Kilenc hónap – Romlandó szerelem

VÁGÁS:

HÁZIBULI – BELSŐ, ESTE

Egy házibuliban vagyunk, a helyszín ugyanaz, Natália lakása. Van vagy húsz ember, dübörög a zene (valami szar diszkó), mindenki láthatóan jól érzi magát, a hangulat a tetőfokon, folyik az alkohol, meg minden más. Natália ott ül a kanapén, mellette egy srác, keze a lány combján. Mindkettejük kezében egy pohár, benne valamilyen ital, nem szörp és nem is almalé, az biztos. A fiú láthatóan udvarol a lánynak, udvarlása azonban cseppet sem finom, inkább úgy néz ki mint aki meg akarja dugni, majd elfelejteni.

FiúCsinos vagy ma este. Nagyon tetszel.

A srác végigcsókolja a lány nyakát, Natáliát ez láthatóan hidegen hagyja, de nem is ellenkezik, csak hagyja. Azonban amikor a száján csókolná meg, kezével megállítja őt.

Mi a bajod?

NatáliaA számat ne.

Fiú A szádat ne? Mi a francról beszélsz?

NatáliaMegengedtem hogy csókold a nyakamat, a kezemet, de a szám az nem a tied. Felejtsd el.

Fiú (felháborodottan)Megvesztél? Mi a fene ütött beléd?!

NatáliaHa nem tetszik, le lehet kopni. Mehetsz a francba.

FiúNe beszélj velem így, nem vagyok a barátod.

Egy lány ül le Natália mellé. Csinos szőke, olyan „kurvás” kinézetű, jelenléte csak azt sugallja hogy „Kefélj meg jól aztán dobj el mint egy rongyot.” Vagy valami hasonlót. A neve Gizi.

Gizi (Natáliának)Nem tetszik a társaságod? Hol van a barátod? Megint hagyta hogy egyedül mulass? Micsoda szégyen.

NatáliaÖsszevesztünk.

GiziTényleg? Azt hittem jól megvagytok. Hogyhogy? Mi történt?

NatáliaSemmi vészes, csak összekaptunk. Majd megoldódik magától a helyzet. Tényleg semmi vészes.

GiziJa, vagy úgy. Akkor jó. Ha nem vészes, akkor jó. Kérsz italt?

NatáliaNem, van aki hozzon.

GiziAhogy gondolod.

Natália (a srácnak)Hoznál egy italt? Lassan kiszárad a poharam.

FiúEllöksz magadtól, most meg arra kérsz, hogy hozzak neked italt? Tényleg túl sokat képzelsz magadról.

NatáliaHozol vagy nem? Hozassak mással?

FiúNem, majd én hozok. Ne fáradj.

NatáliaÉdes vagy.

A srác elmegy, Natália ott marad egyedül a kanapén, kezében az üres pohár, unott tekintettel bámulja a lakásán összegyűlt tömeget. Megpróbál felállni, de megszédül és visszahuppan az ülésbe. Előveszi a zsebéből a mobilját, és bepötyög egy számot.

Endre? Ott vagy? Tudod hogy utálok üzenetrögzítőbe beszélni. Figyelj, ha meggondoltad volna magad amiatt az eset miatt, csörögj rám. Elérhető vagyok neked egész...Éjjel. Tudom hogy te is akarod. Mindketten akarjuk. Mindketten szenvedünk. Szia!

Lerakja, és hátradől. Sóhajt egyet, és az ital már meg is érkezett. A fiú visszaül a helyére, a kezét pedig ugyanúgy rárakja Natália combjára. A szemébe néz.

Fiú

Akarlak téged.

NatáliaTényleg?

FiúFeküdj le velem.

NatáliaMiért tenném?

FiúMert tudom hogy akarod. És mert megőrjítesz.

NatáliaHonnan veszed hogy én akarom?

FiúLátom a szemeden, és amúgy is túl gyenge lennél ahhoz hogy ellenállj.

NatáliaEz a stratégiád? Leitatsz majd megkefélsz? Szép, mondhatom.

FiúNézz magadra. Csontrészeg vagy, szét vagy esve. És a barátod is elhagyott. Mit akarnál tenni? Egész este vedelni és várni, hátha felhív az embered? Vagy megpróbálod magad jólérezni? Mi a döntésed?

NatáliaTényleg csontrészeg vagyok.

FiúNa ugye.

NatáliaDe nem kaphatsz meg. Túl kevés vagy te ahhoz.

FiúIgazán?

NatáliaIgazán. Nem vagyunk egymáshoz valók.

A fiú a kezét lassan intimebb „tájakra” viszi, a lány combjai közé. Natália összeszorítja a combjait, ezzel a srác kezét is gyengéden összeszorítja.

Ehhez mit szólsz?

FiúNem vagy te olyan hűséges mint amilyennek mutatni próbálod magad. Átlátok a szitán.

NatáliaBizonyítsd be.

FiúBizonyíték kell? Megkaphatod.

A fiú csókra készül, de Natália megállítja gyengéden.

NatáliaEgy feltételem van.

FiúÉspedig?

NatáliaA számat felejtsd el.

FiúAhogy akarod.

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

VÁGÁS:

MÁSNAP REGGEL – NATÁLIA SZOBÁJA; BELSŐ

Natália fekszik az ágyon. Az óra 11: 45-öt mutat, kint köd van, a napnak nyomát sem látni. Félig betakarta teste alól kilátszik a lába, és összekócolt haja, ami arra utal hogy az éjszaka nem telt nyugodtan.

Natália kezd ébredezni...Kinyitja a szemét, és körülnéz, már amennyire tud körülnézni így, hogy most kelt. Lassan felül az ágyon, és ásít egy nagyot.

NatáliaIdeje felkelni.

VÁGÁS:

Natália már „kint” tevékenykedik a konyhában, kávét főz magának, meg igyekszik összedobni valamiféle reggelit. Csend van...Nem szól semmi. Sem rádió, sem televízió, semmi. Csupán a madarak csiripelését hallani néha-néha, már amennyire beszűrődik az ablakon keresztül...

Natália a tükör előtt sminkeli magát. Berúzsozza ajkait, púder meg minden egyéb (én nem nagyon értek a sminkekhez), a folyamat végére pedig megkapjuk a „tegnap” látott Natália dögösségét és szépségét.

Natália a szájához kap hirtelen. Elhányja magát...

Ahogy kijött minden belőle, elnyúzott tekintettel belenéz a tükörbe.

NatáliaMi a fene?

VÁGÁS:

Natália a konyhában van, kávét iszik és újságot olvas. Ekkor kopognak az ajtón. Natália lerakja gyorsan a bögrét és rohan kinyitni. Az ajtó mögött Endre áll. Nyílik az ajtó, és mindketten ott állnak egymásra meredve. Natália mosolyog kedvesen, Endre viszont szigorúan áll, mint aki karót nyelt.

NatáliaSzia. Megkaptad az üzenetemet?

EndreMegkaptam. Bemehetek?

Natália (kedvesen)Persze. Hisz’ ez még a te lakásod is.

EndreTévedsz. Ez már régen nem az én lakásom. Csak a cuccaimért jöttem.

NatáliaVárj. Nem beszélhetnénk ezt meg?

EndreDolgom van, Natália.

NatáliaNatália? Régen mindig Nati-nak szólítottál.

EndreAz régen volt. Most most van.

NatáliaRendben. Oké. Gyere be. Vidd el a cuccaid.

EndreKöszönöm.

Endre bemegy, és elkezdi összeszedni mindenhonnan a cuccait. Ilyeneket hogy: könyv, CD-k, DVD-k, egy ing, stb.

NatáliaFurcsa volt nélküled aludni. Egyedül éreztem magam.

Endre (miközben még mindig csak keres)Képzelem. Biztos rossz volt egyedül.

NatáliaNe gúnyolódj. Rossz volt.

EndreHallom, azért jól érezted magad mégis. Hiába tagadnád.

NatáliaKi mondott ilyet?

EndreElőször is: nem feltétlen kell ezt mondania senkinek, mert anélkül is tudom hogy az orrom alá dörgölnék. Másodszor pedig a madarak csiripelték. Tudod hogy van ez, már hogyne tudnád.

Beleszagol a levegőbe, mert valami furcsa szag üti meg az orrát.

Mi ez a szag? Hányás?

NatáliaHánytam.

EndreOh. Milyen megható. Sokat ittál, mi?

NatáliaTényleg sajnálom hogy így alakult, de attól még viselkedhetsz normálisan is!

Endre odamegy Natáliához. Közel áll hozzá, annyira közel hogy már szinte egymáshoz ér a testük. A szemébe néz.

EndreTe vagy az aki ezt kihozza belőlem, ezt ne feledd. Romlott áru vagy. Romlott vagy a szívedig. Ne is tagadd. És ne nézz rám ilyen szemekkel. Felfordul a gyomrom.

NatáliaMivel érdemeltem ezt ki? Mivel érdemeltem ki hogy így bánj velem?

EndreHiszen tudod. Tegnap megbeszéltük.

NatáliaAkármit is gondolsz rólam, ennyit nem érdemlek meg.

EndreIgazad van. Te még ennyit sem érdemelsz.

Endre mosolyog Natália könnyes arcát látva.

Találsz mást. Talán már találtál is tegnap este. Holnapra már elfelejtesz.

Natália (a sírást próbálja elfojtani)Ne hidd.

EndreNos, a cuccaim megvannak. Én most megyek és...Remélem nem látjuk egymást soha többé.

NatáliaMajd megbánod még ezt.

EndreKedvesem. Ez életem legjobb döntése, már hogy bánnám meg?

NatáliaMegbánod, ezt garantálom. Higyj nekem.

EndreHát persze. Megbánom. Oké. Akkor most megyek. Szia.

Endre kimegy az ajtón, hátra sem néz. Natália megint ottmarad egyedül. A sírástól a sminkje elkenődött. A tükörbe nézve, ezt észreveszi, és gyorsan letörli a könnycseppeket az arcáról csak úgy a kezével.

NatáliaMegbánod ha beledöglök is. Visszaszerezlek ha addig élek is.

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

VÁGÁS:

KÁVÉZÓ – BELSŐ; NAPPAL

Natália és egy lány ül egymással szemben, egy asztalnál. Natália kávét iszik, a lány pedig valami rostos üdítőitalt.

LányTúl sok kávét iszol.

NatáliaSzeretem a kávét. Miért ne ihatnék annyit amennyit akarok?

LányDe, tudod kicsit túlzásba viszed. Pláne ma. Ez a harmadik bögre kávéd amit iszol.

NatáliaNegyedik.

LányPláne. Mi a baj? Mi történt?

NatáliaSemmi. Tényleg semmi. Bal lábbal keltem fel, ennyi az egész. Álmos vagyok és levert. Mindenkivel előfordul, nem?

Lány

Tényleg nyúzottnak tűnsz. És látom hogy bánt valami. Zaklatottnak látszol. Ha valami van, el kell mondanod.

NatáliaÖsszakaptam Endrével.

LányIgen, ezt hallottam.

NatáliaHallottad? Oh. Gyorsan terjednek a hírek, nem?

LányGyorsan bizony.

NatáliaNézd...Ez tényleg nem komoly. Pár nap és újra visszatérünk a régi kerékvágásba. Tényleg...Minden pár életében vannak bukkanók. Az egész szóra sem érdemes. Megbékél hamar.

LányValóban ennyire biztos vagy benne?

NatáliaAbszolút. Soha semmiben nem voltam ennyiben biztos. Ismerem őt. Szeret engem.

LányHát, a magabiztosságoddal nincsen probléma azt látom.

NatáliaTalán baj?

Lány

Nem, nem baj. Szó nincs erről. Figyelj rám egy percet.

Natália (kiissza az utolsó korty kávét, és már intene a pincérnek egy újabb adagért, de a lány nem engedi)Mi a francot akarsz?

LányElőször is. Nem iszol még egy kávét. Másodszor. Ismerlek. Tudom hogyan gondolkozol, tudom mikor mi jár a fejedben. Nálam jobban kétlem hogy ismer valaki. Ez az „Endre-dolog”...Tudom hogy érzel iránta. Tudom hogy mit jelent neked.

NatáliaDehogy tudod.

LányDe, hidd el ha azt mondom, tudom. Ahogy elnézlek téged, ez több mint egy szimpla összekapás.

NatáliaNem, nem több.

LányNem több?

NatáliaNem.

LányEz esetben megnyugodtam. De azért hadd mondjam el amit akartam.

NatáliaHallgatlak.

LányHa arra kerül a sor...El kell engedned.

NatáliaTessék?

LányNem szabad ennyire ragaszkodnod hozzá. Ha ő menni akar, hagyd.

NatáliaHonnan veszed hogy így érzek? Hogy ennyire vonzzódok hozzá. Van más fiú is, van egy csomó. Felcsípem akármelyiket.

LányNe viccelj. Mondom hogy ismerlek. Tudom hogy megcsaltad egyszer...

NatáliaKétszer is.

LányPláne. Tudom hogy megcsaltad, de azt is tudom hogy szereted őt mindennél jobban. Annak ellenére hogy megcsaltad. Habár nehezen fér a fejembe, de ismerlek, mint mondtam már az előbb. Szereted őt és tudom hogy nem hagynád hogy elmenjen ha arra kerülne a sor. Kérlek, legalább az egyetlen barátoddal légy őszinte. Legalább egyszer az életben.

NatáliaNe képzeld olyan nagynak magad. Nem te vagy az egyetlen barátnőm.

LányIgazán? Kiket nevezel barátaidnak? Gizi? Marianna? Őket? Vagy Szabinát? Nézz kicsit körül és nyisd ki a szemedet. Ők nem a barátaid, és soha nem is voltak azok.

Részedről ez nem más, csupán önámítás. Azt hiszed Te vagy a világ közepe, de nem így van. Sajnálom hogy ezt nekem kell elmondanom Neked, de úgy érzem valakinek meg kell tennie. Kicsit gondolkozz el a dolgokon.

NatáliaFurcsa hogy...Előbb Endre jön egy ósdi szöveggel, most meg te. Ez így olyan mintha összeesküdnétek ellenem.

LányTudod mit? Rászolgáltál. Akármit is csinált veled Endre, rászolgáltál. És nem fordulok ellened, csupán próbállak felvilágosítani egyes dolgokról. Mint barátnőd, ezt kötelességemnek tartom.

NatáliaBarátnőm? Francokat...

LányTényleg gondold át amit mondtam. Majd hívlak.

NatáliaFelesleges.

LányAzért csak rádcsörgök.

NatáliaHa annyira akarod, tedd azt.

LányNe légy ilyen ellenséges. Ez a te legnagyobb bajod. Túlságosan ellenséges vagy még azokkal szemben is akik a javadat akarják.

Natália egy szót sem szól, csak ül és nézi az üres kávésbögre alját, és várja hogy elmenjen az asztaltól a barátnője. Nem néz rá, nem szól hozzá, nem veszi tudomásul amit mond neki. Végül a lány elmegy, megelégeli a várakozást.

Natália Magában.Barátnő egy frászt. Miféle barátnőnek tartod Te magad? Azt hiszed olyan jobb vagy nálam, de tévedsz.

Az asztalnál megjelenik a pincér.

PincérMég egy kávét?

NatáliaMiért is ne? Jöhet!

Natália bögréje megtelik a forró itallal, ő pedig mosolyogva szemléli.Mondtam hogy ne ugass bele, mennyi kávét iszok. Ehhez mit szólsz, te liba? Éljen a koffein!

Egy húzásra felhajtja az egészet, majd lerakja az asztalra a bögrét.

Na most már végeztem! Jöhet a számla...

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

VÁGÁS:

LAKÁS – BELSŐ, NAPPAL

Natália a szobájában van és fekszik az ágyán. Kezében távirányító, a televízióban keres valami értelmes, izgalmas műsort, de jobb híján csak kapcsolgat össze-vissza, néha megáll egy műsornál, filmnél és nézi egy kicsit, de igazán egyik sem köti le hosszasan a figyelmét. Unott képpel néz maga elé. Mobiltelefonját elő-előveszi, hogy lássa, nem-e jött új üzenete Endrétől. Senkitől nem jön üzenet...Sóhajt egyet, majd egy gondolattól vezérelve felkel az ágyról, és kisétál a konyhába, a hűtőhöz. Kaját felhalmozva visszamegy a szobába és az ágyon elkezd majszolni. „Tömi” magába ami beléfér és amennyi beléfér. Arcán könnycsepp gördül le, de azonnal letörli azt jobb kezével, mondván „Még a fal se lássa hogy sírok.” Még több kaját töm magába egyfajta kompenzálásként...

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

VÁGÁS:

Reggel van, Natália az ágyán ül, szemei nyitva vannak, néz maga elé, bámulja a falat. Gondol egyet és felkel az ágyból. Sétál egyet a szobában, majd kimegy a szobából egyenesen a konyhába, ahol leül az egyik székre. Bekapcsolja a rádiót, valami régi dal szól. A szék mögött lévő asztalon egy cigarettásdoboz van, kezébe veszi és elkezdi nézegetni. Kivesz végül egy szálat, és berakja a szájába. Öngyújtót keres, de nem talál. Öngyújtó híján a szálat rárakja a dobozra, és a székről feláll. Odamegy a fiókos szekrényhez, és a fiókból egy kisebb kést vesz elő. Visszaül a székre. Nézegeti a kést...Kezével végigsimítja a pengét, meg is vágja magát vele, felszisszen...Vérző ujját beletörli egy zsebkendőbe...A pengét az ereihez igazítja, mint aki el akarja azokat vágni...Mielőtt elkezdené, megáll...Elgondolkodik egy pillanatra, majd vág egyet...

(A vágással Natália felordít, a kép pedig elsötétül. Nem látjuk magát a vágást, csupán tudjuk – mi nézők – hogy a vágás megtörtént, és ugyan nem halt bele, de minden bizonnyal fájhatott neki.)

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

VÁGÁS:

Natáliát látjuk egy ágyon fekve, mellette egy férfi áll orvosi köpenyben és nézi őt. Natália kinyitja a szemét, és körülnéz, már amennyire tud, a szemeivel nézi hogy hol is van ő most pontosan.

DoktorJó reggelt.

NatáliaHol vagyok?

DoktorEgy kórházi ágyon fekszik. Nem emlékszik mi történt magával?

NatáliaGondolkodik.Nem...Nem tudom. Azt hiszem...Kicsit rosszul vagyok. Fáj a fejem.

DoktorKiütötte magát három teljes napra. Nem csodálom hogy egy kissé össze van zavarodva. Tényleg nem emlékszik semmire? Hogy miért van itt? Mit csinált?

NatáliaMaga tudja, ugye?

DoktorÉn tudom. Szemével Natália kezére mutat, amelyiken egy seb van, az érvágás miatt. A lány is megnézi.Erre mit mond?

NatáliaMit mondhatnék? Emlékszem már.

DoktorEnnyi?

NatáliaMire kíváncsi?

DoktorMajdnem megölte magát.

NatáliaTalán pont az volt a célom. Ki hozott be? Ki talált rám?

DoktorA postás talált magára.

Natália(Gúnyosan.)Jellemző. Az ember már öngyilkos sem lehet. Ez olyan jellemző. Miért nem lehet békét hagyni az embernek?

DoktorAz élet szép...

NatáliaKérem, ne kezdjen ebbe bele. Nincs értelme.

DoktorMár hogyne lenne?

NatáliaHallottam ezerszer. És én nem vagyok az a fajta lány, akire hatnak az ilyen szövegek. Soha nem hatottak. A fal felé fordul.Nem vagyok én jó ember.

DoktorIgaz ez? Nem jó ember? Maga még csak huszonegy éves, huszonegy évesen az ember még jobbára semmit nem tud. Nem tudhatja hogy milyen lesz pár év múlva, nem vonhat le az eddigiekből olyan következtetéseket hogy nem jó ember. Nem tudhatja. Még nem. Talán nem is akar az lenni.

NatáliaNem akarok az lenni. Ebben igaza van. Ilyennek születtem.

DoktorSenki nem születik ilyennek. Senki. Nézzen rám.

Natália a doktorra néz.

DoktorHallottam már magáról. Úgy bizony. Hallottam egy s mást, tudja az emberek suttognak a háta mögött. Normális esetben ezt nem mondanám el, de ez most nem az a helyzet. Magát ez a falu lassan kilöki magából. Kiközösítik. Az emberek nem szeretik az olyanokat mint maga. Az elején még érdekesnek tartják, de aztán szépen lassan eltiporják. Keményen hangzik, de ez a szomorú igazság. Nem fogják sokáig tűrni. Előbb vagy utóbb, de inkább előbb...Ez be fog következni, és akkor maga rádöbben a hibákra amiket vétett. Rádöbben hogy hol cseszte el az életét, de akkor már késő lesz és nem lesz visszaút. A közösség szeretét nem lehet egykönnyen visszanyerni. Jegyezze meg ezt. És azzal hogy kinyírja magát, már megbocsásson, de csak a saját gyávaságát bizonyítja. Nincs értelme.

Natália

Miért mondja el ezt nekem?

DoktorIgazából megvan rá az okom. Nem szívesen hallanám azt hogy meghalt a csecsemője a saját maga butasága miatt.

Natália úgy néz az orvosra akár egy hülyére.

NatáliaMiről beszél maga? Milyen csecsemőről? Mi a francról beszél?

DoktorNem tudja? Ezek szerint még nem járt orvosnál. Akkor ez most meglepetésként érhette. Natália, ön terhes. Gyermeke fog születni. Nagy szerencse hogy nem halt bele a sérülésébe, akkor odalett volna egy emberi élet.

NatáliaTerhes? Én nem vagyok terhes, ez képtelenség. Hogy lehetnék terhes, ha egyszer soha nem akartam gyereket. Nem terveztük, nem akarta egyikőnk sem. Ez lehetetlen. Vizsgáljon meg újra, ennek nincsen értelme. Egész biztosan nem vagyok teherbe esve.

DoktorSoha nem feküdt le senkivel?

NatáliaPersze...Vagyis igen, a barátom és én rendszeresen élünk szexuális életet, de mindig védekezünk, az Istenit, gondolkodunk, nem vagyunk hülyék. Feltalálták már a kotont. Világgal ha mindenki csak úgy védekezés nélkül szexelne? Jesszusom...Szóval ez nem lehet más csakis tévedés.

Doktor

Kétséget kizáróan, a vizsgálatok azt mutatják hogy ön terhes. De ha akarja újra megvizsgálhatom. Semmibe nem kerül, de nagy esély van arra hogy ugyanazt az eredményt fogjuk kapni mint az előbb.

NatáliaEzt nem akarom elhinni.

DoktorKépzelem mit érez most.

NatáliaNem, nem tudja. Az hogy én terhes vagyok, az nem csak egy kis probléma. Én nem akarok gyereket, igazából én utálom a gyerekeket, hangosak és büdösek, erre kiderül hogy terhes vagyok? Ez kész katasztrófa. Nem akarom elhinni. Akár egy rémálom. Biztosan mindjárt felébredek.

DoktorJobb lesz ha hozzászokik a gondolathoz. De tudja...Ha az én személyes véleményemre kíváncsi. Ez a terhesség jól is elsülhet a maga számára.

NatáliaCsakugyan?

DoktorMaga most a falu feketebáránya, de az hogy gyermeket vár, talán jobb fényt vet magára. És talán, de csak talán, önt is megváltoztatja. Más ember lesz. Persze csak ha nem ellenkezik az ellen kézzel-lábbal.

NatáliaEgy terhesség nem csinál nyarat. Nem tartom meg a gyereket.

DoktorEz korai döntés. Higgye el, jobban teszi ha alszik rá egyet.

NatáliaEl van ez döntve. Semmi nem hiányzik kevésbé mint egy gyerek. Én ugyan nem fogom kihordani.

DoktorDe hisz a magáé. A maga vére.

NatáliaA véremet hagyjuk. Jobb ha nem születik senki az én véremmel. Nem érdemel szót.

DoktorMaga egy piszkosul boldogtalan ember. Mosolyogni. Az élet szép. Ja, bocsánat, ezt a szöveget hagyjam, ugye? Oké. Akkor...Tudja mit? Aludjon egyet. Aludjon és ha felkel, más szemmel fohja látni ezt a szituációt. Rendben? Tegye meg ezt a kedvemért.

NatáliaHaza akarok menni.

DoktorNem hinném hogy biztonságos lenne önt hazaengednem. Pihenésre van szüksége. Semmiképpen nem mehet még haza. De holnap reggel elmehet innen. Oké?

NatáliaMi a szart csinálok én addig?

DoktorOlvasson. És gondolkozzon. Ha akarja beszélgethet is, bejövök majd többször, hátha lesz kedve.

A doktor kimegy a szobából...

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

VÁGÁS:

Natália (képen kívül)Döntöttem. Megszülöm a gyereket. Nem azért hogy az anyja legyek. Nem azért mert szeretem a gyerekeket. Hanem mert szeretem Endrét és nem élném túl ha elveszíteném. Egy gennyláda vagyok, tudom. Érzéketlen és tapló amiért egy még meg nem született gyermeket használok fel a céljaim eléréséhez. Igen, én embertelen vagyok. De így érzem jól magam...

Natália a szobájában ül egy széken az ablak mellett és gondolkodik. Cigarettát szív. Bámul ki az ablakon merev tekintettel. A zsebéből előveszi a névjegykártyát amelyet az orvos adott neki. Nézi, nézi, majd összegyűri és bedobja a sarokba.

Feláll a székről és telefont vesz a kezébe. Beüt egy számot.

Várakozik...

NatáliaAnya? Beszélni akarok veled.

Szünet...

Ha lehet még ma. Ha ráérsz. Ha nem akkor az sem baj...

Szünet...

Rendben. Oké...

VÁGÁS:

Egy másik ház nappalijában vagyunk, Natália és egy idősebb nő ülnek egymással szemben, nézik egymást, és csak nagy nehezen tud megszólalni egyikük.

AnyaNem tudom mit mondjak, Natália. Négy év...Négy éve nem láttalak és most hirtelen mintha mi sem történt volna, felhívsz telefonon és megjelensz az ajtóban.

NatáliaJa, tudom hogy mit érzel. Vagyis sejtem.

AnyaMit csináltál négy évig? És mi történt most?

NatáliaHidd el, nem jöttem volna el hozzád ha nem valami nagy dolog történt volna. Valami, amiről neked is tudnod kell.

AnyaMondd, ne kímélj.

NatáliaTerhes vagyok.

Az anya meglepődik. Előbb szóhoz sem jut, majd nagy nehezen...

AnyaNahát...És ki az apa?

NatáliaAzt hiszem Endre.

AnyaÉs ki az az Endre? Ismerem?

NatáliaTalán még régebbről ismerheted, igen. Egyszer járt nálunk, ő volt az a srác aki virágott hozott neked. Emlékszel?

AnyaIgen, így már valami rémlik. Nahát. Ez...Tényleg jó hír. Terhes vagy...Erre nem számítottam. Azt hittem pénzt akarsz kérni, vagy ilyesmi.

NatáliaJa, hát...Igen, tudom. Biztos ezt gondoltad. Pénzem most van, az most nem kell. Hétvégenként dolgozok egy büfében. Kicsit fárasztó, de ki lehet bírni.

AnyaIgazán? Nem gondoltam volna hogy munkára adod a fejed. Régen lusta voltál, emlékszem. Még a szemetet sem voltál hajlandó kivinni.

NatáliaAnya, az régen volt. Megváltoztam. Na és Te? Hogy vagy?

AnyaHogy én? Megvagyok. Tényleg meg. Éldegélek.

NatáliaMegvan még a barátod? Tudod akivel négy éve még együtt jártál.

AnyaÓ, nem. Nem, ő...Nos ő már történelem. Nem volt tisztességes, ha érted mire gondolok. Megcsalt engem. Nem is egyszer, azt hiszem volt az három is, de ez már nem lényeg, kidobtam őt, akármennyire is ragaszkodott hozzám, vagy legalábbis úgy tett mintha ragaszkodott volna hozzám. Nem is hiányzik.

NatáliaJó hogy kiadtad az útját. Nem kedveltem.

AnyaNa igen. Arra emlékszem hogy neked soha nem volt szimpatikus. Kerülted amennyire csak tudtad. Látványosan, hozzá kell tegyem. Nem is tetszett neki, meg nekem sem. Örültünk amikor elmentél hazulról. Mocsok vagyok tudom, de ez az igazság.

NatáliaNa igen. Nem voltunk túl jó viszonyban akkor.

AnyaMi változott?

NatáliaIdősebb lettem.Mosolyog.Bölcsebb. Na jó ez hülyeség.

AnyaNa és hogy megy az iskola?

NatáliaSzarul. De nem vagy meglepve, ugye?

AnyaNem, valóban nem. Nekem sem ment valami jól anno az iskola. Gyűlöltem bejárni. Tényleg így volt. De ki nincsen ezzel így? Hülyeség is erről beszélni.

NatáliaLehajtott fejjel ül a széken, nem tud mit mondani, keresi a megfelelő szavakat.

Én...Nem is tudom. Anya, nem tudom mit mondjak neked. Annyi mondandóm volt, annyi minden amit szerettem volna veled megosztani, de most hirtelen úgy érzem üres a fejem.

AnyaTudom, kicsim. Én is így vagyok ezzel.

NatáliaNem tudom hogy beszéljek veled.

AnyaNem?

NatáliaNem tudom mik azok a szavak amiknek el kéne hangozniuk, és azt végképp nem tudom hogy hogyan kellene azoknak a szavaknak elhangozniuk. Nem érzek semmit. Nem érzem azt amit a legtöbb gyerek érez amikor az édesanyjával beszél. Azt hittem hogy könnyebb lesz ha bejövök ide és leülök veled szemben, de az az igazság hogy teljesen üres vagyok. Nem érzek irántad szeretet. Hiába az a sok év amit egymás nélkül töltöttünk el. Nem segített. Sajnálom.

AnyaJelen pillanatban én sem tudok semmi értelmeset mondani. Remélem a te gyereked más lesz mint te.

NatáliaNe tégy úgy mintha nem lennél hibás. Ha törődtél volna velem, talán most mást mondtam volna. Talán most nem gondolnám azt hogy egy idegen lakásán vagyok. Törődhettél volna velem, és nem tartanánk itt.

AnyaMinden segítséget ellöktél magadtól, amit nyújtani próbáltunk.

NatáliaNem vagy te olyan jó anya. Lehet hogy másnak remek anyja lettél volna, de engem inkább csak sújtott veled az isten mintsem áldott volna.

AnyaHogy beszélsz? Olyan mintha költő lennél.

NatáliaNéha olvasok. Tudom hogy sok emberrel dög vagyok, és hogy sokan utálnak. Én is utálok sokmindenkit, sokakat ok nélkül, de évek óta fogalmazom magamban azt amit neked akarok mondani. Te vagy az egyetlen fix pont az életemben. Az egyetlen dolog amit okkal utálok, és ami soha nem fog változni. Te vagy az, anya.

AnyaEzek után mit vársz tőlem, mondd!

NatáliaSemmit. Tőled semmit.

AnyaAzt hiszed a te kapcsolatod a saját gyerekedddel szerencsésebb lesz? Nem lesz abban sem köszönet, majd meglátod. Öröklődik ám ez a gyűlölet. Nem múlik el, nem tűnik el. Előbb-utóbb megtapasztalod, és akkor azt fogod gondolni, bárcsak megbocsátottál volna nekem amikor még alkalmad volt rá. Gúnyosan mosolyog.Látod, tudok rajta mosolyogni. Nem fogok sírni csak azért mert nem szeretsz. Isten látja lelkemet még örülök is neki. Mostoha-gyerek voltál mindig is, nem értettem soha miért jöttél a világra.

NatáliaGúnyos mosoly...Elbaszott egy família a mienk.

AnyaVagyis nem maradsz vacsorára?

NatáliaNem, azt most azt hiszem kihagyom. Feláll a székről, és az ajtóhoz megy. A kilincsre ráteszi a kezét és visszanéz az édesanyjára.Ha a gyerek megszületik, felhívlak. Remélem boldogulsz továbbra is...Anya.

Kimegy az ajtón. Az édesanyja ül a széken és nézi az ajtót. Beleszív a cigarettába...

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

ÁTTŰNÉS:

Natália sétál az üres utcán. Hideg van, kabátját összehúzza magán hogy kevésbé fázzon. Egyszerre hangos nevetés hangzik. Egy lány nevetése. Messziről, de tisztán. Natália a hang irányába néz. Két embert lát. Egy fiút és egy lányt egymás kezét fogva sétálnak az utcán, és nevetgélnek. Natália felismeri a fiút.

Natália(Magában.)Endre?

Hunyorít, próbálja jobban megnézni.

Egy lánnyal?

Elindul feléjük lassan, ámde határozott léptekkel. Cipőjével hangosan kopog az aszfalton, és ezt meghallja a páros is. Hátrafordulnak, Endre ideges tekintettel kommentálja Natália jelenlétét.

EndreMit keresel itt?

NatáliaCsak levegőzök. Nem szabad?

A lány Endre oldalán értetlen képpel áll, és csak néz maga elé, miközben karjával szrosan átöleli Endrét, mint aki attól fél, valaki vagy valami elszakítja őt onnan.

EndreNem számítottam arra hogy itt leszel. És most ha megbocsátasz, nem vagyok abban a kedvemben hogy veled beszéljek. Mennünk kell.

NatáliaNagyon siettek? Csak mert lenne valami amit el kell mondanom neked.

EndrePersze hogy akarsz. De tudod mit? Nem érdekel. Akármit is szeretnél nekem mondani, csukott fülekre talál a mondandód.

NatáliaBiztos vagy benne? Én nem lennék. Nem lennék ennyire biztos. Hidd el, hogy érdekelni fog amit mondok.

EndreKihámozza magát a lány öleléséből és odamegy Natáliához. Odaáll elé...Azt akarom hogy eltűnj az életemből. Elegem van belőled. Elegem van abból hogy ennyire ragaszkodsz hozzám. Megszállottan. Értelmetlenül. Nem szeretsz te engem. Nem értem miért csinálod ezt.

NatáliaSzeretlek téged.

EndreMiért mondod ezt?

NatáliaMert ez az igazság. Nem tudom miért hazudnék neked.

EndreHazudtál nekem. Lefeküdtél mással. Megcsaltál nem is egy emberrel. Hazudtál. Nem voltam elég jó neked? Nem voltam elegendő? Más is kellett, így van? Tudod mit? Szerettelek. Bántott az amit tettél velem, de már nem. Már túlvagyok a dolgon. Nem érdekelsz már, és őszintén mondom örülök hogy megtudtam az igazságot. A francba is, veled olyan volt minden egyes nap mintha egy szűkös cellába lettem volna bezárva. Látod ott a hátam mögött azt a lányt? Ő az akivel most járok. És egyet mondok, ha belekontárkodsz a kapcsolatunkba, ha elkezdesz konspirálni a hátam mögött, istenemre mondom, nem állok jót magamért.

NatáliaMondd mit szeretsz rajta? Nézz csak rá, és mondd meg mi olyan helyes rajta? Vonzzó? Nézz rá, és mondd meg. Őszintén!

EndreKlasszisokkal jobb nálad.

NatáliaHazudj a szemembe. Nicsak ki beszél itt? Hazugnak nevezel, majd kiderül te vagy itt a legnagyobb simlis. Ugyan már, hagyd ezt a dumát! Vonzzó? Klasszisokkal jobb nálam? Ismerlek téged évek óta és egyet mondok. Az olyan lányt mint amilyen ő, egy éve még lenézted és szánalmasnak találtad. Hogy is hívják? Gizi, ugye? Mit is mondtál róla?

Endre hirtelen Natália szájára teszi a kezét, mintegy szájbefogás gyanánt.

Endre

Egy szót se többet! Ezt nem cseszheted el! Nem hagyom. Annyi mindent elcsesztél, de ezt nem fogod! Hallod?! Tűnj most el és meg ne lássalak!

Endre elveszi a szájáról a kezét.

NatáliaÉs a nagy hírt még nem is közöltem.

EndreTűnj el.

NatáliaAhogy akarod. De ezzel nincs vége.

EndreCsak tűnj el.

NatáliaCsendesen.Oké. Megyek.

Natália megfordul és elindul az úton. Endre és a lány nézik őt. A lány Endrére pillant.

A lányIgaz volt amit mondott?

EndreNe hallgass rá. Össze van zavarodva. Bolond lány. Semmi igazat nem mond soha.

Közben áttérünk Natáliára, aki magában szitkozódik az utcán.

Natália

Natália, ezt alaposan elkúrtad! Miért, miért, miért kell mindent így elintézni? Basszus. Előbb gondolkodj aztán beszélj. Válogasd meg a szavaidat. Gondolj bele abba amit az orvos mondott. Az orvos azt mondta, kibeszélnek a hátam mögött. Ez rossz, nem? Kibeszélnek. Ez meg kéne engem hogy riasszon. A fejemhez kéne kapnom, nem? És terhes is vagyok. Bassza meg.

Natália megáll és leül az aszfaltra. Fejét a kezeibe temeti, majd hanyattdől.

NatáliaValaki lőjön le!!!! Valaki öljön meg. Hálás leszek érte, esküszöm. Csak tegye meg valaki. Ha valaki, hát én megérdemelném. Basszus. Ments meg, Uram. Ó, bassza meg!

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

ÁTTŰNÉS:

Natália az ágyán fekszik, bámulja a plafont. Az ágy mellett lévő íróasztalon képek. Ő és Endre. Ő, Endre és a haverok. Ilyenek. Mosolygósak, nevetősek, tudjátok, a szokásosak. Natália oldalra néz az egyik képre, amin Endre épp puszit ad neki. Elmosolyodik ahogy nézi.

NatáliaMilyen giccses ez az egész...Nevetséges. És mégis...Miért nem tudok szabadulni? Mintha egy ketrecbe zárt állat lennék. Megszállottan üldözöm őt, de miért? Szerelemből? Féltésből? Mi a franc bajom van? Lenéz a hasára...És mit keres ez a tumor a hasamban?Felpattan az ágyról, és berohan a fürdőszobába a tükör elé...Nézegeti magát, feltűri a pólóját és a hasát nézi, vizsgálja...

(tanakodva):Most mi a fenét kezdjek ezzel itt?

Megfordul és most a fenekét nézi a tükörben.

Nos, a seggem még a régi...De még mennyire.Mosolyog.Az a kis szemét ezt még nem vette el tőlem. Ez mindenesetre jó hír.

VÁGÁS:

Natália nézi a televíziót, épp a Juno megy benne.Egy zacskó popcornnal a kezében ül a fotelben és rágcsál és néz...

VÁGÁS:

Natália újra a tükör előtt.

NatáliaA tükörképéhezEndre, valamit el kell mondanom Neked. Én, nos...Tudod, terhes vagyok. Tudom hogy ez hihetetlenül hangzik, biztos nem tudod mit mondjál erre, de a helyzet hogy kisbabánk lesz. Mit szólsz? Szeretnél apa lenni?ElbizonytalanodikNem, ez így nem jó. A francba is, hogy szokás ezt csinálni?Hangnemet vált.Endre, gyere, beszélnem kell veled. Ülj le, mert amit mondani fogok az elég hihetetlen lesz. Tudod hogy mennyire szeretlek Téged. Tudod ugye? Amikor elkezdtünk járni, én fel voltam készülve mindenre. Mindenre, csak erre nem. De most hogy már tudom mi a helyzet, egyszerre megvilágosodtam és rájöttem, semmi mást nem akarok jobban. Mert tudom hogy velem lennél, tudom hogy az oldalamon lennél. Endre, kisbabánk lesz.Tettetett meghatódott arccal megsimogatja a hasát...Itt van az utódunk, Endre. Szeressük őt, ahogyan egymást szerettük.Vissza a normális hangnembe.

Jesszusom. Micsoda giccses baromság. Okádnom kell magamtól.Iszik egy pohár vizet, majd újra a tükörbe néz...

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

ÁTTŰNÉS:

Natália kint cigizik a bejárati ajtó előtt, a lépcsőn ülve. Nézi az elé táruló üres pusztát, vagy talán nem is azt nézi hanem agyal nyilvánvaló dolgokon.

Egy bicikliző lány áll meg a kapu előtt. Sapka van rajta, és sálat visel, nem látni tisztességesen az arcát, akármennyire is szeretne Natália. Leszáll a bicikliről, és a kapuhoz megy.

LánySzia!

NatáliaSzia!

LányBemehetek?

NatáliaGyere...

A lány bemegy a kapun, és Natália felé veszi az irányt. Natália továbbra is csak ül és szívja a cigarettát, csupán akkor néz fel, amikor már csak fél méteres távolság van Ő és a lány közt.

LányGizi vagyok.Kezét nyújtja kézfogásra, de Natália nem veszi a lapot, így vissza dugja a zsebébe.

Emlékszel rám?

NatáliaHonnan kéne emlékeznem?

LányEndre barátnője vagyok.

NatáliaVállat von.Gratulálok.

LányMég mielőtt nekem ugornál, nem Endre küldött hogy beszéljek veled, magamtól jöttem. Becsszó. Kicsit nehéz volt, de végül rászántam magam.

NatáliaMiért?

LányBeszélgetni.

NatáliaMiről?

LányRólatok. Endréről.

NatáliaEndrőről? Rólunk? Te most komolyan beszélsz?

LányHogy komolyan-e? Fogalmad nincsen arról milyen komolyan beszélek én most.

NatáliaLe akarsz ülni?Mosolyogva

GiziPersze.Helyet foglal Natália mellett.

NatáliaNos?Kérdő tekintettel néz Gizire, mint aki választ vár.

Gizi összeszedi a gondolatait pár másodpercig, aztán elkezd beszélni.

GiziNézd, én nem ismerlek téged. Hallottam rólad, de én soha nem dőlök be az ilyen pletykáknak, tehát nem tudom hogy milyen ember is vagy te valójában. Azt se tudom hogy meg akarlak-e ismerni, de tudod mi az amit tudok? Tudom hogy szeretem Endrét. Ezt tudom. Szeretem őt, és ezért jöttem ma el hozzád, hogy megbeszéljem veled a dolgokat. Te vagy az aki járt vele több mint két évig. Én csak most csöppentem bele az eseményekbe, mindeddig csak kívülálló voltam, én semmit nem tudok semmiről.

NatáliaMit is akarsz mondani?

GiziVárj, még nem fejeztem be. Szóval tudom hogy te is vonzzódsz Endréhez. Ezt tudom, és a legutolsó dolog amit szeretnék az az hogy mi ellenségek legyünk. Mert ugyebár az szokott lenni, nem? Ha ilyen szituációba kerül valaki, valakik, azok hajlamosak meggyűlölni egymást. Tudod én ezt nem szeretném, inkább lennék a barátod, minthogy összekapjak veled.

NatáliaEmiatt nem kell aggódnod, úgyis az egész falu gyűlöl engem. Nem lennél egyedül ha te is azt tennéd. Sőt, egyszerűbb is lenne, nem csak neked, de talán nekem is. Gyűlölj engem egész nyugodtan.

GiziÉn nem akarok senkit gyűlölni. Nem, azt én nem akarom, tényleg nem.

Natália Miféle lány vagy te?

GiziKülönc, akárcsak te.

NatáliaNem, mi nem vagyunk egyformák.

GiziNem, nem úgy. De mindketten kívülállók vagyunk. Vagy így, vagy úgy, de rokonlelkek vagyunk te és én.

NatáliaRokonlelkek? Te és én? Miről beszélsz te? Tudod miről beszélsz? Jesszus...Meg vagy veszve.

GiziNem, nem vagyok megveszve. Esküszöm, nem. Nézz csak rám.

NatáliaMinek?

Gizi

Nem vagyok egy bombázó, igaz?

NatáliaNem, tényleg nem.

GiziSzemüveget viselek, és fogszabályzóm van, ráadásul okos is vagyok, úgyhogy tudom milyen az ha lenézik az embert. Nem járok csinos kis göncökbe, nem nekem jut a legjobb pasi, és még életemben nem szexeltem. Ez vagyok én. Te, nos te meglehet az ellenkezője vagy annak amit én képviselek, de ha jól megnézed, mégis egyformák vagyunk valamilyen szinten. Külön világ, igen. De mégis egy...Mindketten átestünk a ló túlsó oldalára.

NatáliaEljöttél hozzám csak azért hogy ezt elmondhasd nekem?

GiziAzt akarom hogy barátok legyünk. Nem akartam beleköpni a levesedbe. Nem akartam hogy neked rossz legyen, nem akartam elvenni a Te barátodat. Azt akarom hogy tudd, szimplán így alakult akaratomon kívül. Nem én voltam az aki ráhajtott Endrére, hanem ő jött oda hozzám. Én csupán belecsöppentem ebbe az egészbe. Azt akartam hogy ezt tudd, mielőtt olyanokat gondolnál rólam amiket talán...Nos olyanokat gondolnál rólam amik nem volnának igazak.

NatáliaTényleg azt akarod hogy barátok legyünk? Nem, ezt te nem akarhatod. Túl ostoba lennél ha ilyenre vágynál.

GiziEnnyire alábecsülöd magad?

Natália

Mégis mit vársz, mit mondjak? Idejössz hozzám hivatlanul, bejelentetlen vendégként itt állsz illetve ülsz a lépcsőmön, és barátságot kérsz tőlem, holott nem is ismersz engem, vagy legalábbis nem ismersz eléggé. Ráadásul a volt pasimmal jársz éppen. Bizarr, nem? Kicsit bizarr.

GiziNem annyira. Nem, nem bizarr.

NatáliaNem lógok olyanokkal mint amilyen te vagy. Sajnálom. A barátok beszélgetnek egymással. Mi ugyan miről beszélnénk?

GiziSejtettem hogy nem fogsz örülni az ötletemnek, de ha más nem, hát inkább csak arra kérlek téged hogy ne gyűlölj engem. Ne utálj azért amit tettem.

Gizi feláll, egy búcsúpillantást vet Natáliára, és a kapu felé veszi az irányt. Kimegy, becsukja maga után a kaput és felpattan a biciklire...Kimegy a képből.

Natália nézi ahogy eltűnik a lány, majd amikor végleg eltűnt, újra beleszív a cigibe...

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

NatáliaOkádnom kell magamtól. Okádnom kell attól aki és ami vagyok. Okádnom kell a tetteimtől és attól hogy életben maradtam. Mi a szarnak maradtam életben? Miért mentettek meg? Mit tegyek?

ÁTTŰNÉS:

Újra a tükör előtt.

Nézz szembe a félelmeiddel és mondd el az igazat. Valld be neki és helyrejön minden. Két légy egy csapásra. Megszerzed Endrét és sikerül őszintének lenned legalább egy mondatig. Menni fog. Csak egy mondat. Egy mondat...Mit vagy úgy beszarva? Mutasd meg nekik hogy ki a franc vagy.

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

ÁTTŰNÉS:

Natália és Endre az ajtónál veszekednek. Endre belül, a lány kívül. Mindketten próbálják túlharsogni a másikat, de nem mutatkozik ez a módszer túlságosan célravezetőnek.

NatáliaHa nem hagyod, akkor is el fogom mondani Endre! Tudnod kell feltétlen az igazat, anélkül nem csukhatsz ki az életedből, értsd meg! Értsd meg az istenért, hogy nem teheted ezt velem! Nincs jogod hozzá!

EndreUtoljára mondom, te szajha hogy tűnj el innen!

A házból egy idősebb női hang szólal meg. Endre édesanyja.

Endre édesanyjaMi folyik ott kint?!! Mi történik?!

EndreHátraszól, nyugtató jelleggel.Semmi, anya, semmi! Semmi olyan amit ne tudnék rendezni!Vissza Natáliához.Nem viccelek, kishölgy. El innen!

Natália

Terhes vagyok.

EndreFelháborodottan.Na ez már több a soknál!

NatáliaTényleg terhes vagyok!!!

Endre édesanyjaKi a terhes??? Gizi, te vagy az??!!

EndreHátrakiabál.Anya, te maradj ki ebből!!!

NatáliaNem tagadhatod le. Ezt nem.

EndreMegvesztél.

NatáliaMeg fogod látni. Ha most nem is hiszel nekem, de meg fogod látni hamarosan hogy igazat mondok.

EndreKicsit messzire mész, nem gondolod? Van pofád idejönni és a képembe hazudni? Hogy merészelsz? Olcsó trükk, talán másnál beválik de nálam ugyan nem. Ne is álmodj róla.

Natália

Meglátod majd.

EndreMit látok meg?

NatáliaGyereket várok Tőled, Endre! Olyan nehéz ezt felfogni?Magában:Basszus, nem tudtam hogy ez ilyen nehéz lesz...

EndreNe erőlködj. Tényleg ne. Ne hívj, ne keress, ne gondolj rám. Van amit nem lehet visszafordítani. Szerezz kutyát. Menj dilidokihoz. Nem rám van szükséged.Becsukja az ajtót.

Natália áll és nem mozdul. Tanácstalanul nézi a csukott ajtót.

NatáliaTalán ha leülnénk és megbeszélnénk egymással a dolgot, könnyebben menne. Meg lehetne beszélni, ha te is akarnád.

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

ÁTTŰNÉS:

Reggel van, a nap épp első sugarait veti a házakra, udvarokra.Natália a lépcsőn alszik, Endre háza előtt. Az ajtó kinyílik, Endre édesanyja jön, és meglepődik ahogy megpillantja a lépcsőn alvó Natáliát.

Endre édesanyjaNatália? Mit keresel te itt?

Natália felnyitja a szemét, és ijedten néz körül, majd a nőre pillant.

NatáliaNe haragudjon. Azt hiszem elnyomott az álom.

Endre édesanyjaKicsit furcsa, nem?

NatáliaNem akartam. Endre?

EndreRá vársz? Ő már elment.

NatáliaElment?

Endre édesanyjaEzek szerint a hátsó ajtón surrant ki. Biztos nem akart felbéreszteni.

Natália Minden bizonnyal.

Endre édesanyjaBejössz? Épp reggelit csinálok.

NatáliaNagyon kedves öntől, de igazán nem akarok zavarni. Így is kicsit hülyén érzem magam hogy itt aludtam el.

Endre édesanyjaNe viccelj, gyere csak. Nem szeretek amúgy sem egyedül enni.

VÁGÁS:

Bent vagyunk a házban, Natália és a nő reggelit fogyasztanak az asztalnál.

Endre édesanyjaMi van Veled és Endrével?

NatáliaSemmi.

Endre édesanyjaNem, nem, nem. Ezt az egy szót nem akarom hallani! Kérlek, kímélj meg tőle. Őszintén kérdeztem és őszinte választ kérek. Endre egy szót sem szól. Egész nap csak hallgat, nem mond semmit, na jó ez nem teljesen igaz mert köszönni szokott, de azt is inkább csak az orra alatt, dörmögve. Totálisan hülyének érzem magam, mintha kívülálló lennék, de nem vagyok az, mert mégiscsak az édesanyja vagyok. Gondoltam, te tudsz valamit. Te vagy a barátnője.

NatáliaNézze asszonyom, én...Nem tudom mit mondjak. Bonyolult dolog, és...

Endre édesanyjaÉs?

NatáliaMostanában nem sokat beszélünk egymással. Szétszakadtunk.

Endre édesanyjaSzétszakadtatok? Úgy érted hogy ti ketten már...Nem vagytok egy pár?

NatáliaNem tudom miért nem mondta el. De igen, így igaz, szakított velem.

Endre édesanyjaÉs te vissza akarod hódítani?

NatáliaNem tudom. Fogalmam nincs, de azt hiszem igen.

Endre édesanyjaSúlyos a bűnöd?

NatáliaSúlyosabb nem lehetne.

Endre édesanyjaMegbántad?

NatáliaNem.

Endre édesanyjaMeglepődve.Nem? Lányom akkor te nagy bajban vagy. Nem tudom hogy lehetne kezelni ezt a dolgot. Talán ha hagynád hogy elmenjen.

NatáliaMaga ezt nem értheti.

Endre édesanyjaMit nem érthetek, Natália? Mondd meg nekem. Értesd meg velem a dolgot. Hibáztál, ez eddig rendben van, hibázni emberi dolog, mindenkivel megesik hogy botlik egyet, félrelép, katonadolog, mondhatni, balesetek történnek. De megbánni...Nos megbánni tudni kell. Ha viszont már te bánod amit tettél, akkor az már egy előrelépés, mondhatni hatalmas előrelépés, ha érted mit mondok.

NatáliaNem tudom megtagadni saját magamat. Nem bántam meg amit tettem. Mondhatnám hogy megbántam, de erről szó sincs. Hazudnék saját magamnak ha ilyet mondanék, és magamnak semmiképpen nem szeretnék hazudni.

Endre édesanyjaNézz rám, Natália. Hogy akarhatod hogy a fiam megbocsásson neked ha te nem bánod meg a dolgot? Ilyet kérnél valakitől? Szerinted lehet ilyet kérni egy embertől akit szeretsz? Mert szereted Endrét. Ugye?

NatáliaIgen. Szeretem.

Endre édesanyjaAkkor értheted mit mondok. Egyél, Natália. Sovány vagy, és az arcod beesett. Betegnek nézel ki, meglátod, egy kiadós reggeli után másként látod a szituációt.

NatáliaNem értem miért bánik velem ilyen kedvesen.

Endre édesanyjaKedvesen?

NatáliaIgen. Kedvesen. Nem sokan bánnának így velem ha ott találnának a lépcsőjükön. Valószínűleg megtaposna a legtöbb ember.

Endre édesanyjaHát, erről is csak te tehetsz. Való igaz, hogy itt a faluban az emberek többsége nincs túl nagy véleménnyel rólad. De én ismerlek téged többé-kevésbé, már ha hihetek a fiamnak, márpedig neki lehet hinni. Sokáig voltatok együtt, és ez alatt a pár év alatt bizony hallottam egy s mást rólad, nem feltétlen rossz dolgokat.

NatáliaMaga viccel.

Endre édesanyjaUgyan miért tenném? De lenne itt más is, amiről szeretnék beszélni.

NatáliaSejtem.

Endre édesanyjaTerhes vagy, Natália?

NatáliaIgen, az vagyok. És Endre a...

Endre édesanyja...gyerek apja. És ebben biztos vagy?

NatáliaSzáz százalékig.

EndreHazudsz megint, Natália!

Endre az ajtóban áll, Natália és az anyuka ránéznek.

Endre édesanyjaEndre, hát te?

Endre

Vissza kellett jönnöm, de úgy néz ki várnom kellett volna még.

NatáliaÖrülök hogy itt vagy.

EndreMivel tömöd szegény anyám fejét, mondd!?

NatáliaCsak az igazsággal, Endre. Terhes vagyok, és te vagy az apa, kérlek higyj nekem.

EndreLehetetlent kérsz. Tudod mit gondolok? Azt gondolom, ez csak egy újabb aljas kis trükk hogy visszacsábíts magadhoz. Jó kis trükk, mondhatom. Piszkos, de beválhat egyeseknél. Próbáld másnál, de ne nálam, mert én nem dőlök be az ilyeneknek, arra mérget vehetsz.

Endre édesanyjaEndre! Miket beszélsz?

EndreNem tudtad hogy egy disznóval ülsz egy asztalnál? Na persze csak képletesen értem, az alakja nem hasonlít a disznóéhoz, de a természete annál inkább.

NatáliaHa alázni akarsz, legyen, de küldd ki az édesanyádat akkor! Ne előtte...

EndreNe játszd meg a mártírt. Hagyd az önsajnálatot, nem vagy te jó kislány. Valld be az igazat, tedd túl magad rajtam és menj haza. Ne is lássalak.

NatáliaEndre anyjának.

Anyám életére esküszöm hogy állapotos vagyok Endre gyermekével. Esküszöm az életemre.

Endre édesanyjaÉn hiszek neked, Natália.

EndreNem, anya! Ne merj hinni neki.

NatáliaBizonyítékot akarsz?

EndreNe hülyíts.

NatáliaAkarod hogy bebizonyítsam???!!

Natália ordítása után csendesebb lesz a ház, mindhármójuknak pár pillanatra elakad a szava. Feszült a légkör, mindenki Natáliára néz...

Beszélj a háziorvossal. Ő elmondja. Mindent elmond.

EndreMit forgatsz a fejedben?

NatáliaHa nem hiszel, hát hívd ide az orvost. Ott a telefon, hívd fel és beszélj vele.

EndreÓ, nem. Szeretnéd, mi hogy hülyét csináljak magamból? Nem érdekel hogy terhes vagy-e vagy sem.

NatáliaPedig érdekelhet. Apa leszel. Én meg anya. Érdekelni fog.

EndreNem lehet gyerekünk, mert védekeztünk. Mindig védekeztünk amikor szexeltünk, tehát nem lehetsz terhes, tőlem legalábbis egész biztosan nem. Képtelenség, én mondom. Merő képtelenség!

Endre édesanyjaEndrének.Talán nem kellene kiabálnod vele fiam. Talán meg kéne őt hallgatnod. Az én házamban nem lesz veszekedés és kiabálás.

EndreNagy levegőt vesz, láthatóan próbál lehiggadni.Hát jó. Leül a székre az anyja mellé.Natália, mondd el az igazat kérlek. Az igazat mondd. Hagyd a hazugságokat, ne keserítsd tovább az életemet. Mondd az igazat aztán menj el.

NatáliaHidd el nekem, Endre. Tudom hogy nem voltam hűséges hozzád. Tudom hogy sokszor hazudtam sok mindenben, de egy valamit tudnod kell. Soha nem hazudtam amikor azt mondtam neked: „Szeretlek”. És nem hazudnék amikor ilyen komoly dologról van szó.

EndreNem bírom. Esküszöm nem bírom.Felpattan a székből.

Endre édesanyjaEndre, ki ne merj menni azon az ajtón!

EndreEszem ágában sincs elmenni. Ennek az egésznek a végére járok. Anya te vagy a tanú, te leszel a tanúja annak hogy ezt a lányt itt kihallgatom. A szemed láttára fog bevallani mindent. Natália felé.Azt hiszed azzal hogy elismered hazugságaidat, el van intézve minden? Nem, ezzel nincsen vége Natália. Volt idő amikor szerettelek téged és akármit meg tudtam volna tenni érted. Annak az időnek azonban vége lett és meggyűlöltelek. Annak is vége lett. Tudod mit érzek most? Kíváncsiságot csupán. Csak hogy ne tudj meggyanúsítani azzal hogy elfogultan és előítéletesen vélekedek rólad.

NatáliaÓ, Endre...

EndreNem Natália, te most hallgass.

Endre átvette hát az irányítást a szituáció felett, mindkét nő tekintete rá szegeződik, várják a következő lépését.

Natália és én mikor is jöttünk össze? Körülbelül négy éve? Április volt, ugye? Április volt és ha jól rémlik az egész egy internetes fórumon kezdődött.

NatáliaEndre, ne itt! Ennek az egésznek nincsen értelme!

EndreMár hogyne lenne? Át kell vennünk minden fontosabb állomását a kapcsolatunknak ha teljes képet akarunk kapni arról mi is folyik itt. Analízis, hogy úgy mondjam.

NatáliaNincs szükség kibaszott analízisre, az isten szerelmére. Pláne nem az anyád előtt. Legalább rá legyél tekintettel ha már rám nem vagy az.

EndreUgyan már, jó móka lesz, hidd el. Élvezni fogja mindenki, és legalább tiszta fejjel hagyhatjuk el ezt a házat. Te, anya, meg én. Mert az egyszer biztos ha ennek vége én vissza nem jövök. Nincs szükségem emlékekre amik még keservesebbé teszik a napjaimat. Emlékek amik hozzád kötnek és ahhoz amit ebben a házban csináltunk néhanapján. Natáliára pillant, majd némi gúnnyal mosolyog.Habár tény hogy élvezetes percek voltak. Igen, ha valamit, hát azt el kell ismernem hogy te, Natália, kurvajó szerető voltál. Ha van tény ezen a földön, akkor ez egész biztosan az. Szenvedélyes voltál és odaadó. Ne pirulj el, ez az igazság.

Natália vörösre válik lassan a szégyentől és a dühtől. Legszívesebben felpattanna és kirohanna, de küzd és próbálja visszatartani a dühét és végigülni ezt az egészet.Ami az édesanyát illeti, talán még annál is rosszabb. Láthatóan olyan oldalát látja most édes kisfiának amit eddig, ezelőtt nem mutatott meg neki. Csak néz és néz, de szót nem szól, nem mer, vagy talán annyira le van taglózva hogy eszébe sincsen megszólalni.

Szóval igen, a fórum. Milyen fórum is volt az? Zenés fórum, igaz ugye? Ahová eszetlen tinédzserek járnak ha elfogytak maguk körül a barátok és azt hiszik megtalálják ott az igazit. Önámítás csupán, nem? Becsapják saját magukat. A technika ördöge. Persze én beszélek, mi? Hiszen én magam is felmentem néha társalogni és keresni valakit aki van olyan értelmes mint én, vagy legalábbis akivel olyan dolgokról tudok beszélni ami engem érdekel. És ott volt...Feketén-fehéren ott volt Natália, édes Natália felhasználóneve. Olyan volt ez mint szerelem első látásra. Bizarr, ugye? Kurva bizarr. Beszélgetni kezdtünk általános dolgokról. Filmek, zene, mindenről amiről csak beszélni lehet. Átkozottul jó beszélgetés volt, ez igaz. Meg kell hagyni hogy talán az volt életem egyik legemlékezetesebb két órája. Ironikus hogy ez a remek két óra vezetett el engem életem legpocsékabb, legborzalmasabb hetéhez. Na de ne rohanjunk előre, hisz előttünk még az egész nap. Csak szép sorjában haladjunk, úgy többre megyünk. Natáliának...

Talán úgy ildomos ha téged is meghallgatlak erről nem? Akarsz mondani valamit?

NatáliaAz ördögbe is, mi a fenét mondhatnék?

EndreHiszen emlékszel, nem? A napra amikor megismerkedtünk. Tudod mit akarok tudni.Közel hajol a lányhoz, úgy hogy már simán érezhetik egymás lehelletét.Tudni akarom mit éreztél. Tudni akarom mik jártak abban a piciny fejecskédben. A gondolataid, Nati. Gondolatok...

NatáliaMit számít az már? Elmúlt. Négy éve volt, és négy év hosszú idő. És mi van ha nem emlékszek már rá? Mi van ha kiment mindez a fejemből?

EndreNem ment az ki, ne álltasd magad! Dehogy felejtetted el. Az ilyesmit nem felejti el az ember, legfeljebb egy kis időre megfeledkezik róla.

NatáliaMit mondjak? Mi a francot akarsz hallani? Mit éreztem? Hát jó. Adj egy italt és elmondok mindent. Tölts egyet és kitálalok mindenről ha úgy tetszik.

Endre mosolyog.

EndreHa csak ennyi kell, akkor...Kérlek, állok rendelkezésre. Hozom az italt. Mit kérsz?

Endre odamegy a hűtőhöz, kinyitja s elé tárul annak tartama. Négy féle üveg ital van benne, mellette meg egy csomó kaja. A szokásos...

Ó, a kedvenced! Whisky jó lesz?

NatáliaTettetett lelkesedéssel.Nagyszerű!! Jöhet!

EndreNagyszerű. Gyere a papához.Kiveszi az üveget a hűtőszekrényből, és lerakja az asztalra. A poharas szekrényhez megy és levesz 3 poharat.

EndreAnya, töltök neked is, rendben?

Endre édesanyjaNem töltesz. Nem iszok.

EndreDehogynem iszol, anya. Most mindenki iszik. Nem kell szégyellni ám. Most jött el az idő amikor lelkiismeretfurdalás nélkül ihatsz. Itt az idő, anya.

Endre édesanyjaNem ismerek rád. A fiam vagy még? Mintha valami örödög költözött volna beléd. A fenébe Endre, nem tetszik ez nekem, mégiscsak az édesanyád vagyok, nem?

EndreA mai nap nem. A mai nap nem vagy az édesanyám. A mai nap csupán egy tanú vagy. Szemlélődő. Világos? Ez a mai szereped. Nem anya hanem csak egy szemlélő és figyelő. Menni fog? Tudom hogy menni fog. Szóval mint szemlélő, iszol egy pohárkával, de ha én azt mondom, akár kettővel is. Mindenki annyit iszik amennyit a másik. A ház szabálya.

Teletölti a poharakat whisky-vel, majd odarakja mindenki elé a saját poharát. A sajátját felemeli, mint aki toast-ot akar mondani.

A mai napra! Igyunk azt mondom az igazságra és a szerelemre, akármilyen romlott és elbaszott is az! Igyunk magunkra! Igyunk arra hogy levetjük álcánkat és egymás szemébe nézünk. Igyunk...

Endre az első aki felhajtja az italt.Natália és az anyuka előbb nézegetik a poharat, aztán ők is kiisszák a tartalmát. Vagyis Endre édesanyja nem, ő csak óvatosan, félig issza ki az italt.

EndreNatáliára nézve.Rajtad a világ szeme, drágám. Mondd el a sztoridat. Mindenki rád figyel.

NatáliaNagy levegőt vesz.Igen, amit mondtál igaz. Egy fórum volt az ahol megismerkedtünk. Zenés fórum, ebben is igazad volt, és nem csak te voltál az aki jól érezte magát. Hitted volna? Én is jót mulattam. Tölt magának még egy pohárkával.Csakhogy tudod mi volt az én vidámságomnak az oka? Lenyűgözően naivan viselkedtél. Tudod? Ez volt az ami engem mosolyra bírt. Gúnyról beszélek, Endre. Gúnyról. Azt éreztem. Egy kicsit felülkerekedett rajtam a szadista énem, igen ez így pontos. Akkor még el sem tudtam képzelni hogy együtt fogunk járni, ne adj isten olyan sokáig mint ahogyan megtettük. Szánalmas voltál ahogy bókoltál, ahogy igyekeztél szépeket mondani, az egész úgy ahogy volt, nyálas volt és gusztustalanul romantikus. Mint amikor egy béna hollywood-i szerelmesfilmet nézel. Kábé olyan benyomása volt az egésznek. De jól éreztem magam. Soha nem röhögtem még olyan jót mint akkor este. Megáll a beszédben, újból nagyot sóhajt, és az ujjait kezdi tördelni. Kínosan érzi magát ez látszik rajta. Elővesz egy szál cigarettát a zsebéből és rágyújt.Mint mondtam, akkor még nem sejtettem hogy beléd zúgok. Szóval nem mondhatnám hogy szerelem volt ez első látásra, az ilyesmiben amúgy sem hiszek. Romlott módon kezdődött, és úgy tűnik romlott módon végződik. Rám jellemző, úgy értem. Peches ember vagyok. Utolért a végzetem, nem? Erről van szó.

Endre édesanyjaEzt nem hiszem el. Nem hiszem el hogy ezek ti vagytok! Mi történt veletek?

NatáliaEzek mi vagyunk, Erzsi. Nézzen mélyen magába és ön is megláthatja azt a kis ördögöt ami legbelül van. Bizony.

EndreSzóval gúny? Gúnyról beszélsz? És szánakozásról? Miért mentél mégis bele abba hogy találkozzunk egymással? Miért? Miért?!

NatáliaAz ok ugyanaz volt, Endre! És már csak a vicc kedvéért is úgy éreztem meg kell tennem. Mint amikor szükséged van valami jó sztorira hogy elszórakoztasd a baráti körödet, ilyesmiről beszélek most. Kellett valami amiről beszélhetek, és azon kívül pedig unatkoztam. Megevett az unalom abban az időben, és ezt szó szerint is lehet értelmezni. Nem voltam teljesen magamnál, meguntam a sok tökfejet aki csak és kizárólag a szex miatt beszél velem, úgy éreztem magam mint egy átkozott guminő, és akkor jöttél a képbe te, aki úgy belém volt zúgva ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Ez tetszett. Még ha akkor nem is viszonoztam, de imponált nekem. Tetszett az az igyekezet amivel megpróbáltál levenni a lábamról. Sikerült, bravó! Megtetted! Elérted hogy végül belédszeressek. Itt a vége.

EndreSzóval poénnak szántad az egészet, mi? Igazad volt, ez valóban elég romlott.

NatáliaAz. De te nem vetted észre. Semmit nem vettél észre abból hogy mi is folyik a háttérben.

EndreRózsaszín-szemüveg.

NatáliaSose jó. De legalább eltünteti a szemed elől a fájdalmas igazságot.

EndreAz első randink. Emlékszel?

NatáliaA kajáldában. Te talpig feketében, én meg kifestve mint egy...

Endre...kurva.

NatáliaMosolyog.Kicsit nyers megfogalmazás, de tulajdonképpen ez a lényeg. Neked azonban tetszett hogy úgy néztem ki mint egy ribanc. Tetszettem úgy ahogy voltam, a dekoltázzsal, a rövid szoknyával, mindennel együtt. Igaz, nem? Nem akartál mást akkor csak megkefélni. Mint a többiek.

EndreNem, ez nem igaz. Feszélyezett a ruha.

NatáliaHamis beszéd.

EndreNem tetszett hogy az egész utca látott téged, és minden fiú aki mellett elmentél kézen fogva velem, utánad fütyült. Legszívesebben megöltem volna őket. Féltékeny voltam. Akkor először éreztem úgy hogy valami nincsen rendjén. Mintha kihasználtál volna.

Natália

Újabb pont. Igen. Endre beletrafált. De talán a „kihasználás” nem a legjobb szó erre. Ez a természetemből fakadt részben, másrészt pedig jó poénnak tartottam. Direkt féltékennyé akartalak tenni. Nem tudtad hogy egy disznó vagyok?Gúnyos mosoly...Egyébként pedig remek kontraszt voltam a te visszafogott stílusod mellett. Nem igaz? Hál’ Istennek levetkőzted azt a félénkséget. Lássuk, be ebben azért nagy szerepet játszottam. Szóval a randi az igen, megvolt. Szép volt, mondhatni. Tudod mi tetszett benne? Olyan volt a helyzet mintha te egy marionett-bábú lettél volna. Vicces kis figura, én meg kedvemre mókázhattam veled. Gonosz lennék? Talán. Talán gonosz vagyok.

EndreAmi a félénkséget illeti, melletted valóban megtanultam hogy nem feltétlen erény ha az embernek az a legfőbb tulajdonsága hogy megpróbál elrejtőzni a világ elől. Emlékszem hogy az ex-pasijaid sorra odajöttek hozzád. Soha nem éreztem magam olyan kínosan mint akkor.

NatáliaEx-pasik? Nem, azok nem voltak az exeim. Az exeimmel nem tartom a kapcsolatot. Ők csak barátok voltak. Hadd derüljön fény még egy kis gonoszságra. Én kértem meg őket hogy jöjjenek oda. Emlékszel amikor kimentem a mosdóra? Tudod, tíz percet voltam ott. Hogyhogy nem, hát összefutottam azokkal a srácokkal. Jóban voltam velük, hát fizettem nekik fejenként ötszáz forintot hogy szép sorban jöjjenek oda az asztalunkhoz. Jó poén, nem?

FLASHBACK:

Egy kajáldában vagyunk, Natália épp a mosdóból jön ki, miközben a táskájával bajlódik, összeütközik egy vele kicsit idősebb sráccal.

NatáliaNicsak, ki van itt! Peti?

PetiNatália, hát te? Mit keresel itt?

NatáliaVárj, megmutatom.

Natália kiles a kajálda felé, megpillantja Endrét, ahogy neki háttal ül és vár. Peti is megnézi.

Látod azt a srácot ott? Fekete ingben, fekete hajjal?

PetiBalek? Újabb balek, mi? Te soha nem változol, Nati.

NatáliaNe nézz le, kérlek. Csupán játszok kicsit.

PetiIstenemre mondom ha így folytatod tovább, nem fognak sokan a szívükbe zárni.

NatáliaDe azért te szeretsz, nem?Cinkos mosollyal néz Petire.Hisz’ barátok vagyunk, nem? A fiúk is itt vannak veled?

PetiPersze. Lent várnak.

NatáliaTégy meg nekem egy szívességet. Apró szívesség, tényleg nem nagy. De tedd meg nekem, kérlek.

Peti

Miről lenne szó?

NatáliaPeti fülébe súg valamit, amit mi nem hallunk.

PetiAljas dolog. Nem segítek.

NatáliaAdok fejenként egy ötszázast.

PetiAljas, de kifizetődő. Rendben van, ha ennyire fontos neked. De a véleményem rólad ugyanaz. Ribanc vagy, tudod-e? És jól vigyázz kivel kezdesz, még a végén olyan balekot fogsz ki aki nem tűri hogy hülyét csináljanak belőle. Rosszul esne ugye, ha ugyanezt visszakapnád egyszer?

NatáliaTe csak törődj szépen a saját dolgoddal. Én sem kedvellek téged jobban mint te engem.

Peti Ezt el is várom, Nati. El is várom.

Kimerevedik a kép, Endrét halljuk beszélni.

EndreMiért nem lepődök meg hogy ilyet hallok tőled?

Natália

De akkor ugye nem sejtetted hogy mire készülnek. Jó poén volt, nem? Elhitetni veled hogy amit látsz az egy csapat ex-pasim akik féltékenyek és sokkal tapasztaltabbak mint te voltál.

EndreJópofa, igen. Rettenetesen jópofa. És gonosz.

NatáliaNa és mi a következő lépésed? Elmeséled a második randevúnkat vagy nagyobb léptekben haladunk előre és a fontosabbra térünk rá?

Vissza a konyhába Natihoz, Endréhez és az anyjához.

EndreSorban, drágám, sorban. Megint a szexre gondolsz, ugye?

NatáliaHát nem az a mozgatórugó?

EndreAz lenne?

NatáliaSzex nélkül mi értelme lett volna? És a többi kapcsolatomnak? Szex nélkül mind értelmetlen lett volna.

EndreSzerelem.

NatáliaAzt hiszem túl van értékelve.

Endre

Úgy gondolod? Tévedsz akkor. Hisz akkor mit érzel irántam?

NatáliaVonzzalom.

EndreUgyanaz.

NatáliaNem, Endre a kettő között óriási a különbség. Testi vonzzalom.

EndreTesti? Nem. Azazhogy talán. Lehet. De tudod Nati, azt hiszem te szeretsz engem, és ez a szeretet nem pusztán testi, de lelki.

NatáliaMi volt az egyáltalán ami vonzónak mutatkozott bennem? Mi volt az mit megláttál?

EndreNem tudom. Ez nem olyan egyszerű. Persze általában ha valakibe beleszeretsz, meg tudod fogalmazni hogy mi az ami tetszik az illetőben, legalábbis úgy gondolom így van ez a legtöbb ilyen esetnél, de én nem tudom, gőzöm nincs. Még csak azt sem mondhatnám hogy a beszédstílusod hasonlított az enyémhez. Sőt, az ízlésünk sem volt ugyanolyan.

NatáliaTalán egy olyan lányt akartál aki nem emlékeztet saját magadra. Egy lányt aki lelkiekben erős és megmondja mindig a véleményét, nem fél önmagának mutatkozni mások előtt. Erre gondolsz, nem?

Endre

Talán erre. Igen, talán igazad van. De hogy lehetne erős egy olyan lány aki önygilkosságot kísérel meg?

NatáliaHonnan tudsz erről?

EndreUgyan, Natália, ne feledd azt hogy egy faluban élünk. Itt mindenki tud mindent a másikról, az akarata ellenére. A fülembe jutott, csak úgy mint a többi, téged illető dolog is. Tudod, a madarak...

NatáliaHát persze, a falu hatalma...Igen, hogy is feledhettem el. Öngyilkosságról beszéltek, és nem hazugság. Ja, tényleg véget akartam vetni az életemnek. Mit kell ezen csodálkozni? Ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak akkor. Tinédzserek sokszor éreznek ilyet.

EndreHúsz évesen az ember már nem igazán mondhatja magát tinédzsernek.

NatáliaAkkor hát mondjuk azt, labilis a lelkiállapotom. Ez már hihetőbb, nem? Amúgy meg tégy meg nekem valamit Endre, és kicsit, csak egy nagyon kicsit próbáld átérezni a helyzetemet. Tudom, nem könnyű, de próbáld meg. Szóval a helyzet ugyebár az, hogy kiderül, az életed fabatkát sem ér. Elhagyott az akit szeretsz, elhagyott a szerencséd, nem találod a boldogságot, felkelsz és nem látsz mást csak egy nagy szürke valamit, amit Életnek neveznek. Oda a boldogság. Mondd, te mit tennél?

EndreSzembenéznék a problémáimmal.

Natália

Könnyű azt mondani. Nem mindenki olyan rohadt erős mint te. Mert te erős vagy lelkiekben, és ezt rólam nem lehet elmondani. Mindig is irigyeltem ezt a tulajdonságodat. A leglehetetlenebb helyzetből is láttál valami kiutat, soha nem estél kétségbe.

EndreDehogynem. Én is kétségbe esek mint mindenki más szorult helyzetben, csupán próbálom nem mutatni. Ilyen egyszerű.

NatáliaAhha...Ja, hát persze.

Mindenki elhallgat, Natália szív egyet a cigiből...

És most mi lesz? Ennyi volt a nagy pszicho-analízis?

EndreÓ, nem. Nem, még van némi megbeszélnivalónk.

NatáliaÉn is ettől félek.Iszik egy kortyot...Ha megbocsátasz...Hadd kérdezzek most én tőled valamit. És ha lehet légy őszinte, hagyd abba ezt a hazudozást, ha már én is őszinte lettem itt hirtelen. Egy kérdésre válaszolj, bár azt hiszem tudom mit fogsz mondani, de...Inkább megkérdezem.

EndreMondd.

NatáliaGizi.

Endre

Mi van vele?

NatáliaEz itt a kérdés. Mi van vele? Honnan a fenéből jött az az ötleted hogy pont őt csípd fel?! Erre adj nekem választ! Csak azt ne mondd nekem hogy tetszett neked, mert tudod azt soha nem fogom elhinni!

EndreMosolyog sejtelmesen...

NatáliaAz a lány tökéletes ellentétem, az Isten szerelmére! Endre, ökör vagy, barátom! Ö-kör!

EndreMiért ne? Igen, a lány ellentéted volt, de talán pont ezért volt olyan vonzzó nekem. Mert szinte semmi nem volt meg benne ami benned megvolt. Minden hiányzott belőle amit benned imádtam, így legalább nem emlékeztetett rád. Érthető?

NatáliaTehát szeretsz.

EndreEzt én egy szóval nem mondtam. Utállak.

NatáliaLári-fári. Ezt hogy higyjem el neked, Endre? Hazudsz össze-vissza, pedig még az édesanyád is itt van.

Endre édesanyjaEngem nem zavar. Folytassátok, mintha itt sem volnék.

Endre

Anya, nem akarsz felmenni a szobádba?

Endre édesanyjaNem, kíváncsi vagyok mik fognak még itt történni, édes fiam. Ha nem zavar, inkább maradnék. Míg kiiszom ezt a poharat.Felhajtja a maradék italt, és újat tölt magának.

NatáliaBetegy egy família, meg kell hagyni. De hát én akartam közétek tartozni.

EndreFrancokat közénk, csak hozzám. Engem akartál birtokolni. Birtoklásvágyad volt, ezért jöttél hozzám.

NatáliaHa adsz egy cigarettát, akkor ezt még el is ismerem.

EndreRomlott nőszemély.

NatáliaDe szeretsz.

EndreLószart.

NatáliaNa.

EndreA kurva életbe, de gyűlöllek téged.

Natália

Ugyan Endre. Tudhatod hogy egymásnak lettünk teremtve. Tudod hogy mennek ezek a dolgok. Se veled, se nélküled. Hallottad már ezt a szólást, ugye? Szólás ez egyáltalán?

EndreOlyasmi. Igen, hallottam. De ez abszurdum hogy nem tudsz elengedni.

NatáliaFeláll, és odamegy Endre mögé, a nyakába hajol, a fülébe suttog.Ha el akarnál engedni, már rég megtetted volna. Tudod mit mondok? Hogy nem akarsz elengedni, neked tetszik ez ami köztünk van jelenleg. Tetszik neked, ahogyan nekem is. Perverzek vagyunk mi, Endre. Lássuk be, beteg faszok. Élvezzük a szenvedést és hogy mások majd’ megőrülnek. Hé, de miért is tagadnánk le saját magunkat? Hiszen ezek vagyunk mi, egy kis önismeretet gyakorolhatnánk. Önismeret, Endre.

Az anya csak nézi a párt...Endre arcán undorral telt bizonytalanság van ahogy Natáliát hallgatja.

NatáliaHogy mondjam neked másképp hogy kellesz nekem, ha nem így? Mi nem vagyunk romantikus szeretők, mi férgek vagyunk, akiket mások el akarnak taposni, minél előbb látod be, annál hamarább szeretkezhetünk. Hidd el, jobb lesz. Nem az vagy akinek hiszed magad.

EndreEllöki magától a lányt...El innen, te ribanc!! Hánynom kell tőled és a szövegedtől! A francba, miért nem hagysz nyugtot?

NatáliaMERT TUDOD HOGY IGAZAM VAN!! Azért...Mert te és én egyek vagyunk. Én vagyok te és te vagy én. Ez a gyerek bennem pedig a mi ivadékunk. A Mi gyerekekünk! A Tiéd! A vérünk...

EndreEbbe én nem megyek bele. Nem fogsz belerángatni, hallod? Nem lehet a miénk. Egyáltalán hogy lehet nekünk gyerekünk? Két ilyen állatnak? Takarodj a házamból mielőtt szétbaszom a fejedet!

NatáliaLátod hogy igazam van. Agresszív állat vagy, csak provokálni kell téged.

EndreIde figyelj...Bassza meg. Mindjárt visszajövök.

Endre feláll a székről, és kimegy a konyhából.Natália és az anya egyedül maradnak kettesben.

NatáliaA maga fia egy igazi úriember. Úgy értem valóban az, mert más már rég kikészült volna tőlem. Hát nem ez a szerelem igazi tesztje?

Endre édesanyjaMár nagyon részeg, alig tudja nyitva tartani a szemét.Szereted a fiamat?

NatáliaTudja mit? Igen. És nem.

KÖZBEN ENDRE SZOBÁJÁBAN:

Endre dühösen rugdossa a szekrényét, majd elővesz egy kis dobozt. Kinyitja, és kivesz belőle egy fényképet. Megnézi, Natáliát ábrázolja és őt. Egymás kezét fogva állnak a kamera előtt, mosolyognak, mint egy igazi szerelmespár. Épp kimenne a szobából, vissza a konyhába, amikor kívülről kopogás hallatszik. Natália felpattan, és kinyitja.

NatáliaGizi? Mit keresel itt?

GiziEndre itt van?

NatáliaNem, nincs itt, mi is őt várjuk.

GiziNekem azt mondta itt lesz.

Endre halkan elkáromkodja magát.

NatáliaHát pedig...

Endre visszatér a konyhába gyors léptekkel, és int Gizinek.

EndreGizi! Csakhogy megjöttél!

GiziHát te? Nati azt mondta nem vagy itt.

EndreCsak meg akart viccelni, Natira nem kell hallgatni.

GiziÁh. Hoztam neked valamit...

Endre

Próbálja finoman kitessékelni a lányt.Figyelj, most nem épp a legalkalmasabb a pillanat, az a helyzet hogy Natáliával most fontos megbeszélnivalónk van.

NatáliaÉs ami azt illeti, rólad beszéltünk épp!

EndreNatália! Fogd be a...

NatáliaUgyan már, ne légy gyerekes, drágám! Hagyd hogy bejöjjön, ne légy udvariatlan a barátnőddel.

GiziKérdőn néz Endrére.

EndreGyere be. Ülj le.

Gizi bemegy, és leül egy székre az asztal mellé Natália mellé.

EndreBecsukja az ajtót, és Gizire néz.Én egy tapló vagyok, oké? Gizi ezt neked mondom. Főleg neked, de egyébként is tartoztam ezzel a vallomással. Címeres ökör, ha úgy jobban tetszik. Átvertelek téged. Nem akartam hogy így tudd meg, de mi a francnak játszak veled tovább? Csak kihasználtalak téged, nem kellettél nekem másra csak hogy elverjem a gondolataimat. Nem szerettelek, és jobb ha ezt most tudod meg mint később amikor jobban fájhat a dolog. Ne szólj egy szót se, jó? Csak ülj nyugodtan és szót se szólj. Viszont ha inni akarsz, ott az üveg, húzd meg és talán majd jobban is érzed magad. Szóval itt a sztori. Ez a mi történetünk, aminek itt vége is szakad.

Gizi

Mi?

EndreNem szeretlek.

GiziLedöbbenve, szótlanul ül. Próbálja megérteni a dolgot, sírni kezd.Ennyi? És ezt így kell megtudnom? Mi a franc ütött beléd? Mi ütött belétek? Emiatt a lány miatt volt mindez?

EndreNem mondtam ilyet.

GiziNem hiszem el. Mégis miért?

EndreMert egy rohadék vagyok. Mert mi nem vagyunk egy világ, mert te gyönge vagy és naiv és mert olyan könnyű volt kihasználni a helyzetedet. Mert megbíztál bennem.

GiziNem értem akkor sem. Nem ilyennek ismerlek, ez nem te vagy.

EndreNem mindig az első benyomás a nyerő. Van hogy a másodikig kell várni hogy kiderüljön ki áll az álarc mögött.

GiziEgy gyűrűt vettem neked!!

NatáliaJézusom...

EndreGizi...

GiziEgy kibaszott gyűrűt!!! Tudod hogy jöttem ide??!! Boldogan baszd meg, és te előjössz nekem ezzel a baromsággal, ezzel a beszéddel hogy nem szeretsz engem, soha nem szerettél és mit vársz mit mondjak erre??!!!

EndreSemmit. Csak ülj és hallgass.

GiziEzt nem tűröm tovább. Elmegyek.Feláll, de Endre visszaülteti.Mi a francot művelsz?

EndreNem mehetsz el, most nem.

GiziMi a francot művelsz?

EndreElőveszi a fényképet, és Gizi orra alá dugja.Natália. És én. Szerelmesek voltunk. Látod? Natáliának is megmutatja.Ez volt a mi aranykorszakunk. Önzetlenek voltunk és szerelmesek.

NatáliaHonnan van neked az a kép?

GiziMiért csinálod ezt?

EndreMár rég őrizgetem.

NatáliaAzt hittem kidobtad.

EndreEmlékeket nem dobok ki csak úgy az ablakon.

NatáliaÉn igen.

EndreVisszasírlak Natália. De nem téged, hanem Őt.A képen lévő Natira mutat az ujjával.Hol van már ő? Hol?

NatáliaMég mindig velem. Itt bent. Nem halt meg. Csak kevesebbet mosolyog.

EndreElkurvultunk.

NatáliaNekem mondod?

GiziRomlott egy pár vagytok.

EndreNekem mondod?

NatáliaCsak a jelen számít, a múlt és a jövő lényegtelen.

EndreÉs képlékeny.

NatáliaKi írta ezt rá?

EndreMi ketten.

NatáliaFrancba...Iszik egy kortyot.Ez az a része a dolognak amit eltemettem magamban és te most előhívtad újból. Köszi.

EndreNem baj ha sírsz.

NatáliaMi a franc van most velünk?

GiziRészegek vagytok. Te jó ég, ti ittatok, bűzletek az alkoholtól.

NatáliaMik vagyunk?

EndreAzt hiszem a kezeink közül kicsúszott a dolog.

NatáliaElvesztettük a kontrollt.

EndreA fejünk felett eljárt a kor.

NatáliaIdősebbek lettünk, de okosabbak nem.

EndreCsak taplóbbak.

NatáliaÉs többet iszunk. Nem szabadott volna megcsalnom téged. De nem bántam meg.

EndreTudom.

NatáliaÉs te bánod hogy eljöttem?

EndreNem. Nem tudom. Zavarodott vagyok.

NatáliaNézz mélyen a szemembe...És mondd hogy szeretsz.

EndreTudod mi lesz akkor.

NatáliaCsak mondd ki az isten szerelmére!

EndreNem.

NatáliaEndre, a fasznak nem vallod be??!!

GiziHadd menjek el.

EndreGizi maradj.

GiziÁtvertél, Endre. Baszd meg a kurva anyádat! Égj a pokolban!!

EndreNe ordíts!

GiziFeláll és megragadja sírva endre nyakát, elkezdi fojtogatni.

EndreSzállj le rólam!!

Natália feláll és megpróbálja Gizit leválasztani Endréről. Nagy nehezen sikerül neki, majd miután sikerült, lekever egy hatalmas pofont a lánynak.

NatáliaTérj észhez, ribanc! Még egyszer hozzáérsz a fiúmhoz, eltöröm a kis nyakadat.

GiziMegfulladok...Köhög és sír...

EndreTe akartál engem megfojtani. Mégis mit képzelsz?

GiziRomlott alak vagy, Endre. Romlott vagy egészen a belsődig. Tudod reménykedtem hogy másképp lesz, de végülis aki egyszer romlott, az is marad. Nem igaz? Csak akartam hogy másképp legyen...Igyekszik elfojtani a sírását.Tévedtem, nem? Tévedhet mindenki ebben a kurva világban. Ti ketten...Kibaszott szerelmesek vagytok. Mint abban a filmben, a Nem félünk a farkastól-ban. Pont olyanok vagytok. Pont olyan elbaszottak. Nem rosszabbak, nem is jobbak. Pont ugyanolyanok. Romlottak...Romlottak.

Endre és Natália nem szólnak semmit. Natália egy újabb cigarettára gyújt rá. Endre Gizi vállára teszi a kezét.

GiziHozzám ne merj érni!! Hozzám ne merj érni!! Rohadék! Miért nem szóltál előre hogy ez lesz?! Miért nem figyelmeztettél hogy egy disznó leszel? Miért tetted ezt velem? Hozzám értél, végig az egész testemen és én engedtem.A hideg kirázza a gondolattól.Gyűlölnélek ha nem szeretnélek annyira.

EndreNem szerethetsz valakit akit nem ismersz. Nem engem szeretsz, hanem azt a képet amit magadban kialakítottál rólam. Egy illúzióba lettél szerelmes. De annak az illúziónak semmi köze hozzám. Nézz körül, nézz rám! Nézz Natáliára! Itt a valóság! Isten hozott, Dorothy! Itt nem használnak a varázscipellőid, kislány. Kopogtathatsz, de nem repülsz innen már sehova mert hazaérkeztél. Mi vagyunk a gonosz boszorka és az őrült majom.

GiziMi a szarról beszélsz?

EndreArról hogy felejts el, Gizi. Törölj ki magadból. Tévedés voltunk csupán. Te...Egy tévedésem voltál. Botlás. Nem kérek bocsánatot, mert egy szar alak vagyok.

GiziNem, te nem. Nem vagy szar alak. Nézz Natáliára most te! Ő az aki a gonosz! Ő az aki a saját képére akar téged formálni, Endre! Miért nem veszed észre? Itt ő a hunyó! Nem én? Nem is te!

NatáliaMiket nem mondasz! Van bőr a képeden, látom. Hadd mondjak valamit kislány. Ha tudnád mi ketten min mentünk keresztül Endrével, most nem mondanál semmi olyasmit amit az előbb eresztettél ki a kis szácskádon. Megvan a történetünk. Ismered Rómeót és júliát? Na ők mi vagyunk, csak azzal a különbséggel hogy mi nem döglünk meg a történet végén. És tudod miért nem? Mert mi nem vagyunk olyan hülyék mint ők voltak. Mert mi nem engedünk a külvilág basztatásainak, mi halhatatlanok vagyunk.

EndreNem tud semmit szólni, csak nézi Natáliát amolyan csodálattal teli szemekkel.

GiziMost ezt mondod, de mi lesz később? Elbuktok, mert mindig elbuknak azok akik nem játszanak a szabályok szerint.

NatáliaTe most szabályokról akarsz csevegni? Jól hallom? Rossz helyre ültél, szívem. Itt nálunk nincsenen szabályok.

Gizi

Elbaszott kapcsolat a tiétek.

NatáliaElbaszott a világ is, nem?Őrjítően hangos és harsány nevetésben tör ki.

Endre nézi a kedvesét, majd ő is elkezd nevetni mint egy hülye. Csapkodják mindketten az asztalt.

EndreElbaszódott a világ!! Ha-haha!Endre könnyezik, Natália úgyszintén. Még Endre édesanyja is vigyorog, bár az arckifejezéséből arra lehet következtetni hogy nem biztos hogy azon nevet amin a többiek is. Ő csak vigyorog a pohár fenekére nézve.Gizi undorral nézi az őrülten vihogó párocskát. Az ajtóhoz sétál, a kilincsre rakja a kezét, de még egy utolsó szóra visszanéz.

GiziTudok a terhességedről Natália.

NatáliaAbbahagyja a nevetést, és Endre is.Igazán?

GiziIgen. Nem fog működni.

NatáliaNem leszek jó anya?

GiziHagyjuk...

NatáliaSzerinted számít ez a tökmag?

GiziTalán nem?

NatáliaA legkevésbé sem.

GiziGúnyos mosoly...Kimegy az ajtón, becsukja maga mögött...

Csend telepszik pár másodpercre a házra. Tudjátok, az a kínosabbik fajta.Natália egy utolsót szív a cigiből, majd a hamutartóban elnyomja. Kiissza az utolsó korty piát, a poharat lerakja az asztalra.Endrére néz, és azt mondja:

NatáliaNyertem.

ÁTTŰNÉS FEKETÉBE

ÁTTŰNÉS:

Natália és Endre az orvosnál vannak. Natália a kórházi ágyon fekszik, és a doktorral beszélget.

DoktorBiztos ezt akarja?

NatáliaCsak csinálja. Ne kérdezzen.

DoktorMeghal.

NatáliaHaljon. Nem számít.

DoktorFeküdjön le, és hunyja be a szemét. El fogjuk altatni, hamar kidől ne aggódjon. Mire felébred már nem lesz a teher. Újra a régi ember lesz.

NatáliaSoha nem voltam más mint aki amúgy is vagyok. Natália vagyok. És nem más.

EndreItt vagyok, szívem. Nem hagylak el.

NatáliaSoha?

EndreSoha.

Natália a szemét lecsukja, Endre a kezét fogja, az orvos injekciót ad a lánynak.

ÁTTŰNÉS:

A kisbabának a röntgenképét látjuk, ami lassan kigyullad.Natália sikítása, elhaló, közben gyermeksírást hallunk a távolból…

ÁTTŰNÉS FEKETÉBEVÉGE FŐCÍM