövőtavaszra, bár már most is jól festett, majd leült a nap-paliban, végre otthon érezte magát, nemcsak Peter há-zában vagy a magáéban, hanem abban a házban, amitegyütt vettek, amelyben együtt kezdtek új életet.Aztán visszament a hálószobába, megpróbált vissza-feküdni, de a bébi nagyon erősen rugdalózott, és ekkorhirtelen tompa fájást érzett az alhasában, hogy a

749

léleg-zete is elállt. Felült, várta, hogy mi lesz, aztán már jött isaz újabb fájás, ő pedig ujjongva megragadta Peter kar-ját.- Hmm? -moccant meg Peter alig észlelhetően. Mégcsak négy óra volt.- Peter - suttogta Mel a harmadik fájás után. Tudta,hogy még órák vannak hátra, de nem akart egyedüllenni. Meg akarta osztani a férfival az összes izgalmakat.Elérkezett a pillanat, amelyre vártak, méghozzá elsősor-ban Peter.- Mi az? - kapta fel a férfi hirtelen a fejét, és komo-lyan Melre nézett. - Lehet, hogy csak vaklárma - nézettle Mel a hatalmas hasára nevetve, de a nevetése elhalt,mert jött a következő fájás, ezúttal ívben végigfutott azegész hátán. Mel levegő után kapkodva ragadta megPeter kezét, aki támogatta, amíg levegőt vett. És amikora fájás elmúlt, az órájára nézett. - Hány percesek?Mel ismét nevetett, és a szemében szeretet ült, amint

750

a férfira nézett. - Nem tudom. Elfelejtettem megnézni.- Édes istenem. - Peter fölült az ágyban. A szíveknekjó ismerője, de az újszülötteknek annál kevésbé, s titok-ban végig izgult Mel miatt már kilenc hónapja. - Miótavagy fenn?- Nem tudom. Azt hiszem, fenn voltam egész éjsza-ka. - Addigra öt óra volt.- Mennyi ideig vajúdtál az ikrekkel?- Ugyan már, ki emlékszik arra? Tizenhét és fél évevolt. Nem tegnap. - Ez aztán a nagy segítség. - Peter felült, a tekintetétle nem vette Melről. - Felhívom az orvost. Öltözz. -Ekkor jött a következő fájás, s mintha tovább is tartottvolna, mint az előzőek. Peter holtra rémült, de nemakarta mutatni. Nem akarta maga levezetni odahaza aszülést. Azt akarta, hogy Mel kórházban legyen, háthavalami probléma adódik. - Gyerünk. - Segített neki, sMel egy perc múlva tétova tekintettel jött elő.- Mit vegyek fel?- Az ég áldjon meg, Mel! Bármit..: farmert... ru-hát... - Az asszony mosolyogva ismét kiaraszolt, ésekkor elfolyt a magzatvíz, s ő kikiabált Peternek a

751

fürdőszobából, ahol törülközőbe bugyolálva állt. Azorvos meghagyta Peternek, hogy azonnal induljanak, őkpedig egy cédulát hagytak a gyerekeknek a konyhaaszta-lon, hogy megtalálják, amikor fölkelnek. "Elmentünk abébiért a kórházba, puszi, mami!" írta mosolyogva, ésPeter már terelte az ajtó felé. -Mozogj már!- Miért? - Mel elképesztően higgadt volt, amiértPeter csak irigyelni tudta.- Mert nem óhajtom az új kocsinkban levezetni aszülést. - Végre eladta Anne Mercedesét, és vett egyújat Melnek.- Miért nem?- Csak, te süket, mit számít! - De soha még ilyenközel nem érezte magához a feleségét, miközben megin-dultak a kórház felé a megszokott úton, amit oly sokszortett meg éjszakánként, s amint felvezette a szülészetre,majd szétvetette a büszkeség.- Megyek én a magam lábán is, tudod.- De minek mennél, ha egyszer kocsin is mehetsz? -De az évődés aligha fejezte ki az érzéseit. Ezer gondolatszáguldott át egyszerre az agyán, s azon

752

imádkozott,hogy rendben menjen minden. Iszonyú nagynak érezte agyereket, és attól tartott, hogy császárral kell a végénmegszülni. Ismét megkérdezte az orvost odakinn a szü-lőszoba előtt, de az csak megpaskolta a karját.- Semmi baja, hidd el. Minden rendben. - Addigramajdnem nyolc óra volt, s már öt vagy hat órája tartott avajúdás.- Szerinted .még mennyi ideig fog tartani? - Halkankérdezte, hogy Mel ne hallja, de az orvos csak mosoly-gott.- Jó ideig még.- Úgy beszélsz, mint Mel. - Peter rábámult, azzalújra bementek. Mel azt mondta, ezek már a tolófájások,de az orvos úgy vélte, túl korán volna még, aztán mikorlegközelebb odanézett, észrevette, hogy hatalmas előre-haladás történt az utolsó félórában, s gyorsan begurít-tatta az előkészítőből a szülőszobába, ahol Mel arcaegészen kivörösödött, iszonyú igyekezettel erőlködött.Peter meg a nővérek pedig biztatták.

753

- Már látom a fejét, Mel - ujjongott az orvos, és Melfelragyogott.- Tényleg? - Az arcáról dőlt a veríték, s a vörös hajajobban lángolt a fehér lepedőn, mint valaha, s Peter úgyérezte, még soha nem szerette ennyire, majd egy újabbtolófájás után felsírt a gyerek. Peter odalépett, hogylássa, hogyan bukik ki belőle, s könnyek folytak végig azarcán miközben mosolygott.- Ó, Mel... olyan gyönyörű...- Fiú vagy lány? - Újabb tolófájás következett.- Még nem tudjuk. - Mindenki nevetett, s ekkorhirtelen a kicsi válla is kicsúszott, a törzse, a csípője, alába... Lány!- Ó, Mel! - Peter visszament hozzá és szájon csókol-ta, Mel pedig vele nevetett és sírt, aztán a kezébe adtáka kicsit. Peter tudta, hogy Mel nagyon szeretett volnafiút, de ez mintha már kiment volna a fejéből, amintmagához szorította a kislányát, majd hirtelen eltorzultaz arca, megragadta Peter karját, s közben valaki gyön-géden kivette a kezéből a gyereket.- Ó... istenem... hogy fáj...

754

- Ez már csak a placenta - mondta az orvos közönyö-sen, majd Peter észrevette, hogy összevonja a szemöldö-két és kiüt a homlokán a veríték. Valami történik Mel-lel, ismét rettenetes fájásai vannak, talán még nagyob-bak, mint az imént.- Ó, Peter... nem bírom...- Dehogynem - mondta szelíden az orvos, Peterpedig fogta a kezét, és törte a fejét, miért nem altatjákmár el, vagy mi lehet a baj, s ekkor, amint Mel hirtelenteljes erővel ismét nyomni kezdett, újabb jajdulás, ésPeter szeme elkerekedett. Mel rábámult, már rájött, mitörtént.- Csak nem már megint... - Peter még mindig nemértette, az orvos meg már nevetett, majd újabb jajdulás,és akkor Peter is rájött, és ő is nevetni kezdett. Ikrek mármegint, és nem is tudta senki, ahogy Jess és Val esetébensem. Mel félig gyászosan, félig mulatva nézett fel rá. -Kettő már megint.- Igen, asszonyom. - Az orvos ezúttal Peter kezébe

755

adta a kicsit, aki csodálattal eltelve tartotta fel, majd Melkezébe adta. - Asszonyom - mondta, és csupa szeretetvolt a tekintete, amint találkozott Melével - a fia.

ISBN 963 9025 93 3Maecenas Könyvek, BudapestFelelős kiadó: a Maecenas Könyvek, Budapest igazgatójaMűszaki vezető: Szakálos MihályNyomta és kötötte a debreceni Kinizsi NyomdaFelelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgatóTerjedelem: 21,75 (A/5) ív

756