évf. 2. szám 2016. szeptember „ékesség néktek!” · aslan (narnia örökös királya),...
TRANSCRIPT
V. évf. 2. szám 2016. szeptember
„Békesség néktek!”
„Ősz”
E sorok írásakor vajmi kevés külső jele van annak, hogy az évszakváltás megtörtént volna. A mai napon elvégzett két temetési szolgálat során a csupán palásttal fedett ing alatt sem kellett fáznom. Az autó hőmérője külső hőmérsékletként 32 Celsius fokot mutatott.
Mégis, pontosan az elmúlásra emlékeztető szolgálatok nyomán unszolt valami arra, hogy a mindent bibliás szemüvegen át nézni akaró szemeimet, gondolataimat irányítsam erre a Petőfinek mindig szép évszakra.
A lombok sárgulása kezdetének ideje a mostani. Tudjuk a sárgulni kezdő levelekről, hogy hamarosan lehullanak az ágakról, és a korábban dús lombú fák, bokrok látványát felcseréli a gyászos kopaszság. A kedves bárányfelhők lekocognak az
égről, hogy nyárias legelészésük után átadják a helyet az őszi esőket hozó komorabb fellegeknek. Az azúrkék ég inkább acélszürkére vált, és mintha a Napnak is egyre inkább nehezére esne egészen a talajig ereszteni sugarait. Az őszbe haladva erősödik a múlandóság érzete, egészen szívet tépő módon is, amikor a temetői fejfák, keresztek feliratai közt az évszámokra, leélt – sokszor riasztóan rövid – életidőkre nézünk. Napok óta nem tudom hová tenni azt, hogy a következő temetési szolgálatom egy kamaszfiú ravatalánál lesz.
Ha ez az ősz, akkor bizony nem szeretem.
Serény kezek dolgoznak már több fajta szőlő ültetvényein, hogy hamarosan must csordulhasson a sajtóból. Túl a gabonafélék learatásán, még
„Békesség néktek!” A Budapest-Nagytétényi Református Egyházközség
időszakos kiadványa
2 2016. szeptember
„Békesség néktek!”
sokféle betakarítani valót találnak a gyümölcsösök gazdái. A templomudvarba néhány éve kis vesszőként ültetett, mára terebélyessé vált fügefánk levelei jártomban-keltemben gyakran böknek oldalba, vagy simítanak vállon, hogy mézédes gyümölcsükre felhívják a figyelmemet. A Rákóczi úti imaház kertjében csodálatosan finom almákat nevelnek a sokat látott fák. – Amikor az ősznek ezt az arcát látjuk, a bőséget, a gondos vetés, ültetés, metszés, ápolás utáni betakarítást, akkor ez az évszak is igen széppé tud válni. Ebben már hálaadással fedezem fel annak a négy évszaknak az egyikét, amelyek váltakozását a Noé idején történt özönvíz után Isten ígérte meg az idők végezetéig. Az ősz újbóli, és újbóli eljövetele jel arról, hogy hű az Úr. Ezt az őszt már tudom szeretni.
Elkezdődött az új tanév, ahogy minden ősszel elkezdődik. Egyre nehezebb iskolatáskákkal, felnőtt embernek is becsületére váló új munkateherrel a magas óraszámok mellett, elindulnak gyermekeink, unokáink, hogy belenőjenek, alkalmassá váljanak a felelős, önmagukon kívül másokról is gondoskodni tudó
életbe. Mindezt immár negyedik éve úgy tervezhetjük, hogy egyúttal a kötelezően választható hit- és erkölcstan órákon taníthatjuk az emberpalántákat Isten tudományára. Ősszel felizzanak azok az imádságok, amelyek a következő nemzedékért szólnak, őket hordozzák szeretettel az Úr előtt, a szívükbe vetett magért könyörögnek, hogy legyen itt Istennek népe akkor is, ha a ma élők java már betakaríttatik az Úr csűrjébe. Az ősznek ez az arca a reménységé. Az újrakezdésé, az értelmes célok, távlatok kereséséé.
Szeretem az őszt. Kedves Olvasó! Lassan négy
évessé „öregedő” kis újságunk elején hadd bátorítsalak, hogy az ősz puszta létének, történéseinek isteni üzeneteire is figyelj fel. Salamon szavaival: „Emlékezzél meg Teremtődről … míg el nem jönnek a veszedelem napjai, és míg el nem jönnek azok az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket.” (Préd 12,3)
Ne csupán teledet vigyed
végül az Úr elé. Kovács-Hajdu Albert
2016. szeptember 3
„Békesség néktek!”
Rákóczi úti helyzetjelentés
Kedves Testvérek! A hosszan tartó áldozatos
gyülekezeti munka, adakozás, és hűséges imádság lassan megtermi gyümölcsét. A tervek várakozáson felüli eredménnyel valósultak meg, mert Isten ezekben is megdicsőítette magát. A szerény kezdetek után a munkálatok célegyenesben vannak. A gondnoklakás beköltözhető, minden közmű rendben működik, és az adakozó kedvű testvéreknek köszönhetően szinte teljesen berendezett. Az imaterem az emberi tervekhez képest később lesz kész, de hálás vagyok, hogy a gyülekezet terveit nem mi írjuk, hanem alkalmazkodunk Jézus vezetéséhez. Ezt láttuk minden olyan presbiteri gyűlésen, amin lehetőségünk volt jelen lenni, hogy van, aki megszabja a tempót, és a lehetőségeket, és ez Jézus Krisztus. A Rákóczi út hamarosan várja vendégeit, akik nyitott szívvel jönnek, hogy megismerjék, ki a mi Urunk.
Mi személyesen is sokat tanultunk és fejlődtünk mióta készülünk erre a szolgálatra, és
bízunk a kegyelemben, hogy Isten fogja magát megdicsőíteni a szolgálatunkon keresztül. Az őszinte bizonyságtétel azt is megkívánja, hogy elmondjuk, néha megrettenünk a ránk váró költözéstől, és feladattól, de ebben is Krisztusra nézünk, és egyedül rá bízzuk magunkat.
Reméljük, minél rövidebb
időn belül találkozunk a Rákóczi úton, és a testvérek is úgy fogják majd megszeretni az épületet, mint egy újabb lelki otthont, ahol szívesen töltik majd együtt az Úr színe előtt az időt, egymás hite által épülve.
A testvérek szívére helyezzük, hogy vigyék az Úr elé továbbra is a Rákóczi út ügyét, azt, hogy legyen elég munkás és aratni való, Isten kegyelméből.
Áldás, békesség! A gondnokok:
Cserpák József és Renáta
4 2016. szeptember
„Békesség néktek!”
Konfirmáció 2014 szeptemberében öt
megszeppent fiatal üldögélt a tanácsterem akkor „barátságtalannak” tűnő falai között, várva a nagytiszteletű úr érkezését. Mikor Albert bácsi betoppant, még az addiginál is némább csönd lett, amit hamarosan felváltott a beszéd hangja, hiszen be kellett mutatkoznunk egymásnak, mivel nemigen ismerte egymást a konfirmandus „csapat”. Valahogy így zajlott, ez a bemutatkozás:
Poncz Richárd vagyok. 1999. január 19-én születtem, református családban. 2 testvérem van, egy öcsém és egy húgom. Unokanővérem, Zsanett 2 évvel ezelőtt konfirmált itt, a templomban. Érden lakom, és az Adu vállalkozói szakközépiskolába járok. Szeretek sportolni, 5 éve kajakozom.
Gál Martin vagyok. 2001. január 3-án láttam meg a napvilágot. Itt kereszteltek meg Nagytétényben, és ide járok már 4 éve, a Kisharang Színjátszó körbe. Van egy öcsém, most lesz elsős a Bartókban. Én a Soós
István Borászati és Üzleti szakközépiskola tanulója vagyok. Sokat sportolok, kedvencem a görkorcsolya. Legkedvesebb hobbijaim a Rubik kocka bűvölése, és a peonza művészetének mesterfokra fejlesztése.
Nevem Dán Izabella. 2001 márciusának legelső napján születtem, református családban. Van egy bátyám, aki még régebben Nagytétényben konfirmált. Most fejeztem be az általános iskolát, és jelenleg a Lónyai utcai Református Gimnázium tanulója vagyok. Nagyon szeretek görkorcsolyázni, gördeszkázni, filmeket nézni és olvasni.
Váradi Erzsébet Juliannának (Zsókának) hívnak. 2001. május 22-én érte szüleimet az az öröm, hogy megszülettem, a mi református családunkba. 4 fiútestvérem van, közülük ketten más gyülekezetben, egy pedig Nagytétényben konfirmált. A Kempelen Farkas Gimnáziumba járok. Sokat sportolok, ezen kívül nagyon szeretem a zenét (9 éve zongorázom, 6 éve orgonálok), a filmeket, és az olvasást
2016. szeptember 5
„Békesség néktek!”
Ezeket még elég bizalmatlanul közöltük egymással, de az alkalmak alatt mindegyikünk megnyílt. Egyre inkább összeszokott csapattá váltunk, és ami még nagyon fontos, mindenki mert saját maga lenni a többiek előtt.
Az első év nem volt olyan kemény, inkább „csak” bibliaismereti kérdésekkel foglalkoztunk, de a második év elején Albert bácsi bejelentette, hogy elkezdünk foglalkozni a Heidelbergi Kátéval. Nem sokat tudtunk a reformátusok nagy hittételeiről, kérdéseiről, és válaszairól, de az idő múlásával egyre jobban belemerültünk a Heidelbergi könyvbe. Minden szerdán este hattól hétig csak a Kátéval foglalkoztunk. Időnként fáradtan, dekoncentráltan tettünk fel furcsa kérdéseket Albert bácsi tanító szavaival kapcsolatban. Ez körülbelül 7-8 hónapon keresztül zajlott így, mígnem szeretett tanítónk be nem jelentette, hogy kicsivel több, mint egy hónap múlva esedékes lesz a konfirmációs vizsgánk írásbeli részének lebonyolítása. Mindnyájan lázas készülődésbe kezdtünk. A rettegett számonkérésen, Isten segítségével, mind a négyen
megfeleltünk, és a konfirmáció szóbeli része elé kerültünk. Mikor eljött május nyolcadika, bevonultunk a templomba és Albert bácsi feltette hozzánk intézett Kátéból kiválasztott kérdéseit a gyülekezet előtt, mind a négyen bátran, békességgel telve és nyugalommal tudtunk válaszolni.
Az azt követő héten első
Úrvacsoránkat tiszta szívvel és örömmel tudtunk venni a gyülekezettel együtt. Istennek legyen hála!
Dán Izabella és Váradi Zsóka
Az idei évben egy felnőtt testvérünk, Ibos Inez is bizonyságot tett Istenbe vetett hitéről a gyülekezet előtt, érte is hálás szívvel dícsérjük Teremtőnket!
6 2016. szeptember
„Békesség néktek!”
Énektanítás
A református énekeskönyv, az én szemléletem szerint elrejtett kincsek tárháza, és a 338. dicséret az egyik legszebb, legtisztább gyé-mánt a sok drágaság között. Szöve-gét ősi ír dallamra írta az angol köl-tő: Montgomery Jakab (1771-1854), amit Csomasz Tóth Kálmán fordított le magyar nyelvre. Sajnos a szöveg pontos keletkezési dátu-mát illeti, semmi biztosan nem le-het tudni, de azt elég valószínűnek
tartom, hogy a szerző épp súlyos lelki válságban volt mikor írta, hi-szen az egész ének melankolikus hangulatú és nagyon mély sokszor az ember számára szomorú kérdé-seket vet fel. Tudnunk kell, hogy Montgomery újságíró volt, és ren-getegszer csukták börtönbe nézetei miatt. Szerintem egy ilyen periódu-sában írta ennek az éneknek a szö-vegét.
2016. szeptember 7
„Békesség néktek!”
Hányszor vagyunk mi, gyüleke-zeti tagok Jézustól való eltávolodás küszöbén? Hányszor gondoljuk úgy, hogy rajtunk már senki nem segít-het? Hányszor érezzük, hogy min-denki ellenünk van és elárul min-ket? Gondoljunk bele, hogy miért törnek ránk ezek a gondolatok… Lelki próba van előttünk, mögöt-tünk? Szenvedünk? Erőtlennek érezzük magunkat? Csalódtunk a világban, vagy esetleg önmagunk-ban? A 338. dicséret pont erről szól. Üzeni, hogy Jézus Krisztus, Is-ten Fia velünk van, minden egyes napunkon az életben! Közli velünk, hogy a mi összes problémánk meg-oldása Megváltónk kezében nyug-szik, a lehető legjobb helyen. Rá-mutat arra, hogy mi csak apró, je-lentéktelen, hitvány porszemek va-gyunk, de Jézusunk ereje a mi erőt-lenségünk által ér célba.
Merjük hát mi is hinni mindazt, amit ez az ének elénk tár! Tegyünk bizonyságot, és imádkozzunk mi is az utolsó versszak szavaival: „Ama végső harcon Rád bízom magam, örök hajlékodba, fogadj be Uram!”
Áldást, Békességet!
Váradi Zsóka
Beck Zoltán: Hitünk
Engedd magadhoz igazi lényét,
Élvezzed bátran jó melegségét.
Mindig felvidít hű közelsége,
Nemkülönben bevesz örömébe!
Látja utad, ad új erőt:
Követni tudjad mindig Őt.
Beléveted minden hited,
S acélozza életedet!
Mindent megad, hogyha kéred:
Te részed is örök élet!
Nem kell cipelni rabigát:
Benned mutatja igazát.
8 2016. szeptember
„Békesség néktek!”
Hittan Tábor 2016
Hálaadással a szívemben tekin-tek vissza az idei nyár egyik ki-emelkedő eseményére, a hittan táborra. Az évről-évre emelkedő létszám miatt szűkössé vált pakodi szálláshelyünknek búcsút intve egy új terepet kellett találnunk. Ebben segítségünkre volt Horváth-Szamosfalvi Kinga testvérünk, aki levitt minket az ország közepére, ott bevitt minket egy erdőbe és bemutatta nekünk egykori évfo-lyamtársát, Csizik Éva biológia-testnevelés szakos tanárnőt, az erdei lovas-és sporttábor tulajdo-nosát. Amikor megpillantottuk a szabadon száguldó lovakat, póni-kat, kutyusokat és egyéb állatfélé-ket, különösen, amikor rátaláltunk az egyik házban egy olyan szobára, amelynek a szekrényét kitárva egy varázslatos világba csöppentünk be, számunkra nem volt kérdés, hogy megleltük az ideális táborhe-lyünket. Így kerültünk 2016 nyarán Pusztavacsra. Mindig izgalommal várom, hogy Isten kiket hív el a tá-borba, kiknek akar valami fontosat tanítani. Az idén is sokfelől gyűj-tötte össze seregét. Voltak Nagy-tétényből, Baross-telepről, Érdről, Biatorbágyról, Szigetszentmiklós-ról, még Békéscsabáról is. Voltak reformátusok, katolikusok és még
el nem kötelezett fiatalok és gye-rekek. Hálás vagyok ezekért a gye-rekekért, akik közül sokan azon az áron is eljönnek ebbe a táborba, hogy tudják, év elején a beszámo-lójukat osztálytársaik gúnyos, csú-folkodó megjegyzésekkel illetik majd. A nyári hetünk idei mottója volt: „Irány Narniába!” Ennek a narniai tábornak az volt a célja, hogy végigolvassuk és végigéljük Aslan (Narnia örökös királya), „Éva leányai” (Susan és Lucy), valamit „Ádám fiai” (Peter és Edmund) történetét C. S. Lewis: Az oroszlán, a Boszorkány és a Ruhásszekrény című regény alapján. C. S. Lewis Narnia Krónikái sorozatának emlí-tett könyve nagy segítség volt számunkra hogy elmeséljük a gye-rekeknek, mit tett Jézus értünk. A mesebeli lényekkel, kalandokkal teli történet alaposan megmozgat-ta a gyerekek fantáziáját. Eközben végig a lényegről tudott beszélni: hogy tarthatja fogságába és bűvö-letébe a gonosz a teremtménye-ket, s Isten milyen szabadulást ké-szített számunkra. A felolvasást délelőttönként a tiszteletes úr vé-gezte, aki érdekfeszítően, jól felké-szülten, hangjáték minőségben ad-ta át nekünk a történeteket. A fel-olvasást csoportbeszélgetések kö-vették, külön az alsós és külön a felsős korosztálynak, ahol a
2016. szeptember 9
„Békesség néktek!”
történet fő vonalait tisztáztuk és a felmerülő kérdéseket megbeszél-tük. Délutánonként sokféle kreatív feladat közül választhattak a gye-rekek, érdeklődésüknek, képessé-geiknek megfelelően. Terepaszta-lunk a modellezés izgalmait kínálta az ügyes kezű, élénk fantáziájú gyerekeknek. Az írásban jeleske-dők egy igazi magazint szerkesz-tettek Narniai Krónika címmel. A cikkek jól tükrözték a gyerekek gondolkozását a regény néhány szereplőjével kapcsolatban. A fő-hősök bőrébe bújva megírták és megzenésítették Tumnus altatóda-lát (a táborzáró Ki mit tud? nagy slágere lett). A gasztronómiai ro-vatot vezetők megörökítették Hódmama híres serpenyős piszt-rángjának receptjét, utánajártak a hírhedt török csemege titkának is. Oknyomozó riportereink írtak ar-ról, hogy került a lámpaoszlop Narniába. A BoszInform hírügy-nökség fotósorozatot készített a Fehér Boszorkány által kővé vál-toztatott lényekről (a szobrokat a táborlakók alakították). De találtak feladatot a játékos kedvű, csupán mozogni vágyó gyerekek is. Dél-utánonként a röplabdapályáról és a focipályáról szállt fel a por a vi-dám játékosok lábai alatt. Rendez-tünk még oroszlánordító versenyt is, melyből a legfélelmetesebbet
kétség nélkül Oroszlánszívű Gajdos Boldizsár produkálta. A bátrabbak kipróbálhatták Danin és Afin a lo-vaglást, itt fedezte fel a lovásznő közülünk a jövő nagy huszárlegé-nyét, Takács-Kiss Pétert, aki olyan szépen ült a lovon, mintha világ-életében erre a napra készült vol-na. Kevesebb bátorságra volt szük-ség a 70 kilós bullmasztiff, Törpike közelében, aki igazi gyerekbolond-ként fürdött a népszerűségben, az ölelésekben.
A fizikai rátermettséget más körülmények közt is megvizsgál-hattuk magunkban, amikor a ki-rándulós nap első felében egy ceg-lédi kalandpark fáira felkapasz-kodva kötélhágcsókon, magaslati akadályokon, drótkötélpályákon csúszva-mászva teljesítettük a nagy túlélő kört. Természetesen a megfelelő biztonsági felszerelé-sekkel, szabályok betartásával. A nagy erőfeszítést igénylő feladatok után kimondottan jólesett csob-banni egyet a szomszédos strand medencéiben.
Az utóbbi években elmaradha-tatlan fejezetévé vált a mindenkori tábori programnak a kiadós szám-háború. A telepített nyárfák erde-jében, tisztásokon igazi komoly üt-közeteket vívott a kék és a piros csapat. A szerencsésebbek távolról még igazi szarvast is láttak. Négy
10 2016. szeptember
„Békesség néktek!”
évvel a drégelypalánki tábo-runk után újra részünk lehetett egy igazi lovas kocsikázásban, amit szállásadónk a gyerekek vezető-száron történő lovagoltatásával együtt grátisz biztosított nekünk.
Pár éve elmondhatjuk, hogy nincs nagytétényi hittantábor Nika herceg nélkül. Negyedízben is ne-kifutottunk, hogy alkalmi amatőr színtársulatként, a lelkesedésből, hitből, szeretettel megírt törté-netben a keresztyén élet kezdetei-ről, buktatóiról, kísértésekről, győ-zelmekről, a Jézus Krisztusban megjelent kegyelemről tanítsuk a gyerekeket. Nem törünk John Bunyan babérjaira, és az A zarán-
dok útjához fogható, egyháztörté-neti korokon átívelő sikerre sem számítunk, de arra igen, hogy a minden kegyelem Istene minden előfordult tévedésünk, hibánk el-lenére is jóra használja majd a kis táborlakók életében a nyári prog-ramok emlékeit, lelki lenyomatát.
Köszönjük a bátorító szavakat, a tábor lakóiért elmondott fohá-szokat, a szeretetből végzett szol-gálatokat és a támogatásokat!
Harcoljunk továbbra is együtt a gyerekekért végzett misszióban!
Soli Deo Gloria!
Krisztus katonája
2016. szeptember 11
„Békesség néktek!”
Közlemény
A Magyarországi Református Egyház Zsinata Elnökségi Tanácsának köz-leménye a 2016. október 2-i népszavazás ügyében.
Tisztelettel kérjük gyülekezeteink tagjait és minden magyar állampolgárt, hogy a 2016. október 2-án tartandó népszavazáson vegyenek részt és legjobb meggyőződésük szerint adják le szavazatukat.
Csodálkozunk, hogy némelyek távolmaradásra szólítják fel országunk polgárait, és ezzel lényegében a népszavazás intézményét kérdőjelezik meg és szabadságjogunk önkéntes feladására biztatnak.
Arra kérünk mindenkit, hogy a népszavazásról feltett kérdésről tájékozód-jon, fontolja meg, hogy nem pillanatnyi helyzetéről, hanem gyermekeink és unokáink jövőjéről, országunk sorsáról, a keresztyén értékrendről is ál-lást foglal.
Isten gazdag áldását kívánva:
Budapest, 2016. szeptember 13.
A MRE Zsinatának Elnökségi Tanácsa nevében:
Dr. Huszár Pál
főgondnok,
a Zsinat világi elnöke
Dr. Szabó István
püspök,
a Zsinat lelkészi elnöke
12 2016. szeptember
„Békesség néktek!”
Hirdetések: A Rákóczi Imaházban szeptember végétől várhatóan kétheti rendsze-rességgel vasárnapi istentiszteleti alkalmak, valamint a „Keresztkérdé-sek” hívogató és Istennel ismerkedő együttlétek indulnak. Imádságos szívvel hordozzuk az Úr építő mun-káját! Rendszeres alkalmaink: Istentisztelet: minden vasárnap 10 órakor, előtte énektanulás. Úrvacsora minden hónap első va-sárnapján. Gyermek-Istentisztelet és gyer-mekőrzés: minden vasárnap 10 órakor. Bibliaóra: minden kedden 18 óra-kor. Imaközösség: Istentisztelet előtt, ill. kedd 17:30 (Bibliaóra előtt), a Ta-nácsteremben. Konfirmáció előkészítés: minden szerdán és pénteken 18 órakor az iskolai tanév ideje alatt. Gyülekezeti Bibliaiskola: minden hó harmadik szombatján 10 órakor. Tábitha-kör: asszony testvérek számára minden hó második pén-tek, 18 órai kezdettel.
Férfi óra: minden hó harmadik csü-törtökén, 18 óra. Ifjúsági óra: minden második va-sárnap 16 óra. „Nyugis” kör: az érettebb korosz-tálynak minden hó utolsó hétfő, 10 óra (változó helyszínen). "Kisharang" színjátszó kör gyerme-keknek: szombaton 9 órakor. Presbiteri gyűlés: minden hónap harmadik vasárnapján, 15 órakor. Elérhetőségek: Lelkipásztor: Kovács-Hajdu Albert Beosztott lelkész: Kovács-Hajdu Anita Telefon/Fax: 06-1-207-1880 Mobil: 06-30-537-0160 Cím: 1225 Budapest,
Angeli utca 13. Drótposta: [email protected] Lelkészi fogadóórák: kedd: 9.00-11.00 szerda: 14.00-16.00 csütörtök: 14.00-15.30
A gyülekezet internetes honlapjának címe:
www.refnagyteteny.eoldal.hu
„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van
szóváltása a kapuban.” Zsolt 127:4-5
Kiadó: Budapest-Nagytétényi Református Egyházközség Felelős kiadó: Kovács-Hajdu Albert lelkipásztor
2016