vetés és aratásEVANGÉLIUMIFOLYÓIRAT

56. ÉVFOLYAM2. SZÁM

„Ezért tEhát nEm csüggEdünk. sőt, ha a külső EmbErünk mEgromlik is, a bElső

EmbErünk mégis mEgújul napról napra.” (2kor 4,16)

2018

/2

„Békesség néktek!”(részletek)

A szobában bent döbbent csend feszült, Hogy az ajtón váratlan belépett, Lábán, oldalán és két kezén A szegek helye, mint zsarátnok égett.

…

Halált legyőző roppant hatalmával Úr volt a földön s Pilátus felett. Lábától roppant, ropogott a mélység, És Őt dicsérték fent a fellegek.

A bezárt ajtón nesztelen belépett… Ott ült a tíz, bénán és vakon… De homlokán már tiszta fényben égett: „Nekem adatott minden hatalom!”

S szava zendült, betöltve a termet, Amíg a szeme rubin-fényben égett. Szava zendült, betöltve a szívet, S szólt az Ige:„Békesség tinéktek!”

Én Istenem, most így imádkozom Bezárt ajtók, csukott szívek során, Bús koldusod, vak félelmek között, Tántorgó lábbal, árván, mostohán.

Én Istenem, most így imádkozom, Ím, térdre hullva szent színed előtt: Ma tégy csodát, mint akkor, hajdanán, Ma tégy csodát, ma újra küldjed Őt!

Földi békénknek koldus-ruhája Lefoszlott immár életünk felett. Ó, jöjj, Uram, e békétlen világba, És add nékünk Te békességedet!

Csiha Kálmán

Vetés és Aratás2

A tartalombólA tartalomból

Győzni vagy veszíteni ......................................4

Isten alkalmasnak talál ....................................6

Kövess engem! ...................................................8

Legyünk éberek! ................................................9

A „Jó hír” stratégiája .........................................9

Ajtók és kapuk................................................. 10

Az Úr soha nem késik ................................... 11

Találkozás Istennel ......................................... 12

Nem csüggedünk ........................................... 14

Veled leszek ...................................................... 15

Gyermekoldalak .............................................. 18

Történetek a Spurgeon család életéből .. 21

Irigység .............................................................. 22

Mondjunk igazat! ............................................ 23

Miért éppen Jeruzsálem? ............................. 24

Az alfa és az ómega ........................................ 25

Miért szabad, aki szolga? .............................. 26

Szemfüles .......................................................... 28

Félelem a holnaptól ....................................... 30

Könyvajánló ..................................................... 31

Vetés és Aratás2018/2

(56. évfolyam 2. szám)

Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.)

az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu

Felelős szerkesztő: Soproni János

Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

A cél(János 12,26)

Krisztust kövesse, aki él!

Számomra is csak ez a lényeg,

s a hosszú távú cél a Cél:

hogy megváltottan hazaérjek.

Füle Lajos

(Példabeszédek 22,3)

Melyik az igaz út, melyiket kövessem?

Vajon ki segíthet ingatag hitemben?

Kihez mehetnék, ki létemnek irányt ad?

Hisz „az örök élet beszéde Tenálad”!

Bűnös vagyok, Uram, tengersok vétkemmel:

szélsodorta porszem, állhatatlan ember. –

Ajtódon zörgetek, bocsánatért esdek

hozzád, ki a gyengét mindig megsegíted.

Hadd rejtőzhessem el irgalmas szívedben!

Lásd, nélküled gyarló földönfutó lettem.

Reményvesztett lelkem Te öleld magadhoz!

Kísértések lángja éget, lázít, mardos. –

Ne hagyj cselekednem bolondok módjára,

ne engedj kárhoznom örök gyehennára!

Légy igaz iránytűm, mutass utat nékem,

Seregeknek Ura, Te légy a vezérem!

Sebők János

Általános ismeret (a szótár meghatá-rozása szerint), hogy „az iránytű olyan szabadon lengő mágnesezett acéltű, amely a földmágnesség hatására mindig észak-dél irányában helyezkedik el, s ezzel a földrajzi tájékozódást lehetővé teszi”. A tengeren uta-zóknak és a vándoroknak a vadonban vagy a sivatagban igen hasznos útitárs ahhoz, hogy a kívánt célba érjenek.

Átvitt értelemben azonban olyan cselek-vést, magatartást, szabályzatot stb. is jelent, amelyhez biztonsággal lehet vagy kell iga-zodni. Ez az igazodás pedig a jó irányba vezet! És ki az, aki nem kíván magának az élet viharaiban vagy a sötét, görbe utakon ilyen célirányos segítséget? De hogyan szerezhetünk ilyen szellemi-lelki iránytűt magunknak?

Mi, keresztyén emberek tudjuk a vá-laszt! Mi megismertük és elfogadtuk éle-tünk biztos irányadóját: Isten Igéjét. Mert a helytelen irányt fel kell ismerni: „Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket” (Péld 21,2). És a helyes irányt elfogadni mindenki számára lehetséges: „Jó és igaz az Úr, ezért meg-mutatja a vétkeseknek a jó utat. … az Ő útjára tanítja az alázatosakat.” Mert: „Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség…” (Zsolt 25,8-10.12)

Jézus Krisztus az Ő váltsághalála által mindenki számára felajánlja ezt az egyedül biztos irányt, amely az örök élethez vezet: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énálta-lam” (Jn 14,6).

Kedves Olvasó! Szerezd meg, és hasz-náld engedelmesen életed minden ösvényén ezt az „iránytűt”, hogy a biztos célt elérd!

32018. évi 2. szám

Kedves Olvasó!Kedves Olvasó!

Az első benyomás csodálatosan csábítónak tűnik: a keresztények mindig ragyogó győztesek, akik nem ismerik azt a nyomasztó érzést, hogy vesztesek lehetnek!

A második benyomás kijózanít. A Bibliában is állnak apró betűs szövegek. A Szentírás minden kijelentése összefügg egymással. Sok tévtanító és kisiklás támadt a gyülekezetekben azért, mert egy-egy mondatot kiragadtak a szövegösszefüggésből. „De hát így is biblikus!” – mondják a felületesen gondolkodók.

Ezért nézzük a bevezető bibliaverset össze-függéseiben: „Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába” (2Kor 2,12-13).

Hol van tulajdonképpen a győzelem?Látunk itt egy várost Jézus evangéliumára

nyitott ajtókkal, mégis Pálnak missziós munkatársi problémák miatt el kell onnan utaznia. Titusz nevű munkatársáért való aggódása annyira ránehezedett Pál szívére, hogy úgy döntött, tisztázni kell először a fennálló kérdéseket, még ha egy áldott munkát is kell elhagynia érte. Hol a győzelem, ha belső problémák megbénítják a misszió működését? A Dél-Kelet-Európai Misszió életében is vannak ilyen szorító tényezők, amelyek a misszionáriusokat bá-tortalanná teszik. Egészségügyi problémák, családi gondok, és olyan hétköznapi nehézségek, amelyek megbénítják a munkát. Beszélhetünk egyáltalán győzelemről az aktuális gondok között? Pál beszél, mivel szemét Jézusra irányítja.

győzni, mivel jézus már győzött

A Római Birodalomban szokás volt, hogy egy győztes csata után a győztes csapat egy diadalíven vonult be Rómába, miközben a tömeg éljenzett. Mit jelent Jézus győzelmi bevonulása a mi számunkra? Mi is legyőzöttek voltunk. Egyik vereséget a másik

után éltük át. Gyengeségeink mind világossá váltak, és ezek ma is vannak. Jézus kegyelme azonban ránk talált, legyőzött, és azokat, akiket Jézus megtalált, a világ már nem bánthatja. Igen, minket, keresztyéneket is megfoszthatnak anyagi javainktól. Nyilvánosan megszégyeníthetnek, megverhetnek és meg is ölhetnek. Azonban senki nem veheti el azt az életet Jézus követőitől, melyet Ő ajándékozott nekik. Mert Jézus maga az élet. Minden hatalom az Övé, és Ő a győztes mindenkor!

„jézus illatával” győztesek vagyunk

„Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsősé-gére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre” (2Kor 2,15-16).

A világban Jézus Krisztus „parfümje” a ke-resztyének. Ahol megjelennek, ott Jézus illatát kell árasztaniuk. Ahol hirdettetik az evangélium, ott a kereszt, a Golgota illata terjed. Követőinek Jézus félreérthetetlenül értésére adta (Mt 10,16-39), hogy jön olyan idő, amikor Krisztus illata kellemetlen és bántó lesz az emberek többsége számára, melyet távol kell tartani. Keresztyének el fogják veszíteni a társadalomban elfoglalt helyüket rövidebb vagy hosszabb időre. De ezt mi nem akarjuk. Vonzóak szeretnénk lenni, és sok jót tenni az emberekkel. Vajon az elismerés utáni vágy nem megy az üzenet rovására? Milyen illatot áraszt a mi munkánk? A legeslegrosszabb az lenne, ha saját illatunkat árasztanánk. Isten nem engedi, hogy dicsőségét másvalaki elvegye a világban, de a gyülekezetben sem engedi senkinek! Milyen sok áldott munka ment tönkre emberek dicsősége miatt!

győzelem – jézusHoz és az ő szaváHoz való Hűség által

A mi vágyunk az a misszióban, hogy megéljük, amit Pál végezetül szolgálatáról ír: „De ki alkalmas erre? Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten Igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által” (2Kor 2,16-17).

Itt a nyár! Megvan a lehetőségünk, hogy az evangéliumi irodalom személyes továbbadásával Jézus illatát terjesszük életre vagy halálra!

Bizonyságtétel kelet-ukrajnáBól

2014 októberében egyik munkatársunk házát több lövedéktámadás érte Donyeckben. A támadás

Vetés és Aratás4

Győzni

vaGy

veszíteni

„De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének

illatát terjeszti általunk mindenütt.”

(2Korintus 2,14)

épp akkor érte a házat, amikor a család istentiszte-leten volt. A tető és az emelet teljesen kiégett. Ez a ház volt a Krut család otthona, a misszionáriusok szállása, könyvraktár, összejöveteli hely és oktató-központ. Minden odalett.

Nemcsak ők, nagyon sok keresztyén veszítette el az otthonát e háborús időben.

a jövőBen is isten kezéBen

Gennadi és Irina Krut így számolt be akkor az eseményekről:

„Kedves Testvérek, nagyon hálásak vagyunk Istennek kegyelméért, mely minden nap megújul számunkra. Szeretnénk megköszönni értünk mon-dott imáitokat.

Rövid idő alatt minden megváltozott körü-löttünk. Kevés dolog maradt számunkra, aminek örülhetnénk. Azonban köszönjük Urunk védelmét, vigasztalását és erejét, különösen a vele való békes-séget. Most, hogy teljesen Istentől kell függnünk, csak Ő a mi reményünk. Az utóbbi időben külö-nösen sok jó és fontos dologra tanít minket Isten. Olyan jó hozzá tartozni. Bár naponta próbára teszi hitünket, élvezzük a vele való békességet és közösséget minden új nap! Most értjük meg, amikor nincs többé lehetőség a missziós munkát az utcákon folytatni, hogy milyen értékes volt az a munka, melyet évekig szabadon végezhettünk. Most megtanulhatjuk, hogy mit is jelent a gyakor-latban az Írás szava: »szüntelen imádkozzatok« (1Tesz 5,17)! Őszintén elmondhatjuk, hogy az emberi félelem a hajtóereje az ilyen imaéletnek. Igen, minden Isten kezében van, a jövőnk is. És mint Isten gyermekeinek a jövő egészen biztos és különösen jó.

Köszöntünk szeretettel, és Isten áldását kí-vánjuk rátok! Igen, béke veletek!”

A megpróbáltatást elszenvedő testvérek hálá-sak minden imádságért és támogatásért.

Friedemann Wunderlich(Gottes Wort den Völkern c. folyóiratból)

52018. évi 2. szám

A kertész hite

Uram, én szeretem a kertet, A zsenge fát, a friss virágot. Mosolygok a duzzadó rügyre, S késemmel mégis nyesek, vágok.

Ha nyesés közben földre hull le Elszáradt gally, vagy görbe hajtás, Bocsánatért eseng az ajkam: Ne vedd rossz néven tőlem, pajtás!

Kicsiny fácskám, én azt szeretném, Hogyha megnősz, örömmel tölts el, S rakva legyen mindegyik ágad Aranyszínű, ízes gyümölccsel.

Uram, én jót akarok mindig Minden zsenge kis csemetének. És nem zavar, ha munka közben Felém károg a varjú-ének.

„Kár, kár… Hiszen meddő a munkád, Az egyiken rügyek nem nőnek, Másik meg ferde, vézna törzzsel Indul neki nehéz jövőnek.”

Sok apró fa, és sok csalódás… Még sincs ok, hogy kétségbe essünk. Uram, én hittel hiszek abban, Te akartad, hogy nyessünk, nyessünk!

Neked gondod van minden fára, Legnagyobbra és legkisebbre, Ha az én munkám sebet ejt is, Te balzsamot adsz majd a sebre.

Felsegíted a földre hajlót, És megtámasztod erős karral, A vad hajtásokat letéped Egy jótékony, áldott viharral.

Neked gondod van minden fára, Te intézed a sorsuk bölcsen. Te díszíted fel majd lombjukat Üdítő, érett, friss gyümölccsel.

Én, a gyarló, gyenge kertész Nem tudhatom a jövendőket, A Te áldó, védő kezedre Rábízhatom reménnyel őket.

(2Péter 3,9)

Vathy Elek

?

Vetés és Aratás6

A Tesszalonikaiaknak írt első levélben Pál apos-tol használ egy olyan kifejezést, amellyel saját

misszionáriusi, de munkatársi szolgálatát is rend-kívül találóan jellemzi. Ez a fogalom azért olyan találó, mert ismerjük azt az erőteljes ellenállást, amelyet ott Pál tapasztalt.

„AlkAlmAsnAk ítél”Erről a kifejezésről meg lehet állapítani, hogy

nem azonos a „megengedte” kifejezéssel, hanem benne van a „megpróbált”, „bevált” fogalma is. Ennek egyik jellemzője, hogy az alkalmasságot a kipróbálás ideje előzi meg. Akik Isten próbáit kiállták, azokat méltatja Ő arra, hogy nagyobb feladatot bízzon rájuk.

Az életben sok mindent terhelési teszt alá vetnek, mielőtt használatba lehetne venni. Hogy ez a tény mennyire igaznak bizonyult Pál és két munkatársa életében, azt megtudhatjuk az Újszö-vetség idevonatkozó részleteiből.

Felkészítette őt Az Úr

A tarzuszi Saulnak néhány évi próbán kellett átmennie, mielőtt „a Szent Szellem által kiválaszt-va” Antiókhiából kiküldettek volna Barnabással együtt (Csel 13,1). Pált – új életének kezdetén – a jeruzsálemi zsidók dühösen üldözték. Mind Damaszkuszban, mind Jeruzsálemben ösz-szeesküdtek ellene (Csel 9,23. 29). De arábiai tartózkodása idején felkészí-tette őt az Úr eljövendő szolgála-tára, különböző körülmények közé helyezve (Gal 1,17). Azután hosszú időt kellett még eltöltenie azokon a helyeken, ahol gyermek-sége idején élt, hogy ott tegyen bizonyságot (Csel 9,30; 11,25). Valószínű-leg ez volt az az időpont, amikor az Antiókhiában

Isten alkalmasnak talál

„…Isten ítél minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot…”

(1Tesszalonika 2,4)

való szolgálata közben meglátogatta őt Barnabás, hogy segítségére legyen. „Így történt, hogy egy tel-jes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak.” (Csel 11,26).

Ezt az összesen 14 évet Pál apostol úgy jellem-zi, mint az isteni kijelentés idejét, mielőtt a Szent Szellem így szólt volna az antiókhiai testvérekhez: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket” (Csel 13,2). Ez jele volt annak, hogy Isten őket alkalmasnak találta a missziói munkára.

A testvérek AjánlásA

Szilásznak már a keresztyénség kezdeti ide-jén nagy tekintélye volt a jeruzsálemi testvérek között, így ő lett az egyike annak a két férfinak, akikkel levelet küldtek Antiókhiába. Ezt a levelet az apostolok és a vének írták, hogy közöljék ve-lük döntésüket néhány fontos kérdésben. Őt és Júdás Barsabbást nevezi a Szentírás a testvérek közt vezető embereknek (Csel 15,22). Isten pró-fétának készítette fel őket (Csel 15,32). Miután átadták az üzenetet, eltöltöttek egy bizonyos időt az antiókhiai gyülekezetben. Ezután Pál apostol Szilászt választotta kísérőjének, és az ottani testvé-rek az Úr kegyelmébe ajánlották őket (40.v.). Mind Pál, mind Szilász életében a felkészítés hosszú idejét látjuk, mikorra Isten alkalmasnak találta arra őket, hogy rájuk bízza az evangéliumot.

Timóteus elhívásával mindkét hozzá írt levél foglalkozik. Ővele már kora gyermekségében meg-ismertették a Szentírást (2Tim 3,15), és amikor idővel megérett a feladatra, a Szent Szellem kü-lönleges szolgálatra hívta el. Kegyelmi ajándékait

prófécia által, a vének kezeinek rátételével kapta (1Tim 4,14), és a gyülekezet erősítette

meg. Mikor arra került sor, hogy Pállal együtt elinduljanak a szolgálatra,

akkor Timóteusról mind a lisztrai, mind az ikóniumi testvérek kitű-

nő tanúságot adtak. Ez a két gyülekezet mintegy 30 km tá-volságra volt onnét. Milyen gazdag tartalma van tehát Pál szavainak: „Isten ítél minket alkalmasnak…”

eszközök

A búzát megőrlik, hogy kenyér legyen,

a szőlőt kisajtolják, hogy borrá érjen,

tavaszt dajkál a tél is öntüzében,

s nézd a csillagokat sötét, messzi égen:

szenvedés kohóján kell által mennem,

hogy lelkem a salaktól nemessé égjen.

Venyercsán László

72018. évi 2. szám

mit jelent ez szá-munkrA?

Milyen sokat jelentenek számunkra, mai keresztyének számára ezek a példaképek, kivált azok számára, akik szív-ügyüknek tekintik az evangélium hirdetését! Milyen fontos ugyan-akkor, hogy a gyülekezet vénei Isten nézőpontjából vizsgálják meg, kit sze-retnének ezzel a szolgálattal megbízni. Olyanokról van szó, akik áldásosan szol-gálnak saját gyülekezetükben, akik na-gyon fognak hiányozni a közösségnek, és emberileg nézve nélkülözhetetlenek.

Ennek a szolgálatnak sok előfeltétele van:

* ismerniük kell Isten Igéjét, és azt igaz módon kell magyarázniuk,

* képesnek kell lenniük arra, hogy a megtérőknek megmutassák az Úrhoz vezető utat,

* szükséges, hogy együtt tudjanak szolgálni idősebb munkatársaikkal,

* valamint jó kapcsolatot kell tarta-niuk a kívülállókkal.

együtt hordozni Az igát

Az egy egészen különleges és szép dolog, hogy akiket az Úr alkalmasnak talált, azok az idősebbekkel együtt hordozzák az igát, teljes egyetértésben. A fiatalabbakra vonatkozóan mindkét részről kevesebb elsietett véleményre, több türelemre és készségre van szük-ség ahhoz, hogy kivárjuk azt az időt, amikor Isten valakit alkalmasnak talál az evangélium szolgálatára. Az Újszö-vetségben sehol nem olvasunk arról, hogy bárkit „sürgősségi indokkal”, idő előtt szolgálatba állítanának. Lehet ki-tűnő indokokat keresni erre a sietségre, de ezek csak sovány pótlékai a Szent Szellem vezetésének és az Isten Igéjével való összhangnak. Csak aki az Isten által adott mérték szerint is alkalmas a szolgálatra, arról mondhatjuk el, hogy Isten is alkalmasnak találta.

R. Lamer

Naponta odaszánjuk magunkat arra, hogy elcsendesedve olvassuk Isten Igéjét? Mennyi időt szánunk arra, hogy elgondolkodjunk Isten szavai és csele-kedetei felett?

Ez egy olyan hosszabb folyamat, amely-ben feldolgozzuk magunkban azokat az igazságokat, amelyeket a Szentírásban olvasunk. Testi egészségünk sem múlik csupán azon, hogy mivel táplálkozunk, hanem sokkal inkább azon, hogy jól megemésztjük-e azt, amit megettünk.

Ugyanez érvényes szellemi életünkre is. Csendességünkben imádságos gondo-latokkal áshatjuk ki a szellemi aranyat, amely az örök igazság bányájában rejlik. Ezáltal táplálkozik lelkünk, megerősödik hitéletünk, mert: „Ismeret nélkül az igyekezet sem jó…” (Péld 19,2)

Így lesz nyilvánvalóvá mindenki számá-ra, hogy mennyi gazdagságot rejt az Úrtól nyert hívő élete (Zsolt 119,127), amelyben a vele való közösséget is naponta gyakorolhatjuk.

ArAnyásók

Gyümölcstermők Az Úrral való közösség a keresztyén élet legnagyobb kiváltsága. Enélkül nem létezne imádás. De a bűn miatt megszakadt a közösség Istennel. Ahhoz, hogy ez újra helyreálljon, szükség volt Jézus vérére: „...amely soka-kért kiontatik a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28).

Tehát a „bejárati ajtó” a közösségbe az, hogy Krisztus-sal eggyé leszünk a halálában (Róm 6,5). Ha pedig vele együtt meghalunk, akkor vele együtt fel is támasztatunk, meg is elevenedünk, és majd együtt ülünk a mennyei helyeken (Ef 2; Kol 2 és 3). Az Ő halála és feltámadása a személyes közösség alapja, ugyanakkor alapja Isten családja közösségének is, „...hogy mindnyájan egyek legyenek…” (Jn 17,21)

„Helyzetünk” eme hit által megragadott közösségét nemcsak ismernünk kell, hanem meg is kell élnünk. A közösség Isten jelenlétéhez van kötve, ahhoz, hogy ezt tudatosan szem előtt tartsuk, jusson eszünkbe az Úr Jézus szava: „…aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt…” (Jn 15,5)

George André

Vetés és Aratás8

Húsvét ünnepén a fővárosba utaztunk, és két autóval kellett mennünk. Az egyiket férjem vezette, a másikat én.

Mivel én nem ismerem eléggé Budapestet, csak a követés jöhetett szóba. Előttem ment a férjem, én pedig igyekeztem lépést tartani vele. A szemem le nem vettem az autójáról. Közben imádkoztam, és hálát adtam Istennek, hogy milyen egyszerű így átjutni a pesti forgalmon. Nincs stressz, nincs bennem félelem, hogy eltévedek, mert bízom abban, aki előttem megy, ő ismeri az utat. (Múlt évben a reptérre vittem ki testvéreket autóval, előre átgondolva az útvonalat. Mikor visszafelé jöttem, a rendőrök egy baleset miatt eltereltek. Olyan útra tértem, amelyről fo-galmam sem volt, hogy hova vezet. Ijedten hívtam fel a férjemet, aki a távolból a helyes útra terelt.) Miközben ezen gondolkodtam, és a szemem le nem vettem a férjem autójáról, Isten elém hozta, hogy ugyanígy kellene az Úr Jézust is követnem!

Emlékszem arra a napra, amikor hívott: „Gyere, és kövess en-gem!” A keresztnél történt, ahol megláttam az értem megfeszí-tett Urat. Ott és akkor megértettem, nélküle utam egyenesen a pokolba visz. Megvallottam bűneimet, és a lelkem megtisztult. Az addigi félelmet a szívemben felváltotta a békesség.

Ahogy teltek az évek, világossá lett számomra a cél, s az út is egyre világosabb. Hallom, ahogy újra és újra figyelmez-tet: „Kövess engem! Ismerj meg! Tedd, amit én mondok!”

Miközben így haladtunk a pesti forgalomban, egy pillanatra valami elvonta a figyelmemet, és lemaradtam. Azonnal közénk került egy autó, akadályozva a követésben. Hirtelen nehezebb lett az utam. Idegeim megfeszültek, és sokkal több energiámba került, hogy el ne tévedjek. Ekkor megértettem: ha naponta közel maradunk az Úr Jézushoz a vele eltöltött csendességben, és halljuk, amikor figyelmez-tet, bátorít vagy tanácsol, akkor nincs okunk a félelemre! Mert az ÚT Ő maga, tehát nem tévedhetünk el, soha nem hagy minket egyedül!

Sajnos könnyen Jézus és én közém állhatnak dolgok: testi, földi vágyak, gondok, bűnök, melyek miatt elveszítem békességemet és örömömet, és ilyenkor földi életem célja is meghomályosodik: „Mi Atyánk…, szenteltessék meg a Te ne-ved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod!” (Mt 6,9-10)

Jó, ha feltesszük magunknak a kérdést: Látjuk-e még az Urat, akit követni akarunk? Látjuk (még), milyen lelkülettel fordul Ő az emberek felé, milyen nagy az igazságszeretete, mennyire alázatos? Hiszen csak akkor tudjuk követni Őt, és az egyetlen jó irányba vezető úton járni, ha látjuk és ismerjük őt! Vessünk el minden akadályt az útból! Szánjuk oda teljes lényünket az Úrnak, és akkor megtapasztaljuk: „Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy!” (Zsolt 145,8)

Ha szemünk rajta függ, nem tévedhetünk el, és megérkezve halljuk majd: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Lk 19,21)

(Istennek hála, a közénk ékelődött autó tovább előzött, és én újra a helyemen voltam.)

M. Éva

Kövess engem!

KövessüK őt!

Kövess engem!

Nincs nála istenibb lény a világon, Nincs nála szeretőbb és szenvedőbb. Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában, Kövessük Őt!

Nagy lelkéből a jóság fénye árad, S napként világít minden út előtt. Egész valója irgalom, bocsánat, Kövessük Őt!

Hittel hajol le Lázár nyomorához, Magához emeli a szenvedőt. Vérző igaznak igaz könnyel áldoz… Kövessük Őt!

Előtte nincs különbség. Ember: ember. A szívet nézi, a rejtett redőt. Keze csak áld, csak simogat, de nem ver, Kövessük Őt!

Nehéz útjának tövis a virága, De példájánál nincs nagyobb, dicsőbb, Amerre jár – akár a Golgotára – Kövessük Őt!

Endrődi Sándor

„Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!” (1Tesz 5,6)

Mikor hajlamos a hívő ember leginkább „elaludni”? Amikor minden körülményünk jó. Ilyenkor talán ezt mondjuk: „Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” (Lk 12,19)

Mondjátok meg őszintén, hogy amikor bajban voltatok, és óráról órára Isten gondviselésére kellett hagyatkoznotok, amikor a nyomorúság a kegyelem Urához kényszerített benneteket, nem akkor volta-tok a legéberebbek?

Az a molnár, akinek a malmában a folyó állan-dóan forgatja a kereket, lefekszik aludni, míg az, aki a széltől függ, amely hol erősen, hol gyengén fúj, nem alhat, nehogy az erős szél kárt tegyen a vitorlákban, vagy leálljanak a kerekek, ha nincs elég szél. Kevés ember alszik, ha vihar van, viszont annál többen alszanak, ha nyugodt az éjszaka.

Egy másik veszélyes időszak, amikor szellemi-leg nagyon jól állunk. Bunyannak: „A zarándok útja” c. könyvében soha nem olvassuk, hogy Ke-resztyén aludt volna ott, ahol oroszlánoktól kellett tartania; soha nem aludt, amikor a Halál Árnyéka Völgyében vagy a Kétségbeesés óriás várában járt, vagy amikor Apollionnal küzdött. De amikor az Akadály dombját mászta meg, és félúton egy kellemes lugashoz érkezett, ott megpihent, levetette a cipőjét, megmasszírozta fáradt lábát, és alvás közben az irattekercs kiesett a kezéből.

Ezért mondta egy régi szerző: „Az ordító orosz-lánt jobban szeretem, mint az alvót.” A kísértés egyáltalán nem olyan rossz, mint amikor semmiféle kísértés nem ér bennünket. A megszomorodott lé-lek nem alszik, csak a magát biztonságban tudó van abban a veszélyben, hogy elaludjon. Legyél azért nagyon óvatos, amikor tele vagy örömmel!

A tanítványok aludni vágytak, miután a hegyen meglátták Krisztus dicsőségét. A boldog állapot, örvendező testvérem, gyakran veszélyes, mert ilyenkor könnyen merülhetsz mély álomba.

C. H. Spurgeon

Az evangéliumnak – az emberek megmentéséért – van egy kitűzött célja, és annak eléréséhez egy átfogó terve. Ez pedig: a hit, az imádság és a szolgálat.

A hitHitünkben újra és újra meg kell erősödnünk.

Ez az a bizalom, amellyel Istenre tekintünk, aki azt a megbízást adta nekünk, hogy hirdessük

az evangéliumot. A hit pedig imádságban nyilvánul meg. Az imádságnak pedig meg kell

előznie a szolgálatot.

Az imádságA hit az imádságban válik konkréttá. Az

imádság előkészíti a „harci terepet” – Isten Igéjének fegyvereivel – a szolgálat munkájára,

legyen az akár szellemi-lelki, akár fizikai.

A szolgálatOtt, ahol szolgálunk, „a keresztről szóló

beszédnek” (1Kor 1,18) kell az első helyen állnia, Pál apostolhoz hasonlóan, „hogy hitetek ne

emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (2,5). Ha a keresztről való beszéd a maga

élességében, botránkozásában jelenik meg a világgal szemben, akkor ellenállásba ütközik.

És ekkor megtapasztalunk még egy csatát ezen a harcmezőn: a szenvedést.

Szenvedés az evangéliumért

Ezt a szenvedést, mintha teljesen elfelejtettük volna, tehernek, akadálynak tekintjük. Pál

apostol és társai szenvedtek az evangéliumért, és ahol ez történt, ott jöttek létre a legbuzgóbb,

legélőbb gyülekezetek.

Különös kiváltság tűzön-vízen át, talán a halálig vállalni Jézus Krisztus keresztjének

az üzenetét. Így alakulnak ma is eleven gyülekezetek a missziós munkamezőn, és ez a

mi célunk is. „Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is,

hogy szenvedjetek érte” (Fil 1,29).

Bruno Herm

legyünk éberek!

A „Jó hír” stratégiája

92018. évi 2. szám

Legyünk éberek!

Ó, ne késs!

(Énekszöveg)

Jaj, az élet oly rövid, Végtelennek, ó, ne hidd!

Elrepülnek éveid, Ó, ne késs!

Röpke minden pillanat, Elszáll, mint egy gondolat,

Ám eldöntik sorsodat, Ó, ne késs!

El ne késs! Siess, ne késs! Halld meg végre Jézus szavát –

Ó, ne késs! Mert ha Ő kívül marad,

Késő lesz majd jaj-szavad, Tartozásod megmarad,

Ó, ne késs!

Mint a hervadó virág, Eltűnik az ifjúság.

Rád szakad az árvaság – Ó, ne késs!

Halld meg hát Isten szavát, Szentlelkének hívását – Hívd be ma Isten Fiát!

Ó, ne késs! El ne késs! …

Véget ér itt életed, Vár terád az ítélet,

Jézus az, ki fölmenthet, Ó, ne késs!

Jézus még ma elfogad, Újult, tiszta szívet ad,

Hogy ne érjen kárhozat, Ó, ne késs!

El ne késs! …

Ismeretlen szerző (1892) (Ford. Aniko Williams)

Két megállapítás

1. Az emberek az ajtókat és kapukat azért találták ki, hogy valahova ne lehessen csak úgy bemenni.

2. Az emberek az ajtókat és kapukat azért találták ki, hogy valahova be lehessen menni!

(A székelyek már igen régóta faragják és építik gyönyörű és erős székely kapuikat. És egy-egy kapu elkészítése nem kis munka!)

Nyitott ajtók és kapuk….

Az ajtó, a kapu nem kerítés – de része annak. A nyitott ajtó és kapu meghívás és ígéret, és jelenlétével hívogat: „Tessék, ide be lehet jönni! A kerítésen belül védelem és biztonság van!”

Jézus azt mondta Önmagáról, hogy Ő „a juhok ajtaja”. „…ha valaki rajtam át megy be, megtartatik...” (Jn 10,9)

Ez a megfellebezhetetlen kijelentés dön-tésre késztet: bemegyek-e azon az ajtón, vagy kívül maradok? Nem szoktunk csak úgy „véletlenül” átsodródni rajta. A belépés nem kötelező, de más világ van az ajtón kívül – és más az ajtón belül! De ki léphet be? Én át akarok rajta menni? És mi vár odabenn?

Amikor Jézus azt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6), akkor ez világos kijelentés: Ő az ajtó, Ő az egyetlen út, amely Isten jelenlétébe vezet.

Ma még tárva-nyitva áll az örök életre vezető ajtó – siess, kedves embertársam, lépj be! Az Úr Jézus mondta: „…aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37).

„Menjetek be ka-puin hálaénekkel, udvaraiba dicséret-tel!” (Zsolt 100,4)

A.K.

Vetés és Aratás10

Ajtók és kapuk„J

öjje

tek

énho

zzám

min

dnyá

jan

...!

” (M

áté

evan

géliu

ma

11,2

8)

Lázár betegsége és haLáLaEz az Úr Jézus nyilvános szolgálatában az

utolsó nagy csoda: olyan halottat támasztott fel, aki már négy napja a sírban volt.

Lázár nőtestvéreivel, Mártával és Máriával Betániában élt. (Itt arról a Máriáról van szó, aki megkente az Urat drága olajjal, és hajával törölte meg a lábát; lásd Jn 12,1-3.)

Amikor Lázár beteg lett, az Úr Jézus a Jordán keleti részén tartózkodott. A nővérek üzenetet küldtek neki, hogy akit szeret, beteg. Megindító, ahogyan az Úrhoz fordultak, és fivérük iránti szere-tetére hivatkozva kérték, hogy jöjjön és segítsen.

Jézus meghallotta ezt az üzenetet, de ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja....” (4. v.) Ezzel nem arra utalt, hogy Lázár nem fog meghalni, hanem arra, hogy a halál nem lesz élete végső kimenetele. Közben eltelt négy nap.

Jön a segítség?Mártában és Máriában ott volt a kérdés: „Vajon

célba ért az üzenet? Meghallotta az Úr? Válaszol rá? Jön és segít?” A gond, a félelem óráról órára nőtt, és a remény kezdett elveszni.

Közben megtörtént a tragédia, Lázár meghalt, a lehetőség örökre lezárult. Gondoljuk el, milyen lehetett Márta és Mária lelkiállapota: „akit Te szeretsz…”, és nem jöttél!

Miért késLekedett az Úr?„Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig

azon a helyen maradt, ahol volt” (Jn 11,6). Jézus csodáit sokan ismerték: gyógyította a bénákat, sü-keteket, vakokat, leprásokat; kiűzte a démonokat; lecsendesítette a tengert… Biztosan meggyógyítot-ta volna Lázárt is. De most miért késlekedett?

Az Úr maga indokolta ezt meg. Ha időben érkezett volna, akkor nem mutathatta volna meg Isten dicsőségét (40. v.), nem láthatták volna messiási csodáját, azt, hogy Ő az élet Fejedelme, akinek hatalma van a halál felett!

Márta és Mária taLáLkozása JézussaL

Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus meg-érkezett, elébe ment, és ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Ebből vád hallatszik ki. De Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!” Márta válasza még mindig ellenséges: „Tudom, hogy feltámad a feltámadás-kor…” Az Úr válasza viszont a lényegre mutat: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él…”

a feLtáMadás csodáJa: isten dicsősége

Amikor Jézus látta, hogy Mária és a vele jött zsidók is sírnak, könnyekre fakadt (33-35. v.). Ez kifejezte a Teremtő Isten együttérzését az ember fájdalmával. Az Úr végül cselekedett, és szólt: „Vegyétek el a követ!” „Lázár, jöjj ki!” Így láthatta meg Mária, Márta és a többiek nemcsak Lázár feltámadását, hanem Isten dicsőségét is! „Ekkor sokan hittek benne azok közül, akik … látták, amit Jézus tett” (45. v.).

Mit JeLent, ha isten LátszóLag neM Lép?

Sokszor nem értjük meg, hogy Isten miért hallgat. Elmondjuk a problémáinkat, látja a szen-vedéseinket, a gondokat… Várjuk az Úr válaszát, és nem jön. Szívből jövő forró imák hangzanak el hitből a szeretteinkért, akik futnak a világgal, és nem történik semmi. Kínoz bennünket az önmar-cangolás: „Bennem van a hiba, nem vagyok hű… Valamiért büntet az Úr, ezért nem hallgat meg? Mi-ért késik?” Ekkor elcsüggedünk, mint a zsoltáríró: „Istenem, elcsügged a lelkem… Miért feledkeztél el rólam?” De a megoldást is látja: „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsolt 42,6)

Ha magunk körül forgolódunk, nem fogjuk észrevenni az Úr közelségét: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, … győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézs 41,10).

Az Úr addig várakoztat, amíg fel nem adunk mindent, és el nem fogadjuk az Ő döntését. Mert: „Nem késlekedik az Úr, … hanem türelmes, … hogy mindenki megtérjen” (2Pt 3,9). Az időpont, a megoldás az Ő kezében van. Várakozása nem ítélet, hanem kegyelem!

Soproni János

Az Úr soha nem késik(János 11,1-7)

112018. évi 2. szám

Vetés és Aratás12

Olyan világban élünk, ahol nem szeretik a „nyomorúság” szót. Nem szívesen beszél-nek róla, és aki mégis ezt teszi, inkább ezt

mondja: tehetetlen vagyok, padlón vagyok, nyakig ülök a pácban stb. Egyébként sokan úgy tesznek, mintha mindez kezelhető lenne, és végső soron ők a helyzet urai. De a látszat csal. A ma élő emberek nézetei és életmódja egyenesen kiváltja a nehéz-ségeket, és gyakran a szenvedést is. Magányosnak érzik magukat, meg nem értettnek. Lázadnak sor-suk ellen, vagy beletörődnek a helyzetükbe, mert a reménységet már régen feladták. És gyakran elhangzik a kérdés: „Hol van hát Isten?” Van erre a kérdésre válasz?A Biblia világosan beszél arról, hogy Isten nincs olyan távol tőlünk, mint ahogy sokan érzik, hanem éppen akkor van legközelebb, amikor nyomorúság-ban vagyunk. Közel van hozzánk, hogy segítséget nyújtson.

Példa az ÓszövetséGből

Az 1Mózes 16-ból ismerjük Száraj (Sára) és Hágár történetét. Amikor Hágár látta, hogy terhes lett, úr-nőjének nem volt többé becsülete előtte. Ezért Sára azt mondta Abrámnak (Ábrahámnak): „Miattad ért engem sérelem. … Ítéljen ügyünkben az Úr” (5. v.). Ábrahám így felelt Sárának: „Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz” (6. v.).

Ettől fogva olyan rosszul bánt Sára Hágárral, hogy az elfutott tőle. De az Úr angyala rátalált Hágárra egy forrásnál a pusztában. Ezt mondta neki: „Térj vissza úrnődhöz és alázkodj meg előtte. … fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az Úr nyomo-rúságodról…” (9-11. v.)

nyomorúsáG a leGjobb házakban is

Ábrahám olyan ember, akinek a neve a Bibliában szorosan kapcsolódik a hitben való hűséghez. S lám, még az ő házában is voltak nyomorúságos idők. Isten fiat ígért nekik, de feleségével, Sárával együtt nagyon nehezen várták a fiú megszületését. Ezért Sára ötletével akartak Istennek „besegíteni.” Az általuk kigondolt megoldás azonban nem hozott sem boldogságot, sem békességet, sőt ellenkezőleg: válságba vitte a házasságot. És nyomorúságos helyzetbe hozták Sára szolgálóját, Hágárt is.

Mind máig sok nyomorúságos helyzetet okozott már az, amikor az emberek beleavatkoztak Isten terveibe. Ha ezt tesszük, az nem hoz ránk semmi jót, sőt bonyolult helyzeteket okozunk magunk és másoknak is.

háGár bajban

Hágár egyrészt Ábrahám és Sára bűnös magatar-tásának az áldozata volt. Másfelől, nyomorúságos helyzetét még rosszabbá tette saját hibájával, amikor lenézően kezelte úrnőjét. Ez az emberileg érthető magatartás csak fokozta a feszültséget Áb-rahám házában, úgyhogy Hágár elmenekült. Ugyan mit tehetett egy menekülő asszony a pusztában? Hová menjen most?

eGy fénysuGár

Isten azonban fényt küldött ebbe a sötétségbe. Hágár nem keresett szabadulást, hanem menekült. Isten mégis megkereste ebben a magának okozott bajban.

A Zsoltárok 139,7-12. versei arról szólnak, hogy nincs a világon olyan hely, ahol ne érne utol min-ket Isten szerető gondviselése. Az Úrnak angyala – ószövetségi utalás Jézus Krisztusra – mindig megtalál bennünket.

Vajon számunkra is fénysugarat jelent annak tudata, hogy Isten közeléből nem menekülhetünk? Vagy ez kényelmetlen, mert magunk akarjuk meg-oldani a gondjainkat?

helyes úton jársz?

„Honnan jössz, és hová mégy?” (8. v.) Ezzel a kér-déssel állítja meg Isten Hágárt menekülés közben, és alkalmat ad neki, hogy végiggondolja helyzetét.Amikor Jézus Krisztus utunkat állja, bizonyos mértékben feltartóztat, ezt csak azért teszi, mert alkalmat akar adni arra, hogy felismerjük, hibás úton járunk, és megvalljuk neki, hogy menekülünk. Pedig a problémák megoldására a menekülés nem a megfelelő út.

meGtérésre valÓ felhívás

„Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!” (9. v.) Ennek a felszólításnak nyilván nehezen enge-delmeskedett Hágár. Hasonló helyzetben nekünk is szinte lehetetlennek látszik egy ilyen visszatérés. Pedig a bibliai „megtérés” fogalma tulajdonképpen ezt jelenti: visszafordulás, az érzület megváltozta-tása, a dolgok újra gondolása. Akármilyen nehéz

találkozás istennela szükség idején

2018. évi 2. szám

helyzetben vagyunk, Jézus Krisztus soha nem fogja jóváhagyni téves döntéseinket és helytelen útjain-kat. Viszont figyelmeztet, hogy térjünk vissza oda, ahová tartozunk.

visszatérés vele eGyütt

Hágárnak nem egyedül kellett visszatérnie, hanem vele ment az Úr is, aki neki az ígéretet tette (10-12. v.). Ezért az út járhatóvá vált számára. Nem kellett aggódnia Sára és Ábrahám magatartása miatt, erről Isten gondoskodott.

Ugyanígy van velünk is az Úr Jézus, ha rászán-juk magunkat a visszatérés keserves útjára. Ha már megújította a szívünket, akkor helyzetünk nagyrészt meg is oldódott.

háGár hitbeli meGtaPasztalása

A pusztai találkozás megnyitotta Hágár szemét Isten valóságára, mert Ő törődött vele (13. v.) Az Úr ismeri a mi ínségeinket és titkon hordozott szenve-déseinket is. Vigasztalása készen vár (Jel 2,13).

Urunk figyel ránk!

„Miért mondod ezt…: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, … hogy örökkévaló Isten az Úr? … Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. … De akik az Úrban bíznak,… futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40,27-31).

H. W. nyomán

13

„A látás Istene”(1Mózes 16,13)

A pusztába szalad Kétségbeesetten, És rohangál sírva, Olyan elveszetten …

És mivel babát vár, Boldog is lehetne, De mert nagyon büszke, Elűzte úrnője.

„Mi lesz most már velem, egészen elvesztem!” De egyszer csak így szól A látás Istene.

„Honnan futsz és hová? Ugyan kit keresel? Bár távol vagy, Hágár, Mégis látlak téged.

Tudom a bánatod, Látom a könnyeid. Nehézzé lett sorsod, De jövőd reám bízd.

Alázd meg magadat, Úrnődhöz térj vissza! Megáldom a fiad, Nem lesz soha árva.”

Oltárt épít Hágár, Istenét imádja: A látás Istenét, Ki őt megtalálta.

Habár egyedül vagy, És nehéz a terhed, Ő megoldást adhat, Emeld Őrá szemed.

Ne sírj, ne fuss el hát, Tedd össze két kezed! Téged is megsegít A látás Istene.

Mert Urunk mindent lát, látja a lépteid, ha elkeseredtél, letörli könnyeid.

Aztán ne felejts el oltárt építeni, a látás Istenét szívedből imádni!

Horváth Margit

„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk

megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.”

(2Korintus 4,16)

Pál apostol élete hitből fakadó energiával volt tele. Talán már megcsodáltuk ezt az energiát, és kívántuk, bárcsak lenne nekünk is több belőle. De kétségkívül különös feladatra hívta el őt az Úr, mindnyájunkénál na-gyobbra: „választott edénye” volt az Úrnak (vö. Csel 9,15). De vajon az elhívással együtt jár a feladat elvégzéséhez szükséges naponkénti erő is? Erre a választ ő maga adja meg: „a belső embe-rünk… megújul napról napra”. Természetes életenergiája nap mint nap felhasználódik a nagy megterhelés alatt, de a veszteség kiegyenlítődik a belső ember szüntelen megújulásával.

Motiváció

Ha „motiváció”-ról beszélünk, ezen azt a belső ösztönzést értjük, amelyre az embernek szüksége van, hogy valamely cél felé minden ellenállás közepette, kitartóan, teljes erejéből töreked-jék. A tapasztalat azt mutatja: ha erőteljes motivációnk van, szinte mindent elérhetünk; ha viszont nincs, akkor semmit – teljesen függetlenül a körülményeinktől. Honnan volt az apostolban az a motiváció, amely őt életének minden külső változása fölé emelte? A választ ismerjük: szüntelen Krisztusra tekintett, aki őt mindenestől megragadta (vö. Fil 3,12).

De hát nincs nekünk is Krisz-tusunk? És ha ő elmondhatta is: „Nekem az élet Krisztus…” (Fil 1,21) – azért mi is ismerjük és szeretjük Urunkat, és megalku-vás nélkül akarjuk követni. Igaz, hogy napjainkban hanyatlást tapasztalunk a hívők között, amely szüntelen arra kényszerít minket, hogy a beomló falakat alátámasszuk ahelyett, hogy építő munkát végeznénk. És ez nagyon csüggesztő. De hát az apostol nem ugyanezt ta-pasztalta meg élete vége felé? Egyre inkább magára maradva ezt kellett látnia, mégis töretlen odaadással végezte szolgálatát. Vallotta: még ha „ki is ontatik italáldozatként” (Fil 2,17), vagyis életét kell áldozna, akkor is ör-vendezni fog – hiszen mindez az Úr ügyéért történik.

Az Úr dicsőségét meglátni

Ez az ember egykor a farizeu-sok szektájához tartozott, és a „zsidóság”-nak nevezett vallásos rendszert szolgálta (vö: Csel 23,6; Gal 1,13-14). De mióta Jézus Krisztus szolgája lett, aki személyesen megjelent neki, az Úr dicsősége elhomályosított minden mást számára.

Az előző versekben Mózesről és a törvénytáblákról van szó. Mózes arca ragyogott Isten di-csőségétől, mert Isten közelében tartózkodott. De Áronban és Izrael fiaiban félelmet keltett ez a tündöklés. Földi istentisztelet vagy földi szentély nem tette ké-pessé az embert arra, hogy ezzel a dicsőséggel személyesen talál-kozzék. Ezért kellett Mózesnek befednie az arcát, kivéve azokon az alkalmakon, amikor a Szent Sátorban Isten színe elé lépett (2Móz 33,7-11; 34,34-35). Az

apostol ebből az alábbi következ-tetést vonja le: ha ilyen ez a földi szolgálat, amely csupán futó képmása volt mindannak, ami majd később bekövetkezik, meny-nyivel nagyobb lesz majd annak dicsősége, amellyel Isten kijelenti az evangéliumot az embereknek (2Kor 3,11). Ezért nevezte a rábízott evangéliumot Krisztus dicsőségének. Ez a dicsőség motiválta. Amikor bizonyságot tett „az Isten kegyelmének evan-géliumáról” (Csel 20,24), akkor ezt abban a tudatban tette, hogy a megdicsőült Úr Jézus Isten jobbján ül, és ez mindennek az alapja. A lepel, amely Mózes arcát fedte, immár a múlté min-den hívő számára (2Kor 3,18). A „Szellemnek és nem betűnek” a szolgálata mellett nincs helye a csüggedésnek. „Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, nem csüggedünk el” (2Kor 4,1).

És mi mennyire értékeljük megdicsőült Urunkat? Mert ezen áll vagy bukik a motivációnk. Mindazt, ami velünk történik, azt Urunk nagyságához és di-csőségéhez kell mérnünk. És minél nagyobbnak látjuk az Ő dicsőségét, annál kisebbnek látjuk a nehézségeket.

A dicsőség örök sÚlyA

Volt még valami, ami az apostolt motiválta, és ez az az eljövendő dicsőség, amely láthatóvá lesz rajtunk (Róm 8,18). Krisztus nem marad egyedül a maga di-csőségében, mert az övéi egykor majd nála lesznek. Akkor majd meglátjuk színről színre az Ő isteni dicsőségét (Jn 17, 24), sőt mint megdicsőült Emberfia megosztja velünk ezt a dicsősé-get, mert tudjuk, hogy „hasonlóvá leszünk hozzá” (1Jn 3,2). Az erre váró teljes bizonyosság tette ké-

14

pessé Pált arra, hogy „a mi pilla-natnyi könnyű szenvedésünkről” beszéljen, holott éppen az imént említette, hogy ő és munkatársai nem számíthatnak arra, hogy életben maradnak (4,17; 1,8).

Pál törékeny cserépedénynek érezte magát, noha ez a cserép-edény a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát hordozta. És ilyen törékeny cserépedények vagyunk mi is. De Pál ezt nagyon is helyesnek tartotta, mert így mutatkozott meg, hogy az erő Istentől való és nem önmagából. Ezért a nyomorúságtól mérhetetlenül többet ér a dicsőség. Ráadásul a nyomorúság csak ideig-óráig tart, a dicsőség pedig örökké-való. Ezért nem csüggedünk el!

(Ermunterung + Ermahnung)

küszködők, ne féljetek!

Lelkek, akik komolyan küzdötök, de erőtök kevés, ne csüggedjetek, ne gyötörjön a kétségbeesés! Ha újra és újra kudarc a részetek, ne bántson belső sínylődésetek!

Akik őszintén akartok szabadulni, tépjen bár kétségek szele, a bús, a vad, ne féljetek! Ne veszítsétek el a bátorságot! Az Úr hűsége örökre megmarad. Ha megvalljuk neki vétkeinket, az Úr megbocsát és felemel. Aki tőlünk kívánja, bűnösöktől, hogy megbocsássunk hetvenhétszer, minékünk, tévedt gyermekeknek Ő ne bocsátana meg elégszer?

S ha magunk ellenére mégis vétekbe estünk, van szószólónk Atyánk előtt, van engesztelő-áldozat értünk, Akinek vére tisztára mossa a térdelőt.

Akik itt lent harcoljátok az árnyak harcát, felettetek a felhőkön túl az Úr oltalma ragyog. Vessétek el hát a csüggedést, küszködjetek és bízzatok!

J. H. Csia

Veled leszek„…én veled leszek, és megmentelek…” (Jeremiás 1,8)

Amikor egy keresztyén folyóirat szerkesztőségénél dolgoztam, írtam egy személyről, aki keresztyénné lett. Ez a személy drámai változáson ment át, és korábbi életmódját elhagyva, az Úr Jézus-hoz fordult. Miután a folyóirat megjelent, egy névtelen telefonáló megfenyegetett: „Figyelünk téged! Az életed ebben az országban veszélybe kerül, ha ilyen történeteket írsz!” Nem ez volt az első eset, hogy megfenyegettek, mert felhívtam Krisztusra az emberek figyelmét. Bár ezek csak szóbeli fenyegetések voltak, féltem, mert keresztyének elleni támadások már többször is előfordultak.

De az Úr azt mondta Jeremiásnak: „…menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (1,7) Az Úr Jézus is így szólt a tanítványaihoz: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé…” (Mt 10,16)

Bármilyen küzdelemmel nézünk szembe, és szenvedünk az Úrért, bízzunk Őbenne. Adjunk hálát azért, hogy közel van hozzánk! Kér-jük, hogy nyújtson védelmet népének a világban! „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek…” (Mt 5,10).

Lawrence Darmani

Isten visz majd továbbIsten visz majd tovább, Ne csüggedj hát! Hűséges Pásztorod védelmet ád. Biztos a kar, amely téged terel, Oly Isten Ő, ki rád gondot visel. Kézen fog Istened, s féltőn vezet, Atyád Ő, s úgy szeret mint gyermeket.

Isten visz majd tovább, Szükség, ha jő, Melléd áll, míg veled fut az idő. Igénk megáll, ha mást elfúj a szél, Oly Isten Ő, aki örökre él! Sziklára áll hitem, s bátran felel: Van Istenünk, aki sosem hagy el!

Fanny Crosby (Ford.: Iványiné Sinka Magdolna)

Vetés és Aratás16

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)

Szí vem ö

rül és

a se bem nem

é get,

ter hem oly

drá ga

cél fe lé se

gít.

Ös vé nyem

zord, de

egy re fel fe

lé megy,

az én ha

zám a

menny ben van, nem

itt.

De ad dig

zeng, csak

zeng a há la

é nek,

és uj

jong ö

röm te li a

szív,

hisz nem so

ká' el

ér he tem ha

zá mat,

ho vá Meg

vál tóm

hang ja

hív.

A szerkesztőség számára a szerző ismeretlen

A földi kincs, az mind homályba vész ott, ami itt érték, szót sem érdemel.Mi most letör és elviselhetetlen, ha visszanézek, szállongó pehely.De addig zeng, csak zeng...

E bűnbe hullt világ minden bajával vetett, arat most szenvedéseket.De lelkem éber sólyomként vigyázhat, hazám a menny, ha hív az Úr, megyek.De addig zeng, csak zeng...

.

dim7

Hm

dim7

172018. évi 2. szám

Amy Carmichael (1867–1951) indiai misszio-nárius volt. Kimerítő munkája során, amelyet árva lányok és a fiatal nők, valamint a hindu templomi gyermekek között végzett, volt olyan időszak, amelyet „a látomás pillanatainak” nevezett. Az egyik könyvében ezt írta: „Egy mozgalmas nap közepén hajlamosak vagyunk – miközben a nagyon távoli földet lélekben megpillantjuk – az úton csodálattal megállni.”

Ézsaiás próféta egy korszakról beszél, ami-kor a lázadó nép majd visszatér Istenhez. „Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat” (Ézs 33,17). Ennek a távoli földnek a meglátásához, örök remény-séggel a szívünkben, a jelen körülmények fölé kell emelkednünk. Nehéz időkben az Úr lehe-tővé teszi, hogy életünket az Ő nézőpontjából lássuk, és a reményt visszakapjuk. Minden nap választhatunk, hogy elcsüggedünk, vagy előrenézünk arra a „távoli földre”, melyet az Úr, Mindenható Istenünk készít. „Mert dicső-séges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a he-lyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók” (Ézs 33,21).

Az Ézsaiás 33-ban Ezékiás király Júda asszír elnyomását gyászolja. Mégis az ígéret, amelyről a próféta beszél, arról szól, hogy akik Istenben bíznak, előretekintve láthatják az ígért Messiást, aki minden ellensége felett győzedelmeskedni fog. Jeruzsálem az, ahol Isten királysága megvalósul (Jer 3,17; Jel 21,1-2,10).

Ma kevesen vagyunk idegen erő által le-igázva, de mindegyikünk gondolhat valakire, aki igazságtalanul szenved. Megnyugtató an-nak felismerése, hogy végső rendeltetésünk a béke és öröm helye. Segít ez téged abban, hogy szembenézz az élet nehézségeivel?

Amy Carmichael több mint ötven évet töl-tött Indiában, és nagy nyomorúságban élőkön segített. Hogyan tette ezt? Minden nap az Úr Jézusra tekintett, és rábízta az életét. És mi is ezt tehetjük. Függeszd tekinteted Jézusra, és kövesd Őt!

Dennis Fisher–David Casland

A távoli föld

A vándor imájaEgy vándor egy faluban vizet kért egy asszonytól. A nő átnyújtotta a vizet, és megkérdezte a vándortól: – Tud valamit az élet vizéről? – Isten kegyelméből, igen! – válaszolt a férfi. Majd mielőtt ivott, így imádkozott: * Uram, add, hogy tudatában legyünk, milyen nagy szükségünk van a Te kegyelmedre! * Uram, add, hogy ezért a kegyelemért esedezzünk! * Uram, add, hogy el tudjuk fogadni a tőled kért kegyelmet! * Uram, add, hogy szüntelen hálásak legyünk ezért a kegyelemért!* Uram, add, hogy jól ki tudjuk használni az ingyen kapott kegyelmet! Ámen.

(Kis ablakok)

A vándorA földön nem bolyongok immár,de futok egy biztos cél felé.Amott már dereng a messzi part,s lelkem a gyorsröptű szeleké.

És nincs nagyobb gondom már nekem,mint a kegyelemből szőtt fehér ruhám,hisz ellep a por gyakran az úton,s jaj, ha elmaradtam Mesterem után.

A földön nem bolyongok immár,a biztos út előttem Jézus,Ki úgy vezet, hogy szívébe zár

miközben felcsillant messzi célt –de sorompó-szeretetévelmindig az eleséstől félt.

Venyercsán László

172018. évi 2. szám

18

A mAjom és A pénzeRagacs az unoka-

testvérével, Köves-sel a hangyabolyon ült, miközben Tabu óvatosan fújta felhó-

lyagosodott talpát, mert messze elgyalogolt, azt remélve, hogy megtalálja gazdag rokonát, Pénzest. Majomagyukban vidám gondolatokat tápláltak gazdag nagybácsikról, akik kedvesek és nagylelkűek.

Tabu megkérdezte Tvigát, a zsiráfot: – Meg tu-dod mondani, hogy majomnagybátyánk, Pénzes a dzsungelnek ebben a sarkában lakik-e?

Tviga bólintott, és a száraz folyómeder kanya-rulatán túlra mutatott: – Ott messze találjátok egy üreges buyufán. És ha annyira szereti az unokaöcs-cseit, mint a pénzét, akkor valóban örülni fogtok, hogy találkoztok vele.

A kismajmok pislogtak és fejüket vakarták azon tűnődve, vajon mit jelent, amit a zsiráf mondott. Átkeltek a száraz folyómedren, amelynek közepén állt Boko, a víziló.

Az egyik partra tekintett, aztán a másikra, és így szólt:

– Eh, éppen ezen a helyen kell ásni, hogy vizet találjak. A magas, tekervényes fa az egyik oldalon, és a... a... hm, a kerek szikla a másik oldalon, a kettő

között félúton.A kismajmok megálltak és figyelték, ho-

gyan ás hatalmas lábaival. A gödör hamarosan

széles és mély lett. A víziló megállt, hogy kifújja magát.

– Ügyesen ásol, Boko. Ke-vés dolog van a

dzsungelben, amiről te nem tudsz – mondta Tabu.– Eh... hmm... igen – felelte a víziló. – Tehát...

eh... nem...A majmok egymásra vigyorogtak. – Hallottad-e,

hol van a nagybátyánk, Pénzes? – kérdezte Köves.– Eh... hmm... ó, arra a majomra gondoltok,

akinek pénz van a nyakában?Köves bólintott.– Eh, egy mpungafán lakik, messze, a folyón túl,

de látni fogjátok kismajmok, hogy könnyebb vizet szerezni egy száraz folyóból, mint nagylelkűséget találni egy pénzéhes majomban.

Visszatért az ásáshoz, egyre mélyebbre hatolva. Köves a többiekkel lassan folytatta útját a hőségben.

Vaa, a szarvcsőrű leszállt a lángfára, ahol a kis-majmok szőrös hernyókkal üdítették fel magukat.

Magasan fenn, a mpungafán, ahol nem egyköny-nyen lehetett észrevenni, Pénzes érméket fűzött egy erős zsinórra. A pénzérmék az előtte lévő ágra voltak gondosan felrakva, csínos kis oszlopokban. Vidáman hümmögött magában. „Pénz, pénz, gyönyörű pénz. Érme, érme, kedves érme.” Mikor minden oszlopot felfűzött az utolsó kivételével, nagyon óvatosan a nyakába kötötte a zsinórt, hogy megpróbálja, milyen érzés. Olyan elégedett volt az eredménnyel, hogy nem látta meg poros, sóvárgó rokonait, és már túl késő volt, hogy elrejtőzzön.

Köves kelletlen nagybátyja szemébe nézett és megkérdezte: – Van itthon valaki?

Pénzes megállt, és amilyen gyorsan lehetett, majommellkasához szorította csilingelő gazdag-

ságát. Gyanakvással tele hangon ugatta: – Mit akartok, eh? Mit

akartok?Ragacs a legédesebb

hang ján vá laszolt : – Egy rokont keresek, nagylelkű és jóképű, idősebb majmot. Na-

gyon hasonlíthat hoz-zád, nagy úr.

– Gazdagságáról és nagylelkűségéről

híres. Neve Pénzes, zene a majomfülnek – tette hozzá

Köves. Pénzes igyekezete, hogy elrejtse a pénzt, majdnem kibillentette az egyensúlyából: – Ismerem azt, akiről beszélsz. Elment a dzsungel sűrűbb részére.

Ebben a pillanatban Tviga, a zsiráf és Suku a papagáj éppen arra ment el.

Udvariasan köszöntek: – Jó reggelt, Pénzes! Örömöt szerzel ma a kismajmoknak?

A gazdag majom haragosan felkiáltott, és ágról ágra ugrálva ordította: – Sem egy penny, sem egy cent nem fogja piszkos, lusta markotokat érinteni! Elegem van nyafogó hangotokból, a kéregetésből, koldulásból!

Olyan izgatott lett, hogy felborította a meg-maradt pénzoszlopot, amely zenélő zuhatagként hullott Köves lábaihoz. Mohó kezek nyúltak az érmékért. A kismajom felkiáltott gyönyörűségében, de pénzsóvár nagybátyja nagy haraggal és ponto-san célozva eldobott egy kókuszdiót.

19

Az éppen Köves koponyájára esett. BUMM! Fénylő, színes csillagok jelentek meg Köves szeme előtt, majd sötétség borult a tudatára.

Pénzes egy villanás alatt a földön termett, felszedte a pénzt, majd újra az ágára lendült. Magában motyogva felfűzte a lehullott érméket, a nyakára hurkolta a zsinórt, és elfutott a magas, tekervényes fa irányába. Mind a négy lábán futott, mert gazdagságának súlya túl sok volt akármely két majomlábnak.

Az esernyőfa alatt Tabu és Ragacs hűvös leve-lekkel legyezte Kövest, és a zúzódásait kaktuszlével masszírozta. Amikor Köves magához tért, mind-hárman szomorúan és üres kézzel ültek a han-gyabolyon, miközben Pénzes súlyosan megterhelt nyakával tovább sietett a dzsungelben. Megállt egy árnyékos helyen, a folyópart mellett, és figyelte a villámlás keskeny csíkját a sötét fellegekben. Itt döntötte el majomagyában: „Elköltözök arról a mpungafáról. Nem érdemes ott lakni, mert olyan sokan teszik fel ugyanazokat a kérdéseket olyan gyakran és olyan hangosan.”

Lefelé haladt az elhagyatott ösvényeken. Csak Tviga és Vaa látta, merre megy.

Nagy cseppekben kezdett esni az eső, de Pénzes nem vette észre, mivel füle tele volt a csilingelő ér-mék zenéjével. Sietett le a meredek lejtőn, többször megbotlott és legurult, végül a magas, tekervényes fa gyökerei közé esett. A nyakában lévő pénz ott tartotta, ezzel megóvta egy nagyobb eséstől. Le-törölte a sarat az arcáról, és vidáman vigyorgott. – Biztonságot ad a pénz – mondta magának, ahogy lenézett a széles folyómederre, amelyben most sáros víz folyt. Óvatosan megvizsgálta a mélységét, csak néhány centiméter mélynek találta.

„Hah... – tűnődött –, itt biztonságos.” Ravasz kifejezés jelent meg az arcán. „Senki nem tudja

követni lábnyomaimat a vízben!”

Aztán el-indult, hogy á t k e l j e n a

folyón, olyan gyorsan, ahogy a

pénze engedte.Távolról Tviga látta

a megterhelt alakot, ahogy keresztülgázol a sekély vízen.

Hirtelen ijesztő érzés fogta el, mert látta, hogy a pénzsóvár majom egyenesen a kerek szikla felé tart. Tudta, mi fog történni félúton.

Zsiráf hangjának teljes erejével kiáltott: – Figyelj, Pénzes, vigyázz! Állj meg, stop!

Pénzes nem sokat hallott a víz csobogása és a dombok felől hallatszó mennydörgés miatt. „Ez sima hely az átkelésre – mondta magának. – Való-ban bölcs majom vagyok, jó haditervet készítettem.”

A folyó közepe felé közeledett, amikor a folyó felső része felől árvíz hangja érkezett.

Pénzes megállt és elmosolyodott, amikor felis-merte, hogy könnyen elérheti a másik oldalt, mielőtt a távoli, haragos vízhullám eléri. Fürgén kilépett, nem tudva, mit rejt az előtte simán folyó víz.

A zsiráf elrohant a tekervényes fa mellett, és belegázolt a folyóba. Ugyanabban a pillanatban Pénzes eltűnt, még egy vízhullám sem mutatta, hol volt. A zsiráf odarohant, hogy megmentse, de mielőtt bármit tehetett volna, egy rút, vörös vízhul-lám söpört végig a folyó kanyarulatánál. A zsiráf kievickélt a biztonságos partra. De Pénzes mint egy kő zuhant le a mély üregbe, amelyet a víziló ásott a folyó közepén. Csobogó hang érkezett a fülébe, amikor a pénze fejjel lefelé húzta a fenékre. Fejében a majombölcsesség kiáltott: „A pénzed! Mentsd meg a pénzedet!”

De az ösztön nyugodt hangja világosan szólt: „Egy vizesgödör alján vagy. A víz elborítja a fejedet. Szakítsd el a spárgát, ami a nyakad körül van. A pénz lehullik, te felkerülsz a felszínre, és élsz.”

A majombölcsesség viszont durván tiltakozott: „Micsoda? Szakítsd el a spárgát és veszítsd el a gaz-dagságodat? Küzdj erőseb-ben! Küzdj erősebben!”

Pénzes karjai és lábai úszó mozdulatokat végez-tek, de a hosszú érmesor erősen lent tartotta. A sár beszivárgott az orrába. Füle csengett, mellkasában ször-nyű szorítást érzett. A fény vibrált a szeme előtt. Úgy érezte, mintha víziló ülne rajta, és az ösztön hangja, bár gyengén, de megszólalt: „Szakítsd el a spárgát, és jöjj fel a felszínre! Lélegezz, és élsz! Gyorsan!”

A majombölcsesség tovább nyöszörgött: „Pénz, kedves pénzed. Az érméid, csodálatos érméid…” Az erő kezdett kiszivárogni a testéből. Farkában csak annyi erő maradt, mint egy nedves spárgában. Az ösztön hangja már csak morgás volt. Keze nem próbálkozott azzal, hogy elszakítsa a spárgát.

Vetés és Aratás20

Kedves Gyerekek!

A pénz, mint a tűz is, hasznos a megfelelő mennyiségben és a megfelelő helyen. Isten könyve azt mondja: „Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba!” (Példabeszédek 23,4) Továbbá: „Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek...” (28,27) Tartsátok meg ezeket a gondolatokat

az eszetekben, hogy ne legyetek olyan balgák, mint Pénzes!

Tviga és Vaa, akik a vizet figyelték, egy csomó, apró buborékot láttak a felszínre jönni. A szomorú eseményt hallva, az egész majomtörzs mindent megpróbált, hogy megtalálja Pénzest, de csak napokkal később, amikor az árvíz alábbhagyott, látta Vaa, a száradó folyómeder fölött repülve a pénzsóvár majom hátsó lábait, amint árván kimeredtek a sárból.

Elrepült Tvigához, és elmondta neki. Aznap este, amikor az esernyőfa alatt beszélgettek, Tviga szomorúan ingatta a fejét, és azt mondta a mada-raknak és Tabunak: – Milyen haszontalan módon végződött az élete! Egy csomó pénz horgonyozta le a sárgödör fenekére!

Egészítsd ki a táblázatot úgy, hogy minden sorban, minden oszlopban és minden bekeretezett táblán (6*2) egy kép csak egyszer szerepeljen!

A dzsungeldoktor állatmeséi - Kötélhúzás c. könyv alapján (megjelent az Evangéliumi Kiadónál)

212018. évi 2. szám

Történetek a Spurgeon család életéből

16. Adni és imádkozni„Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanítás-

ra, annak még az imádsága is utálatos.”(Példabeszédek 28,9)

Spurgeon gyülekezetében egyik alkalommal összejövetelt tartottak az angliai missziós munkáról. Az összejövetel vége felé egyszer csak nyílt az ajtó, és megjelent a gyülekezet legidősebb tagja, akit Sewell apónak hívtak. Természetesen pontosnak kell lennünk, de előfordulhat, hogy feltartanak bennünket, és elkésünk. Mégis jobb később elmenni egy meghívott alkalomra, mint soha! Hogy ma Sewell apó miért késett el ennyire, fogalmuk sem volt.

Spurgeon látta, amikor bejött, és így szólt: „Testvérünk, aki most érkezett, ő fogja ezt az összejövetelt áldást kérő imájával bezárni, és mai elhatározásainkhoz Isten segítsé-gét kérni.”

Sewell apó felállt, de ahelyett, hogy imádkozott volna, elkezdett a zsebé-ben kotorászni. Spurgeon tudta, hogy pénzért kutat a zsebében, valamilyen cél-ból…

Az idős emberek kissé nagyothallók, és nem értik pontosan, amit nekik monda-nak. Spurgeon arra gondolt, az apó biztosan nem értette meg, hogy mit kért tőle, ezért nem imádkozik, hanem a zsebében kutat. Ekkor még egyszer elmondta: „Úgy gondolom, test-vérem nem értett meg! Barátom, arra kérte-lek, hogy imádkozz, és ne pénz után kutass!”

„De nagyon jól hallottam – válaszolt a megszólított –, ám nem tudok addig imádkoz-ni, amíg nem adtam javaimból a missziónak. Képmutató lennék, ha olyasmire kérnék ál-dást, amit nem tartok támogatásra méltónak.”

A keresztyének gyakran helyettesítik az adakozást vagy a szolgálatot imádsággal. Ez gyakran képmutató magatartás. Sewell apó felismerte ezt, ezért először adni, majd utána imádkozni is akart.

Mint mindenben, a jótékonyságban is legyen bölcsesség.C. H. Spurgeon

17. Egy barátságos válasz„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a

bántó beszéd haragot támaszt.”(Példabeszédek 15,1)

Waterbeach városkában élt egy asszony, aki mindig mindenkit kritizált. Mindenkiről csak rosszat mondott. Spurgeont figyelmeztették az emberek, hogy legyen óvatos vele. Az asszony nem volt keresztyén, templomba sem járt, de Spurgeon tudta, hogy ezen a kis településen egyszer biztosan találkozni fognak. Ezért már előre kigondolta, hogy fog vele beszélni.

Aztán egyik reggel Spurgeon az asszony háza előtt ment el, aki éppen a kapuban állt.

Ránézett Spurgeonre és felismer-te. Elkezdte kritizálni, és csú-

nya dolgokat kiabált rá. Vajon Spurgeon védekezett, vagy ha-

sonlóan durva szavakat mondott neki? Nem! Most jött el az ideje,

hogy tervét valóra váltsa. Egyszerű-en rámosolygott a szidalmazóra, és így szólt hozzá: „Köszönöm, jól vagyok, remélem, ön is hasonlóképpen.”

Ez újabb dührohamot váltott ki az asz-szonyból. Ekkor Spurgeon még mindig mosolyogva így folytatta: „Igen, valóban úgy néz ki, hogy esni fog. Jobb is, ha si-

etek.” Ekkor az asszony felkiáltott: „Ó, hát ez az

ember süket, mint a föld, semmi értelme ezzel veszekedni! Áldja meg az Isten az ilyen em-bert!”

A fenti igeversre kell emlékeznünk, ha va-laki rosszat mond rólunk. Válaszolhatnánk ugyanolyan indulattal, de abból csak még nagyobb veszekedés lenne. Jobb, ha barátsá-gosan válaszolunk, akkor talán rájön a másik személy, hogy milyen illetlenül viselkedett.

Mark Roberts www.dayone.co.uk(Folytatjuk.)

A rágalomra adandó legjobb válasz a jó cselekedetekben való

fokozott buzgóság.C. H. Spurgeon

212018. évi 2. szám

Vetés és Aratás22

Mi az irigység?Az irigység lelki, jellembeli tulajdonság, ter-

mészet, jellemvonás. Az irigység a lélek és az élet betegségének melegágya, sokféle neuroti-kus viselkedésforma oka.

Az ilyen ember agresszív lesz saját magával és másokkal szemben, elfogja az önsajnálat, a reménytelenség, és szenved (vö. Zsolt 37,1; Péld 23,6-7.17; 24,1.19). Az irigység akkor támad fel bennünk, ha olyanokhoz hasonlítjuk magunkat, akiknek szerin-tünk jobb soruk van. Abból a gyötrő tudatból táplál-kozik, hogy valamitől megfosztanak minket, vagy nem kapjuk meg mindazt, ami másoknak van.

Az irigység gyökerei Az irigységet eredendően nem a különböző

körülmények okozzák, hanem mélyen a bűnös szívből fakad. Gyökere a rosszakarat és a kap-zsiság. De nem kell beletörődnünk, hogy ilye-nek vagyunk. Gondolkozásunk mindig megvál-tozhat, mindig újat kezdhetünk. Ha megértjük, hogy soha nem kell a másikat irigyelnünk, hanem helyette magunkban keressük az okot, akkor nagy lépéssel jutottunk előbbre.

Az irigység nem Isten akarata. Ha irigyke-dünk, mindig vizsgáljuk meg Istennel való kapcsolatunkat (2Móz 20,17; Róm 13,13; 2Kor 12,20; 1Tim 6,4; 1Pt 2,1; Jak 3,14-15).

Milyen területek ezek? * Ne hidd, hogy Isten nem szeret, ha nem tel-jesíti valamelyik kívánságodat! Szeretetét nem most kell kiharcolnunk, mert Ő előbb szere-tett minket (1Jn 4,19). „Isten nem azért szeret, mintha olyan értékes lények lennénk, hanem azért vagyunk olyan értékesek, mert szeret.” (H. Thielicke)* Fogadd el, hogy Isten az Ő szeretetéből a leg-jobbat akarja neked (Jn 3,16; Róm 8,28; 1Kor 13,4)!* Nem kell semmit kikényszerítenünk. Is-ten önként ad, ha az hasznos annak, aki kéri (Mt 7,7). „Isten nem teljesíti minden kívánsá-gunkat, viszont minden ígéretét betartja.” (D. Bonhoeffer)* Ragaszkodj az Ő terveihez! Istent nem kell meggyőznünk, Ő mellettünk áll. Ha esetleg ne-

met is mond valamire, igent mond ránk. Mi is mondjunk igent Istennek! (Mt 22,37) „Krisztus Urunk szeret olyan házban lakni, amely nem a mi ötletünk nyomán, hanem az Ő terve alapján épült.” (C. H. Spurgeon)* Ne titkold el egyetlen kívánságodat sem előt-te, hiszen ismeri és megérti mindegyiket (Mt 6,8)! Ha valamit magunkba fojtunk, teherként nehezedik ránk. Ha nevén nevezzük, felléleg-

zünk.* Istent nem kell tájékoztatnunk

a dolgainkról, pontosan is-mer minket (Zsolt 139,2).

És bár teljesen ismer bennünket, nem szakítja meg velünk a közösséget.

Fenntartás nélkül bíz-zunk benne (Zsid 10,35-36)!

Logikus következtetések• Fogadd el a körülményeidet! Semmi hasz-nunk abból, ha álmainkat dédelgetjük. Akkor jutunk előbbre, ha minél jobban alkalmazko-dunk a valósághoz.• Keressük, hogy miért adhatunk hálát! Szok-junk le arról, hogy sok mindent magától érte-tődőnek veszünk. Vagyis gondolkodásunk meg-változására van szükségünk.• Életünk értékét abban keressük, amivel Is-ten megajándékozott, azt ismerjük el, és adjunk érte hálát, ne a másét figyeljük irigykedve.• Tanuljunk meg különbséget tenni! Bármi-lyen boldog a másik, ő is ismeri a szenvedést, a fény mellett az árnyékot.• Legyünk aktívak, és másoknak is adjunk erre lehetőséget! „Aki örül a másik örömének, és vele szenved gyászában, olyan útra lépett, amely az irigy szív szorosságából a megelége-dett szív tágas terére vezet.” Ez gazdagabbá teszi az életünket.

H. D.

„Uram, segíts,hogy legyen bátorságom változtatni azon,

amin tudok,és add meg azt a szabadságot,

hogy elviseljem a megváltoztathatatlant,és adj bölcsességet,

hogy a kettő között tudjakkülönbséget tenni!”(Assisi Szent Ferenc)

Irigység

232018. évi 2. szám

Van olyan eset, amikor jogunk van hazudni?Erre csak egy válasz van. Isten senkit sem

hatalmaz fel arra, hogy hazudjon. A kilencedik parancsolat megtiltja a hamis tanúskodást. A keresztyéneknek mellőzniük kell a hazugságot, és igazat kell mondaniuk embertársaiknak (Ef 4,25). A Sátán a hazugság atyja (Jn 8,44), és nem szabad utánoznunk a viselkedését. D. J. Haan emlékeztet minket arra, hogy a „becstelenség sok álarcot visel: ígéreteket tesz, amit nem szándékozik betartani; nem szól semmit, ha a pénztáros kevesebbet számol, mint az ár; meg-tart egy árucikket, ami tévedésből került hozzá (a becstelenség egyik esete, amiből a lopás szü-letik); elhallgatja az igazságot személyes előny-szerzés céljából; hazudik, hogy elfedjen rossz dolgokat”.

A Biblia is jegyez fel hazugságokat, de sosem hagyja jóvá. Ábrahám hazudott Sárával kapcso-latban (1Móz 12,10-20; 20,2). Izsák hazudott Re-bekával kapcsolatban (1Móz 26,7). Anániás és Szafira hazudott Istennek az adományuk mér-tékéről (Csel 5,1-11).

Voltak más alkalmak, amikor Isten népe nem hazudott, de nem is mondta el az igazat. A héber bábák azt mondták, hogy a héber asz-szonyok megszülik a gyermekeiket, mielőtt a bábák odaérnek (2Móz 1,19). A tény, hogy Isten jóváhagyta ezt (20. v.), mutatja, hogy nem ha-zudtak. Mózes engedélyt kért az izraeliek szá-mára, hogy elmehessenek három napra a pusz-tába áldozatot bemutatni (2Móz 5,3); tudta, ha a fáraó elutasítja a kisebb kérést, akkor el fogja utasítani a végső távozásra szólót is. Ehud azt mondta, hogy titkos üzenete van az Úrtól Eglon királynak; nem fedte fel, hogy az üzenet a halál volt (Bír 3,12-30). Amikor Isten szólt Sámuelnek, hogy kenje fel Dávidot királlyá, azt mondta, hogy Saul király kérdésére egyszerűen felel-je azt, hogy áldozatot jön bemutatni az Úrnak (1Sám 16,1-3). Ez igaz volt. Bemutatta az áldo-zatot, de nem mondta el az út teljes okát. Nem volt köteles elmondani mindent, amit tudott.

Az emberek néha azon az alapon mentegetik a hazugságot, hogy a cél szentesíti az eszközt. Gonoszt tenni azért, hogy jó süljön ki belőle, ezt a Biblia elítéli (Róm 3,8). A lelkiismeret ak-

kor kerül kényes választás elé, amikor emberi életet veszélyeztetünk, ha elmondjuk az igazat. Ennek klasszikus példái közé tartozik, amikor keresztyének zsidókat rejtegettek a náci meg-szállás alatt. Hazugság lett volna azt mondani, hogy nem rejtegetnek senkit. Ám bármely más válasz halált jelentett volna a zsidók és a rejte-getőik számára is. Mit lehet tenni? Egyesek azt mondják: „Mondj igazat, és hagyd az Úrra a kö-vetkezményeket!” Ez csaknem azonos a halálos ítélettel az előbbi esetben.

Egy másik lehetőség, Istenre bízni, hogy ab-ban a pillanatban megadja azt a választ, amely sem nem becstelen, sem nem terhelő. Isten megadhatja ezt, de nem mindig teszi meg. Má-sok azt mondják, hogy a két rossz közül a kiseb-bet kell választani. Az egyetlen eset, amikor ez érvényes, ha mások életéről van szó.

Van, aki a Cselekedetek 5,29-et idézi: „Isten-nek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” De Isten azt is mondja: „Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, … aki a szí-veket vizsgálja, beléd lát; Ő megfizet az ember-nek cselekedete szerint” (Péld 24,11-12).

Egy végső szempont. Vannak bizonyos csele-kedetek, amelyek nem jó tettek önmagukban, de jó cselekedetekké válnak, amikor igazi, meg-mentő hitet mutatnak. Általában véve gyilkos-ság lett volna Ábrahám részéről, ha feláldozza Izsákot égőáldozatként, de Isten jóváhagyta ezt a próbát, mert megmutatta Ábrahám hi-tének őszinteségét (Jak 2,21). Általában véve árulás lett volna Ráháb részéről, hogy segítet-te a kémeket, de valójában megigazult a tette által, mert megmutatta, hogy Ráháb igaz hívő volt az Úrban (Jak 2,25). Vonjuk ki a hitet eb-ből a két esetből, és a tettek gonoszakká vál-nak. Szerencsére talán sosem kerülünk ilyen kényes helyzetbe. Ezért a megoldás ez: „Mondj igazat, és sose hazudj!” Újra D. J. Haan szavait idézve: „A hazugság aláássa a bizalmat, gyanak-vást ébreszt, és lerombolja a kapcsolatokat. De mindennél rosszabb, hogy megsérti Istent, aki minden igazság forrása.”

William MacDonald: „Legyetek szentek!” c. könyvéből (Evangéliumi Kiadó)

Mondjunk igazat!

Vetés és Aratás24

Mi különbözteti meg a többi várostól Jeru­zsálemet, amely napjainkban is a média közép­pontjában áll? Érdemes erről el gondolkozni. Azonban a Bib lia nélkül nem kaphatunk rá elfo­gadható vá laszt.

A Biblia kijelenti, hogy Isten örömét leli abban, amikor a zsidók visszatérnek hazá jukba, a pusz­tát felvi rágoztatják, és a lerombolt váro so kat újra felépítik (Ám 9,8­15). Akkor Isten az Ő Szellemét a ki száradt csontokra leheli, amelyek a völgy ben hevernek (Ez 37).

Jézus Krisztus visszajövetele a Gyülekezeté ért egyre jobban közeledik. Eljöve tele után a Biblia kijelentése szerint Jeruzsálemé lesz a fő szerep. A Zakariás 12,2­3 szerint az Úr Jeru­zsálemet ré szegítő pohárrá és súlyos kővé teszi a népek számára, „még ha összefog is ellene a föld minden népe”.

Az Úr (Jahve) választotta ki Jeru­zsálemet, hogy ott legyen az Ő neve (2Krón 6,6). Jeru­zsálem Isten fővá­rosa (Zsolt 48,23). A 132. zsoltár 13­14. versében pedig a következő áll: „Mert a Siont választotta ki magának az Úr, azt kívánta lakóhelyéül: ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom!” Itt az újra egyesített Jeruzsálemről olvasunk, amely zsidó hatalom alatt áll. Teljesen világos, hogy ez a kiindulási alapja a Messi­ási Birodalomnak. De a világ kormány ai ezt fenyegetésnek érzik az új világ rend humanista gondolkozásával szemben. Ez az oka annak, amiért el akarják venni Jeruzsá lem városát a zsi­

dóktól, és amiért véglegesen fel akar­ják osz tani. Szomorú tény, hogy sok keresztyén sem érti, értelmezi így a

jelen eseményeit.A Biblia „e világ szelleméről” beszél (1Kor

2,12a). Ez nem ismeri Istent, és nem is szeretné, ha bármi féle köze lenne a Biblia Istenéhez. Arra kell gondolnunk, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1Jn 5,19). Ezt látjuk ab ban is, hogy Istennel nem törődő kormányok és hatal­mak vannak, istentelen tudomány és tudás terjed.

Ezzel szemben Jeruzsálem városa egy hit vallást képvisel az egy igaz Istennel, egy Isten kezében lévő isteni uralommal és tudással. Je ruzsálem a népeket a Bibliára, Istenre és az Ő parancsolata­ira emlékezteti, és arra, hogy rendezniük kellene

vele a kapcsolatu­kat. Ezért támad­ták annyiszor ezt a várost a történelem folyamán. Több mint húsz alkalom­mal foglalták el, majd építették újra. Már Nehémiás ide­jében ellenezték a nemzetek, hogy felépítsék a zsidók a várost. A próféta azonban így jöven­

dölt erről: „Maga a menny Iste­ne ad nekünk sikert, és mi az Ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, em léketek sem marad Jeruzsálemben” (Neh 2,20).

Mind Izráelnek, mind ne­künk arra kellene törekednünk, hogy szilárdan álljunk meg az Isten ígé reteibe vetett hitben, és ne hagyjuk magun kat megza­varni e világ szellemiségétől és ter veitől!

Lance Lambert

Miért éppen Jeruzsálem?

Mérhetetlen szeretetNincs annak hosszúsága,mélysége, magassága,– végtelen…Hogy lehet,hogy ebbe a végtelenbeén is belefértem!Kicsi porszema világmindenségrejtekében –de mégis ott vanparányi életemaz Isten kezében,megmérhetetlen szeretetében!

Lázár Istvánné

„Jeruzsálem, te szépen épített város,

részeid jól illenek egymáshoz! … Kívánjatok békét

Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok,

akik téged szeretnek!”(Zsoltárok 122,3.6)

252018. évi 2. szám

Mettől – meddig?Az alfától az ómegáig,a csermelytől az óceánig,az éhezéstől a jóllakásig,a sírástól a nevetésig,gazdagságtól a szegénységig,csalódástól a reménységigés még ki tudja, mettől – meddig,minden belefér életünkbe.

Nem szoríthatjuk két kezünkbe,és nem merülhet közönyünkbe,hogy vajon egyszer eljutunk-eaz alfától az ómegáig,a csermelytől az óceánig,az életmentő szomjúságig;ácsorgástól a keresésig,a magánytól a közösségig,a száguldástól – egy lépésig…

A kettőspont tárt kapuján átvakszemű hitből a látásig:az Alfáig és Ómegáig!

Lukátsi Vilma

Az alfa a görög ábécé első betűje. Szó hasz­nálatunkban valaminek a kezdetét, az alapját jelenti. Az ómega pedig a görög ábécé utolsó betűje, illetve jelentheti vala­minek a befe jezését, végét.

Aki meg akar tanulni görögül, a görög ábé­cével kezdi. (Tanárként elvárom diákjaimtól, hogy ezt az ábécét ne csak olvasni és írni tudják, hanem fel is tudják mondani kívülről, hogy köny­nyen ki tudjunk keresni szavakat a szó tárból vagy a lexikonból.) Amikor mi azt mondjuk: á­tól z­ig, a görögül beszélő világ így fogalmaz: alfától óme­gáig. Vagyis a kezdettől a befejezésig, valaminek a teljességéig, vala mi nek a teljes egésze. Ez olyan alapvevő tudni va ló, amit mindenki ismer, aki ol­vasni és írni tud.

Az előbb említett alapvető tudnivaló a Je­lenések könyvében több helyen is megta lál ható. Az 1. fejezet 8. versében, tehát még a könyv elején, Isten ezekkel a szavakkal mu tatkozik be: „Én va­gyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljö vendő: a Mindenható.” A könyv végén, a 21,6­ban János apostolhoz fordul az, aki a trónon ül, és ezt mondja neki: „Megtör­tént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.” Így válik nyilvánvalóvá, hogy a trónon ülő Isten az, aki a kezdettől a végig átfogja az időt, és a kezdettől a végig megmondja a még meg nem történt dolgokat (Ézs 46,10).

A harmadik és negyedik alkalom, amikor az Írás hivatkozik az ábécére, két másik nagyon fon­tos kijelentés. Mert itt, a Jelenések 22,13­ban az Úr Jézus magáról mondja: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kez det és a vég.” Az Ő rendkívüli személye áll min dennek a kezdetén, és Ő fog állni a tör ténelem végén is.

A kezdet és a vég közé eső időben, az alfa és az ómega között van a mi földi életünk néhány esz­tendeje is. Azonban pontosan ezek azok az évek, amelyek alatt az Úr veled és velem el akarja érni a célját. Ha komolyan vesszük az Igét, és elhisszük, hogy az évszá zadokat a kezdettől a végig Ő fogja át, Ő tartja a ke zé ben, akkor nem kellene az éle­tünket nagyobb bizalommal a kezébe tennünk? Néha sok min den miatt aggódunk, mintha a jövő a mi okos ter veinktől és buzgó ságunktól függne. Nem jobb bizonyság lenne­e, ha szemé lyes éle­

tünket sokkal határozot­tabban tennénk annak a kezébe, aki a trónon ül, aki

mindent tö kéle tesen irányít és ural? Mondjuk el Mózessel együtt teljes meg­

győződéssel: „Uram, Te voltál hajlékunk nem­zedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy Te, ó, Isten!” (Zsolt 90,1­2)

Pál apostol pedig az Úr Jézusról, a mi Megvál­tónkról jelenti ki nekünk: „Ő a feje a Testnek, az egyháznak (a gyüleke zetnek =ek lé zsiának) is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halot tak közül, hogy min­denekben Ő legyen az első.

Mert tetszett az egész teljességnek, hogy ben ne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békes­séget szerzett a keresztfán ki ontott vére által” (Kol 1,18­20).

Gerard Kramer

Az alfa és az ómega

Vannak­e a Bibliában ellentmondások? Vannak, mégpedig szándékosan. Például Jézus azt mondja a János 8,31­32­ben: „Ha ti megtartjátok az én igémet (engedelmeskedtek nekem), valóban ta­nítványaim vagytok;  megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Állítása szerint, ha valaki engedelmeskedik neki, akkor annak a következménye szabadság. Ez logikai ellentmon­dás, de Jézus célja ezzel az, hogy mélyebb gondol­kodásra sarkalljon, hogy a valóság olyan arcára mutasson rá, amire jól tesszük, ha figyelünk. Fog­lalkozzunk most a szabadság kérdésével!

Mi a szabadság?Az ember alapvető igénye a szabadság, amely

minden korban fontos szerepet töltött be, akár társadalmi, akár egyéni viszonylatban.

Fontos, hogy meg tudjuk határozni, mit értünk szabadság alatt. Ilyen meghatározást olvashatunk: a kívánt tett megvalósításának lehetősége. Vagy: idegen erőtől való függetlenség. Beszélhetünk személyes szabadságról, amit szociológiai, poli­tikai értelemben használunk, és azt értjük alatta, hogy milyen keretek között élhetünk a társada­lomban. Ez nem abszolút szabadság, hanem a jog korlátozza.

A szabadság másik értelmezése vagy megjele­nési formája a belső autonómia, azaz a lelki/szel­lemi szabadság állapota, mely filozófiai, pszicho­lógiai fogalom. Ezt az állapotot többféleképpen értelmezték:• képesség az értelemmel összhangban lévő cse­

lekvésre;• képesség az önmagunkkal vagy belső értéke­

inkkel összhangban való cselekvésre;• képesség az egyetemesen elfogadott értékekkel

(„helyes” vagy „jó”) összhangban való cselek­vésre; és végül

• képesség az értelemtől és a vágyaktól teljesen független, vagyis önkényes (autonóm) cseleke­detek végrehajtására.

Mit mond a Biblia?Ha a Bibliát kérdezzük, akkor azt találjuk,

hogy valamilyen törvényszerűségek mindenkép­pen meghatározóak lesznek az életünkre nézve.

Miért szabad, aki szolga?A szabadság sohasem ab­szolút, nem lehet mindentől

függetlenül élni, különösen szel­lemi szempontból. Ha valamely országban kor­

látozva érzi az ember a szabadságát, akkor előfor­dul, hogy elhagyja azt, és másik országban tele­pedik le. De a törvények betartását nem kerülheti ki, még ha más felfogású, más alapokon nyugvó törvények is a másik országban érvényben lévők.

Jézus szerint az Őt követő emberek szabadok. Hogyan kell ezt értenünk? Mi az, ami megválto­zik – ha nem létezik teljes függetlenség?

Milyen szabadság az, amire Isten hív?1. Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében azt

mondja: „Miután tehát megszabadultatok a bűn-től, az igazság szolgáivá lettetek. … Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól” (Róm 6,18.20).

Itt azt olvassuk, hogy a bűn hatása az emberre a belső autonómia korlátozásában is megnyilvá­nul. Kényszerítő erővel bír. Nem azt teszi az em­ber, amit valójában akarna: „…amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit aka­rok, hanem azt teszem, amit gyűlölök” (Róm 7,15).

Azonban van lehetőség megszabadulni ebből a rabságból Krisztus váltsága által, kegyelemből – ez a Biblia központi üzenete, ezt fekteti le itt újra az apostol –, de aztán más törvények uralma alá kerülünk. Ilyen az említett igazság törvénye.

A 22. versben hasonlóan írja: „Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek...” Fordítva is mondhatnánk: ha valaki nem szolgája Istennek, szolgája a bűnnek. Ha valaki nem Isten országának törvényei szerint él, akkor a bűn uralma alatt van. Nincs középút.

2. Szintén a Római levélben olvasunk arról, hogy „Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadul-tunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Szellem szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje sze­rint, mint a régiben” (Róm 7,6).

Ez a különös igevers arról beszél, hogy a hívő ember megszabadult attól a külső kényszerítő erőtől, ami bár Isten által lefektetett szabályrend­szer, mégis csak arra jó, hogy nyilvánvalóvá tegye: az ember nem képes eszerint élni. De a megsza­badulás után a külső erő helyett belső veszi át a

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

Vetés és Aratás26

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

272018. évi 2. szám

szerepet. Míg a törvény kívülről gyakorolt hatást az emberre, az Isten által teremtett új élet a hívő emberben belül végzi a munkát a Szent Szellem vezetésével és erejével. Az új élet belülről száll szembe az ember régi természetével, nem külső kényszerítő erőnek kell megfelelni.

3. Maradva a Római levélnél, Pál így kiált fel a 7,24­ben: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” De nem keseredik el végleg, mert a megoldást Jézus Krisztusban talál­ja meg. Így fog­lalja össze: „az élet Szellemének törvénye meg­szabadított téged Krisztus Jézus­ban a bűn és a halál törvényé-től” (Róm 8,2).

Látjuk a két szemben álló birodalmat a maguk törvénye­ivel: az egyik a romlandóság, a halál birodal­ma, a másik a reménységé, az életé. Valamelyik mindenképpen érvényesíti rajtunk hatalmát. A Jézus Krisztus uralma alatt élők rendelkeznek „...azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolga­ságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságá­ra” (Róm 8,21). Az újjáteremtés, ami a teremtett világ számára még csak a jövő, Isten fiai számára már most a valóság.

4. A szabadság témája nem csak a Római levél­ben kerül elő. Jézus Krisztusról azt mondja Pál, hogy „...önmagát adta a mi bűneinkért, hogy ki­szabadítson minket a jelenlegi gonosz világból...” (Gal 1,4) Istenről ezt írja: „Ő szabadított meg min­ket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket sze­retett Fiának országába...” (Kol 1,13)

Látjuk tehát, hogy szabadságról beszél Isten Igéje, de nem abszolút értelemben. A szabadsá­got belső értelemben kell értenünk, mint amikor arról beszél, hogy Isten megszabadítja a Krisztus­ban hívőket annak a hatalomnak a befolyásától, ami megrontja és elpusztítja az emberi életet.

5. Ami talán a legjobban kifejezi az Istenhez térő emberen végbemenő változást, azt a Gal 4,4­7­ben olvassuk: „De amikor eljött az idő teljessé­ge, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket

megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: »Abbá, Atya!« Úgy­hogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.”

A világban Isten nélkül élő ember szolga. Uralkodik rajta a bűn, a halál, a Sátán. De még Isten ószövetségi népe is, ismerve a törvényt, csak szolgaként élhetett, mert a törvény engedelmes­

séget követelt, de nem szabadította meg az embert. Jézus Krisztus azonban megvál­tott (megvásá­rolt), ezáltal ke­rülhetünk olyan helyzetbe, hogy a Mindenható Istent atyánknak

(apánknak) szólíthatjuk, hogy a családjába tar­tozhatunk örökösként. A mennyei Atyánk nem pusztán egy újabb szolgaságra mentett meg, nem­csak új életet adott, hanem a legnagyobbat aján­dékozta: a vele való családi köteléket, ami szerete­ten alapul, és szorosabb minden másnál.

A szabadság a gyakorlatbanA gyakorlatban az elnyert szabadságnak sokol­

dalú hatása van. Néhány példa:– szabadság a függőségektől: alkohol, drog,

evés, játék, tévé, zene, szex;– önértékelési zavaroktól: az igazság elfogadá­

sa helyes önképre, őszinte alázatra, elfogadásra vezet, felszabadítólag hat;

– válaszfalak lebontása: társadalmi, vagyoni, műveltségbeli…

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy kétféle úrnak szolgálhatunk – két úrtól kapjuk a szabad­ságot: a tökéletestől vagy a lázadótól. Az utóbbi csak külső és látszatszabadságot kínál, az előbbi viszont belsőt és valódit.

Az az igazán szabad, aki Istennek rendeli alá magát – a tökéletesnek, a Szeretetnek. „Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a sza­badság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem sze-retetben szolgáljatok egymásnak” (Gal 5,13).

Szabadságunk kereteit a szeretet adja meg.Lemperger Róbert

SzabadSágunk kereteit a Szeretet adja meg

Vetés és Aratás28

Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Bűntelen életet kell élnie a hívő embernek?Előző alkalommal a megszentelődéssel foglalkoztunk, azzal, hogyan teszi Isten a bű-nös embereket szentté. A kifejezésnek azonban további jelentései vannak, amelyeket folyamatos megszentelődésnek, illetve végső megszentelődésnek nevezünk. Lássuk, mit

is jelentenek ezek a fogalmak!

Előrehaladás a megszentelődésbenA Biblia állítása szerint az ember megszentelődik, szentté válik attól a pillanattól kezd-

ve, amelytől hitét Jézus Krisztusba veti. (Ezt neveztük kezdeti megszentelődésnek.) Emel-lett azonban azt is olvassuk a Szentírásban, hogy a hívő embernek folyamatosan szüksége van arra, hogy megtisztítsa magát. Pál apostol így fogalmaz: „…szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket” (2Kor 7,1).

Egy komoly buktató elkerüléseHa Pál előző szavait komolyan vesszük, akkor elkerüljük azt a buktatót, ami olykor prob-

lémát okoz egyes hívő embereknek, miszerint megszentelődésünk után felszabadulunk arra, hogy bűnös életet éljünk. Pál így cáfolja ezt a gondolkodásmódot, ami a római gyü-lekezetben is felütötte a fejét: „Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnöve-kedjék a kegyelem? Szó sincs róla! (…) Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla!” (Róm 6,1-2.15) Sőt, éppen ennek az ellenkezőjéről van szó. Isten szeretete arra indítja a hívő embert, hogy szent életet éljen. Pál a következőképpen intette az Efézusban élő hívőket: „…többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. (…) Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, újuljatok meg szellemetekben és elmétekben” (Ef 4,17.22-23). A folyama-tos megszentelődés tehát nem valamifé-le lehetőség, amit választhatunk, hanem kötelesség minden hívő számára.

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világ ban

Meg

szen

telődés

II.

A helytelen mód a megszen-telődés útjánAmikor a magunk erejéből igyekszünk megtenni mindent annak érdekében, hogy Isten törvényét megtartsuk, akkor a saját akaraterőnkből törekszünk arra, hogy szen-tek legyünk. Ebben az esetben azonban megfeledkezünk arról, hogy a bűn annyira meg-rontotta az embert, hogy hiába próbáljuk, Isten törvényét nem vagyunk képesek – komoly elhatározást követően sem – megtartani. Ez nem az akaraterő megacélozásán múlik!

292018. évi 2. szám

Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

Ajánlott könyvek:David Gooding – John Lennox: Kulcsfontosságú bibliai fogalmakH. A. Ironside: Megszentelődés – torzkép és valóság (Evangéliumi Kiadó)

A helyes mód a megszentelődés útjánIsten azonban ebben a nehézségben sem hagy magunkra. Annak érdekében, hogy megtörje a bűnnek a bennünket gúzsba kötő erejét, örökre eltörölte a büntetést azért, ha valakinek nem sikerült a törvényét tökéletesen megtartania. Ha erőfeszítéseink ellenére bűnt követünk el és elbukunk, megvallhatjuk bűneinket Istennek, hiszen „hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Emellett Isten segítséget és erőt ad a szent élethez. Szent Szelleme által megújítja a hívő ember értelmét, megváltoztatja szemléletét és értékrendjét, új irányt ad törekvéseinek, segít letörni helytelen vágyait. Így igazgatja folyama-tosan Isten az Ő népét.

Tudtad-e, hogy a végső megszentelődés…• során válik teljesen bűntelenné a hívő ember?• beteljesedése Krisztus második eljövetelekor fog bekövetkezni?• során a hívő ember hasonlóvá lesz Krisztushoz?

Olvasd el ezzel kapcsolatban!János első levele 3,2

A szolgaság és a fiúság szembenállásaA hívő embernek még mindig van választása, hogy „testének vet”, vagy a „Szellemnek vet” (Gal 6,8). De választását már nem büntetéstől való félelem határozza meg, mint a korbács alatt meghajló rabszolgáét, hanem a Szent Szellem által vezetve egyre jobban megérti, hogy ő Isten gyermeke, akibe Isten új életet ültetett.

Figyeld meg!A Biblia nem kelti annak látszatát, hogy a megszentelődés útján könnyen végig tud haladni az ember. Isten gyermeke élete során néha letérhet a helyes ösvényről, ilyenkor Isten fegyelmezi, ami fájdalmas lehet. A hívő ember azonban biztos lehet abban, hogy mivel hitből megigazult, részesülni fog Isten dicsőségében (Róm 5,1-2).

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásaiMinden nap 21.15-től az 1548 kHz-es középhullámon. Minden műsorunk meghallgatható a www.mera.hu oldalon, illetve okostelefonon a http://tunein.com/radio/Magyar-Evangeliumi-Radio-1355-s2243/ címről.Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

Vetés és Aratás30

Két keresztyén napi munkája közben így beszélgetett egymással:– Nem tudjuk, testvér, hogy mit hoz a jövő.– Bizony, nem – válaszolt a másik.Hallgattak egy darabig, mire újra megszólalt az első:– De azt tudjuk, hogy kit hoz a jövő!?– Igen, azt tudjuk! – felelt rá boldogan a másik (Jel 22,20)!

(Kis ablakok)

Sokan idegenkednek olyan házban vagy szobában lakni, amelyiknek 13-as a száma. Vannak, akik nem szeretnek 13.-nak asztal-hoz ülni, vagy 13.-ként egy sorhoz csatlakozni. Ők úgy gon dolják, hogy ez a szám szerencsét-lenséget hoz. Aki azonban nem hisz ebben a babonában, az nyugodtan alszik az ilyen szá-mú helyiségben.

Egy esetben azonban a 13-as számot való-ban megdöbbentőnek lehet mondani. A Márk 7,21-23. versei 13 gonosz dolgot sorolnak fel, amelyek a szívből jönnek elő:

1. gonosz gondolatok, 2. paráznaság, 3. lopás, 4. gyilkosság, 5. házasságtörés, 6. kapzsiság, 7. gonoszságok, 8. csalás, 9. kicsapongás, 10. irigység, 11. istenkáromlás, 12. gőg, 13. esztelenség.Itt Jézus Krisztus, az emberi szív ismerője

rávilágít arra, hogy milyenek vagyunk. Hát nem elszomorító, hogy a gonoszság forrása ott buzog minden emberi szívben, az enyémben és a tiédben is? De aki ezt a szörnyű dolgot felismeri, az megmenekülhet Isten ítéletétől, és meg ragadhatja az Ő mentő kezét. Az Új-szövetség legnagyobb üzenete, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűn-től.

Isten Igéje és Szelleme tisztává teszi a szí-vet. Engedted-e, hogy ez a drága vér Isten előtt tisztává tegyen? Isten könyörült rajtad is, amikor egyszülött Fiát odaadta érted, hogy bűneid következményeitől megmenekülhes-sél. Fogadd el saját érdekedben, jelened és jö-vőd boldogságáért ezt a legnagyobb kegyelmi ajándékot!

J. W.

A 13-as számNagyon sokan attól a szorongató érzéstől szen-vednek, hogy a következő napokban valami rossz történik velük. Kétségek gyötrik őket, és már előre aggódnak. A hívő emberek életében ezek a gondolatok hitetlenséget jelenthetnek. Amikor azután eljön a következő nap, a baj, amelytől féltünk, nem következik be. De ha mégis bekövetkezne, Isten akkor is velük van. Ha életünk egén sötét felhők gyülekeznek, és a dolgot az Úr elé visszük, bizalommal ráhagyat-kozunk, akkor megtapasztaljuk az Úr jóságos akaratát (vö. Róm 8,28). Ilyenkor ingatag lelki életünk Isten szerető gondviselésének tudatában nyugszik meg. Neki van hatalma arra, hogy a nehézségeket, szenvedéseket áldássá változtassa. „Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem, … Istenem, ne késle-kedj!” (Zsolt 40,18) Ő a mi kővárunk, „menedék a nyomorúság idején…” (Zsolt 9,10-11)Ezért ne féljünk semmitől! A holnap és minden napunk, a jövőnk mennyei Atyánk kezében a legjobb és legbiztosabb helyen van!

Lélekben szegényen…Lélekben szegényen zörgetünk,nyisd meg hát ajtódat nekünk!Szorongat a lét, ázunk, fázunk,szennyes iszapban görnyed lábunk…Hajlékod nyújtson menedéket,terhét lerakva, Hozzád léphet,aki szívében hord imát,kint hagyva világ vad zaját…

Légy útmutatónk, mit tegyünk,hogy tiszta maradjon szívünk,ne gyűjtsön hamis kincseket,ki Téged Urának nevez…Lehessünk szentelt templomok,melynek ormán a hit ragyog,bizonyíthassa életünk:Te végig őrzőnk vagy nekünk.

Németh Márta

Könyvajánlatunkból EK

EK312018. évi 2. szám

A keresztyén hívő egyik legnagyobb kiváltsá-ga, hogy Isten munkatársa lehet abban a fontos feladatban, amelyben lelkeket nyer meg az Úr Jézus Krisztus számára. A lélekmentés nemcsak nagy kiváltság, hanem ko-moly kötelesség is. Ennek teljesítéséhez ad segítséget William MacDonald tizenkét leckéből álló tanulmányában.

A Bibliában található ellentmondások témája mindig is foglalkoztatta az embereket. Ez a könyv utánajár ezek-nek a kritikus kérdéseknek. A Biblia szövegét pontosan és összefüggéseiben vizsgálja, figyelembe veszi az eredeti héber és görög szöveget is. Az olvasó előtt egyértelművé válik: a Biblia hiteles, és méltó a bizalomra.

William MacDonaldHa fontos neked mások megmeneküléseA/580 oldal

Stefan Drüeke, Arend Remmers

Ellentmondások a Bibliában?

A/5184 oldal

Paul WhiteA dzsungeldoktor leopárd-közelben12,4 x 18,3 cm 152 oldal

Egy négyujjú leopárd tartja rettegés-ben a falvakat és a dzsungeldoktor kelet-afrikai missziós kórházát is. A veszélyes ragadozóval kapcsolatos félelmeket fokozzák a törzsi babonák és hiedel-mek. Van azonban, ami a leopárdnál is halálosabb, és nem lehet figyelmen kívül hagyni a dzsungelben sem. A Biblia örömüzenete azonban, amelyet a kórházban hirdetnek, lassan eléri a helyiek szívét is, és felszabadulást hoz.

Manuel SeibelKrisztusban

kiválasztvaA/5

120 oldal

Kérésre teljes árjegyzéKet KüldünK. A KönyveK megtAlálhAtóK és megrendelhetőK Az evangeliumikiado.hu honlApon

vAgy A rendeles@evangeliumikiado.hu címen.

A kiválasztás témája sokszor okozott már fejtörést sokak-nak. A könyv ezt a nehéz, de magával ragadó témát kér-dések alapján dolgozza fel, és úgy hatol a dolgok mélyére, hogy közben az alap – természetesen – a Biblia, Isten Igéje.

Patricia St. JohnOnézimusz – Kétszeresen megszabadítva12,4 x 18,3 cm 224 oldal

Eiréne egy gazdag kereskedő lánya, Onézimusz pedig rabszolga, akinek nagy vágya, hogy elnyerje szabadságát és Eiréne szerelmét. De még nem tudja, hogy mit jelent a valódi szabadság. Nem akarja, hogy bármi köze is legyen Jézus Krisztushoz. Lehet, hogy a gazdája, Filemon követi Krisztus és Pál apostol tanítását, de Onézimusznak más tervei vannak...

Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjen, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá

annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott

imádságokat is! Kérjük, gondoljon a nehezebb helyzetben lévő, mint például a Kárpátalján élő olvasókra is! Támogatását a

megadott bankszámlaszámokra küldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy

csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860E-mail: rendeles@vetesesaratas.huBankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank 11706016-20800204IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a számlára küldik el (a közleménybe írják be: „Vetes es Aratas”!):Mission für Süd-Ost-Europa e.V. Bank: Evangelische Bank eG, Stuttgart IBAN: DE 32 5206 0410 0000 0045 70, BIC: GENODEF 1EK1

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania, Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601, BIC: BTRL RO 22

Szlovákiai olvasóink adományukat a OZ Rozsievač – Magvető Polgári Társulás részére a következő számlára küldhetik: IBAN: SK53 0900 0000 0050 7981 0673, BIC: GIBASKBX

Köszönjük Sas Istvánnak és Piroskának sok éven át tartó szolgálatát a Vetés és Aratás terjesztésében Ukrajnában!

Más országokban élő olvasóink adományaikat a Vetés és Aratás magyarországi számlaszámára utalhatják át, vagy lehetőség van támogatás befizetésére a PayPal rendszeren keresztül is. Ezt honlapunkon a Támogatás menüpont alatt tehetik meg. Csekk beváltására Magyarországon nincs lehetőségünk. További információkért kérjük, látogassák meg a www.vetesesaratas.hu weboldalunkat!

Szerkesztőség, Egerv3218@t-online.huwww.vetesesaratas.hu

Képviseleteink:

SZLOVÁKIAMagvető p.t. - Izsmán JónásZs. Móricza 2168/4SK 936 01 ŠahyTel.: 00-421-904 941-236E-mail: magveto.sk@gmail.comwww.magveto.sk

ROMÁNIABabos MártonStr Corneliu Coposu nr. 6.RO-400235 Cluj-NapocaTel.: 00-40-771-617966E-mail: babos.marton@gmail.com

UKRAJNAFelhívjuk olvasóink figyelmét, hogy 2019-től változik az ukrajnai képviselőnk személye. Kérdéseikkel, kéréseikkel addig a kiadót keressék!

SZERBIANagy TiborPetőfi Brigád tér 2.SRB-24220 ČantavirTel.: 00-381-24-782-065E-mail: tibor.ngy@gmail.com

HORVÁTORSZÁGTóth AttilaPetőfi S. u. 35., SuzaHR-31309 Kneževi VinogradiTel.: 00-385-31-733-814E-mail: toth.attila@email.t-com.hr

USAMr. Alexander Veres7760 Fleger Dr.Parma, OH 44134-6457E-mail: alexveres60@gmail.com