3

Kereken húsz esztendeje an-nak, hogy elõször jártam a Kár-pát-medencei magyarság önhi-báján kívül Csehszlovákiába sza-kadt, utóbb a Szovjetunióba, illet-ve Ukrajnába sodródott õshonos csoportjánál. Nemcsak Verecke híres útja vagy a munkácsi vár okán tudtam elég sokat a vidék történelmérõl-földrajzáról, a ma-gyar irodalom és történelem jele-seinek kapcsolatáról e vidékkel, de Tóth Károly, kedves oroszta-nárom, aki hat éven keresztül az orosz nyelv szépségeire oktatott az iskolában, õ is errõl a vidékrõl valóként az utolsó pillanatban csusszant ki a szovjet vasököl szorításából. Csavargó diákéveim alatt rokonság híján nem kaphat-tam útlevelet oda, odavaló ba-rátaim: Balla Gyula, S. Benedek András a nyolcvanas évek dere-kán vándoroltak-telepedtek ki Budapestre.

A 89-es fordulat után Kár-pátalján is enyhült a szorítás a glasznoszty és a peresztrojka jegyében, és Balla Gyula szer-vezett egy mikrobusznyi fiatal író-költõ-szerkesztõ küldöttséget erdélyi kapcsolatépítõ körútra, õket fogadtuk Kolozsvárt néhány napra. Nem sokkal ezután viszo-noztuk a látogatást, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szer-vezte konferencia meghívottja-iként egy hetet nézelõdhettem Csapon, Munkácson, Szolyván, Eszenyen, Nagydobronyban, a Vereckei-hágó innensõ és túlsó oldalán. Ismerõs volt a táj, hiszen Szatmárban és Mármarosban az innensõ oldalon sokat jártam, a Felsõ-Tiszavidék magyarországi és felvidéki részeit is becsava-rogtam még diákkoromban. És ismerõs volt a sok órás veszteglés a határon, a teljes élelmiszer- és üzemanyaghiány is még élénken élt az emlékezetemben. Amint-hogy az is, hogy kapcsolatok ré-vén azért idehaza sem haltunk éhen, és a közlekedéshez is ki-került a kulimász. Hanem azóta is emlékszem néhány apróságra,

ami csak eszembe juttatta, hogy a bányabéka alsó fele alatt – ahol mi éreztük magunkat a szocializ-mus építése közben – is lehettek még lennebb helyek a táborban. Ungváron olyan pár évvel azelõtt épült munkásszállóban laktunk, ahol az építõk szemmel láthatólag nem ismerték a derékszöget(?), mikor több, mikor kevesebb volt a nálunk honos 90 foknál, s a lép-csõfokok magassága 15 és 40 cm között mozgott valamiféle követ-hetetlen logikával.

A balkáni háború éveit leszá-mítva, azt hiszem, továbbra is a legrosszabb helyzetben a kárpát-aljai magyarság van, arányaiban elég jelentõs az elvándorlás-át-telepedés is, ami óhatatlanul a szórványosodáshoz vezethet. Talán ezért is fontos, hogy szo-ros kapcsolatban maradjanak az otthon maradottakkal, nemcsak informálisan, de a személyes ta-lálkozókkal erõsítsék az összetar-tozás tudatát.

A Kárpátaljai Hírmondót a Magyarországon bejegyzett Kár-pátaljai Szövetség adja ki, és szer-vezi a Riviéra szállóban az évi hagyományos balatonföldvári találkozót, amely egy beregszászi érettségi találkozóból elindulva vált a világ minden tájára szét-szóródott kárpátaljaiak és a szü-lõföldön maradottak szokásos összejövetelévé. Erre kaptunk mi is meghívást szeptember 7–9. között, és az egyik napirendi pont éppen a Magyarország határain kívül megjelenõ kulturális lapok együttmûködésének lehetõsége volt. Füzesi Magda, a Hírmondó fõszerkesztõje vezette fórumon a felvidéki Hodossy Gyulával, az Opus irodalmi lap kiadójával, a Katedra címû pedagógusok számára kiadott havi lap fõszer-kesztõjével együtt beszámoltunk tevékenységünkrõl, eredménye-inkrõl-gondjainkról, válaszoltunk a kérdésekre, bemutattuk köny-veinket, és elhatároztuk, hogy a jövõben jobban figyelünk egy-másra, alkalmanként átveszünk

egymástól írásokat, közös lapbe-mutatókat szervezünk – ezzel is erõsítve összetartozásunk tudatát.

Vendégoldal rovatunkat a Kár-pátaljai Hírmondóból átvett riport közlésével elevenítjük fel, hiszen évekkel korábban mi is kezdemé-nyeztünk valami hasonlót, akkor a budapesti Magyar Naplót, a Ma-gyar Írószövetség lapját népsze-rûsítettük, illetve a Kassai Figyelõt ajánlottuk olvasóinknak.

Benczédi-centenáriumGaléria rovatunkban külön

csemegével kedveskedünk ol-vasóinknak: a száz éve született Benczédi Sándor szobrászmû-vészre emlékezünk. Sok derûs percet szerzett karakteres kis-szobraival, Utunk-széli szobrai-val, remek, gyakran groteszkbe hajló íróportréival népszerûsítet-te a romániai magyar irodalmat. S annak igazolására, hogy maga is nemcsak az agyagnak, kõnek, fának volt mestere, hanem a tol-lal is kitûnõen bánt, elõvettük fiatal korondi tanítóskodása ide-jén írott népmese-feldolgozását, A csillagszemû juhászt, amely Kolozsvárt 1946-ban a Móricz Zsigmond Kollégium kiadásában jelent meg kis füzetben, illetve a fia, Benczédi József jóvoltából a hagyatékból az egyiptomi szfinx és a Végtelen oszlop kapcsola-táról szóló esszéjét, amely ma is figyelmet érdemel.

SZABÓ ZSOLT

VENDÉGSÉGBEN

Benczédi Sándor kisszobra

4

Áprilisban a Magyarok Házá-nak Széchenyi-termében meg-tartott rendes évi köz gyûlésen Báthory Katalin, a Kárpátaljai Szövetség egykori fõtitkára arra intette a tagtársakat, hogy kárpát-aljai szívvel szóljunk haza az ott-hon maradottakhoz. Bizonyára fontos volt az üzenet, ha a szerve-zõk ezt a felhívást választották a szeptember 7–9-én a Riviéra szál-lóban rendezett hagyományos õszi balatonföldvári találkozó mottójául. Alább a háromnapos együttlét eseményeirõl számo-lunk be olvasóinknak

A pénteken délután kezdõdött rendezvénysorozatot Katona Ta-más, a Kárpátaljai Szövetség elnö-ke nyitotta meg. Szólt a kárpátaljai magyarság identitása megõrzésé-nek fontosságáról, a szülõföldön kialakult politikai helyzetrõl, különös tekintettel a közelgõ parlamenti választásokra, illetve a nyelvtörvénnyel kapcsolatos ellentmondá sokra. E kérdésekrõl többször is szó esett a találkozó különbözõ rendezvényein.

Meg tudtuk, hogy a nyáron Benza Györgynek a Kárpátaljai Szövetség elnökségi tagjának

köszönhetõen 22 tehetséges kár-pátaljai ruszin fiatal részvéte lével alkotótábort szerveztek a Riviéra szál lóban. Munkáikat mi is meg-tekinthettük a szálloda elõcsar-nokában.

Szíves és színes fogadtatásMár hagyomány, hogy a Rivi-

éra szálló ban a közönség képzõ-mûvészeti ki állításban gyönyör-ködhet, így volt ez most is. Sajná-lattal hallottuk a hírt, hogy Kutlán András festõmûvész, a Kárpátaljai Szövetség alkotóközösségének társelnöke, a kiállítás szervezõje súlyosan megbetegedett. Ennek ellenére a kiállításra kiválasztott alkotásokat kalandos úton, de idejében eljuttatta a helyszínre. Másnap délután, ha sápadtan is, de még iscsak eljött közénk, mint ahogy orvosa mondta „a saját fe-lelõsségére”, de hát a kárpátaljai gyökerû mindenesek már csak ilyenek... Katona Tamás megnyi-tó beszédében az említett kiállí-tást is az egybegyûl tek figyelmé-be ajánlotta.

A kiállító terem falain 36 alko-tás vonzot ta a tekinteteket: láttunk képeket többek között Manajlo

Ivántól, Garanyi Józseftõl, Sütõ Jánostól, Boksay József tõl, Sol-tész Zoltántól, Manajlo Andrástól, Puskás Lászlótól, Kron Zsuzsától, Kuzma Borisztól, de örömmel fedeztük fel a tárlaton Kutlán Andrásnak, és a rendezvényen személye sen is jelen lévõ Újfalus-sy Ist vánnak több alkotását.

Kiüresített nyelvtörvény?A rendezvénysorozat elsõ fó-

rumán, a kerekasztal-beszélgeté-sen szó volt Kárpátalja oktatási, szo ciális, kulturális, gazdasági helyzetérõl, illetve tenniva lókról. Katona Tamás elnök és Damja-novich Imre társel nök vitaindí-tója után a ta nácskozás részve-või valóban komoly érveket és ellenérve ket sorakoztattak fel az Ukraj nában most kiforróban lévõ nyelvtörvénnyel kapcsolat ban.

Szó volt az immár két évti zede mûködõ Beregszászi Bethlen Gá-bor Magyar Gimnázium végzõ-seinek sikereirõl, arról, hogy miért fontos az anyanyelven történõ ismeretszerzés, hogyan kellene oktatni az ukrán nyelvet a magyar tannyelvû iskolákban. Beszéltek a jelenlévõk arról is, milyen téves informáci ók keltek szárnyra az anyaországi médiá-ban az ukrajnai független teszt-vizsgáról. Tá jékoztató hangzott el arról, hogy a Kárpát aljai Szö-vetség közremûködésével jutnak célba a bécsi Szent István Egylet adomá nyai, amelyeket a bécsi magyarok a kárpát aljai magyar is-kolák 57 jól tanuló középis kolás diákjának ajánlottak fel, ezzel is támogatva szövetségünknek azt a tevékenysé gét, hogy szülõföl-dünk magyar fiataljai megõriz-hessék identitásukat.

Az egybegyûltek között voltak gyakor ló pedagógusok, politiku-sok, újságírók, di ákok és szülõk, de megszólalt egy tan könyvíró is. Nagyon tanulságos volt, hogy a balatonföldvári találkozóra a határon innenrõl és túlról érke-

Vendégoldal

„Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza...”A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján

Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövetség elnöke megnyitotta a képzőművészek kiál-lítását

5

zett személyek közül mindenki-nek volt mondanivalója. Az egy-begyûltek nem is sejtették, hogy jelen volt a tanácskozáson a Ma-gyar Hírlap két munkatársa is, akik számára ugyancsak megle-põ lehetett, mennyire húsbavágó kérdést boncolgatnak már az elsõ napon az egy baráti találkozóra összesereglett kárpátal jaiak.

Vacsora után a Varga–Dobos duó régi slágerek felelevenítésével örvendeztette meg a közönséget.

Közös dolgainkA központi rendezvényen

Kato na Tamás elnök beszámolt az utóbbi egy esztendõ alatt elvég-zett munkáról. Vázolta a feladato-kat is. Szólt arról, hogy a jelenlegi magyar kormány odafigyel a ha-táron túli magyarok problémáira. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha tovább akarjuk vinni a stafé tát, a szövetség tevékenységébe be kell vonni a fiatalabb nemzedé-ket. A szervezõk éppen ezért tar-tották fontosnak, hogy fel vegyék a kapcsolatot a beregszászi 4. sz. Bendász István Cserkészcsapat-tal, amely a rendezvénysorozaton hét taggal képvisel tette magát.

Katona Tamás elmondta: a szövetség minden kárpátaljai magyar szervezettel jó kapcsola-tokra törekszik, szeretné, ha nem egymás ellen, hanem a kárpátal-jai magyarok közös érdekeiért politizálnának. Hangsúlyozta: nem baj, ha a vélemények kü-lönböznek, a lényeg az, hogy ne söpörjük a szõnyeg alá a problé-mákat, ne beszéljünk el egymás mellett, ne azt keressük, ami elvá-laszt, hanem azt, ami összeköt.

Dérer Miklós, a Manfred Wör-ner Alapít vány program-igazga-tója Ukrajna útja Európába címû elõadásában a gazdasági, kulturá-lis, tudományos együttmûkö dés lehetõségeirõl, a szomszédság-politika keleti dimenziójának erõ sítésérõl osztotta meg gon-dolatait az egy begyûltekkel. A te-remben tapintható volt a feszült-ség, hiszen ismét szóba került az ominózus nyelvtörvény, amelyet a regio nális nyelvek használa-tának terén elfogadtak ugyan az ukrán parlamentben, ezzel együtt viszont azonnal megkezd-ték a tör vény kiüresítését, még-pedig az orosz nyelv elõnyére, egyes régiókban akár az ukrán

nyelv háttérbe szorításának árán is. Az egybegyûltek között több olyan személy is volt, aki hosszú ideig élt Ukrajna fõvá rosában, õk a saját bõrükön tapasztaltak-ról számoltak be. Volt, aki felve-tette: mi lesz, ha a 27 megyébõl álló Ukrajna (13 orosz, 14 pedig ukrán többsé gû) egyszer csak fel-bomlik? Ez persze költõi kérdés, de jó volt hallani, tagtársaink mi-lyen tá jékozottak a politikai hely-zet útvesztõiben. Az elõadáshoz hozzászólók elsõsorban ab ból a szempontból vizsgálták a témát, hogy a politikai, illetve gazdasá-gi helyzet válto zásai mennyire érintenék a szülõföldön ma radt nemzettár sak sorsának alakulá-sát. A vitában el hangzottakat Ka-tona Tamás össze gezte.

Együttműködési fórum„Kisebbségi életünkben nem

lehet fa nyar kis körülmények miatt letört, örökö sen sértõdött önérzettel vagy önérzetnél-küliséggel járni. Nincs egyéni tragédia és egyéni kereszt, nincs végzet és kiábrán dulás, az élet ke-resés, keresése annak a helynek, ahol egyéni erõimmel szolgál-nom kell azt a népet, amelyikbõl magam is sar jadtam” – ezt Lász-ló Dezsõ erdélyi református lel-kész 1932-ben vetette papírra A kisebbségi lét ajándékai címû ta-nulmányában. Nem véletlenül vá-lasztottuk továbbgondolkodásra, amikor felvetõdött, hogy meg kell rendezni a Kárpát-medencei La-pok I. Együttmûködési Fórumát. Az elnökség a szövetség folyóira-tának, a Kár pátaljai Hírmondó-nak a szerkesztõbizottsá gát kérte fel, hogy legyen az összejövetel

gazdája. A fórum lehetõséget kí-nált arra, hogy a Magyarország határain túl megjele nõ magyar nyelvû, hagyományõrzõ médiák szerkesztõségeinek képviselõi kicseréljék gondolataikat, meg-osszák tapasztalataikat. A szer-vezõk arra buzdították a fórum rész vevõit, hogy dolgozzanak ki közös tervet a kisebbségbe sza-kadt nemzettársak elfogu latlan, tényfeltáró módon történõ tájékozta tása, az anyanyelv meg-õrzése érdekében.

Füzesi Magda, a Kárpátaljai Hírmondó fõszerkesztõje kö-szöntötte az egybegyûl teket, majd átadta a szót Koncz Gábor egyetemi magántanárnak, kul-túrakutatónak. Vendégünk az egykori Magyar Kultúra Alapít-vány elnökeként majdnem húsz esztendõvel ezelõtt rendez te meg elõször Budapesten az ala-pítvány székházában az Írott szó a megmaradá sért címû tanácsko-zást. Az elõadó összefoglalójában vázolta a feladatokat, a jelenlevõk figyel mébe ajánlotta azokat a fo-lyóiratokat, ame lyek a Kárpát-aljai Hírmondóhoz hasonló an magyarságtudatot erõsítõ misz-sziót vállalnak. Egyúttal átadta a stafétát is: arra biztatta a Kár-pátaljai Szövetséget, hogy min-den esztendõben rendezzenek hasonló tanácskozást, hiszen az írott szónak napja inkban, a glo-balizáció térhódításának ide jén a magyarság megmaradásért vívott harcában egyre nagyobb lesz a szerepe.

Jelen volt a fórumon Szabó Zsolt, a Ko lozsváron megjelenõ Mûvelõdés címû közmûve lõdési folyóirat fõszerkesztõje is. Szólt

Füzesi Magda, Damjanovich Imre és Kovács Sándor a beregszászi 4. sz. Bendász István Cserkészcsapat tagjaival

6

arról, hogy milyen fontos a Ma-gyarország határain kívül rekedt magyar olvasók számára egy olyan folyóirat, amelynek hasáb-jain néprajzi, hagyományõrzõ, mûvelõdéstörténeti tanulmányok látnak napvilágot. Tájékoz tatta az egybegyûlteket az Erdélyben élõ nemzettársaink helyzetérõl. Hangsúlyozta: mindent meg kell próbálni a törvényi kere tek fesze-getése érdekében. Néhány évvel ezelõtt Kolozsváron, Erdély fõvá-rosában még a szemeteskukákra is felfestették a ro mán nemzeti színeket, mivel a városnak egy elvakult nacionalista polgármes-tere volt. A magyar közösségnek volt bátorsága, hogy kezdemé-nyezze a Kolozsvári Magyar Na-pok megtartását. A rendezvény-sorozat több ezres tömegeket vonz, dicsõséget sze rezve a ma-gyar kultúrának.

Orémus Kál mán, a Kárpát aljai Hírmondó állandó munkatársa az inter netes újság írásról, illetve az internetrõl mint hírforrásról tájékozta tott.

Ezután hazai vizekre eveztünk. Örömmel láttuk, hogy a Kárpát-aljai Hírmon dó sok szerzõje vett részt a fórumon. Kö szöntöttük Istvánffi Erzsébetet, azaz Bi-lák Elizkét, Weinrauch Katalint, Schober Ottót, Harsány-Káposz-ta M. Katalint, Csanádi Györgyöt, Kovács Sándor szakírót, Mol nár Bertalant, a lap kiváló fotósát. Örül tünk, hogy eljött közénk Ko-vácsné Fedák Katalin Budapest-rõl, aki a legutóbbi lapszámban édesapjáról, Fedák László neves sporttörténészrõl szóló írásával örvendez tette meg az olvasókat.

Arra biztattuk az egybegyûlteket, hogy a továbbiakban is adjanak hírt érdekes földijeinkrõl, a szû-kebb környezetükben történtek-rõl. Füzesi Mag da minden jelen-levõnek megköszönte az anyagi és erkölcsi támogatást.

A tanácskozáson szó volt a pályázati támogatások megszer-zésének nehézségei miatt adódó lapkiadási gondokról. Javaslat hangzott el, hogy emeljük az elõ-fizetési dí jat. Tekintettel a meg-rendelõk többségének pénzügyi helyzetére, egyelõre nem szándé-kozunk meglépni ezt a draszti-kus lépést, de hangsúlyozzuk, hogy felülfizetéseket támogatás-ként köszönettel és há lával elfo-gadunk.

Katona Tamás, a Kárpátaljai Hírmondó felelõs kiadója meg-köszönte a részvevõk hasznos tanácsait, és biztosította az egy-begyûlteket, hogy a továbbiak-ban is a job bító szándék vezérli a lap szerkesztõit és szerzõit.

Damjanovich Imre, a Kárpátal-jai Szövetség társelnöke tájékozta-tót tartott az új civil tör vényekkel kapcsolatos feladatokról. Meg-tudtuk, hogy a törvény egyik sar-kalatos pontja a 32. § (1), amely kimondja: „Közhasznú szervezet-té minõsíthetõ a Ma gyarországon nyilvántartásba vett – létesítõ ok-iratában megjelölt közfeladat tel-jesítésére irányuló – közhasznú tevékeny séget végzõ szervezet, amely a társadalom és az egyén közös szük ségleteinek kielégíté-séhez megfelelõ erõforrásokkal rendelkezik, továbbá amelynek megfelelõ társa dalmi támogatott-sága kimutatható.”

Még mindig újságírás...A délutáni órákban filmvetí-

tést terveztek a találkozó szer-vezõi. Ám menet közben vál tozott a mûsor. Megérkezett körünkbe Hodossy Gyula, a Szlovákiai Ma-gyar Írók Társaságának elnöke, a Dunaszerda helyen megjelenõ Opus címû folyóirat, az írók lap-jának fele lõs kiadója, a Katedra, a szlo vákiai magyar pedagógusok és szülõk lapjának fõszerkesz-tõje, a Lilium Aurum Könyv kiadó igazgatója. Vendégünk ismertet-te a szlovákiai lapkiadás helyze-tét. Az általa szer kesztett Katedra címû folyóirat immár két évtizede szolgálja a szlovákiai magyarsá-got. A lap fontos szerepet tölt be, hiszen a Felvidéken több mint hatezer magyar pe dagógus tevé-kenykedik. A szlovákiai ma gyar erõs, meg tudja védeni környeze-tét – hangsúlyozta. Különösen, ha segít neki eb ben az új ságíró, aki-nek az a feladata, hogy hírt adjon mindenrõl, ami a szülõ földön, a magyar településeken történik. Tudatosítani kell, hogy nekünk ott van az otthonunk, ahol szület-tünk: magyar tájon, amelyet Du-naszerdahelynek, Kassának vagy éppen Eperjesnek, Pozsonynak ne vezünk Merthogy a hivatalos szlovák saj tóban e településne-veket ilyen formában soha nem írják le, mintha nem is létezné-nek. Elmondta: az Opus címû folyóiratot az írótársaság minden tagja megkapja in gyen. Büszkék rá, hogy a felvidéki magyar iroda-lom sok jó alkotással van jelen az egyetemes magyar irodalomban. Szólt ar ról is, hogy véleménye

Orémus Kálmán Kovács Sándor Hodossy Gyula

7

szerint létre kelle ne hozni egy érdekvédelmi fórumot, olyan életképes elképzeléseket kellene megfogalmazni, amelyek vég-hezviteléhez a magyar kormány illetékesei is partnerek lennének. Úgy vélte, elsõsorban a hatá-ron túli ma gyar könyvterjesztés gondjainak megoldásán kellene munkálkodni, hiszen a világháló elõretö rése miatt így is egyre ke-vesebb kiadvány talál olvasóra.

A találkozón jelen lévõ fõszer-kesztõk megállapodtak abban, hogy a kolozsvári Mûvelõdés, a dunaszerdahelyi Katedra, il-letve a Kárpátaljai Hírmondó szerkesztõsé ge alkalmanként átveszi a testvérlapokban megje-lent, a saját olvasótábor érdeklõ-désére számot tartó írásokat.

„Tiszán innen...”Nagyon várták az egybe-

gyûltek Kovács Sándor szakíró Tisza címû új filmjének bemu-tatóját. A prog ram a reméltnél is érdekesebb volt, ugyanis az elõadó arról be szélt, hogyan ké-szül egy természetfilm. Kovács Sándor elmondta: minden eddigi filmje valamilyen kiváltó ok miatt született. Ezúttal az volt a kovász, hogy a Tisza felsõ szakaszával kevesen foglalkoztak. Márpedig a mi folyónk hajdan a legmagya-rabb folyó volt: magyar földön eredt és magyar földön ömlött a Dunába. S hogy a mi idõnkben ez már nem így van, annak Tri-anon az oka, amely elszakított egymástól családokat, országré-szeket, amelynek következtében

„Magyarország az egyetlen or-szág, amely önmagával határos”. A szakíró összeszá molta, hogy Kárpátalján 18 államalakulat ke-serítette meg az õslakosok életét, de a Tiszáét is. Szó volt az elõadás-ban a Fekete-Tisza, a Fehér-Tisza, majd a „szõke” Tisza eredetérõl, tájékoztatást, gyakorlati útmuta-tást kaptunk, hogyan juthatunk el a for rásokhoz. Megtudtuk, hogy Kõrösmezõn Bíró Andrást, Ra-hón Popovics Pétert ke reshetjük meg, mert idegenvezetõ nélkül a ne héz terepen nem ajánlatos elindulni. Hal lottunk mondákat a Tisza-források létrejöt térõl, vé-gezetül népdalokat is énekeltünk a Tiszáról. Az egybe gyûltek egy-hangúlag elfogadták Bátho ry Ka-talinnak, a Kár pátaljai Szövetség egykori fõtitkárának a tavaszi közgyûlésen tett azon indítvá-nyát, hogy Kovács Sándort terjesz-szék fel a Magyar Örökség díjra, egyúttal meg bízták az elnökség je len lévõ tagjait, hogy a felter-jesztést dol gozzák ki és juttassák el az illetékesekhez.

„Felfelé törekedj!”Látványnak is szép volt, amikor

a Be regszászi 4. sz. Bendász Ist-ván Cserkész csapat hét képvise-lõje: Bárdos István, Bárdos Nóra, Bárdos Orsolya, Tanczár Gergely, Olasz Gábor, Baráté Ágnes, Bár-dos Dávid egyenruhába öltözve bevonult a terembe. Bárdos Ist-ván cserkészparancsnok ismer-tette a cserkészcsapat megalaku-lásának történetét. Kiderült, hogy 1991-ben Gödöllõn cserkész ki-

képzõtábort szerveztek, amelyen Bárdos István is részt vett, hiszen 1990-ben a munkácsi római kato-likus egy házközség égisze alatt már megalakult a Kárpátaljai Ma-gyar Cserkészszövetség. Bárdos István nagyon sok érdekes dol-got mondott a cserkészélet szép-ségeirõl. Jó volt személyesen is találkoz ni a büszke tartású, tiszta tekintetû fiata lokkal, akik azt vall-ják: „Felfelé törekedj!”

Vacsora után tombolahúzás tette izgalmasabbá a szóra kozást, majd vidám zene töltötte be az épületet. Aki akart, kedvére táncolha tott, de a szálló helyet adott a kiscsoportos beszélgeté-seknek is. Voltak olyan tagtársa-ink, akik hosszú idõ után a bala-tonföldvári találkozón látták vi-szont egymást. A szer vezõknek – a Kárpátaljai Szövetség elnök ségi tagjainak – a szemekben bujkáló mo soly, a meleg baráti kézfogás volt a legszebb ajándék, amellyel megköszönhettük a talál kozót elõkészítõ kitartó munkájukat.

A rendezvényre (a szövetség jóvoltá ból) egy autóbusznyi kár-pátaljai vendég is érkezett. Köz-tük voltak a Kárpátaljai Szö vetség együttmûködõ partnerének, a Beregvidéki Nyugdíjasok Petõfi Sándor Egyesületének képviselõi is. Köszönet érte, hogy az együtt-gondolkodás öröméért vál lalták a több órás utazást…

FÜZESI MAGDASZEMERE JUDIT

MOLNÁR BERTALAN

Dárer Miklós Szabó ZsoltDamjanovich Imre

8

Fehér megye magyarsága az idén a szászsebesi református egyházközségben tisztelgett ál-lam- és vallásalapító szent kirá-lyunk, István emléke elõtt.

Az 1903-ban, Bartók György püspöksége idején épült neo- klasz-szikus stílusú református templom szûknek bizonyult a több száz fõs ünneplõ befogadására.

Az immár kilencedik alkalom-mal megrendezett zarándoklat ökumenikus istentisztelettel kez-dõdött, amelyen igét hirdetett Somogyi László székesfehérvári református lelkipásztor, Bíró At-tila, a Kovászna megyei Kökös unitárius papja és Szabó Dénes nagyenyedi római katolikus es-peres-plébános. A kántori szolgá-latot Szabó Zsombor, az ótordai református templom énekvezére biztosította.

A székesfehérvári küldöttség az Úr asztalára helyezte a „nem-zet kenyerét”, a kökösiek az uni-tárius egyház zászlaját hozták el az ünnepségre.

A templom udvarán tartott mûsor üdvözlõbeszédekkel kez-dõdött, majd Gudor Botond gyulafehérvári református lelki-pásztor ismertette a szászsebesi egyházközség történetét.

A mûsorban fellépett, többek között, az ótordai református egyházközség Szabó Zsombor

vezette kórusa és a székelyko-csárdi reformátusok dalárdája Basa Annamária nagyenyedi kán-tor vezetésével.

Minden év augusztus 20-án, vallás- és államalapító királyunk, I. István (1000/1001–1038) szent-té avatásának napján ünnepeljük a magyar állam megalapításának évfordulóját. Az Apostoli Király édesapja, Géza, az európai szel-lemû fejedelem, bölcsen cseleke-dett, amikor Bizánc helyett Róma felé nyújtotta ki kezét, s ezzel vég-érvényesen eldöntötte, hogy nem Kelet-Európához, hanem Közép-Európához kapcsolja népét.

Az alapozás munkája után a merész terv végrehajtásának mûve fiára, Istvánra maradt, aki közel négy évtizedes uralkodása idején, a kereszténység felvétele után a magyar törzsek szövetségébõl ki-alakult fejedelemséget keresztény királysággá alakította, nyugati ori-entációjú országgá tette, ezzel a cselekedetével besorolta országát Európa államai közé. Az ezeréves törvénytár megalapozásával alkot-mányt adott népének, városokat, iskolákat, püspöki székhelyeket teremtett, templomot építtetett minden tíz falunak: megtanította imádkozni az embereket. Az ön-kény helyébe az irgalmasságot ültette népe szívébe.

„Nagy rendet és békességet

tartott az országban a király – írja Kós Károly Országépítõ címû regényében. – Mert erõs volt és hatalmas és kemény, mint a szik-lakõ. Mindent tudott, mindent meglátott, és súlyosan ütött az ökle meg a korbácsa, és éles volt a kardja. Tisztelték és félték min-den népei, engedelmesek voltak, és mukkanni nem mert ellene senki sem. De tisztelték és félték a szomszédos országok és biro-dalmak is mind, mert gazdag volt a magyarok országa aranyban és ezüstben, legelõ állatokban és szolgáló népekben meg katonák-ban. És nem volt immár más úr az országban, csak egyedül István király.”

Az államalapító király mûve folytatását, kiteljesítését, megerõ-sítését szent életû fiára, az áhítatos Imre hercegre bízta, akihez szép intelmeit intézte. Az Intelmek VIII. részében így hagyakozik:

„A legnagyobb királyi ékes-ség... a király elõd után járni, a szü-lõket utánozni. Aki ugyanis meg-veti, amit megszabtak atyai elõdei, az Isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll.”

Ezt tette István is, amikor apja tervének végrehajtását vállalta, ennek folytatását várta el fiától is, aki sajnos nem tetõzhette be az atyai mûvet, mivel fiatalon meg-halt... De voltak, akik helyébe

Ünnep Szászsebesen

Az 1903-ban felszentelt szászsebesi re-formátus templom

Az ünneplő közösség

9

álltak és folytatták a megkezdett, heroikus munkát. István mûvé-nek legkiemelkedõbb követõje, Szent László király uralkodása alatt (1077–1095) rátalált arra a békére, amely megvalósult az or-szágalapító nagy király uralkodá-sának utolsó évtizedében. 929 év-vel ezelõtt, az õ országlása idején (1083. augusztus 20-án) avatták szentté az Árpád-házi dinasztia megalapítóját, I. István királyt.

Mi a tanulsága az Intelmek fent idézett sorainak a késõi, mély szór-ványban élõ magyarok számára? Miért zarándokolunk minden év-ben augusztus huszadikán?

A kérdésre bárki megadhatja az egyedüli helyes választ Szent István Intelmeinek szavaival: „a fiak pedig azért fiak, hogy szüle-iknek szót fogadjanak”.

Ezért kezdeményezte közel egy évtizeddel ezelõtt a Fehér megyei RMDSZ vezetõsége, a Dr. Szász Pál Egyesület és az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesü-let megyei szervezete, hogy leg-nagyobb nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án, az államalapítás ünnepén, egy-egy teljesen elnép-telenedett templomban vagy egy nagyon megfogyatkozott számú gyülekezetben imádkozzunk, ott, ahonnan a sors csapásai ellené-re, a költõ szavaival élve: „Az Úr nem ment el, itt maradt” (Babits: Eucharistia).

Ez az elhatározás is igazolja, hogy a sokat szenvedett, szám-talan megpróbáltatást kiállt, az évszázadok zivataraiban Fehér megye nagyon megfogyatkozott mai magyarsága élni akar, erõsí-teni szándékszik hitét a megma-radásban, ápolni szeretné épített örökségünk, ha csonkán is, de megmaradt emlékeit.

Ennek érdekében zarándo-koltunk el az utóbbi nyolc évben Marosszentimrére, Magyarigen-be, Verespatakra, Alvincre, Bo-roskrakkóba, a borbereki és bo-rosbenedeki romtemplomokhoz, Sárdra, Magyarszentbenedekre és Asszonynépére. Ezek az ünne-pi alkalmak, a közös imádkozás megerõsítette abbeli hitünket, hogy össze kell fognunk meg-maradásunkért, történelmi tuda-tunk megerõsítéséért, hogy – a költõ szavaival élve: „Megfogyva

bár, de törve nem...” – teljes jogú állampolgárokként, igaz magya-rokként épüljünk be a többségi közösségekbe.

E zarándoklatok elõtt, ame-lyek igazi felemelõ hangulatú ün-nepeinkké váltak, a vendégváró templomok kisebb vagy nagyobb felújítására, rendbe hozására ke-rült sor. Ez történt Szászsebesen is, ahol ünnepi díszbe öltözött a 109 éves templom, amelyben egy maroknyi magyar református di-cséri az Istent.

Olyan õsi erdélyi városban ünnepeltünk, amelynek kövei, a város épített örökségének né-hány ékessége és a történelmi emlékezet megõrizte egykori itt-létünket, amikor Szászsebes fõut-cája a Székely utca (Platea Siculo-rum / Szekler Gasse) nevet visel-

te. Az evangélikus székesegyház helyén feltételezett kis székely templom, a körülötte feltárt XI. századi székely sírok mind azt igazolják, hogy a háromszéki Sepsi széki székelyek elõdei éle-tükkel és vérükkel áldoztak azért, hogy ma itt egy virágzó település lakói, románok, szászok, magya-rok békében élhessenek.

Babits Mihály soraival zárva: „Áradj belénk hát, óh örök / igaz-ság és szent szeretet! / Oldozd meg a bilincseket, / amikkel törzs és vér leköt, // hogy szellem és ne hús tegyen / magyarrá, s nõ-jünk ég felé, / testvér-népek közt, mint a fák, / kiket mennybõl táp-lál a Nap”.

JÓZSA MIKLÓS

Az ünnepi műsoron Katona Kinga (Vargyas) énekelt...

...Gány Ervin (Vargyas) verset adott elő (László István felvételei)

10

Kétéves múltra tekint vissza a Babeº–Bolyai Tudományegye-tem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar Újságírás Tanszékének, illetve a Színház és Televízió Kar Film-mûvészet, Fotó és Média szaká-nak közös projektje. A korábbi évek hagyományához híven, a másodéves újságírók és opera-tõrök Simonffy Katalin vezetése és szakmai felügyelete alatt kós-tolhattak bele a riportkészítésbe, filmezésbe.

A terepmunka nem titkolt célja, hogy a leendõ újságírók és operatõrök testközelbõl ismer-kedjenek a szakma rejtelmeivel, nézzenek farkasszemet a kihí-vásokkal, elkövessék a szárny-próbálgatást kísérõ kliséhibákat anélkül, hogy ez komoly szakmai megrovást vonna maga után. Az elméleti irányvonalat követõ ok-tatás árnyoldala, hogy a tudásszer-zés hagyományos, könyvalapú módszerét alkalmazva termeli ki a szakmát meghatározó jövõbeli nemzedéket. Ez a tanulmányút tehát az oktatási rendszer szem-pontjából hiánypótló az újságíró szakos diák életében, lehetõség arra, hogy változatos, gyakorlati szempontokat és tapasztalatszer-

zést elõtérbe helyezõ tanulási módszerrel találkozhasson.

Zsobok, a modern Macondo?

A szakgyakorlat helyszíne Kalotaszeg egyik legfestõibb te-lepülése, Zsobok. Sztána és Bán-ffyhunyad között, a Riszeg-hegy lábánál fekszik, védett helyen, dombokkal körülvett völgyben. Színmagyar református falu, alig háromszázan lakják.

Zsobokról elsõ látásra Marquez Macondója jut eszem-be, nem véletlenül, hiszen a ter-mészet itt is, ott is adakozó kedvû volt, és olyan környezeti feltéte-leket teremtett, amelyek megne-hezítették a világgal való kapcso-latteremtést. A civilizáción kívü-liség érzete azonban nem tartott sokáig, és fõként az elõnyeit él-veztük: a nyugodt környezetet, ahol nincs térerõ, csak egyszerû-en zajlik az élet. A vidéki léthez gyakran felelõtlenül társított elõ-ítéletek, az elszigeteltség és elma-radottság helyett rokonszenves, és az új lehetõségek iránt nyitott közösséget találtunk. Zsobok, a modern Macondo megtalálta az utat a külvilág felé…

A vonzás törvénye, avagy jövőépítés a hit tégláiból

Ahogy a kis erdélyi falvakat, Zsobokot is az elöregedés és ki-halás veszélye fenyegette, azon-ban az 1990-es évek elején nem-zedéknyi asszony összefogásá-val, és Molnár Irma tiszteletes asszony irányitásával a közösség életét gyökeresen megváltoztató tevékenység kezdõdött. A falu fejlõdéstörténeteként is megha-tározható idõszak fontos állo-másai új lehetõségeket, utakat nyitottak a zsoboki közösség számára. 1994-ben elkészült a Zsobokot Sárvásárral összekötõ köves út, megépült az árváknak és a szórványterületekrõl szár-mazó gyermekeknek menedéket nyújtó Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola-központ, lét-rejöttek az otthont támogató és munkahely-lehetõséget biztosító gazdasági egységek (malom, pék-ség, tejfeldolgozó, állatfarm), kul-turált öregotthon épült a közeli Farnason. 1992-ben restaurálták a templomot, azóta új, faragott kazettás mennyezet díszíti.

A kérdés szinte magától adó-dik: hogyan sikerült mindezt el-érniük? A zsobokiak azt tették, amihez értenek, tehetségükbõl elõnyt kovácsoltak, majd pénzre váltották azt. A munka az önmeg-valósítás és a küzdelem színteré-vé is vált: a férfiak önkéntes mun-kával segítettek az építkezésben, az asszonyok szinte éjt nappallá téve, hagyományos mintákkal terítõket, párnákat varrtak, ame-lyeket németországi, svájci, hol-landiai testvérgyülekezetek vá-sároltak meg. A cél eléréséhez szükség volt az összetartásra, ösz-szehangolt munkára, közös prob-lémamegoldásra és az igényes mívességre. De ez mind kevés lett volna, ha hiányzik az alázat, a rendíthetetlen hit és Isten támo-gató szeretete.

Az asszonyok és szõttesek szövetsége máig megfejtetlen, titkot õriz. Csak a mélyen árkolt

Zsobok: a falu, ahol kivarrták álmaikat

Munkában a csapat...

11

homlok, az imára görbülõ ajkak, az ujjbegyek finom rezzenései árulkodnak. A lélek lábnyomai láthatatlanok…

Burok vagy életre nevelés?

A Bethesda Gyermekotthon falai között, a pedagógusok vi-gyázó tekintetének és önzetlen gondoskodásának fókuszában cseperedik a jövõ nemzedék. Je-lenleg az óvodába és az iskolába 95 gyermek jár, ebbõl 25 az árva-ház állandó lakója. Az otthon és az iskola együttmûködik a közös célért: a gyermekek tanításáért és neveléséért. A korszerûen fel-szerelt termek (számítógép-la-bor, könyvtár stb.) és széles körû szolgáltatások (orvosi, higiéniai, pszichológiai stb.) biztos hátterei a diákok testi-lelki-szellemi fejlõ-désének.

Az árvaházban dolgozó pe-dagógusok szerepvállalása meg-haladja a tanári hivatás kereteit, az oktatói és nevelõi szerepkör közötti határterületen mozog. A hátrányos helyzetû gyermekek-kel való foglalkozás külön szemé-lyiséget igényel, megértést, odafi-gyelést, empátiát. A sok esetben túlérzékeny, lelkileg sérült gye-rekek számára kulcsfontosságú a harmonikus környezet és az érzelmi biztonság.

A gyermekotthoni és az isko-lai nevelõi-oktatói tevékenység vallásos szellemben zajlik, célja a gyermekek önálló életre való fel-készítése. Az otthon lakói korán megismerkednek a ház körüli és mezõgazdasági munkákkal, aktív részvevõi lesznek környezetük alakításának. Az intézmény a nyol-cadik osztály elvégzése után is gondoskodik növendékei tovább-tanulásáról, szakmai képzésérõl, figyelemmel követi életpályáju-kat, és támogatja õket mindaddig, amíg erre igényt tartanak.

Modernizáció éshagyományőrzés között félúton

A tananyaghoz szorosan kötõ-dõ feladatokon kívül, az oktatási program kiegészítõ tevékenysé-gek, szakkörök egész sorával a

gyerekek önfejlesztését, látókö-rük tágítását, személyiségük ki-bontakoztatását célozza meg. Az alkotó tevékenység a diákok ön-értékelésének, énkép-építésének és motivációkeresésének fontos mozgatórugója. Az iskola így a száraz elméleti oktatás helyett a játékos tanulás és az önmegvaló-sítás színterévé válik: agyagozó mûhely, irodalmi sarok, kerámi-akör, faragókör, ecset és festék várja a lelkes alkotókat. A mû-helygyakorlaton készült alkotá-sokat kiállítják.

Zsobokon a korszerû oktatási módszerek mellett különös hang-súlyt kap a hagyományõrzés és -továbbadás. A varrás és faragás mesterségét õrzi a hagyomány. A szakma fortélyai anyáról lányára, apáról fiára szállnak.

Hazatérés, csendimádat

Az életet keretbe foglaló kez-det és vég csak jelképes ellentétei egymásnak, valójában több szin-ten is párhuzam vonható a csecse-mõlét és az öregkori lét között. A természet legegyszerûbb és leg-természetesebb ciklusa maga az élet: a bölcsõbõl való elindulás, csecsemõállapotból való kilépés, a bölcsõbe való hazatérés, csecse-mõállapotba való belépés.

Általános jelenség, hogy az idõsek otthonának fogalma még nem épült be a hazai társadalmi

tudatba, a külföldön elfogadottá vált „idõskori létformának” nincs hagyománya Erdélyben. A köztu-dat az intézetet magatehetetlen, önellátásra képtelen öregek gyûj-tõhelyeként leszûkítve értelmezi.

A farnasi öregotthon régi épülete adományként került a zsoboki egyház birtokába. A Szentiványi kúria a téesz, majd a romániai törvényeknek meg-felelõen, a faluban mûködõ me-zõgazdasági társulás tulajdonába került. A leromlott állagú kúriát a farnasiak a zsoboki egyháznak adományozták. A felújítás után kicsinek bizonyult ahhoz, hogy idõsek otthonaként mûködjön, ezért a területen 2008-ban átad-tak egy 40 férõhelyes új épületet erre a célra. Jelenleg 16 öreg él az otthonban.

„Inkább egyedülállók költöz-nek be, de vannak házastársak is. Van, aki nagyon megszereti az itteni életet a nyugalom és az ellátás miatt, biztonságban érzik magukat az emberek, de min-denki másképp dolgozza fel az új életkörülményeket, van, aki egyáltalán nem tudja megszokni. A tevékenység két nyelven folyik, románul és magyarul. Az alkal-mazottak farnasiak és zsoboki-ak” – tájékoztatott Molnár Irma tiszteletes asszony.

Az öregotthonban élõknek a fizikai leépülés mellett a még fenyegetõbb mentális leépülés-

Hazafelé (A szerző felvételei)

12

sel kell együtt élniük: néhányan a gyógyíthatatlan Alzheimer-kór, a teljes demencia árnyékában tengetik napjaikat. Egy ilyen élet-helyzet kezelése gondozóik szá-mára nagy kihívást jelent. A meg-értõ, gondoskodó szeretet itt is éppen olyan fontos szerepet ját-szik, mint a gyermekotthonban élõk esetében. A tevékenységeik is hasonlóak: az öregek életének ugyanolyan fontos részét képezik a hetente megrendezett közös-ségépítõ foglalkozások, istentisz-teleti alkalmak, népdaléneklés, tévénézés, társasjátékozás.

Az egyik leglényegesebb kü-lönbség talán a csendhez való viszonyulásukban ragadható meg: a gyerekek nem értik még a csendet, igyekeznek megszakí-tani, míg az idõsek elfogadják és igyekeznek megélni.

Emberek vagyunk vagy riporterek?

Bár a szakgyakorlat lényegé-bõl kiindulva egyértelmû, hogy elsõsorban újságírókként vol-tunk jelen, a zsoboki látogatás jellemzõ példája annak, amikor a riporter kiesik a szerepébõl és emberi minõségében kezdi szemlélni, megérteni a dolgokat. Mentegetõzés nélkül állíthatom, újságíró (vagy ember?) legyen a talpán, akit ilyen intenzitású, lé-lekközeli pillanatok érintetlenül hagynak. Meglepett az egyszerû, természetes közvetlenség, amivel a falubeliek fogadtak, és zavarba ejtett a gyerekek ránk irányuló õszinte, feltétel nélküli szerete-te, és gondolkodásra késztetett az idõsek szemébõl kiolvasható csendes szomorúság.

Emberek voltunk,riportergúnyában…

Nehéz dolgom lenne, ha a

zsoboki terepmunka szakmai és emberi tapasztalatait kellene mérlegre tennem. Szakmai szem-pontból kétségtelenül hasznos volt a gyakorlat, az emberi olda-lát én mégis hangsúlyosabbnak érzem. Zsobok bebizonyította, hogy a klasszikus emberi értékek mindig idõszerûek maradnak. Megmutatta, hogy egy közösség hogyan veszi kézbe a sorsát, ho-gyan lesz önellátó, és tudatosan, kellõ szorgalommal, kitartással, összetartással hogyan épít jövõt magának. Zsobok minden erdé-lyi falu és község számára példát mutatott, ahogy az elöregedést és a hanyatlást legyõzve újjászüle-tett. Példamutató a tehetséggon-dozó, hagyományõrzõ tevékeny-ség, amely a közösség-kohézió megteremtésében játszik szere-pet.

KOZMA ÁGNES

Az Kolozs megyei Állami Levéltárban õrzött iratanyagban bukkantam rá a Reményik Sándor nevével összeforrt Pásztortûz szerkesztõségi leve-lezésére. Az 1934 és 1944 közötti idõszakot átfogó, tehát korántsem teljes iratanyagban megtalálhatók a Reményik 1941. október 24-e hajnalban bekövet-kezett halála kapcsán keltezett levelek, táviratok és részvétnyilvánítások is, sõt a Végvári iránti mér-hetetlen tiszteletet jelzi, hogy még a következõ év elejérõl is érkezett a költõ emlékének ápolásáról szóló híradás, például a Székelyföldrõl. Reményik Sándor halálának 71. évfordulóján ezekbõl válogat-tam ki néhányat, azzal a szándékkal, hogy segítsé-gükkel érzékeltessem az akkori olvasók Reményik és költészete iránti ragaszkodását és szeretetét, s hogy körülbelül mit jelenthetett a két világháború közötti magyarságnak biztatást és tartást adó költõ-szerkesztõ elvesztése.

1941 õszén az olvasók, illetve a Pásztortûzben közölni szándékozó tollforgatók-próbálkozók egy részének láthatóan kevés ismerete volt arról, hogy Reményik Sándor súlyos beteg. Október 14-én pél-dául Zsadányi Nagy Árpád nagyváradi tanár meg-lehetõsen türelmetlen hangú levelet küldött Remé-nyik Sándornak, mint írja: „Egy hónappal ezelõtt küldtem Önnek 15 verset és egy levelet. Mindmáig nem kaptam rá választ. Ha már a költõ nem, a ta-

nár feltétlen megérdemelt volna néhány sort. Na mindegy! Elvégre nem mindenki vállalkozhatik Vö-rösmarty vagy Arany szerepére! Kérném legalább a verseket postafordultával visszaküldeni.” A feladó nyilván nem tudta azt, amit postafordultával a Pász-tortûz szerkesztõsége képviseletében, a beteg Re-ményik fõszerkesztõi teendõit ellátó Vásárhelyi Z. Emil október 22-i levelében közölt, hogy tudniillik „Reményik Sándor fõszerkesztõ (…) sajnos, hosszú hetek óta szanatóriumban sínylõdik s így sem nb. leveleire nem válaszolhatott, sem verseit kézhez nem kaptuk”. Vásárhelyi Z. Emil ugyanazon a na-pon Szüts Ignácnak is küldött néhány soros levelet, amelyben azt írja, hogy „Reményik Sándor fõszer-kesztõ úr, sajnálatos és igen hosszas, egész nyáron át tartó gyengélkedése, sõt szanatóriumi kezelése miatt postája részben késedelmet szenvedett, rész-ben elintézetlen maradt”, ezért helyetteseként õne-ki kellett átvennie a beérkezett kéziratokat. Egy nap múlva, október 23-án a költõ-fõszerkesztõ húga, Imre Kálmánné Reményik Sarolta jelezte Vásárhe-lyi Z. Emilnek, hogy a Zsadányi Nagy Árpád verseit, „melyekhez oly bosszantó félreértés fûzõdött, most megtaláltuk. Az írónak udvarias levélben megírtam, hogy a verseket és levelet átküldtem a Pásztortûz-höz (…), nagynéném pedig azt mondta, hogy bá-tyám szerint a versek igen szépek”. A fejleményrõl

A búcsú napjaiReményik Sándor halálának évfordulójára

13

Vásárhelyi Z. Emil még aznap értesítette a nagyvára-di tanárt, hozzátéve, hogy „Reményik Sándor ceru-zajegyzetét látom rajtuk (ti. a verseken – BL), mely szerint a versek igen szépek”. Szintén október 23-án érkezett a Pásztortûz szerkesztõségébe még egy levél, feladója Magyar Miklós egyetemi hallgató, aki bátorkodott „pár verset a M. T. Fõszerkesztõ úr és a csodált költõhöz küldeni a végett, hogyha a kellõ mértéket ütik, adjon nekik helyet a Pásztortûz ha-sábjain”. Kívülrõl tehát úgy tetszett: Reményik Sán-dor dolgozik, és egészségnek örvend.

Pedig nem így volt. Errõl az imént idézett levéltö-redékek is tanúskodnak, sõt másnapi, október 24-i keltezéssel már papírra kerültek a megdöbbentõt és a megváltoztathatatlant rögzítõ sorok. Az egyik géppel írt papírlapra többszöri javítás révén meg-szövegezett gyászjelentésében: „A Pásztortûz Baráti Köre megrendült szívvel tudatja minden barátjával, hogy feje, Reményik Sándor költõ, fõszerkesztõ 1941. október 24-én hajnalban visszaadta lelkét Te-remtõjének. Október 26-án vasárnap du. 4 órakor te-metjük a kolozsvári evangélikus templomból, és az evangélikus temetõben helyezzük örök nyugalom-ra.” A gyászjelentésre Reményik Vízválasztó címû versének egy töredékét illesztették a szerkesztõtár-sak: „Elmúlik a világ / És játékai is, / Még kívánsága is. / Szél szórja szét a színes szavakat, / De sorsom lényegének, / De lelkem Istenének / Beszéde meg-marad”. Aláírják: Császár Károly, Járosi Andor, Jász Pál, Kéki Béla, Tavaszy Sándor és Vásárhelyi Z. Emil. Ugyanazon a napon Reményik Sándor húga a költõ Öröktûz, illetve Végrendelet címû verseibõl idéz-ve saját kezûleg vetette papírra: „»Egy lángot adok, ápold, add tovább«, »A holtom után ne keressetek! / Leszek sehol és mindenütt leszek«. Imre Kálmánné

Reményik Sarolta mély fájdalommal jelenti, hogy egyetlen testvére, a legjobb ember, Reményik Sán-dor élete 52. évében f. hó 24-én hajnalban vissza-adta lelkét Teremtõjének. A megboldogult tetemeit vasárnap, f. hó 26-án du. 4 órakor az evangélikus templomban tartandó szertartás után az evangéli-kus temetõben helyezzük nyugalomra. »Szemei-met a hegyekre emelem, / Onnan jön az én segít-ségem«. 121. Zsoltár.” A gyászjelentést aláírják még Reményik Sándor nagynénje, Brecz Vilma, sógora, dr. Imre Kálmán, unokahúga és -öccse, Imre Mária, illetve Imre György, dr. Genersich Antalné Czirják Mária unokatestvére és családja, valamint nagybáty-ja özvegye, Reményik Mihályné Dobler Margit.

Mihelyt elterjedt Reményik Sándor halálának a híre, részvéttáviratok és -levelek sokasága érkezett szerte a Kárpát-medencébõl. Az elsõk között Sényi László sürgönyözött, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság nevében fejezve ki részvétét, és jelezve, hogy a temetésen jelen lesz-nek. Az október 14-i, Reményik Sándorhoz címzett levelében beküldött versei sorsa felõl meglehetõ-sen türelmetlenül érdeklõdõ Zsadányi Nagy Árpád 24-én a korábbihoz képest egészen más hangot ütött meg, amikor Vásárhelyi Z. Emilnek írt sora-iban nyugtázta: „Örülök, hogy a versek megkerül-tek, s hogy Reményik fõszerkesztõ úr olyan jó véle-ménnyel van róluk. De leginkább az tesz boldoggá, hogy – férfiasan bevallom – nem volt igazam. Re-ményik Sándor, akit gyerekkorom óta költõi min-taképemnek választottam, tényleg az a figyelmes, alapos, csupa szív lélek, akinek hittem. (…)”. Más-nap, midõn Reményik elhunytának a híre hozzá is eljutott, rövid üzenetet küldött Vásárhelyinek: „Gyá-szukban õszinte fájdalommal osztozom!”.

A Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Herepei János október 25-i levelében írta Reményik Sán-dor sógorának, Imre Kálmánnak: „Kedves Kálmán! Õszinte, igaz megdöbbenéssel értesültem Sándor haláláról. Váratlan volt, mert úgy szerettük volna hinni, hogy nemcsak lelkünk mélyén, hanem sze-münk elõtt is örökké fog élni. Feleségemnek is, ne-kem is kicsordult szemünkbõl a könny, amint a rá-

Reményik Sándor szüleivel

Reményik Sándor és Sárika

14

dió hírét hallottuk: Végvári nincs többé! Nekem kü-lönösen is fáj az Õ elmúlása, hiszen kis gimnazista korunk óta ismertük egymást, s a gyermekkori em-lékek nagyon mélyen szoktak gyökerezni az ember lelkében. Adjon az Isten a Nagyságos Asszonynak is, Neked is vigasztalást e ragyogóan tiszta jellemû, törhetetlen hûségû, nagy Férfiú elhunyta miatt (…)”. Dr. Dániel Elemér, Reményik egykori osztálytársa írta október 26-án: „Szívemre hullnak a régmúlt em-lékek. Felújulnak, mint fényes csillagok a sötét, na-gyon sötét égboltozaton. Látlak mint csipkegalléros elsõ gimnazistát, mint a nagy udvaron játszó gyer-meket; látlak mint lelkes nagy diákot, mint hazáját sirató egyetemi hallgatót, majd mint öntudatos ma-gyart és a végvárakon õrt álló hõst. Az élet küldetés, s küldetésed ez volt. Az élet vége: ítélet s ítéletem ez: Jó voltál. (…) Köszönjük, hogy lelkeddel mutattad nekünk az utat és szíveddel melegítetted a helyet, ahol éltünk, ahol élünk és ahol halnunk kell. Álmod, kedves Sándor, legyen szép. »Az égi lámpák égjenek feletted... S ragyogjon rád a véghetetlen ég«”.

L. Ady Mária, a Pásztortûz bánffyhunyadi szer-zõje október 26-i levelében így fogalmazott: „Hal-hatatlan költõnk: Végvári Reményik Sándor testi elmúlása feletti általános gyászban megrendült lé-lekkel osztozom én is. A szó, mely október 24-én reggel »végignyilallott« Kolozsvár városán… Erdé-lyen… egész Magyarországon, az én betegágya-mig is elhatott. (…) Hányszor nyitotta ki elõttem a Pásztortûz szerkesztõségének ajtaját! Hányszor engedett be engem, a betû szerény és érdemtelen szolgáját abba az elit irodalmi körbe, melyet maga köré gyûjtött, hogy mondanivalóimat – melyre raj-ta kívül senki fel nem figyelt – eldadoghassam (…)”. Ugyancsak a temetés napján, október 26-án a sop-roni Frankenburg Irodalmi Kör fõtitkára, Erdélyi Tibor írta Vásárhelyi Z. Emilhez címzett levelében: „(…) Négy óra van éppen. Kolozsvárott zúgnak a harangok. Szegény Reményik Sándort, a mi kedves Sándor bátyánkat most viszik a Házsongárdi teme-tõbe. Amikor nyáron Veletek együtt ott botorkáltam a régi, kedves, öreg sírok között, nem gondoltam volna, hogy rövidesen nekem is lesz ott egy drága halottam… (…) Alig hihetõ, de nyáron, amikor Ko-lozsvárott jártam, s a kolozsmonostori templom

felõl elnéztem a Donát-szobor melletti kert felé, én már akkor búcsúztam Reményik Sándortól. Emlék-szel rá, ugye, hogy már nem kereshettük fel szemé-lyesen. Nagyon beteg volt. (…) Rajtad át melegen ölelem a Pásztortûz minden tevékeny lelkét, s hidd el, hogy Veletek együtt én is árvának érzem most magam. Rettenetesen árvának. Régen, nagyon ré-gen, amikor még nem is ismertem, õ adott nekem lelki erõt ahhoz, hogy bízzak és reméljek. S ez az erõ éltet ma is. (…) Fél öt. És Veletek sírok én is… (…) Járosi Andornak mondd meg, hogy ölelem és meleg szeretettel szorítom meg kezét. Ismerem az õ fájdalmát is. Tudom, hogyan szerette Sándort. Én is szeretnék fájdalmában osztozni (…)”. A Pásztortûz szerkesztõségéhez intézett külön levelében Erdélyi Tibor egyebek mellett azt írja: „(…) nagyon is jól tud-juk, hogy mit jelent egy végvári harcos elvesztése. Mi, akik a trianoni határokon innen is, harcos lélek-kel küzdünk az örök magyarságért, nagyon is jól tudjuk, hogy mit jelentett Erdély, de az egész ország számára is Végvári élete. (…) Hogy ki volt Õ szá-munkra, az valójában csak most fog világossá lenni. Betölthetetlen ûr maradt utána, s ennek a mélysége ébreszt bennünket arra a tudatra, hogy nagy volt Õ, világosság a mi sötétséghez szokott szemünk szá-mára. (…) Mily jól érezte magát két ízben is a mindig magyar Frankenburg Irodalmi Kör dobogóján. Elõ-ször szorongva jött. Sopron hûvös város. A lelkek is azok. S olyan tomboló, lelkes fogadtatásban volt része, mint soha senki másnak. Így szerettük mi Re-ményiket… (…)”

Reményik szellemi hagyatékáról szólva írta a Székely Nemzeti Múzeum nevében a Pásztortûz Ba-ráti Köréhez intézett október 30-i levelében Here-pei János: „a Pásztortüzet, amelynek világító láng-ja volt, az Õ elhunytával se hagyják kialudni, ezzel szolgálván emlékének méltó módon való gondo-zását”. A Reményik család származási helyérõl, a Felvidékrõl – Jolsváról – a Pásztortûzben is közlõ Flórián Tibor írt levelet november 1-jén a folyóirat baráti körének: „(…) nehéz írni annak, aki önmaga is vesztes. Számomra Reményik Sándor többet jelen-tett a költõnél, aki kézen fogva a nyilvánosság elé vezetett. A lélek különös rokonsága is fûzött Hozzá, az a mód ahogyan reagáltam az életre és a szeretet-re. És ki értette volna meg Nála jobban, hogy Erdély után a Felvidéket szeretem a legerõsebben? Hiszen Gömörhöz és a Szepességhez, akárcsak engem a származásnak, rokonságnak és szeretetnek szám-talan szála fûzte. Mikor pedig a távolból Erdélyre gondoltam, akkor Õ is mindig eszembe jutott, mint olyan valaki, akiben Erdély lelke a legtisztábban élt. Úgy érzem, mintha Vele Erdélynek egy darabkája veszett volna el. (…)” Szintén a Felvidékrõl, az ér-sekújvári m. kir. állami Pázmány Péter Gimnázium igazgatósága intézett részvétlevelet november 12-én a Pásztortûz Baráti Körének: „(…) a Végvári-versek röplapokon forogtak közkézen, önképzõkörünk minden verskötetét ismertette, tanulóink gyakran szavaltak belõlük. Hitet, reményt, kitartást merítet-tünk tiszta lelkének kincseibõl. (…)”

BENKÕ LEVENTE

Reményik Sándor, Járosi Andor és Kovács László

15

„Reményik Sándor 1890. augusztus 30-án szüle-tett Kolozsvárott, és ugyanitt halt meg 1941. október 24-én. Evangélikus szülõk gyermeke. A középisko-lát a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte. Ugyanitt jogi tanulmányokat folytatott. 1921-tõl a Pásztortûz címû folyóirat fõszerkesztõje. 1926-ban az Erdélyi Helikon alapító tagia. 1937-ben és 1941-ben Baumgarten-díjjal ismerték el irodalmi mun-kásságát. Sírja a Házsongárdi temetõben található.”

Ez a néhány, informatív értékû bevezetõ sor áll annak a kiadványnak az élén, amely Reményik Sán-dor halálának 60. évfordulója alkalmából Erdélyben rendezett megemlékezések alkalmával jelent meg. A megemlékezéseken, amelyeket Kolozsvárott, és a Radnai havasok lábánál lévõ Radnaborbereken és Óradnán tartottak, ahol a költõ több alkalommal és huzamosabb ideig tartózkodott és „versíró hónapja-it” töltve alkotott, Pécsrõl háromfõs küldöttség vett részt: Tüskés Tibor irodalomtörténész, Varga Fe-renc, a pécsi EMKE elnöke, valamint e sorok írója.

Az ünnepi rendezvények az október végi már-már hideg reggelekkel beköszöntõ Kolozsvárott kezdõdtek, ahol a helyi rendezõk és Erdély min-den szegletébõl érkezett vendégek Reményik Sán-dor sírjánál, a Házsongárdban rótták le tiszteletüket a költõ emléke elõtt.

Majd némi késéssel indult el a küldöttség a Ko-lozsvártól mintegy 150 km-re lévõ Borberekre, a havasok irányába. Nem tartozik szorosan a témánk-hoz, és nem is akarom Önöket a népes küldöttség utazásának anekdotikus részleteivel untatni: de csupán azt jegyzem meg, hogy ilyen buszon, amely-nek fõként rozsdamarás és ki tudja az idõ milyen viszontagságai által lyuggatott számos nyílásain a mérsékelt és döcögõs sebesség dacára fáradhatat-lanul sivított be az inkább (nagyon) hideg, mint friss levegõ, sem azelõtt, sem azóta nem utaztam. De az út viszontagságaiért mindenkit kárpótolt a szeretetteljesen meleg fogadtatás, amikor az érkezõ vendégeket mosolygós arccal várták, és frissen sült kaláccsal, itallal kínálták az óradnai vendéglátók. Óradnán az esemény alkalmával képzõmûvészeti kiállítás nyílt, köszöntötték a vajdasági, erdélyi, deb-receni diákok részvételével megrendezett Remé-nyik-versmondó verseny díjazottjait. A küldöttség ebéd után indult tovább Borberekre, ahol a prog-ram a helyi kápolna falán elhelyezett emléktábla avatásával kezdõdött. Valahogy nem volt zavaró, hogy a hegyeknek és a csúcsoknak, a természetnek ebben a már-már természetfeletti, fenséges környe-zetében elhangzó beszédek, vers, himnusz hangjait a közelben rohanó hegyi patak zúgása fátyolozta, mert a vadvíz erejével mindjárt ragadta is valahova a magasságba. Legfeljebb azon lehetett aggódni, hogy a vékony, népmûvészeti ruhácskákba öltözött 8-10 éves lánykák ne fázzanak meg nagyon a 0 C fokos havasi melegben...

A Reményik-megemlékezések gerincét jelentõ program itt, Borbereken, abban a viszonylag jó ál-lapotban lévõ alkotóházban zajlott le, ami látogatá-sunk idején a szórványmagyarság részére egyszers-mind iskolaként is szolgált. Ez az alkotóház nem egy alkalommal volt a költõ tartózkodási helye, amikor úgy érezte, és tehette, hogy ide, a természet fensége és nyugalma által különösképpen megáldott helyre kell visszavonulnia. A Reményik Sándor örökségét, költészetét értékelõ és elemzõ irodalmi tanácsko-zás a kora esti órákban kezdõdött. Ezen és az azt követõ beszélgetésen az erdélyi és a magyarországi kulturális, irodalmi élet jeles személyiségei vettek részt: Kántor Lajos, a kolozsvári Korunk fõszerkesz-tõje, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Baranyai Norbert irodalomtörténész Debrecenbõl, a fiatal kutatókat képviselve, Molnos Lajos és Lászlóffy Csaba költõk, s az elõadók között természetesen ott volt Tüskés Tibor is Reményik és Pécs kapcsolatát bemutató elõadásával, ami most érdeklõdésünk középpontjában áll. Ezért a Reményik Sándor köl-tészetét több szempontból bemutató néhány elõ-adásnak csak a megértés szempontjából nehezen nélkülözhetõ kontextus érdekében idézem föl fõ gondolatait.

Kántor Lajos szerint a Trianon utáni idõszakban a „tiltakozás, a lázítás korát” Reményik számára az „ahogy lehet” igazságának keresése váltotta fel. Ba-bits Mihálynak a költõrõl írt tanulmányára hivatkoz-va egyetértõen állapította meg, hogy számára a ha-zánál szûkebb otthon, kisebb család nem létezik. De és emellett, amit Babits Mihály már nem láthatott, a második bécsi döntést követõ nagy eufória idején meg tudta írni a magyar önvizsgálat „kíméletlen vallomásait”, a Korszerûtlen verseket. Mint ahogy az sem lényegtelen, hogy minden, akár heroikus feladatvállalás mellett Reményik „igenis vágyott a kisebb családra”, és „a visszavonulásra fájdalmasan kész vonzódásnak számos versében hangot adott”.

Pomogáts Béla szintén Babits Az erdélyi költõ címû tanulmányára hivatkozva Reményiknek, a kö-zösségi felelõsségtudat nagy költõjének mûvével kapcsolatban egyenesen az irodalom, az írói alkotá-sok értékelésének elméleti szempontjait vetette föl, és T. S. Eliot, valamint René Wellek, Austin Warren gondolatait idézve, az utóbbiakkal egyetértõen ál-lapította meg, hogy az írói alkotások értékelése két alapvetõ kritériumának a mûvészi öncél, illetve a mûvészet mint közösségi rítus, kulturális kötõerõ tekinthetõ. A „tiszta és rigurózus esztétikai megfon-tolások mellett tehát más jellegû érveknek is súlyuk lehet”, s ebben az összefüggésben megállapítható, hogy a jellem, az erkölcsi erõ, a közösséggel való együttérzés tekintetében Reményik európai példa.

Szubjektum és szerepfelfogás a költõi önértel-mezésekben címû elõadásában Baranyai Norbert Reményik néhány versének (Cassandra, Míg állt a

Reményik Sándorra emlékeztünk Pécsett

16

vár, Gát, Az árnyék kapitány) beható elemzésével az elõbbiekben felvillantott gondolatokat folytatva és kiegészítve megállapította, hogy Reményik szá-mára a közösség képviselete elháríthatatlan, etikai kényszerként jelentkezik – s mérhetetlen fájdalom-mal jár. Ugyanakkor a versek szerint az is tapasztal-ható, hogy a feladatvállalás, amely az én stabilitását megteremti, az én szubjektumától elkülönül, sze-repként létezik. Így – emelte ki az elõadó – az élet-mû egésze a közösségi és individuális irányultságú megszólalás közti állandó váltakozás folyamataként lenne leírható.

Tüskés Tibor Reményik Sándor és Pécs címmel tartotta meg elõadását, amelyet négy kérdés köré csoportosítva foglalt össze. Elsõnek Reményik Sán-dor és a magyar irodalom kapcsolatáról, majd a ver-sek keletkezésérõl, aztán magáról a versekrõl, végül a költõi életmû poétikai jellegzetességérõl beszélt. Nyomatékosan hívta fel a figyelmet arra, hogy Re-ményik az erdélyi költõi triász (kívüle Áprily Lajos és Tompa László tartozik ide) tagjaként nem csak erdélyi, hanem magyar költõ volt. A Trianonban kötött igazságtalan békediktátum után, amikor a beszédes Végvári álnévvel jelentette meg verseit, méltatlanul vádolták a területek visszaszerzését kö-vetelõ irredentizmussal. Pedig Reményik csupán a gyökerekhez, a nemzethez, a szülõföldhöz, az anya-nyelvhez, a magyar kultúrához, a „templomhoz és az iskolához” való hûség, a megmaradás a közösség számára nélkülözhetetlen követelményeit hangoz-tatta. Erdélyi kultusza ezért lehetett „mély, élõ és fo-lyamatos”, és ezért az ma is. Reményik 1927-ben és 1928-ban került kapcsolatba Péccsel. Azért jött ide, hogy szembaját kezeljék. Mindez rokoni kapcsolat útján valósulhatott meg: itt, a pécsi egyetem szemé-szeti klinikáján találta meg ugyanis a gyógyító or-vost Imre József professzor személyében, aki Sári-ka húga férjének, Imre Kálmánnak a testvére volt. A költõ tehát a nyári, illetve az õszi hónapokban pécsi lakos lett, s a kórházból idõnként kiszabadulva szí-vesen látogatta a belváros, a Szent István tér környé-két, amelyet helyre, napra keltezett pécsi verseiben megjelenõ motívumok bizonyítanak. A városban való tartózkodásából hét verse született. Ezek az 1927-es Két fény között, és a két évvel késõbb meg-jelent Szemben az örökméccsel címû kötetében kaptak helyet. A hét vers: A pécsi minaret, A sírtól a bölcsõig, Nincsen levél, Télelõ, Az örök liften, Szem-ben az örökméccsel és a Non omnis moriar. Tüskés Tibor a következõkben a versleírások formájában ismertette a mûveket. Ezekben a félhold és a fölötte lévõ kereszt láttán (A pécsi minaret) a megbékélés, máshol a szorongás és a magány, az Imre Ilonka iránt érzett szerelem (Nincsen levél), a kétség és a bi-zakodás (Télelõ), a költõi halhatatlanság tudat érzé-sét-gondolatát emeli ki (Szemben az örökméccsel). A Horatius-i „nem halok meg egészen” gondolatára utaló Non omnis moriar címû versrõl, amely Ant-mann Prosper fuvolamûvész és Weidinger Imre, a vak fagottmûvész szobránál született ihlet nyomán bontakozik ki. Tüskés Tibor így ír: „A költõ az em-lékkövön jártatja szemét, belül zenét hall, és köz-

ben azt figyeli, hogy egy ember a lehullott leveleket, a holt lombot sepri össze. A benti és a kinti hang, a zene és a zörej ellentéte reményt ébreszt benne: a benti hang az erõsebb, és Pécs õsi városában jö-võben is lesznek emberek, unokák és dédunokák, akikben él a testté vált ige, a mûvészet élõ szerete-te. A személyes sebzettséget és a közösség szolgá-latának szempontjait tanúsító versekrõl való szólás után Tüskés Tibor összegezésképpen megállapítot-ta, hogy Reményik, akit a trianoni szakadék tett köl-tõvé, igazi poéta volt, egyetemes érvényû, humanista tartalmú költészetet teremtett. Elõadását azzal fejezte be, hogy Reményik Petõfi-lelkû, reflexív költõ volt, akit a világ impulzusai azonnal megérintenek, versei azonnal az élmény érintettsége nyomán születnek, és jellemzõ, hogy a hét közül csupán egyetlen vers formája az emlékezés. Ezután reményét fejezte ki, hogy neve és költészete otthonra talál abban a vá-rosban is, ahová gyógyulni jött, abban a városban, amelyre hét versét hagyta örökül.

A késõi órákig tartó tanácskozás és eszmecsere tulajdonképp még másnap, a kora délelõtti órák-ban is folytatódott, s még folytatódott volna – de hamarosan eljött a Kolozsvárra indulás ideje.

A visszaút hegyi részét, néhány felejthetetlen kilométert a pécsi küldöttség gyalog tette meg és csak lent, Óradnán szálltunk az ott várakozó neve-zetes buszra. Ezen a néhány kilométeren, a nem túl feszítõ, de tempós gyalogmenetben jeges tócsák-ra, átfolyásokra azért gondosan figyelve, alkalom nyílt megcsodálni a környezõ erdõket, az Ünõkõ különös színárnyalatait, és emellett még egy éppen nyitott boksa homályba veszõ belsejének különös szerkezetét is tanulmányozhattuk...

2002-ben az erdélyi programokhoz kapcsolódva – ezek az elkövetkezõ években is folytatódtak – a jubileumi év folytatásaként a pécsi EMKE és a Pro Pannónia Kiadói Alapítvány rendezésében a város-hoz kötõdõ Reményik Sándor emlékére, a tudatosí-tás és a megerõsítés szándékával emlékeztünk a pé-csi Mûvészetek Házában. Talán nem hat túlzásként: a kolozsvári és az óradnai programokhoz méltóan.

A nagyszámú és élénk érdeklõdést tanúsító kö-zönség elõtt lezajlott rendezvényen az Erdélyben is fellépõ szereplõk közül Kántor Lajos és Pomogáts Béla vettek részt, felhíva a figyelmet a hegyek, a „megszentelt táj” világának, és „egy viszonylag mesz-szi város”, Pécs kapcsolatának a szellemi egységet, az identitást megerõsítõ szerepére. Ezen az esten hangzott el Szabó Szabolcs karnagy két Reményik- verset (Akarom, Örök tûz) ez alkalomra megzené-sített kórusmûve a szerzõ vezényletével, s ekkor adták át a Szigetváron élõ szobrászmûvész, Vanyúr József Reményik-plakettjét Imre Máriának a költõ rokonának és a kolozsvári vendégeknek.

Reményik Sándor verseit Krumm Ádám szín-mûvész tolmácsolta. Ez alkalommal bocsátotta a vendégek és a közönség rendelkezésére Varga Ferenc a Reményik Sándor 1890–1941 címû kiad-ványt, amely Tüskés Tibor egy évvel ezelõtt Bor-bereken tartott elõadását és vele együtt a Pécsett született hét verset tartalmazza. Tüskés Tibor ezen

17

a rendezvényen a program lebonyolítójának, a mo-derátornak a szerepét vállalta. Pécsnek, miként a magyar kultúrának is szüksége van Reményik Sán-dorra – ezzel lehetne összefoglalni a bevezetõben elmondott szavai lényegét. Miután felidézte a 2001-es év erdélyi történéseit, személyes emlékeivel azt a hivatalos irodalomból kirekesztett mégis mindig élõ költõt idézte, akivel annak idején, középiskolás korában és még egyetemistaként sem találkozha-tott. Az egyik véletlenszerû, de annál valóságosabb emlékkel egy tiszakécskei istentiszteletet elevenített fel. Ezen az istentiszteleten új helyre való áthelyezé-se alkalmából a katolikus pap híveitõl búcsúzott, s hogy ennek érezhetõ nehézségét feloldja s a pilla-nat felemelõ pátoszát érzékeltesse, Reményik Sán-dor Mi mindig búcsúzunk címû versét mondta el. A másik élmény éppen a 2001-es erdélyi megemléke-zéssel kapcsolatos. Tüskés Tibor errõl az útról egy hetilapnak számolt be. A beszámoló nyomán nem sokkal egy, a kalocsai tanítóképzõben 1945-ben végzett tanítónõtõl kapott olvasói levelet, aki haj-dani, diákkori jegyzeteit idézi Reményikrõl, a költõ verseivel együtt, amelyek – ahogy az olvasói levél fogalmaz – „a szívemig hatottak”.

Mire emlékezünk? – tette fel a kérdést Tüskés Tibor Pécsett. A mindig élõ Reményikre – vagy leg-alábbis rá kellene, hangzott a válasz. Nem állítható, hogy a költõ recepciója körül mindent rendben lévõnek talált volna, mint ahogy ennek itt, Pécsett is hangot adott. Azonban a tényekre, az elhangzot-takra gondolva megállapítható, hogy Tüskés egyike volt azoknak, akik a költõ ébresztésében, öröksé-gének számon tartásában az egész és vele egyen-rangúan fontos kisebb közösség részére való meg-ismertetésében jelentõs és önzetlen szerepet vállal-tak. Szellemi és mentális állapotunk számos zavara, önértékelésünk nagyon is szükséges orvoslásának, jóra való ösztönzésének szándékával is, bizonyo-san/egyszerûen a szép iránti igénnyel. Talán erre sem árt emlékezni és emlékeztetni éppen most, a pécsi megemlékezés után tíz évvel.

G. TÓTH KÁROLY

Elhangzott a pécsi Mûvészetek Házában tartott megemlékezésen 2012. május 10-én.

– Több mint egy évtizede szabadúszó elõadó-mûvész vagy, ami nagy mûvészi szabadságot és ugyanakkor egyfajta bizonytalanságot, sehova sem tartózást, valamint rengeteg munkát és utazást je-lent. Felcserélnéd ezt a státust egy kõszínházi ál-lásért? Mi volna az, amiért feladnád a mûvészi és anyagi függetlenségedet? Szerinted mi tart vissza több tucat pályakezdõ, kis szerepeken és minimál-béren tengõdõ színészt attól, hogy megpróbáljon önmaga menedzsere lenni?

– Tíz év… észre sem vettem, hogy így eltelt az idõ! Ezt meg kell ünnepelnem… és illene összegeznem is az eseményeket… Rengeteg érvem van, hogy miért csinálom azt, amit, és úgy, ahogyan. Nem tudnám mind felsorolni. A leglényegesebb talán az, hogy azért, mert szeretem, amit csinálok, és így szeretem, ahogy van. Ezt az utat én tapostam ki magamnak és nem cserélném el semmiért, mert az enyém és én így érzem jól magam biztonságban. A biztonság ér-zése fokozatosan alakult ki, a bizonyosságnak azzal az érzésével, hogy a saját utamat járom, hogy nem kell megtagadnom magamat. Azzal, hogy elfogad-ják azt, amit csinálok, hogy szeretik az elõadásaimat és örülnek nekem az emberek. Ennél nagyobb ke-

„Tulajdonképpenegyszemélyes

színházi intézmény vagyok…”Színészportré Zorkóczy Zenóbiáról

Zorkóczy Zenóbia (Dávid Botond felvétele)

18

gyelem nem is kell. Sokrétû, szerteágazó munkát végzek, tulajdonképpen egyszemélyes színházi in-tézmény vagyok, alkalmanként zenei munkatársak-kal. Szeretem megtervezni az elõadásokat, kitalálni, felépíteni, minden kis részecskét a helyére tenni. Ez olyan munka, mint mondjuk a felfedezõké. Mint amikor valaki kitalál egy új gépet, amin sokat dolgo-zott és akkor izgul, hogy hogyan fog mûködni. Ad-dig bütykölök egy-egy elõadásomon, amíg mûkö-dõképes lesz. Vagy ha sehogy sem akar beindulni, elvetem, mert ehhez is van szabadságom: mindig újrakezdeni, vagy kitalálni egyebet. Szóval nagyon izgalmas… Azt hiszem, hogy a természetem ezt a munkaritmust és ezt a határtalan szabadságot köve-teli meg. Ilyen vagyok… Szeretek egyedül dolgozni. Persze, nem mindenki ilyen. Van, aki jobban tud teljesíteni, ha csapatban dolgozik, vagy ha nem kell törõdnie a menedzsmenttel. Engem sem tanítottak a szabadúszó életmódra, hanem magam jöttem rá. Egy biztos, ha valakit valami nagyon érdekel, an-nak utánajár és beleássa magát. A hit hiányzik leg-inkább, hogy a fiatalok merjenek nagyot álmodni, és legyen hitük az akadályokat legyõzni. Hit nélkül pedig semmi sem megy.

– Kisvárosból, Székelyudvarhelyrõl származol, Zenóbia királynõn és rajtad kívül nem ismerek más ilyen nevû személyt. A családneved is történelmi név. Hogy lehet egy kisvárosban, Kovásznán Zorkó-czy Zenóbia színmûvésznõként élni, érvényesülni?

– Én sem találkoztam még más Zenóbiával. Mi-kor bemutatkozom a teljes nevemmel, nemcsak a kis, de a nagyvárosokban is elcsodálkoznak, rend-szerint azt hiszik, hogy viccelek. Azt hiszem hozzá-nõttem a nevemhez, jólesik hallani, mert nagyon egyedi. Számomra ez a kisváros elõnyös, olyan szempontból, hogy zavartalanul tudok dolgozni itt, elvonultan, magányban, ami az alkotás egyik alap-feltétele. Miután elkészítem a produkcióimat, járom velük Erdélyt, Magyarországot és a nyugatra szakadt magyar diaszpórát. Dióhéjban ilyen egyszerû az éle-tem, csendes és ugyanakkor roppant változatos.

– Számos elõadás képezi a változatos reperto-árodat: gyermekelõadások, verses összeállítások, monodrámák. Hogyan jöttek/jönnek létre ezek, és milyen a fogadtatásuk?

– Eddig 14 különbözõ tematikájú pódiummû-sort szerkesztettem. Abból a megfontolásból, hogy mint egyszemélyes, könnyen mozgó színház, min-denféle igényt kielégítsek, fõleg vidéken, ahova a színházak nem jutnak el. Ez egy egyszemélyes kul-turális vidékfejlesztõ program, amely esélyegyenlõ-séget ad a falusi embereknek is, a szórványnak is a magyar kultúra és irodalom mélyebb, alaposabb megismerésére. Hiszen „nyelvében él a nemzet”! Célom, hogy a vidéki ember is újra felfedezze anya-nyelve szépségeit, gazdagságát és büszke legyen rá. Bízom abban, hogy az egyének és a magyar közös-ség öntudata ezáltal is erõsödik. Idõszerû repertoá-romban van két interaktív gyerekelõadás, Ady-est, magyar szerelmi líra versben és dalban, egyszemé-lyes kabaré (dalokkal), adventi összeállítás, 1848-as forradalmi líra, október 6-ára emlékezõ produkció,

székelységrõl szóló irodalmi mûsor, a szülõföld el-vesztésének fájdalmáról és a hazavágyódásról szó-ló elõadás, istenes mûsor… Ezeket a produkciókat játszom felváltva, párhuzamosan Erdély-szerte és idõnként eleget téve külföldi meghívásoknak is. Szeretem Erdélyt és ismerem, mint a tenyeremet, a pici falvait, a szórványokat, de a nagyvárosait is. Ter-mészetesen turnékban gondolkodom, mert hosszú utat megtenni egyetlen elõadásért, a rendszerint az autó javítását kimerítõ minimális költségvetéssel, nem lehet. A turnészervezés pedig a legbonyolul-tabb dolog. Mindenki mindig valami mást akar. Ezt összehozni, nohát, ez is egyfajta mûvészet és ugyan-akkor türelemjáték. Támogatást eddig nem kaptam mûködésemre, meg a szórványprogramomra sem, pedig néha csupán 10–20 gyermeknek játszom, s ezt a munkát saját lelkiismeretem miatt végzem, szóval magam kell boldoguljak mindennel. Néha érzem, hogy több ember kellene belõlem, mert mind a szervezés, mind a mûsorok kitalálása, szer-kesztése, megtanulása, játszása nagyon idõigényes dolog. Tulajdonképpen folyamatosan dolgozom, még éjjel is tervezek. Évente egy-két új, friss mûsor-ral jelentkezem. Egy mûsorhoz való anyaggyûjtés évekbe telhet, amíg annyi témába vágó irodalmat elolvasok, amelybõl kikerekedhet az elõadás. Ami-kor épp nem játszom vagy nem szervezek, akkor szöveget tanulok… Az ilyen szabadúszó elõadómû-vésznek piacképesnek is lennie kell, ami azt jelenti, hogy minden alkalomra tudnia kell mûsort ajánla-ni. Én most körülbelül ötszáz verset tudok. Jancsó Adrienne, egyik példaképem, ezer verset tudott idõskorára. És ezeket ismételni kell, hogy ne felejt-se el az ember, és érlelni, mint a jó bort, hogy egyre tökéletesebbé váljék mind érzelmileg, mind gon-dolatilag és technikailag. Ez egy életforma, amely már az idõhiány miatt is sok más ambíció feladását jelenti. Mûsorterveimet ezer próbának vetem alá. Szerencsére, rengeteg ötletem van. De azt is tudo-másul kell vennem, hogy nem mindenik kivitelez-hetõ. Ezért ezerszer megfontolok mindent. A mai gyerekek, még falun is, hozzászoktak az erõteljes ingerekhez. Az agresszív tévé- és számítógépes já-tékok dinamikusságával nehéz felvenni a versenyt. A gyermekek esetében a Túl az Óperencián gyer-mekelõadásban, bár értékes irodalmi forrásokból dolgoztam, nagyon erõteljes, látványos, izgalmas mûsorral próbálkoztam. Az egzotikus, félelmetes állatok a fõszereplõk, a kerettörténet pedig egy ha-jóutazás. Vízi bálba megyünk, hajózunk, kikötünk, és a szigeteken találkozunk a félelmetes állatokkal, természetesen verseken keresztül. Félünk, izgu-lunk, de mindig megmenekülünk, s a végén haza is jutunk. Sajátos vers-elõadásmódot mûvelek: az állatok hanganyagából ihletõdtem, tehát minden állatot másképp mutatok be mind hangilag, mind mozgásban. A Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni címû produkcióm is nagyon dinamikus elõadás. A témája viszont jóval filozofikusabb. Kicsit talán a tékozló fiú története felé mutat. Rosszcsont Zénó elégedetlen a szüleivel és az iskolával, mert min-dig szidják rossz tulajdonságai miatt, ezért világgá

19

megy. Találkozik a gyerekekkel, vagyis a közönség-gel, és elpanaszolja, hogy mi is az õ baja, kiadja min-den fájdalmát, majd amikor rádöbben, hogy éhes, fázik és fél, mert nemsokára sötét lesz, tanácsot kér a gyerekektõl, hogy mit csináljon, hová legyen, mit egyen és mit tegyen. Ez a legszebb pillanat, mikor a kis nézõk jóindulattal, csillogó szemekkel mond-ják, hogy otthon kérjen bocsánatot és javuljon meg. Azért alakítottam így a történetet, hogy ne kelljen felnõttként moralizálnom. A gyerekeknek maguktól kell megtalálniuk a helyes utat, átélve a Rosszcsont testi-lelki fájdalmait. Ebben a mûsorban a tulajdon-ságok bemutatásához többnyire Hervay Gizella Ko-bak könyvét és László Noémi verseit használtam fel. A felnõtt mûsoraimat is sokáig tervezem. A mûsor felépítésére, megszerkesztésére nagyon odafigye-lek, mert manapság nem könnyû egy órán keresz-tül, ráadásul tartalmasan lekötni a nézõk figyelmét. Olyan mûsorokat hozok létre, amelyek hiánypótló-ak és szükségesek a mindennapi életünk megérté-séhez, feldolgozásához, a mûveltségünk, szép- és igazságérzékünk fejlesztéséhez. Többnyire a nagy témák érdekelnek: az élet, a halál, Isten, a szerelem, vagyis az önazonosságunkat feszegetõ kérdések… Így született meg az Istenkeresõ címû mûsorom, a magyar szerelmi lírát feldolgozó összeállításom, A székelyek címû elõadásom, valamint az Ady-pro-dukció is. Természetesen mindig a legértékesebb irodalmi anyagból válogatok, mert a megértésen túl tudást és szárnyalást is kell hogy adjak a nézõknek. Azt, hogy legalább megérezzék: más világ is van azon kívül, mint amit a mindennapi gondjaikban megtapasztalnak. Rá kell döbbentenem õket arra, hogy ez a világ sokkal tágabb, gazdagabb, érzéke-nyebb vagy fájdalmasabb akár, semhogy ne vegye-nek tudomást róla…

– Rengeteget utazol, szinte állandóan úton vagy. Mesélj el egy emlékezetes „úti kalandot”, hogy ér-zékelhessük, milyen nehézségei, illetve szépségei vannak ennek az életformának.

– A legújabb kaland: meghívtak Brassóba a Köl-tészet Napja alkalmából az Ady-verses elõadásom-mal. A mûsorom elõtt 1956-os megemlékezés volt bõ két és fél órán át. Már mindenki meg volt ijedve – fõleg a szervezõk, de a legjobban talán magam is –, hogy miként fogja végigülni és figyelni a több-nyire 50 év feletti közönség az én mûsoromat is. Az egyórás elõadásom után a kezemet szorongatva mondták: az lenne az igazi, ha most azonnal, még egyszer végignézhetnék elõadásomat. Ez volt talán életem egyik legszebb élménye, munkám legna-gyobb dicsérete. Más: gyermekelõadásaim után a kicsik néha tízen, húszan átölelnek, és nem akarnak elengedni, ígéreteket várnak tõlem, hogy holnap, holnapután, valamikor, de visszajövök majd hozzá-juk. Megígérem nekik, mert biztosan tudom, hogy ezt az ígéretet be fogom tartani.

– Terveid? Hogyan és hol látod magad 10–15 év múlva?

– Amennyiben kis családommal együtt egészsé-ges leszek, ha megkapom ezt a kegyelmet, és nem jön közbe valami kiszámíthatatlan, elõre nem lát-

ható katasztrófa, akkor dolgozni fogok, mert egy-re érdekesebb számomra ez a munka, egyre több dologra jövök rá, egyre több tervem van, amelyek egyre izgalmasabbak.

K. KOVÁCS ISTVÁN

NévjegyZorkóczy Zenóbia 1971. december 19-én született

Székelyudvarhelyen. 1989–1990 között a Sepsiszent-györgyi Állami Magyar Színház, 1990–1992 között a gyergyószentmiklósi Figura Színház munkatársa, 1992–1994 között a budapesti Hangár Hangszíni Ta-noda hallgatója, 1994–1995-ben a Temesvári Állami Magyar Színház mûvésze volt. 1995 és 1999 között elvégezte a kolozsvári egyetem színmûvészeti szakát. 2000–2001-ben a Temesvári Állami Magyar Színház-ban dolgozott. 1999-tõl önálló mûsorokkal, monodrá-mákkal lép fel magyar közösség elõtt Erdélyben, Ma-gyarországon, Ausztriában, Németországban, Svájc-ban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Kanadában.

Egyéni műsorok1. Jean Cocteau: Emberi hang (monodráma). Be-

mutató: 1999. november 2., Temesvári Állami Magyar Színház;

2. Föltámadott a tenger… Bemutató: 2001. október 6., Millenáris Központ, Budapest;

3. Sanzonok hangján. A magyar sanzon és a korabe-li Budapest. Bemutató: 2001. november 30., Müncheni Magyar Katolikus Misszió;

4. Heute ist Morgen – Ein Abend in Transilvanien mit Zenóbia Zorkóczy. Bemutató: 2002. január 28., Heppel und Ettlich Theater, München;

5. Menjünk Betlehembe. Adventi mûsor zene- és iro-dalomkedvelõknek. Bemutató: 2004. december 1., Han-nover;

6. Kiálts Arad felé… Ünnepi megemlékezés a vér-tanúk emlékére. Bemutató: 2005. október 3., Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest;

7. Dalol a honvágy. Wass Albert-est. Bemutató: 2006. augusztus 27., Kovászna, református templom;

8. Mosolyra biztató dal. Gyermekmûsor 3–7 éve-seknek. Bemutató: 2007. január 29., Kézdivásárhely, Vackor Óvoda;

9. A székelyek. Irodalmi összeállítás a mindenkori székely emberrõl. Bemutató: 2007. augusztus 18., Sep-siszentgyörgy, Háromszéki Magyarok Világtalálkozó-ja;

10. Kit szeretnek a nõk? Vidám zenés irodalmi est a szerelemrõl. Bemutató: 2008. szeptember 20., Barót, Mûvelõdési Ház;

11. Szeretném, ha szeretnének... Ady Endre-em-lékest. Bemutató: 2009. január 31., Árkosi Mûvelõdési Központ;

12. Túl az Óperencián. Gyermekmûsor. Bemutató: 2009. június 1., Árkosi Mûvelõdési Központ;

13. Szívedet hallgatom… Magyar szerelmi líra dal-ban és versben. Bemutató: 2012. február 2., Árkosi Mû-velõdési Központ;

14. Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni. Interaktív gyermekmûsor. Bemutató: 2012. február 2., Árkosi Mû-velõdési Központ.

20

Benczédi Sándorról, a szob-rászról sok hozzáértõ elemzést, dicsérõ szót, megtisztelõ minõ-sítõ jelzõt leírtak, elmondtak az elmúlt évtizedek alatt.

Része lehetett abban a meg-tiszteltetésben is, hogy még életében könyv jelent meg róla, mûvészetérõl – mintegy bizo-nyosságaként annak, hogy amit Benczédi Sándor alkotott, olyan érték, amely örök helyet biztosít számára a nagy magyar alkotók Panteonjában.

Benczédi Sándor mindezt eltûrte – mármint a mûvészetérõl leírtakat és elmondottakat. Nem, egyáltalán nem véletlenszerûen mondom így: eltûrte – lévén hogy nem nagyon engedte ma-gát befolyásolni sem a dicsérõ-magasztaló szavaktól, sem pedig az olykor elhangzó fanyalgások-

tól. Nem, mert õ mindig eléggé bölcs volt ahhoz (is), hogy tudja: egy megteremtett mû nem attól értékes avagy értéktelen, hogy jót, illetve rosszat írnak róla.

Benczédi Sándort azért sem izgatták és nem is befolyásol-ták különösképpen a mûveirõl, mûvészetérõl leírtak, mert azon ritka alkotók közé tartozott min-dig, aki pontosan tudta magá-ról, hogy mire képes, mûveirõl, hogy mit érnek. Ezzel kapcso-latban fogalmazhatnék úgy is (nagy okosan), hogy olyan volt õ munkálkodásában, alkotói pá-lyáján, mint a szülõföldi székely földmûves ember, aki nem törõ-dik a környülállásokkal, hiszen pontosan tudott dolga van, ezer-egy teendõje, amit napról napra, évrõl évre, folyamatosan, követ-kezetesen (még ha ezeregyszer újrakezdve is) el kell végeznie, neki kell elvégeznie. Nyugodtan, bölcsen, szorgalmasan.

A budapesti kiállítása kapcsán tett (élete utolsó) rövid, sommás önvallomásában háromszor-négyszer is elhangzott a játék (játszadozás) szó – mint életének kulcsszava.

Gyermekkorában (mint min-den gyermek) örökké játszani szeretett volna (mondta), de erre nem jutott idõ a mindennapi fa-lusi életben. Késõbb, a fõiskolai tanárkodás után, amikortól csak szobrász lehetett – mint mondja –, végre kijátszadozhatta magát (agyagban, fában, kõben). Teljes szívvel-lélekkel, belefelejtkezés-sel adta át magát ennek a játsza-dozásnak (a szobrászkodásnak), „csak hogy ne kelljen dolgozni”.

Nos, Benczédi Sándort (még) azért sem izgatta-befolyásolta igazán mindaz, amit mûveirõl ír-

tak, mert teljes lényét lekötötte a játék, a játszadozás – olyankép-pen, mint a gyermek lényét is, ha kedvére valót játszhat, s így, mert örömét leli a játékban, nem izgat-ja, hogy a felnõttek hogyan véle-kednek játékáról.

Benczédi Sándor örömét lelte a maga játszadozásában – s hála Istennek, nem igazából figyelt oda soha arra, hogy mit monda-nak errõl a felnõttek. Ami persze közelrõl sem azt jelentette, hogy Benczédi Sándor maga is olykor ne elégedetlenkedett (ne láza-dozott) volna legfõbb játékát, a kisszobrokat illetõen. Másfajta játékokat is megpróbált, kipró-bált – a kõvel, a fával, a saját maga vegyítette speciális anyaggal. Szép, élvezetes játéka volt ez is, amelytõl azonban minduntalan visszacsábult legfõbb, legkedve-sebb játékához, az agyagból te-remtett kisszobrokhoz, az igazi Benczédi-mûfajhoz.

Önmagával örökké elégedet-len lévén, állandóan kísérletezett a formai tökéletesség elérésének reményében s az elérhetõség ko-nok hitével.

Benczédi Sándor alkotói pá-lyáján eljutott odáig, ahová keve-seknek adatik meg eljutni, lett lé-gyen az illetõ bármilyen mûfajban alkotó mûvész. Õ ugyanis azon kevesek közé tartozik (jó ide-je), akinek mûve alól (mellõl) nyugodtan elhagyható az alkotó neve és a mûalkotás címe, mert

A mi szobrászunk– Benczédi Sándor –

(1912–1998)

Önarckép

Kiss Jenő

Galéria

21

így is tévedhetetlenül felismerjük a szerzõt, s nem nehéz kitalál-nunk a mû címét sem.

Úgy vélem: ennél többet alko-tó mûvész nem kívánhat a sors-tól, s ennél többet aligha érhet el. Hogy Benczédi Sándor óhaj-totta-e ezt játszadozás közben – nem tudom. Csak annyit tudok én is: ezt elérte!

Azzal kezdtem: Benczédi Sán-dorról sokan és sokat írtak, méltat-va, értékelve páratlan mûvészetét. Negyedszázadra megadatott ne-kem is az a szerencse, hogy – amint azt mifelénk, a Székelyföl-dön mondják – közelebbi isme-retségbe kerültem véle, s Korond okán, egyszerûen csak Atyafinak szólítottuk egymást.

Talán ennek a közelebbi isme-retségnek tudható be, hogy ne-kem nem a szobrász hiányzik oly nagyon, hanem ama másik Ben-czédi Sándor: az Atyafi, az ember. Az az ember, akihez foghatóval elmúlt életemben soha és sehol nem volt szerencsém találkozni; s aligha remélhetem, hogy lesz ezután is.

Benczédi Sándorról, az ember-rõl sokan tudták: életvidám, javítha-tatlan optimista, hittel, reménnyel is – nem csak tehetséggel – gazda-gon megáldott volt világéletében. Jó volt véle beszélgetni, együtt lenni, s elég volt egyetlen kacagá-sa, hogy ha csak órácskára, napra is búvalbéleltségünk elillanjon, s a belõle, egész lényébõl kisugárzó

derû, egészséges nyugalom, vég-telen optimizmus és erõ belénk is belénk lopódzon, s hitre, akarásra serkentsen.

Honnan Benczédiben ez a tö-retlen hit, parttalan remény, min-denkori derûs nyugalom, hatal-mas akarat? – tettük fel nemegy-szer a kérdést önmagunkban.

Nos, én úgy gondolom, hogy mindezeknek kiapadhatatlan forrása, éltetõje, Benczédi Sán-dor nagy titka és gyõzedelmes fegyvere a jóság volt. Igen, hittel állítom: Benczédi Sándor min-denekelõtt jó ember volt! Ez a

lényébõl áradó, egész emberi mi-voltát átitató végtelen jóság tette õt derûssé, bölccsé, hittel hívõvé, erõs, töretlen akaratúvá.

Benczédi Sándor kisszobrai-ban megannyi emberi gyarlósá-gunkat közszemlére tette. Nevet-tünk, mosolyogtunk enmagunkat látván a görbe tükörben, és nem sértõdtünk meg, nem haragudtunk meg rá, aki emígyen közszemlére tett ki számtalanszor. Még akkor sem haragudtunk, ha fájdalmasan találva éreztük magunkat.

Minden ilyen közszemlére kitett kisszobrából felénk árad

Horváth Imre Gellért Sándor Székely János

Szilágyi Domokos Kányádi Sándor

22

a bölcs, a jó ember megértõ s megbocsátó, elnézõ szeretete is. Mintha szóval mondaná: „Látjá-tok, ilyen rusnyák is vagytok, de én azért nem haragszom rátok, nem vetlek meg, mert én így is, ilyenként is szeretlek titeket...”

Hát ilyen volt õ, amíg élt,

amíg naponta szétajándékozta nekünk önmagát, újabb korunk adakozó krõzusaként. Hiszem: nem oktalanul pazarolta ránk és szét közöttünk jóságát, derûjét, humorát, életkedvét, optimizmu-sát, egészséges hitét! Itt maradt õ továbbra is közöttünk-vélünk – a

hajlékainkban fellelhetõ agyag-szobrokból kisugárzó derûnek, szeretetnek, halhatatlan jóság-nak, csodálatos emberi lényének köszönhetõen!

MOLNOS LAJOS

Fodor Sándor Bajor Andor Király László

Azt hiszem, mindenki szeretne egy kicsit megfürdõzni a hírnév simogató vizében. Különösen a mûvészek áhítozzák a dicsõség mámorító aureoláját. Úgy élnek, viselkednek s dolgoznak, mintha mindig valahol az emberiség fö-lött lebegnének. Már-már kórtü-net az eredetiség hajszolása, s az olyan extra mûvek létrehozása, amihez fogható még nem volt, nincsen, de nem is lesz.

Ezen gondolatokat morzsol-gatván, elcsodálkozom a hajdani Egyiptom névtelen mûvészein, kik körülbelül ötezer éven ke-resztül konokul tartották magu-kat ahhoz a tipikus egyiptomi stí-lushoz szobrászatban, festészet-ben egyaránt, melyet végtelen egyszerûség, hatalmas kifejezõ

erõ és megdöbbentõ természet-hûség jellemez. És kérdezem magamtól: hogyhogy nem töre-kedtek egyéni stílus kialakítására, mint mondjuk a huszadik század mûvészei? Ilyen nagy távolságból nézve föltûnik nekem, hogy azon szobrok, képek s dombormûvek annyira hasonlítanak egymás-hoz, olyan egyöntetû stílusbeli-ségük, mintha eleitõl végig egy-azon mûvész alkotásai volnának. Ez a végeláthatatlan egyöntetû-ség olyan különös és hihetetlen számomra, mint a piramisok rej-télyes adathalmaza, az Andokban levõ hatalmas kövekbõl épített inka várak megmagyarázhatatlan talánya, s mint mondjuk Piri Reis térképe. Piri Reis török hajóska-pitány még 1513-ban megrajzolta

Észak-Amerika, Grönland, Kína s az Antarktisz térképét. Grön-landot s az Antarktiszt hótakaró nélkül. A rajzok megdöbbentõ-en pontosak s Hapgood angol amatõr geográfus szerint olyan forrásmunkák alapján készültek, melyek túlélték az alexandriai nagy könyvtár fölégetését. Kü-lönben az Antarktiszt 1820-ban fedezték föl számunkra.

Az Andok csúcsain épült inka várak pedig arról híresek, hogy hatalmas összecsiszolt kövei más, távoli helyrõl szállíttattak oda. Az egyik ilyen beépített kõ 60 köb-méter nagyságú, s több ezer ton-na súlyú. Miként vitték föl oda?

A tudomány nem is próbál magyarázatot keresni ezen hihe-tetlennek tûnõ dolgok létrejöt-

A SZFINXTŐL A VÉGTELEN OSZLOPIG

23

Farkas Árpád Vásárhelyi Géza Lászlóffy Aladár

tére, csak Däniken állt elõ azzal a fantasztikus elmélettel, mely szerint földön kívüli értelmesebb lények jöttek volna segítségére az embernek. Számomra sokkal hihetetlenebbnek tûnik fel ez a magyarázat, mint annak lehetõ-sége, hogy éltek még e földön nagy kultúrájú, csudálatos képes-ségû emberek, akik létrehozták azt a kultúrát. Valószínû abból a korból maradtak vissza minden-tudó mesehõseink, akik repültek a gondolat sebességével (hipp-hopp, ott legyek, ahol én akarom) látnak, hallanak nagy távolságok-ba, beszélnek fûvel, fával, állatok-kal, s mindig van mit aprítaniok a tejbe (terülj, terülj asztalkám!). A manók és tündérkirálynõk fel tudnak építeni estétõl hajnalig egy szép nagy palotát. De arról nem szól a mese, milyen munka-eszközökkel. Viszont arról sem tudunk, milyen szerszámokat használtak a régmúltbeli nagy kultúrájú emberek, mert vissza nem maradt semmi az utókor számára, csak a nagy eredmény, mintha itt is mesebeli várakkal ál-lanánk szemben.

Tényleg miként lehetséges, hogy abból a korból nem maradt fönn semmi, de semmi szerszám? A válasz csak ez lehet: mert nem is volt. (A kõbalták más korból valók.) Akkor nem használhat-tak munkaeszközöket, különben egy-kettõ elõkerült volna az idõk

folyamán. Csakhogy ezt mi nem tudjuk elképzelni, mint ahogy a vak sem alkothat képet magának a szivárvány színeirõl.

Szerfölött el vagyunk telve önmagunkkal, tudományunk-kal, pedig sok tekintetben jóval fölülmúlnak bennünket még az egyszerû állatok is. Ahogy a pók megszövi hálóját, fölér egy mér-nök tudásával, ha nem több annál, mert ez tökéletes, de hány sport-palota, híd és sok más építmény omlott össze rossz szerkesztése miatt! A pók nem használ mérõ-eszközöket, mégis oly tökéletes erõegyensúlya van egész hálójá-nak, amit csak bámulni lehet. Itt egy faj közös, ösztönbeli tudásá-val állunk szemben. Sehol sincs semmi egyéni próbálkozás.

Hát a patkány milyen szerszá-mot használ, mikor földrengést, bányarobbanást, hajósüllyedést jelez jó elõre? A vándormadarak bámulatos tájékozódását esetleg megmagyarázhatjuk, de szerszá-mok nélkül nem tudnók útjukat követni. Elbódorognánk.

Sok példát lehetne még föl-hozni, de a föntiekbõl is láthat-juk az ösztöni lények erõsségét. (Szándékosan nem mondtam fel-sõbbrendûséget, mert mégis csak több egyéniségben fejlõdni, mint kollektív ösztönnel helyben to-pogni.) Az állatok táborában egy ajtón belül minden egyén szóról szóra ugyanúgy él, szaporodik s

munkálkodik évmilliók óta, mint-ha az egészet egy dróton rángat-nák. Az ember (legalábbis a mos-tani) különálló lény, egyéniség, s éppen ezért nem is lehet kivánni tõle egyformaságot, de tökéletes-séget sem. És hogy az egyipto-miak évezredek alatt nem változ-tattak irányt mûvészetükben, bi-zonysága egy kollektív agy, vagy ha jobban tetszik: közös szellem irányításának. Mûvészetük teljes mértékben ösztöni volt, azért tu-dott oly nagy tökélyre emelkedni, s évezredek alatt oly változatlan egységben maradni.

Azóta más emberfaj népesíti be a földet, egészen új célok meg-valósítását tûzve maga elé. A cél nem több, nem is kevesebb, mint az anyag meghódítása, leigázása. Azt a csodálatos eredményt, me-lyet nagy kultúrájú õseink elér-tek szellemi erõvel, mondhatnók úgy is, mágiával kivívja, véghez viszi emberünk magával a rideg anyaggal. Ezt pedig csak úgy ér-heti el, ha mind közelebb kerül s eggyé válik a közeggel, melyben él, érez és gondolkodik.

Az állat egyéniség nélkül való, minden ténykedése közösségi szellemben történik, s így ösz-tönvilága is csorba nélküli. Ám a mai ember egyéniség, s egyé-niségének erõsödésével nõtt elanyagiasodása is, ami kizárja az ösztönéletet. Nézzünk csak meg egy igazán anyagias embert.

24

Nála minden a hideg számítás, érzelemnek helye sincs. Még sze-relmi élete is csupa kalkuláció, nem csoda, ha rohamlépésekkel halad megvalósításai útján. Gép-jeivel száguldozik földön, vizen, levegõben, sõt a világûrben is. Ugyancsak gépjei által beszél, lát, kutat s tapogat nagy távolságok-ba. Kezdi ismerni az anyag szer-kezetét, s közel áll annak megál-lapításához, hogy az a bizonyos valami, amit anyagnak nevezünk, valójában nem is létezik. Minden csak erõösszpontosulás.

(Ha egy ember milliárdnyi atomja erõsen összetömörülne úgy, hogy eltûnnének a közti hézagok, maga az ember csak ezerszeres nagyításban válna lát-hatóvá. Tehát egy felnõtt ember minden anyaga kevesebb egy láthatatlan porszemnél. Én pedig valószínûnek tartom, hogy az a parányiság is csak valami erõtö-mörülés.)

Szédületes fejlõdésünk irama oly nagy, hogy Marx, Engels óta többet haladt elõre az emberiség, mint az összes elõzõ idõkben. De kérdem én: el lehetett volna-e érni ilyen eredményeket fönt le-begve valahol az idealizmus fel-legei között? Biztos, hogy nem. Szükség volt a materialista elmé-letek megszületésére s általuk az egyéniségek megizmosodására, hogy teljes urai lehessünk a min-denható anyagnak.

Csak most válik igazán érthe-

tõvé, miért kellett hamuvá égnie a nagy alexandriai könyvtárnak. El sem tudjuk képzelni, mennyi bajt, kellemetlenséget gördített volna anyagiasodó emberünk útjába az épségben maradó, õsi kultúrák írásos emlékeit õrzõ ha-talmas anyagtár, ha történetesen megkímélik a felégetéstõl. Mint világversenyre készülõ atlétát mindennapi mámorító itala, úgy törte volna emberünket le azon könyvek bûbájos, mágikus be-avatásos tartalma, szégyenletes feladásra, megalázó kudarcba kényszerítvén õt.

Érdekes módon ezen õrüle-tes hajrában még a mûvészetek is segítségére jönnek materialis-ta fejlõdésünknek. Nagyon sok kép, szobor nem az érzelem, hanem hideg számítások szüle-ménye (Vasarely csodálatos fres-kói, Brâncuºi Végtelen oszlopa). Azon mûvek hódítanak jobban, melyek inkább szemnek, mint léleknek szólanak; csövek, ke-rekek, csavarmenetek. Továbbá asztalok, kapuk, székek. Majd ka-rikák, kockák s más mértani áb-rák modern mûvészetünk alkotó elemei. Mi ez, ha nem hódolat a hideg észnek, a hömpölygõ tech-nikának, a nyilván a mindenek fölötti anyagnak?

A nagy anyagiasodás mellett szól még az tény is, hogy mind na-gyobb mértékben hatalmasodik el szerte a világon az élvezetek hajszolása, a kábítószer-fogyasz-

tás, nem is beszélve az alkohol és dohány mértéktelen használatá-ról. A bûncselekmények is évrõl évre mind jobban szaporodnak. Meddig mehet ez így?

A hajrá nem szokott sokáig tartani, márpedig most olyan eszeveszett hajrába kezdtünk, aminek rövidesen végének kell szakadnia. Bizonyos apró jelek arról tanúskodnak, új világ haj-nalpírja kezd földerengni a látha-táron. Mind nagyobb és nagyobb mértékben kezd teret hódítani a naiv mûvészet. Mind nagyobb sikert és elismerést vívnak ki maguknak azon mûvészek, kik gyermeki õszinteséggel azt festik vagy faragják, amit éppen érez-nek és olyan erõvel, mint egy iga-zi mûvészeti tabula rasa. E gyer-meki, naiv mûvészet erõteljes megnyilvánulása és térhódítása sokat jelent, s ha más jelek nem lennének, ez is elegendõ volna arra, hogy megduzzassza új utak-ra készülõ hajóink vitorláit.

Nagy volt az út, amit megtet-tünk a szfinxtõl a Végtelen oszlo-pig, s fõképpen nehezen ment az átalakulás, míg az idealista ember elérte az anyag fölötti tökéletes uralmat. Azt hiszem, elégedettek lehetünk önmagunkkal. De van egy hatalmas érzésem: az a Vég-telen oszlop azért állíttatott, hogy határt szabjon egy letûnt s egy el-következendõ kor között.

BENCZÉDI SÁNDOR

Csíki László Majtényi ErikPáskándi Géza

25

Játékszín

SzemélyekKirály, Királyné, Királylány, Csillagszemû juhász,

Hoppmester, Két testõr, Három udvarhölgy, Tánco-sok, énekesek

SzínSzépen díszített szoba, jobb hátsó sarkában

trónus sal. A király mellett a trónon a királyné ül, másik oldalán valamivel alacsonyabb széken a ki-rálykisasszony. Szemben alacsony zsámolyokon ülnek (ha nem foglalatoskodnak) az udvarhölgyek. A hoppmester a szoba másik sarkában, az ajtó mel-lett áll, arccal a trónus felé fordulva. Jobb kezében hosszú bot, felsõ végén kis gömbbel; ezzel koppant hármat, amikor jelt ad a belépõnek.

Az udvarhölgyek a királykisasszonyt csinosít-ják, fésülik, tükröt tartanak arca elé, ruháját, cipõjét igaz gatják, simítgatják. A király ölében szita, vágott do hánnyal. Éppen a pipáját tömködi.

KIRÁLY (Az udvarhölgyekhez) Úgy kiszépítsé-tek az én egyetlen lányomat, hogy olyan legyen, mint egy tubarózsa.

UDVARHÖLGYEK (A király felé fordulva mindhár man egyszerre pukedlit csinálnak.) Paran-csára, felséges királyom. (Folytatják a munkát.)

KIRÁLY (A hoppmesterhez) Hoppmester úr! Hogy állunk a mûsorral? Mindjárt itt lesz a fekete herceg, s nem szeretném, ha rosszul sikerülne a fo-gadtatás.

HOPPMESTER Már mindenki tudja a szerepét, fel séges királyom, csak még a fõpróba van hátra. (A király az orrát felfelé tartva kezd szipogtatni, majd egy jó nagyot tüsszent. Erre

MIND (Félbehagyják a munkát, mélyen megha-jolnak.) Adj Isten egészségére! (Valahányszor tüsz-szent a király, ugyanez megismétlõdik.)

KIRÁLY Hoppmester úr! A fõpróbát szeretném meg tekinteni, és ezért azt kívánom, hogy itt a saját színem elõtt legyen megtartva. (Megint tüsszent, megtörli az orrát, majd az udvarhölgyekhez.) Na, készen vagytok már?

UDVARHÖLGYEK (Pukedlit csinálnak.) Igenis, fel séges királyom.

KIRÁLY Na, gyere csak ide lányom, hadd lássuk, milyen szép vagy... (A dohányt és a pipát a lába elé, a földre helyezi.)

KIRÁLYLÁNY (Szipogva a király elé megy, sze-meit zsebkendõvel törülgeti s körbe forog a király elõtt, hogy minden oldalról látszódjék.)

KIRÁLYNÉ A ruhája egyik felõl hosszabb. (Az udvarhölgyekhez) Hogy nem látjátok meg az ilyes-mit? (Az udvarhölgyek a ruhát megigazítják.)

KIRÁLY (A királynéhoz) Miért szipog mindég ez a lány? Az utóbbi idõben örökké csak kisírt sze-mekkel látom.

KIRÁLYNÉ Nem tetszik neki a fekete herceg, eny-nyi az egész.

KIRÁLYLÁNY (Kitörve) Nem leszek én a feke-te herceg felesége! Én a csillagszemû juhászt sze-retem.

KIRÁLY Mi az, hogy nem szeretem a fekete her-ceget? Hogy beszélhet így egy királylány? Ha én egy-szer azt parancsolom, hogy hozzámenj, hát hozzá-mész s kész! (A többiekhez) Aki pedig még egy szer említeni meri azt a szemtelen juhászt, tüstént halál fia. Nem elég, hogy elcsábította a lányomat, még tiszteletlenül is viselkedik a leghatalmasabb király-lyal szemben. Na, de majd megtanítom becsü letre azt a szemtelen vad haramiát! Hoppmester úr! Ren-delje tüstént elém a juhászt!

HOPPMESTER (Az ajtó felé fordul, hármat kop-pant.) A csillagszemû juhászt elõkeríteni! (Messzebb egy hang elismétli ugyanezt, esetleg még messzebb egy harmadik, mintha szájról szájra adnák a király parancsát.)

KIRÁLY (Dühöngve) Rettenetes! Borzasztó!... Így felizgatni a leghatalmasabb királyt. (Tüsszent.) Na, de nem baj, ma töltött káposztát eszünk s az le-csillapítja szörnyû haragomat.

KIRÁLYLÁNY (A mérges király elé merészke-dik.) Ha felséges atyám megengedi, elmondok egy régi szép történetet, hogy csillapítsa mérgét.

KIRÁLY (Duzzogva hallgat.)KIRÁLYNÉ Mondjad lányom, mondjad!...KIRÁLYLÁNY (Monoton, nyújtott hangon, ünnepé-

lyesen énekel. Amint belekezd, a király azonnal meg-enyhül, szeretett lányát hallva megengesztelõ dik, a do-hány után nyúl és megint tömködni kezdi a pipát.)

BENCZÉDI SÁNDOR

A CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ

26

Azt meglátá pogány király,Megfogatá szép éfiút, Feltéteté a várfokra. Ott fuvata hideg széllel, Ott vereté az esõvel.

Odamene kis Lilia, Szépen termett kis viola: „Mit csinálsz itt szép éfiú?”–Én bizony csak mint egy árva, Ki társától meg van válva.

Hazamene kis Lilia, Szépen termett kis viola: „Atyám király, egyet szólnék, Ha nehezen nem is esnék:

Azt izente szép éfiú, Vétesse le a várfokról, Ne fúvassa hideg széllel, Ne veresse az esõvel.”

Megfordula pogány király S úgy megrugá az õ leányát: Piros szoknya elhasada, Piros vére elindula S ahajt szörnyû halált hala.

Húzni kezdék hírharangot. Meghallá a szép éfiú:– Jaj, de szépen harangoznak, Talán az én Liliámnak?

Jaj, ha õ megholt érettem, Én is meghalok õ érte. Lefordula a várfokról S ahajt szörnyû halált hala.

KIRÁLY (Zsebkendõvel törülgeti a szemét.) Na-hát, lányom, ez igazán szép volt. De hogy is lehetett olyan kegyetlen az a pogány király?

KIRÁLYLÁNY Õ is király volt, mint felséges atyám. (Kívülrõl dörömbölés, lárma, csoszogás.)

KIRÁLY Miféle zaj van odakünn?VALAKI (Kívülrõl) Elhozták a csillagszemû ju-

hászt.HOPPMESTER (Jelenti) Elhozták a csillagszemû

juhászt.KIRÁLY No, azonnal jöjjön elém!HOPPMESTER (Kifelé) No, azonnal jöjjön a fel-

séges király elé! (Háromszor koppant.) JUHÁSZ (Bátran bejön s megáll a király elõtt. Két

oldalán két testõr, akik az ajtóban megállanak.) Ad-jon Isten jó napot, felséges királyuram!

KIRÁLY (Tüsszent, mindenki meghajlik s egész-ségére kívánja, csak a juhász nem.) Te vagy az a csillag szemû juhász?

JUHÁSZ Én vagyok, felséges királyom. KIRÁLY Hát ha én tüsszentek, te miért nem mon-

dod: adj Isten egészségemre? Na, mondd azonnal: adj Isten egészségemre.

JUHÁSZ Adj Isten egészségemre.

KIRÁLY Nekem, nekem, te korhely betyár, te! JUHÁSZ Nekem, nekem, felséges királyom! KIRÁLY (Veri a mellit s dühösen ordítja.) De né-

kem, énnékem!JUHÁSZ (Õ is veri a mellit.) Nékem hát, persze

hogy énnékem.HOPPMESTER Mondd azt te, de tüstént: adj Is-

ten egészségére, felséges királyom, mert ha nem mondod, mindjárt halál fia vagy.

JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a király-kisasszonyt nekem nem adják feleségül. (Mindenki el képed s lesik, hogy mit csinál a király.)

KIRÁLY (Magából kikelve) Jaj a szemtelen! (Tes-tõrökhöz) Fogjátok meg tüstént, s vessétek a fehér medve tömlöcébe. (A testõrök megfogják kétfelõl, s elviszik; a juhász húzatja magát.) Remélem, ott majd megtanulsz egy kis tisztességet.

KIRÁLYLÁNY (Zsebkendõvel eltakarja a sze-mét.) Óh atyám, szegény juhász...

KIRÁLY Csend, te szemérmetlen hajadon!HOPPMESTER (Rövid szünet után) Felséges

kirá lyom, ha megengedi, megkezdjük a fõpróbát. KIRÁLY Na, rajta hát! (Rágyújt a pipára.) HOPPMESTER (Hármat koppant, mire szép

rendben bejönnek az énekesek. Felállnak úgy, hogy a kö zönségnek is, a királynak is énekeljenek.)

Korond felett nincs már homály, A rózsám édes csókra vár. Gyere rózsám az ölembe, Hadd öleljelek keblemre.

(Az ének befejeztével kivonulnak. A juhász rá-kezdi kívül a furulyával:)

27

KIRÁLY Mi az? Mit hallok, hoppmester úr? HOPPMESTER Alighanem a juhász, felséges ki-

rályom. KIRÁLY No, ha a juhász, akkor tüstént hozasd

elém! HOPPMESTER (Hármat koppant.) A csillagsze-

mû juhász lépjen be! (Kívül egy hang elismétli a parancsot s kis idõ múlva megjelenik a juhász, két oldalán a testõrökkel.)

JUHÁSZ Adjon Isten jó napot, felséges kirá-lyom.

KIRÁLY Na, te juhász, megszabadultál a haláltól, mondod-e most már, adj Isten egészségemre?

JUHÁSZ Nem félek én a tíz haláltól sem. Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül.

KIRÁLY (Indulatosan) Eredj hát akkor a tíz halál-ba (Testõrökhöz) Fogjátok meg és vigyétek az óriás sündisznók tömlöcébe! (A testõrök hozzálépnek, kétfelõl megragadják s elviszik.)

KIRÁLY (Tüsszent, egymás után kettõt is, aztán für készve szétnéz.) Itt valahol huzat van, hoppmes-ter úr. Nem érzed, anyjukom?

KIRÁLYNÉ Én is mintha olyasmit éreznék. Nem érzi tek, hölgyek?

UDVARHÖLGYEK Valóban, mintha mi is éreznõk. (Szétnéznek a szobában, majd az egyik) Megvan! (A nyitott ablakhoz megy és beteszi.)

KIRÁLY Ugye... ugye ? Nem ok nélkül szoktam én tüsszenteni... Na hoppmester úr! Lehet folytatni a fõpróbát.

HOPPMESTER (Hármat koppant, mire szép rend-ben bejönnek a táncos legények. A tánc befejeztével kimennek s a juhász ismét rákezdi az éneket.)

KIRÁLY Tán csak nem a juhász énekel megint, hopp mester úr?

HOPPMESTER Abbiza lehet, hogy az, felséges királyom.

KIRÁLY No, ha a juhász, akkor rendeld tüstént elém.

HOPPMESTER (Hármat koppant.) A csillagsze-mû juhász lépjen be! (Kívül egy hang elismétli a pa-rancsot.)

JUHÁSZ (Belép, kétoldalt a testõrökkel.) Adjon Isten jó napot, felséges királyuram.

KIRÁLY Na te juhász! Megszabadultál a tíz haláltól is, mondod-e most már, adj Isten egészségemre?

JUHÁSZ Nem félek én a száz haláltól sem. Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül.

KIRÁLY (Indulatosan) Eredj hát akkor a száz ha-lálba! (Testõrökhöz) Fogjátok meg s vigyétek a ka-szás verembe.

TESTÕRÖK (Elviszik)KIRÁLY Úgy kell neked, ha ingerelni mered a

leg hatalmasabb királyt. (Tüsszent hármat is.) Azt hiszem, valahol megfáztam. Gyere anyjuk, dör göld meg a hátam.

KIRÁLYNÉ (Feláll, a király háta mögé megy s kezdi súrolni a hátát. Ezalatt a király int a hoppmes-ternek, mire az hármat koppant. A jelre bejönnek a táncos lányok, vagy fiúk-lányok. Páros népi tán cot

táncolnak. Utána kimennek, mire a juhász újra el-kezdi az éneket.)

KIRÁLY De most már ejsze csak nem a juhász énekel, hoppmester úr?

HOPPMESTER De bizony csak az, felséges kirá-lyom.

KIRÁLY No, akkor rendeld tüstént elém.HOPPMESTER (Hármat koppant.) A csillagsze-

mû juhász lépjen be! (Kívül egy hang elismétli a parancsot.)

JUHÁSZ (Belép, kétoldalt a testõrökkel.) Adjon Isten jó napot, felséges királyuram.

KIRÁLY Na te juhász! Megszabadultál a száz halál-tól is, mondod-e most már: adj Isten egészségemre?

JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a király-kisasszonyt nekem nem adják feleségül.

KIRÁLY (Leszáll a trónról, odamegy a juhászhoz, vál lára teszi a kezét s a másikkal egy irányba a mesz-szeségbe mutat.) Látod amott azt az ezüst erdõt? Neked adom, ha mondod, adj Isten egész ségemre.

JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a király-kisasszonyt nekem nem adják feleségül.

KIRÁLY (Tovább vezeti) Látod amott azt az arany várat? Azt is neked adom, ha mondod, adj Isten egészségemre.

JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a királykis-asszonyt nekem nem adják feleségül.

KIRÁLY (Gondokba merülve sétál, majd hirte-len) Látod amott azt a gyémánt hegyet? Azt is neked adom, ha mondod, adj Isten egészségemre.

JUHÁSZ (Határozottan) Nem mondom én ad-dig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják fe-leségül.

KIRÁLY Na hát, Isten neki! (Tenyerébe csap a ju-hásznak.) Neked adom a lányomat, de aztán mon-dod-e, adj Isten egészségemre?

JUHÁSZ Mondom hát, hogyne mondanám? Ép-pen, hogy akkor mondom.

KIRÁLY Na lányom, gyere, öleljétek meg egy-mást. (A királylány és a juhász összeölelkeznek.)

KIRÁLYNÉ De hát most mi lesz a fekete herceg-gel?

KIRÁLY Na lám, róla egészen megfeledkeztem. Hopp mester úr keresse elé a konyhából a kis ve-nyige kosarat s küldje el neki. Most pedig hirdes-sen ki az országban háromnapos ünnepet, mert a király kisasszony feleségül megy a csillagszemû ju-hászhoz.

HOPPMESTER (Hármat koppant, majd kikiált-ja) Az egész országban három napig ünnep, mert a királykisasszony feleségül megy a csillagszemû juhászhoz. (Kívül egy hang elismétli.)

KIRÁLY (Tüsszent, mind egészségére kívánják.)JUHÁSZ (Hangosan) Adj Isten egészségére, fel-

séges királyuram!KIRÁLY (Örömmel) Menjünk hát a lakodalom-

ba! (Valamennyien rákezdenek a juhásznótára, mi-közben szép sorban tánclépésben elvonulnak.)

Függöny(1946)

28

Enciklopédia

2. számú mellékletLõrincz Albert levele Miklós Imrének(Sepsiszentgyörgy, 1945. május 29.)48–1945. szám. Másolat.Sepsiszentgyörgy PolgármesterénekHelyben

Polgármester Testvér!A zabolai gróf Mikes Ármin-féle kastélyból, pensi-

óból és svájci házból a Székely Nemzeti Múzeumba megyefõnöki megbízás alapján beszállított s itt õrizet-be vett, jelenleg is gondos becsomagolásban tartott ingóságokkal kapcsolatosan, melyeknek felbontását és darabonkénti felleltározását a Szövetségközi Ellen-õrzõ-bizottság helybeli képviselõjével Saiev õrnagy úrral egyetértõleg Polgármester Testvér elrendelte, az alábbiakat jelentem:

1.) A napokban a Múzeumban járt gróf Teleki Gé-záné szül. Mikes Hanna, aki Magyarország jelenlegi kultuszminiszterének a felesége, megszemlélte az ide-szállított, gondosan csomagolt ingóságokat és kijelen-tette, hogy azokat a Múzeum továbbra is az õ részére, aki ezeknek jog szerinti tulajdonosa, õrizze meg.

2.) Alulírott múzeumigazgatót – miután Zabola községben, tehát a helyszínen is és a kikérdezett em-berektõl is a szállítással kapcsolatos munkálataimra vonatkozó értesüléseit beszerezte – arra kért és arra utasított, hogy a becsomagolt ingókat hagyja a Múze-um felbontatlanul, hogy azokat ne kelljen esetleg újra-csomagolni, ami igen nagy áldozattal jár.

3.) Alulírott belátására bízta, hogy ezeket a ládákat akár múzeumi, akár hatósági lepecsételéssel lássam el.

4.) Teljes megelégedését fejezte ki a nehéz fuva-rozási körülmények között, jéghideg helyiségekben való mintegy két héten át tartó munkálataimért és az õ tulajdonát képezõ ing[óságo]kat reám, mint bizalmi kézre hagyta.

5.) Kijelentette, hogy a régi Tompa-kúriának Kisbo-rosnyóról a zabolai kastélyba szállított értékes ambitus köveit a Múzeumnak ajándékozza, ezenkívül pedig biztosított, hogy egy nagyon régi festett szárnyas oltárt is majd a Múzeumnak fog ajándékozni egyéb muzeá-lis értékû apróságokkal együtt.

A fent elõadottakat a Polgármester Testvérnek az Õrnagy úrral együtt tett tegnapi látogatásakor, melybe ellenõrzési jelleget véltem a becsületes munkámra fel-ismerni, úgy amint azt fentebb elõadtam feltárni szó-ban nem volt alkalmam, mert hozzám kérdést senki sem intézett az ingóságok összegyûjtése és beszállítá-sa körülményeire vonatkozólag.

Fentnevezett gróf Teleki Gézáné a látogatásakor azt is tudtomul adta, hogy minden ingó és ingatlan vagyo-nának kezelésére és gondozására jogosított általános megbízottja itt helyben dr. Zentai Ernõ ügyvéd.

Én dr. Zentai Ernõt megkérdeztem, hogy óhajt-e közremûködni, vagy lépést tenni a tekintetben, hogy a ládák felbontása miként történjék, kér-e szakembert,

esetleg óhajt beszélni az õrnagy úrral.Dr. Zentai közölte velem, hogy a Múzeumba hozott

ingóságokra vonatkozólag gróf Teleki Gézáné kijelen-tette, hogy azok az õ tulajdonát képezik.

Mindezekre való tekintettel kérem a Polgármester Testvért, szíveskedjék azt, amit élõszóval elõadni nem állt módomban, az õrnagy úrral is közölni, s ehhez képest dönteni el, hogy a ládákat fel kell-e bontani és azoknak tartalmát leltárba kell-e venni, vagy mindez munkaerõ és szakember közbejöttével történjék-e.

Minthogy pedig az ellenõrzésemrõl van szó, illet-ve mulasztással vagyok vádolva, melyet az Õrnagy úr szemrehányó hangjából véltem felismerni, kérem, hogy az egész Múzeumot, valamint a hozzá tartozó épületeket és lakásomat is a legtüzetesebben átvizs-gálni szíveskedjék.

Ha pedig arra gondolna valaki, hogy útközben, már a beszállításkor különített volna el valaki a Zabo-lán becsomagolt tárgyakból egyet és mást, kérem a fuvarokat bekísérõ Márkos Géza népõrt, Lõrincz And-rás, Golicza András, Molnár János, Szász Mihály, Opra János fuvarosokat, valamint kérésemre Zabola község elöljárósága által kiküldött Póra János asztalosmestert, Lõrincz Mihály és Kozma Jenõ napszámosokat s végül Kocsis Elek asztalosmestert, Fadgyas Anna múzeumi titkárt, Fodor Józsefné múzeumi altisztet kihallgatni, akik igazolni fogják, hogy a szekerekre rakott rakomá-nyok kötõlécekkel és el nem bontható megerõsítések-kel úgy érkeztek, amint azt Zabolán a község által ki-rendelt és fizetett emberek Póra János, Lõrincz Mihály, Kozma Jenõ, Kocsis Elek, a kivezényelt Márkos Géza népõr és a fentnevezett fuvarosok útnak indították.

Nekem személyi vagyonom Sepsiszentgyörgyön egypár szükséges dolgon kívül, melyek két-három kis bõröndbe elférnek, nincsen. Adósságom már van a múzeumnál is s másoknál is.

A legszigorúbb kivizsgálást kérem s azoknak is a legszigorúbb megbüntetését, akik úgy engem, mint a múzeumi alkalmazottakat, mint a velem dolgozó munkásokat meggyanúsítva, az õrnagy testvért megté-veszthették, vagy rosszul informálták.

A Mikes Ármin-féle zabolai kastélyból történt kiuta-lásokra vonatkozó leltárok másolatát tudomásulvétel végett csatolom.

Én voltam az, aki az Ifjú Kommunista Szövetségnek az irodáját, valamint az ottani kommunista testvérek irodáját a legszükségesebb dolgokkal szabályszerû ki-utalások útján felszerelni segítettem.

Csatolom végezetül teljes beszámolásként a közsé-gi elöljáróságnál iktatott beadványaimat, úgyszintén egy jegyzõkönyvet, mellyel megállapíttatott, hogy a kastély õrizetét az arra kötelezettek elmulasztották s így történhetett meg, hogy õrt álló megbízott hiányá-ban az odaérkezésem elõestéjén betörést követtek el ismeretlen tettesek, olyan helyen, ahonnan a nagy épületek egész belsejét bejárhatták.

A zabolai Mikes-kastély leltárai (2.)(1945. április 27. és június 16.)

29

Azt is elõadom, hogy Pila István vármegyei csend-õrparancsnok – aki engem nem ismerhet – fasisztának tart, bizonyára azért, mert a kastély körüli érdekeink ütköznek, mert egy olyan paphoz irányított beszál-lásolásra a községi elöljáróság, akit késõbb a Magyar Népi Szövetségi elnökségrõl leváltottak, s mert ugyan-ennek a Fikker nevû papnak a leváltása körüli eljárá-sért magamat exponáltam, mert annak keresztülvitele nem történt olyan politikai pallérozottsággal, melyet egy jó kommunistának okvetlen ismernie kell.

Kérem a fentiek tudomásul vételét azzal, hogy a jelen beadvány egy másik példányát a Megyefõnök-séghez, egy további példányt a Kommunista Párthoz, valamint a Magyar Népi Szövetség központjához is tu-domásul vétel végett beterjesztettem.Sepsiszentgyörgy, 1945. évi május hó 29.-én.Szabadság!

Dr. Lõrincz Albert s. k.Melléklet: 18 drb. múzeumigazgató

3. sz. mellékletDr. Zentai Ernõ ügyvéd úrnak, mint gróf Teleki Gézá-né szül. Mikes Hanna ingó és ingatlan vagyona keze-lõjénekHelyben64 – 1945.

F. évi május hó 29-én közöltem Ügyvéd úrral, hogy a Szövetségközi Ellenõrzõ Bizottság orosz katonai pa-rancsnoka: Saiev õrnagy Miklós Imre polgármester és Morar alpolgármester társaságában megjelent a Szé-kely Nemzeti Múzeumban, és a gróf Mikes Ármin-fé-le kastélyból ideszállított ingóságoknak a kibontását megkezdette. Két gondosan csomagolt ládát Miklós Imre polgármester az õrnagy rendeletére megbontott, majd pedig elmentek azzal, hogy az összes ládákat fel kell bontani és fel kell leltározni.

Az orosz katonai parancsnok rendelkezése vég-rehajtására a polgármester f. évi május hó 29-én Ütõ Róza városi tisztviselõt küldötte ki a Múzeumba, hogy a leltározást elvégezze.

Én a vármegyéhez, mint a Múzeum ideiglenes felügyeleti szervéhez fordultam, mire a megyefõnök szintén kiküldött egy Nagy Zoltán nevû tisztviselõt, hogy a leltározásnál jelen legyen.

Arra gondolva, hogy csak az ellenõrzésemrõl van szó a polgármesternek benyújtottam még aznap az idecsatolt elõterjesztést 18 drb mellékletével együtt, melyeket vaskapoccsal összefûzve általam igazolt egy-szerû másolatban jelen levelemhez mellékelek.

A kiküldött tisztviselõk eltávoztak, leltározást nem kezdettek meg. Ütõ Róza tisztviselõ a polgármester ré-szére írtakat átvette. Azok tehát kézbesítve lettek.

A polgármester részére írt elõterjesztést az összes mellékleteivel egyetemben, a 8461/1945. számú me-gyefõnöki megbízásommal együtt a következõ napon a megyefõnökséghez is külön jelentéssel benyújtot-tam. A megyefõnökséghez írt jelentést, a megyefõnöki megbízásom másolatával együtt szintén jelen soraim-hoz csatolom.

Sem a polgármesteri hivatal, sem a Vármegye azóta a Múzeummal e beadványokat illetõ közlést nem tett.Én még akkor a Múzeum dísztermét, ahol a Zaboláról beszállított tárgyak találhatók, lepecsételtettem szakér-tõ jelenlétében, házilagosan. A díszterem kulcsát a Mú-zeum õrzi, mert az egyúttal a többi múzeumi tárnak is a kulcsa. A pecsétnyomót, a szakvéleményt is adó az a személy vette õrizetbe és tartja magánál a Múzeum

kívánságára, aki a lepecsételést is ellátta tanúk jelen-létében.

Ma telefonértesítést kaptam, melyet az orosz kato-nai parancsnok tolmácsa közvetített, s mely azt a ren-delkezést tartalmazta, hogy ezeknek az ingóságoknak a leltárát az orosz katonai parancsnoksághoz holnap délig nyújtsam be.

Ilyen elõzmények után valószínûnek látszik, hogy az orosz katonai parancsnokság nem az én ellenõrzé-sem céljából kívánja a nagy költséggel, nyolc teherra-kománnyal, gondos csomagolásban ideszállított in-góságokat felbontani és felleltározni, hanem egysze-rûen azért, mert úgy véli bizonyára, hogy ezek olyan ingóságok, amelyeknek a fegyverszüneti egyezmény értelemében jóvátételi jellegük lehet, illetve amelyek nem képezik a gróf Teleki Gézáné szül. Mikes Hanna tulajdonát.

Amennyiben az orosz katonai parancsnokság meg lenne gyõzõdve arról, hogy ezek az ingóságok valaki-nek jelenleg is a tulajdonában állanak s nem képeznek hadizsákmányt, úgy természetesen azokat számba se venné, illetve fel se leltároztatná.

Mindezeket azzal hozom az Ügyvéd úr tudomásá-ra, szíveskedjék az ingóságok kétségtelen tulajdonát az orosz katonai parancsnokságnál haladéktalanul igazolni, illetve bebizonyítani azt, hogy minden, ami a Mikes-kastélyban volt, az az Ön megbízója tulajdonát képezi, aki azokkal bárki kizárásával rendelkezik.

Végezetül pedig arra kérem, hogy azonnali köz-belépésének eredményérõl a Múzeumot miheztartás végett értesítse, közölve azt is, hogy jelen óhajt-e lenni személyesen a leltározásnál, s egyáltalán akar-e a Mú-zeum segítségére lenni szakértõk és más segítség be-vonásával, akik ezt a nyolc teherrakományt kibontják, tüzetesen átvizsgálják, felleltározzák és visszacsoma-golják.

Az orosz katonai parancsnokság és a hatóságok utasításainak kénytelen vagyok magamat alávetni, az Ügyvéd úrra hárul az az elõzetes feladat, hogy a ható-sági rendelkezések meghozatala elõtt a jogi helyzetet ismertesse, az illetékes helyeken.Sepsiszentgyörgy, 1945. évi június hó 15.-én.2 drb. és 1 csomag melléklet

Dr. Lõrincz Albert s. k.múzeumigazgató

A fenti levél eredetijét az összes mellékleteivel együtt a mai napon átvettem.Sepsiszentgyörgy, 1945. évi június hó 15.-én.

Zentai [Utólagos kézírásos kiegészítés a levél alján: „Saját kezûleg átadtam és dr. Zentai Ernõ átvételi aláírását igazolom. Sepsiszentgyörgy, 1945. jún. 15-én. Fadgyas Anna.”]

4. számú mellékletINVENTAR [Leltár](Sepsiszentgyörgy, 1945. június 16.)

Conþinând obiectele transportate din comuna Zã-bala de cãtre Muzeul Naþional Secuesc în urma de-legaþiei datã de Prefectura judeþului – obiectele sunt strânse din castelul contelui Mikes Ármin [Leltár, amely tartalmazza Zabola községbõl a megyefõnök-ség kiküldöttjei által a SZNM-ba elszállított – a Mikes Ármin gróf kastélyából összegyûjtött tárgyakat.]

Lada Nr. 1. [1. sz. láda]1.) Tablou de vânãtoare cu rama de lemn (színnyomat) cu sticlã, Mãrimea: 96x74 cm (Mahagóni keret) 1 buc.

30

2.) Sivatagi karaván csoport. Reprodukció kerettel és üveggel, mérete: 82x64 cm (Juharfa keret zöld szín-ben) 1 buc.3.) Nõrablás. Reprodukció kerettel és üveggel, mérete: 82x64 cm 1 buc.4.) Alpesi tájkép, olajfestm[ény], bronz keretben, mé-rete: 88x74 cm 1 buc.5.) üres vászonkeret 1 buc.6.) Szénrajz reprodukció, üveggel (repedt), mérete: 84x66 cm, keményfa keretben 1 buc. 7.) Téli tájkép, szénrajz reprodukció, tölgyfa keretben, üveggel 67x52 cm 1 buc.8.) 85x60 cm méretû üveg asztallap, 8 mm vastagságú 1 buc.9.) Tanulmány, ceruzarajz, üveglappal, tölgyfa keret-ben, mérete: 76x46 cm 1 buc.10.) Szövetkép üveglappal, rézveretes keretben, mére-te: 75x65 cm 1 buc.11.) Komáromi Kacz [Endre]: Naplemente a tengeren. Olajfestmény, mahagóni keretben, mérete: 72x56 cm 1 buc.12.) Flockhorst: Engedjétek a kisdedeket hozzám. Metszet, krémszínû puhafa keretben, üveggel, mérete: 72x54 cm 1 buc.13.) Gyerekszoba belseje. Tanulmány színnyomat, csiszolt homorlatos krém zománcú keretben, mérete: 72x51 cm 1 buc.14.) Bosznai [István]: Erdei tájkép, olajfestmény, maha-góni keretben, mérete: 64x76 cm 1 buc.15.) Adjukiewicz [Tadeusz]: Virágos csendélet, olaj-festm., bronzos fenyõfa keretben, mérete: 70x55 cm 1 buc.16.) Komáromy Kacz Endre: Malom, vízfestmény, bronzos fenyõfa keretben, üveglappal, mérete: 65x52 cm 1 buc.17.) Botticelli [Sandro]: Madonna, nyomat, krémszínû festett keretben, üveggel, mérete: 24x28 fenyõfa 1 buc.18.) Tengeri tájkép, vízfestmény, krémszínû festett fe-nyõfa keretben, üveglappal, mérete: 42x36 cm 1 buc.19.) A vándor álma, metszet, motívumos fekete rézke-retben, üveglappal, mérete: 38x45 cm 1 buc.20.) Férfi tanulmányfej, olajfestmény, bronzos fenyõfa keretben üveglappal, mérete: 36x28 cm 1 buc.

2. számú láda1.) A. Lang: Vízesés viadukttal, olajreprodukció, bronz-os gipsz keretben, mérete: 128x100 cm 1 drb.2.) Várkastély, olajreprodukció, bronzos gipsz keret-ben, mérete: 128x100 cm 1 drb.3.) Fenyves idill, olajreprodukció, bronzos gipsz keret-ben, mérete: 128x100 cm 1 drb.4.) King: Malomárok részlet, metszet, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 105x80 cm 1 drb.5.) Thiele, [Johann Friedrich]: Nyári éjjel, metszet üveglappal, zöldszínû politúros juharfa keretben, mé-rete: 100x80 cm 1 drb.6.) L. Skramstid: Északos erdõ, metszet, üveglappal, zöldszínû politúros juharfa keretben, mérete: 100x80 cm 1 drb.7.) Fischbeck: Mocsaras táj, metszet, üveglappal, zöld-színû politúros juharfa keretben, mérete: 100x80 cm 1 drb.8.) Farguharson: Juhnyáj, metszet, üveglappal, zöld-színû politúros juharfa keretben, mérete: 100x80 cm 1 drb.9.) Holland nõ, olajfestmény keret nélkül, mérete: 56x85 cm 1 drb.

3. számú láda1.) Komáromi Kacz [Endre]: Gr. Mikes Ármin arcképe, olajfestmény, gipszes bronz fenyõfa keretben, mérete: 84x72 cm 1 drb.2.) Oroszlánok, metszet, üveglappal, zöld politúros ke-ményfa keretben, mérete: 66x88 cm 1 drb.3.) Strelski, Pielzner Pracnahaka: Színes nõalak, szín-nyomat, üveglappal, festett és bronzos fenyõfa keret-ben, mérete: 88x67 cm 1 drb.4.) Zabolai kastély, színes ceruzarajz, üveglappal, bron-zos fenyõfa keretben, mérete: 80x73 cm 1 drb.5.) Dicksee [Frank]: Tigris a kölykével, metszet, üveg-lappal, politúros keményfa keretben, mérete: 87x63 cm 1 drb.6.) Mikes kastély alaprajza kartonlapon, mérete: 87x63 cm 1 drb.7.) Nõi arckép, olajfestmény, bronzos fenyõfa keret-ben, mérete: 80x67 cm 1 drb.8.) Mikes: Kislány, olajfestmény, bronzos fenyõfa ke-retben, mérete: 78x63 cm 1 drb.9.) Adjukiewicz, Thadeus: Felnyergelt ló, olajfestmény tölgyfa keretben, mérete: 60x75 cm 1 drb.10.) Mihalik Dániel: Tájkép, olajfestmény fekete politú-ros keretben, mérete: 65x75 cm 1 drb.11.) Mária Jézussal, metszet, üveglappal, gipszes bronz fenyõfa keretben, (a keret rongált) mérete: 60x75 cm 1 drb.12.) Komáromyné [Kacz Endréné]: Park részlet, víz-festmény, üveglappal, fehérfestésû fenyõfa keretben, mérete: 65x75 cm 1 drb.13.) Julian Rix [Walbridge]: Partmenti részlet, metszet, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 86x52 cm 1 drb.14.) E. Benvenuti: Gondolás kép, vízfestmény, üveg-lappal tölgyfa keretben, mérete: 80x46 cm 1 drb.15.) Fantázia, metszet, üveglappal, furníros mahagóni keretben, mérete: 47x82 cm 1 drb.16.) Töprengõ nõalak, metszet, üveglappal, furníros mahagóni keretben, mérete: 47x82 cm 1 drb.17.) Csiszolt fenyõfa képkeret rézdísszel, mérete: 78x42 cm 1 drb.18.) Gasner: „Ráró” (paripa) olajfestmény, keret nélkül, mérete: 70x58 cm 1 drb.19.) Adjukiewicz: Ménes, metszet, üveglappal, politú-ros zöld keretben, mérete: 70x48 cm 1 drb.20.) Venus a kilenc múzsával, metszet üveglappal, ma-hagóni furníros keretben, mérete: 60x48 cm 1 drb.21.) Smith Hald, [Fritjof]: Norvég tájkép, metszet, zöld politúros keretben, mérete: 110x90 cm 1 drb.22.) Smith Hald, [Fritjof]: Norvég tájkép, metszet, üveglappal, zöld politúros keretben, mérete: 110x90 cm 1 drb.

4. számú láda1.) Smith Hald, [Fritjof]: Norvég tájkép, metszet, zöld politúros keretben, mérete: 110x90 cm.1 drb.2.) Smith Hald, [Fritjof]: Norvég tájkép, metszet, üveg-lappal, zöld politúros keretben, mérete: 110x90cm 1 drb.3.) Rókafalka társaság, 1900. Színes nyomat, üveglap-pal, tölgyfa kerettel, mérete: 118x80 cm 1 drb.4.) Malom a Fekete-erdõben, metszet, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 100x75 cm 1 drb.5.) Tóparti részlet, metszet, üveglappal, tölgyfa keret-ben, mérete: 100x75 cm 1 drb.6.) Újváry [Ignác]: Tájkép, olajfestmény üveglappal, fe-kete politúros keretben, mérete: 72x100 cm 1 drb.7.) Adjukiewicz: Lovasok, nyomat, üveglappal, zöld politúros zöld keretben, mérete: 92x82 cm 1 drb.

31

8.) Barabás [Miklós]: Férfi arckép, olajfestmény, fekete politúros keretben, mérete: 94x75 cm 1 drb.9.) Biasini [Mária]: Nõi arckép, színes krétarajz, üveg-lappal, bronzos keretben, mérete: 80x70 cm 1 drb.10.) Iskolás leányka, szénrajz üveglappal, tölgyfa keret-ben, mérete: 67x51 cm 1 drb.11.) Fr. Defregger: Tiroli vadászok, metszet, üveglap-pal, bronzkeretben, mérete: 55x 64 cm 1 drb.12.) Lenbach, [Franz von]: Nõi arckép, metszet, üveg-lappal, bronzkeretben, mérete: 36x43 cm 1 drb.13.) Tóparti részlet, olajfestmény, bronz keretben, mé-rete: 70x90 cm 1 drb.14. Katonatisztek vadászaton, metszet, üveglappal, po-litúros mahagóni keretben, mérete: 70x86 cm 1 drb.15.) Scheveningen und Komáromi: Hullámtörés, olaj-festmény, furníros mahagóni keretben, mérete: 60x90 cm 1 drb.16.) Kacziány Ödön: Balatoni részlet, olajfestmény, bronzos keretben, mérete: 64x88 cm 1 drb.17.) Férfi arckép, olajfestmény, faragott cserefa keret-ben, mérete: 80x65 cm 1 drb.18.) Férfi arckép páncél öltözetben, olajfestmény, bronzos keretben, mérete: 85x67 cm 1 drb.19.) Két kisleány fényképe ovális alakú bronzkeretben, üveglappal 1 drb.20.) A. Petrák: Nõi arckép, vízfestmény, díszes gipszes keretben, üveglappal, mérete: 25x28 cm 1 drb.21.) Virágcsokor, színnyomat üveglappal, pirosra fes-tett fenyõfa keretben, mérete: 27x30 cm 1 drb.

5. számú láda1.) Idõsebb férfi arckép, olajfestmény, bronzos keret-ben, mérete: 70x62 cm 1 drb.2.) Származási kép, metszet üveglappal, zöld politúros keményfa keretben, mérete: 62x50 cm 1 drb.3.) Nõi arckép, színnyomat üveglappal, fehérfényezé-sû keretben, üveglappal, mérete: 65x53 cm 1 drb.4.) Öregasszony és öreg férfi arcképe, szénrajz, üveg-lappal, tölgyfa keretben, mérete: 67x52 cm 1 drb.5.) Leánykafej, színes krétarajz, üveglappal, bronz ke-retben, mérete: 45x56 cm 1 drb.6.) Ferenc József, színnyomat, üveglappal, tölgyfa ke-retben, mérete: 55x43 cm 1 drb.7.) Raáb Ervin: Tájkép, metszet, üveglappal, tölgyfa ke-retben, mérete: 47x55 cm. 1 drb.8.) Tájkép, metszet, üveglappal, fekete politúros keret-ben, mérete: 55x45 cm 1 drb.9.) Imádkozó szerzetes, metszet, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 48x41 cm 1 drb.10.) Zongorázó nõ és hallgatósága, színnyomat, bron-zos keretben, mérete: 48x51 cm 1 drb.11.) Kis leányka, fénykép ovál keretben, üveglappal, bronz, mérete: 64x40 cm 1 drb.12.) Nõi arckép, fénykép bronzos keretben, üveglap-pal, mérete: 42x32 cm 1 drb.13.) Tanulmány csoport, színes nyomat, furníros diófa keretben, mérete: 42x42 cm 1 drb.14.) Kislány a cicával, metszet, üveglappal, bronzos ke-retben, mérete: 43x33 cm 1 drb.15.) Nõi arckép, fénykép üveglappal furníros kemény-fa keretben, mérete: 43x33 cm 1 drb.16.) Neiching: Tájkép, színnyomat, üveglappal, maha-góni keretben, mérete: 43x40 cm 1 drb.17.) Gr. Khuen-Héderváry [Károly] arcképe, színnyo-mat, üveglappal, bronzos keretben, mérete: 56x30 cm 1 drb.

18.) Állatos csendélet, metszet, üveglappal, fényezett fekete keretben, mérete: 38x32 cm 1 drb.19.) Nõ kisgyerekkel, színes nyomat, üveglappal, zöld festett keretben, mérete: 33x27 cm 1 drb.20.) Mária a kis Jézussal, metszet, üveglappal, bronzos keretben, mérete: 34x38 cm 1 drb.21.) Mária a kis Jézussal, nyomat, ovális bronz keret-ben, üveglappal, mérete: 37x34 cm 1 drb.22.) Tájkép, vízfestmény üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 34x28 cm 1 drb.23.) Tanulmányok, metszet, üveglappal, fehérfestésû bronzos keretben, mérete: 24x32 cm 1 drb.24.) Alvó kisgyermek, olajnyomat, bronzos keretben, mérete: 38x33 cm 1 drb.25.) Férfi arckép, fénykép keretben üveglappal, cse-resznyefa keretben, mérete: 32x26 cm 1 drb.26.) Családi fénykép keretben, zöld politúros, rézdí-szes keretben, mérete: 32x26 cm 1 drb.27.) Vadászjelenetes színnyomat, üveglappal, disznó-bõr keretben, mérete: 57x17 cm. 1 drb.28.) Csoportfénykép, faragott keményfa keretben, mé-rete: 23x30 cm 1 drb.29.) Kislány fényképe kör alakú bronzos keretben, mérete: 26x26 cm 1 drb.30.) Tájkép, színes nyomat üveglappal, fehérfestésû keretben, mérete: 29x19 cm 1 drb.31.) Tengerparti részlet, színes nyomat, üveglappal, fe-hérfestésû keretben, mérete: 13x23 cm 1 drb.32.) Családi fénykép keretben (papírmasé keret), mé-ret: 18x15 cm 1 drb.33.) Kisgyermek fényképe disznóbõr keretben, mére-te: 18x22 cm 1 drb.

6. sz. láda1.) Bosznai: Tájkép, olajfestmény, fekete politúros ke-retben, méret: 130x96 cm 1 drb.

7. sz. láda1.) A. Ratti, 1859: Börtönben levõ fehérruhás nõ, a báró és a festõmûvész között, háttérben a börtönõr, olajfest-mény bronzkeretben, [mérete:] 160x125 cm 1 drb.

8. sz. láda 1.) Fortuna szekere, színes nyomat üveglappal, zöld-festésû keretben, mérete: 43x194 cm 1 drb.2.) Adjukiewicz: Lovaglók, olajfestmény bronz keret-ben, mérete: 125x145 cm 1 drb.3.) Gr. Mikes Kelemen arcképe, olajfestmény bronz ke-retben, mérete: 135x108 cm 1 drb.4.) Férfi arckép, olajfestmény, ovál formában, keret nélkül, mérete: 59x72 cm 1 drb.A fenti leltárt, mint hivatalos kiküldöttek készítettük el a Székely Nemzeti Múzeum dísztermében a gróf Mi-kes Ármin-féle kastélyból származó képekrõl.Sepsiszentgyörgy, 1945. évi június hó 16-án.A felbontott ládákat a jelenlévõk Kocsis Elek és Kovács Ignác visszacsomagolták, és azokat alulírottak megszá-moztuk és jegyeztük. Ezen kívül nehány ládát – abból a célból, hogy képet nem tartalmaznak-e – felbontot-tunk, melyeket elõbb nevezettek visszaszögecseltek. A termet zároltuk.Sepsiszentgyörgy, 1945. évi június hó 16-án.Városi kiküldöttek: Nagy József, Fejér József, Kocsis Elek asztalosmester, Kovács Ignác ácsmester, Fadgyas A[nna] múzeumi titkár.

SAS PÉTER