A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI

S Z Ö V E T S É G F O L Y Ó I R A T A

V I I I . É V F O L Y A M 10. S Z Á M

1 9 7 5 . O K T Ó B E R

FŐSZERKESZTŐ :

B O L D I Z S Á R I V Á N

FŐSZERKESZTŐ -HELYETTES:

C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I A

Szerkesztőség:1054 Budapest V., Báthory u. 10Telefon: 316-308, 116-650

Megje l enik havonta

A kézi ra tok megő r zésére és vi sszakü ldésére

nem vá l l a lkozunk

Kiad ja a Lapkiadó Vál l a la t ,

Budapest VII., Lenin körút 9-11.

Levélcím: 1906, postafiók 223.

A k iadásér t fe l e l :

Siklósi Norbert igazgató

Terjeszti a Magyar Posta

Elő f izethető bármely postahivatalnál , a kézbesítőknél,

a Posta hí r l apüzle te iben

és a Posta Központ i Hír l api rodánál

(KHI , 1900 Budapest V., Józse f nádor té r 1 .)

közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással

a KHI 215-96162

pénzforgalmi jelzőszámára

Elő f i ze tési d í j :

1 évre 144,- Ft , fél évre 72,- Ft

Pé ldányonkén t i ár : 1 2 , - F t

Kü l fö l dön te r jesz t i a

„Kul túra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vál lalat ,

H - 1389 Budapest . Pos taf i ók 149

Indexszám: 25 .797

75.2287 - Athenaeum Nyomda, Budapest

Íves magasnyomás

Felelős vezető : Soproni Béla vezér i gazgató

A címlapon:

Homburg hercegének megkoszorúzása (a cím-szerepben Bruno Ganz) . A Schaubühne am Hal -leschen Ufer e lőadása a varsó i Nemzetek Szín-háza feszt ivá lon

A hátsó b o r í t ó n :

M a k a i Pé ter já té k te r e a La Mancha lovag ja szen t -endre i e lőadásához ( Ik l ády László f e l v . )

T A RT A L OM

Nemzetek színháza

KOLT AI T AMÁS

Varsói csúcstalálkozó (1)

MOLNÁR GÁL PÉT ER

Téli komédiák (4)

SAÁD KATALIN

Az író és kora (10)

GAZDAG GYULA

Beszámoló Az aranykor varsói előadásáról (14)

ARIANE M N O U C H K I N E

Elbeszélni korunk történetét (16)

PÁLYI ANDRÁS

Bloomusalem, avagy az éjszakai város (16)

HÁMORI ANDRÁS

„Lötyögős színházat játszunk" (20)

játékszín

RÉVY ESZT ER

A kör bezárul? (22)

GÁBOR IST VÁN

Egy érdekes színház (25)

BERKES ERZSÉBET

Az élet álom? (30)

fórum

BÖSZÖRMÉNYI KATALIN

Képzelt párbeszéd egy kiállításon (32)

FÖLDES ANNA

„Alakított" drámák évada (34)

arcok és maszkok

SZÁRAZ GYÖRGY

Majczen Máriára emlékezve (38)

CSERJE ZSUZSA

Paudits Béla és az irónia (41)

színháztörténet

M Á N D I T ERÉZ

A népi színház úttörője (42)

szemle

LÁZÁR MAGDA

„ A költészet és a képzelőerő vi lága" (46)

Nemzetek színházaKOLTAI TAMÁS

Varsói csúcstalálkozó

Az egyik varsói napilapban június közepetáján megjelent egy fénykép. Két szín-házirendezőt ábrázolt a varsói repülőtéren:jerzy Grotowskit és Peter Brookot. A képaláírása így szólt: Színházi csúcs-találkozó.

Az eset meglehetősen jellemző. SemGrotowski, sem Brook (vagy fogalmazzukúgy: sem a wroclawi LaboratóriumSzínház, sem a Nemzetközi SzínházkutatóKözpont elnevezésű párizsi csoport) nemvett részt a Nemzetek Színházánakugyanebben az időben zajló eseményein.Grotowski ugyan tartott két referátumot -az egyiket fiataloknak a rekonstruált, debelül még földpadlós királyi vár csupaszcsarnokában, a másikat az egykori királyicsalád wilanówi nyári rezidenciájában, akülföldről összesereglett színházi szak-emberek előtt -, Brook viszont alighogymegérkezett a repülőtérre, máris tovább-repült Wroclawba.

Végül is melyik volt az igazi színházicsúcstalálkozó? Az, amelyiken a két régibarát, a mai színház legtöbbet emlegetettreformátorai és az „intézményes színház"

ellenségei üdvözölték egymást, tüntetőena Nemzetek Színháza idején - és utánaugyancsak tüntetően félrevonultak ta-nácskozni? Vagy az, amelyiken előadások-kal vettek részt olyan alaprendezők ésalapszínházak, mint Giorgio Strehler és amilánói Piccolo Teatro, ArianeMnouchkine és a Théátre du Soleil, PeterStein és a nyugat-berlini Schaubühne amHalleschen Ufer, Ingmar Bergman és astockholmi Drámai Színház, Benno Bes-son és a berlini Volksbühne?

Vagy talán egyik sem?Lehet-e színházi csúcstalálkozó, ahon-

nan hiányzik Ljubimov és Tovsztonogov,Ciulei és Pintilie, Robert Wilson ésAnatolij Efrosz, Eugenio Barba és Bar-rault - és persze Grotowski és Brook?

Nem a megfogalmazáson, a „csúcsta-lálkozó" elnevezésen van a hangsúly. Akérdés ez: a Nemzetek Színháza, amelyethosszabb szünet után mostantól kezdveévenként más-más országban rendeznekmeg, képviselheti-e a világ szín-játszását?Következtethetünk-e az itt lá-

tottakból arra, hogy milyen ma a szín-ház? Lehetünk-e elég merészek ahhoz,hogy tizenhat ország tizennyolc színhá-zának huszonegy bemutatójából - nemszámítva a házigazda lengyelek előadásait- általános mérleget készítsünk ? (Hozzá-téve, hogy senki sem láthatta valamennyiprodukciót.)

Józanul csak nemmel lehet válaszolniezekre a kérdésekre. Az összegyűlt me-zőny mindenképpen esetleges. Kik vesz-

nek részt a Nemzetek Színházában? Aki-ket meghívtak. Akik el is fogadják a meg-hívást. Akik önként jelentkeztek. Akikethivatalos szervek küldtek ki nemzeti szín-játszásuk képviseletében.

Ezeket az eltérő minőségű és a legkü-lönbözőbb feltételek között dolgozó szín-házakat nem lehet közös nevezőre hozni.Hogyan hasonlítsuk össze a több évtize-des múlttal rendelkező Deutsches Theatertaz ugandai Abafumi Társulattal, ame-

Jerzy Grotowski és Peter Brook a varsói repülőtéren

lyik mindössze négy éve működik minthivatásos színház? A Volksbühne hűvöseleganciáját az amerikai Manhattan Pro-ject meghökkentő diákszínházi szertelen-ségeivel? Mnouchkine-ék sokéves ké-szülődéssel létrehozott és hónapokig to-vábbfejlesztett előadását egy repertoár-rendszerben dolgozó színházzal - vagymondjuk a kaposvári Ahogy tetszikkel,amely négyheti próbával született meg, ésbemutatója után három héttel már le iskerült a műsorról? (Hogy azután a fesz-tiválszereplés hírére, egy évvel későbbhevenyészve újra életre keljen.)

De hát pontosan erről van szó : egy-egynemzetközi találkozó alkalmat ad az ilyenösszevetésre is. Hogy tudniillik a külön-böző színházak mire jutnak a magukmódszerével. A körülmények és a mun-kafeltételek természetesen nem képezikérvek vagy mentségek tárgyát. Viszontfigyelmeztető jelek lehetnek. És a sok-féleség talán még jobban kiemeli a rejtettvonzódásokat, mélyrétegi hatásokat.

Voltak ilyenek Varsóban.

*

Jóllehet Brook nem hozta el kísérleticsoportját, a már említett ugandai társulat -talán öntudatlanul, talán szándékkal - az őeszményét képviselte. De milyen fonáktanulsággal! Közismert Brook kételkedéseabban, hogy a különböző nemzetiségű,műveltségű és igényű nézők között húzódófalakat át lehet törni, ha ezt az áttörést aszószínház eszközeivel próbáljákvégrehajtani. Brook mindenkihez szólószínházat akar - ezért mondott búcsút azangol színháznak. Nemzet-köziszíntársulatának kezdetben nem is voltközös nyelve, a színészek tehát rá-kényszerültek a gesztusok és a pusztahangzás kifejezőerejére, ha egyáltalán megakarták érteni egymást.

Robert Serumagának, a kampalai Aba-fumi Társulat vezetőjének tizenegy szí-nésze Uganda különböző törzseiből szár-mazik. A törzsek más-más nyelven be-szélnek. A társulat színészei éppúgy nemértik egymást, mint Brook színházánakjapán tagja a Maliból származó afrikaitvagy akár a franciát. Ugyanúgy át kelletttérniük a gesztusok nyelvére.

De a felszíni egyezések milyen groteszkkülönbségeket takarnak!

Brook megkísérli szétverni a nemzetiszínjátszásokat, hogy nemzetközit hozzonlétre. Serumaga a széttördelt törzsikultúrából próbál egységes nemzeti mű-

vészetet teremteni. Brook szándékosan aprimitivizmus felé halad : társulatával el-utazik Afrikába, hogy poros falvak fő-terére terített szőnyegen egy bakanccsalimprovizáljon játékot és kapcsolatot aszínházat először látó nézővel. Serumagaa primitív mítoszt a manipulált agybe-rendezéshez igazítja: társulatával elutazikEurópába, hogy egy görög vagy egyCorneille-drámára emlékeztető törzsisorstragédiával keressen utat az európai„bennszülötthöz".

Mindkét módszerben van valami ki-módoltság, ami persze a falak ledöntésé-nek görcsös igyekezetéből adódik. Azugandaiak bordásfalgyakorlatra emlékez-tető állóképpel kezdték előadásukat, és ígyis fejezték be. Az eltanult modorosságotszerencsére csakhamar felváltotta a folklórparádéja. Különösen a táncok lendületevolt magával ragadó. Előadásuk végénéppúgy kezet fogtak a közönséggel, mintBrook színészei a Szentivánéji álom után.

A japán Waseda Sho-Gekijo társulatmég kétségbeesettebb elszántsággal pró-bált „európaivá" válni. A drámaiszenvedélyekről című, angol nyelvűelőadással kísért oktató-nevelőbemutatójuk tulajdonképpen módszertaniillusztrációnak készült. A színészektechnikai képzettségéről valóbanelkápráztató leckét adott. Ezenközbeneljátszottak egy misztikus melodrámát,amelyben a fölvizezett japán egzotikum, akísértetiesség és a legolcsóbbbulvárszentimentalizmus keveredett olyanfantasztikus módon, hogy csak egyképpenlehetett élvezni: ha az egészet pamfletkéntfogtuk fel. Azt hiszem, ők maguk nemannak szánták.

Az ugandai társulat tagjai a színészlét-reépp hogy csak ráébredő emberek. Ál-lítólag annyira a hatása alá kerülnek asaját magukban előidézett érzelmeknek,hogy egy tragikus história előadása utánvalósággal letargiába esnek. Hozzájukképest Brook színészei rafinált tudatos-sággal és módszerességgel kutatják e pri-mér érzelmi hatások létrehozásának kö-rülményeit. Csodálatos módon a két cso-port életformája csaknem megegyezik.

Itt az életformára esik a hangsúly.Az Abafumi Társulat tagjainak élete

éppúgy a színház köré szerveződik, mintBrook színészeié. Serumagáék reggeltőlestig együtt vannak, a napot három mér-földes futással kezdik, különféle gyakor-latokkal, próbával, hangszeres órákkal,elmélettel folytatják, és esténként néhabaráti összejövetellel fejezik be. Formai

lag - ha a gyakorlatok minőségi különb-ségét és az alapműveleteket nem számít-juk - csaknem hasonlóan, mint Brookék.De Mnouchkine színháza sem képzelhetőel anélkül, hogy tagjai ne szentelnék ma-gukat az ott folyó munkának.

A csoportszínházi tevékenység nem-csak az ilyen „különleges" vállalkozások-ban lehetséges. A hagyományos felépíté-sű, esetleg repertoárral dolgozó színhá-zakban is megvalósítható az erők szerve-zett koncentrálása egy kitűzött cél - be-mutató - érdekében. A glasgow-i CitisensTheatre-nek tizenöt színésze, háromrendezője és egy tervezője van. A színé-szek nagyjából hasonló életkorúak (har-minc-harmincöt évesek) és hasonló ké-pességűek. Nincsenek közöttük sztárok ésstatiszták. Aki az egyik előadáson fő-szerepet játszik, az a másikon statisztál.(Mindez - az utóbbi kivételével - kicsitemlékeztet a kaposvári színházra.)

Ha még följebb megyünk az „intéz-ménnyé" válás hierarchikus lépcsőjén:Besson féléves-éves próbaszakaszai semképzelhetők el úgy, ha a színész közbenfilmezik vagy szinkronizál.

*

Mintha megszűnőben volna a színházszorongása. A világ szétesett darabkáit arendezők megpróbálják összeilleszteni. Arettegés víziói helyett a megértő szána-lom, a reménykedő derű képei merész-kednek elő.

Igaz, Bergman már borzongatóan gyö-nyörű filmjében, a Suttogások, sikolyokbanis a humanizmus óriásának bizonyult, ésfigyelmének tárgyát, a szenvedést, Anna, aszolgáló ősanyai szeretetével csitította.De Giorgio Strehler legutóbb a Lear ki-rályban már egy holt kráter kihűlt cirku-szába képzelte bele az emberiség túlélői-nek atomhamuba süppedő bohócait.

Most mindketten lágyak, meghatottak,moll-hangulatúak, és könnyeiken át rá-mosolyognak a világra.

Bergman a Vízkeresztben, StrehlerGoldoni: A terecske című darabjában.

Mindkét előadás a megkomponáltságharmóniájával tündököl. A színpadi pil-lanatok aprólékos kidolgozásával. Az ér-zelmek sodrásával. A szépség bűvöleté-vel.

A tanáros pedantéria mindkettőjüknéltalálna kivetnivalót. Bergman közvetlenülhasználja a korabeli Shakespeare-hallákiképzett színpadi teret, Goldoni velenceiterecskéjének időjárási viszonyai

néha ellentmondanak egymásnak. De hátnem egy valódi Shakespeare-hallban ésnem egy valódi velencei terecskén va-gyunk, hanem ezek bergmani illetvestrehleri másán. És a törvényeket is ezszabja meg.

Bergmannak sikerül rálelnie Violaalakjának nyitjára. Bibi Andersson nemhasználja ki azokat a komikus lehetősé-geket, amelyek a férfiruhát viselő nőszerepéből adódnak. Nem csinál nadrág-szerepet Violából. Nem cherubinoskodik.Nem játssza el, hogy „megfeledkezik"viseletéről, és csak az utolsó pillanatbanveszi észre magát. Orsino csak-ugyan ezt alányos fiút szereti meg - akárcsak Olivia.(A herceget játszó Heinz Hopfban vanannyi enervált puhaság, annyi bágyadtérzelmesség, hogy nem kell föltétlenülhomoszexuálisnak tartanunk.)

Viola „androgünitása" - férfi-nő volta -értelmet ad a játéknak. (Shakespearekorában a játékosság tovább fokozódott,hiszen a női szerepeket is férfiak játszot-ták. A Violát alakító fiú tehát egy olyanlányt játszott, aki fiúnak öltözik.) Ha Or-sino nemcsak saját szomorúságába szerel-mes, hanem egy élő emberbe - akiről sze-rencsére kiderül, hogy nő -, akkor maga issokkal emberibb lesz. Olivia szintén nembájtalan nő, aki finomkodásból hivalkodikgyászruhájával, hanem érzéki asszony, éscsak az őt lerohanó férfira vár. Így aztánamikor Viola férfimása, Sebastianmegjelenik, ő sem töpreng sokat a hirtelencserén.

Mindez persze alakulhatott volna más-képp is. Miután az egymásra talált párokösszecsókolóznak, az általános csókolózásegy kimerevített pillanata, furcsa fin-toraaz összekuszált érzelmek abszurditásátjelzi. És miközben a „fenti" cselekményszereplői érzelmeik zavarával van-nakelfoglalva, a „lentiek", főként a csak-nemanimális ösztönéletet élő Böffen Tóbiás,mit sem törődve az érzelmekkel, durván éserőszakosan elégíti ki nemi igényét.

Bergman Vízkeresztje egy ponton - éséppen a legfontosabb gondolati síkon -összecseng Zsámbéki Gábor Ahogy tetszik-előadásával. A Viola-Olivia-Sebastianhármas érzelmi kuszáltsága nagyonhasonlít az Orlando-Rosalinda-Célia hár-maséhoz. Pogány Judit Rosalindája épp-úgy androgün, mint Bibi Andersson Violája,és az ardennes-i erdőben folyó hancúrozás,amikor a három fiatal hirtelen összezavartnemi vágyakkal érinti meg

egymást, ugyanazt a tanácstalanságot, aszemélyiség bizonytalanságának ugyan-azt a keserű fölismerését tükrözi, mint aBergman-előadás kimerevített tablója.

Goldoni A terecskében nem ad alkalmatmélylélektani elemzésre. Ez a víg-játék -vagy inkább életkép - a velencei campiellohétköznapjainak egy kiszakított darabja.De Strehler az ébredező érzelmek,bizseregtető vágyak ábrázolásával képes abanalitások mögé hatolni, és meg-mutatniaz egyszerű emberek derűjét, életörömét.

Egy magyar rendező azt mondta azelőadás után, hogy Strehler Goldonija apocsolyáról szól. A pocsolyáról a terecskeközepén, amelyen papírhajót ereget-nek,vagy éppen egy kiadós veszekedéshevében lefröcskölik egymást. Tél van,karnevál, az eladó lányok férjhez akarnakmenni, az özvegy mamák hasonlóképpen,a vándor árus udvarol, a Nápolyból jöttbohém grófot elbűvölik a szép lányok,szereti mindegyiket, szereti a ve-lenceieket, megvendégel boldog-boldog-talant, de mert nincs elég pénze, meg kel-lene nősülnie, meg is nősül, elveszi azegyik kedves és tehetős széplányt, isten-hozzádot mondanak a gyönyörű Velen-cének, a többiek pedig elbódulva a bortól,a mámortól és a karneváltól, tovább járjáka táncot, mulatnak önfeledten .. .

Nem több, ennyi a cselekmény. Strehlernem csinál mást, csak egy kicsit meg-

lebegteti. Fölépíthetett volna egy igazivelencei terecskét. Nem. Fehér vászonbólvannak a falak, lengenek, ahogy aszereplők kihajolnak az ablakon. A ven-déglő fala pedig egyszerre csak fölsiklika levegőbe (mögötte ott a meztelen desz-ka), s amikor visszaereszkedik suhanva, abecsípett gróf káprázó szemmel nézi,hogy forog körülötte a világ. Így lebeg azegész terecske, az egész játékos cse-lekmény, könnyű karneváli mámorban,édes-bús hangulatok, vakító színpadi fe-hérek, derített ellenfények lágy tónusaiközött.

Bergman és Strehler mintha belefárad-tak volna a világ kegyetlenségeibe. Lehet,hogy legközelebb újra szorongások ésmegaláztatások, suttogások és sikolyokgyötrő látomásait jelenítik meg. Lehet,hogy megint a szenvedélyek ésszenvedések nyomába erednek majd. Demost szelídek, érzelmesek - és a szomor-kás atmoszférában lelnek nyugalmat. AVízkereszt egyik jelenetében Orsino ésViola az ágyra heveredve hallgatják aBolond érzelmes-bús énekét. Bibi An-dersson arcán lassan csorognak akönnyek. A herceg feléje fordul,megérinti Viola arcát - a lány a könnyeinát elmosolyodik. A terecske végén azújdonsült férjével Nápolyba indulóboldog fiatal-asszony nosztalgikusbúcsúbeszédet intéz Velencéhez, majdlassan, integetve elindulnak. De a többiekmár abbahagyták

Jelenet a tokiói Waseda Sho-Gekijo Színház előadásából

az integetést, látszik az ablakon át, aho-gyan táncolnak, isznak. A távolodók mégegyre integetnek, örülnek egymásnak, spersze egy kicsit szomorúak - és tudjuk,nemsokára vége a karneválnak, a régibarátokat talán sohasem látják viszont, ésúj élet kezdődik .. .

*

Nem kell szembeállítani Bergman ésStrehler szép színházát Peter Stein keményszínházával, Scsedrin játékos színházával,Besson politikus színházával vagy ArianeMnouchkine népszínházával. Még aglasgow-iak véres színházával sem. Elő-adásuknak (Webster: Amalfi hercegnő) nemaz volt a hibája, hogy szörnyűségekethalmozott. Ettől még lehetett volnaszörnyen jó (vagy a még szemléletesebbangol szóhasználat szerint véresen jó:bloody good) is. A baj az volt, hogy a na-turalista dráma nem illeszkedett össze az-zal a barokk haláltánccal, amelyet a ren-dező kitalált hozzá.

Mesterségüket remekül értő rendezőketés színészeket láttunk Varsóban. Akülönbség csak az, hogy a színészek majdmindegyike tehetséges is volt. A színészitehetség szakmai tudásból és az egyéniségvarázsából áll. Talán kevesen hittükkorábban, hogy ez a két tényező a világszínházaiban milyen gyakran találkozik.

Ahhoz, hogy valaki nagy rendező le-gyen, még sok minden más is kell. Azegyéniség varázsa a rendezőnél művelt-séget, gondolatokat, fantáziát is jelent.Olyan szellemiséget, amely egyszerre ren-delkezik látványteremtő erővel és világ-nézettel. Ebből a típusból bizony kevesebbvolt.

Egy jelenlevő kritikus ezt úgy fogal-mazta meg: elmentünk rendezői színházatnézni, és fölfedeztük, hogy milyennagyszerű színészek vannak.

*

Ha van tanulsága a Nemzetek Színházavarsói előadássorozatának, azt talán úgyfogalmazhatnánk meg, hogy a színházismét színházközpontúvá válik. A legjobbművészek nem elégszenek meg a színpadiirodalomórával, a pedáns lecke-fölmondással. A látvány egyenértékűvéválik a gondolattal. Besson A szecsuánijólélek-rendezésének libbenő selyemejtő-ernyői, Peter Stein A z ingolstadti tisztító-tűz-előadásának deszkakerítés közé zárt

lépcsős színpada súlyos gondolati terheketvállal magára. A színészi játék dinamikájalegtöbbször magasfeszültséggel árasztja ela színpadot. Ritka az állókép, amozdulatlanságba merevedett szereplőkszószínháza. Gazdag színház van kiala-kulóban. A színészi eszközök gazdagsága,az érzelmek és gondolatok gazdagsága, aszenvedélyek gazdagsága és a látványgazdagsága szorosan összefügg.

Az alapanyag nem a dráma, hanem akifejezés. A dráma megmarad mint fontosösszetevő, de megszűnik az egyed-uralma.A terecske Goldoni-vígjátéknakmásodlagos, Marieluise Fleisser Az in-golstadti tisztítótüze közepes mű - de ahatásuk nem volt kisebb, mint BergmanShakespeare-előadásáé. A lengyel Ate-neum Színház Joyce-adaptációjának, azUlysses egyik epizódjából készült meg-hökkentő Bloomusalemnek hiába irodalmialkotás a közvetlen előzménye, a szabad-asszociációs képfantáziának legkevesebbköze éppen az irodalomhoz van. És a vi-lághírű Jozef Szajnának, akinek előadásaitnézve inkább képzőművészeti mobilokkiállítótermében érezhetjük magunkat,mint színházi zsöllyében, és káprázatosvízióiban minden megtalálható, ki-véve avalódi emberi lény, éppúgy nem kellelhinnünk, hogy az Isteni színjátékotfordítja le a színpad nyelvére - noha Dan-téja, legalább címében, ezt ígéri.

A színháznak számtalan változata le-hetséges. Elfogadhatjuk vagy elvethetjükőket, vitatkozhatunk fölöttük, vagyakaratunk ellenére hatásuk alá kerülhe-tünk. Csak az unalmas színházzal nemlehet mit kezdeni. Csak az egyhangúságtesz közömbössé. Csak a kényelmes ön-ismétlés vált ki haragot.

Varsóban az elemzésre méltó színházlegkülönfélébb változataival találkoztunk.Színház volt még az is, ahogyanGrotowski híveinek - és a kételkedőknek -szóbeli előadást celebrált a félig készkirályi vár gondosan megválasztott dísz-letei között, vagy ahogyan a nemzetköziszakma előtt, kikapcsoltatva a három-nyelvű szinkrontolmácsolást, félmonda-tonként fordította saját magát franciára.

A „csúcstalálkozót" mégis az igazi elő-adások jelentették. A bőséges tapasztala-tok alapján a számunkra adódó tanulsá-gokat mihamarabb le kell vonni.

Ehhez szeretnénk hozzájárulni az ittkövetkező cikkekkel.

MOLNÁR GÁL PÉTER

Téli komédiák

Bergman és Strehler

Bergman Vízkeresztje

A mozimágus voltaképp színházi ember.Főfoglalkozása színházi rendező. Csupánhakniban filmezik.

„A film személyes írás, személyes kap-csolatom a közönséggel. Nem csinálhatokmeg egy filmet, ha semmi mondani-valómnincs. Hogy van-e valami mondanivalóma színházban: ez számomra közömbös.Élhetnék filmcsinálás nélkül. De nemlétezhetnék anélkül, hogy szín-házatcsináljak" - nyilatkozta erről Ernest Riffe-nek.

Diákkorában, 1940-ben lépett szerelmikapcsolatra a színházzal. Stockholmban.Huszonhat évesen - 1944-ben - egy ap-rócska városi színház igazgatójaHälsingborgban. Miután visszautasítják azállami támogatást, és a maguk feje utánakarnak színházat csinálni: hamarosankatasztrofális helyzetbe kerülnek. Két évután otthagyja a fiatal társulatot a Macbeth(1944 nyarán elkészített) és Werfel:Jakobowszky és az ezredes sikerei után (ezutóbbi a béke első tavaszán születettmeg), Hälsingborgból Göteborgba kerül.Camus Caligulája, ismét a Macbeth ésTennessee Williams: A vágy villamosa ki-emelkedőbb itteni munkái.

Henrik Sjögren „klasszikus" korsza-kának nevezi a malmői színházban eltöl-tött hat esztendőt. Strindberg : Királyimenyasszony, Kísértetszonáta és X I V . Erik,Moliére: Don Juan és A mizantróp, GoetheFaustja, Ibsen: Peer Gyntje, Pirandello :Hat szerep szerzőt keres és TennesseeWilliams Macska a forró tetőn a főmunkái, de ezekkel a komoly munkákkalpárhuzamosan megrendezi Lehár Vígözvegyét, amiből majd húsz év múlvafilmet is csinál.

1960-tól kezdődően a filmkészítés kötile. Néhány előadást azonban megrendezaz Operában.

1963-66 között a svéd Királyi DrámaiSzínház művészeti vezetője. Rendezései:Albee: Nem félünk a farkastól, Kicsi Al i z ,Don Juan, Peter Weiss : A vizsgálat és aHedda Gabler. Legerősebb művészi ered-ményének Büchner: Woyzeckjét tartjákebből a korszakból. A Királyi Színházelőszínpadát arénává formálta át, a nézőka színpadon ülhettek.

1966-ban lemond a színház vezetésé-ről, hogy függetlenebben dolgozhasson.Az igazgatói széket átadja Erland Jo-sephsonnak, akitől majd idén nyáron át-veszi Jan-Olof Strandberg, ez a lehetet-lenül rossz ízlésű komédiás.

Ingmar Bergman huszonévesen drá-maírással tanulta ki a színházi mestersé-get. Könnyedén azt állítja, „huszonháromvagy huszonnégy drámát írtam, az elsőtközülük tizenhét éves koromban. Csakhatot mutattak be vagy adtak ki közülük...a maradékot fiókomban őr-zöm."

Bemutatták drámái közül a Kasper ha-

lálát (194z-ben a Diákszínházban), a Tivolit

(1943-ban), a Rachel és a moziportást (1946-ban a malmői színház vitte színre, majdhárom év múlva, más rendezésben, astockholmi Boulevard Teatern.) Nemkerült színpadra - de kiadták könyvben - ajack a komédiások között, A nap hamar végetér, a Félek és az Eredmény nélkül címűdrámáit 1947-ben. 1948-ban a Lidérc-

nyomás. 195 z-ben a Gyilkosság Barjärnaban

és 195 5-ben A fafestő című darabokat. (A

Rachel és a moziportás adta témáját aVárakozó asszonyok - 1952 - elsőszkeccsének. A fafestő vázlat volt A hetedik

pecséthez [1956], a Lidércnyomást viszontelső megírott forgatókönyvéből alakítottaszínpadra. Alkonyi játékok címmel 1954-benCarl-Gustav Kruuse koreográfussal együttbalettet készített. A város címen 195 i-benrádiódarabot írt és rendezett. Rendszeresenrendez rádióban és televízióban is.)

Illíria mesebeli tengerpartisága egy fage-rendás szobába szorult bele. Az ablakokonát látni: kint hatalmas felhők vonul-nak, éssűrű pelyhekben hull a hó. Hideg van kint,de itt a meleg szobában egyszerű dobogótállítottak föl, és azon a forró Illíria és aforró szenvedélyek jelennek meg.

Maga Shakespeare lép színre hatalmasbottal., hogy három szenvedélyes ésjókedélyű koppantással jelezze a játékkezdetét. Shakespeare alakja - vagyis amaszkjában föllépő, rá emlékeztető Lau-ritz Falk - az előadásban többször meg-jelenik Antonio kapitányként, fülébencsillogó karikával. Mi, nézők csak vissza-emlékezünk arra, hogy ez az Antoniomintha Shakespeare volna: így a szerep-osztási fogás cseles megbúvással ironikussáalakítja a vígjáték konvencionális for-dulatait - a megtévesztésig hasonlító

ikerbáty fölbukkanását, az összetévesz-tések kalamajkáit és a kibonyolódó boldogvéget.

Hasonló célt szolgál a színészi játékkonvencionális fölnagyítása, a hangsú-lyozottan teátrális előadásmód, egyáltalánnem mentesen az üres retorikától és aszínfalhasogató mozdulatoktól. Igaz, ezleginkább Orsino (Heinz Hopf) sze-repvonalában érvényesül. Orsinót divatosvilágfiként divatosan fölvett szenve-delmekkel ábrázolják. Amikor udvaroncatársaságában két fiúnak öltözött leány-apród között megismerjük: „Ha a zeneszerelmünk étke, fel!" kezdetű tirádátszavalva simogatja-markolássza az egyikfiús leányt (lányos fiút?).

Nem hagy kétséget Bergman Orsinójaafelől, hogy az álruhában megjelenő Viola-Cezarióban (Bibi Andersson) nem a lányosvonások érdeklik: a szép fiút fogadjakegyeibe. Némileg érdektelenné teszi ez aherceg tagadhatatlanul kényes figuráját.Orsino megmagyarázhatatlanul vonzódikegy csinos fiatalemberhez, akiről végülkiderül, hogy oltár elé vezethető leány(akit azonban, tudjuk, fiú alakítotteredetileg, tetézve a zűrzavart s az érzékikáprázatot).

Ha Orsino nem sejti, mi vonzza annyiraebben a fiúban: az sokkal drámaibb,mintha fiúszeretőként csalja ágyára, itatjapoharából és vonja magához Violát.Bergman fölnagyítja itt a herceg vonásait.Nem annyira Jan Kott tanácsára hallgat,amikor ezt teszi, sokkal inkább

Bibi Andersson mint a fiúruhába bújt Viola

a végkifejlet érdekében végzi el az át-hangsúlyozást.

A nőktől riadozó, félszeg duhaj KeszegAndrást öregecske piperkőcnek ábrázoljaSven Lindberg, olyannak, amilyet ThomasMann ír le a Halál Velencébenhajófedélzetén. Keszeget inkább ér-dekliMalvolio alfele Mária női bájánál, és ittsem maradunk kétségben afelől, hogy arészegségtől, az unalomtól, a hosszú télibezártság keltette túlfűtöttségtőlzavarodnak össze az érzékek, és egypromiszkuitás ízléses, ízes és nevet-tetőmegjelenítése vet fényt Olivia gróf-nőházanépére.

Bergman nem felejtette el és nem engedia nézőknek sem elfelejteni, hogy aVízkeresztben Shakespeare téli vígjáté-káról van szó. A Twelfth night, a karácsonyutáni tizenkettedik éjszaka; Vízkereszt,azaz a farsang kezdete. Innen kezdve mármindenki megmámorosul: ki az italtól, kia lehetőségektől. Innentől mintha végeszakadna a gondnak és a munkának.Ivászatoly és vendégeskedések,lerészegedések és csiklandós társas-összejövetelek időszaka ez.

Peter Weiss tervezőfeleségének, GunillaPalmstiernának havazást és angollakószobát szembesítő díszlete nemcsak akintnek és a bentnek drámai szembe-állítását hozza, nemcsak a természetnek ésaz ember teremtette lakókörnyezetnekkonfrontációját szögezi le, hanem lehe-tőséget ad rá, hogy ennek a téli napfor-dulónak környékén levő babonás és al-

kalmilag fölfokozottan jókedvű idősza-kának bezártságából, a józan köznapok-hól menekülő részeg igyekezetét is ki-fejezze.

A kemény tél, a bevégzett munkák ésaz elszigeteltség egyaránt házhoz köti azembereket. Kitörni készülő szabadság-vágyukban a legkevésbé veszedelmesmódon zavarják össze önkéntelenül ér-zékeiket.

Nincs valami rendben ebben a világban- mondja Bergman -, ahol a szabad-ságvágy helyett a szabadosság kerül fölül.

Csupán két érzelmileg ép főszereplővan a darabban: Viola és Sebastian. Oknem foglyai a bezártságnak. Szabadonkószálnak a világban. Kötelékeiktől el-oldva önmaguk lehetnek. Még ha álru-hában is. Ebben az értelemben Viola fiú-öltözéke sem a boldog pikantériának, afelhőtlen bújócskának olaszos vígjátékifogása, hanem a társadalom rákényszerí-tette rejtőzködés, engedékeny hozzáha-sonulás (és fokozás) a zűrzavarokhoz.

Kerüli az előadás a Vízkereszt régi fel-fogásának felhőtlen vidámságát. De el-kerüli a divatosan mélyben vájkáló beko-morítását is.

Bergman Vízkeresztje realista előadás.Éppen attól válik realistává, hogy sti-

lizál. A tengeri utat székekből összetolthajón teszi meg Viola, színpadi szolgákeveznek, parthoz érve a kapitány átugorjaa képzeletbeli vizet, és gondosan kikötik ahajót nem létező cölöpökhöz. Amanézsszolgák fürge ügyességévelhordják-hozzák a helyszínt jelző bútoro-kat, velük szemünk előtt megjelenik egyShakespeare-korabeli színtársulat ügy-buzgalma.

Bergman tehát nem szakítja el a dara-bot keletkezésének korától. Nem szakítjael babonás hiedelmekkel teli meghatá-rozott összezártságából sem. Nem fosztjameg évszakától, mert okosan kiolvasta,hogy a forró ég alatt játszódó játék csupána fázós téli képzelet szülötte.

Hogy mindaz, amit látunk: a lét di-dergető hidegében történik, hogy a vacogólelkek a művészet ellobbanó lángjánálfűtőznek - ez csupán a díszlet jelzésénekszintjén reked meg, de nem válik azelőadásban működő erővé. A háttérben ottdereng az elképzelés. Maga a játékazonban konvencionális, helyenkéntmagas színvonalú, többségében azonbanlapos, vidéki mókázás Shakespeare szö-vegével. Nem egy közös világ kibonta-koztatásáért munkálkodó együttest látunk,hanem jobb-rosszabb színészeket

(inkább rosszabbakat), akik kevéssé igye-keznek kapcsolatba kerülni egymással.Többnyire mindenik a maga tréfájátigyekszik eladni és megkeresni - néhaerőszakos módon is - a maga tapsát.

Tehetetlen szilajságot érezni Tóbiásbandájának ábrázolásában. A télidő miattrétegesen öltözködve, nem egészen ki-fogástalan fehérneműkben jelennek meg.Keszeg András a felkelés után sokáig időzegy szomorú hálóingben, és gaillardottáncol, semmi kedve megválni az ágymelegétől. És látjuk azt a közös vackot,ahol Tóbiás együtt hál vendégével, Andrásúrral. A bolond fejen állva, mesterségénekmegfelelően buzgólkodik bolondos tré-fákkal megvidítani urait és a fizetőket:koszlott bársonytakarót vonszolva magá-val, ismétlődően olyan zugot keres magá-nak, ahol alhatna kicsit ebben a bánatosanfénytelen időben. És Böffen Tóbiáséknagy murija - Ó, december tizenkettő! -már a lefekvés előtti mámoros hangulatszülötte. Meg akarván hosszabbítani agyorsan elmúló napot, félig pityókosan,félig álmosan - tehát öntudatuk veszítetten- rendetlenkednek még egy sort, fel-verveOlivia házának nyugalmát. Tóbiás úr (UlfJohansson) hatalmas termetű fiók-Falstaffként mormog, dünnyög, horkol,harákol és brummog pincemélységűnagybőgőhangján. Majdnem elalszik már,de mert Mária kurjongatásukra fel-ébredt,és meztelen testén egyetlen ágy-takaróvalszobájukba toppant: akkor már rávetimagát a lányra, és az ágy támlája mögöttkönnyít magán, hogy a takarásbólelőbukkantan hosszan spulnizza puléderezsinórját, és időnkénti bóbiskolásábólfölriadva, kezét otthonosan és vadulszorítsa a lány fölső combjai közé. Márnem a vágy hajtja mozdulatát, csupánmelegségre vágyik, és szakadatlaningerekre van szüksége ahhoz, hogy élniérezze magát. Innen erednek tréfái és ug-ratásai is. Azért uszít mindenkit minden-kire, azért hajtja bele Malvoliót a kínoskalandba, azért ugratja Keszeg AndrástCezario ellen, azért táplálja a pénzes, fér-fiatlan férfiban a házassági ötletet (amitAndrás visszautasítani nem mer, inkábbfizet lányos zavarában), azért minden ko-misz tréfája, mert unja azt, ami körülveszi,és színesebb pótlékokkal szeretnékárpótolni magát.

Semmi csodálnivaló nincsen így abban -mert az egész elgondolás mélyéről fakad -, hogy amikor helyreáll az általánosboldog-vég: ki-ki párjára talál, táncraperdül örömében, és magához öleli végremegtalált kedvesét: meghökkenten veszi

észre, hogy mást tart karjaiban. OliviaMáriával ölelkezik. Tóbiás Keszeg And-rással bújt össze. Orsino herceg termé-szetesen nem Violát, hanem fivérét, Se-bastiant szorítja magához. Fábián és ahajóskapitány is egymásra találtak. De adarabban olyan ingerlő nemcserék és azelőadás végi végzetes összekeveredésBergmannál nem a félresikló nemi von-zalmak általános szokását hirdetik. Azeltévedt párok, számukra is meglepő vá-lasztottjukkal a karjukban ijedten pillan-tanak ki a nézőtérre: mit szóltok ehhez?hát ti, ti jól ültök odalent? ti azt csináljá-tok életetekben, amit kellene, vagy amirátok kényszerül ? ti, ti a helyeteken vagy-tok talán, a magatok bőrében? saját sze-repetekben? Na ugye! Akkor meg mitbámultok olyan fölényesen?

Bergman nem sorol be azok közé aszakmányban újítók közé, akik bekomo-rítják a vígjátékokat, és nevetséges hango-kat csikarnak elő tragédiákból. Meghagy-ja a vígjátékot vígjátéknak, és engedélyezia nevetést is a nézőtéren, hogy időn-ként -ha nem is torkunkra fagyassza, delegalább - elgondolkoztasson játékával.

Az előadásban ízlésemhez mérten talántöbb volt a vicc a komikumnál, egye-netlenebb a színészi munka és egyenet-lenebbek a színészi tehetségek. Malvolioelsikkadt a ripacsériákban a színház szí-nésznek gyatra direktorától, Jan-OlofStrandbergtől.

A svéd Drámai Színház varsói elő-adásait a közönség tetszéssel nézte. Én né-mileg unatkozva. A nézők öröme és az éncsalódásom egy forrásból fakadhatott. Amozi-Bergman hírnevéből ésmunkásságából. A nézők örültek a szín-házi Bergmannak, hízelgett nekik ez aszínészeken át sugárzó személyes talál-kozás, meglepett gyönyörűséggel fogadtáka komornak ismert Bergman báját,humorát. Én az élesen elemzett darab,eszes elképzelés és tagadhatatlan forma-kultúra elismerése mellett keveselltem agondolatot, túlságosan közjátékszerűnek,túl könnyednek, egyes részleteiben megüresnek éreztem az előadást.

A nézők mást vártak, én többet.Talán tévedtünk mindketten. Publikum

is, magam is. Előzetes képzeteink voltak.Vártunk valamit, nem érve be azzal, amita színpadi játék kínált. Mozibéliismereteinkből akartuk levezetni az is-meretlen színházat.

A publikum mástól talán keveselltevolna a derűs fölülemelkedés fölényét, énmeg mástól beértem volna ennyivel is.

Tanulságosnak látszik a dolog: menynyikülső szempontot viszünk bele ön-kéntelenül nézői együttjátszásunkba,mennyi előzetesség, enyhe sznobizmus ésellensznobizmus befolyásolja az elfogadásalkotói gesztusát.

Édeni állapot volna egy városba érkezőismeretlen trupp, szabad komédiások,akiket nem előz meg hírverés, hírnév, nemtapad hozzájuk előzetes képzettársítás.Csak annyit várunk tőlük, amennyit adnitudnak: kellemes énjüket, szépségüket,szorongató fantomjaikat, ismereteiket avilágról és ügyességüket a játékban,találékonyságukat a szórakoztatásban.Bergman azonban túlságosan nagy vad,túlontúl ismert és beletartozó századunkértelmiségének mitológiájába, Marx,Marcuse, Mao, Beckett, Bardot, Bergman.. - semmint beérjük ennyivel.

Eljön-e még olyan világ, amikor me-gint azt látjuk majd a színpadon, ami való-ban rajta van? S nem várunk minden al-kotóban Megváltót, csak unalmunktólmegváltót?

Strehler GoldonijaIngmar Bergmannal vitázik GiorgioStrehler Goldoni-rendezése. Vitázik vele,holott nem is látta rendezését. Vitázikvele, holott ugyanazt teszi, amit a svédrendező.

Strehlernél is fontos szerepet játszik ahó.

Behavazott Goldoni? Strehler előttGoldonit ugyanolyan napsütötte kedé-lyeskedésnek mutatták , mint a Vízke-resztet .

Strehler A terecskéhez Luciano Damia-nival hasonló elvből fakadó díszletet ter-veztetett, mint Bergman Palmstiernával.Itt is nyomatékkal kerül szembe egy-mással a színházi jelrendszer és a valóság.Strehlernél is fontossá lesz a téli évszak,mint az emberek kedélyére telepedő, aztmég borúsabbá tévő, nyomasztó légkör.Mintha a téli évszak a darabokat rosszked-vünk telének társadalmával kötné össze.

A munkaszünet idején játszódik le -karneválkor Strehler előadása. Az ő drá-mai személyei sem tudnak mit kezdeniönmagukkal. Tévcselekvésekbe mene-külnek. Nem a nemi eltévelyedéseket vá-lasztják, hanem a pörpatvarokat, a fölös-leges veszekedéseket és a hamar elcsitulócsetepatékat. Összecsapnak és kibékül-nek. Sodrófát, konyhakést, serpenyőtkapnak föl konyhájukban, s így fölfegy-verkezve rontanak ajtajuk elé egy kis ci-

vódásra. Majd egymás nyakába esnek ésösszepuszilkodnak.

Hasonlít egymásra a két előadás.Hasonlítanak eszközeik. Hasonlít meg-fáradt reményük.

Mégis, élesen különböznek egymástól.És nemcsak az eltérő színvonal okán.

Nem is csak azért, mert Bergman elő-adásából csupán beleérzéssel hámozhatóki minden elmondott gondolat - szándékmarad inkább, semmint megvalósítás -,hanem azért is, mert Giorgio Strehler tö-kéletes előadásában sajátjává tudja lénye-gíteni az elképzelést. Egyedül hiteles vi-lágként mutatja föl a kicsiny velencei te-recske embereinek mindennapi életét.Nem a spekuláció: az életismeret vezetikezét.

Bergman és Strehler is a színház és a(hangsúlyozott) valóság szembeállításá-ból indul ki.

Mindkettejük számára egy vigasztalanévszak szolgál vigasztalan keretül. S

mindketten, a vigasztalanságban találjákmeg az ábrázolás szépségét.

Mégis Strehlernél színház és természet,színház és a társadalmi körülményekszembesítése mélyre hatolóbb. Minden-képp megrendítőbb és hitelesebb.

XVIII. századi kulisszarendszert látunkmagunk előtt. A lógatható szuffiták amagasban kihajolnak a nézőtér fölé.Kétoldalt egy-egy gerendákból tákoltemelvényhez kötözték hozzá a fölgön-gyölt színházi vásznak tekercsének zsi-nórját. Nem fedik el a színházi szerke-zetek mozgatóelemeit, és nem óhajtjákúgy föltüntetni a színpadot, mintha azo-nos volna a valósággal. A XVIII. századiparavánoknak két-két utcája van jobbrais, balfelé is. Ezeknek a naiválfalrendszereknek a takarásábólbukkanhat elő a színész. A vászonraazonban durva kezek ablakokat vágtak.Nem is ablakok. Csupán nyílások. Rajtukát úgy viselkedhet a színész, minthaablakból beszélne kifelé.

Malvol io felcicomázva megjelenik Olivia előtt Bergman Vízkereszt-rendezésében

A rivaldával párhuzamos vászonfalon dí-szes, rokokó ablakkeret. Mögötte - afogadóban - lakik a Nápolyból érkezettLovag úr. Tönkrement gazdag. Szegény-ségében is tehetősebb a terecske lakosai-nál.

A színtelenre fakult álfalak között be-havazott térség. Finom szemcséjű porhóborítja. A szegletekben fölpúpozta a szél ahavat. Innen markolnak föl időről idő-re,hogy golyóbist nyomkodjanak, ésmegdobálják egymást hirtelen támadt ha-ragjukban, vagy csak belemarkoljanak,fölszórják a havat a levegőbe, és gyönyör-ködjenek a szállingó pelyhekben. Sietőskabátszárnyak, verekedések verik föl aföldre hullott havat. S amikor DonnaPasqua vesszőseprűt kap kezébeeltakarítani a háza elejét: a fehérség alólelőbukkanó színpaddeszkák barnájátólcsatakosnak látszik a terecske.

A színházi vásznaknak és a természetivalóságnak egymásba feszülését hang-súlyozza a színpad közepén egy gödörbenösszegyűlt eső, hólé. Ebből merítkezvemosdanak meg fejfájósan a fogadóbelitivornya macskajajos másnapján, ebbedobja bele a siheder Zorzetto tehetetlendühében a kóbor kereskedő fejéhez hajítottcipőjét. Átugrálják óvatosan. Óvatlanulbelezuhannak a pocsolyába. A szín-háziasszínháznak és a valóságossá stilizáltszínháznak, a natúr környezetnek ez akettőssége csodálatos aránnyal működik ajátékban.

Akárhányszor a jobb és bal oldali ab-lakok egyikében megjelenik egy-egy tré-cselő-pletykálkodó leányfej, és átkiabál aszomszéd házba, vagyis: amikor a szín kétoldalán helyet foglaló színházi konvenciókezd működni - valóságos olasz ut-carészletnek, filmben látott valóságnakérezzük a hangsúlyozott díszletet. Es va-lahányszor belenyúlnak a kicsiny meden-cébe lefröcskölni egymást valódi vízzel: aszínházi stilizáció kacérsága terjed szét aszínpadon.

Fordítva működik tehát kulissza is, na-túra is, mint elvárnánk tőle.

A hógolyózást színházi megoldásnakérezzük. Ingerlő játéknak, hiszen nem-csak tudjuk: bizonyosak is vagyunk ben-ne, színpadon nem szokott hó esni.

Amikor azonban a színházi konvenció-rendszer kezd működni, például legördül ahátsó díszletfal, feltárva a mögötteemelvényre állított fogadóbeli vendég-látást, a szegényesen tákolt deszkaasztalt,az egyszer jóllakni szándékozó, ivásban ésevésben mértéktelen szegényemberek-kel,és amikor a Lovag a második rész

elején lassan korábbi helyére siklani látjaa falat: a pityókos férfi kábultan állapítjameg, hogy túl sokat ivott, most káprázik aszeme, forog vele a világ, hiszen úgy érzi:elindult a fal.

A valóságot érezzük csalásnak, színhá-zias tettetésnek, és a színházi jelzések vál-nak valósággá az előadásban. Ebből a ket-tősségből és ennek a kettőségnek azellentmondásaiból izgalmas feszültségek-kel kerekedik ki a játék.

A két első ház között kötelet feszítettekki. Ez a színpadot keresztülmetsző zsinórvárakozást kelt. De semmi nem történikvele. Nem játszik az előadásban.Egyszerre az a jellegzetes olasz szárítókö-tél, amire napsütésben kiteregetik a szá-radó fehérneműket - most azonban szol-gálaton kívül van -, és egyszerre juttatjaeszünkbe az aranymetszés szabályai sze-rinti színpadi magasságban kifeszítettzsinór a brechti előfüggönyt.

Csak leírva-elmondva hat ennyire ki-gondoltnak mindez. Látva az előadástminden a legtermészetesebb, és csupánképzeteink hámrétegét birizgálják a fino-man elrejtett utalások, esztétikai megfon-tolások.

Giorgio Strehler Goldonija fölött áldóantartja kezét Csehov és Brecht.

A Brecht-rendező Strehler tapasztalataiés elemzései vezették a látvány meg-teremtésében Damianit, hogy azt a Ve-lencét mutassa meg, amelyet nem ismer-nek az idegenek. Ez nem a képeslapokVelencéje, nem a turistáktól telelihegettVelence, nem a polgári nászutasok ésfényképezkedő bámészok Velencéje. Denem is a jegyzeteikkel caplató műtörté-nészeké és még kevésbé az olasz komédi-áról fél füllel valamit halló színházi ren-dezőké, akik fázós kedvükben napfénytmesterkednek a színpadra, rikító ruhákbabújtatják maszkáikat, és rendületlenül aztkiabálják föl a színpadra színészeiknek,hogy nem vagy elég olaszos még! hátnincs benned semmi temperamentum?

Ez a mellékutcák Velencéje, a külvá-rosoké. Akkor kezd élni ez a Velence,amikor elmentek már a látogatók, és leg-feljebb, ha egy-egy feltűnést keltő idegenragad itt. Téli Velence. Szegény Velence.Rosszkedvű Velence. Hétköznapi ésörömtelen, várakozó Velence. A kisem-berek Velencéje ez, nem a csekkel fizető-ké. Lakói nyáron csak hátsó ajtón közle-kedhetnek.

Strehlerrel Brechten iskolázott látásavétette észre a napsütéstől mentes Olasz-országot, a vékony kabátúak Olaszorszá-

gát, a keddi Olaszországot. Kiemelte aGoldonira tapadt rokokó sallangokból éscifrázatokból, a színházi konvencionalitássemlegessé fáradt kézről kézreadogatásából. Friss szemmel pillantott adarabra, és észrevette mindazt, ami nincsis ben-ne. Ne tévesszen meg bennünketGoldoni szoborba foglalt, nyomasztódrámatörténeti tekintélye. A terecske nemjó darab, ha bájos is. Cselekménye semmi.Összeszólalkozások. Közös szórakozások.Csélcsap leánykák. Féltékeny legények.Házasságról ábrándozó özvegyöregasszonyok. Néhány pofon. Egyidegen utas léha unatkozása. EgyPantallonéból szalajtott morgós nagybácsi.Kis hozomány. Mindez a karnevál idején.Annak könnyelmű, nemtörődöm, szabályterő-sítő kivételességében. De nem afőterek karneváljáról van szó, ó nem. Ez aterecske kiesik a forgalomból.Meghúzódik az anzikszlappá lettemlékezet és a színházakban isanzikszlapszerűen ábrázolt városrejtezkedő mélyén.

Goldoni nem tett mást: eleven jelle-méket szedett csokorba. Egy terecske la-kóinak jelentéktelen köznapjait írta meg,amint föllobban élnivágyásuk a háttérbenmeghúzódó karnevál fényében. Ide olvastabele Strehler Brechtet is, Csehovot is.Észrevette a Goldoni teremtette vígjátékikonvenciókban, hogy a halványcselekményszálak olyasfélék, minthaCsehov műhelyében sodorták volna meg.Alkalmas rá a szöveg eljátszatni a PiccoloTeatro színészeivel a Mindenki ValamireSóvárog egyszerre nevetséges és siralmashelyzeteit.

Mindannyian elégedetlenek életükkel.Nem háborognak. Csupán szelíden sze-retnének valami mást, valami változást.Az ünnep és a munkaszünet támasztottatehetetlenség csepp kényelmetlenségetteremt az emberekben. Nem ébredtek ráéletük tarthatatlanságára. Ízes falatokravágyik csak az egyik. Feleségre a másik.Férjhez mennének a lányok, és szabadul-ni szeretnének tőlük az anyák, akik ugyanmég rebesgetnek valamit arról, hogy haelviszik tőlük-a lányt, akkor majd végre őkis élhetnek, de már maguk sem hisznekebben.

Befut Zorzetto az előadás elején. Meg-csúszik a síkos havon. Elesik, de nembánja. Harsány hangon hirdeti ki, hogylehet tenni a venturina nevezetű szeren-csejátékra. Néhány fillérért a szerencse-várók golyót húzhatnak, benne titkos je-lentésű csillagot, szarvat, holdat. A ven-turinával való darabindítást Strehler jel-képesnek érezte. Szerencsére azonban

tartózkodott attól, hogy jelképesnek isjátszassa, mintha Goldoni nem a helyi szín,a „természetes egyszerűség" és akisemberek életének megrajzolása miattnyitotta volna így darabját, hanem csehovimódon figyelmeztetni akart volna rá: aterecske lakói sorsuk jobbrafordulását nemönmaguktól, de a szerencsétől várják. Azelőadás így, anélkül, hogy meg-fosztanászereplőit temperamentumos kö-tekedéseiktől: még a féltékenységi félre-értéseket sem a vígjátéki patron értelmé-ben használja, hanem arról győzi megnézőit, hogy az önmagukba bezárt em-berek észrevétlenül haladnak el kicsinyboldogulási lehetőségeik mellett, Másák-ként és Medvegyenkókként vakok pár-jukra. Vagy ha egymásra találnak, csakrosszabb: Anzoletto, a rövidárukereskedőfölfortyanó túlfeszítettsége okán ver-nifogja feleségét. Féltékenysége azonbannem vígjátékian adott: abból származik,hogy Anzolettónak mindig dolgoznia kellmegélhetésükért, tehát mindig távol kelllennie a háztól, és magára hagyni a fiatalasszonykát. Gasparinának, a szenvelgő éskényeskedő lánynak a hozományát nálánáljobban kedvelő férj oldalán kell elmennieVelencéből méltóságos asszonnyá lenni.Hiába kap Gasparina férjet és rangot,fájdalmasan hagyja el nagybácsija házát ésa várost. Hirtelen megsejti: beteljesedéseszegényebb lesz eddigi álmainál. Ezekközött a szegény és zajos emberek közöttelőkelősködhetett, fitogtathattaolvasottságát, származását. Könnyedénemelkedhetett fölébük. Mit hoz azonban azúj élet?

Azokat a darabzáró mondatokat, ame-lyeket évszázadokon át dinamikusan ésfrissen illett elmondani egy Goldoni-da-rabban, most a sejtelmes bánat hangján,lelassult, álmos és álomszerű mozgássaladja elő a színésznő. Megdermed a szín-pad minden szereplője. Eltölti őket a bú-csúzás fájdalma. Gasparina kezével ér-zékletesen simogatja meg a levegőt, mint-ha Velence falaitól tenyerével is el kellenebúcsúznia.

Annyiban igaza van Strehlernek, hogyminden befejezés fájdalmat hordoz magá-val a színházban is, és hogy Goldoni későidarabjainak legvégén rendszerint el-utazás,megválás, elszakadás - igaz: párjára lelten- zárja a cselekményt. Mégis, eszébe jutottvolna-e Csehov ismerete nélkül mindebbenannyi szomorúságot fölfedezni, mint itt is,amikor arra volt kíváncsi velenceikörnyezetében, vajon miként viselnék el aProzorov-lányok, ha valóban Moszkvábakellene utazniok.

Ez a Strehler olvasta Goldoni csehovivonása, a brechti pedig annak szabatosleírása, hogy bár egyikük sem változtat-hat a szereplők közül életén, ha nem is-meri fel alapvető érdekeit, nem segít sema szegényen, sem a még szegényebben ahelyváltoztatás, az elutazás: annak, aki-nek mégis van valamicske pénze, aki, halecsúszottan is, de beletartozik a kizsák-mányolók osztályába: némileg módjábanáll enyhíteni körülményein.

Fabrizio nagybácsit zavarja a terecsketúlontúl mozgalmas élénksége, zsivaja:hordárokat fogad hát, és egy-kettőelköltözik. A Lovag családja nevének jóhangzására bármikor pénzt tud szerezni,ha kell: tízéves jelzálogkölcsönt vesz fel,de odébb tud állni, ha szorítja a tétlenségés a tehetetlenség: baráti kompániát,szórakozótársakat vásárolhat magának.Pénze fogytán is bőkezűsködhet a szű-kölködőkkel.

A terecske lakóinak azonban helybenkell maradniok. Saját magukkal kell él-niök. Nem szökhetnek meg önmaguk elől.Nem változtathatják meg életük szorítókörülményeit. Hacsak.. .

De ez a „hacsak" már nem jelenik megaz előadásban. Csupán előadás után, hahajlandók vagyunk végiggondolni, mit ismondott el nekünk annyi bájjal GiorgioStrehler.

A nyerítően zabolátlan, rúgkapálósanbolondos Goldonit szomorú arcú, fáj-dalmát takargató velenceire cseréltettékföl velünk. Nem látszik ez rossz vásár-nak, különösen, ha közben megtartják amulatságost is. Nem leng bánat a színpadfölött. Mindenki frissen viselkedik, és aligsejti, mennyire rosszul érzi magát sajátbőrében. Minden ténykedésük alólsugárzik azonban a bánat és a rossz érzés,mert nem elvont komédiafigurák, akikcsupán megnevettetni akarnak bennünket,miként a hagyományos Goldoni-előadásokolyan erőlködve tették. Nem is valamiáltalános emberi csapdába szorultságróltartanak színpadi értekezést, mintBergman a Vízkeresztben. Nagyon ismeghatározott társadalmi valóság ke-retében élik le színpadi életüket. A társa-dalom folytonos meghatározó ereje nem-csak a rangok, a származás, a különféletájszólásokat beszélő kulturális különbsé-geket kifejező süket értetlenségekben ésfélrehallásokban, vagyis: nem csupán apárbeszédekben jelenik meg. Azzal seméri be Strehler, hogy a pontosan elemzetttársadalmi lépcsőzeteket kirajzolja elő-adásában. Mindvégig körülöleli a társa-dalom A terecske szereplőit. Behatol aruhájuk alá. Beszivárog pórusaikba. Atársadalom szakadatlan jelenléte irányítjacselekvéseiket és tévcselekvéseiket. For-málja vágyaikat. Alakítja összecsapásai-

Jelenet a Piccolo Teatro Goldoni-előadásából

kat, hirtelen haragjukat és sebtiben elpá-rolgó megbékéléseiket.

A társadalom a színpadi fényben öltanyagi valóságot.

A színházi lámpák nem a színészt vilá-gítják meg, hanem a társadalmat. Ez nempuszta szójáték. Hideg, részvétlen, laposfény uralkodik a szín hátterében. Hófel-hőktől terhes világítás. Több ez egyetlenévszak megfelelő természeti tüneményé-nek kikeverésénél. Adott közeggé lesz.

Mondanivalója változatlanságában rej-lik. A fény csak a színpad mélyét világítjameg. Azt a területet, ahol a fogadó keret-tel díszes ablakának függönyét szétrántják,és odabent meleg lámpafényben lát-szikpillantásnyira egy töprenkedve sétálómódos ember vagy a mulatozók alak-ja.Talán a fény is onnan jön, ahol az aranyvan. . . A színpad eleje és az elő-színpadsötétben marad mindvégig. Arc-vonásokatsem lehet kivenni, csupán élesárnyalakokat. A világítómesterek semlopnak kísérőfényeket a színészekre. Ittárnyék van. Ott: világos, de rideg és el-lenséges világosság.

Olyan emberek darabja ez - világítjameg a fény -, akikre ritkán süt a nap. Akikárnyékban élnek. Akik nem kapnakvilágosságot.

Egyetlenegyszer süt csak ki a nap.Parányi foltot sárgít meg a havas földön.Akár a Csoda Milánóban című De Sica-filmben: kisiet lakásából két öregasszony,széket cepelnek magukkal, letelepszenekmelegedni a napfoltocskára. Életkorukrólcsevegnek. Az étvágyukról. A fogaikról.A vágyaikról. Azután eltűnik a su-garacska, hogy soha többé ne derüljön föla színpad. Egymásra rakják székeiket. Ésvisszavonulnak házaikba az asszonyok. Ahófelhők mögül egyetlen percre kibuk-kanó napsugár erősíti meg a továbbiakbanazt az értésünket, hogy nem változik afény, nem süt ki a nap.

Ide nem mosolyog az isten se.Csupán mi, nézők mosolygunk. Nem

nevetünk. Nem hahotázunk. Mosolygunkcsupán. A röhögtető Goldoni - úgy lát-szik- a stílusiparosoké lett. A művészekbánatot csiholnak elő a mosoly alól. Vagymosolyt a bánatból, egyre megy.

A játék elején a venturinát kiáltó Zor-zetto hívására a hajnali fényben előkászá-lódnak a lakók. Kisiet két öregasszony is.Látszik, annyicskét sem időztek, hogyreggeli tisztálkodásukat befejezzék.

Miként jelenítené meg más rendező ezta pillanatot ?

Előbukkanna két borzas satrafa guban-cos hajcsimbókokkal, félig hálóöltözék-

ben. Strehler élemedett kofái már rende-sen felöltözködtek. Csupán varkocsbacsavart hajfonatuk libeg még odaerősítésnélkül fejük búbján. De mentükben tűzikmár azt is, hogy fonottkalácsszerűenékesítse asszonyi kobakjukat. Egyszerreszínházian kifejező és dokumentumsze-rűen hiteles a fésülködésből utcára rontóasszonyok félig kész toalettje, miközbenszelíd gyengédséggel veszi körül ezt a kétrendes és tiszta asszonyságot.

Megőrizteti a pörlekedésekben és pör-patvarokban is színészeivel a rendező arájuk bízott szerep emberi méltóságát,népi büszkeségét és szemérmét. Nem ál-dozza föl tartásuk nemességét a nevette-tésért. Donna Pasqua két ízben pénzt ko-tor elő ruhája alól. Fölhajtja bő szoknyá-ját, és harisnyaszárának rejtekéből vakarjaelő a féltett érméket. Kevés vígjá-tékrendező akad a világon, aki ezt a pil-lanatot - amint egy lompos asszony csik-landós rejtekéből előhalássza magánálhordott takarékjának töredékeit - ne anézőtérnek kifordítva, az alsóneműketfölvillantva állítaná színpadra. Biztos hu-morforrás. Nagy nevetés. Taps. Strehlermegállja, és lemond a múlékony hatásróla mű igazsága érdekében. Áldozatul veti akacagást a hitelességnek és a méltóság-nak. Rendezésének ez is humanista gesz-tusa. Nem emberteleníti kacagtatógépek-ké, viccokádó szörnyekké, tapscsiholószervezet tagjaivá színészeit. Óvón őrzi azáltaluk ábrázolt figurák emberi érdekeit.Donna Pasqua mindkét esetben hátatfordít a nézőközönségnek és a színpadiszereplőknek: a szín mélye felé fordulvakotorja elő pénzét. Szemérmes ez az idősvelencei asszony. Bármennyit jár a szája,locsog új férjről: szokása, fegyel-mezettsége szilárdabb, és sohasem veszt-heti el annyira a fejét, hogy illetlenülviselkedjék.

Hogy mondta Bergman? „Nem csi-nálhatok meg egy filmet, ha semmi mon-danivalóm nincs. Hogy van-e valamimondanivalóm a színházban vagy sem: ezszámomra közömbös." Ez a régi, a gépiesszínház. Amit a kritikusok úgy szoktakszellemeskedve meghatározni: jó darabotjó rendezésben jól adni - ennyi kell a jószínházhoz.

Strehlernek van mondanivalója. Adarabról? Igen, arról is. Alaposabbanismeri goldoniológusoknál. Többet tudróla. Mondanivalója van azonban atársadalomról.

És a társadalomnak.Az egyik művész egyetlen estét akar

rendezni. A másik az életet.

SAÁD KATALIN

Az író és kora

Peter Stein két előadásáról

A Nemzetek Színháza varsói seregszem-léjét értékelvén egyetlen ponton mindigegyeztek a kritikák: a világ különbözőrészeiről érkezett nagy tehetségű, kiválóanképzett színészek játékának lehettünktanúi ezen a fesztiválon. A nyugat-berliniszínház, a Schaubühne am HalleschenUfer két előadást is hozott, MarieluiseFleisser Az ingolstadti tisztítótüzét s KleistHomburg hercegét játszották el. MindkettőtPeter Stein rendezte, így nyilvánvaló,hogy azonnal közös ismer-tetőjegyeketpróbálunk észrevenni: a kettőből kibontania „rendezői arcélt". De elsőre igazán csakegyetlen azonosság volt felfedezhető a két- ugyancsak első tekintetre - egymássalszöges ellentétben álló előadásban: enneka színháznak valóban legfőbbkifejezőeszköze a színészi játék.

Túlvilági tisztítótűz - evilági pokolSteinék négy estére beköltöztek a fehér-refestett, rokokó hatású varsói DrámaiSzínházba. Az édeskés, üde nézőtér - amipéldául a kaposvári Ahogy tetszik számáraigen alkalmas közönségfogadó közegülszolgált, a Schaubühne társulatát bizonyoskompromisszumra kényszerítette. Mindkételőadásukban egy-egy fontosdíszletelemről kellett lemondaniuk, Az in-golstadti tisztítótűben eredetileg a színpad ésa nézőtér fölé közös, szürke fényáteresztőanyagból készült, nyomasztó ég-boltfeszült, Kleist darabjához pedig feketegyászt öltött a nézőtér. Varsóban mind-ezelmaradt.

Peter Stein klasszikus szerzők, Goethe,Ibsen, Kleist, Gorkij műveinek színpadraállításával szerzett hírnevet; tagadha-tatlanul bizonyos sznob tartózkodással ül-tünk be a most hetvenéves írónő, Marie-luise Fleisser 1926-ban keletkezettdarabjához. Deszkafalakkal körülzárt já-téktér, melyből a Berotter család lakrészéta színpad jobb felén virágtapétás köz-falhatárolja le: öblös, alacsony fotel, ha-talmas mosott ruhahalmaz - a takaró,amelyet rádobnak, épp olyan virágos, minta fal -, ócska, kopott szőnyeg, szék. Balraszéles falépcső vezet egy emelvény-re:terasz, ezen folyik majd a második

részben a nyáresti ivászat, s itt alázzákmeg Roellét, a férfi főhőst: levetkőztetikés vízbe mártják. A lépcső az első részbennem játszik, a másodikra viszont eltűnik aBerotter-lakás, a deszkafalat hátul középenbarokk stílusú gyóntatószék bont-ja meg.A színpadot igazi homok borítja, s a színközepe táján nem éppen kicsi kő-darabok,melyekből Roelle kört képez maga köré, simádságos könyvébe mélyed.

Marieluise Fleisser a német expresszio-nista drámairodalom egyik képviselője,ingolstadti születésű, a fiatal Brecht ha-tására támadt kedve a drámaíráshoz, demíg a „brechti motívumot", az emberekközti elidegenedést, a kapcsolatteremtéskilátástalan kísérletét Brecht a nagyváro-sok sűrűjében kutatta, Fleisser a németkisvárosban fedezte fel. Az írónő 1971-ben átdolgozta darabját - Genet színpadiműveit olvasva -, s ezt a változatot mu-tatták be Wuppertalban, Ingolstadtban,Zürichben és Frankfurtban. Az ötödikbemutató a Schaubühnén zajlott le, 1972végén, de Stein helyenként az 1926-osősbemutató eredeti anyagához nyúltvissza, elhagyva a felújítás szövegváltozta-tásait. A két első felvonást szinte húzásnélkül, a másik kettőt erősen felgyorsítvajátsszák. A darabot eredetileg nem Steinrendezte volna, egy meghiúsult rendezőipróbálkozás közben vette át, s mintnyilatkozta, mondatról mondatra haladtakvégig az anyagon, a bemutatóig méghátralevő hathetes időszakban, hogy adarab szövegileg igen bonyolult világátmegfejtsék. A darabban ugyanis egyetlen,a köznapi beszédben előforduló mondatsincs: a dialektusban beszélt köznyelvifrázisok s az emelkedett biblikus pátoszsablonjai felelgetnek egymásra. A németexpresszionista költészet a triviális,naturálisnak tartott elemeket akarja aköltészet magasára emelni (így Barlachpéldául Ruhr-vidéki dialektusban írt).Fleisser ezzel a nyelvi eszközzel hőseireménytelen, mozdíthatatlan helyzetétkívánta érzékletessé tenni. Bezárta őketegy nyelvbe, mely minden szavával amegfélemlített, a tönkretett, kétségbe-ejtetttudatállapotot rögzíti. Az „ingolstadtiak", adarab hősei - leszámítva Olga apját ésRoelle anyját -- fiatal emberek, tizenhétmeg tizenkilenc évesek, s a jövő számukramégis mindössze szavakkal van„kiszegezve" - s a szó, a nyelv, melyalkalmatlan arra, hogy az emberi érint-kezés eszközéül szolgáljon, alkalmas el-lenben egyfajta nyelvbeli kivándorlásra.Az ingolstadtiak nyelve a köznapiasság

és a bibliai pátosz, a szűkös kisvárosiasságés a tisztítótűz közt feszül. A történetlényegében annyi, hogy Olga, a vakációrahazatért zárdanövendék teherbe esik - nemRoellétől -, s nem tud segíteni magán;Roelle pedig, egy kiskereskedő családsarja, elviselhetetlen hiszteroidfiatalember, messiássá stilizálja magát, sfanatikus vallási mániájával próbál vala-milyen életteret kisajtolni a maga számára.A két, kisvárosi társadalomból kivetettlény, noha megkísérel összekapcsolódni,ahelyett, hogy egymás felé mozdulnának,egyre inkább eltávolodnak egymástól. Agyengédség, amellyel keresik egymást,eltűnik az agresszivitás és azok közt akényszerképzetek közt, melyekbe atöbbiek hajszolják őket, míg-nem avégleges magány állapotában elfogadják,külön-külön, saját megválthatatlanságukat.

A színjáték végleteiBotho Strauss, Stein dramaturgja, aHomburg hercegéhez készült műsorfüzetbenírja: „...minden álom ebben a szín-játékban. A szegény Heinrich Kleist ál-maa boldog Homburg hercegről, aki törékenyés mégis hatalmas a halál árnyékában,őrjítő sóvárgásait és vágyképeitnekiszegezi a körülötte uralkodó szűköslétfeltételeknek, s végül, akár a csodában,az ő paradicsomi beteljesülését éli át."

Döbbenetesen halk hangú előadás. Ajegyem az emeletre szól, ugyanoda, ahon-nan előző este Az ingolstadti tisztítótüzetnéztem, akkor nem gondoltam rá, hogy lekellene mennem valahogy a földszint-re, aHomburg hercege előadásán lehetetlen lenem mennem. A szünet alatt átrendezikvalamelyest a színpadot. Csendes,majdnem sötétben motozás, puha mozdu-latok. Ássák Homburg sírját, kupacbadobálják a homokot. Előtte a börtönbeliíróasztal, szék. A túl nagy előszínpadotnem tudják semmire használni, egyszerűenlevágják - az így keletkezett „zenekariárok" helyén tátongó szakadékba, mintegya végtelenbe hull alá a fekete drapéria. Aszínpadra oldalt két lépcső vezet, de nemesik a játéktérbe. Felmerészkedem,másokkal egyetemben. A színpad szélénkuporogva nézem végig az előadás másikfelét, s most teljesen hatalmába kerít azálomszerűség szuggesztivitása. Avisszafogott, mégsem szenvtelen színészijáték. A mozdulatok szertartásos ívei, adrámai nyelv zenei lebegése. Az egyesszínpadi alakokban egybecsendül arealitás, az álom s a lehetséges em-

beri létformák költői előrevetítése. Hom-burg hercege (Bruno Ganz) elhalad aszámára megásott sír mellett, lehajol sarcához szorítja a tenyerébe vett homokot;még el sem halt a gesztus, a herceg mármegérkezik a választófejedelemné ésNathalie elé, hogy kétségbeesését eléjüktárja. De nem veri magát a földhöz, na-gyon is valóságos gyötrelmében, s egyet-len olyan mozdulatot sem végez, melyet ahalálfélelem realitása diktálna - fojtóansűrű mégis ez a realitás-irrealitás határánmegdermedt jelenet; Homburg és Nathalieszerelmes búcsúja a börtönben hason-lóképpen nem nyilvánul meg fájdalmasanheves összeölelkezésben: szenvedélyüknem tud felszakadni a sztereotip gesz-tusok skáláján, de holt helyzetbe kerülé-sük, s a puha kimozdulás belőle, az elfoj-tott indulat csendje s a Nathalie (JuttaLampe) ajkán végül is kibukó „tetsziknekem Ön" - amiért az általa a választó-fejedelemnél kijárt, kétes értékű kegyel-met Homburg nem fogadta el - a szín-paditörténést kívül helyezi az idő kategóriáján.

Ha színjátszásról szólva egyáltalán le-hetne így fogalmazni, akkor megállapít-hatnánk: e visszafogottságnak az ellenke-zőjét figyelhetjük meg Az ingolstadti tisz-títótűz előadásán. Ez azonban az elemzésmegkísérlése helyett nyilvánvalóan csakannak megkerülését jelentené. A szerző,mint mondtuk, a színpadi alakok szájábaadott mondatokat nem a köztük létre-jöhető kapcsolat megteremtésének szántaeszközéül, hanem annak épp erre valóalkalmatlanságát bizonyítandó. Színész ésrendező így azokat a hiteles színpadi ak-ciókat kellett hogy megtalálja, melyekhatására a színházban megszülethet a Steináltal oly fontosnak vallott emlékek ésképzettársítások kollektív folyamata, melya színészek és a nézők élettapasztalatairaés érzékenységére, illetve ennekszembesítésére egyaránt épít.

Az előadás hosszú, kínosan kitartottcsenddel kezdődik. A nyomasztó, fullasztócsaládi légkört Berotteréknél a szűnni nemakaró járkálás exponálja, a szörtyögveszuszogó, filcpapucsos Berotter-papa(Otto Mächtlinger) bottal lépkedve végreaz elöl várakozó fotelbe süpped, Olga, azárdanövendék (Angela Winkler) egyszéken ülve hajat szárít, sötét pongyolájaalól nem éppen gusztusosan villan elő ahálóinge, Clementine, a nővére a „kisháziasszony" izgatottan ki-be jön né-hányszor, s amikor már csak nem is elvi-selhetetlen ez a szótalan, dühödt családiegyüttlét, mert beletörődtünk, szólal

meg végre, hogy a sublót kulcsát keresi. AClementinét játszó Sabine Andreas egy-két szögletes, széles gesztusú mozdulattalfelvázolja a figura görcsös karakterét. Azelső jelenet Olga és Roelle (RüdigerHacker) közt már egyértelműen akamaszos-lázas, émelyítően direkt párzásikísérlet, a papos kinézetű fiú az állapotoslány szoknyája alá bujkál, kezében azimakönyvvel.

A magatartások, a gesztusok, a hang-lejtés, a mimika mind erőteljesebb és ag-resszívebb formát öltenek, s mikor Roellea kövekkel körülzárja magát, nem isannyira a kőről, mint inkább a színésziimpulzusokból eddigre létrejött szoron-gattató légkörből sejtjük meg, hogy aköveknek rituális szerepük lesz: Roellétténylegesen megkövezik a színpadon. Mertördögűző-angyalidéző kísérletétsemmiféle cirkuszi siker nem koronázta.Innentől aztán meglehetősen felgyorsul ajáték, az egyre jobban el- és felszabadulószenvedélyek akcióbeli leleményességétcsak egy-egy kitartott helyzet torpantjameg (például a megkövezés után a„mintha mi sem történt volna" ivászat ateraszon, melyen Olga s a megsebesültRoelle is részt vesznek, noha a többiektőlnéhány lépcsőfoknyi távolságot tartva);Roelle meggyalázása a lépcsőkön; Olgaöngyilkossági kísérlete a deszkafa-lakmögött; Roelle próbálkozása, hogy a lánytéletre térítse. Felkapja, az alélt testei félkézzel a farán alul megtámasztva mintlibikókát egyensúlyozza, groteszk látvány,céltalanul szaladgál terhével a

deszkafalak közt, bezártan és körbefogva,míg végül a teljes magány kitaszított-ságában újra az imakönyv mentsvárábamenekül, „halálos bűnbe estem" mondja, sa parancsolatokat felsoroló papírcetlitmegeszi. Az előadás orgonazúgással érvéget.

Szembesülés az íróvalA fesztivál elegáns műsorfüzetében Marie-luise Fleissernek a húszas évek hajvise-letét is jól reklámozó arcképét is közzé-tették, s nyilván nem véletlenül. A bubi-frizurás főhősnőt, Angela Winklert látva aszínpadon, megértjük a fénykép pub-likálását, s még inkább kibontakozik arendező szándéka, sőt munkamódszere,mellyel Stein ezt a darabot is megközelí-tette: hogy nem az átirat, hanem az eredetimű, s nem is annyira az eredeti mű, mintinkábba szerző személye, maga az író és aza kor, melyben a mű született, érdekli.Fleisser esetében a húszas évek németkisvárosának kispolgári-kisvárosi légköre,az érzések és törekvések anarchiája,melyből Az ingolstadti tisztítótűz fiatal hőseiegyetlen kiutat találnak csak, a téveszmékés az amoralitás senkiföldjét. A darab kétproletár alakja, a „ministránsok", akikjátékos harci kedvből, de bizonyostekintélyteremtő szándékból is biciklinjárnak, s minthogy Roelle segítőiülszegődnek, hát régi, a húszas évekből valókerékpárjaikkal, melyekre rászerelték atemplomi füstölőt, ott keringenek Roellekörül a színpadon. A színészek öltözéke isa húszas évek hangulatát le-

beli: a tizenévesek felnőttruhákat hor-danak, suták, kamaszosak, idétlenek iskissé, ettől is van, hogy olykor tanácstalanpózokba kényszerülnek. Roelle a túl-ságosan is feszesen álló öltözékében álligbegombolkozva jár, fekete kesztyűjét semveti le, nehéz fejét a magasra sikerültgallérra támasztja; Peps, Olga nem kívántterhességének okozója nyitott gallérraljelenik meg, szőkeüstökű, egyébként pedigpulóvert visel; új barátnője, Hermine akispolgári viszonyok közt már elegánsnakszámító, lenge ruhakacatban pompázik -ők ketten valamelyest láthatóanszabadabbak, mint a többiek. Olga„emancipált" bubifrizurájához éppenséggelnem illik magas szárú gombos cipője,mely amúgy is sután befelé fordult lábfe-jének még csámpásabb hatást kölcsönöz.

Az előadás világa történelmileg és föld-rajzilag egyaránt földhözragadt - a ren-dezői szándéknak megfelelően -, hogy akorabeliségnek a darab irrealitásával valónaturalista hűségű szembeállítása egyér-telműen azt sugallja: a jelen idejű purga-tórium éppoly valóságos, mint a történelmiIngolstadté.

Ha egyetlen mondatban kellene meg-fogalmazni Peter Stein „rendezői leleményét" vagy inkább mániákus törekvését,akkor így határozhatnánk meg: Stein azegyes darabok szerzőinek személyiségébőlakarja megfejteni a drámát. Talán ezérthozza gyakran zavarba elemzőit, hisz nem„modern" rendező, nem aktualizál; dekonzervatívnak meg éppenséggel nemmondható, mert az általa kiválasztottdarabokat mindig is erősen újmegvilágításba helyezve vizsgálja ésvizsgáltatja meg színészeivel. Ahogyan afent elemzett módon közelítette megFleisser darabját, hasonlóképpen vitteszínre már jó néhány évvel ezelőtt GoetheTorquato Tassóját is, Tasso alakja és korahelyett elsődlegesen Goethét akarvánmegfejteni. De ez a Homburg hercege-előadás kulcsa is, bevallottan: itt pedigKleistről van szó.

Stein a darabot keletkezési évében, 1810-ben játszatja (a fehrbellini ütközet 1675-ben zajlott le). A színpadképben - akárcsakAz ingolstadti tisztítótű elő-adásához készítettdíszletben (Karl Ernst Hermann munkái,aki most történelmileg és életrajzilagKleist korának festőit választotta ihletőiül)- minden a festőiséget szolgálja, nincsbenne egyet-len plasztikusan ható elemsem. A fekete körfüggöny az álomképteremtő képességei szerint működik, alágy kelme egészen fantasztikusan hatóformákat képes

Roelle, imakönyvvel a kezében és a bicikliző ministránsok Az ingolstadti tisztítótűz előadásában

felölteni, szűk vagy éppen tágas teret en-ged, hogy betörjön a sötétbe a vakítóanfehérlő horizont. Pszichikai, vagyis belső

térül szolgál a színpadkép valamennyieleme, s miként erre már utaltam, az ere-detileg fekete nézőtér célja az volt, hogy ajelenlevőket bevonja a herceg álmába.Ami Kleist-Homburg álmában a szemünkelé tárul, az persze nem a mélyalvás álma,nem is a tudattalan „hamis"

vizionálásainak dramaturgiája, hanem egyvilágos, logikus, lebegésében is stabilálomkonstrukció, mely a realitás általmeghatározott elemeket - az 1675-ösBrandenburg történelmi helyzetét csak-úgy, mint az akkori, 1810-es porosz ál-lamét -, Kleist, a szerző vágyainak és fan-táziájának segítségével megfosztja va-lódiságától és mintegy transzformálja.Ezért érzik a cselekvő személyek belsővalószerűtlenségüket ebben a színjátékban,hiszen egy reális képből, mely a Kleistáltal tapasztalt valóságnak felel meg, s egyeszmei képből, vagyis az álom világábólvannak összemontírozva. De mindkét képegyszerre testesül meg: a herceg ideges,pszichikailag labilis, s rá-adásulmeglehetősen ügyetlen lény, mégishősként, sőt katonai ranggal felruházottanlátjuk; a választófejedelem az ab-szolutisztikus államot és jogrendet kép-viseli, s mégis polgárian bensőséges ér-zésekkel és előrelátással cselekszik. Ezeka figurák mind az író ellentmondásos po-litikai és pszichológiai érzékelésmódjábóltáplálkoznak, nem pedig a ténylegesenellentmondásos viszonyokból, melyek aszabadságharcok előtti Poroszország belsőmozgását politikailag és szociálisanmeghatározták.

A Homburg hercege előadását átszövik ésmotiválják tehát Kleist életrajzi vonatko-zásai, melyeket az előadás s Kleist élet-körülményeinek alaposabb elemzésévelvolna érdemes kibontani, erre azonban ittnincs lehetőségünk. Egyetlen motívumot,a legfontosabbat mégis kiemelném. Mintmár utaltam rá, Stein előadása a műszületése és el nem fogadása évében, 1810-ben játszódik, mintegy fél évvel az-előtt,hogy Kleist egy hölgy társaságában, azzalegyütt egy tóparton öngyilkosságotkövetett el. Nathalie lecseréli feketegyászfátylát, s felölti a fehéret, hogymegkoszorúzza a herceget. A hercegvisszatérése az életbe voltaképpen vissza-térés az álom világába. A tisztek e szava-kat: „Tisztelet Homburg hercegének! Üdv!Üdv!" suttogva ejtik. Majd hirtelen hangos„Heil!", azaz „Üdv!" kiáltásban törnek ki.A herceg az igazi fel-

ébredés megrázkódtatása alatt élettelenülhátrahanyatlik. Teste, melyet diadalme-netben visznek körül a tisztek, miközbenfennhangon zengik: „A győzelemért! Éstovább - halál valamennyi ellenségünk-re!" -, élettelen, arcán a megkövesedettfájdalom. A diadalmenet egy bravúrosanmegoldott pillanatában a herceg tetemétfelcserélik életnagyságú bábura, anélkül,hogy ezt a nézetérről észrevehetnénk.Látjuk azonban, ahogy a herceget játszóBruno Ganz feltűnik a diadalmenet nyo-mában, s a fehéren előtündöklő tó partjánösszeszedegeti a dicsőségvirágmaradványait: ez már Heinrich vonKleist, a végső leszámolás pillanatában.Felhangzik a révült mikrofonhang, amelyaz előadás elején elmondta Kleistnek aműhöz írt ajánlását, most az íróbúcsúleveléből idéz. Bruno Ganz, nohaegyes kritikusai szerint a rendezőikoncepció folytán rendkívül szűk és zártkörbe kényszerült, alakításában mégis,úgy érzem, sokdi-

munziójú játékkal ajándékozott meg.Végül nem érdektelen néhány életrajzivonatkozású adatot Peter Steinről semmegemlíteni. Harminckilenc éves, mind-össze tíz esztendeje foglalkozik színház-zal. Végzettsége szerint nem színházi em-ber, az egyetemen művészettörténetet,német nyelvet és irodalmat tanult. Úgytűnik, leginkább a művész mindenkorisorsa foglalkoztatja, azok a történelmi-társadalmi eredők, melyek az illető mű-vészt éppen azokra a meghatározott ma-gatartásokra s éppen annak a műnek amegírására késztették. Miközben nemkíván aktualizálni, nagyon is egyetlenkörülhatárolt helyzetre figyel - épp ezzelválik több mint aktuálissá: törvénysze-rűen általános érvényűvé. Színészeivelnemcsak a szerepet játszatja el, hanem aszínpadi alak sorsának felfejtése közbentámadt asszociációkkal az írót és korát, aszemélyiséget és a történelmet is meg-idézi.

A herceg és Nathalie eljegyzése Peter Stein Homburg hercege-rendezésében

GAZDAG GYULA

Beszámoló Az aranykorvarsói előadásáról

Ariane Mnouchkine és a Nap Színháza

A varsói Nemzetek Színháza előadásso-rozatának egyik legnagyobb érdeklődésselvárt eseménye Ariane Mnouchkinetársulatának, a Nap Színházának (Théátredu Soleil) szereplése volt. A párizsiegyüttes 1964 óta működik, az 1939-benszületett rendezőnő vezetésével, és meg-alakulásuk óta jó néhány nagy sikerű elő-adással vívtak ki maguknak világhírt.Nevük hazánkban sem ismeretlen, né-hány előadásukról olvashattunk már azitthoni sajtóban. Hogy csak a legneveze-tesebbeket említsem: 1967-ben ArnoldWesker: A konyha című darabját a Cirquede Montmartre-ban 63 400, 1970-71-ben avincennes-i Cartoucherie-ban az 1789előadásait 281 370, s az ugyanott játszott1793 című darabot 1972-73-ban 502 100

néző látta.„Olyan színházat szeretnénk, amely

egyenesen a társadalmi valóságot célozzameg, amely nem egyszerűen tényeket ál-lapít meg, hanem bátorítást ad jelenlegikörülményeink megváltoztatásához. Tör-ténelmünket szeretnénk elmesélni, hogyelőremozdítsuk, amennyire ezt a színházteheti" - vallják magukról.

Varsóban A z aranykor című, szintén atársulat tagjai által közösen írt új darab-jukat mutatták be, melyet ez év március 4.óta játszanak a vincennes-i Cartoucherie-ban. A műsorfüzetben a cím mellett ez áll:„Első vázlat". Az előadás egy-mással csaklazán összefüggő jelenetek, bohóctréfákfüzére, melyet nem tekintenek elkészültprodukciónak, állandóan alakítják,változtatják, feltehetőleg újabb és újabbnapi aktualitásokat felhasználva. Ajelmezek, maszkok a commedia dell'arteszínpadára emlékeztetnek, megjelenikPantalon, Arlequin, Polichinelle, Brighellaés a többiek, azonban egy színész többfigurát is játszik - nem úgy, mint acommedia dell'arte színházában, ahol egyszínész mindig ugyanazt a típustmegjelenítő szerepet alakított -, a darabhuszonhét szerepében tizenhét színészjelenik meg.

A cselekmény két szálon fut, az egyikfőszereplő Abdallah (Philippe Caubčre),aki hajón érkezik Algériából Marseille-be,hogy munkát vállaljon Franciaor-

szágban. Ijedten és tanácstalanul jár-kel aszámára idegen világban, megrémíti őt avámőr szigora, a nagyváros forgalma,kifosztják, leszedik róla egyetlen ruháját,míg végül szállást talál egy éjjeli mene-dékhelyen, az övéhez hasonló sorsú hon-fitársai között. Egy tengerparti magasépít-kezésen talál munkát. Egy reggel feltámada szél, és a munkások megtagadják, hogyaz ingadozó állványzatra felmenjenek. Amunkavezető, aki ígéretet tett főnökének,hogy a hét végéig elkészül a munka, sakinek ettől előléptetése függ, Abdallah-tkergeti fel, akinek nehezen bár, de sikerülfeljutnia az állvány tetejére, az erős szélbenmegingó traverzekről le-zuhan ésszörnyethal.

A másik főszereplő fiatal építészmér-nök, aki a gazdag építési vállalkozóvalhadakozik azért, hogy olyan lakóépüle-teket tervezhessen, amelyek széppé te-szika bennük lakók életét, és ne a lehetőlegnagyobb nyereség legyen a tervezésegyetlen szempontja. Ettől az igen lazacselekménysortól teljesen független je-lenetek is szerepelnek az előadásban.Varsóban egy sátorcirkuszban adták előA z aranykort. A színészek a porond szé-lén, maszkjukat kezükben tartva vártakjelenésükre, az előadást figyelve. A né-zőtéren nem voltak székek, a közönség alejtős padlón ülve, guggolva, tetszésszerint járkálva nézhette az előadást. Azegyes jelenetek között néhány percesszünetet tartottak , amely nem mindenesetben szolgált átdíszítésre, hiszen leg-feljebb egy asztalt és néhány széket hoz-tak be vagy vittek ki, a porondon sem-miféle díszlet nem állt. Az eseményeketmindvégig Salouha (Lucia Bensasson),Abdallah honfitársnője kommentálta, azarabok jellegzetes franciaságával - a táj-szólás is a commedia dell'arte gyakranhasznált eszköze volt -, időnként a sze-replőkkel - elsősorban Abdallah-val -,máskor meg a közönséggel beszélgetve.Kommentárjait egy motorosszemüvegesfiatalember fordította lengyelre, ez rög-tönzött párbeszédekre adott alkalmat aszínészek és a tolmács, illetve a közönségközött.

A puszta cselekmény leírása nem sokatmond az előadás lényegéről. A játék az,ami a figyelmet elsősorban leköti, a sza-badság, amivel a - sokszor maszkkal fe-dett arcú - színészek mozgásukkal éshangutánzással bármilyen helyszínt, időtés történést elhitetnek a nézővel az üresporondon. Abdallah Marseille-be érkezik.A hajóról figyeli a kikötést. A színészenmaszk van, mely csak száját

és szemét hagyja szabadon. A matróztjátszó színész (Philippe Hottier) fehértrikóban és nadrágban, fehérre festettarccal eljátssza, amint a partról a hajóradobja a kötelet, de nem sikerül célba ta-lálnia. Abdallah nevet rajta, ettől egyredühösebb lesz, majd mikor mégis sikerülkikötni és Abdallah partra lép, meg akarjaverni. A vámőr (Jonathan Sutton) szürkeegyenruhában, hatalmasra kitömöttpocakkal, vörösesbarna maszkban, fejénszürke harisnyasapkával jelenik meg.Ugyanebben a jelmezben későbbrendőrként is viszontlátjuk. Pocakját elő-retolva, rövidre szabott nadrágját időn-ként fölrántva nyomul előre, meg-meg-torpanva. Mikor megáll, nehezen gyulla-dó motor indításához hasonló hangokathallat, ezzel egyidőben újra meg újra ho-morítva előrelendíti pocakját, lábujj-hegyre emelkedik, mint aki majdnem el-repül, aztán hirtelen továbbgördül. Időn-ként minden ok nélkül sípjába fúj. Habeszél, hangját elmélyíti, ha elneveti ma-gát, ez dagadt arcú maszkja alatt durvavigyorrá változik. Szögletesen kanyargóutakon vonszolja magával a megfélem-lített Abdallah-t - a vámhivatal kanyargósfolyosóin. Tudatában van hatalmának, shogy ez az algériai számára is nyil-vánvaló legyen, időnként ujja körül meg-pörgeti gumibotját.

Miután Abdallah kiszabadult a hiva-talból, kószálni kezd a városban. A színészmozgásával és az autók rohanásának éstülkölésének utánzásával játssza el, ho-gyan téblábol ijedten a nagyvárosi for-galomban, és hogyan okoz rémült ug-rándozásával karambolt. Később egy gör-be hátú, földig érő sötét köpenyt viselőpókhasú, karvalyorr-maszkos öregemberkarmai közé kerül, aki azt ígéri, hogy el-vezeti barátjához, akitől Abdallah azt re-méli, hogy munkához juttatja. A varjúraemlékeztető külsejű férfi néhány rossz ru-hadarab ellenében elveszi tőle burnuszát,és elvezeti egy éjjeli menedékhelyre. Azalgériait játszó színész „maga köréjátssza" a szűk lépcsőt, amelyen egy sötétpincébe jut, ahol egyre több és több alvóhonfitársát fedezi fel, beléjük botlik, át-lép rajtuk, maga felé fordítja az arcukat,hogy felismerhesse barátját, aztán helyetkeres magának, de nem talál, végül - azegymás hegyén-hátán, polcokon alvóembertömeg közepén - kicsavart tar-tásban, fejenállva elalszik.

Ezt követően olyan jelenet következik,amely egyáltalán nem kapcsolódik a fentleírt történethez. A porondon mindösszeegy asztal és három szék áll. Ócska pon-

gyolában karikás szemű nő jelenik meg,jár-kel az asztal körül, és pillanatokonbelül egy kispolgári lakást látunk ott, aholsemmi nincs. Bekapcsolja a televíziót.Néhányszor oldalba vágja, ráüt a tetejére,ettől az működni kezd. Ezt onnan tud-hatjuk meg, hogy a nő arcán bárgyú, elé-gedett mosoly jelenik meg, és nem is tűnikel, amíg ki nem kapcsolja a képzeletbelikészüléket. Vacsorát főz, megterít, közbennem veszi le szemét a képernyőről. Ajelenet néma, csupán a nyíló és csukódóajtók hangját utánozzák a színészek.Nemsokára hazaérkezik a férj, előbbfelcaplat a csigalépcsőn, maid benéz akonyhába, elégedetten tudomásul veszi,hogy készül a vacsora, majd lerogy azasztal mellé, és ő is a televíziót bámul-ja.Végül a házaspár lánya is hazaérkezik,kettesével-hármasával ugrálva a nem lé-tező lépcsőfokokon. A papa és a mamanyammogva, az étel ízét sem érezve, csaka képernyőre vigyorogva vacsorázik, majda műsor végén elzárva a készüléket, aludnitér. Ekkor érkezik meg lopakodva a lánykét barátja, akik közül az egyik kábítószerthozott magával. A lány még sosempróbálta, fél tőle, de azért ő is szív acigarettából. Azután leülnek és várják ahatást. Először nagyon vidámak lesznek,átrendezik a lakást, aztán a két fiú táncol-ni kezd a lánnyal. Egyre vadabbak lesz-nek, meg szeretnék kapni a lányt, de azkisiklik közülük, és a két fiú - anélkül,hogy észrevenné - egymással táncol. Mi-kor észreveszik, hogy nem a lányt ölelikát, összeverekszenek. A kábítószer hatá-sára mozdulataik fokozatosan lelassulnak -vagy mi látjuk őket úgy, mintha mi isszívtunk volna a cigarettából -, egyre las-súbban, lebegőbben szállnak az ütések, ésterül el, akit megütöttek, egyre lassabbancsapja össze tenyerét rémületében a lány,egy idő múlva az az érzésünk, mint-haruháik is lassítva lebbennének utánuk,mintha valóban lassított filmfelvételt lát-nánk.

Az előadás egy másik emlékezetes je-lenete az esti tengerparton játszódik. Azépítési vállalkozó és az építészmérnökvitáznak arról, milyen is legyen az építen-dő ház, közben azt is megtudjuk, hogy avállalkozó korrupcióval jutott a telekhez.Miután elmentek, szerelmespár jelenikmeg. Ez az első randevújuk, fél-szegek,bátortalanok, nem tudják, hogyannyúljanak egymáshoz. A lány levetkőzik,hogy ússzon egyet a tengerben, erre a fiúis. De mégsem mennek a vízbe. Fél-szegversengésbe kezdenek: ki tud továbbkézenállni, ki tud több cigánykere-

ket hányni, ki tud jobban kacsázni a ví-zen. A tenger hol visszahúzódik, hol bo-kájukig szaladnak a hullámok. A színé-szek ilyenkor visszahúzódnak. A vízenugráló kavicsok hangját utánozzák, mi-közben mindketten feszülten figyelik avizet. Két - valóban meztelen színészjátszik a félhomályos porondon, de nemhiszem, hogy a nézők közül bárkinek iseszébe jutott volna pornográfiát emle-getni. Aztán megjelenik az építési vállal-kozó, és a magántulajdon szentségét ésszeméremsértést emlegetve elzavarjaőket.

A z aranykor utolsó jelenete az építkezéskörül zajlik. Az egyik munkás (PhilippeHottier játssza, aki a matrózt és az egyikkábítószeres fiatalembert) hajnalbanmotorjára ül, felbőgeti és elrobog a közelibisztróhoz. Kávét iszik, játszik egyet aflipper-automatán, aztán továbbrobog amunkahelyére. Természetesen itt is aszínész mozdulatai, gesztusai éshangutánzása helyettesítik a díszleteketés kellékeket. Egy másik munkás is el-indul, nagydarab, nehéz mozgású, csupa-szőr ember, beül ócska kis kocsijába,nagy nehézségek árán, itt-ott megrug-dosva beindítja (olyan pici az autó, hogyalig fér bele, ajtaja kenetlenül nyikorog),aztán egyre gyorsabban robog az úton. Afokozódó sebességet a színész kéz-mozdulataival jelzi, melyek világosan ér-zékeltetik, hogy suhannak el a fák a kocsiablakában. Az építkezésnél ott találjukAbdallah-t is, meg a munkavezetőt, akiazonos a fent leírt vámőrrel. JonathanSutton játssza, ő volt az imént a tenger-parti szerelmes ifjú is, láthattuk, amint ajelenet után az egyik bejárati ajtó mellettföltette a pocaktömést, és vékony,nyúlánk fiatalemberből átvedlett kövér,kortalan, durva vigyorú vámőr-rendőr-

munkafelügyelővé. Már a munkások ér-kezésekor nagy a szél. A színészek a szél-lel szembefeszülve, ruhájukat- zsebre du-gott kézzel vagy gallérjuknál fogva le-begtetik, a szélvihar tökéletes illúziójátkeltve. Abdallah fölkúszása az állványralélegzetelállító mutatványnak tűnik, a kö-zönség halálos csendben figyeli, pedig aszínész egy helyben áll a porond közepén.A zuhanás hosszú percekig tart. Abdallahelőször karjait széttárva forog körben, aszélzúgás hangja egyre erősebb, szemeihatalmasra nőnek maszkja mögött a ré-mülettől, eszeveszett gyorsaságú kar-mozdulatokkal érzékelteti, hogyan zúg ela levegő mellette, a porond közepérőlrászalad a közönségre, miközben egyrenagyobbra nyitja száját, aztán visszahát-rál a középpontig, s megint a közönségfelé fut, végül nagyot huppanva elterül aföldön.

Az aranykort több mint egy évig pró-bálták, de - mint említettem - ma semtekintik kész előadásnak. Megállapítha-tatlan, hogy mennyi a rögtönzés, mennyia pontosan kidolgozott játék benne,annyira együtt dolgoznak a színészek,annyira összehangoltan, olyan pontosantudják, hogyan kell hatást elérniök, hogyazt hihetnénk, egyáltalán nem rögtönöz-nek. Viszont olyan szabadon, jókedvvel,a közönséggel együtt játszanak, hogy azthihetnénk, szinte mindent ott és akkortalálnak ki. Úgy hallottam, nagyon za-varta a színészeket a játékban, hogy avarsói játéktér sokkal nagyobb volt aPárizsban megszokottnál, hogy a cir-kuszsátor akusztikai adottságai - a pony-va rossz hangvisszaverő tulajdonsága és abeszűrődő utcazaj miatt - kedvezőtlenekvoltak, és hogy deszkák helyett fű-részporban kellett játszaniok. A nézőszámára ez észrevehetetlen maradt.

Abdallah megérkezése Marseille-be, a Théátre du Soleil Az aranykor című előadásában

ARIANE MNOUCHKINE

Elbeszélnikorunk történetét...

Részlet a Théátre du Soleil Az aranykorcímű produkciójának műsorfüzetéből

„Vajon egy jóvátehetetlen múlt képviselőivagyunk-e - vagy, épp ellenkezőleg, a jövőhírnökei, a jövőé, amelyet egy végéhezközelgő korszak szélső határán még aliglehet felismerni?"

Ezek a kérdések foglalkoztatták jacquesCopeau-t egész pályája során - ésugyanezekre a kérdésekre próbálunk fe-lelni mi is, mai színházművészek, miköz-ben frenetikusan s úgy lehet, megrendítőenküszködünk a zűrzavarban, amely fojtogat,egyesít és szembeállít egymással.

Vannak közöttünk, akik józanságratörekednek, és ezért elfogadják az elsőkérdésben foglalt szörnyű ítéletet. Ezek,lemondásuk jutalmaként, a régi világbanannyi gyönyörűséget, konzervált csodát,annyi meghökkentő, vibráló finomságot,annyi „királyi utat" és, nem utolsósorban,olyan szervezett rendet találnak, hogy -amennyiben valóban tehetségesek -megtalálják az utat nosztalgiáinkhoz, és ahalált is meg tudják szerettetni velünk.

De azok, akik közülünk a második kér-désre mondanak igent, anélkül, hogy tud-nák, mi vár rájuk, e döntéssel még csak azelső lépést tették meg. Hosszú útra tértekrá, amely remények és csalódások közöttvezet, sivatagokon, délibábokon, in-goványokon, tévutakon és zsákutcákonkeresztül.

Ezerszer kell majd visszafordulniokfáradságosan bejárt ösvényekről, és nemszámíthatnak más iránytűre, mint egymaroknyi idősebb társ álmaira és az őrültbecsvágyra: elbeszélni korunk történe-t é t . . .

Egyesek néhány viszontagság után el-csüggednek; kijelentik, hogy nincs szük-ségük a formára, és mindent feláldoznak atartalomnak. Csakhogy ezzel a színházalapvető kifejezési eszközét tagadják meg.Ahogy egy arab közmondás tartja: „Akifordítva tartja ásóját, úgy érzi, könnyebb aföldet körömmel túrni." Ilyenkor azESZME csontjaira meztelenítve,mozdulatlanul mered majd fel az ócska,cifra kelmék között, melyeket legföljebbvalamivel odébb toltak. És tör-

ténjék bár mindez az utcán, egy sztrájkolóüzemben, egy boldogító küzdelem he-vületében: ez a csontváz, ez a szemérmesés konformista aszkéta akkor is csakélősdi. Ő szorul rá egy cseppnyikölcsönkért életre, ahelyett, hogy belőlemeríthetnék a kihívás és a gyönyörnedűjét.

És ez csak egyik aspektusa avalamennyiünkre leskelődő csapdának. Alegnagyobb veszély, minden más bajgyűjtő-medencéje, amely hosszabb-rövidebb időre valamennyiünket rabul ejt:a hazugság. Afféle mentsvár ez, és inkábbbarátaink taszítanak belé, mintellenségeink. Mert barátaink,szövetségeseink azok, akik előtt tisztának,hibátlannak és főképp: szilárdanmagabiztosnak szeretnénk mutatkozni.Azoktól kell tartanunk, akik saját harcospályájukon még nem tanultak meg örülni,s akik gyanakodva néznek mindenélvezetet, főképp, ha maguk is hódolnakneki.

Hogyan éljünk meg mellettük anélkül,hogy egyszer csak megbéklyózott tagok-kal, megnyirbált szárnyakkal, hangunkatvesztve ébredjünk fel, abbeli félelmünk-ben, hogy kilépünk a „fővonalból" ? Pedighát annyi bizonyos, hogy mellettük ahelyünk. De a jövő nem tud mit kezdeninéma poétákkal, vak festőkkel és félelembénította színészekkel. A jövőnek költőkkellenek, akik mindent ki tudnak fejezni,festők, akik mindent ábrázolni tudnak, ésszínészek, akik egyszerre festők és poéták,akik világos és tápláló képet tudnak adnizsúfolt, bonyolult világunkról, akiktestükkel és hangjukkal mind együtt írjákkorunk soha véget nem érő, mindigújrakezdődő komédiáját. Erről a komé-diáról írta Copeau, az álmodozók nagymestere: „Talán egyszer megíródik majd ekor komédiája; de megírni azt csak aszabadulás kiáltásával lehet. . . És szilár-dabban hiszem, mint bármikor: egy ilyenanyag átfogásához új formát kell ki-fejleszteni. A meglevő formát szét kelltörni, és elöljáróban visszatérni az ősi for-mákhoz... melyekben a legfontosabbak aszereplők." És Meyerhold, öntudatlanul is,ráfelel: „Ezért akarja a színész oly makacselmerüléssel tanulmányozni a teátrálisszínház nagy korszakainak meséstechnikáit."

Milyen rég tart már az utazás ! És mi-lyen hosszú még az út!

(Szántó Judit fordítása)

PÁLYI ANDRÁS

Bloomusalem,avagy az Éjszakai Város

Joyce Varsóban

Az Ulyssest viszonylag kevésszer próbáltákmeg színpadra vinni. 1958-ban JamesJoyce regényének párbeszédes formábanírt XV. fejezetét, mely az éjszakai Dublinkülvárosában, egy bordélyházbanjátszódik, a New York-i Rooftop Theatremutatta be Ulysses in Nighttown címmel,majd ugyanezt játszotta az angol LondonArts Theatre. Ez az utóbbi előadás, mely1961-ben a párizsi Nemzetek Színházábanis bemutatásra került - Bloom szerepébenZero Mostele nevezetes alakításával -, afesztivál kiemelkedő eseménye lett. 1974-ben New Yorkban Bloom in Nighttowncímmel új Joyce-adaptáció született. Azidén Varsóban megrendezett NemzetekSzínháza egyik eseménye ismét Joycenevéhez fűződött. Noha a lengyelszínházak a fesztivál hivatalosprogramjában nem szerepeltek, de a ven-déglátó város igyekezett minden reper-toáron levő jelentős előadását bemutatni anemzetközi színházi seregszemle háromhete alatt, s Józef Szajna Teatr Stúdiójamellett kétségkívül az Ateneum Színházhívta fel leginkább magára a figyelmet,elsősorban Joyce-bemutatójával.

Bloomusalem, ez a Jerzy Grzegorzewskirendezte előadás címe, mely szintén aXV. fejezetből készült, de magyarul he-lyesebb - Szentkuthy Miklós regényfor-dítása nyomán - Bloomuzsálemnek mon-danunk, hisz a Bloom hallucinációiban ésvízióiban megszülető város neve Jeru-zsálemre rímel. S ha már az Ulysses szín-padi pályafutásának amerikai és angolállomásait röviden vázoltam, meg kelljegyeznem, hogy Lengyelországban semaz Ateneum Színház előadása az első kí-sérlet Joyce színrevitelére. 197o-benMaciej Słomczyński, az Ulysses lengyelfordítója készített egy a teljes regény fővonalát megőrző színpadi változatot, amita gdański Teatr Wybrzeze mutatott be,ugyanez a dramatizálás került színreVarsóban is, a főiskola végzős színinö-vendékeinek vizsgalőadásaként, későbbpedig Molly regénybeli monológját mintmonodrámát keltette színházi életre Ali-na Szpakówna a varsói egyetemi klubban.Kiemelkedő színházi eseményt azonbancsak az Ateneum Színház elő-adásajelentett.

tönvilágbanAz éjszakai város

A bordélynegyed bejárata a Mabbot Streetről, ásító ajtajú nyomorúságos ház-sorok,piros és zöld lidércfények, a burkolatlanúton talpfákra rakott, a remízbe vezetőkitérővágány húzódik: ezen jön majd avillamos, mely Bloomot majdnem elüti.Az éjszakai külváros e képével indítjaJoyce az úgynevezett tizenötödik epizódot.A történet első része az utcán, abordélyház előtt játszódik, a másik felebent a házban. Az Ateneum Színház elő-adásában a külvárosi utca - a színpad;maga a nyilvánosház viszont már az egészszínházépület: a lépcsőház, a ruha-tár, aszínház stúdióhelyisége, mely a ruhatárralszemben, az előcsarnokból nyílik. Aszínházi este tehát Bloom lidércesképzelgéseinek logikáját követi, melybena bordélyház már-már a világmindenség, atörténelem - Joyce által erőteljes iróniávalmegjelenített - misztériumszínpadávátágul.

Az első részben a közönség „szokásos"

helyét foglalja el a színház nézőterén,csupán a balkon van lezárva, itt helyezke-dik el - láthatatlanul- a kórus, mely meg-szakításokkal ugyan, de végigkíséri azegész estét. Mielőtt a szín teljesen kivi-lágosodna, csupán egy homályos alakkörvonalazódik a színpadon; kétoldalt és aközönség feje fölött - a színpadnyílássalegy vonalban - fekete függöny húzódikelőre, s ezután mintha egy alagútból vagyinkább egy óriási, régi típusúfényképezőgép redőzete alól pillantanánkki a külvilágba: a színpadra, ahol szintén afekete szín dominál. Két trolibusz-áramszedő, egyik végük a színpad pad-lózatába erősítve, a másik rendszerint aszínészek kezében; jobboldalt nagy feketegömb - ez minden. Hideg, kékesneonfényben bontakozik ki a színpadkép.Ez a fény, a feketeség, a két áramszedőkelti fel az éjszakai külváros, a közeli re-míz benyomását. A bordélynegyed ero-tikus hangulatára a nézőtérnek háttal fekvőmeztelen női alak utal. Ez az élő akt azegész első rész alatt mozdulatlanul ott vana színpad mélyén - mint szcenográfiaielem. A színváltozásokat a színészi moz-gás jelzi, valamint az egyes „jelenetekhez"színpadra kerülő új kellékek: vödrök,gramofonlemezek, zsemlével teli tálcák,pékségi lapátok stb. A színpad egyetlenpillanatra sem marad üres. A színészekmegkomponált térben mozognak, s adíszletelemek nemcsak hátteret jelente-nek, hanem egyúttal a színész partnerei is.

A derengő kékeslila fényben megje

lenő figura nem más, mint LeopoldBloom (Marek Walczewski), magas, so-vány, erősen kopaszodó, ötven év körüliférfi, sötét, elnyűtt öltönyben. Méltóság-teljes mozdulatai lassan bontakoznak ki ahomályban. A színpad elejére lép, erősebbmegvilágításba kerül, a nézők felé fordul,s lassan, nagyon lassan kinyújtja,felkunkorítja a nyelvét, megérinti vele azorra hegyét. Ekkor indul el, zizegő hangothallatva, a fekete függöny: mintha Bloommágikus erejének hatására kerülnénk azóriási fényképezőgép belsejébe. Akövetkező pillanatban megváltozik avilágítás, édeskés női vihogás hallatszik,alatta nagybőgő szólója. Leopold Bloomés Stephen Dedalus (Andrzej Seweryn)nekivágnak az éjszakai városnak.

Miről szól az előadás?Miről szól voltaképpen az Ulysses, ez a

„cselekmény nélküli" regény? Egyetlennapról, 1904. június tizenhatodikáról,csütörtökről, egy átlagos dublini hétköz-napról, reggeltől késő éjszakáig. A regénykét főhőse: Leopold Bloom ír kis-polgár,egy újság hirdetésszerzője, és StephenDedalus, a huszonkét éves szabadértelmiségi, művészjelölt, akiben Joycesok tekintetben fiatalkori önma-gátrajzolta meg. Bloom a véletlenekösszjátéka folytán ezen a napon ismer-kedik meg Stephennel, aki évekkel ko-rábban elhunyt kisfiára emlékezteti, útjukszétválik, majd estére ismét összeta-lálkoznak, együtt bolyonganak a város-ban. Joyce az ír kispolgár hétköznapi bo-lyongásának történetét átszövi az Odüs-szeiára utaló vonatkozásokkal: innen a műiróniája, mellyel az író többek közt sajátkorának törpeségét akarja megénekelni.Bloom és Stephen vitáiban az írnacionalizmus, a sovinizmussal átitatottvallási ideák szólamai visszhangoznak -ez már a lengyel előadás szempontjából isfontos. Igaz, itt a bordélynegyed Wal-purgis-éjében már szinte félszavakkalérintkeznek : túl vannak mára nagy poha-razgatáson.

A varsói előadásnak - a regénytől el-térően - egyértelműen Leopold Bloom afőhőse. Mint említettem, mindent vol-taképp Bloom vizionálásában látunk: epokoli kavargás nem más, mint az ittasBloom gátlásoktól mentes agyának ka-valkádja. S hogy ez miért érdekes? MertJoyce a „tudatalatti" elszabadulásában azemberi sors és történelem mozgatóit ke-resi, az ösztönvilágban fellelhető mozgató-erőket. Grzegorzewski rendezése márpusztán azáltal is, hogy Joyce hősének,Bloomnak, pontosabban Bloom vízióinak

logikáját követi, eltávolodik Joyce arisz-tokratikus időnkívüliségétől, történelmenkívüli történelemfilozófiájától, serőteljesen meghúzza e Walpurgis-éjtörténelmi-társadalmi kontúrjait. Azelőadás gondosan kiépíti a hős és aszínpadi „valóság" kölcsönös kapcsolatait,a színészi játék és az idősíkok különbözőjelentéseinek sajátos intenzitása általszüntelenül érezzük, hogy Bloomképzelgéseiben járunk, noha ő maga isrészt vesz e kép-sorban, mely mintegydeformált, átalakított vagy kommentáltváltozata a hőstől függetlenül létező,éjszakai városnak: a későn haza igyekvőjárókelőknek, utcalányoknak,rendőröknek. Nem csoda hát, hogy asötétből a válla fölé nyúló kézben Bloomaz apját ismeri fel, be-vonszolja a fénybea sápadt Rudolf Virágot, de az atyaifenyítés elől máris a mama karjaibamenekülne, hallja Mollyt, a feleségét,amint álmában félrebeszél, s előbb mégbelekeveredik egy cselédlány bíróságitárgyalásába, végül pedig Zoe-t, azutcalányt szépséges gazellának nézi.

A nézők bevonulása Bloomuzsálembe

Bloom és Zoe találkozása lényeges pilla-nat. Amikor az örömlány éles tekintetemagára vonja Bloom figyelmét, ő ijedtenfedezi fel a külvárosi szajhában Mollyt,pontosabban az egykori Molly emlékét.Zoe agresszív fellépésére ő isagresszivitásba rejti rémületét. Ordenáréhangon szól a lányra: „Te dublini vagy ?"Mire a lány ugyanebben a hangnemben:„Egy frászt! Angol vagyok. Nincs egybagód ?" Bloom végre szemérmetlenül,kihívóan, vállát jellegzetesen felhúzva,oldalra hajtott fejjel közeledik Zoe-hoz:„Ritkán dohányzom, édes" - üvölti bele azarcába. A kis szajha nyugodt, gúnyosszavai azonban egyszerre megváltoztatjáka színpadi helyzetet : „Na ? Miért nemfolytatod? Gyönyörű választási szónok-latnak indult" - mondja Zoe, s Bloomvalóban előadja választási beszédét. „Újkorszak hajnalfénye sugárzik felénk! Én,Bloom, bizony mondom nektek, itt vanmár a küszöbön. Igen, Bloom szavánakhihettek, hogy hamarosan beléptek a le-endő aranyvárosba, az új Bloomuzsá-lembe, a jövő Nova Hiberniájába!"

És Grzegorzewski, a rendező valóbanhisz Bloom szavának: megrendezi a nézőkbevonulását Bloomuzsálembe. Bloomválasztási beszédével véget ér az elő-adáselső része. A fekete függöny, melykörbefogta a közönséget, lassan vissza-húzódik. A nézők reflexszerűen felállnak,hogy lemenjenek a színház előcsarnoká-

ba (más előadásokon itt működik a büfé,itt lehet dohányozni), s ettől kezdve át-veszik a statisztéria szerepét. A márvány-lépcső aljában kétoldalt a kórus, tagjaikörgallérban és fekete kalapban a leg-inkább papnövendékekre emlékeztetnek,Joyce blőd és pajzán versikéi hozsanna-ként zengenek ajkukon.

Megpillantjuk az Ateneum Színház ru-határát: a mélyén egy félig szétszedett fe-kete zongora, belső alkatrészei a fogasok-ra szerelve. Az egész olyasféle benyomásttesz, mintha egy irreálisan nagy hangszerbelsejében lennénk. Hátul, a zongora fe-lett, rikítóan kifestve, kibomlott hajjalBella Cohen monumentális alakja: ő abordélyház tulajdonosnője. Nagy kagylóttart a kezében, s abba mondja bele akérdéseit, akár egy mikrofonba. A ruhatárszögletében egy széken „szürke",nyomorúságos emberke ül, vagy inkábbemberfoszlány - ruhafoszlányokban. Talánegy depresszióba süllyedt részeg? Amikorkésőbb ismét a székre pillantunk, anyomorúságos figura helyén már csakhúsfoszlányok lógnak. A másik oldalonegy cirkuszi bűvész, színes öltözékben, amutatványaihoz szükséges kel-lékekkel éspálcával a kezében. S a középpontban, aruhatár előtti márvány-pulton: StephenDedalus, hanyag tartásban, elegáns, derosszul begombolt öltönyben.„Ópapácskám" - Bloom szava hallatszik aszínház túlsó végéből, és Stephen fejefölött előhajol az agyafúrt, monoklisöregúr: Virag, Bloom apja. Virag úgycsacsog, játszik a szavakkal, különbözőritmusban, abszurd varián-sokbanhangokra szedve őket, akár egy papagáj.Bloom a holnapról és a tegnapról szőttkusza filozófiáját feleseli vissza neki.Virag abrakadabra szónoklatánaktetőpontján Stephen hirtelen megfordul, akezében levő sárga bottal belecsap aruhafogasokra feszített zongorahúrokba, selkiáltja magát: „Csukott szemmel kelljátszani. Úgy, ahogy a papa." Majd halkanhozzáteszi: „Most egy moll-hangzatkövetkezik."

Az „új Bloomuzsálemben", ahol a né-zők többnyire zavarodottan téblábolnak,mint tájékozatlan vidékiek a nagyváros-ban, valóban minden úgy szól, mint egypolifon vagy inkább „polifonizáló" ze-nemű. S nemcsak azért, mert StanislawRadwan zenéje valóban végigkíséri azelőadást (itt, a második részben a zene-kart is látjuk), hanem mert a hangok,alakok, mozgások, tárgyak mintegy egy-másra komponálva, „kánonban" szólal-nak, jelennek meg; az előadást buszon-

nyolc színész játssza, egy-egy színésztöbb szerepet is alakít. A figuráknak ez azegymásba folyása, sőt néha felcserél-hetősége Bloom vízióinak képzettár-sításaiból fakad, néha nem minden logikanélkül, néha csupán a színészek fizimis-kája alapján. A játéktér, melyben a nézőkszabadon mozognak, úgy van meg-tervezve, hogy semmiféle lehatároltságbenyomását sem kelti. Oda megyünk, ottnézelődünk, ahol akarunk. Egyesekrágyújtanak, beszélgetnek. Ennek mársemmi köze a szokásos színházi néző-állapothoz, inkább úgy érezzük magunkat,mintha az utcán összeverődött tömegsoraiból kíváncsiskodnánk. A színészek-nek viszont kijelölt helyük van, nem lép-nek közvetlen kapcsolatba a közönséggel.A ruhatárral szemben nyílik a szín-házstúdióterme, a teremben félkörben, többsorban rácsos támlájú székek: a látvány azongorává alakított ruhatárra rímel. Itt azutolsó széksorban foglal helyet Bloom,odébb színes öltözékben a házörömlányai, az egyik egész idő alatt aterem közepén álló kézimángorlót hajtjamonoton lassúsággal, a másik egy kagylóttart a füléhez, azt hallgatja stb.

Minél kevésbé vesznek tudomást aszínészek a nézőkről, a közönségről, anézők annál inkább szeretnének a köze-lükbe férkőzni. Hasonló folyamat ját-szódik le Bloom és az előadás többi alak-ja között. Bloom, miközben hőse a tör-ténetnek, kívül is reked rajta: az elsőrészben az első valóságos kapcsolatot Zoejelenti számára, ezt követi Bloomapoteózisa és a bevonulás Bloomuzsá-lembe, azaz a bordélyba. Az előadás má-sik hasonló momentuma, amely azonbansokkal erőteljesebb, a második rész végefelé következik be. Előbb azonban azeddig kialakult kapcsolatok is széthulla-nak, szertefoszlanak. A szavak, az abszurdnyelvi asszociációk összefüggéstelenülkavarognak a levegőben. A Bloom„oldalán" állók és a Stephen „oldalán"

állók csak a madame-mal, Bella Cohennelvaló alkudozás jelenetében tudnak szótérteni, ám ez is igen nehezen megy: Bellaa kezében levő lapos kagylóba be-szél,melyet úgy tart maga elé, akár egy tükröt,szavait Kitty, a rejtélyes mángorlógépmellett ülő szajha fogja fel, aki spirálos,hegyes kagylót szorít a füléhez. MajdBloom feláll, átjön a nézők közt aruhatárhoz, Stephenhez lép, s odaad ne-kiegy gyufásdobozt, halkan megjegyezve:„Ez a magáé." Ezzel egyszerre áttöri aszörnyű elszigeteltséget.

E perctől eltűnik a nézők és a színészekközti éles válaszvonal is. Az előadás sze-replői elvegyülnek a közönség soraiban.Zene szól, előbb lassú, majd egyre gyor-sabb ritmusban. Stephen, mintha követ-niakarná a keringő ritmusát, szavait is„háromnegyedes" ritmusban ejti. Tehátgyorsan, gyorsan, még egy szót mond,hogy kitöltse a taktust, felborul a mon-datok hangsúlya, Stephen egyre kapkod aritmus után. Már nemcsak szavak, ha-nem artikulálatlan hangok is előtörnek be-lőle. Már egész testét átjárja a keringő, akezében levő bot hol fent, hol lent. Tán-col az összes szereplő. Csak Bloom állmozdulatlanul az oszlopnak dőlve, ésnézi Stephent. Walczewski egyik leg-döbbenetesebb, lenyűgöző pillanata: nemlétezik számára más, csak az ifjú StephenDedalus, akiben most is nyilván el-vesztett kisfiát látja. A nagy happeningVII. Edward koronázási menetévé alakul:ez sodorja magával Bloomot is. Stephenés Carr közkatona közt incidens támad,verekedés, kiütik a villanykörtét, abordélyban, azaz a színházban kialszik afény, további veszekedés a sötétben.Kitárul a színház bejárati ajtaja, az utcá-ról egy autó reflektora világít be, rend-őrök jönnek, kettéválasztják a tömeget,kérdéseket tesznek fel. Bloom és a vere-kedésben megsérült Stephen elindulnak,most már ki, a valóságos utcára, össze-ölelkezve: Telemakhosz és Odüsszeuszvégre megtalálta egymást.

A tízshillinges ház

A sötétben a veszekedés Bella Cohen, amadame és Bloom között zajlik le, neve-zetesen a kivert lámpakörte ügyében.Bloom Stephent védi, Bella Cohen fel-nagyítja a kárt. Ebben a civódásban hang-zik el a bordélymama szájából: „Ne járjona szája, hallja! Ez nem bordély. Eztízsbillinges ház." Bloomuzsálem tehát, aleendő aranyváros, a jövő Nova Hiberniájamég csak nem is bordély. Csupán egykülvárosi remíz melletti, tízshillinges ház.Telemakhosz és Odüsszeusz bolyon-gásainak végefelé a múlt és jövő nagymisztériumszínpada: tízshillinges ház.Hová süllyedt a shakespeare-i „színház azegész világ" Bloom vízióiban! Bordély azegész világ? Ez Joyce nagy fintora:Walpurgis-éj a bordélynegyedben. DeGrzegorzewski előadásában ott van az afélévszázad is, ami az Ulysses megírása ótaeltelt. Grzegorzewski, aki maga díszlet- ésjelmeztervezője is az előadásnak, aruhákban hangsúlyozottan utal a cse-lekmény és a figurák eredeti helyszínére

és korára. Ez kevesebb is, több is, mintJoyce. Kevesebb, mert a Bloomusalembőlhiányzik az író sziporkázóan szellemesíróniája. S több, mert mindaz, amit látunk,konkretizálódik, meghatározott történelmidimenzióba kerül.

A lengyel kritika elragadtatással és he-ves tagadással fogadta az előadást. Van-nak, akik a Joyce-divat újabb kóklersé-gének tartják a Bloomusalemet. Az előadásazonban igazolja magát, Joyce neve, di-vatja nélkül is. Grzegorzewski nem kí-vánja szóról szóra „lefordítani" Joyce-ot.Joyce, noha párbeszédes formában írta ezta fejezetet, mégiscsak a szépprózalehetőségeit próbálta, kísérletezte benne, snyelvi leleményeivel már-már valamiféleabszurd költészetet terem-tett. Elbeszélésnélküli elbeszélő költészetet. Joyceszabadon szárnyal asszociációival - azAteneum Színház előadása mindenthelyhez és időhöz köt. Kiemel egy-kétrekvizitumot a külvárosi éjszakából, s ezekszínházi átlényegítésére, transzformálásáratörekszik. Megterem-ti a külvárosiéjszakából az Éjszakai Várost, ha úgytetszik, az Éjszaka Városát. Ez a joyce-ilátomás a világról - Bloom vízióinaktükrében. S nem utolsó-sorban: egy mailengyel színház falai között. Az előadás aszó szoros értelmé-ben kivisz a varsóiutcára: ide lép ki Stephen és Bloom.Telemakhosz és Odüsszeusz. Nem nehéz aJoyce által ostorozott ír nemzetiálmártíromság és a lengyel múlt bizonyosrokonságát felfedeznünk. Ez az előadás amúlt rossz örökségét ostorozza.

És nem utolsósorban színházi, színészi,játékstílusbeli kísérlet. Más színház, mintamihez szoktunk. Más, mint amihez azAteneum Színház nézői szoktak. Erreérdemes még néhány mondattal kitérnünk.

„Műhelyszínház" és színházi műhely

Az Ateneum ma Varsó egyik legérdeke-sebb s alighanem legjobb színháza. ASZÍNHÁZ hasábjain is többször írtunkmár előadásaikról: elegendő talán aSuszterek, A konyha, A próbababák báljacímét említeni. Ezek az úgynevezettnagyszínházi repertoár darabjai. Emellettműködik a színház stúdiója is. (Itt ját-szották például a fesztivál ideje alatt FranzKafka Amerikáját, ugyancsak JerzyGrzegorzewski rendezésében; ezt azonbannem volt módom megnézni.) ABloomaasalemmel új kísérleti produkcióksorát nyitotta meg a színház Ateneum-Atelier elnevezés alatt. Atelier, azaz

műhely: a Bloomusalem valóban műhely-színház abban az értelemben, hogy itt fo-kozott figyelem kerül a színház műhely-kérdéseire. Némi rosszmájúsággal aztmondhatnánk : csak másodsorban fontos,hogy előadás is szülessék. De mégis: egy-úttal jó előadás született.

Példaképpen érdemes újra felidéznünk aBloomot alakító Marek Walczewski kétpillanatát. Az első részből: Bloom befut aszínre, első szavait lihegve ejti ki: „Szúraz oldalam. Kellett nekem ez a rohanás?"A következő pillanatban valószerűtlenülhangzó, erőteljes kiáltás hagyja el ajkát,rekedten, ugyanabban a tónusban kétszeris megkísérli elénekel-ni a szenzációs hírt:„London ég! London ég!" Majd néhánygyors, ügyefogyott lépést tesz előre,megbotlik, a föld-re esik. Egésztestsúlyával fél kezére nehezedik, hosszúpillanatokig ebben a furcsa pózban marad,megállapítva, hogy a szúrás az oldalábanelmúlt. A színpadi helyzet „hagyományos"

megoldása az lenne, hogy a színészelképzel egy villamost, melynek majdnemaláesett, mert megbotlott. Vagyis azéletből hozott élményei alapján ezt azepizódot eljátssza: lemásolja a valóságból.Walczewski azonban ténylegesenmegbotlik a színpad síkjávalpárhuzamosan feszülő áramszedőben, smindaz, ami ezután következik, ebből avalóságos botlásból ered. A színésziakcióból nem tűnik el ugyan a kül-világból hozott élmények felhasználása, avalóság másolása, a hangsúly azonbaneltolódik: a színpadi történés hitelét aszínpadi valóság adja meg. Jelen esetben avalóságos megbotlás és ennek természeteskövetkezményei.

És az előadás utolsó jelenete: az éjszakaiincidens után Bloom felsegíti Stephent,akit az imént leütöttek. Az egyik kezéveltársát tartja, a másikban annak kalapját ésbotját. Stephen alig áll a lábán, Bloomkarjára támaszkodik, meg-indulnak akijárat felé, szemben az utcáról jövő,vakító reflektorfénnyel. Hihetetlen erő vanebben a képben: ők ketten fényárbanfürödnek, ám maguk nem lát-nak semmit.Elegendő a két színész össze-húzódópupillájára pillantanunk, hogy errőlmeggyőződjünk. E két hunyorgószempárra, mely végül is nem több, mintreflexszerű reagálás az erős fényre, sokáigemlékszünk az előadásból.

Nem új dolog, amit Grzegorzewskikülönösen egyes színészeivel felfedeztet,a film hatása alatt e természetesség szín-padi megvalósításával sokan próbálkoz-

Egy figura a varsói Bloom vízióiból

tak, nem is eredménytelenül. És mégis új,mert itt születik, evidens és tiszta. Rosszkifejezéssel eszköztelenségnek is nevezik,de hisz épp az eszközök tökéletesbirtoklása szükséges hozzá. A teljeskoncentrálás. Hogy a színész az előadásösszefüggő jelrendszerében egész szemé-lyiségével hozza azt a jelentést, amit hozniakell. Természetes kopaszságán és el-nyűttöltönyén kívül egyetlen karakterisztikusjegye sincs Walczewski alakításának,jelenléte mégis átsugárzik az egészszínházi estén. Nem mondható el ugyan-ez mind a huszonnyolc szereplőről.

Feltehetnénk tehát a kérdést, vajon ez a„műhelyszínház" gazdagítja-e majd azAteneum színházi műhelyét? Beépül-eszervesen a színház munkájába ez akísérlet? Tudják-e kamatoztatnieredményeit? S ha igen - mert mindenbizonnyal, igen -, akkor milyenmértékben? Meg-érte-e a fáradságot? Ez ajövő titka. Addig is: egy rendkívüli, mélyélményt hagyó színházi este emlékéthoztuk magunkkal.

HÁMORI ANDRÁS

„Lötyögős színházatjátszunk"

Beszélgetés Pogány Judittal és VajdaLászlóval a varsói NemzetekSzínházáról

Egyhetes világszínházi szemináriumonvettek részt. Önkéntes tanfolyamon.

Előadások előtt félórákat tolongtak éslökdösődtek a színházak előcsarnokában, adélelőttöket jegyvadászattal töltötték.Lelkendezhetnénk, csodálkozhatnánkezen, cinikus-tréfás megjegyzésekettehetnénk - ki-kiízlése szerint. A lényegazonban, hogy a kaposvári Csiky GergelySzínház két tagja: Pogány Judit és VajdaLászló színházuk varsói vendégszerepléseután további egy hetet töltött afesztiválvárosban, csupán színházat nézni.Dicsérő-oktató eszmefuttatások helyettinkább a véleményükre voltam kíváncsi:mit jelenthet egy fiatal színésznek egy hétalatt Párizs és Milánó, Bukarest, NewYork és Varsó vezető színházaitvégigjárni, francia, olasz, lengyelkollégáik titkait lesni.

- Kezdjük először itthon. Mit jelent álta-lában egy színésznek színházba járni?

Pogány Judit: Ismerkedést. Megismerniegymást, hogy ne csak hallomásokra, le-gendákra támaszkodjunk, hogy ne csakegy film- vagy tévéfelvételnél találkoz-zunk először. Feltétlenül szükségünk vanrá, hogy legalább egyszer-kétszer lássukegymást játék közben, hogy valamittudjunk egymásról, mielőtt színpadonvagy más munka közben találkoznánk.Megismerni a fiatalokat is - ezért járok énpéldául főiskolai vizsgaelőadásokra.Emellett szórakozás, bár semmiképp semolyan tiszta formában, mint egy „civil-nek". Mi mindig sokkal jobban izgulunkegy produkcióért, mint a nézők, még ak-kor is, ha nem valamelyik barátunk ját-szik a darabban. Azt hiszem, a színházbajárás egyszerűen feladatunk, színházimunkánk egyik része.

Vajda László :Röviden: munka. Megfi-gyelni egy másik előadást, mások játékát,akár otthon, akár egy másik színházban,összevetni a sajátunkkal, feltétlenülegyfajta munkafolyamat.

- Van-e lehetőségük arra, hogy évközben át-menjenek egy-egy estére másik városba?

Vajda László: Kevés. Sokat játszunk,szinte minden este színpadon vagyunk,főleg mi, vidéki színészek. Nincs időnk

Az ardennes-i erdőbe száműzött herceg(Vajda László)

rá. Úgy veszem észre, hogy Magyaror-szágon eléggé elszigeteltek a színházakegymástól, pedig tulajdonképpen milyenpiciny ország! Nem tudja az egyik szín-ház, hogy a másik mit csinál, legfeljebbáttételesen, hallomásból vagy kritikákból.Ezért terjednek el közöttünk néha alap-talan legendák egymás színházáról. Ne-kem annyiban volt idén szerencsém, hogyláthattam Kecskeméten a Don Carlost, deemlíthetnék még legalább öt olyanelőadást, melyet nagyon szerettem volnamegnézni.

Pogány Judit: Ugyanez akadályozza aztis, hogy külföldi előadásokat láthassunk.Én a fesztivál előtt mindössze egy lengyelelőadást láttam Budapesten és egyjugoszláv színházat, amikor nálunk „ven-dégjátszottak" Kaposvárott. Pedig a világszínházait figyelemmel kísérni legalábbolyan szükséges lenne, mint a hazaikollégák munkáját.

- Emiatt volt tehát nagy jelentősége annak,

hogy kijuthattak Varsóba és az Ahogy tetszikelőadása után tovább is ottmaradhattak afesztiválon.

Vajda László: A Nemzetek Színházán énis abban a szerencsés helyzetben voltam,hogy szinte „szűzen" minden nemzetköziszínházi eredménytől, egyszer-reömlesztve láthattam egy sor előadást.Élményt jelentett azért is, mert saját sze-memmel meggyőződhettem arról, ami-

ről korábban annyit hallottunk: hogy aszínházi világ roppant izgalmas, forrongóállapotban van, noha néhány éve meg-húzták a feje felett a vészharangot. Var-sóban ismét bebizonyosodott, hogy aszínház, ha tehetséges emberek csinálják,mindig megtalálja a kivezető utat, s aztszinte érezni lehetett a levegőben, a né-zőtéren és a színpadon, hogy a színházújra győzelmet arat, vissza tudja hódítania közönséget.

- Mi volt az első érzésük a látott előadásokután ?

Pogány Judit: Őszintén megmondom,elkeseredtem, és ha nem érezném nagy-képűségnek, azt mondanám, hogy szak-mai válságba kerültem, látván azt a vég-telen pontosságot, kidolgozottságot éstisztaságot, mellyel szinte minden előadá-son találkoztunk, és főként a színészi játékvégleteket vállaló intenzitását. Az elsőnapokban olyan érzésem támadt: nincsmód, hogy utolérjük őket. Aztánmegkeményedett bennem a gondolat,hogy én is alkalmas vagyok mindenre, elkell érnem ezt a szintet. De egyáltalánvan-e erre lehetőségünk? Mi legfeljebb azadott szerepre készülünk, arra is három,legfeljebb öt hétig, nincs rá alkalmunk,hogy eljussunk a finomságokig, alegfontosabb tudnivalóig, a legérzéke-nyebb pontokig. Egyszerűen azért, mertnincs módunk a próbákon kívüli gya-korlásra, a folyamatos önképzésre.

Vajda László: Érdekessége volt mégennek a fesztiválnak - bár meg kellettállapítanunk: korunknak egyféle közösjátékstílusa nem létezik -, hogy mindenkarakter valami egészen rendkívüli hő-fokra törekedett. Azt hiszem, itt mi egykissé el vagyunk maradva. Színész va-gyok, tehát színészszemmel figyeltem: anem kivételes talentumú színészek isolyan belső hőfokkal elevenítenek megegy-egy előadást, ami nálunk, manapságnem szokás. Azt hiszem, rettenetesenhisznek abban, amit csinálnak. Igazi el-kötelezettség nélkül, cinikusan nem tud-nának így játszani. Ezt éppen azért mon-dom, mert nálunk, Magyarországon aszínházat körülveszi bizonyos cinikuslégkör, így sok minden csak félig születikmeg.

- Ennek pusztán a cinizmus az oka?Pogány Judit: Semmiképpen. Úgy érez-

tem, hogy ezek a színházak nagyban küz-denek valami szépért - és milyen pici ésnehéz harcot folytatunk mi, milyen piciproblémák miatt kullogunk mi mondjuk alengyel színház mögött! Például az-

zal, hogy ilyen alacsony próbaszám mel-lett lehetséges-e másfél évig konzerválniegy előadást, majd négy nap alatt felfris-síteni? Hiszen így pontosan a szöveg alat-ti, lényegi tisztaság és szépség tűnhet el,ez ugyanis a legfoszlékonyabb. Vagy le-hetséges-e az, hogy a színháznak egy kül-földi fesztiválra ne legyen pénzealapszőnyegre, és helyette csúszós díszlet-vásznat kelljen feltenni, ami miatt éppen afigurám lényege, temperamentuma,könnyed mozgékonysága tűnik el ? Ezektehát azok az apró problémák, melyekeleve kizárják, hogy a mi előadásunkatössze- lehessen hasonlítani, mondjuk aPiccolo Teatro előadásával.

Vajda László : Valóban a félig létrejövőprodukcióknak az említett cinizmusonkívül rengeteg más oka is van. Ezek közétartozik többek között a kapkodás, a végső

tisztázás hiánya. Mnouchkine-ék tizenkét-tizennyolc hónapig próbálnak egy darabot,mi legfeljebb négy-öt hétig, de közbenakkor is el-eljárogatunk tájelőadásokra.Előfordulhat az, hogy valamiféle szentőrületből hirtelen négy hét alattmegszületik egy alkotás. De azt hiszem,jobb másfél évig érlelni, átmenni közbenkülönböző fázisokon, szenvedéseken,eltompulásokon és újrakezdéseken, ésakkor valami még nagyobb születhetebből. Így lehetséges az is, hogy ezek aszínházak - Stein, Strehler, Mnouchkine -a jelentéktelennek, felszínesnek tűnőapróságokat is döbbenetesen kitaláljál:,ezek se sikkadnak el_, és nagyon fontosak.Egy apróság: a Nap Színháza előadásán anézők nem székeken ültek, biztonságoshelyzetben, melyben a gerincoszlopukatmegtámaszthatták volna, ezzel elevebizonyos távolságot tartva, hanemvalósággal rá kellett dőlniök a színpadraazokon a ferde síkokon, amelyeken helyetfoglaltak. Ezáltal a színészek mintegymagukhoz szippanthatták a közönséget,sőt már-már olyasféle helyzet teremtődött,mint Breughel bibliai témájú képén,melyen Keresztelő Szent János prédikál.Ahogy beléptünk a nézőtérre, azonnalelhittünk volna nekik mindent, annyiraforró volt a hangulat, mindössze ezektől az„apró külsőségektől". A másik, amimegdöbbentett, hogy bár nem tudokfranciául, mégis mindent értettem.Fantasztikusan képzett pantomimesek,mindent el tudnak játszani a kezükkel,lábukkal, fejükkel, a maszkjukkal, így azelőadásuk, azt hiszem, teljesen közérthetőa világ bármely pontján. Bevallom, látvaőket, szomorú irigység fogott el. Igaz,nekik kifejezetten ez

a színházideáljuk; nekünk nem elsőrangútörekvésünk, hogy pantomimes szín-házlegyünk.

Éreztek-e a fesztiválon látott valamelyikelőadással szellemi rokonságot?

Pogány Judit: Két színháznál éreztemazt, hogy törekvéseink hasonlóak: GiorgioStrehler és Peter Stein színházáragondolok, ahol néha meglepően, szinteijesztően megjelent ugyanaz a kép, ugyan-az a hangulat, ugyanaz a jelentés. Cso-dálattal néztem, hogy játékukban semmi-féle hamis kitaláció, semmiféle mutatóshazugság nincs. Csak a darabot akartáktolmácsolni, teljes tisztaságában, és talánezért érződött a Goldoni-előadásbólugyanaz a költői tisztaság, mint amelyZsámbéki rendezéseit is átsüti.

Vajda László: Azt a stílust, amelyetGiorgio Strehierék képviselnek, én isegészen közelinek éreztem a miénkhez. Ezrealista színjátszás, mondhatom úgy is,nagyképűbben, hogy lírai realizmus,ahol a színpad a költészet helye. Maga azelőadás tisztán realista, de valami költőikeletkezik a játék. közben, valami finom,megfoghatatlan varázsos dolog születikkét-három ember között, és ezáltal a né-zőtéren ülő öt-hatszáz között is. A titka?Talán így mondhatnám: tehetség és ártási,gyönyörteljes munka, amiből igazi varázslat jön létre, s ebben boldogan vesznekrészt a színészek, mert kifeszülközöttük valamiféle csala, egymás szemé-ből játszanak, és egymás lényéből. Ter-mészetesen ez sem mondható cl mindenlátott színházról.

- Térjünk vissza a színészi játékra.Vajda László: Azt a kifejezést hasz-

náltam, amikor a varsói előadásokat néz-tem, hogy mi „lötyögős" színházat ját-szunk. A lötyögésen azt értem, hogy sok-kal többet engedünk színpadjainkon azesetlegességnek, mint szabadna, még azigazán jó előadásokban is. A tehetségminden bizonysága ellenére sincs a játékúgy megszerkesztve, hogy annak vala-mennyi pillanata igazi legyen és tartalmas.Azért is hangsúlyozom ezt, mert Varsóbannagy örömmel töltött el, hogy a színészetvisszanyerte mesterségbeli becsületét.Valahogy úgy játszanak most a világnakezekben a nagy színházaiban, hogy mgszinte ki is teszik, meg is mutatják aszínészek, hogy íme, még ezt is tudom.Tehát céhes, tisztességes, becsűletes dologismét színházat játszani. Ezértlehet számon kérni a lötyögést, aminálunk elharapódzott. A mi színesueinkáltalában úgy tesznek, mintha semmihez

Rosalinda (Pogány Judit) a kaposvári Ahogytetszikben (Fábián József felvételei)

sem értenének. Csak éppen tehetségesekes ott vannak a színpadon. Pedig ezen mártúlhaladt a világszínház. A színész,büszkén kezére-lábára, arra, hogy tud be-szélni, koncentrálni, megmutatja ak özönségnek mindazt, amit tud, és aközönség elvárjai igényli ezt. Aszínészetnek mint céhes iparnak,mesterségnek vagy művészetnek,visszatért a becsülete, ami úgy gondolom,akkor volt meg utoljára tiszta formájában,amikor színészfamíliák kordékonvándoroltak. Komédiások, nemcsak a szóma gyakran lenéző hang-nemben használtértelmében, komédiások a drámában is, ésannál nagyobb a becsületük, minél többettudnak.

Egy idő óta nálunk elég már csak tehet-ségesnek lenni, bár tudjuk, hogy a tehet-ség milyem képlékeny valami, mennyirejön-megy, el- és előtűnik, de a jó színé-szek éppen azzal, hogy fantasztikusanbirtokolják, a mesterséget, át tudják ma-gukat segíteni pályájuk nehezebb perió-dusain. S akkor még a közepes színészeketsem l

ehet rajtakapni, hogy most rosszuljátszanak, vagyis nincsenek „ihletett"állapotban. De ehhez hatalmas munka, jó jstúdiumok, jó tanulási mód-szerei:kellenek.

Mindezeknek eredménye, szerintem,hogy a Varsóban látható legjobbelőadásokon nem volt egyetlen pillanatsem, ami ne szólt volna arról, amirőlszólnia kellett. Egy színész a kisujját semmozdította úgy meg, hogy annak ne lettvolna jelentősége. Semmi sem hatottesetlegesen. Ez szabadíthatja fel azelőadáson belül az olyan nagylehetőségeket, mint a szabad játék, mert aszínészek már csak abban képesekrögtönözni, amiről a darabnak szólnia kell.És ez jelenti a színész igazi szabadságát.

játékszínRÉVY ESZTER

A kör bezárul?

Körszínház: Agyagtáblák üzenete

Idei nyári bemutatójával a Körszínház -híven hosszú évekkel ezelőtt sikeresenmegkezdett kultúrtörténeti-művelődés-történeti értékeket feldolgozó-bemutatócélkitűzéséhez -, most az egyetemes em-beri kultúra bölcsőjéhez nyúlt vissza.

Néhány szó a sumér-akkád kultúráról

A Mezopotámiából származó legrégibbemlékek egy a sémitától fajilag eltérő nép,a sumérok műveltségét őrizték meg. Ez anép itt már az i. e. 4-3. évezredbenmagasan fejlett életviszonyok között élt.De az i. e. 2. évezred elejétől kezdve márigen nehéz szétválasztani a sumér emlé-keket a sémi emlékektől. Sémita törzsek asumér területekre történt behatolásuk utána sumér kultúrával összeolvadvamegteremtették a maguk sajátos asszír-babiloni kultúráját. Ezt a kultúrát ékírásosagyagtáblácskák tömege őrizte megszámunkra, melyeknek írásjegyei mind-össze száz éve váltak ismét olvashatóvá.Az ékírás megfejtése tette ismertté az em-beriségnek az Iliász előtti, minden való-színűség szerint első nemzeti eposzát, aGilgamest.

Gilgames történeti személy volt, a su-mér királylistán szereplő I. uruki dinasztialeszármazottja. Az i. e. 3. évezredbenGilgames alakja körül legendák sora ala-kult ki, melyeket sumér epikus költemé-nyek tartottak fenn, majd az óbabilonikorban a Gilgames-legendákat terjedelmeseposszá dolgozta át egy ismeretlen költő.Költői önállósága és merészsége a küzdő,emberi életét kiteljesíteni vágyó, ahalhatatlanságra törekvő hőssé tudta tenniGilgamest. Rákos Sándor mindentekintetben kitűnő fordítása a fennmaradtemlékekből ezt a művet vette alapul.Azonban az eposz az elő-adás anyagánakcsak egy részét képezi, rajta kívül számosmás ékírásban fenn-maradt emlék tartalmais feldolgozásra került. Ezen emlékek egyrésze gazdag, számító kalmárnéprőltanúskodik, mely igen fejlett szinten éltemindennapjait, és melynek színes,epikában és lírában gazdag irodalmiemlékei már dús fantáziával megalkotott,bonyolult hitvilág képét mutatják.

A kétszínű főbíró (Rátonyi Róbert) az Agyagtáb-lák üzenete előadásában

Az előadás célkitűzései

Kazimir Károly ezúttal tehát azt a feltét-lenül elismerésre méltó célt tűzte magaelé, hogy megismertesse közönségével eméltánytalanul viszonylag kevéssé ismertsumér-akkád kultúrát. Sőt, túllépve apuszta megismertetésen, érzékeltetni kí-vánta mindazokat a vonásokat, melyekmaradandóan, napjainkig megterméke-nyítően hatottak és hatnak az európai kul-túrára. Ezért az előadás anyaga aGilgames-eposzon kívül felöleli szinte azösszes eddig lefordított ékírásos emléktémáját. Az így - Rákos Sándor ésKomoróczy Géza közreműködésével -összeállított mű egyszerre akarmegismertetni bennünket Uruk legendás,hős királyával, Gilgamessel és az egészhozzá kapcsoló-. dó mondakörrel; anégyezer évvel ez-előtti emberekhétköznapjaival, szokásaival, szerelmével,örömével-bánatával, ügyes-bajosdolgaival, a törvénykezéssel, a köz- ésfőemberek egymáshoz és isteneikhezfűződő bonyolult kapcsolataival, hitével,babonáival, mítoszaival. Es továbbmenverészint az ősi sumér Lúdas Matyi-figura,Gimil Ninurta kalandjain keresztül,valamint egy-egy kiragadott mítosz -például a vízözönmonda - hangsúlyossátételével be kívánja mutat-ni a sumér-akkád kultúra vérségi kapcsolatait azeurópai kultúrával.

Vitathatatlan, ha külön-külön nézzük,mindegyik célkitűzés helyes és nemes.Mindhárom változat gazdag, ha nem isdrámai fordulatokban, de eseményekben,színekben mozgalmas, sikeres színházieste ígéretének hordozója. De ha jólmegfigyeljük a fenti hármas alapképletet,világosan kitűnik, hogy egységei totálisvegyítésre alkalmatlanok. Mint tavaly azEzeregyéjszaka esetében, most is világosankirajzolódó, egymástól elhatárolhatóváltozatok között választhatott a rendező,ha valamiféle kerek egészet akartlétrehozni a rendelkezésére álló sokrétűanyagból. Hogy csak a legkézen-fekvőbbeket említsük: a Gilgames-eposz-ra koncentrálva végigkísérni a hős királytetteit akár eredeti, akár önkényessorrendben, ami természetesen nem zárjaki azt, hogy bemutassa a köznép min-dennapjait is. Ebben az esetben maradan-dó eposzélményeink sorát gazdagíthattukvolna a Kalevala vagy Ramajana méltánnagy sikerű előadásaihoz hasonlóan. Amásik lehetőség: kavargó, színes ka-valkádban, lírai és epikai elemekben, népimondásokban, babonákban, varázs-szövegekben, imákban és törvénykezésiszövegekben bemutatni egy több ezer év-vel ezelőtt élt nép hétköznapjait, vallását,isteneit, elképzeléseit önmagáról, mások-ról és a világegyetemről. Ebben az eset-ben szinte kínálkozik a nagyszerű LúdasMatyi-előd kalandjainak kiszélesítése, akomédiázó jókedv elmélyítése. A har-madik lehetőség - nagyon izgalmas, szépfeladat - analógiákkal bőven tarkítva vé-gigkísérni azt a hatást, melyet a sumér-akkád kultúra a későbbi kultúrákból vál-tott ki, akár napjainkig.

Sajnos, a sok csábítás között egyikneksem tudott a rendezés ellenállni, így az-tánmindhárom formát egyszerre kívánvánmaradéktalanul megvalósítani, mind-egyiktorzó maradt. Mégpedig nem is elsősorbandramaturgiai szempontból. Kazimirszínpadi produkcióit egyébként sem lehetsem a hagyományos, sem a moderndramaturgia mércéivel mérni, hasonlítaniis csak saját stílusán belül lehet. De míg arégebbi produkciók közül emlékezetesenszép, jól megformált egészet alkotott minda Kalevala, mind a Ramajana színpadimegfogalmazása, addig az Agyagtáblák

üzenetéből ijesztő mértékben maradt ki adrámai elem. Drámai helyzetek, szituációkszép számmal sorakoztak a dramatizáltanyagban, de a nagy rohanásban,sűrítésben szinte valamennyikiaknázatlanul sorvadt el.

A mű és közönsége„Lehet, hogy utunk végállomására értünk... Lehet, hogy nem ez a végállomás,mindenesetre utunk fontos pillanatáhozérkeztünk" - írja Kazimir Károly a PestiMűsorban az új bemutató elé. Biztos, hogyaz Agyagtáblák üzenete fontos állomás aszínház hasonló felépítésű elő-adásaisorában. Fontossága elsősorban abbanrejlik, hogy olyan, eddig lappangóproblémákat vet fel, amelyekről az ügyérdekében feltétlenül beszélnünk kell.

A felvetődő problémák közül elsősor-ban a művet és közönségét érintőkettartjuk legfontosabbnak. A korábbi pro-dukciókban határozottan fel lehetett fe-dezni egyfajta féltő gondosságot, amely amindenkori néző felé irányult. Jó egyen-súlyérzékkel sikerült megteremteni azt ahelyes arányt, ami biztosította a kellemesés színvonalas szórakozást, az egzotiku-mot, az új információkat, a célszerű nép-nevelői hatást. A Karagöztől kezdődően ezaz arány azonban mindinkább felborulnilátszik. A Karagöz előadásain lehetettelőször unatkozó vagy fáradt nézőkettalálni. De ekkor ez a tünet még időlegesvolt, és inkább csak a laza meseszövéskövetkeztében előálló üresjáratokravonatkozott. Az Ezeregyéjszakában márvilágosabban mutatkoztak az aggasztópillanatok - itt a meseszövés lazaságát an-nak helyenkénti túlkomplikálása tetézte,úgyhogy a színpadi történések néholnehezen követhetőekké váltak. Itt jelent-kezett talán először az a veszélyes tenden-cia, amely röpke három órába a témaösszes fellelhető változatait megkísérelteösszesűríteni. Az Agyagtáblák, üzenetébeneljutottunk arra a fokra, hogy a drámaivonalvezetés hiánya mellett az informá-ciók adagolásának finomsága és mérték-tartása is hiányzik. Ezzel együtt termé-szetesen hatása is elmarad. Ugyanis hacsak folytonos közléseket kapunk, infor-mációk sorát, szinte adatokat halmozvaegymás után, figyelmünk rövid idő alattlanyhulni kezd, végül már nem is tudjukkövetni az érthetetlen rendszertelenségbeszervezett eseményeket. Ez esetben vi-szont elgondolkodtató, mennyiben teljesítiaz előadás a maga elsődlegesen nép-nevelő-népművelő funkcióját. Az egymásután következő jelenetek azok számárasem kapcsolódnak világosan, akik jól is-merik a Rákos Sándor kitűnő fordításábantöbbször is megjelent irodalmi alko-tásokat. A Gilgames-vonal esetlegesen,

néhol sehogy sem kapcsolódik a GimilNinurta-Kasbuya szerelmespár törté-netéhez, ez szintén nehezen kapcsol visszaaz istenek tetteihez vagy a vízözönbemutatásához.

Ezt a lehengerlő információáradatotsúlyosbítja az előadás két része közöttiaránytalanság. Míg az első rész sokkaltöbb feloldó, színes, vidám elemet tartal-maz, a második rész lstár pokoljárásávalhosszan és nyomasztóan kezdődik, oly-annyira, hogy ebből már szinte nincs isfeleszmélés. Itt már sokszor lehetetlenfigyelemmel kísérni, hogy ki mit, mikor,miért, hol, kivel és milyen indokkal cse-lekszik. Tévedés ennyire túlbecsülni aközönség egy színházi estére igénybe ve-hető kultúrszomját.

A színészek és a műA néző figyelmének viszonylag rövid időalatti kimerülésének okait keresve az elő-adás színészi szempontból is problémákatvet fel. Érdekes módon ebből az elő-adásból eltűntek - kevés, később majdemlítendő kivételt leszámítva - az egyénialakítások. Különös, kissé megemelt kán-táló-recitáló hangvételben értekeznekegymással a szereplők akkor is, amikornem epikus szöveget mondanak, haneméppen párbeszédes formára váltanak át.

Anu (Markaly Gábor) a Körszínházban

Ennek a recitálásnak két kellemetlenkövetkezménye is van. Az egyes szerep-lők elveszítik sajátos, egyéni emberi sor-sokat hordozó karakterüket, a recitálásmonotonizmusa következtében pedig ér-telmileg követhetetlenné válik az így„felmondott" szöveg. Ez a helyzet mégbonyolódik a zenei effektusok belépte-kor, ami szintén hangerőfokozásra kész-teti a színészeket. Végül erősíti mindezt aKörszínház technikai problémája: valódikör helyett ez a tizenöt méteres színpadugyancsak felesleges hangerőpocsékolás-ra vezet. Bár ez esetben a „felesleges"

jelző nem teljesen egyértelmű. Feleslegesa túlzott hangerő használata a színészialakítások plaszticitása miatt és a színész-hez közelebb ülők műélvezete védelmé-ben. De sajnos nem felesleges, ha a szí-nésszel szemközti szektor nézőiről vanszó. Bár persze a kiabálás nem old megakusztikai problémákat, és a néző szá-mára még mindig kellemesebb, ha nor-mál hangerővel előadott szövegrészeketnem hall tisztán, mintha ugyanez mono-ton, helyenként torz kiabálás mellett kö-vetkezik be. Mindennek következtében aszínészi alakítások nagymértékű unifor-mizálódásával állunk szemben, amelyreeddig még a Thália társulatában nem voltilyen mértékű példa.

A fentiekben leírt skandáló-kántáló,helyenként „veretes" szövegmondás olyegyformává teszi az alakításokat, hogyszinte közömbös, melyik szerepet ki re-citálja. Itt azonban kivételként meg kellemlíteni Kohut Magdát, aki igen kényesés helyenként, mi tagadás, tisztázatlanszerepet tölt be az előadásban mint fő-papnő, mint Gilgames anyja és helyen-ként - sajnos nem az értelmezésmegkönnyítésére, mindvégig - narrátor.Egy-szerű, méltóságot sugárzómegjelenésével, tiszta, szépen csengőszövegmondásával az előadás egyikerőssége. A másik kivétel Enkidu, a„vadember" szerepé-ben Juhász Jácint,aki mindvégig természetes frisseséggel,őszinte erővel adja vissza a figura egyénisajátosságait, és nem esik áldozatául azáltalános skandálásnak. Ezúttal mégKozák András is tő-le szokatlanjellegtelenséggel öltötte magára amonumentalitásától megfosztott, deemberi mivoltában is kidolgozatlanulhagyott Gilgames alakját. De folytathat-nánk ugyanígy a sort, mert Drahota And-

Kozák András a körszínházi Gilgames-előadás címszerepében, Kohut Magdával(Iklády László felvételei )

rea, Esztergályos Cecília, Benkő Péteralakításaiban is elhalnak a bennük rejlőígéretek egészen a Végvári Tamást érintőszereposztási tévedésig.

A népes szereplőgárda java része az idénKazimir harmadéves színészosztályábólkerült ki. Ez önmagában kiválólehetőségeket nyújtana, hiszen a sok kisebbisteni és emberi szereplő alakjaiban sokérdekes egyéni színfolt megcsillantásáranyílt volna lehetőség. Nem sokan tudtakélni az alkalommal, mindössze BarbinekPéter drámai erőt sejtető mozgáskultúrájárafigyeltünk fel. Markaly Gáborsallangmentes, szép szövegmondásakellemes perceket szerzett.

Végül még két tényezőről kell meg-emlékezni, melyek sokban hozzájárulhattakvolna a sikerhez, de hatásuk vég-eredményben szintén felemássá változott.Az egyik közülük a zenei elem, melyetProkópius Imre anyaggyűjtése nyománNovák J. Bulcsú hangszerelt. A másik,ehhez szorosan kapcsolódó elem LigetiMária koreográfiája, mely szinte az egészdarab összes mozgásformáit felöleli. Novákigen szellemesen, tehetségesen hang-szereltzenéje azonban nem érvényesülhetettkellőképpen, mert a mű nagy részébenszerves illeszkedését az eseményekhez nemsikerült megvalósítani, mint hajdan aCsusingurában. Így sok helyütt

ni, hogy ilyen mértékben nem hiányoz-hatszínházi előadásból a drámai élmény. Azilyesfajta próbálkozást színház és kö-zönségének kapcsolata sínyli meg. Debízunk benne, hogy Kazimir, aki mindigolyan finom pszichológiával vigyázott aszínháza és a nagyközönség közötti esz-ményi összhang ápolására, e kitérő utánismét jobban figyelembe veszi a minden-kori néző érdekeit.

Agyagtáblák üzenete (Gilgames)(Körszínház)

Fordította és összeállította: Rákos Sándor.Szaktanácsadó, egyes vers- és prózarészletek for-dítója: Komoróczy Géza. Színpadra

alkalmazta és rendezte: Kazimir Károly.Díszlet: Rajkai György. Jelmez: Márk Tivadar.Irodalmi munkatárs: dr. Jósfay György és Kő-váry Katalin. Zenéjét összeállította: ProkópiusImre és Novák J. Bulcsú. Játékmester:

Romhányi László, Koreográfia: Ligeti Mária.

Szereplők: Kozák András, Juhász Jácint,Kohut Magda, Drahota Andrea, Esztergá-lyos Cecília, Szabó Gyula, Rátonyi Róbert,Benkő Péter, Zsurzs Kati, Málnay Zsuzsa,Sáfár Anikó, Végvári Tamás, SzékhelyiJózsef, Markaly Gábor, S. Tóth József,Verebes Károly, Kollár Béla, Kovács Gyula,Barbinek Péter, Thirring Viola, AmbrusAndrás, Gyimesi Tivadar, Dimulász Nikosz,Dzsupin Ibolya, Faragó József, GelecsényiSára, Mikó István, Németh Nóra, RátonyiHajnalka, Szilágyi Zsuzsa.

Következő számaink tartalmából:

Fodor Géza:A Háry János a szegedi Dóm téren

Szántó Erika:Peer Gynt közelképe

Takács István:Históriás játékok Gyulán

Berkes Erzsébet :Sarkadiról - felújított drámái ürügyén

Saád Katalin:A közönség felfedezése

Nánay István:Színház a munkásszálláson

Molnár Gál Péter:Utak és utvesztők

Csillag Ilona:Molnár Ferenc színpada

inkább üresjáratokat eredményez, he-lyenként felesleges ismétlődéseivel zavar.Ligeti koreográfiája eredeti és ötletesugyan, de ezúttal nem sikerült egységesstílust teremtenie, az egyes mozgásfor-mákat olyan tökéletesen elsajátíttatniaszereplőivel, hogy azok az egyének ese-tében a karaktereket, a tömegeknél az ál-talánost reprezentálhatták volna.

Említést kell még tennünk Rajkai Györgyés Márk Tivadar munkájáról, melyekízléses, jól tagolt játékteret biztosítottakegyfelől, másfelől a régi ábrázolások alapjánegyszerűségében is harmonikus jelmezeketkomponáltak.

Mindezekkel semmiképpen nem akarjukkisebbíteni a vállalkozás monumentalitásaés hősiessége iránt érzett elismerésünket.Nem kívánjuk, hogy ez a sokszor oly nagyélményeket jelentő sajátos színháziprogram „bezáruljon" az Agyagtábláküzenetével. De ezt a sokat ígérő ésváltozatlanul sok jó lehetőséget nyújtóműfajt ismét színházi élménnyé kellvisszavarázsolni - a közönség számára.Nem lehet három óra alatt egy teljesegyetemi év tananyagát sűrítve leadni, nemlehet három órán keresztül egy - ebben aformájában előzetes felkészültségetfeltételező - meglehetősen önkényesrendszerbe foglalt információáradatotbefogadni. És végül tudomásul kell ven-

GÁBOR ISTVÁN

Egy érdekes színház

Vizsgaelőadások a főiskolán

Egy korosabb hölgy - foglalkozásáranézve tánctanár - megkérdezte, hogy sza-bad-e a mellettem levő hely, majd miutánigent válaszoltam, az előadás megkezdéseelőtt társalogni kezdett. Elmondta, hogy őminden produkciót megnéz az OdrySzínpadon, mert itt lehet a legérdekesebbelőadásokat látni.

Mielőtt kiásnám a csatabárdot, és a fő-város, valamint a vidék színházi élete kö-zötti - szerintem mesterségesen konstruált- ellentét mellé egy harmadikat sora-koztatnék fel, kénytelen vagyok mégiscsatlakozni a tánctanárnő véleményéhez.Noha nyilvánvaló, hogy a Színház- ésFilmművészeti Főiskola egészen más kö-rülmények között működik, mint egy-egypesti vagy fővároson kívüli színház, ésműsorpolitikájában is jobban alkal-mazkodik a végzős osztály színészi egyé-niségeihez, a vizsgázó rendezők érdeklő-déséhez, mint a közönség óhajához, mégistagadhatatlan, hogy az ország egyiklegértékesebb színháza a Vas utcábantalálható. Kevés olyan társulat van, amelyegyetlen évad alatt olyan érdekes,különleges műsort állítana össze, mint azOdry Színpad.

Lássuk a bizonyítást. Az 1974-75-ösévadban a vizsgázó főiskolások előadtakhárom klasszikust, Molière-től A férjek

iskoláját, Csehovtól a Cser esznyé sker te t és a

Leánykérést. A többi mű a XX. századbankeletkezett: Lorcától A csodálatos vargáné,

Čapektól A rabló, Lillian Hellmantól aRégimódi játékok, Witkiewicztől az Egy kis

udvarházban, a Borisz Vasziljev kisregényealapján dramatizált A hajnalok itt csendesek,

Peter Hackstól A sanssouci molnár,

Witlingertől az Ismeri a tejutat? és BartaLajostól a Szerelem. Ezenkívül a szezonelején eljátszottak két zenés játékot,Brecht-Weill Mahagannyját és Gilbert-Sullivan: Házasságszédelgőjét; ezt a kettőtsajnálatosan nem láttam.

Ha pontosan összegeztem a műsort,akkor ez tizenhárom darab, a modernekközött van szovjet, NDK- és NSZK-beli,cseh, lengyel, spanyol, amerikai és ma-gyar. Melyik színház mutat be példáulilyen arányban műveket a szomszédos

szocialista országokból? Ha hiányérzetemvan, az csak annyi, hogy az elmúltszezonban mindössze Barta Lajos drámájaképviselte a magyar irodalmat, és kü-lönösen hiányzott a műsorból a mai ma-gyar alkotás. Ezt azért is említem meg,mert éppen a legutóbbi évtized néhányhazai drámája egy sor hálás szerep elját-szására nyújtott volna alkalmat.

I.

A főiskolai évad értékelését megnehezíti,hogy kétféle vizsgáról: a színészekéről ésa rendezőkéről úgy kell véle-

ményt mondani, hogy azok egymássalnemcsak szerves kapcsolatban állnak, ha-nem egymás munkáját gyöngítik vagyerősítik is. Vagyis nagyobb felelősségítélkezni olyan színészi teljesítményről,amelyet téves, elhibázott rendezői kon-cepció vagy a koncepció hiánya szólítottszínpadra, más esetben pedig - sem avizsgázó rendező, sem az utolsóévesszínészjelölt egyéniségét még nem is-merve - nehéz megállapítani, hogy a látottjátékból mennyi a színész leleménye ésmennyi a rendező érdeme. Ezek egytöbbismeretlenes egyenlet X-ei, Y-jai és

Dezsényi Péter és Halmágyi Sándor A sanssouci molnárban

Witkiewicz Egy kis udvarházban című darabja az Ódry Színpadon(Bánfalvi Ági, Kiss Mari és Vándor Éva)

Z-i; a kritikus, amikor megkísérli ér-tékelő szavakkal behelyettesíteni az is-meretleneket, lelkiismeret-furdalása tá-mad, hogy valódi eredményt kapott-e?

Az elmúlt évadban Major Tamás osz-tályából öt negyedéves rendezőjelölt ésBékés András egyik növendéke mutat-kozott be. Közülük kétségkívül a legiz-galmasabb tehetség Rencz Antal, akinekkét munkáját is láthattam a főiskolán,Witlinger kétszemélyes játékának, vala-mint Csehov háromszereplős tréfájánakszínpadra állítását. Nem tudom, véletlen-e, hogy társaival ellentétben Renczkamaradarabok megrendezésérevállalkozott, de mivel láttam egy„felnőtt" rendezését, a Csudakarikást aBudapesti Gyermek-színházban, amimeglehetősen vegyes érzelmeket keltettbennem, mert a fiatal művész még nemtudott eléggé bánni nagyobbszínészcsoportokkal, örömmel láttam,hogy a főiskolán a két vagy háromszereplőt egészen kiváló érzékkelirányította. Azt hiszem, Rencznek azelméleti munka lehet az erősebb oldala:fölkutatni, végigelemezni egy mű bensőlényegét, és azt néhány vele rokon gon-dolkodású társ segítségével megvalósítaniKarl Witlingernek groteszk és burleszk-be hajló, többszörösen megcsavart, a

nak utalva, de csökönyösségük, önhitt-ségük, őseiktől örökölt talmi gőgjükminduntalan megakadályozza őket akapcsolatteremtésben. Munkájában ismétcsak föl lehetett figyelni a szövegrészletező értelmezésére, sok olyan apró,kedves kis játékra, amitől a Leánykéréscsehovian többrétegű, tréfásan komor játéklett.

Gali László a népszerű írónőnek, LillianHellmannak nálunk kevéssé ismertszínművét, a Régimódi játékokat kapta vagyválasztotta vizsgarendezésül. Ez azIbsenből, Csehovból és O'Neillből táp-lálkozó dráma a maga beteges fülledt-ségével, patologikus testvérszerelmikapcsolataival, Amerika déli részénekfullasztó levegőt árasztó zaklatottságával, apénz okozta rothadás enyhe nyárspolgáribírálatával kedvező alkalmat kínál arendezőnek arra, hogy a furcsa dialó-gusoknak megfelelő helyzeteket teremtsen,és hogy megrajzolja a dialógusok mögöttesszínterét is. Érdekes, érett, fel-nőtt munkaGali Lászlóé, aki biztonsággal építi föl adráma vonulatait, jól indít és hatásosanfokoz, élesre feni a dialógusokat, aszínészeket pszichológiai adottságaik útjánlendíti előre, anélkül, hogy belebonyolódnaa darab kínálta freudi pszichoanalízisbe. Haszabad egyet-len munka alapján ítélkezni,akkor Gali László a Régimódi játékokban mársokat elmondott önmaga, rendezőitehetségé-ről.

Szurdi Miklósnak és Bohák György-nekegyenként csak egy-egy fél estére valófeladat jutott; Szurdi a tragikus sorsú éssokáig elfeledett lengyel filozófus, festő ésíró, Witkiewicz furcsa, a trancendenst aföldön járó vaskossággal keverő, Egy kisudvarháltban című darabját, Bohák pedigLorca közismert művét, A csodálatosvargánét rendezte meg. A kimagaslóművészi teljesítmény jegyeit egyikrendezés sem viseli magán, mindkét munkacsak arról tanúskodhat, hogy a vizsgázók afőiskolán megtanulták mestereiktőlmindazt, ami ebben a szakmábanmegtanulható. Egyik rendezés sem rossz,sőt Szurdi nagyon jól ráérez a lengyel írószimbolista helyzetképeire, tragi-komikumára, Bohák pedig szépen meg-rajzoltatja a szereplőkkel Lorca dallamosköltői világát, a darab játék a játékbanlégkörét. A sistergő, izgalmas színpad, avilágot megváltani akaró szándék hiányzikmindkét rendezésből, és helyette abecsületes korrektség uralkodik el ajátékban.

Két komédia, egy klasszikus

tragédiából lepkeszárnyakon komédiábaátsuhanó, az ember lényegét kutató filo-zofikus játéka a rendezőn kívül két fiata-labb évjáratú színész, a másodéves GátiOszkár és a harmadéves Andorai Péterjóvoltából az évad legérdekesebb előadá-sa volt. Rencz a jó artistákra jellemzőmódon ezt a valójában nehezen előadható- mert nagyon sok leegyszerűsítő, se-matikus megoldásra csábító - nyugatné-met darabot olyan könnyedséggel adattaelő, mintha csak olcsó nyári bohóságvolna. De éppen ebbe a könnyedségbelopta bele a továbbgondolkodásra ser-kentő drámai eszméket, az ember való-ságos lénye és a látszat közti ellentét filo-zófiai magvát. Ugyanaz az aprólékos, demégsem a kicsinységeken babrálgató, ha-nem egységes elképzelésű kidolgozás,ami rendezését a Witlinger-játékban jel-lemezte, volt az erős oldala a Csehov-tréfának is. A Leánykérés ugyancsak csábíta félreértelmezésre, az üres bohóckodásra,a magakelletésre, amint erre láttunk ismár színpadi példát, de Rencz itt sem adtameg magát a felületes, könnyel-műelképzeléseknek. Ennek a vidám je-lenetnek a mélyén a vizsgázó rendező fel-fogásában sok a szomorúság: két magá-nyos embert látunk, akik egymásra volná-

Molière-é - és egy modern- Peter Hacksé -szerepelt a másik két rendező, VarsányiAnikó és Csiszár Imre vizsgáján. VarsányiAnikó A férjek iskolája rendezésével nehézleckét adott fel a kritikusnak, aki szeretnéeldönteni, hogy mit akart neki itt és mostMolière elmondani. Félő azonban, hogyezt Varsányi Anikó sem tisztázta eléggémagában, ezért egy meglehetősenunalmas, pedánsan száraz előadást állítottszínpadra. Más Molière-darabnál elnézőbblehetne a bíráló, de éppen A férjekiskolájában annyi a modern gondolat, hogyjoggal elvárható volna: egy fiatal rendező -aki ráadásul nő - mondja el és mondassa ela színészekkel véleményét a ma isidőszerű molière-i eszmékről. Fölvetődhetpersze a kérdés, hogy helyes pedagógiaiérzékkel bízta-e rá tanára az évad egyiklegnehezebb - mert sok töprengést éselmélyedést kívánó - feladatát arra anövendékre, aki a látszat szerint inkább ajelenségek felszínén marad. Csiszár Imre Asanssouci molnár rendezésével hálásabbfeladatot vállalt, mert Hacks, a lelkesBrecht-tanítvány ebben a szatirikustörténelmi anekdotában, a poroszmilitarizmust meg a Nagy Frigyes-ipolitikai manipulációt kigúnyoló játékbanrendkívül sok lehetőséget ad a különféleszínpadi megoldásokra. Csiszár Imre azon-ban a színpadon látott játék tanúsága sze-rint nem eléggé gondolta végig, hogytulajdonképpen mi a lényegesebb Hacksdarabjában: a történelmet ironizáló fin-tor,a mulattató anekdota, a kisembernekSchillert idéző öntudatra ébredése vagy amanipulációnak mába is áthallható kí-sérlete. Mindez együtt van jelen a szín-padon, különösebb nyomaték nélkül, ésemlékezetében a néző a legtovább a vidámhancúrozást őrzi meg. Az értékeléstmegnehezíti az a nem túlságosan szeren-csés ötlet, hogy Hacks darabjábanösszesen hét vendég működik közre, éscsak-nem valamennyien a maguk egyénistílusát helyezik előtérbe. Ilyen nagyszámúvendég fellépése éppen a legfontosabbszerepekben kétségessé teszi, hogy főis-kolások vizsgaelőadása zajlott-e le, hiszenennyi fáradsággal a rendező bármely másszínházban is vizsgázhatott volna.Azonkívül a közreműködő színészek ép-pen a legjobban eljátszható szerepekben -akaratukon kívül persze, hiszen fellé-pésükkel szívességet tettek - elvették alehetőséget azoktól a főiskolásoktól, akik-nek ez hálás színészi feladatot kínálna. Ez-úttal bizony eléggé meggondolatlanulosztott szerepeket a főiskola vezetősége.Miután ez a beszámoló nem a már mű-

ködő színészek, hanem a vizsgázók mun-káját értékeli, ezért csak jelzem, hogyPeter Hacks darabjában Csurka László,Agárdi Gábor és Mányai Zsuzsa, Lorcajátékában pedig Halász Judit rendkívüllelkiismeretesen segítette a növendéke-ket.

II.

A színészvizsgák rendezései közül el-sőnek kell megemlíteni Kapás Dezsőmunkáját; Barta Lajos Szerelem című drá-máját állította színpadra, aprólékos gond-dal, sok leleménnyel, a kisváros század-forduló utáni légkörét művészi hitellelmegrajzolva. Nem véletlen, hogy az el-múlt évadban Witlinger kamaradarabjánkívül ez volt a legkiemelkedőbb vizs-gaelőadás. Kapás világosan meghatároztaa szereplők egymáshoz való viszonyát, ésmegőriztette velük a színmű kesernyés,tragikus hangvételét. Érdekesen és Cse-hov szelleméhez hűen rendezte meg Ke-rényi Imre is a Cseresznyéskertet. Azt hi-szem, a színészvizsga nem a legjobb al-kalom különböző rendezői kísérletekre,sem pedig tetszetős álmodernkedésre -amire láttunk néhány példát éppen Cse-hovval kapcsolatban az elmúlt években -,és Kerényi szöveghűen azt a Cseho-

vot mutatta be, aki képzeletünkben ésemlékezetünkben él, és akinek erőszakoltaktualizálás nélkül is van mondanivalója,üzenete számunkra.

A szerelem költőiségét és irrealitását,nemzedékek bonyolult és szövevényeskapcsolatát és konfliktusait ábrázolta Hor-vai. István Čapek komédiájának megren-dezésével; ez a munkája valószínűlegnem sorolható a kitűnő rendező legjelen-tősebb teljesítményei közé - sok az elő-adásban a kimódolt, erőszakosan hatá-sosságra törekvő mozzanat, és nem min-den szerep illeszkedik elég szervesen acselekménybe -, de jó alkalmat adott né-hány hálás színészi feladat sikeres meg-oldására. Az igazsághoz az is hozzátar-tozik, hogy A rablóban sok a vázlatosság,a kellően ki nem dolgozott részlet, és eztermészetesen fékezte a rendezőt ismunkájában. Végül a Vasziljev-regény-ből dramatizált megrázó háborús törté-netet Pethes György állította színpadra,Száraz György és önmaga közös színháziadaptációjában. Erre a rendezésre a leg-inkább a korrektség jellemző: alapjábanvéve mindvégig hibátlan munka, sokhatásos, lírai és derűs mozzanattal, jótempókkal, ízléssel előadva. Hiányzott

Jelenet A férjek iskolájából (Bánfalvi Ági, Vitéz László és Polyák Zsuzsa )(MTI fotó - Keleti Éva felvételei)

azonban a produkcióból az igazán nagydrámai pillanatok szépsége, a mély katar-zis megrázó élménye, az a fajta színház,amely nem fukarkodik az érzésekkel.Vasziljev regénye a szó nemes értelmébenérzelmes mű, de mintha ezeket az érzel-meket kissé megfékezte volna az érzel-gősségtől való félelmében a rendezés.

III.

A legnehezebb és leghálátlanabb fel-adatmost következik: végzős színészekrőlnéhány szerep alapján véleményt mondani.A kritikus átérzi felelősségét, hogyfelszínes benyomásai alapján ítélkezik, apedagógiai előzmények ismerete nélkül. Aszínpadon gyakran látott mű-vészrőlkönnyebb megmondani, hogy a szóbanforgó szerep megfelel-e karakterének, devajon a most végző színésznél meg tudjuk-e pontosan ítélni, hogy azt a feladatot, amitegy darabban kapott, szereposztási tévedésvagy képességeinek fogyatékosságai miattoldotta meg a vártnál gyöngébben.

Mégis, e nehézségek és sok korábbivizsgaelőadás ismeretében hadd írjam lemindenekelőtt örömmel: Békés András ésHorvai István osztályában nagyon sok atehetséges színész, aki alaposan elsajá-tította a mesterséget. A legfontosabb,amiről valamennyi előadás, még a leg-gyöngébb is egyértelműen tanúskodik,hogy a főiskola a színészi munka alapjaitjól rakta le a most végző két színészosz-tálynál. Általában a szituációk alapos ki-dolgozása, a világos szerepértelmezés, azesztétikus mozgás, a tiszta és jól érthetőbeszéd jellemezte a vizsgázókat, és eztnem minden korábbi évfolyamra mond-hattam volna el.

Miután a Cseresznyéskertben és a Sze-relemben mindkét osztály teljes létszám-ban bemutatkozott, az látszik a legcélra-vezetőbbnek, ha a színlap alapján sorraveszem a színészeket és úgy mondok vé-leményt róluk.

Menszátor Magdolna a Cseresznyés-kertben Ranyevszkajaként színészi karak-terének megfelelő, eleven alakítást nyúj-tott: érzelmek csapongását, a könnyel-műséget, a légiesség mellett a melankóliát,a sírást és nevetést, a szerelmet és aszorongást ábrázolta, tehetséggel. Hellmandarabjában ennek a csehovi hősnőnek egydeformált és amerikanizált változatátjátssza el, a gazdag, előkelősködő hölgyet,aki az élvezetek rabja, és noha sokat ad akülsőségre, alapjában véve önző, ostoba,közönséges perszóna. Ezt a sokrétűségetmár kevésbé sikerült Men-

szátornak megragadnia, inkább a felületenmaradt, és néhány sztereotipfával rajzoltameg Albertine Prine alakját. Kár volna,hogyha a későbbiekben is az egyszerűbbmegoldások felé hajlana, ahelyett, hogy afigura lelkéig eljusson.

A lányok közül véleményem szerintKiss Mari a legtehetségesebb. Ezt első-sorban nem is a Csehov-darabban bizo-nyította, ahol Anya szerepének könnyedlíraiságát nem eléggé élte át. Annál ér-dekesebb játéka a Witkiewicz-darabban,ebben a jelképekkel és misztikummalmegtűzdelt, furcsán ironikus színműben: arákban meghalt anya kísértetét alakítja,finom rezignációval, mélabúval, enyhemalíciával az őt körülrajongó hímek iránt, avaskos realizmust a transzcendens ele-mekkel keverve. Szomorú, megfáradt,gonosz vénkisasszony Hellman darabjá-ban, és tehetségének legfőbb bizonyítékátCsehov tréfájában , a Leánykérésben adta: asok komikus helyzet ellenére átérezte adarab kesernyés iróniáját, tragikumát, azember kiszolgáltatottságát. Ezt az alakításta gondos, jól eltervezett színésziépítkezés, a nagyon jól megragadott ésátélt helyzetek sokasága jellemez-te.

Mátray Mártára két fontos szerepetosztottak a Cseresznyéskertben és a Régi-módi játékokban; Varjaként a becsületestisztaság, a lelki finomság és odaadásuralkodott játékában, a Hellman-darabCarrie-jeként a tudat alá temetett szerelmivágyakozást, a húga iránti gyűlöletet, alelki depressziót és nyomort is előbányász-ta a szerepből. Még nem hat különlegesszínészi egyéniségként, de jó rendezőkkezén azzá válhat.

Helyey László az általam nem látott kétzenés darabon kívül a Cseresznyéskert-benkapott szerepet, és Gajevként kevesetmutatott ahhoz, hogy tehetségéről ítéletetlehetne mondani. Látszik, hogy elmélyedta szerepben, ismeri Csehov világát, de eza Gajev még nem árulkodik kiforrottszínészi alkatról. Bobot György többfeladatot kapott tanáraitól, ha ezek egyrésze aprócska epizódszerep is volt, kevésjátéklehetőséggel. Lopahinként aCseresznyéskertben helyesen és jól fogal-mazta meg feladatát, itt alkalma nyílt egyjellegzetes Csehov-típus pontos ábrázo-lására. A Hellman-darabban azonban amegtollasodott, fennhéjázó néger férfitriasztó külsőségekkel játszotta el. Ez az ajellemző eset, amikor nehéz eldönteni,hogyan osztozik a felelősségben a rendezőés a színész, tekintve, hogy mind-kettenmost vizsgáztak.

Maszlay István a fiúk közül az egyiklegjelentékenyebb egyéniség. Trofimovjais nagyon jó - és végre nem olyan szá-nalmasan bugyuta - a Cseresznyéskertben,de az igazán értékes alakítást a másikCsehov-darabban, a Leánykérésben kap-tuk tőle. Gyöngeségét, gyávaságát, nya-valyáit és pipogyaságát kiérlelt színészieszközökkel játszotta el; néhány apró játéka rágyújtással, a rosszulléttel tehetségénekszámos jelét bizonyította. Egészen kitűnőa Hellman-darabnak modern amerikaidrámákból jól ismert könnyű-vérű,szélhámos kalandoraként. Talán nemkizárólag a mi hibánk, és a színészé sem,hogy A férjek iskolájából kevés emléketőrzünk Maszlay játékára vonatkozóan.

Téri Sándor ügyesen játszotta el aföldbirtokost a Cseresznyéskertben, szelle-mesen építette föl a temetkezési vállalkozóepizódszerepét a Szerelemben, emberséges,visszafogottan érzelmes volt törzs-őrmesterként A hajnalok itt csendesek címűszovjet darabban, és jól mozgott, humorátis megcsillantotta a Čapek-komédiában.Ez a négy szerep azonban együttvéve semmutatott kiemelkedő teljesítményt; errekésőbb, a színházban kerülhet sor.

Érdekes színészi egyéniség Velez Olí-via, aki az általam látott mindkét darabbanegy-egy kiváló érzékkel, figyelemre méltótehetséggel megmintázott figurát hozott aszínpadra. Nevelőnője a Cseresz-nyéskertben kesernyés, már-már tragikum-ba hajló, aztán a szomorúságot könnyedmozdulattal elhessentő, művészien föl-épített alakítás. A Régimódi játékokban egyelkényeztetett, hisztérikus cukorbabátmintázott meg, akit váratlanul meg-tépázott az élet, és aki most viharvertmadárként áll irigy sógornői, szélhámosférje, locsogó mamája gyűrűjében. Ő isazok közé tartozik, akikre még jelentősfeladatok várhatnak a pályán.

Gyabronka József a Lorca-darabban nemalkotott különösebben maradandót, bár amesterségbeli tudást ez a szerepe iselárulta; a Cseresznyéskertben könyvelőjeszánandó, görnyedt, alázatos csinovnyik,ennek a jellegzetes múlt századi orosz tí-pusnak minden lényeges vonásával. Sop-roni Ágit sajnos csak a Cseresznyéskert-benláttam szobalányként, és ennek a kisebb ésjelentéktelen alakításnak az alapjánigazságtalanság volna képességeirőlvéleményt mondani. Ez viszont fölveti azta kérdést, hogy vajon a főiskola elégmeggondoltan oszt-e szerepeket a vizs-gázók számára; érzésem szerint egy vég-

zős főiskolásnak több alkalmat kellenekapnia a bizonyításhoz. Soproni Ági ugyanmindkét zenés darabban főszerepet kapott,de ez nem pótolja az egyéb drámaifeladatokat.

Gálffy László is azok közé tartozik,akikre érdemes odafigyelni. A Cseresz-nyéskertben a legbonyolultabb feladatotkapta: a 87 éves Firszet, akinek reszke-tegségét ifjúságánál fogva elég nehéz voltkülsőséges fogások nélkül eljátszania.Gálffy ügyesen megbirkózott a feladattal,és ha alakítása nem is volt teljesenzökkenőmentes, a színész megértet-te afigura helyét és funkcióját a drámában.Barta Lajos és Peter Hacks darabjánakegy-egy kisebb szerepe mellett alegjelentősebb színészi feladatot A rab-lóban kapta; ő a szívtipró kedves csavargó,aki a professzort nemcsak lányától fosztjameg, hanem hamis illúzióitól is. Aranyos,szemtelen hetyke fiút alakít, a nyegleségmögött lírával és filozofikus bölcsességgel,az ifjúságnak diadalmaskodni akaróhatalmával.

Rácz Tibornak kevésbé sikerült a bi-zonyítás azon a két vizsgaelőadáson,amelyen láttam, noha a Veronai fiúkbanjátszott epizódalakítása alapján tudom róla,hogy tehetséges. Fiatal inasa a Cse-resznyéskertben kétségkívül a színészi ta-lentum jegyeit hordozza, és humoráról Asanssouci molnár néhány apróbb epi-zódszerepe nyomán győződhettünk meg.Halmágyi Sándort a Szerelemben az öregSzalayként, Hacks darabjában a nyelvelő,szoknyavadász szolgaként, A rablóbanpedig egy kisebb szerepben láttam. Mind-három alakítása jó ritmusú és belülről át-élt. A legjobban a Hacks-szatírában mű-ködött közre; a Szerelemben a saját kora ésaz öregség közti ellentmondást néhányfelszínes gesztussal igyekezett áthidalni.

Takács Katalin a Szerelem Szalaynéjátnagyon bensőségesen, bánatos, megfáradtmosolyok kíséretében, mély elhitető erőveljátszotta el. Ugyanez a halk bánat lengtekörül alakítását a szovjet drámában, és afiatalságtól, a szerelemtől való búcsúthitelesítette A rablóban. Az emberiszomorúság, szenvedés iránt érzékenyszínésznőnek látszik, de vigyáznia kell,hogy eszköztárát ne szűkítse le néhányjellegzetes mozdulatra. Ez az a típus,amelyet a színházak szívesen beskatu-lyáznak egy bizonyos szerepkörbe, és kárvolna, ha ez jutna Takács Katalin osztály-részéül is.

Dancsházi Hajnal a Szerelem egyik leg-jobb, legtehetségesebb közreműködőjevolt: Nellit, ezt a szomorú, akarnok,

irigy és elkeseredett vénlányt formáltameg eszeveszett dühvel. Liza lírai alkatáttehetséggel érzékeltette a Vasziljev-da-rabban, és az élet értelmetlenségére rá-döbbenő professzornét mintázta meg Arablóban. Egri Katalinnak több szerep-benis sikerült bebizonyítania, hogy nemérdemtelenül került be a főiskolára és vé-gezte el azt eredményesen. A Szerelemben őa középső lány, aki furcsa fintorokkal, deodaadással szegődik múzsaként a fiatalpoéta mellé, és szánnivalóan döbben rá alassú elsorvadásra. Suta, félszeg kis-lánytalakít a Vasziljev-drámában, apró kistragikus felhangokkal, az élet általmeghurcolt sors drámai hátterével ; kü-lönlegesen megformált szerep ez,amelyhez jól társul A rablóban egyegészen groteszk, tenyeres-talpas szolgálófigurájának megmintázása.

Az osztály tehetséges növendékei közétartozik Hűvösvölgyi Ildikó is, aki már afőiskolán kívül is tanúbizonyságát adta jóképességeinek. A vizsgaelőadásokon aSzerelemben, A hajnalok itt csendesekben ésA rablóban lépett föl, mindháromban egy-egy nagyon jellegzetes szerepet alakítva.Noha megérdemelné a részletesebbméltatást a másik két darabban is, rövidepizódalakítását emelem ki a Čapek-komédiában. Egy cigányasszonyt játszik,kevés szöveggel, de amit a szöveg csaksejtet, azt a színésznő eredeti humorral,némi kesernyés ízzel, aprólé-kosgesztusokkal pótolja.

Hegedűs Géza a Szerelemben egymásután játszotta el az ifjú, reménydús költőt,majd apját, a görnyedt hátú fűszerest; akét szerep közül az öreg Bikyé tetszettjobban, a színész ezt dolgozta ki ala-posabban. A rabló nyárspolgári profesz-szoraként alakítása nem mentes némikülsőségtől; igaz, hogy valójában a ren-dező sem tisztázta teljesen egyértelműen,hogy mit akar ezzel a szomorú komédiá-val elmondani. Pogány Györgynek nemsikerült bebizonyítania. hogy az évfolyamátütő tehetségei közé tartozik, ami önma-gában keveset jelent; a bizonyításra vanmég ideje. Katonatisztje a Szerelembenkissé felszínes és súlytalan alakítás, A rab-lóban eljátszott több kisebb karakter-szerepe pedig csak a szakma ismeretérőltanúskodott. Őrnagya a Vasziljev-darab-ban ugyancsak nem kíván részletes mél-tatást.

Kovács Gyuláról több jót lehet elmon-dani. Komoróczyja a Szerelemben talán azegész főiskolás évad egyik legszelleme-sebb, legeredetibb alakítása, sok ügyes

megfigyeléssel, finom öniróniával, belsőlázadással és szomorú megadással. Emel-lett az egészen kiemelkedő színvonalú,különleges tehetségre valló szerep mellettmár csak ráadás néhány derűs epizódmegformálása A rablóban, valamint Ma-szejko humorosan parlagi figurája Wit-kiewicz drámájában.

Csak a színlap sorrendje és nem a való-ságos értékrend miatt maradt utoljára azértékelésben Joó Katalin, aki a Serelem-ben kissé szürkén alakította ugyan Fuchs-né rövid szerepét, de annál kiválóbb volta Vasziljev-darab szép, okos Zsenyája-ként. Szerepe szerint ebben a drámában őindul el a legmesszebbről, hiszen a ké-nyelem és a rangos szerető után kell vál-lalnia a tragikumba hajló közös sorsot.Joó Katalin az igaz emberré válás, a kö-zösségbe illeszkedés folyamatát nagyonplasztikusan, kulturáltan ábrázolta, szí-nészi egyéniségével a kollektív játékotfölerősítve.

IV.

Vadász László, a főiskola főtitkára azévad folyamán egy napon át végigvezetettaz intézményen, és a szűkre szabott időellenére igyekezett minél többetmegmutatni az ott folyó munkából.Láttam táncórákat és gyakorlatot, be-kukkantottam Ádám Ottó és KazimirKároly óráira, és kalauzom a látogatásvégén a házi televíziókészüléken levetít-tetett számomra néhány filmre rögzítettetűdöt, elsőéves hallgatók előadásában.Telefoncsevegést láttam az időjárásrólkülönféle nyelveken, előadást hallottam aselyemhernyóról, majd a bajuszslődlésről- azaz egy halandzsatémáról, amit azévfolyamtárs abban a pillanatban adottmeg -, végül tanúja lehettem egy operációhumoros mozzanatainak. Legjobbkomikusaink is megirigyelhetnék azt atengernyi mulatságos ötletet, amivel ezekaz elsőséves főiskolások a helyszínenrögtönözve megoldották feladatukat.

Az etűdök pergése, meg a vizsgaelő-adások közben is nehezen szabadultamegy nyomasztó kérdéstől: vajon hovátűnik, hol illan el, mikor és kiknek a ke-zén sikkad el az a sok-sok energia, tehet-ség, művészet és tudás, amit a főiskolásoknégy év alatt megtanultak, fölhalmoztakönmagukban. Vajon miért süllyed elkésőbb a pályán az a színész, akinek akritikus és a közönség a főiskola végén, apálya kezdetén oly nagy jövőt jósol?

Jó volna erre válaszolni - ha tudnék...De a SZÍNHÁZ szerkesztőségének fi-gyelmébe ajánlhatnám vitatémaként.

BERKES ERZSÉBET

Az élet álom?

Játék Szentendrén és Egerben

Amikor 1969. július 5-én először játszott aSzentendrei Teátrum, még csodabogár-látni mentünk a nézőterére, s elvarázsolvajöttünk el onnét. A Comico-tragoedia megJutka Perzsi bolondos paródiája illett avároshoz, a térhez, illett kirándulójókedvünkhöz, de nem illett semmilyenszokványos szabadtéri látványossághoz. Akövetkező esztendőben már számítottunkrá, már vártuk, s a Kép-mutogató vásárikomédia igencsak jó rá-adás volt, ahogy aSzüzesség acéltüköre is. Majd mintha fáradnikezdett volna a mű-sorszerkesztőötletesség; de még nem panaszkodhattunk:Shakespeare is, Goldoni is olyanelőadásban ment, amilyet nem láthattunkhosszú évadok óta, mert a Vízkereszt márrégen volt pesti műsoron, a Kávéhátat iscsak kaposváriak láthatták. Igaz, hogy egykicsit kergébbet, kicsit „kevésbékőszínházit" vártunk, de hát azért GarasDezső, Vajda László... szóval mégsemvolt baj, hogy HÉV-re ültünk. Bevallom,idén már csak egyetlen érv bírt arra, hogya szeszélyes időjárás kellemetlenségeivelne riasszam el magam: Ádám Ottórendezte az előadást. Évek óta súlyosveretű, mély lélekrajzú előadásokatláthattunk tőle, s most elvállalta azOperettszínházban is játszott, filmről is jólismert La Mancha lovagja színrevitelét. Haegy ilyen kitűnő szín-házi ember színteret,műfajt, mindennemű adottságokmegváltoztatását vállalja, méghozzá nemis kuriózum számba menő darabbal, annakkülönös oka lehet. Nincs megelégedve azeddig látott búsképű lovagokkal. VonzzaSzentendre sajátos színházi adottsága.Zenés, vidám, táncos játékban akarjakitombolni az évek alatt felgyülemlettkomolyságot, hiszen tele lehet jókedvűgunyorossággal, élccel, ötlettel -valamivel, ami más, mint ő eddig, más,mint mások.

Be kell vallanom: csalódást okozott azidei Szentendre. A La Mancha lovag játugyanis csak zenéje miatt érdemes meg-nézni, illetve meghallgatni. Az ürügyülmegjelenített cselekmény soványabb is,hazugabb is annál, semhogy ellenérzést neváltana ki. Az inkvizíció börtönébe esettCervantes, saját hősét,

Don Quijotét megszemélyesítve elhiteti azítéletre várókkal és önmagával is, hogy azélet valósága undokabb is, le-zártabb isannál, semhogy cselekedjünk ellene.Elviselhetővé csakis úgy lehet tenni, haDon Quijotéhoz hasonlóan a durvavalóságra ráálmodjuk a szebbet. Így leszaz öszvérhajcsárok rimájából Dulcinea, aszüzesség varázsos, lovag álmodta hölgye,így a tetves fogadóból vár a magas szirtfokán, így nemes ellen-felek bajvívócsapatává részeg kocsmázók csordája.Mindez igazából nem változtat avalóságon, de az álmodónak - s csakisneki - kibírható lesz a élet. Mindez odáigrendben is van, amíg a játék vállal-ja,hogy ez az álmodás -- menekülés. Ez azálmodás kicsit hibbant világlátás, ez azálmodás - játék. Ám abban a pillanatban,hogy a búsképű lovag bírálata megszűnik,amikor a valóságot takaró köd ellepi ajátszó személyek tudatát is, s már kezdikkomolyan azt hinni, hogy az illúziókvilága közelebb visz az álmodott célhoz,hogy megnyílik a csillagos ég, s ha ígycsak egy lépéssel is előbbre jutottál, akkornem éltél hiába, nos ekkor szégyenkezvelehajtjuk fejünket, mert ellenvéleményünkvan, amit nem kiálthatunk fel - ó, színházikonvenciók! - a színpadra.

Ellenvéleményünk van Cervantes vé-delmében. Ő éppen a lovagi manírok ki-pellengérezésére teremtette meg hősét.Ellenvéleményünk van a Don Quijotét

szerető számos újraértelmező nevében,akik az igazságért folyó harc kudarcokatvállaló bajnokává költötték a spanyol lo-vagot, mondván- mint Cyranójával Ros-tand - „verekedni kell, még akkor is, hanem biztat siker, sőt úgy dicsőbb, merthősökhöz való". S ellenvéleményünk vanazért is, mert egy érzelmes pontonmegtörik a szentendrei játék, és olyanszentimentális közhelynek ad igazat, amita játék első harmadában, finom ízlésselmaga kérdőjelezett meg: kezdi tényleg hin-ni s hitetni, hogy Don Quijote útja járnivaló út. Az a jó, attól nyílik meg a csilla-gos ég, s közel a távoli cél, ha a valósághelyett az álmokat éljük. Akkor nem erő-szakolják meg a magát Dulcineává ál-modó Aldonzát a kocsmázók, akkor nemnéz tükörbe a búsképű lovag, akkor lesz-nek jók, jobbak, legjobbak az emberek.Az eredeti szövegkönyv ugyan fintorralvágja el ezt az érzelgést: Cervantesért jön-nek az inkvizíció katonái, s őket alighaálmodhatja majd kedvesnővéreknek, afinálé azonban mellékes körülménnyédegradálja ezt a mozzanatot, s az édes ke-ringő ritmusára felzeng s továbbzeng ahitről - immáron a játszók meggyőzőhitéről is - szóló dal: hinni kell az „Alom-ban, amit nem láttam még" ümtatta, üm-tatta „És győzni, hol nem győztek még"

ümtatta „S a bánatot eltűrni némán, s ottjárni, hol nem jártak még, s ha csak érzeda célt s kerget egy hatalmas érzés" üm-

„A lélek, csak az segít tovább" - a szentendrei La Mancha lovagja fináléja (lklády László felvétele)

tatta „győztél már." Ragyognak az arcok,tombol a nézőtér, virágok hullanak.

Ez az a romantizálás, amit gazdag em-berek kitalálnak a szegény embereknek,hogy kibírják azt, amit gyűlölnek. Ezzelringatják el magukat azok, akiknek nemtelik narkotikumra. Ez az, amit grófleánys lovászlegény szerelmi históriájában iscsak akkor lehet elviselni, ha folyvástkikacsintanak, ha remekül énekelnek, hafergetegesen táncolnak, ha a komikus„valamit még kitalál", mert különben azegész menthetetlenül belefullad a könnyesszentimentalizmusba.

Tudom, hogy álmodni kell - de nem avalóság helyett. Tudom, hogy játszani kell,de csak addig, amíg világos, hogy avasfazék játszásiból varázssüveg, s nemigazándiból. Mert különben, ha ez a ha-táreltűnik, vagy csaló leszel vagy hibbant.

A játék itt, a finálé táján végképp el-vesztette játék magát, s a jókedvű komé-diázásoknak eddig színteret adó Teátrumszínpadán lélekrajzzal, varázslattal azt hi-tette el, ami olyan rangos művész számá-ra, mint Ádám Ottó, tilos: komolyan vetteazt, ami talmi.

A hét - misztikus szám. Szentendre he-tedik évada valódi válságot rögzített.

Az Agriai játékszín megnyitásával. Eger isfelzárkózott a nyári szabadtéri játékoksorába. A több évszázada iskolavárosnaktartott falak között iskoladráma kerültszínre: Szentes Reginald Calderón-magyarítása, az András kovács királysága.Természetesen az eredeti mű sem terje-delmében, sem archaikus szövegével nemvolt alkalmas arra, hogy egész estét be-töltő, mai színházi spektákulum legyen.Köves István áldolgozásában azonban,megtartva a játék eredeti alapanyagát,újraköltött személyekkel kibővült - acommedia dell'arte szabályaihoz igazodva- s néhány könnyen fülbe mászó dallamotírt hozzá a Tolcsvay-Bródy páros. Mindezrokonszenves, jó vállalkozás lenne márakkor is, ha csak ennyi lenne, az agriaiszínházi est azonban lényegesen többennél. Több, mert emberséggel, kedvvel,játékszeretettel elevenné teszik aszínészek. A címszerepet Bessenyei Fe-renc játssza. A részegen királlyá emeltkovács tanulságos története az ő megfor-málásában nem egyszerűen tréfa, hanemaz emberi méltóság védelmében mondottvallomás. Ennek lehetősége nem volt megsem a Szentes professzor szövegé-

ben, sem abban a példányban, amelyet azolvasópróbán - még májusban - megsze-rezhettünk. Próbák során - s nyilvánvalószínészi felismerésből, rendezési meg-gondolásból - András valóságra ocsúdik:nem kér a királyságból, nem a tré-fából,mert a hecces kedvű udvar nem-csak aborisszán nevet, de nevetik azokat a jóítéleteket is, amelyeket boros fővelAndrás meghirdetett. Hősünk ebből amegaláztatásból - mert megtiporni azember méltóságát bűn - nem kér.Visszatér mesterségéhez, s betartja akirálykodása alatt hozott ítéletet: nem veritöbbé szolgáját, hanem a céhbe, a magakenyeréhez segíti. Bessenyei kivételes ér-zékkel tud disztingválni: a vaskos kedélyűvidám játékból jottányit sem enged,András mester ocsúdását azonban legjobbdrámajátszó hagyományaink szerint teszisúlyos hangsúlyúvá. Ebben nincs tréfa.Ez nem álmodás. A rendező RomhányiLászló s a színjátszó társak íz-lésétdicsérje, hogy ehhez a mozzanathozigazították az egész komédiát: a királlyálett Andrást talán felismerik, talán nem. Avisszaváltozott mestert célzásokkalemlékeztetik is különös kalandjára, de elis fogadják álmát titkoló rejtőzködését.Cinkosok valamennyien - ahogy a nézőkis beavatottak -, de részvételüket Andrásigazsága szabályozza. Kongó szolga nemkövetel önálló műhelyt, s nem is döngeti ela mesterét. Ellenkezőleg: feleségkérőbeküldi, gazdáját násznagyának invitálja.Csak mert a zenés játék nem lehet megboldog finálé nélkül? Inkább azért, merttudják, meddig a mérték elég-tételben is,igazságban is. A való világ, immáronmegjobbítva, népmesei egy-szerűséggel állelő, nem sziruposan, nem hihetetlenül,hanem ahogy legjobb etikus reflexeinkszerint kell. A szereplőgárda egésze ebbena szellemben játszott: Szemes Marizsörtölődő, nagyindulatú mesternéjenemcsak harcias volt, de kedves is. AKongót játszó Maros Gábor karikírozóötletekkel tarkította a jellemet, olykor azúrhatnám mesterlegényálmokat, máskor afurfangos inast villantva meg. Azakrobatisztikáig terjedő mozgása,kifogástalan éneklése azt is eszünkbevillantja, hogy a zenés színházi tapaszta-latok után nem egy színészünk sokolda-lúbb lesz vagy marad, mint a csak prózátjátszó évfolyamtársaik. Agárdi Gábor akirály szerepében kitűnő játékfegyelem-mel érzékeltette a szerep komédián túl-mutató lehetőségeit is. Királya a hatalomjóllakott unalmában eszeli ki a tréfát, smikor látja, hogy András mester nem reg-

nál mindenben rosszul, kegyetlen kemé-nyen állítja vissza a „régit". Ezzel a sze-repfelfogással szerencsésen hangsúlyozta,hogy a tréfa nemcsak vidám, de kegyet-len is. Vagy azzá is lehetne. Szabó Tündekedves ifjú mátkát, Bánffy György több-féle szerepében okos diákot, szervilis fő-urat formált, s hasonlóan ízléses, kedély-gazdag figurákat láthattunk Blaskó Pé-tertől, Kránitz Lajostól. A rendező egyikkitűnő ötletének bizonyult, hogy a len-gyel követet valóságos lengyel színészrebízta, Zygmunt Hobotra, a Teatr Polskiművészete. Jelenete nemcsak vidám per-ceket szerzett, de megajándékozott aszínjátszás internacionalizmusának örö-mével is. A várudvar természetes díszleteiRajkai György közreműködésével váltakkitűnő tagolású színpadképpé - a hármasosztás Erzsébet-kori színpadnak iskiválóan megfelelne - a népies-magyarosmotívumokat idéző színes, szép jelmeze-ket Mialkovszky Erzsébet tervezte.

Egyetlen játék után nehéz jósolni aszínház jövendőjét illetően. Az azonbanbizonyosnak látszik, hogy a hagyomá-nyokban gazdag Eger falai közé ilyenszép hagyományainkat idéző játék kíván-tatik, s mint mindenüvé-ide is kitűnő szí-nészek. Romhányi László kedves hívo-gató-játékkal, ötletgazdag, hatásos elő-adással, jó művészek megnyerésével bi-zonyította az Agriai Játékszín létjogát.

Dale Wassermann - Mitch Leigh: La Manchalovagja (Szentendrei Teátrum)

Fordította: Blum Tamás. Rendezte: ÁdámOttó és Szirtes Tamás. Díszlettervező: MakaiPéter. Jelmeztervező: Mialkovszky Erzsébet.Zenei vezető: Bíró Attila és Fekete Mária.Koreográfus: Bogár Richárd.

Szereplők: Koltai János, Tímár Béla,Bencze Ilona, Basilides Zoltán, Papp János,Paudits Béla, Mihályi Győző, Deák B. Fe-renc, Kishonti Ildikó, Nagy Anikó, KarádiJudit, Dunai Tamás, Heizer Kálmán, Saf-ranek Károly, Straub Dezső, Harmath Al-bert, Balogh Bodor Attila, Bácskai János,Sirkó László, Besztercei Zsuzsa, Fehér Ildi-kó, Fekete Gizi, Katona Ágnes, PolyákJózsef, Tausz Lajos, Gaál György, PelsőcziTibor.

Szentes Regináld: András kovács királysága(Agriai Játékszín az egri várban)

Színpadra alkalmazta: Köves István.Rendezte: Romhányi László. Díszlet: RajkaiGyörgy. Jelmez: Mialkovszky Erzsébet.Zene: Tolcsvay László.

Szereplők: Bessenyei Ferenc, Agárdi Gá-bor, Maros Gábor, Kránitz Lajos, BlaskóPéter, Nagy Mária, Szurdi Miklós, SzemesMari, Bánffy György, Szabó Tünde, JancsóSarolta, Várdai Zoltán, Kanalas László,Varsányi Anikó.

fórumBÖSZÖRMÉNYI KATALIN

Képzelt párbeszédegy kiállításon

Színházi díszlet- és jelmeztervekkiállítása a Madách Színházban

- ???- Díszlet- és jelmeztervek kiállítása.

Miért ?

Nem jelmezek meg díszletek ?- Nem hát. Tervek. Hogy férnének el

egy színházi dohányzóban díszletek? Ésegyáltalán. Mit mond egy üres díszlet vagyegy mozdulatlan bábura húzott jel-mez ?Semmit.

És a tervek mondanak ? Hogyan ? Akvarellel, tussal vagy applikálással.

Megjelenítik, amit a tervező látni szeret-nea színpadon. Amire a dráma inspirálta.Ezek nem technikai tervek!

Akkor illusztrációk. Illusztrációk ? Dehogy. Bár van az is,

sőt olyan is, ami még illusztráció sem.Schäffer Judit jelmeztervei. Az egy Bul-gakov-figurán kívül (Iván, a rettentő)jobbára csak ruhatervek az övéi. Nemmondom, hogy fantázia nélküliek, mertSchäffer igazán kihasználja azt a lehetősé-get, hogy a legváltozatosabb anyagokkaldolgozhat. Látni, hogy van érzéke azanyagokhoz. Csakhogy ez nem elég. Azígy megrajzolt figurák még jellegtelenek.A színházi jelmez ennél sokkal bonyolul-tabb. A tervezőnek a színház törvényeihezkell alkalmazkodnia. Elsősorban aszínészhez. Schäffer rajzain általában nin-csenek jellemző arcok. Ebből látszik, hogynem a színészre tervez. Emlékszem, aNemzeti Színház Szép Heléna-előadásábana törékeny Törőcsik Marit egyszerűenletörölte a színpadról a zárt nyakú feketeruhával. Ilyesminek nem volna szabadelőfordulnia. Mert mégiscsak a mozgó,beszélő színész a központja a színháznak,benne összpontosul az írói, rendezőimondanivaló, saját tehetsége és az ezeketkibontakozni segítő tervező munkája. Igen, gyönyörű volt Törőcsik a dús vörös

hajzattal, de teljesen elvadította az embert avöröshöz egyáltalán nem illő másik ruhája, apiros. Olyan volt, mint egy torz madár. Hogylehet ilyen hajhoz, ilyen alakra ilyen ruhákattervezni? Pedig Törőcsikre aztán lehetne !Rendkívül érzékeny alkata egyszerűen min-denné varázsolható. Es ott, a Szép Heléná-ban szépséges Heléna helyett szánandót lát-tunk. Ez megbocsáthatatlan.

- Az. De még mindig nem tudom, a

tervnél miért ne mondana többet, ha akész ruhát állítanák ki ?

- Azt hiszem, a terv sokkal jobban elárul-ja a hibát, mint a bábura illesztett ruha. Aszemélytelen típusbábun még szép is lenne az,ami a terven esetleg csak semmitmondó, aszínpadon, a színészen viszont elrettentő.

- Akkor viszont még jobb, ha fény-képeket állítanak ki a jelmezbe öltözöttszínészekről, a színpadokról. Az doku-mentum. Minden jót és rosszat megmutat.

- Nem egészen. A fénykép például nemtudja befogni a teljes színpadot, vagy ha igen,nem úgy, mint a néző szeme, amely a játék-térre koncentrál, azt látja elsősorban. A fény-kép viszont egyenlő részletességgel és hang-súllyal adja vissza a színpad felső terét és azalsó játékteret. A jelmezeknél meg.. . Nos? A jelmezeket igen jól kell fényképezni

ahhoz, hogy a színész jellemző mozdulatával,arckifejezésével együtt ragadja meg a fotó,amint teszi ezt a jó jelmeztervező a rajzán.Mialkovszky Erzsébet jelmeztervei A re-vizorhoz ezek egységét képviselik. A rövid-látó kis női fejekre begyesen csoportosítottfürtcsomók alatta butácska mosoly teljes össz-hangban áll a kissé korlátolt, széle-hossza-egyforma biedermeier viselettel. Azonkívül azanyag minéműségét is jobban tudja éreztetni egyérzékeny akvarell, mint egy fénykép. Vagynem is csak az akvarell. Mert János-kútiMárta Eörsi darabjához, a Széchenyi és azárnyakhoz készített tervein valódi csip-kemintákat ragasztott a kis, festett alakok-ra.Igy az anyagszerűség erős hangsúlyt kap, amia figurák és a csipke arányának a valóságostóleltérő különbségéből ered. Különben is, ezen akiállításon nem a kész művek a fontosak,hanem az, hogy miből lesz a mű, amit aszínpadon látunk, mi az, amit a tervezőmű-vész nyújt a komplex előadáshoz, azaz a ter-vező saját művészi tevékenysége.

Jánoskúti tervei ebből a szempontbólkülönösen érdekesek. Már csak azért is,mert színpadi környezetben állnak az ala-kok, jobban mondva egy képen egymásmellett sorakoznak figurák és tárgyak.Nem térbe, színpadképbe komponált terv,hanem síkba, s az említett applikációk is asíkszerűséget erősítik. Nem ki-fejezettenterv tehát, ezek az arányok (ruha-csipke),ez a tömörség színpadon nem valósíthatómeg. Inkább önálló mű-alkotás, kép,amely a dráma mondanivalójátszimbolizálja. A kép minden részletébenlátunk például egy-egy órát, díszeset,egyszerűbbet, látjuk az empire asz-talonelbillent magyar királyi koronát.Mindezek szimbólumteremtők, színpad-

tól független képi jelentéssel bír elhelye-zésük rendje, ritmusa. Tervszerűvé egye-dül az applikációk teszik, egyben roko-nítják a kollázsokhoz is.

- Látható olyan terv is a kiállításon,Gyarmathy Ágnesé, amelyik egészen a mon-tázstechnikára épül. Illyés Kegyencéhez ké-szített terve nem is terv, sokkal inkább a műtartalmának kifejezője egy képben, egy szür-realista kollázsban. A fantasztikus arányúnőalakok lila-kék-zöld színei tisztaságukkalés egymást erősítő hatásukkal remek színér-zékről tanúskodnak, de jelképezik a rómaicsászárkor vérbő és véres uralmát is. Az ilyen„terv" kifejezi a tervező szándékait az előadástekintetében, de viszonyát is a műhöz.Ennyiben több, mint egy egyszerű, jó terv, ésennyiben kevesebb is annál, mert a képi szür-realizmus színpadon, élő figurákkal így nemvalósítható meg.

- Úgy látom, ezen a kiállításon a tervezésmindenféle lehetősége képviselteti magát. Sőt, nemcsak a tervek műfaji árnyalatai,

hanem a színházművészet legkülönbözőbbágaihoz alkalmazkodó tervek láthatók. Adrámai színházon kívül tervek revükhöz, te-levíziónak, bábszínháznak, a Magyar Nép-hadsereg Művészegyüttesének, aztán gyermek-színháznak, szabadtéri színpadnak és a ván-dorló Déryné Színháznak. Mindegyik más-más lehetőségekkel dolgozhat.

- Például a Szegedi Szabadtéri Játékoktere szinte végtelen, meg lehet valósítanibenne olyan dolgokat, amiket kis, zárttérben nem. De ez a „korlátlan" lehetőség törvényeket

is szab, amiket - úgy látszik - még nemismerünk. Varga Mátyás terve Illyés Dózsa-drámájához egy múlt századi historizáló ek-lektikus festményhez hasonlítható. A szegedidóm meghatározta környezetben sziklás hegyitájakat látunk őrtüzekkel és vonuló apróemberek tömegét, akiknek sokaságából - hiábaaz építészeti keret - nem emelkednek ki afőalakok. Pedig ott a példa, a székes-egyház.Egyetlen tömbbel külső és belső teret határoz,valamint jelképet testesít meg.

- Tehát szimbolikus elemekből kellene ahozzátartozó színpad képét is kialakítani? Igen. Persze a szimbolikus elem nem azt

jelenti, hogy szimbólumokat kell elhelyezni aszínpadon, hanem azt, hogy a térképző elemeka konkrét helyszín jelzésén túl szolgálják adráma mondanivalójának kibontakozását. Ezrendes színpadon is lehetséges, van is ilyen terva kiállításon. De most térjünk vissza a díszlet-és jelmeztervezés másik lehetőségére, amit abábszínpad technikai adottságai jelentenek,ahol megeleveníthetők színpadon tár-

gyak, emberek, állatok. Koós Iván figura/ aCsilicsala csodáihoz a játékosság és dekoratívigény ötvözéséből születtek, szem előtt tartva agyerekek lényeget kiemelő formaismeretét,formaemlékezetét. Ilyen a harkály-figuraintenzív piros-fehér-fekete színeivel, vagy apöttyös malac, aminek jellemző vonásait:farkát, orrát a piros szín emeli ki.

A bábszínpad alapja a mozgatástechnikája. Akkor a bábtervezőnek a

mesterséges mozgatásra való komponálástkell elsősorban kidolgoznia!

Koós tervei a Csongor és Tündéhez ígyszülethettek. Fantasztikus tollú madárfigurája afekete papíron mintha máris pálcával irányítvakeringene a sötét bábszínpadon. De azt isérdemes megfigyelni, milyen stílusérzék-kelnyúlnak a bábszínházi tervezők a képielőzményekhez. Bródy Vera a Háry Jánoshozlapos figurákat tervezett, mert a népidíszítőművészet alkotásait választotta példának.„Naiv" figurái mintha a naiv festők vásznairólvagy vésett szarutárgyakról lépnének elénk.Megtartja azok lényegre törő arc-kifejezés-ábrázolás/ módját: a száj és szem vonalával, azorcát jelző piros pötty lejjebb vagy feljebbcsúsztatásával vidám és szomorú arcot tudlétrehozni. Színpadképein (batyus lányok sora)a népművészet ősi technikáját, az ismétlődőformákból épülő síkdíszítményét alkalmazza. Demár a revüszínpadterveknél ez a stílusérzék,hiányzik. Illetve túlteng. A ki-állításon VogelEric 19 62-es szilveszteri televíziós revütervelátható. Égy színpadképbe sűrít össze mindent,kezdve a képeslapokról jól ismert, ízléstelenszerpentinszalag-üveg-koccintásra emelt poháregyüttesétől a „nagyvárosi fényeket" illusztrálóneonreklám-imitációkon keresztül a táncosok,zenészek„jasszos" külleméig és mozdulatáig.

- Érdemes lenne a magyar revü szín-padok azóta megtett „fejlődését" szín-

padkép és jelmez szempontjából végig-

követni, történt-e lényegi változás.

Hogy 1962-ben hogy hatotta közönségre,nem tudjuk eldönteni, mert nem ismerjük azelőzményeit. A z viszont biztos, hogy az 1920-as, 30-as éveket Párizsban töltő Vértes

Marcell festőművész Dancing című litográfiaialbumának finom és lendületes rajzú, színű éskompozíciójú lapjai (például a Jazz, 1928)képzőművészeti, esztétikai szempontból töké-letes ábrázolásai a témának. Érthetetlen, hogyévtizedekkel később egy revüjelenet miért ilyengyermeteg, dilettáns rajzú, miért ilyenkompozíció nélküli, telezsúfolt mint kép. Mert atervkiállításon elsősorban mint kép szerepel. Á zsúfoltság, különösen a képek,

szobrok elárasztása „szimbólumokkal" amagyar képzőművészetben, tervezésben

meglehetősen gyakori. Elég, ha csak a

Buda és Pest egyesülését jelképező új

margitszigeti emlékműre gondolunk. De a

századforduló köztéri szobrai (lásdVörösmarty) is ilyenek. A nagyközönség-nek szánt hivatalos művek mindig „jól meg

vannak magyarázva". Vogel Eric tervénpersze úgy látszik, szükséges a

szilveszterest attributumait megjeleníteni,

amit még tetéz a nagyváros attributumainak

halmozásával. Igen, de mindezt éppen elhagyásokkal, ép-

pen a legjellemzőbb kiemelésével és nem a jel-lemzők halmozásával lehetett volna érzékel-tetni. Ezek a szempontok szerintem alapvetőeka díszlet- és jelmeztervezésben.

Azért nem egészen. Mert példáulSzinte Gábor finom naturalista díszlet-terveSzép Ernő Patikájához a kaposvári Csiky

Gergely Színház számára más elvek alapjánkészült. A szép század eleji belső korabeliplakátokkal díszített. A tér igen egyszerű,

egy pult és egy asztal tagolja mindössze,egyben külön tereket alkotva. Így a

díszletelemek nemcsak hangulatteremtődekorációk, hanem tág játék-térmegteremtői is.

- Elismerem. Mialkovszky Erzsébetjelmeztervei is ilyenek. Rajzait korhűség jel-lemzi és hűség a drámához. Az utóbbi nélkülnem lennének többek szép divatrajzoknál,kortörténeti érdekességgel. Mert a mai szín-házi néző számára nem emel ki, nem hangsú-lyoz a jelmezben semmit. Hogy ezen mit értek,azt Kemenes Fanninak a Liliomfihoz készítettjelmeztervein lehet megnézni. A Mi-alkovszkyéhoz hasonlóan könnyed rajzokonmintegy mellékelve megjelenik a női viseletszerkezeti váza, Camilla szoknyaabroncsa.Nyilvánvalóan technikai utalás a műhelyeknek.A néző (a színházi néző) előtt az abroncs rejtvemarad, holott nemcsak a női viselet, de amagaviselet, azaz a mozgás, a tartás, sőt, ahanglejtés meghatározója is volt hosszú időnát. Jelképezhet tehát egy életformát. A sze-replők viszonya ehhez az életformához jel-képpé konkretizálható. A viszony legkülön-bözőbb árnyalatait képet kiemelni, ennekmegfelelően a különböző drámai műfajok ki-bontakozását elősegíteni.

Szóval megváltaná a színházat az ab-

roncs nyíltszíni használata?- Nem így értem. A realista vagy naturalista

színpadkép mellett létjogosultsága van annakis, amely a dráma és a színház szem-pontjábólmeghatározó elemet kikutatja, és a néző eléállítja. Fehér Miklós A holtak hallgatásához(Pesti Színház) végtelenül egy-szerű színpadottervezett, mégis ott van minden, ami szükséges:a széksor szemben a közönséggel és kétoldaltkét íróasztal. A szín-

falak pedig szimbolikus erővel jelenítik meg a műtartalmát: falak, fölfelé a végtelenbe re-szók,vagy hatalmas oszlopok, melyeken aszámlálhatatlan mennyiségű bevésett név kér-dez és vádol: mi az oka és értelme hajdani vi-selőik pusztulásának. A rovátkákkal jelzettnevek ősi jelek, amint a panasz is ősi : azértelmetlenül pusztult és pusztított halottaké.

De az előbb jelmezekről volt szó, mostmeg színpadról, díszletről?

-- Nem, hanem színpadképről, ami díszletekés jelmezbe öltözött szereplők együttesét jelenti.Nem' is értem, hogy lehet ugyanazon színházielőadáshoz más díszlet- és más jelmeztervezőtalkalmazni. Milyen vizuális egység jöhet ígylétre? díszletekkel meghatározott tér és a bennemozgó alakok látvány szempontjábólelválaszthatatlanok. „Optikailag tekintvenincsen gyökeres különbség a figura és a háttér,pozitív és negatív tér között" (Kepes: Languageof Vision), sőt, a kép-teret (színpadteret) éppenaz optikai elemek (színészek, tárgyak) mozgásaalakítja és formálja. Tehát a mozgó jelmezeképp-olyan térképző erők, mint maga adíszlettervező. Ezek szerint a jelmezek egymással is

kapcsolatban állnak, mint téralakítók.Függnek egymástól, és egymáshoz valóviszonyuktól függ a színpadi tér és a

színpadkép maga is. Olyannyira, hogy a figurák is felváltva

mint figura' vagy mint háttér jelennek megszemünkben, s a figura mintáit is inkább aháttér (tehát másik figura vagy figurák és adíszlet) „megfelelő mintáival látjukösszefüggésben, semmint hogy sajátösszefüggésük-ben ismernénk fel".

- Ha így van, akkor az a terv a legjobb,amelyiken jelmezek és díszletek is vannak.

- Jó, jó. De még akkor is hol van a tervről amozgás? - Legfeljebb mozgás közben rajzolja a

figurát a tervező.

De nem rajzolhat le minden állapotot! Akkor meg minek ez az egész?- Hogyhogy?

Olyan terveket kiállítani, amelyekvagy nem tervek, hanem önálló művek, vagy

pedig tervek, de nincs dokumentumértékük.- Mert kiállításokat keli rendezni, különben

egy-egy színházi előadás teljesenszétfoszlik a semmibe. Ha már nem játsszák,vége. Nem él tovább.

- Már hogyne élne! A következő elő-adásokban. Azok felhasználják és tovább-fejlesztik az előzők tapasztalatait.

- Ugyan, hát látszik itt, ezen a kiállításonfejlődés ? Ami azt illeti, már csak azért sem lát-

szik, mert igen szűk időhatárok közöttmozog az anyag.

- Miért? Harminc év nagy idő, s ez a ki-állítás jubileumi !

- Igen, de a legkorábbi terv 1961-bőlvaló. A legkésőbbi ugyan idei, de olyanösszevissza van elrendezve az anyag, hogysemmiféle stílust vagy fejlődést fel-ismerni nem lehet. A megelőző tizenöt évteljesen ismeretlen marad a néző előtt.Pedig gondos utánajárással talán meg-találhatók lettek volna az 1945 titán fellen-dülő színházi élet vagy az azt követő kor-•szak ide vonatkozó emlékei.

Igaz. De az is igaz, hogy a tervezők neveszerint csoportosították a terveket. Harminc évtávlatában legalább ilyen fontos lenne a szín-házi kultúra mibenlétét, alakulását, a kisebbidőszakok egymáshoz való viszonyát, azátalakulások kapcsolatát a korszak életével,művészetével, társadalmával, eseményeivel.

- Ezek szerint a tervek kortörténetidokumentumok ?

Úgy is nézhetjük őket. De hát a kiállítástnem így rendezték, inkább, úgy látom, aszínházi közönség szünetben való szórakoz-tatásának igényével készült. Kellemes és szépszórakozás, szó se róla. De annak a közön-ségnek az agyát is meg lehetne kicsit mozgat-ni. Lehetne vele tudatni a színházi díszlet- ésjelmeztervezés útjait, kérdéseit. A terv gyakrantöbbet mond, mint az átalakított vagy meg semvalósult kész mű. Egyébként a 60-as évek egyiklegjellemzőbb művészeti mozgalmának, akoncept artnak művelői is ezt vallják.

- Azt jelentené ez, hogy ez a kiállításegy konceptgyűjtemény?

Miért ne ? Ezek a tervek függetlenedtekmár a színházi előadásoktól, amelyekben tár-gyiasultak. De az is elképzelhető, hogy más-ként valósultak meg, vagy meg sem valósultak.Tehát tervek. Itt, a kiállításon, a materiáliskivitelezésnek. nincs jelentősége - akár-csak akonceptnél -, akkor sem, ha eredetilegtermészetesen tárgyakban képzelte is el őket atervező. Itt a művészi elképzelés dokumen-tálásán van a hangsúly, azaz, az elkészült al-kotás (a terv) maga a készítési folyamat be-mutatása. A koncept (magyarul eszmemű-vészet) ugyanez, az alkotás gondolati fázisáthelyezi előtérbe.

- Azért ezek a tervek nemcsak gon-dolatok, hanem az elképzelésnek, a tárgy-ban megvalósítandónak vázlatai is. Nem-csak leírják az elgondolást, hanem meg is

jelenítik, hagyományos művészi eszkö-zökkel.

A koncepté is lehet hagyományos techni-ka, mert művelői szerint az anyag csak hor-dozója vagy dokumentálója a művészi ideának.A koncept-irányzat egyik alaphelyzete a„képzeld el"-szituáció. Ha most megnézzükSzékely László színpadterveit a szolnoki

Három nővérhez, nem látunk mást, csakszékeket, melyek teret teremtenek és mozgásilehetőséget a színészeknek. Mindjárt bele tud-juk képzelni az egész színházi előadást. Székelyérezhette azt, hogy minél kevesebb tárgyathelyez el a térben, annál jobban meg tudjamozgatni a néző fantáziáját. Ha nem kínál nekimindent tálcán, nem engedi elidőzni, mélázni arészleteken, hanem figyelmét a színész-re, ajátékra kényszeríti összpontosítani. A. terven anéző képzeletére bízza, hogy benépesítse aszínpadát. Márpedig a néző aktivizálásának eza foka megint csak jellemző a konceptre.Előttünk egy művészi javaslat (a színpad), melya mű (a színházi előadás) lényegét képezi, s atovábbiakban közömbös, hogy ezt a javaslatotki hajtja végre. A szín-házi előadás-e vagy akiállításnéző. De említhetnék egy másik igen jópéldát is. Csányi Árpád színpadtervétVampilov: A múlt nyáron történt címűdarabjához. A színpadot itt-ott emeletekkeltöbb játéktérre osztja. Egyébként egészenpuritán a díszlet, megint csak lehetőséget advaelsősorban a színészek mozgásának, de anézőnek is, fantáziája megmozgatásához.

Ezek szerint a terveknek is a színé-szekhez, a színházhoz kell alkalmazkod-niuk ? Igen, azt mondják, a színházi díszlet- és

jelmeztervezés alkalmazott művészet, és mintilyen, mégiscsak jogosult a kiállításra. Külö-nösen, ha meggondoljuk, hogyan is készül egy jóterv. Szerintem úgy, hogy a tervező elképzeli adarab olvasása után a teret, azt megtervezi, s aszínházi próbák közben módosítja a színpadimozgások érdekében. Ugyanitt, a próbákon lája, hogy milyen és hogyan mozog a színész,ennek alapján tervezi rá a ruhát, mellyeltermészetesen nemcsak alkalmazkodnia kell aszínészhez, hanem a szerep meg formálásáhozsaját teremtő művészetével járul hozzá. Így aszínházi munka együtteséből ki-szakítottegyetlen jó terv képet adhat az egészelőadásról, melynek, ő is egyik egyedi, művészimeghatározója. Tehát még inkább jó, ha látjukkiállításon is ezeket a műveket, melyekönmagukban egyesítik a színpadi jelenséget, azelőadás koncepcióját és a tervező művészetét.

FÖLDES ANNA

„Alakított"" drámákévada

Oly bölcs tapintattal búcsúzik az évadtólHermann István a SZÍNHÁZ 1975/8.számában, mint nagybetegtől szokás:örömmel nyugtázza a biztató jeleket, s bára letagadhatatlan tünetek előtt nem hunyjabe a szemét, gondosan kerüli a diagnózist.Már az összefoglaló műfajánakmegválasztásában is kiváló diplomata. Azilyenkor szokásos évad végi mérlegsablonjairól és kikerülhetetlen tanul-ságairól lemondva - „búcsúztatóra" vál-lalkozik. Kendőlobogtatással pedig nemlehet vitatkozni, még akkor sem, ha azötletdramaturgia kölcsönláncára felhúzott,alkalmi elemző tanulmány néhánygondolata hangos helyeslésre, más ész-revételei viszont ellenvélemény kifejtésérecsábítanának. Mégis úgy érzem, hogy a kétévad között érdemes lenne folytat-ni aHermann cikkében megkezdett dra-maturgiai hangos gondolkodást, érdemeslenne az egyes művek kritikáját kitágítvamegfogalmazni azt is, ami a műelemzéseksorozatából sajnálatosan kimaradt. Hogymivel és miért maradt adós - ezúttal: az újmagyar drámák tekintetében - az évad.

Szükségesnek, sőt elkerülhetetlennekérzem a vitát még akkor is, ha pontosantudom, hogy a szezon - nem drámatörté-neti egység. Az irodalom-, de még a szín-háztörténet sem években, évadokbanszámol, és naivitás lenne esztendőnkéntszámon kérni a színházaktól a világszín-házi repertoár szélesítését, a szerzőktől azesedékes remekművet. (Még ha akadna isLope de Vega termékenységével ren-delkező hazai drámaíró, vajon hány in-dulatos cikkel próbálnánk kordában tar-tani, saját legjobb szintjének normakéntvaló alkalmazására serkenteni, jogos esz-tétikai követelményekkel mérsékelni fé-kezhetetlen drámatermelő szenvedélyét...De egyelőre nincs is Lope de Vegánk, amagyar színházak őszinte bánatára.) Igaz-ságtalan dolog lenne Örkény fejére ol-vasni, miért nem folytatta a Tótékkalmegkezdett sort, miért nem lépett máristovább a Vérrokonok törte új dramaturgiaiúton. És miért nem született a Vendégségettúlszárnyaló vagy azzal egyen-értékű,maradandó új Páskándi-dráma ?

Hiszen már a kérdésfeltevés is jogosulat-lan: az írói pálya nyilvánvalóan organi-kusabb annál, mint ahogy ez a színpadiműsorellátás szempontjai szerint kívánatoslenne, és egyébként sem tudjuk, hogyvajon a kötetből ismert, kiváló Rej tek-he lyelőadása nem hozná-e meg az írónak újraaz esztendőkkel ezelőtt még váratlan, ámkirobbanó sikert.

A kritikus önmagával, írásban is meg-fogalmazott hiányérzetével kerül szem-be,amikor arról szól, hogy sajnos az idén nemtapsolhattunk sem Csurka István-nak, semHubay Miklósnak. Hiszen maga is sejti,hány tényező szerencsés, pontosabbanszerencsétlen összjátéka kell ahhoz, hogyegy drámai szándék - ötlet, gondolat vagykézirat - elvetéljen. Mindenesetrelényegesen kevesebb, mint azellenkezőjéhez: a színpadra kerülő művekihletéhez és előadásához. S bár a hírlapinyilvánosság nem alkalmas a segítő ésgátló körülmények számbavételére, mégis,arra kell ösztönöznünk minden illetékest,hogy a maga portáján söpörve mérlegretegye: megtett-e, megtettünk-e mindentazért, hogy a nehezen születő drámaifolyamatosság megizmosodjék ? Hogy azelkészült és színpadra érdemes művekidőben színpadra kerüljenek ... Mert haigaz is, amit Illyés Gyula mondott annakidején a kéziratban levő Befe j ezet l enmondatról a Nyugatban, hogy vannakremekművek, amelyek értékéből mit semvon le az, hogy évszázadokig csak egypéldány volt belőlük, a ma született ésszínpadra váró alkotások túlnyomótöbbsége valószínűleg nemigen állná ki azidőnek ezt a nehéz próbáját. És szín-művekesetében még a nyomtatott szöveg is csak aszínházi alkotómunka egy fázisáról tudósít.Jó néhány olyan dráma született és születikévről évre, amelynek éppen azért kell vagykellene előadásra kerülnie, hogy szerzőjemegfelelő színpadi gyakorlat birtokábanelőbb-utóbb valóban maradandótalkothasson a színház és a kortársiközönség számára. Természetesen ez amegállapítás koránt-sem jelenti azt, minthaaz elsődrámás Vekerdy Tamás vagySárospataky István kizárólag pedagógiaiszempontból érdemelnének színpadot:bíznunk kell abban, hogy van aközönségnek egy olyan, igaz, nem túlszéles rétege, amely kíváncsian ésszomjasan várja a korkérdésekre adottkortársi válaszokat, és még akkor isodafigyel, ha mutál a drámaíró hang-ja.Hogy az együtteseknek is szükségük van akortársi drámák színpadra vitelénekkollektív erőpróbájára. Hogy a pályakez-

Palotai Boris novellájából „alakított" drámája a Katona József Színházban (TériSándor és Vörös Eszter)

dő drámaírók mutáló hangon elmondottigazságaikkal is valamilyen fontos, nem-zedéki-kortársi üzenet letéteményesei.

Hermann István tanulmányában értőszeretettel szól az idén színpadra került újdrámákról nem egyről túlságos el-nézésselis -, de végső soron megkerüli az évadátfogó értékelését. S hogy ne essünkugyanebbe a hibába, megkockáztatjukhiányérzetünk megfogalmazását is.Elkerülve a felhatalmazás nélkül valóbanindokolatlan többes számot: én magam azthiányoltam az összefoglalásban, hogy nemmondta ki, amit pedig a szakmai köz-vélemény is tudva tud, hogy az elmúlt évaddrámatermése szegényesebb éssúlytalanabb volt az előzőknél. És hogy azösszkép szürkeségéért nem egyformafelelősség terheli a színházakat. Anélkül,hogy műhelyekre bontva elemeznénk aspektrumot - gondolom, akad, aki meg-teszi helyettem -, megemlítem, hogy apécsiek drámateremtő példáját Pesten semminden színház követte. A lehetőségek ésaz eredmények disszonanciája a leg-feltűnőbb talán a két színpaddal és az or-szág egyik legerősebb társulatával ren-delkező Madách Színház esetében, amelyKarinthy Ferenc Veszprémben már be-mutatott, sajnálatosan súlytalan, bizony-talan szerkezetű drámájának színpadi fel-melegítésével vélte kipipálni az új magyardráma bemutatásának penzumát. Nemsokkal vigasztalóbb a nemzeti szín-

házi mérleg sem. Igaz, hogy a VII.Gerge ly felújítása színháztörténetiszempontból jogos, színpadirehabilitációnak számít, és a színháznak amagyar dráma iránti adósságából istörleszt valamit, de drámateremtőpremiernek mégsem nevezhető. S bár aKatonában „új" szerzőket is avatott aszínház, azonban néhány hónapostávlatban már igazán kimondható a nyittitok, hogy tudniillik sem Kopányi György,sem Palotai Boris műve nem érte el a„nemzeti színházi" rangot. (Van-e ilyenszínpadi státus vagy jelző egyáltalán? Hakikopott volna, harcolnunk kell érte, hogyújra gyökeret eresszen: nemzeti színházimérce mindenképpen magasabb vagylegalábbis más, mint mit ál alánosságbanmég alkalmazhatunk...) Kopányi Györgyművé-ben sajnos a roskatag drámaiszerkezet nem bírta el sem a gondolat, sema középpontba állított és sok vonásában iz-galmas főalak terhét, a realista-naturalistaelőadás pedig szembekerült a történet hi-telét egyet ül elfogadtató absztrakcióval.Palotai Boris novellákban elragadókisrealizmusa még annyira sem tudtabetölteni a színpadot. Nemcsak a drámaijellemek és drámai helyzetek hiányoztak,de hiányzott drámai gondolat is, és ezt sema mindennapokat idéző párbeszédekkel,sem a gondosan kihegyezett, életszerűreflexiókkal nem sikerült pótolni.

A. Vígszínházon belüli munkamegosz-

tás immáron hagyományosan érvénye-sült: a szélesebb közönségsikert ígérő, újmagyar dokumentummusical a nagy-színházban, a bizarr komédiakísérlet aPestiben kapott színpadot. És ez rendjénis volna így. Különösen akkor, ha az em-lített két bemutató csak példa lenne, ésnem a két színházban bemutatott magyardarabok teljes listája. Hiányérzetemetazonban ez esetben csak határozatlanulmerem megfogalmazni, hiszen a PestiSzínház több esztendős magyar drámai re-pertoárjának, a saját szerzőgárda megte-remtésére tett eredményes erőfeszítései-nek ismeretében itt van a legtöbb okunk akritikai elégedetlenség mérséklésére és alegtöbb objektív alapunk a felfokozottvárakozásra.

Mindebből úgy tűnik, mintha az el-múltévad magyar bemutatóinak számávalvagy a szerzők névsorával lennék elé-gedetlen. Sietek előrebocsátani: nem errőlvagy nem elsősorban erről van szó.Hiszen van olyan színházunk - a PécsiNemzeti Színház -, ahol a szerzők név-sora élő klasszikustól pályakezdő fiataligível, másutt pedig drámai szerzőkéntdebütált a kritikus, a novellista, a szoci-ográfus is; és rendületlenül folytatjaszínpadi munkásságát a költő és az új-ságíró. Talán nem is az új nevek és a régiszerzők, hanem a kortársi problémák hi-ányoznak a színpadról. Vagy ha jelenvannak is, ritkán láttunk olyan magyardrámát, amely aktuális mondanivalójávaligazi katarzisélményt váltott volna ki akortársi nézőkből.

Páskándi Gézának a József Attila Szín-házban bemutatott drámája az első felvo-násban még a korkérdések nagy drámájá-nak, komédiájának ígérkezik, de azutánkisiklik a gondolatok vonata, pontosabbankocsija, még mielőtt „rabjaival" célba értvolna. Sánta Ferenc Húsz órája alegsúlyosabb a harmincadik évfordulótiszteletére bemutatott művek közül, mégma is benne feszül az itt és most égetőtársadalmi kérdések igazsága, csak éppennem igazi dráma.

Úgy tűnik, mintha az utóbbi hónapok-ban a színházvezetők tudatosan keresték,kutatták volna a nézőtéren ülőket létük-ben érintő kérdések drámáit, de ered-ménytelen erőfeszítések sora után, végül iskompromisszumot kötöttek. Hol akorkérdésekről mondtak le, hol a drámá-ról. S mivel a kettő, színpadi hatékonyságdolgában szorosan összetartozik: gyakortaegyütt sikkadt el a színpadon ez is, az is.Igaz, László-Bencsik Sándornál izzóbb éshitelesebb szenvedéllyel keve-

sen szóltak bele a közelmúltban a társa-dalom sorsdöntő kérdéseibe, csakhogy azadaptáció során a szerző éppen művelényegét adta fel. A. színpadi műfaj, sőthelyenként a népszínmű műfaji konven-cióért, a musicalek divatsikeréért, a je-lenetek keresett kerekségéért - a társadal-mi körkép hitelességét. A konvenciókszolgálatában - a felfedező bátorságot. Azeredeti mű eszméltető igazságát aszínpadon mindössze a zárókép idézi.

Nem szólnék minderről hónapokkal abemutatót követő viták után, évad végimérlegkészítés ürügyén, ha nem kísérteneaz a gondolat, hogy az egyes kudarcok éscsalódások mögött meg kell keresnünk azévad magyar bemutatói nyomán támadtáltalános hiányérzet forrását. Es rögtönazzal folytatnám, hogy én magam acsalódások egyik, de valószínűleg nagyonlényeges forrását az alakítás útjánszületett, másodlagos forrásokból szín-padra szerkesztett „pótdrámák" elural-kodásában látom.

A magyar - és talán nemcsak a magyar -színházi műsor egyik legfeltűnőbb vonásanapjainkban, hogy a másodlagos drámaiforrások sokkal bővebben buzognak, mintaz elsődlegesek. Talán még azt ismegkockáztatnám, hogy a kortársirepertoárban túlsúlyra jutottak, túlsúlyravergődtek a drámai átdolgozások, azadaptációk. A pejoratív szóhasználat, gon-dolom, jelzi, hogy az átdolgozások üdvö-zítő voltával kapcsolatban elég erősek akételyeim. Nem azért, mintha abszoluti-zálni akarnám az eredeti dráma kizáróla-gosságát. Németh László egy tanulmá-nyában szólt arról, hogy a könyvben kétkemény fedél összetart olyan gondolatokatis, amelyek a színpadon szétesnének. Deugyanitt kiegészíti a maga érvelését,mondván, hogy a drámai és az epikusgondolat nem feltétlenül és nem minden-kor jelentkezik ilyen kibékíthetetlen el-lentétben. A színházi gyakorlat valóbanazt bizonyítja, hogy epikai művekből isszülethetnek kiváló drámák. ÖrkényIstvánra csak azért nem hivatkoznékennek igazolására - akinek pedig az egyet-len Vérrokonokon kívül minden jelentősszínpadi alkotása elsődlegesen epikus,kisregény- vagy novellaformában jelentmeg -, mert ő egészen sajátos úton kö-zeledett a drámához, és kisregényeibenáltalában körüljárta azokat a problémákat,amelyeket azután a lényegre redukálvadrámává fogalmazott. De más színpadipéldák is bizonyítják, hogy a lehetetlentkísértve, regényből is születhet ki-válószínpadi mű. Szélsőséges példa iga

zolja, hogy még családregényből is lehetjó drámát írni: gondolok itt Fejes EndreBozsdatemetőjére. Ez azonban, véleményemszerint, nem szabály, inkább kivétel!Természetesen minden regény cse-lekménye színpadra tömöríthető. De azeredmény - és ennek jó néhány példájátláttuk - rendszerint nem dráma, hanempárbeszédes, mozgalmas színpadi képre-gény, amelynek népművelő, ismeretter-jesztő funkciója is csak abban az esetbenbizonyítható, ha a néző valóban kézbeveszi premier után - az eredeti alkotást.

A másodlagos drámai források köreújabban egyre tágul. Ma már a film, arádió és az esszé is a drámai műfajgondokorvosságai között szerepel. Amikor JancsóMiklós színpadra alkalmazta a Fényesszeleket: élvezetes, kiváló előadást sikerültteremtenie, de a forgatókönyvből mégsemlett dráma. A rádiódrámákból színpadra írtalkotások talán azért sikerültek többnyirejobban, mert a rádió-dráma márönmagában is a drámai műfaj normáiszerint született.

Az elmúlt évadban bemutatott új magyardarabok listája valósággal csábít a frissenfelhasznált másodlagos drámai forrásokleltárba vételére. És már a legelsőpillantásra meggyőzően dokumentálja,hogy szerzőink és rendezőink egyrefáradhatatlanabbak az adaptációra alkal-mas - vagy alkalmasnak vélt másodlagosdrámai források felkutatásában. Íme, né-hány szemléletes példa:

A regényadaptációval kapcsolatban márkifejtettem aggályaimat. Sánta Ferenc Húszórájának előadását látva mégis meg-lepett,hogy a színpadi változat ilyen sokáváratott magára. Nem a vállalkozást bí-rálnám ezúttal, hanem a megoldást. Mertaz epikus megközelítésmód sajnálatosanfékezi le a regény legdrámaibb mozzana-tait is.

Novellaadaptációról nem szól a fáma, és anovellák ihletése nem is olyan egyértelmű,mint a regényeké. Ennek ellenére, úgyérzem, hogy Palotai Boris és KarinthyFerenc idén bemutatott darabjait el-sősorban a novellista erények mentettékmeg a kudarctól.

Szociográfia alighanem először kerültszínpadra a Thália Színházban. A vállal-kozás már önmagában műfaji ellentmon-dásnak tűnik. Egy - az irodalom és a tu-domány metszőpontján született - tör-téneti-analitikus műfaj, amely csak a fel-ismert általános érvényű igazságok il-lusztrálására folyamodik az egyszeri,

egyéni sorsok közlésére, és a tapasztaltkonkrétumok nyomán jut el a társadalmiérvényű általánosításhoz, nagyon is ne-hezen egyeztethető össze a szenvedélyekés jellemek összecsapását követelő drámaábrázolásbeli igényeivel. Hasonlóan re-ménytelen színpadi vállalkozásnak csak azesszé színpadi adaptációját érzem, amirepedig ugyancsak történt már kísérlet.

A közismert klasszikusok korszerűsítése,műfaji áthangolása járt és járható út, vi-lágszínházi jelenség. Nem véletlenül ésnem hagyomány nélkül alakult ki a drá-mairodalomnak ez az ágazata. Ha nemShakespeare-ig nyúlunk vissza, csakBrechtig, aki a Coriolanust, Dürrenmattig,aki Strindberget, vagy Millerig, aki Ibsentteremtette újjá, akkor is nyilvánvaló, hogya modern dráma egy izgalmas lehe-tőségéről van szó. Sütő András Kleist-adaptációja, az Egy lócsiszár virágvasárnap-jaújra bebizonyította, hogy a másodlagosdrámai források értéke és érvénye azon ismúlik, hogy milyen drámateremtő erővelmerítenek belőle. Az idei klasszikus-adaptációk azonban nem tartoznak a legsi-kerültebbek közé. Görgey Gábor minthaelhallgattatta volna magában a költőt, a-mikor a Csongor és Tündét musicallé hígítot-ta. Járható úton indult el, de nem a múzsákszavára hallgatott, hanem siker isten-asszonyát ostromolta, kevés sikerrel.Gyurkó László Kőműves Kelemennéje, haúgy tetszik - népballada-adaptáció. Ez agondolatilag izgalmas és igényes drámaivállalkozás, már-már teljes értékű, eredetiművet ígért, azonban éppen a hősnő nagypróbatételének küszöbén darabokra törik adráma íve, s végül is, az író adósunkmarad a drámateremtéssel.

Az a dokumentummontázs, amellyel aVígszínház ünnepelte a felszabadulás 30.

évfordulóját, a Harmincéves vagyok, egy-szerre reprezentálta a műfaj lehetőségeit ésnehézségeit. Kedvező kritikai visszhangjaelsősorban a legsikerültebb jelenetekértékére támaszkodott.

Képzőművészeti ihletésből született az évadlegkülönösebb és legeredetibb drámája aBábszínházban. Schaár Erzsébet Székekcímű kompozíciója - Szilágyi Dezsőadaptációja - tartalmában megrendítő,formájában magával ragadó, teljes értékűvizuális dráma. Hősei, a székek, mindenkülönösebb antropomorfizáció nélkül,báblétükben közvetlenül élik át a modernember sorsát és tragédiáját. A mű kép-zőművészeti és koreográfiai szintje alattmaradó kísérőszöveg inkább csak verbáliskiegészítés, az alkotók kínálta mankó

a néző számára. Meggyőződésem, hogyez a dráma - mert tárgy-dráma született aBábszínház parányi színpadán - a műsorigényesebb közönsége körében szövegnélkül is megállt volna a lábán.

Eddig a lista. És az igazság az, hogymindezt drámairodalmunk műfaji válto-zatosságának bizonyítására is elmondhat-tuk volna - talán nem is minden alap nél-kül. De csak akkor, ha a drámairodal-munk mellékhajtásairól, az évad sajátosszínpadi különlegességeiről értekeztünkvolna. És akkor élvezetes, érdekes lenneez a seregszemle. Am szegényesnek, fur-csának, aggasztónak tűnik máris, ha aműsor gerincét, lényegét, szinte azt ismondhatnánk, teljességét kell hogy tük-rözze. (Tisztelet az évad rangját megóvó, amaradandóság ígéretét hordozó kivételek-nek, mindenekelőtt Illyés Gyula drámá-jának) De az igazság az, hogy a másodla-gos drámai forrásokból született alkotá-sok az idén szinte elszívták a levegőt azeredeti drámai művek elől. Ezért érzemlényegesnek, hogy a két évad között újraszóvá tegyük, hogy a másodlagos drámaiforrások működtetése, kiaknázása ese-tenként hasznos, műsorpolitikai szem-pontból is helyeselhető vállalkozás, ámaz új magyar dráma problémájának csakideiglenes, átmeneti „megoldása", a vál

ság leplezésének törékeny eszköze lehet.Pillanatnyi műsorgondok orvoslására el-fogadható, de mégsem hiszem, hogy va-lóban előreviszi, hogy ez viszi előre amagyar dráma ügyét.

Nem hiszem, még akkor sem, ha tudom,hogy a drámateremtésnek ez a mellékútjagyakran eredményesen szolgálja aklasszikusok és a kevesek által olvasottirodalmi alkotások népszerűsítését. Éselfogadom, hogy az adaptáció révén aszerzők egy része is közelebb kerülhet aszínházhoz, szerencsés esetben drámaíró-vá is érhet, Elképzelhető, hogy ha Vár-konyi Zoltán és Örkény együttműködésenem hozott volna olyan eredményeket éssikereket, mint amilyennel a Pesti Szín-ház joggal büszkélkedik, nem születikmeg a Vérrokonok sem. Es ugyanígy másszerzőkkel is megeshet, hogy az útjuk aszínpadról a drámai műhelybe vezet. Ésmeglehet, hogy a cél közelében - jelentősdrámai művek születése után -- más fény-törésben látjuk majd az útnak az elmúltévadban bejárt szakaszát is. De jelenleg, abemutatott új magyar színpadi alkotásokés adaptációk ismeretében, úgy érzem, haévad végi mérleget vonunk, még ta-pintatból sem hallgathatunk a problé-mákról. Az őszinteségre az új magyar drá-ma ügyéért érzett felelősség kötelez.

Jelenet Karinthy Ferenc Hetvenes évek című darabjából (Madách Színház) (lklády László felvételei)

arcok és maszkokSZÁRAZ GYÖRGY

Majczen Máriáraemlékezve

Főiskolai vizsgaelőadást néztem nemrég azÓdry Színpadon, Borisz Vasziljev művét:A hajnalok itt csendesek. Ritát, a zárkózott,komoly katonalányt vörös hajú, nyúlánkfőiskolás játszotta, a szavakat kicsittúlcsiszolva-gömbölyítve, de szépen,tehetségesen. Haragudtam rá. És magamrais: miért kellett megnéznem ezt azelőadást? Rita szerepe két évvel előbb,Veszprémben Majczen Marié volt. Díszlet,rendezés ugyanaz itt és amott. Amondatok, beállítások, színpadi mozgás:mind-mind Marit idézték. És túl friss voltmég bennem a farkasréti bú-csúztatás.Őt is az Ódry Színpadon láttam először,

vizsgaelőadáson. A Három nővér Olgájavolt. Tónusok nélkül játszott, és hagytaeluralkodni magán a szerep érzelmességét.Aztán egyszer csak, még könnytőlmaszatosan, azt mondta: „Dada, adj nekipirogot. Menj, Ferapont, majd kapszpirogot." Aztán újra elmerült a könnyekárjában. De ez: „az" a hang volt. Az a nemszép, nem csúnya, kicsit érdes hang, amitma is oly könnyű felidézni. Ha felütöm aGorkij-

Vasziljev: A hajnalok itt csendesek, a veszprémi színházban, Rita szerepében Majczen Mária

nem helyénvaló. A szeme nagy, nyílt, ér-telmes. A szája határozott, szép vonalú. Azorra? Aki látta, talán elmosolyodik, mégisazt kell mondanom: szép. Egyenes, tisztavonalú, mint minden az arcán. Mi volt avarázsa ennek az arcnak? Talán a furcsaellentmondás: nagy szem, nagy száj, erőspofacsontok, minden részlet nagy vagyerős - s az egész mégsem durva lesz tőle,csak rendkívül határozott és kemény. Denem lelketlenül kemény. Johanna-arc.Vagy García Lorca asszonyainak arca.

Közös barátunk mondta egyszer: aBernarda Alba háza valamennyi szerepételjátszhatná. Aki ismerte, lapozza fel aLorca-kötetet. Igaz. Valamennyiteljátszhatta volna. Mind a kilencet, anyolcvanéves Maria Josefától a húsz-évesAdeláig.

A főiskola után azonnal vidékre ment.Tizenhárom évet töltött ugyanannál aszínháznál. Az egész művészi pályáját.Filmen, képernyőn alig láttuk. Nem hívták?Vagy ő nem akarta? Nem tudom. Dehiszem, hogy rajta múlott. Védte magát.

Most, hogy e cikk írásába fogtam,kértem a férjét: szedjük össze hozzá aképanyagot. Ami előkerült: két gyűröttboríték, benne néhány fénykép, egy-kétműsorfüzet, lapkivágás. A képeken lát-szik: a színházi titkárságon nyomták amarkába, csak úgy, kéretlenül. Egyetlenfelvétel a Kispolgárokból, egy A helységkalapácsából. A Hamletből, Phaedrából, aGyőzelemből: semmi.

Túl szerény volt, hiúság és becsvágynélküli?

Hiú volt. De nem „úgy". Es büszke volt,és nagyon-nagyon becsvágyó. Csak-hogyszemérembe ágyazott, önemésztő becsvágyvolt az övé, kínzóbb minden feltűnésiviszketegnél. A gőgös csoda-várókfajtájába tartozott, elvárta, hogy elébemenjenek. Nem tehetett a természete ellen.Nem volt „ügyeletes zseni", sem afőiskolán, sem később. Iskolatársaktóltudom: kezdetben nem nagyon bíztakbenne: tehetséges, tehetséges, de...Szerették, de egy kicsit féltek is tőle.Tudott távolságot tartani. Nem a modo-rával, magatartásával: a lényével. Nem volt„művésznő'. Nem voltak harsány színei. Ésszerepei értékét sem az öltözések számánmérte.

Pár évvel a vizsgaelőadás után láttamviszont egy feszesre húzott, kitűnőPhaedra-előadásban. Nem sokat változott.Csak egyszerűbb lett. Csak mélyebb. Csaképpen természetes volt, hogy

kötetet, a Kispolgárok Tatjánája ezen ahangon szól hozzám a lapokról. És amígélek, ezen a hangon visszhangzik bennemNémeth László egyik legszebb színpadimondata: „Annak, akinek dolgozni kell, akeze öregszik meg utoljára."

Amióta meghalt, nem hagy békén agondolat: írnom kell róla. Miért?

Elsőnek ment el azok közül, akikmegajándékoztak azzal, hogy életet adtakaz írott szavaimnak. De nemcsak ezért.Barátok se voltunk, és többször láttamszínpadon, mint ahányszor beszélgettünk.Gratuláltam neki sokszor és mindigszívből. De csak úgy. Ahogy szokás. Jóvoltál . . . Nagyszerűen csináltad . . . Aszavak nem sokat érnek, hisz ugyaneztmondjuk udvariasságból is. Ennyi annak iskijár, akit igazából gyengécskének tartunk.De mi mást mondhattam volna? Azélményt nem lehet lelkendezésselmeghálálni.

Másoknak dicsértem. Jó színésznő,sokrétű, sokszínű, tehetséges... Csak aztnem mondtam soha, amit igazángondoltam. Gyilkos pálya ez, csak ár-tottam volna neki. Most már kimond-hatom, talán még haragot se szítok. Nemjó színésznőnek tartottam, hanem nagyszínésznőnek. A legjobbak közül valónak.

Milyen is volt? Szép?Aki ismerte, tudja: a kérdés valahogy

Ő: Oinone, a dajka. És még valami: annyithozott a színpadra, amennyit kel-lett. Nemtöbbet és nem kevesebbet. Pontosanműködött az arányérzéke: tudta a színpadméreteit, a szerep méreteit. Oinone volt,nem több és nem kevesebb. Mindig úgy ésannyira volt jelen, ahogyan és amennyirekellett. Tudott csapatban játszani.

Aztán A z i f j ú s á g édes madarában

láttam, a szenátorlány szerepében.Tizen-nyolc éves volt, hosszú, szőkehajjal: beteg, szép, vergődő áldozat. Ésmég ugyanabban az évadban a Kaviár és

lencse klozettosnője: csámpás volt, kö-zönséges és csúf, mint a böjti boszor-kány. És látszott: imádja a szerepet.Karakterszínész?Folyton összekeverjük az epizodistával.

Holott: minden szerep karakterszerep.Hamlet is az, a sírásó is. Goethe mondta:aki a szerep értelme és karaktere szerintnem tud sokféle alakká változni, nemérdemli meg a színész nevet. És utálom ezta szót: „figura". Az igazi színész embertteremt, nem figurát. Ismerjük mind aszínpadi csodát: az ige testté válásánakcsodáját. De azt hiszem, valójában csak adrámaíró tudja, milyen nagy dolog ez. Azírott szó - ezt is Goethe mondja - csaktompa visszhangja a gondolatnak: aszínész röpít vissza az izzáshoz, amelybena szó megszületett.

1971-1972 Majczen Mari évadja volt. AKülönc Orczyné szerepében, Latinovitspartnereként úgy tudott háttér maradni,úgy tudta segíteni, aláhúzni egy hatalmasférfialakítás minden nagyszerű szépségét,hogy közben egyenrangú volt és alázatos,szép, szerelmes és meg-ható. És pontosanannyi helyet foglalt cl, tartott meg aszínpadon, amennyi kellett, hogy a másikszerep ne váljék egyetlen nagyáriává.Egyszerre vizsgázott megjelenítő erőből,mértéktartásból, önérzetből és színészialázatból. Azt hiszem, itt éreztem először:készen van a röpülésre.

Rögtön utána egy kurta szerep: aGyőzelem öreg Ácsnéja. Á megírt alak

röstellem kimondani -- kicsit „csinált",nem is egészen hálás feladatot kínál, hiszinkább csak szimbolikus jelentőségű: azértkell, hogy paraszti anyaölbe térhessen ahaldokló Sántha tanár. Mari itt csodát tett:valóban embert terem-tett, szinte a magaerejéből. Ahogy betolta a nyikorgótragacsot a színre, ahogy a cipőjétlevetette, s fűzőjénél fogva a talicskaszarvára akasztotta, ahogy

üldögélt, fájós lábát nyomkodva, öreg-asszonyos, fáradt magafeledkezéssel tár-va szét combjait: egyszerre volt gusz-tustalan és szívet szorító. Nagyanyámraismertem a kínos-komótos mozdulatok-ban; orromban éreztem a lyukas bögrébőlöntözött földű parasztszoba, az udvaronkotlában fövő moslék szagát és számbana cserépfazékból kenyérre kentszilvalekvár ízét... Honnan tudta? Emlék?Megfigyelés? Bizonyára. De a színésztudja, hogy ez, csak ez: menynyire kevés.Csak üzemanyag az alkotó képzeletszámára.

Aztán: a nagy alakítás. Amikor aharmónia megbontása nélkül uralkod-hatott a színpadon: a szemérmetes ErzsókA helység kalapácsából. Játék, játék, játék!Illanó és vaskos, költői és triviális, Viki,a tündér, a klozettosnő, Puck, Mirigy, aboszorkány . . . Minden együtt, és mégisegy: Erzsók, a szemérmetes. Nagyon jó,hogy eljátszhatta ezt a szerepet.

Igen, az az évad az övé volt. A hosszúnekifutás után ekkor kapott szárnyra, sinnen a röpte már nyílegyenes volt.

Rita, a katonalány. El, mozog, teszi adolgát, együtt nevet, énekel a társnőivel,de valahogy gépiesen, oda se ügyelve, amegszokás hatalmában. A mosolya csakizomrezdülés, arca, teste: halott arc,halott test. Csak a szeme él. Mindigmesszire néz. Nem a térbe: az időbe, azemlékek világába. A halál: happy end,mindent feloldó békesség.

És aztán: Tatjána, a Kispolgárokból.Nem tudom, sejtette-e már akkor, hogynem él soká. Néha úgy tűnt, elejtettmondatokból, kis, keserű megjegyzések-ből: igen. Így is, úgy is: ez volt az őWilly Loman-szerepe. Ahogy görcsösen

vágyott Nyíl után, az élet után .. . Ahogyleskelődött, mindig a fiút nézve, nemcsaka szemével, egész testével . És ahogy aremény vesztével, a viszonzatlanszerelem szorításában egyszerre átalakulegyetlen gyűlöletgombóccá .. . Amikormarólúgot iszik, eljátssza, hogy nem tudbeszélni. Először azt éreztem: sok ez amarólúg, túl nagyot kortyolt belőle - aszínész. Aztán meggyőzött: a méreg ittnemcsak a torokban roncsolt: az embertette szét.

Rendezői ötlet volt: a Besszemenovházgyermekei a darab végére átveszik aszülők megszokott gesztusait. Ahogyan őfelszívta, magáévá tette ezt az instrukciót:csodálatos volt. A gépies, öntudatlanmozdulat, ahogy a szertartásos étkezésvégén a morzsákat lesepri az asztalról . . .Az anyja mozdulata, természetesen éshátborzongatóan, csak mégszögletesebben, még sutábban, mégboldogtalanabbul - hiszen ez egy vénlánymozdulata...

Nem volt „precíz" színész. Nem volt atökéletességig kifogástalan. Voltak jó ésrossz pillanatai. De mindig csináltvalamit, amit nem lehet a szövegbe be-írni, amit nem lehet csak megrendezni,amit nem lehet előjátszani. De azt istudta: a színészi alakítás műalkotás. Bekell fejezni. Ki kell tenni a pontot. És amikész volt, nem cicomázta.

És tudott még valamit. Azt, amit nemlehet megtanulni a főiskolán, amit nemhoz meg a színpadi rutin: hogy nemcsaka színpadi hősnek, a drámának is vanhangja. Nem, nem az író hangjáról beszélk. Nem arról, ami Bulgakovotmegkülönbözteti Millertől. A drámahangjáról. Vannak darabok, amik mutáló,fiatal hangon szólnak, vannak ér-

Majczen Mária mínt Tatjána a veszprémi Kispolgárokban

si közönség csak egy-egy ritka vendég-játék alkalmából láthatott, s akinek pá-lyafutása során hatóterülete mindössze kétdunántúli megyére terjedt. És aki-rőlilyképpen a holnap embere azt is csakbecsületszóra hiheti el, hogy jó színésznővolt.Miért teszem mégis?

Az egyik okot már megmondtam: tar-toztam vele. A másik?

Mikor először láttam, Johanna jutotteszembe. Később is, nagyon sokszor.Természetes volt, nyílt, egyszerű, néharidegen racionális. De sütött belőle akonok elhivatottság tüze, amit oly könnyűösszetéveszteni a rajongással. Szóval:Johanna. Es sohasem játszotta. Kevésanekdota kering róla szakmai körök-ben. Ekevés között szánalmas sutaságában isszívet szorító: tíz éve, hogy színházaműsorra tűzte a Johannát. A szerepet máskapta, nem érdemtelenül; igazságtalanságnem történt. Ő akkor hosszú haját kurtáranyíratta, és valami Marina Vlady-szerűentoprongyos ruhában, derekán lánccalvonult be a premierközönség közé: íme,nézzétek, itt

Majczen Mária Latinovits Zoltánnal lllyés Gyula Különc című drámájának veszprémi előadásában(Iklády László felvételei)

az igazi, az egyetlen elképzelhető Jo-hanna . . .

Mondom: sohasem játszotta. És nemjátszotta Lorca sötét tüzű nőalakjait, sannyi mást, amit el kellett volna játszania.Az ő vesztesége? A mienk. És ki tehetróla? Segíteni kellett volna? Miben?Miért? Jó szerepeket kapott. Játszott, ésnem szorult senkire. Egyenes volt az útja,kisiklások és újrakezdések, meddő éveknélkül. Hát akkor? Ki tehet arról, hogy túlrövid volt a repülés?

Késve vagy épp időben - döntse el ki-ki,ahogy akarja -, de átalakulóban a színház.Egyik jele: a rendező mindinkább előtérbekerül. Nem szolgája, nem is szürkeeminenciása többé a produkciónak, hanemnagyon is látható főszereplője. A közönségszámon tartja, rangsorolja. Így van ez jól.

De nem lenne jó, ha a színészsztárokhelyét rendezősztárok foglalnák el. Megkell találni a helyes arányt.

Az új rendezőtehetségek között - s aminagyobb baj: majmolóik között is -akadnak, akik többre becsülik az alkal-mazkodó színészi ügyességet a nyers,nehezebben hajló egyéniségnél. Az alkotásszédületében a maguk képére gyúrnánakszínészt, darabot; az öntörvényűség irántnincs érzékük. Olyan átlagot erőltetnek,amelynél nincs helye az egyéniségnek. Aző ideális színésztípusuk - hiszem, magukse gondolják végig -: a báb, a figura.

Mi lesz, ha a színésztől elvesszük az al-kotás - pontosabban: együtt alkotás -örömét? Vajon miért van, hogy mind többjó színészünk próbálja ki - vagy szeretnékipróbálni - erejét rendezésben is? És hogya fiatalabbak között is egyre gyakoribb aszínész-rendező típus ? Talán kitörésikísérlet? Nem bizonyos. De meglehet.

Igen, a valódi tehetségnek is alkotó-eleme az alkalmazkodni tudás; csakhogyez nem dresszúrahatásra alakul ki, ha-nembelső parancsra, az érési folyamat során.Az igazi csapatjáték pedig nem azegyformaságból születik, hanem a kü-lönbözőségek harmóniájából.

A mindenáron való darab- és szerep-újraértelmezések pedig megrontják aszínész hallását. Nem hallja többé a darabhangját. Valami mást hall helyette. Es haegy-két év múlva, más rendezővel, újrajátssza ugyanazt a szerepet, akkor mársüketen játszik, befelé nem figyelve,mechanikusan követve az új instrukciókat.A film és televízió rendezői - akaratla-

ces kürtszavúak, gondonkazengésűek,sápítozók, reszelős hangúak, öregesennyögdécselők. Ő mindig értette ezt ahangot, és mindig úgy szólalt meg, aho-gyan kellett. És hitt a szó erejében. És amozdulat erejében is: annyira, hogysohasem pazarolta. És sohasem „hozta afigurát". Teremtette és élte az alakjait. Éssohasem volt vele teli a szín-pad; úgytudott különbözni és önálló lenni, hogybelesimult az együttesbe, a szituációba.

Strindberg azt mondta: ő a jó színésztszereti, a nagy színészt nem: mert a nagyszínész nem törődik darabbal, együttessel,művészettel, csak önmagával. Úgygondolom, Strindberg mégis-csak a nagyszínészt szerette. Akit nem szeretett: az avirtuóz.

Tudom, kicsit nevetséges, amit csinálok.Elmúlt alakítások diribdarabjaibólrakosgatom össze egy halott színésznőportréját, s bizonygatom róla, az elis-merten jó színésznőről, hogy nagy mű-vész volt. Egy olyan színésznőről, akineka film- és televízióarchívumok alig egy-egy alakítását őrzik, akit a főváro-

nul - még nagyobb károkat okoznak.Akaratlanul, mondom, mert amit tesznek,szükségből ered, munkájukban és nemstílusukban gyökerezik. Nincs idejük.Nekik nem a színész teremtő képzeletekell, hanem a képlékenysége. Az idősebb,gyakorlott színésznek könnyebb: adja arutinját, többet nem is kívánnak tőle.Művészi erejét a színpadra tartogatja. Demit csinál a fiatal színész, akinekfüggetlenségét, egyéniségét nem védi arutin páncélja? Átengedi magát, hagyja,hogy tegyen vele a rendező, amit akar.Kárpótlásul kapja, hogy egy-két film-vagy tévészereplés után ismertebb,népszerűbb lesz, mint a művészi rangjukatóvó, tehát kevesebbet vállaló idősebbek.De szakmailag menthetetlenül elromlik:idő előtt ellustul, eltompulnak színésziérzékei, elsorvad egyénisége. Es azoptikája is eltorzul, képtelen valódiértékrendet állítani. A rutint megszerzi, deművészi egyénisége kiforratlan marad.

Tudom, a film, a tévé rendezőitől nemkívánhatjuk, hogy műfajuk ellen, színházimódszerekkel dolgozzanak.

Itt csak a színház segíthet. A színházirendező. Unos-untalan mondogatjuk: aszínház - műhely. Legyen hát az valóban.Ne csak daraboké, hanem a fiataltehetségeké is. Ne legyen írócentrikus,színészcentrikus, rendezőcentrikus, ha-nem egyszerűen: színházcentrikus. Arendezők pedig tudják, hogy nemcsakrendezők, hanem az új színésznemzedéknevelői is. És nemcsak pusztán didaktikaiértelemben.

Szeretném, ha jobban vigyáznánk rájuk.A lányokra és fiúkra, akik évről évre azOdry Színpad deszkáira lépnek, hogyvizsgát tegyenek. A vöröshajú lányra, akiolyan szépen játszotta Rita szerepét, hogyharagudnom kellett, amiért hangjarákopírozódott emlékezetemben MajczenMari hangjára.

Marira emlékezve, de rájuk gondolvaírtam mindezt, és most nekik mondom:Majczen Mária nem művésznő volt.Művész. Tisztelte a mások tehetségét, detisztelte és tiszteletben tartatta a magáét is.

Hogy is mondta Csehov Olgája azon atizennégy év előtti vizsgaelőadáson: „Akatonazene oly vidáman pattog, és úgyszeretnék élni! Jaj, istenem! Az időelmúlik, elmegyünk, örökre elfelejtenekbennünket. Elfelejtik arcunkat, hangunkatés azt is, hogy hányan voltunk test-vérek;de a mi szenvedésünk örömre változikazokban, akik utánunk következnek ..."

Az ifjú pap (Paudits Béla) Szentendrén(MTI fotó - Keleti Éva felv.)

CSERJE ZSUZSA

Paudits Béla és az irónia

Egy epizódfigura a La Manchalovagjában

A La Mancha lovagja szentendrei színpadánhirtelen előtérbe kerül egy fiatalember.Szerényen kiválik a statiszták közül: adarabbeli Cervantes őt szemelte ki abörtönlakók népes táborából, hogy a fiatalpapot alakítsa. Először azt a jelenetetjátsszák el, melyben a lovagnak fel-csapófőúr otthon maradt családját ismerjük meg,akikhez éppen megérkezik a pap. Afiatalember csibészesen feltesz a fejéreegy kis tarfejű parókát, mely csak körbe-körbe enged láttatni némi hajat. Pillanatokalatt igazi kisbarátként áll előttünk, imárakulcsolt kézzel, álszent arccal, két oldalánaz otthon maradt nagy-néni és az eladandólány. Mindkettőjük panaszát áhítatosarccal végighallgatja, a nők dalrafakadnak, ő ritmusra fordul az egyik nőfelé, majd ritmusra fordul a másik nő felé.A játék közben egyszer könnyedénmegigazítja fején a parókát. S miközbenösszekulcsolt kézzel, áhítatosan énekel,szemét égnek emelve, mint a szentképekena papok, szemében enyhe, de észrevehetőhalvány ironikus mosoly bujkál. Az azirónia, ami hiányzik ebből az elégpatetikus-érzelmes előadásból. Mi is ez amosoly? Talán kedves cinkosság ajátékkal, talán a közönséggel, hogy „ímelássátok ezt a történetet, melybeneljátszom egy fiatalembert a börtönben,aki így játssza el a kispapot, hogy meg-hatódjatok és mosolyogjatok".

A jelenet végén, mielőtt távozik, ismétmegigazítja a fején a hajimitációt,

hetykeséggel félrecsapja, mint egy sap-kát. Ezzel a mozdulattal már az első je-lenetben érzékelteti azt a kettősséget,mely saját személyét elválasztja a börtön-beli fiatalembertől s az ifjú paptól is. Má-sodszor akkor látjuk, amikor megtaláljáka hazulról eltávozott s magát már DonQuijoténak nevező lovagot. Paudits Bélaifjú papjának véleménye van a helyzetről.Érezhetően szimpatizál a lovaggal, gyak-ran csak távolról küld felé egy-egyegyüttérző mosolyt, a szeretet azonbanfelforrósítja hangját. E jelenet végén le-veszi fejéről a parókát, s a színpad köze-pén elénekli dalát, a „Kell egy Dulci-nca..." kezdetűt Kamaszos bája legna-gyobb meglepetésünkre érett férfiorgá-numot rejt, érzéssel teli hangja markánsanés dallamosan zeng. Don Quijote megtéré-sét, betegségét, ájult állapotát néma szá-nalommal figyeli a félhomályból, érez-zük, sajnálja és szereti a lovagot, komo-lyan veszi minden szavát. Dulcinea-Al-donza megérkezését is bensőséges sze-retettel figyeli. Amikor a lovag szerelmehatására ismét életre kap, s újból elszántés küzdő harcosnak érzi magát, s csakennyit mond: „a kardomat!" - ekkor afiatal színész arcán szinte dicsőségesensuhan át az öröm. Drámai kontrasztkénthat reagálása a lovag halálakor. Most át-éléssel formálja a figurát. Gyásza őszin-te, éneke a gyászoló pap fenséges és tisz-ta siratója.

Úgy tűnik, hogy mind az öröm, mind abánat, mind pedig a férfibölcsesség, va-lamint a szerepbe vitt irónia nemcsak azeljátszott ifjú papra jellemző érzelmi meg-nyilvánulás, de a börtöntöltelék fiatalem-berre is, aki ráosztott szerepébe belefe-lejtkezve éli át a cervantesi történetet. Sami a legfontosabb: mindehhez a fiatalszínész őszinte, kitárulkozó tisztaságú,érzékeny egyénisége, átélése adja a za-matot. Néhány villanásnyi jelenet csupánaz övé, ám kedves, kamaszos egyénisé-gével egy epizódszerepben öntörvényűvilágot alkotott, minden jelenetnek meg-találta a stílusát, hangulatát.

Paudits Béla néhány éve van a pályán, sigen sok kisebb szerepet játszott már el,természetesen néhány fontosabbat is. Akigyakran látta, tudja, észrevehette, hogylegapróbb szerepét is rendkívüli figye-lemmel, belső komolysággal formáltameg. Pillanatig sem lazít, színpadra lépé-sének minden percében figyel, reagál, él.Hit és lelkesedés sugárzik mosolygógombszeméből, kamaszképét belülrőlsugárzó férfilíra hatja át, szereti a szín-padot, a színházat.

színháztörténetMÁNDI TERÉZ

A népi színház úttörője

Palasovszky színházai a felszabaduláshajnalán

„Palasovszky Ödön, akit a jóég tudja hánypesti kőszínházból sodort ki a közöny mega hitetlenség, most valamelyik jobbpartikültelken beássa magát hevenyészettszínházi fedezékébe és ellenáll és harcol éshisz..." - írja egyik korabeli napilap„színházi őrjárata" a DolgozókSzínházáról. 1946-ban itt kezdte, illetőlegfolytatta Palasovszky évtizedes munkáját,amelynek egyik célja az új közönségmegnyerése, nevelése volt.

Palasovszky már a reakció évei alatt,1925-től kezdve különböző neveken szá-mos színházat alapított, amelyekben aHorthy-Magyarország sorompóján ki-rekesztett darabokból és rendezési kísér-letekből adott művészi feldolgozású íze-lítőt, másrészt a maga színházi elgondolá-sait akarta megvalósítani. Az előadásokatelőbb vagy utóbb betiltották, mert a kö-zönynél jóval nagyobb ellenség volt acenzúra. Igy tiltották be Ernst TollerGéprombolók című darabját, amely az angolluddita mozgalom történetét, a takácsoklázadását vitte színre. A kevés lehetőségközött választva a városligeti BudapestiSzínházban tervezték az elő-adástgerendákból ácsolt, lépcsőzetes színpadon.Ezúttal tűzveszélyesség címén nemengedélyezték az előadást. Szerencsére afőpróbán sokan látták, és már az-előtt isrészleteket mutattak be a készülőelőadásból az Újpesti Munkásotthonban, aZeneakadémia kamaratermében két-szer is,és így nem múlt el minden visszhangnélkül.

A kísérleti színpadokon nemcsak Coc-teau, Ivan Goll, Upton Sinclair, Becher,Werfel, Majakovszkij magyar viszonylat-ban nem jogképes műveit szólaltatták meg,nemcsak Piscator és Brecht rendezőielgondolásait ismertették, de Pa-lasovszkynak is megvolt a maga színház-elmélete.

A dialektikus módszer

„Nem szeretem, ha színházi munkámatavantgardizmusnak vagy kísérletnek mi-nősítik - mondja -, én lényegre törő szín-háznak neveztem, mert célom az egészszínházi kultúra reformja volt, a beszéd, amozgás, a színpadi játék, a rendezés, a

díszletezés és főleg a tömeg szerepelte-tésének új módjára törekedtem." Egyikalapelve a dialektikus módszer volt, hogymindent összefüggésében és fejlődésébenmutasson be, a realizmus statikus elemei-vel szemben a dinamikát hozza felszín-re.Ez a rendezésre és játékra egyaránt vo-natkozott. A dialektikus játék Palasovszkyelgondolása szerint az egysíkú jellem-ábrázolással szemben a többrétűséget je-lenti, például az ellentétes érzelmek har-cát, azt, hogy talán mást mondunk, mintgondolunk, vagy néha nem tudjuk, hogyszavaink milyen indulatot vagy gondolatotrejtenek. Ezt a feszültséget és dinamikátfejezi ki többek között a dialektikusábrázolásmód, amely egyik fontos elemevolt a lényegretörő színháznak.

„Nagyon is érthető - írta PalasovszkyFront című cikkében hogy minden új hangés bátor gondolat kihívja azok el-lenkezését, akik szilárd hitüket vetik adolgok állandóságába... Mégis meg-próbálkoztunk vele, hogy a színpadról utattaláljunk olyan közönséghez, amelybőlnem halt még ki egészen a merész és újdolgok szeretete... és legalább egy-kétszókimondó ember így kiált fel a mi

szavainkkal: ejnye, ni, igazán! hát ennyihazugság fészkel az emberben? Vagy:ugyan mi közünk többé a múlthoz! Vagytalán még így is: No lám! hiszen másképpis lehet, mint ahogy eddig hittük ..."

A Palasovszky teremtette színházifrontnak célja volt az aktuális élet fonák-ságait úgy bemutatni, az „utcán heverő"problémákat úgy felhánytorgatni, a lát-szólag távollevő dolgokat úgy tenni egy-más mellé, hogy az, aki a nézőtéren ül,rájöjjön a mélyen húzódó összefüggések-re, a mindennap látott dolgok mellbevágónyitjára.

A kórusok

A munkásság szervezeteinek megerősö-désével fejlődtek ki a kapitalista orszá-gokban a népszínházmozgalmak, amelyekarra törekedtek, hogy a munkásságrészesévé váljon a kultúrának, járhassonpéldául színházba. Hiszen a színház ere-detileg népünnepély volt, csak később lettaz arisztokrácia, majd a polgárságkiváltsága. Fényesen megépített palotákbazártan, drága jegyeivel hozzáférhetetlenvolt évszázadokig a „szegényember"

számára. A műsordarabok is az uralkodó

Árnyjátékháttér a Pionír előadásához

osztály ízlésének feleltek meg, és a szín-házi vállalkozók üzleti érdekét szolgálták.A népszínházmozgalom eleinte üzletiérdektől független, tiszta művészetetkívánt, később más, új, a munkásságproblémáit kifejező darabokat. Német-országban és a többi kapitalista országbanis létrejött a radikális munkásszín-ház-mozgalom, hangoztatva, hogy a szín-háznem lehet semleges szépélvezés, szó-rakoztató hókusz-pókusz, hanem a valóságábrázolásának és a tömegek felvi-lágosításának eszköze.

A népszínházmozgalom legnagyobbérdeme, hogy felismerte a kezdőszínházlátogatókban szunnyadó játékoskedvet, de nem a hivatásos színészekutánzására, nem műkedvelősdire nevelte alaikusokat, hanem egyéni és közösélményeik kifejezésére új formát: akórusokat terem-tette meg. A kórusokmondanivalója egyre harcosabb lett,különösen a munkásszínjátszók keretében.Németországban a weimarizmus és afeltörő hitlerizmus ellen tiltakoztak. ASzovjetunióban már a kezdet éveibenszázötvenezer kórus működött.

A kórusokat Magyarországon Pala-sovszky Ödön honosította meg és emelteművészi színvonalra. „A kórus a hala-dóművészet egyik legjellemzőbb ténye - írja.- A kórus nem a színpad kulisszái közöttszületett, hanem az eleven élet termelte ki.Új szemlélet hozta felszínre, friss életérzésvetette szembe a hagyományosművészettel." Már 1925-ben bemutatták azelső világnézeti kórusokat. Később TamásAladár, a 100% című kommunistakultúrszemle szerkesztője is be-kapcsolódott a munkába, megalakult a100% szavalókórus, s nyomában Budapes-ten és vidéken számos munkáskórus jöttlétre. Ernst Toller kórusdrámává fejlesz-tett Géprombolókjának előadásán csaknemszáztagú munkásegyüttes vett részt.

Palasovszky mindig kifogásolta a pol-gári színházak csicsergő, modoros vagypatetikus szavalóstílusát, és hangoztatta,hogy a modern színpadi nevelés elsőfeltétele a természetes alapokra fektetettbeszédkultúra, mozdulatkultúra és mimika.Most a kórusok számára azonban újelőadásmódot teremtett, amelyet „par-landónak" nevezett. A később Párizsbanélő és alkotó Kozma József, aki akkor akísérleti színházak zeneszerzője volt, így íraz új stílusról: „A parlandó, amelynekmeghonosítója Palasovszky Ödön, a sza-valókórusok közlési stílusa. Ez a stílus azének és a beszéd között lebeg, bár

hangsúlyozza a beszéd zeneiségét, még-sem ének. Megvan benne a beszéd termé-szetessége, de az értelem mellett kicseng aszavakból az indulatok színe is. Egyárnyalattal több ebből a színből már mu-zsikáló ének ..."

A beszélőkórusokat Palasovszky las-sanként mozgással kapcsolta össze. „Amozgáskórusokban való részvételre épp-úgy alkalmas minden ember, mint a be-szélőkórusban való közreműködésre - írta.- Többé-kevésbé mindenkinek vanbizonyos vele született művészi készsége,az együttes felszabadítja és fejleszti azegyesek mozdulatbeli képességét ... Acsoportos mozgás gyönyörűsége egy-úttalaz együttérzés és a kollektív munkaörömét is jelenti."

A mozgáskórusokat Madzsar Alizmozgásművészeti csoportjának bekap-csolásával aztán koreografikus alapon fej-lesztették tovább. Mozgásdrámákat isbemutattak, a koreográfiákat MadzsarAliz és két tehetséges tanítványa, Köves-házi Ágnes és Róna Magda komponálták.A mozdulathangulatok zenei kifeje-zésében Kozma József végzett úttörőmunkát.

A munkáskórusok befogadták és amaguk számára továbbfejlesztették a be-szédnek mozgással való bővítését. Ígyterjedtek el az agitációs, vitázó kórusok, amunkásindulók kórusai, a szimultán játékés az élő újságok mellett különbözőkórusformák.

A beszélőkórus néha szavakat nemtartalmazó indulathangokat épített rit-mikusan a maga mondanivalójába: a küz-delem, a munka vagy a forradalmi lelke-sedés hangjait. Ma akusztikus játéknaknevezik ezt, és mint Palasovszky többiszínpadi kezdeményezése, az indulat-hangok játéka is beleolvadt a mai előadó-művészetbe. A modern rendezéshez mahozzátartoznak a kórusok, és szinte ter-mészetes a szöveg, a mozgás és a zeneegysége.

A „Pionír" a Madách Színházban

A felszabadulás után rögtön nekilátottPalasovszky, hogy megvalósítsa végre azt,amit oly sokszor gáncsoltak el, és népiszínházat hozzon létre a maga elgon-dolásai szerint. A Madách Színház romosépületét kapta meg, és színházi törekvéseilelkes barátainak segítségével körülbelülhat hét alatt rendbe hozta. Kezdetben arragondolt, hogy Az ember tragédiáját vagy aCsongor és Tündét adja elő, hogy az újközönségnek a magyar klasszikusok

remekműveit mutassa be, ehhez azonbankicsi volt a színház. Szóba került aztánToller Géprombolókja, amelyet olyan ke-vesen láthattak, hiszen betiltották, csak-hogy ez a darab is nagy színpadot kívánt.Végül is úgy döntöttek, hogy a műsoregyik része dokumentáció lesz, emlék-műsor a húszas-harmincas évek munkás-előadásainak anyagából, hiszen kevesenismerik, mert a munkásság szervezetei-nek előadótermei kis közönségrétegetfogadhattak csak be.

1945. június 9-én nyílt meg a MadáchSzínház. Igazgatója: Palasovszky Ödön,rendezője: Róna Magda, zenei vezetője:Szelényi István volt. Az emlékműsor cí-me : Pionír, kórusjáték, szatíra és vita.

Palasovszky konferansza olvasztottaegybe az előadást, amely mozgalmas né-zőtéri vitába csapott át. Elmondta, hogy amunkáselőadások keresztmetszetét azértmutatja be, mert nem kerültek nagyszínpadra, és nem azért, mintha csupánezt akarná csinálni. Tovább akar lépni,„nyitott színpadot" óhajt, amely tovább-fejlődik, s meg lesz elégedve, ha ezzel azelőadással csupán egy lépést tesznek elő-re.

Az elmúlt évtizedek kiváló szocialistaíróinak versei, szatírái és drámai jeleneteisorakoztak egymás mellé. Az orosz Ma-jakovszkij, a cseh Petr Bezruč, a németTucholsky... és felvették a műsorba HidasAntal és Palasovszky egy-egy szavaló- ésmozgáskórusát. Az egyes számokmontázsszerűen kapcsolódtak egy-be. Afénykulisszák és a mozgó árnyjátékháttéralkalmazása teljesen újszerű volt akkor. Adíszleteket jelképező házak ésvillanydrótok között megjelent a kórus,betöltötte a színpadot, és felhangzottMajakovszkij szövege:

150 millió teremtette ezt a verset.Ritmusa: golyók! Tűz a tetőkön arím!

Hatása volt Tucholsky Szatíra után ki-ált akor című művének, amely a futószalagonkészülő kommersz művészetet gúnyolja.Itt mutattak be először politikai songot, azegyiket Szelényi István írta és komponálta.A zene szellemes modulációi és ironikusfordulatai festették alá a szöveget:

Úr ír -Úr neked születési bizonyítványt ír - Úrneked fizetési meghagyást ír - Úr nekedkatonai behívót ír -Úr neked halotti bizonyítványt ír

Hatalmas pult mögött bábszerű alak ülttollal a kezében, és lent a pult alattkuporgott egy ember. Róna Magda ren-dezte ezt a hatásos jelenetet.

Az emlékműsor Palasovszky sokszorelőadott Riadójával fejeződött be:

Testvér a te lelked nyűgtelen,Mert tűz a lelked, tűz a lelked S atűz , a tűz az nyűgtelen Nem tűrigát!

A műsor második részében egy tragi-komédiát mutattak be, amelyet JefimZozulja szovjet író szatirikus novellájábólalkalmazott színpadra Palasovszky.Bábjátékszerűen rendezte meg.

A Világ 1945. június 10-i számában el-ismerő kritikát írt a bemutatóról, többekközt „dicsérni való újat akarásról" és „azúj szellemhez, az egész korfordulathozsimuló színpadművészeti törekvésről" be-szél. Másutt, Balassa Imre kritikájábanolvassuk: „Palasovszky Ödön, a költő,direktor bátor, okos, elmés konferanszafogja össze az előadást . . . Nem dráma ez,a dramaturgia szabályai szerint, és mégis adráma feszültségét érezzük, a drámadinamikája sodor minket magával. Amondanivalók, a súlyos gondolatok, azörök emberi vágyak drámája ez. A kó-rusjáték, szatíra és vita után következikJefim Zozulja tragikomédiája. Ez is sza-tíra és ugyanakkor költészet. Bátor ki-

áltás és kiállás. Azt mondja, hogy nemölni kell, hanem élni, nem leigázni ésmeggyilkolni az embereket, hanem bol-doggá tenni és felszabadulttá."

A Madách Színház következő műsoraShakespeare Tévedések vígjátékának be-mutatása volt. Palasovszkynak az volt azelgondolása, hogy a Madách Színház aklasszikusok minden korban érvényesmondanivalóira is hívja fel az új közönségfigyelmét. Másrészt létre akarta hozni aMadách-stúdiót, ahol a fiatalok öntevé-kenyen dolgozzák ki a játékstílust és arendezést. És a fiatalok munkája sikeresvolt! Kialakították a klsszikusok előadá-sának magyar stílusát, és ötletesen com-media dell'arte-szerűen rendezték meg adarabot. Jól összehangolt együttes alakulta fiatalokból. A műsoron csupa is-meretlen név, de az összjáték szinte kifo-gástalan: frissen, fiatalos lendülettel tol-mácsolták az új közönségnek Shakes-peare-t, Fodor József új fordításában.

Még egy bemutatót tartott a MadáchSzínház, azután nem lehetett tudni pon-tosan, miért, a Színművészeti Akadémiá-nak kellett átadni a színházat.

A Fillér utcában - Budán

Oly rövid volt a Madách-korszak! Pala-sovszky élete nagy részében a szakszer-vezeti és kultúregyesületek helyiségeibenrendezte előadásait. 1945 őszén isszívesen vállalta a MKP II. kerületi, Fillérutcai pártházában a kultúrmunkairányítását. Az Élet és irodalomban többmint egy év-tized múlva számol be erről amunkáról:

.. Programba vettük, hogy sorozatoselőadásokat tartunk irodalmi és tu-dományos kérdésekről, a Szovjetunióról, anevelésről, az orvostudomány fel-adatairól . . . hogy előadást rendezünk a»közkeletű hazugságokról«, a »haladáshőseiről« meg az európai ellenállás köl-tészetéről. Bemutatjuk a magyar szoci-alista költők mellett Éluard, Aragon és azellenállás többi írójának műveit. Színtár-sulatot is szerveztünk. Zenei programunkközéppontjában Bartók népszerűsítéseállt. Erre Engel Iván vállalkozott. Végülképzőművészeti előadásokkal egy-bekötött képkiállításokat is tervbe vettünk,Uitz, Derkovits és újabb szocialista festőkműveiből. Azonkívül: egy önállóCsontváry-kiállítást. Miért éppen Bartók ?És miért Csontváry? Úgy gondoltuk, itt azideje, hogy Bartók és Csontváry mind-addig kellőképpen nem méltányolt mű-vészetét a közönséggel megismertessük...A Csontváry-kiállítás 1946 márciusábannyílt meg, Szegi Pál és Beck András ren-

A Pionír című Palasovszky-előadás 1945-ös plakátja

dezésében. A Bartók-bemutatások már 4 5

őszén-telén megkezdődtek. Vissz-hangjaaz volt, hogy a közönség egy részehevesen tüntetett Bartók ellen. Ádázharcok törtek ki a Mikrokozmosz néhánydarabja miatt. Még inkább összecsaptak aszenvedélyek a nagy sikernek ígérkezőCsontváry-kiállítás alkalmából. A Csont-váry-ellenesek sorozatos botrányokatprovokáltak, belekötöttek a látogatókba,védték a »hagyományokat«, támadtákCsontváryt és a kiállítás értelmi szerzőit..."

A Fillér utcában kialakított kitűnőszínészegyüttes és a Csontváry-kiállításbalsikere késztette Palasovszky Ödöntarra, hogy a XI. kerület meghívását elfo-gadja, és ott létesítsen színházat.

A Dolgozók Színháza

Új színházhoz persze anyagi alap kell, ésez látszólag meg is volt. Az MSZDP és azMKP kerületi vezetősége írásos meg-állapodást kötött, mely szerint a létesíten-dő színházat közösen tartják fenn olyanértelemben, hogy fél évig az MSZDPhelyiségében, egy Mányoki úti villában,fél évig pedig az MKP helyiségében, a voltSimplon moziban, a Bartók Béla útonjátszanak. A két vezető párt felszólításáraa többi akkori párt is aláírta az egyezségetazzal, hogy amennyire tudják, segítik majda színházat. Még nagyobb segítség volt,hogy a XI. kerületi üzemek ÜB szerveiminden hónapban bizonyos összegetfizettek a színháznak, amit az akkoribérekből törvényesen levont fél-százalékoskultúrkalóriából adtak. A megállapodás azvolt, hogy a színház az összegnekmegfelelően estéről estére bizonyos számújegyet biztosít az üzemek részére. Ajegyeket az üzemek kötelesek voltakingyen (jutalomképpen is) a dolgozókközött szétosztani. Az akkori adatokszerint a Kismotorgyár (Csonka) havonta2 5 0 , a Fellton 2 5 0 , a Goldberger 1000, azÁprilis 4. Gépgyár (Röck) 2 5 0 , a Franck ésa Meinl 100-1 0 0 , a Kábelgyár 2 5 0 , aGamma 800 forintot és a kisebb üzemek isbizonyos összegeket fizettek. Ez havontamintegy 8000 forintra rúgott. Az üzemekrévén 3-4000 főnyi törzsközönség volt.Egy-egy műsort vagy színdarabot egy-kéthétig, egy hónapig is lehetett játszani. ADolgozók Színháza a lágymányosiközönség számára létesült, de jöttek avárosból is, köztük írók, mű-vészek, és sokfiatal, meg egykori „fiatalok": például azújpestiek, akiknek annyi előadástrendeztek a húszas-harmincas években.

A színház költségvetését könnyítette,hogy házbért, villanyt nem kellett fizetniés hogy az üzemekből a szakmunkásokeljöttek, ha szükség volt rájuk. Társa-dalmi munkában vállalták az asztalos-lakatos és díszletkészítési munkákat. AzEgyetemi Nyomda dolgozói pedig ingyenés soron kívül elkészítették a műsorokat,plakátokat.

Műsorpolitika

A színház kicsi volt ugyan, de azért min-dent meg lehetett valósítani ott a villahalljában. Minden otthonos volt, és anézőkkel szoros baráti kapcsolat létesült.

A közönség szellemi igényét helyesműsorpolitikával fokozatosan feljebb ésfeljebb akarták emelni. Olcsó operettek éspapirosízű propagandadarabok helyettvérbeli komédiákat és drámákat adtak elő.Meg akarták kedveltetni a magasabbirodalmi és művészeti értékeket. Aklasszikusokat igyekeztek közel hozni,meg-honosították a közvetlen játékot, aközönség bevonását. Palasovszky a konfe-ranszot a közönségnevelés fontos eszkö-zének tartotta itt is, akárcsak a múltban.Lépésről lépésre népművelési támaszpon-tot akart kiépíteni itt Budán. Ehhez nem-csak megfelelő darabok kellettek, hanemmagasabb rendű művészi játék, nemsztárkodás, hanem együttes, igazi kol-lektíva.

A Dolgozók Színházában, a peremvárosiközönségnek természetesen mást ésmásképpen kellett játszani, mint a Ma-dáchban. Róna Magdával közösen dol-gozták ki a tervszerű programot.

A Szerelem Akadémiája

Először ismerkedésül szatirikus jellegűirodalmi műsorokat adtak elő, majd egy-felvonásosokat, végül egész estét betöltődarabokat. A bemutató szatirikus irodalmiműsor volt, a Szerelem Akadémiája,amelyet egyetlen alkalommal már bemu-tattak a PTOE-ban, a Pénzintézeti Tiszt-viselők Szakszervezetében. „Most azon-ban sorozatosan adtuk, más feldolgozás-ban. Olyanfajta újszerűen ható előadásvolt, mint amit manapság »happening-nek« neveznek" - tájékoztat Palasovszky,és így folytatja: „Tudvalevő, hogy a hú-szas-harmincas években előadásainkatkonferanszaim fogták egybe . . . Ezt azutat követtük most is, de a szokványoskonferanszforma helyett most egyetemiprofesszort alakítottam, a tudományosnagyképűséget is parodizálva. Azóta per-sze rengeteg ilyen dolgot láttunk, de 46-ban ez új volt. A színpadot, a nézőteret

»iskolává«, vitafórummá alakítottuk. Apublikum volt a főiskolai hallgatóság. Akollokviumok és vizsgák ürügyén szerelmiköltemények, jelenetek, népi énekek,szatírák kerültek bemutatásra. Többekközött Shakespeare Vizkeresztjének egyikjelenetét is előadtuk. A rögtönzésekbe aközönséget is bevontuk. A lírai vagygroteszk jelenetek során a »szerelmi«viselkedési módok kerültek terítékre. Abeidegzett, »beprogramozott« szerelmisémákat, olcsó érzelgősségeket és álszentpolgári szexuálmorált parodizáltuk ..."

Az ilyen központi téma köré szerkesztettszatirikus műsorok kétségtelenül többetmondtak, és nagyobb közönség-nevelőhatásuk volt, mint azoknak a ha-gyományos előadóesteknek, amelyekenegy kis ének, egy kis szavalat, egy kis tánckövetkezik egymás után.

Mesejáték

A következő műsor Balázs Béla A halász ésa hold ezüstje című mesejátéka volt, amelyetszintén előadtak már egyszer Róna Magdakoreográfiájával és Kozma Józsefzenéjével. Az árnyjáték egyszerű naiveszközeivel varázsolták a nézők szeme eléa hullámok táncát és a mese szereplőit.Balázs Bélának tetszett a rendezés, és úgyhírlik, megjegyezte, hogy ezzel atechnikával mennyivel költőibben lehet-nea lezárt szobák titkait is megjeleníteni aKékszakállúban, az eddigi meglehetősennaturalista ízű rendezés helyett.

Balázs Béla meséjét az esti előadásokmellett délután is játszották az iskolások-nak, és ezzel megvetették a korszerűgyermekszíhház alapjait. A gyerekek szí-vesen jöttek, nemsokára azonban a kerületipedagógusok tiltakoztak Balázs Béla„avantgardista" meséje ellen, és azt kí-vánták, hogy inkább a János vitézt adják előoperettformában.

Harminc előadásban:Az ördög cimborája

Az egész estét betöltő darabok közülmegemlítjük Leonyid Andrejev Szeresdfelebarátodat! című szatíráját, CsehovMedvéjét és Goldoni A fogadósné cíművígjátékát. A szokványos kabaréstílussalszemben naiv humort, játékos ritmustigyekeztek alkalmazni a rendezésben.

Az egykorú sajtóban méltatott Az ördögcimboráját Bernard Shaw kilencvenedikszületésnapjára adták elő. A Szabad Népígy ír róla: „ ... A nagy pesti szín-házakkétes értékű operett-életkép felújításai,vásári szórakoztatása idején kétsze-

szemleresen jelentős ez a Shaw-előadás, a csi-szolt, egybehangolt előadás . . ." A mél-tatás után hozzáteszi, hogy a színház álla-mi támogatást érdemelne. (1946. IX. I 5.)Az akkori délutáni lap, a Világosság így ír:„Palasovszky nagy feladatra vállalkozott.Az ördög cimborája üdítő Shaw-mű, amelyminden mondatán hordja az író kezenyomát, tekintélyt nem tisztelő, gúnyolódódrámai cinizmusát, a lakatolatlan szájművészi szóáradatát, a megingathatatlandemokrata tiszta és tisztító szocializmusát.Ennek a műnek minden sorából aszabadság hangja csendül ki, és annáljobban lelkesül fel tőle a hallgató, mennélinkább most szabadult rabszolga." (1946.VI. 10.)

Az ördög cimboráját harmincszor adtákelő, ami abban az időben nagy sikert je-lentett. A Mányoki úti villa kertjébenközben a Csongor és Tünde szabadtéri elő-adására készültek. A Szabad Nép 1946.július 12-i híre szerint: „A DolgozókSzínháza augusztus 1o-én szabadtéri elő-adásban mutatja be a Csongor és TündétPalasovszky Ödön rendezésében. " Erremár nem került sor. Egyre fokozódtak anehézségek és az ellentétek. A szociál-demokraták üzletibb színházat akartak, ésnéhány tehetségtelen pártoltjuk szere-peltetését. A „botrány" akkor tört ki,amikor egy kultúresten Majakovszkijkölteményét adták elő. A szociáldemok-raták „túlzott" baloldaliságát, a kommu-nisták „futurizmusát" nem tudták Maja-kovszkijnak megbocsátani. Palasovszkylassanként felszámolta a Dolgozók Szín-házát, amiből népművelési központotszeretett volna kiépíteni. Úgy tervezte,hogy a színjátszócsoport kijár majd azüzemekbe. Néhányszor voltak is Zugló-ban.

Balázs Béla akkor megjelenő Fényszórócímű lapjában írt néhány vitaindító cikket:Milyen darabokat adjanak a színházak?Milyen előadásban? Fiatalokkal vagysztárokkal? Új szellemben, új rendezéssel,vagy maradjanak a régi mellett? Kell-edialektikus, világnézeti színház és milyenformában? Aktuális-e a világnézeti kabaré,a vitaszínház, a politikai kabaré éskonferansz? Sztárpolitika továbbra, vagyállítsunk együtteseket a színpadra fiatalszínészekkel? Kell-e kísérleti stúdiótszervezni? Kell-e műhelymunka?

A vitaindító cikkek válasz nélkül ma-radtak. A színházigazgatók dolgoztak amaguk módján. Jób Dániel például azakkori Színház című lapnak úgy nyilat-kozott, hogy a lebombázott Vígszínházhelyén színházvárost tervez. A felhőkar-

colótömbben szálloda, hangversenyterem,mozi, fürdő és áruház is lesz, és ademokratikus fordulatot számba véve ki-látásba helyezte, hogy a színház tagjaitrészeltetni fogja a jövedelemből. A szín-ház egyelőre a Radiusz mozi helyiségé-ben dolgozott, és igyekezett a kisigényűközönségízlést szolgálni. Várkonyi Zol-tán, a Művész Színház igazgatója szinténnyilatkozott: „Nem könnyű az ostromutáni Pesten színházat csinálni. A színhá-zak terheit oly mértékben emelték fel,hogy a magyar színházi kultúra kátyúbajuthat. Remélem, hogy segítenek az ille-tékesek az óriási nehézségekkel küzdőszínházakon. Ha ez megtörténik, akkorművészileg is többet nyújthatunk, mertminél súlyosabb a színház terhe, annálkétségbeesettebben igyekszik keresni aközönség kegyét és kiszolgálni csökkentigényű ízlését. A szándék mindenesetreaz, hogy az operettesedő vonalat komolyművészettel váltsuk fel ..."

Palasovszky Ödön talán túl korán kezdteművészi színvonalú vállalkozását, nemcsoda, hiszen a fasizmus évei, a sokbetiltott előadás után, felszabadultan rög-tön munkához látott. Ha az építés évei-ben alakította volna ki színházát, amikoraz ország vérkeringése már valamelyesthelyreállt, talán ma is élne a DolgozókSzínháza, és fejlődő népművelésünk egyikpillére lenne.

E SZÁMUNK SZERZŐI

BERKES ERZSÉBET újságíró, a MagyarIfjúság munkatársa

BÖSZÖRMÉNYI KATALIN művészet-történész, az ELTE MűvészettörténetiTanszékének könyvtárosa

CSERJE ZSUZSA az Irodalmi Színpad ren-dezőasszisztense

FÖLDES ANNA az irodalomtudományokkandidátusa, a Nők Lapja rovatvezetőjeGAZDAG GYULA filmrendező

GÁBOR ISTVÁN újságíró, a Magyar Nem-zet munkatársa

HÁMORI ANDRÁS egyetemi hallgatóKOLTAI TAMÁS újságíró, a SZÍNHÁZ

munkatársaLÁZÁR MAGDA a Bábszínház

dramaturgjaMÁNDI TERÉZ színháztörténészMNOUCHKINE, ARIANE rendező,

a párizsi Théátre du Soleil igazgatójaMOLNÁR GÁL PÉTER újságíró,

a Népszabadság munkatársaPÁLYI ANDRÁS újságíró, a SZÍNHÁZ

munkatársaRÉVY ESZTER a József Attila Színház

rendezőasszisztenseSAÁD KATALIN a kaposvári Csiky Ger-gely Színház rendezőasszisztenseSZÁRAZ GYÖRGY író

LÁZÁR MAGDA

„A költészetés a képzelőerő világa'

Az Állami Bábszínház újabb külföldisikerei

Az Állami Bábszínház az 1975-ös évadtavaszán két jelentős külföldi turnén vettrészt: először vendégszerepelt az amerikaikontinensen, Kubában, és harmadízbenlátogatott el Franciaországba. A kubaivendégjáték műsorán Petőfi Sándor-SzilágyiDezső: János vitéze szerepelt; Havannánkívül Colonban is bemutatta az együttes amagyar népköltészet és nép-művészetelemeiből ötvözött, Petőfit megszólaltatóbábjátékot.

A kéthetes párizsi vendégjátéknak ahatalmas nézőterű Théátre de la Villeadott otthont. A turnén részt vevő művé-szek meghatottan mesélték, hogy a nagyarénára emlékeztető nézőtéren az elsőelőadásokon még letakarták az utolsó kétszéksort, majd a színház a nagy ér-deklődésre való tekintettel eladta az odaszóló helyeket is, és a magyar bábegyüt-tes egyre fokozódó népszerűségének fok-mérőjeként a második héten már nemlátszottak a széksorokat elválasztó és sze-gélyező járások, mert a lépcsőket is bir-tokba vették a szerencsés, pótszékhez ju-tott párizsiak, miközben a kívülrekedtekelkeseredetten ostromolták a pénztárat. Afrancia fővárosban a színház Bartók-műsorát ( A fából faragott királyfit, Acsodálatos mandarint és a Táncszvitet),Sztravinszkij Petruskáját, Ligeti-SzilágyiAventures-jét és Beckett: Jelenet szövegnélkül című bábpantomimjét mutatta be azegyüttes, összesen 14 előadáson.

Idézzük a két vendégjáték visszhang-ját,két egymástól és a magyar hagyomá-nyoktól is annyira különböző kultúraegyaránt elismerő megnyilatkozásait ésértékelését a budapesti Állami Bábszín-házról.

A Granma hasábjain

1975. április 8-án jelent meg a kubai ven-dégjátékról Manuel Pereira tollából a kö-vetkező írás:

„A magyar bábjátékosoktól sokat lehettanulni. A havannai Teatro Musicalbanvendégszereplő magyar bábszínházelőadására a gyermeknézők fantáziateltenlépnek be, képzelőerejük csak továbbgazdagodik az előadás láttán. Megvilá-gosult álmoktól megrészegülten, élveze-

tes élménnyel szívükben távoznak az elő-adás után ..."

„De e száraz adatoknál sokkal lénye-gesebb lenne, hogy arról számoljunk be:micsoda pazar színek, milyen briliánsbábtechnika, mennyi fény és líra árad abábszínház előadásából. Nem távozhatunkbizonyos nosztalgia nélkül a teremből.Nem felejthetjük el egykönnyen a sokgyönyörű bábot, melyeket a magyarművészek ügyessége olyannyira humani-zált, hogy a magunk ősi mondájának fa-bábjaival azonosíthattuk szinte, amelyekvalaha, régi időkben, a hagyomány szerintAmerika földjét benépesítették.

A másfél órás előadás annyira megra-gadja a nézőt, hogy legszívesebben a tarkaszínfalak között élné le további életét. Arendezés legnagyobb erénye, hogy semmisem hiányzik belőle és semmi semfelesleges.

Mindez pedig nem más, mint mester-ségbeli tudás. Annak a művészetnekszigorúsága és bölcsessége, mely úgy ha-tol be a gyermekközönség lelkivilágába,hogy az emberi életet bábok segítségévelábrázolja. Mert téved az, aki azt hiszi,hogy a gyermeki képzelet nem népesíti hea teret. Éppen azt kívánják ott látni, amitközönséges halandó - a felnőtt ember - márnem lát ott meg, anélkül, hogy a gyermekki akarna a valóság elől térni. Sőt, éppenezt a valóságot szublimálja képzeletével,és ezt a sajátos lélektani folyamatot csakazok becsülik le, akik már elfelejtették,hogy valamikor maguk is gyermekekvoltak.

Ami ebben a színházban kifejezhetetlen,az a hozzáértés, szakértelem, amellyel abábokat működtetik, az a gazdaságosság,amelyekkel az eszközöket felhasználják, adíszletet a játékkal ötvöző szintézis, aváratlan, egyben nagyon is indokolt költőimegoldások, amelyekkel a felnőtt nézőketszinte percenként meglepik. A gyermekszámára ezek nem meglepőek: ugyanis agyermeki értelem mindezt, sőt, akár ennéltöbbet is, tökéletesen asszimilál.

Ez annyira így történt, hogy a gyer-mekközönség még a távoli táj hangulatátidéző muzsikával is azonosulni tudott. Ezene ütemére tapsolt, és a mese bonyo-dalmainak megfelelően, felhevülten vetteát e zene hangulatát. Pedig a gyermek-közönség könyörtelen. Olyan közönség,amelynél jobbat senki sem kívánhat. Mertsenki vagy semmi nem tudja meggátolni,hogy hálás vagy elutasító reagálásátspontán ki ne fejezze."

„Felmerült a vendégszereplésen a bábokbámulatos kifejezőereje ellenére a nyelvikülönbségben rejlő veszély. Spanyolnyelvű narrátor beiktatásával meg-oldották ezt a problémát. De ennél többetis tettek magyar vendégeink: a bábokmagyar szövegébe itt-ott spanyol szava-kat, mondatokat iktattak be, és nagy de-rültséget váltott ki a zsúfolásig megteltszínházteremben, amikor az első »Ca-ramba!« felhangzott ..."

„Így is lehet művészetet csinálni! Min-denekelőtt gyermekekhez szóló művé-szetet; anélkül, hogy ostobaságokat me-sélnénk a kicsinyeknek, egyben úgy, hogynem akarjuk száműzni képzeletvilágukbólaz emberek által annyira áhítottköltészetet. Ez az oka annak, hogy gyer-mekek mellett elsősorban színészek és alegkülönbözőbb korú kubaiak is özönle-nek, hogy megnézzék a magyar bábokat.Egyetlen elszomorító tény, hogy a bábokatéletre keltő csodás művészek ittenilátogatása oly rövid ideig tart!"

A L'Humanité Dimanche

április 23-i számában valóságos bábszín-háztörténeti elemzéssel vezeti be a magyaregyüttes vendégjátékát.

„Felfedezheti-e és meghonosíthatja-ekésőn egy ország azt a művészetet, amelymáshol hagyományos? Régóta nevetünkGuignolon, századok óta nézik a szicíliaiparasztok, hogyan mozgatják zsinóron afegyveres és tollas sisakos bábukat, ésbámulják a szumátrai hosszú papírbábu-kat, melyek az ájtatos színházhoz hason-lítanak.

A magyar bábszínház fiatal. 1949-benszületett, szinte a háború másnapján, atársadalmi és kulturális forradalom ára-mában. Mindent meg kellett tanulnia, aszínházi nyelvtől kezdve a látványi kife-jezésig: a lényegre redukálni a díszleteket,a világítást, a forgatókönyvet éskommentárt, hogy elérkezzék az öntör-vényű stilizáláshoz, hogy a bábelőadást aképzelőerő és a költészet megjelenési he-lyévé tegye."

„A bábszínpad abban különbözik anagytól, hogy egymás mellé állítja a tárgyirealitást és az emberi képzelőerő játékát..."

,,... hogy a bábszínház megkapja az igazidimenzióját, hogy ez a művészetmeghonosodjék, egyre szélesebb körűközönséget, mégpedig felnőttközönségetkell számára teremteni. Ehhez a budapestiszínház előbb klasszikusok fel-

dolgozását vállalta: Szentivánéji álom

Shakespeare születésének 400. évfordu-lójára, majd Brecht A hét főbűn és Dür-renmatt: Angyal szállt le Babilonba.

A dráma, a szatíra, a humor és groteszk,minden színházi forma megragad-hatóbábokkal, de a zene és a balett is, amelymintegy eleven álomban táncoltat-ja afigurákat.

1973-ban az avignoni Opera fogadtaőket, és ma pedig a Théátre de la Ville,egy olyan programmal, ahol Beckett ésLigeti mellett Bartók Csodálatos mandarin-

ját és Táncszvitjét, valamint Igor Sztra-vinszkij híres Petruskáját viszik színre."

(Marie Helen Camus: A költészet és aképzelőerő világa. Bábművészet a budapestiÁllami Bábszínházban.)

A Figaro

kritikusa, François de Santerre, már a be-mutatkozás másnapján elismerő cikkbenadózik az Aventures, jelenet szöveg nélkül ésa Petruska összeállítású műsornak:

„Kis méretének tényéből következik,hogy a bábszínház a bűvölet hatalmávalrendelkezik. Néhány négyzetméternyiterületre vonja a tekinteteket és koncent-rálja a hatalmas teremben összegyűlt kö-zönség érdeklődését. Ezt bizonyította abudapesti Állami Bábszínház.

Hogy megszüntesse a nyelvi korlátokat,az együttes csak zenei programokkal lépettfel.

Egészen az elején egy családi három-szög szerencsétlenségéről mesél nekünk,amelyet ruhaelemekkel idéz fel: egy sapka,két paróka, egy zakó, egy boa és egy nőikalap. Ez a Ligeti zenéjével aláhúzottAventures bemutatja a bábszínház nagylehetőségét.

Bartók Béla Táncszvitje lehetővé teszi,hogy a balett egy fajtájaként mozgassák akőkorszakbeli sziklaként masszív alakokat,amelyeket aztán más, jelenkori bábukkalhelyettesítenek: ezek széthullanak, mint apálcikák, és végül tökéletes harmóniábanegy élő rózsaalakot formálnak meg.

A bábmozgatás árnyaltabbá válik egymelankolikus Pierrot gesztusai által, ajelenet szöveg nélkül című darabban. A fi-gura nem tudja elérni a megközelíthetetlenüveget, amellyel szomját olthatná. EzSamuel Beckett gondolata, amely itt egyfarce és tréfa köntösében jelentkezik.

A Petruska igazi szintézis: Igor Sztra-vinszkij és Alexandre Benois szöveg-

könyve, természetesen, lehetővé teszi afantáziálást. A bábjátszás minden egyesformája - talpazat, rúd, kötél - egyesül itt.Talán csak egy kevés hiányzik ebből avásári freskóból."

( A budapesti bábjátékok)

AFP

jelentés április 8-án: „A budapesti ÁllamiBábszínház szerdán a Théâtre de la Ville-ben egy csodálatos előadást mutatott be,amelynek költői szépsége, találékonygazdagsága és technikai tökéletessége fel-nőtteket és gyermekeket egyaránt elbű-völt.

A 25 évvel ezelőtt, egy olyan országbanalapított bábszínház, amely nem ren-delkezett a szomszédos Csehszlovákiagazdag bábszínházi tradíciójával, a buda-pesti Bábszínház a bábművészet új di-menzióit nyitotta meg. A klasszikus tün-dérmesékből kiindulva, az abszurd ésszimbólum színházához jutott el, ezzelmindig megfelelően illesztette össze acsodálatosat, amelyet segített vagy éppenmegteremtett elképesztő technikaivirtuozitásuk.

A kiábrándult arcú, fehér bábuval ját-szott Jelenet szöveg nélkül című Beckett-darab itt új értelmet nyer. Sztravinszkijfél-balett, fél-mese Petruskája a budapesti12 bábművésznek, rendezőjüknek és ter-vezőjüknek nagyszerű színáradatra, lele-ményességre és humorra ad alkalmat.

A jövő héten a magyar együttes be-mutatja Bartók A csodálatos mandarin-játis, ifjúsági matiné keretében pedigugyanattól a szerzőtől A fából faragottkirályfit..."

( A budapesti bábjátékok: elbűvölő előadás)

A France Soir

kritikusa, Jacqueline Cartier az alábbiak-ban foglalta össze az impresszióit a báb-színházról:

„A bábuk a képzelőerőt juttatják ha-talomhoz. És különösen a budapesti Ál-lami Bábszínház bábui. Velük a zártszerkezetek széttörnek, a lehetetlen meg-foghatóvá válik, és a köznapi az abszur-dumban lenyűgöző hatást ér el.

A Théâtre de la Ville-ben fél kilenckorbemutatott első előadás lehet, hogy agyermekekhez is szól, de másodfokon afelnőtteket ragadja magával. Nem vélet-lanül, hiszen a kiválasztott zeneszerzők:Ligeti, Bartók és Sztravinszkij.

Az első történet 12 percen keresztül egycsaládi háromszögről szól. A szereplőkruhatárban elhelyezett tárgyak: vörösparóka, női kalap, zakó és tartozékaik. Azegész a bulvárkomédia kacérkodásávalkezdődik és nevetségesen szenvedélyesdrámában végződik. Mindez egy-szerrekézzelfogható, realista és szimbolikus.Olyan erőmutatvány, amelyet csakis abábuk (a »szuper művészek«) tudnakmegvalósítani, mondaná Gaston Baty.

A második darab egy »Pierrot lunaire«története, aki elé a sors égből pottyantajándékokat machinál: például egy pa-lackot, amikor szomjas. De nem tudja,vagy nem is képes azokat használni. Jele-net szöveg nélkül mondja a cím - vagy egyelhibázott élet, Samuel Beckett szöveg-könyve nyomán.

Bartók Táncszvitje egy elképesztő fres-kó, amely a kőkorszakból vezet el ben-nünket a béke aktuális szimbólumánakvilágegyeteméig. Rendkívüli itt a lelemé-nyesség az egymásra épülő civilizációkegymásutániságának megmutatásában.

Az előadás a Petruskával fejeződik be,amely a vásári szereplők felvonultatásábanösszegezi a humort és a komikumot. Atechnika a bábjátszás minden tudományát- kézi, botos, zsinóros bábuk - kombináljaa mintegy tizenkét feketébe öltözöttbábmozgatóval. Az átalakítás csodájátművelik.

Emberi, természeti lények és tárgyakváltogatják létüket és játszanak a jövővel eköltői játékban."

(Leleményesség és költészet)

A L'Humanité

hasábjain Guy Silva lelkesedik:

.. Az ember elképed a képzelőerő ilymértékű gazdagságán. A 12 bábművésztechnikája eléri a tökéletességet. Ezek acsodálatos előadások, melyekben keve-redik a költőiség, a humor s tündérvilág,ugyanolyan örömet ad a gyermekeknek,mint a felnőtteknek. Még akkor is, habizonyos pillanatokban az egyik rétegneka reagálása különbözik a másikétól."

(Csodálatos budapesti bábuk)

A Le Quotidien de Paris

hasábjain május 18-án az egész vendég-játékot summázó cikk jelenik meg.

„Szükséges-e, hogy olyan tükröt tart-sanak elénk, amely úgy adja vissza ké-pünket, hogy benne életkörülményünk

nevetséges visszatükröződését lássuk? Aszikrázó kristálygolyó előtt, melyet abudapesti Bábszínház nyújt nekünk,magával ragad a kíváncsiság és félelem-érzés. Nagyon is látható, hogy a mágia, atúláradó gyermeki humor más, sokkal el-gondolkodtatóbb és zordonabb gazdagsá-got is takar, és mi felnőttek hathatós üze-netet kapunk belőle. Szilágyi Dezső négyutazást javasol nekünk a szokatlanon ke-resztül, mintha a határ, amely álomké-peinket elválasztja földi nyomorúsága-inktól, inkább csak képzeletünkben lé-tezne.

Ligeti György Aventures-jében kalapokés ruhadarabok mozognak a ruha-tármélyén. Tizenkét perc elegendő, hogy afejfedő és az öltöny - vagyis akit szim-bolizálnak, az erősebb nem - örjöngővétegye a női kalapot és megbolondítsa aparókát. Féltékenység, idegösszeroppanás,dühöngő kolibrisikoltások: az illúzió teljes,és az ezt követő csend még meg-döbbentőbb.

Nem kevésbé volt nyilvánvaló, hogy abábok akadálytalanul léphetnek be SamuelBeckett drága „senki földjére". A Jelenetszöveg nélkülben egy porba taszított, illúziónélküli Pierrot-ra a kegyetlen gondviselésnéhány használati tárgyat kényszerít rá,amelyeket aztán a gondviselés fokozatosanvisszavon tőle, amint közeledik hozzájuk.A hiábavaló vágyaiban makacs és olyszánalmas kisember hozzánk hasonlít, eztagadhatatlan, és mi csak egyre jobbannevetünk tehetetlensége láttán.

Végül Bartók Táncszvitjét - amelyben aharcosok és kőtömbök kísérteties fan-tazmagóriája világítja át az éjszakát, és úgytűnik, mintha arra kabalisztikus jeleket írnafel - Igor Sztravinszkij Petruskája követi: arégi Oroszországot támasztja fel,méghozzá erőltetettség nélkül. Mint-hamindig is létezne valami rejtett cin-kossága kis vándorbódék tündérvilága - ahol abalerina és a mór hősködnek - és azokközött a bábuk között, amelyek maszimbolizálják őket.

Hála a bábuknak, nyitott szemekkel el-merülhettünk a varázslatok titokzatosvilágában..."

(Utazás a szokatlanon keresztül)

Az Állami Bábszínház tehát e két kül-földi vendégjáték alkalmával ismét mél-tóképpen képviselte a magyar bábművé-szet, tágabb értelemben a magyar szín-házművészet jó hírét a világban.