A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI

S Z Ö V E T S É G F O L Y Ó I R A T A

VI . É V F O L Y A M 7. S Z Á M

1 9 7 3 . J Ú L I U S

FŐSZERKESZTŐ :

B O L D I Z S Á R I V Á N

FŐSZERKESZTŐHELYETTES:

C S A B A I N É T O R O K M Á R I A

Szerkesztőség: 1054Budapest V., Báthory u. 10.Telefon: 316-308, 116-650

Megje l enik havontaA kézi ra tok megő r zésére és vi sszakü ldésérenem vá l l a lkozunk

Kiad ja a Lapkiadó Vál l a la t ,

Levél cím: 1906 , pos taf i ók 223

Budapest VII . , Lenin körút 9-11.

A k iadásér t fe l e l :

Sik lósi Norber t igazgató

Ter jeszti a Magyar PostaElő f izethető bármely postahivatalnál , a kézbesí tőknél,a Posta hí r l apüzle te iben

és a Posta Központ i Hír l ap I rodánál

(KHI , 1900 Budapest V., Józse f nádor té r 1 .)közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalássala KHI 215-96162

pénzforgalmi jelzőszámlára

Elő f i ze tési d í j :

1 évre 144,- Ft , fél évre 72,- Ft

Pé ldányonkén t i ár : 1 2 , - FtKülföldön elő fizethető a Kultúra kül földi képviselőinél(Budapest 62 , pos ta f i ók 149)

Indexszám: 25 ,797

73.1574 - Athenaeum Nyomda, BudapestÍves magasnyomás

Felelős vezető: Soproni Bélavezérigazgató A c í m l a p o n :Ká l má n G y ö r g y ( G er g e l y ) és Sin ko v i t s I mr e( G y ö r g y ) I l l yés Gy u la : Tes tvérek című drá májában( Ne mz e t i Sz ínház) ( Ik l ády László fe l v . )

A há tsó b o r í t ó n :

Feleky Ka mi l l ( Ka l o s i n ) és Venczel Vera( V i k t ó r i a ) V a mp i l o v : Ka land a főmet tő r re l c íműegyfe l vonásosában (Vígsz ínház)( M T I Fotó - Kele t i Eva fel v . )

T ARTALOM

játékszínFÖLDES ANNA

Három forradalmár (1 )

A L M Á S I MIKLÓS

A versenyló halála (7)

SZILÁDI J ÁNOS

Angyali történetek - angyalok nélkül (10)

PÓR ANNA

Ábel és a magyar játékszín 73-ban (12)

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR

Tamási és Everac (17)

SZŰCS MIKLÓS

Három új diplomás (19)

SZEREDÁS ANDRÁS

A Dél Keresztje (25)

NÁNAY ISTVÁN

Elektra igaza (26)

M . T.

Szakmunkástanulók az Elektra-drámákról (28)

négyszemközt

Kazimir Károly levele (30)

MÉSZÁROS TAMÁS

Ösztönösen vagy tudatosan? (31)

világszínház

SZÁNTÓ J U D I T

Brook „Orghast"-ja Iránban (36)

KOLTAI T A M Á S

Változatok a lelkiismeretre (39)

szemle

HERMANN ISTVÁN

Az emberáldozat aktualitása (42 )

SÁROS PATAKY ISTVÁN

Condra (Drámarészletek) (43)

PÁLYI ANDRÁS

Kritikusportré helyett (Molnár Gál Péter könyvéről) (45)

KALMÁR ÉVA

Dersi Tamás: Thália magyarul tanul (46)

S O M L A I PÉTER

Hont Ferenc: A cselekvés művészete (47)

játékszín

FÖLDES ANNA

Három forradalmár

Illyés Gyula új drámái

Évtizedekig vizsgálta, magyarázta a kri-tika, mi az oka, hogy a költő, aki versei-vel is egy országhoz szól, a színpadotválasztja szószékül. Illyés maga is felvettea kesztyűt: időről időre, főként drámái-hoz írott kommentárjaiban, hitet tett adrámai műfajok rendeltetése, nyilvános-sága, az általuk kínált írói lehetőségekmellett. Három évtizednek kellett eltelnie- immár a dráma szolgálatában is -, hogya méltatások kórusában elhalkuljon ez aszólam. Ma már egyszerűen, mindenfajtaélet- és korrajzi motiváció nélkültudomásul vesszük, hogy Illyés Gyuladrámaíró.

Drámaírói rangjának azonban nemjárulékát, hanem lényegét alkotja költőitalentuma. „Önmagával versengve" Illyéssem csak remekművekkel gazdagítottaszegényes színpadi irodalmunkat. Deminden drámája remekművek nyelvénszólt.

Drámai életművének i969-ben kiadottkétkötetes gyűjteménye mellé lassanként -de valójában: káprázatos gyorsasággal! --beérik a harmadik kötet termése. Azótaszületett Illyés filozofikus komédiája, aBölcsek a fán, a Tiszták című tragédia --mindkettő a pécsi ősbemutató után kerültfővárosi színpadra -, s most legfrissebbenaz a két, nemzeti múltunkban gyökerezőmai társadalmi dráma, amelyekről szólniszeretnénk. A Testvérek és Az ünnepelt.

Vajon csak a keletkezési időpontok,bemutatók közelsége, az egymást gyorsankövető drámai élmények rendje teszi,hogy a két dráma között valamiféle szo-rosabb belső kapcsolatot érzünk? Vagyvalóban ikercsillagként összetartozó mű-vek születtek ? Önmagában egyik kérdés-re sem válaszolhatunk igennel. MertIllyés második Dózsa-drámáját és Petőfi-ről alkotott színpadi művét bízvást roko-níthatjuk más korábbi Illyés-drámákkal is.A Testvéreket nemcsak a Dózsa Györggyel,Az ünnepeltet az Ozorai példával és aFáklyalánggal, a gondolatrakéták közelitörténelmi kilövőpontja alapján, de pél-dául társadalmi problémafelvetését ele-mezve a Kegyenccel is. Vagy hivatkozhat

nánk Az ünnepelttel egy történelmi kor-szakban gyökerező, de drámaiszerkezetében a Testvérekkel rokoníthatóFáklya-lángra is. A Testvérek és Az ünnepeltössze-tartozása az életműösszefüggéseiben válik jelentőssé. IllyésGyula mindkét drámában életművénekközponti témái-hoz, kérdéseihez,legkedvesebb hőseihez tér vissza. Talánazért, mert úgy érzi, elintézetlen ügyemaradt velük. Vagy pedig, mint errőlmaga is vallott, valóban legszívesebbenönmagát szemeli ki versenytársul, s azegyszer már véghezvitt tetteket vágyikmég jobb eredménnyel koronázni.Különösen a két Dózsa-dráma összevetésebizonyítja e törekvés diadalát. Denemcsak erről van szó. A két új Illyés-dráma demonstratívan bizonyítja azt is,milyen következetességgel halad IllyésGyula drámaírói koncepciója a nemzetitörténelmi drámától az egyetemeskérdésfeltevésű és igényű, társadalmidráma felé. Hogy szűkül be a színpad, stágul ki a világ... Újdonságnaktermészetesen ez sem mondható, hiszenIllyés régebben is hangsúlyozta, hogyszínpadi műveiben soha nem a kor afontos, hanem a magatartás, s hogy sohanem helyesli, ha a jelennek szánt s akortársak problémáira választ keresődrámáit beszűkítik a történelmi korba,amelyben játszódik. De művészi követ-kezetességgel ő maga csak drámaíróipályája későbbi szakaszán - a Kegyenc, aKülönc írójaként - érvényesítette ezt akoncepciót. S még ezekben az egyébkéntművészi értékben-hatásban felül nemmúlt, leendő klasszikusokban sem olyanabszolút evidenciával, mint éppen a kétlegújabb drámai művében. Ahol ahitelesen megidézett történelemszövegében már teljesen lemeztelenítvejelenik meg; más kérdés, hogy a drámákszínpadi előadása szorosan felzárkózvaköveti-e a szerzőt ezen az úton, vagypedig a konkrét historikumba ágyazotttörténet és az elvont intellektuális polémiaközötti egyensúly megteremtéséretörekszik.

„Mint a kerekes kút páros vödre"1972 májusában a pécsi színház tanúk ésvendégek, helybeli művészek és újság-írók jelenlétében tartotta meg a Testvérekolvasópróbáját. Nyomtatásban a drámaakkor még nem jelent meg (csak 1972szeptemberében közölte a Kortárs), így apróbateremben ülők többsége - köztük esorok írója - valóban akkor hallottaelőször Dózsa György és Gergely vitáját.Illyés Gyula, saját szövegének mindenköltői-színpadi csábításáról lemond-

va, szinte szárazon, csak ritkán felforró-sodó hangon olvasott, és a felolvasásgördülékenysége, a jobb megértés ked-véért, kézfeltartással jelezte, hogy atestvérek közül Györgyé vagy Gergelyéa szó. Kétszereplős lévén a dráma,ahogy az érdemi vita kibontakozott,gesztusok nélkül is éreztük, mikor,kinek az igazságát halljuk. De ez azabszolút puritán előadási forma (amelylényegét tekintve akkor sem változott,mikor a költő után a mű dramaturgja,Czímer József folytatta a felolvasást),különös módon, azonnal megnyitottaelőttünk a mű legmélyebb mélységeit.Világossá tette, amit olvasás közben adrámai szerkezet, színpadon a kétféleszínészi alkat találkozása némiképpenelfed, hogy a Testvérekben egyetlenforradalmár lélek két fele viaskodik. Éselemi erővel érzékeltette azt is, hogymekkora távolság választja el egymástóleszmerendszerében,történelemszemléletében és főkéntdrámai struktúrájában Illyés két Dózsa-drámáját.

A kritika -- érthető és rokonszenvesmódon - az önmagával versengő szerzőkét énje közül a későbbinek szurkol. Ezaz elfogultság azután hajlamossá tesziarra, hogy elfeledje, milyen hangos biz-tatással, ovációval fogadta annak idejénIllyés első Dózsa-drámáját. Mintha aTestvérek élménye feledtetné, hogy 1956januárjában nem Illyés első Dózsájátmutatták be, nem a Testvérek korábbiváltozatát vagy színpadielőtanulmányát, hanem egy olyantörténelmi drámát, amely előtt akkorméltán hajtotta meg lobogóját a magyarszínház és kritika. S még ha az eltúlzottés elfogult öröm mondatta is SarkadiImrével, hogy ezzel a „csakshakespeare-i méretekkel mérhető"drámával „beléptünk a világiroda-lomba", de már a gondolatok motiválá-sában több az időálló igazság. („Amikorezt mondom, a Julius Caesar zengzetesVörösmarty-nyelvét, Arany János Ham-let-jambusát is hozzágondolom, sőt lehet,hogy elsősorban ezeket." Illyés Gyuladrámája a Nemzeti Színházban, Színház ésMozi, 1956. jan. 27.) A Sarkadiénál tár-gyilagosabb szakkritika örömmelfedezte fel, hogy az epikusság Illyéstörténelmi drámasorozatábanfokozatosan mind kisebb részt foglal el.(Béládi Miklós, Új Hang, 1956. 3-4.)

Tévedtek volna ezek a kritikák ? Való-színűbb, hogy jogos elismerésüket első-sorban Illyés drámáinak hiátuskitöltőfunkciója váltotta ki. Béládi Miklósemlített írásában utal is rá, hogy Illyésdrámái, a maguk epikus jellegével együtt,

sőt részben abból következően is, „a ma-gyar irodalom legnagyobb hagyományai-hoz fölérve" teremtik meg a magyar tör-ténelmi drámát. Sőtér István pedig mégegyértelműbben hangsúlyozza, hogyIllyés úgy vállalkozott a meg nem szüle-tett, Katona után nem folytatódott tör-ténelmi dráma újjáteremtésére, ahogyvalamikor Arany János a nemzeti eposzmegteremtésére vállalkozott. (Sőtér Ist-ván : Illyés Gyula, a drámaíró, Tisztuló tük-rök, 361. I.) Nem közeledhetünk tehát1973-ban, a Testvérek ürügyén történelmi-etlen elfogultsággal az első Dózsa-drámá-hoz, elfeledve annak irodalomtörténetimisszióvállalását, a történelmi tablónbelül is felszikrázó drámát, a „honvédőDózsa" pátosszal rajzolt alakjának köl-

tői dikcióit, a mű korabeli érdemét, amelycsak évek múltán, a szegedi szabadtéribemutatóra fakult meg annyira, hogy te-remtő elégedetlenségre sarkallja a költőt.

Erről a teremtő elégedetlenségről aköltő maga számol be, amikor a Testvérekfogantatását és születését elbeszéli. S arrólis, hogy a közelgő Dózsa-évforduló nema többször publikált és bemutatott drámaátdolgozására, hanem egy teljesen újdráma írására ösztönözte. Hogy a „ro-mantikus népvezér Dózsa" helyett egy„korabeli hús-vér Dózsát" teremtsen. Azelső Dózsa-dráma hőse Móricz és AdyEndre Dózsájának testvére, a hon-védőlelkiismeret és plebejus forradalmiságtestet öltött hérosza, jelkép és példa-képegyszerre.

Az új Dózsa ezzel szemben nem a láng-lelkű parasztforradalmár, hanem egyszékely condottiere, akinek vitézségéreaz udvarban is felfigyelnek. Megnyílikelőtte a katonai karrier útja, de megismeria felemelkedés árát is. A felső körökmorális züllöttsége, a partikuláris érdekekkormányozta politika népellenességerádöbbenti, hogy mit kell tennie, ha amaga eszményeihez és híveihez hűségesakar maradni. Valóságos, pontosabbantörténelmi ellenfeleit - Csáky püspököt,Bakócz Tamást, Zápolyát - az író ezúttalnem idézi meg. Dózsa Györgynek sajátillúzióival kell leszámolni, s megtalálni amaga helyét a hadra kelt nép élén. Csak-hogy a forradalom ügye nem ígér dia-dalt, csak küzdelmeket, vért, áldozatokat.S vállalni, vezetni annyit jelent, mintvállra venni a hatalom felelősségét:erőszakkal szemben az erőszakot, azsarnokság megdöntése ellen a zsarnok-ságot is. A mindenkori forradalmárnakezt a dilemmáját Illyés Gyula nyilván-valóan a XX. századi homo politicusfelelősségtudatával, morális érzékenysé-gével éli át. Dózsa György forradalmiigazának örököseként, de a tüzes trónfényében, az áldozatok sorsát is átérezve.Ezért hasítja drámai kardjával kettéDózsa György tudatát, szembesítve őt ön-nön kételyeivel. Dózsa Gergely, Györgykrakkói diák öccse kezdettől világosab-ban látja a bátyját behálózó főúri-érsekipolitikai praktikákat, s a veszélyt is,amely minden oldalról Dózsára leselke-dik. Ezért marad mellette - amikor pedigcsak egy búcsúölelésre érkezett atáborba. De Gergely igazságára Györgyéválaszol. A felkelés véráldozatától vissza-riadva, vitázni csak addig lehet, amíg atények nem győzik meg őt is, hogy azélethalálharcban nincs visszaút. Gergelytnem a forradalom magasztossága vonzza,hanem a cél, amelyért vívni kell. Devisszadöbbenti az út s a győzelemben iseléje táruló perspektíva. Hogy „a fegy-verrel szerzett és őrzött szabadságbanvagy a fegyver tűnik el vagy a szabad-ság". S hogy maga sem lát utat, módot abűnt bűnre fordító ördögi kör meg-állítására, a bűn felfüggesztésére. Kettő-jük közül György látja tisztábban acselekvés halogatásának politikai veszé-lyét, a vállalt küldetés végrehajtásánakmorális kényszerét. De Gergely az, akifelfedezi és felméri a forradalmárok útjánkikerülhetetlen szakadékokat. „Mihelyt abűntevés lehetőségét megszünteted,nincs többé se okod, se jogod ölni. Mertakkor már gyilkos vagy."

Illyés Gyula: Testvérek (Nemzeti Színház).Moór Mariann (Julinka) és Sinkovits Imre (György)

Érvek és érzelmekIllyés sarkított vitákban szembesíti atestvérek eszméit, de a jelenetek érzelmifűtöttségét mindvégig kettőjük össze-tartozása, egymást segítő, mentő szándékahatározza meg. Am a fitestvéri szeretet,amelyet az író olyan gazdagon motivál,mégsem téma, hanem eszköz: ez teszimég világosabbá, hogy a dráma kétalakban, de valójában egy lélekben, „ a

"

forradalmárban zajlik. Eredetileg az íróúgy képzelte, hősei alkatának differen-ciálásával húzza alá a kettőjük köztinézeteltérést, és alkati különbségükre építia konfliktust. Hogy Gergelyt Szent Ferencszelídségű intellektuelnek mintázza,akinek természetével is ellenkezikmindenfajta erőszak. Munka közbenazonban - nyilatkozata szerint - rádöbbent,hogy az elképzelt középkori figura idegentestként lebegne a reneszánszkörnyezetben, s az a jellem, amely aT i s z tákban a helyén van, nem ültethető átegy Dózsa-drámába. Gergelyt - a tör-ténelmi és lélektani igazságnak megfele-lően -- meghagyta tehát forradalmárnak,akit nem alkata, hanem meggyőződésepredesztinál arra, hogy György téziseinekantitéziseit képviselje.

„Harcolni tudtunk egymással úgy, hogynem elpusztítani, elgáncsolni akartukegymást, hanem fölemelni. Mint a kerekeskút páros vödre, az is segítette a másikat,aki épp lefelé haladt." Ebben a költőidikcióban benne van a magyarázat, miértnem választ Illyés a testvérek között. Merta forradalmár ambivalenciájánakfelmutatásával nem a nehezebb vagy atisztább út választása mellett kötelezi elmagát, hanem az önvizsgálatra. Aforradalmár lelkiismeretének a Test-vérekmindkét lángját ébren tartja, szítja. Samikor ezáltal erkölcsileg a legmaga-sabbra helyezi a forradalmár mércéjét,megérteti azt is, hogy a küzdelemben azember nem mindig azt csinálja, amitválaszt, hanem ami elkerülhetetlen.

A Testvérek vitája megismétli a Fáklya-láng dramaturgiai bravúrját: pusztán azérvek konfrontálásával teremt lélegzet-elállító színpadi feszültséget. Csakhogyakkor a két koncepciónak csak a leg-mélyebb gyökere - a haza sorsáért érzetttörténelmi felelősség - volt közös, ittpedig joggal vallják a vitázók már a kez-det kezdetén: „egy vér vagyunk, egytermészet". S végül is, a cselekmény soránmegszületik a közös forradalmi szándék:Gergely lelke kételyeit elhallgattatvavállalja, hogy György útján haladjon.Csakhogy, ehhez a döntéshez

Illyés az érvek mellé érzelmi nyomatékotis kínál: Julinka meggyalázásának éshalálának tragédiáját. A Dózsa-fiúkkalegyütt felnőtt árvalány, akihez mind-kettőjüket a testvérinél szorosabb szálakfűzték, de aki végül Gergelyt választotta,csak egy felidézett, múltbeli képben lépszínpadra. Ez a kép azonban, humorralelegyített lírájával, felhős idilljével ide-gen test marad a drámában. Funkciót ajelenet utólag, Julinka tragédiájánakelbeszélésekor kap: ennek érzelmi töltésekell hogy elfogadtassa velünk Gergelymagatartásának, állásfoglalásának vál-tozását. György érvei - a dráma tanúságaszerint - nem győzték, nem ingattákmeg, csak a személyesen átélt csapások.Zápolyáék nyilvánvaló politikai árulása,

az a csapda, amelyet György és hadnépeszámára vetettek és a Julinka sorsa felettérzett megrendülés. Csakhogy a kétfélemotiváció a cselekményben nem erősítiegymást. Sőt ellenkezőleg, kérdőjelkéntmered ránk, hogy vajon szükséges volt-ea részletesen kibontott politikai küzdő-térre bevinni a „bánki sértődés" motívu-mát. Illyés nyilvánvalóan dramaturgiai éslélektani nyomatékot kívánt ezzel adniGergely választásának, csakhogy ehhezmaga a Julinka-szál és -sztori vékony.Történelmi hiteléhez talán nem fér két-ség, de a dráma általánosabb és modernérvényébe ez a személyes motivációsehogy sem illeszthető be. Ha elfogadjuk- mint ahogy elfogadjuk - a forradalmimódszerek aktuális világának történelmi

Illyés Gyula: Testvérek (Nemzeti Színház).Sinkovits Imre (György) és Kálmán György (Gergely)

keretek között kibontott érvkészletét, ahatalom moralitásának felelősségteljesanalízisét, ebben a gondolatrendszerbenesetleges és hiteltelen a meggyalázottmenyasszony érzelmes históriája. Meg-lehet, Illyés a mindenkori forradalmárokeltéphetetlen és gyakran meghatározószemélyes (érzelmi) kötöttségeire kívántígy utalni, de ehhez ez a reális problema-tikához szervetlenül hozzáillesztett, ro-mantikus történet túlságosan esetleges,extrém, és nem is eléggé súlyos.

Ketten - nagyszín padon

Illyés Gyula kétszereplős kamaradrámájáta színházi konvenciók a Katona JózsefSzínházba utalták volna. Marton Endreezzel szemben a nagyszínpadotválasztotta, nézetünk szerint helyesen.Nem azért, mert a kis színpad kis gon-dolat, a nagy színpad nagy gondolatokatinvolvál, hanem mert ebben az esetben adráma szellemi feszültsége képes a nagytér kitöltésére, és szabadabban szárnyal-nak a szavak ebben a színpad méreteitmég szét is feszítő tágasságban. Látszólagakusztikai trükk, valójában a nézőszellemi kapacitásának maximális igény-bevétele, a problémák megkerülhetetlen-ségének kifejezése a sokoldalú hangforrá-sok működtetése. A színpadi tér vég-telenjét Csányi Árpád egyszerre tágítja ésszűkíti: falkompozíciójával térbenlehatárolja, de a kősíkok félelmetesplaszticitásával időben ki is tágítja. Alá-húzva ezzel a szerző megállapítását, hogyez a vita Spartacus idején és korunkban isfolyhatna. Ugyanezt a sátrat idézőkötélmechanizmusról nem mondhatjuk el:csak az ötletet éreztük benne, nem agondolatot. A díszlet és az egész előadáspuritanizmusának artisztikus feloldásavolt a dráma végén leereszkedő vas-korona.

Gigászi feladatot szabott színészeinekIllyés Gyula: kettőjüknek kell az egészdrámai építmény terhét hordani, s atörténelmi keretek tiszteletben tartásávalaz aktuális politikai vitát megvívni.Bessenyei után Dózsát játszani csak úgylehetett, kellett, ahogy Sinkovits tette:teljesen másként. Leléptetve a szobor-talpazatról, emberközelben, oly módon,hogy a néző érezze: nem századok kút-jából, hanem a ma lehetséges válaszutakfordulójából szólnak hozzá. SinkovitsDózsája nem mennydörög, nem villám-lik, hanem hitének birtokában küzd, érvel.Játékában sajátos nyomatékot kap aszeretet: az idősebb testvér férfiasgyengédsége, szemérmes kötődése és az

övével szemben felsorakoztatott érveketis méltányló elismerés.

Kálmán György Gergelye gazdagságá-ban, az árnyalatok érzékeltetésében méltópárja Sinkovits Dózsájának - emberségé-ben azonban elmarad mögötte. Minthanem egy lelkiismeret kettős lángjakéntlobognának ők ketten: Kálmán Györgyfenntartásaiban, morális aggályaiban vanvalamiféle hiszteroid elem, ami idegen aszövegtől, és idegen a szerző szándékátólis. Nehéz eldönteni, hogy Marton Endreés Vadász Ilona instrukciói tolták el ilymódon-György javára - az emberségerőviszonyait, vagy Kálmán Györgymaga távolította el túlságosan a nézőtőlaz általa játszott figurát, de kétségtelen,hogy a két önmagában kitűnő alakításidőnként szembeötlő diszharmóniája adrámai egyensúly rovására megy.

A Julinkát játszó Moór Mariannal olyszűkmarkúan bánt az író, hogy méltatlanlenne meghatott merevségét, édeskésgesztusait túlságosan szigorúan bírálni,amikor szerepének egyaránt hiányzott azepikus kifutása és a drámai fűtöttsége.

A szabadszállási vizsga

„Nincs művész, aki ne dolgoznék boldo-gan rendelésre - írta drámaköteténekbevezetőjében Illyés -, föltéve, ha aszolgálandó ügyben egyformán szentülhisznek, rendelő, alkotó és főleg az, aki-nek hasznára a mű készül." Drámái meg-rendelőjének ott és akkor - egy néptudatát nevezi. S most mégis, alig titkoltbüszkeséggel vallja, hogy legújabb drá-mája konkrét megrendelésre, a VeszprémiPetőfi Színház jubileumi felkérésére szü-letett.

Alkalmi dráma tehát, sőt „évfordulós".

Ez a két jelző külön-külön is annyirakompromittáló, hogy egy Illyés-drámakapcsán le sem írható. Pedig nincs rá ok,hogy kitérjünk előle: Illyést valóban akorábbi közös munkában megismerttársulat (és Siklós Olga dramaturg) kérésevezette, amikor papírra vetette a benneélő, őt régóta feszítő drámát.

Petőfi életének legshakespeareibbepizódjához fordult vissza, az egyetlen-hez, amitől a költő maga sem tudottszabadulni, amire visszatér A7 apostolbanis, s aminek sűrített drámaiságát Illyésmár Petőfi-életrajzának megírása-korlátta és kiemelte.

Természetesen a szabadszállási kudarc-ról van szó. Pontosabban, nem is a hír-hedett választási vereségről, hanem a

tanulságról, amit Petőfi a keservesbukásból, érzelmi és politikai vessző-futásból levon, s ami az életrajzíró Illyésszerint „még a rómainál is annyivalrómaibb, hogy arról a shakespeare-inél isshakespeareibb tragédiát lehetne írni".

Évtizedes késés után - a veszprémiösztönzőknek hála - most megírta. Talánnem azt a bizonyos shakespeare-i tragé-diát, nem a cselekményből kibonthatóanti-Coriolanust, hanem a mi Petőfi-ké-pünkbe illeszthető aktuális drámát arról,hogy mit jelent a nagy embernek, ha avele (eszméivel) szemben állók eltávolít-ják tőle a népet, mit jelent a népnek, haérdekei ellenében alantas eszközökkel,kortespálinkával, hazug szóval hivatottképviselői ellen fordítják. A különbségvilágos. De hogy még világosabb legyen,Illyés új drámája bevezetőjében külön ismegfogalmazza a képviselőjelölt Petőfibukásának coriolanusi helyzetét, s hoz-záteszi: „Hatalmas tragédia kerekedhetettvolna valóban belőle - ha Petőfi úgyviselkedik, mint Coriolanus: vagyis asértésre sértéssel felel. De ő - nem sértő-dött meg ..."

A ki nem robbant tragédiáról drámátírni, az elmaradt, sőt gondolatban semkísértő bosszú érzelmi hátterét kibon-tani,Petőfi csorbítatlan, sőt, megbán-tottságában még bölcsebben ragaszkodóhűségének emléket állítani - erre vállal-kozott Illyés.

Petőfi politikus, aki kezdettől felméri,hogy a csatában sebeket osztani és kapniis lehet. Vállalt szerepe sem engedné,hogy megrettenjen ellenfeleitől. De aválasztási hadjárat és a képviselőválasztássorán elszenvedett vereség - legalább-is afelszínen - Petőfi híveinek árulása. Hiszenmég azok is megtagadták tőle voksukat,akiknek ő harcolta ki a válasz-tójogot .. .

Forradalmár nem kerülhetett ennél ke-servesebb drámai szorítóba. S nemcsak azalaphelyzet - amely Az ünnepelt magjáválesz - drámai, de az egymást követőesemények is. Ott feszülnek az erők ésszenvedélyek a ránk maradt dokumentu-mokban. Petőfi bemutatkozó proklamá-ciójában, a kitiltásának szégyenét őrzőjegyzőkönyvben s a költő BankósKárolyhoz és másokhoz írt leveleiben. Azesemények, amelyekről tudunk, valóságosdrámai nagyjelenetek: a cenzúra ellentiltakozó képviselőjelölt Virágh Dénesaljegyzővel való tárgyalása, a választásikomédiává torzult követválasztó

gyűlés, amelyen hét jelölt közül hatazonnal visszavonta nevét, hogy a hete-diket, a városból kiűzött költő kaputosellenfelét képviselőséghez segítse.

Dráma és krónika

Valószínűleg a tények drámaiságasugallta Illyés Gyulának a többi színpadiműve szerkezetétől eltérő megoldást: akrónikaszerű kompozíciót. Jelenetrőljelenetre azt érezzük, mintha a valóságotdramatizálná. Hitelesen, sokszor a költőszavával szól, s ily módonirodalomtörténeti titokba avat, s kulcsotad egy nagyszerű emberi magatartáshozis. Kulcsot ad, mert megérteti, hogy ébredfel Petőfiben a kisemmizett emberkeserűsége, s hogyan oltja el haragjalángját szinte azonnal a józan felismerés :nem a nép, hanem a népet félrevezetőkaputosok, kortesek hada, manipulációjaütötte el őt a mandátum-

tól. Nemcsak történelmileg, lélektanilagis hitelesnek érezzük a coriolanusibosszú elmaradását.

És mégis, a tényeket követő krónikásszerkezet azzal a drámai veszéllyel jár,hogy az óriást törpékkel mérkőzteti, s ígyigazi ellenfelek nélkül nem is jön létrevalóban drámai küzdelem. Vita-drámaA z ünnepelt is, mint a Testvérek, csakhogymíg ott azonos hittel, másféle érvekkeldrámai küzdelem folyik, itt Petőfivitáiban mintha mindvégig egy kézbenlennének az igazság fegyverei. Akár azaljegyzővel, akár Bankós Károllyal vagyJókai Mórral szembesíti az író hősét, nemvárható, hogy a vita kimenetele bármitfordítana az események menetén, vagyhogy érveik akár csak megingatnák aköltőt. A szabadszállási drámában - és ezis történelmi tény - Petőfinek legerősebbellenfele saját

Coriolanus-énje, a bosszú kísértése. Meg-sokszorozhatta ezt a kísértést az a filoló-giai adat, hogy Petőfi ezekben a hetek-ben fejezte be Shakespeare remekművé-nek fordítását. Hogy a felnevelő és áru-lóvá lett hősét megtagadó közösség iránttámadt gyűlölet egyszerre volt közvetlenirodalmi és személyes élménye.

Illyés azonban a történelmi hitelességetés drámájának aktuális üzenetétösszeegyeztetve - visszariad a konfliktusilyenfajta élezésének a lehetőségétől.Pokolra vitt hősét ennek a legszörnyűbbbugyornak a kapuján már nem engedibelépni. Petőfi népével és önmagávalcsak egyetlen pillanatra kerül szembe, svalójában meg sem érinti a drámai bukásárnya. Így azután a mesterienérzékeltetett, szinte feldúsított drámaiatmoszférában végül nem következik be

Illyés Gyula: Testvérek (Nemzeti Színház). Sinkovits Imre (György) és Kálmán György (Gergely) (Iklády László felvételei)

a drámai robbanás - Petőfi győz, anélkül,hogy igazán harcolnia kellett volna, s afeszültség is lankad. A valósághoz hívenmegidézett drámai helyzetek végül isgazdag rajzolatú, epikus láncba fonódnak,de igazán heves, szenvedélyeket tükrözőés ébresztő összecsapásra nem kerül sor.És mivel a hős valóságos drámájánaklehetséges konfliktusa ilyen módon köl-tői erővel, de némileg lekerekítve jelenikmeg a színpadon, Illyés tudatosan máseszközökkel polarizálja a megidézetterőket.

A Bölcsek a fán eredeti kórusmegoldásá-nak egy variációja jelenik meg, ezúttalegy háromtagú kar alakjában. A, B és Ckettős funkciót töltenek be a drámaistruktúrában: az utókor képviseletébenők tolmácsolják, kommentálják az ese

ményeket, kortársakként pedig résztvesznek benne. Kettős fénytörésbenérzékelhető szövegük iróniája is: hiszenvoltaképpen ők maguk is gúnyosanszólnak a történtekről, de a költő korun-kat is torztükörben látja, illetve láttatja.

Az ünnepelt igazi drámai ereje - illyésiellentmondás! - költőiségében izzik. Azöreg csősszel folytatott beszélgetés ér-zelmi fűtöttségében, az epilógus iroda-lomtörténeti pillanatokat idéző dialógu-saiban, a Ferenczy Béni Petőfi-szobráraemlékeztető, diákos, vagabund költő-figurában, akinek Illyés nem forradalmárszenvedélyét, hanem forradalmi felelős-ségérzetét állítja középpontba. Júlia irántilehiggadt szerelmében, a két test-kétlélek összetartozását érzékeltető líraipillanatokban. Ugyanakkor, Szendrey

Júlia szerepként vállalt anyasága nemtartozik és nem is illik szervesen a tör-ténetbe, túlságosan érzelmes síkra tereli agyökerében és megjelenésében is poli-tikai konfliktust.

A harmadik Illyés-ősbemutatóA veszprémi színházat elsősorban a vál-lalkozásáért, műsorpolitikája következe-tességéért illeti elismerés. Hogy alkotó-műhelyévé tudott válni olyan drámaírók-nak, mint Illyés Gyula és Németh László.S hogy néhány esztendő alatt harmadszortart Illyés-ősbemutatót.

Pethes György a történelmi és a maijáték kettősségére építette az előadást.Vállalta a dráma epikus struktúráját, aszélsőségesen drámai alaphelyzettel po-lemizáló hétköznapiságot. Nem voltkönnyű helyzete, mert Petőfit megrendü-lésének rövid pillanatában - hite mély-pontján - az írótól kapott instrukciókkényszerítették olyan színpadi megoldás-ra, amely írásban a lélek szélsőségesháborgására utal, látványként azonbankülsőséges, hisztérikus magatartásnakhat. („Földre veti magát . . .") Ugyanak-kor, Petőfiék Dohány utcai otthonában ahétköznapiság szándékolt atmoszférájanem szürkítheti átlagossá a rendkívüliemberek szellemiségében is rendkívülikörnyezetét. Amit a legjobban hiányol-tunk a rendezésből, az a dráma lényegesés mellékes pillanatainak differenciálása, alegfontosabb gondolatok rendezői hang-súlya.

Cserhalmi György Petőfije - kompro-misszum. De vajon kié nem lenne az?Pethes György nyilvánvalóan nem tudtaúgy kiosztani Petőfi tehetséget próbáló,rendkívül nehéz szerepét, hogy kielégítsevele a nézőtéren elkerülhetetlenül fel-fokozott várakozást. Mert hiába tudjukvalamennyien, hogy Petőfi egyszeriségé-hez hozzátartozik az is, hogy eljátszha-tatlan; hiszen saját, történelmi és emberivonásain túl, az utókor ráruházta erénye-ket is magán viseli, s koronként-nézőn-ként megsokszorozott szellemi elvárá-soknak kell eleget tennie - mégis mindenalkalommal hajlamosak vagyunk a csa-lódásra. Cserhalmi György, aki nemrégena Kispolgárok Nyiljében remekelt, most aszerep megkövetelte szellemi sugárzásnélkül, az átlagpolgár szintjére süllyeszt-ve játssza a zsenit, és játéka éppen ezértrészleteiben bírálhatatlan.

Meszléry Judit Szendrey Júliája olyanderék és odaadó polgári feleség, ami-lyenre a Cserhalmi György játszotta

Illyés Gyula: Az ünnepelt (Veszprémi Petőfi Színház). MeszléryJudit (Szendrey Júlia) és Cserhalmi György (Petőfi) (MTI Fotó- Kovács Sándor felv. )

Petőfinek szüksége van. Vonzó, gyengédés kedves teremtés, akit még jobbanmeglágyít az anyaság közelgő élménye.Csakhogy Szendrey Júlia - az, aki Petőfitársa volt! - ismereteink szerint meré-szebb, intellektuálisabb, eszményeibenmodernebb, még a haját is levágatta ..Jellemző a színpadi figura áthangolására,hogy még egy dicsérő kritika is Júlia„bűbájos szűkszavúságát" dicséri. Igaz,hogy a szerep szűkszavúságáért az írófelel, de azért, hogy Szendrey júliát„bűbájosnak" láthatja valaki - mégisMeszléry Judit szerepfelfogása hibáztat-ható.

A mellékalakok galériája mindössze kéthálásabb szerepet kínált. Dobák Lajosnakjutott az egyik: Bankós Károlyé ésKenderesi Tibornak a másik: az öregparaszté. Igaz, nekik nem kellett aPetőfiékéhez hasonló nehézségekkelmegküzdeni, és jobban támaszkodhattak aszínpadi analógiákra. Ez azonban nemcsökkenti teljesítményük értékét. Ken-deresi egy tömbből faragott, mélyen átéltöreg Szőcs bácsija mintha a Fáklya-l á n gJózsa Mihályának testvére lenne:érzelmeket ébreszt, anélkül, hogy érzel-mes lenne.

Hozzása „ M i tcímű c

Földes Aszámábanbírálatábaírja: Idézmatematikhogy a néórán nemszünetébeesztendős,dráma meha fiatalNem tennha sajtóhi

* Földesfüzeténekkommentádarabjáhozelőadásáhomai tizenkritmusvilá

Bakó József díszlete magán viseli adráma kettősségét: modern jelzésrend-szerét a hagyományos interieurteremtéskellékeivel egyezteti össze, s ezáltal alig-hanem minden nézőben ambivalens ér-zeteket kelt. Nekünk a játéktér modern,elvontabb, jelzésrendszerű elemei tetszet-tek jobban, és azt sajnáltuk, hogy nemehhez komponálta Bakó József a Petőfi-lakás berendezését is.

Önmagát szemelte ki versenytársul életesorán Illyés Gyula. Hihetetlen merészség- erre csak illyési talentummal érdemesvállalkozni . . . Mert az örökös perújításnemcsak azt jelenti, amirőlnyilatkozatokban, kommentárokban szólta szerző, hogy korábbi vállalkozásaitmegpróbálja még egyszer véghezvinni, azelőbbinél jobb eredménnyel, hanem azt is-- amiről csak drámái vallanak. Hogy régihőseivel újat s új módon kíván mondani.

A Katona József után félbemaradtdrámai hagyomány kései folytatása, nem-zeti drámairodalmunk meg nem szüle-tettmúltjának teremtő rekonstrukciója után -a jelen drámai kérdéseire keresi a választ.

ALMÁSI MIKLÓS

A versenyló halála

A Mikroszkóp Színpad már másodikmodern, klasszikussá érett játékát viszisikerre: a Csendesek, a hajnalok után mostCsingiz Ajtmatov világhírű regényénekdramatizált változatával, 11 verseny/óhalálával lepi meg nézőit. S tegyükmindjárt hozzá: a publikum nem bánjameg, hogy ezúttal nem a harsány kacagásvárja a százszemélyes nézőtéren. Pedig aszöveg, a kisregény sokrétű költőiségenehezen adta meg magát Komlós Jánosdramatizáló munkájának. Olyan írás ez,melyben a cselekményt, a világképetvalami csipkefinom líra fonja át meg át: azember és természet szelíd, egyszerűkapcsolatának hangulata, a pásztorok,csikósok, hegyi emberek természetesvilágának olykor megkapóan naiv, más-kor tragikusan komor képe, s ez a lírai

zólásbír el egy dráma?"ikkünkhöz

nna a SZÍNHÁZ 1973. áprilisiMit bír el egy dráma? című

n többek között a következőketem: „Sem filozófusnak, semusnak nem kell ahhoz lenni,zőtéren ülő diák, ha a magyartette volna meg, az előadás

n kiszámítsa: Petőfi, aki ma 1501823-ban született, és így a

gírásakor, 1845746 fordulóján,volt is, nem lehetett 19 éves.énk szóvá ezt a pontatlanságot,bát, illetve sajtó-

Anna a Tigris és hiéna műsor-következő szavaihoz fűzte idézettrját: „a tizenkilenc éves Petőfizenei aláfestésül, a Petőfi-versekz önkéntelenül kínálja magát a

ilenc évesek folklórra támaszkodóga." (Szerk.)

hibákat gyaníthatnánk mögötte. Itt azon-ban többről van szó: egy koncepciókedvéért megerőszakolt (sic) irodalom-történeti tényről, amely éppen az évfor-duló idején az ünneplő ifjúság körébenmegbocsáthatatlan."*

Petőfi a körszínházban című könyvembena darab születésének idejéről ezolvasható: „1846. január 1-én adják hírüla korabeli lapok, hogy Szalkszentmár-tonban Petőfi új drámáján dolgozik. 1846.január i z-én a darabot előadásra fogadjael a Nemzeti Színház választmánya.Márciusra, a tavaszi vásár idejére tűztékki a bemutatót."

A mostani Tigris és hiéna-felújítás előttvalóban elkerülte a figyelmemet e komolypontatlanság, és elmulasztottam e tévesadat időbeni helyreigazítását. Erről vanszó, és nem többről. Az a feltételezés,hogy szándékosan akartam félrevezetni a150 éves évfordulót ünneplő színházbajáró fiatalságot, rendezői elképzelésemjobb elfogadtatásáért, enyhén szólvabecsületbe vágó megállapítás ésmegbocsáthatatlan kritikusi magatartás.

Kazimir Károly

hangulat akkor is jelen van a regényben,mikor a cselekmény sodrása keserűkonfliktusokba rántja a szereplőket. Mert atörténetnek nemcsak apropója a ló, acsodálatos tulajdonságokkal rendelkezőversenyparipa, Gülszári. Tanabaj, a csikósvele éli le életét: ténylegesen, mi-közbenfelneveli a lovat, majd képzeletben, miutánelvették tőle, másnak ajándékozták anagyszerű állatot, s végül újra vele, miutánkiöregedett, s már nem kel-lett senkinek.Ember és állat tükörjátéka ez: Tanabaj alóval beszélgetve, neki --mint nématársnak - panaszkodva mondja fel életét,kudarcait és örömeit, vissza-tekintve közöséletükre, mintha a ló pályafutásában minttükörben láthatná viszont saját életfonalát.

Egy ember élete sokféle vetületbőlszövődik: voltaképp mindenki felé más ésmás arcunkat mutatjuk, többnyire en-gedelmeskedve bizonyos elvárásoknak,alkalmazkodva szerepünkhöz, melyet vi-szont másokhoz való viszonyunk ír elő.Egyetlen kivétel: a természethez valóviszonyunk. Itt nem kényszerülünk arra,hogy erőszakot tegyünk saját lényegünkön.Ez a viszony az őszinteség egyik formája:a táj magányában felesleges azönkendőzés, természeti jelenségekkelszemben pedig nevetséges erőlködéslenne. A mi civilizáció átszőtte életünk-

ben persze a természet már artikulálatlanjelenséghalmazzá süllyedt, vagy ha meg-szólal, úgy a természettudományok jel-rendszerében. Semmiképp nem az em-beri lényeg egyik mozzanata, ahogyanAjtmatov világában, ebben a pásztorko-dó kirgiz faluban. Tanabaj Bakaszovegész felnőtt életét gondolja át a haldoklóparipával beszélgetve. Számára a termé-szet - ezúttal a lóhoz való viszonya - mégvalóban az ember testénekmeghosszabbítása. Tanabaj persze tudja,hogy ez a néma, halódó társ nem tudbeleszólni gondjaiba. Mivel azonbanélete különös módon összeszövődött a lópályafutásával, úgy érzi, az illendőség isúgy kívánja tőle, hogy mintegy csendesrekviemként, végiggondolja közösélettörténetüket.

Ajmatov a kirgiz pásztorfalunak ezt aszámunkra szinte megközelíthetetlen em-beri harmóniáját, a természettel valóösszeforrottságának ezt a sajátos bájáttette meg regénye hangulati közegévé. Min-den, ami „történik", amit elmesélnek,

s ami kiderül ebből a sajátos viszonyból, aló és az ember furcsa egymáson mérő-déséből rajzolódik elénk. MertTanabajnak csak úgy és csak annyit lehetelmondania abból, ami történt, amit nemszégyell a ló előtt, amit nem lehetelhazudnia, s ami a ló csodálatos életévelszemben is megállja a helyét. MertGülszári, a ló, egykor csodaparipa, igaziversenyló volt, nagyszerű tettekre képestáltos, népmesei hős, aki mikorelajándékozták Tanabaj keze alól,vasbéklyóba verten is felkereste régigazdáját. Vele szemben a múltnak is másarcot kell öltenie, nem lehet semszépíteni, sem sötétebben rajzolni. Csakaz igazat lehet elmondani - bevallani.Ajtmatov ért hozzá, hogy miképp emeljeezt a csodaparipát szinte mesebelifordulattal olyan magasságba, ahonnanmindenkit önvizsgálatra kényszeríthet.Mindenki rajta mérődik, s rajta keresztülminősül, mint ahogy az elmúlt évtizedekemberi-társadalmi értéke is ebben aviszonyban rajzolódik ki.

2.

Azért időztünk kicsit tovább a regényvilágirodalmi helyét meghatározósajátosságánál, hogy érzékeltessük azátdolgozás nehézségeit. Komlós János(Láng Anikó fordításának felhasználásá-val) ezt az egyenleget, a ló és ember egy-mást mérő viszonyát s ennek hangulati-zenei közegét vette célba. Jól érzékelve,hogy ennek az atmoszférának eltalálásánmúlik a regény színpadi megjelenítése. Haez nem sikerül, akkor ez a történet csakélvezhetetlen kuriózum lesz, ha viszontezt az atmoszférát sikerül megragadni,úgy a regény részletei harmonikusanfognak kibomlani ebből a közös háttérből.S itt kezdődött az átdolgozó újraalkotómunkája. A regényben ugyanis Tanabajbelső monológjai, valóságos, bár felidézettveszekedései, dialógusai és az író általelbeszélt események elbeszélő síkjaivetítődnek egymásra - a színpadon viszontmindennek egyetlen közegben kellmegjelennie, a Tanabaj hosszú rek-viemjében, anélkül, hogy a történet egészeaz ő „monológja" lenne. S bár a regénygazdag életanyaga nem mindig adta megmagát ennek az átdolgozó munkának, sezért érződik a más műfajban fogantközeg - éppen ezt a hangulati lényegetmégis sikerült színpadi életre támasztani:megszólal a líra s a belőle szőtttársadalomkép is.

Mert az átdolgozás nemcsak erre a líraiközegre, hanem az átvevő, a hazai nézőkíváncsiságára is tekintettel volt: a sokatmegélt negyvenévesek gondjaira ültette átTanabaj kalandjait és azokkal a történelmimegpróbáltatásokkal egyetemben,melyeket a háború, majd az ötvenes évekdogmatizmusa és törvény-sértő módszereihoztak életükbe. A meg-jelenítés így találbefogadói centrumra, s egyben a történetelbeszélői hangnemét is hangszerelnitudja.

Tanabaj nehéz életű ember, de életénektragikus bugyrait eltakarja a munka, azállatok szeretete, az a sajátos egyszerűpátosz, mellyel napjait éli, s mely meg-védi a súlyosabb belső sebesülésektől is.Ő az, aki gyermekkori barátjával, Csoró-val együtt alakítja meg a hegyi falucská-ban a kolhozt és a pártszervezetet, s amaga természetes módján mindig el-fogadja azokat a feladatokat, melyekkelmegbízzák: ha kell, hegyi csikós lesz,jóllehet kovácsműhelyben, benn a falubandolgozik, majd mikor juhászra vanszükség, hagyja magát rábeszélni, hogymegint foglalkozást, életmódot változ-

Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála (Mikroszkóp Színpad). Gera Zoltán és Galkó Balázs(Iklády László felvétele)

tasson. Csakhogy a kétféle megbízatásközött már látszik a különbség is. Csikós-nak lenni könnyebb volt, mert a lóval bánásmestersége ezer évek örökségeként éltkezében - a juhokat azonban nem ismerte,mint ahogy azok sem ismerték a juhtartásfeltételeit, akik ezzel egyik napról amásikra megbízták. Egyszer csak el kellettvállalnia ezt a munkát is, de már afelajánlást is mások írták, ellenvetéseivelnemigen törődtek, a bekövetkezőkatasztrófát viszont az ő nyakába varrták.

A történet egyik legtragikusabb epizódjaez: a hegyi legelőn a kora tavasziéjszakában istállófűtés, segítő kezek hiá-nyában elpusztulnak a kisbárányok. Nem akatasztrófa külső eseménysorozata amegrázó - bár a színpadi elrendezésben ezta borzalmas éjszakát szinte a magafájdalmas teljességében láthatjuk magunkelőtt - a tragikus Tanabaj szerepe. Ő voltaz, aki előre tudta, mi lesz efelkészületlenség következménye, s mostneki kell felelnie a pusztuló állatállomá-nyért. Ki is zárják a pártból, és ő béke-tűréssel, ám belső lázongással fogadja abüntetést. Csak egyet nem tud elfogadni:azt, hogy gyermeki jópajtása, Csoró is, akirábeszélte erre az új szak-mára, a vádlókkaltart, egyetért a végzéssel. Ajtmatov és atörténet főhőse az emberi reakciókraérzékeny, az eseményeket - ha nem tudváltoztatni rajtuk --mint természeticsapásokat, szinte egy-kedvűen viseli, atársak, barátok emberi hűségét, segítségét,vagy olykor meg-bocsátó kedvét viszontmaradandóan jegyzi fel emlékezete. Talánezt a belső ítélkezést reagálja le Csoró,mikor halálos ágyán vele és csak vele akarbékét kötni, és neki akarja elmondani azakkor ki nem mondott, mert ki nemmondható fenn-tartásait, különvéleményét.

A sok szenvedés azonban másképp ra-kódik le Tanabaj lelkére, mint a nézőre:Tanabaj hű marad fiatalkora elveihez,akkor is, mikor kizárják a pártból, mikormegsértik, megalázzák. S számára ez ahűség nemcsak természetes következ-ménye egész életvitelének, hanem az azerőforrás is, ami táplálja a nehéz eszten-dőkben. A néző azonban kíváncsi lenne,miért marad hű, mi az, ami a hűség elvontetikai normáján belül megtartja. Kicsitszeretné felbontva látni a zárójelet: mit isjelent a hűség a köznapokban, milyenelemekből tevődik össze olyankor, mikornehéz elviselni a megpróbáltatásokat. Aregényben ezt az alaphang lírája, e világtermészettel összeforrott egyszerű-

sége magyarázza, a színpadon azonban ezmár kevés, mivel ezt az epikus teljességetnem lehet kibontakoztatni --- így a nézőezen a ponton hiányérzetével küszködik.Mint látványt elhiszi Tanabaj sorsát, demint érzelmi adottságot, minttöredékeiben személyesen is átélt sorsmagyarázatát kevésnek találja.

3.Ez már a rendezés mondanivalójánakkérdése: Iglódi Istvánnak szinte a lehe-tetlennel kellett megküzdenie, hogy erre aminiszínpadra egy világ teljességétvarázsolja - ráadásul az emlékezés, avallomás líráját is megőrizze. Az ő fel-fogásában a történet két irányból épül fel.Az egyik a brechti elbeszélő technika : aszereplők, félig Tanabaj emlékképeinekmegelevenítői, félig megidézett, az em-lékezetben „megállított" figurák, recitáljákszövegeiket, vagy eléneklik WeöresSándor szép songjait (Simon Zoltán meg-zenésítésében). Ez a sík az emlékekpaszzív, mondhatni megkövült rétege. Eztrobbantja fel, lódítja meg Gera Zoltánjátéka - ő alakítja Tanabaj Bakaszovot -,egyszerűsége és belenyugvásból, belsőlázongásból, hitből és józanságból szőttalakteremtése, valamint az emlékezéscselekvő, jelenbe idézett konfliktus-közege. Ezekben a jelenetekben mozgal-massá válik a színpad, peregnek az ese-mények, újabb és újabb hámrétegek tűn-nek elő a szereplők arcán. Iglódi mesteriötlettel találta ki a kellékeket is: egyhosszú vászonlepedő lóg az első szín előtta színpadon: előbb vetítenek rá, majdjurtát alakítanak belőle, aztán ez a vászonszerepel - a színészek formáló kezénalakulva - asztalként, mely körül apártbizottság ülésezik, vagy szónoki.emelvényként, melyről Tanabaj teszi megfelajánlását, vagy viharként, mely el-pusztítja a juhokat.

Két réteg fonódik tehát egybe a színen:egy kegyetlenebb, valós világ és egyemberi, emlékekből, népmesei motívu-mokból szőtt, pontosabban mesebelienmegemelt közeg - a csodaparipa, Tana-bajés Csoró megrendítő barátságánakkisvilága. A kétféle játékstílus ezt a belsőtagozódást és ezt a népmesei hangulatotvan hivatva a valós történelemben el-helyezni. S tegyük hozzá: ez a két rétegharmonikusan egyenlítődik ki a miniszín-padon, és képes is arra, hogy a regénybáját és társadalmi pátoszát egységbenmutassa fel. Viszont a hangsúlyok kemé-nyebben és kidolgozottabban szólalnak

meg a megpróbáltatások rajzában, Tana-baj tartásának magyarázata, illetve e ma-gatartás emberi komponenseinek sejtetésecsupán Gera Zoltán felfedezésszámbamenő, nagyszerű játékára van bízva. Igaz,nagyon kevés magyarázható elem vanebben a hűségben, de ha már a mainegyvenesek „életrajzához" akart adalé-kokat találni az előadás, úgy ezeket ahangsúlyokat is fel kellett volna rakni.Természetesen ez a hangsúlyelosztás csakhelyenként zavarja az előadás meg-rázópátoszát: a mű egésze mély emberséggelszólal meg a színpadon.

Mint már említettük, elsősorban GeraZoltán jóvoltából. Kezdetben testiesenkönnyed elbeszélő stílusból, majd azegyszerűség egyre több rétegének fel-bontásával nyeri meg partneréül a nézőt:belső lázongásaiba olykor egy kis iróniát,bosszús szatirizáló felhangokat is rejt,máskor viszont elviszi a figurát egészen amegható gesztusok határáig, anélkül, hogyegyetlenegyszer is élne ezzel az olcsóeszközzel. Voltaképp nem csinál sem-mikülönöset, csak végigvezeti a nézőt egyéletrajzon: de ez a „semmi" maradandóhatású. Jobba Gabi, Tanabaj feleségekéntokos és kíméletlen asszony, hű és szigorú:ő már nem ezt a mesebeli hangulatotsugározza, hanem a való világkegyetlenségét is jelzi, azzal, hogy kivédia csapások felét, de azzal is, hogy Tanabajálmodozó lelkét a földi kötelességek felétereli. Színészi súlya azonban nem mindigbírja egyensúlyban tartani a játékot: Gera,

„mesebeli" világa jelentékenyebb. KristófTibor, Csoró alakítója a meglepetésseligyekszik dolgozni: nem sejteti, hogyvégig ki szeretne tar-tani Tanabaj mellett,csak halála után derül ki, hogy a maszkmögött egy másik ember él. Ez a játékstíluslogikailag pontosan illeszkedik a történetkülső láncolatához, annak a világnakfelidézéséhez - kevésbé a belső líramegjelenítéséhez. Említsük meg mégDőry Virág, Zala Márk, Jordán Tamásjátékát, valamint Simon Zoltánmegkapóan egyszerű és költői zenéét.

Ajtmatov: versenyló halála (MikroszkópSzínpad)

Fordította: Láng Anikó, verseket írta:

Weöres Sándor, rendezte és a díszletet tervezte:

Iglódi István, jelmez: Csengey Emőke.Szereplők: Gera Zoltán, Jobba Gabi,

Jordán Tamás, Lázár Kati, Dőry Virág,Kristóf Tibor, Szigeti András, Bilicsi Mária,Galkó Balázs, Molnár Péter, Répássy And-rás, Varga József, Zala Márk.

SZILÁDI JÁNOS

Angyali történetek -angyalok nélkül

Vampilov két egyfelvonásosa aVígszínházban

Kitérő a szabály tiszteletéről

Alekszandr Vampilov két egyfelvonáso-sának vígszínházi előadásán „előkép-ként"

kétszer is űrhajó szeli át a színpadiégboltot. A két űrhajó üzenetet közvetít anézőkhöz, távoli, éterien sejtelmes igazo-lást arról, hogy amit itt látnak, nem afantázia csillogó játéka, hanem valóbanmegtörtént.

Az első üzenet nézői vétele még zavar-talan: nem tudni, mi van mögötte. A má-sodikat már nem „hallgatja le" a közön-ség: mozgás, mocorgás, a szünetben kez-dett beszélgetés suttogóvá szelídítettutolsó mondatai semlegesítik az űrhajóbólküldött szavakat. Fegyelmezetlen a

Vampilov: Húsz perc egy angyalla l (Vígszínház) . Tordy Géza (Ugarov), Tomanek Nándor( Ho m ut o v) , Ko nc z Gá bo r ( Ant y ip in )

Mivel egyik feltétel sem adott, a tör-ténetek leplezetlenül „reálisak", és anézőtéren mi ülünk: az üzenet szükség-szerűen hamissá válik.

Angyalok feketében

Maradjunk még egy kicsit - ha más kör-ben is - annál a bizonyos űrhajós üzenet-nél. Az üzenet ugyanis Vampilov művé-ben mottó. „Akárki akármit mondjon is,efféle históriák megesnek olykor - igaz,hogy ritkán, de megesnek." Gogol emondata áll a Kaland a főmettőrrel címűegyfelvonásos előtt a darabra is vonatkozómottóként, de Vampilov írói vallo-másaként is.

Történelmietlen és értelmetlen lenneazt kérdezni, hová, merre fejlődött volnaAlekszandr Vampilov művészete, ha avéletlen halál alig túl a harmincon el nemragadja. Csak az elkészültből, a megvaló-sultból ítélhetünk: a folytatást lezárta avak halál. Pedig a megvalósult, a kötetnyidráma nagy lehetőséget mutat. Vampilov -a szuverén művészet értelmében - Gogolleghűségesebb tanítványainak egyike amai szovjet drámairodalomban.Szemléletét, gunyoros, kegyetlen, mindigbizton célba találó szatirikus látásmódjáttanulta el elődjétől, példaképétől - ésalkalmazta saját korára kortársaira.Bátran, meghátrálás és meg-alkuvásnélkül.

Mint a Kaland a főmettőrrel című egy-felvonásosban is. Kis, vidéki szállodábanvagyunk valahol Szibériában. A szállodaigazgatója, Kalosin a szocialista káder-politika torzhajtásának terméke, az, akimindig elront valamit, de bukása csak egyújabb - kiszámítható végű - főnökségkezdetét jelenti. Drámai hős is lehetne,hisz a Kalosinok - és magyar meg-felelőik- sorsában többnyire ott rejlik a drámalehetősége is. (A prózairodalom,elsősorban novellákban már fölvázoltnéhány fontos vonást e típus jellemzőképviselőiről, azokról, akik elkötelezetthittel, de szakmai tudás nélkül álltakvezető posztra, és az évek során nemszerezték meg a pozíciójukhoz feltétlenülszükséges tudást. Mire rádöbbentek ahibára, már késő volt. És innen sokfelévezet az út. A lemondáshoz, az önkéntesvisszavonuláshoz, mint Dobozi Imreegyik novellájának hőse teszi, az önpusz-tításhoz, amit Szakonyi novellájának hőseválaszt, vagy éppen önmaga ember-ségének feladásához, amire Kalosin figu-rájában Vampilov ad példát.) De Kalosinfigurájából már hiányzik az a tragikai erő,ami Dobozi és Szakonyi hőseiben

közönség? Nem. Csak éppen tiltakozik.Tudatosan és ösztönösen, de minden-képpen egyöntetűen tiltakozik bizonyosszabályok megsértése ellen. A színházugyanis társas játék. A Színpad és aNéző-tér közös játéka, amelynek írott ésíratlan, de tudott, bevett szokásai,hagyományai, törvényszerűségei vannak.S ha valamelyik fél felrúgja aszabályokat, felbomlik a játék.

Az Angyali történetek' előadásán a Szín-pad megsértette a szabályokat: félre-vezető üzeneteket közvetített. A Nézőtérpedig nem szereti, ha becsapják. Nem-csak nem szereti, tiltakozik: székzörgés-sel, beszélgetéssel - ez még udvariasforma! - jelenti be, hogy nem „játszik".

A Nézőtérnek van igaza! Azűrhajóhól sugárzott üzenet ugyanis kétesetben képezhetne „játékalapot".1. Ha képtelen történetek belső valóság-igazságára apellálna.z. Ha a nézőtéren a már megvalósultharmónia társadalmának színházrajongóiülnének.

még megvan. Kalosin gorombáskodik,basáskodik a szálloda egyik vendégével. Amegsértett emberről aztán kiderül, hogyMoszkvából jött, és főmettőr. Kalosin nemtudja, mi az, hogy főmettőr. Csak annyitért, sejt belőle, hogy az valami „főnök". Ezpedig Kalosinnak, aki a „felfelé nyúl,lefelé oroszlán" kettősében szervezte megéletét, elég a rémülethez. Hogy a„moszkvai főnök" bosszújátólmegmeneküljön, őrültnek tetteti magát. Azőrültség színlelése kevéssé sikerül, viszontaz izgalmaktól hamisítatlanul valódiszívrohamot kap. A nincs továbbinakebben a kegyetlen állapotában ön-magaleplezi le élete hazugságait. Büntetés márez is, de az igazi még csak ezután jön: túlélia rohamot, és ott marad a meg-vallott, azegymás szemébe vágott élet teljes és mársoha jóvá nem tehető mocskával.

A másik történet a Húsz perc egy angyallalmég „egyszerűbb". Ugarov anyag-beszerzőés Antyipin sofőr kiküldetésben egyetlenéjszaka elisszák pénzüket. Még egytáviratra való se marad. Antyipin kikiabálaz utcára, hogy adjon valaki kölcsön nekikszáz rubelt. Tréfa ez persze, maguk istudják, de egyszerre bemegy hozzájuk egyférfi, letesz száz rubelt az asztalra, és mártávozik is. A két férfi nem hiszi el, hogyvan valaki, aki száz rubelt csak úgy odaadismeretlen embereknek. Az idegen utánrohannak. Visszacipelik, megkötözik,vallatják. Odahívják a két szállodaiszomszédot, a hegedűművészt, a nászutasházaspárt és a takarítónőt is. Egyedül afiatalasszony hisz a férfinak. A többiekbűnre, lopott pénzre gyanakodnak. A férfivégül bevallja, hogy anyja itt élt avárosban. Nem látogatta meg, pedigsokszor el akart jönni hozzá. Pénzt akartküldeni, de nem adta postára. Mostmeghalt az anyja, és szabadulni akart apénztől és a bűntudat--tó].

„Nevessen Ön is velünk"

Mai szovjet drámák magyar bemutatóinaksokéves tapasztalata igazolja, hogy azesetek nem is jelentéktelen részébenrendezőink, mert nem érzik elég súlyos-nak, az egész színházi estét átsugárzóerejűnek a mű központi gondolatiságát,sajátos megoldásokat alkalmaznak. 1. Azérzelmesség irányába mozdítják el azegész művet. (Radzinszkij 104 lap aszerelemről című darabjának első hazaibemutatója például.) 2. Megzenésítik.(Ugyancsak Radzinszkij lehet a példa.) 3.Melodramatikus hangszerelést „aggat-

nak" a műre (Roscsin Egy fiú meg egy lány).4. A vígjátéki elemeket növesztik pro-dukció-meghatározóvá.

Horvai István a Kaland a főmettőrel c.egyfelvonásos színpadra állításában azutóbbi megoldást választotta. Nem dra-maturgiai eszközökkel, nem húzásokkal,nem szövegátcsoportosításokkal, „mind-össze" a szereposztással. Bővérű komé-dia születik így Horvai színpadán, mulat-ságos is, nevettető is. Horvai biztos kéz-zel perdíti elénk a „nagy önleleplezés"kacagtató fordulatait bőséges helyetszervezve a hatalmas színpadon mindenvígjátéki szituációnak.

Valami azonban mintha mégis hiá-nyozna. Mintha túl könnyed, minthatúlzottan „üres" lenne a nevetés. Horvairendezése Vampilov művének egyikrétegét képviseli; a vígjátékit. Igaz, eztmeggyőzően. A szatíra élesebb színeiazonban érzékelhetően hiányoznak. Kalo-sin, Horvai értelmezésében túlzottan csakvígjátéki figura. Pedig Kalosin - Kalo

sinok veszedelmesebbek ma még annál,hogy ilyen felhőtlenül lehessen nevetnirajtuk.

Más a helyzet a Húsz perc egy angyallal c.egyfelvonásos rendezői megvalósításánál.Könnyedségében egy árnyalattal itt is„elegánsabb" a szükségesnél a játék ren-dezői komponálása, de ettől eltekintvemaró szatíra sugárzik a színpadi történet-ből. A célpont mi vagyunk, hitetlensé-günk a jóra, az igaz emberségre. Nemelhinni, feltételezni sem tudjuk az őszinteönzetlenséget. Horvai némi együttérzés-sel, de következetes könyörtelenséggelrajzolta e belső kórkép jellemző tüneteit.Feszes, szinte pattogó tempót diktál,sodrót, már-már rohanásszerűt. Nyomasincs a Kaland a főmettőrrel ráérősségének,vígjátéki hatásszüneteinek.

Pedig vígjátékként indul itt is a játék,de míg az előzőben mindvégig az is ma-rad, most Horvai rendezése fokozatosanengedi érvényesülni a sötétebb színeket.A csúcs a remekbe szabott befejező kép-

Vampilov: Kaland a főmettőrrel (Vígszínház). Schubert Éva (Marina) és Venczel Vera (Viktória)(MTI Fotó - Keleti Éva felvételei)

sor, ahol a megvallott bűn mindent meg-világító fényében egymásra találó és nagydáridóba kezdő társaságának - elvégretisztességes pénz az a száz rubel! - kitűnőmegkomponálása kesernyés fintor isegyben. Lenéző, megvető fintor arról atisztességről, amelyik nem csupán aszibériai kisváros szállodájában üli napon-ként torz győzelmi torát.

Szállóvendégek és a-szállodai

személyzet ars poeticája

A Kaland a főmettőrrel Kalosin szállodaiigazgatója Feleky Kamill. És mindjártmondjuk is ki; elsősorban őrá gondol-tunk, amikor azt írtuk, hogy a darabfokozott vígjátéki hangnemét Horvai aszereposztással teremti meg. Ez pedigakkor is igaz, ha megállapításunkat nem aszínészi alakítás minősítésének szánjuk.Feleky Kamill színészi művészete, mintminden érett, kiteljesedett művészet,sajátos jelleggel rendelkezik. Ezen aművészeten belül Feleky Kamill nagy-szerűen birkózik meg Kalosin figurájá-val: ízesen, élvezetesen építi fel a kis-stílű, önmaga hálójába tekeredő szél-hámos csetlés-botlását. Hogy a mű másikrétegét nem varázsolja elénk, az nem az őhibája.

Szereplőtársai soványka „falatot" kap-nak a Felekynek dúsan terített asztalnál.Szatmári István a vad futballdrukkerPotapov, Deák Sándor a hallgatag Ruko-szujev, Bitskey Tibor a más asszonyátszívesen szerető Kamajev szerepébenbirkózik sikerrel az epizódnyi feladattal.Schubert Éva hangossága, emberi olcsó-sága Marina szerepében Kalosin méltókiegészítője. Venczel Vera mint Viktóriacsak a fiatal lány ijedtségét és csinosságátadhatta a figurához.

A Húsz perc egy angyallal Ugarov anyag-beszerzője Tordy Géza, Antyipin sofőrjepedig Koncz Gábor. Nem rossz, nemeleve gyanakvó fiatalemberek ők. Nemakarnak a kákán is csomót keresni. Kéthétköznapi, hétköznapian normális fiatal-embert játszanak. Tordy Géza lágyabban,könnyebben hivőt, Koncz Gábor gya-nakvóbban makacsat. Amiben egyek, azrosszul szabott „józanságuk", az, hogylelkileg készületlenek a nagyobb jóságra.Persze nekik van igazuk, hisz végülbebizonyosodik: Homutovot sem azönzetlen jóság, hanem a bűntudat vezette.Mégis, Ugarov és Antyipin erő-szakosságukkal nemcsak Homutov „me-séjét" leplezik le, de önmaguk kisszerű-ségét is.

Tordy Géza és Koncz Gábor játékában

az a legtalálóbb, hogy egyetlen pillanatrasem engednek a könnyen kínálkozó túl-zásnak, hanem mindvégig tisztán kép-viselik Homutov „őrültségével" szem-ben a „józan realitást". Azt az „ésszerű-séget", amely naponként foszt meg ben-nünket egy szebb, egy teljesebb életvitellehetőségétől.

Homutov agronómus: Tomanek Nán-dor. Kicsit félszeg, kicsit a kisvárosban isvidéki férfi Tomanek Homutovja. Jótakar egyáltalán? Azt. Nem a jóért magá-ért, hanem az önmegbocsátás lehetőségé-ért. Ezért ragaszkodik ahhoz, hogy csak„úgy" adja a száz rubelt. Az igazságelmondása - úgy érzi - ezt az önmegbo-csátást veszélyeztetné. Nem rajta múlik,hogy mégis el kell mondania az igazat.És arról sem tehet, hogy az immárbizonyítottan „tisztességes" pénzbőlnagy, mindent feledtető mulatás és fel-tehetően napokig tartó részegség lesz.

A kisebb szerepekben Zách János,Balázs Péter, Sándor Iza és Szerencsi Évanyújt jó alakítást.

Az ízlésesen modern, csak egy picit túlelegáns jelmezeket Jánoskúti Márta, avígjátéki tónust ötletesen erősítő díszle-teket Fábri Zoltán tervezte. A fordításElbert János míves munkája.

*

Lassanként nagyobb tanulmány és fő-ként elmélyültebb elemzés tárgyává érik,de ha csak jelzésként is, hadd említsük ittmeg, hogy a Vígszínház idei premierjei-ből kirajzolódó műsorterve egyre nehe-zebben illeszthető be a színházról koráb-ban kialakult képbe. Katajev: A körnégyszögesítése, Örkény-Nemeskürty: Aholtak hallgatása, Csehov: Három nővér,Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról és most a Vampilov-bemutatóelgondolkodásra érdemes sort kell hogyalkosson az elemzés számára. Igaz,régebben is minden évadban szerepeltegy-két olyan mű a műsorban, amelybelülről feszítette a színház szellemikereteit. A most tapasztalható jelenség -bár, hogy tendencia-e, csak később derülki majd - már több ennél .. .

Vampilov: Angyali történetek (Vígszínház)Fordította: Elbert János, rendezte: Horvai

István, díszlet: Fábri Zoltán, jelmez: János-kúti Márta.

Szereplők: Feleky Kamill, Szatmári István,Deák Sándor, Bitskey Tibor, Schubert Éva,Venczel Vera, Tomanek Nándor, KonczGábor, Tordy Géza, Zách János, BalázsPéter, Szerencsi Éva f. h., Sándor Iza.

PÓR ANNA

Ábel és a magyarjátékszín 73-ban

Meditáció két Tamási-színműbemutatása alkalmából

Tamási redivivus. Hosszú évek csendeseltemettetése után felszabadult örömfogadta Tamási színdarabjait ez év koratavaszán Pesten. Író és közönség feloldó-dott egymásra találása volt a MadáchSzínházban az Énekes madár felújítása, és aSepsiszentgyörgyi Állami Színház Csaló-ka szivárvány-bemutatója a Csepeli Mun-kásotthonban. Mintha egy újra felbuk-kanó friss forrásra csodálkoztunk volnará valamennyien.

A kritika is, Tamási hajdan eltemetettjátékainak értékeit boncolgatva, és akorábbi sikertelenség okait keresve szinteegységesen a rendezés, az előadás módjá-ban látta a probléma nyitját, abban ugyan-is, hogy Tamási játékainak népi mítosz-ból, groteszk humorból és tragikumbólszőtt költői világa csakis valamilyen, akorábbi bejárt utaktól eltérő, csakis hozzáhasonuló sajátos színpadi megközelítésseltárja fel rejtettebb titkait.

Hogyan kell Tamásit játszani? MostTamási két különböző művének egy-mástól merőben eltérő, szinte egyidejűsikeres bemutatása nyomán elmélked-hetünk ezen a nem is könnyen megvála-szolható kérdésen.

Szakítás a sablonokkal

A kérdés egyidős Tamási játékainak elsőszínpadi megjelenésével. Akkorára, aharmincas évek derekán Ábel tiszta hegyilevegője mára megújhodás friss fuvallatáthozta magával a magyar prózairodalom-ba. Ez a szellem a színpadon is a régisablonokkal való tudatos szakítást köve-telte meg. A korabeli kritika szinte„avantgarde"-ként üdvözölte. „Új hangaz új Tháliában" . . . és „merész kísérletiszínház" . . . szavakkal köszönti az újszínház méltó kapunyitását jelző Énekesmadár 1935-ös ősbemutatóját Féja Géza.(Magyarország, 1935. XI. 19.)

„Pünkösti Andor rendezése . . . iránytmutatott az új színpadi játékstílusnak" -írja a bemutatóról az Újság 1935. novem-ber 9. száma is.

Féja meg is fogalmazza az újszerűségmibenlétét. „A magyar népszínmű meg-rekedt Szigligetinél - mondja Féja. -Alacsony komikum, durván stilizált ál-

primitívség, méltatlan népszemlélet volt aszülőanyja. Abban addig alig hittek, hogyaz előttünk felsugárzó népi világot»keserű levével « s vidáman felszabadulómitológiájával, humorával s messze ágazókozmikus sejtelmeivel színpadra lehetvinni, drámai izgalommá lehet érlelni.Tamási arcának minden vonása felcsillan :a mese szabadsága, társadalomszemléle-tének kíméletlensége, mitológiai sugár-zása és lakonikus keménysége ...";

.. a magyar nyelvnek színpadon mégalig ismert férfias bája hangzik ..." Majdpedig az "új népi színjáték" előadóistílusának lényegére tapintva ezt írja:„Bihary József mint vén legény .. . kitűnőérzékkel valósította meg a népi humormértéktartását, s egy pillanatra semzökken ... ki a kemény modorból." Arendezésről pedig, hogy ez „a költészethonfoglalását készítette elő a szín-padon". Féja ezzel máig ható érvénnyelfogalmazta meg a népszínműsablonokkalgyökeresen szakító előadásmód lényegeskritériumait. Csakugyan erről volt szó.„Pünkösti Andor hatásos rendezésekidomborítja a harmatos népiséget (Nemnépiességet!)" - állapítja meg a MagyarHírlap.

A „meghökkentő" újszerűségről val-lanak a visszaemlékezések is. „Harminc-egynéhány év mélyén hallom a főpróbátmegelőző vitát ... A könnyesen szép játékköltői naivságával meghökken-tette alegcinikusabb színházi rókákat is . . . AzÉnekes madár jelentős kísérlet volt azízlésváltoztatásra, és talán fordulótjelentett az akkori színházi válságban. Amai néző nehezen képzelheti el, az akkorifáradt és unt színpadi hangot, ízlést ésfonetikát hogyan döfte oldalba Tamásicsudakecskéje" - írja Molter Károly azÉnekes madár 1967-es maros-vásárhelyifelújítása alkalmából.

Amikor később, néhány év elmúltávalmár tudomásul kellett venni, hogy Tamá-si játékai nem bizonyultak tartós színpadisikernek, a hozzáértő kritika egybehang-zóan a szokatlanban, az újszerűben láttaaz értetlenség forrását. „Mi lesz a magyarirodalomból, ha ilyen műveket, mint aCsalóka szivárvány vita nélkül engedünkeltemetni? Nem mi szorítjuk az ország-útjára a merészebb lábakat ?" - kérdezi adarab 1942-es csendes pesti bukása utánNémeth László. Amikor végül TompaMiklós rendezése 1943-ban Kolozsvárottmégis diadalra viszi a színművet, JékelyZoltán ugyancsak az újszerűségben látjameg a korábbi értetlenség okait.

„Tamási darabjait nem tudták eddigi

ismereteik között elhelyezni, nem a já-tékot keresték, hanem a szabályt." (Er-délyi Szépműves Céh, 19 43. Ugyanebemutatóval kapcsolatosan Heszke Bélaa Pásztortűz 1943. márciusi számában(XXXIX. évf. 3. sz.) megjegyzi, hogyTamási tudta, hogy maradandó szépetalkotni „a meglevő klisék alapján nemlehet ..., visszatért a forráshoz, azegyszerűséghez . . ." Valóban amesszebbre látóknak lett igazuk. Anemzet-közi drámairodalom régentúljutott a harminc év előtti„szabályokon", „törvényeken". De vajonugyanilyen mértékben tartott-e lépést amagyar játékstílus? Az előadásmód?Kialakult-e azóta a lakonikus, egyszerű,a tiszta forráshoz visszatért játékottolmácsoló színpadi tradíció? Erre akérdésre már kevésbé tudnánk ilyenbiztonsággal igenlő választ adni. Túlvagyunk-e már teljesen azokon akliséken, amelyek ellen Tamási akkorzászlót bontott? A naturalista színezetűpolgári színjáték sablonjait nemzetköziáramlat sodrása söpörte el nálunk is, de ahamis, méltatlan népszemléletből eredt,megrekedt népszínmű sablonjainak be-idegzett „népiessége" évszázados hazaitradícióra épült, több nemzedék ideg-szálaiba ivódott, közízléssé vált. Eztsokkal nehezebb megváltoztatni. Ebbenaz esetben sem lehet arra számítani, hogyaz „alap változását" automatikusan kö-vesse a felépítmény. Azaz tárgyunkrafordítva a szót: szocialista állambannyilvánvalóan már negyed százada nemlehet szó „hamis népszemléletről", deahogyan a kispolgári ízlés és giccs egészé-ben nem tűnt el egyik napról a másikra,úgy nem tűnhetett el ennek egyik leg-mélyebben gyökerező sajátos vetülete, atalán „népszínműstílusnak" nevezhetőnépábrázolás egész komplexuma sem.Sajátossága, hogy egy, a tudat által márrégen meghaladott, de a beidegzésben,ízlésben makacsul megragadt szokássá, atudatosan kifejezni óhajtott tartalmatöntudatlanul is meghamisító modorrávált. Talán ezért érdemes néhány gondo-lat erejéig foglalkoznunk vele.

Nyilván sok vonatkozásban közismerttényekről szólunk, és tudjuk, hogy nyitottkapukat döngetünk, aminek legfőbbbizonyítéka Tamási színműveinek kétlegutóbbi bemutatója. A két szép előadásbizonyíték, de egyben mementó is,figyelmeztetés a letűnt árnyakra,amelyeknek végső elűzéséhez elemzőenkell szembenéznünk a magyar színpadinépábrázolás évszázados fékjeivel. Haezúttal Tamási kapcsán a parasztábrázo-

lásokról ejtünk szót, valójában a nép-ábrázolás egészéről van szó, mert a mun-kás, a paraszt, az egyszerű kisemberbelső azonosulással való művészi ábrá-zolása egyazon szemléletbeli, magatar-tásbeli megközelítésből fakad.

A népszínmű színeváltozása

A probléma gyökere, a hamis népábrá-zolás keserves öröksége közismerten aszabadságharc bukásáig vezethető vissza.A reformkorban született népszínműnek,Szigligeti kezdeményezésének jelentő-sége, mint ismeretes, éppen abban rejlett,hogy a kor legégetőbb társadalmi kérdé-seit hatásos formában vitte a színpadra,és elsöprő sikerét azzal aratta, hogy anépies színjátékot a feudalizmus ellenipolitikai harc és a polgári dráma kialakí-tásának sodrásába tudta állítani. Demok-ratikus szellemű kezdeményezése a sza-badságharc bukása után azonban válság-ba jutott, és a műfaj eredeti tartalmátólmegfosztva, hamis illúziókat keltő sémák-ká merevedve tengődött tovább a későbbiszínművek többségében. 1849 közismer-ten fordulópont az egész magyar irodalminépiesség fejlődésében. Ez az irányzat,amely a reformkorban és a forradalomküszöbén Petőfi alkotásaival plebejusforradalmi szellemű klasszikus irodalom-má tudott nőni, 1849 után korábbi éltetőtalaját elvesztette, és egy homlokegyenestellenkező helyzetben visszaszorultprovinciális népiességgé, és epigonokkezén időszerűtlen üres formákká, né-hány kiemelkedő alkotótól - Arany Jánosformátumú lángelmétől eltekintvetúlnyomóan retrográddá vált. Az idő-szerűtlenné vált üres formák azutánbénítóan telepszenek rá a népábrázolásraa XIX. század második felében.

Itt azonban meg kell állnunk, és el kellgondolkoznunk azon, hogy míg a századvége felé, a kiegyezés után az irodalomszámos műfajában váltás áll be, és a kötet-len rövid prózai novellában például aszázad végén utat tud törni a haladóbb, újszellemű, realisztikus paraszt- és nép-ábrázolás (Mikszáthon, Tömörkényen átMóriczig), addig az irodalomtörténészekjogos megállapítása szerint a korabelidrámairodalom számára „kikerülhetetlencsapdát" jelentett a megmerevedett nép-színműsablon (vö. erre vonatkozóantöbbek között Nacsády József érdekesmegállapításait. - Irodalomtörténet, 1961.).És ugyancsak elgondolkoztató az a másik- történelmi tényre épült - megállapítás is,hogy a népdráma, amelytől Gyulai Pálannyit várt, néhány ígéretesebb

Tamási Áron: Énekes madár (Madách Színház). Piros Ildikó (Magdó) Tímár Béla (Móka), Piros Ildikó (Magdó)és Békés Itala (Eszter)

kísérlet (Szigligeti Lelence, 1863., TóthEde A tolonc, 1885. és Kintornás család,1876.) után folytatás nélkül maradt, merta szerzők nem bírtak megszabadulni aterhes népszínműkellékektől. A rendezőkés a színészek eleve nem is törekedtek amás stílusú megközelítésre, és végül aszerzők is bízván a népszerű énekesekáltal biztosítható közönségsikerben, nemfolytatták tovább az úttörést. Ezen atörténelmi tanulságon, úgy gondolom, mais érdemes elgondolkoznunk.

Hazánk társadalmi elmaradottsága min-den irodalmi műfajnál közvetlenebbüléppen a drámairodalmat sújtotta, mert alírai vagy akár a prózai műfaj kevésbérabja kora társadalmi kötöttségeinek,mint a színjáték. A lírikus költő, ha kell,magányos forradalmárként is megjár-hatja a maga útját, mint az elnyomottakkövete, a nép hangjának magasabb szintűszószólója. A magyar színpadnak ez nemadatott meg, erre egészen a felszabadulá-sig nem nyílt mód. A népforradalomtól, ajobbágyságtól való rettegés, a hamisnemesi népszemlélet, a cenzúra, már aszínjátszásunk bölcsőjénél fékezte, tor-zította - a cenzúrázott súgókönyvekennek beszédes tanúi - a nép realisztikusmegjelenítését a színpadon. És a nép-színmű későbbi eltorzulásának csírái és

sablonjai voltaképpen már Szigligetiszínműveiben is jelen vannak (felszínesnépismeret, a népköltészetben való járat-lanság, a történés bűnügyi sablonjai stb.).

A szabadságharc bukása után az ab-szolutizmus nyomása alatt a plebejusdemokratikus lehetőségeitől megfosztottnépiességben azután sokféle egymástóleltérő és összefonódó eszmei áramlat,érzelmi reakció csapódott le. A gyorsulópolgári fejlődéstől megrettenő provin-ciális nosztalgiák éppen úgy, mint azélesedő osztályharc elől „nemzeti" illú-ziókba való menekülés, a nemzeti érzéskiúttalan tengődése, a társadalmi problé-mák tudatos torzítása és tudattalan meg-kerülése - az apályos korszak különféletünetei - az évtizedek során végül egy-mástól külsőleg szinte elválaszthatatlanüres formákban jegecesedtek ki. Az„ízes", népieskedő, mindenáron „csat-tanós" szólásmondások külsőséges hal-mozása, az érzelgős, romantikus, idillifaluábrázolás, a sujtásos, árvalányhajaskedélyeskedés olyan sémákká mereved-tek, amelyek bevált sikerükkel bénítják anép igazi felfedezését, a reális társadalmiproblematika valószerű feltárását a ma-gyar színpadon.

Megszokás és a néptől való félelemerősíti ezt az áttörhetetlen előítéletet,

amely még a harmincas években is szám-űzi a színpadról Móricz Zsigmond LúdasMatyiját, és eltemeti Tamási Áron min-den kísérletét.

Új ízlés születik

Azóta azonban eltelt négy évtized, és fel-nőtt egy nemzedék, a tizen-huszonévesek,akik már Kodály szellemében, az iskola-padban magukba szívták a népdalt, zeneianyanyelvünk a „gólya, gólya gilice,mitől véres a lábad . . ." és a „mi van ma,mi van ma, piros pünkösd napja" gyer-mekdalokon alakult, és ha ma együtt szó-rakoznak, a modern beat- vagy dzsessz-dalok mellett felcsendül a magyar nép-dal is: „Hull a szilva a fáról . . ." „Ti-száninnen Dunán túl ..."

A „Röpülj páva" versenyen, vagy akár alegutóbb az egyetemi amatőr együttesekbemutatkozása alkalmából a felfedezésörömével tapasztalhatta a magyarnépzene minden híve, hogy az új típusúnépdalokkal egy sorban népzenénk leg-archaikusabb rétegei: pentatónia, balla-dák, siratók, sajátos melizmás variációkis meglepő természetességgel szólalnakmeg. A Faragó Laurák és Buday Ilonákjelzik az ifjúságnak a puritán egyszerű-ségre, a „tiszta forrásra" való szomjú-hozását. Sebő Ferenc és Halmos Béla

szinte percek alatt kibontakozott páratlannépszerűsége az ifjúság között azt jelzi,hogy itt nem csupán egy szűkebb elitízlésváltozásáról lehet szó. Ha nemtévedünk, itt valóban nemzedéki váltás-nak lehetünk tanúi. A korábbi nemzedékugyanis, amelyik a felszabadulás előttvagy közvetlenül utána volt fiatal (a népikollégistákat v a g y a népitáncmozgalomrésztvevőit kiemelve: ők ezen a nemzedé-ken belül az új ízlésváltás első hírnökei)még szinte teljes egészében a népszínmű-vel egyidőben keletkezett és vele szoroskapcsolatban, teljes szellemi rokonságbankialakult magyar nótával szórakozik,„sírva-vigadva" mulat. Ezen a stílusonnemzedékek nevelkedtek egy évszázadonát, ezzel mulatott Krúdy is, Ady is. Eztdolgozta fel magyar népzene gyanántLiszt, sőt ezt szívta magába még a fiatalBartók is. Ezzel kellett leszámolniaKodállyal együtt.

A cserépben nevelt művirágokhozszokott magyar közönség hosszú ideigelutasította, magyartalannak bélyegezte afeltárt eredeti kincseit, mert a vérébeivódott „magyarnótát" tartotta az „igazi-nak". Bartók és Kodály népdalfeldolgo-zásainak adekvát előadói stílusára akkorcsak egy-két nagy művész, a Bach-kan-táták szólistája, Basilides Mária, majdpedig Török Erzsi sajátos tehetsége találtrá.

Ma a nóta és népdal mint két egymástólkülönálló műfaj, stílus és igény él egymásmellett mint nemzedékek dal-anyaga ésmint színpadon, pódiumon, rádióban,televízióban amatőrök és hivatásosokelőadásában elhangzó zenei nyelv. Kétegymástól különálló világ, két egymástólgyökeresen eltérő előadói stílussal. Aprobléma gyökere pontosan abban rejlik,hogy a népdal hiteles elő-adói stílusáérthivatásos művésznek és amatőrnekegyaránt nap mint nap újra meg kellküzdenie, mert a nótastílus hatásossablonjai rátelepedtek az igazi népdalokelőadásmódjára is.

Azért fordultunk a zenei példához, mertitt érhető a legjobban tetten a tudatosanvégrehajtott fordulat minden fázisa és azegész magyar műveltségre kihatónemzetközi jelentőségű eredménye is.

Mert amíg a prózairodalomban a múltszázad végén megindult a népiességzsákutcájából a valóságfeltáró realizmusirányába tartó kibontakozás, addig azenében később, viszont annál célratörőbbtervszerűséggel ment végbe a pár-huzamosfolyamat. A népdal felfedezését,

tudományos elemzését az új eredmények-re épülő tervszerű pedagógiai rendszer észseniális alkotómunka követte nyomon.Bartók és Kodály életműve nyomán amagyar népzene, a nóta- és népszínmű-tradíciókból kitörve európai szintűművészetet és egyben egy új nemzedékízlésében már világosan megtestesült újízlést, új tradíciót tudott teremteni.

Ízlésváltozás a színházban

Ez az út nem adatott meg a magyar szín-játszásnak, ez a gyökeres tisztulás ésstílustisztázás nem történhetett meg,illetve sokkal később, a felszabadulás utánkezdődött el. Mivel éppen a korábbanemlített bűvös kör folytán a művek,amelyek új, modern, mélyebb népábrá-zolást, modern játékstílust igényeltekvolna, mint Tamási játékai, gyorsanlekerültek a műsorról, és nem volt ami arégi sablonokat szétrobbantó új játék-stílus tudatos kialakítását serkentse. Afelszabadulás után szinte mindent elölrőlkezdve kellett a lemaradást pótolni. Nemkis feladat ez. Időnként már úgy tűnik,mintha színészeink és rendezőinkáltalában begyakorlottabb biztonsággaltalálnának rá egy-egy hazai vagy külföldipolgári színdarab vagy klasszikus drámajellemeinek hiteles tolmácsolására, adek-vát játékstílusára, mint a magyar parasztvagy éppen munkásalakok felidézésére.Külső szemlélő számára néha úgy tűnik,mintha a zenében végbement követke-zetesen elemző „tabula rasa" híján nemalakult volna még ki egy teljesen meg-bízható stílusérzék, annak a bizonyos„stimmelnem stimmel"-nek a csalhatatlanmegérzésérc.

Vannak természetesen a magyar nép-ábrázolásnak is nagy mesterei, mint pél-dául - hogy az egyik legkiválóbbrautaljunk - Bihary József, vagy voltakrendezői telitalálatok, mint aSzegénylegények is. Azután itt van afelszabadulás után felnőtt nemzedék, akiknem játszották és nem is látták a régiharsány, kedélyeskedő játékmodort: SoósImre, Törőcsik Mari és az utánuk jövőksora. Mind-azok, akik a magyarnépábrázolásban felejthetetlen típusokattudtak teremteni, egyben a magyarszínművészet legjobbjai közé isemelkednek. Közös titkuk egyben anépművész és a népábrázolás legmélyebbigazsága, a sallangmentes egy-szerűség, amegrendítő őszinteség. Művészetükugyancsak egy új nemzedékszemléletének, ízlésváltásának tökéleteskikristályosodása, mert mögöttük, mel

lettük, velük egymást megtermékenyítőkölcsönhatásban sorakozik most már aközépiskolás és egyetemi ifjúság soraibólkibontakozó szavalók, versmondók egésztábora, akiknek legjobbjai a bonyolult,modern intellektuális líra mellettmegrendítő egyszerűséggel és hitelesség-gel mondják cl legarchaikusabb népiballadáinkat is. Előadásukban benne rejlika hagyományban élő népi előadó-művészektől átvett mértéktartás, a maifiatalság modern világszemlélete, szen-vedélyes magakeresése, minden talmihazugságot kíméletlen puritanizmussalelutasító generációs lázadása is. Mindenmegszokottat, elkoptatottat le akarnakmagukról dörgölni; erre való törekvé-sükben az énekesek, Faragó Laura éstársai még a szokványos népi zenekarikíséretet is elutasították, hogy a nóta-stílusnak még távoli asszociációitól iselhatárolják magukat. Ez a talaj, ez az azigény, ahonnan meg lehet közelíteniTamási színpadát. A harminc év előttszokatlannak, avantgarde-nak, idegennekérzett játékok ma találkoznak az új nem-zedék törekvéseivel. A generációs ízlés-váltásra építve, innen kell őket megköze-líteni. Már születésekor sem KacsóhPongrác daljátékaival, hanem inkábbSztravinszkij pogány-népi világával,Pirandellóval, García Lorcával tartottrokonságot ez a népi bohózatok, mítoszokemlékét, a régi magyar nyelv költőiségétmodern lélektannal újrakeltő szín-padijáték.

Mindkét színpadi felújítás a magamódján a jó úton tett jelentős lépést.Egymaguknak kellett a játékstílust meg-teremteniük, nem örököltek hozzá szín-padi tradíciót, illetve az öröklöttől valótudatos, éles elhatárolással tudnak csakelőbbre lépni.

Két sikeres előadás

Alapjában a sepsiszentgyörgyiek dolgavolta könnyebb, mert noha kisebb a szín-ház, szerényebbek a lehetőségeik, helyzetielőnyük mégis felmérhetetlen. Övék velükszületetten Tamási élményvilága, ésmindenekfelett utánozhatatlan szépmagyar nyelve, rég elfelejtett nyelvifordulatainak, természetes hanghordo-zásának ellenállhatatlan varázsa. Ez a szépszínpadi dikció már önmagában sajátoshangulatú világot teremt a szín-padon,puszta létével megsejtetve, felidézveTamási költészetének forrásvidékét. Atársulat Tamási játékait illető művészitapasztalatra is építhetett; rendezőjükTompa Miklós még Tamási

Tamási Áron: Énekes madár (Madách Színház). Cs. Németh Lajos (Máté) ésNagy Anna (Régina) (Iklády László felvételei )

életében, a negyvenes években vitteErdélyben sikerre a fővárosban csendesenletűnt játékokat, az Énekes madárt és aCsalóka szivárványt is.

A Csalóka szivárványt, ezt a szokatlanműfaja miatt hajdan meghökkenést ki-váltó, a vibráló játékosságból, tréfábóltragédiába forduló játékot magától érte-tődő természetességgel tudta tolmácsolniez a társulat. A színjáték mondanivalója, amagasabb társadalmi szférába feltört és otta látszateredmények ellenére is önma-gátelvesztő, a magára erőszakolt szerephazugságaiban meghasonlott, régi ön-magához többet vissza nem találó embertragédiája más-más formában mindengyorsan változó társadalomban, és így amaiban is mélyen időszerű.

A Madách Színház társulatának ön-magából, hagyományok nélkül, illetve

Móka pár megelevenítése. Tímár BélaKömény Mókájának még erősödnie kell,de hangvétele hiteles, és megvan mindenritka adottsága a hetyke, furfangos le-gényke friss lírájának felidézésére. PirosIldikó tehetsége és szépsége Magdó sze-repében nincs egészen a helyén, merteleve másfajta, mint amilyent a szerep, avégveszélyben csodát varázsló leánykaköltői sugárzása megkívánna. Cs. NémethLajos új szerepkörében jól illeszkedik azegyüttesbe. A kitűnő szereplőgárdából,úgy tűnik, Nagy Anna talált rá igazán anépi alak mértéktartó, érdes-kemény,sallangmentesen egyszerű és mélyenemberi megközelítésére. Az első felvonásemlékezetes pillanata, amikor a leány-kérés reményében a ládából kiszedi éshirtelen boldog, felszabadult mozdulattalvállára csapja ünneplő ruháját, és amegkeseredett, irigy vénlány kemény arcaegy villanásra megfiatalodva felragyog. AHamupipőke gonosz testvérébenmegsejtjük a sokéves megaláztatás,eltorzulás tragédiáját is.

Az előadás díszlete szemgyönyörköd-tető, hangulatkeltő, szépek a ruhák is.Igazi nyeresége színházi életünknek, hogyezt a szépséges játékot ilyen gondosankidolgozott előadásban vitte színre aMadách Színház, és szívből örülünk mindhazai, mind külföldi megérdemeltsikerének. És mégis, mintha valami hiány-érzetünk maradna. Nehéz szavakba ön-teni, hogy miről is van szó, mert árnya-latokon, önkéntelen asszociációkon múlik,hogy időnként olyan érzésünk támad,mintha a játékstílus nem mindig határolnáel magát következetesen a biztos sikertígérő tradícióktól. Tamási szövegébőláradó csípős levegő, a lakonikusegyszerűségből és meseszerű lebegésbőlsarjadó költőiség talán tisztábban szólal-na meg egy kissé kevésbé kedélyes, a népihumor mértéktartását tudatosabbankereső, a jelmezre is vonatkozó elszán-tabban sallangmentes egyszerűséggel, ajátéknak a harsányabb hatásoktól a köl-tőibb légkörre való igazításával.

Úgy véljük, ezek a törekvések alapjá-ban ott rejlenek az előadásban, csakkövetkezetesen kell végigjárni a megkez-dett utat.

Modernség és népköltészet

A sajtókritikában többfelől felmerülőgondolat, hogy Tamási színműveit ajövőben ne a népköltészet, a mesés világ,hanem a modern dráma, a mélyebb réte-gek feltárása felől kellene megközelíteni.Azt gondoljuk, hogy a kettő valójában

inkább azok ellenére kellett megközelí-tenie az Énekes madár, a jó és rossz vias-kodásának mítoszból és valóságból,tréfából és lírából szőtt költői világát.Szépen kidolgozott, tudatos műgonddalfelépített előadásban kitűnőszínészgárda, felszabadult játékossággalés gazdag leleménnyel viszi sikerreTamási újra felfedezett, mesefényű,csípős humorú, üdítő játékát. Avénlegények és vénlányok négyesébenZenthe Ferenc és Békés Itala egymáshozméltó kettőse az első perctől fogvabravúros tempót diktál. Zenthe elemébenvan; győzi lendülettel, tréfával, énekkel,tánccal Bakk Lukács erőteljesegyéniségét. Békés Itala rendkívülitudatossággal és éles kontúrokkalmunkálja ki a vénleány fanyar, groteszkszíneit. Az erőteljes kettős fölénye mellettkissé elhalványul a fiatalok, a Magdó-

egy, és Tamásinál, akárcsak García Lorcá-nál, nem választható el egymástól, mertbonyolult lélektani és társadalmi üzenetéta maga sajátos élményvilágán át jelenítimeg. A modern dráma megújulását éppena népi hagyomány közegében kereste:egyszerre volt hagyományosan népi ésúttörően modern. Éppen ezért Tamásijátékait - mint minden több síkú, mélyebbalkotást - az idők változásával, így ma is,többféle megközelítésben tudjukelképzelni. Kétségtelen a sajátos székelykörnyezet legmélyebb tartozéka, eztkilúgozni bűn lenne, de a sajtókritikaaggálya mégis azt jelzi, hogy a népi jegyekkülsőséges, dekorációszerű hang-súlyozása éppen a rátapadó, évszázadosnépszínműemlékek miatt óhatatlanul anem kívánatos értelemben vett „vasár-napidarab" asszociációit kelthetik. Ha jólértjük, ettől kívánja megóvni Tamásikorszerű, mélyebb értelmezését a kritika.Ezt szeretnénk mi is.

Útját pedig abban látnánk, hogy a tör-ténelmileg kialakult helyzettel szembe-nézve a magyar folklór művészi átlénye-gítésénél (ez színjátékra, énekre, táncraegyaránt érvényes) a kialakult jelrend-szerpontos ismeretében tudatos szelektálómunkát végezzünk, kiszűrve mind-azt,aminek szemantikai jelentése korábbankialakult, szirupos érzelmi, hangulatitartalmakat hordoz. Ezt a tudatos elemzésta zenetudomány végre is hajtotta:pontosan elválasztható a nóta a magyarnépdaltól. A képzett zenész ösztönösmegérzésén túl, pontosan ismeri a hang-közök, ritmusok stílusmeghatározó sze-repét.

Zenetudósaink ma már azt is elemzik,pontosan meghatározhatóan kimutatják,miben áll, hol kezdődik a nótastíluselőadásmódja - jegyeit kiszűrik, elhatá-rolják a népdal előadásmódjától.

A. színművészetben ez a jelrendszerugyancsak ilyen nehezen elhatárolhatóárnyalatokon, egy-egy gesztuson, hang-hordozáson, járáson, pillantáson, egy ruhaszínén vagy éppen a sujtás milyenségénmúlik. Nem mindig könnyenmeghatározható, de akár akarjuk, akárnem, törvényszerűen jelen van, számol-nunk kell vele.

Tamási játékai megkövetelik, hogygondosan gyomláljunk ki mindent, ami anépszínmű-nóta képzetek legtávolabbiasszociációját keltheti. Az archaikus, régitípusú népdalok forrásvidékére nyúl-nakTamási játékainak gyökerei, innen kellőket megközelíteni. Nem azért, mert

Tamási „régies", hanem mert naivitásanem Pósa Lajos követőinek gügyögését,hanem Homérosz naivitását idézi. Hiszena mítoszokból alakult eposz (és Tamásiélményforrása, tudatos művészi kifejezőeszköze, a kozmikus mese) valójában nemis esik nagyon távol egymástól. Móricz azÚri muriban a maga helyére utalta a nótatársadalmi tartalmát, Tamási pedig ateremtő erejű, törhetetlen Boldog ember

székely rokonaival népesíti be a színpadot.A magunk részéről Tamási játékait el

tudjuk képzelni a naturalizmustól teljesenelrugaszkodó, jelzésszerű díszletekkel éskosztümökkel. (A díszletre történt ispróbálkozás a sepsiszentgyörgyi színházferdén elmetszett szobafala mögött fekete-fehérben feltűnő stilizált faluképpel.)Tamási, ha műsoron marad, majdanlényegének torzítása nélkül a modernrendezés legmerészebb kísérleteit ismegbírhatja, csak a „nóta" a „népszínmű"érintésétől fenyegetheti az elsekélyesedés,elszürkülés halálos veszélye. Felnőtt mamár egy nemzedék, amelyik a magaegyszerűségében, bármi-féle harsányabbvagy mutatósabb csomagolás nélkül isbefogadja igazságát, sőt éppen asallangmentes egyszerűséget igényli.Bátran építhetünk a születő újra.

Tamási színpada hasznos választóvíz: akisebb ellenállás felé hajló megszokottútnak és az alakuló, kimunkálandó újnakaz elhatárolására kényszerít. Az új út amagyar parasztábrázoláson messze túl-mutatva, a magyar munkás, a dolgozó népemberi arcának méltó felidézésére nyithatújabb távlatokat. A belső erőt sugallónyugalomnak, az élet viszontagságaitlegyőző népi humornak, humánumnakegyszerű színpadi megjelenítése aTamásiéhoz hasonló művekkel valóvívódás során válhat majd a holnaphoz isszóló egészséges új tradícióvá.

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR

Tamási és Everac

A SepsiszentgyörgyiÁllami Magyar Színház Budapesten

Vannak színházi ínyencek, akik szerintRacine-t csak a Comédie Française, Brech-tet a Berliner Ensemble, Csehovot aMűvész Színház, Shakespeare-t pedig aRoyal Shakespeare Company tudja iga-zán a stílusában játszani. Noha ezt anézetet a valóság már sokszor megcá-folta, nem tagadhatjuk várakozásunkat:kíváncsiak voltunk, hogyan mérkőzikmeg Tamási Áron ágas-bogas, derűreborút fordító, egyszerre naiv és moderndramaturgiájával szülőföldjének színháza,az a társulat, amely hétköznapokonTamási földijeinek játszik.

A feladott lecke, a Csalóka szivárvány

nem olyan nehéz, mint az első Tamási-darab, az Énekes madár, melyről maga azíró mondta, hogy „a földön csak láb-ujjhegyen jár". Czintos Bálint drámájanagyon is valóságos, nincs benne semmi-féle „meselebegés". Olyan parasztemberő, akin feszül a sors által reászabott ruha.Szülei taníttatták, de nem kitaníttatták.Tanulmányait nem fejezhette be, hazakellett mennie gazdálkodni. Úgy élte le afél életét, hogy szüntelenül azt érezte,nagyobbra született. A dráma kezdetekormár negyvenhárom éves özvegyember,érettségizett fia van, s titokban a fiamenyasszonyát, a kereskedő úrileányát,Zsuzsannát szereti.

Tamási Áron nem volna a magyardráma egyik legtalányosabb, legmegfog-hatatlanabb egyénisége, ha ebből a start-helyzetből a naturalista paraszttragédiapályájára futtatná a darabot.

A játék, elején olyan felhőtlenül vidám,góbés kópéságokkal megtűzdeltjeleneteket ír, hogy a néző már azt hihet-né, mindez valami szivárványos idillbefordul. Igaz, a cím figyelmeztet, hogy eza szivárványos hangulat: csalóka.

Majd felvillant egy embert, megérezteti,hogy erős, kemény férfi, aki a magafélbemaradottságát súlyos belső teher-ként cipeli. Elveti azonban a téma nehéz-kes, közvetlen kezelését, és ehelyett alélek legbonyolultabb, legkétértelműbbhelyzeteit keresi.

És valóban. Megérkezik CzintosékhozKund Ottó, Bálint gazda diákkori legjobbbarátja, aki úgy hasonlít rá, mintha

az ikertestvére volna. A Czintos család,Samu bácsi, az öreg rokon és ház körülimindenes felesége, Rózsa néni és Aba,Samu bácsi kamaszodó unokája nemtudják, hogy ez a Bálintra kísértetiesenhasonlító, komoly arcú ember meghalnijött ide. Átöltözik parasztnak, elmegy, ésaz Oltba öli magát.

Czintos Bálint pedig, mint egy székelyFaust, akinek az ördög azt súgta, hogymost új életet kezdhet, felöltözik KundOttó ruhájába. A magát árvaságra jutott-nak hivő Kálmán fiú visszamegy a város-ba, és beiratkozik a teológiára. Czintospedig, miután fortéllyal, kegyetlen csa-lással elérte, hogy egy tanult, egyetemetvégzett ember képében újjászülessen, újosztályhelyzetében magasabbra tekint-het: feleségül kérheti a módos kereskedőkisasszony leányát, Zsuzsannát.

Bármilyen furfangos ember is Czintos,halott barátja sorsát, életét nehezebbenölti fel, mint a ruháját. A másnak mutat-kozás, a visszavonhatatlan szerepjátszáseme kalandját Németh László pirandel-lóinak nevezi. Tamási ezt a kegyetlendrámát is földeríti, játékosra hangszereli.Czintos Bálint nem lehet máról holnapraművelt ember még a nála kevésbé művel-tek között sem. Emberfeletti erőfeszítés-sel a lexikon címszavait magolja be, s jónéhány mulatságos helyzet adódik aparaszti élet egyszerű, de harmonikus,mert természetes műveltségét képviselőemberek és a zavart, megemésztetlenkönyvkultúrát magába habzsoló, szerep-játszó Czintos között. Az író megérzi,hogy hőse vékony jégen korcsolyázik,mely bármikor beszakadhat alatta. Gyor-san lezárja a felvonást, s hat évvel későbbfolytatja a drámát.

A közbeeső hat évet úgy kell elfogad

nunk, hogy az Czintos Bálint lelki meg-roppanásához vezetett. Igaz, házasságaelőször boldog volt. Kicsi fia is született.Most már mégsem elégedett. Megelégel-te Kund Ottó sorsát, szeretne vissza-vedleni Czintos Bálint parasztgazdává.Tamási Áron nem „indokol", de talánnincs is szükség magyarázkodásra. Czin-tos Kund Ottóként érte el mindazt,amire Czintos Bálintként hiába vágyott,s most már elege volt az álöltözetből,szeretne valódi önmaga lenni.

Csakhogy amikor felölti újra a székelyparasztok harisnyáját, és hat év utánbejelenti környezetének és családjának,hogy ő nem Kund Ottó, hanem CzintosBálint, a legtöbben azt hiszik, hogy meg-háborodott. Nem érti meg, hogy feleségenem ismerheti fel benne Czintos Bálin-tot, hogy meglopta az érzelmeit, hiszenő a tanult, egyetemet végzett Kund Ottó-hoz ment hozzá. A legkegyetlenebb csa-pás akkor éri ezt a kegyetlen tréfacsinálót,amikor felnőtt fia, a közben pappá szen-telt Kálmán tér haza a faluba, s meglátjaaz apját. Torokszorító pillanat. A moz-dulatlanná dermedt fiúban egy villanás-nyi idő alatt zajlik le a dráma. Előtte állaz apja, aki elorozta tőle a szerelmét,tönkretette az életét. Látnivaló, hogymaga is tönkrement a csalásban, nemtudta magát belopni a tanult emberek, azurak „mennyországába", mely utánannyira sóvárgott. Megkapta ugyan azasszonyt, aki a fiának járt volna, de mostboldogtalan, és tőle vár kegyelmet. DeKálmánon hiába van papi ruha, ekkoramegbocsátáshoz nincs ereje. „Ki ez azember?" - kérdezi, s ezzel megpecsételiaz apja sorsát. Czintos most már tudja,hogy nincs visszaút önmagába. Az Olt-nak megy, s hat évi szerepjátszás fárasztó

hiábavalósága után mindenből kiábrán-dultan tesz pontot véglegesen CzintosBálint történetére.

Kegyetlen világ. „Érzelmi és érdekalapon küzdelem az élet" - mondjaTamási, és a sepsiszentgyörgyiek ezttartották szem előtt mindenekfelett.Végre helyükre kerültek a máskor idege-nül, betétként ható jókedvű, humorosjelenetek. Nem önmagukért szóltak,hanem csak annyi enyhületet adtak, mintamikor az ember nagy veszélyhelyzetbentréfálkozik. Átmenetileg feledtetni tudtáka szorongást. A humor Tamásinál afélelem legyőzésének eszköze, olyan,minta tábortűz a farkasszemektől villogóéjszakában. Közelében biztonság van és afölény érzete. Aki eltávolodik tőle, azzalkönnyen elbánnak.

Ferenczy Csongor, Czintos Bálintalakítója ezt a törvényt élesen aláhúzta.Czintos az első két felvonásban bármeny-nyire nyugtalan, elégedetlen ember voltis, jól bírta szellemmel, humorérzékkel.A szerepcsere után bármennyit biflázott,bármilyen tudálékos ember lett, mégishatalmas támadási felületet nyitott magán.Föladta szellemi frisseségét, válaszrakészenlétét, besavanyodott, a többieklassanként nem tudtak mit kezdeni vele.

Érdekes egyensúlyjáték folyt apa és fiaközött. Kálmán (Csergőffy László) az elsőkét felvonásban nem tudta megnyerni anéző rokonszenvét. Túl egyenesen ésunalmasan szerette a menyasszonyát,miközben apja furfanggal, nagy szellemiapparátussal tört a célja felé. A közönségegészen addig a pillanatig az apának szur-kolt, amíg az Kund Ottóként maga isunalmas emberré nem vált.

A Czintos család tagjai közül a Samubácsit alakító Király József kétszeresen isnagy élményt nyújtott. Szép magyarbeszéde pontosan azt az eszményt való-sította meg, amit ma már elérhetetlennek,kiveszettnek hisznek sokan. Pontosanartikulált, minden hangot kiejtett, beszé-dének egyéni lejtése mégsem vált kere-setté, modorossá. A gyermekszínészNáguly Sándor (Kund, alias Czintos ésZsuzsanna kisfia) csupán egy versetmondott, hogy fölvidítsa megszomo-rodott édesapját, erős csiki dialektusamégis kedves kóstoló volt egy „távol-keleti" magyar nyelvjárás ízeiből. KirályJózsef alakítására visszatérve: ő volt az akevés beszédű rezonőr, aki kezdettőlfogva mindent tudott, sokáig az ő óvó éselhárító mozdulatainak volt köszönhetőCzintos Bálint fennmaradása.

Szólni kell Dobos Imre (Duka Vendel

Tamási Áron: Csalóka szivárvány (Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház).Király József (Samu bácsi) és Ferenczy Csongor (Czintos Bálint)

kovács), Dengyel Iván Andor (Virág úr) éskiváltképpen Benczédi Sándor (Fecskepostás) alakításáról. Ok hárman sokattettek, hogy Czintoséknál vendégeskedve,levelet hozva megteremtsék a színpadon aszékely falu hangulatát.

Borbáth Ottília kettős szerepben (Samubácsi unokájaként, majd mint Ibolyka, akovács leánya) bravúros gyorsasággal - bárkissé külsőséges eszközökkel - változottfiúból leánnyá.

D. Vásárhelyi Katalin (Zsuzsanna) szépvolt, és éreztetni tudta azt a nyugtalanságot,amit az érett férfi, Czintos izzása kiváltottbelőle. Sajnos a szerep bizonyos pontokontisztázatlan. Mi most egy olyan leánytláttunk, aki -- bármenynyire perzselő is egyCzintos Bálint szerelme csak nadrágosemberhez tud feleségül menni.

Tompa Miklós rendezése nem a min-denáron eredetieskedő, meglepetést akaróművész munkája. A darabot kiválóanismerte (már harminc évvel ezelőtt ismegrendezte a Kolozsvári Nemzeti Szín-házban), célja Tamási Áron szolgálata volt.Munkáját megkönnyítette némileg, hogyszínészei olyan természetességgel éltek adarab világában, mint hal a vízben, de ezsemmit nem von le abból az érdeméből,hogy Tamási vidám és sötét színeiből végretökéletes harmóniát teremtett.

A vendégjáték második estéjén (ponto-sabban szólva éjszakáján, mivel az elő-adást szerencsétlenül későre, 11 óráratették) Paul Everac román író háromegyfelvonásosát mutatták be Ki vagy te?

címmel.A három egyfelvonásost tematikailag az

köti össze, hogy nem szereplőinekhétköznapi életét, mindenki által láthatóegyéniségét mutatja, hanem intim éjszakaivilágát. Az elsőben egy fülledt, PaulGéraldy hangulatú hálószobajelenetetlátunk egy érett negyvenes nő és fiatal,meglehetősen blazírt szeretője között. Azasszony szerelmes, babusgatja a férfit, akiunja már az egészet. Alaposan meggyötriaz asszonyt, s ennek során kiderül, hogy aszerelmes nő nappal kemény, rideg ember,bíró, aki életek fölött ítél, a férfi pedigtörvényszéki gyorsíró, mert valamilyenügy miatt kicsapták az egyetemről.Éjszakai életükben pontosan fordítottszerepet játszanak, mint nappal.

A második jelenet a legjobb. Igenszellemes, Ionesco modorában írt szituá-ció. Egy öregasszonyhoz beállít egy öreg

gavallér, s együtt idézik fel ifjúkori nagyszerelmüket. Nem lehet tudni, hogy azagyérelmeszesedés okozza-e, de minden-re másképpen emlékeznek, s a végén mégaz sem biztos, hogy egyáltalán ismerték-eegymást fiatalon.

A harmadik egyfelvonásos főszereplőjeegy dublőr, aki baleset következtébenkénytelen volt abbahagyni munkáját.Kisemmizettnek érzi magát, a filmeken ismindig csak hátulról és oldalról mutatták,pedig mindig ő szerepelt a legveszé-lyesebb helyzetekben. A sors játékos ke-gye, hogy beállít hozzá az az asszony, aki-ért rajongott, s aki most tudja meg, hogyegykor imádott filmszínésze a legizgalma-sabb helyzetekből mindig kilépett, s ez aférfi tette kockára az életét.

A három kétszemélyes játéknak végigazonos színészek a szereplői. DukászAnnában sokoldalúan változni tudóművészt ismertünk meg, aki az érzelmes-ségtől a groteszk tréfáig széles skálánjátszik. Modorban, korban, hanghordo-zásban teljesen eltérő asszonyokat for-mált, bravúros könnyedséggel mutatott újés új arcokat.

Péterffy Lajos nagy önfegyelemmel ésválasztékos eleganciával vállalta a másod-hegedűs szerepét. Eredeti tehetségétkomorságig komoly szerepértelmezésebizonyította a második, abszurdba hajlókomédiában, melynek során méltóság éskétségbeesés között kínlódva erőltetteemlékezetét, hogy fölidézze ifjúkoriszerelmének eseményeit.

Constantin Codrescu intim szobahan-gon szólaltatta meg a három darabot.Rendezésében fölhasználta korábbi nagy-szerű román előadások egyik kitűnőeszközét, a tükröt. Így a néző egyszerrekét-három szemszögből is ellenőrizhette aszínészi munka magasfokú intenzitását,és élvezhette a sokszínű játék többfélefénytörését.

Tamási Áron: Csalóka szivárvány(Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház)

Rendezte: Tompa Miklós m, v., díszlet- ésjelmeztervező: Plugor Sándor.

Szereplők: Ferenczy Csongor, CsergőffyLászló, Király József, Bokor Ilona, BorbáthOttília, Fekete Gyula, D. Vásárhelyi Kata-lin, Kiss Attila, Dobos Imre, Molnár Gizella,Dengyel Iván Andor, Benczédi Sándor,Győry András, Kudelász Ildikó, KőmívesMihály, Náguly Sándor.

Paul Everac: Ki vagy te? (SepsiszentgyörgyiÁllami Magyar Színház)

Rendezte és a színpadképet tervezte: Constan-tin Codrescu.

Szereplők: Dukász Anna, Péterffy Lajos.

SZŰCS MIKLÓS

Három új diplomás

A Színházművészeti Főiskola kilenc vég-zős rendezője közül négy fiatal vizsga-rendezéséről már beszámoltunk. KarinthyMárton (Shaw: Szent Johanna), AscherTamás (Szép Ernő: Patika), KertészMihály András (Moliére: Tartuffe) ésValló Péter (Miller: Az ügynök halála)diplomamunkáját a kritika és a közönségegyaránt elismeréssel fogadta. A közel-múltban szinte egyidőben három újabbvizsgarendezésre került sor. Illés IstvánMiskolcon CSehov Cseresznyéskert, Rom-hányi László Szolnokon Katajev A kör

négyszögesítése és Nagy András LászlóDebrecenben Darvas József Részeg eső

című drámáját állította színpadra. A mostvégző osztály tagjairól - noha két fiatal,Meczner János és Szőke István bemutat-kozása még hátravan - egyértelműenmegállapítható, bár látásmódjukban,útkeresésükben, stílusukban,eszközeikben természetszerűlegkülönböznek egymástól, egy közösvonásuk mégis van: mind-annyiantehetségesek.

A kör négyszögesítéseAz évad elején a darab a Pesti SzínházbanMarton László rendezésében igen szépsikert aratott.

Paradox módon éppen ezért talánRomhányi László volt társai közül a leg-nehezebb helyzetben, amikor a közönségés a szakma 'által is egyöntetű elismerés-sel fogadott pesti előadás után, Szolnokonvállalkozott a darab újrarendezésére. Adarabot a Pesti Színház előadása kapcsána SZÁNHÁZ 1973/2 számában SziládiJános ismertette. Ezért csak azalaphelyzetre utalunk vissza: négy fiatal-ról, két ifjú házaspárról van szó, akikközös szobában való együttélésre kény-szerülnek a szovjethatalom első gon-dokkal és lelkesedéssel teli - éveiben. Adarab fiatal hősei teli vannak energiával,tennivágyással, és ami még ennél isfontosabb: hittel. A kör négyegesítése a

klasszikus komédia alaphelyzeteit tartal-mazza: félreértéseken, félreismerésekenalapuló szerelmi négyszög. Ez az egy-szerű dramaturgia a rendező számtalanötletének biztosít lehetőséget. Romhányiél is ezekkel, ha nemis mindig alegszeren-

cmv

Smvtmczktsr

a

KS

sésebben. Remekül megoldott, szelle-es jelenet például Iván látogatása és

acsorája a szomszédban, Ludmilláéknál.A rendező az együttes játékra épített.zemmel láthatóan ő is, színészei is öröm-el végezték munkájukat. Rokonszen-

esen, önfeledten tréfálkoznak, szórakoz-atják a közönséget, de egy kicsit sajátagukat is. Sajnos ez a játék néha ön-

élúvá válik. Egyes poénok túl kihegye-ettek, direktek. A helyzet- és jellem-omikum aránya az előbbi javára előny-elenül eltolódik. A külsőleges elemekokszor elsőrendűvé válnak, túlzott sze-ephez jutnak a kellékek.Mindezek a kifogásolt megoldások

bból adódnak, hogy Romhányi László

mindenáron mást, a pestitől eltérő elő-adást akart létrehozni. Egy kicsit az ellen

rendezte a darabot, s ez túlságosan le-kötötte figyelmét. Igyekezete nem egyhelyen görcsössé vált. Miből derül ez ki?Elsősorban a női szerepek kiosztásából, afigurák beállításából, a vígjáték har-sányabbá tételéből. Az utóbbira jó példaaz a jelenetsor, amikor Ludmilla söprűértküldi Vászját. Először a férj, majd atöbbiek sem tudják elképzelni, miért kellvalakinek ilyen szerszám - nekik nincs,és nem is hiányzik. Vászja végül a har-madik vagy negyedik szomszédból hozegyet, de „szórakozottságában" vagy„zavarában" a nyelével kezd el lendüle-tesen söpörni. Egy kétségkívül humorosjelenetsort felesleges egy ilyen cirkuszi

bohócötlettel tetézni. Bájából, szelídsé-géből veszít így a darab. A túlfokozotttempó miatt pedig kevesebb lehetőségemarad a rendezőnek a jellemek megraga-dására. Stílustörő volt a Katajev darab-jához semmiképpen nem illő aláfestőbeatzene is.

Visszatérve a szerepek kiosztására,meggyőződésem, hogy Csomós Marinakinkább az okos, kicsit kékharisnya Tányaszerepe felelt volna meg, és egész biztosvagyok benne, hogy Andai Györgyi issikeresen oldotta volna meg a házias,kedves libácska Ludmilla szerepét. Ebbenaz esetben persze a szolnoki előadás job-ban hasonlított volna a pestihez, amit afiatal rendező érthetetlen módon minden-képpen el akart kerülni.

Bárány Frigyes játssza Tánya férjét,Ivánt, aki egy ideig hősiesen tűri a meg-próbáltatásokat, az éhezést, azt, hogy csak

szellemi táplálékkal etessék. Játéka jólfelépített, kidolgozott. A legmaradék-talanabbul ő valósítja meg az író elkép-zeléseit. A líra és az irónia aránya játéká-ban tökéletes összhangban van.

Tányát, a tudálékos, szemüveges,elméleti érdeklődésű feleséget, aki még aztis könyvekből akarja kiolvasni, miszükséges egy jó szovjet házassághoz,Andai Györgyi játssza kitűnően, érzék-letesen és minden külső póztól mentesen.A szerep humoros elemeit is sikerült fel-színre hoznia. Andai Györgyi és BárányFrigyes kifejező játéka félreérthetetlenülelőrevetíti a majdani párcsere szükséges-ségét.

Ugyanezt már korántsem mondhatjuk elCsomós Mari Ludmilla- és SzombathyGyula Vászja-alakításáról. E két rend-kívül tehetséges művész nem törekszikelég tudatosan az általa megformált alaktulajdonságainak minél tökéletesebb ki-fejezésére.

Szombathy Gyula egy kicsit adós maradVászja intellektusával, elméletiérdeklődésével, ami végül majd össze-kapcsolja őt Tányával. Szerepénekmeggyőzőbb megformálásához szélsősé-gesebb hangulatokra, több határozottságra,szenvedélyre lenne szükség.

Csomós Mari sem tudta maradéktalanulLudmillát, a férjét dédelgető, csecsebecséinélkül meglenni nem tudó, túlzott gon-doskodásával férjét elüldöző, kispolgárigondolkodású fiatalasszonyt megeleve-níteni.

Jemeljánt, a mindig rosszkor betoppanó,kellemetlenkedő, reklámversszö-

atajev: A kör négyszögesítése (Szolnoki Szigligeti Színház).zombathy Gyula (Vászja) és Andai Györgyi (Tánya) (MTI Fotó- Tormai Andor )

vegeket gyártó költőbarátot kettősszereposztásban Lengyel István ésHalmágyi Sándor felváltva játszotta. ÉnLengyel Istvánt láttam, aki rövid szerepétkifogástalanul oldotta meg.

Az előadás egyszerű, hangulatos dísz-letét, amely tág teret biztosított az ön-feledt, mozgalmas komédiázáshoz, Szé-kely László tervezte.

Részeg esőA Debreceni Csokonai Színházban DarvasJózsef Részeg eső című drámáját NagyAndrás László vizsgarendezésében mu-tatták be.

A sikeres, nagy tetszéssel fogadottRészeg eső című regényből készült drámát1964-ben a Nemzeti Színház KazimirKároly rendezésében játszotta először. Adarabot akkor a kritika bizonyosfenntartásokkal fogadta. A legtöbben adráma szerkezetének lazaságát, szét-daraboltságát, a szerteágazó cselekményt,a főkonfliktus elmosódottságát, a katarzishiányát kifogásolták. Hiányolták azt is,hogy Darvas József a felvetett kérdésekrenem adott elég meggyőző, határozottválaszt.

A színhely egy kis falu, Völgyes, aholaz öngyilkos Balla Géza festőművészttemetik. A gyászolók között ott vannakrégi barátai, így Szóláth Béla filmrendezőis. Szóláthnak lelkiismeret-furdalása támadbarátja értelmetlennek tűnő haláláért. Atragédia okainak vizsgálata soránvégiggondolja barátságuk történetét. Arrapróbál választ kapni, hogy ki ésmennyiben felelős Balla Géza haláláért.Az okokat kutatva ráébred arra, hogyművészete elszürkült, ő sem élhet továbbúgy, mint eddig. Megérti, hogy a formálisigazságokat valódi tartalommal kellmegtölteni, csak így találhatja meg helyétújra a társadalomban és családjában is.Elhatározza, hogy filmet készít tragikussorsú barátja életéről. A nézőktulajdonképpen ezt a filmet látják az elő-adás során.

A nyomozás lehetőséget ad az írónakarra, hogy az elmúlt negyed század tör-ténelmének eseményeiről, legfontosabbállomásairól egy egész nemzedék életé-ről,tetteiről adjon számot, hiteles képet. Az1960-as évek elejétől egészen 1944-igpergeti vissza az eseményeket.

Az író a mostani debreceni felujításhozszinte teljesen átdolgozta művét. Megvál-toztatta dramaturgiai felépítését, szerke-zetét. Figyelmét elsősorban Balla Géza

tragédiával végződő életére, azöngyilkosság okainak vizsgálatárafordította. Újabb szerepekkel, képekkel,jelenetek-kel egészítette ki a darabot.Ilyen például a Szóláth és Ballabarátságának születését bemutató, Daisygrófnőnél játszódó jelenet, majd az 1956-os lincselési képsor. Ugyanakkor néhányrészt teljesen átírt, s több kevésbé fontosrészletet, jelenetet

elhagyott, a jelentősebbek nagyobb hang-súlyt kaptak.

A filmszerűen pergő eseménysortSzóláth visszaemlékezései tagolják epizó-dokra. De míg ez az első változatbanidőrendtől függetlenül történt, most azemlékképeket, a vizsgálat egyes állomá-sait Darvas dokumentumszerűen, krono-lógiai sorrendbe szedte. Ezáltal az egész

Csehov: Cseresznyéskert (Miskolci Nemzeti Színház).Paláncz Ferenc (Lopahin) és Máthé Éva (Ranyevszkaja)

Csehov: Cseresznyéskert (Miskolci Nemzeti Színház). Markaly Gábor (Trofimov),Máthé Éva (Ranyevszkaja). Simon György (Gajev) és Gyöngyössy Katalin (Varja)(Klein József felvételei)

Katajev: A kör négyszögesítése (Szolnoki Szigligeti Színház). Csomós Mari (Ludmilla) és Andai Györgyi (Tánya) (MTI Fotó - Tormai Andor)

cselekményt sűrítettebbé, egyenesvona-lúbbá, a szerkezetet zártabbá, tömörebbé,atmoszféráját drámaibbá tette. Az átdol-gozás pontosabban, árnyaltabban mutatjabe Balla Géza életútját és Szóláth Bélavívódását. Áttekinthetőbb, világosabb,érthetőbb lett az egész dráma.

A számvetés igényével felvetett kér-désekre is pontosabbak a válaszok. „Adrámai kérdés maga is mindig több, mintcsak kérdés" - vallja Darvas, éstökéletesen igaza van. Az egyes alakokvitájából, az elmondott részigazságokbólkiolvasható a teljes igazság. S noha azátdolgozott dráma sem felel mindenfelvetett kérdésre, de felelősségünkre kér-dez, gondolatokat ébreszt, figyelmeztet,őszinte önvizsgálatra, a következtetéseklevonására késztet bennünket.

A darab végén az alapvető - bár általá-nos - kérdésekre az író megadja a választ:„... dolgozni újra, de közben nem szabadelfelejteni múltunk tanulságait." „Alegfontosabb a lélek, az erkölcshigiéniája." „Jó lenne megőrizni végre azélet egyszerűbb hangjait is."

1944 és 1956 októbere - e két forduló-pont között sok hasonló vonást lát az író.Ez már a regényből is kitűnt, mostazonban ez a párhuzam még erőteljesebb

hangsúlyt kap. Sem 1944-ben, sem 195 6-ban nem volt elég széles tömegbázisaannak a harcnak, mely a programot biz-tosíthatta volna. Az első esetben a kény-szerű illegalitás szűkítette le, 1956-banpedig az erkölcsi hitel megrendülése,illetve ideiglenes elvesztése.

A regénybeli drámaiságot - furcsamódon - most sem sikerült az írónakmaradéktalanul átmentenie a színpadra.Ezt a kitűnő rendezés sem tudta meg-oldani. Továbbra is kidolgozatlan, fel-színes maradt néhány jelenet. Például aSzóláth család belső családi élete, azotthoni környezet, a mai fiatalokat kép-viselő Kismárta és szülei vitája. Szóláth ésLili kapcsolata is csak jelzett. Így afeleség lázadása nem elég megalapozott,és nem derül ki pontosan, mit is akar,illetve nem akar Kismárta. A Szóláthcsaládot Balla Géza halála csak akkorrendíthetné meg meggyőzően és hitelesen,ha mi is tisztábban látnánk a család belsőviszályát.

A rendező nem történelmi illusztrációt,tablót akart megeleveníteni, hanem a mainéző szemével, az elmúlt két év-tizedtársadalmi életéről drámai képet adni. Afilmforgatókönyvszerű drámaépítés, a sokapró jelenet törésmentes egy-

máshoz illesztése, az egységes stílus ésjátékmód megteremtése, a rengetegszereplő mozgatása nem kis feladat eléállította Nagy András Lászlót. A fiatalrendező nagyszerűen oldotta meg nehézvizsgafeladatát. Kitűnő érzék-keltapintotta ki a dráma legértékesebb,legfontosabb elemeit. Azokra a jelenetekrehelyezte a hangsúlyt, amelyek valóbanlényegesek. Így Balla Géza tragikusalakja, sorsa köré csoportosította azeseményeket. A morális kérdésekre kon-centrálta figyelmét. Elsősorban a hősökmagatartásait vizsgálta, azokat ütköztette.Hús-vér embereket teremtett, kerül-te adidaktikusságot. A szerteágazó cse-lekményt így sikerült lineárisabbá, folya-matosabbá tennie. Ezt segítette elő aritmus, a megfelelően megválasztott gyorstempó. Nagy András László a műgondolati töltését igyekezett a látvány-nyal is erősíteni. Székely László díszleteiés Greguss Ildikó jelmezei jól szolgálták arendezői koncepció megvalósulását. Afunkcionális, nagyvonalú, stilizált díszletjelentős segítséget nyújtott a rendezőnek aszereplők mozgatásában, a színpadtérkihasználásában. A filmszerűen pergőeseményekhez Székely Lászlónak való-színűleg sikerült a legideálisabb színpad-

Darvas József: Részeg eső (Debreceni Csokonai Színház). Jelenet az előadásból (Kalmár István felv.)

képet megteremtenie. Egy három vetítő-vásznas mozira emlékeztet ez a díszlet-kép, amelynek „vásznaira" a történelmifordulópontok eseményeinek a képeit -háború, megszállás, felszabadulás, 1956 -vedlik. Hangulatos, kifejező volt az alá-festő zene: Prokofjev Szkíta szvitjénekvisszatérő hangjai.

Különös figyelmet fordított a fiatalrendező az együttes játékra is. Jól beállí-tottak, nagyszerűek a tömegjelenetek. Egyolyan sokszereplős dráma színészeinekmozgatása, mint a Részeg eső egy rutinosrendező számára is komoly fel-adatotjelentett volna.

A rendező és a színészek együttes, jómunkáját dicséri, hogy egyetlen gyengealakítással sem találkozhattunk az elő-adáson.

Kóti Árpád Balla Géza szerepében -valószínűleg pályája eddigi legjobb színé-szi alakításával - maradandó élménytnyújt. Különösen az első rész végénremekelt. Hitelesen, nagy drámai erőveljátssza el a talaját vesztett, az életével mársemmit kezdeni nem tudó, paraszti szár-mazású tehetséges festőművészt, az ösz-tönös indulatú, megcsalatott embert, akimiután a város után a faluban is csalódnikénytelen, nem tud mit kezdeni életével.

Szóláth Béla: Sárosdy Rezső. Narrátoraés egyszerre főhőse a drámának. Kettősfeladatát magas művészi szín-vonalonvalósítja meg. A szerep helyenkéntikidolgozatlanságát jó játékkal sikerülellensúlyoznia. Meggyőzően formálja mega barátja haláláért lelkiismeret-furdalástérző, eddigi életét őszintén mérlegre tevő,önvizsgáló, tépelődő, hitét vesztő, majd azéletet újrakezdeni képes Kossuth-díjasfilmrendezőt,

Sárközi Zoltán meggyőzően játssza elCsontos Gyulát, az ártatlanul megvádolt, aszemélyi kultusz éveiben igazságtalanulbebörtönzött kommunistát, akivel vallatóielhitették azt, hogy nem ártatlan, akivisszakerül ugyan az életbe, de az aktívmunkára már képtelen. Mindent lát, tud,de a közéletben már nem vesz részt,semmit sem vállal. Magányos farkas lesz.Egyénisége nem viselte el a megpróbál-tatásokat.

Fonyó István visszafogottan, tisztán,pózmentesen formálta meg Végh Andrást,a tettek emberét, aki a döntő pillanatokbanmindig tudta, hol a helye. Az eseményekőt is megrázzák, de fejét egyetlenegyszersem veszti el.

Elmélyült, meghatóan szép alakításSarlai Imre Kordás jánosa. Sajátos,

egyéni ízeket felvonultatva formálta megaz öreg 19-es kommunista alakját.Tragédiája a dráma legszebben megírt éslegjobban kidolgozott epizódja: dráma adrámában.

A népes szereplőgárda valamennyi tagjagondos szerepformálással járult hozzá azelőadás sikeréhez. De külön ki kell emelniKörössy Anni, Gerbár Tibor és NovákIstván jellemábrázoló művésze-tét.

CseresznyéskertMiskolcon Illés István a világ drámairo-dalmának egyik remekét, Csehov:Cseresznyéskertjét választottadiplomamunkájául. Csehovot rendezni azegyik legszebb, de legnehezebb feladat is.A dráma mondanivalójáról, előadásának„igazi" stílusáról könyvtárnyi mű születettmár.

Csehov legtöbb műve a tehetségesemberek elkallódásáról szól, de a Cse-resznyéskert kivétel ez alól. Itt értéktelen,tehetetlen emberek vergődnek, elsősorbansaját maguk cselekvésképtelensége,tehetetlensége miatt. Az 1903-ban írtdrámában Csehov az orosz intelligenciaéletmódjának csődjét ábrázolta, gúnyoltaki. Egy család széthullásának történeté-ben. A darab hősei makacsul ragaszkod-

nak régi, elavult életstílusukhoz. Birtoku-kat, a gyönyörű cseresznyéskertet ha-marosan elárverezik, de ők képtelenekreálisan felfogni a körülöttük zajló ese-ményeket. Tovább élik megszokott, min-dennapi életüket, tétlen szemlélői leszneksaját pusztulásuknak. Munkára, cselek-vésre nem is gondolnak, még „arra islusták, hogy kapitalisták legyenek".

A tragédia, a komédia és a líra furcsakeveréke ez a mű. A komikus, néhol márgroteszk jelenetek drámai, lírai jelenetek-kel váltakoznak. A színfalak mögött zeneszól, táncolnak, amikor az életüket jelen-tőkertet éppen valahol árverezik.

Illés István következetesen arra töre-kedett, hogy a színpadon Csehov elkép-zelése valósuljon meg, amelyet az íróegyik levelében így fogalmazott meg: „Éncsak őszintén meg akartam mondani azembereknek : nézzetek magatokra,nézzétek, milyen rosszul, milyen unalma-san éltek! A legfontosabb, hogy azemberek megértsék ezt, mert ha meg-értik,feltétlenül teremtenek maguknak egymásik, jobb életet. Értsék meg hát, milyenrosszul, milyen unalmasan élnek! Mit kellitt siratni?!" Valódi csehovi atmoszféráttudott teremteni, megtalálta a játékhozlegmegfelelőbb stílust, jó tempót diktált. Alíraiságon, a finom, apró rezdülésekenkívül megérezte és felszínre is hozta adrámában meghúzódó szatírát, komédiátis. De nem harsány bohózatot, hanem egygroteszk, abszurd elemekkel fűszerezett,szelíd komédiát rendezett, amelynek a manézője számára is van mondanivalója.Kitűnően komponált: sikerült megtalálniaa megfelelő arányokat, az összhangot atragikum és a komikum, a líra és az iróniaközött. Mesterien hagyta érvényesülni ahumort. Elsősorban a darab tragikomikuselemeit aknázta ki. Nem engedett azérzelmesség csábításának, talán csak azelső felvonás kert-monológjában és az elsőrész befejezésé-ben.

Ezt az előadást is - mint az elemzettmásik kettőt - jól összekovácsolt, szín-vonalas együttes játék jellemezte. Azegyüttes már a premieren egységes,kiforrott előadást produkált. Csehovdramaturgiájában a jellemek belső fej-lődésére, a lélekrajzra legalább akkorafigyelmet fordított, mint a külső törté-nésre. Részben ennek, részben a rendezőszínészvezetésének köszönhető, hogy né-hány egészen kimagasló színészi teljesít-ményt láthattunk.

Máthé Éva Ljubov Andrejevnakéntkimunkált, érett alakítást nyújtott. A ren-

dező elképzeléseit maradéktalanul meg-valósította. A figura hangulatváltásaitbravúrosan, természetes könnyedséggeljátssza el. Külsőségek nélkül érzékeltette aléha, életét és szépségét elfecsérlőföldbirtokosnő felszínes ragyogását. Egy-szerre tudott szertelenül csapongó,könnyelmű, bájos, szelíd és álmodozólenni.

Leonyid Andrejevics Gajev: SimonGyörgy. Elsősorban külsőleges esz-közökkel, mozgásával, hanghordozásával,de érzékletesen jelenítette meg a drámavégére banktisztviselővé süllyedő,álpátosszal szavaló, biliárdműszavakatmormoló, érzelgős, erőtlen, akaratgyenge,önmagával szembenézni képtelen Gajevet.Tettekről, munkáról szónokol, de közbena kisujját sem hajlandó mozdítani. Mindentettől irtózik. Elsősorban a szerep komikuselemeit emelte ki.

Trofimovot Markaly Gábor játszotta.Nagyszerűen megérezte a figurában rejlőellentmondásokat. Egy gátlásos, szögletesmozgású, szemüveges, ködös eszmékethangoztató félszeg, groteszk figurátteremtett. Különösen jól megoldottjelenetei közé tartozik keringője LjubovAndrejevnával, vagy a ház elhagyásaelőtt, sárcipőjének keresése. Tulajdon-képpen ő a „fiatal Gajev". Az emberiségboldog jövőjéről szónokol, anélkül, hogymaga valamit is tenne érte.

Paláncz Ferenc meggyőzően alakította aparaszti sorból kereskedővé, majd acseresznyéskert új gazdájává lett, asikertől megrészegült Lopahint, aki azértmég érezhetően tiszteli a letűnőben levővilág urait. Eszközei olykor külsőlegesek.Mozdulataival, energikus lépteivel akarhangsúlyt adni a figurának, ezáltalmozgása kissé darabossá válik. Indulatikitörései sem mindig kellően átéltek. Atehetséges színész, úgy érzem, nem tisz-tázta magában egyértelműen Lopahinhovatartozását, társadalmi helyzetét.

Firsz: Varga Gyula. Megrendítő erejű,egyenes vonalú, mélyen átélt alakítás.Hibátlanul játssza el a 87 éves, szánal-munkat és együttérzésünket elnyerő, öreg,hűséges inas szerepét. Játékánakköszönhető, a zárókép hamisítatlan, valódicsehovi levegője.

Az előadás legkövetkezetesebben vé-giggondolt és megvalósított színészijátéka Gyöngyössy Katalin Varjája. Egy-szerre tud szép, hervadó, erélyes, halk,érzékeny, törékeny, gyöngéd és szánandólenni. A dráma végén, különösen abban ajelenetben remekel, ahol azt várja, hogyLopahin megkérje kezét.

Polónyi Gyöngyi Anya szerepében egy

kedves, bájos kislányt játszott el, úgy,hogy jellemének bonyolultságát is jól kitudta fejezni. Talán csak Trofimovvalvaló kapcsolatát nem tudta meggyőzőenérzékeltetni.

A kísérőzene az előadás során kiváltottgondolatokat és hangulatokat erő-sítette,illetve egészítette ki.

A díszlet a csehovi hangulatot jólkifejező volt. Szép, látványos és festői, defunkcióját tekintve mégis kifogásolható.A hatalmas, tág díszlet óriási távol-ságokat, tért teremt. A szereplők sokmozgással közlekednek az előadás során.Ezért a valóban dekoratív díszletek,bizonyos fokig ellentmondanak a játék-nak. Ebből néhány ritmusprobléma isadódik. Néhány szereplő nehezen járja áta színpadot.

A jelmezek néhány szereplőnél, ígyelsősorban Sarlottánál túl feltűnőek,rikítóak, elütnek a darab stílusától.

Katajev: A kör négyszögesítése (Szolnoki Szig-ligeti Színház)

Rendezte: Romhányi László f. h., díszlet:Székely László, jelmez: Hruby Mária,fordította: Jákó Pál, átdolgozta: Abody Béla,zenéjét összeállította: Prokópius Imre.

Szereplők: Szombathy Gyula, CsomósMari, Andai Györgyi, Bárány Frigyes,Lengyel István, Halmágyi Sándor.

Darvas József: részeg eső (Debreceni CsokonaiSzínház)

Rendezte: Nagy András László f. h., díszlet:Székely László, jelmez: Greguss Ildikó,zenéjét összeállította: Simon Zoltán.

Szereplők.: Sárosdy Rezső, Kóti Árpád,Sárközy Zoltán, Titkos Sári, FöldessyMargit, Fonyó IstVán, Gerbár Tibor,Sarlai Imre, Zsolnai Júlia, Várday Zoltán,Trokán Péter, Csikós Sándor, ifj. HalasiImre, Szabó Ibolya, Abonyi Nándor,Kárpáti Tibor, Novák István, SzászKároly, Sáradi Zoltán, Kiss László,Hunyadkürty István, Unger Pálma,Körössy Anni, Ujvárossy Kati, MártonIrén, Matkó Sándor, Kemecsei Ferenc,Seres József.

Csehov: Cseresznyéskert (Miskolci NemzetiSzínház)

Fordította: Tóth Árpád, rendezte: IllésIstván f. h., díszlet: Wegenast Róbert, jelmez:Hruby Mária, zenéjét összeállította: SimonZoltán.

Szereplők: Máthé Éva, Polónyi Gyöngyi,Gyöngyössy Katalin, Simon György, PalánczFerenc, Markaly Gábor, Szili János, MáthéEta, Somló István, Antal Anetta, VargaGyula, Koroknai Géza, M. Szilágyi Lajos,Hidvégi Elek, ifj. Somló Ferenc.

SZEREDÁS ANDRÁS

A Dél Keresztje

Najmányi László stúdiószínháza leginkábbvalamiféle műhelyre emlékeztet. Minthaiparosok működése közben lesnénk el aszerszámok és anyagok használatát,tanulnánk meg szétszedni és összeállítanivalamit. Jól ismert tárgyakat láthatunkösszezsúfolva: pianínót, szekrényt,komódot, vizespoharat, széket; anyagokat:vásznat, papírt, tejet, vizet, spárgát;készülékeket: magnetofont, hangszórót.Ezek a mindennapos dolgok azonban nema szokásos módon sorakoznak egymásmellett, s olykor rendeltetésüktől eltérőenhasználják őket; váratlan társulások éstorzulások jönnek létre egy-egy pillanatra,mintha - logikánknak fittyet hányvamegszűnnének a fizika törvényei,levegőbe emelkedik egy kerék-pár,lecsapódik a pianínó fedele. A remi-niszcenciák (Kurt Schwitters Merz-szín-házától kezdve a dadaista, futurista éshappening akciókig) új megvilágításbantérnek vissza. A köznapi tárgyaknak ésviszonylatoknak ezek a kisiklatásai nem anézőt akarják kimozdítani feltételezetthelyzetéből, hanem a tárgyakat és dolgokatvonják ki a köznapi észlelés rutinjából,teszik hozzáférhetővé őket új meg-figyelésekre.

Az újpesti Derkovits Klubnak abban atermében, ahol Najmányi László stúdió-együttese tevékenykedik, kiszerelhetők amennyezetbe épített világítótestek, s ezkitűnő játékra adott alkalmat. A stúdió-terem és a fölötte húzódó padlástér közöttkapcsolat jött létre, a lámpák helyénkeletkezett nyíláson zsinóron különbözőtárgyak ereszthetők le, kötélhágcsó segít-ségével fel és le közlekedhetnek a szerep-lők. A nézőtér bejátszható térré változott.Ezt a lehetőséget fel lehetett volna hasz-nálni a nézők provokálására is, a DélKeresztjének, Najmányiék előadásánakazonban nem ez a szándéka. A „bemele-gítő" akciók: a mennyezetről leereszkedő,majd újra felröppenő madárkalitka,kerékpár, a nyitott bőröndbe zuhanó csiz-ma, majd a bőrönd fedelének hirtelenbecsapódása, a padlón elhelyezett hang-szórókból megszólaló női hang monotononismétlődő és variálódó mondatai, fel-gyorsulása, majd érthetetlenségbe fulla

dása - mindezek nem provokáció céljábóltörténnek, hanem elsősorban azért, hogyfelismerjük egy technikai apparátustevékenységét. Sejthetjük vagy többé-kevésbé látjuk is a padláson működőket,akik ezt a felnagyított marionettjátékotjátsszák, s a magnetofonkészüléket keze-lik. Felismerésünk mulatságos és kényel-metlen is. Mulatságos, mert a gépiességváratlan manifesztációi kaján örömmeltöltenek el bennünket, kényelmetlen is,mert a gépiességnek valamennyire részeseivagyunk mi is. Ez a felismerés vezet át ajáték következő szakaszába, ahol amarionettjáték újabb változatával talál-kozunk.

Egy bűnügyi történet -- gyilkos utánihajsza bontakozna ki a szemünk láttára.Látni azonban mindössze a terembenelhelyezett szekrényt, komódot és pianínótlátjuk, valamint a szekrényből ki-zuhanóhullát. A továbbiakat illető információkathol a földön elhelyezett, hol a mennyezetnyílásán belógatott hangszórókonkeresztül kapjuk, illetve azok közvetlenülegy rejtélyes személynek szólnak, akibőröndökkel érkezik a gyilkosságszínhelyére, majd megállapítva, hogyelkésett, sietősen távozik. Így tudjuk meg,hogy a gyilkos ott bújt meg a szekrénymögött. Sőt, rejtőzik egy másik személy is,a pianínó fedezékében, a gyilkost lesve. Aláthatatlan hang előre közöl mindent:magabiztosan és tévedhetetlenül irányítja ami figyelmünket is a meg-mozgatotttárgyak (ing, nyakkendő, vizeskancsó stb.)e láthatatlan személyek-kel éscselekvéseikkel való összefüggéseire. (Agyilkos átöltözik, a másik bujkáló vizetiszik, megmosdik.) A gyilkos helyzeteannál is reménytelenebb, mertinformátorunk nemcsak a teret uralja (agyilkos hiába szakítja le a mennyezetrőllecsüngő hangszórót, a hang tovább ugrálkészülékről készülékre), hanem az időt is(ugyanis nem közvetlenül az erősí-tőrekapcsolt mikrofonból szól, hanem agyilkosság idején felvett magnetofon-szalagról - tehát a múltból -, ám ez alól istesz kivételt, amikor egy pillanatra testetöltve és mentegetőzve átoson a termen). Aháló tökéletesnek látszik. Egy pontonazonban váratlanul megszűnik a Hangdiktálta determinizmus, a megjósoltdolgok nem következnek be. A korsó nemtörik össze a padlón, a gyilkos nem sebziössze a cserépben a lábát. A csapdafeltárul, a gyilkost (?) mégis leterítik,kizuhan a komódból - ahol nem voltlövések zaja hallatszik, újabb halott apadlástérről, meglepett arcú

Jelenet az újpesti Derkovits Klub Dél Keresztjecímű előadásából (Tóth András felv.)

fotós érkezik, hogy felvételeket készítsen.Látnivaló, hogy a Dél Keresztjében

megfordul a szokványos helyzet, nem atörténet kedvéért van a játék, hanem atörténet (a történetté ki sem kerekedőbanális helyzet) szolgáltat ürügyet ajátékhoz. Nem az a fontos, hogy mihangzik el, hanem a hogyanja. A jelentésttulajdonképpen a játék technikája hor-dozza. A Dél Keresztjében a játéknak aplayback technika az alapja. Az előre rög-zített szöveghez utólag csatlakoznak aszínpadi akciók, a szalagon őrzött szövegtehát meghatározza, hogy mit fog csinálnia színész, sőt - közvetve a néző is. Aplayback így nemcsak a játék technikája,hanem a közönség érzékelésének ésgondolkodásának technikája is. A néző úgykapcsolódik bele a színpadi eseményekbe,hogy technikailag van „bekapcsolva":észlelései és következtetései a magnóhozvannak kötve.

A helyzet fonákságát és humorát rész-ben az adja, hogy a magnó programjagyakran semmivel sem logikusabb, mint ahozzá való alkalmazkodás. Az a csacskaközlés, például, hogy a láthatatlan férfilevetett zokniján hímzett ezüst nyíl van,vagy hogy tenyere izzad, semmivel semésszerűbb az adott helyzetben, mint magaaz a dolog, hogy elfogadjuk a látványnaka hangtól való függését. Mégis beleme-gyünk a játékba, és a játék nem él visszaezzel a jóhiszeműséggel. Megteremti újrameg újra a gépies magatartást, a komikumforrását, de csak azért, hogy a következőpercekben szellemes fordulattal fel is old-ja. A „feloldást" azok a váratlan meg-lepetések jelzik, amelyek a hang-látványviszonylatában bekövetkeznek. (Hallom,amit látok [várok] - hallom, amit nemlátok [várok] - látom, amit nem hallok.)

Az a fordulópont, amikor végül agépies reagálás „mindkét részről" meg-szűnik további szép gondolatot tartalmaz:a lebegő korsó, amiért nem hajlandóösszetörni, első pillanatban valami élet-szagú dolgot sejtet: valaki elrontotta ajátékot. (Vagyis, ha jól csinálta volna:gépiesen reagált volna.) A reprodukciójellegű akciók sorozata után ez a „baki"az első alkotás. A nézőnek is ettől aperctől fogva kell önállóan gondolkodnia.A Dél Keresztje, mivel a játék alapjaszínházi szituáció (a magnetofon tulaj-donképpen ironikusan regisztrálja a„művet", az előadás „koncepcióját", sőt abefogadás mikéntjét is) akarva vagyakaratlanul magát a színházat is értelmezi.Olyan színház felé nyit utat, amelyneklegfontosabb jellemzője a közvetlenség.Színész és néző nem a fiktív történeten,hanem az akciókból összeálló játékonkeresztül kerül kapcsolatba egymással. Atechnikailag rögzíthető történet tár-gyiasultságával szemben ez a színházolyan helyzeteket próbál teremteni, aholaz események a meglepetések közvetlen-ségével és jelenidejűségével képesekhatni. A jelenidejűség azonban azt isjelenti: alkalomszerűség. Alkalomszerűekezek az előadások, nemcsak azért, mert akonkrét helyhez szabják magukat, hanemabban az értelemben is, hogymegismételhetetlenek. A közvetlenségnem teremthető újjá ugyanazokkal azeszközökkel, másodjára már legfeljebbcsak felidézhető. (Ez a sors bizonyosmértékben utolérte a Dél Keresztjét is.)

További jellegzetessége még annak aszínháztípusnak, melyet Najmányiék stú-diója jelenleg célba vesz, hogy (felhasz-nált anyagait, technikai apparátusát ésszínészeinek bizonyos értelemben tárgy-ként történő kezelését tekintve) olykorátlép a képzőművészet és a zene határain,ám gyakran nem határozhatjuk meg tér-beli hatását, kiterjedtségét sem pontosan(példánkban ezt részben a technika lát-hatatlansága, részben a játéktér nyitott-sága okozza) és bizonytalanságban hagyidőtartamát (befejeződött-e már?) illetőenis. A látható tétovázás, amely aközönséget ilyenkor elfogja, a zavartvagy agresszív beavatkozási kísérletekújból csak arra a vékony mesgyéreutalnak, amely a színház esztétikai maga-tartását a mindennapok magatartásátólelválasztja.

Az újpesti Kovács István stúdió tagjaipolgári foglalkozású emberek, mérnökök,közgazdászok. A színház számukra nempótcselekvés vagy exhibicionizmus,

hanem életmegnyilvánulás, megismerés.A színházat elsősorban nem könyvekből,hanem közvetlen tapasztalat útján tanul-mányozzák, gyakorlat közben „fedezikfel". Éppen ezért érthető, hogy mindenek-előtt állandó stúdióhelyiségre van szük-ségük, ahol munkamódszerüket, a szín-házról való elképzeléseiket tisztázhatják.Hosszabb hányattatás után úgy látszik, eza probléma az idén megoldódik. Azújpesti Derkovits Klub biztosított szá-mukra lehetőséget a munkához, és ezeddig sem volt eredménytelen: a Stúdiórövid idő alatt több bemutatót tartott:Grigorij Jefimovics Raszputyin élete ésszerencsétlen halála, Legenda, Nagy PetőfiFilm, Dél Keresztje, A kaland, sikerrel vettrészt az I. Budapesti SzínjátszóFesztiválon, a Vasas Színjátszók ózdifesztiválján. Fellépett a Műszaki Egyetemvárbeli kollégiumában, meghívást kapottaz Egyetemi Színpadra, Lengyelországba.

Mindez nem kis részben az együttesvezetőjének, Najmányi Lászlónak azérdeme. Energikus és sokoldalú tevé-kenységet fejt ki, melyet nem rögeszmék,hanem a konstruktivitás igénye tart össze.Mérnöki munkája mellett foglalkozikdíszlettervezéssel (Az ügynök halálaveszprémi előadása hívta fel erre afigyelmet), ír rádiójátékot, forgatóköny-vet. Írója, rendezője és szereplője azok-nak a játékoknak, amelyeket a KovácsIstván Stúdió eddig előadott. A DélKeresztjét 1973. február 3-án mutatták be.

KÖVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓL

Hermann István;

„Szkizofrén" színház?

Szeredás András;

Nagy vállalkozások

(Beszámoló három vidéki előadásról)

Földes Anna;

Esztendős szenzációk

(Londoni beszámoló)

Molnár Gál Péter;

A revizor Moszkvában

Köröspataki Kiss Sándor;A barométer jelzései

(Berlini napló)

NÁNAY ISTVÁN

Elektra igaza

Elöljáróban: sok más színházba járóvalellentétben én szeretem az ifjúsági elő-adásokat. Nem hiszek abban, hogy afiatalok, a diákok rosszindulatból vagyegyszerűen csak pajkosságból fegyelme-zetlenkedésükkel tönkreteszik az előadá-sokat. De hiszek abban, hogy a rossz, asemmitmondó színházi produkció, vagyegy-egy rosszul sikerült és hazug részletmenthetetlenül kiváltja a nézőkből - akonvenciókat nehezen tisztelő ifjú nézők-ből - az ellenkezést, aminek azonnal jelétis adják. Tehát az ifjúsági előadások alegpontosabb jelzői lehetnek egy-egyprodukció minőségének.

Az egyik, patinás iskoláiról, irodalom-történeti nevezetességeiről híres kis-városunk művelődési házának igazgatójapanaszolta: képtelenek megtölteni atermet a színházi előadásokra, az embe-reket nem érdekli a színház. Bérletsoro-zatot is hirdettek, amelyben mindenkimegtalálhatja a kedvére valót, hisz abbana nótaesttől az operáig, a zenés bohózat-tól a mai drámáig minden van. De inkábbPestre vagy a közeli - állandó színházzalrendelkező - városba utaznak, ha szín-házra vágynak. Az ifjúsági előadások iscsak fél házzal mennek.

Mindez az Állami Déryné Színház KétElektra című előadása után hangzott el,egy olyan előadás után, amelyet csakmintegy száz tizenkét-tizennyolc éves fiúés lány nézett meg. S ahol bizony nemfigyelték mindig néma csöndben a szín-padi cselekményt.

Pedig Szécsi Ferenc rendező elképze-lése nagyon jó. Szophoklész Elektráját ésGyurkó László Szerelmem, Elektráját egyelőadásban egymás mellett mutatja be, sa két mű több ezer évet áthidalvaválaszol egymásnak. Szophoklész lázadóhősnője a darab végén Oresztésszelegyütt győztesen néz a közönség sze-mébe; legyőzték, megölték a családi,emberi törvények megsértőit, s nyomaté-kosan elmondják:

„Bárcsak nyomban így ölnék le mind,Ki fékezetlen vággyal törvényt nemtekint:

Szophoklész: Elektra (Déryné Színház). Mészáros Mihály, Várnagy Katalin, Szigeti Géza és Fenyvesi Balázs

A sok gonosztett akkor nem burján-zanék."

Gyurkó - mint ahogy az elmúlt két-ezerévben annyian annyiszor tették -felhasználja, variálja, újrafogalmazza azantik klasszikus művet, s az őt s korunkfelelősséggel gondolkodó embereit fog-lalkoztató problémákról szól az antik témaürügyén, keretei között. A zsarnokságmegdöntése után milyen fejlődésilehetőségünk van? A forradalom véresfolytatása vagy az okos, megbékélésre,megnyugvásra vezető kompromisszum?Ez is, az is, vagy egyik sem? Gyurkóválasza tragikus: Elektra elpusztul, s ezOresztész erkölcsi igazát is megkérdő-jelezi. Tehát a két mű együttes bemutatásarendkívül érdekes, gondolkodtató, vitátkiváltó produkció lehetne.

De ez a produkció - az általam látottelőadáson - nem született meg. Ugyanis arendezői elképzelés és a színészi meg-valósítás színvonala eltérő. A társulat neméppen lelkesen, az ügynek kijárótisztelettel és alázattal dolgozott. Csak aszöveg hangzott el, csak az indulatok,érzelmek külső jeleit ábrázolták a szín-padon, a gondolatok, érzelmek, indula

tok nem jutottak el a nézőtérre, s a fiatalközönség jogosan unatkozott, zsibongottolykor.

Am ebben az általános légkörben is volt- s nem is kevés -- olyan pillanat, amikormegszűnt a zaj, félbemaradt azacskóropogtató mozdulat, s létrejött anézők és a színész között az a kapcsolat,amelynek léte minden előadás legfőbblényege.

A színész, aki ezt elérte: VárnagyKatalin, a két darab Elektrája.

Várnagy Katalin nem „színészkedik",nem alakít, hanem Elektraként él, Elektraigazával, hitével, konok akaratával,bizakodásával. Az elektrai magatartássugárzik át a színpadról a nézőtérre, s hata közönségre.

Várnagy Katalin a békéscsabai „iskola-évek" után szerződött a Déryné Színház-hoz, ahol közel egy évtizede játszik. Anaiva szerepkörből jutott el a dráma-irodalom nagy szerepeihez, így példáultavaly A ember tragédiája Éváját játszotta, saz idei nagy erőpróba: Elektra.

A színésznő a két darabban ugyanaz ésmégis különböző Elektra. Szophoklésztragédiájában a néző „be van avatva", ő

tudja, amit Elektra nem, hogy Oresztészél. A feszültség tehát Elektrában alakul ki,fokozódik a hosszúra nyúlt várakozás, areménykedés, a megcsalatás és a tettreserkentő újabb bizakodás során. Ebben ahelyzetben a színésznőnek elsősorban azegyénben lejátszódó tragédiát kellábrázolnia, s ezt Várnagy Katalin nagyonpuritán eszközökkel teszi. Keveset mozog,sok a statikus beállítás, az érzelmi-indulativáltozást belülről jeleníti meg. Ezért aszünetnek, a hangsúlyoknak, a szem, a kézapró mozdulatainak, rebbenéseineksokszorosan nagy tartalom-kifejezőszerepe van.

A Szerelmem, Elektra összecsapásoksorozata. Vitadráma, ahol az egyik vitázómindig Elektra. Ebben a darabban igensok a mozgás. Elektra zárt - sokszorbonyolult vonalú, máskor, példáulAigisztosszal való jelenetéhen, csupánkörkörös - görbék mentén járkál.Vitapartnerét hol be-bekeríti, példáulKrüzothémiszt; hol támadva ellenfelét,attól menekülve hullámzásszerűen közelít-távolodik, mint az Aigisztosszal valóvitában. A szüntelen lüktető színpadon ígya mozgás megszakítása, a megállás,

a megnyugvás képileg különösen hang-súlyos, s ezek a térhangsúlyok is lehe-tőséget adtak a színésznőnek - a rendezőelképzelése szerint - a legfontosabbgondolatok kiemelésére.

Míg mindkét darabban mindenki for-tissimóban - nem beszél, inkább - nyilat-kozik, Várnagy Katalin még a legélesebbösszeütközésekben is legalább egy fokkalcsendesebb a többieknél. Ez adja az alak,Elektra gondolatainak erejét.

Gyönyörűen, tisztán, pontos hang-súlyokkal beszél. Nem kántál, nem zokog.A tartása egyenes, kissé merev. Dereka,háta nem hajlik, fejet soha nem hajt.Csaknem mindig áll, járkál. Éppen ezértigen jelentős, ha leül, letérdel, le-fekszik.Szophoklész tragédiájában Oresztészelsiratásakor görnyed térdre, Gyurkódarabjában Oresztésszel valótalálkozásakor ereszkedik térdre, illetve ülle. Lényegében azonos az alaphelyzet, de atartalom merőben más. Ezt - sok egyébmellett - a gesztuskülönbséggel is jól tudjaérzékeltetni a színésznő.

Várnagy Katalin Elektrája mindkétdarabban erős ember, lázadó ember. HaOresztész nem jönne, akkor Várnagy-Elektra végezné el a rájuk kiszabottfeladatot. Ez az Elektra gyűlöli a zsar-nokságot, a törvénytipró senkik hatalmát.Minden gyűlölete a szemében össz-pontosul. Bármiről legyen is szó, bár-milyen más érzelem színezze is a hangját,a szeme mindig gyűlöl.

Tiszta, feddhetetlen ember VárnagyElektrája. Tisztasága, az igazságért valóharca s mindenekfölött az alakítás őszin-tesége fogta meg a nézőket.

Szophoklész: Elektra (Déryné Színház)Fordította: Devecseri Gábor, rendezte:

Szécsi Ferenc, díszlet: Wegenast Róbert,jelmez: Rimanóczy Yvonne, zene: VassLajos.

Szereplők: Fenyvesi Balázs, Szigeti Géza,Várnagy Katalin, Kondra Irén, TáncsicsMária, Borhy Gergely, Mészáros Mihály,Balogh Ilona, Jászkum Virág, KornisPiroska, Tatár Mária.

Gyurkó László: Szerelmem, Elektra (DérynéSzínház)

Szereplők: Várnagy Katalin, Szigeti Géza,Kondra Irén, Borhy Gergely, KomlósRóbert, Mészáros Mihály.

Szakmunkástanulókaz Elektra-drámákról

I.

Szophoklész és Gyurkó László Elektrájátegyütt játssza a Déryné Színház, egyszünettel. Délutáni, táblás diákelőadás asalgótarjáni Művelődési Ház színház-termében. Egy szakmunkástanuló csoport16-17 évesei között ülök. Szophoklészdrámája és a szünet után pár perccel, a

Szerelmem, Elektra első mondatai alattmozgolódás támad a nézőtéren, körü-löttem is többen felállnak, és megindul-nak a kijáratok felé. A jegyszedők azon-ban résen vannak, és megkezdődik avisszaterelés. Ketten-hárman mégis ki-jutottak egy közeli oldalajtón, amelyetkésőn állt el a kékköpenyes cerberus.Engem már nem engedne át, suttogvamagyarázok, aztán meglátja vállamon ariportermagnót, mehetek. A ruhatárnálmég beérem a „szökevényeket". Melyik iskolába járnak ?

A 211-es Szakmunkásképző Intézetbe. Bemutatkozna? Milyen szakmát tanul? -Fercsik László, másodéves központi-fűtés-szerelő vagyok. Miért jött el a színházba?

- Mert kötelező volt.- A k i nem jön el az előadásra, azzal mi

történik az iskolában? Nem szoktak kérdőre vonni, hogy itt

voltunk-e. Kísérleti osztály vagyunk, ésidőnként ingyen mehetünk színházba. A kísérleti osztály miben különbözik a

többitől? A Művelődési Ház klubhelyiségében

külön előadásokat tartanak nekünk atananyaggal kapcsolatban. Vetítések isvannak, és színházjegyet is kapunk. Ismerte a darabot, amihez most jegyet

kapott?

Hát a címét azt tudtam. Miért álltak fel előadás közben? Azért, mert megy a vonatunk. Ha

most nem megyünk el, akkor nagyonkésőn érünk haza.

- Hányan vannak itt az osztályból?

Mind a harmincöten.- A többiek nem akarnak hamarabb haza-

érni?- Dehogynem. Azért nem jöttek ki, mert

látták, hogy a jegyszedők megállítanakminket az ajtóban, és nem akarnakkiengedni.

- Szophoklész drámáját még végignézték.Megfogalmazná a látottakat ?

Egyik szereplőnek megölték az apjátés a testvérét, aztán kiderül, hogy a test-vérét nem ölték meg, és visszatér, hogyaki megölte az apját, azt megbosszulja. Demegöli a saját anyját is, és az szerintemnem igazságos. Nem kellene ilyenmesszire elmennie.

- Meddig mehetne el? Megelégedhetne a szerető megölésé-

vel. Igen, körülbelül ezzel.

II.

Az előadás után a Művelődési Ház klub-helyiségében megkérem Kovács Lajost, aSzakmunkásképző Intézet diákotthonánaknevelőtanárát és két tanítványát- VargaAndrás csőszerelő és Szölk Ernő szer-kezetlakatos tanulót -, hogy beszélges-sünk a drámáról. A téma hallatán RomsitsLajos, elektronikai műszerésztanuló iscsatlakozik hozzánk.

- Hogyan jutottak el a Déryné Szánházelőadására?

- Az Intézetnek és az Otthonnak vanszáz darab bérlete, és ezeket alkalomsze-rűen kiadjuk az érdeklődőknek. Sajnos,legtöbbször ugyanazok kíváncsiak azelőadásokra.

Szophoklész Elektrája ismerős önöknek ?- Nem. Csak az Antigoné tananyag, és az

is csak a B tagozatnál. Az Antigonéval

kapcsolatban megemlítik ugyan, hogyvan Szophoklésznek több darabja is,esetleg a címek is szóba kerülnek.

- Beszélnek majd erről az előadásról azirodalomórán? Nem hiszem. Én csak az Otthonban

vagyok nevelőtanár, de tanítottam ma-gyart más szakmunkásképzőben, és tu-dom, hogy erre nincs mód. Az év elejéntanulják az Antigonét, és nem valószínű,hogy az ismétlésnél részletesebben vissza-térjenek a görögökre. Tanár úrnak mi a véleménye Szophok-

lész és Gyurkó drámájának együtt játszásá-ról? Én azt hiszem, hogy szerencsés ötlet

volt ezt így összehozni. A két darab szo-rosan összefügg, anélkül, hogy Gyurkóegyszerűen csak ismételné Szophoklészt. Amióta kijöttek a nézőtérről, beszélt

már erről a fiúknak? Még nem sok időnk volt, csak a

ruhatárból lefelé jövet, de Ernő márelmondta, hogy a Szerelmem, ElektraOresztészének ad igazat. Igen, szerintem Oresztésznek van

igaza, mert ha Elektrára hallgat, akkor kikellett volna irtania az egész várost,

hiszen mindenki bűnös volt, mert mindenkimeghunyászkodott a zsarnok előtt, ésösszevissza hazudozott.

- Tehát egyetért azzal a megoldással, hogyGyurkónál Oresztész megöli Elektrát?Elektra azt követeli Oresztésztől, hogy

az anyját is ölje meg. De akkor nagyon sokembert meg kellene még ölni, és ezt nemszabad. És ezért Elektrának vesznie kell.

- Szophoklésznél elfogadja az anyagyilkos-ságot ? A Szophoklész-darabban Klütaim-

nésztra segít megölni Agamemnónt, tehátrészese a gyilkosságnak .. .

- Ez Gyurkónál is így van, és nála mégishelyesli, hogy Klütaimnésztra büntetlen marad.Miért ?

- Mert Gyurkó a zsarnok elleni harcothelyezi előtérbe, az pedig Aigisztosz. Otjogosan ölik meg, mert ő is megölteAgamemnónt, hogy az ország népe felettzsarnokoskodjék. Nem volt jó király, merthazugságba kényszerítette az embereket.

Hol az a határ, ameddig az erőszakotmegoldásnak tartják ?

- Ameddig a tettes meglakol. De a városlakóinak szerintem meg kellene bocsátani,s próbaidőt adni nekik, hogymegváltoznak-e? Legyen alkalmuk be-bizonyítani, hogy csak a zsarnok királyhatása alatt cselekedtek. És ha Oresztész-nek sikerül átnevelni a népet, akkor jóuralkodó lehet. Nekem is ez a véleményem. Nem

mindenki hős. Vannak hétköznapi emberekis, akik azért becsületesek, de mint hősöknem állnak ki a gátra. Nem teszik kiveszélynek az életüket, de attól méglehetnek hasznos polgárai az államnak, hamegfelelő körülmények közé jutnak.

Könnyebbséget jelentett a Gyurkó-darabmegértésében, hogy a két Elektrát együtt látták?

- Azt hiszem, ha csak a Gyurkó-darabotjátszották volna, akkor nem értettem volnaannyira. Pedig én már három éve járokszínházba, és amikor diákelőadás van, aztmindig megnézem. Az a baj, hogyirodalomórán nagyon keveset foglalkozunkszínházzal. De megéreztük, hogySzophoklész elindult valahonnan, GyurkóLászló pedig az ő gondolatáttovábbfejlesztette, és beleszőtte a sajátpolitikai tapasztalatát.

- Miben látja ezt a tapasztalatot?Ha olyan korban élünk, amikor király

van, akkor szerintem az a helyes, hamindenki fél tőle, és az akaratát végre-hajtja. Ha király volnék, én is ezt tarta

nám helyesnek. De a szocializmusban ezmár nem helyénvaló. A történelem márátlépett ezen, és ma Gyurkó Oresztészé-nek felfogása a helyes.

- Én mind a két darabot ismertem márelőtte. Szophoklésznél sokkal könnyebbvolt megítélni, hogy melyik szereplőszimpatikus. Oresztész és Elektraegymásra találnak, a két bűnöst megölik,és nincs ebből semmiféle más bonyoda-lom. Az igazak az egyik oldalon, a másikoldalon a gonoszok. De Gyurkónál nemlehet ilyen egyértelműen szétválasztani adolgokat. Az ő darabjából éppen az jött kinagyon szépen, hogy nincs mindenkinekmindig igaza. Még Elektrának sem.

- Miben van igaza Gyurkó Elektrájának ?Igaza van, amikor azt mondja, hogy

felejteni és a bűnt büntetlenül hagyni nemszabad. De meg kell nézni, hogy mitfeledhet az ember, és mit nem feledhet.Abból kell kiindulni, hogy mi vezet afejlődéshez, és mi az, ami a többségnek jó.Oresztész eszerint cselekszik.

A Szerelmem, Elektra tehát elfogadhatóbbaz önök számára, minta klasszikus mű?

- Én nem értek Gyurkóval abban egyet,hogy Oresztész megöli Elektrát. Szerintemmás kivezető utat kellett volna keresni.

- Elfelejti, hogy Elektra lehetetlenné akartatenni Oresztészt, azt állítva róla, hogy csaló. ÉsElektrának mindenki hisz, mert ő az egyetlenember a városban, aki még sohasem hazudott.

Lehet, hogy hisznek neki, de akkorsem szállnak szembe Oresztésszel. A népazért állt Oresztész mellé, mert látta, hogyő egy új, még erősebb hatalmat jelent, akiképes legyilkolni a mostani királyt. S nemis annyira Elektrának hittek, mint inkábbmeghunyászkodtak az új, erőszakosabbember előtt.

- Hogyan jutott erre a következtetésre ?- Amikor Elektra lázítja a népet, akkor

nem hajlandók a zsarnokot megölni.Félnek tőle. Aztán jön Oresztész, és győz,de ezáltal már ő is fölébük emelkedik.Éppen ezért lesz ő az új uralkodó. De ak-kor már az ő keze is véres, és ezért tőle isfélnek. Ez biztosítja az uralmát Elektrátólfüggetlenül is.

- Amit most elmond, az érdekes koncepciójaaz Elektra-témának általában, de Gyurkódarabja nem erről szól. Am tegyük fel:Oresztész uralmát valóban az a veszélyfenyegeti, hogy a város lakói nem látnak bennemást egy új Aigisztosznál. Mit tehet akkorOresztész ?

- Azt hiszem, ha Oresztész el tudja

majd érni, hogy a polgárok közül bárkinyíltan feltegye a kérdést, hogy miért öltemeg Elektrát, akkor meg tudja való-sítaniazt a rendet és azt a törvényt, amelybiztosítéka lehet annak, hogy nem afélelem lesz az úr a városban.

- Valamelyikünk azt mondta az imént,hogy Szophoklésznél könnyű eldönteni,ki szimpatikus, ki nem. Hát számomraéppen hogy senki sem az. A mindenki-ben meglevő könyörtelenség idegentőlem. És elítélem Elektrát, amiért azanyját is megöleti Oresztésszel. Aki ítél-kezni próbál, az próbálja megérteni azt,aki felett ítélkezik. Gyurkó ezt valahogyúgy fogalmazza meg, hogy ha nem éltedát a dolgokat magad is, akkor nem tud-hatod, hogyan viselkednél hasonló körül-mények között.

- Ha csak Szophoklész Élektráját látják,akkor is végiggondolják mindezt ? Nem hiszem, mert a Szophoklész-

darab alatt még magamban sem tudtamezeket megfogalmazni. A .Szerelmem,Elektrában viszont nagyon jó volt pl. azegyszemélyes Kar, mert időnként meg-törte a tragédia hangulatát, és szintebiztatott, hogy gondolkodjam.

III.

Győrffy Sarolta művészeti, Sinka Máriamódszertani előadó a Művelődési Házban.Az ő feladatuk a színházi programokszervezése.

- Hogyan szervezik a közörvséget?- A környék valamennyi középiskoláját

és a Szakmunkásképző Intézetet isfelkeressük, és felmérjük az igényeket. Azérdeklődésre nem panaszkodhatunk, teltházaink vannak. Bérletrendszerrel isdolgozunk, a diákok és a nyugdíjasokkedvezménnyel kapják a jegyeket.

- Melyek azok a színházak, amelyekkelrendszeres kapcsolatuk van?

- A szolnoki Szigligeti Színház harmincelőadást tart nálunk egy évadban, aztán amiskolciak, a debreceniek és a Dérynéösszesen még vagy húszat. És olykorPestről is tudunk szerezni szín-házakat, deez nem nagyon megy. A pestiek túl sokatkérnek, például a Thália 25 000 forintértjött volna le, amennyit mi nem tudunkmegadni. A szolnokiaknak 15 000 forintotfizetünk. Tizennyolc bemutatót tartunkegy évadban, s ezzel az ország kevésvárosa dicsekedhet. Üzlet a színház a Művelődési Háznak vagy

ráfizetés? Ráfizetés. De nem is akarunk a szín-

házon pénzt keresni.M. 7'.

négyszemköztKazimir Károlylevele

Kedves Boldizsár Iván!

Megkaptam Sziládi János cikkének kéz-iratát*, amelyben vitába száll a MagyarHírlap március 11-i számában megjelentnyilatkozatom színházi kritikáról szólórészével. Hozzászólásra biztatsz, de meg-elégszel azzal is, ha másvalakit bízok meg aválaszírással. Sziládit komoly, higgadtkritikusnak tartod (ebben nincs okomkételkedni), aki nem tartozik azok közé,akik ellen - mint írod - nyilatkozatombanfelléptem. Mégis találva érzi magát, ésfontosnak érzed állásfoglalásomat, amegalakuló kritikai szakosztály, illetve atovábbi fejlődés érdekében.

Ugyancsak kézhez vettem A fellendülésés a lehetőségek (jó) című közgyűlési refle-xiódat, amelynek olvasása után furcsánéreztem magam. Ha ilyen alaphangú írá-sokat olvashattunk volna az elmúlt idő-ben, ma kevesebb energiát kellene fordí-tanunk az elmérgesedett sebek gyógyí-tására. Mint leveledben írod, sajnálod,hogy a közgyűlési beszámolómat, amelyetemlékezeted szerint a SZÍNHÁZ címűlapnak ígértem (a teher, amit rám raksz,egyre nehezebb), az Új Írásnak adtam.Jovanovics Miklós valóban át-csábítotthozzájuk, és mentem, mert náluk ismegkaptuk a magunkét. Nem zár-kózhattam el. Érdekes azonban, hogymindazt, amit részletes elemzéssel, hig-gadtan és nehéz szívvel, de mégis javas-lattevő szándékkal közgyűlésünkön el-mondtam kritikai életünkről, egyetlensajtóorgánum sem közölte. Az Új Írásnaknem kellett a közgyűlés teljes anyaga. Ezérthető, mert az ő dolguk más a világban.

A szövetség és a lap együttműködéseazonban többek között ennek a témánakkölcsönös elemzése és megértése alapjánképzelhető el. Pillanatnyilag itt tartunk.

Emlékezetedbe idézem, amit a laprólmondtam, mint elnökségünk eléggé le-hangoló állásfoglalását.

Idézem: „Néhány szót a SZÍNHÁZcímű lapról. Őszintén szólva színházilapunkról, már ami az együttműködéstilleti, nem sok jót tudunk mondani. Ésörömünkre szolgált volna, ha a két köz-gyűlés közötti időszakban az együttmű-ködésre irányuló kifejezett kívánságunk

* Sziládi János „Beszéljünk a kritikáról és akritikusokról" c. cikke a SZÍNHÁZ augusz-tusi számában fog megjelenni. ( A Szerk.)

állami részről több biztatást kapott volna.Ez a gyerek nem olyanra sikerült, ami-lyennek képzeltük. Előfordul ilyen azéletben: a szülők mindig szomorúan ve-szik ezt tudomásul. Javasoltuk több alka-lommal a szerkesztőbizottság létrehozását,de meg nem értésre találtunk. Eljutottunkaddig az elgondolásig, ami régebben aszerkesztőségben fogalmazódott meg, mimost csak igyekszünk magunkévá tenni agondolatot, miszerint az általunk kiharcoltlap a jövőben ne viselje a szövetség nevét.Szomorú, hogy eddig jutottunk, nem ígyképzeltük."

A Magyar Hírlapban megjelent nyilat-kozatom, amely vitára indította SziládiJánost (nem tudom, jelen volt-e a köz-gyűlésen) szükségszerűen kiegészült az ottáltalam elmondottakkal. Így akaratlanul iselőbb válaszoltam egy később megjelenővitacikk most nem értékeltmegállapításaira.

A beszámolónak ez a része nem látottnapvilágot, és talán ezért is úgy látszik,elérkezett az ideje újabb vitára szólíttatá-somra ebben a témában. Úgy tudom, azáltalad vezetett lap kellő időben hozzá-jutott a közgyűlés egész anyagához. Tehátnyilvánvaló, hogy kölcsönös személyesjószándékunk ellenére újra nem tudtunkmegfelelően együttműködni.

Körszínházi elfoglaltságom miatt nemtudom újra megfogalmazni válaszomatSziládi vitacikkére. Megbízni sem tudoksenkit, hogy válaszoljon helyettem, merterre nincs lehetőségem.

A közgyűlésen Vámos László hallgatott,holott tudomásom szerint megírtamondanivalóját. El nem mondott hozzá-szólása olyan élesnek bizonyult, hogy mégaz Új Írás sem közölte.

Mint jeleztem már telefonbeszélgeté-sünk alkalmával, Sziládi cikkét elküldtemVámos Lászlónak, aki saját elhatáro-zásából hajlandónak mutatkozott vitat-kozni. Természetesen módosítva és kiegé-szítve az általatok indított lehetőséggel.

A szövetség és a szerkesztőség közöttiegyüttműködés gondjait azonban ezzelnem oldottuk meg. És messze vagyunkattól, hogy a lapot a szakma orgánumánaktekinthessük.

Nem „minimániáról" van szó, hanem azéletünkről, az idegrendszerünkről, atürelmünkről, a felelősségünkről. Arról,hogy mind ez ideig a szövetség vezető-sége alapjaiban másképp látta színművé-szetünk helyzetét itthon és a nagyvilág-ban, mint ahogy ezt a SZÍNHÁZ című lapszerkesztősége tevékenységébenvisszatükrözte. Mi senkinek a kezébőlnem

akartuk és nem akarjuk kiütni a tollat.Egész tevékenységünk az ellenkezőjét bi-zonyítja. Á SZÍNHÁZ című lap is a miküzdelmünk eredményeként született meg.

A humánus hangot, színházművészetünkeredményeinek elismerését és fel-készültbírálatát kértük és kérjük jogosan számona lap szerkesztőségétől, és azt, hogy a lapvelünk együtt haladjon és nem ellenünkre.

Azt írod, hogy a kritikusok egy ütemmelelőbb ismerték föl a fellendülést, mint agyakorló színházi emberek. Á példáksajnos nem ezt bizonyítják. A Szín-házművészeti Szövetség meghatározottprogram alapján társadalmi munkábanműködik. Fő feladata, hogy segítse szín-játszásunk fellendítésének ügyét. Termé-szetes, hogy érzékenyen reagál mindenolyan jelenségre, amely nehezebbé tesziamúgy sem könnyű helyzetünket. Köz-gyűlésünk - amelyet Te is hasznosnakminősítesz - minden lényeges kérdésrőlbeszélt, vagy legalábbis akart beszélni.Nem személyi problémákról van szó,hanem elvi kérdésekről, de végül is akritika nem lehet fontosabb a megbíráltműnél, egy szakmai lap nem lehet fonto-sabb magánál a szakmánál.

Pillanatnyilag úgy érzem, elérkezett akritika válságának az ideje, mert sokszornem az adott művek bírálata képezi a ki-indulópontot, hanem a kritikák kritikája.Legalábbis - úgy tűnik - többen eztszeretnék. A válság kritikáját is napi-rendre lehetne tűzni, mert válságba ke-rülhetnek a színházi embereken kívülegyes kritikusok is.

Köszönöm, hogy megtiszteltél bizal-maddal, személyes rokonszenvem han-goztatása Irántad egyre gyengébbenhangzik, az újra és újra gondot okozóegyüttműködés miatt.

Javaslataiddal az együttműködés javí-tására élni fogunk már a közeli jövőben is.Mi magunk is tettünk javaslatokat, minterről cikkedben is tudomást vettél.

Tudom, hogy sokat utazol, és sok-irányúelfoglaltságod (mindez magamra ésszövetségünk vezetőire is vonatkozik)nehézzé teszi a gyakori találkozásokat.Más megoldás még sincs, akár a Balatonmellett, akár a Gorkij fasorban, a FészekKlubban vagy máshol találkoznunk kell,mert úgy érzem, a végső célt tekintvemégiscsak egyet akarunk.

Tisztelettel üdvözölKazimir Károly

Budapest, 1973. május 11.

A Színházművészeti Szövetség főtit-kárának nyílt levelét - mely nyílt a szó-nakmindkét értelmében - szívesen közlöm,már csak azért is, mert a SZÍNHÁZ címűlapra vonatkozó megállapításainakörömest helyt adok. Nézeteivel, ítélet-mondásával nem szállok vitába; elfoga-dom Kazimir Károly levele utolsó mon-datának jegyében, amely az én, a levélben„A fellendülés és a lehetőségek" címűcikkem (SZÍNHÁZ, 6. sz.) végkicsen-dülésére rímel. Csupán egy tárgyi téve-déséhez szeretnék hozzászólni: ahhoz,hogy a SZÍNHÁZ kellő időben hozzá-jutott-e a közgyűlés anyagához. A helyzeta következő: március 26-án - már nemelső ízben - megkértük a Színház-művészeti Szövetség titkárságát, hogy amárcius 19-i közgyűlés elkészült jegyző-könyvét mielőbb juttassák el szerkesztő-ségünkbe. Szerettük volna közölni a fő-titkári beszámolót és az érdekesebbhozzászólásokat a júniusi számunkban,melynek teljesen kész, megszerkesztett,előkészített, letisztázott anyagát április z-án kellett a nyomdába, a gépterembeleadnunk. Március 29-én azt a felvilágo-sítást kaptuk, h o g y a közgyűlés anyagátnem a SZÍNHÁZ című lap kapja megközlésre. Április 12-én mégis megkaptuk alegépelt jegyzőkönyv egy példányát.Azonnal hozzáláttunk, hogy a j ú l i u s i szá-munkra megszerkesszünk a 190 flekkbőlmintegy 50-60 flekknyi anyagot, amikorJovanovics Miklóstól, az Új Írás főszer-kesztőjétől arról értesültünk, hogy a fő-titkári beszámolót az Új Írás kapta megjúniusi száma részére, kizárólagos közlésijoggal.

B. I.

Ö s z t ö n ö s e nv a g y t u d a t o s a n ?

Beszélgetés Kozák Andrássalés Haumann Péterrel

- Kozák András a kevesek közé tartozik, akikugyanabban a színházban kezdték a pályát,amelyikben vezető művészek lettek. Ez aszínházi „monogámia" véleménye szerintalkalmas-e arra, hogy a színész sokoldalúanfejlődjék? Vagyis a színház azzal, hogy a magaigényei, stílusa szerint neveli a fiatalokat, nemköti-e meg túl korán?

- Biztos, hogy nevelhetők a színészek, denem tudom, hogy mérhetők-e ennek afejlődésnek az állomásai. Úgy érzem,pontosan olyan típusú színész vagyok mais, mint amikor elvégeztem a főiskolát.Akkor még majdnem kötelező volt akezdőknek vidékre menni. Így hát egyévig Szolnokon voltam, de amikor aKörszínházban eljátszottam Mariót, akkorKazimir Károly valószínűleg tudta már,hogy az év leteltével fölszerződtet majd.Az a tény, hogy a Tháliába kerültem, nemjelenti azt, hogy csak olyan színészvagyok, amilyennek ott láthat a közönség.Hogy szerencse-e, ha valaki kezdettőlugyanabban a színházban játszik, s ez hat-e őrá, vagy ő hat a színházra, azegyénenként változó. Az a véleményem,hogy mindenki mindenhol jól érezhetimagát. Ha én történetesen a Madáchbavagy a Nemzetibe kerültem volna, való-színű, hogy az ottani stílusba is bele tud-tam volna illeszkedni, ha egy picit hozzá-töröm magam. Elképzelhető, hogy ezbelőlem, - akiről azt szokták mondani,hogy eszköze az eszköztelenség, - egészenpozitív dolgokat tudott volna kihozni.Annyi bizonyos, hogy erőfeszítésre kész-tetett volna például a nemzeti színházitagság. Mindenféleképpen valamitől va-lami felé kellett volna indulnom, bir-tokomba kellett volna vennem bizonyoseszközöket.

- Ezek szerint a Tháliában nincs erreszüksége ?

- A Thália már majdnem altatóankényelmes ebből a szempontból. Sohanem kívánták tőlem, hogy másképpjátsszam, mint kezdettől fogva. Teháteszköztelen maradtam. De mit jelent az,hogy eszköztelen, és mi ennek azellentéte? Az eszköztelenséget mapozitívan értékelik, s így mindaz rosszlenne, ami más kategóriába tartozik? Azthiszem, ezek

Kozák András A csendes amerikai című drámá-ban (Thália Színház)

a kérdések tőlem függetlenül is léteznek,és meglehetősen tisztázatlanok.

- Általában milyen közérzetet okoznakönnek a színház tisztázatlan, megoldatlankérdései?

- Én végtelenül lelkiismeretes vagyok.Minden esetlegességtől irtózom, szeretemaz egyértelmű helyzeteket és válaszokat, azavartalan rendet. Olyannyira, hogy hapéldául a műszak elront valamit előadásközben, azt megpróbálom kijavítani,nehogy a közönség észrevegye. Pedigegyszerű lenne úgy gondolkodni, hogynekem semmi közöm ahhoz, ha valakinem tudja betolni azt a bizonyos kelléketa megfelelő időben a színpadra. És mertnaponta történnek ilyen esetek, valószínű,hogy idővel rámegy a gyom-rom, ahogyLatinovits idegrendszerét is megviseltékhasonló dolgok. Csak én csöndben fogokmaradni.

- Miért gondolja, hogy ez a helyes maga-tartás?

- Erre csak a legbanálisabb választadhatom: egyszerűen ilyen vagyok. Elakarom kenni ezeket a hibákat, éppen,mert borzalmasan zavarba tudnak hozni.Sokan hiszik rólam például, hogy rög-tönző típus vagyok, pedig ha a szerepemegyetlen s z a v a helyett mást mondok,nem tudom befejezni a mondatot. Ezért,hogy úgy mondjam, létérdekem a szín-padon, hogy a hibák ne ugorjanak ki, és alehető legkisebb zavart okozzák. Önzővagyok. Azt akarom, hogy amikor én ottvagyok, legalább akkor ne történjen baj aszínpadon. De a zavartalan állapotra azértis szükségem van, mert minden ellenkezőhíreszteléssel szemben átélő, ösztönösszínész vagyok.

Milyen próbamódszerrel dolgozik egyösztönös színész ?

- Nem tudok próbálni. Nincsen pró-bamódszerem. Amikor elkezdem olvasnia darabot, nem tudom elképzelni, hogyan„közelítsem meg a figurát". Az emberolvassa, olvassa, olvassa, s egyszerrekiderül, hogy nem lehet másról szó, minterről meg erről.

Mégis, amikor az újságírók kérdésekettesznek fel Önnek egy-egy éppen „alakuló"szerepével kapcsolatban, nagyon szép, kerekválaszokat kapnak .. . Beszélni tudok róla. De más az

elmélet, s más, amikor el kell játszani. Éntudom, hogy amit majd a színpadon csi-nálok, az nem olyan lesz, amilyennekakkor leírom, de nem érzek ebben csalást.Mert akkor hiszem is, amit mondok, mertaz mégiscsak része a folyamatnak. Neértsen félre, hangsúlyozom: nincsenektudatos állomásaim próba közben. Hogymost idáig jutottam, már ismerem a figuralelki életét, most meg kellene keresnem,hogyan mozog, miként beszél stb. Ezek amesterkedések mindig idegenek voltaktőlem. Már első olvasás után ugyanannyitismerek a szerepemből, mint majd abemutatón, csak nem tudom és nem isakarom kifejezni, mert a be-fejezettség, akésztermék tudata lemerevítene a próbákidején. Akkor már jobb ez a látszólagdekoncentrált, lődörgő állapot, amelybendolgozni szoktam.

A színház mégiscsak mesterség. Éstársasjáték. Ez az antimódszer nem zavarja arendezőit és a kollégáit ?

- Kazimir Károlyt egyáltalán nem. Márismer. A többi rendező nagy többségénélpedig - akikkel színházon kívül dolgozom- én már eleve érdekesebb instrukciókattudok. Nem mintha én olyan zseniálislennék, ők pedig semmit se mondanának.Egy példa. Filmforgatás, a jelenetbenkezet kellett fognom valakivel. Ilyenbonyolult dologról volt szó. A rendezőtöprengett, töprengett, majd elkezdtemagyarázni, hogy nekünk itt valamiközeledést kellene kifejeznünk. Dnemcsak lelkileg, hanem fizikailag is.Közben csak bele kellett néznünk a for-gatókönyvbe, ott állt : kezet fognak. Meg-hajoltam a rendező felé, összecsaptam abokám, köszönöm szépen, igen, értem,nem kell, hogy végigmondja. És kezetfogtunk a kollégámmal. Hogy a part-nereimet zavarom-e ? Kérdezzen megszáz szÍnészt arról, hogy mi a színészetlényege, hogyan próbál ő, milyen elkép-zelései vannak a pályáról? Mindegyik el

fogja mondani a maga igazságát, ésmindegyik igaz is lesz, de egyik sem tel-jes. Zavarban tehát én is lehetek, mertegyetlenegy olyan gondolatot nem hal-lottam a színházról, amelynek ne lehetettvolna az ellenkezőjét is elmondani, kezd-ve Jouvet-tól egészen Tovsztonogovig. Az egy színházon belül uralkodó stílus

vagy szellemiség nyilván leszűkíti az érvényes-nek tekinthető elméletek körét. Mit jelent aThália Színház stílusa ?

- A Thália Színház stílusa KazimirKároly stílusa, aki szereti a mozgást éskitűnően koreografál. Sokan a szemérevetik, hogy amit csinál, abban Brecht isvan, Sztanyiszlavszkij is, mindenki. Sze-rintem ez nem baj. Hirtelen példaként ittvan Mestrović, ez a kiváló jugoszlávszobrász, aki aztán minden volt, csaknem egystílusú; a görögöktől indult, éseljutott Moore-ig. Kazimir senkit nemutánoz, ő kitalálta ezt a mozgásra éskülönböző technikai effektusokra épülőszínházat. •Merész bakugrásokat csinálmind térben, mind időben. Szíve joga. Aszínház az élet teljessége felmutatásánakegyik eszköze.

- A fokozott mozgás önmagában még nemstílus. Egy-egy produkción belül ez még nemteremt rendet. Ha elfogadjuk, hogy a klasszikus

balett formái kifejeznek valamit, és el-jutunk odáig, hogy megértjük a Béjart-féle stílust is, akkor már csak egyetlenlépés addig a szokatlan és nem stilizáltmozgásig, amelyet Kazimir csinál. Emel-lett az ő sajátossága még, hogy egy szituá-ciót háromféle módon jelenít meg. Elját-szatja a színésszel, zenét alkalmaz hozzá,és esetleg diát is vetít.

- Ezek az egyidejű effektusok• segítik. aszínészt ?

- Én ezeket be tudom kapcsolni ajátékomba. A színésznek az a feladata,hogy összekösse ezeket a dolgokat, hogyegyenlőségjelet húzzon közéjük. A csendesamerikai kapcsán azt írták a kritikusok,hogy vannak pillanatok, amelyeket Kazi-mir szétver egy diával, holott azt a han-gulatot rá kellene bízni a színész bensősé-ges játékára. Nekem elegem van a ben-sőséges színészi játékból a színpadon. Énelaludnék tőle a nézőtéren. Az úgy-nevezett „bensőséges" játék a televízióműfaja. Ott nyilvánvalóan az emberi arca legérdekesebb látnivaló. A tévéjátéktólmég azt is el tudnám fogadni, ha semmimást nem mutatna, csak emberi arcot. Dea színház más, ott mindig teljes alakotlátunk a „képen". S Kazimir rájött, hogy

az embernek két legeredetibb létezésiformája a teljes mozdulatlanság és akifejező mozgás. Ami közötte van, azlötyögés, kérődzés, semmittevés. Tartalmi tekintetben, a darabválasztás

szempontfából is eredetinek tar ja a Tháliát ?- Igen. Kazimir olyan témákat keres,

amelyekhez hozzá tud szólni.- Nincsenek nagy, klasszikusszerep-álmai ?

Például Shakespeare ?- Imádom Shakespeare-t, s rettenetesen

szeretném is játszani, de mindig aztlátom, hogy erőszakot tesznek rajta. Azangolok persze nem, de hát Shakespearevégül is az övék.

- Igen. Van mondanivalójuk általa. Ez szép. De nem tudom pontosan,

hogy mi kell az embereknek. Azt tudom,hogy jobban szeretnek nevetni, mint sírni.Ebben az egyben vagyok biztos, semmimásban. Hogy mit értenek meg, és mitszeretnek: ha nem zavarják meg őket,vagy ha megzavarják, ha az előadásnyomot hagy bennük, vagy ha másnapmár arra sem emlékeznek, mit láttak?...mindezt nem tudom. Arról beszélni, hogymilyennek kell lennie a színháznak,véleményem szerint meddő dolog. Anéző legalább annyira válságban van,mint a színház. Ezért kell keresni, tapo-gatózni, kipróbálni mindent az égvilágon.És ez folyamatban van. Magyarországonkülönböző stílusokat játszanak. A Víg-színház nem azt játssza, mint a Madách,pedig azt hiszem, ez a két színház hason-lít egymáshoz legjobban. Úgy lá ja, hogy a magyar színházakban

kialakultak olyan együttesek, amelyek egységesfelfogást képviselnek ?

- Ezt nem állítom ilyen határozottan.Ilyenek csak úgy jöhetnének létre, ha aszínházak szabad társulások lennének.Ehhez viszont fel kellene bontani ajelenlegieket, ami fából vaskarika.Ugyanis ha senki nem tartozna sehova, demindenki mehetne bármelyik színházba,akkor kezdődne az igazi probléma. Mertmi szerint válogatódnának össze újból aszínészek? Ha tőlem megkérdeznék, hogykikkel szeretnék együtt játszani, akkormegnevezném az ország húsz legjobbszínészét. S ez a húsz színész tízszínházban van. Belőlük alakulna egyválogatott csapat. S akkor azt a válogatottcsapatot is vezetnie kellene valakinek.Aki pedig vezet, az mindenképpen utatmutat, irányt szab. Előbb-utóbbkiújulnának az ellentétek. De ettől el-tekintve nem hiszek abban, hogy azország húsz legjobb színésze csinálná a

legjobb színházat. Szerintem ez az opti-mális megoldás, ahogy most van, ebben apillanatban.

A jelenlegi sínházi rendszerben tehátnincsenek alapvető bajok?

- Rettenetes bajok vannak. A magyarfutballról naponta cikkeznek, boldog-boldogtalant megnyilatkoztatnak. A szín-ház nem ilyen középponti kérdés, sokkalcsendesebben folynak a dolgok, deugyanazok a problémák. Vannak szín-házak, ahol szabályosan kéttéoszlik atársulat, fele az igazgató, fele a főrendezőhíve. És vannak színházak, ahol még többpárt működik. Így nemhogy szín-házat, dejó előadást sem lehet csinálni. Ha énelkerülnék egy ilyen színházba, akkor ispárton kívül maradnék. Nem azért, mertsemleges természet vagyok, hanem azért,mert ha csináljuk a dolgot, akkor csináljukúgy, ahogy az erőnkből és aképességeinktől telik. Ehhez nem lehetköze annak, hogy én őt irigylem-e vagynem, haragszom-e rá vagy nem, hogy ő afőrendező barátja, ő meg az igazgatóé.

- A Tháliában mi a helyzet ebben a vonat-kozásban?

- Nálunk kiváló csapatjáték van. Azegyetlen színház, ahol nem veszeksziksenki. Nincsenek klikkek vagy pártok. Azthiszem, nálunk a hozzám hasonlóangondolkodó emberek jöttek össze, akikrendben, nyugodtan akarják végezni adolgukat, és belátták, hogy az adotthelyzeteket elfogadni is lehet, nemcsakmegkérdőjelezni. Mert a kérdőjelekreválaszolni is kell. Ha a színész meg tudnámondani, hogy ha nem így, akkor hogyan,s nem kezdene el dadogni, nem csak azthajtogatná, hogy a instrukció, amit kapott,marhaság; ha nem ez lenne alegértelmesebb válasza, akkor jogosanélhetne kifogásaival. De a színészek sze-retnek minden ellen ágálni és tiltakozni, skikérik maguknak, hogy a rendező jobbantud valamit, mint ők. Kérkednek azzal,hogyan tudnak egyik figurából a másikbabújni, istenítik azt a tulajdonságukat, hogymindig mások és mások tudnak lenni,ugyanakkor a magánéletben olyanlehetetlen magatartást képviselnek, hogylegfeljebb eltörni lehet a gerincüket,hajlítani nem. Kiállnak olyan dolgokmellett, amelyekről fogalmuk sincs. Aszínészeknek legalább hetven százalékaebben a kórban szenved,

- Mindennek ellenére Magyarországot akiváló színészek hazájaként emlegetik a külföldiszakvélemények is .. .

- Sok jó színész van Magyarországon,

de ez a sok jó színész alig-alig alakítható.Ha megjelennek a televízióban, a filmenvagy a rádióban, mindenki előre tudja,mit fognak csinálni. Már a rendező istudja, akivel évenként néhányszor együttdolgoznak. Amikor megpiszkálják egykicsit a színészt, s azt mondják neki, hogyhagyd el, amit megszoktál, abban apillanatban összeomlik kicsiben az egészmagyar színjátszás.

- Említette, hogy ösztönös színész, akineknincsen próbamódszere. De bizonyára ismeria tudatosak, munkáját.

Elméletben igen. A tudatos színésztisztázza, hogy lélektanilag honnan indulel, hova jut. Hány nagy fordulópontja vana szerepnek, ezek itt és itt lesznek. Azelső időtartamban tempó kell, majd jönegy váltás, olyan hatás éri, amelytől lekell lassulnia. Ha virulens volt az első

részben, a másodikban kissé a melankóliafelé megy majd, de lesz még két felfutásaezen a szordinós hangulaton belül. Állí-tólag így fel lehetne építeni egy szerepet, sbeszélnek is róla, de én nem látom, hogy aszínészek hasonlóan dolgoznának. Egy-szerűen a szituációt játsszák. Vagy a mon-datokat.

s ön mit játszik ?Azt hiszem, a folyamatot. De ez nem

az én érdemem. Kazimirnál olyan hely-zetbe kerül a színész, hogy egyszerűenadott, amit tennie kell. Ő úgy komponáljameg a szituációt, hogy abban rátalálok azegyetlen megoldásra, vagyis arra, amit őelképzelt, és ami illeszkedik az egészbe.Kazimir színészenként tudja, hogy kitmilyen helyzetbe lehet hozni, és milyenbenem. Nagyon jó hatáselemző készségevan.

Haumann Péter (Puskin) Kaló Flóriánnal (Zsukovszkij) Koroszti l jov: A kőszobor léptei c.d rá má já b a n (J óz s e f A t t i l a Szí nhá z) ( I k l á d y Lá sz l ó f e l v é t e l e i )

- Mások is rendezik a színházban ?- Nagyon ritkán. Rendszeresen nem

dolgoztam mással.Simának, zökkenőmentesnek érzi eddigi

pályáját ?- Amit eddig elértem, azért a kisujjamat

sem kellett mozdítanom, a szerepekegymás után adódtak. Nem voltam sohamellőzött, nem szenvedtem meg apályáért. De a pályán annál inkább. Szin-te napról napra. Nekem rettentő erőfe-szítés a színészet. Szokták írni, hogy vanbennem valami belső tűz. Férfiasan elá-rulom, hogy erről szó sincs. Nagyon lassúreflexű ember vagyok a magánéletben.Nehezen kapcsolok, lassan váltok, lelas-sult az életmozgásom. A színházon, aszakmán kívül nem marad energiám sem-mire. Elképzelhetetlen, hogy eljárjak aklubokba, vagy baráti köröm legyen,akikkel rendszeresen találkozom.Egyáltalán: lehet, hogy kevés azenergiám, bár emlékszem, volt olyankéthetes idő-szak, amikor nem feküdtemle. Nappal forgattam a Mérsékelt égövet aBörzsönyben, minden este játszottam aszínházban, éjszaka pedig a Valaki asötétben című tévéjátékon dolgoztam aHűvösvölgyben. És bírtam. Tehát inkábbaz lehet az igazság, hogy a szakmamindent kivesz belőlem. És akkor is, haéppen nincs hajsza. A színházi előadásokután például olyan forró vagyok, hogynyugodtan sétálhatok egy szál ingben,mínusz húsz fokban akár egy óra hosszat.

- Ennek a felfokozott állapotnak nem érzikáros hatásait?

- Hét évvel ezelőtt egyszer bementem atévébe verset mondani, és azt hittem,hogy súgógépről elmondhatom. Kiderült,hogy nem telerecordingra veszik, hanemfilmre, és bele kell mondani a kamerába.Négy sűrűn gépelt oldalon Juhász Ferenc.Öt perc alatt megtanultam, kétszerielolvasás után. Később megszámoltam, aversben százhetven-négyszer fordul elő akristály szó, különböző variációkban. Eztma már végszükség esetén sem tudnámmegtanulni. Föladnám.

- Sokat szerepel filmen, tévében, szinkron-ban, rádióban. Mindezek a lehetőségek jelen-tenek-e az Ön számára művészi kielégülést?

- Igen. Ezek a feladatok is izgatnak, havalóban feladatok. Jancsóra példáulgyakran panaszkodnak, hogy kiszolgál-tatja a színészeit a koreográfiának. Én eztis tudom élvezni, mert itt is érzem, hogyegy határozottan kialakított szituációbanvalósulhatok meg. S nem igaz, hogyJancsónak nem kellenek színészek.

Szerepeket ő is színészekkel játszat. Máskérdés, hogy aztán a háttérben még so-kan keringenek. De ha nekem az a dol-gom, hogy szavak nélkül eljátsszam,hogy kihez tartozom, kihez nem, azengem izgat.

- Szokott visszaadni színházon kívüli meg-bízásokat ?

- Egyszer lemondtam egy reggel nyolcórai szinkronfelvételt, amelyben kétmondatom lett volna. Végre aludniszerettem volna legalább fél 10-ig.Visszahallottam, hogy én lenézem őket.Ezután három évig nem hívtak a szink-ronba. Önt azokhoz a színészekhez sorolják, akik

saját egyéniségükre szabják a szerepeket. Amásik csoportba tartozók állítólag igyekeznekeltűnni a szerepben, „belebújni a bőrébe". Mia véleménye erről a felosztásról? Szerintem a jó színész a saját

egyéniségét mindig benne hagyja azalakításban. Tudattalanul, de bennehagyja. Nem lehet tisztán eljátszani egymásik embert, ilyen nincs. A figurabőrébe nem lehet belebújni, a szerepetnem lehet úgy láttatni, ahogy az le vanírva. Eleve rossz, ha egy színész semmimást nem akar megmutatni, mint amiírva áll. Tükröt kell tartani, de nem tisztatükröt. Vagy homorút, vagy domborút,de minden-féleképpen kell valamitorzulásnak lennie. Lehet, hogy ez azegyéniség nyoma.

*

- Haumann Péter hét évig játszott vidéken, sezalatt csak a szűkebb szakma tartotta számon.Amikor felkerült Pestre, a televízió szinte egycsapásra ismertté és elismertté tette. Mit jelentÖnnek a tévében szerzett népszerűség ?

- Amíg olyan szerepeket kínálnak fel,amelyek valóban rangos vállalkozásnakszámítanak, addig nagyon kellemes érzés,és örülök neki. Szerencsémre többnyirejó minőségű, komoly feladatokkal kezd-tem a képernyőn; például a GyurkóLászló által átdolgozott Bűn és bűnhődésvizsgálóbírójával. Egyszer-kétszer becsú-szott olyasmi is, amit talán nem kellettvolna elvállalnom. Elsősorban anyagimeggondolások miatt gyengültem el.Nincs lakásom, pénzt kell kerítenem.Hogy jól tudok dolgozni a televízióban,azt egyébként éppen a vidéki gyakorlat-nak köszönhetem. A vidéki színházak sok-kal nagyobb tempóban dolgoznak, mint apestiek, sokkal inkább egymás utánkövetkeznek a szerepek, tehát meg kelltanulni a koncentrált munkát. A pesti

színészek nagy része pusztán pénzkere-seti lehetőségnek tekinti a tévét, és ennekmegfelelően lazítva dolgozik. Ha sike-rem volt, azt, úgy hiszem, annak köszön-hetem, hogy mindig felkészülten mentemel a felvételre, hogy vidéki szorgalmamés állóképességem kamatozott.

- A vidéki évek tehát jó hatással voltakszínészi fejlődésére. A z állóképességgel kap-csolatban mire célzott?

- Arra, hogy én meg tudtam magamőrizni vidéken is, ahol nagyon könnyen ellehet veszni. Sok kollégám jó megjele-nésű, egészséges, tehetséges színészkénthagyta el a főiskolát, és tönkrement,szétesett vidéken, mert nem bírt magáravigyázni. Nekem is volt egy olyanperiódusom, amikor el akartam menni apályáról, mert gyenge voltam, és úgyéreztem, hogy nem bírom tovább Deb-recenben. Ha akkor nem érkezik meg apécsi szerződés, nagyon könnyen lehet,hogy ma már nem vagyok a pályán.Idejében jött egy szerencsés váltás, és ezéletben tartott. Megbíztak bennem, gyor-san jó szerepeket kaptam, de nem min-denki ilyen szerencsés.

- Milyen veszélyei vannak a vidéki színésziéletnek ?

- A színházak erőfeszítései ellenére avidéki színészeknek többnyire nagyonnehéz a szociális helyzetük. Én ugyankaptam annak idején Pécsett színész-lakást, de fűthetetlen volt, és a poharambabelefagyott a víz. Most már tudom, vanközponti fűtés, tehát ezt megoldották.Korábban Debrecenben nagyon drágaalbérletekben laktam, azóta épült ott isszínészház. De vannak helyek, ahol ma iskatasztrofálisan élnek a színészek, példáultörülközővel a vállukon járnak aszínházba reggelente, és ott borotválkoz-nak, mert egyes szobákban nincs víz.

Nagyon nehéz különválasztani a mun-kakörülményeket és a létrejött produk-tumot. Különben sem tudom, szorosanművészi problémának számít-e, hogy asajtó nem figyel eléggé a vidékre; hogyegyetlen színháznak kell kiszolgálnia aváros minden rétegét, a középkorúértelmiséget, az egyetemistákat, az opera-és operettrajongókat; hogy az egymást érőprodukciókban elfáradnak a színészek;hogy az en suite-rendszer idegölő őrület.Folytassam? És vannak nehezebbenmegfogalmazható nehézségek is. Azemberek együtt élnek a klubban, apróbákon, az öltözőben, a tanácsi ebéd-lőben, mindenütt. Már egymás fehér-neműjét is ismerik. Nincs meg az a dis-tancia közöttük, ami ahhoz kellene,

hogy tisztelni tudják egymást. Nincs megaz életmód, amelyben egy ember át tudjagondolni a maga személyiségét.Összefolynak a percek, a próbák egy-másba érnek, mert a szakszervezet általmeghatározott szabad időt két előadásvagy próba és előadás között becsületbőlnem tartják. Hiszen végül is dolgozni kell.Ez szegényes virtus, de nagyontiszteletreméltó. Csak a pesti szerződés jelenthet kitörést

ezekből a körültményekből?- Igen, általában. Bár meg vagyok

győződve arról, hogy ott helyben is lehetvalamit változtatni. Talán nem Lel-

annyit a klubban maradni esténkéntelőadás után. Igaz, beleszól abba az is,hogy nincs otthon, ahol meleg lenne.Akkor azt mondom, hogy a megivottkonyakok helyett meg kell szerezni ajobbik albérletet. Mert nagyon kevésszínésznek sikerül egy elhatározásbólfeltörni Pestre. A szerződések számaugyanis véges. És itt van a másik prob-léma. Pesten rosszul értelmezett humá-numból nem tudnak felmondani embe-reknek. Családja van, sír a gyerek, köhögaz asszony, pedig esetleg öt kiválóbb lennehelyette vidékről. Nem is tudom, hogy kitsajnáljak jobban. A nézőt, aki estérőlestére a rosszabbat kapja, azt, aki-nekköhög a felesége, vagy azt, aki a helyérefeljöhetne. De tulajdonképpen nem isPestről van itt szó, hanem a jobb alkotólégkörről.

- Pesten biztosítva látja a megfelelő lég-kört éséletmódot a s z ínészek számára? Talán egy fokkal jobban, mint vidé-

ken. De lényegében itt is kapkodva,hebrencs módra készül a legtöbb produk-ció. Még akkor is, ha első pillantásra úgytűnik, hogy műhelymunka folyik. Azigazság az, hogy senki nem figyel amásikra, szőrmentén bánnak egymással azemberek. Ez épp az ellentéte a vidékihelyzetnek. A másik véglet. Mert az semnormális, hogy mindenki rohangál a tévé,a rádió meg a filmgyár között, és nemmarad ideje, hogy átgondoltan kezdjen e g y

szereppel foglalkozni. Figyelem magamatis, hogy mennyire az érzeteimre hagyommagam a próbák folyamán, s hogymennyire nem fundálom ki igazán adolgokat. Pedig el kell következnieegyszer, hogy azt mondjam : idáigügyesen ment egy-két dolog, de mostideje, hogy a szó legjobb értelmébenmesterember legyek, aki nemcsakönfeledten játszik, hanem hozzáértőenképes elemezni a megoldásait, és a hatást,amit ezekkel elér.

- Milyen segítséget vár vagy kap ehhez arendezőktől?

Egyszer megpróbáltam egy fazekas-koronggal dolgozni. Nagyon nehéz volt.Amíg az ember felteszi a korong közepéreaz agyagot, addig rendben van, mégalaktalan a massza. Aztán forgatni kell akorongot, és felfelé húzni az agyagot, dekoncentrikusan, különben levágja magát akorongról. Ha az ember türelmetlenkedik,és egyet ide, egyet oda vág, annálrosszabb. Csak selymes kézzel szabadfelfelé húzni, hogy kiadja a formáját.Hasonló bánásmódot várok a rendezőktől.

- Pécsről a Huszonötödik Színházhozszerződött. Választott vagy választották?

- Azt hiszem, a vonzalom kölcsönösvolt. Gyurkó baráti köréhez tartoztakolyanok, akik nekem is barátaim voltak.Ok hívták fel a figyelmét énrám. Boldo-gan jöttem, mert szeretem a dinamikusszínházat. Gyurkó színháza ilyen akartlenni. Két évad után mégis megvált a színháztól.

Csalódott ?

A Szókratész védőbeszédéért példáulhálás vagyok a Huszonötödik Színház-nak, mert az úgy volt modern, hogy igazvolt. Es amikor visszaemlékezem olyandolgokra, amelyeket hamisnak tartottam,nem akarom megbántani a színházat.Nagyon keményen dolgoznak, és adjaisten, hogy megtalálják, amit keresnek. Éntöbbször jelentkeztem, hogy beszéljükmeg a kételyeimet, hiszen az íratlanalapszabályokban benne volt az is, hogyegyütt fogunk színházat csinálni. Oklemondtak erről. Kezdtem úgy érezni,hogy fejjel megyek a falnak, mert velemszemben egészen más elképzeléseik vol-tak. Végül is a játékstílussal vagy a tartalmi

célkitűzésekkel nem tudott azonosulni ?

Úgy éreztem, hogy a formai megol-dások jobban izgatták őket. Totális szín-házat akartak csinálni, ahol a színésztáncol, énekel, akrobatizál, s ezt akartákösszekapcsolni a politikai, közéleti szín-ház fogalmával. Ez nagyon tisztességesdolog, de ebből a kísérletből számomranem jött létre a színház varázsa. Van egy emlékem cr Tou U igaztalan

haláláral kapcsolatban. egész előadás tetszett, delegiobban Ön az apa szerepében, merttalálkoztam egy hap'omáuyos értelemben kitűnőszínéssl el, aki a mozdnlatok artisztikumávaltudta kifejezni magát. Én meg úgy éreztem, hogy becsapom

a közönséget csinos, de nem igazán jódolgokkal. Elkezdtem ebben a szerep-

ben csinálni valami egészen mást, ami-nekaz előadáson már csak romjait lehetettlátni, mert leállítottak, mielőtt kiderültvolna, hogy az én elképzelésem rossz-evagy jó. Máig sajnálom azt, ami ebből aszerepből kimaradt. Úgy hiszem, az amozgásrendszer, amire én kísérletettettem, szervesebben kapcsolódott volnaaz egész darabhoz. A következőről voltszó: az apa és a lánya között a képzeletszintjén megelevenedik egy beszélgetés.Az apa ekkor már befutott ember, azigazság letéteményese, aki a lányáról csakannyit tud, hogy szörnyű vétket követettcl. Az apa álmában hadakozik ezzel adémonnal, a lány szellemével; ebből aszínpadon végül maradt egy viszonylagcsinos kardmozgás. Töredéke annak arendszernek, amelyet úgy próbáltamkikísérletezni, hogy az apa és a lánya nemállnak szemtől szemben, hanem atekintetük - képletesen szólva - meg-hosszabbítása olyan lett volna, mint azábrázoló geometriában a kitérő egyenesek.Így a térnek két különböző síkján éspontján állhatnak, bár természetesenegyütt vannak a színpadon. Ebben ajelenetben meglehetősen hosszú szöve-geink voltak; amelyek alatt szerettemvolna végigvinni egy lassított mozgást,úgy, ahogy a sportversenyek lassítottfelvételein láthatjuk az utolsó másod-perceket. Félelmetes drámai erő rejlikebben a megoldásban, egy egész jellemfeltárulhat egyetlen ilyen mozgássor alatt.És ennek során eljutottunk volna oda, ahola két kitérő egyenes, a tekintetünk amegértés pillanatában találkozik, hogyaztán ismét szétváljon. Ez már egyrendszer lett volna. Viszont amennyi eb-ből a néző elé került, legfeljebb csinosságvolt. Csak álltam, és próbáltam az üres lég-be függeszteni a szememet, a lámpák iszo-nyatosan bántottak, úgyhogy mondanomsem kell, hogy nem az átéléstől kezdtemel könnyezni. És szidtam magam, amiértbecsapom a közönséget.

- Úgy mondanám, hogy kiérleltebbszínház után. Művészileg, de a szó szorosértelmében is. Például szeretem apróbafegyelmet.

Hogyan került a József Attila ,Színház- hoz?- Elmentem a legelső menyasszonnyal,

jelentkezett, aztán együttélés közben azthiszem, megkedveltük egymást. Énlegalábbis jól érzem magam. ÉrtemBerényi Gábor célját, aki ráncba akarjaszedni a kissé már fáradt társulatot, hogynagyobb öntudattal végezzük a munkát.

- A József Attila Színházban A kőszoborlépteinek Puskinja volt az első szerepe. Akritikák meglehetősen fanyalogva fogadták.

- Először fordult velem elő, hogy nemharagudtam a kritikára. A kritikusokugyanis a premiert látták, és azon engema színpadra lépés előtt két perccel elfogottvalami félelmetes pánik, ami teljesen szo-katlan volt. Hiába, az új színházban valódebütálás izgalma .. .

- Némelyek azt kifogásolták, hogy fizikailagsem felel meg egy Puskin-szerepnek.

- Aki ezt írta, nem ismeri Puskinverseit és levelezését. Nyilván a közis-mert Puskin-portré után ítél, amely úgyábrázolja a költőt, ahogy mi Petőfit,szakállasan, lobogón, romantikusan. Pus-kin valójában nevetségesen alacsony volt.De azt hiszem, hogy ez huszadrangúkérdés különben is. Sajnálatos, hogyművészi vonatkozásban tárgyalták ezt.

- A pánikon kívül nem érzett problémákat aszereppel kapcsolatban?

- Ennek a darabnak kétségtelenül van-nak gyengéi. De szörnyű, hogy a próbafolyamán a színészek miket tudnak mon-dani egymásnak. Hogy a darab ilyenrossz, a szerep meg olyan. Én ki akartamvédeni ezt a helyzetet, és a fürdővízzelkiöntöttem a gyereket is: túlságosanönfeledten szaladtam bele a szerepbe, ésigyekeztem olyasmit is eljátszani, amiheznem volt matéria, nem volt szöveg. Mertbár a darab nagyon tisztességes, nemszervesek a jelenetei és a párbeszédek.Nagyon ki van mondva benne minden,ami etikai szempontból rendkívül pozitív,de kissé didaktikus. Á premiert követőnegyedik-ötödik előadásra aztán rájöttemminderre, összeráztam magam, és attólkezdve azt hiszem, lényegesen jobb azegész alakítás.

- Egyre inkább úgy tűnik, hogy Ön határo-zottan elemző alkat. Beszélgetésünk elejénmégis éppen a kellő tudatosság hiányárólpanaszkodott.

- Vannak olyan periódusaim, amikorhosszan és talán szabatosan is tudokbeszélni a színészet lényegéről. De azutóbbi időben mindig bedöglik az effajtaigyekezetem. Úgy érzem, hogy mostaná-ban nagyon keveset tudok a szakmámról,talán mert annyi minden történt velem.Most megint egy kicsit csöndben vagyok,s várom azt a pillanatot, amikor összeállvalamilyen nézetem a színházzalkapcsolatban. De azért figyelem magam,és bízom benne, hogy a majdanimegfogalmazásból magasabb fokonkerülök ki önmagam előtt.

- Ezzel a belső bizonytalansággal függ összeerős hajlama a vándorlásra ? Igaz, hogy jövőévadra a Madách Színház szerződtette ? Igaz. Azok közé tartozom, akik

esküsznek Ádám Ottóra. Ő most találtelég érettnek ahhoz, hogy meghívjon atársulatába. Boldogan megyek. Amipedig a változásokat illeti: azokra biz-tosan szükségem volt és van, ha úgyérzem, hogy nem vagyok igazán ahelyemen. A színész egyénisége éslehetőségei ugyanis nemváltoztathatatlanok. Tehát alapvetően optimista természetű, és

hisz folyamatos szakmai fejlődésében ? Amikor Lukács Györgytől megkér-

dezte Illyés Gyula, mi a titka annak, hogyidős korára szellemileg változatlanulfriss, a filozófus ezt válaszolta: sohasemmagamra figyeltem, hanem mindig arra,amit meg kell csinálnom. Hát én is ígyvagyok ezzel. Ez nem optimizmus. Havalahol nyomaszt a környezet vagy aszituáció, akkor nem siránkozom anyírfásban, mint a Csehov-darabok sze-replői, hanem fogom magam, és tovább-megyek. Remélem, hogy közben fejlő-döm is.

- A színházat többre tar ja az egyéb színészimunkalehetőségeknél?

- Szeretném, ha előbb-utóbb olyanszínházi konstrukciónk lenne, amely azegyetlen jó lehetőséget biztosíthatná aművészi munkára, mert jelenleg sem atelevízióban, sem más fellépési helyekennem folyik igazán gondos, elmélyült te-vékenység. S akkor az anyagi áldozatot is vállalná?- Egészen biztosan tudom, hogy akkor

vállalni fogom. Amikor ez bekövetkezik,várhatóan már lesz lakásom, tehát mintmár mondtam, valószínűleg megenged-hetem magamnak, hogy „erkölcsös"legyek.

- Nem gondolja, hogy az ideális társulatutópia?

- Hiszek abban, hogy egészen külön-böző egyéniségek is tudnak közös szel-lemi légkört teremteni, amelyben lehet-ségessé válik a kölcsönös bizalom. S eb-ben a hitemben megerősített a RoyalShakespeare Companyvel való találkozás.Megdöbbentő volt a felkészültségük, aszakmai biztonságuk, ahogy a szavakkalés a testükkel egyaránt képesek betöltenia teret. Végre megértettem a Szentivánéjiálmot. Az első felvonás után csak ültem,és nem tudtam tapsolni. Többet éreztem.Boldogságot, hogy van jövője a mester-ségemnek.

Mészáros Tamás

SZÁNTÓ JUDIT

Brook „Orghast"-jaIránban

Peter Brook párizsi Nemzetközi SzínháziKísérleti Központjának működéséről,első bemutatóiról már sok hírt közölt amagyar sajtó, mely a nagy művész mun-kásságát megkülönböztetett figyelemmelkíséri. Igy megjelentek közleményekarról az Orghast című produkcióról is,melyet a társulat az 1971-es persepolisifesztiválon mutatott be. Az OrghastPersepolisban címen A. C. H. Smith angolíró-újságíró, aki a kísérleti központ mun-kájában kezdettől részt vett, 1972-benigen érdekes könyvet publikált, melybőlösszefüggő kép bontakozik ki - ha nem isa produkcióról, de a vállalkozásról min-denesetre.

A produkció ugyanis - noha A. C. H.Smith hosszú fejezeteken át részletesenismerteti - leírásokból valójában meg-ismerhetetlen. Immár tudunk róla min-dent - tudjuk, hogy magvául a Promé-theusz-mítosz szolgált, hogy célja a fényés a sötétség erőinek megütköztetése és afény győzelmének hirdetése volt, hogyAiszkhülosz és Seneca drámáiból tartal-mazott részleteket, hogy négy nyelvethasznált fel: latint, ógörögöt, az óperzsarituális nyelvet, az avesztát, és mindenek-előtt a Ted Hughes angol író által fel-talált orghastot. Tudunk valamit zenéjé-ről, koreográfiájáról, cselekményéről -csak épp a lényeges kérdésekre nincsválaszunk: előbbre vitte-e az Orghast aszínház fejlődését, érvényes ösvénytmutatott-e magának Brooknak, az alkal-mi társulatnak vagy épp a világszínház-nak ? Lesz-e folytatása, és érdemes-e foly-tatni? A kritikai visszhang rendkívülellentmondásos, és látni a színjátékotmagát soha többé nem lehet; Brook újkorszakának egyik művészi alaptétele,hogy a színház varázsa egyszeriségében,megismételhetetlenségében rejlik - min-den ismétlés csak ront, merevít, torzít azelért eredményeken.

A könyv érdekessége azonban nem isaz, amit az Orghastról magáról megtud-tunk. A. C. H. Smith könyve elsősorbannem szakkönyvként izgalmas, hanem -részben a szerző szándékától függetlenül- mintegy tragikomikus kalandregény-ként olvastatja magát, egy új, a 20. szá-

világszínházzad bonyolult viszonyai között kerengő,bizarr Don Quijote viszontagságairól. És akönyvet letéve az embernek az az érzésetámad : lehet az Orghast akármilyen, jó vagyrossz, zseniális vagy alapvetően elhibázott- Az Orghast Persepolisban elvetéltvállalkozás, szélmalomkaland a 20.században.

Miért éppen Iránba?

Mindenekelőtt tisztában kell lennünk az-zal, miért ment Brook éppen Iránba. Azempirikus válasz ugyanis, hogy a meghí-vás a vezető iráni televíziótársaságtól mintfinanszírozótól, épp kapóra jött, Brookesetében nyilvánvalóan nem elegendő; elviokok nélkül soha rá nem állt volna. Magaígy határozza meg ezeket az elvi okokat:„Irán átmeneti ország múlt és jelen között,félig Keletből, félig Nyugatból gyúrtfortyogó massza . . . ide viszek egyformátlan, félig kész anyagot és egycsoport színészt. És e két szituáció szem-besül majd, a maga meztelen lényegé-ben .. . Kísérleti központunk egyik hivatásaugyanis éppen az, hogy új meghatározástadjon a vándortársulat fogalmának."

Vagyis, mint A. C. H. Smith hozzáteszi :ellentétben a szokásos fesztiválok szokásosvendégtársulataival, melyek né-hány napraodarepülnek, eljátsszák készprodukcióikat, majd visszarepülnek, ez atársulat mindenütt „nyitott" akar marad-ni,munkáját elvszerűen szolgáltatva ki a helyihatásoknak. Ezért Brook csak úgy fogadtael a meghívást, ha az kiterjed több hónaposelőzetes iráni tartózkodásra és helyi, irániszínészek szerződtetésére is, akikkel aztán„a párizsi törzsgárda" közösen készül felaz Orghast összesen két előadására.

Ezeket a lehetőségeket Brook meg iskapta, de ugyancsak előre tisztázni kell aztis : milyen hatásokat tartott kívánatos-naka maga és emberei számára, illetve mifélehatásokat kívánt, mintegy ellen-szolgáltatásképpen, kisugározni? Brookebből sem csinált titkot; az (IV meg-alkotóját ezúttal, pályája jelen szakaszá-ban, a színház ősi, egyetemes, mindenember számára egyaránt hozzáférhetőforrásai érdeklik, a politikai-társadalmiszínház kívül esik az adott kísérleti fázislátókörén. „Tudjuk, hogy mindenütt avilágon a társadalmi problémák-hozkapcsolódó színház az érintettekbőlérdeklődést vált ki. Ez a fajta színháznagyon egészséges, de kutatáson, kísér-letezésen mi nem ezt értjük. Vannak ritkabecsű dolgok -- zenefoszlányok, bizonyosgesztusok -, amelyek minde

nütt mindenkihez utat találnak. Azorghastban és a görögben mi azt kutatjuk,vannak-e olyan ritmusok, az igazság-nakés az érzelmi elkötelezettségnek olyanformái, amelyek a normális csatornákmegkerülésével is közvetíthetők.Meglehet, nincsenek. Az is meglehet,hogy teljesen téves alapról fogunk azegészhez. Ez minden kísérletezés tisz-tességes kockázata . . . Általában vévecsak a lényegileg politikai jellegű társu-latoknak van közös koncepciójuk arról,hogy miért is játszanak színházat a többiembernek. Gyakran éppen ez a legna-gyobb erősségük. Ha megkérdezzük őket:miért vagytok itt? - a közösség nevébentudnak válaszolni. Szomorú, ha nemtudunk azonos meggyőződésre találnipolitikai térszákon kívül."(Kiemelés tőlem - Sz. J.)

A kapcsolatteremtés dilemmája

De tulajdonképpen lehet-e ilyen azonosmeggyőződést kialakítani apolitikus,tisztán művészi elvek alapján? Ésmindenek-előtt elérhető-e így Brookelsőrendű cél-ja: a helyi közösségekkelvaló kapcsolat-teremtés ? Aztmondhatnánk: ez a művészileg nagyonbecsületes gondolatsor, egy az elértfantasztikus sikereken meg-telepedniképtelen szellem mélyen átérzett hitvallásamár magában hordozta az iráni vállalkozáscsődjét. Mert Brook társulata Iránbanroppant paradox helyzetbe került. Azelmaradott, feudális hagyományoktólnyűgözött ország gyanakvó ésbürokratikus hatóságai az első perctőlrossz szemmel nézték őket, a társulatotmesterségesen elszigetelték, munkája elé alegkülönfélébb adminisztratív gátakatállították -- és ugyanakkor a művészek,minden becsületes szándékuk ellenére, anéppel, a haladó erőkkel jóformánsemmiféle kontaktust nem tudtakteremteni, és nyújtottak különlegesművészi csemegét néhány ezernyi, a honielitből és a fesztiválok, mint turisztikaiattrakciók vagyonos törzsközönségébőlverbuvált nézősereg számára.

A persepolisi fesztivál ugyanis teljesellentmondásban van az iráni nép életével,helyzetével, problémáival. A sah, akiországát a Közép-Kelet Svájcává akarjaváltoztatni, és egyben a nemzet-köziporondon is híveket akar szereznipolitikájának, nem sajnálja a befektetést:az Orghast pl. kapott 60 000 font szub-venciót, és hozott 2000 font bevételt. Ígyaztán a legendás szépségű színhelyeken,Darius, Xerxes és Artaxerxes sírjai terü-letén évről évre megjelennek az európai

és amerikai avantgarde olyan képviselői,mint Grotowski, Victor Garcia, joeChaikin, André Gregory, az Open Theatre,a Bread and Puppet Theatre, jeromeSavary Grand Magic Circusa - de ez anemzetközi színházi divatrevü teljesenidegen a környezettől, melyben felvonul.Helyi megtermékenyítő hatásról, olyanértelemben, mint a párizsi NemzetekSzínháza vagy a londoni VilágszínháziSzezon esetében, itt beszélni sem lehet.Egzotikumként mutatják be még a perzsanépi színjátékokat is, kiegészítőprogramokon, a turistaelitnek, és, mint A.C. H. Smith írja, „néhány shirazi munkást,akik nem tudták megvenni az egy napifizetésükért árult jegyeket, és meg-próbálták, hogy egy háztetőre fölmászvaingyen nézzenek meg egy ta'ziehet (ha-gyományos perzsa népi játék - Sz. J.), arendőrség el is kergetett."

Nos, a nemzetközi avantgarde e dísz-szemléjébe sorakozott be 1971-ben PeterBrook is, azzal a különbséggel, hogy őőszintén hitte, több hónapos iránitartózkodásuk alkalmas lesz e helyzetvisszásságainak kiküszöbölésére, a tartósés mély kölcsönhatás módjainakmeglelésére. A fogadtatás reményeketkeltett: az előzőleg a helyszínen márösszetoborzott perzsa színésztagok szer-tartásos fogadtatásban részesítették aPárizsból érkezett ismeretlen kollégákat.Tisztító rózsavízzel hintették meg, töm-jénnel szórták be őket, majd a Korán alattkellett elsétálniok, hogy bölccsé váljanak,s végül fáklyát nyomtak kezükbe, hogy azigazság megvilágosodjék előttük.

Távol a világtól

Bizony, ez az igazság hamar fel is deren-gett. A gárdát minden lakott helytől távol,egy a sah tulajdonában levő fény-űzőmotelbe szállásolták el, ahol gondosanügyeltek minden lépésükre. Pedigtényszerűen vajmi kevéssel szolgáltak ráerre a bánásmódra: politikailag nyilván-valóan haladó szemléletű, de a politikaitevékenységtől tartózkodó művészekrőlvolt szó, akik pusztán másszerűségükkel,nyíltabb, fesztelenebb viselkedésükkel-szokásaikkal, no meg sajátos művészitevékenységükkel hívták fel magukra afigyelmet. Ezért is rejlik objektíve némiirónia Brook kommentárjában, mikor aLiving Theatre brazíliai letartóztatásánakhírére így inti embereit: „A Living Theatreelment Brazíliába, ahol veszedelmes titkosrendőrség működik. Azért mentek, hogyszínházat játsszanak, de a

rendőrségnek úgy tetszett, hogy bajtkeverjen. Van egy egyszerű dolog, amitszínészekkel mindig meg lehet csinálni:marijuanát keresni rajtuk. Most börtön-ben vannak, és kínozzák őket. Bölcsdolog egy pillantást vetni mások balsor-sára és levonni a helyes következtetést.És most menjünk vissza reggelizni."Csakhogy a Living Theatre, mindenexhibicionizmusa, fenegyerekeskedéseellenére olyan produkciókat hozott létre,melyeknek politikai robbanótöltete sok-szorosan fölülmúlta az Orghastét.

Az előkészületek során tapasztalt kel-lemetlenségek meghatványozódtak, sőtmár-már életveszéllyel is jártak, mikor azelőadásra került sor, elsősorban azért,mert a fesztivál helyszínén már ekkor ké-szülődtek az év folyamán később sorrakerülő 2500 éves jubiláris ünnepségekre.Különösen kínos botrány tört ki egyolyan főpróba alkalmából, melyet acsászárné is meg akart tekinteni. A sza-badtéri színpad berendezésére érkezőművészeket egyszerűen nem engedték bea helyszínre. Brook erre vissza akartarendelni a társulatot pihenőre egy közelivendéglőbe, de még autóbuszukat semvehették igénybe. Így aztán a társasággyalog vágott neki a veszélyes útnak, azélen Brookkal és a karjába kapaszkodóünnepelt londoni színésznővel, IreneWorth-szel. És itt érdemes ismét idézniA. C. H. Smith-t: „Gyönyörű séta volt aholdvilágos sivatagban: 60 ember egyoszlopban, négyes sorokban. A közösségihangulat az eufóriát súrolta. Brook ráta-lált pályája egyik legtökéletesebb teátrálishelyzetére. Az elmúlt nyár valamennyikudarca kifejeződött ebben a lázadógesztusban, amely pontosan a kudarcokatokozó elnyomó bürokrácia ellenirányult." Mert mit ért ez a lázadó gesz-tus? Végül megjöttek a felelős tisztvise-lők, akik kulturáltan elsimították anehézségeket, és mire a császárné meg-érkezett, az előadás, ha némi késéssel is,de rendben lebonyolódhatott.

Egy félresikerült kísérlet

Hogy az iráni hatóságokkal és a had-sereggel nem sikerült egyetértést kialakí-tani, ez Brookot nyilván kevéssé leptemeg. Annál fájdalmasabban érintette őt éstársait, hogy félresikerült az egyszerűnéppel való kapcsolat megteremtése is,amire pedig két gondosan megszervezettkísérletet is tettek. Első ízben, még azelőkészületek során, egy Uzbakhi nevűfaluba látogattak el, egy rögtönzöttkomédiával, amely egy félénk fiatalember

nősülési viszontagságainak kanavászáraépült. Brook jelszava az volt: make contact

- teremtsetek kapcsolatot minden áron. Aszínészek számunkra kicsit naivnaktetsző örömmel fedezték fel akapcsolatteremtés egyetemes közegét: afutballt. Pelé neve Uzbakhiban isvarázsige - más közös szavuk aztán ahelybeli srácokkal nem is volt -, és egye-sek még focizni is hajlandók voltak afurcsa idegen bácsikkal. Este a főtérenaztán összegyűlt a falu lakosságánakapraja-nagyja, bár az eseményeket kisséértetlenül szemlélték. A végén az egyikperzsa színésznő édességet osztogatott agyerekeknek, aztán „a társulat egyestagjait meghívták teázni, de mivel atöbbiek már indulásra készültek, a meg-hívást nem fogadhatták el". Soványeredmény - a színészeket mégis felvilla-nyozta. Annál keserűbb volt a csalódásukJar Baravoonban, ahová az Orghast egyrövidített-egyszerűsített változatát vittékel. Sokatmondó már az a tény is, hogy aterepszemlére kivonuló rendezőket - egycivil ruhás detektív kísérte. A falubelieknem segítettek a színpad fel-építésében,pedig a finanszírozó tévétár-saság mégnapidíjat is ígért munkájukért, maga azelőadás pedig csak értetlen vihogástváltott ki. (Szegény színészek törték afejüket, vajon a játék mely komikuslehetőségei maradhattak rejtve előttük,művészek előtt - pedig hát a nevetésvalószínűleg csak a zavart értet-lenségkifejezése volt.) Ahogy zajlott a játék,egyre többen beszélgettek, a szín-padrará se hederítve, a gyerekek pedig hamarotthagyták az egészet. Az egész kínosvállalkozást már-már jelképes érvényűincidens zárta: „Tudattuk a falubeliekkel,hogy a végén megtarthatják afölöslegessé vált kellékeket, köztükazokat a bádogedényeket is, melyekbenparaffint égettünk. Miközben a társulatmár csomagolt, az egyik falubeli olyanmohón ragadta meg a néhány pennyértékű tárgyat, hogy az edény, amelybena tüzet csak az imént oltották el,megégette kezét, az olvadt viasz pedigvégigömlött karján, és lepörkölte a bő-rét, úgy, hogy ordított a fájdalomtól. Atársulat elsősegélydoboza enyhített ugyankínján, de azonnal be kellett szállítaniegy iszpaháni kórházba." Ugyan-csakIszpahánba tartott a társulat autó-buszais, amelyen Brook tisztán művésziszempontból elemezte a kudarcot. Mintannyiszor A. C. H. Smith könyvéneklapjain - az ellentmondás itt is önmagáértbeszél.

Elgondolkoztató volt a kritikai vissz-hang: a fesztiválon részt vevő szakembe-rek reagálása. A legtöbben ugyan beértékművészi fenntartások hangoztatásával; acselekmény és a nyelv érthetetlenségét,hermetikusságát kárhoztatták, ugyanak-kor kiemelve néhány egészen nagysza-bású, sőt feledhetetlen művészi mozzana-tot is. A nyugatnémet Ernst Wendt azon-ban a Theater Heute hasábjain a helyszínösszefüggésében mérlegelte az Orghast

hatását. Mint írta: „Soha nem éreztem aszínházat dekadensebb ügynek", mintebben az irreális környezetben, néhányszáz, katonai fegyverekkel őrzött meg-hívott vendég előtt. A színészeket meg-fizették, azért, hogy elhomályosítsák avalóságot, hosszasan begyakorolt szín-játékukkal, amely feltűnő példája volt amai színház egy tipikus mozgalmának : amindennapi világból a misztifikációba, amítoszba és a rítusba való menekülés-nek. A próbálkozás - folytatta Wendt -színpad, előadás és néző unio mysticábavaló egyesítésére nem más, mint teljesenmesterkélt, túltökéletesített kísérlet,amely a színház fejlődésében zavart szül.

A mecénás és az elkötelezettség

A könyvet A. C. H. Smithnek egy Brook-kal készített interjúja zárja, melynekegyik kérdése Wendt vádjaira is vonatko-zik. Brook a szemrehányásokra a követ-kezőképpen válaszol:

„Azt hiszem, mindez naiv és hisztéri-kus dolog. Gondolkodásban is, beszéd-ben is, figyelembe kell venni élet- ésmunkafeltételeink realitásait, és minde-nekelőtt meg kell próbálni, hogy neessünk képmutatásba és sarlatánságba.Ha a pénzről tökéletesen purista felfo-gást akarunk vallani, úgy ezt tökéleteslogikával kell végigvinni, és megszakí-tani minden kapcsolatot a bennünketkörülvevő pénzügyi rendszerrel. De nemlehet pl. dolgozni a brit kormánypénzével, amelyből a félig államosítottszínházak élnek, vagy filmeket csinálniolyan pénzzel, amely még európai társa-ságok esetében is amerikai forrásokbólszármazik, azaz belül maradni a Nyugatkülönféle pénzügyi struktúráin, és aztánhirtelen azt képzelni, hogy az egész hely-zet megváltozott, mert az ember elmegyegy olyan országba, amely az adott pilla-natban a világsajtó címoldalain szerepel,és a rendőrségi brutalitás szimbóluma.Merő humbug lenne, ha úgy dolgoznánkFranciaországban, mintha naiv módonazt képzelnők, hogy ott nem létezikelnyomás vagy rendőri brutalitás, és

KOLTAI TAMÁS

Változatoka lelkiismeretre

Két előadás a moszkvaiSzovremennyik Színházban

1. Megmászni a Fudzsijamát

A színház most kezdi fölfedezni CsingizAjtmatovot.

A színház szomjas az igaz szóra, a maiéletünkből sarjadó konfliktusra, az emberihelytállás hétköznapi példáira. Keresi azt amagatartást, amely változó korunkban aszilárdság és folytonosság reményétnyújtja. Ajtmatov prózájában rá lehet lelniennek az emberi magatartásnak a formáira.Kisregényei - A versenyló halála és a Fehérgőzhajó - napjaink szocialista, elkötelezettirodalmának alapművei.

A világszínházat gyakran utánjátszássalkövető teátrális gyakorlatunk kebletmelengető kivétele, hogy A versenylóhalála Komlós János dramatizálásábanMagyarországon került először színpadra,a Fehér gőzhajó pedig a HuszonötödikSzínház jövő évi műsortervében szerepel.

Alig két hónappal A versenyló halálamikroszkóp színpadi bemutatója előttdebütált Ajtmatov drámaíróként Moszk-vában, a Szovremennyik Színházban. Akirgiz származású író a Kazahsztánban élőKaltaj Muhamedzsanovval közösen alkottameg első eredeti drámáját, amelynek címe:Megmászni a Fudzsijamát.

A Szovremennyikben nem a hagyomá-nyos dobozszínpad fogadja a közönséget.A színpadon most nézők ülnek, közepéről

pedig lejtős dobogó vezet az első szék-sorok tetejére ácsolt köralakú emelvény-hez. (A színpadkép Savkat Abduszala-mov munkája.) Ezen a porondon ütköz-nek meg egymással a szereplők eszméi, aköztük folyó, alapvető erkölcsi és világ-nézeti kérdéseket érintő vita során. Amitlátunk: mélyen kimunkált gondolatidráma.

A nézőtér fölé kifeszített kék vászon-csík az eget jelzi. Egy hegy tetején va-gyunk, valahol az Altájban, amelyet aszereplők egymás közt Fudzsijamának ne-veznek. Az asszociáció onnan származik,hogy régi japán legenda szerint a budd-histák a Fudzsijama tetejére másztak föl,hogy szemtől szembe kerüljenek az is-tennel, és így, a hétköznapok hívságaifölé emelkedve tisztultak meg attól aszennytől, ami a földi nehéz vándorúton alelkükre rakódott. Valami ilyesmi tör-ténik a darab szereplőivel is. Egyikük,egy színésznő hirtelen kijelenti, hogy„ma itt csak igazat szabad mondani"s a komolyra forduló játék arra kénysze-ríti mindannyiukat, hogy szembenézze-nek, ha nem is istennel, de önmagukkal.

Valójában ünnepelni jöttek ide: négyegykori iskolatárs, akiket gyermekkoribarátság, közös kollégiumi szoba és kö-zös frontélmények kötnek össze. Mind-ennek immár húsz-egynéhány éve. Azótaszétszóródtak, hárman megnősültek, ésmost azért jöttek vissza feleségestül, hogytalálkozzanak egymással és egykori, sze-retett tanítónőjükkel, Ajsa-apával.

A találkozás a piknik vidám hangula-tában, tréfálkozással, evés-ivással kezdő-dik. A prímet a házigazda, Doszbergenviszi, aki főagronómus lett, és itt éltanító-nő feleségével, Almagullal.lszabek befu

tott moszkvai író, felesége, Gulzsan szí-nésznő. Mambet tanító, Oszipbaj pedigtörténész, a tudományok doktora. Ő azegyetlen, aki nőtlen maradt.

Kezdetben minden harmonikusnaklátszik. A játékos vallomások sztereotipformái szerint kezdenek hozzá, hogy el-mondják, mi történt velük az elmúltévekben. Gulzsan, a színésznő az első,akinek rutinos „alakítása" közben egy-szerre csak elcsuklik a hangja. Őszintét-lennek, hajszoltnak, felszínesnek érzi azéletét. A hirtelen kiszakadt vallomás egy-szeriben más színben láttatja a többieket is.Anélkül, hogy közvetlenül jellemeznékönmagukat vagy egymást, jobbanmegismerjük jellemük eltitkolt vonásait is.

Gulzsan férjéről, Iszabekről kiderül,hogy sikeres író ugyan, de inkább divatos,mint tehetséges, és karrierjét önad-minisztrációs képességeinek, jó kapcso-latainak, az „irodalmi életben" való tájé-kozottságának és alkalmazkodni tudásánakköszönheti. Doszbergen, az agronómusdarabos humora, megnyerő nyerseségekorlátoltságot, szellemi restséget ésindividualizmust takar. A közösség vajmikevéssé érdekli. (Így jellemzi önmagát:„Az én kommunizmusom otthon kezdődik.A gyerekeim jólneveltek, fegyelmezettekés egészségesek. A bútorok, a ház-tartásigépek a legmodernebbek .. . minden alegteljesebb rendben van.") Oszipbaj, abefutott tudós önelégült, dicsekvő, szintefürdik saját előmenetelé-nek fényében.Annál elégedetlenebb Mambet felesége,Anvar. Azzal vádolja férjét, hogyélhetetlen, ezért kell még mindig egy istenháta mögötti helyen dolgozniuk. (Egyalkalmas pillanatban

mindezt nagy hirtelen Iránban fedeznénkfel. Az az elhagyott sziget, ahol az emberkívül maradhat egy komplex és elnyomójellegű társadalmi gépezeten, nem létezik .. . Sok évvel ezelőtt már megfogamzottbennem a világos felismerés, hogy mindenember csak azon a térségen belül felelős,amely fölött bizonyos ellenőrzése van. Aművészetben a pénzhez való viszony teljesmértékben azon múlik, hogy mi az, amiellenőrzésünk alatt áll, azaz hogy akivívott pénzügyi lehetőségeketbecsületesen használjuk-e fel a a magunkkitűzte cél előmozdítására, avagyhajlandók vagyunk-e céljainkat eltorzítaniazok érdekei szerint, akik a pénzt adták . .

Elgondolkoztató, tisztességes és mindenbizonnyal reális álláspont, amelynekhelyességét a polgári társadalmakbanszülető jelentős műalkotások a gyakor-latban is bizonyítják. (Noha ugyanakkor,mint ezt Brook maga is tudja, számospélda mutatja, hol húzódnak azok a hatá-rok, ameddig a polgári forrásokbóltámogatott művészet elmehet.) És bár egyfélfeudális államrendszer pénze talánkevésbé tűnik rokonszenvesnek, mint egyparlamenti demokrácia pénze, ezek - ittBrooknak igaza lehet - inkább fokozati, alényeget nem érintő különbségek. Másszóval: a Hamlet vagy a Három nővérPersepolisban alighanem koránt-semtűnne ilyen abszurd vállalkozásnak,

és nem váltott volna ki ilyen szélsőségesreakciókat a bírálókból sem. Csakhogy azOrghast Persepolisban és ezt A. C. H.Smith könyvének minden lapja tanúsítja -hatványozottan képtelen vállalkozás volt.Mégpedig nem elsősorban azért, mert aziráni rendszer finanszírozta, hanem, mertezen a pénzen - minden szubjektívjószándék-tál függetlenül - egy ezoterikus,pillanatnyilag legalábbis zsákutcánaktűnő, a széles - helyi és nemzetközi -tömegektől elszakadt műalkotás jött létre,amelynek problematikus voltát ez esetbencsak kiemelték az alkotók általhozzáfűzött naiv és sorra meghiúsult re-mények.

Jelenet Ajtmatov-Muhamedzsanov: Megmászni a Fudzsijamát című drámájából (Szovremennyik Színház, Moszkva)

meg is kéri Oszipbajt, hogy járjon közbenvárosba helyezésük érdekében.)

Mindez csak előjátéka az igazi drámá-nak, és arra szolgál, hogy jelezze: valamimegtörte az egykori harmóniát, a négybarát már nem ugyanaz az ember, mintvolt.

Aztán kiderül, hogy az erkölcsi elhasz-nálódás folyamata sokkal régebbi keletű,még az együttlétük idején kezdődött.Mambet emlékezteti a többieket ötödikbarátjukra, a tragikus sorsú Szaburra.Szabur volt mindannyiuk közül a leg-kiválóbb és legtehetségesebb. A fronton iső mutatott példát. Költőnek készült, és aharc szüneteiben naplójába írta verseit. Sezekben a versekben hirtelen és meg-magyarázhatatlanul valamiféle elbizony-talanodás jelent meg. Fájdalom, fejvesz-tettség és az érzések zavara. Olyan erővolt ez, amivel Szabur nem tudott meg-küzdeni. Összetört.

De ez még nem minden. A versekrőlmások is tudomást szereztek, Szaburtfelelősségre vonták (talán „pacifistának"minősítették ?), és ez végül is visszavon-hatatlan tragédiához vezetett.

A Mambet fölidézte régi esemény ki-robbantja a négy barát éles vitáját. Szaburverseit csak ők ismerték, barátjuk mástnem avatott be töprengéseibe. Arról nemis szólva, hogy az ütegben csupán ők

öten tudtak kirgizül. Az áruló, akitől tu-domást szerezhettek a versekről, közöttükvolt. De Ajtmatovot és Muhamedzsanovotelsősorban nem ez a konkrét felelősségérdekli. (Az áruló személye mind-végigrejtve marad a dráma folyamán.)

A Megmászni a Fudzsijamát szerzői aztkutatják, hogy mi határozza meg az em-berek egymás közti kapcsolatait, mit je-lent közösséget érezni a másik sorsával,erkölcsi felelősséget vállalni iránta.

A szereplők közül egyedül Mambethajlandó a fájdalmas önvizsgálatra. Ő semállt Szabur mellé a végzetes pillanatban, sazóta keresi magában gyengeségé-nekokát. Nem hajlandó az önfelmentésre.Pedig annak idején ő volt az egyet-len, akikomolyan vette barátja elbizony-talanodását, míg Oszipbaj képmutatómódon dicsérte Szabur verseit, Iszabekhallgatott, hogy ne felhőzze be viszonyu-kat, Doszbergennek pedig egyszerűenidegen maradt a költészet. Mambetazonban elkeseredetten próbálta Szaburtmeggyőzni arról, hogy nincs igaza. A vitahevében még ölre is mentek. De most nemezért az ütésért hibáztatja ma-gát, hanemazért, hogy amikor bekövetkezett atragédia, amikor segítenie kellett volna -ehelyett félreállt, és hallgatott.

Mambet életét és jellemét ez az élményörökre meghatározta. Most derül ki,

hogy a szerény külső, a többiekéhez ké-pest sikertelen élet, az élhetetlenség lát-szata mögött egyedül benne vannak szi-lárd erkölcsi elvek, egyedül ő maradtkérlelhetetlenül kemény és szigorú min-denfajta megalkuvással szemben. Így lettvalóban a tanítványa (egyedüli méltótanítványa) Ajsa-apának, a tanítónőnek,aki kikezdhetetlen emberi méltósággal, azegész életüket fáradhatatlan munkávalhitelesítő szikár öregek gránitkeménysé-gével magasodik a darab folyamánmindvégig a szereplők fölé.

Lehet (a kritikák egy része is fölemle-gette), hogy Szabur története - mint a műalapkonfliktusa - valamelyest spekulatív.Hogy nem a figura diktálja a drámát,hanem fordítva: a drámai szükség-szerűség hívott életre egy olyan hőst, akinem is szerepel a műben. Szaburnakazonban dramaturgiai funkciója van: ajelen idejű történethez viszonyítva a rég-múltba beexponált alapkonfliktus arrafigyelmeztet, hogy vannak emberek, akikegész életükben folytonosan a felelősségelől menekülnek. Erről szól ugyanis Ajt-matov és Muhamedzsanov drámája.Megmászni a Fudzsijamát - ez azt jelenti,hogy felemelkedni saját lelkiismeretünkcsúcsaira. Mert sok mindenre lehet hivat-kozni az életben a felelősség alól való ki-bújás igazolására. Lehet hivatkozni a

történelem buktatóira (mint Oszipbajteszi), lehet hivatkozni a körülményekre, acsaládra, a megélhetésre és sok egyébre.De csak addig, amíg nem találkozunk azellenpéldával: azzal a magatartással, amelymindezek ellenére is a felelősség vállalásáraépül.

A Megmászni a Fudzsijamát nem négyember magándrámája. Nem a kislelkűség,az elvtelen megalkuvás, a hétköznapiprakticizmus, a karriervágy erődjei ellenhadakozik. Ha csak ezt tenné, kevésbévolna érdekes. Ajtmatov és Muhamed-zsanov a szocialista társadalom egyikalapkövetelményét jelölik meg: az egyesember elkötelezettségét a másik ember,szélesebb értelemben az egész közösségiránt. Élesen, keményen és illúziómentesenfogalmaznak. Szemléletükben egy-szerrevan jelen nyugtalanság és hit. Semmihajlamot nem mutatnak a konfliktuslekerekítésére. Sőt, a dráma utolsójeleneteiben egy új konfliktus behozásávaltámasztják alá mondanivalójukat.

Ezt a befejezést néhányan vitatták. Nemgondolati igazságát, csupán dramaturgiailétjogosultságát kérdőjelezték meg.

Egy dramaturgiai illemkódex szerintvalóban nem etikettszerű a dráma vége. Atársaság - mintegy a vita idegfeszültségétlevezetendő - a négy barát gyermekkoriszórakozásával fejezi be az estét: köveketgurítanak le a meredek hegyről. (Ajsa-apaekkor már nincs köztük.) A reggeliébredés után az erdőgazdaság dolgozójahozza a hírt, hogy egy aszszonyt halálosbaleset ért: agyonsújtotta a hegyomlás.Ismét tragédia történt te-hát, amiért újraközösen immár heten - a felelősek. Ésnégyen újra megszöknek a felelősség elől,bokros teendőikre, halaszthatatlanmunkájukra hivatkozva. Csak hármanmaradnak ott, hogy szembenézzenektettükkel: Mambet és azagronómusházaspár (akik egyébként semszökhetnének meg sehová).

Az embereket nem lehet varázsütésremegváltoztatni. Hiába szembesítjük őketönmaguk rosszabbik énjével - csupán ettől,nagy hirtelen nem változik meg semmi.Nem elég tehát egyszer megtenni -naponta kell. Erre figyelmeztet aMegmászni a Fudzsijamát.

A Szovremennyik Színház előadása,Galina Valcsok főrendező irányításával aszínház legjobb hagyományait folytatja.Aszkétikus egyszerűség ötvöződik a jel-lemek pontos lélektani kimunkálásával.Jelzésnek éppúgy nincs helye itt, mint

túlrészletezésnek. A körszínpad, a test-közelség a nézőkhöz egyaránt megkövetelia figurák természetes színpadi léténekkidolgozását (az egyvégtében tartó két ésfél órás játék nem kis fizikai és szellemimegterhelést ró a szereplőkre), valamint ahangsúlyos és hangsúlytalan helyekritmusának gondos rendezői ki-egyensúlyozását. Mambet szerepében I. V.Kvasa és az Ajsa-apát a Hadsereg Színházvendégművészeként játszó L. I.Dobrzsanszkaja monumentális egyszerű-sége koronázza meg a kiváló együttest.

A Megmászni a Fudzsijamát egyértelműkritikai és közönségsiker a SzovremennyikSzínházban. Az ibseni-csehovi zártdramaturgia tradíciói szerint építkező,szigorú konstrukciójú mű gondolatilagmessze a legigényesebb és a legfelkava-róbb az elmúlt évek szovjet drámatermé-séből.

Remélhetően mihamarabb találkozunkvele magyar színpadon is.

2. Mint testvér a testvérnek

David Rabe (eredetileg Botok és csontok

Sticks and bones című) drámájának NewYork-i ősbemutatójáról Bátki Mihály adotthírt a SZÍNHÁZ 1972/1 1. számában. ANew York-i kritikusok 1970. éVi díjávalkitüntetett mű moszkvai bemutatójátfölfokozott várakozás előzte meg: atematikailag a vietnami háborúhoz kap-csolódó mű rendezésére Andrzej Wajdavállalkozott, akinek ez volt a másodikszínpadi munkája (és az első külföldi)

Dosztojevszkij Ördögökjének óriási nem-zetközi sikerű krakkói előadása után.

Rabe drámája azon kevés Vietnam-drámák közé tartozik, amelyek a fegyver-szünet megkötése óta semmit sem vesz-tettek időszerűségükből. Sőt. A drámahősének, a Vietnamból hazatérő, katona-viselt Davidnek a sorsában éppen afegyverszünet óta több tízezer honfitársaosztozik. Es nemcsak azok, akik hozzáhasonlóan katasztrofális sérülést szen-vedtek (David megvakult), hanem azok is,akik látszólag egészségesen tértek haza, ésközben felgyülemlett zsoldjuk csinos kisösszeg formájában várja őket. A drámaugyanis arról szól, hogy Vietnamot nemlehetett megúszni. David vaksága,látomása saigoni szerelméről, aki követi őta szülői házba, szimbolikus. Csakúgy,mint az a film, amelyet ott készített.Mindez azt jelzi, hogy Vietnamkitörölhetetlen nyomot hagyott az ame-rikai katonákban. Azokban is, akik sér-tetlenek maradtak, és azokban is, akik

nem lettek szerelmesek egy „sárga" nőbe.Vietnamot nem lehet elfelejteni. És fő-ként: Vietnam után nem lehet úgy élni,mint Vietnam előtt. Mintha nem történtvolna semmi ..

Amerika lelkiismeretéről van tehát szó.Arról a lelkiismeretről, amellyel mindenegyes amerikai háztartásban szembe kellnézni. Csakhogy ez kényelmetlen, és nemillik bele abba az életformába, amelyeddig nem tanult meg elviselni nemzetikatasztrófákat. David családjának a fiúsorsa, egyre elhatalmasodó rögeszméje,szellemi-testi eltompulása ésdeformálódása először tragikusanfájdalmas, később kényelmetlenné válik, slegvégül el-viselhetetlen lesz. Egyszerűennem tud-nak mit kezdeni vele. Sem ők,sem a tiszteletes (ennél felsőbb szinten,úgy lát-szik, még keresni sem lehet azorvoslást a mai Amerikában). Davidtönkreteszi az életüket. Végül már nembírják tovább: elhatározzák a halálát.Megértetik vele, hogy öngyilkosságot kellelkövetnie. Az erek felvágására szolgálókést a szerető öcs nyújtja át: mint testvér atestvérnek.

Rabe ebből a már-már groteszk para-doxonból - a békés amerikai otthonoknyugalmát feldúló „veterán" feleslegesséválásából - vezeti le darabját, amely ez-által rafináltan csempészi be a szabályoslélektani drámába az abszurditás elemeit.

Meglepő, hogy Wajda figyelmét el-kerülte a darabnak ez az alapvető kettős-sége. Kevésbé valószínű, hogy magától aszínháztól idegen a stílus : Örkény Tóték-jának előadása ellenbizonyíték. Nincs ki-zárva viszont, hogy ez az amerikai csalá-dok szemszögéből íródott darab, kisza-kítva saját környezetéből képtelen kap-csolatot teremteni a közönséggel. A néző-tér reagálása legalábbis erre mutat.

Bármi legyen is az ok, a produkcióaligha mondható sikeresnek. Wajdahasztalan erőltette a belülről ábrázolás és akarikatúra egyidejűségét, ebből valamifurcsa-élettelen hibrid jött létre, az illuszt-rálás kétségtelen jegyeivel. Jellemző, hogymég a kiváló Tolmacseva (a Megmászni aFudzsijamát nagyszerű Gulzsanja) semtalálja a helyét, és hasonlóképpenkülsőségekbe téved a fiatalabb testvértjátszó Tabakov, a Tóték kongeniális őr-nagya. Ebben az előadásban is Kvasa (azAjtmatov-darab Mambetje) a legjobb, deamikor el kell nyiszálnia a kézelője alárejtett csövecskét, hogy az odakészített kislavórokba becsurogjon „a fölvágotterekből" folyó vörösre festett lé, már ő istehetetlen.

szemleHERMANN ISTVÁN

Az emberáldozataktualitása

Sárospataky István bemutatása

Fiatal drámaírót akarnak bemutatni ezeka sorok. Már első drámája, a KőművesKelemen című népballada drámai fel-dolgozása feltűnést keltett. Elsősorbannem az érdekelt engem mint olvasót, amiSárospataky drámájában formai újítás. (Afiatal drámaíró ugyanis szakított ajambussal és verses drámáit tizenkette-sekben írja, mert az a véleménye, hogy ajambus széttördeli a hosszú magyar sza-vakat, és csupán a rövideknek ad hang-súlyt, míg a tizenkettes a valóságos gon-dolatokat ragyogtatja elő.) Mindenek-előtt az lepett meg, hogy Sárospatakydrámája tartalmilag, gondolatilag elsza-kad a mi közéletünk és drámaírásunkszokásos sémáitól. Vagyis nem abban azértelemben közéleti a dramaturgiája,hogy a hatalom és demokrácia problémáitfeszegetné, hanem új problematikával állelő. S ez az új problematika - azemberáldozat. Mindenki azt mondanáerre: de hiszen ez régi balladisztikusprobléma. Ez igaz is. Csakhogy Sáros-patakynál a régi balladisztikus problémaúgy merült fel, mint mai kérdés: meg-éri-e az emberáldozatot az építés?

Ezért fogtam hozzá izgalommal újdrámájának (ideiglenes és nem vonzócíme: Condra) az olvasásához. Vajon ittis szembetalálkozom-e azzal a pátosszal,amely megcsapott az első drámában?Kiderült az, hogy az újabb dráma jobb,sokoldalúbb, mélyebb és közvetlenülaktuális.

Alapja egy újsághír volt, amely arróltudósított: egy tanyán az új istálló építéseután szanálni kellett a régi házakat, és aházak lakói tiltakoztak kiköltöztetésükellen. Csaknem mindennapi eset, és nincsbenne semmi mélyebb drámai mag, leg-feljebb egy riport vagy egy novella tárgyalehet. Azonban Sárospatakynál ez a témahirtelen kibontakozik, s nem egy tanya,hanem egy világ áll előttünk. A drámafőhőse, a Férfi éppen az a hős, akiről aztszokták mondani, hogy az új harcosa. Őküzd a modernizálásért, ő teremti akapcsolatot a tanya és a város között, őképviseli a haladást.

Felesége félig-meddig cigány szárma-zású és szintén gyűlöli a maradiságot. Az

a célja, „hogy ablakot nyisson a frisslevegőnek, földig rombolja a halál tor-nácát". S mégis, a férj és feleség mintellenség állnak szemben a darabban, sellenségességük családi tragédiához vezet.

Miért? Ketten akarják a haladást, kettenszeretnék száműzni a mocsárvilágot, ababonát, és ők ketten kerülnek leginkábbszembe egymással. De mit mond azasszony férjéről a többi asszonynak?„Veletek töltötte napját, éjszakáját; /nemvelem törődött! Most is értetek van/ Odaa városban, állataitokért,/ hogy mégbarmaitok is szebbek legyenek/ az énszépségemnél. Ezt köszönjem talán?" Sebben benne van az a probléma, amiértérdemes volt a darabot megírni, és amitalán korunk egyik igen fontos kérdése.Hova visz a haladás útja akkor, ha ahaladás elszakít a legegyszerűbb emberikötelékektől? Miért van az, hogy embe-reket és elsősorban családtagjainkat ál-dozzuk fel a fejlődés úgynevezett oltárán ?Végül miért van az, hogy azok, akikértigen sokszor a legokosabb emberekküzdenek, valami embertelent éreznek azemberiben, a fejlődésben, a kultúrában, ahaladásban - és szembefordulnak vele?

A dráma szerkezetileg ezt az ellent-mondást úgy mutatja be, hogy közbenemberi sorsok pörögnek abban a hatal-mas hengerben, amelyet a fejlődés dina-mizmusa teremtett meg. Az Asszony, akiegyúttal elhagyott, vagy - városi szóvalígy mondanánk - elhanyagolt asszony,férje öccsének, a Fiatalembernekszeretője. A Fiatalember pedig az elége-detlen emberek szószólója lesz bátyjávalszemben. A háttérben egy éppen elvirulóvénlány tragédiája játszódik le, aki aFiatalembert mint jövendőbeli kérőjéttartja számon. S ugyanígy háttérben ját-szódik le a testvérpár beteg apjának hal-doklása is, mely kirobbantja az ellentéteta tanyavilág és az Asszony között.

Látható tehát, hogy a dráma mindenmotívuma együtt van, sőt a leírásból úgyérződik, mintha a motívumok szinteegymásra halmozódnának, mintha az írótobzódna a motívumokban. Azonban aleírás természetesen nem tudja visszaadnia dráma sajátos hierarchikus típusszövé-sét. Mert ami a háttérben van, ami háttér-motiváció, az kevéssé tehetséges dráma-írónál állandóan a felszínre törekedne, sugyanolyan súlyt kapna, mint az alapvetőkonfliktus. Ezek viszont - a jelen esetben -vannak és még sincsenek, mindegyikükkifejlődhetne, és önálló drámai alappáválhatna, de mégis mögötte lappanganak acselekménynek.

Itt kell rátérni az igazi konfliktusra. AFérfi maga is felismeri az utolsó pilla-natban, hogy az alapvető emberi kötelé-kek szétszakítása milyen átfogó társa-dalmi veszélyt rejt magában. És éppenabban a pillanatban jön rá, amikorvilágossá válik: „hogy azok a falaknemcsak sárból vannak, /könnyekbőlmint könnyből, piszokból van gyúrva/ azemberi konokság és megrögzöttség is/ellenük fordulnál, nem a falak ellen." Deaz utolsó pillanat már nem segít, és nemsegíthet. A családi tragédia bekövetke-zik, és mellette a háttértragédiák is.Elvész a testvérpár, elvész a reménykedővénlány, és haláluk egyúttal tanúbizony-ság is. Tanúbizonyság arról, hogy ember-áldozattal nem lehetséges megépíteni azúj, a modernebb világot. Az emberáldo-zat nem akkor következett be, amikor atragédia, illetve a tragédiák beteljesültek.Évekkel ezelőtt. Amikor a Férfi fiátmesterségesen távol tartja mindentől, amirégi, ami idejétmúlt, és csupán az újlehetőségek felé orientálja, amikor fele-ségét szinte észre sem veszi a munkalázában, mikor a munka tölti be egészéletét, és nem veszi észre mindazt, amiközvetlenül mellette van.

És legnagyobb tévedése az, hogy aközös általános célok egyúttal közössé-get teremtenek konkrétan is. Ez egyálta-lán nem igaz. Nem csupán az általánoscélokért kell nap-nap után küzdeni, ha-nem az emberi viszonylatok is azt jelen-tik, hogy mindennap tenni kell valamit,mert nem konzerválhatók évekre vagyévtizedekre. S ez a tévedés a tragédiaigazi oka. Ami azután a drámában leját-szódik, mind ennek a tévedésnek a követ-kezménye. Hitek, illúziók dőlnek romba,és romba dőlésük semmit sem változtatmár a világon, mert ezek az illúziók meg-érdemelték sorsukat. Pusztító illúziókezek, s mindig rombolnak, mert aki anagy általánosra függeszti tekintetét, köz-ben pusztulni hagyja mindazt, ami évez-redeken keresztül konkrét, de partikulárisértékek hordozója volt, s amelyekenkeresztül küzdhetjük csak fel magunkataz igazi értékekhez.

A szerző - civil foglalkozása fogorvos -most új darabján dolgozik. Zora lesz acíme, és 1514-ben játszódik Dózsa útjá-nak perifériáján. Vannak nagyon aktuálisés mély drámaírói elképzelései. Re-mélhetőleg előbb-utóbb nemcsak folyó-iratdrámák szerzője lesz, hanem színpa-dot is kap. A szokatlan forma mögöttérdemes lesz felfigyelni a nagyon is maitartalmakra.

SÁROSPATAKY ISTVÁN

Condra

s(Részletek a drámából )

FÉRFIAK: Felépítettétek itatós, jászolos nagy üvegablakosbaromistállótok,

és mi bízunk benne, gyarapodni is fog. Várdki türelemmel! Vigyázz, magad ellen fordul asietség. Hogyha nem becsülöd meg apillanatot, percet sem érdemelsz. Nemtanácsot kértem, hanem támogatást!

FÉRFI: A szándékom tiszta s nem köti meg kezemsem az elismerés, sem a vesszőfutás. Csakis acselekvés hozza meg nyugalmam, nyugtatjafélelmem: a családot féltem. Nem engedhetitekdarabokra hullni, nem, hogy elválassza levelet azágtól ágat a fájától kényszerű állapot,a gyors gyarapodás! Nem, hogy ne siessekvisszavenni fiam, aki köztetek él.Magam adtam nektek. Az anyjától kellettelszakítanom, mert azt akartam, érjen, holotttudva tudtam, zölden leszakított napon érőgyümölcs íze hamis íz csak. Kérdezzétek megaz anyját, feleségem hogy bírja nélküle?Nélkülem hogy bírja?! Csoda, hogy nemkapott eddig az italra. Mert üres az ágya napnap után, hetek hónapok szerelme fúl avánkosába.S így vannak mindnyájan: otthon bajra vannak, ittmeg nem kellenek; ott nem maradhatnak, ide nemjöhetnek. Mire vezethet ez?! Meddig késlekedtekmég, mit kívánnátok?! Alázzam meg magam,fogjam könyörgésre? Azt akarjátok, hogyhasznomat vegyétek, akkor engedjetek lennem,hogy az legyek aki vagyok, ne más; ne anyomotokba tolakodó árnyék, ne a szavatokkalhetvenkedő cseléd s belül kételkedem.Úgy hihetek csak az igazságotokbanha meg is tehetem, amit meg kell tennem.

FÉRFIAK: Ne becsüld túl magad! Megtetted .. .

FÉRFI: Semmit sem!Ahhoz, hogy megtegyem, le kéne rombolnomelőbb a piszokból, sárból gyúrt falakat,amik körülvesznek, körülkerítenek,és mert az emberek önmaguk emeltéksaját maguk köré eredendő bűnnek,kedvesek előttük, lerombolni nehéz.

Gépekre van szükség, napfényes szobákra,segítségetekre, nem fontolgatásra!,Nemet nem mondhattok.

FÉRFIAK: Vigyázz,, te is tudod, hogyazok a falak nem csak sárból vannak, könnyekből,mint könnyből, piszokból van gyúrva az emberikonokság és megrögzöttség is.Ellenük fordulnál, nem a falak ellen!Azok leomolnak, de te tehetetlenmaradsz mindörökre, megvetve, utálva.Visszájára fordul legjobb szándékod is,ha senki sem érti, vesztedet okozza.

FÉRFI: Ha kell, gyűlöljenek, nem rettenthet vissza. Elkell a tanyákról jönniök, akárhogy, akármilyen áron,csakis az érdekel.

FÉRFIAK: Embert, ha nem kímélsz, törvény ellen teszel!Józanodj ki végre, hallgass a szavunkra!

FÉRFI: Mutassatok törvényt, amelyik azt mondjalegyél csúszó-mászó, mérd magad csigához,Veszítsd el röptödet, szabd az emberlépéstcsigalassúsághoz. Én úgy tudtam, azért születnek:védjenek, szolgáljanak minket.

FÉRFIAK: Szolgáld jól a törvényt és az szolgál téged.

FÉRFI: Szolgákat akartok? Szolgát nevelnétek ?FÉRFIAK: Engedelmes embert!FÉRFI: Értőn engedelmest!

Ne, mint az otromba malomkő körbejár, megteszi,ami kell, nem kérdezi, miért .. .

FÉRFIAK: Kérdeztél, feleltünk. Válaszunkkal érd be!FÉRFI: Nem veszitek észre, milyen értelmetlen

kötni magatokat, lefogni a kezem?

FÉRFIAK: Te nem veszed észre esztelenségedet:önmagadnak ásol vermet, türelmetlen!!

FÉRFI: Mondjam, amit hiszek, arra, hogy nem igaz?

FÉRFIAK: Így csak önhitt lehetsz, ugyan sovány vigasz!

FÉRFI: Hátráljak meg talán, szökjem magam előls elégedett legyek ?

FÉRFIAK: Sem meghátrálásnak,sem türelmetlenségnek helye nem lehet!

FÉRFI: Jól van, jól. Így vagyunk ?' Ezt kapom tőletek ? Deannyi baj legyen, elbírok magammal. Térdrekényszerítelek titeket még tudom: inkább felgyújtatomaz egész vidéket

és akkor kénytelen adtok menedéket falubanvárosban - mintsemhogy megvárjam, amíg azállatok hullani kezdenek.Mert ahogy az apám, mások is fertőznekdarabokra tépett családmaradékok,s előbb csak beszéddel, hitvány szokásokkal,aztán betegséggel rontanák magukatmígnem úgy maradnak, mint az egy szál ujjam,hogyha szót fogadnék tiltó szavatoknak. Nehogyazt higgyétek, nem hagyom annyiban,

akarjátok vagy sem, mindent megmozgatok, sakarják e vagy sem, meg fognak mozdulni, hanem, elpusztulnak. Meg fogják érteni. Apámlegyen példa!

FÉRFIAK: Apád jó helyen van.

FÉRFI: Jó helyen?

FÉRFIAK: Kórházban.FÉRFI: Akkor hát még inkább:

Gondoljatok rá és úgy határozzatok, hogyha nemakartok menhelyet, ispotályt kórházat emelni, mertamíg kivárják jobb döntéseteket, mindelnyomorodnak, megvénülnek, s vénen koldusbotrajutnak. Hát ezt akarnátok? Emlékeznétek rám, de márkéső lenne ... Meggondolhatjátok. Nincs több szavam,megyek. Ha meggondoltátok ott a fiam, jöjjönüzenjetek értem.Talán megegyezünk.

(a színpad teljes sötétségbe borul)

......................................................

FÉRFI: Ne védd, nem ismered. Hová tetted szemedmikor fölcseréltél engem az öcsémre?

ASSZONY: Hová, mikor veled léptem egyezségre?! FÉRFI:

Nem magad akartad? Kényszerítettelek? ASSZONY: Mért,

nem tetted volna? Miért szerettelek? FÉRFI: Hol vesztettünk

utat? Hogyan történhetett? ASSZONY: Ezt neked kell

tudnod. Mért tőlem kérdezed? FÉRFI: Hogy tudsz ilyen

könnyen mindent felejteni? ASSZONY: Hogy nem tudtam

eddig ugyanígy dönteni?! FÉRFI: Hiszen nem irtóztál akkor

még így tőlem .. .ASSZONY: Döntöttem. Ne említsd, ne hozd fel a múltat,

keserű lesz a szám. Akkor egy volt fontos, akármilyenáron, hogy együtt maradjunk. Arra egyikünk se gondoltmég, hogy hogyan. Úgy tűnt, egymás nélkül nem vihetjüksokra, most meg már egymással nem megyünk semmire.Azt hiszed, nem tudtam, hogy mi a te dolgod? Azt hiszed,nem vártam kellő akarással? Hiába is mondtad, nem kellmindent tudnom, tudtam amit tudtam, mért nemtanítottál? Gyenge vessző voltam, mért nem hajlítottál?Hogy gyűlöltem akkor mindenkit, akiről azt hittem, hogyelvesz, de te magad hagytál magamra. Hol voltál, mikorfeljajdultam,

hol, mikor megszültem kínok között fiam?Azóta is, felelj, nem talállak, hol vagy? Nemis olyan közel, hogy megfoghassalak, nem isolyan messze, hogy ne láthassalak. Tudodhány éve már? Éjszakáról éjszakára csakegyedül hálok, akármerre tapogatok csakfalat találok minduntalan. Próbálj becsülettelélni, ha a becsületedígy fordul ellened. Tested ellen szép szó: mertmeg tudtál mindig mindent magyarázni, abbannem volt hiba. Mint a lopott holmit árultad alelked, és észre se vettedközben elárultad. Elárultál engemel, a többiekért, akik sosem voltakigazán teveled, s velük te se voltál:az, hogy parancsoltál? Parancs tüskét növeszt,kényszer ellenállást. Jaj, legalább egyszer hamegcsaltál volna, de még meg se csaltál; hogyhamint az állat részeg lettél volna,nem gyűlölnélek így, mint ezért ... Ember vagy?!!!Éljél ember módra! Husom is van, testem!!! Félek atestemtől, becsap, mert szeretem.

FÉRFI: Fogadj vissza engem, kérlek, mert nem tudokegyedül meglenni ... Ami bennünk épült ne rombolj lemindent. Akard és menni fog.

ASSZONY: Nem. Már nem akarom. Rombolni akarok.

FÉRFI: Fiadra gondolj, csak együtt nevelhetnénktöretlenné .. .

ASSZONY: Vakká! Ne érj hozzám!FÉRFI : Sírok.

Szégyen, szégyen. Ne hagyd! Kell, hogy ne engedjed!

ASSZONY: Kell?! Hát most sem érted, annak az időnekvége mindörökre.

FÉRFI: Elmúlt, mégis kérem.ASSZONY: Bennem véget érnek, nem múlnak a dolgok! Ne

is kérjél többet, haszontalan lenne,ne is könyörögjél, úgyis mindhiába,ne alázd meg magad! Számoltam mindennelApádat illően el fogjuk temetni,aztán soha többet semmi közös dolgunk.

FÉRFI :....................................................................................Te is elhagysz engem. Mind ellenem vagytok.nem értettetek meg, vagy én nem titeket.Már nem is akarlak. Feladom a harcot.Legyen ahogy lesz majd, magatokra hagylak.

PÁLYI ANDRÁS

Kritikusportré helyett

Molnár Gál Péter könyvéről

Nemzeti színikritikánk együtt sarjadtnemzeti színjátszásunkkal: alkotóművészetés művészeti kritika elválaszthatatlanok, akritika része a művészeti életnek.Kezdetben volt az íróportré. Egy-egyszínházi előadás szerzőjének az írót tar-tottuk, úgy gondoltuk, egy-egy drámaíróiarckép színjátszásunk egy-egy fejezetétörökíti meg. Ebben volt is némi igazság.Péterfy Jenő „íróportréit" ma is iz-galommal olvasom: ő sosem tudta elvo-natkoztatni az író munkáját a színháziközegtől.

A színészanekdotákból megszülettek aszínésztörténetek, novellisztikus vagytárcaformában, majd az elemző igénnyelírt színészportré is. A rendezőportré is.Manapság már díszlet- és jelmezterve-zőkről, sőt koreográfusokról is olvasha-tunk portrét. Világosítókról és kritiku-sokról nem szokás portrét írni. A világításművészete viszonylag friss dolog aszínházban, az elektromos áram felfe-dezése tette lehetővé. A kritikának vala-mivel nagyobb hagyománya van. Csak-hogy a kritikust, a hivatásos nézőt - ahogyMolnár Gál Péter nevezi magát - szeretjükkitagadni a „szakmából". A néző maradjonmeg műkedvelőnek. Vagy végezze el afőiskolát, és sorakozzon be a „stábba".Molnár Gál Péter elvégezte a főiskolát, ésnéző maradt.

Közel két évtizedes kritikusi pályája,melyet immár három könyv is fémjelez -a Honthy Hanna és kora, az Olvasópróba utánmost a Rendelkezőpróba -, kínálja alehetőséget, hogy kritikusportrét rajzoljunkróla. Nem vállalkozom rá. Ha vál-lalkoznék, Péterfy Jenő mondását vá-lasztanám mottóul: „Vannak művek,melyekre nézve, a kritikus oly örömetérez, mint az anatómus az érdekes hullafelett. Minél több a kinövése, annálgyönyörűbb." Molnár Gál Péternek, hatagadja, ha nem, gyönyörűsége, szenve-délye a kritika. Ő maga így ír erről, Vö-rösmarty ürügyén: „Ha egy színikritikustmegkaparsz - még a legskolasztikusabbirodalomtörténész professzort, a legsza-kállasabb akadémikust is -, maszkja alólrövidesen kibukkan az elvetélt drámaíró,az irigy színész vagy rendező. Színházi

kritikát írni olyan fájdalmasan hajszolt éshálátlan méltánytalanságokkal teli mes-terség, hogy csupán a szenvedély magya-rázhatja meg annak az őrültségét, aki ebbebelefog, folytatja: ha egyebet iscsinálhatna."

Nem véletlenül említem Péterfy Jenőt.Számomra ő az első „hivatásos néző" amagyar színháztörténetben, s mindmáig alegnagyobbak közül való. Péterfy mindiga néző, a közönség oldalán állt, s nemcsupán azért, hogy tájékozódási vágyát,igényét megóvja a színházi üzletem-berektől. Ismerősei, barátai feljegyezték,alkatát mennyire meghatározta a befogadásélvezete utáni vágy, legmélyebb zenei él-ményéről például, Joachim és BülowBeethoven-játékáról szólva is „élvezetről"

beszélt, s ezzel az elemi vággyal ült beminden esete a színházba. Kritikáitgyakran tudósításoknak nevezte, s valóbantudósított, eseményt mondott el, aminekeste a színházban szemtanúja volt. Innenírásainak, stílusának tárcaszerűsége,melyekből mégsem hiányzik az egy-értelmű esztétikai állásfoglalás, sőt mind-annyiszor kirajzolódik a „tudósító"

alapvető morális szemléletmódja.Megvallom, elolvasva Molnár Gál Péter

új könyvét, Péterfy Jenő írásaiért nyúltam;s az imént Péterfyt jellemezve, márMolnár Gálra is gondoltam. Kritikáiklényeges vonásaiban érzem a rokonságot,a kritikusi alkatban, az írói megkö-zelítésben, a módszerben, a stílusban.Meglepően hangozhat, de úgy hiszem,nemcsak abban rokonok, hogy szellemesszínházi „tudósításaikkal" - a legcseké-lyebb elvontság és elméletieskedés nélkül- minden alkalommal sajátos, egyéniszínházideáljukról vallanak, hanem szín-házi eszményük is közel áll. Péterfy úgy-szólván egyetlen alkalmat sem mulasztottel, ha a szerző vagy a színészek jó-kedvétdicsérhette, kritikáiban a játékos jókedvvalóságos kultuszát fogalmazta meg.Molnár Gál Pétert is gyermeki örömmeltölti el Major cirkuszszínháza, s Majorszínpadi kikacsintásairól, magán-számairól is régi bohócélmények jutnakeszébe, s ugyanezt a vidám színházat cso-dálja, mondjuk, Várkonyi Szerelem, ó!-rendezésében, vagy abban, ahogy MartonEndre színpadi masinériája lenyűgözőcsodákat teremt (Csongor és Tünde).

Sőt, továbbmennék: a Péterfyéhez ha-sonló szomjjal fordul az új irányzatok,jelenségek felé, s rokonszenvvel fogadminden érdemleges kísérletet. S ahogyPéterfy Ibsent, akit sokakkal szemben el-ismert és csodált, megpróbálja klasszikus

esztétikai eszményeihez „felemelni", hol-ott Ibsen épp a klasszicizmus dramatur-giáját zúzza szét; úgy Molnár Gál is, acirkuszszínházról szólva (mely valóságosönálló kis esszé a Major-esszében), sajátszínházideáljába vonja be a kor vala-mennyi jelentős avantgarde-ját, még Gro-towskit is, aki pedig épp a látványos mu-tatványszínházat tagadja a legszenvedé-lyesebben.

Ezzel elérkeztünk a legkényesebb kér-déshez: a kritikusi szubjektivitáshoz.Péterfyt stílusának mozgalmassága, játé-kossága, fluktuálása miatt azzal vádolták,hogy impresszionista; Molnár Gál ellen is,aki hasonló szenzibilitással ír, az aleggyakoribb kifogás, hogy szubjektívimpresszióit írja meg. De vajon hány olyankritikusunk van, akinek csak né-hányesztendei kritikájából az övéhez hasonló,már-már mániákus következetességgelrajzolódna ki ugyanaz a színház-esztétikaieszmény, igény, követelmény?

Valóban nem ír kandidátusi disszertá-ciókat, s a Rendelkezőpróbát sem a Tudo-mányos Akadémiához, hanem a Szép-irodalmi Kiadóhoz nyújtotta be. Sőt,szemérmesen titkolja azt a filológiai ap-parátust, azt a több éves, több évtizedesfelkészülést, ami könyve mögött rejlik.Mindenre emlékszik. Még akkor is „hiva-tásos nézőnek" érezte magát, amikordramaturgként színházban dolgozott: azüres színpadon áthaladva, „mágikus" erőttulajdonít a kulisszáknak, az épület-nek;nem tartozik a „bennfentesek" közé. Egydolgot azonban semmiképp sem lehetszemére vetni: a tájékozatlanságot.Látszólag kötetlenül cseveg három nagyrendezői egyéniség ürügyén, nem riadvissza attól sem, hogy a színháztörténetivagy politikai „környezetrajzba" egy-egyanekdotát, pletykát is beillesszen, miköz-ben körképet rajzol az elmúlt negyedszá-zad magyar színművészetéről, könnyedéndarabjaira szedve egy-egy színházi estét,egy-egy rendezői pályát, hogy meg-világítsa az egészet.

Nyilvánvalóan szerep ez, vagyis stílus;mint ahogy minden stílus végső soronszerep.

Mindhárom rendezőportré tulajdon-képpen detektívjáték. Mind a három ren-dezői pályát megmérte már magában,mielőtt leült írni; olvasójának mégsemárulja el felfedezéseit, az egyes művésziigazságok és tévutak, sikerek és kudarcokösszefüggéseit, egymásba fonódását.Legfeljebb maliciózus megjegyzésekettesz, bár ezt is takarékosan, mégis foly-

ton-folyvást: azonosul az alkotóval, aszínpadi előadással, mindazzal, ami aszínházban és a színház körül történik,akkor is, ha más véleményen van. Detek-tív és bíró egy személyben; s amíg adetektív kalandra invitál, addig a bírószemérmesen hallgat. A nyomozás végénúgyis önmagától nyilvánvalóvá lesz az,ami hamis - és az, ami igazi. Mintegyokulásunkra előadja, értelmezi a tévedéstis, hisz a tévedések is szerves elemei azalkotói pályának. A nyomozás végénazonban átvált saját „síkjára", egyszerrenyersen megfogalmazza a maga igazsá-gát, egy tőmondatban, egy jelzővel; s aziménti azonosulás paródiának tűnhet.

Pedig nem az. Az analízis, az egyes elő-adások, a művészi pálya vagy akár egyet-len színpadi pillanat elemeire bontásakétségkívül szubjektív; nemcsak azért,mert saját emlékezetére és jegyzeteire kellbíznia magát, hanem mert páratlan fogé-konysággal tett megfigyelései is igenszélsőségesek. Es szubjektív a szintézisis, amikor leplezetlenül előlép saját esz-tétikai normáival, színházeszményével, smintegy „helyre teszi" mindazt, amitkorábban felvetett. E kettős szubjektivitásazonban sajátos objektivitást kölcsönöz erendezői portréknak (csakúgy, mint napirecenzióinak, melyeket a Nép-szabadságban olvashatunk); s így jönlétre az a furcsa helyzet, hogy MolnárGál Péter, aki kétségkívül egyik legszub-jektívebb színikritikusunk, nagyon is tár-gyilagos az objektivitásra kínosan ügyelőkollégáihoz képest, akik sem az azono-sulás kalandját, sem az egyértelmű véle-ményalkotás kockázatát nem merik vál-lalni.

Néha visszájára fordítja e módszert, silyenkor nyíltan sért. (Gondoljunk csakVárkonyi Zoltán Angliai Érzsébet-rendezésének méltatására.) „Szándékosansérteget?" - tette fel egyszer egy öninter-júban önmagának a kérdést. És a válasz:„Az öntudatlan sértés bántóbb." Mind-eztnem cinizmusból vagy feltűnési visz-ketegségből teszi. Megcsodálja az AngliaiErzsébet-előadás ízléstelenségét; s eztaligha lehet tapintatosabban kifejteni,mint ahogy megfogalmazza. A sértések-ről kiderül, hogy dicséretek, a bókokrólkiderül, hogy kíméletlen kritikai észre-vételek; aki nemcsak az első „síkra"

figyel, nemcsak a szerepre, a stílusra, ha-nem a korképre is, amit a krónikás meg-rajzol, az felfedezi: Molnár Gál Péterizgalmas, szenvedélyes tudósításokat ír:érzékenyen befogadja mindazt, ami kö-rülveszi a színházban, s belső esztétikai,

világnézeti, morális biztonsággal rögzíti.Tárgyilagos - mégis ítéletet mond.

A Rendelkezőpróba egyik fő érdeme ez atárgyilagosság. Úgy hiszem, ha mind-azok az előadások filmszalagon lenné-nek, melyeket említ és elemez, az rendkí-vül érdekes dokumentum további vizs-gálatokhoz, részkutatásokhoz szolgálónyersanyag lenne; önmagában azonbanminden bizonnyal kevesebbet mondana,mint Molnár Gál portréi. A filmszalagnem örökítheti meg azt az atmoszférát,azt a társadalmi-politikai miliőt, azokat ahangulatokat, amelyek közepette az elő-adás született. Hogy az esszék oldotthangvételéről, a társalgási nyelv fordu-latait irodalmi rangra emelő stílusáról neis beszéljünk külön.

Kritikusról kritikát írni természetesenigen hálátlan feladat. Lehetséges-eegyáltalán tárgyilagosnak lennem?Elmond-hatnám, félreértések elkerülésevégett, hogy természetesen másképpen islehet kritikát írni. Szándékosan említettemelő-képéül Péterfy Jenőt, nem pedigVörösmartyt, akiről ő maga szeretettelszól, vagy épp Ambrus Zoltánt,Kosztolányit, Kárpáthy Aurélt.Elmondhatnám, hogy egy sor előadásrólegészen más a véleményem, mint az övé.Elmondhatnám továbbá, hogy MajorTamás Rómeó és Júlia-rendezése két évehatalmas vihart kavart; Molnár GálMajor-portréjának a Rómeó-elemzés acsúcsa. Meggyőzi-e azokat, akikkelvitatkozik? Ha annak idején a sajtóbannem sikerült, most a könyvvel alighasikerül. Egy kérdést mindenképpmegválaszolatlanul hagy: a nézőtér értet-lenségét nem elemzi, csupán néhány sor-ban, szűkszavúan indokolja, regisztrálja.Major esetében egy-egy árulkodó pilla-natban egyébként is kilép a „hivatásosnéző" szerepéből, s bennfentessé válik.

Bocsánatos vétek. Major cirkuszszín-háza, úgy tűnik, Molnár Gál jókedvű,varázslatokkal teli, gyermekkori nosztal-giákat ébresztő színházideáljának földimása. Ez is egy adalék megíratlan kriti-kusportréjához.

Dersi Tamás: Tháliamagyarul tanul

A hatvanas évek második felében új drá-maírónemzedék indult a színpad meghó-dítására. Ezekben az években jelentkezettdrámáival Csurka István, Eörsi István,Fejes Endre, Görgey Gábor, GyurkóLászló, Örkény István, Somogyi TóthSándor, Sükösd Mihály, Szabó György,Szakonyi Károly, Száraz György, VésziEndre; ebben az időben mutatták beDobozy Imre, Hubay Miklós, IllyésGyula, Karinthy Ferenc, Mesterházy La-jos, Németh László egész sor új művét.Színházaink pedig az új magyar színmű-vek bemutatásán túl még egy fontos fela-datot vállaltak magukra: a magyar drámaimúlt felkutatását. Már-már elfeledettművek színrevitelével jelentős előadáso-kat hoztak létre.

Dersi Tamás gyorsan és érzékenyenreagált erre a folyamatra. Könyvét a ma-gyar színházi élet e két vonulata - akortárs drámairodalom gyarapodása és aklasszikus értékek felfedezése - elem-zésének szenteli. Dersi gyakorló színi-kritikus, közelről ismeri a színház vilá-gát. Kötetét azonban nem napi kritikáibólállította össze, hanem a sokoldalúelemzés igényével írt tanulmányokból.Arra törekedett, hogy a kiválasztott mű-vek társadalmi, irodalomtörténetiösszefüggéseit vizsgálja, s kitért amegvalósításra, a színházi előadás, arendező, a színész munkájánakvizsgálatára is.

A kortárs drámairodalom alkotásaiközül olyan műveket választott elemzésetárgyául, amelyek nem hagyományosdramaturgia szerint épülnek föl. Elsőpillantásra - csupán a tartalomjegyzékalapján - aligha találhatunk magyarázatotarra, hogy miért éppen ezek a drámákvonták magukra Dersi figyelmét. Csak amind az író, mind a rendező szándékaitvizsgáló, a művek által felvillantott (oly-kor kihasználatlanul hagyott) lehetősé-geket számba vevő tanulmányok adjákmeg a választ. Dersit a magyar dráma újútjai izgatják.

Nemcsak az olyan nemzetközi sikertaratott műveket vizsgálja részletesen,mint Örkény Tótékja és Gyurkó Szerelmem,Élektrája, hanem kitér a kevésbé sikeresvagy sikertelen művek elemzé-

sére is. Dobozy Imre publicista őszinte-ségű politikus drámája, az Eljött a tavasz,Sükösd Mihály a magyar munkásmozga-lom történetének egyik fontos problémájátfelmutató műve, A kívülálló, SzárazGyörgy dokumentumdrámája, A vezér-karifőnök, Szakonyi Károly második színpadiműve, a világtól való menekülést mintmagatartást vizsgáló Ördöghegy, valamintIllés Endre és Vas István verses drámája, aTrisztán azok a művek, amelyekben Dersia kortárs magyar dráma-irodalomkibontakozásának perspektíváit kutatja.

Részletesen elemzi Örkény tragiko-médiáját. A dramaturgiai szerkezet, azőrnagy, Tót és Cipriáni magatartásfor-máinak vizsgálatával, a nyelvi eszközökfelhasználásának találó jellemzésével ki-mutatja, hogy miként találta meg ÖrkényIstván a groteszk dráma eszközeit. Ezekérintkeznek ugyan az abszurdokmódszereivel, de Örkény történelmilegkonkrét szituációk és jellemek segítségé-vel ábrázol.

A Szerelmem, EIektráról írott tanulmánykörüljárja a művel kapcsolatos vitákat. AzEljött a tavasz, A kívülálló és A vezérkarifőnök elemzésével azt kutatja a szerző,hogy a publicisztikus ihletésű magyardokumentumdráma hol érintkezik ésmiben tér el a politikai színház ésdokumentumdráma külföldi képviselői-nek alkotásaitól. Rámutat, hogy SzakonyiÖrdöghegy figyelemébresztő atmoszférája,érett dialógustechnikája ellenére isalulmarad saját lehetőségeinek, mert írójanem talált rá a problémák ábrázolásánakhelyes arányaira.

A klasszikus drámák elemzésében is az aszándék vezeti Dersit, hogy megkeresse amúlt drámairodalmának folytatás nélkülmaradt szálait. Madách Mózesének,Vörösmarty Czillei és a Hunyadiak címűművének vagy Petőfi Tigris és hiénájánakkorabeli sorsát vizsgálva kimutatja, hogyezek a művek megelőzték saját korukat,eltértek a korabeli ízlésvilág és színpadikonvenciók követelményeitől. Nem ta-buként tiszteli a klasszikusokat. Például aCsák vénnapjai esetében kimutatja, hogy azátdolgozás mennyiben tette markánsabbá amű mondanivalóját és jellemeit. Örömmelüdvözli a klasszikus művek értőátdolgozását és színrevitelét. „Az ilyenművek tárgyukkal, szellemükkel, nyelviszépségükkel közvetlenül hatnak anemzetben-népben gondolkodó nézőre.Nem az elszigetelődésre biztatnak, hanema népek együttesében, európai - olykorkelet-európai - összefüggésben szem-

lélik és mutatják a magyarság sorsfordu-lóit" - írja.

Sok fontos problémát vet fel Dersikönyve. Sokoldalúan elemez, bizonyításianyaga gazdag. Miért marad mégis hi-ányérzetünk a kötet elolvasása után?

A különböző tanulmányok színvonalaegyenetlen. A vezérkari főnök elemzésepéldául alig több napi színikritikánál. AzEljött a tavaszról szóló tanulmány közepénis oda nem illő, egyoldalas napilap-kritikáttalálunk a színházi előadás lényegbevágóelemzése nélkül, az egyes színészeknevének puszta protokoll-felsorolásával.(Az ilyen felsorolás még na-pilapkritikánkban is rossz hagyomány.)

Dersi tanulmányai nemcsak az irodalmiművet vizsgálják, hanem kitérnek aszínházi előadás sikerének vagy siker-telenségének okaira is. ;Am a szerző többponton színházon és drámán kívüli szem-pontokat kér számon az előadástól. Tud-japéldául, hogy 1 kívülálló bukását többekközött a rendezés naturalista, a történelmiesemények illusztrálására törek-vőstílusának, szereposztási tévedéseknektulajdoníthatjuk. Amit azonban Dersi arendezőn, dramaturgon, színészeken szá-mon kér, az egy meg nem írt dráma:Sükösd kisregénye vagy maga a történe-lem. Ezt pedig igazságtalan dolog a szín-háztól számon kérni. Hasonló kifogástemel A vezérkari főnök esetében. „Strom-feld dilemmája az ellenforradalmi lázadásóráiban inkább az lehetett, hogy megma-radjon-e a Vörös Hadsereg vezérkarifőnökének, vagy pedig siessen volt tanít-ványai, a ludovikások segítségére"

írja. Lehet, hogy így volt, nem tudjuk.Száraz György azonban nem erről aproblémáról írt darabot.

Sok a könyvben a közhely: A Trisztánrólvagy Illyés Gyula művéről, A tű fokárólpéldául alig ír Dersi közismertigazságoknál egyebet. A többi tanul-mányban is - értékes részek mellett - sokbőbeszédűséggel találkozunk. S közbenelvész a lényeg: milyen is hát az a színház,amely mellett Dersi kiáll; melyek azok azutak, amelyeket követve a magyar dráma,a magyar színház elérheti, hogyeredményei ne legyenek esetlegesek,művészeink erőfeszítései kiteljesedhes-senek?

Van Dersi kötetében egy rendhagyótanulmány: a Németh László színikriti-káiról szóló. A protokoll-kört akarta volnaleróni a szerző a korszak egyik legtöbbetjátszott drámaírója előtt színműveinekelemzése nélkül? Nem erről van szó.Ebben a tanulmányban Dersi a színi-

kritikus hivatásáról mondja el a véle-ményét. Szerinte Németh László a legjobbmagyar színikritikus. Példaként említiműveltségét, szűk „céhszempontoktól"

való függetlenségét, szociológiaiszemléletét: „Németh példájából legin-kább mához - hozzánk - szóló tanulság az,hogy a jelentős kritika: kihívás. Alkat éshelyzet ütközéseinek dokumentuma,amelyben hiteles tanú vall önmagáról,koráról, haza és nagyvilág szorongásairólés reményeiről".

Dersi Tamás maga állította mércéül azilyen kritikusi magatartást. Kötetébőlazonban éppen ez a kihívás hiányzik.

Kalmár Éva

HONT FERENC

A cselekvés művészete

„Őszintén sajnálom azokat a kortársainkat,akikből hiányzik a tudományos kételkedésés a művészi hit egysége" - mondja HontFerenc dialógusának egyik szereplője,majd így folytatja: „de térjünk vissza azősi ünnepi színjáték kérdéséhez". Ez amondat jól jelzi A cselekvés művészeténekműfaját és szándékát: személyes, szinte„alanyi" írásokat olvashatunk benne aszínházkultúra elméleti és gyakorlatikérdéseiről, az egyetemes és a magyarszínháztörténet korszakairól, az embericselekvés mimetikus jellegéről és aművészi aktus célzatosságáról. De aszerző nem kultúrtörténészeknek vagyesztétáknak szánta írásait, és megállapí-tásai sem tárgyilagosan hűvösek, kimértenobjektívek, hanem minduntalan ki-nyilvánítják szenvedélyes szubjektivitá-sukat. Az életművét reprezentáló kötetminden írása - az 1934-ben megjelentSzínház és munkásosztály szemelvényeéppúgy, mint a közel negyven év múlvaírott Levél ismeretlen címre - erről a szen-vedélyes szubjektivitásról és „elfogult-ságról" tanúskodik; arról, hogy Hontsosem tudott elfordulni jelenétől és akortárs művészettől, nem tudott lemondaniaz „itt és most" megértésének ésmegváltoztatásának néha boldogító,többnyire azonban keserves szerepéről. Ezvonzotta őt a Szegedi Fiatalok MűvészetiKollégiumába és Gemier-hez Pá-

rizsban, ezért alapította meg a FüggetlenSzínpadot, rendezte a Vigadói esteket és aDuda Gyurit, ezért írta és írja tanulmányait.

De „elfogultsága" nemcsak aktuálistémájú írásaiból derül ki. A cselekvésművészetének önálló tanulmányai és könyv-részletei befogják úgyszólván az egészegyetemes színháztörténetet, s bennükhosszasabban időzik a szerző olyan ezo-terikus témáknál is, mint például a kö-zépkori magyar Mária Siralom színjátékoseredete, dramatikus származása. ( A z el-tűnt magyar színjáték - 1940 - egyik ne-vezetes és elvitathatatlan értékű ered-ménye lett ez az elemzés, melynek sorána román és gótika kori képzőművészetialkotások formanyelvéből rekonstruáltaHont a szöveg előadásának helyzeteit,játékos eszközeit.) Még itt, a filológiaifeladatok elvégzésének közepette is érez-ni az érdeklődés mögöttes teréből elő-nyomakodó aktuális szándékot, a tudo-mányos elhatározást és igényt irányítócélt. Mi született e szándék nyomán?Milyen elméleti termést kínál könyve? A.szerzőt foglalkoztató témák számba vételehelyett tanulságosabbnak tűnik az, hakövetjük érdeklődését azoknak azösszefüggéseknek a nyomvonalán, me-lyek a kötet egészéből rajzolódnak ki.

Hontot első írásai óta foglalkoztatják aszínművészet sajátszerűségei, azok a voná-sok, amelyek egyrészt művészetté teszik,másrészt elválasztják a többi művészettől,s amelyeknek megőrzésén és gazdagításánnem kevesebb múlik, mint a színjáték„életképessége". Itt természetesenelsősorban a mimézis kérdéséről van szó,de nem az átváltozás és művészi tükrözésáltalános ügyéről, hanem a színészi játék,a színpadi mozgás és alakzat, hang és képtermészetéről. A sajátszerű vonásokkérdését leggyakrabban úgy vetik fel,hogy más művészeti ágakkal történőösszevetésekből kimutatják azokat a jel-legzetességeket, eszközöket, funkcionálisjegyeket, melyekkel csak a színművészetrendelkezik. De ez a megoldás válasznélkül hagyja azt a kérdést, hogy miértalakult éppen így a művészetekmunkamegosztása során a színjáték sorsa,miért lett a színház éppen ilyenné. Acselekvés művészete más módszerrel közelítimeg az összefüggést, más kérdéseket teszfel. Hont számára az volt fontos, hogymegtalálja a színjáték állandó for-rásvidékét, és leírja folyamatos, de min-dig újra kezdődő útját. A sajátszerűségetnem úgy értelmezte, hogy a színház és aszínművészet „homogén közege" egy

szer, valamikor létrejött, s azóta megma-radt, hanem úgy, hogy a színjáték nélkü-lözhetetlensége, művészi képességeinekés nyelvének esztétikai biztosítékai amindenkori társadalmi életből fakadnak,és mindig újrafakadnak. Ezért olvasha-tunk nála „életszínjátékról", „életszere-pekről", ezért foglalkoztatják a színjáté-kos szokások, a mindennapi élet mime-tikus mozzanatai, ezért keres kulcsot a„cselekvés művészetéhez" a köznapi éskivételes cselekvésekben. Egy utcai ve-rekedés jelrendszere, egy öregasszony,akiben felfedezi magának Antigonét, amunkatevékenység és az ünnepek hagyo-mányai megannyi modellt kínálnak szá-mára a színjáték folytatólagos eredeténekés szükségességének magyarázatához.Egy alkalommal a cselekvések „elemifizikai aktusokra" történő bontásával kí-sérli meg értelmezni a színjátszás forma-szerkezetét. (Nem tudok egyetérteni emagyarázat ontológiai keretével, de érde-kes tudományos kísérletet lehetne végez-ni egyszer a színészi játék akciometriájá-val, azzal, ha rögzítenék elemi aktusaikegymásutánját és változását az egyes elő-adások során.) Hont azonban láthatóanfontosabbnak tartja a színi cselekvések„atomizálásánál" a színjáték társadalmieredetének következményeit, hatásait, azta kérdést, hogy milyen lehetőségeket kínál aszínművészet a társadalmi élet számára.

Már a Színház és munkásosztályban így írt:„A műkedvelő színjátszás a munkásságszámára egyrészt a napi munka egy-hangúságát enyhítette, másrészt a meg-ismerés egyik legegyszerűbb és legközvet-lenebb eszközét szolgáltatta." A színjá-tékos megismerés tehát társadalmi eszközlehet, a személyiség eszköze elsősorbanaz elidegenedés ellen. Erre utal a szerzőegyik párizsi tapasztalata. Magyar szín-játszókkal próbált, s a szereplőknek előbbsaját társadalmi rétegükhöz és környe-zetükhöz tartozó figurákat kellett alakí-taniuk, majd szerepet cseréltek. A szo-katlan cselekvések, idegen törekvések éshelyzetek átélése olyan vágyakat és célo-kat mozgósíthatott, személyiségüknekolyan rétegeit tárhatta fel, melyek szük-ségképpen rejtve maradnak a minden-napi rutincselekvések során. A színmű-vészet tehát kulturális missziót teljesít, halehetővé teszi azt, hogy az emberek ki-elégítsék személyiségüknek a „kultúréh-ség" formájában megnyilvánuló szük-ségleteit.

A mimézisben rejlő személyiségformálólehetőségeket erősíti a színjáték másik vo-

nása, az, hogy benne és általa közös al-kotás, együttes tevékenység jön létre. Ilymódon az átalakulás-átváltozás egyszociológiai folyamat keretében megyvégbe, és közreműködhet igazi emberiközösségek létrehozásában is. Hont erreutalt 1937-ben: „A színpadi előadásugyanúgy a résztvevők összedolgozásá-ból jön létre, mint a modern munkafo-lyamat, azzal a különbséggel, hogy azösszedolgozó műkedvelő munkáscsoporta munka eredményét is teljes egészébensajátjának tudhatja, és így a mű meg-alkotását követő örömérzet teljes kielé-gülést válthat ki". Ráadásul a közösségiélet és a teljesítmény öröme, „sikerélmé-nye" olyan alkotásnak köszönhető, amitovábbél és továbbsugárzik a közösségemberi környezetében. Hont gondolata, aszínjáték és a modern üzem összehason-lítása ma is aktuális - s nemcsak a nép-művelés és műkedvelő színjátszás szá-mára. Napjaink színházüzemeiben olyanhivatásos tevékenység folyik, melyretöbb-kevesebb joggal ráillik a „nagyüzemitermelés" hasonlata. Ennek sok technikaiés üzemelési előnye van, de aligha tagad-ható, hogy egészen másfajta együttes te-vékenység jellemzi, mint azt a progra-mot, melyet a Független Színpad számára1937-ben megfogalmaztak. Hont is sokatír könyvében a hivatásos színházművé-szet XX. századi nagy alkotóiról -Sztanyiszlavszkijról és Brechtről, Heve-siről és Barrault-ról, Mejerholdról ésBrookról -, sokszor utal a hivatásos mes-terség értékeire nagy színészek kapcsán,de egész könyvével mégis a színháziegyüttesek lehetőségszerű közösségét, azegyüttes tevékenység közösségformálóerejének jelentőségét hirdeti.

A közösségformálás két területét emlí-ti. Egyrészt a színházi együttesét, más-részt azt a szélesebb közösségét, amelyikkapcsolatban áll a színjátékkal, a színház-zal. A Független Színpad programja eztfogalmazta meg: „A színházi kultúranagy korszakaiban a színház mindig aközösség művészete volt. Ez kell legyenma is minden újító színházi törekvés vég-célja. A színháztól ma bármely okból el-zárt vagy eltávolodott néprétegek tagjaitbe kell vonnunk a színházművészet alko-tóinak és élvezőinek táborába." Ez aprogram maradandóan nyilvánította kiRont elkötelezettségének tartalmát. Ma-radandóan, hiszen mindmáig aktuálismaradt.

(Gondolat Kiadó, 1972.)Somlai Péte