Lapzártakorérkezett:

84 éves korábanNew York­ban

elhunytJoe Murányi

emlékezõ írásunk a 16. oldalon

A Bohém Fesztiválután valahogyminden más�

Ha valami egy évben csak egyszertörténik, s ráadásul hosszú hóna-

pok szervezõmunkája után néhány nap alattvége is van, utána értelemszerûen nagyürességet érez az ember. A Bohém Fesztivá-lok ilyen alkalmak. Jó utána visszagondolnia rendszerint fergeteges hétvégére, de márishiányzik a tömeg, hiányoznak a jópofa,barátságos és nem utolsósorban világszín-vonalú zenészek, s már várjuk a következõt.Nem csak mi, szervezõk, de a közönség is.Idén is megkaptuk azt a dicséretet, amitszinte minden évben: eddig ez volt a legjobbfesztivál. Meggyõzõdésem, hogy ezt jövõreis sokan mondják majd.

Mindenesetre a Bohém Fesztivál utánvalahogy minden egy kicsit szebbnek, jobb-nak tûnik. A lendület, a lelkesedés egyelõrenosztalgiázást, számvetést jelent, majdhamarosan elkezdõdik a jövõ évi fesztiválszervezése. Addig is jól esik visszatekinteni,ezért ebben a számban néhány írás ahuszonegyedik Bohém Fesztiválról szól.Füstös-Simon Zsuzsanna riportja a 2.oldalon olvasható, én az anyagi háttérrõlírtam a 11. oldalon, s ezúttal állandószerzõnk, Kovax önéletrajzi ihletésû írása isrészben a Bohém Fesztivál körül forog�

Ha már önéletrajzi ihletés, akkor a véletlenúgy hozta, hogy Szalóky Béla is ehhez amûfajhoz folyamodott ebben a számban. Atöbbi cikk az eddigiekben megszokott rend

szerint íródott, a rovatok tematikáját követ-ve. Az egyedi írások mellett sorozataink isvannak: a tánctörténettel most éppen acharlestonnál járunk; Korb Attila LouisArmstrongról, Zipernovszky Kornél pedigBuddy Boldenrõl írt háromrészes sorozatot,mindkettõnek a második cikke található aBohém JazzMagazin mostani számában.

Eredetileg lett volna még a Bohém Feszti-vállal foglalkozó írás, de Joe Murányi halálamegváltoztatta a terveket. Ez a kis bevezetõírás is csak az elõzõ bekezdés végéig tartott.Azóta jártam Mezõkövesden Pap Pálnál, akiannak idején Joe-ról portréfilmet készített,s kaptam tõle néhány régebbi felvételt, aminJoe-val együtt játszunk. Elõbb-utóbb jólenne valamit viszontlátni ezekbõl, legalábba világhálón. Ezért, ha majd elõkerül min-den videó (többek között a 2003-as mezõ-kövesdi koncertünk három kamerás felvéte-le), akkor igyekszünk képileg is méltó emlé-ket állítani Joe Murányinak. Egyelõre akecskeméti nyolcvanéves születésnapi kon-cert van meg, de a felvétel minõsége miattsajnos csak dokumentumértékû, annakviszont, elsõsor-ban Joe bácsi tüneményesés informatív szövegei miatt, rendkívülérdekes. Bohém VIP-tagoknak hamarosanelérhetõvé tesszük.

IMPRESSZUM:Bohém JazzMagazin

csak Bohém VIP-tagok részére

Dr. Ittzés Tamás 6001 Kecskemét, Pf. 652.

0620/336-4620 help@bohemragtime.com

II . É V F . 2 . S Z Á M � 2012 . Á P R .

Hétszer három szóa huszonegyedikBohémFesztiválrólavagy:  7*3=21kulisszák, élmények,véleményekFüstös­Simon Zsuzsanna rendhagyófesztiválbeszámolója

Hogy milyen is volt az idei, Bohé-mek által szervezett nemzetközi

jazzfesztivál? Könnyebb arra a kérdésreválaszolni, hogy milyen nem volt: unalmas,szomorú és egyhangú. A 2012. március23-25-ig tartó XXI. Nemzetközi BohémRagtime & Jazz Fesztivál osztatlan sikertaratott. Ezt onnan tudom, hogy magam isott voltam � mindent láttam és hallottam(majdnem) �, meg persze többen mondtákis nekem. Hogy ki és mit mondott? Sokan,sokfélét, leginkább pozitív aspektusból.

Például az a holland pár, akik most elõszörvoltak ezen a fesztiválon, így vélekedtek:

és

Egy rendszeres fesztivállátogató csapattagjai szerint: és

Dániel Balázs, a boogie-woogie zongoristaszerint a jazz fesztivál maga volt az a

és a helyszíne.

Apropó, boogie. A táncosok produkciója isfeledhetetlen élményt nyújtott a vendég-seregnek � köztük e cikk írójának is. Azegyik párossal beszélgetve kiderült, milyenis volt ez a fesztivál �táncos szemmelnézve�: és .

Rendkívül furdalta az oldalamat a kíván-csiság, hogy megtudjam, ki is rejtõzik pon-tosan a George Washingmachine név mö-gött. Odaszegõdtem hát az ausztrálosan lazaMosógép Úr mellé, arra hivatkozván, hogypéntek esti fergeteges koncertjén kijelentet-te, bárki bármit kérdezhet tõle. A felajánlottlehetõséggel élve így tudtam meg, hogy awhiskey a kedvenc itala. Azonban amikoraz eredeti nevérõl kíváncsiskodtam, csupánannyit árult el, hogy Fred Washingmachinevalójában.

No de miért éppen Washingmachine?Gyerekkori történethez kötõdik a válasz,mert a kis George gyermekként olyan izgágaés pörgõs volt, mint egy mosógép; ígyragadt rá a Mosógép Gyurka becenév.Önmagát � Washingmachine mivoltát � aszínpadon sem hazudtolta meg, a magapörgõs módján igazi élõ show-t produkáltzenélés közben.

Herbert Christ, az idén hetvenedik születés-napját ünneplõ német jazztrombitás a maga

békés, nyugodt kisugárzásával teljesen elbû-völt. Gondolták volna, hogy Herbert igazi�magyar-rajongó�? Elmesélte, annyira sze-reti Magyarországot és az itt élõ embereket(fõként nyitottságuk és érdeklõdésük miatt),hogy ha lehetõsége lenne, invesztálna egylakásvásárlásba. Egyébként ízlett neki aszülinapi torta, és a fesztivált az alábbihárom szóval jellemezte: és

A Frank Muschalle Triót is megszólítottam,ám érdemben csak a zongoristájukkal,Frank Muschalléval tudtam szót váltani,ugyanis az együttes többi tagja a jam session,vagy a borozgatás okozta mámor miatt �ezt én megítélni nem tudom, a zenészeknélsemmi sem biztos � már igencsak hangu-latánál volt. Frank mesélt elsõ találkozásuk-ról, amire Bécsben került sor, és azótaimmáron 14 éve járnak együtt koncertekre.Az õ szavaival élve az idei fesztiválés az egész rendezvényt ajellemezte.

Utolsó beszélgetõtársam egy szimpatikus-nak tûnõ fiatalember volt, akivel már amakora hajnali órán � új idõ szerint 01:30 kor� igen nehézkesnek tûnt a kommunikáció,ugyanis az óraátállítás miatti idõeltolódásegyre laposabb szempillamozgásokat ered-ményezett. Annyit azonban megtudtamtõle, hogyan értékelte az idei fesztivált:

Következtetéseim tehát komolyak és helyt-állóak a Bohém Fesztivállal kapcsolatban:aki a jazzt szereti, rossz ember nem lehet �legalább is nem nagyon. A jazz egy másvilág: boldog, önfeledt, gondfelejtõs, amikihozza a �bolondosságot� még a legmo-gorvább emberekbõl is.

Bohémságra fel 2013-ban is! Találkozunk ahuszonkettedik fesztiválon 2013. március22-24-én!

Fehér népek táncaiés a charleston

Az afro-amerikai táncok egy részefehér táncformákból eredeztethetõ

� mint ahogy a fekete és kreol jazz-zenészekis többnyire a fehérek népszerû dallamaithasználták alapanyagként. A New Orleans-ikreol zenekarok a táncmulatságokon általá-ban

álló sorozatokat játszottak, amelye-ket szünet elõtt egy zárt le.

A korai francia, spanyol és portugáltelepesek Amerikában születettleszármazottjai számára a , a

- melyet is hívtak � a és végül a pótolta a korábbi

. A táncolásakornem kell semmi különösre gondolni, mintneve is mutatja egy sima lépés elõre, amitmég egy sima lépés követ és így ennekköszönhetõen kialakul egy gyors sétalépés.A leírtak alapján nyilvánvaló, hogy a táncelsajátítása akár öt perc alatt ismegtörténhet. A annyibankülönbözik a -tõl, hogy nem elõrehaladó, hanem egy oldalazó lépés.Gyakorlatban a tánc: a jobb láb oldalra lépés a bal láb súlytalanul mellé zár, majd a balláb lép oldalra és a jobb zár súlytalanul melléés így tovább a páros másik tagjatermészetesen ennek tükörképét táncolja.A zenekarok 1910 körül általában már csakegy vagy más névenjátszottak éjfélkor, ami az idõsebbekszámára a tánc végét jelentette. Afiatalabbak még maradtak -ettáncolni.

James Reese Europe ragtime-zeneszerzõ atáncos házaspár, Irene és Vernon Castle

bizalmi muzsikusais volt. A házaspár1914-15-ben óriásifeltûnést keltett egy,a cake walkhoz ha-sonlóan korszakotteremtõ tánccal, aróluk elnevezettcastle walkkal. Akésõbbiekben nekikés Europe-nak tulaj-donították a fox-trott megalkotásátis.

Charleston korábban Dél-Carolina állam(USA) központja volt, ahol egyébként kitörtaz amerikai polgárháború. Azóta kiemeltjelentõségét valamelyest elvesztette, ma kb.120 ezer lakosú, komoly kulturális élettelrendelkezõ város. Nevét Károly angol ki-rályról kapta. A város sokak szerint egybena táncnak is névadója, amely ellen a korabelipolgármester élénken tiltakozott, mivel azakkori erkölcsi normák elvárásainak nemfelelt meg az újfajta mozgásvilág. A táncsem tartásában, sem mozgásanyagában nemtett eleget a kor prûd amerikai gondol-kodásmódjának.

A charleston kialakulása a ragtime-jazzidõszakára tehetõ és a déli államokban már1903-ban táncolták a tánc alapjait: Egyévtized múlva jelenik meg a színpadon azúj mozgásvilág a nagyközönség elõtt, és ígysegítségére lesz az új divatõrület létrejötté-nek, elterjedésének. Az új stílus kedvelt volta fiatalok körében, különösen a korszaklázadó hölgyeinél, akik rövid ruhát viseltek,ami alól végre lekerült a fûzõ, és az újfrizuradivatnak köszönhetõen lebegett ahajuk a tánc közben.

A charleston világszerte nagy népszerûség-nek örvendett és a �20-as években éltefénykorát. Rengeteg Broadway show-nak,mulatónak szerepelt a mûsorán, például avilághírû Siegfield Follies és G. White a

c. afroamerikai revûjében, amusicalek közül pedig azcímû híres zenés film betétjeként is. Acharlestonra jellemzõek a nagy, laza moz-dulatok (karokkal és a felsõtesttel), a lábfejjellegzetes mozgása és lépéssorozata. Atáncot táncolták párban, szólóban, és vonal-táncként is. Különbözõ stílusai alakultak ki

az idõk folyamán A downtown a belvárosistílust jelöli, ami a fehérekhez közelebb állóegyenes testtartású stílus volt, az uptown afelsõvárosi harlemi stílust jelölte, ezt elsõ-sorban a feketék táncolták.

A foxtrottból a húszas évek közepe környé-kén két tánc alakult ki: egy lassabb, aslowfox és egy gyorsabb a quickstep,melyet kezdetben �

-nak is neveztek. A társastáncokközül leginkább a quickstepbe épültek belea charleston virtuóz elemei. A táncra jellem-zõ a boka és térd ruganyozása, a könnyedszáguldás, a rendelkezésre álló tér teljesbetáncolása.

A korszaknak szintén fontos tánca volt abreakaway, amelynek jelentõsége abbanállt, hogy a nagynevû idõs táncosok szerintátmenetet képzett az elõzõekben felsorolttáncok és a lindy hop között, melyet akövetkezõ részben fogunk bemutatni.

YouTube videók a cikk és a táncok könnyebbmegértéséhez:

http://www.youtube.com/watch?v=w_le0Q5D5IE

http://www.youtube.com/watch?v=s2zmnsJhTBA

http://www.youtube.com/watch?v=xuDJ-qOi8uQ

http://www.youtube.com/watch?v=ZJC21zzkwoEhttp://www.youtube.com/watch?v=s58iTzznkp0http://www.youtube.com/watch?v=TRveIIe4uAs

http://www.youtube.com/watch?v=22igp-ihYN4

N�� C��� Z���, T��� I�! � a cake walktól aswingig � Vajda Gyöngyvér, Janicsek GáborGyöngyvér és Gábor együtt nyertek párban swingtánc­világbajnoki címet. A 25éves Bohém­gálán isszínpadon voltak. Mindketten foglalkoznak tánctörténettel is, tanítanak a Táncmûvészeti Fõiskolán.

Louis Armstrong2. rész:A big band korszak

1929-ben Louis Armstrong NewYork-ba megy, ahol mint igazi

sztárt fogadják. Nincs többé másodiktrombitálás, vagy énekesnõ kísérés, igaziszólistaként (�featured soloist�, ahogy ottmondják) kezelik. A következõ bõ 15 évbennagyzenekarok (big bandek) élén valódishowmanként szórakoztatja a nagyérdemût.Elsõ munkája a Hot Chocolate c. show-mûsor, aminek zenéjét és szövegét a híresszerzõpáros Thomas �Fats� Waller és AndyRazaf írták. Armstrong sikerszáma az

volt!

Életre kel a Louis Armstrong & hisOrchestra. Ez persze nem egy állandózenekart jelentett. A kísérõ bagázs felállásavárosról városra, vagy akár lemezfelvételrõllemezfelvételre változhatott, cserélõdhetett(fõleg 1935-ig volt ez igaz). A trombitásbravúrszámok mellett (amibe már bele-kóstolhattunk a Hot Five/Hot Sevenfelvételeit hallgatva) Louis egyre többeténekel! Pl. a még �29-ben felvett

-ból 3 különbözö take (felvétel) készült,két instrumentális és egy énekes � azinstrumentális trackeket nem adták ki! Azelsõ trombitatéma ritmikussága, dallam-világa utánozhatatlan. A szóló közepénilletve végén található breakben is használjaazt a bizonyos bõvített kvintet, ami mindenalkalommal mosolyt csal az ember arcára.Az elõbb említett felvétele egyébként JimmyStrong klarinétozik, Fred Robinson harso-názik, és Zutty Singleton dobol (természetesa bigband tagjaiként)� ugye ezek a nevekismerõsek a második Hot Five felállásából.Egy másik felvételen a

-n Pops Fosters bõgõzik (vonóval),illetve J. C. Higginbotham játssza a harsona-szólót. Ezeken a korai big band felvételekena zenekari kíséret még elég �sweet�-es(�édeskés�, finom, vibrátós játékmód).Kiváló példa erre pl. a

hangszerelése (elsõ szaxofontéma). Arm-strong énekét illetve szólóját jellemzõenszõnyegszerûen, egyszerû tartott hangokkalkísérik. Ezeket a felvételeket hallgatvaakaratlan is feltûnik, hogy a számok nagyáltalánossággal egy meglehetõsen magashangon végzõdnek. Mondhatni Louisminden zárásnál kivágja a magas C-t (perszeez általában jóval magasabb hangot jelent).A When You�re Smiling utolsó trombita-témája (a szám kb. utolsó 1 perce) példáulnagyon komoly technikai felkészültséget,fizikai állóképességet igényel � Louis mégismegkérdõjelezhetetlenül, teljes átélésselfújja. A hosszabb hangoknál minden eset-ben (hangmagasságtól függetlenül) megfi-gyelhetõ az a jellegzetes armstrongi vibrátó,ami már-már ajaktrillába csap át.

1930-ban Los Angeles-be megy ahol LouisArmstrong & his New Sebastian CottonClub Orchestra néven készít felvételeket,illetve a New Cotton Club nevû helyenjátszik rendszeresen. A zenekar dobosaezúttal Lionel Hampton (akivel vibrafonos-ként késõbb Benny Goodman kvartettjébentalálkozunk). Olyan kiváló felvételek készül-nek ekkor, mint pl. a , vagy a

. Az énekeknélmegfigyelhetõ, hogy a dallammal nagyonszabadon bánik a mester. Valamikor egyhangot ismételgetve mondja a szöveget,figyelmen kívül hagyva az eredetidallamhangokat; vagy éppen teljesen másirányba viszi a dallamívet egy-egy nyomaté-kosabb szó kihangsúlyozása végett. Nagyiskola lehet ezeknek a felvételeknek azátnyálazása, ha az ember komolyabban akarjazzénekléssel vagy akár csak a mûfajjalfoglalkozni � és itt hangsúlyoznám, hogynem a rekedtes (sokak által unásig utánzott)hangszínrõl beszélek, hanem kizárólag azenei megoldásokról, ritmusról� de errõlmég lesz szó késõbb. Aéneklésénél talán még fokozottabbanérvényesek az elõbb felsorolt jellemzõk. Defigyeljük csak meg a Lionel Hampton

vibrafon bevezetõje utáni trombitatémát,de vegyük csak az elsõ 3 hangot. Háromegyenes, nyers, �nemtörõdöm� hangothallunk! Ez a lecsupaszított egyszerûség isrésze Louis Armstrong stílusának (nem iscsoda, hiszen aki még nem is olyan régenszénlapátolásból próbált megélni�). Ezzelszemben természetesen a számvégi�csillogó-villogó� kadencia és a záró magashang sem marad el (ezúttal egy magas F-ethallunk). A -ben(�Megõrjítesz�) megnyilvánul Louisshowmansége is. Röviddel a szám kezdeteután leállítja a zenekart és egy kis szövegesinterlude következik, majd mikor újra ját-szani kezd a zenekar, folyamatosan biztatjaõket, dumál, együtténekel a szólistával,teljesen átadja magát a számnak és�megõrül�. Az énekes szakasz középrészé-ben (ami egyébként egy elég sûrû szöveglenne) scattel! � persze ez még talán jobbanis szimbolizálja a szöveg szerinti õrületet aszeretett kedves iránt. A lassú,nyugodt elõadásmódja talán hitelesebbenmeséli el az egykori kaszanova történetét,mint a Louis Prima által elhíresült vidámshuffle-os verzió (ahogy manapság talántöbben ismerjük ezt a dalt). A gyorstrombita szólórész után kiszélesedõkadencia szabályosan elsiratja kiöregedettdzsigolónkat.

Louis Los Angelesben kapta elsõ filmszere-pét (Ex-Flame), amit számos további felké-rés követett. Acímû 10 perces rövidfilm például egy jazz-õrültrõl szól, aki folyamatosan LouisArmstrong zenéjét hallgatja otthonigramofonján, majd amikor álomba szende-rül, Jazzmánia ország királyaként találjamagát, ahol Louis Armstrong és zenekaratigrisbõrbe bújt õsemberekként játszanakfõhõsünk szórakoztatására. A filmben hall-ható az I�ll Be Glad When You�re Dead YouRascal, You és a Shine is. De Louis zenéjeegy 1932-es Betty Boop rajzfilm-epizódnakis alapjául szolgált (

), ahol gyakorlatilag egykannibált alakít. A címadó dalon kívül arajzfilm végén elhangzik a Tiger Rag is.

Közben 1931-32-ben visszamegyChicagóba ahol több Hoagy Carmichaelszerzeményt is rögzít, többek között

ot és a t. Utóbbit életevégéig elõszeretettel játszotta. Ez idõ tájttartóztatják le marihuána birtoklásért �felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik.Élete végéig rabja maradt a szernek � de

M������� M������ C������� � a klasszikus jazzstílusjegyei � Korb AttilaAttila, a Bohémekhez egykor 13 évesen kerülõ harsonás, kornettes, zongorista, énekes a magyar jazzpaletta egyiklegtehetségesebb figurája. Segítségével érthetõbbé válik a klasszikus jazz és más füllel hallgat majd zenét az olvasó.

nem próbálkozott soha az erõsebbdrogokkal. A következõ években elsõ ízbenlátogat Európába. Dániában, Svédország-ban, Norvégiában, Hollandiában és Angliá-ban turnézik. �34-bõl Koppenhágából ma-radt fönn egy videófelvétel, amin háromszám erejéig (

) láthatjuk a Louis Armstrong &His Orchestra élõ koncertjét. Louismozdulataival valósággal hergeli zenekarát.Itt látható milyen kiváló showman volt márakkor is. A számok összeválogatása is készshow-mûsor: egy lassabb középtempó, egygyors és egy még gyorsabb, és persze a záróhangok is egyre magasabbak.

Miután visszatért Amerikába Joe Glasertteszi meg új menedzserének, aki élete végéigmellette marad és kemény kézzel,kompromisszumokat nem tûrve rendeziügyeit. Glaser �35-ben rögtön megszerzi(�kibérli�) a teljes Luis Russell zenekart(Luis Russell zongorista a korszak egyiklegjobb fekete big bandjének volt avezetõje), ahol Armstrong igazán otthontudta magát érezni, hiszen többségében régiNew Orleans-i cimborái (Henry �Red�Allen, Pops Fosters, Albert Nicholas, vagya dobos Paul Barbarin) ültek a zenekarban.

A formáció neve természetesen ugyanúgyLouis Armstrong & His Orchestra maradt,csak ugye a csapat felállása fixálódott. �36-ban így került lemezre pl. az

c. (mára sajnos feledésbe merült)gyöngyszem is, ahol megint csak felfedez-hetõ egy armstrongi névjegy. Ezúttal az

ellenpontozásról van szó. Az ellenpontáltalában inkább harsonás feladatkör (adallam kiegészítése, kitöltése � volt márerrõl szó), de itt az elsõ periódusban Louistrombitája kapja a feladatot (miközben adallam tenorszaxofonon szól). Néha minthamár-már inkább a trombitára figyelnénkjobban, mint a szaxofon szép melódiájára.Louis nagyon nagy mestere volt ennek �olyan, mintha elõre megkomponált zenelenne� Egy másik �36-os felvétel a

. Itt a ritmust figyeljük! Már akoppenhágai videón (Dinah, Tiger Rag)feltûnhetett, hogy miközben a zenekar egyigen gyors tempót játszik, Louis mesterienjátszik/énekel a zenekar �felett�; mondhat-ni a tempó felett. Nem leírható, nemutánozható ritmusokról van itt szó � ez egyspeciális tempóérzet. Miközben pontosantudja, hogy a zenekar hol jár, a saját játékátegy teljesen más ritmikai dimenzióbahelyezi, ami a végterméket hallgatva mégistökéletes egészet alkot. Persze ha eztmagának Louis Armstrongnak magyaráz-nám, valószínûleg nem értené, mirõlbeszélek � hiszen õ ezt így érezte és kész,ez volt neki a normális. A felvételen az énekkör után hallunk egy kiválóan eljátszott,virtuóz szaxofon �soli�-t (amikor többenszólóznak), ami a Russell zenekar profiszínvonalát mutatja. A szám vége félelme-tes, 3 periódust játszik a mester, perszeegyre magasabban, és hát a ritmus�

A számtalan big band felvétel mellett 1937-40 között összesen 12 unikumnak számítószámot rögzít a Mills Brothers énekegyüt-tessel közösen. Ezek között került lemezreaz illetvea A négy Mills testvérspecialitása a hangszerek utánzása volt. JohnMills maga volt az egyszemélyes ritmus-szekció. Mély hangjával kiválóan utánoztaa tubát (igen, az énekhang � én is azt hittemelõször. hogy hangszer). A többi testvérHarry, Herbert és Donald pedig a szóló-hangszereknek voltak kiváló imitátorai. ASong Is Ended-ben például Louis kezdõvokálja alatt mintha egy szordínós trombitaellenpontozna (tiszta Muggsy Spanier).

�38-ban végül elválik Lil Hardintól, éselveszi Alpha Smitht. Míg Lil elég rövidpórázon tartotta, irányította Louist, Alphagátlástalanul költötte a pénzét � tehát ez aházasság sem tartott örökké. Negyedik

felesége (1942-tõl) Lucille Wilson lett, akiélete végéig kitartott mellette.

A �40-es évek elejére kifulladt aswingkorszak. A dixieland revival, illetve abebop hódított. A big band zene kiment adivatból. Louis zenekara elfáradt, egyrekevesebb volt a koncert, illetve a lemez-felvételek is megcsappantak. Louis a köztu-datban maradt � Glaser tudta, hogy hamaro-san újítani kell, vagy pártfogoltja is eltûnheta színrõl, mint ahogyan több New Orleans-izenésztársának is fel kellett adnia azenészséget. �47-ben végül Glaser összerakegy kisebb zenekart egy New York-ikoncertre (Jack Teagarden a csapatharsonása) � az óriási sikerre való tekintettelnéhány hónapon belül megszûnik a LouisArmstrong & His Orchestra és átveszi ahelyét egy hat tagú formáció, amivel Louisélete végéig folyamatosan koncertezett avilág minden pontján; ez volt a LouisArmstrong & His All Stars, errõl szól majdArmstrong-cikksorozatunk harmadik,befejezõ része.

Képes magyar hanglemez­történetjúnius 10­ig kedvezménnyela Bohém Webáruházban!

Bajnai Klára és Simon Géza Gáborlegújabb könyve, a kétnyelvû (ma-

gyar-angol), 1121 színes fotót tartalmazó,A/4 formátumú, 176 oldalas kötet 5000 Fthelyett 4500 Ft-ért kapható a Bohém Web-áruházban: http://bohem.shoprenter.hu

Az 500 Ft-os kedvezmény érvényesítéséheza vásárlás végén meg kell adni a BJM66kódot. A vásárláshoz regisztrálni kell!

�A� swingdobos:Gene Krupa

Gene Krupa korának egyik legdiva-tosabb és legjobban fizetett zené-

sze volt, és emiatt néha még szakmai ber-kekben is megfeledkeznek jazztörténetijelentõségérõl. 1909. január 15-én születettChicagóban, gyermekkorában kezdett do-bolni, bár édesanyja azt akarta, hogy papnakmenjen. Szabályos zenei tanulmányokatvégzett, és emellett olyan zenészeket hallga-tott, mint Baby Dodds, Zutty Singleton ésTubby Hall. 1927-ben Red McKenzie név-leges vezetése alatt készítette el elsõ lemez-felvételeit, amit tulajdonképpen a legendásgitáros-zenekarvezetõ Eddie Condon szer-vezett, akinek szintén ez volt az elsõ felvéte-le. Ezen a jazztörténeti jelentõségû felvételinapon elõször rögzítettek basszusdobot. Anagydob egyfolytában a basszushangszerreljátszik együtt, vagy akár anélkül is megálljaa helyét mintegy a tuba vagy a bõgõ helyette-sítõjeként. (Korábban a hangmérnökökrettegtek a nagydob keltette rezonanciától,

amely leröpítette a felvevõtût aviaszlemezrõl).

Ezután Krupa és Condon 1929-ben NewYorkba költöztek. Krupa leginkább színhá-zakban dolgozott, többek között RedNichols vezetésével, ahol Benny Goodmanés Glenn Miller partnere volt. 1934 végéncsatlakozott Benny Goodman big bandjé-hez. Krupa volt a leglelkesebb zenekari tag,aki úgy kezelte a zenekart, mintha a sajátjavolna, és segített kialakítani a Goodmanband jellegzetes stílusát. A zenekar 1935augusztusi áttörése után Krupa sztár lett.Hírneve és népszerûsége a rajongóknál azonalapult, hogy igen látványosan játszott és jófilmsztárarca volt, ami alkalmilag Good-mant irritálta, és Krupa gyakori tempóvál-toztatásai sem javították viszonyukat. Az1938-as Carnegie Hall-beli koncert utánröviddel Krupa és Goodman nyilvánosanösszevesztek (Goodman egyébként semarról volt híres, hogy könnyû ember lettvolna), Krupa ekkor saját zenekart alapított.1941-ben leszerzõdtette Roy Eldridge-et ésAnita O'Dayt, s ezzel a közeljövõ kétlegnagyobb jazz-sztárját sikerült együttesébeillesztenie. 1943-ban feloszlott a banda,

amikor Krupát San Franciscóban egy drog-ügylet miatt lesittelték. Úgy gondolta, hogykarrierjének vége. Visszatért New Yorkba,hogy zenei tanulmányokat végezzen észenét szerezzen, de Goodman rábeszélte,hogy ismét csatlakozzon zenekarához,amellyel a Keleti-part amerikai katonaibázisain turnézott. Amikor Goodman aturnét egész Amerikára kezdte kiterjeszteni,akkor Krupa úgy döntött, hogy hátramarad.Meg volt gyõzõdve róla, hogy a közönségellene van, és ezért inkább Tommy Dorsey-hoz csatlakozott, azt gondolta, hogy egyNew York-i filmszínház zenekarának névte-lensége megfelelõbb lesz számára. Megjele-nése tapsvihart váltott ki, és ez a figyelemelvezetett rehabilitációjához. Dorsey-valturnéra ment, majd amikor lehetõsége voltrá, újra megalakította saját zenekarát. Olyanzenészek szerzõdtetésével, mint CharlieVentura, Red Rodney és Don Fagerquist, abanda elérte az akkori idõk modern megszó-lalását. Gerry Mulligan hangszereléseit ját-szották, míg maga Krupa sohasem tudtasaját stílusát átalakítani azóta, hogy a húszasévek végén megérkezett New Yorkba. Ké-sõbb a Jazz At The Philharmonic-kal turné-zott, majd a hatvanas években alkalmilagújra fellépett a Benny Goodman Quartettel(Teddy Wilson és Lionel Hampton társasá-gában). A hatvanas években egészségemegrendült, elõször szívinfarktust kapott,majd leukémiás lett. A hetvenes évek elejénmár New York környékére korlátozta fellé-péseit (ekkor szinte már csak Goodmankvartettjében játszott), és a legtöbb fellépé-sét vérátömlesztés elõzte meg.

Krupát látványos stílusáért imádták a rajon-gók, s ennek nagy szerepe volt a Goodman-nagyzenekar 1939 elõtti áttörésében. Bigband játéka ugyanakkor sohasem volt igazánfinom és swingelõ. Krupa a Goodman-trió-ban és -kvartettben hozta a legjobb formá-ját. Ezeken a felvételeken csak seprûveljátszott, finoman, ügyesen és nagy lelkese-déssel. Jazztörténeti jelentõségû a BennyGoodman big banddel készitett

verzió, melyet egy idõben betiltottak atáncos helyeken, mivel lendülete és hosszú-sága miatt sokan extázisba estek a táncosokközül. Ez is egyike a halhatatlan jazzfelvéte-leknek.

Gene Krupa 1973-ban halt meg. Felvételeijókedvûek és látványosak. Nem avulnak el,mivel Krupa egy született showman volt,miközben állandóan küzdött saját belsõönbizalomhiányával.

E��������� N�������� � Joe FritzA mindig kifogástalan eleganciájú Fritz Józsi 1997­ben Bohém­tag is volt. Rendkívül népszerû, minden szempontbólegyéni stílusú klarinétos, jelenleg saját zenekarával (Joe Fritz Band) és különbözõ formációkkal hallható, fõkéntBudapesten. Rengeteget tud a jazzrõl zenész és történész szemmel egyaránt, rovatában egy­egy kevéssé ismert kiválózenésszel foglalkozik.

S��������� J���S���� � Kovács TamásKovax kecskeméti és jazzharsonássá válásában fontos szerepe volt a Bohém Fesztiváloknak. A jazzfõiskolás évek utána Jazz Steps harsonása lett, de több zenekarban is szívesen látják mint �állandó kisegítõt� (így természetesen többszörvolt a Bohémekkel is koncerten és turnén). Megrögzötten hisz a klasszikus jazz nagyszerûségében, egyéni hangúírásaiban elsõsorban stiláris és minõségi kérdéseket boncolgat � rendkívül szórakoztatóan.

Hogyan lettemdixieland huligánavagy: mikéntváltoztatta meg azéletem egyártatlannak tûnõvírusfertõzés

Pár napja ért véget a Bohém Feszti-vál és a friss élmények kapcsán

elmerengtem kicsit a múlton. Tulajdonkép-pen nagyon sokat köszönhetek a BohémFesztiválnak. Ott tapasztaltam meg, milyenmagával ragadó hangulata van a közösörömzenélésnek. Valóságos katarzist éltemát az egyszerû, de annál kifejezõbb dallamo-kat hallgatva. Felemelõ érzés volt a zenénkeresztül kapcsolatot teremteni más zené-szekkel a világ minden tájáról. Soha nemfelejtem el azokat a boldog perceket, mikora közös zenélés után fáradtan, de feltöltõd-ve, új élményekkel gazdagodva hazafeléballagtam.

Szóval eltûnõdtem azon, hogyan is kezdõ-dött ez az egész és egyáltalán, kit okolhatokazért � magamon kívül persze �, hogy idáigfajultam és dixielandhuligán lett belõlem.Arra jutottam, közvetlenül Atika tehet róla,közvetve pedig a Fõbohém, Ittzés Tamás.Igen, õ a �vírusgazda�! Rám szabadította a�jazzvírust�, ami azóta életem meghatáro-zó részévé vált. A fertõzés jelei már koránmegmutatkoztak: a bejárati ajtón �96 ótadíszelgõ Bohém-matrica, Bohémes pólók afiókban, Bohém-plakát a szobám falán. Avírus lassan fejtette ki hatását. A komolyabbszimptómák csak az infekciótól számított4., 5. évben jelentkeztek. Megváltozott aviselkedésem, ami többek között az iskolaiszünetekben � és tanórákon � történõelmélyült zenehallgatásban (

) nyilvánult meg. Kedvelt idõtölté-seim közé tartozott a jazzfordulatok énekfü-zetembe történõ kottázása, és jazz-zenészeknevének ill. hangszerek firkálgatása a köny-veimbe. A preferencia-rendszerem átstruk-turálódott, így a közismereti tárgyak irányá-ba tanúsított figyelmem jelentõs mértékbenlanyhult.

Korb Attila (aki, ugye, Atika) 1995-benmegalapította a Little Jazz Bandet, aholtenorkürttel mûködtem és a hátsó sorbanoktávval magasabban fújtam a basszust atuba mellett. Ez ma már elég viccesnektûnik. A �96-os Bohém Fesztiválon mutat-koztunk be. Ezekben a korai évekbentörtént, hogy az egyik jam session-ön Dö-mötör Kristóf klarinéton és jómagam tenor-kürtön egy 10-15 perces önmegvalósítóössze-vissza tülköléssel � a �Szentek�(When The Saints Go Marchin� In) körére� exponáltuk magunkat. Idõsebb jazz-zenész érdekes módon egy sem volt akörnyéken. Talán csak hagyták, hadd érvé-nyesüljenek a szárnyukat próbálgató fiata-lok, vagy az is lehet, hogy a ricsaj miattmaradtak távol. Inkább ez utóbbit valószí-nûsítem. Volt ott minden, elénekeltem azIndiana-t, de elõtte elrontottam a belépésta zongora vampre. Kristóf eljátszotta aTango Palace-t Joe Murányi által megihlet-ve, de valami belépést õ is kihagyott, így azépp ott bábáskodó Korb Géza bá�, akiklarinéttanár és nem mellesleg Atika édes-apja, erõteljes avizóval segítette Kristófjátékát.

Egy évvel késõbb aztán csatlakozott a LittleJazz Band lelkes kis csapatához egy mégbátrabb tülkös, Mátrai Zoli, aki már 14évesen bajusszal fújta a klarinétot. Pár évea régi csapatból néhányan közösen vissza-hallgattunk egy régi próbán készült magnó-felvételt, amelyen Zolika korai klarinét-imp-rovizációja volt hallható. Szó szerint kegyet-len volt, a hasizmainknak nem volt irgalom,szem nem maradt szárazon. Érdekes volthallani, Zoli azóta mennyit fejlõdött.

Noha már általános iskolás koromban jazz-fertõzött voltam, mint minden gyerek, én isimádtam játszani, érdekeltek az autók, mo-torok, a repülõgépek. Errõl tettem tanúbi-zonyságot akkor is, mikor egy Little JazzBand-fellépés helyett a Kecskeméti Repülõ-napon tátottam a szám. Ez még önmagábanbocsánatos bûn lett volna, de elmulasztot-tam tájékoztatni a többieket is a távollétem-rõl. Amíg számomra 13-14 évesen a�jazzelés� csak egy volt a kedvelt idõtöltése-im közül, addig Korb Attilának ekkorra márelég komoly �fertõzéses� tünetei voltak.Naphosszat jazz-számokat �transzkribált�,zongorázott, zenét hallgatott. Intézte zene-karának ügyeit. Minden gondolata a jazzkörül forgott. Az én életemben ekkortájtmég inkább csak passzívan volt jelen a jazz.Hétvégén Attiláéknál próbáltunk. Volt,

hogy benézett Ittzés Tamás is, meghallga-tott minket, kijavított pár �tá-titi-t� a �Szen-tek�-kottában. Attila adott kazettákat hall-gatni, ezek közül nagyon szerettem az

Trust me, I�m amusician c. lemezét. Meg is csináltunk kétszámot róla, melyeket én énekeltem, azegyiket halandzsázva, mert túl lusta voltammegtanulni a szöveget. Eleinte arra töreked-tünk, hogy a teljes egészében felvételrõl leírtszámokat minél autentikusabban adjuk elõ.A tanulási folyamatnak kiemelten fontosrésze volt ez. Hallgatni, leírni, megtanulni,eljátszani. Késõbb sem csináltam mást,amikor Carl Fontana és Bill Watrous bebop-szólóit tanultam meg.

Atika 13 évesen Bohém lett. Õ volt azenekar egyik fõ attrakciója, csodagyerek éstini-nindzsa � agilis játéka miatt. Évekkelkésõbb Zolika is Bohémmá vált. Úgy lát-szik, a vírusfertõzés következõ stádiuma ez,a Bohémkodás. Megjegyzem, azóta márnekem is volt szerencsém, mégha ideiglene-sen is, Bohémmá válni. A járvány újabbáldozata Papp Matyi pozanos. Ígéretestehetség, akinek a jam session-ökön tanúsí-tott lelkesedése, eltökéltsége mutatja, õ ismenthetetlenül megfertõzõdött a vírussal.Így aztán, ha Bohém Fesztivál és éjszakaiörömzenélés, akkor ott az egész kecskemétikülönítmény, Atika, az egykori csodagyerek,Zolika, a zenebohóc, Matyi, az új tini-nindzsa és végül én, a dixieland-huligán.Megemlíteném még Bacsa Zolit is, a LittleJazz Band trombitását, aki szintén jó fülûzenész és gyakori látogatója a közös jam-eknek. Kecskemét ontja magából a jazz-zenészeket. Van ebben a városban egy zeneimûhely, amely idõnként kitermel magábólegy-két elkötelezett jazz-zenészt, akik aztántovább hirdetik a klasszikus jazz nagy-szerûségét. Ki merem jelenteni, Kecskemétjazz-nagyhatalom.

Sheik of ArabySok szeretettel köszöntelek kedvesdixie-t kedvelõ olvasó! Ebben a

számban egy némafilm zenéjének, a Sheikof Araby (Arábia sejkje) címû dalnak,pontosabban a dal elsõ periódusának hang-szerelését láthatod. Azt hiszem ez utóbbimondat kicsit magyarázatra szorul. A film1921-ben készült Rudolf Valentino fõsze-replésével és még ebben az évben kompo-nálta hozzá a zenét egy Harry B. Smith nevûamerikai zeneszerzõ. Én úgy gondolom,

hogy amikor a filmvásznon megjelentRudolf Valentino, a takarítóból lett gigolo(a gigolo pénzért szórakoztatta a magányoshölgyeket a mulatókban), majd filmszínész,a zongorista ezt a melódiát játszotta, hisztudjuk, hogy a mozikban kezdetben zongo-risták játszottak a filmek alá kíséretként.

A nóta tempója nem gyors, és ez azért isfontos, mert a klarinét kiegészítõ �gurgulá-zásai� próbára teszik a hangszerjátékost. Aszokott módon figyeljetek a ritmikus kísé-retre, bár azt hiszem, a darab hangulatábóladódóan ez természetes. Ha érdekel

bennetek a teljes verzió, a harsonás márelõre tanulhatja a melódiát, hisz� ez leszmajd a következõ periódus. Jó muzsikálástés kísérletezés kívánok!

Figyelem!A zongorával és dobbal kiegészített kottaletölthetõ a Bohém Webáruházból, ésugyanitt elérhetõ a teljes szám is, elõremeghangszerelt szólókkal, befejezéssel,komplett hangszereléssel, koncertkészállapotban:http://webshop.bohemragtime.com

H���������� M���������� � Fodor LászlóLaci a Hot Jazz Band klarinétosa, a Bohémekkel 1990 és 2000 között 10 évig muzsikált, Gödöllõn fiatalokból állódixieland­csapata is van. Az utóbbi adta az ötletet, hogy amatõr zenekaroknak is használható kottamellékletet (háromfúvós, basszus akkordokkal) produkáljon minden számba � ha a VIP­tag nem zenél, a rokonok, ismerõsök között biztosakad egy­két hangszeres.

Martiny  Lajos,  amagyar swingkirály(1912­1985)

Június 11-én ünnepeljük a magyarswingkirály, Martiny Lajos,

századik születésnapját. A Budapest IX.kerületében született Martiny, becenevénLajcsi, sokoldalú képzést kapott, zeneitehetsége hamar kitûnt. Számos koraimagyar jazzbandben megfordult, akikkelEurópa számos országában hatalmassikerrel szerepeltek. Egy-egy városban 60-80 jazzkoncertet adtak. Egy svájci lap az ottturnézó magyar bandet Duke Ellingtonzenekarához hasonló nagyságrendûnekvélte.

Martiny Lajos együttese, a Smiling Boys1935-ben éppen az elsõ lemezfelvételeindolgozott. A felvételi nap végén a zenészekmár mind elmentek, csak Martiny és azénekes szólista, Kalmár Pál maradt azOdeon lemezmárka stúdiójában.

Maradt még egy, a felvételre elõkészített,elõmelegített lakklemez. Kalmár Pálnakekkor támadt egy ötlete:� Mi lenne, ha felvennénk azt a darabot,amit már jó ideje énekelek, de eddig egyiklemezgyár sem akarta rögzíteni, mertszerintük annyira szomorú, annyira gyászosdarab, hogy senki sem venné meg?Csináljuk meg! Külön pénzbe már nemkerül. A lakklemez úgyis tönkremenne.Martiny Lajos a zongorához ült, Kalmár Pála mikrofonhoz lépett. Aligha sejtették, hogyazokban a percekben a XX. századitánczene egyik legnagyobb slágerét és ajazztörténet egyik igen jelentõs standarddarabját, a ot, angol cíména -t segítik a világra, amelyet� ahogy szokták mondani � szintemindenki, aki élt és mozgott, felvettlemezre. Billie Holiday, a korszakkiemelkedõ színesbõrû énekes sztárja aTeddy Wilson együttessel például háromváltozatban is lemezre énekelte a darabot.

Az alkalmanként 7-15 tagú Martiny RhythmBand az 1940-es évek swing jazzénekegészen kiváló példáival szolgált ahallgatóknak az eredetileg Székely Pálmérnök által a budapesti Radiola ElectroRecord részére rögzített hangfelvétel

sorozattal, amely egy nyugat-német kiadójóvoltából LP formátumban is megjelent. Aszólisták a kor magyar jazzsztárjai, SzegediJózsef (trombita), Pozsonyi István (pozan),Szegedi István (klarinét), Boros László(tenorszaxofon), Radics László (hegedû)volrak. A ritmusszekciót természetesen azongorista Martiny vezette, Horváth Sándorgitározott, Kurcz Károly bõgõzött, BeamterBubi dobolt, vibrafonozott. Azénekesszólista az angol Anita Best volt.

Az egyik legjelentõsebb hazai tulajdonúelektrotechnikai cég, a tízezresnagyságrendû gyártmánykatalógussalrendelkezõ budapesti székhelyû EngelKároly Elektromos Szerelési Anyagok ésKészülékek Gyára (EKA) Odeonlemezmárkája részére Tiny Matton & HisOrchestra álnéven felvett Martiny big bandfelvételek a korai, rendkívül jólképzettmagyar jazz hangszerelõ iskola kiemelkedõpéldái, amelyek mûelemzéseit még az 1980-as évek végén Bakos Anikó végezte el.Rendkívül jelentõsek Bürger Miklós ésNemes Nagy Péter e téren végzett kutatásaiis. Nemes tanulmánya a �Martiny Lajos ésa magyar swing�, amely a MagyarJazzkutatási Társaság jazzkutatásipályázatán díjat nyert, kötetben is olvasható.

Az 1950-es évek magyar jazzfejedelme azévtizedváltáskor a Magyar Rádió JazzZenekarától való megválása után sajátkvintettet alapító Martiny Lajos volt. AVáradi György (tenorszaxofon), MartinyLajos (zongora), Kovács Andor (gitár),Kratochwill Jenõ (bõgõ), Kovács Gyula(dob) összetételû együttest nyugodtannevezhetjük a tizenöt esztendõs periódusmagyar jazz �All Stars� zenekarának.Martiny és együttese természetesenjátszhattak amerikai kompozíciókat.Érdekes tény ugyanakkor, hogy Martinynem favorizálta a jazzfelvételeket. Mígkönnyûzenészként, elsõsorban szimfonikuskönnyûzenészként ebben a periódusbankatalógusnyi lemezt készített, addigjazzprodukcióiból mindössze néhány 1957és 1960 között készített és kiadotthangfelvétele maradt ránk.

Az �Öt perccel éjfél� elõtt és a �Jégtánc�mellett a Martiny együttes készítette el1957-ben az elsõ magyar rock and rollfelvételt Bill Haley világslágerébõl, a

ból amely szerencsérelényegesen több egy jól sikerült rock androll felvételnél, bár ha csak az lenne, akkor

az ötvenes évekbeli magyar könnyûzeneikörülményeket tekintve ez sem lenne kistett. Ám Martiny Lajos hangszerelõitehetsége és a kiváló kvalitású zenészekrévén olyan felvétel készült, amely jó jazzeshangzásával a mai napig kellemeshallgatnivaló.

Martiny jazz-életmûvének egyik csúcsakétségkívül az 1960. október 27-én rögzített�Perzsavásár�, a brit Albert Ketelbey híresszalondarabjának teljesen egyedi ízûfeldolgozása. A Magyar HanglemezgyártóVállalat akkor még meglehetõsen újRottenbiller utcai stúdiójában a kvintett márismert öt tagja mellett 3-4 fuvolás és pikolójátékos is közremûködött. Külön ki kellemelnünk Kovács Gyula invenciózusdobszólóját. Váradi György tenorszaxofon-szólója pedig úgy tûnik, hogy közel kétévtizeddel elõzte meg a nagy amerikaitenorosok új nemzedékének egyiklegjelentõsebb tagját, David Murray-t.

A beatzene elõretörésével Martiny kisséháttérbe szorult mind az élõzenei, mind alemezfelvételi piacon. Rajongói nagyörömére ugyanakkor számos jazzszólókoncertet adott. Utolsó nagyperiódusában pedig a Martiny-Beamterkvartettben Gayer Ferenc (bõgõ) és BalóIstván (dob) társaságában a kor olyanjelentõs helyein játszott telt házak elõtt mintaz óbudai Zichy Kastély, vagy a BudapestiMûvelõdési Központ �Jazzpresso�sorozata. 73 esztendõs korában, 1985.szeptember 14-én hunyt el Budapesten.

Bibliográfia

1. Simon Géza Gábor: Egy magyar jazzpionír:Martiny Lajos. Jazz, Budapest, 1986/12. Nemes Nagy Péter: Martiny Lajos és a magyarswing. In: Simon Géza Gábor (szerk.): Fejezetek amagyar jazz történetébõl

Diszkográfia

1. Lajos Martiny: It's A Hap-Hap-Happy Day.Recordings From The 40's. Black Jack LP 3017 (LP)Jazz And Hot Dance In Hungary 1912-1949.Harlequin HQ 2015 (LP)2. Hungarian Jazz 1912-1948. Pannonton JL 104 (LP)Hungarian Swing 1929-1945. Pannon Jazz PJ 1013(CD)3. Andor Kovács-Gyula Kovács: Guitar-Drums Battle.Hungarian Jazz History 3. Hungaroton HCD 71010(CD)4. Bûvölõ ritmus. Slágerek Martiny Lajos ésegyüttesének elõadásában. Athenaeum 2000(Rózsavölgyi és Társa) RÉTCD 33 (CD)5. Jazz Hungaricum CD 10. Early Modern Jazz InHungary Volume II, Pannon Jazz PJ 1070 (CD)

P����� J���V���� � Simon Géza GáborSGG elsõsorban diszkográfus, 1964 óta kutatja a magyar jazz történetét, a Magyar Zenetudományi és ZenekritikaiTársaság alapító tagja, a www.jazzkutatás.eu címû lap fõszerkesztõje, jónéhány Bohém­album kiadója. Legkedvesebbtémájából, a magyar klasszikus jazz (nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlen) történetébõl szemezgetcikkeiben, a magyar ragtime­tól a magyar swingig. Csemege!

Bohém Fesztiválszámvetés és amiutána jönavagy alapfokúfesztiválszervezõigyorstanfolyam

Bár végleges adatok csak mintegykét hónap múlva állnak majd

rendelkezésre, az már most látszik, hogyhosszú évek óta végre nem volt veszteségesa Bohém Fesztivál. Igaz, nyereséges sem.Ez a nagyérdemût legfeljebb annyibanérdekelheti, hogy tudja, ha sokáig maradmínuszban a kassza, elõbb-utóbb megszû-nik kedvenc fesztiválja. Most mégis legyenszabad egy kis háttéráttekintéssel szolgál-nom, hadd legyen egy kicsit látható kívülrõlis, hogy miért nem mûködik úgy a kulturálisszervezés, mint azelõtt. Illetve, egyáltalánhogyan mûködik� Siránkozni nem szoká-som, ezúttal is csak a puszta tények felso-rolására szorítkozom. S természetesen bizo-nyos problémák megoldására megoldásijavaslataim is vannak, de ezek számbavételemár meghaladná e kis írás kereteit, ezérttekintsék úgy ezt a cikket mint egy alapfokúkulturális szervezõi tanfolyam elsõ leckéjét.

Elöljáróban talán érdemes áttekinteni,nagyjából hogyan alakul egy jazzfesztiválkiadási és bevételi oldala, akkor is, ha ezekfelsorolása talán az ilyen tevékenységet mégsoha nem folytatók számára sem bonyolultfeladat. De persze az ördög a részletekbenrejlik. Szóval:

Kiadás: 1. Fellépti díj 2. Útiköltség 3.Szállás, étkezés 4. Technikai költségek(terembér, hangosítás, hangszerbérlés, stb.)5. Grafikai és nyomdaköltség 6. Marketing,reklám 7. Kommunikáció (posta, internet,telefon) 8. Egyéb (irodaszer, személyiköltségek, jogdíj stb.)

Bevétel: 1. Jegyeladás 2. Állami, pályázaitámogatás 3. Szponzori bevételek 4. Egyéb(koncertbevételek, jutalékok, merchandise)

A fentiek közül talán a bevételi oldal egyébkategóriája szorul egy kis magyarázatra: a

az egyik legjelentõsebb bevé-teli forrásunkat jelentették 18 évig, amíg aKecskemétre érkezõ külföldi zenészeket �eltudtuk adni� más magyar városokba, s ígytk. ernyõfesztiválként mûködve azonosgrafikai megjelenéssel, részben azonos fellé-põkkel tudott jelen lenni a Bohém Fesztiválországszerte (fénykorunkban, 1998-ban 11nap alatt 14 városban 21 koncerten), s jóval

költséghatékonyabb megoldás volt, mint akülföldi zenészeket csupán a kecskemétihétvégére szerzõdtetni. A a hozzánklátogató külföldi rajongók szállodai jutalékátjelenti: volt olyan év, amikor a nem kevéskülföldi zenészt örömmel látta vendégülingyen a szálloda, cserébe a teljes díjat fizetõ50 külföldi, sokat költõ jazzrajongóért. A

pedig az ajándéktárgyak (fesztiválCD-k, -DVD-k, pólók, esernyõk) eladásá-ból származó bevételt jelenti.

Ez utóbbi nálunk értelemszerûen elenyészõbevételt hoz a konyhára (nagy fesztiválokonviszont jelentõs a szuvenírtárgyakból szár-mazó bevétel), de az elsõ, legnagyobbérvágást két éve az jelentette, hogy kiesteka fenti bevételi kategóriából a

. A magyarországi kultúra- ésintézményfinanszírozás (és sok egyéb,részben járulékos ok) következtében egyikévrõl a másikra gyakorlatilag megszûntannak a lehetõsége, hogy Kecskemétenkívül is legyenek fesztiválkoncertek. Termé-szetesen abban az évben (az addigi 18fesztivál tapasztalataira hagyatkozva) akülföldi zenészeknek 6 napra szólt aszerzõdésük, de zenélés helyett három napigmalmoztak, míg a fellépti díj, szállás, étkezésdukált nekik. Tavaly természetesen már csaka hétvégére kapott mindenki szerzõdést.Akkor viszont a fesztivál elõtt másfél hó-nappal tizenegy támogatóból (akikkel szó-beli megállapodásunk volt) hét lépett vissza,s végül nem írta alá a szerzõdést. (Azigazsághoz tartozik, hogy mindenki agazdasági válságot okolta, s a kilépõ szpon-zorok egy része idén ismét támogató volt.)

Abba most ne is menjünk bele, hogy miértnem lehet kulturális intézményekkel, városiés pályázati támogatókkal, és általábanszponzorokkal sem szerzõdést kötni január-februárnál elõbb, netán már csak a fesztiválután. Ez már messze vezetne, nagyonmessze� Az tény, hogy a fellépõk, és akiadási oldalon szereplõk felé korábban kellelkötelezõdni, minthogy a bevételi oldalbiztosítottnak látszana, tehát valamifélerizikót kell vállalni. Vagy azt, hogy gazdasá-gilag józan módon szervezõdik egy fesztivál(annyit költünk, amennyink van, s azt is csakakkor, amikor már megvan a pénz), deebben az esetben a mûvészi koncepcióbólés a színvonalból kellene engedni. Akkorpedig, ugye, legközelebb már nem jön el amagát becsapva érzõ nézõ, s ennek egyeneskövetkezményeként a szponzori és egyébtámogatások is jelentõsen csökkennének,vagyis végül is gazdaságilag sem jár jólhosszútávon a rendezvény. Rókafogtacsuka.

Az állami, pályázati támogatások rendszereállandóan változik, s minden évben Damok-lész kardját jelentõ változásoktól retteg akulturális szakma. Az NKA (Nemzeti Kul-turális Alap) idõrõl-idõre átalakuló pályázati

rendszerében évekig kikötés volt, hogy csaklegalább 10 milliós költségvetésû fesztiválokpályázhatnak. Mi éppen belefértünk a kate-góriába (kaptunk is támogatást), de idénvégképp spórolnunk kellett (ami hál� Isten-nek a programon nem látszott, s a fesztivá-lon nem érzõdött), s inkább hatmilliósrafaragtuk a költségvetést és lemondtunk azegy-másfélmillió forintos támogatásról.

A belépõket árusító külföldi fesztiváloknála jegybevétel termeli a teljes bevétel 60-70%-át, nálunk ez az arány 15-20%, s óriásimunkával (és aránytalanul sok reklámmal)lehet ezt a számot 25%-ig feltornászni.Ráadásul a jegybevételt ÁFA terheli, s aSzerzõi Jogvédõ Iroda (Artisjus) felé iskötelezõen be kell fizetni 9%-ot (aminek �szerzõként saját tapasztalatból tudom �talán ha az ötöde jut el a jogdíjak ténylegescímzettjeiig), a jegyértékesítési jutalékról(5-15%) nem is beszélve. Ez utóbbit ajegyirodák, többnyire monopolhelyzetükbiztos tudatában elég könnyedén érvényesí-tik� Mindenesetre van, hogy a nézõk általjegyre kifizetett pénznek mindössze a fele(igen, 50%) marad a szervezõnél.

A kiadási oldalon persze nyilván lehetnefaragni, de a végletekig ott sem lehet spórol-ni. Íme néhány gyakori ötlet cáfolata:� Játsszanak a zenészek szerényebb gázsiért:én zenészként is szemlélem a kérdést, nemcsak szervezõként, s ez a megközelítésszámomra elfogadhatatlan; nyilvánvaló,hogy egy bizonyos ponton túl nem csök-kenthetõ a fellépti díj, de meg kell találni azelfogadható, méltányos díjazás mértékét.� Lehetne szimpatizánsok, rajongók általfelajánlott magánszállásokon altatni a fellé-põket, sõt a belföldi fuvarok egy részét ismeg lehetne így oldani; igen lehetne, devannak dolgok, amiken nem szabad spórol-ni, ez is azok közé tartozik; Játszottunkhasonló elveken mûködõ egészen jelentõsfesztiválokon külföldön, s bizony image-romboló sokszor a lelkes önkéntes sofõrök,házigazdák és hangosítók idegesítõ, változószínvonalú tevékenysége.

Üzletember ismerõseim, mikor vázoltamnekik a koncert- és fesztiválszervezés bukta-tóit, alig akarták elhinni, hogy ekkora széllelszemben még van, aki akar és tud valamittenni. Egyelõre még megvan bennem,bennünk a szándék. Ötletünk is van néhányszakajtónyi a Bohém Fesztivál jobbítására.Mindazonáltal ha valaki segíteni akar, netáncsak egy aprócska ötlete van, ahelp@bohemragtime.com címen örömmelvárunk mindenféle segítséget, szervezésbenhasznosítható ötletet.

Milliósra faragtuk

Így láttam Boldent 2.Szóbeszéd,festmény, regény

Buddy Boldent általában a jazztör-ténet elsõ mûfajteremtõ, meghatá-

rozó mûvészének tartják, pedig sokan csakhallomásból ismerték. Vagy még abból se.Felvétele nem maradt fenn, legendájaviszont � vagy talán éppen ezért � egyregyarapszik. Sorozatunk második darabja alegenda mûvészi és egyéb értelmezéseivelfoglalkozik.

Bolden életrajzának szinten minden ismertkörülménye jó táptalajnak bizonyult arra,hogy alakja legendák által nõjön a halhatat-lanságig. Elõször is a trombita (Boldenkornetten játszott, amint ezt a cikksorozatelsõ részében részleteztem) az egyik legne-hezebb hangszer, már a középkori Roland-énekben is szerepel olyan motívum, amiennek sorsszerûségét jelzi. MásodszorBolden, és kortársainak egy része, valamintLouis Armstrong, sõt az õ követõi számárais a trombita kifejezési lehetõséget adottférfiasságuk erõteljes megjelenítésére. Hafiatal fekete férfiak a század elsõ néhányévtizedében ki akartak tûnni, ha bármilyenmás módon próbálták férfias énüket kifejez-ni, brutális bosszúval kellett számolniuk azuralkodó nézetet érvényesítõ fehér rasszis-ták részérõl. Elég csak arra emlékeztetni,hogy egy, a brutális rendõri fellépésen�kiakadt� afro-amerikai férfi lövöldözéseután ugyanúgy feketék elleni pogrom voltNew Orleans-ban, mint szinte az egészEgyesült Államokban azután, hogy JackJohnson legyõzte fehér ellenfelét a ringben.

Aszórakoztatóipar által azóta ezerszer agyon-használt toposzt Vance Bourjaily foglaltaössze legfrappánsabban: A Történet szerinta Zseniális Muzsikus a tehetsége és lehetõ-ségei közti szakadékot látva � (I.) a fajidiszkrimináció miatt (II.) mert kommerszrekényszerítik, (III.) vagy mert egyéb okbólnem képes megvalósítani lehetõségeit � (1.)megõrül vagy (2.) kábítószerrel vagy (3.)alkohollal tönkre teszi a saját életét. Boldenélete is mintául szolgálhatott a

címû Dorothy Baker-regényhez(1938), amelybõl 1950-ben készült játékfilm.Persze, az élet realitásának talaján nem ártleszögezni, hogy Bolden betegségének bio-kémiai természete feltehetõen olyan volt,hogyha bolti eladóként éli az életét, akkoris összeomlás várt volna rá, mint arra apszichiátriában, a filmekben és a jazzbenegyaránt jártas irodalomprofesszor, KrinGabbard rámutatott.

Bolden és a fehér Bix Beiderbecke egyarántsúlyos alkoholproblémával küzdöttek,mindketten 1931-ben haltak meg. Egymásttáplálta a legendájuk. Bunny Berigan trom-bitás alkoholizmusa is halálosnak bizonyult.Mindhárom trombitás beleillik a Bourjaily-féle toposzba. Bolden látványos és tragikusmagába zuhanása akkor, amikor a leghíre-sebb trombitás volt és az egyik legnépsze-rûbb zenekart vezette, azóta is izgatja azutókort. Legelképesztõbb példája ennek aza festmény, amelyet George Schmidt készí-tett: a parádézó zenekar otthagyja a járdasze-gélyre roskadt, félrecsúszott fejû Boldent(akinek a zenekarát, ahogy a képen látható,valóban Eagle Bandre keresztelte át azörökébe lépõ Frankie Dusen).

Michael Ondaatje regényét viszont, amelyetBoldenrõl írt, a jazz és az irodalom rajongóiés kritikusai egyaránt nagy elismerésselfogadták, bekerült a legfontosabb jazz-inspirálta szépirodalmi könyvek közé. A SriLanka-i származású kanadai író ugyanis nemcsak a cselekmény alapjául választotta amûfajt, hanem elbeszélõi stílusát és szövegeritmusát is arról mintázta. Ondaatje kétkönyvét fordították eddig magyarra,

(1992, magyarul: 1997) tette nevétigazán híressé. Címszereplõjét Almási Lász-ló Szahara-kutatóról mintázta az író. Aregény alapján készült film kilenc Oscar-dí-jat kapott. Ondaatje másik magyarra fordí-tott regénye, az , amely SriLankában játszódik. A

címû Bolden-regényt érzésem sze-rint sokkal nehezebb lenne magyarra átültet-ni, mint a két, már megjelentet, pedig az íróazokban is, mint mindig, magas szinten

szervezi szövegeit. Sok utalással és egyénistrukturális megoldásokkal dolgozik, egyéb-ként legalább annyira lírikusnak is mondhat-juk, mint prózaírónak.

A sokszoros díjnyertes Ondaatje fõlegannak köszönheti világhírét, hogy, mint

ben, a benis mesterien ötvözi a történelmi hitelességeta fikcióval, és hogy bonyolult idõkezelése afinom lelki rezdüléseket követi. Könyveírása elõtt alapos adatgyûjtést végzett, denem a történelmi Bolden érdekelte, hanema legendák Boldene. Ezeknek a mítoszok-nak a nagy része Willie Bunk Johnsontólszármazik. Amikor a swing kommercializá-lódása miatt csalódott elsõ jazz-puristák agyökereket kezdték kutatni, rábukkantakJohnsonra. A harmincas évek elején márnem játszott, kihullottak a fogai és eladta atrombitáját. De 1939-ban William Russellés még néhányan anyagilag hozzásegítették,hogy mûfogsort készíttessen, Lu Watterstrombitás pedig új hangszert adományozottneki. Az ekkor adott interjúiban Russellnekés másoknak Johnson azt mondta, hogytagja volt Bolden zenekarának. Azt is elme-sélte, hogy Bolden fodrászüzletben dolgo-

zott, és hogy szerkesz-tett egy vékony kispletykaújságot

címmel. Mintkésõbb Bolden biográ-fusának, Marquis-nakköszönhetõen kide-rült, ebbõl semmi semvolt igaz. Johnson�improvizált� egy ki-

csit Bolden életrajzának témájára, hogymutassa, milyen jól is ismerte õ azt azembert, akit már akkor sokan a jazz elsõmesterének tartottak.

Ondaatje számára Bolden zenéje elválaszt-hatatlan volt szexuális életétõl. A regényegyik emlékezetes jelenetében Bolden szen-vedélyesen szeretkezik egy nõvel, miközbenhárom ujjával a Cakewalking Blues dallamátjátssza annak hátán, mintha trombita volnaa kezében. Az Ondaatje ábrázolta Boldenabba õrül bele, hogy hangszerét saját testemeghosszabbításának képzeli, ahogy a véreis átáramlik a hangszerbe a nyálával, alélegzetével és a lelkével együtt. És mintannyi legendás jazzmûvész, OndaatjeBoldenje is önsorsrontó módon élte azéletét.

E������ E���������� � Zipernovszky KornélKornél jazzújságíró (egyébként a transzformátor feltalálójának, Zipernowsky Károlynak a leszármazottja), alapítója éssokáig rovatvezetõje volt a Gramofon jazzrovatának, a Fidelio jazz­ és világzenei rovatát vezette. Nyakig benne voltjópár jazz­világsztár magyarországi turnéjának lebonyolításában és a Bohém Fesztivál körüli sajtós tevékenységekbõlis bõven kivette a részét. Most egy évig Kanadában él, onnan jelentkezik � nem csak kanadai tárgyú írásaival.

Az improvizatívalkat

Vannak emberek, akik részérõlelfogadhatatlan az � akár csak kis

mértékben is � �kétes kimenetel�, de méggyakoribb, hogy a bizonytalansági tényezõ-ket rejtõ cselekvési terv eleve szorongást,vagy félelmet ébreszt az emberben. Sokfontos szempont létezik, melyek alapján kétnagy csoportra lehetne osztani az emberilényeket, az egyik ilyenrõl van itt szó; vagyisazokról, akik az ember (fõleg önmaguk)tévedhetetlent és a tökéletest közelítõ ideá-jában hisznek, és azokról, akik ennek szinteaz ellenkezõjében, a kiszámíthatatlanságban,az alig kontrollálható sorsszerûségben, delélekjelenlétben is, és persze az esendõség-ben (gyakran ez utóbbival védekezve anegatív fejlemények miatt). Nyilván nemlétezik vegytiszta típus (ebben sem), deegyik vagy másik jellemzõ az egyes emberre.

Nem szerencsés a zenét � s így a zenésztsem � túlzottan pszichológiai aspektusbólvizsgálgatni, mivel az sokkal inkább szellemidolog, de ha arra gondolunk, hogy a muzsi-kusok milyen sûrûn hivatkoznak a tudatosvagy ösztönös belsõ, motiváló erõkre, nemtekinthetünk el ettõl a szemponttól sem.Különösen úgy, hogy a fenti felvetés köz-vetve bár, de kapcsolódik a �tudatosság-ösztönösség� kérdéshez is. Továbbá azimprovizatív típust vagy alkatot illetõen azsem mellékes, hogy született adottságról,esetleg szocializációról beszélhetünk-e,hogy mennyire tanulható a rögtönzés, va-gyis létezhetnek-e személyi, pontosabbanszemélyiségjegyekben kimutatható feltéte-lek az improvizatív zenei mûfajok tekinte-tében.

Ám jobb, ha elõre tisztázzuk: a felszínen,vagyis a valóságos életben az általánosszemélyiség-lélektani szempontok alapjánmeghatározott alkat, messze nem azonos aszinonimnak tetszõ muzsikusi, alkotói-elõa-dói habitussal. Vagyis az improvizatív típusbenyomását keltõ �talpraesett fickó� sem-mivel sem esélyesebb arra, hogy jó hangsze-res vagy énekes rögtönzõ legyen (sõt), mintpéldául egy zárkózott csodabogár, akirõlmesszirõl látszik, hogy nehezen boldogul avalóságos életben (fõleg annak gyakorlati,írott vagy íratlan szabályrendszereiben). Hacsak kicsit is belegondolunk ebbe az analóg-

nak vélt emberi adottságra utaló felvetésbe,szinte logikus, hogy alig lehet közük egy-máshoz; s talán ebbõl a felismerésbõl mesz-szebb ható következtetésekre juthatunk, azene belsõ, lényegi természetét illetõen is�

Bizonyos szempontok alapján könnyedénkijelenthetnénk, hogy az improvizáció nemtanulható, azaz született adottság kérdése �ahogy erre jelen írás címe is utal �, de másszempontok szerint az ellenkezõje is igazlehet. A válasz azonban nem szûkíthetõ�bizonyos szempontokra�, semmiképp semtekinthetjük ezt egyszerû adottság, vagymég egyszerûbb akarás vagy önhittség kér-désének. Például azért sem, mert a rögtön-zés alatt manapság túl sokféle zenélésimódszert értünk. Az egyszerû sémákkal,frázisokkal, sokszor manuális beidegzõdé-sekkel operáló �rögtönzõ� is kotta nélküljátszik, és talán könnyebben is kelti azügyesen zenélõ ember benyomását, mint az,aki spontán, esetleg nyilvánosan komponál� a szó legnemesebb értelmében �, abbana pillanatban hallhatóvá, értelmezhetõvétéve mindazt, ami a fejében-lelkében(?),invencióiból fakadóan megszületik; a kettõközötti számos egyéb módszerekrõl nem isbeszélve.

Eredeti témánknál, vagyis az improvizatívalkat meghatározását célzó szándékunknálmaradva talán úgy jutunk könnyebbenvalamiféle megfejtéshez, ha leszûkítjük akört olyan improvizatív mûfajokra vagyirányzatokra, melyeknél meghatározó jelen-tõségûnek mondható a rögtönzés. Ilyenelsõsorban a jazz, mely ugyan mára már egyhatalmas, amorf gyûjtõfogalom, de szerte-ágazó irányzatainak dacára még mindigtartja emblematikusnak is tekinthetõ kritéri-umát, vagyis az improvizáció nélkülözhetet-lenségét.

Mellesleg a jazz és annak különféle oldalágiképviselõi sem biztos, hogy kivétel nélkülkiváló rögtönzõk, mivel a mûfaj egészétnézve könnyûzenérõl, azaz szórakoztatóirányzatokról beszélhetünk nagyobbrészt.A szórakoztató zene, illetve a populárisprodukciók sikerének egyik magyarázata,hogy kiszámítható, könnyen felismerhetõ,majd megjegyezhetõ, anélkül, hogy a hallga-tónak különösebb figyelmet kéne rá fordí-tania. Ezzel sok évtizeden át tisztábanvoltak a jazzmuzsikusok is, és jól felfogottegzisztenciális érdekeik miatt nem is szige-telték el magukat az individuumból fakadó,artisztikusnak tetszõ kreatív ötletekkel a

szélesebb közönségtõl, azaz a populárisvonulattól.

Az improvizáció, mint a XX-XXI. századzenéjének igazi perspektívája, valójábancsak az ötvenes évektõl kezdett derengeni,a bebop és más bop-irányzatok, majd a coolés a kisvártatva megjelenõ free jazz által,azaz Thelonious Monk, Bud Powell, CharlieParker, Dizzy Gillespie, Miles Davis, BillEvans és John Coltrane színrelépésével. Apéldaként sorolt zenészek nevével fémjel-zett korszak rejti azt a titkos pillanatot,amikortól az improvizáció, már nemcsakkönnyen begyakorolható, rutinos hangszer-szólót takart, hanem egy addig soha nemtapasztalt kreatív erõ megjelenését, mélyrõljövõ alkotói felszabadultságot, és nem mel-lesleg szellemi megszállottságot. Innentõl ajazz könnyûsége vagy komolysága, tudásonvagy begyakorlottságon múló kivagyisága,egyénieskedõ extravaganciája és verseny-szelleme, de fõleg szórakoztató jellege má-sodlagos kérdéssé vált.

A hatvanas évektõl tovább szélesedett aperspektíva néhány új géniusz felbukkanásá-val: Eric Dolphy, Cecil Taylor, Albert Ayler,Don Cherry vagy Ornette Coleman zenélé-se már sokkal többre utalt, mint amit akellemes, ellazult, kissé flegma kozmopolitamûfajként jegyzett jazzrõl mindaddiggondoltunk.

Talán már sejthetõ, hogy az írás címébenszereplõ �alkat� szó nem veleszületettszemélyiségjegyekre, vérmérsékletekre utal,hanem olyan lelki alkatra, mely eszmél,töpreng, reagál, szenved, vagyis folyamatosbelsõ, rejtett küzdelmet folytat: kezdetbenazért, hogy találjon valamiféle közös neve-zõt a világban zajló változások és sajátkésztetései között, majd azért, hogy a meg-sejtett, és mindenkorra érvényes igazságmentén tudjon haladni. A felsorolt amerikaijazzmuzsikusok fontos ráeszmélése ez;távol divatoktól, elvárásoktól, vagy a közna-pi értelemben vett siker csábításától.

Tehát az improvizatív alkatra emlékeztetõ,feltehetõen született érzékenység nem tanít-ható és tanulható a szó hagyományos értel-mében ismert módszerességgel. Bátorítanilehet csak, aki többet akar, mint komfortos,minden részletében kiszámítható közeget.Az improvizatív alkat pedig � persze zeneikontextusban � figyelmet, keresést, felfede-zést, folyamatos kétkedést és szerény alá-zatot takar.

D������������ � Matisz LászlóMatisz László jazzújságíró (sõt, visszavonult jazz­zenész is: szaxofonos­fuvolista), a Gramofon jazzrovatánál dolgozott,a Sziget jazzprogamjait szervezte, közremûködött rengeteg jazznagyság magyarországi turnéjának lebonyolításában,évekig  a  Bohém  Fesztiválnak  is  sajtósa  volt.  Esztétikai  tárgyú,  esztétikai  megközelítésû  cikkeiben  nagyon  fontosdolgokat mond ki. Figyelni kell rá!

A hegedû, a kerék,a búbosbanka és aBenkó Dixieland

Ha erre a címre sem kapta fel afejét a nyájas jazzkedvelõ olvasó,

akkor talán érdemes lenne más kifejezésiformát találnom. Elismerem, a címben vankakukktojás. Nem is egy. A kerék teljesenártatlanul csöppent ide, a búbosbankaszerepe sem több mint a figyelemfelkeltés,a hegedû és a Benkó Dixieland már sokkalérdekesebb. Nem, nem arról van szó, hogytörténetének ötvenöt éve alatt lett volnahegedûs tagja a zenekarnak (bár szólistáinkközött kiemelkedõ helyen kell megemlíte-nem Deseõ Csabát), hanem ezzel a kétdologgal keretet szándékoztam adni írásom-nak. Míg elõzõ cikkeimben a rovat címéhezhíven igyekeztem kalandjaim közül azokatmegénekelni, amelyek talán mások érdeklõ-désére is számot tarthatnak, mára egy olyantörténetet találtam, ami egy hosszú, többmint két évtizedes kaland, amelynek mégnincs vége. Amikor valakinek egy számomramódfelett mulattató, a hallgató számáranyilvánvalóan dögunalmas történet mesélé-se elején elhelyezem a sztorit a jazztörténetidõhálóján (�akkoriban itt és itt játszottaméppen�), rendre meglepõdök a reakción:

(Nyugalom, kisvártatva jön a hegedû.) Ez afájó felfedezés, miszerint a történelemköny-vek hanyagul kezelik pályafutásomat, arraaz elhatározásra juttatott, hogy egy kalandleírása helyett ezúttal közreadom saját nagykalandomat, a hegedûtõl a Benkó Dixie-landig. A két végpont között az út rövidebb,mint hinnénk.

Egyszer voltam, hol nem voltam, hat évesenhegedûtanár édesapám hangszert adott akezembe. Igen, igen, kitalálták: hegedût. AParasztkantáta szélsebes elsajátítása utánérdeklõdésem szinte azonnal a Star Warsfilmek felé fordult, derékba törve az újOjsztrah megszületését. Szomorú, de akkorvolt a kezemben hegedû utoljára. Kénytelenvagyok a következõ éveket átugrani, mertazon kívül, hogy apám gondosan ábécésorrendbe rendezett lemezgyûjteményébenBartók mellett Basie lemezeket találtam,majd átnyergeltem a tolóharsonára (igen, aza pozan), más fontos nem történt. A Bala-ton partjáról (amit még Bobby Hackettnélis jobban szeretek) Budapestre kerültem, a

Bartók konziba. Kollégista lettem, a festõiIX. kerület rövidke utcájában, a Gönczi Pálutcában, ami a Török Pál utca folytatása.Hogy ez miért érdekes? Egyszerû: a TörökPál utcában mûködik immár 45 éve a BenkóDixieland Klub, a �Benkóklub�. Diákjegy-gyel a Zeneakadémia nagytermének kakasü-lõjén töltöttem az 1986-87-es szezont, lát-tam Richtert, Maurice Andrét, Sternt, Sza-badi Vilit, Jandó Jenõt, meg még egy hadse-regnyi csodás muzsikust. (Késõbb ugyanittGillespie-t és Jarrettet is hallhattam.) Akoncertek után gyalog ballagtam a Kálvintérrõl szállásomra, sokszor a Török Pálutcán keresztül. Egy szerdai estén nemtetszett a koncert a Zeneakadémián, aszünetben télakoltam, hamarabb vágtam áta rövid utcán, ahol meghallottam a kiszivár-gó zenét. Vettem egy nagy levegõt és be-mentem. Hogy akkor ez milyen hatással voltrám, annak megvilágítására talán elég annyi,hogy azóta minden szerdán ott vagyok.Huszonöt éve. Hamar összeismerkedtem azenekar tagjaival, elõször a nagybõgõs VajdaSándorral, majd a stimmkolléga Nagy Iván-nal barátkoztam össze, Iván azóta a legjobbbarátom! Szinte mindent ettõl a két ember-tõl tanultam, amit a jazzrõl tudok. Ezútonis köszönöm Nekik!!! Vajda Sanya közis-merten megszállottja volt John Coltranemuzsikájának, mégis volt olyan bölcs, hogynem azzal akarta felkelteni érdeklõdésemeta jazz iránt. Minden héten hozott nekemvalamit, amirõl elmondta, hogy miért kellmeghallgatnom, és mire figyeljek. Webster,Fitzgerald, Peterson, Wilson, Ellington,Basie és a többiek. Õket mind Sanyánakköszönhetem. Iván pedig megmutatta atradicionális vonalat. Még abban az évadbanfelléptem a Benkó Dixielanddel: elõször aklubban, aztán a Vigadóban, majd a Zene-akadémián. Ahol nemrég még csak a kakas-ülõre jutottam be. Elsõ profi zenekaritagságomat is Benkó Sándornak köszönhe-tem, hiszen õ ajánlott az Oldsmobile Dixie-land Jazz Band harsonást keresõ vezetõjé-nek. Másfél évet játszottam az Oldsmobile-ban, ahol megismertem a Hot Jazz Bandmai bõgõsét, Juhász Zolit, kedvenc klariné-tos-szaxofonosomat, Szõke Pétert ésmeghatározó barátságot kötöttem szobatár-sammal, Papa Fleigh-gel. Sokat lógtunkegyütt, Papa megismertetett Ruby Braff-fel,Vic Dickensonnal és megannyi swingesfickóval. Együtt jártunk Mauritius szigetén,a Kanári-szigeteken, elkezdtem a világjárást.Miután elhagytam a bandát, egy fontosnégyéves ciklus következett: tagja lettem aHot Jazz Bandnek. Francia fesztiválok,

utcazene Európa-szerte, utazás, lendületesjazz � boldog idõszaka életemnek. Ezt rövidtagság követte a kérészéletû, de vidámzenekarban, a Papa Fleigh Dixie Company-ben, majd a Cotton Club Singers kísérõze-nekarában. Ez még az énekegyüttes befutá-sa elõtt volt, örömbõl muzsikáltunk, többvolt a jazz, kevesebb a marketing. Élveztem.1995-ben beszálltam a Budapest RagtimeBandbe, ahol megismerkedtem egy semmi-hez nem hasonlítható mûfajjal, a zeneiparódiával. Egy évvel bekerülésem utánsikerült Papát �beszerveznem�, vidámkod-tunk tovább. Érdekes volt, szórakoztatóvolt, szép volt, jó volt, kevés volt. Nem afellépések száma volt kevés, a BRB mindigis a legfoglalkoztatottabb zenekarok közétartozott, jártunk Saint Louistól Szentbékál-láig mindenhol. Mókás idõszak volt, deakkorra már elvégeztem a jazztanszakot,másra, többre vágytam. Mivel megszapo-rodtam, valami olyan munka után kellettnéznem, ami állandóságot (fix fizetés, adó,TB) jelent, ezért kapva kaptam az alkalmon,amikor elhívtak a Határõrség Zenekarába.Itt egy olyan munkába kezdtünk, ami na-gyon testhezállónak bizonyult: big bandetépítettünk. Az eredmény néhány CD-nhallható. A big banddel párhuzamosanéletre hívtam elsõ saját zenekaromat, aSzalóky Classic Jazz Bandet, amit néhányév után megszüntettem, mert a HatárõrZenekar vezetõje lettem, minden idõmet ésenergiámat az kötötte le. Négy évvel ezelõtta Határõrség megszûnt, rendõrök lettünk,Police Big Band néven dolgozunk, felbuk-kanunk fesztiválokon, itt-ott. Mindezekközben természetesen minden szerdán(mint egy jó brit) a klubomban töltöttem azestét. A Benkóklubban. 2007-ben kiderült,kedvenc zenekarom trombitása, kollégámés barátom Zoltán Béla nagybeteg. Beálltamhelyette néhány hónapra trombitálni, majdBenkó Sanyi hivatalosan kibõvítette a zene-kart, velem nyolctagú lett a banda. Aztánmár látni lehetett: szeretett Zotyónk nemfog visszatérni. Sokáig bíztunk a felépülésé-ben, de 2008-ban, nõnapon megtörtént azelkerülhetetlen: egyedül maradtam trombi-tás. Nem örültem, sírtam.

Hogy ne maradjon ki pályám modernebbaspektusa sem: játszottam Kõszegi Imrezenekarában, az eMeRTon és az EBU bigband-ben, muzsikáltam László AttilátólOláh Kálmánig, Vukán Gyuritól Pegén átSzakcsi Lakatos Béláig szinte mindenkivel.De a szívem mélyén mindig is a klasszikusjazz és a swing lakik.

J���K�������� K�������� � Szalóky BélaBéla a legsokoldalúbb magyar jazzmuzsikusok egyike. Eredetileg harsonás, a Benkó Dixieland Band kornettese, aPolice Big Band vezetõ karmestere ("civilben" ezért rendõr õrnagy). Megjárta nagy fesztiválok, híres jazzklubok sorát,mindenütt ott volt, ahol egy világsztár felbukkant, rendszeresen játszik jazznagyságokkal. Elsõsorban a velük közösélményeit, sztorijait osztja meg cikkeiben.

Elsõ ízben adták át�A kecskemétikultúra mecénása�díjat

A Bohém Ragtime Jazz Bandvezetõje, Dr. Ittzés Tamás díjat

alapított �A kecskeméti kultúra mecénása�néven. A díjat olyan cégvezetõ kaphatja, akisokat és kitartóan áldozott a kecskemétikulturális rendezvények, intézmények támo-gatására, mintegy cégfilozófiájában is vallvaa kulturális mecenatúra fontosságát. Az

elegáns, homokfúvott üvegbõl készült díjmellé a díj alapítója minden évben 100 ezerforintot is felajánl a díjazott cége részére,azzal a kimondott kéréssel, hogy az összeget(akár azt meg is toldva) forgassa vissza akecskeméti kultúrába. Kikötés, hogy a díjatalapító zenekarát és az általa rendezettfesztivált, illetve a Kecskeméti Jazz Alapít-ványt a díjazott nem támogathatja a díjból.

A díjat elsõ ízben 2012. március 24-én, aXXI. Nemzetközi Bohém Ragtime & JazzFesztivál szombat esti koncertje keretébenadta át az alapító az elsõ díjazottnak,Tormási Attilának és a Tormási Kft.-nek. Acég az elmúlt húsz évben a BohémFesztiválok mellett a színház munkáját istámogatta és segített egyedi kulturálisrendezvényeket is, valamint festõmûvé-szeknek nyújtott támogatást.

Az átadáskor Ittzés Tamás elmondta, hogya díjat évente kapja majd meg egy cég ésvezetõje, s várják azon kecskeméti kulturálisegyüttesek, kulturális területen tevékeny-kedõ civil szervezetek és magánszemélyekcsatlakozását a kezdeményezéshez, akikfontosnak tartják a mecénások elismerésétegy olyan díjjal, aminek odaítélésében egy,a teljes kecskeméti kulturális spektrumotlefedõ kuratórium dönt.

A díjat Tordai Róbert tervezte, s a kivitelezõNagy Dezsõ Sándor üvegszobrász idén egysaját szobrát is felajánlotta, kifejezve az elsõdíjazott, Tormási Attila iránti meg-becsülését. A díjat alapító Ittzés Tamásszándékai szerint a díj átadására a jövõbennem a Bohém Fesztiválon, hanem máskiemelt kulturális rendezvény keretébenkerül majd sor, vélhetõen a TavasziFesztivál ideje alatt.

S A J T Ó K Ö Z L E M É N Y

Joseph PaulMuranyi(* 1928. január 14.,Martins Ferry, OH,� 2012. április 20.,New York, NY)

Vártuk a hírt, vártuk tulajdonképpen régóta,mégis szíven ütött: nincs már az élõksorában Joe bácsi, Louis Armstrong zeneka-rának utolsó klarinétosa. Joe egyike volt akevés utolsó mohikánoknak, akik mégjátszhattak a legnagyobb jazz-zenészekkel,akiknek az életútja önmagában kész jazz-történet. Ráadásul Joe-nak hihetetlen lexiká-lis tudása is volt, amit zenésztársai és azelméleti szakemberek egyaránt csodáltak. Atörténeteivel pedig könyveket lehetnemegtölteni.

Ohio államban született ugyan, de ízig-vérigmagyar volt, otthon magyarul beszéltek,szülei és a velük élõ nagymama magyarzenéket hallgattak. Édesapja Mezõkövesd-rõl, édesanyja a Gyõr melletti Börcsrõlszármazott. Az amerikai közegben, amerikaiiskolákban Joe persze amerikaivá vált, demagyarságát nem csak megõrizte, de büszkeis volt rá. Nem nagyon volt olyan amerikaizenészkollégája, aki ne tudta volna, hogy JoeMurányi magyar. A New York-i ColumbiaEgyetemre ment tanulni, utána lemeztársa-ságoknál dolgozott, katalogizált, s lemez-borító szövegek százait írta.

Közben persze zenélt, rendületlenül. NewYork-ban már 18 évesen beülhetett a legen-dás Bunk Johnson zenekarába �jamelni�,tanult Lennie Tristanónál, játszott szintemindenkivel, aki számított, Eddie Condon-tól Bobby Hackettig. A Village Stompers-szel a slágerlistára is felkerültek, mígnem1967-ben Lajos klarinétost keresett, s azakkor harminckilenc éves Joe Murányiraesett a választása. Az ezt követõ négy év Joeegész életére kihatással volt. Õ már örökreArmstrong klarinétosa maradt, pedignagyszerû zenészek voltak késõbb is apartnerei. Játszott másfél évtizedig atrombitás Roy Eldridge-dzsel, tagja volt aWorld�s Greatest Jazz Bandnek, s talánlegkülönlegesebb felvételeit a Classic JazzQuartet-tel készítette. Ez utóbbi együttes(Dick Sudhalter � trombita, Joe Murányi �klarinét, Marty Grosz � gitár, DickWellstood � zongora) szerintem a huszadikszázad második felének egyik legkreatívabbés leginnovatívabb jazzformációja volt. Joebüszke is volt a dupla CD-jükre, van otthonegy dedikált példányom.

Joe született tanító volt. S mint a jó tanítók-nak, óriási tudás volt a fejében. Ha mutattakneki egy régi felvételt, rögtön mondta, hogyhol és mikor rögzítették, kik a zenészek ésfelhívta a figyelmet néhány zenei megoldás-ra, érdekességre, egyes zenészek sajátosstílusjegyeire. De leginkább õ mutogatottfelvételeket. Nekem is van itthon néhánykazettám, amiket õ másolt össze nekemkedvenc jazzfelvételeibõl. Azért, hogy hall-gassuk, tanuljunk. Ha együtt voltunk, min-dig mesélt, s mindig lehetett tanulni atörténeteibõl. Jazztörténetet, életbölcseletet.Egyszer megkérdeztem tõle, hogy ColemanHawkins hogyan csinálta vajon ütésszerûvirtuóz staccatóját. A technikai trükkrevoltam kíváncsi, Joe pedig egyszerûen aszívére mutatott. De fizikailag honnancsinálja, erõsködtem. Mosolygott és szónélkül ismét a szívére mutatott. Sokszorvezetett rá arra, hogy a legnagyszerûbbdolgok milyen egyszerûek.

1990-ben találkoztunk elõször, amikormeglátogattam New York-i lakásában. Fel-hívtam, bemutatkoztam, meghívott. Kedvesvolt, érdeklõdött, körbemutogatta azArmstrong-ereklyéit, adott egy nagylemeztdedikálva, majd egy húszdollárost, hogyvegyek valamit a kínaiban, éhen ne haljakneki� Két hónappal késõbb Connecticut-ban a jazzfesztiválon a közönségben ültem,Joe meglátott és a színpadról elkezdettintegetni nekem. Büszke voltam, hogymegismert és emlékezett a nevemre. Ké-sõbb is büszke voltam, amikor együtt ját-szottunk és megdicsért, vagy amikor Osló-ban a felesége helyett engem vitt el a BennyCarterrel rendezett zártkörû sajtóbeszélge-tésre, meg amikor szöveget írt a dalomhoz(Joe�s Swing). A legbüszkébb mégis talánakkor voltam, amikor a 80. születésnapjatiszteletére rendezett kecskeméti koncertután azt mondta, hogy ilyen jól színpadonArmstronggal érezte magát. Ebben nyilvánsok túlzás volt, de fel volt dobódva, azbiztos, és a koncertért kölcsönösen hálásakvoltunk egymásnak.

Sokat játszottunk együtt. 1992-tõl mintegytíz éven át minden évben összehozottminket a sors. Néha csak egy-egy koncertre,néha hosszabb turnéra. Az utóbbi tíz évbenmár ritkábban voltunk együtt a színpadon,de a kecskeméti, kaposvári, debreceni, lilla-füredi, mezõkövesdi, tatai, szegedi, salgótar-jáni, oslói, bánki fellépések mind különlegesemlékek. Amikor nem találkoztunk, néhaírt egy levelet, késõbb emailt, néha felhívotttelefonon. Hiányozni fog, ahogy beleszólta telefonba: �Hi, hi, this is Joe. Hogy vagy?�Az is hiányzik, már most, ahogy személyestalálkozáskor megölelt. Több szeretetet éstiszteletet kaptunk tõle, magyar zenészek,mint amennyit mi adtunk egymásnak. Ját-szott szinte minden magyar zenekarral, slemezt is készített a Bohémeken kívülBenkóékkal, a Storyville Jazz Banddel, a

Jazz Steps-szel, az Orient Dixieland JazzBanddel és a Joe Laux Swingpolice-szal.2004-tõl 2009-ig Joe volt a bánki LouisArmstrong Jazzfesztivál házigazdája, õavatta fel a Tó Hotel kertjében az egyetlenmagyarországi Armstrong-szobrot is.

Mezõkövesdre mindig ment, ha tehette,még háza is volt ott, örökségként. Egyszerén vittem el Kövesdre, a házat késõbbráhagyó Korpa Péter bácsi nevû rokonához,aki jókedvében énekelgetett. Joe-nak azegyik nóta nagyon tetszett, s mondta, hogyén tanult ember vagyok, le tudom-e jegyezniPéter bácsi vicces pajzán népdalát. Elké-pedt, mikor két éneklés után készen voltamdallammal, ritmussal, szöveggel. Utána méga kocsiban is elénekeltette velem párszor a�mezõkövesdi népdalt�. 2008-ban, 80.születésnapja tiszteletére Mezõkövesd dísz-polgára lett. A matyómagyar, ahogy magáthívta. Amerikában csak Joe-ként emleget-ték, de Louis Armstrong viccesen Josephus-nak hívta mindig. A színpadon pedig a nagyfekete énekesnõ után Joe Ma Rainy-nek.

2010 õszén meglátogattuk, négyen, a bánkifesztivál szervezõi. Gyenge volt, bottal ésjárókerettel járt, de lelkesen beszélgetettvelünk, eljátszotta az Ott fogsz majd sírninéhány sorát (ezt a számot minden koncert-jén el kellett játszani), felvételre énekelt egyOh Yeah-t az Oh Yeah Day fõvédnökekéntés Armstrong-felvételeket mutogatott.Most, utolsó hónapjaiban is, amikor csakmegtehette, a látogatóival (s a jazzmuzsiku-sok sorra vizitáltak nála) gyakran hallgatottArmstrong-felvételeket. Legjobban ScottRobinsonnal szeretett zenét hallgatni akórházi ágyon. Scott egyébként is Joe nagykedvence volt. Március 30-án Scott megvet-te Joe féltve õrzött két magyar Stowassertárogatóját, hajnali négyig rendbetette azegyiket, majd másnap este a Lincoln Center-ben játszott egy számot tárogatón JoeMurányi tiszteletére.

Az is kisebb csoda volt, hogy idén méglátogatni lehetett Joe-t: karácsonykor háromhétig tartó kómába esett, de abból mégvisszajött. Hihetetlen akarat- és életerejevolt, a három éven keresztül tartó dagana-tos- és szívmûtéteket nem sokan bírtákvolna. Korábban sokszor voltak fájdalmaiis, de az utolsó hetekben sokat aludt,hosszabb idõszakokra ritkán volt igazánmagánál.

Halála elõtt egy héttel írta emailben norvégfelesége, Jorun, hogy most már az lenne alegjobb, ha az Úr magához venné Joe-tminél elõbb. Végül fájdalmak nélkül, béké-ben halt meg. 2012. április 28-án, szomba-ton temették szûk családi körben, lányalakhelyén, New York-tól északra Hartsdale-ben a Ferncliff temetõben (Ferncliffcemetery, Hartsdale, Westchester county).Isten veled, Josephus!